Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2009. október 8., Csütörtök - Brüsszel

8. A szavazáshoz fűzött indokolások

- A szavazáshoz fűzött szóbeli indokolások

- Jelentés: Renate Weber (A7-0011/2009)

  Jan Březina (PPE). - (CS) Elnök asszony, a Cseh Köztársaság is azok között volt, akik kezdeményezték a joghatóság gyakorlásával kapcsolatos, büntetőeljárások során felmerülő összeütközések megelőzéséről és rendezéséről szóló tanácsi kerethatározat előterjesztését, ami azt mutatja, hogy a Cseh Köztársaság nagy fontosságot tulajdonít az igazságügyi együttműködésnek. A kérdés érzékeny jellegére való tekintettel azonban biztosítani kell, hogy az együttműködés az alapító szerződés által az Európai Unióra ruházott jogkörök keretein belül működjön. Ez ebben az esetben megvalósul. Másrészről gyenge pontja a viszonylag általános jellege, nincs megszabva például a megkeresett hatóság részéről történő válaszadás határideje, és nincsenek megállapítva a büntetőeljárás lefolytatására legalkalmasabb igazságügyi hatóság kiválasztásának kritériumai. További üröm az örömben az Eurojusttal történő integráció alacsony szintje, ami pedig központi kérdés kellett volna, hogy legyen. Mint az európai igazságügyi együttműködés szerve, az Eurojust jelenleg kihasználatlan, és sokkal nagyobb lehetőségeket rejt annál, mint ami a kerethatározat-tervezetben megállapított szerepe, amely még azt sem írja elő, hogy az Eurojustot tájékoztatni kellene egy adott tagállamban a határokon átnyúló bűnözéssel kapcsolatos büntetőeljárás ügyeinek megoldásáról.

  Philip Claeys (NI). - (NL) Elnök asszony, a jelentés ellen szavaztam, de nem azért, mert ellenezném a büntetőeljárások során a nemzeti hatóságok közötti információcserét. Jó dolognak tartom, hogy megállapítsuk, ugyanazon cselekményekkel kapcsolatban folynak-e párhuzamos eljárások más tagállamokban.

Amit azonban hevesen ellenzek, az néhány módosítás föderalista felhangja. Vegyük például a 3. módosítást, amely kifejezetten megtagadja azt a jogot az egyes tagállamoktól, hogy saját hatáskörükön belül eldönthessék, mely hatóságok rendelkeznek illetékességgel. Távolról sem vagyok az Eurojust ellen, de nem válhat szuperintézménnyé.

- Közös állásfoglalásra irányuló indítvány: G20 csúcs Pittsburghben (szeptember 24–25.) (RC-B7-0082/2009)

  Zigmantas Balčytis (S&D). - Elnök asszony, az állásfoglalás mellett szavaztam. Örömmel látom, hogy sem Európa, sem pedig a leghatalmasabb országok nem becsülik alá a mindannyiunkat érintő helyzet komolyságát, és nem univerzális megközelítést próbálnak alkalmazni. A válsághoz számos összetett és egymástól független tényező vezetett, és nem lesz könnyű megtalálni a kiutat.

A globális pénzügyi válság ugyanakkor jó lehetőséget kínál arra, hogy átgondoljuk prioritásainkat és intézkedéseinket, különösen a fenntartható gazdaságélénkítés hosszú távú kezelésére vonatkozóan. Polgáraink iránti kötelességünk és elvárásaik megkívánják, hogy újra teljes gőzzel beindítsuk a gazdaságot annak érdekében, hogy biztosítsuk a tőkepiacok és a hitelek hatékony működését, a munkanélküliség és a munkahelyteremtés problémájának kezelését, valamint az emberek, különösen a legszegényebb és legkiszolgáltatottabb rétegek védelmét. Ez nem lesz könnyű feladat, de hiszem, hogy jó irányba haladunk.

  Daniel Hannan (ECR). - Elnök asszony, javaslatunk csak tovább súlyosbítja a helyzetet. A pénzügyi válság oka a túlzott állami beavatkozás: először azáltal, hogy a kamatlábakat szándékosan túl sokáig túl alacsony szinten tartottuk, ami inkább politikai, mintsem piaci döntés volt – melyben valamennyi jegybank cinkosságot vállalt –, később pedig azáltal, hogy egészen az elmúlt évig a jogszabályok arra ösztönözték a hitelezőket, hogy lehetővé tegyék az olcsóbb hiteleket.

Aztán összejönnek a G20-ak vezetői, és azt mondják: „Hogy mi a megoldás? Még több állami beavatkozás!”. Úgy tűnik – ahogy Mark Twain egyszer megjegyezte –, ha csak kalapácsunk van, előbb-utóbb minden szöggé változik. De az az igazság, hogy minden meghozott intézkedés jobb esetben felesleges volt, rosszabb esetben pedig még tovább rontotta a helyzetet: a tőkeinjekciók, az államosítások, az adóparadicsomok (vagyis a versenyképesebb adókat alkalmazó országok) megszorongatásáról szóló színjáték és a vészhelyzetre hivatkozva az állami hatáskör kiterjesztése. Most pedig az egész pénzügyi rendszert akarjuk megreformálni. Néhai honfitársam, Justice Asprey szavaival zárom: „Reform? Nem elég rossz a helyzet már anélkül is?”

  Lena Ek (ALDE). - Elnök asszony, két megjegyzésem van a pittsburghi G20-csúcstalálkozóra vonatkozó, iménti szavazással kapcsolatban. Sajnálom, és rendkívül kínosnak tartom, hogy az állásfoglalás és a G20-csúcs anyagai oly kevés megoldást kínálnak az éghajlatváltozás problémájával kapcsolatban. A Tobin-adó is említésre került, amely véleményem szerint újfajta lehetőséget biztosíthatna mind a fejlesztési segélyek finanszírozásában, mind pedig a fejlődő országok éghajlati kérdésekkel kapcsolatos támogatásában.

Amiért nem szavaztam igennel a módosításokra, az a rendkívül régimódi megfogalmazásnak köszönhető –, olyan, mintha húsz évvel ezelőtt vitatkoznánk a Tobin-adóról. A kérdés, vagyis, hogy a Tobin-adó az ENSZ új finanszírozási forrásának tekinthető-e, modern felvetése valami másra irányul, és remélem, hogy arra még vissza fogunk térni itt, a Parlamentben.

- Állásfoglalásra irányuló indítvány: A pénzügyi és gazdasági világválság hatásai a fejlődő országokra és a fejlesztési együttműködésre (B7-0078/2009)

  Zigmantas Balčytis (S&D). - Elnök asszony, támogattam az állásfoglalást, mivel úgy vélem, ideje, hogy valamennyi gazdasági szereplő felvállalja felelősségét, és teljesítse a fejlődő országok felé tett kötelezettségvállalásait. Igaz, hogy a globális gazdasági és pénzügyi válság még a legfejlettebb gazdaságokat is súlyosan érintette, azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy a legszegényebb országokat még nagyobb csapásként érte. Szem előtt kell tartanunk, hogy nem a fejlődő országok okozták a válságot, viszont ők azok, akik a legsúlyosabb terhet viselik.

Komoly veszélyben forog a millenniumi célok megvalósítása. Nagy örömmel üdvözlöm a G20-ak kollektív felelősségvállalását, és várom az ígéretek valódi tettekre váltását

  Krisztina Morvai (NI). - Elnök asszony, támogattam a jelentést, mert úgy gondolom, valóban új paradigmára van szükség a világban; új paradigmára, amelyben a pénz- és profitközpontú szemlélet helyett az ember- és közösségközpontú szemlélet vezérli a döntéseket, és amelyben a verseny logikája helyébe az igazságosság szempontjai lépnek.

Úgy gondolom, a jelentés legalább egy kis magot elhintett. Nem állítom, hogy teljes mértékben támogatja az új paradigmát, de legalább annak csírái fellelhetők benne, különösen a második bekezdésben, amely így szól: „úgy véli, az élelmiszerválság és a pénzügyi válság rendszerszerű okainak kezeléséhez sürgősen gyökeres politikai reformokra, nevezetesen a nemzetközi kereskedelemre és a nemzetközi pénzügyi rendszerre vonatkozó új, demokratikus és átlátható szabályok felállítására van szükség”.

Hiszem és remélem, hogy ezt nagyon komolyan vesszük. A válságnak mélyen rejlő okai vannak, és nekünk valóban alaposan és radikálisan az okok mélyére kell ásnunk. Radikálisan új paradigmára van szükségünk.

  Siiri Oviir (ALDE). - (ET) Elnök úr, az állásfoglalás mellett szavaztam. A globális pénzügyi és gazdasági válság valóban minden országot sújt, de különösen súlyosan érinti a legszegényebbeket. A válság negatív hatással van valamennyi pénzügyi forrásukra, és külföldi segítségnyújtás nélkül képtelenek eddigi eredményeik fenntartására.

A válság veszélyezteti a 2015-ös millenniumi célokat. Ezért támogatom a tervet, hogy a tervezettnél korábban végrehajtsuk a költségvetési támogatásra és a mezőgazdaság finanszírozására irányuló gyors intézkedésekre szánt 8,8 milliárd eurós fejlesztési segélyt, valamint azt a javaslatot, hogy 500 millió eurót különítsünk el szociális jóléti kiadásokra. Nem támogattam az állásfoglalás Tobin-adóra vonatkozó cikkeit.

  Izaskun Bilbao Barandica (ALDE). - (ES) Elnök asszony, az állásfoglalás és a Tobin-adó bevezetésére vonatkozó módosítások mellett szavaztam.

Következetességből, mivel 2002-ben , amikor a baszk parlament tagja voltam, a parlament elfogadott egy állásfoglalást, amely kimondta, hogy foglalkoznunk kell a nemzetközi tőkemozgások jelenségével, azok világméretű társadalmi és gazdasági hatásaival, illetve, hogy be kellene vezetnünk bizonyos kritériumokat és mechanizmusokat az emberi erőforrás fejlesztésének nyomon követésére és támogatására, az emberek és társadalmi rétegek közötti egyenlőtlenségek áthidalására és a környezet egyensúlyának megteremtésére, illetve hogy kötelezettségünk a spekulatív mozgások korlátozását célzó mechanizmusok kialakítása.

Hasonlóképpen úgy gondoltuk, hogy kötelességünk a nemzetközi tőkemozgások demokratikus ellenőrzésével és társadalmi hatásaival foglalkozó javaslatok kidolgozásának támogatása. Megállapítottuk, és jóváhagytuk a fejlesztési segély céljára elkülönített, nemzetközi pénzügyi tranzakciók adója, az úgynevezett Tobin-adó sürgős bevezetésének szükségességét is, valamint a nemzetközi rendszer szabályozását szolgáló demokratikus mechanizmusok kialakítását.

