Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve
2009. szeptember 15., Kedd - Strasbourg HL kiadás

8. Az Európai Parlament elnökének nyitóbeszéde
A felszólalásokról készült videofelvételek
Jegyzőkönyv
MPphoto
 

  Elnök. - Tisztelettel köszöntöm az Európai Parlament elnökeit, a jelen levő minisztereket, az európai intézmények elnökeit és képviselőit! Hölgyeim és uram, de mindenekelőtt, kedves barátaim!

Ma a közvetlenül megválasztott Európai Parlament tizenharmadik elnökeként állok itt Önök előtt. Nagy örömömre szolgál, hogy számos korábbi elnököt is üdvözölhetek körünkben: Emilio Colombo urat, Enrique Barón Crespo urat, Egon Klepsch urat, Klaus Hänsch urat, José María Gil-Robles urat, Nicole Fontaine asszonyt, Pat Cox urat és Hans-Gert Pöttering urat.

(Taps)

Az Önök jelenléte nagy megtiszteltetés mindannyiunk számára.

Mint ahogyan Önök közül sokan elmondták, megválasztásom szimbolikus jelentőségű is – egy egyesült kontinens eszméjét szimbolizálja, amelyről az Európa keleti részén élő polgárok álmodtak. Ez az álom most beteljesedett.

Kedves észt, lett, litván, szlovák, cseh, magyar, szlovén, román, bolgár, ciprusi és máltai kollégáim, ismerem és megértem azok aggodalmait, szükségleteit és elvárásait, akik nemrég csatlakoztak az Unióhoz. Ezek az én hazámban is ugyanazok. De mostantól közös a felelősségünk kontinensünk jövőjével kapcsolatban. A régi és az új Európa már nincs többé. Ez a mi Európánk! Modern és erős Európát akarunk. És azt akarjuk, hogy a polgáraink is annak lássák. Ehhez sok energiára és kemény munkára lesz szükség. Erről a célról európaiak nemzedékei álmodtak, és amelynek megvalósításáért érdemes óriási erőfeszítéseket tenni. Én készen állok e munkára, kész vagyok megtenni ezeket az erőfeszítéseket, mert azok az álmok az én álmaim is voltak!

(Taps)

Hölgyeim és uraim! Most, az új parlamenti ciklus kezdetén, számos kihívás áll Európa és mi magunk, Európa képviselői előtt. Ezekre a kihívásokra választ kell találnunk. Nem szabad elfelejtenünk, hogy az Európai Parlament, miközben egy jobb Európa megteremtéséért küzd, nagyon különleges szerepet tölt be: nemcsak intézményként van jelentősége, de társadalmi és egy mélyen szimbolikus szerepet is betölt. Az Európai Parlament az európai demokratikus rendszer lényege. E rendszer teljesítményének és stabilitásának a Parlament az alapja, azon eszmék és értékek védelmezője, amelyek döntéseinkben és azok következményeiben, illetve vitáinkban is érvényre jutnak. Az Európai Parlamentnek azonban van még egy teljesítendő feladata: létre kell hoznia az új Európa jövőképét, amely átnyúlik Európa jelenén, és megmutatja, milyennek kell lennie a jövő Európájának. Ahhoz, hogy ezt a jövőképet együtt létrehozhassuk, képzelőerőre, tudásra, bölcsességre, és mindenekelőtt bátorságra van szükségünk.

Hannah Arendt, zsidó származású német filozófus szerint a politika az élet egyetlen olyan területe a valláson kívül, ahol csodák történnek. Pontosan 20 éve, mi, itt Európában egy ilyen csodának voltunk tanúi, és ezért hiszünk a bátorság, a képzelőerő és a bölcsesség erejében. Úgy gondolom, hogy mindenki, aki ma itt van, osztja ezt a nézetet.

(Taps)

Optimistán tekintek az előttünk álló kihívásokra. Fontos kihívásnak tartom először is a gazdasági válságot és az európai szolidaritást; másodszor az energiaügy és a környezetvédelem kérdését; harmadszor a külpolitikát; negyedszer az emberi jogokat és az értékrendszerünket; végül pedig a Parlamentünket és annak megreformálását.

Most a gazdasági válság a legfájdalmasabb és legnehezebb előttünk álló kérdés. Erre megoldást kell találnunk, és fogunk is megoldást találni. Európa vezető szerepet vállalt, amikor megoldási javaslatokkal állt elő a G8-ak és a G20-ak csúcstalálkozóján, olyan megoldásokkal, amelyek a meglévő szociális modellünk megőrzése mellett segíthetnek a világnak a gazdaság helyreállításában. A globalizáció korában Európának egységesen kell hallatnia a hangját.

Most, a válság idején, mindennél jobban kell koncentrálnunk a gazdasági növekedésre és a munkanélküliség elleni küzdelemre. Új életet kell lehelnünk a Lisszaboni Stratégia elképzeléseibe és meg kell találnunk annak a módját, hogyan fektethetünk be új technológiákba, az innovációba, az oktatásba és az emberi erőforrásokba. A közösségi költségvetés fontos szerepet kap annak biztosításában, hogy az európai kutatási programok világos prioritásokkal és eljárásokkal rendelkezzenek.

Az új Szerződés értelmében a Parlament és a Tanács azonos költségvetési hatáskörökkel rendelkezik. Az együttdöntési eljárás alá tartozik majd a mezőgazdaság, a halászat, a külkereskedelem, a bel- és igazságügy, és a mezőgazdasági kiadások terén is egyenlő felelősségekkel rendelkezünk majd.

Óvnunk kell a protekcionizmus kísértésétől és attól, hogy a közös politikák újból tagállami irányítás alá kerüljenek. A kohéziós politikának továbbra is kiemelt szerepet kell kapnia a következő közösségi költségvetésben, ha meg akarjuk valósítani az újraegyesített kontinensünk teljes integrációját. Az egységes piac óriási vívmány. Védelmeznünk kell és meg kell szilárdítanunk annak biztosítása érdekében, hogy Európa versenyképes maradjon. Ehhez erősítenünk kell az európai integrációt, nem gyengíteni. Hagyjuk, hogy meggyőződésünk vezessen bennünket.

Ahhoz, hogy új életre keltsük és megértsük azt a Közösséget, amelyet építünk, és hogy élhessünk benne, két alapvető dolog szükséges: szolidaritás és társadalmi kohézió. Nem létezhet valódi közösség anélkül, hogy ne gondolnánk mindenkire, különösen a leginkább kiszolgáltatottakra: a munkanélküliekre, a legalacsonyabban képzettekre és a távoli vidékeken élőkre. A munkanélküliség elleni küzdelem a svéd elnökség legfőbb célja. Minden segítséget megadunk nekik e munkához.

A vasfüggöny mögött egykor azt mondtuk: „Nincs szabadság szolidaritás nélkül”. Most azt mondhatjuk, hogy „szolidaritás nélkül közösség sem létezik”, és egy modern, erős Európa sem jöhet létre.

(Taps)

A gazdasági válsággal nem birkózhatunk meg a nőkben rejlő szellemi, gazdasági és alkotó potenciál kiaknázása nélkül.

A demográfiai válság a családok és a szülővé válás támogatására szólít fel bennünket. Ügyelnünk kell arra, hogy a nők ne áldozzák fel karrierjüket családjuk és gyermekeik felnevelése érdekében.

(Taps)

Ahhoz, hogy a demográfiai válságon felülkerekedjünk, és mindeközben megőrizzük demokratikus alapelveinket, nyitott közösségnek is kell lennünk. A bevándorlás mindig is gazdagította Európát. Olyan megoldásokat kell javasolnunk, amelyek lehetővé teszik, hogy fogadjuk a bevándorlókat, megteremtsük a feltételeket az integrációjukhoz, de egyszersmind tőlük is megkívánjuk, hogy nyitottak legyenek az integráció irányában.

Jelenleg energetikai válsággal kell szembesülnünk. Az európaiak talán nem értik, mi az a geopolitika, de azt tudják, milyen az, ha nincs fűtés. Folytatnunk kell energiaforrásaink diverzifikációját azáltal, hogy többet fektetünk a megújuló energiaforrásokba és a fosszilis üzemanyagokba. Az atomenergia lehetősége is rendelkezésünkre áll, de ez a terület továbbra is a tagállamok hatásköre marad.

Ki kell terjesztenünk a határainkon túli gázvezetékeket, hogy többé ne függjünk egyetlen államtól sem. Növelnünk kell a gáz- és villamosenergia-hálózatok rendszerösszeköttetéseit, és mérlegelnünk kell annak a lehetőségét, hogy a gázt közösen szerezzük be olyan módon, hogy szolidaritáson alapuló európai energiapiac jöjjön létre. Úgy hiszem, itt az idő, hogy az Unió ténylegesen közös energiapolitikát folytasson, és én ezen fogok fáradozni.

(Taps)

Szintén az energia volt az, amely miatt az Európai Szén- és Acélközösség 1951-ben létrejött, és ebből a magból fejlődött ki a Közösség. Akkor Robert Schuman azt mondta: „Az ily módon a termelésben kialakuló szolidaritás világossá teszi, hogy ettől kezdve bármiféle háború [...] nemcsak elképzelhetetlen, hanem gyakorlatilag is kivitelezhetetlen lenne”. Ez az elképzelés állt eredetileg a Közösség létrehozása mögött. Energiapolitikánkban figyelembe kell vennünk az éghajlatváltozáshoz kapcsolódó veszélyeket. Zöld forradalomra van szükségünk és gátat kell szabnunk saját mértéktelenségünknek.

Az Európai Parlament vezető szerepet vállal a problémáról folytatott vitában. Az éghajlatváltozással foglalkozó ideiglenes bizottságban számos képviselőtársammal együtt dolgoztam. Önök mindannyian ismerik a véleményemet és tudják, hogy együtt fogok működni Önökkel annak érdekében, hogy Koppenhágában kompromisszumot érjünk el.

Nemzetközi téren jelentős intézmény vagyunk. Polgáraink ezt is várják el tőlünk. De Európának nagyobb szerepet kell kapnia mind az Európai Unión belül, mind pedig világszinten. A mostani jogalkotási ciklus egyik jelentős céljának egy olyan következetes és hatékony külpolitika megalkotásának kell lennie, amely a világ egészére vonatkozó jövőképpel rendelkezik.

Jean Monnet azt mondta, hogy mindenkinek van ambíciója. Már csak azt kell eldönteni, hogy az ambíció arra irányul-e, hogy valakivé váljunk, vagy hogy valamit valóra váltsunk. Legyen az az ambíciónk, hogy e jogalkotási ciklus folyamán megvalósítunk valamit.

Melyek tehát a legfontosabb céljaink? Először: a dél- és kelet-európai szomszédaink felé irányuló aktív politizálás. Ennek érdekében folytatnunk kell az Euro-Mediterrán Parlamenti Közgyűlés keretében megkezdett munkát, és lépéseket kell tennünk az Euronest Közgyűlés keretében is.

Másodszor: a demokrácia és a felelősségteljes kormányzás modelljeinek előmozdítása. Az Unió kétoldalú csúcstalálkozói előtt parlamentközi közgyűléseinket és küldöttségeinket is be kell vetnünk parlamenti csúcstalálkozók megrendezésére. Ennek annál is inkább jelentősége van, mivel az Európai Parlament mostantól fogva sokkal több szakpolitikai területen nyilvánít majd véleményt. Az ilyen fajta együttműködést jól példázza az EUROLAT-közgyűlés.

Harmadszor: itt az ideje, hogy létrehozzunk egy valódi transzatlanti parlamenti partnerséget, és közösen kidolgozzunk egy, az egész világra kiterjedő új keretet. Igyekezni fogok, hogy az Egyesült Államok kongresszusával minden szinten megerősítsem kapcsolatainkat.

Negyedszer: tovább kell mélyítenünk az Oroszországgal kialakított stratégiai partnerségünket, nem megfeledkezve arról, hogy – a Kínával fenntartott kapcsolatokhoz hasonlóan – a gazdasági és politikai kérdések nem előbbre valók az emberi jogok, a jogállamiság és a demokrácia ügyénél.

(Taps)

E Parlament elnökeként mély párbeszédet fogok folytatni orosz partnereinkkel, különösen az új balti-tengeri stratégia keretében.

Ötödször: meg kell erősíteni kapcsolatainkat Indiával és a többi feltörekvő hatalommal, így Brazíliával és a Dél-afrikai Köztársasággal is. Indiának mind gazdasági, mind pedig politikai téren partnerünkké kell válnia.

Hatodszor: a világ stabilitása szempontjából a Közel-Kelet továbbra is alapvető fontosságú marad. Európának e térségben is tevékeny szerepet kell vállalnia.

Hetedszer: a bővítés az egyik legsikeresebb politikai stratégiánk. Európai őseinknek talán sosem volt részük olyan tartós békében és virágzásban, mint amilyet mi manapság tapasztalunk. Ma Horvátország és talán Izland tűnik a csatlakozáshoz legközelebb álló országnak.

Nyolcadszor: az Európai Unió a fejlesztési segélyek tekintetében a világ legjelentősebb adományozója. Meg kell vizsgálnunk a jelenlegi és a lehetséges kedvezményezettekkel kapcsolatos viszonyunkat, és nem szabad megfeledkeznünk a velük szemben a millenniumi fejlesztési célok keretében vállalt kötelezettségeinkről. Még ha az ideérkezők közül többen is zárt ajtók előtt találják magukat, a szívünket ne zárjuk be, és tegyünk meg minden tőlünk telhetőt annak érdekében, hogy az országuk életszínvonala közelítsen a mi európai szintünkhöz.

Kilencedszer: meg kell erősítenünk az Unió által az európai biztonsági és védelmi politika keretében kiküldött katonai missziókat, amelyek száma az elmúlt hat évben 22 volt. Egyértelmű felhatalmazással kell őket felruházni és biztosítani kell számukra a feladatuk elvégzéséhez szükséges erőforrásokat. A Parlament szorosabban kívánja ellenőrizni és felügyelni e missziókat. A Lisszaboni Szerződés értelmében a Parlamentre ruházott kibővült költségvetési hatáskörök révén javíthatjuk rugalmasságunkat, ha források odaítélésére kerül sor az általunk támogatott alapvető missziók részére.

Az új Szerződés végrehajtásának a közvetlen jövőben kiemelt szerepet kell kapnia. Vállalom, hogy a Parlamentet felkészítem arra, hogy a Szerződés hatálybalépésének napjától kezdve az új rendelkezéseknek megfelelően működjék. Ám úgy érezzük, hogy a változások a Szerződéstől függetlenül is elengedhetetlenek. Szükségét érezzük, hogy intézményünk parlamenti dimenzióját lendületesebbé tegyük.

A Parlament elnökeként az elődeim által a parlamenti reform terén az elmúlt években végzett jelentős munkára kívánok támaszkodni. De itt nem állhatunk meg, tovább kell mennünk ezen az úton. Minden tőlem telhetőt meg fogok tenni azért, hogy parlamentünkben nagyobb teret kapjon az építő jellegű politikai vita.

(Taps)

Személy szerint lelkesen támogatom, hogy gyakrabban adjunk helyet az üléstermi felszólalási kérelmeknek, mivel ez a plenáris ülésen folytatott vitát lendületesebbé teszi. A beszédemet követően is ezt a rendszert fogjuk alkalmazni. Nézetem szerint ez a kisebbségek jogait szavatoló, különösen fontos eszköz.

A reformfolyamat fontos hiányzó eleme az Európai Unió többi intézményével, a Bizottsággal és a Tanáccsal fenntartott kapcsolatok javítása. Megbízatásom során erre komoly hangsúlyt fektetek majd.

Elnökként törekedni fogok arra, hogy a Bizottsággal újfajta partnerségi modellt alakítsak ki annak érdekében, hogy megerősítsük a Parlament végrehajtásra vonatkozó ellenőrző szerepét, valamint, hogy fokozzuk a végrehajtói ágnak a Parlamenttel szembeni elszámoltathatóságát, amint azt a Lisszaboni Szerződés is előírja.

Júliusban felkértem a Bizottság elnökét, hogy vegyen részt a kérdések óráján, amelyre a Parlamentben havonta kerül majd sor. Ennek során az ülésteremben jelen levő képviselők tehetnek fel kérdéseket. Javaslom, hogy e vitákat mielőbb kezdjük el megszervezni.

(Taps)

Barroso elnök úr két héttel ezelőtt küldte meg nekünk második ciklusának „politikai irányvonalait”. Jelentős újítás, mivel annak a ténynek az elfogadását jelzi, hogy az Európai Parlament az, amely a Bizottság elnökét megválasztja. E fejlemény teljes megelégedésemre szolgál.

Egyúttal arra bátorítottam a parlamenti bizottságokat, hogy vizsgálják meg az elfogadás alatt álló jogszabályokat és tisztázzák, hogy az új Bizottság eláll-e jogalkotási javaslataitól vagy módosítani kívánja vagy fenn kívánja-e tartani azokat. Ugyanakkor arra is kérem a bizottságokat, hogy a jövőbeli politikai stratégiát alaposan vitassák meg annak érdekében, hogy a biztosjelöltek meghallgatása ne kizárólag önéletrajzukon vagy szakmai tapasztalatukon alapuljon, hanem részletes jogalkotási programjukon is.

Szorosabbra kell fűznünk kapcsolatainkat a Miniszterek Tanácsával. Ahhoz, hogy e kapcsolatok megbízhatóak legyenek, tükrözniük kell, hogy a jelen Európai Uniójában a Parlament valódi társjogalkotói szerepet tölt be.

Emellett együtt kell dolgoznunk annak érdekében, hogy megoldjuk a Lisszaboni Szerződésből eredő intézményi nehézségeket. Ilyen az együttdöntési eljárás kibővítése, az új komitológiai rendszer, az új főképviselő és a Bizottság alelnökének kijelölése, az új külügyi szolgálat demokratikus ellenőrzése, valamint annak a kérdése, hogyan kezeljük a plenáris üléseken a „kettős tanácsi elnökséget”.

Ugyanilyen szellemben kell továbbfejleszteni az Európai Unió 27 nemzeti parlamentjével fenntartott kapcsolatainkat is. Együttműködésünk néhány éve bővülni látszik. A Lisszaboni Szerződés még inkább megerősíti majd kapcsolatainkat és növeli a nemzeti parlamentek szerepét a polgárok számára kedvező jogszabályok kidolgozásában. Az igazságügyekkel és a közbiztonsággal kapcsolatos stockholmi program kitűnő példája az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek közötti együttműködésnek.

Folytatni kívánom a Parlament emberi erőforrásaival és kiadásainak felhasználásával kapcsolatos reformot, hogy ezeket az eszközöket közvetlenül a programjainkra fordítsuk.

Intézményeink gazdagsága és ereje a különbségeinkből is ered – a különböző nemzetiségekből, a különböző gondolkodásmódból és nyelvekből. Ezért kell a képviselők számára lehetőséget biztosítani arra, hogy amennyiben kívánják, anyanyelvükön fejtsék ki gondolataikat, jobban képviselve ezáltal választóikat.

Mindenkor tudatában kell lennünk, hogy az Unió nem csak a jövő kihívásairól szól és az egyre növekvő jólét és stabilitás jövőképéről. Az Unió mindenekelőtt az emberi jogokat jelenti.

Aggodalommal figyelem a Szlovákia és Magyarország közötti kapcsolatokban a nemzeti kisebbségek ügyével kapcsolatos jelenlegi feszültségeket. Ez továbbra is komoly probléma, ezért felajánlom támogatásomat e nézetkülönbség megoldása érdekében, azon értékek mentén, amelyekben szilárdan hiszünk, és amelyek tükrözik Parlamentünk meggyőződéseit.

(Hangos taps)

A Szaharov-díj jól példázza, milyen nagyra tartjuk ezeket az értékeket. Ezzel a díjjal az emberi jogok védelmezőit tüntetjük ki, akik ma a „Szaharov-hálózat” tagjai, amit szeretnék továbbfejleszteni. Emellett szeretném, ha folytatnánk az elődöm, Hans-Gert Pöttering úr által elindított Európai Történelem Háza projektet is. Pöttering úr most is jelen van, ma is európai parlamenti képviselő, aminek mindannyian nagyon örülünk.

Ismét emlékeztetni szeretném Önöket arra, itt a Parlamentben, hogy az Unió az eszmék és értékek közössége. Ezek jelentik az Unió alapját.

Eltökélt szándékom, hogy intézkedéseket tegyek annak érdekében, hogy valamennyi bizottság és küldöttség számára biztosítsuk a műholdas televíziókhoz és az internethez való hozzáférést. Meg kell vizsgálnunk, hogyan szervezik az európai parlamenti választásokat. Például ösztönöznünk kellene az új technológiák alkalmazását a választásokon, hogy növeljük a szavazói részvételt. Itt az ideje, hogy vitát nyissunk az európai politikai pártokról. A polgároknak tudniuk kell, mire szavaznak – nem csak a saját országukban, de európai szinten is.

Nagy jelentőséget tulajdonítok az Elnökök Értekezletével folytatott együttműködésnek. Közösen vállaljuk majd a felelősséget a Parlament tevékenységéért a tizennégy alelnökkel együtt, akiknek köszönöm, hogy kifejezték támogatásukat. Hasonlóképpen nagyra értékelem azt a partnerségi szellemet, amelyről a parlamenti bizottságok elnökei bizonyságot tettek. Szeretném, ha az állandó parlamentközi küldöttségek elnökei jelentős módon befolyásolhatnák az Unió külpolitikáját. Ami a quaestorokat illeti, velük közösen vizsgáljuk majd meg a Parlament költségvetésével kapcsolatos ügyeket. De mindenekelőtt az Önök együttműködésére számítok, kedves kollégáim.

Az Európai Parlament elnökeként tudatában vagyok annak, hogy az én felelősségem biztosítani az Önök számára a megfelelő munkafeltételeket, de valamennyiüket arra kérem, hogy vegyék ki részüket ebből a munkából.

Legtöbbünk számára a Lisszaboni Szerződés olyan intézményi megoldást jelent, amelyre már régóta várunk. Javítja majd az Unió képességét a jelenlegi problémák megoldására, és közelebb hozza az európai intézményeket a polgárokhoz.

A néhai Bronisław Geremek, akiről a Parlament strasbourgi épületének központi udvarát elneveztük, úgy fogalmazott, hogy az európai integráció olyan, mint a kerékpározás: folyamatosan kell hajtani a pedált, hogy megtartsuk az egyensúlyt és a helyes irányt. Ez jól példázza, hogy a Lisszaboni Szerződés ratifikációja miért olyan nélkülözhetetlen számunkra.

(Taps)

Alig egy hónapja a lengyel parlamentben jártam az első kelet-európai nem-kommunista kormány, a Tadeusz Mazowiecki-kormány megalakulásának huszadik évfordulóján. Ez az évforduló különösen megindító volt, mivel a többi közép-európai totalitárius rendszer rohamos összeomlása is ekkor kezdődött el. Ez volt az első repedés, amely később az Európát kettéválasztó fal leomlásához vezetett.

Ma Strasbourgban szólok Önökhöz, egy olyan régió fővárosában, amelynek sorsa sok tekintetben emlékeztet az én régióm, Szilézia sorsára, amely szintén határ menti régió, és lakosainak többször változott meg az állampolgársága anélkül, hogy lakóhelyüket megváltoztatták volna.

Ünnepélyesen fogadom, hogy az elkövetkező években a Parlament elnökeként az Önök követeként fogok szolgálni, és Európa polgárai és az egész világ felé egy egyesült földrész üzenetét közvetítem majd.

Dolgozzunk együtt, hogy konkrét és gyakorlati megoldásokat találjunk azokra az óriási kihívásokra, amelyekkel jelenleg Európa és az egész világ szembenéz. Tegyünk azért, hogy álmunk valóra váljék. Lássunk neki a munkának – lelkesedéssel, bölcsességgel és bátorsággal.

Mert ez a mi Európánk. Egy modern és erős Európa.

(A Ház állva ünnepli a szónokot.)

 
  
MPphoto
 

  Joseph Daul , a PPE képviselőcsoport nevében. – (FR) Tisztelt elnök úr, az európai intézmények tisztelt elnökei, Buzek úr! Képviselőcsoportom mindenben támogatja a Parlamenttel és a Parlament vezetésével kapcsolatos programját az elkövetkező öt évre vonatkozóan.

Ha az Európai Parlamentnek van valamiféle betöltendő szerepe vagy elvégzendő feladata az előttünk álló öt év során, akkor az nem más, mint hogy összebékítse a polgárokat Európával. És ebben a feladatban nem is lehetne nagyobb előnyünk annál, mint amit egy olyan ember elnöknek való kinevezése jelent, aki az egyesült Európát szimbolizálja, mint például Ön, Buzek úr.

