3. A kórházakban és az egészségügyben előforduló, éles vagy hegyes eszközök által okozott sérülések megakadályozásáról a HOSPEEM és az EPSU között létrejött keretmegállapodás végrehajtásáról szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslat (vita)
Elnök. - Az alábbi napirendi pont a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság részéről Elizabeth Lynne és Pervenche Berès által beterjesztett, a kórházakban és az egészségügyben előforduló, éles vagy hegyes eszközök által okozott sérülések megakadályozásáról a HOSPEEM és az EPSU között létrejött keretmegállapodás (B7-0063/2010) végrehajtásáról szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslatról szóló állásfoglalásra irányuló indítvány vitája.
Elizabeth Lynne , szerző. – Tisztelt Elnök úr! Az egész EU-n belül évente több mint egy millió, egészségügyi dolgozók által elszenvedett tűszúrás okozta sérülés következik be, amely megelőzhető. Sok sérülést elszenvedő személy és a családjuk gyötrelmes várakozásnak van kitéve, míg megtudják, hogy elkaptak-e olyan véren keresztül terjedő fertőzést, mint a HIV vagy a hepatitisz C, vagy sem.
Egy balesetből adódó fertőzés veszélye nem elhanyagolható. Szakértők szerint a hepatitisz B fertőzés veszélye 1 a 3-hoz, a hepatitisz C fertőzés veszélye 1 a 30-hoz, a HIV fertőzés veszélye pedig 1 a 300-hoz. Vegyük Juliet Young esetét. Juliet, aki ápolónő volt, 2008-ban hunyt el, hét évvel azután, hogy egy fertőzött betegtől vért vett egy londoni kórházban. Véletlenül megszúrta a hüvelykujját egy injekciós tűvel, ami vérvétel közben megcsúszott. Vagy vegyük annak a börtönben dolgozó fogászati ápolónőnek az esetét, aki egy olyan injekciós tűvel szúrta meg magát, amellyel egy hepatitisz A-val, B-vel és C-vel, valamint HIV-vel fertőzött bebörtönzött személytől vettek vért. Képzeljük el, hogy milyen gyötrelmes várakozásnak volt kitéve! Mostanra már megtudta, hogy hepatitisz C-t kapott el. Ez az ápolónő és még sok másik, hozzá hasonló helyzetben lévő személy azóta is kampányt folytat ebben a kérdésben.
Először 2004-ben kerültem kapcsolatba az üggyel, amikor a Health First Europe ösztönzésére látogatás tettem a választókerületemben található egyik kórházban, majd még ugyanebben az évben december 1-jén az AIDS Világnapon Stephen Hughes-zal együtt ebben a Parlamentben házigazdája voltam egy kiállításnak. Az egész Európai Unióból a segítségünket elkeseredetten kérő egészségügyi dolgozók látogattak meg bennünket, és nézték meg a Parlamentet. Biztos vagyok abban, hogy az ápolók és más egészségügyi dolgozók nehéz helyzete Önök közül mindenkit megérintett, akiknek lehetősége nyílt találkozni velük, és 2006-ban elfogadtunk egy parlamenti határozatot az európai egészségügyi dolgozók injekciós tűszúrás által okozott, véren keresztül terjedő fertőzések elleni védelméről. A határozat felszólította a Bizottságot, hogy három hónapon belül nyújtson be egy jogalkotási javaslatot a biológiai anyagokról szóló 2000/54/EK irányelv módosítása céljából. A javaslat nem született meg, de Stephen Hughes és jómagam nem adtuk fel a küzdelmet.
Személy szerint több jelentést és cselekvésre felszólító határozatot módosítottam, tucatszor felszólaltam a plenáris ülésen ebben a témában, és számos kérdést terjesztettem a Parlament elé. Špidla biztossal folytatott találkozókat követően 2008-ban azt a választ kaptuk, hogy a Bizottság dolgozik egy javaslaton, és nagyon közel állunk a megvalósításhoz. Bosszúságunkra azonban a legutolsó pillanatban ez a folyamat megrekedt, mivel a szociális partnerek megígérték, hogy végre-valahára megpróbálnak megállapodásra jutni.
2009 nyarán a szükséges követelményekről végül egy átfogó megállapodás született a szociális partnerek között. Határozatommal teljes mértékben támogatom ezt a megállapodást. A Tanácsnak sürgősen el kell fogadnia a javasolt irányelvet, hogy a Bizottság biztosíthassa annak hatékony és késedelem nélküli végrehajtását. Európa egészségügyi dolgozói tőlünk függnek. Egészségügyi dolgozóink nem várhatnak tovább, és nem tehetjük ki őket újabb veszélynek. Eljött az idő, hogy határozottan cselekedjünk.
Stephen Hughes , szerző. – Tisztelt Elnök úr! Ez az egészségüggyel és biztonsággal kapcsolatos jogalkotás egyik fontos eleme. Liz vázolta a hátterét. Ahogy említette, a kidolgozása hosszú időt vett igénybe: hat év telt el az első megbeszéléseink óta. Örülök, hogy Andor biztos úr ma jelen van, de bizonyos szempontból sajnálom, hogy Špidla biztos úr ma nincs közöttünk. Gyakran illettük kritikával ebben az ülésteremben, de ma reggel gratulálhattunk volna neki azért, hogy valóban kezdeményezte az injekciós tűvel, az éles vagy hegyes eszközökkel okozott sérülésekről szóló javaslat előterjesztését.
Időbe telt, míg meg tudtuk győzni a cselekvés szükségességéről. Valójában a hivatalában dolgozók tanácsolták neki, hogy ne cselekedjen, mondván, hogy a 2000-ben elfogadott, a biológiai anyagokkal kapcsolatos kockázatoknak kitett munkavállalók védelméről szóló irányelv a 1989-es keretirányelvben foglalt kockázatértékelési elemekkel kiegészítve elegendő az ilyen jellegű sérülések megelőzéséhez, de végül sikerült meggyőznünk a hivatalt, hogy évi egymillió elszenvedett sérüléssel valami nincs rendben. Egyedi jogszabályra van szükség a probléma kezeléséhez, mint ahogy ez az Egyesült Államokban és Spanyolország egyes részeiben is így van, és nagyon hatékonyan működik.