Már jó néhány év eltelt, mióta a baszk parlament elfogadta a határozatot, és örömmel nyugtázom, hogy az Európai Parlament egy olyan állásfoglalást fogadott el, amely ezt az irányvonalat követi.

  Daniel Hannan (ECR). - Elnök asszony, hadd gratuláljak önnek az elnöki előjogok gyakorlásának gyors, ügyes és érzékeny módjához.

Az európai kereskedelmi és mezőgazdasági politika a harmadik világban ötven év alatt olyan szegénységhez vezetett, amely elkerülhető lett volna. Kizártuk az olyan országok termelését, amelyekben sokszor a mezőgazdasági export a fő bevételi forrás, és ezzel egyidejűleg – még egyet beléjük rúgva – piacaikat saját feleslegünkkel árasztottuk el. Aztán pedig nagyszabású segélyprogramokkal próbáltuk megnyugtatni lelkiismeretünket, amelyek nemhogy javítottak volna az érintett országok helyzetén, hanem éppen ellenkezőleg: a képviselet és az adózás közti különbség felszámolásával világszerte késleltették a demokratikus fejlődést.

Egy dolgot tehetnénk holnap, ami azonnali, jótékony és alapvető változást eredményezne az említett országok esetében: ha eltörölnénk a közös agrárpolitikát. A legjobb dolog, hogy egy fillérünkbe sem kerülne. Ellenkezőleg. gazdáink jobban járnának, a vidék jobb ellátásban részesülne, az adók és az árak csökkennének, ami csökkentené az inflációt, és általában javítaná a világgazdasági helyzetet.

Mindenesetre, ha véletlenül azt gondolták volna, hogy elfelejtkeztem róla, még mindig kitartok amellett, hogy népszavazásra kell bocsátani a Lisszaboni Szerződést: Pactio Olisipiensis censenda est.

  Philip Claeys (NI). - (NL) Elnök asszony, továbbra is meglep a Ház képmutatása és következetlensége. Egyrészt jogosan mutat rá az állásfoglalás, hogy szégyen, hogy a legjobb és legtehetségesebb emberek elhagyják a fejlődő országokat, és hogy ez az agyelszívás káros hatással van az érintett országok gazdaságára. Másrészt azonban a politikai paletta széles körű részvételével a Ház támogatja az európai kékkártyát, illetve az afrikai jogszerű migráció számára létesített európai fogadóközpontokat, vagyis pont azokat a dolgokat, amelyek előidézik és fenntartják az agyelszívást. Hiszen a tapasztalat azt mutatja, hogy a „körkörös migránsok” Európában maradnak. Számos más oka is van, amiért az állásfoglalás ellen szavaztam, mint például az egyre több uniós fejlesztési támogatás sürgetése. Ha Európának egyáltalán valamilyen szerepe kellene, hogy legyen a fejlesztési együttműködésben, akkor azt a tagállamok koordinátoraként, nem pedig donorként kellene betöltenie.

  Edward Scicluna (S&D). - (MT) A Parlament és a kormányok által e területen végzett munkák többsége tűzoltó jellegű. Az éghajlatváltozás vonatkozásában tettünk megelőző jellegű intézkedéseket, azonban az alulfejlettség problémájával kapcsolatban szintén kellene a megelőzés szintjén is foglalkozni. A bevándorlással kapcsolatos problémák többségének nem politikai, hanem gazdasági gyökerei vannak, különösen a Földközi-tenger térségében, ezért a probléma súlyosbodásának megelőzése érdekében támogatást kell nyújtanunk.

- A szavazáshoz fűzött írásbeli indokolások

- Jelentés: Reimer Böge (A7-0021/2009)

  Elena Oana Antonescu (PPE) , írásban. – (RO) Támogattam az Olaszország által benyújtott, az Európai Unió Szolidaritási Alapjának igénybevételére vonatkozó, segély iránti kérelmet, melyet a 2009. áprilisi földrengés által jelentős mértékben megrongált Abruzzo térség újjáépítése céljából, segítségre szoruló állam iránti humanitárius megfontolásokra alapozva igényel. Figyelembe véve, hogy uniós szinten milyen célok támogatására jött létre ez az eszköz, nevezetesen a természeti katasztrófák kezelésére és a katasztrófa sújtotta területekkel való szolidaritás kifejezésre juttatására, szeretném felhívni a figyelmet a gyorsabb eljárások szükségességére annak érdekében, hogy az érintett országok igénybe vehessék a kért alapokat.

  Louis Bontes, Barry Madlener és Laurence J.A.J. Stassen (NI), írásban. – (NL) A Holland Szabadság Párt (PVV) támogatja a rendkívüli segítségnyújtást, de az ilyen jellegű segítségnyújtás az egyes tagállamok, nem pedig az Európai Unió feladata.

  David Casa (PPE) , írásban. – 2009 áprilisában földrengés sújtotta Olaszországot, rendkívül súlyos károkat okozva. A Bizottság ez okból javasolta az ESZA rendelkezésre bocsátását Olaszország számára. Az olaszországi események valóban tragikusak. Ezért egyetértek azzal, hogy jogos az ESZA rendelkezésre bocsátása, így mellette szavaztam.

  Edite Estrela (S&D) , írásban. – (PT) Az Európai Unió Szolidaritási Alapjának Olaszország javára történő rendelkezésre bocsátásáról szóló Böge-jelentés mellett szavaztam, mert úgy gondolom, hogy az Európai Uniónak a lehető leggyorsabban reagálnia kell az ország segítségkérésére annak érdekében, hogy enyhítse a 2009 áprilisában az olaszországi Abruzzo térséget sújtó, 300 ember életét követelő és rendkívül súlyos károkat okozó földrengés tragikus következményeit.

  Diogo Feio (PPE) , írásban. – (PT) Mint ahogy már korábban is volt alkalmam megjegyezni, úgy gondolom, hogy a tagállamok közötti szolidaritás, és különösen a természeti katasztrófák sújtotta országok európai szintű támogatása egyértelmű jele annak, hogy az Európai Unió már nem csupán szabadkereskedelmi térség. Az olyan különleges támogatási eszközök elfogadása által, mint amilyen az Európai Unió Szolidaritási Alapja, az Európai Unió kinyilvánítja, hogy képes megőrizni az egységet a megpróbáltatások közepette, és az emberi és anyagi szempontból különösen megterhelő helyzetekben is. Ezért ismételten üdvözlöm és támogatom az Európai Unió Szolidaritási Alapjának rendelkezésre bocsátását, ez alkalommal a 2009 áprilisában az olaszországi Abruzzo térséget sújtó földrengés áldozatainak megsegítésére.

Ismét azt kívánom, hogy ne használjuk túl gyakran az Európai Unió Szolidaritási Alapját, vagyis, hogy Európa minél kevesebbszer kerüljön komoly vészhelyzetbe, de azt is kívánom, hogy folyamatosan javítsunk a struktúráján, tegyük könnyebben hozzáférhetővé, és rendszeresen vizsgáljuk felül annak érdekében, hogy képes legyen a felmerülő valós szükségek gyors és bürokráciamentes kielégítésére.

  João Ferreira (GUE/NGL) , írásban. – (PT) A jelentés támogatja az Európai Unió Szolidaritási Alapjának rendelkezésre bocsátását Olaszország számára a 300 emberi életet követelő és súlyos károkat okozó áprilisi földrengést követően. A földrengés által okozott közvetlen károk összege a becslések szerint több mint 10 millió euróra tehető, és az alap beavatkozási kritériumai alapján "jelentős természeti katasztrófának" minősül, így a jogalap fő alkalmazási körébe tartozik.

A Bizottság ezért az Európai Unió Szolidaritási Alapjából 493.771.159 euró igénybevételét javasolja. Ne feledjük, hogy az alap által létrehozott szabályozások Bizottság által benyújtott és a Parlament által 2006 májusában elutasított felülvizsgálati javaslatáról még mindig nem határozott a Tanács.

Egyebek közt fontos annak biztosítása is, hogy – amint ez esetben is – a regionális természeti katasztrófák jogosultsága fennmaradjon, vagy akár annak a lehetőségét is fenntartsuk, hogy a Földközi-tenger térségét sújtó természeti katasztrófák sajátos jellegét elismerve az alapot úgy alakítsuk, hogy – a válaszidők és a támogatható tevékenységek tekintetében – alkalmazkodjon az olyan természeti katasztrófák okozta sajátos szükségletekhez, mint a szárazság és a tűzvész.

  Marian-Jean Marinescu (PPE) , írásban. – (RO) Az Európai Unió Szolidaritási Alapjának Olaszország javára történő rendelkezésre bocsátásáról szóló Böge-jelentés mellett szavaztam. Örömömre szolgál, hogy a jelentés minden nehézség ellenére napirendre került. A Parlament igazgatási szervének fel kell készülnie a mostanihoz hasonló jövőbeni helyzetekre. Technikai okokra hivatkozva nem halogathatjuk az olyan jelentésekről szóló szavazást, amelyeknek komoly hatása van az európai polgárokra. A kifizetések felgyorsítása érdekében az Európai Bizottságnak felül kell vizsgálnia a Szolidaritási Alap mozgósítására vonatkozó eljárásokat. A közvetlen elszenvedett veszteségek azonnali, első számításain alapuló előlegfizetési rendszert kell bevezetni. A végső kifizetés azután a közvetlen elszenvedett veszteségek végső számításai és a katasztrófából eredően elfogadott megelőző intézkedések bizonyítása alapján történik.

  David Martin (S&D) , írásban. – A 7. módosítás mellett szavaztam. Örülök, hogy a szolgálatok gyors szervezésének köszönhetően sor kerülhetett a szavazásra, és remélem, hogy az Olaszországban igényelt alapok, amilyen gyorsan csak lehet, hozzáférhetővé válnak, hogy gyors és hatékony támogatást nyújthassanak.

  Barbara Matera (PPE) , írásban. – (IT) Gratulálni szeretnék a Parlamentnek, hogy tegnapi kérésemnek megfelelően lezárta az áprilisban történt, súlyos emberi és anyagi veszteségeket okozó abruzzói földrengéssel kapcsolatban a Szolidaritási Alap igénybevételéről szóló szavazást. Valóban semmi ok nem volt rá, hogy elhalasszunk – még ha csak két héttel is – egy olyan szavazást, amely ilyen jelentős hatással van a nehéz helyzetben lévő európai polgárok életére.

Az Európai Bizottság rendkívül gyorsan lebonyolította az előzetes vizsgálatokat, és Olaszország rendelkezésére bocsátotta a teljes igényelt összeget, nevezetesen 493.771.159 eurót. Valószínűleg ez az alapból eddig megítélt legmagasabb összeg. Ezzel a szavazással a Parlament az érintett lakossággal való teljes mértékű szolidaritásáról és együttérzésről tett tanúbizonyságot. Rendes körülmények között átlagosan 18 hónapot vesz igénybe az alap mozgósítása. Ezúttal a Parlamentben nagyon gyorsan eljutottunk a konzultációs szakaszba, tekintettel arra, hogy a földrengés még csak öt hónapja történt. Ezért őszintén remélem, hogy a Bizottság és a Tanács, amennyire csak lehet, lerövidíti az eljárás hátralévő részének idejét, és biztosítani fogja, hogy Olaszország az év végére hozzáférhessen az alapokhoz.

  Daciana Octavia Sârbu (S&D) , írásban. – Az abruzzói földrengés következményei lesújtóak és tragikusak, és a ma rendelkezésre bocsátott pénzügyi támogatás természetesen nem kompenzálhatja a természeti katasztrófa következtében elvesztett emberi életeket vagy széthullott közösségeket. Az Európai Unió Szolidaritási Alapjából rendelkezésre bocsátott anyagi támogatás azonban valódi segítséget jelenthet a térség számára, valamint a hosszú távú helyreállítás szempontjából, az alap megléte és hatékony működése pedig az Európai Unió tagállamai közti szolidaritás ékes bizonyítéka is egyben. A gyakorlati intézkedéseket szolgáló programok és mechanizmusok erősítik a köztünk lévő uniót, és képessé tesznek arra, hogy jobban megbirkózzunk a válságokkal, legyen szó akár gazdasági visszaesésről, akár természeti katasztrófáról. Továbbra is támogatnunk kell az ehhez hasonló gyakorlati intézkedéseket annak érdekében, hogy szükség idején segítséget nyújthassunk a tagállamoknak. A politikák lehetővé teszik, hogy befolyásoljuk és irányítsuk az eseményeket, azonban az olyan esetekben, amikor azok túlmutatnak a politika hatáskörén – mint a természeti katasztrófák is – e fontos mechanizmusok kialakítása segíthet a válság kezelésében.

  Rafał Kazimierz Trzaskowski (PPE) , írásban. – (PL) Egy olyan tragédiával szembesülve, melyben emberek vesztették el szeretteiket és számos esetben minden vagyonukat, és amikor egy gyönyörű, műkincsekkel teli város elpusztul, egy ilyen javaslat támogatása elemi kötelességünk. Az Európai Unió Szolidaritási Alapja a hatékony, együttes uniós fellépés példája olyan esetekben, amikor egy tagállamot ehhez hasonló tragédia ér. Az Európai Unió Szolidaritási Alapja lehetővé teszi a gyors, rendkívüli segélyek igénybevételét, ami kétségkívül pozitív jelzés a polgároknak.

  Derek Vaughan (S&D) , írásban. – Örömömre szolgál, hogy az abruzzói földrengés áldozatait segítő pénzügyi támogatás rendelkezésre bocsátásáról szóló szavazás pozitív eredménnyel zárult. Az olaszországihoz hasonló pusztítást okozó természeti katasztrófákra adott válaszunknak túl kell mutatnia a politika keretein. A katasztrófa áldozatainak megsegítése életük, otthonuk és jövőjük felépítése érdekében bizonyára olyan ügy, amellyel e Parlament valamennyi, csöppnyi emberséggel rendelkező képviselője egyet fog érteni.

Az EU Szolidaritási Alapja lehetővé teszi, hogy közösségként lépjünk fel a nyomorúság és a szenvedés enyhítése érdekében. Létrehozása óta az alap az uniós tagállamok több mint felének nyújtott támogatást több mint 20 természeti katasztrófa esetében, az áradástól kezdve az erdőtűzön keresztül az aszályig és vulkánkitörésig. Megjegyezném, hogy a walesi nép is azok közé tartozik, akik részesültek az alap támogatásából a 2007-es súlyos áradásokat követően.

Az alap forrásait azonban meg kell vizsgálnunk, és komoly érvek szólnak amellett, hogy az alap saját forrásokkal rendelkezzen annak érdekében, hogy más projekteket ne érintsen az alap mozgósítása.

Remélem, hogy a rendelkezésre bocsátott pénz nemcsak az épületek helyreállításához, hanem valamilyen módon a széthullott közösségek helyreállításához is hozzájárulhat majd.

- Jelentés: Renate Weber (A7-0011/2009)

  Elena Oana Antonescu (PPE) , írásban. – (RO) A büntetőeljárások során a párhuzamos hatáskörökkel rendelkező hatóságok közötti igazságügyi együttműködés javítása különlegesen fontos intézkedés. Amennyiben a bűncselekmény megvalósulásához vezető tettek két vagy több tagállam hatáskörébe tartoznak, a büntetőeljárást a legalkalmasabb joghatóság alatt kell lefolytatni, amihez elengedhetetlenül szükséges a joghatóság objektív és átlátható kiválasztását biztosító közös, egységes keret megalkotása. A Schengeni Megállapodást végrehajtó Egyezményben szereplő „ne bis in idem” elv sikertelen alkalmazása, alapvető jogokat sért, és ellentétes a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló közös térség kialakításának uniós célkitűzésével. Az általam is megszavazott jelentés megerősíti ezen alapelv tiszteletben tartásának garanciáját az európai igazságügyi térség egészére vonatkozóan, nem csupán a tagállami eljárások részeként. Ezért fogadom örömmel, hogy a tegnapi ülés alatt a Parlament elfogadta a jelentést.

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D) , írásban. – (LT) A jelentés mellett szavaztam, mert a joghatósági összeütközések kérdését a lehető leghatékonyabb módon, konszenzusra törekedve kell megoldanunk. Örülnünk kellene, hogy a „ne bis idem” elv biztosított az állami bíróságok esetében. Sajnálatos, hogy a jelentés nem tartalmaz az illetékesség összeütközésének megoldására vonatkozó módszereket, amelyek meghatároznák, hogy mely állam gyakorolja a joghatóságot. Az Eurojust szerepe szintén nincs világosan meghatározva. A jelentés azonban további fontos döntések meghozatalára ösztönözhet a polgárok szabadsága, valamint a bel- és igazságügy területein.

  David Casa (PPE) , írásban. – Egy folyamatosan globalizálódó világban, és akkor, amikor az EU 27 tagállamból áll, a joghatósági összeütközések esélye meglehetősen nagy, és valóban nehézségeket okozhat. Ezért támogatóan szavaztam.

  Carlos Coelho (PPE) , írásban. – (PT) Úgy vélem, alapvetően fontos, hogy a megfelelő igazságszolgáltatás biztosítása mellett hatékonyabbá tegyük a büntetőeljárásokat. A kerethatározat elő fogja segíteni a joghatóság gyakorlásával kapcsolatos összeütközések megelőzését és megoldását, biztosítani fogja, hogy az eljárásokat a legalkalmasabb joghatóság előtt indítsák meg, valamint átláthatóbbá és objektívebbé teszi a büntető joghatóság kiválasztását olyan helyzetekben, amikor több mint egy tagállam joghatóságát érintik az ügyek.

Remélem, hogy ily módon megelőzhetők a párhuzamos és szükségtelen büntetőeljárások anélkül, hogy növekedne a bürokratikus teher az olyan ügyeknél, ahol több megfelelő lehetőség is gyorsan elérhető. Például olyan esetekben, amikor rugalmasabb eszközök vagy megállapodások létrejöttek már a tagállamok között, azoknak elsőbbséget kell élvezniük. Valójában az olyan helyzetek, amikor ugyanazok a személyek ugyanazon tettek ügyében, különböző tagállamokban párhuzamos büntetőeljárások alá vannak vetve, a „ne bis idem” elv – melyet az egész európai igazságügyi térségben hatékonyan kell alkalmazni – sérüléséhez vezethetnek. Én is támogatom az Eurojust intenzívebb bevonását a folyamat kezdetétől fogva.

  Göran Färm, Anna Hedh, Olle Ludvigsson és Marita Ulvskog (S&D), írásban. – (SV) Mi, svéd szociáldemokraták a tartózkodás mellett döntöttünk, mert úgy véljük, hogy a tagállamoknak kell eldönteniük, mely hatóságokat tekintik illetékesnek a konzultációs eljárásokban. Továbbá úgy véljük, hogy az Eurojust szerepe a tagállamokéhoz képest kiegészítő és másodlagos kell, hogy legyen, és hogy a határozatnak semmilyen módon nem szabadna kiterjesztenie az ügynökség megbízatását.

A Parlament jelentése azonban számos ponton javítja a kerethatározat-tervezetet. Fontos nemcsak a nemzeti hatóságok, hanem mindenekelőtt a bűncselekmények gyanúsítottjai vagy vádlottjai számára, hogy világos határidők, eljárási biztosítékok és egyéb védelmi mechanizmusok legyenek érvényben.

  Diogo Feio (PPE) , írásban. – (PT) A büntetőeljárások során felmerülő joghatósági összeütközések megelőzésére és rendezésére vonatkozó összehangolt tagállami intézkedések alapvető fontosságúak az ilyen jellegű eljárások lefolytatásakor a hatékonyabb igazságszolgáltatás érdekében. Ezért kívánatos lenne a különböző joghatóságokat érintő büntetőeljárások egy objektív kritériumok alapján kiválasztott tagállamban történő lefolytatása a szükséges átláthatóság megteremtése érdekében, nem csupán az idő és az erőforrások pazarlásának megakadályozása, hanem a költségek szempontjából is, és mivel alapvetően fontos az eljárások következetességének és hatékonyságának növelése.

Az illetékes nemzeti hatóságok közötti közvetlen – és szintén a lehető legrövidebb – kapcsolat ezért alapvetően fontos az illetékes joghatóság és az eljárások megfelelő átadása érdekében. E tekintetben fontos, hogy szem előtt tartsuk a vádlott jogait a büntetőeljárások során, hiszen az Európai Unió egyik alapvető célkitűzése a szabadság, biztonság és jog érvényesülésén alapuló térség kialakítása polgárai számára.

  João Ferreira (GUE/NGL) , írásban. – (PT) A jelentés ellen szavaztunk, mivel az Eurojust szerepének erősítését célozza. Jogi szempontból a Tanács kerethatározat-tervezete jobban garantálja a döntések igazságosságát, mindenekelőtt azért, mert egyértelműen biztosítja a „ne bis idem” elv érvényesülését, nevezetesen, hogy egy embert nem lehet kétszer ugyanazon büntetőeljárás révén elítélni. Annak ellenére, hogy az előadó elismerte ezt a tényt, a benyújtott módosítások megerősítik az Eurojust szerepét olyan területeken, amelyek a tagállamok kizárólagos hatáskörébe tartoznak. Ezáltal, illetve az eljárásokba történő várható beavatkozása révén az Eurojust a tagállamok fölötti hatósággá válik, mivel megfosztjuk őket attól a lehetőségtől, hogy az eljárások feletti illetékesség kérdésében ők maguk jussanak megállapodásra.

Nem tartjuk elfogadhatónak az „idő- és forráspazarlásra” hivatkozó indoklást. A tagállamok igazságszolgáltatásra és egyéb területekre vonatkozó hatáskörének átruházása az Unióra gyengíti a tagállamok szuverenitását, és nem szolgálja a köz érdekét jogaik, szabadságaik és biztosítékaik védelme tekintetében. Véleményünk szerint a mostani jelentés is éppen ezt példázza.

  Bruno Gollnisch (NI) , írásban. – (FR) A „ne bis idem” elv, nevezetesen, hogy egy embert nem lehet kétszer ugyanazért a bűncselekményért elítélni, alapvető jog egy demokráciában. Magam is áldozata vagyok az említett alapelv megsértésének Franciaországban, minthogy még mindig eljárás folyik ellenem a kormány utasítására egy olyan ügyben, melyben teljesen ártatlannak ítélt a francia Semmítőszék.

Köszönhetem ezt különösen Wallis úrnak, a mentelmi jogomra vonatkozó ügy előadójának, aki hatalmával visszaélve minden trükköt bevetett annak érdekében, hogy megfosszon a védelemtől, amelyre jogosult lennék, amennyiben érvényesülnének a Parlament igazságszolgáltatásra, moralitásra és esetjogra vonatkozó szabályai.

Weber asszony jelentése azonban nem az ilyen „ne bis idem” ügyek megelőzését célozza. Arra ott van egy 2000-es európai egyezmény, amely, úgy tűnik, a jogalkalmazók megelégedésére és a jogállam alapelveinek megfelelően működik.

A Weber-jelentés célja ezzel szemben, hogy olyan jogosítványokat adjon az Eurojustnak – melyet sokan európai ügyészségi hatósággá szeretnének alakítani –, melyek alapján irányíthat és dönthet majd a nemzeti joghatóságok kérdésében.

  Ian Hudghton (Verts/ALE) , írásban. – A joghatóság gyakorlásával kapcsolatos, büntetőeljárások során felmerülő összeütközések megelőzéséről és rendezéséről szóló Weber-jelentés mellett szavaztam. A súlyos bűncselekmények egyre inkább határokon átnyúló jellegűek, és az Uniónak fontos szerepe van az ezek elleni küzdelemben. A büntetőeljárásokkal kapcsolatos információcserére vonatkozó világosabb eljárások erősíteni fogják a tagállamok közötti együttműködést, és segítik az egyes tagállamokat a bűnözés visszaszorításában. Mindig szem előtt kell tartanunk az alapvető jogokat, és véleményem szerint a Weber-jelentés tökéletesítette a kerethatározat-tervezetet.

  Eva-Britt Svensson (GUE/NGL) , írásban. – A végső szavazásban a tartózkodás mellett döntöttem. Noha a tömbszavazásban vannak az emberi jogokra vonatkozó jó módosítások (például a 6. és 15. módosítás), vannak olyanok is, amelyek tagállami hatásköröket az Eurojusthoz utalnak (például a 3., 9., 16., 17. és 18. módosítás). Úgy gondolom, hogy azoknak a tagállamok hatáskörében kellene maradniuk.

Az Elnökök Értekezletének javaslata: Kinevezések a Pénzügyi, Gazdasági és Szociális Válsággal Foglalkozó Különbizottságba

  Diogo Feio (PPE) , írásban. – (PT) A Pénzügyi, Gazdasági és Szociális Válsággal Foglalkozó Különbizottság meghatározónak bizonyulhat az EU jövőjének előkészítése szempontjából. A tagok tapasztalata kulcsfontosságú a Különbizottság által benyújtandó feladatok és javaslatok véghezviteléhez. Úgy vélem, hogy a tagok listáján a Parlament olyan, tiszteletnek örvendő képviselői szerepelnek, akik igen nagy tapasztalattal rendelkeznek a jelenlegi válság által érintett különböző területeken. Ezért érdemben hozzá tudnak majd járulni a pénzügyi rendszer jelenlegi helyzethez vezető hibáinak kijavítását célzó, megfelelő intézkedések megvitatásához és előterjesztéséhez is, ezáltal fontos szerepet vállalva a megfelelően indokolt és hatékonyabb jogalkotás jövőbeni elfogadásának előkészítésében.

Továbbá úgy vélem, hogy a bizottság megbízatása az előirányzott 12 hónapon túl is fenn fog maradni, és hogy az összetételét esetlegesen felül kell majd vizsgálni annak érdekében, hogy lehetővé váljon a jelenlegi válság következtében a későbbiekben elfogadásra kerülő intézkedések nyomon követése és értékelése.

- Közös állásfoglalásra irányuló indítvány: G20 csúcs Pittsburghben (szeptember 24–25.) (RCB7-0082/2009)

  Regina Bastos (PPE) , írásban. – (PT) Elégedett vagyok a pittsburghi G20-csúcstalálkozón létrejött megállapodásokkal. Biztos vagyok benne, hogy a helyes irányba léptünk előre. A legsürgetőbb feladat a reálgazdaság stabil és fenntartható növekedésének biztosítása, a hitel- és tőkepiacok megfelelő működésének garantálása, a foglalkoztatás támogatása és elősegítése, valamint az emberek megóvása a válság negatív hatásától, különös figyelemmel a legszegényebb és legkiszolgáltatottabb rétegekre.

A köztartozások és költségvetési hiányok radikális növekedése aggasztó. Meg kell erősítenünk a hosszú távon fenntartható államháztartás kialakításának fontosságát az utánunk jövő generációk túlterhelését elkerülendő. Mindezzel együtt a pénzügyi válságot kiváltó főbb felügyeleti és szabályozási hibák értékelésének hiánya sajnálatos. Elsődleges fontosságú, hogy megértsük, mi történt azon a szinten, és így elkerülhessük a múlt hibáinak ismétlődését.

  Dominique Baudis (PPE) , írásban. – (FR) A világ olyan ellentmondással néz szembe, amit nehéz lesz feloldani. Egyrészről a gazdasági válság és annak társadalmi következményei sürgős intézkedést igényelnek a munkahelyteremtő növekedés helyreállítása érdekében. Ez volt a pittsburghi G20-csúcstalálkozó programja. Másrészről – és ez lesz a koppenhágai konferencia kihívása – ugyanennyire sürgető az éghajlatváltozás elleni küzdelem az energiafogyasztás csökkentése révén . Más szóval, újra kell indítanunk a gépezetet, és biztosítanunk kell, hogy a gépezet kevésbé szennyezze a környezetet. A két ügyet ráadásul nem lehet egymás után megoldani, mivel mindkettő sürgős. A gazdasági tevékenység újraindítása sürgős, csakúgy, mint a gazdasági tevékenység következményeinek korlátozása. A mögöttünk lévő G20-csúcstalálkozón és az előttünk álló éghajlat-változási konferencián az Európai Uniónak két egyformán fenyegető veszély közötti keskeny ösvényen kell lépkednie. Az Unió 27 tagállama által elfogadott Lisszaboni Szerződés hatálya alatt, amilyen gyorsan csak lehet, meg kell teremteni az európai intézményeket. Az „időre játszás” és a pillanat elodázása miatt a cseh elnöknek, Klaus úrnak nagy a felelőssége az Unió 500 millió polgára felé.

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D) , írásban. – (LT) Az Európai Uniónak szigorúbb pénzpiaci felügyeletre van szüksége, amelyért egy intézmény lenne felelős (G20). Fontos, hogy biztosítsuk a hosszú távú költségvetési stabilitást annak érdekében, hogy ne rakjunk túl nagy terheket az utánunk jövő generációk vállára, valamint fontos a munkahelyteremtés és az emberek megóvása a válság hatásától. Különösen fontos, hogy elsődleges helyen szerepeljen a munkahelyteremtés, a reálgazdasági ágazat erőteljes és stabil növekedése, a tőkepiacok és a hiteltevékenységek megfelelő védelme, és a foglalkoztatás megőrzése és ösztönzése csakúgy, mint az emberek megóvása a válság negatív következményeitől, különös tekintettel a legszegényebb és legkiszolgáltatottabb rétegekre. Most pedig minden szinten meg kell erősítenünk a társadalmi párbeszédet azáltal, hogy megpróbáljuk elkerülni a fizetések csökkentését, és biztosítani, hogy a fizetések a termelékenységgel arányosan növekedjenek. Az új munkahelyek teremtését kell a legfontosabb célkitűzésnek tekinteni.

  Pascal Canfin (Verts/ALE) , írásban. – A Verts/ALE képviselőcsoport a G20-ra vonatkozó állásfoglalás mellett szavazott több ok miatt, amelyek pl. a következők: – azáltal, hogy utal a GDP-n túlmutató új mutatók kidolgozásának szükségességére, az EP egyértelműen jelzi, hogy a gazdasági fellendülést nem a megszokott módon kell beindítani, ami a "Green New Deal" kialakítását szorgalmazó kérésünkkel is összhangban van; – az állásfoglalás továbbra is hangsúlyozza, hogy többoldalú megállapodás keretében foglalkoznunk kell a globális egyensúlyhiánnyal, különösen az árfolyamok egyensúlyhiányával és az árutőzsdei árak ingadozásával; – az állásfoglalás – most először – támogatja a pénzügyi tranzakciók adójának bevezetését; – a pénzügyi válság vonatkozásában pedig az EP éles kijelentést tesz a nemzetközi együttműködésre, amelynek kerülnie kellene a jogszabályi visszaéléseket. Hangsúlyozza továbbá, hogy a prudenciális szabályok aktualizálása a G20-csúcstalálkozó fényében csupán egy „minimális harmonizációs” megközelítést alkalmaz, ami nem szabad, hogy megakadályozza az EU-t abban, hogy magasabb standardokat alkalmazzon; – a pénzügyi ágazatok felügyeletének vonatkozásában az EP jelentős lépést tett előre a pénzpiacok felügyeletének megerősített és centralizáltabb megközelítése felé azáltal, hogy végső célként egy egységes pénzügyi felügyeleti hatóság létrehozását határozza meg.

  Maria da Graça Carvalho (PPE) , írásban. – (PT) A G20-ak elkötelezték magukat arra, hogy megállapodásra jutnak a koppenhágai csúcstalálkozón, és hogy alapvetően fontos, hogy az EU vezető szerepet játsszon a széles körű és tisztességes megállapodáshoz vezető tárgyalásokban. A koppenhágai megállapodás beindíthatja a gazdasági növekedést, ösztönözheti a tiszta technológiát, és biztosíthatja az új munkahelyek teremtését az ipari és a fejlődő országokban.

A fejlődő országok tiszta, megújuló energiájának és energiahatékonyságának finanszírozására és technikai támogatására vonatkozó megállapodás létrejötte elengedhetetlen egy stabil koppenhágai megállapodás tető alá hozásához. Konkrét modell meghatározására van szükség a sikeres koppenhágai megállapodás esélyének maximalizálásához. A nemzetközi megállapodásnak biztosítania kell az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának kollektív csökkentését az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi munkacsoport negyedik értékelő jelentésének megfelelően (20–40% 2020-ig az 1990-es értékhez viszonyítva), valamint az Unió és a többi ipari ország számára az 1990-es évet alapul véve 2050-re legalább 80%-ban kell megállapítania a hosszú távú csökkentést.

  David Casa (PPE) , írásban. – A szeptember 24–25-i pittsburghi csúcstalálkozó számos területen sikerrel zárult, például annak megvitatása terén, hogy szükséges a pénzügyi válság gyökereinek feltárása annak érdekében, hogy a jövőben ne következhessenek be hasonló események. Egyetértek ezzel, és az állásfoglalás mellett szavaztam.

  Anna Maria Corazza Bildt, Christofer Fjellner, Gunnar Hökmark, Anna Ibrisagic és Alf Svensson (PPE), írásban. – (SV) Ma megszavaztuk a G20-ról szóló állásfoglalást. Úgy döntöttünk azonban, hogy a pénzügyi tranzakciók adójának bevezetése ellen szavazunk, mivel gátolná a szegény országok tőkefelhalmozását, és akadályozná a fejlődést és növekedést, amely embereket és országokat emelt ki a szegénységből az elmúlt 30 év során. Ellenezzük továbbá egy nemzetközi szintű anticiklikus foglalkoztatási alap létrehozását, mivel megvan a veszélye, hogy egy régi és elavult struktúrát tart majd fenn, és megakadályozza a növekedést és az új munkahelyek kialakítását. Működéséhez egy nemzetközi adóra és egy demokratikus kontrollt nélkülöző elosztó rendszerre lenne szükség, mely a korrupció számos formájának veszélyével járna. Fontos, hogy a válság által érintett emberek támogatást és segítséget kapjanak, de ezt nemzeti szinten lehet a legjobban megoldani, nem pedig egy bürokratikus nemzetközi rendszeren keresztül.

  Marielle De Sarnez (ALDE) , írásban. – (FR) A Mouvement Démocrate (http://www.europarl.europa.eu/members/expert/politicalBodies/search.do?group=2966&language=HU" \o "Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselõcsoport" – Franciaország) választott képviselőinek küldöttsége örömmel üdvözli a G20-csúcstalálkozó következtetéseiről szóló állásfoglalás elfogadását. Ezzel a szavazással az Európai Parlament megerősíti, hogy az Uniónak gondoskodnia kell saját pénzügyi ellenőrzési rendszerről, és létre kell hoznia egy egységes pénzügyi hatóságot; a hosszú távú pénzügyi stabilitás felé kell elmozdulnunk az utánunk jövő generációk érdekében; és a legsürgetőbb teendő a munkahelyteremtés és a polgárok megóvása a válság hatásaitól. Az 5., 8., 11., 12. és 13. módosítások mellett szavaztunk, és sajnálattal vesszük tudomásul, hogy az Európai Parlament nem tett további lépéseket az átláthatóság számonkérése, az adóparadicsomok elleni küzdelem és a környezetvédelmi kötelezettségvállalásaink („New Green Deal”) vonatkozásában. Ismét szeretnénk megerősíteni elkötelezettségünket a pénzügyi tranzakcióknak a Tobin-adó modelljén alapuló megadóztatása mellett. Ezzel kapcsolatban felhívjuk az Európai Parlamentet, hogy bocsássa vitára az említett adó meghatározását.

  Frank Engel (PPE) , írásban. – (FR) Noha egyetértünk az Európai Parlamentnek a pittsburghi G20-csúcstalálkozóra vonatkozó állásfoglalásának fő iránymutatásaival – és ezért támogattuk is –, az http://www.europarl.europa.eu/members/expert/politicalBodies/search.do?group=2952&language=HU" \o "Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselõcsoport" jának luxemburgi küldöttsége fenntartásainak szeretne hangot adni az állásfoglalás néhány nem kielégítő pontjával kapcsolatban.

Először is, a pittsburghi következtetések megemlítik, hogy a mentőintézkedések kedvezményezettjeinek hozzá kell járulniuk az intézkedések költségeihez. Ez nem ugyanaz, mint a pénzügyi tranzakciókra kivetett adó, ahogy azt a parlamenti állásfoglalás sugallná. Másodszor, egy olyan pénzügyi felügyeleti rendszer létrehozását javasoljuk, amely – a jövőben – egyesítené a nemzeti felügyeleti hatóságot és a három európai szervet, melynek létrehozása az európai jogalkotási eljárás részeként folyamatban van.

Végezetül, fontos lenne elkerülni a G20-csúcstalálkozó nyomán az „adóparadicsom” kifejezés széleskörű elterjedését. Olyan joghatóságok is önkényesen felkerültek a „szürkelistára”, amelyek távolról sem minősülnek adóparadicsomnak, miközben a valódi adóparadicsomokat továbbra is érintetlenül hagyja a G20 vagy az OECD részéről gyakorolt bármiféle nyomás. A mérsékelt adózást alkalmazó országok adóparadicsommá minősítése nem segít kilábalnunk abból a válságból, melynek gyökerei máshol rejlenek.

  Edite Estrela (S&D) , írásban. – (PT) A szeptember 24–25-i pittsburghi G20-csúcstalálkozóról szóló európai parlamenti állásfoglalás mellett szavaztam, mert úgy vélem, hogy a jelenlegi gazdasági nehézségeket a lisszaboni stratégiát előmozdító lehetőségnek kell tekintenünk, és ismét meg kell erősítenünk a munkanélküliség és az éghajlatváltozás elleni küzdelem, valamint amelletti elkötelezettségünket, hogy olyan európai stratégiát hozzunk létre, amely hosszú távon fenntartható gazdasági fellendülést eredményez. Sajnálatos azonban, hogy a Tobin-adóhoz hasonló, a pénzügyi tranzakciók adójára vonatkozó javaslat el lett utasítva, hiszen az lehetővé tette volna a túlzott mértékű spekuláció korlátozását, és elősegítette volna a hosszú távú pénzügyi stabilitást és befektetéseket.

  Diogo Feio (PPE) , írásban. – (PT) A komoly következményekkel járó, súlyos gazdasági válság fényében a G20-ak által hozott döntések rendkívül fontosakká váltak. A G20 tagállamainak összehangolt erőfeszítése által hozhatunk létre egy olyan pénzügyi rendszert, amely kiegyensúlyozottabb és fenntarthatóbb gazdasági növekedést eredményezhet a jövőben, és ezáltal elkerülhetjük a mostanihoz hasonló válságokat.

Az Európai Unió nem cselekedhet önmagában, hiszen ha olyan szabályokat fogadunk el, melyeket más országok nem alkalmaznak, a mostani, globalizált világban hátrányos helyzetbe hozzuk az európai gazdaságot.

  José Manuel Fernandes (PPE) , írásban. – (PT) Elégedett vagyok a pittsburghi G20-csúcstalálkozón elért megállapodásokkal. A tőkepiacok globalizációja következtében egy új válság leküzdésére és megelőzésére irányuló intézkedések a lehető legszorosabb nemzetközi együttműködést követelik meg. Nagyon örülök a megállapodásoknak, melyek a foglalkoztatás ösztönzését és a piac szabályozását célozzák, és remélem, hogy ezek a célkitűzések széles körben gyümölcsözőek lesznek. Ami pedig azt illeti, hogy a pénzügyi tranzakciók adója majd lehetővé teszi a túlzott spekuláció korlátozását, és ösztönzi a hosszú távú befektetéseket, ez csak abban az esetben igaz, ha alkalmazása globális szinten történik.

  João Ferreira (GUE/NGL) , írásban. – (PT) A ma elfogadott állásfoglalás összhangban van az Európai Unió különböző szervei által – beleértve a Parlamentet is – már korábban elfogadott álláspontokkal, melyek csupán megpróbálják elfedni a gazdasági és szociális válság valódi okait, manipulálva, felgyorsítva és ösztönözve a válsághoz vezető politikák folytatását és továbbfejlesztését. Többek között az adóparadicsomok vonatkozásában úgy véli, hogy ezek „aláásták a pénzügyi szabályokat”, miközben csupán annyit ajánl, hogy „javítani kell az adóügyekkel kapcsolatos átláthatóságot és információcserét”.

Amire azonban szükség lenne, és amit elfelejt megemlíteni az állásfoglalás, az a szolgáltatásokat liberalizáló és privatizáló neoliberális politikával, a dolgozók jogainak sérülésével és a termelési infrastruktúra szétrombolásával való szakítás szükségessége. Ezek a politikák felelősek az életfeltételek romlásáért, az adósságért, a megnövekedett munkanélküliségért, a munkahelyek bizonytalanságáért és a szegénységért. Értékelnünk kell a munkát és a dolgozókat, védenünk kell a termelői ágazatokat és a közszolgáltatásokat, a gazdasági hatalmat a politikai hatalomnak kell alárendelnünk, küzdenünk kell a korrupció és a gazdasági bűnözés ellen, és büntetnünk kell azokat, és meg kell szüntetnünk az adóparadicsomokat.

  Robert Goebbels (S&D) , írásban. – (FR) A http://www.europarl.europa.eu/members/expert/politicalBodies/search.do?group=2965&language=HU" \o "a Zöldek/ az Európai Szabad Szövetség Képviselõcsoportja" által benyújtott, a G20-csúcstalálkozóról szóló állásfoglalásra vonatkozó valamennyi módosítást elutasítottam a képviselőcsoport taktikájával szembeni ellenállás kifejezéseképpen, mivel nagyrészt demagóg módosításokon keresztül újra és újra megnyitják a vitát. A Zöldek kialkudták a közös állásfoglalásra irányuló indítványt, és számos módosításnál sikerrel jártak. Ennek ellenére nem írták alá a közös állásfoglalást csak azért, hogy jelenetet rendezhessenek a plenáris ülésen.

  Bruno Gollnisch (NI) , írásban. – (FR) A G20-ról szóló állásfoglalás ellen szavaztunk, mégpedig egyetlenegy okból kifolyólag: sehol sem vonja kérdőre a jelenlegi pénzügyi rendszert, amely a válság gyökerét képezi. Ráadásul azt állítja, hogy még több globalizációra, még több liberalizációra van szükségünk, valamint a globális kormány szerepére szánt úgynevezett multilaterális intézmények és szervek védelmére.

Amennyiben azonban nem vagyunk hajlandóak változtatni a rendszeren, az a néhány hasznos és szükséges intézkedésjavaslat garantált bukását jelenti. Ha mindenáron fenn akarjuk tartani a mostani rendszert, olyan piacokkal, melyek egyre inkább elveszítik a kapcsolatot a reálgazdasággal, azzal csak egy újabb válságot készítünk elő, és garantáljuk, hogy a munkahelyteremtés célkitűzése ne valósulhasson meg.

A gazdaság nem öncélú: csupán a politikai célok, a társadalmon belüli fejlődés és az emberi fejlődés eszköze. Amíg alárendeljük magunkat vélt követelményeinek, és behódolunk az úgynevezett örökérvényű piaci törvényeknek, képtelenek leszünk megoldani a problémákat.

  Sylvie Goulard (ALDE) , írásban. – (FR) A http://www.europarl.europa.eu/members/expert/politicalBodies/search.do?group=2966&language=HU" \o "Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselõcsoport" nevében szeretném megindokolni tartózkodásunkat a http://www.europarl.europa.eu/members/expert/politicalBodies/search.do?group=2965&language=HU" \o "a Zöldek/ az Európai Szabad Szövetség Képviselõcsoportja" által benyújtott, a Tobin-adó modelljén alapuló adóra vonatkozó módosításról szóló szavazásban. Képviselőcsoportunk munkacsoportot állított fel a kérdés megvitatására annak érdekében, hogy tisztázza a szóban forgó adó célját és gyakorlati alkalmazásának részleteit. Ezután a képviselőcsoportoknak a tények alapos ismeretében lesz alkalmuk egy olyan közös álláspont kialakítására, mely mindenki számára azonos jelentéssel bír, és védhető lesz a megfelelő nemzetközi szerveken belül.

  Ian Hudghton (Verts/ALE) , írásban. – A pittsburghi G20-csúcstalálkozóra vonatkozó állásfoglalás mellett szavaztam. A jelenlegi gazdasági válság mind hatásaiban, mind pedig okait tekintve globális jellegű, így az összehangolt nemzetközi intézkedések elengedhetetlenek a megoldások megtalálásához. Valamennyi nemzeti kormánynak szerepe van a megoldásban, és az uniós szintű közös intézkedések biztosíthatják, hogy Európa a globális fellendülés élére állhasson. A skót kormány egy olyan programot kíván keresztülvinni, melynek célja a munkahelyek és közösségek támogatása, az oktatás és a szakmai képzések megerősítése, valamint az innovációba és a jövő iparágazataiba történő befektetés. Európa többi országával összefogva képesek leszünk a jelenlegi kihívások legyőzésére.

  Arlene McCarthy (S&D) , írásban. – Munkáspárti kollégáimmal együtt határozottan támogatjuk a G20-aknak a pénzügyi tranzakciók adójára vonatkozó kötelezettségvállalásait. A válság alatt az adófizetőknél felhalmozott költségeket követően alapvető fontosságú annak biztosítása, hogy a pénzügyi szektor teljes mértékben és tisztességesen hozzájáruljon az államháztartás helyzetének javításához. A Tobin-adó egy, a pénzügyi tranzakciók adójaként javasolt modell. Nem támogattuk a 8. módosítást, mivel úgy véljük, hogy valamennyi lehetőséget meg kell vizsgálnunk, mielőtt kifejezetten egy Tobin-adó jellegű adóztatás mellett tennénk le a voksunkat. A módosítás továbbá azt sugallja, hogy egy egyoldalú, európai szintű adót kellene bevezetnünk. A pénzügyi szolgáltatások iparága globális iparág, így erőfeszítéseinket arra kell irányítanunk, hogy olyan tranzakciós adót vezessünk be, amely globális szinten is hatékony és működőképes.

  David Martin (S&D) , írásban. – Tartózkodtam a pénzügyi tranzakciók adójára vonatkozó, 8. módosításról szóló szavazáson. Támogatom egy ilyen jellegű adó bevezetését, de úgy vélem, hogy erre globális, és nem európai szinten van szükség ahhoz, hogy hatékonyan működjön.

  Franz Obermayr (NI) , írásban. – (DE) A pittsburghi G20-csúcstalálkozóra vonatkozó közös állásfoglalásra irányuló indítvány rengeteg pozitív elemet tartalmaz. Világosan rámutat például az államok többsége által végrehajtott, a költségvetési politikát ösztönző intézkedések problémáira. Az elkövetkező években fontos szerepet kell szánnunk a nemzeti költségvetések konszolidációjának. Azt is örömmel nyugtázom, hogy kísérlet történt a válság okainak felderítésére is, utalva a korlátok nélküli spekulációra és a pénzpiacok szabályozásának hiányára. Ez azonban csupán felületesen történt meg. Nem történt meg az áttörés a valódi, szükséges reformok irányába. Tekintettel a rendkívüli válságra, amely még mindig tart, és amely sajnálatos módon még nagyobb mértékű munkanélküliséghez fog vezetni, mindez túl kevés. Ezért tartózkodtam a szavazástól.

  Andreas Mölzer (NI) , írásban. – (DE) A pittsburghi G20-csúcstalálkozóra vonatkozó közös állásfoglalásra irányuló indítvány egyértelműen kimondja, hogy a válság egyes pénzintézmények vakmerő és felelőtlen kockázatvállalásának és a pénzpiaci szabályozás hiányának következménye. Mindez szabad utat adott a korlátok nélküli spekulációnak. Ezért még fontosabb, hogy minél hamarabb megfelelő piaci szabályozást vezessünk be. Az indítvány néhány erre vonatkozó javaslata melegen üdvözlendő. Sajnálatos ugyanakkor, hogy az indítvány támogatja a Basel II. rendelkezéseket, amelyek – tapasztalatból tudjuk – a tőkeáramláson keresztül gyakorlatilag a kis- és középvállalkozások elsorvadásához vezettek. A banki titoktartás szigorú eltörlését nem tudom támogatni a számos kisbetétesre való tekintettel, ezért tartózkodtam a végső szavazásnál.

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE) , írásban. – (PT) Először is gratulálni szeretnék ahhoz, hogy a G20-csúcstalálkozó olyan fontos kérdéseket vitatott meg, mint a fenntartható gazdasági növekedés, a foglalkoztatás és az éghajlatváltozás jelensége, amely veszélyeztetheti bolygónk élhetőségét. Ezek olyan aktuális és globális kérdések, melyeket egyöntetűen létfontosságúnak tartunk az európai növekedési folyamat szempontjából.

E tekintetben üdvözlöm a gazdasági fellendülés ösztönzőinek fenntartása melletti döntést, és egy olyan stratégia melletti elkötelezettséget, amely megvalósíthatóvá teszi a lisszaboni menetrendben megfogalmazott alapelveket, különösen a globális érdekek vonatkozásában a globális foglalkoztatási paktumon keresztül. Ezen a ponton hangsúlyoznunk kell, hogy nemzetközi szinten halaszthatatlan szükség van egy anticiklikus foglalkoztatási alap létrehozására és ambiciózus költségvetési ösztönző csomagokra, amelyek támogatják a munkahelyteremtést és a munkahelyek megőrzését, a legkiszolgáltatottabb csoportokat támogató, erőteljes szociális politikákkal együtt.

  Marit Paulsen, Olle Schmidt és Cecilia Wikström (ALDE), írásban. – (SV) A pénzügyi válság kialakulása részben annak köszönhető, hogy a bankok ügyfeleik bizalmát kihasználva túlzott kockázatot vállaltak az ügyfelek pénzével. Úgy véljük, szükség van a nemzetközi pénzügyi tranzakciók kezelési módjának részletes megvitatására. Nem gondoljuk, hogy a Tobin-adó hatékonyan hozzájárulna a spekuláció megelőzéséhez, de örömmel támogatjuk annak megvitatását, hogyan segíthetnek a pénzintézetek, nevezetesen a bankok, befektetési társaságok és biztosítótársaságok egy egészséges és stabil pénzügyi piac megteremtésében. A pénzügyi válság rámutatott, hogy a nemzetközi problémák kezeléséhez nemzetközi megoldásokra van szükség. Ennek megvitatását ezért globális szinten, és nem csupán az Európai Unión belül kell kezdeményezni.

  Paulo Rangel (PPE) , írásban. – (PT) Szeretnék gratulálni a G20-csúcstalálkozón elért megállapodásokhoz, melyekkel nagyon elégedett vagyok, és melyeket mindenki egyöntetűen a helyes irányba tett lépésként értékel.

Tekintettel arra, hogy olyan fontos kérdéseket vitattak meg, mint a pénzügyi piacok szabályozása és felügyelete, és az államháztartás fenntarthatósága, külön ki szeretném emelni a fenntartható gazdasági növekedés és a foglalkoztatás kérdését.

Nagy örömömre szolgál, hogy a G20-ak által elfogadott prioritások a reálgazdaság fenntartható növekedésén alapulnak, amely nemcsak a munkahelyteremtés biztosításának mozgatórugója lesz, hanem egyben garantálni fogja az emberek, különösen a legszegényebb és legkiszolgáltatottabb rétegek védelmét a válság negatív hatásaival szemben. Szintén örömömre szolgál, hogy a G20 vezetői felvállalták a foglalkoztatási válság nemzetközi szinten való kezelését, ezáltal a foglalkoztatás előmozdítását a fellendülési terv központi elemévé téve.

Csupán azt sajnálom, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelem vonatkozásában nem sikerült megállapodásra jutni a G20-csúcstalálkozón.

  Frédérique Ries (ALDE) , írásban. – (FR) Fontos volt, hogy a pittsburghi G20-csúcstalálkozót követően az Európai Parlament világos üzenetet közvetítsen a világ főbb vezetőinek. Ez meg is történt a ma elfogadott állásfoglalással, amely rámutat, hogy noha a pénzügyi válság legsúlyosabb szakasza már mögöttünk van, annak a költségvetésre és a foglalkoztatásra gyakorolt hatásai az Európai Unió, az Egyesült Államok és Kína közös fellépése nélkül még sokáig érezhetőek lesznek. Ez utóbbiak már döntéseket hoztak az IMF megreformálásáról, a kereskedői jutalékok, tőkekövetelmények és a komplex pénzügyi termékek átláthatóságának felügyeletéről, ami azt jelenti, hogy a mostani G20-csúcstalálkozó nem hiába jött létre.

Három hatalmas feladat azonban még befejezésre vár, mielőtt a globalizáció keretek közé szorításában előreléphetnénk. Az első az adóparadicsomok ügyének hathatós megoldása, hiszen rengeteg pénz hiányzik az államkasszákból. A második az árfolyamegyensúly visszaállításának hiánya és a kompetitív értékcsökkenés következtében kialakuló monetáris vihar megakadályozása. A harmadik az alapvető fogyasztási cikkek, különösen az élelmiszerek áringadozásának kezelése, hiszen ez szerepet játszik az egyenlőtlenségek és a szegénység növekedésében világszerte.

  Czesław Adam Siekierski (PPE) , írásban. – (PL) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, a nemrég megtartott pittsburghi G20-csúcstalálkozó megerősítette a gazdasági helyzet fokozatos stabilizálódását. Továbbra sem szabad azonban elfeledkeznünk azokról a problémákról, melyekkel egyes gazdaságok szembesülhetnek. A csúcstalálkozó lehetőséget biztosított arra, hogy megerősítse az államoknak a pénzügyi szabályozó rendszer reformjára vonatkozó elhatározását. A legnagyobb veszély, melyet nem szabad megengednünk, a munkanélküliség további növekedése, a kereslet visszaesése és a termelés visszaszorulása. A Pittsburghben előterjesztett alapelvek közös világgazdasági fejlődésünk alapját kell, hogy képezzék. A csúcstalálkozó megerősítette, hogy tovább kell munkálkodnunk a globális piac különböző területeinek ellenőrzésére és figyelemmel kísérésére alkalmas intézmények és eszközök kialakításán.

  Peter Skinner (S&D) , írásban. – Az európai parlamenti Munkáspárt támogatta az állásfoglalást, és hozzájárult a múlt hónapban, Pittsburghben tett előrelépések előkészítéséhez. Az IMF-en belüli multilaterális felügyelet fejlesztése melletti elkötelezettség és a jelenlegi tagokon kívül más gazdaságok bevonása nélkül kevés sikerre számíthatunk. Minden dicséret megilleti az állásfoglalást, és átgondolt lépésekkel még nagyobb előrelépés várható a pénzügyi válság problémáinak megoldásában.

  Nuno Teixeira (PPE) , írásban. – (PT) Először is gratulálni szeretnék ahhoz, hogy a G20-csúcstalálkozó olyan fontos kérdéseket vitatott meg, mint a fenntartható gazdasági növekedés, a foglalkoztatás és az éghajlatváltozás jelensége, amely veszélyeztetheti bolygónk élhetőségét. Ezek olyan aktuális és globális kérdések, melyeket egyöntetűen létfontosságúnak tartunk az európai növekedési folyamat szempontjából.

E tekintetben üdvözlöm a gazdasági fellendülés ösztönzőinek fenntartása melletti döntést, és egy olyan stratégia melletti elkötelezettséget, amely megvalósíthatóvá teszi a lisszaboni menetrendben megfogalmazott alapelveket, különösen a globális érdekek vonatkozásában a globális foglalkoztatási paktumon keresztül. Ezen a ponton hangsúlyoznunk kell, hogy nemzetközi szinten halaszthatatlan szükség van egy anticiklikus foglalkoztatási alap létrehozására és ambiciózus költségvetési ösztönző csomagokra, amelyek támogatják a munkahelyteremtést és a munkahelyek megőrzését, a legkiszolgáltatottabb csoportokat támogató, erőteljes szociális politikákkal együtt.

  Georgios Toussas (GUE/NGL) , írásban. – (EL) A Görög Kommunista Párt a konzervatívok, szociáldemokraták és liberálisok által támogatott közös állásfoglalási indítvány ellen szavazott, mert a monopóliumok azon stratégiai törekvése nyilvánul meg benne, hogy a kapitalista pénzügyi válság fájdalmas következményeit a munkásosztályra hárítsák át. A kapitalizmus politikai szócsövei állásfoglalásukban felszólítják a burzsoá kormányokat, hogy továbbra is spekulációs tőkével támogassák a monopolhelyzetben lévő óriásvállalatokat, és ezzel egyidejűleg teremtsék meg az „egészséges közfinanszírozást”, ami alatt a szociális kiadások, az egészségügy, a jóléti és oktatási kiadások, stb. még nagyobb mértékű visszaszorítását értik. Üdvözlik az ún. „méltányos munkahelyek” teremtését, amelyek az állandó, teljes idejű foglalkoztatást váltják fel rosszul fizetett, rugalmas és bizonytalan munkára, a lehető legminimálisabb jogok biztosításával. A plutokrácia politikai képviselői ezt a „méltóságot” kínálják a munkásosztálynak. Az állásfoglalás a nemzetközi imperialista szervezetek (IMF, Világbank, WTO) megerősítését szorgalmazza, és előkészíti az utat a „zöld” tőkehozam számára az éghajlatváltozásra való hivatkozás leple alatt, valamint előkészíti a nemzetközi kereskedelem teljes liberalizációját, ami annak a jele, hogy a monopóliumok még inkább betörnek a fejlődő és szegény országok piacaira, és fosztogatják a jólétet termelő forrásokat és emberi erőforrásokat.

- Állásfoglalásra irányuló indítvány: A pénzügyi és gazdasági világválság hatásai a fejlődő országokra és a fejlesztési együttműködésre (B7-0078/2009)

  Maria da Graça Carvalho (PPE) , írásban. – (PT) A fejlődő országokat súlyosan érintik az egymást érő válságok, úgy mint az élelmiszer- és üzemanyagár-válság és az éghajlatváltozás. Komolyan szenvednek a pénzügyi válság és a gazdasági visszaesés következményeitől. Kulcsfontosságú, hogy az Unió és a tagállamok nemzetközi szereplőként felelősséget vállaljanak, és teljesítsék a hivatalos fejlesztési támogatásra vonatkozó kötelezettségvállalásaikat, és hogy továbbra is támogassák a millenniumi fejlesztési célok elérését.

Az EU 88 milliárd euró fejlesztési segélyt, költségvetési támogatást és mezőgazdasági támogatást folyósított azonnali intézkedésre, és további 500 millió euróval járulna hozzá a fejlődő országok szociális kiadásainak támogatásához a FLEX-mechanizmuson keresztül az AKCS-országok számára. Fontos, hogy a költségvetési támogatás az egészségügy, a tisztességes munka, az oktatás és a zöld növekedés területeire összpontosuljon. A Bizottságnak új finanszírozási forrásokat kell találnia az Európai Fejlesztési Alap (EFA) fenntartására, és az is fontos, hogy az EFA a közösségi költségvetésbe kerüljön. Az EU és a nemzetközi kereskedelem, a költségvetési, éghajlat-változási és fejlesztési politikák közötti koherencia megteremtésére is szükség van.

A fejlesztési támogatást elsősorban…

(A szavazatok indokolását az eljárási szabályzat 170. cikke (1) bekezdése 1. pontjának megfelelően lerövidítik.)

  David Casa (PPE) , írásban. – Annak ellenére, hogy egyértelműen nem a fejlődő országok okozták a válságot, kétség nélkül őket érinti a legsúlyosabb és legaránytalanabb mértékben. Ezért szavaztam az állásfoglalás mellett.

  Carlos Coelho (PPE) , írásban. – (PT) Noha a jelenlegi gazdasági és pénzügyi válság az Egyesült Államokból indult ki, következményei világszerte érezhetőek. Európát, és még súlyosabb mértékben a fejlődő országokat sújtotta, akár az emberi veszteségeken keresztül, milliókat szélsőséges szegénységbe taszítva, akár azáltal, hogy meggyengítette a már amúgy is ingatag gazdaságukat.

Rendkívül fontos, hogy a hivatalos fejlesztési segélyben aktív szerepet vállaló valamennyi résztvevő – különösen a Bretton Woods-i intézmények – gyorsan és hatékonyan reagáljon a helyzetre. Alapvetően fontos továbbá, hogy az Európai Unió és tagállamai felelősséget vállaljanak mint a fejlesztési segély élharcosai azáltal, hogy teljesítik az említett országok felé tett nemzetközi kötelezettségvállalásaikat a támogatások mihamarabbi megemelése által a millenniumi célok elérése érdekében, és a hivatalos fejlesztési segély mértékének növelésén keresztül, amely nem elég a fejlődő országokat a válság következtében romboló rendkívüli károk kezelésére.

Halaszthatatlan továbbá, különösen a koppenhágai konferencia előkészületei során, hogy az EU és a többi nemzetközi szereplő világossá tegye a nemzetközi kereskedelemmel, az éghajlatváltozással, illetve a humanitárius segéllyel és a fejlesztéssel kapcsolatos politikáit. Ezért támogatom az állásfoglalást.

  Corina Creţu (S&D) , írásban. – (RO) Vészhelyzet állt elő a fejlesztési és humanitárius segélyek vonatkozásában a gazdasági válság következményeként, mely egyre növekvő emberi veszteségekkel jár, annál is inkább, mivel a visszaesést az élelmiszer- és olajárválság előzte meg. Sajnálatos módon a gazdasági válság egyik közvetlen következménye, hogy nemzetközi donorválság állt elő, tetézve a szegénységi szint gyors emelkedésével. Csak 2009-ben 90 millióval növekedett a szélsőséges szegénységben élők száma, miközben a munkanélküliek száma 23 millióval emelkedett. Kis reménysugarat jelentenek a legkiszolgáltatottabb országoknak, a fejlődő országoknak nyújtandó segélyekre vonatkozó, ma elfogadott javaslatok. Ezek azonban nem elég mélyrehatóak, tekintettel arra, hogy az IMF aranytartalékainak eladásából származó, a szegény országok megsegítésére előirányzott 6 milliárd amerikai dollár valós szükségleteik csupán 2%-át fedezi. Következésképpen úgy vélem, hogy növelni kell a nyomást a G20 országaira, hogy a válság okozóiként jelentősebb mértékben és konkrétabban vállaljanak felelősséget oly módon, hogy válságtámogatás formájában mozgósítják forrásaikat a fejlődő országok számára. A rendszer ésszerűsítését szem előtt tartva üdvözlöm az állásfoglalásban megfogalmazott kritikát azzal kapcsolatban, hogy a pittsburghi csúcstalálkozó nem foglalkozott a nemzetközi pénzintézetek reformjának kérdésével a Bretton Woods-i intézmények válságra adott lassú reakciójának fényében.

  Diogo Feio (PPE) , írásban. – (PT) A fejlődő országokat súlyosan érinti a jelenlegi gazdasági és pénzügyi válság, és félő, hogy növekedésükben és fejlődési mutatóikban drasztikus lassulás vagy komoly visszaesés fog mutatkozni. Az Uniónak és a tagállamoknak mint fontos donoroknak ezt szem előtt kell tartaniuk, és meg kell fontolniuk az érintett országoknak szánt segélyek növelését. Ennek híján visszafordíthatatlanul a szegénység olyan szintjére süllyednek, amely a társadalmi és politikai konfliktusok súlyosbodásához vezethet, és katasztrófák kialakulását idézheti elő azokban a térségekben, ahol komoly nehézségek árán törekednek a béke és a fejlődés fenntartására.

Ennek a növekedésnek, melynek a rugalmasságon, találékonyságon, szolidaritáson és a józan ítélőképességen kell alapulnia, társulnia kell a segélyek felhasználásának az adományozók által végzett szigorú ellenőrzésével és a kedvezményezett ország rendelkezésére álló összeg hatékony nyomon követésével az átutalástól kezdve a végső felhasználásig. Az érintett országok civil társadalmát és parlamentjét is be kell vonni az átláthatóság megteremtéséért tett erőfeszítésekbe, és az Uniónak szorgalmaznia kell a segély felhasználásának nemzeti szintű megvitatását.

Európa még a gazdasági visszaesés kihívásaival szembesülve sem zárulhat be, és nem hagyhatja figyelmen kívül a körülötte lévő égető problémákat.

  Andreas Mölzer (NI) , írásban. – (DE) A fejlődő országokat súlyos csapásként érte a bankok és az Egyesült Államok egyes spekulánsai által okozott jelenlegi pénzügyi és gazdasági válság. Komoly terheket ró amúgy is gyenge gazdaságaikra, és emberek milliói válnak majd munkanélkülivé. A munkanélküliek pedig – ahol lehetséges – Európában fogják keresni boldogulásukat, ezáltal tovább súlyosbítva az Európára nehezedő migrációs nyomást. Nekünk, európaiaknak éppen ezért támogatnunk kell ezeket az országokat gazdaságuk erősítésében. A fejlesztési segély jelenlegi formája nem alkalmas erre, hiszen rengeteg pénzügyi támogatás eltűnik a süllyesztőben, vagy korrupt diktátorok tulajdonában lévő, európai bankszámlákon köt ki. Ezért a számos pozitív ötlet ellenére tartózkodtam a Fejlesztési Bizottság indítványáról szóló végső szavazáson.

  Marit Paulsen, Olle Schmidt és Cecilia Wikström (ALDE), írásban. – (SV) A pénzügyi válság kialakulása részben annak köszönhető, hogy a bankok ügyfeleik bizalmát kihasználva túlzott kockázatot vállaltak az ügyfelek pénzével. Úgy véljük, szükség van a nemzetközi pénzügyi tranzakciók kezelési módjának részletes megvitatására. Nem gondoljuk, hogy a Tobin-adó hatékonyan hozzájárulna a spekuláció megelőzéséhez, de örömmel támogatjuk annak megvitatását, hogyan segíthetnek a pénzintézetek, nevezetesen a bankok, befektetési társaságok és biztosítótársaságok egy egészséges és stabil pénzügyi piac megteremtésében. A pénzügyi válság rámutatott, hogy a nemzetközi problémák kezeléséhez nemzetközi megoldásokra van szükség. Ennek megvitatását ezért globális szinten, és nem csupán az Európai Unión belül kell kezdeményezni.

  Sirpa Pietikäinen (PPE) , írásban. – (FI) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, ahogy a Fejlesztési Bizottság állásfoglalási indítványában – nagyon is helytállóan – említi, a mostani globális pénzügyi és gazdasági válság legsúlyosabban a legszegényebb országokat érinti. A számos fejlődő országban elért fejlesztési célok veszélyben vannak, és a millenniumi fejlesztési célok elérése egyre nehezebbnek tűnik. A fejlett országok által tett és például a G20 vagy a G8 csúcstalálkozókon nyilvánosan vállalt ígéretek ellenére a fejlődő országokhoz eljuttatott segélyek összege meg sem közelíti a vállalásokat. Valójában már a válság kirobbanása előtt is számos uniós tagállam fejlesztési támogatásának összege jóval kisebb volt, mint amit korábban megígértek.

A válság egyben új lehetőség is. A Nemzetközi Valutaalap forrásainak jelentős növekedése és a szervezet döntéshozó rendszerében bekövetkezett változás két ok, amiért reménykedhetünk benne, hogy lehetnek pozitív fejlemények. Az IMF reformja és a megnövekedett források égető szükségekre adott válaszok, de önmagában mindez még nem elég arra, hogy enyhítse a világ legszegényebb rétegeinek sanyarú helyzetét. A fejlett országoknak tartaniuk kell magukat ígéreteikhez a millenniumi célok iránti elkötelezettségük és a fejlesztési segélyek növeléséhez szükséges, a GDP 0,7%-nak megfelelő támogatás vonatkozásában. Az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez és az ahhoz való alkalmazkodáshoz szükséges pénzügyi támogatás olyan további felelősség, amely alól nem engedhetik meg maguknak a fejlett országok, hogy kibújjanak. Az új nemzetközi szabályok alappilléreként az esélyegyenlőség koncepcióját kell alkalmaznunk a szabályok átalakításakor és alkalmazásakor egyaránt.

  Czesław Adam Siekierski (PPE) , írásban. – (PL)Elnök asszony, az állásfoglalás elfogadása mellett szavaztam, mert úgy vélem, a fejlődő országokban tapasztalható jelenlegi nehéz helyzet okaira és hatásaira vonatkozóan számos helyénvaló megállapítást tartalmaz. Külön hangsúlyoznám, hogy a jelenlegi gazdasági válság kialakulása nemcsak a pénzügyi piacok összeomlásának, hanem az azt megelőző élelmiszer- és energiaválságnak is köszönhető. Alapvető fontosságúnak tartom, hogy olyan intézkedéseket hozzunk, amelyek a fejlett országok által rendelkezésre bocsátott eszközök gyorsabb és hatékonyabb felhasználását szolgálják. Ez különösen fontos, ha meggondoljuk, hogy a gazdag országok jelenleg olyan belső problémákkal küszködnek, mint a költségvetés elégtelensége vagy az időbeli korlátok. Még egyszer hangsúlyozni szeretném: rendkívül fontos az eljárások egyszerűsítése annak érdekében, hogy a gazdag országokból a szegény országokba áramló pénzügyi támogatások ne tűnjenek el a bürokrácia útvesztőjében.

  Catherine Soullie (PPE) , írásban. – (FR) A fejlődő országoknak juttatott támogatás olyan kötelesség, melyet nem hanyagolhat el az Európai Unió. A jelenlegi gazdasági és pénzügyi válság új dimenzióval gazdagította a globalizációt. A pénzügyi tranzakciók adójának ötlete hasznos volt. Ezt Sarkozy elnök az egyik legfontosabb prioritásává tette. Úgy tűnik, Európa nagyobb sebességbe kapcsolt, és a világ követi. A nemzetközi pénzügyek új, egészséges működését a tisztességre kell alapozni.

Ezért sajnálom, hogy a Striffler-Ponga-módosítást elvetették, hiszen arra tett javaslatot, hogy a pénzügyi tranzakciók adójával egészítsék ki a hivatalos fejlesztési támogatást, hogy így a legfejletlenebb országok részesülhessenek belőle. Igaz, hogy ily módon nagyobb adóteher nehezedne gazdaságunkra és pénzügyi rendszereinkre, de az Európai Unió ezáltal egy széles körű nemzetközi szolidaritási mozgalom elindítójává válhatna.

Még reménykedhetünk, hogy az itt elfogadott állásfoglalás arra fogja ösztönözni az Uniót, hogy eleget tegyen kötelezettségvállalásainak, és segítse a fejlődő országokat, hogy lépést tarthassanak a globalizációval.

  Bart Staes (Verts/ALE) , írásban. – (NL) Meggyőződéssel támogattam a Fejlesztési Bizottság által benyújtott, a pénzügyi és gazdasági világválság fejlődő országokra gyakorolt hatásáról szóló állásfoglalást. Az Európai Parlament jogosan szólítja fel az EU-t az adóparadicsomokkal való visszaélések, az adócsalások és a tőke fejlődő országokból való illegális kimenekítésének felszámolására. Az IMF jogosan emelte meg a pénzügyi és gazdasági válság leküzdésére létrehozott alapokat. Rendkívül aggasztó azonban, hogy a mai napig a források 82%-a Európában kötött ki, míg Afrikába csupán 1,6% jutott el. A legfontosabb prioritás most a szegénység csökkentése kell, hogy legyen. Alapvetően fontos továbbá, hogy a gazdasági partnerségi megállapodásokat eszközként használjuk arra, hogy az érintett országokat gazdasági előnyhöz juttassuk, és hogy ezek az országok bizonyos érzékeny termékeket vagy ágazatokat, mint például a beruházás vagy a szolgáltatások, kihagyhassanak a tárgyalásokból. Sajnálatosnak tartom, hogy a módosítást, amely felszólította a Bizottságot és a tagállamokat, hogy terjesszenek be új finanszírozási mechanizmusokra vonatkozó javaslatokat, mint például a hivatalos fejlesztési támogatást kiegészítő pénzügyi tranzakciós adó, nem fogadták el.

  Iva Zanicchi (PPE) , írásban. – (IT) Az állásfoglalási indítvány mellett szavaztam, de úgy vélem, fontos, hogy tisztázzak egy-két dolgot. A legutóbbi pénzügyi válság globális gazdasági visszaeséshez vezetett, amely számos utóhatás következtében különösen komolyan érintette a fejlődő országokat, súlyosbítva az élelmiszerválságot: az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének adatai alapján az éhező emberek száma a történelem során először jóval túllépte az egymilliárdos határt, és az alultáplált emberek száma 100 millióval több, mint 2008-ban volt.

Az válság AKCS-országokra gyakorolt hatása lesújtó, és még bonyolultabbá teszi a környezetvédelmi kihívások és az élelmiszerárak ingadozásának megoldását. Ezek az országok nem felelősek a válság kialakulásáért, ugyanakkor ők szenvedik el a legsúlyosabb következményeket, és kapják a legkevesebb támogatást. Ez többé már nem elfogadható. Mindezek miatt, egy olyan helyzetben, amelyre a tragikus jelző használata nem csupán klisé, úgy vélem, hogy az érintett országoknak juttatott támogatások minőségén kell javítanunk, nem csupán a mennyiségre koncentrálnunk. Úgy vélem, hogy átlátható és hatékony intézkedésekre van szükség az alapok felhasználásában, és pártatlan módon ellenőrizni kell az elért eredményeket.

  Elnök. - Ezennel lezárom a szavazáshoz fűzött indokolásokat.