Ezért is szeretném elmondani, hogy büszkeséggel tölt el, hogy az én képviselőcsoportom, az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) győzte meg e Parlament nagy többségét arról, hogy Önbe helyezzük bizalmunkat.

Ez az Európa, amely mára újból egyesült, nem az intoleranciáról és a kirekesztésről szól, hanem a nyitottságról, mások véleményének és származásának tiszteletben tartásáról. Meggyőződésem, hogy ez az eszme, az európaiak együttélésének eszméje tart össze bennünket itt, ebben a Házban. Az szeretném, ha az Európai Parlament az Ön vezetése alatt elérné, hogy polgáraink is osztozzanak ezekben az értékekben.

Támogatom azt a szándékát, elnök úr, hogy elébe álljon e kihívásnak, és remélem, hogy külön erőfeszítést teszünk majd a fiatalok érdekében. Képviselőcsoportom habozás nélkül segítségére lesz ebben.

Tisztelt elnök úr, amint Ön is említette, a Parlament az elmúlt években új hatáskörökre tett szert. A Lisszaboni Szerződés hatálybalépésének lehetősége látványosan javítja majd ezt a tendenciát. Ez az egyik oka annak, hogy a PPE képviselőcsoport a Szerződés mihamarabbi alkalmazására szólít fel. Erre persze technikai szempontból fel kell készülnünk, hogy hatékony együttműködést tudjunk folytatni a Tanáccsal, szoros partnerségben a Bizottsággal, de mindenekelőtt politikai szempontból kell felkészülnünk. Az elsődleges célunk világos: gondoskodnunk kell arról, hogy a Parlament jobban összhangban legyen azzal az 500 millió polgárral, akiket képvisel.

Ehhez a Parlamentnek folytatnia kell munkamódszereinek korszerűsítését, például a vitáink szervezése terén, amit Ön is említett. Ezzel kapcsolatban támogatom az arra irányuló javaslatát, hogy a Bizottság elnökével lendületes vitát folytathassunk időszerű kérdésekről.

Hölgyeim és uraim! Az Európai Parlament működését nehéz elmagyarázni az európai polgároknak. A Parlament a tagállamokban megszokott, hagyományos „ellenzék/többség” modelltől nagyon eltérő módon működik. Mi – hangsúlyozni szeretném – a konszenzus megteremtésén dolgozunk, túllépve a saját politikai családjaink konkrét meggyőződésein.

Véleményem szerint ez a politikai cselekvés modern megközelítése. Meggyőződésem, hogy az európai polgárok el tudják fogadni ezt a megközelítést, egy feltétellel: ha vesszük a fáradtságot és jobban elmagyarázzuk nekik, hogy melyek ma a legsürgetőbb kérdések Európában. Ez az a feladat, amelynek elvégzésre bátorítom Önt, és ehhez biztosíthatom Önt képviselőcsoportom támogatásáról.

 
  
MPphoto
 

  Martin Schulz , az S&D képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr! Egyetértek Daul úr észrevételeivel. Buzek úr! Képviselőcsoportunk szintén támogatni tudja az Ön által ismertetett program – ha nem is az összes, de – számos pontját. Ez az Ön előadásának tartalmára vonatkozik, az Ön által javasolt eljárásbeli újításokra, illetve a parlamenti viták felfrissítésére. A Parlament képviselőinek nagy többsége egyetért az Ön által előadott beszéd tartalmával.

Nem osztom teljes mértékben Daul úr azon véleményét, hogy Ön az elkövetkező öt évre vonatkozóan felvázolta a programját. Kezdetnek vegyük inkább a következő két és fél évet, mert az is hosszú idő.

Ugyanakkor úgy vélem, Buzek úr, hogy most, az Ön hivatalba lépésekor az Európai Unió nehéz időket él át. Ez az időszak pedig az Európai Parlament számára sem könnyű. Hosszú ideje először történik meg, hogy az Európa-párti konszenzus már nem viták felett álló tény ebben a Házban. Sőt, első alkalommal, ez a képviselőház most platformként szolgál, amelyben olyan erők munkálkodnak, kapnak figyelmet és bírnak befolyással, amelyek célja pontosan az ellentéte annak, amit Ön a beszédében elmondott. Ez a tendencia az elmúlt parlamenti ciklusban kezdődött, és a legutóbbi európai parlamenti választásokon is megerősítést nyert. Drámaian megnőtt azoknak a képviselőknek a száma, akik véget akarnak vetni az európai integrációnak, akik vissza akarják fordítani azt, és akik növelni kívánják a nemzeti parlamentek szerepét.

A korábbi parlamenti ciklusban megtapasztaltuk azokat a próbálkozásokat, amelyek az Alapjogi Chartának a három intézményi elnök általi aláírása érdekében történtek. Olyan jeleneteknek voltunk szemtanúi, amelyekről sohasem gondoltam volna, hogy megtörténhetnek egy többnemzetiségű, demokratikus parlamentben. Mára több képviselő is hasonlóan vélekedik erről.

Ezért is gondolom azt, hogy Önnek igaza van. Az integrációs folyamat folytatására és elmélyítésére irányuló erőfeszítések, a Lisszaboni Szerződésért folytatott küzdelem – amely szerződés alapvetően fontos az EU bővítéséhez –, továbbá a mélyebb integráción alapuló uniós bővítésre irányuló törekvések a helyes megközelítést képviselik. Örülök annak, hogy e Ház elnöke, aki olyan országból származik, amely a legutóbbi bővítés során csatlakozott az EU-hoz, és aki országának miniszterelnökeként kezdte el a csatlakozási tárgyalásokat, hivatali ideje központi üzenetének tartja, hogy egy nagyobb Európát, egy integrált Európát építsünk. Mélyebben integrált Európát akarunk, és a mélyebb integráció részeként egy bővített Európát. Mindezzel egyetlen dolgot szeretnénk elérni, és ez központi helyet kapott az Ön beszédében: a szolidaritást, ami megteremtette a szabadságot.

Ez a szolidaritás, amelyre most itt az Unióban szükségünk van, hogy megvalósíthassuk ezt a szabadságot, a társadalmi igazságossággal együtt. Ezért a szocialisták és a szociáldemokraták teljes mértékben egyetértenek az Ön beszédével, Buzek úr. Ez a beszéd az ideológiai és spirituális alapja annak a küzdelemnek, amelyben részt kell vennünk ebben a parlamenti ciklusban.

Frissen megválasztott képviselőként volt szerencsém végighallgatni a francia elnök, François Mitterand beszédét, amelyet a Tanács soros elnökeként mondott. Soha nem felejtem el, amikor azt mondta, hogy: „A nacionalizmusnak mindig háború a vége”. Ez azt jelenti, hogy a nacionalizmus ellentéte, a nacionalizmus leküzdése, az európai eszme békét jelent. Ezért a célért fogunk harcolni Önnel együtt, Buzek úr.

(Taps)

 
  
MPphoto
 

  Guy Verhofstadt , az ALDE képviselőcsoport nevében.– (NL) Elnök úr! A Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért képviselőcsoport nevében először is szeretnék köszönetet mondani Önnek nyitóbeszédéért. Képviselőcsoportunk maradéktalanul azonosulni tud az Ön által ismertetett programmal. Mint már korábban is elmondtam Önnek, elnök úr, üdvözlöm a Parlament elnökének történt megválasztását, nem csak azért, mert Ön az Európai Unió bővítését szimbolizálja, hanem – és ezt hangsúlyozni szeretném – a Solidarność, azaz a Szolidaritás mozgalomban betöltött szerepéért is. A Szolidaritás mozgalom három óriási eredménnyel büszkélkedhet. A lengyelországi embereknek szavazati jogot adott, bevezette a demokráciát az egykori keleti blokk országaiban, és alapvetően megváltoztatta Európa arcát azzal, hogy egyesítette a megosztott Európát. Elnök úr, beszédéből nyilvánvaló volt, hogy mindezek révén olyan tapasztalatokat szerzett, amelyekkel az Európai Parlamentben is megvalósíthat három célt az elkövetkező öt évben, mégpedig azt, hogy az európai embereknek nagyobb beleszólásuk legyen az európai ügyekbe, az Európai Unió demokratikusabbá váljon, és hogy ezáltal előrelépést érjünk el az európai integráció terén.

Hölgyeim és uraim! Úgy gondolom, Buzek elnök úr, a nyitóbeszéde mellett még inkább hangsúlyozni kell, hogy az Eurobarometer adatai szerint az Európai Parlament az az európai uniós intézmény, amelyben a polgárok a leginkább bíznak. Ez nehéz feladatot ró ránk, hiszen nem élhetünk vissza ezzel a bizalommal, és fel kell erősítenünk az emberek hangját az európai döntéshozásban. Ugyanakkor – a beszéde alapján, elnök úr – úgy vélem, hogy kettős kihívás előtt állunk. Először is alkalmaznunk kell a Lisszaboni Szerződést és gondoskodnunk kell mihamarabbi végrehajtásáról. E tekintetben – amint azt Ön is javasolta – a lehető legrövidebb időn belül tárgyalásokat kell kezdenünk a Tanács elnökségével, hogy megállapodjuk számos módosításról.

Másodszor, elnök úr – és ez a kihívás másik oldala – úgy vélem, hogy a Parlamentnek minden lehetséges rendelkezésre álló eszközt meg kell ragadnia, hogy tovább bővítse hatáskörét. Ezt tettük a Bizottság elnökének kijelölésére irányuló eljárás során, és más ügyekben is ezt kell tennünk, minden lehetséges ponton. Véleményem szerint ezzel kapcsolatban a legfontosabb az, hogy megállapodásra kell jutnunk egy új európai és európai uniós költségvetésről az elkövetkező években. Ez szerintem kiváló lehetőség az Európai Parlament számára, hogy hangsúlyozza annak fontosságát – és megkövetelje –, hogy a jövőben ez a költségvetés az Európai Unió saját forrásain alapuljon, mivel ez a Parlament nem lesz igazi parlament addig, ameddig nem rendelkezik teljes ellenőrzéssel a saját forrásai fölött, amelyeket a jövőben saját maga szedhet majd be.

(Taps)

És ezzel kapcsolatban, elnök úr, fontos feladat hárul Önre: az, hogy összefogja a Parlament egészét ebben a küzdelemben. Ebben számíthat képviselőcsoportunk teljes támogatására, mivel mindannyian tudjuk, különösen most, a gazdasági és pénzügyi válság idején, hogy nem a nacionalizmus vagy a protekcionizmus fogja megoldani a problémáinkat és biztosítani a jövőnket. Európa népei, az európai polgárok számára az egyedüli megoldás az európai integráció folytatása.

Sok sikert kívánok Önnek, elnök úr!

(Taps)

 
  
MPphoto
 

  Rebecca Harms , a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Tisztelt elnök úr! Nem szeretném megismételni mindazt, amit az előttem felszólalók már elmondtak. Képviselőcsoportom számára egyértelmű volt, hogy támogatni fogjuk az Ön jelöltségét, mert úgy éreztük, már ideje volt annak, hogy az Európai Parlament egy kiemelkedő személyisége – aki mellesleg az egyik új tagállamból származik – vegye át e Ház vezetőjének szerepét.

A jövőben azt szeretnénk látni, ha a Parlament elnökét olyan szempontok alapján választanák meg, mint például az Ön különleges szakértelme és képességei, amelyet már sokszor elismertek. És azt is szeretnénk, ha a nagy képviselőcsoportokon belüli nemzeti küldöttségek ereje talán kissé kevésbé érvényesülne, mint az olyan megközelítések, amelyeket az Önökhöz hasonló személyek alkalmaznak.

Sokat várunk Öntől, ha a Kelet és a Nyugat között még mindig fennálló komoly ellentétek megoldásáról van szó, amelyről néhány hete már beszéltem. A nyári szabadságok után és a politikai fejleményekre vonatkozó észrevételeimre alapozva csak azt szeretném mondani, hogy valószínűleg nagyon nehéz dolga lesz. Az a benyomásom, hogy a pénzügyi világválság és a később kialakult gazdasági válság nem könnyíti meg azt a feladatot, hogy a Keletet és a Nyugatot közelebb hozzuk egymáshoz. Sőt, a kihívások csak nagyobbak lettek, mivel az egyensúlytalanságok komoly problémát jelentenek.

Most egy kicsit kritikusabb hangvételben arra szeretném emlékeztetni a Parlamentet, hogy ma van a Lehman Brothers összeomlásának évfordulója. Népes delegációt küldünk a G20-ak csúcstalálkozójára, ahol a megbeszélések témája a pénzügyi válság megoldása lesz. Ennek a parlamentnek azonban nem sikerült semmiféle állásfoglalást elfogadnia ebben a kérdésben, és nem adtunk tárgyalóink kezébe egy egységes tárgyalási alapot, amellyel dolgozhatnának. Véleményem szerint ez inkább a gyengeség kifejeződése, mintsem az erőé.

Gyanítom, az van emögött, hogy még mindig nem tudunk megegyezni arról, hogyan is kerültünk ebbe a borzasztó helyzetbe. Meggyőződésem, hogy ez a súlyos válság nem csak néhány őrült bankár felelőssége, hanem inkább a szabályozatlan pénzpiacok előnyeiben való neoliberális hit következményeként alakult ki, ami nemcsak az Egyesült Államokban volt meghatározó nézet és még ma is az, de a mai napig Európában is széles körben elterjedt. Az Európai Unió politikáit tekintve távol állunk attól, hogy konszenzusra jussunk a kialakult helyzet elemzésével kapcsolatban, és ezért vagyunk képtelenek arra, hogy közösen meghatározzuk a válságból való kilábalás módjait.

Ezenkívül úgy vélem, tisztelt elnök úr, hogy minden, amit a tárgyalások nemzetközi szakaszának keretében előttünk álló második nagy kihívásról mondott, azaz a klímaválság kihívásáról, helyénvaló volt. Remélem, hogy mi, európaiak erőteljesebb álláspontot tudunk majd képviselni Koppenhágában, mint most. Az a benyomásom, hogy az európaiak még mindig távol állnak attól, hogy megfelelő vezető szerepet töltsenek be az éghajlat-politika terén.

Ennek számos oka van, de egy ilyen ok sokszor az eszembe jut. Továbbra sem fektetünk kellő bizalmat az olyan elképzelésekbe, mint például a „zöld New Deal”, amelyet az ENSZ nevében Ban Ki Mun és Achim Steiner terjesztett elő. Abban sem tudunk megegyezni, hogy el kellene kezdenünk a régi ipari társadalmunk átalakítását, hogy a távolabbi jövőre is gondoljunk, illetve, hogy az éghajlatbarát technológiák, az energiahatékony technológiák és sok egyéb intézkedés jelenti a jövőt – nemcsak Európa, de a világ számára is.

Elnök úr, csak annyit tudok mondani, hogy sok komoly kihívás előtt állunk. Ha modern, fenntartható elképzelésekkel áll elő, képviselőcsoportunk biztosan Ön mögé áll. Sajnálatos, hogy nem fogunk valódi változást látni az Európai Bizottság tagjainak kinevezésében, mivel egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy Barroso úr, a tegnapi elképzelések mögött álló legfontosabb szereplő fogja továbbra is vezetni a Bizottságot a következő parlamenti ciklusban.

Elnök úr, sok szerencsét kívánunk Önnek! Képviselőcsoportom nevében remélem, hogy izgalmas és termékeny vitákban lesz részünk.

(Taps)

 
  
MPphoto
 

  Michał Kamiński , az ECR képviselőcsoport nevében. – (PL) Tisztelt elnök úr! Nagy örömmel hallgattam a beszédét és közös munkánk programját az elkövetkező két és fél évre. Nagyon köszönöm a beszédét. Ezzel bizonyította, hogy tisztelettel fordul felénk, az Európai Parlament képviselői felé, olyan tisztelettel, amely független a képviselőcsoportoktól és származási országainktól vagy az általunk vallott nézetektől. Beszéde ösztönzőleg hatott ránk, mert úgy hiszem, hogy a Parlamentünknek valóban olyan vezetésre van szüksége, amelyet ma Ön jövőképében felvázolt itt nekünk. Nem értünk mindenben egyet, és nem titok, hogy véleménykülönbségeink vannak. De először erről szeretnék beszélni, bizonyos tekintetben reagálva azokra a hangokra, amelyeket szintén hallottam ma ebben a Házban.

Jó, hogy a Parlament olyan hely, amely vitáknak ad otthont, és ahol olyan emberek találkozhatnak egymással, akik eltérő nézeteket vallanak különböző témákról, így például Európa jövőjéről is. Viszont törekednünk kell arra, hogy jóhiszeműen szembesítsük nézeteinket mások nézeteivel, és akkor mindig meglesz a kompromisszum lehetősége. Ha feltételezzük, és én feltételezem, hogy ebbe a Házba mindenki jó szándékkal érkezett és a legjobbat akarja kontinensünknek, akkor képesek leszünk áthidalni a különbségeket és mindig nyitottak leszünk az eszmecserére. Csak jó szándékra van szükség.

Ugyanakkor mi, az Európai Konzervatívok és Reformerek képviselőcsoport tagjai, akik büszkék vagyunk arra, hogy egy újfajta dimenzióval bővítjük az Európáról szóló politikai gondolkodást a Parlamentben, természetesen erősen akarjuk hallatni a hangunkat azon polgárok nevében, akik megválasztottak bennünket. És bár nem tagadjuk egyetlen olyan képviselő demokratikus felhatalmazását sem, aki itt ül ebben az ülésteremben, sőt, maximálisan tiszteletben tartjuk felhatalmazásukat, a saját szavazóinkat képviseljük. A szavazóink tudták, hogy mire szavaznak, amikor olyan pártokat támogattak, amelyek az ECR-csoport részét alkotják.

Elnök úr! Megválasztása történelmi jelentőségű volt. De engedje meg, hogy emlékeztessem képviselőtársaimat, hogy ma itt van velünk az ülésteremben egy lengyel fiatalokból álló csoport, akiket különböző képviselőcsoportok tagjai hívtak meg. Ezek a lengyel fiatalok június 4-én születtek, amikor országunkban először tartottak részben szabad választásokat. A június 4-én születettekkel való találkozástól érezhetjük, hogy már nem vagyunk fiatalok, mert látjuk, hogy ők már felnőtt emberek. De amikor elbeszélgettem ma velük, rá kellett jönnöm, hogy egyszerűen felszálltak a buszra Rzeszówban, amely Délkelet-Lengyelországban található, és úgy jöttek el egészen Strasbourgig, a Parlamentjükig, hogy egyetlen határnál sem kellett megállniuk. Amikor ezt hallottam, arra gondoltam, hogy közülünk, akik emlékezünk június 4-ére, nincs senki, aki boldogabb eseményt el tudna képzelni annál, hogy ma fiatal lengyelek, csehek, észtek és litvánok jönnek ide a Parlamentjükbe.

Elnök úr! Biztos vagyok abban, hogy védelmezni fogja ezt a Parlamentet, ezt a demokratikus intézményt, amely fórumot szolgáltat a valódi vitához azoknak az embereknek a számára, akik őszintén segíteni akarják az Európai Unió polgárait. És ma, amikor felidézzük, hogy Ön is, elnök úr, egy olyan országból jön – az én hazámból –, amely nagyon sokat szenvedett a totalitárius rendszer alatt, egy dolgot biztosan tudunk, és ez őszintén a legjobb dolog az EU-val kapcsolatban: az Európai Unió 60 háború nélküli évet biztosított Európa nemzetei számára. Ez óriási teljesítmény az Unió részéről. És bár mi, az ECR képviselőcsoport tagjai meg akarjuk reformálni ezt a szervezetet, amit nevünkben is jelzünk, ez nem jelenti azt, hogy nem hiszünk benne. Hiszünk egy jobb Európában, és egy ilyen Európáért, amely közelebb van a polgáraihoz, egy jobb Európáért dolgozunk majd ebben a parlamenti ciklusban.

(Taps)

 
  
MPphoto
 

  Eva-Britt Svensson , a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (SV) Tisztelt elnök úr, engedje meg, hogy ismét gratuláljak a megválasztásához.

Az átláthatóság, a demokrácia és a pluralizmus tiszteletet érdemlő szavak az EU és a Parlament számára, de nem szabad, hogy ezeket pusztán szimbolikus politikákká változtassuk. Sajnos ez a néhány fogalom időnként nem több, mint szép szó. A valóságban a megállapodások zárt ajtók mögött jönnek létre. Ezért egy másfajta munkamódszerre van szükségünk itt, a Parlamentben, amely a valódi demokrácia őszinte szellemében biztosítja munkánk és döntéseink nyilvánosságát. Nyílt munkamódszerre van szükségünk, amely minden képviselőcsoportra és a Parlament minden képviselőjére vonatkozik. Ha vannak olyan európai parlamenti képviselők, akik nem érzik úgy, hogy részesei a munkának és akik nem tájékozottak a munkával kapcsolatban, hogyan várhatjuk el a polgárainktól a részvételt, hogy bízzanak a munkánkban és hogy elmenjenek szavazni a választásokon? Minden eszközzel azon legyünk, hogy alkalmazzuk az új technológiákat – hiszen gondoskodnunk kell a tájékoztatásról –, de nem feledkezhetünk meg a részvétel legfontosabb kellékéről: a demokráciáról és az átláthatóságról.

Jelenleg pénzügyi válságot, környezetvédelmi válságot és éghajlat-változási válságot élünk át. Meg kell még említenem, hogy vannak olyan kereskedelmi megállapodásaink, amelyek időnként csak súlyosbítják az élelmiszerellátással és a szegénységgel kapcsolatos problémákat a világon.

A baloldal meglátása szerint a válságot úgy oldhatjuk meg, ha nem folytatjuk ugyanazt a politikát, amely időnként hozzájárult e problémák kialakulásához. Európa polgárainak másfajta politikára van szükségük. Másféle politikát érdemelnek, olyat, amely az emberek szükségleteit helyezi előtérbe és nem a piacét, mint ahogyan az ma történik. Úgy mozdíthatjuk el a politikát a megfelelő irányba, ha például megállítjuk a közszolgáltatások privatizációját és deregulációját. A piac nem kudarcot vall, amikor például az emberek munka vagy szociális jogok iránti igényét kell kielégíteni. Most szembe kell néznünk a következményekkel.

Beszélünk a demokráciáról. A demokrácia azt is jelenti, hogy polgári jogaink és alapvető szabadságaink soha nem sérülnek. Jelenleg számos olyan javaslatunk van, amely a polgáraink további ellenőrzésére vonatkozik. A szólásszabadságnak az interneten is érvényesülnie kell.

Az EU-nak és polgárainak tehát másféle politikára van szükségük, amely igazságosabb társadalmat és nagyobb szolidaritást teremt. Mi, az Egységes Európai Baloldal/Északi Zöld Baloldal képviselőcsoport képviselői készen állunk arra, hogy kivegyük részünket egy igazságosabb és szolidárisabb Európa, valamint egy igazságosabb és jobb világ megteremtésében, és boldogan vállaljuk a munkával járó felelősséget.

 
  
MPphoto
 

  Francesco Enrico Speroni , az EFD képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr! Gratulálok a kinevezéséhez! Örömmel hallgattam a nyitóbeszédét, a programját, és most egy olyan területre szeretnék koncentrálni, amely – véleményem szerint – nekünk, európai parlamenti képviselők számára a legfontosabb, vagy amelynek a legfontosabbnak kellene lennie. A jogalkotási munkánkról van szó.

Fontos a legjelentősebb hatalmakkal folytatott párbeszéd, fontosak a missziók, de egy parlament legfőbb feladata – legalábbis véleményem szerint – az, hogy törvényeket alkosson, szabályokat állapítson meg, mert elsősorban e feladat végrehajtására választottak meg bennünket, kaptunk felhatalmazást. Az egyik probléma az, hogy nem rendelkezünk a kezdeményezés jogával, mivel az alapító atyák és azok utódai megtagadták ezt tőlünk. Folyamatosan állásfoglalásokat szavazunk meg és írásbeli nyilatkozatokat írunk alá, amelyek után nem történik semmi, mivel a Bizottság nem veszi ezeket figyelembe.

Barroso úr szerint ez így helyénvaló, mert ha a Bizottság elfogadhatná a Parlament jogalkotási javaslatait írásbeli nyilatkozatok és állásfoglalások formájában, az ellentétes lenne a Szerződésekkel, amelyek ezt nem teszik lehetővé. Hadd mondjam el, hogy ezt az értelmezést gyanúsnak találom: a Szerződések ezt nem írják ugyan kifejezetten elő, de erre vonatkozóan tiltást sem tartalmaznak.

