Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2009. október 21., Szerda - Strasbourg

4. A szavazáshoz fűzött indokolások

A szavazáshoz fűzött szóbeli indokolások

- A tájékozódás szabadsága Olaszországban és az Európai Unió más tagállamaiban

  Antonio Masip Hidalgo (S&D). – (ES) Tisztelt elnök úr! Remélem, hogy Berlusconi úr ellen vádat emelnek a joghatóságok az általa elkövetett bűncselekmények miatt, és véget ér a sajtó feletti uralma. Bizonyos képviselők, akik nem az elítélése mellett szavaztak, nem járhatnak tovább csukott szemmel, hiszen nagyon súlyos dolog az, ami a szabadságot illetően Olaszországban folyik. A mai szavazás kimenetelétől függetlenül ez az ügy minden európai polgár ügye.

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D). – (LT) Én a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Európai Parlamenti Képviselőcsoportja és más képviselőcsoportok által közösen megfogalmazott állásfoglalás mellett szavaztam, mert a tájékozódási szabadságot, a szólásszabadságot és a vélemények sokszínűségét az Európai Unió valamennyi tagállamában biztosítani kell. A tájékozódási szabadság képezi a szabad, demokratikus társadalom alapját, és az Alapjogi Charta kimondja, hogy mindenkinek joga van a szólásszabadsághoz, és ez a jog magában foglalja a saját meggyőződéshez való jogot, valamint azt, hogy mindenki a kormányzati intézmények beavatkozása nélkül adhasson és kaphasson tájékoztatást és cseréljen eszméket. Ezért nekünk, az Európai Parlament képviselőinek támogatnunk kell a nemzeti szintű független média és tisztességes verseny kialakulását. A tényleges sajtószabadság biztosítása érdekében a kormányzati intézményeknek készen kell állniuk arra, hogy megvédjék a szólásszabadságot, és elősegítsék annak kialakulását, hiszen ez az Európai Unió alapvető értékei és jogai biztosításának legfontosabb feltétele.

  Crescenzio Rivellini (PPE). – (IT) Tisztelt elnök úr! „Amit a hernyó a világ végének tekint, azt a mester pillangónak nevezi.” Ez a gondolat – amely egy kínai filozófustól származik – igen helytálló e vitában, ha figyelembe vesszük, hogy Obama elnök annak ellenére megkapta a Nobel-békedíjat, hogy szembeszállt az őt támadó televíziós beszámolókkal, és mi itt a szabadság állítólagos hiányáról vitatkozunk, amit egyetlen dolog motivál: a Berlusconi úr elleni gyűlölködés.

A gyűlölködés – amelyre jó példa az a fényképmontázs, amelyen egy sajtószabadság melletti, utcai tüntetésen rácsok mögött látható a miniszterelnök – olaj volt a tűzre, és eluralkodott a sértegetés minden formája. Ennek a parlamentnek felelősséget kell vállalnia a gyűlölködésért, amennyiben elejét kívánja venni a jakobinus baloldal gyalázatosan antidemokratikus támadásának.

Meglehet, hogy Európa – amely örökösen azzal küzd, hogy elviseljen egy erős és határozott Olaszországot – úgy tesz, mintha nem lenne mindennek tudatában, csak hogy lebecsülje Olaszország erejét. Az olasz nép nem fogja ezt megengedni, nem fogja tűrni, hogy a fondorlatos európai erők megpróbálják racionalizálni Olaszországot azon olaszok gyűlölködése miatt, akik csupán meg akarják fordítani a jobbközép demokratikus választási győzelmét.

A legolvasottabb olasz lapok közül 18 áll szemben a kormánnyal, vagy legalábbis nem áll mellette, és csak ötről mondható el, hogy a jobbközép pártján áll, és mindenféle sértésnek vagyunk kitéve. Igazság szerint a demokrácia érdekében itt az ideje, hogy a tisztelt Ház azzal az antidemokratikus olaszországi baloldallal is foglalkozzon, amely mást sem tud, mint gyűlölködni.

  Krisztina Morvai (NI). – (HU) Üzenjük azoknak a magyarországi hazug erőknek, akik azt állítják, hogy a Jobbiknak az Európai Parlamentben semmiféle szerepe nincs és nem lehet, hogy a háromfős magyar Jobbik-delegáció szavazatán múlott az, hogy az igazságtalan, diszkriminatív erők általi elítélése Olaszországnak itt ma nem történhetett meg, első mondanivalóm. A másik: mindezt nem pártfrakció-fegyelem alapján tettük, hanem az igazságosság mércéje alapján, és arra tekintettel elsősorban, hogy kettős mércét próbáltak volna alkalmazni, hiszen tegnap Barroso úrnak panaszkodtam arról, hogy Magyarországon a szocialista-liberális kormány a véleménynyilvánítási szabadságot nem sajtókoncentrációval, médiakoncentrációval sértette meg, hanem szemkilövetésekkel, bebörtönzésekkel, börtönbeli kínzásokkal, koncepciós eljárások sorozatával, és erre Barroso azt mondta, hogy ez belügy. Hogy lehet, hogy ez belügy, és Olaszország ügye meg nem belügy. Ilyen kettős mércét nem hagy a Jobbik alkalmazni ebben a Parlamentben.

  Licia Ronzulli (PPE). – (IT) Európa is észrevette, hogy az olaszországi ellenzék félrebeszél, nem létező dolgokról képzelődik.

Természetesen nem örülhetünk ennek, mert jobban szerettünk volna úgy jönni a Parlamentbe, hogy olyan tényleges problémákról beszéljünk, amelyekre az emberek megoldásokat várnak tőlünk. Vigasztalásul szolgál azonban számunkra, hogy Európa legalább olyan döntést hozott, amelyet még Antonio Di Pietro sem lesz képes megkérdőjelezni. Valójában ez 2004-ben egyszer már megtörtént – szintén az akkor még más képviselők által támogatott Di Pietro úrral a középpontban –, és most azzal küldte ide a többieket, hogy tegyék ugyanazt, de a mozgalom részéről azt nem kíséri semmilyen ujjongás.

Mi több, az olasz választók el akarták távolítani a kommunistákat a parlamenti színtérről, így ők már nem ülnek ezekben a székekben. Olaszországban a sajtószabadság nem jelent egyebet, mint hogy a kiadói csoportok, a köztisztviselők és a politikusok megpróbálják megfosztani a miniszterelnököt és kormányát a legitimitásától. Ez azonban olyan helyzetet teremt, ahol embervadászatot folytatnak, és csak egyetlen embert vesznek rögeszmésen célba, illetve polgárháborúhoz vezet, ami – ha azt bizonyos baloldali elemek tüzelik – nagyon súlyos következményekkel járhat.

  Siiri Oviir (ALDE). – (ET) Többféle módja van annak, hogy tönkretegyék a média pluralizmusát, és támogassák a lakosság elfogult tájékoztatását, valamint megakadályozzák a vélemények sokszínűségét. Az egyik lehetőség, hogy gazdaságilag – tulajdonjogilag – monopolizálják a médiát, de nem ez az egyetlen megoldás. A tájékoztatás monopóliuma elérhető például oly módon is, hogy a vezető tömegtájékoztatási testületekbe egyetlen párt – azaz az uralmon lévő párt – tagjait nevezik ki, és gátat vetnek az eltérő véleményeknek. További példák is léteznek, és mi itt, ezen az ülésen már hallottunk azokról e téma megvitatása folyamán. Azok valószínűleg tények voltak.

Mindez azt igazolja, hogy ha Európa demokratikusan akar működni, szabályokra van szüksége, olyan irányelvekre van szüksége, amelyek biztosítják a média pluralizmusát. Ez okból támogattam az ALDE, a Szocialisták és a Zöldek által előterjesztett határozatot, amely pontosan ilyen javaslatokat tartalmaz.

  Carlo Casini (PPE). – (IT) Legelőször is korrigálni kívánom az első és a második szavazatomat: tartózkodni kívántam, de elhibáztam, mert kapkodtam, és rossz gombot nyomtam meg. Az első két szavazatom tehát az egész napi szavazástól való tartózkodás.

A következő kijelentést teszem: súlyos, eredendő bűn fedezhető fel abban a javaslatban, amely a mai vitához vezetett, és ez olyan bűn, amire már az olasz köztársasági elnök is rámutatott. Ezt a bűnt tetézi az opportunizmus, miszerint az olasz miniszterelnök által bizonyos újságok ellen indított pert – ami teljesen törvényes eljárás – eszközül használják arra, hogy támadást indítsanak ellene.

Ezért nem szavaztunk a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoport, az Egységes Európai Baloldal/az Északi Zöld Baloldal Képviselőcsoportja stb. javaslata mellett, de nem szavaztunk az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoport indítványa mellett sem, habár el kell ismerni, hogy megvédi Olaszország büszkeségét, teljesen áttekinti a média és az egyéb állami jogkörök közötti egyensúly Európában fennálló problémáját, ami Olaszországban is komoly problémaként jelentkezik. Ez nem csak az olasz miniszterelnök e területre vonatkozó érdekellentétét, hanem más problémákat is érint.

Másrészről nemzeti szinten az én pártom, az UDC, folyamatosan állásfoglalásra készteti a többséget e kérdésről. Véleményem szerint a tartózkodásunkkal nekünk is támogatásunkról kell biztosítanunk őket.

  Carlo Fidanza (PPE). – (IT) Tisztelt elnök úr! Ez a vita megmutatta nekünk, hogy az olaszországi baloldal túlzottan eltávolodott a népünk érzéseitől. Az olaszok körében nincsen szó felkelésről, az igazságügyi, a kiadói és a politikai elit politikai manőver révén próbálja érvényteleníteni a nép által pár hónappal ezelőtt törvényesen meghozott döntést.

Tisztelt hölgyeim és uraim! Azok, akik a tisztelt Házban az elmúlt napokban azt állították, hogy az olaszok attól tartanak, hogy Berlusconi úr veszélyezteti a sajtószabadságot, hazudnak, és ezt ők is nagyon jól tudják. Valamennyi becsületes olasz állampolgár elismeri, hogy Olaszországban vannak olyan újságok, rádióállomások és TV-csatornák, amelyek szabadon működnek, hogy e lapok közül sok olyan van, amelynek szerkesztői álláspontja ellenkezik az olasz miniszterelnökével, és ha a pluralizmus hiányáról beszélünk, az csak az olasz újságírók által elismert, egyetlen – és hangsúlyozom, hölgyeim és uraim, hogy az egyetlen és szégyentelenül balra húzó – szakszervezeten belül érhető tetten, és hogy a program készítői, a kommentátorok és a színészek, akiknek nézetei ütköznek az olasz miniszterelnökével, könnyen és a szabadságuk veszélyeztetése nélkül találnak munkát az állami TV-csatornáknál vagy az olasz miniszterelnök tulajdonában álló TV-csatornáknál.

Ha aggasztja is valami az olaszokat, elnök úr, az ugyanaz, mint ami valamennyi többi európait is aggasztja: a válság, az illegális bevándorlás, a munkahelyek és nyugdíjak, de biztosan nem a tájékozódási szabadság, ami soha nem forgott veszélyben, és ami – éppen ellenkezőleg – a baloldal híveinek mindennapos támadásának van kitéve

  Lena Ek (ALDE). – „Ha az emberiség egyetlen ember kivételével azonos véleményen van, még akkor sem lenne joga ezt az embert elhallgattatni, ahogy annak sem lenne joga – ha hatalma volna is rá – az emberiséget elhallgattatni.”

– (SV) Olaszország az európai demokrácia egyik bölcsője. Következésképpen sajnálatos az olaszországi média jelenlegi helyzete. Az, hogy valamennyi európai országban tiszteletben tartsák az alapvető emberi jogokat, az EU-n belüli együttműködés lényegét jelenti. Teljesen elhibázott azt állítani – ahogy azt az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoport is teszi –, hogy ez nem így van. A PPE képviselőcsoport elbújik ezen érvek mögött, és ezzel a magatartással Silvio Berlusconi ügyét szolgálja.

A média sokszínűsége azt jelenti, hogy számos különböző résztvevő anélkül működhet, hogy az állam beavatkozna azok tartalmába. Annak érdekében, hogy élénk, demokratikus vitát folytassunk Európában, valamennyi tagállamban független médiára van szükség. Az EU számára mindegy, hogy ezt hogyan érik el. A sajtószabadság ugyanakkor olyan aktuális kérdés, amivel uniós szinten kellene foglalkozni. Ezért sajnálatomat fejezem ki az olaszországi média szabadságáról szóló állásfoglalásról megtartott mai szavazás eredménye miatt.

  Peter van Dalen (ECR). – (NL) Tisztelt elnök úr! Engem hidegen hagy Berlusconi úr politikai és erkölcsi iránymutatása, és a sajtószabadság tekintetében Olaszország sajnos nem áll a lista élén. A tájékozódási és sajtószabadság azonban elsősorban Olaszország belügye. Az olaszoknak ezt maguknak kell elintézniük. Szerencsére így is tesznek, és például felfüggesztik az olasz miniszterelnök mentességét. Ezenkívül az, hogy nemrégen elindították az Il Fatto Quotidiano című napilapot, azt mutatja, hogy kritikus sajtó is létezik Olaszországban, és van mozgástér.

Ezért magukhoz az olaszokhoz fordulok: továbbra is éberen figyeljék, hogy országukban támadás éri-e a sajtószabadságot. Remélem, hogy a brüsszeli hivatali szervezetnek nem szükséges közbelépnie. Végtére is nem „több Európát” akarunk, hanem olyan Európát, amely alapfeladataira koncentrál. Csak ily módon nyerheti el Európa a választók bizalmát.

  Hannu Takkula (ALDE). – (FI) Tisztelt elnök úr! A tájékozódási szabadság nagyon fontos kérdés, és a magam részéről mellette szavaztam. Ne felejtsük el azonban, hogy a szabadság felelősséggel is jár, és nekünk Európában kritikus és átlátható kommunikációra van szükségünk. Biztosítanunk kell, hogy ez így legyen a jövőben is. Az európai történelem megmutatja, milyen borzalmakhoz vezetett az, amikor a médiát elzárták, és nem engedték a szabad információáramlást.

Úgy vélem, hogy az Európai Parlamentnek ebben az ügyben nem csupán egyetlen tagállamot, hanem egész Európát kell górcső alá vennie. Ezért ki kell terjesztenünk a kérdéskört, és olyan alapelveket kell megállapítanunk, amelyekhez attól függetlenül is tartjuk magunkat, hogy épp ki van hatalmon: a szocialisták, a liberálisok vagy a jobboldal. Mindenkire azonos szabályok vonatkoznak, és valamennyi esetben fel kell lépnünk a tájékozódási szabadság biztosítása érdekében. Ez az egyik olyan alapvető szabadságjog, amelyet reményeim szerint az Európai Unió is tiszteletben fog tartani az elkövetkező években. Azt is remélem, hogy mindenkire nézve azonos mércét fognak alkalmazni.

  Chris Davies (ALDE). – Tisztelt elnök úr! Az Európai Unió, állítása szerint, magáénak vallja a szabadságról és a demokráciáról szóló nemes alapelveket, amelyeket a Lisszaboni Szerződésben ismételten rögzítenek és megerősítenek, mégis időről-időre szemet hunyunk az egyik vagy másik tagállamban folyó kirívó túlkapások fölött. Nem mutogatunk ujjal azokra, akik nem támogatják az Európai Unió alapját képező alapelveket. Nem szeretnénk kellemetlen helyzetet teremteni, de ma lehetőségünk volt állást foglalni és kimondani, hogy az, ahogy az olasz miniszterelnök a sajtót irányítja, egyértelmű túlkapás.

Más tagállamokban is vannak problémák, de ami Olaszországban történik, az a legrosszabb. A brit Függetlenségi Pártnak és a brit konzervatívoknak köszönhetően egyetlen szavazattal vesztettünk ma: egyetlen szavazatról volt szó. A brit konzervatívok azt mondják, hogy a szociális és foglalkoztatási politikát az Európai Unió hatásköréből az egyes tagállamok hatáskörébe akarják visszautalni. Nem állítják, hogy azt is meg akarják akadályozni, hogy az Európai Unió bármilyen szerepet is játsszon abban, hogy kiálljanak a demokráciát Európa-szerte támogató, alapvető szabadságok mellett.

  Philip Claeys (NI). – (NL) Tisztelt elnök úr! Én is örülök, hogy leszavazták az állásfoglalást, mivel elfogadhatatlan, hogy a tisztelt Házat valamely politikus ellen irányuló, politikai boszorkányüldözés eszközéül használják. Hasonlóképpen elfogadhatatlan, hogy a tisztelt Ház valamilyen európai „Big Brother-nek”, főinkvizítornak képzelje magát, aki közvetlenül beleszól egy olyan kérdésbe, ami tisztán és egyszerűen az egyes tagállamokat érintő belügy.

Azok, akik itt az olaszországi tájékozódási szabadság feltételezett veszélyeztetése miatt emelik fel szavukat, elsőként támogatják azokat a „szájkosártörvényeket”, amelyek kizárólag és egyszerűen a másképpen gondolkodók politikai megsemmisítésére irányulnak. Visszataszító ez a baloldali képmutatás. Mi több, ha Belgiumban csak fele olyan szabad lenne a tájékoztatás, mint Olaszországban, már jelentős előrelépést tettünk volna.

  Daniel Hannan (ECR). – Tisztelt elnök úr! Nem válik a tisztelt Ház becsületére, hogy a mai egész napirendünk, az egész szavazásunk során olyan üggyel foglalkozunk, aminek soha nem kellett volna napirendre kerülnie. Túlmutat a Parlament hatáskörén, és az egyik tagállamunk jogkörébe tartozik.

Nem támogatom különösebb Silvio Berlusconit. Örömömre szolgál, hogy a brit konzervatívok már nem ülnek a pártjával együtt az Európai Néppárt képviselőcsoportjában, de nem hiszem, hogy én lennék az egyetlen, akit visszataszít az a szemforgató önelégültség, ami a vita során a másik oldalról megnyilvánult. Arról panaszkodnak, hogy uralja a médiát, ugyanakkor nem tesznek említést arról a több tízmillió eurós közpénzről, amit a Parlament saját reklámjára költ.

Ez az állásfoglalás és az a tény, hogy mindez ma került elénk, nem válik senki becsületére: sem az olaszok becsületére – akik olyan érvvel érkeztek az ülésre, amellyel saját nemzetállamukban nem mentek semmire –, sem a mi becsületünkre, akik bele szándékozunk ártani magunkat az ügybe. Az ilyen problémákról Olaszország nemzeti demokratikus mechanizmusain és eljárásain keresztül kellene megfelelően dönteni. Hadd ismételjem meg a Lisszaboni Szerződés szavazásra bocsátásáról szóló felhívásomat: Pactio Olisipiensis censenda est!

  Syed Kamall (ECR). – Tisztelt elnök úr! Úgy vélem, itt az ülésen mindannyian aggódunk a média pluralizmusa miatt. A média pluralizmusát illetően aggodalmaim vannak egyes tagállamok esetében. Aggodalmaim vannak a média pluralizmusát illetően egyes EU-n kívüli országok – például Kuba és Észak-Korea – esetében is, de ezekre vonatkozóan a szocialisták szinte soha nem vetik fel ezt a kérdést. A szocialisták eléggé hallgatagok, ami a média pluralizmusát illeti ezekben az országokban.

Itt azonban nagyon fontos alapelvről van szó. A Rolling Stones egyszer a következőket mondta: „Nem kaphatod meg mindig, amit akarsz”, és ha az ember nem kaphatja meg azt, amit akar, akkor nem tehet mást, mint hogy bízik az országa demokratikus folyamatában, ami arról próbálja meggyőzni az embereket, hogy távolítsák el azt a kormányt, amelyet nem támogatnak. Az ember nem dönt úgy, hogy elmegy az Európai Parlamentbe, és ott próbálja visszájára fordítani a demokratikus döntéseket. Ez a konzervatívok által dédelgetett alapelv, és ezért vagyok büszke arra, hogy az Európai Konzervatívok és Reformerek képviselőcsoportja kivette a részét abból, hogy leszavazzák ezt az aljas állásfoglalást.

  Sergio Paolo Francesco Silvestris (PPE). – (IT) Véleményem szerint a Parlament demokratikus szavazása megkérdőjelezhetetlenül rámutatott valami olyasmire, amiről mindenki tudja, hogy igaz, nevezetesen arra, hogy a tájékozódási szabadság igenis létezik Olaszországban.

Látható, hogy a baloldal olyan témákat keresett, amelyekre vonatkozóan ellenvetéssel élhet. Miért? Azért, mert amint azt már elmondtam Brüsszelben, rengeteg napilap van Olaszországban, de nem tudják, miről írjanak, így tehát csak azt mondhatták – és ezzel egy hónappal késleltették a Parlament munkáját –, hogy támogatják azt a nézetet, miszerint Olaszországban nincs tájékozódási szabadság.

A rengeteg napilap nem képes arról írni, hogy az olasz kormány négy hónap alatt visszaköltöztette az Aquila-i földrengés áldozatait a sátortáborokból a saját otthonaikba, a lapokban nem képesek arról írni, hogy a Berlusconi vezette új olasz kormány három hónap leforgása alatt eltakarította az évek óta halmozódó szemetet Nápoly utcáiról, nem képesek arról írni, hogy az OECD szerint a gazdasági válság ellenére Olaszországban vesztették el legkevesebben a munkájukat, nem képesek arról írni az újságokban, hogy Olaszországban egy bank sem omlott össze, és egy bankbetétes sem veszítette el a pénzét – a gazdasági válság ellenére –, erről nem szólhatnak, senki sem olvassa ezeket a lapokat, senki sem hisz a lapoknak, és a tájékozódási szabadság állítólagos hiányára tolják a felelősséget.

Tudják, mit mondunk mi erre Olaszországban? Azt, hogy olyanok, mint azok, akik kinyitják az arénát, hagyják megszökni a bikákat, és a szarvukat keresik: elveszítették a bikákat, a szavazatokat, a példányszámokat Olaszországban, megpróbálták – mindjárt befejezem, elnök úr – azokat visszaszerezni Európában, ahol szintén többségük volt, de ahol szintén elveszítették a többséget.

A demokrácia újfent rámutatott – minden tisztelettel azok iránt Európában, akik az ellenkező igazságot akarták megmutatni –, hogy a tájékozódási szabadság él, és ez határozottan így van Olaszországban is.

  Seán Kelly (PPE). – Tisztelt elnök úr! Nagy örömömre szolgál a mai állásfoglalás eredménye, hiszen Olaszország az Európai Unió tagállama, ezért azt egymagában bevenni egy indítványba talán felesleges lenne. Remélem azonban, hogy a jövőben lehetőségünk nyílik megvitatni a tájékozódási szabadságot, a sajtószabadságot és az egyes újságíróknak az őket foglalkoztató testületeken belül biztosított véleménynyilvánítási szabadságát. Biztosítanunk kell azonban azt is, hogy ez a vita az egész Európai Unióra kiterjedjen, ne csak egy bizonyos országra. A mai nap eredményeit tekintve ez egy jó nap volt mind az Európai Unió, mind a demokrácia számára.

  Aldo Patriciello (PPE). – (IT) Tisztelt elnök úr! Szokás szerint ráébredünk arra, hogy kizárólag nemzeti érdeket szolgáló és nemzeti vonatkozású kérdéseket vitatunk meg, és szavazunk azokról az Európai Parlamentben – ilyenformán nem az olasz képviselőházban vagy az olasz szenátusban.

Azt követően, hogy a tisztelt Házban az olasz kormány ellen azok vádaskodtak a bevándorlók kapcsán, akik nem egy furcsa összeesküvés áldozataiként, hanem az emberek szuverén akaratából kerültek ellenzékbe, ismét opportunista, nevetséges és öncélú kísérletet tesznek arra, hogy eltorzítsák az olaszországi helyzet valóságát, amelynek egyedüli célja, hogy Berlusconi miniszterelnök személyében befeketítsék a kormányt és az országunkat.

A kisebbséget képviselő pártok egyoldalú reklámkampánnyal próbáltak meg felülkerekedni a választások során, ezzel kompenzálva az ideológiát és tartalmat nélkülöző politikai programjaikat, és az volt a kampányuk célja, hogy szisztematikusan kárt okozzanak országunknak Európán belül. Azok a képviselők, akik az olasz ellenzéket támogatták, szigorúan a saját országaikat érintő kérdésekre figyeljenek, ne a honfitársaim megtévesztett és félrevezető szemével tekintsenek az olaszországi helyzetre. Olyan párthoz tartoznak, amely az évek során csupán egy dologra összpontosító politikával különböztette meg magát: a 17 millió olasz által demokratikusan megválasztott koalíciót vezető olasz miniszterelnök szisztematikus és célzott megbecstelenítése.

A szavazáshoz fűzött írásbeli indokolások

- A tájékozódás szabadsága Olaszországban és az Európai Unió más tagállamaiban

  Luís Paulo Alves (S&D) , írásban. – (PT) A Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Európai Parlamenti Képviselőcsoportja által előterjesztett, a tájékozódási szabadságról szóló állásfoglalás mellett szavaztam, mert úgy vélem, hogy a sajtószabadság az általam támogatott szabad és demokratikus társadalom egyik alappillére, és ha az veszélyben forog – mint jelenleg Olaszországban –, készen kell állnunk annak megóvására. Olaszországban a véleménynyilvánítási szabadság és a sajtószabadság egyértelműen komoly veszélyben forog.

Az a tény, hogy a miniszterelnök kiadókat, napi- és hetilapokat, valamint három televíziós csatornát felölelő óriási birodalmat irányít – akár közvetlenül, akár közvetetten –, egyértelműen összeegyeztethetetlen a Berlusconi úr által betöltött politikai tisztséggel, illetve az Olaszországgal, mint demokratikus állammal és uniós tagállammal szemben támasztott követelményekkel. Ezenkívül megkísérelnek nyomást gyakorolni az állami televízióra, illetve megpróbálják manipulálni azt. Ne feledjük, hogy a jelenlegi gazdasági válság tovább gyengítette a médiát, és a reklámcégek vagy közintézmények nyomása érzékenyebben érinti azokat. Az Európai Bizottságnak feltétlenül ki kell dolgoznia egy javaslatot a média pluralizmusáról és koncentrációjáról szóló irányelvre vonatkozóan, amelyben világosan megfogalmazza az ezzel kapcsolatos szabályokat, amelyeket valamennyi tagállamnak be kell tartania, mivel az létfontosságú a demokrácia szempontjából.

  Jean-Pierre Audy (PPE) , írásban. – (FR) Az Európai Bizottság 2009. október 8-i nyilatkozatát követően – ami az „Olaszország” szó törlésére irányult – a tájékozódási szabadság olaszországi helyzetéről szóló állásfoglalás-tervezet címének megváltoztatása mellett szavaztam. Annak ellenére, hogy az állami és magántulajdonban lévő média birtoklása és/vagy irányítása és bizonyos politikai erők közötti folyamatos érdekellentét miatt rendkívül aggasztó az olaszországi helyzet, osztom számos kollégám véleményét, miszerint az Európai Parlamentnek nem kellene ujjal mutogatnia egyik vagy másik tagállamra.

  Liam Aylward Brian Crowley és Pat the Cope Gallagher (ALDE), írásban. – Ma különféle állásfoglalásokról és módosításokról szavaztunk. Lényegében olyan javaslatok kerültek elénk, amelyek elítélik a médiaszolgáltatások irányítását Németországban, Portugáliában, Magyarországon és Olaszországban.

Az ír kormány vezető pártjának tagjaiként következetesen ellenezzük az Európai Parlamentben előterjesztett olyan javaslatokat, amelyek elítélik az Európai Unió egyes országainak és nemzeti kormányainak belső tevékenységeit.

Az Európai Unióhoz való csatlakozásunk óta következetesen ellenezzük azokat a politikai stratégiákat, amelyek révén az Európai Parlamentet arra kérik, hogy az egyes uniós tagállamokon belüli politikai véleménykülönbségek és viták felett ítélkezzen.

A múltban is ez volt, és most is ez a politikai álláspontunk. Mindig következetesek voltunk.

Mindig támogatni fogjuk a véleménynyilvánítási szabadságot, amely valamennyi európai polgár alapvető joga.

  Ivo Belet (PPE) , írásban. – (NL) A szavazás meglepő eredménye remélhetőleg valódi vitára, az európai média pluralizmusát veszélyeztető problémák lényegéről szóló vitára ad majd lehetőséget. Mi teljes szívünkből támogatunk egy ilyen vitát. Mindannyian tudjuk, hogy a média szabadságára több tagállamban nyomás nehezedik (lásd a „Riporterek Határok Nélkül” nevű szervezet által tegnap közzétett, legutóbbi Press Freedom Index jelentést).

Mindazonáltal feltétlenül alapjaiban kell megközelítenünk ezeket a problémákat, és eszközt kell kidolgoznunk a helyzet javítására az EU egész területén, hogy az újságírók anélkül végezhessék a munkájukat, hogy az érintett magánszemélyek vagy politikai szereplők nyomást gyakorolnának rájuk. A tisztelt Ház néhány tagja inkább a nemzeti megközelítést választotta és rendezte a hazai dolgokat, de jó, hogy elbukott az a stratégia, mivel meglehet, hogy az csírájában fojtotta volna el a vitát. Egyszer és mindenkorra fel kell hagynunk a nemzeti játszmákkal, és energiánkat a hosszabb távon a törvényességre és az európai demokráciára nézve valóságos veszélyt jelentő probléma strukturális megoldásaira kell fordítanunk.

  David Casa (PPE) , írásban. – Hibás az elképzelés, miszerint Olaszországban bármi módon megsértenék a tájékozódáshoz való jogot. Először is nem helytálló, hogy az Európai Parlamentet olyan ügyek megvitatásának fórumául használják fel, amelyeknek továbbra is a tagállamok nemzeti bíróságai és parlamentjei hatáskörébe kellene tartozniuk. Ráadásul az utóbbi időben egyértelműen csak azért kezdték Olaszországot kritizálni, hogy ezzel is Silvio Berlusconi olasz miniszterelnököt támadják. Következésképpen az állásfoglalás ellen szavaztam.

  Carlos Coelho (PPE) , írásban. – (PT) A politikai hatalom és az újságírás között bonyolult és kényes kapcsolat húzódik, de számomra világos, hogy senkinek sincs joga saját „igazát” másokra erőltetni, cenzúrázni a gondolatokat, üldözni az újságírókat, vagy korlátozni a véleménynyilvánítási és tájékozódási szabadságot. A véleménynyilvánítási és tájékozódási szabadság az Európai Unió támpillérjeit alkotó alapelvek egyike, de bármelyik demokráciában elengedhetetlen. Ez azt is jelenti, hogy nem kellene elcsépelni ez a vitát vagy politikai tőkét kovácsolni belőle.

Azzal, hogy a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Európai Parlamenti Képviselőcsoportja állásfoglalást terjeszt elő az olaszországi tájékozódási szabadságról, összekeveri az Európai Parlamentet az olasz parlamenttel. Nyilvánvalóan kettős mércével mérnek, amikor elutasítják azt a javaslatot, hogy más országok eseteit is ebben a kérdéskörben kellene megvitatni: erre példa Németország, Magyarország vagy Portugália, amire vonatkozóan a TVI csatorna Jornal Nacional műsorának indokolatlan megszüntetését említettük. Őket nem érdekli a tájékozódási szabadság Európában, csak Olaszországban… Érdekes módon ugyanezen a napon tudjuk meg, hogy Portugália 14 hellyel került hátrább a „Riporterek Határok Nélkül” nevű szervezet által közzétett, sajtószabadságra vonatkozó ranglistán.

  Vasilica Viorica Dăncilă (S&D) , írásban. – (RO) A sajtószabadság elengedhetetlen egy demokratikus társadalomban. Következésképpen úgy vélem, hogy valamennyi tagállamnak támogatnia kell egy kiegyensúlyozott médiapiacot, és a tagállamoknak külön-külön és együttesen is kötelezettséget kell vállalniuk arra, hogy az európai polgárok a lehető legpontosabb tájékoztatást kaphassák. Véleményem szerint valamennyi európai polgár számára feltétlenül szükséges, hogy ténylegesen gyakorolhassák jogaikat és kötelezettségeiket, hogy megfelelő tájékoztatást kapjanak, ugyanakkor azt is meg tudom érteni és kritikával illetem azt a módot, ahogyan őket az európai intézmények, valamint az egyes tagállamok tájékoztatják.

  Anne Delvaux (PPE) , írásban. – (FR) Volt újságíróként tartózkodtam az e hét szerdán szavazásra bocsátott minden javaslattól és módosítástól. Ezennel határozott nemtetszésemnek adok hangot amiatt, hogy pártpolitikai célokra használják fel egy olyan alapvető dolog megvitatását, mint a sajtószabadság, amely alapjogi természeténél fogva semmi esetre sem válhat politikai alkudozások, illetve a bal- és jobboldal közötti csatározások tárgyává!

Olaszországban támadások érik a sajtószabadságot, és ez teljességgel elfogadhatatlan. Meghallgattuk azonban a bolgár, a román vagy a francia újságírókat is? Folytattunk mélyrehatóan vizsgálatokat az EU más tagállamaiban létező politikai vagy gazdasági beavatkozással kapcsolatban? Hogyan lehetünk biztosak abban, hogy a politika a saját országunkban nem avatkozik bele a szerkesztőségek életébe és a szerkesztői munkába? Ha a tanulmányunkat új jelentéssel bővítettük volna, állásfoglalásainkat úgy tudtuk volna alátámasztani, hogy azok valóban és a legmegfelelőbb módon érjék el a célt, azaz az Európa Unión belüli sajtószabadságot! Véleményem szerint ez az alapjog megérdemli, hogy annál több energiát fektessünk bele, mint amit e szövegek tükröznek, amelyekből egy dolog maradt ki: a lényeg.

  Proinsias De Rossa (S&D) , írásban. – Én az állásfoglalás mellett szavaztam, amely a média koncentrációról és a média pluralizmusának védelméről szóló irányelv szükségességét mondja ki. Az EU médiapluralizmussal és médiakoncentrációval kapcsolatos jogi keretrendszere sajnos még mindig nem megfelelő. Az Európai Unió az Alapjogi Charta 11. cikkében, valamint az emberi jogokról szóló európai egyezmény 10. cikkében garantálja a véleménynyilvánítási szabadságot. A Charta 11. cikke ténylegesen és egyértelműen kimondja, hogy „a tömegtájékoztatás szabadságát és sokszínűségét tiszteletben kell tartani”. A média szabadsága és pluralizmusa a szabad, egészséges és demokratikus társadalom alapvető feltétele. Az, hogy a média egyre inkább vagyonos védnökök kezében koncentrálódik, egyértelműen elfojtja a nyílt vitát. Nagyon körültekintően kell megközelítenünk az információáramlást irányító nagytőke üzleti érdekeit, amely öncélúan piacvezérlet, szabályozásellenes és gyakran szakszervezet-ellenes menetrendet erőltet. Az állami médiaszolgáltatóknak is függetlennek kellene lenniük – úgyszintén a pártatlanság biztosítása érdekében –, és a kormányhatóságoknak nem kellene a tevékenységükbe beleavatkozniuk.

  Frank Engel (PPE) , írásban. – (FR) Az Európai Parlamentet újfent arra kérik, hogy formáljon véleményt egy nemzeti ügyről, azaz arról, hogy Olaszországban milyen veszélyek fenyegetik a véleménynyilvánítási szabadságot. A PPE képviselőcsoport luxemburgi tagjai azon a véleményen vannak, hogy az Európai Parlament elvből ne avatkozzon be egy tagállamon belüli érdekellentétbe – legyen az akár valóságos, akár nem. A Parlament nem követelhet európai jogszabályi intézkedéseket, valahányszor nem sikerül az adott tagállam összes érintett pártja számára kielégítően megoldást találni egy politikai vagy jogi kérdésre. Ezért szavaztunk minden arra irányuló kísérlet ellen, hogy jogilag európai szinten szabályozzunk egy adott tagállamon belüli érdekellentétet.

Mivel így áll a dolog, támogatjuk a sajtóról és az e területen esetleg fennálló, problémát jelentő koncentrációról szóló valódi európai vitát. A vita középpontjában azonban nem állhat egyetlen tagállam, annak az egész EU-ra kiterjedően, tárgyilagosan és következetesen kellene a kérdéssel foglalkoznia, hogy e problémákra a meglévő közösségi jogszabályok alapján lehessen megoldást találni.

  Edite Estrela (S&D) , írásban. – (PT) Az Európai Parlament portugál szocialista küldöttei visszautasítják és elítélik bizonyos, az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoporthoz tartozó portugál képviselők lépéseit, akik a médiába való beavatkozás megalapozatlan vádjával próbálják meg befeketíteni a Portugáliáról és a portugál miniszterelnökről alkotott képet. Erre azon kampány keretében került sor, amelynek révén megpróbálták tisztázni a Silvio Berlusconi vezette olasz kormány véleménynyilvánítási és tömegtájékoztatási szabadság ellen intézett támadásait. A szocialista küldöttek csak sajnálatukat tudják kifejezni amiatt, hogy bizonyos portugál képviselők a határokon túlra is kterjesztik azt a vitát, amelyet bizonyos pártok szítottak a legutóbbi választási kampány során, és amelyre a portugál választók kétségkívül választ adtak.

A szocialisták a kampány mögött állókkal ellentétben nem kérik arra a portugál állampolgárokat, hogy tagadják meg nemzetiségüket, hanem határozott kifogást emelünk azok ellen, akik – a Silvio Berlusconival kötött esetleges kompromisszumok védelmében – Portugália jó hírét próbálják aláásni.

  Diogo Feio (PPE) , írásban. – (PT) Viviane Reding biztos felhívással fordult az üléshez, miszerint e kérdés megvitatásánál ne használjuk fel az európai intézményeket a nemzeti szinten kezelendő problémák megoldáshoz, amint azt a szerződéseink is rögzítik. Teljesen egyetértek vele, és sajnálatomat fejezem ki amiatt, hogy az európai baloldal – különös tekintettel a szocialistákra – ilyen taktikákat alkalmaz. Emlékszem, hogy az előző parlamenti ciklus során a spanyol szocialisták próbálták manipulálni az Európai Parlamentet, hogy külső támogatást szerezzenek – mivel az országukon belül nemigen sikerült – egy katasztrofális terroristaellenes politikához. Ez a sajnálatos magatartás továbbra is fennáll. Amint azt az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoport elnöke kifogásolta, nyilvánvaló rosszindulat vezérli ezt a hozzáállást, és semmiképpen sem járul hozzá az emberek európai intézményekbe vetett bizalmának kialakításához.

Azon tűnődöm, hogy a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Európai Parlamenti Képviselőcsoportja ugyanilyen buzgalommal tartana-e hasonló vitát Portugáliáról és arról, hogy annak kormánya ismételten beavatkozott a médiába, ami néhány hónap leforgása alatt egy neves napilap (O Público) főszerkesztőjének leváltásához, valamint egy televíziós híradós műsor (TVI) hirtelen megszüntetéséhez vezetett, amelyet már határozottan elítélt a médiáért felelős szabályozó hatóság.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL) , írásban. – (PT) A tájékozódási szabadság védelméről szóló állásfoglalás mellett szavaztunk, mert hiszünk a véleménynyilvánítási és tájékozódási szabadságban, támogatjuk a sokszínűséget, és ellenezzük a média koncentrációját. Nem értünk viszont egyet az állásfoglalás bizonyos szempontjaival, amelyek szinte az egyes országok demokratikus életébe való beavatkozásnak tekinthetők, és komoly kétségeink vannak abban a tekintetben, hogy e témában esetleg irányelv szülessen, különösen akkor, ha figyelembe vesszük az Európai Parlament jelenlegi összetételét.

A tájékozódási és véleménynyilvánítási szabadságért, az újságírók és tömegtájékoztatási szakemberek jogaiért, a tájékoztatáshoz való egyetemleges hozzáférésért és a média garantált pluralizmusáért folytatott küzdelmünk nem használható fel olyan pártmanőverek álcázására, amelyek elsődleges célja az, hogy az Európai Parlament beavatkozzon az országok belügyeibe, kettős mércét alkalmazva attól függően, hogy mely politikai erő érdekében áll az adott ügy.

Ezért tartózkodtunk az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoport portugál TVI-vel kapcsolatos kérdésekre vonatkozó javaslatairól szóló szavazástól is, habár ismert dolog, hogy a Portugál Kommunista Párt kritikával szemléli ezt a helyzetet.

  Mathieu Grosch (PPE) , írásban. – (FR) Nagyon fontosnak tekintem a sajtószabadságról szóló vitát. Aggasztó az olaszországi helyzet, de az Európai Parlament feladata, hogy a témát általánosságban vagy az adott probléma által érintett országokra vonatkozóan vitassa meg.

Az, hogy csak Olaszországot említjük, mialatt tudjuk, hogy más országokban – például Romániában, Bulgáriában, Portugáliában és Magyarországon – is vannak problémák, pártvitát szül, ami nem járul hozzá a véleménynyilvánítási és sajtószabadsághoz.

  Sylvie Guillaume (S&D) , írásban. – (FR) Ma a PPE, az ECR és az EFD által előterjesztett, az Olaszországban és az Európai Unió más tagállamaiban a tájékozódási szabadság helyzetéről szóló közös állásfoglalás, valamint az említett képviselőcsoportok által az Egyesült Baloldal és Centrum által javasolt közös állásfoglalással kapcsolatban benyújtott módosítások ellen szavaztam, mivel azok alapvetően arra irányultak, hogy tisztázzák az olasz miniszterelnököt azon felelőssége alól, hogy a demokráciáink alapvető értékét jelentő pluralizmus elve szerint járjon el. Botrányos módon támadták Giorgio Napolitano olasz köztársasági elnököt is. Határozottan támogattam a képviselőcsoportom által is aláírt közös állásfoglalást, mert alapvetően támogatom a véleménynyilvánítási szabadságot, és a médiakoncentrációról szóló európai jogszabályok mellett állok, a jobboldal ellenkezése ellenére, amelynek több ízben is jelét adták. Észre kell vennünk az olaszországi félelmeket, amelyek azután kaptak szárnyra, hogy Silvio Berlusconi nemrég nyomást gyakorolt az olasz és európai lapokra, továbbá az Európai Bizottság azzal kapcsolatos véleménynyilvánítási szabadságára, hogy az olasz hatóságok a visszaküldés tilalmára vonatkozó elvet megsértve a tengeren visszafordítottak egy bevándorló csoportot Líbia felé.

  Filip Kaczmarek (PPE) , írásban. – (PL) Az állásfoglalás-tervezet ellen szavaztam, mert ártalmas és nem felel meg az európai normáknak. A baloldal bizonyos különös érdekek védelmében megsértette többek között azt az alapelvet, miszerint valamennyi tagállamra egységes normák vonatkoznak. A Szájer úr által előterjesztett szóbeli módosításról való szavazás megakadályozása elegendő bizonyítékot szolgáltat arra, hogy nem a média szabadsága felett érzett aggodalmak kinyilvánítása volt az állásfoglalás igazi célja. Az állásfoglalás valódi célja az volt, hogy támadni próbálják az olasz kormányt, és kizárólag az olasz kormányt. Mindezt azért, mert a baloldalnak nincsen ínyére a kormány. A baloldal szabadon neheztelhet az olasz kormányra. Nem látok azonban semmi okot arra, hogy e próbálkozás során eszközül használják fel az Európai Parlamentet, és e próbálkozással az ülésünket egy tagállamon belüli politikai csatározásba rángassák bele.

A média szabadsága akkor is egyetemes és fontos, amikor azt a baloldali kormányok veszélyeztetik. Nagy örömömre szolgál, hogy elutasítottuk ezt a tervezetet, amelyet kizárólag politikai megfontolások hajtottak, mégpedig az, hogy a baloldal támadni tudja az olaszországi politikai ellenfeleit.

  Eija-Riitta Korhola (PPE), írásban. – (FI) Tisztelt elnök úr! A véleménynyilvánítási szabadság és a független média a demokrácia nagyra értékelendő és megóvandó sarokpillérét jelenti. A jelenlévők közül sokakhoz hasonlóan én is aggódom az egyes tagállamokban – köztük Olaszországban és Magyarországon – tapasztalt fejlemények miatt. Ha ez az állásfoglalás általánosságban, uniós szinten foglalkozott volna a tájékoztatással és annak problémáival, nemkülönben lelkesen támogattam volna azt. Ez alkalommal azonban nem tehettem így. Támogatom a képviselőcsoportunk, az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoport által kifejezett alapelvet, miszerint az EU-nak nem kellene beavatkoznia semmi olyan nemzeti ügybe, amelyre vonatkozóan nincsen törvényes felhatalmazása. Ezért elégedett vagyok a olaszországi tájékozódási szabadságról tartott szavazás eredményével, valamint azzal, hogy a mai plenáris ülésen mind a kilenc állásfoglalásra irányuló indítvány elutasításra került. Osztom a képviselőcsoportom a feletti aggodalmát, hogy az Európára kiterjedő, médiapluralizmusról és tulajdonjogról szóló jogszabályok követelésével a Parlament inkább rombolná a sajtószabadságot, semmint biztosítaná azt. Az EU valamennyi tagállamának megvannak a saját intézményei arra, hogy az alapvető problémákra megoldást találjanak, és az említett olaszországi problémát is nemzeti szinten kell megoldani. Ez azonban nem jelenti azt, hogy tagadnánk a probléma létezését.

Én magam egy kérdés kivételével a képviselőcsoportom állásfoglalása szerint szavaztam a szocialisták, a liberálisok és a zöldek által benyújtott, közös állásfoglalásra irányuló indítványról. A képviselőcsoportunk 10. módosítása alábecsüli – vagy tulajdonképpen visszautasítja – a tájékozódási szabadság olaszországi problémáit, és ily módon nem tudtam azt támogatni. Logikusan a képviselőcsoportunk saját állásfoglalásra irányuló indítványát sem támogathattam, mivel az is engedett a kísértésnek, hogy csak egyetlen tagállamban uralkodó helyzettel foglalkozzanak, és mindent összevetve megpróbálta alábecsülni a problémákat.

  Jean-Marie Le Pen (NI) , írásban. – (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Valóban Olaszország az, ahol az államfő fenyegetőzik, pert indít a legenyhébb kritika nyomán, vagy személyesen keveredik bírósági ügyekbe, csakhogy politikai ellenfelét megsemmisítse? Valóban Olaszország az, ahol a hatalmon lévő párt „aljasságnak”, „merőben hallatlan erőszakkampánynak”, az államfő „megbuktatására tett” szándékos kísérletnek titulálja, ha a tájékoztatás nem teljes mértékben hízelgő? Valóban Olaszország az, ahol amiatt kritizálják a sajtót, hogy az államfő fiának előnyét szolgáló nepotizmusként tálal bizonyos ügyeket? Kizárólag Olaszország az, ahol a hatalmon lévők különleges kapcsolatokat ápolnak a nagy magántelevíziós csatornák vezetőivel, és ők nevezik ki az állami csatornák vezetőit? Valóban Olaszország az, ahol a barátok javára módosítják az audiovizuális reklámról szóló törvényt?

Valóban Olaszország az, ahol egy minisztert meghívnak egy jelentős televíziós híradós műsorba, hogy ott valljon a szexturizmushoz fűződő kapcsolatáról, ami büntetőjogilag büntetendő cselekmény, kivéve az adott miniszter esetében? Nem, ez Franciaország! Meglep, hogy az ülésen részt vevő francia szocialisták, kommunisták és zöldek nem gondolják úgy, hogy ez a vita alkalmas lehet arra, hogy leleplezzék a Sarkozy-jelenség kétes praktikáit!

  Petru Constantin Luhan (PPE) , írásban. – Olaszországban és az Európai Unió más tagállamaiban a tájékozódási szabadság helyzetéről szóló állásfoglalás ellen szavaztam, elsősorban a D. bekezdés miatt, amely a Freedom House egyik jelentésére hivatkozva a „Romániában és Bulgáriában uralkodó kritikus helyzetet” említi. Figyelmesen elolvastam ezt a jelentést – különös tekintettel az országomra vonatkozó részt –, ezért annyit mondhatok, hogy ez a mondat nem állja meg a helyét. Az említett jelentés egyértelműen azt állítja, hogy „a román alkotmány garantálja a sajtószabadságot, a kormány pedig kezdi nagyon komolyan venni ezt a jogot”.

Traian Băsescu romániai államelnökre vonatkozóan azt írja a jelentés, hogy „kevésbé próbálja manipulálni a sajtót, mint elődei”. A véleménynyilvánítási szabadság alátámasztására szolgáló másik vitathatatlan érv az, hogy „Románia élen jár a szélessávú internet-hozzáférés biztosításában az egész régióban”. Az interneten szabadon véleményt nyilváníthat valamennyi újságíró, és kapcsolatot teremthet a nyilvánossággal. Ezért úgy vélem, hogy anélkül említették Romániát és Bulgáriát, hogy a teljes kontextust figyelembe vették volna.

  David Martin (S&D) , írásban. – Az állásfoglalás mellett szavaztam, és határozottam támogatom a médiamonopóliumok európai működésének megakadályozására irányuló fellépéseket. A tájékozódási szabadság rendkívül fontos kérdés, és remélem, hogy a felkorbácsolt hangulatra és a közeli szavazásra tekintettel vissza fogunk térni erre a kérdésre. Csalódott voltam amiatt, hogy a módosítások elutasítását követően nem tudtuk jóváhagyni a végleges állásfoglalást.

  Willy Meyer (GUE/NGL) , írásban. – (ES) A jobboldal által előterjesztett RC7 0088/2009 számú állásfoglalás ellen és a tisztelt Ház többi képviselőcsoportja által előterjesztett RC7 0090/2009 számú közös állásfoglalás mellett szavaztam, mert védem a véleménynyilvánítási és tájékozódási szabadságot és a médiapluralizmust, valamint azért is, mert aggódom az olaszországi helyzet miatt, ahol érdekellentét feszül a politikai, a gazdasági és a médiahatalmak között, valamint aggasztó az állami és a magántulajdonban lévő tömegtájékoztatást egyaránt érintő médiakoncentráció jelensége. Az Olaszországban uralkodó helyzet súlyos csapást jelent a média pluralizmusára, és ebből a szempontból elfogadhatatlanok a Berlusconi úr vezette jobboldali kormány intézkedései. Véleményem szerint helyes, ha megszüntetjük ezt a visszás helyzetet, amelynek súlyos következményei lehetnek az Európai Unió egészére nézve, továbbá lépéseket teszünk az állami tömegtájékoztatási csatornák függetlenségének garantálására, és megvédjük azokat mindennemű kormányzati beavatkozástól. A szavazatommal kifejezetten azt kívántam kifejezni, hogy helytelenítem, ha az olasz hatóságok bármilyen nyomást gyakorolnak az európai nemzeti újságokra, vagy megfélemlítik azokat.

  Andreas Mölzer (NI) , írásban. – (DE) Az állásfoglalásra irányuló indítványokról szóló mai szavazásokra olyan vitát követően került sor, amely politikai egyoldalúságát tekintve nehéz fölülmúlni. Az Egyesült Baloldal támadást indított Berlusconi ellen, és elégtételt vett rajta. Igaz, hogy Olaszországban jelentős a médiakoncentráció, de a szólásszabadság és a demokrácia fenyegetettsége már túlzás. Nyilvánvaló, hogy mindent ellenezni fognak, ami nem a balszárnytól ered.

A zöldek, a szociáldemokraták, a kommunisták és a liberálisok közös állásfoglalásra irányuló indítványukban felhatalmazást kértek EU-tól arra, hogy figyelemmel kísérhessék a média pluralizmusát – amint azt eufemisztikusan nevezik. Ezt határozottan elutasítom, mivel erre vonatkozóan kizárólag a tagállamoknak lehet hatáskörük. Úgy éreztem, hogy fel kell emelnem a hangomat a beavatkozás pártpolitikai kísérleteivel szemben, és a baloldal által benyújtott közös állásfoglalásra irányuló indítvány ellen kell szavaznom, mert az Osztrák Szabadságpárttal együtt én is a demokrácia legfontosabb szempontjai közé sorolom a média szabadságát és a szólásszabadságot, amelyeket meg kell védeni.

  Rareş-Lucian Niculescu (PPE) , írásban. – (RO) A véleménynyilvánítási szabadság a demokrácia egyik alapértéke. Az Európai Unió intézményeinek fellépéseiken keresztül kell megvédeniük a véleménynyilvánítási szabadságot, valamint erre vonatkozóan ösztönzőleg kell hatniuk az egész világra. Az Európai Parlament azonban nem alkalmazható döntőbíróként vagy a nyomásgyakorlás eszközeként a tagállamok belpolitikai vitáiban, amint azt ez az állásfoglalás, illetve az előző ülésen szavazásra bocsátott, litvániai „helyzetről” szóló állásfoglalás is mutatja. E megfontolásokra tekintettel az állásfoglalásra irányuló indítvány ellen szavaztam.

  Franz Obermayr (NI) , írásban. – (DE) Igaz, hogy Olaszországban jelentős mértékben csorbul a tájékozódási szabadság, különösen azért, mert Berlusconi miniszterelnök úr politikai pozícióján és médiabirodalmán keresztül – közvetlen vagy közvetett módon – saját hatáskörébe vonta a televíziós csatornák többségét. Ez a probléma azonban nem csak Olaszországra jellemző. Franciaországban például az alkotmányos reformok olyan szabályok bevezetéséhez vezettek, amelyek lehetővé teszik, hogy a köztársasági elnök nevezze ki az állami műsorszóró vállalatok (Groupe France Télévision, France 2-5) vezetőit. Ez nagy vitát váltott ki Franciaországban. (Ezenkívül a legnagyobb televíziós magántársaság, a TF1 elnöke Sarkozy úr legjobb embere volt, következésképpen igen szoros kapcsolatban áll vele.) Lehetséges, hogy ezt az esetet az Európai Unió szemszögéből nézve inkább a pártpolitika és a Berlusconival való szembehelyezkedés motiválta, és valójában nem is a média- és a tájékozódási szabadság megvitatása volt a cél. Ez okból az állásfoglalásra irányuló indítvány ellen szavaztam.

  Daciana Octavia Sârbu (S&D) , írásban. – (RO) Figyelembe véve, hogy a Freedom House szervezet az Európai Unió három tagállamáról (Romániát is beleértve) azt állapította meg, hogy az ottani média „részben szabad”, határozottan úgy vélem, hogy európai szintű beavatkozásra van szükség annak érdekében, hogy tiszteletben tartsák a demokrácia egyik legfontosabb alapelvét, nevezetesen a média szabadságát.

Véleményem szerint fel kell szólítanunk a Bizottságot, hogy uniós szintű, egységes normák végrehajtása révén garantálja a média pluralizmusát. Az Európai Parlament állásfoglalása mellett szavaztam, és az alkalmat megragadva ismételten kijelentem, hogy szükség van a tájékozódási szabadságról szóló irányelv elfogadására.

  Judith Sargentini (Verts/ALE) , írásban. – A Zöldek/EFA képviselőcsoport a S&D, az ALDE és a GUE képviselőcsoporttal együtt közös szövegtervezetet nyújtott be. A legutolsó pillanatig valamennyi képviselőcsoport hajlandóságot mutatott arra, hogy a tisztelt Ház más politikai képviselőcsoportjait is bevonja a munkába, többek között elfogadja az EPP arra irányuló javaslatait, hogy a szövegbe foglalják bele, hogy más tagállamok esetében is aggódnak a sajtószabadság miatt. Kiderült, hogy ezek a javaslatok nem jelentettek komoly konszenzusteremtési kísérletet. Egy ilyen megegyezésért azt az árat kellett fizetni, hogy töröltek minden, Olaszországra utaló szövegrészt, valamint a Bizottsághoz szóló felhívásunkat is – ami az EU-n belüli médiakoncentrációról és -pluralizmusról szóló irányelv előterjesztésére irányult –, ami a mi állásfoglalásunk lényegét jelenti.

Az EPP által előterjesztett módosítások kizárólag arra szolgáltak, hogy felhígítsák a szöveget, és megosszák a szövegtervezet támogatóit. A Zöldeknek ezért kellett ellene szavazniuk, még akkor is, ha – legalábbis néhányuk szerint – megállapodásra juthattunk volna a tárgyalások során. Az EPP részéről ez nem tekinthető konstruktív munkamódszernek. Sajnálatunkat fejezzük ki amiatt, hogy a jobboldali képviselőcsoportok újfent elutasították, hogy európai problémára európai választ keressenek.

  Catherine Soullie (PPE) , írásban. – (FR) A sajtószabadság abszolút követelmény. Nyilvánvaló, hogy egy olyan demokratikus törvényalkotó intézmény, mint az Európai Parlament, nem kérdőjelezheti meg ezt a vívmányt. A tájékozódási szabadság védelmét minden körülmények között garantálni kell. Az Európai Parlamentnek azonban nem feladata, hogy nemzetek fölött álló törvényszékként lépjen fel. Valamennyi médium pluralizmusát és szabadságát biztosítani kell az Európai Unióban, de az nem ránk, európai parlamenti képviselőkre tartozik, hogy egy ország és annak vezetői felett ítélkezzünk abból a szempontból, hogy milyen a sajtó és a politika világa közötti kapcsolat.

Elfogadhatatlan, hogy az Európai Parlament beavatkozzon ezen a területen. Milyen legitimitásunk van arra, hogy bármilyen véleményt alkossunk az olaszországi média helyzetéről? Ez az adott tagállam belpolitikai vitája, amelyet az érintett ország határain belül kell lefolytatni és megoldani. Az, hogy elutasításra került az a módosítás, amely az állásfoglalás címének megváltoztatására irányult – hogy az érezhetőbben közösségorientált legyen –, azt mutatja, hogy a vita célzottan és tisztán politikai jellegű. Ügyelnünk kell arra, hogy a gyűlésünk ne alakuljon át törvényszékké!

  Georgios Toussas (GUE/NGL) , írásban. – (EL) Nem vettünk részt az egyik állásfoglalásra irányuló indítványra vonatkozó végső szavazáson, mivel az – azzal az ürüggyel, hogy Berlusconi irányítja az olasz médiát – a plutokrácia általánosabb érdekeit támogatja annak érdekében, hogy a médiát nemzeti és európai szinten koncentrálja. Olyan irányelvek elfogadására szólít fel, amelyek a belső piaci és versenyügyi kérdések tekintetében alapjában változtatják meg a tájékozódáshoz való jogot és a véleménynyilvánítási szabadságot oly módon, hogy a nagytőke manipulálja a tömegtájékoztatást, a közszolgáltatást pedig a magánszektor követelményeihez és a szabadpiac szabályaihoz igazítja azt. Az egyirányú európai gondolkodást támogató, jobb- és balközépen ülő képviselők helyeslik és türelmetlenül várják, hogy az EU nyíltan beavatkozzon a tagállamok belügyeibe, támogatják a nagytőke szuverenitását a tájékoztatás terén, valamint kellemetlenkedő konfliktusteremtéssel és leplezett szándékkal élénken figyelik, ki fogja elnyerni a plutokrácia azon kegyét, hogy a legjobban szolgálhassa annak érdekeit. A nagy médiavállalatok otromba módon próbálják manipulálni a dolgozók tudatát avégett, hogy rájuk erőltessék a jobb- és balközép vezette kormányok által alkalmazott, a józan paraszti észnek ellentmondó tőkepolitikát. Az embereket nem vezetik félre az Európai Parlamentben folyó kakasviadalok és azok a próbálkozások, amelyek azt cenzori tisztségre akarják emelni – ami másfelől a tőkeérdekek alapvető támaszául szolgál.

  Kyriacos Triantaphyllides (GUE/NGL) , írásban. – (EL) Támogatjuk a közös állásfoglalásra irányuló indítványt, de nem kívánunk olyan javaslathoz társulni, amely a Bizottságtól a média koncentrációjáról és a pluralizmus védelméről szóló irányelvet kér, mivel úgy véljük, hogy ezt a hatáskört – ami komoly és kikerülhetetlen kérdést érint – a tagállamokra kell ráruházni.

  Derek Vaughan (S&D) , írásban. – Mivel a S&D, az ALDE, a Zöldek és a GUE képviselőcsoportok által előterjesztett közös állásfoglalás mellett szavaztam, véleményem szerint ezzel kinyilvánítottam, hogy támogatom az olaszországi média szabadságát. Megválasztott képviselőként az én tisztem, hogy támogassam a médiajelenlét túlzott ellenőrzésének megakadályozására irányuló lépéseket, és itt nem csak Olaszországra gondolok, hanem az EU valamennyi tagállamára. Véleményem szerint a média monopolizálása veszélyes, és Európa-szerte sürgetnünk kell a média nagyobb szabadságát. Az európai polgárokat nem sújthatja a média cenzúrázása és a szelektív híradás.

  Iva Zanicchi (PPE) , írásban. – (IT) Tisztelt elnök úr! Kicsit több mint egy évvel ezelőtt foglaltam el először helyemet e parlamenti székben, és az európai intézmények és különösen a tisztelt Ház iránt érzett mélységes tiszteletem okán hihetetlenül meghatódtam. Rendkívül sajnálatosnak tartom, hogy a tisztelt Házat megalázzák és arra kényszerítik, hogy időt pazaroljon a politikai pártok célzott támadásaira, amelyeket azok saját nemzeti és regionális érdekeik céljára használnak fel.

Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim! Olaszországban a legalacsonyabb, tartományi szintű események azok, amelyek a sajtó- és tájékozódási szabadság legpontosabb mutatói: gondoljunk csak a helyi napilapokra, a kisebb-nagyobb városi lapokra, amelyeket minden nap olvassák az emberek, és nézzük meg, kiről szólnak! Gondoljunk csak az olyan lapokra, mint a La Repubblica és az egész baloldali sajtóra! Az Európai Parlament a mai napon megint nem élt a lehetőséggel, hogy komoly vitát folytasson az európai média szabadságáról, amelyet azok tartanak túszként fogva, akik a tisztelt Házat az olasz miniszterelnök támadására használják fel.

- Állásfoglalásra irányuló indítvány: RC-B7-0090/2009

  Françoise Castex (S&D) , írásban. – (FR) Én az állásfoglalás mellett szavaztam, ily módon kritizálva a sajtó Európában – különösen Olaszországban – tapasztalható romló helyzetét, ami következésképpen a médiakoncentráció vonatkozásában jogi szabályozást tett szükségessé. Ennélfogva kifejezetten botrányosnak tartom, hogy az európai jobboldal – köztük az UMP képviselői – a véleménynyilvánítási szabadság védelme ellen emelték fel a szavukat, ily módon csatlakozva a szélsőjobb és eurofób képviselők nézetéhez. Az európai jobboldal e szavazat révén megmutatta, hogy a reflexszerű lépésével Silvio Berlusconi olasz miniszterelnököt, a PPE tagját akarta védeni, aki olyan médiabirodalmat irányít, amire politikai szereplő esetében eddig még nem volt példa, és aki rendszeresen megfenyegeti az intézkedéseit ellenző újságírókat és képviselőket. Nem jelenti a belügyekbe való beavatkozást, ha kijelentjük, hogy az a tény, hogy az Alpokon innen és túl az olasz kormányfő irányítja a médiát, az európai sajtószabadság megsértésével egyenlő. Az olasz demokrácia kétségtelenül ugyanolyan tiszteletet érdemel, mint az összes uniós demokrácia. Az olasz demokrácia képviselője azonban ma nem tekinthető arra érdemesnek. Az olasz nép iránt érzett tiszteletünk nevében feladatunk leleplezni őt.

  Nessa Childers (S&D) , írásban. – A közös indítvány mellett szavaztam, mivel rendkívül aggódom a médiatulajdon koncentrációja miatt mind Olaszországban, mind egész Európában. Írországban hasonló helyzet alakulhat ki, és remélem, hogy az Európai Parlament újra meg fogja vizsgálni ezt a kérdést. Ezeket a kérdéseket minden oldalról meg kell vizsgálni, és a Parlamentnek továbbra is figyelemmel kellene kísérnie a médiatulajdon írországi és EU-n belüli fejleményeit és tendenciáit. Csalódottságomnak is hangot kívánok adni amiatt, hogy a Fianna Fáil TD képviselői az olaszországi médiatulajdonról szóló, mértéktartó indítvány ellen szavaztak.

  Alan Kelly (S&D) , írásban. – A szavazásra bocsátott kérdés a médiatulajdon szabályozási kérdéseit taglalja. Többen is az uniós demokrácia deficitjét emlegetik, azonban figyelembe véve, hogy Európa-szerte a médiatulajdon koncentrációjának lehetünk tanúi, a világ médiabárói jelentik a valódi demokráciát fenyegető legnagyobb veszélyt. Ha az emberek azt hiszik, hogy a tulajdonosok nem befolyásolják a lapokat, gondolják csak meg a dolgot! Rupert Murdoch világszerte közel 200 hírmédium tulajdonosa, amelyeknek csak kis része foglalt állást az iraki háború ellen. A demokrácia a nagyközönség tájékoztatásától függ. A médiatulajdon koncentrációja azt jelenti, hogy egy elit kisebbség üzleti érdekeinek támogatása független szerkesztőség álruháját öltheti magára. A nagyközönségnek mindig választási lehetőséget kell adni, amikor a hírek terjesztéséről van szó. Írországban megvannak a magunk problémái a médiatulajdon vonatkozásában, amelyet szabályoznunk kell. A tisztelt Háznak a szólásszabadságot és a médiamegnyilvánulások szabadságát kell támogatnia. Sajnálattal veszem tudomásul, hogy a jobboldali kollégáink eltérő véleményen vannak.

  Catherine Soullie (PPE) , írásban. – (FR) Az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoport rendkívül elégedett az Olaszországban és az EU más tagállamaiban a tájékozódási szabadság helyzetéről szóló közös állásfoglalásról tartott szavazás kimenetelével. Világosan meg kell határoznunk az Európai Parlament szerepét: törvényalkotó gyűlés vagyunk, nem pedig a tagállamok belügyeit vizsgáló törvényszék. Nem lett volna helyes, ha a Parlament támogatta volna ezt a burkolt személyes támadást. Nagyon elégedett vagyok a szavazás eredményével. Habár nagyon szoros volt a szavazás, újfent megerősíti a szubszidiaritás alapelvének értékét az Európai Unión és annak intézményein belül.