Kifejtené az Európai Tanács, hogy milyen kezdeményezéseket szorgalmaz a palesztin és az izraeli nép közötti béke és megbékélés elősegítése érdekében?

(EN) Ezt az elnökség által kidolgozott és sem a Tanácsra, sem annak tagjaira nézve nem kötelező választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2009. szeptemberi strasbourgi ülésszakán a Tanácshoz intézett kérdések órája során.

Amint azt az Európai Tanács 2009. júniusi ülésének elnökségi következtetéseiben kijelentették, a közel-keleti békefolyamat 2009-ben is elsődleges fontosságú kérdés marad az Európai Unió számára. Ugyanezen ülés keretében megerősítették az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsának 2009. június 15-i ülésén elfogadott következtetéseket.

A Tanács továbbra is elkötelezett a két állam megoldás mellett, amelynek célja egy olyan független, demokratikus, egységes és életképes palesztin állam létrejötte, amely magában foglalja Ciszjordániát és a Gázai övezetet, és amely békében és biztonságban él az izraeli állam mellett. Egy stabilabb és békésebb Közel-Kelet megteremtéséhez ez elengedhetetlen lépés.

Nagy örömmel üdvözöljük az Egyesült Államok kormányának arra irányuló kötelezettségvállalását, hogy határozottan törekedni fog a két állam megoldás megvalósítására, mi pedig készen állunk arra, hogy e cél elérése érdekében aktívan együttműködjünk az Egyesült Államokkal és a Kvartett egyéb tagjaival.

Az EU továbbá kész arra, hogy jelentős hozzájárulást nyújtson a békemegállapodások fenntarthatóságát célzó, konfliktus utáni megállapodásokhoz, többek között olyan regionális eszközök révén, mint az európai szomszédsági politika vagy az Unió a mediterrán térségért. Mindenekelőtt készen állunk arra, hogy az európai szomszédsági politika keretében tovább mélyítsük a Palesztin Hatósággal fennálló kapcsolatainkat. Hozzájárulunk a palesztin állam építésének előmozdításához, és további együttműködést folytatunk a közrend és a közbiztonság fokozottabb helyreállítása érdekében. A továbbiakban is a polgári rendőrség és az igazságszolgáltatás területeire összpontosítunk majd.

Az arab-izraeli konfliktus átfogó rendezése regionális megközelítést igényel, amely a politikai, biztonsági és gazdasági szempontokat is felöleli. Térségbeli partnereivel kötött számos megállapodása révén az EU egyedülállóan kedvező helyzetben foglalkozhat kulcsfontosságú regionális fejlesztési kérdésekkel. A helyszíni fejlemények fényében alaposan megvizsgáljuk majd annak kérdését, hogy a konfliktus átfogó rendezéséhez vezető úton szakpolitikáink és programjaink miként mozdíthatják elő konkrét és gyors eredmények elérését.

Izraelnek a palesztin néppel szemben folytatott legutóbbi barbár háborúja, a telepek terjedése, a területeket elválasztó „szégyen fala” Észak-Jeruzsálemben és Ciszjordániában, valamint a Gázai övezet folyamatos gyilkos blokádja csak tovább súlyosbítja a palesztin nép már így is elviselhetetlen helyzetét. Az EU és az USA „új közel-keleti politikájával” fedezi az izraeli kegyetlenkedést. Elfogadhatatlan, hogy a Népi Front Palesztina Felszabadításáért (PFLP) hamis és megalapozatlan vádak alapján szerepeljen az ismert terrorista szervezetek jegyzékében, pusztán azért, mert a palesztin nép jogaiért harcol.

Elítéli-e a Tanács a területeket elválasztó szégyen falát, a palesztin területeken létrehozott izraeli telepeket, valamint a Gázai övezet folyamatos blokádját? Elismeri-e a palesztin nép elidegeníthetetlen jogát a független, egyesült palesztin állam létrehozására az 1967-es állapot szerinti területeken, fővárosaként Kelet-Jeruzsálemmel, valamint saját területén és határain belüli szuverenitással? Hajlandó-e törölni a Népi Front Palesztina Felszabadításáért elnevezésű szervezetet az ismert terrorista szervezetek jegyzékéből, sőt hajlandó-e a teljes lista eltörlésére?

(EN) Ezt az elnökség által kidolgozott és sem a Tanácsra, sem annak tagjaira nézve nem kötelező választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2009. szeptemberi strasbourgi ülésszakán a Tanácshoz intézett kérdések órája során.

Válaszul a tisztelt európai parlamenti képviselő kérdésére, a Tanács emlékeztetni kíván hivatalos nyilatkozataira, amelyek értelmében jóllehet elismeri Izrael jogát polgárai védelmére, úgy véli, hogy a megszállt palesztin területeken emelt fal ellentétes a nemzetközi joggal.

A Tanács továbbá arra ösztönözte az izraeli kormányt, hogy haladéktalanul állítsa le a telepek létrehozását – Kelet-Jeruzsálemben is –, a természetes terjeszkedést is ideértve, valamint számoljon fel minden, 2001 márciusa óta kialakított előőrsöt. Megismétli, hogy a telepek a nemzetközi jog értelmében jogellenesek és a béke akadályának minősülnek. Ezenkívül az útiterv alapján Izrael köteles beszüntetni a telepek létrehozását – a meglévő telepek természetes terjeszkedését is ideértve –, és felszámolni minden, 2001 márciusa óta kialakított előőrsöt.

A Tanács a gázai helyzettel kapcsolatban is kifejezte aggodalmát, és ismételten felszólított a gázai átkelőhelyek azonnali és feltétel nélküli megnyitására a humanitárius segítségnyújtás, valamint a Gázába tartó és onnan induló kereskedelmi áruforgalom és a személyek mozgása előtt, aminek hiányában nem valósulhat meg az akadálytalan humanitárius segítségnyújtás, az újjáépítés és a gazdasági fellendülés.

A Tanács továbbá biztosítani kívánja a tisztelt európai parlamenti képviselőt afelől, hogy szilárdan elkötelezte magát a két állam megoldás iránt, amelynek célja egy olyan független, demokratikus, egységes és életképes palesztin állam létrejötte, amely békében és biztonságban él az izraeli állam mellett. Az EU csak azokat az 1967 előtti határokban bekövetkezett változásokat ismeri el, amelyekről a korábbiakban a két fél megállapodott. Valójában az Európai Unió közös kül- és biztonságpolitikájának egyik központi célkitűzése az izraeli-palesztin konfliktus két állam megoldásának megvalósítása és a Közel-Kelet átfogó békéjének megteremtése.

A terrorista szervezetek jegyzékbe foglalása egyike az Európai Unió által azzal a céllal elfogadott intézkedéseknek, hogy végrehajtsa az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2001. évi 1373. sz. határozatát, a terrorizmus és kiváltképpen annak finanszírozása elleni küzdelemre irányuló széles körű nemzetközi stratégia részeként.

A Népi Front Palesztina Felszabadításáért szervezet listára történő felvétele objektív kritériumokon alapul. A jegyzékben szereplő valamennyi személyhez, csoporthoz és szervezethez hasonlóan a PFLP-t is tájékoztatták felvételének okairól.

A Tanács rendszeresen, legalább félévente elvégzi a jegyzék felülvizsgálatát. A legutóbbi felülvizsgálat alkalmával a Tanács arra a véleményre jutott, hogy az PFLP listázásának okai továbbra is helytállóak, ezért úgy határozott, hogy a szervezetet a június 15-én elfogadott listán tartja.

Vajon a Tanács nem találja-e aggasztónak annak tényét, hogy az iraki rendőrségi erők behatoltak az ashrafi táborba, több menekült életét vesztette és sokan megsérültek, továbbá 36 fogoly jelenleg őrizetben van és éhségsztrájkot hirdetett, valamint hogy az iraki hatóságok nem vesznek tudomást a szabadon bocsátásukat elrendelő bírósági végzésekről, és a Tanács véleménye szerint a legutóbbi iráni választások átlátható és demokratikus módon zajlottak-e? A Tanács vélekedése alapján szükségesek-e új választások, amelyek az Egyesült Nemzetek Szervezete és az Európai Unió közös felügyeletével valósulnának meg, és ilyen választások megtagadása esetén sor kerüljön-e szankciók alkalmazására?

(EN) Ezt az elnökség által kidolgozott és sem a Tanácsra, sem annak tagjaira nézve nem kötelező választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2009. szeptemberi strasbourgi ülésszakán a Tanácshoz intézett kérdések órája során.

A Tanács igen szoros figyelemmel kíséri az iraki fejleményeket, és az iraki hatóságokkal folytatott kapcsolattartás során minden lehetőséget megragad arra, hogy hangsúlyozza az emberi jogok tiszteletben tartásának fontosságát.

A Tanács megvitatta az iráni elnökválasztással kapcsolatos közelmúltbeli eseményeket, és tudomásul vette az iráni Választási Bizottság által közzétett eredményeket, valamint a választások lebonyolításával összefüggésben több jelölt részéről is felvetett aggályokat. Olyan kérdésről van szó, amelyet az iráni hatóságoknak kell kezelniük és kivizsgálniuk.

A Tanács mindezidáig komoly aggodalmának adott hangot az utcai erőszakot és a békés tüntetőkkel szemben alkalmazott túlkapásokat illetően. Elengedhetetlen fontosságú, hogy az iráni nép törekvései békés úton valósuljanak meg, valamint hogy tiszteletben tartsák a véleménynyilvánítás szabadságát.

Június 9-én a litván parlament elfogadta a büntető törvénykönyv módosításait, amelyek három évig terjedő szabadságvesztés kiszabását teszik lehetővé „a kommunizmus és fasizmus okozta népirtással kapcsolatos propaganda terjesztéséért, valamint a népirtás tagadásáért vagy igazolásáért”, továbbá „a litván felszabadítási mozgalom tagjainak nyilvános rágalmazásáért, akik 1944 és 1953 között harcba szálltak a szovjet megszállás ellen.” Ezek a rendelkezések büntetőjogi intézkedések révén a történelem meghamisítására, valamint arra törekednek, hogy a kommunizmust a fasizmussal egyenlőnek tekintsék. Szükségessé teszik a nácik fasiszta kollaboránsainak elismerését, akik az emberiség ellen elkövetett bűncselekményekért felelősek. Bűncselekménynek nyilvánítják a kommunista ideológiát, valamint tiltják és büntetik a szólásszabadságot és az eltérő történelmi megítélést.

Mi a Tanács álláspontja a fasizmus és a nácizmus rehabilitálásáról – kiváltképpen az eltérő nézetűekkel szemben alkalmazott büntetőjogi intézkedések végrehajtása révén –, továbbá a szólásszabadság betiltásáról és a kommunista ideológia bűncselekménnyé nyilvánításáról több uniós tagállamban, és mindenekelőtt a balti államokban, ahol a Kommunista Párt működését betiltották, tagjait pedig más fasisztaellenes demokratákkal egyetemben üldözik?

(EN) Ezt az elnökség által kidolgozott és sem a Tanácsra, sem annak tagjaira nézve nem kötelező választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2009. szeptemberi strasbourgi ülésszakán a Tanácshoz intézett kérdések órája során.

A tisztelt képviselő által említett jogszabályt illetően a Tanács nem alakított ki konkrét álláspontot. Továbbá a Tanács által elfogadott jogi eszközök egyike sem foglalkozik a felvetett kérdéssel, mivel az a tagállamok belső joghatósága alá tartozik.

Ugyanakkor ezzel összefüggésben szeretném megemlíteni a parancsuralmi és tekintélyelvű rendszerek áldozatainak első emléknapját, amelyen ez év augusztus 23-án nagy megtiszteltetésként jómagam is részt vehettem. A szóban forgó megemlékezésre az Európai Parlament és az Európa Tanács kezdeményezése nyomán Európa-szerte sor került annak érdekében, hogy tisztelettel adózzanak a nácizmus és kommunizmus nevében életüket vesztett több millió ember emlékének.

Az emléknap továbbá kiváló lehetőséget nyújt arra, hogy tisztelegjünk mindazon bátor egyének előtt, akik a mai napig életük kockáztatásával küzdenek az önkényuralommal és elnyomással szemben, valamint a szabadságért és demokráciáért, közeli szomszédságunkban és a világ más részein egyaránt.

Az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság alapvető értékek az Európai Unió és annak tagállamai számára. Ezzel összefüggésben szeretném megemlíteni az Európai Parlament által végzett lenyűgöző munkát is, amelyet a totalitárius államokban működő demokratikus mozgalmak és emberi jogvédők támogatása érdekében folytat világszerte.

Tekintettel az Unió közös értékeink iránti elkötelezettségére, magától értetődő, hogy a tagállamok által elfogadott jogszabályok vonatkozásában elvárt, hogy azok összhangban álljanak az Unió és a Közösség elsődleges és másodlagos jogával, valamint az Alapjogi Chartával.

A betiltott terrorista televíziós csatorna, az „Al-Manar TV” programjainak Európába történő közvetítése a Nilesat egyiptomi műholdszolgáltató részéről továbbra is az EU–Egyiptom cselekvési tervben foglaltak közvetlen megsértésének minősül, valamint a radikalizálódás veszélyét hordozza az európai biztonságra nézve. A H-0011/09. sz. kérdésre adott bizottsági válasz kimondja, hogy az Egyiptomhoz kapcsolódó politikai ügyek albizottsága a „megfelelő mechanizmus” arra, hogy felvessék az „Al-Manar TV” Nilesat általi közvetítésének kérdését. A Tanács jóvoltából került fel az „Al-Manar TV” Nilesat általi közvetítésének kérdése a második EU–Egyiptom albizottság „Politikai ügyek: Emberi jogok és demokrácia – nemzetközi és regionális kérdések” címmel 2009. július 7–8-án megrendezett ülésének napirendjére? Felvázolná a Tanács, hogy milyen kötelezettségvállalásokat tett Egyiptom annak érdekében, hogy leállítsa az „Al-Manar TV” műsorainak Nilesat általi közvetítését?

(EN) Ezt az elnökség által kidolgozott és sem a Tanácsra, sem annak tagjaira nézve nem kötelező választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2009. szeptemberi strasbourgi ülésszakán a Tanácshoz intézett kérdések órája során.

Hadd köszönjem meg a tisztelt képviselő kérdését a Nilesat egyiptomi műholdszolgáltatót illetően, amely a libanoni „Al-Manar TV” műsorait sugározva az Európai Unió területére is eljuttatja azokat. A Tanács tisztában van a tisztelt képviselő aggályaival, miszerint a televíziós csatorna által közvetített műsorok egy része gyűlöletkeltésnek minősülhet.

Annak érdekében, hogy tartós javulást érjünk el az idegengyűlölet, az intolerancia és a vallási gyűlölet kérdéseiben, keresve sem találhatunk a párbeszédnél jobb módszert. Ezért biztató látni azt, hogy több mint 80 ország – közöttük Egyiptom, Libanon, az Öböl-menti államok és az uniós tagállamok zöme – csatlakozott az ENSZ Civilizációk Szövetségéhez, amelynek legfőbb küldetése az előítéletek, valamint a kulturális vagy vallási téveszmék okozta konfliktusok megakadályozása. Az ENSZ Civilizációk Szövetségének számos programja a médiaműveltségre és etikára összpontosít.

Következésképpen a Tanács úgy véli, hogy az Egyiptommal folytatott párbeszéd a leghatékonyabb módja annak, hogy az egyiptomi kormányt ösztönözzék az emberi jogok területén történő előrelépésre. Ez a párbeszéd az albizottságok intézményi struktúráján keresztül, valamint politikai párbeszéd formájában valósul meg, és lehetőséget biztosít a legkülönfélébb kérdésekkel kapcsolatos eszmecserére.

A Tanács már foglalkozott a tisztelt képviselő által felvetett konkrét aggályokkal, mégpedig az ötödik EU–Egyiptom Társulási Tanácshoz fűződő nyilatkozatában, amelyben kimondta: „Az EU arra ösztönzi Egyiptomot, hogy folytassa a megkülönböztetés valamennyi formája elleni küzdelemre, továbbá a kultúrához, valláshoz és meggyőződésekhez, valamint a kisebbségekhez kapcsolódó kérdésekben a tolerancia előmozdítására irányuló erőfeszítéseit. Ezzel összefüggésben az EU aggodalommal tekint a Nilesat egyiptomi műholdszolgáltató által közvetített Al-Manar televíziós csatorna egyes műsoraiban fellelhető, megkülönböztető jellegű tartalomra. Az EU elítéli a nemzeti, faji vagy vallási gyűlölet népszerűsítésének minden formáját, amely megkülönböztetést, ellenségeskedést vagy erőszakot kelt.”

Az Egyiptomot érintő politikai kérdésekkel foglalkozó albizottság második ülésén – amelyre 2009. július 7–8-án Kairóban került sor –az „Al-Manar TV” közvetítésének kérdését az EU oldaláról a fajgyűlölet, az idegengyűlölet és az intolerancia elleni küzdelemhez kapcsolódó témák összefüggésében vetették fel, ideértve az EU–Egyiptom közös cselekvési terv arra irányuló célkitűzését is, hogy „megerősítsék a média szerepét az idegengyűlölet és a vallási meggyőződés alapján vagy kulturális alapon történő megkülönböztetés elleni küzdelemben”, valamint arra ösztönözzék a médiát, hogy „felvállalja az ezzel kapcsolatos feladatokat”.

Egyiptom tartózkodott a válaszadástól, azzal az indokkal, hogy az Al-Manar egyedi esetnek számít. Egyiptom ugyanakkor az ügy kezelésére vonatkozóan sem tett kötelezettségvállalást. Egyiptom reakciója azonban nem akadályozhat meg bennünket a párbeszéd fenntartásában. A tisztelt képviselőt biztosítani kívánjuk afelől, hogy a Tanács a továbbiakban is szoros figyelemmel kíséri majd az említett kérdést, és készen áll azt felvetni az EU Egyiptommal folytatott rendszeres politikai párbeszédének keretében felmerülő újabb lehetőségek alkalmával.

Pakisztánban jelenleg hivatalosan civil kormány van hatalmon. A Tanács megítélése szerint a civil kormány teljes mértékben ura az országban fennálló helyzetnek, vagy azon a véleményen van, hogy – a múlthoz hasonlóan – a tényleges hatalom a pakisztáni hadsereg kezében összpontosul?

(EN) Ezt az elnökség által kidolgozott és sem a Tanácsra, sem annak tagjaira nézve nem kötelező választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2009. szeptemberi strasbourgi ülésszakán a Tanácshoz intézett kérdések órája során.

A 2008. évi általános választások helyreállították a demokráciát Pakisztánban. A Tanács úgy ítéli meg, hogy ez jelentős előrelépést jelent Pakisztán számára. A demokrácia és a stabilitás megerősítése a továbbiakban is az EU Pakisztánnal folytatott együttműködésének fő célkitűzése marad.

Magától értetődő, hogy Pakisztánban a működő demokrácia előfeltétele, hogy a civil kormány ellenőrzése alá vonja a katonai erőket. A választott kormánynak mindenkor teljes átláthatóságot és ellenőrzést kell érvényesítenie a katonai szervek felett. Ez alapvető uniós politika.

A pakisztáni demokratizálódási folyamat még mindig korai szakaszát éli. Az EU-nak a nemzetközi közösség többi tagjával egyetemben továbbra is támogatnia kell a kormány arra irányuló törekvéseit, hogy megerősítse demokratikus intézményeit és struktúráit. A 2009. június 17-én megrendezett első EU–Pakisztán csúcstalálkozó fontos lépésnek számított az EU és Pakisztán közötti szorosabb partnerség kiépítésében, amelynek célja a demokratikus, polgári hatalom pakisztáni támogatása. Az EU a jövőben is felhasználja majd a Pakisztánnal folytatott stratégiai párbeszédet e célkitűzés előmozdítására.

A Tanács eljárási szabályzatának elfogadásáról szóló 2006. szeptember 15-i tanácsi határozat (HL L285., 2006. október 16., 47. o.) magában foglalja az Európai Tanács arra irányuló felhívását, hogy a polgárok számára tegyék lehetővé, „hogy közvetlen bepillantást nyerhessenek” az Európai Unió tevékenységeibe, „különösen a nyitottság és az átláthatóság további növelése révén”, és „különösen amikor a Tanács az együttdöntési eljárás keretében jogalkotási aktusokról tanácskozik.”

Ugyanakkor a tanácsi ülések napirendjeit tekintve úgy tűnik, hogy 2007 és 2008 között a Miniszterek Tanácsának valamennyi ülésén (az Oktatási, Ifjúsági és Kulturális Tanács, valamint a Mezőgazdasági és Halászati Tanács kivételével) lényegében csökkent a nyilvánosan megvitatott napirendi pontok száma. 2008-ban például a Környezetvédelmi Tanács 33 napirendi pont közül csupán 4 pontot vitatott meg nyilvánosan, ami jelentős visszaesés a 2007. évi számadatokhoz képest. Ugyanakkor a kiemelten fontos Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsában 130 napirendi pont közül mindössze 1 pont nyilvános megvitatására került sor.

Mely területeken kíván a svéd elnökség kézzelfogható intézkedéseket hozni annak érdekében, hogy végre teljesítse a szeptember 15-i tanácsi határozatban foglaltakat, és fenntartsa az átláthatóság nagyra becsült svéd hagyományát?

Továbbá támogatja-e a svéd elnökség az arra irányuló törekvést, hogy végre megvalósuljon az európai tanácsi ülések eljárásrendjének közzététele, a Tanács szokásos „munkaebédjeit” is ideértve?

Milyen kézzelfogható intézkedéseket hoz majd a svéd elnökség annak biztosítására, hogy sor kerüljön a tanácsi ülések napirendi pontjainak nyilvános megvitatására?

(EN) Ezt az elnökség által kidolgozott és sem a Tanácsra, sem annak tagjaira nézve nem kötelező választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2009. szeptemberi strasbourgi ülésszakán a Tanácshoz intézett kérdések órája során.

Az elnökség emlékeztetni kíván arra, hogy a Tanács eljárási szabályzata 8. cikkének módosítása – amelyre a tisztelt képviselő által feltett kérdés is hivatkozik – jelentősen növelte a nyilvános tanácskozások és nyilvános viták számát az elmúlt három évben, szemben az azt megelőző négyéves időszakkal, amely során a Tanács döntéshozatali eljárásába való betekintésre a sevillai Európai Tanács által meghatározott elvek voltak irányadók (az úgynevezett „sevillai rendszer”).

Így 2006. július 1. óta összesen 788 téma miniszteri szintű megvitatására került sor nyilvános tanácsi ülések keretében. A növekedés kifejezetten szembetűnő a „B” napirendi pontként kezelt jogalkotási dokumentumok száma tekintetében: a Tanács által 2006. július 1. óta nyilvánosan megvizsgált jogalkotási „B” napirendi pontok száma a 2002. július és 2006. június közötti időszakhoz képest megkétszereződött. Ezen felül a 2006. július és 2009. június közötti időszakban összesen 128 nyilvános vitára került sor, ideértve 118 olyan vitát is, amely az Európai Unió és polgárai érdekeit érintő fontos kérdésekről zajlott, miközben az azt megelőző időszakban csupán 33 ilyen jellegű vitát tartottak.

Mindenesetre az elnökség emlékeztetni kíván arra, hogy a Tanács napirendjén feltüntetett, nyilvános tanácskozásra vagy nyilvános vitára szánt napirendi pontok száma éves szinten változhat, nevezetesen egy adott évben a Tanács által megvizsgálandó és/vagy elfogadásra váró együttdöntési pontok számától függően.

Így 2007-ben összesen 153 nyilvános tanácskozásra szánt együttdöntési pont került fel a Tanács napirendjére, miközben 2008-ban ugyanezen együttdöntési pontok száma 229-re emelkedett. 2009-ben a Tanács eddig 148 együttdöntési ponttal foglalkozott nyilvánosan.

A Tanács eljárási szabályzata 8. cikkének (3) bekezdése értelmében rendezett nyilvános viták száma szintén eltérhet, attól függően, hogy az egyes elnökségek hány kérdéskört ítélnek a nyilvános vitára megfelelőnek.

Ami az Európai Tanács eljárásrendjét illeti, meg kell jegyezni, hogy az átláthatósági szabályok az Európai Tanácsra nézve nem alkalmazandóak.

A svéd elnökség osztja a tisztelt képviselő véleményét, hogy az Unió tevékenységében fontos a fokozottabb átláthatóság. Ez igen meghatározó részét képezi az arra irányuló törekvéseknek, hogy növeljék a polgárok EU-ba és közös intézményeinkbe vetett bizalmát.

Az elnökség a maga részéről teljes körűen érvényesíteni kívánja a Tanács eljárási szabályzata 8. cikkének (1)–(4) bekezdésében foglalt, vonatkozó átláthatósági rendelkezéseket. Elvileg az együttdöntési eljárás alapján elfogadásra váró jogalkotási aktusokról szóló valamennyi tanácskozást elérhetővé teszik a nyilvánosság számára, amint azt a Tanács eljárási szabályzata előírja.

Ezzel párhuzamosan a Tanács folytatja a 2006 júliusában indított, arra irányuló törekvéseit, hogy javítsa a Tanács nyilvános ülései internetes közvetítésének minőségét. Ez a rendszeresen frissített és bővített szolgáltatás élő és lehívható hozzáférést kínál a nyilvános vitákhoz és tanácskozásokhoz, valamint egyéb nyilvános rendezvényekhez.

Minőségi szempontból a Tanács videoközvetítésének célja annak biztosítása, hogy a felhasználók könnyen és célzottan hozzáférjenek az érdeklődésükre számot tartó vitákhoz.

Ezen felül az EBS (Európa műholdról) Plus 2008 végére megvalósult létrehozása óta nagyobb hely szabadult fel a Tanács nyilvános tanácskozásairól és vitáiról szóló közvetítések ismétlésére.

A Lisszaboni Szerződés komolyabb hangsúlyt fektet a nyitottságra és az átláthatóságra, ami remélhetőleg hozzájárul majd ahhoz, hogy a Tanács és egyéb intézmények is előrelépéseket tegyenek a fokozottabb átláthatóságra irányuló erőfeszítéseik terén. Emellett, amennyiben és amikor a Lisszaboni Szerződés hatályba lép, a Tanács módszeresen nyilvános üléseket rendez majd egy jogalkotási aktus tervezetének megvitatásakor, valamint az ilyen tervezetről tartott szavazáskor, az alkalmazandó jogalkotási eljárástól függetlenül.

Ez év márciusában az Európai Parlament elfogadott egy jelentést a Közösség leginkább rászoruló polgárai számára nyújtott egyedi támogatásról, amely egy ingyenes élelmiszerosztási programról rendelkezett. Azt gondoltam, hogy mivel a Parlament nagy többséggel elfogadta a szóban forgó jelentést, ez arra ösztönzi majd a cseh elnökséget, hogy folytassa a kérdés megvitatását, és ésszerű kompromisszumra jusson a Tanácson belül. Sajnálatos módon reményeim alaptalannak bizonyultak. Aggasztónak találom, hogy – a Tanács jelenlegi soros elnökségét betöltő – Svédország említést sem tesz a projekt folytatásáról, jóllehet annak semmi nem állja útját. Szándékozik-e a Tanács folytatni az említett program megvitatását, amely kiemelkedő fontossággal bír több millió polgárunk számára?

(EN) Ezt az elnökség által kidolgozott és sem a Tanácsra, sem annak tagjaira nézve nem kötelező választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2009. szeptemberi strasbourgi ülésszakán a Tanácshoz intézett kérdések órája során.

1987 óta a közösségi jogszabályok lehetővé teszik, hogy intervenciós készletekből származó élelmiszereket bocsássanak jótékonysági szervezetek rendelkezésére annak érdekében, hogy azokat eljuttassák a Közösség leginkább rászoruló polgáraihoz.

2008-ban a Bizottság javaslatot tett a jogszabályok felülvizsgálatára, amit bizonyos élelmiszerek árának növekedése, valamint a készletek csökkenése tett szükségessé.

A francia elnökség idején a Tanács szakpolitikai vitát tartott a szóban forgó javaslatról, azonban nem sikerült a javaslatot támogató minősített többségre szert tenni.

Több küldöttség is elutasította a támogatási rendszer elvét, és ragaszkodott ahhoz, hogy e kérdés a tagállamok hatáskörébe tartozik.

Az Európai Tanács svéd soros elnöksége azt nyilatkozta, hogy a 2009 júliusától decemberig terjedő időszakra vonatkozó prioritásai közé tartozik a gazdasági fellendülés, a foglalkoztatás növelése, valamint az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentése, amely kérdések a gyakorlatban is kihatnak valamennyi európai polgár életére.

Az energiahatékonyság fokozása és a megújuló energiaforrások alkalmazása több millió új munkahelyet hozhat létre az elkövetkező években, megteremtve a tartós gazdasági növekedés alapjait, ezzel egy időben pedig versenyelőnyhöz juttatva az Európai Uniót. Mindezek fényében kifejtené az Európai Tanács elnöksége, hogy milyen konkrét intézkedéseket tervez annak érdekében, hogy az uniós tagállamokat az energiahatékonyságot célzó beruházások és a megújuló energiaforrások használatának serkentésére szolgáló intézkedések kidolgozására ösztönözze, amely területek új munkahelyeket teremtenek, előmozdítják az innovációt és biztosítják a tartós gazdasági fejlődést?

(EN) Ezt az elnökség által kidolgozott és sem a Tanácsra, sem annak tagjaira nézve nem kötelező választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2009. szeptemberi strasbourgi ülésszakán a Tanácshoz intézett kérdések órája során.

Az energiahatékonyságot az európai energiapolitika egyik prioritásaként azonosították már az energiapolitikai cselekvési tervben is, amelyet 2007 márciusában fogadott el az Európai Tanács, és amelyben meghatározták a 2020-ra elérendő 20%-os energiatakarékosságra vonatkozó célkitűzést.

A Tanács 2008 júniusában elfogadott, 18 hónapos programja hangsúlyozza, hogy a soros elnökségek – a tagállamok által választott energiaforrás-összetétel tiszteletben tartása mellett – alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra törekednek, amely megfelel a fenntarthatóság és a költséghatékonyság kettős követelményének, és amely kedvezően járul hozzá a növekedésre és munkahelyteremtésre irányuló lisszaboni stratégiával összhangban álló, tágabb növekedési célkitűzések megvalósításához. És valóban, az energiahatékonyság nemcsak kedvező hatást gyakorol az energiaforrások felhasználására és az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésére, hanem ezzel egy időben – amint arra a tisztelt képviselő is rámutat – ösztönzi az innovatív technológiai fejlesztéseket, és ily módon fokozza az európai ipar versenyképességét és a munkahelyteremtést. Következésképpen az energiahatékonyság egy olyan gazdaság sarokkövének tekinthető, amely nemcsak energetikai szempontból, hanem környezeti szempontból is hatékony. Segít abban, hogy egy időben foglakozzunk az éghajlatváltozáshoz, az erőforrások romlásához, a világgazdasági válsághoz és az ellátás biztonságához kapcsolódó kihívásokkal.

A Tanácsban és az Európai Parlamentben jelenleg három, az energiahatékonyság témájához kapcsolódó együttdöntési jogalkotási javaslat megtárgyalása folyik:

az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelvjavaslat;

az energiafogyasztásra vonatkozó címkézésről szóló irányelvjavaslat, valamint

a gumiabroncsok üzemanyag-hatékonyságáról szóló rendeletjavaslat,

és ezek a kérdéskörök képezik a Tanács jelenlegi félévre vonatkozó legfőbb prioritásait.

Amint az említett jogszabály-tervezeteket elfogadják – amire reményeink szerint, az Önök segítségével, még ebben a félévben sor kerül –, a tagállamok ezek alapján, hosszú távon is, meghatározott energiahatékonysági intézkedéseket vezethetnek be az épületekre és építőiparra vonatkozóan, valamint az energiával kapcsolatos termékek tágabb területén, a köz- és magánszférában. Ebben az értelemben az ilyen jellegű intézkedések fokozzák majd az innovatív technológiákra irányuló befektetéseket, amit a tagállamok különféle, nemzeti és európai ösztönzőkkel támogathatnak.

A közösségi szinten már elfogadott energiahatékonysági eszközök végrehajtása emellett új munkahelyek teremtését is elősegíti. Ez érvényesül a környezetbarát tervezésről és az energiafogyasztásra vonatkozó címkézésről szóló keretirányelvek esetében is, amelyek kapcsán fontos végrehajtási intézkedések (a világítást, elektromos motorokat stb. illetően) állnak kidolgozás alatt.

Ugyanez a helyzet a megújuló energiák tekintetében, amelyekkel összefüggésben a Tanács és a Parlament 2009. május 4-én elfogadta a megújuló energiaforrásból előállított energia támogatásáról szóló 2009/28/EK irányelvet.

Ami az ösztönzőket illeti, közösségi eszközök állnak rendelkezésre az energiahatékonysági projektek finanszírozására, mint például az Európai Regionális Fejlesztési Alapról szóló 1080/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet, amelyet felülvizsgáltak annak érdekében, hogy 8 milliárd eurót irányozzanak elő az energiahatékonyságra és megújuló energiaforrásokra irányuló, lakóházakat érintő beruházások számára. Az európai gazdasági fellendülés tervének összefüggésében – amely esetében a hangsúly a köz- és magánszféra közötti partnerségekre irányuló részletes javaslatok révén megvalósuló „intelligens beruházásokon” van – közösségi, EBB-s és nemzeti finanszírozást alkalmaznak majd. Ilyen távlatokban gondolkodva az Európai Tanács támogatását adta az EBB fokozott beavatkozásához, nevezetesen a kis- és középvállalkozások, a megújuló energia és a környezetbarát közlekedés tekintetében, továbbá az eljárások egyszerűsítését, valamint a Kohéziós Alapból, a strukturális alapokból és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból finanszírozott programok gyorsabb végrehajtását illetően, mindenekelőtt az energiahatékonyságba történő befektetések fokozása érdekében.

Az Európai Unió létrehozta a polgárok szabad mozgásának térségét.

A Tanács véleménye szerint – bármilyen indoknál fogva – megtagadható-e valamely tagállam hivatalos képviselőjétől –például államfőjétől –, hogy belépjen egy másik tagállam területére?

Elfogadja-e a Tanács azt az álláspontot, miszerint súlyosan sérti az európai elveket, ha az uniós polgárok szabad mozgásáról szóló irányelv vagy bármely egyéb jogi indok alapján megtagadják egy tagállam hivatalos képviselőjétől – például államfőjétől – egy másik tagállam területére történő belépést?

(EN) Ezt az elnökség által kidolgozott és sem a Tanácsra, sem annak tagjaira nézve nem kötelező választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2009. szeptemberi strasbourgi ülésszakán a Tanácshoz intézett kérdések órája során.

Amint azt a tisztelt képviselő helyesen megállapítja, a személyek szabad mozgása a belső piac, valamint az Unió – mint a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésén alapuló térség – alapvető alkotórésze. A szabad mozgás valamennyi uniós polgár joga, amelyet az EK-Szerződés 18. cikkének (1) bekezdése rögzít, az e szerződésben és a végrehajtásra hozott intézkedésekben megállapított korlátozásokkal és feltételekkel.

Az EK-Szerződésben foglaltakból, valamint az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szóló, 2004. április 29-i 2004/38/EK irányelv⁽¹⁾27. cikkéből következik, hogy az említett jog korlátozása kizárólag közrendi, közbiztonsági vagy közegészségügyi okok esetén indokolt. Az ilyen jellegű korlátozások alkalmazása az Európai Bíróság ellenőrzése alá tartozik.

Ami a tisztelt képviselő által az államfők mozgásával kapcsolatban felvetett konkrét kérdést illeti, az ilyen személyek utazása – tekintettel az előírt sajátos biztonsági intézkedésekre – kizárólag az érintett tagállamok hatáskörébe tartozik, és annak véleményezése következésképpen nem a Tanács feladata. A Tanács sosem vitatta meg az említett kérdést.

Mindazonáltal az elnökség üdvözli a Magyarország és Szlovákia kormányfői között szeptember 10-én rendezett kétoldalú találkozót, és kedvező jelnek tekinti a tanácskozással kapcsolatban közzétett közös nyilatkozatot. Az említett nyilatkozat a jelek szerint megfelelő alapot biztosít egy olyan megoldáshoz, amely feloldja a két ország között kialakult kölcsönös feszültségeket.

Jelenleg milyen kezdeményezések megvalósítására törekszik az EU az újabb és fokozottan környezetbarát technológiák előmozdítására, az Európai Unió éghajlatváltozási célkitűzéseinek teljesítése érdekében?

(EN) Több szakpolitikai kezdeményezés is irányul a fokozottan környezetbarát technológiák fejlesztésének és szélesebb körű felhasználásának előmozdítására, többek között az alábbiak:

a környezettechnológiai cselekvési terv (ETAP) végrehajtása 2004 óta folyik, az ennek keretében megvalósuló intézkedések pedig kiterjednek a kutatási és fejlesztési (K+F) programok előtérbe helyezésére, a technológiai platformok kialakítására, a pénzügyi eszközök mozgósítására és a közbeszerzésre, sőt még az állami támogatásokra vonatkozó iránymutatások felülvizsgálatára is. 2009 végéig elkészül majd az ETAP jövőjéről szóló zöld könyvre irányuló javaslat;

az európai stratégiai energiatechnológiai terv (SET-terv) – amelyet 2007-ben az EU éghajlatváltozási és energiacsomagjának részeként fogadtak el – célja az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiák fejlesztésének és piaci bevezetésének felgyorsítása. Az eszközök közé tartoznak az európai ipari kezdeményezések olyan technológiák terén, mint például a megújuló energiaforrások, valamint a szén-dioxid-elkülönítés és –tárolás (CCS), továbbá az Európai Energiakutatási Szövetség és a megerősített nemzetközi együttműködés;

a vezető piacokkal kapcsolatos kezdeményezés – amelyet szintén 2007-ben fogadtak el – arra törekszik, hogy a keresleti oldalon végrehajtott, a rendelkezésekhez, a közbeszerzésekhez és a szabványosításhoz kapcsolódó fellépések révén hat kiemelt területen, ideértve az építőipart, a megújuló energiát és az újrahasznosítást is, bővítse az innovatív termékek és szolgáltatások piacát;

a 2008-ban elfogadott, fenntartható fogyasztásról, termelésről és iparpolitikáról szóló cselekvési terv (SCP-SIP) célja szintén az ökoinnováció előmozdítása a fokozottan környezetbarát termékek és karcsúsított termelési folyamatok kifejlesztése érdekében. A zöld közbeszerzésre vonatkozó önkéntes célkitűzések (2010-re 50%) hozzájárulnak majd a környezeti technológiák fokozottabb elterjedéséhez és az ökoiparágak bővüléséhez.

E szakpolitikai kezdeményezések olyan közösségi finanszírozási eszközök támogatását is élvezik, mint például a hetedik kutatási és fejlesztési keretprogram, az új versenyképesség és innováció program, valamint a kohéziós politikát finanszírozó alapok.

A becslések szerint a hetedik keretprogram költségvetésének mintegy harmadát a tiszta vagy környezeti technológiákra irányuló kutatások támogatására fordítják valamennyi ágazat tekintetében. E beruházások konkrét közös technológiai kezdeményezések vagy a köz- és magánszféra közötti partnerségek egyéb formáin keresztül előmozdítják továbbá a magánszektor bevonását.

Az állami támogatásokra vonatkozó felülvizsgált közösségi keret a kutatásra, fejlesztésre és innovációra vonatkozó közösségi iránymutatásokban, a környezetvédelemre vonatkozó iránymutatásokban és az általános csoportmentességi rendeletben foglalt, kapcsolódó rendelkezések alkalmazása révén megkönnyíti a tagállamok számára, hogy pénzügyi támogatást nyújtsanak a tisztább technológiák fejlesztéséhez és piaci bevezetéséhez.

Ezen felül a kibocsátási egységek kereskedelméről szóló felülvizsgált irányelv⁽¹⁾300 millió egységet különít el a szén-dioxid-elkülönítés és –tárolás, valamint az innovatív megújuló erőforrások támogatására. Az európai gazdasági fellendülés terve egyértelmű intézkedéseket foglal magában az alacsony szén-dioxid-kibocsátású és erőforrás-hatékony gazdaságra történő átállás felgyorsítására, ideértve az energetikai projektekre szánt csaknem 4 milliárd eurót is.

Tekintettel arra, hogy az integrált környezetvédelmi politika az EU alapelveinek egyike, ésszerűnek tűnik, hogy a megújuló energia fejlesztését összeegyeztethetővé tegyék a biológiai sokféleség megőrzésével, amely a helyi környezetet, a tájjelleget, a talajt, valamint a növény- és állatvilágot is magában foglalja.

Figyelembe veszik-e szigorú tudományos kritériumok alapján azon környezeti hatásokat, amelyeket a szélerőműparkok gyakorolnak a biológiai sokféleségre, különösképpen a ragadozó madarakra és egyéb madárfajokra, továbbá a természetes szépségű, valamint jelentős történelmi és városi területekre?

Amennyiben mindehhez nem áll rendelkezésre megfelelő jogalap, fontolóra venné-e a Bizottság a hatályos jogszabályok kiegészítését annak biztosítása érdekében, hogy a szélerőműparkok működése összhangban álljon a természeti környezet és a kulturális örökség védelmével?

(EN) A szélenergia fejlesztése része az Európai Közösség arra irányuló célkitűzésének, hogy 2020-ra a megújuló energiaforrások felhasználási aránya az EU teljes energiafogyasztásában elérje a 20%-ot. Ez kulcsfontosságú alkotórésze annak a stratégiának, amely az éghajlatváltozás összefüggésében a szén-dioxid-kibocsátás csökkentését célozza. Egyéb uniós energetikai és környezetvédelmi politikai célkitűzésekhez is támogatást nyújt, például a mérsékelt levegőszennyezés, a hagyományos villamosenergia-előállításból származó csökkentett vízfelhasználás, az energia-behozataltól való kisebb mértékű függés és a fokozott munkahelyteremtés tekintetében.

Mindazonáltal a Bizottság tisztában van azzal, hogy a szélerőműparkok nem megfelelő elhelyezkedéséből környezeti kockázatok adódnak. A szélenergiával kapcsolatos fejlesztéseket fenntartható és kiegyensúlyozott módon kell megvalósítani, ami nem vezet az alábbi, természetvédelmi szempontból fontos, érzékeny területek számottevő károsodásához: a madárvédelmi irányelv⁽¹⁾ értelmében kijelölt különleges madárvédelmi területek (KMT-k), valamint az élőhelyvédelmi irányelv⁽²⁾ értelmében kijelölt közösségi jelentőségű területek (KJT-k), amelyek a Natura 2000 hálózat részét képezik.

A szélerőműparkok továbbá a környezeti hatásvizsgálatról (KHV) szóló irányelv⁽³⁾ II. mellékletében is szerepelnek. A II. mellékletben felsorolt projektek esetében a tagállamok kötelesek megállapítani, hogy szükség van-e környezeti hatásvizsgálat elvégzésére. Mindez olyan kritériumok figyelembevételével történik, mint például a projekt jellemzői, annak elhelyezkedése és a várható hatások jellege.

Ez azt jelenti, hogy a KHV elvégzése kötelező, amennyiben a szóban forgó projektek várhatóan jelentős hatást gyakorolnak majd a környezetre. A KHV során különféle tényezőket kell figyelembe venni, mint például a növény- és állatvilágot, ugyanakkor az embereket, a talajt, a tájjelleget, illetve a kulturális örökséget is.

Minden olyan fejlesztési projektet, amely várhatóan súlyosan kedvezőtlen hatást gyakorol a Natura 2000 területekre, az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikke értelmében megfelelő környezeti hatásvizsgálatnak kell alávetni. A Bizottság általános értelmezésbeli és módszertani iránymutatást nyújtott a szóban forgó rendelkezés alkalmazásához.

Az állami szélenergia-tervekre a stratégiai környezeti vizsgálatról (SKV) szóló irányelv⁽⁴⁾rendelkezései is alkalmazandók.

A Bizottság úgy véli, hogy az említett környezetvédelmi jogszabályok a szélerőműparkokra irányuló projektek természeti és kulturális környezetre gyakorolt esetleges hatásainak megfelelő felmérése szempontjából kielégítőek.

A szóban forgó környezeti hatásvizsgálatok pontosságának és minőségének biztosítása elsősorban a projektgazdák, végső soron pedig a tagállamok illetékes környezetvédelmi hatóságainak feladata.

Annak érdekében, hogy számukra segítséget nyújtson, valamint javítsa a rendelkezések végrehajtását, a Bizottság a szélenergiára és természetvédelemre vonatkozó egyedi iránymutatások kidolgozását végzi.

Tekintve, hogy az elmúlt 30 év során az Európai Bizottság nagy számú és igen sokféle környezetvédelmi intézkedést fogadott el a környezet minőségének javítása érdekében, és tekintve, hogy környezetünk védelme megvalósítható, amennyiben a tagállamok megfelelően végrehajtják mindazt, amely iránt közösségi szinten elkötelezték magukat, milyen lépéseket tervez a Bizottság a tagállamok ösztönzésére, hogy azok a továbbiakban is támogassák az agrár-környezetvédelmi programokat, mint amilyen például az írországi vidéki környezetvédelmi program (REPS), amelynek célja, hogy a gazdálkodókat arra ösztönözze, hogy gazdálkodói tevékenységeiket környezetbarát módon végezzék, valamint hogy környezeti javulást érjenek el a meglévő gazdaságok területén? Ennek fényében egyetért-e a Bizottság azzal, hogy az a határozat, amelynek értelmében a REPS 4 új írországi tagja számára megszüntetik a támogatást, ellentétes az EU környezetvédelmi célkitűzéseivel?

(EN) A fenntartható földgazdálkodás az EU vidékfejlesztési politikájának egyik központi célkitűzése. A vidékfejlesztés finanszírozására szánt teljes hozzájárulás legalább 25%-át a második tengelyhez rendelik, az agrár-környezetvédelmi támogatás pedig e tekintetben kulcsfontosságú intézkedés. Következésképpen a 2007–2013-as programozási időszak során Írországnak – valamennyi tagállamhoz hasonlóan – a továbbiakban is támogatnia kell a környezetbarát gazdálkodást és a környezet javítását.

Írország 2009 júliusában javaslatot nyújtott be, amely módosítja vidékfejlesztési programját. A Bizottság arról értesült, hogy noha a REPS programot leállítják, annak helyébe egy új agrár-környezetvédelmi opciós program lép. A Bizottság jelenleg végzi a programjavaslat elemzését annak megállapítása érdekében, hogy az tiszteletben tartja-e az ír nemzeti stratégiai tervet és az uniós prioritásokat, és következtetéseinkről az elkövetkező hónapokban tájékoztatjuk majd Írországot.

Felvázolná a Bizottság azzal kapcsolatos véleményének okait, hogy Írországnak miért kellene „igennel” szavaznia a Lisszaboni Szerződésről szóló, küszöbön álló népszavazáson, továbbá kifejtené egy Európára adott második „nemleges” szavazat következményeit?

(EN) Az EU immáron 27 tagállamra és félmilliárd polgárra bővült, miközben jelenlegi intézményi struktúráját egy jóval kisebb Unióhoz tervezték. A Bizottság úgy véli, hogy a Lisszaboni Szerződés demokratikusabb, hatékonyabb és átláthatóbb Európai Uniót eredményezne. Kibővítené a Parlament hatáskörét, és megerősítené a nemzeti parlamentek szerepét. Továbbá fokozná a polgárok részvételét, lehetővé téve számukra, hogy a Bizottságot új szakpolitikai kezdeményezések előterjesztésére hívják fel.

A szakpolitikai kérdéseket illetően például az említett szerződés lehetővé tenné az Unió számára, hogy eredményesebben harcoljon a határokon átnyúló bűnözéssel, az illegális bevándorlással, valamint a nők és gyermekek kereskedelmével szemben. A Szerződés továbbá elősegítené az Unió számára, hogy tisztábban hallassa hangját a nemzetközi színtéren, olyan kérdésekben, mint például az éghajlatváltozás és a világméretű szegénység elleni küzdelem.

Ratifikálása esetén a Lisszaboni Szerződés lehetővé tenné, hogy valamennyi tagállam egy biztossal rendelkezzen, végrehajtva ezáltal a 2008. évi írországi népszavazás nyomán megfogalmazott aggályok kezelésére kidolgozott, jogilag kötelező erejű garanciák tágabb csomagjának részeként hozott európai tanácsi határozatot,.

A más országokban végrehajtott legalizálási eljárások folyományaként létrejött európai megállapodásokkal ellentétben a belga kormány nemrégiben úgy határozott, hogy 2009. szeptember 15-én újabb átfogó legalizálási eljárást indít a jogellenesen tartózkodó külföldiek tekintetében.

Ez ráadásul néhány év leforgása alatt a második alkalom, hogy Belgium átfogó „egyszeri” legalizálási intézkedéseket hajt végre.

Tájékoztatták-e a Bizottságot előzetesen Belgium szándékairól?

Úgy véli-e a Bizottság, hogy az említett intézkedésekkel Belgium megsérti az európai megállapodásokat, és hozhatnak-e más tagállamok intézkedéseket annak érdekében, hogy a Belgiumban legalizált személyektől megtagadják a területükre történő belépést?

(FR) Először is a Bizottság arra kíván rávilágítani, hogy a legalizálás kérdését a közösségi jog nem szabályozza, és az a tagállamok joghatósága alá tartozik. Következésképpen a tagállamok saját belátásuk szerint és nemzeti jogszabályaik hatályán belül állíthatnak ki tartózkodási engedélyt jogellenesen tartózkodó külföldiek számára. Egy schengeni állam által kiállított tartózkodási engedély a vízummal egyenértékű, és lehetővé teszi tulajdonosa számára a schengeni térségen belüli utazást. Mindez a legalizálási eljárás keretében kiállított tartózkodási engedélyek esetében is érvényes.

Ugyanakkor az Európai Bevándorlási és Menekültügyi Paktum valamennyi tagállam arra irányuló politikai kötelezettségvállalását tartalmazza, hogy „kizárólag az esetenkénti – és nem általános –, a nemzeti jogszabályok keretében végzett, humanitárius vagy gazdasági okokból végzett rendezéshez kell folyamodni.” A rendelkezésre álló információk alapján úgy tűnik, hogy a belga legalizálási eljárás összhangban áll az említett megközelítéssel.

Tekintettel annak tényére, hogy a nemzeti szinten elfogadott, migrációs vonatkozású intézkedések hatásai túlléphetnek a nemzeti határokon, 2006-ban a Tanács létrehozta a kölcsönös tájékoztatási mechanizmust. Ez a mechanizmus lehetővé teszi olyan nemzeti intézkedésekkel (például a legalizálással) kapcsolatos információk megosztását, amelyek várhatóan több tagállamra is jelentős hatást gyakorolnak. Meg kell jegyezni, hogy a kölcsönös tájékoztatási mechanizmus gyakorlati alkalmazása továbbra is elszomorító, mivel a tagállamok igen ritkán élnek a mechanizmus nyújtotta lehetőségekkel. Ezért a Bizottság a kölcsönös tájékoztatási mechanizmust a jövőben belefoglalja az Európai Bevándorlási és Menekültügyi Paktum végrehajtásának ellenőrzésére szolgáló éves eljárásba.

A Bizottság szoros figyelemmel kíséri a legalizálás kérdését. 2009 elején külső tanulmányt tett közzé a tagállamokban alkalmazott legalizálási gyakorlatokról. Ez a tanulmány jövőbeli mérlegeléseihez is hasznos alapot nyújt. A stockholmi programról szóló közlemény a legalizálások vonatkozásában megemlíti az információ-megosztás javításának szükségességét, valamint az iránymutatások kidolgozásának lehetőségét.

Milyen összegű finanszírozást különítettek el Írország számára a vidéki környezetvédelmi program keretében? A REPS 4 program végrehajtására vonatkozó terveiről az ír kormánytól érkezett-e a Bizottsághoz bármiféle tájékoztatás?

(EN) A 2007–2013-as programozási időszak kezdetén Írország úgy döntött, hogy 2 milliárd eurót irányoz elő a REPS program számára, ami teljes programköltségvetésének csaknem fele. Az EU ehhez 55%-os arányban biztosított társfinanszírozást. Ezen felül az ír kormány további 414 millió EUR összeget különített el nemzeti forrásokból a program részére.

Július 15-én Írország tájékoztatta a Bizottságot arra irányuló határozatáról, hogy a REPS programot költségvetési korlátok miatt lezárja az új belépők előtt. Ezzel egy időben jelezte abbéli szándékát, hogy a REPS programot egy új agrár-környezetvédelmi opciós programmal váltja fel. A Bizottság jelenleg végzi a javasolt változtatások elemzését, és következtetéseiről az elkövetkező hónapokban tájékoztatja majd Írországot.

Érdemes hangsúlyozni, hogy a tagállamok szabadon dönthetnek arról, hogy a vidékfejlesztési programokra szánt költségvetésüket miként osztják el különféle intézkedések között. Írország úgy határozott, hogy a REPS lezárásától függetlenül a továbbiakban is komoly összegeket fordít az agrár-környezetvédelemre.

Egy korábbi, az atticai Fili, Grammatiko és Keratea régiókban létesített hulladéklerakókról szóló (E-0544/09. sz.) kérdésre adott válaszában a Bizottság egyebek mellett hangsúlyozta, hogy „az említett három esetben a határozatokban előírt és az időközi kifizetésekhez kapcsolódó egyedi feltételek teljesítése (mint például a hulladék előzetes feldolgozása az 1999/31/EK irányelvvel összhangban) nem tekinthető kielégítőnek.”

Tekintettel arra, hogy a grammatikói lakosok határozottan ellenzik egy új hulladéklerakó létrehozását a térségben, mivel az nem felel meg a hulladéklerakókról szóló 1999/31/EK⁽¹⁾ irányelvben foglalt feltételeknek, kifejtené a Bizottság, hogy milyen azonnali lépéseket tesz a grammatikói hulladéklerakó kialakításának megakadályozása érdekében, mivel nem teljesülnek az 1999/31/EK irányelvben meghatározott feltételek?

(FR) A Kohéziós Alapból a grammatikói hulladéklerakó megépítésére irányuló projekthez nyújtott pénzügyi támogatásról szóló C(2004)5509 bizottsági határozat tartalmaz néhány, a kifizetésekre vonatkozó egyedi feltételt. Az említett feltételek mindenekelőtt a hulladékkezeléssel és a hulladéklerakók üzemeltetésével foglalkozó 1999/31/EK⁽²⁾irányelvből származtathatók, és azokat tiszteletben kell tartani annak érdekében, hogy a Bizottság teljesítse a kifizetéseket. Amint azt a Bizottság a tisztelt képviselő által előterjesztett E-0544/09.⁽³⁾számú kérdésre adott válaszában is kifejtette, a Bizottság azon a véleményen van, hogy az említett egyedi feltételek jelenleg elégtelenül teljesülnek. Következésképpen nem fogja állni az érintett projektek költségeit. Amennyiben az egyedi feltételeknek való megfelelés elmulasztása a továbbiakban is fennáll, az 1265/99/EK rendelettel⁽⁴⁾ módosított 1164/94/EK tanácsi rendelet II. melléklete H. cikkének (1) bekezdésében foglaltak értelmében a Bizottság fenntartja a kifizetések felfüggesztésének jogát. Mindenesetre a Bizottság biztosítani kívánja a tisztelt képviselőt afelől, hogy a jövőben is gondoskodik arról, hogy a finanszírozás forrásától függetlenül mindenkor tiszteletben tartsák a közösségi jogot, az 1999/31/EK irányelv előírásait is ideértve.

Az Európa Tanács megbízásából készült Cuco és Laakso jelentések a sziget megszállt északi területének Törökország általi gyarmatosítását háborús bűncselekményként és időzített bombaként jellemzik, amely akadályozza a probléma bármiféle megoldását. A török sajtó szerint Tayyip Erdoğan török kormányfő azt tervezi, hogy további egymillió telepest küld Ciprusra.

Támogatja-e az Európai Unió – és különösképpen a Bizottság – azt az elképzelést, hogy az EU és/vagy az Európa Tanács szervezésében népszámlálásra kerüljön sor Cipruson?

Tervez-e az Európai Unió Törökországgal szembeni lépéseket, amennyiben az folytatja Ciprus megszállt északi területeinek gyarmatosítását? Amennyiben igen, milyen jellegű intézkedéseket?

(EN) A tisztelt képviselő által felvetett, az immáron Ciprus északi részén lakó török állampolgárok ügye rávilágít a ciprusi probléma megoldásának égető szükségességére, mivel az említett kérdés is a megoldás elengedhetetlen részét képezi.

A Bizottság teljes mértékben támogatja a két Cipruson élő közösség vezetőinek arra irányuló erőfeszítéseit, hogy az ENSZ égisze alatt elérjék a helyzet átfogó rendezését.

A megoldás elérése kemény munkát igényel, és a Bizottságnak meggyőződése, hogy végül a két közösség – az ENSZ⁽¹⁾ irányítása és az EU támogatása mellett – sikert érhet el.

A Bizottság továbbá Törökországtól is elvárja, hogy a megoldás elérése érdekében minden erejét latba vesse.

A Bizottságnak szilárd meggyőződése, hogy az elkövetkező időszak olyan egyedülálló lehetőséget kínál, amelyet nem szabad elmulasztani.

A P-6503/08. számú kérdésemre adott 2008. december 16-i válaszának kiegészítéseként kifejtené a Bizottság, hogy az ír hatóságokkal szemben a fajok közötti egyenlőségről szóló irányelv (2000/43/EK⁽¹⁾) 13. cikkének, vagy bármely egyéb hasonló közösségi jogszabályi rendelkezés átültetéséről kezdeményezett-e eljárást, és ismertetné az említett eljárások aktuális állását?

(EN) A Bizottság a tisztelt képviselő figyelmébe ajánlja az azonos tárgyú, P-6503/08. számú kiemelt kérdésre adott válaszát.

A Bizottság továbbá arra emlékeztet, hogy a fajok közötti egyenlőségről szóló irányelv (2000/43/EK) nem kötelezi a tagállamokat arra, hogy az esélyegyenlőségi szervek esetében előírja a finanszírozás egy adott mértékét vagy azok szervezeti felépítését. Arra irányuló bizonyíték hiányában, hogy a rendelkezésre álló költségvetés az esélyegyenlőségi hatóság feladatainak végrehajtásához nem elegendő, a Bizottságnak az irányelv alapján nem áll módjában beavatkozni.

Az ír hatóságokkal szemben a megkülönböztetésellenes irányelvek tekintetében indított jogsértési eljárásokkal kapcsolatos tájékoztatás a „Kapcsolódó dokumentumok” között fellelhető bizottsági sajtóközleményekben érhető el az alábbi honlapon: http://ec.europa.eu/social/main.jsp?catId=613&langId=en .

A foglalkoztatás témájában 2009. május 7-én Prágában megrendezett informális uniós csúcstalálkozó alkalmával született foglalkoztatásellenes határozatokkal összefüggésben az EU és a tagállamok kormányai által elfogadott intézkedések súlyos csapást mérnek a munkavállalókra azzal a céllal, hogy megvédjék a monopóliumok által szerzett nyereségeket.

Az ESZA, az IMF és az OECD által kidolgozott jelentések a tőke szempontjából ideológiai alapot nyújtanak ahhoz, hogy új „szerkezeti változtatásokat” vezethessenek be, amelyek még szigorúbb és elsöprőbb foglalkoztatásellenes intézkedéseket szülnek, kiváltképpen az alábbiakat: a rugalmas foglalkoztatási formák általános alkalmazása, a kollektív szerződések elleni támadás, a bérek és nyugdíjak drámai csökkentése, a nyugdíjkorhatár kiterjesztése, továbbá adóemelés a munkavállalók, a nyugdíjasok és az önálló vállalkozók számára, valamint az egészségügy, a szociális szolgáltatások és az oktatás privatizálása.

Vajon a „tartós szerkezeti reformokra” vonatkozó bizottsági iránymutatás – amelynek a későbbi közös határozathozatalt megelőző megvitatása jelenleg folyik a görögországi Új Demokrácia kormánnyal – magában foglalja-e majd a fent említett szigorú és népszerűtlen intézkedéseket?

(EN) A Bizottság nem osztja azt a véleményt, miszerint az EU és a tagállamok kormányai által a pénzügyi és gazdasági válságra válaszul elfogadott intézkedések bármilyen szempontból is „súlyos csapást mérnek a munkavállalókra azzal a céllal, hogy megvédjék a monopóliumok által szerzett nyereségeket.” A szóban forgó intézkedések elsődleges célja a növekvő munkanélküliség megfékezése, valamint a jövőbeni fellendülés elősegítése, annak érdekében, hogy az emberek EU-szerte a lehető leghamarabb élvezhessék a gazdasági növekedés előnyeit.

A foglalkoztatás témájában május 7-én Prágában megrendezett uniós csúcstalálkozó során nem születtek határozatok. A tíz közzétett ajánlás sokkal inkább a szakpolitikai prioritások kiegyensúlyozott csomagjának tekintendő, amely prioritások célja új munkahelyek teremtése, az emberek foglalkoztatottságának fenntartása, valamint az aktív társadalmi beilleszkedés előmozdítása. Ezen felül a szociális partnerek – így a szakszervezetek is – jelen voltak és tevékenyen részt vállaltak a foglalkoztatási csúcstalálkozó munkájában.

A Bizottság az eddigiekben is támogatta a rugalmasabb munkaerőpiacra vonatkozó elképzeléseket, de mindig hangsúlyozta, hogy ezeket a foglakoztatás fokozottabb biztonságának kell kísérnie. A Bizottság támogatja továbbá a nyugdíjkorhatár kiterjesztését annak érdekében, hogy az tükrözze az európaiak által megélt magasabb életkort, valamint annak szükségességét, hogy biztosítani kell a nyugdíjrendszerek társadalmi fenntarthatóságát. Nyugdíjrendszereik hosszú távú megfelelőségének és fenntarthatóságának biztosítása során valamennyi tagállam – Görögországot is ideértve – szembesül a kihívással, hogy meg kell emelnie azt az életkort, amikor az emberek ténylegesen elhagyják a munkaerőpiacot, valamint több ember számára kell munkahelyet teremtenie, akik immáron hosszabb ideig lesznek aktív munkavállalók. Görögország esetében ez magában foglalhatja a nyugdíjkorhatár emelését is az állami rendszerekben.

A betiltott terrorista televíziós csatorna, az „Al-Manar TV” programjainak Európába történő közvetítése a Nilesat egyiptomi műholdszolgáltató részéről továbbra is az EU–Egyiptom cselekvési tervben foglaltak közvetlen megsértésének minősül, valamint a radikalizálódás veszélyét hordozza az európai biztonságra nézve. A H-0011/09. számú kérdésre adott bizottsági válasz kimondja, hogy az Egyiptomhoz kapcsolódó politikai ügyek albizottsága a „megfelelő mechanizmus” arra, hogy felvessék az „Al-Manar TV” Nilesat általi közvetítésének kérdését. Felvetette-e a Bizottság az „Al-Manar TV” Nilesat általi közvetítésének kérdését a második EU–Egyiptom albizottság „Politikai ügyek: Emberi jogok és demokrácia – nemzetközi és regionális kérdések” címmel 2009. július 7–8-án megrendezett ülése során? Felvázolná a Bizottság, hogy milyen kötelezettségvállalásokat tett Egyiptom annak érdekében, hogy leállítsa az „Al-Manar TV” műsorainak Nilesat általi közvetítését?

(EN) A Bizottság meg szeretné köszönni a tisztelt képviselőnek az EU–Egyiptom albizottság közelmúltbeli, politikai ügyek tárgyában rendezett ülésével, valamint az Al-Manar televíziós csatornát közvetítő Nilesat egyiptomi műholdszolgáltatóval kapcsolatban előterjesztett kérdését.

A Bizottság osztja a tisztelt képviselő aggodalmát, miszerint az Al-Manar által közvetített műsorok gyűlöletkeltésnek minősülhetnek.

Egyiptom és az EU egyaránt elkötelezte magát amellett – amint azt az európai szomszédsági politika keretében 2007-ben kidolgozott közös cselekvési terv is kimondja –, hogy „együttműködik a megkülönböztetés, az intolerancia, a fajgyűlölet, az idegengyűlölet minden formája, és különösen a valláson, meggyőződésen, faji hovatartozáson vagy származáson alapuló gyűlöletkeltő vagy becsmérlő megnyilvánulások ellen folytatott küzdelemben.” A Bizottság a média szerepének megerősítése iránt is elkötelezett az említett jelenségek elleni harcban.

Az EU–Egyiptom albizottság Kairóban megrendezett, politikai ügyekkel foglalkozó júliusi ülése újabb lépést jelentett az Egyiptomhoz fűződő politikai kapcsolatok elmélyítésének, valamint a politikai párbeszéd keretében a kölcsönös bizalom kiépítésének útján.

Az ülés során a Bizottság valóban felvetette az Al-Manar TV Nilesat általi közvetítésének kérdését. A Bizottság aggodalmának adott hangot a televíziós csatorna műsorainak tartalma miatt, amely ellentétes a gyűlöletbeszéd tilalmáról szóló uniós jogszabályokkal, valamint aláássa az EU és Egyiptom arra irányuló erőfeszítéseit, hogy a térségben előmozdítsák a békét és biztonságot.

Az ülés alkalmával Egyiptom nem tett észrevételeket, illetve nem vállalt kötelezettséget arra vonatkozóan, hogy leállítja az Al-Manar TV Nilesat általi közvetítését.

A Bizottság a továbbiakban is szoros figyelemmel kíséri az említett ügyet, és azt esetlegesen egy újabb alkalommal is felveti majd az EU Egyiptommal folytatott rendszeres politikai párbeszédének keretében.

Válaszol-e a Bizottság – és amennyiben igen, milyen formában – a különböző tagállamok állampolgáraival szemben alkalmazott egyenlő bánásmódról szóló uniós jogszabályok megsértésére, amelyre akkor került sor, amikor a dán kormány megtagadta az érvényes jegyekkel rendelkező lengyel és holland állampolgároktól, hogy részt vegyenek a Brøndby IF és Legia Warszawa közötti, Bajnokok Ligája selejtező mérkőzésen? Ez megkülönböztetésnek minősül. Az érvényes belga személyazonosító igazolvánnyal rendelkező személyeket szintén nem engedték be a mérkőzésre. Hasonlóképpen a Club Brugge KV belga hatóságai megtagadták az Európai Bizottság és az Európai Parlament lengyel tisztviselőitől, hogy jegyet vásároljanak a Club Brugge és Lech Poznań közötti múlt heti mérkőzésre (2009. augusztus 27.). Ez a származási ország alapján történő egyértelmű megkülönböztetés újabb példája. Vajon ez azt jelenti, hogy a bizonyos – például belga vagy dán – sportegyesületek által meghatározott szabályok felülírják az uniós jogot?

(EN) Ami a Brøndby IF és Legia Warszawa közötti, Bajnokok Ligája mérkőzés tekintetében a dán hatóságok által az érvényes jegyekkel rendelkező lengyel és holland állampolgárokkal szemben érvényesített állítólagos belépési tilalmat illeti, a Bizottság üdvözölné a részletesebb tájékoztatást arra vonatkozóan, hogy a tilalom az országba vagy a stadionba történő belépésre is kiterjedt-e, valamint hogy azt az állami hatóságok vagy maguk a mérkőzés szervezői alkalmazták. Jó lenne tudni továbbá, hogy a hatóságok vagy a mérkőzés szervezői a szóban forgó személyektől milyen indokok alapján tagadták meg a mérkőzésen való részvételt.

Ezzel összefüggésben meg kell említeni, hogy az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlatából⁽¹⁾ következik, hogy az EK-Szerződés 49. cikke – amely EU-szerte garantálja a szabad szolgáltatásnyújtást – azt is magában foglalja, hogy a szolgáltatások igénybevevői szabadon ellátogathatnak egy másik tagállamba annak érdekében, hogy egy adott szolgáltatást igénybe vegyenek, anélkül, hogy ebben őket korlátozások révén akadályoznák, kivéve, ha az említett korlátozások közérdeken alapuló kényszerítő indokokkal, mint például a biztonság vagy a közrend veszélyeztetésével magyarázhatók, és amennyiben az adott korlátozások arányosak. Ezt az elvet a szolgáltatásokról szóló 2006/123/EK⁽²⁾ irányelv (amelyet a tagállamoknak 2009. december 28-ig kell átültetniük nemzeti jogukba) 20. cikke is rögzíti, amelynek értelmében a tagállamok biztosítják:

i) hogy a szolgáltatás igénybevevőjére ne vonatkozzanak megkülönböztető előírások állampolgársága vagy lakóhelye alapján,

valamint

ii) hogy a szolgáltatás igénybevételének a szolgáltató által nyilvánosságra hozott általános feltételei nem tartalmaznak a szolgáltatás igénybevevőjének állampolgársága vagy lakóhelye szerinti megkülönböztető rendelkezéseket, de nem zárják ki eleve az igénybevételi feltételek különbözőségének lehetőségét, amennyiben azt objektív kritériumok közvetlenül indokolják.

Ami az uniós polgárok szabad mozgásának és tartózkodásának jogát illeti, a 2004/38/EK⁽³⁾irányelv lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy egy uniós polgár területükre történő belépését kizárólag közrendi, közbiztonsági vagy közegészségügyi okokból megtagadják. A korlátozó intézkedéseknek meg kell felelniük az arányosság elvének, és kizárólag az érintett uniós polgár személyes magatartásán alapulhatnak. Az egyén személyes magatartásának valódi, közvetlen és kellően súlyos veszélyt kell jelentenie a társadalom valamely alapvető érdekére nézve.

Így a fentiek alapján nem vonható le az a következtetés, hogy a belépési tilalom a közösségi jog értelmében szükségszerűen jogellenes megkülönböztetésnek vagy indokolatlan korlátozásnak minősül. Érdemes megemlíteni, hogy az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) Bajnokok Ligájára vonatkozó rendelkezései alapján a hazai sportegyesület felelős a rend és a biztonság fenntartásáért a mérkőzés előtt, alatt és után egyaránt.

Ennek eredményeképpen annak megítéléséhez, hogy a dán hatóságok vagy a mérkőzés szervezője állítólagos magatartásukkal megsértették-e a közösségi jogot, az adott ügy körülményeinek mélyrehatóbb ismerete szükséges.

Ami a Club Brugge részéről a Club Brugge és Lech Poznań közötti mérkőzésre szóló jegyek lengyel állampolgárok – az uniós intézmények tisztviselői – számára történő értékesítésének megtagadását illeti, a megkülönböztetésmentességgel és a szabad szolgáltatásnyújtás jogellenes korlátozásával kapcsolatos fenti érvelés ez esetben is hasonlóképpen alkalmazandó. Azonban megint csak több részinformációra lenne szükség annak megítéléséhez, hogy az állítólagos magatartás megfelel-e a közösségi jogban foglaltaknak.

Augusztusban különösen elmérgesedett az iszlám fundamentalisták részéről a keresztényekkel szemben alkalmazott erőszak a pakisztáni Pandzsábban. A helyi hatóságok eltűrik a szélsőségesek fellépéseit, akik a pakisztáni büntető törvénykönyv 295. cikkelyére hivatkoznak, amely az „istenkáromlás elleni törvényként” is ismert. A nemzetközi és a katolikus közösségek elítélik „a keresztény közösséggel szembeni érthetetlen támadásokat”, és remélik, hogy hatályon kívül helyezik az említett szigorú rendelkezéseket. Miként kívánja a Bizottság kezelni a Pakisztánnal létrejött együttműködési megállapodást (2004/870/EK⁽¹⁾), annak érdekében, hogy a demokráciáról szóló klauzulával összhangban megóvja a vallási kisebbségek emberi jogait?

(EN) A Bizottságnak tudomása van a gojrai eseményekről, és a keresztényekkel szemben ott alkalmazott erőszak kétségtelenül megdöbbentő. Már az elején meg kívánja azonban jegyezni, hogy nemcsak a keresztények, hanem más kisebbségek – köztük a síiták és az ahmadik – is ki vannak téve a szélsőségesek kegyetlenkedésének.

A Bizottság több ízben is felvetette a vallási kisebbségek kérdését a közös bizottságokban és a Trojkával folytatott párbeszédek során. A továbbiakban is Pakisztán elé tárja a szóban forgó ügyet, megragadva az emberi jogi párbeszéd keretében adódó minden lehetőséget.

A pakisztáni hivatalos személyek teljes mértékben tisztában vannak azzal, hogy a gojrai esethez hasonló atrocitások nemcsak az egyének leírhatatlan szenvedését okozzák, hanem Pakisztán megítélését is rontják. A Bizottság úgy értesült, hogy a kormány az incidensekre válaszul intézkedéseket tett, ideértve a vagyoni veszteségekért járó kártérítést és egy vizsgálóbizottság létrehozását is. A továbbiakban is szoros figyelemmel kíséri majd a helyzetet, mindenekelőtt az elkövetők büntetőjogi felelősségre vonásának alakulását.

Ezen felül a Bizottság az emberi jogi párbeszéd keretében több ízben is felvetette már az istenkáromlás elleni törvények kérdését a pakisztáni kormány előtt. A Bizottság úgy értesült, hogy a törvény alapján megvádoltak többsége, abszolút mértékben, muzulmán vallású. Ugyanakkor tisztában van annak tényével, hogy az istenkáromlás elleni törvényeket gyakran a vallási kisebbségekkel szemben is érvényesítik, és arról értesült, hogy a polgári viták rendezésére vagy egyéni haszonszerzés céljából hamis vádakat alkalmaznak eszközként.

A gojrai események nyomán a pakisztáni polgári társadalom ismét felszólított a reformok végrehajtására és az istenkáromlás elleni törvények hatályon kívül helyezésére. A Bizottság üdvözölné az ilyen jellegű kezdeményezéseket, és ezt az üzenetet a pakisztáni kormánynak is továbbítja majd.

Az Európai Közösség és a Pakisztáni Iszlám Köztársaság között létrejött partnerségi és fejlesztési együttműködési megállapodás 1. cikke a megállapodás kulcsfontosságú elemeként hivatkozik az emberi jogok és a demokratikus elvek tiszteletben tartására. A 2009. június 17-én rendezett csúcstalálkozó alkalmával az EU és Pakisztán egyaránt hangsúlyozta a nyílt és konstruktív párbeszéd szükségességét az emberi jogi fórumokon. Az együttműködési megállapodás megteremti egy ilyen jellegű párbeszéd alapját, és a Bizottság úgy véli, hogy előrelépést hozhat, ha a továbbiakban is fenntartják Pakisztánnal az emberi jogi kérdésekről folytatott eszmecserét.

A Lisszaboni Szerződés (késedelmes) hatályba lépése esetén a jelenleg hivatalban lévő biztosok magasabb nyugdíjjogosultságokban vagy egyéb kiegészítő anyagi ellátásban részesülnek majd?

(FR) A Lisszaboni Szerződés nem változtatott a biztosokat érintő nyugdíjrendszeren, amely az 1967. július 25-i 422/67/EGK⁽¹⁾ rendeleten alapul.

A szóban forgó rendelet értelmében a biztosok teljes hivatali idejük során nyugdíjjogosultságot szereznek. Következésképpen hivatali idejük meghosszabbítása esetén jogosultságaik is növekednek a hivatali idő tényleges lejártáig.

Hasonlóképpen, ugyanezen rendelet értelmében, az átmeneti juttatás, amelyre a biztosok a hivatali idejük lejártától számított három évig jogosultak, egyes biztosok esetében növelhető, akik hivatali idejük meghosszabbításából kifolyólag teljesítik a jogosultságok egy másik kategóriájába való feljebblépéshez előírt időtartamot (a rendelet 7. cikkének (1) bekezdése).