Hangsúlyozni szeretném, hogy amikor a Parlament kér valamint, amikor a Parlament egy jogalkotási kezdeményezést kér, azt európai polgárok millióinak a nevében kéri, a sok millió európai polgár többsége nevében, mivel az írásbeli nyilatkozatok és az állásfoglalások elfogadásához egyaránt többségi támogatásra van szükség.

Ezért biztos vagyok abban, hogy Ön, elnök úr, keményen fog dolgozni azért, hogy a Bizottsággal elfogadtassa, hogy az európai parlamenti képviselők által előterjesztett javaslatok uniós jogszabályokká válhassanak, összhangban az emberek, választóink akaratával. Ez fáradtságos feladat, de biztos vagyok abban, hogy Ön mindent megtesz a siker érdekében.

 
  
MPphoto
 

  Bruno Gollnisch (NI). - (FR) Tisztelt elnök úr! Független képviselőként egyrészt természetesen saját nevemben szeretnék szólni, de ugyanakkor néhány kollégám nevében is: nem a PVV-t képviselő holland kollégám nevében, de a Front National-beli kollégáim, a bolgár Ataka párt tagjai, az osztrák FPÖ párt tagjai, a Brit Nemzeti Párt, a magyar Jobbik és a flamand Vlaams Belang párt tagjai nevében.

El szeretném mondani, elnök úr, hogy nincs semmiféle kétségem az Ön által tett javaslatok őszintesége felől. Mindazonáltal engedje meg, hogy elmondjam, kétségeim vannak e javaslatok realitásával kapcsolatban.

Ön először a gazdasági válság problémájáról beszélt. Tény, hogy európaiak millióinak kell végignézni, ahogyan a globalizáció természetellenes hatásai értékeiket és munkahelyüket fenyegetik. Ez a globalizáció most elfordul tőlük a kisebbség érdekeit szem előtt tartva, a munkavállalóikat cinikusan kihasználó országok tisztességtelen versenye felé, az államok feletti pénzügyi érdekek kapzsiságát szolgálva. Szomorú módon az Unió nem védte meg az európaiakat ettől a helyzettől. Sőt, inkább belelökte őket abba.

Másodszor, szerény álláspontomból kiindulva, ugyanakkor azon politikai erők véleményét kifejezve, amelyekről Schulz úr hajlandó volt elismerni, hogy fenyegetést jelentenek a hagyományos szervezetekre – ezt köszönöm neki –, fel szeretném szólítani a Parlamentünket és Önt, elnök úr, hogy legyenek mértéktartóbbak és határozzanak meg bizonyos önkéntes korlátokat a hatáskörünk tekintetében. Európaiként és keresztényként szilárd meggyőződésem, hogy az általunk érvényesített jogok közül számos egyetemes érték. És kitartok amellett, hogy nem a mi feladatunk, hogy a világot alapelvekkel és törvényekkel ellássuk, annál is inkább, mert az olyan szervezetek, mint az ENSZ, pontosan ezt a célt szolgálják, és annál is inkább, mert itt Európában is rengeteg a tennivaló. Itt, Európában, ahol az élethez való joggal ellentétben lehetővé tesszük saját gyermekeink elpusztítását, ahol a véleménynyilvánítás szabadságával ellentétesen erkölcsi, média-, politikai és igazságügyi diktatúrát kényszerítünk rá az emberekre, amit „politikai korrektség”-nek hívunk. A miénkhez hasonló politikai csoportosulásoknak, amelyek európaiak millióinak a szenvedését és reményét fejezik ki, megkülönböztetést és üldöztetést kell elszenvedniük, sokszor akár fel is oszlatják ezeket – ez történt a Vlaams Blok párttal Belgiumban, amit valóságos botrány övezett, ami ugyanakkor egyetlen egy tiltakozást sem váltott ki ebben a Házban. Ha mindez Afrikában vagy Latin-Amerikában történt volna, kétségkívül hallottuk volna az események egy más verzióját is.

Mi, független képviselők, nem rendelkezünk ugyanolyan jogokkal, mint a többiek – ez teljesen egyértelmű –, és amint tegnap már elmondtuk Önnek, még mindig nincs képviselőnk az Elnökök Értekezletében.

Végül, a szavazási módok miatt európaiak millióitól tagadják meg annak a lehetőségét, hogy képviseltetve legyenek saját országuk jogalkotási szerveiben, amelyeknek elméletileg az összes szavazót képviselniük kellene, azok sokféleségével együtt.

Befejezésképpen azt szeretném, ha mindannyian emlékeznénk a munkánk során arra, hogy Európa az emberiség történelmében azt a régiót jelenti, amely feltalálta a nemzetek szabadságát, amely máshol nem volt megtalálható; e nemzetek egyenlő méltóságát; valamint joghatóságuk és a be nem avatkozás elvének tiszteletben tartását, ami azt jelenti, hogy a saját területén mindenki a saját ügyeiért felelős. Ez az európai civilizáció egyik nagy hozzájárulása az emberi örökséghez.

 
  
MPphoto
 

  Cecilia Malmström , a Tanács soros elnöke. – (SV) Tisztelt elnök úr! A Tanács elnökségének tagjaként első alkalommal szólalhatok fel a képviselőház előtt. A svéd elnökség, a Tanács egésze és persze a magam nevében szeretnék őszintén gratulálni Önnek, elnök úr. Húsz évvel a berlini fal leomlása után csodálatos dolog, hogy ezen a poszton láthatjuk Önt. Tudom, ez személyes siker az Ön számára. És siker az Európai Parlament számára is, és mindannyiunk számára, akik lelkesen támogatjuk az európai együttműködést és mindent, amit az képvisel.

Szeretném megköszönni Önnek ezt a messzire tekintő beszédet és a Parlamentnek szánt ambiciózus terveket. Meggyőződésem, hogy az Európai Parlament biztonságban lesz az Ön irányítása alatt. Elnökként remélhetőleg konkrét döntésekre kerül majd sor, sőt, arra a csodára is, amelyet említett. Mi, itt a Tanácsban már nagyon várjuk, hogy munkához láthassunk Önnel és az Európai Parlamenttel. Sok képviselő beszélt az előttünk álló számtalan kihívásról: az éghajlatváltozásról, a gazdasági válságról, a munkahelyekről, Európa a világban betöltött szerepéről stb.

Önöknek itt fontos jogalkotási feladatuk van, amit a polgárokat képviselve látnak el, de fontos szerepet kapnak az itt folyó vitákban is. Az Európai Parlament számára rendkívül fontos, hogy mindenkor kiálljon az európai értékek mellett. Ha a Lisszaboni Szerződés hatályba lép – én nagyon remélem, hogy ez megtörténik –, az Európai Parlament szerepe megnő és ezáltal az Önök befolyása is megnövekszik majd az európai menetrenddel kapcsolatban. Tudom, hogy Ön, elnök úr, komolyan veszi majd az Európai Parlament és az intézmény szerepének védelmét, de remélem, hogy az összekötő szerepét is betölti majd más intézmények felé, és komoly partner lesz a párbeszédek során. Az Elnökség már várja, hogy párbeszédet folytathasson Önnel az elkövetkező hat évben, és minden jót kívánunk a munkájához.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. - Az új európai parlamenti képviselőknek szeretném elmondani, hogy a miniszter asszony korábban képviselő volt itt, a Parlamentben, tehát közülünk való.

 
  
MPphoto
 

  José Manuel Barroso , a Bizottság elnöke.. − Tisztelt elnök úr! A Bizottság és a magam nevében ismét őszintén gratulálok Önnek és a lehető legjobbakat kívánom a hivatali idejére. Az Ön megválasztása nemcsak Európa újraegyesítését szimbolizálja, de egy olyan Európát is, amely szorosan kötődik az olyan központi értékekhez, mint a szabadság és a szolidaritás.

Személyesen és az általam képviselt intézmény nevében vállalom, hogy szoros együttműködést folytatok Önnel és az Európai Parlamenttel. A Parlament és a Bizottság az a két par excellence közösségi intézmény, amelyek a közösségi ügyekben alapvető szerepet töltenek be. Önt és a Parlament valamennyi képviselőjét közvetlenül választották meg az európai polgárok, a Bizottságnak pedig joga és kötelessége, hogy az európai érdekeket minden egyéb más érdek fölé helyezze. Hiszem, hogy különleges felelősségünk van az európai projekttel kapcsolatban, amelyet a Szerződések teljes körű tiszteletben tartása mellett kell végrehajtanunk.

Ezért szeretném megismételni, hogy készen állok az együttműködésre az európai parlamenti demokrácia előrehaladásának biztosítása érdekében.

(Taps)

 
  
  

ELNÖKÖL: PITTELLA ÚR
alelnök

 
  
MPphoto
 

  Sergio Paolo Francesco Silvestris (PPE). - (IT) Buzek úr! Nagy örömmel hallgattam a beszédét, különösen a Parlament intézményi és társadalmi szerepéről szóló részt, amelyet Ön az európai demokratikus rendszer lényegeként jellemzett.

Ma a 27 tagú Uniót ünnepeljük, amelynek képviselői ismét összegyűltek itt, a terror ideológiái által okozott megosztottságot követően, amely falakat húzott fel kontinensünkön, olyan falakat, amelyek azonban nem voltak tartósak, és amelyeket a demokrácia és a szabadság sodrai ledöntöttek.

Idén van a harmincadik évfordulója annak, hogy közvetlen és általános választójog alapján először európai parlamenti képviselőket választottak, és ebben az évben ünnepeljük a berlini fal leomlásának huszadik évfordulóját is. Ha visszaemlékszünk, Buzek úr, 30 évvel ezelőtt, amikor a szüleim először választottak európai parlamenti képviselőket Olaszországban, az Ön országában még nem volt biztosított a szavazójog.

1979-ben, csupán egy évvel azután, hogy Karol Wojtylát a katolikus egyház pápává választotta, miközben Olaszországban és más országokban az első európai parlamenti választásokat tartották, Ön már aktívan tevékenykedett az akkor még csak félig legális szakszervezet, a Szolidaritás tagjaként. Ez a szakszervezet azért küzdött, hogy demokráciát és szabadságot harcoljon ki az Ön országában. Mi, ugyanezekért a jogokért járultunk az urnákhoz, miközben Ön nap mint nap az életét kockáztatta és az elnyomás fenyegetésének árnyékában élt.

Ezért, Buzek elnök úr, megtiszteltetés számomra, hogy kicsiny és valószínűleg nem döntő jelentőségű szavazatommal hozzájárulhattam az Ön megválasztásához, és örömömre szolgál, hogy ma, itt a Parlamentben különböző történelmek jelene keresztezi egymást és válik azonos értékek és eszmék által nemesebbé: országok történelmei, amelyek együtt szilárdítják e fiatal Európa nagyszerű történelmét.

 
  
MPphoto
 

  Marek Siwiec (S&D). - (PL) Tisztelt elnök úr, gratulálok megválasztásához és kiváló beszédéhez. Örültem volna, ha beszédében nagyobb figyelmet fordít Kelet-Európa országaira. A közeljövőben nagy jelentőségű választást tartanak Ukrajnában. Az Európai Parlamentnek különös felelőssége van azzal kapcsolatban, hogy érdeklődést mutasson az említett ország demokratikus folyamatai iránt. Az Európai Parlament, az Európai Unió legfőbb szervezete támogatta azokat a jelentős változásokat, amelyekre öt évvel ezelőtt került sor.

Azt szeretném kérni, hogy ezt a kérdést – az ukrajnai elnökválasztáshoz kapcsolódóan – különleges és nem szokványos módon kezeljék, az erre kijelölt intézmények és küldöttségek bevonásával, hogy az Európai Parlamentet komoly intézményként ismerhessék el, amelyet foglalkoztatnak az ukrán demokratikus folyamatok.

 
  
MPphoto
 

  Eva Lichtenberger (Verts/ALE). (DE) Tisztelt elnök úr, gratulálok, és különösen egy dologgal kapcsolatban szeretnék szólni. Egy parlamentet annak alapján ítélnek meg, hogy milyen módon használja fel és ülteti gyakorlatba jogait, illetve azon tény alapján, hogy nem húzódik a háttérbe, ha jelentősebb politikai vitára kerül sor.

