Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2009. október 21., Szerda - Strasbourg

9. A CET (Transzatlanti Gazdasági Tanács) és AZ EU/USA csúcstalálkozó előkészítése (2009. november 2. és 3.) - Transzatlanti bírósági és rendőrségi együttműködés (vita)

  Elnök. – A következő napirendi pont

1. a Transzatlanti Gazdasági Tanács és az EU/USA csúcstalálkozó előkészítéséről (2009. November 2. és 3.), valamint

2. a transzatlanti bírósági és rendőrségi együttműködésről

szóló tanácsi és bizottsági nyilatkozatokról folytatott együttes vita.

  Cecilia Malmström , a Tanács soros elnöke. – (SV) Elnök úr, tisztelt képviselőtársak, ahogy tudják, az USA-val való kapcsolatunk, valamint az USA és az EU közötti transzatlanti együttműködés rendkívül fontos. Ez a minket összekötő, a szabadság és a demokrácia értékein, valamint az emberi jogok és a nemzetközi jog tiszteletben tartásán alapuló európai uniós külpolitika egyik sarokköve. Az Egyesült Államok új kormánya nagy érdeklődést mutatott a velünk, európaiakkal fennálló kapcsolatok elmélyítése és kiterjesztése iránt. Az első Transzatlanti Gazdasági Tanácsra Obama elnök úr kormányával október 26-27-én kerül sor. Röviddel ezután, november 3-án kerül sor az EU és az USA közötti csúcstalálkozóra. Ez két fontos lehetőség kapcsolatunk megerősítésére. A mai vita ezért rendkívül fontos.

Szeretnék kiemelni néhány területet, amelyeken együttműködést folytatunk, és amelyekkel kapcsolatban reméljük, hogy eredményeket és szorosabb kapcsolatokat érünk el a csúcstalálkozó során.

Az éghajlat kérdésével kapcsolatban üdvözöljük az USA ambiciózusabb célkitűzéseit. Koppenhágában együtt kell működnünk az amerikai kormánnyal egy átfogó, globálisan kötelező érvényű megállapodás elérése érdekében. Arra szólítjuk fel az USA-t, hogy olyan célkitűzéseket határozzon meg, amelyek összehasonlíthatóak az EU célkitűzéseivel. Az Egyesült Államoknak és az EU-nak készen kell állniuk arra, hogy együttesen olyan éghajlat-politikai intézkedéseket támogassanak, mint a kibocsátáscsökkentés, az alkalmazkodás, illetve a fejlődő országok számára nyújtott pénzügyi és egyéb támogatások.

Egy másik fontos kérdés természetesen a pénzügyi és gazdasági válság. Nagyon szoros együttműködésre van szükség a G20-as csúcstalálkozón elért megállapodások nyomon követéséhez, valamint a pénzügyi piacokba vetett bizalom visszaállításához. Együttesen azon fogunk munkálkodni, hogy 2010-ben pozitív eredménnyel zárjuk le a dohai fordulót, mivel ez rendkívül fontos a kedvezőtlen gazdasági helyzetből való kilábalás elősegítésére és a protekcionizmus leküzdésére irányuló erőfeszítéseinkben.

Természetesen számos regionális kérdést is meg fogunk vitatni, így például Afganisztán, Pakisztán, Irán, a Közel-Kelet, Oroszország és a Nyugat-Balkán kérdését. A válságkezeléssel kapcsolatban rendszeres és egyre szorosabb az együttműködés közöttünk, ami például az USA-nak egy polgári KBVP feladatban, a koszovói EULEX misszióban való részvétele kapcsán is kifejezésre jutott.

Ezenkívül az energiaügyi kérdésekben is együttműködünk. Ezt együttműködést most meg kell erősíteni, és reméljük, hogy képesek leszünk létrehozni egy miniszteri szintű speciális energiaügyi tanácsot az EU és az USA között.

Mindkét oldalnak érdeke az együttműködés belügyi és jogi kérdésekben való megerősítése. Erre rövidesen visszatérek, mivel úgy látom, hogy a vitákat összekapcsoltuk.

A tömegpusztító fegyverek elterjedése elleni és leszerelésükkel kapcsolatos erőfeszítések terén az EU és az amerikai kormány közötti együttműködés új lendületet kapott, és Barack Obama prioritásként kezeli ezt a kérdést. Reméljük, hogy ezt a tömegpusztító fegyverek elterjedésének megakadályozásáról és azok leszereléséről szóló új együttes nyilatkozat is tükrözni fogja a novemberi csúcstalálkozón.

Az Atlanti-óceán mindkét partja érdekelt a fejlesztéssel kapcsolatos együttműködés megerősítésében. Természetesen az EU és az USA nyújtja a fejlesztési segélyek legnagyobb hányadát az egész világon. Az küszöbön álló csúcstalálkozó ezért egy kitűnő lehetőség ennek és más fontos kérdéseknek a legmagasabb szinten való megvitatására. A svéd elnökség nagyon örül, hogy lehetősége van képviselni az EU-t.

Pár szót szeretnék mondani a gazdasági partnerségről és a Transzatlanti Gazdasági Tanácsról, a TGT-ről. Ez a lehető legmagasabb szinten egy mechanizmussal fog szolgálni számunkra a jelenlegi tárgyalások felgyorsítására és az új területek szabályozási együttműködésbe való bevonására. Egy új munkaprogramot kell felvázolnunk a TGT számára, amelyet jövőre lehet elfogadni. Ez egy olyan fórumot fog biztosítani az együttműködéshez, ahol a globalizációval és a gyors technikai változásokkal kapcsolatos kérdésekkel tudunk foglalkozni. Eddig ez egy fontos fórum volt, de természetesen jobb is lehetne, nem utolsósorban, amikor a transzatlanti gazdasággal és a közös gazdasági kihívásokkal kapcsolatos átfogóbb stratégiai kérdésekről van szó. A Transzatlanti Gazdasági Tanács most még fontosabb a pénzügyi válság fényében.

Engedjék meg, hogy most néhány szót szóljak a bírósági és rendőrségi együttműködésről. Egy ideje már folytatunk együttműködést az Egyesült Államokkal ezen a területen, amit számos kiadatással és kölcsönös jogsegéllyel kapcsolatos megállapodás is tükröz, amelyek néhány hónapon belül fognak hatályba lépni. Gyakran tárgyalunk erről az Európai Parlamenttel, amelyről tudom, hogy aktív és elkötelezett partner ezekben a kérdésekben – gyakran kritikus partner is, ami jó dolog. E tekintetben elég például az utas-nyilvántartási adatállományról szóló vitára emlékeztetnem Önöket. Amint a Lisszaboni Szerződés hatályba lép, nőni fog az Európai Parlament befolyása és részvétele ezekben a kérdésekben.

Jelenleg az úgynevezett washingtoni nyilatkozaton dolgozunk, amely a jogi és belpolitikai kérdésekkel kapcsolatos helyzetet és az EU és az USA között ezen a területen meglévő együttműködést fogja felvázolni. E nyilatkozatnak érdeminek kell lennie, és azt konkrét intézkedéseknek kell követnie. Nem még több kitűnő beszédre, hanem kézzelfogható és aktív együttműködésre van szükségünk.

Természetesen meg kell alapoznunk közös értékeinket, nevezetesen a demokráciát és a jogállamiságot, az emberi jogok és alapvető szabadságok tiszteletben tartásával egyetemben. Természetesen érdekeltek vagyunk az együttműködésben minden olyan területen, amely veszélyezteti ezeket a közös értékeket.

A két fél között mielőbbi konzultációra törekszünk minden olyan politikai incidens esetén, amely hatással lehet a másik félre. Hangsúlyozzuk azon közös célkitűzésünket, hogy aktívan részt vegyünk a nemzetközi fórumokon a multilaterális kötelezettségek teljes körű végrehajtásának elérése érdekében.

Együttműködünk az úti okmányok biztonságának növelése és a biometrikus útlevelek nemzetközi szabványként való bevezetése érdekében. Fontos példa erre a légi utasok adatairól szóló megállapodás. Együttesen biztosítani fogjuk a megállapodás működését, ezzel egyidejűleg azonban biztosítanunk kell a személyek magánéletének védelmét és a különböző országok rendszereinek tiszteletben tartását is.

Az együttműködési területek listája hosszú. Engedjék meg, hogy felsoroljak néhányat: emberkereskedelem, a gyermekek szexuális kizsákmányolása, kábítószer-kereskedelem, gazdasági bűnözés, számítástechnikai bűnözés, korrupció, a bűncselekményekhez szükséges támogatások és az azokból származó bevételek lefoglalása, terrorizmus elleni küzdelem. Ez mind közös, és bizonyos mértékben összehangolt erőfeszítést kíván.

Dolgozunk a határokon átnyúló bűnözés észlelésével és nyomozásával, valamint a bűnözők és a terroristák bíróság elé állításával kapcsolatos jogi együttműködés fejlesztésén. Várjuk az EU és az USA között létrejött, a kiadatásról és a kölcsönös jogsegélyről szóló megállapodás jövő év elejei hatályba lépését.

A megállapodást már mind a 27 uniós tagállamban átültették, és egy közös munkacsoportot hoztak létre az EU és az USA között a megállapodás végrehajtásának biztosítására. Szemináriumokat tervezünk, hogy közelebb hozzuk az érdekelteket és segítsük a végrehajtás figyelemmel kísérését.

Végezetül három további pontot szeretnék említeni. Az első az emberi jogok és alapvető szabadságok védelmével kapcsolatos. Ez rendkívül fontos. A határokon átnyúló bűnözés és terrorizmus elleni küzdelem gyakran szükségessé teszi a személyes adatok cseréjét, ami bizonyos mértékig arra kényszerít minket, hogy bizonyos engedményeket tegyünk az alapvető szabadságok és jogok tekintetében. Ezt ellensúlyoznia kell a személyes adatok alapvető és szigorú védelmének. Fokozni kell az e területen tovább folytatott együttműködést és párbeszédet.

A második pont a kritikus infrastruktúrákkal kapcsolatos. Együtt kell működnünk annak érdekében, hogy megvédjük a kritikus infrastruktúrát egy esetleges természeti katasztrófa, terrortámadás vagy az információs rendszereinket érő támadás okozta kártól. Ennek pusztító következményei lehetnek. Kiterjedt együttműködés folyik ezen a területen.

Harmadszor, az EU és az USA vállalta, hogy a szabadság, a demokrácia és a jog érvényesülésének alapelveire támaszkodva dolgozik. Eltökéltek vagyunk ezen alapelvek előmozdítása iránt szerte a világon. Mindannyiszor így teszünk, amikor együtt dolgozunk, illetve az ENSZ-hez hasonló nemzetközi fórumokon dolgozunk.

Az összekötő tisztviselők és a küldöttségek közötti együttműködés sikeresnek bizonyult például a Nyugat-Balkánon, Afganisztánban és Pakisztánban. Ezt az együttműködést tovább kell fejleszteni. Az együttműködésen belüli különböző intézkedések kiegészíthetik egymást. Jobban kell koordinálnunk a technikai segítségnyújtást is. Folytatni fogjuk az adományozói együttműködést, a segélyekkel kapcsolatos együttműködést és az operatív együttműködést Latin-Amerika és Nyugat-Afrika tekintetében, hogy segítséget nyújtsunk a kábítószer-kereskedelem elleni küzdelemben, és megfeleljünk az egyéb kihívásoknak is.

Nagyon örülök, hogy az amerikai kormány ilyen nagy érdeklődést mutat a velünk való együttműködés iránt. Érdekünkben áll elfogadni azt az ajánlatot, hogy egy konstruktív párbeszéd keretében dolgozzunk értékeink és érdekeink védelméért, egy olyan együttműködés keretében, amely remélhetőleg kézzel fogható eredményekhez fog vezetni a jövőben.

  Benita Ferrero-Waldner , a Bizottság tagja. – Elnök úr, felszólalásomban a következő EU–USA csúcstalálkozóról szeretnék beszélni, amely fontos mérföldkő lesz a transzatlanti partnerségünkben, továbbá szólni kívánok még néhány EU–USA vonatkozású kérdésről, különösen a folyamatban lévő, éghajlatváltozással kapcsolatos tárgyalásokról és néhány kritikus GLS-kérdésről.

Az amerikai kormányváltásnak januárban nagyon jelentős hatása volt az EU–USA kapcsolatokra, és partnerségünk jó irányt vett. Azt mondanám, hogy új erőt adtunk kapcsolatunknak, és meg vagyok győződve arról, hogy a Lisszaboni Szerződés a hatálybalépését követően szintén hozzá fog járulni e létfontosságú kapcsolatnak további erősítéséhez azáltal, hogy még erősebb külpolitikai identitást nyújt az Európai Uniónak. Ezt várják barátaink Washingtonban is.

De fogalmazzunk világosan. Arra irányuló törekvésünk, hogy az Egyesült Államokkal egyenlőségen alapuló igazi partnerséget alakítsunk ki, azt is jelenti, hogy az európaiaknak akarniuk és tudniuk kell teljesíteni. Azt mondanám, hogy ez a kettős – belpolitikai és külpolitikai – mozzanat teszi igazán fontossá a washingtoni csúcstalálkozót.

Az első formális csúcstalálkozóra Obama elnök úrral a tavaszi prágai informális találkozó után került sor. Most javában folynak a washingtoni csúcstalálkozó előkészületei. Az amerikai féllel együtt dolgozunk kézzel fogható eredmények elérésén a prioritást élvező területeken. Valószínűleg a globális gazdaság és az éghajlatváltozás lesz a csúcstalálkozó két legfontosabb témája számos kulcsfontosságú külpolitikai kihívás mellett.

Washingtonban gazdasági szempontból a gazdasági és pénzügyi válság leküzdésére, illetve a munkahelyek megőrzését és a növekedést célzó, fenntartható globális gazdasági fellendülés biztosítására irányuló közös erőfeszítésekre fogunk összpontosítani. Ezen túlmenően foglalkozni fogunk a globális gazdaságra vonatkozó irányítási kérdésekkel is, különösen a pénzügyi szabályozással és a pittsburghi G20-as csúcstalálkozó időben történő nyomon követésével. A Bizottság hangsúlyozni fogja továbbá, hogy közös érdekünk a protekcionista tendenciák ellensúlyozása, és fel fogjuk szólítani az USA-t, hogy tegyen újult erőfeszítést a dohai forduló sikeres lezárására.

Másodszor, az éghajlatváltozással kapcsolatban mi, mint az Európai Unió arra fogjuk bíztatni az USA-t, hogy egy szilárd globális megállapodás elérése érdekében nagyra törő célkitűzésekkel jelenjen meg a koppenhágai konferencián, továbbá azzal is foglalkozni fogunk az USA-val együtt, hogy előrelépést érjünk el az Atlanti-óceánon átívelő, a szén-dioxid-kibocsátás korlátozásán és kereskedelmén alapuló (cap and trade) rendszer létrehozása terén.

Harmadszor, természetesen a külpolitikával kapcsolatban azt is meg fogjuk vitatni az USA-val, hogy hogyan tudunk megfelelni a sürgető külpolitikai kihívásoknak. Ezen belül arra fogunk összpontosítani, hogy hogyan tudunk továbbra is és szorosabban együttműködni a közel-keleti békefolyamattal, az iráni nukleáris törekvések okozta kihívásokkal és az Afganisztánban létrejött egyezség megújításának biztosításával kapcsolatban, ami közös erőfeszítéseink alapját képezi ezen a területen. Én egy külön külpolitikai megbeszélésen is részt fogok venni Clinton külügyminiszter asszonnyal és Bildt külügyminiszter úrral, hogy részletesebben is megvitassuk ezeket az ügyeket.

Ezenfelül azt is várom a csúcstalálkozótól, hogy elfogadjunk egy, a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról és leszereléséről szóló nyilatkozatot, amely az Obama elnök úr prágai és New York-i beszédében hangsúlyozott számos területen előrevinné az EU-USA együttműködést. Ez az önmagában is stratégiai fontosságú kezdeményezés az USA-nak a hatékony multilateralizmus irányában tett megújult kötelezettségvállalásra utal, amelyet az Európai Unió minden módon támogatni és erősíteni kíván.

Végül, de nem utolsósorban, a csúcstalálkozó további fontos eredményeként létrehozzák az új EU-USA Energiaügyi Tanácsot, amely november 4-én fogja megtartani első ülését. Az EU részéről a Tanácsot én és kollégáim, Piebalgs és Potočnik biztos urak, valamint az elnökség, míg az USA részéről Clinton miniszter asszony és Chu miniszter úr fogja vezetni. A Tanács a globális energiabiztonsággal, az energiapiacokkal és a termékszabályozással, valamint az új technológiákkal és a kutatással fog foglalkozni. Röviden, hozzáadott értéket fog teremteni egy olyan szakpolitikai területen, amelynek fontossága egyértelmű.

Létrejött egy új Transzatlanti Gazdasági Tanács (TGT) is. Ez az Energiaügyi Tanácsot fogja kiegészíteni, amelynek szintén új lendületet fogunk adni. A TGT jövő kedden ülésezik Washingtonban – tehát az Energiaügyi Tanács ülését megelőzően – és az eredményeket természetesen figyelembe fogjuk venni a csúcstalálkozón is.

A transzatlanti együttműködésen belül van egy ígéretes terület, amit mi előretekintő együttműködésnek hívunk. Előre megtárgyaljuk a politikai elképzeléseket, hogy később elkerüljük az eltérő szabályozások kialakulását. Mondanom sem kell, hogy most még inkább szükségünk van ilyen együttműködésre, mint valaha. A pénzügyi válságra adandó koherens válasz szükségessége a legjobb példa erre. Azt is vizsgálni fogjuk, hogy erősíteni tudjuk-e ezt az együttműködési fórumot a nanoanyagokkal kapcsolatos egészségügyi kérdések területén.

Amerikai kezdeményezésre szintén szorosabb együttműködést szándékozunk bevezetni az innováció terén. Mindkét oldal felismerte, hogy az innovatív ipari és munkaerő-piaci lehetőségek megerősítése létfontosságú a munkahelyteremtés és a növekedés szempontjából, és ezért a válságból való sikeres kilábalás szempontjából is. A Bizottság természetesen ismételten hangot fog adni európai aggodalmainknak néhány olyan kritikus kérdéssel kapcsolatban is, mint például a kereskedelem biztonsága, az állami támogatásból eredő lehetséges versenytorzulások és az USA közbeszerzési politikája.

Végezetül mi, mint a Bizottság, a kezdetektől fogva erősen támaszkodtunk az Európai Parlament támogatására a TGT-folyamattal kapcsolatban, és hálásak vagyunk ezért. Megnyugtatom tehát Önöket, hogy ténylegesen támogatni fogjuk az Európai Parlamentnek az USA-val való kapcsolatokért felelős küldöttségeinek arra irányuló kezdeményezéseit, hogy a TGT ügyeiben erősítsük meg a parlamenti részvételt az Atlanti-óceán mindkét partján.

Szeretnénk megerősíteni a TGT mint olyan bilaterális fórum szerepét, amely mindennapos és stratégiai kérdésekkel is foglalkozik a transzatlanti kereskedelem és beruházás területén. Fontos, hogy a TGT elérjen a transzatlanti jogalkotói párbeszédhez és a civil társadalmi szereplőkhöz is, tehát egyértelműen szükségünk van a jogalkotók szakértelmére és politikai eltökéltségére, hogy teljes mértékben kiaknázzuk a transzatlanti piacban rejlő lehetőségeket.

Kollégám már említette, hogy a GLS szintén nagyon fontos lesz. Október 27-én és 28-án a jogérvényesüléssel, a szabadsággal és a biztonsággal kapcsolatos együttműködésünk keretén belül egy GLS-ügyekkel kapcsolatos háromoldalú találkozó lesz Washingtonban. A Bizottságot Barrot elnökhelyettes úr fogja képviselni. A transzatlanti partnerségünk e területeken való megújítását célzó nyilatkozat előkészítésének végső szakaszába érkeztünk. A washingtoni találkozón lehetőség lesz arra, hogy hivatalosan is kicseréljük a kiadatásról és a kölcsönös jogsegélyről szóló megállapodások megerősítő okiratait, hogy azok 2010 elején hatályba léphessenek. Ezek a megállapodások erősíteni fogják a napjaink globalizált világában jelen lévő bűnözés elleni küzdelemben tett erőfeszítéseinket.

Ahogy korábban már említették, egy másik, az állampolgárok szívéhez közel álló fontos kérdésben is további előrehaladásra van szükség. Ismételten kérni fogjuk, hogy az EU minden állampolgára vízummentesen utazhasson az USA-ba; aggodalmunkat fogjuk kifejezni azzal kapcsolatban, hogy esetleg díjat vezetnek be az elektronikus utazási jóváhagyási rendszerben, amely valójában egy új turistaadó lenne; és újra figyelmeztetni fogjuk az USA-t annak szükségességére, hogy töröljék el a HIV/AIDS-szel élő utazókra vonatkozó korlátozásokat a vízummentességi program keretén belül, ahogy azt Önök is említették.

Végezetül, az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság részéről egy küldöttség fog Washingtonba utazni a miniszteri találkozó idején, így reméljük, hogy ők is közvetíteni fogják ezeket az üzeneteket. Barrot elnökhelyettes úr is kész találkozni a bizottság küldöttségével washingtoni tartózkodása alatt.

ELNÖKÖL: WALLIS ASSZONY
alelnök

  Elmar Brok , a PPE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony, biztos asszony, Malmström asszony, feltűnt, hogy a nemek közötti esélyegyenlőség érvényesítése jellemző erre a Parlamentre. Tisztában kell lennünk azzal, hogy a transzatlanti gazdasági tanács (TGT) témája rendkívül fontos, és a néhány éve létrehozott testületnek új hajtóerőre van szüksége, mert egy átmeneti időszakban vagyunk egy új amerikai kormánnyal és hamarosan egy új Bizottsággal. Remélem, hogy a jövő keddi ülés biztosítani fogja, hogy a TGT továbbra is a megfelelő szellemben fog működni.

Egy kereskedelmi korlátok nélküli transzatlanti piac 3,5%-os gazdasági növekedést eredményezne az USA-ban és Európában, és 1,5%-os növekedést eredményezne világszerte. A gazdasági válság összefüggésében a kérdés nagyon szorosan kapcsolódik a munkahelyekhez. Ezért a lehető legtöbbet kell kihozni ebből a lehetőségből, és nyilvános közleményekben kell elmagyaráznunk, hogy komolyan vesszük ezt a kezdeményezést. Ferrero-Waldner asszony, biztosítanunk kell azt is, hogy az energia területén a biztonságpolitikát az új energiabiztonsági tanács fogja kezelni, és hogy a TGT-n belül foglalkozunk a szabályozási kérdésekkel. Fontos, hogy ne keverjük össze ezt a két területet az átfedések elkerülése és annak biztosítása érdekében, hogy végül megoldást találunk a problémákra.

Ide tartozik különösen a jogalkotók kérdése is. Nem lehetséges megszüntetni a korlátokat az Európai Parlament és az amerikai kongresszus részvétele nélkül, mert a jogszabályok 80%-a törvénybe van foglalva. A végrehajtó hatalom ezért egyedül nem képes erre.

Még egy utolsó megjegyzést szeretnék tenni a csúcstalálkozóval kapcsolatban. Az éghajlatváltozás, Afganisztán, a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozása, a tömegpusztító fegyverek és a leszerelés mind fontos kérdések, amelyek az új kormánynak köszönhetően új lehetőséget kínálnak. Sikert kívánok Önöknek ahhoz, hogy ezzel mind foglalkozni tudjanak, és remélem, hogy az új Nobel-díjas, az Európai Unióval együttműködésben, jelentős sikereket fog elérni mindannyiunk számára ezeken a területeken.

  Hannes Swoboda , az S&D képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony, Malmström asszony, biztos asszony, már többször említették, hogy Obama elnök úr és az új kongresszusi többség fontos lehetőséget nyújt számunkra együttműködésünk megerősítésére, különös tekintettel a közös transzatlanti piacra. Mindazonáltal el kell kerülni, hogy ez a dereguláció közös piacává váljon. Ennek a szociális piacgazdaság alapjain vagy alapelvein nyugvó közös piacnak kell lennie, szükség esetén ésszerű és megfelelő szabályozással kísérve.

Brok úrnak teljesen igaza van, hogy ennek természetesen kell, hogy legyen jogszabályi alapja, függetlenül attól, hogy a pénzpiacok szabályozásáról vagy környezet-, illetve energiapolitikai szabályozásokról beszélünk. Egy összehangolt megközelítés ezen a területen nagymértékben hozzájárulna a globális kapcsolatok kialakításához.

Az éghajlat-politika központi kérdése már szóba került, és beszéltünk róla a mai délelőtt folyamán. Sokan közülünk Washingtonban leszünk az elkövetkezendő néhány napban, ahol lehetőségünk lesz megbeszéléseket folytatni kongresszusbeli kollégáinkkal. Bár az éghajlat-politikára vonatkozó jogszabályt még nem fogadták el, az amerikai kormány képviselői legalább részben fel vannak hatalmazva arra, hogy kötelező vállalásokat tegyenek, még akkor is, ha a részleteket nem lehet véglegesíteni, csak miután az amerikai jogalkotói folyamat lezárult.

Rendkívül fontos, hogy Koppenhága sikeres legyen. Ez még nem a folyamat vége, de fontos lépés egy közös éghajlat-politika kialakításának folyamatában. Mindannyiunknak biztosítanunk kell, hogy Koppenhága sikeres legyen. Csak akkor lehet sikeres, ha kötelező érvényű éghajlat-politikai célkitűzéseink vannak.

Végezetül – és erről már szintén esett szó –, függetlenül a barátságunktól és a kölcsönös kötődéstől, függetlenül a jó viszonyunktól, vannak bizonyos dolgok, amiket nem fogadhatunk el. Ezek közé tartoznak az ismétlődő protekcionista intézkedések, például a fegyverkereskedelem piacán, az egyes tagállamokra irányuló diszkriminatív vízumpolitika, valamint az USA által követelt vízumdíjak, amelyre már utaltak. Fontos, hogy egyenlő félként tárgyaljunk az USA-val. Fontos, hogy kialakítsunk egy partnerséget, de az is, hogy elmagyarázzuk, mi az, amit nem tudunk elfogadni, ami, jelen esetben, egy olyan politika, ami hátrányosan megkülönbözteti az európaiakat.

  Sarah Ludford , az ALDE képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony, az ALDE csoport nevében üdvözlöm azt a tényt, hogy ez az állásfoglalás megerősített stratégiai partnerségre szólít fel az EU és az USA között, ami az EU külpolitikájának sarokköve. Jogosan ismétli meg továbbá egy integrált transzatlanti piac 2015-re való létrehozásának fontosságát. Nem szabad hagynunk, hogy egyes kérdésekben a millió nézeteltérésből adódóan ne lássuk a fától az erdőt, azaz a mindennél fontosabb közös érdekeinket és céljainkat, a demokrácia és az emberi jogok előmozdítását, a konfliktusok megoldását és a biztonsági fenyegetések elleni védelmet.

A gazdaságot illetően az ALDE csoport hangsúlyozta a pénzügyi szektorban az önkényes szabályozás elkerülésének szükségességét, továbbá az olyan intézményekkel kapcsolatos kérdések megvitatását, amelyek „túl nagyok ahhoz, hogy csődbe menjenek”. Javasoltunk egy módosítást a 39. bekezdésben, mivel, ahogy látom, egyszerűen nem született G20-as vezetői megállapodás arról, hogy a pénzügyi tranzakciós adóval vagy Tobi-adóval foglalkozzunk, tehát képtelenség üdvözlendőnek tartani egy ilyen megállapodást, még akkor is, ha ezt már megtettük, tévedésből, a G20-as állásfoglalásban.

Az ALDE csoport felszólít továbbá a 38. bekezdés törlésére, amely úgy tűnik, hogy el akarja törölni a szellemi tulajdonhoz fűződő jogokat. De, ahogy Malmström asszony elmagyarázta, a transzatlanti kapcsolat jó része igazságügyi és biztonsági kérdésekkel foglalkozik. Az ALDE csoport teljes mértékben támogatja a szoros együttműködést ezen a területen, de ennek az együttműködésnek tiszteletben kell tartania az alapvető jogokat, beleértve a magánéletet is, továbbá annak egy demokratikus és átlátható keretben kell zajlania. Ebben a vonatkozásban sajnálatos, hogy a jövő héten elfogadandó közös nyilatkozatról nem tanácskoztak az Európai Parlament képviselőivel – különösen, mivel a Lisszaboni Szerződés értelmében ezek az ügyek majdnem mind együttdöntést kívánnak.

Rejtélyes, hogy miért támogat a Bizottság és a Tanács egy új megállapodást az EU állampolgárainak a SWIFT-beli pénzügyi adataihoz való hozzáféréssel kapcsolatban, amikor a kölcsönös jogsegélyről szóló megállapodás különleges esetekben lehetővé teszi a hozzáférést. Szeretnék erre választ kapni.

Végezetül, sajnálatos, hogy az igazságügyi és kiadatási együttműködés új keretei között lehetőség van Gary McKinnon, egy Asperger-szindrómában szenvedő hacker teljes mértékben indokolatlan kiadatására az Egyesült Királyság területéről, ahelyett, hogy az Egyesült Királyságban emelnének vádat ellene.

Legvégül, teljes mértékben támogatom, amit Ferrero-Waldner biztos asszony mondott az összes uniós állampolgár vízummentes utazásáról, és nagyon kritikusan viszonyulunk az elektronikus utazásengedélyezési rendszer „könnyített” vízumdíjához.

  Pascal Canfin , a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök asszony, Malmström asszony beszédében azt mondta, hogy cselekvésre van szükség, nem csak szép szavakra. Elmondhatom, hogy a Zöldek/az Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoportja fokozottan figyelemmel fogja kísérni az Egyesült Államok és az Európai Unió közötti jelenlegi csúcstalálkozó eredményeit, mivel erre egy kulcsfontosságú pillanatban kerül sor az egyrészről Koppenhágához, másrészről a nemzetközi pénzügyi rendszer reformjához vezető úton.

Ez utóbbival kapcsolatban, a kaszinó újra megnyitott, és a bankok profitja újra történelmi szintre emelkedett – 437 milliárd USD profit az amerikai bankoknál – és úgy látjuk, hogy gyengébb a politikai akarat, mint hat hónappal ezelőtt. Ezért rendkívül nagy várakozással tekintünk a csúcstalálkozó elé, amelynek célja megmutatni, hogy az USA-ban és Európában egyaránt még mindig jelen van a kapitalizmus és a pénzügyi intézmények szabályozására irányuló politikai akarat.

Hogy ezt elérjük, javasoljuk, hogy két rendkívül fontos területen tegyünk előrelépést. Az első az adóparadicsomok elleni küzdelem, és erről még nem esett szó a beszédekben. Az USA pénzügyminisztériuma szerint az adóparadicsomok 100 milliárd USD adóbevétel-veszteséget jelentenek évente. Hangsúlyozni akartuk ezért ezt a kérdést, és el akartuk mondani Önöknek, hogy az Egyesült Államok és Európa számára egyaránt fontos, hogy közösen foglalkozzunk ezzel a kérdéssel a csúcstalálkozón.

A második kérdés, amelyről éppen most esett szó, a pénzügyi tranzakciók megadóztatása. Barroso úr elnöki újraválasztási kampányában kifejezetten támogatott egy ilyen típusú adót. Két hete az Európai Parlament első alkalommal szavazott többségben a pénzügyi tranzakciók megadóztatása mellett, feltéve, hogy ez nemzetközi keretek között valósul meg. A Zöldek csoportja ezért felszólítja Önöket, hogy vegyék fel a kérdést az Egyesült Államok és az Európai Unió közötti november eleji csúcstalálkozó napirendjére.

Az utolsó kérdés, amelyről beszélni szeretnék, az éghajlatváltozás kérdése. A mi felelősségünk, hogy kihúzzuk a tüskét Obama úr lábából. Obama elnök úr cselekedni akar, de ebben gátolja a többsége. A legjobb dolog, amit az Európai Unió tehet érte, hogy ígéretet tesz október végén arra, hogy 30 milliárd euró támogatást nyújt az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással kapcsolatos globális déli kiadásokra, és vállalja saját kibocsátásának 30%-os csökkentését. Amint ez megtörtént, képesek leszünk előrehaladást elérni a tárgyalásokon. Ez a mi felelősségünk, és ezt még a csúcstalálkozó előtt meg kell tennünk.

  Tomasz Piotr Poręba , az ECR képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök asszony, az Egyesült Államok és az Európai Unió közötti egyre mélyebb kapcsolatnak kell megalapoznia az EU külpolitikáját. Végül is az Egyesült Államok a legközelebbi szövetségesünk évek óta. Jelenleg számos olyan kihívás áll előttünk, amelyekkel együtt, Washingtonnal vállvetve kell szembenéznünk. A biztonság területén gondot okoz Irán hozzáállása és az egyre rosszabb afganisztáni helyzet. Határainkhoz kicsit közelebb, Oroszország kezd egyre inkább kiszámíthatatlanná és tekintélyelvűvé válni, és a Kreml neoimperialista nyomást gyakorol a határai mentén fekvő országokra.

Annak érdekében, hogy megvédjük az Amerika és Európa számára közös értékeket, illetve hűek maradjunk azokhoz, mindig egységesen kell megnyilvánulnunk, amikor az emberi jogok megsértésével és az állampolgárok alapvető szabadságjogainak veszélyeztetésével kapcsolatos esetekkel foglalkozunk. Egységesnek kell lennünk a védelem és a biztonság tekintetében. Nem szabad elfelejtenünk, hogy az Észak-atlanti Szerződés Szervezete képezi transzatlanti kapcsolataink alapját. Ezért kell a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséget kiterjeszteni azokra az európai országokra is, amelyek növelik az euroatlanti biztonságot. Létfontosságú, hogy az Egyesült Államokkal való kötelékek aktív megerősítése elsőbbséget élvezzen az Európai Unió számára.

  Jean-Luc Mélenchon , a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök asszony, biztos asszony, Malmström asszony, a jelenlegi gazdasági válságban az újonnan választott Parlamentnek joga van a lehető legpontosabb és legfrissebb információkhoz a nagy transzatlanti piac tervéről és az ehhez kapcsolódó gazdasági és pénzügyi deregulációs célkitűzésekről, ellentétben azzal az álommal, amelyet képviselőtársaink fogalmaztak meg.

Mikorra szándékoznak bevezetni ezt a nagy, deregulált piacot, 2010-re vagy 2015-re? Jóváhagyták már ezt? Én személy szerint úgy gondolom, hogy ez nagyon hátrányos lenne Európa számára, lévén szörnyű állapotban vannak az amerikai gazdaság alapvető alkotóelemei, és az USA visszautasította pénzügyi háza tájának rendbetételét, és már csak elvi okokból is, amelyek miatt ellenzem azt az elképzelést, hogy – ahogy azt már sokan mondták – ez a partnerség legyen az Európai Unió politikájának a sarokköve.

Ez a megfontolás vezet arra, hogy megkérdezzem, milyen intézkedéseket fognak tenni a dollár összeomlásának megakadályozására és annak a kockázatnak az elkerülésére, amit ez Európa és a világ többi része számára jelent. Miért utasították vissza komoly mérlegelés nélkül az egységes világvaluta bevezetésének gondolatát, amelyet Kína terjesztett elő a világgazdaság stabilitása érdekében?

Szeretném figyelmeztetni Önöket az atlanti együttműködés iránti divatjamúlt lelkesedés veszélyeire, amely avítt konformizmusba torkollik a világtörténelemnek ebben az időszakában, amikor sokkal inkább, mint korábban, egy olyan létezést kell megerősítenünk, amely független az Amerikai Egyesült Államok törekvéseitől.

  Krisztina Morvai (NI). – Elnök asszony, engedjék meg, hogy mint büntetőjogi és emberi jogi ügyvéd, javaslattal éljek a terrorizmus elleni közös küzdelemmel kapcsolatban. Úgy vélem, hogy rendkívül fontos és hasznos lenne egy szakértőkből, akadémikusokból, gyakorló ügyvédekből stb. álló közös munkacsoport létrehozása, amely következtetéseket vonna le a szeptember 11-e utáni időszak gyakran nagyon fájdalmas tapasztalataiból, ahol az emberi jogokat felfüggesztették a terrorizmus elleni küzdelem nevében.

Egy olyan országból jövök, ahol az elmúlt három év során a kormány felfüggesztette az emberi jogokat, és minden alap nélkül küld börtönbe embereket. Ma, ebben a korban, a terrorizmus elleni küzdelem nevében teszik mindezt. Ebben az országban 16 terrorizmussal vádolt, nagy valószínűséggel politikai fogoly van börtönben mindenféle bizonyíték nélkül. Felfüggesztették az emberi jogokat, habeas corpust, védelemhez való jogot, fogvatartottak jogait: tudom, hogy miről beszélek. Nagyon óvatosnak kell lennünk, amikor a terrorizmus elleni küzdelemről beszélünk, és nagyon szakszerűen és óvatosan kell eljárnunk.

  Francisco José Millán Mon (PPE). – (ES) Elnök asszony, az Egyesült Államokkal való kapcsolat stratégiai szempontból az Európai Unió legfontosabb kapcsolata.

Az Egyesült Államok kulcsfontosságú szerepet tölt be a világban, és az Európai Unió egyre inkább globális szereplővé kezd válni. Sok mindent véghez tudunk és kell is vinnünk együtt. Először is, vezető szerepet kell vállalnunk egy új, globális világ létrehozásában, amelyet új kihívások és új szereplők felemelkedése jellemez.

Tovább kell erősítenünk kapcsolatunkat és új intézményi mechanizmusokat kell létrehoznunk. Ez a megfelelő idő e feladat elvégzésére. Olyan kormány van Washingtonban, amely támogatja a multilaterializmust, az Európai Unió erősebbé válik a Lisszaboni Szerződésnek köszönhetően, és egy olyan új világ felemelkedésének vagyunk a tanúi, amelyet együtt akarunk formálni.

Az állásfoglalás, amelyet holnap fogunk elfogadni, különösen támogatja az intézményi mechanizmusok megerősítését, amelyre a Parlament is felszólított március 26-i állásfoglalásában.

A két évvel ezelőtt hozott döntés a Transzatlanti Gazdasági Tanács létrehozásáról jó döntés volt. Mindazonáltal, a mai világban kitűnő koordinációt kell kialakítani a politikák és a biztonság tekintetében. Rendszeres találkozókra van szükség a külügyekért és a biztonságért felelős hivatalnokok között. Ezért támogatta ez a Parlament egy Transzatlanti Politikai Tanács létrehozását, amelynek a jövőben magában kell foglalnia az Energiaügyi Tanácsot, amelyet a következő csúcstalálkozón szándékoznak létrehozni.

A Parlament azt szeretné továbbá, hogy két csúcstalálkozó legyen minden évben. Ha két csúcstalálkozónk van Oroszországgal, miért ne legyen annyi az Egyesült Államokkal is? Hölgyeim és uraim, egyre több szó esik egy G2 létrehozásáról az Egyesült Államok és Kína között, vagyis egy kiváltságos kapcsolatról a legfontosabb globális szereplők között. Aggaszt, hogy mi, európaiak, gyengíthetjük partnerként betöltött szerepünket és alááshatjuk az Egyesült Államokkal való kiváltságos kapcsolatunkat. El kell magyaráznunk az Egyesült Államoknak, hogy a külpolitika terén az Unió erősebbé fog válni a Szerződés által.

Az Európai Unió, vagyis a mai Európa, nem az a probléma többé, ami évtizedeken keresztül volt. Ma, ebben az összetett világban Európának a megoldás részévé kell válnia, és remélem, hogy az Egyesült Államok is így látja a helyzetet. Hogy ez így legyen, ahogy azt a biztos asszony is hangsúlyozta, az európaiaknak azzal a globális szereppel összhangban kell cselekedniük, amelyet meg akarunk szerezni, és meg kell ütnünk a mércét annak a kiváltságos kapcsolatnak a tekintetében, amelyet az Egyesült Államokkal szeretnénk elérni.

Összefoglalva, véleményem szerint a legfontosabb kérdésnek az elkövetkezendő csúcstalálkozón a transzatlanti kapcsolatok megerősítésének kellene lennie, intézményi szinten is.

  Ioan Mircea Paşcu (S&D). – Elnök asszony, a transzatlanti kapcsolatokat, amelyek döntő fontosságúak mind az EU, mind az USA számára, komolyan próbára tették az elmúlt években. Most, hogy új elnök van a Fehér Házban, amely újraértelmezi az USA prioritásait, és Franciaország visszatért a NATO katonai szervezetébe, jobbak a kilátások. Én személy szerint úgy látom, hogy megérett az idő a transzatlanti kapcsolatok érdemi értékelésére, hogy jelentőségüknek megfelelő szilárd alapot szolgáltassunk számukra, miáltal megfelelhetünk azoknak a jelenlegi közös kihívásoknak, amelyeket a nemzetközi környezet vet fel – az energiaügy, az éghajlatváltozás, a feltörekvő új hatalmak, a pénzügyi és gazdasági válság, valamint a terrorizmus.

Ez alkalommal a felszínes politikai nézeteltérések mögé kell néznünk és a mélyebben húzódó közös érdekeinket kell értékelnünk, amelyeket mostanáig magától értetődőnek vettünk. Az igazság az, hogy egy ilyen alapos közös értékelés nélkül mi itt nyugaton átadhatjuk a kezdeményezést más hatalmi központoknak, amelyek tétovázás nélkül fogják formálni a világot a saját érdekeik szerint – és nem a mi érdekeink szerint.

Európa biztonsága például egyike közös érdekeinknek, és ezért a transzatlanti kapcsolatok középpontjában áll. Még akkor is, ha most a háború a kontinensen nem jelent komoly veszélyt, néhány meglévő negatív tendencia betetőzése visszahozhatja ennek lehetőségét, ha nem válaszolunk rájuk megfelelően. A folyamat nem visszafordíthatatlan, ahogy azt mindannyian nagyon jól tudjuk Közép-Európában. Ezért, mielőtt a kontinens jelenlegi biztonsági struktúrájának újraértékeléséről szóló javaslatról döntünk, meg kell próbálnunk határozott válaszokat kialakítanunk az USA további bevonásáról, a NATO jövőjéről és az EU-tól a Lisszaboni Szerződés hatályba lépését követően elvárt szerepről.

Amennyiben Európa meg akarja valósítani azt a célkitűzését, hogy a világpolitika valódi szereplője legyen, fel kellene számolnia a tagállamai közötti nézeteltéréseket, így próbálva meg ösztönözni őket, hogy valódi közös gazdasági érdekeiket vegyék figyelembe.

  Reinhard Bütikofer (Verts/ALE). – (DE) Elnök asszony, miniszter úr, biztos asszony, a Transzatlanti Gazdasági Tanács negyedik ülése ideális lehetőséget nyújt ahhoz, hogy új fejezetet nyisson ez a fórum. A TGT-nek ambiciózusabbnak kell lennie. A transzatlanti párbeszéd mindkét résztvevője egyetért abban, hogy a gazdasági válság leküzdése és az éghajlatváltozás elleni küzdelem a legfőbb prioritásaink közé tartozik. Most az a kérdés, hogy sikerül-e megállapodni egy olyan napirendben a TGT számára, amely tükrözi ezeket a prioritásokat.

Különösen fontos az együttműködés az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságok és az energiahatékony társadalmak létrehozását célzó innovációk terén. Fontos továbbá a különböző érdekeltek, például a 80 fogyasztói szervezetből álló fórum, a transzatlanti fogyasztói párbeszéd szorosabb bevonása. Ezek a szervezetek segíthetnek abban, hogy a fogyasztóvédelem központi téma legyen a pénzpiacok szabályozásáról szóló párbeszédben. Egy közös transzatlanti piac 2015-ig való létrehozása lehet, hogy túl ambiciózus célkitűzés, de ezt annak a ténynek alapján kell értékelni, hogy javítani fogja az emberek életét az Atlanti-óceán mindkét partján. Ezért állnak a Zöldek egy transzatlanti új megállapodás mellé.

  James Elles (ECR). – Elnök asszony, egyetértek azokkal a felszólalókkal, akik azt állítják, hogy egy igazi lehetőség áll előttünk most, hogy egy új amerikai kormány van hivatalban.

Három gyors kérdés. Először is, láthatóan egy olyan helyzet alakult ki, hogy rengeteg témát sikerült megvitattunk az EU és az USA között, de nincs stratégiai párbeszéd, és azt mondják nekem Washingtonban, hogy az USA és Kína között sokkal jelentősebb stratégiai párbeszéd van, mint köztünk, az Atlanti-óceán két partján. Nem most van itt az ideje, ezen a csúcstalálkozón, hogy azt mondjuk, hogy egy stratégiai párbeszédet szeretnénk egy stratégiai partnerség érdekében?

Másodszor, a protekcionizmus kérdése a TGT előtt. Eléggé egyértelmű, hogy a legnagyobb veszélyt az elkövetkezendő 12 hónapban a piacok bezárása, nem pedig a piacok megnyitása jelenti, és most mégis itt van a transzatlanti piac, amely, ahogy Brok úr mondta, a legnagyobb lehetőség a növekedés előidézésére az Atlanti-óceán mindkét partján.

Vajon nincs itt az ideje, hogy a transzatlanti piacot a kereskedelemfejlesztés fontosabb területévé tegyük, inkább, minthogy félretegyük, mint szabályozási kérdést? Ez egy jelentős kitörési pont.

Végezetül, szomorú, hogy nincs sem tanulmány, sem ütemterv, amelyeket Verheugen úr megígért. A tanulmány elkészítését a Parlament fizette. Ha azt szeretnék, hogy a Parlament együttműködjön annak megfogalmazásában, hogy hogyan kell most a piacok megnyitásának lehetőségeire tekintenünk, akkor legyenek szívesek az állásfoglalásnak megfelelően november 15-ig benyújtani a jelentést.

  Daniel Caspary (PPE). – (DE) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, amennyiben úgy gondolják, hogy az Európai Uniónak partnerekre van szüksége, ahogy az összes eddigi felszólaló mondta, akkor ez különösképpen nyilvánvalóvá válik a gazdaság terén. A transzatlanti piac évi 2 milliárd euró kereskedelmi forgalommal rendelkezik. Ez nyilvánvalóvá teszi, hogy milyen fontos a Kereskedelmi Világszervezet (WTO). Az is világossá válik, hogy a szabadkereskedelmi megállapodások fontosak, és mindenekelőtt a transzatlanti partnerségre kell fokozottabban összpontosítanunk.

Néha aggódom amiatt, ami az Atlanti-óceán túlpartján történik, amikor az új elnökre nézek. Tud időt szakítani arra, hogy átvegye a Nobel-díjat Oslóban, de számos európai állam- és kormányfő számára ütközött nehézségbe egy találkozót egyeztetni vele a G20 csúcstalálkozó részleteinek megbeszélése céljából. Volt ideje, hogy elmenjen Koppenhágába, hogy jelenlétével támogassa szülővárosa olimpiai pályázatát, de sajnálatos módon nem volt ideje, hogy csatlakozzon hozzánk egy fontos európai ünnepen, vagyis a berlini fal és a vasfüggöny leomlásának 20. évfordulóján. Örülnék, ha sikerülne őt meggyőznünk arról, hogy ne várjon a tervezett találkozót megelőző pár napig annak eldöntésével, hogy sor kerüljön-e a TGT találkozóra, hanem inkább teljes meggyőződéssel támogassa a TGT-t az elkövetkezendő néhány év során.

Meg kell könnyítenünk az Európa és az USA közötti kereskedelmet. Fejlődésre van szükség a közös szabványosítás területén. Szükségünk van a vámok és a nem tarifális kereskedelmi akadályok felszámolására. Meg kell akadályoznunk, hogy még inkább protekcionista intézkedéseket hozzanak mindkét oldalon. Garantálnunk kell, hogy a termékek biztonságosak legyenek a fogyasztók számára. Meg kell akadályoznunk, hogy a terrorizmus elleni intézkedések gátolják ezeket a tevékenységeket, ahogy ez a jelenlegi tárgyalásokon felmerül. Örülnék ezért, ha valódi előrelépést érnénk el együttműködésünkben. Sok kérdés, ami gondot jelent számunkra a világ más részein, mint például a bér, a szociális és ökológiai dömping, nem jelentenek gondot a transzatlanti kapcsolatban.

Úgy gondolom, hogy meg kell ragadnunk a lehetőséget, egyrészről, hogy együtt dolgozzunk az amerikaiakkal közös problémáink megoldása érdekében, másrészről, hogy közös szerepet töltsünk be a világban a WTO és egyéb nemzetközi szervezetek, mint például a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet, fejlődésében. Remélem, hogy a jövő héten jó eredmények fognak születni ebben a vonatkozásban.

  Véronique De Keyser (S&D). – (FR) Elnök asszony, Obama elnök úr megválasztását jogosan ünnepelték az amerikai demokrácia győzelmeként. Mindazonáltal, a Nobel-békedíj, amelyet nemrég ítéltek oda neki, nyomás alá helyezi az elnököt. Béke a Közel-Keleten? Mindannyian reménykedünk benne, de minden bizonnyal nem ő a kulcsfigura. Béke Afganisztánban? Itt az USA stratégiájának van tere a manőverezésre, de ha Obama elnök úr hallgat a héjáira, egy újabb Vietnámot kockáztat meg. Sokat mondó jel, hogy Gordon Goldsteinnek a vietnámi háború kudarcához vezető drámai gyűrűzést elemző könyvét elkapkodták a polcokról Washingtonban, és már nem maradt belőle a könyvesboltokban.

Az elnöknek most két stratégia közül kell választania: az első a stabilizációra összpontosít, a szegénység felszámolására, a gazdasági fejlődésre Afganisztánban, azáltal, hogy katonai és polgári jelenlétet biztosít az egész országban. A második néhány városi területre összpontosít, és onnan indít nagyszabású hadműveleteket az al-Kaida ellen. Mindkét lehetőség esetében katonákat kell küldeni, de míg az első az emberekre irányul, addig a második a háborúra, a háttérben a katasztrófa kockázatával.

Nem kellene Európának megvédenie Barack Obamát az Egyesült Államokban kísértő régi szellemektől, és segítenie neki abban, hogy az első, az emberekre összpontosító stratégiát válassza? Az én képviselőcsoportomnak legalábbis ez a véleménye.

  Charles Tannock (ECR). – Elnök asszony, az Európai Konzervatívok és Reformerek csoportja erősen atlanticista, és mind erősebb gazdasági, kereskedelmi és politikai kötelékeket szeretne kialakítani Amerikával, akit az EU elsőszámú szövetségesének, és nem versenytársának tartunk. Adósai vagyunk az USA-nak a NATO-hoz való hozzájárulásáért, amely közös demokratikus értékeinken alapul, és üdvözöljük Amerika késői kötelezettségvállalását az éghajlatváltozás elleni küzdelemben.

Mindazonáltal nem szabad úgy tennünk, mintha mindennel egyetértenénk. Engem aggasztanak például az amerikai kormánytól származó ellentmondásos üzenetek Oroszországgal kapcsolatban. Úgy tűnik, hogy azzal, hogy Washington hangsúlyozza az USA és Oroszország közötti kapcsolat helyreállítását, megbocsátja a Kreml otromba beavatkozását szomszédjai, pontosabban Grúzia és Ukrajna ügyeibe.

Szintén megkérdőjelezhető a Lengyelországba és a Cseh Köztársaságba telepítendő amerikai rakétavédelmi pajzs tervének feladása.

A nemrégiben Iránban felfedezett titkos nukleáris létesítmény igazolhatja ezt a döntést, de nekünk most mindnyájunknak újra meg kell kettőznünk Irán nukleáris ambícióinak féken tartására tett erőfeszítéseinket, és mint az USA szövetségesei erőteljesen támogatjuk a dzsihád terrorizmus elleni katonai küzdelmüket Irakban és Afganisztánban, és határozott erőfeszítésüket, hogy tartós békét érjenek el a Közel-Keleten.

  Diogo Feio (PPE). – (PT) Elnök asszony, azzal szeretném kezdeni, hogy kiemelem az Egyesült Államok és az Európai Unió közötti kapcsolat fontosságát, különösen most, a globális gazdasági válság idején. Egyre nagyobb szükség van arra, hogy közösen cselekedjünk a válság kezelése, az energiapiac és a terrorizmus elleni küzdelem terén, de összpontosítottabb cselekvésre van szükség, amely nem fajul el a nagyobb adóztatás vagy a piacok számára szükséges pénzügyi rendszerrel szembeni abszurd támadások irányába.

A pénzügyi kérdéssel kapcsolatban szeretném kiemelni az Egyesült Államoknak és az Európai Uniónak a jobb szabályozás politikája érdekében tett erőfeszítéseit, amelynek során hangsúlyt fektettek arra, hogy az érdekelteket bevonják a jelentésről szóló vitába. Létfontosságú a koordinált cselekvés az Egyesült Államok és az Európai Unió között, amennyiben érettebb gazdasági kapcsolatokat akarunk elérni, amely ténylegesen elvezet egy transzatlanti piac létrehozásához esetleg 2015-ig.

Meg kell védenünk az atlanticizmust itt is. Rendkívül fontos, hogy csökkentsük az adminisztratív korlátokat az Egyesült Államok és az Európai Unió között, hogy egy versenyképes környezetet és egy olyan piacot hozzunk létre, amely vonzóbb az egyes állampolgárok és a vállalkozások számára egyaránt. Hiszek abban, hogy a transzatlanti piacot egy stabil tárgyalási alapra lehet építeni, amely ösztönzi a gazdaságot és kiküszöböli az olyan új gazdasági és társadalmi válságok fenyegetéseit, mint amilyet most is tapasztalunk.

Végezetül, elnök asszony, szeretném, ha világos lenne, hogy most kivételesen jók a körülmények, és egy atlanticistább megközelítés jobb helyzetet eredményezhet.

  Juan Fernando López Aguilar (S&D). – (ES) Elnök asszony, Ferrero-Waldner biztos asszony utalt annak biztosításának fontosságára, hogy az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság részt vegyen a transzatlanti EU-USA csúcstalálkozón, és én üdvözlendőnek tartom, hogy hangsúlyt fektetett erre a kérdésre.

Az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság elnökeként szeretném továbbá felhívni figyelmüket először is a kiadatásról és a kölcsönös jogsegélyről szóló szerződések aláírásának fontosságára. Jelentős erőfeszítéseket tettünk nem csak a politikai, de az igazságügyi együttműködés megerősítésére is, ezáltal erősítve a köteléket az Eurojust és az Egyesült Államok hasonló intézményei között.

Másrészről szeretném kiemelni az elkövetkezendő öt évre szóló transzatlanti párbeszéd megerősítéséhez és elindításához nyújtott hozzájárulást, és harmadszor, szeretném kiemelni ennek a Parlamentnek a munkáját is.

Ezért azt szeretném, ha az Európai Parlament következő, novemberi ülésén tájékoztatnának a csúcstalálkozó, és különösen az igazságügyi együttműködésről és a büntetőügyekkel kapcsolatos együttműködésről szóló fejezetek kimeneteléről.

Negyedszer, egyértelmű, hogy a Lisszaboni Szerződés hatályba lépése a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség nagy jelentőséggel bíró elindításához fog vezetni, ami az Európai Unió hatáskörének egy új aspektusa, és az európai politika egy új területe, amelyről ez a Parlament is dönthet.

Ezért van az, hogy az olyan kényes kérdéseknek, mint például az emberek adatainak és alapvető jogainak a védelme, az utas-nyilvántartási adatállomány és a SWIFT adatok, mindig összhangban kell állniuk a Parlament által a személyes adatok védelmének biztosítása érdekében elfogadott állásfoglalásokkal, és különösen a szeptember 17-én elfogadott állásfoglalással.

Végezetül, a vízumokkal kapcsolatban emlékeznünk kell a viszonosság fontosságára, mivel jelenleg jelentős fejlődésre van szükség ezen a területen. Jó dolog, hogy együttműködünk az Egyesült Államokkal a vízumok kapcsán, de ez kiváló lehetőség számunkra, hogy megerősítsük a viszonosság fontosságát annak biztosítása érdekében, hogy ugyanolyan bánásmódban részesüljünk, mint az Egyesült Államok, amikor aláírjuk a megállapodásokat.

  Harlem Désir (S&D). – (FR) Elnök asszony, Mamlström asszony, biztos asszony, hölgyeim és uraim, az Európa és az Egyesült Államok közti együttműködés létfontosságú a világ nagyobb válságainak megoldása tekintetében, és az új amerikai kormány lehetőséget biztosít erre. Már most tett néhány olyan kezdeményezést, amely a múlttal való szakítást jelzi: Irakban, Guantanamo-val kapcsolatban, a rakétavédelmi pajzzsal kapcsolatban. Naiv dolog azonban azt képzelni, hogy ez elég ahhoz, hogy az amerikai és az európai nézőpontokat azonossá tegyük minden helyzetben, és hogy a transzatlanti kapcsolatok nagyon egyszerűek lesznek ezentúl.

Bármiről legyen is szó – a koppenhágai konferenciára való felkészülésről, a fejlődő országoknak nyújtandó segélyről, Doháról és a protekcionizmusról, a pénzügyi szabályozásról és az adóparadicsomok elleni küzdelemről, a közel-keleti békefolyamat újraindításáról vagy az iráni nukleáris kérdéssel kapcsolatos határozott politikáról –, az USA nagyon vonakodik a cselekvéstől. Ez túlmegy azon a kérdésen, hogy vajon a kormány szándékai jók-e vagy sem. Ez gyakran a lobbicsoportoknak a kongresszusra gyakorolt befolyásával van összefüggésben, illetve egyszerűen arról van szó, hogy egy világhatalom, amelynek megrázkódtatásokat okozott az új világrend, megpróbálja védeni saját érdekeit.

Csak akkor lesz tapasztalható fejlődés ezeken a területeken, ha Európa megfelelő politikai szerepet játszik, mint önálló globális szereplő, egyenlőségen alapuló partnerségben – a biztos asszony kifejezését használva –, és teljes mértékben vállalja felelősségét.

Azt kell mondanom, hogy ebből a szempontból van némi zavar, és néha bizonyos naivság is az európai hozzáállásban, és ez alól a Parlament sem kivétel. A viszonyulás a transzatlanti piac gondolatához, amely Leon Brittan nevetséges terve volt még biztos korából, felvet bizonyos kockázatokat.

A kereskedelem útjában álló akadályok kérdését úgy kezelik, mintha a problémák csak technikai jellegűek volnának. Természetesen az Egyesült Államok és Európa közötti gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok fontosak a munkahelyek és a vállalkozások szempontjából. Ezt fejleszteni kell. Először is azonban a kereskedelem nincs igazán veszélyben. Másodszor, amikor valamilyen konfliktus merül fel, az vagy gazdasági érdekeink védelmével kapcsolatos – mint például az Airbus esetében –, vagy kockázatot jelent egészségügyi és környezetvédelmi szabályainkra – mint például a hormonokat tartalmazó marhahús vagy a klórozott csirkehús esetében –, és ezért nem szabad előnyben részesítenünk a gazdasági kapcsolatok fejlesztését belpolitikai modellünkkel, szociális modellünkkel, környezetvédelmi modellünkkel vagy fejlesztési modellünkkel szemben, mintha a gazdasági kapcsolatok jelentenék magát a célt. Képesnek kell lennünk összekötni a kettőt, és nem szabad feladnunk politikai függetlenségünket egy olyan partnerség érdekében, amely önmagában dicséretes célkitűzés.

  Peter Skinner (S&D). – Elnök asszony, pár dologról szeretnék beszélni. Elég nehéz elképzelni, hogy hogyan tudjuk mindazt az állásfoglalást, amelyeket a TGT számára megállapítottunk, beilleszteni a TGT-be. Mint tudjuk, ez egy nagyon kicsi szervezet. Én ott leszek jövő kedden, biztos asszony. Várom, hogy találkozzak Önnel, Brok úrral és más parlamenti képviselőkkel, erre vissza fogok térni a végén.

Vannak azonban olyan kulcsfontosságú kérdések, amelyeket fel lehet vetni a TGT-n belül, és amelyekkel foglalkozni lehet, mivel kellőképpen előretekintők, hogy az Ön szavait használjam, biztos asszony. Ilyen például a pénzügyi szolgáltatások kérdése, amelyekkel foglalkozhatunk, mert az eredményeket világosan megtárgyaltuk, és közel állunk a megállapodáshoz nem csak a G20-on belül, hanem azokon a tárgyalásokon is, amelyeket a Parlamenttel, a Bizottsággal és az amerikaiakkal folytattunk.

Különösen a számvitel az egyike azoknak a szempontoknak, amely a politikai döntéshozók és jogalkotók számára elérhető. A minőségi globális szabályok elfogadását a számvitel terén 2011-ig gyorsan le kell zárnia Amerikának. A biztosításokkal kapcsolatosakat szintén. A Szolvencia II segített a globális szabályok kialakításában – amely választ követel az USA részéről –, és köszönetet mondok Kanjorski elnök úrnak az amerikai kongresszusban a Szövetségi Tájékoztatási Irodával kapcsolatban végzett munkájáért.

Végezetül, engedjék meg, hogy a transzatlanti jogalkotói párbeszéddel kapcsolatban elmondjam, hogy a kongresszusnak és a Parlamentnek fel kell gyorsítaniuk játszmájukat ezen a területen. Nem akarjuk az amerikai kormányt és a Bizottságot követni, amivel a legtöbben itt a Parlamentben egyetértenek. A változás vezetői között akarunk lenni. Lendületet akarunk adni ennek a változásnak. A TGT-nek szüksége van a támogatásunkra, de a transzatlanti jogalkotói párbeszédnek a tárgyalás középpontjában kell állnia – nem szabad, hogy csak a pálya széléről figyeljen és csupán tanácsadói szerepköre legyen, sokkal inkább az egész transzatlanti kapcsolat központi elemének kell lennie.

  Janusz Władysław Zemke (S&D). – (PL) Elnök asszony, szeretném megköszönni, hogy megadta a szót. Úgy vélem, nagyon fontos, hogy a transzatlanti kapcsolatokról beszélünk, mert bizonyos szempontból ellentmondásos helyzetben vagyunk. Az Egyesült Államokban bekövetkezett változásokat döntő többségében jól fogadták Európában. Másrészről azonban az Egyesült Államok nagyobb érdeklődést mutat más fontos országok és kontinensek iránt, mint régebben. Különösen az Egyesült Államok és Kína közötti kapcsolatok újjáéledése, valamint az Oroszországgal való kapcsolatok fejlesztésére tett erőfeszítések figyelhetőek meg.

Meglátásom szerint a mi problémának az, hogy túl sok dolgot szeretnénk tárgyalni. Úgy gondolom, hogy két területre kellene koncentrálnunk. Az első terület a pénzügyi és gazdasági kérdésekkel kapcsolatos. A második terület a biztonság. Az Egyesült Államok és Európa együtt sokkal többet tudna tenni mindkét területen.

  Michael Theurer (ALDE). – (DE) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, egy olyan nagyszabású állásfoglalást fogalmaztunk meg, amely számos témát magában foglal. Mindazonáltal, az egyik lényeges pontot – a kereskedelmet – csak érintőlegesen tárgyaltuk. Én úgy gondolom, hogy a nemzetközi kereskedelem döntő tényező. A világkereskedelem csökkenése az egyik oka a gazdasági és pénzügyi válságnak, és örülnék, ha többet foglalkoznánk a világkereskedelemmel, akár most, a Transzatlanti Gazdasági Tanácsban (TGT) is.

Nem arról van szó, hogy az USA és az Európai Unió minden kérdésben egyetért. Éppen ellenkezőleg, csupán néhány kereskedelmi megállapodásunk van, és fennáll a bilateralizmus veszélye, illetve annak a lehetősége, hogy az USA nem fogja folytatni a dohai fejlesztési fordulót. Ezért a kritikus kérdésekkel kell foglalkoznunk, és remélem, hogy a TGT ösztönzőleg fog hatni a nemzetközi kereskedelem újraélesztésére.

  Jan Philipp Albrecht (Verts/ALE). – (DE) Elnök asszony, ismételten a transzatlanti együttműködés egyik területére, a már korábban is említett, SWIFT-tel kapcsolatos rendőrségi és igazságügyi kérdésekre szeretném felhívni a figyelmet, vagyis a SWIFT banki adatok USA-ba való továbbítására.

Úgy vélem, hogy amikor ezt a kérdést tárgyaljuk, emlékeznünk kell, hogy a Tanács felhatalmazást adott magának, hogy tárgyalásokat folytasson az USA-val az adattovábbítással kapcsolatban. Figyelmeztetnünk kell a Tanácsot, hogy az USA-val való tárgyalásai során tartsa magát ehhez a felhatalmazáshoz. Nagyon aggódom amiatt, hogy az Európai Tanácsra nyomást fognak gyakorolni, hogy fogadja el az USA követeléseit, és hogy kerülje meg az európai adatvédelmi szabályozásokat.

Úgy vélem, hogy ez rossz jel lenne, különösen, mivel számos olyan terület van, ahol a Lisszaboni Szerződés eredményeképp a következő év folyamán összhangba kellene hozni az adatvédelem szintjét az olyan ügynökségeken belül, mint az Europol és az Eurojust stb. Úgy vélem, hogy jó jel lenne, ha a Tanács és a Bizottság ragaszkodna az adatvédelmi szabványokhoz, és fenntartaná azokat az USA-val szemben, vagy ragaszkodna az elhalasztáshoz.

  Zoltán Balczó (NI). – (HU) 1996-ban az Uniónak egy fehér könyvében a következőt olvastam: a következő évtizedekben éles küzdelem várható a világban Európa, az Egyesült Államok, Japán és a feltörekvő ázsiai országok között. Szerencsére ez a küzdelem nem fegyverekkel zajlik, hanem főleg gazdasági téren. Európának itt helyt kell állnia. Giscard d'Estaing, aki a Konvent vezetője volt, a megbukott alkotmányt előkészítő kormánynak a vezetője, azt mondta: Európa nem riválisa, hanem megbízható partnere kell hogy legyen az Egyesült Államoknak. Az EU-USA csúcs sikerének ez a kulcskérdése. Partnerségre törekedni kell, de ha csak ez a szempont, hogy az Egyesült Államok minket milyen partnernek tekint, és nem vállaljuk a konfliktust Európa lakossága érdekében, súlyos ügyekben akkor nem juthatunk eredményre.

  Cecilia Malmström , a Tanács soros elnöke. – (SV) Elnök asszony, szeretném megköszönni az összes tisztelt képviselőnek a vitához való hozzájárulását. Nagy egyetértés tapasztalható abban a kérdésben, hogy fontos az amerikai kormánnyal való együttműködés elmélyítése és a most sorra kerülő csúcstalálkozó. Nagyon örülök, hogy az amerikai kormány ilyen vágyat érez kapcsolataink elmélyítésére és továbbfejlesztésére. Úgy vélem, elvégeztük a házi feladatunkat, és nagyon jól felkészültünk arra, hogy néhány fontos lépést tegyünk előre. Sok közös problémánk van partnerünkkel, az USA-val, és ezért helyes, hogy közös megoldásokat próbálunk találni.

Úgy gondolom, hogy képesek leszünk előrehaladást elérni az éghajlat, a gazdasági válság és a dohai forduló terén – és újra megerősíteném, hogy nagyon fontos ez utóbbi lezárása –, és hogy jogi területen képesek leszünk egy rendkívül fontos folyamatot elindítani. A gazdasági partnerség egy különösen fontos fórum számunkra. Tisztában vagyunk a fontos regionális kérdések – például Afganisztán, Pakisztán és a Közel-Kelet – megtárgyalásának jelentőségével is.

Feltettek számomra néhány speciális kérdést is. Ludford asszony által említett vízum kérdésével kapcsolatban mind a Tanács, mind a Bizottság minden tőle telhetőt megtesz, hogy biztosítsa a vízummentes utazást az összes európai uniós tagállam számára. Sajnálatos, hogy ez még nincs érvényben, de továbbra is keményen fogunk dolgozni ennek elérése érdekében.

Az úgynevezett Tobin-adóval kapcsolatban tudom, hogy vannak olyan parlamenti képviselők, akik erősen támogatják azt. Az én véleményem, hogy a Tobin-adó csak akkor működhet, ha azt globális szinten vezetik be, és arra globális ellenőrző eszközök vonatkoznak – máskülönben egyszerűen csak egy újabb protekcionista intézkedéssé válik. Jelenleg nincs alapja egy nemzetközi, globális megállapodásnak a Tobin-adóról, és ezért az elnökség nem fogja erőltetni a kérdést. Szeretném ezt egyértelműen leszögezni.

A SWIFT-et illetően egyetértünk az USA-val annak fontosságában, hogy képesek legyünk információkat cserélni a pénzügyi tranzakciókról. Ez értékes lehet a határokon átnyúló bűnözés és terrorizmus elleni küzdelemben. Most új megállapodásra van szükségünk, mivel a belga SWIFT társaság Európába költözik, de mindketten szívesen megtartjuk a programot, hogy megelőzzük a terrorizmus finanszírozását.

Átmeneti megoldásként egy olyan megállapodást kell találnunk, amelyet arra a rövid időre szól, amíg az új Lisszaboni Szerződés hatályba nem lép. Szakértők vizsgálták ezt a kérdést, beleértve a francia bírót, Jean-Louis Bruguyère-t, akit az EU kért fel a terrorizmus finanszírozásának felderítését célzó program vizsgálatára. Bruguyère a jelenlegi megállapodásban megfelelőnek találta a jogbiztonságra vonatkozó követelményeket és a személyes adatok védelmét. A hosszabb távra szóló megállapodásban, illetve amint a Lisszaboni Szerződés hatályba lép, az Európai Parlamentnek lehetősége lesz aktívan részt venni ennek alakításában.

A jövő héten sorra kerülő találkozó nagyon fontos, ugyanakkor csak egy találkozó. Úgy hiszem, hogy előrehaladást fogunk elérni, meg fogunk oldani néhány kérdést, és el fogunk tudni indítani néhány olyan kérdéssel kapcsolatos folyamatot, amely mindkettőnket érint, és amelyet szoros és stratégiai partnerségben kell megoldanunk az amerikai kormánnyal. Nagyon örülök, hogy az Európai Parlament határozottan támogatja a Tanács és a Bizottság erőfeszítéseit. Természetesen be fogok számolni az eredményekről következő alkalommal, amikor a plenáris ülésen találkozunk Brüsszelben.

  Benita Ferrero-Waldner , a Bizottság tagja. – Elnök asszony, először is szeretném elmondani, hogy egyetértek James Elles gondolatával, hogy egy jelentősebb stratégiai párbeszédre van szükség egy jelentős stratégiai partnerrel. Ez a célkitűzésünk.

Ahogy már korábban is mondtam, a globális fellendülés érdekében való együttműködésről van szó, tehát a pénzügyi és gazdasági kérdések nagyon fontos szerepet fognak kapni a napirenden. Mi voltunk az egyik hajtóereje a G20-as csúcstalálkozóhoz kapcsolódó folyamat beindításának, amelyet – mint tudják – múlt novemberben a vezetők szintjére emeltek Barroso elnök úr és Sarkozy elnök úr kezdeményezésére, de nem mi vagyunk az egyetlenek, akikre szükség van.

A pittsburghi G20-as csúcstalálkozó sikeres volt abban is, hogy lehetőség nyílt egy rugalmas makrogazdasági koordinációra, mivel kilépési stratégiákat is keresünk, hogy fokozatosan visszavonhassuk az azonnali válságkezeléshez kapcsolódó politikákat.

A Nemzetközi Valutaalap és a Világbank egyetért azzal, hogy ez különböző megközelítést kíván minden féltől gazdasági helyzetüktől függően. A jelenlegi globális gazdasági helyzetben természetesen a vezetők is tárgyalni fogják a válságból való kilábalás, a növekedés előmozdítása és a munkahelyteremtés lehetséges módjait, és a pénzpiacok szabályozásának kérdése különösen fontos szerepet fog kapni.

Úgy gondoljuk, hogy szükség van a „makroprudenciális” felügyelet globálisan koordinált rendszerének gyors megteremtésére, amely a Nemzetközi Valutaalappal és a Pénzügyi Stabilitási Tanáccsal való szoros együttműködésen alapul.

A bankokkal kapcsolatban, a több és jobb minőségű tőkére és a szigorúbb prudenciális szabályokra vonatkozó londoni és a pittsburghi kötelezettségvállalásokat következetesen kell használnunk a pénzügyi központok körében. Fokoznunk kell a válságkezeléssel és a rendszerkockázati szempontból fontos pénzügyi intézményekkel kapcsolatos hatékony globális konvergenciapolitikák létrehozása érdekében folytatott munkánkat.

El kell érnünk, hogy 2010 végére egyetlen jó minőségű globális könyvelési szabályrendszer vonatkozzon a pénzügyi eszközökre, és lehetőleg 2011 júniusára a rendszer teljesen egységes legyen.

Ami az éghajlatáltozást illeti, az első éghajlatváltozásról szóló tárgyalásra Obama elnök úrral Prágában került sor. Én személyesen jelen voltam, és nyomást gyakoroltunk az Egyesült Államokra, hogy többet tegyen az éghajlatváltozással kapcsolatban, de azt is tudjuk, hogy Obama elnök úrnak nagyon fontos, egészségügyi ellátással kapcsolatos témái vannak a kongresszusban és a szenátusban. Tekintettel arra, hogy az elnök erősen belefeledkezett a belpolitikai napirendjébe, ezért úgy gondolom, hogy még nagyobb nyomást kell gyakorolnunk rá arra irányuló erőfeszítéseinek megkettőzése érdekében, hogy működő és kötelező érvényű szabályokat fogadhassunk el Koppenhágában.

Ami a TGT-t illeti, ez egy nagyon fontos új vagy újra fellendített mechanizmus, amely a szabadpiaccal és a piaci korlátokkal kapcsolatos összes kérdéssel foglalkozik. El akarjuk törölni ezeket, ami a TGT végső célja. Ezt világosan kimondja a 2007. április 30-i TGT-keretmegállapodás. Tisztában vagyok természetesen a mostanában felvetett különböző elképzelésekkel – köztük a gazdasági integráció útjában álló meglévő akadályok eltörlésén keresztül egy egységes transzatlanti piac 2015-ig való létrehozásának tervével: az úgynevezett Millán Mon jelentéssel. Kétség kívül dolgoznunk kell a vágyak és a valóság közötti helyes egyensúly megteremtésén, ezért azon vagyunk, hogy a TGT számára középtávú prioritási feladatokat határozzunk meg.

A korlátok kérdésével kapcsolatban tudjuk, hogy Önök, a Parlament, egy tanulmányt szeretnének, és mi örülünk, hogy támogatják a tanulmány elkészítését. Ez fontos lenne a TGT jövőbeni munkájának irányítása szempontjából is. A tanulmányt még nem véglegesítették, de folyamatban van, azonban a végleges kiadás előtt még számos technikai kérdést kell tisztázni. Ashton biztos úr fog foglalkozni ezzel, és én természetesen közvetítem a Parlament érdeklődését.

Engedjék meg, hogy elmondjam, mivel ez a kérdés is felmerült, hogy nem lesz átfedés az Energiaügyi Tanács és a TGT között. A napirendek ki fogják egészíteni egymást. Egyértelmű, hogy a biztonsági kérdések az Energiaügyi Tanácshoz, míg a szabályozási kérdések a TGT alá fognak tartozni. Az Energiaügyi Tanács az új technológiákkal és az energiabiztonsággal foglalkozik.

Nagyon röviden szólnék a SWIFT-ről és néhány a GLS-sel kapcsolatos kérdésről, amit említettek. Szükség van a SWIFT-megállapodásra, mert speciális adatvédelmi biztosítékokat határoz meg. Ez világos, és a kölcsönös jogsegélyről szóló megállapodás is ide szeretne eljutni.

Tudni kell azt is, hogy ez a kölcsönös jogsegélyről szóló megállapodás áll a SWIFT-megállapodás középpontjában, és bármilyen amerikai kéréshez egy uniós igazságügyi hatóság e keretrendszeren belül adott hozzájárulása szükséges, tehát továbbra is dolgoznunk kell ezen.

Ami az elektronikus utazásengedélyezési rendszert illeti, egy előzetes értékelést készítettünk, amely azt mutatta, hogy az ideiglenes végső jogszabály alapján az elektronikus utazásengedélyezési rendszer nem egyenértékű az Európai Bizottság közös konzuli utasításának meghatározása szerinti schengeni vízumkérelmi eljárással. Mindazonáltal készíteni fogunk egy végleges értékelést, amint az elektronikus utazásengedélyezési rendszerre vonatkozó végső jogszabály nyilvánosságra kerül, és ez az értékelés az elektronikus utazásengedélyezési rendszer díjának kérdésével is foglalkozni fog, amennyiben ténylegesen bevezetnek ilyen díjat. Gondolhatják, hogy ezt nem szeretnénk.

Egy utolsó válasz a terrorizmus kérdésével kapcsolatban. A csúcstalálkozóval kapcsolatos munkánk során megvitatjuk az USA-val, hogy hogyan tudnánk szorosabb együttműködést elérni a terrorizmus elleni küzdelem terén, főleg a Guantánamo bezárására irányuló tervek fényében.

Létfontosságú az alapvető jogok tiszteletben tartásának biztosítása. E tekintetben a kölcsönös jogsegélyről szóló szerződések megkötése is segítségünkre lesz. Ezért olyan kérdésekben is együtt fogunk működni, mint hogy hogyan lehet megakadályozni a radikalizmust, beleértve az internettel való visszaélést is.

Láthatják, hogy rendkívül sokféle kérdésről van szó. Beszéltünk már korábban az összes politikai témáról, de egyetértek a Tanács elnökével abban, hogy bár ez fontos csúcstalálkozó lesz, akkor is csak egy néhány órás megbeszélésről van szó. Nem fogunk mindent megoldani egyetlen találkozó alkalmával, de ez nagyon jó újraindulás vagy újrakezdés lesz.

  Elnök. – Hat állásfoglalási indítványt⁽¹⁾ nyújtottak be a 110. szabály (2) bekezdésével összhangban.

A vitát lezárom.

A szavazásra 2009. október 22-én, csütörtökön kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

  Elena Băsescu (PPE) , írásban. – (RO) Az EU és az USA közötti novemberi csúcstalálkozó meg fogja erősíteni a transzatlanti partnerséget, és elő fogja mozdítani a párbeszédet a két nagyhatalom között. A két fél közötti kapcsolatnak közös értékeken és célkitűzéseken kell alapulnia, és az egyre szorosabb együttműködés közös érdekünk és hasznunk.

Az Európai Uniónak és az Egyesült Államoknak döntő szerepet kell vállalnia az éghajlatváltozás elleni küzdelemben. Ezzel kapcsolatban számos közös kötelezettségvállalást tettünk a globális felmelegedés káros hatásai elleni harcban. Európát illetően a környezet megóvásának egy lehetséges és gyakorlati megoldása a Rajna-Majna-Duna-csatorna létrehozása lenne, amely közvetlen kapcsolatot biztosít Rotterdam és Konstanca kikötői között.

A belvízi hajózás számos gazdasági haszonnal fog járni, továbbá segít csökkenteni a zajszennyezést és az üvegházhatású gázok kibocsátását. E csatorna használata és népszerűsítése olcsóbbá, biztonságosabbá és energiahatékonyabbá fogja tenni az áruszállítást.

A környezetvédelmi politikákat a kontinensek közötti mobilitást és a nemzetközi kapcsolatokat támogató intézkedésekkel is ki lehet egészíteni, miközben biztonságot teremtünk az európai áruk és állampolgárok számára is.

  Tunne Kelam (PPE) , írásban. – Mivel a Lisszaboni Szerződés nemsokára hatályba lép, a két legnagyobb demokratikus és gazdasági szereplő közötti transzatlanti kapcsolatok gyors fejlődése kiemelten fontos lesz. Mind az EU, mind az USA továbbra is kulcsfontosságú szereplői a nemzetközi kereskedelemnek és a stabilitás megteremtésének. Az Európai Parlament vezető szerepet töltött be a transzatlanti együttműködés előmozdításában, állásfoglalásaiban a transzatlanti szabadpiac létrehozását és a szorosabb politikai és parlamentközi kapcsolatokra vonatkozó új struktúrák létrehozását javasolva. A Transzatlanti Gazdasági Tanács jó munkát végzett eddig. Remélem, hogy a közeljövőben arra vonatkozóan is ki fogunk tudni dolgozni megoldásokat, hogy hogyan kezeljük az EU és az USA közötti szabályozási akadályokat. Ebben a kapcsolatban a jogalkotók nagyon fontos szerepet fognak betölteni. Az európai parlamenti képviselők hajlandóak és készek teljes mértékben hozzájárulni a TGT folyamataihoz.

Arra kell biztatnunk az amerikai kongresszust, hogy teljes mértékben kötelezze el magát egy rutinszerű transzatlanti jogalkotói párbeszéd mellett, és ezáltal a TGT-ben való aktív részvétel mellett. Szeretném megkérdezni a Bizottságot és a Tanácsot, hogy hogyan követték nyomon az Európai Parlament állásfoglalásait. Ugyanakkor mindkét intézményt arra biztatom, hogy élénken munkálkodjanak a transzatlanti szabadkereskedelmi övezet létrehozásán.

  Alan Kelly (S&D) , írásban. – Mindig is szoros kapcsolat volt az USA és az Európai Unió között. Amerikai segélyeknek volt köszönhető, hogy a széttöredezett Európa helyre tudott állni és fejlődésnek tudott indulni a háborút követő években. A világ most ismét egy válsággal áll szemben, és most sokkal inkább létfontosságú, mint valaha, hogy megőrizzük ezt a kapcsolatot és együtt tudjunk dolgozni azoknak a problémáknak a megoldásán, amelyek nehézségeket okoztak a világgazdaság számára. Az Európai Uniónak és az Egyesült Államoknak stratégiai szerepe van a helyreállítási folyamatban. A bruttó hazai termékünk együttesen a világ GDP-jének több mint felét teszi ki, és mi rendelkezünk a világ legerősebb bilaterális kereskedelmi partnerségével, amely a világkereskedelem majdnem 40%-át teszi ki. Mindazonáltal további fejlődést kell elérnünk, ha hatékonyan akarunk megküzdeni a gazdasági válsággal. A Transzatlanti Gazdasági Tanács azt a célt tűzte ki maga elé, hogy létrehoz egy integrált transzatlanti piacot 2015-re. Ezt a kereskedelem útjában álló akadályok csökkentésével kívánja elérni. Amennyiben sikerül megvalósítani ezt a célkitűzést, újrakezdődhet a gazdasági növekedés és elkezdődhet a helyreállítási folyamat. Az újabb „hitelszűke” kockázata még mindig fenyeget minket. A további gazdasági összeomlás és munkanélküliség elkerülése érdekében az Európai Közösségeknek biztosítania kell, hogy koordinált gazdaságpolitikákat vezessenek be mindkét területen.

  Franz Obermayr (NI) , írásban. – (DE) Mondanom sem kell, hogy az USA és az EU közötti gazdasági kapcsolatot fenn kell tartani. Mindazonáltal, semmilyen körülmények között sem szabad hagynunk, hogy az USA gazdasági szempontból monopolizálja Európát. Éppen ellenkezőleg, tanulnunk kell a gazdasági válságból, amely az ellenőrizetlen amerikai pénzpiacoktól ered. Európának meg kell őriznie gazdasági függetlenségét, és meg kell találnia saját útját a válságból való kilábalásra, különösen, mivel dollármilliárdokat érő bónuszokat fizetnek ki a New York-i tőzsdén most, amikor itt beszélünk. Ezért arra szólítom fel az illetékeseket, hogy keményítsük meg az álláspontunkat a Transzatlanti Gazdasági Tanácsban. A 2009. áprilisi EU-USA csúcstalálkozón Prágában, Obama elnök úr nyomást gyakorolt az Európai Unióra, hogy teljes jogú tagságot ajánljon fel Törökországnak a közeljövőben, azzal érvelve, hogy az EU ezzel hozzájárulna az iszlám világ jobb megértéshez. Annak a ténynek, hogy az USA támogatja stratégiai NATO-szövetségesét (így Törökország megnyitná az utat Rasmussen számára, hogy a NATO főtitkára legyen), nem szabad azt eredményeznie, hogy felgyorsítsuk a teljes jogú tagságról való tárgyalásokat. Az amerikai támogatás ellenére Törökország nem lesz megfelelő tagjelölt, mert nincs jele annak, hogy a hatalmas kulturális, földrajzi, gazdasági és politikai különbségeket csökkentenék. Az EU-nak világos álláspontot kell képviselnie az USA-val szemben ebben a kérdésben.

  Richard Seeber (PPE) , írásban. – (DE) A gazdasági válság és a koppenhágai éghajlat-változási konferenciára való felkészülés fényében fontos, hogy megragadjuk a Transzatlanti Gazdasági Tanács ülése nyújtotta lehetőséget, hogy tovább erősítsük az EU és az USA közötti kapcsolatot. A környezetvédelem területén különösen az új típusú élelmiszerek kérdését kell megtárgyalnunk. A nanotechnológia nyújtotta lehetőségek és kilátások szintén egy fontos témát jelentenek. Mindenképpen nyílt vitákat kell folytatnunk a géntechnológia és az állatklónozás kérdésével kapcsolatban. Európának nem szabad félnie attól, hogy világosan elmagyarázza kereskedelmi partnerének néhány tagállam aggodalmát. A vegyi anyagokkal és a toxikus anyagokkal kapcsolatban a magas szintű védelem és a jobb koordináció elérése érdekében kell lépéseket tennünk. Ez nem csak a kereskedelmi és gazdasági kapcsolatot fogja megkönnyíteni, hanem mindenekelőtt azt is biztosítani fogja, hogy az európai fogyasztókat megvédjük a környezetben és az általuk használt termékekben található toxikus anyagoktól. A konstruktív tárgyalások segíteni fognak annak biztosításában, hogy az EU és az USA közötti kapcsolat fennmaradjon.

  Joanna Senyszyn (S&D) , írásban. – (PL) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, üdvözlendő, hogy a Transzatlanti Gazdasági Tanács ülésére és az EU-USA csúcstalálkozóra (2009. november 2. és 3.) való felkészülésről szóló állásfoglalás a 17. oldalon felszólítja az Egyesült Államokat, hogy egyenlően kezelje az Európai Unió állampolgárait, és hogy minden uniós tagállamot vonjon be a vízummentességi programba.

Ideje, hogy eredménye legyen a Parlament felhívásainak, a Bizottság munkájának és a vízum szempontjából megkülönböztetett tagállamok erőfeszítéseinek. Máskülönben arra lesz szükség, hogy radikális lépéseket tegyünk, és vízumkövetelményt vezessünk be az amerikai állampolgárokkal szemben. Ideje, hogy végre véget vessünk ennek az egyoldalú kiváltságnak, amelyet Amerika élvez. Az Európai Parlamentnek nem szabad tolerálnia az európai állampolgároknak az USA általi, állampolgárság alapján történő hátrányos megkülönböztetését. A Parlament álláspontja ebben az ügyben különösen fontos, mert nem minden tagállam kormánya érti meg a vízumviszonosság elve alkalmazásának szükségességét. Az egyik ilyen kormány a Lengyel Köztársaság kormánya. Az állampolgárok véleménye teljesen más. A lengyelek több mint 61%-a van amellett, hogy bevezessék a belépési vízumot az Egyesült Államok állampolgárai számára. Egy internetes felmérésben 96% volt azoknak a válaszadóknak az aránya, akik egy ilyen intézkedés bevezetése mellett döntenének.

Bízom benne, hogy az elkövetkezendő EU-USA csúcstalálkozó fordulópont lesz, legalábbis a vízumpolitika tekintetében, és hogy az új évben, azaz 2010-ben, az összes uniós tagállam állampolgárai normálisan fognak tudni utazni. Más szóval, remélem, hogy ugyanazt a szabadságot fogják élvezni, mint az összes amerikai állampolgár, akik szabadon utazhatnak bármelyik általuk választott EU-s országba.

(1) Lásd a jegyzőkönyvet.