Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2010. január 19., Kedd - Strasbourg

5. Az iráni helyzet (vita)

  Elnök. - A következő pont az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének/a Bizottság alelnökének nyilatkozata az iráni helyzetről.

  Catherine Ashton, Az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője/a Bizottság alelnöke. – Elnök úr, tisztelt képviselők, ez egy fontos alkalom arra, hogy az iráni helyzetről beszéljünk.

Az Európai Unió normális viszonyt kíván kialakítani Iránnal, és ennek a nukleáris kérdéssel kapcsolatos erőfeszítéseink is részét képezik. Ebben az összefüggésben, főképviselői minőségemben folytatni fogom elődöm, Javier Solana szerepét az Iránnal folytatott nemzetközi tárgyalásokon.

Irán fontos, mélyre nyúló történelemmel és gazdag kultúrával rendelkező ország, amelynek lakói rendkívül tehetségesek. Lenyűgözők az Iránból származó filmek és könyvek, a nők iskolázottsági szintje magas, van befogadóképesség a nyilvános vitára, és az ifjú generáció élénk és aktív. Az iráni társadalom több szempontból is rendelkezik a szabad társadalom jegyeivel és képességeivel. A társadalmat érő fenyegetést tükrözték a tavalyi, sok iráni által tisztességtelennek tartott választásokat követő zavargások. Ez természetesen az irániakra tartozik. Ránk az tartozik, hogy a polgári és politikai jogokra vonatkozó nemzetközi normákat és szabályokat be kell tartani.

Ezzel kapcsolatban mély aggodalomra adnak okot a nemrégiben, december végén megtartott Ásúra napi megemlékezések során Teheránban és más iráni városokban erőszakkal elfojtott tüntetésekről és önkényes letartóztatásokról szóló beszámolók. A szólásszabadságuk és gyülekezési joguk gyakorlására törekvő tüntetők ellen bevetett erőszak nem elfogadható. Ezek egyetemes emberi jogok, amelyeket tiszteletben kell tartani, és mindazokat szabadon kell engedni, akiket ezeknek a jogoknak a békés gyakorlásáért vettek őrizetbe.

Úgyszintén mély aggodalommal állapítom meg, hogy számos letartóztatás az emberi jogok védelmezői és újságírók ellen irányult, valamint sok fogvatartottól megtagadták a jogi képviselethez való hozzáférést és a családjukkal való kapcsolattartást. Iránnak eleget kell tennie nemzetközi kötelezettségeinek, és a fogva tartott személyekkel a nemzetközi emberi jogi normáknak megfelelően kell bánnia.

Egy másik aktuális ügy a bahá’í vallási közösség további 12 tagjának letartóztatása. Ezeknek az embereknek a nemzetközi normákkal összhangban igazságos, nyílt és tisztességes eljárást kell biztosítani.

Az Európai Unió minden alkalmat megragadott arra, hogy felkérje az iráni kormányt azoknak a nemzetközi kötelezettségeknek a betartására, amelyeket önként és szabadon vállalt. Nyilvános közleményeket adunk ki, és élünk diplomáciai eszközeinkkel. Az ENSZ-en keresztül dolgozunk: a Közgyűlés csupán múlt hónapban fogadott el egy, a helyzetet elítélő határozatot. Teljes mértékben ki fogjuk használni az iráni helyzet küszöbön álló felülvizsgálatát, amelyre február elején az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában, Genfben kerül sor.

A nukleáris kérdést illetően sajnáljuk, hogy Teherán részéről nem volt folytatása a Javier Solana és a főtárgyaló, Dzsalili között október 1-én, Genfben lezajlott utolsó találkozónak. Valamennyien pozitívan értékeltük a találkozót. Irán most azonban voltaképpen elutasította a NAÜ által javasolt megállapodás-tervezetet, és nem hajlandó további tárgyalásokat folytatni a nukleáris kérdésről.

Az Európai Unió és tárgyalási partnerei valamennyien elkötelezték magukat az iráni nukleáris kérdés diplomáciai megoldása mellett, és ennek érdekében folytatnunk kell a kettős megközelítés végrehajtását. Teherán részéről érdemi tárgyalások melletti komoly elköteleződésre van szükségünk.

Célunk továbbra is az abba vetett bizalom építése, hogy a nukleáris program kizárólag békés célokat szolgál. A bizalom hiányát tovább növelte annak felfedése, hogy Irán a NAÜ kellő időben történő tájékoztatása nélkül újabb urándúsító létesítményt épített. Ezenkívül Irán továbbra sem működik teljes körűen együtt a NAÜ-vel, és továbbra sem tesz eleget nemzetközi kötelezettségeinek.

Rendkívül fontos, hogy az EU és a nemzetközi közösség egységesen álljon a tárgyalási erőfeszítések mögé, beleértve ezen erőfeszítések megfelelő intézkedésekkel történő támogatását is. A lehető legszélesebb körű egyetértés kulcsfontosságú, ha célt akarunk érni.

Amennyiben Irán konstruktívabb irányt követ a nukleáris kérdésben, valamint általában a regionális stabilitás tekintetében, akkor fontos szerepet tölthet be a Közel-Keleten és az Öböl-térségben, ami az őt megillető helyet és büszke történelmét is tükrözné.

Végezetül, az Irán támasztotta kihívások súlyos terheket rónak a tárcámra. Ebben az országban rendkívüli lehetőségek rejlenek – és mi újra és újra hajlandónak mutatkoztunk a konstruktív együttműködésre Iránnal. Én továbbra is ezt fogom tenni. Őszintén remélem, hogy ami az iráni kapcsolatokat illeti, megbízatásom alatt pozitívabb képpel fogok visszatérni a Ház elé.

  José Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra, a PPE képviselőcsoport nevében. – (ES) Ashton bárónő, joggal aggódik, hiszen az afganisztáni helyzet rendkívül súlyos, különösen az emberi jogok tekintetében. Elsősorban a polgári jogokra és a politikai szabadságokra gondolok, amelyek területén valóban hihetetlen mértékű romlást tapasztalunk: az erőszak önkényes alkalmazása, az ellenzék tagjainak tömeges bebörtönzése, gyilkosságok, kivégzések, a nem kormányzati szervezetek munkájának megakadályozása és a sajtószabadság gyakorlásának ellehetetlenítése. Egy európai parlamenti küldöttségtől még a belépést is megtagadták.

Elnök úr, jelen körülmények figyelembevételével nem tudom, van-e értelme most ebbe az országba látogatni.

A nukleáris kérdéssel kapcsolatos megjegyzései, Ashton bárónő, nagyon világosak és egyenesek voltak: Irán a nemzetközi közösség figyelmeztetései ellenére is folytatja a dúsított urán előállítását. Irán elutasította Obama elnök feléje nyújtott kezét, és elutasította a Hatok által javasolt legutóbbi tervet, amelyben Oroszország és Franciaország is részt vett.

A kérdésem, Ashton bárónő, nagyon egyszerű: Úgy véli-e, hogy türelmünk határára érkeztünk ezzel az országgal? Úgy véli-e, hogy most már erőteljesebb intézkedéseket kellene elfogadnunk, vagy úgy gondolja, hogy inkább az engedékeny megközelítés a legjobb módja az iráni rezsimmel történő tárgyalásnak?

Szeretném elmondani, hogy őszintén üdvözlöm az iráni emberi jogok védelme mellett tett nyilatkozatát. A jogsértések rendkívül súlyosak, és úgy vélem, elnök úr, hogy a Parlamentnek kíméletlenül el kell ítélnie az emberi jogok helyzetét ebben az országban. Remélem, hogy a kérdésre vonatkozó állásfoglalás elfogadásával képes lesz ezt megtenni. A Parlamentnek továbbra is szilárdnak, nagyon szilárdnak kell maradnia a szabadság fáradhatatlan megvédésében.

  Roberto Gualtieri, az S&D képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, az iráni helyzettel kapcsolatos fejlemények tükrében csak komoly aggodalmunknak adhatunk hangot. Aggódunk a politikai és polgári jogok egyre nagyobb számú megsértése miatt, amelyet határozottan elítélünk, valamint amiatt, hogy Irán nem teljesíti az atomsorompó-egyezmény részes feleként rá rótt kötelezettségeket, amely egyezményhez való csatlakozását állítása szerint maga Irán sem kívánja kétségbe vonni.

Nem vitatjuk, hogy Iránnak joga van az atomenergia békés célú fejlesztésére, és nem kívánjuk alábecsülni azt a fontos szerepet sem, amelyet Irán regionális szinten játszhat, de jogos biztonsági követelményeit vagy egy olyan hiteles, regionális biztonsági rendszer létrehozásának a szükségességét sem, amely a térség valamennyi nukleáris hatalmára kiterjedne. Pontosan ezért nem értjük azonban az okait annak, hogy Irán miért nem tesz eleget a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség arra vonatkozó kérésének, hogy az urán dúsítását végezzék külföldön, és sajnáljuk ezt a döntést.

A kialakult helyzetben a Biztonsági Tanácsnak kell a nemzetközi közösség válaszáról és az esetleges új szankciókról határoznia, amelyeknek a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozására kellene koncentrálniuk, valamint a nehéz, de elkerülhetetlen párbeszéd útjának támogatását, nem pedig a rezsim leküzdését kellene szolgálniuk.

Ami ezt az irányvonalat illeti, ebben az Európai Uniónak is részt kellene vállalnia azzal, hogy megfelelő időben és módon mérlegeli az ENSZ szankciókat esetlegesen kiegészítő technikai intézkedéseket, és egyben megerősíti vita- és párbeszédkészségét, amelynek még nehéz időkben sem szabad elvesznie.

Teljes mértékben támogatni fogjuk az Európai Uniónak és a főképviselőnek a főképviselő beszédében világosan felvázolt megközelítéssel összhangban álló lépéseit.

  Marietje Schaake, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, tavaly nyáron azért választottak az Európai Parlament tagjának, mert saját kormányomat bíráltam. Ha egy fiatal iráni nő tette volna ezt, akkor már valószínűleg megölték, bebörtönözték, megkínozták és megerőszakolták volna.

Az új médiáknak köszönhetően valamennyien láttunk felvételeket arról, hogy az iráni rezsim milyen brutálisan csap le a demokrácia és a szabadság mellett békésen felszólaló polgárokra. A Forradalmi Gárda hírszerző szolgálata által az emberi jogi újságírók körében végrehajtott közelmúltbeli letartóztatások azt mutatják, hogy az iráni rezsim egyre inkább érdekelt az ország lezárásában. A nemzetközi újságírók nagymértékben az érintett újságírók beszámolóira támaszkodtak.

Tegnap volt a Martin Luther King nap. Egy olyan emberre emlékezünk, aki maga is békésen az utcára vonult, és azt mondta: „eljön az idő, amikor a hallgatás árulás.” Főképviselő asszony, ez az idő már régen eljött.

Barack Obama elnök megszakította karácsonyi szabadságát, hogy a polgárok ellen az Ásúra napot követően elkövetett még brutálisabb támadások ellen felszólaljon. Az Iránnal szemben javasolt kettős megközelítésben, amely egyensúlyt teremt a nukleáris kérdés és az emberi jogok között, az Egyesült Államok egyre nagyobb hangsúlyt fektet az emberi jogokra. Európának ebben nagyobb vezetői szerepet kellene vállalnia, és nem csak akkor, amikor az politikailag biztonságos.

A haiti katasztrófa rettenetes tragédia, és örülök, hogy lépéseket tesz ez ügyben. Az Iránban folyó, ember okozta katasztrófára azonban Európa eddig nem a megfelelő irányítással és koordinációval válaszolt. Múlt hónapban úgy tervezték, hogy egy európai parlamenti küldöttség Iránba látogat, de a rezsim nem akarta, hogy saját szemünkkel lássuk gyengeségét és megosztottságát. Legfőbb ideje, hogy Európa állást foglaljon Irán ügyében, a világ erre vár.

Hiteles tárgyalópartner-e a jelenlegi iráni rezsim, amely elvesztette legitimitását és belsőleg megosztott? Milyen olyan intézkedéseket javasol a nukleáris kérdésben, amelyek anélkül célozzák a kormányt, hogy a lakosságnak is ártanának? Hajlandó rendkívüli tárgyalásokat összehívni Európában az iráni helyzetről?

Hogyan kívánja használni az Európai Unió emberi jogi eszközét annak biztosítására, hogy az emberi jogok továbbra is elsődleges fontossággal bírjanak Európa számára? Úgy vélem, támogatnunk kell a polgárokat, a civil társadalmat és az újságírókat. A cseh elnökség által javasolt „Shelter City” („Menedékváros”) program hasznos eszköze lehetne a fenyegetett irániak európai támogatásának.

Kroes biztos asszony meghallgatása során megkérdeztem tőle, hogy hajlandó lenne-e együttműködni önnel annak érdekében, hogy az internetes szólásszabadság az európai külpolitika szerves részévé váljon. Öntől ugyanezt kérdezem.

  Barbara Lochbihler, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, Ashton bárónő, az Európai Parlament szorosan figyelemmel követte az iráni bel- és külpolitikai fejleményeket. Az iráni küldöttség párbeszédet folytatott a kormány és a civil társadalom képviselőivel, és megtette az előkészületeket a küldöttség hónap eleji iráni látogatására, amelyet sajnos röviddel előtte lemondtak.

Éppen a választási csalással kapcsolatos elégedetlenség és az állami elnyomás egyre növekvő mértéke sarkallta az iráni civil társadalom képviselőit arra, hogy az Európai Parlamenthez forduljanak. Támogatásunkat kérik a demokratikus szabadságjogok fenntartása melletti bátor kiállásukhoz, és arra szólítanak fel, hogy vegyük komolyan saját, alapvető értékeinket. A tüntetések sokrétűek és továbbra is tartanak. Az iráni kormány feladata az lenne, hogy politikai válaszokat adjon a megoldatlan kérdésekre, de ehelyett az emberi jogok olyan rendkívül súlyos megsértéseinek az emelkedését tapasztaljuk, mint amilyen a kínzás és a fogvatartottak megerőszakolása, továbbá tüntetők megöléséről hallunk, és tisztességtelen bírósági eljárások folynak.

Sok iráni azt várja tőlünk, hogy ne csak a külpolitikát és a nukleáris kérdést tartsuk szem előtt, hanem akkor is figyeljünk oda és cselekedjünk, ha az iráni politikai helyzetről van szó. Üdvözlendő, hogy olyan országok, mint Spanyolország és Írország késznek mutatkoznak arra, hogy bürokratikus akadályoktól mentesen állítsanak ki vízumot az emberi jogok üldözött védelmezőinek, és így megmentsék őket a közvetlen veszélytől. Más tagállamoknak is követniük kellene ezt a példát, és a Bizottságtól is kérjük, hogy nyújtson gyors segítséget a politikai üldözötteknek.

Kívülről csak korlátozottan tudunk lépéseket tenni. A döntő változásoknak magából az országból kell kiindulniuk. Ugyanakkor nyitva kell tartanunk a külvilág felé irányuló kommunikációs csatornákat. Ennek kapcsán rendkívül elítélendő, hogy az olyan külföldi vállalatok, mint a Siemens és a Nokia technológiájukkal hozzájárulnak ahhoz, hogy lehetővé és még hatékonyabbá váljon a cenzúra.

Mivel a nukleáris kérdéssel kapcsolatos tárgyalások nem vezettek megegyezésre, így egyre inkább a szankciók bevezetéséről folyik a vita. Nem világos azonban, hogy mely szankciók gyakorolnák a kívánt hatást a politikai vezetésre. Ha a szankciók sokak életkörülményein rontanak, például a benzin szankcionálásának esetében, akkor azzal célt tévesztenek, és lehetővé teszik a kormány számára, hogy a romló gazdasági helyzetért az úgynevezett ellenséges külföldet tegye felelőssé.

Ezért nagyon fontos célzott és intelligens, adott esetben akár egyes személyek ellen irányuló szankciók kidolgozása. Így például a Tanács az elmúlt hónapok elnyomó intézkedéseiért felelős egyéneket is feketelistára teheti. Az Európai Unió iráni politikájában kulcsfontossággal bír a kettős megközelítés alkalmazása és fenntartása. A visszautasítások ellenére is politikai párbeszédre kell törekednünk. Irán elszigetelése sem az ott élőkön, sem Irán térségbeli szomszédain nem segítene.

  Charles Tannock, az ECR képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, véleményem szerint Ahmadinezsád elnök nukleáris fegyverek fejlesztésére irányuló gátlástalan törekvése jelenti ma a legsúlyosabb fenyegetést a világbékére.

Az Európai Unió diplomáciája csak egységes és koordinált megközelítéssel járhat végül sikerrel. A megújított szankcióknak most célzottnak kell lenniük, és rendkívüli kárt kell okozniuk a teheráni rezsimnek. De ugyanígy el kell ismernünk azt is, hogy az iráni nép nem azonos az iráni rezsimmel.

Amióta Ahmadinezsád az elmúlt évben elcsalta az elnökválasztást, sok másként gondolkodót és bátor tüntetőt láttunk az utcára vonulni. Ezeknek az embereknek szükségük van a támogatásunkra, mert azonosulnak az olyan értékeinkkel, mint a szabadság, a demokrácia és a jogállamiság. Valóban olyan nagy a kétségbeesés Iránban, hogy az ellenzék vezére, Mir Husszein Muszavi, akit a múltban aligha demokrataként ismertek, azt mondta, kész akár életét is áldozni országa jövendő jobb sorsáért. Eközben továbbra is ugyanúgy folytatódnak a gyalázatos emberi jogi sértések, miközben rendszeresen fiatalkorúakat és homoszexuálisokat végeznek ki.

Mi, az Európai Parlament képviselői ebben a Házban egy olyan demokratikus és szabad Iránt szeretnénk látni, amely többé már nem exportálja a terrorizmust a Hamász és a Hezbollah szervezetein keresztül, és elfoglalja az őt megillető helyet a nemzetközi közösségben. Az Európai Uniónak meg kell kettőznie erőfeszítéseit annak érdekében, hogy minden lehető módon felgyorsítsa ezt a folyamatot.

  Bastiaan Belder, az EFD képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök úr, a média múlt héten egy fura javaslattal élt: azt állítják, hogy Izrael előbb vagy utóbb meg fogja támadni fő ellenségét, Iránt. Miközben Európában erről folyt a vita, az iráni média behatóan foglalkozott a Teherán vitatott nukleáris programjával szembeni esetleges katonai fellépéssel. Mindez csak cionista hazugság és túlzás, vélekedett a Kajhan konzervatív napilap az állítólagos nukleáris fenyegetésről. Miközben kétség sem fér hozzá, hogy az Iszlám Köztársaság nukleáris programja súlyos biztonsági fenyegetést jelent – mindenekelőtt Izrael számára, de a tágabb térség számára is. Ezért továbbra is remélem, hogy a nemzetközi közösség a továbbiakban nem csupán el fogja ismerni ezt, hanem valóban lépéseket is fog tenni ebben a tekintetben. Úgy vélem, ezzel kapcsolatban minden lehetőséget nyitva kell hagyni. Egy hatékony szankciórendszer, amelyet Merkel német kancellár asszony még tegnap is kért, mindenképpen azt jelenti, hogy a zsidó államnak egyáltalán nem kell egyoldalú lépéseket tennie.

Ezzel egy kulcsfontosságú kérdéshez érkeztem a Tanács és az ön részére, főképviselő asszony. Valóban van európai alap az iráni rezsim elleni szankciók erélyes megszigorításához? Az Iszlám Köztársaság és több neves európai uniós tagállam – nincs szükség a megnevezésükre, hiszen bizonyára önök is jól tudják, hogy melyek ezek – között fennálló szoros kereskedelmi kötelékek mindig jelentős akadályt képezhetnek a nukleáris kérdés komoly megvitatásához. Az elmúlt hetekben a The Wall Street Journal amerikai napilap számos éles véleménycikket írt ezzel kapcsolatban, amelyek gyakorlatilag Európa elleni vádiratok voltak. Röviden, Ashton bárónő, van alap az Iszlám Köztársaság elleni hatékony szankciók megszigorításához? Várom válaszát.

  Franz Obermayr (NI). - (DE) Elnök úr, a legutóbbi események különösen világossá tették, hogy a polgári szabadságjogok iráni kezelése európai szemszögből egyértelmű hiányosságokat mutat. A közelmúltban elítélt tüntetők elleni halálos ítélet jelzi, milyen eltérően is kezelik az alapjogokat és betartásukat ebben az országban. Fontos azonban azt is hangsúlyozni, hogy az Európai Unió külpolitikájának nem szabad egyoldalúnak lennie, hiszen a gazdaságilag és geostratégiailag fontos partnereinknél – mint Kína, vagy talán Szaúd-Arábia esetében – gyakran örömmel szemet hunyunk az ilyesmi felett, pedig ezekben az országokban is súlyos eltérések tapasztalhatók a mi demokráciáról és jogállamiságról alkotott európai elképzeléseinktől.

Az iráni küldöttség tagjaként ezért különösen fontos számomra, hogy az elhalasztott iráni utazást minél hamarabb pótoljuk annak érdekében, hogy javítsuk a kétoldalú kommunikációt az Európai Unióval, és ezáltal esetleg a drámai iráni helyzet feloldásához is hozzájáruljunk.

  Lena Kolarska-Bobińska (PPE). - (PL) Elnök úr, Ashton bárónő, az iráni belpolitikai helyzet napról napra, hétről hétre drámaian romlik. Az emberi jogokat a szemünk előtt gyalázzák meg brutálisan, és olyan terrort látunk, amilyennel évtizedek óta nem kellett foglalkoznunk. Az állami elnyomás példátlan hulláma próbálja elhallgattatni azokat, akik demokratikus reformokért küzdenek Iránban. A saját polgárai ellen folytatott harcban a kormány a Baszidzs Milícia különlegesen képzett fiatal fegyvereseit is beveti.

Az Európai Parlamentnek el kell ítélnie a kormány részéről tapasztalható túlzott erőszak-alkalmazást és az emberi jogok egyre nagyobb mértékű megsértését. Úgyszintén elfogadhatatlan, hogy a halálbüntetést használják az ellenzék ellen, beleértve azt is, amikor a „moharebeh”, az Isten megsértése vádjának ürügyén alkalmazzák azt. Ezért az Európai Uniónak új megközelítésre van szüksége az iráni helyzettel kapcsolatban. Az Európai Unió főképviselőjének, Catherine Ashtonnak határozott és világos üzenetet kellene küldenie az iráni polgároknak, amellyel megerősíti az emberi jogok védelmére irányuló szándékunkat.

A nukleáris fegyverek kérdése rendkívül fontos. Ugyanakkor nem hagyhatunk fel alapvető értékeink védelmével csak azért, hogy taktikai előnyre tegyünk szert a tárgyalásokon. Az Iránnal folytatott tárgyalások során nem szabad háttérbe szorítanunk a jogállamiságot, a szólásszabadságot vagy az információhoz való jogot. Ezeket az értékeket nem szabad úgy kezelnünk, mintha kisebb jelentőséggel bírnának.

Lengyelországból származom, ahol több mint 20 évvel ezelőtt, 1989-ben a zsarnokság átadta helyét a demokráciának. Ez az ellenzéki Szolidaritás mozgalom erőszakmentes fellépésének, valamint a kormány és a nép között folyó békés párbeszédnek volt köszönhető. Nem látok ennél jobb, előrevezető utat az Iránban élők számára.

  Ana Gomes (S&D). - (PT) Az iráni kérdés az egyik legfontosabb ügy a mai nemzetközi politikában. Mindent meg kell tenni annak megakadályozásáért, hogy az iráni rezsim, amely annyi kárt okozott a közel-keleti béke és biztonság számára, nukleáris fegyverekhez jusson.

Az Európai Unió szerepét azonban az Iránnal fenntartott kapcsolatokban nem vesztegethetjük a nukleáris kérdésre. A júniusi elcsalt választások óta egy az iráni rezsim elnyomó, maradi és antidemokratikus természete ellen formálódó népi mozgalom tanúi lehettünk.

Európának következetesnek kell lennie azon emberi jogok egyetemes értékének támogatásában, amelyekért sokan életüket kockáztatják Teherán utcáin. Anélkül, hogy megkérdőjeleznénk az emberek arra vonatkozó szuverén jogát, hogy saját sorsukról dönthessenek, az Európai Uniónak kötelessége lépéseket tenni mindazok bátorítására, akik a szabadságért és a demokráciáért harcolnak Iránban. A szabad és alternatív információs csatornáknál semmi sem lehet hatékonyabb a cenzúra ellen, amely minden elnyomó rezsim menedéke.

Ennek fényében várjuk, hogy a fárszi nyelvű televíziós csatorna adása, amelyet az Európai Bizottság az Euronews-nak ítélt oda, hamarosan elinduljon.

Azt is várjuk, hogy Ashton bárónő mint új főképviselő olyan kreatív kezdeményezéseket fog előterjeszteni, amelyek hozzájárulnak a nagyobb átláthatósághoz Iránban, és figyelembe veszik mindazok ajánlásait, akik egy szabad Iránért harcoltak, beleértve a száműzetésben élő irániakat is.

Sőt, ezeknek az Irán politikai jövőjére vonatkozó aggodalmaknak kellene vezérelniük a nukleáris kérdéssel kapcsolatban hozandó új szankciókat is. Amint azt az egyik iráni értelmiségi, Akbar Gandzsi is elmondta itt a Parlamentben, rendkívül fontos az olyan gazdasági szankciók elkerülése, amelyek az embereket, különösen az ellenzék magját alkotó iráni középosztály tagjait gyengítik.

Semmi sem járulhat hozzá jobban a közel-keleti, az európai és a globális biztonsághoz, mint egy olyan iráni demokrácia, amelyet az irániak építettek. Az Európai Uniónak ezt kell egyik céljául kitűznie.

  Frédérique Ries (ALDE). - (FR) Elnök úr, Irán kétségkívül történelme legmélyebb válságát éli 1979 óta, és köszönheti ezt egy olyan rezsimnek, amely érzéketlen bármilyen változásra, és amely a 2009. június 12-i választási komédia óta megsokszorozta az ellenzékiek elleni célzott merényletek számát, a razziákat és a békés tüntetők, valamint az újságírók bebörtönzését.

A vita kezdetén Ashton asszony említette a nem kormányzati szervezetek jelentéseit, amelyek katasztrofálisak e tekintetben, nem is beszélve azokról az igazságügyi paródiákról, amelyekben a francia Clotilde Reiss-nek, illetve a bahá’í kisebbség tagjainak volt részük – ez utóbbi kisebbség hét tagja ellen folytatnak pert múlt hétfő óta Teheránban. Életfogytiglani börtön vagy még rosszabb fenyegeti őket pusztán azért, mert vallásuk eltér az uralkodó hatalométól.

A jelentés kíméletlen, az elnökválasztás semmin sem változtatott, vagy talán mégis: még radikálisabbá tette az iráni rezsimet, amennyiben ez még egyáltalán lehetséges, és radikalizáció figyelhető meg a külvilággal szemben is, tekintve az iráni hatóságok pálfordulását a 2009 októberében, Bécsben egyeztetett nukleáris egyezménytervezettel kapcsolatban.

Mikor fogjuk fontolóra venni olyan intelligens és célzott szankciók megemlítését – említésről beszélek –, amelyekre Lochbihler asszony is utalt, olyan szankciókét tehát, amelyek ez ellen a nyíltan nyugatellenes és antiszemita rezsim ellen irányulnak? Tudom, hogy ezek szűk lehetőségek, Ashton asszony, de nem gondolja, hogy többet és jobban kellene cselekednünk, továbbá hogy segítenünk kellene az iráni fiatalokat, akik az interneten adnak hangot felháborodásuknak, hogy el kellene ítélnünk az Izrael Állam elpusztítására buzdító újabb és újabb felszólításokat, és hogy mindenekelőtt támogatnunk kellene a civil társadalmat és az ellenzéket, ezt a demokratikus mozgalmat, amely dacol ezzel a szavazatrabló elnökkel és katonáival?

El kell kerülnünk az eszkalációt, ezt nagyon is jól tudom, de nem szabad a kérdés elől kitérnünk, és még egyszer ugyanazt a hibát elkövetnünk, mint Afganisztánban, ahol Európa képtelen volt megvédeni Masszud parancsnokot. Kötelességünk támogatni az iráni ellenzék vezetőit annak érdekében, hogy nehogy hasonló sorsra jussanak.

  Fiorello Provera (EFD). - (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, Iránban a helyzet folyamatosan romlik.

A közelmúltban legalább nyolc embert öltek meg, a rezsim egyre több nőt tartóztat le – újságírókat, szakszervezeti képviselőket és értelmiségieket –, harminc anyát tartóztattak le azért, mert az eltűnt gyermekeikről szerettek volna hírt kapni, és a szabadságért meghalt fiatal mártír, Neda Aga Szultán sírját újra meg újra fegyvergolyókkal szentségtelenítik meg. Világos, hogy a rezsim növelni akarja az elnyomást, és a terror légkörét kívánja megteremteni.

A belföldön kialakult helyzet mellett Irán nem mutat hajlandóságot a nemzetközi együttműködésre sem, a Nemzetközi Atomenergia-ügynökségtől megtagadta a hozzáférést az iráni urándúsító létesítményekhez. Ez világosan jelzi az iráni atomprogram valós szándékait, ha az csupán békés célokat szolgálna, akkor nem lenne szükség a létesítmények rejtegetésére.

Ezért Európának határozottan hangot kellene adnia aggodalmainak, mivel egy katonai, nukleáris hatalom veszélybe sodorhatja a kontinens biztonságát, és súlyos politikai következményekkel járhat a térség valamennyi országára nézve.

  Martin Ehrenhauser (NI). - (DE) Elnök úr, még ha az iráni konfliktus gyakran a régi és az új rendszer közötti hatalmi harcnak tűnik is, az világosan látszik, hogy ebben a nagyon zárt társadalmi rendszerben komoly repedések vannak. Az iráni helyzet minden bizonnyal a demokrácia jelentőségét bizonyítja, azaz annak jelentőségét, hogy minden polgár kifejezésre juttathatja politikai akaratát.

Az iráni politikai felelősök most állami elnyomással – amely akár a halálbüntetésig is terjed – válaszol erre a jogos társadalmi akaratra. A polgárok elleni támadásoknak azonnal véget kell vetni! Hiszen állami elnyomással biztosan nem lehet feltartóztatni ezt a társadalmi akaratot. Sőt, éppen ellenkezőleg. Ezt bizonyítja Irán hosszú történelme is.

Az Európai Parlament tervezett teheráni küldöttségi útjával kapcsolatban, amelyet az iráni kormány lemondott, csak röviden jegyezném meg, hogy ez az utazás az adott pillanatban nagyon is fontos volt, mindenekelőtt azért, hogy mindenkivel, többek között elsősorban természetesen a helyi polgárokkal és a civil társadalommal beszéljünk, és párbeszédet folytassunk.

  Philippe Juvin (PPE). - (FR) Elnök úr, az irániak kijelentették, hogy készek az alacsony dúsítású uránt fokozatosan üzemanyagra cserélni. Ezt a Hatok csoportja elutasította, holott ez valójában nem sokban tért el attól a javaslattól, amelyet éppen ez a csoport fogalmazott meg nem sokkal korábban.

Egyáltalán nem becsülöm le az irániak tárgyalási képességeit, különösen ami a javasolt csere fokozatos jellegének meghatározását illeti, de tekintettel arra, hogy mekkora a tét, nem gondolja, Ashton asszony, hogy a Hatok csoportjának elutasítása talán egy világos közös európai uniós álláspont tárgyát képezhette volna? Miért nem ragadtuk meg ezt a lehetőséget?

Szeretném, ha megosztaná velünk ezzel kapcsolatos gondolatait. Bevallom, hogy nagyon megdöbbent Európa tartózkodása ebben a vitában. Legitimitással bírunk, Európa is legitimitással bír. Használjuk ezt arra, hogy elősegítsük a megegyezést.

  María Muñiz De Urquiza (S&D). - (ES) Első parlamenti beszédemben, tavaly júniusban Iránnal foglalkoztam, közvetlenül a kivégzések legújabb hullámára reagálva. Akkor arra szólítottam fel az Európai Uniót, hogy vessen be minden rendelkezésére álló eszközt az emberi jogok védelmében.

Most azt látjuk, hogy továbbra is folytatódik az elnyomás a bahá’í vallási kisebbség ellen, a homoszexuálisok ellen – különösen a bebörtönzött és egyes esetekben halálra is ítélt homoszexuálisok szabadon bocsátására szólítok fel –, az ellenzék ellen – az ellenzék több mint 2 500 tagját börtönözték be –, a sajtószabadság ellen – éppen most hétfőn zárták be a Farhang-e-Asti nevű lapot, amiért közölte az ellenzék vezetőjének, Muszavi úrnak egyik közleményét – és a kurd kisebbség ellen.

Irán továbbra is nagy kihívást jelent az európai politika számára, és nem csupán a nukleáris fenyegetés miatt: ez ellen a nemzetközi közösség már tesz lépéseket. A kihívás abban áll, hogy Irán nagy befolyásolási képességgel bír gyakorlatilag minden olyan területen, amelyen a Közel-Keleten, de Irakban és Afganisztánban is erőfeszítések folynak a békés és diplomáciai megoldás érdekében.

Elnyomó intézkedéseivel Irán minden lehetőségét lerombolja annak, hogy a külkapcsolatok normalizálódjanak, és ezáltal a nemzetek közössége befogadhassa, és az ország konstruktív szerepet játszhasson a nemzetközi kapcsolatokban.

Ez az a helyzet, amelyet mi, szocialisták szeretnénk, de amelyet csak akkor érhetünk el, ha Irán eleget tesz nemzetközi kötelezettségvállalásainak, kezdve a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányával. Az egyezségokmány rendelkezéseinek megfelelően Iránnak el kell ismernie a politikai pártokat, a szakszervezeteket, a nem kormányzati szervezeteket, a gyülekezési jogot, a véleménynyilvánítás szabadságát stb.

Az Európai Unió támogatását és szolidaritását, amelyet most azok számára kérek, akik további jogokat követelnek, és akiket a rezsim elnyom, nem szabad bármiféle nyugati beavatkozásnak tekinteni. Sokkal inkább arra irányuló kívánságként kell értékelni, hogy Irán teljesítse azokat a minimumkövetelményeket, amelyek a világ többi részével folytatandó tárgyalásokhoz szükségesek.

  Marco Scurria (PPE). - (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, az Európai Unió kiadványaiban és az EU honlapjain gyakran állítjuk azt, hogy az emberi jogok alkotják az európai integrációs folyamat lelkét és az Európai Unió külkapcsolatainak magját.

Az Európai Unióval politikai vagy kereskedelmi megállapodásokat aláíró országok kötelesek tiszteletben tartani ezeket a jogokat. Ashton bárónő, fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy ezek a követelmények jelen vannak-e még az Iránnal fenntartott kapcsolatainkban, és hogy tényleg van-e értelme küldöttséget küldeni Teheránba anélkül, hogy az iráni kormánnyal egy olyan programban állapodnánk meg, amelyet mindkét fél támogat, és amely lehetővé teszi azt is, hogy meghallgassuk az ellenzék érveit és véleményét is.

Azzal kapcsolatban azonban, hogy mit tehetünk, óvatosnak kell lennünk még a szankciók említésekor is, mivel a történelem azt mutatja, hogy a gazdasági és kereskedelmi szankciók gyakran csak erősítették, nem pedig gyengítették a rezsimeket, és valójában az embereket, elsősorban pedig a legszegényebbeket gyengítették. Amikor a küldöttség tagjaiként egyes embereket meghallgattunk, és vallomásokat hallottunk az iráni nők és a kisebbségek jogairól, akkor azt mondták nekünk, hogy talán jobb lenne jelképes szankciókat, pl. kulturális szankciókat bevezetni.

Az elmúlt napokban Európa-szerte számos képviselő és értelmiségi írt annak érdekében, és szólított fel arra, hogy az UNESCO ne Teheránban tartsa a Filozófia Világnapját. Úgy vélem, emellett az Európai Parlament is elkötelezhetné magát, emlékezve ezzel arra is, hogy Neda Aga Szultán filozófiát hallgatott az egyetemen, és ez a jelkép egyesíthetné az Európai Parlamentet, amikor erre a lépésre szólítja fel az UNESCO-t.

  Sergio Gaetano Cofferati (S&D). - (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, az elmúlt hetekben láthattuk amint az iráni kormány, vagy az iráni rezsim súlyosan megsértette az emberi jogokat és a legalapvetőbb demokratikus szabadságjogokat.

Így az Európai Parlament és Európa számára már nem egyszerűen egy olyan országgal fenntartott kapcsolatokról van szó, amely olyan nukleáris politikán gondolkodik, amely az elfogadott szabályokon és a nemzetközi közösség által erre a területre vonatkozóan szabályként lefektetett speciális ellenőrzési elemeken kívül helyezkedik el. Van valami új elem, vagy valami régi dolog égetőbbé válik egy még aggasztóbb kérdéssel, az emberi jogokkal kapcsolatban.

Meggyőződésem, hogy Irán sokkal jelentősebb szerepet tölthetne be abban a térségben, amelyben elhelyezkedik. Úgy vélem azonban, hogy a jogsértések új hullámának elsődleges fontossággal kell bírnia számunkra és a főképviselő számára. A kormányzati elnyomás nem némította el a demokratikus másként gondolkodók hangját. Most itt az ideje, hogy a nemzetközi közösség aktív szerepet vállaljon, és támogatást nyújtson mindazoknak, akik ellenzik a rezsimet, és hisznek abban, hogy az alapvető jogaikat tiszteletben kell tartani.

Ezért az állandó jelenlétünkre van szükség. A célok igen precíz meghatározásával az Európai Parlament küldöttsége úgy utazhat Iránba, hogy szolidárisnak mutatkozik az iráni demokratákkal, és semmiképpen sem támogatja, még akaratlanul sem, az iráni kormány elnyomó lépéseit. Úgy vélem, erről további vitát kellene folytatni, és meg kellene valósítani a célunkat.

  Monica Luisa Macovei (PPE). - Úgy döntöttem, hogy felszólalási időm nagy részét arra fordítom, hogy kiemeljem azoknak az embereknek a nevét, akiket a jelentések szerint őrizetbe vettek, néhányukat halálra is ítéltek Iránban a politikai rezsim bírálásáért vagy a polgári jogok védelméért.

Ali Mehrnia, Parviz Varmazyari, Majid Rezaii, Alireza Nabavi, Ali Massoumi és Shirin Alavi Holi a jelentések szerint őrizetben vannak, és halára ítélték őket a „mohareb” vétsége miatt, amely Isten elleni ellenségeskedést jelent.

Az Iráni Gyászoló Anyák csoportjához tartozó 33 olyan asszonyt zaklatnak, akiknek gyermekei gyilkosság áldozatai lettek, eltűntek, vagy a választásokat követő zavargások óta őrizetben vannak.

Más női aktivisták és családjaik őrizetben vannak: Atefeh Nabavi, Shabnam Madadzadeh, Mahsa Naderi, Fatemeh Ziaee Azad és Nazila Dashti.

Az Emberi Jogi Riporterek Bizottságának nyolc aktivistája van őrizetben: Saeed Kalanaki, Saeed Jalalifar, Shiva Nazar-Ahari, Kouhyar Goudarzi, Saeed Haeri, Parisa Kakayi és Mehrdad Rahimi. Négy másik bujkál azóta, hogy a hírszerzési minisztériumba hivatták őket: Hesam Misaghi, Saeed Habibi, Navid Khanjani és Sepeher Atefi.

A Liberális Egyetemisták és Öregdiákok Egyesületének több tagja is őrizetben van: Mehrdad Bozorg, Ehsan Dolatshah és Sina Shokohi.

Ami ezekben az emberekben közös az az, hogy elmondták vagy kifejezték az iráni helyzettel kapcsolatos aggodalmaikat.

Mit fog a Bizottság vagy a Tanács a politikai okokból bebörtönzöttek szabadon bocsátásáért tenni? Milyen pénzügyi támogatást nyújt a Bizottság az Iránban működő emberi jogi, nem kormányzati szervezeteknek?

  George Sabin Cutaş (S&D). - (RO) Én személy szerint úgy vélem, hogy komoly lehetőségek nyílnának a szoros gazdasági, kulturális és politikai kapcsolatokra Irán és az Európai Unió között. Ezek a lehetőségek azonban továbbra is kiaknázatlanok maradnak. Az Európai Unió és Irán közötti kapcsolatok komoly nehézségekbe ütköznek, amint olyan érzékeny témák kerülnek szóba, mint az iráni nukleáris program vagy az emberi jogok.

Úgy vélem, hogy az iráni félnek válaszolnia kellene az Európai Unió párbeszédre irányuló kérésére. Azzal, hogy elutasítja a párbeszédet, Irán csak korlátozza a gondolat- és tudáscserét a mindkét fél érdekeit érintő területeken. Emlékeztetnem kell önöket arra, hogy az Európai Unió Irán első számú kereskedelmi partnere, és tekintve, hogy Irán csatlakozni kíván a Kereskedelmi Világszervezethez, egy szorosabb kereskedelmi partnerség az Európai Unióval segítené Irán arra irányuló kísérletét, hogy teljesíteni tudja a szervezet követelményeit.

Amíg azonban az irániak nem mutatkoznak nyitottnak az együttműködésre, addig nincs lehetőség konstruktív párbeszédre Irán és az Európai Unió között.

  Salvatore Tatarella (PPE). - (IT) Elnök úr, Ashton bárónő, hölgyeim és uraim! Bárónő, ön drámai képet festett a helyzetről ebben a nagyszerű országban, amely nagyszerű történelemmel, nagyszerű kultúrával és nagyszerű civilizációval bír.

A másként gondolkodókat és az ellenzéket elnyomják, súlyosan korlátozzák a polgári jogokat, megsértik a szabadságjogokat, az iráni nukleáris program aggodalomra ad okot, Izraelt és a békét is fenyegetés éri.

Sajnálatos módon nem értettem, hogy Európa milyen kezdeményezéseket is kíván megvalósítani annak érdekében, hogy véget vessen ennek a helyzetnek, hogy megvédje a békét, a szabadságot és a polgári jogokat. Remélem, hogy a vita lezárásakor fel tud majd sorolni néhány tényt és kezdeményezést, néhány állásfoglalást, és talán válaszolni tud majd Scurria úr javaslatára is.

Elnök úr, ami a Parlamentet illeti, tagja vagyok annak a küldöttségnek, amely azért küzdött, hogy engedélyt kapjon az iráni kormánytól az ország felkeresésére, továbbá amely, amikor tiltakozásként le akarta mondani ezt az utat, nem tudta ezt megtenni, és amelynek végül azt a szégyent is el kellett viselnie, hogy Irán megtiltotta számára a beutazást.

Én támogatom a párbeszédet Iránnal, de az olasz parlamentnek és a küldöttségnek határozottan képviselnie kell a szabadság és a veszélyben forgó jogok védelmével kapcsolatos álláspontunkat.

  Sari Essayah (PPE). - (FI) Elnök úr, biztos asszony, Irán jelenlegi kormánya nyíltan megsérti az emberi jogokat, és sárba tiporja polgárai alapvető jogait. A legutóbbi bizonyíték erre nyolc embernek az Ásúra ünnep kapcsán történő megölése, valamint az a tény, hogy az ellenzék öt tagja várja jelenleg a halálbüntetést.

A jelenlegi iráni rezsim jelenti a legnagyobb veszélyt a világbékére. Valóban érthetetlen, hogy a nemzetközi közösség a távolból figyel, miközben az iráni kormány nyugodtan fejlesztheti katonai nukleáris programját, és figyelmen kívül hagyhatja a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség nézeteit. Az ország jelenlegi vezetése nyíltan fenyegetőzhet azzal, hogy elpusztítja az Egyesült Nemzetek Szövetségének egy másik tagállamát, Izraelt. Irán továbbá támogatja a Hezbollah terrorista csoportot, amely Libanonban és Szíriában folytat tevékenységet.

Bizonyos szempontból ezek a fejlemények 60 évvel ezelőtti pillanatokat idéznek fel. Nincs szükség arra, hogy azon gondolkodjunk, mit is tehettünk volna másképpen a gyűlölet megakadályozásának érdekében. Ha azonban ma hatékony lépéseket teszünk, akkor azzal megelőzhetjük azt, hogy még egyszer ugyanaz történjen.

Minél hamarabb el kell kezdenünk gazdasági szankciókat bevezetni az iráni kormány ellen. A kialakult helyzetben jobb lenne, ha az Európai Unió iráni küldöttségének útját megakadályoznák, mivel az utazást a mullahok úgyis csak propaganda célokra használnák fel. Ne feledjük, hogy jelen esetben a problémát nem annyira a sok rossz jelenti, hanem az, hogy a jók hallgatnak.

  Bogusław Sonik (PPE). - (PL) Elnök úr, múlt év végén a legnagyobb ellenzéki tiltakozásokra került sor a júniusi elnökválasztásokat követő tüntetések óta, amikor is a hivatalban lévő elnököt győztesnek nyilvánították. A biztonsági erőkkel folytatott összecsapásokban nyolcan haltak meg, százak sérültek meg, és százakat vettek őrizetbe. Az ellenzéket támogató egyetemistákat megtámadták az egyetem területén, amire válaszként 88 egyetemi professzor kérést intézett Ali Khameini ajatollahhoz, hogy vessen véget a tüntetők elleni erőszaknak.

Az iráni helyzet egyre nagyobb riadalmat kelt, nemzetközi szinten is. A teheráni kormány elleni szankciók bevezetését fontolgatják a németek, akiknek a kancellárja, Merkel asszony azt mondta, hogy Irán nem válaszolt a nukleáris programjának befejezésére vonatkozó nyugati együttműködési javaslatra. Izrael miniszterelnöke szintén szigorú Irán elleni nemzetközi szankciók bevezetésére szólított fel. Ő úgy véli, hogy egy olyan rezsim, amely saját népe felett zsarnokoskodik, hamarosan az egész világ számára is fenyegetést jelenthet.

Irán szuverenitásának tiszteletben tartása mellett, hangsúlyoznunk kell az ország hatóságainak arra vonatkozó felelősségét, hogy tiszteletben kell tartaniuk az emberi, politikai és polgári jogokat, és hangsúlyoznunk kell azt a tényt is, hogy a saját nukleáris program fejlesztésére vonatkozó jogának gyakorlása közben Irán nem veszélyeztetheti a nemzetközi biztonságot. A türelem, amelyet a nemzetközi közösség a Teheránnal folytatott párbeszéd során mutatott, most véget ér. A jelenlegi iráni politikai vezetés agresszív és provokatív politikája nem ejtheti túszul a világot. A spanyol elnökségnek és a diplomácia vezetőjének, Ashton asszonynak tárgyalásokat kellene kezdeményeznie erről Oroszországgal annak érdekében, hogy bevonja Moszkvát az Iránra irányuló nyomásgyakorlás közös politikájába.

  Arnaud Danjean (PPE). - (FR) Elnök úr, Ashton asszony, az Ásúra napi események és a közelmúltbeli tüntetések véres elnyomása Iránban megmutatták, hogy mekkora hiba volt nagyon is mesterségesen különbséget tenni a rezsim belső megkeményedése és a kifelé irányuló, különösen az iráni nukleáris kérdéssel kapcsolatban folytatott merev politikája között.

Következésképpen a további szankciók bevezetése elkerülhetetlennek, sőt talán kívánatosnak is tűnik. Szeretném az ütemtervvel és a lehetséges szankciók jellegével kapcsolatos véleményét éppen annak érdekében megismerni, hogy világos kapcsolatot tudjunk teremteni az iráni belpolitikai események és a nukleáris kérdés között.

  Potito Salatto (PPE). - (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, nem szeretném tovább sorolni azokat az okokat, amiért elégedetlenek vagyunk az iráni kormánnyal.

Mivel erről itt még nem esett említés, ezért szeretnék a polgári jogok legsúlyosabb megsértései közül csak egy olyat kiemelni, amely a fiatalokat érinti. Az iráni kormány annak ellenére, hogy aláírta az ENSZ gyermekjogi egyezményét, továbbra is halálbüntetést szab ki kiskorúakra.

A vitát követően szeretném, ha az iráni eseményekkel kapcsolatban először is Ashton bárónő felvázolna egy közös megközelítést Európa egésze, valamint az Európai Parlament egésze számára, másodszor pedig az Iránnal fenntartott kapcsolatokért felelős parlamentközi küldöttség tudomásul venné, hogy változtatnia kell politikai irányvonalán.

Jómagam barátaimmal, Scurria úrral és Tatarella úrral tiltakoztam a küldöttség ellen, amely hivatalos közleményében úgy nyilatkozott, hogy mindenképpen Iránba kíván látogatni, holott előtte ellentmondást nem tűrően lehetőséget kért arra, hogy találkozzon és beszéljen az ellenzékkel. Azt szeretném, ha a küldöttség mostantól új fejezetet nyitna, és segítséget és támogatást nyújtó kapcsolatokat tartana fenn, valamint vitát folytatna az ellenzék száműzetésben élő tagjaival, nem utolsó sorban Miriam Radzsavi asszonnyal, aki jól példázza ezt a helyzetet. Az Európai Uniónak ezt kellene tennie, ahelyett hogy szankciókat vezet be.

  Tunne Kelam (PPE). - Elnök úr, azt kell, hogy mondjam Ashton asszonynak, hogy attól tartok, hiúak az arra irányuló reményeink, hogy meg tudjuk győzni az iráni rezsimet az aggályainkról.

Valójában egy múltbéli diktatúrával állunk szemben, és most a változás lehetőségére kell koncentrálnunk. A rezsim omladozik, és tavaly június óta az iráni nép bátran megmutatta, hogy nem bízik benne, és nem támogatja ezt a csaló, agresszív diktatúrát. Mi miért tennénk ezt továbbra is?

Komolyan támogatnunk kell a civil társadalmat és a demokratikus ellenzéket, beleértve az Ellenállás Nemzeti Tanácsát is, amely az egyetlen olyan szervezet, amely nagyon világos demokratikus programmal állt elő egy atomenergia-mentes Iránért.

  Alexander Alvaro (ALDE). - (DE) Elnök úr, a Süddeutsche Zeitung német napilap mai kiadásában arról számol be, hogy Teheránban tegnap, hétfőn az államügyészség öt ellenzéki részére követelte a halálbüntetést. Az Amnesty International szerint ez az öt ellenzéki a 17 éves Ali Mehrnia, az 54 éves Parviz Varmazyari, valamint Majid Rezaii, Alireza Mabavi és Ali Massoumi. Ha egy olyan rezsim, mint a teheráni, amely nem csak anakronisztikus, de halálbüntetéssel, megkövezésekkel és más eszközökkel lép fel saját népe ellen, és mi, az Európai Unió nem tesszük meg a szükséges intézkedéseket, akkor elsősorban azokkal szemben válunk bűnössé, akik ott egy értelmes társadalmat építenének fel, a gyerekekkel szemben, akik olyan körülmények között nőnek fel, amelyeknek semmi közük azokhoz a körülményekhez, amelyeket mi –azzal a képviselőtársammal egyetértésben, aki sajnos már nincs itt – egy leendő társadalom számára kívánnánk. Ezzel kapcsolatban szeretnék kemény és világos szavakat hallani az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjétől, és szeretném, ha az Irán elleni szankciókat nem csak követelnénk, hanem végre is hajtanánk.

  Ulrike Lunacek (Verts/ALE). - Elnök úr, úgy vélem, mindannyiunk számára világos, hogy az iráni rezsim egy diktatórikus és bűnös rezsim. A kérdés az, hogy hogyan lépjünk fel vele szemben?

Szeretném nagyon világosan kifejezni támogatásomat amellett a küldöttség mellett, amely Iránba látogatott volna ebből a Parlamentből. A küldöttség egy egész napot az ellenzék tagjaival és másként gondolkodókkal töltött volna. Megerősítették volna őket. Ezt akarták volna elérni. Ezért valóban nagyon sajnálom, hogy nem kerülhetett sor erre a küldöttségi látogatásra.

Egy nagyon konkrét kérdésem van önhöz, Ashton bárónő. Számos képviselő beszélt itt szankciókról. A nemzeti parlament tagjaként és a hosszú ideje, sok személlyel folytatott beszélgetéseimből szerzett tapasztalataim alapján valóban támogatnám az intelligens szankciók bevezetését – amelyek például beutazási tiltólistára történő felvétellel a Forradalmi Gárda egyes tagjai vagy más konkrét személyek ellen irányulnának.

Határozottan ellenzem az egész országra érvényes szankciók bevezetését, mivel azok valószínűleg a kormányt erősítenék, hiszen nőne a szegénység – az emberek nem jutnának például benzinhez –, és ez a rezsim támogatását, nem pedig a gyengítését segítené elő.

  Struan Stevenson (ECR). - Elnök úr, egyetértek Tunne Kelammal és Alvaro úrral. Az Iránnal folytatandó párbeszéd és megbeszélések ideje régen lejárt.

Szinte nap mint nap a fasiszta rezsim ellen tiltakozó emberek halnak meg az utcákon. Amint hallották, éppen tegnap kérte egy álbíróság Teheránban a halálbüntetést öt tüntető ellen, akiket az Ásúra ünnepi zavargások alatt tartóztattak le december 27-én.

Ami sok, az sok. Elég a beszédből és a békítésből. Kemény szankciókra van szükségünk. Ez az egyetlen módja annak, hogy megmutassuk a hétköznapi iráni embereknek, hogy támogatjuk a tiltakozásukat.

  Niki Tzavela (EFD). - (EL) Ashton bárónő, örömmel hallottam józan álláspontját, amelyet áthatott a tisztelet egy olyan történelemmel és büszkeséggel bíró ország iránt, mint Irán. Irán különleges eset, és örömömre szolgál, hogy az „intelligens erőként” ismert diplomáciai megközelítést alkalmazza, azaz egyrészt szankciókat vet be, másrészt párbeszédet folytat. Arra sürgetném, hogy folytassa a párbeszédet.

Általában azok az országok, amelyek az ilyen országokat elítélik, nagyon távol állnak az iráni, iraki és afganisztáni kultúrától és mentalitástól. Azt javaslom, bővítse ki az ön által az Iránnal folytatandó nyílt párbeszéd folytatására felállított csoportot olyan országokkal, amelyek hagyományosan jó kapcsolatokat ápolnak Iránnal, így például hazámmal, Görögországgal, különösen most, a jelenlegi szocialista kormány idején. A térség nem lesz képes még egy háborút átvészelni. Nem csak Izrael aggodalmát közvetítem az iráni nukleáris programmal kapcsolatban, hanem az Emirátusokét is. Folytassák a párbeszédet, és akkor, úgy vélem, elérhetünk valamit.

  Krisztina Morvai (NI). - () Három rövid kérdés. Az első: az iráni atomkutatásokat vezető tudóst nemrégiben brutális terrorcselekménnyel meggyilkolták. Mi az álláspontja az Európai Uniónak erről a kérdésről? Érdekes módon erről ma nem volt szó: Nagyon hiányoltam. Második: pontosan miért nagyobb probléma, miért nagyobb veszély a békére az iráni nukleáris potenciál, mint mondjuk az izraeli. Miért nem foglalkozik azzal is az Európai Unió? Harmadik: Magyarországon 2006-ban békés tüntetők tömegébe lövetett az akkori szocialista és liberális kormány. Többek között 14 ember szemének az épségét sértve meg. Sokan megvakultak. Többszöri kérésünk ellenére sem akkor, sem azóta nem volt hajlandó ezzel foglalkozni az Európai Unió. Mi a különbség? Szintén nem foglalkoznak a Magyarországon börtönökben megfordult több száz politikai fogollyal. Most is tucatnyian vannak politikai fogolyként börtönben Magyarországon. Köszönöm szépen, várom a választ.

  Mariya Nedelcheva (PPE). - (FR) Elnök úr, Ashton asszony, Szejed Ali Muszavi, az iráni ellenzéki vezér unokaöccsének halála és holttestének eltűnése egyike azoknak a tragikus példáknak, amelyek az Iráni Iszlám Köztársaság jelenlegi rossz állapotáról tanúskodnak.

Az iráni rezsim legitimitása a múlt júniusi igen kétes választásokat követően legalábbis kérdéses. Így feladatunk az iráni civil társadalom ellenállási mozgalmának lehető legnagyobb mértékű támogatása. Ashton asszony, biztosan számíthat Parlamentünk teljes mértékű támogatására ahhoz, hogy elutasítsa az ilyen viselkedést.

Szeretném hangsúlyozni, hogy az ellenzék szerepének további megtagadásával az iráni rezsim nem lesz képes meggyőzni bennünket arról a szándékáról, hogy az iráni nép jólétéért dolgozik. Az ellenzék létezési joga és a pártok közötti szabad versengéshez való joga, amely lehetővé teszi az iráni társadalomban jelen lévő vélemények sokféleségének képviseletét, olyan pozitív jelek, amelyekre régóta várunk. Messze vagyunk még azonban attól, hogy ezeket Iránban tapasztaljuk.

Jelenleg bizonyára sokan vélik úgy, hogy teljes mértékben az iráni rezsimen múlik, hogy meghallja-e a tüntetők felhívásait és a nemzetközi közösség kívánságait annak érdekében, hogy demokratikus váltást vezessen be. Európának kell a jogállamiság fő mércéjének lennie.

  Piotr Borys (PPE). - (PL) Elnök úr, Ashton asszony, Irán rendkívül fontos ország, amely hatást gyakorol a világ és részben a Közel-Kelet békéjének stabilizációjára. Természetesen vitán felül áll, hogy meg kell védenünk az emberi jogokat, és határozottan kifejezésre kell juttatnunk az ellenzék jogainak több hónapja tartó megsértésével kapcsolatos aggodalmainkat. Azt szeretném azonban mondani, hogy az Európai Uniónak mindenekelőtt aktívan végre kellene hajtania antinukleáris programját, mivel Irán nukleáris fegyverrel óriási veszélyt jelentene a Közel-Kelet egy jó részére.

Ezenkívül tudjuk, hogy valószínűleg a jemeni forradalmi uszítás és a Hamász gázai, valamint az al-Kaida afganisztáni támogatása állnak az iráni politika egy részének hátterében is. Ezzel kapcsolatban leginkább egyfajta kiegyensúlyozottságra van szükség, és úgy vélem, hogy Szaúd-Arábiának is fontos szerepet kellene játszania. Úgy gondolom, Ashton asszonynak igen aktív párbeszédet és elkötelezettséget kellene mutatnia ezen a téren.

  Paul Rübig (PPE). - (DE) Elnök úr, ezzel kapcsolatban szeretnék, mint mindig arra utalni, hogy mi itt Európában tulajdonképpen csak az egyén bűnösségét ismerjük, és elvből elutasítjuk az általános gyanúsítgatásokat. Biztos vagyok abban, hogy Ashton asszony britként nagyon is megérti azt, hogy ugyan a bűnösöket ilyen helyzetekben talán blokád alá kellene venni, de nem egy egész népet, amely többé-kevésbé ártatlanul került egy ilyen helyzetbe. Tárgyalásokra kellene törekednünk. A kérdésem a következő: Lát-e olyan lehetséges tárgyalópartnereket Iránban, akikkel felvehetné a kapcsolatot, és akikkel komoly, tárgyilagos és politikailag korrekt vitát tudna folytatni?

  Andrew Henry William Brons (NI). - Nem szállok síkra az iráni ajatollahok rezsime vagy annak antidemokratikus nézetei mellett. De szeretnék két dolgot elmondani: az egyik az, hogy az erőszakmentes véleménynyilvánítás szabadságának elnyomására még Európában, sőt EU-tagállamokban is sor kerül. Továbbá az Iránban folyó tevékenységeket és az iráni eseményeket az Egyesült Államok és szövetségeseik elég cinikus módon arra használják fel, hogy egy Irán elleni háborús mozgalmat szítsanak, és úgy vélem, hogy ez a válasz teljes mértékben aránytalan lenne.

  Catherine Ashton, Az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője/a Bizottság alelnöke. – Elnök úr, úgy vélem, hogy ez egy rendkívül fontos és időszerű vita volt, először is azért, mert megismételtük az Európai Unióban elkötelezettségét az emberi jogok értékének fontossága mellett.

És az Iránnal folytatott párbeszédünkben valóban nem is kérünk többet annál, mint hogy tegyenek eleget azoknak a nemzetközi egyezményeknek, amelyeket önként és akaratlagosan írtak alá, és ez alapvető részét képezi annak, ahogyan ezeket a kérdéseket meg kell közelítenünk, és a képviselők azáltal, hogy akár egyéneket neveztek meg, akár iráni eseményekről számoltak be, azokat az ügyeket emelték ki, amelyek számunkra is a legnagyobb aggodalomra adnak okot.

A képviselők arra is rávilágítottak, hogy végül is, ahogyan azt ön, Gualtieri úr is mondta, a párbeszédnek elkerülhetetlennek kell lennie. Nagyon fontos, hogy továbbra is felajánljuk azt a megközelítést, amely „értelmes párbeszédet” jelent. De teszem ezt annak elismerése mellett, hogy elődöm, Javier Solana hat évet töltött párbeszéddel, hat éven át kínálta fel ennek a vitának a folytatását; tehát párbeszédet kell folytatnunk, de nem abban az értelemben, hogy ezzel ürügyet szolgáltassunk Iránnak a tétlenségre, hanem inkább annak eszközeként, hogy garantáljuk ennek a kapcsolatnak a megerősödését, és hogy megvalósítsuk az általunk fontosnak tartottakat.

Ennek részeként a Kereskedelmi Világszervezethez való csatlakozásról már hosszú ideje folyó tárgyalások lehetőséget teremthetnének az olyan vitára, eszmecserére és támogatásra, amely elősegítené a rezsim előremozdulását.

Számos képviselő beszélt a szankciók jelentőségéről, de úgy vélem, elsősorban az intelligens, értelmes szankciókéról: annak döntő jelentőségéről, hogy amikor elkezdünk gondolkodni a következő lépésről, és hogy ha és amikor fontolóra vesszük a szankciók lehetőségét, akkor tegyük ezt annak tudatában, hogy ezeknek pontosan az általunk elérni kívánt hatást kell célozniuk, és hogy ebben a Házban senki sem szeretné azt látni, hogy a hétköznapi iráni emberek szenvednek a szankciók következményeitől.

Ez nagyon fontossá teszi ezt a vitát, ugyanakkor idő- és energia-befektetést is kíván tőlünk. Az E3+3-ak vezetői szombaton New Yorkban találkoztak, és párbeszédet tudtunk folytatni, természetesen Oroszország bevonásával, erről a kérdésről.

Amint azt már mondtam, kétség sem férhet ahhoz, hogy habár párbeszéd segítségével szeretnénk előremozdítani az értelmes kapcsolatot Iránnal, amennyiben Irán végső soron elutasítja ezt, akkor a kettős megközelítés keretében felmerül a szankciók kérdése, és ennek a találkozónak a nyomán tulajdonképpen már meg is kezdődött a megfelelő további intézkedések átgondolása.

Ez úgyszintén vita tárgyát fogja képezni a hétfői Külügyi Tanácsban, és részben azért is voltam ennyire kíváncsi a tisztelt képviselők nézeteire, mert a tanácsi vitákra is készülök.

Ami az országba látogató küldöttséget illeti, Lochbihler asszony, ön valóban elnöke ennek a küldöttségnek. Nagyon fontos, hogy az utat hivatalosan még nem mondták le. Úgy vélem, fontos lenne fontolóra venni, hogy továbbra is kiálljunk-e az utazás mellett. Remélem, hogy hamarosan sor kerülhet egy találkozóra – ismét csak annak jegyében, hogy próbáljuk nyitva tartani a párbeszéd lehetőségét.

Elsősorban e Parlament tevékenységének is köszönhetően a Euronews csatorna 2010 közepén megkezdi fárszi nyelvű adását. Ez szintén fontos a kommunikáció, illetve annak szempontjából, hogy megvizsgáljuk, hogyan használhatjuk a kommunikációt és a technológiát hatékonyan.

Nehéz a hozzáférés blokkolását fontolgatni, ha egyben azoknak az információknak az elérhetőségét is blokkoljuk, amelyekre az emberek vágynak, és úgy gondolom, hogy ezt is figyelembe kell vennünk.

Ami pedig a jövőbeli lépéseket illeti, a tisztelt képviselők világossá tették azokat a pontokat, amelyeket szeretnének, ha figyelembe vennénk. Amint említettem, az E3+3-ak már gondolkodnak ezeken a lehetőségeken. Aztán ott van a Külügyi Tanács. Utaltam rá, hogy szeretnénk megvizsgálni az értelmes, intelligens szankciókat, mivel ezt értjük kettős megközelítés alatt. Világossá tettem, és a jövőben is világossá fogom tenni, hogy nyitott és kész vagyok a párbeszédre – és nyitó megjegyzéseimben beszéltem az ebben a nagyszerű országban rejlő lehetőségekről –, de ezt annak biztos tudatában tesszük, hogy többé már nem használhatjuk a párbeszédet a cselekvés elkerülésére.

Zárógondolatként el kell mondanom, hogy nagyon megragadott Obama elnök azon mondata, amelyet a Nobel-díj átvételekor mondott beszédében, amikor is arról beszélt, hogy ha megvizsgáljuk a párbeszéd folytatásának értékét, akkor „az elnyomó rezsimekkel folytatott párbeszédből hiányzik a felháborodás elégedettséget hozó tisztasága. De [...] egyetlen elnyomó rezsim sem léphet új útra, ha nem kínálkozik számára egy nyitott ajtó”.

Az ajtó nyitva áll ezelőtt az értelmes párbeszéd előtt annak érdekében, hogy előremozdulás történjen, de ezzel egyidejűleg teljes mértékben elkötelezem magam az elődeim által kijelölt kettős megközelítés elismerése és annak szükségesként történő követése mellett.

  Elnök. - Tisztelt kollégák, ezek a viták 15 órától 20 óráig tartottak. Azt javaslom, hogy tartsunk öt perc szünetet annak érdekében, hogy a főképviselő és mindenki más, aki a teremben tartózkodott és még folytatni is fogja munkáját a teremben, kifújja magát, és folytassuk öt perc múlva, 17.35-kor.

  Geoffrey Van Orden (ECR). - Elnök úr, a szünet előtt szeretnék némi tájékoztatással szolgálni. Ashton bárónő, ön az iráni küldöttségről beszélt. A küldöttség iráni utazását január 8-tól 10-ig tervezték, de a küldöttség látogatását lemondták. Valójában az iráni hatóságok mondták le az utat.

Sokan közülünk sürgették, hogy a küldöttség látogatását már ennél korábban mondják le – jóllehet, a küldöttség elnöke erről nem vett tudomást – a hosszú hatótávolságú rakéták tesztelésére, több tüntető lelövésére és a karácsonyi időszakban folyó zavargásokra való tekintettel. Ezért tájékoztatásul elmondanám, hogy a küldöttségi látogatást lemondták, de ezt a lépést a Parlamentnek valójában már korábban meg kellett volna tennie.

  Elnök. - Nem tudtam, hogy van egy a tájékoztatásra vonatkozó eljárás, Van Orden úr. Megengedtem, hogy folytassa, de hogy mindenkivel szemben méltányosak legyünk, ez nem volt ügyrendi kérdés.

A vitát lezárom.

A szavazásra az első februári plenáris ülésen kerül sor Strasbourgban.

(Az ülést 17.30-kor felfüggesztik és 17.35-kor folytatják.)

ELNÖKÖL: ANGELILLI ASSZONY
alelnök