Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2009. november 26., Csütörtök - Strasbourg

3. A Számvevőszék éves jelentésének előterjesztése - 2008-as év (vita)

  Elnök. – A következő napirendi pont a Számvevőszék éves jelentésének előterjesztése.

  Vítor Manuel da Silva Caldeira , a Számvevőszék elnöke. – Elnök úr, tisztelt képviselők, hölgyeim és uraim, megtiszteltetés számomra, hogy részt vehetek a 2008-as költségvetési év költségvetésének végrehajtásáról szóló európai számvevőszéki éves jelentésről tartott mai vitájukon. Elnök úr, a jelentést ön és a Költségvetési Ellenőrző Bizottság előtt november 10-én már ismertettem.

Ez évi éves jelentésünk négy kulcsfontosságú üzenetet tartalmaz.

Először is, a Számvevőszék már második éve hitelesítő véleményt bocsát ki a beszámolóról. Megállapítja, hogy a beszámoló minden lényegi szempontból híven tükrözi az Európai Unió év végi pénzügyi helyzetét, eredményeit és pénzforgalmát. Más szóval a 2008-as végleges beszámoló valós és hű képet nyújt, ugyanakkor kellő figyelmet kell fordítani a számos bizottsági főigazgatóság rendszerében tapasztalható hiányosság kezelésére.

Az elszámolás alapjául szolgáló ügyletek jogszerűsége és szabályszerűsége tekintetében a második kulcsfontosságú üzenet, hogy az elmúlt években általánosságban csökkent a szabálytalanságok szintje. Bizonyos területeken azonban a szabálytalanságok szintje továbbra is magas.

2008-ra − az előző évhez hasonlóan − a Számvevőszék a Bevételekről és a kötelezettségvállalásokról hitelesítő véleményt ad. A kifizetésekről alkotott kép azonban továbbra is vegyes.

Az Igazgatási és egyéb kiadások tekintetében a Számvevőszék − az előző évhez hasonlóan − hitelesítő véleményt ad. A Számvevőszék hitelesítő véleményt ad továbbá az Oktatás és állampolgárság szakpolitika-csoportról, és becslése szerint a hibaarány 2% alá esett. Ez az eredmény főként annak köszönhető, hogy 2008-ban az előlegfizetések aránya magas volt, és ezeknél alacsonyabb a hibák előfordulásának kockázata, mint a közbenső és záró kifizetéseknél. E terület rendszerei azonban az értékelés szerint továbbra is csak részben eredményesek.

A Mezőgazdaság és természeti erőforrások vonatkozásában a Számvevőszék megállapítja, hogy a kifizetések − a vidékfejlesztéstől eltekintve − minden lényegi szempontból jogszerűek és szabályszerűek voltak. Ez az első alkalom, hogy elutasító vélemény helyett a Számvevőszék korlátozó véleményt ad. E szakpolitika-csoport esetében az általános hibaarány 2% alatti, ami az előző évekhez képest csökkenést jelent. A vidékfejlesztéshez kapcsolódó felügyeleti és ellenőrzési rendszerek hiányosságai jelentős mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy a Számvevőszék általános értékelése szerint a rendszerek csak részben eredményesek.

A Számvevőszék szintén korlátozó véleményt ad a Gazdasági és pénzügyek szakpolitika-csoportról, a hatodik kutatási és technológiai fejlesztési keretprogrammal kapcsolatos kifizetésekben tapasztalt hibák miatt.

A Kohézió, a Kutatás, energiaügy és közlekedés, valamint a Külső támogatás, fejlesztés és bővítés szakpolitika-csoportok tekintetében a Számvevőszék továbbra is elutasító véleményt ad és megállapítja, hogy azokat, bár különböző szintű, de lényegi hibák jellemzik.

A Kohézió továbbra is az a terület, ahol a legtöbb hiba fordul elő. A Számvevőszék véleménye szerint a 2000-2006-os programozási időszak vonatkozásában a 2008-ban visszatérített 24,8 milliárd EUR legalább 11%-át nem kellett volna visszatéríteni.

A Bizottság véleménye szerint a korrekciós és visszafizettetési rendszerek enyhítik a hibák hatásait. A Számvevőszék azonban úgy ítéli meg, hogy a tagállamok ezen állítás alátámasztására a pénzügyi korrekciókról nem nyújtanak kellő mértékben kimerítő és megbízható információkat. A Számvevőszék pedig megállapította, hogy vannak olyan tagállamok, amelyek a Bizottság által elutasított, nem támogatható kiadásokat új kiadásokkal helyettesítették, amelyek szintén nem voltak támogathatók.

A 2007-2013-as programozási időszak tekintetében szinte valamennyi kifizetés előfinanszírozás, amelyre viszonylag kevés feltétel vonatkozik. Ezért túl korai lenne megmondani, hogy a szabályok vagy a rendszerek megváltoztatása vezetett-e a hibaszintek csökkenéséhez. A tagállamok rendszerleírásainak, szabályszerűségi értékeléseinek és ellenőrzési stratégiáinak késedelmes jóváhagyása azonban lassította a költségvetés végrehajtását, és növelheti annak kockázatát, hogy az ellenőrzési rendszerek a hibákat nem előzik meg vagy nem mutatják ki a kezdeti szakaszban.

Bár a Kutatás, energiaügy és közlekedés területét továbbra is lényeges hibaszint jellemzi, a Bizottság által hozott javító intézkedések segítettek ennek csökkentésében. A jogszabályi követelmények azonban továbbra is összetettek, és az ellenőrzési rendszerek még mindig csak részben eredményesek.

A Külső támogatás, fejlesztés és bővítés tekintetében a kifizetéseket szintén lényegi hibák jellemzik, és a külső támogatási és a fejlesztési támogatási rendszerekben a hiányosságok főként a végrehajtó szervek és küldöttségek szintjén tapasztalhatók.

Általánosságban elmondható, hogy csökken a hibák aránya, de a jogi keretek továbbra is bonyolultak, és egyes ellenőrzési rendszerekben még mindig problémák merülnek fel. A szabálytalan kifizetések szintjének további csökkentése ezért a felügyeleti és ellenőrzési rendszerek javításának folytatását, valamint adott esetben a szabályok és rendelkezések egyszerűsítését igényli.

Az éves jelentés harmadik kulcsfontosságú üzenete, hogy a Számvevőszék előző évi ajánlásai a felügyeleti és ellenőrzési rendszerek javításáról továbbra is érvényesek, mivel a vonatkozó intézkedések egy még le nem zárult folyamat részét képezik, ahol még időbe telik, amíg ezeket az intézkedéseket hatékonynak ítélhetjük.

A prioritás továbbra is azoknak a Számvevőszék által megállapított konkrét hiányosságoknak a kezelése, amelyek a legtöbb problémával terhelt területeket érintik, és amelyek közül többet épp most vázoltam.

A 2000-2006-os programozási időszak lezárása során továbbra is különös figyelmet kell szentelni a pénzügyi korrekciós és visszafizettetési mechanizmusok javításának.

Emellett a Bizottságnak a jövőben is nyomon kell követnie a rendszerek hatékonyságát, és meg kell határoznia, hogy a meglévő kiadásellenőrzések terén hol érhető el több, vagy hol kellene megfontolni a vonatkozó programok vagy rendszerek felülvizsgálatát.

E felülvizsgálatok keretében a jogalkotó hatóságoknak és a Bizottságnak mérlegelnie kell, hogy az ellenőrzések számának meghatározása helyett − amely a jelenlegi gyakorlat − a szabálytalanságok terén a rendszerek által elérendő, fennmaradó kockázati szintet, azaz az elfogadható hibakockázatot határozza meg.

A szabálytalanságok szintjét a felügyeleti és ellenőrzési rendszerek hatékonyságának javításával azonban csak korlátozott mértékben lehet csökkenteni.

Ez átvezet ezen éves jelentés negyedik és egyben utolsó kulcsfontosságú üzenetéhez. Az egyszerűsítés továbbra is prioritás, ha a szabálytalan kifizetések szintjében további jelentős és fenntartható csökkenéseket kell elérni. A Számvevőszék azokon a területeken talál túl magas hibaszinteket, ahol a jogszabályi követelmények bonyolultak és nem egyértelműek, ilyenek például a támogathatósági szabályok. A támogatási rendszerek egyszerűsítése érdekében komoly erőfeszítések történtek például a mezőgazdaság területén. A Számvevőszék itt állapította meg a legnagyobb mértékű javulást.

A Számvevőszék továbbra is fenntartja véleményét, hogy a világosan értelmezhető és egyszerűen alkalmazható, megfelelően kialakított szabályok és rendelkezések nemcsak a hibakockázatot, hanem az ellenőrzések költségeit is csökkentik.

Az egyszerűsítést azonban az egyszerűsítés és a szakpolitikai célkitűzések helyes egyensúlyának elérése és a nem kívánt mellékhatások, például a kiadások célzott jellege csökkenésének elkerülése érdekében óvatosan kell alkalmazni.

A Számvevőszék hangsúlyozta továbbá, hogy az európai uniós kiadási rendszerek felülvizsgálata vagy reformja során az egyszerűsítést a célkitűzések egyértelműsége, a realitások, az átláthatóság és az elszámoltathatóság elve mentén kell megvalósítani. A költségvetési rendelet felülvizsgálatára, az új pénzügyi keretre, illetve a költségvetési reformra irányuló javaslatok az új Bizottság megbízatása során erre lehetőséget fognak biztosítani.

A Lisszaboni Szerződés hatálybalépése az uniós alapok kezelésébe és felhasználásuk vizsgálatába is változásokat hoz, erősítve a Parlament szerepét. Ezek a változások jelentős hatást gyakorolnak a Számvevőszék munkájára, valamint az elszámoltathatóság és az átláthatóság megerősítését kell szolgálniuk, hozzájárulva ezáltal a polgárok európai uniós intézményekbe vetett bizalmának és hitének megerősítéséhez.

Elnök úr, tisztelt képviselők, az Európai Unió megújulása szempontjából ez egy fontos pillanat, és a tervezett reformok az Európai Unió pénzgazdálkodása terén a további javulásra óriási lehetőséget nyújtanak. A megújulás és a reform idején azonban nem szabad elfelejteni a múltban szerzett tapasztalatokat sem. Úgy gondolom, hogy ilyen körülmények között a Számvevőszék jelentések és vélemények biztosításával − amelyek nemcsak a meglévő problémákat azonosítják, hanem a jövőre vonatkozó ajánlásokat is tesznek − alapvető szerepet játszik. A Számvevőszék tehát várja a partnerintézményeivel történő együttműködés folytatását, hogy az Európai Unió pénzgazdálkodásának további javítása érdekében a jelenlegi lehetőségekből a legtöbbet lehessen kihozni.

  Siim Kallas , a Bizottság alelnöke. – Elnök úr, a Bizottság üdvözli a Számvevőszék 2008-as évre vonatkozó éves jelentését. Már lehetőségem nyílt arra, hogy megköszönjem az ez évi, ismételten nagyon jó együttműködést. Nagyon gyümölcsöző párbeszédet folytattunk, és a jelentés igen konstruktív.

Amint Caldeira elnök úr ismertetéséből hallhatták, a szabálytalanságok szintje az elmúlt években általánosságban csökkent. A dolgok igazán öt évvel ezelőtt kezdtek javulni, és 2004 óta a „piros terület” − ahol a Számvevőszék a legtöbb hibát találja, és amelynek „piros lapot” ad − a felére csökkent.

2008-ra a jelentés most már második éve teljesen korlátozás nélküli véleményt ad a beszámolóról, ami az átfogó reform legfőbb eredményének és az eredményszemléletű számvitelre való áttérésnek a következménye.

Másodszor, a mezőgazdaság, annak egészét tekintve, most első alkalommal lett „tiszta és zöld”. Ez minden bizonnyal az elmúlt évek jelentős egyszerűsítési erőfeszítéseinek tulajdonítható. Harmadszor, az Oktatás és állampolgárság szakpolitika-csoport szintén zöld lett.

A kutatás esetében a dolgok általánosságban javulnak, és a Számvevőszék kiemeli, hogy a szabálytalanságok főként a hatodik keretprogramhoz kapcsolódnak, ami remélni engedi, hogy a hetedik keretprogram javított és egyszerűsített szabályai jobb eredményt hoznak.

A múlt évhez hasonlóan a Számvevőszék nem állapított meg piros jelzést az irányítási és ellenőrzési rendszerekre. Ezenkívül a Számvevőszék a bizottsági szolgálatok által benyújtott valamennyi éves tevékenységi jelentést úgy ítéli meg, hogy azok – korlátozásokkal vagy korlátozások nélkül – megfelelő garanciát nyújtanak arra nézve, hogy a belső ellenőrzési rendszerek biztosítják az elszámolás alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét. Ez azt is jelenti, hogy a jelentés egyértelműen felsorolja a még elvégzendő feladatokat.

A „piros terület” most körülbelül 30%-ot tesz ki, amely a kohéziós kiadásoknak felel meg, és amely az egyetlen terület, ahol a Számvevőszék a szabálytalanságok szintjében még mindig nem állapított meg jelentős fejlődést. Ez talán várható is volt, tekintettel arra, hogy 2008-ban a Számvevőszék nem ellenőrizte az új, 2007-2013-as programozási időszakra meghatározott, javított rendszerek alapján történt kifizetéseket. E tekintetben a Bizottság megjegyzi, hogy a Számvevőszék kohézióra vonatkozó megállapításai nagymértékben egybeesnek saját általános értékelésünkkel.

A strukturális alapok tekintetében a Bizottság a belgiumi, németországi, olaszországi, spanyolországi, bulgáriai, az egyesült királyságbeli, franciaországi, lengyelországi és luxemburgi ellenőrzési rendszerek hiányosságai miatt 2008-ban fenntartásokkal élt. A Bizottság nem tart az átláthatóságtól, ha arról van szó, hogy a rendszerproblémák miben rejlenek. A Bizottság júniusi összefoglaló jelentésében már közzétette e tagállamok nevét.

A Számvevőszék emlékeztet továbbá bennünket a pénzügyi korrekciókra vonatkozó kimerítő és megbízható, valamennyi tagállam által nyújtott tájékoztatás alapvető szerepére. Erre a többéves ellenőrzési rendszerek működésének igazolásához és a fellelt hibák hatásainak enyhítéséhez van szükségünk.

A Számvevőszék javasolja továbbá, hogy a Bizottságnak a jövőben is törekednie kell arra, hogy valamennyi tagállam éves összefoglalójából, valamint bizonyos tagállamok nemzeti nyilatkozat formájában tett, illetve a legfőbb ellenőrzési intézmények által indított önálló kezdeményezéseiből bizonyosságot szerezzen.

A Bizottság egyetért azzal, hogy nyilvánvalóan képesnek kell lennünk a tagállamoktól eredő minőségi kezdeményezések figyelembevételére. Látunk javulásokat, de a folyamat felgyorsítása érdekében mérlegeljük a jogalap megerősítést is.

Végül a Számvevőszék hangsúlyozza az egyértelmű célkitűzések, az átláthatóság és a könnyen érthető szabályok, valamint a hatékony felülvizsgálat jelentőségét. Ez csökkenti a hibakockázatot és az ellenőrzési költségeket. Ez azonban nem egyik napról a másikra elérhető dolog, és természetesen a költségvetés, a pénzügyi keret és a költségvetési rendelet közelgő felülvizsgálata olyan lehetőségeket jelent, amelyeket nem szabad elszalasztani.

Most a strukturális alapokra vonatkozóan a tagállamoktól kapott bizonyosságok javításán kell dolgoznunk, és ennek során további egyszerűsítésre kell törekednünk, ami egyre több változtatást kíván a különböző programokra irányadó jogszabályokban. A költségvetési rendelet felülvizsgálatáról szóló konzultáció most folyik, és a Bizottság 2010 tavaszán terjeszti elő javaslatait. A költségek és a kockázat közötti elfogadható arányt, az úgynevezett „elfogadható hibakockázatot” is közösen kell meghatároznunk.

Az Európai Parlament a múltban határozottan támogatta a pozitív megbízhatósági nyilatkozat elérése érdekében tett bizottsági erőfeszítéseket. Most, hogy erőfeszítéseink mérhetővé válnak, remélem, hogy továbbra is számíthatok az előrelépést elősegítő további támogatására.

A 2008-as mentesítési eljárás e Bizottság utolsó napjaiban indul, és várhatóan a következő Bizottság első hónapjaiban fejeződik be. Még akkor is, ha az előző évet érinti, tegyük előremutató eljárássá.

  Ingeborg Gräßle , a PPE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, számvevőszéki elnök úr, biztos úr, a mai nap a Számvevőszék, valamint a Költségvetési Ellenőrző Bizottság, a Bizottság és mindenekelőtt, Kallas úr, az ön számára sikeres nap. Igen jó eredményt ért el, amit nem minden kollégája mondhat el magáról.

Az elmúlt években a költségvetési és pénzügyi gazdálkodás terén egyértelmű javulást tapasztaltunk, és ez a javulás a Számvevőszék által nyújtott javaslatoknak és konzultációnak köszönhető. Ezért szeretnék köszönetet mondani a Számvevőszéknek, és gratulálok az egyre könnyebben érthető jelentéseihez. A közlekedésilámpa-rendszer jó megoldás, mert egyértelmű üzenetet küld. E rendszer használatával az érintettek körében sikerült felkeltenünk a becsvágyat. Szeretnék köszönetet mondani továbbá a Bizottság vonatkozó szolgálatainak, mert jó munkát végeztek, és felismerték, hogy valamit tenni kell e területeken. A költségvetés 31%-a azonban továbbra is pirossal jelölt. Az elkövetkezendő években bizonyára erre fogunk összpontosítani.

A Számvevőszék besorolása szerint van néhány jobb helyzetben lévő terület, ilyen például a külső támogatás. Természetesen tudjuk azonban, hogy a külső támogatás csak azért van jobb helyzetben, mert a költségvetési támogatás ellenőrzése lehetetlen, és mert bár a pénzeszközök felhasználása − például az Egyesült Nemzetek Szervezetén keresztül − a vonatkozó főigazgatóság részéről panaszt érdemel, de az éves jelentésében nem fogalmaz meg fenntartást. Érdeklődésünk középpontjában a strukturális alapokra és a külső támogatásra vonatkozó, a 2008-as évet érintő, közelgő mentesítési eljárás fog állni. A küldöttségeknél több mint 5 000, a Külkapcsolati Főigazgatóságnál és a brüsszeli fejlesztési támogatási részlegnél több mint 2 000 külső támogatási pozíció van. Ezt jó lenne megvitatni a külkapcsolatokért felelős új biztossal.

A strukturális alapok esetében az érintettek megnevezésével és megszégyenítésével megfelelő előrehaladást értünk el, de még korántsem vagyunk az út végén. E területen a problémák okaival kell foglalkoznunk. Megemlített néhány tagállamot, és azt hiszem, hogy a Bizottságnak legújabb tagjaink, Románia és Bulgária esetében jelentősen meg kell növelnie erőfeszítéseit, különben esetükben tartós problémákkal számolhatunk. Az e két országra vonatkozó bizottsági stratégia hiánya jelentős aggodalomra ad okot. Nagyobb támogatásra van szükségük, különben az a veszély fenyeget, hogy az EU mint jogállamiságon alapuló közösség megszűnik.

Szeretnék gratulálni önnek, és szeretném közölni önnel, hogy a költségvetési mentesítési eljárásban számíthat az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoport szolidaritására és igen konstruktív együttműködésére.

(Taps)

  Bogusław Liberadzki , az S&D képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr, engedje meg, hogy Gräßle asszonyhoz hasonlóan kezdjem, és elismerésemet fejezzem ki Kallas úrnak és a Számvevőszéknek folyamatos együttműködésükért, amely azt jelentette, ha a statisztikai adatokat nézzük, hogy évről évre javulást tapasztalunk a költségvetési gazdálkodásban, a jelentéstételben, az éves jelentésekben és az értékelésekben. Azt is látjuk, hogy e területen milyen erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy költségvetési eljárásaink minden tekintetben megfelelők legyenek. Másodszor, látjuk azokat az erőfeszítéseket, amelyek a fejlesztést igénylő területeken a megegyezés elérése érdekében történnek, és látjuk, hogy ezek a területek ennek következtében fejlődnek, az eljárásoktól kezdve egészen a gazdálkodásig, a nyomon követésig, az ellenőrzésig és a végleges jelentés formájáig.

Igen aggasztanak bennünket azok a területek, ahol nem tapasztalunk említésre méltó javulást. Caldeira úr ezeket a területeket említette beszédében. Ezek közül kettőre szeretnék visszatérni, amelyek különösen fontosnak tűnnek. Az első terület a kohéziós alapok és a regionális politikához kapcsolódó alapok. Véleményünk szerint rendkívül fontos, hogy két kérdésre választ kapjunk. Először is, miért történt, hogy a Bizottság által a szabálytalanul elköltött pénzösszegek visszafizettetésére vagy legalább ezeknek a helyzeteknek a magyarázatára tervezett és bejelentett programok terén semmiféle előrehaladás nem történt? Másodszor, kijelentették, hogy a 2008-as év kétségtelenül jobb lesz. 2008 azonban ugyanolyan lett, mint 2007, tehát ezekből a kijelentésekből semmi sem lett.

Van egy kérdésünk, amelyet a biztosok meghallgatásán fel szeretnénk tenni: a tervezett intézkedéseket megfelelően megtervezték, és az elhangzott kijelentések helytállóak voltak és még mindig érvényesek?

Üdvözlünk mindenféle egyszerűsítést, kivéve, ha ez primitív rendelkezések elfogadását jelenti. Üdvözöljük az előlegfizetésre vonatkozó előírást, mert a kedvezményezett országok számára megkönnyíti a pénzeszközök felhasználását. Végül is a célkitűzés meglehetősen egyszerű volt – a pénzeszközöket a felhasználók rendelkezésére kell bocsátani, el kell érni a kitűzött előnyöket, és azokat időben kell elérni. Úgy tűnik azonban − talán különösen az utóbbi két évben −, hogy a pénzeszközök némelyikét a kedvezményezett országok a költségvetési oldalon az aktuális eredmény javítására, nem pedig a támogatott területek fejlesztésére használták.

Ezért miközben nagyra értékeljük a jelenlegi irányt, egyes területek esetében vannak bizonyos fenntartásaink, amelyeket a biztosok meghallgatása során szeretnénk megvitatni.

  Luigi de Magistris , az ALDE képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, szeretném üdvözletemet és köszönetemet tolmácsolni a Számvevőszék elnökének, akivel ebben az időszakban hatékonyan együttműködtem.

A Költségvetési Ellenőrző Bizottság elnökeként mindig is az volt a véleményem, hogy a Számvevőszék alapvető szerepet játszik. Alapvető, mert a Számvevőszék egy igen érzékeny szektorban működik, amelyet az emberek Unió-szerte nagy érdeklődéssel és kritikus szemmel követnek, ha a kiadások átláthatóságáról, pontosságáról és jogszerűségéről, valamint állami pénzeszközökkel való gazdálkodásról van szó.

Úgy gondolom, hogy ma meg kell ismételnünk, hogy a Számvevőszék függetlenségét és önállóságát munkavégzése során mindig biztosítani kell, mert ez elengedhetetlen ahhoz, hogy megfelelő értékelést végezzünk, és helyes döntéseket hozzunk. Hasonlóképpen a Számvevőszéket is arra kérjük, hogy a Parlamentet és a Költségvetési Ellenőrző Bizottságot hozza olyan helyzetbe, hogy saját munkájukat a lehető leghatékonyabban végezhessék.

Meg kell találnunk az állami pénzeszközök hatékony és eredményes elköltését lehetővé tévő helyes egyensúlyt, mert e pénzeszközöket fontos célkitűzésekre, például gazdasági fejlesztésre és munkahelyteremtésre szánták. Ugyanakkor a legutóbbi költségvetési évben a Számvevőszék által is felfedett súlyos szabálytalanságokat és hibákat szigorúan meg kell büntetni, miközben meg kell próbálni elkerülni a szükségtelen formalitásokat és a bürokráciát. Ahogy Kallas úr is említette, a Parlamentnek törekednie kell az elfogadható hibakockázat egyensúlyának megteremtésére.

A jelentés − amelyet nagy érdeklődéssel olvastunk − tartalmaz néhány hasznos információt, de számos szürke területre is kiterjed. E szürke területeken törekednünk kell a legjobb eredmények elérésére.

Amint képviselőtársaim is említették, a fő problémák elsősorban a strukturális alapokat és a Kohéziós Alapot érintik. Igaz, hogy a Számvevőszék munkája során ezen alapokkal kapcsolatban rámutat a hibákra és szabálytalanságokra. Azok azonban, akik képesek a dolgokat mélységükben áttekinteni és elemezni, láthatják, hogy a kiemelt hibák mögött talán még súlyosabb kérdések húzódnak, ahogy azt az utóbbi években számos ország bírósági gyakorlata mutatja. Lehet ez csalás, lehet ez megtévesztés. Különösen kiemelnék néhány feltárt hibát, például a közbeszerzési szabályok megsértését, a felülszámlázást és így tovább. E területen törekednünk kell a javulásra.

Úgy gondolom, hogy a Bizottságnak a tisztességesen eljáró tagállamokat támogatnia kell, a szabályokat megszegő tagállamokat pedig meg kell büntetnie és meg kell bírságolnia. Véleményem szerint továbbá az OLAF (Európai Csalás Elleni Hivatal) számára nagyon fontos, hogy a Számvevőszék ajánlásait kiindulási pontként és munkája javítására használja, mivel ez mindenki érdekét szolgálja. Úgy gondolom, hogy csak a különböző intézmények, nevezetesen a Parlament, a Számvevőszék és az OLAF közötti együttműködés révén tudjuk megóvni valamennyi uniós polgár pénzügyi érdekeit.

  Bart Staes , a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (NL) Ma bizonyára számos pozitív dolgot megemlíthetünk. Ez már sorrendben a második alkalom, hogy a beszámolóra vonatkozó hitelesítő véleményről beszélhetünk. A szabálytalanságok szintje csökken. A közlekedésilámpa-rendszer, amelynek jelzései általában mind pirosak szoktak lenni, fokozatosan egyre inkább narancssárgát, sárgát és zöldet mutat. Ezek mind pozitív változások.

Egy másik pozitív példa a mezőgazdaság, amely korábban valódi aggodalomra adott okot. Az integrált igazgatási és ellenőrzési rendszert – a mezőgazdasági kiadások közös irányítását biztosító rendszert – évekig megfelelő rendszernek tekintettük. Megtapasztaltuk, hogy egyes tagállamoknak, például Görögországnak nem sikerült részt venniük ebben. Ezek nyilvánvalóan mind olyan dolgok, amelyek jó irányba haladnak.

Ennek ellenére vannak aggodalomra okot adó területek. Ide tartozik a kohézió, a kutatás és fejlesztés, az energiaügy, a közlekedés, valamint a külső támogatás, fejlesztés és bővítés teljes fejezete. Véleményem szerint ezért meg kell próbálnunk néhány kérdést kiválasztani az általunk ma tárgyalt mentesítésből. A kohézió az egyik ilyen kérdés. Szeretném emlékeztetni a Házat a 6.17. bekezdésben található elhíresült megjegyzésre, hogy a strukturális alapok, az Európai Regionális Fejlesztési Alap és az Európai Szociális Alap kifizetéseinek legalább 11%-át valójában nem kellett volna kifizetni. Véleményem szerint erre vonatkozóan számos kérdést kell feltennünk az illetékes biztosnak, és pontosan meg kell vizsgálnunk a dolgok állását.

Aztán ott van a külső támogatás, fejlesztés és bővítés; a támogatások teljes csomagja, amelyet az Egyesült Nemzetek Szervezetének juttatunk. Ismételten, a Számvevőszék éves jelentésében azt olvastam, hogy a Számvevőszék – más szervezetekhez hasonlóan – nem kellőképpen vagy egyáltalán nem fér hozzá az Egyesült Nemzetek beszámolóihoz, ami azt jelenti, hogy az e szervezethez juttatott, nagy összegű európai alapok valójában nem ellenőrizhetők megfelelően.

Egy harmadik megtárgyalandó kérdés az együttes irányítás teljes rendszere. Ahogy a főelőadó kiemelte, az európai alapok 80%-át a tagállamok és a Bizottság valójában az együttes irányítás keretén belül költi el. Most ismét nyomást kell gyakorolnunk a tagállamok pénzügyminisztereire, különösen annak érdekében, hogy vállalják a felelősséget, és bocsássanak ki nyilatkozatot arról, hogy munkájukat megfelelően végezték, hogy kormányuk a pénzeszközöket megfelelően használta fel, és hogy ezt ellenőrizték.

Én magam a Költségvetési Ellenőrző Bizottságban a saját forrásokért vagyok felelős. A teljes HÉA-dosszié továbbra is aggodalommal tölt el. E témában számos jelentést tettünk közzé, többek között az előző parlamenti időszakban is. Becslések szerint a HÉA terén a csalások teljes összege Európában eléri a 80-100 milliárd EUR-t. Ezzel kapcsolatban a Számvevőszék is több észrevételt tett. Ezért a mentesítésben e témának különös figyelmet szeretnék szentelni.

A többi intézményre vonatkozó mentesítés megemlítésével szeretném befejezni. Én a Parlament mentesítési eljárásának előadója vagyok. Véleményem szerint az erre vonatkozó kulcsfontosságú kérdéseknek ki kell terjedniük a közbeszerzési eljárásokra, ahol nyilvánvaló problémák vannak. Végül, a Tanács mentesítési eljárásával kapcsolatban, a mentesítést e hét elején megadtuk. A Számvevőszék mostani jelentése néhány igen negatív pontot vet fel a Tanáccsal kapcsolatban. Véleményem szerint folyamatos nyomást kell gyakorolnunk a Tanácsra, hogy elszámolásaiba betekintést nyújtson annak érdekében, hogy a Parlament megfelelően ellenőrizhesse az ilyen… (a felszólaló ellépett a mikrofontól) is.

  Ryszard Czarnecki , az ECR képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr, a mai vita az Európai Parlament egyik legfontosabb vitája, mert választóinkat, az EU tagállamainak adófizetőit és polgárait nagyon érdeklik az európai intézmények és különösen az Európai Bizottság működésének átláthatósága. Egyrészt ez egy jó érv az euroszkeptikusoknak, másrészt tudjuk, hogy az elmúlt években e területen számos szabálytalanság történt. Szeretném emlékeztetni önöket az 1999-es év végi és 2000-es év eleji helyzetre, amikor a Számvevőszék lesújtó kritikát tett közzé az Európai Bizottságról, és ez akkor teljesen indokolt volt. Ma e területen egyértelmű fejlődést tapasztalhatunk, de azért hívom fel e vita fontosságára a figyelmet, mert ha az Európai Unió és az uniós intézmények nagyobb hatáskörének forrásait vizsgáljuk, akkor ezek az átláthatósági elvek rendkívül jelentősek. Amennyiben ezt a hatáskört a múlt héten az a mód, ahogy az Európai Unió legfelső vezetőit megválasztották, gyengítette, ugyanennyire erősítik az olyan viták, mint a mai.

Szeretném hangsúlyozni, hogy bizonyára jó lenne, ha Caldeira úr egy kicsit jobban kifejtene valamit. Hat olyan országról beszélt, amelyek nem megfelelő úton küldik vissza az információkat, és két nagy országot említett, Lengyelországot és Nagy-Britanniát. Bizonyára indokolt, hogy szeretnénk megismerni e szabálytalanságok részleteit.

Szeretném hangsúlyozni, hogy az előlegfizetések igen pozitív fejleményt jelentenek, ugyanakkor bizonyos hátrányokkal is járnak, mert a kormányok valójában ezt a pénzt gyakran választási célokra használják.

  Søren Bo Søndergaard , a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (DA) Elnök úr, először is elégedettségemnek szeretnék hangot adni, mivel úgy tűnik, hogy az uniós költségvetésből történő szabálytalan kifizetések tekintetében javulás történt. Természetesen ez jó dolog. Ugyanakkor az is megállapítást nyert, hogy óriási problémák vannak a kohézió területén – a kohézió pedig a költségvetés második legnagyobb területe, amely 2008-ban elérte a 36,6 milliárd EUR-t. Az EU átlagos adófizetői számára komoly probléma, hogy a jóváhagyott összeg legalább 11%-át nem kellett volna kifizetni. Ez óriási probléma. Hogyan magyarázzuk meg, hogy évről évre – és ezen a területen tényleg évről évre – koronamilliárdokat fizetnek ki a szabályok megsértésével vagy talán még közvetlen csalárd módon is?

A Számvevőszék ajánlásaiban az ellenőrzési mechanizmusok javítására és a szabályok egyszerűsítésére összpontosít, és ez jó dolog. A kérdés azonban az, hogy ez a nagymértékű veszteség valóban csökkenthető-e ellenőrzéssel és a szabályok egyszerűsítésével, vagy alapvető strukturális hiányosságokkal van dolgunk. Képviselőcsoportunk hisz a szolidaritásban. Támogatjuk a pénz újraelosztását a gazdagabb régiók és országok felől a szegényebb régiók felé − legyenek azok az EU-n belül vagy azon kívül −, de a jelentést olvasva felmerül a kérdés, hogy az EU megtalálta-e ennek helyes módját. Minden egyes ország számára hatékony munkamódszernek tekinthető, hogy egy olyan rendszerbe teljesít befizetéseket, amely azután támogatásokat nyújt az egyes országok legtávolabbi részeinek, valamint az, hogy ezeket a leggazdagabbak fizetik? Mindenki tudja, hogy minél hosszabb egy vonal, útközben annál nagyobb a veszteség kockázata. Ezért az európai uniós pénzforgalom kérdéséről mélyreható vitát kell folytatnunk.

  Marta Andreasen , az EFD képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, elnézést az eltérő véleményért, de tapasztalt könyvszakértőként nem osztom kollégáimnak az ellenőrök véleménye feletti optimizmusát.

A Számvevőszék éves jelentése a 2008-as beszámolóról nem mutat ki jelentős javulást. 10 évvel a Santer-Bizottság lemondása és számos reformígéret után az Európai Unió pénzeszközei még mindig nincsenek ellenőrzés alatt. Az ellenőrök kijelentik, hogy a beszámoló valós, de nem mondják ki, hogy megbízható, és valóban nehéz azt mondani, hogy megbízható, ha a pénzügyi információk minőségével kapcsolatosan aggodalomra van ok.

A jelentés feltárja, hogy 10 évvel az igazgatási reform elindítása után az Európai Bizottság nem működtet integrált számviteli rendszert, és hogy az igazgatóságok az ügyleteket saját helyi rendszereikbe viszik be, amelyek közül némelyeket az Európai Bizottság számvitelért felelős tisztviselője még nem is validált. Ezenkívül az uniós kiadások jogszerűsége és szabályszerűsége vonatkozásában az ellenőrök a 2008-as év kiadásainak mindössze 9%-át zárták le, amely a korábbi arányokhoz hasonló. Elutasító véleményt adnak a költségvetés 43%-áról, amely rész a kohéziós alapokhoz, a kutatáshoz, az energiaügyhöz és közlekedéshez, a külső támogatáshoz, fejlesztéshez és bővítéshez kapcsolódik. A maradék 48%-ról korlátozó véleményt adnak.

Egy ilyen jelentés bármely cég esetében az ellenőrző testület lemondására és a társaság felszámolására történő felszólítást jelentene, de itt senki sem aggódik. Az ellenőrök 1,5 milliárd EUR-ról még azt is megállapították, hogy − az ő szavaikat idézve − nem kellett volna kifizetni.

Az első érv, amelyet hallani fognak, az az, hogy az ellenőrök nem azt mondják, hogy ez csalás, hanem ezek csupán hibák. Azt fogják mondani, hogy a csalás bűnös szándékot feltételez, ezt pedig bizonyítanunk kell, és ezért a rendőrséghez kell fordulnunk.

A második érv, amelyet hallani fognak, az az, hogy a szabályok túl bonyolultak. Ezt már évek óta mondják, de a szabályok nem változtak, tehát az Európai Bizottságot kell hibáztatnunk, mert bonyolult szabályokat tart fenn, amelyek elősegítik a hibákat?

A harmadik érv, hogy a hibákért a tagállamokat kell hibáztatni. Nos, a szerződések világosan meghatározzák, hogy az Európai Unió pénzeszközeiért az Európai Bizottság felel, és valóban ez az egyetlen szerv, amely hatáskörrel rendelkezik a kifizetések leállítására, ha nem kap elegendő bizonyítékot a pénzeszközök szabályszerű elköltésére.

Az igazság az, hogy ezek a hibák azt jelentik, hogy visszaéltek az adófizetők pénzével. De legyünk őszinték, senki sem foglalkozik ezzel. Hiszen csupán az adófizetők pénzével van dolgunk. Ez csak az emberek pénze, akik most azért küzdenek, hogy ki tudják fizetni jelzáloghiteleiket és gyermekeik oktatását. Ez azonban még nem minden. A Számvevőszék által ellenőrzött, 2008. évi 116 milliárd EUR-s kifizetésen felül további 40 milliárd EUR hagyta el az Európai Unió pénztárát. A költségvetés harmincöt százaléka most „Előfinanszírozás” név alatt szerepel a mérleg egyik sorában, amelyről az ellenőrök nem tudják megmondani az európai adófizetőknek, hogy szabályszerűen költötték-e el.

Ezek a pótlólagos előlegfizetések pontosan azokon a területeken történtek, ahol a Számvevőszék a legnagyobb számú hibát találta. Meddig engedi meg e Parlament az adófizetők pénzével való visszaélést?

  Daniël van der Stoep (NI). – (NL) Elnök úr, a holland Szabadság Párt nevében szeretnék köszönetet mondani a Számvevőszék elnökének a 2008-as éves jelentés elkészítéséért.

Végül is ez a jelentés tudatta velünk, hogy a Kohéziós Alap körülbelül 11%-át nem is kellett volna elkölteni. Ez 4 milliárd EUR-t jelent, amelyet a szőnyeg alá sepertek. E kérdésben a Tanács, a Bizottság és – néhány kivételtől eltekintve – e Parlament is törekszik arra, hogy csendben maradjon. Pártom ezt becstelennek tartja.

Szeretném hallani, hogy a Bizottság mit kíván ez ügyben tenni. Hogyan biztosítja ennek a 4 milliárd EUR-nak a visszatérítését? Például szándékában áll-e megkérni azokat az országokat, amelyeknek ezt a pénzt el sem szabadott volna költeniük, hogy fizessék azt vissza? Ha nem, mi ennek az oka?

Azt is szeretném hallani az Európai Számvevőszéktől, hogy − a bizottsági kiadások átláthatósága érdekében − a Számvevőszék az Európai Bizottság tagjai által kiállított valamennyi nyilatkozatot is megvizsgálja-e. Ha igen, a Számvevőszék elküldi-e ezeket a nyilatkozatokat a Parlamentnek, és ha nem, miért nem? Erre a kérdésre az Európai Számvevőszéktől szeretnék választ kapni.

  Jan Olbrycht (PPE). – (PL) A jóváhagyásról szóló szavazás évről évre érdekesebb, mivel a parlamenti képviselők egyre mélyebbre ásnak a részletekben. E vitában fontos először is a tények megállapítása, másodszor a tények okainak magyarázata, harmadszor pedig a következtetések levonása.

Ami a tényeket illeti, számunkra, parlamenti képviselők számára igen érdekes a Számvevőszék által használt módszerek megfigyelése. Ennél is érdekesebb azonban, hogy az eredményekről szóló szakaszban az Európai Bizottság nem ért egyet a Számvevőszék által felállított diagnózissal. A vita során szeretnénk tisztázni a Bizottság és a Számvevőszék véleménye közötti különbségeket. Másodszor, ha hibákkal van dolgunk, nagyon fontos annak megállapítása, hogy szabálytalanságokkal vagy bűncselekményekkel állunk-e szemben. Ha mindent egy kalap alá veszünk, az elhomályosítja a képet, és összezavarja az arról szóló vitát, hogy hibákat kell-e kijavítanunk vagy a rendőrséghez kell-e fordulnunk.

Ami az okok magyarázatát illeti, szeretném mindenkinek a figyelmét felhívni arra, hogy az előttünk lévő dokumentum azt jelzi, hogy a közbeszerzési rendszerben súlyos szabálytalanságokkal kell szembenéznünk. Ezzel kapcsolatban a probléma nemcsak a pénzmozgásról szól, hanem a közbeszerzéshez kapcsolódó ügyek magyarázatáról és egyszerűsítéséről is.

A utolsó kérdés a következtetésekre vonatkozik. A következtetések igen sokfélék lehetnek. Először is az ellenőrzési módszerekre vonatkozó következtetések, a felelősségre vonatkozó következtetések, sőt, a jövőbeni politikára vonatkozó következtetések is. Ezek a legkönnyebbek. Nagyon könnyű annak a következtetésnek a levonása is, hogy mivel a pénzt szabálytalanul költötték el, és e területen még vannak kétségeink, a legjobb megoldás az adott szakpolitikai területre vonatkozó kiadások csökkentése. Nagyon óvatosnak kell lennünk az efféle következtetésekkel, mert a pénzügyi ellenőrzés egy dolog, a szakpolitika hatékonyságának ellenőrzése egy másik, az EU jövőbeni irányaira vonatkozó döntés pedig ismét egy másik dolog.

  Inés Ayala Sender (S&D). – (ES) Elnök úr, először is köszönetet szeretnék mondani különösen da Silva Caldeira úrnak a Számvevőszék jelentésének ismertetéséért, amely jelentés a botrány és az eurofóbiára való felhívás lehetőségétől elmozdult a valóban konstruktív gyakorlat irányába, és amely világos motivációs üzeneteket tartalmaz mind az európai intézmények, mind pedig a tagállamok fejlődési képességéről, az e fejlődés eléréséhez szükséges eszközök ajánlásával együtt.

Mindez a Számvevőszék növekvő szigorúságának és szakmai hozzáértésének feladása nélkül történt, sőt, a Számvevőszék volt az első, amely a da Silva Caldeira úr által említett valamennyi elvet a magáévá tette. Ebben a döntő jelentőségű időszakban a Költségvetési Ellenőrző Bizottság tagja voltam, és köszönöm önöknek a bevezetett változtatásokat, mert ezek óriási segítséget jelentenek számunkra.

Természetesen szeretnék köszönetet mondani Kallas úrnak is, amiért bölcsen meghallgatta az Európai Parlament Költségvetési Ellenőrző Bizottságban kifejtett követelményeit, ami nem volt könnyű feladat. Az gazdálkodás ellenőrzési rendszerében előrehaladás tapasztalható, és csak reméljük, hogy ez bővülni és mélyülni fog.

Támogatom azt a nemrég elhangzott nyilatkozatot, hogy ez a valaha elért legjobb megbízhatósági nyilatkozat, és bár ez a három jelenlévő intézmény, a Számvevőszék, a Bizottság és a Parlament számára sikertörténet, még hosszú utat kell megtenni.

Például még mindig aggodalommal tekintünk a jelentésben a Számvevőszék és a Bizottság között a költségvetési támogatás és a nemzeti reformtervek kiigazítása fontos területén fennálló nyilvánvaló ellentétekre.

Ez évben igen aggasztó továbbá az Európai Fejlesztési Alap harmadik pillérének, a szervezetekkel történő közös igazgatásnak az ellenőrzése. Kollégáim az Egyesült Nemzetek Szervezetéből, az Afrikai Unióból és más szervezetekből már beszéltek erről. Ez az Európai Fejlesztési Alap 6-7% százalékát teszi ki, és természetesen hatékony módszereket kell használnunk, illetve találnunk az átláthatóság hiányának megszüntetésére, amely hiány elfogadhatatlan.

Ami a személyzetet illeti, ismételten hangsúlyozni kell, hogy a fluktuáció túl magas, és túl sok az ideiglenes alkalmazott, ami azt jelenti, hogy az e programtípushoz oly lényeges folyamatosság elvész. Hiányzik továbbá a küldöttségek részéről érkező ellenőrzések rendszeressége. Emellett, ahogy a Számvevőszék is említi, jelentős hibák vannak, és magas a nem számszerűsíthető hibák előfordulási aránya, amelyen javítani kell.

Számunkra azonban bátorító a Bizottság és a Számvevőszék által közösen megkezdett út, amelynek célja, hogy meghatározzák az elfogadható hibahatárt, ami szerintünk a követendő út.

  Jorgo Chatzimarkakis (ALDE). – (DE) Elnök úr, Kallas úr, Caldeira úr, a Számvevőszék uniós költségvetésről szóló éves jelentésének ismertetésében látok jó és rossz dolgokat is. Mindenekelőtt szeretném megköszönni a Számvevőszéknek, hogy a jelentés világosabb, merészebb és politikusabb, ezáltal számunkra könnyebben érthetővé lett.

A jó dolgok közé tartozik a költségvetési gazdálkodás mint egész. Az előző évekkel ellentétben ebben javulás történt. Mindenekelőtt ez az utóbbi néhány évben a legnagyobb fejfájást okozó területeken, a mezőgazdaság és természeti erőforrások területén megvalósuló jobb pénzgazdálkodás eredménye.

Ez az első alkalom, Caldeira úr, hogy jelentésükben nem adnak elutasító véleményt, és ez jó hír. A jelentés kiemeli, hogy ahol az EU maga ellenőrzi és kezeli az alapokat, a költségvetési gazdálkodás megfelelő. Hogy ez hatékony-e, az más kérdés. E tekintetben szeretnék szívből gratulálni, Kallas úr. Ez a látható javulás az ön érdeme, és az ön hivatali idejében történt. Gratulálok!

Most azonban elsősorban a tagállamok felelőssége, hogy javítsák ellenőrzési rendszereiket. Mert ha az EU költségvetési gazdálkodása folyamatosan kritikára ad okot, az – amint most láttuk – nem uniós szinten, hanem a tagállamok szintjén múlik. Itt vannak a problémák. A kohéziós politika például − amelyet a tagállamok hajtanak végre, és amely a pénzeszközök körülbelül egyharmadát kapja − a fő problémás terület. Ön azt mondja, hogy 11% szabálytalan, független képviselőtársunk pedig azt mondta, hogy ez a szám 4 milliárd EUR. Ez az állítás nem helyes. Több mint 2,5 milliárd EUR, amelyről ön világosan megmondta, hogy ez olyan, az adófizetők által befizetett pénz, amelyet nem kellett volna kifizetni. Ezt teljesen világosan ki kell mondanunk, és egyértelmű ellenőrzéseket kell bevezetnünk.

Következésképpen azonban az Európai Bizottságnak továbbra is nyomást kell gyakorolnia a tagállamokra, és e területen támogatni fogjuk, Kallas úr. A megnevezés és megszégyenítés (naming and shaming) politikáját kell alkalmaznunk. Nyilvánosan meg kell szégyenítenünk a pazarló tagállamokat − amelyek a korábbiakhoz hasonlóan most is léteznek −, és a helyzetet világosan be kell mutatnunk.

Összességében ön arra a következtetésre jut, hogy a szabályozásokat egyszerűsíteni kell. Szeretnénk ebben támogatni önt, és lenne még egy kérésünk. Az adófizetők pénzének helyes felhasználása érdekében nemcsak a szabályszerűségre, hanem a hatékonyságra is nagyobb hangsúlyt kell helyezni.

  Reinhard Bütikofer (Verts/ALE). – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, szeretnék hivatkozni a Számvevőszék jelentésének 7. fejezetére, amely a Kutatás, energiaügy és közlekedés szakpolitika-csoporttal foglalkozik.

Mindenekelőtt szeretném rendkívüli hálámat tolmácsolni a Számvevőszéknek alapos munkájáért. Ebből a fejezetből kiderül, hogy a Számvevőszék éves jelentésében ennek a területnek nem adhat jó osztályzatot. Egy olyan területről van szó, amelynek teljes kiadásai meghaladják a 9 milliárd EUR-t. A Számvevőszék értékelése szerint a hibaarány 2% és 5% közötti. Más szóval, e számítás alapján 180 és 450 millió EUR közötti összeget szabálytalanul költöttek el. A Számvevőszék következtetése, hogy ez "részben eredményes”, amely nekem iskolai osztályzatra lefordítva legjobb esetben is kettes alát jelent. Véleményem szerint furcsa, hogy a Bizottság nem tartja szükségesnek, hogy véleményt mondjon erről. A Bizottság hallgatását beszédes hallgatásnak tartom.

Ajánlásában a Számvevőszék kijelenti, hogy a Bizottságnak folytatnia kell a pénzügyi szabályozások egyszerűsítését célzó munkáját. Egyetértek. A felelős bizottság is hasonló irányú megbeszéléseket folytatott. Nem értek azonban egyet azzal, hogy a Bizottság a Számvevőszék ajánlására vonatkozó véleményében ezt az ajánlást a feje tetejére állítja. A Számvevőszék azt mondja, hogy a szabályozások egyszerűsítését a pénz szabályszerű elköltésének biztosítása érdekében a költséghatékony ellenőrzés céljával kell összekötni. Ezzel szemben a Bizottság azt mondja, hogy költséghatékony ellenőrzést akar, és azt javasolja, hogy legyen egy elfogadható hibakockázat, amelyet kezdettől figyelembe kell venni. Nem ilyen az adófizetők pénzével való ésszerű bánásmód! A Bizottságnak át kell gondolnia, hogy mit mondott, a Parlamentnek pedig támogatnia kell a Számvevőszék kritikus munkavégzését.

  Kay Swinburne (ECR). – Elnök úr, üdvözlöm a Számvevőszék jelentését, és üdvözlöm a korlátozások nélküli beszámolót, amely első alkalommal nem tartalmaz elutasító véleményt az EU elszámolásairól, különösen e fontos eljárás oly sok évi problémás volta és egy olyan feladat után, amely bármely magánvállalkozás számára több uniós irányelv megsértését jelentette volna.

Szeretnék azonban a tartósan jelentős hiányosságokat felmutató területekre, nevezetesen a strukturális alapokra és a Kohéziós Alapra koncentrálni. Miközben a Bizottság eredményként ítélheti meg, hogy a költségvetés legnagyobb részének – a kohéziós kiadásoknak – mindössze 11%-ában voltak hibák, véleményem szerint megdöbbentő, hogy megállapítást nyert, a 46 milliárd EUR-s költségvetésből 5 milliárd EUR-t egyáltalán nem kellett volna kifizetni, ahogy a Számvevőszék leírta.

Meg kell mondanom, hogy régióm, Wales − amely kapott a 46 milliárd EUR-s strukturális alapból − vígan költhetett és kiadásként elszámolhatott abból az 5 milliárd EUR-ból. Walesnek szabálytalan kiadások miatt semmit sem kellett visszafizetnie, annak ellenére, hogy az Egyesült Királyság összességében nem kap tiszta bizonyítványt.

Úgy tűnik, a hibák a végrehajtó intézmények szintjét érintik, ezért azt kérem, hogy az Európai Parlament és a Bizottság szólítsa fel az egyes tagállamokat, hogy a kapott pénzeszközöket alaposan ellenőrizzék. Walesben a walesi nemzetgyűlés kormánya különböző intézményeken keresztül igazgatja az uniós strukturális alapokat és az Unió Kohéziós Alapját, ezért egy hivatalos ellenőrzés lefolytatása nem lehet túlságosan megterhelő.

Ugyanakkor az EU által körülbelül hét évvel ezelőtt finanszírozott projektek pénzügyi ellenőrzését csak most végzi a Számvevőszék. Nem tudom, mit érnek el ezzel. Éves egyidejű ellenőrzésre van szükségünk, amely azonosítani tudja a hibákat, és biztosítani tudja a legszigorúbb előírásoknak való megfelelést.

Ha az adófizetők pénze forog kockán − ahogy a regionális költségvetés esetében egész Európában erről van szó −, az elszámoltathatóságra vonatkozó előírások soha nem lehetnek elég szigorúak.

  Cornelis de Jong (GUE/NGL). – (NL) Szeretnék néhány dolgot mondani az Európai Bizottságnak a külkapcsolatok keretében felmerülő kiadásairól. A Számvevőszék szerint e területen 2008-ban több hiba fordult elő, mint 2007-ben; és e hibák mindegyikét a külpolitika területén találták.

Megdöbbentőnek találtam, hogy számos hiba a projektekkel kapcsolatos beszerzések terén fordul elő. A Bizottság szorosan figyelemmel kíséri a tagállamok beszerzési eljárásait, így a bonyolult és homályos eljárások miatt rendszeres segélyhívásokat kapok önkormányzati és tartományi képviselőinktől.

A Bizottság nagyon tart attól, nehogy rosszul csinálják a dolgokat. De kicsoda a Bizottság, hogy ellenőrizze helyi önkormányzatainkat, ha időnként maga is hibázik a saját projektjeit érintő beszerzésekben? Mi erről a biztos véleménye?

A Bizottság szereti 28. donorként feltüntetni magát. Azon tűnődöm, hogy ez mennyire hatékony, és sajnálatosnak tartom, hogy a Számvevőszék egyébként igen jó jelentése nem tartalmaz részletes információkat a hatékonyságról, és hogy e téma csupán véletlenül merül fel a különjelentésekben. A szakpolitika hatékonyságára vonatkozó információk a jövőben esetleg belefoglalhatók a jelentésekbe?

Például a költségvetési támogatásra vonatkozóan olvastam a jelentésben, hogy a fizetési feltételeknek való megfelelés ellenőrzése elégtelen. Más szóval a Bizottság megfelelő ellenőrzés nélkül egy zsák pénzt adott át országoknak. Valójában tehát milyen feltételeket ír elő a Bizottság? Milyen mértékig vizsgálja továbbá, hogy a költségvetési támogatás valóban segíti-e az országok fejlődését? E jelentésben erről semmit nem találok, így semmi sem lehet benne az alkalmazott megközelítésről sem.

Nagyobb általánosságban, ha azt olvasom, hogy a Bizottság milyen gondatlanul költi el a számára elkülönített alapokat, tényleg azon gondolkodom, hogy nem lenne-e jobb, ha a fejlesztési kiadásokra vonatkozó döntést magukra a tagállamokra hagynánk. Egyértelmű, hogy a Bizottság nem eléggé vette figyelembe a Számvevőszék ajánlásait, így azt szeretném kérdezni a Számvevőszék elnökétől, hogy nem elkeserítő-e, hogy évről évre megállapítást nyer, hogy a Bizottság e tekintetben nem tett rendet a saját háza táján.

  Bastiaan Belder (EFD). – (NL) A 2008-as költségvetési év tekintetében az Európai Számvevőszék a strukturális alapokat, a regionális fejlesztést és kutatási programot érintő számos hibát talált. Ennek oka, hogy túl sok a támogatásokra vonatkozó szabály, és azok túl bonyolultak.

Az Európai Számvevőszék helyesen hangsúlyozza a szabályok egyszerűsítésének fontosságát. Októberben az uniós szabályok okozta nyomás csökkentéséről négy tagállam hatóságai véleményt nyújtottak be az Európai Bizottság elnökének. Az uniós szintű szabályok miatti nyomás csökkentésére javasolták egy külső, független bizottság létrehozását. A jobb jogalkotási stratégiával összefüggésben ez a megfelelő irányba történő lépést jelenti. Hogy áll ezzel az Európai Bizottság?

A pénzgazdálkodás javítását célzó törekvések azonban nem korlátozódhatnak a szabályok egyszerűsítésére. Fokozott felügyeletre és ellenőrzésre is szükség van. Az Európai Bizottságnak és a tagállamoknak e célból cselekvési tervet kell kidolgozniuk. Nemzeti irányítási nyilatkozatokkal kell kezdeni, amelyeket azután pozitív európai megbízhatósági nyilatkozatnak kell követnie. Az Európai Számvevőszék szerint egy ilyen cselekvési terv hasznos eszközként szolgálhat-e a pénzgazdálkodás javítására? Véleményem szerint egy ilyen cselekvési terv a pénzgazdálkodás számára biztosítaná az oly nagyon szükséges politikai prioritást. Végül is, elnök úr, hölgyeim és uraim, a cél annak biztosítása, hogy az uniós kiadások a megfelelő időben a megfelelő helyre kerüljenek.

  Philip Claeys (NI). – (NL) Az Európai Számvevőszék legutóbbi éves jelentése ismét elgondolkoztató bepillantást nyújt abba, ahogy az Európai Unió kezeli az európai adófizetők pénzét. A Számvevőszék reális minták alapján megállapította, hogy a 2000 és 2006 közötti időszakban a Kohéziós Alapba tartozó, összesen 36,6 milliárd EUR 11%-át nem kellett volna kifizetni. Ez azt jelenti, hogy 4 milliárd EUR összegű támogatást tévesen utaltak ki.

A belgiumi helyzetet vizsgálva a Számvevőszék szintén megállapítja, hogy a Vallóniában – különösen Hainaut-ban – elköltött pénzeszközök egy jó részét eltékozolták. Ez valójában megerősíti, amit az európai parlamenti választásokat megelőzően egyik képviselőtársunk e Házban mondott, miszerint az európai támogatások Vallóniában − különösen a többi európai régióval összehasonlítva − nem érték el a kívánt eredményeket, és nemcsak maga Vallónia, hanem az Európai Unió is felelős e projektek végső elfogadásáért.

Jelenleg a legtöbb pénzmozgás igen közvetett, mivel számos közbenső állomáson megy át. Ezzel a kérdéssel prioritásként kell foglalkozni, ugyanakkor javítani kell a meglévő ellenőrzési mechanizmusokat.

  Jean-Pierre Audy (PPE). – (FR) Elnök úr, számvevőszéki elnök úr, bizottsági elnökhelyettes úr, köszönöm, Caldeira elnök úr, ezt a magas minőségű jelentést, köszönöm, Kallas úr, az ön által végzett munkát, és gratulálok új európai bizottsági kinevezéséhez. Örülünk neki.

Az éves beszámolóról a Számvevőszék a tavalyi évhez hasonlóan korlátozás nélküli, pozitív megbízhatósági nyilatkozatot adott ki. Szeretnék gratulálni a számvitelért felelős tisztviselőnek, Taverne úrnak és elődjének, Brian Gray úrnak, miközben megismétlem, hogy értetlenül állok a 47 milliárd EUR összegű negatív saját tőke előtt, amelynek főként az az oka, hogy nem számoljuk el a tagállamokkal szembeni azon követeléseinket, amelyeket a személyzet nyugdíjára vonatkozóan vállaltak. Szeretném önöket emlékeztetni, hogy ez az összeg 2008. december 31-én 38 milliárd EUR-t tett ki, ami évi 4 milliárd EUR-s növekedést jelent.

Az elszámolás alapjául szolgáló ügyletek vonatkozásában, Caldeira elnök úr, kérem, szíveskedjék világossá tenni a Parlament számára, hogy a Számvevőszék pozitív vagy negatív megbízhatósági nyilatkozatot ad-e ki? A Számvevőszék véleménye öt bekezdésre oszlik, amelyek a véleményeket szakpolitika-csoportonként sorolják fel, és ezt nem tudom megkülönböztetni a megbízhatósági nyilatkozattól, amelyet a Szerződés 248. cikke határoz meg, amely azt is tartalmazza, hogy a Számvevőszék a Közösség tevékenységének valamennyi főbb területére kiterjedő külön értékeléseket végezhet.

A tartalom tekintetében − a kohéziós kiadások kivételével − az észrevételek pozitívak. A kohéziós kiadások esetében túl sok a hiba. Azt is szeretném megkérdezni, hogy ön szerint a felmérések száma – például a több ezer ügyletet képviselő Szociális Alap esetében 49 – elegendő-e véleményük kialakításához. A fő probléma azonban továbbra is a tagállamokkal való megosztott irányításból, valamint abból fakad, hogy az európai pénzügyek működési módjának összetettsége túl sok hibát okoz.

Végül szeretnék szólni a megosztott irányításról és az ellenőrzési láncról, valamint szeretném megismételni azt a javaslatomat, hogy a nemzeti számvevőszékeket jobban be kell vonni a folyamatba, hiszen a Tanács határozata szerint a kormányoktól soha nem fogunk nemzeti nyilatkozatokat kapni. A lisszaboni szerződés 287. cikkének (3) bekezdése felhatalmazza önt, Caldeira elnök úr, hogy a nemzeti számvevőszékekhez forduljon. Szeretném megismételni ezt a javaslatot.

  Jens Geier (S&D). – (DE) Elnök úr, Kallas úr, Caldeira úr, hölgyeim és uraim, először is szeretnék köszönetet mondani önnek, Caldeira úr a bevezetésért, valamint szeretném megköszönni önnek és a Számvevőszék tagjainak jelentésüket. A Parlament gondosan meg fogja vizsgálni az önök által nyújtott információkat, és az elkövetkezendő hónapokban foglalkozni fog ezekkel. Örömmel tapasztaltam, hogy a közös agrárpolitika elfogadhatatlan hibaaránya csökkent. A Számvevőszék jelentésének elolvasása után az volt a benyomásom, hogy egy tagállam, nevezetesen Románia felelős a megmaradt szabálytalanságok többségéért. Úgy tűnik, hogy a jövőben az új tagállamokban nagyobb hangsúlyt kell helyeznünk a személyzet képzésére és az ellenőrző rendszerek helyes alkalmazására, lehetőség szerint még csatlakozásukat megelőzően.

Az európai strukturális alapok − amelyeket már számos képviselőtársam említett − szintén aggodalomra adnak okot. Igaz, hogy a szabálytalan kifizetések száma az előző évhez viszonyítva csökkent, de még mindig óriási problémák vannak a támogatási alapok szabályos kezelésének biztosításával. Szeretném közölni e Ház euroszkeptikusaival, hogy az összes kifizetés 11%-áról és nem a költségvetés 11%-áról van szó. Ez az összeg 2,7 milliárd EUR, nem pedig 5 milliárd EUR. Elismerem, hogy a 2,7 milliárd EUR is túl sok, de a tisztesség kedvéért pontosnak kell lennünk.

Ezek a szabálytalanságok főként a túlzott mértékű kifizetésekben és a pénzeszközök helytelen felhasználásában rejlenek. Például, ha az Európai Szociális Alap (ESZA) pénzét egy közhivatalnok bérének kifizetésére vagy az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) pénzét egy építési telek vásárlására használják, akkor az érintett személyeknek nyilvánvalóan nincs elegendő információjuk a támogatási alapok helyes felhasználásáról, vagy a tagállamok az alapokat nem akarják vagy nem képesek helyesen kezelni. Valószínűleg azonban mindez együtt jelen van.

Ha felülvizsgáljuk a pályázati eljárást, egyértelmű, átlátható és könnyebben érthető szabályokat kell megállapítanunk. A tagállamoknak nemzeti szinten biztosítaniuk kell a pályázatok alaposabb nyomon követését.

Világos, hogy az európai adófizetők pénzével kapcsolatos valamennyi pazarlás és szabálytalanság túl sok. Aki azonban elfogulatlanul tekint az EU-ra és a Számvevőszék e jelentésére, kevés támadási felületet talál. Munkánkhoz azonban, amelynek lényege Európa jobbá és hatékonyabbá tétele nap mint nap, sok kiindulási pontot kínál. Ennek alapján fogjuk végrehajtani az Európai Bizottságra vonatkozó mentesítési eljárást.

  Gerben-Jan Gerbrandy (ALDE). – (NL) Szeretnék köszönetet mondani a Számvevőszéknek a kristálytiszta éves jelentésért, és külön köszönetemet szeretném tolmácsolni Kallas biztos úrnak az elmúlt években kifejtett erőfeszítéseiért. Véleményem szerint jogosan állíthatja, hogy ez idő alatt jelentős fejlődést ért el.

Szeretném kiemelni az éves jelentés három aspektusát. Az első, hogy a legnagyobb problémákat még mindig a tagállamok okozzák. Sok képviselőtársam már felhozta példaként a regionális politikát, amelyet én is csak hangsúlyozni tudok. Ezért az egyes tagállamokban létező nemzeti nyilatkozattal kapcsolatban szeretném feltenni a Bizottságnak a következő kérdést: a Bizottság esetleg előállna egy konkrét javaslattal annak érdekében, hogy ezek a nyilatkozatok az Európai Unió valamennyi tagállamában kötelezővé váljanak?

A második aspektus, amelyet hangsúlyozni szeretnék, az európai szabályok terjedelme és bonyolultsága: szintén olyan terület, amelyet már számos képviselő érintett. El tudnánk kezdeni egy alapvető vitát pénzeszközeink elköltésének módjáról és az ezeket alátámasztó szabályokról? Véleményem szerint ez most leginkább sejtéseken és legkevésbé bizalmon alapul, ami mindent egybevetve csak még több szabálytalanságot táplál.

Az utolsó aspektus a mezőgazdaság. Természetesen kiváló, hogy a teljes agrárágazat első alkalommal zöld jelzést kapott, de nem szabad túlzottan elégedettnek lennünk magunkkal. A vidékfejlesztésben vannak a főbb problémák, és a mezőgazdaságon belül ez az a szakpolitikai terület, ahol az elkövetkezendő években a legnagyobb növekedést látjuk. A legfontosabb nemcsak a törvényesség, hanem a hatékonyság is, mivel a mezőgazdasági alapok tekintetében környezeti és természeti céljaink elérése terén még mindig bőven alulteljesítünk.

  Vicky Ford (ECR). – Elnök úr, az európai pénzügyek komoly aggodalmat okoznak választóim és a brit emberek körében. Az Egyesült Királyság végül is az európai költségvetés második legnagyobb nettó befizetője, így talán hasznos, ha más tagállamok nem felejtik el, ha erről a pénzről vitáznak, hogy ennek egy jó része a brit adófizetők zsebéből származik.

Ha van valami, ami éket ver a brit emberek és Brüsszel közé, akkor az az érzés, hogy pénzüket az EU-ban könnyelműen kezelték. Ez más országokra is igaz. Ez nem pusztán az elszámolásokról szóló vita, hanem egy alapvető bizalmi törés az itt képviselt intézmények és az általunk képviselt otthoni emberek között.

Tudomásul kell vennünk ezt a számvevőszéki véleményt. Igen, jobb mint az előző évekbeli vélemény, de éppúgy, ahogy egy üzletember, aki kétszer is meggondolja, mielőtt üzletet köt egy bármilyen korlátozó véleménnyel rendelkező céggel, ugyanúgy polgáraink kétszer is meg fogják gondolni az EU-val való kapcsolatukat mindaddig, amíg vannak korlátozások.

Nem állíthatjuk, hogy ez az ellenőrök hibája. Az ellenőrök nem költenek pénzt: a hivatalok és a kormányok viszont igen, itt és hazánkban is. Meg kell tisztítanunk a tevékenységüket.

Ugyanakkor önmagában még egy korlátozás nélküli könyvvizsgálói záradék sem elegendő. 18 éves korom óta havi kimutatást kapok a bankomtól. A számok összeadódnak. A könyvvizsgálói záradék korlátozás nélküli lenne. De tudom, hogy nem mindig bölcsen költöttem el a pénzem.

Ha csak egy szikrányi tiszteletet ki akarunk érdemelni az otthoni adófizetőinktől, akkor ebben a szörnyű gazdasági helyzetben tisztelettel kell kezelnünk pénzüket. Politikusainknak otthon és ebben a szükségtelen és drága második ülésteremben, itt, Strasbourgban azt üzenem, hogy meg kell állítanunk az adófizetők pénzének pazarlását.

  Hans-Peter Martin (NI). – (DE) Forradalomra van szükségünk a demokráciában! Elnök úr, biztos úr, üdvözöljük önöket a Lisszaboni Szerződés új világában. Ez egy lehetőség az önök számára. E Házban 11 évig követtem jelentéseiket, míg korábban újságíróként tettem ugyanezt, és végül is ezek a jelentések nagyon hasonlóak. Most azonban lehetőségük van az előretekintésre. Használják ki e Ház szakmai hozzáértését – véletlenül ma nem gyűltünk mindannyian össze e teremben; Søndergaard urat és Chatzimarkakis urat látom, ott van Staes úr és a mi oldalunkon harcostársam, Ehrenhauser úr –, és szervezzék újra a Számvevőszék munkáját. Nézzék meg, ami másutt működik, például Németországban, ahol ellenőrizni lehet a költséghatékonyságot és azt, hogy van-e értelme a kiadásoknak, és Ausztriában, és dolgozzanak ki egy koncepciót, talán egy parlamenti kezdeményező jelentés keretében, amely leírja, hogy amit tesznek, hogyan tehetik lényegesen jobban, és ezáltal ténylegesen teljesítik feladatukat.

  Tamás Deutsch (PPE). – (HU) Elnök úr, kedves képviselőtársaim! Megítélésem szerint, mi európai parlamenti képviselők valamennyi európai adófizető állampolgárnak felelősséggel tartozunk azért, hogy megfelelő figyelemmel kísérjük az ő adójuk szabályszerű, megalapozott és törvényes felhasználását az Európai Unióban. Valamennyi adófizető európai állampolgárnak felelősséggel tartozunk, nemzeti hovatartozástól függetlenül.

Tisztelt képviselőtársaim! Megítélésem szerint alapos és szakszerű munkát végzett az Európai Számvevőszék, amikor elkészítette a 2008. évre vonatkozó jelentését, ezért köszönetet szeretnék mondani Caldeira elnök úrnak és a Számvevőszék valamennyi tagjának. Ugyancsak úgy gondolom, hogy megfelelő szakmai együttműködés alakult ki az Európai Számvevőszék és az Európai Parlament Költségvetési Ellenőrzési Bizottsága között, ami záloga annak, hogy a Parlament megfelelő módon tudjon eleget tenni ellenőrző feladatának. Ugyancsak elismerés illeti Kallas biztos urat azért, hogy az elmúlt esztendőkben egyértelmű javulás tapasztalható az Európai Bizottság pénzügyi igazgatási tevékenységét illetően.

Ugyanakkor egyetértek azokkal a képviselőtársaimmal, akik azt mondják, hogy nem csupán kedvező, hanem kimondottan kedvezőtlen, aggasztó jelenségekről is szól a Számvevőszék jelentése. Ezek közül mindenképpen ki kell emelnünk azt, hogy a kohéziós források felhasználása kapcsán 11%-os mértéket elérő hibaszázalékot kellett megállapítania a Számvevőszéknek. Megítélésem szerint nélkülözhetetlen a hibák kijavítása érdekében, hogy pontosan jelöljük meg, kik, mikor, hol és milyen mulasztásokat követtek el, mert csak ez lehet annak a záloga, hogy ezeket a hibákat az elkövetkezendő időben kijavítsuk.

  Edit Herczog (S&D). – Elnök úr, amikor választóimmal találkozom, ezt az intézményt gyakran egy számítógéphez hasonlítom, amelyben a tagállamok képviselik a hardvert, a Bizottság biztosítja a szoftvert, a Parlament valószínűleg a billentyűzet, ahol be lehet avatkozni, és ebben az értelemben a Számvevőszék bizonyára a számítógép vezérlőpultja. Soha nem úgy veszünk számítógépet, hogy megnézzük a vezérlőpultját, de egyetlen számítógép sem működik hosszú ideig megfelelő belső vezérlőpult-rendszer nélkül.

Szeretnék gratulálni a Számvevőszéknek, hogy ezen intézmény számára megfelelő vezérlőpultként működik, és évről évre tökéletesíti munkáját, de bennünket is emlékeztet arra, hogy saját házi feladatunkat is jobban kell végeznünk.

Hat év itt-tartózkodás után megtanultam a Számvevőszéktől, hogy gyakran követünk el hibákat, és hogy meg kell próbálnunk emlékeztetni a tagállamokban maradt kollégáinkat arra, hogy mit kell tenniük. Számomra azonban a legfontosabb üzenet, hogy ha a Lisszaboni Szerződés hatályba lép, csökkentenünk kell a bonyolultságot, helyi szinten jobb feltételeket kell biztosítanunk kiadásainkhoz, és országainkban időben el kell juttatnunk a pénzt a pályázókhoz, legyenek azok kis- és középvállalkozások, kutatók vagy gazdálkodók.

A nekünk szóló üzenet úgy hangzik, hogy helyi szinten kell javítanunk a szakértelmet. Európai szinten tovább kell csökkentenünk a bonyolultságot. Törekednünk kell a tagállamok ellenőrzési rendszerei közötti jobb együttműködésre, és a jövőben együtt kell dolgoznunk.

Köszönöm az utóbbi öt éves együttműködést.

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót)

  Olle Schmidt (ALDE). – (SV) Elnök úr, szeretnék köszönetet mondani a Számvevőszéknek a kiváló munkáért és Kallas úrnak is − jó, hogy folytatják. A brit képviselők kritikus véleményével minden rendben van, de az újságokból úgy tudom, hogy sok brit politikus nem bánt éppen tisztességesen a pénzzel. Ez természetesen nem jelenti, hogy nem fejlődhetünk, de meg kell vizsgálnunk, hogy a tagállamokban a helyzet valóban lényegesen jobb-e az uniós helyzetnél.

Azokon a területeken, amelyeken az EU közvetlenül felel a költségvetésért, a hibák kicsik. A hiányosságok a tagállamoknál merülnek fel. 2,7 milliárd EUR természetesen óriási összeg. Túlságosan nagy összeg, és teljes mértékben elfogadhatatlan. Az uniós költségvetés jelentős hányada, és a tagállamoknak e tekintetben egyértelmű a felelősségük. Ahogy már sok képviselőtársam is említette, én is úgy gondolom, hogy a Bizottságnak biztosítania kellene, hogy azok az országok, amelyek jelenleg megtagadják pénzügyi beszámolójuk közzétételét és a könyvvizsgálói jelentés benyújtását, mégis tegyék meg ezt. Önnek mint biztosnak vagy a Bizottságnak – természetesen ön nem tudja, milyen feladatot kap a jövőben – biztosítania kellene, hogy ezek az országok ténylegesen javulást érjenek el, tehát az információkat összegyűjtik és az ellenőrzést elvégzik. Európa adófizetői ezt kívánják. Jobb és hatékonyabb ellenőrző rendszerre is szükség van, amelyen keresztül ki lehet emelni a helyes gyakorlati példákat.

Søndergaard úr beszéde végén javasolt valamit, ami előrevihet, nevezetesen egy teljesen új költségvetési rendszer bevezetését, amely a tagállamok számára biztosítja a pénzforgalom jobb ellenőrzését.

(Taps)

  Esther de Lange (PPE). – (NL) Elnök úr, talán ismeri a Groundhog Day (Idétlen időkig) című filmet, amely egy férfiről szól, aki minden nap ugyanarra a napra ébred? Európai parlamenti képviselőként ez még csak a harmadik évem, de máris úgy érzem magam, mint annak a filmnek a főszereplője. Minden évben idejön a Számvevőszék, hogy közölje velünk, sajnos, nem tud megbízhatósági nyilatkozatot adni nekünk, az Európai Bizottság pedig minden évben minden tőle telhetőt megtesz a legkisebb reménysugár hangsúlyozásáért is.

Kétségkívül történt fejlődés – például a mezőgazdaság területén –, de az alapvető problémák változatlanul fennállnak. Természetesen növelhetik a megengedett hibaarányt, ahogy az Európai Bizottság javasolja, de ez a játékszabályok játék közbeni megváltoztatására emlékeztet. Ha a játékosoknak nem sikerül gólt lőniük, edzőjük nem megy, és nem szélesíti meg a kaput, hanem ügyel arra, hogy a játékosok jobban játsszanak. Ehhez csapatjátékra van szükség. Pozitív nyilatkozatot valóban csak csapatmunkával − az európai és a nemzeti ellenőrök közötti csapatmunkával −, valamint, amint már elhangzott, a nemzeti irányítási nyilatkozatok révén lehet elérni.

Sajnos néhány ország még mindig szabadabban bánik az európai pénzzel, mint a saját nemzeti pénzeszközeivel; könnyebb valaki másnak a hitelkártyájával bevásárolni menni, mint a sajátunkkal. A számlával azonban szembesülni fog, biztos úr. Ha ön és az ön utódja nem képes megfelelően ellenőrizni a tevékenységeket, az nemcsak az uniós költségvetés ellenőrzésének és önöknek, az Európai Bizottságnak tesz rosszat, hanem mindannyiunk és munkánk legitimitásának is.

Ezért biztos lehet benne, biztos úr, hogy a Parlament e tekintetben önt és utódját is igen szorosan figyelemmel fogja kísérni.

  Barbara Weiler (S&D). – (DE) Elnök úr, biztos úr, Caldeira úr, hölgyeim és uraim, először is köszönetet szeretnék mondani Caldeira úrnak és csapatának. Jelentése a mentesítés megadásához vezető tanácskozásunkhoz igen hasznos lesz.

Déjà vu érzésem van, mert amint látom, a Tanács ismét távollétével tüntet, éppúgy, ahogy az elmúlt évben. Azért vagyok ennyire kritikus, mert a Tanács mint az egyik legfőbb közösségi intézményünk nem maradhat ki, és nem kellene kimaradnia ebből a vitából.

Jogosan elvárjuk minden tagállamtól az ellenőrzést és az átláthatóságot, de ugyanezt várjuk saját intézményeinktől, és a Tanács is felel azért, ami a tagállamokban történik vagy nem történik.

Természetesen a költségvetésekben előforduló szabálytalanságok nem érintik olyan súlyosan a Tanács költségvetését, mint az agrárágazatot, de nekünk is lesznek kérdéseink a közbeszerzésről, a késedelmes fizetésekről vagy lejárt fizetésekről, valamint az ismétlődő túlbecslésekről. Mindezt a Tanáccsal a következő hetekben fogjuk megvitatni.

Igaz, hogy a hiba nem egyenlő a csalással, és a visszafizettetés hasznos eszköz. Az agrárpolitikában egy további jó eszköz a megnevezés és megszégyenítés, amely Bajorországban és Németország más részein is jól bevált. Úgy gondolom, hogy folytatnunk kell ennek az eszköznek a használatát, mert világossá vált, hogy a tagállamok és az érintett vállalkozások is reagálnak rá.

Azt várjuk a svéd elnökségtől, hogy az elkövetkezendő napokban készen áll az erről folytatandó párbeszédre, valamint…

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót)

  Anneli Jäätteenmäki (ALDE). – (FI) Elnök úr, Caldeira úr, biztos úr, szeretnék köszönetet mondani az Európai Számvevőszéknek azért a bámulatos munkáért, amelyet az európai adófizetők érdekében végzett.

Az EU elszámolásai 2%-os hibahatárt engedélyeznek. Véleményem szerint különösen a fizetéseket és az egyéb igazgatási kiadásokat kellene óvatosabban kezelni. Ezekkel kapcsolatban nem engedhetünk meg semmiféle bizonytalanságot.

Vannak azonban más költségcsoportok, ahol nehéznek, vagy talán lehetetlennek tűnik a 2%-os hibahatár elérése. A Számvevőszék szerint a kohéziós politikára költött összegek 11%-át egyáltalán nem kellett volna kifizetni. Az előző két évben is ugyanez volt a helyzet.

Mivel a helyzet olyan, hogy a 2%-os hibahatár nem elérhető, meg szeretném kérdezni, hogy a Bizottság vagy a Számvevőszék gondolt-e arra, hogy felül kellene vizsgálni a 2%-os számot, hogy évről évre ne kelljen azt mondanunk, hogy ezt a küszöbértéket ebben az évben semmiképpen sem tudjuk elérni, és a következő évben sem fogjuk. A jövőben gondosabban kell eljárnunk, és a költségek vonatkozásában a mostaninál hatékonyabban kell működnünk, valamint egyszerűsítenünk kell a pályázati eljárást.

  Czesław Adam Siekierski (PPE). – (PL) Elnök úr, a 2008-as költségvetés végrehajtásáról szóló éves számvevőszéki jelentés elemzése alapján arra a következtetésre jutunk, hogy a helyzet jobb, mint az előző években. Különösen örvendetes, hogy jelentősen bővülhetett a megfelelő költségvetési gazdálkodás. Rendkívül világos javulást tapasztaltunk a mezőgazdaságra és a vidékfejlesztésre fordított kiadások terén, amelyek az uniós költségvetés több mint 40%-át teszik ki. Ez a korábbi jelentésekhez képest alapvető változás. Ez a közös agrárpolitika reformjának és egyszerűsítésének eredménye. A pénzeszközöket most egyszerű technikai követelmények alapján fizetjük ki.

Másrészt az ellenőrök néhány vitára okot adó területet is kimutatnak, mivel azt tapasztalták, hogy a kohéziós politika terén a tagállamok által benyújtott támogatási pályázatok 11%-a hibás volt. Hangsúlyozom, hogy pályázatokról beszélek. Sokaknak úgy tűnhet, hogy ez a kedvezőtlen adat a Bizottság vagy a tagállamok részéről tanúsított gondatlanság eredménye. Biztosan ebben is van egy kis igazság, de úgy gondolom, hogy a probléma másutt keresendő. A kohéziós és fejlesztési politika terén e pénzügyi hiányosságok nagy számát elsősorban a túlbonyolított és összetett jogi szabályozások okozzák, amit jelentésében a Számvevőszék is elismer.

Arra ösztönzöm a Számvevőszéket, hogy erősítsék tovább együttműködésüket tagállami kollégáikkal. Végül azt szeretném mondani, hogy több figyelmet kell szentelnünk az oktatás kérdésének, valamint az egyedi programokat végrehajtó és kezelő uniós és intézményi politikákról megfelelőbb tájékoztatást kell nyújtanunk a kedvezményezetteknek.

Összefoglalva, véleményem szerint a Bizottságnak mindent meg kell tennie elsősorban a pénzügyi szabályozások egyszerűsítéséért, és egyúttal meg kell tartania a visszaélést megelőző, alapvető ellenőrzési mechanizmusokat. Gyakran előfordul azonban, hogy a különböző európai alapok kedvezményezettjei szabályozások tömegével küzdenek, amelyek nem egészen világosak, és amelyek gyakorlatilag lehetetlenné teszik az ellenőrök teljes megelégedésére szolgáló beszámoló elkészítését. Ezen változtatni kell, és hangsúlyozom: egyszerűsítés és tájékoztatás, de ellenőrzés is.

  Georgios Stavrakakis (S&D). – (EL) Elnök úr, én is szeretnék gratulálni a Számvevőszéknek kiváló munkájáért, valamint az Európai Bizottságnak, és örülök, mert látom, hogy a helyzet általánosságban javult. Szeretném külön hangsúlyozni, hogy a mezőgazdasági kiadások első alkalommal nincsenek a piros tartományban. A dolgok általánosságban jobban mennek, de még mindig gondok vannak a kohéziós politika kiadásaival, amelyre már több tisztelt kollégám hivatkozott. A jövőt tekintve azonban meglehetősen optimista vagyok.

Észre kell vennünk a jó híreket is. Működik az uniós pénzeszközök visszafizettetési rendszere: 2008-ban 1,6 milliárd EUR-t fizettettek vissza, és több visszafizetés folyamatban van, ami azt igazolja, hogy a rendszer megfelelően működik. A le nem leplezett csalások aránya rendkívül alacsony, és csak néhány elszigetelt esetben állapítottak meg ilyet. Csak néhány tagállamban vannak problémák, ami azt bizonyítja, hogy a rendszer egészében véve rendben működik, és hogy a kohéziós politika céljai megvalósulnak.

Hosszú távon a közös irányítási rendszert felül kell vizsgálni, és a tagállamokra nagyobb felelősséget kell hárítani, ezáltal segítve a szabályok egyszerűsítését. A Lisszaboni Szerződés 310. cikkében rendelkezik erről, amely alapján a Bizottság eddigi kizárólagos felelősségével szemben az Európai Unió és a tagállamok közötti együttműködés a költségvetés végrehajtásában engedélyezett.

Végül szeretném kiemelni, hogy a Számvevőszék üzenete a szabályok egyszerűsítésének szükségességéről eljutott a Tanácshoz és a Bizottsághoz, és őszintén remélem, hogy a változások.

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót)

  Lambert van Nistelrooij (PPE). – (NL) A 2008-as jelentés ismét mély elemzésre és cselekvésre ad okot, többek között az Európai Parlament részéről is. Köszönöm ezt a jelentést. Ez a megközelítés – ez az együttműködés – az elmúlt években kimutatható előnyökhöz vezetett.

Az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoportjának koordinátoraként azonban különösen a regionális politikáról szeretnék néhány megjegyzést tenni. Igaz-e, hogy a regionális politika 11%-os hibaaránya a miatt a három tagállam miatt történt, és ezzel kapcsolatban mik a terveik? Igaz-e, hogy a legtöbb hiányosságot a közbeszerzésekben találták? Igaz-e, hogy túl korán van még ahhoz, hogy a jelentés tükrözze az új, jelenlegi, 2007-2013-es szabályozás alapján a kiadásokban bekövetkező javulásokat? Amint tudják, ezzel kapcsolatosan a múlt évben számos módosítás történt. Amennyiben ez a helyzet, akkor figyelembe véve ezeket a változásokat – a jelenlegi jogszabályok módosításait –, 2013-ig a javulások emelkedő tendenciája mentén dolgozhatunk tovább.

Fontos továbbá, hogy az európai jogszabályok átültetése terén ezeket a javításokat határozottabban hajtsák végre a közbeszerzési szabályokban, hogy az akadályok legyőzése érdekében fejlődés menjen végbe a hatáskörök terén és a végrehajtásban, különösen a tagállamokban. Mindent összevetve, az európai és a nemzeti szint közötti kapcsolatban itt komoly súrlódás van. Ezért meg kell neveznünk az érintett országokat.

Ez a 11%-os szám azután pirosról, amely elfogadhatatlan, sárgára, majd végül zöldre változhat. A polgárok azért választottak meg bennünket, hogy e területen több eredményt és nagyobb tisztánlátást érjünk el. Örülök annak is, hogy a jelentésükben szereplő, az egyszerűsítésre vonatkozó javaslatok is napirendre kerülnek.

  Christel Schaldemose (S&D). – (DA) Elnök úr, szívből jövő köszönetemet szeretném kifejezni a Számvevőszéknek az alapos és igen hasznos jelentésért. A mai vitát hallgatva, egy dán mondás jutott az eszembe, miszerint arról beszélünk, hogy a pohár félig tele van-e vagy pedig félig üres. Ez más szóval azt jelenti, hogy a kérdés az, hogy optimisták vagy pesszimisták vagyunk-e. Nekem úgy tűnik, hogy ma itt túl sok ember túlságosan optimista volt. A biztos úr is túl optimista volt. Egyszerűen nem gondolom, hogy ez elegendő. Ha egy dán pénzügyminiszter lett volna felelős ezért a költségvetésért, amelynek kevesebb mint a fele fogadható el hibátlanként, és amelynek kevesebb mint a fele – 47%-a – zöld, a szóban forgó miniszter már munkanélküli lenne.

Igen sajnálatosnak találom, hogy még mindig nagyon sok a tennivaló, és nagyon sajnálom, hogy a dolgok ilyen lassan mozdulnak előre. Tudom, hogy ez nehéz, és tudom, hogy a szabályok nagyon bonyolultak is lehetnek. Azt is tudom, hogy történt előrehaladás, de az nem elég. Ha megnézzük, hogy a költségvetés zöld része milyen sebességgel javult, láthatjuk, hogy a dolgok túl lassan mozdulnak. Felszólítom a Bizottságot, hogy vállalja az őt terhelő felelősséget. Az eszközök rendelkezésükre állnak. Gyorsabban kell reagálniuk.

  Monika Hohlmeier (PPE). – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, mostanáig a kohéziós alapra helyeződött a hangsúly, és ezt bizonyára a költségvetés mérete indokolta. Fel szeretném azonban hívni a figyelmüket egy olyan területre, amelyben az elmúlt évben mindössze 2,7 milliárd EUR-t költöttek el, de amely jelentős problémákat okoz.

Az Európai Számvevőszék − amelynek most hálás köszönetemet szeretném kifejezni − félig mesterművet alkotott, mivel a fejlesztési segély területén a szétaprózott igazgatásba sikerült átláthatóságot vinnie, és sikerült egyértelműen azonosítania a továbbra is fennálló problémákat. Nem szeretnék túlozni és azt mondani, hogy ez a terület nem rendelkezik általános elvvel és átlátható struktúrákkal, de jelentős problémákkal küzd.

Javulás történt például a projektek kifizetései terén, de még mindig előfordul, hogy egyes projektek esetében nem lehet elvégezni az ellenőrzéseket, mert hiányoznak az elismervények, nem is beszélve arról, hogy bizonyos elismervényeket még csak be sem mutatnak, vagy nincs lehetőség a megfelelő nyomon követésekre. A költségvetési támogatás témaköre ismételten sajátságos problémákat vet fel, mert lehetetlen ellenőrizni vagy nyomon követni, hogy hová kerül a pénz, és mire használják. Véleményem szerint alaposan át kell gondolnunk, hogy az Európai Fejlesztési Alapot (EFA) az átláthatóság, a nyomon követhetőség és az irányíthatóság érdekében nem kellene-e végre integrálnunk az általános költségvetésbe. Ez lehetővé tenné, hogy az EFA-t más területekkel − például a fejlesztési segéllyel, a külpolitikával, a szomszédsági politikával és ezen terület más politikáival − összekapcsoljuk és koordináljuk, hogy teljes és átlátható áttekintést kapjunk. Ez a javaslatom.

  Andrea Cozzolino (S&D). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, amint már elhangzott, az Európai Számvevőszék 2008-as jelentése mindenekelőtt pozitív hírrel szolgál: a magas szabálytalansági szintet mutató uniós kiadások aránya a 2005-ös 60%-ról 2008-ban 31%-ra csökkent. Ez jelentős eredmény; pozitív megközelítést jelez, amelyet folytatnunk kell.

A strukturális alapok és konkrétabban a kohéziós politikák terén továbbra is problémák és nehézségek állnak fenn. Úgy gondolom, hogy az elkövetkezendő hónapokban és években figyelmünket e területekre kell összpontosítanunk.

A strukturális alapok tekintetében, ha összehasonlítjuk a Számvevőszék 2000 és 2006 közötti időszakra vonatkozó elemzésével, a 2007 és 2013 közötti időszak irányítási és ellenőrzési rendszerei a kiadások terén szigorúbb szabályozásokat, nagyobb megbízhatóságot és átláthatóságot vezettek be, valamint a tagállamok nagyobb elszámoltathatóságát hozták.

A Számvevőszék határozottan hangsúlyozza, hogy nagyobb mértékű egyszerűsítésre van szükség. A szabályok további egyszerűsítése érdekében tehát sokat kell tenni.

A gazdasági növekedés minősége és a közösségi források felhasználásának átláthatósága ugyanannak az általunk folytatandó küzdelemnek két célkitűzése. Úgy gondolom, hogy ezt a küzdelmet úgy kell megharcolnunk, hogy a bennünket és mindenekelőtt a polgárokat érintő vitáinkat nagyobb nyilvánosság mellett kell folytatnunk.

A kohéziós politikák, a strukturális alapok és a regionális politikák az európai projekt alapvető elemei, és azok is maradnak. Tartalmat adtak az Európai Unió alapvető értékeinek. A hatékonyság és az átláthatóság biztosítása érdekében az elkövetkezendő években együtt kell dolgoznunk.

  Mairead McGuinness (PPE). – Elnök úr, köszönöm a Számvevőszéknek, hogy ma délelőtt igen világos módon ismertette velünk egy terjedelmes jelentés tartalmát, és beszámolt jóról és rosszról − szerencsére nem szörnyűségekről, mert számviteli gyakorlatunk legrosszabb aspektusait bizonyos mértékig rendbe hoztuk.

Elsősorban a mezőgazdaságra szeretnék kitérni, amely, mivel viszonylag tiszta bizonyítványt kapott, jóformán kimaradt ebből a vitából. Ezzel figyelmeztetni szeretnék arra, hogy lehet, hogy visszatérünk a jövőbe.

Ma délelőtt érdemes emlékeztetni arra, hogy a mezőgazdaság azért javult, mert a kifizetéseket jelentős részben elválasztottuk a termeléstől. A kifizetéseket közvetlenül az aktív gazdálkodóknak, aktív termelőknek teljesítjük, ezért a hibalehetőség jelentősen csökkent.

A moduláció eszközén keresztül azonban most fogjuk azt a pénzt, és a vidékfejlesztés területére fordítjuk, amely területtel kapcsolatban komoly aggodalmakat fogalmaztak meg, ezért beszéltem a jövőbe való esetleges visszatérésünkről.

Én is aggódom amiatt, hogy hogyan tudunk számot adni olyan kérdésekről, mint a vízgazdálkodás, az éghajlatváltozás és a biodiverzitás. Gondoljunk csak az ezen területekre költendő közpénzekre vonatkozó – jogosan – bonyolult szabályokra, valamint az ezeknek a szabályoknak való megfelelés nehézségeire és költségeire.

Az Európai Unió költségvetésének ellenőrzését vizsgáljuk, hála a volt brit miniszterelnöknek, Tony Blairnek, akinek a kormánya nem rendelkezik különösen tiszta nyilvántartással, ha a saját elszámolásairól van szó.

E felülvizsgálat során ismételten megvizsgáljuk a pénz elköltését azokon a területeken, amelyeket a Számvevőszék egyértelműen aggályosnak talált, különösen a kutatás és az innováció területén. Legyünk azonban nagyon óvatosak, hogy az általunk jól végzett munkát nehogy elrontsuk azzal, amire készülünk.

  Peter Jahr (PPE). – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, amikor iskolás voltam, a tanárok gyakran mondták: A bizalom jó, de jobb az ellenőrzés.

(A felszólaló egyetért azzal, hogy az eljárási szabályzat 149. cikkének (8) bekezdésével összhangban egy másik képviselő kérdésére válaszoljanak)

  Ingeborg Gräßle (PPE). – (DE) Elnök úr, szeretném megkérdezni, hogy észrevette-e, hogy e fontos vita során Martin úr, aki egy sor tanáccsal látott el bennünket, 10.00-kor belépett az ülésterembe, 10.09-kor felszólalt és 10.12-kor elhagyta az üléstermet.

  Peter Jahr (PPE). – (DE) Gyermekkoromból két alapvető szabály jut az eszembe. Egyszer azt mondták nekem: „Ha valaki beszél hozzád, hagyd, hogy befejezze. Ha felteszel egy kérdést, legalább várd meg a választ”. Ezt az elvet követve jó lett volna, ha Martin úr a Házban maradt volna, és a Parlamentben követhette volna a vitát. Ez a véleményem.

A Számvevőszék által javasolt ellenőrzések és javítások jelentősen hozzájárulnak az uniós pénzeszközök hatékonyabb és gazdaságosabb felhasználásához. Az agrárpolitikában érdekelt képviselőként különösen örülök, hogy a mezőgazdaság területén a pénzeszközök felhasználását pozitívan értékelték, és nagy átlagban nézve nem találtak jelentős szabálytalanságokat. Ez azonban csak átlag, és pontosan itt van a probléma. A mezőgazdaságban van egy mondás, hogy a tó átlagosan csak fél méter mély volt, a tehén mégis vízbe fulladt. Más szóval, ha átlagban véve minden helyes, és ha az országok túlnyomó többsége képes az igazgatási szabályok megfelelő alkalmazására, épp akkor kell különösen azokkal az országokkal foglalkoznunk, akik nem alkalmazkodnak a szabályokhoz, azaz akik rossz fiúk. Fontos, hogy e tekintetben nevek hangozzanak el. Elnök úr, ne hátráljon meg. Fogalmazzon konkrétabban, és a Parlament ebben támogatni fogja önt.

A vidékfejlesztés területén egészen más a helyzet a hibaaránnyal. Még ha a hibaarány alacsonyabb is, mint az előző évben, még mindig jelentősen magasabb, mint a mezőgazdasági kiadások esetén. Itt azt kell azonban mondanom, hogy az azonosított problémák többsége a bonyolult uniós szabályok helytelen alkalmazásából és meg nem értéséből adódik. Ez nem jelenti szükségszerűen, hogy azt a pénzt elpazarolták. Mindannyiunknak együtt kell dolgoznia az uniós szabályok módosításán és javításán, hogy azután a tagállamok könnyebben alkalmazhassák azokat.

ELNÖKÖL: DURANT ASSZONY
alelnök

  Sophie Briard Auconie (PPE). – (FR) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, a Számvevőszék 2008-as jelentése megállapítja, hogy az Európai Unió költségvetési ügyleteinek jogszerűsége és szabályszerűsége tekintetében általános javulás történt. Hangsúlyozza azonban, hogy a kohéziós politikával összefüggő kiadások még mindig problémásak, mivel a legtöbb hiba ezekhez kapcsolódik.

A kohéziós politikára rendelkezésre álló pénzeszközök az európai költségvetés közel egyharmadát teszik ki. Ez az európai integráció és az annak lényegét jelentő szolidaritási elv egyik legalapvetőbb és leginkább szimbolikus szakpolitikája.

Emiatt igényesnek kell lennünk, és biztosítanunk kell, hogy az eljárásokat megfelelően alkalmazzák. Figyelembe kell azonban vennünk a kohéziós politika jellegzetességeit, amely politika nagymértékben decentralizált, és ezért a tagállamok regionális hatóságainak irányítása alatt áll. A Számvevőszék által észlelt hibák nem a projektgazdák részéről kezdeményezett csalási kísérletek eredményei, hanem azokat a támogathatósági feltételek bonyolultsága okozta.

Véleményem szerint ezért a megoldás nem az, hogy az eljárásokat még nehézkesebbé kell tenni, hanem egyszerűsíteni kell azokat közösségi szinten és a tagállamok szintjén is. Közösségi szinten az egyszerűsítési intézkedésekről a Tanácsban és a Parlamentben folynak a tárgyalások. Nemzeti szinten én személyesen a francia eljárás egyszerűsítésén dolgozom, szoros együttműködésben a megválasztott képviselőkkel, valamint az országos és helyi döntéshozókkal.

A mostani gazdasági recesszió idején különösen sajnálatos lenne, ha a továbbra is nagyszámú projektgazda nehézségekbe ütközne az általuk felhasználható európai alapok elérése terén.

  Ville Itälä (PPE). – (FI) Elnök asszony, fontos kérdéssel foglalkozunk, és először is azt szeretném mondani, hogy a költségvetési gazdálkodás sokat javult. Vannak azonban problémák, és ezek közül néhányat szeretnék megemlíteni.

Az első az intézmények épületekre és ingatlanokra vonatkozó politikája. Amikor a 2008-es költségvetés Parlamenttel és más intézményekkel foglalkozó fejezetéről vázlatot készítettem, észrevettem, hogy a dolgok nincsenek igazán rendben ezen a területen. Szeretném remélni, hogy alapos vizsgálatot indítunk annak kiderítésére, hogy az intézmények ingatlanaiért és épületeiért kifizetett ár miért magasabb az átlagos piaci árnál. A tanulmány befejeztével meg fogjuk tudni, hogy van-e ebben valami gyanús, vagy minden rendben van-e.

A másik téma, amelyre fel szeretném hívni a figyelmüket, a Romániát és Bulgáriát érintő helyzet, amelyről már hallottunk itt. Tudjuk, hogy mik a problémák, és meg kell találnunk a módját, hogyan tudunk segíteni Romániának és Bulgáriának, hogy ezekre megoldást találjanak. Ez politikai kérdés is. Végül is mi az értelme a bővítésnek, ha olyan országokat veszünk fel tagként, amelyek képtelenek megfelelően megszervezni költségvetési gazdálkodásukat?

A harmadik téma különösen az Egyesült Nemzetekhez kapcsolható külső fellépéseket érinti, bár minden esetben képesnek kell lennünk az ellenőrzésekre, annak érdekében, hogy a nyilvánosság tisztában legyen azzal, hogy minden rendben van.

Leginkább azonban észre kell vennünk, hogy nőtt a hibáktól mentes területek száma, és ezért Kallas biztos urat és az Európai Számvevőszéket illeti a köszönet. Mindketten kiváló munkát végeztek.

(Taps)

  Seán Kelly (PPE). – Elnök asszony, egy egyszerű kérdés. Megállapítást nyert, hogy a szabályok megszegése számos esetben az eljárások és szabályozások meg nem értéséből adódott.

Elfogadja ezt ebben az esetben? Amennyiben igen, a szabályszegések hány százalékát okozza ez a sajnálatos helyzet, a szabályok nem szándékos megsértése?

  Ivaylo Kalfin (S&D). – (BG) Mindenekelőtt én is szeretnék gratulálni az Európai Számvevőszék képviselőjének az elkészített jelentéshez, valamint Kallas biztos úrnak azért a nyilvánvalóan sokat javult erőfeszítésért, amelyet az Európai Bizottság az európai alapok kiadásaival kapcsolatban kifejtett. Mivel Bulgáriából érkeztem, első kézből tapasztalom, hogy a Bizottság mennyire szigorú az alapok kiadásai terén, és intézkedéseinek határozottan van eredménye. Szeretnék felvetni egy kérdést, amely ahhoz kapcsolódik, hogy ez az Európai Számvevőszék jelenlegi szerződések szerinti utolsó jelentése. A következő évi jelentés már a Lisszaboni Szerződés szerint készül. Ez számos kérdést vet fel, amelyeket már említettek, de még nem érkezett rájuk megfelelően kifejtett válasz, beleértve a költségvetés és a költségvetési kiadásokra vonatkozó eljárások megalkotását érintő kérdéseket. Úgy gondolom, hogy valamennyi intézmény, köztük az Európai Parlament, valamint természetesen a Tanács és az Európai Bizottság – nem is beszélve az Európai Számvevőszék aktív részvételéről – köteles mindent megtenni, hogy választ kapjunk ezekre a kérdésekre úgy, hogy egyformán gondolkodjunk ezekről.

  Jean-Pierre Audy (PPE). – (FR) Elnök asszony, nem a „catch-the-eye” eljárás alapján szólok hozzá, mindössze szeretnék sajnálkozásomnak hangot adni, hogy a tanácsi széksor reménytelenül üres. A Tanács költségvetési hatóság, és mi is megjegyezzük, hogy a tagállamokban sok problémánk van. Csak sajnálkozásomat szerettem volna kifejezni, elnök asszony.

  Bart Staes (Verts/ALE). – (NL) Mindvégig jelen voltam a vitán. Az egyik legalapvetőbb kérdés, amelyet hallottam – és kifejezetten szeretném megkérni Caldeira urat, hogy alapos választ adjon erre –, hogy mi a helyzet a kohéziós politika esetében megállapított 11%-kal, amelyet nem kellett volna kifizetni? A vita során erre különféle magyarázatokat hallottunk. Egyesek azt mondták, hogy 4 milliárd EUR, mások szerint 2 milliárd EUR, és így tovább. Úgy gondolom, hogy a mentesítési eljárás megkezdése szempontjából rendkívül fontos, hogy világos és határozott magyarázatot kapjunk arról, hogy valójában mi ezzel a helyzet. Szeretném továbbá külön köszönetemet kifejezni Kallas biztos úrnak az elmúlt években végzett munkájáért. Úgy gondolom, hogy a Költségvetési Ellenőrző Bizottság mindig nagyon konstruktív együttműködést tapasztalt az ön részéről. Nem mindig értettünk egyet, de ön valószínűleg hamarosan új megbízást kap az új Bizottságban, egy új beosztást, és ehhez a legjobbakat kívánom önnek.

  Elnök. – Azt szeretném mondani Martin úrnak, hogy láttam, hogy személyes ügyben szót kért, és meg fogom neki adni a szót, de az eljárási szabályzattal összhangban ezt a vita végén és a Bizottság után teszem meg.

  Edit Herczog (S&D). – (HU) Elnök asszony! Teljesen egyetértek Audy képviselő úrral. Nagyon hiányzik a Tanács, ugyanígy hiányzik a politikai pártok vezetősége is. Jómagam a szocialista frakció alelnökeként úgy láttam, hogy a többi frakcióelnökség sem tartotta fontosnak ezt a vitát, de a leghiányosabb a Tanácsnak a megjelenése.

  Vítor Manuel da Silva Caldeira , a Számvevőszék elnöke. – (FR) Elnök asszony, mindenekelőtt szeretnék köszönetet mondani minden európai parlamenti képviselőnek, aki felszólalt. Megjegyzéseiket bizonyára értékelni fogják mindazok, akik a Számvevőszékben dolgoznak, és akik a ma benyújtott jelentés mögött állnak.

Egy ennyire intenzív és érdekes vitában a rendelkezésemre álló idő alatt kissé nehéz valamennyi, közvetlenül nekem szóló kérdés megválaszolása. Először is de Jong úr kérdésével foglalkoznék, aki azt kérdezte tőlem, hogy elkedvetlenített-e, hogy a Számvevőszék elnökeként nem tudtam pozitív megbízhatósági nyilatkozatot adni. Válaszom, hogy ellenőrként örülnék, ha ilyen véleményt adhatnék ki, ha eljön az ideje, de nem az ellenőrök feladata, hogy örüljenek az általuk adott véleményeknek. Az ellenőröknek véleményüket szilárd alapokon, konkrét bizonyítékok alapján kell megfogalmazniuk.

Őszintén szólva ellenőrként olyan véleményt szeretek adni, mint amilyent az idén adtunk. Nem mondanám Audy úrnak, hogy ez egy negatív vagy pozitív vélemény, ez egy reális vélemény, amely kiemeli azokat a pontokat, amelyekben fejlődés történt. Láttuk, hogy egyes területeken, különösen a mezőgazdaság területén a hibák száma jelentősen csökkent, de vannak olyan területek is, ahol nagyobb odafigyelésre van szükség. Tehát ahelyett, hogy optimista vagy pesszimista lennék, ellenőrként inkább realista szeretnék lenni.

Úgy gondolom, hogy üzenetünket a jövőbeli kilátások tekintetében így kell értelmezni. Több európai parlamenti képviselő kérdezte, hogy mit lehet tenni ezeknek a problémáknak a megoldása érdekében. A Számvevőszék e jelentésben és a korábbi jelentésekben is kifejtette véleményét, és kiemelte, hogy a tagállamok felügyeleti és ellenőrzési rendszereinek javításával kapcsolatos ajánlásai fontosak, és a Bizottság tekintetében kijelentette, hogy hasonlóan fontos a szabályozási keretrendszer egyszerűsítése, ami azt jelenti, hogy nem szabad a dolgokat a kelleténél jobban bonyolítani. Nem lehet egy olyan szakaszból, amelyben mindent meg akarunk csinálni, és mindent ellenőrizni akarunk − ami túlzott ellenőrzést igényel −, egy olyan szakaszba átlépni, amelyben egyáltalán nincs felügyelet. Különben nem találjuk meg a helyes egyensúlyt, amely lehetővé teszi szakpolitikai céljaink elérését.

Önök közül többen mondták, hogy a jelentés nem beszél az alapok felhasználásának hatékonyságáról. A felfedett néhány hiba vagy szabálytalanság megakadályozta-e a projektek végrehajtását? Nyilvánvalóan a Számvevőszék feladata, hogy jelentéseiben a pénzügyi kimutatásokról adjon véleményt − és ez egy egyértelműen pozitív vélemény −, valamint az elszámolások alapjául szolgáló ügyletekről. Itt pedig arról van szó, hogy az ügyletek megfelelnek-e a rájuk vonatkozó szabályoknak.

A Számvevőszék azonban az önök, és különösen az illetékes parlamenti bizottságok, így a Költségvetési Ellenőrző Bizottság rendelkezésére bocsátja azokat a jelentéseit is, amelyek a szakpolitikák hatékonyságával és azzal foglalkoznak, hogy az alapokat a különböző területeken szabályosan használták-e fel. Remélem, hogy ezekben a jelentésekben fontos információkat találnak arra vonatkozóan, hogy e szakpolitikák keretében min lehetne javítani. Ahogy azonban jelentésünkben megtalálható – és ezt felszólalásomban hangsúlyoztam –, fontos, hogy megragadjuk a költségvetési rendelet reformja és a pénzügyi terv új keretrendszere által nyújtott, a jövőre vonatkozó lehetőséget, valamint azt a lehetőséget is, amelyet a költségvetési reform néhány alapvető kérdés átgondolásához nyújt.

Engedje meg, elnök asszony, hogy befejezésül elmondjam, hogy módszerünk megfelel a nemzetközi ellenőrzési standardoknak. Úgy ítéljük meg, hogy mintáink következtetéseink levonásához megfelelőek. Audy úr az alábbi kérdést tette fel: mintáik száma elegendő? A válasz: igen. Természetesen, ha több forrás állna rendelkezésünkre, valószínűleg többet tudnánk dolgozni, de forrásaink korlátozottak, és forrásainkkal óvatosan kell bánnunk.

Végül egy szó arról a szerepről, amelyet a Számvevőszék és a tagállamok számvevőszékei a jövőben játszhatnak. Mindig együttműködve és egymás iránti bizalommal viseltetve dolgozunk a tagállamok számvevőszékeivel és a nemzeti ellenőrökkel. Ezt a megközelítést a szerződés írja elő – és a Lisszaboni Szerződés megerősíti –, amelyet betartva minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy az Európai Unióban a külső ellenőrzési feladat teljesítésével összességében értéket teremtsünk.

Íme rövid megjegyzéseim, elnök asszony, mivel nem akartam túlságosan elvenni az idejüket.

(Taps)

  Siim Kallas , a Bizottság alelnöke. – Elnök asszony, köszönöm a vitát és a Bizottsághoz intézett meleg szavakat. A múltra vonatkozóan, 2008-ból és az elmúlt évekből két kérdésre szeretnék kitérni. Először is, egy fontos dolgot hangsúlyoztak: az átláthatóságot. Szeretném emlékeztetni önöket arra, hogy közösen óriási áttörést értünk el. Most már az uniós alapok kedvezményezettjeire vonatkozó valamennyi információ nyilvános, és ez ebben az időszakban az egyik legnagyobb változás volt.

A másik múltbeli tény, hogy többek között arról beszéltünk, hogy mennyi pénz veszett el, és mennyi pénzt kellene visszafizettetni. Ezt egy igen bonyolult címből származó számmal szeretném illusztrálni. Ez összefoglaló jelentésünk VI. mellékletében található, amely „a követelések behajtása alóli mentességek összefoglalása”, és amely valójában egy olyan pénzösszeget jelent, amely teljes egészében és visszavonhatatlanul elveszett. A 2008-as összefoglaló jelentésben ez az összeg 18 380 363,22 EUR volt, amely kevesebb, mint az uniós költségvetés 0,01%-a. Ez veszteség. Beszéltünk mindazokról a milliárdokról, amelyeket a strukturális alapokban nem megfelelően kezeltek, végül ezekből azonban visszafizettetünk valamit. A folyamat nem tökéletes, és keményen kell dolgoznunk ezen, és néha a hibákat kijavítják. Ez egy hosszú folyamat, amelyet nagyon komolyan kell vennünk.

Most néhány megjegyzés a jövőről. A közeljövőben megkezdjük az új költségvetési rendeletről és az új költségvetési tervekről szóló megbeszéléseket. Nagyon sok minden kapcsolódik ehhez a folyamathoz. A nemzeti nyilatkozatoknak és a tagállamok részvételének erősebb jogalapra van szükségük. Egyértelműen előre kell haladnunk az egyszerűsítés terén, amelyről már oly sokat és oly sokszor vitáztunk itt. Ahogy már Caldeira elnök úr is említette, a célkitűzéseket több mint 500, a Bizottság, a Parlament és a Tanács által elfogadott program határozza meg. Minden egyes programnak megvan a saját jogalapja, megvannak a saját célkitűzései, és mindent mérni kell, beleértve az ezekkel a célkitűzésekkel összhangban elköltött pénzt is. Ez kulcskérdés.

A legutóbbi plenáris ülésen, amikor a 2007-es évre vonatkozó mentesítést tárgyaltuk, felmerült a gondolat, hogy csökkenteni kellene a programok számát, és nagyobb projektekre és nagyobb programokra lenne szükség, amelyeket sokkal könnyebb lenne felügyelni. Ez kulcskérdés, és amit az egyik képviselő mondott, az a vidékfejlesztés esete, hogy nem tudjuk mérni a célokat – különösen a külső fellépéseknél, ahol a célkitűzések nagyon politikai jellegűek –, és nem tudjuk azt mondani, hogy elértük azokat a célokat. Ez kulcskérdés, de a pénzügyi szabályozásokról szóló jövőbeni tárgyalások keretén belüli kérdés.

A párbeszéd tekintetében, amelyet itt fontos kérdésként hangsúlyoztak, azt kell mondanom, hogy minden tőlünk telhetőt megtettünk annak érdekében, hogy megfelelő párbeszédet folytassunk a Parlamenttel, a Költségvetési Ellenőrző Bizottsággal és a Számvevőszékkel. Én magam szeretek mindenről vitatkozni a különböző nézőponttal, különböző hozzáállással és különböző megítéléssel rendelkező emberekkel. Ez a normális. Amit nem szeretek, ha egyesek szándékosan és folyamatosan nem helytálló tényekre hivatkoznak. Nem lehet párbeszédet folytatni, ha a tények nem valósak. Lehetnek eltérő megítéléseink, eltérő értelmezéseink és eltérő nézeteink, de a tényeknek valósaknak kell lenniük. Nagyon remélem, hogy jövőbeli párbeszédeinknél ezt az elvet is tiszteletben fogják tartani.

(Taps)

  Elnök. – Martin úr, hozzá akar szólni a vita végén?

  Hans-Peter Martin (NI). – (DE) Elnök asszony, sajnálom, hogy ezt az alkalmat arra kell használnom, hogy személyes megjegyzést tegyek, amelyhez a napirend szerint három perc áll rendelkezésemre. Nem lesz azonban szükségem három percre.

Felszólalásom során nagyon konstruktív voltam, és a vitában nagyon konstruktívan utaltam arra, hogy ezen az új alapon most mit lehetne tenni. Annak érdekében, hogy ezt az értékelést megtehessem, igen szorosan figyelemmel kísértem a ma délelőtti vitát. Jóval korábban az ülésteremben voltam annál, mint ahogy azt képviselőtársam jelezte, később elmentem, és most ismét itt vagyok. Igen sajnálatosnak tartom, hogy Gräßle asszony nyilvánvalóan szükségesnek tartja, hogy övön aluli, személyes támadásokat intézzen. Azt szeretném, ha ő maga is konstruktív lenne, és kevesebb valótlan történetet látnék tőle a német Bild Zeitung újságban. Konstruktív javaslatokat szeretnék hallani arról, hogy hogyan menthetjük meg a helyzetet, és hogyan biztosíthatjuk ehhez a Számvevőszéknek a lehetőséget. Nagyon sajnálatos továbbá, hogy éppen Gräßle asszony az a személy, aki szükségtelenül megnehezíti a független képviselők munkáját, diszkriminál bennünket, megakadályozza, hogy információhoz jussunk, nem teszi lehetővé, hogy a munkatársakkal együtt dolgozzunk, és aztán úgy érzi, hogy valótlan tények alapján érdemes megtámadni bennünket. Tanulja meg a demokráciát, Gräßle asszony.

  Elnök. – Itt befejezzük. A vitát lezárom.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

  Elisabeth Köstinger (PPE) , írásban. – (DE) Igaz, hogy egyes területeken jelentős hiányosságok vannak, különösen a kohéziós politika esetében, de a mezőgazdaság és a természeti erőforrások területén a hibaarány 2% alattira való csökkenése a jövőre nézve optimizmusra sarkall. Különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy ez a terület képviseli az Európai Unió kiadásainak többségét, a viszonylag alacsony, 2%-os hibaarány kielégítőnek tekinthető. A jövőben minden erőnkkel két területre kell koncentrálnunk. Ezek közül az első a Bizottság és a tagállamok közötti együttműködés. E területen az a cél, hogy a kiadások valamennyi területén azonosítsák a pontatlan és a valótlan adatokat, és kijavítsák a hibákat. A második terület az uniós pénzek tagállamoknak történő kifizetésére és ezen pénzeknek a tagállamokkal való visszafizettetésére vonatkozó uniós módszerek javítása.

  Véronique Mathieu (PPE) , írásban. – (FR) Szeretnék gratulálni a Számvevőszéknek a 2008-as költségvetési évre vonatkozó uniós költségvetés végrehajtásáról szóló éves jelentéséhez. Szeretném felhívni a figyelmet az európai uniós ügynökségekre vonatkozó bekezdésre, amelyben a Számvevőszék kijelenti, hogy az Európai Rendőrakadémiát leszámítva valamennyi ellenőrzött ügynökségre vonatkozóan hitelesítő véleményt adott.

Ezen a ponton helyénvaló emlékeztetni arra, hogy a 2007-es mentesítésnél hasonló helyzettel találkoztunk. A Számvevőszék az Európai Rendőrakadémia beszámolója és az alapjául szolgáló ügyletek tekintetében fenntartásokat megfogalmazó megbízhatósági nyilatkozatot tartalmazó jelentést tett közzé, és különösen kiemelte, hogy magánkiadások finanszírozására előirányzatokat használtak fel. Az előadó kérte, hogy az Európai Rendőrakadémiára vonatkozó mentesítést napolják el, és ezt kérte a Költségvetési Ellenőrző Bizottság is. A 2009. április 23-i plenáris ülésen megtartott szavazáson azonban 226 igen és 230 nem szavazattal, a Szocialisták Európai Parlamenti Képviselőcsoportjának és a Zöldek/az Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoportjának tömeges mobilizációjával elvetették ezt a javaslatot.

Tekintettel arra, hogy a Számvevőszék az Európai Rendőrakadémiával kapcsolatosan további problémákat vetett fel, alapvető fontosságú, hogy elismerjük azt a nyilvánvaló hibát, amelyet az előadó és a bizottság képviselőjének véleménye ellenére áprilisban a mentesítés megadásának megszavazásával elkövettek.