Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2009. november 24., Kedd - Strasbourg

8. A Bizottság elnökéhez intézett kérdések órája

  Elnök. – A következő napirendi pont a Bizottság elnökéhez intézett kérdések órája.

Szabad kérdések

  Joseph Daul , a PPE képviselőcsoport nevében. – (FR) Tisztelt elnök úr! Európának újabb gázválsággal kell szembenéznie ezen a télen? Emlékezzünk csak Oroszország és Ukrajna konfliktusára, aminek európaiak milliói látták a kárát! Örömmel üdvözlöm a november 19-én megkötött jaltai megállapodást. Tudjuk azonban, hogy Ukrajnának komoly nehézséget okozott, hogy rendezze Oroszországgal a múlt havi gázszámláját. Azt is tudjuk, hogy januárban – az elnöki választások idején – különösen nehéz lesz a politikai helyzet.

Milyen európai szinten végrehajtható, megelőző intézkedéseket javasol a Bizottság annak érdekében, hogy megvédjük polgártársainkat egy újabb lehetséges válság hatásaitól, és milyen tanulságokat vontak le a 2009. év telén történt eseményekből?

Elég lesz-e az EU és Oroszország között november 16-án létrejött, korai előrejelző rendszerről szóló megállapodás és a gázellátás biztonságáról szóló rendelettervezet – amit örömmel üdvözlök?

  José Manuel Barroso , a Bizottság elnöke. – (FR) Tisztelt elnök úr! Tisztelt Daul elnök úr! Köszönöm kérdését. Önhöz hasonlóan én is el szeretném kerülni, hogy megismétlődjön a múlt évi válság.

Ukrajna támogatása érdekében szorosan együttműködtünk – én magam is sokat dolgoztam – Juscsenko elnökkel, Tyimosenko miniszterelnök asszonnyal és az orosz hatóságokkal, valamint a nemzetközi pénzintézetekkel.

Mit tehetnénk ennél többet?

Az a korai előrejelző rendszer, amiről a múlt héten állapodtunk meg Oroszországgal, rövid távon abban kellene, hogy segítsen, hogy időben felismerjük a problémákat. Nos, elmondhatom önöknek, hogy kiváló légkörben folyt az Oroszországgal tartott csúcsértekezlet, amin Medvegyev elnök is részt vett, sokkal kellemesebb volt a légkör, mint más alkalmakkor.

A tagállamokat és az iparágat képviselő Gázkoordinációs Csoporttal is együttműködünk a gáztárolás témájában. Folytatjuk az Ukrajna gázágazatának reformját és korszerűsítését célzó munkát a nemzetközi pénzintézetekkel. Ukrajnában azonban nem könnyű a helyzet, ahogyan azt ön is említette. A jövő héten Reinfeldt úrral, a Tanács soros elnökével együtt mindenképpen Kijevbe utazunk, ahol újfent kifejezzük, mennyire fontosnak tartjuk Ukrajna gázágazatának reformját.

  Martin Schulz , az S&D képviselőcsoport nevében. – (DE) Meg szeretném kérdezni, hogy a múltban voltak-e nehézségei a Szergej Sztanisev vezette bolgár kormánnyal vagy Ivajlo Kalfin bolgár külügyminiszterrel? Volt-e valamilyen oka arra, hogy kétségbe vonja Sztanisev úr vagy Kalfin úr demokratikus legitimitását vagy az Európai Unió intézményei iránti lojalitásukat?

Ha nem, mi a véleménye a Boriszov úr, hivatalban lévő bolgár miniszterelnök kijelentéseiről, miszerint be kell tiltani a Bolgár Szocialista Pártot? Boriszov úr pimasz útonállóknak titulálta őket – akik alatt a Bolgár Szocialista Párt kongresszusi küldötteit értette.

Harmadsorban itt van Boriszov úr e heti kijelentése is, miszerint „mindenkinek mellénk kell állnia, aki gyűlöli a bolgár szocialistákat.” Hogyan értékeli ezt az álláspontot, amit az Európai Tanács egyik tagja fogalmazott meg?

  José Manuel Barroso , a Bizottság elnöke. – (FR) Köszönöm kérdését, Schulz úr. Mindenesetre megérti, hogy tartózkodással kell kommentárt fűznöm a különböző kormány- és államfők belpolitikájukat érintő megjegyzéseihez. Nem feladatom, hogy itt és most belefolyjak ebbe a belső vitába.

Annyit viszont elmondhatok – hogy konkrét választ adjak a kérdésére –, hogy rendkívül lojális együttműködés jellemezte a bolgár kormánnyal való kapcsolatomat abban az időben, amikor Szergej Sztanisev volt a miniszterelnök. Azt is elmondhatom – amint azt neki is elmondtam személyesen –, hogy Sztanisev úr az európai projekt előmozdítása során mindig lojális partnere volt mind a Bizottságnak, mind valamennyi intézménynek. Azért, mert már nincsen hatalmon, nem fogok megfeledkezni lojális együttműködéséről és az Európa iránti elkötelezettségéről.

  Martin Schulz (S&D) . – (DE) Megértem, hogy nem kíván beavatkozni Bulgária belpolitikai ügyeibe. Megértem ezt az álláspontot. Értelmezhetem-e úgy a válaszát, hogy véleménye szerint nem szükséges betiltani Sztanisev úr pártját, a Bolgár Szocialista Pártot, aminek elnökét illetően személyes nagyrabecsülésének adott hangot, a Sztanisev úr által végzett munkát értékelve?

  José Manuel Barroso , a Bizottság elnöke. – (FR) Tisztelt Schulz úr! Természetesen úgy vélem, hogy valamennyi demokratikus pártnak megvan a saját helye a demokratikus országokban. Mivel Bulgária – mint azt mindannyian tudjuk – demokratikus ország, valamennyi demokratikus pártjának megvan a demokratikus rendszeren belüli, saját helye.

Ez a Bulgáriában létező, valamennyi olyan pártra vonatkozik, amely természetesen betartja a közösségünk szabályait.

  Guy Verhofstadt , az ALDE képviselőcsoport nevében. – (FR) Tisztelt elnök úr! A Bizottság felépítésével kapcsolatos a kérdésem, ami érthető, hiszen, hamarosan új Bizottságunk lesz.

Először is vannak bizonyos kétségeim arra vonatkozóan, hogy a környezetvédelmi portfóliót három területre bontják: éghajlatváltozás, energiaügy és környezetvédelem. Erre vonatkozóan vannak kétségeim, és ennek hangot kívánok adni.

A legfontosabb kérdésem azonban az alapjogokra és a megkülönböztetés elleni küzdelemre vonatkozik. Azt hiszem, abban állapodtunk meg, hogy egy biztos lesz a téma felelőse. Most arra kell ügyelnünk, hogy ne legyen olyan „belügyi” portfóliónk, ami a menekültügyeket és bevándorlási ügyeket foglalná magában, mert a „menekültügy és bevándorlás” biztonsági kérdés lenne, nem pedig belügyi kérdés.

Barrot úr három biztosi poszt létrehozását javasolta: alapvető jogok, belügy és biztonság, valamint menekültügy és bevándorlás. A kérdésem nagyon egyszerű: mi a véleménye erről a dologról?

  José Manuel Barroso , a Bizottság elnöke. – (FR) Először is, ami az éghajlat-politika, jobban mondva az „éghajlat-politika terén való fellépés” portfólióját illeti, nagyon fontosnak találom ezt a feladatkört. Ez horizontális feladatkör, az Unió valamennyi politikájába bele kell építeni. Az éghajlat-politika terén való fellépésért felelős biztos feladatkörébe egyértelműen bele fog tartozni a Koppenhágában végzett munka nyomon követése, az abból következő valamennyi, belső és külső fellépéssel együtt.

Ami a jogérvényesüléssel és belügyekkel foglalkozó portfóliót illeti, igen, úgy döntöttem, hogy azt is két területre bontom. Az egyik portfóliót a jogérvényesülésnek és alapvető jogoknak szenteljük, a másikat a belügyeknek. Ez a fajta megosztás egyébként számos olyan tagállamban szokásos, ahol külön igazságügyi és belügyminiszteri tárca létezik.

Természetesen meg kívánom vitatni a pontos meghatározást az érintett biztosokkal, de már most elmondhatom, hogy azt szeretném, ha az igazságügyért és alapvető jogokért felelős biztos különös figyelmet szentelne azon akadályok elhárításának, amelyekbe az európai polgárok ütköznek jogaik gyakorlása során.

  Daniel Cohn-Bendit , a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (FR) Tisztelt elnök úr! A Verhofstadt úr által megadott irányt szeretném követni, mivel most van alakulóban a Bizottság.

Eléggé veszélyes pletykákról olvasunk és hallunk. Úgy véli-e, hogy ön, a Bizottság elnöke – megválasztott és jóváhagyott elnökként – alakítja ki és szervezi meg a Bizottságot és határozza meg a biztosok területét, vagy az Unió országai és a nagy országok szabják meg – vagy nem – a pozícióját?

Elfogadhatatlannak tartom – de lehet, hogy tévedek –, amikor azt olvasom a lapokban, hogy Franciaország ezt akarja, az Egyesült Királyság azt akarja, Merkel asszony pedig amazt akarja. Sarkozy úr és Merkel asszony kinevezték önt, többet nem szólhatnak bele, önnek kell kialakítania a Bizottságát!

Így látja-e a Bizottság elnökének szerepét, vagy máshogyan, ami inkább Sarkozy úr és Merkel asszony nézőpontját tükrözi?

  José Manuel Barroso , a Bizottság elnöke. – (FR) Én nagyon egyszerűen látom a dolgokat: be kell tartani mind a Lisszaboni Szerződést, mind az érvényben lévő szerződést a tárgyra vonatkozóan. December 1-jétől a Lisszaboni Szerződés nagyon világosan kijelenti – itt van nálam az angol nyelvű változat, annak is a 17. cikke –, hogy a Bizottság elnöke dönt a Bizottság belső szervezetéről, ily módon a portfóliók kiosztásáról is – és természetesen ezt fogom tenni.

Lássuk világosan, hogy nyomás mindig van, ahogyan azt önök is tudják. Mindannyiunkhoz érkeznek igények. A Bizottság összetételének felelőssége azonban végülis teljes mértékben az én vállamat nyomja, és úgy vélem, hogy ez a Bizottság az Európai Parlamentben is elég határozott támogatást élvez.

Sokat dolgoztam azon, hogy elég szilárd konszenzust érjünk el. Jó hírrel is szolgálhatok (és köszönetemet is kívánom nyilvánítani): a következő Bizottságnak kilenc nő tagja lesz, ami eggyel több az eddiginél. Egy héttel ezelőtt még csak három nőről volt szó. Önök közül sokan segítettek nekem azzal, hogy felhívták a tagállamok figyelmét annak a kérdésnek a fontosságára, hogy több nőt jelöljenek. Ez az eset konkrétan megmutatja, hogy olyan testület megalakítása mellett kötelezem el magam, amely az önök Parlamentjének támogatását élvezheti.

  Daniel Cohn-Bendit (Verts/ALE) . – (FR) Tisztelt Barroso úr! Mivel a Bizottságról és a nőkről beszél, gondolja-e, hogy hosszú távon könnyebbséget jelentene a Bizottság elnökének, ha minden ország két biztost jelölne: egy férfit és egy nőt?

Ily módon kiegyensúlyozott Bizottságot tudna létrehozni, amelyben nem kilenc nő ülne, hanem fele-fele arányban nők és férfiak.

  José Manuel Barroso , a Bizottság elnöke. – (FR) Önnek teljesen igaza van. Nagyon szeretném elérni ezt. A szerződés sajnos nem írja ezt elő.

Egyetértek képviselőtársával, Verhofstadt úrral.

A következő komoly kérdés merül fel: a szerződés nem határozza meg ezt a kötelezettséget. Mint tudják, még nyílt levelet is intéztem a tagállamokhoz, amelyben a segítségüket kértem a nemek egyensúlyának kérdésében. Ideális esetben még kiegyensúlyozottabb Bizottságunk lenne.

Mindenesetre elégedett vagyok a végül kialakult helyzettel, és mindenkinek köszönetet szeretnék mondani, aki a Parlamentben segítséget nyújtott ehhez a feladathoz.

  Michał Tomasz Kamiński , az ECR képviselőcsoport nevében. – (PL) Tisztelt Barroso úr! Nagyon megköszönöm, hogy ma eljött hozzánk, és hadd kezdjem azzal, hogy úgy tűnik, jobban kellene ösztönöznünk képviselőtársainkat arra, hogy részt vegyenek az önnel folytatott megbeszéléseken, mivel egyes képviselőtársak az önnel való találkozás lehetősége helyett inkább Strasbourg egyéb látnivalói iránt mutatnak érdeklődést.

A kérdésem az Európai Konzervatívok és Reformerek számára mindig is nagyon fontos lisszaboni stratégia célkitűzéseire vonatkozik. Ez különösen igaz arra, amit nemrég említett, amikor stratégiája részeként mutatta be a közös piac új kezdetét. Valóban úgy gondoljuk, hogy Európának közös piacra van szüksége. A nemrég elfogadott Lisszaboni Szerződés politikai szempontból nagyobb hatáskört ad az európai intézményeknek, és úgy tűnik, hogy bizonyos megosztottság mutatkozik a politikai integráció (ami előre halad) és a gazdasági integráció között. Barroso úr! Nagyon szeretném, ha az új hivatali ideje kezdetétől fogva figyelmet szentelne az új piac kezdetének.

  José Manuel Barroso , a Bizottság elnöke. – Jó hírem van Kamiński úr számára: a Bizottság itt, Strasbourgban tartott ülésén bizottsági munkadokumentumot hagytunk jóvá, amely konzultációt kezdeményez arról a témáról, amelyet én „Európa 2020”-nak nevezek, és amely a lisszaboni stratégia folytatása, amelyről természetesen konzultációt kell folytatni mind a Parlamenttel, mind az európai kormányokkal és az emberekkel általában.

A munkadokumentum nagy hangsúlyt fektet a belső piac megerősítésének szükségességére, és még Mario Monti ismert európai személyiséget is megkértem arra, hogy küldjön jelentést arra vonatkozóan, hogy hogyan közelíthetnénk meg a belső piac hiányzó láncszemeit. Remélem, hogy e jelentés első tervezete már márciusban az Európai Tanács elé kerülhet, amelynek spanyol elnöksége egyébként szintén lelkes résztvevő, és sürgősséget tulajdonít e fejleményeknek.

A belső piac fejlesztése az egyik módja annak, hogy új növekedési erőforrásokat találjunk, amelyekkel megfelelhetünk a világ többi részének versenyképessége által támasztott kihívásokra.

  Lothar Bisky , a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (DE) A rendkívüli csúcstalálkozón kellemesnek találtam a nemek egyensúlyát. Elismeréssel kell adóznunk e vívmánynak. Hozzá szeretném tenni továbbá, hogy továbbra is támogatásunkat élvezik, ha fenntartják a nemek egyensúlyát.

Az Európai Unióban két olyan új arccal kell foglalkoznunk, akikről minden oldal azt állítja, hogy fel kell nőniük a szerepükhöz. Ez persze mindig így van. Szó esik a könnyű- és a nehézsúlyúakról is. Én a következőképpen látom a dolgot: a ma könnyűsúlyúnak találtatottból lesz a holnap nehézsúlyúja, és viszont. Sok nehézsúlyú személyből válik másnapra könnyűsúlyú.

Mindamellett itt van a súlyos gazdasági válság, amellyel meg kell küzdenünk. A társadalmi következmények különösen sok feladatot rónak ránk. Európában emberek tízmillióit érinti a munkanélküliség, a szegénység és a társadalmi kirekesztés. A válság áldozatainak száma az égig nő. A fejlődő világban még ennél is szomorúbbak a következmények.

Tisztelt Barroso úr! Készen áll-e arra, hogy az új Bizottsággal együtt levonja a következtetést a radikális szabadpiaci politikák révén bekövetkezett, helytelen fordulatokból? Készen áll-e arra, hogy sürgősen végrehajtsa azt a politikai fordulatot, ami az embereket a nyereség elé, a társadalmi érdekeket pedig a versenyérdekek elé helyezi?

  José Manuel Barroso , a Bizottság elnöke. – A frissen bejelentett, új „Európa 2020” stratégiában határozott hangsúlyt kapnak azok társadalmi kérdések, amelyekről éppen most tett említést Bisky úr. Úgy gondolom, hogy a társadalmi kérdések szempontjából sürgető a helyzetünk, különös tekintettel a növekvő munkanélküliségre. A lassú növekedés és a magas munkanélküliség évtizedének kockázata fenyeget, ami súlyos terhet jelenthet a társadalmi modelljeink és életszínvonalunk számára. Ezért vélem úgy, hogy foglakoznunk kell a társadalmi integrációra vonatkozó kérdésekkel.

Arról is gondoskodnunk kell, hogy az embereink rendelkezzenek a megfelelő készségekkel ahhoz, hogy sikeresek legyenek az új gazdasági modellben. Az Európa 2020 stratégia egyik kiemelt területe tehát az emberek készségekkel való felruházása lesz. Hangsúlyoznunk kell az oktatást és a készségeket, az egész életen át tartó tanulást, a munkavállalók mobilitását, támogatnunk kell a vállalkozó tevékenységet és az önfoglalkoztatást, ugyanakkor küzdenünk kell a kirekesztés és a szegénység ellen. Azt hiszem, hogy nekünk, az Európai Uniónak az a feladatunk, hogy a kirekesztés és a szegénység elleni küzdelem legyen az egyik prioritásunk.

  Rolandas Paksas , az EFD képviselőcsoport nevében. – (LT) Tisztelt elnök úr! Még szeptemberben megkerestem önt az Ignalina atomerőmű működésének folytatása ügyében. A válasza azt a benyomást keltette bennem, hogy a Bizottság vagy nincsen tudatában a valós helyzetnek, nem tájékozott, vagy le akarja magáról rázni a parlamenti képviselőket.

Tisztelt elnök úr! Ezért úgy gondolom, hogy tudatában vannak annak, hogy nem épült semmilyen kiégett fűtőelem-tároló, és az elhasznált fűtőelemeket a reaktorban fogják tárolni, ily módon rontva a régió nukleáris biztonságát. Ez az első dolog. Másodsorban úgy vélem, hogy ismert önök előtt, hogy az új generátorokat csak három év múlva fogják megépíteni, és Litvánia áramhiánnyal fog küszködni. Ez a második dolog. Harmadsorban úgy vélem, tudatában vannak annak, hogy az általam említett körülmények lehetővé teszik az atomerőmű további működését, és hogy az nem áll készen a bezárásra.

Az a kérdésem, elnök úr, hogy ki vállalja a felelősséget a régió gyengébb nukleáris biztonságáért és az Európai Unió polgárait veszélyeztető, megnövekedett kockázatért?

  José Manuel Barroso , a Bizottság elnöke. – Az Ignalina kérdésére vonatkozóan azt mondhatom, hogy amint tudja, ez az ügy Litvánia csatlakozási szerződéssel áll kapcsolatban. Tiszteletben kell tartanunk azt a csatlakozási szerződést, amelyet valamennyi tagállam – köztük Litvánia is – aláírt.

Most azt csináljuk, hogy a gazdasági szempontokon kívül a biztonsági szempontokat is áttekintjük. Azt hiszem, hogy döntésünk során mindezt figyelembe vesszük, és az ország nukleáris biztonsága érdekében együtt tudunk működni a litván hatóságokkal.

Mellesleg amikor legutóbb találkoztam Medvegyev elnökkel, ismételten kifejtettem a véleményemet Litvánia oroszországi energiával való ellátásáról. Megkérdeztem, miért nem tudunk jobban együttműködni a Barátság kőolajvezeték kérdésében. Tehát aktívan együttműködünk mind litván barátainkkal, mind más, Litvánia energiaellátásának biztonsága szempontjából fontos partnerekkel.

  Hans-Peter Martin, (NI) . – (DE) Bizottság tisztelt elnöke! Az Opel gyárak további fennállásának ügye aggodalommal tölti el az európai közvéleményt, és a németországi szövetségi parlamenti választási kampányban is kulcsszerepet játszott. Jóval a választások előtt világos volt már, hogy a Magna által vezetett konzorciumnak való eladásról volt szó, és a Bizottság október 16-ig várt azzal, hogy kétségeinek valamelyes hangot adjon.

Miért vártak a németországi választások végéig? A döntésük nagyon fontos hatást gyakorolt a németországi választások eredményére. Hogyan tudja megcáfolni annak gyanúját, hogy ez politikai megfontolásokból történt, különösen, ha tekintetbe vesszük, hogy ismert a Merkel kancellárral való szoros kapcsolata? Készen áll-e arra, hogy nyilvános vizsgálatnak vesse alá az Opel kérdésére vonatkozó, írásbeli és szóbeli üzenetváltásait, amelyekre a szeptember 27-i németországi szövetségi választásokat megelőzően került sor?

  José Manuel Barroso , a Bizottság elnöke. – Először hadd válaszoljak az utolsó kérdésére: természetesen örömmel a rendelkezésére bocsátom a Merkel kancellárral váltott üzeneteimet. Ez egyáltalán nem okoz problémát.

Erre vonatkozóan a németországi választások előtt két találkozót szerveztünk a General Motors/Opel kérdésében érintett, valamennyi országgal, és tegnapra szerveztük a harmadik találkozót. Ez volt a harmadik, a Bizottság által szervezett miniszteri találkozó az Opel tárgyában, és az első azóta, hogy a General Motors úgy döntött, hogy nem adja el az Opelt.

A Bizottság – elsősorban valamennyi érdekelt azonos tájékoztatását garantálva – továbbra is biztosítja, hogy tiszteletben tartsák a belső piacra és az állami támogatásokra vonatkozó szabályokat. Nagyon fontos, hogy elkerüljük a tagállamok támogatásért folyó, gyilkos versenyét, ami végül senki hasznát nem szolgálja.

A labda azonban most egyértelműen a GM térfelén van. A Bizottság valójában csak azt követően tudja felmérni, hogy tiszteletben tartják-e a versenyszabályokat, hogy megismerte a GM üzleti tervét, és hogy a tagállamaink esetleg hajlandóak állami támogatást nyújtani. Feltételezések alapján nem tehetünk lépéseket. Csak az üzleti tervek láttán jelenthetjük ki, hogy összeegyeztethetők-e a közösségi szabályainkkal vagy nem.

  Hans-Peter Martin (NI) . – (DE) Nagyon hálásan köszönöm az ajánlatát, Barroso úr, és örömmel fogok vele élni. A szóbeli megbeszélésekről is természetesen szó van. Biztos vagyok abban, hogy erre vonatkozóan megállapodásra tudunk jutni. A válasza második részében abszolút kulcsfontosságú kérdést említett, nevezetesen azt, hogy nem csak a bérdömpingért, hanem a támogatásokért is folyik a verseny. Nagyon bölcs lépés volt, hogy tegnapra hívták össze a csúcstalálkozót. Milyen következtetéseket vontak le? A jövőben hogyan küzdhetjük le a támogatásért folyó verseny veszélyét – amint az időről időre tapasztalható a különböző EU-tagállamok között, az európai adófizetők pénzén –, ugyanakkor természetesen beavatkozva e változások gazdasági folyamatába?

  José Manuel Barroso , a Bizottság elnöke. – Pontosan az állami támogatások szabályainak szigorú végrehajtása révén, és ez az eset – az érdekelt feleken kívül – mindannyiunk számára valóban nagyon érdekes, mert amint azt a kérdése sugallja, ha minden tagállam elkezdene versenyezni a többiekkel abban, hogy ki ad több pénzt egy társaságnak, olyasmi következne be, ami ártana a tagállamoknak, és nem használna sem a fogyasztóknak, sem pedig az adófizetők pénzének.

Azt garantálhatom, hogy a Bizottság szigorú lesz az állami támogatásokra vonatkozó szabályok végrehajtása során, nem azért, mert a piaci versenyszabályokat tekintve fundamentalisták vagyunk, hanem azért, mert véleményünk szerint fontos, hogy szigorú kegyen a közösségi hozzáállás, és hogy egyenlő teret kapjon valamennyi társaság és valamennyi tagállam, legyen akár nagy, akár kicsi, akár módos, akár kevésbé módos. Ez a legjobb módja annak, hogy tisztességesek maradjunk az Unión belül.

A 2009. november 19-i Európai Tanács nyomon követése

  Kinga Gál (PPE) . – Tisztelt Barroso úr! Nagy örömömre szolgál kijelentése, miszerint azt szeretné, hogy a Bizottságon belül legyen olyan portfólió, amelyik az alapjogokkal foglalkozik.

Ezzel kapcsolatban további kérdést szeretnék feltenni. Teljes tudatában annak, hogy az EU területén jelentős számú őshonos nemzeti kisebbség és nyelvi kisebbség él – 15 millió ember, a lakosság 10%-a – bele kívánja-e venni az alapvető jogokkal foglalkozó, új biztos portfóliójába e közösségek, e nemzeti és nyelvi kisebbségek kérdését?

Véleményem szerint az EU tovább kellene, hogy finomítsa e közösségekhez való hozzáállását, különösen a Lisszaboni Szerződés és az alapjogi charta hatályba lépését követően.

  José Manuel Barroso , a Bizottság elnöke. – A válaszom egyszerűen igen. Pontosan az a szándékom, hogy a megkülönböztetés-mentesség kérdéseit – és így természetesen a kisebbségek kérdéseit is – az alapvető jogokért felelős biztos felelősségi körébe rendeljem.

  Glenis Willmott (S&D) . – Én is a nemek Bizottságon belüli egyensúlyára vonatkozó kérdést akartam feltenni, így hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy gratuláljak Cathy Ashton kinevezéséhez. Bizonyára egyetértenek velem abban, hogy rendkívüli tehetség. Rendkívül örülök, hogy a főképviselői posztot elsőként brit állampolgár töltheti be, és külön örömömre szolgál, hogy brit nőről van szó. Ez olyasvalami, amit mi, a Szocialisták képviselőcsoportjának nő tagjai már jó ideje szorgalmazunk.

Cathy Ashton volt az Egyesült Királyság parlamentje felsőházának elnöke a Lisszaboni Szerződés keresztülvitelének idején, ami nem csekély tett. Nagyszerű politikai képességekkel rendelkezik, és sok mindent megvalósított, mióta biztosként dolgozik. Az pedig, hogy a „két lábon járó önelégültség” helyett a nyugodt diplomáciai fellépést választotta, olyan megállapodások megkötését garantálta, amelyek esetében mások nem jártak sikerrel, és amelyek a múltban nehéznek bizonyultak. Annyit mondanék Cathy Ashton-nak, hogy nem azért van ott, hogy megállítsa a forgalmat, hanem pont azért, hogy kialakítsa a forgalmi rendszert. Biztos vagyok benne, hogy fantasztikusan fogja tenni a dolgát.

  José Manuel Barroso , a Bizottság elnöke. – Rendkívüli büszkeséggel tölt el, hogy Catherine Ashtont jelölték a Bizottság első alelnökének és főképviselőnek. Az Európai Tanácsban határozottan támogattam és jóváhagytam ezt a kinevezést. Természetesen mindannyian úgy ismerjük őt, és tudjuk, hogy rendelkezik azzal a politikai tudással és vezetői képességgel, ami ahhoz szükséges, hogy ellássa a főképviselő és a Bizottság alelnökével szemben nagy követelményeket támasztó feladatot.

Mindannyian tudjuk, hogy ez újítás. Időbe telik, mire megtanuljuk, hogyan alkalmazzunk új intézkedéseket annak érdekében, hogy a legjobb eredményeket érjük el az Európai Unió világban betöltött, megnövekedett szerepe tekintetében. Világos, hogy ezt csak az intézmények közötti valódi partnerség révén fogjuk elérni. Ezt fogja szolgálni a kettős pozíció, és határozottan állítom, hogy a Bizottság ajánlata a világban betöltött lehető legjobb szerep.

Természetesen rendkívül örülök annak, hogy Britanniát képviseli – azt hiszem, hogy Britanniának feltétlenül az Európai Unió kebelében kell maradnia –, és hogy nőről van szó, mert mint tudják, határozottan támogatom a nemek egyensúlyát. Tehát mindezen okok miatt – és azért is, mert ő bizottsági kollégám – elképzelhetik, mennyire örültem ennek a döntésnek.

  Andrey Kovatchev (PPE) . – (BG) Legelőször is tisztázni szeretnék valamit, Schulz úr! A bolgár miniszterelnök soha nem követelte a Bolgár Szocialista Párt betiltását. És most következik a Barroso úrnak intézett kérdésem. November 19-ét követően világos, hogy a külpolitika mely területei maradnak a Bizottság kompetenciájában, és melyek kerülnek át az Európai Külügyi Szolgálathoz, úgymint bővítés, kereskedelem vagy fejlődő országok támogatása?

  José Manuel Barroso , a Bizottság elnöke. – Igen, a főképviselő egyben a Bizottság alelnöke is lesz, ami nagyszerű lehetőséget ad arra, hogy a külkapcsolatok terén egyesítsük a főképviselő közös kül- és biztonságpolitikai kompetenciáit és a hagyományos közösségi kompetenciákat. Egyszerűbben fogalmazva ugyanaz a személy végzi Javier Solana és Benita Ferrero-Waldner feladatait. Ez a személy a Bizottság alelnökeként és egyben a Külügyek Tanácsának elnökeként végzi a feladatot. Véleményem szerint ilyen szinten rendkívül fontos ez az elképzelés.

Általánosságban elmondható, hogy az állam- vagy kormányfők szintjén – amint az a Lisszaboni Szerződés nagyon világosan megfogalmazza – ezen a szinten és ilyen minőségében a Tanács elnöke képviseli az Európai Uniót a közös kül- és biztonságpolitikai ügyekben, és a Bizottság képviseli az Európai Uniót minden egyéb külügyben, ahogyan azt a Lisszaboni Szerződés 17. cikke megállapítja.

  Derek Vaughan (S&D) . – Tisztelt Barroso úr! Akár kommentálni szeretné a nemrég kiszivárogtatott költségvetési felülvizsgálati anyagot, akár nem, kétségtelenül tudomást fog szerezni arról, hogy az nagy aggodalmat keltett Európa számos térségében. Sőt Rhodri Morgan, Wales első minisztere nemrég írt önnek, hogy aggodalmainak hangot adjon.

Ennek fényében megkérdezhetem, hogy elő fognak-e terjeszteni olyan új javaslatokat, amelyek biztosítják, hogy Európa valamennyi térsége hozzáférhessen a strukturális alapokhoz 2013 után? És ha szándékukban áll ilyen javaslatokat előterjeszteni, az a jelenlegi Bizottság vagy az újonnan kinevezett Bizottság hivatali ideje alatt történik-e?

  José Manuel Barroso , a Bizottság elnöke. – Elmondhatom, hogy olvastam Wales első miniszterének levelét, de soha nem láttam az említett dokumentumot.

Van néhány munkadokumentum a Bizottságnál, amelyet a különböző szolgálatai állítottak össze, de azok nem tükrözik a Bizottság nézeteit. Kizárólag a biztosok testületének állásfoglalásai kötelező érvényűek a Bizottságra nézve. Az előkészítő munka szakaszában vagyunk. Elmondhatom önnek, hogy én személyesen rendkívül elkötelezetten állok a társadalmi, gazdasági és területi kohézió mellett, és hogy a regionális politika a következő Bizottság egyik kiemelt témája lesz.

Ami a költségvetés felülvizsgálatát illeti, a Parlamenttel összhangban – a költségvetési bizottság elnökeként – úgy döntöttem, hogy a költségvetés felülvizsgálatát egy későbbi időpontban terjesztjük elő. Először az Európa 2020 stratégia körvonalairól kellene megállapodnunk, és azt követően az új Bizottság előterjeszti a költségvetés felülvizsgálatát, hogy az új kollégium teljes meghatalmazással tudjon a javaslaton dolgozni, annak érdekében, hogy önökkel szorosan együtt tudjon működni a jövőbeli pénzügyi kilátásokkal kapcsolatban.

  Sarah Ludford (ALDE) . – Chris Patten említette, hogy a balkáni államokkal kapcsolatban az a veszély fenyeget minket, hogy úgy tesznek, mintha reformokat hajtanának végre, az EU pedig úgy tesz, mintha hinne nekik.

Úgy tűnik, hogy ez történik Boszniában, ami riasztó gyorsasággal halad a működésképtelenség, ha nem az összeomlás felé. Boszniában úgy tekintenek a nemzetközi közösségre és az EU-ra, mint akik nem ragaszkodnak a reformokhoz, és nem állnak ki Milorad Dodik, a Republika Srpska vezetője mellett. Ez aláássa a főképviselői tisztséget, és csorbítja a nemzetközi közösség tekintélyét.

Hogyan reagálna arra a vádra, miszerint az EU olyan menetrendet követ a nyugat-balkáni országokban, ami a belgrádi és Bagna Luca-i szerbek javát szolgálja – a bosnyákok pedig ennek vesztesei?

Arra fogja-e ösztönözni Cathy Ashton új főképviselőt és a Bizottság alelnökét (ha már megerősítették kinevezését), hogy abszolút elsőbbséget biztosítson Bosznia ügyének? Hogyan fogja biztosítani, hogy az EU különmegbízottjának valódi súlya és egyértelmű mandátuma legyen, és az EU egységes támogatását élvezze?

  Elnök. – Valami nagyon komoly dologról szeretnék említést tenni. A Tanács legutóbbi, 2009. november 19-i ülésének eredményéről beszélünk. Tudom, hogy szinte bármiről szó lehetett volna, bármi történhetett volna a Tanács ülésén, de ez valószínűleg nem volt a legutóbbi tanácsi ülés témája, úgyhogy kérem, ne térjen el a témától.

  Sarah Ludford (ALDE) . – Cathy Ashton főképviselő felől kérdeztem, akit a múlt héten neveztek ki. Ez határozottan az „Európai Tanács nyomon követése”.

  Elnök. – Rendben van, ha Barroso elnök úr válaszolni kíván erre, de hadd kérjem meg önöket, kollégáimat, hogy ne térjünk el a nagyon világosan meghatározott témánktól.

  José Manuel Barroso , a Bizottság elnöke. – Először is hadd mondjam el önnek, hogy maradéktalanul osztom a boszniai helyzet miatt kifejezett aggodalmakat. Valójában rendkívül nehézzé válik ez az ügy. Erről a boszniai hatóságokkal és valamennyi európai és Európán kívüli érintettel folytatunk megbeszéléseket.

A válaszom természetesen igen. Remélem, hogy Cathy Ashton a bővítésért felelős biztossal együtt nagy figyelmet fog szentelni a kérdésnek, mert Bosznia – mint tudják – az Európai Unió potenciális bővítési területén található. Minden bizonnyal meg kell tennünk mindent annak érdekében, hogy megbizonyosodjunk a felől, hogy az ország képes megállni a saját lábán, és képes létezését teljes jogú államként, demokratikus államként megszilárdítani, aminek nyomán törekedhet arra, hogy egy napon az Uniónkhoz csatlakozzon.

  Elisabeth Schroedter (Verts/ALE) . – (DE) Éppen most szólt arról, hogy hogyan nyitotta meg a konzultációkat a Lisszaboni Szerződést követő folyamatról, amellyel az új Bizottság fog foglalkozni együttesen.

Sokaknak bosszúságot okoz, hogy a konzultációs folyamat ilyen sokat késett. Egyesek komolyan tartanak attól, hogy az nem más, mint formalitás, és hogy a konzultációk eredményei semmilyen komoly hatást nem gyakorolnak a Lisszaboni Szerződést követő folyamatra.

Mit javasol arra, hogy hogyan lehet e folyamatba és a bizottsági dokumentumokba bevonni valamennyi érdekeltet és a konzultációs folyamat alapvető elemzését? Mely biztosokat kívánja Ön megbízni azzal a feladattal, hogy biztosítsa ennek megtörténtét, és mi az ön személyes felelőssége erre vonatkozóan?

  José Manuel Barroso , a Bizottság elnöke. – Az én felelősségem a Bizottság és a stratégia általános koordinálása, de több biztossal is együtt fogok dolgozni, mert mint tudják, az Európa 2020 stratégia annak jellegénél fogva több területet átfogó stratégia: a gazdasági versenyképességtől a fenntarthatóságig – azaz a környezetvédelemig – terjedő, igen fontos ágazatokat fed le, valamint társadalmi integrációs szempontokkal is foglalkozik. Tehát a kompetenciák széles körét fogja át.

Ami a késedelmet illeti, igaza van: van valamennyi késedelem. Ez sajnos annak tudható be, hogy az Európai Tanács nem hozta meg korábban döntését, aminek eredményeképpen még nem jöhetett létre a Bizottság.

Így ma kezdjük a munkadokumentum összeállítását, hogy minden készen álljon a márciusban tartandó, tavaszi Európai Tanácsra, mert már mostanra meg kellett volna, hogy alakuljon az új Bizottság, és erre nem került még sor. Remélem, hogy január végéig megalakul.

Egyébként egy másik hírt is meg szeretnék önökkel osztani: éppen ma kaptam meg a 27 biztosjelölt végleges névsorát. Pontosan a mai nap. Ezért vagyunk kicsit elmaradva, mindazonáltal úgy vélem, hogy a konzultációs időszakot a lehető legjobban ki kell használnunk arra, hogy komoly tanácskozást folytassunk az Európa 2020 stratégia jövőjéről.

  Isabelle Durant (Verts/ALE) . – (FR) Tisztelt Barroso úr! Visszatérnék a kollégám által előbb feltett kérdéshez. Rendkívül szoros menetrendet szab nekünk. Hogyan határozhatunk meg három hónap alatt egy 2020-ig szóló stratégiát? Az egész Európai Unió számára kell meghatároznunk társadalmi, gazdasági és környezetvédelmi ügyekre vonatkozó stratégiát, erre pedig három hónap és a ma kezdődő konzultációs időszak áll rendelkezésünkre.

Ezért fel szeretném hívni a figyelmét, Barroso úr, arra a tényre, hogy véleményem szerint meg kellene várnunk, amíg maga a Bizottság megalakul, hogy nekik tehessük fel kérdéseinket, de legfőképp időt kellene szakítanunk egy valódi projekt létrehozására. Egy európai uniós projektet lehetetlen három hónap alatt kidolgozni.

  José Manuel Barroso , a Bizottság elnöke. – (FR) Osztom az ügy miatt érzett aggodalmát. Ezért is döntöttünk úgy, hogy most csináljuk meg, és nem hagyjuk későbbre. Így önöknek is több idejük lesz. Ha megvárjuk, amíg hivatalba lép az új Bizottság, valószínűleg január végéig kell várniuk, tehát már most lépünk. A részleteket ma hozzuk nyilvánosságra az interneten, de az is lehet, hogy már ott olvashatók. Remélem, hogy önök is az ügy elkötelezettjei. Én készen állok.

Az Európai Tanács tavaszi ülése mindenesetre a folyamat elejét jelenti, és nem a végét. A Tanács soros elnöksége azonban – mint tudják, a Lisszaboni Szerződés megtartja ezt a rendszert –, a spanyol elnökség felszólított minket, hogy állítsunk össze egy vitaalapként szolgáló, kiinduló anyagot. Ezért akartam feltétlenül előterjeszteni azt most. Minden tőlem telhetőt megteszek annak biztosítása érdekében, hogy a kérdésben érintettek valamennyien részt vehessenek a munkában, és hozzájárulhassanak az önök által is rendkívül fontosnak tartott stratégia felülvizsgálatához.

  Ryszard Czarnecki (ECR) . – (PL) Tisztelt Barroso úr! Az Európai Unió fő tisztségviselői pozícióit tekintve a régi EU és az új EU közötti mérkőzés eredménye 3:0 a régi EU javára. 2010. január 1-jétől – amikor új elnöke lesz az Európai Parlamentnek – az Európai Unió élén nem lesz senki, aki a 12 új tagállamot képviselné. Hogyan védené meg ezt a döntést?

  José Manuel Barroso , a Bizottság elnöke. – Először is a Tanács elnöke és a főképviselő nem Európa egy részét, hanem Európa egészét képviseli.

Hadd mondjam el, hogy Herman Van Rompuy jelölésének is rendkívül örültem. Amikor Reinfeldt miniszterelnök előterjesztette a nevét, egyértelmű volt, hogy ez az a név, amiben az asztal körül mindenki meg tud egyezni. Az a tény pedig, hogy Belgiumból érkezik – ösztönzőleg támogatva a közösségi módszert, és ösztönösen Európa pártján állva – Belgium számára is elismerést jelent.

Az új tagállamok jelentőségére vonatkozóan elmondottakat figyelembe véve úgy vélem, hogy önök is megmutatták az új tagállamok fontosságát azzal, hogy Buzek urat választották meg az Európai Parlament elnökének, aki az egyik új tagállamból jön, és aki igen sokat tett Európa újraegyesítéséért.

Tehát a jelen pozícióinkban nem egyetlen országot vagy egyetlen régiót képviselünk, hanem egész Európát képviseljük.

  Miguel Portas (GUE/NGL) . – (PT) Tisztelt elnök úr! A Tanács a múlt héten szerzett tudomást az intézmények 2010. évi költségvetésről szóló megállapodásáról. A Koppenhágában meghozott döntések következményei nem képezhetik e megállapodás vagy kötelezettségvállalás részét. Inkább költségvetés-módosítás tárgyát kellene képezniük.

Nagyon egyszerű kérdést szeretnék feltenni önnek: figyelembe véve azt, hogy az adott költségvetésre vonatkozóan milyen nehézségeket okozott a gazdaságélénkítési terv második részletének finanszírozása, honnan remél pénzeszközöket a Bizottság az éghajlatváltozás elleni küzdelem első évének finanszírozására, ami legalább 2 milliárd euróba fog kerülni? Mi több, ez az összeg évről évre nőni fog, tehát az elnök úr szerint honnan teremthető elő ez a pénz?

  José Manuel Barroso , a Bizottság elnöke. – (PT) Tisztelt Portas úr! Köszönöm kérdését. Való igaz, hogy rendkívül nehéz volt meggyőzni a Parlamentet arról, hogy hagyja jóvá az energiahatékonysággal, az energiabiztonsággal és az éghajlatváltozás elleni küzdelemmel kapcsolatos, egyes fellépésekre vonatkozó költségvetést, és rendkívül örülök annak, hogy sikerrel jártunk. Mindenkinek megköszönöm, aki lehetővé tette e költségvetés jóváhagyását.

Amennyiben reményeim szerint egyezségre jutunk Koppenhágában, azt követően azon kell dolgoznunk, hogy megszerezzük a megállapodás költségvetésen belüli végrehajtásához szükséges alapokat.

Még nem tartunk ott, de teljesen biztos vagyok abban, hogy ha a tagállamok megállapodásra jutottak a fejlődő országok számára szükséges enyhítő fellépések jövőbeli finanszírozásáról, meg kell állapodniuk azokról az alapokról is, amelyeket e célkitűzés megvalósítása érdekében kell rendelkezésre bocsátanunk.

  Lena Kolarska-Bobińska (PPE). – (PL) Tisztelt Barroso úr! Ashton asszony és Van Rompuy úr kinevezése és maga a Lisszaboni Szerződés is változásokat fog hozni a Bizottság munkavégzésének módjában. Egyes változásokat a Lisszaboni Szerződés állapít meg, más változások viszont pontatlanok és tisztázatlanok, azokat bizonyos gyakorlatok és döntések fogják kialakítani. Azt szeretném kérdezni, milyen változásokat vár az Európai Bizottság munkájában és funkciójában a közeljövőben és az elkövetkezendő néhány évben? Ez a pillanat megfelelne a változtatások bevezetésére, és amint már említettem, jelenleg vannak olyan lehetőségek, amelyeket nem határoz meg teljes mértékben a Lisszaboni Szerződés. Egyes biztosok kinevezéséről beszélt. Én politikákról és fellépésekről beszélek, amelyek nem korlátozódnak az új biztosok kinevezésére és a funkcióik kiosztására.

  José Manuel Barroso , a Bizottság elnöke. – Egyetértek azzal az általános nézetével, miszerint az intézmények is szerepet játszanak a gyakorlati kialakításukban. Ezért örültem Cathy Ashton és Herman Van Rompuy kinevezésének, mert tudom, hogy mindketten a valódi európai szellem és a közösségi ügyek elkötelezett hívei.

Ami a gyakorlati dolgokat illeti, az Európai Tanács döntésének értelmében Cathy Ashton lesz december 1-jétől a főképviselő és a Bizottság alelnöke. Bizottsági alelnöki minőségében ugyanezen a napon kapja meg a külkapcsolatok portfólióját. A Bizottság alelnökeként a Parlamentnek tartozik beszámolással, és a Parlament jól tudja, hogy Cathy Ashton mennyire elkötelezett a parlamenti demokrácia iránt. Tudom, hogy a lehető leghamarabb találkozni akar a külügyi bizottsággal, hogy a megfelelő alapokra helyezhesse új szerepkörét.

Ami a legközelebbi kollégiumot illeti, a többi biztosjelölt mellett Catherine Ashton meghallgatására is sor kerül, és a következő kollégium alkalmával fognak együttesen szavazni a jelöltekről.

  Mitro Repo (S&D) . – (FI) Tisztelt elnök úr! Tisztelt biztos úr! A múlt heti ülésre hivatkozva meg szeretném kérdezni, hogy elégedett-e azzal a kiválasztási eljárással, amellyel két fontos poszt betöltésére került sor, vagy ön is egyetért-e azzal, hogy az Unió bizonyos döntéshozatali eljárásai még mindig jócskán híján vannak az átláthatóságnak és demokráciának?

Meg szeretném kérdezni, hogy az alkalmazott kiválasztási módszer – amelynek során égből pottyant jelöltek jelentek meg – az EU hatáskörének megerősítésére szolgált-e, és növelte-e az EU döntéshozatalába vetett bizalmat? A nagy képviselőcsoportoknak komolyan át kellene-e, hogy gondolják, milyen jelölteket állítanak a jövőben a vezető pozíciókra, és hogy valamilyen módon felülvizsgálható-e és javítható-e a kiválasztási eljárás, és kinek kellene azt végrehajtani? Ez alighanem az Európai Parlament és az EP-képviselők feladata lesz. Finnországnak ezúttal magasan képzett jelöltjei vannak, és ennek örülhetünk.

  José Manuel Barroso , a Bizottság elnöke. – Először is, mint ahogy azt tudják, a Lisszaboni Szerződés rendelkezéseit maradéktalanul betartottuk, és természetesen támogatom a szerződések végrehajtását. Az Európai Unióban tiszteletben kell tartanunk a jogállamiságot.

Ami a kiválasztott személyeket illeti, őszintén hiszem, hogy tisztelnünk kell őket, mert van Rompuy miniszter úr Belgium miniszterelnöke, Lady Ashton pedig a Bizottság tagja. Úgy vélem tehát, hogy rendelkeznek a feladataik elvégzéséhez szükséges képességekkel.

Ami az intézményeket illeti, fontos megjegyezni, hogy a Tanács elnökét az állam- vagy kormányfők jelölik ki. Nem olyan választásról van szó, mint Franciaország vagy Portugália elnökének megválasztása esetében. Az Európai Tanács elnökéről van szó, és ezt az elnököt az állam- vagy kormányfők jelölik ki. Ez eltér a Bizottság elnökének esetétől, akit az állam- vagy kormányfők jelöltek, és az önök Parlamentje választott meg. Tehát a különböző intézmények esetében különböző logikát kell követnünk.

  Jens Rohde (ALDE) . – (DA) Tisztelt elnök úr! Tisztelt Barroso úr! E napirendi pont során sokat vitáztunk a Bizottság összetételéről, és a biztosoknak kiosztandó portfóliókról. Az egyik dolog az, hogy mi, a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért képviselőcsoportban ülők igencsak aggódunk amiatt, hogy milyen portfóliót kap az éghajlat-politikáért felelős új biztos, mivel rendkívül fontos eldöntenünk, hogy üres fecsegésről van-e szó, vagy olyan biztosunk lesz, aki valóban változást tud elérni, ha az éghajlatváltozásról van szó – és ugyanakkor megőrzi Európa versenyképességét.

Ezért meg szeretném kérdezni, hogy mit tesz és mit fog tenni a Bizottság elnöke annak biztosítása érdekében, hogy az éghajlat-politikáért felelős biztosi posztnak olyan súlya legyen, amilyen a Bizottság elnöke szerint kellene, hogy legyen. Ezzel kapcsolatosan két kérdésem van: az éghajlat-politikáért felelős biztos lesz-e felelős az energiaügyekért, és az éghajlat-politikáért felelős biztosnak lesz-e saját igazgatósága?

  José Manuel Barroso , a Bizottság elnöke. – Először is úgy vélem, hogy úgy méltányos, ha üdvözöljük azt a tényt, hogy lesz éghajlat-politikáért felelős biztosunk. Eddig nem létezett ilyen pozíció. Pontosan azért döntöttem úgy, és azért jelentettem be a Parlamentnek az éghajlat-politikáért felelős biztosi poszt létrehozását, mert sok a tennivaló ezen a területen, és az ön szavával élve súlyt kívánok helyezni erre a funkcióra. Ennek a biztosnak számos feladata lesz. Össze kell fognia az éghajlat-politikát, mert az éghajlat-politika az energiaügyön kívül a környezetvédelemhez, a kutatáshoz, a mezőgazdasághoz és az iparhoz is kapcsolódik. Tehát nagyon fontos koordináló szerepe van mind az EU-n belül, mind azon kívül.

Eléggé világos, hogy a koppenhágai csúcs nem zárja le a folyamatot. Remélem, hogy működő megállapodást kötünk Koppenhágában, de azt követően is sok dolgunk lesz, a fő partnereinkkel való együttműködést is beleértve.

Az éghajlat-politikáért felelős biztos tehát nagyon fontos szerepet tölt be mind az EU-n belül, mind azon kívül, és eleget kell, hogy tegyen az Európai Unió határozott éghajlat-politikáját illető elvárásainknak.

  John Bufton (EFD) . – Tisztelt Barroso úr! Herman van Rompuy elnökké való kinevezését követően számos feltevés látott napvilágot arra vonatkozóan, hogy bevezetésre kerülnek-e közvetlen EU-adók. Mondja meg őszintén, hogy így lesz-e, és hogyan kívánják kivetni ezeket az adókat?

  José Manuel Barroso , a Bizottság elnöke. – Először is nem látom, mi az összefüggés az adók és Herman Van Rompuy között, mivel nem a Tanács tesz javaslatot az adókra. Ez a Bizottság kompetenciája.

A következő a válaszom: először is, mindig őszintén válaszolok, nem szükséges őszinte választ kérnie tőlem. Másodszor, az Európai Unió valamennyi adóügyi kérdését szándékomban áll megvizsgálni. Meg kell vizsgálnunk ezt a kérdést. Meg kell vizsgálnunk az Európai Unió saját erőforrásait. Ezt megígértük a Parlamentnek. Az a program, amivel engem megválasztottak, a lehetséges saját erőforrások vizsgálatára vonatkozott, és ezt tartalmazza az Európai Parlament által jóváhagyott program.

  Franz Obermayr (NI) . – (DE) A Bizottság rendkívül kritikátlan módon folytatja a csatlakozási tárgyalásokat Törökországgal. Ezalatt kevéssé veszi figyelembe a tagállamok és azok lakosainak hangulatát. Azzal, hogy Van Rompuy urat választották meg az Európai Tanács elnökének, olyan személyt választottak meg, aki egyértelműen ellenzi Törökország csatlakozását, és most őt idézem: „Törökország nem Európa része, és soha nem is lesz az. Az Európában érvényes egyetemes értékek, amelyek a kereszténység alapvető értékei is, súlyukat vesztenék egy olyan nagy iszlám ország csatlakozásával, mint amilyen Törökország.”

Következésképpen megkérdezem, mi a Bizottság álláspontja erre az egyértelmű kijelentésre vonatkozóan? Mi több, ha a nyilvánosság erre vonatkozó aggodalmait nem is veszik komolyan, komolyan veszi legalább az Európai Tanács elnökének hasonló aggodalmait?

  José Manuel Barroso , a Bizottság elnöke. – A Bizottság figyelembe veszi a tagállamok álláspontját, és a tagállamok egyhangúlag úgy döntöttek, hogy tárgyalásokba bocsátkoznak Törökországgal. Mi eleget teszünk annak a megbízásnak, amit arra vonatkozóan kaptunk a tagállamoktól, hogy a nevükben tárgyalásokat folytassunk Törökországgal és más tagjelölt országokkal.

Fontos tudnunk, hogy ez a tagállamok egyhangú döntése volt. Nem a Bizottság találta ezt ki. A tagállamok egyhangúan döntöttek úgy, hogy Törökországgal és más tagjelölt országokkal tárgyalásokat folytassanak csatlakozásuk lehetőségéről.

Teljesen világos, hogy Törökország nem áll készen a csatlakozásra – mi sem állunk készen arra, hogy tagságot adjunk neki –, de folytatnunk kell a jóhiszemű tárgyalásokat valamennyi tagjelölt országgal.

Ami Van Rompuy úr megjegyzéseit illeti, általában nem szoktam kommentálni a megjegyzéseket. A Tanács elnökeként egyértelműen kijelentette, hogy tiszteletben tartja a tagállamoktól kapott megbízatást.

  Cristina Gutiérrez-Cortines (PPE) . – (ES) Tisztelt elnök úr! Két fogalomról, nevezetesen az egyeztetésről és a rugalmasságról fogok szólni.

A Tanácsban tárgyalt valamennyi ügy esetében felmerült egy probléma. Az elmúlt években rendkívül hiányos volt a Bizottságon belüli főigazgatóságok közötti egyeztetés. Az éghajlat-politikával gyakran foglalkoztak a Kutatási Főigazgatóság tudományos ismereteinek igénybe vétele nélkül. A földhasználatot sem kapcsolták hozzá például, pedig az összefüggésben áll az éghajlatváltozással.

Az első kérdésem így hangzik: készen áll-e arra, hogy oly módon szervezze meg és erősítse meg a belső egyeztetést, hogy amikor kinevezzük biztosainkat, biztosak lehetünk abban, hogy garantált az egyeztetés?

A második kérdésem arra a tényre vonatkozik, hogy versenyképességről, gazdasági válságról van szó. A Bizottság is készen áll-e arra, hogy rugalmasabban álljon hozzá egyes kérdésekhez, úgymint a REACH és annak megvalósítása, ami rendkívüli kárt fog okozni versenyképességünknek? Készen áll-e arra, hogy rugalmasabb legyen?

Az egységesség politikájára vonatkozó utolsó gondolatom az, hogy nem beszélhetünk gazdaságról és gazdaságélénkítésről anélkül, hogy megnyitnánk az energiapiacainkat. Vannak olyan országok, amelyek nem rendelkeznek energiapiaccal, mint például Spanyolország a gáz esetében. Ez azt jelenti, hogy az árak emelkednek, és lehetetlenné válik a fejlődés.

  José Manuel Barroso , a Bizottság elnöke. – (PT) Minden tőlem telhetőt meg fogok tenni a Bizottságon belüli egyeztetés javítása érdekében, de el kell mondanom, hogy véleményem szerint eddig is megfelelő volt az egyeztetés. Ezt az is bizonyítja, hogy a Bizottság mindig konszenzus alapján hozta meg döntéseit.

Teljesen természetes, hogy ha a különböző biztosokkal beszélünk, azt tapasztaljuk, hogy mindegyikük a legsürgetőbb ügyének próbál prioritást szerezni. Nem meglepő, hogy a környezetvédelmi biztos nagyobb érdeklődést tanúsít a környezetvédelmi ügyeknek, mint az iparügyi biztos, aki viszont az ipari fejlődéssel kapcsolatos kérdések iránt mutat fokozottabb érdeklődést. Egy dolog számít azonban: a kollégium döntése, és erre vonatkozóan hatékony az egyeztetés.

Továbbá fejlett környezetvédelmi politikát akarunk kidolgozni, ugyanakkor biztosítani akarjuk a vállalkozásaink versenyképességét is. Úgy vélem, hogy a Bizottság által előterjesztett javaslatok biztosítják, hogy még akkor is megfelelő megoldásokat találunk, ha más országok nem is osztják lelkes ambíciónkat környezetvédelmi kérdésekben. Nem kívánjuk kiszervezni az európai munkahelyeket olyan országokba, ahol a környezetvédelmi követelmények nincsenek az EU követelményeinek szintjén.

  Juan Fernando López Aguilar (S&D) . – (ES) Tisztelt elnök úr! Tisztelt Barroso úr! Szeretném, ha világosan kifejtené álláspontját a következő Bizottság összetételéhez kapcsolódó két kérdésben.

Először is azt hallottam öntől a tisztelt Házban, hogy a jogérvényesüléssel és belügyekkel foglalkozó portfóliót két külön portfólióra tervezi osztani: alapvető jogok és jogérvényesülés, valamint a biztonsági és bevándorlási portfólióra. Ma délután azonban egy alapvető jogi és jogérvényesülési, valamint egy belügyi portfólióról beszélt, ami véleményem szerint sokkal jobb kombináció, mert azt jelenti, hogy a bevándorlásra többé nem tekintünk úgy, mint ami veszélyezteti a biztonságot, vagy a biztonság szempontjából jelentéktelenebb dolognak tartjuk. Véleményem szerint nemcsak hogy helytelen, de veszélyes is, ha ily módon foglalkozunk a bevándorlással.

Tudni szeretném, hogy ezt a hozzáállást fogják-e magukénak vallani, és hogy az érinteni fogja-e a főigazgatóságok struktúráját – a jelenlegi Bel- és Igazságügyi Főigazgatóság struktúráját. Azt is hallani szeretném, hogy kötelezettséget vállal arra a jogalkotási programra vonatkozóan, amelyet a Stockholmi Program fog végrehajtani a jogérvényesülés, a biztonság és a szabadság területén. A Lisszaboni Szerződés hatályba lépésével a Parlament a kezdetektől fogva szilárd lesz, és határozott elkötelezettséget akarok öntől hallani arra vonatkozóan, hogy a tisztelt Házat bevonja a Stockholmi Programból eredő jogalkotási program kidolgozásába.

  José Manuel Barroso , a Bizottság elnöke. – (PT) Tisztelt López Aguilar úr! A második kérdésére válaszolva igen, határozottan és szorosan be kívánjuk vonni a Parlamentet, és ezért lesz ez – az akkorra már biztosan megalakuló – Bizottság következő ülésének egyik prioritása, nem kevésbé azért, mert a Parlamentnek ez ügyben nagyobb döntéshozói hatásköre lesz.

Ami a portfólió kérdését illeti, a következőt szeretném mondani: lesz egy jogérvényesülésért és alapvető jogokért felelős biztos és egy uniós belügyekért felelős biztos.

A bevándorlási ügyek részben biztonsági ügyek. A Frontex Ügynökség például az uniós belügyekért felelős biztos hatáskörében marad. Nincsen értelme más biztos feladatkörébe helyezni. Az integrációs ügyekre vonatkozóan az az elképzelésem, hogy a szociális ügyekért felelős biztos hatáskörébe helyezem.

López Aguilar úrhoz hasonlóan én is úgy vélem, hogy a bevándorlásra nem tekinthetünk kizárólag a biztonság szempontjából. Másik szempont az illegális bevándorlás és a csempészhálózatok elleni küzdelem. Ez a Frontex feladata. Az ezekért az ügyekért felelős biztos hatáskörébe kell, hogy tartozzon. Az integrációra vonatkozó bevándorlási ügyeket azonban a szociális ügyekért felelős biztos hatáskörébe rendelem, mivel ezek társadalmi integrációs ügyek.

  Reimer Böge (PPE) . – (DE) Az Európai Tanács reményét fejezte ki az iránt, hogy lehetőség szerint április végéig megállapodás születik az Európai Külügyi Szolgálat felépítéséről. A Bizottságnak jóvá kell hagynia ezeket a javaslatokat, és meg szeretném kérdezni öntől, Barroso úr, hogy a Bizottság e javaslatok jóváhagyását megelőzően előterjeszt-e megfelelő javaslatokat, és tárgyalásra bocsátja-e azokat, különös tekintettel a több évre szóló pénzügyi tervezés kiigazítására, az intézményközi költségvetési megállapodás kiigazítására és – ahol a külpolitikai programok feladatkörének átadására kerül sor – e programok kiigazítására és újratárgyalására, amely programokra már természetesen az együttdöntési eljárás vonatkozik. Ez azért szükséges, mert ha nem születik rendelet az általam említett ügyekre vonatkozóan, az Európai Külügyi Szolgálat torzó marad, amely nem rendelkezik a szükséges költségvetési feltételekkel és a tartalom meghatározásához szükséges lehetőségekkel. Hogyan fogja a Bizottság a Parlamenttel együtt elvégezni ezt a feladatot az elkövetkező hónapok során?

  José Manuel Barroso , a Bizottság elnöke. – Köszönöm Böge úr kérdését. Tudom, hogy milyen elkötelezetten áll a költségvetési szabályok és a Parlament kompetenciája mellett.

A válaszom igen, természetesen megfelelő időben elő fogunk állni a javaslatokkal, amelyekre vonatkozóan a Parlament elfogadja a szükséges kiigazításokat annak érdekében, hogy az új szervezet, az Európai Külügyi Szolgálat megkapja a fellépései megvalósításához szükséges eszközöket, a költségvetési eszközöket.

Amint az már korábban elmondtam, azt akarjuk, hogy ez legyen a Lisszaboni Szerződés egyik sikertörténete. Véleményem szerint nagyon fontos újításról van szó, és természetesen az Ashton alelnök főképviselői minőségben tett javaslata alapján fogunk az ügyön dolgozni, a Parlamenttel együtt.

  Malika Benarab-Attou (Verts/ALE) . – (FR) Tisztelt Barroso úr! Szeretném tájékoztatni, hogy néhány napon belül sor kerül a Palesztin Szolidaritás Nemzetközi Napjára.

Az összetört, gyarmatosított, megsebzett és meggyilkolt palesztin lakosság helyzete nem maradhat változatlan.

Mi, európaiak, akik magunkénak valljuk a szolidaritás és testvériség értékeit, felelősséggel tartozunk azért, hogy gyorsan, még az előtt megoldást találjunk erre a helyzetre, hogy az vérfürdőbe torkollna.

Az izraeli kormány erőltetett menetben folytatja a gyarmatosítást, és mindezt azt követően, hogy ez év elején háborús bűnöket követett el. A jelképek és a könnyek már nem elegendők. Ma a palesztin állam elismerése – és főleg létezése – jelenti az egyetlen megoldást az izraeli kormány gyilkos politikájának megállítására.

A palesztin népnek más népekhez hasonlóan jogában áll, hogy az elvárásaiknak megfelelő, méltóságteljes életet éljenek.

A Bizottság elnökeként és Ashton asszonnyal együtt tesz-e lépéseket ez irányban, és ha igen, hogyan?

  José Manuel Barroso , a Bizottság elnöke. – (FR) Először is csatlakozni kívánok a palesztin néppel való szolidaritásra vonatkozó megjegyzéseihez. A palesztin nép valóban szenved attól, hogy önrendelkezési jogai csorbulnak.

A nekem intézett konkrét kérdésére vonatkozóan azt válaszolhatom, hogy a tagállamok felelőssége arról dönteni, hogy elismernek-e egy másik államot, vagy nem.

A mi álláspontunk – amely álláspontot mindig is magáénak vallott a Bizottság – a két állam egymás mellett létezését támogatja: Izrael Állam jogát arra, hogy szabadon és a biztonságának fenyegetése nélkül létezzen, és ezzel párhuzamosan a palesztin nép jogát a saját állam kiépítésére.

Azt akarjuk, hogy e két állam egymás mellett létezése új helyzetet hozhasson létre nemcsak az izraeli és a palesztin nép számára, hanem az egész térség számára is, mivel valóban rendkívül súlyos az ottani helyzet. Nemcsak a palesztin nép reményeit ássa alá, hanem a térség és a világ békéjét is.

  Elnök. – A Bizottság tisztelt elnöke, köszönöm! Sokkal többet végeztünk, mint legutóbb, egy hónappal ezelőtt. Azt is nagyon köszönöm, hogy tökéletesen betartotta a rendelkezésre álló időt. Megértjük, hogy nem mindig könnyű egy percben válaszolni a néha bonyolult kérdésekre.

Azt hiszem, nagyon sokat segít, ha a két intézményben ülők megértik egymást. Ez igen felelősségteljes dolog, és nagyon fontos jelzést ad polgárainknak arra vonatkozóan, hogy a két intézmény meg tudja vitatni az ügyeket, és kommunikálni tud egymással.

Viszontlátásra egy hónap múlva, a kérdések óráján.

(Taps)

ELNÖKÖL: VIDAL-QUADRAS ÚR
alelnök