Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2009. szeptember 17., Csütörtök - Strasbourg

3. Energiabiztonság (Nabucco és Desertec) (vita)

  Elnök. - A következő pont az energiabiztonságról szóló bizottsági nyilatkozat a Nabucco- és a Desertec-projekt kapcsán.

  Andris Piebalgs, a Bizottság tagja. − Elnök úr! Egyértelmű, hogy az energiaellátás továbbra is a Parlament figyelmének fókuszpontjában marad a következő öt év során. Ugyanakkor az elmúlt öt évben jó eredményeket értünk el egy erőteljes európai energiapolitika létrehozása szempontjából, amelynek három célja van: az ellátás biztonsága, a fenntarthatóság és a versenyképesség.

E célkitűzések elérésében a külföldi szempontok különösen fontosak, két okból is. Először is azért, mert az EU importfüggő – jelenleg az energiaforrások 50%-a az Európai Unión kívülről származik, és ez továbbra is emelkedő tendenciát mutat.

Másodszor a fenntarthatósággal kapcsolatos kérdések miatt. Az éghajlat-változási célkitűzések a világ bármely pontján csak akkor érhetők el, ha az energiát tisztább körülmények között állítjuk elő és hatékonyabban használjuk fel. Ezért a gyártó, továbbító és fogyasztó országokkal folytatott párbeszéd kritikus jelentőséggel bír.

A mai plenáris ülésen említett két projekt bizonyos értelemben kiegészíti az átfogó stratégiát, ugyanakkor jól bele is illeszkedik abba.

Nézzük először a Nabucco-projektet. Tegnap érkeztem vissza Bakuból, és határozottan állíthatom, hogy továbbra is jó úton haladunk e projekt megvalósítása felé. Fontos áttörést sikerült elérnünk ez év júliusában. Az európai országok kormányközi megállapodást írtak alá Törökországgal, amelynek értelmében a következő évben már meg is hozhatjuk végleges beruházási döntésünket a gázszállítások 2014. évi megkezdésének céljával.

Három olyan forrást azonosítottunk, amely készen áll a gázmennyiségek lekötésére. Az első ezek között Azerbajdzsán, amelynek a nagyon közeli jövőben meg kell hoznia a Shah Deniz 2 gázmezővel kapcsolatos végleges beruházási döntését, majd ott vannak a további mezők Türkmenisztánban és Irakban, jelenleg ezek az ellátás legfontosabb forrásai.

Hogy miben rejlenek a nehézségek? Mindig felmerülnek nehézségek az energiamezők működtetésének konkrét módjával és azzal kapcsolatban, hogyan lehet a sok termelő országban folytatott munkát összehangolni. Az Európai Unióban a projekteket az ipar határozza meg, ami azt jelenti, hogy mindig egyértelműen kiszámítják a kereskedelmi kockázatokat. Az erőforrásokat birtokló országok előrelendítőbb döntésekre számítanak. Ez például azt jelenti, hogy az EU döntést hoz egy csővezeték felépítéséről, felépíti azt a csővezetéket, majd lekötjük a gázt. Tehát más filozófiát követünk. Ugyanakkor világosan tudjuk, hogy az uniós társaságok örömmel megvásárolják a gázt, és mi ezt szeretnék lehetővé tenni.

Meggyőződésem szerint a tranzit kérdését többé-kevésbé megoldottuk. Még várjuk a kormányközi megállapodás ratifikálását, de nem számítok túl sok nehézségre. Emellett annak érdekében, hogy megkönnyítsük az azokból a régiókból történő gázvásárlást, amelyek már rendelkeznek a gázeladás sajátos módjaival, kidolgozzuk a tömbösített beszerzési mechanizmusok (Kaszpi fejlesztési társaság) elgondolását, amely lehetővé teszi a kockázatok csökkentését a gázt vásároló társaságok számára, például a türkmén határon, vagy a beruházást olyan területeken, ahol jelentős politikai és gazdasági kockázatokkal kell számolni.

Jó úton haladunk, és meggyőződésem, hogy ez az ipar által meghatározott és az uniós intézmények politikai támogatásával megvalósuló projektek közötti együttműködés jó példája.

Ezenkívül elkülönítettünk pénzeszközöket a déli folyosó, de különösen a Nabucco-projekt megvalósítására. Ajánlattételi felhívást tettünk közzé. Most még nem tudom megmondani, hogy ez sikeres vagy elég jó volt-e, de legalább a felhívást megtettük.

A Desertec szintén egy iparvezérelt kezdeményezés, amely jelenleg a kezdeti szakaszban tart. Nagyon érdekesnek hangzik, hogy felhasználjuk és az Európai Unióba továbbítjuk Afrika napenergia-potenciálját, de szükségünk van bizonyos kísérő intézkedésekre e projekt megvalósításához.

Először is megvan az a technológiai fejlődés, amelyet már sok éve támogatunk. Ebben a hónapban átadnak egy nagy, koncentrált napenergia-erőművet Sevillában. Ez az egyik olyan technológia, amely a Desertec-projektben felhasználható, és meggyőződésem, hogy az EU támogatása nélkül nem sikerült volna ilyen eredményeket elérnünk e technológia terén.

Másodszor, együtt kell működnünk más partnerekkel, mert teljesen egyértelmű, hogy nem állhatunk elő azzal, hogy elfoglaljuk a területüket, felállítunk napelemtáblákat és továbbítjuk az elektromos áramot az Európai Unióba. Ezek a projektek csak közös tulajdonjog esetén valósulhatnak meg. Ezért októberben konferenciát rendezünk a megújuló energiaforrások felhasználásáról a Földközi-tenger és az Öböl-térség országaival. Egyértelmű, hogy a Desertec sikere érdekében a projektek tekintetében közös tulajdonjogra van szükség, ellenkező esetben nem számíthatunk sikeres végkifejletre.

Végül, de nem utolsósorban meg kell oldanunk az összekapcsolás kérdését. Kétféle összekapcsolás létezik, amelyeket meg kell különböztetnünk egymástól. Az egyik a filozófiával és a piacokkal kapcsolatos. Egy ideje támogatjuk az észak-afrikai piacok integrációját. El is értünk bizonyos eredményeket, de meg kell erősítenünk ezeket az intézkedéseket. Az összekapcsolás második típusa a kábelek felhasználásával történő fizikai összekapcsolás az Európai Unióval.

Meggyőződésem, hogy a Desertec lépésről lépésre megvalósul. Nem lesz nagy projekt, de meggyőződésem szerint lesznek olyan elemei, amelyek végül illeszkednek majd célkitűzéseinkhez: tiszta energia a részt vevő országok számára és az Európai Unióba irányuló kiegészítő export.

Kereskedelmi ösztönzőkről is gondoskodtunk. A megújulóenergia-irányelvvel megteremtettük a lehetőséget az uniós országok számára, hogy harmadik országokban hajtsanak végre beruházásokat és továbbítsák a villamos energiát az Európai Unióba, majd a harmadik országokban megtermelt energiával a cél is teljesül.

Így tehát jelenleg nagyon nehéz lenne bármiféle időrendet megadni a Desertec-projekthez. Ez egy új kezdeményezés, amely még gyerekcipőben jár, és nem mondhatjuk el, hogy a Desertec része lenne ellátásbiztonsági stratégiánknak. Ez a projekt az éghajlat-változási stratégia irányában megtett ígéretes lépés, amelyet támogatnunk kell, a Nabucco viszont az ellátás biztonságát szolgálja, és túl korai lenne még a Desertec-projektre támaszkodni.

Azzal szeretném befejezni, hogy az ellátás biztonsága érdekében általunk meghozható legjobb intézkedéseket az Európai Unión belül kell megtennünk. Ez a Parlament mindig nagyon erősen támogatta az energiahatékonyságot. Az energiahatékonyságnak nemcsak az éghajlatváltozáshoz van köze. Valójában az ellátás biztonságának is egy nagyon fontos eleme. Azt mondanám, hogy fontosabb, mint a Desertec és a Nabucco, sőt még a Déli Áramlat és az Északi Áramlat is együttvéve. Valójában ez a legfontosabb elem. Jelenleg három jogi eszközről folyik a tárgyalás a Tanáccsal, és szeretném kihangsúlyozni, hogy nagyratörőnek és sikeresnek kell lennünk ezek megvalósításában.

A megújuló energia tekintetében nagyon hálás vagyok a Parlamenttől kapott támogatásért, amelyet a gazdasági fellendülési tervhez nyújtott, és nagyon bizakodó vagyok azzal kapcsolatban, amit a tengeri szélenergia alkalmazásáról hallottunk. Úgy tűnik, hogy a tengeri szélenergia támogatására elkülönített összes pénzeszközt fel fogjuk használni erre a célra. Ez nem kizárólag EU-s pénz, mert a teljes keretösszeg durván 600 millió euró volt, de a projekt összértéke négymilliárd euró, tehát az ipar biztosította a beruházás legnagyobb részét. Meggyőződésem szerint ez egy nagyon jó kombináció, mivel a megújuló energia szintén hozzájárul az ellátás biztonságához.

Végül, de nem utolsósorban, tudom, hogy alkalmanként felmerül a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás kérdése (CCS). A CCS általában két okból szükséges. Az egyik ok az éghajlatváltozásra adott globális válasz, de más nézőpontból a szenet és a lignitet is felhasználjuk ellátásunk biztonságához. Nagyon jó eredményeket értünk el a gazdasági fellendülési tervhez nyújtott finanszírozás alkalmazásával is, tehát a gazdasági fellendülési terv véleményem szerint sikeres volt. Egyértelmű, hogy az eredmények bejelentése után közösen – tehát a Bizottságnak, a Tanácsnak és a Parlamentnek – át kell tekintenünk, hova kell irányítanunk az EU pénzeszközeit az Európai Unió ellátási biztonságának megerősítése érdekében. Sok más lépést is meg kell tennünk az Európai Unió ellátási biztonságának megerősítéséért.

  Ioannis Kasoulides , a PPE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr! Valamennyien egyetértünk azzal, hogy egységesen kell fellépnünk és közös külpolitikát kell képviselnünk az energiaellátás biztonságával kapcsolatos kérdésekben.

Köztudott, hogy az energiaforrás-összetétel és az energiaellátás nem egyforma az egyes tagállamokban a különböző földrajzi feltételek és más eltérő tényezők miatt. A diverzifikáció tehát az ellátásra is vonatkozik.

A diverzifikált és összekapcsolt hálózat megfelelően átirányítva egyszer valamennyiünk számára az ellátás biztonságává válhat. Egyetértünk a Déli Folyosó szükségességében, és a Nabucco-projektet közös európai ügynek tekintjük.

Meg kell azonban válaszolnunk azokat a kérdéseket, amelyek azzal a megállapodással kapcsolatban merültek fel, amelyet Putyin úr és Törökország a közelmúltban megkötött az Azerbajdzsánból érkező gáz beruházáshoz viszonyított mennyiségéről, a Gazpromnak az összes azerbajdzsáni export felvásárlására irányuló ajánlatáról, az iraki szállítások stabilitásáról és arról az orosz ígéretről, hogy kétszeres mennyiséget szivattyúznak majd át a Déli Áramlaton keresztül.

Az energiáról Oroszországgal folytatott párbeszéd elkerülhetetlen, és ezt pragmatikus módon kell lefolytatnunk, a kereslet és a kínálat egyenlő biztonságának elve alapján. Az összes többi geopolitikai szempontot félre kell tennünk.

Szolidaritásból kézzelfogható vészhelyzeti tervekre van szükségünk, ilyen például a tárolás és az új LNG-technológia. Ciprus például félmilliárd eurót ruház be az LNG-technológiába, és nagyon sajnálom, hogy az Európai Unió alig tízmillió euróval támogatja ezt a programot.

  Hannes Swoboda , az S&D képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr! Köszönetet mondok a biztos úrnak ezért a jelentésért. Az ellátás biztonságának kérdése egyre fontosabbá válik polgáraink számára. Különösen ezzel kapcsolatban az Ön tárcája a jövőben még nagyobb szerepet fog játszani – és az európai identitás szempontjából is fontos lesz.

Amint azt Ön helyesen megállapította, diverzifikációra is szükség van. Teljes mértékben egyetértek Kasoulides úrral abban a kérdésben, hogy az Oroszországgal való együttműködés mindig nagyon fontos, mivel Oroszország fontos partner a gázellátás szempontjából. Nem szabad azonban túl erősen függnünk egyetlen országtól, bármelyik országról legyen is szó, hanem sokféle forrásból kell biztosítanunk az ellátást, és a Nabucco erre kiváló lehetőséget kínál.

Harmadik szempontom az EU-ban szükséges szolidaritással kapcsolatos. Ön számos javaslatot előterjesztett arra vonatkozóan, hogyan kellene fokoznunk a szolidaritásunkat és hogyan lehetne megerősíteni az EU közvetítői szerepét a minket is érintő, különösen az Oroszország és Ukrajna közötti konfliktusokban. Beszélt továbbá a Desertec-projektről. Szerintem mindkét projekt fontos, mivel az időrend szempontjából különbözőek.

Mérlegelnünk kell továbbá azt is – és ez az Ön utódának lesz a feladata, akár Ön tölti majd be ezt a tisztséget, akár valaki más –, hogy mi itt, Európában, hogyan támogathatunk több nagy projektet, mint például a Nabucco- és a Desertec-projekt, miközben az áram- és energiatermelés egy részének decentralizálását kívánjuk elősegíteni.

Jelenleg több olyan ipari projekt kifejlesztése is folyamatban van – ezek szintén iparvezérelt projektek –, amelyek lehetővé teszik, hogy a fogyasztók, sőt akár a háztartások is jobban bekapcsolódjanak az energiatermelés olyan fajtájába, amely hozzájárul az energiabiztonsághoz. E lehetőségek sora az intelligens mérőóráktól az egyes háztartások tényleges energiatermeléséig terjed. E tekintetben az európai megközelítés így szólhatna: „igen, természetesen szükségünk van külső ellátásra, szükségünk van az ellátás biztonságára, illetve olyan nagy és innovatív projektekre, mint a Desertec, ugyanakkor azt is lehetővé kell tennünk, hogy az emberek, a társaságok és a vállalkozások, valamint az egyes háztartások nagyobb befolyással rendelkezzenek saját energia-költségvetésük és energiafogyasztásuk felett az ár, a gazdaságosság és a környezet szempontjából”.

  Johannes Cornelis van Baalen , az ALDE képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök úr! Nagy megtiszteltetés a számomra, hogy újonnan megválasztott képviselőként első alkalommal felszólhatok ezen a plenáris ülésen. Teszem ezt emellett a Holland Parlament Alsóházának volt képviselőjeként és a Liberális Internacionálé alelnökeként, mivel az a célom, hogy egységben lássam az európai politikát, a nemzeti politikát és a nemzetközi politikát. Az energiaellátás területén természetesen közvetlen kapcsolat áll fenn a politikák említett formái között.

Elnök Úr! Ami a világban elfoglalt helyzetünket, Európa helyzetét illeti, jelenleg szabadon megzsarolhatók vagyunk. Instabil régióktól és antidemokratikus rezsimek irányítása alatt álló országoktól függünk. Ennek véget kell vetnünk. Képviselőcsoportom, a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoport ezért támogatja a Nabucco- és a Desertec-projektet, és szeretném felhívni a figyelmet arra a fontos szerepre, amelyet nemzeti pártom volt parlamenti vezetője, Van Aartsen úr játszott ebben a projektben.

Elnök Úr! Két megjegyzést szeretnék tenni. Nagyon elégedett vagyok, amiért a Bizottság elfogadja azt, hogy az üzleti világ nagyon fontos szerepet tölt be ezen a téren. Lehetetlen, hogy csak a hatóságok – a nemzeti kormányok, európai vagy nemzetközi szervek – vegyenek részt az energiaügyi kérdésekben. Az üzleti vállalkozások szerepe félreérthetetlen. Másodszor, elnök úr, nekünk mint e Parlament képviselőinek nem szabad elfogadnunk olyan tabukat, amelyek tiltják, hogy újból fontolóra vegyük az atomenergiát mint energiaforrás-összetételünk részét. Ez Európa nemzetközi kapcsolataira is vonatkozik. Az atomenergia, a magfúzióból és a nukleáris hasadásból származó energia létfontosságú. Vannak alapvető problémák a hulladékok kapcsán, de feltétlenül lehetővé kell tennünk, hogy a kutatás-fejlesztés, valamint az ismeretek kicserélése betölthesse szerepét ezzel kapcsolatban. Az atomenergia szerepe nagyon fontos, mivel hozzájárul az üvegházhatás leküzdéséhez. Megismétlem, hogy képviselőcsoportomnak sincs határozott véleménye ezekről a kérdésekről. Nekünk is újból meg kell nyitnunk ezt a párbeszédet, de nem szabad tabunak nyilvánítanunk az atomenergiát ebben a Parlamentben. Ezért szeretném meghallgatni a Bizottság ezzel kapcsolatos véleményét.

  Reinhard Bütikofer , a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr! Hölgyeim és uraim! Miközben mi itt most az energiabiztonsági politikánkról beszélgetünk, természetesen tisztában vagyunk egy konkrét, alapvető igazsággal, amelyet Piebalgs úr már megemlített: az energiafüggetlenség szempontjából a döntő frontvonal az Európai Unión belül található. Hogy pontosabban fogalmazzak, ha sikerülne bevezetnünk alacsony energiafelhasználási szabványokat vagy zéró-energia szabványokat épületeinkre nézve, akkor ezzel több földgázt takaríthatnánk meg, mint amennyit a Nabucco, a Déli Áramlat és az Északi Áramlat gázvezetékeken együttvéve importálni tudunk. Nagyon fontos, amit állásfoglalásunk leszögez: e politika középpontjában elsősorban a megújuló energia költséghatékony lehetőségeinek, az energiahatékonysági stratégiának és az energiamegtakarításnak kell állnia. Ha ez megvalósul, akkor véleményünk szerint egyáltalán nem lesz szükség tovább az atomenergiára.

Másodszor, ebben az állásfoglalásban szerepel az a nagyon fontos üzenet, hogy az Európai Uniónak közös külső energiabiztonság-politikára van szüksége, és ez az, amivel pillanatnyilag nem rendelkezünk. Ennek a politikának ki kell terjednie az energiahatékonyság és a megújuló energia szomszédságpolitika keretein belüli előmozdítására, valamint egy olyan közös álláspontra, amelyet az EU-nak a tranzitországokkal folytatott tárgyalások során kell képviselnie. A Bizottságnak gondoskodnia kell arról, hogy elégséges kapacitással rendelkezzen ezekhez a feladatokhoz, amelyre a Parlament két évvel ezelőtt az e kérdésről kiadott állásfoglalásában szólított fel.

Véleményünk szerint a Nabucco kiemelt jelentőségű projekt, mivel megerősíti energiafüggetlenségünket, különösen Oroszország vonatkozásában, bár egyetértek Kasoulides úrral, aki azt mondta, hogy ezzel kapcsolatban még mindig nagyon sok a megválaszolatlan kérdés. Sajnálatos azonban, hogy egyes tagállamok a Nabucco-projekttel nyíltan versengő Déli Áramlat projekt támogatásával aláássák energiafüggetlenségi politikánkat.

Az energiapolitika tekintetében mi, a Zöldek/ az Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoportjának képviselői, arról is meg vagyunk győződve, hogy nem szabad megfeledkeznünk az emberi jogokról, illetve nem szabad elhanyagolnunk az emberi jogokról folytatott párbeszédet az energiával kapcsolatos kérdéseket megvitatatásánál. Ha tekintetünket a Desertec-projektre vagy akár az Arktiszra irányítjuk – amint ezt az állásfoglalásunkban is tesszük –, nagyon fontos, hogy ezt ne a neokolonializmus, hanem a partnerség jegyében tegyük.

  Geoffrey Van Orden , az ECR képviselőcsoport nevében. – Elnök úr! Három rövid megjegyzést szeretnék tenni.

Először: az energiapolitikával kapcsolatos önelégültség egyre veszélyesebb függőségbe sodor minket Oroszországgal szemben. Egyértelmű, hogy lehetőség szerint érdemes összehangolnunk válaszainkat, de bármilyen egységes uniós politikát elkerülhetetlenül meg fognak buktatni azok az országok, amelyek már lepaktáltak a Gazprommal és annak kapcsolódó érdekeltségeivel. Nem szabad továbbá a létfontosságú nemzeti érdekek újabb területét az Európai Bizottság kezébe adnunk, amely minden lehetséges válságot lehetőségnek tekint arra, hogy saját hatáskörét kiterjessze. Mondanom sem kell, hogy közülünk sokan a Lisszaboni Szerződés záradékolása és minden olyan további erőfeszítés ellen fogunk szavazni, amelyek célja országaink különféle energiaügyi aggályait meglovagolva a politikai integráció előmozdítása.

Másodszor: az energiaforrások diverzifikációja nagyobb Nabucco melletti elkötelezettséget követel. Ennek a csővezetéknek a sikeréhez elengedhetetlenül szükség van Törökország együttműködésére, mégis befagyasztották az Európai Unió és Törökország közötti tárgyalások energiafejezetének megnyitását. Mit tesz a Tanács és a Bizottság e szerencsétlen helyzet megoldása érdekében?

Harmadszor: megfigyeltem, hogy az „atom” szó nem szerepel az állásfoglalásban. Egyértelmű, hogy a fenntartható, változatos energiaellátási források nagyobb elkötelezettséget követelnek az atomenergia mellett, és ebben a tekintetben egyetértek munkatársunkkal, van Baalen úrral.

  Helmut Scholz , a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr! Biztos úr! Az energiabiztonság ma jogosan szerepel külpolitikai programunkban. Ám ahelyett, hogy megszereznénk magunknak a hatalmat és a befolyást a fosszilis tüzelőanyagok utolsó készletei fölött, és makacsul elsőbbséget adnánk a függőségünknek, véleményem szerint teljesen más kihívásokkal kellene farkasszemet néznünk a fenntartható energiapolitika megteremtése kapcsán.

Először is a fokozottabban megújuló energiaforrásokra való világszintű átállásra, nagyobb energiahatékonyságra és energiatakarékosságra van szükség. Más szavakkal: nem a külső energiapolitikáról kell vitáznunk – és különösen nem akkor, ha ez minden, amit tenni akarunk –, hanem sokkal inkább intelligens módon biztosított, mindenki számára megfizethető energiára van szükségünk.

Másodszor: az energiabiztonság kérdését az EU felelősségteljes béke- és fejlesztési politikájának részeként kell kezelnünk. A gazdasági fejlődés és a szegénység elleni küzdelem szempontjából létfontosságú, hogy mindenki hozzáférjen az energiához. Ezért a Desertec-hez hasonló projekteket nem szabad lehetőségnek tekinteni arra, hogy az energiapolitikát a gyarmatosítás folytatására használjuk fel. Mit kapnak majd mindebből azoknak az afrikai országoknak a népei, ahol növekszik a népesség és egyre több energiára van szükség? Eddig miért nem vonták be őket is egyenlő partnerként a tervezési és döntési folyamatokba?

A globális energiaellátás emellett ez a válságmegelőzési politika és a békepolitika részét is képezi. Ez a megközelítési mód is hiányzik az Európai Uniónak a Dél-Kaukázussal és Közép-Ázsiával fenntartott kapcsolataiból. Energiaellátóként – lásd Nabucco – ezek az országok egyre inkább az EU érdeklődési körébe kerülnek, de nyomát sem látom semmiféle helyi szintű konfliktuskezelési és fenntartható fejlesztési elgondolásnak ezekben az országokban. Eljött az ideje annak, hogy az EU véget vessen annak a külső energiapolitikának, amely csak annyit tesz, hogy fokozza az olaj- és gáztartalékokért folytatott versenyt vagy kiterjeszti az atomenergia használatát. Valódi partnerségre van szükségünk a megújuló energia és a decentralizált ellátás területén.

  Fiorello Provera , az EFD képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr! Hölgyeim és uraim! Kétség nélkül tudjuk, hogy az energia iránti igény növekedni fog, és hogy az európai gáztermelés tartósan hanyatlik. Kritikus jelentőségű a tagállamok, és ezért Európa számára olyan politikák megvalósítása, amelyek gondoskodnak a bőséges, biztonságos ellátásról. A források és a szállítási hálózatok megosztása kielégíti ezeket a követelményeket.

Ezen az alapon semmiféle verseny nem létezik a folyamatban lévő különféle projektek között, ide tartozik például a Nabucco és a Déli Áramlat. Ezeknek a megosztási politikáknak az eredményeként Európa az elmúlt néhány év során függetlenebbé vált a fő beszállítóktól. Például az Európába irányuló orosz szállítások az 1990. évi 75%-ról mára 45%-ra csökkentek. Ezért a Nabucco-projekttel minden rendben van, és a Déli Áramlat projekttel is minden rendben van.

Mindaddig, amíg Európának nincs egységes, közös energiapolitikája, Olaszországnak nemcsak joga, hanem kötelessége is minden lehetséges lépést megtenni, az energiatakarékosságtól az atom …

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót)

  Zoltán Balczó (NI). - (HU) Július 13-án Ankarában, a Nabucco szerződés aláírásakor Barroso úr kijelentette, a gázvezetékek acélból készülnek, a Nabucco viszont cementként köti össze az abban részt vevő embereket, és stratégiai kötés az Unió és Törökország között. Putyin elnök kijelentette, mindenki annyi rozsdás vascsövet fektet a földbe, amennyit akar, csak legyen mit beletöltenie. Nos, éppen a források bizonytalansága a legnagyobb gondja ennek a projektnek. Ami biztos, a 8 milliárdos beruházás jó üzlet lesz az abban résztvevőknek.

Egyébként, ahogyan az orosz szállításban a tranzitország, Ukrajna jelenti a gondot, ugyanígy jelenthet problémát Törökország. És sokan nem értünk egyet azzal, hogy Törökországot összebetonozzuk az Európai Unióval. A Desertec, mi ez? Észak-Afrika, forgótükrök, napelemek, egyenáramú átvitel és az energiaigény 15%-ának kielégítése. Ez ma sokkal inkább illúzió, mint reális terv. A Desertec az uniós fogyasztók étlapján nem lesz főétel, sokkal inkább csak nagyon drága desszert. Ezért javaslom, hogy az atomenergia biztonságát növelő kutatásokkal foglalkozzunk, mert ez az energiafajta tiszta és olcsó is. És nem mindegy, mert az energiabiztonság a fogyasztónál ér véget, a számlánál, hogy meg tudja-e fizetni.

  Elmar Brok (PPE). - (DE) Elnök úr! Biztos úr! Hölgyeim és uraim! Az energia az egész társadalom, az egyének és a gazdaság létfontosságú utánpótlási vonala. Ezért nagyon fontos számunkra, európaiak számára, hogy közös megoldásokat találjunk, bár kétségtelenül jogos igény, hogy az energiaforrás-összetétel nemzeti hatáskörben maradjon. Így tehát közös tanácskozásainkon nem az atomenergia, az alacsony szénfelhasználású energia és másfajta energiák kérdéseiről kell vitatkoznunk, amely kérdésekben eltér a véleményem például Bütikofer úr véleményétől.

Meg kell próbálnunk azonban közös álláspontot kialakítani az energiabiztonság külső dimenziójáról. Ami a belpolitikát illeti, teljes mértékben egyetértek a biztos úrral abból a szempontból, hogy például a megújuló energia és az energiatakarékosság kérdései fontosabbak, mint az új lehetőségek kutatása.

A külső szállítóktól való függés csökkentése érdekében azonban diverzifikációra van szükségünk. A Desertec és a Nabucco fontos eszköz ebből a szempontból. Ezenkívül tárgyalnunk kell Oroszországgal a partnerségi és együttműködési megállapodásokkal kapcsolatos kérdésekről és az energiabiztonságról, miután Oroszország – helytelenül, nem helyesen – kilépett az Energia Chartából. Ez is fontos feladatként áll előttünk. Fel kell azonban ismernünk, hogy olyan országokkal van dolgunk, amelyek nem feltétlenül megbízhatóak, és hogy sajnálatos módon nem tehetünk különbséget a megbízható és a megbízhatatlan országok között.

Ezért szembe kell állítanunk a beszállítók hatalmát az Európai Unió fogyasztói hatalmával. Az összekapcsolhatóság, a közös gáztározók kérdése – ezek mind fontosak annak biztosításához, hogy egy országot se kapcsolhassanak le az ellátásból. Ha valamennyien segítünk egymásnak, akkor olyan erősek leszünk, hogy senki sem tud majd lekapcsolni bennünket. Ez az a kritikus pont, amelyet most meg kell oldanunk.

Ebben a tekintetben azt is világosan le kell szögeznünk, hogy szükség van a magánberuházásokra, mivel nélkülük lehetetlen helyzetbe kerülnénk. Már eddig is sok minden történt, de a lehető legjobb megoldás elérése érdekében átfogó közös biztonsági érdekeinket össze kell hangolnunk a gazdasági érdekekkel. Ezt nem szabad ellentmondásnak tekintenünk. Meggyőződésem, hogy akkor valóban találunk majd megfelelő megoldást. Ez azt jelenti, hogy a versenyjoggal kapcsolatos kérdéseket is mérlegelnünk kell ennek kapcsán, és ezzel azt akarom mondani, hogy nem szabad a nagy beszállítók, például a Gazprom vagy akár más társaságok kezében hagyni ...

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót)

  Teresa Riera Madurell (S&D). - (ES) Elnök úr! Szeretnék rávilágítani ennek az állásfoglalási indítványnak az időszerűségére, ezenkívül szeretném üdvözölni mindazt az erőfeszítést, amelyet az összes képviselőcsoport tett egy közös indítvány elérése érdekében.

Hölgyeim és uraim! Annak érdekében, hogy megelőzhessük annak a kiszolgáltatott helyzetnek a megismétlődését, amelyet sok polgárunknak el kellett szenvednie, amikor Oroszország úgy döntött, hogy megszakítja az Ukrajnán áthaladó gázszállítást, nyilvánvaló módon létfontosságú az energiaforrások és a gázszállítás diverzifikációjának maximalizálása. Ebben a tekintetben sürgősen új gázvezetékeket kell építenünk, amelyek a Nabucco-hoz és más projektekhez hasonlóan hozzájárulnak majd Közép-Európa ellátási biztonságának javításához. Ám annak érdekében, hogy az Európai Unió összes országában biztosíthassuk az ellátást, ezeket az erőfeszítéseket ki kell egészítenünk a kontinens déli része felől érkező szállításokkal.

Erről beszélve a biztos úrhoz hasonlóan szeretném kihangsúlyozni e probléma egy másik dimenzióját. A közelmúltban lezajlott válság megmutatta, hogy az EU nem is annyira a gáztartalékokat nélkülözi, hanem inkább a szállítási kapacitást. Ezért fontos annyira, hogy erőfeszítéseinket az Európai Unión belüli csatlakozásokra összpontosítsuk. Hölgyeim és uraim, hinniük kell nekem, amikor azt mondom, hogy bőven van fejlesztési lehetőség ebben a helyzetben.

Szeretnék megemlíteni egy példát a saját országomból. Amint Önök is tudják, Spanyolország fontos európai tranzitútvonallá válhat annak köszönhetően, hogy kapcsolódik Algériához a Medgaz csővezetéken keresztül, amelynek építése már előrehaladott szakaszban tart, és annak hat cseppfolyósított földgáz üzemén keresztül, amelyeknek kapacitása megkétszerezhető újabb vészhelyzet bekövetkezte esetén. Spanyolország azonban nem tud segíteni a Pireneusokon átvezető összekapcsolási kapacitás továbbfejlesztése nélkül.

Végül tisztában kell lennünk azzal, hogy a legfontosabb infrastruktúrák felépítése az Európai Unió ellátásbiztonsági politikájának csak az egyik, bár nagyon fontos része. Ez a biztonság különös súllyal függ ezenkívül az energiatakarékosságtól és a megújuló energiák használatától. Ebben az összefüggésben tekintjük létfontosságúnak együttműködésünket az észak-afrikai országokkal a megújuló energiák fejlesztésének területén. Ez kapcsolódik a Dél-Európából származó szállítások megerősítésére irányuló felszólításomhoz.

Így tehát, biztos úr, az „Unió a Mediterrán Térségért” által vezetett földközi-tengeri napenergiaterv vonzó ötlet, amelyet mi támogatni kívánunk ebben a Parlamentben.

  Graham Watson (ALDE). - Elnök úr! Három nagy kihívással kell szembenéznünk ezen a területen – az energiaellátás biztonsága, belső energiapiacunk elégtelensége, valamint az éghajlatváltozás elleni sürgős küzdelem. A Desertec és a Nabucco központi jelentőségű az említett kihívásoknak való megfelelésben.

Ha sikerül megoldani a nagyfeszültségű szoláris hőenergia termelését Észak-Afrikában, ezzel céltudatosságot nyújtunk az Unió a Mediterrán Térségért nevű szervezetnek, elősegíthetjük a vízellátás biztosítását a Földközi-tenger déli partvidékén elterülő országokban és fejleszthetjük az áramtermelési technológiát, amely iránt masszív igény mutatkozik a világpiacon. Ha sikerül meggyőznünk a tagállamokat a nagyobb energiafüggetlenség politikai szükségességéről, valamint sikerül elérnünk, hogy Berlin és Párizs ne akadályozza ezt meg minduntalan, akkor a Nabucco hozzájárulhat az olaj- és gázellátásunk diverzifikálásához.

A ma előttünk fekvő állásfoglalási indítvány nem sokat beszél arról, hogy mit kell tennünk itt, az Európai Unióban. Fejlesztenünk kell a megújuló energia – a szoláris hőenergia és más energiafajták – termelését. Nagyfeszültségű egyenáramú elektromos elosztási kapacitást kell kiépítenünk egy okos hálózaton keresztül – ez mintegy 50 milliárd euró beruházást jelent, de sok munkahelyet teremt –, ezenkívül szükségünk van olaj- és gáztároló létesítményekre, sőt tárolási politikára is az Oroszországtól való veszélyes függőségünk csökkentése érdekében.

Energiaellátásunk továbbra is az olajra és az atomenergiára épül, de a koppenhágai Nemzetközi Éghajlat-változási Konferenciára készülve az egyetlen igazán nagy ötletet a megújuló energiákra történő átállás jelenti. A szél Kína teljes új elektromosság iránti igényét ki tudná elégíteni a következő húsz évben, és ki tudná váltani a szénnel termelt áram 23%-át. A sivatagokat hat óra alatt több energia éri a Napból, mint amennyit az emberiség egy év alatt felhasznál. Biztos úr, Ön azt mondta, hogy ez nem része az energiaellátás biztonságával kapcsolatos stratégiánknak. Pedig a része lehetne és kell is lennie.

  Franziska Katharina Brantner (Verts/ALE). - Elnök úr! Amint sokan mondták, az energiabiztonság jelentős mértékben az energiafüggetlenség kérdéseként jelentkezik a számunkra, és ahogy azt Piebalgs úr helyesen mondta, a leghatékonyabb stratégia a hatékonyság, a megtakarítás és a megújuló energiák stratégiája.

De mi Zöldekként realisták is vagyunk, és tisztában vagyunk azzal, hogy középtávon szükségünk van a gázellátásra. Ezért támogatjuk a diverzifikációt, és a Nabucco-projektet kiemelt európai projektnek tekintjük.

De hadd mondjam el, miért nem hisszük azt, hogy a nukleáris stratégia a függetlenség stratégiája, és még inkább nem az energiafüggetlenség stratégiája. Elvégre az urániumot importáljuk, és nem csak olyan országokból, amelyeket kedvelünk. És ha már a biztonságról beszélünk, akkor az atomenergiával kapcsolatos biztonsági vonzatokat is meg kell említenünk, nevezetesen a nukleáris fegyverek elterjedését, és látjuk az egyéb kiemelt biztonsági kérdésekkel kapcsolatos kockázatokat is. Ezt nem hagyhatjuk figyelmen kívül, és nem mondhatjuk azt, hogy az atomenergiának semmi köze sincs a nukleáris fegyverek terjedésének kérdéséhez.

Ezenkívül képviselőcsoportunk szilárdan meg van győződve arról, hogy minden projektnek foglalkoznia kell az átláthatósággal és a korrupcióval kapcsolatos aggályokkal, és nem akadályozhatjuk meg az együttműködő országokkal az emberi jogokról folytatott őszinte és szigorú párbeszédet, valamint az ezekkel az országokkal szemben tanúsított holisztikus és politikai viszonyulást.

ELNÖKÖL: SCHMITT PÁL
alelnök

  Konrad Szymański (ECR). - (PL) Attól a pillanattól kezdve, amikor a Nabucco és a Déli Áramlat megépítésére vonatkozó megállapodást aláírták, hatalmas verseny kezdődött. Az idő fogja eldönteni, hogy a Nabucco milyen szerepet fog játszani az Európai Unió kül- és biztonságpolitikájában. Ezért nagyon meglepett engem az, hogy az Európai Bizottság milyen politikát képvisel Oroszországgal szemben ebben a kérdésben.

A Bizottság súlyos hibát követ el, amikor azt gondolja, hogy a Déli Áramlat nem a Nabucco rivális projektje. A Bizottság téved, amikor nem reagál arra, hogy a Gazprom továbbra is beleavatkozik az európai energiapiac ügyeibe. A Bizottság abban is téved, hogy hallgatólagosan beleegyezik a Gazprom balti- és fekete-tengeri projektjeinek végrehajtásába.

A Nabucco csak akkor lehet sikeres, ha hosszú távú politikai garanciákat kap. Ezért van szükségünk tevékeny politikára Közép-Ázsiában, a fekete-tengeri régióban. Ha az energiaszektorban kapcsolatokat építünk az említett országok és Európa között, ezzel erősítjük szuverenitásukat, javítjuk az európai biztonságot, és még az ajtót is kitárjuk azon reformok előtt, amelyeknek megvalósulására számítunk.

Ha Afganisztán próbát jelent a NATO számára, akkor az energiabiztonság minden bizonnyal az Európai Unió bátorságának és érettségének próbája. E tervek sikere kizárólag politikai akaratunktól függ. A szerződések módosításai kevésbé fontos kérdést jelentenek.

  Jacky Hénin (GUE/NGL). - (FR) Elnök úr! Régiónk energiaellátásának függetlensége, valamint az energialétesítmények és a fogyasztók biztonsága nem járhat kéz a kézben a gáztermelő országok és a tranzitországok népeinek érdekeivel szembeni kihívásokkal, ellenkező esetben konfliktusok kialakulását kockáztatjuk. A gázvezeték-projektek közötti verseny nem egyszerűen a problémák forrása, hanem a feszültségek egyik tényezője Kelet-Európában, a Kaukázusban és Közép-Ázsiában. Ha kivesszük a gázt és a többi energiaforrást a spekulatív piacok által okozott súlyos problémák közül olyan vámtarifa-megállapodásokkal, amelyek tiszteletben tartják a termelő országok és a tranzitországok érdekeit, és amelyek biztonságot nyújtanak az európai fogyasztóknak, akkor ezzel minden tekintetben lehetővé válik a biztonság garantálása.

Ezt a feladatot láthatná el a Parlament és a Tanács felügyelete alatt álló Európai Energiaügynökség, valamint az együttműködés és a közérdek előmozdítása lenne a kizárólagos politikai célkitűzése. Akkor vajon ebben az esetben miért van bennünk az az érzés, hogy a kereskedelmi érdekek az európai emberek érdekei fölé kerekednek?

Ezenkívül szeretném hivatalosan figyelmeztetni a Bizottságot, ne engedjen annak a kísértésnek, hogy a Nabucco-projektet trójai falóként használva megpróbálja erőszakos eszközökkel elérni Törökország EU-csatlakozását. Tartsa tiszteletben azt, hogy a világi jelleget, a nők és a kurd nép jogait, valamint az örmény népirtás elismerését kell továbbra is feltételként tekinteni, amelyek alapján döntés születhet Törökország lehetséges csatlakozásáról.

  Niki Tzavela (EFD). - (EL) Elnök úr! Biztos úr! Önt pragmatizmusáról és realitásérzékéről ismerik, de minden tiszteletem ellenére azt kell mondanom, hogy nem látom annyira véglegesnek vagy adottnak a Nabucco-gázvezetéket. Miután megvizsgáltuk ennek a csővezetéknek a kapacitását, megállapítottuk, hogy csak akkor lehet életképes és hatékony, ha képes évente 31 milliárd köbméter gázt továbbítani.

Ön most tért vissza Azerbajdzsánból, és bizonyosnak érzi, hogy ez egy szállító ország. Azerbajdzsán mindenkinek gázt ígér. Hogy hol találja meg a vezeték feltöltéséhez szükséges gázt, az még nyitott kérdés, amely továbbra is nyomasztja a Nabucco-vezetékben érintett országokat. Baku mindeddig ezt mondta: „Mindenkinek adok gázt”, de nincs abban a helyzetben, hogy akár annak biztonságos tranzitját is garantálhatná. Ami Iránt illeti, amelyre Ön hivatkozott, biztos úr, még hosszú ideig viharos, sőt robbanásveszélyes kapcsolatokat fog fenntartani az Európai Unióval, míg végül gázszállítóvá válhat.

A nemzetközi energiapiac azt állítja, hogy Oroszország áll az azeriek mögött, és hogy végül velük találjuk majd szemben magunkat. Mielőtt végleges pénzügyi elkötelezettséget vállalna, választ várok egy kérdésre: tudja garantálni a szállítóinkat?

  Martin Ehrenhauser (NI). - (DE) Elnök Úr! A Nabucco volt Giuseppe Verdi első rendkívül sikeres operája. Az új olasz-orosz remixszel, a Déli Áramlattal összhangban azonban az ezt a nevet viselő energiaellátási projektet az a veszély fenyegeti, hogy a szemétdombra fogják vetni. Ha figyelembe vesszük azt, hogy Joschka Fischer, a Zöld párt egyik állítólagos tagja aláírt egy hat számjegyű lobbizási szerződést, akkor az egész kompozíció sokkal inkább egy korlátozott piacot megcélzó értelmetlen pop-dalnak hangzik, nem pedig a fenntarthatóság és a gazdaságosság szimfóniájának.

A következő néhány év során a napenergiából nyert villamos energia jelentősen olcsóbbá fog válni. A teljes beruházást fel lehetne használni összesen 8000 megawatt szélenergia előállításához. Ha az iráni és az iraki földgázmezők is bezárulnak Európa előtt, akkor valószínűleg ugyanarra a sorsra jutunk, mint maga Verdi, mivel éveken keresztül ő sem találta meg békéjét a saját Nabucco-projektje után.

  Pilar del Castillo Vera (PPE). - (ES) Elnök Úr! Biztos úr! Köszönöm, hogy ennyire egyértelműen fogalmazott, amikor kifejtette a Nabucco-projekttel, valamint annak lehetőségeivel és életképességével kapcsolatos jelenlegi – annak alapján, amit elmondott, látszólag rövid távú – helyzetet, és a Desertec-projekttel kapcsolatos információkért is köszönetet mondok.

Kétség sem férhet ahhoz, hogy a Nap milyen rendkívüli energiaforrás. Energiájának az ember által felhasználható formájú energiára történő átalakítása területén roppant nagy fejlődést értünk el az elmúlt húsz év során. Ám ahhoz sem férhet kétség, hogy még hosszú utat kell megtennünk ahhoz, hogy ennek a forrásnak a teljes potenciálja és életképessége technológiai szempontból biztosítható legyen, különösen az olyan projektek esetében, mint a Desertec-projekt, amelyről most vitát folytatunk. Nagyon örülünk ennek a projektnek és ezért támogatnunk kell, és tovább kell haladnunk a technológiai problémák megoldása érdekében.

Fel kell azonban hívnom a figyelmét arra a tényre, hogy amikor az energiahatékonyságról beszélünk, és gondolok itt különösen az ellátás biztonságára és így az energiaforrások diverzifikációjára, az egyik energiaforrást bizonyos mértékben figyelmen kívül hagytuk. Természetesen az atomenergiáról beszélek. Ezt az energiaforrást szisztematikusan háttérbe szorítják, mivel nem egyeztethető össze azzal, ami jelenleg sok EU-országban zajlik, vagy a globális irányzatokkal, vagy az emberiség jelenlegi energiaszükségleteivel.

Ezt a helyzetet teljesen meg kell fordítanunk. Az összes lehetséges energiaforrást figyelembe kell vennünk annak a szerepkörnek a szempontjából, amelyet be tudnak tölteni. Itt, ebben a Parlament, nem fordíthatunk hátat ennyire nyilvánvaló módon ennek a valóságnak.

  Kristian Vigenin (S&D). - (BG) Biztos úr! Hölgyeim és uraim! Nem véletlen egybeesés, hogy az energiapolitika és az energiabiztonság kérdése meglehetősen gyakran felmerül ebben a Parlamentben, különösen az év elején bekövetkezett helyzet után, amikor az Európai Unió több tagállama lényegében gázellátás nélkül maradt. Valószínűleg ezt volt a töréspont az Európai Bizottság és a tagállamok kapcsolatában ennek a kérdésnek a szempontjából.

Jelenleg nem is annyira technikai kérdésekről vagy az Európai Uniós energiapolitika fejlesztésének részleteiről vitázunk, amikor az energiabiztonság külső dimenziói és az Európai Unió ezen a területen való fejlesztése a téma, mivel végül csak két oldal maradt ebben a kérdésben. Elvégre nagyon fontos kérdésről van szó, ami végeredményben minden egyes polgárt érint.

Ezt világosan látnunk kell, amikor a Nabucco-projektről vitatkozunk, ami kétség nélkül az egyik legfontosabb projekt ezen a területen, a Desertec-projekttel együtt. Azt is világosan látnunk kell, hogy vannak olyan országok az Európai Unióban, amelyek nem egyszerűen egyetlen szállítóra, hanem ráadásul egyetlen szállítási útvonalra támaszkodnak.

Ezért nem tudom elfogadni, hogy a Nabucco kihívást jelent az olyan projektekkel szemben, mint a Déli Áramlat és bizonyos mértékben az Északi Áramlat, amelynek az a célja, hogy Oroszországból közvetlenül az Európai Unió egyik tagállamába szállítsa a gázt, és ezáltal gondoskodjon arról, hogy az Európai Unió ne függjön politikailag és gazdaságilag instabil országokon átvezető tranzitútvonalaktól.

Ebben a tekintetben az Európai Bizottság helyesen jelentette ki, hogy nincsenek kihívások, és hogy törekednünk kell az összes különálló projekt egységes stratégiában történő integrálására, amelyben – hangsúlyozom – a Nabucco nyilvánvalóan kiemelt helyet tölt be.

Elvárjuk, hogy a Bizottság álljon elő saját javaslattal az Európai Unión belüli gáztartalékok növelésével, valamint a tagállamok közötti nagyobb kapacitású összekapcsolási rendszer kiépítésével kapcsolatban, mivel mindkettő nagyon fontos ahhoz, hogy garantálják a biztonságot az uniós polgárok és üzleti vállalkozások tekintetében egyaránt.

Természetesen nem szabad alábecsülnünk az energiahatékonyság kérdését, ami egy további fontos elem az Európai Unió energiabiztonságának garantálására irányuló politikánkban.

  Fiona Hall (ALDE). - Elnök Úr! Szeretnék köszönetet mondani a biztos úrnak, amiért emlékeztette a Parlamentet arra, hogy az energiabiztonságnak is van keresleti oldala. A hagyományos izzóknak az európai piacról történő kivezetésére vonatkozó döntés Finnország éves energiatermelésével egyenértékű megtakarítást tesz lehetővé.

Ez év őszén szeretnénk megállapodni a Tanáccsal egy energiahatékonysági intézkedéscsomagról. Az általunk felhasznált energia negyven százalékát épületekben fogyasztjuk el, tehát az energiabiztonság jövője szempontjából nagyon fontos, hogy magas hatékonysági szabványokat állapítsunk meg mind az új, mind pedig a meglévő épületekre vonatkozóan. Remélem, hogy a tagállamok a Tanácsban támogatni fogják a Parlament javaslatait, amelyek célja, hogy véget vessünk a fűtésre, hűtésre és világításra felhasznált energia végletes pazarlásának. Ha mást nem is, ezeket a javaslatokat támogatniuk kell a minisztereknek, saját, jól felfogott érdekükből, mivel ez jelentősen meg fogja könnyíteni munkájukat és arra irányuló feladatuk teljesítését, hogy a lámpák világítsanak és a gáz áramoljon.

  Indrek Tarand (Verts/ALE). - Elnök Úr! Három súlyos aggályunk van a Nabucco kapcsán. A projekt nagyon lassan és vontatottan halad, és nem tetszik nekünk a Bizottság álláspontja, amelyet Landaburu úr egy hete megismételt, amely szerint a Bizottság nem tesz különbséget a Déli Áramlat és a Nabucco között. A Bizottságnak a Nabucco-projektet kellene előnyben részesítenie.

Másodszor azt szeretnénk, ha a Bizottság aktívabban lépne fel azoknak a tagállamoknak a kormányával szemben, amelyek újra meg újra versenyelőnyre és más előnyökre próbálnak szert tenni más tagállamok rovására. Nem akarom megnevezni ezeket az országokat, csak annyit mondok, hogy az egyik ilyen ország fővárosát Rómának nevezik.

Ha nem lépünk nagyon gyorsan a Nabucco ügyében, akkor hasonló kellemetlen helyzeteknek leszünk a szemtanúi, mint amely Magyarországon bekövetkezett, amikor a Szurgutnyeftegaz társaság megszerezte a magyar MOL társaság részvényeinek kritikus mennyiségét. Hasonló helyzetet tapasztalunk az ausztriai Baumgartenben.

Egyébként, biztos úr, sok sikert kívánunk Önnek a közös energiapolitika létrehozásához, amely még mindig nem létezik az Európai Unióban.

  Sajjad Karim (ECR). - Elnök Úr! Európa jövője az energia biztosításától függ. Ahogy azt mind a Nabucco-megállapodás, mind pedig a Desertec kezdeményezés mutatja, Törökország megkerülhetetlen átjárót alkot, és ebben a tekintetben Van Orden úr álláspontjával értek egyet. A mostani időkben döntő jelentőségű a nagyobb bizalom és az elmélyültebb kapcsolatok kiépítése azokkal az országokkal, amelyek partnereink lesznek az energiaellátásban, a közel-keleti és az észak-afrikai államokat is ide számítva. Sok ilyen országgal kapcsolatban a fejlesztések kérdése is felmerül. A Desertec hatalmas mennyiségű villamos energiát állítana elő napenergiából, és ez különleges lehetőséget biztosít a bevételteremtésre, amit részben e népek javára kell felhasználni. Ezt a lehetőséget nem szabad eltékozolni.

Sajnálatos módon egyes tagállamok – köztük a sajátom is – a közelmúltban nem használták ki a lehetőséget egy egységes energiastratégia kidolgozására. Saját választókerületemet, Északnyugat-Angliát a szélenergia-termelés elsődleges területeként azonosították, de az Egyesült Királyság tervezési törvényei akadályként tornyosulnak előttünk. Miközben előre kell tekintenünk a jövő energiaellátása felé, a tagállamoknak a már meglévő erőforrások és lehetőségek legjobb felhasználását sem szabad figyelmen kívül hagyniuk.

  Marisa Matias (GUE/NGL). - (PT) Elnök Úr! Figyelmesen hallgattam, és csak három kérdést szeretnék felvetni. Az első: valójában miről beszélünk, amikor az energiabiztonságról és az energiáról beszélünk? Az emberekről beszélünk – azokról az emberekről, akiknek a számára biztosítanunk kell az energiához való egyenlő hozzáférést és garantálnunk kell a biztonságot, hogy ne maradjanak energia nélkül a tél folyamán; a nagyhatalmak közötti hatalmi viszony megbeszélésének a végén járunk; vagy ami még rosszabb, ürügyül használjuk fel az energiabiztonságot és az olyan projekteket, mint a Nabucco vagy a Desertec, arra, hogy üzengessünk a világ más régióinak vagy más országoknak? Ha üzengetni akarunk, milyen erkölcsi jogalapunk van ehhez?

A második szempont, amire rá szeretnék mutatni: amikor felszólalunk a külföldi jogalanyoknak az európai piacokon lebonyolított nem átlátható ügyletei ellen, mindig felkérjük a Bizottságot arra, hogy tegyen azonnali lépéseket. Szeretném tudni, hogy ez a kérésünk vonatkoztatható-e az európai piacon maguk az európaiak által lefolytatott nem átlátható ügyletekre. Befejezésül, elnök úr, szeretném elmondani harmadik megjegyzésemet. Úgy érzem, hogy valamennyien elszalasztottunk egy nagy lehetőséget egy közép- és hosszú távú politika megfogalmazására. A rövid távot választottuk, és újból csak a belső piac és a nagy ipari vállalatok erősítésére szorítkoztunk.

  Herbert Reul (PPE). - (DE) Elnök úr! Biztos úr! Hölgyeim és uraim! Legfőbb ideje volt ráeszmélni, hogy az ellátás biztonsága az energiapolitika kulcsfontosságú kérdése. Sajnos ez nem annyira egyszerű, mint ahogyan az alkalmanként a politikai vitákban megjelenik. Ma két projektről beszélgetünk: a Nabucco-projektről, amely egy rendkívül kézzelfogható projekt, és amelyen dolgozhatunk, valamint a Desertec-projektről, amely egy érdekes projekt, illetve egy érdekes ötlet vagy jövőkép, és egyelőre még senki sem tudja pontosan eldönteni, megvalósítható-e, és ha igen, akkor hol és hogyan.

Konkrét ügyekkel kell törődnünk, és azokon kell fáradoznunk. A képzeletbeli projekteket is elő kell mozdítanunk, de vigyáznunk kell, nehogy elhiggyük, hogy csak egyetlen megoldás létezik bármely adott problémára, vagy csak egyetlen stratégia szerint lehet megoldani a problémákat. Ezért az a szempont, amelyet sok képviselőtársam felvetett, teljes mértékben helyénvaló: nemcsak egy válasz létezik, ezekre a problémákra sokféle megoldást találhatunk.

Ide tartozik például az a tény, hogy nem szabad megengednünk, hogy a CO2 problémájáról folytatott rendkívül intenzív vita miatt egyre nagyobb mértékben függjünk a gáztól, mert ez újból problémák elé állít bennünket, hiszen új csővezetékekre lesz szükségünk. Igent kell mondanunk a szénpolitikára, és ezért van szükségünk új erőmű-technológiára. Igent kell mondanunk a szén-dioxid-leválasztásra és -tárolásra (CCS), igent kell mondanunk az atomenergiára és a megújuló energiára, és igent kell mondanunk az energiatakarékosságra. Nem egy vagy több ilyen lépést kell megtennünk, hanem mindezt egyszerre. Véleményem szerint minden más erkölcstelen és felelőtlen lépés lenne, és meggyőződésem, hogy nem is használnánk ezzel magunknak.

Ez az ellátási források és a szállítási útvonalak kérdésére is vonatkozik. Itt szintén nem csak egyetlen válasz létezik. Aki azt hiszi, hogy elég csupán a vezetékekről folytatott vitára támaszkodni, az természetesen téved, mert ha kevésbé akarunk függeni másoktól, akkor cseppfolyósított földgázzal bezárólag többféle lehetőséget kell számításba vennünk, és el kell kezdenünk foglalkozni ezekkel. De akkor is nyitva marad az a kérdés – és ez a kérdés nagyon fontos –, hogy milyen módon fogjuk megoldani azt, hogy a kívánt projektek végrehajtásához szükséges tőke rendelkezésre álljon. Mit használnak a csodálatos tervek, ha senki sem hajlandó ezekbe beruházni?

Ezért nagyon fontos, hogy milyen módon valósítjuk meg energiapolitikánkat és hogyan bánunk azokkal, akiktől elvárjuk, hogy beruházzanak ezekbe a projektekbe. Bátorítani kell a társaságokat. Vigyáznunk kell, nehogy azt képzeljük, hogy bárminek a megtörténtét ki tudjuk erőszakolni és minden egyes részletet előre meg tudunk határozni. A múlt télen sok megoldás működött bármilyen politikai döntés meghozatala nélkül, mivel az ügyes emberek bölcsen együttműködtek különböző helyeken, és mivel a Bizottság hasznos közvetítésről gondoskodott.

  Marita Ulvskog (S&D). - (SV) Elnök Úr! Az európai emberek számára természetesen elfogadhatatlan, hogy energia nélkül maradjanak a tél közepén, vagy hogy munkanélküliségbe kényszerítsenek embereket, mert azok a szakterületek, ahol egyébként dolgoznak, nem képesek megfizetni a magas energiaárakat, és ezért kénytelenek elbocsátani alkalmazottaikat, vagy akár be is kell szüntetniük tevékenységeiket. Ezért rendkívül fontos, hogy bölcs döntéseket hozzunk energiaellátásunk megvédelmezése érdekében.

Ugyanakkor a szükséges nagy infrastruktúra-projektek követelményeivel is tisztában kell lennünk, mind a környezetre, mind pedig az egyes országok függetlenségére gyakorolt hatások szempontjából. A tagállamokat nem szabad olyan helyzetbe sodornunk, amelyben az a veszély fenyegetheti őket, hogy más országok könyörületére lesznek utalva. A környezeti hatásvizsgálatokat független és megbízható szerveknek kell lebonyolítaniuk, mielőtt útjára engednénk a nagy projekteket.

Ez természetesen az összes azonosított nagy projektre is vonatkozik, de szeretném különösen kiemelni a Balti-tengert, amely egy hatalmas és érzékeny beltenger. Olyan elemzésekre és döntésekre van szükségünk, amelyek garantálják azt, hogy a Balti-tengert nem fogják halott tengerré változtatni csak azért, mert mi itt, az Európai Parlamentben nem voltunk eléggé előrelátóak és nem voltunk eléggé igényesek, amikor meghoztuk döntéseinket. Tartozunk ezzel gyermekeinknek és unokáinknak.

  Adina-Ioana Vălean (ALDE). - Elnök Úr! Mindenki energiabiztonságra törekszik, akkor nekünk ez miért nincs? Talán azért, mert 27 értelmezés létezik az energiabiztonság fogalmáról.

Jómagam úgy értelmezem ezt a kifejezést, hogy az többek között a források diverzifikálását és az orosz gázfüggőségtől való távolodást jelenti. Nem kell túl messze keresni ennek bizonyítékait, mivel néhány tagállamunk, amely túlságosan távol fekszik Oroszországtól ahhoz, hogy gázvezetéket építsen, a függőséggel kapcsolatos minden problémától mentes.

Szerintem a cseppfolyósított földgázra (LNG), a technológiafejlesztésére, az LNG-terminálok építésére és a gáznak a világ különböző részeiről való szállítására kell összpontosítanunk. Ezenkívül az olaj és a nyersanyagok piacához hasonló módon hozzá kell járulnunk az LNG globális piacának létrehozásához.

Ami a Nabucco vezetéket illeti, szerintem ezt a projektet gyorsan át kell tervezni a különféle forrásokból származó gáz figyelembevételével, és újból meg kell gondolnunk egy rövidebb útvonalat, amely Grúziából és Ukrajnából Romániába vezetne a Fekete-tenger alatt. Csak rá kell néznünk a térképre.

Azt a tényt, hogy a tagállamok energiabiztonsággal kapcsolatos értelmezéseik, illetve érdekeik eltérnek, az is bizonyítja, hogy a Nabucco-projektben érintett egyes országok a Déli Áramlatra is feliratkoztak, amivel rontják a Nabucco hitelességét és a közös európai energiapolitika esélyeit. A Déli Áramlat egyértelműen az orosz gáztól való függőség növelését jelenti.

  Paweł Robert Kowal (ECR). - (PL) Felszólaló képviselőtársaimat hallgatva azon tűnődöm, hogy vajon az Európai Unió polgárai arra vannak-e ítélve, hogy folyton csak a mi szavainkat hallgassák. Ezt már kipróbálhattuk ez év januárjában az energiaválság során. Elvégre valamennyien elfogadunk állásfoglalásokat, mivel valamennyien érezzük, hogy az Unió nem képes megbirkózni az energiabiztonság kérdésével. Azt is látjuk, biztos úr, hogy az EU-tagállamok körében kisebb a Nabucco iránti érdeklődés, miközben ez nem mondható el az összes energiaprojektről. Északon ott van az Északi Áramlat projekt, ami a közös energiapolitika elleni rendkívül súlyos lépésnek tekinthető. Délen pedig ott van a Déli Áramlat projekt. Az EU tagállamai alig várják, hogy ebben is részt vehessenek. Ha azonban a Nabucco kerül terítékre, csak ígéreteket hallhatunk, de nincs sem elegendő pénz, sem politikai támogatás.

Miközben erről a témáról vitatkozunk Strasbourgban, a betonkeverők megérkeznek a Balti-tenger partjára, hogy az Északi Áramlat projekten dolgozzanak. Szeretném tudni, hogy a szavukon foghatom-e a Lisszaboni Szerződés támogatóit, konkrétan arra az ígéretükre gondolok, hogy a Szerződés ratifikálása esetén megvonják-e támogatásukat az Északi Áramlat és a Déli Áramlat projektjétől. A Nabucco az energiabiztonság elérése felé megtett kiváló lépésnek bizonyulhat. Ha továbbra is csak nyilatkozatokat adunk ki, akkor a jövőbeni energiaválságok során, amikor állásfoglalásunkról ismertetőfüzeteket küldünk ki az EU polgárainak, ők el fogják azokat égetni.

  Gabriele Albertini (PPE). - (IT) Elnök Úr! Hölgyeim és uraim! Egyetértek Piebalgs biztos úrral. Nyilatkozatai most megerősítik, hogy a Déli Áramlat nem a Nabucco versenytársa, hanem egy további hozzájárulás az európai energiaellátási források diverzifikálásához. Európa energiabiztonsága sok különféle forrásra, útvonalra és szállító országra épül.

Zéró növekedés mellett a jövőbeni gázkereslet a becslések szerint további 100-150 milliárd köbméterrel növekszik 2020-ra. E feltételezések alapján a különféle lehetőségek kidolgozása elengedhetetlen, és a Déli Áramlat nem a Nabucco alternatívája, hanem valójában kiegészíti azt. A Bizottság a déli folyosót több projekt összességének tekinti, amely magában foglalja a Nabucco-projektet, a Déli Áramlatot, valamint Törökország, Görögország és Olaszország összekapcsolását (ITG) is. Ezért ez az Oroszország-ellenes vita ellentétben áll mindazzal, amit a következő néhány évben láthatunk majd bekövetkezni.

Az Európai Parlamentnek pragmatizmusra és mindenekfelett következetességre kell felszólítania az Európai Unió lényegében már meghozott határozataiban: az európai gazdasági fellendülési tervben, az transzeurópai energiahálózatokra vonatkozó iránymutatások megállapításáról szóló 1364/2006/EK európai parlamenti és tanácsi határozatban, valamint a második energiabiztonsági stratégiában.

A források, az útvonalak és a szállító országok diverzifikációja alkotja az európai energiabiztonsági politika valódi tartópillérét; a legközvetlenebbül érintett országok politikai és gazdasági érdekein túl a Déli Áramlat–Nabucco kihívást reálisan kell elemezni, nem az ideológiák torz lencséjén keresztül, hanem a világosan megfogalmazott tennivalók tükrében.

  Anni Podimata (S&D). - (EL) Elnök Úr! Biztos úr! Ha megbízható és életképes módon akarjuk megoldani energiabiztonságunk problémáját, akkor olyan globális stratégiára van szükségünk, amely választ ad az energiaforrások differenciálásának szükségességére és közös szabályokat alkalmaz a tranzitországokra vonatkozóan, mert az egyetlen energiaforrástól való függésünk ugyanolyan rossz, mint az egyetlen tranzitországtól való függésünk.

Ezért egyensúlyra kell törekednünk, és ezt nem fogjuk elérni sem egy Oroszországgal szembeni hidegháborús hangvétellel, mert energiaellátásunk mindenképpen függ vagy függeni fog Oroszországtól, sem pedig egyetlen alternatív csővezeték, nevezetesen a Nabucco támogatásával egy olyan időszakban, amikor továbbra is bizonytalanság uralkodik annak szállítási kapacitásával, valamint a Kaszpi-tenger és a Kaukázus térségében elterülő országok politikai és gazdasági viszonyaival kapcsolatban.

Ami a Desertec-projektet illeti, egyetértek sok felvetett kifogással, és a következőket szeretném hozzátenni: az Európai Unió stratégiai célkitűzésévé kell tenni azt, hogy fokozatosan függetlenedjünk az energiaimporttól, és nem szabad az importált földgázt megújuló energiaforrásokból nyert importált villamos energiára cserélni.

Ha valóban önellátók akarunk lenni az energiaellátás területén és hosszú távon függetlenné akarunk válni, akkor elő kell mozdítanunk az energiahatékonyságot és a lehető legjobban ki kell használnunk a nemzeti megújuló energiaforrásokat.

  Toine Manders (ALDE). - (NL) Elnök Úr! Biztos úr! Hölgyeim és uraim! Szeretnék gratulálni Önnek a javaslatban szereplő integrált megközelítési módért. Ez a diverzifikáció nagyon fontos, és ahhoz is szeretnék csatlakozni, amit képviselőtársam, van Baalen úr mondott, nevezetesen ahhoz, hogy az energia minden formáját figyelembe kell vennünk, az atomenergiát is ide számítva. Ennek ellenére – és ezt még az általános iskolában tanultam – minden energiának a Nap a forrása, és meggyőződésem, hogy a jövőben a Napra kell majd összpontosítanunk.

A diverzifikációról azt szeretném mondani, hogy azt nemcsak az energia különféle típusaira, hanem a beszállítókra is ki kell terjeszteni. Sokan említették Oroszországot. Oroszország mindeddig mindig szállított nekünk, amikor ezt kértük, de a jövőben feltétlenül több szállítóra kell támaszkodnunk. A következő szempont az, hogy hogyan tudjuk garantálni az energiabiztonságot? Csak akkor tudjuk garantálni, ha energiaellátásunkat is a hálózatokból nyerhetjük, és meggyőződésem, hogy az elkövetkező években az Ön legfontosabb feladata – Ön számos akadályt leküzdött: Nabucco, Desertec – egy integrált hálózat megvalósítása lesz, amelyben az érintett országok, az EU összes tagállama azonos irányba húz, és hajlandó energiapolitikáját is integrált módon megvalósítani. Kérhet pénzt intézményi finanszírozóktól, magánbefektetőktől, de meggyőződésem, hogy most azonnal el kell kezdenie a munkát egy integrált hálózat, egyfajta szuperhálózat, egy európai indukciós hurok létrehozása érdekében, amely képes elérni minden végfelhasználót.

  Jean-Pierre Audy (PPE). - (FR) Elnök Úr! Az energia kívül esik az Európai Unió joghatóságának területén. Piebalgs úr, gratulálok mindenhez, amit tesz.

Az energia és a hozzáférés együttesen háborút idéz elő – néha katonai értelemben, néha politikai értelemben, néha pedig gazdasági értelemben. Ami a gázt illeti, gázháború vár ránk. Azt már nem fogjuk megtudni, hogy a gáz a háború oka vagy következménye, de mindenképpen gázháború vár ránk.

Ismerjük a számadatokat: a Kaukázus országaiban két évszázadra, Oroszországban egy évszázadra, Észak-Afrikában fél évszázadra, a Baltikumban fél évszázadra, Európában pedig körülbelül húsz évre elegendőek a tartalékok. Ezért fel kell készülnünk a gázimportra.

Igen, biztos úr, a Nabucco helyénvaló projekt, amelyet támogatnunk kell, de pénzügyi és politikai támogatást kell nyújtanunk az energiaellátás összes különféle forrásának is, az Északi Áramlatnak és a Déli Áramlatnak, északról és délről egyaránt.

Támaszkodnunk kell továbbá azokra a kompetens és tisztességes ipari társaságainkra, amelyek rendelkeznek még etikai kódexszel, de ne legyünk naivak. Biztos úr, arra ösztönzöm Önt, hogy most azonnal tanulmányozza az egyes tagállamok javaslatait, amelyek szerint szükségünk van egy működőképes európai eszközre ahhoz, hogy a gázpiacon intézkedéseket foganatosíthassunk, vagyis létre kell hoznunk egy európai központi gázvásárló irodát, valami olyasmit, amin Ön is dolgozik a Kaukázus esetében a tömbösített beszerzési mechanizmusok (Kaszpi Fejlesztési Társaság) felépítésével.

Ami a Desertec-projektet illeti, szeretnék gratulálni Önnek. Ismerjük a számadatokat: 1 km2 sivatag 1,5 millió hordó olajjal egyenértékű energiát kap. Ez a projekt kiváló az euro-mediterrán térség szempontjából. Tudjuk, hogy a bolygó sivatagainak 0,3%-a képes lenne energiával ellátni az egész világot.

Tudjuk, hogy meg fogjuk oldani energiaellátási problémáinkat az emberi zsenialitás és a tudomány segítségével, de ezt etikus és erkölcsös módon tegyük.

Biztos úr, Ön nagyon jó munkát végez, mert nekünk olyan Európánk van, amely eredményeket produkál, olyan Európánk van, amely védelmez, és olyan Európánk van, amely cselekszik. Jó munkát végzett, és kérem, hogy folytassa – maga mögött tudhatja az Európai Parlament támogatását.

  Justas Vincas Paleckis (S&D). - (LT) A Nabucco gázvezeték lehetővé tenné, hogy Európa erősnek és biztonságban érezhesse magát. Ám a Kaszpi-tengeri régióban nem minden ország jár a demokrácia útján, és nem mindegyik megbízható. Nagyon sok múlik a Törökországgal fenntartott kapcsolatokon. Jóllehet jelenleg nem látszik lehetségesnek, hogy feltáruljon az ajtó Törökország EU-tagsága előtt, nem szabad eltaszítanunk a törököket és nem szabad provokálnunk bennük az Európa-ellenes érzéseket. A Desertec-projekt különösen fontos lesz ebből a szempontból a jövőben. Amikor az energiabiztonságról beszélünk, nagyon kevés figyelmet fordítunk a megújuló energiaforrásokra és különösen az energiahatékonyságra. Nagyon elégedett vagyok, amiért a biztos úr ma pontosan ezt hangsúlyozta ki. Létre kell hoznunk uniós szintű pénzügyi és gazdasági mechanizmusokat, amelyek arra bátorítanák az EU tagállamait és az egyes társaságokat, hogy takarékoskodjanak az energiával és álljanak át a legújabb és legtisztább technológiákra, mert ez jelentős mértékben hozzájárulna az energiabiztonsághoz és az éghajlatváltozás elleni harchoz.

  Arturs Krišjānis Kariņš (PPE). - (LV) Elnök Úr! Biztos úr! Lettországi politikusként nagyon jól tudom, mit jelent egy ország számára az energiafüggőség. Bár Lettország energiaszükségletének körülbelül egyharmadát maga állítja elő saját megújuló energiaforrásaiból, energiamérlegünk maradék kétharmada túlnyomó részben egyetlen szállító országból, Oroszországból származik. Az energiaszállításoktól erősen függő kicsi országként nagyon jól megértjük, mennyire költséges lehet ez a függőség mind a végfelhasználók számára az ár szempontjából, mind pedig az ország egésze számára a potenciális politikai sebezhetőség szempontjából. Az Európai Unió minden egyes tagállamának más és más az energiamérlege, de valamennyiünket egy és ugyanaz a kérdés aggaszt, ez pedig az energiaellátás biztonsága. Az ellátás biztonsága elérhető az ellátási források diverzifikálásával, mert minél több a szállító, annál kevésbé függünk az egyes beszállítóktól. Oroszország az Európai Unió fontos partnere a gázszállítások szempontjából. Európa összes gázfogyasztásának mintegy egynegyedét Oroszországból importálja. Egyes országok, például Lettország, teljes mértékben az orosz gázszállításokra támaszkodnak, és Európának az említett ország szállításaitól való kizárólagos függősége évről évre növekszik. Az egyik alternatív szállítási forrás a tervezett Nabucco-csővezeték, amely a közép-ázsiai országokból szállítana gázt Törökországon keresztül Európába. Nagyon fontosnak tartom azt, hogy a Parlament kiemelten támogassa ezt a projektet, mivel ez közvetlenül erősíti majd közös gázszállítási biztonságunkat. A Nabucco-csővezeték azonban csak a kezdetét jelenti közös gázellátási biztonságunk megoldásának. Egységes európai energiapolitikát kell megvalósítanunk az energiával kapcsolatos összes kérdésben megtett lépéseink koordinálására. Köszönöm figyelmüket.

  Edit Herczog (S&D). - (HU) Elnök úr! Először is hadd köszönjem meg, hogy magyarul szólhatok ebben a Házban, és úgy köszönthetem az alelnök urat. Azzal szeretném kezdeni, hogy ha majd visszatekintünk az előző öt évre, valószínűleg Pielbags biztos úr az egyik legsikeresebb biztos lesz, a kiegyensúlyozott és előremutató politikákért, amiket a Parlamenttel eddig közösen elfogadtunk.

Pielbags biztos úr januárban, Magyarországon, Budapesten rendezett Nabucco-konferencián mondta ki először, hogy az Európai Unió politikai és pénzügyi támogatást kíván nyújtani a Nabucco-projektnek. A 3300 km-es vezeték mintegy 8 milliárd euróra becsült költségét kell előteremtenünk. Az előttünk álló legfontosabb két feladat, hogy mintegy 2 milliárd eurót az Európai Unió költségvetésében találjunk, másfelől kidolgozzuk azokat a feltételeket, amelyekkel ez a projekt könnyebben, egyszerűbben, jobb feltételekkel juthat hitelhez.

Az eredeti ígéret mintegy 30 millió euróról szólt. Látnunk kell, hogy tovább kell lépni. Én biztos vagyok abban, hogy a biztos úr az elkövetkezendő néhány hónapban, ami még előtte áll, mindent megtesz, illetve a következő biztosra hagyja azt a feladatot, hogy ez a projekt sikerüljön. Mindannyiunknak tudni kell, gazdasági válság esetén nem a háztartásokat sújtja először az áramkimaradás, energiakimaradás, hanem a vállalatokat. Ezeknél a vállalatoknál, tisztelt képviselőtársaim, a mi választóink, a mi állampolgáraink dolgoznak, az ő munkabérüket kockáztatjuk az energiabiztonság kockáztatásával.

  Mario Mauro (PPE). - (IT) Elnök Úr! Hölgyeim és uraim! Az energiabiztonság kétségtelenül alapvető prioritás, amelyet először is az energiahatékonyság növelésével és a szállítók, a források és a szállítási útvonalak diverzifikálásával, de mindenekfelett azzal kell javítani, hogy előmozdítjuk az Unió energetikai érdekeit a harmadik országok vonatkozásában.

A márciusi Európai Tanács most bejelentette, hogy energiabiztonsági célkitűzéseinek megvalósítása érdekében az Európai Uniónak közösen, de az egyes tagállamoknak külön-külön is fel kell készülniük a szolidaritás és a felelősség összekapcsolására. Véleményem szerint ez a kritikus pont: az európai energiapolitikát szétválaszthatatlanul össze kell kapcsolni az Unió külpolitikájával, mivel az, amit folyamatosan hangoztatunk, hogy külpolitikai fellépésünk csak akkor lesz valóban hatékony, ha egységes hangon szólalunk meg, az energiapolitikára is ugyanúgy érvényes.

Mégis pontosan itt van a lényeg: egészen addig – vagyis mindaddig, amíg nem vagyunk képesek egységes hangon megszólalni –, az Északi Áramlathoz és a Déli Áramlathoz hasonló összetett műveletekben részt vevő sok kormány erőfeszítéseit nem szabad úgy tekinteni, mint amely ellentétben áll a Nabucco támogatásával, hanem ugyanazon stratégia részeként kell kezelni, amelyben ötvözzük a pragmatizmust a realizmussal, hogy polgáraink érdekeit állíthassuk az első helyre.

Ezért határozott igent mondunk a Nabucco-projektre, de ugyanilyen eltökélt az a döntésünk is, hogy támogatjuk kormányunk annak biztosítására irányuló erőfeszítéseit, hogy a szállítások diverzifikálása garantálja lakosságunk jólétét.

  Silvia-Adriana Ţicău (S&D). - (RO) 2008-ban az Európai Unió rekord magasságú, 242 milliárd eurós kereskedelmi deficitet könyvelhetett el, alapvetően az importált energia árának emelkedése miatt. A Nabucco-projekt csővezetéke át fog haladni Törökországon, Bulgárián, Románián, Magyarországon és Ausztrián, és évi 30 milliárd köbméter földgázt szállít az Európai Unióba a Kaszpi-tengertől. Az európai gazdasági fellendülési tervhez megállapított 200 millió euró nem elégséges. Felszólítjuk az Európai Uniót, hogy jelentős mértékben egészítse ki a megállapított alapokat. A Desertec az észak-afrikai napenergiát fogja felhasználni, emellett kiterjed egy napenergia-befogásra irányuló földközi-tengeri terv végrehajtására és egy villamosenergia-átviteli hálózat felépítésére is, amely összekapcsolja az Európai Uniót a Közel-Kelettel és Észak-Afrikával. Az Európai Uniónak többet kell beruháznia az energiaforrások diverzifikálásába. Az épületek energiahatékonyságával kapcsolatos ügyek előadójaként felszólítom az Európai Uniót, hogy biztosítson innovatív pénzügyi eszközöket a megújuló energiaforrások felhasználását és az energiahatékonyság növelését célzó beruházások ösztönzésére, különös tekintettel az épületekre és a közlekedésre.

  Marian-Jean Marinescu (PPE). - (RO) A Nabucco Európa gázigényének jelentős részét fogja biztosítani. Ám még ennél is fontosabb a projekt politikai vonatkozása: ki fogja küszöbölni az egyetlen forrástól való függésünket. Az ismétlődő válságok rávilágítottak arra, hogy a jelenlegi helyzet, amelyben Oroszország az egyetlen forrás és Ukrajna az egyetlen tranzitország, nem kínál biztonságot Európa gazdasága és polgárai számára. Az új energiaellátási útvonalak létrehozásának ugyanolyan fontosnak kell lennie, mint az Oroszországgal ápolt kapcsolataink fejlesztésének. A Nabucco-projekt késedelmes elindítása sajnálatos módon egyes tagállamok egyéni érdekeinek tulajdonítható. A tagállamoknak fel kell ismerniük, hogy nemcsak a csővezeték által átszelt országok vagy az érintett kereskedelmi társaságok élvezik majd e projekt előnyeit, hanem Európa összes polgára is, akiknek nemzeti kormányai kötelesek garantálni jólétüket és biztonságukat.

Nem szabad megismételni azokat a hibákat, amelyek a gázforrások biztosítása kapcsán e projekt elhalasztásához vezettek. Vannak országok a régióban, például Azerbajdzsán, Türkmenisztán, Kazahsztán, Irak és Irán, amelyek készleteikből szállítani akarnak ezen a gázvezetéken keresztül. A Bizottságnak meg kell ismételnie azt, amit a kormányközi megállapodás érdekében tett, vagyis részt kell vennie a soron következő tárgyalásokon és a lehető leggyorsabban pozitív eredményeket kell elérnie. Ha nem lépünk ebben a kérdésben, akkor majd mások fogják ezt megtenni, és biztos vagyok abban, hogy nem Európa polgárainak érdekeit fogják szolgálni.

  Francisco José Millán Mon (PPE). - (ES) Elnök Úr! Annak figyelembevételével, hogy az EU külső energiaszállításoktól függ, az EU külpolitikájának mindig ki kell terjednie az ellátás biztonságának kérdésére. Emellett minden előrejelzés egybehangzóan azt állítja, hogy a világ energiaigénye jelentősen meg fog növekedni az elkövetkező 25 évben.

Európának csökkentenie kell az orosz gáztól való erős függést, különösen az elmúlt évek válságai után. Ezenkívül jól látható Oroszország arra irányuló stratégiája, hogy biztosítsa uralmát az európai gázszektor felett. Ezért van szükségünk az olyan projektekre, mint az Északi Áramlat, a Kék Áramlat II és a Déli Áramlat.

Ezért diverzifikációra van szükségünk a szállítók és az útvonalak tekintetében. Ez az oka a Nabucco iránti érdeklődésnek, amely biztosítja majd az azerbajdzsáni, az iraki, illetve a türkmenisztáni gázhoz való hozzáférést, és ilyen módon megerősíti a Közép-Ázsiával, ezzel az egyre fontosabb régióval fenntartott energiaügyi kapcsolatainkat.

Ezért nagyon örülök a júliusban elért megállapodásnak, amelyről a biztos úr beszámolt, valamint annak a kifejezett támogatásnak, amelyet Barroso elnök úr a Nabucco-projektnek nyújt a közelmúltban bemutatott politikai iránymutatásokban.

Tudom, hogy vannak kételyek a Nabucco életképességével kapcsolatban, de nekem is voltak kételyeim a Baku–Tbiliszi–Ceyhan kőolajvezetékkel kapcsolatban, amely mára valósággá vált.

Ki kell hangsúlyoznom, hogy a Földközi-tenger déli peremén elterülő országoknak szintén fontos szerepük van Európa gázellátásában. A legfontosabb ország ebben a tekintetben Algéria, amely hazám és Olaszország fontos szállítója. Gondoskodnunk kell arról, hogy a Medgaz-vezeték munkálatai gyorsan befejeződjenek. Szeretnék továbbá Egyiptomra és Líbiára is rámutatni a gázszállítások szempontjából.

Összegezve: az energiaügyi kérdéseknek elsőbbséget kell élvezniük az euro-mediterrán kapcsolatokban, mindkét oldal érdekében.

Hölgyeim és Uraim! A Lisszaboni Szerződés az energiaellátást közös felelősségként kezeli, továbbá leszögezi, hogy az EU energiapolitikai célkitűzéseinek az energiaellátás biztonságának garantálására kell irányulniuk. Ez valójában arra késztet bennünket, hogy haladjunk tovább az egyre nélkülözhetetlenebbé váló közös külső energiapolitika kidolgozásában, amint ezt a ma elfogadásra váró állásfoglalási indítvány is hangsúlyozza.

Azzal szeretném befejezni, hogy ez egy összetett célkitűzés, amit az is bizonyít, hogy Európának, az Európai Uniónak nem sikerült egy valódi belső energiapiacot létrehoznia, mert még a szükséges összekapcsolásokkal sem rendelkezünk. Ezért örülök azoknak a kötelezettségvállalásoknak, amelyeket ebben a tekintetben vállaltunk a Barroso elnök úr által említett dokumentumban.

  Rachida Dati (PPE). - (FR) Elnök Úr! Biztos Úr! Amint képviselőtársaim is említették, az Oroszország és Ukrajna között a közelmúltban lezajlott gázválság jól szemlélteti, hogy sürgősen fokoznunk kell az Európai Unió energiabiztonságát és energiafüggetlenségét.

Az Európai Unió továbbra is függő helyzetben van, különösen a gázimport szempontjából, mivel 2020-ra valószínűleg gázszükségletének körülbelül 80%-át kell majd importálnia. Ez nem maradhat így, mert ha így marad, az folyamatosan veszélyeztetni fogja az Európai Unió energiabiztonságát. Egyértelmű, hogy a korábbiakban említett, folyamatban lévő infrastruktúraprojektek a helyes irányba megtett lépéseknek számítanak.

Az Oroszország és Ukrajna között a közelmúltban lezajlott gázválság már több hónappal mögöttünk van. Biztos úr, mi vár ránk a következő télen? Azoknak, akik a hiányt elszenvedték és attól félnek, hogy ez a jövőben is megismétlődhet, feltétlenül tudniuk kell, hogy Európa hogyan fogja megvédelmezni őket ezektől a lehetséges újabb válságoktól.

  Michael Gahler (PPE). - (DE) Elnök Úr! Hölgyeim és uraim! Ez az állásfoglalás újból egyértelművé teszi egy következetes európai külpolitika kidolgozásának szükségességét, többek között az energiaellátás biztonságának szempontjából.

Ma nagyon sok minden elhangzott már a Nabucco- és a Desertec-projektről. Ami az ellátási források diverzifikációját illeti, szeretném felhívni a figyelmüket az egyik szomszédos régióra, amelyet mindeddig stabilitás és megbízhatóság jellemzett Európa ellátásában, amely még roppant nagy kiaknázási lehetőségeket tartogat, és amely az éghajlatváltozás eredményeként a jövőben hozzáférhetőbbé válik. Az Északi-sarkvidékről beszélek. Az egyik oldalról itt adott a pragmatikus együttműködés hagyománya, például Oroszországot is ide számítva, a másik oldalról pedig az EU jelenleg nincs jelen ebben a térségben, ellentétben Oroszországgal, az Egyesült Államokkal, Kanadával és Kínával.

Ezért véleményem szerint, ha ebben a régióban is biztosítani akarjuk Európa hosszú távú érdekeit, akkor ki kell dolgoznunk egy pragmatikus, hosszú távú stratégiát olyan partnerekkel, mint Norvégia és Izland, az Oroszországgal, az Egyesült Államokkal és Kanadával történő együttműködés céljából, az itt egymással szembenálló különféle érdekek kiegyensúlyozása céljából, nemcsak a közös ellátási biztonság, hanem a környezetvédelmi kérdések és az újonnan megnyíló, jégmentes közlekedési útvonalak elérhetősége tekintetében is. Ezzel a lehetséges konfliktusokat is elkerülhetjük, amelyek ellenkező esetben fellépnének a még rendelkezésre álló energiaforrásokért folytatott verseny során.

  Bastiaan Belder (EFD). - (NL) Elnök Úr! Törökországra fontos szerep vár Európa Oroszországtól való függőségének csökkentésében. Most az a kérdés, hogy Európa milyen árat hajlandó fizetni ezért Törökországnak. Törökország közben kétkulacsos politikát folytat, és mind a Nabucco-projektből, mind pedig a Déli Áramlatból megpróbál hasznot húzni. Ez nem szolgálja Európa érdekeit. Felszólítom a Tanácsot és a Bizottságot, hogy egyértelműen döntsön a Nabucco-projekt mellett. Ez a projekt közvetlenül csökkentheti az Oroszországtól való függőségünket, és figyelembe véve a gázkereslet lassú európai csökkenését, két déli szállítási útvonal megvalósítása mindenképpen teljességgel szükségtelen. Törökországnak el kell döntenie, melyik oldalon áll, és teljes súlyával ki kell állnia a Nabucco-projekt mögött. A Törökországgal ezzel kapcsolatban folytatott tárgyalásokat azonban szigorúan el kell választani az ország csatlakozási tárgyalásaitól. Nem történhet meg, hogy Törökország az együttműködési készségéért cserébe belépőjegyet kapjon az Európai Unióba.

  Lena Barbara Kolarska-Bobińska (PPE). - (PL) Az Európai Uniónak olyan szállítókra van szüksége, amelyeknek üzleti tevékenységei mindig átláthatóak maradnak, és amelyek teljesítik kötelezettségeiket. Az Energia Charta és a tranzitról szóló jegyzőkönyv kísérletet tesz egy egyértelmű alapelvekre épülő rendszer létrehozására. Oroszországnak a közelmúltban tett, arra utaló jelzéseit, hogy szeretne kilépni az Energia Charta Egyezményből, figyelmeztetésnek kell tekintenünk. Figyelmeztetésnek kell lennie az oroszországi beruházásokat végrehajtó társaságok, de a Bizottság felé is. Továbbá mielőbbi cselekvésre kell bátorítania a Bizottságot egy európai energiabiztonsági rendszer létrehozása céljából.

Csak reménykedhetünk abban, hogy Oroszország betartja a Chartát és nem tesz határozott lépéseket. Az Európai Unió belső gázpiacának minden korlátozás nélkül működőképesnek kell maradnia, és lehetővé kell tennie a határokon átnyúló összekapcsolásokat és gázhálózatokat. Az európai gázfogyasztókat nem szabad kiszolgáltatni a monopóliumok kénye-kedvének.

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót)

  Matthias Groote (S&D). - (DE) Elnök úr! Biztos úr! Hölgyeim és uraim! Nagyon tetszett nekem az, amit a biztos úr ma itt elmondott nekünk a Desertec-projektről. Ebben a projektben roppant nagy lehetőségek rejlenek, és vonzereje valójában abban a tényben van, hogy sok kicsi, különálló projektből áll össze. Munkahelyeket fog teremteni, és előkészíti az utat az előtt a környezetvédelmi szempontból megalapozott politika előtt, amelyre törekszünk.

Szeretnék feltenni egy kérdést a Bizottságnak. Amikor a Desertec-projektről tárgyaltak, az volt a benyomásom, hogy kissé behúzva tartják a kéziféket. Milyen konkrét intézkedéseket terveznek a hálózati infrastruktúra tekintetében, amely súlyos problémát jelent a megújuló energia fejlesztésével kapcsolatban? Az alapötlet természetesen az, hogy a sivatagból villamos energiát szállítanak Európába nagyfeszültségű egyenáramú vezetékeken keresztül. Milyen támogató intézkedéseket tehet az Európai Bizottság ebben a tekintetben? Kigondoltak már valamit ezzel kapcsolatban? Mire számíthatunk a következő Bizottságtól ezen a területen?

  Charles Tannock (ECR). - Elnök Úr! Az ECR képviselőcsoport egyetért azzal, hogy szükség van uniós szintű közös energiabiztonsági külpolitikára, amelynek a tagállamok közötti szolidaritásra kell épülnie, de az energiaforrás-összetételnek a tagállamok hatáskörében kell maradnia. Természetesen diverzifikációt kell alkalmaznunk, hogy ne függjünk túl erősen az orosz olajtól és gáztól, amelyek esetében még a hagyományos módon az északi-tengeri és a norvég gázra támaszkodó Egyesült Királyság is importőr.

Ki kell építenünk a déli folyosót, és az elsőbbséget élvező Nabucco-projekt mellett mérlegelnünk kell a Fehér-Áramlat projektet, csakúgy, mint a transz-kaszpi, sőt a transz-szaharai útvonalakat is, amelyek izgalmas jövőbeni lehetőségeket kínálnak az Európai Unió számára. Nagyobb gáztárolási képességekre van szükségünk Európában, és jobban integrálnunk kell csővezeték- és villamosenergia-hálózatainkat. Mi, az Egyesült Királyságban az atomerőműveket is lelkesen támogatjuk.

Üdvözlöm a megújuló energiák felhasználására irányuló beruházásokat, ide számítva a Desertec napenergia-projektet is, amely az éghajlatváltozás elleni küzdelem eszköze, emellett a diverzifikációt is elősegíti. Ezenfelül jobb energiahatékonyságra is szükségünk van – bár az EU közelmúltban bevezetett, izzólámpákra vonatkozó tilalma drákói szigorról árulkodik, azonban figyelmen kívül hagyja a bőrre gyakorolt egészségügyi veszélyeket és a higany környezeti kockázatait, és szükségtelen módon népszerűtlenné teszi az Európai Uniót hazámban.

  Alejo Vidal-Quadras (PPE). - (ES) Elnök Úr! Az előrejelzések szerint 2030-ig az Európai Unió gázfogyasztása több mint 40%-kal fog növekedni, saját belső termelésünk viszont csökkeni fog. Ez azt jelenti, hogy nem lehet majd kielégíteni a keresletet, még az összes jelenleg számításba vett projekttel sem. Ezért az összes lehetséges szállítási forrásra szükségünk van, és különösen szükségünk van arra, hogy összehangoljuk a tagállamok összes lépését, közös szükségleteinkhez történő hozzájárulásuk optimalizálása érdekében.

A Déli Áramlatnak és a Nabucco-projektnek nagyon fontos gazdasági, energetikai, történelmi és politikai vonatkozásai vannak. Nagyon gondosan és értelmes módon figyelembe kell ezeket vennünk, és közben oda kell figyelnünk az összes érintett ország aggályaira és szükségleteire. Sok olyan probléma, amelyekkel most küszködünk, megoldható lett volna, ha minden tagállam lépéseit eleve határozottan összehangoljuk, ha több terminált építünk a cseppfolyósított földgáz kezelésére, ha fejlesztjük a belső piacot, és ha – megismétlem – egységes hangon szólalunk meg.

  Derek Vaughan (S-D). - Elnök Úr! Üdvözlöm a különféle politikai csoportok által ma előterjesztett szöveget és a biztos úr korábbi nyilatkozatát, különös tekintettel energetikai technológiánk diverzifikálásának és ellátásunk biztosításának szükségességére.

Természetesen azonban ezek semmilyen választ nem adnak az ellátási problémáink biztosítására. Minden technológiát figyelembe kell vennünk. Többféle energiaforrásra kell támaszkodnunk, többek között a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás (CCS) technológiájára is, és természetesen Wales-ben, ahonnan én származom, még mindig bőséges szénkészletek vannak.

Az energiahatékonyságot is javítanunk kell. Ezért vagyok meggyőződve arról, hogy az európai strukturális alapokból többet kellene költenünk energiahatékonysági intézkedésekre, hogy energiát takarítsunk meg, ugyanakkor fellendítsük a gazdaságot.

Két további szempontra szeretném még gyorsan felhívni a figyelmet. Először a Desertec-projektre, amely meggyőződésem szerint izgalmas projekt, de fel kell ismernünk, hogy hosszú távú projekt. Nem jelent gyors megoldást.

Másodszor: a gáztartalékok tárolása is nagyon fontos, de itt is meg kell látnunk, hogy ez egy költséges feladat, és szükség van finanszírozásra.

Tehát támogatom a ma előterjesztett összes szöveget, különösen az S&D képviselőcsoport által beterjesztett szöveget, de ezek nagyon fontos szempontok, és szívesen meghallgatnám a biztos úr ezekkel kapcsolatos nézeteit.

  András Gyürk (PPE). - (HU) Tisztelt képviselőtársaim! A határozati javaslat kitér arra, hogy a homályos tulajdonosi hátterű orosz Surgutneftgaz nemrégiben jelentős részesedést szerzett a magyar MOL olajtársaságban. Ehhez kívánnék hozzászólni. Jómagam az ügyletet követően írásbeli kérdéssel fordultam biztos úrhoz, akinek a válaszából kiderült, hogy jogosnak tartja igényünket arra, hogy erősebb védelmet biztosítsunk az európai energiavállalatoknak az átláthatóságot nélkülöző külső felvásárlások ellen. Ez jó hír. Ki kell ugyanakkor mondanunk, hogy a jelenlegi szabályozás ennek a célnak az elérésére alkalmatlan.

A transzparenciára vonatkozó előírásokat ugyanis könnyedén ki lehet játszani. Ezért arra kérjük az Európai Bizottságot, hogy lépjen ki a tétlen szemlélődés kényelmes helyzetéből. A kormányokkal együttműködésben dolgozza ki a hatékony védelem jogi kereteit az ellenséges felvásárlásokkal szemben. Elnök úr! A nyitott piac közös európai vívmány, ne hagyjuk, hogy éppen ezen a ponton váljunk sebezhetővé.

  Ivo Vajgl (ALDE). - (SL) Úgy tűnik, hogy a „catch the eye” eljárás jól működik, és ezt nagy örömmel hallom. Biztonságos és diverzifikált ellátásra van szükség. Ebben valamennyien egyetértünk.

Ám úgy gondolom, hogy a mai vitának jelentős része egyetlen kérdés köré összpontosul: az orosz fenyegetésre vonatkozó figyelmeztetésekre. Az ilyen beszédekből nem lehet építő jellegű következtetéseket levonni Európára nézve, és úgy gondolom, hogy sokkal hasznosabb lenne a számunkra, ha fejlesztenénk partnerségünket Oroszországgal.

Azért is nagyon hálás lennék, ha Piebalgs biztos úr beszámolna nekünk arról, hogy milyen eredményeket sikerült elérni az energiabiztonságról folytatott párbeszédben, az Oroszországgal ápolt kapcsolataink javításában és a demokratikus normák végrehajtásában, amelyre szerintünk Oroszországnak nagyobb figyelmet kellene fordítania.

  Andrzej Grzyb (PPE). - (PL) 2007 szeptemberében az Európai Parlament és a Tanács 2006. évi döntése alapján és – többek között – a Nabucco-gázvezetékkel összefüggésben kinevezték a projekt európai koordinátorát, név szerint Josias Van Aartsen urat, aki 2009-ben beterjesztett egy érdekes jelentést, amely ugyanilyen érdekes következtetéseket tartalmazott. Az egyik ilyen következtetés a Nabucco-projekt végrehajtása során esetlegesen felmerülő nehézségekre vonatkozott. Még a jelenlegi finanszírozási szint is erre enged következtetni.

Szeretném megkérdezni, hogy tényleg úgy gondolja-e – annak ellenére, hogy Ön személyesen is érdekelt ebben az ügyben –, hogy valóban hatékonyabbá válik a Nabucco-projekt végrehajtása egy koordinátor kinevezésétől, és most már valóban biztosak lehetünk abban, hogy mindaz, amit ma megvitatunk, és aminek a megvalósulására a tagállamok – köztük hazám, Lengyelország – is számítnak, 100%-os eséllyel valósággá válik.

  Andris Piebalgs , a Bizottság tagja. − Elnök Úr! Nehéz lenne az összes felvetett kérdésre válaszolnom, de szeretnék néhány szempontot kihangsúlyozni.

Először is azok a politikák, amelyeket az energiaszektorban követünk, polgáraink és iparunk jólétének elősegítésére irányulnak. Amire törekszünk, az a megfelelően árazott és tiszta energiával történő ellátás biztosítása. Ez a mi átfogó célunk.

Másodszor, az energetikai megállapodások megvitatása során soha nem kötünk mellékügyleteket. Nem léteznek kompromisszumok sem a bővítés, sem pedig az emberi jogok kérdésében. Annak a szempontnak az alapján dolgozunk, hogy az energiaellátásban a kölcsönös egymásrautaltság a legfontosabb szempont, ráadásul ez mindenki számára előnyös – a szállítóknak, a tranzitországoknak és a fogyasztóknak egyaránt. Időre van szükség partnereink meggyőzéséhez, de ez a stabilitás elérésének egyetlen módja.

Harmadszor, még ha valaki esetleg úgy látná is, hogy lassúak vagyunk, úgy gondolom, hogy feltétlenül az ipar javaslataira és az ipar támogatására kell építenünk, mivel ettől leszünk erősek. Talán nem válunk ettől versenymotorcsónakká az energia óceánjában, de ez szolgálja a stabilitást. Amikor végrehajtunk valami változtatást, sokkal szélesebb alappal fogunk ehhez rendelkezni, tehát sokkal nagyobb biztonságban leszünk. Az összes projektet alaposan ellenőriztük a költséghatékonyság és a jövőbeni életképesség szempontjából. Meggyőződésem tehát, hogy ez a megfelelő támogatás, amit adhatunk.

A következő terület, ahol gyengeségekkel küszködünk, és amelynek megvitatását folytatni fogjuk, a külső energiapolitika és a koherencia. Való igaz, hogy nagyon sok itt az ellentmondás – vagy legalábbis a látszólagos ellentmondás –, és biztosként nagyon boldog lennék, ha következetesebb külső energiapolitikával rendelkeznénk.

Az állásfoglalási indítvány pontosan ezt a kérdést célozza meg, mert bár jóllehet nincsenek beépített konfliktusok a tagállamok között, létezik egy képzelt konfliktus. A tagállamok által folytatott összes tevékenység egyben az Európai Unió számára is hasznos. Ezt kell tehát követnünk, és valóban meg kell próbálnunk egy olyan rendszert létrehozni, amelyben egységes hangon szólalunk meg, és nemcsak verbálisan, hanem az általunk hangsúlyozni kívánt megközelítések szempontjából is. Ezért az energiapolitika második stratégiai felülvizsgálata továbbra is nagyon fontos. Az energiapolitika második stratégiai felülvizsgálatában szereplő összes szempont továbbra is érvényes.

Ugyanakkor a Bizottság nézőpontjából egyértelműen látjuk, hogy nem engedhetjük meg magunknak a kölcsönös egymásrautaltság felől a függőség irányába történő elmozdulást. Ezért támogatjuk különösen az olyan diverzifikációs projekteket, mint a Nabucco és a cseppfolyósított földgáz – nem azért, mert ezek teljesen megváltoztatják a más országokkal fennálló kölcsönös egymásrautaltsági kapcsolatunkat, hanem mert növelik biztonságunkat. Tehát ez az, amit teszünk, ugyanakkor gondosan figyelemmel követjük az energia világában zajló eseményeket.

Ami az atomenergiát illeti, elvetettük ezt a lehetőséget. Elfogadtuk a nukleáris biztonságról szóló irányelvet, de ez egy rendkívül érzékeny nemzeti szempont. Valóban hiszem, hogy az Unió szempontjából a nukleáris biztonsággal foglalkozó szabályozó hatóságok közötti együttműködésre kell építenünk, emellett biztonságosabb és koherensebb rendszer létrehozására kell törekednünk. De nem hiszem, hogy ennél többet is tehetnénk.

Végül, de nem utolsósorban, valóban meggyőződésem, hogy ezek a kérdések és viták nagyban hozzájárulnak az energiapolitika kialakításához, de nincs olyan eszköz, amely önmagában képes lenne erről gondoskodni. Sokféle eszköz létezik, és a jövőben még visszatérünk erre a vitára.

Nagyon köszönöm Önöknek ezt a vitát. Boldogan válaszolok a kérdéseikre az Ipari, Kutatási és Energiaügyi (ITRE) Bizottságban is, vagy bármelyik más bizottságban, amely szeretné részletesebben megvitatni az energiaügyi kérdéseket.

  Elnök. – A vitát lezárom.

Kaptam hat állásfoglalási indítványt, amelyet az eljárási szabályzat⁽¹⁾ 110. cikkének (2) bekezdése szerint nyújtottak be.

A szavazásra ma 12 órakor kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

  Cristian Silviu Buşoi (ALDE) , írásban. – (RO) Üdvözlöm azt az előrehaladást, amelyet a Nabucco-projektet elindító megállapodás, valamint a Desertec-projektet elindító, a megállapodáshoz csatolt jegyzőkönyv ankarai aláírása útján sikerült elérni. A Nabucco-projektnek elsőbbséget kell biztosítanunk, mivel ez megoldást kínál az elmúlt években felerősödött gázszállítási problémára. Tudom, hogy bár a Nabucco geopolitikai szempontból is nagyon fontos, a projekt résztvevőinek ugyanakkor erős kereskedelmi motivációkkal is rendelkezniük kell ahhoz, hogy az a lehető leggyorsabban megvalósulhasson. A gazdasági válság, amely csökkentette a részt vevő társaságok beruházásaihoz rendelkezésre álló pénzösszegeket, valamint a csővezetéket feltöltő forrásokhoz kapcsolódó számos bizonytalanság leküzdendő akadályokat jelent. Üdvözlöm azt a 200 millió eurót, amelyet felajánlottunk a projekthez, de politikai és diplomáciai intézkedéseket is kell tennünk Törökországgal és a régió gázszállító országaival szemben. Ezért felszólítom a tagállamokat, hogy tanúsítsanak szolidaritást annak érdekében, hogy elháríthassuk az elmúlt években átéltekhez hasonló gázválságokat. Nem várhatunk a Lisszaboni Szerződés hatályba lépésére és a Nabucco-projekt befejezésére, miközben az európaiak azt kockáztatják, hogy az Oroszország és Ukrajna közötti viták eredményeként gáz nélkül maradnak a tél kellős közepén.

  Ivailo Kalfin (S&D) , írásban. – (BG) Az EU sajnálatos módon továbbra sem rendelkezik hatékony energiabiztonsági politikával. Az elmúlt években megtettük az első lépéseket ebbe az irányba, amiért különösen szeretnék gratulálni Piebalgs biztos úrnak. Bulgária szintén hozzájárult ehhez. Ezek a folyamatok azonban továbbra is nagyon lassúak, különösen annak fényében, hogy Oroszország és más versenytársak milyen dinamikus aktivitás tanúsítanak ezen a területen.

Sokkal egyértelműbb és aktívabb politikára van szükségünk, amelynek tartalmaznia kell a következő szempontok közül néhányat:

- az Európa gázellátásában érintett összes olyan projekt befejezésének ösztönzése, amelyeknél reálisan számítani lehet a piacalapú finanszírozás biztosítására, ide számítva az Északi Áramlatot és a Déli Áramlatot is;

- olyan új létesítmények építésének ösztönzése, amelyek hozzájárulnak az energiafüggetlenségünkhöz és a CO2-kibocsátás csökkentéséhez, különös tekintettel a nukleáris és megújuló energiával működtetett üzemekre;

- a gázszállításra és -tranzitra vonatkozó közös szabályok kidolgozása;

- aktív politika folytatása a közép-ázsiai és a kaukázusi országokkal szemben a Kaszpi-tenger környékén található gázkészletek Európa számára történő biztosítása érdekében.

  Tunne Kelam (PPE) , írásban. – A jelenlegi vita újabb bizonyítékul szolgál arra nézve, hogy az EU-nak milyen kétségbeejtő szüksége van egységes energiapolitikára. A tagállamok egy része arra sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy konkrét és összehangolt intézkedéseket hozzanak a szolidaritás jegyében, továbbá azt javasolják, hogy cselekedjünk úgy, mintha az EU-nak már lenne ilyen politikája. Erőfeszítéseiknek nemcsak politikai és erkölcsi, hanem gyakorlati értéke is van, mivel a polgárok képviselőiként felgyorsíthatják a közös energiapolitika megszületését. Mások mentségként használják fel e politika hiányát az olyan szállítókkal lebonyolított kétoldalú ügyleteik igazolására, amelyek gyakran figyelmen kívül hagyják az átláthatóság és a tisztességes verseny követelményeit, az európai szolidaritásról nem is beszélve. Ez a rövidlátó és kockázatos megközelítési mód ezeknek az antidemokratikus szállítóknak a kezére játszik, akiknek politikai stratégiája az EU megosztására és gyengítésére irányul. A Bizottságnak nemcsak politikai és jogi, hanem pénzügyi támogatást is kell nyújtania azoknak a társaságoknak, amelyek energiaellátásunk diverzifikálásán fáradoznak. Az energiaügyi szolidaritásra irányuló valódi törekvésként a tagállamoknak el kell kezdeniük tájékoztatni egymást és a Bizottságot a harmadik felekkel kötött megállapodásaikról.

  Petru Constantin Luhan (PPE) , írásban. – (RO) Mivel új parlamenti ciklus elején tartunk, úgy érzem, hogy az egyik olyan terület, ahol az Európai Parlamentnek tevékenyebbnek kell lennie, az energiabiztonság megőrzése. Ennek szem előtt tartásával szeretnék rámutatni a Nabucco-projekt fontosságára, amely hozzájárul majd az Európai Unió energiabiztonságának megóvásához, mivel egy biztonságos útvonal igénybevételével garantálja az alternatív források európai fogyasztók számára való elérhetőségét. Az a tény, hogy Ausztria, Bulgária, Románia, Törökország és Magyarország 2009. július 13-án aláírta a Nabucco-projektről szóló megállapodást, a projektben részt vevő partnerállamok politikai elkötelezettségét jelzi a gázvezeték felépítésére irányuló erőfeszítések folytatása mellett, és ez pozitív jelzés a beruházók és a földgázt biztosító országok felé. A projektben részt vevő országoknak és az Európai Bizottságnak további erőfeszítéseket kell tennie a beruházások vonzása és a Nabucco megbízható szállítóinak garantálása érdekében.

  Rareş-Lucian Niculescu (PPE) , írásban. – (RO) Oroszország amellett, hogy az első helyre került a gázexportőrök listáján, a közelmúltban a világ legnagyobb olajexportőrévé vált, megelőzve ezzel Szaúd-Arábiát. Ez a helyzet különleges befolyásolási lehetőségeket ad Moszkva kezébe, mivel ellenőrzést gyakorolhat az említett erőforrások felett. Az energia azonban árucikk, amelyre nézve alkalmazni kell a piacgazdaság alapelveit. Nem szabad megengedni, hogy az energiát a politikai nyomásgyakorlás eszközeként használják fel. Az Európát érintő energiaválságok rávilágítottak az energiaforrások diverzifikálásának fontosságára. Jól szemléltették továbbá azt a többletértéket, amit a Nabucco e tekintetben az egész Európai Uniónak kínál. Románia mindig erősen támogatta és továbbra is támogatni fogja a Nabucco-projektet. A helyzet az, hogy Törökországgal, Bulgáriával, Magyarországgal és Ausztriával együtt júliusban Románia is aláírta a Nabucco-projektre vonatkozó kormányközi megállapodást. Ennek a megállapodásnak a megkötését sikernek és fontos előrelépésnek tekintjük. Egy Nabuccohoz hasonló méretű és törekvésű gázvezeték esetében rengeteg kihívást kell leküzdenünk a tervek megvalósulásáig. Az egyetlen megoldás e kihívások leküzdésére a megfelelő intézkedések kitartó végrehajtása.

  Traian Ungureanu (PPE) , írásban. – Minden erőnkkel egy következetes energiapolitika előmozdításán fáradozunk, de ilyen politika már létezik és teljes mértékben végre is hajtják. Csak egy apró probléma van: ez NEM a mi politikánk. Ez Oroszország politikája. A francia EDF társaság most beszállt a Déli Áramlatba. Ezt megelőzően az oroszok megszerezték a magyar társaság, a MOL érdekeltségeit a Nabucco-projektben. Azelőtt pedig a titokzatos Centrex társaság átvette a baumgarteni osztrák gázterminált. Egyértelmű európai energiapolitikára van szükségünk, méghozzá most azonnal. Ez az utolsó lehetőségünk arra, hogy felsorakozzunk a Nabucco mögött. Ellenkező esetben, ha a Tanács és a Bizottság tétlen marad, akkor nagyon hideg telekre és nagyon forró politikákra kell felkészülniük.

⁂

  Mario Mauro (PPE). - (IT) Elnök Úr! Hölgyeim és uraim! Arra kérem Önöket, hogy tartsunk egyperces csendet a Parlamentben, mert a nemzetközi békefenntartó erők elleni rendkívül súlyos támadásról kaptunk hírt Kabulból, és az előzetes információk szerint ez a támadás eddig hat halálos áldozatot követelt az olasz kontingensből, a Folgore ejtőernyősök közül.

Ezért arra kérem Önöket, hogy a Parlament adózzon egy perces néma felállással, és emlékezzünk meg azokról, akik azért harcolnak, hogy szerte a világon megteremtsék a békéről és a szabadságról alkotott eszményképünket.

  Elnök. - Tisztelt képviselőtársaim! Amint Mauró úrtól hallották, tragikus esemény következett be Afganisztánban: a békefenntartók hat életet vesztettek. Tisztelettel kérem Önöket, hogy a tragikus esemény tiszteletére egy perces néma felállással adózzunk.

(A Ház feláll és egy perces csenddel emlékezik az elhunytra)

ELNÖKÖL: LAMBRINIDIS ÚR
alelnök

(1) lásd a jegyzőkönyvet.