Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2009. szeptember 15., Kedd - Strasbourg

4. Bevándorlás, a Frontex szerepe és az államok közötti együttműködés (vita)

  Elnök. − A következő napirendi pont a Tanács és a Bizottság nyilatkozatai a bevándorlásról, a Frontex szerepéről és az államok közötti együttműködésről.

  Tobias Billström , a Tanács soros elnöke. – (SV) Elnök úr, a migrációt érintő kérdések mindig időszerűek az EU munkájában. A migrációs áramlásokkal való foglalkozás egy fontos eleme a határellenőrzés. Az emberek szabad mozgása az Európai Unión belül és a belső határokon való ellenőrzés hiánya közös felelősséget eredményez, és még inkább szükségessé teszi külső határaink megfelelő és hatékony kezelését.

Az Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökség (Frontex) felelős a tagállamoknak az EU külső határainak megfigyelésére és ellenőrzésére tett erőfeszítéseinek koordinálásáért és támogatásáért. A Frontex fontos része az EU integrált határigazgatási stratégiájának. 2005-ös alapítása óta a Frontex kapacitása fokozatosan nőtt. Megnövekedett költségvetésével párhuzamosan a Frontex jelenleg még nagyobb szerepet tölt be a tagállamok közötti operatív együttműködés irányításában az EU külső határainak ellenőrzése terén.

Az ügynökség jelenleg számos közös műveletet és kísérleti projektet koordinál a tengeri, szárazföldi és légi határokon az illegális bevándorlás elleni küzdelem érdekében, különleges figyelmet fordítva egyes nagy kockázatot jelentő területekre, mint például az EU déli tengeri határaira, bár az északi és keleti határokat is felöleli. Mi, a Tanácsban, számos alkalommal hangsúlyoztuk a Frontex fejlesztésének és megerősítésének szükségességét. A Tanács 2008. évi következtetései politikai prioritásként kezelik az ügynökség folyamatos fejlesztését. Rövid távon kihangsúlyozták, hogy biztosítani kell a szükséges erőforrásokat a Frontex számára, és a rendelkezésre álló műszaki eszközök központi nyilvántartása (CRATE) keretében a tagállamok által biztosított felszereléseket teljes mértékben ki kell használni. A Tanács felszólította továbbá a Frontex-et, hogy mozdítsa elő a más határellenőrzési hatóságokkal való együttműködést, beleértve a vámhatóságokat és a harmadik országokkal való együttműködést a határellenőrzés területén.

Hosszú távon kihangsúlyozták, hogy a Frontex-műveletek jövőbeni fejlesztését továbbra is szakaszokra bontva kell megvalósítani. A Tanács üdvözölte a Bizottság tervét, hogy megvizsgálja, miként lehet a Frontex mandátumát kiterjeszteni, hogy lehetővé váljon a harmadik országokkal való fokozott együttműködés. Jelenleg végzik a Frontex-rendelet értékelését, a Bizottság pedig 2010 elején javaslatot fog előterjeszteni a lehetséges módosításokról. A Tanács várja, hogy az Európai Parlamenttel együtt állást foglalhasson a Bizottság által javasolt módosításokról.

Az Európai Bevándorlási és Menekültügyi Paktumban, amelyet az Európai Tanács 2008 októberében fogadott el, hangsúlyozták továbbá, hogy az együttműködés érdekében meg kell erősíteni az ügynökség szerepét és erőforrásait. A Paktum utalt továbbá különálló részlegek kialakításának lehetőségére a Frontex-en belül, mivel a körülmények jelentősen eltérnek egymástól, például a keleti szárazföldi határ és a déli tengeri határ esetében. A mediterrán-térségbeli események fényében az Európai Tanács 2009. júniusi következtetéseiben szintén hangsúlyozta az illegális bevándorlás megelőzésére és leküzdésére tett erőfeszítések növelésének, valamint a jövőbeli emberi tragédiák megelőzésének szükségességét az EU déli tengeri határán. Külön kiemelték a határellenőrzés megerősítésének és a közös hazatelepítő repülőjáratok fokozott használatának szükségességét, továbbá annak szükségességét, hogy egyértelmű szabályok vonatkozzanak a közös járőrszolgálatokra és a menekültek partra szállítására.

Végezetül szeretném tisztázni azt a tényt, hogy a mediterrán-térségbeli helyzet nem csak a határellenőrzés területén kíván cselekvést. A helyzet rövid és hosszú távú intézkedések széles spektrumát követeli meg. Ebben a tekintetben az EU-nak a migrációval kapcsolatos globális megközelítését kell kiindulási pontnak tekinteni, amely magában foglalja a teljes migrációs politika terén való együttműködést és intézkedéseket. Létfontosságú a származási és a tranzitországokkal való fokozott együttműködés, fokozni kell továbbá a harmadik országokkal való párbeszédet az olyan területeken, mint a legális bevándorlás, a migráció és fejlődés, a kapacitásépítés és azon személyek hazatelepítése, akiknek nincs szükségük védelemre. Ennek a párbeszédnek a szolidaritás és a közös felelősségvállalás alapelveire kell épülnie.

ELNÖKÖL: PITTELLA ÚR
alelnök

  Jacques Barrot, a Bizottság alelnöke. − (FR) Elnök úr, a migráció prioritás, amely sok feladatot fog adni az intézménynek, és szeretnék köszönetet mondani Tobias Billström úrnak, aki jó ismerője a problémának.

Folyamatban van egy bevándorlási politika szövegezése, amely három pilléren fog alapulni: a menedékjog tiszteletben tartásán, az illegális bevándorlás elleni harcon és egy európai szintű koordináción a legális bevándorlásra való felkészülés érdekében.

Az EU területére való belépést bizonyos szabályok szerint kell engedélyezni a nemzeti politikák és az Unió által bevezetett közös szabványok betartásával, és nem illegálisan, gyakran emberi életek kárára. A Mediterrán-térségnek a civilizációink közötti kapocsnak kell maradnia, és nem válhat a szenvedés és pusztulás területévé.

Az illegális bevándorlás okozta kihívásokat nem oldhatják meg kizárólag azok a tagállamok, amelyek, mivel határaik egybeesnek az Unió külső határaival, jobban ki vannak téve ennek a jelenségnek. Rendkívül fontos, hogy minden uniós tagállam szolidaritást mutasson ezzel a kihívással szemben. Az Unió már elfogadott közös szabályokat, erőforrásokat szentelt a probléma megoldására, és jelentős cselekvési lehetőségeket dolgozott ki. Mindazonáltal igaz, hogy az illegális migrációs áramlások mértéke miatt új kezdeményezések válnak szükségessé.

Az illegális bevándorlás okozta kihívás természetesen hatékony megelőzési stratégiát kíván, amelyet a migrációs útvonalak mentén fekvő országokkal partnerségben kell végrehajtani. Az Európai Unió minden tőle telhetőt megtesz, hogy fejlessze ezt a párbeszédet és ezt az együttműködést. Ennek a globális megközelítésnek az a célja, hogy a bevándorlás összes fő dimenziójával együtt és kiegyensúlyozott módon foglalkozzunk. Ahogy Billström úr az előbb mondta, ez a megközelítés a Mediterrán-térségre irányítja munkánkat, amely találkozóhelye a különböző régiókból érkező, és Ázsia és Afrika különböző országain áthaladó migrációs áramlásoknak.

A Bizottság szilárd elkötelezettséget vállalt a megfelelő kétoldalú regionális együttműködési keretek előmozdítása iránt. Szembenézve az elfogadhatatlan emberi tragédiák elburjánzásával, elutaztam ezekre az európai hozzáférési pontokra: Lampedusába, Máltára, a Kanári-szigetekre és Görögországba. Vitát kezdeményeztem a Bizottságon belül, és egy egységesebb és hatékonyabb európai politikára vonatkozóan előterjesztettem javaslataimat miniszter kollégáimnak a Tanácsban.

Az ezt követően elvégzett munka képezte az alapját számos, a júniusi európai tanácsi értekezleten meghozott döntésnek. Azóta a Bizottság három fő témával foglalkozik. Először, a menekültüggyel: az Európai Tanács felszólított az azon nemzetközi védelemben részesülő személyek belső szétosztásával kapcsolatos önkéntes intézkedések koordinálására, akik az ilyen nyomásnak leginkább kitett tagállamokban tartózkodnak. A Bizottság júliusban egy Máltát segítő kísérleti projekt elindításával válaszolt erre a felhívásra. Ez rendelkezéseket tartalmaz közösségi támogatási lehetőségekről azon tagállamok számára, amelyek szolidaritást mutatnak Máltával szemben. Eddig Franciaország vállalta, hogy áttelepít közel 100 menekültet saját területére. Hölgyeim és uraim, elnök úr, szeretném, ha ezt a gesztust más tagállamok is megtennék.

Szeptember 2-án továbbá közleményt terjesztettem az Európai Parlament és a Tanács elé, amely közös európai programot javasol a harmadik országokból érkező menekültek áttelepítésére vonatkozóan. Tudom, Billström úr, hogy ez a program közel áll a szívéhez. A program közös éves prioritásokat körvonalaz az áttelepítésekkel kapcsolatban, valamint javaslatokat tesz arra, hogy hogyan lehet hatékonyabban kihasználni a tagállamok számára az Európai Menekültügyi Alap keretében biztosított pénzügyi segélyeket.

Az Európai Menekültügyi Támogató Hivatalnak uralkodó szerepet kell játszania ezen kezdeményezések hatékony végrehajtásában. A Bizottságnak az ennek a hivatalnak a létrehozásáról szóló rendeletjavaslatát jelenleg vizsgálják a közösségi intézményeken belül. Nagyon szeretném, ha a Parlament és a Tanács egyezségre jutna a svéd elnökség alatt annak érdekében, hogy ez a támogató hivatal működőképes legyen 2010-ben, és ebben nagyon számítok a Bizottságra és a svéd elnökségre. Ezzel befejeztem a menekültügy kérdését.

A második téma a külső határok kérdése. Ahogy Billström úr nagyon helyesen elmagyarázta, az Európai Tanács azt szeretné, hogy a Frontex által koordinált határellenőrzési műveleteket megerősítsék. Arra kér minket, hogy egyértelmű művelet-végrehajtási szabályokat fektessünk le a közös járőrszolgálatok számára, továbbá hogy pontos rendelkezéseket hozzunk a menekültek partra szállítására és a kitoloncolásra szolgáló közös légi járatok megszervezésére vonatkozóan.

Meg kell vizsgálnunk azt is, hogy hogyan tud a Frontex együttműködni a harmadik országokkal. A Frontex-műveletek támogatására vonatkozó költségvetést 36 millió euróra növelték 2009-ben, és jelenleg azt vizsgáljuk, hogy hogyan tudja a Frontex megszervezni az illegális bevándorlók hazatelepítését.

Hangsúlyozni kell, hogy a határellenőrzési műveleteket a közösségi joggal összhangban hajtják végre, különös tekintettel a Schengeni Határellenőrzési Kódexre. Tiszteletben kell tartani az alapvető jogokat és a kiutasítás tilalmát. A tengeri területeken ezeket a műveleteket a nemzetközi tengerjoggal összhangban kell végrehajtani. Mindazonáltal a tagállamok nem egységesen értelmezik és alkalmazzák ezeket a szabályokat. Ezért fogjuk megvizsgálni, hogy hogyan lehet ezeket a szabályokat fejleszteni és tisztázni annak érdekében, hogy a közösségi jogot és a nemzetközi jogot jobban lehessen alkalmazni ezekkel a műveletekkel összefüggésben.

Foglalkozunk továbbá egy javaslat elkészítésével, amely lehetővé fogja tenni a Frontex ügynökség létrehozásáról és munkamódszereiről szóló rendelet módosítását. Ezt a javaslatot 2010 elején fogjuk előterjeszteni. Tartalmazni fogja az Európai Parlament jelentését és azt az értékelést, amelyet az ügynökség fog elvégezni a Frontex-rendelet 33. cikkének értelmében. A javaslat célja a Frontex szerepének megerősítése és optimalizálása a határokon való együttműködés kérdésében.

Elérkeztem a harmadik témához. Az Európai Tanács hangsúlyozta a fő származási és tranzitországokkal való fokozott együttműködés szükségességét, és felkérte a Bizottságot, hogy vizsgálja meg az ezekkel az országokkal való gyakorlati együttműködés lehetséges módjait. A kérést követően a Bizottság nagy erőfeszítést tett a Líbiával és Törökországgal, a Mediterrán-térség illegális bevándorlási útvonalán fekvő két kulcsfontosságú országgal folytatott párbeszéd és együttműködés fokozására.

Líbiát illetően Billström úr és én júliusban levelet küldtünk líbiai partnereinknek számos területen együttműködést javasolva a Líbiából érkező migrációs áramlások közös és kiegyensúlyozott kezelésének biztosítása érdekében. Elmagyaráztuk a líbiai hatóságoknak, hogy nem csak abban akarjuk segíteni őket, hogy megerősítsék arra vonatkozó kapacitásukat, hogy megakadályozzák, hogy a bevándorlók illegálisan lépjenek be vagy hagyják el területüket, hanem abban is, hogy javítsák a bevándorlókkal szembeni bánásmódot az emberi jogokkal és a nemzetközi szabályokkal összhangban, továbbá, hogy azonosítsák a nemzetközi védelemre szoruló bevándorlókat és segítséget nyújtsanak számukra.

A Bizottság már eddig is biztosított társfinanszírozást kísérleti intézkedésekhez az ENSZ Emeri Jogok Bizottságán, a Nemzetközi Migrációs Szervezeten és az olasz belügyminisztériumon keresztül. Mindazonáltal a líbiai hatóságok egyértelmű kötelezettségvállalása elengedhetetlen ahhoz, hogy a szükséges hatáskört biztosítsuk cselekvéseinknek. Nem rejtem véka alá, Billström úr, hogy nagyon várom a választ levelünkre.

Törökország vonatkozásában a Jogérvényesülés, Szabadság és Biztonság Főigazgatóságának főigazgatója, Jonathan Faull, ma Ankarába látogatott, hogy megvizsgálja, milyen mértékben és milyen eszközökkel lehetne növelni az együttműködést, amely arra bíztatná a török hatóságokat, hogy jobban részeseivé váljanak egy felelősebb migrációkezelésnek, egyrészről az illegális bevándorlók visszafogadásának, és mindenekelőtt a menekülteknek nemzetközi védelem biztosítása céljából. Amennyiben Törökország és Líbia elfogadja ajánlatainkat, Billström úrral látogatást tudunk tenni ebbe a két országba még az év vége előtt.

Végezetül, szeretnék említést tenni a Stockholm programról, amelynek célja egy hatékonyabb közös politika alapjainak lefektetése, amely lehetővé fogja tenni számunkra, hogy koordinált bevándorlást mozdítsunk elő az Európai Bevándorlási és Menekültügyi Paktum szellemében. Júniusban nyújtottuk be javaslatainkat, amelyek kedvező fogadtatásban részesültek a svéd elnökség által júliusban megtartott informális miniszteri vitán.

Nem fogom elismételni az imént elmondottakat, vagyis, hogy ennek a politikának a három fő témája a közös menekültügyi rendszer, összhangban a humanitárius hagyományokkal; az illegális bevándorlás hatékonyabb ellenőrzése belső határaink integráltabb kezelésén és a vízumpolitikánkon keresztül; és végül természetesen az emberkereskedelem elleni küzdelem hatékonyabbá tétele és egy speciális visszatérési politika bevezetése, amelynek célja a bevándorlóknak a származási közösségükbe való hosszú távú visszailleszkedése, csakúgy, mint a legális bevándorlás lehetővé tétele egy olyan keretrendszeren belül, amely biztosítja a befogadó országok szükségleteihez való igazodást anélkül, hogy megfeledkezne a származási országok szükségleteiről vagy a bevándorlók jogairól.

Ennyit szerettem volna mondani. Némileg kifutottam az időből, elnök úr, hölgyeim és uraim, de szerettem volna folytatni Billström úr nagyon alapos magyarázatait azáltal, hogy kiemelem a fő témáit egy olyan politikának, egy olyan európai stratégiának, amely véleményem szerint most kezd alakot ölteni. A tagállamoknak még mindig teljes szolidaritást és eltökéltséget kell mutatniuk, amelyre szükség van ennek a stratégiának a bevezetéséhez. Nagyon bízom abban, hogy az Európai Parlament a segítségünkre lesz ebben az ügyben.

  Simon Busuttil , a PPE képviselőcsoport nevében. – (MT) Köszönöm, elnök úr, én is szeretném üdvözölni Billström miniszter urat, és különösen az Európai Bizottság elnökhelyettesét, Jacques Barrot urat. Engedje meg, elnök úr, hogy gratuláljak és köszönetet mondjak az Európai Bizottság elnökhelyettesének a bevándorlás és a menekültügy területén tett jelentős és valódi erőfeszítéseiért. Szeretném nagyrabecsülésemet és hálámat kifejezni Barrot úrnak azért is, hogy ilyen szenvedéllyel végezte munkáját, továbbá a konkrét kezdeményezéseiért ezen a bonyolult, ellentmondásos és érzékeny területen. És ezzel elérkeztünk az első ponthoz, amelyről beszélni szeretnék, elnök úr; ez pedig a téma összetettsége.

Nagyon könnyű ujjal mutogatni egyik vagy másik országra: a helyzetet azonban komolyan és teljes körűen kell elemeznünk. Máskülönben azt kockáztatjuk, hogy az abszurdum áldozatává válunk. Engedjenek meg egy példát. Nemrégiben kritika érte az olasz kormányt, mert azonnal visszaküldte a beérkező bevándorlókat Líbiába. Mindazonáltal meg kell értenünk, hogy Olaszország lépésének köszönhetően idén jelentősen csökkent azoknak a bevándorlóknak a száma, akik nekiveselkedtek a veszélyes utazásnak és kockára tették életüket.

Fontos felismernünk, hogy ez a visszatérési rendszer nagy csapást mért a szervezett bűnözésre és az emberkereskedőkre. Ez azt jelenti, hogy míg kétségkívül szükség van a bevándorlók menedékjogának tiszteletben tartására, ugyanilyen fontos, hogy kitartsunk abbéli erőfeszítéseink mellett, hogy a Mediterrán-térségben folyó tragédiának egyszer és mindenkorra véget vessünk. Hasonlóan fontos továbbá, hogy megküzdjünk azokkal az emberkereskedőkkel, akik kihasználják azoknak a bevándorlóknak a nehéz és nyomorúságos helyzetét, akik Európába szeretnének jönni.

Folyamatosan figyelemmel kell lennünk tehát a téma összetettségére. Még néhány pontot említenék. Fejlesztenünk kell a Frontex-et, különösen az országok közötti potenciális együttműködés tekintetében, amely konkrét kérdéseket foglal magában, például a több országot érintő visszatérési politikákat. Sajnálatos módon ezen a területen a Frontex még nem tett kellő erőfeszítést. A Barrot elnökhelyettes úr által említett kezdeményezések, mint például az általános áttelepítési program, a kísérleti projektek az olyan országok esetében, mint Málta, vagy a menekültügyi hivatal létrehozása, szintén figyelmet érdemelnek. Ezek olyan kezdeményezések, amelyeket azonnal be kell vezetni. Végezetül egy hasonlóan fontos tényező, amely figyelmet kíván, a Líbiával és más olyan harmadik országokkal való együttműködés, amely a bevándorlók kiindulási helye. Az ezekkel az országokkal való együttműködés nélkül semmit sem fogunk elérni.

  Juan Fernando López Aguilar , az S&D képviselőcsoport nevében. – (ES) Elnök úr, Billström úr, Barrot biztos úr, egyetértek azzal és támogatom, hogy mind az elnökség, mind a Bizottság ilyen nagy hangsúlyt helyezett arra, hogy a migrációt a globalizáció egyik legbefolyásosabb dimenziójaként kezeljék, amely európai szintű választ követel.

Ez egy olyan terület, amelyen Európának cselekednie kell úgy, hogy értéket ad hozzá a globalizáció egyik legegyértelműbben látható dimenziójának kezeléséhez, vagyis az eddig nem tapasztalt mértékű migráció és ezáltal a migrációs áramlások, valamint annak az európai integráció minden fontos területét érintő hatásainak a kezeléséhez.

Ezt a jelenséget egy tagállam sem tudja egyedül, saját kapacitására támaszkodva kezelni. Ennek megfelelően közös politikára van szükségünk, amely még mindig nem jött létre. Mindannak, amit ennek a közös politikának a kifejlesztése érdekébe tettünk, amelyet létre kell hozni, az európai alkotmány és a Lisszaboni Szerződés alapján kellett volna történnie. Mindazonáltal, ez a politika még mindig nem létezik. Minden, amit tettünk, csupán az előzményeannak, amit tenni kell, és még mindig nagyon korai fázisban van.

Mindazonáltal világos, hogy a válasznak koherensnek kell lennie az európai identitással. Ebből következően a fejlesztési együttműködés megerősítése által az egyenlőtlenségek kiigazításának kell az első helyen állnia.

Másodszor, meg kell erősítenünk a jelenség politikai és büntetőügyi dimenziója elleni harcot; ide tartozik az emberkereskedelemmel foglalkozó szervezetek kezelése is. Ugyanakkor alaposabb információval kell rendelkeznünk az illegális bevándorlással és az illegális kereskedelemmel, a származási helyen való képzéssel és az illegális munkával kapcsolatban. A válasznak magában kell foglalnia a legális bevándorlást, mint az illegális bevándorlás alternatíváját.

Végezetül, komoly kötelezettségvállalást kell tennünk az emberi jogok irányában. Ez magában foglalja a menekültügy és a menekültek kérdését, továbbá az Európai Bevándorlási és Menekültügyi Paktumnak való megfelelést, amelyet 2008 októberében írtak alá.

Ugyanakkor azonban meg kell erősítenünk Európa külső határait, mind annak ellenőrzése, mind a közös felelősségünk tekintetében. Az Olaszországban, Spanyolországban vagy Görögországban tapasztalható illegális bevándorlás hatása – amint az nyilvánvaló Spanyolországban a déli földközi-tengeri határral kapcsolatban, és a Kanári-szigeteken is a kétségbeesett emberekkel teli kenuk érkezésével – azonban nem pusztán spanyol, illetve olasz kérdés. Ez egy európai ügy, amely nem csupán szolidaritást kíván Spanyolországgal vagy Olaszországgal , és még kevésbé reménykedést, hogy Spanyolország és Olaszország meg fog felelni az európai modellnek az afrikai országokkal való kétoldalú kapcsolataiban. Nem, ez közös felelősség, amely közös választ kíván.

Ezért támogatta az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság a Frontex megerősítését és költségvetésének növelését, amit reményeink szerint a Parlament is támogatni fog, mert mi támogatjuk, hogy a svéd elnökség hangsúlyozza, és fontosságot tulajdonít ennek az ügynek.

  Sonia Alfano , az ALDE képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, köszönöm, Barrot úr és Billström úr. Augusztus 31-én egy elsőbbséget élvező kérdést terjesztettem a Bizottság elé. Igaz, hogy az Olaszország és Líbia partjaira érkező bevándorlók száma csökkent, de ez azért van, mert egyre több ember hal meg a Földközi-tengeren.

Fájdalmas, de a Földközi-tenger mára tömegsírrá vált, és a Berlusconi kormány, azaz az olasz kormány aláírt egy megállapodást Líbiával, amely sajnálatos módon lehetővé teszi, hogy Olaszország visszautasítsa nem csak a bevándorlókat, de az olyan országokból érkező menekülteket is, ahol üldöztetésnek vannak kitéve, vagy ahol polgárháború dúl, mint például Szomáliában és Eritreában, és megtagadják ezeknek a szegény embereknek a menedék kérelmezéséhez való jogát, megsértve ezáltal minden nemzetközi szabályt, és különösen a Genfi Egyezményt.

Szeretném emlékeztetni önöket, hogy a visszaküldés tilalma egy olyan alapelv, amely nem ismer földrajzi határokat, és amelyről semmilyen körülmények között sem lehet alkudozni vagy vitatkozni. Nem szeretnénk továbbra is azt gondolni, hogy ez az Olaszország és Líbia közötti megállapodás végső soron gazdasági érdekeket tükröz, amelynek mértéke 5 000 milliárd euró lehet.

Követelem, hogy a Bizottság – amennyiben ez a szándéka – ne kössön az olaszországihoz hasonló megállapodást az Unió és Líbia között, mert láttuk ennek a megvetendő megállapodásnak az eredményeit. Ismétlem, ez a megállapodás sajnos arra kényszeríti ezeket az embereket, hogy megpróbáltatásokat szenvedjenek el, mert a következőről van szó: az idegenrendészeti fogdák, ahova ezeket az embereket viszik Líbiában gyötrelmesek a sajtóhírek és a fényképek alapján is, az olyan fényképek alapján például, amelyek ezeket a bevándorlókat mutatják ganfudai börtönökben, 10 kilométerre Benghazitól. Ez kínzás, amely nem hiszem, hogy igazolható lenne bármilyen barátságban vagy intézményi megállapodásban.

Ahogy az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága hangsúlyozta, a visszaküldés tilalma megakadályozza, hogy embereket olyan területekre küldjenek vissza, ahol az életük veszélyben forog, vagy szabadságukat veszélyeztetik. Ezeknek az embereknek Líbiába való visszaküldése, amelyet, ismételten emlékeztetem önöket, nem írt alá és nem ratifikált a Genfi Egyezmény, teljességgel hihetetlennek tűnik. Továbbá, hogy sértést sértésre halmozzunk, az illegális bevándorlás büntetendő cselekmény Olaszországban, így például az augusztus végi drámai partraszállást követően, amelynek során sok szomáliai ember az életét vesztette, azon keveseket, azt hiszem, talán négy vagy öt szomáliait, akik elérték célállomásukat, többek között bevándorlással vádoltak, és ezért az olasz jog szerint eljárást indítottak ellenük.

Felszólítom most a Bizottságot, hogy valódi lépéseket tegyen, hogy megvizsgálja, vajon az Olaszország és Líbia közötti megállapodás megfelel-e a nemzetközi jognak, és végül, hogy döntő változást idézzen elő azáltal, hogy természetesen nem támogatja az olasz kormány gyalázatos politikáját.

  Hélène Flautre , a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr, utoljára április 1-jén folytattunk vitát egy, a Földközi-tengeren bekövetkezett tragédiát követően.

Emlékeznek rá, hogy több száz bevándorló halt meg Líbia partjainál. Kértük az eset kivizsgálását. A mai napig nem kaptunk információt a tragédia körülményeiről.

Azóta, ahogy tudják, augusztus közepén 73 afrikait találtak holtan Lampedusa környékén. Augusztus 25-én 57 eritreai bevándorlót mentettek meg végül egy máltai vizeken töltött hosszas tortúrát követően. Augusztus 31-én 75 szomáliai embertől tagadták meg a belépést Líbiába.

Az Európai Unió külső határai valóban gyilkossá váltak. Ez a címe egy jelentésnek, amelyet a „Migreurop” civil szervezet készít, és amelyet ajánlok, hölgyeim és uraim, hogy szerezzenek meg és olvassák szorgalmasan.

Ennek a helyzetnek a kezelésére, Barrot úr, ön említ néhány kulcsfontosságú kérdést. Utal a menedékjogra, a nemzetközi védelemhez való jogra. Utalnia kellene arra is, hogy minden embernek joga van elhagynia bármelyik országot, és arra, hogy mindenki köteles segíteni másokon, akárkik legyenek is. Ez a nemzetközi tengerjog. Ezeknek a helyzeteknek a száma folyamatosan növekszik, és egyre gyakrabban fordulnak elő hasonló helyzetek a Törökország és Görögország közötti határon is. Ezért nem hiszem, Barrot úr, hogy a Frontex erőforrásainak megerősítése lenne a megfelelő válasz erre a kérdésre.

Úgy vélem, hogy az Európai Unió jelenleg szembeszáll saját céljával. Az Európai Unió úgy született, hogy visszautasította mások méltóságának megtagadását, és ehhez az elképzeléshez kellene hűnek maradnia.

  Timothy Kirkhope , az ECR képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, a Bizottság közös uniós áttelepítési programjának bizonyára nemes törekvései vannak, amelyek célja a nemzeti kormányok közötti jelentősebb együttműködés támogatása a menekültek és a menedékkérők áttelepítése terén. Mindazonáltal, brit konzervatívként, még mindig aggódom ennek végrehajtása miatt. Nem szeretnénk, ha folytatódnának azok a problémák, amelyeket Franciaországban, Sangattéban láttunk.

Természetesen úgy vélem, hogy az együttműködés és a szolidaritás az Európai Unióban fontos, amikor azokról a terhekről beszélünk, amelyekkel az egyes nemzeteknek kell szembenézniük, de jobban szét kell választanunk a gazdasági bevándorlókat a menedékkérőktől. Természetesen minden joguk megvan, hogy menedéket keressenek, de olyan jogszabállyal is rendelkeznünk kell, amely nem köti meg az egyes nemzetek kezét azzal kapcsolatban, hogy kit fogad be, és kinek biztosít menedéket. Egy olyan kollektív megközelítés, mint amilyet a Bizottság javasol, alááshatja minden uniós államnak azon lehetőségét, hogy ezt eldöntse.

Mindeközben azonban, úgy vélem, hogy kiemelt prioritásként kellene kezelni a déli határok biztosítását. A Frontex-nek ebben jelentős szerepet kell játszania, hogy komoly elrettentésként hasson azokra a gazdasági bevándorlókra, akik vállalkoznak a földközi-tengeri kockázatos utazásra. Keményebben kell fellépnünk azokkal a különböző harmadik országokkal szemben, amelyek felelőtlenül támogatják ezeket a tevékenységeket. A Bizottság azt állítja, hogy végső soron a nemzeti kormányok fogják eldönteni, hogy hány embert fogadnak be, és hogy Nagy-Britanniát és a többi országot nem fogják arra kényszeríteni, hogy olyan nagy számú gazdasági bevándorlót fogadjon be, amellyel nem tud megbirkózni, vagy amelyet nem tud támogatni ezekben a gazdaságilag kihívást jelentő időkben. Ez szükséges és helyes is. Az olyan országoknak, mint Nagy-Britannia, szükségük van garanciákra arra vonatkozóan, hogy a menekültügyi és bevándorlási politikánkról magunk dönthessünk, és arra vonatkozó garanciákra is, hogy az Unió megközelítése a nyitott együttműködést, és nem a kényszert veszi alapul.

  Willy Meyer , a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (ES) Elnök úr, Billström úr, Barrot biztos úr, ennek a parlamenti ciklusnak a kezdete remek lehetőséget kínál, hogy újragondoljuk bevándorláspolitikánkat.

A jelenlegi bevándorláspolitika nyilvánvaló képmutatásra és cinizmusra épül. Azt mondjuk, hogy az európai projekt lehetetlen lenne a migráns munkavállalók nélkül, ugyanakkor olyan jogszabályokkal büntetjük őket, mint például a visszatérési irányelv, amelyet találóan neveztek el „szégyen irányelvnek”, és amely nem egyezik meg az Európai Unió alapelveivel és értékeivel.

Ezt a politikát, amely erőddé akarja tenni Európát egy ilyen válságban, amely egy háromszoros válság az élelem, a pénzügy és az energia tekintetében, nem érti meg mindenki, mert rossz munkát végzünk és a rossz irányba haladunk. Amennyiben szükség van Európára, és különösen, amennyiben a migráns munkavállalóknak köszönhetően szükség van Európára, akkor tiszteletben kell tartanunk összes jogaikat, és nem szabad bűnözővé tennünk őket, ahogy azt az Európai Unió teszi. Ez csak még több fájdalmat okoz azoknak a családoknak, akik a háború vagy az éhezés ellen menekülnek.

Ezért a legmegfelelőbb meghívókártya a jövő tavasszal Madridban megrendezendő állam- illetve kormányfők csúcstalálkozójára az Európai Unió és Latin-Amerika és a Karib-térség között a „szégyen irányelv” visszavonása lenne, amely nem felel meg alapelveinknek és értékeinknek, és amelyet egy kormány sem ért meg, különösen Latin-Amerikában és a Karib-térségben, ahonnan migráns munkavállalók ezrei érkeznek az Európai Unióba.

Ezért azt kérem, hogy komolyan fontolják meg ennek a „szégyen irányelvnek” a visszavonását.

  Gerard Batten , az EFD képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, a vita alapját képező intézkedések a meglévő, úgynevezett a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség részét képezik, amelynek része a bevándorlás is. Egy közös bevándorlás- és menekültügyi politikáról van szó, akármit is hazudik a brit kormány a brit embereknek, tudjuk, hogy szándékaik szerint végső soron ennek kötelező ereje lesz Nagy-Britanniára nézve.

Egy mindenki számára egységes bevándorláspolitika azonban nem fog működni Nagy-Britannia esetében. Nagy-Britannia az egyik legsűrűbben lakott ország a világon, meglepő módon sűrűbben lakott, mint India, Kína vagy Japán. A Nagy-Britanniába történő nettó bevándorlás körülbelül 230 000 embert jelent évente, amelynek következtében ötévenként egymillió fővel nő a lakosság száma. A népesség a jelenlegi 61,4 millióról, amely minden idők legmagasabb népessége, több mint 70 millióra fog emelkedni 2031-re, és onnantól kezdve spirálisan fog emelkedni. Mindez a növekedés a bevándorlóknak, és azok gyermekeinek köszönhető.

A brit Függetlenségi Párt nem ellenez bizonyos mértékű bevándorlást, de azt szigorúan ellenőrizni kell, és Nagy-Britannia hasznát kell, hogy szolgálja, nem az Európai Unióét vagy bárki másét. Nagy-Britanniának nincs szüksége egy közös európai bevándorláspolitikára. Szükségünk van azonban a tömeges bevándorlás megállítására most, és egy szigorúan korlátozott és ellenőrzött bevándorláspolitika bevezetésére. Alkalmaznunk kellene a menekültek helyzetére vonatkozó 1951. évi egyezményt, amely megkívánja, hogy a menekültek az első olyan biztonságos országban keressenek menedéket, amelybe érkeznek – ami nem egy Nagy-Britannia nevezetű kis sziget távol Európa partjaitól.

Véget kell vetnünk a multikulturalizmus éltetésének, ami megosztó és a konfliktus receptje, és asszimilálnunk és integrálnunk kellene a meglévő bevándorlókat egy közös kultúrába, tiszteletben tartva a közös politikai és jogi intézményeket. Nagy-Britanniában – és, feltételezem, sehol Európában – nincs helye a saría jognak.

  Louis Bontes (NI). - (NL) Elnök úr, a Frontex nem működik. A Poseidon, a folyamatban lévő művelet költségvetése 11 millió euró. Ez szükségtelen. Kidobott pénz. Az egyedüli megoldás az azonnali visszaküldés és azoknak az országoknak az elítélése, amelyek lehetővé teszik ezt a bevándorlást. A közös menekültügy- és bevándorláspolitika nem szolgálja a holland emberek érdekeit. A holland Szabadság Párt, amelynek nevében beszélek, erőteljesen ellenzi ezt a politikát. Ez azt jelentené, hogy még több ember érkezne Európába kilátások nélkül. A hollandoknak nem szolidaritásra van szükségük, hanem arra, hogy itt kiálljunk a holland érdekek mellett. Vessünk tehát véget ennek.

Egy további megjegyzést szeretnék fűzni a svéd elnökség munkájához. Az elnökség azt az álláspontot képviseli, hogy Európának továbbra is meg kéne nyitnia határait a tömeges bevándorlás előtt munkaerőpiaca érdekében. A Szabadság Párt ezt kategorikusan visszautasítja. A tömeges bevándorlás lehetővé tétele ködösítés. Látják, hogy mi történik a nagyvárosokban – látják, milyen hatalmas problémákkal kell szembenézniük. Gondoljanak saját polgáraikra, gondoljanak a saját országukra, gondoljanak a saját kultúrájukra. Mi, mindenesetre, ezt fogjuk tenni. Szeretném hozzátenni, hogy ami sok, az sok. Vessünk véget a tömeges bevándorlásnak; azzal már úgyis elég messzire mentünk.

  Agustín Díaz de Mera García Consuegra (PPE). - (ES) Elnök úr, a Bizottság elnökhelyettese, a Tanács hivatalban lévő elnöke, a bevándorlás okozta kihívások ugyanazok, mint ahogy kötelezettségvállalásunk is, hogy megoldjuk azokat.

Ezek a kihívások a következőek: az első egy közös bevándorláspolitika felé való elmozdulás; a második a legális bevándorlás szervezésének nagymértékű fejlesztése; a harmadik az integrációs eljárások fejlesztése; a negyedik az illegális bevándorlás elleni eltökélt küzdelem; az ötödik a Frontex továbbfejlesztése; a hatodik a származási és tranzitországokkal kapcsolatos eljárások, egyezmények és megállapodások előmozdítása; és a hetedik a közös menekültügyi politika fejlesztése.

Az Európai Menekültügyi Támogató Hivatalnak 2010-re egy igazságos, hiteles és egyenlőségre törekvő hivatallá kell válnia, amely oly módon osztja szét a felelősséget, hogy biztosítja a szolidaritást, és lehetővé teszi a nemzetközi vagy kiegészítő védelem előmenetelét.

A Frontex-et illetően, az ügynökség koordinációs és együttműködési kérdésekben illetékes, és semmilyen körülmények között nem helyettesíti a nemzeti kompetenciákat. A Frontex misszióinak határainktól délre, Dél-Európába, különösen a Mediterrán-térségre és az atlanti térségre való kiterjesztésének szükségessége nemcsak az Európai Unió válasza a Görögországban, Máltán, Olaszországban vagy Spanyolországban kifejlődő migrációs nyomásra, hanem humanitárius válasz is a halálesetek és a tragédiák elkerülése érdekében.

Nézzük csak meg, mi történt a Frontex költségvetésével: a 2005-ös 6 millió euróról 2010-re 78 vagy 83 millió euróra emelkedett. Mindazonáltal, elnök úr, aggódunk amiatt, hogy a Frontex nem képes kezelni azt a pénzt, amelyet a Parlament adott neki. Ez elfogadhatatlan lenne, mert számos kihívással és misszióval kellene foglalkozni.

Létfontosságú, hogy a Frontex életet leheljen a rendelkezésre álló műszaki eszközök központi nyilvántartásába (CRATE). Létfontosságú továbbá, hogy a tagállamoknak a CRATE irányában tett kötelezettségvállalása érvénybe lépjen. Nagyobb mértékű és jobb koordinációra van szükség az Europollal. Kezelnünk kell az Iconex-et, és, elnök úr, az emberi jogok védelme érdekében nagyobb mértékű és jobb koordinációra van szükség a Frontex és a Nemzetközi Migrációs Szervezet, továbbá az UNHCR között.

Ezek a kihívások, és ezek a kötelezettségvállalásaink.

  Claude Moraes (S&D). - Elnök úr, senki nem becsüli alá a bizottságunk elnöke által említett egyensúly létrehozásának rendkívüli nehézségeit, sem azt a migrációs nyomást, amellyel az Európai Uniónak szembe kell néznie, sem azt a nyomást, amellyel a Mediterrán-térségben kell szembenéznünk. Mindazonáltal idén nyáron újra emlékeztettek minket a nyers valóságra, amellyel az üldöztetésnek kitett, és a szegénység ellen menekülő menedékkérőknek kell szembenézniük.

A Frontex kétségkívül kulcsfontosságú szerepet tölt be Európának a migrációval kapcsolatos megközelítésében. Ahogy egy egyre koordináltabb uniós rendszert építünk ki külső határaink kezelésére, úgy nő a Frontex jelentősége. Ezért képviselőcsoportom úgy gondolja, hogy létfontosságú a megfelelő egyensúly elérése, egyrészről a Frontex erőforrásokkal való ellátása – ahogy azt több kollégám említette –, másrészről annak biztosítása között, hogy a Frontex jobban elismerje munkájának humanitárius vonatkozásait. Hogyan tudja például a Frontex csökkenteni a tengeren történő halálesetek számát, amely az elmúlt 10 évben több mint 12 000 volt? A tengeri mentést ezért be kell illeszteni feladatkörébe. Az ördög a részletekben rejlik. A politikáknak mindig az adott helyen kell hatékonyan működniük, és tudom, hogy a Parlament, a Bizottság és a Tanács ezen fáradozik.

Biztosítanunk kell, hogy a Frontex ne csupán az embereket Európától távol tartó mechanizmus legyen. Belépést kell biztosítani az EU területére azoknak, akiknek törvényesen szükségük van védelemre.

Biztos úr, ön szólt a visszaküldés tilalmának elvéről. Fontos, hogy ezt újra szóba hozta. Az olaszországi és líbiai helyzetről olasz kollégáim természetesen többet fognak beszélni, de ezt az elvet senkinek és semelyik országnak sem szabad megsértenie.

Ebben a helyzetben a visszaküldés tilalma azokat az országokat is érinteni fogja, amelyek nem írták alá az 1951. évi egyezményt. Fontos, hogy fenntartsuk ezeket az emberi jogokat. Nem szabad elmenekülnünk azon felelősségünk elől, hogy védelmet biztosítsunk a rászorulóknak.

A Frontexnek ezért a bevándorlás és a menekültügy igazságos és kiegyensúlyozott megközelítésének része kell, hogy legyen. Biztosítanunk kell, hogy a menekültügyi csomagot végrehajtsák, és biztosítanunk kell, hogy a legális bevándorlást és a menekültek védelmét egyensúlyban tartsák.

  Sarah Ludford (ALDE). - Elnök úr, a brit sajtó, akiket paranoiás és euroszkeptikus parlamenti képviselők segítettek abban, hogy ilyen következtetésre jusson, rémhíreket terjesztett azzal kapcsolatban, hogy az alapvető jogokért felelős jövőbeni biztos, akit Barroso úr az ALDE képviselőcsoport javaslatára elfogadott, arra fogja kényszeríteni az Egyesült Királyságot, hogy több menedékkérőt fogadjon be szerte Európából.

Ez nem igaz. Ahogy Barrot elnökhelyettes úr megerősítette, a Málta megsegítése céljával létrehozott kísérleti projektben való részvétel önkéntes alapon működik, és a közvetlenül Európán kívülről érkező, az UNHCR által menekültekként elismert személyek áttelepítésére javasolt rendszer szintén nem lesz kötelező.

Az EU politikák soha semmilyen része sem tartalmazott kvótákat vagy kényszert a bevándorlók nemzetek általi befogadásával kapcsolatban. Mindazonáltal, amit szeretnénk elérni, az az önkéntes szolidaritás, és remélem, hogy az alapvető jogokért felelős jövőbeni biztos hozzá fog járulni ahhoz, hogy a bevándorlók ne leljék halálukat a Földközi-tengeren.

Következő hónapban lesz tíz éve, hogy az EU egy közös menekültügyi rendszer és egy koordinált bevándorláspolitika megalkotását tűzte ki célul. Néhány jelentős erőfeszítés ellenére, amelyet főleg az Európai Bizottság tett a parlamenti képviselők támogatásával, azonban még mindig meglehetősen messze vagyunk ettől.

A legfőbb prioritás az áramlások megfelelő kezelése, amelyet többnyire a menekültek és a munkahelyet kereső bevándorlók alkotta „vegyes összetételű migránscsoportok áramlásaként” nevezünk, hogy különbséget tegyünk a kettő között. Ez azt jelenti, hogy kellő bizalmat teremtünk az európai közvéleményben a megfelelő kezeléssel kapcsolatban, továbbá, hogy megakadályozzuk a haláleseteket és védelmet nyújtunk a rászorulóknak.

Ha a törékeny csónakokban érkezőket visszaküldjük a tengerre és soha nem vizsgáljuk meg a védelemre való jogosultságukat, semmit nem érünk el ezen célok közül. Megdöbbenve hallom Barrot biztos úrtól, hogy a tagállamok nem egységes módon alkalmazzák a tengerjogot. Az ilyen zűrzavar elfogadhatatlan. Megfelelő erőforrásokat kell biztosítani a Frontex számára, amelynek tiszteletben kell tartania az egyének emberi jogait. Lehetővé kell tenni, hogy az emberek partra szálljanak, és meg kell vizsgálni a menekült státuszhoz való jogukat, és szét kell válogatni őket menekültekre, illetve olyanokra, akik nem maradhatnak az EU területén.

Az uniós tagállamokat szükség esetén az Európai Unió Bírósága elé kell állítani, ha nem így cselekszenek. Az a feltételezés pedig, ahogy kollégám, Sonia Alfano mondta, hogy Líbia el tudja végezni ezt a munkát, teljes mértékben felháborító, figyelembe véve az emberi jogokkal való durva visszaéléseket, ami ott tapasztalható.

Egy racionális európai bevándorlási politikának magában kellene foglalnia egy közös kritériumrendszert a gazdasági bevándorlással kapcsolatban, amelyen belül az ilyen bevándorlókat befogadó tagállamok saját döntéseik alapján határozhatnák meg, hogy hány embert fogadnak be. Amire szükségünk van, az a koordináció, a közös szabványok, a közös keretrendszer és nem utolsósorban a szolidaritás.

  Franziska Keller (Verts/ALE). - Elnök úr, nem igazán osztom lelkesedését a Frontexszel kapcsolatban. Hallottunk beszámolókat a Frontextől és a tagállamoktól, hogy megsértették az emberi jogokat, a visszaküldés tilalmát, és nem adtak lehetőséget a menekülteknek, hogy menedéket kérjenek, az emberi jogoknak ily módon való megsértését pedig az Európai Unió nevében tették.

Billström miniszter úr, ön azt mondta, hogy szükség van valamiféle ellenőrzésre a külső határainkon, de, kérdezem önt, miért nem ellenőrizhetjük azokat az embereket, akik külső határainkat védik? Miért nem teremthetünk valamiféle átláthatóságot és világosságot a Frontexszel és annak munkájával kapcsolatban? Egyértelműségre és átláthatóságra van szükség a Frontex cselekedeteivel kapcsolatban ebben a Házban, az Európai Parlamentben. Tisztán kell látnunk, hogy milyen szakaszban van a Frontexre vonatkozó új szabályok alkalmazása, amelyet ön említett, biztos úr, és tisztázni kell azt is, hogy hogyan kaphatnak nemzetközi védelmet a menekültek, amikor a tengeren fogják el őket.

Átláthatóságra van szükség továbbá a harmadik országokkal kötött megállapodásokkal és azzal kapcsolatban is, hogy mi történik pontosan azzal az uniós pénzzel, amelyet Líbiának adunk például. Kétlem, hogy amire úgy utalt, mint líbiai segítségnyújtás a menekültek számára, az valóban segítséget jelent számukra, de itt sincs átláthatóság, és ha, ahogy ön mondta, még a tagállamok sem úgy értelmezik a bevándorlók jogait, ahogy ön, akkor hogy tudja biztosítani azt, hogy a harmadik országok, mint például Líbia, az ön értelmezését fogják követni?

Szeretném emlékeztetni arra, hogy a Parlament mindig is támogatta a menedékjog iránti kérelmek elbírálásával kapcsolatos felelősség megosztásának kötelezővé tételét, és úgy vélem, hogy jelentése arról a kísérleti projektről, amelyben csak Franciaország fogadott be nagyon-nagyon kevés, majdnem nevetségesen kevés menekültet Máltáról, 100 főt, azt mutatja, hogy az önkéntes szolidaritással nem jutunk messzire. Valamiféle kötelezettségre van szükségünk ezen a területen.

  Ryszard Czarnecki (ECR). - (PL) Meg akarunk küzdeni a bevándorlással. Ez egy hatalmas probléma. Mindeközben a kivetítőnk és a számítógépünk elromlik. Kezeljük azokat a dolgokat, amelyeket tényleg eredményesen tudunk kezelni.

A bevándorlás természetesen az egyik legnagyobb probléma, amellyel Európának ma szembe kell néznie. Mi több, ez nemcsak nekünk, politikusok számára probléma, hanem az Európai Unió tagállamaiban lakó emberek számára is. Talán ez az egyik legnagyobb kihívás, amellyel Európa politikusainak szembe kell nézniük, és választóink egyik legnagyobb problémája is. A bevándorlásnak több formája van – nagyra becsült képviselőtársaim az Afrikából érkező bevándorlásról beszéltek, amely főleg a Mediterrán-térség országait érinti, és amit mondtak, az bizonyos értelemben indokolt. Én egy olyan országot – Lengyelországot – képviselem, ahol az illegális bevándorlás természetesen kisebb mértékű, de hozzánk is jönnek a volt Szovjetunió országaiból és Ázsiából is.

Az EU-nak az illegális bevándorlás elleni harcára és – engedjék meg, hogy nyíltan kimondjam – a legális bevándorlás korlátozására irányuló filozófiájával kapcsolatos kérdéssel állunk szemben. A Frontexnek kell tartania a hátát ebben a harcban? Tényleg tanácsos ez? Nem lenne hatékonyabb, ha azt a többletpénzt, amelyet a Frontexnek szándékozunk adni, azoknak az országoknak adnánk, amelyeknek a legtöbb problémát okozza az illegális bevándorlás, és azoknak az uniós tagállamoknak, amelyek határai egybeesnek az Unió külső határaival? Elnök úr, úgy tűnik számomra, végezetül, hogy ez hasznosabb lenne.

  Rui Tavares (GUE/NGL). - (PT) Billström úr, Barrot úr, a Genfi Egyezmény és az emberi jogok tekintetében nincs választási lehetőségünk. Az egyetlen lehetőség, hogy betartjuk azokat az egyezményeket, amelyeket aláírtunk. A jog világos: azoknak a menekülteknek a visszaküldése, akik Európa partjaira érkeznek, olyan országokba, amelyek nem írták alá a menekültek helyzetére vonatkozó Genfi Egyezményt, a Genfi Egyezmény megsértését jelenti. Ez nem valamiféle elvont jog; ez egy valódi érv.

Amikor a Frontexen vagy a tagállamokon keresztül visszaküldjük a menekülteket Líbiába, megszegjük az egyezményt, nem utolsósorban azért, mert az olasz kormány saját adataiból tudjuk, hogy az Európa partjaira érkezők 75%-a menedékjogot kér, és ezeknek 50%-a – az összes ember körülbelül 38%-a, vagy egyharmada – humanitárius védelemre jogosult.

A politikai döntések morális döntésekhez vezetnek, és most egy morális döntéssel állunk szemben. Jogos-e, morálisan elfogadható-e, hogy több mint 14 000 ember halt meg, miközben Európa partjaihoz akart eljutni az utóbbi években? Morálisan elfogadható-e, hogy azoknak az embereknek a nagy része, akik életüket kockáztatják, menedékre jogosultak? Tényleg szükséges, hogy kockára tegyék életüket? Nem, nem kellene ezt tenniük.

Régóta mondjuk, hogy egy tisztán elnyomó bevándorláspolitika, amelyet folytatunk, ezekkel az élet-halál kérdésekkel állít szembe minket, és kollektíve felelőssé tesz minket minden élet–halál kérdésben hozott döntésért.

Nem azáltal fogjuk megoldani a problémát, hogy pénzt vágunk a Frontexhez, most, mandátuma kezdetén – pénzt, amelyet a Frontex nem tud elkölteni, és amelyről a Bizottság azt mondja, hogy nem tanácsos a Frontexnek adni most. Úgy tudjuk megoldani a problémát, hogy újravizsgáljuk a Frontex mandátumát, és aztán lehet, hogy a Frontexnek több pénzre lesz szüksége. Ahhoz, hogy ez megtörténhessen, a Frontexnek együtt kell működnie az UNHCR-rel, és teljes körűen információt kell rendelkezésére bocsátania. Ahhoz, hogy ez megtörténhessen, a Frontexnek humanitárius kérdéseket kell beillesztenie politikáiba, amelyet jelenleg nem tesz meg. Ugyanilyen fontos, hölgyeim és uraim, a menekültügyi alapra vonatkozó javaslat is: miközben több pénzt fordítunk a Frontexre, ezeket az alapokat csökkentjük.

  Roberta Angelilli (PPE). - (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, őszintén bosszant, hogy egyes olasz képviselőtársaim nem hagyták ki a lehetőséget, hogy újrakezdjék a jól ismert vitát, amelynek egyetlen célja az olasz kormány támadása. Amikor a bevándorlásról van szó, nem szabad többé ideológiai manipulációba bocsátkoznunk, hanem az Európai Bevándorlási és Menekültügyi Paktumban meghatározott iránymutatások lényegét kell követnünk, amelyek az integráció és a szolidaritás értékein alapulnak.

Őszintén nagyra értékelem a Bizottság elmúlt évekbeli erőfeszítéseit, de Barrot biztos úr bizonyára egyet fog velem érteni, amikor azt mondom, hogy fel kell gyorsítanunk a dolgokat egy bevándorlással kapcsolatos valódi európai stratégia létrehozása érdekében, amely prioritásként kezeli az illegális bevándorlás, az emberkereskedelem és az emberek kihasználása elleni rendíthetetlen küzdelmet.

Szigorú intézkedéseket kell tennünk azok ellen, akik profitálnak az emberkereskedelemből, beleértve az illegális munkaerőt alkalmazó munkaadókat is. Világos, hogy nem elfogadható, hogy a bevándorlás továbbra is csak a Mediterrán-térség határországainak problémája legyen. A Bizottságnak egy közös újrabeilleszkedési programról szóló nemrégiben tett javaslata előremutató lépést jelent a tagállamok közötti politikai és gyakorlati együttműködés terén, de sürgősen be kell vezetnünk olyan kezdeményezéseket, amelyek célja egy hatékonyabb Közösségen belüli szolidaritás kifejlesztése.

Ezért várjuk, hogy az Európai Unió hivatalban lévő elnöke által tett bejelentés hamarosan valósággá váljon, a bejelentés, amely megismétli,többek között az olasz miniszter, Franco Frattini szívből jövő kérését, miszerint nyissunk vitát annak érdekében, hogy kitaláljuk, hogyan lehet a tagállamok között igazságosan megosztani az illegális bevándorlási hullámokkal és a politikai menedékkérőkkel kapcsolatos terheket és felelősségeket.

Véleményem szerint ez a legfontosabb kérdés, mert máskülönben olyan paradox helyzetben találjuk magunkat, amelyben néhány tagállam, beleértve Olaszországot, Máltát, Görögországot és Spanyolországot, köteles fogadni az illegális bevándorlókat, míg mások a szolidaritás tetszés szerint értelmezett fogalma mögé bújnak önkéntes alapon. Nem bújhatnak el többé a probléma elől. Szeretnék köszönetet mondani Franciaországnak, amely felajánlotta, hogy befogad 100 embert, 100 menedékkérőt: 100 embert menedékkérők ezrei, tízezrei közül. Köszönetet mondok tehát Franciaországnak, de ez csak egy csepp a tengerben.

Azzal zárnám, hogy, többek között, nem tekinthetünk továbbra is csodaszerként a bevándorlásra. Egy komoly, a fejlesztésre irányuló együttműködési politika hiányában, amelyben Európának vezető szerepet kell betöltenie, biztos és elkerülhetetlen szegénységre és reménytelenségre ítéljük a világ egy részét.

  Stavros Lambrinidis (S&D). - (EL) Miniszter úr, biztos úr, a Parlament sürgős, európai szintű együttműködésre szólított fel a bevándorlók származási és tranzitországaival. Nem csak Líbia tartozik ezen országok közé. Ide tartozik Törökország is. Amellett, hogy származási és tranzitország, Törökország tagjelölt ország is. Más szóval, azt lehet mondani, hogy kettős kötelezettsége az Európai Unió politikai alapelveinek és intézményeinek a tiszteletben tartása.

Az utóbbi időben legalább négy esetben zavarták meg a Frontex helikoptereit török radarokkal görög légtérben munkavégzés közben. Tegnap valójában egy török vadászrepülőgép azzal fenyegette meg a Frontex egyik helikopterét, hogy visszafordulásra kényszeríti.

Mit szándékoznak tenni, és hogyan fognak reagálni az Európai Unió nevében erre a zaklatásra, amely munka közben ért egy olyan európai intézményt, mint a Frontex?

Továbbá, a kötelező szolidaritás nemcsak Frontex-féle intézkedések formájában valósulhat meg a déli államokban. Szolidaritást kell mutatni abban is, hogy befogadjuk az azon országainkba érkező bevándorlókat, amelyek nem tudnak mindig megbirkózni ezzel a mennyiséggel. Ezen a téren a Bizottság és a Tanács az önkéntes szolidaritást támogatja, ami még annyit sem ér, mint a papír, amelyre leírják. Meg tudnák mondani, hogy miért nem vezetik be a kötelező szolidaritást itt is?

Végezetül, nem szabad, hogy az Olaszország, Málta és Líbia közötti kísérleti program legyen az egyetlen kísérleti program. Miért nincs kísérleti program a bevándorlók Törökországba való visszaküldésére, amely egy nagy hiányosság ennek a problémának a tükrében? Kérte ezt valaha a görög kormány, biztos úr, és ön visszautasította? Vagy Líbia, Olaszország és Málta egyszerűen csak előálltak ezzel, és ön elfogadta őket anélkül, hogy további kéréseket intézett volna hozzájuk?

  Hélène Flautre (Verts/ALE). - (FR) Elnök úr, most lehetőséget kaptam arra, hogy tisztázzak két kisebb kérdést, amelyek, úgy gondolom – ahogy egyik képviselőtársam megjegyezte az előbb – rávilágítanak politikánk képmutató voltára.

Az első pont a dublini megállapodásokkal kapcsolatos. Biztos úr, ön jól ismeri a calais-i helyzetet; tudja, hogy Calais-ban sok ember kérhetne és kaphatna politikai menekült-státuszt. Miért nem kérnek tehát? Azért, mert a dublini megállapodások eredményeként mindenképp olyan országokba küldenék őket, ahova – néha igen alapos okok miatt – nem akarnak menni. Nem akarnak Görögországba menni, ahol gyakorlatilag nincs esélyük arra, hogy menekültstátuszt kapjanak.

Ma a dublini megállapodások olyan eszközt jelentenek, amely ellenségesen kezeli azoknak az embereknek a védelmét, akik a leginkább rászorulnak, és amely egyenlőtlenséget hoz létre a tagállamok között. Ne beszéljünk tehát többet a szolidaritásról, amikor olyan eszközöket vezetünk be, amelyek egyenlőtlenséget hoznak létre az államok között.

A második kérdés a visszafogadási megállapodásokkal kapcsolatos. Teljesen jól értem, hogy a cél ezeknek a megállapodásoknak a megtárgyalása Törökországgal és Líbiával, vagyis eljátszani azzal az elképzeléssel, hogy egy szomszédos országokból álló hatalmas környezetet, és a migrációs áramlások visszatartására hatalmas táborokat hozunk létre. Ez elfogadhatatlan gyakorlati okokból, morális okokból és politikai okokból is, és ezt ön is tudja, Barrot úr!

  Clemente Mastella (PPE). - (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, rögtön azzal kezdeném, hogy elmondom, hogy számomra a vendégszeretet – túlzás nélkül – szent érték. Végső soron, az emberek közötti szolidaritás hozza létre a közösségeket egy államban, amelyeket bizonyos speciális kötelezettségekkel szabályoznak: jogokkal és kötelességekkel. Ezért, ami engem illet, határozottan ellenzek mindent, ami ellentmond ennek az alapvető bibliai elvnek. Nyilvánvaló, hogy az emberek befogadása, és a mód, ahogy ezt tesszük, hozza létre az integrációt, és mindent, ami ezzel jár.

Mit tehetünk? Hova tudjuk elhelyezni ezeket a kétségbeesett embereket, akik a tagállamok területére érkeznek, és ugyanakkor hogyan kellene felszámolni azokat az ebből következő súrlódásokat, amelyeket gyakran neheztelésként, haragként és dühként látunk viszont, és amelyek ellenséges érzületek meglehetősen aggasztó formáihoz vezetnek?

Hogyan tudjuk biztosítani, hogy a menedékjog védelme, amelyre az elmúlt napokban is hivatkoztunk, ne hagyja nyitva ugyanakkor az ajtót a tisztességtelen menedékkérők számára; a menedékjog védelme, amelyet bizonyos emberek alibiként használnak: azok az emberek, akik a menedékjog egyetemes joga mögé bújnak, és semmi közük nincs a menedékjoghoz, ellenben nagyon is közük van az illegális tevékenységekhez és a bűnözéshez?

Tényleg úgy gondoljuk, Billström úr, hogy ezt a felelősséget az egyes tagállamok képesek vállalni? Mostanáig Európa valószínűleg elég bizonytalanul cselekedett, de úgy tűnik számomra, hogy nem halogathatja tovább egy egységes, komoly megközelítés kidolgozását a bevándorlással kapcsolatban. Nem nyilatkozhat úgy, ahogy eddig tette, számos, különböző nézőpontot hangoztatva, és nem kényszerítheti elszigetelődésre a jelenségnek leginkább kitett és legsebezhetőbb élvonalban lévő egyes államokat. Nem teheti ezt egy együttesen elért közös álláspont nélkül, amely eddig még nem született meg, de amelynek alapvető elveit folyamatosan védik.

Nem teheti azt, elnök úr, hogy nem európai kérdésként tekint határaira, hanem az egyes tagállamok feladataként. Nem vehet részt, ahogy ez már megtörtént itt, durva, színpadias előadásokkal abban a vitában, hogy mit tesz az olasz kormány, vagy más kormányok. Számomra teljesen elképzelhetetlen, hogy a Lampedusa, Ceuta és Melilla partjainál történt tragédiákhoz semmi köze sincs Brüsszelnek, Berlinnek vagy Párizsnak.

Ebből származik az egyes tagállamok és Európa közti feszültség, és ez problémákat okoz, növeli továbbá Európa demokratikus deficitjét, amely egy koordinált bevándorláspolitika hiányában csak tovább fog súlyosbodni; ez azt a benyomást erősíti, hogy a tagállamok saját érdekei a fennköltebb jó fölött állnak. Erősíti továbbá, elnök úr, azt a nyomasztó elképzelést, hogy Brüsszel és Strasbourg túl sokat foglalkozik jelentéktelen ügyekkel ahelyett, hogy olyanokkal foglalkozna, amelyek a közvéleményt érintik. Végezetül, ez aláássa Európa politikai identitását is.

Ezért remélem, hogy a svéd elnökség hozzá fog kezdeni egy megállapodás kidolgozásához a legsérülékenyebb államokkal, hogy logikusan átgondolják a problémát, és hogy létrehozzák azt, ami eddig hiányzott, vagyis egy erőteljes, kiegyensúlyozott, megbízható és szigorú közös bevándorláspolitikát.

  David-Maria Sassoli (S&D). - (IT) Elnök úr, Barrot úr, Billström úr, hölgyeim és uraim, azért kértük ezt a vitát, hogy felhívjuk az EU figyelmét az alapvető emberi jogok súlyos megsértésére Olaszországban. Május óta az olasz hatóságok több mint 1000 bevándorlót fogtak el a tengeren és adtak át Líbiának az informális és megkülönböztetés nélküli visszaküldések során anélkül, hogy azonosították volna az embereket, jogorvoslatra, vagy menekültügyi eljáráshoz való hozzáférésre adtak volna lehetőséget, annak a veszélynek téve ki őket, hogy kegyetlen vagy megalázó bánásmódban fognak részesülni Líbiában. Ahogy Barrot biztos úr megerősítette, amikor részletes tájékoztatást kért Olaszországtól, úgy gondoljuk, hogy ezek a gyakorlatok megsértik az Európát megalapozó alapvető elveket.

Az ilyen cselekedetek nem összeegyeztethetőek az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezménnyel, sem a közösségi joggal, különösen a Schengeni Határellenőrzési Kódexszel és a visszatérési irányelvvel, sem az olasz törvényekkel. Tegnap az ENSZ felszólította Olaszországot, hogy tartsa be a nemzetközi jogot, és szintén tegnap 24, Olaszország által visszaküldött szomáliai és eritreai menekült nyújtott be keresetet Olaszország ellen a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény megsértése miatt.

Mi több, hölgyeim és uraim, az illegális bevándorlás büntetendő cselekménnyé vált Olaszországban, amely súlyosbító körülmény is. Csupán az a tény, hogy valaki bevándorló, diszkriminációt és egyenlőtlenséget eredményez, és szigorúbb büntetést von maga után ugyanazért a bűnért. Az a tény, hogy valaki illegális bevándorló, ahogy olasz, portugál, lengyel, görög és olasz közösségeink családjai is azok voltak, a feljelentéstől való félelem miatt gátolja az alapvető jogokhoz és az olyan alapvető ellátáshoz való hozzáférést, mint például az egészségügyi szolgáltatások. Ez történik most Olaszországban, elnök úr, és ezt elítélték jogi és alkotmányos szakértők, továbbá világi és katolikus szervezetek is.

Mit szándékozik tenni a Bizottság, hogy véget vessen ezeknek a jogsértéseknek? A Parlament mindig támogatta az illegális bevándorlás elleni harcot, de csakis az alapvető jogokkal összhangban.

Szeretnénk tudni, elnök úr, hogy a Bizottság tervezi-e, hogy lépéseket tesz az olasz jogszabályokkal kapcsolatban, és megvizsgálja az Olaszország és Líbia közötti megállapodást. Húsz évvel a berlini fal leomlása után nem engedhetjük, hogy bizonyos kormányok újakat építsenek.

  Niki Tzavela (EFD). - (EL) Elnök úr, biztos úr, a valóság túlmegy mindenen, amit ebben a Házban elmondtak.

Azt látjuk, hogy Muammar al-Gaddafi elnök azzal táplálja ezt a témát és a nemzetközi médiát, hogy folyamatosan azt mondja, 1 milliárd euró kell ahhoz, hogy beváltsa ígéreteit. Látjuk, hogy Törökország – egy olyan állam, amely be akar lépni az Európai Unióba – napi szinten fordítja vissza a Frontex repülőgépeit, és az Európai Unió nem úgy reagál ezekre, ahogy kellene.

Azt látjuk, hogy az illegális bevándorlókat szállító emberkereskedők instrukciókat adnak a bevándorlóknak, hogy hogyan lőjék kézen vagy lábon magukat, ha le akarják tartóztatni őket, hogy a tagállamok másfajta jogszabályokat legyenek kénytelenek alkalmazni, mint ami az illegális bevándorlásra vonatkozik, mert most már sebesült személyekről van szó. Azt látjuk, hogy az emberkereskedők arra utasítják az illegális bevándorlókat, hogy semmisítsék meg papírjaikat mielőtt belépnek egy országba, hogy a fogadó országok, például Görögország, ne tudják, hova kell küldeni őket; azt látjuk, hogy a bevándorlók állításuk szerint menedéket kérnek, de nincsenek papírjaik, amelyek alátámasztanák az állításokat.

A káosz eluralkodott, biztos úr, és egy ponton helyre kell állítani a rendet az Európai Unió részéről egy szigorú és határozott állásponttal ezt a kérdést illetően.

  Sylvie Guillaume (S&D). - (FR) Elnök úr, elnökhelyettes úr, hölgyeim és uraim, újra meg újra azt halljuk, hogy a tagállamok elismerik az európai szintű, közös bevándorlás-kezelési politikák és a bevándorlók szociális integrációját célzó politikák létrehozásának szükségességét.

Mindazonáltal, ahogy azt nap mint nap látjuk, a valóság távol áll ettől. A költségvetési egyeztetések keretében például a bevándorlók integrációját segítő alap erőforrásait drasztikusan csökkentették. Ami a tagállamokat illeti, sokuk továbbra is egyoldalúan vet ki szigorú jogszabályokat és rendeleteket a területükre való érkezés és a területükön való mozgás tekintetében, hogy korlátozzák a munkaerőpiacukhoz, a szociális rendszerükhöz és az oktatási rendszerükhöz való hozzáférést, továbbá, hogy megnehezítsék a családok újraegyesítését.

Ugyanígy az illegális bevándorlás elleni küzdelemmel és a külső határaink ellenőrzésével kapcsolatos európai politika végső soron ahhoz vezet, hogy a határellenőrzés felelősségét átruházzuk szomszédainkra, nem törődve az emberi jogokkal. Láttunk példát erre Olaszország és Líbia között.

Az a tendencia, hogy externalizáljuk ezeket a kérdéseket, végső soron lehetővé teszi Európa számára, hogy megszabaduljon felelősségétől. Ez elfogadhatatlan. A Frontexnek adott többletforrások soha nem fogják helyettesíteni azt a szükséges szolidaritást, amelynek egyesítenie kell a tagállamokat, képessé téve őket arra, hogy közösen lépjenek fel azoknak az embereknek a befogadása kapcsán, akiknek nemzetközi védelemre van szükségük, valamint a külföldi munkaerő befogadása kapcsán, amelyre szükség van a jövő demokratikus kihívásainak való megfeleléshez.

Milyen rendelkezéseket hoznak az igazi szolidaritás és a bevándorlók szenvedésének véget vető valódi megoldások biztosítása érdekében?

  Rita Borsellino (S&D). - (IT) Elnök úr, Barrot úr, Billström úr, hölgyeim és uraim, az elmúlt napokban, az európai menekültügyi terv körvonalazásakor ön, Barrot úr, állhatatosságról beszélt az illegális bevándorlás elleni küzdelemmel kapcsolatban, és emberiességről az üldöztetés áldozatainak befogadásával kapcsolatban. A jog nyelvére lefordítva, ez a védelem és a menedékjog biztosítását jelenti az éhezés, a háború, illetve az üldöztetés ellen menekülők számára, továbbá az olyan országokba való kiutasításuk megakadályozását, ahol életük veszélyben van, vagy ahol embertelen bánásmód veszélyének vannak kitéve.

Ez lényegében az ellentétje annak, amit az olasz kormány csinál, ahogy azt a legutóbbi aggasztó esemény is mutatta, amikor 75 eritreai és szomáliai menekültet küldtek vissza Líbiába anélkül, hogy megvizsgálták volna, van-e közöttük potenciális menedékkérő, ahogy azt a nemzetközi jog megköveteli, és ahogy azt tegnap az ENSZ emberi jogi főbiztosa megállapította. Az Olaszország és Líbia közötti megállapodás nem változtathatja a tengernek ezt a részét olyan szabad területté, ahol meg lehet sérteni az emberi jogokat.

Arra szólítom fel ezért a Bizottságot, hogy a lehető leggyorsabban lépéseket tegyen annak biztosítása érdekében, hogy a nemzetközi jogot helyreállítsák és betartsák. Szeretném tudni továbbá, hogy milyen előrehaladás történt az EU és Líbia közötti kétoldalú megállapodásról szóló tárgyalásokon, amely már évek óta folyamatban van. Mikor tervezik lezárni a tárgyalásokat? Megerősíti-e a Tanács és a Bizottság, hogy ez a megállapodás elsőbbséget fog élvezni az Olaszország és Líbia közötti megállapodással szemben? El tudnák magyarázni a Parlamentnek az illegális bevándorlás kezelésével, a menedékjog biztosításával és a visszaküldés tilalmával kapcsolatos kulcsfontosságú pontokat?

  Anna Maria Corazza Bildt (PPE). - Elnök úr, nagy öröm számomra, hogy első alkalommal szót kaptam ezen a plenáris ülésen, hogy dicséretet mondjak Tobias Billström miniszter úrnak, hogy mély megértését fejezte ki az iránt a – mint eredetileg olasz származású ember, abban a helyzetben vagyok, hogy mondhatom – súlyos helyzet iránt, amellyel a Mediterrán-térség embereinek és országainak kell szembenézniük.

Üdvözlöm abbéli erőfeszítéseit, hogy konszenzust érjünk el egy közös európai bevándorláspolitika kialakítása terén, amelyre nagy szükség van. Üdvözlöm továbbá a menekültügyi támogató hivatal létrehozására irányuló kezdeményezéseit, amely rendkívül gyakorlati és konkrét módja a terheket viselő tagállamok támogatásának és a tagállamok közötti együttműködés elindításának.

Szeretném megkérdezni Billström miniszter urat, hogy az általa már említett intézkedéseken felül meg tudná-e vizsgálni, hogy hosszú távon milyen más intézkedéseket lehetne hozni a Mediterrán-térség országainak és embereinek támogatása érdekében az ő megközelítését alapul véve, amely egyensúlyt teremt a humanitás, a szolidaritás és az illegalitás bármely formája elleni szigorú fellépés között.

  Georgios Papastamkos (PPE). - (EL) Elnök úr, kétségkívül szükség van közös bevándorláspolitikára és a harmadik országokkal való együttműködésünk megerősítésére, összetartóbbá és hatékonyabbá tételére. Ebben az együttműködésben, ahogy a vita is megmutatta, Líbiának és Törökországnak elsődleges szerepe van.

Törökország viselkedése provokatív. Újra meg újra obstruktív módon viselkednek, és szeretném ezt tudatosítani a Parlamentben, és felhívni Barrot úr figyelmét arra, hogy akadályozzák a Frontex helikoptereit és repülőgépeit, miközben azok európai küldetéseket teljesítenek, vagy európai szolgálatban vannak. Az új demokrácia parlamenti képviselői parlamenti ellenőrzést folytattak. Barrot úr, el fogjuk küldeni önnek ezeknek a provokációknak és a Törökország provokatív viselkedésére vonatkozó eseteknek a részletes leírását.

A visszafogadást és az áttelepítést illetően tovább kell erősítenünk a Frontexet és kitoloncolásra szolgáló közös légi járatokat kell szerveznünk. Barrot úr, elnök úr, kérem, hogy sürgősen tegyenek látogatást Törökországba és Líbiába. A probléma rendkívül akut. Ne halasszák az év végére. Ma vagy holnap…

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót)

  Barbara Lochbihler (Verts/ALE). - (DE) Elnök úr, az európai államok határőreinek nem szabad elküldeniük a tenger felől érkező politikai menedékjogot kérelmezőket, nem szabad kivezetniük őket, megakadályozni, hogy tovább utazzanak, illetve visszaküldeni őket olyan országokba, amelyek nem részei az EU-nak. Ez benne foglaltatik az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményben. Ma ismételten számos példát hallottunk arra vonatkozóan, hogy a Frontex nem tartja be ezeket a szabályokat a gyakorlatban. Ezért ellenőrzésekre van szükség ezen a területen. Nekünk, mint az Európai Parlament tagjainak szükségünk van ezekre az ellenőrzésekre, mert a mi felelősségünk annak biztosítása, hogy az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény rendelkezéseit betartsák.

A kérdésem önökhöz a következő: Milyen mértékben tudjuk ellenőrizni, hogy a határőrök a nemzetközi vizeken ezekkel az emberi jogokkal kapcsolatos jogszabályi előírásoknak megfelelően viselkednek-e? Évek óta tisztában vagyunk azzal, hogy a Frontex egyes esetekben megsértette az emberi jogokat. Mindamellett, minden cselekedetével komolyan aláássa az EU hitelességét is az emberi jogok védelmével kapcsolatban.

  Alf Svensson (PPE). - (SV) Elnök úr, köszönöm, Billström úr. Azon gondolkodom, hogy néha nem ragaszkodunk-e túlságosan az „illegális bevándorlás” szavakhoz. Végső soron az nem lehet illegális, hogy az életedért menekülsz, mivel az emberi jogok és az alapvető szabadságok lakóhelytől függetlenül mindenkire vonatkoznak.

Szeretném hangsúlyozni, hogy az is létfontosságú, hogy megvizsgáljuk, milyenek a körülmények azokban az országokban, ahonnan az emberek elmenekülnek. Az EU talán aktívabb lehetne és többet tehetne ezekben az országokban, hogy az embereknek ne kelljen elmenekülniük, hogy azután illegális bevándorlókként kezeljék őket. Talán, ahogy az előbb mondtam, túlságosan ragaszkodunk az „illegális” szóhoz. Azt mondom, hogy teljes mértékben legális, ha kiállunk az emberi jogok és alapvető szabadságok mellett mind az EU-n belül, mind azon kívül.

  Antonio Cancian (PPE). - (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, ma reggel teljesen olyan volt, mintha az olasz parlamentben lennénk, és ön lenne az elnök. Mindenesetre úgy gondolom, hogy a bevándorlás biztonságot jelent, és az emberi jogok tiszteletben tartását. Sajnálatos módon azonban a globalizáció és az Európai Uniónak a kibővítése 27 országra túl gyorsan történt, anélkül, hogy megtettük volna a szükséges lépéseket a biztonság és az emberi jogok tiszteletben tartásának megőrzésére.

Meghallgattam a Bizottságot: a stratégia logikus és a jövőbeli cselekvésre vonatkozó tervek kiválóak, de elfelejtjük, hogy a kérdés sürgető és drámai, és hogy vészhelyzettel állunk szemben. Amit ma reggel elmondtak, megállja a helyét egy normális helyzetben, de ma – különösen Olaszországban – a helyzet nem szabványos. Ezért arra sürgetem a Bizottságot, hogy több figyelmet fordítson a taktikára, mint a stratégiára, és hogy a problémát teljességgel európai problémaként kezelje. Köszönöm.

  Elnök. − A levezető elnök most kétségtelenül olasz, a vita azonban egyáltalán nem volt tisztán olasz vita. Szerencsére azt mondhatjuk, hogy szerteágazó volt, és sok oldalról, sok nézőpontból szóltak hozzá az Európai Unión belül.

  Tobias Billström , a Tanács soros elnöke. – (SV) Elnök úr, először is, szeretnék köszönetet mondani mindenkinek ezért a nagyon érdekes vitáért. Számos értékes véleményt fogalmaztak meg a mai nap folyamán. Szeretném megemlíteni Busuttil úr elképzeléseit a Líbiával való szorosabb együttműködésről. Remélem, hogy látogatást fogok tudni tenni Líbiába Barrot biztos úrral, hogy kapcsolatokat építsek ki ezzel az országgal, és a Törökországgal kapcsolatos munka is folytatódni fog. Egyetértek továbbá Aguilar úrral, az Állampolgári, Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság elnökével is abban, hogy az illegális bevándorlás kezelésének egyik módja a legális bevándorlás előtti út megnyitása. Ez enyhítené például a menekültügyi rendszerre nehezedő nyomást.

Foglalkozni kell azokkal a bűnügyi hálózatokkal, amelyek kihasználják az emberek kétségbeesését. A svéd elnökség egy speciális konferenciát fog rendezni Brüsszelben erről a kérdésről és az emberkereskedelem elleni küzdelemről. A svéd elnökség abszolút prioritásként kezeli, hogy megállapodás szülessen az Európai Menekültügyi Támogató Hivatallal kapcsolatban, továbbá, hogy fejlessze a gyakorlati együttműködést. Természetesen számítunk az Európai Parlament támogatására ebben az ügyben.

Alfano asszonynak szeretném mondani, hogy nagyon fontos, hogy az Európai Tanács által elfogadott jogi aktusokat betartsák, és az összes tagállam a döntés értelmében hajtsa végre azokat. Fontos továbbá, hogy bevonjuk az ENSZ menekültügyi főbiztosát munkánkba, hogy az általunk célul kitűzött jó minőséget érjük el. El kell mondanom azt is, hogy egyetértek Kirkhope úr értékelésével a menedékkérők és a munkavállalók bevándorlása közötti különbségtétel fontosságáról. Ez az okfejtés természetesen ahhoz a következtetéshez vezet, hogy az EU-nak szüksége van egy közös európai menekültügyi rendszerre, és jobb lehetőségeket kell biztosítania a munkavállalók legális bevándorlására, amelynek a nemzeti szükségleteken, a jogbiztonságon, valamint bérdömping és a szociális kizsákmányolás elleni védelmen kell alapulnia.

Ha ezt megtesszük, nem lesz szükségünk Meyer, Batten vagy Bontes urak politikájára. Józan és jól átgondolt bevándorláspolitikára van szükségünk az EU demográfiai szerkezetének fejlesztése, valamint a gazdaság és az emberek jólétének megerősítése érdekében.

Corazza Bildt asszony és Svensson úr arról a kérdésről beszéltek, hogy hogyan kellene a Földközi-tengeren bekövetkezett haláleseteket kezelni. Nincs egységes megoldás a bevándorlás problémájának kezelésére. Egy különböző kezdeményezésekből álló csomagra van szükség az egyes területeken. A származási illetve tranzitországokkal való fokozott együttműködés különösen fontos. Növelni kell például az ezekkel az országokkal való fejlesztési együttműködést a stabilitás, a biztonság és a fenntarthatóság megteremtése érdekében.

A származási és tranzitországoknak, valamint a tagállamoknak fejleszteniük kell a tengeri mentést is. Tisztázni kell az országok közötti felelősség-megosztást is a tengeri mentésre irányuló erőfeszítések tekintetében. A tengeri mentésre vonatkozó rendeletekkel kapcsolatban egységes értelmezést kell kialakítanunk egyrészről a nemzetközi védelemhez való jog, másrészről a nemzetközi tengerjog tekintetében.

Végezetül, magam és az elnökség nevében szeretném megköszönni önöknek a lehetőséget, hogy eljöhettünk ide az Európai Parlamentbe, hogy bemutassuk nézőpontunkat. Fontos hangsúlyozni, hogy stratégiánknak számos elemen és kezdeményezésen kell alapulnia. Úgy vélem, hogy ez a vita világosan megmutatta ezt. Nagyon köszönöm.

(Taps)

  Jacques Barrot, a Bizottság alelnöke. − (FR) Elnök úr, ez a vita rávilágított, ha erre egyáltalán még szükség volt, a bevándorlással kapcsolatos problémák mértékére.

Szeretném kiemelni, hogy megközelítésünknek egyensúlyt kell kialakítania az illegális bevándorlás visszautasítása, amely, hozzátenném, sok esetben a csempészeknek és az emberkereskedőknek köszönhető; az illegális bevándorlás elleni küzdelem fényében egy bizonyos legális bevándorlás előmozdítása, amely döntés a tagállamok hatáskörében van; és a menedékjog minden esetben való megőrzése között.

Először is, szeretnék nagyon röviden válaszolni a Frontexszel kapcsolatos kérdésre, és rámutatni, hogy egy olyan javaslatot készítünk elő, amely módosítja a Frontex-rendeletet és a Frontex munkamódszereit. Feljegyeztem a nagyobb átláthatóságra vonatkozó kérésüket.

Másrészről, megpróbáljuk egyértelművé tenni azokat a szabályokat, amelyek segítenek annak biztosításában, hogy a közösségi jogot és a nemzetközi jogot következetesen alkalmazzák a Frontex műveletek kontextusában.

Az olaszországi probléma tekintetében azt kell mondanom, hogy júliusban levelet küldtünk az olasz hatóságoknak hasznos információt kérve a nemzetközi vizeken elfogott hajók visszaküldésével kapcsolatban. Nemrégiben kaptunk választ az olasz hatóságoktól, szolgálataink pedig most vizsgálják meg rendkívül alaposan.

Hozzátenném, hogy a közösségi jogszabályok megkövetelik, hogy a tagállamok a határellenőrzési műveleteket a visszaküldés tilalmával összhangban végezzék. Ez azt jelenti, hogy egy államnak nem szabad visszaküldenie embereket olyan területre, ahol az a veszély áll fenn, hogy kínzásnak, büntetésnek, embertelen vagy megalázó bánásmódnak teszik ki őket. A menedékkérők és a menekültek esetében nem lehet visszaküldeni őket, amennyiben faji, vallási vagy nemzetiségi hovatartozásuk miatt veszély fenyegeti életüket vagy szabadságukat. Röviden, biztosítjuk ennek a védelemre vonatkozó kötelezettségnek a fenntartását.

Végezetül, szeretném megismételni Billström úrral közös abbéli szándékunkat, hogy valódi párbeszédet kezdeményezzünk egyrészről Líbiával, másrészről Törökországgal, amely lehetővé fogja tenni számunkra, hogy a probléma mélyére ássunk, hogy képesek legyünk együttműködni a határellenőrzés területén az illegális bevándorlás megakadályozása érdekében, de azt is, hogy megvizsgáljuk, hogy az ENSZ menekültügyi főbiztosának támogatásával hogyan tudnánk olyan eljárásokat kezdeményezni ezekben a mediterrán-térségbeli országokban, amelyek azt jelentenék, hogy a valódi menedékkérőknek nem kell csempészekhez vagy emberkereskedőkhöz fordulniuk azért, hogy elérjék Európa partjait és hogy menedékjog iránti kérelmüket elbírálják ezekben az országokban.

Ez egy nagyszabású párbeszéd, amely el fog tartani az utolsó negyedév végéig. Szeretném megköszönni a svéd elnökségnek a hatékony együttműködésre irányuló szándékát.

Zárásként, szeretném megismételni, hogy európai stratégiára van szükség a migrációs mozgások tekintetében. Úgy érezzük, hogy a tagállamoknak ténylegesen több szolidaritást kell mutatniuk egymással. A tagállamokat ugyanazok a problémák érintik. Azt kell mondani, hogy az illegális bevándorlás végső soron minden tagállamot érint, nemcsak a külső határok mentén lévőket.

Igazán fontosnak tartom ennek a szolidaritásnak a létrehozását. Mi azt javasoljuk, hogy ez önkéntes alapon történjen, de ezt az önkéntességet, mint a problémára adott valódi választ, kétségkívül formalizálnunk kell.

Ennyit szerettem volna mondani, nem nyújtom tovább a válaszadást. Számos jegyzetet készítettem a különböző beszédek elhangzása során.

Egy némileg sürgető kéréssel szeretném zárni az Európai Parlament irányában, hogy segítsenek minket, különösen ezzel a stratégiával, ezzel az európai menekültügyi politikával kapcsolatban. Kiemelném – mivel felvetették a problémát –, hogy megpróbáltuk fejleszteni a dublini megállapodás alkalmazását némi rugalmasság engedélyezésével. Engedélyt szándékoztunk kérni a Tanácstól és a Parlamenttől a támogató hivatal év végéig történő felállítására, és fel fogunk készülni az útmutatási eljárások harmonizálására. Mindezek hozzá fognak járulni egy igazi európai menekültügyi politika megalkotásához, amely, véleményem szerint teljes mértékben megegyezik azokkal az értékekkel, amelyek terén, nézőpontom szerint, egyetértés van Európában. Hiszünk ezekben az értékekben, amelyeket cselekvésre kell váltanunk.

Mindenesetre hálás vagyok az Európai Parlamentnek, hogy segítenek minket ebben a nehéz feladatban.

(Taps)

  Elnök. – A vitát lezárom.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

  Elisabetta Gardini (PPE) , írásban. – (IT) Az illegális bevándorlás valós veszedelem, amely főleg az EU déli országait, különösen Olaszországot, Máltát és Spanyolországot sújtja évek óta. Jól ismert az a tény, hogy az uniós tagállamok közül az olasz kormány kapja a legtöbb illegális bevándorlót, kétségbeesett embereket főleg Afrikából, akik egy jobb jövő reményében érkeznek.

Ellentétben azokkal az állításokkal, amelyeket az olaszországi baloldal képviselői tettek, akik sokadik alkalommal használták az Európai Parlamentet helytelenül arra, hogy igazolatlan támadásokat intézzenek a Berlusconi úr által vezetett olasz kormány ellen, az elsődleges befogadóállomások orvosi ellátást, ellátást, szállást, valamint jogi segítséget nyújtanak egészen addig, amíg el nem döntik, hogy egy illegális bevándorló Olaszországban maradhat-e, vagy a nemzetközi megállapodásoknak megfelelően, haza kell-e telepíteni.

Sürgősen hatékony közösségi intézkedéseket kell elfogadnunk a bevándorlással és a menekültüggyel kapcsolatban. Nem gondolhatjuk komolyan, hogy Olaszország egyedül képes viselni ennek az exponenciálisan terjedő jelenségnek az összes terhét.

Néhány tagállam felvetette az „illegális bevándorlókra vonatkozó kvóták” elképzelését. Ez a jó szándéknak egy példája, amelyet sajnos nem támogat konkrét politikai akarat: nemrégiben a svéd elnökség hangsúlyozta ezeknek a kvótáknak az elfogadtatásával kapcsolatos nehézségeket.

  Louis Grech (S&D) , írásban. – Üdvözlendőnek tartom ezt a vitát, amely ráirányítja a figyelmet a határellenőrzéssel, a bevándorlással és a menedékkérőkkel kapcsolatos széttöredezett és következetlen uniós politikákra. Örömmel hallom, hogy a Tanács és a Bizottság prioritásként kezeli ezeket a témákat, de eddig csak félmegoldásokkal találkoztunk, valódi eredményekkel nem. Úgy tűnik, hogy nincs meg a politikai akarat uniós szinten az ezeknek a kérdéseknek az igazságos módon való kezeléséhez szükséges megfelelő erőforrások biztosításához. Jelenleg a külső határokkal rendelkező tagállamok viselik a terhek jó részét, és a helyzet napról napra romlik az erőforrások és a kapacitás hiányában. Néhány jó javaslatot is megvitattak az utóbbi időkben, mint például a Frontex mandátumának felülvizsgálatát, egy, az egész EU-ra kiterjedő menekült-áttelepítési rendszer létrehozását és egy menekültügyi támogató hivatal létrehozását. Arra szólítom fel a Bizottságot, hogy gyorsan cselekedjen ezek végrehajtása ügyében. Több olyan megoldásra van szükség, amely a tehermegosztás elvén alapul, mert ez az egyetlen megfelelő válasz. A Bizottságnak és a Tanácsnak nagyobb eltökéltséget kell mutatnia abban, hogy megadja a szükséges támogatást a Frontexnek. A Frontexnek saját felszereléssel és eszközökkel kell rendelkeznie, továbbá egész évben működnie kell ahhoz, hogy hatékonyan tudja védeni határainkat.

  Marian-Jean Marinescu (PPE) , írásban. – (RO) A schengeni térségnek a jövőbeli kiterjesztése Romániára fontosabbá fogja tenni, hogy biztosítsuk Románia külső határainak biztonságát, és ezáltal a Frontex ügynökség szerepét is Romániában. A Frontexnek egyre nagyobb szerepet kell játszania Románia külső határai megfigyelésének és ellenőrzésének fejlesztésében, amely az EU külső határának, vagy más szóval a schengeni térség jövőbeli külső határának több mint 2000 km hosszú részét jelenti. Tavaly a Frontex aláírt egy együttműködési megállapodást Oroszországgal és a volt Jugoszlávia országaival, csakúgy, mint Ukrajnával és Moldovával. Ez előremutató lépés az összes határ kezelése tekintetében. Üdvözlendő intézkedés lenne ezen a ponton, ha az Európai Bizottság megvizsgálná, hogy milyen módon tudja felhasználni ezt a jogalapot. A más harmadik országokkal való együttműködési megállapodások aláírásának lehetősége még egy olyan kérdés, amelyet vizsgálnia kellene a Bizottságnak. A lehető legtöbb ilyen típusú megállapodás megkötése meg fogja könnyíteni a közös műveletek hatékony koordinációját, és ezáltal hozzá fog járulni az emberi jogok és a polgári szabadságjogok tiszteletben tartásához, továbbá a határokon átnyúló bűnözés elleni küzdelemhez.

  Tiziano Motti (PPE) , írásban. – (IT) Egyetértek Buzek úr kijelentésével, miszerint a bevándorlás mindig hasznára volt Európának, amennyiben olyan bevándorlásról van szó, amely szabályozott, integrált és tiszteletben tartja a célország intézményeit és törvényeit. Ha társadalmi megújulásra és munkaerő-vándorlásra van szükség, ha a kultúrák cseréje gazdagítja az embereket, akkor a bevándorlás értékes erőforrás. Zsidó-keresztény gyökereinknek köszönhetően ismerjük a szenvedők iránti emberszeretet és a vendégszeretet fogalmát.

Mindazonáltal, amikor az illegális bevándorlás vészhelyzetet, nehézséget, bűnözést és bizonytalanságot eredményez, szükségessé válik egy kézzelfogható stratégia kidolgozása egy olyan szintű integráció érdekében, amely az országok számára demográfiai szempontból fenntartható. Becsapjuk önmagunkat, ha azt hisszük, hogy ez a probléma a mediterrán országokra korlátozódik: az állampolgárok szabad mozgása az EU-n belül szintén szabad mozgásra ösztönzi azt a nagyszámú illegális bevándorlót, akik a bűnözés felé fordultak. Ez a kérdés minden európai államot érint erkölcsi és közvetlen módon is, mivel kapcsolatban áll a bűnözéssel és ezért több mint félmilliárd állampolgár biztonságával, akik azt a megbízatást adták számunkra, hogy gyors, kézzel fogható intézkedésekkel védjük meg őket mind a meglévő problémáktól, mind azoktól, amelyek valószínűsíthetően hamar kialakulhatnak. Az állampolgárok jogai nem áldozhatók fel a tagországok általános közönye és az Európai Bizottság szolóni figyelmeztetéseiért.

ELNÖKÖL: VIDAL-QUADRAS ÚR
alelnök