Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2009. október 22., Csütörtök - Strasbourg

6. A grúziai konfliktussal foglalkozó független nemzetközi vizsgálóbizottság jelentése (vita)

  Elnök. – A következő napirendi pont a Bizottság nyilatkozata a grúziai konfliktussal foglalkozó független nemzetközi vizsgálóbizottság jelentéséről.

  Vytautas Landsbergis (PPE) . – Elnök asszony! Egy ügyrendi kérdést illetően tiltakozni kívánok az ellen a manipuláció ellen, amit valaki a titkárságon belül folytat. A grúziai vizsgálóbizottságról szóló vitához elkészült egy lista, amelyről egyes felszólalók nevét, beleértve az én nevemet is, kihúzták. Ezért a felszólalási időmet annak megfelelően kérem, ahogy azt az utolsó percig biztosították. Kasoulides úr után kérek szót.

  Elnök. – Landbergis úr, úgy tűnik, hogy csak a képviselőcsoportok nevében tudjuk megadni a szót, és a PPE képviselőcsoport nevében már van felszólalójuk. Azt azonban fel tudom önnek ajánlani, hogy a „catch-the-eye” eljárás keretében szót adok önnek.

  Leonard Orban , a Bizottság tagja. – (RO) Örülök, hogy lehetőségem van ma megvitatni önökkel Grúzia kérdését. Nem egészen egy évvel az Oroszországgal folytatott fegyveres konfliktus után Grúzia számos olyan kihívással néz szembe, melyek közvetlen jelentőséggel bírnak az Európai Unió számára, és osztatlan figyelmet kell szentelnünk ennek az országnak.

A svájci nagykövet, Heidi Tagliavini vezette grúziai konfliktussal foglalkozó független nemzetközi vizsgálóbizottság jelentése a Tanács határozata alapján az Európai Unió megbízásából készült el. Ugyanakkor teljes mértékben független, és az Európai Unió semmilyen módon sem vett részt a jelentés elkészítésében, és semmi köze sem volt annak tartalmához. Következésképpen, nem fogok részletesen kitérni az eredményeire.

Úgy hisszük, hogy a jelentés megvalósította fő célját, azaz magyarázatot adott a 2008 augusztusában bekövetkezett eseményekre, valamint a konfliktus fő okaira. A jelentés világosan feltárja, ahogy konfliktushelyzetekben az gyakran előfordul, hogy mindkét fél hibáztatható a konfliktusért. Egyaránt bírálja Grúziát és Oroszországot is lépéseiért. A jelentésben megállapított másik tanulságot az jelenti, hogy olyan rendkívül feszült helyzetek esetén, amelyek erőszakhoz vezethetnek, gyorsabb és határozottabb fellépésre van szükség a nemzetközi közösség részéről.

Az Európai Unió határozottan fenntartja Grúzia területi integritásával kapcsolatban vállalt kötelezettségeit. Erőfeszítéseinket most arra kell összpontosítanunk, hogy elkerüljünk minden jövőbeni konfliktust, és békés úton oldjuk meg a még fennálló feszültségeket, mivel ez az egyetlen módja annak, hogy hosszú távú jólét és stabilitás legyen a térségben.

Hölgyeim és uraim, a háború mély nyomokat hagyott a grúz lakosságon és az ország még mindig alapvető problémákkal küzd, mint amilyen a több ezer kitelepített személy alapvető szükségleteinek kielégítése. Következésképpen örömmel mondhatom el, hogy az Európai Bizottság által, a tagállamok és a többi fél támogatásával készített konfliktus utáni támogatáscsomag végrehajtása jól működik. Mint ahogyan azt önök is tudják, az Európai Bizottság csomagja legfeljebb 500 millió eurós támogatást nyújt a 2008-2010-es időszakra. A csomag által kiemelten kezelt területek közé tartoznak az országon belül kitelepített személyek szükségletei, valamint a gazdasági növekedést élénkítő és munkahelyteremtést ösztönző gazdasági intézkedések. Ezen túlmenően, az Európai Bizottság javaslatot tett arra, hogy Grúzia részesüljön egy legfeljebb 46 millió eurós makroszintű pénzügyi támogatásban, amely segítené az országot a pénzügyi és gazdasági válság hatásainak leküzdésében.

Jelenleg, az Európai Unió grúziai megfigyelő missziója még mindig az egyetlen olyan nemzetközi jelenlét, amely figyelemmel kíséri az ország helyzetét. Ez a misszió fontos szerepet tölt be, de azt szeretnénk látni, hogy tevékenysége az egész területre kiterjed. Az Európai Unió, az EBESZ és az ENSZ társelnökletével tartott genfi tárgyalások egyedülálló lehetőséget kínálnak az összes fél részvételével zajló politikai párbeszédre. Továbbra is minden erőfeszítést megteszünk annak érdekében, hogy előmozdítsuk a konkrét eredményekhez vezető konstruktív megbeszéléseket.

Jelenleg az országon belül kitelepített személyekkel és humanitárius szempontokkal foglalkozó, az Európai Bizottság és az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága társelnökletével működő munkacsoport egy sor olyan intézkedésről tárgyal, amelyek elfogadásának célja az országon belül kitelepített személyek és menekültek, valamint más kitelepített személyek visszatelepítése. Ugyanakkor Abháziában és Dél-Oszétiában, a megelőző, valamint az eseményekre reagáló két mechanizmus már kedvező eredményeket hoz az incidensek számának csökkenése és ezen személyek határátkelésének megkönnyítése terén.

Tekintettel a közelmúlt eseményeire, fontos, hogy megerősítsük Grúzia stabilitását, biztonságát és jólétét. Ebben az országban most nagyobb szükség van gazdasági és politikai reformokra, mint korábban bármikor. A májusban, Prágában elindított keleti partnerség fontos keretet biztosít a Grúziának nyújtott támogatás megerősítéséhez, kétoldalúan, valamint a térség többi partnerével folytatott többoldalú együttműködésen keresztül is. Kulcsfontosságú elemet jelent az erősebb politikai és kereskedelmi kapcsolatok kialakítására tett javaslat. A keleti partnerséggel összhangban a Külkapcsolatok Tanácsa abban állapodott meg szeptemberben, hogy az új megállapodásokra vonatkozó tárgyalásokról szóló irányelveket a Dél-Kaukázus mindhárom országa számára el kell készíteni, beleértve Grúziát is.

Politikai kapcsolataink megerősítése mellett javasolni fogjuk, hogy a Grúziával kötött új megállapodás tartalmazza egy széleskörű, átfogó szabadkereskedelmi térség létrehozását. Fontos megemlíteni, hogy egy ilyen térség biztosítaná Grúzia gazdaságának fokozatos igazodását az Unió belső piacához. Természetesen ez az ambiciózus, hosszú távú cél továbbra is szükségessé teszi, hogy Grúzia támogassa a reformok végrehajtására tett erőfeszítéseket. A széleskörű és átfogó szabadkereskedelmi térségről szóló tárgyalások csak azt követően fognak megkezdődni, miután a szükséges feltételek teljesültek.

Hadd tegyem hozzá, hogy ami a Grúziával fenntartott kapcsolatokat illeti, a polgárok közötti kapcsolatteremtés érdekében tett intézkedés terén is haladás tapasztalható. A Bizottság lezárta a vízummentesség megkönnyítéséről és a visszafogadás biztosításáról szóló megállapodásról folytatott tárgyalásokat, ennek szövege a Tanácsban található. Reméljük, hogy az eljárásokat a lehető legrövidebb időn belül véglegesíteni lehet.

Hölgyeim és uraim! Úgy gondolom, valamennyien egyetértünk abban, hogy Grúzia kulcsfontosságú szereplő a szomszédságunkban. Következésképpen rendkívül fontos, hogy ebben az országban eleget tegyünk kötelezettségeinknek annak érdekében, hogy segítsük az előtte álló számos kihívás megoldásában, különös tekintettel reformprogramjának végigvitelére. Amennyiben Grúzia valódi haladást ér el a politikai és gazdasági reformok végrehajtása terén, az az Európai Unió és Grúzia közötti kapcsolatok elmélyülését és erősödését fogja eredményezni.

  Ioannis Kasoulides , a PPE képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony! Először is tudomásul vesszük a független nemzetközi vizsgálóbizottságról szóló, imént kézhez kapott jelentést. Nagyon nehéz ilyen körülmények között megmondani, hogy ki kezdte a dolgokat, és ki folytatta. Ami fontos, az az, hogy a tények egy évvel a konfliktus után sem változtak, és számos olyan elvet sértenek meg, amelyeket az Európai Uniónak támogatnia kell.

Először is, ahogyan azt mondta, biztos úr, itt van a Grúzia területi integritásának támogatásáról szóló elv. A diplomáciai vagy bármilyen más jellegű fellépés sohasem bátoríthatja az egyoldalúan kikiáltott függetlenségeket vagy szeparatizmusokat. Az erőszak alkalmazásával létrejött kész helyzetek elfogadhatatlanok és sohasem lesznek elfogadhatóak.

Másodszor, itt van a kitelepített személyek azon joga, hogy visszatérjenek lakhelyükre és tulajdonukba: a mozgás alapvető szabadsága, ahogy ön mondta, hogy átléphessék az elválasztó határokat. Politikánk középpontjában a tulajdonjognak és a rendezésnek kell szerepelnie és kezdeményezéseket kell tennünk ezen humanitárius és emberi jogi problémák megoldására, függetlenül bármilyen politikai rendezés kimenetelétől.

Harmadszor, a Dél-Oszétiában meglévő ellenségeskedések bebizonyították, nem létezik olyan, hogy befagyott konfliktus. A befagyott kifejezés egyfajta megalkuvásra utal. A nemzetközi közösség teljes érdektelensége krónikus állapothoz vezethet, és egy rendezetlen konfliktus potenciális veszélyt jelent a békére és a stabilitásra. Egy évvel a konfliktus után ismételten kiemelem az Európai Uniónak és a francia elnökségnek a gyors tűzszünet és az azt megfigyelő misszió létrehozásában játszott sikeres szerepét. Az európai megfigyelők jelenléte garanciát jelent arra nézve, hogy mostantól kezdve egyik fél sem állíthatja önkényesen, hogy a másik fél kezdte az ellenségeskedést. Most a politikai rendezés irányában kell erőfeszítéseket tennünk, bármilyen nehéz legyen is ez, és ösztönözni kell a Genfben, közvetlenül az ellenségeskedések után elindított politikai tárgyalások folytatását.

Támogatjuk a keleti partnerség keretében megvalósuló olyan új társulási megállapodásra irányuló erőfeszítéseket, amely túlmutat a kereskedelmi és beruházási lehetőségeken. Támogatunk továbbá egy olyan megállapodást is, amely megkönnyíti az Európai Közösség és Grúzia közötti rövid távú tartózkodásra jogosító vízumkibocsátási eljárásokat és visszafogadást, és elégedettek vagyunk a konfliktus utáni támogatási csomaggal, amely jól működik.

  Zoran Thaler , az S&D képviselőcsoport nevében. – (SL) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, a Bizottság képviselői! Üdvözöljük a pártatlan és független vizsgálatot, és az ezt követő jelentést a 2008-as grúziai konfliktusról, amelyet a független nemzetközi vizsgálóbizottság a svéd diplomata, Heidi Tagliavini vezetésével végzett. Azt megelőzően, hogy Dél-Oszétiában 2008. augusztus 7-ről 8-ra virradó éjszaka kitörtek az ellenségeskedések, amelyek számos emberáldozatot követeltek, hónapokon keresztül mindkét oldal részéről elkövetett provokációknak voltunk szemtanúi. Az orosz katonai beavatkozás, beleértve Grúzia megszállását, aránytalan volt és minden jogalapot nélkülözött. A konfliktus mindkét oldalán állók megszegték a nemzetközi humanitárius jogot, amit ez a jelentés és különféle szervezetek, mint például a Human Rights Watch is megerősít.

Mit kell most tennünk? Oroszországnak teljes mértékben tiszteletben kell tartania a békemegállapodást. Először is vissza kell vonulnia a 2008. augusztus 7-e óta elfoglalt területekről. Az EU megfigyelő misszió és a nemzetközi ügynökségek, köztük az ENSZ tagjai számára is biztosítania kell a haladéktalan, szabad és korlátlan belépést Dél-Oszétiába, hogy felügyelhessék a tűzszünetet és eljuttathassák a humanitárius segélyeket. Megközelítőleg 25-30 000 grúz kitelepített van még mindig Dél-Oszétiában, és a dél-oszét de facto hatóságoknak meg kell könnyítenie a lakóhelyükre való visszatérésüket.

Grúzia területi integritását továbbra sem lehet megkérdőjelezni. Ugyanakkor az önkényuralom aggasztó jelei tapasztalhatók Grúziában. Szaakasvili elnök jogrendszerrel való visszaélése, a más véleménnyel szemben egyre erősödő ellenségeskedés, a folyamatosan visszaszorulóban lévő szólásszabadság és az esetenkénti ellenséges nemzeti retorika mind kedvezőtlen hatással van Grúziára. Grúzia csak abban az esetben lesz képes visszatérni az Európa-barát és demokratikus útra és vonzóvá válni a térség többi országa számára, ha kiáll a rózsás forradalom alatt képviselt eszmények mellett. Minden szereplőnek jóhiszeműen élnie kell a genfi tárgyalások kínálta lehetőségekkel. A kaukázusi helyzetnek komoly figyelmet kell szentelni a következő EU-Orosz csúcstalálkozón.

  Kristiina Ojuland , az ALDE képviselőcsoport nevében. – (ET) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! A Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoportja nevében beszélek, és alkalmam nyílik arra, hogy elismerésemről biztosítsam az előadót. A jelentésnek rendkívül fontos szerepe van, még ha mindössze azt a széles körben elterjedt hamis állítást cáfolja is meg – egy olyan hamis állítást, melyet az Orosz Föderáció terjeszt –, hogy Grúzia kezdte a háborút. Ugyanakkor a jelentés kiegyensúlyozott és a konfliktusban részt vevő mindkét felet bírálja, sőt még azt is állítja, hogy már nem tudták elkerülni a konfliktust. A jelentés feltétlenül jelentős azért, mert világosan leszögezi azt a tényt, hogy az Orosz Föderáció – a konfliktus elejétől kezdve – kiképzéseket szervezett Dél-Oszétia területén, valamint katonai technológiával és egyéb katonai felszerelésekkel látta el a dél-oszétokat.

Ami szintén alapvetően fontos ebben jelentésben, az egyértelműen az „útlevelesítés” kérdése, amit az Orosz Föderáció sok éve folytat, mind Abháziában, mind Dél-Oszétiában is, ellentétbe kerülve ezáltal a nemzetközi joggal, nem beszélve a jószomszédi kapcsolatok aláásásáról. Habár a jelentés nagyon világosan kimondja, hogy ezzel az útlevelesítéssel a Dél-Oszétiában vagy Abháziában élő emberek nem váltak az Orosz Föderáció állampolgárává, és csak de jure továbbra is grúz állampolgárok, többek között emiatt az az állítás, hogy az Orosz Föderáció megvédte, illetve embereket küldött a Dél-Oszétiában elő polgárainak védelmére egyértelműen nem állja meg a helyét. A jelentés egy másik fontos része egyértelműen az a tény, hogy beszél a Dél-Oszétia területén lévő grúz falvakban folytatott etnikai tisztogatásról. Ez egy nagyon fontos pont. Ugyanakkor a jelentés sajnos nem foglalkozik azzal az etnikai tisztogatással, melyet az Orosz Föderáció 1991 óta Abháziában folytatott, amikor Grúzia függetlensége következtében közel negyedmillió grúzt kényszerítettek saját hazájuk, Abházia elhagyására.

Elnök asszony, végül azt szeretném elmondani, hogy a jelentésben a legfontosabb természetesen az az utalás, amelynek értelmében Grúzia függetlenségét, autonómiáját, szuverenitását és területi integritását tiszteletben kell tartani. Számunkra ma az a kérdés, hogy ezt valóban meg lehet-e valósítani, és ha mi most, hamarosan a berlini fal leomlásának 20. évfordulóját ünnepeljük, akkor azt szeretném megkérdezni, hölgyeim és uraim, mikor tudjuk majd megünnepelni azt a napot, amikor Abházia és Dél-Oszétia egyesül Grúziával?

  Ulrike Lunacek , a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony! Csatlakozni szeretnék az előző felszólalóhoz, és őszintén gratulálok Tagliavini asszonynak és csapatának ahhoz a jelentéshez, melyet összeállítottak.

A jelentés nagyon világossá tette, hogy mindkét oldal felelős volt a 2008 augusztusában bekövetkezett konfliktus eszkalálódásáért. Egyértelmű, hogy Oroszország katonai jelenlétet épített ki Dél-Oszétiában, amely grúz terület volt. Ugyanakkor az is világos, hogy ezek a provokációk túlzott reakciókat váltottak ki Szaakasvili grúz elnök részéről. Fontos, hogy kimondták, hogy mindkét oldal felelős volt, és most azt kell megnéznünk, hogyan alakulhatnak a dolgok a jövőben. Ez volt ennek a jelentésnek a legfőbb eredménye. Tökéletesen egyetértek mindazokkal, akik azt mondták, hogy Grúzia és minden egyes ország területi integritását tiszteletben kell tartani. A nemzetközi jogot tiszteletben kell tartani.

Ugyanakkor más okokat is fontos megvizsgálni: az agresszív nyelvezetet, az idegengyűlölő és nacionalista nyelvezetet, amely részben hozzájárult ennek a konfliktusnak a kialakulásához. Egy másik dolog feltenni a kérdést, mit fog most tenni az EU. Van egy megfigyelő missziónk, ami fontos, de ennek Grúzia minden területére el kell jutnia annak érdekében, hogy a kitelepített személyeket és másokat is támogathasson.

A vitában mostanra – a Bizottság tagja javasolta, hogy létesítsünk egy szabadkereskedelmi övezetet Grúziával, a Parlament pedig meg fogja vitatni a Grúziának nyújtandó mikroszintű pénzügyi támogatást– világossá vált, hogy az EU-nak azt is meg kell vizsgálnia, milyen feltételeket szabjon Grúzia számára ahhoz, hogy például katonai költségvetése nagyságát csökkentse. Grúziában a védelmi költségvetés az elmúlt évek során megnövekedett, más területeken, például a szociális kérdések, a civil társadalom és a médiaszabadság területén pedig hiány van. Az EU-nak nagyon szorosan figyelemmel kell ezt kísérnie. Röviden, fontos, hogy az EU olyan erőfeszítéseket támogasson, amelyek tompítják ezt az agresszív nyelvezetet, a pénzügyi támogatásnyújtást pedig feltételekhez kell kötni.

  Milan Cabrnoch , az ECR képviselőcsoport nevében. – (CS) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Az ECR képviselőcsoport nevében, valamint az EU-Grúzia Parlamenti Együttműködési Bizottságokba delegált küldöttség nevében, amelynek elnöke is vagyok, üdvözlöm a Bizottság által benyújtott jelentést. A jelentés hiteles, és a konfliktusban érintett egyik fél sem kérdőjelezte meg. Szorosan figyelemmel követjük a grúziai helyzetet, és figyelemmel kísérjük Grúzia NATO-tagságra való felkészülésének részleteit. Teljes mértékben támogatjuk Grúziának mint független államnak a területi integritását és szuverenitását. Nem tudjuk elfogadni azt az elképzelést, hogy Grúzia az Orosz Föderáció vagy bármely más ország kizárólagos érdekszférájába tartozzon. Az egy évvel ezelőtt Grúziában lezajlott katonai konfliktussal összefüggésben komoly aggodalommal figyeljük különösképpen a Dél-Oszétiában kialakult helyzetet. Aggódunk a tűzszüneti megállapodások betartásával kapcsolatos helyzet miatt, és különösen nyugtalanít bennünket a menekültek helyzete, akik lakóhelyük elhagyására kényszerültek, és nem tudnak oda visszatérni. Az EU humanitárius segítségnyújtása jelenleg sajnos nem jut el Abháziába és Dél-Oszétiába. Jelenleg a grúz etnikumú lakosok és a lakosság többi része is szenvedésben él ezeken a területeken. Azt is nagyon sajnálatosnak tartjuk, hogy az EU által Grúziába küldött független békemegfigyelők nem tudnak ezeken a területeken dolgozni.

A jelentés megállapítja, hogy a konfliktusban részt vevő mindkét fél megsértette a nemzetközi jogot. A bíráskodás nem a mi feladatunk, de ennek ellenére a jelentésből egyértelműen kiderül, hogy az Orosz Föderáció részéről tett lépések jóval túlnyúlnak a szükséges védelem általános elképzelésén. Rendkívül aggasztónak találjuk az etnikai tisztogatásról és a civil lakosság ellen elkövetett erőszakról szóló információkat, amelyekre a jelentés szerint mind a konfliktus alatt, mind pedig azt követően is sor került. Az interparlamentáris bizottság jövőbeni munkája során támogatni fogjuk az erőszak azonnali beszüntetését, és minden olyan blokád feloldását, amely megakadályozza, hogy a humanitárius segély eljuthasson az arra valóban rászorulókhoz, valamint a nemzetközi békemegfigyelők hozzáférését és azt, hogy a lehető legnagyobb mértékben enyhítsük a konfliktusnak az ártatlan civil lakosságra gyakorolt hatását. Támogatni fogunk minden olyan lépést, amely a konfliktus lezáráshoz és Grúzia területi integritásának és szuverenitásának helyreállításához vezet.

  Bastiaan Belder , az EFD képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök asszony! „Nincsenek nyertesek” mondja a Grúziában, 2008 nyarán kirobbant fegyveres konfliktust vizsgáló bizottság figyelemreméltó jelentése. Én nem osztom ezt a következtetést.

Természetes, hogy volt és van is egy nyertes: Oroszország. A grúz elnök segítségével a Kreml eltökélten és katonai eszközökkel véglegesíti Abházia és Dél-Oszétia politikai annektálást. A vesztes a grúz állam, amely egyébiránt az orosz ortodox egyház támogatásával vigasztalhatja magát, amely továbbra is állítja, hogy az abházok és a dél-oszétok grúz állampolgárok. Szeretném hangsúlyozni a moszkvai pátriárkának ezt a dicséretes hozzáállását, amelyről úgy gondolom, az ingadozó tagállamok egyértelműen példát vehetnek.

A Tagliviani bizottság jogosan bírálja azt, hogy Abháziában és Dél-Oszétiában a grúz állampolgárokat tömegesen látták el orosz útlevéllel, ami ellentétes a nemzetközi joggal. A grúz szuverenitás ilyen módon való csorbításával megegyező folyamat megy végbe jelenleg az ukrán nemzeti szuverenitás megsértésével a Krímben, ahol Oroszország nagyszámban ad ki új útleveleket ukrán állampolgároknak.

Ezért az Európai Uniónak azt a fontos politikai tanulságot kell levonnia a Tagliviani jelentésből, hogy aktívan támogatnia kell Kijevet abban, hogy bármely szomszédos országgal szemben megvédhesse nemzeti függetlenségét. Ehhez kiváló lehetőséget teremtenek a Krímben zajló európai projektek, és ugyanez érvényes Grúziára is.

  Franz Obermayr (NI) . – (DE) Elnök asszony! A 2008-as kaukázusi konfliktus, amelyet ötnapos háborúnak is hívnak, egy sajnálatos fegyveres katonai konfliktus volt Grúzia és Oroszország között grúz területen, ami Dél-Oszétia és Abházia úgynevezett „szakadár tartományait” is érintette.

Mivel a háborúval kapcsolatos tényekről és hátteréről sajnálatos módon sok esetben egyoldalúan tudósított a nemzetközi média, néhány pontosítást kívánok tenni: az USA élesen elítélte Oroszország katonai beavatkozását, amely véleménye szerint pusztán megfélemlítés és erőfitogtatás volt, és Grúzia álláspontját vette védelmébe. Az első dolog, amit itt el kell mondani az az, hogy nem Oroszország volt a támadó fél, és a Szaakasvili által megindított háborúra reagált. Ő pontosan tudta újraegyesítési programjának végrehajtásakor, hogy egy mindenható ellenséggel áll szemben, de arra számított, hogy a NATO és az USA majd mögé áll, és ezért döntött úgy, hogy erőszakkal szerzi vissza a szakadár tartományokat.

Oroszország reakciója kétségtelenül túlzott volt, de összhangban állt az úgynevezett önvédelmi helyzetben alkalmazandó nemzetközi joggal. Így tehát az Egyesült Államok részéről a Grúziának nyújtott támogatásnak nyilvánvalóan nemcsak az volt a célja, hogy megvédje az önmeghatározás demokratikus jogát, hanem – ki kell mondani – katonai és politikai célkitűzései is voltak, különösképpen mivel Grúzia stratégiai fontosságú vazallus államként működött a Kaukázusban, az orosz határ mentén.

A grúzoknak nagyon óvatosan kell bánniuk az USA által felajánlott segítséggel. Gondoljanak csak Magyarországra 1956-ban, amikor az USA szintén felajánlotta segítségét, mint ahogyan azt tudjuk. Mindenestre katasztrofális következménnyel járt: a nyugati világ magára hagyta a magyarokat a szabadságért vívott harcukban.

Végezetül, utalni szeretnék a 2009. szeptember 30-i jelentésre, melyben az EU Miniszterek Tanácsa által felállított vizsgálóbizottság részletesen taglalta, hogy a grúzok részéről a támadás alátámasztásaként a nemzetközi jogra való hivatkozás nem állja meg a helyét.

.

  Vytautas Landsbergis (PPE) . – Elnök asszony! Heidi Tagliavini, a misszió vezetője a következő megjegyzéseket írta egy külön a sajtó számára készült összefoglalóban: „Meg kell állapítani, hogy a 2008-as konfliktus előrelátható volt és megelőzhető lett volna”; „De a nemzetközi közösség elfordította a fejét, mintha nemcsak a meglévő konfliktus megoldásáról, de az egyre törékenyebb tűzszünet fenntartásáról is lemondott volna.” Ki szeretne olyan növekvő bizonytalanságot és fegyveres erőszakot támogatni, amelynek nyilvánvalóan látható a tragikus kimenetele?

Tagliviani asszony három jogi személyiséget emelt ki, mint amelyek meghatározzák a közömbös nemzetközi közösséget: az Egyesült Nemzeteket, az EBESZ-t és az Európai Uniót. Mi, az Európai Parlament is most a közé a három nagy képmutató közé tartozunk, akik látták, tudták és nem akarták megakadályozni a 17 éves háború közelmúltban bekövetkezett véres szakaszát.

A misszió további főbb következtetései szintén globális jelentőséggel bírnak. Ezek a követezőek: a szomszédos országokból nem érkezhetnek újabb békefenntartók, mivel ezek általában különleges területi státust védenek, és nem a békét. Számolni kell azzal, hogy milyen hatást gyakorolhat egy nagyhatalom kényszerítő politikája és diplomáciája egy kis és alárendelt szomszédországra, nem beszélve arról, hogy a fokozatosan véghezvitt annektálás végső soron fontos területrészek elvesztését jelenti. Nincsenek nyertesek ebben a konfliktusban. Amikor a nemzetközi közösség a nagy vesztesek között van, akkor az együttműködés politikai kultúrája sérült.

További két idézet: „semmibe vették a nemzetközi jogra vonatkozó elveket, mint amilyen az államok szuverenitásának és területi integritásának a tiszteletben tartása”; „ennek egy következménye a politikai együttműködés civilizált normáitól való eltérés Európában”.

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót)

  Jelko Kacin (ALDE) . – (SL) Elnök asszony, biztos úr! Alkalmam volt tavaly szeptemberben személyesen Tbiliszibe látogatni. Grúzia területi integritásának és stabilitásának kérdése jelentős mértékben kihat az egész térség stabilitására, amelynek történelmére sajnos mindvégig a bizonytalanság jellemző. Nem létezik egyetlen igazság, számos igazság létezik, és ezek gyakran ellentmondanak egymásnak. Amikor a döntéshozó politikusok elveszítik józan ítélőképességüket, annak kiszámíthatatlan és messze ható következményei vannak. A közvetlen és közvetett kár hatalmas, de a következmények mindenekelőtt az ártatlan embereket fogják érinteni.

Sem a nagyhatalmak beavatkozása, sem pedig az egyik vagy másik oldal részére nyújtott támogatás nem vezethet sikerre. Olyan lépésre van szükség, amely helyreállítja és megerősíti a bizalmat, ami jelenleg nem létezik. A Kaukázus egy komplex térség, amely a Balkánhoz hasonlóan nagyobb történelemmel rendelkezik, mint amelyet képes feldolgozni, és mint amellyel képes megbirkózni. A gyors kiigazítások és az idegengyűlölet sohasem jelentik majd a sikerhez vezető utat. Ugyanakkor, miközben a konfliktus fő oka a jogok és a kisebbségeket jogosan megillető szabadságjogok megsértése, az okok köre ennél jóval szélesebb, és ebbe beletartoznak gazdasági természetű, elsősorban energiaügyi és geopolitikai okok is. Ugyanakkor a geopolitika megköveteli azt, hogy a nagyhatalmak felelősségteljesen lépjenek fel, mert a fű mindig ritkán nő ott, ahol elefántok döngetnek. Be kell láttatnunk az elefántokkal, hogy sem most, sem pedig a jövőben nem lesz az összes fű az övék.

  Paweł Robert Kowal (ECR) . – (PL) Elnök asszony! Úgy gondolom, hogy a jelen vita beleesett abba a sémába, hogy elsősorban a Grúziában kialakult súlyos helyzetből eredő jelenségek orvoslására összpontosít. Grúzia jelenleg olyan ország, ahol eldőlhet az Európai Unió meghatározó erőként való elismerése a nemzetközi színtéren. Valójában az a helyzet, hogy senki sem fogadta el Sarkozy úr tervét, amely már be is került a történelmi levéltárakba; hogy Oroszország továbbra is folytatja Abházia és Oszétia katonai integrációját, és az Európai Unió nem lesz képes arra, hogy olyan hatalmi státust építsen ki önmaga számára, akinek a szava a grúziai helyzetet illetően tiszteletet követel. Ennek az a legjobb bizonyítéka, hogy Ferrero-Waldner biztos asszony nincs jelen a mai vitán, és csak Orban úr terjeszti elő a Bizottság álláspontját. Wallis asszony nyilvánvalóan nem tartja az ügyet kellőképpen fontosnak, azok alapján a szigorú korlátozások alapján, amelyeket a kérdéssel kapcsolatos engedélyezett felszólalási idők esetében érvényesített.

  Csaba Sógor (PPE) . – (HU) Nagyhatalmi kérdés, pedig emberjogi helyzet. Mindig a nagyhatalmak játékszeréül a civilek, a kisebbségek és a demokrácia esik áldozatul. Ahol válás és szakadás van, ott a biztonság helyett a bizalmatlanság, a tárgyalás helyett a fegyverek beszélnek. Mit lehet tenni? Az Európai Uniónak hitelesnek kell lennie. Olyan kisebbségpolitikája kell, legyen az EU-nak, ami Franciaországban is, Romániában, Görögországban és Szlovákiában is garantálja az anyanyelvehez, kultúrához és autonómiához való jogokat. Oroszország, Grúzia, Dél-Oszétia és Abházia helyzetének a kulcsa az EU-ban van. Itt kell megoldani és itt kell tudni példát mutatni ezeknek az országoknak.

  Charles Tannock (ECR) . – Elnök asszony! Habár tényszerűen igaz, hogy Szaakasvili elnök 2008-ban valóban támadást intézett Dél-Oszétia ellen, ezt azonban provokáció, többek között súlyos gazdasági szankciók előzték meg, valamint az, hogy orosz csapatokat vonultattak fel a megszállt területeken.

Véleményem szerint a jelentés nem tükrözi teljes egészében azt a tényt, hogy aránytalan mértékű volt az orosz csapatok reagálása, ebbe beletartozott Grúzia civil területeinek, mint például Gorinak a bombázása, valamint hogy megengedték azt, hogy a grúzok ellen szisztematikus etnikai tisztogatás folyjon Dél-Oszétiában, illetve a grúz területek abház erők által való megszállása.

Szaakasvili véleményem szerint valóban gátlástalanul törekedett a szuverén grúz terület feletti ellenőrzés visszaszerzésére, és szörnyű politikai hibát követett el – annak ellenére, hogy végül is ez grúz szuverén terület volt. Ugyanakkor Oroszország most jogalap nélkül, elszántan törekszik egy befolyási övezet kiépítésére a szomszédságában lévő többi országban, az úgynevezett „közel-külföldön”, amelyek természetesen olyan szuverén területek, amelyeket a nemzetközi jog alapján tiszteletben kellene tartani.

  Tunne Kelam (PPE) . – Elnök asszony! Van egy tanulság, amelyet levonhatunk ebből a konfliktusból, nevezetesen az, hogy a nemzetközi közösség túl sokáig és túlságosan készségesen egyezett bele az úgynevezett befagyott konfliktusok fennmaradásába, amit képviselőtársam, Kasoulides úr úgy fogalmazott meg, hogy a megalkuvással egyenlő. A konfliktus középpontjában az áll, hogy Grúzia nem támadott meg orosz területeket, miközben Oroszország komoly katonai erőkkel támadott meg grúz területeket és a grúz főváros elfoglalására készült. Ez a nemzetközi jog példátlan megsértését jelentette, és aláássa Oroszországnak mint megbízható partnernek a hitelességét.

Mivel a támadással kapcsolatos nemzetközi reakció továbbra sem egyértelmű, ezért Oroszország győztesnek érezheti magát, ami azt jelenti, valószínűsíthető, hogy hasonló agressziókra kerülhet sor például a Krímben, sőt akár a Balti-Tenger térségében. Ezért egyértelmű kötelezettségvállalásra van szükség az EU részéről arra vonatkozóan, hogy jelen lesz Grúziában és garantálja az ország szabad választását és területi integritását. Rendkívül fontos, hogy jelen legyünk ott.

  Leonard Orban , a Bizottság tagja. – (RO) Nagyon rövid szeretnék lenni, és azzal szeretném kezdeni, ahogyan azt nagyon sok felszólaló is említette, hogy Grúzia területi integritásának elve kulcsfontosságú az általunk megtett lépések vonatkozásában. Ez egy olyan alapvető fontosságú kérdés, amelyet minden meghozott intézkedésünknél szem előtt tartunk.

Ezt nagyon egyértelművé kívánom tenni annak leszögezésével, hogy a Bizottság számos különböző területen továbbra is támogatni fogja a Grúziával folytatott együttműködést és kapcsolatokat, lehetővé téve az ország számára, hogy előrehaladjon és közelebb kerüljön az Európai Unióhoz. Ez a támogatás és ezek az erőfeszítések, ahogyan az már elhangzott, több területen is megvalósulnak majd.

Továbbra is jelen leszünk a genfi tárgyalásokon, ahol politikai párbeszéd folyik az összes érintett fél részvételével Ez alapvető jelentőségű a helyzet megoldása szempontjából. Továbbra is támogatást fogunk nyújtani a kitelepített személyeknek. Kezdeményezéseket teszünk a társulási megállapodásra vonatkozó tárgyalások megkezdésére is, amelybe beletartozik egy szabadkereskedelmi megállapodás, amely természetesen a vízumrendszer könnyítésével kapcsolatos kérdéseket is érinti.

Végezetül azt szeretném elmondani, hogy ezen tárgyalásokra való felkészülés során természetesen elvárjuk a grúziai hatóságoktól, hogy teljesítsék a jogállamiságból és az emberi jogok és alapvető jogok tiszteletben tartásából eredő feltételeket és kötelezettségeket, illetve egyéb, a kereskedelmi forgalomhoz kapcsolódó gazdasági feltételeket.

  Elnök. – A vitát lezárom.

(Az ülést 10.55-kor felfüggesztik és 11.05-kor folytatják.)

ELNÖKÖL: BUZEK ÚR
elnök

***

  Ana Gomes (S&D) . – (PT) Elnök úr! Az Eljárási Szabályzat személyes nyilatkozatokról szóló 151. cikke értelmében azt szeretném elmondani, úgy érzem, hogy visszaéltek a nevem használatával a kényszerabortusz költségvetésére vonatkozó, Deva úr és Szymański úr által benyújtott módosítások esetében. A módosítás, amelyre utalnak, és amelyet a „Gyermekek különleges helyzetének figyelembevétele az Európai Unió külső fellépéseiben” című jelentésről készült vélemény formájában terjesztettem be, a következőket mondja, idézem:

. – „Felszólítja az EU-t, hogy határozottan kövessen el mindent a lányokkal szembeni mindenfajta megkülönböztetés megszüntetése érdekében (a fogantatástól kezdve), és biztosítson megfelelő forrásokat az ebből következő aszimetriák leküzdéséhez”.

– (PT) Szövegem a lányok születés előtti diszkriminációja ellen irányul, nevezetesen a nemek szerinti szelektív terhességmegszakítás ellen, de nem célja, hogy megakadályozza a terhesség megszakításával kapcsolatos valamennyi tevékenységet.

Az én szövegem mind megfogalmazásában, mind pedig szándékában eltér attól, ami Deva és Szymański urak költségvetési módosításában szerepel. Ezért nem helyes párhuzamot vonni közöttük, és még kevésbé helyes az, hogy megemlítik a nevem ezzel kapcsolatban, amit én egy politikai manipulációra tett elítélendő kísérletnek érzek.

A Deva úr és Szymański úr által benyújtott 727., 732. és 734. módosítások ellen fogok szavazni.