Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2009/2133(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A7-0041/2009

Előterjesztett szövegek :

A7-0041/2009

Viták :

PV 21/10/2009 - 8
CRE 21/10/2009 - 8

Szavazatok :

PV 22/10/2009 - 8.8
CRE 22/10/2009 - 8.8
A szavazatok indokolása
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2009)0057

Viták
2009. október 21., Szerda - Strasbourg HL kiadás

8. Európai Külügyi Szolgálat létrehozásának intézményi szempontjai - Az Európai Külügyi Szolgálat létrehozása: a tagállamokkal folytatott tárgyalások állása (vita)
PV
MPphoto
 

  Elnök. – A következő napirendi pont az Elmar Brok által benyújtott, az Európai Külügyi Szolgálat létrehozásának intézményi szempontjairól szóló jelentésről (2009/2133(INI) – (A7-0041/2009)) és az Európai Külügyi Szolgálat létrehozásáról szóló tanácsi és bizottsági nyilatkozatokról folytatott közös vita.

 
  
MPphoto
 

  Elmar Brok , előadó.(DE) Elnök úr, Malmström asszony, biztos asszony, hölgyeim és uraim! Közeledünk a Lisszaboni Szerződés végleges ratifikációjának időpontjához, és jelenleg azt mérlegeljük, hogy hogyan is kerüljön ez a Szerződés végrehajtásra. Mindannyian tudjuk, hogy az alkotmányt át kell ültetni a gyakorlatba, ami éppolyan fontos, mint valamely alkotmány vagy a Szerződéshez hasonló elsődleges jogforrás írott szövege.

Ezért szeretnék még egyszer mindenkit az eredeti szándékra emlékeztetni, hiszen amit mi most a Külügyi Szolgálat, a főképviselő és a Bizottság alelnöke kapcsán megvitatunk, az az alkotmányozó gyűlés eredménye, amelyet a Lisszaboni Szerződés kidolgozásáért felelős kormányközi konferencia átvett.

A cél az Európai Unió hatékonyabbá tétele egy olyan helyzethez való közeledés révén, amikor is Európa egységes hangon szól a világhoz. Ezért van szükségünk egy ilyen új főképviselő alelnökre, akit egy megbízható szolgálatnak kell támogatnia ahhoz, hogy eleget tudjon tenni ennek a feladatnak.

Az alkotmányozó gyűlés második elve az átláthatóság volt, a harmadik pedig a demokrácia. Ez volt a három kiindulópont, és az alkotmányozó gyűlés parlamenti többsége számára – amelyhez kiváltképpen a nemzeti parlamentek képviselői is tartoztak – világossá vált, hogy az Európai Unió mindig ott működik jobban, ahol a közösségi módszer szerint dolgozik, és mindig ott teljesít viszonylag rosszabbul, ahol a kormányközi módszert alkalmazza.

Ezen előkészületek szellemével összhangban a Szerződés végrehajtása nem vezethet a kormányközi megközelítés felerősödéséhez, hogy aztán a demokratikusan ellenőrizhető, eredményesebb és átláthatóbb közösségi módszer háttérbe szoruljon.

Ezért időnként nem értem, hogy a tagállamokat miért érdeklik jobban a szervezeti ábrák, mint az, hogy ezek az elvek hogyan kerülnek megvalósításra. Úgy véljük, hogy nincs szükségünk a Tanács és a Bizottság között egy olyan új bürokrácia kiépítésére, amely 6000-8000 alkalmazottal hosszú távon saját életre kelne és ellenőrizhetetlen kiskirálysággá válna.

Induljunk ki abból, hogy ezt a szolgálatot adminisztratív testületként a Bizottsághoz rendelnék, és ismerjük el, hogy annak akkor sui generis jelleggel kell bírnia. Nem lehet hagyományos bizottsági szolgálat, mivel a kül- és biztonságpolitika terén az illetékesség megoszlik a Közösség és a Tanács között. Ezért gondoskodnunk kell arról, hogy a Tanács garanciát kapjon arra, hogy a tanácsi jogok megfelelő módon kifejezésre juthatnak, és lojális megközelítés kerül alkalmazásra.

Egyértelművé kell tennünk, hogy a Bizottság nemzeti szakértőit másképpen kell kezelni, mint eddig, azaz egyenlő jogokat kell kapniuk. Világossá kell tenni, hogy a Parlament ellenőrzési és költségvetési jogai semmilyen módon nem sérülnek, sőt inkább erősödnek.

Ezért a vita e pontján arra szeretném emlékeztetni a Bizottságot, hogy nem csak konzultációs joggal bírunk, hanem képviselőkként a Bizottság hozzájárulását is kikényszerítettük. Nem fogjuk kihagyni a meghallgatásokból a Bizottságot és a főképviselőt. Gondoskodnunk kell arról, hogy a személyzeti szabályzattal és a költségvetési rendelettel kapcsolatos változások esetében az Európai Parlament gyakorolhassa együttdöntési jogát, ahogyan egyébiránt a költségvetési eljárás során is. Ezért arra szeretném kérni a két intézményt, hogy nyilatkozataikban világítsák meg, hogy milyen módon kapcsolható össze a hatékonyság, az átláthatóság és a demokrácia elve. A COREPER eddigi dokumentumaiból, amelyekbe betekintést nyerhettem, ez nem vált világossá számomra.

(Taps)

 
  
MPphoto
 

  Cecilia Malmström , a Tanács soros elnöke. – (SV) Elnök úr, biztos asszony, Brok úr, tisztelt képviselők! Az Európai Külügyi Szolgálat létrehozása olyan ügy, amely tudomásom szerint nagy jelentőséggel bír az Önök számára itt a Parlamentben. Nagy érdeklődéssel és elkötelezetten olvastam a Brok úr által benyújtott és hétfőn az Alkotmányügyi Bizottság által jóváhagyott jelentést. Az elnökség természetesen teljes mértékben egyetért azzal, amit Brok úr jelentésében a Külügyi Szolgálatról mond, azaz hogy kulcsfontosságú azon közös fáradozásunk szempontjából, hogy az európai külpolitikát olyan aktív és egységesebb eszközzé tegyük, amely az európai politikát az egész világon jobb megvilágításba helyezné.

Célunk a Bizottság és a Tanács munkája között eddig fennálló szakadék áthidalása annak érdekében, hogy az uniós politikák ugyanabba az irányba haladjanak. Erre azért van szükség, hogy a lehető leghatékonyabbak tudjunk lenni. Ezért fontos, hogy a Külügyi Szolgálatnak a lehető legjobb kiindulási alapot biztosítsuk. Ez a Lisszaboni Szerződés egyik legnagyobb és legfontosabb kihívása. A mozaik sok darabkájának kell még a helyére kerülnie, és ezért kiterjedt előkészületek folynak a Tanácsban.

Az Európai Tanács célja, hogy megállapodás szülessen egy olyan jelentésről, amelyet a főképviselő – amint kijelölték – kiindulópontként használhat majd akkor, amikor a külügyi szolgálattal kapcsolatos javaslatát előterjeszti. E munka során természetesen az Európai Parlamenttel is konzultálni fognak a javaslat főképviselő általi előterjesztésével kapcsolatban. Addig is az elnökség biztosítani fogja a rendszeres párbeszédet az Európai Parlamenttel. Eddig is folyt ez a párbeszéd, és ezután is folytatni fogjuk. Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság számára fontos a rendszeres kapcsolattartás ezekben a kérdésekben, azonban nem csak a hivatalnokok között, hanem politikai szinten is.

Közvetlenül az ír népszavazást követően – és nagy örömünkre szolgál, hogy az eredmény pozitív volt – a tagállamok a Bizottsággal együtt nagyon intenzív munkába fogtak, hogy előkészítsék az Európai Külügyi Szolgálatot. A munka folyamatosan halad előre, és meggyőződésem, hogy jövő héten számos használható ötlettel tudunk majd szolgálni az Európai Tanács számára a főképviselő jövőjére nézve. Mivel a főképviselő dolga a végső javaslat előterjesztése, így, amint kijelölik, természetesen őt is azonnal be fogjuk vonni a munkába. Ez nagyon fontos annak érdekében, hogy ő is hozzá tudjon járulni a javaslathoz.

Az elnökség be fog mutatni egy megállapodást az elvekről, amely öt nagy elemet foglal magába: a külügyi szolgálat tevékenységi körét, jogállását, személyzetét és finanszírozását, valamint az EU küldöttségeit. Ezt még nem fejeztük be, és még folynak a viták, de szeretnék röviden beszámolni arról, hogy meddig jutottunk ez idáig, és ebben a tekintetben úgy tűnik, hogy széles körű egyetértés uralkodik a Tanács, a Bizottság és reményeim szerint végül az Európai Parlament között is.

Ami az Európai Külügyi Szolgálat tevékenységi körét illeti, világos, hogy földrajzi és tematikus részlegeket kell létrehoznunk, amelyek együttesen felelnek a jelenleg a Bizottság és az Európai Tanács Titkársága által ellátott feladatokért. Továbbra is a Bizottság viseli a fő felelősséget a kereskedelemmel, a segélyezéssel és a bővítéssel kapcsolatos ügyekben, bár a segélyek tekintetében még nem húzták meg pontosan a Bizottság és a külügyi szolgálat közötti választóvonalat.

A tagállamok és a Bizottság abban is egyetértenek, hogy a külügyi szolgálat jogállásának tükröznie és támogatnia kell azt az egyedi szerepet – sui generis –, amelyet az EU rendszerében betölt. Bármilyen jogi megoldás születik is, meg kell felelnie a jó igazgatás elveinek, és lehetőséget kell biztosítania az elszámoltathatóságra.

A személyzet a Bizottság és az Európai Tanács Titkárságának a soraiból, valamint a tagállamokból fog kikerülni. Ezt világosan rögzíti a Lisszaboni Szerződés. A személyzet mindezen kategóriáinak joga van ugyanazon feltételek mellett hivatalba lépni. Az EU küldöttségei a főképviselő ellenőrzése alá kerülnek, amint a Lisszaboni Szerződés hatályba lép.

Az egyik fontos dolog az Európai Külügyi Szolgálat berendezkedésében az Európai Parlamenttel való kapcsolattartás. A főképviselő – kinevezését követően – rendszeresen konzultálni fog az Európai Parlamenttel az elvi irányvonalakról és az irányválasztás fontos döntéseiről a közös kül- és biztonságpolitika, valamint a közös biztonsági és védelmi politika területén. Biztos vagyok abban, hogy az Európai Parlamenttel való szoros kapcsolattartást hivatalnoki szinten is elő fogják segíteni. Ezért az Európai Külügyi Szolgálatnak rendelkeznie kell egy olyan részleggel, amely a Parlamenttel történő kapcsolattartásért felel.

Körülbelül eddig jutottunk a viták során. Több részlettel nem szolgálhatok, mivel még nem zártuk le a megbeszéléseinket, de minden tőlünk telhetőt meg fogunk tenni azért, hogy a Parlamentnek továbbra is folyamatos tájékoztatást nyújtsunk az elért haladásról. A főképviselőt természetesen még nem nevezték ki, így ezek az elképzelések csupán elképzelések, semmi több. A Szerződés rendelkezéseinek megfelelően végül a főképviselő fogja a javaslatot előterjeszteni.

Ezzel szeretném megköszönni a lehetőséget, hogy szólhattam, és örömmel tekintek egy konstruktív vita elébe, amelynek során természetesen nagyon nagy oda fogok figyelni a Parlament szempontjaira, és az esetleges kérdésekre a legjobb tudásom szerint fogok válaszolni.

 
  
MPphoto
 

  Benita Ferrero-Waldner , a Bizottság tagja. – Elnök úr, reményeim szerint elértük a Lisszaboni Szerződés hatályba léptetésének legutolsó szakaszát, és ezzel lezárunk egy nyolcévnyi, vitákból és tárgyalásokból álló folyamatot. Az ír népszavazás döntő eredményét követően mindannyian azt reméljük, hogy nagyon hamar sor kerülhet végre a cseh ratifikációra is. Ha ezt sikerül Európa újraegyesítésének 20. évfordulóján elérnünk, akkor az nagy nap lesz Európa és polgárai számára – nem utolsósorban azért, mert minden figyelmünket az előttünk álló sürgető kihívásokra és politikai ügyekre koncentrálhatjuk.

Most, hogy a végső szakaszba értünk, engedjék meg, hogy gratuláljak a Parlamentnek és különösképpen az Alkotmányügyi Bizottságnak, soraiban Elmar Brok előadóval, ahhoz, hogy véleményt nyilvánított a Lisszaboni Szerződés kulcseleméről, az Európai Külügyi Szolgálatról. Az EKSZ létrehozása lehetőséget kínál az Európai Unió és az azt alkotó összes intézmény számára annak elérésére, amiben már oly régóta reménykedtünk: hogy egységes hangunk legyen a világban, és megerősödjön az EU globális befolyása.

Brok úr jelentése felismeri ezt a nagy lehetőséget. Ezzel a fontos vitával, illetve a Parlament képviselőivel folytatott számos egyéb konzultációval együtt ez lényegesen hozzájárul a svéd elnökséggel, valamint a tagállamokkal és az Európai Tanács Titkárságával a következő hónapok során végzendő munkánkhoz. Örömmel erősítem meg, hogy a Bizottság határozottan támogatja a Parlament általános megközelítését. Egyetértek az átláthatóság, a demokrácia és a következetesség elveivel, amelyeket az imént említettek. Nyilvánvalóan fontos, hogy valamennyi intézmény együttműködjön annak érdekében, hogy segítse az újonnan kinevezett főképviselő alelnököt az EKSZ létrehozásával kapcsolatos határozat előkészítésében – amelyhez, mint tudják, szükség van a Bizottság hozzájárulására és a Parlamenttel folytatott konzultációra.

Először is, hadd említsem meg az EKSZ jogállását. Valóban sui generis lesz, mivel nincs követendő modell. Valami újat építünk. A szolgálat nem lesz kormányközi, és nem is tisztán a közösségi módszeren fog alapulni, ehelyett biztosítanunk kell, hogy az új rendszer valódi európai megközelítést alkalmazzon, amelyet a közösségi politikák erősségei inspirálnak és alapoznak meg, amint az már úgyszintén említésre került. A kulcskérdés valamennyiünk számára az, hogy mire legyen képes az EKSZ. Ez kellene, hogy legyen a célunk. Azáltal, hogy egyesítjük a külkapcsolatok különböző szereplőit, biztosíthatjuk, hogy a külvilággal fenntartott kapcsolataink világosak és következetesek legyenek, és hogy ugyanazon politikai célok vezéreljék azokat. A szolgálatnak az EU külpolitikai magjaként – ahol a politikai döntéseket kidolgozzák és összehangolják – tekintéllyel kell bírnia. Ilyennek is kell látni, mind belülről, mind pedig az Európai Unión kívülről, és az EKSZ csak akkor lesz hatékony, ha jól együtt tud működni a többi intézménnyel és teljes mértékben tiszteletben tartja az intézményközi egyensúlyt.

Ezért nagyon fontosnak tartom, hogy az EKSZ létrehozása oly módon történjen, hogy az szorosan együttműködhessen a Bizottsággal és a Tanáccsal, továbbá tiszteletben kell tartanunk annak szükségességét, hogy az teljes mértékben elszámoltatható legyen az Európai Parlament felé. Úgy vélem, hogy a Parlament számára a külpolitikai intézkedésekkel kapcsolatos hatáskörök egy szolgálatban történő egyesítése lépésváltást fog jelenteni arra a képességére nézve, hogy az uniós politikák ellenőrzését célzó szerepét betöltse. Ahogyan magának a szolgálatnak, úgy bizonyos módon a Parlament és a szolgálat, illetve a Parlament és a főképviselő alelnök viszonyának is sui generisnek kell lennie.

Az EKSZ létrehozásához sokféle döntésre lesz szükség, beleértve valószínűleg a költségvetési rendelet és a személyzeti szabályzat módosításait is, amelyekhez mindkét esetben bizottsági javaslatra és együttdöntéssel való elfogadásra lesz szükség.

A főképviselő alelnöknek a szolgálat irányítására feljogosító hatáskörre van szüksége, de a szolgálatnak ugyanakkor az EU rendszerének egészét is szolgálnia kell – elsősorban nyilvánvalóan az Európai Bizottság elnökét és az Európai Tanács elnökét, továbbá a külkapcsolati szerepkörrel bíró biztosokat is. Mind Brüsszelben, mind pedig a harmadik országokban segítséget kell tudnia nyújtani az Európai Parlament és a külföldre utazó hivatalos küldöttségei részére.

Az egyik kulcsfontosságú újítás a tagállamok szoros bevonása az új szolgálatba. A COREPER nagykövetek megvizsgálják, hogy milyen módon lehetne a legjobban biztosítani, hogy a tagállamok kiváló diplomatáit már korán bevonhassák a szolgálatba. Mi a Bizottságban azt vizsgáljuk, hogy hogyan lehetne ezt a személyzeti szabályzat módosításáig megvalósítani, a szolgálathoz történő kinevezéseket pedig érdem alapján történő kiválasztási eljárások keretében kell végrehajtani, kellő figyelmet fordítva a földrajzi és a nemek közötti egyensúly megteremtésének szükségességére. Ez nagymértékben eleget tesz a jelentésben megfogalmazott kívánalmaknak.

Ezenkívül úgy véljük, hogy az EKSZ valamennyi tagjának, legyen szó az EU intézményeinek hivatalnokairól, a tagállamok hivatalnokairól vagy határozott időre szóló szerződésekről, ugyanazokkal a jogokkal kell rendelkezniük. Minden tekintetben egyenlők lesznek.

Ami a szolgálat tevékenységi körét illeti, átfogó áttekintéssel kell rendelkeznie az Uniónak a világ többi részéhez fűződő kapcsolatairól, így szüksége van földrajzi részlegekre, valamint horizontális szolgálatokra is az olyan kérdések lefedésére, mint a KKBP és a KBVP, az emberi jogok és az ENSZ szerveivel fenntartott kapcsolatok. A cél a párhuzamosságok megelőzése, valamint az EU külpolitikájáért felelős valamennyi szereplő hatékony együttműködésének biztosítása, a Bizottság pedig továbbra is rendelkezni fog a kereskedelemért, a fejlesztési politikáért, a segélyek végrehajtásáért, a humanitárius segítségnyújtásért és a bővítésért felelős szolgálatokkal. Természetesen a jövőben is a Bizottság fogja irányítani az Unió kulcsfontosságú belső politikáinak külső vonatkozásait, és a jelenlegi vita egyik központi kérdése éppen a külső segítségnyújtás programozásának az irányítása.

Biztosíthatom a Parlamentet arról, hogy az EU fejlesztési politikája, beleértve a szegénység felszámolását, központi részét fogja képezni a Bizottság külső tevékenységeinek. A főképviselő alelnök és a fejlesztési biztos rendkívül szorosan együtt fognak működni ebben a kérdésben. Az a tény, hogy az új főképviselő egyben a Bizottság egyik alelnöke is lesz, aki az EU külpolitikai intézkedéseinek koordinálásáért felel, ezt csak segíteni fogja. A szolgálat fog a küldöttségekkel kapcsolatos adminisztratív teendőkért is felelni, habár a küldöttségek tagjai, akárcsak most, különböző szolgálatoktól fognak érkezni – nem csak az EKSZ-től, hanem a bizottsági szolgálatoktól és talán az Európai Unió más intézményeitől és testületeitől is.

A Szerződés hatálybalépésétől fogva a Bizottság küldöttségei az EU küldöttségeivé válnak. Ez új feladatokat ró rájuk, de nem fogja kisebbíteni a Bizottság teljes tevékenységi körén belül játszott szerepüket. A Szerződés hatálybalépésének napjától az EU küldöttségei felelnek a képviseletért, a koordinációért és a tárgyalásokért. A legtöbb helyen zökkenőmentes lesz ez a folyamat. Ott azonban, ahol különösen nagy mértékű a leterheltség, szükség lesz a tehermegosztás egyfajta megszervezésére, méghozzá nem csak a soros elnökséggel, hanem a többi tagállammal is.

Egy teljesen új külügyi szolgálat létrehozása komoly vállalkozás. Ahogyan az jelentésükben is áll, a szolgálat az idő előrehaladtával fog végleges formát ölteni. Együtt fogunk tanulni. Első célunk szükségszerűen arra fog irányulni, hogy a Szerződés hatálybalépése és az EKSZ létrehozása közötti időszakban fenntartsuk az EU külső politikáinak hatékony működését. Mi és a Tanács Titkársága együtt fogunk működni a főképviselő alelnökkel annak érdekében, hogy biztosítsuk a folytonosság fennmaradását. De előrébb is kell tekintenünk. Különböző intézményekből és valamennyi tagállamból fogunk hivatalnokokat és diplomatákat összeválogatni a szolgálaton belül. Mint tudjuk, a közös külpolitika nem csupán a 27 nemzeti politika összessége. Az EKSZ-en belül olyan emberekre van szükségünk, akik egyfelől nem veszítik el egyedi nemzeti kötelékeiket, másfelől képesek európaiként gondolkodni. Ezért meg kell teremtenünk egy európai uniós diplomáciai kultúrát és egy európai uniós közösségi szellemet, egy európai uniós csapatszellemet. Ehhez elengedhetetlen szükség van a képzésre.

A jelentés felveti egy Európai Diplomáciai Akadémia létrehozásának ígéretes gondolatát. Addig is jó hasznát vehetjük a tagállamok diplomáciai akadémiáinak. Nem sokkal ezelőtt részt vettem az Európai Diplomáciai Program 10. évfordulóján, amely az események elébe vágva mutatta az utat. Érdemes megemlíteni, hogy a hetvenes évek óta a Bizottság már több mint 5700 diplomatának szervezett képzési szemináriumokat. Az EKSZ egyik feladata egy képzési stratégia kidolgozása lesz annak érdekében, hogy minden tag, bármilyen háttérrel is rendelkezzen, fel legyen készülve a feladatai ellátására. Például a küldöttségek vezetőinek nem csupán a politikai szerepüket kell tudniuk betölteniük, hanem képesnek kell lenniük mindazon bizottsági tevékenységek lebonyolítására is, amelyek oly fontos részét képezik egy küldöttségi megbízásnak.

Brok úr jelentése azt a kérdést is felveti, hogy az EKSZ a konzuli szolgálatok feladatait is el tudná-e látni. A Bizottság nyitott erre az elképzelésre, még ha időbe is telik majd ezt megvalósítani. Ez a jövő kérdése. Jelenleg annak biztosítása jelent számunkra kihívást, hogy az EKSZ jól és valamennyi európai polgár, a tagállamok és az Európai Unió érdekeit szolgálva működjön. A Bizottság támogatja az EKSZ létrehozását, szeretné, ha sikerrel járna, és minden lehető módon hozzá kíván járulni ennek biztosításához. Ez a jelentés azt mutatja, hogy a Parlament ugyanezt kívánja tenni.

Sajnálom, hogy kissé sok időt vettem igénybe, de úgy gondolom, ez valóban fontos kérdés. Elnézését kérem, elnök úr.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – Biztos asszony, természetesen megbocsátok Önnek, mert teljes mértékben egyetértek Önnel. Ez egy nagyon fontos téma.

 
  
MPphoto
 

  Alojz Peterle , a PPE képviselőcsoport nevében.(SL) A Tanács soros elnöke , biztos asszony, az Európai Konvent egykori tagjai, hölgyeim és uraim, szeretnék gratulálni az előadónak, Elmar Brok úrnak ahhoz, hogy világosan meghatározta az Európai Parlament álláspontját az Európai Külügyi Szolgálat létrehozására vonatkozó kérdésekkel kapcsolatban.

Egy ilyen szolgálat létrehozása logikus és szükséges következménye annak a döntésnek, hogy két külpolitikai szerepet egyesítsünk, és ez kulcsfontosságú az Európai Unió külpolitikai identitásának kialakításában. Az integrált diplomácia egyszerűsítést, egységesebb és hatékonyabb fellépést, valamint nagyobb láthatóságot és felismerhetőséget fog jelenteni.

A közös szolgálat kialakításának módja nem csupán technikai kérdés. Ez hatással lesz azon politikai szándék megvalósítására is, amelyet az Európai Unió a főképviselő és az Európai Bizottság alelnöki szerepének egy személyre történő átruházásával kíván elérni. Az új szolgálat létrehozását ugyanannak az elvnek kellene vezérelnie, mint amelynek jegyében e két külpolitikai szerepet egyesítik, és amely a Tanács és a Bizottság külpolitikai erőfeszítéseinek egyesítését fogja eredményezni.

Fontos, hogy a szolgálat létrehozása során kellő figyelmet kapjon a Bizottság, a Tanács és a Parlament szerepe, illetve ezen intézmények együttműködése, és hogy a szolgálat a kölcsönös bizalomra és az együttműködési hajlandóságra épüljön.

Habár úgy gondolom, hogy az összevont szolgálatnak az Európai Unió érdekében minél hamarabb meg kellene kezdenie a működését, erősen támogatom a fokozatos bevezetésre vonatkozó ajánlást azért, hogy a legmegfelelőbb és leghatékonyabb formát tudja ölteni. Ésszerűnek tűnik számomra, hogy a szolgálat, mind szervezeti, mind költségvetési szempontból a Bizottság igazgatási struktúrájának legyen a része.

Számomra rendkívül fontos, hogy a jövőbeli szolgálat a nemzeti diplomáciai szolgálatok soraiból is alkalmazzon munkatársakat, ami kétségkívül egy jobb és hozzáférhetőbb szolgálatot eredményezne az Európai Unió polgárai számára, és különösen azon országok számára, amelyek csak kis számú diplomáciai képviselettel rendelkeznek.

 
  
MPphoto
 

  Roberto Gualtieri , az S&D képviselőcsoport nevében.(IT) Elnök úr, miniszter asszony, biztos asszony, hölgyeim és uraim, ezzel a vitával és a holnap elfogadásra kerülő jelentéssel a tisztelt Ház az arra irányuló szándékát kívánja kifejezni, hogy a Tanáccsal és a Bizottsággal folytatott konstruktív párbeszéddel már ebben a bevezető szakaszban is az Európai Külügyi Szolgálat létrehozását segítse. Úgy véljük, hogy egy ilyen intézményközi párbeszéd azonnali életre hívása mindenekelőtt hasznos és ésszerű, hiszen a Szerződés által meghatározott eljárás a Parlament véleményét is megköveteli a főképviselő által előterjesztett javaslatról, továbbá a költségvetéssel kapcsolatos előjogai döntő fontosságúvá teszik a Parlament hozzájárulását és együttműködését. Nem is szólva a Bizottság jóváhagyásáról, amelyről Brok úr már szólt, és amely további érvényesülési lehetőséget biztosít az Európai Parlament számára.

Ugyanakkor úgy véljük, kötelességünk is azonnal ilyen párbeszédre felszólítanunk, mivel az Európai Külügyi Szolgálat a Lisszaboni Szerződés által bevezetett egyik legfontosabb újítás. A szolgálat jellemzői azt a célt szolgálják, hogy jelentős mértékben formálják az európai irányítás újjászervezését és ezáltal azt is, hogy a gyakorlatban hogyan születik döntés az európai intézmények átfogó egyensúlyáról.

A http://www.europarl.europa.eu/members/expert/politicalBodies/search.do?group=2953&language=HU" \o "Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Európai Parlamenti Képviselõcsoportja" egyetért a Brok-jelentés által képviselt állásponttal, amelynek kidolgozásában aktív szerepet játszott. Az álláspont célja egy olyan szerep kialakítása, amelyet a szolgálat hídként tölthet be az Unió külpolitikai intézkedéseinek közösségi dimenziója és a közös kül- és biztonságpolitika kormányközi dimenziója között, ahogyan azt a Lisszaboni Szerződés V. címe is rögzíti.

Természetesen tisztában vagyunk a szolgálat sajátos jellegével, amely egyben a főképviselő és a Bizottság alelnökének sajátos szerepét is tükrözi, ahogyan tisztában vagyunk azzal is, hogy a szolgálatnak nem szabad felölelnie mindazokat a szolgálatokat, amelyeket a Bizottság a külpolitikai intézkedések – amelyek nem merülnek ki csupán a KKBP-ben – különböző aspektusainak végrehajtása során alkalmaz, kezdve a fejlesztési együttműködéssel.

Mindazonáltal döntő fontosságúnak tartjuk, hogy a szolgálat képes legyen az Unió kül- és biztonságpolitikáját hatékonyabbá, külpolitikai intézkedéseit pedig egészében véve következetesebbé tenni. Szintén lényegesnek tartjuk, hogy a szolgálat a Parlament demokratikus ellenőrzése alatt álljon, és ezért úgy gondoljuk, hogy a szolgálatnak a Bizottság igazgatási struktúrájába történő bevonása olyan megoldást jelent, amely ezeknek a szívünkhöz valóban közel álló céloknak a leginkább megfelel. Ezért a Brok-jelentés mellett szavaztunk.

 
  
MPphoto
 

  Andrew Duff , az ALDE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, a Bizottság nagyon helyesen állítja azt, hogy a szolgálatnak egyesítenie kellene mindazokat az eszközöket és előnyöket, amelyek egy világszintű, aktív külpolitika folytatásához szükségesek. Kulcsfontosságú, hogy az e nagyszerű projektben résztvevő partnerek elkezdjenek bízni egymásban és a szolgálatban, beleértve a legnépesebb és leghatalmasabb államokat is.

Létfontosságú a brit külügyminisztérium számára, hogy a legjobb embereit és ne a selejtet küldje a szolgálathoz. Teljes mértékben egyetértek azzal, hogy a parlamenti vizsgálat és pénzügyi ellenőrzés érdekében a szolgálatnak igazgatási és költségvetési célból a Bizottsághoz kell tartoznia. El kell mondanom a Tanácsnak, hogy nem elfogadható, hogy a szolgálat a költségvetési rendelet részeként az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsággal és az európai ombudsmannal azonos kategóriába került. Úgy vélem, hogy a Brok-féle jelentés gyakorlati előkészítési szakaszként szolgált a külügyi szolgálat létrehozásának folyamatához, ugyanakkor azt is gondolom, hogy meg kellene állnunk, mielőtt tovább lépünk, és a fontos kérdéseket még a főképviselő alelnök kinevezése előtt rendeznünk kellene.

A Parlament számára a külügyi szolgálat létrehozása és jövőbeli programja megvitatásához döntő fontosságú egy politikai tárgyalópartner jelenléte, ezért kérem az államokat, hogy küldjenek embereket ezekre a posztokra.

 
  
MPphoto
 

  Indrek Tarand , a Verts/ALE képviselőcsoport nevében.(ET) Elnök úr, hölgyeim és uraim, nagyszerű és kellemes élmény volt számos csodálatos emberrel együtt dolgozni. Szeretnék gratulálni Brok úrnak és sok más kollégának, akik hozzájárultak a jelentéshez. Most azonban Barroso urat szeretném idézni, aki ma reggel nagyon bölcsen azt mondta: „Még az intézmények sem örökéletűek, rendkívüli politikai akaratra van szükségünk.” Valóban, egy intézményt nem lehetséges politikai akarat nélkül létrehozni. Annak elkerülésére, hogy csak egy újabb intézményt hozzunk létre a sok közül, az új intézmény létrehozásánál mindennél előrébb valónak kell lennie a politikai akaratunknak. A cél egy igazán európai, valójában sui generis szervezet, amely valamennyi európai polgár közös érdekeit szolgálja. Ha el akarjuk kerülni a párhuzamos munkavégzést és az erőforrások esetleges elpocsékolását – amely oly jellemző –, garantálnunk kell, hogy a költségvetési források elosztására és az erőforrások felhasználására az Európai Parlament felügyelete alatt kerüljön sor.

A jelentés nagyvonalakban meghatározza az Európai Legfelsőbb Bírósággal közölt elveket, amelyek segítenének bennünket a főképviselő kijelölésében és egy terv elkészítésében is. A tervet követően mindannyian jobb helyzetben leszünk, és lehetőségünk lesz saját politikai akaratunkat érvényesítésére is. Mivel mindenki tisztában van a Zöldek törekevéseivel – úgymint a béketeremtés koncepciója, az Alapjogi Charta teljes körű alkalmazása és természetesen a nemek közötti egyenlőség kérdése –, nem fogom ma ezeket felsorolni, bár ígérem, hogy kellő időben újra fel fogom vetni ezeket a kérdéseket. Ugyanakkor, véleményem szerint, a Tanács bölcsen tenné, ha fontolóra venné egy női főképviselő kinevezését, miután mindannyian tudjuk, hogy a Bizottság elnöke nem nő. Valójában Európa élére még sohasem neveztek ki nőt, és ezért ha már létrehozunk egy új európai intézményt, akkor talán jó ötlet lenne ezt a szempontot is figyelembe venni.

A jelentéssel kapcsolatban felhívtam a figyelmet néhány – bizonyos területekről érkező – negatív megnyilvánulásra. Elhangzott, hogy az Európai Parlamentnek semmiféle szerepe sincs ezen a területen és ezzel a jelentéssel egyszerűen csak nagyobb jelentőséget kíván tulajdonítani saját magának. A válaszom erre a hozzáállásra az, hogy a Parlament fontos, és ezt nem hagyhatjuk figyelmen kívül. Jelentésünk az Európai Külügyi Szolgálatról kiváló lehetőséget biztosít arra, hogy fény derüljön ezekre a tényekre. Ezért mindenkit arra kérek, hogy támogassa a jelentés elfogadását, azt is figyelembe véve, hogy az nem tartalmazza az összes javítást és kívánságot. A lényeg az, hogy a jelentés most elfogadásra kerüljön.

 
  
MPphoto
 

  Ashley Fox , az ECR képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, szeretném kifejezni csalódottságomat, amiért a Parlament újfent egy olyan jelentésről tárgyal, amely megelőlegezi a Lisszaboni Szerződés ratifikálását. Kíváncsi lennék, hogy vajon akkor is sor került volna ma erre a vitára, ha a német alkotmánybíróság még mindig vizsgálná a Szerződést. Gyanítom, hogy nem, és ezért kérdem én, hogy a Cseh Köztársaság miért részesül eltérő bánásmódban? Ahogy azt George Orwell angol író is megjegyezhette volna, minden tagállam egyenlő, de egyes tagállamok egyenlőbbek a többinél.

Én az európai diplomáciai testület létrehozása ellen kívánok szót emelni. Olyan időkben, amikor a tagállamok óriási költségvetési nyomásnak vannak kitéve, az Európai Uniónak önmérsékletet kellene tanúsítania. Az államkincstár őreiként kellene fellépnünk. Célként a közpénzek körültekintő elköltésére kellene összpontosítanunk, továbbá arra kellene törekednünk, hogy lehetőség szerint térítsük vissza az általunk képviselt tagállamok és adófizetők pénzét.

Ez a javaslat nincs számszerűsítve. Ez újabb példája annak, hogy a tisztelt Ház egyes tagjai túlságosan is égnek a vágytól, hogy nagy gesztusokat tegyenek mások pénzéből. Egy európai diplomáciai testület létrehozása pénzkidobás lenne és csak újabb terhet róna az adófizetőkre.

Szeretném emlékeztetni a kollégákat arra, hogy a külpolitikával kapcsolatos közös álláspontokat a Tanácsban képviselt tagállamok határozzák meg, nem a Bizottság és főleg nem az Európai Parlament. Ha az EKSZ-nek további alkalmazottakra van szüksége, akkor azokat a tagállamokból kell kirendelni, és nem igényelnek külön képzést. Az általuk a világ felé képviselt politika a Miniszterek Tanácsának politikája lesz, nem pedig valamiféle független európai politika.

Diplomáciai testületre csak akkor lenne szükség, ha az EU átvenné a külügyek ellenőrzését a tagállamoktól. Remélem, ez sohasem fog bekövetkezni, és minden tőlem telhetőt meg is fogok tenni ennek megakadályozásáért.

(A felszólaló hozzájárult egy, az eljárási szabályzat 149. cikkének (8) bekezdése szerint feltett kérdés megválaszolásához.)

 
  
MPphoto
 

  Andrew Duff (ALDE). – Elnök úr, megkérdezhetném a felszólalótól, hogy ha csalódna és a Szerződés mégis hatályba lépne, akkor támogatná-e Chris Patton főképviselőnek történő kinevezését?

 
  
MPphoto
 

  Ashley Fox (ECR). – Elnök úr, nagyon hálás vagyok, hogy kikérik a véleményemet, de kétlem, hogy erről én döntenék.

 
  
MPphoto
 

  Helmut Scholz , a GUE/NGL képviselőcsoport nevében.(DE) Elnök úr, biztos asszony, köszönöm, hogy lehetőséget adtak arra, hogy itt ma felszólalhassak. http://www.europarl.europa.eu/members/expert/politicalBodies/search.do?group=2954&language=HU" \o "az Egységes Európai Baloldal/az Északi Zöld Baloldal Képviselõcsoportja" újra meg újra világossá tette itt a plenárison az Európai Unió kül- és biztonságpolitikájának irányával és kialakításával kapcsolatos alapvető kritikáját, és ellenezte ennek az irányvonalnak a további követését a Lisszaboni Szerződésben. Ezzel a közös vitával már az új parlamenti ciklus elején az egyik legfontosabb jelentés kerül megtárgyalásra. Sajnos, bár Brok úr motivációját a parlamenti aktivitás szempontjából nagyon is értem, olyan szoros határidőkön belül kellene eredményt elérnünk, amelyek megnehezítik azoknak a dimenzióknak és összetett kérdéseknek a megfelelő és felelős mérlegelését, amelyek az új struktúrával kapcsolatban tartalmi szempontból felmerülnek.

Már a vita során világossá vált, hogy sajnos mi milyen sok kérdés marad homályban, és esik ezáltal a nemzeti hatalmi és kormányérdekek és az uniós struktúrák között zajló politikai pókerjátszmák áldozatául. A GUE/NGL képviselőcsoport ezt elutasítja. Ezért reméljük, hogy a tárgyalásokat követően az Európai Parlamentnek lesz még alkalma arra, hogy a ma reggeli plenárison a tárgyalási mandátum megfogalmazására vonatkozó visszafogottsággal kapcsolatban a svéd elnökség irányában kifejezett elvárásoknak megfelelően ismét foglalkozzon az EKSZ kérdésével. Parlamentként komolyan kellene vennünk azzal kapcsolatos feladatunkat is, hogy a polgárok a lehető legszélesebb körű tájékoztatást kapják az EKSZ különböző vetületeiről, különösen a Lisszaboni Szerződéssel kapcsolatos kételyek és bírálatok, illetve a nagyobb átláthatóság és a demokratikusabb beleszólási jog iránti követelések fényében.

Az EKSZ létrehozásával kapcsolatos viták már hónapok óta zárt ajtók mögött folynak. A képviselőcsoportom szeretné megismételni, hogy az Európai Parlament, az eddig érintett civil szervezetek, sőt, a nemzeti parlamentek kizárása komoly kérdéseket vet fel. Nem utolsósorban azért, mert az intézményi struktúrák vonatkozásában egy élénk vita, egy nyílt és átlátható eszmecsere nagy jelentőséggel bírt volna a jövőbeli legitimitására és a nyilvános elszámoltathatóságra nézve. Ezért üdvözlöm Brok úr megközelítését, amennyiben jelentésének segítségével megpróbál legalább parlamenti együttdöntést kieszközölni az Európai Parlament számára. Részben a mi követeléseink is erre irányultak.

Elutasítunk – és ezt itt félreérthetetlenül és kategorikusan ki kell jelentem – minden arra irányuló törekvést, hogy a politikai-katonai struktúrákat most vagy egy későbbi időpontban bevonják az EKSZ-be, miként azt nemrégiben többek között Franciaország is javasolta a Tanácsban. Véleményünk szerint nem elfogadható a katonai tervezési feladatoknak a titkosszolgálati struktúrákkal, valamint az általános diplomáciai és politikai feladatokkal történő esetleges összekapcsolása.

 
  
MPphoto
 

  Morten Messerschmidt , az EFD képviselőcsoport nevében.(DA) Elnök úr, tegnap arra kértek, hogy soroljak fel három olyan okot, amiért a jelentés ellen kellene szavazni. Ez nagyon könnyű: demokrácia, demokrácia és demokrácia.

Először is nevetséges, hogy bármely Parlament egy olyan szerződésen alapuló jelentést kíván elfogadni, amelynek a sorsa továbbra is teljesen bizonytalan. Senki sem ismeri a Lisszaboni Szerződés jövőjét, és bárki, aki egy csipetnyi tisztelettel is viseltet a demokratikus berendezkedések iránt – és egy csipetnyi tiszteletet is érez az olyan tagállamok, mint a Cseh Köztársaság iránt –, visszatartaná ezt a projektet addig, amíg a Szerződés jövője nem tisztázódik.

Másodszor, ez a jelentés (és az egész külügyi szolgálat, amelyet most létre kívánnak hozni) teljes mértékben aláássa, megtagadja és figyelmen kívül hagyja a tagállamok arra vonatkozó szuverén jogát, hogy saját külpolitikát folytassanak. Ez az oka annak is, amiért ez a jelentés a Bizottságot próbálja mindenért felelőssé tenni. Természetesen a Bizottság – különösen közszolgálati minőségében – nyilvánvalóan nem a nép által megválasztott testület. Más szóval, amennyiben az emberek más külpolitikát szeretnének, semmilyen esélyük sincs a politika megváltoztatására, mivel a polgárok csak a Tanácsot, azaz a kormányokat tudják megváltoztatni – nem pedig a Bizottságot.

Harmadszor az, hogy a Parlament a szuverén államok egyes rendkívül fontos, lényegi területein több hatalmat akar adni a köz által ráruházott mandátummal nem rendelkező Bizottságnak, nem más, mint demokratikus komédia. Ez a Parlament kizárólag a krátoszon – tisztán a hatalmon – alapul, és sohasem épült a démoszra. Nekünk sokkal inkább a démoszra, azaz emberekre kellene koncentrálnunk, nem pedig a hatalomra. Ezért több demokráciára van szükségünk. Épp ezért kell elutasítanunk ezt a jelentést.

 
  
MPphoto
 

  Andrew Henry William Brons (NI). – Elnök úr, ez a jelentés megpróbál megnyugtatni bennünket a szolgálattal kapcsolatban, de szerintem pont az ellenkezőjét éri el. Egyfelől azt állítja, hogy a szolgálat kiegészíti a tagállami diplomáciát és nem kérdőjelezi meg azt. Ugyanakkor a jelentés többi része, véleményem szerint, teljes mértékben ellentmond ennek a biztosítéknak.

A 4. bekezdésben az áll, hogy a szolgálatot – azaz a hatásköreit – nem lehet előzetesen körülhatárolni és meghatározni. A 8. bekezdés d) pontja azt javasolja, hogy a szolgálat részét képező küldöttségek átvehetnék a konzuli szolgálatok ellátását a tagállamoktól. Világos, hogy ez a szolgálat azt a célt szolgálja – nem rövid, hanem hosszú távon –, hogy átvegye az irányítását és a tagállamok diplomáciai képviseleteinek helyébe lépjen, és talán a végén még az Egyesült Királyság és Franciaország vétójogát is átvegye az ENSZ Biztonsági Tanácsában.

Amikor azt halljuk egy EU testülettől, hogy garantáltan nem fogja ezt és ezt megtenni, akkor máris sejthetjük, hogy mire készülnek. Elnézést kérek Shakespeare-től, a jelentés mintha nagyon is fogadkoznék. Ki vagy mi fog bármiféle ellenőrzést gyakorolni e testület fölött? Úgy vélem, nem a Tanács. Annak egyhangúan kell eljárnia. Ha az nem tud dönteni, akkor a szolgálat egyszerűen folytatja saját napirendjét. És mi a helyzet a Parlamenttel? Nem, a Parlament szerepe a konzultációra korlátozódik. Ez a testület a tagállamok feje fölött, gyakorlatilag a tagállamok és az Európai Parlament ellenőrzése nélkül fogja a külpolitikát irányítani. A nemzeti kormányokat egy községi tanács szintjére alacsonyítják le.

 
  
MPphoto
 

  Carlo Casini (PPE).(IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, először is kötelességemnek érzem, hogy köszönetet mondjak az előadónak, aki csodálatos munkát végzett, és az Alkotmányügyi Bizottság elnökeként köszönettel tartozom a bizottság valamennyi tagjának, valamint a véleményeket készítő két bizottság – a Külügyi Bizottság és a Fejlesztési Bizottság – tagjainak is az igen gyors munkáért.

Tulajdonképpen egy olyan dokumentumot próbáltunk készíteni – remélhetőleg elfogadásra kerül –, amelyet elő lehet terjeszteni a Tanács október 29-30-i ülésén. Mindannyian jól tudjuk, hogy ez nem egy végleges jelentés, csupán azt a célt szolgálja, hogy kijelöljön néhány cselekvési irányt, valamiféle követendő utat a Tanács és ezzel a kinevezésre kerülő főképviselő számára.

A főképviselő feladata lesz, hogy saját szervezeti tervet készítsen, amelyet viszont nekünk kell majd megvizsgálnunk. Ezért csupán iránymutatásokat nyújtunk be a Parlamenthez. Azt is tudjuk, hogy e művelet sikere a külügyi szolgálatra nézve a főképviselő szerepével áll szoros összefüggésben, akinek képesnek kell majd lennie minden szereplő összefogására és irányítására. Rajta keresztül következetes és egységes külpolitikát kívánunk elérni. Nagyon is tudatában vagyunk annak, hogy vannak problémák, ez már elhangzott, de a problémák azért vannak, hogy megoldjuk őket. A fontos az, hogy az irányvonal, az információ, a tevékenységi kör világos legyen.

A Brok-jelentés e tekintetben tartalmaz néhány érdekes javaslatot – rövidnek kell lennem, mert lejár a felszólalási időm –, de mindenesetre ide tartozik a szolgálatnak a Bizottság igazgatási struktúrájába történő bevonása, a közösségi modell továbbfejlesztésére vonatkozó döntés és az emellett a Lisszaboni Szerződésben is rögzített javaslat arra vonatkozóan, hogy a személyzetnek a bizottsági és a tanácsi titkárság, valamint a magához a Bizottsághoz tartozó küldöttségek soraiból kell kikerülnie.

Úgy gondolom, két újítás érdemel említést: egyrészről az uniós nagykövetségek, amelyeket az Európai Külügyi Szolgálat hivatalnokai vezetnének, és amelyek a Bizottság harmadik országokban jelen lévő küldöttségeit és a Tanács összekötő hivatalait, valamint esetleg a főigazgatóságok kiküldött szakértőit is magukba foglalnák, másrészről az európai diplomáciai testület létrehozása tekintetében lefektetett alapok, amelyet érdekes ötletnek tartok.

A felszólalási időm lejárt. Csak remélem, hogy ez a jelentés valóban elfogadásra kerül, méghozzá nagy többséggel kerül elfogadásra.

 
  
MPphoto
 

  Zita Gurmai (S&D). – Elnök úr, amint azt mindannyian tudjuk, az Európai Külügyi Szolgálat a Lisszaboni Szerződés által javasolt legfontosabb újítások egyike. Ezért a létrehozása során nagyon óvatosan és felelősen kell eljárnunk.

Mindannyian egyetértünk abban, hogy amint a Lisszaboni Szerződés hatályba lép, a szolgálatnak azonnal meg kell kezdenie a működését. A Bizottság és a Tanács már dolgoznak az iránymutatásokon, amelyeket várhatóan a hónap végén terjesztenek az Európai Tanács elé. Ezért nagyon fontos, hogy az Európai Parlament befolyást gyakoroljon erre a folyamatra.

A mai vita és a létrejövő állásfoglalás rendkívüli jelentőséggel bírnak, mivel nagyon világos üzenetet kell küldenünk a szolgálat berendezkedésére vonatkozó politikai konszenzus bizonyítékaként a Tanács és az Európai Bizottság felé.

Roppant büszke vagyok a kollégám munkájára, amely a tisztelt Házban folytatott pártközi tanácskozások eredménye. Ragaszkodunk ahhoz, hogy fenntartsuk a közösségi modellt az Unió külkapcsolataiban. A képviselők szeretnék, ha a szolgálat az Európai Bizottsághoz tartozna és az általános közösségi költségvetés részét képezné. Az EKSZ-nek igazgatási és költségvetési szempontból a Bizottsághoz kellene tartoznia, formálisan pedig a Bizottság részét kellene képeznie, sui generis testületként a bizottsági struktúrához kapcsolva.

A Költségvetési Bizottság rendkívül fontos. Ez egy olyan eszköz, amellyel az Európai Parlament gyakorolhatja a hatalmát. Ily módon a Parlamentnek költségvetési és demokratikus ellenőrzést kellene gyakorolnia a szolgálat fölött, és meg is fogja azt tenni. Sok kérdésről kellene beszélnünk, például a feladatok világos felosztásáról az EKSZ-en, illetve az illetékes európai bizottsági részlegeken belül – figyelembe véve, hogy még nem ismerjük a jövőbeli Bizottság szerkezetét –, valamint a főképviselő és az Unió különböző külföldi képviselői közötti viszonyról, de ez az állásfoglalás lesz az Európai Parlament első álláspontja, amelyből a további lépések következnek.

Az emberi tényezőről sem szabad megfeledkeznünk. A főképviselőnek arra érdemes, szakértelemmel bíró, kiemelkedő személynek kell lennie, aki évezi a Bizottság, a Tanács és a nemzeti diplomáciai szolgálatok támogatását. Meggyőződésem, hogy az EKSZ intézményi felépítésének olyan nemi berendezkedéssel kell bírnia, amely megfelelően tükrözi a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítésének érdekében tett uniós kötelezettségvállalásokat.

Végül, de nem utolsó sorban olyan politikusként, aki az elmúlt 15 évben a nők egyenlő politikai képviseletéért dolgozott, örülnék, ha ez a személy nő lenne.

 
  
MPphoto
 

  Annemie Neyts-Uyttebroeck (ALDE).(NL) Elnök úr, néhány képviselőtársunk célszerűnek találta felszólalását arra használni, hogy megpróbáljon leckét adni nekünk a demokráciából. Ezért hadd hívjam fel a figyelmet arra, hogy mind az Alkotmányügyi Bizottságban, mind pedig a Külügyi Bizottságban, amelynek a véleményét én készítettem, vigyáztunk arra, hogy se a vitára, se a szövegek megszavazására ne kerüljön sor addig, amíg az ír népszavazás eredménye nem vált ismertté. Ezzel tiszteletben kívántuk tartani az ír nép döntését. Szerencsére igent mondtak, de mondhattak volna nemet is. Ezt figyelembe akartuk venni, ahogyan az Európai Tanács jövő heti ülését is. Ezért a vitára és a szövegek elkészítésére rendkívül rövid időn belül kellett sort kerítenünk. Természetesen ugyanazok a képviselőtársaink, akik leckét kívánnak adni nekünk a demokráciából, emiatt is panaszt tettek. De ezt csak mellékesen jegyzem meg.

Ma különösen fontos pillanathoz érkeztünk. Úgy tűnik, a jövőbeli Európai Külügyi Szolgálattal kapcsolatos véleményünket tartalmazó szövegek egy új korszak hírnökei az Európai Unióban. Azok közülünk, akik már évek óta figyelemmel kísérik az Unió fejlődését és emlékeznek a szerződések – először a Maastrichti Szerződés, majd az Amszterdami Szerződés – külpolitika terén tett első szerény lépéseire, nem is beszélve a biztonság- és védelmi politikáról, azt gondolhatták, ahogyan egykor én is, hogy sohasem fogjuk megérni ezt a napot, és sohasem sikerül majd lefektetnünk a közös európai diplomácia alapjait.

Azok közülünk, akik figyelemmel kísérték az ezzel kapcsolatos elképzelések fejlődését, biztosan emlékeznek arra is, hogy csak néhány hónappal ezelőtt egyes nemzeti diplomáciai szolgálataink nem voltak hajlandók elfogadni egy azonnali, ún. „big bang” forgatókönyvet, amelynek értelmében valamennyi jelenleg működő küldöttség már a legelső napon a jövőbeli főképviselő ellenőrzése alá kerülne. Ennek én nagyon örülök.

Korábbi politikai pályafutásom során a saját politikai és kormányzati feladataim megtanítottak arra, hogy soha semmi sem lesz egyszerű. De fontos pillanatot élünk át, és remélem, hogy ezt a jelentést nagy többséggel el fogják fogadni.

 
  
MPphoto
 

  Franziska Katharina Brantner (Verts/ALE).(DE) Elnök úr, képviselőcsoportunk alapvetően támogatja a Brok úr által a jelentésben javasolt szerkezetet, különösen az Európai Parlament ellenőrzési jogának fenntartását és a közösségi feladatok közösségi feladatokként történő megtartását. De annak érdekében, hogy a külügyi szolgálatunk nagy dobás legyen, és ne csak a Bizottság vagy a Tanács függeléke, már most vitát kell folytatnunk a tartalmi kérdésekről és a szolgálat funkcióiról.

Az Európai Uniónak új, integrált külpolitikára van szüksége, amelynek segítségével megfelelően fel tud lépni világunk sokrétű problémáival szemben. A külügyi szolgálattal az Európai Uniónak képesnek kell lennie átfogó és integrált politikai stratégiák és kampányok végrehajtására. Szükségünk lenne például erre a szolgálatra most is, amikor Koppenhágában az éghajlatváltozással kapcsolatos viták folynak. A klasszikus diplomácián túl kell lépnünk, máskülönben nagyon csekély hozzáadott értékkel fog bírni ez a szolgálat.

Ezért szeretnék négy tartalmi pontot kiemelni, amelyek véleményünk szerint segítik majd a szolgálatot egy új külpolitika kialakításában. Először is azt szeretnénk, ha az új szolgálat rendelkezne egy a békeépítésért és a válságmenedzsmentért felelős igazgatósággal. Rendelkezünk a megfelelő pénzügyi forrásokkal és küldöttségekkel, de eddig csak kicsi és szétaprózott szervezeti egységeink voltak. Másodszor azt szeretnénk, ha a személyzet ennek megfelelő átfogó oktatásban és képzésben részesülne. A kizárólag diplomáciai képzettség nem elegendő. Biztosítani kívánjuk továbbá azt is, hogy személyzet egyenruhát viselő tagjai se csupán a honvédelmi főiskolát végezzék el. A képzést legalábbis részben mindenkinek együtt kell elvégeznie, ezért kérjük az Európai Külügyi Akadémia létrehozását. Harmadszor nem szeretnénk, ha a Tanács elnökének tekintetében kettős struktúra jönne létre az Európai Tanács Titkárságán belül. Ezért ez a szervezet úgymond kiszolgálhatná a külügyi szolgálatot is. A vezető pozíciók betöltésénél – ezt már Tarand kolléga is elmondta – meggyőződésünk, hogy időszerű lenne egy nőt kinevezni.

 
  
MPphoto
 

  Charles Tannock (ECR). – Elnök úr, mivel az Unió szélesebb körű szerepre törekszik a nemzetközi ügyek terén, ezért érthető módon rendelkeznie kell olyan eszközökkel, amelyekkel az egész világba eljuttathatja közös értékeinket, feltéve természetesen, ha ez ügyben egyetértés uralkodik mind a 27 tagállam között.

De hogyan fog ez a szerep továbbfejlődni? Hol lesznek a határai? Mi az Európai Konzervatívok és Reformerek képviselőcsoportjában, antiföderalista testületként úgy véljük, hogy a külpolitikának végső soron a saját egyéni tagállamaink kizárólagos felségterületének kell maradnia. Ezért számunkra aggodalomra ad okot, hogy a Lisszaboni Szerződés, amennyiben törvényerőre emelkedik, látszólag olyan folyamatokat fog elindítani, amelyek végül alááshatják ezt az előjogot.

A javasolt Európai Külügyi Szolgálatnak kiegészítő jelleggel kell bírnia, nem szabad a tagállamok bilaterális diplomáciai tevékenységeivel versengenie vagy azokat aláásnia, továbbá felhatalmazását elsősorban a Tanácstól kell kapnia, nem pedig a Bizottságtól. A Parlamentnek gyakorolnia kell arra vonatkozó jogait, hogy ellenőrizze az EKSZ-t és alakítsa annak költségvetését. Mivel a Brok-jelentésben sok szó esik az EU nagykövetségeiről, ezért szeretném, ha a Bizottság még egyszer megismételné a nekem egy évvel ezelőtt arra vonatkozóan adott biztosítékokat, hogy az EKSZ képviseleteit és küldöttségeit nem fogják nagykövetségeknek hívni. Ha ezeket a képviseleteket nagykövetségeknek neveznék, az megerősítené azt a félelmet, hogy az EU egy szuverén állam díszeire vágyik.

 
  
  

ELNÖKÖL: LAMBRINIDIS ÚR
alelnök

 
  
MPphoto
 

  Willy Meyer (GUE/NGL).(ES) Elnök úr, képviselőcsoportom – az Egységes Európai Baloldal/az Északi Zöld Baloldal Képviselőcsoportja – ez ellen a jelentés ellen fog szavazni, elsősorban azért, mert nem támogatjuk a Lisszaboni Szerződést.

Számunkra a Lisszaboni Szerződés nem tükrözi a polgárok által és a polgárokért elképzelt európai projektet. Valójában éppen ellentétes azzal. Egy válságba került modellt kínál, egy olyan modellt, amely megakadályozza az állami beavatkozást a gazdaságba.

Két különböző sebességfokozatban kívánunk előrehaladni: sietünk biztosítani, hogy Európa egységes hangon szóljon külföldön, de az Európai Uniónak nem áll hatalmában saját eszközeivel újraéleszteni a gazdaságot, mivel nem rendelkezik államkincstárral vagy bármiféle aktív iparpolitikával. Arra sincs lehetősége, hogy befolyásolja a tőkepiaci kamatokat, vagy ellenőrzése alá vonja az Európai Központi Bankot. Ezért mi nem osztjuk ezt a filozófiát.

Amennyiben a Lisszaboni Szerződés elfogadásra kerül, a Bizottság jóváhagyásával, továbbá a jövőbeli alelnök javaslatán alapuló tanácsi döntést és a parlamenti konzultációkat követően ötezer hivatalnok kerül az Európai Külügyi Szolgálat alkalmazásába.

Mi nem értünk egyet ezzel a struktúrával, mivel különféle katonai konfliktusok megoldására is felhatalmazást kap. Véleményünk szerint ezen a ponton hiányzik az ellenőrzés. Véleményünk szerint ezen ellenőrzés tekintetében a legmagasabb szintű demokratikus követelményeknek kell eleget tenni, ahogyan az az egyes tagállamokban történik.

Ezért úgy gondoljuk, hogy ez a filozófia nem egy olyan Európa szellemét követi, amelyet a mi képviselőcsoportunk építeni kíván, nevezetesen egy olyan Európát, amely valóban képes beavatkozni a minket alapvetően érintő kérdésekbe, többek között a jelenlegi recesszióba vagy a munkanélküliségi rátákba, amelyek az 1930-as évek óta nem voltak ilyen magasak.

Ezért holnap, hölgyeim és uraim, a jelentés ellen szavazunk.

 
  
MPphoto
 

  David Campbell Bannerman (EFD). – Elnök úr, a Brok-jelentés egyértelmű bizonyítéka annak, hogy az Európai Unió egységes szuperállammá fejlődik. A gonosz lisszaboni alkotmány máris egy nem választott elnököt és külügyminisztert erőszakol ránk. Ez a jelentés most még egy európai diplomáciai szolgálatot is hozzátesz ehhez, az ún. Európai Külügyi Szolgálatot, holott a nagykövetségek nemzeti érdekeket képviselnek.

De hát milyen nemzeti érdekeket fognak ezek az új uniós diplomaták és nagykövetségek képviselni? Nem a nemzeti államaink, a kereskedelmünk vagy a vállalataink érdekeit, hanem az Európai Bizottságét. Minden további nemzeti nagykövetség feleslegessé fog válni. A brit nagykövetségek máris világszerte árulják ingatlanjaikat.

Ez az európai uniós szuperállamot célzó átfogó terv a megtévesztés, az őszintétlenség és a tagadás alapjaira épül, de a föderalisták nem az új Amerikai Egyesült Államokat építik, hanem egy új Jugoszláviát hoznak létre. Nagyon különböző nemzeteket, kultúrákat és gazdaságokat kényszerítenek egymás mellé egy merev, nem demokratikus, szovjet típusú bürokráciában, és ezzel nagyon veszélyes vizekre eveznek.

A brit kormány megbízottjaként részt vettem az északír békefolyamatban. Láttam, mi történik, ha a demokrácia kudarcot vall. Nem szép látvány. Most látom, amint a demokrácia itt Európában is kudarcot vall. Önök azt vallják, hogy szeretik a békét, de a Lisszaboni Szerződés keresztülhajszolásával és a nagykövetségeink hatalmi átvételével Európát ismét határozottan a háború útjára vezetik vissza.

 
  
MPphoto
 

  Martin Ehrenhauser (NI).(DE) Elnök úr, a Tanács működése nem átlátható. A döntések de facto módon születnek a számtalan átláthatatlan munkacsoporton és a COREPER-en belül. 2008-ban a külügyminiszterek Tanácsában mindössze a napirendi pontok 1%-a került nyilvánosan megvitatásra.

Pontosan ezelőtt a háttér előtt indult fejlődésnek a 90-es évek végétől az európai biztonsági és védelmi politika, méghozzá bármiféle konzultáció és demokratikus ellenőrzés nélkül. Pontosan ezelőtt a háttér előtt kellene az Európai Külügyi Szolgálatnak létrejönnie. A válaszom erre egyértelmű nem. Ez nem történhet meg! Valódi demokratikus parlamenti ellenőrzésre, valamint valódi átláthatóságra van szükségünk.

Kissé az is meglepett, hogy pont Ön, Brok úr, lép fel most hirtelen a parlamenti ellenőrzés érdekében. Hiszen nem éppen az EBVP területén szünteti meg a Lisszaboni Szerződés a parlamenti ellenőrzést? Mégis ezt a szerződést támogatja! A költségvetési ellenőrzés tekintetében pedig a Tanács mentesítésének példáján keresztül természetesen most is világosan látható, hogy a képviselőcsoportja hogyan jár el. Hiszen nem arról van szó, hogy a képviselőcsoportja a következő hetekben annak ellenére meg fogja szavazni a Költségvetési Ellenőrző Bizottságban a Tanács mentesítését, hogy a Tanács nem adott megfelelő válaszokat?

Sajnálatos, hogy habár a jelentése valóban jó alapokkal bír, mégis álszent, nem hiteles és végső soron a Lisszaboni Szerződéssel kapcsolatos mulasztások beismerése.

 
  
MPphoto
 

  Rafał Kazimierz Trzaskowski (PPE). – Nagyon köszönöm, elnök úr, biztos asszony, miniszter asszony! A lábjegyzetekkel kell kezdenem. Bármennyire is csodálom az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártja (UKIP) soraiba tartozó barátaink retorikai érzékét, közép-európaiként mégiscsak érdekesnek tartom, hogy ennyire készségesek megosztani tapasztalataikat azzal kapcsolatban, hogy milyen is volt Tito uralma alatt Jugoszláviában vagy a szovjet rezsim alatt élni. Felettébb érdekes.

Először is, engedjék meg, hogy gratuláljak Elmar Broknak egy olyan jelentés elkészítéséhez, amely pompásan képviseli a többségi véleményt, és hadd ismételjem ezt meg, a Parlamentben uralkodó többségi véleményt.

A Lisszaboni Szerződés és az új szolgálat életbelépésével még inkább képesek leszünk egységes hangon szólni. Egyetértünk abban, hogy az új szolgálatnak a lehető legközelebb kell állnia a Bizottsághoz, mivel csak a közösségi módszer garantálja intézkedéseink következetességét, és, ami a legfontosabb, valamennyiünk véleményét ugyanolyan mértékben fogják figyelembe venni.

Annak érdekében, hogy a szolgálat hiteles legyen, a lehető legnagyobb mértékű demokratikus legitimációval kell felruházni. Ezért üdvözlendő minden arra irányuló erőfeszítés, hogy a tisztelt Ház részére ellenőrzési hatáskört biztosítsunk.

Mindenekelőtt mindent meg kell tennünk annak biztosításáért, hogy az új szolgálat a legmagasabb színvonalú legyen, illetve mindenki bizalmát élvezze. Minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk annak érdekében, hogy a Bizottság, a Tanács és a 27 tagállam a legjobb embereit küldje az EKSZ-be dolgozni. Ezért kell ugyanazzal a jogállással rendelkezniük. A szolgálat alkalmazásában álló személyeket érdemeik alapján kell kiválasztani, de ugyanakkor a földrajzi egyensúlyra is tekintettel kell lenni, megelőzendő azokat az alaptalan félelmeket, hogy bárki is túszul ejthetné a szolgálatot.

A Lisszaboni Szerződés azért olyan fontos és más, mint a többi szerződés, mert nagyon sok függ a végrehajtásától. Remélem, hogy a Parlament felismerései segítik majd a Tanácsot és a Bizottságot abban, hogy valóban úgy hajtsák végre ezt a szerződést, hogy még inkább képesek legyünk egységes hangon szólni.

 
  
MPphoto
 

  Proinsias De Rossa (S&D). – Elnök úr, szeretném üdvözölni a Brok-jelentést és sürgetném az EKSZ-nek mint demokratikusan elszámoltatható szolgálatnak a mihamarabbi létrehozását. Nagyon bízom abban, hogy ez a szolgálat révén nagyobb összhang érhető el a politikai célkitűzéseink és a döntéseink között, különösen mivel azok világszinten befolyásolhatják a fenntartható fejlődést, az emberi jogokat és a szegénység felszámolását.

Eddig nem sikerült biztosítanunk azt, hogy a politikáink következetesek legyenek. A kereskedelempolitikáink gyakran közvetlen ellentétben állnak a fejlesztési együttműködésre vonatkozó politikánkkal. Óva intenék az olyan elképzelésektől is, hogy a fejlesztési politikára a külpolitikánk alárendelt részeként tekintsünk. Egy olyan autonóm fejlesztési szervezetre van szükségünk, amely egy autonóm fejlesztésért és humanitárius segítségnyújtásért felelős biztosnak tartozik számadással. A következetesség biztosításához a javasolt döntések vonatkozásában teljesítményértékelésre, átvilágításra és a hatástanulmányokra van szükségünk, mivel azok hatással vannak a fejlesztési politika célkitűzéseire.

 
  
MPphoto
 

  Louis Michel (ALDE).(FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim, gratulálok Brok úrnak, és köszönetet mondok neki a benyújtott kiváló jelentésért, amelyet igazán figyelemreméltó jelentésnek tartok.

Az új külügyi szolgálat létrehozása olyan lehetőséget kínál, amelyet meg kell ragadnunk. A Parlamentnek beleszólása kell, hogy legyen nem csak a költségvetésbe, hanem a szolgálat általános felépítésébe is. Amint az már elhangzott, e szolgálatnak egyedi belső működési szabályokkal kell majd rendelkeznie. Nem mondhatunk le egy a Szerződés szellemével összhangban álló szabályzatról. Ha másképpen járunk el, azzal bizalmatlanságot keltünk egyes tagállamokban. Itt különösen a legkisebb és legújabb tagállamokra gondolok.

Ugyanilyen mértékben összpontosítanunk kell a külügyi szolgálat mandátumának központi elemeire is, meg kell határoznunk a stratégiát és a politikai prioritásokat, és következetessé kell tennünk a külpolitikai intézkedéseket. Lényeges, hogy ne essünk abba a csapdába, hogy párhuzamosságokat teremtünk a külügyi szolgálat és a bizottsági küldöttségek között, ehelyett egy olyan speciális szolgálatot kell létrehoznunk, amely hozzáadott értéket teremt a közös külpolitikai intézkedések terén. A külügyi szolgálatnak teljes mértékben összhangban kell lennie a Bizottsággal. Nem szabad eltérnie a megadott irányvonaltól és nem szabad kormányközi intézkedéssé válnia vagy azt ösztönöznie. Szeretném azt is hozzátenni, hogy a főképviselő alelnök profilja egyértelműen döntő jelentőséggel bír a szolgálat hozzáadott értéké szempontjából.

Végezetül, elnök úr, habár mindketten egyetértünk abban, hogy a fejlesztési terület saját célt szolgál, ez egyben külpolitikai eszköz is. Naivitás lenne ezt tagadni. Az egyik megoldás az lehetne, ha a programozásért továbbra is a fejlesztési biztos felelne – egyetértésben a főképviselővel.

Záró megjegyzésként: ez a vita nem választható el az Európai Fejlesztési Alap költségvetésének megvitatásától.

 
  
MPphoto
 

  Bastiaan Belder (EFD).(NL) Elnök úr, most, hogy túl vagyunk az ír népszavazáson, az Európai Parlament ismét megkísérli megmutatni, hogy mit is képvisel, és teszi ezt nagy lendülettel és lelkesedéssel. Ez a jelentés utópisztikus képet fest egy olyan külügyi szolgálatról, amelynek a még nem működő közös kül- és biztonságpolitikát (KKBP) kell végrehajtania.

A jelentés egyik figyelemreméltó vonása az arra tett hősies kísérlet, hogy rávegye a Bizottságot egész intézményi súlyának latba vetésére. Mi az oka ennek az álláspontnak? Úgy vélem, sok képviselőtársam trójai falóként kívánja használni a külügyi szolgálatot annak érdekében, hogy a Bizottság segítségével ellenőrzésük alá vonják a KKBP-t.

Szégyenletes, hogy az Európai Parlamentnek és a többi intézménynek még mindig fogalma sincs arról, hogy hogyan is kellene ennek a szolgálatnak működnie. A 4. bekezdésben tárgyalt fokozatos folyamat merőben olyan kockázatos intézményi vállalkozás, amely bizonyára kenyértöréshez fog vezetni az intézmények között, ha megengedik ezt a kifejezést.

 
  
MPphoto
 

  György Schöpflin (PPE). – Elnök úr, szeretnék én is a Brok-jelentés támogatóihoz csatlakozni és hangot adni annak is, hogy mennyire lenyűgöz a tisztelt Ház egyik oldalán jelentkező paranoia.

A Külügyi Szolgálat kétségkívül jelentős szerepet játszhat annak előmozdításában, hogy az Európai Uniónak a világ többi részével fenntartott kapcsolatai következetesebbé váljanak. Ezek a kapcsolatok gyakran szerteágazóak, összetettek és jelentős hatást gyakorolnak az Európán kívüli világra. Ezért döntő fontosságú, hogy alaposan koordináljuk ezeket a tevékenységeket annak érdekében, hogy az EU szakpolitikái valóban a kívánt hatást érjék el. Amint a külügyi szolgálat létrejön és megkezdi működését, ténylegesen befolyásolni fogja pl. – amint azt már említettük – a közös kül- és biztonságpolitikával kapcsolatos uniós álláspontot, a demokratizációs törekvések előmozdítását, az emberi jogokat, a segélyezés irányítását és a fejlesztés sokrétű kérdéseinek kezelését.

A következetesség kérdése központi jelentőséggel bír ebben a kontextusban. Ha az Európai Unió különböző részei különböző hangsúlyt helyeznek az egyes politikai kérdésekre, azzal tompítjuk a hatást és valószínűleg nem várt következményekkel kell számolnunk. A következetesség kulcsfontosságú ebben az összefüggésben. A külügyi szolgálat ennek fényében jelentős mértékű felelősséget fog viselni azért, hogy együttműködjön az Európai Unió összes többi olyan intézményével, amely külpolitikai vetülettel rendelkezik. Világos, hogy a szolgálat hatékonysága szükségképpen a főképviselő munkájának struktúráját is meg fogja szabni, de a szolgálat munkája középtávon az Európai Unió valamennyi intézményére is hatással lesz. Ez kétirányú folyamat.

Ebből a szemszögből nézve nagyon lényeges, hogy a szolgálat elszámoltatható legyen, egyrészt nyilvánvalóan a főképviselő felé, másrészt tágabb értelemben maga a Parlament felé is. Végső soron a szolgálat fogja képviselni az Európai Uniót valamennyi irányban, ezért hangsúlyozandó az elszámoltathatóság, az átláthatóság és a következetesség.

 
  
MPphoto
 

  Wolfgang Kreissl-Dörfler (S&D).(DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Egy Európa, egy hang! Újabb fontos szakaszt értünk el a tagállamok közös külpolitikája felé vezető úton. Döntő fontosságú lesz, hogy a főképviselő posztjára egy erős, független és kompetens személy kerüljön, és hogy a kinevezett személy kellő mozgásteret és szabadságot kapjon ahhoz, hogy a szolgálatot a követelményeknek és természetesen az Európai Unió alapelveinek megfelelően – amelyekhez az alapvető emberi jogok betartása is tartozik – tudja felépíteni és kialakítani. Ezt jelenti a sui generis.

Elengedhetetlen, hogy mindez átláthatóan történjen, hogy a Parlamentet kellő mértékben bevonják, valamint hogy a költségvetési jogok és a költségvetési ellenőrzés a költségvetési hatóságnál maradjanak. Ugyanakkor elengedhetetlen az is, hogy a nemzeti kormányok végre egyszer háttérbe szorítsák saját érdekeiket, és egységesen kiálljanak emellett a hivatal és a szolgálat feladatai mellett, és ne kössenek bele folyamatosan mindenbe kedvük szerint, ahogyan azt sajnos már megszokhattuk.

Azt is világossá kell azonban tenni, és ez számunkra nagyon fontos, hogy a fejlesztési politika továbbra is önálló marad, hiszen ezeket a területeket nem szabad önkényesen összekeverni. Az új hivatalt és az új feladatkört, amelyekért olyan sokáig küzdöttünk, egy jövőbeli lehetőségként fogjuk fel, és ne beszéljük túl, illetve szedjük ízeire már az első pillanattól fogva. Egy Európa, egy hang! Ez a feladatunk, erre kell koncentrálnunk, nem többre és nem kevesebbre.

 
  
MPphoto
 

  Alexander Graf Lambsdorff (ALDE).(DE) Elnök úr, mit is akarunk mi ezzel az európai diplomáciai szolgálattal elérni? Ki akarjuk jelölni az Európai Unió politikai prioritásait a 21. század számára. Európán kívül sok ország és sok ember erőteljes szerepvállalást vár az Európai Uniótól, a béke biztosítását, a konfliktusok megakadályozását, és ahol ez nem sikerült, ott a béke helyreállítását és az érintett terület újjáépítését. Ezért is van értelme egy békeépítő részleg létrehozásának.

Ugyanakkor a tárgyalások során egyes tagállamok képviselői a Tanácsban két lábbal is a fékre lépnek – és még az olyan tagállamok képviselői is, amelyeket alapvetően Európa-pártinak tekintünk, legjobb esetben is csak fél lábbal lépnek a gázpedálra, a másikkal ők is a féket tapossák. Ez ugyan nagy forróságot okoz, de kevés előremozdulással jár. Ezért azt szeretnénk, ha azok a tárgyalások, amelyek egy valóban erős, az Európai Parlament által ellenőrzött Európai Külügyi Szolgálatra (EKSZ) irányulnak, eredményesek lennének. A polgárok azt szeretnék, ha Európa egységes hangon szólna. Az Európán kívül élők is ezt várják. Az EKSZ önmagában nem lesz erre képes. De ez egy lépés a jó irányba. Tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy ez működjön.

 
  
MPphoto
 

  Lorenzo Fontana (EFD).(IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, úgy vélem, hogy tekintettel a megvitatandó kérdés fontosságára, a Parlamentnek több időt kellett volna kapnia arra, hogy álláspontját világossá tegye a Tanács számára. Ehelyett a szakbizottsági szakasz mindössze néhány napig tartott, és két nappal azután, hogy a rendelkezés az Alkotmányügyi Bizottságban elfogadásra került, máris vitát tartunk róla a Parlament előtt.

Az európai diplomáciai szolgálat létrehozására irányuló javaslat nagy előreugrást jelent, ha összevetjük azzal, hogy a szerződések szigorúan véve miről is rendelkeznek. Ezenkívül az Európai Külügyi Szolgálat a jelentésben leírt formában nehezen tűnik összeegyeztethetőnek a tagállami külügyminisztériumokkal. Mi fog történni ezekkel a minisztériumokkal? Csak úgy el fognak tűnni? Ez nem valószínű.

Továbbá hogyan hangolhatók össze e követségek hatáskörei, pl. a vízum tekintetében, a nemzeti követségek által eddig is ellátott feladatokkal? Ki fogja az ún. uniós követeket kinevezni? A Bizottság nevezi ki őket, ami valószínűnek tűnik, vagy a tagállamok is megnevezhetik majd a saját követüket? Emellett igen provokatív az az elképzelés, hogy a leendő képviselőket követeknek fogják hívni, tekintve, hogy az Európai Alkotmány, amely az európai külügyminiszterről rendelkezik, nem került elfogadásra. Nem tehetünk úgy, mintha a franciák és a hollandok nem utasították volna el az Európai Alkotmányt.

 
  
MPphoto
 

  Andrzej Grzyb (PPE).(PL) Elnök úr, az Európai Unió projektje természetesen egyedülálló, és ezt számos alkalommal hangsúlyoztuk. A Lisszaboni Szerződés hatálybalépése, amely remélem, hogy eredményesen lezárul, új intézményeket is fog teremteni. Ezeknek a lépéseknek az egyik eredménye lesz az Európai Külügyi Szolgálat létrehozása, amely elsődlegesen azt a célt szolgálja, hogy biztosítsa a külügyi kapcsolatok következetességét és eredményességét.

Amint azt Ferrero-Waldner biztos asszony is elmondta, ez egy sui generis intézmény lesz, de ugyanakkor érdemes felelevenítenünk azt is, hogy Brok úr álláspontja szerint a szolgálat létrehozásánál a hatékonyság mellett az átláthatóság és a demokratikus mandátum alapelvét is figyelembe kell venni. A hatékonyságot egyrészt az Európai Külügyi Szolgálat létrehozására vonatkozó intézményközi konszenzussal kell megteremteni – és itt elégedetten hallgattam a Tanács és a Bizottság nyilatkozatait –, másrészt a fejlesztési segélyezés, a humanitárius segítségnyújtás, a bővítés és a nemzetközi kereskedelem kérdéseinek a bevonásával. Az Európai Uniónak az energiapolitikával kapcsolatos ügyekben és például a szolidaritás kérdésében is erőteljes hangra van szüksége.

Ami az átláthatóságot illeti, az Európai Külügyi Szolgálat létrehozásától az egyensúly megteremtését is várom. Nem csak az intézmények közötti egyensúlyra gondolok, hanem a földrajzi egyensúlyra is az Európai Külügyi Szolgálathoz történő kinevezések terén. Ez olyan alapvető fontossággal bír, amelyet nem győzök hangsúlyozni. A jelenlegi képviselet nem tesz eleget ennek a követelménynek, gondoljunk csak pl. a RELEX főigazgatóságra vagy a Bizottság Európán kívüli küldöttségeire. A szolgálatot a demokratikus alapkövetelményeknek megfelelően kell létrehozni, és a Parlamenttől azt várom, hogy a Külügyi Bizottsággal együtt vállaljon jelentős szerepet ebben a vonatkozásban, mind a szolgálat létrehozásának folyamatában, mind pedig később a küldöttségvezető jelöltek meghallgatásánál.

Ami a személyzet képzését illeti, javaslat született egy európai diplomáciai főiskola létrehozására. Ez egy fontos vállalkozás, de ugyanakkor megragadnám ezt a lehetőséget annak hangsúlyozására is, hogy valójában léteznek már olyan nemzeti központok és van számos olyan európai főiskola, amely megfelelő tapasztalattal rendelkezik a diplomáciai személyzet képzésében. Az ő tapasztalatukból kellene merítenünk. Bruges-re, Natolinra, Firenzére és Maastrichtre gondolok.

 
  
MPphoto
 

  Cristian Dan Preda (PPE).(FR) Elnök úr, jó irányba tett lépésként én is üdvözölni szeretném az Európai Külügyi Szolgálat létrehozását, amely előrelépést jelent egy következetesebb és hatékonyabb európai fellépés irányába a nemzetközi színtéren.

Ezenkívül úgy vélem, hogy e szolgálat létrehozása jelentős politikai dimenzióval gazdagítja az európai projektet, és erőteljesebb politikai arculatot ad Európának.

Szeretném annak szükségességét is hangsúlyozni, hogy a szolgálat intézkedéseinek mind az adminisztratív, mind pedig a költségvetési hatáskörök vonatkozásában következetesnek kell lenniük, és e tekintetben természetesen nagyon fontosak a szolgálat és a Bizottság, illetve a szolgálat és a Parlament között fennálló kapcsolatok.

Ezenfelül, ami a Parlamentet illeti, úgy vélem, hogy a szolgálatnak közvetlenül és nagyon szorosan együtt kell működnie a Parlamenttel annak érdekében, hogy az európai parlamenti képviselők folyamatos tájékoztatást kapjanak a tevékenységeiről, valamint a legfontosabb pozíciókat érintő kinevezésekről. Ezenkívül a főképviselő természetesen egy jól ismert személyiség lesz, de úgy gondolom, hogy a szolgálat többi tagjának is komoly bizalmat élvező személyeknek kell lenniük.

Szeretném a személyzeti kiválasztás kérdését is kiemelni. Ahogyan azt néhány képviselőtársam is említette, én is fontosnak tartom a földrajzi reprezentativitást, továbbá egyensúlyt kell teremteni a kis országok és az új tagállamok tekintetében is.

Végezetül szeretném röviden megemlíteni annak a közös európai kultúrának a fontosságát, amelyet ma természetesen különböző iskolák és különböző intézmények alakítanak, de úgy gondolom, hogy jó ötlet lenne egy ezzel összefüggő - egy európai szintű struktúra megteremtésére irányuló – kezdeményezés.

 
  
MPphoto
 

  Mário David (PPE).(PT) Elnök úr, nagyon lényeges, hogy az Európai Külügyi Szolgálat létrehozásának elsődleges célja az európai intézmények erőfeszítéseinek megszilárdítása, azaz egy olyan hatékony szolgálat létrehozása, amely képes kifejezni, megfogalmazni és végrehajtani egy európai választ a jelenlegi nemzetközi kihívásokra.

Többnek kell lennie részeinek összegénél, többletértékkel kell hozzájárulnia a tagállamok és az Európai Unió jelenlegi erőfeszítéseihez. Ennek fényében fontosnak tartom, hogy az, ami különlegessé teszi az EU-t – más szóval a közösségi módszer – központi szerephez jusson ebben az új valóságban. Ezért támogatom teljes mértékben a Brok-jelentést, amely a Bizottság és a majdani szolgálat közötti szoros együttműködést kívánja pártolni és védelmezni.

Ennek jegyében két dolgot szeretnék kiemelni. Először is szoros koordinációra van szükség a Bizottság elnöke és a főképviselő között – aki egyben a Bizottság egyik alelnöke is lesz –, annak érdekében, hogy a szolgálat hatékonyan és zökkenőmentesen működjön. Másodszor, a Parlament és a Bizottság szövetségére van szükség a várható kormányközi viharok leküzdéséhez, amelyek veszélyeztethetik a szolgálat hatékony működését.

Ezért a Parlamentnek ébernek kell lennie, és garantálnia kell azt, hogy az Európai Külügyi Szolgálat kiválósági központtá váljon, ahol a külpolitika legnagyobb szaktekintélyei képviseltetik magukat.

 
  
 

(Az elnök megadja a szót Dartmouth úrnak, hogy feltehessen egy „kékkártyás” kérdést Preda úrnak)

 
  
MPphoto
 

  William (The Earl of) Dartmouth (EFD). – Preda úr, hozzászólásában Ön a „közös európai kultúra” kifejezést használta. Ön teljes mértékben összeegyeztethetőnek tartja Törökország európai uniós csatlakozását ezzel a közös európai kultúrával, amelyre utalt?

 
  
MPphoto
 

  Cristian Dan Preda (PPE).(RO) Hozzászólásomban diplomáciai szempontból, a politikai kultúra részeként beszéltem közös kultúráról. Ami engem illet, én úgy gondolom, hogy ebben az értelemben Törökország is része az európai politikai kultúrának, amely egy igen tiszteletreméltó diplomáciai hagyományt is magában foglal. Köszönöm kérdését. Először erre kellett volna kitérnem.

 
  
MPphoto
 

  Ingeborg Gräßle (PPE).(DE) Elnök úr, a Költségvetési Ellenőrző Bizottság tagjaként aggodalommal tölt el, ahogyan a Bizottság és a Tanács kirekesztik az Európai Parlamentet a külügyi szolgálatot érintő kérdésekből. Nincsenek dokumentumaink, és mi vagyunk az egyetlenek, akiknek nincsenek dokumentumaik, akiket nem vontak be, és akiknek utólag egyszerűen el kell fogadniuk azt, amiről megállapodás született. Ez felháborító!

Amit a vita során, valamint a Bizottság és a Tanács nyilatkozatát követően láttam, az a közösségi eszközök leépítése. Látni fogjuk, hogy lehetőség fog nyílni a kívülmaradásra még olyan eszközök esetében is, amelyek parlamenti jogokat foglalnak magukba, mint pl. a költségvetési rendelet. Az Európai Parlamentnek nagyon ébernek kell lennie. A válasz arra a kérdésre, hogy „Ki határoz miről?”, nem világosodott meg számomra a vita során. Ezt nyitott kérdésnek tartom, és úgy vélem, hogy ha a költségvetési és ellenőrzési jogainkat és az együttdöntési jogunkat ebben a kérdésben nem tartják tiszteletben, akkor a következő években nagyon nehézkes együttműködés elé nézünk a Tanáccsal és a Bizottsággal.

 
  
MPphoto
 

  Richard Howitt (S&D). – Elnök úr, támogatni szeretnék egy olyan erős, földrajzi részlegeivel az egész világot lefedő külügyi szolgálatot, amely felelős az Európai Biztonsági és Védelmi Politikáért és egyesíti a Tanács és a Bizottság tervezéssel, konfliktusmegelőzéssel és válságmenedzsmenttel kapcsolatos funkcióit.

De egyetértek Malmström asszonnyal abban, hogy ez nem sérül azáltal, ha a kereskedelemért, a fejlesztéséért és a bővítésért továbbra is a Bizottság felel, ezért is működtem együtt kollégámmal, Gualtieri úrral, a 6. bekezdés c) pontjának módosításán azzal a céllal, hogy támogassuk az uniós fejlesztési politika programozásának és végrehajtásának összekapcsolását.

A bírálóknak meg kell érteniük, hogy a jelenlegi rendszernek vannak problémás pontjai. A főképviselő nem tartozik közvetlen számadással a Parlament felé, a Tanács és a Bizottság egyes funkciói fedik egymást, az EU különleges képviselője és a küldöttségek bizottsági vezetői megosztottak, az emberi jogokat időnként háttérbe szorítják a kereskedelmi és a geopolitikai érdekek stb.

A Lisszaboni Szerződéssel járó jelentős reformot működőképessé kell tenni, és ez meg is fog történni.

Végezetül Ferrero-Waldner asszonyhoz szólnék: tudom, hogy uralkodni fog izgatottságán az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártjának (UKIP) felszólalását követően, és megérti, hogy a brit nagykövetségek nem eladók.

 
  
MPphoto
 

  Ivo Vajgl (ALDE).(SL) Elnök úr, ma zöld utat adunk az Európai Uniónak az arra irányuló erőfeszítések terén elért egyik legjelentősebb eredményének folytatásához, hogy nagyobb és fontosabb szerepet vívjon ki magának a globális külpolitika terén. Gratulálni szeretnék Brok úrnak a részletes és lényegre törő jelentéshez. Úgy vélem, nagyon fontos, hogy az új szolgálat kiegészítse az Európai Unió már létező szolgálatait, amelyek továbbra is rendelkezésre fognak állni. Az is lényeges, hogy az Európai Unió világszerte jelen lévő képviseleteit ne kétszerezzük vagy háromszorozzuk meg. Számomra úgy tűnik, hogy ennek valóban fennáll a veszélye.

Végezetül szeretném hozzátenni, hogy ki kell emelnünk az új képviseletek konzuli szolgálatainak szerepét. A kis országoknak nincsen sok pénzük, és nem rendelkeznek képviseletekkel Európa- és világszerte, ezért nagy reményekkel tekintenek az új szolgálatra. Mi, Szlovéniában nagyon jó tapasztalatokat szereztünk az együttműködés terén az osztrák diplomatákkal. Biztos asszony, szeretnénk, ha ez az együttműködés egyfajta mintaként tovább folytatódna.

 
  
MPphoto
 

  Heidi Hautala (Verts/ALE).(FI) Elnök úr, Ferrero-Waldner biztos asszony, szeretném felhívni a figyelmüket arra a tényre, hogy az Európai Unió minden cselekedetében elkötelezett az emberi jogok iránt, amelyek nyilvánvalóan magukba foglalják a nők jogait is, amint arról itt már szó esett. Én magam úgy gondolom, hogy a közös Európai Külügyi Szolgálat mindenképpen javítani fogja lehetőségeinket, hogy munkánk során mindig tekintettel lehessünk az emberi jogokra, habár ez nem fog magától bekövetkezni.

Szeretném, ha elmondanák, hogy hogyan kívánják biztosítani azt, hogy az emberi jogok és az egyenlő bánásmódra irányuló törekvések a jövőben létrehozandó külügyi szolgálatban is általánosan érvényre jussanak. Mondok egy példát: jelenleg nem minden uniós küldöttség tesz eleget a hét emberi jogi iránymutatásnak, amelyekben együtt állapodtunk meg. Most lehetőség nyílik arra, hogy például képzési programokkal növeljük ezeknek a fontos kérdéseknek a jelentőségét. Brok úr jelentése szintén említi a képzést. Ezért érdekelne az Önök véleménye ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban.

 
  
MPphoto
 

  Zoltán Balczó (NI).(HU) Elnök Úr! Itt az a kérdés hangzik el jelenleg, és arról beszélünk valójában, hogy a Lisszaboni Szerződés által meghatározott úton haladva egy szuperállam kezdeményezés lesz, vagy huszonhét ország szoros intézményi együttműködése. Erről a kérdésről alkotmánybíróságok most is vitáznak és döntést akarnak hozni. Itt Strasbourgban az első ülés előtt felhúzták az Unió zászlaját, eljátszották az Unió himnuszát katonai tiszteletadás mellett. Himnusza, zászlaja államnak van, nem együttműködésnek. Itt azt halljuk, nagykövetet küldünk a világba. Azt halljuk, hogy Európa egy hangon beszéljen. Mi ezzel nem értünk egyet, mi más úton képzeljük el Európa jövőjét. Ettől még nem vagyunk paranoiások, a toleranciát hirdetők szava ez, ettől mi még Európát akarunk, csak másat, mint a többség.

 
  
MPphoto
 

  Íñigo Méndez de Vigo (PPE). – Elnök úr, mivel a felszólaló volt olyan kedves és hozzájárult egy kérdés megválaszolásához, felteszek egyet. A Real Madridnak, amely egy spanyol labdarúgó klub, van zászlaja és himnusza. Úgy véli, ez egy állam?

(Nevetés és taps)

 
  
MPphoto
 

  Zoltán Balczó (NI).(HU) Katonai tiszteletadás mellett nem szokták himnuszt eljátszva felhúzni, adott esetben, más államoknak a zászlaját. Ha Ön úgy gondolja, hogy egy futballcsapat szintjén mozog az Európai Unió, akkor ez azt jelenti, hogy Önnek sajátos véleménye van arról, ami egyébként nem egy zászló alatt tömörülő fanatikusoknak kellene, hogy legyen a klubja - lehet, hogy Ön fanatikus szurkoló - hanem eltérő véleményeket képviselő együttes.

 
  
MPphoto
 

  Danuta Maria Hübner (PPE). – Elnök úr, az Európai Külügyi Szolgálattal kapcsolatos vitára olyan időpontban kerül sor, amikor sürgetővé vált egy hosszú távú európai uniós stratégia kidolgozása arra vonatkozóan, hogy hogyan lehet együttműködni a világ többi részével egy drámaian változó világban. Bátor stratégiákra, bátor jövőképre és cselekvésre van szükségünk akkor, amikor a feltörekvő globális hatalmak gyorsabban modernizálódnak Európánál és egyre határozottabban lépnek fel.

A külpolitikában a geopolitikai stratégiai gondolkodásunk nem korlátozódhat az éghajlatváltozásra és az energiabiztonságra. A három intézmény egyikének, amelyek a gyakorlatban aktívak lesznek a külpolitika terén – a Tanács elnöke, a Bizottság elnöke és a főképviselő –, rendelkeznie kell a rábízott geopolitikai stratégiai kompetenciákkal és nem csupán rövid távú megoldásokat kell találnia a felmerülő problémákra, ami a legkisebb közös nevezőn alapuló külpolitikához vezet. Véleményem szerint ezekre a stratégiai hatáskörökre a főképviselő a legkézenfekvőbb jelölt, aki az Európai Külügyi Szolgálat képességeire és szakértelmére támaszkodhat.

 
  
MPphoto
 

  Andrey Kovatchev (PPE).(BG) Az Európai Külügyi Szolgálat létrehozása és működésének sikeres elindítása komoly politikai sikert fog jelenteni az Európai Unió számára a valódi, európai közös kül- és biztonságpolitikára irányuló cél elérésében. Ez lehetővé tenné, hogy Európa valóban egy hangon szóljon. Lehetségessé válik választ adni Henry Kissinger híres, anekdotikus kérdésére, hogy „Kit hívjak, ha Európával akarok beszélni?”, mivel Európa telefonszáma az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének telefonszáma lesz. Jelenleg 27 telefonszámot, tagállamonként egyet, kell ismernünk ahhoz, hogy megtudjuk Európa álláspontját.

Mondanom sem kell, hogy ahhoz, hogy ez a szolgálat el tudjon kezdeni működni, a leendő főképviselőnek be kell nyújtania az Európai Parlamentnek a szolgálat felépítésére vonatkozó javaslatát. Remélem, hogy az adott személy figyelembe fogja venni Brok úr jelentését is, és egyenlő és igazságos képviseletet fog kínálni minden tagállam, és különösen az új tagállamok számára.

 
  
MPphoto
 

  Krisztina Morvai (NI). – Elnök úr, valóban érdekes hallani, hogy egyes képviselőket milyen nagy mértékben irritál az, hogy Európa híres egységes hangját megkérdőjelezik, és az egész status quot kétségbe vonják. Felhívom és megkérem Európa polgárait, akik megválasztottak bennünket erre a posztra, hogy kövessék nyomon ezt a vitát az internet átláthatóságot biztosító fórumán keresztül, és nyilvánítsanak véleményt mindazokról a dolgokról, amelyekről most beszélünk.

Azonban egy másik kérdést is fel akartam vetni, a vita során visszaemlékeztem arra, amikor Ferrero-Waldner asszony a gázai háború szörnyű vérontása alatt felkereste az izraeli kormányt. Sohasem fogom elfelejteni, biztos asszony, hogy hogyan ölelte meg és csókolta arcon az izraeli kormány tagjait ezalatt a szörnyű időszak alatt.

Hogyan lehetek biztos abban, hogy ha ez az állásfoglalás elfogadásra kerül, hogy senki sem fog a nevemben háborús bűnösöket ölelgetni és arcon csókolni?

 
  
MPphoto
 

  Elena Băsescu (PPE).(RO) Először is gratulálni szeretnék Elmar Brok úrnak e jelentés elkészítéséhez. Ahogyan azt az egyik előttem szóló is mondta, három évtized telt el azóta, amióta az Amerikai Egyesült Államok külügyminisztere, Henry Kissinger, feltette azt a kérdést, hogy „Kit hívjak, ha Európával akarok beszélni?”. A főképviselői pozíció és a külügyi szolgálat létrehozásával lehetővé válik, hogy az Európai Unió választ adjon erre a kérdésre.

Úgy vélem, hogy e funkciók létrehozásával az európai diplomáciának most már lehetősége lesz arra, hogy aktívabb és meghatározóbb szerepet játsszon az Európai Unió alapvető érdekeinek védelmében, amelyekhez az energiabiztonság is tartozik.

Üdvözlöm azt a tényt, hogy a főképviselőnek és a diplomáciai képviseletek vezetőinek állandó párbeszédet kell folytatniuk az Európai Parlamenttel.

Ami a személyzet külügyi szolgálat részeként történő alkalmazását illeti, úgy vélem, hogy amellett, hogy az érintett alkalmazottaknak kiváló szakértelemmel és képességekkel kell rendelkezniük, feltétlenül tekintettel kell lenni a tagállamok megfelelő, arányos képviseletére is.

 
  
MPphoto
 

  Piotr Borys (PPE).(PL) Elnök úr, én is szeretném őszinte hálámat kifejezni ezért a kiváló, tényszerű jelentésért. Az Európai Külügyi Szolgálat létrehozásának köszönhetően az Európai Unió képes lesz aktívan, a nemzetközi politika alakítójaként jelen lenni a nemzetközi porondon. Ez rendkívül fontos. Természetesen mindannyian egyetértünk abban, hogy a szolgálatok minőségének kérdése elsősorban a Bizottság és a tagállamok felelősségi körébe tartozik, és hogy e tekintetben együttműködésre van szükség az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság között.

Ugyanakkor szeretném megkérdezni a biztos asszonytól, hogy az Európai Parlamenttel fenntartott kapcsolatai alapján lát-e gyakorlati lehetőséget arra, hogy munkánkat aktív együttműködés keretében, pl. parlamentközi küldöttségek formájában, felhasználja? Úgy gondolom, hogy sok olyan fórum van, amelynek keretében a főképviselő és az Európai Külügyi Szolgálat aktívan együttműködhetne a Parlamenttel, beleértve a küldöttségeket is. E tekintetben folynak már a megfelelő előkészületek?

 
  
MPphoto
 

  Riikka Manner (ALDE).(FI) Elnök úr, biztos asszony, először is szeretnék köszönetet mondani az előadónak a kiváló jelentésért. Hangsúlyozni szeretném azonban, hogy az Európai Külügyi Szolgálat megfelelő működéséhez valódi figyelmet kell szentelnünk a kis tagállamoknak és az egyes országok sajátosságainak is a kül- és biztonságpolitika területén. Csak így és az ilyen vitáknak köszönhetően leszünk képesek arra, hogy az EKSZ-t működőképes létesítménnyé tegyük.

Lényeges, hogy a jelentés említést tett az átláthatóság és a demokrácia fontosságáról is. Ezenkívül úgy vélem, hogy az EKSZ-szel kapcsolatban különösképpen hangsúlyoznunk kellene a puha biztonság kérdéseinek jelentőségét is. Az Európai Unió a béke és a stabilitás alapjaira épült, és ezeket világszinten különösen a humanitárius segítségnyújtás, a fejlesztési együttműködés, a válságmenedzsment és a nemzetközi kereskedelem eszközeivel tudjuk előmozdítani.

 
  
MPphoto
 

  Cecilia Malmström , a Tanács soros elnöke. – Elnök úr, érdekesnek találtam, hogy néhány nagyra becsült képviselő, aki olyan melegen beszél a demokráciáról, képtelen elfogadni azt, hogy a Lisszaboni Szerződés 26 parlament és egy népszavazás által demokratikusan elfogadásra került.

(Taps)

Egy ember aláírása hiányzik még, ezzel egyetértek, de nagyon bízom abban, hogy a Szerződés hamarosan életbe fog lépni, és úgy gondolom, hogy a külügyi szolgálatot létre kellene hoznunk. Ez egy jó dolog. Támogatják a tagállamokban, a nemzeti parlamentekben és, tisztelt képviselők – ha megnézik pl. az Eurostat felméréseit –, az polgárok is támogatják az Európai Unió egész területén. Azért támogatják, mert – hozzánk, hozzám vagy a legtöbbünkhöz hasonlóan – azt gondolják, hogy az Európai Unió számára fontos, hogy képes legyen következetesebben és erőteljesebben fellépni, ha az egész világon az európai értékek előmozdításáért, a békéért és a demokráciáért kívánunk dolgozni.

Természetesen el kell kerülnünk a bürokráciát és az átfedéseket, de amint azt Ferrero-Waldner biztos asszony is elmondta, egy új testületet építünk. Ez egy sui generis intézmény, ezért ki kell találnunk a felépítésének a módját. Amit a COREPER a Tanáccsal, a Bizottsággal és az Európai Parlament képviselőivel – Brok úrral és másokkal, és én magam is számos megbeszélést folytattam Buzek úrral annak érdekében, hogy megpróbáljak a Parlamentnek folyamatos tájékoztatást nyújtani – együttműködésben megvitat, az az általános keret, illetve a külügyi szolgálat feladatai. Ezt most politikai nézőpontból is meg kell vitatni, és aztán a főképviselő feladata lesz, hogy kidolgozza a részleteket. Erre az Európai Parlamenttel szoros együttműködésben és folyamatos konzultáció mellett fog sor kerülni. Ebben határozottan biztos vagyok.

Természetesen még mindig vannak megoldásra váró kérdések. Ami fontos, az az, hogy a főképviselő rendelkezzen azokkal az eszközökkel, amelyekkel a lehető leghatékonyabban el tudja látni a feladatait. Ez azt jelenti, hogy neki kell felelnie az EKSZ igazgatási költségvetéséért és a kinevezésre jogosult hatóságokért is. Nyilvánvalóan bármilyen jogi megoldást is választunk – és erről még további vitákat kell folytatnunk –, annak tiszteletben kell tartania valamennyi érvényben lévő költségvetési szabályt, biztosítva ezzel a megfelelő elszámoltathatóságot.

A Tanács nem feltétlenül ért egyet a Brok-jelentés valamennyi részletével, de úgy vélem, ez a jelentés nagyon értékes hozzájárulás ehhez a vitához. Remélem, hogy széleskörű támogatást fog kapni az Európai Parlamentben. Szeretnék köszönetet mondani Brok úrnak az elvégzett munkáért és az itt, a Parlamentben folytatott vitáért.

 
  
MPphoto
 

  Benita Ferrero-Waldner , a Bizottság tagja. – Elnök úr, ismét el szeretném mondani, hogy nem arról határozunk, hogy legyen-e külügyi szolgálat vagy sem: ez már rögzítésre került a Lisszaboni Szerződésben. Amint azt a kollégám az imént elmondta, én is nagyon bízom abban, hogy a Lisszaboni Szerződés hamarosan hatályba lép.

Most pedig szeretnék reagálni a vita során felmerült néhány kérdésre, és úgy vélem, érdemes is ezekkel foglalkozni. Először is, mi a Bizottság részéről elköteleztük magunkat amellett, hogy sikeressé tegyük az EKSZ-t. Ennek egy közös vállalkozásnak kell lennie, az összes uniós intézmény és tagállam teljes mértékű, azonnali bevonásával. Külügyi biztosként szerzett tapasztalataim alapján úgy vélem, hogy a jövőben sok dolog másképpen fog folyni. Látom, hogy a főképviselő alelnöknek szüksége lesz bizonyos fokú igazgatási és költségvetési autonómiára.

Ugyanakkor az is világos, hogy az EKSZ-nek nagyon szoros kapcsolatokat kell majd ápolnia számos bizottsági szolgálattal, és ezért fontos, hogy együttműködjünk. Támogatom a Parlament arra vonatkozó célkitűzéseit, hogy biztosítsuk az EKSZ költségvetési berendezkedésének átláthatóságát és elszámoltathatóságát. Ez is világos, ezért úgy gondolom, hogy ezzel kapcsolatban a helyes megoldás irányába mutató munkának nézünk elébe.

Másodszor a Szerződés értelmében az Európai Parlament számára a politikai elszámoltathatóság elsősorban a Bizottság elnökén, a főképviselő alelnökön és a Bizottság többi tagján keresztül valósul meg. Üdvözöljük Brok úr jelentésének arra vonatkozó világos üzenetét, hogy az EKSZ és a küldöttségeket vezető személyzet tekintetében a főképviselő alelnök legyen a kinevezésre jogosult hatóság.

Az új rendszerben a küldöttségek vezetői és az EKSZ személyzetének magas beosztású tagjai a személyzeti szabályzat értelmében EU-s hivatalnokok lesznek, akikre meghatározott kiválasztási eljárások és függetlenségi kötelezettség vonatkozik. Számunkra kérdéseket vetne fel az, hogy milyen következményekkel járna egyetlen csoport ilyen jellegű, európai parlamenti meghallgatás céljából történő kiválasztása. Még ha csak egy komolyabb politikai jelentőséggel bíró pozíció esetében lenne is szó a meghallgatásokról, akkor is ugyanettől tartanánk. Úgy vélem, ez semmiképpen sem felel meg a tagállamokban folytatott gyakorlatnak.

Ugyanakkor ismét csak megértést mutatunk aziránt, hogy a Parlamentnek érdekében áll a mélyreható, akár formális vagy informális információcsere az EKSZ, valamint a küldöttségek kulcsfontosságú vezető beosztású hivatalnokaival. Úgy gondolom, erre azt követően kerülhetne sor, hogy egy személyt kineveztek; ezután az adott személynek a Parlament elé kellene állnia és meg kellene vitatnia az érintett kérdéseket a Parlamenttel.

Nagy érdeklődéssel és örömmel állapítottam meg, hogy az emberi jogok és a nők jogainak a kérdése is említésre került. Csak azt mondhatom Önöknek, hogy az EU valamennyi intézménye elkötelezett a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítése mellett. Ez az EKSZ-re is fog vonatkozni, de a kinevezéseknél az érdemeket is figyelembe kell venni, így az érdemeknek és a nemek közötti esélyegyenlőségnek együttesen kell érvényesülniük.

Szeretnék röviden az izraeli kormánnyal és a közel-keleti utammal kapcsolatos megjegyzésre is reagálni. A gázai konfliktust követően nagyon fontos volt a fegyverszünet elérése. Megpróbáltam hozzájárulni az első fegyverszünethez, és úgy vélem, hogy abban a nagyon nehéz és döntő pillanatban különösen az én közbenjárásomnak köszönhetően vált lehetővé a humanitárius folyosók megnyitása és a humanitárius segélyek szállítási idejének meghatározása.

Végezetül a küldöttségek kérdésével kapcsolatban: amint azt már korábban is elmondtam, ezek már megnyíltak. Az európai parlamenti küldöttségek, amelyek említésre kerültek, már most is nyitva állnak a biztosok és a Tanács tagjai előtt, de ez az időbeosztástól is függ. Ez a helyzet várhatóan a jövőben sem fog változni.

 
  
MPphoto
 

  Elmar Brok , előadó.(DE) Elnök úr, Malmström asszony, biztos asszony, hölgyeim és uraim! A közös kül- és biztonságpolitikával szemben itt elhangzott támadások a múltból származó támadások. A közvélemény-kutatások szerint az európai polgárok 70%-a nyilatkozik úgy, hogy erősebb közös kül- és biztonságpolitikát szeretne, mert tudják, hogy csak így lehet a békét megőrizni Európában és az európai érdekeket világszerte érvényesíteni. Az elhangzott álláspontok a múlt álláspontjai, amelyek Európát háborúba vitték, és ezeknek most véget kívánunk vetni.

Továbbá le kívánjuk szögezni, hogy mi ezzel a külpolitikával Európa cselekvőképességét kívánjuk erősíteni, és még egyszer világossá szeretném tenni azt is, hogy a külpolitika nem a parlamentek feladata. Az operatív külpolitikáért a végrehajtó hatalomnak kell felelnie. Ez minden nemzetállamban is így történik. De ez azt is jelenti, hogy a parlamentek – jelen esetben az Európai Parlament – teljes körű vétójoggal rendelkeznek, továbbá tisztázni kell azt, hogy ez milyen módon érvényes a költségvetésre, milyen területekre vonatkozik a tájékoztatási jog, és hogy hol valósul meg valódi elszámoltathatóság.

Arra szeretném kérni a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a dokumentumokban foglalkozzanak kevesebbet a szervezeti ábrákkal és azzal, hogy a nemzeti küldöttségekből ki milyen pozíciót fog kapni, és ehelyett sorolják fel ezekben a COREPER dokumentumokban a Parlament jogait, és ne csak annyit írjanak, hogy a Parlament jogait fenn kell tartani pont. Úgy vélem, kicsit el kellene mozdulnunk erről a pontról. Egyébként én is úgy gondolom, hogy a kinevezendő főképviselő alelnöknek részt kell vennie a javaslatok kidolgozásában, és nem csak egy kész papírt kellene elé tenni. Ezt is figyelembe kellene venni. Malmström asszony, az is a bizalomépítő intézkedésekhez tartozhatna, ha a főképviselőt a jövőben főképviselő alelnöknek nevezné. Akkor mindannyian ugyanarról beszélnénk, és ez hasznosnak bizonyulna annak megállapításához is, hogy valóban ugyanarról beszélünk.

(Taps)

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – A vitát lezárom.

A szavazásra 2009. március 22-én, csütörtökön kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

 
  
MPphoto
 
 

  Gabriele Albertini (PPE) , írásban. – (IT) A szöveg, amelyről holnap készülünk szavazni, kiváló alapot képez az előttünk álló tárgyalásokhoz.

Hálás vagyok Brok úrnak és Neyts-Uyttebroeck asszonynak a kiváló munkáért, amelyet a rendelkezésre álló idő rövidsége ellenére végeztek. Munkájuk alapján a szakbizottság, amelynek elnöki tisztségét betölthetem, konstruktív, de ugyanakkor határozott párbeszédet tud majd folytatni a leendő főképviselővel, és megvédheti a külügyi szolgálat közösségi jellegét. Alapvetően a következő üzenetet kívánjuk a Bizottság és a Tanács felé küldeni: olyan szolgálatot szeretnénk, amely kiterjedt hatáskörökkel rendelkezik, és eleget tesz arra irányuló törekvéseinknek, hogy az Európai Unió globális politikai szereplővé váljon, és mindezt konszenzusos alapon kívánjuk elérni, azaz mindhárom intézmény – a Parlament, a Bizottság és a Tanács – bevonásával és támogatásával.

Ezért arra sürgetem a Bizottságot, hogy lépjen fel bátran a tárgyalások során és védje meg a közösségi modellt, valamint ismét felszólítom a Tanácsot, hogy kezdettől fogva vonja be a Parlamentet és főként az általam vezetett szakbizottságot a tárgyalásokba annak érdekében, hogy lezárjuk ezt a kulcsfontosságú szakaszt a valódi európai külpolitika létrehozásában.

 
  
MPphoto
 
 

  Cristian Silviu Buşoi (ALDE) , írásban. – (RO) Az Európai Külügyi Szolgálat létrehozására mindenképpen szükség van ahhoz, hogy javítsuk az EU külpolitikai intézkedéseinek hatékonyságát. Ennek célja, hogy előmozdítsunk egy sokkal következetesebb külpolitikát és növeljük az EU nemzetközi szintű jelentőségét. E célok elérése azonban attól is függ, hogy hogyan építjük fel ezt a szolgálatot.

A jelentés számos különösen fontos javaslatot tartalmaz. Egy olyan szervezetre van szükségünk, amely a lehető legésszerűbb és mentes az átfedésektől. Ezért támogatom a Bizottság harmadik országokban működő küldöttségeinek, a tanácsi összekötő hivataloknak és az EU különleges képviselői irodáinak az összevonását, valamint az „uniós követségek” létrehozását. Hatékonysági szempontból érdekesnek tartom az arra vonatkozó javaslatot is, hogy ezek a küldöttségek bizonyos konzuli funkciókat is ellássanak, pl. a schengeni vízumügyek kezelését.

Szeretném hangsúlyozni annak szükségességét, hogy a személyzet egységes képzésben részesüljön annak érdekében, hogy a szolgálat valódi szakértelemmel bírjon, és eleget tegyen az EU igényeinek. Egy európai diplomáciai főiskola létrehozása ideális megoldásnak tűnik számomra ahhoz, hogy a diplomáciai személyzetet közös normákon alapuló képzésben részesítsük, és ezáltal garantáljuk a KKBP következetességét. A jövőben egy európai diplomáciai karrier valóban ugyanolyan vonzóvá válhat, mint egy diplomáciai karrier valamelyik tagállamban.

 
  
MPphoto
 
 

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL) , írásban. – (PT) Ez ismét egyike azoknak a sajnálatos európai parlamenti dokumentumoknak, amelyek befolyásolni próbálják – a szó negatív értelmében – az Európai Unió működésének egészét, és ehhez a Lisszaboni Szerződés által az Unióra ruházott jogi személyiségét használják fel, pedig a Szerződés még hatályba sem lépett, hiszen még mindig arra várunk, hogy a Cseh Köztársaság ratifikálja azt.

Ez a jelentés jól jellemzi az Európai Unió militarista természetét. A jelentés célja annak biztosítása, hogy a külpolitika az Európai Unió nagyhatalmainak katonai terjeszkedését szolgálja, és ehhez felhasználják azt, amit a Lisszaboni Szerződésbe illesztettek annak érdekében, hogy növeljék döntéshozói hatáskörüket, még úgyis, hogy vannak tagállamok, amelyek eltérő véleményt képviselnek.

Ennek egyik példája a jelentés következő megállapítása:

„a katonai és civil válságkezelési egységeket a főképviselő hatáskörébe kell helyezni, míg a katonai személyzet esetében a vezetői és szervezeti struktúra eltérő lehet a civil személyzetétől; rendkívül fontos, hogy az EKSZ szereplői a hírszerzési elemzések eredményét megosszák annak érdekében, hogy támogathassák a főképviselőt az uniós külpolitika átfogó, következetes és hatékony igazgatására vonatkozó megbízatásának teljesítésében.”

 
  
MPphoto
 
 

  Anneli Jäätteenmäki (ALDE) , írásban. – (FI) Elnök úr, hölgyeim és uraim, tavaly tavasszal az Európai Parlament elfogadta Dehaene úrnak a Lisszaboni Szerződés által az Európai Unió intézményi egyensúlyának fejlődésére gyakorolt hatásról szóló jelentését. Ebben a Parlament azt kérte, hogy az Európai Unió legfontosabb politikai pozícióihoz kapcsolódó kinevezési eljárások során vegyék figyelembe a nemek közötti egyenlőség szempontját is. Most, csupán néhány hónappal később, az Európai Parlament egy még szigorúbb álláspont elfogadására készül a nemek közötti egyenlőség érvényesítésének érdekében. A Parlament nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos álláspontja tehát világos. Az Európai Bizottság alelnöke, Margot Wallström, proaktív szerepet vállalt a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos ügyekben. José Manuel Barroso, a Bizottság újból megválasztott elnöke, szintén megígérte, hogy az új Bizottság megalakítása során figyelemmel lesz a nemek közötti egyenlőség kérdésére. A tagállamok ugyanakkor kulcspozíciót töltenek be ebben a vonatkozásban. Meggyőződésem, hogy megfelelő bizottsági jelölteket fogunk találni az Európai Unió tagállamaiban, nőket és férfiakat egyaránt. Köszönöm.

 
  
MPphoto
 
 

  Andreas Mölzer (NI) , írásban. – (DE) Mit meg nem ígértek a Lisszaboni Szerződés kapcsán: hogy az Európai Unió reakcióképesebbé és demokratikusabbá fog válni, az Európai Parlament nagyobb együttdöntési jogkörrel fog bírni, és a polgároknak ott lesz az európai uniós polgári kezdeményezés. Valójában azonban nyomást gyakoroltak a tagállamokra a biztosok esetleges megvonásával. Most az EU mutathatna egy kis jóindulatot, és végre kikérhetné a polgárok véleményét Törökország csatlakozásáról. Úgy tűnik azonban, hogy népszavazásokat csak azért tartanak, hogy aztán ne vegyék figyelembe őket. Rejtély az is, hogy hogyan váljon az EU reakcióképesebbé, ha az újonnan létrehozott pozíciók felelősségi köreit a Szerződés csupán felvázolja. Itt éppolyan elkerülhetetlenek a konfliktusok, mint az újonnan létrehozandó külügyi szolgálatban, amelynek a hozzáférési jogai még nem tisztázottak. Már így is van egy egyre dráguló rendkívüli költségvetésünk egy egyre sűrűbbé váló, különböző uniós ügynökségekből álló hálózattal, ami elkerülhetetlenül párhuzamos munkavégzéssel és a hatáskörök átfedésével jár. Ezért fontos az egyensúly fenntartása annak érdekében, hogy az új rendszerrel egyfelől ne jöjjenek létre átfedések, hanem kihasználhatóvá váljanak a szinergiaeffektusok, másfelől pedig a parlamenti ellenőrzés ne legyen megkerülhető, a tagállamokat ne lehessen blokkolni, és a nemzeti hatáskörök ne sérüljenek. Mindezek mellett az új testületnek rendelkeznie kell a szükséges hatáskörökkel ahhoz, hogy feladatait el tudja látni és hatékonyan együtt tudjon működni Európa stratégiai partnereivel.

 
  
MPphoto
 
 

  Czesław Adam Siekierski (PPE) , írásban. – (PL) Hölgyeim és uraim, az Európai Külügyi Szolgálat létrehozása kivételes projekt és különösen méltó a támogatásra. Célja az uniós főképviselő segítése, de ugyanakkor nem feledkezhetünk meg a képzettség megfelelő szintjének, valamint a szolgálat intézményi és nemzeti szempontból reprezentatív jellegének biztosításáról sem. A szolgálat személyzetének kiválasztása során különös figyelmet kell fordítani az átláthatóság és az egyenlő bánásmód elvének fenntartására. Figyelemreméltó az a tény is, hogy az Európai Külügyi Szolgálat ki fogja terjeszteni a diplomáciai segítségnyújtás körét, mivel az EU minden polgára igénybe veheti majd azt. Ez egy de facto kiterjesztése annak a jelenleg fennálló lehetőségnek, hogy egy másik tagállam külügyi szolgálatához forduljunk segítségért, amennyiben a származási tagállam nem rendelkezik diplomáciai vagy konzuli hivatallal az adott országban. Az Európai Külügyi Szolgálatnak hozzáadott értékkel is bírnia kell a három alapvető alkotóelem szinergiájának köszönhetően – ezek olyan szolgálatok, amelyek gyökerei a jelenlegi Európai Bizottságba, a Tanácsba és a tagállamokba vezethetők vissza. Véleményem szerint az EKSZ-nek mindhárom forrásból kellene jelölteket alkalmaznia. Ez biztosíthatja a szakértelmet, a hatékonyságot és az egyedi jelleget. A hatékonyság eléréséhez a nagyszámú európai uniós képviselet is hozzá fog járulni, amelyek a mai bizottsági képviseletek átalakításával fognak létrejönni. Grzyb úr felszólalására válaszolva, egyetértek vele abban, hogy az európai diplomáciai főiskola létrehozása elkerülhető azoknak a nemzeti és regionális központoknak az igénybevételével, amelyek már Európa-szerte ismertek a leendő diplomatáknak nyújtott szakmai képzésükről.

 
Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat