Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Viták
2009. október 22., Csütörtök - StrasbourgHL kiadás
 MELLÉKLET (Írásbeli válaszok)
A TANÁCSHOZ INTÉZETT KÉRDÉSEK (Az alábbi válaszokért az Európai Unió Tanácsának soros elnöksége kizárólagos felelősséget visel)
A BIZOTTSÁGHOZ INTÉZETT KÉRDÉSEK

A TANÁCSHOZ INTÉZETT KÉRDÉSEK (Az alábbi válaszokért az Európai Unió Tanácsának soros elnöksége kizárólagos felelősséget visel)
10. kérdés, előterjesztette: Liam Aylward (H-0331/09)
 Tárgy: Az EU 2014–2021-es időszakra szóló pénzügyi terve
 

Felvázolná-e a Tanács az EU következő, a 2014 és 2021 közötti időszakra szóló pénzügyi tervére vonatkozó tárgyalások lezárásának valószínűsíthető időkeretét?

 
  
 

Ezt az elnökség által kidolgozott és sem a Tanácsra, sem annak tagjaira nézve nem kötelező választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2009. októberi strasbourgi ülésszakán a Tanácshoz intézett kérdések órája során.

Tekintettel arra, hogy a jelenlegi pénzügyi terv a 2007 és 2013 közötti időszakra vonatkozik, a három intézmény a 2006. május 17-i intézményközi megállapodásban megegyezett abban, hogy a Bizottság „2011. július 1-je előtt” javaslatokat fog benyújtani az új pénzügyi keretre.

Ezért a Tanácsban folytatandó tárgyalások pontos időszaka részben attól is függ, hogy a Bizottság pontosan mikor terjeszti elő javaslatát, és az elnökség akkor hogyan kívánja megszervezni a Tanács munkáját.

Természetesen, amint a Bizottság megteszi javaslatát, a Tanács annak elfogadása érdekében, jóval a jelenlegi pénzügyi keret lejárata előtt meg fogja vizsgálni azt.

A jelenlegi, 2006. május 17-i intézményközi megállapodás és a 2007–2013 közötti időszakra vonatkozó pénzügyi keret mindaddig hatályban marad, amíg új jogi aktus és jogi eszköz nem módosítja azt vagy nem lép annak helyébe.

 

11. kérdés, előterjesztette: Mitchell (H-0335/09)
 Tárgy: Az Európai Tanács elnöke
 

Ha a Lisszaboni Szerződést elfogadják, akkor az októberi Európai Tanácsnak lehetősége lesz az Európai Tanács újonnan létrehozott elnöki tisztségére vonatkozó jelölések megvitatására.

Az új elnökre nagyon fontos szerep fog hárulni a Tanács világszinten történő képviselete tekintetében. Ezért rendkívül fontos, hogy a fenti jelöléseket gondosan megvizsgálják.

Milyen eljárást hoznak létre az Európai Tanács elnökének megválasztására vonatkozóan, és hogyan fogja biztosítani a svéd elnökség az eljárás tisztességességét és demokratikusságát, valamint azt, hogy a sikeres jelölt az Európai Unió polgárainak elveit és értékeit képviselje?

 
  
 

Ezt az elnökség által kidolgozott és sem a Tanácsra, sem annak tagjaira nézve nem kötelező választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2009. októberi strasbourgi ülésszakán a Tanácshoz intézett kérdések órája során.

A Lisszaboni Szerződés szerint az Európai Tanács jövőbeli elnökének fontos szerepet kell játszania a világban, ahogy azt a képviselő kiemeli, de általánosságban az Európai Tanács munkájának előmozdításában, valamint annak előkészítése és folytonossága biztosításában is.

Még nem világos, hogy az új Szerződés mikor lép hatályba, és mikor nevezik ki az Európai Tanács jövőbeli elnökét. A Szerződést 26 tagállam jóváhagyta, de a Cseh Köztársaság még nem ratifikálta.

A megfelelő időpontban az Európai Tanács elnöke valamennyi kollégájával konzultálni fog azzal a céllal, hogy az állam-, illetve kormányfők megegyezésre jussanak a feladatra leginkább alkalmas személy vonatkozásában. A Lisszaboni Szerződés szerint az Európai Tanács elnökét maga az Európai Tanács választja meg minősített többséggel. Az elnököt két és fél év időtartamra választják, amely egyszer megújítható.

 

12. kérdés, előterjesztette: Brian Crowley (H-0337/09)
 Tárgy: Az EU társadalma és az új technológiák előnyei
 

Tudná-e közölni a Tanács, hogy milyen programokat valósít meg azért, hogy az új és fejlesztés alatt álló technológiák az európai társadalom valamennyi szektora előnyére váljanak, különösen ebben az igen nehéz gazdasági helyzetben?

 
  
 

Ezt az elnökség által kidolgozott és sem a Tanácsra, sem annak tagjaira nézve nem kötelező választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2009. októberi strasbourgi ülésszakán a Tanácshoz intézett kérdések órája során.

A Tanács osztja a tisztelt képviselő véleményét, miszerint elengedhetetlen annak biztosítása, az új és fejlesztés alatt álló technológiák az európai társadalom valamennyi szektorának előnyére váljanak. Ez alapvető fontosságú ahhoz, hogy Európa reagálni tudjon az előttünk álló közös, hosszú távú kihívásokra, például a globalizációra, az éghajlatváltozásra és az elöregedő népesség problémájára. Ez rövid távon gazdaságaink fenntartható fellendülésének előmozdításához is létfontosságú.

A kutatás, a technológiai fejlesztés és innováció területén számos, az Európai Közösség által szervezett program és tevékenység segíti annak biztosítását, hogy az új és fejlesztés alatt álló technológiák az európai társadalom valamennyi szektorának előnyére váljanak:

- A 2007 és 2013 közötti időszakra elfogadott, kutatási, technológiafejlesztési és demonstrációs tevékenységekre vonatkozó hetedik keretprogram általános célkitűzése a közösségi ipar tudományos és technológiai alapjainak erősítése. A tudástranszfer − annak biztosításával, hogy a kutatási eredményeket és technológiákat a társadalom hasznosítja − a keretprogram szerves része. E program törekszik továbbá arra, hogy az Európai Kutatási Térség (EKT) számára szilárdabb alapot biztosítson azáltal, hogy a kutatásban és a technológiafejlesztésben a kutatás és a beruházás számára vonzó feltételeket, valamint hatékony és eredményes irányítást nyújt, így elősegíti valamennyi tagállam társadalmi, kulturális és gazdasági fejlődését. A jövőbeli keretprogramoknak alaposabban kell foglalkozniuk a főbb társadalmi kihívásokkal. A Tanács azon következtetéseinek előterjesztésére, amelyek ismertetik, hogy ezt hogyan kellene megvalósítani az érdekelt felek nagymértékű bevonásával, a svéd elnökség alatt kerül sor.

- A 2007 és 2013 közötti időszakra elfogadott versenyképességi és innovációs keretprogram elsősorban a kis- és középvállalkozásokra irányul. A program támogatja az innovációs tevékenységeket, beleértve az ökoinnovációt, valamint jobb hozzáférést biztosít a finanszírozáshoz és a vállalkozástámogatási szolgáltatásokhoz. Ösztönzi az információs és kommunikációs technológiák hatékonyabb bevezetését és használatát, továbbá előmozdítja a megújuló energiák fokozottabb használatát és az energiahatékonyságot.

A fent említett programokon felül az egy 2008. márciusi európai parlamenti és tanácsi rendelettel létrehozott Európai Innovációs és Technológiai Intézet (EIT) célja, hogy a tagállamok és a Közösség innovációs kapacitásának erősítésével hozzájáruljon az európai gazdaság fenntartható növekedéséhez és versenyképességéhez. Ez az intézmény a tudásháromszög elvére épít, amely alapján a tudásba történő európai befektetések jobb kihasználása érdekében ösztönzik a felsőoktatás, a kutatás és az innováció közötti szoros kapcsolat létrehozását. A tudásháromszög előmozdítása a svéd elnökség egyik prioritása.

A Bizottság jelenleg is foglalkozik e programok végrehajtásával. Az EKT a saját tevékenységei tekintetében nagyfokú önállósággal rendelkezik.

Az Európai Közösség e programjain és tevékenységein kívül a Tanács, a tagállamok nemzeti programjainak önkéntes egyeztetése révén meghatározza a közös programozási kezdeményezéseket az európai kutatás terén. Ennek célja a főbb globális és társadalmi kihívások kezelése annak érdekében, hogy Európa hatékonyabban tudja kutatási eredményeit a társadalmat és gazdasága általános versenyképességét szolgáló, kézzelfogható előnnyé alakítani.

Az innovációs politika területén az egy bizottsági közlemény által, a Tanács felhívását követően létrehozott, „a vezető piacokra irányuló kezdeményezés” az innovatív szolgáltatások és termékek piacainak előmozdítására összpontosít olyan területeken, mint például az e-egészségügy. Célja, hogy segítsen abban, hogy az új technológiák kutatásából és fejlesztéséből a társadalom egésze számára gyakorlati előnyök származzanak.

2008 decemberében a Tanács elfogadta a „2020-as jövőképet”, amelyben kijelentette, hogy 2020-ra az Európai Kutatási Térség területén valamennyi szereplő teljes egészében élvezheti az „ötödik szabadság”, a kutatók, a tudás és a technológia szabad mozgásának előnyeit. A svéd elnökség alatt várhatóan elfogadnak egy új, koherensebb stratégiát felölelő irányítási rendszert.

Az i2010-stratégia összefogja a digitális technológiák fejlesztésének, valamint a mindennapi munkában és magánéletben történő használatának fellendítését szolgáló valamennyi uniós szakpolitikát, kezdeményezést és intézkedést. Az i2010-stratégia különféle intézkedéseket foglal magában, például a szabályozást, a kutatási és kísérleti projektek finanszírozását, a promóciós tevékenységeket és az érdekelt felekkel kötött partnerségeket. A folyamatos növekedés és az ökológiai szempontból hatékonyabb fejlődés kihívásainak való megfelelés érdekében a Tanács jelenleg ösztönzi a megújult európai IKT-politikai menetrend kialakítására irányuló erőfeszítéseket.

Végül szeretnék emlékeztetni arra, hogy az Európai Tanács által 2008 decemberében elfogadott európai gazdasági fellendülési terv a kutatási és technológiai fejlesztés terén olyan intézkedéseket tartalmaz, mint például a szélessávú internet fejlesztése, többek között a szolgáltatással rosszul ellátott területeken. Az Európai Tanács megállapodott abban, hogy az Európai Unióban a nagy sebességű internetlefedettség 2013-ra érje el a 100%-ot. Az EU tagállamai támogatták az Európai Bizottság 2009. januári, arra vonatkozó javaslatait, hogy 1 milliárd eurót irányozzanak elő a vidéki térségek internet-hozzáférésének elősegítéséhez, új munkahelyek teremtéséhez és a vállalkozások növekedésének előmozdításához.

 

13. kérdés, előterjesztette: Pat the Cope Gallagher (H-0339/09)
 Tárgy: Izland csatlakozása
 

Nyilatkozna-e a Tanács az Európai Unió Izlanddal folytatott csatlakozási tárgyalásainak jelenlegi helyzetéről?

 
  
 

Ezt az elnökség által kidolgozott és sem a Tanácsra, sem annak tagjaira nézve nem kötelező választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2009. októberi strasbourgi ülésszakán a Tanácshoz intézett kérdések órája során.

Izland uniós tagság iránti kérelmét hivatalosan 2009. július 16-án nyújtották be az Európai Tanács elnökének, a svéd miniszterelnöknek, Fredrik Reinfeldt úrnak, valamint az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsa elnökének, Carl Bildt úrnak is, és haladéktalanul továbbították a Tanács tagjainak. A svéd elnökség üdvözli Izland tagfelvételi kérelmét.

2009. július 27-i ülésén a Tanács emlékeztetett a 2006. december 14–15-i Európai Tanács következtetéseiben kifejtetteknek megfelelő, a bővítésre vonatkozó megújult konszenzusra, beleértve azt az elvet, miszerint minden csatlakozni kívánó országot saját érdemei alapján bírálnak el, valamint határozott az Európai Unióról szóló szerződés 49. cikkében meghatározott eljárás végrehajtásáról. Ennek megfelelően a Bizottságot felszólították, hogy e végrehajtásra vonatkozóan nyújtsa be véleményét a Tanácsnak.

A Tanács e véleményt annak benyújtását követően meg fogja vizsgálni.

 

14. kérdés, előterjesztette: Jim Higgins (H-0341/09)
 Tárgy: Az izraeli tengeri útvonalak megnyitása
 

Felkészült-e arra a Tanács, hogy az izraeli hatóságokat arra kérje, engedélyezzék a tengeri útvonalak megnyitását annak érdekében, hogy a Gázában élő palesztin lakosság létfontosságú ellátmánnyal való biztosítását megkönnyítse, illetve elégedett-e a Tanács azzal, hogy az izraeli hatóságok tartják magukat az Euromed megállapodások feltételeihez?

 
  
 

Ezt az elnökség által kidolgozott és sem a Tanácsra, sem annak tagjaira nézve nem kötelező választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2009. októberi strasbourgi ülésszakán a Tanácshoz intézett kérdések órája során.

A Tanács számos alkalommal kiemelte, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1860. számú határozatának teljes körű végrehajtásával sürgősen biztosítani kell a gázai válság tartós megoldását. Ami az elérés konkrét kérdését illeti, megerősíthetem, hogy az EU rendszeresen felszólít arra, hogy az átkelőhelyeket haladéktalanul és feltétel nélkül nyissák meg a humanitárius segélyek, valamint a Gáza felé és Gázából kifelé tartó kereskedelmi áruk és személyek előtt, ami nélkül a humanitárius segélyek akadálytalan szállítása, az újjáépítés és a gazdasági fellendülés lehetetlen lesz, és hivatkozik a 2005-ös határátlépési és határforgalmi megállapodás teljes körű végrehajtására.

Az Izraellel kötött euro-mediterrán megállapodás biztosítja a politikai párbeszéd keretét, amely lehetővé teszi a felek közötti szoros politikai kapcsolatok kialakulását. Ez a párbeszéd és együttműködés elősegítheti a kölcsönös megértés javulását, és lehetőséget teremt arra, hogy az izraeli hatóságokkal különféle szinteken valamennyi vonatkozó kérdést felvessük.

Szeretném továbbá hozzátenni, hogy a Tanács fenntartja azt a nézetét, hogy kizárólag a felek előzetes kötelezettségvállalásain alapuló politikai folyamat révén érhető el a két fél által tárgyalásos úton elfogadott, a két állam együttélését biztosító megoldás, aminek eredményeképpen független, demokratikus, egységes és életképes palesztin állam jön létre, amely békében és biztonságban él az izraeli állam mellett.

 

15. kérdés, előterjesztette: Georgios Toussas (H-0346/09)
 Tárgy: Elektronikus felügyelet az Európai Unióban
 

Egy 2009. augusztus 31. és 2009. szeptember 6. között, az EU 24 tagállamában végrehajtott nagyszabású gyakorlat keretében egy héten belül összesen 1 041 821 Görögországba belépő vagy azt elhagyó személy személyes adatait rögzítették. Európai uniós szinten összesen 12 907 581 személy adatait jegyezték fel és rögzítették elektronikusan. Ezt a gyakorlatot az EU Bevándorlási Stratégiai Bizottságának 10410/09. számú dokumentumával összhangban hajtották végre, célja pedig az EU határain belépő és kilépő személyek személyes adatainak összegyűjtése volt. Az EU intézményi keretének végrehajtásakor, amelyet a Nea Dimokratia és a PASOK kormány korábban jóváhagyott, Görögország gyorsan végrehajtotta az adatgyűjtési intézkedéseket, és az általa regisztrált személyek számát tekintve az ötödik a sorban.

Hogyan értékeli a Tanács az ilyen gyakorlatokat, amelyek egyfajta „Európa-erődítmény” felépítésére vonatkozó terv részét képezik, és az elektronikus határellenőrzések és valamennyi utazó megfigyelésének óriási rendszerét hozzák létre, drasztikusan megnyirbálva a demokratikus jogokat és a szabadságjogokat?

 
  
 

Ezt az elnökség által kidolgozott és sem a Tanácsra, sem annak tagjaira nézve nem kötelező választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2009. októberi strasbourgi ülésszakán a Tanácshoz intézett kérdések órája során.

A Tanács fel kívánja hívni a tisztelt képviselő figyelmét arra a tényre, hogy a 2009. augusztus 31. és szeptember 6. között végrehajtott adatgyűjtési gyakorlat a különböző típusú külső határokon, különböző kategóriába tartozó utasok belépése és kilépése számának rögzítésére korlátozódott. Nem terjedt ki a személyes adatok rögzítésére.

Valójában a gyakorlat célja a különböző típusú külső határokon, különböző kategóriába tartozó utasok belépésére és kilépésére vonatkozó, összehasonlítható adatok összegyűjtése volt, tekintettel arra, hogy ezek jelenleg nem minden tagállamban állnak rendelkezésre. Ezen adatok a Bizottságon belüli előkészítő munka során lennének hasznosak. A cél az, hogy 2010 elejére jogalkotási javaslat előterjesztésére kerüljön sor a belépési és kilépési adatok elektronikus rögzítési rendszerének kidolgozásáról. Ha sor ketül az előterjesztésre, egy ilyen rendszerre vonatkozó javaslat célja az lesz, hogy megkönnyítse az engedélyezett tartózkodási idejüket túllépő személyek észlelését és az okmányokkal nem rendelkező személyek azonosítását.

Egy ilyen rendszer létrehozásának ötletét a Bizottság az Európai Unió határigazgatása terén teendő újabb lépések előkészítéséről szóló, 2008. februári közleményében vetette fel. A közleményt a Tanács támogatta.

Az Európai Unió tagállamainak külső határigazgatásáról szóló, 2008. júniusi következtetéseiben a Tanács kiemelte, hogy a külső határok igazgatásának javítása és az illegális bevándorlás megfelelőbb kezelése érdekében alkalmazni kell a rendelkezésre álló technológiát. Ezért a Tanács felhívta a Bizottságot, hogy amennyiben helyénvalónak tartja, 2010 elejéig nyújtson be belépési/kilépési és regisztráltutas-rendszerre vonatkozó javaslatokat a harmadik országok állampolgárai tekintetében.

Az ilyen irányú javaslat vizsgálatakor a Tanács figyelembe fogja venni az Európai Unió külső határainak igazgatása terén teendő újabb lépésekről és a harmadik országok hasonló tapasztalatairól szóló, az Európai Parlament által 2009 márciusában elfogadott állásfoglalást. A fent említett következtetések hangsúlyozták azt a követelményt, hogy az új rendszereknek teljes egészében meg kell felelniük a közösségi jognak, az adatvédelemre, az emberi jogokra, a nemzetközi védelemre és az arányosságra vonatkozó elveknek, valamint tükrözniük kell a költség-haszon megközelítést és a technológiai többletértéket.

Biztosíthatom a tisztelt képviselőt, hogy a belépési/kilépési rendszer célja nem az, hogy visszatartsa az embereket attól, hogy az Európai Unióba utazzanak, vagy hogy „Európa-erőd” jöjjön létre, hanem hogy átfogóbb képet kapjunk arról, hogy valójában ki tartózkodik itt. A biztonság és az integritás egyensúlyának kérdését tekintve ez egy olyan dolog, amelyet a svéd elnökség, és úgy gondolom, hogy a többi tagállam is nagyon szorosan figyelemmel kísér, és ahogy a Bizottság javaslatában szerepel, a jövőben is így teszünk.

 

16. kérdés, előterjesztette: Laima Liucija Andrikienė (H-0350/09)
 Tárgy: Az Oroszország és Grúzia között zajló háborúról szóló jelentéssel kapcsolatos tanácsi álláspontról
 

2009. szeptember 30-án az EU által megbízott, a grúz helyzetre vonatkozó tényfeltáró csoport kiadta az Oroszország és Grúzia között 2008 augusztusában kirobbant háborúval foglalkozó jelentését. A jelentés arra vonatkozó részét, hogy ki a felelős a katonai beavatkozásért és több száz ember életének kioltásáért, a szembenálló felek eltérően értelmezték. Ugyanakkor a jelentés egészen egyértelműen fogalmaz a háborút megelőző orosz provokáció tekintetében és megjegyzi, hogy Dél-Oszétiában és Abháziában évekig illegális volt grúz állampolgárok számára az útlevél kiállítása.

Mi a Tanács álláspontja a jelentéssel és az abban szereplő tényekkel kapcsolatban? Milyen változást hoz a jelentés a régió politikai helyzetében? Szükségesnek tartja-e a Tanács a régióban való aktívabb fellépést a konfliktus további elfajulásának megakadályozása érdekében? Hogy kíván reagálni a Tanács a jelentésre és a benne szereplő tényekre?

 
  
 

Ezt az elnökség által kidolgozott és sem a Tanácsra, sem annak tagjaira nézve nem kötelező választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2009. októberi strasbourgi ülésszakán a Tanácshoz intézett kérdések órája során.

A Tanács elismerését fejezte ki Heidi Tagliavini nagykövetnek és a grúziai konfliktussal kapcsolatos független nemzetközi tényfeltáró misszió valamennyi tagjának azért a munkáért, amelyet e nagy kihívást jelentő feladat teljesítése során végeztek. Szeretném azonban hangsúlyozni, hogy ez egy független jelentés. Az EU támogatta a vizsgálat ötletét, megbízást adott egy tényfeltáró missziónak és annak pénzügyi támogatást nyújtott, de semmilyen módon nem vett részt sem a vizsgálatban, sem annak megállapításaiban. Az EU üdvözölte a jelentés nyilvánosságra hozatalát. Reméli, hogy a megállapítások hozzájárulhatnak a 2008. augusztusi konfliktus kialakulásának és folyamatának további jobb megértéséhez, valamint tágabb értelemben ösztönzésül szolgálnak a megelőző diplomácia terén a jövőbeni nemzetközi erőfeszítésekhez.

A Tanács úgy ítéli meg, hogy a grúziai konfliktus békés és tartós megoldásának a függetlenség, a szuverenitás és a területi integritás elveinek tiszteletben tartásán kell alapulnia, ahogy azt a nemzetközi jog, többek között az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet Helsinki Záróokmánya, valamint az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának határozatai elismerték, és továbbra is elkötelezettek vagyunk ennek elérése mellett.

Ebben az értelemben a Tanács továbbra is teljes mértékben elkötelezett a genfi nemzetközi tárgyalások iránt. A fennálló nehézségek és a résztvevők közötti nézeteltérések ellenére a Tanács úgy ítéli meg, hogy a genfi tárgyalások folytatása nagy jelentőségű, mivel ez az egyetlen fórum, amelyen valamennyi fél képviselteti magát, és a három fő nemzetközi szereplő − az EU, az EBESZ és az ENSZ – szorosan együttműködik a régió biztonságának és stabilitásának támogatása terén. Várjuk a következő, november 11-i tárgyalási fordulót.

Szeretném továbbá hangsúlyozni, hogy az EU továbbra is aktív szerepet vállal Grúziában. Kötelezettségvállalása többféleképpen is kifejeződik. Elsősorban az EU Megfigyelő Missziójának (grúziai EUMM) − amely az egyedüli nemzetközi jelenlétet jelenti, miután az EBESZ és az ENSZ misszióinak ki kellett vonulniuk − állandó helyszíni jelenlétén keresztül, amelynek feladata a 2008. augusztus 12-i és szeptember 8-i tűzszüneti megállapodás végrehajtásának ellenőrzése, amit továbbra is el kell végeznie, valamint a háború által érintett területeken a helyzet stabilizálásához és normalizálásához való hozzájárulás, továbbá az emberi jogok és a jogállamiság tiszteletben tartásának megfigyelése. Az EUMM megbízatását 2010 szeptemberéig meghosszabbították.

Ebben az értelemben, és ahogy az már a tisztelt képviselő előtt is ismert, az EU, az Európai Unió grúziai válságért felelős különleges képviselőjén keresztül, az ENSZ-szel és az EBESZ-szel együtt, a genfi nemzetközi tárgyalások − az egyetlen olyan nemzetközi fórum, amelyen valamennyi fél képviselteti magát − társelnökeként vezető szerepet játszott.

Az EU fokozott pénzügyi támogatási kötelezettséget is vállalt a 2008. október 22-i nemzetközi adományozói konferencia keretében, amelynek célja a konfliktust követő helyreállítás, az országon belül a lakhelyüket elhagyni kényszerült emberek és a gazdasági stabilitás támogatása.

Az EU az Európai Unió Dél-Kaukázusért és a pénzügyi támogatásért felelős különleges képviselőjén keresztül továbbra is folyamatos támogatást nyújt Grúziának a belső reformfolyamatokhoz, amelyek célja a demokratikus intézmények és a jogállamiság megerősítése, valamint az emberek közötti kapcsolatok és a civil társadalmi párbeszéd előmozdítása.

Végül, az EU kötelezettségvállalása tükröződik abban a célkitűzésben és felajánlásban, hogy a keleti partnerség keretében mind szorosabb kapcsolatot kíván kiépíteni Grúziával és a többi dél-kaukázusi országgal.

 

17. kérdés, előterjesztette: Jacek Włosowicz (H-0352/09)
 Tárgy: A többpárti demokráciák integritása és megerősítése
 

Európai országai elkötelezettek a többpárti demokráciák megerősítése és integritásuk megőrzése mellett. Milyen intézkedéseket javasol a Tanács a liberális és demokratikus indiai nemzet szétzúzására törekvő Kalisztán-mozgalomhoz hasonló csoportok visszaszorítására?

 
  
 

Ezt az elnökség által kidolgozott és sem a Tanácsra, sem annak tagjaira nézve nem kötelező választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2009. októberi strasbourgi ülésszakán a Tanácshoz intézett kérdések órája során.

Az Európai Unió tevékenyen támogatja azokat az értékeket, amelyek a béke és a demokrácia fenntartására szolgálnak. Ide tartoznak az alapvető értékek, például az emberi jogok és a jogállamiság, a szabadság, a szolidaritás és a sokféleség tiszteletben tartása.

India a világ egyik legnagyobb és legösszetettebb társadalma. Valamennyi főbb vallás, köztük a buddhizmus, a kereszténység, a hinduizmus, az iszlám és a szikh vallás számos követője megtalálható Indiában. Az EU elismeri a tényt, hogy India alkotmánya az alkotmányos keretrendszerben biztosítja mind az egyének, mind pedig a csoportok jogait.

Az Európai Unió határozottan ellenzi erő alkalmazását az olyan államok meglévő demokratikus intézményeinek meggyengítéséhez, mint India. A Tanács ezért 2005-ben jóváhagyta a „Kalisztán Zindabad Erőnek (Khalistan Zindabad Force – KZF)” a terrorizmus elleni küzdelem érdekében hozott korlátozó intézkedésekkel érintett egyes személyek és szervezetek listájára történő felvételét. A lista 2009. júniusi felülvizsgálatakor a Tanács úgy határozott, hogy a KFZ továbbra is a listán marad.

 

18. kérdés, előterjesztette: Tadeusz Cymański (H-0354/09)
 Tárgy: Beludzsisztán tartomány területének Pakisztánhoz történő csatolása
 

Tudatában van-e a Tanács annak, hogy Beludzsisztán tartomány területét erőszakkal és manipulációval csatolták Pakisztánhoz? Ha igen, úgy gondolja-e a Tanács, hogy az európai országoknak a beludzsisztáni nép törekvését az önkormányzatra és önrendelkezésre teljes mértékben támogatniuk kell?

 
  
 

Ezt az elnökség által kidolgozott és sem a Tanácsra, sem annak tagjaira nézve nem kötelező választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2009. októberi strasbourgi ülésszakán a Tanácshoz intézett kérdések órája során.

A Tanács nem foglalkozott a beludzsisztáni nép önrendelkezésének kérdésével. Ezért nem foglal állást a tisztelt képviselő által feltett konkrét kérdéssel kapcsolatban.

 

20. kérdés, előterjesztette: Hans-Peter Martin (H-0359/09)
 Tárgy: A Tanács honlapja
 

A Tanács főtitkárának „a Tanács munkájának nyitottságáról és átláthatóságáról” szóló 2005.12.22-i tájékoztatója szerint „a hatályos szövegekben meghatározott feltételek mellett minden polgár hozzáférhet a Tanács dokumentumaihoz. A Tanács nyilvános dokumentum-nyilvántartása hozzáférhető a Tanács internetes honlapján (http://register.consilium.eu.int) keresztül.”.

Ha ez így van, akkor a Tanács internetes oldalán (http://www.consilium.europa.eu) miért nincs olyan link, amely erre a nyilvántartásra mutat?

A nyilvántartás (http://register.consilium.eu.int) és a Tanács internetes oldala összességében miért nem felel meg az áttekinthetőségre, egyértelműségre és egyszerűségre vonatkozó, időközben létrehozott nemzetközi szabványoknak?

Mit kíván tenni a Tanács a fenti problémák orvoslása érdekében?

 
  
 

Ezt az elnökség által kidolgozott és sem a Tanácsra, sem annak tagjaira nézve nem kötelező választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2009. októberi strasbourgi ülésszakán a Tanácshoz intézett kérdések órája során.

A Tanács honlapján valójában megtalálható a nyilvános nyilvántartáshoz kapcsolódó link. Ez a link legegyszerűbben a „Hozzáférés a tanácsi dokumentumokhoz: A nyilvántartás” elnevezésű címfeliratra kattintva érhető el, amely közvetlenül a Tanács honlapján található. A nyilvántartáshoz való hozzáférés megkönnyítése érdekében ez a link az Európai Unió mind a 23 hivatalos nyelvén hozzáférhető.

A nyilvános nyilvántartást 1999-ben hozták létre, amely a nagyközönség számára a tanácsi dokumentumokhoz való hozzáférés eszközéül szolgál, fokozva ezáltal a Tanács munkájának átláthatóságát. A nyilvántartás azóta jelentősen kibővült, és mára több mint egymillió dokumentumot tartalmaz, amelyek közel háromnegyede teljes egészében közvetlenül hozzáférhető. A nyilvántartást tavaly közel 900 000 alkalommal látogatták, ami egy másik jele annak, hogy a felhasználók értékelik az oldalt, akik ezen eszköz révén könnyedén hozzáférnek a tanácsi dokumentumokhoz.

Szeretném felhívni a tisztelt képviselő figyelmét arra a tényre, hogy az általa említett tájékoztató elavult, és már nem tükrözi a jelenlegi helyzetet. Helyébe 2009 januárjában egy új, a „Hogyan tájékozódhatok az Európai Unió Tanácsának tevékenységeiről?” című brosúra lépett, amely a Tanács honlapján hozzáférhető és letölthető az EU valamennyi hivatalos nyelvén.

Valójában a Tanács nyilvántartását a nagyközönség részéről tapasztalható, növekvő információigény kielégítése érdekében rendszeresen frissítik. A nyilvántartáshoz az interneten keresztül történő felhasználóbarát hozzáférés és a többnyelvűség elvének tiszteletben tartása nemcsak azt eredményezte, hogy a dokumentumokat egyre nagyobb számban tekintik meg és kérik le, hanem azt is, hogy az ezen eszközhöz hozzáféréssel rendelkező internetes felhasználók köre szakmai és földrajzi szempontból is szélesebb lett.

Természetesen van még javítani való, és a Tanács dolgozik a honlap korszerűsítésén. Az első szakasz − az új stílus kialakítása − már folyamatban van. A nyilvános nyilvántartáshoz kacsolódó linkek a honlapon mindenesetre továbbra is rendelkezésre állnak.

 

A BIZOTTSÁGHOZ INTÉZETT KÉRDÉSEK
33. kérdés, előterjesztette: Marian Harkin (H-0306/09)
 Tárgy: A támogatásokhoz való jobb hozzáférés
 

Figyelembe véve az Európai Bizottság és az Európai Beruházási Bank (EBB) pozitív kezdeményezéseit, amelyek biztosítják, hogy a kkv-k hozzáférhessenek a számukra oly fontos támogatásokhoz (a kkv garancia eszközhöz, a nagyarányú növekedés és innovatív kkv eszközhöz, valamint az Európai Beruházási Bank kkv kölcsöneihez), és figyelembe véve egy, a közelmúltban Írországban készült felmérést, amely rávilágít arra, hogy az EBB kölcsönökkel foglalkozó pénzügyi intézmények 2009 januárja óta az írországi kkv-k 54%-ától megtagadják kölcsönt, milyen konkrét intézkedéseket kíván tenni a Bizottság annak biztosítása érdekében, hogy az ezekkel a alapokkal foglalkozó pénzügyi intézmények megadják a kkv-knak a szükséges támogatáshoz való hozzáférést? Milyen mechanizmusokat indított be az Európai Bizottság e kölcsönök hatékonyságának, hatásának és kiegészíthetőségének ellenőrzésére?

 
  
 

A Bizottság a versenyképességi és innovációs programot a tagállamokon és a többi részt vevő országon belül hajtja végre.

Az e program keretében rendelkezésre álló két eszköz közül a program indulása óta a gyorsan növekvő és innovatív kis- és középvállalkozások (kkv-k) támogatására létrehozott eszköz tekintetében egy megállapodás aláírására került sor egy ír kockázati tőke társasággal, egy összesen 15 millió eurós beruházásra vonatkozóan. A kkv-garanciakeret alapján a mai napig egy szerződést írtak alá egy ír pénzügyi közvetítővel, a First Step Ltd. mikrofinanszírozási szolgáltatóval, amely legfeljebb 3 millió eurós, üzletfejlesztésre fordítandó hiteleket garantál.

A jövőbeli pénzügyi közvetítőket a programban való részvételre való jelentkezés módjáról tájékoztató végrehajtási értesítéseket az Európai Unió Hivatalos Lapjában, 2007.09.26-án és 2007.12.14-én tették közzé, és minden ilyen pályázatot a Bizottság nevében eljáró Európai Beruházási Alap (EBA) vizsgált meg.

Az ezen eszközök keretében nyújtott garanciák és befektetések azzal a feltétellel jöhetnek létre, ha az ilyen finanszírozást a versenyképességi és innovációs program jogalapjában meghatározott célágazatokban történő hitelnyújtásra vagy beruházásra használják fel.

A Bizottság a költségvetési rendelet, valamint a versenyképességi és innovációs program jogalapjában előírt mechanizmusokat alkalmazza az eszközök hatékonyságának, hatásának és kiegészíthetőségének ellenőrzésére:

az eszközök hatékonyságát a pénzügyi közvetítők negyedéves jelentésén és a külső értékeléseken keresztül ellenőrzik;

a hatást többek között a támogatott társaságok számára, a megvalósult beruházások összegére és az európai uniós garanciában vagy beruházásban részesülő kisvállalkozásoknál a munkahelyek számára vonatkozó statisztikai adatok alapján ellenőrzik;

a kiegészíthetőséget többek között azzal érik el, hogy a közvetítőket támogatják a hitelösszegek jelentős növelésében és kockázati tőkebefektetések létrehozatalában.

A versenyképességi és innovációs program keretében a Bizottság által rendelkezésre bocsátott finanszírozáson kívül az Európai Beruházási Bank (EBB) a kkv-knak hiteleket nyújt, amelyek célja, hogy azok beruházásait közép- és hosszú távú finanszírozáson keresztül támogassák. Ez a támogatás a helyi banki közvetítőkön keresztül biztosított, amelyek pedig saját hitelpolitikájuk feltételei szerint továbbkölcsönöznek a végső kedvezményezett kkv-knak.

Jóllehet a Bizottság nem vesz részt az EBB és a banki közvetítők között megállapodásokban, az EBB ténylegesen nyomon követi azoknak a pénzeszközöknek a kkv-khoz történő kihelyezését, amelyeket az EBB ír közvetítői hívtak le (az EBB által rendelkezésre bocsátott összesen 350 millió euróból 125 millió eurót már lehívtak és várhatóan 50 millió eurót hamarosan le fognak hívni). Az EBB és a banki közvetítők közötti megállapodás alapján a bankok számára meghatároztak egy határidőt, ameddig ki kell utalniuk a pénzeszközöket a kkv-knak. A bankok úgy tájékoztatták az EBB-t, hogy a kiutalások viszonylag lassan haladnak, ami az ír kkv-k közép- és hosszú távú beruházási hiteligénye tekintetében egy alacsonyabb arányt tükröz.

Az EBB szerint, miközben a mostani körülmények között a kkv-k nagyon nehezen jutottak hitelekhez, az ír bankok továbbra is prioritásként kezelik, hogy a kkv-knak nyújtott támogatásukat tovább folytassák. Különösen az EBB közvetítői nem utaltak arra, hogy lényegesen nagyobb arányban utasították volna el a kkv-k közép- és hosszú távú beruházásainak finanszírozására vonatkozó támogatható és releváns kérelmeket. Az EBB képviselői hamarosan találkoznak az ír bankokkal annak megvizsgálása érdekében, hogy vannak-e előre nem látott akadályok az EBB-támogatás elosztásában, és hogy megpróbálják felgyorsítani a finanszírozás kkv-knak történő banki kiutalását.

 

34. kérdés, előterjesztette: Georgios Papastamkos (H-0307/09)
 Tárgy: Pénzmosás az európai futballban
 

Milyen információkkal rendelkezik a Bizottság az európai labdarúgásban tapasztalható pénzmosást illetően? Milyen intézkedéseket javasol a jelenség leküzdésére?

 
  
 

A sportról szóló, 2007 júliusában közzétett fehér könyvében(1)a Bizottság megjegyezte, hogy a korrupció, a pénzmosás és a pénzügyi bűncselekmények egyéb formái a sportot helyi, nemzeti és nemzetközi szinten érinthetik. A fehér könyv tartalmazza a Pierre de Coubertin cselekvési tervet, amely nevezetesen a (44) és a (45) fellépésen keresztül azt javasolja, hogy a határon átnyúló korrupcióval kapcsolatos kérdéseket európai szinten kell kezelni, és az EU pénzmosásellenes jogszabályainak végrehajtását a sportágazat tekintetében nyomon kell követni.

Jelenleg a Bizottság nem rendelkezik közvetlen bizonyítékkal arra vonatkozóan, hogy az európai futballpiacon pénzmosás történt. A FATF (Pénzügyi Akció Munkacsoport), amely a pénzmosás megelőzésére és a pénzmosás elleni harcra vonatkozó globális előírásokat megállapító nemzetközi szerv, 2009 júliusában közreadott egy jelentést a futballágazaton keresztül történő pénzmosásról. A jelentés gazdasági és társadalmi szempontból vizsgálja az ágazatot, és esetekre vonatkozó példákat sorol fel, meghatározva azokat a területeket, amelyeket a futballba illegális pénzt befektetni kívánó személyek ki tudnának használni. Az érzékeny területek a futballklubok tulajdonjogával; a játékospiaccal és a játékosok tulajdonlásával; a fogadási tevékenységekkel; az image-jogokkal; a szponzorálási és reklámmegállapodásokkal vannak összefüggésben. A jelentés azonban nem bizonyító erejű az európai futballágazaton belüli pénzmosás mértéke tekintetében.

Az FATF-jelentésben foglalt kérdések vonatkozásában a Bizottság a Pierre de Coubertin cselekvési terv mellett és annak részeként is számos tanulmányt kezdeményezett, illetve számos ilyen tanulmány készül. A sportmenedzserekről szóló tanulmánynak ((41) fellépés) 2009 végére kell elkészülnie. A tanulmány az európai sportmenedzserek tevékenysége kapcsán felmerülő problémákkal foglalkozik. Egy másik, a sportfinanszírozás előtt álló belső piaci akadályokról szóló tanulmány 2010-ben készül majd el ((37) fellépés). A tanulmány többek között a sportfogadás témakörével fog foglalkozni.

Végül hangsúlyozni kell, hogy a Bizottság nem rendelkezik hatáskörrel a pénzmosást vagy más bűncselekményt érintő konkrét panaszok kivizsgálásához, kivéve, ha ez a Közösség pénzügyi érdekeinek védelméhez kapcsolódik és az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) hatáskörébe tartozik.

 
 

(1) COM(2007)391.

 

35. kérdés, előterjesztette: Athanasios Plevris (H-0308/09)
 Tárgy: A bevándorlók Európába történő beáramlása
 

Tervezi-e a Bizottság, hogy gazdasági segítséget nyújt a tagállamok azon régiói számára, amelyeket érint a nagyszámú illegális bevándorló beáramlása (pl. Athén központi részét), és az EU milyen lépéseket tervez az Európába beáramló bevándorlók problémájának leküzdésére rövid és hosszú távon? Konkrétan tervezi-e, hogy a bevándorlók visszavitele céljából nyomást gyakorolnak a bevándorlók származási és tranzitországára (pl. Törökországra), és a Bizottságnak szándékában áll-e elfogadni az illegális bevándorlóknak a tagállamok népességével arányos, egyenlő elosztását a tagállamokban annak érdekében, hogy ne kizárólag a földközi-tengeri országokra helyeződjön teher?

 
  
 

Az Európai Unió a tagállamoknak a migrációs területeken a Szolidaritás és a migrációs folyamatok kezelése elnevezésű keretprogramon belül négy alapon keresztül nyújt pénzügyi támogatást. Ez a négy alap a következő: a harmadik országok állampolgárainak beilleszkedését segítő európai alap, az Európai Menekültügyi Alap, az Európai Külső Határok Alap és az Európai Visszatérési Alap. A két utóbbi különösen az illegális bevándorlás következményeinek megelőzésében és kezelésében segíti a tagállamokat. Az alapokat minden tagállamban a nemzeti hatóságok decentralizált módon kezelik.

Emellett az Európai Bizottság már technikai és pénzügyi támogatást nyújt, párbeszédet alakít ki és bizonyos esetekben tárgyalásokat is folytat azokkal a harmadik országokkal, ahonnan a bevándorlók származnak, és amelyeken átutaztak, annak támogatása érdekében, hogy az illegális migrációt a nemzetközi előírásokkal összhangban tudják kezelni, és hogy megkönnyítse az Európai Unióval e kérdésben folytatott együttműködésüket.

A tranzitországként szolgáló harmadik országokkal való együttműködés tekintetében hangsúlyozni kell, hogy a Bizottság az Európai Közösség nevében visszafogadási megállapodásról tárgyal Törökországgal, amelyben a harmadik országok állampolgárainak visszafogadásával összefüggő rendelkezéseknek is szerepelniük kell. Ezenkívül a Bizottság − amely már körülbelül 90 millió euró összegben finanszíroz projekteket Törökországban, hogy támogatást nyújtson ahhoz, hogy Törökország a határfelügyelet, az illegális migráció megelőzése és kezelése, valamint a menekültügy területén jogszabályait és igazgatási gyakorlatát az európai uniós előírásokkal összhangba tudja hozni − arra ösztönzi a török hatóságokat, hogy ezeken a területeken tovább fokozzák az Európai Unióval folytatott együttműködésüket.

Ebben az összefüggésben és a 2009. júniusi Európai Tanács közvetlen folyományaként a Bizottság vezető tisztségviselőinek küldöttsége 2009. szeptember 16-án és 17-én látogatást tett Ankarában azzal a céllal, hogy a török hatóságokkal tárgyaljon a Törökország és az Európai Közösség közötti visszafogadási megállapodásról szóló hivatalos tárgyalások folytatásának lehetőségeiről, valamint az illegális migráció megelőzése és a vegyes migrációs áramlások kezelése terén történő kötelezettségvállalásaik fokozásának módjairól és eszközeiről. A küldöttség rámutatott, hogy a török hatóságok készek az Európai Unióval folytatott együttműködés megerősítésére, és készek arra, hogy hivatalosan, határozott kötelezettségvállalásban és számos konkrét intézkedésben állapodjanak meg Barrot alelnök úr és Billström miniszter úr 2009. november eleji látogatása alkalmából.

A Bizottság teljes mértékben tisztában van azzal, hogy egyes tagállamokra sajátos és aránytalan migrációs nyomás nehezedik, és megjegyzi, hogy az Európai Tanács 2009. június 18–19-i következtetéseiben hangsúlyozta, hogy üdvözli a Bizottság szándékát, hogy e tekintetben kezdeményezésekre készül. Miközben az illegálisan tartózkodó migránsok újraelosztásának kérdése uniós szinten jelenleg nincs napirenden, a Bizottság úgy ítéli meg, hogy alapvető fontosságú, hogy a leginkább érintett földközi-tengeri országok gyakorlati segítséget kapjanak. Ezért új típusú szolidaritási kezdeményezéseket indít − ilyen például a nemzetközi védelemben részesülő személyek tagállamok közötti, önkéntes alapon történő újraelosztása −, amelyek célja, hogy az egyes tagállamokra nehezedő aránytalan teher a többiek segítségével csökkenjen. Az első kísérleti projekt kidolgozásával Máltán foglalkoznak.

 

36. kérdés, előterjesztette: Justas Vincas Paleckis (H-0309/09)
 Tárgy: Megtakarítások az igazgatási költségek terén
 

A gazdasági és pénzügyi válság jelenlegi időszakában az Európai Unió tagállamai külön erőfeszítéseket tesznek az államapparátus igazgatási költségeinek csökkentése, valamint az eszközök és erőforrások minél takarékosabb felhasználása érdekében. A tagállamok és különösen az EU polgárai minden bizonnyal Brüsszeltől is hasonló lépésekre számítanak.

Milyen intézkedéseket tett ebben az irányban a Bizottság és milyen lépéseket tervez a jövőben?

 
  
 

A Bizottság teljes mértékben elkötelezett igazgatási forrásai leggazdaságosabb felhasználása mellett. 2010-re a Bizottság saját igazgatási kiadásai szerény, 0,9%-os emelését javasolta.

A költségvetés e kismértékű emelése fedezi a megnövekedett biztonsági igények hatását, a belső politikák kívülre történő kivetítésének megerősítése miatti, a központoktól a küldöttségekhez történő jelentős átcsoportosítást és az energiaárak emelkedését is.

A szakpolitikai prioritások és a költségvetési keret összehangolása érdekében a Bizottság különös erőfeszítéseket tett a kiadások korlátozása és a források lehető leghatékonyabb módon történő felhasználása érdekében.

Először is, 2010-re a Bizottság nem kérte új álláshelyek létrehozását. A szakpolitikai prioritásokhoz szükséges emberi erőforrásigényeket belső átcsoportosítással fogják kielégíteni (2010-ben összesen körülbelül 600).

Másodszor, a kiadási tételek alapos átvizsgálása egyes áruk csökkenő árának, az ökológiai elvek alkalmazásának és a technológia kihasználásának köszönhetően megtakarításokat eredményezett.

Harmadszor, a Bizottság már korábban kötelezettséget vállalt arra vonatkozóan, hogy 2013-ig valamennyi személyzeti igényt változatlan erőforrás-szint mellett elégít ki, amennyiben nem következnek be olyan jelentős események, amelyek komoly hatást gyakorolnának a Bizottság hatásköreire vagy nyelvi rendszerére. Ezenkívül továbbra is gondosan ellenőrzi a különböző típusú kiadásokat, és minden lehetőséget kihasznál, amely takarékosságot eredményez.

Összefoglalva: a Bizottság ambiciózus szakpolitikai célkitűzései végrehajtását a lehető legnagyobb mértékű igazgatási költségtakarékosság mellett fogja végrehajtani.

 

37. kérdés, előterjesztette: Anna Hedh (H-0313/09)
 Tárgy: Az EU alkoholstratégiája
 

Lassan három év telt el azóta, hogy elfogadtuk az EU alkoholstratégiáját. Eredetileg a stratégiáról 2009 nyaráig értékelést kellett volna készíteni.

Úgy tudom, a Bizottság az alkoholstratégia értékelésének elhalasztása mellett döntött.

Mi az oka, hogy a stratégia értékelésére nem került sor?  Mikorra várhatjuk az EU alkoholstratégiájának értékelését? Milyen módon felügyelte a Bizottság a stratégia végrehajtását az egyes tagállamokban?

 
  
 

A Bizottság szeretne köszönetet mondani a tisztelt képviselőnek, hogy a közegészségügyi politika egy fontos vetülete, az alkoholpolitika iránt érdeklődik.

A svéd elnökség és a Bizottság által szeptember 21–22-én megrendezett, „Alkohol és egészség” című szakértői konferencián az Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Főigazgatóság benyújtotta az EU alkoholstratégiájának végrehajtása terén elért előrehaladásról szóló első jelentést. A jelentés hozzáférhető a Bizottság Közegészségügyi Igazgatóságának weboldalain(1).

Az elért előrehaladásról szóló jelentés szerint a Bizottság a tagállamokat számos módon támogatja a stratégia nemzeti szinten történő végrehajtásában. Ide tartozik a nemzeti alkoholpolitikával és fellépéssel foglalkozó bizottság létrehozása, amely a tagállamok számára a tapasztalatok cseréjére és közös megközelítések kidolgozására szolgáló fórum. Ez a bizottság eddig öt alkalommal tartott megbeszélést.

A Bizottság az Európai Unión belüli összehasonlító elemzés lehetővé tétele érdekében közös mutatók kifejlesztése terén is megkönnyítette a bizottság munkáját. Az elért előrehaladásról szóló jelentésben szerepelnek a tagállamok által eddig hozott intézkedések, különös tekintettel a 2001-es tanácsi ajánlásban(2) jóváhagyott helyes gyakorlatra. A Bizottság a stratégiában meghatározott prioritási területeken két felmérést is végzett a tagállamok által hozott intézkedésekkel kapcsolatban. Az elért előrehaladásról szóló jelentés 1. melléklete a tagállamok által, a stratégia elfogadása óta hozott intézkedéseket is tartalmazza a legutolsó állás szerint.

 
 

(1) http://ec.europa.eu/health/ph_determinants/life_style/alcohol/Forum/docs/open300409_co01_en.pdf.
(2) A Tanács 2001. június 5-i javaslata a fiatalok, különösen a gyermekek és a serdülők alkoholfogyasztásáról, HL L 161., 2001.6.16.

 

38. kérdés, előterjesztette: Rolandas Paksas (H-0314/09)
 Tárgy: Energia
 

Az EU tagállamaiban, köztük a Litvániában tapasztalható nehéz gazdasági helyzet nem nyújt elegendő alapot a Cseh Köztársaság, Észtország, Ciprus, Litvánia, Magyarország, Málta, Lengyelország, Szlovénia és Szlovákia csatlakozásának feltételeiről szóló okmány 37. cikke és a 4. jegyzőkönyv 4. cikke rendelkezéseinek alkalmazására, valamint arra, hogy a Bizottság határozatot hozzon annak a határidőnek a meghosszabbításáról, amely szerint Litvánia kötelezettséget vállalt az Ignalina Atomerőmű 2009 és 2012 közötti bezárására?

 
  
 

A nukleáris biztonság az EU számára abszolút prioritást jelent, amint ezt az is bizonyítja, hogy a nukleáris biztonságról szóló irányelvet(1) a Tanács 2009. június 25-én egyhangúlag elfogadta. Tekintettel a reaktor kialakításában meglévő rendszerszintű gyenge pontokra (különösen a reaktor zárt kármentőjének hiányára), az Ignalina Atomerőmű megfelelő biztonsági előírások szerinti korszerűsítése nem lehetséges. A korábbi korszerűsítések csak 2009 végéig teszik lehetővé az alapvető működési biztonságot, amikor is az Ignalina Atomerőmű második egységét be kell zárni. Ez részét képezi Litvánia uniós csatlakozási kötelezettségvállalásainak. A Litvánia csatlakozási okmányának 37. cikkében található, komoly gazdasági nehézségekre vonatkozó védzáradékra csak a Litvánia csatlakozását követő három évig lehet hivatkozni.

Az EU az Ignalina Atomerőmű leállításának és a litvániai alternatív áramellátó rendszerek fejlesztésének támogatására összesen 1,3 millió eurót biztosított, és biztosít továbbra is. E finanszírozás feltétele, hogy Litvániának tiszteletben kell tartania az Ignalina Atomerőmű bezárására elfogadott határidőt.

A csatlakozási okmány 4. jegyzőkönyve a Litván Hőerőmű környezeti korszerűsítését az Ignalina Atomerőmű elsődleges jelentőségű helyettesítésének ismeri el. A korszerűsítést 2008 szeptemberében befejezték, tehát az Ignalina Atomerőmű bezárását követően a rendelkezésre álló energiaellátásban nem várható hiány. Emellett a Bizottság támogatta az ignalinai távhőellátó projekteket és a lakóépületeket érintő energiahatékonysági intézkedéseket, valamint egy kombinált ciklusú gázturbinás létesítményre vonatkozó projektet, amelyet várhatóan 2013-ra fejeznek be.

Fontos, hogy a balti-tengeri régióban folytatódjon az energiabiztonság biztosításával kapcsolatos munka, beleértve az energiahatékonyság és a határokon átnyúló kapcsolatok javítását. A Bizottság az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank támogatásával elkötelezett abban, hogy az Ignalina Atomerőmű hatékony leállításának biztosítása érdekében továbbra is szorosan együttműködik Litvániával.

 
 

(1) A Tanács 2009. június 25-i, 2009/71/EURATOM irányelve a nukleáris létesítmények nukleáris biztonsági közösségi keretrendszerének létrehozásáról, HL L 172., 2009.7.2.

 

39. kérdés, előterjesztette: Sławomir Witold Nitras (H-0315/09)
 Tárgy: Autópálya-matricák Ausztriában
 

A legtöbb európai ország az autópályákra vagy a gyorsforgalmi utakra díjat vezetett be. A díjfizetésre vonatkozóan minden tagállam saját rendelkezéseket hozott. A díjakat vagy díjfizető kapuknál kell közvetlenül megfizetni, amely kapukon áthaladva egy meghatározott útszakasz elkezdődik, vagy korlátozott időbeli érvényességgel rendelkező matricák megvásárlása révén kell leróni a díjakat. A matricadíjak megállapítása az egyes tagállamok mérlegelési körébe tartozik.

Egyes tagállamokban például úgy állapítják meg a díjakat, hogy azok az előterjesztő véleménye szerint igazságtalanok a más országokból érkező átutazókkal szemben. Ezek a gépjármű-vezetők rendszerint egy nap alatt áthaladnak az adott tagállamon, de (például Ausztriában és a Cseh Köztársaságban) nincs lehetőségük egynapos matrica vásárlására.

Kétségtelen, hogy minden tagállamnak jogában áll az autópályái használatáért fizetendő díjak megállapítása és kivetése. A kivetett díjaknak az autópálya-használat tényleges időtartamához való igazítására vonatkozó egységes szabályok hiánya azonban jelentősen veszélyeztetheti az Európai Unió egyik alapelvét, nevezetesen a szabad mozgás elvét. Nem kellene esetleg az Európai Közösségnek az uniós polgárok szabad mozgására vonatkozó alapelvre való tekintettel iránymutatásokat készítenie a tagállamok számára, amelyekben olyan keretet írnak elő, amely az összes polgár egyenlőségét biztosítja a szóban forgó kérdésben?

 
  
 

Az úthasználók egyenlő elbánást biztosító keretrendszere a kereskedelmi szállításra létezik. A 2006/38 irányelvvel(1) módosított, az úthasználókra kivetett díjakról (az euromatricáról) szóló 1999/62 irányelv(2) oly módon szabályozza a nehézgépjárművekre vonatkozó díjszabási rendszert, hogy a távolságalapú díjak vagy használati díjak kivetése során nem alkalmaznak sem közvetlen, sem közvetett megkülönböztetést a nemzetiség, a letelepedési ország, illetve letelepedési hely, valamint a jármű nyilvántartásba vételi helye, illetve országa, vagy a szállítási művelet kiindulási vagy rendeltetési helye alapján. Az irányelv előírja, hogy az időalapú használati díjakat egy nap és egy év közötti időszakokra kell megállapítani.

A tagállamok, nemzeti jogszabályok alapján szabadon alkalmazhatnak autópályadíjakat és használati díjakat más járművekre, például könnyű haszongépjárművekre, autóbuszokra és személygépkocsikra, feltéve hogy tiszteletben tartják a Szerződés megkülönböztetéstől való mentességre és arányosságra vonatkozó elveit. A tranzitra vagy az infrastruktúra rövidebb ideig tartó használatára vonatkozó, arányosan kivetett díjaknak abban az alkalmazás helye szerinti tagállamban és azon kívül is elérhetőknek kell lenniük, a forgalomáramlás lehető legkisebb akadályozásával.

 
 

(1) HL L 157., 2006.6.9.
(2) HL L 187., 1999.7.20.

 

40. kérdés, előterjesztette: Carlos José Iturgaiz Angulo (H-0317/09)
 Tárgy: A szardellára vonatkozó terv
 

Az Európai Bizottság júliusban hosszú távú tervet fogadott el a Vizcayai-öböl szardellaállományának újratelepítésére. Az említett javaslat kidolgozására a Bizottság Halászati Főigazgatóságának illetékes szolgálataival egyetértésben, az ágazati szereplők által megfogalmazott kérések maradéktalan figyelembevételével került sor.

Joe Borg, a halászati és tengeri ügyek európai biztosa azt szeretné, ha erről még az év vége előtt megállapodás születne. Vajon ez azt jelenti, hogy a Bizottság lehetőséget lát a szardella halászatára vonatkozó tilalom jövő évtől való feloldására? A terv értelmében módosulnak-e a teljes kifogható mennyiség megállapításához jelenleg alkalmazott tudományos kritériumok?

 
  
 

A Bizottság szeretné hangsúlyozni, hogy a jelenlegi tilalom bármely lehetséges feloldása az állomány állapotától függ, a Nemzetközi Tengerkutatási Tanács (ICES) által a Bizottság rendelkezésére bocsátott vonatkozó tudományos ajánlás alapján történő értékelés szerint. Ez az értékelés legközelebb 2010 júniusában áll rendelkezésre, amikor a tavaszi tudományos felmérés eredményeit feldolgozták. A javasolt terv szerint − amelyet a Bizottság reményei szerint ezt követően szeretne hatályba léptetni − a Vizcayai-öbölben a szardellahalászat akkor folytatható, ha a tudományos ajánlás értékelése szerint az állomány élőtömege 24 000 tonna feletti. Alacsonyabb szint esetén a terv azt írja elő, hogy a halászat tilos marad.

A hosszú távú gazdálkodási megközelítés irányába történő elmozdulás nem garantálja a halászat automatikus megnyitását, ha a jelenlegi alacsony élőtömeg-szint továbbra is fennáll. A terv biztosítja az állomány halászatának korlátozását, ami csökkenti az összeomlás veszélyét. Ezért célja az ágazat számára az állandó halászat lehetőségének, valamint a fenntarthatóság korlátain belül az állomány által nyújtott legmagasabb hozam garantálása. A Bizottság javaslatait mindig a rendelkezésre álló legújabb tudományos ismeretekre alapozta, és a szóban forgó ágazat hosszú távú érdekeit vette figyelembe. A tervben az éves halászati lehetőségek meghatározására használt módszert a délnyugati vizek regionális tanácsadó testülete teljes mértékben támogatta.

 

41. kérdés, előterjesztette: Jim Higgins (H-0323/09)
 Tárgy: Transzzsírsavak
 

Javasolja-e a Bizottság az élelmiszerekben található hidrogénezett zsírsavak/transzzsírsavak felső határértékére vonatkozó irányelv bevezetését, tekintettel arra, hogy ez az összetevő bizonyíthatóan hozzájárul a szívkoszorúér-betegségek kialakulásához?

 
  
 

A Bizottság a fogyasztók védelmének és egészségének támogatása érdekében elkötelezett a rendelkezésre álló megfelelő eszközök alkalmazása mellett. Ösztönzi azokat a kezdeményezéseket, amelyek segíthetnek Európában a szív- és érrendszeri megbetegedések kialakulásának megelőzésében. Európában az általános zsírbevitel és a telített zsírsavak bevitele mellett a transzzsírsav-fogyasztás a szív- és érrendszeri megbetegedés egyik kockázati tényezője.

A Bizottság úgy ítéli meg, hogy a táplálkozási szokások számos különböző tényezőtől függnek. Ezek befolyásolása igen összetett feladat, amely különféle intézkedéseket kíván. Ezeknek arányosnak kell lenniük, és figyelembe kell venniük az Európai Közösség és tagállamai vonatkozó hatáskörét és felelősségét. Ebben a keretben a Bizottság egyrészt ösztönzi az önszabályozó intézkedések elfogadását, másrészt mérlegeli a szabályozási intézkedések meghozatalát. A szabályozási intézkedések kiterjedését bizonyára befolyásolja az önszabályozó intézkedések hatékonysága.

Jelenleg az élelmiszerek transzzsír-tartalmára vonatkozó jogi korlátozást a Bizottság uniós szinten nem tekinti sem megfelelő, sem arányos intézkedésnek.

 

42. kérdés, előterjesztette: Mairead McGuinness (H-0326/09)
 Tárgy: A lovak jóléte
 

A gazdasági recesszió a lóállomány eladási értékének jelentős csökkenését eredményezte. Több tagállamban jelentős növekedés tapasztalható az olyan elhagyott lovak számát tekintve, amelyek tulajdonosai nem képesek fizetni állataik ellátásáért. Osztja-e a Bizottság az állatjóléti szervezeteknek az állatok jelenlegi jólétével kapcsolatos aggályait? Tervezi-e a Bizottság a kérdés kivizsgálását vagy javasol-e intézkedéseket ez ügyben?

 
  
 

A Bizottság a tagállamoktól nem kapott tájékoztatást, illetve az állatvédelmi nem kormányzati szervezetektől nem érkezett panasz a telivér lovak eladási ára miatt elhagyott lovak számának jelentős emelkedésével kapcsolatban. A Bizottság azonban a sajtóban megjelent cikkekből értesült a kérdésről.

Az 1998. július 20-i 98/58/EK 1998 tanácsi irányelv(1) a tenyésztési célból tenyésztett vagy tartott állatok, köztük a lovak védelmére vonatkozó minimumkövetelményeket határozza meg. Az irányelv nem vonatkozik a versenyeken, bemutatókon, kulturális vagy sporteseményeken, vagy ilyen tevékenységek során történő felhasználásra szánt lovakra. Az irányelv előírja, hogy a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a tulajdonosok vagy tartók minden ésszerű intézkedést megtegyenek az általuk gondozott állatok jólétének biztosítása, illetve annak érdekében, hogy ezen állatoknak ne okozzanak felesleges fájdalmat, szenvedést vagy sérülést.

Ezen irányelv végrehajtása a tagállamok elsődleges felelőssége és a hivatalos ellenőrzésekről szóló 882/2004/EK rendelettel(2)összhangban minden szükséges intézkedést megtesznek az állategészségügy és az állatok jólétének védelmével kapcsolatos közösségi rendelkezések végrehajtásának biztosítására.

A tagállamok felelőssége annak biztosítása, hogy a közösségi jogszabályok által nyújtott lehetőségeket ésszerű módon használják ki, segítve ezáltal a gazdasági okokból már nem megfelelő körülmények között tartott lovak elhanyagolásának vagy elhagyásának megelőzését. E tekintetben a Bizottság szeretné felhívni a tisztelt képviselő figyelmét a lófélék azonosításáról szóló 504/2008/EK rendeletre(3), amely fontos, ha mérlegelik − az élelmiszer-biztonság tekintetében ellenőrzött feltételek szerint − a lófélék esetleges levágását.

 
 

(1) A Tanács 1998. július 20-i 98/58/EK irányelve a tenyésztés céljából tartott állatok védelméről, HL L 221., 1998.8.8.
(2) A Parlament és a Tanács 2004. április 24-i 882/2004/EK rendelete a takarmány- és élelmiszerjog, valamint az állat-egészségügyi és az állatok kíméletére vonatkozó szabályok követelményeinek történő megfelelés ellenőrzésének biztosítása céljából végrehajtott hatósági ellenőrzésekről, HL L 191., 2004.5.28.
(3) A Bizottság 2008. június 6-i 504/2008/EK rendelete a 90/426/EGK és a 90/427/EGK tanácsi irányelvnek a lófélék azonosítási módszereinek tekintetében történő végrehajtásáról, HL L 149., 2008.6.7.

 

43. kérdés, előterjesztette: Syed Kamall (H-0328/09)
 Tárgy: Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság csatlakozása
 

Ez év márciusában az Európai Parlament szavazott a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság által elért eredményekről szóló, 2008. évi bizottsági jelentésről szóló állásfoglalási indítványról (http://www.europarl.europa.eu/sides/getDoc.do?type=TA&reference=P6-TA-2009-0135&language=HU" ). A Parlament a 10. bekezdésben sajnálatát fejezi ki amiatt, „hogy az EU-tagjelölti státusz [Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságnak történő] megadása után három évvel még mindig nem kezdődtek meg a csatlakozási tárgyalások, ami tarthatatlan és elkedvetleníti az országot, valamint a régió destabilizálódásának kockázatát hordozza magában; kívánatosnak tartja, hogy ez a kivételes helyzet megszűnjön; sürgeti a folyamat felgyorsítását...”

Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság parlamentje mára jóváhagyta azt a négy fennmaradó jogszabályt – a belügyekről, a köztisztviselőkről, a politikai pártok finanszírozásáról, valamint a parlamentről szóló törvényt – amelyek révén maradéktalanul végrehajtja a csatlakozási partnerség legfontosabb prioritásait.

Tekintettel a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságban folyó reformokra és a tárgyalások megkezdése kapcsán tapasztalható, eddig példátlan hosszúságú késedelemre, tervezi-e a Bizottság, hogy következő jelentésében kitűzi a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársasággal folytatandó tárgyalások megkezdésének dátumát?

 
  
 

A Bizottság a bővítésre vonatkozó éves stratégiáját október 14-én fogadta el. Ennek keretében a Bizottság megállapította, hogy amióta Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság 2005-ben elérte a tagjelölt státuszt, a jogállamiság biztosításával és az alapvető jogok tiszteletben tartásával megerősítette demokráciája működését és biztosította intézményei stabilitását, bár ezeket az erőfeszítéseket folytatni kell.

Emellett Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság alapos munkát végzett a csatlakozási partnerség kulcsfontosságú prioritásaival kapcsolatban. Tekintettel a reformok általános előrehaladására, a Bizottság úgy ítéli meg, hogy az ország kellő mértékben teljesítette az 1993-as koppenhágai Európai Tanács, valamint a stabilitási és társulási folyamat által meghatározott politikai kritériumokat. Az ország közelebb került ahhoz, hogy működő piacgazdasággá váljon és előrehaladást ért el számos olyan területen, amely képessé teszi a tagsággal járó kötelezettségek vállalására.

Figyelemmel a fenti megfontolásokra és tekintetbe véve a 2005. decemberi és 2006. decemberi európai tanácsi következtetéseket, a Bizottság azt javasolja, hogy Macedónia Volt Jugoszláv Köztársasággal meg kell kezdeni az Európai Unióhoz való csatlakozásról szóló tárgyalásokat.

A jószomszédi kapcsolatok fenntartása, beleértve az elnevezés kérdésében megtárgyalt és kölcsönösen elfogadott megoldást, az Egyesült Nemzetek Szervezetének égisze alatt továbbra is alapvető fontosságú.

 

44. kérdés, előterjesztette: Carl Schlyter (H-0329/09)
 Tárgy: Vegyi anyagokra vonatkozó határértékek túllépése ruházati cikkekben
 

Egy közelmúltban közzétett vizsgálat (SVT Plus, Svéd Televízió) arra az eredményre jutott, hogy farmernadrágokban magas koncentrációban fordulnak elő különböző vegyi anyagok, jócskán túllépve többek között a dimetil-fumarátra, a nonilfenol-etoxilátokra és a nehézfémekre vonatkozó határértékeket. Ezen anyagok közül több is erősen allergizáló, és a bőrrel való közvetlen érintkezésük nem javasolt. Ennek ellenére a gyártók és az értékesítők a jelek szerint nem ellenőrzik, hogy áruik biztonságosak-e.

Milyen kezdeményezéseket tett vagy kíván tenni a Bizottság annak biztosítására, hogy a piaci szereplők betartsák az e területre vonatkozó jogszabályokat?

 
  
 

A közösségi jogszabályok, például a termékellenőrzések végrehajtása a tagállamok hatáskörébe tartozik. E célból a vegyi anyagokra vonatkozó jogszabály, a REACH-rendelet (az 1907/2006/EK rendelet)(1)125. cikke előírja, hogy a tagállamoknak hivatalos ellenőrzési rendszert és egyéb, megfelelő tevékenységeket kell fenntartaniuk, ugyanakkor a 126. cikk előírja, hogy a tagállamoknak szankciókat kell megállapítaniuk a REACH-rendelet megsértésének esetére. Az akkreditálásról és a piacfelügyeletről szóló rendelet (a 765/2008/EK rendelet, amely 2010. január 1-jétől alkalmazandó(2)) a tagállamok számára a megfelelő intézkedések meghozatalának egy másik eszköze.

A Bizottságot úgy tájékoztatták, hogy a tagállamok többségében a tervek szerint a végrehajtó hatóságok 2008-ban lesznek teljes egészében működőképesek, és a legtöbb tagállam a korábbi jogszabályok szerinti, meglévő végrehajtási struktúrákat használja.

Az Európai Vegyianyag-ügynökség (ECHA) a végrehajtásra vonatkozó információcsere fórumának elősegítésével támogató szerepet játszik. Az ECHA Fórum különösen a közösségi szintű végrehajtási kérdésekkel foglalkozik. A Fórum a végrehajtásra vonatkozó információcserére szolgáló platformként működik és koordinálja a tagállamok végrehajtó hatóságainak hálózatát. A Fórum feladatai közé tartozik összehangolt végrehajtási projektek és közös ellenőrzések ajánlása, koordinálása és értékelése. A Fórum első ülését 2007 decemberében tartották, azóta az ülésekre évente kétszer kerül sor.

Bizonyos anyagokra, például a nonilfenol-etoxilátokra és a nehézfémekre a 76/769/EGK tanácsi irányelvben(3)megállapított korlátozások vonatkoztak, amelyek helyébe most a REACH lépett és azok annak XVII. mellékletében találhatók.

A Bizottság a jelenlegi intézkedéseket újabb kiegészítő információk alapján tudja felülvizsgálni. Ez azt jelenti, hogy amennyiben a Bizottság vagy egy tagállam úgy ítéli meg, hogy az emberi egészséget és a környezetet veszélyeztető elfogadhatatlan kockázatokkal közösségi szinten kell foglalkozni, a REACH ezekre az anyagokra vonatkozóan a szükséges intézkedések meghozatalát célzó eljárást ír elő, amely adott esetben a REACH XVII. mellékletének módosítását vonja maga után.

A dimetil-fumarát (DMF) tekintetében az általános termékbiztonságról szóló 2001/95/EK irányelv(4) alapján létrehozott 2009/251/EK bizottsági határozat(5)előírja, hogy a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az ezt a vegyi anyagot tartalmazó termékeket nem hozzák forgalomba és nem teszik hozzáférhetővé a piacon, valamint az ilyen anyagot visszavonják a fogyasztóktól, miközben a fogyasztókat tájékoztatják a DMF kockázatairól. Az Európai Unióban tehát valamennyi, DMF-et tartalmazó fogyasztási cikk tilalom alatt áll.

A REACH hatályba lépése az árucikkek gyártóira és/vagy importőreire új kötelezettségeket rótt. 2008. június 1-jétől az árucikkek gyártójának vagy importőrének az árucikkekből a felhasználás rendes és ésszerűen előre látható körülményei között kibocsátott anyagokat regisztrálnia kell, amennyiben az ezekben az árucikkekben jelenlévő anyagok mennyisége meghaladja az 1 tonnát. Ezenkívül az árucikkek gyártóinak és importőreinek a 7. cikk (2) bekezdésében meghatározott feltételekkel összhangban tájékoztatniuk kell az ECHA-t a kiemelten aggodalomra okot adó vegyi anyagok jelenlétéről, ha az anyagokat az 59. cikk (1) bekezdésének megfelelően azonosították és felkerültek a jelöltlistára. Ezáltal bővül az árucikkekben lévő és kibocsátott, kiemelten aggodalomra okot adó vegyi anyagokra vonatkozó tájékoztatás.

Röviden, tekintettel arra, hogy a vegyi anyagokra vonatkozó közösségi jogszabályok végrehajtása elsősorban a tagállamok felelőssége, a tisztelt képviselő biztos lehet abban, hogy a Bizottság teljes mértékben elkötelezett a REACH átfogó végrehajtását érintő kötelezettségek ösztönzése terén, és aktívan támogatja az ECHA munkáját, amely a REACH előírásainak végrehajtása tekintetében bizonyos tudományos és technikai feladatokért felel. A fogyasztási cikkek területén is a tagállamok elsődleges felelőssége a végrehajtás, és a Bizottság e feladatban ösztönzi és támogatja a tagállamokat. A DMF-et tartalmazó termékek bejelentésének tagállamok által történő közlése(6)ennek egyik gyakorlati példája.

 
 

(1) A Parlament és a Tanács 2006. december 18-i 1907/2006/EK rendelete a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH), az Európai Vegyianyag-ügynökség létrehozásáról, az 1999/45/EK irányelv módosításáról, valamint a 793/93/EGK tanácsi rendelet, az 1488/94/EK bizottsági rendelet, a 76/769/EGK tanácsi irányelv, a 91/155/EGK, a 93/67/EGK, a 93/105/EK és a 2000/21/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről, HL L 396., 2006.12.30.
(2) A Parlament és a Tanács 765/2008/EK rendelete a termékek forgalmazása tekintetében az akkreditálás és a piacfelügyelet előírásainak megállapításáról és a 339/93/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről, EGT-vonatkozású szöveg, HL L 218., 2008.8.13.
(3) A Tanács 1976. július 27-i 76/769/EGK irányelve az egyes veszélyes anyagok és készítmények forgalomba hozatalának és használatának korlátozásaira vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről, HL L 262., 1976.9.27.
(4) A Parlament és a Tanács 2001. december 3-i 2001/95/EK irányelve az általános termékbiztonságról (EGT-vonatkozású szöveg), HL L 11., 2002.1.5.
(5) A Bizottság 2009. március 17-i 2009/251/EK határozata a dimetil-fumarát biocidot tartalmazó termékek forgalomba hozatala vagy piaci hozzáférhetővé tétele megtiltásának a tagállamok számára való előírásáról (az értesítés a C(2009) 1723. számú dokumentummal történt), EGT-vonatkozású szöveg, HL L 74., 2009.3.20.
(6) http://ec.europa.eu/consumers/dyna/rapex/rapex_archives_en.cfm, görgesse lefelé és keresse a DMF-et (dimetil-fumarátot).

 

45. kérdés, előterjesztette: Britta Thomsen (H-0330/09)
 Tárgy: A 2002/73/EK irányelv Dánia általi végrehajtása
 

A Bizottság 2007 márciusában felszólító levelet küldött a dán kormánynak a 2002/73/EK irányelv(1) Dánia általi végrehajtását illetően. 2008. november 4-én tettem fel először azt a kérdést a Bizottságnak, hogy hol tart az ügy, és mikorra várható, hogy az ügyben előrelépés történik. A Bizottság 2008. november 20-án azt válaszolta, hogy még folyamatban van annak a vizsgálatnak a lezárása, hogy a dán jogszabályok megfelelnek-e a 2002/73/EK irányelvnek.

Most ismét megkérdezem a Bizottságtól, hogy mikor és milyen módon kívánja biztosítani, hogy Dánia eleget tegyen az irányelv rendelkezéseinek?

Utalás a korábbi kérdésre (http://www.europarl.europa.eu/sides/getDoc.do?type=QT&reference=H-2008-0863&language=HU" ) és az arra adott válaszra.

 
  
 

A dán kormány értesítette a Bizottságot a 2008. május 27-i, egy új, egyenlő bánásmóddal foglalkozó testület létrehozásáról szóló 387. számú jogszabály elfogadásáról. E fejleményre figyelemmel a Bizottság úgy határozott, hogy felülvizsgálja a dán jog és a 2002/73/EK irányelv(2) közötti összhangot vizsgáló értékelését. A Bizottság a továbbiakról a következő hetekben dönt, és erről tájékoztatni fogja a tisztelt képviselőt.

 
 

(1) 8 HL L 269., 2002.10.5., 15. o.
(2) Az Európai Parlament és a Tanács 2002. szeptember 23-i 2002/73/EK irányelve a férfiak és a nők közötti egyenlő bánásmód elvének a munkavállalás, a szakképzés, az előmenetel és a munkakörülmények terén történő végrehajtásáról szóló 76/207/EGK tanácsi irányelv módosításáról (HL L 269., 2002.10.5., 15. o.).

 

46. kérdés, előterjesztette: Andres Perello Rodriguez (H-0334/09)
 Tárgy: A biohulladékról szóló irányelv előterjesztésére vonatkozó munka késedelmei
 

2008 decemberében a Bizottság zöld könyvet nyújtott be a biohulladék-gazdálkodásra vonatkozóan, ezt követően pedig nyilvános konzultációkat folytatott, amelyek idén márciusban zárultak le. A Bizottság előreláthatóan idén decemberben nyújtja be a Tanács munkacsoportjának a meghallgatásokból levont következetéseit, és adott esetben a biohulladék-gazdálkodásra vonatkozó javaslatát vagy kezdeményezését is.

Tekintettel arra, hogy

– egy lehetséges jogalkotási javaslat hatásvizsgálatának is el kell készülnie az év végéig,

– ez az irányelv a Tanács számára prioritást élvez, mivel a 2009. június 25-i ülése következtetéseiben is megjegyzi a zöld könyvre vonatkozóan, hogy „a biohulladékok hatékonyabb kezelése hozzá fog járulni az erőforrások fenntartható kezeléséhez, a talajvédelem javításához és az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez, valamint a biohulladék hulladéklerakókon kívül történő elhelyezésére, az újrahasznosításra és a megújuló energiaforrásokra vonatkozó célkitűzések eléréséhez”,

meg tudja-e erősíteni a Bizottság, hogy amennyiben a tervezett határidőket betartják, 2010 elején készen fog állni jogalkotási javaslat benyújtására?

 
  
 

A biohulladék-gazdálkodás hatásvizsgálatával kapcsolatos munka a Bizottság Környezetvédelmi Főigazgatóságának egyik prioritása. A Bizottság most tart a hatásvizsgálat-tervezet befejezésénél és novemberben belső jóváhagyásra be fogja nyújtani azt.

Az Európai Unió biohulladék-gazdálkodása terén a további lépések, köztük a lehetséges intézkedések (jogalkotási javaslat vagy egy közlemény), a különböző biohulladék-gazdálkodási lehetőségek mellett és ellen szóló érvek értékelésének eredményétől függnek. E határozat ezért várhatóan az említett hatásvizsgálat befejezése − amelynek várható időpontja 2009 decembere − előtt nem születik meg. Amennyiben a hatásvizsgálat igazolja, hogy jogalkotási intézkedések elfogadására van szükség, a Bizottság 2010 tavaszán el tudna fogadni egy javaslatot.

 

47. kérdés, előterjesztette: Pat the Cope Gallagher (H-0340/09)
 Tárgy: Az ír nyelv mint az EU munkanyelve
 

Tud-e az Európai Bizottság olyan átfogó nyilatkozatot tenni, melyben megjelenik, milyen gyakorlati lépéseket tett 2007. január óta a mai napig annak érdekében, hogy az ír nyelvet mint az EU munkanyelvét integrálja?

 
  
 

Amint azt a Bizottság a H-0622/08 és a H-0636/08 szóbeli választ igénylő kérdésre adott válaszában már jelezte, a 2005. június 13-i 920/2005/EK tanácsi rendelet 1. cikkével módosított 1958. április 15-i 1. sz. tanácsi rendelet értelmében az ír nyelv 2007. január 1-jétől az Európai Unió intézményeinek egyik hivatalos nyelve és munkanyelve.

FORDÍTÁSOK

A 920/2005/EK rendelet 2. és 3. cikke az ír nyelv európai uniós intézményekben való használatára vonatkozóan részleges, ötéves, megújítható időszakra vonatkozó eltérést tartalmaz. A gyakorlatban ez az eltérés csak az együttdöntéssel hozott szabályozási javaslatokra (és bizonyos kapcsolódó dokumentumokra(1)) vonatkozik, valamint a nyilvánossággal folytatott közvetlen levelezést most is lefordítják ír nyelvre (illetve ír nyelvről).

Így e rendelkezésekkel összhangban a Bizottság a jogalkotási eljárásban valamennyi, ír nyelven kért fordítást el tudott készíteni és biztosítani tudta azok határidőre történő rendelkezésre bocsátását. Ezenkívül azoknak a polgároknak és jogi személyeknek ír nyelven válaszoltak, akik ezen a nyelven fordultak a Bizottsághoz.

A Bizottság – Fordítási Főigazgatóságán belül – e célból létrehozott egy független ír nyelvi egységet. Jelenleg ennek személyzetéhez tartozik az egység vezetője, egy asszisztens, öt teljes munkaidőben foglalkoztatott fordító és egy nemzeti szakértő. Ez elegendő a jelenlegi munkamennyiség elvégzéséhez, de a helyzetet folyamatosan ellenőrzik. Ezenkívül egy másik nemzeti szakértőt is megbíztak az internetes fordító egységben történő munkavégzéssel. Az egység személyzete megkapta a munkájához szükséges informatikai képzést, és a Fordítási Főigazgatóságon belül rendszeresen tematikus képzéseket is szerveznek. Az ír fordításoknál együttműködnek a nemzeti hatóságokkal, különösen a terminológia-fejlesztés területén, ami különösen pozitív és üdvözlendő, tekintettel arra, hogy a közösségi vívmányok egy jó része nem érhető el ír nyelven. 2007 óta a Fordítási Főigazgatóság számos pályázati felhívást írt ki ír nyelvre fordító szabadúszó fordítók számára, aminek eredményeképpen az egység számos professzionális ír fordítóügynökséggel is dolgozik, amelyek képesek fordítási szolgáltatásnyújtásra, amikor arra a legnagyobb szükség van.

Jelenleg is tart egy közös tanácsi/bizottsági versenyvizsga, amelynek célja egy olyan tartaléklista felállítása, amelyből ki fogják választani a Tanács és a Bizottság ír nyelvű egységeinek vezetőit. A tartaléklistát várhatóan rövidesen közzéteszik. A megfelelő időben az ír nyelvű fordítók számára új versenyvizsgát is szerveznek.

A módosított 1. sz. rendelet szerinti kötelezettségein túl, valamint a rendelkezésre álló erőforrások figyelembevételével, a Bizottság néhány felsőbb szintű weboldalát ír nyelven már hozzáférhetővé tette, prioritást biztosítva az ír nyelvű polgárok különös érdeklődésére számot tartó tartalmaknak. 2007 óta a Bizottság egyre több weboldalt jelentetett meg ír nyelven. Ezt a munkát Írországban elismerték és különböző médiumok átvették ezeket az oldalakat.

Az EU egyik hivatalos nyelveként az ír nyelv egyike azoknak a nyelveknek, amelyek szerepelnek a Fordítási Főigazgatóság középfokú iskolák diákjai számára évenként megrendezett Juvenes Translatores fordítási versenyének nyelvei között.

Toborzási igényeire figyelemmel a Fordítási Főigazgatóság részt vesz a tagállamokban szervezett fordítási tanfolyamok fejlesztésében, és a Bizottság a közelmúltban elindította az európai mesterszintű fordítóképzés hálózatát, amelyben 34 magas minőségű, mesterszintű egyetemi fordítóképző program vesz részt. Az első sikeres pályázók közül az egyik az MA Léann an Aistriúcháin, amelyet az Acadamh na hOllscolaíochta Gaeilge (Galway NUI) kínál, a másik az MA in Translation Studies, Dublin City University, School of Applied Language and Intercultural Studies. A Bizottság várja az e két programmal és más, ír nyelven professzionális fordítói programokat kínáló egyetemekkel való szoros együttműködést. Ennek kapcsán a Bizottság reméli, hogy az uniós intézményekben vagy az azok számára történő munkavégzésre vonatkozó sajátos követelményeknek megfelelő, elegendő fordító kezd szabadúszóként belépni a piacra.

Ezenkívül, politikai szinten a Fordítási Főigazgatóság igen kezdeményezően lépett fel az ír hatóságokkal szemben annak érdekében, hogy Írországban kellő figyelmet tanúsítsanak a fordítók egyetemi képzése, az ír terminológia fejlesztése és az ír fordítók toborzása iránt. Ez többek között a főigazgató, a Fordítási Főigazgatóság személyzetének feladatain és más kezdeményezéseken keresztül történt.

TOLMÁCSOLÁS

Az ír hatóságok kérésére 2007 januárjától a Bizottság, a Miniszterek Tanácsa, a Gazdasági és Szociális Bizottság, a Régiók Bizottsága és a Parlament ülésein biztosították az ír nyelvű tolmácsolást.

A Bizottság Tolmácsolási Főigazgatósága elegendő forrással rendelkezik a Tanácsban és a Régiók Bizottságában jelentkező, ír nyelv iránti jelenlegi igény fedezésére. A Parlamentben (amely ugyanazon szabadúszói csoportra támaszkodik) a plenáris ülések hetében az igények koncentrációja miatt nehézségek adódhatnak. A legutóbbi parlamenti választásokat követően úgy tűnik, hogy az ír nyelv iránti igény inkább emelkedik, mint csökken.

A Tolmácsolási Főigazgatóságban jelenleg két tolmács tud ír nyelvből dolgozni. Ezenkívül most 11 EU által akkreditált szabadúszó tud ír nyelvről angolra tolmácsolni. Ezek közül öten ír nyelvre is tudnak tolmácsolni. Jelenleg van még egy akkreditált, ír anyanyelvű szabadúszó tolmács, aki angolra is tolmácsol, valamint van további kettő, akik ideiglenesen akkreditáltak. Két jelölt 2009 júniusában tette le az akkreditációs vizsgát.

A képzés tekintetében a Westminsteri Egyetem 2006–2007-ben, majd ismételten 2007–2008-ban speciális tanfolyamot indított (a Parlament pénzügyi támogatásával és a Tolmácsolási Főigazgatóság képzési támogatásával) ír tolmácsok számára. Máig összesen hat, Westminsterben diplomát szerzett tolmács tette le az akkreditációs vizsgát (három 2007-ben, három 2008-ban). A Galway-i Egyetem 2008 őszén új posztgraduális tolmácsolási tanfolyamot indított. Négy hallgató fejezte be a tanfolyam első évét, akik közül az egyik 2009 júniusában letette az intézményközi akkreditációs vizsgát. Most kezdődik a tanfolyam második évfolyama. Eddig nyolc hallgató iratkozott be, akik az ír és az angol nyelven kívül többek között a francia vagy német nyelvkombinációt választották.

JOGI FELÜLVIZSGÁLAT

Az egyéb jogalkotó intézményekhez hasonlóan a Bizottság jogi szolgálata olyan jogi felülvizsgálati csoporttal rendelkezik, amelynek tagjai valamennyi hivatalos nyelven tudnak dolgozni. A Bizottság esetében két olyan jogi felülvizsgáló van, akik tudnak ír nyelven dolgozni. Ez a többi hivatalos nyelv helyzetével megegyező.

 
 

(1) Nevezetesen az együttdöntési eljárás során a módosított javaslatok (az EK-Szerződés 250. cikkének (2) bekezdése) és az Európai Parlament vagy a Tanács állásfoglalásaira vonatkozó észrevételek (az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdése).

 

48. kérdés, előterjesztette: Eleni Theocharous (H-0342/09)
 Tárgy: Famagouste város visszaszolgáltatása
 

Hajlandó-e az Európai Unió, és különösen a Bizottság arra, hogy Famagouste törvényes lakóit támogassa a török hadsereg ellenőrzése alatt álló város azonnali visszaszolgáltatására irányuló kérésükben, amely intézkedés visszaállítaná a bizalmat, hozzájárulva a ciprusi probléma végleges megoldásához?

A város azonnali visszaszolgáltatását az 1979-es csúcstalálkozón (Kyprianou – Denktash) kötött megállapodások, és az Egyesült Nemzetek Szervezete Biztonsági Tanácsa által hozott rendelkezései írják elő.

 
  
 

Ciprus újraegyesítése és ennek az európai földön 40 éve tartó konfliktusnak a lezárása közös érdek. A sziget Európai Unión belüli megosztottsága elfogadhatatlan.

A Bizottság ismételten megerősíti teljes mértékű elkötelezettségét a mellett, hogy támogatja a két közösség vezetőinek erőfeszítéseit, hogy az ENSZ égisze alatt átfogó megoldást érjenek el a ciprusi problémával kapcsolatban.

Tekintettel a sziget rendezésének és újraegyesítésének konkrét lehetőségére, a Bizottság reméli, hogy Varoshát hamarosan visszaadják törvényes lakosainak.

Amennyiben a két vezető úgy dönt, hogy bizalomépítő fellépésként, amint azt a tisztelt képviselő javasolja, Varoshát korábban visszaadják, ebben őket a Bizottság teljes mértékben támogatni fogja.

 

49. kérdés, előterjesztette: Rosa Estaràs Ferragut (H-0344/09)
 Tárgy: Az EK-Szerződés sziget jellegű régiókkal kapcsolatos rendelkezéseinek betartása
 

Az Amszterdami Szerződés 158. cikke és a záróokmányhoz csatolt 30. számú nyilatkozat elismeri, hogy a sziget jellegű régiók elszigeteltségükből adódóan állandó strukturális hátrányokkal küzdenek, melyek akadályozzák a gazdasági és szociális fejlődésüket. Ugyanakkor kimondja, hogy a közösségi jognak figyelembe kell vennie ezeket a hátrányokat, és különleges intézkedéseket kell tennie a szigetek érdekében a belső piacba egyenlő feltételekkel történő integrációjuk céljából. A Lisszaboni Szerződés megőrzi ezeket a rendelkezéseket, és azzal, hogy a területi kohéziót alapvető célkitűzéssé teszi, meg is erősíti azokat.

Az említett 158. cikk alkalmazását és fejlesztését eddig gyakorlatilag figyelmen kívül hagyták. Olyan európai szintű, integrált, célzott politikára van tehát szükség, amely lehetővé teszi a szigetjellegből adódó hátrányok enyhítését, és amely egyenrangúvá teszi a sziget jellegű régiókat a kontinentális térségekkel.

Milyen intézkedéseket szándékozik tenni a Bizottság annak érdekében, hogy eleget tegyen az Amszterdami Szerződés 158. cikkében előírt rendelkezéseknek és a Lisszaboni Szerződésben foglalt, annak életbe lépésekor hatályossá váló, a sziget jellegű térségekkel kapcsolatos előírásoknak?

 
  
 

A szigetek földrajzi sajátosságaik (például elérhetőségük, éghajlati viszonyaik) miatti jelentős sokféleségükkel különleges kihívást jelentenek a regionális politika számára.

A Bizottság természetesen tisztában van ezzel a helyzettel, és nagy jelentőséget tulajdonít a megfelelőbb európai gazdasági, társadalmi és területi kohéziónak. A Bizottság számára elsődleges fontosságú az Európai Unió harmonikus és kiegyensúlyozott fejlődésének biztosítása, amelynek során el kívánja kerülni az európai politikák felaprózódását.

Különösen a kohéziós politika kínál számos lehetőséget az olyan egyedi földrajzi jellemzőkkel bíró területek fejlesztésének támogatására és erősítésére, mint például a szigetek. A regionális versenyképességi és foglalkoztatási célkitűzés keretében lehetőséget nyújt például a társfinanszírozási arányok modulálására. Ezenkívül a tagállamok és a régiók a sajátos területek különleges társadalmi-gazdasági és területi jellemzőihez más eszközökön, például az operatív programok különleges területi rendelkezésein keresztül alkalmazkodhatnak.

A sajátos területek számára más közösségi politikák is kínálnak lehetőségeket. Például az állami támogatásra vonatkozó szabályozások bizonyos területek gazdasági fejlődésének előmozdítására lehetővé teszik a támogatásnyújtást. Ez többek között a szigeteket, hegyvidékeket és az alacsony népsűrűségi régiókat érinti, feltéve, hogy megfelelnek bizonyos követelményeknek.

Ezenfelül azok a szigeti közösségek, amelyek a halászattal összefüggő tevékenységektől függnek, támogatást kaphatnak az Európai Halászati Alaptól, amelynek beavatkozása szintén területi dimenzión alapul. Különösen az Európai Halászati Alap 4. tengelye alapján támogatás áll rendelkezésre azoknak a helyi fejlesztési stratégiáknak a végrehajtására, amelyek segítik a helyi halászati közösségeket tevékenységük diverzifikálásában és területükön az életminőség javításában. Ezek a stratégiák foglalkozhatnak egyedi hátrányokkal vagy épülhetnek a szigeti területek különleges területi forrásaira.

Természetesen e téren van még lehetőség a rendelkezésre álló eszközök további fejlesztésére, amennyiben a polgárok képessé válnak vagy továbbra is képesek arra, hogy az általuk lakott területek adottságait a legoptimálisabban kihasználják, ahogy azt a területi kohézióról szóló zöld könyv kijelenti.

Hangsúlyozni kell azonban, hogy a földrajzi sajátosság önmagában nem feltétlenül jelent problémát. A statisztikai adatok azt mutatják, hogy társadalmi-gazdasági szempontból ezek a területek egyáltalán nem homogének. Ezért az univerzális megközelítésnek (például a szigetekkel kapcsolatos általános politikának) nincs sok értelme. Emellett a zöld könyvre válaszolók elsöprő többsége elutasította az e területekre vonatkozó különleges politikák szükségességét.

Mindazonáltal a Bizottságnak tovább kell fejlesztenie a rendelkezésre álló elemzési eszközöket (például adatokat, mutatókat, hatásvizsgálatot). A cél az e területek különleges jellemzőire vonatkozó ismeretek bővítése és azok megfelelőbb figyelembevétele. Az Európai Uniónak teljes mértékben ki kell használnia fejlődési dinamikájukat és segítenie kell komparatív előnyük és versenyelőnyük erősítését.

Ezért a Bizottság kidolgozott egy, a különleges földrajzi jellemzőkkel rendelkező területekről szóló munkadokumentumot, amelyet a tervek szerint ez év őszén tesz közzé. További gondolatébresztő anyag várható az Európai Területi Tervezési Megfigyelő Hálózat (ESPON) különleges típusú területek európai szintű kezeléséről szóló tanulmányában.

E két tanulmány bizonyára segíti a Bizottságot abban, hogy a különleges földrajzi jellemzőkkel rendelkező területek, különösen a szigetek helyzetének további javulását eredményező további intézkedésekre vonatkozó javaslatokat készítsen.

 

50. kérdés, előterjesztette: Anne E. Jensen (H-0345/09)
 Tárgy: A harmadik országbeli légi utasok átszállása
 

Az EU-n kívüli országokból a tagországokba utazó személyek esetében nem szokatlan, hogy egy másik tagállamban kell átszállniuk, mielőtt végső úti céljuk felé folytatnák útjukat. Konkrét esetek említhetők azonban, amikor harmadik országbeli személyeknek megtagadták az átszállást, annak ellenére, hogy a végső úti céljuk szerinti vízumkövetelményeknek megfeleltek. Egy konkrét esetben továbbá egy harmadik országbeli lakosnak 6 hónapra megtiltották, hogy belépjen az EU területére.

Egyetért-e a Bizottság, hogy az átszállásokat engedélyezni kell, amennyiben a végső úti cél szerinti vízumkövetelményeknek eleget tesznek?

Egyetért-e a Bizottság, hogy a Közösségen belüli szabad mozgás alapvető jogának megsértése az, ha az átszállás országa szerinti tagállami hatóságok megakadályozzák, hogy a harmadik ország polgára elérje végső úti célját?

Intézkedik-e a Bizottság annak biztosítása érdekében, hogy a harmadik országok polgárainak ne tagadják meg véletlenszerűen végső úti céljuk elérését? Egyetért-e a Bizottság, hogy az ilyen átszállás megtagadását megfelelő indokolással kell ellátni, amely ellen fellebbezni lehet?

 
  
 

A külső határok átlépésére és harmadik ország állampolgárainak a tagállamokba történő belépésére alkalmazandó szabályokat a személyek határátlépésére irányadó szabályok közösségi kódexének létrehozásáról szóló, 2006. március 15-i 562/2006/EK parlamenti és tanácsi rendelet (Schengeni határ-ellenőrzési kódex)(1) szabályozza.

A Schengeni határ-ellenőrzési kódex tiszteletben tartja az alapvető jogokat és betartja különösen az Európai Unió alapjogi chartájában elismert elveket. Hangsúlyozni kell, hogy a szabad mozgáshoz való feltétel nélküli alapjog – a charta 45. cikkében meghatározottak szerint – csak az Unió állampolgáraira vonatkozik, nem pedig harmadik ország állampolgáraira. Harmadik ország állampolgárai esetében az Európai Unión belüli szabad mozgás joga csak a közösségi jogszabályok különös szabályaiban meghatározottak szerint biztosított.

Amikor az utasok az Európai Unión kívülről érkeznek, a csatlakozó belső légi járathoz való elindulásuk előtt – a Schengeni határ-ellenőrzési kódex 7. cikkével összhangban – módszeres határellenőrzésen kell átesniük, amelynek célja a Schengeni határ-ellenőrzési kódexben megállapított belépési feltételek teljesülésének ellenőrzése. Ide tartozik különösen, hogy az utasnak érvényes úti okmánnyal, szükség esetén érvényes vízummal kell rendelkeznie, igazolnia kell a tartózkodás célját és feltételeit, a SIS-ben nem állhat beutazási tilalmat elrendelő figyelmeztető jelzés hatálya alatt és nem lehet olyan személy, akit a közrendet fenyegetőnek tartanak.

A Schengeni határ-ellenőrzési kódex I. melléklete tartalmazza azon igazoló okmányok részletes, nem teljes körű felsorolását, amelyeket a határőr az (1) bekezdés c) pontjában meghatározott feltételek teljesülésének ellenőrzése céljából harmadik országbeli állampolgároktól kérhet.

Ebből következik, hogy a vízum megléte vagy annak hiánya az egyik, de nem az egyetlen követelmény, amelyet a határőröknek a határellenőrzés során figyelembe kell venniük.

A 13. cikk előírja, hogy meg kell tagadni annak a harmadik országbeli állampolgárnak a tagállamok területére történő beléptetését, aki nem teljesíti az 5. cikk (1) bekezdésében megállapított valamennyi feltételt. A beléptetés megtagadására azonban csak megindokolt döntés alapján kerülhet sor, a megtagadás indokainak pontos megjelölésével. Azok a személyek, akiknek a beléptetését megtagadták, jogorvoslattal élhetnek – a nemzeti joggal összhangban – a nemzeti hatóság által a beléptetés megtagadásáról hozott határozattal szemben.

Következésképpen a Schengeni határ-ellenőrzési kódex teljes mértékben tiszteletben tartja az egyének arra vonatkozó jogát, hogy egy elutasító határozatot felülvizsgáltassanak egy jogorvoslati szervvel.

A tisztelt képviselő által rendelkezésre bocsátott információk alapján és a pontosabb részletek (például az érintett személy állampolgársága; az érintett tagállamok és a beléptetés megtagadására vonatkozóan a nemzeti hatóság által megjelölt indokok) hiánya miatt a Bizottság nem tudja megállapítani, hogy a Schengeni határ-ellenőrzési kódex fent említett szabályait megsértették-e a tisztelt képviselő által említett esetekben.

 
 

(1) HL L 105., 2006.13.04.

 

51. kérdés, előterjesztette: Georgios Toussas (H-0347/09)
 Tárgy: Öngyilkosságok a France Telecom alkalmazottai körében
 

A France Telecom nevű privatizált francia távközlési társaság alkalmazottai körében történt tragikus öngyilkosságok riasztó méreteket öltöttek, 24 alkalmazott követett el öngyilkosságot a francia multinacionális vállalatnál, és valójában minden monopolhelyzetben lévő üzleti csoportnál uralkodó „középkori munkakörülmények” miatt. Ezek az öngyilkosságok a hírhedt „rugalmas biztonság” („flexicurity”) intézkedések általánosított végrehajtásának, a munkaügyi kapcsolatok aláásásának és meggyengítésének, a munkaterhelés könyörtelen növelésének, valamint az alkalmazottakat fenyegető munkanélküliség és bizonytalanság sötét kilátásaitól való félelemnek az eredményei. Ez a stratégia az EU és a tagállamok (köztük az ND és a PASOK egymást követő kormányzása alatt Görögország) egyik alapvető politikai választása.

A Bizottság szerint az EU által követett, a „rugalmas biztonság” („flexicurity”) általánosított alkalmazására, a munkaügyi kapcsolatok meggyengítésére, a kollektív munkaszerződések felszámolására, valamint a munkavállalók védelmét célzó jogszabályok eltörlésére vagy aláaknázására törekvő stratégia a munkavállalók érdekeit szolgálja-e, vagy csak és kizárólag a vállalati versenyképesség és jövedelmezőség céljait, szó szerint feláldozva ezzel a munkavállalók életét a haszon oltárán?

 
  
 

A Bizottság hangsúlyozza, hogy a rugalmas biztonságot nem szabad összetéveszteni a rugalmassággal vagy azzal a politikával, amelynek célja a munkavállalók elbocsátásának megkönnyítése. Ellenkezőleg, a rugalmas biztonság fő célja a foglalkoztatás biztonságának növelése. Ez az új munkahelyek megtalálásáig az átmenethez nyújtott támogatás biztosításával történik annak érdekében, hogy a munkavállalók számára azokat minél biztosabbá tegyék, és a lehető legnagyobb mértékben biztosítsák, hogy ezek az átmenetek előrelépést jelentsenek.

A rugalmas biztonság intézkedések kombinációját foglalja magában, és célja, hogy megfelelő támogatást nyújtson az embereknek, hogy a foglalkoztatásban maradjanak vagy oda gyorsan térjenek vissza, ha elveszítik munkahelyüket. Célja, hogy megtalálja a biztonság és a rugalmasság közötti helyes egyensúlyt: mindkét összetevő elengedhetetlen a rugalmas biztonsághoz és mindkettő nélkülözhetetlen, ha a munkavállalókat hatékonyan kell támogatni, és ha a társaságoknak arra van szükségük, hogy könnyebben alakítsanak át vagy hozzanak létre munkahelyeket.

A rugalmas biztonság közös elvei, amelyeket a tagállamok 2007 decemberében fogadtak el, hangsúlyozza, hogy a megfelelő szerződéses rugalmasságot a munkahelyek közötti váltás alatt nyújtott biztonságos átmenetnek kell kísérnie. A rugalmas biztonság alkalmazása nem jelenti az alapvető kollektív szerződések megsemmisítését vagy a védelmet szolgáló jogszabályok eltörlését. Ez az intézkedések helyes kombinációjának, valamint valamennyi főbb szereplő, köztük a szociális partnerek aktív bevonásának és támogatásának a kérdése. A minőségi, termelékeny munkahelyek és a stabil munkaszervezés előmozdítása szintén elengedhetetlen a rugalmas biztonság rendszeréhez, valamint valamennyi főbb szereplő bevonása és a köztük lévő együttműködés feltétlenül szükséges a megközelítés megfelelő működéséhez.

A Bizottság úgy ítéli meg, hogy a rugalmas biztonság továbbra is alapvető fontosságú, ha a munkaerő-piaci politikának meg kell felelnie az EU előtt álló kihívásoknak. Azt, hogy a rugalmas biztonság a válság leküzdésének és a fellendülés támogatásának helyes politikája, megerősítette a 2009. júniusi Európai Tanács és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság, amelynek legutóbbi véleménye(1)kiemeli a rugalmas biztonságnak a munkanélküliség csökkentésében játszott kulcsszerepét.

 
 

(1) CCMI/66 - CESE 794/2009 végleges

 

52. kérdés, előterjesztette: Georgios Papanikolaou (H-0348/09)
 Tárgy: Internetes zaklatás a kiskorúak körében
 

2009. február 10-én, a biztonságosabb internet nemzetközi napján az EU tájékoztatási kampányt indított a kiskorúak körében tapasztalható elektronikus zaklatás leküzdésére. A kampány részeként 2009-ben egy rövid videofilmet vetített le több köz- és magántelevíziós csatorna, amely arra buzdította a gyerekeket, hogy őrizzék meg önkontrolljukat internethasználat közben. Az EU tagállamai súlyos problémaként értékelik, ha az internetes zaklatás elszenvedői vagy elkövetői iskoláskorú kisgyerekek. A Bizottság erőfeszítéseket tett és sikerrel is járt, amikor igyekezett meggyőzni az internetes társaságokat arról, hogy írjanak alá egy megállapodást, amely szerint elkötelezik magukat a fiatal internethasználók még hatékonyabb védelme mellett. Tekintettel arra, hogy jelen megállapodás az internetet használó fiatalok védelmében tett első lépés, válaszolna-e a Bizottság az alábbi kérdésekre:

Milyen egyéb fellépést tervez még ezen kívül a Bizottság? A Bizottság úgy véli, hogy az iskola mint intézmény döntő szerepet játszhat a kiskorúak közötti internetes erőszak csökkentésében és megelőzésében? Amennyiben igen, milyen módon?

 
  
 

Válaszolva a tisztelt képviselő kérdésére, a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a 2009 februárjában indított kampány az internetes zaklatás ellen sikeres volt. A klipet nemcsak a televízión, hanem az interneten keresztül is terjesztették: több mint 200 nemzeti és regionális televíziós csatorna és 230 weboldal vett részt a kampányban. A klip segítségével a fiatalok jobban megérthették, hogy mit jelent az internetes zaklatás, és hogy hogyan lehet ezt jelezni.

A 2009 februárjában 18 vezető internetes társaság által aláírt önszabályozó megállapodás, a „Biztonságosabb közösségi hálózatépítési elvek” fontos lépés a gyermekek online biztonsága és magánélete védelmének javítása terén. Február óta két további cég, a spanyol Tuenti és az észt Rate csatlakozott a megállapodáshoz. Eddig 19 társaság nyújtott be a Bizottsághoz nyilatkozatot, amelyben kifejtik, hogy biztonsági politikáikban hogyan hajtják végre ezt a megállapodást. Ez az információ most már nyilvánosan hozzáférhető.

A Bizottság ezen önkéntes megállapodás végrehajtásáról független értékelés készítésére adott megbízást, amelyet 2010. február 9-én, a Biztonságosabb Internet Napján kívánnak közzétenni. Az értékelés a vállalati politikák és az elvek közötti összhangra, valamint a kiskorúak védelme tekintetében a hatékonyságra összpontosít. A Bizottság e jelentésből következtetéseket fog levonni, és ennek alapján szükség esetén új szabályokra tesz javaslatokat.

Az iskolákban történő zaklatással és az internetes zaklatás növekvő problémájával szembeni konkrét fellépés szükségességére válaszul a Bizottság a Daphne Programon keresztül a zaklatás minden formája tekintetében számos projektet finanszírozott és finanszíroz a továbbiakban is. A hangsúly valójában az utóbbi években helyeződött egyre erőteljesebben a zaklatásra, és számos érdekes, folyamatban lévő projekt még nem fejeződött be. A Daphne Program a projektek eredményeit az iskolákban történő zaklatásra vonatkozóan az „Erőszak és iskola” című kiadványában, míg az internetes erőszakra vonatkozóan különösen az „Erőszak és a technológia” kiadványban foglalta össze. E kiadványok a Daphne Toolkit honlapon, a következő címen hozzáférhetők:

http://ec.europa.eu/justice_home/daphnetoolkit/html/booklets/dpt_booklets_en.html"

Végül a fiatalkorú bűnözésre összpontosító, európai bűnmegelőzési hálózat kezdeményezésére a Bizottság 2004-ben tanulmányt készített a zaklatás megelőzése és visszaszorítása terén az iskolákban alkalmazott helyes gyakorlatokról.

A Bizottság úgy ítéli meg, hogy a gyermekek számára az internet biztonságosabbá tétele a hatóságok, a szülők, az iskolák és az internetes ágazat közös felelőssége. A tudásközpontok egyik feladata, hogy a Biztonságosabb Internet Program támogassa a tanárok és az iskolások tájékoztatását az internetes kockázatokról és azok kezelésének módjáról − számos tudásközpontban erre vonatkozóan specifikus tanárképzési programok indultak. A Bizottság 2009. október 22–23-án Luxemburgban ezért konferenciát szervez „Az online biztonság előmozdítása az iskolákban” címmel, amelynek lesz ifjúsági csoportja és egy tanári csoportja is. Következésképpen várakozásaim szerint születik egy felmérés a biztonságosabb európai internetes oktatás szintjéről, valamint elkészülnek a Bizottságnak és más érdekelt feleknek szóló ajánlások a biztonságosabb, hatékony internetes iskolai oktatás támogatásának módjáról.

 

53. kérdés, előterjesztette: Ivo Belet (H-0349/09)
 Tárgy: Magas villamosenergia-árak Belgiumban
 

Tud-e a Bizottság bármilyen tájékoztatást adni az egyéni háztartások és vállalkozások által fizetendő villamosenergia-árak átlagos szintjéről, a szomszédos országokkal való összehasonlításban?

Egyetért-e a Bizottság azzal, hogy a viszonylag magas belgiumi árakat a verseny hiánya okozza a villamos-energia piacán?

Egyetért-e a Bizottság azzal, hogy ha az atomerőműveket a leírásuk után tovább üzemeltetik, az pénzügyi teret biztosít a fogyasztókat terhelő magas árak jelentős csökkentésére?

Számításai alapján meg tudná-e határozni a Bizottság az atomerőművek rendkívüli nyereségének abszolút értékét arra az esetre, ha három atomerőmű számára lehetővé teszik, hogy hosszabb ideig üzemben maradjanak?

Támogatni fogja-e a Bizottság az arra irányuló kezdeményezéseket, hogy az atomerőművek hosszabb üzemben tartásából származó „osztalékot” elsősorban az alacsonyabb árakba, másodsorban pedig a megújuló energiaforrásokba fektessék be?

 
  
 

A 2008-as teljesítményértékelési jelentés(1)kimutatta, hogy a nemzetközi piacon az emelkedő olajárakkal párhuzamosan a villamosenergia-árak is emelkedtek, bár a villamosenergia-árak változása lényegesen eltérő volt a tagállamok között. A jelentés szerint a lakossági és az ipari villamosenergia-árak különösen megemelkedtek egyes tagállamokban, köztük Belgiumban. A számadatokból az is kitűnik, hogy a háztartások és az ipari felhasználó felé felszámított végfelhasználói árak Belgiumban (beleértve a héa-t és az adókat) az Európai Unióban a legmagasabbak közé tartoznak.

A tagállamok villamosenergia-árai közötti különbségeket több tényező magyarázza. Először is a villamosenergia-termelés költsége a termelőknél tapasztalható különböző energiahordozó-összetételtől függően eltérő. A második tényező az elegendő termelőkapacitás és a (határokon átnyúló) átviteli kapacitás rendelkezésre állása. Harmadszor a nagykereskedelmi és kiskereskedelmi piacon folyó verseny mértéke is fontos szerepet játszik.

A belga villamosenergia-piacok még mindig nagyon koncentráltak. A Bizottság a közelmúltban értesült a belga nemzeti hatóságok döntéséről, hogy a két fő villamosenergia-szolgáltatónál be nem jelentett ellenőrzéseket indítanak. A Bizottság még nem kapott tájékoztatást ezen ellenőrzések eredményeiről. A Bizottság most vizsgálja, hogy a GDF Suez (Electrabel) a nagy ipari fogyasztók tekintetében visszaélt-e a belga villamosenergia-piacon fennálló erőfölényével. A Bizottság vizsgálja továbbá az egyesülések és a felvásárlások esetleges, a belga villamosenergia-piaci versenyre gyakorolt hatását.

A menetrend szerint bezárandó atomerőművek (függetlenül attól, hogy az értékcsökkenést már elszámolták-e vagy sem) továbbüzemeltetésére vonatkozó döntés a fogyasztói igények kielégítésére rendelkezésre álló nagyobb termelési kapacitást eredményez. Ez a jövőben alacsonyabb árakat jelenthet annál, mintha ez a kapacitás már nem állna rendelkezésre.

A Bizottság nincs abban a helyzetben, hogy meg tudná adni a belgiumi atomerőművek élettartamának meghosszabbításából eredő váratlan nyereség abszolút értékét, nemcsak azért, mert ez nem képezi megbízatása részét, hanem azért is, mert nincs hozzáférése az ilyen számítás elvégzéséhez szükséges adatokhoz.

Amennyiben az illetékes nemzeti hatóságok úgy határoznak, hogy az atomerőműveket birtokló társaságnak engedélyezik azok működtetésének meghosszabbítását, a hatóságoktól függ, hogy az érintett társasággal megállapodjanak a meghosszabbítás feltételeiről. Nyilvánvalóan valamennyi intézkedésnek összhangban kell lennie az EK-Szerződés belső piacra és a versenyszabályokra vonatkozó szabályaival.

 
 

(1) COM/2009/115/végleges, amelyet a Bizottság honlapján, a következő címen közzétettek:
http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=COM:2009:0115:FIN:FR:PDF.

 

54. kérdés, előterjesztette: Laima Liucija Andrikienė (H-0351/09)
 Tárgy: A keleti partnerekkel megkötendő mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodások kilátásai
 

A keleti partnerségi politika bevezetésével az EU elkötelezte magát mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodások esetleges megkötésére a hat kelet-európai szomszédjával: Fehéroroszországgal, Ukrajnával, Moldovával, Grúziával, Azerbajdzsánnal és Örményországgal. Sor fog-e kerülni e megállapodások megkötésére az elkövetkező években?

Hol tartanak az Ukrajnával folytatott szabadkereskedelmi megállapodásról folytatott tárgyalások? Mikorra várható a megállapodás megkötése? Mi az EU álláspontja a mezőgazdasági termékeknek a megállapodásba történő felvételével kapcsolatos ukrán követeléssel szemben? Ki lehet-e jelenteni, hogy az Ukrajnával folytatott tárgyalások mintát nyújtanak a többi kelet-európai partnerrel folytatandó tárgyalásokhoz is?

 
  
 

Amint azt a 2009. május 7-i prágai együttes nyilatkozat kijelenti, a keleti partnerség fő célja, hogy „megteremtse az Európai Unió és az érdekelt partnerországok közötti politikai társuláshoz és mélyebb gazdasági integrációhoz szükséges feltételeket”.

Kétoldalú együttműködésekkel kell biztosítani a társulási megállapodások új generációjának alapját, amelyeknek tartalmazniuk kell a szoros, széles körű együttműködésen alapuló szabadkereskedelmi térségek létrehozását vagy létrehozásának célkitűzését.

A szoros, széles körű együttműködésen alapuló szabadkereskedelmi térségek létrehozására vonatkozóan nem határoztak meg határidőt, egyenként fogják értékelni, hogy az egyes országok készen állnak-e erre. Az EU és a keleti partnerek közötti tárgyalások megkezdéséről akkor fognak határozni, ha a szükséges feltételek teljesülnek, nevezetesen amikor

- a partner befejezte a Kereskedelmi Világszervezethez (WTO) való csatlakozását;

- a jövőbeli, szoros, széles körű együttműködésen alapuló szabadkereskedelmi térség életképességét részletes megvalósíthatósági tanulmány igazolta;

- a partner megerősítette, hogy a jövőbeli szabadkereskedelmi térség vonatkozásában osztja a magas szintű célt, azaz hogy „szoros, széles körű együttműködésen alapul”, valamint

- a partner képessé vált arra, hogy szoros, széles körű együttműködésen alapuló szabadkereskedelmi térségben állapodjon meg, és következésképpen a vállalt kötelezettségeket fenntartható módon hajtsa végre.

A 2009. szeptember 14–15-i tanácsi következtetésekkel összhangban a Bizottság most készíti elő a társulási megállapodás tárgyalására, többek között a szoros, széles körű együttműködésen alapuló szabadkereskedelmi térség létrehozására vagy létrehozásának célkitűzésére vonatkozó irányelveket mindhárom dél-kaukázusi országgal – Örményországgal, Azerbajdzsánnal és Grúziával. A Moldovával folytatott tárgyalásokra vonatkozóan hasonló tárgyalási irányelveket fogadtak el 2009 elején. A tárgyalások a fenti feltételek teljesülését követően kezdődhetnek meg.

A szoros, széles körű együttműködésen alapuló szabadkereskedelmi térségről szóló tárgyalások Ukrajnával 2008-ban kezdődtek, egy évvel a társulási megállapodás politikával és együttműködéssel kapcsolatos részéről folyó tárgyalások után, mivel Ukrajna csak 2008 májusában csatlakozott a Kereskedelmi Világszervezethez. Az Ukrajnával kötendő szabadkereskedelmi megállapodás az Ukrajnával létrehozandó általános társulási megállapodás részét fogja képezni és célja, hogy fokozza Ukrajnának az európai piachoz való hozzáférését, és ösztönözze a további európai beruházásokat Ukrajnában. Az Ukrajnával kötendő szabadkereskedelmi megállapodás szoros és széles körű lesz, azaz átfogó, „határokon átnyúló megközelítést” nyújt a gazdasági integrációhoz, és lényegében az áru- és szolgáltatáskereskedelem teljes területét lefedi. Rendelkezéseket tartalmaz továbbá a kereskedelmi és gazdasági kötelezettségvállalások végrehajtására vonatkozóan, beleértve a közösségi vívmányokhoz való közelítés konkrét céljait. A tárgyalások összetettek és magas szintű szakértelmet követelnek, ami valódi kihívás az ukránoknak és az EU-nak. A Bizottság várakozásai szerint a szabadkereskedelmi megállapodásról a keleti partnerség többi országával folytatott tárgyalások hasonlóan komoly kihívást jelentenek majd.

A szabadkereskedelmi megállapodásról folyó tárgyalások 8. fordulójára október 5. és 9. között került sor Brüsszelben. Mind az EU, mind pedig Ukrajna továbbra is elkötelezett a tárgyalások mielőbbi befejezése mellett.

 

55. kérdés, előterjesztette: Jacek Włosowicz (H-0353/09)
 Tárgy: A polgári kormányzás Pakisztánban
 

Pakisztánban választott polgári kormány működik. Úgy gondolja-e az Európai Bizottság, hogy a polgári kormány teljes ellenőrzéssel rendelkezik az országban, vagy véleménye szerint a pakisztáni hadsereg rendelkezik a tényleges hatalommal, akárcsak a múltban?

 
  
 

Az Európai Bizottság elkötelezett a Pakisztánnal való erős és hosszú távú partnerség kiépítése iránt. A Bizottság úgy ítéli meg, hogy az EU-nak szorosan együtt kell működnie Pakisztánnal számos közös érdekű területen, beleértve a politikai és regionális kérdéseket, a demokráciát és az emberi jogokat, a biztonsági kérdéseket, a kereskedelmi és fejlesztési támogatást.

E megközelítés kulcsfontosságú eleme különösen a kormányzati és a demokratikus világi intézmények megerősítése. A 2009. júniusi EU-Pakisztán csúcstalálkozón hangsúlyozták ezt a kérdést. A csúcstalálkozó együttes nyilatkozata tartalmazza a kapcsolatok továbbhaladásának menetrendjét.

Hosszú évek után először egy demokratikusan megválasztott pakisztáni kormánnyal állunk kapcsolatban. A Bizottság fő célja, hogy az ország demokratikus kormányának politikai és anyagi támogatást nyújtson.

Történtek pozitív fejlemények. A pakisztáni kormány határozottan fellépett a makalandi, köztük a swat-völgyi lázadók ellen, ami szintén hozzájárulhat a nagyobb regionális stabilitáshoz.

Jelenleg az jelent sürgős kihívást, hogy a Bizottság kötelezettségvállalása alapján segítséget kell nyújtani a maklandi régió helyreállításához és újjáépítéséhez. A 72 millió eurós humanitárius támogatáson felül a Bizottság eddig 52 millió eurót különített el a helyreállításra és újjáépítésre. Kötelezettségvállalásait fokozza továbbá a biztonsági ágazat reformja, a választási rendszer és az emberi jogi párbeszéd erősítése terén is.

A Bizottság arra ösztönzi Pakisztánt, hogy úgy konszolidálja a stabil demokráciába való átmenetet, hogy a katonai rendszer egyszer s mindenkorra véget érjen. Fontos lépések történtek az igazságszolgáltatás függetlenségének megerősítése terén. A kormányzásban további intézményi megerősítésre van szükség, beleértve magát a parlamentnek történő elszámolási kötelezettséget is.

A Bizottság kész arra, hogy e folyamatot a 2008. februári választásokat követően az uniós választási megfigyelő misszió által benyújtott ajánlásokkal összhangban támogassa.

Pakisztán azzal kapcsolatos eltökéltsége, hogy az állam képes hatékony és pártatlan igazságszolgáltatást biztosítására és a korrupció leküzdésére, döntő szerepet játszik a szélsőségesek legyőzése és a demokratikus rendszer konszolidálása érdekében tett erőfeszítéseiben.

 

56. kérdés, előterjesztette: Tadeusz Cymański (H-0355/09)
 Tárgy: Pandzsáb
 

Az indiai Pandzsáb állam különböző vallási közösségekből álló liberális társadalom, amely ellenáll a terrorizmusnak és elkötelezte magát a demokrácia mellett. Meg kívánja-e a Bizottság győzni az európai országokat arról, hogy ne támogassák a kalisztáni szélsőségeseket, akik a vallás segítségével akarják destabilizálni az indiai Pandzsábot? Ha igen, milyen módon?

 
  
 

Meg kell jegyezni, hogy az indiai Pandzsáb államban, amelyet az 1980-as években több mint 15 évig tartó erőszak sújtott, a mozgalom 1990-es évek közepén történt sikeres kezelése után visszatért a rendezett állapot. Az Új-Delhiből történő közvetlen szabályozás évei után a demokratikus folyamatot az 1997-ben demokratikusan megválasztott kormánnyal sikeresen újraélesztették. A 2007-es legutóbbi állami választások nyomán az Akali Dal párt (amely kizárólag a szikhek érdekeit képviseli) került ismét kormányra.

A szikh aktív politikai hálózat fennmaradásával összefüggő kockázatokról szóló rendszertelen jelentések ellenére a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a lakosság visszautasította azt az ideológiát, amely Pandzsábban másfél évtizednyi erőszakot idézett elő.

Következésképpen nem kell meggyőzni az európai országokat arról, hogy ne támogassák a khalisztáni szélsőségeseket. Elsősorban Indiának kell fellépnie az e kérdéssel kapcsolatos aggályok tekintetében. Ez azt jelenti, hogy emlékeztetni kell arra, hogy India a közelmúltban az uniós tagállamok e kérdésben akkor tanúsított szolidaritását dicséretesnek és hasznosnak nevezte.

 

57. kérdés, előterjesztette: Ryszard Czarnecki (H-0356/09)
 Tárgy: A véleménynyilvánítás szabadsága és szeparatista törekvések Indiában
 

Hogyan kívánja a Bizottság biztosítani azt, hogy India határ menti tartományaiban az emberek szabadon kifejezhessék ellenzéki álláspontjukat és különböző politikai nézeteiket, és hogy ezt a szabadságot ne az indiai állam ellen irányuló szeparatista törekvések támogatására használják?

 
  
 

A véleménynyilvánítás szabadsága mind az EU, mind pedig India által elismert alapvető jog. Annak biztosítása azonban, hogy a véleménynyilvánítás szabadságának jogával ne éljenek vissza, és ne használják az indiai szeparatista mozgalmak támogatására, elsősorban az indiai kormány és az indiai belügyminisztérium feladata.

 
Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat