Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2010. február 8., Hétfő - Strasbourg

15. GM/Opel: aktuális fejlemények (vita)

  Elnök. – A következő napirendi pont a Bizottság nyilatkozata a GM/Opel ügyéről: legfrissebb fejlemények.

  Vladimír Špidla , a Bizottság tagja. – (FR) Tisztelt elnök asszony, tisztelt képviselők, a jelenlegi vita olyan kérdéssel foglalkozik, amely iránt nagyon érdeklődik az európai közvélemény: az Opel/Vauxhall csoport átalakításának az egy vagy több európai kormány által való állami finanszírozásával.

A Bizottság közelről kísérte figyelemmel az ügyet. 2009. július 14-én Kroes biztos és én már foglalkoztunk az Opel/Vauxhall csoport kérdésével az Európai Parlamentben. A Bizottság több informális találkozót is szervezett már az ezért az ügyért felelős európai miniszterekkel.

Amint azt Önök is tudják, 2009 őszén a General Motors úgy határozott, hogy megtartja az Opel/Vauxhall csoportot, és szerkezetátalakítást hajt végre a társaságon. 2009 novemberének végén a General Motors a verseny felügyeletéért felelős szolgálatok elé terjesztette szerkezetátalakítási tervének összefoglalóját.

Noha a Bizottság szerepe rendszerint nem terjed ki a szerkezetátalakítással kapcsolatos ügyek mögött álló iparági és kereskedelmi indokok előzetes értékelésére, a terv esetleges állami támogatására vonatkozó tagállami információk hiányában a Bizottság szolgálatai a Versenyképességi Tanács kérésére elvégezték az értékelést.

A General Motors szerkezetátalakítási tervének tartalma és a Bizottsághoz eljuttatott információ alapján úgy tűnik, hogy a szerkezetátalakítási terv nem gazdasági megfontolásokon nyugszik, ami rontaná az Opel/Vauxhall csoport európai tevékenységeinek jövőbeni életképességét.

Bizonyos kulcsfontosságú területeket érintően a General Motors jelenlegi tervének számos közös jellemzője van a saját maga a General Motors által, illetve az egyéb érdekelt beruházók által korábban készített egyéb szerkezetátalakítási tervekkel. Összhangban van a General Motors által korábban, a válság kirobbanása előtt meghozott döntésekkel, különösen ami azt a koncepciót illeti, hogy egy-egy adott modellt egy-egy meghatározott üzemhez rendeltek hozzá.

A General Motors az egyes üzemek konkrét helyzetére hivatkozva adott gazdasági szempontú magyarázatot az európai üzemegységei szerkezetátalakításával kapcsolatos döntéseit illetően. Úgy tűnik, e döntéseket olyan megfontolások motiválják, mint az egyes modelleknek a különböző európai üzemegységekhez való hozzárendelése, a különböző modellek saját életciklusa, a több helyszínen is gyártott egyes modellek saját gyártási volumene, az adott modellek gyártásának további centralizációjához szükséges további beruházás viszonylag alacsony szintje, az egyes beszerzési folyamatoknak az üzem számára való értéke stb.

Értem, hogy a General Motorsnak még meg kell vitatnia a tervet a munkavállalók képviselőivel is, akiknek várhatóan kötelezettségvállalásokat kell tenniük ahhoz, hogy jelentős mértékű költségcsökkentést lehessen végrehajtani Európában. A Bizottság figyelni fog arra, és biztosítani fogja azt, hogy amennyiben állami támogatás igénybevételére is sor kerül akkor az Opel/Vauxhall szerkezetátalakítása továbbra is gazdasági megfontolások alapján történjék, hogy a szerkezetátalakítást ne befolyásolják az állami finanszírozáshoz kapcsolódó nem kereskedelmi elemek, és különösen hogy földrajzi szinten a szerkezetátalakítási erőfeszítéseket ne befolyásolják politikai igények.

A Bizottság természetesen továbbra is szorosan nyomon követi az Opel csoporton belüli fejleményeket. Ezzel összefüggésben bizonyára Önök előtt is ismert, hogy 2010. január 21-én a General Motors hivatalosan is bejelentette az anversi üzemének 2010-es bezárására való szándékát. Megértem a bejelentéssel kapcsolatos azon aggodalmakat, hogy az érintett üzemben több ezren vesztik el munkahelyüket.

Szomorú azt látni, hogy az Opel/Vauxhall-csoport üzembezárásokat tart szükségesnek. Hangsúlyoznom kell, hogy e döntést egyedül maga a General Motors hozta meg. A Bizottság nem tudja befolyásolni, és nem is szabad, hogy befolyásolja annak meghatározását, hogy melyik legyen az az üzem, ahol az elbocsátásokra sor kerül majd. Nem tudja elkerülni az elbocsátásokat, de elébe tud menni az elbocsátás következményeinek.

A Bizottság készen áll arra, hogy a belga hatóságokkal együttműködésben a rendelkezésére álló valamennyi erőforrással támogatást nyújtson ezeknek a munkavállalóknak. Megvitattuk annak lehetőségét is, hogy Belgium kérelmet nyújtson be az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapból való támogatásra. Ez természetesen az egyik olyan lehetőség, amelyet meg kell vizsgálni, és első ránézésre úgy tűnik, hogy a támogatás iránti kérelem – amennyiben megerősítést nyerne – megfelelne a szükséges kritériumoknak.

  Ivo Belet , a PPE képviselőcsoport nevében. – (NL) Azt mondta, hogy figyelni kell, de úgy vélem, a figyelem önmagában elégtelen. Úgy véljük, hogy a General Motors álláspontja Európában elfogadhatatlan.

A General Motors arra számít, hogy az Európai Unió különböző nemzeti és regionális kormányai állami támogatást biztosítanak, amelynek egyik szándékolt célja az, hogy fedezetet biztosítsanak vele az Ön által is említett antwerpeni gyár bezárásának szociális költségeihez. Ez a fajta megközelítés elfogadhatatlan, biztos úr: elfogadhatatlan mind a munkavállalók, mind pedig az Európai Unió számára:

Véleményünk szerint ez a dokumentumcsomag nagyon fontos teszt az Önök vonatkozásában, az Európai Bizottság hitelességének nagyon fontos tesztjét jelenti. Az ehhez hasonló dolgokat nem engedhetjük, mert precedenst teremtenének a jövőbeni dokumentumcsomagok vonatkozásában. Biztos úr, ez a protekcionizmus példája, azon protekcionizmusé, amely újra és újra felüti fejét, és ez elfogadhatatlan. Aláássa az EU alapjait, és ráadásul mindig a kisebb országoknak kell megszenvedniük, ahogyan az ismételten bebizonyosodott.

Az elmúlt néhány hónapban az EU kormányai hagyták, hogy a General Motors amerikai emberei kijátsszák őket egymás ellen, és világos, hogy ez még egyszer nem fordulhat elő. Ez kizárólag egy egységes európai megközelítés révén akadályozható meg.

A mai német sajtóban az jelent meg, hogy az Ön kollégája, Neelie Kroes, a versenyügyekért felelős biztos szerint az autóipari ágazatban csak akkor engedhető meg az állami támogatás, ha a támogatást az innovatív és környezetbarát termékek kifejlesztésére fordítják. Egyetértünk ezzel, de sokkal jobb volna, ha az ehhez hasonló kérdéseket európai szinten koordinálnánk, nem pedig – ahogyan az most is történik – a különböző európai országok kormányai és a General Motors közötti különálló tárgyalások tárgyát képezné, mivel ez nem vezet sehová.

Emellett ha egységes, közös ajánlatot teszünk a General Motorsnak, az természetesen sokkal jobb pozíciót biztosíthat számunkra, és lehetővé tenné, hogy a szociális területen – ami bizonyára közel áll az Ön szívéhez – és a foglalkoztatás területén garanciákat követeljünk. Miért ne lehetne új perspektívákat nyitni az antwerpeni Opel-üzem munkavállalói előtt, és természetesen a többi érintett európai Opel-üzem munkavállalói előtt?

Még nincs túl késő, Špidla biztos úr. Azt hiszem, hogy az ilyen, a határokon átnyúló szerkezetátalakítási műveletek esetében az Európai Bizottságnak magának kell a szarvainál megragadnia a bikát, és nekilátnia a proaktív politikával kapcsolatos munkához ahelyett, hogy ölbe tett kézzel várna. Mit jelent mindez a konkrétumok szintjén? A következőket: a közös stratégia elindítását, sokkal dinamikusabb intézkedések végrehajtását és – elsősorban – a rendelkezésünkre álló valamennyi európai eszköz sokkal határozottabb felhasználását és összekapcsolását ahelyett, hogy a jelenlegihez hasonló módon rendezetlenül lépnénk fel.

Véleményem szerint mostanáig túl engedékenyen léptünk fel a dokumentumcsomaggal kapcsolatban. Az Európai Bizottság tétlenül állt, míg a General Motors győzedelmeskedett. Ennek meg kell változnia – a munkavállalók érdekében, mivel ők azok, akik az európai politikai akarat hiányát megszenvedik.

A második téma, amelyről szólni kívánok, ugyanilyen fontos. A mai napon az európai ipari miniszterek Spanyolországban ülnek össze, hogy elindítsák a személygépkocsi-gyártó ágazat európai cselekvési tervét. Úgy hiszem, erre sürgősen szükségünk van. Önöknek, az Európai Bizottságnak kell összehozniuk egymással a jelentős iparági képviselőket annak biztosítása érdekében, hogy személygépkocsi-gyártó ágazatunkat a ne árasszák el a kínai termékek a közeljövőben. A következő csütörtökön az Európai Unió állam-, illetve kormányfői egy rendkívüli európai csúcstalálkozóra gyűlnek össze Brüsszelben elnökünk, Herman Van Rompuy úr ötlete alapján, illetve az ő meghívására. A napirendi ponton egyetlen téma szerepel: az európai gazdasági együttműködés továbbfejlesztése.

Biztos úr, kezdjük a személygépkocsi-gyártó ágazattal, mivel ez a legfontosabb iparágunk, és az is marad. A személygépkocsi-gyártás diktálja a gazdasági megújulás ütemét, is ilyen módon rendelkezésére áll az a potenciál, amely ahhoz szükséges, hogy jelentős szereplője legyen a végrehajtásnak.

  Kathleen Van Brempt , az S&D képviselőcsoport nevében. – (NL) Kifejezetten kértem, hogy ezt a kérdést ismételten plenáris ülésen vitassuk meg: nem csak azért, mert otthon, a flandriai Antwerpenben is munkavállalók ezreit érinti – látni fogják, hogy hány parlamenti képviselő jelentkezik szólásra e témával kapcsolatban –, hanem különösen azért is, mert olyan páneurópai szerkezetátalakítási műveltről van szó, amely egy üzem bezárását hozza magával, valamint azt, hogy több ezer más munkahely is megszűnik. Emberek ezreinek – férfiaknak, nőknek és családjaiknak – kell szembenézniük a sötét jövővel.

Azt hiszem, ezek az emberek most a remény és a félelem keverékével tekintenek az Európai Unióra. Van-e okuk reménykedni? Talán igen. Azt szeretném kérdezni Önöktől, a biztostól és a Bizottságtól, hogy mik a további terveik, mivel én – nem titkolom – rendkívül csalódott vagyok a miatt, amit Kroes biztos asszony ma ismételten elmondott, azaz hogy a vitára kerülő dokumentumcsomag esetében az állami támogatásra vonatkozó szabályokat fogja alkalmazni.

Csalódott vagyok az Ön válaszával és álláspontjával kapcsolatban is. Természetesen amennyiben ténylegesen sor kerül a bezárásra, gondoskodnunk kell arról, hogy az emberek támogatásban részesüljenek. Egy teljesen más Európai Bizottságot várunk el, olyat, amely komolyan veszi a dokumentumcsomagot, és azt a politikai szerepet tölti be, amelynek betöltésére rendeltetett. Kezdheti azzal, hogy megköveteli az Opel európai vezetésétől: álljanak végre elő az üzleti tervvel, és biztosítsanak teljes körű hozzáférést a döntésük alapjául szolgáló gazdasági és egyéb érvekhez. Végtére is az Opel Antwerpenben található európai központja – amint arról bizonyára Önök is tudnak – nagyon nagy összegű támogatást és erőforrásokat kapott a flamand és a belga hatóságoktól azért, hogy versenyképes maradhasson. Mára oda jutottunk, hogy ezt mind-mind figyelmen kívül hagyják, és nem áll rendelkezésünkre egy olyan erős Európai Bizottság, amely bármit is léphetne ezzel kapcsolatban.

Második felvetésem szintén egy nagyon egyértelmű, a Bizottsághoz intézett kérés: szeretném azt látni a Bizottság részéről, hogy a jövőben sokkal határozottabban és kevésbé kompromisszumkészen lép fel, ha a szerkezetátalakítási intézkedésekre kerül sor. Két üzleti vállalkozás egyesüléséről értesíteni kell az Európai Bizottságot: miért nem történhet ugyanígy a szerkezetátalakítás esetében is? Miért nem tudja a Bizottság ugyanazokat a gazdasági és szociális kritériumokat alkalmazni a szerkezetátalakítási műveletek esetében is? Csak így valósulhat meg az iparpolitika és a szociális Európa világos elképzelése. Ez az, amire a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Európai Parlamenti Képviselőcsoportja is felszólít.

  Guy Verhofstadt , az ALDE képviselőcsoport nevében. – (NL) Mindenek előtt – ahogyan az természetesen már elhangzott – az antwerpeni események családok ezreire mértek kemény csapást, de súlyosan érintették a beszállító társaságok munkavállalóit is. Azt kell mondanom Önnek, biztos úr, hogy szavai sokkoló erővel hatottak rám.

Az első és a legfontosabb, hogy Ön szerint a felelősség a General Motorsot terheli – mintha sem a regionális, belga, vagy az európai hatóságokat nem terhelné a felelősség. Ahogyan a legutóbb már elmondtam, mivel a határokon átnyúló, több országra is kiterjedő ügyről beszélünk, valamint egy vállalt szerkezetének átalakításáról, a Bizottságnak a magáévá kellett volna tennie a kérdést, hogy biztosíthassa az európai jogszabályoknak való megfelelőséget. Nem így tett, hanem ehelyett a tagállamokra – Németországra – hagyta, majd a General Motors vezetésére.

Azt kérem a Bizottságtól, hogy a jövőben, amikor Európában működő multinacionális vállalatok szerkezetátalakítására kerül sor, az iparpolitikája keretében vegye át az ilyen dokumentumcsomagokkal kapcsolatos irányítást ahelyett, hogy csupán a különböző gazdasági és pénzügyminiszterek közötti koordinátorként járna el.

Másodszor, biztos úr, megdöbbentett, hogy azt hallom Öntől, még nincs birtokában a dokumentumcsomag. Tele van vele a sajtó, hogy 2,7 milliárd EUR összegű támogatást osztottak ki, és ekkor jön a Bizottság, és azt mondja, hogy még se az üzleti terv, se a dokumentumcsomag nem áll rendelkezésére. Véleményem szerint éppen itt az ideje annak, hogy a Bizottság ne csak megkapja – ha úgy tetszik: megszerezze – a dokumentumcsomagot, hanem hogy végre beletekintsen, nem jogértő-e a benne foglalt eljárás. Végül is, itt tényleg jogsértő eljárásról van szó. Állami támogatás kizárólag az új, innovatív termékek fejlesztéséhez nyújtható.

Itt most mégis úgy tűnik, hogy a több európai uniós tagállam által is a vállalataik megtartásához kért 2,7 milliárd EUR összeget egyszerűen az európai üzemek, a GM európai tevékenységeinek fenntartására szolgáló általános támogatással összefüggésben kívánják felhasználni. Ideje, hogy a Bizottság a kezébe vegye a dolgot, és ne csak nyilatkozatokat tegyen – ahogyan Kroes asszony és Ön is tette –, hanem intézkedjen arról, hogy szolgálatai ténylegesen szerezzék meg az üzleti tervet és nézzék meg, jogsértő volt-e a megadott támogatás.

  Bart Staes , a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (NL) Nem tudom, érti-e miről van szó, de Európának, az Európai Uniónak a családok ezreinek, Európa népességének nagy része előtt való szavahihetősége forog most kockán.

Tavaly szeptemberben már vitáztunk erről. Már akkor egyértelmű volt, hogy az Európai Bizottság nagyon sokat habozott. Kroes biztos asszony akkor azt mondta, hogy kivizsgálná a versenyjogi szabályoknak való megfelelőség kérdését, de azóta – ahogyan arra Verhofstadt úr is rámutatott – nagyon kevés történt. Amint az nyilvánvalóvá vált, az Európai Unió nem fér hozzá az üzleti tervhez, noha – amint az a sajtóhírek alapján köztudott – az Opel 2,7 milliárd EUR összeget kér állami támogatásként. Ilyen módon valamennyien – európai parlamenti képviselők, valamint a regionális és szövetségi kormányok miniszterei – úgy érezzük, hogy az események mögött kullogunk. Ez elfogadhatatlan, biztos úr, mivel alapvető fontosságú kérdésekről van szó.

El kell mondanom, hogy mióta I a General Motors elnöke, Reilly úr közölte velünk a döntést, tömegével kapom az olyan tárgyú e-maileket, hogy „Európa nem ér semmit” és hogy „Európa lekophat, mert nem tesz semmit a polgáraiért”. Így éreznek az emberek. Ezért amikor azt hallom kollégái egyikétől, De Gucht biztostól, hogy a Bizottságnak nem áll rendelkezésére az üzleti terv, akkor én ezt abszurdnak találom. Amikor minél előbb bele kellene tekintenünk az üzleti tervbe, hogy láthassuk, megengedhető-e az, hogy a gazdaságélénkítő terv alapján, egy független tanácsadó társaság által készített tanulmány alapján 2,7 milliárd EUR állami támogatást ígérjünk oda, és akkor, amikor Flandriában mindannyian tudjuk, hogy az Opelnek ténylegesen megvannak a kilátásai a jövőre nézve, akkor azt mondom Önnek, biztos úr, hogy Önök defetisták. Ez az utolsó beszéde a Parlamentben, de nagyobba határozottságot várok Öntől. Nagyobb határozottságot várok a Bizottságtól. Emellett – és ebben Belet úrral értek egyet – igazán kézzelfogható terveket várok az autógyártás talpra állítására, és arra vonatkozóan, hogy az autógyártásnak tényleges jövője legyen, olyan, amely a Zöldek/Európai Szabad Szövetség képviselőcsoportja által zöld „New Deal”-nek nevezett program felé mutat, amely a következő: az erőforrások mobilizációjának kombinálása a éghajlatváltozás kedvező irányban való, a környezetvédelem szempontból megfelelő megközelítés szerinti befolyásolása érdekében.

  Derk Jan Eppink , az ECR képviselőcsoport nevében. – (NL) Az Opel antwerpeni üzemének bezárást követően felmerül a kérdés: milyen mozgástere marad az iparpolitikának? A General Motors olyan vállalat, amely az amerikai szakszervezetek által megszabott túlzó mértékű nyugdíjköltségek eredményeként veszítette el versenyképességét. Az amerikai autógyártás súlypontja az Egyesült Államok déli részére tevődött át, ahol gyengébbek a szakszervezetek, és ez történt az ottani német és japán gyártókkal is.

A General Motors annak példája, hogy mi történik, ha a munkaerőköltségek túlságosan megnövekednek. Geert Noels flamand közgazdász a közelmúltban azt mondta, hogy 2000 óta jelentős mértékben növekedtek a belgiumi munkaerőköltségek; az akkor történt, amikor az itt is jelenlévő Verhofstadt úr volt kormányon. Németországban ugyanezen időszak óta jelentős mértékben csökkentek a munkaerőköltségek. Noels úgy véli, ez az oka az antwerpeni Opel-üzem bezárásának. Az iparpolitika megköveteli tőlünk, Staes úr, hogy fenntartsuk a versenyképességünket.

Nézzük meg ismételten a jövőt. Mi a helyzet a flandriai vegyiparral? 64 000 főt foglalkoztat közvetlenül, százezer pedig főt közvetve: jóval több mint 160 000 ember él a vegyiparból. A közelmúltban azonban a Bayer német vegyipari vállalat úgy határozott, hogy áttelepíti antwerpeni üzemét, és ez rossz előjel. Az autóiparnak a zöldek által propagált autóellenes politika következményeivel is meg kell küzdenie. Nem lehet egyszerre autóellenes politikát folytatni és ezzel egyidejűleg az autógyártó üzemek fenntartásához ragaszkodni. Az autókat nem megengedhetőnek minősítik, mivel az embereknek szerintük busszal kellene járniuk. Az autók túl drágává válnak az alacsonyabb jövedelműek számára. Az eredmény az, hogy kevesebb autót értékesítenek – és tessék, mi történik az antwerpeni Opel-üzemmel.

A vegyiparnak az európai éghajlat-változási politikával kell megküzdenie. Most, hogy a koppenhágai konferencia sikertelennek bizonyult, tényleg Európának kell lennie az elsőnek és egyedülinek a szén-dioxid-kibocsátásainak 2020-ig való 20%-os csökkentésével? Az ugyanúgy végét vetné a flamand vegyiparnak, ahogyan a magas munkaerőköltségek végét vetették az antwerpeni Opel-üzemnek. Elnök asszony, a flamand vegyipari ágazat vége az antwerpeni Opel üzeménél 54-szer nagyobb hatással járna. Ha Flandria elhanyagolja vegyipari ágazatát, akkor – ahogyan azt Thomas Leysen flamand vállalkozó megfogalmazta – északi-tengeri Görögországgá válik, és remélem, ezt flamand barátaim is megjegyzik maguknak.

(A felszólaló elfogadja, hogy az eljárási szabályzat 149. pontja (8) bekezdésének megfelelően a kékkártya-eljárással élve kérdést tegyenek fel neki )

  Guy Verhofstadt (ALDE) . . – (NL) Azt szeretném mondani Eppink úrnak, hogy 2000 és 2009 között gondoskodtunk arról, hogy nyitva maradjon a belgiumi Ford-üzem, hogy nyitva maradjon a Volkswagen-üzem és hogy ott gyártsák az Audi 1-es modelljét, és hogy mindezt a költségek csökkentésével sikerült elérni: a munkaerőköltségek csökkentésével és a több műszakban folytatott munka révén. Ennek eredményeként az említett vállalatok Belgiumban maradtak és új beruházásokat hajtottak végre.

Ennélfogva meggyőződésem – és azt kérdezem Eppink úrtól, hogy ő osztja-e ezt a meggyőződésem –, hogy az Opel-üzem ténylegesen jövedelmező üzem, amely Belgiumban maradhatna, ha folytatnánk azt a szakpolitikát?

  Derk Jan Eppink (ECR) . . – (NL) Azt hiszem, az antwerpeni Opel-üzemnek lett volna jövője, ha nem következik be a válság és nem kerül sor a General Motors egész koncepciójának bukására.

Amit azonban Verhofstadt úr sem tagadhat, az az, hogy az elmúlt évek során bekövetkezett az európai, és így a flandriai autóipar válsága is, és általam említett közgazdász, Noels úr, azt mondta, hogy a magas munkaerőköltségek képezték az egyik okát annak, hogy az amerikaiak pont az antwerpeni Opel-üzemet zárták be, és nem valamelyik másikat. Az antwerpeni Opel-üzem hatékonyan működött, de aztán ugyanezt mondták az egyesült királyságbeli lutoni üzemről és a német üzemekről is, úgyhogy innen fakad az a meggyőződésem, hogy a magas munkaerőköltségek minden esetben rombolóan hatnak az iparpolitikára, amit pedig meg kell akadályoznunk, ha fenn akarjuk tartani a foglalkoztatás szintjét.

  Patrick Le Hyaric , a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (FR) Köszönöm, elnök asszony! Biztos úr, meghallgattam magyarázatát, és azt kell mondanom, tátva maradt a szám! Amit tett, az annyi volt, hogy védelmébe vette a General Motors tervét. Ha az általános érdekeket védené, akkor a munkavállalókat kellene védenie, és róluk kellene egy kicsit többet beszélnie. A General Motors nem azért zárja be a belgiumi Opel-üzemét, mert nehézségekkel küzd: 3,4 millió eurós profitot ért el, de mindez nem akadályozta meg, hogy megszüntessenek 2 600 munkahelyet. Azt se mondják nekünk, hogy földrajzi okokból kerül sor a bezárásra, mivel a General Motors összesen 10 000 munkahelyet szüntet meg.

Valójában azért zárják be az itteni üzemeket, hogy elmehessenek, és kizsákmányolhassák a koreai munkavállalókat; ez az igazság, biztos úr, és ez az, amit tudnunk kell. Hozzáteszem még azt is, hogy mindennek semmi köze az európai szolidaritáshoz, mivel az egyik tagállam – Németország – további támogatást ígér az Opelnek, és hozzájárul az anversi üzem bezárásához. Másként megfogalmazva: nincs közöttünk szolidaritás. Ön pedig elfogadja ezeket a gyárbezárásokat, amikor már előre azt mondja nekünk, hogy egy kis összegű szociális támogatást egyfajta ragtapaszként használnak fel majd arra, hogy enyhítsék a munkavállalók fájdalmát, míg eközben a General Motors folytatja profitjának learatását!

Ez a fajta helyzetkezelés teljességgel antiszociális; az Európai Unió területei ellen van, és óriási zűrzavart is kelt, amint azt a Toyota példájából is láthatjuk, ahol autók százezreit kell visszahívni. Még a közlekedésbiztonságot is fenyegeti. Radikális változásra van szükség. A Bizottságnak hasznosság kell tennie magát; jó lenne, ha az európai emberek érdekeit védené.

Ezek azok az indokok, amelyek miatt felszólítom majd az új Bizottságot egy olyan európai irányelv kidolgozására, amely kötelezővé teszi majd az üzemi tanácsokkal és a csoport szintű üzemi tanácsokkal való konzultációt, és amely felhatalmazza majd őket az állami és az európai uniós támogatás felhasználásának figyelemmel kísérésére. Az ilyen támogatáshoz társulnia kell majd a foglalkoztatást, a képzést és a béreket garantáló záradéknak, de ösztönzést kell majd nyújtania az autógyártói csoportok közötti, az új, tiszta járművekkel kapcsolatos kutatás és gyártás területén megvalósuló együttműködésre irányuló európai stratégiához is.

Ebből a célból az Európai Központi Banknak kölcsönnel kell újrafinanszíroznia a nemzeti bankokat, ami sokkal előnyösebb hatású volna, mivel felhasználható lenne a foglalkoztatás és a képzés, valamint a környezetbarát járművek új generációjával kapcsolatos kutatásba és fejlesztésbe való beruházás céljaira.

Végezetül javasoljuk egy olyan európai rendelet kidolgozását, amely arra kötelezné a csoportokat, hogy foglalják bele pénzügyi társaságaikat és valamennyi holding társaságukat kimutatásaikba, hogy a hatóságok és a szakszervezetek átfogó képet kaphassanak a csoport gazdasági helyzetéről, szemben az eseti, üzemegység szintű áttekintés helyett, amelynek egyetlen célja a munkavállalók lefegyverzése és kész helyzet elé állítása.

  Paul Nuttall , az EFD képviselőcsoport nevében. – Tisztelt elnök asszony, hadd mondjam el először azt, hogy együtt érzek az antwerpenii dolgozókkal, de szeretnék rámutatni néhány további kérdésre is az EU-val és a General Motorsszal kapcsolatban.

A Spyker Cars egy 400 millió eurós ügylet keretében Saab Spykerré válik, de mérget vehetünk rá, hogy nem egy rendes kereskedelmi ügyletről van szó, ahol az egyik vállalat fizet, a másik pedig megkapja a pénzt. Ez egy Bizottság-féle ügylet, amely sokkal jobban illenék egy közvetlen vezérlésű gazdasághoz. A Spyker fizet ugyan, de ezt az Európai Beruházási Banktól kapott pénzzel teszi. Másként szólva, az európai adófizetők fizetnek, és az egész ügyletet a svéd kormány ellenjegyzi. Természetesen csak a kockázat ellenjegyzésére kerül sor. A General Motors továbbra is részesedik a profitból, a Saab Spykernek pedig teljesen összeszerelt autókat kell vásárolnia egy másik General Motors-üzemtől, amely a jól ismert európai országban, Mexikóban található.

Miért az európai adófizetők pénzéből mentjük meg a mexikói munkahelyeket? Miért nem lehet összerakni a Vectrákat a választókerületemben található Ellesmere Port-i üzemben? Merthogy a Saabból csak ennyi maradt.

És az is közismert, hogy a General Motors és az európai intézmények között nagyon speciális kapcsolat alakult ki. Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank több mint 160 millió eurót pumpált a General Motors oroszországi és ukrajnai egységeibe, és 30%-os részvényhányaddal rendelkezik a General Motors Szentpétervári gyáregységében.

Így azt szeretném kérdezni a Bizottságtól, hogy az ilyen extravagáns támogatás miért hozzáférhető az olyan országok, mint például Ukraja és Mexikó számára, és miért soha nem hozzáférhető a brit társaságok számára? A Rovert az ár töredékéből meg lehetett volna menteni, és talán meg lehetett volna menteni a választókerületemben, a merseyside-i Nethertonban található Rolls Royce-üzem munkahelyeit is, de jelenleg még a választókerületem észak- nyugat-angliai részén található General Motors-üzem munkahelyei is veszélyben vannak, a Bizottság pedig mégis arra használja a választóimtól beszedett adójövedelmet, hogy biztosítsa a General Motors mexikói és oroszországi munkahelyeit.

  Philip Claeys (NI) . . – (NL) Az Antwerpeni Opel-üzem bezárása katasztrófa – nem csak a munkavállalók és a beszállítók számára, hanem azért is, mert jól látható egy olyan tendencia, amely oda vezet, hogy Flandriában és Európában máshol is visszaszorulóban van az ipari termelés valamennyi formája.

A Bizottság meg kívánja vizsgálni, hogy az állami támogatás – ha sor kerül rá – megfelel-e a szigorú előírásoknak. Lehetséges kell legyen az, hogy támogatást kapjon egy olyan vállalat, mint például az antwerpeni Opel, ha a támogatást az innovatívabb termelésre való átalakításra fordítják. A cél természetesen nem lehet az, hogy egész ipari ágazatokat tartsunk mesterségesen életben az örökkévalóságig, de nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az antwerpeni Opel-üzem magasan képzett munkaerővel, nagy termelékenységgel és modern berendezésekkel rendelkező, nyereséges üzem.

Ezért nem tudom elhinni, hogy a közeljövőbeli kihalásra ítéltetett ipari dinoszaurusszal van dolgunk. A vita során újabb kéréseket hallhattunk egy másik nagyobb lépéssel kapcsolatban. Egyesek azt mondják, hogy Európának nagyobb hatáskört kell magáénak tudnia, azon feltételezés alapján, hogy a több Európa jobb Európát is eredményez. Jó volna, ha az EU rugalmas, ugyanakkor következetes álláspontot képviselne aktuális hatáskörének keretében, például annak biztosításával, hogy a szabályok ugyanúgy vonatkozzanak Németországra, ahogyan Flandriára is, hogy a nagyobb tagállamok ne engedhessenek meg maguknak többet, mint a kicsik.

Végezetül szeretnék néhány szót szólni a kormányon lévő belga pártok képviselőihez. Részben Önök felelősek azért, hogy Belgiumot az ipari termelés tekintetében Európa egyik legdrágább országává tették. Önök biztosították az elnyomó jellegű adóterhek segítségével, hogy a flamand munkaerő költsége jelentősen nagyobb legyen, mint a más országokbeli munkaerőé, és – ugyanakkor – a munkavállalók zsebében kevesebb marad, ami szintén egy tényező – ideje, hogy ezt is átgondolják.

  Jutta Steinruck (S&D) . . – (DE) Špidla biztos úr, tisztelt elnök asszony! A Bizottságnak meg kell védenie az európai érdekeket, és ebben a tekintetben egyetértek az előttem szólókkal. A Bizottságnak újra át kell gondolnia saját megközelítését.

Holnaptól a General Motors megpróbál összegyűjteni 2,7 milliárd EUR összegű állami támogatást Európában, úgy, hogy a saját pénzéből egyetlen centtel sem járult hozzá. Egyértelművé kell tennünk, hogy Európa – azaz a Bizottság – semennyi pénzt nem bocsát a rendelkezésükre, ha ez azt jelenti, hogy további üzemeket zárnak be, vagy hogy a termelés Európán kívülre költözik. Ugyanakkor a tagállamoknak sem szabad támogatniuk a General Motors ilyen irányú terveit, és nem szabad a csak a saját üzemeik megmentésére gondolniuk.

Nem engedhetjük, hogy a munkavállalókat kijátsszák egymás ellen, és a tagállamok sem engedhetik meg maguknak, hogy ez így legyen, mivel az esetleges ilyen megoszlás további áttelepítéseket eredményezne. Nem szabad, hogy ezt a számlát az európai adófizető és az Opel egyéb európai munkavállalói állják. Ezt senki sem értené meg! Az emberek meg akarják érteni, hogy mit tesz az Európai Unió. Akármilyen tervei legyenek is a General Motorsnak Európával kapcsolatban, a Bizottságnak biztosítania kell, hogy a GM az európai szabályok szerint játsszon.

Az európai üzemi tanács a szolidaritáson alapuló megoldást és egy hatékony pénzügyi mentési tervet javasolt az Opelnek, amely révén valamennyi üzem Európában maradna, és mindegyik üzem esetében a szolidaritás alapján kerülnének sorra a kiigazítások. Nem szabad hagyni, hogy a vállalatvezetés figyelmen kívül hagyjon egy ilyen tervet, és azt sem, hogy Reilly úr és kollégái figyelmen kívül hagyják az európai üzemi tanáccsal való konzultációs folyamatot , vagy a konzultáció és a részvétel jogát, amit mi biztosítottunk az európai munkavállalók számára. Az Opelnek felkínált, a szolidaritáson alapuló európai megoldás lehetséges, de a Bizottságot is be kell vonni.

  Frieda Brepoels (Verts/ALE) . . – (NL) Örömömre szolgál, hogy az Opel-dokumentumcsomag a mai napon visszakerült a napirendre, noha meg kell jegyeznem, hogy az Európai Bizottság nyilatkozata nagyon kevés újdonságot tartalmaz.

Biztos úr, hosszasan beszélt azokról az informális találkozókról, amelyeket egy terv összefoglalása alapján tartottak, de nem hallottam, hogy bármit is mondott volna a valódi üzleti tervről. Azt is elmondta, hogy nem volt az a benyomása, hogy a terv nem gazdasági megfontolásokon alapult volna; szeretném, ha elmondaná, hogy a terv vagy a dokumentumcsomag mely aspektusaira utal? Azt mondja, hogy a Bizottság nem rendelkezik befolyással arra nézve, hogy hol szűnjenek majd meg a munkahelyek. Ez igaz, de a dolgok mélyére nézhetett volna, vizsgálhatta volna a kritériumokat az üzleti terv vonatkozásában, megvizsgálhatta volna, hogy valóban összhangban vannak-e a szerkezetátalakításra és a versenyre vonatkozó európai jogszabályokkal, de erről ma még semmit nem hallottunk.

Kollégája, Kroes biztos asszony nagyon egyértelmű ígéretekkel látott el bennünket a szeptemberi plenáris ülésen. Azt mondta, hogy a Bizottság soha nem fogadná el az adófizetők pénzének a nemzeti politikai érdekek kiszolgálására való felhasználását. Megjegyzem, hogy Belet úron kívül az Európai Néppárt képviselőcsoportjának (a Kereszténydemokratáknak) egyetlen tagja sem szólalt fel, így természetesen egyetlen német sem – úgy hiszem, ez nagyon árulkodó. Úgy tűnik, hogy Németország bezsebelte a pénzt, de mindez súlyosan érinti az Opel antwerpeni munkavállalóit. <>

  Evžen Tošenovský (ECR) . . – (CS) Tisztelt elnök asszony, biztos úr! Az Opel esete megmutatja – ahogyan az a vitából is egyértelműen látszik –, hogy mennyire vitatható és mennyire nehéz politikai döntésekkel beavatkozni az üzleti vállalkozások gazdasági természetű problémáinak megoldásával kapcsolatban.

Néhány hónappal ezelőtt megvitattuk annak lehetőségét, hogy a német kormány pénzügyi támogatást nyújtson az Opelnak. Mindannyian nagyon jól tisztában vagyunk az említett vállalat fontos szerepével, valamint az esetleges nehézségeinek hatásaival, különösen a nehézségeknek a munkavállalók ezreire gyakorolt hatásával, valamint a beszállító vállalatokra gyakorolt kapcsolódó hatásokkal és – természetesen azokkal a megnövekedett költségekkel, amelyek az események katasztrofális fordulata esetén az állami szociális ellátó rendszert sújtanák. Ennek ellenére sokan figyelmeztettek az állami költségvetésből származó jelentős támogatásokkal kapcsolatos politikai döntésekre.

Ahogyan ma már láthatjuk, sem az úgynevezett selejtezési rendszerek, sem pedig a méretezve tervezett pénzügyi támogatások nem oldották meg a problémát. Épp ellenkezőleg, csak elodázták a problémát, és hozzáadódtak a vállalat gazdasági problémáihoz, és még abban sem vagyunk biztosak, hogy ezek valódi problémák, vagy a vállalat taktikájának részét képezik. A válsághelyzet pillanatnyilag a vállalt egy bizonyos részlegét érinti, olyan módon, hogy az antwerpeni üzem nagyon nehéz helyzetbe kerül. Csak találgathatunk azt illetően, hogy a probléma miért pont azt a részét sújtja a vállalatnak, amely az anyavállalat szerinti ország határain kívül található.

Az Opel-ügy egy további dimenziót vet fel. egy multinacionális vállalatot érintő kellemetlen megoldás felé mozdulunk el, amikor a vállalat egyes részeinek nemzeti aspektusát kezdjük megvitatni. A vállalat problémája ekkor a különböző országok problémájává válik, és nehéz lesz európai szintű megoldást találni. Az adott helyzetben az Európai Parlamentnek meg kell őriznie az olyan testület szerepét, amely ragaszkodik az EU-tagállamok elfogadott előírásainak olyan módon való betartásához, hogy közben el kell kerülni a versenykörnyezettel való interferenciát, de közben el kell fogadni a szubszidiaritás elvét. Ugyanakkor nagyon veszélyes, ha a nagyvállalatok ehhez hasonló, bonyolult gazdasági problémái a protekcionizmus jeleinek az ipar bizonyos ágazataiban való feltűnése miatt rivalizálást szítanak az európai uniós tagállamok között.

  Evelyn Regner (S&D) . . – (DE) Tisztelt elnök asszony! Osztrák vagyok, és azért kértem szót, mert megsértették az európai jogot, és mert egy aktuális ügyről van szó, továbbá mert az ügy mindannyiunkat érint. Az antwerpeni Opel-üzem esete nem arról szól elsősorban, amit az Opel vezetése folyamatosan el kíván hitetni a közvéleménnyel, tudniillik hogy az autóeladások csökkenése miatti kapacitásfelesleg felszámolása érdekében zárják be az üzemeket. Az ügy a Dél-Koreába történő offshore kiszervezésről szól, az Opel-Vauxhall vezetője, Reilly úr által elkövetett szerződésszegésnek minősül, valamint a munkavállalók és a munkavállalók képviselőinek a tájékoztatáshoz, konzultációhoz és részvételhez való joga megsértésének minősül. Végső soron arról van szó, hogy kikaparják a gesztenyét, azaz másként szólva felveszik, vagy megpróbálják felvenni a 2,7 milliárd EUR állami támogatást. Reilly úr megtárgyalta a Delta keretmegállapodást az európai üzemi tanácsokkal, majd egyszerűen megszegte. Azokat a modelleket, amelyeket eredetileg Antwerpenben gyártottak volna, most majd valószínűleg Dél-Koreában fogják gyártani, és végső soron az európai munkavállalóknak kell majd állniuk a számlát – fizetéscsökkentés formájában.

A másik kérdés, amely aggodalommal tölt el, az általános igazgatási költségek kérdése, amelyeket szintén 30%-kal kellene csökkenteni, de Reilly úr költségei a jogszabályban meghatározott 7%-ról 21%-ra emelkedtek. Ez azt jelenti, hogy a német részvételi jogot sértették meg. Ezért arra szólítom fel a Bizottságot, hogy ne csak a hatékonyságnak az állami támogatás meghatározásával kapcsolatos kérdésére fordítson figyelmet, ahogyan azt Ön is említette, Špidla biztos úr, de mindenek előtt a tájékoztatáshoz, a konzultációhoz és a részvételhez való jognak való megfelelésre is.

  Olle Ludvigsson (S&D) . . – (SV) Tisztelt elnök asszony, az egyik talán legsúlyosabb gazdasági válsággal állunk szemben azok közül, amelyet a Parlament képviselői közül valaha bárki is átélhetett. Az autóipar egyike a válság által legnagyobb mértékben sújtott ágazatoknak. Olyan helyzettel állunk szemben, amelyben felmerült egy európai autógyártó üzem bezárásának kockázata is. Ez nem csak magát az üzemet, hanem az üzem beszállítóit és a beszállítók munkavállalóit is érinti. Nem csak a munkahelyüket elveszítő munkavállalók személyes tragédiája ez, hanem jelentős problémát képvisel Európa számára is, mivel egy nagyon fontos iparágat rendít meg.

A globalizáció változással jár, és azt láthatjuk, hogy a vállalatok a világ más részeire telepítik át üzemegységeiket. Ha a vállalatok azért települnek át más országokba, mert ott a munkavállalók körülményei rosszabbak, rosszabbak a munkavégzési körülményeik és a szakszervezetek kevesebb joggal rendelkeznek, akkor indokolt felülvizsgálnunk kereskedelmi megállapodásaink is egyéb eszközeink feltételeit.

Meg kell vitatnunk azt is, hogy mit tehetünk együttesen fellépve – az Unión belül és a harmadik országok tekintetében egyaránt – azzal a problémával, hogy olyan országokkal kell versenyeznünk, amelyek rosszabb feltételeket biztosítanak a munkavállalóknak. Egységesen kell fellépnünk, hogy a vállalatok ne játszhassák ki egymás ellen a tagállamokat. Az autóiparra vonatkozó európai tervnek előretekintőnek kell lennie, és az ismereteken és a fejlődésen kell alapulnia, nem pedig a kedvezőtlenebb feltételeken.

  Inés Ayala Sender (S&D) . . – (ES) Tisztelt elnök asszony! Azzal szeretném kezdeni, hogy elmondom: szolidárisak vagyunk az Opel munkavállalóikkal és családjaikkal. Szolidaritást vállalunk az Opel beszállítói által foglalkoztatott munkavállalókkal és azok családjaival is. Ezek az emberek több hónapig éltek bizonytalanságban, aminek az eredménye végül egy olyan terv lett, amely az állami támogatásra és a munkavállalók által meghozott áldozatra számít.

A helyzet a spanyolországi Figueruelasban található üzemet, valamint az összes ott foglalkoztatottat is érinteni fogja. Következésképpen, és a jövőbeni hasonló helyzetek bekövetkezésének megakadályozása érdekében, felszólítjuk a biztost és a soron következő Bizottságot, hogy alakítson ki új aktív iparpolitikát, különösen az autóipari ágazatra vonatkozóan. Az ilyen politikának magában kell foglalnia az ellenőrzést és fel kell lépnie a beruházás elmaradása ellen, amely azt eredményezte például a General Motors és az Opel esetében, hogy olyan lehetetlen helyzet alakult ki, amelyben a munkavállalóknak kell a következmények javát viselniük.

A Bizottság nem maradhat tétlen szemlélője az eseményeknek. Ezért felszólítjuk a Bizottságot arra, hogy szigorúan vizsgálja felül és ellenőrizze az Opel-terv tartalmát, mivel a megvalósíthatósággal kapcsolatos kérdések tekintetében nagyon pontatlannak tűnik. Az egyetlen terület, amelyet illetően a terv egyértelműen van megfogalmazva, az a munkavállalóktól és a helyi területtől elvárt áldozatokhoz kapcsolódik.

Felszólítjuk a Bizottságot arra is, hogy kötelességének megfelelően gondoskodjon arról, hogy a pénzügyi átláthatósággal kapcsolatos valamennyi intézkedést egyeztessék a munkavállalókkal és képviselőikkel, mivel a múltban ez nem mindig volt így. Ami pedig az Opel Europe jövőjének biztosítását illeti, ismételten felhívjuk a figyelmet arra, hogy a jövőbeni projekteknek egy európai kereten belül kell megfelelniük az eredeti gazdaági és iparági átláthatósági követelményeknek, hogy elkerülhetők legyenek a mostanihoz hasonló helyzetek, és hogy biztosítani lehessen azt, hogy az európai autóipar olyan innovatív és fenntartható ágazattá alakuljon, amelynek van jövője.

Azok a polgárok, akik figyelemmel kísérik a jövő járműveiről folyó vitáinkat és határozatainkat továbbra is olyan biztonságosabb, kényelmesebb és fenntarthatóbb üzemű járművekkel kívánnak közlekedni, amelyek megfelelnek azoknak a magas szintű európai minőségi normáknak, amelyekhez már hozzászokhattak. Következésképpen azt is várják, hogy a jövőben is európai munkavállalók foglalkozzanak ezekkel az autókkal.

  Seán Kelly (PPE). . – Tisztelt elnök asszony! Először is szeretném kifejezni, hogy egyetértek belga képviselőtársaimmal, ugyanis én a Dell olyan munkavállalóival foglalkozom saját választókerületemben, akik akkor veszítették el munkahelyüket, amikor az üzem Lengyelországba költözött. Tökéletesen megértem az álláspontjukat. A saját tapasztalataim alapján szeretnék rámutatni néhány dologra.

Először, ami kiemelten fontos, hogy a segítségnyújtást a lehető leghamarabb meg kell kezdeni, mivel az idő múlásával a Bizottság keze egyre inkább meg lesz kötve, és jogszabály hiányában nem tud majd eljárni, a jogszabály megalkotására meg jó ideig nem kerül majd sor, ha sor kerül rá egyáltalán.

A második, hogy legyen szó bárminemű segítségről is, annak munkavállaló-központúnak kell lennie, nem pedig a munkavállalóknak az előre meghatározott, az állami hivatalok által kínált tanfolyamokba való beíratásáról kell szólnia. Ez teljes mértékben kulcsfontosságú. Jelenleg a Dell munkavállalóival foglalkozom, és az ő ügyükkel. Azt javaslom képviselőtársaimnak, Ivo Belet úrnak és a többieknek, hogy talán érdemes volna összefognunk, kicserélnünk tapasztalatainkat és tovább folytatni ezt a munkát, ahogyan a folyamat tovább zajlik. Én ezt teljes mértékben elfogadom.

  Silvia-Adriana Ţicău (S&D) . . – (RO) Három alavető fontosságú kérdéssel szeretném kezdeni. Hogyan alakul az európai iparpolitika jövője? Milyen irányban halad az európai gazdaság versenyképessége? Végül pedig mi lesz az európai munkaerő sorsa és – ezen túlmenően – hogyan alakul majd az európai polgárok életminősége?

Az év elején a munkanélküliek aránya az Európai Unióban elérte a 10%-ot. Ez az érték egyes országokban, például Lettországban és Spanyolországban 20%. Ezért hiszem azt, hogy ez egy ennyire fontos kérdés. Ezért gondolom azt, hogy egy európai multinacionális vállalat esetében, ahol folyamatban van a szerkezetátalakítás, fontos, hogy a más tagállamokbeli szakszervezeteket, továbbá az európai üzemi tanácsok egy részét is bevonják a konzultációs folyamatba, ne csak azokat a szakszervezeteket, amelyek a vállalat székhelye szerinti államban működnek. A foglalkoztatási és szociális ügyek biztosaként úgy vélem, hogy Ön vagy az Ön utódja végrehajthat egy ilyen intézkedést.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL) . . – (PT) Tisztelt elnök asszony! Az Opelnek volt egy nagy üzeme a portugáliai Azambujában, amely összesen mintegy 2 000 munkavállalót foglalkoztatott. Az üzemet azonban bezárták, megszüntették a portugáliai termelést, és Spanyolországba vitték át. A bezárás az Opel stratégiája által közvetve vagy közvetlenül érintett munkavállalók ezreit sújtó munkanélküliséget hagyott maga mögött.

Meg kell jegyezni, hogy a vállalat nem a bérek miatt járt így el, mert azok Portugáliában alacsonyabbak voltak, mint Spanyolországban. A vállalat a termelés fokozása érdekében tett így, anélkül, hogy figyelembe vette volna döntésének szociális következményeit. Ezért fontos, hogy felidézzük az Opel tevékenységének előzményeit, és hatékonyan lépjünk fel, amikor az Opel tevékenységeit kísérjük figyelemmel. Emlékeznünk kell arra, hogy ami a multinacionális vállalatoknak nyújtott állami támogatást illeti, támogatnunk kell az ipari termelést, a munkavállalói jogokat és az érintett területeken élő közösségek jogait, és szavatolnunk kell a szakszervezetek és a munkavállalók egyéb képviselői számára, hogy hatékony módon fogunk fellépni.

  Krisztina Morvai (NI) . . – Tisztelt elnök asszony! Úgy tűnik, hogy a globalizált neoliberális kapitalizmus fő szabálya vagy előírása az, hogy a gazdagok egy kis csoportja privatizálja a profitot és államosítja a veszteséget és a károkat, majd kifizetteti az adófizetőkkel, akiknek többségét a szegények alkotják.

Hogy jön ez az igazságossághoz? Hogy jön ez az erkölcshöz? Avagy ezek olyan fogalmak lennének, amelyeket nem használhatunk a gazdaság kérdéskörében? Nem önmagában a rendszer rossz? Nem arról van szó, hogy a rendszer struktúrája elhibázott? És akkor nem kellene-e nekünk, az Európai Parlamentnek és az Európai Uniónak fontolóra vennünk a rendszer egészének teljes átalakítását?

  Czesław Adam Siekierski (PPE). . – (PL) Tisztelt elnök asszony! Az Európai Unió tagállamait érintő csoportos leépítésekkel kapcsolatos bejelentések, köztük az Opel konszern által bejelentettek is, összhangban vannak azokkal a szélesebb körű problémákkal, amelyeket a közelmúltban a gépjárműgyártás és az egyéb iparágak a gazdasági válság eredményeként elszenvedtek. A gépjárműgyártás problémáival összefüggésben a következő kérdést kell feltennünk saját magunknak: elfogadható-e, hogy a munkahelyek megmentése érdekében állami támogatást adjunk az autógyártóknak vagy más gyártóknak? Az elmúlt egy-két év során számos példáját láthattuk annak, hogy az ilyen fajta állami protekcionizmust kiterjesztették a különféle áruk gyártóira, és tanúi lehettünk az Európai Bizottság sokféle reakcióinak és döntéseinek is. A közvélemény ezeket kétkedve fogadta. Egyfelől rámutattak arra, hogy az ilyen támogatások torzítják a nemzetközi piacon folyó versenyt, másfelől pedig azt hangsúlyozták, hogy alapvető fontosságú a növekvő munkanélküliség elleni közdelem, az állami támogatást pedig ezt szolgálja.

Véleményem szerint a gazdasági válság idején rugalmasabb politikára van szükség ezen a területen – olyan politikára, amelyet a tagállamok és az Európai Bizottság is elfogadott, és amely megegyezik a többi ágazattal kapcsolatos politikákkal.

  Jutta Steinruck (S&D) . . – (DE) Tisztelt elnök asszony! Azzal kapcsolatban szeretnék észrevételt tenni, amit egyik képviselőtársunk mondott arról, hogy a vitán nincsenek jelen elegendő számban a német európai parlamenti képviselők. Noha jómagam német szociáldemokrata vagyok, osztom azt a kritikai észrevételét Észak-Rajna–Vesztfália miniszterével kapcsolatban, aki a CDU tagja, hogy a miniszter megelégedésére szolgált, hogy az antwerpeni gyárat, nem pedig a bochumit zárták be. Mi, német szociáldemokraták az európai megoldás mellett foglalunk állást, azaz másként megfogalmazva, az európai üzemi tanács által előterjesztett terv mellett. Hadd mondjam el ismételten: nem tudom, hogy a német konzervatívok és liberálisok miért bújtak ki a vita alól.

  Vladimír Špidla , a Bizottság tagja. – (CS) Hölgyeim és uraim! A vita során számos kérdést érintettünk, amelyek közül véleményem szerint néhány már a következő Bizottság által megvitatandó kérdések közé tartozik. A vita kétségkívül mélyreható lesz majd, amely kiterjed majd az iparpolitika teljes koncepciójára, az állami támogatás teljes koncepciójára és más további kérdésekre is.

Ami az itt felvetett ügyet illeti, pontosabban ami az Opel-ügyet illeti, az nem kapcsolódik az iparpolitikához mint olyanhoz. Egyértelmű, hogy a Bizottságnak annyi mozgástere van, amennyit a szerződés biztosít. Úgy vélem, némi elégedettséggel jelenthetem ki, hogy a Bizottság eddig a szerződés adta valamennyi lehetőséget kihasználta, sőt e lehetőségekkel a nem teljesen szokványos módokon is élni tudott. Itt kell megemlítenem azt a két ülést, Günter Verheugen kollégám által tervezett ülést, amelyen a tagállamok megvitathatták az aktuális helyzetet, és ez bizonyos mértékig kétség kívül hozzájárult az összehangolt fellépéshez. A tervek előzetes értékelése szinten ehhez hasonlóan hagyománybontó volt. Azt kell mondanom, hogy az európai uniós jog szerkezete nem kínál szilárd jogalapot az ilyen megközelítések számára. Ennek ellenére – tekintettel a kérdés fontosságára – felhasználásra került.

Ami az állami támogatás kérdését illeti, eddig nem került sor az állami támogatással kapcsolatos tárgyalásra, nem javasoltak államot sem, és a Bizottságtól függ annak a végleges értékelése, hogy az állami támogatás nyújtására a szabályok keretrendszerében kerül-e sor. Határozott meggyőződésem, hogy az itt követett eljárásnak a lehető legszigorúbbnak kell lennie, mivel nem hagyhatjuk, hogy egy ilyen komoly döntést ne gazdasági jellegű tényezők motiváljanak, és hogy olyan helyzet álljon elő, amelyben a vállalatok közötti verseny helyett államok versengenek azon, hogy melyikük tud nagyobb támogatást ajánlani. E szempont alapján a Bizottság nagyon szigorúan értékeli majd az állami támogatásról szóló tervet, illetve természetesen az összes olyan körülményt, amely az állami támogatáshoz kapcsolódik.

A három hónappal ezelőtti utolsó beszédemben azt hangsúlyoztam, hogy mindent megteszünk annak érdekében, hogy biztosítva legyen a munkavállalói konzultációra vonatkozó valamennyi szabály betartása. Ez az, amit eddig tettünk, és ez az, amit ezután is tenni fogunk. Közben nem habozunk elfogadni az összes olyan intézkedéseket, amelyek elfogadását az Európai Bizottság struktúrája lehetővé teszi számunkra. Azt hiszem, utódom sem lesz kevésbé szigorú ezzel kapcsolatban.

Hölgyeim és uraim! Úgy vélem, hogy ez az ügy kérdések egész sorát veti fel, amelyet meg kell majd vitatnunk, és azt hiszem, a Bizottságnak az a kötelessége, hogy a lehető legjobban használja fel az e területen rendelkezésére álló lehetőségeket.

Szeretnék hangsúlyozni még egy dolgot, amit bevezetőmben már megemlítettem: ha akár egyetlen munkavállalót is elbocsátanak – és a vita során megemlítették, hogy a General Motors körülbelül 8–10 000 munkavállaló elbocsátását tervezi –akkor az ügy hatásai kétség kívül túlmutatnak majd Antwerpenen. A Bizottság majd ismételten felhasználja és mobilizálja az összes olyan rendelkezésére álló eszközét, amely felhasználható az üggyel kapcsolatban. Ez magában foglalja az Európai Szociális Alapot és az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapot is.

Minden erőnkkel azon leszünk, hogy a lehető leghamarabb döntés szülessen az üggyel kapcsolatban. A Parlamentnek természetesen tevékeny szerepe van mindebben, mivel a Bizottság által előterjesztett javaslatok csak a Parlamenttel való megvitatásukat követően válhatnak valósággá.

Hölgyeim és uraim! Valamennyi európai uniós támogatásnak elsősorban az emberek, nem pedig a vállalatok megsegítésére kell irányulnia, és ez az elv alkotja valamennyi döntéshozatali eljárásunk alapvető keretét is.

  Elnök. – A vitát lezárom.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

  Veronica Lope Fontagné (PPE) , írásban. – (ES) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, egyszerűen csak szeretném azon családok iránt érzett szolidaritásomat kifejezni, akiket érintenek az antwerpeni gyáregység bezárásáról szóló ijesztő hírek. Nemcsak azokra gondolunk, akiket a gyáregység bezárása közvetlenül fog érinteni, vagyis akik el fogják veszíteni a munkájukat, hanem az alvállalkozó cégekre is, akiket szintén negatívan fog érinteni a bezárás. Róluk sem szabad elfeledkeznünk. Az én régiómban, Aragónban van a Figueruelas gyáregység, így ez az ügy közvetlenül is érint bennünket. Ezért a gépjárműgyártásra irányuló, aktív politikát támogatjuk, amely fokozottabban környezetbarát és innovatívabb, új modellek létrehozását segíti elő, és amely munkahelyeket teremt.