Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2009/2677(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :

Előterjesztett szövegek :

RC-B7-0060/2009

Viták :

PV 17/09/2009 - 9.1
CRE 17/09/2009 - 9.1

Szavazatok :

PV 17/09/2009 - 10.1
CRE 17/09/2009 - 10.1

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2009)0022

Viták
2009. szeptember 17., Csütörtök - Strasbourg HL kiadás

9.1. Emberi jogi jogvédők ellen elkövetett gyilkosságok Oroszországban
A felszólalásokról készült videofelvételek
PV
MPphoto
 
 

  Elnök. − Hat állásfoglalásra irányuló indítványt(1) juttattak el hozzám az emberi jogi jogvédők ellen Oroszországban elkövetett gyilkosságokról (az eljárási szabályzat 122. cikke).

 
  
MPphoto
 

  Heidi Hautala , szerző. (FI) Elnök úr, azt hiszem, meg kellene emlékeznünk az észak-kaukázusi régióban nemrég meggyilkolt emberi jogi aktivistákról, és gyertyát gyújtanunk az emlékükre. Nem feledkezhetünk meg arról, hogy Natalija Jesztemirova, Zarema Szadulajeva, Alik Dzsabrailov és sokan mások, akik az emberi jogok védelmében folytatott küzdelemben veszítették életüket, mindannyiunk részéről megérdemlik a támogatást. Sajnálatos módon addig nem tudtuk őket kellőképpen támogatni, amíg még életben voltak.

Riasztó, hogy Oroszország mindeddig nem tudott elég szigorú bűnügyi nyomozást folytatni ahhoz, hogy megoldja ezeket a gyilkossági ügyeket és bíróság elé állítsa a bűnösöket. Tudomásul vettem, hogy az Európai Unió hivatalosan is felvette a kapcsolatot Oroszországgal e kérdéssel kapcsolatban. Elég nyilvánvaló azonban, hogy az erőfeszítéseink nem elegendőek, és komolyan mérlegelnünk kell, hogyan tudnánk Oroszországban érvényesíteni a jogállamiságot, és hogyan helyezhetnénk sokkal inkább előtérbe ezt a kérdést az országgal való új partnerségi és együttműködési megállapodásról szóló tárgyalások során.

Azon is el kell gondolkodnunk, hogy az oroszországi emberi jogi jogvédőket hogyan tudnánk a jelenleginél sokkal jobban támogatni. Meg kell beszélnünk, hogy tudnánk-e védelmet kínálni a veszélyben lévőknek, és hogy van-e mód arra, hogy az uniós intézmények azonnali vízumot intézzenek a részükre, hogy elmenekülhessenek Oroszországból, ahol az életük forog kockán. A Zöldek/az Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoportjának véleménye szerint fontos, hogy az Európai Parlamentnek legyen egy olyan központja, amely terjeszti a veszélyben lévő emberi jogi aktivisták helyzetére vonatkozó információkat, és a többi intézménnyel együttműködésben megpróbál segíteni rajtuk. Sokat tudnánk tenni e téren. Anna Politkovszkaja egyszer azt mondta, hogy a Nyugat sokat tehet, de a Nyugat oly keveset tesz.

(Taps)

 
  
MPphoto
 

  Véronique De Keyser, szerző. (FR) Elnök úr, a rendelkezésemre álló rövid időt arra fogom fordítani, hogy világossá tegyem képviselőcsoportom álláspontját, amely nem írta alá a közös nyilatkozatot, és külön állásfoglalást nyújt be.

Először is azt szeretném mondani, hogy Natalija Jesztemirovát, Zarema Szadulajevát és Alik Dzsabrailovot illetően teljes mértékben egyetértünk a közös állásfoglalással.

Döbbenettel értesültünk ezekről az újabb merényletekről, hiszen ezek valójában csak egy töredékét jelentik a csecsenföldi emberi jogi aktivisták elleni merényleteknek.

Állásfoglalásunkban pontosan ugyanarra szólítunk fel, mint amire a közös állásfoglalás is felszólít: elítéljük a támadásokat, vizsgálatot követelünk, továbbá aggodalmunkat fejezzük ki az oroszországi aktivisták emberi jogainak romlása miatt.

Amiben a mi álláspontunk eltér a közös állásfoglalástól, az az összes emberi jogi jogvédőre és az észak-kaukázusi régió helyzetére vonatkozó általános utalás. Úgy véljük, hogy ezeket a kijelentéseket más helyeken meg lehetne tenni – és én vállalom, hogy meg is teszem –, különösen majd az Európai Unió és Oroszország közötti csúcstalálkozót megelőző állásfoglalásban. Szeretnénk, ha ez az emberi jogi aktivistákkal foglalkozó napirend és ezen aktivisták védelme helyet kapna abban az állásfoglalásban, de az Oroszországgal esedékes összes jövőbeni tárgyalásainkban is.

Hozzátenném, hogy a problémát tehát csak az idő és a hely jelenti. Ez politikai kérdés, amellyel politikai úton kell foglalkozni, és nemcsak itt, amikor a sürgős eseteket tárgyaljuk. Ezért döntöttünk úgy, hogy különbséget teszünk ebben a dologban, de a probléma lényegét illetően természetesen teljes mértékben egyetértünk a többi képviselőcsoporttal.

 
  
MPphoto
 

  Renate Weber , szerző. Elnök úr, néhány tényt szeretnék megismertetni a tisztelt Házzal. Csak ez év januárjában történt, hogy Sztanyiszlav Markelov emberi jogi ügyvédet, aki a meggyilkolt Anna Politkovszkaja újságírónő ügyében járt el, fényes nappal Moszkva belvárosában lelőtték. Ugyanekkor halálos lövést érte Anasztazia Baburova újságírónőt is, aki védeni próbálta Markelovot.

Júliusban Natalija Jesztemirovát, az ismert orosz emberi jogi aktivistát és újságírót holtan találták meg Ingusföldön, nem sokkal azután, hogy fegyveresek elrabolták a szomszédos Csecsenföldről. Nem egészen egy hónappal később újabb polgári aktivistákat raboltak el és gyilkoltak meg, Zarema Szadulajevát és férjét.

Augusztusban Malik Ahmedilov újságírót nem sokkal azután lőtték agyon, hogy távozott dagesztáni otthonából. Kevesebb, mint nyolc hónap alatt hat kiemelkedő újságíró és emberi jogi aktivista halt meg.

Ezek az emberrablások és gyilkosságok csak a jéghegy csúcsát jelentik, ami az oroszországi emberi jogi helyzet leromlásának következménye, ahol a független személyeknek – ügyvédeknek, újságíróknak és más aktivistáknak – egyre gyakrabban kell szembenézniük az erőszakkal, a fenyegetésekkel és az indokolatlan bűnvádi eljárással.

Nem lehet továbbra is figyelmen kívül hagyni az emberi jogok megsértését Oroszországban, és különösen az észak-kaukázusi térségben. Nem lehetünk annyira naivak, hogy elhiggyük, hogy a világ egyik legerősebb titkosszolgálatával felvértezett oroszországi szuperhatalom nem képes megtalálni és bíróság elé állítani az elkövetőket.

Politikai színeinktől függetlenül mindannyiunknak meg kell értenie, hogy az emberi jogvédők elleni támadások büntetlensége még több erőszakhoz és a törvénytelenség kultúrájának eluralkodásához fog vezetni. Az orosz hatóságoknak az emberi jogvédőkről szóló ENSZ-nyilatkozatnak megfelelően biztosítaniuk kell az emberi jogvédők számára a fizikai biztonságot, a szabad mozgást és a szólásszabadságot.

 
  
MPphoto
 

  Bernd Posselt , szerző. (DE) Elnök úr, egykori korelnökünket, Habsburg Ottót egyszer arról kérdezték, hogy nem bánja-e, hogy császár helyett európai parlamenti képviselő lett. Azt mondta, nem bánja, mivel ha császár lenne, egy bolondot is „Őexcellenciájának” kellene szólítania, de európai parlamenti képviselőként nevén nevezheti a bolondokat. Ez a történet jut eszembe olyankor, amikor emberi jogi kérdésekről van szó.

Az Európai Parlament nem diplomáciai testület; politikai parlamenti testület vagyunk, kimondhatjuk az igazságot. Van egy mondás, miszerint „fejétől bűzlik a hal”. Itt nem arról van szó – és szeretném megköszönni Weber asszonynak, hogy ilyen világosan beszélt –, hogy ezek az incidensek és gyilkosságok a Kaukázus térségében véletlenszerűen vagy valamilyen sötét erők munkája nyomán történnének, hanem arról, hogy mióta Putyin úr hatalomra került – ami összekapcsolódik Csecsenföld kérdésével és a rejtélyes moszkvai házrobbantásokkal –, évek óta ott húzódik a vérnyom, amely mindig visszavezet Csecsenföldre, és ártatlan embereket érint: polgári lakosokat, és különösen emberi jogi aktivistákat, akik a már említettekhez hasonlóan – közülük sokakat egyébként személyesen is ismertünk – nemcsak a csecsenek jogaiért küzdenek, hanem a demokratikus Oroszországért is, hogy Csecsenföld és Oroszország népe megértse egymást, és végre eljöjjön a béke a Kaukázusban. Ezeket az embereket sorra meggyilkolják.

