Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2009. október 22., Csütörtök - Strasbourg

12.2. Irán

  Elnök . – A következő napirendi pont az Iránra vonatkozó hét állásfoglalási indítványról szóló vita.

  Ana Gomes , szerző. – (PT) Elnök úr, Iránt nyelvi, vallási, etnikai és politikai sokféleség jellemzi. A síita többség szunniták, zoroasztriánusok, keresztények, zsidók és a Baha’i vallás követőinek szomszédságában él. A perzsa többség számtalan etnikai kisebbséggel osztozik az országon, amelyek a lakosságnak majdnem a felét teszik ki: azeriekkel, arabokkal, kurdokkal, balochokkal és másokkal. A városok lakossága jellemzően modern középosztálybeliekből és fiatalokból tevődik ki, akik egy XXI. századi Iránban akarnak élni. Mindez a nyüzsgés és összetettség félelmet kelt a rezsim képviselőiben, akik egy egyszerű Iránt szeretnének: egyszerűt a vallási fanatizmus, az ország elszigeteltsége értelmében, és egyszerűt az erőszakos elnyomással rettegésben tartott közvélemény értelmében.

Az állásfoglalás leírja az emberi jogok rendszeres megsértését, amelynek az irániak saját országukban ki vannak téve, ideértve a még gyermekekkel szemben is gyakran alkalmazott halálbüntetést, férfiak és nők megkövezését, a szólásszabadság széles körű korlátozását, valamint a vallási és etnikai kisebbségek üldözését. Ezzel az állásfoglalással a Parlament két eltérő üzenetet küld a külvilág felé. Az első az iráni népnek szól: Európa az irániakban, és különösen a fiatalokban, a jövő reménységét látja, amikor az ország majd rátér a demokrácia és a szabadság útjára, és a régióban a méltán megérdemelt fontos szerepet fogja játszani. A második címzettje az iráni rezsim: azt üzenjük neki, hogy Irán soha nem fogja tudni kihasználni kétségtelen tartalékait mindaddig, amíg a politikai rendszer legfőbb jellemzői az erőszak és az obskurantizmus, és amíg a rezsim csupán a retorika szintjén tartja tiszteletben az igazságosság és a béke értékeit, valamint továbbra is kíméletlenül elnyomja a saját népét.

  Marietje Schaake , szerző. – Elnök úr, legitimitását minden kormány a saját polgárai jólétének biztosításából meríti. Az a rendszer, amely nem tesz eleget ennek a legalapvetőbb kötelezettségének, elveszíti a legitimitását a nemzetközi közösség szemében.

Irán jelenlegi elszigetelődése az ország pusztulásához vezet, és kártékony hatással van a szomszédos országokra, valamint az egész világra. Nem nézhetjük ölbe tett kézzel azt, hogy kisebb törvényszegésekért embereket akasztanak fel, hogy embereket erőszakolnak meg, hogy a rezsim a saját polgárait önkényes erőszaknak veti alá. Most azért emeljük fel szavunkat, hogy újra leszögezzük: nem lehet, és nem is lesz szó büntetlenségről az emberiesség elleni bűntettek elkövetőinek esetében, és továbbra is kiállunk a szólásszabadság jogát, valamint a szabadságért és a demokráciáért való békés tüntetés jogát gyakorló irániak mellett.

Az Európai Unió felelőssége, hogy ezeket az egyetemes jogokat napirenden tartsa, még akkor is, amikor az iráni nukleáris program vagy kereskedelmi érdekek vannak terítéken. Az iráni rezsim csak akkor válhat szavahihető szereplővé a nemzetközi közösségben, ha polgáraitól szerzi meg a legitimitását.

  Tunne Kelam , szerző. – Elnök úr, a helyzet gyökere az igen sajátos vallási önkényuralomban keresendő, amely közismert az emberi jogok és a polgári szabadságok különbségtétel nélküli elnyomásáról. A helyzet a júniusi választások óta csak romlott. Nőtt a fiatalkorúak és a nők sérelmére elkövetett letartóztatások, kínzások és kivégzések száma: a világon ma Kína után Iránban végzik ki a legtöbb embert.

Az állásfoglalás-tervezetben nem tükröződő legfrissebb információ az, hogy a tegnapi napon az iráni rezsim a teheráni Evin börtönben fogva tartott öt foglyot végzett ki, köztük Soheila Ghadirit, egy 28 éves nőt. Ő az elmúlt hónapokban a rezsim által felakasztott negyedik nő.

Az ilyen barbár ítéleteknek semmi közük a fogvatartottak által állítólag elkövetett bűncselekményekhez, hanem elsődlegesen az országban uralkodó rettegés fokozására, elsősorban pedig a nők és a fiatalok megfélemlítésére irányulnak, akik kinyilvánították eltökéltségüket a demokrácia megteremtésére, és határozottan szembeszálltak a választások eredményével.

  Rui Tavares , szerző. – (PT) Függetlenül attól, hogy hányan vagyunk itt ma a Tisztelt Házban, amikor a Parlamentben szólalunk fel, azon több milliónyi iráni mellett is szót emelünk, akik az utcára vonultak, s életüket és biztonságukat kockára tették, hogy tiltakozzanak a szerintük csalással megnyert választások ellen.

Ez az országon belül és azon kívül élő sok millió iráni vár tőlünk valamit, ezért a kiindulópontunk csak azon irániak millióival való szolidaritás és a segítségnyújtásban való együttműködés lehet, akik a demokráciáért és az emberi jogokért harcolnak, és akik – ezt ki kell emelni – sokkal nagyobb veszélynek teszik ki magukat, mint amitől a diplomácia rendes esetben tarthat.

Így azután a kiindulópont nem lehet más, csak ez. Igaz, hogy a Nyugat politikája felettébb gyakran az iráni valóságot nem ismerő, túlegyszerűsítő politika volt. Igaz, hogy Európa túlságosan is gyakran csak passzív, és a későbbiekben rossznak bizonyult iráni politikát folytatott. Az is igaz, hogy sokszor nem akartuk elfogadni, hogy Iránnak meg kell kapnia azt a tiszteletet a nemzetközi közösségtől, amelyre meghatározó regionális hatalomként méltán áhítozik.

Miként egy, a megmozdulások után száműzött iráni művész megfogalmazta: a Nyugat nem kért az iszlám köztársaságból, most aztán még köztársaságunk sincs. Ámde mindezek nem mentik fel a szabadságot elnyomó rezsimet, amely ma a csalással megnyert választások és a saját népe elnyomásának egyre ingoványosabb talajára támaszkodik. Az iráni nép szolidaritást és támogatást vár a Parlamenttől, és mi ezzel a szöveggel ezt igyekszünk nyújtani neki.

  Fiorello Provera , szerző. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, tudjuk, hogy az Iráni Iszlám Köztársaság polgárai milyen politikai és társadalmi viszonyok között élnek.

Tudatában vagyunk annak, hogy a vallás milyen jelentős mértékben beleszól a politikai döntésekbe, és mennyire beleavatkozik az alapvető emberi jogok körébe. A legutóbbi példa erre Behnood Shojaee meggyilkolása, azé a fiatalemberé, akit nemrég kivégeztek, noha a bűncselekmény idején még fiatalkorú volt. Ez az emberi jogok súlyos megsértése láncolatának legutolsó epizódja, amelynek során politikai ellenzékieket, homoszexuális személyeket, újságírókat, értelmiségieket nyomtak el, és mindenkit, aki Irán társadalmi és polgári fejlődéséért küzd.

A helyzet Mahmoud Ahmadinezsád uralma alatt romlott; ő azzal kezdte az elnökségét, hogy folyamatosan tagadta a holokausztot és Izrael létezéshez való jogát. A kivégzések száma Iránban 2005 óta megnégyszereződött, és Irán a világ egyetlen olyan országa, ahol bűncselekményekben részt vett fiatalkorúakat végeznek ki. Köztudott, hogy a börtönökben rendszeresek a kínzások, hogy olyan középkori büntetéseket alkalmaznak, mint a megcsonkítás és a megkövezés; ámde a rezsim bajban van, amit bizonyít az a több tízezernyi tüntető, akikben volt annyi bátorság, hogy a legutóbbi választások után tiltakozásul az utcára vonultak.

A fiatal nő, Neda Agha-Soltan, akit a női és polgári jogaiért való kiállás során gyilkoltak meg az utcán, nemcsak az elnyomás jelképévé, hanem egy olyan nép szabadság iránti vágyának a szimbólumává is vált, amelyet Európának meg kell segítenie. Hogyan tudunk segíteni? Ennek egyik módja a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze útján történő segítségnyújtás. Másik kézzelfogható javaslat az, hogy városi utcákat vagy tereket nevezzünk el Neda Agha-Soltanról. Így nemcsak az ő áldozatvállalásáról emlékeznénk meg, hanem szolidaritásunkat is kifejeznénk az iráni ellenzékkel, az európai polgárokat pedig jobban tájékoztatnánk a helyzet súlyosságáról, figyelmüket erőteljesebben felhívnánk erre. Szeretném, ha Neda Agha-Soltan képe az Európai Parlament brüsszeli épületének egyik falán ott függne Aung San Suu Kyi képe mellett.

Az utolsó megjegyzésem: Ahmadinezsád elnöknek miként lehet bárminemű szavahihetősége a nukleáris kérdésről folytatott tárgyalásokon, amikor üldözi a nagyobb demokráciát, nagyobb szabadságot és az emberi jogok fokozottabb tiszteletben tartását követelő saját népét, és saját népére támad?

  Struan Stevenson , szerző. – Elnök úr, miközben mi itt ülünk a Tisztelt Házban, és nagyban vitázunk, az iráni hóhérok túlóráznak. Miként Tunne Kelamtól hallottuk, tegnap megint öt személyt akasztottak fel, köztük egy fiatal nőt is, annak ellenére, hogy a nő áldozatának a szülei megbocsátottak neki. Azaz valójában felmentették a halálos ítélet alól, minekutána mégis felakasztották.

Ámde az EU-ban enyhülési politikát folytatunk. Csak ezen a héten megállapodtunk abban, hogy ösztönözzük az oroszokat, hogy Ahmadinezsád számára dúsítsanak nukleáris fűtőelemeket, annak fejében, hogy Ahmadinezsád garantálja, hogy leállítja saját atomdúsítási programját. Ámde Ahmadinezsád nem adott ilyen értelmű garanciát, és a vizsgálódó ellenőröket sem engedte be az atomlétesítményeibe. Az enyhülési politika további folytatásával csak tovább szítjuk a mollahok tüzét. Kemény szankciókat kell foganatosítanunk, mert a mollahok csak a kemény beszédet értik.

  Barbara Lochbihler , szerző. – (DE) Elnök úr, ennek az ülésnek az elején Buzek elnök úr kiemelte, hogy a halálbüntetés eltörlése az Európai Parlament számára alapvető kérdés. A világ minden tájára vonatkozik, hogy ezt az embertelen és kegyetlen büntetést el kell törölni.

Az elnök utalt az Iránban zajló kivégzésekre. Az előttünk lévő állásfoglalási indítvány konkrétan négy halálos ítéletet említ. A szóban forgó személyeket azért ítélték halálra, mert állítólag részt vettek a választások elleni tiltakozó megmozdulásokban, valójában viszont az állítólagos bűncselekmény elkövetésének idején valamennyien vizsgálati fogságban voltak. Vagyis még fellebbezhetnek, ezért a szemünket rajta kell tartanunk ezeken az ügyeken.

Felmerült az a kérdés is, hogy Iránban a bűncselekmény elkövetése idején még fiatalkorúakat is kivégeznek még manapság is. Irán az egyetlen ország, ahol a bűncselekmény elkövetése idején még fiatalkorúakat kivégeznek. Irán ratifikálta a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát, valamint a gyermekek jogairól szóló egyezményt, ezért köteles a fiatalkorúak kivégzését megtiltó hazai jogszabályt hozni. Már az iráni parlament előtt van egy törvénytervezet, ezért nekünk fel kell hívnunk ottani képviselőtársainkat, hogy minden tőlük telhetőt tegyenek meg annak érdekében, hogy e törvénytervezet elfogadása elé ne gördüljön több akadály. Ezt nagyon fontos feladatnak tartom.

Végezetül szeretném kifejezni legmélyebb tiszteletemet mindazon iráni férfiak és nők iránt, akik oly sokat kockáztatnak, akik kivonulnak az utcára, akik különféle tevékenységekbe fognak az iráni alkotmány által számukra biztosított jogok tiszteletben tartatása érdekében. Elszántságuk, elkötelezettségük és bátorságuk méltó feltétlen szolidaritásunkra.

  Martin Kastler , a PPE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, ez év október 2-án az iráni rendőrség az utolsó pillanatban meggátolt egy férfit abban, hogy repülőre szálljon. A szóban forgó férfi egy ügyvéd, Abdolfattah Soltani volt, akinek szülővárosomban, Nürnbergben kellett volna átvennie a 2009-es Nemzetközi Emberi Jogi Díjat a politikai üldöztetés áldozataiért végzett áldozatos munkájáért. Jóllehet Soltani úrnak volt érvényes útlevele, az iráni hatóságok mindenféle jogi indokolás nélkül nem voltak hajlandók kiengedni az országból. A felesége elmehetett. Ő joggal állapította meg, és most őt idézem: „Fájdalommal tölt el, hogy egy olyan országban, amely saját magát teokráciának nevezi, olyan tetteket követnek el, amelyeknek semmi köze Istenhez.”

Irán az ENSZ Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának ratifikálásával nemzetközi jogi kötelezettséget vállalt; ez rendelkezik arról az emberi jogról, amelynek értelmében bárki szabadon elhagyhat bármely országot, ideértve a sajátját is. Felháborítónak tartom, hogy Irán ezt a jogot lábbal tiporja. Ennélfogva azért lobbizok, hogy a Soltani-ügy bekerüljön mai közös, Iránról szóló állásfoglalásunkba, és ehhez kérem az önök támogatását.

  Ryszard Czarnecki , az ECR képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, a felszólalásra kapott időben szeretném kifejezni az iráni helyzettel, és különösen az Irakban található asrafi menekülttáborban élő iráni ellenzékiek helyzetével kapcsolatos aggodalmunkat, amely tábor az iráni nép számára az ellenállás jelképévé vált.

Az iraki kormánynak be kell szüntetnie a teheráni mollahok utasításainak való engedelmeskedést. Iraknak meg kell értenie, hogy az iráni rezsimnek, amely a hatalomhoz a megtorlások és a kivégzések miatt ragaszkodik, semmi jövője sincs. Ha tehát Irak szuverén állam, tiszteletben kell tartania és végre kell hajtania az Asrafról szóló 2009. április 24-i európai parlamenti állásfoglalást, mely felszólítja Irakot, hogy hagyjon fel az asrafi tábor lakóinak Irakon belüli kényszeráttelepítésével. A teheráni mollahok le akarják rombolni az asrafi tábort, és nekünk, európaiaknak, a védtelen iráni menekültek mellé kell állnunk. Ez erkölcsi kötelességünk.

Fel kell kérnünk az EU elnökségét és a Bizottságot, hogy kérje fel az Egyesült Nemzetek Szervezetét, hogy egy állandó csoportnak, sőt békefenntartó erőknek a helyszínre történő küldésével az ENSZ vállaljon ebben nagyobb részt a támadások megelőzése és annak kivédése érdekében, hogy ezeket az embereket erőszakkal Irak más részeibe telepítsék.

  Bastiaan Belder , az EFD képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök úr, kétség nem fér ahhoz, hogy az utóbbi hónapokban az Iráni Iszlám Köztársaságban rohamosan romlott az emberi jogi helyzet. Ékes bizonyítékot szolgáltatnak erre az Ahmadinezsád elnök által az elnyomó gépezetben jelenleg eszközölt változtatások, amelyek célja az, hogy az elnyomó gépezet a kétséges legitimitással bíró kormányzat elleni bármilyen ellenállás-kezdeményt csírájában fojtson el. A Basij név alatt elhíresült banditákat besorozták a másik hírhedt szervezetbe, az Iráni Forradalmi Gárdába.

Mit tud még tenni itt az Európai Unió? A válasz: különösen két dolgot. Az Egyesült Államokkal egységben nekünk, a nyugati világnak, az emberi jogok súlyos iráni megsértéseinek egyedi eseteire kell összpontosítanunk (utalok itt az állásfoglalásunkra is). Ezzel közvetlen összefüggésben pedig egyértelművé kell tennünk Teherán számára, hogy az emberi jogi sérelmeket nem fogjuk eltűrni, és ezeknek komoly következményeik lesznek.

Amikor nemzeti érdekek, és különösen gazdasági természetű érdekek kerülnek előtérbe, az iráni pragmatisták önszántukból fognak jelentkezni, és eközben még a néhai Khomeini ayatollahra, az Iráni Iszlám Köztársaság megalapítójára is hivatkozhatnak. Amikor ugyanis arról volt szó, ő is úgy döntött, hogy a nemzeti érdekek előbbre valóak a vallási előírásoknál. A Bizottságot és a Tanácsot sürgetem, hogy kutassák ki az ayatollahok gyenge pontjait elsősorban az iráni nép elviselhetőbb életminősége érdekében, de az izraeli zsidó állam biztonsága érdekében is, az arab világról és az Európai Unióról nem is beszélve.

  Krisztina Morvai (NI) . – (HU) Néhány nappal ezelőtt Barroso elnök úr volt itt, és azt kérdeztem tőle, mit lehetne tenni a 2006 ősze óta folyamatosan tartó emberi jogi válsághelyzet megoldására egy európai uniós tagállamban, Magyarországon. Többedszerre mondtam el, hogy sok száz embert ért olyan durva rendőri brutalitás, hogy komoly sérüléseket szenvedtek el, több száz ember került önkényes letartóztatás alá, több százan szenvedtek el hosszan tartó büntetőeljárásokat ártatlanul. Akkor az elnök úr azt mondta, hogy ezek belügyek, és belügyekbe nem tud beavatkozni az Európai Unió. Szeretném megkérdezni, hogy mi ez a kettős mérce, mi a jogi alapja az Európai Uniónak a beavatkozásra egy Unión kívüli országban, amikor az Unión belüli országban nem hajlandó megvédeni az emberi jogokat. Ezúton is kérem az iráni barátainkat, az ellenzékhez tartozókat, de akár a kormánypártiakat is, hogy segítsenek a magyarok emberi jogainak a megvédésében.

  Eija-Riitta Korhola (PPE) . – (FI) Elnök úr, Iránnak fontos szerepe lenne a közel-keleti béketárgyalásokon, de legnagyobb sajnálatunkra úgy tűnik, hogy az ország egyre távolodik a demokratikus jogállamiságtól. Először is joggal merülnek fel komoly kétségek a júniusi választási eredmények kapcsán, melyek lehetővé tették Ahmadinezsád elnök hivatalban maradását. A választások óta az általános emberi jogi helyzet csak rosszabbodott. Ráadásul Ahmadinezsád 2005-ös hatalomra kerülése óta megnégyszereződött a kivégzések száma, olyannyira, hogy Kína után Iránban végzik ki a legtöbb embert. Másodsorban a vallásszabadság és a véleménynyilvánítás szabadsága romokban hever. Például hét Baha'i vezető csupán vallási meggyőződése miatt raboskodik még mindig.

Állásfoglalásunkban az iráni hatóságokhoz fordulunk, s én remélem, hogy egyúttal kifejezhetjük támogatásunkat és tiszteletünket azon elszántság iránt, amelyről az alapvető szabadságokért és a demokratikus elvekért küzdő oly sok iráni tanúbizonyságot tesz. Külön tiszteletünket tolmácsoljuk azon hősies iráni nők iránt, akiknek döntő szerep jutott a teheráni választásokat követő megmozdulásokban.

  Peter van Dalen (ECR) . – (NL) Elnök úr, Iránt egy, az iszlám és a Korán radikális értelmezésére támaszkodó kemény rezsim igazgatja. Iránban azok, akik ebből nem kérnek, kegyvesztettek lesznek. Irán ijesztő ország, főként az ott élő keresztények számára. Iránban szó szerint nincs élet a kereszténységre áttért muzulmánok számára, múlt évben ugyanis az iráni parlament olyan értelmű törvényt fogadott el, amely a hitehagyó muzulmánokat halálbüntetéssel sújtja.

Iránban a tüntetők számára sincs élet. Nemrég halálra ítéltek három személyt, akiket az elnökválasztás eredménye elleni megmozdulások során tartóztattak le. Érthetetlen, hogy egy törvényszék miként hozhat ilyen alapvetően téves ítéletet. Az ítélet ellen elvben még elképzelhető a fellebbezés, azonban mindenki számára világos, hogy Iránban még a tüntetőknek is rettegniük kell az életükért.

Felszólítom a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a továbbiakban erőteljesen támogassa a tüntetőket, különösen pedig határozottan szálljon szembe a durva iráni rezsimmel.

  Laima Liucija Andrikienė (PPE) . – (LT) Iránban egyértelműen romlik az emberi jogi helyzet. Az idén lezajlott kétséges legitimitással bíró elnökválasztások és a választásokat követő tömegtiltakozások tükrözték az egyre feszültebb és riasztóbb iráni politikai és társadalmi helyzetet.

Emlékeztetnék arra, hogy a Riporterek határok nélkül szervezetnek a sajtószabadságot értékelő idei jelentésében Irán a lista végén kullog, a 175 országból a 172., és csak Eritreát, Észak-Koreát, valamint Türkmenisztánt előzi meg.

Az iráni újságírók a világon az egyik legrosszabb helyzetben vannak: az internetes szabad tájékoztatást cenzúrázzák, és a blogolók üldöztetésnek vannak kitéve. Sajnos közismert a neves blogoló, Fariba Pajooh története, akit a napokban letartóztattak, és akinek a jövője bizonytalan.

Az Európai Bizottsághoz fordulok. Biztos úr, a lehető leghamarabb bizottsági képviseletet kell felállítanunk Teheránban abból a célból, hogy meginduljon a párbeszéd az iráni kormányszervekkel az ország romló emberi jogi helyzetéről.

  Jim Higgins (PPE) . – Elnök úr, teljesen egyetértek Czarnecki úr észrevételeivel. Az Irakban fekvő asrafi PMOI-tábor júliusi megrohamozását csak ádáz és barbár támadásnak lehet minősíteni. Ebben tizenegy személyt öltek meg, de sokkal több is halálát lelhette volna; számosan súlyos sérüléseket szenvedtek – csak meg kell nézni a videót ahhoz, hogy rádöbbenjünk, milyen kegyetlenkedések zajlottak le ott. A hadsereg és a katonák a legszadistább atrocitásokra ragadtatták magukat. A mérleg: 36 személyt őrizetbe vettek, akiknek nem maradt más választása, mint az éhségsztrájk. Két héttel ezelőtt nemzetközi nyomásra engedték el őket, 72 órás éhségsztrájk utáni nemzetközi nyomásra: a Malaki-kormányt ez kényszerítette térdre. Így ezek az emberek ma menekültek; joguk van este biztonságban lefeküdni és reggel biztonságban felkelni. Miként Czarnecki úr is mondta, két dologra van szükségünk: mindenekelőtt az Egyesült Államokat a helyszínen felváltó állandó ENSZ-jelenlétre, másodsorban pedig feltétlen garanciára abban a tekintetben, hogy az érintetteket nem kényszerítik lakóhelyük elhagyására.

  Véronique De Keyser , szerző. – (FR) Elnök úr, három kisebb megjegyzéssel szeretném kiegészíteni azt, amit képviselőtársaimtól hallottunk.

Először is – és itt Gomes asszony szavaira utalok – a történtek dacára, az Iránban megtörtént tragédiák és a rezsim ellenére továbbra is maradéktalanul hiszünk az ország politikai jövőjében és civil társadalma életerejében.

A második dolog: nem kapott elég hangsúlyt, hogy elítéljük a Sistan-Baluchistan tartományban a közelmúltban történt öngyilkos merényleteket, még ha a Forradalmi Gárda tagjai ellen irányultak is, amelyek sajnos több tucatnyi civil áldozatot is szedtek. Ellenezzük az effajta erőszakot, még akkor is, ha jól értjük a mögötte meghúzódó okokat, de ekkor a rezsim ellenzékének oldaláról kell szemlélnünk a dolgokat.

Végül úgy gondolom, hogy Parlamentünk elítéli a halálbüntetést, legyen szó fiatalkorúakról, nőkről, felnőttekről, vagy legyen szó a világ bármely országáról.

  Cristian Dan Preda , szerző. – (RO) Én is szeretném kifejezni megdöbbenésemet amiatt, hogy a júniusi elnökválasztás nyomán mennyire megromlott az emberi jogi helyzet Iránban. A helyzet rosszabbodását egyértelműen jelzi az a hatalmas letartóztatási hullám és erőszak, amelynek a rezsim ellenzői áldozatul esnek.

Ráadásul – miként már elhangzott – a tájékoztatás szabadsága súlyos fenyegetésnek van kitéve, és fennáll az újságírók üldöztetésének a veszélye. Az egyik legnagyobb aggodalomra okot adó fejlemény az, hogy Irán-szerte széles körben alkalmazzák a kínzást és a halálbüntetést egyaránt. Az Amnesty International ugyanis nemrégiben nyomatékosan rámutatott arra, hogy a választásokat követően jelentősen megnőtt az elítélt, valamint az ítéletet követően kivégzett személyek száma.

Végül szeretném támogatásomról biztosítani a teheráni európai uniós képviselet felállításának elképzelését. A képviselet a helyszínen együtt tudna dolgozni a civil társadalommal, támogatva ezáltal a szabadságért küzdő aktivisták jogait.

  Angelika Werthmann (NI) . – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, van önök számára egy javaslatom: az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság túl jelentős és túl sürgős kérdések ahhoz, hogy egy csütörtök délutáni ülésen foglalkozzunk velük. Sajnos most csak kevesen vagyunk az ülésteremben.

Egy hónappal ezelőtt újságírók meggyilkolásáról tartottunk vitát. Ma a guineai, iráni és srí lankai szörnyűséges emberi jogi helyzet van napirenden. Tudom, hogy önök közül sokan osztják a véleményemet. Találjunk ehhez a fontos vitához egy másik – megfelelőbb – időpontot.

  Elnök . – Asszonyom, a témáról a „catch-the-eye” eljárás keretében kell beszélnie. Más képviselők felszólalási idejét veszi el.

A catch-the-eye eljárást lezárom.

  Leonard Orban , a Bizottság tagja. – (RO) Hadd kezdjem felszólalásomat azzal, hogy részvétünket fejezzük ki az iráni Sistan-Baluchistan tartományban elkövetett terrorista merénylet áldozatai családjainak. A Bizottság elítéli a világ bármely részén végrehajtott, emberéleteket követelő terrorista támadásokat.

Az Európai Bizottságot mélyen aggasztja az emberi jogok és alapvető szabadságok jelenlegi iráni állapota. Amikor ez a kérdés merül fel, olyan példákat említhetünk, mint fiatalkorúak kivégzése, különböző kisebbségekhez tartozó személyekkel szembeni hátrányos megkülönböztetés, a szólásszabadság és a gyülekezési szabadság jelentős megkurtítása, a fogvatartottak bántalmazása, a méltányos bírósági eljáráshoz való jogtól való megfosztás, valamint az emberi jogi aktivisták és a politikai ellenzék tagjainak széles körű elnyomása és megfélemlítése.

Az Európai Unió fenntartotta a közvetlen kapcsolatokat Iránnal, és nyíltan tudatta az országban zajló fejleményekkel kapcsolatos álláspontját az iráni hatóságokkal.

Az Európai Unió támogatja az alapvető szabadságokat és az ezek alapját képező egyetemes értékeket, és kötelességének érzi, hogy kifejtse az álláspontját mindannyiszor és mindenütt, amikor és ahol ezeket az elveket semmibe veszik. Az Európai Unió és a nemzetközi közösség által kiadott számos felhívás és elítélő nyilatkozat dacára a 2009. júniusi iráni elnökválasztás óta az emberi jogi helyzet sajnálatos módon még inkább rosszabbodott.

Iránban még az elmúlt hetekben is sok embert akasztottak fel. Az egyiküket, akiről már volt szó, Behnoud Shojaee-t, aki a bűncselekmény elkövetésének idején még fiatalkorú volt, annak ellenére végezték ki, hogy az EU ismételten felszólított az ítélet megváltoztatására. A közeljövőben valószínűleg több más fiatalkorút is ki fognak végezni. Hét iráni Baha’i vezető sorsa is aggodalomra ad okot, akik már több mint 17 hónapja vannak fogságban, és akik ellen olyan súlyos vádpontokat hoznak fel, mint a kémkedés és az államellenes propaganda. A legutóbb október 18-ára tervezett tárgyalást megint elnapolták, ami azt jelenti, hogy azóta ennek a hét személynek semmilyen kilátása sincs rendes igazságszolgáltatási eljárásra.

Az elnökválasztás után emberek százait vették őrizetbe azért, mert részt vettek a választásokat követő tüntetéseken, és bíráló megjegyzéseiknek adtak hangot. Ma is folynak az események résztvevői ellen indított perek. A múlt héten például négy személyt ítéltek halálra azért, mert részt vettek a választásokat követő összecsapásokban.

Végül hangsúlyozni szeretném, hogy osztjuk a tisztelt képviselők által kifejtett aggályokat az emberi jogok iráni helyzetét illetően. A Bizottság szorosan nyomon követi a helyzet alakulását, és továbbra is minden alkalmat megragad arra, hogy felszólítsa az iráni hatóságokat nemzetközi emberi jogi kötelezettségvállalásaik betartására, ideértve a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának, valamint az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának való megfelelést is. Az iráni emberi jogi helyzet javulása kulcsfontosságú tényező ahhoz, hogy az Európai Bizottság a jövőben erősítse a Teheránnal folytatandó politikai párbeszédet és együttműködést.

A feltett kérdésre válaszul: úgy gondoljuk, hogy a jelenlegi iráni körülményekre tekintettel most nem a legmegfelelőbb a pillanat egy európai bizottsági képviselet teheráni felállítására.

  Elnök . – A vitát lezárom.

A szavazásra a viták után kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

  Bogusław Sonik (PPE) , írásban. – (PL) Tisztelt képviselőtársaim, felhívom az Európai Uniót, hogy ne nézze ölbe tett kézzel az emberi jogok sárba tiprását Iránban. Az Európai Uniónak sokkal határozottabban ki kell állnia az országban hozott, és különösen a fiatalkorú és kiskorú bűnelkövetőkre kiszabott halálos ítéletekkel és kivégzésekkel szemben. A ma Iránban zajló eseményekre való reagálás nyugati világunk hatékonyságának egyik legjelentősebb mércéje.

Az Európai Bizottságnak ezért az iráni vezetőkkel és a civil társadalommal folytatandó párbeszéd támogatására és erősítésére, és különösen a fiataloknak, a politikai elítélteknek és az újságíróknak nyújtandó támogatás céljából a lehető leghamarabb fel kell állítania az Európai Unió teheráni képviseletét. Az Európai Bizottságnak sokkal tevékenyebb szerepet kell vállalnia az ENSZ emberi jogi főbiztosa különmegbízottjának kiküldésében, akinek a feladata a politikai foglyok helyzetének figyelemmel kísérése, valamint annak biztosítása lesz, hogy az iráni hatóságok betartsák a nemzetközi eljárási normákat és az emberi jogokra vonatkozó jogszabályi kötelezettségeket.

Az Európai Unió mindig a polgári szabadságok és közös európai demokratikus értékeink élharcosa lesz, még határainkon túl is. Ezért a politikai vezető körökkel folytatandó intenzív párbeszéd útján mindent meg kell tennünk azért, hogy a XXI. századi Irán tiszteletben tartsa az alapvető emberi jogokat és az élethez való jogot.