Valamennyien felelősek vagyunk azért, hogy Önnel együtt dolgozva biztosítsuk azt, hogy a Parlamentre ne nehezedjék a félkész vagy az egyes lobbisták egyoldalú érdekeit képviselő bizottsági javaslatokból eredő nyomás. Felelősek vagyunk azért, hogy az ilyesmivel szemben határozottan felemeljük a hangunkat, és így is kell tennünk. Át kell gondolnunk, hogy a Lisszaboni Szerződés hogyan változtatja majd meg helyzetünket. Remélem, hogy mindennek eleget tudunk tenni.

Egyértelműen be kell bizonyítanunk – és véleményem szerint ez a Bizottság elnöke megválasztásának kérdésére is vonatkozik –, hogy élünk a jogainkkal, és ezt egyértelművé kell tennünk a Bizottság számára is. Ez azt jelenti, hogy nem szabad Barroso urat közvetlenül megválasztani.

 
  
MPphoto
 

  Zoltán Balczó (NI). - (HU) Tisztelt Buzek elnök úr, engedje meg, hogy bár képviselői helyén ül, közvetlenül Önhöz intézzem a szavaimat. Az Ön megválasztását úgy értékelték itt a Parlamentben, mint annak a jelét, hogy nincs többé keleti blokk, csak egységes Európa. Ön arról szólt beszédében, nincs régi és új Európa többé, csak a mi Európánk van.

Sokan sajnos nem érzik így, és Ön arról is szólt a beszédében, hogy milyen félelmet éltek át a csatlakozott országokban 2004-ben. Ma viszont ismeri a csalódottságot, ami ott tapasztalható. Az oka az, hogy nincs egyenjogúság. A kulcskérdés az egyenjogúság. Lindbad államtitkár úr a költségvetés alapelveként említette az egyenjogúságot. Ha ez így van, vajon az agrártámogatások terén miért nincs egyenjogúság? Magyarország bizonyította, hogy intézményrendszerével képes ezek fogadására, mégis diszkriminálva van.

Elnök úr mindenkit anyanyelve használatára buzdított. Örülök, hogy ebben a Parlamentben magyarként egyenjogú vagyok, de az anyanyelvemet használva Szlovákiában büntetnének. Elnök úr fölajánlotta közvetítését, ezt nagyon köszönjük, ennek azonban egy esetben lesz objektív eredménye, ha a magyar kisebbség szülőföldjén szabadon használhatja az anyanyelvét. Ehhez is kívánok Önnek sok sikert!

 
  
MPphoto
 

  Zuzana Roithová (PPE). - (CS) Tisztelt elnök úr! Nagy-nagy örömmel tölt el, hogy Ön, aki határozott erkölcsi tartással rendelkező polgár, s emellett tetőtől talpig sziléziai is, veszi át a stafétabotot Hans-Gert Pötteringtől, és – hozzá hasonlóan – Ön is az emberi jogokhoz és a nemzetek közötti szolidaritáshoz hasonló értékek tekintetében egyesült Európa lehetőségét hangsúlyozza. A gazdasági válság árnyékában zajló választások ezt a szolidaritást teszik próbára. Ami az itteni szavazást illeti, azzal kapcsolatban nem félek, de tudom, hogy az egyes polgárok és a regionális politikusok egyre gyakrabban kritizálják itteni szavazatainkat azzal, hogy minden szentnek maga felé hajlik a keze. Ezért szeretném Önt arra kérni, tisztelt elnök úr, hogy amikor az itt, az Európai Parlamentben folyó munkákról beszámol, fordítson a korábbinál nagyobb figyelmet az európaiaknak a globális tekintetben elért helyzetére.

 
  
MPphoto
 

  Charles Tannock (ECR). Tisztelt elnök úr! Mindig is csodáltam Bizottságunk elnökét, Barroso urat, aki a szabad piac atlantista híve, amely pártomnak is szívügye, és határozottan támogatja. Jó barátja vagyok Portugáliának is, és ezért nagyon boldogan támogatom José Manuelt.

Aggaszt azonban az, amiről tegnap a Daily Telegraph-ban olvashattam, azaz, hogy egyetértett az ALDE képviselőcsoporttal abban, hogy új, nagy hatalommal rendelkező emberi jogi biztosságot hozzanak létre a Bizottságban, amely a külső és belső emberi jogi kérdésekkel foglalkozna. Ez teljes mértékben ellentétesnek látszik a Parlamentnek a jobbközép által vezetett azon határozatával, hogy elvetik az új összevont emberi jogi bizottság gondolatát, és megkettőzik az Európa Tanács és az Európa Tanács saját emberi jogi biztosának feladatait. Arra kérem Barroso elnök urat, hogy pontosítsa politikai elképzeléseit, illetve szándékait.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. − Úgy vélem, e kérdést valamikor máskor kellene feltenni a mai nap folyamán, konkrétan akkor, amikor Barroso úr nyilatkozatát vitatjuk meg, nem pedig most.

 
  
MPphoto
 

  Csaba Sógor (PPE). - (HU) Elnök úr, Buzek elnök úr, ön a szlovák-magyar vitáról beszélt. Nem szlovák-magyar vita van. Szlovák-európai uniós vita van, hiszen alapvető európai értékekből űz gúnyt egy ország. Önnek nem Szlovákia és Magyarország, Önnek az Európai Unió parlamentje és Szlovákia között kell egyeztetnie, hiszen aláírt, ratifikált dokumentumokat és szerződéseket sért meg ez az ország.

Kettő: Szilézia. Örülök, hogy említette. Sok ilyen területe van az Uniónak, amely az elmúlt évszázadban több ország tulajdonában volt. Mi, magyarok tíz országba szakadtunk az első világháború után, ebből hét uniós ország. Nagyon hálásak vagyunk, hogy fegyver és határmódosítás nélkül együtt lehetünk. Kárpátaljában öt államnyelvet tanultak az elmúlt évszázadban. És miért említem ezt? Mert az én országomban is, ahol élek Székelyföldön, Erdélyben a mindenkori román hatalom még mindig szégyelli az anyanyelvünket és a szimbólumainkat.

De nem csak a keleti blokkban, nyugaton is baj van az európai emberjogi értékekkel, ezért szorgalmazzuk, hogy ne csak kisebbségi biztos, de egy kisebbségi kerettörvénye is legyen Európának, amely minden európai ország számára kötelező.

 
  
MPphoto
 

  Diane Dodds (NI). - Tisztelt elnök úr! Köszönöm beszédét! Úgy vélem azonban, más-más úton járunk. Azok egyikeként állok Ön előtt, akik az együttműködő nemzetek Európájában hisznek, nem pedig a Lisszaboni Szerződés szerinti föderalista megközelítéshez kötött Európában.

Október 2-án az ír választókat – immáron másodszorra – a Lisszaboni Szerződésről való szavazásra kérik, egy olyan szerződésről, amelyet azért férceltek össze, hogy megkerüljék azt, hogy az emberek elutasítják az Európai Alkotmányt. Elismerően kell szólnom az Ír Köztársaság választóiról azért, mert a józan ész szerint döntöttek az első népszavazás alkalmával, és úgy hiszem, a második alkalommal is erről a józan észről tesznek tanúbizonyságot. Arra bátorítom őket, hogy maradjanak határozottak a Szerződés elutasításával kapcsolatos szándékukat illetően. A jövőt illető ígéretek és fenyegetések eredménytelennek bizonyultak a Szerződés alapvetéseinek megváltoztatásával kapcsolatban. Továbbra is tévutat jelentene Európa és az európai nemzetek számára.

Úgy vélem azonban, hogy e döntés lehetőségét népemnek, a brit népnek is meg kellene adni. A munkáspárti kormány népszavazást ígért, és a munkáspárti kormánynak be kell tartania ígéretét. Ha mégsem, akkor esetleges konzervatív utódjának kell ugyanezt tennie.

 
  
MPphoto
 

  Csaba Sándor Tabajdi (S&D). - (HU) Elnök úr, magyarként, Lengyelország barátjaként, közép-európaiként, új tagállamiként nagy öröm és elégtétel az Ön elnöki tevékenysége, mert ez hozzájárulhat a 12 új tagállam teljes emancipációjához, hiszen egyelőre mi csak egyenlők vagyunk, de szeretnénk egyenlőbbek lenni.

Történelmi az Ön vállalása Elnök úr, mert egy olyan kényes kérdést vállal Sziléziaként, amit korábban nem vállaltak, nevezetesen, hogy közvetítő szerepet vállal a nemzeti kisebbségek ügyében. Európában 15% a kisebbségi, 6,5% migráns, immigráns kisebbségi, döntően Nyugat-Európában és 8,5% a történelmi kisebbség aránya.

Az, hogy Ön vállal közvetítést a magyar-szlovák konfliktusban és Szlovákián belül a szlovák többség és a magyar nemzeti közösség között, ez egy történelmi tett. Remélem, a Bizottság is követni fogja ezt a példát. Nem lehet szőnyeg alá söpörni Európában a kisebbségek ügyét. Köszönöm a figyelmet és kívánok Önnek sok sikert.

 
  
MPphoto
 

  Antonello Antinoro (PPE). - (IT) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim! Szeretném kifejezni Buzek úrnak, milyen büszke vagyok arra, hogy egy olyan fontos intézménynek lehetek tagja, mint az Európai Parlament, amelynek Ön az elnöke. Azok az áldozatok, amelyeket hazájában 20 évvel ezelőtt hoztak, és amelyek lehetővé teszik a korábban említett 12 országnak, hogy képviselettel rendelkezhessenek e Parlamentben, még erősebbé teszik Európát.

Szeretném azonban kifejezni aggodalmamat azzal a programmal kapcsolatban, amelyet beszéde során adott elő, és amely programnak erősebbé kellene tennie a Parlamentet – és remélem, erősebbé is teszi majd. Remélem, hogy amit bejelentett, az majd meghozza a gyümölcsét.

Remélem, hogy az Európai Bizottság következő elnöke, aki – és ebben biztos vagyok – Barroso úr lesz, odafigyel majd Önre az Ön által használt erőteljes kifejezések miatt is, annak biztosítása érdekében, hogy a Parlament eleget tegyen annak a több mint 550 millió európai polgár elvárásainak, akik ránk szavaztak, akik bennünket választottak és akik azt kívánják és ahhoz ragaszkodnak, hogy a Parlament és benne mindegyikünk megadja azokat a válaszokat, amelyeket talán Európa megpróbált ugyan megadni, de nem teljes sikerrel.

Munkájának ezen aspektusával kapcsolatban reménykedem, és biztos vagyok abban, hogy az Ön révén megszerezhetjük azt a bizonyosságot, amelyre beszédében saját maga is utalt.

 
  
MPphoto
 

  Miloslav Ransdorf (GUE/NGL). - (CS) John Stuart Mill volt az, aki azt mondta: a parlament a nemzet életének tükre kell, hogy legyen. Ez nem akármilyen teljesítmény, és – véleményem szerint – fontos az előttünk álló hivatali ciklus esetében is, különösen, mivel Európa túl fontos ahhoz, hogy kizárólag az úgynevezett politikai elit döntéseire bízzuk.

 
  
MPphoto
 

  Michael Theurer (ALDE). (DE) Tisztelt elnök úr! Fogadja lelkes gratulációmat a beszédéhez. Az Európa megosztottságát lezáró folyamat egyfelől a közép- és kelet-európai országok szabadságvágyának, másfelől pedig annak a vonzalomnak az eredménye, amelyet Európa mint gazdasági modell keltett bennük.

Azt hiszem, hogy túlontúl kicsi a jövőbe vetett bizalmunk. Ha e bizalmat mi itt Európában nem tudjuk megteremteni, akkor ki tudná? Nagyobb meggyőződéssel kell kifejeznünk, hogy képesek vagyunk bizakodóan dolgozni problémáink megoldásán. Óriási lehetőségeink vannak, és a világban mindenütt megvan a növekedés lehetősége. Amíg vannak a világon emberek, akiknek árukra és szolgáltatásokra van szüksége, addig mindig van lehetőség a növekedésre is. Biztosnak kell lennünk abban, hogy Európának is jut egy szelet ebből a tortából, és ez minden résztvevőnek a hasznára lesz majd.

Szeretném mindannyiunkat arra ösztönözni, hogy nagyobb bizalommal forduljunk a sikeres modellt jelentő Európa felé , és arra kérem Önöket, felszólalásaikban is ezt a gondolatot közvetítsék.

 
  
MPphoto
 

  Krisztina Morvai (NI). - (HU) 2006. október 23-án Magyarország az 1956-os forradalom és szabadságharcra emlékezett. Ezen a napon a kormány által irányított hatalmas rendőri erők megtámadták a békés tüntetőket, a járókelőket, sőt, számos békésen éttermekben vacsorázó külföldi turistacsoportot is.

Totális terror uralkodott el az országban, sok száz ember súlyos sérülést szenvedett, egyebek mellett 14 embert szemen lőttek, akik közül sokan a szemük világát is elvesztették. Sok száz embert börtönöztek be, indítottak ellenük koncepciós büntetőeljárásokat, amelyek nemrégiben végződtek - gyakorlatilag kivétel nélkül felmentéssel.

A kormányfő elismeréssel adózott a rendőrök kiváló munkájának. Ma ennek az Európai Parlamentnek, kedves Elnök úr, a LIBE bizottságának, a szabadságjogi bizottságának olyan alelnöke van Göncz Kinga személyében, aki ennek a szemkilövető kormánynak volt a tagja. Szeretném hallani Elnök úr véleményét erről, és szeretném kérni Magyarország nevében, hogy legyen hű a szolidaritás szelleméhez, harcoljon az emberi jogokért az Európai Unióban és harcoljon azért, hogy Magyarországon a 2006 ősze óta folyamatosan fennálló emberi jogi krízishelyzet megszűnjön, és az a személy, aki ebben a Parlamentben erre emlékezteti az embereket és szégyent hoz a Parlamentre, mondjon le a polgári szabadságjogi bizottság elnökhelyettesi tisztjéről.

 
  
MPphoto
 

  László Tőkés (PPE). - (HU) Romániai magyarként a szolidaritás szellemében gratulálok Jerzy Buzek elnök úrnak, ő méltó utódja Hans Gert-Pöttering volt elnökünknek. A szolidaritás szellemében emlékezzen vissza arra, hogy 70 évvel ezelőtt a lengyel menekülteket befogadta Magyarország!

A szolidaritás szellemében fejezem ki örömünket, hogy a Solidarność egyik kulcsfigurája került a Parlament élére, de hadd emlékezzem meg II. János Pál pápáról és a hit dimenziójáról. A szabadságot jelentette a Solidarność, az 56-os magyar forradalom, Temesvár, János Pál pápa személye és szellemisége a hit erejét jelképezi. A lengyelektől, Kelet-Európától a csatlakozásban ezt az apportot, ezt a hittöbbletet is várjuk, és ezért tekintek bizakodással Buzek elnök úr elnöksége elé.

 
  
MPphoto
 

  Wojciech Michał Olejniczak (S&D). - (PL) Elnök úr! Engedje meg, hogy én is őszintén gratuláljak Önnek, nem csupán a megválasztása alkalmából, de az Ön által ma elmondott beszédért is, mert ebben Ön kifejezte, hogy egy Európánk van, és nincsenek régi és új országok. Európa emellett sokszínű marad, és az, hogy Ön ígéretet tett arra, hogy Európai Parlament tükrözni fogja munkájában ezt a sokféleséget, óriási értéket jelent.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy Európa egyenlő lenne. Sőt, sok különbség van, amelyekre nekünk itt, az Európai Parlamentben megoldást kell találnunk. Az Európai Unió polgárai nagyon gyakran eltérő javadalmazásban részesülnek ugyanazon munkáért. Az Európai Unió polgárai között ma is túlságosan sok a munkanélküli, ez pedig újabb megoldandó problémát jelent. Túlságosan nagyok az eltérések és az egyenlőtlenségek az oktatáshoz, a kultúrához és az egészségügyhöz kapcsolódó támogatásokhoz való hozzáférés terén. Ez hatalmas kihívás, amelyet az Európai Parlamentnek – az Ön vezetése alatt – meg kell oldania.

Szeretném, ha elmondaná, hogy Ön szerint mi a teendő – a közös energiapolitikával kapcsolatos észrevételek figyelembevételével – egy olyan vállalkozással, amely ma inkább német és orosz, mint európai. A földgázvezetékre gondolok, mert Ön beszélt az energiapolitikáról. Emellett ott van még az Európai Unió bővítésének kérdése – mi legyen Ukrajnával? Milyen időtartamot határozunk meg Ukrajna uniós csatlakozása tekintetében?

 
  
MPphoto
 

  Jerzy Buzek , elnök. – (PL) Először is szeretnék köszönetet mondani minden felszólalónak különleges támogatásukért. Tudom, hogy bizonyos esetekben eltérő nézeteink lehetnek. Ez nagyon is rendjén van, mert az ilyen helyzet mindig valami újat teremt. Csak az eszmecsere, csak a nézetek különbözősége és a vita adhat válaszokat a legnehezebb kérdésekre. Ugyanakkor az az óriási támogatás, amit Önök a beszédeikben kifejezésre juttattak, további kötelezettségeket ró rám, mert tisztában vagyok azzal, hogy óriási kihívások előtt állunk, amelyek mindegyikére megoldást kell találnunk. Önök adták nekem ezt a megbízatást, ezt a kivételes és erős mandátumot, akkor, amikor kivételes időket élünk. Szeretném erőteljesen hangsúlyozni, hogy mindennek tudatában vagyok, és tudom, milyen felelősségeim vannak a következő két és fél év munkája során – nemcsak az Európai Parlament, de az egész Unió tekintetében is, és abban a vonatkozásban is, hogy a polgáraink miként látják a munkánkat, ami rendkívül fontos számunkra.

Nagyon szeretném megköszönni a Joseph Daul úr, az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) elnöke által mondott beszédet. Nagyra értékelem azt, hogy kiemelte, a mi Európánkról van szó. Közép- és kelet-európaiként érkeztem ide, de a mai, közös Európánk egyesített cselekvést tesz szükségessé. Nem feledem, honnan jöttem, de az idő nagyon gyorsan eltelik. Az integráció megkívánja tőlünk a kölcsönös felelősséget, és ezt a felelősséget az új tagállamoknak is viselniük kell – legalábbis azoknak a tagállamoknak, amelyeket „új” tagállamoknak hívunk, bár már említettem, nincsenek „új” és „régi” tagállamok.

Schulz úr hangsúlyozta, hogy ez egy két és fél évre szóló program. Lehet, hogy így van. Én tulajdonképpen azt szerettem volna kifejezni, hogy folytonosságra van szükségünk. Arról beszéltem, hogy Európának milyennek kellene lennie öt vagy tíz év múlva, milyen irányba kellene haladnunk. Két és fél év múlva az új elnök újabb prioritásokat fog meghatározni vagy némiképp módosítja a jelenlegieket, de mindig látnunk kell magunk előtt a távolabbi jövőt, az elkövetkező tíz vagy tizenöt évet, hogy megjósolhassunk olyan eseményeket, amelyek máskülönben váratlanul érnének bennünket. Természetesen egyetértek azzal, hogy a legjobb bővítés az, amely a belső integrációnkból fakad.

Verhofstadt úr rámutatott arra, hogy mennyire fontos, hogy meghalljuk a polgárok hangját. Egyetértek ezzel. A polgárok hangjának óriási a jelentősége itt, a Parlamentben, amely a polgárokat képviseli, és ebből ered a mi nagy felelősségünk. Verhofstadt úr hangsúlyozta továbbá, hogy a válságra reagálva össze kell fognunk, többek között a gazdasági kérdésekben is, és együtt kell döntéseket hoznunk, ami pontosan a protekcionizmus ellentéte. Ezt a beszédemben magam is kiemeltem.

Harms asszony a nemzeti parlamentekkel fenntartott kapcsolatokról beszélt. Mi alkotjuk meg az európai jogszabályok több mint felét, amelyeket később a nemzeti parlamentek jóváhagynak, ezért nagyon fontos, hogy jó kapcsolatokat ápoljunk a tagállami parlamentekkel. Miért? Azért, hogy közelebb kerüljünk a polgárokhoz. Semmi kétség, hogy azoknak a parlamenteknek, a saját nemzeti parlamentjeinknek sokkal több kapcsolatuk van a polgárokkal. A nemzeti parlamentek minden nap láthatók a televízióban, ami az Európai Parlamentről viszont nem igazán mondható el. Tegyük lehetővé, hogy a polgárok megismerhessék, mennyire fontos az, amit mi itt, az Európai Parlamentben, illetve az Európai Bizottságban és az Európai Tanácsban létrehozunk. Láthassák, hogy az országainkat érintő döntések több mint feléért a Parlament felel. Annak köszönhetően, hogy mostantól nagyon közeli kapcsolatban leszünk a nemzeti parlamentekkel, könnyebb lesz átvinni ezt az üzenetet.

A válság viszont óriási bizalomhiányt tárt fel. Ez volt a lényege. Harms asszony és én azonos nézeteket vallunk az éghajlatváltozással kapcsolatban. Mindketten ott voltunk Balin és Poznańban, és mindketten ott leszünk Koppenhágában is. Ki fogunk dolgozni egy megállapodást.

Kamiński úr hangsúlyozta, hogy Európa jövőjét eltérőképpen látjuk. Egyetértek ezzel, és figyelmesen meg kell hallgatnunk egymást. Ha Ön a polgárok egy viszonylag nagy csoportját képviseli, akik némiképp másként gondolkodnak Európa jövőjéről, ez figyelmeztet bennünket valamire, tájékoztat bennünket valamiről. És mi – vagy én, aki hiszek egy európai jövőben és az európai integrációban – sokkal többet tudunk az európaiakról az Ön tiltakozásai révén. Ami ezt a kérdést illeti, biztos lehet abban, hogy mélyreható vitákat fogunk folytatni.

Svensson asszony a Parlament átláthatóságáról beszélt, hogy tudnunk kell, milyen döntéseket hozunk, és ezt a választóinknak is tudniuk kell. Ezzel tökéletesen egyetértek. Nincs kétségem afelől, hogy fontos a társadalmi igazságosság kérdése. Én egy szakszervezetből indultam el utamra, amelyben sok-sok évig dolgoztam. Ez egy hétköznapi szakszervezet volt. De mindannyian jól tudjuk, hogy ahhoz, hogy a megfelelő eszközökkel segíthessünk a szegényeken, jól működő gazdaságra van szükségünk, és mindig törekednünk kell arra, hogy megtaláljuk az egyensúlyt egyik és a másik között.

Speroni úr az Európai Bizottsággal és az Európai Tanáccsal folytatott megfelelő és értékes együttműködésről beszélt. Emlékezzünk rá, hogy a Parlamentnek egyre nő a jelentősége. A Lisszaboni Szerződés a jelenlegieknél számottevően nagyobb hatásköröket garantál számunkra. Ez jó dolog, mert mi tulajdonképpen képviselők vagyunk, akiket közvetlenül az EU polgárai választottak meg.

Gollnisch úr nem vonja kétségbe szándékaim őszinteségét, de a realitásukat már vitatja. El szeretném mondani, hogy 30 vagy 40 éve teljesen irreális volt azt gondolni, hogy valaha is egy ilyen egységszervezet előtt fogok állni és az általuk feltett kérdésekre fogok válaszolni. Olyan messzire állt a realitástól, hogy még csak nem is álmodtam róla. Láthatjuk tehát, hogy ha őszinte hittel és meggyőződéssel haladunk egy adott úton, azok a lehetetlen dolgok mind lehetségessé válnak. Tegyünk meg mindent azért, hogy a lehetetlen lehetségessé váljon!

(Taps)

Malmström asszony, igen, együttműködünk a svéd elnökséggel. Már voltam is Svédországban. Beszéltünk az éghajlatváltozásról, általában véve az európai éghajlatról, a válságról és a munkanélküliségről. Van még egy nagyon fontos program: a Stockholmi Program. Ezt ne feledjük. A Parlamentnek sok elvégzendő feladata van a Stockholmi Programban, többek között a szervezett bűnözés terén, és nem csak az Európai Unión belül.

Nem férhet kétség ahhoz, hogy Barroso úrral együttműködést fogunk folytatni. Nagyon tetszett az ajánlata. Silvestris úr röviden Európa felszabadításának történelméről beszélt, és mindenben egyetértek az általa elmondottakkal.

Siwiec úr Ukrajnát említette. Tulajdonképpen számomra ez nyilvánvaló kérdés, mivel tagja voltam az Ukrajnába látogató uniós küldöttségnek. Háromszor jártam az országban, mint ahogyan emlékezhetnek, és nem akartam erről részletesebben szólni. De ne feledjük el, hogy az európaiak számára az európai együttműködés minden területe jelentőséggel bír, legyen szó a földközi-tengeri régióval, Latin-Amerikával és az Egyesült Államokkal folytatott együttműködésről, de mindezek közül a szomszédainkkal folytatott együttműködés a legfontosabb számukra. Vannak szomszédaink a Földközi-tenger körül és Kelet-Európában. Ezek a legjelentősebb területek, Kelet- és Dél-Európa, de ne vitatkozzunk azon, melyik a fontosabb. Ukrajnában hamarosan választások lesznek, ezért a következő hat hónapban bizonyosan Ukrajnára irányul a legtöbb figyelem. De ne civakodjunk így egymással. Rendkívül fontos, hogy egyensúlyt tartsunk fenn. Ezzel kapcsolatban teljes mértékben osztom a véleményét.

Lichtenberger asszony a Parlament jogalkotói szerepéről beszélt. Egyetértek azzal, hogy a jogalkotást átláthatóvá kell tennünk, a saját véleményünket kell képviselnünk, de ezt a Lisszaboni Szerződés egyértelműen kinyilvánítja. A Lisszaboni Szerződés hatálybalépésével ez automatikusan megtörténik majd.

Balczó úr azt kérdezi, hogy valóban létezik-e az olyan mértékben egyesült Európa, amelyről a beszédemben szóltam. Igen, valóban létezik ez az egyesült Európa. De együttműködés keretében még dolgozunk a mezőgazdaság problémáinak megoldásán. Világosan kifejeztem, hogy az EU rendelkezik pénzalapokkal a kohézió előmozdítására. Ha már egyesültünk, nehogy valami más módon szétváljunk azért, mert nem érvényesül a viszonosság a polgárok fejlődési lehetőségeiben. Megpróbáljuk ezt megvalósítani. Az Európai Unió egyes országai már 20 vagy 30 éve tagok, de még mindig részesei ezeknek a programoknak, és mi mindannyian azonos jogokkal rendelkezünk. Egy valóban egyesült Európánk van, amelyben eltérések vannak az életszínvonal tekintetében. Még mindig léteznek ezek a különbségek. Meg fogjuk szüntetni ezeket a különbségeket, ebben reménykedünk, és ez lehetőséget is jelent számunkra. De most beszéljünk inkább a Közösségről és a mi felelősségünkről. Ezt határozottan ki akartam emelni.

Roithová asszony arról beszélt, hogy a válság kapcsán közös a felelősségünk. Ezzel teljes mértékben egyetértek. Mindamellett olyan közel élünk egymáshoz, hogy már most is szinte alig van akadálya annak, hogy megértsük egymást. Ez rendkívül fontos számunkra. Tannock úr az emberi jogi biztost említette. Ebben a kérdésben természetesen a Bizottság elnökének és a Bizottságnak kell döntenie. Ugyanakkor biztos vagyok abban, hogy mi és Tannock úr néhány hónap múlva találkozni fogunk Ukrajnában az elnöki választások idején.

Sógor úr kétoldalú európai megbeszélésekről szólt, így el szeretném mondani, hogy a kisebbségek kérdését valóban kétoldalúan lehet legjobban megoldani. Ugyanakkor jobb, ha megnyitjuk a határokat, ahelyett, hogy áthelyeznénk azokat. Európában megtanultuk, hogy ne vitatkozzunk a határokról, és Európa azon részében, ahonnan én jövök, nincsenek ilyen problémák. Egyszerűen megnyitottuk a határokat, és ez volt a célunk, a legnagyobb eredményünk.

Dodds asszony elmondta, hogy az Európai Uniónak egymással együttműködő nemzetek Európájának kellene lennie, nem pedig egy szövetségi uniónak. Nagyon bölcsen beszélt. Mi tulajdonképpen a nemzetek közötti együttműködésről beszélünk. Arról, hogy meg kell őriznünk az identitásunkat, ugyanakkor kölcsönös nyitottságról és együttműködésről kell tanúbizonyságot tennünk. Nagyon tetszenek az elképzelései, és az Európai Unió jelenlegi formájában – és a Lisszaboni Szerződés által meghatározott formájában is – pontosan az Ön által elmondottak szerint működik majd.

Tabajdi úr a régiókat említette, többek között az én származási régiómat is, Sziléziát, és elmondta, hogy Szilézia bizonyos értelemben közvetítő szerepet tölt be. Egyetértek. A határokon átnyúló régiók megteremtik a jobb kölcsönös megértés lehetőségét. Antinoro úr ezt követően az országom által elért eredményekről beszélt. Köszönöm az észrevételeit. És mindez erősebbé teszi majd az Európai Parlamentet? Az biztos, hogy nekem van energiám ehhez a munkához, de amire mindenképpen szükség van, az a több mint 700 képviselőtársam energiája! Maximálisan számítok Önökre, és tudom, hogy mindannyiunkról elmondható, hogy „energikusak” vagyunk.

Ransdorf úr valóban a polgárokat és a nemzet életét képviseli. Egyetértek Önnel, és ezért van az, hogy az Európai Parlamentnek egyre nő a felelőssége és szaporodnak a hatáskörei. De hagyjuk, hogy a nemzeti parlamentek is erőteljesen befolyásolhassák az európai történéseket. Theurer úr egyrészt a szabadságvágyat, másrészről pedig a Nyugat-Európa iránti vonzalmat említette. Igen, az itteni élet vonzó volt, de mi, ott, a szabadságért harcoltunk. Ez így volt. Meg kell jegyezni, hogy enyhítettük a Balkánon fennálló helyzetet, és ma ott béke honol. Istennek hála. A balkáni régió országai sorban állnak, hogy csatlakozhassanak az Európai Unióhoz, és ez az EU nagy vonzereje.

Morvai asszony drámai eseményekről számolt be. Ha szeretne további tájékoztatást nyújtani ezekről az eseményekről, kérem, írásban tegye meg. Személyesen is megvitathatjuk a kérdést, hogy jobban átláthassam a helyzetet. Tőkés úr 1956-ról és Magyarországról beszélt. Mindannyian rendkívül fontosnak tartjuk az 1956-os eseményeket, és mélyen hiszünk az EU-ban. Igen, én is mélyen hiszek az Európai Unió erejében.

Olejniczak úr egy sor kérdést tett fel az Európában jelen levő egyenlőtlenségekről. Határozottan beszélhetünk egységről, de ugyanakkor azok a pénzalapok, amelyekről korábban már említést tettem, még mindig működésben vannak, csakúgy, mint azok az intézkedések, amelyek révén felszámolhatjuk az egyenlőtlenségeket. Ezek még ma is megvannak, e téren semmi sem változott. A helyzet továbbra is olyan nyitott és világos, mint mindig is volt, és ezért is olyan jó dolog az egyesült Európa. Ahhoz, hogy választ tudjak adni a kőolaj- és földgázellátással, illetve általában véve az energiaforrásokkal kapcsolatban, közös energiapolitikáról kell beszélnünk. Akkor nem alakulnak majd ki közöttünk szükségtelen feszültségek. Nem lesznek közöttünk olyan szükségtelen falak, amelyek lebontásán már évtizedek óta fáradozunk, és a jövő pedig erről szól. Ezért is javasolom leghatározottabban a közös energiapolitikát.

Az Európai Unióhoz való csatlakozáshoz természetesen teljesíteni kell bizonyos kritériumokat. Elhangzott, hogy ahhoz, hogy mások csatlakozhassanak az EU-hoz, nekünk itt, az Európai Unióban magas fokú integrációt kell elérnünk, máskülönben nem lesz hatékony az új tagállamok fogadása. Az integrációhoz időre van szükségünk, de például Horvátország nagyrészt már készen áll az integrációra. Tudom, hogy Horvátországnak nagy esélye van arra, hogy viszonylag rövid időn belül csatlakozhasson az EU-hoz, jóllehet az országnak felmerültek bizonyos problémái. Izland esete is hasonló, de nagyon nehéz lenne időhatárokat meghatározni más országok tekintetében, amelyek még nem készültek fel ilyen jól. Ne feledjük, hogy Közép- és Kelet-Európa országai, amelyek már az EU tagjai, 1991-ben, illetve 1992-ben kezdték meg az integrációra való felkészülést, tehát 12 évre volt szükségük. Mi is 12 évig készültünk az integrációra, és ami azt illeti, jobbak voltak a körülményeink ezeknek az országoknak a jelenlegi körülményeinél, mert világszerte jobb volt a helyzet: nem volt válság, és sok más tényező kombinációja révén is jobb helyzetben voltunk. Hosszú időre van szükség, és nem is próbálkoznék dátumokat megadni. De ne feledjük, hogy a bővítés hasznos uniós politika, de hosszú távra szól.

Még egyszer szeretném megköszönni Önöknek mindazt, amit elmondtak. Gondosan feljegyeztem észrevételeiket, és ezek most már alapul szolgálnak majd bizonyos módosítások megtételéhez. A továbbiakban rendszeresen fogunk találkozni. Itt fogok ülni, ahol most vagyok, mert a lehető legközelebb szeretnék lenni Önökhöz.

(Taps)

 
  
MPphoto
 

  Elnök. − Köszönöm, Buzek úr, legfőképpen azt a pontosságot, amellyel kivétel nélkül válaszolt a felszólalásokra.

A vitát lezárom.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

 
  
MPphoto
 
 

  Lidia Joanna Geringer de Oedenberg (S&D) , írásban. – (PL) Gratulálok az Európai Parlament elnökévé történt kinevezéséhez. Honfitársammal büszkék vagyunk arra, hogy a történelemben először egy lengyel töltheti be ezt a tiszteletreméltó pozíciót. Ez számunka megerősíti az Európában betöltött szerepünket és helyzetünket.

Ugyanakkor Lengyelország azon utolsó országok egyike, amelyek még nem zárták le a Lisszaboni Szerződés ratifikációs eljárását. Azon szerződését, amely hatékonyabbá teszi majd az európai integrációt. Ezt meglehetősen ellentmondásosnak tartom. Emlékeztetem Önt, hogy a lengyel kormány ez év áprilisában jóváhagyta a Lisszaboni Szerződés ratifikációját, de a ratifikációs dokumentumok még az elnök aláírására várnak.

Véleményem szerint értékesen hozzá tudna járulni a Lengyelországban zajló nyilvános vitához, és növelni tudná a Szerződés támogatottságát a társadalomban, ami felgyorsítaná a ratifikációs folyamat lezárását. Szeretnék köszönetet mondani azért, hogy ebben kérdésben személyesen is lépéseket tett Írország esetében. Nagyon remélem, hogy az írek október 2-án „igennel” szavaznak, és azt követően a Cseh Köztársaság és Lengyelország is megteszi a szükséges formaságokat.

E Parlament egyik legfontosabb célja, hogy segítsen lezárni a „lisszaboni ratifikációs sagát”, és remélem, hogy sikerrel járunk.

 
  
MPphoto
 
 

  Filip Kaczmarek (PPE) , írásban. – (PL) Az európai integráció történetének fontos pillanatához érkeztünk el. Köszönöm az Ön által előterjesztett programot. Remélem, sikerül majd megvalósítania ezt a nagyra törő tervet. Sok sikert kívánok Önnek ahhoz, hogy az Európai Parlament munkáját irányítani tudja majd az európaiak számára fontos értékek mentén.

Csakúgy, ahogyan a lengyel Szolidaritás mozgalom képes volt megváltoztatni Lengyelország és más közép-európai országok arcát, az európai szolidaritás is képessé tesz minket arra, hogy megfeleljünk az előttünk álló kihívásoknak. Ehhez teljesülnie kell bizonyos feltételeknek: szolidaritásunknak kitartónak, valódinak kell lennie, és eltökélten kell haladnunk a változások felé. A totalitárius rendszert Lengyelországban sem a szavak döntötték meg, hanem a tettek, így az európai szolidaritás is csak akkor lehet eredményes, ha cselekvésre kerül sor. Hiszek abban, hogy ez meg fog történni.

Európa jövőképe nagyon sok európai számára vonzó. Számítok az Európai Parlamentre abban, hogy az Ön vezetése alatt, elnök úr, pozitív és komoly szerepet tölt majd be annak érdekében, hogy ez a kép valósággá váljon. Nagyon köszönöm.

 
  
  

(Az ülést 13.25-kor felfüggesztik és 15.00-kor folytatják.)

 
  
  

ELNÖKÖL: BUZEK ÚR
elnök

 
Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat