Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2009. november 25., Szerda - Strasbourg

12. 2009-es bővítési stratégia: nyugat-balkáni országok, Izland és Törökország (vita)

  Elnök. – A következő napirendi pont a Tanács és a Bizottság nyilatkozatai a 2009-es bővítési stratégiáról a nyugat-balkáni országok, Izland és Törökország tekintetében.

  Carl Bildt , a Tanács soros elnöke. – Elnök úr, tisztelt képviselők! Ez egy valóban fontos vita egy valóban fontos témáról. Ennek ellenére, ha úgy akarnám, a mai felszólalásomat pusztán annak elmondására korlátozhatnám, hogy az elnökség teljes mértékben egyetért azzal az állásfoglalásra irányuló indítvánnyal, amelyet Albertini úr terjesztett elő a Külügyi Bizottság nevében. Fontos, hogy a Parlament, a Tanács és a Bizottság egységes véleményt képviseljen a jelenlegihez hasonló kritikus kérdésekben.

Visszatekintve, a több mint fél évszázaddal ezelőtt Rómában, a Capitolium dombon aláírt szerződés összes cikke közül a legmeghatározóbb talán az volt, amely ma a Lisszaboni Szerződés 49. cikkének felel meg: bármely olyan európai állam, amely tiszteletben tartja közös értékeinket és elkötelezett azok érvényesítése mellett, felvételét kérheti az Unióba.

Ennek alapján vált Uniónk 19 országa taggá, és Uniónk történelmi vállalkozásának részesévé. Ezen cikk alapján sikerült előmozdítanunk a békét és a jólétet, és kiterjesztenünk a jogállamiságot és a képviseleti kormányt a világ e valaha konfliktus sújtotta területének egyre nagyobb részein.

Néha a világ többi részére is el kell ahhoz látogatni – amit elég gyakran kötelességem megtenni –, hogy ne feledkezzünk meg arról, valójában milyen roppant jelentőséggel is bír ez a vívmány.

Több mint fél évszázadon keresztül Európánk háborúkat robbantott ki és totalitárius ideológiákat terjesztett a világ többi részén. Két világháborút; két totalitárius ideológiát; viszályt és szenvedést.

Ehelyett most a békés megegyezésnek, a régi határokon átnyúló integrációnak, a közös szabályoknak és rendelkezéseknek, mint például a jobb kormányzáshoz vezető közös útnak a gondolatát terjesztjük. Tegyük mindehhez hozzá azt, amit a 49. cikk révén sikerült megvalósítani, amitől Uniónk még büszkébben állhat a világ színpadán.

Egy 6, 9, 12, 15 vagy akár 25 tagú Európa kisebb lett volna minden szempontból – kisebb lett volna törekvésben, tekintélyben, lehetőségekben és tiszteletben világszerte.

Az Ön állásfoglalása teljes joggal mondja, hogy a bővítés – idézem – „valamennyi uniós szakpolitika közül az egyik legsikeresebbnek bizonyult”. És ez még enyhe kifejezés.

Valamennyien tudjuk, hogy a folyamat nem volt maradéktalanul könnyű. Emlékszem arra, amikor egy más tisztségben jöttem egy korábbi Európai Parlamentbe, egy csatlakozni szándékozó ország képviseletében és olyanokkal találkoztam, akik attól féltek, hogy az akkori 12-ek további bővítésével fennállna annak a veszélye, hogy felhígulnának az Unió politikai törekvései.

Ott volt az új tagállamoknak nehézséget jelentő, egyre bővülő szakpolitikánk és vívmányaink végrehajtása, és ott voltak a mi nehézségeink is, hogy mint új tagállamok alkalmazkodni tudjunk a saját sikereinkhez, de ha visszatekintünk, akkor könnyen látható, hogy a bővítési időszakok olyan időszakok voltak, amelyek során az együttműködésünket is elmélyítettük.

Az elmúlt két évtized során, több mint kétszeresére növeltük a tagállamok számát és gyors egymás után megszületett a Maastrichti, az Amszterdami, a Nizzai és a Lisszaboni Szerződés. Az ezt megelőző három évtizedben még a Római Szerződést sem sikerült teljes egészében végrehajtani.

Véleményem szerint a 49. cikk legalább olyan fontos a jövőnk számára, amilyen fontos volt a múltunk számára. Még mindig mágneses vonzerőnk van. Az elmúlt évben új csatlakozási kérelem érkezett Montenegró, Albánia és Izland részéről, és vannak mások is, akikről valamennyien tudjuk, hogy hasonlóképpen szeretnének olyan helyzetbe kerülni, hogy csatlakozási kérelmet nyújthassanak be.

A legutóbbi bővítést követően, amely körülbelül 100 millió új polgárral gazdagította Uniónkat, figyelmünket most Délkelet-Európa országaira összpontosítjuk – amely szintén közel 100 millió polgárt jelenthet.

Ez nem lesz sem gyors, sem könnyű. Jól ismertek azok a különféle kihívások, amelyekkel a Nyugat-Balkán különböző országaiban kell szembenéznünk, és Törökország nagyszabású átalakulása sem kerülte el a figyelmünket.

Valamennyien tudatában vagyunk annak, hogy az ezzel kapcsolatos közvélemények között vannak olyanok, amelyek szerint jobban lenne egyszerűen mindenki előtt bezárni az ajtót annak reményében, hogy a kérdés lekerül napirendről, és inkább egy zártabb Európa elképzelése mellett teszik le voksot.

Én azok közé tartozom, akiknek meggyőződése, hogy ez történelmi méretű hiba lenne, amelynek következményei még nagyon hosszú ideig kísértenék Európánkat.

Az Unióhoz vezető ajtó néha nagyon távolinak tűnhet számukra. Egyes országoknak hosszú és nehéz reformokat kell véghezvinniük, de amennyiben zárva lenne ez az ajtó, azonnal más ajtók megnyílnának más erők előtt, és akkor azt láthatnánk, hogy Európának ezen részei olyan irányba mozdulnak el, ami idővel mindnyájunkra nézve negatív következményekkel járna.

Ezért a 49. cikk továbbra is döntő fontosságú marad. A reform és megbékélés iránymutatása Európa azon térségeit is ösztönzi és vezérli, amelyek még nem tagjai az Uniónak.

Rehn biztos úr részletesebben be fog számolni az érintett országokban elért előrehaladásról készült bizottsági értékelésről, és az elnökség egyetért a Bizottság által készített értékeléssel.

Továbbra is célunk, hogy minden nyugat-balkáni országnak segítsünk előrelépni a csatlakozási folyamatban, tudván, hogy a folyamat teljesen különböző szakaszainál tartanak. Ezzel összefüggésben arra számítunk, hogy döntés születik arról, hogy december 19-től kezdve a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság, Montenegró és Szerbia állampolgárai vízummentesen léphetnek majd be az Uniónkba. Ez egy jelentős és rendkívül fontos előrelépés.

A Parlamenttel együtt azt reméljük, hogy Albánia és Bosznia is felzárkózik majd, és a lehető legrövidebb időn belül képes lesz csatlakozni ehhez a rendkívül fontos lépéshez.

Horvátország előtt újra megnyílt a csatlakozási folyamat lehetősége és most már előrelépés tapasztalható. Ez, fontos Horvátország és az egész térség számára is. Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság nagyon kedvező jelentést kapott a Bizottságtól, és remélem, hogy a Tanács decemberben képes lesz konkrétan kijelölni a csatlakozási folyamatának további lépéseit.

Montenegró és Albánia csatlakozási kérelmét már továbbították a Bizottsághoz, és úgy gondolom, hogy hozzávetőlegesen egy éven belül számíthatunk a véleményére.

Azt reméljük, hogy Boszniában a politikai vezetők képesek lesznek megállapodni a szükséges reformokról annak érdekében, hogy az ország számára is megfontolás tárgyát képezhesse a csatlakozási kérelem. Az Európai Unió és az Egyesült Államok szoros együttműködésében kezdeményezett közvetett tárgyalások jelenleg is folynak, mialatt mi itt beszélünk.

Szerbia jelentős előrehaladást ért el az ideiglenes megállapodás egyoldalú végrehajtása terén, és természetesen nagyon alaposan tanulmányozni fogjuk az ICTY főügyésze által előterjesztendő jelentést Szerbia együttműködését illetően. Reméljük, hogy elégedett lesz az erőfeszítések jelenlegi szintjével, habár természetesen létfontosságú, hogy folytatódjanak ezek az erőfeszítések.

Továbbhaladva délkelet felé, szeretném elismerésem kifejezni a törökországi kurd kérdéssel kapcsolatban zajló alapvető reformokat illetően. Ezek sikerével az ország sokkal közelebb kerülne az európai normáinkhoz az alapvető fontosságú területeken.

Számos egyéb kérdés van, amire szerintem a biztos úr ki fog térni. Nem kapcsolódik közvetlenül ide, de mindenképpen jelentősége van e tekintetben a Christofias elnök úr és Talat úr között, Ciprus újraegyesítéséről jelenleg is zajló tárgyalásoknak. Arra szólítjuk fel őket, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának idevágó határozataival összhangban próbáljanak átfogó megoldást találni egy politikai egyenlőséggel rendelkező, két közösségi, kétzónás szövetség alapján. Ennek jelentőségét aligha lehet eltúlozni.

Vagy a megbékélés és együttműködés új korszakának irányába fogunk haladni Európának ezen a területén és az egész kelet-mediterrán térségben, vagy pedig egy olyan helyzet irányába, amelynél könnyen látható, hogy gyorsan súlyosbodó problémákkal kell majd szembenéznünk.

Figyelmünk nagy része Délkelet-Európa kihívásaira irányul, de Izland csatlakozási kérelme egy további ok arra, amiért több figyelmet kell fordítanunk az északi sarkvidékre és a tágabb értelembe vett legészakibb területekre. Ez szintén egy olyan terület, ahol az Unió nagyobb jelenlétére és a jövőben nagyobb részvételére van szükség. Az összes fontos globális szereplő számára is egyre nagyobb jelentőséggel bír, és Izland csatlakozási kérelmét ilyen szemszögből is figyelembe kell venni.

Mivel Izland több mint ezer évre visszanyúló demokratikus hagyományokkal rendelkezik és az Európai Gazdasági Térségen keresztül tagja az egységes piacunknak, nyilvánvaló, hogy már meglehetősen komoly utat tett meg a tagság irányába, habár majd még értékelnünk kell a további előrelépéseket, amikor megkapjuk a véleményt a Bizottságtól.

Elnök úr! A svéd elnökségnek ezt sikerült idáig a bővítés fontos területén elvégeznie. Még további fontos hetek vannak előttünk, amelyek során további előrelépésre számítok, de befejezésképpen hadd mondjam el, hogy nem gondolom, hogy befejeztük Európánk építését. Úgy gondolom, hogy továbbra is nyitott Európának kell maradnunk, és továbbra is elkötelezettnek kell lennünk egy olyan bővítési folyamat mellett, amely jó kormányzást, jogállamiságot, megbékélést, békét és jólétet hoz Európánk egyre nagyobb és nagyobb részei számára.

Ez természetesen kulcsfontosságú számukra, de fel kell ismernünk, hogy számunkra is kulcsfontosságú, és ne feledkezzünk meg arról, hogy ezáltal lehetővé válik számunkra, hogy még inkább emelt fővel állhassunk a világ előtt, és még nagyobb tiszteletet követelhessünk magunknak a jövőben.

  Olli Rehn , a Bizottság tagja. – Elnök úr! Először is hadd köszönjem meg a Külügyi Bizottság tagjainak és elnökének, Gabriele Albertininek, a kiegyensúlyozott és átfogó állásfoglalást. Szeretném mindnyájuknak megköszönni az elmúlt öt év során tanúsított kitűnő együttműködésüket. Az Európai Parlament jelentős mértékben segített minket a bővítési politika alakításában, és Önök példát mutattak a demokratikus elszámoltathatóságot illetően. Várakozással tekintek a kitűnő együttműködés jövőbeli folytatása elé, bármilyen tisztséget is töltsek be.

Az EU jövő héten egy régóta várt lépést fog megtenni akkor, amikor a Lisszaboni Szerződés hatályba lép. Ez egy új korszakot fog elindítani az EU külpolitikájában. Közvetve ez megerősíti majd az Európai Unió bővítéssel kapcsolatban megújított konszenzusát, amely a konszolidáción, a feltételhez kötöttségen és a kommunikáción (consolidation, conditionality, communication, azaz a három „C”-n) alapul, ötvözve az új tagok integrációjára vonatkozó, elismert képességgel. Ezáltal lehetővé válik számunkra a fokozatos és körültekintően irányított bővítési folyamatunk folytatása.

Ahogy azt az Ön állásfoglalás-tervezete is mutatja, napjainkban a bővítés jelenti az EU egyik legerőteljesebb külpolitikai eszközét. Carl Bildt üzenetének is ez volt a szelleme, és én egyetértek ezzel az üzenettel, amely a svéd elnökség ideje alatt és az elmúlt évek és évtizedek során szerzett empirikus tapasztalatokon alapul. Az is igaz, hogy az EU-nak mint globális szereplőnek a hitelessége azon áll vagy bukik, hogy képesek vagyunk-e a saját szomszédságunkat alakítani. Ez az, ahol az elmúlt 20 év során a legfigyelemreméltóbb sikereket értük el az európai kontinens átalakításában azzal, hogy a kelet és nyugat újraegyesítése révén egy erősebb Európai Uniót építettünk fel.

A bővítés e folyamat meghatározó mozgatóereje volt és még ma is alakítja Délkelet-Európát. Albánia és Montenegró európai uniós csatlakozási kérelme kihangsúlyozza az Unió folyamatosan meglévő vonzerejét. Izland kérelme egy új politikai és geo-gazdasági dimenziót ad a bővítési menetrendünknek. Bosznia-Hercegovina és Szerbia egyaránt foglalkozik a kérelem benyújtásának gondolatával. Tekintettel a gazdasági válságra, mindezen országok könnyen befelé is fordulhattak volna. Ehelyett, továbbra is az európai irányvonalat követik, az ezzel járó kemény választásokkal és merész reformokkal együtt. Horvátország négyéves intenzív csatlakozási tárgyalások után a célegyeneshez közeledik. Zágrábnak most fokoznia kell reformtörekvéseit különösen az igazságszolgáltatás, valamint a korrupció és szervezett bűnözés elleni küzdelem terén, hogy a tárgyalásokat le lehessen zárni. Az ICTY-vel való együttműködés továbbra is elengedhetetlen.

Egyenletes előrehaladást láthattunk Törökországban is. Törökország kulcsszerepet játszik az energiabiztonságban és a civilizációk közötti párbeszédben. Ankara elkötelezettsége amellett, hogy normalizálja kapcsolatait Örményországgal, történelmi jelentőségű, éppúgy, mint a kurd kérdés megoldását célzó demokratikus nyitás, de Törökországnak még sok mindent kell tennie. A reformok mellet azt várjuk Törökországtól, hogy biztosítsa az Ankarai Jegyzőkönyv teljes körű végrehajtását, és előrelépést tegyen a Ciprussal fennálló kapcsolatok normalizálásának irányába.

A Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság meggyőző fejlődést ért el a közelmúltban és jelentős előrelépést tett a kulcsfontosságú politikai reformok tekintetében. Az ország megfelelő mértékben teljesíti a koppenhágai politikai kritériumokat. Ezen tényezők lehetővé tették a Bizottság számára, hogy ajánlást tegyen a csatlakozási tárgyalások megkezdésére. Az a benyomásom, hogy a skopjei kormány, helyesen értelmezte ajánlásunkat a Görögországgal fennálló elnevezéssel kapcsolatos kérdés megoldására irányuló ösztönzésként. Most van egy új szöveg, elindult egy új vita és megteremtődött egy új lehetőség, és bízom abban, hogy mind Skopje, mind Athén valóban élni fog ezzel.

Szerbiából is jó hírek érkeznek. Belgrád tanújelét adta az uniós integráció melletti elkötelezettségének többek között azzal, hogy egyoldalúan végrehajtotta az EU-val kötött ideiglenes megállapodás rendelkezéseit, és feltételezem, hogy az ICTY most elégedett Szerbia erőfeszítéseivel. Egyetértek az Ön állásfoglalás-tervezetével, miszerint hárítsuk el a megállapodás előtt álló akadályokat. Legfőbb ideje, hogy megengedjük Szerbiának, hogy európai útjának következő szintjére léphessen.

Bosznia-Hercegovinának megvannak a saját súlyos kihívásai, részben háborús múltja miatt, de világosan leszögezem, hogy semmilyen engedmény sem tehető az európai uniós bővítést illetően. Bosznia uniós csatlakozási kérelmét csak a Főképviselői Hivatal (OHR) bezárását követően lehet figyelembe venni. Boszniának többek között alkotmányos változtatásokat is végre kell hajtania ahhoz, hogy megfeleljen az emberi jogok európai egyezményének. Az emberi jogok tiszteletben tartása az Európai Unió egyik alapelve. Ennek elérése érdekében az elnökséggel és az Egyesült Államokkal közösen egy reformcsomagra tettünk javaslatot. Remélem a polgárok és az egész térség érdekében, hogy a bosnyák vezetők felnőnek a lehetőséghez és sikerül megállapodásra jutniuk. Az EU és az Egyesült Államok a legmagasabb szinten vesz részt ebben, mert az akarjuk, hogy Bosznia sikeres legyen, és hiszem, hogy sikeres is lehet.

Befejezésképpen, egy nagyra törő, de visszatekintve realista menetrendet határoztunk meg közösen öt évvel ezelőtt, amikor bővítési biztosként hivatalba léptem. A meghallgatásaim alkalmával elmondtam ennek a Parlamentnek, hogy 2009-re azt akarjuk látni, hogy az EU 27 tagállamból álljon, benne Bulgáriával és Romániával, a Horvátországgal folytatott csatlakozási folyamat a végső szakaszához közeledjen, a többi nyugat-balkáni ország a társulási megállapodásokon keresztül beágyazódjon az EU-ba, Törökország szilárdan kövesse az európai utat, Koszovó státusza rendeződjön és Ciprus újraegyesüljön. Örülök annak, és büszke vagyok arra, hogy Ciprus jelentős kivételével, ahol még mindig folynak a rendezéssel kapcsolatos tárgyalások, szinte minden célkitűzésünk megvalósult. Közösen dolgoztunk ezekért a nagyon kitűnő célokért és közösen sikerült változást elérnünk. Talán még a ciprusi kérdés is megoldódhat minden polgára és az Európai Unió javára.

Amellett hogy, reménykedtem benne, öt évvel ezelőtt nem mertem előrehaladást jósolni a vízumliberalizációval kapcsolatban. Most pedig itt vagyunk, egy hónapra attól, hogy valóra váljon Szerbia, Montenegró és Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság állampolgárainak álma. Jövőre ugyanezt reméljük megvalósítani Albánia és Bosznia-Hercegovina esetében is, mihelyt eleget tesznek a feltételeknek.

Ezért nagyon fontos emlékeztető mindnyájunk számára, akik Délkelet-Európával foglalkozunk, hogy milyen vonzó is maradt az európai álom a közvetlen szomszédságunkban élő több millió állampolgár számára. Tartsuk életben ezt az álmot, és idővel váltsuk valóra.

  Gabriele Albertini , a PPE képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! A Külügyi Bizottságban hétfőn lezajlott szavazás további bizonyítékkal szolgált arra nézve, hogy milyen összetett és egyben előnyös az általunk ma ismert Európa földrajzi és politikai határainak kiterjesztése.

Az előadótársaim munkájának és erőfeszítésének, valamint az egyes politikai képviselőcsoportok hozzájárulásának köszönhetően olyan szöveget sikerült létrehoznunk, amely túlmutat az eredetin és több olyan szemponton is finomított, amelyek eredetileg csak érintőlegesen kerültek említésre.

A bizottságban és magukban a képviselőcsoportokban lefolytatott vita nem volt híján az esetenként hevessé váló nézeteltéréseknek, ami jellemző a saját politikai álláspontokon túlmutató, átfogó konfrontációra. Az egyes országokon belül lezajlott történelmi események és kapcsolataik aktuális állapota nem volt összeegyeztethető a tagjelölt országok vagy tagjelöltségre pályázók kérelmével.

Nem egészen egy év alatt további három kérelmet nyújtottak be a csatlakozási tárgyalások megkezdésére: Montenegró 2008 decemberében, Albánia 2009 áprilisában, Izland pedig 2009 júliusában. Ez annak jele, hogy az európai projektnek még mindig óriási a vonzereje és a stabilitás meghatározó tényezőjének tekintik, főleg a pénzpiacok összeomlását követően.

A szöveg, amely a Külügyi Bizottságban történt szavazások eredményeként született meg, erőteljesebb hangsúlyt helyez annak szükségességére, hogy az Európai Unióhoz csatlakozni kívánó országoknak tudatosan, a folyamat megkövetelte feladatok és következmények ismeretében kell ezzel az átalakulással szembenézniük.

A belépésük megköveteli tőlük, hogy tartsák tiszteletben az európai kritériumokat, nemcsak a gazdasági és politikai, de a kulturális, szociális és jogi kritériumokat is annak biztosítása érdekében, hogy a végeredmény nagyobb legyen, mint részeinek összege.

Remélem, hogy a szöveg, amelyről holnap fog szavazni a plenáris ülés, a bővítés általános stratégiájának valamennyi szempontjával sokkal kiegyensúlyozottabban és lényegretörőbben fog foglalkozni. Természetesen hasznosítani tudja majd az egyes országokról szóló állásfoglalásokat.

  Kristian Vigenin , az S&D képviselőcsoport nevében. – Elnök úr! A bővítési stratégiai dokumentum és az állásfoglalás, amit holnap fogunk elfogadni, megmutatja a bővítési politika melletti erős elkötelezettségünket, amely az egyik legsikeresebb uniós szakpolitikának bizonyult, és amely a régi és új tagállamok javát egyaránt szolgálta.

A bővítés hozzájárult a béke, a biztonság és a jólét térségének példátlan méretű kiterjesztéséhez Európában, és most készítjük elő e terület további kiterjesztését, hogy az elkövetkező években magunk között tudjuk a Nyugat-Balkánt, Izlandot és Törökországot.

A Szocialisták és Demokraták Szövetsége továbbra is az egyik leginkább bővítésbarát erő ebben a Parlamentben, miközben hangsúlyozzuk, hogy semmilyen engedmény sem tehető a koppenhágai kritériumok és az összes fontos referenciaérték teljesítését illetően, amelyek alapján a tagjelöltek felkészültségét értékelik.

Reméljük, hogy a Horvátországgal folytatott tárgyalások a lehető legrövidebb időn belül lezárulnak a jövő évben. Azt várjuk, hogy a Tanács megerősíti majd az Európai Bizottság arra vonatkozó javaslatát, hogy jövőre tárgyalásokat kezdjen Macedónia Volt Jugoszláv Köztársasággal azért, hogy a folyamat még a jövő évben megindulhasson. Új dinamikára számítunk a Törökországgal folyatott tárgyalási folyamatban, beleértve az energiaügyi fejezet megnyitását. Hiszünk abban, hogy az EU képes fenntartani a lendületet, megerősítve a kedvező fejleményeket az összes csatlakozni kívánó országban. A vízumliberalizáció egy kiváló lépés arra, hogy megmutassa a Nyugat-Balkánon élőknek, hogy a helyes irányba haladnak.

Hadd fejezzem ki azzal kapcsolatos reményemet is, hogy a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése tovább növeli majd az EU új tagok iránti befogadóképességét, véglegesítve az Unión belüli intézményi reformot.

  Annemie Neyts-Uyttebroeck , az ALDE képviselőcsoport nevében. – (NL) A Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoport elnökeként barátaim, ismerőseim és elvtársaim is vannak mindazon országokban, amelyek a mai jelentés tárgyát képezik.

Azzal szeretném kezdeni, hogy sok sikert kívánok Olli Rehn biztos úrnak ahhoz, amin több mint öt éve dolgozik, és különösen gratulálok neki ezen erőfeszítésekhez. Minden elismerésünket megérdemli. Mint ahogy mondtam, vannak barátaim és ismerőseim ezekben az országokban, és bizonyos büszkeséggel jelenthetem ki, hogy ismereteim szerint mi vagyunk az egyetlen olyan nagy politikai család, amelynek Koszovó státuszát illetően sikerült megállapodásra jutnia. Már 2006-ban sikerült egyhangú álláspontra jutnunk, amelyet azóta is fenntartunk. Ne gondolják, hogy ez puszta véletlen volt, hiszen ebbe jelentős mennyiségű kemény munkát fektettünk.

Ezért elképzelhetik, hogy milyen csalódott vagyok, először is amiatt, hogy látom, hogy Koszovó nem került be a vízumkönnyítési megállapodásba. Úgy tűnik számomra, hogy a koszovóiakat azért büntetjük, mert számos uniós tagállam nem volt még képes kibékülni azzal a ténnyel, hogy Koszovó most már egy független állam. Véleményem szerint, ez nagyon sajnálatos. A Tanács soros elnöke, biztos úr, engedjék meg, hogy felvessek néhány kérdést a dolgok jelenlegi állására vonatkozóan Bosznia-Hercegovinában. Attól tartok, hogy számos területen kevésbé vagyok optimista a pozitív kimenetet illetően, mint Önök, ha másért nem hát azért, mert az ottani embereknek az lehet a benyomásuk, hogy hirtelen mindennek hihetetlen gyorsasággal kell megvalósulnia, és nincs idő, legalább is arra nincs, hogy ne csak a legnagyobb politikai pártokkal folytassanak megfelelő konzultációkat, azokkal, amelyekkel kapcsolatban állnak.

Végezetül, szeretném a képviselőcsoportom nevében egyértelművé tenni, hogy mi feltétlenül ragaszkodunk ahhoz, hogy a tagjelölt országok tiszteletben tartsák az összes koppenhágai kritériumot, és egyáltalán senkinek sem adható semmilyen engedmény. Azt se gondolják, hogy közömbösek vagyunk az Európai Unió befogadóképességét illetően. Ugyanakkor nem örülünk annak a ténynek, hogy egyes képviselőtársaink arra kívánják a befogadóképesség fogalmát felhasználni, hogy határozatlan időre elhalasszák az új országok csatlakozását. Ezzel nem értünk egyet.

Befejezésképpen azt szeretném mondani biztos úr, hogy szerintem az elmúlt öt év valóban sikeres volt. Nagyon sok sikert kívánok Önnek a jövőben. Biztos vagyok abban, hogy még találkozni fogunk Önnel e padsorokban, még ha nem is ugyanebben a tisztségben. Mindenestre nagyon köszönöm.

  Ulrike Lunacek , a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr! A Zöldek/ az Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoportja nevében el kell mondanom, hogy nagyon elégedett vagyok azzal, hogy ez a közös állásfoglalás ismételten kimondja, hogy az Európai Parlament erősen elkötelezett a bővítés mellett, és hogy fenn kell tartani a bővítés lendületét, amelyről vitát folytattunk a Külügyi Bizottságban.

Ez különösen igaz Délkelet-Európára. Remélem, hogy a fegyveres konfliktusok és a képzeletet felülmúló kegyetlenségek történelme Európának ebben a szegletében egyszer s mindenkorra véget ér, és úgy gondolom, hogy az Európai Unió meghatározó szerepet játszik ebben. Ilyen értelemben is elégedett vagyok azzal, hogy ebben az állásfoglalásban változatlanul megmarad az erős elkötelezettség.

Ahogy azt már elmondták, sok kérdésben történt előrelépés. Előrelépés történt néhány helyi konfliktus megoldásában, és Koszovó előadójaként nagyon örülök annak, hogy a spanyol elnökség az elnökségi ideje alatt bejelentette, hogy Koszovót is felkéri a Nyugat-Balkán konferencián való részvételre, ami remélem előrelépési lehetőséget ad majd a státuszkérdésben is.

Van egy dolog Koszovót illetően, amit az előttem felszólaló már elmondott. Jobban szerettem volna, ha Koszovó is részese lett volna a vízumliberalizációnak, mindenesetre legalább azt sikerült biztosítanunk, hogy megindul a vízumliberalizáció megvalósítását célzó párbeszéd.

Szeretnék megjegyzést fűzni egy módosításhoz, amelyet a holnapi napra fogunk javasolni. Ez az egyik olyan kisebbségről szól, amelynek nagyon nehéz a helyzete Délkelet-Európa és Európa más részének több térségében is, de különösképpen Koszovóban, azaz a romákról. Jelenleg körülbelül 12 000 romát, főleg gyermekeket fognak hamarosan visszaküldeni a tagállamokból, főleg Koszovóba, ahol – mint tudjuk – olyan körülmények vannak, amelyek között képtelenek lesznek emberhez méltó életet élni. Ezért arra kérem a Parlament képviselőit, hogy szavazzák meg holnap az általunk javasolt módosítást annak érdekében, hogy legalább a téli időszakban ne küldjenek vissza embereket Koszovóba, és hogy segítsenek Koszovónak élhetőbb körülményeket teremteni a romák számára ott is és itt is.

A nők elleni erőszak megszüntetésének nemzetközi napján nagyon örülök annak, hogy sikerült olyan módosításokat elérnünk ebben a szövegben, amelyek egyértelművé teszik, hogy a nőkkel szembeni megkülönböztetés és a nők elleni erőszak szintén olyasvalami, ami ellen a térség kormányainak és az Európai Uniónak egyaránt tennie kell.

Még egy utolsó dolog: egyéb etnikai kisebbségek és szexuális kisebbségek. Ezt fontos irányvonalnak tartom a demokratizálódás felé.

  Charles Tannock , az ECR képviselőcsoport nevében. – Elnök úr! Az ECR képviselőcsoport határozottan támogatja az európai bővítést. Azáltal, hogy kiterjesztjük az uniós tagság előnyeit azokra az országokra is, amelyek a 49. cikk alapján támogatásra jogosultak, reméljük, hogy egy olyan lazább és rugalmasabb Európa jön majd létre, amelyben képviselőcsoportként hiszünk.

Én vagyok Montenegró állandó előadója. Ez az ország egy örvendetes hírekkel szolgáló történet a tagság felé vezető előrehaladás tekintetében, amely éppen a közelmúltban nyújtotta be kérelmét. Ennek ellenére, rövidesen látogatást teszek az országba, hogy dönteni tudjak a helyzetet illetően, és hogy egy független értékelés készüljön.

Üdvözlöm továbbá azt a tényt is, hogy Izland is hamarosan tagjelölt lehet. A Balkánon viszont, Horvátország Szlovéniával fennálló kétoldalú határvitája nem képezhet akadályt az EU-hoz való csatlakozás előtt, és remélem, hogy Macedónia is hamarosan megkezdi a tárgyalásokat.

Ami Törökországot illeti, számos aggodalomra okot adó terület van az emberi jogokkal, az Örményországgal szemben jelenleg is fennálló blokáddal, a vallásszabadsággal, valamint azzal kapcsolatban, hogy nem engedik be a ciprusi hajókat a török kikötőkbe. Meglátásom szerint az is sajnálatos volt, hogy Törökország a közelmúltban meghívta Bashir szudáni elnököt az Isztambulban tartott OIC csúcstalálkozóra, egy olyan férfit, aki ellen a Nemzetközi Büntetőbíróság vádat emelt a Darfurban elkövetett szörnyűségek miatt.

Végezetül pedig, jóllehet Ukrajna nem tartozik közvetlenül ehhez a vitához, azt is remélem, hogy függetlenül a küszöbön álló ukrajnai elnökválasztások eredményétől, az EU továbbra is fenntartja Ukrajna számára az esetleges uniós tagság lehetőségét, ha valóban ez az ukrán nép többségi álláspontja. Ugyancsak vonatkoznia kell ennek Moldovára, és egy nap majd Fehéroroszországra is, amennyiben demokratikus országgá válik.

  Nikolaos Chountis , a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (EL) Elnök úr, biztos úr, a Tanács soros elnöke! A bővítési stratégia kérdésével kezdeném és azt szeretném elmondani, hogy az eddigi bővítések és annak alapján, ahogy az új tagjelölt országokhoz viszonyulunk, úgy gondolom, hogy az Európai Unió nem mindig segít a munkavállalók és a már csatlakozott vagy majdan csatlakozó társadalmak gazdasági és szociális problémáinak a megoldásában, és számos esetben a pénzügyi és egyéb támogatások vagy elégtelenek, vagy rossz irányba tartanak, és ennek következtében állandósulnak vagy tovább súlyosbodnak a regionális vagy társadalmi egyenlőtlenségek.

Szeretném megemlíteni Törökország esetét. Nyomást kell gyakorolni Törökországra ahhoz, hogy betartsa ígéreteit és tiszteletben tartsa kötelezettségvállalásait, és különösképpen a Ciprusi Köztársaság – amelynek nemzetközi jog által biztosított jogait megsérti – elismeréséről szóló Ankarai Egyezményt. Szeretném emlékeztetni a tisztelt Házat, hogy még mindig gondok vannak a demokratikus jogok és a törökországi szakszervezeti szabadságok tiszteletben tartásával, ami a török szakszervezeti tagok ellen a közelmúltban Izmirben indított büntetőeljárásból és lefolytatott tárgyalásból is kiderül.

Szeretném megemlíteni Koszovó esetét is. Itt a megközelítésnél tekintettel kell lenni az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1244/1999. sz. határozatára. Még mindig vannak problémák, mint például a Koszovóban elszigeteltségben élő szerbek státusza, valamint az, hogy nem tartották be a menekültek visszatelepítéséről szóló megállapodásokat.

Végezetül pedig, a FYROM: az elnevezés problémáját az ENSZ és a földrajzi határokat kijelölő kétoldalú megállapodás keretei között kell megoldani. Azt szeretném megkérdezni Önöktől biztos úr és soros elnök úr, hogy mit gondolnak az újonnan megválasztott görög miniszterelnöknek az Albánia és Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság miniszterelnökei közötti találkozóval kapcsolatos legutóbbi kezdeményezéséről?

  Nikolaos Salavrakos , az EFD képviselőcsoport nevében. – (EL) Elnök úr! A Római Szerződés 49. cikke véleményem szerint nem egy romantikus ösztönzés a tagállamok számára ahhoz, hogy részt vegyenek az egységes Európa bővítésében. Ez egy realisztikus célkitűzést jelent a lehető legtöbb európai ország számára arra nézve, hogy fogadják el az Európai Unió alapelveit. Csak ebben az esetben érvényesülnek majd a három „C”-re a konszolidációra, a feltételhez kötöttségre és a kommunikációra vonatkozó alapvető előfeltételek.

Holnap a Tanács meg fogja vizsgálni Albertini úr állásfoglalásra irányuló indítványát, amelyben kifejezetten kijelenti, hogy annak ellenére, hogy Törökország haladást ért el a koppenhágai politikai kritériumok tejesítését illetően, nagyon sok még a tennivalója mind az emberi jogok, mind a szólás- és vallásszabadság terén, valamint Törökország általános politikai magatartását és igazságügyi rendszerét illetően, és még sorolhatnám.

Ugyanakkor egyértelmű, hogy Törökország mostanában erőfeszítéseket tesz arra, hogy ráerőltesse szabályrendszerét a Közel-Kelet és a Kaukázus térségére oly módon, amely teljes egészében ellentmond az Európai Unió egységes alapelveinek. Egy másik példa Törökország Iránnal szembeni magatartása, amely teljes mértékben ellentétes az EU külpolitikájával és az Ankarai Jegyzőkönyvben vállalt kötelezettségeivel. További nyolc fejezetet kell még Törökországgal megvizsgálni, és ennek alapján úgy gondolom, hogy Törökország még nem áll készen arra, hogy kitűzzük a tárgyalások megkezdésének időpontját.

Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságot illetően két dolgot kell elmondanom: megfigyeltük, hogy a miniszterelnöke által a közelmúltban tett lépések és kijelentések problémákat okoznak a szomszédos országokban, és szeretnénk, ha mérsékeltebb magatartást tanúsítana.

  Barry Madlener (NI ). – (NL) Van Rompuy úrnak természetesen igaza volt, amikor 2004-ben a következő megállapítást tette: „Törökország nem része Európának és soha nem is lesz az”.

Ebben a megfigyelésben Van Rompuy Európa alapvetői értékeit hangsúlyozta, amelyeket véleménye szerint Törökország aláásna. Van Rompuy ezáltal elvi kifogást emelt a török tagsággal szemben. Mi a holland Szabadságpárt teljes mértékben egyetértünk vele. Természetesen most már az Európai Unió elnökének kényelmes állása megőrzése érdekében sem tudja visszavonni az ilyen elvi alapon megfogalmazott szavakat. Törökország a demokrácia és a véleménynyilvánítási szabadság iránti megvetését még azzal is kifejezte, hogy pártom vezetőjét, Geert Wilderst, a nép demokratikusan megválasztott képviselőjét, fasisztának és rasszistának nevezte. Micsoda gyalázatos és alaptalan összehasonlítás! Nem tagadhatják meg tőlünk az iszlám kritizálásának lehetőségét. De Törökország itt kimutatja a foga fehérjét.

Rehn úr, a következőt kérdezem Öntől: hogyan vélekedik erről a Törökország által tanúsított gyalázatos hozzáállásról? Természetesen csak egyetlen lehetséges válasz létezik: azonnal meg kell szakítani minden Törökországgal folytatott tárgyalást. Legyünk őszinték a törökökkel. Legyünk őszinték a törökökkel, ahogy Angela Merkel és Nicolas Sarkozy és az ő nagy barátjuk Herman van Rompuy is az volt. Szakítsunk meg minden tárgyalást Törökországgal és a többi iszlám országgal.

(A felszólaló elfogad egy kék kártyás kérdést a Szabályzat 149. cikkének (8) bekezdése értelmében)

  William (The Earl of) Dartmouth (EFD) . – Úgy tűnik, hogy nagyon meggyőzően hatott Önre Van Rompuy úr mondandója. Nem gondolja, hogy a legtöbb emberre sokkal meggyőzőbben hatna az a tény, hogy Törökország teljes földterületének mindössze 3%-a található az európai földrészen, és az a javaslat, hogy Törökország az Európai Unió teljes jogú tagjává váljon, földrajzi alapon teljesen bizarr?

  Barry Madlener (NI ). – Nos, nem hallottam magát a kérdést, de természetesen egyetértünk abban, hogy számtalan ok van arra, hogy nemet mondjunk Törökországnak. Én csak néhányat említettem, de ez is egy további jó ok arra, hogy nemet mondjunk, ezért ezt megköszönöm Önnek.

  Elmar Brok (PPE ). – (DE) Elnök úr, Bildt úr, biztos úr! Valószínűleg ez lesz az utolsó bővítési vitánk Önnel, Rehn úr. Szeretném megköszönni a 2004. óta Önnel folytatott nagyon sok jó vitát.

Szeretnék néhány megjegyzést tenni. Véleményem szerint itt az ideje annak, hogy megoldjuk a külföld részéről Horvátország elé állított nehézségeket, hogy a következő évben gyorsan megállapodásra juthassunk Horvátországgal, lezárhassuk a tárgyalásokat és ratifikálhassuk a csatlakozási szerződést. Úgy gondolom, hogy gyorsan rendezni kell ezeket a kétoldalú kérdéseket, amelyek számos más ország – köztük a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság és Görögország – esetében is fennállnak, valamint a Szerbiával szemben folyamatosan hozott intézkedéseket, amely szerintem egy rendkívül fontos ország a térség stabilitása szempontjából.

Világossá kell tenni, hogy minden országot képességei, illetve annak alapján kell megítélni, hogy betartja-e a Thesszalonikiben, főleg a Nyugat-Balkánnal kapcsolatban tett ígéretét. Minden országot képességei alapján kell értékelni, és a folyamat ütemét ehhez kell igazítani.

Ugyanakkor azt is fontos elmagyarázni, hogy a koppenhágai kritériumok érvényben vannak. Sajnálatosnak tartom azt a tényt, hogy a szociáldemokraták, a zöldek és mások sem voltak hajlandóak említést tenni a koppenhágai kritériumokról a bizottságban. Remélem, hogy ezt felülvizsgálják majd a plenáris ülésen. Teljesen rossz üzenetet küldenénk ezzel a tagjelölt országoknak, éppúgy, mintha elmulasztottuk volna megemlíteni az Európai Unió befogadóképességét.

Az európai perspektívának helyesnek kell lennie annak érdekében, hogy megkezdődhessenek a belső reformfolyamatok. Ugyanakkor a szükséges feltételek teljesülése is fontos, nehogy hamis várakozások alakuljanak ki.

Ebből kifolyólag, tekintettel a koppenhágai kritériumokra, Törökország esetében biztosítanunk kell, hogy a szólásszabadsággal, a demokráciával, a jogállamisággal és a vallásszabadsággal összefüggő politikai feltételek a csatlakozás feltételei legyenek, és semmilyen kompromisszumról sem lehet szó ezen a területen.

  Adrian Severin (S&D) . – Elnök úr, a legutóbbi bővítés talán legfontosabb üzenete az, hogy országokat, piacokat, intézményeket és ipari javakat hoztunk be az Unióba, de nem törődtünk az emberek érzéseivel. Úgy gondolom, hogy el kell kerülnünk, hogy a jövőben ugyanez megismétlődjön.

Nemcsak a csatlakozó országokat, de a meglévő tagállamokat is fel kell készítenünk. A híres bővítési fásultság többet mond el a jelenlegi államok felkészületlenségéről – arról, hogy a régi tagállamok nincsenek arra felkészülve, hogy együtt éljenek az új tagállamokkal –, mint az új tagállamok nehezen emészthető jellegzetességeiről.

Úgy gondolom, hogy a továbbiakban, amikor tagjelölt országokról beszélünk, el kell kerülnünk minden olyan feltételhez kötöttséget, amely nem kapcsolódik közvetlenül ahhoz, hogy jogi, intézményi, politikai és kulturális szempontból képesek legyenek együttműködni és versenyezni velünk a belső piacon a szó tágabb értelmében. Nem szabhatunk olyan feltételeket, amelyek nem kapcsolódnak ezekhez a kritériumokhoz. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a bővítés egy jobb jövőről és nem egy jobb múltról szól. Túl sokat gondolunk erről a múltról.

Harmadszor, minden egyes országnak érdemei alapján kell bekerülnie. De azt is fel kell mérnünk, hogy a csatlakozással mennyiben képesek hozzájárulni a térségben uralkodó helyzet javulásához és a regionális szintű stabilitás és integráció erősítéséhez.

Az elvárások kezelése szintén rendkívül fontos, és úgy hiszem, hogy talán a jövőben egy kicsit fantáziadúsabbnak kell lennünk, amikor valamilyen módon egy olyan ország fokozatos integrációját próbáljuk meg lehetővé tenni, amelynek teljes integrációja nem várható rövid távon.

Ami az utolsó pontomat illeti, szerintem újra kell meg vizsgálnunk saját identitásunk, kulturális és geopolitikai identitásunk kérdését annak érdekében, hogy pontosan ismerjük a bővítésünk határait.

  Ivo Vajgl (ALDE ). – (SL) A mai napon hamarosan egy olyan állásfoglalást fogunk elfogadni, amelyet nagy érdeklődéssel várnak, és amelyre nagy várakozással tekintenek Délkelet-Európa több országában.

Ez az állásfoglalás nagyon eltérő kifejezéseket használ ahhoz képest, amilyeneket mindössze néhány évvel ezelőtt Délkelet-Európa esetében használtunk. Valójában ezen kifejezések jelentették a mai vitánk legfőbb ösztönzőjét és iránymutatását. Úgy gondolom, hogy nagyon fontos figyelembe venni egyrészről a Tanács soros elnöke, Bildt úr és Rehn biztos úr, és másrészről pedig a Külügyi Bizottság elnöke, Albertini úr által elmondottakat, aki biztosította, hogy ilyen gazdag és tartalmas állásfoglalást fogadhassunk el, nevezetesen, hogy minden érintett ország európai kilátását támogatjuk. Itt különösképpen Törökországot szeretném kiemelni.

Csak abban az esetben, ha minden érintett országnak felkínáljuk a bővítés és a befogadás lehetőségét, lesznek ezek az országok kevésbé veszélyesek a tágabb értelemben vett térségre nézve egyes olyan, a térségben felmerülő kérdések tekintetében, mint amilyen a volt Jugoszlávia egyes utódállamainak további szétdarabolása irányába mutató tendencia, a határkérdés, valamint a vallási és hasonló türelmetlenséggel összefüggésben időnként előforduló incidensek.

Ezért tehát megállapíthatjuk, hogy Európa egykor robbanékony térségében tovább folyik a béke és haladás megteremtésének projektje.

  Hélène Flautre (Verts/ALE ). – (FR) Elnök úr! Én és a képviselőcsoportom is egyetért azzal, hogy az Európai Unió bővítési politikája a leghatékonyabb és legmeggyőzőbb uniós szakpolitika.

Rehn úr, aggódom azonban egy kicsit az Ön jövője miatt, mert nem vagyok egészen biztos abban, hogy hogyan tud majd a bővítésinél vonzóbb tisztséget találni a jövőbeni Bizottságon belül.

Egészen elképesztő látni, hogy egy olyan országban, mint Törökország, a tagság perspektívája a változásoknak és a demokrácia építésének milyen hullámát indíthatja el. Igen, természetesen még mindig sok mindent meg kell valósítani: a bíróságok függetlenségét, a hadsereg szerepét, a véleménynyilvánítási szabadságot és természetesen azt, hogy a kurd kérdéssel minden szempontból őszintén és véglegesen kell foglalkozni.

Ugyanakkor fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy ez az uniós bővítési stratégia nemcsak a csatlakozási folyamatban részt vevő országok, de mindnyájunk és az európai döntéshozók javát is szolgálja.

Felelőtlenség kisebbíteni a változás érdekében tett erőfeszítéseket egy olyan ország esetében, mint Törökország, azáltal, hogy kételyek hagyunk a tárgyalási folyamat kimenetelét illetően. Igen, a tárgyalási folyamat kimenetele az lesz, hogy Törökország csatlakozik és ezt egyértelműen ki kell mondanunk.

  Ryszard Antoni Legutko (ECR ). – (PL) Elnök úr! Az Európai Unió bővítése nemcsak az EU-hoz csatlakozó és csatlakozni kívánó országok, de mindnyájunk érdeke is. Ennek az az oka, hogy a bővítés fokozza az integrációt és növeli a biztonságot. Ezért örömmel vesszük tudomásul a nyugat-balkáni országokkal és Törökországgal kapcsolatos előrelépést, valamint annak tényét, hogy Izland benyújtotta csatlakozási kérelmét. Létezik olyan, hogy bővítési fásultság, de ne feledkezzünk meg arról, hogy minden olyan európai ország, amely eleget tesz a nagyon pontosan meghatározott kritériumoknak, kérheti felvételét az Európai Unióba. Nem szabad megfeledkeznünk ezekről a kritériumokról, de nem csaphatjuk be az ajtót a tagjelöltek előtt. Ne csapjuk be az ajtót a keleti partnereink előtt sem. Ukrajnának is fel kellene ajánlanunk a tagság világos lehetőségét.

Van még valami. Az Európai Unióban nagyon gyakran használják azt a szót, hogy „szolidaritás”. Ez egy olyan szó, amely más európai országokat a Közösségünkhöz vonz, ezzel egy időben pedig arra kötelez bennünket, hogy tovább bővítsük az Európai Uniót. Sajnos sok esetben, az EU nem mutat szolidaritást a belkapcsolataiban. Egy nyilvánvaló példa erre az északi gázvezeték projektje, amelynek kifejezett célja, hogy a tranzitországokat, különösképpen Lengyelországot sújtsa, miközben a Déli Áramlat jelenti Moszkva válaszát a Nabuccoval összefüggő energiaellátás diverzifikálását célzó tervekre. Nagyon nyugtalanító látni, hogy bizonyos országok milyen könnyen hagyták, hogy Oroszország manipulálja őket. Ezért vezet az egyes uniós tagállamok és az Oroszország közötti kétoldalú érdekek érvényesítése belső konfliktusokhoz, és ezért gyengül a helyzetünk – az EU helyzete. Ez pedig ellentmond a szolidaritás elvének. A bővítésnek van értelme, de a szavak és a gyakorlat között összhangnak kell lennie.

  Charalampos Angourakis (GUE/NGL ). – (EL) Elnök úr! A Lisszaboni Szerződés egy még kedvezőtlenebb keretet teremt az európai uniós tagállamok és a bővítési országok népei számára. Sajnos a balkáni népek helyzete drámai, ennek oka a NATO-háború következményei, a kapitalista szerkezetváltások, az Európai Unióval kötött megállapodások, a térségben állomásozó külföldi katonai alakulatok, a kapitalista válság és az energiáért folytatott nagyhatalmak közötti verseny. Ezen országok csatlakozása a nagy üzleti vállalkozások és az imperialista tervek érdekeit szolgálja, amibe még a térségben található országok határainak újrameghatározása is beletartozik. A Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság NATO-hoz és Európai Unióhoz való csatlakozása tovább fogja élezni a belső harcokat, miközben az ország szuverén erői makacsul ragaszkodnak kialakított álláspontjukhoz. Törökország kihasználja geostratégiai helyzetét és továbbra is megszállás alatt tartja Ciprus nagy részét, követeléseket fogalmaz meg az Égei-tengerrel kapcsolatban és több ezer szakszervezeti tagot, kurdokat, újságírókat és másokat tart fogva. Izlandon a gazdasági csoda mítosza megdőlt és észlelhető egy azzal kapcsolatos nyomás, hogy felkapaszkodjanak az európai imperialista harci szekérre. A Görög Kommunista Párt ellenzi az Európai Unió bővítését, mert ellenzi magát az Európai Uniót és azt is, hogy Görögország csatlakozott hozzá és hogy továbbra is tagja. Európa népeivel közösen harcolunk a békéért, a társadalmi igazságosságért és az imperialista uniók ellen.

  Fiorello Provera (EFD ). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Az Európai Unió bővítése egy nagy lehetőség, de akár probléma is lehet, mindenesetre továbbra is egy nagy kihívás marad.

A lehetőséget annak ténye jelenti, hogy az új tagállamok kézzelfogható módon hozzájárulhatnak az európai politika alakításához. Azonban ehhez nem elég a koppenhágai kritériumok teljesítése és pusztán hivatalos megerősítése. Alapvető fontosságú, hogy a tagjelölt országok polgáraiban növeljük az európai tudatosságot az emberek szívét-lelkét megérintő kampányon keresztül, amelyben részt kell venniük a politikusoknak, az értelmiségieknek és a médiának.

Európa nem tekinthető többé pusztán a gazdasági, társadalmi és infrastrukturális problémák megoldását szolgáló pénzügyi erőforrások óriási tárházának, hanem olyan intézménynek tekintendő, amelyhez mindenki egy kezdeti hozzájárulást ajánl fel annak érdekében, hogy egy közös értékekre épülő politika alakulhasson ki.

A tagállamokban, különösen bizonyos tagállamokban, alacsony a bővítés támogatottsága. Mit kívánunk tenni ezzel kapcsolatban: szemet hunyunk e felett a helyzet felett, vagy inkább bevonjuk polgártársainkat és kikérjük a véleményüket? Úgy gondolom, hogy egy népszavazás jelentené a legjobb előrelépést, mert ez a demokrácia legközvetlenebb formája, és közelebb hozná Európát polgáraihoz és választási szabadságukhoz.

  Philip Claeys (NI ). – (NL) Véget kell vetnünk a Törökország csatlakozása körül kialakult nagy színlelésnek. Véget kell vetnünk annak, hogy elhomályosítjuk és lekicsinyeljük a problémákat. Mindannyiunknak elég bátornak kell lennünk ahhoz, hogy szembenézzünk a valósággal. Törökországgal már öt éve folytatunk csatlakozási tárgyalásokat. És mi lett az eredménye? Törökország egyre inkább Európa-ellenes és nyugat-ellenes külpolitikát folytat. Erdogan úr és Gül elnök úr vezetése alatt Törökország egyre inkább iszlamista jelleget ölt. Törökország még mindig nem hajlandó elismerni az Európai Unió összes tagállamát és tiszteletben tartani a vámunió keretei értelmében teljesítendő kötelezettségeket. Törökország továbbra is megszállás alatt tartja az egyik uniós tagállam egy területét és akkor még nem is említettem azt a strukturális és még mindig fennálló problémát, hogy Törökország egyáltalán nem tartja tiszteletben a véleménynyilvánítás szabadságát.

Éppen az imént mondta Bildt úr, hogy elutasítja egy zárt Európa gondolatát. Nos, a legjobb ismereteim szerint egyikünk sem támogatja egy zárt Európa elképzelését, de vannak itt olyan képviselők, és én is ezek közé tartozom, akik egy európai Európa elképzelését támogatják. Hadd vegyem kölcsön Herman van Rompuy úr, az Európai Tanács kijelölt elnökének szavait: Törökország nem része Európának és soha nem is lesz az!

ELNÖKÖL: ANGELILLI ASSZONY
alelnök

  Cristian Dan Preda (PPE ). – (RO) A Nyugat-Balkánnal, Izlanddal és Törökországgal kapcsolatos bővítésről beszélünk, ami három nagyon különböző eset. Először is, itt vannak a nyugat-balkáni országok, amelyek távolról sem felelnek meg az Európai Unió által elvárt gazdasági és politikai kritériumoknak. Ugyanakkor ezen országokban a közvélemény és a politikai vezetők is támogatják az integrációs célkitűzést és rendkívül optimisták a csatlakozást illetően.

A második esetünk Izland, egy olyan ország, amely sok gazdasági és politikai kritériumnak is megfelel, de az unióhoz való csatlakozás célkitűzését illetően a közvélemény és az ország vezetői is erősen megosztottak. Úgy tűnik, hogy az egyetlen, ami összeköti a nyugat-balkáni országokat és Izlandot, de csak pillanatnyilag, az az a tény, hogy a súlyos gazdasági válság bátorítja őket a csatlakozásra.

Ugyanakkor utolsóként itt van Törökország, amelynek európai törekvései semmilyen gazdasági ciklushoz sem köthetőek. Ez az egyik legdinamikusabb gazdasági tevékenységgel rendelkező ország, ahol hatalmas vita folyik. A közelmúltban a törökök 45%-a támogatta ezt a célkitűzést.

Különbséget akarok tenni e három helyzet között, mivel a Nyugat-Balkán, Izland és Törökország integrációs szempontból három különböző forgatókönyvet jelent. Másrészről az is jó gondolat, ha ezekkel az esetekkel ne a kétoldalú politika logikája szerint foglalkozzunk.

Véleményem szerint a tagállamok és a leendő tagjelölt országok közötti különbségeket sem a tagállamok, sem harmadik országok nem használhatják fel arra, hogy akadályt gördítsenek az európai integráció útjába. Hiszem, hogy kizárólag az egyes országok érdemei és a közvélemény konszenzusa jelenthetik azokat a referenciaértékeket, amelyek kijelölik az európai integráció felé vezető utat.

  Maria Eleni Koppa (S&D) . – (EL) Elnök asszony! Egyesek fenntartása ellenére a bővítési politika stabilitást, békét és jólétet hozott Európának. Ma arra szólítanak fel bennünket, hogy folytassuk a tárgyalásokat a tagjelölt országokkal: a nyugat-balkáni országokkal, Izlanddal és Törökországgal. Kétségtelenül a nyugat-balkáni országok integrációja jelenti a legnagyobb kihívást. Az integrációjukkal véget ér majd az 1990-ben kezdődött, összetűzésekkel teli időszak és eltünteti majd ezt az Európa szívében kialakulóban lévő fekete lyukat. Horvátország néhány hónapon belül készen áll az integrációra és a többi ország is dinamikusan halad előre. Különösképpen Szerbia vonatkozásában kell mindnyájunknak elismernie, hogy milyen nagy utat tett meg, és az Európai Unió irányába való elmozdulásának ösztönzésével támogatnunk kell az előrehaladását. Természetesen vannak még megoldandó kérdések. Koszovó rendezetlen státusza, a Boszniában kialakult nehéz helyzet, a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság elnevezése körüli vita, ezek mind nyílt sebek a térségben. Ami Görögországot illeti, az új kormány erőfeszítéseket tesz arra, hogy megoldást találjon a vita lezárására. 17 évnyi feszültség után időt kell hagyni arra, hogy végre mindkét oldal számára elfogadható megoldás születhessen. Összességében elmondható, hogy jószomszédi kapcsolatokról tettek tanúbizonyságot, és akár tetszik, akár nem, ezek az integráció előfeltételei. Mi is tegyünk meg mindent ezek érdekében.

  Alexander Graf Lambsdorff (ALDE ). – (DE) Elnök asszony! Bildt úr, Ön világos és tömör beszédet tartott. Amiket Ön az Európai Unióról, mint geopolitikai stabilizációs tényezőről és a bővítési politikáról, mint eszközről elmondott, az mind igaz.

Ugyanakkor úgy gondolom, hogy intellektuálisan és politikailag sem kielégítő, ha úgy viselkedünk, mintha nem létezne ellentét az egyre nagyobb unió és az egyre zártabb unió célkitűzése között. Ez egy olyan kérdés, amelyre nem adtunk minden kétséget kizáróan választ. Igaza van Önnek, amikor azt mondja, hogy egy nagyobb Európai Unió nagyobb befolyással rendelkezik, de összetettebb is, aminek következményei vannak a cselekvési képességünkre nézve. Ezért új párbeszédet kell folytatnunk a bővítésről, ahogy azt Severin úr a szociáldemokratáktól javasolta, ami kiterjed a fokozatos integrációra és a tagság új formáira is annak érdekében, hogy képesek legyünk összhangot teremteni e két jogos cél között.

Intézményi reformokra van szükségünk. Például nem tudom Németország lakosságának elmagyarázni azt, hogy miért állok ki Thesszaloniki mellett és miért lesz a jugoszláv utódállamoknak egy napon több biztosa, mint az Európai Unió összes alapítótagjának együttvéve. Ez nem helyes. Őszintének kell lennünk a bővítési politikánkat illetően, hogy újra élvezhessük a polgárok támogatását ezen a fontos szakpolitikai területen.

  Peter van Dalen (ECR ). – (NL) Az Eurobarométer egyik felmérése szerint, az európai polgárok egyértelművé tették Törökország csatlakozásával kapcsolatos véleményüket: 28% támogatja és 59% ellenzi. E számok önmagukért beszélnek, és egyetlen politikusnak sem áll módjában vagy jogában, hogy megcáfolja őket. Ha megcáfoljuk őket, azzal csak tovább szélesítjük a polgárok és a politikusok közötti szakadékot.

Törökország nem része sem a földrajzi Európának, sem pedig az európai történelemnek, amelynek vallási, kulturális és politikai arculatát a kereszténység, a reneszánsz, a felvilágosodás és a demokratikus nemzetállam határozza meg. Másrészről, a privilegizált partnerség egy formája mindkét világ legjobb vonásait ötvözné. A sok gazdasági előny mellett ez a partnerség nyugodtabb viszonyt teremtene Európa és Törökország között és megszabadítana bennünket a csatlakozás könyörtelen feszültségétől. Ezért itt az ideje, hogy egyértelmű döntést hozzunk: állítsuk le a csatlakozási tárgyalásokat és kezdjük meg a privilegizált partnerségről folytatott tárgyalási folyamatot. Legyen ez a bővítési stratégiánk 2010-re.

  Helmut Scholz (GUE/NGL ). – (DE) Elnök asszony, a Tanács soros elnöke, biztos úr! Én és a képviselőcsoportom több tagja is mindig úgy tekintett a bővítésre, mint az EU legfontosabb projektjére és mindig is támogattuk. A bővítés különböző szempontjait érintő jogos bírálataink ellenére ez volt az egyik legsikeresebb fejezet az EU külpolitikájának alakulásában, továbbá egy összetett, hosszú távú feladatot jelent mind a tagjelölt országok, mind az EU számára. Ezt már megvitattuk a mai plenáris ülésen.

Fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy vajon a bővítés további folyamatai megfelelőek-e számunkra. Különösképpen Délkelet-Európát illetően, annak az államok és birodalmak felbomlásával kísért hosszú időre visszanyúló történelmével, helyes és helyénvaló, hogy e zavaros térségben található országokban felajánlottuk az embereknek az európai uniós tagság lehetőségét. Az a tény, hogy az Európai Unió tagállamainak néhány politikusa elhatárolódott ettől az ígérettől arra való hivatkozással, hogy az uniós identitás és intézmények megerősítése elsőbbséget élvez a további uniós csatlakozásokkal szemben, nemcsak növelte a tagjelölt országok bizalmatlanságát, de akadályozta is a demokratikus véleményformáló folyamatot és a térségben végbemenő reformfolyamatokat.

  Bastiaan Belder (EFD ). – (NL) Még mindig élénken emlékszem arra, amikor Rehn biztos egy közelmúltbeli találkozónkon azt mondta, hogy optimistának kell lenni ahhoz, hogy valaki a bővítésért felelős biztos legyen.

El kell ismernem, hogy szerintem ez a szó nagyon jól jellemzi őt, de ami engem illet, az optimista szerep nem megfelelő a számára. A személyes véleményem az, hogy a politikában, és ebbe beletartozik az európai politika is, az optimizmus csak a realizmus után következhet. Kifejezetten megdöbbentőnek tartom, hogy a Parlament egy ilyen rózsaszínű megközelítés mellett tette le a voksát. Miért volt szükség arra, hogy árnyaltabbá tegyük a Törökországhoz és Boszniához intézett világos üzenetet, amely Albertini úr jelentésének első változatában szerepelt? Miért kellett hajbókolnunk Törökország előtt? Miért törekedtünk olyan elszántan arra, hogy egy pozitív üdvözlő üzenetet találjunk Bosznia számára?

Nincs a Parlament teljesen tisztában azzal a ténnyel, hogy az európai uniós tagállamok népeit kötelességünk képviselni? A tájékoztató kampányok semmilyen segítséget sem nyújtanak ahhoz, hogy megvalósítsuk az emberek által támogatott bővítési folyamatot. Ezt csak akkor fogjuk megvalósítani, ha őszintén és realisztikusan értékeljük azt, hogy milyen mértékben tettek eleget ezek az országok a koppenhágai kritériumoknak.

  Franz Obermayr (NI ). – (DE) Elnök asszony! Ijesztő, hogy mennyire nyilvánvaló az Európai Unió demokratikus deficitje Törökország csatlakozása esetében. Az Európai Unió lakosságának többsége egyértelműen ellenzi Törökország Európai Unióhoz való csatlakozását. Ennek ellenére a polgárok feje fölött tovább zajlik a szépítgetési, értékelési és tárgyalási folyamat.

Tisztességtelen úgy viselkedni, mintha a teljes jogú tagság irányába haladnánk. Tagjelölt országként Törökország már így is 2,26 milliárd eurót kap a 2007 és 2010 közötti időszakra. Ezt teljes egészében olyan nettó befizető országok finanszírozzák, amelyek polgárai nem akarják Törökország csatlakozását.

Nyilvánvalóan az Egyesült Államok érdekeiről van szó. Törökország csatlakozását követően lehetőség nyílna számos nem-európai konfliktus rendezésére. Annak ellenére azonban, hogy Törökország részt vesz az Euróvíziós Dalversenyen, osztom a nagy tiszteletnek örvendő egykori német államfő, Theodor Heuss véleményét, aki egyértelműen meghatározta Európa fogalmát: az mondta, hogy Európa három dombra épült: a görög humanizmus Akropoliszára, az európai állam római Capitoliumára és a keresztény nyugati világ Golgotájára.

  Doris Pack (PPE ). – (DE) Elnök asszony, a Tanács soros elnöke, biztos úr, hölgyeim és uraim! Az, hogy az Európai Unió bővítésébe beletartoznak a nyugat-balkáni országok is, már Thesszaloniki óta eldöntött kérdés. Ezen országok felvétele, amennyiben teljesítették a feltételeket, nem egy kegyelmi aktus, ahogy azt sokan állítják, hanem egyszerűen szükségszerű, tekintettel az Európai Unió közepén lévő földrajzi elhelyezkedésükre.

A mi stabilitásunkat az ő stabilitásuk határozza meg, ahogy ez sajnos a 1990-es években kiderült számunkra. Természetesen minden országnak meg kell felelnie a koppenhágai kritériumok által szabott követelményeknek, és mivel ezen országok korábban ellenségek voltak, nekik is részt kell venniük a regionális együttműködési programokban. Vonatkozik ez a tagjelölt országokkal szomszédos országokra is. Elvárom Szlovéniától és Görögországtól, hogy segítse a tagjelölt országokat abban, hogy gyorsan és könnyen megvalósíthassák célkitűzésüket.

Sajnos Bosznia-Hercegovina nagyon nehéz helyzetben van, és nem hiszem, hogy másfél perc elegendő lenne arra, hogy ezt részletesen vázoljam, jóllehet én vagyok ennek a térségnek az előadója. Még csak meg sem kísérlem. Mindössze azt szeretném, Bildt úr és Rehn úr, ha az ottani tárgyalások az emberekhez közel folynának, és nem kívülről diktálnának nekik.

A térség minden országának különböző hosszúságú utat kell megtennie, és segítenünk kell nekik problémáik megoldásában. Lambsdorff úr, az az elképzelés, hogy a csatlakozó országoknak több biztosuk lesz, mint az alapító tagoknak, egy meglehetősen patetikus érvelés. Valójában ez egyáltalán nem érvelés, ez egy kiütéses okoskodás. Ezt a problémát meg lehet oldani, de nem szabad ezen országok lakosait kihagyni csak azért, mert Ön nem akarja a problémát megoldani.

  Zoran Thaler (S&D) . – (SL) Gratulálni szeretnék Rehn biztos úrnak és Bildt úrnak, a Tanács soros elnökének az építő és pozitív bevezető megjegyzéseikhez.

Mint Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság (FYROM) előadója, különösen elégedetten nyugtázom, hogy az ország haladást ért el 2009-ben, és hogy a Bizottság ajánlást tett arra, hogy a Tanács tűzze ki a tárgyalások megkezdésének napját. Tudomásul vesszük továbbá, hogy Papandreou és Gruevski miniszterelnökök között megkezdődtek a közvetlen megbeszélések.

Felszólítom Bildt urat, Rehn biztos urat, valamint a kérdésben érdekelt összes tagállam kormányát, hogy emelje fel a telefonját és lépjen kapcsolatba Papandreou miniszterelnök úrral és Gruevski miniszterelnök úrral még a decemberi csúcstalálkozót megelőzően, hogy szolidaritásukról biztosítsák őket, illetve bátorítsák őket azon határozott erőfeszítéseikben, hogy sikerüljön megoldást találniuk erre a 20 éve tartó vitára.

Ez az egyetlen módja annak, hogy Görögország, mint régi uniós tagállam, képes legyen törekvéseit megvalósítani és tiszteletben tartani a térséggel szemben fennálló felelősségét.

  Jelko Kacin (ALDE ). – (SL) Szerbia haladást ért el az elmúlt néhány hónapban, és a vízumliberalizációval kapcsolatos kritériumok teljesítésével megmutatta önmagának és az Európai Uniónak, hogy az eddigieknél többet képes elérni és jobban képes teljesíteni. Elismerést érdemel ezért a sikerért.

Szerbiának ki kell aknáznia rejtett lehetőségeit az uniós tagság felé vezető úton, és ezt nem csak a saját érdekében, hanem a szomszédjai, a térség egésze és az Európai Unió érdekében is meg kell tennie. Méretére és stratégiai helyzetére tekintettel, egy olyan hajtóerővé válhat, amely szorosabban összefogja a térséget. Ideje, hogy felismerje e szerepét és azt, hogy többet tehet a bővítésért, mint amit idáig tett.

A belgrádi vezetésnek szisztematikusan mindent el kell követnie a mielőbbi politikai és gazdasági reformok és a szomszédjaival folytatott együttműködés érdekében. Nem elég a Hágai Törvényszékkel folytatott teljes körű együttműködés, azt sikeresen le is kell zárni. Szerbiának javítania kell politikai kultúráján, mert az eddig elért szint minősítése hátráltathatja a csatlakozási folyamatot. Átláthatóságra van szüksége, és a lehető legszélesebb körű egyetértést kell kialakítania, valamint rendezni kell a jelenlegi kormánykoalíció és ellenzék közötti megosztottságot a kulcsfontosságú uniós kérdéseket illetően. Ugyanakkor, a gyorsabb előrelépés két fontos előfeltételét a média szabadsága és függetlensége, valamint a médiamanipuláció felszámolása jelenti.

  Geoffrey Van Orden (ECR ). – Elnök asszony! Mindössze annyit kérek, hogy legyünk őszintébbek, amikor Törökországgal foglalkozunk, és hogy pontosan és tisztességesen tolmácsoljuk az eseményeket, kiváltképp Ciprussal kapcsolatban, ahol a közelmúlt történelmének elferdített változata lett sajnos az elfogadott vélekedés.

Az áprilisban tartott észak-ciprusi elnökválasztásig tartó időszakban erre reális lehetőség nyílik, amelyet meg kell ragadni, és ez minden oldalra vonatkozik. Sohasem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a török ciprióták 2004-ben jóváhagyták az ENSZ újraegyesítési tervét. A Dél azonban elutasította. Nem szabad megfeledkeznünk az Európai Unió 2004 májusában tett ígéretéről sem, miszerint véget vet Észak-Ciprus elszigeteltségnek, ezt az ígéretet azonban sohasem teljesítette. Az EU-nak erkölcsi kötelessége van ezen a területen. Attól félek, hogy ha továbbra is így kezeljük a török érdekeket, akkor fennáll annak a veszélye, hogy elveszítünk egy kulcsfontosságú szövetségest egy kiemelt jelentőségű stratégiai területen, Törökországon belül pedig a helytelen irányzatokat bátorítjuk.

Természetesen sokan közülünk komolyan aggódunk a nemzeteinkkel összefüggő migrációs problémák miatt. Ez a Törökországgal folytatott tárgyalásainknak egy olyan területe, amellyel különleges és erőteljes módon kell foglalkozni.

Ha lenne még időm, akkor utalnék Horvátországra és más délkelet-európai országokra is, amelyeknek sürgősen foglalkozniuk kell a korrupcióval, a szervezett bűnözéssel és – Horvátország esetében – bizonyos magántulajdonhoz való jogokkal kapcsolatos, csatlakozást megelőző visszaélésekkel, hogy a tagjelöltséggel bizalommal lehessen előrehaladni.

  William (The Earl of) Dartmouth (EFD) . – Elnök asszony! Az uniós tagságra javasolt országok viszonylag szegények. Az ő európai álmuk az, hogy idézzem a biztos urat, hogy anyagi támogatást kapnak. Erről van szó. A tény az, hogy a gazdag országok, például Norvégia és Svájc, egyszerűen nem akarnak az EU-hoz csatlakozni. Mindent elmond erről az, hogy Izlandnak, amíg gazdag ország volt, nem állt érdekében az Európai Unióhoz való csatlakozás. Most, hogy csődbe ment, sajnálatos módon természetesen az izlandi kormány is beáll a sorba. Az Európai Unió Szent András-törésvonala a hét legnagyobb nettó befizető tagállam és a többi tagállam között húzódik.

Ez egy ingatag és tarthatatlan helyzet. Önök azt gondolják, hogy ezzel a minden átgondoltságot nélkülöző politikával bővítik az uniós birodalmat. Valójában azonban egy jövőbeli gazdasági káoszba hajtják.

  Francisco José Millán Mon (PPE ). – (ES) Elnök asszony! A bővítési folyamat egyértelmű siker. A legutóbbi bővítés lehetővé tette, hogy egyesüljünk Közép- és Kelet-Európa azon országaival, amelyeket a második világháború után jogtalanul megfosztottak a szabadságtól és a jóléttől. A jelenlegi bővítés a nyugat-balkáni országokra, Törökországra és Izlandra összpontosít.

Egyetértek azokkal az elképzelésekkel, amelyeket az elmúlt évek bővítési folyamatának irányadó elveként határoztunk meg. Ez alatt a konszolidációt, a feltételhez kötöttséget és a kommunikációt értem. Más szóval, teljesítenünk kell a kötelezettségeinket, de nem szabad elhamarkodott ígéreteket tennünk a jövőbeli bővítésekkel kapcsolatban.

Másodszor, az egyes csatlakozási folyamatokban való előrelépés a feltételek maradéktalan teljesítésétől függ. A tagjelölt országoknak határozott erőfeszítést kell tenniük a szükséges reformok végrehajtása érdekében. Harmadszor, mindnyájunknak törekednünk kell arra, hogy kommunikáljunk a polgárokkal. A holnap szavazásra kerülő állásfoglalás rámutat a kommunikáció nagyon fontos kérdésére.

Ezzel összefüggésben szeretném megismételni a korábban tett szélesebb körű javaslatomat, nevezetesen, hogy szintén helyénvaló lenne, ha elősegítenénk a fiatal európaiak Unióval kapcsolatos ismereteit azáltal, hogy ezt kötelező tantárggyá tesszük a középiskolai oktatásban.

Az állásfoglalásban szereplő további fontos gondolatot a befogadóképesség jelenti. A bővítés bizonyos lépéseket követel a jelenlegi uniós tagoktól. Ami például a pénzügyeket illeti, a bővítéshez megfelelő pénzügyi forrásokra van szükség annak biztosításához, hogy az alapvető közösségi szakpolitikákat, például a közös agrárpolitikát vagy a kohéziós politikát, ne fenyegesse veszély.

A felszólalásom végéhez közeledem. Szeretnék rámutatni arra, hogy Koszovó – ahogy azt valamennyien tudjuk – különleges eset. Ugyanakkor sajnálatos, hogy az állásfoglalásnak vannak olyan szakaszai, ahol nem tették egyértelművé ezt a sajátosságot.

  Pier Antonio Panzeri (S&D) . – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! A Parlamentben ma megvitatott állásfoglalást valóban pozitívnak tartom.

Egy pontra szeretnék kitérni. Úgy vélem, hogy a nyugat-balkáni országokra vonatkozó európai bővítés az európai fellépés egyik központi elemét jelenti az elkövetkező hónapokban, és az is kell, hogy maradjon.

Szeretnék a svéd elnökségnek és mindenekelőtt Rehn biztos úrnak gratulálni munkájukhoz. Ennek ellenére, nagyobb elkötelezettséget kell éreznünk a bővítési folyamat iránt.

Egyes országoknak kétségtelenül fokozottabb intézkedéseket kell tenniük a jogrendszer, a bűnözés elleni küzdelem és a reformok terén. Ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt a politikai célt, hogy ezen országokban konszolidáljuk a demokráciát, illetve elérjük, hogy gazdasági, szociális és infrastrukturális szempontból az európai utat kövessék.

Itt például olyan országokra gondolok, mint Koszovó – és e tekintetben egyetértek Lunacek asszony roma kérdéssel kapcsolatban benyújtott módosításával – mert ezt az országot nem szoríthatjuk háttérbe pusztán azért, mert öt európai ország még nem ismerte el a függetlenségét.

Összegzésképpen, megfelelő bátorságra és előretekintő politikára van szükségünk ahhoz, hogy képesek legyünk szembenézni azzal a kihívással, amit a bővítési folyamat mindnyájunk számára jelent.

  Jorgo Chatzimarkakis (ALDE ). – (DE) Elnök asszony, a Tanács soros elnöke! Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság küldöttségének vezetőjeként szólók és beszédemben erre az országra fogok összpontosítani. Őszintén köszönöm Rehn úrnak a bátorságát. A jelentése és az, hogy zöld utat adott ennek az országnak, egy nagyon bátor előrelépést jelent, ami lendületet adott. Időközben választásokat tartottak Görögországban és új kormány van Athénban, ami olyan helyzetet és lehetőséget teremt számunkra, amelyben elérhetünk valamit. Ugyanakkor arra kérem a képviselőtársaimat, hogy higgadtan reagáljanak. Pénteken fog sor kerülni egy megbeszélésre Papandreou és Gruevski miniszterelnök között, és ha túlságosan magas elvárásokat támasztunk, azzal olyan mértékben növelhetjük a nyomást, hogy az egész dolog szétesik, ezt pedig nem akarjuk megkockáztatni.

Minden oldalt arra kell ösztönöznünk, hogy barátságban haladjon tovább a választott úton. Szeretném megköszönni az előadónak, Thaler úrnak, hogy ilyen pontosan vázolta ezt az utat. Valamint szeretnék barátomnak, Rehn úrnak sikeres jövőt kívánni a Bizottságban.

(A felszólaló elfogad egy kék kártyás kérdést a Szabályzat 149. cikkének (8) bekezdése értelmében)

  Alexander Graf Lambsdorff (ALDE ). – (DE) Elnök asszony! Van egy kérdésem Chatzimarkakis úrhoz, ha megengedi, hogy feltegyem. Pack asszony nyilvánvalóan nem hallott engem, amikor azt mondtam, hogy kiállunk Thesszaloniki mellett. Szeretném ezt itt megismételni.

Azt akartam megkérdezni Chatzimarkakis úrtól, hogy véleménye szerint melyek azok a legfontosabb lépések, amelyeket a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságnak meg kell tennie ahhoz, hogy előrelépést érjünk el az elnevezéssel kapcsolatos vitában, valamint hogy biztosítani lehessen, hogy az éppen most kezdődő tárgyalások a lehető legsikeresebbek legyenek.

  Jorgo Chatzimarkakis (ALDE ). – (DE) Elnök asszony! Nagyon köszönöm a kérdést. Úgy gondolom, hogy mindkét oldalnak változtatnia kell alapvető hozzáállásán, és egyértelmű, hogy mindkét fél részéről megvan a készség az előrelépésre. Most egy tartós megoldást várunk. Ezért számítok arra, hogy az elnevezéssel kapcsolatos kérdést egyértelműen és végérvényesen lerendezik egy öt perces beszélgetés keretében. Nem ez jelenti a problémát.

Az elnevezés alkalmazása, az úgynevezett hatókör jelenti a kérdés lényegét, és mindkét félnek nyilvánvalóan időre van ahhoz szüksége, hogy ezt megoldja. Tartós megoldást szeretnék látni, mert a másik lehetőség, a rövid távú megoldás katasztrófához vezethet. Ezért mindkét felet arra kell barátságosan ösztönöznünk, hogy egy széles hatókört és széles körű alkalmazást biztosító, hosszú távú megoldást találjanak.

  Mario Borghezio (EFD ). – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Nagyon óvatosan kell kezelnünk azt az állítást, hogy a bővítés a stabilitás tényezője lesz.

Gondoljunk vissza arra, amit Erdogan miniszterelnök pár nappal ezelőtt mondott. Azt mondta, hogy Netanyahu úrral nem tudott kijönni, de Bashir úrral sokkal jobban megtalálta a hangot, aki ha jól tudom, az a szudáni elnök, aki ellen jelenleg vizsgálat folyik az emberiség ellen elkövetett bűncselekmények vádjával.

A szomszédok kérdését illetően megjegyezném, hogy amennyiben Törökország csatlakozna Európához, akkor Irán, Irak és Szíria is szomszédunk lenne. Ez nem tűnik számomra egy ideális szomszédságnak. Sokkal jobb lenne, ha Törökország a privilegizált partnerség kötelékében csatlakozna Európához. A Törökország nyugatiasodásának megállítását célzó meglehetősen aggasztó tendencia a szemünk láttára jutott előrehaladott szakaszba. Elég, ha csak a közösségi-társadalmi életet érintő intézkedésekre gondolunk, mint például a külön úszómedence a férfiak és a nők számára, az ellenzék szabadságával kapcsolatos korlátozásokra, ami egészen odáig terjed, hogy 3 millió eurós bírságot szabnak ki az ellenzéki műsorszolgáltatásokra és így tovább.

Úgy gondolom, hogy mindenképpen figyelembe kell vennünk egy tényt: lehet, hogy ennek a Parlamentnek a többsége támogatja, de a török emberek többsége ellenzi Törökország csatlakozását. Miközben mi azt követeljük, hogy terjesszük ki határainkat Törökországig, maguk a törökök ezt nem akarják.

Az Olasz Köztársaság elnöke azt mondta, hogy a szerződéseket be kell tartani. Egyetértek, de nem szabad eltekintenünk attól, hogy a törökök azok törökök.

  Georgios Koumoutsakos (PPE ). – (EL) Elnök asszony! A mai napon megvitatott jelentés pozitív üzenetet akar küldeni az európai perspektíváról és végső soron a nyugat-balkáni országok, Törökország és Izland európai uniós csatlakozásáról. Úgy hiszem, hogy mindannyian itt ebben az ülésteremben, vagy legalábbis a többségünk egyetért ezzel a pozitív üzenettel. Ezzel egy időben azonban világossá kell tenni, hogy előrelépésre van szükség a csatlakozást megelőzően. Ez nem egy rózsákkal szegélyezett út. Hitelessége fenntartása érdekében az Európai Uniónak látnia kell azt, hogy az általa előírt kritériumokat és előfeltételeket tettekkel és nem csak jó szándékkal kell teljesíteni. Más szóval a teljes körű integrációhoz teljes körű kiigazításra van szükség.

E keretek között nagyon fontos a jószomszédi kapcsolatok alkalmazása. Nem próbálhatjuk meg homokba dugni a fejünket. A tagjelölt országok és a tagállamok közötti jószomszédi kapcsolatok mögött húzódó súlyos és rendezetlen kérdések kihatnak azon országok csatlakozás felé vezető lépéseire, amelyek ehhez a családhoz kívánnak tartozni. Szlovénia és Horvátország példája is ezt igazolja. Ezért kell megoldani a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság elnevezésének rendezetlen kérdését még a csatlakozási tárgyalások megkezdése előtt, nem pedig azt követően. Ennek egyszerű oka van. Amennyiben ezen ország számára a tárgyalások megkezdésének napját még a kérdés rendezése előtt kitűzik, akkor kormányát már semmi sem fogja komolyan ösztönözni arra, hogy konstruktív álláspontra helyezkedjen annak érdekében, hogy végül egy kölcsönösen elfogadható megoldást sikerüljön találni Görögországgal.

Ami Törökországot illeti, a Ciprusi Köztársasággal kialakított kapcsolatainak szabályozása és a katonai repülőgépei görög területek feletti átrepülésének beszüntetése a csatlakozás felé haladás felgyorsításának két fontos tényezőjét jelenti. Ezen gondolatok mentén fogunk arról dönteni, hogy milyen álláspontot képviseljünk a holnapi szavazáson.

  Richard Howitt (S&D) . – Elnök asszony! A mai vita és az állásfoglalás lehetőséget teremt az új Európai Parlament számára, hogy ismételten elkötelezze magát az Európai Unió további bővítése mellett, hogy tudomásul vegye a szinte az összes tagjelölt országban tapasztalható pozitív fejleményeket, és hogy emlékeztessük magunkat arra, hogy a kereskedelem szabadabbá tételével, a stabilitás megszilárdításával, a határaink hatékonyabb ellenőrzésével és népeink számára az utazás és a szabad mozgás lehetőségének kiszélesítésével megerősítjük – nem pedig gyengítjük – az Európai Uniót.

Az európai konzervatívok ma ismételten azt mondják, hogy támogatják a bővítést, ugyanakkor az új képviselőcsoportjuk alapító okiratából ezt kihagyják, és e képviselőcsoport hivatalos szónoka a mai vita során elismételte, hogy ellenzi Törökország csatlakozását, és ezzel egy táborba kerültek a szélsőjobbal, ahogy azt ma délután valamennyien hallottuk.

Ugyanakkor őszinte köszönetem fejezem ki Olli Rehn biztos úrnak, akinek jó humoráról árulkodott az imént tett megjegyzése, miszerint a jövőben a Bővítési Főigazgatóság nem lehet egyenlő távolságra sem a Tanácstól sem a Bizottságtól, a rue de la Loi közepén.

Értékelem jó humorát és értékelem helyes döntését. Remélem, hogy az ő öröksége az lesz, hogy az összes jelenlegi uniós tagjelölt ország csatlakozni fog.

  Pat the Cope Gallagher (ALDE ). – (GA) Elnök asszony! Mindig szoros volt a kapcsolat Izland és az Európai Unió között, és mint a Svájccal, Izlanddal, Norvégiával és az Európai Gazdasági Térséggel fenntartott kapcsolatokért felelős küldöttség elnöke, nagy örömmel üdvözöltem a múlt héten Izlandból érkezett parlamenti küldöttséget. Remélem, hogy hamarosan megalakul a parlamenti vegyes bizottság, az izlandi kormány pedig szoros megbeszéléseket folytat a Bizottsággal az Unió külügyminisztereinek tavaly júliusi határozatát követően. Biztos vagyok abban, hogy az európai vezetők zöld utat adnak következő tavaszi csúcson ahhoz, hogy a megkezdődhessenek a tárgyalások Izland és az Unió között. Mivel Izland tagja az Európai Gazdasági Térségnek, a fejezetek közül már huszonkettőt teljesített. Már sok munkát elvégzett. Biztos vagyok abban, hogy a többi fejezettel is pozitív, célirányos módon és a barátság szellemében fognak foglalkozni.

  Krzysztof Lisek (PPE ). – (PL) Elnök asszony! Lengyelként, de egyben öt éve uniós polgárként szeretném nagy elégedettségemet kifejezni azzal kapcsolatban, hogy a beszélgetést ilyen illusztris társaságban folytatjuk, olyan emberek körében, mint Rehn úr és Bildt úr, akik aktív részt vállalnak a bővítési folyamatban. Az Európai Unió további bővítéséről beszélünk, és tesszük ezt azok ellenére, akik azt mondják, hogy az EU elérte a területi fejlődéssel kapcsolatos lehetőségeinek felső határát. Az egyetlen jó hírem a további bővítés ellenzői számára az, hogy 2009-ben semmilyen uniós bővítés sem lesz.

Nem szeretném, ha az uniós bővítési folyamatot kizárólag a jogi záradékok szemszögéből néznénk. Szeretném, ha történelmi folyamatnak tekintenénk. A történelemből végül is megtanulhatjuk, hogy például a Balkán több 20. századi konfliktusnak is a forrása volt. Ezek olyan konfliktusok voltak, amelyek az egész kontinensre kiterjedtek, ilyen volt az első világháború, a 90-es évek háborúja, amelyek szintén kihatottak más országokra, ha másért nem, de a több millió ember migrációja miatt mindenképpen. Ezért véleményem szerint a balkáni államok Európai Unióba való felvétele jelentheti az EU eddigi legfontosabb hozzájárulását kontinensünk stabilizációjához és békéjéhez.

Ha mondhatnék még valamit azzal kapcsolatban, amit Bildt úr a nyitott ajtókról mondott, arra szeretném kérni, hogy ne feledkezzen meg arról, hogy még mindig vannak olyan országok, amelyeket nem említettünk meg a mai dokumentumban, de uniós tagságról álmodnak.

  Emine Bozkurt (S&D) . – (NL) Először is sajnálom, hogy most nem tudunk kedvező képet festeni Bosznia-Hercegovina politikai helyzetéről.

Ezen ország reformfolyamatát még mindig a helyi politikai erők bénítják. A két politikai egység képtelen volt közös jövőképet kialakítani, aminek következtében megtorpant a fejlődés.

Még egyszer szeretném kihangsúlyozni egy fenntartható alkotmányos keret kiépítésének a fontosságát, amelyre az országnak és az intézményeinek a hatékonyabb működéshez van szüksége. Ezért felszólítom mindkét politikai egység vezetőit, hogy kiindulópontként tegyenek meg mindent ennek érdekében.

Továbbá szeretném megjegyezni, hogy örömmel értesültem arról, hogy Törökország oly közel áll Madlener képviselőtársam pártjának, a holland Szabadság Párt szívéhez. Pontosan Törökország Európai Unióval folytatott tárgyalásainak köszönhető az, hogy ez az ország ilyen óriási előrelépést tett. Éppen ezért arra számítottam, hogy a Szabadság Párt nagyobb mértékben fogja támogatni a tárgyalási folyamatot.

Végezetül arra szeretnék rámutatni, hogy a csatlakozási folyamatnak eredményorientáltnak kell lennie, és ezt nem a csatlakozási időpontnak, hanem az elért eredményeknek kell vezérelnie. Csak azt követően lehet egyáltalán csatlakozásról beszélni, ha a tagjelölt országok megfeleltek az előírt követelményeknek, és ezáltal jogosulttá váltak a teljes jogú tagságra.

  Arnaud Danjean (PPE ). – (FR) Elnök asszony, biztos úr, miniszter úr! Önök jogosan hangsúlyozták, hogy a Lisszaboni Szerződés elfogadásával a bővítési politika új korszakába léphetünk, és nekünk realistán és tiszta fejjel kell megkezdenünk ezt az új folyamatot: ez ennek az állásfoglalásnak a lényege.

Egyrészről az új folyamat nem azt jelenti, hogy mindent egy lapra kell feltenni. Ez lenne a legbiztosabb módja annak, hogy félreértés, sőt akár gyanakvás alakuljon ki a lakosság körében, és ez lenne a legjobb módja annak is, hogy téveszmék alakuljanak ki a tagjelölt országok között, arra bátorítva őket, hogy átfogóbb reformokat célzó politikák helyett a politikai retorika és politikai kozmetikázás mögé bújjanak. Körültekintően kell eljárnunk azon lépések, feltételek és értékek terén, amelyeknél nem köthetünk kompromisszumot, és szerintem ez különösen vonatkozik a nemzetközi büntetőtörvényszékkel való együttműködésre is.

Másrészről, amilyen egyértelműen csak lehet, újra meg kell erősíteni, hogy a Nyugat-Balkán helye, minden nyugat-balkáni ország helye, beleértve Koszovót is, ténylegesen az Európai Unióban van, és erőfeszítéseik folytatására és fokozására kell bátorítanunk őket. Nincs ellentmondás aközött, hogy egyrészről egyértelművé tesszük az elvárásokat, másrészről pedig teljes egészében támogatjuk a bővítési folyamatot, beleértve a nyugat-balkáni országokat is, mint ahogy aközött sincs ellentmondás, hogy azt a filozófiát követjük, hogy mindenkit érdemei alapján ítélünk meg, miközben a térség minden országát érintő fontos kezdeményezéseket kell tennünk, mint amilyen például a vízumliberalizáció.

Végezetül engedjék meg, hogy Törökországról szóljak. Mielőtt találgatásokba bocsátkoznék Törökország csatlakozási folyamatának hipotetikus jövőbeli kimenetelét illetően, egyszerűen azt mondom, hogy a Bizottság tudomásul vette, most már második éve, hogy semmilyen előrelépés nem történt az Ankarai Jegyzőkönyvvel kapcsolatban, és emiatt a tárgyalások semmilyen új fejezetét sem lehetett megnyitni.

  Hannes Swoboda (S&D) . – (DE) Elnök asszony! A vita elejét elmulasztottam, mivel Horvátország előadójaként beszámolót kellett tartanom az EU-Horvátország parlamenti vegyes bizottságban.

Szeretném megragadni ezt az alkalmat, hogy megköszönjem Bildt úrnak és Rehn úrnak, hogy segítettek legalább egy átmeneti megoldást elérni a Szlovénia és Horvátország közötti határvitában. Ez jó példa arra, hogy a Tanács, a Bizottság és a Parlament közötti együttműködés hogyan tud ezen országoknak segíteni problémáik megoldásában. Én is hozzájárultam annak biztosításához, hogy a Szerződést szinte egyhangúlag ratifikálták, legalábbis Horvátországban.

Számomra azonban Bosznia-Hercegovina sokkal nagyobb aggodalomra ad okot. A közelmúltban voltam Banja Lukában és Szarajevóban. Való igaz, hogy Dodik úr belement néhány kompromisszumba és a megbeszélésünk során néhány számára elfogadható módosításra tett ajánlatot. Én azonban Pick asszony imént említett gondolatára szeretnék visszatérni. Hogyan tudunk kapcsolatba kerülni a lakosság széles körével? Sokan szeretnék, ha lehetőség lenne a véleménynyilvánításra és feloldódnának azok az ellentmondások, amelyek több szakpolitikát jellemeznek felső szinteken. Valahogy el kell érnünk, hogy közvetlenül a lakossághoz szóljunk, mert ellentétben azzal, amit Dartmouth grófja megint elmondott, sok olyan ember van a térségben, akit nem az európai uniós pénz érdekel, hanem egy gyűlölettel és háborúval teli térségből egy békén és megértésen alapuló unióba akar menni. Erről szól az Európai Unió. Ezt Ön nem akarja és soha nem is fogja megérteni. Ugyanakkor Szarajevóban és Banja Lukában az emberek tudják, hogy mit jelent Európa, és ők azok, akiknek szükségük van a segítségünkre.

  Bernd Posselt (PPE ). – (DE) Elnök asszony! Horvátországot a jövő évben fel kell vennünk az Európai Unióba, de legalábbis be kell fejeznünk a csatlakozási tárgyalásokat és meg kell kezdenünk a ratifikációs folyamatot. Horvátország 20 éve halad az Európai Unióhoz való csatlakozás és a béke irányába. Mesterséges akadályokat gördítettek az útjába, és hálás vagyok a svéd elnökségnek azért, hogy segítettek ezek elmozdításában.

Horvátország kétharmados többséggel ratifikálta a Szlovéniával kötött megállapodását, és mindent meg kell tennünk annak biztosítása érdekében, hogy Szlovénia is teljesítse az Európai Unióval szemben fennálló kötelezettségeit. A 2010-es kitűzött időpont szintén fontos, mert itt magának az Európai Uniónak a hitelességéről van szó.

Ami Macedóniát illeti, remélem, hogy a svéd elnökségnek sikerül elérnie, hogy jövő évben megkezdődhessenek a csatlakozási tárgyalások, hogy végül megoldhassuk a még mindig fennálló kétoldalú problémát. Remélem, hogy meg tudjuk változtatni a jelentés szövegét, amely meglehetősen egyoldalúan túl sok kötelezettséget ró Macedóniára, és túl keveset szomszédjaira. Mindenkinek ki kell vennie a maga részét, beleértve az Európai Unió tagjait is.

Rendkívül fontosnak tartom, hogy Koszovót teljes egészében bevonjuk a thesszaloniki folyamatba, és ezek nagyon fontos szakaszok az Albertini jelentésben. Ennek az országnak is európai perspektívára szüksége van. Felszólítom azon tagállamokat, amelyek eddig még nem tették meg, hogy ismerjék el Koszovót, hogy elhárulhassanak a jogi és technikai problémák, és Koszovó teljes körű szerepet játszhasson az integrációs folyamatban.

(A felszólaló elfogad egy kék kártyás kérdést a Szabályzat 149. cikkének (8) bekezdése értelmében)

  Nikolaos Salavrakos (EFD ). – (EL) Elnök asszony! Megfigyeltem, hogy Posselt úr, a többi képviselőhöz hasonlóan a „Macedónia” kifejezést használja a FYROM-ra. Pontosan ez a kifejezés „Macedónia” képezi a súrlódás tárgyát Görögország, amely az Európai Unió tagállama, és e tagjelölt ország között. Nagyon hálás lennék, ha egy ajánlást lehetne képviselőtársaim felé megfogalmazni azzal kapcsolatban, hogy az ország tényleges nevét használják.

  Bernd Posselt (PPE ). – (DE) Elnök asszony! Röviden azzal szeretnék válaszolni, hogy idézném az igen tisztelt Cohn-Bendit képviselőtársamat a Zöldek/az Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoportjából, aki egyszer azt mondta ebben a Házban: „Macedónia az Macedónia az Macedónia”. Pontosan ugyanezen az állásponton vagyok én is. Egy szomszédos ország zaklatása sohasem segít.

  Nikolaos Salavrakos (EFD ). – (EL) Elnök asszony! Mindössze egy Macedónia létezik és az görög, és ezért abba kell hagyni ezeket a játszadozásokat. Amikor ebben az ülésteremben beszélünk, akkor azt a kifejezést kell használunk, amit mindenki elfogadott, és a FYROM tagjelölt országot, „FYROM”-ként és nem „Macedónia”-ként fogadtuk el.

  Andrey Kovatchev (PPE ). – (BG) Először is szeretném megköszönni Albertini úrnak a nehéz jelentéssel kapcsolatban végzett munkáját. Ez a jelentés az uniós csatlakozás kritériumainak teljesítése terén eltérő felkészültségi szintet elérő országok előrehaladásának felgyorsítását célzó stratégiáról szól. Megértem és támogatom Albertini úr azon kívánságát, hogy a legnagyobb mértékben tisztázza a helyzetet, és szabad utat adjon ahhoz, hogy Európai Unió tovább bővüljön a nyugat-balkáni országokkal, Izlanddal és Törökországgal. Ugyanakkor a javasolt módosítások többsége azt mutatja, hogy ez egy összetett kérdés. Amint december 1-jével hatályba lép a Lisszaboni Szerződés, értékelnünk és növelnünk kell Uniónk integrációs képességét, mert polgáraink támogatása nélkül az a veszély fenyegeti az Európai Uniót, hogy egy tartalom nélküli struktúrává válik.

Támogatom továbbá azt a nézetet is, hogy a tagállamok ne állítsanak a tagsággal kapcsolatban teljesíthetetlen feltételeket a tagjelölt országok elé. Minden kétoldalú problémát az európai egyetértés, a közös értékek, a történelem és a kultúrák megosztásának szellemében kell rendezni. Ezzel összefüggésben arra szeretnék felszólítani mindenkit, hogy közösen emlékezzünk meg a Balkán-félsziget történelmi eseményeiről és hőseiről.

  Kyriakos Mavronikolas (S&D) . – (EL) Elnök asszony! Én azzal kapcsolatban szeretnék hozzászólni, hogy szerintem Törökország érdekeinek kezelése sérti a Ciprusi Köztársaság érdekeit. Elégedetlenségemet kívánom kifejezni amiatt, hogy nem foglalkozunk a Ciprusi Köztársasággal összefüggő kérdésekkel, viszont olyan kérdéseket, amelyekben Törökországot el kellene ítélni, ma arra használnak fel, hogy javítsanak Törökország európai uniós csatlakozásának helyzetén. Még 2006-ban Törökország elkötelezte magát a Ciprusi Köztársaság elismerése és az Ankarai Jegyzőkönyv alkalmazása mellett, továbbá ígéretet tett arra, hogy segít a ciprusi kérdés megoldásában. Semmit sem tett. Éppen ellenkezőleg, a mai vitát is Törökország érdekében folytatjuk, amit megkoronáznak az energiaügyi fejezet megnyitására tett erőfeszítések, amely természetesen magának az Európai Uniónak az érdekeit szolgálja. Meg fogják azonban érteni, hogy a Ciprusi Köztársaságnak mint kis államnak meg kell védenie saját érdekeit és Törökország elleni szankciókat kell követelnie, amelyek közül az egyik természetesen az, hogy megakadályozza bizonyos fejezetek megnyitását.

  Franziska Keller (Verts/ALE ). – Elnök asszony! Először is képviselőcsoportom, a zöldek, azt szeretné, ha semmiféle időpontot nem határoznánk meg Horvátország csatlakozására. Szerintünk a tapasztalat azt mutatja, hogy ez nem jó ötlet, és Horvátország akkor csatlakozzon, ha teljesítette a kritériumokat.

Másodszor, Brok úr, a koppenhágai kritériumok természetesen érvényesek. A kritériumok megvannak; nem kell újra és újra elismételni őket. Mi tartjuk magunkat az Európai Unió csatlakozással kapcsolatos megállapodásaihoz és a koppenhágai kritériumokhoz. A csatlakozási folyamat célja maga a csatlakozás.

Amikor Törökországról beszélünk, akkor nem szabad megfeledkeznünk arról a bámulatos előrehaladásról, amelyet Törökországban olyan területeken értek el, ahol pár évvel ezelőtt még azt gondoltuk volna, hogy lehetetlen lesz. Ez a csatlakozási folyamat egyértelmű sikere, amiről nem szabad megfeledkeznünk.

  Marian-Jean Marinescu (PPE ). – (RO) Elnök asszony, biztos úr! Hadd köszönjem meg Önnek az Európai Unió bővítése érdekében végzett elkötelezett munkáját. Az Európai Unió az elmúlt két év során erőteljes befolyást gyakorolt a demokratikus változásokra és a gazdasági deregulációra a Nyugat-Balkánon. A néhány nyugat-balkáni ország számára biztosított vízummentesség és a FYROM csatlakozási folyamatának megkezdése olyan előrelépést jelent, amelynek előnyeit az európai polgárok fogják élvezni, mind az EU-val folytatott igazságügyi és rendőri együttműködésből kifolyólag, mind pedig gazdasági szempontból.

Úgy gondolom, hogy a jelenlegi gazdasági válságot tekintve az uniós bővítés megoldást kínál az Európai Unió gazdaságának újraélesztésére. Ugyanakkor nem szabad megfeledkeznünk azokról a negatív következményekről, amelyek az Európai Unió részéről, a nyugat-balkáni térség különböző országainak felkínált igazságtalan előnyökből fakadnak. A Bizottságnak alaposan végig kell gondolnia azt, hogy Moldovát is bevonja a Nyugat-Balkánba tartozó országok csoportjába, mivel a szomszédos országok számára nyújtott, a szükséges reformok végrehajtását elősegítő segélyeknek továbbra is igazságosnak kell lenniük. Moldova egy lehetséges tagjelölt ország, amely készen áll arra, hogy csatlakozzon az Európai Unióhoz a politikai és gazdasági integrációs folyamat részeként.

  Corina Creţu (S&D) . – (RO) Az Európai Uniónak most már van egy alkotmánya – a Lisszaboni Szerződés –, van egy elnöke és van egy külügyi és biztonságpolitikai főképviselője. Ezért új nézőpontot érvényesíthetünk, amikor a nyugat-balkáni országokat, Izlandot, és főleg Törökországot érintő új bővítési folyamattal foglakozunk.

Tudatában vagyok annak, hogy sokan vannak az Európai Unióban, akik nem szívesen kötelezik el magukat egy új bővítési folyamat mellett, de például Románia és Bulgária tapasztalata megmutatja, hogy az EU-hoz való csatlakozás jelenti a leghatásosabb eszközét annak, hogy országainkban pozitív változások menjenek végbe.

Természetesen nagyon kritikus szemmel kell néznünk az Európai Unióhoz csatlakozni kívánó országokban végbemenő folyamatokat. Mindenekelőtt a demokratikus politikai rendszerek szilárdságára és működőképességére kell összpontosítanunk. Megfelelő eszközeink vannak arra, hogy figyelemmel kísérjük a csatlakozási feltételek teljesülését. Ha világosabb csatlakozási kilátásokat ajánlanánk fel ezen országok számára, az stabilizációs tényezőt jelentene és katalizátorként hatna a tagjelölt országok belső fejlődésére.

  György Schöpflin (PPE ). – Elnök asszony! Nagyon hálás vagyok azért, hogy lehetőségem van néhány gondolatot megosztani Önökkel. A bővítést helyesen az Európai Unió egyik legsikeresebb szakpolitikájának nevezték; és ezt sokan közülünk elmondták már ebben a vitában. Valamint az a gondolat, hogy Európa központi értékeinek – azaz a demokráciának, az emberi jogoknak és a szolidaritásnak – Európa minden államára ki kell terjednie, most is és a jövőben is Európa identitásának középpontjában fog állni.

A ma létező Európa a köré a javaslat köré épült fel, hogy Európa államai az integráción keresztül fokozatosan elfogadják majd a konfliktusok békés rendezését, de ezt a folyamatot csak erőfeszítések árán lehet keresztülvinni. A csatlakozó államoknak alaposan át kell alakulniuk annak érdekében, hogy teljesíteni tudják az uniós tagság követelményeit. Ki kell hangsúlyozni azonban, hogy ez folyamat önkéntes. Egyetlen államot sem kényszerítünk csatlakozásra, de annak érdekében, hogy csatlakozhassanak az EU-hoz, bizonyos feltételeknek meg kell felelniük.

Ezzel egy időben, pontosan azért, mert a feltételeknek való megfelelés jelentős erőfeszítéseket követel, a csatlakozó országokat arra is ösztönözni kell, hogy tegyék meg a szükséges erőfeszítéseket, sőt még annál is többet. Az uniós tagsággal járó kötelezettségeket a papírról a gyakorlatba kell átültetni. Végrehajtás nélkül üres marad a folyamat.

Ezt az üzenetet küldi az Albertini állásfoglalás a leendő uniós tagjelölteknek. Az EU készen áll arra, hogy teljes jogú tagként elfogadja a nyugat-balkáni államokat és Törökországot, de tőlük függ, hogy teljesítik-e az EU által meghatározott feltételeket.

  Carl Bildt , a Tanács soros elnöke. – Elnök asszony! Megpróbálok rövid lenni.

Először is, ha ez helyénvaló az elnökség szemszögéből, akkor csatlakozom azon képviselőkhöz, akik elismeréssel illették Rehn biztos urat az elmúlt öt év során végzett munkájáért. Sok mindent sikerült megvalósítani. Lehet, hogy az utódjának jó, hogy még maradt teendő, de így is sok mindent sikerült elvégezni.

Szeretném kifejezni elismerésünket azzal kapcsolatban, hogy a nagyobb politikai képviselőcsoportok képviselői a vita folyamán ilyen széles körű támogatásban részesítették a bővítési politikát. Úgy gondolom, hogy ez egy erőforrást jelent.

(Közbeszólás Willam (The Earl of) Darthmouth részéről: „Hallotta ön a vitát?”)

Hallottam a vitát. Ön nem tartozik egyik nagyobb képviselőcsoporthoz sem. Sajnálom.

Severin úr egyike volt azoknak, akik megemlítették, hogy ez egy olyan folyamat, amit az emberekkel is el kell fogadtatnunk. Ezzel egyetértek, de azt is el kell ismernünk, hogy ehhez mindnyájunk részéről eltökélt politikai vezetésre van szükség. Ha visszatekintünk az Uniónk történelmére, könnyen megfigyelhetjük, hogy az európai integráció történelmének csak igen kis része történt a közvélemény valamilyen hirtelen hullámának követelése következtében.

Szinte minden a képzelőerőre épülő, előretekintő és sok esetben nehéz és nagy igényeket támasztó politikai vezetés következménye, de következésképpen a polgáraink támogatását is sikerült megnyernünk ahhoz, amit teszünk.

Mint már mondtam, országom miniszterelnöke voltam, amikor beléptünk az Európai Unióba. Egy nagyon keserves népszavazási kampányt vívtunk meg. Épp hogy sikerült megnyernünk. Egy jó ideig a közvélemény Unió-ellenes volt. Most pedig, ha megnézzük a közvélemény-kutatásokat, mi vagyunk az egyik leginkább Európa-barát ország Európában. Ennek eléréshez politikai vezetésre volt szükség. Önmagától ez nem történik meg.

Hadd mondjam el azt is, amikor Európa bonyolultabb területeire térünk rá, hogy a megbékélés nem könnyű. Ehhez nagyon sok vezetői munkára van szükség, és Európa minden részén el kell még érnünk a teljes megbékélést.

Több felszólaló is jogosan felvetette a Nyugat-Balkánt. Hadd biztosítsam Önöket arról, hogy tisztában vagyunk Koszovó kérdésével és előrehaladásuk szükségességével, figyelembe véve néhány Unión belüli ügyet is.

Boszniát is sokan szóba hozták, mint például Pack asszony és Swoboda úr, és ezzel kapcsolatban szeretnék néhány megjegyzést tenni. Idén négy teljes napot töltöttem el Bosznia politikai vezetőivel; megpróbáltam náluk haladást elérni és elmondani nekik, hogy milyen veszélyekkel jár az, ha lemaradnak, miközben a térség többi országa előrehalad. Valószínűleg túl sokat tettem, mert végső soron, ahogy Pack asszony mondta, ezt nekik maguknak kell megtenniük. Ez az ő országuk és nem a miénk, de nekünk kötelességünk elmondanunk nekik, hogy amennyiben ezt nem teszik meg, akkor a térség többi országa előrehalad majd, az pedig nem lesz jó az országuknak. Ezt próbáltuk elérni, és bizonyos mértékig még most is ezt próbáljuk tenni.

A bővítési folyamatunk, ahogy azt mindenki hangsúlyozta, egy teljesítmény alapú folyamat. Ehhez reformokra van szükség. Megbékélésre van szükség. Valaha ez Svédországra is vonatkozott, és sikerrel jártunk. Ez mindnyájunkra egyaránt vonatkozik.

Ami azt az úriembert illeti, aki részt kívánt venni a vitában, észrevettem, hogy több úriembernek is – főleg – ott fenn a szélsőjobbról, fenntartása volt Törökországgal kapcsolatban, hogy a lehető legenyhébben fogalmazzak. Ha jól értettem az érvelést, akkor az az volt, hogy Törökország túl nagy, túl bonyolult és túlságosan muzulmán.

Ha elolvassák a Szerződés 49. cikkét – amelyen politikánknak alapulnia kell –, az nem tesz kivételt a nagy országokkal, nem tesz kivételt a bonyolult esetekkel és nem tartalmaz semmilyen vallási kritériumot.

(Taps a balközépről)

Ehhez kell tartanunk magunkat. Hallottam a keresztény örökséggel kapcsolatos megható szavakat, és sok igazság van bennük. Lehet, hogy a katolikusok, az ortodoxok vagy a protestánsok és az anglikánok ezt különbözőképpen értelmezik, de óva intenék mindenkit attól, hogy a zsidó örökséget Európán kívülinek definiálja. Ők nem keresztények, de ők is, történelmünk összes problémáival együtt, részesei Európánk múltjának, jelenének és jövőjének.

Vallom továbbá, hogy hasonlóképpen hiba lenne elhatárolni az iszlám vallást követő polgárokat, éljenek akár a már létező tagállamokban, éljenek akár Boszniában, éljenek bárhol máshol vagy akár Törökországban, és kizárni őket a Szerződés 49. cikkének alkalmazhatósága alól. Szerintem ez hiba lenne.

(Taps a balközépről)

Érdeklődéssel hallgattam ezzel összefüggésben a Görögországot képviselő Koppa asszony megjegyzéseit, mind a nyugat-balkáni kihívásokat, mind a Törökországgal való megbékélést illetően, és tudomásul vettem Papandreou miniszterelnök közelmúltban tett lépéseit és kijelentéseit.

Végezetül pedig hadd térjek rá egyik kedvenc témámra. Valaki említette, ahogy az néha megesik ebben a vitában, a befogadóképesség kérdését – hogy egyszerűen nem tudunk túl sok országot felvenni. Nekem nem tetszik ez a szó. Én nem úgy tekintek az Uniónkra, mint ami nemzeteket „szippant be”. Nem tudom, hogy beszippantottuk-e Nagy Britanniát. Nem tudom, hogy Franciaország akarja-e, hogy beszippantsák. Remélem, hogy Svédországot sohasem fogják beszippantani.

Én úgy tekintek az Unióra, mint ami gazdagabbá teszi az országokat a csatlakozáskor, és még nem láttam olyan bővítést, amelytől meggyengült volna az Uniónk. Minden egyes bővítés, annak ellenére, hogy nehéz volt, Uniónkat erősebbé, gazdagabbá és ambiciózusabbá tette, és én biztos, hogy nem azok közé tartozom, akik azt hiszik, hogy itt ér véget a történelem. Minden esetben a 49. cikk alkalmazandó.

Végezetül, az egyik úriember azt mondta, hogy vannak még más olyan országok, amelyeket nem vitattunk meg. Ez igaz. A 49. cikk minden egyes európai országra vonatkozik, beleértve azokat is, amelyeket a mai vitában még nem említettünk meg.

  Olli Rehn , a Bizottság tagja. – Elnök asszony! Szeretném megköszönni Önnek a nagyon élénk és lényegre törő vitát az uniós bővítésről és a jelenlegi, jövő évi, és a közeljövőbeli stratégiánkról. Ez a vita megfelelt a Parlament legjobb demokratikus hagyományainak, és hálás vagyok a gondosan végrehajtott bővítési politikánk széles körű jóváhagyásáért.

Önök joggal hangsúlyozták az egyidejű és párhuzamos elkötelezettség és feltételhez kötöttség fontosságát az európai uniós bővítésnél. Egyetértek ezzel, és ki kívánom emelni, hogy milyen rendkívüli módon fontos, hogy egyidejűleg tisztességesek és határozottak is legyünk.

Tisztességesnek kell lennünk, és tiszteletben kell tartanunk azon kötelezettségvállalásainkat, amelyeket a Délkelet-Európát, azaz a Nyugat-Balkánt és Törökországot felölelő konszolidált bővítési menetrendünkben tettünk. Ezzel egy időben, lehetünk olyan határozottak, amilyen tisztességesek vagyunk, és szigorú feltételeket kell alkalmaznunk, amikor az említett és a lehetséges tagjelölt országokkal foglalkozunk.

Ezek csak együttesen működnek – egymást követve és egységben –, és ez valóban a legjobb recept a reformok, valamint a demokratikus és gazdasági átalakulás ösztönzésére Délkelet-Európában. Ez a legjobb recept a nyugat-balkáni stabilitás megszilárdítására és olyan reformok ösztönzésére, amelyek megerősítik az alapvető szabadságjogokat Törökországban.

Úgy gondolom, hogy Flautre asszonynak igaza van abban, hogy nem lehet – jellegéből adódóan – a bővítésnél vonzóbb tisztség. Én egy szerény ember vagyok – akár hiszik, akár nem – és úgy gondolom, hogy vannak bizonyos korlátai annak, hogy mennyi vonzalmat és elragadtatást képes az ember elviselni. Mint ahogy azt Carl kérte, marad még munka az utódom, a következő Bizottság és a Parlament számára is.

Mindenesetre, nagyszerű volt Önökkel dolgozni. Közösen sikerült változást elérnünk. Emlékezzünk arra, hogy az uniós bővítés nagymértékben hozzájárult ahhoz a tényhez, hogy ma Európa egész és szabad. Tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy ez így is maradjon, és fejezzük be munkánkat Délkelet-Európában.

(Taps)

  Elnök. – Egy állásfoglalásra⁽¹⁾irányuló indítványt nyújtottak be az eljárási szabályzat 110. cikkének (2) bekezdése alapján.

A vitát lezárom.

A szavazásra 2009. november 26-án, csütörtökön kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

  Elena Băsescu (PPE) , írásban. – (RO) Rendkívül fontosnak tartom, hogy Parlament részt vegyen a bővítési folyamat értékelésében. Ez a folyamat jelentős sikert jelent az Európai Uniónak, ami békét és stabilitást hozott számára. Ennek tükrében nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a nyugat-balkáni országok földrajzilag, kulturálisan és történelmileg is Európa részét képezik. Az állásfoglalásban említett lehetséges tagjelölt országok közül én a Szerbia részéről tett sikeres erőfeszítéseket és kézzelfogható előrelépést szeretném kiemelni. Az ország előrehaladt és egyoldalúan végrehajtotta az EU-val aláírt, kereskedelemről szóló ideiglenes megállapodást, megmutatva ezáltal, hogy eltökélt szándéka az Európai Unióhoz való közeledés az előtte álló politikai és gazdasági nehézségek ellenére. Az Európai Parlamentnek arra kell Szerbiát ösztönöznie, hogy haladjon tovább az Európai Unió felé vezető úton. Ezzel kapcsolatban arra kell kérnünk a Tanácsot és a Bizottságot, hogy nyitottságról adjon tanúbizonyságot, és építő jelleggel folytassa a tárgyalásokat ezzel az országgal. Úgy hiszem, hogy Szerbia uniós integrációs folyamatának előrehaladása nem függhet Koszovó függetlenségének elismerésétől.

  Takis Hatzigeorgiou (GUE/NGL) , írásban. – (EL) A Törökország-ellenes álláspont egy fontos kérdés, amelyről a bővítés keretei között fogunk beszélni az Európai Tanács decemberi ülésén. A teljes integrációt támogatjuk, tekintettel arra, hogy ennek a célkitűzésnek ösztönző erőként kell hatnia a reformokra és a fontos kérdéseket érintő politikai változásokra. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy Törökország még mindig nem tett eleget az EU-val és az összes tagállammal szemben fennálló szerződéses kötelezettségeinek. Haladéktalanul hozzá kell látnia kötelezettségvállalásai teljesítéséhez, ellenkező esetben nem fog sértetlenül túljutni a decemberi értékelésen. Az értékelés alapját képező kötelezettségvállalásokat és határidőket a december 6-i következtetések tartalmazzák. Ezek között szerepel a kiegészítő jegyzőkönyv alkalmazása, a Ciprusi Köztársaság elismerése és a vele való kétoldalú kapcsolatok javítása, valamint a ciprusi kérdés rendezési folyamatára vonatkozó konstruktív álláspont. Abszurd, hogy miközben integrációra és a szabályozó szerep betöltésére törekszik a térségben, Törökország továbbra is megsérti a nemzetközi jogot és az Európai Unió alapját képező elveket azáltal, hogy megszálló csapatokat tart fenn egy tagállamban. Végezetül, az energiaügyi fejezetet egészen addig nem lehet megnyitni, amíg Törökország akadályozza a Ciprusi Köztársaságot abban, hogy gyakorolhassa szuverén jogait a kizárólagos gazdasági övezetében.

  Cătălin Sorin Ivan (S&D) , írásban. – (RO) Az EU olyan, mint egy építés alatt álló épület, ezért a bővítés leállításának elképzése azzal az elvvel lenne ellentétes, amelyen alapszik. Az EU-Szerződés 49. cikke szerint: „Bármely olyan európai állam … felvételét kérheti az Unióba”. Pontosan ezért van az, hogy a nyugat-balkáni országokra, Izlandra és Törökországra vonatkozó bővítési stratégia, tevékenységünk részeként, egyre nagyobb figyelemben részesül. Fenntartások nélkül támogatom ezt a komoly érdeklődést. Horvátországnak, Törökországnak és a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságnak tagjelölt státusza van, mivel felelősségteljesen elindultak az integrációhoz vezető úton. Izland, Montenegró és Albánia benyújtotta csatlakozási kérelmét, és ebből az első két kérelmet a Bizottság most értékeli. Egyértelműen vannak még megoldandó problémák, mint például a korrupció, a bűnözés vagy a média szabadsága. A vízummentességi rendszer december 19-étől Szerbiában, Montenegróban és a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságban való bevezetése jelentős lendületet ad majd ennek a folyamatnak. Ugyanakkor szeretném felhívni figyelmüket arra a tényre, hogy amikor bővítésről beszélünk, akkor a Moldovai Köztársaságot is meg kell vizsgálnunk, amely egy kulcsfontosságú politikai időszakon megy most keresztül a demokráciához és az uniós csatlakozáshoz vezető út megkezdését illetően. Ennek tudatában kell támogatnunk a Moldovai Köztársaságra vonatkozó európai stratégia (2007-2013) célkitűzéseinek végrehajtását annak érdekében, hogy sikerüljön mindkét oldal által kívánatosnak tartott eredményeket elérni.

  Tunne Kelam (PPE) , írásban. – Három észrevételt szeretnék tenni. Először is örülök annak, hogy Carl Bildt külügyminiszter úr kihangsúlyozta az Albertini állásfoglalás legfontosabb üzenetét, miszerint az EU továbbra is szilárdan elkötelezett a bővítési politika mellett, és azt az EU egyik legsikeresebb szakpolitikájának tekinti. Ez jelentős mértékben Rehn biztos úr kiváló munkájának köszönhető. A második fontos üzenet az, hogy a jogállamiság tekintendő a demokratikus fejlődés egyik legfontosabb elvének és a további csatlakozások egyik legfőbb feltételének. Bizonyosnak kell maradnunk a koppenhágai kritériumok jelentőségét illetően is. A harmadik észrevétel: határozottan javaslom, hogy a Macedóniával folytatandó csatlakozási tárgyalások megkezdéséről az Európai Tanács decemberi ülése határozzon a Bizottság ajánlásával összhangban.

  Petru Constantin Luhan (PPE) , írásban. – Izland már most is az egyik aktív és egy régi keletű partnerünk a szélesebb értelemben vett integrációs folyamatban. Izland szorosan együttműködik az uniós tagállamokkal, mint az egyik NATO alapító tag, és mint az Európa Tanács, az EFTA, az EBESZ és a schengeni együttműködés tagja. Becslések szerint Izland a nagyszámú közösségi vívmányok körülbelül 60%-át már átvette. Ezen megközelítésből logikus lépés Izland uniós csatlakozási kérelme.

Véleményem szerint Izlandnak mindig is volt európai elhivatottsága, és Izland tagsága mindkét fél számára kölcsönösen előnyös helyzetet fog teremteni. Már most is tanulunk Izland azon tapasztalataiból, amelyeket a halászati erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodás, a geotermikus hő felhasználása és az éghajlatváltozás elleni küzdelem terén szerzett. Izland bebizonyította az Unióhoz való csatlakozás iránti elszántságát azzal, hogy jóval határidő előtt benyújtotta a Bizottság kérdőívére adott válaszait, és várakozással tekintek a december közepi ülésen történő értékelés elé. Ha valamennyi követelmény teljesül és tiszteletben tartják a „saját érdemek” elvet, akkor remélem, hogy Izland csatlakozását össze lehet kapcsolni Horvátország csatlakozásával.

  Andreas Mölzer (NI) , írásban. – (DE) A bővítési stratégiánál differenciált megközelítésre van szükség. Amíg Izland egy olyan európai ország, amely készen áll az uniós tagságra, a balkáni államok, Horvátország kivételével, távolról sem állnak erre készen. Nehéz megoldatlan problémákkal foglalkozni a csatlakozás után, és ezek még évekig rendezetlenek maradnak. Ezért semmilyen kétség sem maradhat a balkáni államok uniós csatlakozásra való felkészültségével kapcsolatban, a helyi béreknek és szociális feltételeknek pedig meg kell felelniük az uniós átlagnak. A Törökországról szóló jelentések évek óta problémák hosszú listájából áll. Ha Törökország egy gépkocsi lenne, már rég megbukott volna a műszaki vizsgán. Való igaz, hogy ez az ország sem földrajzilag, sem szellemileg, sem kulturálisan nem része Európának. Ez egyértelműen kiderül a ciprusi kérdésből és abból, hogy folyamatosan semmibe veszi az emberi jogokat és a szólásszabadságot, amit a kurdokról szóló terv is napnál világosabbá tesz. Lehetséges azonban, hogy az EU is el akar térni az emberi jogi normáitól. Ez adhat egyedül magyarázatot a Beneš dekrétumok előtti meghajlására. Törökország a török nép legfőbb hatalmának tartja magát. Ennek következtében az EU problémái csak növekednének Törökország csatlakozását követően, ahogy ezt lépései is világossá tették. A pozitív szempontokat, mint amilyen az energiabiztonság javulása, a privilegizált partnerségen keresztül is el lehet érni. Legfőbb ideje annak, hogy elkezdjünk őszintén és világosan beszélni.

  Csaba Sándor Tabajdi (S&D) , írásban. – (HU) A nyugat-balkáni térséggel szomszédos Magyarország képviselőjeként minden eszközzel támogatom a nyugat-balkáni országok uniós csatlakozási törekvéseit. Fontos lépés volt ezen a téren az Európai Bizottság kezdeményezése a vízumkötelezettség eltörlésére Szerbia, Macedónia és Montenegró számára 2010. január 1-től. Szimbolikus jelentőségű lenne és gyakorlati előnyökkel is járna ugyanakkor az Európai Parlament javaslata, amely már december 19-i hatállyal eltörölné a vízumkényszert.

A Magyarországhoz ezer szállal kötődő vajdasági magyarság, a határ két oldalán élő családok és barátok számára a szabad utazásnál nagyobb karácsonyi ajándékot aligha adhatna az Európai Unió. Bízom benne, hogy a tagállamok még ebben a hónapban áldásukat adják e döntésre.

A vízumliberalizáció a nyugat-balkáni országok valódi európai integrációs erőfeszítésének pozitív visszajelzése. Különösen komoly előrehaladást ért el az utóbbi időben Szerbia. Mirko Cvetkovics miniszterelnök úr kormánya a Bizottság nemrég kiadott jelentése szerint is sikeresen vette fel a harcot a korrupcióval, és rendkívül fontos előrelépések történtek a kisebbségi jogok terén is. A szerb parlament elfogadta a nemzeti tanácsokról szóló törvényt, a Vajdaság statútuma pedig bíztató előzetes tárgyalásokat követően a jövő héten kerül a szerb parlament elé. Számos pozitívum mellett további erőfeszítéseket kell tenni a Vajdaságban az etnikai indíttatású erőszakos bűncselekmények, az újra és újra felmerülő magyarverések teljes visszaszorítására!

  Jarosław Leszek Wałęsa (PPE) , írásban. – (PL) Szeretném Albertini úrnak megköszönni az Európai Bizottság bővítési stratégiájáról szóló állásfoglalást. Természetesen egyetértek azzal, hogy a tagjelölt államoknak folytatniuk kell a reformfolyamatot. Az erőfeszítéseknek a jogállamiság és az etnikai kisebbségeket megillető egyenlő bánásmód biztosítására, valamint a korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelemre kell irányulnia. A törökországi politikai helyzet értékelése, beleértve a tervezett vagy már végrehajtott reformokat, megismétli a rendszeres jelentésben szereplő bizottsági értékelést. Kétségtelenül előrelépés történt a koppenhágai kritériumoknak való megfelelés terén, de sajnos sok mindent kell még tenni a széles értelemben vett állampolgári szabadságok körében. A legfontosabb azonban az, hogy a kétoldalú vitákat a felek bevonásával kell rendezni. Ezek a dolgok önmagukban nem képezhetnek akadályt a csatlakozáshoz vezető úton, és az EU-nak arra kell törekednie, hogy ezek még a csatlakozás előtt rendeződjenek. Az Európai Parlamentnek objektív megfigyelőnek kell lennie, mert azt szeretnénk, ha a tárgyalások megállapodással zárulnának, amely elősegítené Törökország uniós csatlakozását. Lengyelként, egy olyan ország állampolgáraként, amely 2004-ben csatlakozott az Európai Unióhoz, én tudom, hogy a bővítési stratégia az uniós szakpolitika egyik leghatékonyabb területe. Feltétlenül eleget kell tenni a vállalt kötelezettségeknek, és ez az Európai Unióra is vonatkozik. A csatlakozási tárgyalások célkitűzése a teljes jogú tagság, éppen ezért e célkitűzés elérésének alapvető előfeltételéül kell szabni a szigorú, de világos feltételek teljesítését. Ez minden államra vonatkozik, beleértve Törökországot is.

  Dominique Vlasto (PPE) , írásban. – (FR) A jövőbeli bővítésről szóló állásfoglalásunknak tükröznie kell az Európában uralkodó nézetet. Nem szabad megismételnünk a múlt hibáit, és Európát népeivel együtt kell felépítenünk. A még meghozandó döntések között rengeteg kötelezettségvállalás szerepel, és ezeket jól elő kell készíteni és jól el kell magyarázni ahhoz, hogy az európai polgárok többsége támogatni tudja őket. Parlamentünknek, amely e polgárokat képviseli, különösen figyelnie kell erre.

A sietség a lehető legrosszabb politika lenne és visszavihetne minket az intézményi bizonytalanságba annak ellenére, hogy az Európai Unió éppen most hagyja ezt maga mögött a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésével. Ma a Lisszaboni Szerződésből eredő új intézményi mechanizmust kell kipróbálunk, egy politikai Európát kell felépítenünk és meg kell szilárdítanunk azokat a szakpolitikákat, amelyekre polgártársainknak szükségük van a foglalkoztatottsággal, a gazdaságélénkítéssel, az éghajlatváltozás elleni küzdelemmel, az energiaellátás biztonságával és a közös védelemmel összefüggésben.

Nem szabad a prioritásokat felcserélnünk, sokkal inkább fokoznunk kell a közösségi szakpolitikák következetességét és hatékonyságát, mielőtt új uniós bővítésekre törekednénk. Végezetül, még mindig ellenzem Törökország Európai Unióhoz való csatlakozását, és továbbra is abban reménykedem, hogy egy privilegizált partnerség jön létre ezzel az országgal az „Unió a földközi-tengeri térségért” keretei között.

(1) Lásd a jegyzőkönyvet.