Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2009. november 26., Csütörtök - Strasbourg

9. A szavazáshoz fűzött indokolások

A szavazáshoz fűzött szóbeli indokolások

- Állásfoglalásra irányuló indítvány: A 2009. évi bővítési stratégia a nyugat-balkáni országok, Izland és Törökország tekintetében (B7-0185/2009)

  Cristian Dan Preda (PPE). – (RO) Mindenekelőtt szerettem volna felhívni a figyelmet a Gabriele Albertini által végzett, az állásfoglalás előkészítésére irányuló munka minőségére. Továbbá azt is el szerettem volna mondani, hogy az állásfoglalás mellett szavaztam, tekintettel arra, hogy a bővítés az EU számára fontos politikai gesztus. Azt is szeretném kiemelni, hogy számos, alapvetően Koszovót érintő kérdésben a képviselőcsoportomtól eltérően szavaztam, mert Koszovóval kapcsolatban az európai országok többségétől eltérő a véleményem. Másképp szavaztam tehát a 19. cikk 17. módosításáról, a 22. és a 24. módosításról, illetve a 4. bevezető hivatkozás után a 10. pontban.

Továbbra is nagyon fontosnak tartom a bővítést, azonban ezzel együtt azt gondolom, hogy az öt tagállam által kifejezésre juttatott véleménykülönbségeket is figyelembe kell venni.

  María Muñiz De Urquiza (S&D). – (ES) Elnök asszony, a spanyol szocialista küldöttség Koszovóval kapcsolatos szavazata Koszovó egyoldalú függetlenségi nyilatkozatának nemzetközi el nem ismerését támogatja.

  Dimitar Stoyanov (NI). – (BG) A bővítési stratégiáról szóló állásfoglalás ellen szavaztam, mert számos hízelgő megjegyzést tartalmaz Törökországnak a koppenhágai kritériumok teljesítésére vonatkozóan tett előrelépéseivel kapcsolatban. Előrelépésnek semmiféle jelét nem látom. Képviselőtársaim, kérem, értsék meg végre, hogy Törökország olyan ország, amely alig száz évvel ezelőtt még népirtást hajtott végre a saját határain belül élő népek között; olyan népek között, melyek nemrég vívták ki szabadságukat a török uralommal szemben. Törökország a mai napig folytatja a népirtást, népe és politikai osztálya pedig büszke az ország által elkövetett tettekre. Húsz évvel ezelőtt Törökország terrorista szervezeteket támogatott, és exportálta a terrorizmust. A mai napig szoros kapcsolatokat tart fenn terrorista szervezetekkel. Ha szeretnénk, hogy egy olyan ország tartozzon az Európai Unióba, amely még mindig büszke a népirtásra, és támogatja a terrorizmust, akkor csak fogadjuk el. Én azonban egyértelműen ellenzem ezt.

ELNÖKÖL: WIELAND ÚR
alelnök

  Hannu Takkula (ALDE). – (FI) Elnök úr, a jelentés mellett szavaztam, de ezzel kapcsolatban egy fontos kérdést szeretnék megemlíteni.

Úgy vélem, hogy az Európai Parlamentnek és az Európai Uniónak biztosítania kell, hogy az Európai Unió tagjelölt országai bizonyítsák a koppenhágai kritériumok teljesítését. Rendkívül fontos az emberi jogok, a demokrácia, a véleményszabadság és a jogállamiság megvalósulásának biztosítása.

Ma a nők jogairól is szavaztunk, és arról, hogy a nőknek joguk legyen egy olyan élethez, amelyben nem kell eltűrniük az erőszakot. Úgy vélem, e tekintetben nagyon fontos, hogy valamennyi országban, amely csatlakozni kíván az Európai Unióhoz, biztosítsuk a nőkre és a gyermekekre vonatkozó jogok érvényesülését.

Mindezeket elsősorban Törökországgal kapcsolatban említem. Törökországnak sürgős reformokat és változtatásokat kell végrehajtania, amennyiben készen akar állni az Európai Unióhoz való csatlakozásra, bár én magam nem osztom azt a nézetet, miszerint ez még a mi életünkben be fog következni. Mindazonáltal rendkívül fontos, hogy az Európai Unióban mindannyian ragaszkodjunk a közösen megállapított szabályokhoz, a koppenhágai kritériumokhoz.

  Martin Kastler (PPE). – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, én is nemmel szavaztam, mert én is úgy gondolom, hogy Törökországnak teljesítenie kell valamennyi kritériumot, mielőtt egy ilyen igenlő nyilatkozatot tehetnénk. Különösen a Törökország és Ciprus közötti határvitára szeretném felhívni a figyelmet, mely még ebben az évben sem oldódott meg, valamint Ciprus törvénytelen megszállására, amely még mindig tart. Nem állt szándékomban azonban a többi csatlakozni kívánó állam ellen szavazni. A balkáni államokat külön kiemelném ebből a szempontból – szeretném, ha mihamarabb sorainkban köszönthetném őket.

- Állásfoglalásra irányuló indítvány: A nők elleni erőszak felszámolása (B7-0139/2009)

  Filip Kaczmarek (PPE). – (PL) Elnök úr, tartózkodtam az állásfoglalásról történő szavazáson, noha a kérdés fontos, mi több, rendkívül fontos. Azonban nem látom be, miért kell a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelmet a reproduktív választási szabadság kérdésével együtt kezelni. A kérdés tegnapi megvitatása során néhány felszólaló összevissza beszélt. Senyszyn asszony a nők elnyomásával vádolta a katolikus egyházat.

Nehéz lenne ennél abszurdabbat kitalálni. Lengyelországban nincsenek becsületgyilkosságok, a lányok körülmetélése nem általános gyakorlat, nincs szelektív abortusz, nincsenek időleges házasságok, és az embereket nem kövezik meg tényleges vagy állítólagos házasságtörés miatt. A nőket semmiféle, törvény általi megkülönböztetés nem éri, és a nőkkel szembeni erőszak valamennyi formáját egyöntetűen elítélik mind a polgárok, mind pedig a katolikus egyház.

  Tiziano Motti (PPE). – (IT) Elnök úr, a nők elleni erőszak felszámolásáról szóló állásfoglalási indítvány mellett szavaztam. Szavazatomat a férfiak által elkövetett erőszaknak kitett, évente közel hétmillió olasz nőnek szentelem, valamint valamennyi, hasonló helyzetben lévő európai nőnek is.

Időnként hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a társadalom perifériáján tapasztalható jelenségről van szó, holott valójában a nők elleni erőszak színtere mindenekelőtt az otthon. Ez egy olyan jelenség tehát, amely közvetlenül érint bennünket.

Az idősebb nőknek nehezebb megvédeniük magukat. Ezért nem szabad elfeledkeznünk róluk, mert az erőszak nem csupán fizikai, hanem kulturális formában is megnyilvánulhat. A szabad mozgás megtagadását is jelentheti.

A felnőttkor elérése előtt a nők még lányok, és egy fiatal lány ellen elkövetett erőszak örökre meggátolja őt abban, hogy élvezze az életet.

Ezért remélem, hogy mostantól fogva a Parlament konkrét intézkedéseket fog hozni annak érdekében, hogy mindez ne csupán jó szándék maradjon.

  Lena Ek (ALDE). – (SV) Elnök úr, a nők elleni erőszak Európa-szerte, sőt, az egész világon elterjedt probléma. Csupán a kilencmillió lakossal rendelkező Svédországban naponta 380 nőt bántalmaznak. A női lakosság egyötöde van erőszaknak kitéve, és a 16 és 64 év közötti nők 45%-a vált élete valamely pontján erőszakos cselekmény áldozatává. Ez rendkívül megdöbbentő. A családon belüli erőszak a személyi sérthetetlenséghez való jog rendkívül súlyos megsértése. A férfiaknak és a nőknek ugyanolyan esélyük kellene, hogy legyen a testi sérthetetlenségre.

A kontinensünkön továbbra is dúló erőszak ékes bizonyítéka, hogy Európának még mindig nagy utat kell megtennie az egyenlőség előmozdítása érdekében. Az EU tovább már nem hagyhatja figyelmen kívül ezeket a tényeket. Ezért üdvözlöm a nők elleni erőszakról szóló állásfoglalást, és felhívom az új Bizottságot és a Tanácsot, hogy vegyék ki részüket, és vállaljanak felelősséget a kérdésben. Garantálni szeretném, hogy a Bizottság rá legyen kényszerítve egy, a nők elleni erőszakkal kapcsolatos helyzet javítására vonatkozó jelentés beterjesztésére.

  Anna Maria Corazza Bildt (PPE). – Elnök úr, az állásfoglalás mellett szavaztam, teljes mértékben egyetértve azzal, mert úgy vélem, fontos, hogy politikai hovatartozástól függetlenül egyesítsük erőinket egy közös cél érdekében – a nők elleni erőszak valamennyi formájának elítélése, feltárása és leküzdése érdekében.

Különösen érzékenyen érint a konfliktusokban élő nők helyzete, minthogy magam is osztoztam benne, átéltem ezt a helyzetet, és segítséget nyújtottam az egész bosznia-hercegovinai konfliktus ideje alatt, illetve egy ideig a Vöröskereszttel együtt voltam Dárfúrban is. Úgy gondolom, hogy a Stockholmi Programmal fantasztikus eszköz van a kezünkben, amely lehetővé teszi, hogy a szavakat tettekre váltsuk. Köszönetet szeretnék mondani a svéd elnökségnek, hogy a nők társadalmi szerepvállalását és a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelmet a Stockholmi Program részévé tette. A magam részéről egész biztosan azon fogok munkálkodni, hogy a Stockholmi Program végrehajtásában a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelem a prioritások közé kerüljön.

  Zbigniew Ziobro (ECR). – (PL) Elnök úr, hangsúlyozni szeretném, hogy a nők elleni erőszak kérdése rendkívül fontos, és nagyon örülök, hogy az Európai Parlament felvállalta ezt a problémát. Különös figyelmet érdemel a nők ellen elkövetett legagresszívabb és legkegyetlenebb, szexuális indíttatású bűncselekmények problémája, melyekre néhány európai ország igazságszolgáltatási rendszere nem mindig megfelelően reagál. Az ilyen esetekben hozott bírósági ítéletek gyakran rendkívül engedékenyek, ami esetenként eltántorítja a nőket attól, hogy jelentsék a velük történt súlyos eseteket a bűnüldözési hatóságoknak. Ez vezet a láthatatlan bűnözési statisztikák kialakulásához. Ez az, amiért a nők ellen elkövetett legdrasztikusabb és legsúlyosabb erőszakos és szexuális indíttatású bűncselekmények esetén nagyobb figyelmet kell fordítanunk az ítéletek egységesítésére annak érdekében, hogy biztonságérzetet, illetve valamiféle igazságot és erkölcsi elégtételt szolgáltassunk azoknak a nőknek, akikkel ilyen kegyetlen módon elbántak.

Hangsúlyozni szeretném, hogy az állásfoglalás végleges szövegére nem szavazhattam igennel az abortusz kérdésével kapcsolatos ideológiai és radikális álláspontja miatt, amely álláspont ellentétben áll a keresztény értékekkel.

  Janusz Wojciechowski (ECR). – (PL) Elnök úr, szeretném megindokolni a dohányzás elleni küzdelem kérdésére vonatkozó szavazatom, ha lehetséges. Nagyon rövid megállapítás.

  Elnök. – Wojciechowski úr, a szabályok szerint a témákat sorrendben kell tárgyalnunk. Most fejeztük be a nők elleni erőszak felszámolásának témáját, a soron következő téma pedig a szomáliai partok menti kalózkodás politikai megoldásának kérdése. Egyszerre csak egy kérdéssel foglalkozunk.

- Állásfoglalásra irányuló indítvány: Politikai megoldás a szomáliai partok menti kalózkodásra (RC-B7-0158/2009)

  Louis Bontes (NI). – (NL) A Holland Szabadság Párt (PVV) a Szomáliáról szóló állásfoglalási indítvány ellen szavazott, és szeretném megindokolni, miért.

A PVV azon az állásponton van, hogy a szomáliai part menti hajók megfigyelése nem az EU, hanem száz százalékban a NATO feladatai közé tartozik. Európának nincs hadserege, és semmiféle dolga nincs arrafelé. Ez száz százalékban a NATO feladata.

A PVV továbbá azt a véleményt képviseli, hogy tengerészgyalogosoknak is jelen kellene lenniük a kereskedelmi hajók fedélzetén, hogy lehetőségük legyen a közvetlen kalóztámadások kivédésére. Ismételten hangoztatjuk, hogy a Szomália körüli tengeri kalózkodásnak véget kell vetni, de nem ilyen módon.

- Állásfoglalásra irányuló indítvány: Dohányfüstmentes környezet (B7-0164/2009)

  Anna Záborská (PPE). – (SK) A Tanács dohányfüstmentes környezetre vonatkozó ajánlásainak célja, hogy segítse a tagállamokat azon törekvésükben, hogy hatékonyabban megóvják az embereket a dohányfüsttől. Ez összhangban van a WHO Dohányzás-ellenőrzési Keretegyezményéből fakadó nemzetközi kötelezettségvállalásokkal.

Támogatom az ajánlást. A dohányzás továbbra is az idő előtti halálozáshoz vezető betegségek leggyakoribb oka. Ezek közé tartoznak a szív- és érrendszeri megbetegedések, a rák különböző fajtái és a krónikus felső légúti megbetegedések, valamint kisebb mértékben a fiatal nők és férfiak csökkent fogamzó-, illetve nemzőképessége.

A demográfiai válság és az új, költséges megtermékenyítési módszerek fejlődése idején jobban kellene összpontosítanunk a tájékoztatásra. A családon belül kell elkezdenünk annak érdekében, hogy megóvjuk gyermekeinket a dohányzás káros hatásaitól.

Végezetül azzal a fontos kéréssel szeretném zárni, hogy a következetes ellenőrzésbe vonjuk be a dohányipar azon tevékenységeire való reagálást is, amelyek a dohányzásellenes intézkedések megtorpedózására irányulnak. .

  Axel Voss (PPE). – (DE) Elnök úr, a dohányfüstmentes környezettel kapcsolatban két dologról szeretnék beszélni. Először is, amellett szavaztam, hogy ezen a területen a tagállamok kezében legyen a döntési jog; egyrészt a szubszidiaritás elve miatt, másrészt azért, mert semmiféle felhatalmazásunk nincs. Noha nagyon is támogatom a dohányfüstmentes környezet elképzelését, úgy vélem, hogy ebben az esetben a szabályoknak megfelelően kell eljárnunk.

A másik dolog, hogy felháborítónak tartom, hogy az Európai Unió támogatja a dohánytermelést. Ez fokozatosan megszűnik majd, és én is e mellett szavaztam, mert ezt nem tudom összeegyeztetni a dohányzás teljes körű tilalmának elképzelésével. Következetesnek kell lennünk tehát. Ha a dohányzás ellen akarunk küzdeni, nem támogathatjuk a dohánytermelést.

  Anja Weisgerber (PPE). – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a német konzervatívok képviselőcsoportja (CSU) a nemdohányzók védelme érdekében világos és gyakorlati szabályok bevezetését szeretné látni Európa-szerte. Véleményem szerint azonban az „Európa-szerte” nem feltétlenül jelenti azt, hogy „Európából kiindulva”. Számos tagállamban már érvényben vannak a nemdohányzókat védő szabályozások, máshol pedig folyamatban van az ilyen jellegű szabályozások bevezetése.

Nem gondolom – európai parlamenti képviselőtársaim többségével együtt, aminek nagyon örülök –, hogy Brüsszelből kellene a nemdohányzók védelmére irányuló szabályozásokat előírnunk, vagy hogy mi ezt hatékonyabban tudnánk véghezvinni. Az Európai Uniónak nincs felhatalmazása e területen. Csak a munkahelyi egészség és biztonság védelméért vagyunk felelősek. Itt rejlik a probléma, mert számomra a legfontosabb kérdés a gyerekek és fiatalok védelme, és erre a csoportra, amely különös védelmet igényel, nem terjedne ki a munkahelyi egészségre és biztonságra vonatkozó szabályozás.

Ezért a tagállamoknak kell intézkedniük ezen a területen. A módosítás mellett szavaztam, és örömömre szolgál, hogy elfogadtuk azt.

  Marian Harkin (ALDE). – Elnök úr, hazámban bevezették a munkahelyi dohányzásra vonatkozó tilalmat. Az Ír Parlament képviselőjeként akkor magam is teljes mértékben támogattam a tilalom bevezetését.

Mi azonban, itt az Európai Parlamentben, némileg más helyzetben vagyunk, hiszen figyelembe kell vennünk a szubszidiaritás elvét. Miközben valóban felvetődhet a kérdés a munkavállalók egészségének védelmével kapcsolatban – már vannak erre vonatkozó jogszabályaink, mint például az elektromágneses sugárzásnak való kitettségről szóló –, nem kérhetjük, mint ahogy a 7. bekezdésben tettük, hogy azok a tagállamok, amelyekben már érvényben vannak a dohányzásra vonatkozó tilalmak, tiszteletben tartsák a vendéglátó-ipari létesítmények különböző típusai közötti egyenlőség elvét. Tegnap a nemzeti parlamentek szerepéről, illetve az új Lisszaboni Szerződés szerinti szubszidiaritás elvére vonatkozó európai uniós jogalkotás-tervezetre gyakorolt befolyásukról szavaztunk, ezért ügyelnünk kell arra, hogy következetesen szavazzunk.

Végezetül, a legelején kollégámmal beszéltem, így lemaradtam az Önkéntesség Európai Évéről szóló szavazásról. Szeretném kijelenteni, hogy teljes mértékben támogatom a Parlament erre irányuló javaslatát, tekintettel arra, hogy én vezettem a kampányt annak érdekében, hogy 2011-et jelöljük ki erre az utolsó parlamenti ciklus alatt.

  Bruno Gollnisch (NI). – (FR) Elnök úr, kissé elfogódottan fogok hozzá szavazatom indoklásához, hiszen az édesanyám a dohánygyárban született, éppen ebben a városban, Strasbourgban, ahol nagyapám dolgozott. Ezt a dohánygyárat éppen most zárták be.

Amikor a franciaországi dohány- és gyufagyártó szolgáltatás, amely annak idején közszolgáltatás volt, korlátolt felelősségű társasággá alakult, az alkalmazottaknak azt mondták, hogy az állásukra nézve ez semmilyen következményekkel nem jár majd. Ma már megértjük a hasonló problémákkal szembesülő közszolgáltatási ágazatok aggodalmát is.

Valójában érthető és jogos a dohányzás elleni kampány, hiszen a dohányzás káros hatással van az emberek egészségére. Sajnálatos azonban, hogy megszűnt a francia dohányipar. A strasbourgi dohánygyár bezárt, de az emberek még mindig dohányoznak. Most már a külföldről importált dohányt használják.

Én magam ezért támogatom az európai dohánytermesztők számára meghatározott árakat, legalábbis addig, amíg az emberek dohányozni fognak Európában. Inkább teremjen itt, mintsem, hogy máshonnan importáljuk.

  Janusz Wojciechowski (ECR). – (PL) Elnök úr, köszönöm a szót. Támogatom az Európai Uniónak a dohányfogyasztás csökkentésére irányuló intézkedéseit, de nem gondolom, hogy ezt a dohánygyártóknak nyújtott támogatás csökkentésére kell alapozni. Azért, mert a dohánygyártásnak nincs köze a dohány fogyasztásához. Ha csökkentjük, vagy felszámoljuk a gyártást, vagy ha megvonjuk a támogatást a dohánytermesztő gazdaságoktól, a fogyasztás még fenn fog maradni, csupán importált dohány fogyasztásáról lesz szó. A dohánygyártók elleni küzdelem nem a dohányzás csökkentésének módja. Ez inkább ahhoz hasonló, mintha a fiatalok sörfogyasztásának csökkentését a komlótermesztők elleni küzdelem révén próbálnánk elérni. Ezért támogattam szavazatommal azt az álláspontot, hogy a dohány gyártása nincs hatással annak fogyasztására.

- Állásfoglalásra irányuló indítvány: FAO-csúcs az élelmezésbiztonságról - Az éhezés megszüntetése a Földön (RC-B7-0168/2009)

  Anna Záborská (PPE). – (SK) Az élelmezési válság nemcsak gazdasági és humanitárius probléma, hanem a világbékét és -biztonságot érintő kérdés is.

Örömmel támogattam a jóváhagyott állásfoglalást, bár vannak fenntartásaim a világban tapasztalható éhínség kérdésének megoldását illetően. Az élelmezés-biztonsági csúcstalálkozó nem a szervezők által kívánt irányba ment. Noha az éhínség elleni harc társadalmi-gazdasági, pénzügyi és kulturális jellegű probléma is, a találkozó csupán a technikai szintű kérdések megvitatására szorítkozott. Még a FAO főigazgatója is csalódott volt a találkozó eredménye miatt és amiatt, hogy a nyugati országok képviselői nem vettek részt a találkozón. A fejlett világ képviselői nem tettek semmiféle konkrét kötelezettségvállalást.

Sajnos úgy látom, hogy az éhínség és szegénység problémájának megoldását inkább csak médiatémaként kezelik, nem pedig sürgős megoldást követelő konkrét problémaként. A szolidaritás alapja az, hogy készek vagyunk felvállalni a felelősséget, amikor szükséget szenvedőkkel találkozunk.

A szavazáshoz fűzött írásbeli indokolások

- Jelentés: Marco Scurria (A7-0077/2009)

  John Stuart Agnew, Marta Andreasen, Gerard Batten, John Bufton, Derek Roland Clark, Trevor Colman, Nigel Farage, Mike Nattrass és Nicole Sinclaire (EFD), írásban. – A UKIP nagyra becsüli az önkéntességet, és elismeri a társadalomban betöltött szerepét. A jelentés azonban az önkéntesség uniós célok érdekében történő puszta átpolitizálását és a brit adófizetők pénzének felhasználását követelte az átpolitizálás megvalósítása érdekében. Ezért nem támogathattuk az indítványt.

  David Casa (PPE) , írásban. – Az önkéntesség gondolata kulcsfontosságú a modern kori társadalmakban. Olyan valamiről van szó, amit az érintett szabad akaratából tesz, és ami rendkívül pozitív hatást gyakorolhat számos ember életére. Az Önkéntesség Európai Éve tehát fontos kezdeményezés. Egyetértek az előadóval. Ezen okok miatt döntöttem úgy, hogy a jelentés mellett szavazok.

  Diane Dodds (NI) , írásban. – A javaslat mellett szavaztam mindazon önkéntesek elismeréseképpen, akik felbecsülhetetlen értékű munkát végeznek anélkül, hogy megkapnák érte a jól megérdemelt elismerést. Az Egyesült Királyság kevesebb lenne társadalmi szerepvállalásuk nélkül, amelyért nem kapnak pénzbeli ellentételezést. Miközben ellenzem az európai polgárságra vonatkozó egész elképzelést, elismerem az önkéntesek által nyújtott szolgáltatás értékét. Ezért támogattam a javaslatot.

  Edite Estrela (S&D) , írásban. – (PT) Az Önkéntesség Európai Évéről (2011) szóló Scurria-jelentés mellett szavaztam, amely amellett száll síkra, hogy az uniós intézmények nagyobb mértékben támogassák azt az ágazatot, amely európai polgárok millióit érinti, és amely kulcsfontosságú a szolidaritás és társadalmi befogadás előmozdítása szempontjából. Úgy vélem, hogy mind a költségvetést, mind pedig az együttműködést növelnünk kell közösségi szinten annak érdekében, hogy konszolidáljuk az Önkéntesség Európai Éve keretében létrejövő kezdeményezéseket, mint például a figyelemfelkeltő kampányokat, valamint az elképzelések és bevált gyakorlatok nemzetek közötti cseréjét.

  Diogo Feio (PPE) , írásban. – (PT) Az önkéntesség alapdefiníciója a tettekben megnyilvánuló jó szándék. Ellentételezés nélkül felajánlott, nagyvonalú, ingyen és feltételek nélkül adott. Valamennyi társadalom alappillére is a több ezer önkéntes munkája, fiataloké és öregeké egyaránt, melyet hivatalos vagy nem hivatalos minőségben, az egészségügy, a szociális munka, az oktatás, a környezet vagy a kultúra területén végeznek, naponta emberi életek ezreire hatást gyakorolva.

Mindezek fényében üdvözlendő az Önkéntesség Európai Évének létrehozására vonatkozó kezdeményezés, mely kellőképpen felhívja majd a figyelmet az anonim önkéntesekre és rendkívüli munkájukra, illetve megfelelőbb körülményeket próbál teremteni munkájuk végzéséhez.

Az elképzelés összhangban van a Demokratikus Szociális Centrum – Néppárt elképzeléseivel, amely az első és egyetlen portugál politikai párt, amely figyelmet fordít az önkéntesség kérdésére, és amely gyakorlati javaslatokat tesz az önkéntesek támogatása érdekében, megadva nekik azt a méltóságot és elismerést, amelyet megérdemelnek.

  João Ferreira (GUE/NGL) , írásban. – (PT) A jelentés mellett szavaztunk annak ellenére, hogy vannak benne bizonyos ellentmondások és kisebb részek, amelyekkel nem értünk egyet.

Az önkéntesség kétségtelenül fontos szerepet tölt be a társadalomban, többek között előmozdítja a szolidaritás és kölcsönös segítségnyújtás értékét, elősegíti a társadalmi integrációt, és segíti a hátrányos megkülönböztetés leküzdését.

A jelentés alapvető szempontokat vizsgál, mint például az önkéntes társadalmi támogatása, az egészség, biztonság és képzés kérdéseire való odafigyelés, valamint a fizetett munka és az önkéntes tevékenység közötti különbségtétel.

Úgy véljük azonban, hogy fontos annak biztosítása, hogy az önkéntesség ne váljon a tagállami intézkedések helyettesítőjévé, és ne olyan szükségletek kielégítésére használják, amelyek a szociális intézmények felelősségi körébe tartoznak. Síkra szállunk amellett, hogy szükség van a nonprofit szervezetek tevékenységének ösztönzésére hatékony és megfelelő támogatáson keresztül. Az ilyen jellegű szervezetek közé tartoznak az együttműködési szövetségek; munkatársi közösségek és helyi társaságok; lakóhelyi egyesületek; sport-, szabadidős, kulturális és ifjúsági szervezetek; valamint a gyerekekkel foglalkozó szervezetek.

Hangsúlyoznunk kell továbbá azt is, hogy az önkéntes munka nagymértékben függ attól is, hogy a munkavállalóknak van-e szabadidejük, és ez összeegyeztethetetlen a kizsákmányolással, a szabálytalan vagy túl hosszú idejű munkavégzéssel, az alacsony bérezéssel és bizonytalan munkahelyekkel.

  Seán Kelly (PPE) , írásban. – Nagy örömmel szavaztam amellett, hogy 2011-et nevezzük ki az Önkéntesség Európai Évének. Ez nagyon sokat jelent a tagállamokban és az Unióban tevékenykedő számos önkéntes szervezet számára. Kiemelném, hogy a sportszervezeteknek központi szerepük van az önkéntességben, és annak ellenére, hogy ezekről kifejezetten nem rendelkezik a jogalkotás szövege, el kell ismernünk ezt. Valójában a legnagyobb önkéntes szervezet Írországban a Kelta Atlétikai Szövetség. E nagyszerű intézmény valamennyi résztvevőjének erőfeszítéseit ennek megfelelő elismerésben és dicséretben kell részesíteni.

  Barbara Matera (PPE) , írásban. – (IT) Elnök úr, az önkéntesség az olyan európai társadalmi értékek, mint a szolidaritás vagy a megkülönböztetésmentesség kifejeződési formája. Miközben egyrészről az önkéntesség a személyiségfejlődését is elősegíti, másrészről társadalmi kohéziót teremt. Ezért megfelelő elismerést és támogatást érdemel az európai intézmények, a tagállamok, a helyi és regionális hatóságok és a civil társadalom tagjai részéről – az adott intézmény vagy csoport szaktudásának megfelelően.

Az Önkéntesség Európai Éve (2011) lehetővé fogja tenni, hogy az ezen a területen szervezett tevékenységek európai szintűvé váljanak, és ennek komoly kihatása lehet a civil társadalomra.

A 2010-es előkészületi kezdeményezésekre előirányzott 3 millió EUR, a 2011-re az Európai Parlament által jóváhagyott előirányzatok 8 millió EUR-ra történő emelése, valamint a projektek társfinanszírozásának magas – egészen pontosan 1,8%-os – aránya valóban lehetővé fogja tenni a kitűzött célok elérését, a különböző szintek együttműködése révén.

Végezetül érdemes megemlíteni a megfelelően támogatott önkéntesség szerepét a nyugdíjas dolgozók esetében, tekintettel az idősek egyre növekvő számára a civil társadalomban.

  Iosif Matula (PPE) , írásban. – (RO) Számos okból az Önkéntesség Európai Évéről szóló jelentéstervezet mellett szavaztam. Köztudott, hogy az önkéntes tevékenységek kétszeresen hasznosak: egyrészt az egyén, másrészt a társadalom számára. Egyrészről az önkéntes tevékenység lehetőséget nyújt a polgároknak új készségek elsajátítására és az önfejlesztésre. Másrészről az önkéntességnek társadalmi szerepe is van; elősegíti a szolidaritás és a valahová tartozás érzésének kialakulását. A globalizált világban a helyi közösségek egyre növekvő egymásra utaltsága, ugyanakkor az individualista viselkedés egyre nagyobb térnyerése következtében egyre fontosabbá válik a polgárok társadalmi szerepvállalásának ösztönzése. Ebben az összefüggésben fiatalokat és időseket egyaránt érintő tevékenységekre gondolok. Úgy gondolom továbbá, hogy a tapasztalatok első kézből történő megosztása az Európai Unió legkülönbözőbb részeinek önkéntes szervezetei között rendkívül fontos, tekintettel arra, hogy mindannyiukat ugyanazok az értékek motiválják. A cél ugyanaz: az életszínvonal növelése és az életminőség javítása, a foglalkoztatás magas szintjének biztosítása, a társadalmi kohézió erősítése és a kirekesztés leküzdése. Más szóval, pontosan ugyanezekre az értékekre épült az Európai Unió is.

  Emma McClarkin (ECR) , írásban. – Dacára annak, hogy elleneztem a költségvetés megemelésére irányuló kérést, és a bizottsági szakaszban nemmel szavaztam arról, összességében véve teljes mértékben támogatom az Önkéntesség Európai Évének gondolatát. Az önkéntesek gyakran meg nem énekelt hősök. Felmérhetetlen hatást gyakorolnak közösségek és emberek életére egyaránt. A mostanihoz hasonló gazdasági nehézségek idején az önkéntesség még inkább fontossá válik, és ez az oka annak, hogy én is, és mindazok, akik ezt a jelentést előterjesztették, nemcsak az önkéntesség jótékony hatásaira szeretnénk felhívni a figyelmet, hanem szeretnénk létrehozni az Önkéntesség Európai Évét is, melynek keretén belül a megfelelően finanszírozott kezdeményezések lehetővé teszik az önkéntes szervezetek számára, hogy ösztönözzék új önkéntesek jelentkezését.

Biztosítanunk kell, hogy az Önkéntesség Európai Éve platformként működhessen az önkéntesek közösségeink javáért végzett munkájának elismeréseképpen, de egyben arra is fel kell használnunk, hogy jobban megérthessük az önkéntesség akadályait, illetve azt, hogy mit tehetünk ezek leküzdése és az önkéntesség ösztönzése érdekében. Ez egy jó példa arra, mit kellene az EU-nak tennie – elősegíteni a bevált gyakorlatok cseréjét olyan területeken, mint például az önkéntesség, ahelyett, hogy még inkább növelné a felesleges bürokráciát.

  Robert Rochefort (ALDE) , írásban. – (FR) Támogattam a 2011-es Önkéntesség Európai Évéről szóló jelentést, amely a tagállamokban a hatóságok és az érintettek közötti párbeszédet és a bevált önkéntességi gyakorlatok cseréjének ösztönzését célozza. Az individualista viselkedés, az új önkifejezési módok keresésének, illetve a változó demográfiai trendeknek az elmúlt évek során bekövetkezett felerősödése következtében a civil társadalmi szerepvállalás jelentős változásokon ment keresztül.

Ezért az önkéntességnek is változnia kell annak érdekében, hogy lehetővé váljon, hogy több ember, különböző módokon és életük különböző szakaszában vehessen részt önkéntes tevékenységben. Ez jelentheti az idősek által kínált lehetőségek kiaknázását, illetve rugalmasabb idejű és az eddigiekhez képest változatosabb, új részvételi formák meghatározását.

Európának, mely régi önkéntes hagyományokkal rendelkezik, segítenie kell e lehetőségek kibontakozását. Az önkéntes tevékenység a tanulás lehetőségét kínálja azok számára, akik részt vesznek benne – nyilvánvaló, hogy az önkéntes tevékenység új készségekkel ruházza fel a polgárokat, hozzájárul személyiségfejlődésükhöz, és erősíti a társadalomhoz tartozás tudatát. Olyan európai értékeket is megtestesít továbbá, mint a szolidaritás, a polgári szerepvállalás és a legkülönbözőbb ágazatokban, mint például az oktatás, kultúra, környezet, a szociális jólét vagy az egészségügy területén megvalósuló megkülönböztetésmentesség.

  Joanna Senyszyn (S&D) , írásban. – (PL) Támogattam az Önkéntesség Európai Évéről (2011) szóló jelentést. Az Európai Unió tagállamaiban nagyobb fontosságot kell tulajdonítanunk az önkéntesség kérdésének, és olyan politikai tervet kell kialakítanunk, amely támogatja az önkéntesek munkáját. Az Európai Parlament által javasolt módosítások számos jelentős változtatást vezetnek be a Bizottság javaslatához képest, és ezeket a Tanácsnak át kellene vennie. Az Önkéntesség Európai Éve (2011) számára elkülönített költségvetési összeg, mely mintegy 6 millió EUR, nem elegendő – csak összehasonlításképpen: a szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai éve számára elkülönített összeg ennek közel háromszorosa.

Az önkéntesség ingyenes, fizetés nélküli tevékenység, de ez nem azt jelenti, hogy nincsenek költségei. Az önkéntesség anyagi és politikai támogatást igényel valamennyi érintett fél részéről: a nem kormányzati szervezetek, a kormányzatok, az országos és helyi szintű igazgatási szervek és a vállalkozások részéről egyaránt. A politikai kötelezettségvállalásnak az önkéntesség infrastruktúráját és fejlesztését támogató politika kialakításában kell megnyilvánulnia. Ez a kérdés különös jelentőséggel bír Lengyelország számára, aki 2011-ben az EU soros elnöki tisztjét fogja betölteni. Arra kérem Lengyelország kormányát, hogy kövesse az Európai Parlament példáját, és tegyen intézkedéseket az Önkéntesség Európai Évére szánt pénzügyi támogatás növelésére. Teljes mértékben támogatom azt a javaslatot, hogy pénzügyi forrásokat jelöljünk ki egy interaktív adatbázis létrehozására az önkéntesek és önkéntes szervezetek számára, amelyhez valamennyi érdekelt fél hozzáférhetne, és amely 2011 után is tovább működne.

  Czesław Adam Siekierski (PPE) , írásban. – (PL) 2011 az Önkéntesség Európai Éve lesz, melynek célja, hogy elismeréssel adózzon az önkénteseknek és társadalomban betöltött szerepüknek, valamint felhívja rájuk a figyelmet. Nagyszerű javaslat. Az önkéntes tevékenység számos formában megnyilvánul Európa-szerte, de helytől függetlenül mindenütt az az ismertetőjele, hogy emberek fizetség nélkül segíteni akarnak másoknak, önkéntesen részt vesznek a környezetvédelemben, vagy biztosítani szeretnék, hogy valamennyi polgár méltóságban élhessen.

Érdemes hangsúlyozni, hogy az önkéntesség mindenképpen pozitív hatással van Európa alakuló identitására, melynek gyökerei ezekben az értékekben rejlenek. Az önkéntesség jó alap az európai társadalom különböző országai, ill. különböző társadalmi csoportjainak polgárai közötti megértés kialakítására. Ezenkívül az önkéntes tevékenység lényeges az integráció, a szociálpolitika és az oktatás szempontjából is. Arról sem szabad elfeledkeznünk, hogy rendkívül fontos az interkulturális és a generációk közötti párbeszéd szempontjából, valamint hozzájárul a társadalmi felelősség kialakulásához.

Az önkéntesség gazdasági értékkel is bír, és erről sem szabad elfeledkeznünk. Valóban fizetés nélküli, ingyenes tevékenység, azonban ez nem azt jelenti, hogy nincsenek anyagi vonzatai. Éppen ezért fontos, hogy az Európai Közösség támogassa az önkéntességet. Az önkéntesség baráti kapcsolatokon alapuló politikát igényel, amely támogatni fogja az önkéntes tevékenységek infrastruktúráját és fejlesztését. Úgy vélem, hogy az önkéntes tevékenység jutalmazásának és elismerésének támogatása pénzügyi források felhasználása révén ösztönzőleg hat majd az egyénekre, vállalkozásokra és szervezetekre egyaránt.

  Oldřich Vlasák (ECR) , írásban. – (CS) Szeretném megindokolni az Önkéntesség Európai Évéről szóló tanácsi határozattervezetről szóló, Marco Scurria által készített jelentésre vonatkozó szavazatomat. Én személy szerint a fizetés nélküli önkéntes tevékenységet társadalmunk fontos részének tartom. Hazámban, a Cseh Köztársaságban a legnagyobb létszámú és legrégebbi önkéntes szervezet az önkéntes tűzoltók szervezete. Ennek hagyománya olyan időkre nyúlik vissza, amikor a katasztrofális elemi csapások, mint például a tűzvész elhárításának szükségessége mindig összehozott pár tucat önkéntest, akiknek célja a saját, szomszédaik és a közösség többi tagja tulajdonának megvédése volt. A legelterjedtebb és legrégebbi önkéntes tevékenységet végző szervezetek közé tartozott a Cseh Vöröskereszt, a Cseh Turista Klub, a Sokol tornaegyesület, a Junák ifjúsági szervezet és az önkéntes hegyimentő szolgálat. Mindenki, aki segít az iskolákban, a kórházakban, a sportklubokban vagy a hegyekben, vagy aki külföldre utazik, hogy ott nyújtson segítséget, elismerést érdemel. Ebből a szempontból egyértelműen hasznos lesz, hogy a 2011-es évet ennek a témának szenteljük. Ezért a jelentés mellett szavaztam.

- Jelentés: Herbert Reul (A7-0074/2009)

  Jaromír Kohlíček (GUE/NGL) , írásban. – (CS) Általánosságban elmondható, hogy minden olyan egyezmény örvendetes, amely erősíti az Európai Unió együttműködését a szomszédos államokkal. Ha az Európai Unióval szomszédos államok helyzetét összevetjük, akkor nyilvánvaló, hogy – Oroszország után – Ukrajna a legfontosabb partner. A tudomány és technológia területén megvalósuló információcsere, a közösen végrehajtandó programok, a munkavállalók cseréje és a tudományos és kutatóintézetek irányításához szükséges szakértelem megosztása mind olyan célok, melyeket csak támogatni lehet.

Az egyezmény megállapításának módjával kapcsolatosan azonban bizonyos fenntartásokra szeretném felhívni a figyelmet. Ha a szerzők olyan hatékonyságmérőket vezetnek be, mint „a munkavégzés céljából történő utazások és találkozók száma”, sőt „az együttműködési törekvések területeinek száma”, akkor komoly kétségeim vannak afelől, vajon a jelentés szerzője mennyire jártas a kérdéses témában. A „csalás elleni intézkedésekről” szóló 7. fejezet meglehetősen elkeserítő benyomást kelt, míg a 8.2.2 kijelentés saját épelméjűségem megkérdőjelezésére késztet. Az elektronikus kommunikáció korában számomra érthetetlen, hogy egy megállapodásról szóló jelentés miért kívánja meg az EU és Ukrajna oldaláról részt vevő tisztségviselők és szakemberek munkavégzés céljából történő utazását és találkozókon való részvételét. Végezetül hadd mondjam el, hogy örömmel támogatom a keretmegállapodást, mert tudom, hogy a hatodik keretprogramon belül már nagyon aktívan és valóban jó eredményekkel sikerült integrálni különböző tudományos és kutatási fejlesztéseket. A fent említett fenntartások ellenére a GUE/NGL képviselőcsoportja támogatja a Tanács határozatát.

- Jelentés: Herbert Reul (A7-0075/2009)

  John Stuart Agnew, Marta Andreasen, Gerard Batten, John Bufton, Derek Roland Clark, Trevor Colman, Nigel Farage, Mike Nattrass és Nicole Sinclaire (EFD), írásban. – A UKIP nem ellenzi az energiahatékonyság területén történő együttműködést, de továbbra is kitart amellett, hogy az ilyen jellegű együttműködést demokratikusan választott kormányok között kell létrehozni, nem pedig elszámoltathatatlan meghatalmazottjaikon keresztül, egy olyan antidemokratikus, nemzetek feletti szervezetben, mint az EU.

- Állásfoglalásra irányuló indítvány: A 2009. évi bővítési stratégia a nyugat-balkáni országok, Izland és Törökország tekintetében (B7-0185/2009)

  Anne Delvaux (PPE) , írásban. – (FR) Minthogy özönlenek hozzánk az uniós tagságra irányuló kérelmek, az állásfoglalásról szóló szavazás nem is jöhetett volna jobbkor. Az EU a stabilitás térsége a kontinensen. Nem maradhat a többi európai állam elől zárt klub, de nem is nyithatja ki kapuit mindenki előtt. Az Európai Uniónak mindenekelőtt sikeressé kell tennie a mostani új tagállamok felvételével már végrehajtott bővítést. Ami az ajtaján kopogtató többi tagállamot illeti, bármiféle csatlakozási tárgyalások megkezdésének előfeltétele továbbra is a koppenhágai kritériumok (demokrácia, jogállamiság, emberi jogok, nemek közötti egyenlőség, piacgazdaság stb.) teljesítése, illetve a nemzetközi törvények feltételek nélküli betartása. A tagjelölt országokkal folytatott csatlakozási tárgyalásoknak objektíven mérhető kritériumokon kell alapulniuk, úgymint bizonyos jogok tisztelete és gazdasági kritériumok, és el kell kerülniük mindennemű szubjektív, értékrenddel összefüggő, vallási vagy kulturális jellegű vonatkozást. Véleményem szerint ezért a következőt kellene tennünk: jóváhagyni a balkáni államok alkalmasságát az uniós tagságra; emlékezetünkbe idézni, hogy a bővítés és a konszolidáció elválaszthatatlanul összekapcsolódik; Törökország esetében ragaszkodni a csatlakozási feltételekhez, illetve a tárgyalások sikertelensége esetén külön együttműködési megállapodást ajánlani fel.

  Diogo Feio (PPE) , írásban. – (PT) Minden felmerülő kritika ellenére teljesen nyilvánvaló, hogy sok ország nagyon szeretne csatlakozni az Európai Unióhoz. Közülük számos ország – különösen a balkáni térségben– kegyetlen és viharos történelme következtében arra a meggyőződésre jutott, hogy mind a szomszédaik expanziós törekvéseitől, mind pedig Oroszország befolyásától megszabadulhatnának, ha az Európai Unió védőszárnyai alá kerülnének.

A listán lévő országokat vizsgálva viszonylag jól látszik a különböző országok közötti eltérés lelkesedés és az Európai Unióhoz való csatlakozás feltételeinek támogatása tekintetében. Ahogy én látom, Izland kitűnik a csoportból, hiszen demokratikus hagyományai, polgárainak magas életszínvonala és a közösségi vívmányok tisztelete a csatlakozási folyamat élvonalába állították.

A Koppenhágában meghatározott kritériumok és az abból fakadó kötelezettségvállalások szigorú betartásának szükségességét szem előtt tartva, az Európai Uniónak nem szabad merő konokságból visszautasítania azokat, akik készek lennének mindezt megtenni.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL) , írásban. – (PT) Az állásfoglalás egy újabb alkalom, amikor – a bővítéssel és az Európai Bizottság által kiadott „Bővítési stratégia és a legfontosabb kihívások 2009-2010” című közleményével kapcsolatban – a Parlament többsége el akarja ismerni Koszovót, olyan kijelentéseket is téve, hogy „üdvözli, hogy a Bizottság szándékozik megerősíteni a Koszovóval fenntartott kapcsolatokat, és hogy többek között megvizsgálja Koszovó közösségi programokban való részvételének lehetőségét”.

Mindez egy olyan terület jövőbeni csatlakozására bátoríthat, amely a nemzetközi jog nyilvánvaló megsértésével kiáltotta ki függetlenségét, valamint figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy olyan államról van szó, amely törvénytelen háború eredménye, olyan államról, amely az ENSZ által el nem ismert, törvénytelen alapokon működik.

Törökország kérdése sincs alaposan átgondolva, tekintettel arra, hogy ez az ország még mindig katonai megszállás alatt tart egy uniós államot, Észak-Ciprust, és nem tartja kellő mértékben tiszteletben a kurd nép jogait.

Mindezek fényében, noha úgy gondoljuk, hogy az uniós bővítés kérdése elsősorban az egyes csatlakozni kívánó országok népének döntésén múlik, a jelentést jelenlegi formájában nem szavaztuk meg a jelentés által követni kívánt stratégia negatív oldalai miatt, habár ennek jogi hatása nincs.

  Tunne Kelam (PPE) , írásban. – Megszavaztam a 4. módosítást. Nagyon fontosnak tartom, hogy hangsúlyozzuk, a nem muszlimok alatt elsősorban és legfőképpen a keresztényekre gondolunk, ezért a más vallási közösségek mellett szükség van a keresztények megemlítésére. A keresztényeket még mindig üldözik Törökországban, és továbbra is ez az egyik legfőbb aggodalmunk. A keresztények és közösségeik még mindig nem gyakorolhatják szabadon vallásukat, ahogyan azt egy demokratikus államban lehetővé kellene tenni. Meggyőződésem szerint Törökország akkor lesz felkészülve az Európai Unióhoz való csatlakozásra, ha majd olyan könnyű lesz Törökországban keresztény templomot építeni, mint Brüsszelben mecsetet.

  Nuno Melo (PPE) , írásban. – (PT) Az Európai Unió bővítését mindig gondosan mérlegelni kell, és minden egyes új csatlakozónak minden esetben tiszteletben kell tartani az EU mindenkori tagállamai között kialakult közös referenciapontokat.

Megértem, hogy Törökország csatlakozása előzetes vitára ad okot, de ez arra is utal, hogy vannak kétségek, melyek legalábbis igazolják ezt a vitát. A vita olyan kérdéseket érintene, hogy földrajzi értelemben tekinthető-e Törökország Európa részének, hogy a szekuláris berendezkedés vajon nem csupán az országot kordában tartó hadseregnek köszönhető-e, hogy bölcs dolog lenne-e az iraki Kurdisztánig kitolni az Európai Unió határát, és hogy a rendkívül magas népességszám miatt Törökország csatlakozása nem billentené-e ki az Európai Unió egyensúlyát.

Mindezeken kívül itt vannak a vitán felül álló koppenhágai kritériumok, melyek közül a legfontosabb az emberi jogokra vonatkozik.

  Francisco José Millán Mon és José Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra (PPE) , írásban. – (ES) A Bizottság 2009-es bővítési stratégiájáról szóló dokumentummal kapcsolatban szeretnénk egyértelművé tenni, hogy az a tény, hogy az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoportjának spanyol küldöttsége általánosságban támogatta azt, egyáltalán nem jelenti, hogy egyetértünk Koszovó mint független állam elismerésével. Úgy gondoljuk, hogy Koszovó kivételes eset, és szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy sem Spanyolország, sem pedig négy másik tagállam nem ismerte el független államként.

Következésképpen mind a Külügyi Bizottságban, mind pedig itt, a plenáris ülésen támogattuk azokat a módosításokat, amelyek összhangban vannak ezen álláspontunkkal.

Az állásfoglalás melletti szavazatunk abból fakad, hogy nem szeretnénk, ha Koszovóval kapcsolatos álláspontunkat a nyugat-balkáni országokra, Törökországra és Izlandra vonatkozó bővítési folyamattal szembeni negatív hozzáállásként értelmeznék.

  Franz Obermayr (NI) , írásban. – (DE) Határozottan ellenzem a Bizottság Törökországgal kapcsolatos bővítési stratégiáját. Az uniós polgárok egyértelmű többsége ellenzi Törökország uniós csatlakozását, ennek ellenére hivatalos tagjelölti státusza miatt eurómilliárdokat kell fizetniük Törökországnak. Törökország nem európai ország sem földrajzi, sem kulturális értelemben, sem pedig az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság tiszteletben tartásának kritériumai alapján. A bővítési stratégia szinte egyáltalán nem veszi figyelembe Európa polgárainak aggályait. Ehelyett az Egyesült Államok geostratégiai érdekeit képviseli. Ezenkívül a Törökország határaival kapcsolatos megoldatlan konfliktusok európai uniós problémává fognak válni, ha Törökország csatlakozik. Sajnálom, hogy az egész bővítési stratégiát, mely Izlandot, a nyugati-balkáni országokat és Törökországot egyaránt érinti, egységes egészként tárgyaltuk, és ezért nem volt lehetőség megfelelően, külön-külön megvitatni ezt a kérdést. A törökországi csatlakozás kérdésének kezelésekor megnyilvánuló arrogancia ebben a folyamatban is tükröződött. A csatlakozást ellenzők – akik a népesség nagyobbik részét teszik ki – nem szívesen hallott megnyilvánulásait javarészt figyelmen kívül hagyják.

  Justas Vincas Paleckis (S&D) , írásban. – (LT) A Bizottság nyugat-balkáni országokra, Izlandra és Törökországra vonatkozó 2009-es bővítési stratégiájáról szóló európai parlamenti állásfoglalás mellett szavaztam, hiszen 6-15 évvel ezelőtt Litvánia a balti államokkal és más közép- és kelet-európai országokkal együtt a tagjelölt államokhoz hasonló helyzetben volt. Az európai uniós tagság számos új lehetőséget kínált hazámnak és a többi új uniós tagállamnak, illetve polgáraiknak, továbbá elősegítette a gazdaság fellendülését, a demokrácia és az emberi jogok megerősödését. A Lisszaboni Szerződés hatálybalépésével az Európai Unió új, erősebb motorral fog rendelkezni, amely sikeresebben irányítja majd hajónkat a pénzügyi és gazdasági válság vizein keresztül, és elvisz az uniós bővítés új szakaszába. Csak az Európai Unióhoz való csatlakozás után lesznek képesek a balkáni országok, „Európa puskaporos hordója”, ahol a világháborúk kirobbantak, elhárítani az elmúlt években kialakult akadályokat a polgárok, a gazdasági struktúrák, valamint a különböző államok kulturális és tudományos szakértői közötti együttműködés útjából. Fontos, hogy ne zárjuk be az ajtót Törökország előtt, amely, úgymond, Európa kapcsolódási pontja a muszlim világhoz. Törökország közeledése az Európai Unióhoz jó irányba változtatja az országot, és bizonyíthatóan számos pozitív lépés történt a demokrácia és az emberi jogok megerősítése terén. Noha még nem tárgyalunk Ukrajna, Moldova vagy a Dél-Kaukázus európai uniós tagságáról a konkrétumok szintjén, egy ilyen jövőbeni lehetőség hozzájárulhatna az említett országok stabilitásához, gazdasági megerősödéséhez, a korrupció csökkenéséhez és a jogállamiság megszilárdulásához.

  Rovana Plumb (S&D) , írásban. – (RO) Az Európai Unió bővítési folyamata egy súlyos és mélyreható recesszió idején történik, amely mind az Uniót, mind pedig a bővítési folyamatban részt vevő országokat keményen érintette. Üdvözlöm a Törökország által tett előrelépéseket az Unióhoz való csatlakozás kritériumainak teljesítését illetően, különösen azt, hogy az ország aláírta a Nabucco vezetékre vonatkozó nemzetközi egyezményt.

Az egyezmény végrehajtása továbbra is az egyik legfontosabb prioritás az EU energiabiztonsága terén. Támogatom a török kormányhoz intézett kérést, hogy folytassa a szociálpolitika reformját, javítsa a szociális párbeszédet a munkaerőpiacon, valamint fejtsen ki nagyobb erőfeszítést a nők jogai és a nemek közötti egyenlőség érvényesülése érdekében, különösen a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelem terén.

  Nikolaos Salavrakos (EFD) , írásban. – A Bizottság nyugat-balkáni országokra, Izlandra és Törökországra vonatkozó 2009. évi bővítési stratégiájáról szóló, Gabriele Albertini által készített állásfoglalási indítvány ellen szavazunk, mert úgy gondoljuk, hogy sem Törökország, sem pedig Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság nem mutat előrelépéseket a koppenhágai kritériumok teljesítésében, és egyáltalán nem tanúsít olyan politikai viselkedést, amely lehetővé tenné, hogy EU-tagokká váljanak. Reméljük, hogy nagyobb erőfeszítést fognak kifejteni a csatlakozási kritériumok teljesítése érdekében, de ez csak a jövőben fog kiderülni. Mindenesetre nem kívánunk egy olyan állásfoglalási indítványt támogatni, amely hiú reményeket dédelget, és kizárólag belső használatra szánt.

  Renate Sommer (PPE) , írásban. – (DE) Az Európai Bizottság jelenlegi bővítési stratégiájáról szóló állásfoglalási indítvány nagyon kiegyensúlyozott. Díjazza a tagjelölt országok által elért eredményeket, ugyanakkor világosan megnevezi a problémákat is. Törökország különösen nagy visszalépést tett. Ezért örülök a világos kritikának, mellyel a szólás- és a sajtószabadságot ért súlyos fenyegetést és komoly megszorításokat illeti. A Dogan médiacsoport elleni aránytalanul nagy adóbírság célzott támadás a kormányt kritizálók ellen. Jogosak a vallási kisebbségekkel szembeni megkülönböztetéssel, illetve az azzal kapcsolatos kifogások, hogy Törökország visszautasítja az ankarai jegyzőkönyv végrehajtását. Ezenkívül Törökország külpolitikáját is alaposan meg kell vizsgálnunk. Örményország és a kurdok irányában tanúsított nyitottsága pusztán üres politikai gesztus, és még ezt is ellenzi a török parlament és a népesség széles rétegei. A török miniszterelnök kijelentései is igencsak kétségbe vonják Törökország Kelet és Nyugat közti reménybeli közvetítő szerepét. Törökország hízelgése az iráni elnöknek, a népirtásért körözött szudáni elnök meghívása egy konferenciára és Izraellel szembeni bánásmódja mind a Nyugattól való elfordulást sejtetik. Ezért a török kormányhoz intézett felhívásunk, hogy egyeztesse külpolitikáját az EU külpolitikájával, illetve, hogy hagyjon fel az EU és a NATO közötti együttműködés ellenzésével, egyszerűen csak következetes.

  Eva-Britt Svensson (GUE/NGL) , írásban. – Támogatom az Európai Unió nyitottságát azon országokkal szemben, amelyek teljesítik a csatlakozás feltételeit. Aggályosnak találom, hogy az állásfoglalás mind az EU, mind pedig a kérdéses országok számára szükségszerűnek állítja be a bővítést. Nem számol azzal a lehetőséggel, hogy számos különböző társadalmi, gazdasági vagy egyéb okból az érintett országok érdekében állhat, hogy az Unión kívül maradjanak. Az EU-tagság nagy lépés az érintett országok számára, és az adott országok polgárainak részvételével történő lehető legszéleskörűbb vitát és konzultációt igényli. Ezért tartózkodtam.

- Állásfoglalásra irányuló indítvány: A nők elleni erőszak felszámolása (B7-0139/2009)

  Regina Bastos (PPE) , írásban. – (PT) A nők elleni erőszak felszámolásának nemzetközi napja az ENSZ és az Európa Tanács kezdeményezése, amely a családon belüli erőszak és a bántalmazás egyéb formáinak megvitatását és az áldozatokra való figyelemfelhívást célozza.

Ezen a téren a portugáliai helyzet aggasztó. A portugál áldozatok segélyszervezete (APAV) által feljegyzett családon belüli erőszakos cselekmények száma a 2008-as év ugyanazon időszakára vonatkozó adatokhoz képest 9%-kal nőtt. Az APAV szerint a testi és lelki bántalmazások, a fenyegetések és a szexuális indíttatású támadások száma jelentősen növekedett a 2008-as adatokhoz képest. Portugáliában idén huszonhat nő halt meg családon belüli erőszak áldozataként. Ugyanakkor az erőszakos cselekmények többségét félelem vagy szégyen miatt nem jelentik.

Az EU-nak fokozott erővel kell küzdenie ez ellen a probléma ellen. Egyetértek azzal, hogy ösztönözni kell a tagállamokat a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelemre vonatkozó nemzeti cselekvési tervek kidolgozására. Támogatunk minden olyan kezdeményezést, amely segíthet a szemléletmód átalakításában, és támogatjuk a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelem európai évének megszervezését is, hogy napvilágra hozzuk ezt az aggasztó helyzetet, és felhívjuk rá mind a közvélemény, mind pedig a hatóságok figyelmét.

  Edite Estrela (S&D) , írásban. – (PT) A nők elleni erőszak felszámolásáról szóló állásfoglalási indítvány ellen szavaztam, mivel úgy gondolom, hogy a Bizottságnak és a Tanácsnak konszolidálnia kellene az EU intézkedéseit ezen a téren. Az EU-nak mihamarabb ki kell alakítania egy átfogóbb politikát a nőkkel szembeni erőszak leküzdésére vonatkozóan, különösen egy bizottsági irányelvjavaslat kidolgozásán keresztül annak érdekében, hogy világos jogi alapokat teremtsünk a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelemhez, beleértve az emberkereskedelmet is. Elismeréssel és örömmel kell fogadnunk, hogy a spanyol elnökség cselekvési tervének prioritásai közé emeli ezt a kérdést.

  Diogo Feio (PPE) , írásban. – (PT) Azon a héten, amikor a családon belüli erőszak ijesztő adatai napvilágot láttak a portugál sajtó címlapjain, úgy gondolom, hogy a nők és gyerekek elleni erőszak olyan téma, mely figyelmet és komoly kormányzati intézkedéseket igényel.

Elítélem az erőszak minden fajtáját, de különösen, amikor azt a – társadalmi, gazdasági vagy érzelmi szempontból – kiszolgáltatott helyzetben lévőkkel teszik, és a gyerekek és a nők gyakran ilyen helyzetben vannak. A tagállamoknak ezért arra kellene törekedniük, hogy a nők és a gyerekek elleni erőszak minden formáját felszámolják, különös tekintettel a szexuális kizsákmányolás céljából elkövetett embercsempészet, a szexuális indíttatású támadások és a családon belüli erőszak területére.

Az emberi élet és méltóság védelme nem egyeztethető össze azokkal a bűncselekményekkel, melyeknek számos európai nő és gyerek esik áldozatul, ezért van szükség az erőszak megelőzését és az elkövetők büntetését célzó határozott politikára.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL) , írásban. – (PT) A nők elleni erőszak felszámolásának nemzetközi napján szeretnénk felhívni a figyelmet erre a súlyos társadalmi, gazdasági és politikai problémára, amely számos területen – a munkahelyen, a családon belül és a társadalom egészében – aláássa a nők jogait. A nők elleni erőszak az emberi jogok megsértése, és gátolja a társadalmi és politikai, valamint a köz- és szakmai életben való részvételüket, megakadályozva, hogy teljes jogú polgárokként léphessenek fel.

Noha az erőszak különböző formái kultúránként és hagyománytól függően változnak, a kapitalizmus gazdasági és szociális válsága növelte a nők kiszolgáltatottságát, mind kollektív, mind pedig egyéni szinten, tovább fokozva kizsákmányolásukat és a szegénység és marginalizálódás felé sodorva őket, ami a nőkereskedelmet és a prostitúciót is táplálja.

Éppen ezért kulcsfontosságú, hogy megszilárdítsuk azokat a pénzügyi és politikai intézkedéseket, amelyek valóban a nők társadalmi szerepének megerősödését szolgálják az egyenlő jogok közösségi és nemzeti szinten történő előmozdításán keresztül, illetve azáltal, hogy a nőkkel szembeni erőszak valamennyi formája elleni küzdelemre vonatkozó valódi terveket valósítanak meg, felszámolják a megkülönböztetés fennmaradt formáit, valamint védelmezik és támogatják az áldozatokat.

  Marine Le Pen (NI) , írásban. – (FR) A nők elleni erőszak felszámolása nemzetközi napjának 10. évfordulójához érve ki kell mondanunk, hogy a cél érdekében végrehajtott megelőző intézkedések nem hozták meg a várt eredményeket. Hogyan magyarázzuk ezt a jelenséget? Az itteni parlamenti viták alapján ítélve a nemek közötti egyenlőtlenség címkével illethetnénk.

Ha ez az egyenlőtlenség lenne a jelenség alapvető oka, akkor a progresszív kultúrájukról és hagyományaikról híres észak-európai országokban kellene a legjobb eredményeket tapasztalnunk. Valójában azonban nem ez a helyzet, hanem inkább ennek az ellenkezője. Az Aftenposen norvég napilap állítása szerint Svédországban a 15 és 25 év közötti fiatal nők 6%-át erőszakolják meg évente.

Bátorságra van szükség annak kimondásához, hogy a nők elleni erőszak növekedése egybeesik az Európán kívülről jövő, a miénkkel teljesen ellentétes kultúrával és hagyományokkal rendelkező bevándorlók tömeges ideérkezésével. A burka, a kényszerházasságok, a poligámia, a női nemi szerv megcsonkítása és egy más korszak egyéb viselkedésformái elfogadhatatlanok.

Ezért teljességgel abszurd a bevándorlás további ösztönzése, miközben a nőkkel szembeni erőszak ellen akarunk küzdeni.

  Astrid Lulling (PPE) , írásban. – (FR) Teljesen érthető, hogy a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság a nők elleni erőszak felszámolásának nemzetközi napja alkalmával emlékeztet bennünket arra, hogy a megszámlálhatatlanul sok jogi eszköz és ENSZ-nyilatkozat ellenére – az elmúlt évtizedben itt a Parlamentben született számos állásfoglalást nem is említve – még mindig messze vagyunk a nők elleni erőszakkal szemben érvényesülő zéró toleranciától. Kétségen felül áll, hogy a férfiak által a nők ellen elkövetett erőszak az emberi jogok megsértése, és mint olyan, büntetendő.

A Parlamentnek ezért emlékeztetni kell a tagállamokat arra a kötelességükre, hogy megerősítsék jogszabályaikat és politikájukat annak érdekében, hogy hatékonyan küzdhessenek a nőkkel szemben megnyilvánuló erőszak minden formája ellen.

Sajnálatos módon ismét túlbuzgók voltunk az állásfoglalásban, de legfőképpen figyelmen kívül hagytuk a szubszidiaritás elvét.

Felkérni a Tanácsot és a Bizottságot arra, hogy hozzanak létre jogalapot az erőszak valamennyi formája elleni küzdelemhez, a Szerződések ismeretének nagyfokú hiányáról árulkodik. Jogalapot nem lehet létrehozni. Az vagy van, vagy nincs.

Egy újabb magas szintű konferencia megrendezése pedig ismét csak a költségeket fogja növelni, melyeket inkább konkrét intézkedésekre kellene fordítani.

  Véronique Mathieu (PPE) , írásban. – (FR) Üdvözlöm a nők elleni erőszak felszámolásáról szóló állásfoglalást az Európai Parlamentben a nők elleni erőszak felszámolásának nemzetközi napján.

Az ENSZ által 1999-ben kinevezett megemlékezési nap, valamint az állásfoglalás elfogadása egyaránt értékes eszközként használhatók arra, hogy emlékeztessék a nemzeti kormányokat a nőkkel szembeni megkülönböztetés valamennyi formájának felszámolására vonatkozó nemzetközi szerződésekből fakadó kötelezettségeikre. Ezért támogatom ezt az állásfoglalást, rögtön arra is kérve a tagállamokat, hogy erősítsék meg a nőkkel szembeni erőszak valamennyi formája elleni küzdelemre vonatkozó nemzeti jogszabályaikat és politikáikat. Európai uniós szinten különösen fontos, hogy segítséget és támogatást biztosítsunk az erőszak áldozatai számára, különösen az emberkereskedelem által érintetteknek, nemzetiségüktől függetlenül, valamint, hogy védelmet biztosítsunk a családon belüli erőszak áldozataivá vált nőknek, akiknek a jogi státusza partnerüktől függhet.

  Nuno Melo (PPE) , írásban. – (PT) Amikor a nők elleni erőszakról beszélünk, egyértelműen olyan jelenségről van szó, amely valamennyi tagállamban realitás, hiszen négyből egy nő válik erőszak áldozatává.

Egy olyan Európai Unióban, amely a valamennyi polgára számára biztosított jogok és szabadságjogok bajnokaként tekint magára, véget kell vetni ennek a szörnyű problémának. Az állásfoglalási indítvány elfogadása nagyon fontos lépés lenne az új megoldások felkutatásának irányába, ezért szavaztam mellette.

  Rovana Plumb (S&D) , írásban. – (RO) Az állásfoglalás mellett szavaztam, mivel a nők elleni erőszak továbbra is túlságosan elterjedt Romániában és világszerte egyaránt, szükségessé téve, hogy sürgős intézkedéseket fogadjunk el e szörnyűség leküzdése érdekében. Nem a jogszabályokkal van már probléma, hanem azok végrehajtásával egy olyan helyzetben, amikor sok nő vonakodik jelenteni a hatóságoknak az elszenvedett erőszakos tetteket, és inkább csendben eltűri a szenvedést.

Meggyőződésem, hogy az egész társadalmat átfogó, folyamatos, hosszú távú intézkedéseken alapuló, nagyszabású kampányra van szükség, mely a szemléletmód megváltoztatására irányul annak érdekében, hogy mindenki felismerje, hogy a nők elleni erőszak nem megengedett és nem mentegethető. Egyetértek azzal, hogy összehangolt intézkedésre van szükség a hatóságok és a civil társadalom részéről egyaránt a családon belüli erőszak áldozatainak támogatása érdekében.

  Peter Skinner (S&D) , írásban. – Örömömre szolgál, hogy a Parlament elkötelezett az ügy iránt. Különösen fontos biztosítani, hogy a legkiszolgáltatottabb helyzetben lévő nők – például az emberkereskedelemnek áldozatul esettek – részesüljenek ebben a támogatásban.

Meg vagyok döbbenve, hogy a brit konzervatívokat tömörítő ECR képviselőcsoport olyan módosítást nyújtott be a javaslathoz, amely szűkíti annak hatókörét. Hangsúlyoznám, hogy sok áldozat a szegénységben élők, a bevándorlók vagy a népesség kisebbségi csoportjaiból kerül ki. Ezeknek a nőknek a kizárása a legkiszolgáltatottabb embereket segítő támogatás köréből logikátlan és egyben embertelen lépés.

Hasonlóképpen meg vagyok döbbenve, hogy a Zöldek nem értenek egyet egy ésszerű szöveggel, és szorgalmazzák annak törlését: a prostitúció eltűrésére vonatkozó szövegrészre gondolok, amely egyértelműen olyan terület, ahol nagyon gyakori a nőkkel szembeni erőszak.

  Georgios Toussas (GUE/NGL) , írásban. – (EL) A nők könnyen áldozatául esnek az erőszak bármely formájának az osztálytársadalmakban betöltött egyenlőtlen helyzetükből fakadóan, ahol ki vannak téve az osztály- és a nemi elnyomásnak egyaránt.

A fizikai bántalmazás, az erőszakos közösülés, az emberkereskedelem és így tovább az erőszak olyan formái, melyek a női egyenlőtlenség osztályjellegének nemi dimenzióját fedik fel.

Az erőszak azonban konkrét gazdasági, politikai és szociális okokra visszavezethető társadalmi jelenség. Ezeket az okokat, melyek a termelés kapitalista viszonyaiban gyökereznek, egészen addig nem lehet felszámolni, amíg e viszonyok fennállnak. Az alulról szerveződő mozgalmaknak olyan intézkedéseket kell szorgalmazniuk, amelyek megakadályozzák a jelenség kialakulását, és felszabadítják az áldozatokat, a nőket és gyerekeket, azáltal, hogy a nép javát szolgáló radikális változásokra törekednek társadalmi és politikai szinten egyaránt.

Határozottan ellenezzük a nem kormányzati szervezetek és magánszemélyek által működtetett, a bántalmazott nőket támogató tanácsadó központok és irodák létrehozását. Ezeket a feladatokat egyedül az államnak kell ellátnia.

Nemcsak arról van szó, hogy az állásfoglalásban javasolt intézkedések nem fogják tudni felszámolni a problémát, mert nem érintik annak gyökereit, hanem még kezelni is szeretnék, és ezáltal állandósítják a problémát.

  Marina Yannakoudakis az ECR képviselőcsoport nevében. írásban. – Az ECR képviselőcsoport teljes mértékben támogatja és hangsúlyozza a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelemre való fokozott figyelemfelhívás és az azzal kapcsolatos intézkedések szükségességét. Nem támogatjuk azonban a probléma uniós jogalapra hivatkozó és további irányelveken keresztül (mint a 11., 12. és 27. bekezdésben) történő kezelését.

Miközben elismerjük, hogy van mit tenni ezen a területen, meggyőződésünk, hogy a kérdésre vonatkozó jogalkotás a nemzetállamok feladata. Az ECR képviselőcsoport továbbá úgy véli, hogy a szexuális és reproduktív választás és az egészséghez kapcsolódó jogok az egyes képviselők és az egyes tagállamok lelkiismereti kérdései. Mindezen okok miatt az ECR képviselőcsoport a tartózkodás mellett döntött.

- Állásfoglalásra irányuló indítvány: Politikai megoldás a szomáliai partok menti kalózkodásra (RC-B7-0158/2009)

  Diogo Feio (PPE) , írásban. – (PT) Szomália az egyik legszembetűnőbb esete a központi hatalom teljes összeomlásának és a háborúzó, törzsi életmód visszatérésének, amikor az ország az erőszak és az instabilitás epicentrumává válik, és ez jóval a határain túlra is kiterjed. Szomália partjait folyamatosan fenyegetik olyan fegyveres csoportok, melyek nemcsak a parti területek ellenőrzéséért harcolnak, hanem megengedhetetlen kalóztevékenységet folytatnak más hajók, különösen kereskedelmi, teherszállító, halász-, humanitárius segélyeket szállító és személyszállító hajók ellen.

Az esetek súlyossága és gyakorisága megalkuvás nélküli választ követel az egész nemzetközi közösség részéről, melybe az Európai Unió is beletartozik. Az Uniónak fel kell vállalnia a kalózkodás elleni küzdelmet, és minden tőle telhetőt meg kell tennie annak érdekében, hogy ne csak az okok és következmények elemzéséig jusson el, hanem mozgósítsa valamennyi rendelkezésre álló és megfelelően felszerelt szomáliai és nemzetközi erőt a probléma kezelésére.

Dicséret illeti a portugál Corte-Real fregatt parancsnokát és teljes legénységét, akik kitüntették magukat a kalózkodás elleni küzdelemben, és akik előtt nemrég a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet is tisztelettel adózott.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL) , írásban. – (PT) Amikor Szomália ügyét tárgyaljuk, ismét fel kell idéznünk, hogy a válságra nincs katonai megoldás, és hogy figyelembe kell vennünk az ország pénzügyi forrásainak szűkösségét, ami a nemzetközi adósságválság következtében alakult ki, hiszen a válság által létrejött vákuumot kihasználva kezdődött el a szomáliai felségvizeken az illegális halászat, ami az egyik fő oka annak, hogy a szomáliai halászok elvesztették megélhetési forrásaikat, hiszen a szomáliai kormány arra kényszerült, hogy forráshiány miatt felfüggessze az ország part menti védelmét.

Ezért az egyik legfontosabb kérdés a technikai és anyagi támogatás biztosítása, beleértve a polgárháborúban részt vevő felek közti közvetítést és a békefolyamat támogatását.

A Bizottságnak és a Tanácsnak ezért felül kell vizsgálniuk Szomáliával kapcsolatos politikai stratégiájukat, beleértve az EUNAVFOR Atalanta-műveletet, és az ország általánosabb jelenlegi helyzetére kell összpontosítaniuk, különösen a helyi humanitárius helyzet megoldásának szükségességére, és a szomáliaiak millióinak szenvedést okozó katasztrofális helyzet okainak felszámolására.

Végezetül hangsúlyozni szeretnénk, hogy a segélyre és fejlesztésre szánt források vagy az Európai Fejlesztési Alap semmilyen körülmények között nem használhatók fel katonai célokra.

  Richard Howitt (S&D) , írásban. – Rendkívül büszke vagyok arra, hogy az Egyesült Királyság vezeti az EU első haditengerészeti EBVP-műveletét, az Atalanta-műveletet, brit parancsnokkal az élén és egyesült királyságbeli székhellyel. Az Atalanta által kifejtett tevékenység a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek számára élelmiszersegélyeket szállító hajók, illetve a szomáliai partok menti kiszolgáltatott hajók védelme érdekében létfontosságú.

A munkáspárti európai parlamenti képviselők támogatják a szomáliai kalózok által fogva tartott túszok, beleértve a két brit túsz, a Kentből származó Paul és Rachel Chandler feltétel nélküli szabadon bocsátására tett felszólítást. Továbbra is gondolunk családjaikra, és elismeréssel adózunk az Egyesült Királyság külügyminisztériumának folyamatos erőfeszítései iránt, hogy minden lehetséges észak-afrikai összeköttetést felhasználnak annak érdekében, hogy tárgyalások útján elérjék a pár mihamarabbi kiszabadítását.

Végezetül, az állásfoglalás felveti az Atalanta-művelet kiterjesztésének gondolatát. Szeretném azonban megjegyezni, hogy úgy véljük, jelenleg erre nincs lehetőség, és szeretnénk hangsúlyozni, hogy egyelőre a jelenlegi küldetés sikeres továbbvitelére kell összpontosítanunk.

  Nuno Melo (PPE) , írásban. – (PT) A szomáliai partok menti helyzet minden szinten elfogadhatatlan, és valamennyi országot érinti.

Ezért kulcsfontosságúnak vélem, hogy a szomáliai problémák politikai megoldásától függően, és amíg a térségben instabilitás uralkodik, az Atalanta-műveletre vonatkozóan a fokozott biztonság stratégiáját alkalmazzuk, sőt ez utóbbit erősítsük meg a műveletben részt vevő haderő által alkalmazható eszközök tekintetében.

  Willy Meyer (GUE/NGL) , írásban. – (ES) Az RC-B7-0158/2009 állásfoglalás ellen szavaztam, mert úgy vélem, hogy a kalózkodás nem katonai, hanem fejlesztési probléma. Ezért úgy vélem, hogy a problémát a gyökerénél kell kezelni, és hogy a megoldás nem lehet katonai megoldás, sem a szárazföldön, sem pedig a tengeren. Az Atalanta-műveletért felelős tiszt kijelentette, hogy a haditengerészeti megoldás nem lehetséges, és hogy a térség helyzetét kell stabilizálni. Úgy gondolom, hogy a kormányzás problémáját, az intézmények stabilitását és a régió gazdasági fejlődését kell kezelnünk. Bárhogyan próbáljuk betömködni a lyukakat, a repedés még mindig ott lesz. Az állásfoglalás elleni szavazatommal a fegyveres erők tevékenységének magánkézbe adását is elítélem, minthogy Spanyolországban magántulajdonban lévő biztonsági cégek hadifegyverekkel felszerelkezve hajózhatnak ki. Mindezeken felül úgy gondolom, meg kell állítanunk a szomáliai kalózokat, de azokat a külföldi kalózokat is, akik a szomáliai vizeken fosztogatnak.

  Charles Tannock (ECR) , írásban. – A most egy évre meghosszabbított Atalanta-művelet viszonylagos sikere rámutat arra, hogy noha az európai biztonság- és védelempolitika jelentős eredményeket tud kivívni a tagállamok számára, még mindig nem világos, a NATO önmagában miért nem volt képes ellátni ezt a feladatot, és így elkerülni a párhuzamosságot. A kalózkodás azonban egyértelmű és valóságos veszély az Afrika szarva körüli tengerekben. Meg kell kettőznünk erőfeszítéseinket e veszély leküzdése érdekében; nemcsak hajózásunk védelme érdekében, hanem hogy egyértelmű üzenetet küldjünk elszántságunkról az al-Kaida ügynökeinek, akik jelenleg biztonságos menedéket élveznek Szomáliában.

A nemzetbiztonság nem ér véget a nemzeti határoknál. Ha nem foglalkozunk a kalózkodás problémájával, az hosszú távon csak megsokszorozza a biztonsági kockázatokat. Továbbá kérem a Bizottságot, hogy fontolja meg, milyen további támogatások nyújthatnak segítséget a viszonylag stabil, virágzó és demokratikus módon függetlenné vált volt brit Szomáliföldnek a régióban történő kalózkodás veszélye ellen.

  Silvia-Adriana Ţicău (S&D) , írásban. – (RO) A szomáliai partok menti kalózkodás problémájának politikai megoldásáról szóló európai parlamenti állásfoglalás mellett szavaztam, hiszen a tengeri kalózkodás valódi probléma, és a szomáliai partok menti vizekben a későbbiekben is probléma lesz. Az EU-nak meg kell védenie a térségen áthaladó tengeri hajókat nemzetközi tárgyalásokon és védelmi intézkedéseken keresztül. A megoldás egy része nemzetközi támogatást igényel a stabilitás megteremtéséhez Szomáliában. A megoldás másik része az Unió által a szomáliai partok menti kalózkodás megakadályozására nemrég elindított Atalanta-művelet. A műveletben hat fregatt, három légi őrjárat és egy 1200 fős személyzet az Egyesült Királyságból, Franciaországból és Görögországból vesz részt. Más államok később fognak csatlakozni a művelethez. Az Atalanta-művelet sikeresen nyújtott védelmet a magas kockázatú szállítmányoknak azáltal, hogy kíséretet biztosított azokhoz. Harminchat kalózhajót fogtak el, és 14 közvetlen támadást hárítottak el. Azonban ahhoz, hogy a kísérés előnyeit ki tudják használni, az illetékes nemzeti szerveknek és a tengeri hajóknak értesíteniük kell az Atalanta-műveletet, és védelmet kell kérniük. Rendkívül fontos, hogy a tengeri hajók elkerüljék a fölösleges kockázatot, és hivatalos úton, időben védelmet kérjenek az Atalanta-művelettől.

  Geoffrey Van Orden (ECR) , írásban. – Támogatjuk a nagyszabású nemzetközi intézkedést a kalózkodás megfékezése érdekében, és meg vagyunk győződve róla, hogy a Királyi Haditengerészet és a szövetséges haditengerészeti egységek az Egyesült Államokból, illetve európai országokból jó munkát fognak végezni. Nem látunk azonban semmi okot arra, hogy az Európai Unió zászlót bontson egy haditengerészeti műveletben. Ellenezzük, hogy az EU mint intézmény védelmi ügyekbe avatkozzon. Ez nem növelné a hadászati teljesítményt, csupán párhuzamosságot eredményezne, illetve bonyolultabbá tenné a NATO irányítása alatt jól bevált műveleteket. Az Atalanta-művelet politikai lehetőségként merült fel a közös biztonság- és védelempolitika tengeri dimenziójának kiszélesítése révén a francia elnökség alatt. Annak ellenére, hogy az USA által vezetett „Egyesített Erők 151” és a NATO Tengeri Csoport már jelen volt az Afrika szarva körüli vizeken, az a döntés született, hogy még egy flottát és újabb parancsnoki láncot iktassunk be. Mély aggodalommal tekintünk továbbá a szomáliai EBVP képzési misszióra irányuló javaslatra akkor, amikor az afganisztáni EUPOL-misszió kudarcba fulladt, és számos európai ország vonakodott csapatokat és rendőri erőket rendelkezésre bocsátani az afganisztáni sürgős képzési missziók céljára. Egyébként nem ismerjük el az „uniós halászhajók” terminológia létezését.

- Állásfoglalásra irányuló indítvány: Dohányfüstmentes környezet (B7-0164/2009)

  Elena Oana Antonescu (PPE) , írásban. – (RO) Üdvözlöm ezt az állásfoglalást, amely lehetővé teszi, hogy a Parlament támogassa a Bizottság teljesen önkéntes dohányzás elleni politikáját. A dohányfüstnek való kitettség a halálozások és a betegségek legfőbb oka Európában, miközben a dohányzás az egészségügyi ellátó rendszerekre is nagy terhet helyez. Remélem, hogy a Bizottság intézkedései tovább mennek, és az elkövetkező években jogunk lesz az egészséges környezethez valamennyi zárt helyiségben és a munkahelyeken. Meg kell jegyeznem, hogy még mindig képmutató politikát folytatunk Európában. Szeretnénk, ha csökkennének a dohányzás által okozott egészségügyi problémák, ugyanakkor fenntartjuk a dohánygyártóknak juttatott támogatásokat, bár fokozatosan csökkentjük azokat. Úgy vélem, hogy a közös agrárpolitikát oly módon kell meghatároznunk, hogy az emberek egészségének megőrzését és javítását elősegítő, nem pedig azt veszélyeztető termékeket támogasson. Remélem, hogy a decemberi tanácsi ülés megvitatja majd a gyerekek védelmének kérdését, különösen az olyan eseteket, amikor magánautókban vagy zárt térben ki vannak téve a dohányfüstnek. Úgy gondolom, hogy a felnőtteknek felelősségük van e téren, és ahol a jogalkotó beavatkozhat, ott meg kell ezt tennie.

  Anne Delvaux (PPE) , írásban. – (FR) Úgy vélem, hogy meg kell védenünk a nemdohányzókat a passzív dohányzástól, de a dohányzóknak is fel kell hívni a figyelmét arra, szenvedélyük milyen következményekkel jár önmagukra és másokra nézve. Nem szabad, hogy ez elkerülje a figyelmüket. Belgiumban már előrébb járunk ebben a kérdésben, mivel országunk a teljes dohányzási tilalom 2012-ig történő megvalósulásáért száll síkra a vendéglátóipar területén, illetve valamennyi munkahelyen.

Mindezek ellenére két dologgal kapcsolatban aggodalmamnak szeretnék hangot adni. Először is: olyan társadalmak felé haladunk, ahol általános tilalmakat vezetünk be? Mihez kezdünk az egyéni felelősséggel? Kissé kényelmetlenül érzem magam egy olyan társadalom elképzelésével szemben, mint amiről George Orwell „1984” című regénye szól. Másodszor, ha a dohányzóknak a magukra és másokra gyakorolt káros hatások miatt tiltjuk meg a dohányzást, akkor ezt a lehető legnagyobb tisztelettel kell tennünk. A dohány drog. Teljes körű betiltása egyenértékű lenne azzal, mint ha tagadnánk, hogy a dohányosok függőségben szenvednek. A teljes betiltást kirekesztőnek is lehetne tekinteni, ami a kívánttal ellentétes hatást váltana ki. Miért nem vetettük fel azt a lehetőséget tehát, hogy számukra kijelölt területeket hozunk létre?

  Diogo Feio (PPE) , írásban. – (PT) Annak ellenére, hogy az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) képviselőcsoportjával összhangban szavaztam, néhány, a jelenlegi állásfoglalási indítvánnyal kapcsolatos aggodalmamnak hangot kell adnom.

Először is úgy gondolom, hogy a dohányfüstmentes politikákról a tagállamoknak kell dönteniük, és hogy az európai intézmények szerepe, a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartásával, a nem kötelező érvényű ajánlások szintjén kell, hogy maradjon. Másrészt viszont úgy gondolom, hogy a tagállamoknak ösztönözniük kell a dohányfüstmentes politikákat, ugyanakkor nem korlátozhatják a működtetők választási szabadságát, különösen a szállodaszektorban, ahol a tulajdonosoknak kell eldönteniük, hogy a dohányfüstmentességet választják-e, vagy nem. Mindezek figyelembe vételével a Portugáliában nemrégiben elfogadott törvény kiegyensúlyozott.

Második aggodalmam a dohánygyártáshoz kötődő közvetlen támogatások javasolt megszüntetésével kapcsolatos. Minthogy Portugália is dohánytermelő ország, úgy vélem, hogy az ilyen jellegű politikát rendkívül gondosan meg kell vizsgálnunk, máskülönben komoly károkat okozhat a gazdálkodóknak, akik reális alternatíva felkínálása nélkül képtelenek lennének tovább folytatni a termelést. Ez a véleményem az állásfoglalás 9. pontjáról.

  João Ferreira (GUE/NGL) , írásban. – (PT) Az emberi egészség és a munkavállalók életminőségének védelme a munkahelyükön, valamint a közegészség védelme képezi az állásfoglalás alapját, és ezért szavaztunk mellette.

Fontos, hogy fokozzuk a nemdohányzók védelmét a passzív dohányzás megelőzésén keresztül, de az is, hogy megfelelő feltételeket teremtsünk arra, hogy figyelemmel kísérjük a dohányzókat, és ösztönözzük őket arra, hogy hagyjanak fel ezzel a szokással. A tiltás politikáját ott kell alkalmazni, ahol az bizonyítottan szükséges.

Ami a közvetlen, termeléshez kapcsolódó támogatásokat illeti, támogatjuk a dohánygyártó létesítmények átalakítására vonatkozó kezdeményezéseket. Úgy véljük azonban, hogy nem szabad olyan helyzetet teremtenünk, amikor az EU-n kívülről jövő dohányimport előmozdítására kényszerülünk, és ezáltal támogatjuk a multinacionális dohányvállalatok nagy üzletét.

  José Manuel Fernandes (PPE) , írásban. – (PT) Támogattam a 13. pont törlését az eredeti szövegből, amely így hangzik: „felszólítja a Bizottságot, hogy 2011-re a dolgozók egészségvédelme területén terjesszen egy olyan jogszabályra irányuló javaslatot a Parlament és a Tanács elé, amely az Európai Unióban megtiltja a dohányzást az összes zárt munkahelyen, minden zárt középületet és a közösségi közlekedést is beleértve”. A törlést elfogadtuk, a kérdésre vonatkozó szubszidiaritás elvével összhangban.

Úgy gondolom, valamennyi tagállamnak hosszú utat kell még megtennie a dohányfüstmentes környezet kialakításáért, hatékony figyelemfelkeltő kampányok, illetve a 14. cikk (a kereslet csökkentésére irányuló intézkedések a függőség szintjén és a dohányzással felhagyó személyeken múlnak) végrehajtásánál a bevált gyakorlat alkalmazása révén.

Úgy gondolom azonban, hogy első fokon ezeket az egyes tagállamoknak kell végrehajtaniuk. Az állásfoglalás eredeti szövege összekeverte a dohány gyártását a fogyasztásával. Ezért üdvözlöm az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) által benyújtott módosítást, amely kiveszi a 9. pontot az eredeti szövegből, törölve a dohánygyártásra vonatkozó részeket. E két módosítás javított a végleges verzión. A fennmaradó pontokat pozitívan értékelem, ezért támogatólag szavaztam.

  Robert Goebbels (S&D) , írásban. – (FR) Tartózkodtam a dohányzásra vonatkozó állásfoglalásról szóló szavazásnál. Soha életemben nem dohányoztam, de a dohányzók folyamatos zaklatását teljes mértékben a szabadság elve elleni támadásnak tartom. A jelenlegi tilalmak messze elegendőek.

Elhatárolom magam ettől a folyamatos, semmire nem vezető zaklatástól. Az európai dohányültetvények megszüntetésének vágya a harmadik világból érkező import növekedését fogja eredményezni.

  Elisabeth Jeggle (PPE) , írásban. – (DE) Az egészségügyi politika, és így a nemdohányzók védelme is egyértelműen a tagállamok hatáskörébe tartozik, és nem lehet központi szabályozás tárgya. A tagállamoknak kell szabadon meghatározniuk, milyen mértékben akarják védeni a nemdohányzókat. Egyértelművé kell tenni, hogy az EU-nak nem terjed ki a hatásköre erre a területre. Ezért az uniós egészségügyi miniszterek jövő heti csúcstalálkozójára vonatkozó parlamenti állásfoglalás mellett szavaztam.

  Eija-Riitta Korhola (PPE) , írásban. – (FI) Elnök úr, igennel szavaztam, noha ennél határozottabb állásfoglalást szerettem volna látni. A dohányzás az idő előtti halálozás legfőbb oka Európában. A dohányfüst olyan környezetszennyező anyag, amely több mint száz egészségkárosító összetevőt tartalmaz. Ennek ellenére Európa bizonyos részein megengedett, hogy ne csak a dohányzók, hanem környezetük is ki legyen téve ennek. A passzív dohányzás morális probléma, hiszen nincs választási lehetőségük azoknak, akik azt elszenvedik. A gyerekeket különösen fontos megvédenünk ettől.

Egyes tanulmányok szerint a dohányzó szülők gyerekei valójában a szüleik által elszívott minden negyedik cigarettát maguk is "elszívják". A dohányzás évente 100 000 európai idő előtti halálát okozza. Számos tagállam kitűnő intézkedéseket léptetett már életbe. Amikor Finnország végül az éttermekben és bárokban is betiltotta a dohányzást, óriási felháborodás tört ki. Most, két évvel később, az emberek már hálásak. Ez jól tükrözi a közegészségügyi politika természetét: hosszú távú eredményeket megelőzés és tájékoztatás révén lehet elérni, az ellenállás kezelése azonban a jogalkotók elhatározásán múlik. Nem értek egyet néhány itteni képviselővel abban, hogy a Közösségnek nem kell kötelező érvényű jogszabályokat bevezetni a munkahelyi egészség és biztonság kérdésére vonatkozóan. Be kell látnunk, hogy az ajánlások nem mindenütt voltak elegendők. Támogatom az állásfoglalás 13. bekezdését, mely sürgeti a Bizottságot, hogy terjesszen elő egy olyan jogszabályra irányuló javaslatot, amely megtiltaná a dohányzást a zárt munkahelyeken és a tömegközlekedési eszközökön.

A dohányzás sokba kerül a társadalomnak, ezenfelül pedig az európaiak nem dohányzó 70%-a állja a számlát. Ezért egyetértek azzal, a Parlament által 2007-ben kinyilvánított véleménnyel, hogy a dohánygyártásra vonatkozó irányelv szigorítására van szükség, és hogy bele kell foglalni a gyártók felelősségét a dohányfogyasztásból fakadó egészségügyi ellátás költségeiért. Az Uniónak először a saját szeméből kell kivenni a gerendát. Ideje, hogy a dohánytermesztés fokozatosan csökkentett támogatását teljesen beszüntessük.

  Elisabeth Morin-Chartier (PPE) , írásban. – (FR) Elnök úr, a dohányfüstmentes környezetet támogató állásfoglalás mellett szavaztam, mert rendkívül fontosnak tartom, hogy figyelemmel kísérjük a dohányfüstmentes környezet bevezetésének terjedése felé tett előrelépéseket az Európai Unióban, és hogy elősegítsük a bevált gyakorlatok tagállamok közti megosztását, illetve a dohányzás kockázataival szembeni védelemre irányuló politika összehangolását. Az egészségi hatások miatt a 9. bekezdés megtartását is támogattam, amely a dohánytermesztés közvetlenül a termeléshez kötődő támogatásainak 2010-es megszüntetését irányozza elő. Támogatom továbbá a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottságban tevékenykedő képviselőtársainkat is, akik emlékeztettek bennünket arra, hogy a dohányzás továbbra is a halálozások és megbetegedések első számú oka az Európai Unióban. Köszönöm, elnök úr.

  Mariya Nedelcheva (PPE) , írásban. – (BG) Hölgyeim és uraim, amellett szavaztam, hogy az állásfoglalási indítvány 9. bekezdéséből vegyük ki a 2010-es évre történő konkrét utalást. Hazámban a dohánytermesztés kulcsfontosságú iparág az olyan régiókban élő népesség nagy része számára, akiknek ez az egyetlen megélhetési forrásuk. Én is egy ilyen régióból – Blagoevgradból – származom.

Hazám Európa nyolc legnagyobb dohánytermesztőinek egyike volt; tavaly a jelenlegi támogatások 2013-ig történő meghosszabbítását szorgalmazta azon egyezménnyel szemben, amelyik kimondta, hogy 2010-re meg kell szüntetni azt a gyakorlatot, hogy az előirányzott források mennyisége a termelés mennyiségétől függ. A dohánytermesztőkkel való találkozásaink során az egyik leggyakrabban felvetett kérdés: „Mi mihez kezdünk majd?”

Csodákat nem ígérhetek nekik, azonban a kormánnyal együttműködve azon dolgozunk, hogy olyan intézkedéseket hozzuk, melyek nem húzzák ki a lábuk alól a talajt azáltal, hogy legfőbb megélhetési forrásukat elveszítik. Képviselőtársaim, megértem azoknak az érveit, akik a dohányzás ellen kampányolnak. Mindazonáltal arra kérem önöket, ne keverjük össze a dohányzás elleni küzdelmet az európai dohánytermesztés felszámolásával. Gazdasági válság idején okosnak és bölcsnek kell maradnunk.

  Rareş-Lucian Niculescu (PPE) , írásban. – (RO) Egyetértek valamennyi, a dohányzás leküzdését és a nemdohányzók védelmét célzó, ésszerű intézkedéssel, ezért is szavaztam az állásfoglalás mellett. Kétségeim vannak azonban a dohánytermesztők elleni bárminemű intézkedés hatékonyságával szemben. Romániának jelenleg megközelítőleg 1600 hektárnyi dohányültetvénye van, mely nagyjából 3000 tonnát termel. A romániai dohánytermesztés azonban nagyon csekély méretű, ha összevetjük a feldolgozók által igényelt mennyiséggel, mely nagyjából 30 000 tonnára becsülhető.

A 27 000 tonnányi különbséget leginkább afrikai vagy ázsiai régiókból származó importból fedezzük. Ha megnehezítjük a tagállamok dohánytermesztését, az csak a harmadik országból származó még nagyobb arányú import ösztönzését fogja eredményezni, az európai termelők kárára.

  Frédérique Ries (ALDE) , írásban. – (FR) Előremutató és ambiciózus állásfoglalással van dolgunk. Meg vagyok döbbenve azonban képviselőtársaim többsége, különösen a Kereszténydemokraták szavazatán, akik az érintett csoportok és érdekeltek intenzív lobbitevékenységének hatására elutasították a 13. cikket.

Úgy gondolják tehát, hogy Európának nincs helye ebben a vitában, és semmiféle hozzáadott értéket nem képvisel abból a szempontból, hogy egészséges környezetet biztosítsunk az európai polgároknak valamennyi közterületen, a munkahelyeken és a tömegközlekedési eszközökön. Más szóval nem érdekli őket, hogy ezáltal megkülönböztetés jön létre az európai munkavállalók között. Csak hogy egy példát említsek, Írország népességét nagyon jól védi egy nemzeti törvény, míg Görögország vagy a Cseh Köztársaság esetében kérdés, hogy valaha lesz-e erre esélyük, vagy még inkább joguk.

Az érdekcsoportok által végzett agymosás további bizonyítéka, hogy a 9. cikket is elutasították, amely egyszerűen csak a közös agrárpolitikára vonatkozó, már elfogadott reformra utal, nevezetesen arra, hogy a dohánytermesztés terén 2010 végéig meg kell szüntetni a közvetlen termeléshez kötött támogatásokat.

  Vilja Savisaar (ALDE) , írásban. – (ET) Az állásfoglalásban szereplő, a nemdohányzó területekre vonatkozó javaslat jelentős változást helyezett kilátásba – a dohányzás betiltását valamennyi európai közintézetben és köztéren. Az állásfoglalás célja az volt, hogy megbízza a Bizottságot a szükséges jogszabályok előkészítésével, melyek 2011-ben lépnének hatályba. Noha számos küldött, magamat is beleértve, a közhelyiségekben (különösen a munkahelyeken) történő dohányzás betiltására szavazott, a Néppárt sajnálatos módon ezzel ellentétes álláspontot képviselt. A Parlament többsége egyáltalán nem tartotta fontosnak valamennyi európai polgár egészségének védelmét, különös tekintettel azokra, akik maguk nem dohányoznak, mégis kénytelenek belélegezni a dohányfüstöt a közterületeken, és ennek következtében maguk is egészségügyi problémákkal küszködnek. Remélem, hogy ez a téma nem fog feledésbe merülni, és hogy még egyszer felkerül a napirendre, hiszen számos tagállam még nem vezette be a közterületeken való dohányzás tilalmát, holott meglett volna rá a lehetőségük.

  Marc Tarabella (S&D) , írásban. – (FR) Én is remélem, hogy az állásfoglaláson keresztül előrelépéseket tehetünk a nemdohányzókra kényszerített passzív dohányzás elleni küzdelemben. Néhányan azonban kihasználják a helyzetet arra, hogy a dohánytermesztőknek juttatott támogatásokat ellenző rendelkezést iktassanak be az állásfoglalásba. Én személyesen amellett vagyok, hogy támogassuk azokat, akik ezt a kihalófélben lévő szakmát gyakorolják. Önöknek is tudniuk kell, hogy a dohány csupán 10%-át teszi ki a cigaretta összetevőinek; vajon olyan rengeteg kérdést teszünk fel az összetevők 90%-át alkotó egyéb adalékanyagokra és azok káros hatásaira vonatkozóan?

- Állásfoglalásra irányuló indítvány: FAO csúcs az élelmiszer-biztonságról – Az éhezés megszüntetése a Földön (RC-B7-0168/2009)

  Liam Aylward (ALDE) , írásban. – Tekintettel arra, hogy évente több mint 40 millió ember hal meg az éhezés és a szegénység következtében, köztük minden hatodik másodpercben egy gyermek, illetve, hogy a világméretű élelmezési válság a globális béke és biztonság elleni legnagyobb fenyegetés, szavazatommal támogattam ezt az időszerű állásfoglalást. Az állásfoglalás felkéri a Bizottságot, hogy végezzen teljes körű hatásvizsgálatot az EU mezőgazdasági, fejlesztési és kereskedelmi politikája és programjai terén annak érdekében, hogy egységes, fenntartható szakpolitikai álláspontot alakíthassunk ki a globális élelmezésbiztonság kérdésében. Mivel az állásfoglalás is rögzítette, hogy mindenkinek joga van a biztonságos és tápláló élelmiszerekhez, az Európai Uniónak intézkednie kell annak érdekében, hogy ezek a szakpolitikai elvek fenntartható élelmezésbiztonságot eredményezzenek.

  Ole Christensen, Dan Jørgensen, Christel Schaldemose és Britta Thomsen (S&D), írásban. – (DA) Mi, dán szociáldemokraták helyeseljük az EU agrárpolitikai támogatásának fokozatos megszüntetését. Támogattuk az élelmezésbiztonságról szóló FAO-csúcsra vonatkozó állásfoglalást – egy olyan állásfoglalást, amely azokat a legfőbb kihívásokat veszi górcső alá, melyekkel az éhezés megszüntetése és a fejlődő országok számára a jövőben biztosítandó jobb lehetőségek kapcsán szembesülünk –, ugyanakkor elutasítjuk az agrárpolitikát és a támogatásokat dicsőítő megállapításokat, melyek többek közt a 3., 9. és 14. bekezdésben szerepelnek.

  Corazza Bildt, Christofer Fjellner, Gunnar Hökmark és Anna Ibrisagic (PPE), írásban. – (SV) A svéd konzervatívok az élelmezésbiztonságról szóló FAO-csúcsra vonatkozó állásfoglalás (B7-0168/2009) ellen szavaztak ma. Aggódunk a világban tapasztalható éhezés miatt, és fontosnak tartjuk az élelmezésbiztonság kérdését. Az állásfoglalással ellentétben azonban a svéd konzervatívok úgy vélik, hogy a közös agrárpolitika (KAP) inkább a probléma, mintsem a megoldás része, és reformra szorul.

  Lena Ek, Marit Paulsen, Olle Schmidt és Cecilia Wikström (ALDE), írásban. – (SV) Furcsa helyzet áll fenn ma a világban: egymilliárd ember túlsúlyos, ugyanakkor másik egymilliárd ember éhezik. Ez a helyzet katasztrofális, és hatékony intézkedéseket követel, különösen a gazdag Európai Unió részéről. Nem hisszük azonban, hogy az EU közös agrárpolitikája jelenlegi formájában megoldást nyújthatna. Agrárpolitikánk sikeres volt a múltban, de nincs helye a jövőben. Minthogy az állásfoglalás ellenzi az agrártámogatások jelenlegi európai rendszerének felülvizsgálatát (ami pedig jótékony hatással lehetne az éghajlatra, és hasznára válhatna a világ szegényeinek és az európai gazdáknak egyaránt), nem láttunk más lehetőséget, csak azt, hogy tartózkodjunk a szavazástól.

  Edite Estrela (S&D) , írásban. – (PT) z élelmezésbiztonságról szóló FAO-csúcsra és az éhezés felszámolására vonatkozó állásfoglalás mellett szavaztam, mert meg vagyok győződve róla, hogy sürgős intézkedésekre van szükség e szörnyűség megszüntetéséhez, amely a világ népességének hat százalékát érinti. Az éghajlatváltozás mezőgazdaságra gyakorolt hatásának fényében, különösen ami a vízhiány miatt bekövetkezett csökkent termelékenységet illeti, és különösen azokban az országokban, melyek már most is küzdenek ezzel a problémával, biztosítanunk kell az egységes agrárpolitika kialakítását, amely összhangban van az éghajlat védelmével és az éhínség leküzdésével.

  Göran Färm (S&D) , írásban. – (SV) Mi, svéd szociáldemokraták az élelmezésbiztonságról szóló FAO-csúcsra és az éhezés felszámolására vonatkozó állásfoglalás mellett szavaztunk. Jelenleg több mint egymilliárd ember éhezik. A rendkívüli áringadozások és az élelmiszer világpiaci árának emelkedése világméretű élelmezési válságot is eredményezett, ami még inkább megnehezítette a szegények élelmiszerhez jutását.

Szeretnénk azonban rámutatni, hogy nem osztjuk a Parlament azon álláspontját, miszerint nem szabad csökkentenünk a piac támogatására irányuló intézkedéseket és a gazdáknak juttatott támogatási kifizetéseket az EU közös agrárpolitikája keretén belül. Nem gondoljuk, hogy ezek a támogatási intézkedések és kifizetések hosszú távon hozzájárulnak a fejlődő országok élelmiszer-tartalékainak nagyobb biztonságához. Ellenkezőleg; ezek az intézkedések ezzel ellentétes hatást fognak eredményezni. Támogatott, olcsó európai élelmiszert exportálunk a fejlődő országokba, melyek versenyképes áraik miatt gyakran kiszorítják a piacról az országok saját élelmiszer-termékeit, ezáltal megfosztva ezen országokat a hosszú távú önellátás esélyétől.

  Diogo Feio (PPE) , írásban. – (PT) Senki sem maradhat közönyös ez iránt a globális probléma iránt, ha tudja, hogy évente 40 millió ember hal meg éhezés miatt, és minden hatodik másodpercben meghal egy gyermek alultápláltság miatt.

Az Európai Unió a fejlesztési és humanitárius segélyek legfőbb adományozója, azonban ennek csupán kis része jut a mezőgazdasági ágazathoz, ami pedig alultápláltságtól szenvedő emberek ezreinek élelmiszer-szükségletét fedezhetné. Az Európai Uniónak ezért sürgősen felül kellene vizsgálnia támogatási és fejlesztési politikáit, és nagyobb prioritással kellene kezelnie a fejlődő országok mezőgazdaságának támogatását, hiszen ez az az ágazat, mely a munkaerő 70%-nak bevételi forrását fedezi.

A közös agrárpolitikának az Európai Unión belül is alkalmazkodnia kell a jelenlegi válsághoz, mely magasabb termelési költségeket eredményez az európai gazdák számára, azáltal, hogy tartózkodik a támogató piaci intézkedések megszüntetésétől és/vagy a mezőgazdasági támogatások csökkentésétől, különös figyelmet fordítva a kis- és középvállalkozásokra és arra, hogy hitelhez juthassanak annak érdekében, hogy a termeléshez szükséges egyre növekvő anyagköltségek ellenére fenntarthassák a termelési szintet.

  João Ferreira (GUE/NGL) , írásban. – (PT) Annak ellenére, hogy nem értünk egyet annak minden pontjával, úgy döntöttünk, hogy támogatjuk az állásfoglalást, hiszen olyan alapelvek fontosságát hangsúlyozza, melyeket alapvetőeknek tartunk a világban tapasztalható éhínség elleni harchoz, különösen:

– annak hangsúlyozását, hogy „az éhezés elleni küzdelemnek az élelmiszerellátási szuverenitáshoz való jog elismerésén kell alapulnia”,

– annak elismerését, hogy „az egyes országok helyi lakosainak joga van a mezőgazdasági földek és az élelmezésbiztonságuk szempontjából létfontosságú egyéb erőforrások ellenőrzésére”.

Az állásfoglalás felhívja a figyelmet arra is, milyen jelentős szerepe van a mezőgazdaságnak az éhínség leküzdésében, valamint hangsúlyozza a gazdák bevételének fontosságát. Az majd a jövőben fog eldőlni, hogy a Parlament képes lesz-e teljesíteni azokat, amiket ma elfogadtunk, vagy – amint ez gyakran előfordul – felveti ezeket a jó gondolatokat, de később, amikor a gyakorlatba kéne átültetni azokat, visszakozik, és olyan jogszabályokat fogad el, amelyek sértik a lefektetett alapelveket.

Nem szabad elfelejtkeznünk róla, hogy a közös agrárpolitikában véghezvitt, a Kereskedelmi Világszervezet által kezdeményezett agrárpiaci liberalizációt követő, és kizárólag a nagy agrár-élelmiszeripari vállalatok érdekeit támogató egymást követő reformok hozzájárultak a globális mezőgazdasági ágazat elszegényedéséhez. A mezőgazdasági termelés elsődleges célja az emberek élelmezése, nem pedig a nagy exportmonopóliumok haszonhoz juttatása.

  Anne E. Jensen és Jens Rohde (ALDE) , írásban. – (DA) Mi, a Dán Liberális Párt európai parlamenti képviselői támogattuk az élelmezésbiztonságról szóló állásfoglalást, mert hangsúlyozni szeretnénk az Európai Unió globális felelősségvállalásának fontosságát az éhínség és szegénység elleni harc területén. Ellenezzük azonban az állásfoglalás 9. bekezdését, amely megkérdőjelezi az EU agrárpolitikájának további liberalizálását. A Dán Liberális Párt a mezőgazdasági támogatások fokozatos eltörlését, valamint közös szabályok létrehozását támogatja az európai gazdák egyenlő versenyesélyeinek biztosítása érdekében.

  Elisabeth Köstinger (PPE) , írásban. – (DE) A hosszú távú élelmezésbiztonság kialakítása a közös agrárpolitika egyik legnagyobb kihívása. Különösen az élelmiszerhiány fényében hangsúlyoznunk kell az erős agrárpolitika fontosságát, amely a jövőben központi szerepet fog játszani a globális kihívások leküzdésében. Ez azt jelenti, hogy a KAP megfelelő hosszú távú finanszírozására van szükség. A KAP fontos tényezője az EU élelmezés- és biztonsági politikájának, és 2013 után jelentős szerepet fog betölteni a fejlesztési politikában és a külső élelmezés-biztonsági politikában.

Ezért a tökéletesen működő ökoszisztémák, a termékeny talaj, a stabil víztartalékok és a vidék gazdaságának további diverzifikációja legfontosabb prioritásaink. A nemzetközi együttműködés és szolidaritás, valamint az élelmezésbiztonságot elősegítő és nem veszélyeztető, kiegyensúlyozott kereskedelmi egyezmények kulcsfontosságú tényezők a globális élelmezésbiztonság szempontjából, és ez az, ahol a KAP fontos szerephez juthat. A nettó élelmiszer-importőr országokat sújtotta legsúlyosabb mértékben az élelmiszerárak emelkedése, és ezek közül számos ország a világ legkevésbé fejlett országai közé tartozik. Az EU-nak intézkedéseket kell hozni ennek ellensúlyozására.

  Nuno Melo (PPE) , írásban. – (PT) Az éhínség egyre több embert érintő csapás. Minthogy az EU a szolidaritás elvére épül, az élvonalban kell harcolnia e probléma ellen. A világszerte tapasztalható élelmezési válság a globális béke és biztonság elleni egyik legnagyobb fenyegetés, ezért valamennyi globális és európai élelmezés-biztonsági szakpolitikát ennek megfelelően kell alakítani.

  Georgios Toussas (GUE/NGL) , írásban. – (EL) Az állásfoglalás szerzői ugyan kénytelenek voltak rámutatni az élelmezési és mezőgazdasági csúcson általánosságban felvetett éhínség problémájára, azonban elhallgatták a probléma fő okát, nevezetesen a kizsákmányolás kapitalista rendszerét és a tőke profitját szolgáló stratégiát, melyet az EU is híven követ. Az élelmiszer előállítását és termelését ellátó multinacionális vállalatok kiforgatják a gazdákat vagyonukból, egy kézben összpontosítják a földeket, súlyos csapást mérve a szegény vagy átlagos gazdálkodókra. A dolgozó és az alsóbb osztályok, még a fejlettebb kapitalista országokban is, egyre nehezebbnek találják az egészség és az élelmiszer-biztonság megőrzését, miközben az élelmiszer-ipari multinacionális vállalatok komoly profitot termelnek, és hatalmas földterületeket vásárolnak fel, különösen Afrikában, arra építve, hogy az élelmiszer-termelést 2050-re meg kell duplázni. Az EU elöl jár az élelmiszer termelési tényezőinek – a víz, energia, szállítás és technológia – liberalizációja és privatizációja terén, és ezt harmadik országokra is rákényszeríti a WTO-n és kétoldalú megállapodásokon keresztül.

A KAP megalapozza a kis-és középméretű gazdálkodások kiforgatását, és támogatja a monopóliumokat és azok profithoz jutását. A gazdálkodók és a munkások harcolnak ez ellen a politika ellen, harcolnak azért, hogy felforgassák a kizsákmányoláson alapuló rendszert, és hogy elegendő, egészséges és biztonságos élelmet biztosítsanak mindenki számára.