Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2010. január 21., Csütörtök - Strasbourg

3.1. Az egyiptomi és malajziai vallási kisebbségek elleni közelmúltbeli támadások

  Elnök. - A következő napirendi pont vita hat, az egyiptomi és a malajziai vallási kisebbségek elleni közelmúltbeli ügyekkel kapcsolatos állásfoglalásra irányuló indítványról⁽¹⁾.

  Marietje Schaake, szerző. – Elnök úr, az egyiptomi ortodox karácsony hetében történt támadás során 20 egyiptomi kopt vesztette életét. Bár a támadást magánszemélyek által elkövetett bűncselekménynek is lehetne tekinteni, különféle más, zavaró incidensek miatt folyamatosan foglalkoznunk kell az összes egyiptomi kisebbség tiszteletben tartásával.

Az erőszak és a gyűlölet akkor sem elfogadható, ha a vallás nevében történik. A vallásszabadság minden embert megillető egyetemes jog, akárcsak a vallástól való szabadság. Az etnikai és vallási sokszínűség éberen őrködő társadalmat kíván, amely képes arra, hogy nyílt vitában egyeztesse össze a nézetkülönbségeket, olyan társadalmat, ahol az emberek hátterüktől vagy meggyőződésüktől függetlenül tudják, hogy szabadságaikat garantálják.

A nyílt társadalom csak úgy valósulhat meg, ha az alkotmányban és a kormányzati rendszer egészében bevezetik a vallás és az állam különválasztását. A biztonsági intézkedések nem jelenthetik a plurális társadalom irányításának egyedüli eszközét. Egyiptomban ennek ellenére az elmúlt 28 évben szükségállapoti törvények voltak érvényben. A szélsőségesség és az erőszak ellen talán a szabad vita a leghatékonyabb orvosság. Az online és offline véleménynyilvánítás szabadsága ezért az egyiptomi kormány legjobb eszköze lehetne a társadalmi feszültségek feloldására.

Éppen ezért nagyon nehéz megérteni vagy elfogadni, hogy a kormányerők mintegy 30 aktivistát, politikust és blogírót vettek őrizetbe, amikor a dél-egyiptomi Nagaa Hammádi város felé utaztak, hogy kinyilvánítsák részvétüket a felekezeti erőszak során meggyilkoltak családjainak. A letartóztatások különösen kirívó példát mutatnak arra az általánossá váló gyakorlatra, ahogyan az egyiptomi kormány beavatkozik a polgároknak a véleménynyilvánítás szabadságához való joga gyakorlásába.

Valami nagyon nincs rendben, ha az embereket bűnözőként kezelik pusztán azért, mert megpróbálták kimutatni együttérzésüket és szolidaritásukat honfitársaikkal. A közrend fenntartásának érvével túlontúl sok esetben élnek vissza. Az egyiptomiak 2008 óta nem kaphatnak regisztrálatlan telefonvonalat, de az ellenőrzés még nem teljes. Most már új szabályok is hatályban vannak, amelyek értelmében a wifit használóknak fizetniük kell a kapcsolódásért, amihez meg kell adniuk egy e-mail címet, ahová majd elküldik a jelszavukat és a felhasználónevüket. Ez lehetővé teszi a felhasználók aktív ellenőrzését a kormányzat részéről. Emellett a parlamentben most folyik a vita egy törvénytervezetről, amely börtönbüntetést helyez kilátásba „multimédiás tartalom kormányzati engedély nélküli közzétételéért”.

Az egyiptomi alkotmányban mégis az áll, hogy „a véleménynyilvánítás szabadsága, illetve a véleményalkotás szabadsága garantált. Mindenkinek joga van véleményét kinyilvánítani, szóban vagy írásban, fényképekkel vagy más eszközökkel megjelentetni, a törvényes kereteken belül”. Az állami struktúra biztonsága számára az önkritika és a konstruktív bírálat jelenti a garanciát.

Szorgalmazom, hogy az egyiptomi kormány tartózkodjon az alapvető szabadságokat korlátozó szükséghelyzeti törvények bevezetésétől a jelenlegi felekezeti feszültségekre való tekintettel. A vallás nevében elkövetett bűncselekmények megfelelő megválaszolása teljesen helyénvaló. Ezt azonban nem szabad arra felhasználni, hogy a népesség egészét elnyomják a szabad véleménynyilvánítást korlátozó törvényekkel. Egyiptomban csak akkor valósulhat meg a nyílt társadalom, ha az alapvető szabadságokat az alkotmány védi, és a jogalkotás minden szintje szabadon működhet. Az egyiptomi kormánynak tovább kell vezetnie polgárait a szabadság felé vezető úton, és ebben a legerősebb partnerének Európának kell lennie.

  Fiorello Provera, szerző. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, az általam benyújtott állásfoglalással azokra a tragikus eseményekre reagáltam, amelyek a közelmúltban történtek Egyiptomban és a világ más országaiban – Nigériában éppen tegnap –, azzal a céllal, hogy felhívjam a Ház figyelmét erre az egyre súlyosabb, tűrhetetlen helyzetre, hogy a keresztény közösség tagjai üldöztetésnek és gyilkosságoknak esnek áldozatul.

Ez az állásfoglalás nem az egyiptomi kormány ellen irányul, amely már intézkedett a felelősök bíróság elé állításáról; inkább arról van szó, hogy ideje reagálnunk erre a széles körben elterjedt, aggasztó jelenségre. Évről évre keresztények ezreit ölik meg a világban – Vietnamban, Észak-Koreában, Kínában, Nigériában, Malajziában –, és további milliók szenvedik el hitükért az üldöztetés legkülönbözőbb formáit, akár napi rendszerességgel. A támadások gyakorisága és hevessége a hallgatás vagy a közöny közepette egyre csak nő, ezért sürgősen fel kell lépni ellenük.