De Keyser asszony, ezért volt szükség arra, hogy sürgősségi vitát tartsunk. Köznevetség tárgyává tesszük magunkat, ha azt a nőt, akit itt méltattunk a Házban, és aki az emberi jogok melletti elkötelezettsége okán Strasbourgban is felkeresett bennünket, a szemünk láttára ölik meg, mi pedig későbbi időpontra halasztjuk az erről szóló vitát.

Oroszország figyelmesen szemléli, hogy vagyunk-e olyan helyzetben, hogy azonnal reagáljunk – tehát azonnal kell reagálnunk, azzal, hogy kimondjuk: vessenek véget a gyilkosságoknak, az emberi jogok megsértésének, garantálják Csecsenföld és Oroszország szabadságát, de mindenekelőtt vessenek véget az emberi jogok módszeres megsértésének és a rejtélyes körülmények övezte gyilkosságoknak.

 
  
MPphoto
 

  Tomasz Piotr Poręba (ECR) , szerző. – (PL) Az emberi jogok oroszországi megsértésének kérdése ismét megjelent az Európai Parlament napirendjén.

A vallási és etnikai kisebbségek szisztematikus üldöztetése mellett az emberi jogi aktivisták rendszeresen gyilkosság áldozatává válnak. Oroszországban az újságírók és a civil szervezetek dolgozói nap mint nap az életüket teszik kockára munkájuk során. Lassan már mindennapos eseménnyé válnak a fenyegetések, az emberrablások, a kínzások, az önkényes letartóztatások és a gyilkosságok. Az a tény, hogy az orosz hatóságok nem folytatnak aktív nyomozást e bűncselekmények ügyében, hogy nem értek el valódi eredményeket, az elkövetők pedig továbbra is szabadlábon vannak, nemcsak a hatóságok fellépésének teljes hatástalanságát bizonyítja, hanem hallgatólagos beleegyezésüket és közönyüket is.

Az emberi jogok tiszteletben tartását az Európai Unió és Oroszország közötti kapcsolatok egyik fő kérdésének kell tekinteni. Kötelességünk követelni, hogy Oroszország gondoskodjon a megfelelő, hatékony vizsgálatok végrehajtásáról, az elkövetők megbüntetéséről és vessen véget ennek a szörnyű gyilkosságsorozatnak.

 
  
MPphoto
 

  Cornelia Ernst , szerző. – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, új európai parlamenti képviselőként hadd kezdjem azzal, hogy az emberi jogi kérdéseket pártom, a német Baloldal is rendkívül fontosnak tekinti, és elítéljük az emberi jogok mindenfajta megsértését, függetlenül attól, hogy hol vagy kik követik el. Ennek semmi köze a nemzeti ügyekbe való beavatkozáshoz.

Évek óta őszinte aggodalommal és felháborodással tölt el az a tény, hogy a csecsenföldi helyzettel foglalkozó emberi jogi aktivistákat sorra meggyilkolják. Natalija Jesztemirova, Sztanyiszlav Markelov, Zarema Szadulajeva – hogy csak néhány nevet említsünk az igazán megrázó gyilkosságok példái közül. Ezért fontos, hogy mi itt a Házban foglalkozzunk ezzel a kérdéssel.

Aggasztónak tartom, hogy nem vizsgálják ki az olyan eseteket, mint Anna Politkovszkaja meggyilkolása. Ha ezt az eljárást most újraindítják, őszintén remélem, hogy az elkövetőket megtalálják és őrizetbe veszik, máskülönben fennáll a veszélye a további vérontásnak, és a fellépés hiányával voltaképpen engedélyezik az ilyenfajta tetteket. Pusztán annyit várunk el, hogy ezeknek a gyilkosságoknak az ügyében végezzenek azonnali, teljes körű vizsgálatot, hogy könyörtelenül foglalkozzanak ezzel az üggyel, és hogy Oroszország ne várjon tovább, hanem maga is szálljon harcba az emberi jogok védelmében. Az nem lehet, hogy az emberi jogok védelme egyfajta halálos ítéletet jelentsen az ezzel foglalkozó embereknek. Meggyőződésem továbbá, hogy a most következő EU–Oroszország csúcstalálkozónak sürgősséggel kell foglalkoznia ezekkel a kérdésekkel, és nem csupán mellékes kérdésként, hanem az általuk megérdemelt fontossággal.

Én személy szerint azt is elvárom, hogy az emberi jogi kérdésekről őszintén tárgyaljunk itt a Házban. Jobban örültem volna, ha az ehhez hasonló kérdéseket nem csütörtök délután vitatnánk meg, és úgy hiszem, ezeknek a témáknak akkor is foglalkoztatnia kellene bennünket, ha a vállalkozásról és a kereskedelemről lenne szó. Az ilyen kérdések gyakran a második helyre szorulnak. Ezen változtatni akarunk, és ezt még el akartam mondani.

 
  
MPphoto
 

  Filip Kaczmarek , a PPE képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr, egy magas bűnözési rátájú országban elő lehetne állni azzal az elmélettel, hogy az emberi jogi aktivisták halála véletlen egybeesés következménye. Véletlen egybeesés annyiból, hogy ezekben az országokban általában véve sokan esnek áldozatul a bűnözésnek. Ma, szeptember 17-én emlékeztetnem kell Önöket egy szomorú évfordulóra, mégpedig Lengyelország szovjet megszállásának 70. évfordulójára. A megszállást követően a szovjet csapatok legalább 21 768 lengyel állampolgárt lőttek agyon. Hogy miért említem meg ezt a tényt? Azért, mert az oroszok most azt állítják, közönséges bűncselekmény történt, ugyanúgy, ahogy az emberi jogi aktivisták elleni gyilkosságok is „közönséges bűncselekmények”.

Az emberi jogi aktivisták oroszországi meggyilkolása olyan méreteket ölt, hogy vétkes hanyagság ezt a jelenséget a „közönséges bűnözés” következményeként értékelni. Nem tartható az az elmélet, miszerint ezek a gyilkosságok „véletlen egybeesés” művei. A gyilkosságok szisztematikus jellege azt mutatja, hogy van valami az oroszországi politikai és társadalmi légkörben, ami előidézi ezeket a rendszeres gyilkosságokat. Az országban uralkodó morális válság, a halál trivializálásának tendenciája, az elembertelenedés, relativizmus és az értékek eltűnése tehető felelőssé azért, hogy ezt a problémát nem veszik komolyan. Úgy vélem, az állásfoglalásunk kiegyensúlyozott, és segíteni fogja az oroszokat a kérdés rendezésében.

 
  
MPphoto
 

  Justas Vincas Paleckis , az S&D képviselőcsoport nevében. (LT) A Szocialisták és Demokraták Képviselőcsoportja nem maradhat közömbös az oroszországi emberi jogi aktivisták ellen a közelmúltban elkövetett gyilkosságok ügyében. Nem hagyhatjuk, hogy Anna Politkovszkaja, Natalija Jesztemirova, Zarema Szadulajeva és Andrej Kulagin halála hiábavaló maradjon. Mélységesen elítéljük e barbár tettek elkövetőit, valamint azt a tényt, hogy Oroszország egyes régióiban sajnálatos módon a büntetlenség légköre uralkodott el, és a politikai gyilkosságokat nem vizsgálják ki.

Dimitrij Medvegyev orosz elnök azt ígérte, hogy a gyilkosságok elkövetőit kézre fogják keríteni és meg fogják büntetni. Az előző elnökhöz képest határozottabban reagált, de ezek egyelőre csak szavak. Az idő fogja eldönteni, hogy az orosz hatóságok végig tudják-e vinni az ország polgárai és a nemzetközi közösség szempontjából oly fontos kötelezettségvállalásokat. Véleményünk szerint a javasolt állásfoglalásban az észak-kaukázusi térségben történt orosz fellépésekről adott értékelés túllépte az állásfoglalás alkalmazási területét, ezért a szociáldemokraták úgy határoztak, hogy saját külön dokumentumot fogadnak el. A szociáldemokraták meg vannak győződve arról, hogy az oroszországi emberi jogi helyzetben valódi javulást hozna, ha az EU–Oroszország emberi jogi konzultációt sikerülne fokozni. Az Európai Parlamentnek, az állami dumának, a civil, társadalmi és emberi jogi szervezeteknek az EU-ban és Oroszországban egyaránt tevőlegesen hozzá kell járulniuk ezekhez a konzultációkhoz. Hangsúlyozzuk, hogy az emberi jogok védelméről az EU és Oroszország vezetőinek következő találkozóján hosszan kell tárgyalni. Ez a kérdés az EU és Oroszország közötti új megállapodás elválaszthatatlan részévé kezd válni.

 
  
MPphoto
 

  Laima Liucija Andrikienė (PPE). - (LT) Ez az emberi jogi aktivisták ellen Oroszországban elkövetett gyilkosságokról szóló vita és európai parlamenti állásfoglalás rendkívül fontos, különösen most, amikor egymás után érkeznek a hírek az emberi jogvédők, köztük Natalija Jesztemirova, Alik Dzsabrailov, Zarema Szadulajeva és mások elleni gyilkosságokról. Az Európai Unió nem nézheti közönyösen az emberi jogi aktivisták brutális meggyilkolását. Oroszországhoz fűződő kapcsolatainkban hangsúlyoznunk kell, és hangsúlyozzuk is, hogy ezeknek a gyilkosságoknak a kivizsgálása túl sokáig tart, és rendszerint a bűnösök megnevezése nélkül zárul le. Ez az elfogadhatatlan gyakorlat Oroszországban kezd általánossá válni, különösen a csecsenföldi bűncselekmények esetében, ahol virágzik a büntetlenség. Alapvető értékeink közé tartozik az emberi jogok, az emberi méltóság és az emberi élet tiszteletben tartása, és semmilyen pragmatikus érdek nem helyezhető előbbre ezen értékeknél. Véleményem szerint becsületbeli ügy, hogy Dimitrij Medvegyev orosz elnök gondoskodjon arról, hogy mindent megtegyenek az emberi jogvédőket érintő emberrablások és gyilkossági esetek teljes körű kivizsgálása és a bűnösök bíróság elé állítása érdekében.

 
  
MPphoto
 

  Tunne Kelam (PPE). - Elnök úr, az oroszországi emberi jogi helyzet rosszabbodott. Arra hívjuk fel az orosz hatóságokat, hogy tegyenek meg minden tőlük telhetőt az emberi jogvédők védelmének biztosítása érdekében. Tudjuk, hogy ehhez leginkább egy dolog hiányzik, mégpedig hogy meg akarjanak tenni „mindent”. Meg lehet tenni, hiszen a Kreml meghatározó befolyással van az orosz hatalmi struktúrákra és a bíróságra. Emiatt tehát, ha az orosz bírói testület nem védi meg az emberi jogok védelmezőit, feltételezhető a rendszer bűnrészessége ezekben a bűncselekményekben.

Mai üzenetünket az EU kormányaihoz és a Bizottsághoz kell intéznünk. Amíg a Kreml azt feltételezi, hogy az emberi jogvédők sorsa miatti aggodalom a nyilatkozatok szintjén marad, és semmilyen következménye nincs a gazdasági kapcsolatokra nézve, Putyin úr és Medvegyev úr arra következtethet, hogy az EU nem tudta levonni a tanulságokat Anna Politkovszkaja égbekiáltó meggyilkolásából.

 
  
MPphoto
 

  Bogusław Sonik (PPE). - (PL) Olyan napon tárgyaljuk az emberi jogok oroszországi megsértését, amely valóban erősen szimbolikus értékű. Pontosan 70 évvel ezelőtt, 1939. szeptember 17-én történt, hogy a Vörös Hadsereg – miután lepaktált Hitlerrel – elfoglalta a német megszállás ellen küzdő Lengyelország egyharmadát. Sztálin katonái lengyelek ezreit gyilkolták le, és százezreket hurcoltak el a szovjet munkatáborokba. Katyń-ban Sztálin utasításai nyomán több ezer lengyel tisztet öltek meg. Szeptember 17-e számunkra mindörökké a sztálini Oroszország szégyenének napja marad.

A mai Oroszország nem elég bátor ahhoz, hogy szembenézzen ezzel a szörnyű igazsággal. Jelenlegi kormánya cseppet sem meggyőző indoklásokkal próbálja magyarázni a Hitlerrel kötött egykori szövetséget. Moszkva a mai napig nem engedett betekintést a katyń-i mészárlásról szóló archívumokba.

Szörnyűséges események sok ország történelmében akadnak. Egy nemzet érettségét az mutatja, ha szembe tud nézni múltjával, és el tudja ítélni mindazt, ami történelmében elítélendő. A mai Németország jó példa erre a hozzáállásra. A múlt terhét csak ez enyhíthetné a mai Oroszország számára, és így válna lehetővé, hogy emelt fővel csatlakozzon a szabad és demokratikus nemzetek közösségéhez. Oroszország csak ezután lenne képes arra, hogy egyszer és mindenkorra lerázza a nyakából a sztálinista múlt malomkövét, és ne küzdjön tovább saját polgárai ellen, akik pillanatnyilag az életüket kockáztatják az alapvető szabadságok és emberi jogok védelmében.

Tisztelettel adózunk a gyilkosságok áldozatainak. Mindnyájuk emlékét megőrizzük.

 
  
MPphoto
 

  Rui Tavares (GUE/NGL). - (PT) Jó napot kívánok, hölgyeim és uraim! Natalija Jesztemirova meggyilkolása mérhetetlenül elszomorított mindannyiunkat ebben a Házban, hiszen elrablásáról pontosan aznap értesültünk, amikor első alkalommal gyűltünk itt össze, néhány órával később pedig a halálhíre is megérkezett. Ez óhatatlanul megindítana bárkit, legyen a világ bármely részén. Mint képviselőtársam, Ernst asszony már mondta, szilárd meggyőződésem, hogy a baloldalnak mindenhol védenie kell az emberi jogokat és az emberi jogok védelmezőit, függetlenül attól, hogy melyik országban vannak.

Ezek a támadások, az emberi jogi aktivisták elleni kirohanások Oroszországban nagyon aggasztó hatásokat váltanak ki. Megfélemlítik az embereket, és minden bizonnyal rendkívül nagy traumát okoznak mindazoknak, akik Oroszországban meg akarják védeni az emberi jogokat. Ilyenformán ezek jelentik az első csapást abban az offenzívában, amely utóbb az emberi jogi helyzet egészének leromlásához fog vezetni, nem beszélve maguknak az aktivistáknak az emberi jogairól.

E gyilkosságok hatásai ezért kiszámíthatatlanok és aggasztóak. Ha ez nem változik meg, ha nem indul hatékony igazságügyi vizsgálat és nem garantálják az emberi jogi aktivisták biztonságának tiszteletben tartását, valójában rendkívül aggasztó helyzet állhat elő. Ezért nagy megelégedéssel szavazok majd az állásfoglalás mellett, és figyelem, hogy az emberi jogi aktivisták védelmére vonatkozó felhívások milyen fogadtatásra találnak az orosz hatóságoknál.

Portugáliából jöttem, Európa másik végéről, jövő héten pedig Oroszországba megyek. Ami azt illeti, holnap megyek az orosz nagykövetségre a vízumomért. Hiszem, hogy az Európa és Oroszország közötti kapcsolatok kiemelkedően fontosak, és Európa sokkal tartozik Oroszországnak. Az első, amivel Európa Oroszországnak tartozik, az őszinteség és a világos beszéd orosz származású európai polgártársaink emberi jogainak és szabadságainak védelmében.

 
  
MPphoto
 

  Eija-Riitta Korhola (PPE). - (FI) Elnök úr, az Ön nyelve olyan gyönyörű, hogy elhatároztam, megpróbálom magyarul megköszönni Önnek: köszönöm. Tavares úr, szeretnék válaszolni az észrevételeire. Az emberi jogokért folyó munka nemcsak a baloldal ügye: bennünket a jobbközépen ugyancsak foglalkoztat, és reméljük, ez elő fogja segíteni közöttünk az együttműködést. Ernst asszony mondott valamit, amiben teljes mértékben igaza van. Úgy tárgyalunk most erről, hogy a plenáris ülésről a legtöbb képviselő már hazaindult, miközben együtt kell dolgoznunk azon, hogy ezt a kérdést politikai prioritássá emeljük.

Egy időben tagja voltam a Külügyi Bizottságnak, és amikor megalakult az Emberi Jogi Albizottság, annak is tagja lettem. Amikor módosításokat terjesztettem elő, ezeket néha a Külügyi Bizottsághoz nyújtottam be, kollégáim pedig megkérdezték, hogy miért még mindig oda nyújtom be az emberi jogokról szóló módosításokat, amikor van már külön Emberi Jogi Albizottság is erre a célra. Akkoriban úgy gondoltam, hogy valami nincs rendben, ha az Emberi Jogi Albizottságunknak egyfajta gettóvá kell válnia, vagy ha az emberi jogokat egy ilyen testület védett területévé kell nyilvánítani. Dolgozzunk együtt azon, hogy az emberi jogok ne juthassanak erre a sorsra.

 
  
MPphoto
 

  Kristian Vigenin (S&D). - (BG) Elnök úr, biztos asszony, Posselt úr kijelentése felbosszantott. Szeretném nyomatékosítani, hogy De Keyser asszonynak az emberi jogok védelme terén elért eredményei nem vonhatók kétségbe egy ilyen jellegű vitában. Már bizonyította, hogy ebben a kérdésben meghatározó szerepet tölt be ebben a Házban.

Semmilyen körülmények között nem fogom hagyni, és nem hiszem, hogy bármelyikünk részéről is helyénvaló lenne megkérdőjelezni az S&D képviselőcsoportnak az emberi jogok védelme melletti elkötelezettségét, mivel mi akkor is kiálltunk, amikor az Ön képviselőcsoportja, Posselt úr, megpróbálta elbagatellizálni a guantanamói bűncselekményeket és az amerikai csapatok iraki foglyokkal szemben tanúsított bánásmódját.

Az emberi jogok oroszországi helyzetével kapcsolatban valóban komoly probléma van, amint azt mi is elismerjük, a benyújtandó állásfoglalást pedig kellőképpen keménynek és mélyrehatónak találjuk. Úgy véljük azonban, hogy ennek a Parlamentnek az egyes kérdésekre kellene összpontosítania, ahelyett hogy mindig előhozakodik az Oroszországgal való kapcsolatainkban rejlő problémák hosszú sorával, amikor ezek odaát semmilyen hatást nem érnek el.

Mi e tekintetben azt tesszük, hogy az S&D képviselőcsoportból delegációt küldünk a jövő heti moszkvai tárgyalásokra, amelyeken ez a konkrét kérdés fel fog vetődni. A mostanihoz hasonló emberi jogi vészhelyzeteket ne arra használjuk, hogy hosszú listát állítsunk össze a problémákról. A mai vitának nem ez a célja.

 
  
MPphoto
 

  Miroslav Mikolášik (PPE). - (SK) Szeretném jelezni, hogy milyen mélyen elszomorítanak és nyugtalanítanak az ez év júniusában az Orosz Föderációban történt események. Nagyon megrázott az orosz aktivisták, köztük Natalija Jesztemirova, Andrej Kulagin és más, az emberi jogok támogatásában részt vevő, az igazságért szót emelő emberek halála. Minden erőfeszítést meg kell tenni a gyilkosok őrizetbe vétele és megbüntetése érdekében. Üdvözlöm és támogatom mindazokat az intézkedéseket, amelyeket e gyilkossági ügyek megoldása céljából meg kell hozni.

2008. augusztusban a nemzetközi megállapodásokat is megsértették, amikor az Oroszország és Grúzia közötti konfliktus során az orosz fegyveres erők lakott területeket támadtak meg, és a polgári lakosságot elmulasztották megvédeni attól, hogy a Dél-Oszétiából származó fegyveresek megsértsék jogaikat a ténylegesen orosz ellenőrzés alá került területen. Az orosz kormánynak egyértelműen ki kell jelentenie, hogy nem tűri el az emberi jogi jogsértéseket.

 
  
MPphoto
 

  Charles Tannock (ECR). - Elnök úr, az emberi jogi aktivisták bántalmazását tekintve Oroszországban a bűnözői büntetlenség kultúrája van kialakulóban. Zaklatják azokat az újságírókat, akik meg merik kérdőjelezni a dolgokról alkotott hivatalos álláspontot; az etnikai kisebbségek aránytalanul nagy mértékben szenvednek az erőszakos bűncselekményektől, amelyek láthatólag felderítetlenek maradnak; a nagyobb szabadságért kampányolókat legjobb esetben csak perifériára szorítják, legrosszabb esetben erőszakkal hallgattatják el.

Nehéz pontosan megállapítani, hogy az oroszországi emberi jogvédőket érő fenyegetés honnan ered, de időről időre azt kell látnunk, hogy az önkényes támadások megtorlatlanul maradnak, az igazságszolgáltatási szervek pedig tétlen közönnyel szemlélik mindezt.

Oroszország hozzászokott az EU mellébeszéléséhez. Ez tisztán látszik abból, ahogyan az Unió az Ukrajnát ért orosz zaklatásra vagy a szuverén grúziai terület tavaly nyári orosz megszállására és elfoglalására reagált.

Nyilvánvaló, hogy az Oroszországgal való jó viszony kapcsán létfontosságú stratégiai kérdések forognak kockán, de nem engedhetjük, hogy ezek a kérdések felülírják abbéli kötelességünket, hogy kiálljunk alapvető szabadságainkért és közös európai értékeinkért, azokért a szabadságokért és értékekért, amelyekben maguknak az oroszoknak is teljes mértékben, békés, biztonságos körülmények között kellene osztoznia.

 
  
MPphoto
 

  Krisztina Morvai (NI). - (HU) Negyed százada hivatásom az emberi jogok védelme. Jogászként ezért különleges és mély együttérzéssel gondolok azokra a kollegáimra, akik ezzel a küldetéssel, ezzel a gyönyörű küldetéssel összefüggésben vesztették el az életüket, és ezúton is szeretném kifejezni őszinte együttérzésemet szeretteikkel, hozzátartozóikkal.

Mi lenne ilyenkor a helyes eljárás? Követelni az azonnali, alapos kivizsgálást az érintett állam szervei részéről. Szeretném, hogy ha ennek a Parlamentnek erre hitele és erkölcsi felhatalmazása lenne. Attól tartok azonban, hogy ez nincs így. Miért? Mert csak külső államokkal szemben vannak ilyen követeléseink, és amikor az Európai Unió egyik tagállamában sértik meg durván az emberi jogokat, mint az én hazámban, Magyarországon, ahol szemeket lőttek ki, jelenleg elnöklő, Schmitt Pál alelnök úr pártja által rendezett több tízezres tömegmegemlékezésen az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulóján. Ezt az esetet és az azóta is tartó krízishelyzetet nem vizsgáltatta ki ez a Parlament.

Attól tartok, hogy amíg ez meg nem történik, és amíg olyan ember lehet a Parlament Szabadságjogi és Rendészeti Bizottságának alelnöke, aki a szemkilövető kormánynak tagja volt, addig nincs igazi hitelünk és erkölcsi felhatalmazásunk másik államban, Unión kívüli államban ilyenfajta kivizsgálást kérni. Azt kérem tehát Önöktől, hogy kezdeményezzék és követeljék a magyarországi emberi jogi jogsértések azonnali kivizsgálását. Köszönöm.

 
  
MPphoto
 

  Cristian Dan Preda (PPE). - (RO) Mindenekelőtt azt akartam mondani, hogy csalódott vagyok amiatt, hogy amikor a tejipari válságot tárgyaltuk, a terem még tele volt, most pedig, amikor az emberi jogokról van szó, nem hiszem, hogy 40-nél többen lennénk itt a Házban. Igazán kár, hogy ez így megy. Nem állítom, hogy a tejipari válság ne lenne fontos, mindazonáltal az emberi jogok problémaköre mindnyájunk számára rendkívüli politikai jelentőséggel bír.

Azt is szeretném elmondani, hogy elfogadhatatlannak találom azt az egész gondolatot, hogy az idén, amikor – mint tudják – sok közép- és kelet-európai ország a kommunizmus bukásának 20. évfordulóját ünnepli, egy hatalom, amely itt áll a kapunk előtt, amely ezeknek a kommunista rezsimeknek a megteremtője volt, ilyen fokú közönyt tanúsít az emberi jogi aktivisták ellen elkövetett bűncselekményekkel szemben. Úgy vélem, a totalitárius rendszerekkel való szakítást mindnyájunknak világosan meg kellene erősítenie.

 
  
MPphoto
 

  Meglena Kuneva , a Bizottság tagja. Elnök úr, az oroszországi emberi jogvédők helyzetéről szóló mai vita időszerű és nagyon helyénvaló volt. Az emberi jogvédők elleni közelmúltbeli erőszakhullám ráirányította a figyelmet arra, hogy munkájuk során milyen súlyos veszélyeknek vannak kitéve. Sokan a legsúlyosabb árat fizették azért, hogy fényt derítettek az emberi jogok megsértésére. Tisztelettel adózunk mindazok előtt, akik életüket vesztették, és akik ilyen környezetben kitartóan folytatják a munkát.

Az emberi jogok védelmezőivel szembeni erőszak jelentős részére az észak-kaukázusi térségben került sor, egyre erősödő instabilitás közepette. A Bizottság sokukat ismeri, hiszen nagyra becsült partnereink az emberi jogi projektek végrehajtásában. Ártatlan civilek, bűnüldözési szakemberek és kormánytisztviselők vesztették életüket a régióban zajló folyamatos küzdelemben.

Az emberi jogvédőkkel szembeni erőszak nem korlátozódik az észak-kaukázusi térségre. Az Orosz Föderáció egész területéről érkeznek jelentések az aktivistákat, ügyvédeket és független újságírókat érő erőszakról, bántalmazásról és megfélemlítésről. Az EU-nak a továbbiakban is szót kell emelnie ezen erőszak ellen, és ragaszkodnia kell ahhoz, hogy Oroszország tartsa be az ENSZ, az EBESZ és az Európa Tanács tagjaként tett kötelezettségvállalásait.

Kulcsfontosságú, hogy a civil társadalmi aktivisták elleni támadásokat és az erőszakos haláleseteket megfelelően kivizsgálják, és az elkövetőket haladéktalanul azonosítsák és megbüntessék. A félelem és büntetlenség légkörét csak úgy lehet eloszlatni, ha ezeket a gyilkossági ügyeket hatékony és törvényes bűnvádi eljárás keretében zárják le.

Medvegyev elnök szót emelt az Oroszországban uralkodó, általa „jogi nihilizmusnak” nevezett jelenség ellen. Az EU kész támogatni Oroszországot az igazságügyi rendszer reformjának folytatásában. Az EU nagyra értékeli azt a lehetőséget, hogy az emberi jogi aggályait megvitathatja az orosz hatóságokkal. Üdvözöljük az e kérdésekről az EU-val folytatott vitában Medvegyev elnök által tanúsított, nyitottabb hozzáállást.

A következő EU–Oroszország csúcstalálkozó újabb lehetőség e tárgyalások folytatására. Ezt a szakértők közötti eszmecserének kell kiegészítenie. A rendszeres EU–Oroszország emberi jogi konzultációk lehetőséget kínálnak e tárgyalások hatókörének és az emberi jogi kérdésekről folyó párbeszéd résztvevői körének kiszélesítésére.

Az emberi jogvédők biztonságát kell az elsőszámú szempontnak tekinteni. Szorgalmazzuk, hogy az orosz hatóságok tegyenek meg minden lehetséges erőfeszítést annak érdekében, hogy azok, akik munkájukkal fényt derítenek az emberi jogok megsértésére, az erőszaktól vagy a megfélemlítéstől való félelem nélkül dolgozhassanak.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – A vitát lezárom.

A szavazásra a vita végén kerül sor.

 
  

(1)lásd a jegyzőkönyvet.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat