Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2009. november 25., Szerda - Strasbourg

8. A szavazáshoz fűzött indokolások

A szavazáshoz fűzött szóbeli indokolások

- Jelentés: Søren Bo Søndergaard (A7-0047/2009)

  Daniel Hannan (ECR ). – Elnök úr, bármely közgyűlés elsődleges feladata, hogy elszámoltassa a végrehajtó szervet. Mi itt a Parlamentben az emberek szónokai vagyunk. Köztünk és a végrehajtó szerv, azaz a Bizottság között kreatív feszültségnek kell kialakulnia.

Amikor azonban költségvetési kérdésekről van szó, az Európai Parlament – a világ választott közgyűlései közül egyedülálló módon – a mélyebb integráció szolgálatában a saját szavazóival szemben a végrehajtó szerv mellé áll.

Az európai költségvetés évről évre nő; minden évben megkapjuk a Számvevőszék jelentését, amely kimutatja, hogy több tízmillió euró eltűnt, illetve ellopták. És mégsem tesszük meg azt, amire felhatalmazást kaptunk, azaz hogy visszatartsuk az ellátmányt, vagyis hogy kimondjuk, hogy addig nem adunk több pénzt, amíg nem rendeződik az elszámolás.

Ismét átsiklunk ezen a költségvetésen a benne lévő összes hiba ellenére, és ezáltal eláruljuk azokat, akik ide küldtek bennünket, a választóinkat és adófizetőinket, mert a tisztelt Ház többsége az „Európa jó vagy rossz” álláspontra helyezkedik, és inkább szeretné úgy látni a dolgokat, hogy Brüsszel rosszul végzi a dolgát, nem pedig úgy, hogy a tagállamok megfelelően.

- Jelentés: Reimer Böge (A7-0044/2009)

  Miguel Portas , a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (PT) Elnök úr, az Egységes Európai Baloldal/az Északi Zöld Baloldal Képviselőcsoportja megszavazta, hogy a Belgiumban elbocsátott munkavállalók támogatása céljából 24 millió euró mobilizálására kerüljön sor.

Azért szavaztunk a javaslat mellett, mert a szükségben lévők oldalán állunk, akik fizikai és szellemi képességeikkel a vállalatokat szolgálják, és akik végül is a tisztességtelen gazdasági rendszer, valamint a nyereségért folytatott gátlástalan verseny áldozatai, ami kétségbeejtő társadalmi hatásokkal jár.

Miután ezt megállapítottuk, értékelni kell az alkalmazkodási alap szerepét.

2009-ben a rendelkezésre álló 500 millió euróból csak 37 millió euró mobilizálására került sor. Az alap nem igazolja létrehozásának okát.

A másik dolog az, hogy a munkanélküliek közvetlen támogatása helyett az alap a nemzeti foglalkoztatásbiztonsági rendszereknek nyújt támogatást. Mivel ezek a rendszerek igen különböznek egymástól, az alap végeredményben saját elosztó rendszereink nyilvánvaló egyenlőtlenségeit teremti újra.

Portugáliában az alap támogatásából fejenként 500 euró összeg jut a munkanélkülieknek. Írországban ugyanez a támogatás 6000 eurót tesz ki.

Harmadsorban a Dell esete bizonyítja, hogyan lehetséges az, hogy az Írországban munkanélkülivé vált munkavállalók és az őket elbocsátó multinacionális vállalat – amely jelenleg Lengyelországban egy másfajta állami támogatást kap – egyidejűleg részesüljenek támogatásban.

A Dell számára pénzeszközöket bocsátottak rendelkezésre, hogy egy új gyárat létesítsen Lengyelországban, miközben az Egyesült Államok piacain új pozíciókra tett szert, és ez év harmadik negyedévében 337 millió USA-dollár összegű nyereséget jelentett be a régióban.

Ennélfogva a globalizációs alkalmazkodási alap valamennyi vonatkozását alaposan meg kell vizsgálni.

  Daniel Hannan (ECR ). – Elnök úr, már többször elmondtam, és kétségtelenül ismételten el fogom mondani a következőt: bármilyen motívumai is voltak az alapító atyáknak, az Európai Unió már rég nem egy ideológiai projekt, hanem panamává változott, amely arra szolgál, hogy a pénzösszegek újbóli elosztása a rendszeren kívülről a rendszeren belül elhelyezkedő emberek javára történjen. Tehát ma pontosan erről beszélünk – a kiválasztott, kiváltságos vállalatok előnyére szolgáló gyanús ügyletekről.

De lépjünk túl az írországi Dellnek nyújtott támogatás gyanús időzítésén, amelyet az Európai Alkotmánnyal, illetve a Lisszaboni Szerződéssel kapcsolatos ír népszavazást megelőző időszakban, a korrekt eljárás szempontjából vitatható módon jelentettek be. Emeljük ki azt az általánosabb megoldást, amelyet az egész európai kontinensen kipróbáltunk: az 1970-es években a nem versenyképes ágazatok támogatásához folyamodtunk, aminek katasztrofális következményei lettek. Tudjuk, hogy ez hová vezet. Stagnálásba, inflációba és végül kollektív csődbe torkollik. Másodszor ne kerüljünk ilyen helyzetbe!

  Syed Kamall (ECR ). – Elnök úr, érdeklődéssel olvastam az első mondatot, amely arról szól, hogy az alap azért jött létre, hogy további támogatást nyújtson a világkereskedelem fő strukturális változásainak következményei által sújtott munkavállalóknak.

De nem tapasztaltunk-e mindig is jelentős változásokat a világkereskedelemben? Londoni választókerületemben voltak olyan textilipari vállalatok, amelyek a globalizáció kihívásaira úgy reagáltak és készültek fel, hogy bizonyos tevékenységeiket szegényebb országokba helyezték át, ezáltal munkahelyeket teremtettek a fejlődő országokban, ugyanakkor a nagyobb értéket képviselő, kutatás és fejlesztés, valamint a marketingtevékenységek továbbra is Londonban, a választókerületben, az Európai Unióban maradtak.

Ha ezek a vállalatok válaszolni tudnak a kihívásokra, akkor miért azon sikertelen textilipari és számítástechnikai vállalatokat jutalmazzuk, amelyek a homokba dugják a fejüket és abban reménykednek, hogy a globalizációnak majd vége lesz?

Ezt a pénzösszeget kétségtelenül vissza kell juttatni az adófizetőknek, hogy úgy költhessék el, ahogy jónak tartják. Kétségkívül eljött az ideje annak, hogy a kormányok a megfelelő feltételek megteremtésére helyezzék a hangsúlyt, hogy amennyiben munkahelyek szűnnek meg, jelenjenek meg olyan vállalkozók, akik új munkahelyeket teremtenek.

- Jelentés: David Martin (A7-0043/2009)

  Bruno Gollnisch (NI ). – (FR) Elnök úr, szeretnék visszatérni a nemrégiben tapasztalt, hatalommal való tényleges visszaélésre, azaz pontosabban arra, amelyet az eljárási szabályzatnak a Lisszaboni Szerződésben foglalt feltételekhez történő hozzáigazítására szolgáló módosítása ürügyén követtek el. Konkrétan a 86. módosításról van szó, amelynek segítségével az igazgatási szerv biztosította magának a jogot, hogy a független képviselők közül kijelölje az Elnökök Értekezletének üléseire delegálandó képviselőt.

Teljességgel felháborító, hogy erre a kijelölésre, amelynek – a Parlament valamennyi szervéhez hasonlóan – választás vagy konszenzus alapján, konszenzus hiányában pedig választás útján kellett volna megtörténnie, még nem került sor az azt ellenző tisztviselők szándékos mesterkedése miatt.

Ezenkívül aggasztó, hogy e tisztviselőknek meg kellett volna nyerniük az ügynek azon képviselőcsoportokat, amelyek ellenségesek velünk szemben, és amelyeknek nyilvánvalóan nem kellene de facto vagy de jure véleményt nyilvánítaniuk a mi képviselőnk kijelöléséről. Ha ismét megvitatásra kerül, meg fogjuk támadni ezt a határozatot a Bíróságon.

- Állásfoglalásra irányuló indítvány (B7-0141/2009) Az éghajlatváltozásról szóló koppenhágai csúcstalálkozó előkészítése

  Marisa Matias , a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (PT) Elnök úr, annak biztosítása érdekében, hogy valódi és kötelező erejű eredményeket érjünk el az éghajlatváltozás elleni küzdelem során, négy alapelvet mindenképpen garantálni kell, amelyeket szeretnék most kiemelni. Ma ezekről is szavaztunk.

Az első az, hogy jogilag kötelező erejű megállapodásra kell jutnunk.

A második, hogy szigorú politikai célokat kell garantálni, beleértve a kibocsátáscsökkentésre vonatkozó célkitűzéseket. E tekintetben nagyra törő célokat kell kitűznünk. Úgy vélem, hogy előrébb juthattunk volna annál, mint amit ma elértünk.

A harmadik dolog azzal kapcsolatos, hogy biztosítani kell a szükséges állami finanszírozást ahhoz, hogy az éghajlatváltozás problémájával meg tudjunk birkózni.

A negyedik és egyben utolsó kérdés – amelyet véleményem szerint nagyon fontos átgondolni – az, hogy globális megállapodást kell elérni, és nem csupán bizonyos régiók közötti megállapodást, valamint hogy erre minden országot magában foglaló, demokratikus részvételen alapuló folyamat révén kell sort keríteni.

Úgy gondolom, hogy az itt és most elfogadott állásfoglalás – mondhatni – nem annyira jó, mint az, amelyet korábban a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottságban fogadtak el.

Úgy vélem azonban, hogy itt most valójában az elért eredményeket és a folyamat során tett erőfeszítéseket kell megőriznünk, hogy úgy utazzunk el Koppenhágába, hogy a Parlamentben elég jó munkát végeztünk. Őszintén remélem, hogy keményen fogunk küzdeni, és hogy teljesíteni tudjuk, amit ma itt elfogadtunk.

  Zigmantas Balčytis (S&D) . – Elnök úr, támogattam ezt az állásfoglalást. A koppenhágai csúcstalálkozón az éghajlatváltozás globális politikai prioritásnak tekintendő. A csúcstalálkozónak nem csupán politikai kötelezettségvállalásokat, hanem kötelező erejű megállapodásokat és a teljesítés elmulasztására vonatkozó szankciókat kell eredményeznie.

Az éghajlatváltozás elleni küzdelem globális fellépés, amelyhez a fejlett és a fejlődő országok tevékeny részvétele szükséges. A gazdag országoknak azonban vezető szerepet kell betölteniük. A kibocsátáscsökkentés érdekében meg kell állapodniuk a kötelező célkitűzésekben, ugyanakkor pénzt kell előteremteniük, hogy segítséget nyújtsanak a fejlődő országoknak az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez.

  Jan Březina (PPE ). – (CS) Az éghajlatváltozással foglalkozó koppenhágai csúcstalálkozóról szóló állásfoglalás mai elfogadásával a Parlament egyértelmű jelzést adott arra vonatkozóan, hogy óriási jelentőséget tulajdonít ennek a kérdésnek. Ez kifejeződik abban a hiteles megközelítésben, amely alapján a Parlament meghatározza a közös, ugyanakkor eltérő kötelezettségeket. Ennek megfelelően az iparosodott országoknak vezető szerepet kell játszaniuk, míg a fejlődő országoknak és gazdaságoknak, például Kínának, Indiának és Brazíliának megfelelő támogatást kell majd biztosítani a technológia és a kapacitásépítés révén. Másrészt meg kell mondanom, hogy az a feltételezés, hogy a koppenhágai megállapodás ösztönzést adhat egy új zöld megegyezésre (green new deal) irányuló kezdeményezéshez, véleményem szerint túl optimista és ideológiai szempontból egyoldalú. Vegyük le a szemellenzőt és sétáljunk át az iparvállalatok tetemein a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére irányuló idealista törekvés során. Nem gondolnám, hogy egy ilyen valószerűtlen megközelítés egész Európa számára fenntartható alternatíva lenne.

  Bruno Gollnisch (NI ). – (FR) Elnök úr, a képviselőházban éppen csak elfogadott jelentés pontosan követi azt „a politikailag korrekt” irányvonalat, amely itt is korlátlanul uralkodik, és amelyet nem vonnak kétségbe meggyökeresedett dogmák.

Azonban kizárólag azért, mert valamit ezerszer elmondanak, még nem jelenti azt, hogy az megalapozott lenne. Mindig is volt globális felmelegedés. Például az eljegesedés utolsó időszaka óta létezik globális felmelegedés, és végül is nem a Neander-völgyi ember által használt autók idézték elő a globális felmelegedés korábbi eseteit.

Nincs vita, nincs kérdés azzal kapcsolatban, amit már százszor, ezerszer elismételtek nekünk. És mi ennek az oka? Világosan láthatjuk, hogy van legalább egy nagyon fontos ok: a világkormány megjelenésének előkészítése; a másik ok pedig ismét az, hogy bűntudatot ébresszenek az európaiakban és a nyugatiakban, akiket – tévesen – felelősnek tartanak a világ összes bajáért.

Elnök úr, itt most befejezem, mert nem áll rendelkezésemre hatvanegy másodperc beszédidő. Köszönöm, hogy figyelmet tanúsítottak az általam elmondottaknak.

  Daniel Hannan (ECR ). – Elnök úr, Van Rompuy úr a Tanács új elnökeként vagy elnökjelöltjeként tartott első sajtókonferenciáján kijelentette, hogy a koppenhágai folyamat lesz az első lépés bolygónk globális kormányzása felé. Valószínűleg nem én vagyok az egyetlen, akit aggaszt az, ahogyan a környezetvédelmi menetrendet a hátukon viszik azok, akiknek más elképzelésük van a hatalom nemzeti demokráciáktól való elmozdításáról.

A környezetvédelem túl fontos ahhoz, hogy a politikai vitákban részt vevők közül csak az egyik fél használja fel annak megoldásait. Konzervatív politikusként a természetvédelem szempontjából konzervatívnak tartom magam. Marx tanította azt, hogy a természet kiaknázandó erőforrás. Ez a doktrína könyörtelen valósággá vált a KGST-államok gyárkéményekben bővelkedő iparágai formájában, de még soha nem próbáltuk ki a tulajdonjogok kiterjesztésének szabadpiaci megoldásait, oly módon érve el, hogy tiszta levegő vegyen körül bennünket és tiszta vizet használhassunk, hogy engedélyezzük a tulajdonjogot ahelyett, hogy hagyjuk a közjavakat tönkremenni, miközben az említett célok elérését állami intézkedéstől és a globális technokráciától várjuk.

Összességében a környezetvédelem túl fontos ahhoz, hogy mellőzzük.

- Állásfoglalásra irányuló indítvány (B7-0155/2009): Többéves program (2010-2014): A szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésén alapuló térség (stockholmi program)

  Clemente Mastella (PPE ). – (IT) Elnök úr, a stockholmi programról szóló állásfoglalás, amelyről ma a Parlamentben szavaztunk, egy hatalmas, együttműködésre irányuló törekvés és egy teljesen új eljárási szabály eredménye, amellyel kapcsolatban még nincs sok tapasztalatunk.

Ez az új szabály valóban nagyra törő célokat tűz ki, ha azonban azt szeretnénk, hogy egy nyitott, ugyanakkor biztonságos Európa jöjjön létre, meg kell találnunk a megfelelő egyensúlyt a bűnözés és a terrorizmus elleni egyre hatékonyabb együttműködés, valamint az emberek magánélethez való jogának védelme között.

Elkötelezettek vagyunk a közös menekültügyi politika végrehajtása, az alapvető emberi jogok védelme és határaink fokozottabb ellenőrzésével egy közös bevándorlási politika kialakítása mellett.

A következő feladat a jog érvényesülésén alapuló európai térség létrehozása. E célkitűzés eléréséhez támogatnunk kell minden olyan együttműködési formát, amely a közös európai igazságügyi kultúra terjesztésére irányul. Példaként hozhatjuk fel a közös ítéletek és szabályok kölcsönös elismerését, a végrehajthatóvá nyilvánítási eljárás megszüntetését, valamint az igazságszolgáltatás igénybevételének megkönnyítésére és az igazságügyi tisztviselők közötti információcsere elősegítésére irányuló rendelkezések végrehajtását.

Aztán beszélnünk kell még az uniós polgárság koncepcióját hangsúlyozó többéves programról, amelyre úgy kellene tekinteni, mint ami kiegészíti, nem pedig korlátozza a nemzeti állampolgárságot.

Úgy vélem, hogy e célok megvalósításához mindnyájunk részéről nagyobb elkötelezettségre van szükség ...

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót)

  Lena Ek (ALDE ). – (SV) Elnök úr, a mai napon a szabadságra, a biztonságra és a jog érvényesülésére vonatkozó uniós stratéga, azaz a stockholmi program mellett szavaztam, de amikor a Tanács tényleges jogalkotási javaslata a Bizottságon keresztül visszaérkezik a Parlamenthez, nagyon szigorú és hajthatatlan leszek, amikor a jogalkotási tevékenység nyitottságáról és átláthatóságáról lesz szó.

Ez különösen fontos a menekültügyi eljárás szempontjából. A menedékjog iránti kérelem benyújtásának lehetősége az alapvető jogok közé tartozik, az európai együttműködés lényege pedig nem az, hogy falakat húzunk fel, hanem hogy lebontjuk azokat. Ennélfogva a tagállamoknak tiszteletben kell tartaniuk a menekült és a menedékkérő fogalmának a menekültek jogállásáról szóló egyezményben szereplő meghatározását, és e célból én most előterjesztettem egy módosítást. A stockholmi program végleges formájának az olyan európai értékek védelmére kell törekednie, mint például a szabadság és az emberi jogok tiszteletben tartása. Ezekért érdemes küzdeni, és én pontosan ezt fogom tenni.

  Daniel Hannan (ECR ). – (ES) Elnök úr, először is szeretnék köszönetet mondani Önnek és tisztviselőinek a szavazáshoz fűzött indokolás során tanúsított türelmükért.

). – Elnök úr, egy korábbi brit belügyminiszter, Willie Whitelaw egyszer azt mondta egyik utódjának, hogy a kabinetben ez a legjobb állás, mert egyáltalán nem kell külföldiekkel foglalkozni.

Manapság ezt egyetlen belügyminiszter sem jelenthetné ki. Leginkább a bel- és igazságügy terén került sor egyedülálló harmonizációra. A bevándorlástól és a menekültügytől, a vízumoktól, a polgári jogtól, a büntetőjogtól és a diplomáciától kezdve mindennel kapcsolatban ténylegesen felruháztuk az Európai Uniót az államiság alapvető jellemzőjével: a polgárai fölötti kényszerítő jogerő monopóliumával, azaz a büntető igazságszolgáltatás rendszerével.

Ugyan mikor döntöttünk így? Mikor konzultáltak vajon a szavazóinkkal? Elfogadom, hogy ez nem titokban történt. Nem volt konspiráció ezzel kapcsolatban, illetve legalábbis a H. G. Wells által nyílt konspirációnak nevezett jelenségről talán beszélhetünk, de egyik szakaszban sem volt bátorságunk megkérdezni az embereket, hogy vajon szeretnének-e egy saját jogrendszerrel rendelkező állam polgárai lenni.

  Philip Claeys (NI ). – (NL) Sok európai polgárhoz hasonlóan, akik nem kaptak lehetőséget arra, hogy kinyilvánítsák véleményüket a Lisszaboni Szerződésről, engem is eléggé aggasztanak a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésén alapuló térséggel kapcsolatos fejlemények. A menekültügy és a bevándorlás terén egyre több hatáskör kerül át az Európai Unióhoz, és ezek a kérdések egyre inkább kikerülnek a polgárok demokratikus ellenőrzési köre alól. Ennek következtében egyre nő a bevándorlás, és egyre több lesz az ezáltal előidézett probléma.

A jogok kötelezettségek nélküli átruházása – egy másik olyan probléma, amely kitűnik ebből az állásfoglalásból – ürügyül szolgál a bevándorlók számára arra, hogy ne alkalmazkodjanak a fogadó ország szabályaihoz. Például az a rész zavar engem, amelyik „a roma nőkkel szembeni többszörös megkülönböztetés” megfogalmazás által jellemzett problémával foglalkozik, mert nem említi meg, hogy sok esetben az ilyen megkülönböztetés önként vállalt. Gondoljunk csak arra, hogy sok roma nőtől és kiskorútól elvárják, hogy menjenek …

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót)

  Bruno Gollnisch (NI ). – (FR) Elnök úr, a stockholmi programról szeretnék beszélni.

Elnök úr, ahogy az már elhangzott, ez a jelentés két, aggodalomra okot adó témával foglalkozik.

Az egyik az, hogy nagyon határozottan támogatja a bevándorlást. A második nem derül ki a jelentés tartalmából, illetve a következtetésekből. Pusztán Barroso biztos úr célzásaiból értesültünk róla: a véleménynyilvánítás, a kutatás és a gondolat szabadságának büntethetővé tételéről van szó.

Ma számos európai országban vannak olyan emberek, akik ellen vádat emelnek, akiket letartóztatnak, súlyos büntetésnek vetnek alá és fogva tartanak pusztán azért, mert kritikai észrevételt szeretnének tenni például a II. világháború történetével, a jelenkori történelemmel vagy a bevándorlás jelenségével kapcsolatban. Megtagadják tőlük ezt a jogot, és kemény büntetéssel sújtják őket. Leginkább ez ad aggodalomra okot, mivel teljesen ellentétes az európai szellemmel.

- Állásfoglalásra irányuló indítvány (B7-0153/2009) Az utasok kártérítése a légitársaság csődje esetén

  Aldo Patriciello (PPE ). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Néhány hónappal ezelőtt tanúi lehettünk bizonyos alacsony költségű légitársaságok, például a Myair és a Sky Europe hirtelen és váratlan összeomlásának, aminek következtében az összes menetrend szerinti járataikat törölték. Ez több ezer utas számára okozott rengeteg kényelmetlenséget, akiktől megtagadták, hogy az annak rendje és módja szerint lefoglalt járatokra felszálljanak. Még ennél is súlyosabb probléma, hogy nem kérhettek kártérítést az említett légitársaságokkal kapcsolatos csődintézkedések miatt törölt járatok esetében.

Az említett okok miatt nyilvánvaló, hogy minden eddiginél nagyobb szükség van arra, hogy a Bizottság – amely az alapelvei és értékei között tartja számon a fogyasztók boldogulását és jólétét – sürgősen megfelelő intézkedéseket fogadjon el annak megelőzése érdekében, hogy az uniós polgárok rovására hasonló esetek következzenek be.

Elsősorban fel kell gyorsítanunk a szervezett utazási formákról szóló 90/314/EGK irányelv felülvizsgálatának folyamatát, valamint arra is szükségünk van, hogy egyrészt rendelkezzünk ...

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót)

  Siiri Oviir (ALDE ). – (ET) Az elmúlt kilenc évben 77 légitársaság ment csődbe. Nem egy, kettő vagy három, és nem is tegnap: ismétlem, az elmúlt kilenc évben. Ennek következtében utasok ezrei ragadtak külföldi repülőtereken mindenféle védelem nélkül. Nem kaptak semmilyen kártérítést, vagy legalábbis nem kapták meg időben a megfelelő kártérítést. Ezért az állásfoglalás mellett szavaztam, és egyetértek azzal az elképzeléssel, hogy a légiközlekedési ágazattal kapcsolatban a jogrendszerünkben meglévő hiányosságokat is szabályoznunk kell, és ez a mai napon bizonyos mértékben sikerült.

Támogatom az állásfoglalásban előterjesztett konkrét határidőt is, ami 2010. július 1., ezért az Európai Bizottságnak elég hamar kézzelfogható, tényleges javaslatokat kell előterjesztenie a probléma megoldására, a jövőben pedig védelmet kell biztosítani a légi utasok jogai tekintetében is …

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót)

  Zigmantas Balčytis (S&D) . – Elnök úr, ez egy rendkívül fontos kérdés, és azért szavaztam az állásfoglalásra, mert úgy vélem, hogy rendelkeznünk kell egy olyan jogszabállyal, amely védelmet biztosít polgáraink számára a légitársaságok csődje esetén. Naponta több millióan utaznak fapados légitársaságokkal. Az azonban, hogy 2000 óta számos légitársaság ment csődbe az Európai Unióban – legutóbb a Sky Europe –, egyértelműen bizonyította, hogy az alacsony költségű légi fuvarozók kiszolgáltatottak az olajár változásával és a jelenlegi nehéz gazdasági körülményekkel szemben.

Orvosolnunk kell ezt a helyzetet, és arra kérjük a Bizottságot, hogy mérlegelje az utasok számára legmegfelelőbb kártérítési intézkedéseket.

  Lara Comi (PPE ). – (IT) Elnök úr, a legutóbbi eseteket tekintve – amelyek több légitársaság engedélyének ideiglenes bevonásával és visszavonásával jártak – rengeteg utas és jeggyel rendelkező személy szenvedett jelentős veszteségeket, akiket nem kártalanítottak, de még csak figyelemre sem méltattak.

Ezért úgy gondolom, hogy javaslatot kell tenni egy konkrét rendeletre, amely az utasok pénzügyi vesztesége és hazaszállítása tekintetében is meghatározza a csődből fakadó problémákra vonatkozó legjobb megoldásokat.

Tehát fontos, hogy csőd esetén az utasok kártérítésben részesüljenek, valamint az is, hogy meghatározzuk a pénzügyi és igazgatási eljárásokat. Az összes olyan légitársaság utasainak védelmére vonatkozó kölcsönös felelősség elvére utalok, amelyek ugyanazon az útvonalon repülnek és vannak igénybe vehető helyeik. Ez lehetővé tenné a külföldi repülőtereken hagyott utasok hazaszállítását. Ebben az értelemben egy garanciaalap létrehozásával vagy a légitársaságokra vonatkozó biztosítási kötelezettséggel kapcsolatos javaslatok megoldást jelenthetnek, amelyet szembe kellene állítani a költségátváltással, amely a fogyasztók számára jelentene árnövekedést.

  Hannu Takkula (ALDE ). – (FI) Elnök úr, nagyon fontos, hogy beszéljünk a légi utasok biztonságáról, és mindenekelőtt a légitársaságok csődje esetén történő kártérítésről, ahogy azt az előbb Oviir asszony is említette. Az elmúlt kilenc évben 77 légitársaság ment csődbe, és állítólag a légiközlekedési ágazat minden eddiginél nagyobb bizonytalanság elé néz.

Az ádáz verseny egyfajta erőpróba. Az alacsony költségű légitársaságok új jelenségnek számítanak, amelyek pillanatnyilag nyilvánvalóan jól teljesítenek és hatalmas haszonra tesznek szert. Ez sok más légitársaságot egészségtelen versenyhelyzetbe kényszerített. Ahogy az már elhangzott, rendkívül fontos biztosítani, hogy a korábbiakhoz hasonló szerencsétlen esetek ne forduljanak elő újra, valamint hogy a légitársaságok vállaljanak bizonyos felelősséget utasaikért, és hogy kötelesek legyenek kártérítést fizetni, ha csőd miatt törölnek járatokat. Ennek biztosításához ...

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót)

- Állásfoglalásra irányuló indítvány: „made in” (származásjelölés)

  Siiri Oviir (ALDE ). – (ET) A lisszaboni stratégiával az Európai Unió a gazdasági unió erősítésére törekedett. Ezért lényeges a gazdaság versenyképességének növelése is. Ebben a vonatkozásban azonban alapvető fontosságú, hogy tisztességes verseny uralja a piacot. Ez azt jelenti, hogy minden gyártóra, exportőrre és importőrre egyértelmű szabályoknak kell vonatkozniuk. Támogattam az állásfoglalásban szereplő javaslatot, mert a harmadik országokból az Európai Unióba importált áruk származási országának meghatározására vonatkozó kötelezettség előírása az átláthatóság garantálásának biztos módja, hogy a fogyasztók megfelelő tájékoztatáshoz jussanak, valamint biztosított legyen a nemzetközi kereskedelmi szabályok betartása. Köszönöm.

  Lara Comi (PPE ). – (IT) Elnök úr, az származásjelöléssel kapcsolatos vita nem egy vagy néhány tagállam érdekeit helyezi előtérbe, ahogy azt néha tévesen gondolják. Ehelyett inkább az egyenlő feltételek megteremtésének alapvető elvét juttatja kifejezésre.

A Lisszaboni Szerződéssel összhangban ennek az elvnek az a célja, hogy a termelővállalatainkra és a harmadik országokból árukat importáló vállalatainkra vonatkozó egyértelmű és kiegyensúlyozott szabályok alkalmazásának elősegítése révén nemzetközi szinten megvalósuljon az európai versenyképesség.

Tehát egész Európát érintő kérdéseket vitatunk meg. Ezért úgy gondolom, hogy alapvető fontosságú, hogy olyan megállapodásra jussunk a származásjelöléssel kapcsolatban, amely túllép az egyes nemzeti érdekeken, illetve bizonyos képviselőcsoportok érdekein, és teret enged azon szándéknak, hogy a versenyképesség és az átláthatóság előmozdítása révén létrejöjjön egy egységes piac.

Ebben a tekintetben előrelépést jelent a származásjelölésről szóló rendeletre irányuló javaslatnak az Európai Bizottság által 2005-ben megfogalmazott formában történő beterjesztése a Parlament részére.

A Lisszaboni Szerződéssel összhangban a Parlament és a Tanács közötti együttdöntési eljárás tehát teljes mértékben lehetővé teszi egy olyan rendelet jóváhagyásának felgyorsítását, amely oly fontos a gazdaság és az európai fogyasztók számára.

A szavazáshoz fűzött írásbeli indokolások

- Jelentés: Søren Bo Søndergaard (A7-0047/2009)

  Robert Atkins (ECR) , írásban. – A brit konzervatívok nem hagyhatták jóvá a 2007. évi európai költségvetés végrehajtására vonatkozó mentesítést, az Európai Tanácsra vonatkozó szakaszt. Az Európai Számvevőszék 14 éve sorozatban csak arra volt képes, hogy az Európai Unió elszámolásáról korlátozott megbízhatósági nyilatkozatot tegyen.

Megjegyezzük az ellenőrök azzal kapcsolatos észrevételeit, hogy az EU-n belüli ügyletek 80%-át a tagállamokban a közös irányításról szóló megállapodások alapján működő ügynökségek hajtják végre. Az ellenőrök folyamatosan arról számolnak be, hogy az uniós alapok tagállami felhasználásának ellenőrzése és vizsgálata nem megfelelő.

Ezen állandó probléma megoldása érdekében a Tanács 2006-ban intézményközi megállapodást kötött, amely arra kötelezte tagállamokat, hogy adjanak ki igazolást azon ügyletekre vonatkozóan, amelyek a felelősségi körükbe tartoznak. Megdöbbenéssel állapítjuk meg, hogy a tagállamok többsége a mai napig nem teljesítette megfelelően a kötelezettségét, ezért a Parlament és a Tanács közötti, hagyományos szóbeli megállapodás ellenére nem adjuk meg a mentesítést addig, amíg a tagállamok nem teljesítik az intézményközi megállapodás szerinti kötelezettségeiket.

  Jean-Pierre Audy (PPE) , írásban. – (FR) Arra szavaztam, hogy adjuk meg a Tanács számára a pénzügyi mentesítést a 2007. évi költségvetésre vonatkozóan, ugyanakkor hangsúlyozom, hogy nem értek egyet azzal, ahogy a Költségvetési Ellenőrző Bizottság kezelte ezt a helyzetet, amellyel kapcsolatban az előadó, Søndergaard úr két, egymásnak ellentmondó jelentést terjesztett elő; a mentesítés elhalasztására vonatkozó, 2009. áprilisi javaslat és a mentesítés megadására vonatkozó javaslat között az álláspont tekintetében bekövetkezett változást mindenféle ellenőrzési tevékenységet nélkülöző üléseken elhangzott állításokkal indokolják, miközben az Európai Számvevőszék nem tett észrevételt a Tanács pénzgazdálkodásával kapcsolatban. Sajnálatos, hogy nem került sor jogi vizsgálatra az Európai Parlament hatáskörének – következésképpen a Költségvetési Ellenőrző Bizottság hatáskörének – megállapítása céljából, különösen ami a Tanács külügyi és katonai tevékenységeit illeti. Akkor, amikor majd a Lisszaboni Szerződés alkalmazásának részeként a Tanáccsal való kapcsolatokról folytatunk tárgyalásokat, fontos, hogy az intézmények tevékenysége jogszabályokon alapuljon.

  João Ferreira (GUE/NGL) , írásban. – (PT) A legutóbbi jogalkotási ciklus végén, áprilisban a Parlament úgy határozott, hogy alapvetően a közösségi költségvetés felhasználásával kapcsolatos elszámolás átláthatóságának hiánya miatt elhalasztja a Tanács mentesítését a 2007. évi költségvetés végrehajtása tekintetében. A Parlament úgy vélte, hogy különösen fontos, hogy nagyobb legyen az átláthatóság és szigorúbb legyen a parlamenti ellenőrzés a Tanácsnak a közös kül- és biztonságpolitikával/az európai biztonság- és védelempolitikával (KKBP/EBVP) kapcsolatos kiadásai terén.

A ma elfogadott jelentés végül is megadja a mentesítést a Tanács számára, mivel úgy ítéli meg, hogy a Parlament kielégítő választ kapott a Tanácstól a tavaly áprilisi állásfoglalásban megfogalmazott kérdésekre. Ugyanakkor a jelentés tartalmaz bizonyos figyelmeztetéseket a következő mentesítési eljárás tekintetében. Elsősorban a Tanács által az összes költségvetésen kívüli számláinak lezárása, az összes adminisztratív döntés közzététele (amikor azokat a költségvetési tételek jogalapjául használják) és az éves tevékenységi jelentésének Parlament részére való továbbítása tekintetében elért előrehaladás ellenőrzésére kerül majd sor. Jóllehet a Tanács tett bizonyos előrelépést a közösségi költségvetés felhasználásáról szóló beszámoló előterjesztése terén, úgy gondoljuk, hogy KKBP/EBVP-kiadások tekintetében még távolról sem elegendőek a rendelkezésre álló információk, ezért továbbra is vannak fenntartásaink.

- Ajánlás második olvasatra: Ivo Belet (A7-0076/2009)

  Liam Aylward (ALDE) , írásban. – (GA) Megszavaztam a gumiabroncsok üzemanyag-hatékonyság tekintetében történő címkézéséről szóló rendeletet. Az energiahatékonyság alapvető fontosságú a környezeti fenntarthatóság és a véges erőforrások megőrzése tekintetében. Egyértelmű, hogy a tájékoztató címkézés mostantól elő fogja segíteni, hogy az európai fogyasztók jobb döntéseket hozzanak. E döntések során nem csupán a költségeket, hanem az üzemanyag-hatékonyságot is figyelembe fogják venni. Az ilyen címkézés másik előnye, hogy a gumiabroncsok nedvestapadási teljesítményének feltüntetése növelni fogja a közúti közlekedésbiztonságot.

  Jan Březina (PPE) , írásban. – (CS) Megszavaztam Belet úr által benyújtott, a gumiabroncsok üzemanyag-hatékonyság tekintetében történő címkézéséről szóló jelentést, amely jóváhagyja a Tanács közös álláspontját. Tekintettel arra, hogy az összes szén-dioxid-kibocsátás 25%-át a közúti közlekedés idézi elő, valamint a járművek teljes üzemanyag-fogyasztásának 30%-a a gumiabroncsokkal kapcsolatos, a gumiabroncsok címkézésére vonatkozó kötelezettség bevezetése alapvető eszköznek tekintendő az egészségesebb környezetért való küzdelemben.

A Parlament által a mai napon hozott határozat eredményeképpen a szén-dioxid-kibocsátás évente mintegy négymillió tonnával fog csökkenni. Csak hogy érzékeltessük ezt a mennyiséget, ez egyenértékű azzal, mintha 1 millió autóval kevesebb közlekedne az Európai Unió közútjain. A jóváhagyott jogszabály vitathatatlan előnyét az jelenti, hogy hozzájárul a gumiabroncsok minőségének javításához, ezáltal pedig a biztonság növeléséhez. Ez nem idézhet elő áremelkedést, amit a fogyasztók nyilvánvalóan méltányolni fognak, különösen azok, akik az ár alapján döntik el, melyik terméket vásárolják meg. Véleményem szerint ez a piackutatás eredményeit is igazolja, amelyek szerint a fogyasztókat érdekli, hogy minél inkább környezetbarát termékeket vásároljanak. Szerintem a gyártók szemszögéből nézve az az előnye a jóváhagyott rendeletnek, hogy – a gumiabroncsok hatékonyságával kapcsolatos információk közlésére vonatkozó egységes előírásoknak köszönhetően – a fogyasztóknak több lehetőségük lesz arra, hogy ne csupán az ár, hanem egyéb tényezők alapján is összehasonlítsák a termékeket.

  Maria Da Graça Carvalho (PPE) , írásban. – (PT) A gumiabroncsok címkézésről szóló új rendelet a szén-dioxiddal kapcsolatos közösségi stratégia részét képezi, amely a járművek általi kibocsátás csökkentése révén elérendő célokat tűz ki. 2012 novemberétől az EU-ban a gumiabroncsokon címkét helyeznek el, amely feltünteti az üzemanyag-hatékonyságot, a nedvestapadási teljesítményt és a zajkibocsátást. A gumiabroncsok – gördülési ellenállásuk miatt – a gépjárművek üzemanyag-fogyasztásának 20–30%-áért felelősek. A biztonságos, alacsony zajkibocsátású és energiahatékony gumiabroncsok alkalmazásának szabályozásával egyrészt – az üzemanyag-fogyasztás csökkentése révén – hozzájárulunk a környezeti kár enyhítéséhez, másrészt – a piaci verseny révén – a fogyasztók hatékonyabb védelméhez. Ezért örvendetesnek tartom az újabb jogi aktus létrehozását, amely továbblépést jelent az energia tekintetében fenntartható Európa megteremtése felé.

  Lara Comi (PPE) , írásban. – (IT) Elnök úr, helyeslem a Parlament azzal kapcsolatos határozatát, hogy végre elfogad egy olyan rendeletet, amely növeli a közúti közlekedés biztonságát, valamint környezeti és gazdasági hatékonyságát. A cél az, hogy előmozdítsuk a biztonságosabb, csendesebb gumiabroncsok használatát. Bizonyos tanulmányok szerint a gumiabroncsok teljesítményétől függően jelentősen (mintegy 10%-kal) csökkenthető a járművek üzemanyag-fogyasztásának aránya.

A fogyasztóvédelemmel kapcsolatos kötelezettségvállalással összhangban ez a rendelet az egyértelmű és pontos címkézés és tájékoztatás révén hatékony szabályozási keretet hoz létre. Ez lehetővé teszi az átláthatóság biztosítását, valamint azt, hogy a fogyasztók brosúrák, reklámanyagok és webmarketing segítségével tájékozottabbak legyenek vásárlási lehetőségeikkel kapcsolatban.

  José Manuel Fernandes (PPE) , írásban. – (PT) Örülök annak, hogy a Parlament javaslatának eredményeként irányelv helyett rendeletet fogadtunk el a gumiabroncsok címkézéséről.

2012 novemberétől a gumiabroncsokon címkét helyeznek el, amely feltünteti az üzemanyag-hatékonyságot, a nedvestapadási teljesítményt és a zajkibocsátást. Az uniós polgárok több információval fognak rendelkezni ahhoz, hogy az üzemanyagköltségek csökkentése és az energiafogyasztás mérséklésének elősegítése érdekében a megfelelő gumiabroncsokat válasszák. Így fokozottabban környezetbarát döntést hozhatnak és csökkenthetik „ökológiai lábnyomukat” (személyes szén-dioxid-kibocsátásukat).

A címkézés ráadásul nagyobb versenyt fog előidézni a gyártók között. Környezetvédelmi szempontból is hasznosnak tekinthető. Meg kell jegyeznünk, hogy Európában a közúti közlekedésből származik a szén-dioxid-kibocsátás 25%-a.

A gumiabroncsok fontos szerepet játszhatnak a szén-dioxid-kibocsátásban, mert a gépjárművek teljes üzemanyag-fogyasztásának 20–30%-áért felelősek.

A személygépkocsik esetében az energiatakarékosabb gumiabroncsok mintegy 10%-kal csökkenthetik az üzemanyagköltségeket.

Ezért szavaztam igennel.

  Ian Hudghton (Verts/ALE) , írásban. – Megszavaztam a gumiabroncsok címkézéséről szóló kompromisszumos csomagot. A Parlament több olyan kérdéssel foglalkozik, amelyek rendkívül szakmai jellegűnek tűnnek, és első ránézésre nem sok ember politikai programjában szerepelnek kiemelkedő helyen; talán ez is az ilyen kérdések közé tartozik. Ha azonban közelebbről megvizsgáljuk a témát, kiderül, hogy a szén-dioxid-kibocsátás közel egynegyedét a közúti közlekedés idézi elő, és hogy a gumiabroncsok jelentős szerepet töltenek be az üzemanyag-hatékonyság meghatározásában. Ezért ez a jogszabályjavaslat lényegesen hozzájárul a globális felmelegedés elleni küzdelemmel kapcsolatos, átfogóbb uniós erőfeszítésekhez.

  Nuno Melo (PPE) , írásban. – (PT) Igennel szavaztam a jelentésre elsősorban azért, mert két alapvető kérdést érint: először is a rendelkezésre álló információk növelése elősegíti, hogy a gumiabroncsok közül azt válasszák a fogyasztók, amelyik fokozottabban környezetbarát, másrészről az ilyen döntéssel a fogyasztók is hozzájárulnak a nagyobb energiahatékonysághoz, mivel a gumiabroncsok a gépjárművek teljes energiafelhasználásának 20–30%-áért felelősek.

  Aldo Patriciello (PPE) , írásban. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! A gumiabroncsok címkézéséről szóló rendeletre irányuló, a tisztelt Ház által ma jóváhagyott javaslat jelentős előrelépést jelent a biztonságos és halk termékek forgalmazása felé, ami az üzemanyag-fogyasztás minimálisra csökkentését is lehetővé teszi. Különösen örülök annak, hogy módosult a javaslat jogi formája, azaz irányelv helyett rendelet jött létre.

Ez lehetővé teszi számunkra, hogy az összes rendelkezést valamennyi tagállamban ugyanúgy és közvetlenül alkalmazzák, ami az európai gumiabroncspiac hatékonyabb harmonizációját biztosítja. Ezenkívül az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság által a tárgyalások során a címke megjelenítésének rugalmasságával kapcsolatban kifejtett erőfeszítés eredményeképpen a fogyasztók megfelelő védelemben fognak részesülni, ugyanakkor az is biztosított, hogy a gyártókra nem fog túlzott bürokratikus teher nehezedni.

A 2012 előtt gyártott gumiabroncsoknak a rendeletben foglalt kötelezettségek alóli mentességére vonatkozó átmeneti rendelkezés szintén szükséges intézkedésnek minősül az új európai előírások fokozatos piaci bevezetésének biztosításához. Az említett okok miatt tehát elmondhatjuk, hogy elégedettek vagyunk az elért közös állásponttal, és meggyőződésünk, hogy az összhangban van a Bizottság eredeti javaslatának céljaival.

  Silvia-Adriana Ţicău (S&D) , írásban. – (RO) Megszavaztam a gumiabroncsok üzemanyag-hatékonyság tekintetében történő címkézéséről szóló rendeletet. A rendelet az energiahatékonyságról szóló jogalkotási csomag részét képezi, és elő fogja segíteni a közlekedési ágazat által előidézett szennyezőanyag-kibocsátás csökkentését. A rendeletnek megfelelően a gumiabroncs-beszállítóknak címkét vagy matricát kell alkalmazniuk annak érdekében, hogy a felhasználókat tájékoztassák az üzemanyag-fogyasztásról, a gördülési ellenállásról, a nedvestapadási teljesítményről, valamint a külső gördülési zaj értékéről. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a címkén az említett paraméterek alapján azt fogják feltüntetni, hogy az adott gumiabroncsot az A-tól G-ig terjedő skálán melyik osztályba sorolták be. Ezenfelül a gumiabroncs-beszállítók kötelességei közé tartozik az is, hogy weboldalukon a mutatatókkal kapcsolatban magyarázatokat, a gépjárművezetők magatartására vonatkozóan pedig ajánlásokat tegyenek közzé. Ezen ajánlások közé tartozik a környezettudatos vezetés, a gumiabroncsok nyomásának rendszeres ellenőrzése és a féktávolság betartása. A tagállamok legkésőbb 2011. november 1-jéig közzéteszik azokat a törvényi és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek a rendelet nemzeti jogba való átültetéséhez szükségesek. A rendelet rendelkezései 2012. november 1-jétől lépnek hatályba. Mivel a közlekedési ágazat felelős a szennyezőanyag-kibocsátás körülbelül 25%-áért, ezért a rendelet elő fogja segíteni a kibocsátások csökkentését.

- Jelentés: Reimer Böge (A7-0044/2009)

  Regina Bastos (PPE) , írásban. – (PT) Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) a világkereskedelem jelentős változásainak következményei miatti elbocsátások által személyesen érintett munkavállalók támogatására törekszik. Konkrétabban fogalmazva az EGAA a munkakereséshez nyújtott támogatást, a személyre szabott átképzést, a vállalkozói készség ösztönzését, az önálló vállalkozói tevékenységre irányuló támogatást és az ideiglenes, rendkívüli jövedelemkiegészítéseket finanszírozza.

Ezek az intézkedések hosszabb távon segítenek abban, hogy az említett munkavállalók új munkahelyet találjanak és meg is tartsák azt.

Hazám, Portugália kétszer részesült az EGAA-finanszírozásból: 2008-ban, miután a lisszaboni régióban és Alenetejóban 1549 munkavállalót bocsátottak el az autóiparban, majd 2009-ben, azt követően, hogy az ország északi és középső régióiban 49 textilipari vállalat 1504 alkalmazottját bocsátották el.

Egyértelmű, hogy az alap rendkívül fontos szerepet tölt be. Ugyanakkor a Berès asszony által feltett kérdés rávilágít arra, hogy olyan helyzet alakult ki, amelyet az Európai Bizottságnak kell tisztáznia. Meg kell akadályoznunk, hogy az egyik tagállamnak juttatott pénzeszközök, illetve állami támogatások az EU más területein munkahelyek elvesztését idézzék elő.

Ezért egyetértek azzal, hogy biztosítani kell az európai pénzügyi támogatás hatékony koordinációját, meg kell akadályozni, hogy a társaságok munkahelyek teremtésével és megszüntetésével törekedjenek haszonszerzésre.

  Proinsias De Rossa (S&D) , írásban. – Támogatom, hogy az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapból (EGAA) 14,8 millió euró támogatást ne magának a Dellnek, hanem a Dell 2840 limericki munkavállalójának juttassák, akik a gyár bezárását követően elvesztették munkahelyüket, mert így ebből az összegből közvetlenül az elbocsátott alkalmazottak részesülnek. Valóban úgy tűnik, hogy miközben a Dell bezárta írországi gyártó üzemét, 54,5 millió euró állami támogatást kapott a lengyel kormánytól, hogy új üzemet létesítsen Lodzban. Az Európai Bizottság jóváhagyta ezt az állami támogatást. Miféle következetesség figyelhető meg a Bizottság által alkalmazott politika lényegét tekintve? Ténylegesen mentesíti a Dellt a stratégiája társadalmi következményeinek vállalása alól, valamint lehetővé teszi a vállalatok számára, hogy tagállami és uniós finanszírozás segítségével részt vegyenek a munkajogok meggyengülését eredményező versenyben („race to the bottom”). Az Európai Bizottság állami támogatással és szociálpolitikával kapcsolatos politikájának összehangolása terén sürgősen egyértelmű helyzetet kell teremteni.

  Diogo Feio (PPE) , írásban. – (PT) Ahogy azt már korábban is volt alkalmam elmondani, a globalizációból és az üzleti tevékenységek áthelyezéséből eredő, sokak életét meghatározó súlyos hatások tisztán láthatók voltak még a mostani pénzügyi válság kialakulása előtt, amely csak növelte és tovább súlyosbította a korábbi tüneteket. Egyértelmű, hogy a mai idők páratlan kihívást jelentenek, és rendkívül nagy szükség van a munkanélküliek megsegítését és a munkaerő-piaci visszailleszkedésük előmozdítását szolgáló mechanizmusok alkalmazására – amelyek maguk is kivételesek –, főleg ha figyelembe vesszük, hogy ezekhez a problémákhoz még hozzájárul a piacok iránti bizalom jelenlegi hiánya és a beruházások csökkenése is.

Ezzel kapcsolatban már többször sor került az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap felhasználására, aminek mindig az volt a célja, hogy csökkenjen a globális piacnak való kiszolgáltatottságból eredően az európai munkavállalókat érő hatás. A Böge úr jelentésében ismertetett eseteket ismét érdemes megvizsgálni, bár továbbra is vannak kétségek abban a tekintetben, hogy mindenki valóban jogosult lesz-e támogatásra. Ezért jobb lenne, ha a kérelmeket a jövőben külön nyújtanák be.

Ismételten szeretném kijelenteni, hogy az Európai Uniónak lépéseket kell tennie egy szilárdabb, szabadabb és kreatívabb európai piac megteremtésének előmozdítása érdekében, amely beruházásokat vonz és munkahelyeket teremt majd.

  José Manuel Fernandes (PPE) , írásban. – (PT) Megszavaztam a jelentést, mert az alkalmazható a jelenlegi helyzetre – lévén az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) a globalizáció által előidézett sajátos európai válság megoldására irányuló eszköz. Ez az alap egyedi, egyszeri és időben korlátozott támogatást nyújt közvetlenül az elbocsátott munkavállalók számára. Egyes vélemények szerint az alap forrásainak a munkavállalók számára történő juttatása során nem fordulhatnának elő aránytalanságok, ahogy azt tapasztaltuk.

Ezenfelül az Európai Szociális Alap (ESZA) támogatja az európai foglalkoztatási stratégiát, valamint a teljes foglalkoztatásra és a munka minőségének és termelékenységének javítására vonatkozó tagállami politikákat, elősegíti a társadalmi befogadást, különösen a hátrányos helyzetűek munkához jutását, valamint csökkenti a foglalkoztatás terén a nemzeti, regionális és helyi szinten tapasztalható egyenlőtlenségeket. Az alap a gazdasági és társadalmi kohézió erősítése szempontjából rendkívül fontos. A jelenlegi helyzet szükségessé teszi az ESZA erőteljes, megfelelő és gyors alkalmazását.

Egyértelmű, hogy az EGAA-nak és az ESZA-nak eltérő, egymást kiegészítő célkitűzései vannak, és nem helyettesíthetik egymást. Mivel rendkívüli intézkedésnek tekintendő, az EGAA esetében önálló finanszírozásra van szükség, és nagyon súlyos hiba, ha az EGAA mint rövid távú intézkedés finanszírozása az ESZA vagy más strukturális alap rovására történik.

  Pat the Cope Gallagher (ALDE) , írásban. – Örvendetesnek tartom, hogy az Európai Parlament úgy határozott, hogy jóváhagyja a Dell munkavállalói számára az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapból nyújtandó támogatást. A Dellnél bekövetkezett elbocsátások súlyos kihatással vannak a limericki helyi gazdaságra és a környező térségekre. Megfelelő, átképzésre irányuló intézkedéseket kell bevezetnünk annak biztosítása érdekében, hogy azok, akik a Dellnél elvesztették az állásukat, a közeljövőben munkahelyet találjanak. Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapból történő támogatás iránti ír kérelem jóváhagyása elősegíti az érintett munkavállalók átképzését és továbbképzését.

  Sylvie Guillaume (S&D) , írásban. – (FR) Megszavaztam, hogy a belgiumi és írországi esetekben folyamodjunk az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap forrásaihoz, mivel úgy gondolom, hogy minden lehetséges eszközt fel kell használni azon munkavállalók megsegítésére, akik a globalizáció, valamint a gazdasági és pénzügyi válság által előidézett károk áldozataivá váltak.

Mindazonáltal az európai politikák következetességén gondolkodom, mivel az alap igénybevétele mellett az Európai Bizottság engedélyezi Lengyelország számára, hogy állami támogatást nyújtson a Dellnek ahhoz, hogy új gyárat létesítsen az országban, amikor a vállalat éppen bezár egyet Írországban. Hogyan bízhatnának az uniós polgárok az Európa által nyújtott „előnyökben”, amikor ilyen „trükköt” engedélyez?

Az adott körülmények között kétségbe vonható az állami pénzeszközök jogos felhasználása, és sajnálatos, hogy vállalkozásaink híján vannak a társadalmi felelősségnek, kizárólag a nyereségesség érdekli őket, nem foglalkoznak azzal, ha közben munkahelyek szűnnek meg.

  Jacky Hénin (GUE/NGL) , írásban. – (FR) A Dell-csoport, amely korábban a világ elsőszámú, ma harmadik legnagyobb információtechnológiai vállalata, és amelynek tőzsdei értékét 18 milliárd USA-dollára becsülik, 2009 harmadik negyedévére 337 millió USA-dollár nyereséget könyvelt el, a negyedik negyedévre pedig még többet jeleznek előre ...

Igen, én a Dell alkalmazottai mellett állok!

Igenis remélem, hogy találnak munkát és minél hamarabb ismét méltóságteljes életet élhetnek!

De nem fogok közreműködni az európai adófizetők kifosztásában. Semmiképpen nem fogok részt venni az alkalmazottak semmibevevésében, akik mérhetetlenül zaklatottak.

A vétkesnek fizetnie kell, Európának pedig határozott iparpolitikát kell végrehajtania, amely az osztalékok kifizetésének engedélyezése előtt a lakosság szükségleteivel foglalkozik!

  Alan Kelly (S&D) , írásban. – A mai napon az Európai Parlament jóváhagyta 14 millió euró felhasználását, amely összeg a Dell 1900 alkalmazottjának képzését fedezi, akik amiatt váltak munkanélkülivé, hogy a gyárat Írországból Lengyelországba helyezik át. A támogatást a munkanélkülivé vált alkalmazottak átképzésre és képesítés szerzésére vehetik igénybe, hogy visszatérhessenek a munkaerőpiacra. Ez az összeg nem alamizsna, hanem magas szintű támogatás, mivel a munsteri tartomány főiskolái kapják meg a Dell volt alkalmazottai tandíjának fedezésére. Az összeg jóváhagyása kiválóan példázza, hogy Európa kötelezettséget vállal arra vonatkozóan, hogy segítsen Írországnak kilábalni a recesszióból. Ez a pénzösszeg minden bizonnyal hozzájárul ahhoz, hogy Munsterben a növekvő munkanélküliség tendenciája mérséklődjön, és hatalmas lökést fog adni a helyi gazdaságnak, amint a Dell gyártó üzemének bezárása által érintettek ismét munkába állnak.

  Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL) , írásban. – (FR) Azért szavazunk a jelentésre és az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapból finanszírozandó támogatásra, mert az ír és a belga munkavállalókat a neoliberális globalizáció áldozatainak tekintjük.

Ugyanakkor nyomatékosan elítéljük azt az indokolást, miszerint az európai munkavállalók által megélt társadalmi és emberi tragédiákat a neoliberális globalizáció gördülékeny működéséhez szükséges „kiigazításként” kell felfogni. Teljesen elfogadhatatlan, hogy az EU éppen az említett tragédiákért felelős feleket támogassa azáltal, hogy politikai ás pénzügyi támogatást nyújt az általuk pusztán haszonszerzés céljából végrehajtott tevékenységáthelyezéshez.

Az olyan kapitalista ragadozók üzleti étvágyát, mint például a Dell Texan vállalata, amely a világon a második a távközlési ágazatban, nem lehet kielégíteni az uniós polgárok általános érdekétől függetlenül. Mi semmiképpen nem így képzeljük el Európát.

  Nuno Melo (PPE) , írásban. – (PT) Az EU olyan térség, amelyet a szolidaritás jellemez, és az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap is beletartozik ebbe az elképzelésbe. Ez a támogatás alapvető fontosságú a globalizáció következtében végrehajtott tevékenységáthelyezések miatt munkanélkülivé és áldozattá vált alkalmazottak megsegítése szempontjából. Egyre több vállalat folyamodik a tevékenységáthelyezéshez, amelynek révén kihasználják azt, hogy sok országban, különösen Kínában és Indiában, alacsonyabbak a munkaerőköltségek, ami káros hatást gyakorol a munkavállalói jogok tiszteletben tartása tekintetében. Az EGAA azon munkavállalók megsegítésére szolgál, akik a vállalatok tevékenységáthelyezésének áldozatává váltak, és életbevágóan fontos, hogy segítséget kapjanak ahhoz, hogy a jövőben új munkahelyet találjanak. Az EGAA forrásait korábban már más uniós országok is felhasználták, elsősorban Portugália és Spanyolország, most itt az ideje, hogy Belgium és Írország is részesüljön ilyen támogatásban.

  Marit Paulsen, Olle Schmidt és Cecilia Wikström (ALDE), írásban. – (SV) Az EU létrehozott egy jogi és költségvetési eszközt, hogy támogatást nyújthasson „a világkereskedelem fő strukturális változásainak következményei által sújtott munkavállalóknak az újbóli munkaerő-piaci beilleszkedéshez”.

Meggyőződésünk, hogy a szabadkereskedelem és a piacgazdaság elősegíti a gazdasági fejlődést, és ezért elvben ellenezzük az egyes országok és régiók számára nyújtott pénzügyi támogatást. A pénzügyi válság azonban nagyon súlyosan érintette a tagállamok gazdaságait, és a gazdasági visszaesés komolyabb, mint az 1930-as évek óta Európában átélt válságok.

Ha az EU nem tesz lépéseket, az rendkívül komoly kihatással lesz azon belgiumi és írországi régiók munkanélkülivé vált alkalmazottaira, amelyek uniós támogatás iránti kérelmet nyújtottak be. Óriási a társadalmi marginalizálódás és a tartós kirekesztés veszélye, amit liberális politikusként nem fogadhatunk el. Kifejezetten együtt érzünk mindazokkal, akikre kihatnak a gazdasági visszaesés következményei, és például képzésre irányuló intézkedéseket szeretnénk, amelyek hozzájárulnának ahhoz, hogy az érintettek kilábaljanak ebből a helyzetből. Ezért támogatjuk a textilipari ágazatban a belgiumi Kelet- és Nyugat-Flandria és Limburg régióban, valamint a számítógépgyártás területén az ír Limerick, Clare és Észak Tipperary megyében, továbbá Limerick városában bekövetkezett elbocsátások miatt munkanélkülivé váltak számára nyújtandó segítséget.

  Czesław Adam Siekierski (PPE) , írásban. – (PL) Támogattam az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap forrásainak igénybevételét, mert a tömeges elbocsátások kétségtelenül a gazdasági válság negatív következményének tekinthetők, és a közkeletű vélekedés ellenére a válság még nem ért véget. Kétség sem férhet hozzá, hogy az érintett országokban munkanélkülivé váltak számára segítséget kell nyújtani. A munkahely elvesztése óriási tragédiának számít ezeknek az embereknek az életében és családjában. Ezért gondolom úgy, hogy az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap szerepe rendkívül jelentős a válság nehéz időszakában. Véleményem szerint a jövőben lényegesen növelni kell az alap költségvetését, hogy meg tudjon felelni a társadalmi igényeknek. A gazdasági válság tömeges elbocsátások formájában továbbra is szedi áldozatait, ami gyakran emberi tragédiákat idéz elő, a társadalmi problémák szaporodásához és sok más csüggesztő jelenség kialakulásához vezet. Ezért úgy gondolom, hogy minden lehetségest meg kell tennünk ahhoz, hogy a leghatékonyabb módon nyújtsunk segítséget azoknak, akik a gazdasági válság hatásainak szenvedő áldozatai.

- Jelentés: David Martin (A7-0043/2009)

  Maria Da Graça Carvalho (PPE) , írásban. – (PT) Örülök annak, hogy a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése miatt az eljárási szabályzat tekintetében módosításokra irányuló javaslat benyújtására került sor. Szeretnék kihangsúlyozni egy olyan szempontot, amelyet pillanatnyilag mindennél fontosabbnak tartok, mivel folynak a Kiotói Jegyzőkönyvet 2013-ban felváltó új megállapodással kapcsolatos tárgyalások. A Lisszaboni Szerződés következtében az éghajlatváltozás elleni nemzetközi küzdelem az EU környezetvédelmi politikájának egyik konkrét célkitűzésévé vált. A Lisszaboni Szerződés az éghajlatváltozás elleni nemzetközi küzdelemre vonatkozó támogatással egészíti ki a környezetvédelmi politikát alkotó célkitűzéseket. Ezenkívül a Lisszaboni Szerződés új hatáskört biztosít Európának az energiaügy, a tudományos kutatás és az űrpolitika terén. Az energia most már közös felelősségünk, ami előkészíti egy közös európai politika kialakítását.

  Edite Estrela (S&D) , írásban. – (PT) Megszavaztam a Martin úr által összeállított, „Az Európai Parlament eljárási szabályzatának hozzáigazítása a Lisszaboni Szerződéshez” című jelentést, mert a Parlament egyes belső szabályait módosítani kell tekintettel a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésével megnövekvő hatáskörre, különösen a jogalkotói hatáskör megnövekedésére, ami lehetővé fogja tenni, hogy a Parlament sokkal több kérdésben végezhet jogalkotói tevékenységet a tagállamok kormányaira vonatkozókkal azonos feltételek mellett.

  Diogo Feio (PPE) , írásban. – (PT) Azon módosítások, amelyekről ma szavaztunk, beépülnek az Európai Parlament eljárási szabályzatába, mert a szabályzatot össze kell hangolni a Lisszaboni Szerződés beharangozott, december 1-jére tervezett hatálybalépésével. Úgy gondolom, hogy a Parlament hatáskörének jelentős megnövelése – ami új kihívásokat jelent az európai parlamenti képviselők számára – fontos próbának tekinthető a jogszabályokra irányuló javaslatok előterjesztésével kapcsolatos képessége, valamint felelősségérzete vonatkozásban.

Tehát csak örülni tudok az eljárási szabályzat módosításának, aminek következtében a tisztelt Ház működése és a szerződések rendelkezései között nagyobb összhang jön létre.

Különösen örülök annak, hogy a nemzeti parlamentek és a tagállami kezdeményezések egyre fontosabb szerepet töltenek be az európai integráció vonatkozásában.

Remélem, hogy a szubszidiaritás elvét – amelyre az európai jogalkotónak külön figyelmet kell fordítania – minden európai döntéshozó egyre inkább tekintetbe veszi és tiszteletben tartja.

  Sylvie Guillaume (S&D) , írásban. – (FR) Megszavaztam a David Martin által összeállított, az Európai Parlament eljárási szabályzatának reformjával kapcsolatos jelentést, mivel lehetővé fogja tenni a tisztelt Ház számára, hogy ragaszkodjon a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését kísérő új alapvető szabályok betartásához.

A reform elsősorban a következőket foglalja magában: új „megfigyelők” üdvözlése, akiknek minél hamarabb saját jogon európai parlamenti képviselővé kell válniuk; új szabályok bevezetése a nemzeti parlamentek által a jogalkotási eljárás során betöltött új szereppel kapcsolatban, a szubszidiaritás elve tiszteletben tartásának vizsgálata mellett, ami olyan reformnak számít, amelynek rendkívül örülök, lévén elősegíti a demokratikus vita mélyítését; és mindenekelőtt nagyobb szerep biztosítása az Európai Parlament számára az európai jogszabályok szövegezése terén.

Végezetül a szöveg pontosítja, hogy az Európai Parlament milyen intézkedéseket tesz „az alapelvek valamely tagállam általi megsértése” esetén, ami különösen pozitív fejlemény az alapvető jogok védelme terén.

  Ian Hudghton (Verts/ALE) , írásban. – A Parlament korábbi 34. cikke alapján „különös figyelmet [kell] szentel[nünk] az alapvető jogok tiszteletben tartásának”. Az új 36. cikk értelmében „teljes mértékben tiszteletben” kell tartanunk az Alapjogi Chartában megállapított jogokat. Ez egy apró, de általam fontosnak tartott módosítás, amely arra kötelezi az összes európai parlamenti képviselőt, hogy valamennyi polgár jogait védelmezze.

  Nuno Melo (PPE) , írásban. – (PT) A Lisszaboni Szerződés 2009. december 1-jei hatálybalépése azt jelenti, hogy az eljárási szabályzatot ki kell igazítani, hogy összhangba kerüljön a Parlament új szabályaival és hatáskörével.

Az eljárási szabályzat e módosításaival a Parlament felkészül arra, hogy a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésével kibővül majd a hatásköre, tekintettel arra, hogy 18 új európai parlamenti képviselő érkezik, megnövekszik a jogalkotói hatásköre, valamint új költségvetési eljárás lép életbe. A nemzeti parlamentekkel való jövőbeni együttműködés is fontos ebben a vonatkozásban.

  Andreas Mölzer (NI) , írásban. – (DE) Alig érzékelhető valami abból az oly lelkendezve beharangozott megnövekedett demokráciából és az erőteljesebb parlamenti részvételi jogból, amelyet a Lisszaboni Szerződéssel kívántak bevezetni. Pusztán néhány új eljárásról van szó. Az alapvető jogok tiszteletben tartásának értékelésére vonatkozó eljárással semmiképpen sem szabad visszaélni a politikai korrektség kötelező előírása érdekében vagy a megkülönböztetésmentességgel kapcsolatos megszállottságtól hajtva.

A demokrácia hiánya a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően is megmarad az EU-n belül. Nem történt túl sok változás, ha az Európai Parlamentnek a választásokon vereséget szenvedő, bukott politikusok közül kell kiválasztania a Bizottság elnökét. Az, hogy a stockholmi program elfogadtatásának folyamata olyan gyorsan megy végbe, hogy nem tudunk hangot adni az adatvédelemmel kapcsolatos aggályainknak, bizonyítja, hogy valójában mennyi beleszólási jogunk van. Tulajdonképpen az eljárási szabályzat tekintetében a Lisszaboni Szerződés által előidézett módosítások egyáltalán nem vezettek az átláthatóság növekedéséhez, illetve a parlamentek véleményének fokozottabb figyelembevételéhez. Ezért nemmel szavaztam.

  Nuno Teixeira (PPE) , írásban. – (PT) A Lisszaboni Szerződéssel gyorsabb, törvényesebb és demokratikusabb lesz az Európai Unión belüli döntéshozatali eljárás, amelynek az a szerepe, hogy bennünket, polgárokat nap mint nap érintő intézkedések szülessenek.

A Parlament elsősorban a jogalkotási hatáskörének bővülését fogja tapasztalni, mivel az intézmények által irányított ügyek többségével kapcsolatban az Európai Tanácséval azonos hatásköre lesz. Valójában a Lisszaboni Szerződés értelmében az úgynevezett együttdöntés lesz az előírás és a rendes jogalkotási eljárás.

Jómagam választott európai parlamenti képviselőként tekintetbe veszem, hogy ez a változás milyen kihívást hoz magával.

Ez a jelentés az előző parlamenti ciklusban megkezdett és majdnem be is fejezett munkát folytatja, hogy a Parlament tevékenységére irányadó eljárási szabályzatot a jövő hónap elején hatályba lépő új szerződés figyelembevételével kiigazítsa.

Egyes módosítások pusztán technikai jellegűek, míg mások olyan újításokkal kapcsolatosak, amelyek bevezetésére a Parlament a mostani alkalmat ragadta meg. Összességében a jelentés olyan kompromisszumot képvisel, amely elfogadható képviselőcsoportom, az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták Képviselőcsoportja számára, mivel kiegyensúlyozott módon magában foglalja a szubszidiaritás és az arányosság kérdését, valamint az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek közötti megerősített együttműködést.

Az említett okok miatt igennek szavaztam a jelentésre.

  Georgios Toussas (GUE/NGL) , írásban. – (EL) A görög Kommunista Párt ellenzi és leszavazta az Európai Parlament eljárási szabályzatának a Lisszaboni Szerződés rendelkezései szerinti kiigazítására irányuló módosításokat. A módosítások fenntartják és megerősítik az Európai Parlament eljárási szabályzatának reakciós és antidemokratikus jellegét, ami minden olyan véleményt elfojt, amely a tőke politikai képviselőinek korlátlan uralmát kifogásolja.

Hazugság, hogy a Lisszaboni Szerződés következtében „az EU demokratikusabb lesz”, mert állítólag növeli az Európai Parlament szerepét. Az Európai Parlament az EU reakciós struktúrájának egyik alkotóeleme. Bebizonyosodott, hogy elkötelezett az EU reakciós politikája mellett, támogatja a monopóliumok érdekeit, egy olyan szerv, amely állítólagos jogi felhatalmazást ad az EU alulról jövő kezdeményezésekkel szembeni politikájához. Az Európai Parlament nem a polgárokat képviseli, hanem a tőke érdekeit. Az emberek érdekei ellentétesek az EU – és a támogatást biztosító Európai Parlament – alulról jövő kezdeményezésekkel szembeni politikájával, sértik azt, valamint megbolygatják az egységes euróövezetet.

- Állásfoglalásra irányuló indítvány (B7-0141/2009) / REV 1: Az éghajlatváltozásról szóló koppenhágai csúcstalálkozó előkészítése

  Luís Paulo Alves (S&D) , írásban. – (PT) Megszavaztam az állásfoglalást, amely azt tűzi ki célul, hogy Koppenhágában nagyra törő és kötelező erejű nemzetközi megállapodást érjünk el, mivel úgy gondolom, hogy egy ilyen megállapodás megkötése révén olyan új, fenntartható modell jöhet létre, amely ösztönzést biztosít a társadalmi fejlődéshez és a gazdasági növekedéshez, elősegíti a környezeti szempontból fenntartható technológiák fejlesztését, valamint a megújuló energiák alkalmazását és az energiahatékonyság fokozását, továbbá csökkenti az energiafogyasztást és új munkahelyek teremtését teszi lehetővé.

Úgy vélem, hogy az állásfoglalás jóváhagyása – amely hangsúlyozza, hogy a nemzetközi megállapodásnak a „közös, de különböző felelősség” elvére kellene épülnie, amelynek keretében a fejlett országok élen járnak hazai kibocsátásaik csökkentésében, valamint azon felelősség felvállalásában, hogy a fejlődő országok számára pénzügyi és technikai támogatást biztosítanak – hozzá fog járulni bizonyos globális egyensúly kialakításához.

Ezért elengedhetetlen, hogy a jövőbeni nemzedékek jólétének biztosítása érdekében az Unió vezető szerepet vállaljon e kérdéssel kapcsolatban.

  Dominique Baudis (PPE) , írásban. – (FR) Megszavaztam a koppenhágai csúcstalálkozóról szóló állásfoglalást, mivel választott európai parlamenti képviselőként a mi feladatunk, hogy megóvjuk a bolygónkat a jövő nemzedékei számára. A következő hónapokban dől el, hogy milyen lesz a világ jövője. Elképzelhetetlen, hogy a nemzetközi közösség ne érjen el olyan megállapodást, amely a józan ész felé irányítja az államokat. Tisztelt állam-, illetve kormányfők! A Föld sorsa Önöktől függ. Tegyék félre a nemzeti érdekeket és rövid távú kérdéseket, mert az emberiségnek nincs több vesztegetnivaló ideje.

  Frieda Brepoels (Verts/ALE) , írásban. – (NL) Az Európai Parlament által ma elfogadott állásfoglalás egy külön fejezetet tartalmaz, amely hangsúlyozza annak rendkívüli jelentőségét, hogy a régiók és a helyi hatóságok részt vegyenek a konzultációs folyamatban, valamint az éghajlatvédelmi politikával kapcsolatos tájékoztatásban és annak végrehajtásban. Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra és az éghajlatváltozás hatásainak mérséklésére irányuló politikák mintegy 80%-át regionális, illetve helyi szinten hajtják majd végre. Számos regionális kormányzat már most vezető szerepet tölt be és radikális megközelítést alkalmaz az éghajlatváltozás elleni küzdelem terén.

Az európai nemzeteket és régiókat képviselő Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoportjának tagjaként teljes mértékben támogatom, hogy a regionális kormányzatokat közvetlen bevonják a fenntartható fejlődés és az éghajlatváltozásra vonatkozó hatékony megoldások előmozdításába. Ezzel kapcsolatban ki kell emelnünk a fenntartható fejlődést támogató regionális kormányzatok hálózatának (nrg4SD) tevékenységét. Ez a hálózat már szoros partnerséget épített ki az Egyesült Nemzetek Fejlesztési Programjával (UNDP) és az Egyesült Nemzetek Környezetvédelmi Programjával (UNEP). Ezért az EFA tagjai arra szólítanak fel, hogy a koppenhágai megállapodással összefüggésben kifejezetten ismerjék el a regionális kormányzatokat, illetve az általuk az éghajlatváltozás hatásainak mérséklésére és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra irányuló politikák terén betöltött szerepet.

  Maria Da Graça Carvalho (PPE) , írásban. – (PT) Rendkívül fontos, hogy a koppenhágai konferencia eredményeképpen létrejöjjön egy politikai szempontból kötelező erejű megállapodás. E megállapodásnak tartalmaznia kell azonnal végrehajtható operatív elemeket, valamint egy olyan ütemezést, amely lehetővé fogja tenni, hogy 2010-ben megszülethessen egy jogilag kötelező erejű megállapodás. A megállapodásnak minden olyan országra ki kell terjednie, amely aláírta az egyezményt, ás alapvető fontosságú, hogy minden – akár a kibocsátácsökkentésre, akár a finanszírozásra vonatkozó – kötelezettségvállalást egyértelműen meghatározzanak. Miközben egyrészt az iparosodott országoknak vezető szerepet kell játszaniuk az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentése terén, a gazdasági szempontból fejlettebb fejlődő országoknak is feladatot kell vállalniuk azáltal, hogy felelősségüknek és képességeiknek megfelelően közreműködnek. Az iparosodott országoknak és a gazdasági szempontból fejlettebb fejlődő országoknak hasonló erőfeszítéseket kell tenniük. Csak ebben az esetben lehet majd csökkenteni a nemzetközi verseny terén tapasztalható torzulásokat. Az is döntő fontosságú, hogy meghatározzuk a finanszírozási struktúrát, hogy az közép- és hosszú távon fenntartható legyen. A finanszírozást a magánszférának, a szén-dioxid-kibocsátási piacnak, valamint az iparosodott és a gazdasági szempontból fejlettebb fejlődő országok közszférájának kell biztosítania.

  Nessa Childers (S&D) , írásban. – Rendkívül fontos, hogy a koppenhágai csúcstalálkozó közeledtével az EU fellépjen és nemzetközi szinten vezető szerepet töltsön be a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése terén. A Parlament már nagyobb törekvést mutatott a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésével kapcsolatban, mint a tagállamok, és a mai állásfoglalás örvendetes a tényleges finanszírozásra, a tudománnyal összhangban a 25–40%-os csökkentési tartomány felső sávjában meghatározott erőteljes célkitűzésekre, valamint egy jogilag kötelező erejű megállapodás megkövetelésére vonatkozó felhívásokkal együtt.

  Nikolaos Chountis (GUE/NGL) , írásban. – (EL) Tartózkodtam, először is azért, mert jóváhagyták a 13. módosítást, amely az atomenergiát a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése terén fontos tényezőnek tekinti, másodszor pedig azért, mert a képviselőcsoportom által előterjesztett 3. módosítást elutasították, amely arra szólítja fel a fejlett országokat, hogy az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását legkésőbb 2050-re az 1990-es szinthez képest 80–95%-kal csökkentsék. Az állásfoglalás számos pozitív elemet tartalmaz, például azt, hogy az EU kötelezettséget vállal arra vonatkozóan, hogy 2020-ig évi 30 milliárd eurót biztosít a fejlődő országok számára, hogy az éghajlatváltozás hatásainak mérséklésére és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra vonatkozó kötelezettségeiket teljesíteni tudják. Úgy vélem azonban, hogy nem jelent megoldást az éghajlatváltozás elleni küzdelem során, ha az üvegházhatás ellenszereként az atomenergiához folyamodunk; éppen ellenkezőleg, ez veszélyes választás. A fejlett, a fejlődő és a fejletlen országok hármas csoportja, valamint a kormányok, az alapvető mozgalmak és az emberek hármasa csap majd össze Koppenhágában, tekintettel arra, hogy az éghajlatváltozás nagymértékben aláássa a világméretű szegénység és az éhezés csökkentésére irányuló törekvéseket. A koppenhágai csúcstalálkozó valódi kihívást jelent, amelynek meg kell felelnünk, és nem engedhetjük meg, hogy az ipari és a nukleáris lobbi legyen az örvendező győztes.

  Jürgen Creutzmann, Nadja Hirsch, Holger Krahmer, Britta Reimers és Alexandra Thein (ALDE), írásban. – (DE) A Német Szabaddemokrata Párt európai parlamenti képviselői a következő okok miatt tartózkodtak a koppenhágai csúcstalálkozóról szóló állásfoglalással kapcsolatos szavazás során. Az állásfoglalás az éghajlatvédelmi intézkedések harmadik országokban történő végrehajtására szolgáló finanszírozással kapcsolatos kijelentéseket tartalmaz a finanszírozás konkrét kritériumainak, illetve céljának meghatározása nélkül. Ezt nem tudjuk megindokolni az adófizetőknek. Ezenkívül úgy gondolom, hogy helytelen a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet (ICAO) általános jellegű bírálata.

Az ICAO a légi közlekedéssel kapcsolatos ügyekkel nemzetközi szinten foglalkozó szervezet. Az ICAO tárgyalásainak állítólagos kudarcára vonatkozó bírálat és kijelentés helytelen és oda nem illő. A légiközlekedési ágazat szén-dioxid-kereskedelmi rendszerére vonatkozó külön rendelkezésekre való felhívás ellentétes a jelenlegi uniós jogszabályokkal, és a nemzetközi éghajlatvédelmi megállapodással kapcsolatos irreális követelések révén túlságosan nagy terhet jelent az EU tárgyalási pozíciója tekintetében.

  Proinsias De Rossa (S&D) , írásban. – Az éghajlatváltozás hatásait már most is lehet érezni: a hőmérséklet nő, a jégsapka és a jégmező olvad, továbbá egyre gyakoribbak és intenzívebbek a szélsőséges időjárási események. Az ENSZ szerint 2007-ben a vészhelyzetben benyújtott, humanitárius segítségnyújtás iránti kérelmek egy kivételével az éghajlatváltozással voltak kapcsolatosak. Egy fenntartható gazdasági modell kialakítása érdekében globális energiaforradalomra van szükségünk, ami egyszerre biztosítja a környezeti minőséget, valamint a gazdasági növekedést, a gazdasági javak előállítását és a technológiai fejlődést. Írországban az egy főre jutó éves szén-dioxid-kibocsátás 17,5 tonna. Legkésőbb 2050-re ezt 1–2 tonna szén-dioxid-kibocsátásra kell majd csökkenteni. Egyértelmű, hogy ez radikális változást jelent az energiatermelés és -fogyasztás tekintetében. Az első lépés, hogy Koppenhágában átfogó megállapodást kell elérni, amely kötelező csökkentéseket, valamint ezek teljesítésének elmulasztása esetén nemzetközi szintű szankciókat ír elő a nemzetközi közösség számára. A nemzetközi közösségnek valójában nagyobb elkötelezettségről kellene tanúbizonyságot adnia, mint a pénzügyi válság kezelése során. Az éghajlatváltozásra adandó válaszlépés lényege a határozott nemzetközi irányítás és pénzügyi kötelezettségvállalás. A fejlődő világnak nyújtandó támogatást a tengerentúli fejlesztési támogatás mellett kell biztosítani, különben előállhat annak veszélye, hogy nem érjük el a millenniumi fejlesztési célokat. Sőt, az éghajlatváltozás a közszférában is több beruházást tesz szükségessé.

  Marielle De Sarnez (ALDE) , írásban. – (FR) A Parlament által most elfogadott közös állásfoglalás egyértelmű jelzést közvetít. Az Uniónak egységes álláspontot kell képviselnie és együttesen kell fellépnie a koppenhágai csúcstalálkozó után a konferencia kimenetelétől függetlenül. Arra kell törekednünk, hogy az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása ténylegesen 30%-kal csökkenjen. Amikor azt mondom, hogy „tényleges”, ez alatt azt értem, hogy egyszer feltétlenül foglalkoznunk kell az eltérések és a kibocsátáskereskedelem kérdésével. A Parlament reményei szerint a koppenhágai csúcstalálkozó lehetőséget fog biztosít arra, hogy egy erős Európai Unió lépjen fel, amely határozott pénzügyi kötelezettségvállalást tesz a fejlődő országok irányába, mert ezzel tartozunk nekik.

  Anne Delvaux (PPE) , írásban. – (FR) December 7-től 18-ig Koppenhágában közel 200 nemzet fog tárgyalni a Kiotói Jegyzőkönyvet követő új, éghajlatváltozás elleni küzdelemről szóló nemzetközi egyezményről, amely 2013-tól lép hatályba …

A szavazás tárgyát képező állásfoglalás az Európai Unió számára tárgyalási menetrendül fog szolgálni. A Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelenlegi tagjaként elsősorban a megállapodás jogilag kötelező erejét alátámasztó módosításokkal járultam hozzá az állásfoglaláshoz.

A szavazás során a következők voltak a követelményeim: nagyra törő és kötelező globális politikai megállapodás elérése, amely gyorsan elvezet egy valódi egyezmény megkötéséhez; legkésőbb 2020-ra az 1990-es szinthez képest az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának 30%-os csökkentése, valamint egy nagyra törő, mennyiségileg meghatározható, ugyanakkor rugalmas kötelezettségvállalások más szennyező országok, például az Egyesült Államok és Kína részéről, legkésőbb 2050-re pedig 80%-os csökkentés a szakértők által kérteknek megfelelően; továbbá az iparosodott országok által a fejlődő országoknak biztosítandó finanszírozás és támogatás tekintetében vállalt, rendkívül fontos, közös kötelezettség pontosítása. Most, a válság idején nehéz meghatározni a pontos összeget, de azt biztosítani kell, hogy legalább a vállalt kötelezettségeknek megfeleljen!

A koppenhágai csúcstalálkozó kudarca környezeti, politikai és morális szempontból katasztrófa lenne!

  Edite Estrela (S&D) , írásban. – (PT) Az éghajlatváltozásról szóló koppenhágai csúcstalálkozóról szóló állásfoglalásra irányuló indítvány mellett szavaztam, mert úgy gondolom, hogy megfelelő parlamenti kompromisszumot testesít meg azon alapvető szempontok vonatkozásában, amelyeket irányadónak kell tekinteni a témával – különösen az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással, a finanszírozási mechanizmusokkal és az erdőirtással – kapcsolatos, jövőbeni nemzetközi megállapodásról folytatandó tárgyalások során. Szeretném újólag megismételni, hogy a koppenhágai csúcstalálkozón egy nagyra törő, reális és minden érintettre kiterjedő, jogilag kötelező erejű megállapodás elérése a társadalmi igazságosság kérdését is érinti.

  Jill Evans (Verts/ALE) , írásban. – Az Európai Parlament által ma elfogadott állásfoglalás egy külön fejezetet tartalmaz, amely hangsúlyozza annak rendkívüli jelentőségét, hogy a régiók és a helyi hatóságok részt vegyenek a konzultációs folyamatban, valamint az éghajlatvédelmi politikával kapcsolatos tájékoztatásban és végrehajtásban. Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra és az éghajlatváltozás hatásainak mérséklésére irányuló politikák mintegy 80%-át regionális, illetve helyi szinten hatják majd végre. Számos regionális, illetve az államinál alacsonyabb szintű kormányzat már most vezető szerepet tölt be és radikális megközelítést alkalmaz az éghajlatváltozás elleni küzdelem terén.

Az európai nemzeteket és régiókat képviselő Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoportjának tagjaiként teljes mértékben támogatjuk, hogy az államinál alacsonyabb szintű és regionális kormányzatokat közvetlenül bevonják a fenntartható fejlődés és az éghajlatváltozásra vonatkozó hatékony megoldások előmozdításába. Ezzel kapcsolatban ki kell emelnünk a fenntartható fejlődést támogató regionális kormányzatok hálózatának (nrg4SD) tevékenységét. Ez a hálózat már szoros partnerséget épített ki az Egyesült Nemzetek Fejlesztési Programjával (UNDP) és az Egyesült Nemzetek Környezetvédelmi Programjával (UNEP). Ezért arra szólítunk fel, hogy a koppenhágai megállapodással összefüggésben kifejezetten ismerjék el a regionális kormányzatokat, az általuk az éghajlatváltozás hatásainak mérséklésére és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra irányuló politikák terén betöltött szerepet.

  Diogo Feio (PPE) , írásban. – (PT) Ahogy azt már korábban elmondtam, az európai ipar versenyhátrányba kerülésének megakadályozása érdekében alapvető fontosságú, hogy az éghajlatváltozással kapcsolatban elfogadjunk egy jogilag kötelező erejű, globális politikai megállapodást. Az európai törekvésnek arra kell irányulnia, hogy olyan megállapodás szülessen, amely nem csupán uniós, hanem közös erőfeszítést tesz szükségessé.

Véleményem szerint a nemzetközi pénzügyi műveletek megadóztatásával kapcsolatos elképzelés – a fejlődő országoknak az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra és az éghajlatváltozás hatásainak mérséklésére irányuló erőfeszítései finanszírozására vonatkozó megoldásként – nem megfelelő, mivel ez (főleg a mostanihoz hasonló válsághelyzetekben) a gazdaság, a kereskedelem és a gazdasági javak megteremtésének rovására történne.

Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt sem, hogy egy ilyen adó költségeket jelentene az egész társadalom számára (növekednének az adóterhek, ami az összes adófizetőre és fogyasztóra nézve következményekkel járna), illetve hatást gyakorolna a pénzügyi piacra (csökkenne a szükséges likviditás, valamint a vállalkozások és a háztartások számára folyósítandó hitelek).

Úgy gondolom, hogy a piacszabályozásnak nem ez a módja, és találhatunk a világgazdaság szempontjából kevésbé megterhelő, egyéb alternatívákat.

  José Manuel Fernandes (PPE) , írásban. – (PT) Megszavaztam az állásfoglalásra irányuló indítványt, mert úgy vélem, hogy az EU-nak továbbra is példát kell mutatnia az éghajlatváltozás elleni küzdelemben. Érdemes megjegyezni, hogy az EU túlszárnyalta a kiotói célkitűzéseket.

Úgy gondolom, hogy a koppenhágai megállapodásnak kötelező erejűnek kell lennie. Ezzel kapcsolatban előterjesztettem egy módosítást a Parlament erről szóló állásfoglalására vonatkozóan, amelyben kértem, hogy a végleges szöveg tartalmazzon nemzetközi szankciókat is.

Véleményem szerint globális, nagyra törő és világos menetrendet tartalmazó megállapodást kell elérnünk. Ha nem vagyunk elég nagyra törőek, a végén egy jelképes okmány fog létrejönni, amely még kevésbé lesz hatékony, mint a Kiotói Jegyzőkönyv, amelyben már szerepelnek nemzetközi szankciók. Ezért reménykedjünk abban, hogy hatékony szabályozásra kerül sor, és hogy a megállapodás tartalmazni fog egy felülvizsgálati záradékot, hogy azt könnyen aktualizálni lehessen.

Ezenkívül úgy vélem, hogy Kína és India nem menthető fel minden felelősség alól, amikor a teljes kibocsátás jelentős hányadát ők idézik elő, miközben a mi iparágaink mindent elkövetnek, hogy csökkentsék a kibocsátást.

Az Egyesült Államoknak nagy a felelőssége annak biztosításával kapcsolatban, hogy a csúcstalálkozó sikeresen záruljon. Remélem, hogy az Egyesült Államok elnöke, Barack Obama be fogja bizonyítani, hogy megérdemli a Nobel-békedíjat, mert az éghajlatváltozás elleni küzdelem hozzájárul ahhoz, hogy minden nemzet békében és boldogságban élhessen.

  Elisa Ferreira (S&D) , írásban. – (PT) Az elfogadott állásfoglalás tartalmaz pozitív elemeket, ezek közé tartoznak például a következők: a 2012 utáni időszakra vonatkozó nemzetközi kötelezettségvállalás fenntartásának fontossága; a kibocsátáscsökkentésre vonatkozó célkitűzéseknek a legfrissebb tudományos adatokkal való szükséges összehangolása; az Egyesült Államok felszólítása arra, hogy az utolsó választási kampány során ígért (bár nem vállalt) célkitűzéseket tegye kötelezővé; az iparosodott országoknak az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásával kapcsolatos történelmi felelősségének hangsúlyozása; az energiahatékonyság előmozdítása és a kutatási-fejlesztési tevékenységek fokozása.

Kétségtelen azonban, hogy az úgynevezett piaci megoldásoknak és különösen a kibocsátáskereskedelemnek jelentőséget tulajdonítanak. Ez alapvetően politikai és ideológiai választás, amely nem csak hogy nem garantálja a meghatározott kibocsátáscsökkentési célok elérését, de önmagában a legkomolyabb fenyegetést jelenti a megállapított környezeti célkitűzések megvalósítására nézve. A 2005 óta működő, üvegházhatást okozó gázok kibocsátásával kapcsolatos uniós kereskedelmi rendszerrel kapcsolatos tapasztalatok is ezt támasztják alá. A kibocsátáskereskedelem célja, hogy értékesítse a Föld szén-dioxid újrafelhasználására vonatkozó képességét, és ezáltal szabályozza az éghajlatváltozást. Következésképpen ez azzal a veszéllyel fenyeget, hogy ez a kapacitás – amely, mint tudjuk, az életet biztosítja a Földön – ugyanazon vállalatok birtokába kerül, mint amelyek szennyezik a bolygónkat, a természeti erőforrásokat és az éghajlatot.

  Robert Goebbels (S&D) , írásban. – (FR) Tartózkodtam az éghajlatváltozásról szóló állásfoglalással kapcsolatos szavazás során, mert az Európai Parlament szokás szerint nemes érzéseket tár fel a tények figyelembevétele nélkül. Az Európai Unió hozzávetőleg a világ összes szén-dioxid-kibocsátásának 11%-át idézi elő. Ezzel nem mutathat példát a világ többi része számára.

Következetlen dolog korlátozni a tagállamokat a tiszta fejlesztési mechanizmusok alkalmazásában – bár ezt előírta a Kiotói Jegyzőkönyv –, ugyanakkor évi 30 milliárd eurót kérni a fejlődő országok számára minden feltétel vagy bírálat nélkül, hogy csak egyet említsek az állásfoglalás következetlenségei közül.

  Sylvie Guillaume (S&D) , írásban. – (FR) Az éghajlatváltozással kapcsolatban sürgősen cselekedni kell, és nem hagyhatjuk, hogy a fejlődő országok ne rendelkezzenek semmiféle eszközzel az éghajlatváltozás elleni küzdelemben. Elsősorban őket érinti a probléma, viszont nem rendelkeznek a fejlett országok által előidézett jelenségek befolyásolására alkalmas erőforrásokkal! A jövő nemzedékei tehetetlenek lesznek az éghajlatváltozás hatásaival szemben, ha most nem teszünk globális szintű intézkedéseket. Ezért alapvető fontosságú, hogy kormányaink politikai vezetőképességről tegyenek tanúbizonyságot, hogy megállapodás elérésére ösztönözzenek más államokat, például az Egyesült Államokat és Kínát. E kötelezettségvállalásnak a pénzügyi ügyletek megadóztatásának bevezetését is magában kell foglalnia, és az ebből befolyó összeget nem a bankszektor felügyeletére, hanem inkább a fejlődő országok és a nemzetközi közjavak, például az éghajlat finanszírozására kell fordítani.

  Ian Hudghton (Verts/ALE) , írásban. – A jövő hónapban a világon minden tekintet Dániára irányul. Az Északi-tenger túlsó oldalán egy hasonló nagyságú országban a skót kormány jelentősen hozzájárul az éghajlatváltozással kapcsolatos erőfeszítésekhez. A koppenhágai csúcstalálkozó hivatalos honlapja szerint Skócia „vezető szerepet vállalt a globális éghajlatvédelem terén”. A skót kormány erőfeszítéseihez teljes mértékű támogatást kell biztosítani, és abban kell reménykednünk, hogy a jövő hónapban más nemzetek is hozzájárulnak a globális erőfeszítésekhez.

  Astrid Lulling (PPE) , írásban. – (FR) Megszavaztam az Európai Unió által az éghajlatváltozással foglalkozó koppenhágai konferencián követendő stratégiáról szóló állásfoglalást, mivel meggyőződésem, hogy egy átfogó nemzetközi megállapodás valóban gátat tud vetni az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása terén tapasztalt korlátlan növekedésnek.

Általánosságban a környezetvédelmi politika és főleg az éghajlatvédelmi politika is ösztönzi a technológiai innovációt és új növekedési kilátásokat teremthet vállalataink számára.

Nagyon örülök annak, hogy Európa vezető szerepet játszik egy olyan energiaügyi és éghajlatvédelmi politika követésével, amely arra törekszik, hogy az 1990-es szinthez képest 2020-ra 20%-kal csökkenjen a kibocsátás. Határozottan ellenzem, hogy átfogó nemzetközi megállapodás nélkül további korlátozó célkitűzéseket bevezetésére kerüljön sor. Egyrészt Európa, amely a globális kibocsátás 11%-át idézi elő, nem rendelkezik kellő befolyással ahhoz, hogy egymaga megfordítsa a tendenciát, másrészt tartok az energia- és szén-dioxid-igényes iparágak tevékenységének áthelyezésétől.

Kizárólag a közép- és hosszú távú célokat hangsúlyozó átfogó megállapodás biztosítja az ahhoz szükséges kiszámíthatóságot, hogy el lehessen kezdeni a nagyobb kutatási és fejlesztési projekteket, valamint kötelezettséget lehessen vállalni a gazdasági növekedés és az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása terén tapasztalható állandó növekedés szétválasztásához szükséges jelentős beruházások iránt.

  Nuno Melo (PPE) , írásban. – (PT) Rendkívül fontos, hogy a koppenhágai konferencián nagyra törő és jogilag kötelező erejű megállapodás szülessen az éghajlatváltozásról.

Az is fontos azonban, hogy mindenki részt vegyen a megállapodásban, különösen Kína, India és Brazília, tekintettel arra, hogy gazdasági szerepük jelentős és intenzív ipari tevékenységet folytatnak. A többiekhez hasonlóan ezeknek az országoknak is el kell kötelezniük magukat e nagyra törő célkitűzések elérése mellett, bár lehetőség szerint más gazdagabb, iparilag fejlettebb országok támogatásával. Az is elengedhetetlen, hogy az Egyesült Államok részt vállaljon ebben a fontos kérdésben.

  Andreas Mölzer (NI) , írásban. – (DE) Az EU már túlságosan régóta egyedül törekszik az üvegházhatást okozó gázok koncentrációjának csökkentésére, miközben az energiaéhes feltörekvő gazdaságok és a pazarló ipari országok még arra sem voltak hajlandók, hogy végrehajtsák a Kiotói Jegyzőkönyvet. Várnunk kell, hogy megtudjuk, a koppenhágai konferencia milyen mértékben fog ezen változtatni. Ilyen feltételek mellett finanszírozási szabályokra van szükség, a teljesítés elmulasztása esetén pedig szankciókra.

Ahhoz, hogy változás következzen be, át kell alakítanunk környezetvédelmi politikánkat, hogy az ne pusztán abból álljon, hogy a kibocsátási egységek kereskedelmének részeként milliókat utalunk ide-oda, hanem valódi alternatívák – például a megújuló energia – előmozdítását, valamint az uniós pénzekből támogatott európai áruszállítás csökkentését is lehetővé tegye. A jelentés nem foglalkozik elég részletesen ezzel a kérdéssel, ezért nemmel szavaztam.

  Rovana Plumb (S&D) , írásban. – (RO) Megszavaztam az állásfoglalást, mert Koppenhágában jogilag kötelező erejű, globális megállapodást kell elérni, amely alapján a fejlett, illetve a fejlődő országok is kötelezettséget vállalnak az európai unióshoz hasonló kibocsátáscsökkentési célkitűzések iránt. Csak akkor tudjuk megvalósítani a globális felmelegedés legfeljebb 2 °C-os növekedésére és az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásnak csökkentésére vonatkozó célkitűzést, ha beruházásokat hajtunk végre a tiszta technológiák, valamint a kutatás és innováció terén. A globális megállapodást aláíró államok – gazdasági fejlettségüknek és fizetőképességüknek megfelelő – hozzájárulásaiból további pénzösszegeket kell kiosztani.

  Daciana Octavia Sârbu (S&D) , írásban. – Ez az állásfoglalás egyértelmű és reális stratégiát képvisel azon kulcsfontosságú területek tekintetében, amelyekkel foglalkoznunk kell annak érdekében, hogy a jövő hónapban Koppenhágában hatékony megállapodást érjünk el. Egy olyan szöveg jött létre, amely egyensúlyt teremt a vágyak és a reális célkitűzések között, továbbá foglalkozik a tárgyaló felek által megoldandó nehéz kérdésekkel is. Az Európai Parlament ezúttal felkérte az EU tárgyalócsoportját és a tagállamokat, hogy a következőkkel kapcsolatban sürgessen intézkedéseket: kibocsátáskereskedelem, globális szén-dioxid-kibocsátási piac, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra és az éghajlatváltozás hatásainak mérséklésére irányuló méltányos finanszírozási rendszer, erdők, valamint légi és tengeri közlekedés.

A Parlament tartotta magát korábbi, legkésőbb 2020-ra teljesítendő kibocsátáscsökkentési kötelezettségvállalásaihoz, és most a tudományos közösség ajánlásainak figyelembevételével még nagyra törőbb célokat tűz ki 2050-re. Az, hogy az EU hajlandó vezető szerepet vállalni e kérdés kapcsán, döntő fontosságú tényezőnek bizonyulhat az éghajlatváltozás problémájának megoldásával kapcsolatos, kötelező erejű nemzetközi megállapodás létrehozásában.

  Bogusław Sonik (PPE) , írásban. – (PL) Az Európai Unió által az éghajlatváltozással foglalkozó koppenhágai konferencián követendő stratégiáról szóló európai parlamenti állásfoglalás fontos jogalkotási dokumentum, amely meghatározó véleményt képvisel a nemzetközi vitában és az éghajlatváltozásról szóló csúcstalálkozót megelőző tárgyalások során, valamint az Európai Unió témával kapcsolatos álláspontjának kiegészítésére szolgál. Amennyiben az Európai Unió továbbra is vezető szerepet szeretne betölteni az éghajlatváltozás elleni küzdelemben, ezentúl is nagyra törő célokat kell kitűznie maga elé, illetve teljesítenie kell a korábban vállalt kibocsátáscsökkentési kötelezettségeket. Így a nehézségek ellenére példát adhatna más országoknak.

Az Európai Parlament – az egyetlen demokratikus uniós intézmény – véleménye döntő fontosságú ebben a vitában, ezért is kell az állásfoglalásnak megmutatnia a követendő, helyes irányt, és megfogalmaznia a valóban fontos prioritásokat. Az állásfoglalás szövege nem állhat csupán alap nélküli követelésekből és kívánságokból, hanem koherensnek kell lennie, valamint mindenekelőtt az uniós polgároknak az éghajlatváltozás elleni küzdelemmel kapcsolatos egységes álláspontját kell képviselnie a tagállamok közös, de különböző felelősségének elve alapján.

Az Európai Uniónak – mint komoly tárgyaló partnernek – egységes szervezetként kell elfoglalnia helyét a koppenhágai csúcstalálkozón, olyan szervezetként, amely figyelembe veszi valamennyi tagállamának érdekeit. Az Európai Uniónak hajlandóságot kell mutatnia a kibocsátáscsökkentési célkitűzések 30%-ra való növelésére, feltéve, hogy a többi ország is készséget mutat arra, hogy ilyen jelentős kibocsátáscsökkentési célokat tűzzön ki maga elé. Arra is emlékeztetni kell, hogy az EU nem fogadott el feltétel nélküli kötelezettségeket, csak feltételeseket.

  Bart Staes (Verts/ALE) , írásban. – (NL) Megszavaztam az állásfoglalást, mert az Európai Parlament felszólítja az EU tárgyalóit, hogy bocsássanak 30 milliárd eurót a fejlődő országok rendelkezésére az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez. Ezáltal a Parlament egyértelmű jelzést küld az éghajlatváltozásról szóló, két hét múlva sorra kerülő koppenhágai csúcstalálkozón Európa megbízásából részt vevő tárgyalók számára. Mindeddig bizonytalanok voltak abban, hogy milyen pénzügyi eszközökkel állnak majd elő a csúcstalálkozón. Most azonban a Parlament felszólította őket, hogy legyenek határozottabbak a tényleges összegek és arányok tekintetében. És így visszakerül a labda az Egyesült Államok térfelére. Vannak arra utaló jelek, hogy az amerikaiak javában a szén-dioxid-kibocsátási célkitűzés megfogalmazásán dolgoznak, amelyet elő szeretnének terjeszteni. Ez az állásfoglalás fokozza az Obama elnökre nehezedő nyomást, hogy konkrét javaslatokat terjesszen elő, mert ez egy kicsit növeli a koppenhágai csúcstalálkozó sikerének esélyét.

Ezenkívül például Kína, India és Brazília esélyeit is növeli, hogy bekapcsolódjanak az éghajlatváltozás elleni globális küzdelembe. Ezért a Zöldek/ az Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoportjában helyet foglaló kollégáimhoz hasonlóan óriási lelkesedéssel szavaztam meg ezt a jelentős állásfoglalást. Egyetlen hátránya, hogy az atomenergia-előállítás valahogy bekerült a szövegbe. Most azonban az a lényeg, hogy a Bizottság és a tagállamok kemény alkut folytassanak Koppenhágában.

  Konrad Szymański (ECR) , írásban. – (PL) Az Európai Unió által az éghajlatváltozással foglalkozó koppenhágai konferencián követendő stratégiával kapcsolatos mai szavazás során az Európai Parlament egy radikális és irreális álláspontot fogadott el. Az uniós országok szén-dioxid-kibocsátására vonatkozó korlátozás megkétszerezésével a Parlament aláássa a nemrégiben oly nagy nehézségek árán elfogadott éghajlat-változási intézkedéscsomagot (a 33. pont 40%-os csökkentésre szólít fel). Miközben a Parlament megköveteli, hogy évente 30 milliárd eurót fordítsanak tiszta technológiákra a fejlődő országokban, a szén alapú energiatermelést folytató országoktól, például Lengyelországtól, elvárja, hogy szén-dioxid-kibocsátásért duplán fizessenek: egyszer a kibocsátáskereskedelmi rendszer szerinti díj formájában, másodszor pedig a fejlődő országok számára az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez való hozzájárulás formájában (a 18. pont arról szól, hogy a hozzájárulás nem lehet kevesebb évi 30 milliárd eurónál). Miközben a Parlament megköveteli, hogy a tiszta technológiák fejlődő országokban való alkalmazásához való tagállami hozzájárulást a szén-dioxid-kibocsátási szint és a GDP alapján számolják ki, figyelmen kívül hagyja azt a feltételt, hogy képesek-e fedezni ezeket a költségeket. Ez Lengyelország számára a következő 10 évben 40 milliárd eurós költséget jelent (ez a 31. és a 27. módosítás elutasításának következménye). Ez az oka annak, hogy a lengyel küldöttség az Európai Unió által az éghajlatváltozással foglalkozó koppenhágai konferencián követendő stratégiáról szóló állásfoglalás egészére nemmel szavazott (COP 15).

  Georgios Toussas (GUE/NGL) , írásban. – (EL) A környezetet és az egészséget fenyegető egyre több kockázat és a veszélyes éghajlatváltozás, többek között a bolygónk felmelegedése a kapitalista nyereségvágyon, valamint a föld, a levegő, az energia és a víz értékesítésén alapuló ipari fejlődés következménye. Az e jelenségekre vonatkozó megoldásokat nem adhatják meg a tőke fő képviselői, éppen azok, akik a kialakulásukért felelősek.

A koppenhágai csúcstalálkozóhoz vezető utat az imperialista belharc kiterjesztése torlaszolja el. Az „életképes zöld gazdaságra” és az „alacsony szén-dioxid-kibocsátású” növekedésre vonatkozó javaslatokkal az EU azt próbálja előkészíteni, hogy az eurót egységesítő monopóliumok még több beruházást hajtsanak végre, ugyanakkor a „szennyezőanyag-kereskedelemmel” teljesüljenek a tőke spekulatív elvárásai.

Ahhoz, hogy olyan fejlődési folyamatot tervezzünk meg és hajtsunk végre, amely elősegíti az ember és a természet közötti egyensúly megteremtését és megfelel a helyi igényeknek, végső soron radikálisan meg kell változtatnunk a kapitalista termelési viszonyokat. A Görög Kommunista Párt leszavazta az Európai Parlament állásfoglalását. A helyi igényeknek a hazánkban előállított javakhoz igazodó együttes teljesítését indítványozza. E célkitűzés végrehajtásának politikai előfeltételei közé tartozik az alapvető termelési eszközök államosítása, valamint a gazdaság központi irányítása, a helyi csoportok és a munkásosztály ellenőrzése mellett, azaz a néphatalom és a népgazdaság.

  Thomas Ulmer (PPE) , írásban. – (DE) Az állásfoglalásra irányuló indítvány ellen szavaztam, mert előre meghatározza, hogy az EU kezdettől fogva hatalmas összegeket bocsát majd rendelkezésre anélkül, hogy várna a többi partnerre. Nem tudom megindokolni választóimnak a pénzösszegek ilyen felhasználását. Az éghajlatvédelem fontos célkitűzés, de felháborító a koppenhágai éghajlat-változási csúcstalálkozót megelőző pánikkeltés, figyelmen kívül hagyva a tudományos adatokat.

- Állásfoglalásra irányuló indítvány (B7-0155/2009) Többéves program (2010-2014): A szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésén alapuló térség (stockholmi program)

  Luís Paulo Alves (S&D) , írásban. – (PT) Megszavaztam ezt az állásfoglalást, mert a főbb fejezetekben olyan prioritásokkal foglalkozik, mint a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülése, különös tekintettel a bevándorlók fogadására és befogadására vonatkozó feltételekre, elsősorban a szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés elleni küzdelemre, az igazságszolgáltatáshoz való jogra, valamint a korrupció és az erőszak elleni küzdelemre.

A megkülönböztetés elleni küzdelem, legyen szó nemen, szexuális irányultságon, életkoron, fogyatékosságon, vallási hovatartozáson, bőrszínen, származáson, nemzeti vagy etnikai hovatartozáson alapuló megkülönböztetésről, valamint a rasszizmus, az antiszemitizmus, az idegengyűlölet, a homofóbia és az erőszak elleni küzdelem alapvető fontosságú.

A mozgás szabadságát biztosítani kell minden uniós polgár és családtagjaik számára is.

Végül a polgárok terrorizmussal és szervezett bűnözéssel szembeni védelmét is garantálni kell, és ezért e rendkívül aktuális, globális fenyegetések kezelése érdekében meg kell erősíteni a szabályozási keretet.

  Charalampos Angourakis (GUE/NGL) , írásban. – (EL) A Görög Kommunista Párt határozottan ellenzi a stockholmi programot, ahogyan azt a megtévesztő elnevezésű, a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség megvalósítására vonatkozó korábbi programok esetében is tette. A program célja – az EU demagóg kijelentései ellenére –, hogy harmonizálja és homogenizálja a nemzeti jogszabályokat az EU alulról jövő kezdeményezéseket ellenző politikájának egységes alkalmazása, valamint a meglévő mechanizmusok erősítése és az uniós szintű – a terrorizmus és a szervezett bűnözés ürügyén történő – vád alá helyezésre és megtorlásra irányuló új mechanizmusok létrehozása érdekében.

A stockholmi program kiemelt prioritásai közé tartozik a kommunistaellenes hisztéria fokozása az EU-n belül, ami már teljes gőzzel folyik, és a kommunizmus, valamint nemzeti szocializmus történelmi szempontból téves és elfogadhatatlan azonosításában éri el a tetőpontját. Az EU szabadságon, biztonságon és jog érvényesülésén alapuló térsége és az annak megvalósítására irányuló programok nem szolgálják az emberek érdekeit; éppen ellenkezőleg, olyan intézkedéseket fogalmaznak meg, amelyek elfojtják az egyéni és szociális jogokat, valamint a demokratikus szabadságjogokat, a munkavállalók, a bevándorlók és a menekültek rovására fokozzák az önkényeskedést és a megtorlást, védelmezik a politikai rendszert és a monopóliumok korlátlan uralmát, továbbá a munkásmozgalom és a helyi mozgalmak letörésére irányulnak; mindezek nélkülözhetetlenek a tőke által a munkásosztály és a néptömegek foglalkoztatási és szociális jogai ellen indított durva támadáshoz.

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D) , írásban. – (LT) Meggyőződésem, hogy a gyermekek jogai a stockholmi program rendkívül fontos részét képezik. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy az utóbbi években egyre aggasztóbbá vált a gyermekek elleni erőszak, többek között a gyermekek szexuális célú kizsákmányolása, a gyermekeket érintő szexturizmus, a gyermekkereskedelem és a gyermekmunka. Tekintettel arra, hogy a gyermekek jogainak védelme az Európai Unió szociális prioritásai közé tartozik, kérem a Tanácsot és a Bizottságot, hogy szenteljen több figyelmet a leginkább kiszolgáltattak jogai védelmének.

A gyermekek jogai az emberi jogok közé tartoznak, amelyek tiszteletben tartására az EU és a tagállamok az emberi jogokról szóló európai egyezménnyel és a gyermekek jogairól szóló ENSZ-egyezménnyel összhangban kötelezettséget vállaltak. Az EU-nak még több kötelezettséget kell vállalnia annak érdekében, hogy a gyermekek helyzete Európában és az egész világon javuljon, hogy megfelelően biztosítani tudja a gyermekek jogainak előmozdítását és védelmét. Szeretném kihangsúlyozni, hogy kizárólag egy összehangolt és együttes fellépésen alapuló stratégia ösztönözheti a tagállamokat arra, hogy Európai Unió területén és az Unió határain kívül is tiszteletben tartsák és betartsák a gyermekek jogairól szóló ENSZ-egyezményt. A gyermekek jogainak megfelelő biztosítása érdekében azt szeretném javasolni, hogy fogadjunk el kötelező, az összes EU-tagállamban érvényes normákat. Szomorú, hogy a gyermekek jogai még nem biztosítottak világszerte. Ezért kérem a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a stockholmi program végrehajtása mellett tegyen konkrét intézkedéseket a gyermekek jogai megfelelő védelmének biztosítása érdekében.

  Carlo Casini (PPE) , írásban. – (IT) Elnök úr, megszavaztam az állásfoglalást, mert megmutatja a helyes irányt az európai identitást alkotó alapvető értékekkel kapcsolatos egységesség fokozásához.

Nem áltathatjuk magunkat azzal, hogy megegyezésre lehet jutni az úgynevezett közös értékekkel kapcsolatban. Mindazonáltal reménykedhetünk abban, hogy a józan ész alkalmazása segíthet a különböző politikai szereplőknek, hogy közelebbről megvizsgálják, mi helyes és tisztességes, amikor az európai egység eléréséről van szó.

Egyrészt a szabad mozgáshoz való jognak és a megkülönböztetésmentesség elvének, másrészt a család – mint házasságon alapuló természetes közösség – értékének egyértelmű elkülönítése vezetett annak a pontnak a megfogalmazásához, amely védelmezi az egyes államok függetlenségét a családjoggal és az emberekkel szembeni megkülönböztetés tilalmával kapcsolatban.

Azok, akik hozzám hasonlóan teljes mértékben támogatják az egyenlőség elvét – megerősítve a már megszületett és még meg nem született gyermekek közötti egyenlőséget –, csak támogatni tudják az eltérő szexuális irányultságú emberek tekintetében a megkülönböztetésmentesség elvét, de nem fogadhatják el a házasság, illetve a család koncepciójának szétrombolását. E koncepció jelentősége – ahogy azt az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 16. cikke is elismeri – alapvető a következő nemzedékek és a heteroszexuális házaspárok nevelési képességei tekintetében.

  Nikolaos Chountis (GUE/NGL) , írásban. – (EL) Több ok miatt is az indítvány ellen szavaztam; fő indokaimat az alábbiakban ismertetem. Lényegében az indítvány alapját az alapvető jogok és szabadságok rovására a „biztonság” és a félelem filozófiája alkotja. Ugyanakkor pontosan e jogoknak a jogállamiság keretében történő védelme és tiszteletben tartása garantálja a biztonságot. Az indítvány megerősíti az „Európa-erőd” felfogást és a megvalósításához szükséges eszközt, potenciális terroristaként és bűnözőként kezelve a bevándorlókat, és a legjobb esetben nem azonos jogokkal rendelkező polgárként „fogadja el” jelenlétüket, hanem az EU munkaerő-piaci igényeitől függően.

Támogatja a felháborító tömeges elbocsátásokat, nem erősíti meg a menedékjogot, előkészíti az EU aktív részvételét a határain kívüli menekülttáborokban és a harmadik országokkal való „középkori” megállapodások előírása érdekében, az emberi jogok védelme tekintetében azonban közönyös. Végül, bár még sok mindenre rá lehetne mutatni, az állásfoglalás olyan politikákat vezet be, amelyek szaporítják azon szervek számát, amelyek ellenőrzik, gyűjtik és kicserélik egymás között az emberek személyes adatait – megsértve ezáltal kollektív és személyes méltóságukat –, és lábbal tiporják a szólásszabadságot. Ez az állásfoglalás egy olyan társadalomnak szól, amelynek csak ellenségei vannak, és amelyben mindenki gyanús. Én nem ilyen társadalmat szeretnék.

  Anna Maria Corazza Bildt (PPE) , írásban. – (SV) Úgy gondoljuk, hogy alapvető fontosságú, hogy a nők ne legyenek az erőszak és a szexuális célú kereskedelem veszélyének kitéve is. Ehhez hasonlóan az is nyilvánvaló, hogy tiszteletben kell tartanunk az emberi jogokat és be kell tartanunk a menekültekre vonatkozó hatályos nemzetközi egyezményeket. Az uniós polgárok számára megadatott a stabil jogrendszer, amelyen belül mindenki egyenlő a törvény előtt, mint ahogy megadatott az is, hogy megbízunk abban, ahogy a hatóságok kezelik a magánélethez való jogunkat.

Az állásfoglalásra irányuló indítvány 144 pontjából és a parlamenti állásfoglalással kapcsolatban előterjesztett 78 módosításból természetesen több is támogatásra érdemes. Az állásfoglalás és a módosítások is számos olyan, például az emberi jogokkal, a megkülönböztetés problémájával és a magánélethez való joggal foglalkozó pontot tartalmaz, amelyek már a korábbi programokban és a Lisszaboni Szerződésben is szerepelnek. Azért szavaztunk több módosításra is nemmel, hogy egy olyan állásfoglalás jöjjön létre, amely még határozottabb a korábbi programokban és szerződésekben még nem szereplő kérdések tekintetében. Annak ellenére, hogy az állásfoglalás olyan pontjai is átmentek a szavazáson, amelyeknek nem lett volna szabad szerepelniük a szövegben, úgy döntöttünk, hogy megszavazzuk az állásfoglalást, mivel több az előnye, mint a hátránya. Fontosabb, hogy az Európai Parlament egyértelműen jelezze, hogy támogatja a stockholmi programot.

  Marije Cornelissen és Bas Eickhout (Verts/ALE) , írásban. – (NL) A szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésén alapuló, a polgárok érdekét szolgáló térség megteremtésére felszólító európai parlamenti állásfoglalás önmagában egy haladó szellemű dokumentum, amely megvizsgálja a Miniszterek Tanácsának azon óhaját, hogy lehetővé váljon a polgárok személyes adatainak szabad cseréje. Ezenkívül az állásfoglalás biztosítja a menekültek és a bevándorlók védelmét is.

Az állásfoglalás előrelépésnek tekinthető a bevándorlással kapcsolatos, haladó szellemű európai jogalkotás irányába. Több jelentős módosítása döntő fontosságú, így például azok, amelyek a visszaküldési tilalom elvének létrehozásával, a Frontex szerepének csökkentésével – amely nem fog szerepet játszani a bevándorlók harmadik országokba történő áttelepítésében –, az illegális bevándorlók „tömeges” legalizálásához való pozitív hozzáállással, illetve annak megerősítésével kapcsolatosak, hogy a biztonságnak a szabadság érdekeit kell szolgálnia. Az illegális bevándorlás elleni küzdelemről szóló pontok többféleképpen értelmezhetők, bár véleményem szerint nem mennek el a megtorlás irányába. Szörnyen sajnálom, hogy az állásfoglalásban foglaltakat a megkülönböztetésmentesség ügyével kapcsolatban enyhítették.

  Anne Delvaux (PPE) , írásban. – (FR) Eddig a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésén alapuló térség bizonyos vonatkozásaiban lassú volt az előrelépés, miközben az EU területén való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jog már több mint 500 millió polgárt illet meg. Fontos, hogy ezt a kérdést kezelni tudjuk, és az Európai Parlament ma elfogadott állásfoglalása elősegíti ezt.

Örülök az állásfoglalásnak, mivel elsősorban a polgárokkal foglalkozik és kapcsolódik az én következő prioritásaimhoz: a jogon és az igazságszolgáltatáson alapuló Európa (az alapvető jogok védelme és a megkülönböztetés valamennyi formája elleni küzdelem); egy olyan Európa, amely minden tekintetben védelmet biztosít, de nem viselkedik „Nagy Testvérként” (az Europol, valamint a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés megerősítése operatív és adminisztratív szempontból egyaránt, az államközi együttműködés fejlesztése a rendőrség és a hírszerzés között, európai uniós büntetőjogi térség létrehozása a kölcsönös elismerés elve és a személyes adatok védelme alapján); valamint a tagállamok közötti valódi szolidaritás révén a menedékügy és a bevándorlás, továbbá az emberkereskedelem, a szexuális és gazdasági célú kizsákmányolás elleni küzdelem terén egységes, felelős és igazságos Európa.

A következő szakasz: az Európai Tanács 2009. december 9–10-i ülése.

  Edite Estrela (S&D) , írásban. – (PT) Megszavaztam a stockholmi programról szóló európai parlamenti állásfoglalásra irányuló indítványt, mivel úgy gondolom, hogy a benne szereplő javaslatok a Lisszaboni Szerződés alkalmazásának figyelembevételével világosan és pontosan meghatározzák a következő évekre vonatkozó prioritásokat a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésén alapuló térséggel kapcsolatos európai jogalkotás tekintetében.

Alapvető fontosságú, hogy még inkább egyensúlyt teremtsünk a polgárok biztonsága és a személyhez fűződő jogok védelme között. Ennélfogva szeretném kiemelni az azonos nemű párok kölcsönös elismerésére vonatkozó elv EU-szerte történő alkalmazását, a számítástechnikához kapcsolódó ügyekkel foglalkozó európai bíróság létrehozását, valamint a fogva tartottak számára új jogokat biztosító intézkedések elfogadását.

  Diogo Feio (PPE) , írásban. – (PT) Bevett gyakorlat a Parlamentben, hogy az Európai Unió hatáskörébe egyáltalán nem tartozó, megosztó ügyek támogatására kerül sor azáltal, hogy általánosabb, rendszerint széles körű támogatásra számot tartó témákkal kapcsolatos szövegekbe építik be ezeket. Ismételten el kell ítélnem ennek a meg nem engedett módszernek az alkalmazását, amely kizárólag azt éri el, hogy rontja a tisztelt Ház hitelét és szélesíti az európai parlamenti képviselők és a szavazók közötti szakadékot.

Szerencsére a családjogi ügyek a tagállamok hatáskörébe tartoznak, épp ezért a Parlament részéről a szubszidiaritás elve irányában teljesen jogtalan és durva támadást jelent, hogy a radikális tervek támogatása révén e kérdésekben azonos felfogást próbál kikényszeríteni.

Az azonos neműek közötti házasságok – amelyek csak négy tagállamban érvényesek – Parlament általi elismerését nem lehet előírni a többi ország számára, továbbá durva kísérletnek minősül a jogalkotók és nemzeti közvélemény befolyásolására, amit a leghatározottabban el kell ítélni.

Az Alapjogi Charta elfogadásakor félő volt, hogy a jövőben visszaélnek vele, és hogy összeütközésbe kerül a nemzeti joggal. A jelenlegi helyzet azt igazolja, hogy helyesek voltak ezek a jóslatok.

  Carlo Fidanza (PPE) , írásban. – (IT) Ez az állásfoglalás véglegesen megerősít bizonyos fontos elveket: az illegális bevándorlás elleni küzdelemmel, a menedékkérők elosztásával és a külföldi fogva tartottak hazatelepítésével kapcsolatos közös felelősséget. Másrészt úgy gondolom, hogy az a rész, amely a kisebbségek, elsősorban a roma kisebbség jogainak tiszteletben tartásával foglalkozik, egyáltalán nem megfelelő, és politikailag túlságosan is korrekt. A szöveg teljesen figyelmen kívül hagyja azt, hogy a roma közösségek milyen rossz körülmények között élnek bizonyos államokban, például Olaszországban, nem az integrációs politikák hiánya, hanem éppen ellenkezőleg a civil élet mindenféle szabályainak szándékos elutasítása miatt.

Az állásfoglalás nem ítéli el az illegális tevékenységeket (lopások, táskalopások, zavaró koldulás és kiskorúak prostitúciója), amelyek egyre inkább Olaszország és más országok nagyobb városainak peremvidékein létrejövő illegális roma településekhez kapcsolódnak. Nem történik említés arról, még a kiskorúak védelméről szóló részben sem, hogy biztosítani kell a gyerekek védelmét azzal szemben, hogy egyes roma családfők rabszolgasorban tartsák őket. Az állásfoglalás azt sem említi, hogy valójában hogyan kell alkalmazni a 2004/38/EK irányelvet a Közösség azon polgárainak eltávolítása esetén, akik az EU-ban való három hónapos tartózkodás után nem tudják igazolni, hogy rendelkeznek bizonyos jövedelemmel. A társadalmi integráció csak a szabályok betartása esetén valósulhat meg, és a roma kisebbség sem mentesülhet ezen elv alkalmazása alól.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL) , írásban. – (PT) A Parlament többsége jóváhagyta az úgynevezett stockholmi programra vonatkozó európai bizottsági javaslat fő irányvonalát, ami erőteljes támadást jelent a tagállami szuverenitás olyan kulcsfontosságú tényezője ellen, mint például az igazságszolgáltatás. A politikai és igazságügyi együttműködés és a titkosszolgálatok közötti együttműködés fokozása, valamint egy belső biztonsági stratégia és az EU-n belüli adatcserére vonatkozó új intézkedések bevezetése az uniós országokban élők jogainak, szabadságainak és biztosítékainak rovására történik.

A közös bevándorlási politikának a legelnyomóbb formában, azaz a Frontex bevonásával történő és a bevándorlók aszerinti osztályozásán alapuló létrehozása, hogy jelenlétük mennyire kívánatos az Unió területén, sérti a bevándorlók jogait és figyelmen kívül hagyja a számos országban bekövetkező emberi tragédiákat.

Az emberek – úgynevezett megelőzés és ellenőrzés érdekében történő – egyre gyakoribb megfigyelése és ellenőrzése aggasztó jelenség, mint ahogy az adatszerzési módszereken és az általános adatgyűjtésen alapuló profilkészítés is, függetlenül attól, hogy az illető ártatlan vagy bűnös. Az is aggasztó, hogy hatalmas összegeket irányítanak a hadiipari komplexumokba, és hogy ezek a belső biztonság terén részt vesznek a nyomozásokban.

  Lidia Joanna Geringer de Oedenberg (S&D) , írásban. – (PL) Elnök úr, a Tanács idén decemberben fogja elfogadni a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésén alapuló térséggel kapcsolatos politikai stratégiát – a stockholmi programot –, közvetlenül a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően. Attól a pillanattól kezdve, amikor is jelentősen kibővül az Európai Parlament döntéshozatali hatásköre, a nemzeti parlamentek szerepe is megnő a közösségi jogalkotási eljárásban. Ilyen módon a polgárok véleménye is erősebben kifejezésre jut, és hozzájárul a stockholmi programban foglalt elvek megvalósításához.

Véleményem szerint különösen fontos és sürgős, hogy fellépjünk annak garantálása érdekében, hogy az Európai Unió valamennyi polgára számára egyenlő bánásmódot biztosítsanak, nemtől, szexuális irányultságtól, életkortól, fogyatékosságtól, vallási hovatartozástól, világnézettől, bőrszíntől, háttértől és etnikai származástól függetlenül. Ehhez alapvető fontosságú, hogy a Tanács elfogadjon egy átfogó irányelvet a megkülönböztetésmentességről, amely minden általam említett területre kiterjedne. Az EU nem rendelkezik ilyen jogszabállyal, ahogy azt az Európai Parlamentben gyakran említettük már.

Remélem, hogy a stockholmi program megvalósításának részeként sor kerül e hiányosság pótlására. A jogalkotás azonban önmagában nem elegendő. Ha azt akarjuk, hogy a stockholmi program sikeres legyen, az uniós polgároknak ismerniük kell a jogaikat. Következésképpen az új Európai Bizottság tevékenysége arra is ki fog terjedni, hogy a tájékoztassa a nyilvánosságot a megkülönböztetésmentességről szóló jogszabályokról és a nemek közötti egyenlőség kérdéséről.

  Sylvie Guillaume (S&D) , írásban. – (FR) Megszavaztam az állásfoglalást, mert lehetővé teszi, hogy jobb egyensúly jöjjön létre az egyéni szabadságok tiszteletben tartása és a túlságosan elnyomó szemléletmód, illetve az ehhez kapcsolódó biztonsági intézkedések között, amelyek hatékonyságát jelenleg nehéz felmérni. E program révén újólag megerősítjük, hogy egy olyan, szolidaritáson és értékeken alapuló Európát szeretnénk, amelynek kötelessége megvédeni a vallásszabadságot, az esélyegyenlőséget, a nők, a kiskorúak és a homoszexuálisok jogait.

Ezért határozottan támogatom a megkülönböztetésmentességről szóló irányelv elfogadását, amelyet a Tanács visszatart, és amelyet az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták Képviselőcsoportja nem akart elfogadni az utolsó parlamenti ciklusban. A PPE képviselőcsoport újból kifejezte a szöveggel kapcsolatos ellenvéleményét. Ezenkívül örülök azon módosítások elfogadásának, amelyek arra szólítanak fel, hogy szüntessék meg a családegyesítéshez való jog érvényesítésnek akadályait, illetve amelyek követelik, hogy rendeljék el a külföldi kiskorúak és a kísérő nélküli kiskorúak fogva tartásának tilalmát.

Ugyanakkor sajnálom, hogy ismét figyelmen kívül hagyták a bevándorlási politikák célkitűzéseit, és az illegális bevándorlás elleni küzdelem, valamint Frontex megerősítése mögé bújtak. Ami a menedékügyet illeti, a közös menekültügyi rendszerre vonatkozó ajánlásokat az Európai Parlament – társjogalkotói hatáskörében – meg fogja vizsgálni, és az e téren történő előrelépés érdekében szorosan nyomon fogja követni a tényleges politikai szándék alakulását.

  Timothy Kirkhope (ECR) , írásban. – Jóllehet az ECR képviselőcsoport támogatja a stockholmi programban foglaltak nagy részét, például a rendőrségi ügyekkel kapcsolatos együttműködést és szolidaritást, a határokon átnyúló bűnözés és a korrupció elleni küzdelmet, az alapvető jogok védelmét, valamint a bevándorlás problémájának megoldását olyan módon, hogy segítséget nyújtunk a bevándorlással kapcsolatos súlyos problémák által érintett dél-európai országoknak, ugyanakkor nem támogatjuk az európai biztonsági stratégiára vonatkozó javaslatokat, illetve azon intézkedéseket, amelyek a büntető-igazságszolgáltatási rendszerünk és menekültügyi politikánk feletti ellenőrzést átadnák az EU-nak, valamint a „kötelező és visszavonhatatlan szolidaritásra” vonatkozó felhívásokat. A kényszerítés helyett inkább az együttműködésben hiszünk; ezért nem szavaztuk meg ezt a jelentést.

  Nuno Melo (PPE) , írásban. – (PT) A stockholmi program a biztonság megerősítésének kérdésével foglalkozik, különösen a határokon átnyúló bűnözés és a terrorizmus elleni küzdelem összefüggésében, továbbá kiterjed a polgárok jogainak tiszteletben tartására is. E törekvés alapján, amely szintén a Lisszaboni Szerződés megvalósulásának új eredménye, azt várná az ember, hogy felelősségteljes vitára kerül sor a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésén alapuló, a polgárok érdekét szolgáló térség lényeges részleteiről.

Sajnálatos módon voltak olyanok, akik egy olyan alapvető fontosságú téma, mint a stockholmi program megvitatását be akarták szennyezni az azonos neműek házasságának kérdésével, amely nem tartozik a tárgyhoz, figyelmen kívül hagyva azt is, hogy az Európai Unió egyes országaiban uralkodó belső jogi megoldások tekintetében szabályos eltérések tapasztalhatók. Azok, akik pusztán a politikai taktikázás kedvéért folyamodtak ehhez, egyáltalán nem törődtek a stockholmi program sorsával.

Ellenben az én szavazatom azt fejezi ki, hogy mennyire fontos, hogy megvitassuk a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésén alapuló, a polgárok érdekét szolgáló térséggel kapcsolatos problémákat. Ezenkívül azt is szerettem volna kifejezni, mennyire elítélem azok stratégiáját, akik megosztó, semmire nem jó elképzeléssel akarták beszennyezni ezt a vitát.

  Judith Sargentini (Verts/ALE) , írásban. – (NL) A szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésén alapuló, a polgárok érdekét szolgáló térség megteremtésére felszólító európai parlamenti állásfoglalás önmagában egy haladó szellemű dokumentum, amely megvizsgálja a Miniszterek Tanácsának azon óhaját, hogy lehetővé váljon a polgárok személyes adatainak szabad cseréje. Ezenkívül az állásfoglalás biztosítja a menekültek és a bevándorlók védelmét is.

Az állásfoglalás előrelépésnek tekinthető a bevándorlással kapcsolatos, haladó szellemű európai jogalkotás irányába. Több jelentős módosítása döntő fontosságú, így például azok, amelyek a visszaküldési tilalom elvének létrehozásával, a Frontex szerepének csökkentésével – amely nem fog szerepet játszani a bevándorlók harmadik országokba történő áttelepítésében –, az illegális bevándorlók „tömeges” legalizálásához való pozitív hozzáállással, illetve annak megerősítésével kapcsolatosak, hogy a biztonságnak a szabadság érdekeit kell szolgálnia. Az illegális bevándorlás elleni küzdelemről szóló pontok többféleképpen értelmezhetők, bár véleményem szerint nem mennek el a megtorlás irányába. Szörnyen sajnálom, hogy az állásfoglalásban foglaltakat a megkülönböztetésmentesség ügyével kapcsolatban enyhítették.

  Czesław Adam Siekierski (PPE) , írásban. – (PL) Szeretnék megosztani Önökkel néhány észrevételt szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésén alapuló térségre vonatkozó többéves programmal (2010-2014) (stockholmi program) kapcsolatban. A szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének uniós polgárok számára történő biztosítása a tagállamok egyik legfontosabb feladata. Az Európai Unió országainak fokozniuk kell az igazságügy terén folytatott együttműködést anélkül, hogy a tagállamok hagyományai és alapvető törvényei sérülnének. Növelni kell a tagállamok közötti bizalmat a többi tagállam hatóságai által hozott határozatok megfelelőségével kapcsolatban, különösen a legális és illegális bevándorláshoz kapcsolódó területeken, valamint a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és bírósági együttműködés vonatkozásában is. Az EU-nak fokoznia kell a határokon átnyúló bűnözés és a terrorizmus elleni küzdelemre irányuló erőfeszítéseit. E célból intézkedéseket kell tenni az információcsere hatékonyságának növelésére, ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagyni a magánélethez való jog, a személyes adatok és az alapvető szabadságok védelmének kérdését. Az Európán belüli biztonság közös ügyünk, ahogy a közös, egységes piac is, és minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk azért, hogy valamennyi polgár biztonságban érezze magát az EU határain belül, mert ez az alapvető értékeink közé tartozik.

  Renate Sommer (PPE) , írásban. – (DE) Örülök a stockholmi programról szóló állásfoglalásra irányuló indítvány elfogadásának. A Parlament – azaz az uniós polgárokat képviselő szerv – számára fontos, hogy javaslatot tegyen a bel- és igazságügyi politika fő irányvonalát illetően. Jó eredményt értünk el. Ezenkívül a Lisszaboni Szerződés garantálja számunkra a biztonságot. A jövőben az Európai Parlament nem csupán tanácsadói szerepet fog betölteni ezeken a politikai területeken, hanem részt vesz a döntéshozatali eljárásban is. Sikerült megfelelő egyensúlyt teremtenünk a biztonság és a polgárok jogai között.

A lakosság egyre nagyobb biztonságot igényel. Ugyanakkor újra meg újra válaszolnunk kell arra a kérdésre, hogy a biztonsági intézkedések bevezetésével vajon korlátozhatók-e a polgárok jogai és szabadsága, és ha igen, milyen mértékben. Úgy gondolom, megtaláltuk az arany középutat. Annak biztosításához azonban, hogy ez az arany középút érvényesüljön a bel- és igazságügyi politikában, több ellenőrzési jogot kérünk az Európai Parlament és az Unión belüli nemzeti parlamentek számára a stockholmi program végrehajtásának részeként. Sajnálatos módon a plenáris ülés nem támogatta arra vonatkozó felhívásomat, hogy a rendőrség hozzáférhessen az Eurodachoz.

Ez egy újabb hasznos eszköz lehetett volna a terrorizmus és a bűnözés ellen küzdelemben. Ugyanakkor eredményes volt azon indítványom, amely arra szólította fel a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatokat a menekültügyi rendszerrel kapcsolatban Európa-szerte tapasztalható visszaélések leküzdésére. A menekültügyi rendszerrel való minden egyes visszaélés elvágja a menedékjog megszerzésének lehetőségét azoktól, akik jogosan kérelmezik azt.

–Állásfoglalásra irányuló indítványok: Az euromediterrán szabadkereskedelmi térség kialakításának állása

  Edite Estrela (S&D) , írásban. – (PT) Az euromediterrán szabadkereskedelmi térség kialakításának állásáról szóló közös állásfoglalásra irányuló indítvány mellett szavaztam.

Történt némi előrehaladás, de ennek ellenére sajnálatos, hogy az euromediterrán partnerség fő céljai eddig még nem teljesültek, veszélyeztetve ezzel a partnerség 2010-re tervezett megvalósulását. Életbevágóan fontos biztosítanunk, hogy az euromediterrán integrációs folyamat ismét az EU politikai prioritásai közé tartozzon, mert a folyamat és a szabadkereskedelmi térség sikere a békét, a jólétet és a biztonságot mozdíthatja elő az egész régióban.

  Diogo Feio (PPE) , írásban. – (PT) Amint az köztudott, a Földközi-tenger volt a civilizáció bölcsője. Partjai mentén születtek meg, fejlődtek ki és váltak erőssé azok az eszmék és intézmények, amelyek az európai civilizáció lényegét alkotják, és Európa történelmének és a jövővel kapcsolatos terveinek szerves részét képezik.

Kialakultak olyan súlyos ellentétek is e partok mentén, amelyeket gyakran fegyverrel oldottak meg, ami azután fájdalmas politikai elkülönüléshez és a népek közötti szakadék kiszélesedéséhez vezetett, a fejlődés pedig jobb esetben megszűnt, rosszabb esetben ellenséggé vált abban a régióban, amely korábban a világ központjának számított.

Ha nyitni szeretne a világ felé, és elő szeretné mozdítani a saját tagállamai és a harmadik országok közötti párbeszédet, az EU-nak táplálnia kell annak az euromediterrán szabadkereskedelmi térségnek a gondolatát, amely lehetővé teszi, hogy a Földközi-tenger mindkét oldalán újra szorosabb kapcsolat alakulhasson ki, és elősegíti a szorosabb dél-dél összetartást.

Alapvetően fontos felismernünk azt, hogy az eddig elért eredmények nem mérhetők össze az elképzelés mögött álló törekvésekkel. Sok a gazdasági és a pénzügyi akadály, de világosan látszik, hogy a fontosabb akadályok mindenképpen politikai jellegűek. Ki kell tartanunk, és elő kell segítenünk a Földközi-tenger nagyságrendjével mérhető piac ismételt megvalósulását, amely a népek szorosabb kapcsolatát, és az időközben megszakadt kötelékek helyreállítását vonja maga után.

  Sylvie Guillaume (S&D) , írásban. – (FR) Sajnálatos, hogy még mindig szembeszökő gazdasági, szociális és demográfiai különbségeket tapasztalhatunk, ha megnézzük a Földközi-tenger két partvidékét. Ezért támogattam a szavazatommal, hogy a nemzetközi kereskedelem által adjunk új lendületet a Földközi-tenger déli és keleti országainak integrációjához, hogy ezáltal diverzifikálhassák a gazdaságaikat, és méltányos módon részesüljenek a kapcsolódó előnyökből.

Csökkentenünk kell azt a fejlettségben tapasztalható különbséget, amely jelenleg a Földközi-tenger északi és déli partvidékét elválasztja egymástól. A migráció és a fejlődés közötti kapcsolatról mostanában folytatott eszmecserék értelmében a szabadkereskedelmi régió kialakítása mellett szükség van még a munkavállalók szabad mozgásának fokozatos és feltételekhez kötött megvalósulására is.

  Willy Meyer (GUE/NGL), írásban. - (ES) Az euromediterrán jelentés ellen szavaztam, mert szerintem a Mediterrán Unió ügyében folytatott politikai párbeszédtől nem lehet teljesen különválasztani a kereskedelem kérdését. A jelentés középpontjában az áll, hogy Európának mik a legalapvetőbb érdekei a Mediterrán Unióval kapcsolatosan. A két régiót együttesen magába foglaló szabadkereskedelmi térség létrehozásáról beszélek. Ellenzem az említett szabadkereskedelmi térség létrehozását.

A kereskedelmi fejezetnek a tisztességes kereskedelem elvén kell alapulnia, figyelembe véve az Európai Unió és a Földközi-tenger partvidékének többi országa közötti egyenlőtlenségeket. Ami a politikai fejezetet illeti, nem értünk egyet azzal, hogy az Európai Unió megadja Marokkónak a kiemelt státuszt, miközben az ország továbbra is megsérti az emberi jogokat. Ami az Európai Uniót illeti, a szaharai konfliktust prioritásként kellene kezelnie a Mediterrán Unió ügyében, a vonatkozó ENSZ határozatok értelmében pedig támogatnia kellene az önrendelkezésről szóló népszavazás kiírását. Ebből kifolyólag nem tudjuk elfogadni az Európai Unió által Izraelnek adott úgynevezett felminősítést sem. Egyrészt azért, mert Izrael folyamatosan megsérti a nemzetközi jogot, másrészt pedig azért, mert politikailag elköteleztük magunkat Palesztina mellett.

  Andreas Mölzer (NI) , írásban. – (DE) Nagy örömömre szolgál a tény, hogy javítani és erősíteni fogjuk a többoldalú kapcsolatokat a Földközi-tenger térségében, különösen a déli és a keleti országokkal (SEMC). Szintén támogatom az Európai Unió erőfeszítéseit, hogy elkezdődjön az említett országok gazdaságainak modernizációs folyamata, és így segítsék a lakosságot. Nagyon kétlem viszont, hogy az euromediterrán szabadkereskedelmi térség tervezett létrehozása lenne erre a megoldás.

A Manchesteri Egyetem fenntarthatóságról készített hatástanulmánya arra figyelmeztet, hogy a földközi-tengeri térség déli és keleti országaiban ez negatív társadalmi és környezeti következményekkel járhat. Tartok tőle, hogy a megállapodás ugyan új értékesítési piacokat fog megnyitni az uniós országok számára, de a földközi-tengeri térség déli és keleti országai gazdaságainak komoly károkat fog okozni. Az állásfoglalásra irányuló indítványban szereplő, a munkavállalók szabad mozgásának ezzel egyidejű bevezetéséről szóló rendelkezés egy óriási, Európába irányuló kivándorlási hullámot is kiválthat, ami elszívja a földközi-tengeri térség déli és keleti országaiból az ott helyben sürgősen szükségessé váló munkaerőt. Azért szavaztam az állásfoglalás ellen, mert így akarjuk elősegíteni, hogy biztosítva legyen a földközi-tengeri térség déli és keleti országainak kedvezőbb jövője.

  Cristiana Muscardini (PPE) , írásban. – (IT) Elnök úr, a tényleges lehetőségekhez képest nem teljesedtek még ki a Földközi-tenger partvidékének országai közötti természetes kapcsolatok az 1995-ös barcelonai konferenciát követően.

A Földközi-tenger északi és déli partvidéke közötti szorosabb politikai, társadalmi és kulturális kapcsolatok kialakítását célzó nagyra törő tervnek továbbra is az Európai Unió prioritásai közé kell tartoznia annak érdekében, hogy megvalósíthassuk a tervezett és stratégiailag is fontos szabadkereskedelmi térség kialakítását. Az Euromed térség jelentős mértékben hozzájárulhat a béke, a jólét és a biztonság megteremtéséhez az egész régión belül.

Támogatom a kereskedelmi korlátok és akadályok lebontására irányuló intézkedéseket és erőfeszítéseket, és megértem, hogy az euromediterrán partneség létrejötte nem csupán az európai államok akaratától függ. A szabadkereskedelmi térség létrehozásához minden érintett fél határozott, folyamatos és együttműködő hozzájárulására van szükség.

A Mediterrán Uniónak az Euromed keretein belüli együttműködési formákat is erősítenie kell, hogy az összes partnerország számára lehetővé tegyék az Európai Unió regionális programjaiban és vonatkozó célkitűzéseiben való részvételt. A témával kapcsolatban megjegyzem, hogy a 2008 júliusában Párizsban létrehozott keretekre épülő tervek kidolgozása pozitív hatással lehet az olyan stratégiai ágazatok fejlődésére, mint például az új infrastruktúrák, a kis- és középvállalkozások közötti együttműködés, a kommunikáció és a megújuló energiaforrások kiaknázása, valamint az árucsere és beruházások előmozdítására; a Földközi-tenger déli partján fekvő országoknak pedig égetően nagy szüksége van erre. A felsorolt feltételek mindegyike a béke megteremtését és a baráti kapcsolatok kialakítását segíti elő.

Az elmondott okok miatt támogatom az állásfoglalást, és remélem, hogy a Bizottság által készített menetrend tartható lesz és biztosítja a mindannyiunk által remélt előnyöket.

- Állásfoglalásra irányuló indítvány (B7-0153/2009): Az utasoknak járó kártérítés a légitársaság csődje esetén

  Richard Ashworth (ECR) , írásban. – Az ECR képviselőcsoport elutasította a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottságban a többi képviselőcsoport által előterjesztett, a légitársaságok csődje esetén az utasoknak járó kártérítésről szóló állásfoglalásra irányuló indítványt. Az ECR képviselőcsoport előterjesztette saját állásfoglalásra irányuló indítványát, amely kiigazította volna az elfogadott szöveg számos alapvető hiányosságát, amelyeket a következőkben részleteznék.

Bár természetesen az utasok jogainak védelme rendkívül fontos, de léteznek ennél hatékonyabb intézkedések is, amelyek nem terhelik az utasokat további költségekkel.

1. Meg kellene várnunk a Tajani biztos úr által az október 7-i plenáris ülésen indítványozott hatástanulmány eredményét.

2. A támogatott szöveg egy olyan garanciaalap létrehozását irányozza elő, amelyet a légitársaságok csődje esetén az utasok kártalanítására használnának fel. Egy ilyen alap létrehozásának költségeit viszont elkerülhetetlenül a fogyasztókra, azaz a légi utasokra hárítanák, mégpedig a repülőjegyek árának további emelésével. A jelen helyzetben ez a felesleges lépés csak az utasokkal megfizettetett tételek – reptéri illetékek, biztonsági és egyéb költségek – amúgy is elég hosszú sorát szaporítaná.

(A szavazathoz fűzött indokolást a 170. cikknek megfelelően lerövidítették)

  Liam Aylward (ALDE) , írásban. – (GA) Támogattam a szóban forgó indítványt, amely felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a jelenlegi jogszabályt, és alkosson új jogszabályt annak érdekében, hogy a légitársaságok csődje esetén is biztosítani tudjuk, hogy az utasokat nem hagyják szorult helyzetben.

Az európai jogszabályok jelenleg nem tartalmaznak olyan rendelkezéseket, amelyek a jegyét elővételben megváltott európai légi utasok védelméről rendelkeznének abban az esetben, ha a légitársaság csődbe megy. Határozottan támogatom azt az álláspontot, amit a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság elnöke képvisel, aki szerint sok utas nem rendelkezik olyan pénzügyi tartalékkal, hogy fedezni tudná az ilyen esetek miatt elszenvedett veszteséget. Egy támogatási rendszert vagy kártérítési alapot kell létrehozni, hogy segíthessünk a hasonló csődök előfordulása miatt bajba jutott utasakon.

Aktualizálni kell és meg kell erősíteni az utasok jogaival kapcsolatos szabályozást, hogy egy légitársaság csődje, vagy egy hasonló, az utasoktól függetlenül bekövetkező esemény után védelmet és segítséget tudjunk nyújtani az utasok számára.

  Edite Estrela (S&D) , írásban. – (PT) A légitársaságok csődje esetén az utasoknak járó kártérítésről szóló állásfoglalásra irányuló indítvány mellett szavaztam, mert úgy gondolom, hogy hatékonyabb védelmet kell biztosítani az európai utasok számára a légitársaságok csődjével szemben, ezt pedig vagy egy új jogszabály bevezetésével, vagy a jelenlegi jogszabályok felülvizsgálatával, továbbá egy garanciaalap létrehozásával érhetjük el.

  Diogo Feio (PPE) , írásban. – (PT) A kereskedelmi légitársaságok már a 2001. szeptember 11-i támadások óta súlyos válsággal küzdenek, amit a mostani gazdasági és pénzügyi válság csak még tovább mélyített. Egyre nő a csődbe jutott légitársaságok és az utasokat kellemetlenül érintő események száma – sokukkal éppen utazás közben történnek ilyen események, és teljesen kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek.

A fogyasztóvédelem hiánya teljesen elfogadhatatlan, és olyan, európai szintű válaszlépés után kiált, amely gondoskodik arról, hogy értékeljék a légitársaságokat a pénzügyi kockázat szempontjából, és elősegíti a kiszolgáltatott helyzetbe került utasok megsegítését, és rendelkezik a kártérítésről is.

Mindezek figyelembevétele mellett az intézkedéseknek mérlegelniük kell a légitársaságok pénzügyi sebezhetőségét, ezért nem gördíthetnek felesleges akadályokat a társaságok működésének útjába. Az intézkedéseknek kizárólag a fogyasztók/utasok védelmének biztosítása érdekében feltétlenül szükséges lépésekre kell korlátozódniuk.

  Sylvie Guillaume (S&D) , írásban. – (FR) 2000 óta hetvenhét légitársaság jelentett csődöt az Európai Unióban. Kétségkívül vannak európai szintű rendelkezések az árak átláthatóságáról, kártérítés fizetéséről azon utasok számára, akiktől megtagadták a beszállást, de az EU-nak meg kell szüntetnie a fizetésképtelenség esetén létrejövő kiskapukat, különös tekintettel arra az esetre, amikor az utasok az interneten vásárolták meg a jegyeket. Még mindig túl sok utas kerül olyan helyzetbe, amelyből saját erejükből nem tudnak kiszabadulni, mert az összes megtakarított pénzüket már elköltötték a családi nyaralás alatt. Támogatom az olyan szabályok megalkotását, amelyek szavatolják, hogy az utasok nem ragadnak úgy a célállomáson, hogy nem áll rendelkezésükre alternatív hazautazási lehetőség vagy alternatív szálláslehetőség.

  Jörg Leichtfried (S&D) , írásban. – (DE) Az állásfoglalás mellett szavazok, különös tekintettel a visszautasított beszállás és légijáratok törlése vagy hosszú késése esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség közös szabályainak megállapításáról és a 295/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 261/2004/EK rendeletre, amely az azoknak az utasoknak nyújtandó kártérítésről és segítségnyújtásról rendelkezik, akik esetében visszautasítják a beszállást, vagy akiknek járatát törlik vagy járata hosszan késik. A rendelet tett már lépéseket a helyes irányba, és az utasok jogainak megerősítése és védelme tulajdonképpen ennek a rendeletnek a logikus folyománya.

  Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL) , írásban. – (FR) Abban a reményben szavazunk az állásfoglalás mellett, hogy a légi utasok érdekeit a jelen körülmények között is (szállítási szolgáltatások liberalizációja, a légitársaságok számának növekedése) a lehetőségekhez képest maximálisan megvédhessük.

Hangsúlyozni szeretnénk azonban, hogy a jelentésben javasolt kártérítési rendszer csupán egy olyan ideiglenes megoldást kínál, amely az alapvető probléma tekintetében semmiféle változást nem idéz elő.

A valódi megoldást az jelentené, ha egy európai légiközlekedési közszolgálatot hoznánk létre. Olyan nyilvános légitársaságot, amely törődik a szélesebb társadalom érdekeivel, ennélfogva ésszerűsíti az egyes repülőutakat, hogy ezáltal is korlátozza a környezeti károkat. Olyan közszolgálatot, amely törődik a társadalom érdekeivel, ennélfogva törődik a biztonsággal, a közlekedés szabadságával, valamint az utasok és az alkalmazottak jólétével.

Sürgősen magunk mögött kell hagynunk az egyéni érdekek vezérelte Európát, és a szélesebb társadalom érdekeit képviselő Európát kell felépítenünk.

  Nuno Melo (PPE) , írásban. – (PT) A légitársaságok körében egyre gyakrabban tapasztalható csőd a tagállamok polgárainak ezreit érinti, szükségessé vált tehát, hogy az EU lépéseket tegyen az utasok védelme érdekében. Fontos, hogy megvédjük a légi közlekedést naponta igénybe vevő utasok érdekeit. Ezért szavaztam az indítvány mellett.

  Robert Rochefort (ALDE) , írásban. – (FR) A légitársaságok csődje esetén az utasoknak járó kártérítésről szóló állásfoglalásra irányuló indítvány mellett szavaztam. A hatályos európai jogszabályok alapján a légitársaságok csődjével szemben kizárólag a szervezett utazási formákra befizető utasok élveznek védelmet.

Az üdülések területét megvizsgálva világosan látszik viszont, hogy az utóbbi években nagyon is megváltoztak a fogyasztói szokások a szervezett utazási formákat illetően: egyre többen veszik igénybe a „fapados” európai légitársaságok szolgáltatásait, miközben jelentősen visszaesett a szervezett utazási formák értékesítése, növekszik a közvetlen és egyénileg történő internetes értékesítés, illetve a jegyek egyenkénti értékesítése.

Ha ide vesszük még az iparág mostani válságát is, nem eshet nehezünkre elképzelni, hogy sok európai utas rekedhet majd a nyaralási célállomáson, gyakran szálláslehetőség nélkül, kétségbeesetten várva egy hazafelé induló légi járatot azután, hogy pénzügyileg összeomlott az a légitársaság, amivel eredetileg haza kellett volna repülniük.

Mindezek után az összes elszenvedett kellemetlenségért pedig csak névleges kártérítés jár nekik, de ehhez az összeghez is csak további küzdelem árán juthatnak hozzá... A Bizottság sürgősen nyújtson be jogalkotási kezdeményezést, hogy kezelni lehessen ezt az aggasztó helyzetet. Emellett létre kell hozni egy légitársaságok által finanszírozott garanciaalapot is, hogy a kártérítési összegek kifizetése biztosított legyen.

  Nuno Teixeira (PPE) , írásban. – (PT) A nyaralási célállomásként számon tartott európai régióknak a legmagasabb szintű és minőségű kiszolgálást kell nyújtania az iparág szolgáltatásait igénybe vevő fogyasztók számára.

Jó példa erre Madeira, amelyet a múlt héten a világ egyik legjobb üdülési célállomásának minősített a Turizmus Világszervezet, úgy, hogy a régió a vizsgált 15 kritériumból 13 esetében az adható legmagasabb pontszámot kapta. Annak érdekében, hogy a versenytársakkal rendkívüli módon telített piacon is fenntartható legyen ez a pozíció – a környezeti, a gazdasági és a társadalmi fenntarthatóságot szem előtt tartva – folytatni kell az állami és magánszervezetek által megkezdett munkát. A célkitűzésbe az is beletartozik, hogy a szigetre látogató turisták számára a légi utazást és szálláskörülményeket illetően a lehető legnagyobb garanciát tudjuk nyújtani.

A mai napon szavazásra bocsátott állásfoglalásra irányuló indítvány ebbe az irányba tesz egy lépést, mert a légitársaságok csődjével szemben kívánja megvédeni az utasokat azáltal, hogy bevezeti a légitársaságokra vonatkozó kötelező biztosítást, rendelkezik egy garanciaalap létrehozásáról és az utasok számára nyújtható fakultatív biztosításról, amelyet a légitársaságok kötelesek lennének felajánlani az utasok számára.

További pozitív lépésként értékelhető, hogy az állásfoglalás felszólítja az Európai Bizottságot, hogy nyújtson be egy törvényjavaslatot, amely rendelkezik a légitársaságok csődje miatt kárt szenvedett utasok kártérítéséről, és arról, hogy biztosítsa a hazajuttatásukat, amennyiben azok a célállomáson rekedtek.

  Silvia-Adriana Ţicău (S&D) , írásban. – (RO) A légitársaságok csődje esetén az utasoknak járó kártérítésről szóló európai parlamenti állásfoglalás mellett szavaztam. Jelenleg is számos európai rendelkezés vonatkozik a következő helyzetekre: utasok kártérítése és hazaszállítása a szervezett utakat kínáló utazási irodák csődje esetén; a légitársaságok felelősségének megállapítása és az utasoknak fizetendő kártérítés megállapítása balesetek esetén; kártérítés és segítségnyújtás azon utasok részére, akiktől megtagadják a beszállást, illetve akiknek járatát törlik vagy járata hosszan késik.

Nincsenek viszont olyan jogi rendelkezések, amelyek egy légitársaság csődjével szemben védelmet biztosítanának a fogyasztók számára. Az elmúlt kilenc évben 77 európai légitársaság ment csődbe. Ezért gondolom azt, hogy rendkívül nagy szükség van erre az irányelvre. Az Európai Parlament ezért felkérte a Bizottságot, hogy javítsa az utasok helyzetét a légitársaságok csődje esetén. Az Európai Parlament ténylegesen fel is kérte a Bizottságot, hogy 2010 júniusáig álljon elő egy olyan jogalkotási javaslattal, amely a légitársaságok csődje esetén kártérítést határoz meg az utasok számára, bevezeti az ugyanabba az irányba repülő és szabad helyekkel rendelkező összes légitársaság kölcsönös felelősségének elvét, a légitársaságokra vonatkozó kötelező biztosítást, rendelkezik egy garanciaalap létrehozásáról és az utasok számára nyújtható fakultatív biztosításról, amelyet a légitársaságok kötelesek lennének felajánlani.

- Állásfoglalásra irányuló indítvány: „made in” (származásjelölés)

  Edite Estrela (S&D) , írásban. – (PT) Azért támogattam szavazatommal a száramzásjelöléssel kapcsolatos állásfoglalásra irányuló közös indítványt, mert a fogyasztóvédelemnek átlátható és következetes kereskedelmi szabályozásra van szüksége, és ebbe beletartozik a származásjelölés is. Ebben a tekintetben azt is támogatom, hogy a Bizottság és a tagállamok a fogyasztók jogos érdekeinek és elvárásainak megvédése céljából beavatkozzanak abban az esetben, ha bizonyítottá válik, hogy egy EU-n kívüli importőr vagy gyártó tisztességtelen vagy félrevezető céllal alkalmaz származásjelölést.

  Diogo Feio (PPE) , írásban. – (PT) Biztosítanunk kell a fogyasztók számára, hogy egy bizonyos termék megvásárlása előtt hozzájuthassanak a tudatos és tájékozott döntéshez szükséges információkhoz – különösen igaz ez a származási ország és a gyártás során alkalmazott biztonsági, higiéniai és környezetvédelmi előírások kérdésére –, és én ezt az elvet szem előtt tartva támogattam az állásfoglalásra irányuló indítványt, amely felszólítja a Bizottságot, hogy javaslatát ismét terjessze a Parlament elé, hogy a Lisszaboni Szerződésben meghatározott jogalkotási folyamatnak megfelelően megvitathassák a kérdést.

Meg kell viszont említenem, hogy a Bizottság származásjelölésre vonatkozó javaslatának értékelésekor a hagyományos termékek megfelelő szintű támogatásának is kiemelt figyelmet fogok szentelni, hogy a – kívánatos és szükséges – magasabb szintű fogyasztóvédelem a hagyományos termékeket előállító kisebb gyártóknak ne okozzon helyrehozhatatlan károkat. Arra is különös figyelmet fogok fordítani, hogy a származás meghatározásakor alkalmazandó eljárás ne érintse hátrányosan az európai gyártókat a piaci versenyben.

  João Ferreira (GUE/NGL) , írásban. – (PT) Azt gondoljuk, hogy az elfogadott állásfoglalás még távolról sem fedi le azt a szerepet, amit a származásjelölésnek kellene betöltenie, azaz azt, hogy többek között az európai ipari munkahelyek, különösen a kis- és középvállalkozások által biztosított munkahelyek megőrzését hivatott szolgálni, valamint hogy megoldást hozzon a szociális- és a környezeti dömping kérdésében. Ezért tartózkodtunk a szavazás során.

Továbbá, az indítvány figyelmen kívül hagyja a világkereskedelem liberalizációja által a munkaerőpiacon és a különböző tagállamok ipari szerkezetében előidézett következményeket. Figyelmen kívül hagyja a könnyű profitszerzés céljából végrehajtott rengeteg tevékenységkiszervezést és annak következményeit, így többek az ipari tevékenység megszűnését egyes hatalmas régiókban, a növekvő munkanélküliséget vagy a romló gazdasági és szociális körülményeket. Az állásfoglalás csupán arra terjed ki, hogy felkéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy „tegyenek meg minden szükséges lépést az egyenlő feltételek megvalósulásának érdekében”.

Végezetül sajnáljuk, hogy a Parlament többsége elvetette az általunk előterjesztett javaslatokat, amelyek többek között a munkahelyek megtartását, a munkavállalók és a fogyasztók jogainak védelmét, a gyerekmunka és a kényszermunka elleni küzdelmet, a megszállt területekről való árubehozatal betiltását tűzték ki célul, valamint megkövetelték volna az európai segélyek megvonását azoktól a beruházóktól és vállalkozóktól, akik gyártásukat kihelyezik.

  Sylvie Guillaume (S&D) , írásban. – (FR) Az európai vállalkozásokat sújtó gazdasági válság tükrében az Európai Uniónak most minden eddiginél nagyobb szüksége van egy kötelező jellegű származásjelölési rendszerre, még ha ez csak az importált termékek egy szűkebb csoportjára, konkrétan a textilipari termékekre, az ékszerekre, a ruházati termékekre, a lábbelikre, a bőr termékekre, a kézitáskákra, a lámpákra, a fényforrásokra és az üvegárukra vonatkozna is, mert a fogyasztók számára igen értékes ez az információ. A származásjelölési rendszer révén az európai fogyasztók tájékozódhatnának arról, hogy pontosan honnan is származnak az általuk vásárolt termékek. A származási ország ismeretében a fogyasztóknak lehetőségük lesz szociális, környezetvédelmi és gyártásbiztonsági szempontból is beazonosítani a termékeket annak megfelelően, hogy az adott országgal kapcsolatban milyen az általános megítélés ezeken a területeken. Más szavakkal, rendelkezésre fog állni az az átláthatóság, amit polgáraink, mint tudatos vásárlók igényelnek.

  Jacky Hénin (GUE/NGL) , írásban. – (FR) A „made in” koncepciónak nem csupán a megjelölésről kellene szólnia, hanem mihamarabb olyan hatékony koncepcióvá kell válnia, ami a legfejlettebb szabályozásnak is megfelel a tájékoztatás, az munkavállalói jogok, a fenntartható fejlődés és a környezetvédelem területén, illetve lehetővé teszi, hogy felelős gazdasági magatartást tanúsítsunk.

A „made in Europe” koncepció bevezetésével a tájékozott döntés lehetőségét kínáljuk a fogyasztóink számára, és a tudatos cselekvéssel a fogyasztók így még nagyobb befolyásra tehetnek szert.

Ismét az történt viszont, hogy csupán a jó szándék kifejezésére korlátoztuk magunkat, mintha pusztán annak a kimondásával, hogy mi vagyunk a legjobbak és a legerősebbek, mindez meg is valósulna.

Szégyen, hogy csak ennyit teszünk, ezért a szavazáson tartózkodni fogok.

  Elisabeth Köstinger (PPE) , írásban. – (DE) Megértem, hogy különösen a fogyasztók tájékoztatása és a kereskedelmi partnerek közötti átláthatóság szempontjából szükség van a végfelhasználók számára készült termékek származásjelölése tekintetében megalkotandó európai jogszabályi keret megvitatására. Az egységes származásjelölési rendszer jobb és pontosabb információkkal látja majd el a fogyasztókat, és jelzi számukra azokat a szociális és környezeti előírásokat is, amelyeknek az adott termék megfelel. A származásjelölés fontos lépés továbbá a harmadik országokkal kialakítandó következetes kereskedelmi szabályozás felé is.

Fontos viszont, hogy mind a gyártók, mind pedig a fogyasztók szempontjából megtaláljuk a megfelelő egyensúlyt. A fogyasztók számára biztosított átláthatóság nem mehet a gyártók rovására. Nem szabad további költségekkel terhelni a kis- és középvállalkozásokat. A folyamatos egyeztetés részeként fontos, hogy világos iránymutatásokat határozzunk meg, és tartsuk is magunkat ezekhez, Ausztria ügyét is ide értve. Az egyik lehetséges megoldás az, ha a fogyasztói végtermékek esetében önkéntes európai származásjelölési rendszert hoznánk létre, amely figyelembe veszi a már létező nemzeti és regionális minőségi megjelöléseket.

  Nuno Melo (PPE) , írásban. – (PT) Támogattam az indítványt, mert szerintem alapvetően fontos a „made in” megjelölés a piaci átláthatóság, illetve a fogyasztók szempontjából is, hogy a megvásárolt termékek származására vonatkozó információ rendelkezésre álljon.

Szükséges, hogy erősítsük a Közösség gazdaságát, ezt pedig az európai ipar világpiaci versenyképességének növelésével kell megtennünk. Csak úgy sikerülhet tisztességes versenyt kialakítanunk, ha világos szabályok vonatkoznak mind a gyártókra, mind az exportőrökre, mind pedig az importőrökre, nem tévesztve szem elől a közös szociális és környezetvédelmi előírásokat sem.

  Andreas Mölzer (NI) , írásban. – (DE) Nagy örömömre szolgál, hogy az Európai Unióban bevezetésre kerül a származásjelölés. Mostantól kezdve a harmadik országokból az EU-ba érkező bizonyos import termékeken már fel kell tüntetni a származási országot. A származásjelölés legfőbb célja az, hogy az uniós vásárlók korlátozás nélkül hozzájussanak az általuk vásárolt termékek származására vonatkozó információhoz, és az adott ország ismeretében következtetni tudjanak az alkalmazott szociális, környezetvédelmi és gyártásbiztonsági előírásokra.

Ez az első lépés az olyan távol-keleti árukkal szemben folytatott küzdelemben, amelyeket gyakran a munkavállalók kizsákmányolásával állítanak elő, majd dömpingelt árakon értékesítenek az európai piacon.

  Cristiana Muscardini (PPE) , írásban. – (IT) Elnök úr, a mai napon a Parlament ismételten határozottan kinyilvánított azon véleményét, amit az előző parlamenti ciklusban már számos alkalommal kifejezésre juttatott: Európának be kell vezetnie egy rendeletet a területére érkező termék származásjelölésének megállapításáról.

A döntés alapját az szolgáltatja, hogy több információt kell biztosítani a fogyasztók számára – ezáltal is védve őket –, hogy tájékozott vásárlói döntést tudjanak hozni. A származásjelölésről szóló rendelet végre lehetővé teszi az európai vállalkozások számára, hogy azonos feltételek mellett vehessék fel a versenyt olyan harmadik országok vállalataival, ahol a saját területükre beérkező termékeket illetően egy ideje már léteznek a származásjelölésre vonatkozó törvények. A piac csak akkor tekinthető szabadnak, ha világos, kölcsönös és a gyakorlatban is alkalmazott szabályok szerint működik.

A jóváhagyott állásfoglalás célja, hogy felhívja a Bizottságot, hogy a Tanáccsal folytatott korábbi sikertelen egyeztetési kísérletek után a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése következtében a Parlamentre ruházott új hatáskörök figyelembevételével ismételten javaslatot tegyen. Biztosak vagyunk benne, hogy az Európai Parlament különböző képviselőcsoportjai között létrejövő egyetértés alapvetően fontos abból a szempontból, hogy a Tanáccsal együtt végleges jogi keretet hozzon létre.

Megragadom az alkalmat, hogy kihangsúlyozzam, hogy a jelenlegi rendeletjavaslatban előirányzott árukategóriákat figyelembe kell venni és ki kell egészíteni a rögzítéstechnikai termékekkel, vagyis olyan termékekkel, amelyek esetében alapvetően fontos, hogy megfeleljenek a minőségi követelményeknek és az európai rendeleteknek, hogy a hidak, a személyautók, az elektromos háztartási készülékek, vagy bármely más, rögzítéstechnikai elemeket tartalmazó termék esetében szavatolni lehessen a biztonságot. A biztonság szavatolásának kérdése elsődleges a számunkra.

Fontos sikerként értékelem a mai szavazást az európai fogyasztók és gyártók szempontjából, mert olyan időszakban született meg ez az eredmény, amikor a Parlament az együttdöntési eljárás miatt új politikai erőre kap, és megszűnt végre az a demokratikus deficit, amivel már olyan régóta együtt kellett élnünk.