Mindenekelőtt mindenkinek kötelezettséget kell vállalnia a terjedőben lévő vallási gyűlölet légkörének megváltoztatására és a tolerancia, a sokszínűség elfogadásának ösztönzésére. Európa jól ismeri már a háborúk tragédiáját, amelyek során katolikusok és protestánsok évszázadokon át küzdöttek egymás ellen, nem beszélve a zsidó holokausztról. Európának pontosan a történelme miatt kell kötelezettséget vállalnia ezen a fronton.

Egy másik kezdeményezés keretében meg lehetne vizsgálni a nemzeti törvényeket, olyan szabályokat keresve, amelyek üldözik a keresztényeket vagy más vallási kisebbségeket. A nem kormányzati szervezetek együttműködése nagyon hasznos lehetne ebben a projektben, mindazonáltal éberségre is szükség van, hogy biztosítsuk, hogy ahol már létezik a vallásszabadsághoz való jog, ott ez ténylegesen érvényesüljön is.

Ez a vita lehetőséget adhatna arra, hogy javaslatot tegyünk egy európai parlamenti jelentés elkészítésére a vallásszabadságról a világban.

  Mario Mauro , szerző. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, ennek az állásfoglalásnak valójában a vallásszabadság a tárgya. Ezért tehát nem az identitás nevében folyó keresztes hadjáratról van szó, nem is arról, hogy próbálnánk nehézségeket okozni ennek vagy annak a kormánynak, pusztán csak felfedjük azt a tényt, hogy a mai világban embereknek kell meghalnia azért, mert Krisztusban hisznek, vagy hátrányos megkülönböztetést kell elszenvedniük amiatt, hogy a hitük eltér valaki másétól.

Ezért minden képviselőcsoport egyetért abban, hogy a vallásszabadságot illetően vannak problémák, és ezzel komolyan, határozottan foglalkozni kell a nemzetközi közösség keretében.

A Tanácstól, a Bizottságtól és mindenekelőtt a külügyi főképviselőtől ezért azt kérjük, hogy fordítsanak fokozott figyelmet a kisebbségek helyzetére, a keresztény kisebbséget is beleértve, hogy a párbeszéd és a közösségek közötti tisztelet ösztönzésére irányuló kezdeményezések támogatásban részesüljenek és megvalósuljanak, minden vallási hatóságnál szorgalmazva a toleranciára való buzdítást és a gyűlölet megnyilvánulásainak és az erőszaknak a megelőzését.

  Véronique De Keyser, szerző. – (FR) Elnök úr, az Egyiptomban történt incidens kétségkívül máshol is megtörténhetett volna. Egy autó elhalad a kopt templom ajtajánál, a tömegbe belelőnek. Az eredmény: hét halott (hat kopt és egy rendőr). Az egyiptomi hatóságok gyorsan reagálnak. Az ügyész úgy dönt – idézem –, hogy a Nagaa Hammádiban történt eseményekkel vádolt három személyt előre megfontolt szándékkal elkövetett gyilkosság vádjával állítsák a Sürgősségi Nemzetbiztonsági Bíróság elé.

Malajziában Allah nevén vitatkoznak a keresztény és muzulmán közösségek, de a vita a templomok felforgatásába és kifosztásába torkollott.

Ezeknek a legújabb, de akár megszokottnak is mondható eseteknek máshol is megvannak a hatásaik, szerte a világon, így Európában is. A vallási intolerancia és a fanatizmus erősödése veszélybe sodor egy alapvető szabadságot, a meggyőződés mindenkit, hívőket és szabadgondolkodókat egyaránt megillető szabadságát. Világszerte követnek el bűncselekményeket a kisebbségek ellen, legyenek akár keresztények, akár zsidók vagy muzulmánok. Ugyanakkor a nem vallásos férfiakat és nőket szerte a világon halállal vagy bebörtönzéssel büntetik azért, amiért nem tartják tiszteletben a vallási rituálékat, dogmákat vagy szertartásokat, amelyek alól felszabadították magukat.

Nem hívő személyként határozottan támogatom ezt az állásfoglalást, amely a toleranciáért emel szót, nem megbélyegezni kívánja Egyiptomot vagy Malajziát. Félretéve azonban a már említett eseteket, szeretném felhívni a figyelmet az állam felelősségére a polgárok véleménynyilvánítási szabadsága terén. Véleményem szerint egy világi állam – puszta felépítésénél fogva – a legjobb garancia arra, hogy a meggyőződések sokszínűsége kellő teret kap. Egy állam ebben a formában tudja legjobban megvédeni polgárait és támogatni a közösségei közötti párbeszédet.

ELNÖKÖL: VIDAL-QUADRAS ÚR
alelnök

  Ryszard Antoni Legutko, szerző. – Elnök úr, az egyiptomi és malajziai keresztényekkel szembeni erőszakról szóló hírek csak a jéghegy csúcsát jelentik. Három dolgot szeretnék felvetni.

Az első, hogy a keresztények brutális erőszaknak estek áldozatul a világ sok országában, nemcsak ebben a kettőben. A második, hogy mára a keresztények lettek a legtöbb üldöztetést elszenvedő vallási csoport az egész világon. A számok egészen elképesztőek – milliós nagyságrendről van szó, nem ezrekről vagy százezrekről. A harmadik, hogy az európai társadalmak, az európai kormányok és az EU reakciója mindeddig nem volt kielégítő: bátortalanul, gyáván, kishitűen, politikailag korrekt módon emelt szót – vagy egyáltalán nem is reagált.

Határozottan fel kell lépnünk, máskülönben a keresztényeket üldözők azt fogják hinni, hogy mindezt hallgatólagos beleegyezésünkkel teszik. Tényleg ezt akarjuk?

  Heidi Hautala, szerző. – (FI) Elnök úr, sajnálatos, hogy a világon oly sok konfliktust bújtatnak a vallás köntösébe. Ezzel összefüggésben ki kell jelentenünk, hogy a világon nagyon sok különböző fundamentalista tendencia is jelen van a kereszténységhez, az iszlámhoz és más vallásokhoz kapcsolódva. Én személy szerint a buddhizmussal összefüggésben kevesebbet tapasztaltam az ilyen fundamentalista törekvésekből. Fontos mindenesetre, hogy az Európai Parlament állást foglaljon, amikor a vallási csoportok között ilyen fajta erőszakos eseményekre kerül sor.

Mindazonáltal szeretném elmondani, hogy tegnap jutott a Parlament tudomására, hogy 33 emberi jogi aktivistát önkényesen őrizetbe vettek, amikor megpróbálták támogatni az ebben az állásfoglalásban említett kopt keresztényeket, akik az erőszak elszenvedői voltak. Az egyiptomi hatóságoknak most azt szeretném mondani, hogy gondoskodnunk kell arról, hogy az embereket ne akadályozzák meg ilyen módon a mások melletti kiállásban. Ragaszkodnunk kell ahhoz, hogy az emberi jogi jogvédőket más esetekben ne börtönözzék be, illetve ne bánjanak velük igazságtalanul. Ebben az esetben tagadhatatlan tény, hogy a koptok 33 védelmezőjével embertelenül bántak a börtönben, embertelen körülmények között tartották őket.

Remélem, hogy a Parlament a jövőben mindig figyelmet szentel majd azoknak az eseteknek, amikor valamely vallási csoporttal szemben erőszakos cselekmény történik, és nem kizárólag a keresztények üldözésére fog koncentrálni.

(Taps)

  Bernd Posselt, a PPE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, Tunéziában, Egyiptomban és Malajziában nagyszerű hagyományai vannak a toleranciának. Bizonyítják ezt az olyan nevek, mint Tunku Abdul Rahman, a független malajziai állam megalapítója, vagy Sadat elnök, akinek az itt, az Európai Parlamentben elhangzott beszéde olyan volt, mint egy Magna Carta a keresztény-iszlám együttélésről.

Pontosan ezért kell támogatnunk ezeknek az országoknak a kormányát az iszlám szélsőségesség és a keresztényellenes támadások elleni harcukban. Nekünk itt Európában, ezen a többségében keresztény földrészen természetesen külön kötelességünk, hogy világszerte kiálljunk a keresztényekért, mivel ha mi nem tesszük meg, ki teszi meg helyettünk?

Ez azonban nyilvánvalóan magának a vallásnak a szabadságáról szól, és ennek kapcsán szeretnék például köszönetet mondani a malajziai kormánynak azért, hogy őfelsége, a Yang di-Pertuan Agong és a miniszterelnök január 9-én világossá tette álláspontját ebben az ügyben. Sok sikert kívánunk nekik a vallási toleranciáért folytatott küzdelmükhöz, aminek ez az ország ragyogó példája volt, és eztán is az marad, és ez az, amit nekünk mint partnereknek, akik nyíltan beszélhetnek az emberi jogokkal kapcsolatos kérdésekről, meg kell védenünk Egyiptomban, Tunéziában és Malajziában.

  Peter van Dalen, az ECR képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök úr, a vallásszabadság az emberi jogok egyik alapeleme. Sajnos most azt láthatjuk, hogy a keresztények különösen nehéz időket élnek meg sok országban, ahol az iszlám hit az uralkodó. Ez a helyzet többek között Egyiptomban is. Egyiptomban az ortodox kopt keresztények, de a római katolikus és protestáns keresztények, illetve a zsidók is intézményesített formában kerülnek hátrányos helyzetbe, elnyomják például a kereszténységre áttérő muszlimokat. Ez jól látható például a személyazonosító okmányaikból, amelyekben továbbra is az áll, hogy muszlimok, mivel a törvény tiltja a más vallásra való áttérést.

Az elmúlt 10–20 évben a koptokkal szembeni erőszak különösen nagymértékben felerősödött. Már eddig több mint 100 támadásról kaptunk hírt, több ezer áldozattal. Az egyiptomi kormány hozzáállása véleményem szerint gerinctelen. Három embert őrizetbe vettek, de általában véve tolerálják a keresztényekkel szembeni erőszakot. Felhívom a Tanácsot és a Bizottságot, hogy kezdjen közvetlen párbeszédet Egyiptommal, hogy így biztosítsa az ottani kormány szemléletváltását. Ha Kairó erre nem hajlandó, ennek szerintem következményei kell, hogy legyenek az Egyiptommal való kétoldalú kapcsolatainkra nézve.

  Joe Higgins, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, a demokratikus jogok és a vallási véleménynyilvánítás szabadságának elkötelezett híveiként mindnyájan elítéljük az egyiptomi keresztények meggyilkolását, csakúgy mint a malajziai keresztény templomok elleni gyújtóbombás támadásokat. Szót kell ejtenünk a vallási kisebbségeket itt, Európában érő támadások növekvő számáról is, és ezt ugyanilyen határozottan el kell ítélnünk.

Malajziában faji és vallási kérdésekben a gazdasági és uralkodó elit különböző csoportjai régóta alkalmazzák az „oszd meg és uralkodj!” elvét. A Nemzeti Front jelenlegi kormánya e tekintetben a képmutatás bűnébe esett: miközben nyilvánosan az „egy Malajzia” politikát hirdeti, állításai szerint egységbe kovácsolva minden vallást és kisebbséget, a színfalak mögötti manőverei során a vallási és faji választóvonalakat arra használja, hogy megerősítse saját pozícióját a többségi muszlim maláj népesség körében, ahogyan az „Allah”-döntéssel is tette.

Malajziában gazdasági szempontból is óriási különbségek vannak. Egész Délkelet-Ázsiában ez a legegyenlőtlenebb társadalom. A jelenlegi kormány uralma ezen az urambátyám kapitalizmuson alapul. Ez az eredménye: a munkahelyeken általános jelenség a kizsákmányolás, a szakszervezeti jogok szigorú korlátok közé vannak szorítva. Valójában a vallásszabadság számára a legjobb hátteret Egyiptomban, Malajziában és bárhol máshol a gazdasági igazságosság és a demokrácia jelentené, amelynek szellemében a vagyon és a hatalom a dolgozó emberek, a szegények nagy tömegeinek kezébe kerülne, a nagyvállalatok és kapitalista cinkosaik helyett.

  Daniël van der Stoep (NI). - (NL) Elnök úr, Hollandiában tegnap szörnyű politikai tárgyalás kezdődött pártunk vezetője, Geert Wilders ellen. Wilders urat holland parlamenti képviselőként, a holland parlamentben jelen lévő Szabadság Párt vezetőjeként véleményének kinyilvánításáért állítják bíróság elé. A baloldali elit azért üldözi Wilders urat, mert figyelmeztette Hollandiát, Európát és a világot az iszlám néven ismert fasiszta ideológiára. Ez égbekiáltó igazságtalanság!

Elnök úr, Hollandia és Európa iszlamizációja Európa zsidó-keresztény, humanista kultúráját fenyegeti, és amikor sokan – itt a Házban is – hátradőlnek, és engedik, hogy az iszlamizáció szökőárként elsodorja őket, a Szabadság Párt küzd az európai kultúráért. Elnök úr, a Malajziában, Egyiptomban és sok más helyen, például ezen a héten Nigériában történt barbár tettek az iszlám néven ismert intoleráns, fasiszta ideológia következményei. Az iszlám országokban a nem muszlimokat szisztematikusan megalázzák és megölik. A malajziai és egyiptomi eseményeket nem tekinthetjük elszigetelt incidenseknek, mivel abból az ideológiából eredeztethetők, amely megköveteli a tiszteletet, de másoknak nem adja meg. Ez a Parlament biztosíthatja, hogy ezek a szörnyű események Európában soha ne történjenek meg, ha a Szabadság Párttal együtt felveszi a harcot Európa iszlamizációja ellen. Mindnyájuktól ezt kérjük.

  Filip Kaczmarek (PPE). - (PL) Elnök úr, itt a Parlamentben meglehetősen gyakran beszélünk különböző fóbiákról és ezek káros társadalmi hatásairól. Konkrétan a xenofóbiára és a homofóbiára gondolok. Sajnos ez a kettő még messze nem meríti ki a fóbiák teljes felsorolását. Létező jelenség a „krisztianofóbia”, azaz a kereszténység gyűlölete is. A gyűlölet többi esetéhez hasonlóan ez is ártalmas, olykor tragikus társadalmi következményekkel jár, és pontosan ezért kell foglalkoznunk azokkal az esetekkel, amikor a világ különböző részein megsértik a keresztények jogait.

Foglalkozunk a különböző vallások követőit érintő esetekkel, sőt, a vallást nem gyakorló emberek ügyeivel is. A keresztényektől sem szabad megtagadnunk a figyelmet. Azért tesszük ezt, mert a vallásszabadság az Európai Unió alapvető értékeinek egyike. Pontosan ezért ítéljük el, ezért fogjuk mindig elítélni a vallási vezetőkkel vagy híveikkel szembeni erőszak, megkülönböztetés és intolerancia minden formáját. Az áldozat meggyőződése miatt elkövetett erőszak gyűlöletes, és kétségkívül megérdemli a bírálatunkat.

  Konrad Szymański (ECR). - (PL) Elnök úr, a vallásszabadság olyan jog, amelyet a nemzetközi és európai emberi jogi egyezmények több mint 50 éve elismernek. Mégis sok éve már, hogy szembe kell néznünk a vallási gyűlölet elburjánzásával, ami leggyakrabban a keresztényeket sújtja szerte a világon. A keresztényellenes kommunizmus helyét mára elsősorban a harcos iszlám vette át. Egyiptomban és Malajziában megvannak a vallásszabadság alkotmányos garanciái, de a radikális iszlám körök nyomására a keresztények vallásszabadsága nem részesül megfelelő támogatásban az ottani kormányoktól.

Az Európai Uniónak, amelynek új külpolitikai eszközök állnak a rendelkezésére, nagyobb mértékben ki kell vennie a részét a veréseket, fosztogatásokat és gyilkosságokat eredményező kereszténygyűlölet elleni fellépésből. Csak az ideológiai előítélet az oka, hogy az Európai Unió ezt ma vonakodva teszi meg. A hitelességünk forog kockán.

  Bogusław Sonik (PPE). - (PL) Elnök úr, szeretném támogatni képviselőtársam, Provera úr ötletét, aki azt mondta, hogy jelentést kellene készíteni a vallásszabadságról. Mindenkit szeretnék emlékeztetni arra, hogy az előző parlamenti ciklusban Mauro úr és én benyújtottunk egy javaslatot arról, hogy készítsünk jelentést a keresztények helyzetéről azokban az országokban, ahol kisebbségben vannak, azokban az országokban, ahol az iszlám az uralkodó vallás. Sajnos az Elnökség nem fogadta el a javaslatot, de talán mégis érdemes lenne megírni egy ilyen jelentést. Most tehát ismét megteszem ugyanezt a javaslatot.

A ma elfogadandó állásfoglalásnak világos üzenetet kell közvetítenie. A kopt kisebbség Egyiptom népességének 10 %-át képezi, de még ha csak 0,5 %-ot tenne is ki, az Európai Parlamentnek az a szerepe, hogy reagáljon, különösen egy olyan helyzetben, amikor az emberi jogokat ilyen durván megsértik.

Figyelmesen elolvastam a népgyűlési marsall által Buzek úrnak küldött levelet. A levélben szavát adja arra, hogy az események, amelyekről beszéltem, elszigetelt incidensek voltak. Ez szerintem alig hihető. A koptokat Egyiptomban hosszú évek óta üldözik. Ezúttal próbáljuk meg elérni, hogy az ennek az elnyomott kisebbségnek nyújtott segítségünk ne merüljön ki üres nyilatkozatokban.

  Ryszard Czarnecki (ECR). - (PL) Elnök úr, nemcsak Egyiptomról van szó, és nemcsak Malajziáról, hanem Szudánról, Nigériáról és Afrika sok más országáról, sok ázsiai országról és sok olyan társadalomról, ahol a keresztényeket szükséges rosszként, esetenként ellenségként kezelik. Ne rejtsük véka alá ezeket a tényeket, ne tegyünk úgy, mint a strucc, amikor a homokba dugja a fejét. Valódi problémával állunk szemben, és a keresztény Európa, a keresztény hagyományok és a keresztény örökség Parlamentjének kötelessége, hogy beszéljen erről.

Ugyanakkor arra is megvan az okunk, hogy vállon veregessük magunkat. Egy perccel ezelőtt az előttem szóló képviselő nagyon helyesen beszélt az előző ciklusban a Parlament részéről történt bűnös mulasztásokról. Szeretném felidézni azt a pár héttel ezelőtti vitát, amikor joggal ítéltük el a Kínában élő ujgur muzulmán kisebbség elleni támadásokat és az általuk elszenvedett elnyomást. Akkor azonban bizonyos képviselőcsoportok elutasították azokat a módosításokat, amelyek azt kívánták hangsúlyozni, hogy Kínában a keresztények is szenvednek, és megkülönböztetésnek esnek áldozatul. Megengedhetetlen helyzet, hogy egyes vallási kisebbségeket védelmezünk, másokat viszont kevésbé vagy egyáltalán nem.

  Eija-Riitta Korhola (PPE). - (FI) Elnök úr, több forrásból is aggasztó híreket kaptunk az egyiptomi és malajziai keresztényekkel szembeni bűncselekményekről. Ami Malajziát illeti, mindenekelőtt azt szeretném elmondani, hogy mély aggodalommal töltenek el bennünket a templomokat ért támadások ebben a hagyományosan toleráns, mérsékelt országban.

Másodszor, szeretném megemlíteni az iszlám nem kormányzati szervezetek példamutató munkáját a vallási tolerancia nevében. A malajziai miniszterelnök Allah nevének használatával kapcsolatban tett kijelentései komoly felzúdulást váltottak ki, ami a keresztény közösségek ellen irányult. Mindazonáltal az iszlám nem kormányzati szervezetek példamutató viselkedése és a miniszterelnök megalkuvás nélküli nyilvános kiállása a kijelentések mellett lehűtötte az indulatokat. Sajnálatos, hogy ezt a végső állásfoglalásunkban nem rögzítettük, mert véleményem szerint túl ritkán fordul elő, hogy a pozitív helyzetekre is figyelmet fordítunk. Nem kellene a muszlimokat is megdicsérnünk, ha egyszer okunk van rá?

A vallási toleranciát a politikai hatalommal rendelkezőknek és a legalsó szinteken tevékenykedőknek egyaránt ösztönözniük kell. A korábbi hibák felismerése éppoly fontos, mint az előrehaladás elismerése és a további támogatás felajánlása.

  Dominique Baudis (PPE). - (FR) Elnök úr, az egyiptomi keresztényeket meggyilkoló fanatikus bűnözők tetteit nem írhatjuk egy egész nép és a kormánya rovására. Nem lenne igazságos, ha Egyiptomot és az egyiptomiakat tartanánk felelősnek ezért a szörnyű mészárlásért, amelyért az elkövetőket bíróság elé fogják állítani.

Nem szabad összekevernünk egy bűnöző tetteit egy egész ország politikájával! Ne vegyük egy kalap alá a fanatikusokat az egész lakossággal. Végezetül, ha megpróbálunk közbeavatkozni a kopt keresztények és muszlim honfitársaik konfliktusában, azzal csak olajat öntünk a szélsőségesek tüzére, akik a keleti keresztényeket a Nyugat ügynökeként akarják beállítani.

  László Tőkés (PPE). - (HU) Egészen friss a hír, hogy néhány nappal ezelőtt az egyiptomi karhatalom több kopt jogvédő aktivistát tartóztatott le, akik a karácsony ünnepén Nádzs' Hammádi településen meggyilkolt kopt keresztények közösségének védelme és támogatása céljából utaztak a véres események helyszínére. A muzulmán többség irányában részrehajló egyiptomi hatóságok a kopt kisebbség ellen irányuló erőszakos cselekményeket minimalizálni próbálják, és íme a keresztények jogos önvédelmét is diszkriminatív egyoldalúsággal gátolják. Ez ellen ez Egyesült Államok kormánya is haladéktalanul felemelte szavát. Annak ismeretében, hogy az Egyiptom őslakóinak számító kopt keresztény közösség közel másfél évezrede sokszor kegyetlen elnyomásnak van kitéve, az Európai Közösségnek a jelenleginél is határozottabban és egyértelműbben kellene fellépnie védelmükben.

  Anna Záborská (PPE). - (SK) Köszönjük, hogy 2007-hez és 2008-hoz hasonlóan ismét felhívták a figyelmünket a vallásszabadság megsértésére bizonyos országokban. Azon gondolkozom, hogy az EU-t a gyengesége vagy a közönyössége gátolja meg abban, hogy következetesebben szorgalmazza az emberi jogok tiszteletben tartását ezen a területen. Folyamatosan ugyanazokat a panaszokat halljuk, és ugyanazokat az intézkedéseket javasoljuk.

Egyiptom és Malajzia azon országok közé tartozik, ahol a keresztények rendkívül veszélyes körülmények között élnek, üldöztetéssel, az otthonaikból való kilakoltatással, emberrablással és gyilkossággal kell szembenézniük, templomaikat pedig bezárják. Ez történik a Maghrebtől Iránig, akárcsak Indiában, Kínában, Pakisztánban és sok más országban. A keresztényeket rendszerint szélsőséges csoportok üldözik, ez azonban minden keresztény, zsidó és muszlim számára veszélyt jelent. Kérem, hogy az EU képviselői és az Európai Parlament küldöttségei használjanak ki minden lehetőséget a párbeszéd, a vallási tolerancia és tisztelet, valamint a különböző kultúrák együttélésének a javítására.

  Mitro Repo (S&D). - (FI) Elnök úr, az egyiptomi helyzetet az ehhez kapcsolódó történelmi, etnikai és politikai háttér miatt találom különösen aggasztónak. A kopt keresztények valójában még mindig számottevő kisebbséget alkotnak. Egyiptomban kopt keresztény a lakosság körülbelül 10 %-a, nyolcmillió fő, és ez pontosan azért van, mert ők korábban többségben voltak. Büszkék is erre, akárcsak keleti keresztény hagyományaikra. A januári karácsonyi ünnepségeken történt, előre megfontolt provokáció ezért volt különösen felháborító.. Ráadásul sok koptot erőszakkal hitének megváltoztatására kényszerítettek, és nemi erőszak és más bűncselekmények is előfordultak.

Az egyiptomi helyzet nagyon rossz példa más olyan országok számára, ahol fennáll az esélye egy hasonló bosszúspirál megjelenésének, az EU-nak pontosan ezért kell éberen ügyelnie, haladéktalanul beavatkoznia, ha baj van, és hangsúlyoznia a vallási csoportok közötti békés párbeszéd fontosságát.

  Ivo Vajgl (ALDE). - (SL) Amikor gyilkosság történik valahol, különösen ha vallási indítékú gyilkosságról van szó, természetesen nem tudunk sokat tenni azon kívül, hogy rémülten visszahőkölünk, és elítéljük az eseményt.

Ez az új incidens és ez az új közel-keleti bűncselekmény azonban valójában általános tendenciákról tanúskodik, és a vallásszabadsággal szembeni folyamatos intoleranciát, a mások iránti tisztelet hiányát mutatja. Ezzel azt akarom mondani, hogy a világnak sok olyan része van, ahol a vallási értékeket nem tartják tiszteletben.

A Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoport azért javasolta ennek a vitának az elhalasztását, illetve inkább azt, hogy az emberi jogok tiszteletben tartásáról és az egyiptomi és malajziai vallásszabadságról szóló vitát külön tartsuk meg, mert ennek a kérdésnek a megvitatásakor nagyfokú érzékenységre van szükség, és mindegyik országgal külön kell foglalkozni. Egyiptom bizonyosan nem tartozik a vallási intolerancia legrosszabb példái közé. Épp ellenkezőleg.

  Charles Tannock (ECR). - Elnök úr, sajnálatos módon az iszlám világban általánossá vált a köztük élő nem muzulmán közösségek ellen irányuló dzsihádista harciasság légköre – és ez az esetek többségében különösen a keresztényeket sújtja.

A világ egyik legrégebbi keresztény egyházához tartozó koptok Londonban komoly diaszpórával rendelkeznek, amelyet én képviselek. A vezetőik eljöttek hozzám, hogy panaszkodjanak a sajnálatos módon romló egyiptomi helyzetre, amelynek hátterében a Muszlim Testvériség áll. Mubarak elnök kormányának a védelmükre tett legjobb erőfeszítései ellenére romlott a helyzet.

Hasonló eseményeknek lehetünk szemtanúi az iraki asszír keresztények, a palesztinai és pakisztáni keresztények esetében, és most először még Malajziában is.

Ez a Ház egy ideje – véleményem szerint túl régóta – figyelmen kívül hagyja a világ többi részén élő keresztény kisebbség jogait, ők viszont az Európai Uniótól és az Egyesült Államoktól várnak védelmet. Ezért én üdvözlöm ezt az állásfoglalást.

  Gerard Batten (EFD). - Elnök úr, a keresztények és más vallási kisebbségek üldözése az iszlám országokban egyre nagyobb méreteket ölt. A keresztények, akik közel 2000 éve élnek az olyan országokban, mint Egyiptom, és a Földközi-tenger térségében, egyre gyakrabban vannak kitéve üldöztetésnek, és kiűzetnek ősi szülőföldjükről. Ennek oka az intoleráns fundamentalista és szélsőséges iszlamista ideológia – az iszlamo-fasizmus – hatalmának növekedésében keresendő.

A nyugati média a valóstól jócskán elmaradó mértékben számol be a keresztény kisebbségek és mások üldöztetésről az iszlám világban. Amellett, hogy a médiának valós képet kellene adnia az üldöztetésről, azt is el kellene magyaráznia a nagyközönségnek, hogy mindez miért történik. Meg kellene magyarázniuk, hogy ki teszi ezt – konkrétan a muszlim fanatikusok –, illetve hogy miért teszik – az iszlám ideológiában rejlő intoleráns, erőszakos, elítélendő irányvonalak miatt.

A világ demokratikus kormányainak a lehető legnagyobb mértékű diplomáciai nyomást kellene gyakorolniuk az Egyiptomhoz hasonló országokra, hogy megállítsák ezt a tűrhetetlen üldöztetést.

  Neelie Kroes, a Bizottság tagja. – Elnök úr, a Bizottságot mélyen megdöbbentették és lesújtották a dél-egyiptomi Nagaa Hammádiban a kopt karácsony estéjén történt események, amikor egy elhaladó autóból leadott lövések hat kopt keresztény és egy rendőr tragikus halálát okozták.

Biztosak vagyunk benne, hogy a hatóságok gyorsan intézkedtek a szörnyű bűncselekmény elkövetésével gyanúsítható személyek megtalálása és őrizetbe vétele érdekében, az alapos nyomozás és a felelősök bíróság elé állítása pedig egyértelműen azt az üzenetet fogja közvetíteni, hogy a vallási dominancián alapuló erőszak az egyiptomi társadalomban nem elfogadható.

Az egyiptomi alkotmány rendelkezik a vallásszabadságról és a szabad vallásgyakorlásról. Mégis érkeznek hozzánk panaszok a koptokkal és más vallási kisebbségekkel, például a bahá’í hitűekkel szembeni hátrányos megkülönböztetéssel kapcsolatban, úgy a munkahelyeken, mint az igazságügyi rendszerben. Értesültünk a keresztény hitre áttért személyek, például Maher El-Gohary és Mohammed Hegazy által az egyiptomi bíróságokon tapasztalt nehézségekről. Az Egyiptommal folytatott rendszeres politikai párbeszédünk keretében felvetettük az említett kérdéseket.

Úgy tudjuk, hogy a kormány törekszik a koptok egyes sérelmeinek kezelésére, például a templomok építését és felújítását késleltető vagy korlátozó akadályok megszüntetésével. Üdvözöljük és bátorítjuk az ilyen lépéseket, és szorgalmazzuk, hogy a kormány keresse meg és kezelje az egyiptomi társadalomban húzódó vallási feszültségek kiinduló okait, és vessen véget a más vallásokhoz tartozókkal szembeni megkülönböztetés minden formájának.

Az „Allah” szó használatáról hozott legfelső bírósági döntés nyomán a malajziai templomokkal szemben elkövetett vandál tettek komoly aggodalomra adnak okot. A kormány és az ellenzék – benne a Pánmaláj Iszlám Párttal – 130 muszlim nem kormányzati szervezettel együtt egyaránt határozottan elítélte az említett támadásokat. A kormány fokozta a kultikus helyek védelmére szolgáló biztonsági intézkedéseket, és újólag megerősítette elkötelezettségét Malajzia társadalmi és vallási békéje és a vallási és etnikai sokszínűség kultúrája mellett.

A malajziai szövetségi alkotmány kimondja, hogy a szövetség vallása az iszlám, de más vallások is békében és nyugalomban gyakorolhatók az államszövetség bármely részén.

Szorgalmazzuk, hogy a hatóságok a kölcsönös megértés előmozdítása érdekében a lehető leghamarabb kezdjenek mindenre kiterjedő hitközi párbeszédet valamennyi vallással, hogy Malajzia etnikai és társadalmi harmóniában haladhasson tovább a békés fejlődés útján. E tekintetben különösen nagy felelősség hárul a malajziai belügyminisztériumra, amelynek alaposan, tárgyilagosan el kell magyaráznia polgárainak, hogy mi forog kockán.

Határozottan elítéljük a vallás miatti intolerancia minden megnyilvánulását bármely személlyel szemben, bárhol is történjen. Sajnos egy ország sem mentes ettől. Felhívjuk az állami hatóságokat, hogy az összes vallási közösség, köztük a keresztények számára is biztosítsanak teljes körű védelmet a hátrányos megkülönböztetéssel és az elnyomással szemben.

A Bizottság kiemelten foglalkozik a vallás vagy meggyőződés szabadságával mint az EU emberi jogi politikájának egyik központi tételével, aminek jegyében felveti a kérdést az olyan országokkal folytatott politikai párbeszédben, ahol a probléma tartósan fennáll, támogatja a helyi emberi jogi projekteket, és az ENSZ-fórumokon aktívan támogatja a vallás vagy meggyőződés szabadságát.

  Elnök. - A vitát lezárom.

A szavazásra 12.00-kor kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

  Carlo Casini (PPE), írásban. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a közös állásfoglalás mellett leadott szavazatommal szeretném felhívni a figyelmet a Malajziában történt erőszak különös súlyosságára, amelynek kiváltó oka egy tisztán megnevezéssel kapcsolatos kérdés volt.

Még az is bizonyos, hogy a keresztények és a muszlimok egyformán egyetlen istenben hisznek, aki minden ember istene, hívőké és nem hívőké egyaránt. Teljesen másodrendű az a tény, hogy különböző nevekkel utalnak rá. Azt állítani, hogy a muszlimok istene kizárólag muszlim, és ezért csak a muszlimok nevezhetik és hívhatják segítségül hagyományosan muszlim nevén, visszatérést jelentene ahhoz az ősi, törzsi nézethez, hogy minden egyes embercsoportnak külön istene van. Más szóval, ez ellentmondana a monoteista gondolatnak, amely a világvallásokat – így a kereszténységet és az iszlámot – a bálványimádással és a politeizmussal szemben az emberekhez közel álló, nagy vallássá teszi.

Nem kevésbé súlyos kérdés az egyiptomi koptok üldözése. A monoteista vallások, amelyek a testvériséget és a békét előmozdító erőnek vallják magukat, és valóban azok is, éppen a Földközi-tenger partjain születtek meg. Ugyanakkor figyelemre méltó, hogy pontosan a Földközi-tenger partvidékén, Jeruzsálemben – a keresztények Istene, Allah és Jehova híveinek szent városában – találjuk a konfliktus legfőbb táptalaját.

Éppen Egyiptom a leghatalmasabb ország ebben a térségben, ahol a keresztényeknek és muszlimoknak muszáj békésen együtt élniük ahhoz, hogy a béketeremtő szerepét tölthessék be az egész dél-mediterrán térségben.

  Edite Estrela (S&D), írásban. – (PT) Támogatom a keresztény közösségek elleni, nemrégiben történt támadásokról szóló közös állásfoglalásra irányuló indítványt, mivel az állásfoglalás határozottan elítéli a valláson vagy meggyőződésen alapuló erőszak, megkülönböztetés és intolerancia minden formáját. Úgy vélem, minden olyan intézkedést létfontosságú támogatni, amely a közösségek közötti párbeszéd és kölcsönös tisztelet ösztönzésére irányul, és az olyan alapvető jogok védelmét próbálja biztosítani, mint a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadsága.

  Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) Férfiak és nők szerte a világon az üldöztetés legkegyetlenebb formáit szenvedik el pusztán azért, mert ugyanúgy hisznek Istenben, ahogyan az Atlanti-óceántól egészen az Urál-hegységig sokan mások is. Többek között Kína, India, Irak, Pakisztán, Törökország és Vietnam nyilatkozatát követően a mai napon a Parlament is elítélte az egyiptomi és malajziai keresztények zaklatását.

Európa mindezt viszonylag közönyösen szemléli. Még olyanok is vannak, akik a más népek kultúrájának tiszteletben tartására és a szabad vallásgyakorlásra hivatkozva védelmezik a cselekvés ilyenfajta elmulasztását. Európa hallgatása ebben a kérdésben – ami igazán meglepő attól a régiótól, amelynek eredetét, kultúráját és hagyományait valósággal átitatja a keresztény hit – már-már fülsüketítő...

Ez a bolognai bíboros-érsek korábbi üldöztetésekkel kapcsolatban tett megjegyzését juttatja eszembe, amely jól szemlélteti a mai idők szellemét: eszerint az emberek manapság előbb kezdenek aggódni a jegesmedvék sorsáért, mint az életüket állandó fenyegetésben élő keresztények ezrei miatt.

  Jacek Olgierd Kurski (ECR), írásban. – (PL) Egy újabb év, a 2010-es is véres keresztényüldözéssel kezdődött a világ számos részén. Mi, az Európai Parlament, nem nézhetjük tétlenül ezeket a bűncselekményeket és erőszakos tetteket. A keresztények helyzete ugyanilyen drámai az állásfoglalásban nem említett országokban, amilyen például Észak-Korea, Irak, India és Szudán. Vietnamban is egyre nő a katolikusok elleni támadások száma. Lengyel képviselőként, akinek hazájában a keresztény hagyománynak mély gyökerei vannak, és a sok vallási közösség együttélése folytán a kölcsönös tisztelet régi hagyományokra tekint vissza, szeretném kifejezni szolidaritásomat az áldozatok családjával. Az egyiptomi és malajziai hatóságoknak a keresztények és más közösségek és vallási kisebbségek tagjai számára biztosítaniuk kell a lehetőséget valamennyi emberi jog és alapvető szabadság gyakorlására, vagy az Európai Unió részéről szankciókkal kell szembenézniük. Ez okból támogatjuk keresztény közösségek elleni, nemrégiben történt támadásokról szóló állásfoglalást.

  Csaba Sógor (PPE), írásban. – (HU) A közelmúltban Egyiptomban és Malajziában történt keresztény közösségek elleni támadásokat két különböző nézőpont alapján is értékelhetjük. Elsőként azt kell kihangsúlyoznunk, hogy az Európai Unió, mint a demokrácia és a jogállamiság magas szintjét elért európai államok közössége a vallási tolerancia, az emberi és kisebbségi jogok szellemében nem hagyhatja szó nélkül a hasonló esetek előfordulását, a világ bármely államában kerüljön is sor erre. Világossá kell tennünk a velünk továbbra is jó kapcsolatok fenntartására törekvő kormányok számára, hogy az egyetemes emberi jogok széles körben elfogadott normáit Európa számon kéri partnerein, és a kapcsolatok jövőbeni alakulására hatással lehetnek az emberi jogi problémák. Ezzel párhuzamosan nem szabad elfeledkeznünk az Európai Unió területén előforduló jogsértésekről sem.

A vallási tolerancia, az emberi és kisebbségi jogok – ideértve a kisebbségi egyházakhoz tartozó egyének jogait – egyes esetekben az Unió tagállamaiban is további bővítésre szorulnak. Ha Európa példát akar mutatni a világnak, nem engedheti meg magának, hogy a területén bárkit is diszkrimináció érjen vallási meggyőződése, etnikai származása vagy nemzeti kisebbséghez tartozása miatt. Láthatjuk, hogy az érvényben lévő jogszabályok szerint Egyiptomban is biztosított a vallásszabadság, a gyakorlatban viszont ennek ellenkezőjét tapasztalják a keresztények. Sajnos hasonló esetekre, a törvények és a mindennapi gyakorlat közti megfelelés hiányára az Unió tagállamaiban is találunk példát.

(1) Lásd a jegyzőkönyvet.