Végül a biztos úr 2008-ban beleegyezett abba, hogy cselekedjen, és ahogy Liz is elmondta, egy tervezetet készített a 2000. évi irányelv módosításához, de ekkor a HOSPEEM és az EPSU, a közszolgáltatókat tömörítő szakszervezetek kifejezték egy megállapodás létrehozására irányuló óhajukat. A megállapodást megfogalmazták. Örülök, hogy így cselekedtek. A megállapodás jó, de egyes részei kissé kétértelműek. Ezért benyújtottam egy módosítást – amellyel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság is egyetértett – azzal a céllal, hogy a Bizottság az irányelvhez kapcsolódóan tegyen közé egy iránymutatást, ami biztosítja ezen irányelvnek az összes tagállam jogába való zökkenőmentes és egységes átültetését.
Teljes mértékben támogatjuk a Bizottság irányelvre irányuló javaslatát, és egyértelmű számunkra, hogy a szociális partnerek megállapodásához nem lehet hozzányúlni. Ezen nem módosíthatunk. A Tanács nem módosíthatja. Ez az ő megállapodásuk. De a megállapodás legfontosabb része, a kockázatok megszüntetéséről, megelőzéséről és a kockázatok elleni védelemről szóló 6. szakasz kétértelmű a kockázatértékeléssel kapcsolatban, egész pontosan arra vonatkozóan, hogy a munkaadóknak mely megelőzésre szolgáló elemeket kell bevezetniük és mikor.
Ha ezt a kétértelmű elemet nem tisztázzuk, fennáll a veszélye annak, hogy az irányelv alkalmazásában drámaian sokféle megoldás fog születni. Ezért kérjük a Bizottságot, hogy dolgozzon ki végrehajtási iránymutatásokat, amelyek segítenek értelmezni a munkaadóknak a kockázatokat, valamint azokat a szükséges megelőző intézkedéseket, amelyek biztosítják az irányelv következetes alkalmazását.
Az injekciós tű által okozott sérülések a leggyakoribbak és a legveszélyesebbek az orvosi eszközök által okozott sérülések közül. Minden olyan esetben, amikor injekciós tűt használnak egy betegnél, fennáll a tűszúrásos sérülés kockázata, amely az egészségügyi dolgozóknak súlyos fertőzést okozhat, mivel az injekciós tű csöve tartályként szolgál a beteg vére vagy más testnedvei számára.
Jelentős mennyiségű független bizonyítékkal tudjuk alátámasztani azt, hogy színvonalasabb képzések bevezetésével, jobb munkaviszonyokkal, valamint a biztonságos kialakítású, védőmechanizmussal ellátott orvosi eszközök használatával megakadályozható a tűszúrásos sérülések nagy része. Ezek közül mindegyik szükséges, nem csak egy vagy kettő – ezek mindegyikére szükség van.
A tanulmányok rámutattak arra is, hogy ha a fenti három feltétel közül egyet nem vezetnek be, ez jelentősen gyengébb hatást fog eredményezni. Hasonlóképpen, ha csak bizonyos területeken vagy csak bizonyos betegek esetében alkalmaznak biztonságos kialakítású injekciós tűket, az sem célszerű, sem hatékony nem lenne.
Az ezzel kapcsolatban hatékony jogszabályokkal rendelkező országokban, például az USA-ban, Kanadában és Spanyolország egyes részein, egyértelműen előírják, hogy mindhárom feltételt be kell vezetni az injekciós tűvel okozott sérülések megelőzése érdekében. Nem véletlen egybeesés, hogy mindhárom ország törvénye megegyezik e tekintetben. Tehát az iránymutatás közzétételével ezt a kétértelműséget szeretnénk megszüntetni a 6. szakaszban.
Liz beszélt arról, hogy milyen traumát élnek át azok, akik tűszúrásos sérülést szenvednek el. A hat év alatt, amíg a témán dolgoztunk, találkoztam én is olyan emberekkel, akik tűszúrásos sérülést szenvedtek el, és szeretném kihangsúlyozni, hogy a trauma mennyire jelentős esetükben. Találkoztam olyan orvossal, aki feladta orvosi pályáját egy tűszúrásos sérülés miatt. Találkoztam olyan emberrel, aki HIV fertőzést kapott egy tűszúrásos sérülés következtében. Találkoztam olyan emberekkel, akikről kiderült, hogy nem lettek fertőzöttek, de mindez csak több hónapos bizonytalanság után derült ki. Találkoztam olyan szemétgyűjtő munkásokkal és börtöntisztekkel, akik tűszúrásos sérülést szenvedtek el. A megállapodás rájuk nem vonatkozik. Ez már egy másik terület, amelyre a jövőben gondolnunk kell.
Mindazonáltal a megállapodás jó, és úgy gondolom, hogy ha azt egy jó, az Európai Unió egészében egységes alkalmazást biztosító iránymutatás kíséri, mindannyian jó munkát végeztünk, és remélhetőleg csökkenni fog az évi egymillió, injekciós tűszúrás által okozott sérülés száma.
László Andor , a Bizottság tagja. – Tisztelt elnök úr! Szeretném megköszönni a Parlamentnek a tárgyban végzett munkáját. Szeretnék különösképpen köszönetet mondani az előadónak, Lynne asszonynak a bizottsági javaslatra vonatkozó állásfoglalásra irányuló indítvány kidolgozása terén végzett kiváló munkájáért, valamint az éveken keresztül tett arra irányuló erőfeszítéseiért, hogy növelje a kórházakban és az egészségügyben dolgozók egészségének védelmét és munkahelyi biztonságát.
Tudatában vagyok annak, hogy ez egy régóta folyamatban lévő ügy a tisztelt Házban. A munkahelyi egészségvédelem és biztonság előmozdításáról szóló, 2005. február 24-i európai parlamenti állásfoglalás felszólított a munkájuk során biológiai anyagokkal kapcsolatos kockázatoknak kitett munkavállalók védelméről szóló 2000/54/EK irányelv felülvizsgálatára. 2006 júliusában a Parlament ismét elfogadott egy állásfoglalást, amelyben felszólította a Bizottságot, hogy nyújtson be egy, az említett irányelv módosításáról szóló irányelvre irányuló javaslatot.
A Bizottság az Európai Parlamentnek adott válaszként a Szerződés rendelkezéseivel összhangban egy kétlépcsős konzultációt kezdeményezett az európai szociális partnerekkel. E konzultációra válaszként két, kórházakban és az egészségügyben tevékenykedő európai szociális partnerszervezet – az Európai Kórházi és Egészségügyi Munkáltatói Szövetség (HOSPEEM) és a Közszolgálati Szakszervezetek Európai Szövetsége (EPSU) – 2009 júliusában sikeres tárgyalásokat folytatott egy keretmegállapodásról. Mint ahogy azt tudják, a Bizottság javaslatának célja e megállapodás végrehajtása.
Mindannyian tudjuk, hogy az injekciós tű vagy más éles vagy hegyes eszközök által okozott sérülések az európai egészségügyi dolgozók esetében az egyik leggyakrabban előforduló és legsúlyosabb kockázatot jelentik, különösen bizonyos osztályokon és tevékenységek – pl. sürgősségi ellátás, intenzív betegellátás vagy sebészeti beavatkozások – során. Rendkívüli örömömre szolgál, hogy állásfoglalásukban elismerik, hogy a Bizottság javaslata magába foglalja a Parlament 2006. július 6-i állásfoglalásának főbb pontjait. A Bizottságnak valóban az volt a kérése, hogy ezek a pontok kerüljenek bele a megállapodásba.
Abban is egyetértek Önökkel, hogy a megállapodás hatálybalépése jelentős mértékben hozzá fog járulni a kórházakban és az egészségügyben dolgozók védelméhez. E megállapodással és remélhetőleg a javasolt irányelv Tanács általi küszöbön álló elfogadásával a kórházi és egészségügyi dolgozók egy olyan integrált megközelítés előnyeit fogják élvezni, amely meghatározza a kockázatértékeléssel, a kockázatok megelőzésével, a képzéssel, a tájékoztatással, a tudatosság növeléssel stb. kapcsolatos politikákat. Ezeket az intézkedéseket – amelyek minimumkövetelmények is egyben – nemcsak, hogy örömmel fogadjuk, hanem teljes mértékben szükségszerűek is.
Végezetül hadd köszönjem meg még egyszer, hogy támogatásukat adták a Bizottság javaslatához, amelyet – remélem – a Tanács rövidesen el fog fogadni.
Raffaele Baldassarre , a PPE képviselőcsoport nevében. – (IT) Tisztelt elnök úr! Hölgyeim és uraim! Mint ahogy az már elhangzott, az európai egészségügyi dolgozók esetében a tűszúrás és más éles vagy hegyes eszközök okozta sérülések jelentik a leggyakoribb kockázatot, és ezért az egészségügyi rendszer és általában véve a társadalom számára súlyos problémát jelentenek.
A Bizottság javaslatának célja, hogy lehetővé tegye a Tanács számára az Európai Kórházi és Egészségügyi Munkáltatói Szövetség (HOSPEEM) és az Közszolgálati Szakszervezetek Európai Szövetsége (EPSU) által aláírt keretmegállapodás végrehajtását.
A megállapodás célja, hogy nagyobb védelmet biztosítsanak a dolgozóknak az éles vagy hegyes orvosi eszközök használatából eredő sérülések kockázatával szemben. E megállapodás tehát jelentős előrelépést jelent a kórházi biztonság fokozása terén. Abban mindannyian egyetértünk, hogy az éles vagy hegyes eszközök által okozott sérülések következményei rendkívül súlyosak lehetnek, és olyan betegségek terjedéséhez vezethetnek, mint a vírusos hepatitisz vagy az AIDS.
Az elmondottak alapján ki kell emelnem a probléma integrált és ugyanakkor realista megközelítésének szükségességét. E tekintetben úgy gondolom, hogy a megállapodásból eredő igazgatási, pénzügyi és jogi korlátoknak nem szabad túlzott mértékűnek lenniük, tehát nem akadályozhatják az egészségügyi ágazatban működő a kis- és középvállalkozások fejlődését, mert különben ezek a vállalkozások komoly nehézségekkel találhatják szemben magukat a megállapodás feltételeinek betartását illetően.
Ezen túlmenően ugyancsak dicséretes – és egyben kívánatos – a tagállamok számára biztosított azon lehetőség is, hogy a dolgok elébe vágva a dolgozók védelme érdekében a megállapodás rendelkezéseinél hatékonyabb rendelkezéseket és intézkedéseket fogadjanak el.
Végezetül kérem a Bizottságot, hogy kísérje figyelemmel a megállapodás végrehajtását, és erről rendszeresen tájékoztassa a Parlamentet – amely gyakran foglalkozik ezzel a kérdéssel – annak biztosítása céljából, hogy a megállapodást megfelelően nyomon kövessék, illetve jövőben felmerülő módosítások szükségességét alaposan megvizsgálják.
Alejandro Cercas , az S&D képviselőcsoport nevében. – (ES) Tisztelt elnök úr! Azzal szeretném kezdeni, hogy én is gratulálok kollégámnak Lynne asszonynak a bizottságunkban végzett kiváló munkájáért, azért, hogy képes volt összeegyeztetni az összes álláspontot, valamint hosszú ideje végzett munkájáért is.
Gratulálok Andor biztos úrnak. Ez az Ön második napja, biztos úr, és felelősségi köréhez mérten munkáját tekintve jól kezdést tudhat maga mögött. Ezenfelül van egy másik, mikrofinanszírozással kapcsolatos irányelv is, amely már egy jó ideje a tisztelt Ház napirendjén szerepel. Önökre vár az a megtisztelő feladat, hogy két nap leforgása alatt megoldjanak két olyan problémát, amely számos európai polgár számára fog rendkívüli lehetőségeket teremteni. Köszönöm Špidla úrnak is az ügyben nyújtott segítségét.
Már felhívták az Önök figyelmét arra – és én sem szeretnék sok időt vesztegetni azzal, hogy erre emlékeztetem Önöket –, hogy a keretmegállapodás egy rendkívül fontos jogi eszközt jelent az egészségügyi dolgozók számára. Évente több mint egymillió baleset éri őket, amelyek súlyos egészségügyi kockázattal járnak, mint például a vírusos fertőzések, a hepatitisz C, az AIDS és így tovább. Mindazonáltal ez nem csak az egészségügyi dolgozók számára lényeges, hanem a kórházi betegek és családjaik számára is. Lényegében ennek az eszköznek köszönhetően több millió európai polgár fog nagyobb védelemben részesülni.
Tehát mindezt egy hosszú út előzte meg, amelyre a tisztelt Ház akkor lépett rá, amikor ebben az ügyben a Bizottság és Tanács ajtaján kopogtatott, és nem szabad megfeledkeznünk Hughes úr által e hosszú folyamat alatt végzett kiváló munkáról sem.
Talán el tudom magyarázni röviden, hogy ma a szocialista európai parlamenti képviselők miért is örülnek annyira. Úgy érzem, ma eljött az idő, hogy néhány dolgot megemlítsünk.
Elsőként itt van a munkahelyi egészség és biztonság jelentősége. Alapvető fontosságú, hogy a lehető legbiztonságosabb munkakörnyezetet teremtsük meg a dolgozók, a családok és az állampolgárok számára. Az emberi tényezőket illetően már utaltunk az ilyen jellegű sérülések dolgozókat és állampolgárokat érintő következményeire, de a kérdésnek gazdasági vetülete is van. Néhány nappal ezelőtt ebben a Házban a bilbaói Ügynökség olyan kampányokról beszélt, amelyeket azért szerveznek, hogy előmozdítsák az egészségvédelmet és a biztonságot, valamint olyan gazdasági tanulmányokat mutatott be, amelyekből kiderült, hogy például Ausztriában a balesetek és a betegségek a nemzeti gazdaság GDP-jének 6 %-át jelentik. Milyen árat fizetünk a szociális biztonság hiányáért? Milyen árat fizetünk a munkahelyi higiénia és biztonság hiányáért? Következésképpen ez egy emberi tőkébe irányuló beruházás, amely civilizációs és gazdasági beruházást is jelent.
Második szempont a megelőzés fontossága, lévén a megelőzés jobb, mint a kezelés. Még a balesetek bekövetkezése előtt kell cselekedni, hogy meg tudjuk előzni azokat. A megelőzés – ami egy összetett kérdés – e feladatokkal kapcsolatban fokozott tudatosságot, tájékoztatást, képzést és felügyeletet igényel.
Harmadrészről fontos megemlíteni a szociális partnerek és a szakszervezetek jelentőségét ebben a szakaszban. Nélkülük ez a keretmegállapodás minden bizonnyal nem létezne, és nem lenne semmiféle megelőzés sem. Az emberek néha kritizálják a szakszervezeteket, és azt mondják, hogy költséget jelentenek a társadalom számára, de megfeledkeznek az általuk kínált rengeteg előnyről, hiszen ők állnak az olyan, munkahelyeket érintő politikák bevezetése mögött, mint amelyeket a keretmegállapodásban is rögzítettek.
Végezetül meg kell említenem a tisztelt Ház jelentőségét, amelynek meg kell védenie az álláspontját a közvélemény és a Közösségi intézmények előtt, mert a Parlament nélkül ez a keretmegállapodás nem létezne, továbbá a Parlament Bizottsággal és Tanáccsal folytatott együttműködésének fontosságát, amely szintén példaértékű volt. Nagyra értékelem a spanyol elnökség támogatását, és remélem, ez jó példával fog szolgálni az intézményeink közötti együttműködés új szakaszában is.
Elizabeth Lynne , az ALDE képviselőcsoport nevében. – Tisztelt elnök úr! Nem állt szándékomban kihasználni a felszólalási időmet a csoport nevében, mivel úgy gondoltam, hogy voltaképpen ezt az időt megoszthatom és később is felszólalhatok, de szemmel láthatólag – egy határozat alapján – nem ez a helyzet; tehát ma reggel szóltak, hogy most fogok következni. Így azonban lehetőségem nyílt arra, hogy köszönetet mondjak azoknak az árnyékelőadóknak, akiknek még nem mondtam köszönetet, valamint, hogy újból köszönetet mondjak Stephen Hughes-nak, mert 2004-ben Stephen és én jártuk be a kórházakat John Bowis egykori konzervatív képviselővel. A politikai pártoktól hárman mentünk ki a kórházakhoz, hogy magunk tájékozódjunk, és úgy gondolom, ez az, ami igazán fontos volt.
Ezen a helyen az kell, hogy mozgasson bennünket, amit a területen dolgozó emberek ténylegesen igényelnek, és mivel meghallgattunk ápolókat, orvosokat és egészségügyi dolgozókat, fontos volt, hogy figyelembe vegyük az álláspontjukat. Stephen említette a végrehajtási iránymutatásokat. Ezzel kapcsolatban szeretném megtudni, hogy Önök mit tudnak arról, hogy a Bizottság tervezi-e ebben az ügyben a végrehajtási iránymutatások kidolgozását. Véleményem szerint erre mindenféleképpen szükségünk van. Azon is eltűnődtem, vajon ismerik-e a Tanács ütemezéssel kapcsolatos elképzeléseit, mivel rendkívül fontos, hogy az ütemezést nagyon gyorsan elfogadtassuk, hiszen az említett egészségügyi dolgozók mindannyian hosszú évekig vártak.
Nem szeretnénk azt, hogy a várakozás ideje alatt feleslegesen további tűszúrás okozta sérülés történjen. Az elmúlt néhány év alatt túl sok ilyen történt. Felvetődött továbbá az az elképzelés is, hogy bár jelenleg ez csak az egészségügyet érint, az eredményeket más ágazatokra is kiterjesszük, különösen a börtönökre és az ehhez hasonló területekre. Úgy vélem, hogy a börtöntisztek védelme is nagyon fontos. Rengeteg olyan dolog van, amely fontos az e területen dolgozók számára, mégis az egyik legfontosabb dolog a kupakkal ellátott injekciós tűk használata. Úgy gondolom, hogy az állásfoglalásban felvetett többi kérdés mellett nagyon fontos, hogy az egészségügyi dolgozók ne legyenek feleslegesen kitéve az injekciós tű okozta sérüléseknek.
Jean Lambert , a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – Tisztelt elnök úr! Szeretnék köszönetet mondani Stephen Hughes-nak és Liz Lynne-nek munkájukért, és örömmel fogadom ezt az intézkedést, bár jó lett volna, ha erre már korábban sor kerül. Ahogy azt már említették, az USA-ban 2001 óta szabályozzák ezt a kérdést. Ilyen szabályozással már az Európai Unió egyes részeiben is találkozhatunk, és végül mi is felzárkózunk, de természetesen ezt megelőzően a probléma még sok embert fog érinteni.
A kockázatok tekintetében az Egészségügyi Világszervezet becslése szerint míg az ilyen típusú kockázatnak való kitettség 90%-a fejlődő világban jelentkezik, a foglalkozásból eredő fertőzésekről szóló jelentések 90%-a az Egyesült Államokból és az Európai Unióból érkezik. Tudjuk, hogy jelentős problémát jelent az éles vagy hegyes eszközök okozta sérülésekről készített jelentések alacsony száma: a becslések szerint ez 40% és 75% között mozog, ami óriási. Ezért azt gondolom, hogy üdvözölnünk kell azt a tényt, hogy a szociális partnerek között létrejött megállapodás 11. szakaszában megemlítik a jelentési kötelezettséget, mindezt a „nem vétkességen” alapuló kultúrába ágyazva.
Szerintem azonban fel kell tenni a kérdést, hogy az emberek miért nem készítenek jelentést. Vélhetőleg részben azért, mert vagy nem fogják fel a kockázatot, vagy félnek a következményektől – nem utolsó sorban talán a jövőbeli foglalkoztatásuk miatt –, ha bejelentik, hogy ilyen sérülést szenvedtek. Egyes helyekről tényleg kaptunk olyan jelentéseket, hogy a nyomon követés nem volt hatékony, azaz, még ha készül is jelentés, akkor sem történik sok minden.
Egész biztos, hogy ezek az emberek sem a szükséges orvosi támogatást nem kapják meg – nemhogy a lelki támogatást –, sem valódi alternatív munkalehetőséget nem kapnak azokban az esetekben, amikor vélhetően olyan fertőzést kapnak el, mint a HIV, ami kockázatot jelenthet a betegek számára is. Vannak olyan kutatási adataink, amelyek alapján kiderül, hogy a kórházakon kívül foglalkoztatott egészségügyi dolgozók közül többen elégedetlenebbek a munkaadók reakciójával.
Beszéltek már az intézkedés hatályáról is. Természetesen ez az egészségügyre vonatkozik, és nagyon örülünk annak, hogy a megállapodás a gyakornokokra és az alvállalkozókra is kiterjed. Nem vagyok teljesen biztos abban, hogy ez magába foglalja-e a takarító személyzetet is, és e tekintetben szívesen vennék néhány pontosítást. Az intézkedés azonban egyelőre nem terjed ki a más, kockázattal járó szakmákban dolgozókra, ezért reméljük, hogy a tagállamok foglalkozni fognak azokkal.
A képzési kötelezettségek rendkívül fontosak, és remélem, hogy a tagállamok komolyan fogják venni: a képzés nyújtásának és elvégzésének egyaránt kötelezőnek kell lennie, és kötelezőnek kell lennie az új és ideiglenes alkalmazottak számára is, mert véleményem szerint van egy olyan elgondolás, hogy ha egyszer elvégeztetjük a tanfolyamot az emberekkel, akkor a kérdéssel már többet nem kell foglalkoznunk. Jelenleg nincs elég képzés még az olyan helyeken sem, ahol a munkaadó képzési politikával rendelkezik.
Felmerült a költségek kérdése. Becslések szerint a képzési és megelőző intézkedések – beleértve a biztonságosabb eszközök alkalmazását – az éles vagy hegyes eszközök okozta sérülések ellátási költségeinek körülbelül egyharmadát teszik ki. Ez jelentős megtakarításnak számít e szűkös időkben, valamint fontos kérdés az érintett személyek és a munkaadók számára, ez utóbbiak ugyanis ki vannak téve a jogi eljárás kockázatának, ha nem tesznek intézkedéseket a sérülések megelőzése érdekében.
Oldřich Vlasák , az ECR képviselőcsoport nevében. – (CS) Hölgyeim és uraim! Az éles vagy hegyes eszközök által okozott sérülések megakadályozásáról szóló megállapodás történelmi szempontból az első olyan megállapodás, amely ágazaton belüli szociális partnerek között jött létre. Tekintettel arra, hogy a becslések szerint az európai kórházakban az éles vagy hegyes eszközökkel okozott sérülések száma meghaladja az egymilliót, senkit nem kell meggyőznünk arról, hogy ez egy jó irányba tett lépés, lévén, hogy a megállapodás megfelelő betartásával lehetőség fog nyílni a sérülések megelőzésére. A gyakorlatban ez lehetővé fogja tenni biztonságos munkahelyi körülmények kialakítását és az egészségügyi dolgozók védelmét az éles vagy hegyes eszközök által okozott sérülésekből eredő, véren keresztül terjedő fertőzésekkel szemben.
Bár találkozhatunk kétértelmű megfogalmazásokkal a példák vagy a meghatározások között, úgy vélem, hogy mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy minél több információt kapjunk a szociális partnerektől, hiszem, hogy tisztáztuk a megállapodás összes rendelkezését, és így a Tanács elfogadja a megállapodás egészét.
Itt szeretném kiemelni, hogy a munkaadók és a munkavállalók között létrejött megállapodás a maga módján egy teljesen egyedi európai jogi eszköz, amelynek nincsen megfelelője a legtöbb tagállamban. Véleményem szerint az önszabályozás e formája, ahol az adott probléma által érintett felek egy jogszabály formájában saját maguk állapodnak meg a kérdéssel kapcsolatos állásfoglalásról, példaértékű az európai szabályozásban. Nem olyan helyzetről van szó, mint a szén-dioxid-kibocsátás, az adóharmonizáció vagy a közszolgáltatások szabványosítása, amikor a cégeknek és a cégek alkalmazottainak passzívan kell elfogadniuk azt, amit mi vagy a tagállam kirótt rájuk, és mindezt igen magas költségek mellett.
Jiří Maštálka , a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (CS) Hölgyeim és uraim! Először is szeretném megköszönni mindkét előadónak kiemelkedő munkájukat, amelyet a dokumentum elkészítése során végeztek. Orvosként is nagy örömömre szolgál, hogy itt, az Európai Parlamentben tudatában vagyunk annak, hogy mennyire sürgős, hogy az egészségügyben dolgozókat jobban megvédjük az éles vagy hegyes eszközök okozta sérülésektől, és hogy a szabályozzuk ezt a kérdést.
Természetesen nagyon nyugtalankodom amiatt, hogy a Bizottság munkája lassan halad. Öt év telt el azóta, hogy az Európai Bizottságot tájékoztatták erről a fontos kérdésről, és majdnem négy év telt el azóta, hogy az Európai Parlament elfogadott egy állásfoglalást, amelyben kimondja, hogy jogi megoldásra van szükség az Európai Unió egészségügyi dolgozóinak véren keresztül terjedő fertőzések elleni megfelelő védelme érdekében.
Mivel az előző parlamenti ciklusban a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság tagjaként együtt dolgoztam kollégáimmal, Stephen Hughes-zal, Elizabeth Lynne-nel és még másokkal ebben a kérdésben, csalódott vagyok, hogy ennyire elhúzódott ez az ügy. Támogatom, hogy az irányelvben javasolt intézkedéseket minél hamarabb elfogadják. Azt szeretném kérni, hogy az egészségügyben dolgozók számára mihamarabb biztosítsák a lehető legmagasabb szintű védelmet és megelőzést.
Elisabeth Morin-Chartier (PPE) . – (FR) Tisztelt elnök úr, biztos úr, Lynne asszony, hölgyeim és uraim! Szeretném elmondani, mennyire örülök ma reggel, hogy megállapodásra jutottunk az éles vagy hegyes eszközök által okozott sérülések megakadályozásáról szóló irányelvre irányuló javaslat tekintetében. Itt egy tényleges egészségügyi problémával állunk szemben, amelyet minél gyorsabban szabályoznunk kell. Mindannyian ismerjük az ilyen jellegű sérülések jelentőségét és drámai következményeit. Úgy érzem, a biztos úr tudomására kell hoznom, hogy bízom abban, hogy gyors megoldással fog előállni a megállapodást illetően, ami lehetővé fogja tenni, hogy további lépéseket tegyünk ebben a kérdésben.
Szeretném megköszönni Lynne asszony munkáját. Köszönetet kell mondanom Hughes úrnak is, mert európai parlamenti képviselőként a mi feladatunk, hogy gondoskodjunk polgártársaink védeleméről. Közéjük tartoznak természetesen az egészségügyi szakemberek – róluk sokat beszéltünk –, a takarítók, és szóba kerültek a börtöntisztek is. Szeretném azonban még megemlíteni azokat is, akik iskolákban dolgoznak, az iskolai egészségügy minden területén. Azonban mindezeken túlmenően úgy vélem, hogy itt arról van szó, hogy minden polgártársunkat oktatásban kell részesítenünk, hogy ne tegyék ki felesleges kockázatnak az egészségügyi dolgozókat, valamint azokat a dolgozókat, akik ezt követően letört hegyű eszközöket vesznek a kezükbe.
El kell mondanom, hogy az előadókkal együtt, akik felvetették ezt a kérdést, mi az Európai Parlamentben készek és hajlandók leszünk biztosítani, hogy ezeket a rendelkezéseket minden tagállam végrehajtsa, és azok végrehajtását rendszeresen nyomon kell követnünk. Őszintén elkötelezzük magunkat emellett, ez a felelősségünk, hiszen ez egy olyan kérdés, amely minden bizonnyal nagy népszerűségnek fog örvendeni, és amelyet mindenkivel meg kell osztanunk.
Sylvana Rapti (S&D) . – (EL) Tisztelt elnök úr! Szeretnék köszönetet mondani a régebbi parlamenti képviselőknek – mivel ez az első parlamenti ciklus, amelyen részt veszek – és képviselőtársaimnak, Hughes úrnak és Lynne asszonynak, valamint az előadóknak és az árnyékelőadóknak, mert egy olyan kérdéssel kapcsolatos munka legvégébe kapcsolódtam be, amely engem személyesen is érint.
A férjem orvos, és néhány évvel ezelőtt fertőzést kapott egy injekciós tűtől. Ezért nagyon is jól tudom, milyen aggodalmat él át egy kórházi dolgozó családja, akit egy éles vagy hegyes eszköz sebesített meg. Az eredmények kézhezvételéig várakozással töltött napok rendkívül nehezek voltak.
Ezért szeretném még egyszer megköszönni az Önök által végzett munkát, és kifejezni megelégedettségemet annak okán, hogy most először lehetünk tanúi annak, hogy egy munkaadói szövetség és egy dolgozói szövetség fog össze és jut megállapodásra, ami lehetővé tette számunkra, hogy megszülessen ez az állásfoglalásra irányuló indítvány.
Úgy érzem, hogy az Európai Unión ténylegesen megvalósítja a célkitűzéseit, és most az állampolgáraival együtt, azok érdekében hoz döntést. Szeretnék emlékeztetni valamire, amit a többi képviselő is megemlített, és véleményem szerint fontos, hogy kimondjuk, és soha ne felejtsük el: az éles vagy hegyes eszközökkel okozott sérülések száma évente egymillió.
Nem tudom eléggé kihangsúlyozni, hogy milyen fontos szerepet van az Európai Parlamentnek, amely 2005 óta komolyan dolgozik ezen a kérdésen. Másrészt, mivel nincsen elegendő személyzet, és a helyzet különösképpen égető Görögországban, szeretném kiemelni, hogy mindenképpen biztosítanunk kell azt, hogy ezt az állásfoglalást, ezt az irányelvet minél hamarabb alkalmazzák.
Ez egy olyan döntés, amely a gyakorlatban is hozzá fog járulni az Európai Unió célkitűzéseihez, amelyek közül az egyik a foglalkoztatás növelése. Szeretném emlékeztetni a tisztelt Házat arra, hogy nemrégiben az Európai Bizottság az újra megválasztott elnöke személyén keresztül közölte a Parlamenttel, hogy az egyik terület, amelybe beruházni kívánnak, a szellemi munkaköröket jelenti.
Mentsünk meg életeket a szó szoros értelmében és átvitt értelemben is azáltal, hogy értékes munkahelyeket hozunk létre ezekben a gazdasági és társadalmi szempontból igen nehéz időkben.
Befejezésképpen szeretnék sok sikert kívánni az új biztosnak munkájához, és ha megengedik a következő megjegyzést: mélyen tisztelt és tapasztalt kollégánk, Cercas úr korábban azt mondta, hogy reméli, hogy Ön „jobb” lábbal fog belépni és azzal fog továbbhaladni. A magam részéről remélem, hogy Ön „bal” lábbal fog belépni és továbbhaladni, és ezt azért mondom, mert nagyon fontos az a megközelítés, amely Európa szociális arculatát fogja magára ölteni.
A dolgozókra kell figyelnünk, az európai embereknek erre van szükségük.
Licia Ronzulli (PPE) . – (IT) Tisztelt elnök úr! Hölgyeim és uraim! Én is egy személyes tapasztalatot kívánok megosztani Önökkel. 15 éven keresztül kórházakban dolgoztam, és egy ideig egy kritikus területen, a műtőben voltam egészségügyi dolgozó.
Saját magam is elszenvedtem esetlegesen fertőzött injekciós tűk és eszközök által okozott sérülést. Tehát – ahogy azt Rapti Asszony is elmondta – én is nagyon jól emlékszem arra a rémületre, amellyel a teszteredményekre vártam, és főként arra, ahogy a lehetséges fertőzöttség és a betegség feltételezhető kitörése közötti „lappangási időszakot” megéltem.
Pontosan e tapasztalat miatt hiszem azt, hogy az állásfoglalás mellett kell szavaznunk, amely a biztonság és munkavédelem terén végre jogi erőre emeli a megállapodást azáltal, hogy meghatározza a minimum-előírásokat valamennyi egészségügyi dolgozó számára.
Az egészségügyben dolgozók az Európai Unióban dolgozó munkaerő 10 %-át teszik ki, és a pontosítás végett körülbelül 1,2 millió véletlenül bekövetkező, éles vagy hegyes eszköz által okozott sérülés történik évente, amelynek az eredménye az, hogy az egészségügyi dolgozók fokozatosan elveszítik a motivációjukat, és gyakran otthagyják az egészségügyi szakmát. Ráadásul az Egészségügyi Világszervezet becslése szerint az esetek 2,5 %-ában fordul elő HIV-szerokonverzió, és az esetek 40 %-ban hepatitisz B vagy hepatitisz C szerokonverzió.
Pontosan azért, mert napi szinten igen sok súlyos kockázattal kell számolni, az egészségügyi szakmát nem tekintik vonzónak, olyannyira, hogy az elmúlt években létszámhiány mutatkozik. Ráadásul, mint ahogy azt már mások is megemlítették, jelentős költséggel járnak azok az egyéni egészségügyi szolgáltatások, amelyek az olyan feszültségterhes helyzetekhez kapcsolódnak, amelyekbe az egészségügyi dolgozók a különböző ellenőrzési időszakok során, illetve a diagnosztizáló tesztek – amelyek a balesettől számítva hivatalosan legalább hat hónapot vesznek igénybe – alatt kerülnek, és ott vannak még azok a költségek is, amelyek azoknak a dolgozóknak az esetében merülnek fel, akik a betegséget sajnálatos módon elkapták.
Következtetésképpen annak érdekében, hogy ne becsüljük alá a problémát, szükséges és helyénvaló meghoznunk minden megelőző intézkedést, ha a balesetek kockázata elkerülhető vagy csökkenthető. Elsősorban a munkaadó felelőssége, hogy bevezesse ezeket az intézkedéseket, és a dolgozó kötelessége, hogy betartsa azokat.
Ryszard Czarnecki (ECR) . – (PL) Tisztelt elnök úr! Egy olyan problémáról beszélünk, amely egy ideje az egészségügy egyik legjelentősebb problémájává nőtte ki magát. Statisztikákat fogok említeni. Az Európai Unióban évente körülbelül egymillió ilyen sajnálatos sérülés történik, amelyet éles vagy hegyes eszközök okoznak. Az Egyesült Államokban a becslések szerint körülbelül 380 000 ilyen eset fordul elő, de maguk az amerikaiak azt állítják, hogy a becslések alulmaradnak a valós adatokhoz képest. Természetesen ki kell emelnünk, hogy ez főleg az egészségügyi dolgozókat érinti, de van még egy másik szempont is: azokról a betegekről van szó, akik emiatt szintén veszélynek vannak kitéve. Ezekben az esetekben – és itt őszintének kell lennünk – azokról az óriási összegekről van szó, amelyeket a kórházaknak kártérítés gyanánt kell kifizetniük. Egyértelmű – mint ahogy azt az előző felszólalók is elmondták –, hogy a megelőzés alapvető jelentőséggel bír itt. Mivel a megelőzés mindig lényegesen kevesebbe kerül, mint a kezelés.
Az állásfoglalás – véleményem szerint – minden támogatást megérdemel. Ez egy válasz az egészségügy által kifejezett elvárásokra, és egyre nagyobb jelentőséggel bír, mivel a probléma egyre növekszik. A kártérítés problémája is egyre jelentősebb, és kártérítési igényekkel állnak elő az egészségügyi dolgozók és a betegek egyaránt. A kérdés pénzügyi vonatkozása is jelentős. Az általam képviselt politikai csoport támogatja az állásfoglalásra irányuló indítványt. Úgy gondoljuk, hogy így választ tudunk adni egy olyan kérdésre, amely tulajdonképpen a jelenlegi időszak egyik kihívása, és ugyanakkor ki tudjuk elégíteni a fogyasztók és az egészségügyben dolgozók szükségleteit az Európai Unió országain belül.
Georgios Papanikolaou (PPE) . – (EL) Tisztelt elnök úr! Ma azzal veszem át a szót, hogy köszönetet mondjak minden előadónak és mindenkinek, aki részt vett ebben a vitában.
Néha azt mondjuk, hogy Európának közelebb kell kerülnie a polgáraihoz. Ezzel a vitával minden bizonnyal sikerült ezt megtennünk. Egy korombeli barátommal beszélgettem, aki frissen végzett orvos, és amikor megemlítettem neki ezt a vitát, nagy örömmel azt mondta, hogy ez egy alapvető fontosságú ügy, és meg kell próbálnunk pontosan elmagyarázni mindenkinek Európában, hogy min is dolgozunk. Fontos a megelőzés és a kockázatokról való tájékoztatás a kórházakban dolgozók esetében. Alapvető fontosságú, hogy elmagyarázzuk mindenkinek, hogy amikor ilyen sokat dolgoznak, amikor a munkahelyek néha túl szűk helyen vannak kialakítva, amikor a betegek száma nagyon magas, alapvető, hogy ezek a dolgozók legalább a legfontosabb intézkedéseket megtehessék.
A kórházakban egészséges személyzetre van szükségünk, hogy mi, mint betegek – adott helyzetben – a gondoskodásukat és a lehető legjobb kezelést élvezhessük.
Karin Kadenbach (S&D) . – (DE) Mr Tisztelt elnök úr! Politikai célkitűzésünknek arra kell irányulnia, hogy az Európai Unió polgárai részére megteremtsük a legmagasabb életszínvonalat biztosító feltételeket. Az egyik kulcsfontosságú kihívás, amellyel mostanában szembe kell néznünk, a munkahelyek megtartása és megteremtése. De nem szabad elhanyagolnunk azt a kötelezettségünket sem, hogy ezek a munkahelyek ne betegítsék meg az embereket, illetve ne veszélyeztessék az egészségüket. Ezért a megelőzés, az egészségvédelem és a munkahelyek biztonsága alapvető fontossággal bír.
Határozottan hiszek abban, hogy ezen irányelv végrehajtása – ami valójában már régóta esedékes – meg fogja teremteni a megfelelő feltételeket ahhoz, hogy a munkahelyek biztonságosabbak legyenek az egészségügy minden területén, ahol a személyzet napi szinten van kitéve ezeknek a kockázatoknak. Úgy vélem, hogy minden európai polgár érdeke az, hogy ez minél hamarabb megvalósuljon.
László Andor , a Bizottság tagja. – Tisztelt elnök úr! Először is szeretném elmondani, hogy örülök, hogy ez a javaslat ilyen széles körű támogatást élvez a Parlamentben. Sajnálom, hogy a folyamat több időt vett igénybe, mint ahogy azt Önök közül többen remélték, de azt szeretném mondani, hogy teljes mértékben hiszek abban, hogy a szociális párbeszédnek ebben szerepet kell kapnia: tiszteletben kell tartanunk a szociális partnerek véleményét. Ez nemcsak, hogy fokozza a döntés legitimitását, hanem elősegíti a végrehajtását is, mert azok, akik részt vesznek egy új szabály megalkotásában, jobban érdekeltek annak sikerre vitelében. Ez nagyon fontos.
Már tudatában vagyunk annak, hogy létezik egy munkadokumentum a szociális partnerek között a keretmegállapodás tisztázására és végrehajtására vonatkozóan, tehát reméljük – és úgy gondolom, ebben bízhatunk –, hogy ez jelentős szerepet fog játszani a Tanácson belüli véglegesítés során: ez fogja megadni a választ a végrehajtással kapcsolatos bizonyos kérdésekre. Ezen túlmenően érdekünk az irányelv hosszú távú nyomon követése. Ez azért is nagyon fontos, mert így nyomon tudjuk követni, hogy mennyire lesz sikeres ez az irányelv.
Szeretném felhívni a figyelmüket arra a szövegrészre, amelyben az áll, hogy az aláíró felek a tanácsi határozat napjától számított öt év múlva felülvizsgálják e megállapodás alkalmazását, amennyiben a megállapodás valamely aláíró fele ezt kéri. Más szóval nagyon fontos az, hogy a végrehajtás és az ilyen jellegű sérülések előfordulása terén bekövetkezett változások nyomon követése legyen a kiindulási pont, ha bármelyik fél ezzel a felülvizsgálati lehetőséggel kíván élni.
Végül hadd mondjam el ezen a napon, amely csupán az új Bizottság második napja, hogy – ahogy azt néhány felszólaló üzenetében kiemelte – nagyon fontos az, hogy a Bizottság több figyelmet szenteljen Európa elfelejtett polgárainak, azoknak a korcsoportok vagy szakmák képviselőinek, akik nem tudnak könnyedén felszólalni saját magukért, mert korábban nem vettek róluk tudomást vagy háttérbe szorították őket.
Az egészségügy egyértelműen egy fontos ágazat; nagyon sok odaadásra és figyelemre van szükség ezzel a területtel kapcsolatban. Nem csak arról van szó, hogy a kórházi és az egészségügyi dolgozók ki vannak téve az éles vagy hegyes eszközök okozta sérüléseknek és fertőzéseknek, hanem arról is – amit mindannyian tudunk –, hogy milyen hosszú műszakokban dolgoznak. Tehát átfogó megközelítésre van szükségünk, amikor ilyen csoportokat vizsgálunk, amelyek fontos csoportok, főleg egy olyan válságos időszak közepette, amikor a várt költségvetési konszolidáció hatással lesz ezeknek az embereknek a munkafeltételeire. Ezért is kell ezt a témát kiemelt napirendi pontként kezelni, ahogy én is személyes szerint kiemelt napirendi pontként kezelem.
Elnök. - Köszönöm, biztos úr! Biztos vagyok benne, hogy mindannyian hálásak vagyunk a vita kezdeményezőinek. Reméljük, hogy a dolgok javulni fognak.