Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2010. február 24., Szerda - Brüsszel

19. Peking+15 - az ENSZ cselekvési platformja a nemek közötti egyenlőségért (vita)

  Elnök. – A következő napirendi pont vita a következőről:

– Szóbeli választ igénylő kérdés a Tanácshoz: Peking +15 – Az ENSZ cselekvési platformja a nemek közötti egyenlőségért, előterjesztette Svensson asszony a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság nevében (O-0006/2010 – B7-0007/2010), és

– Szóbeli választ igénylő kérdés a Tanácshoz: Peking +15 – Az ENSZ cselekvési platformja a nemek közötti egyenlőségért, előterjesztette Svensson asszony a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság nevében (O-0007/2010 – B7-0008/2010).

  Eva-Britt Svensson , szerző. – (SV) A nők jogainak kérdése mindig magasan szerepel a napirendemen, éppen ezért külön örülök, amikor ez áll a vita középpontjában itt a plenáris ülésen, ahogy ma is. A Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság elfogadott egy olyan állásfoglalást, amely a Parlament állásfoglalását tükrözi a pekingi platformmal kapcsolatban. Szeretném megköszönni a bizottságban részt vevő kollégáknak a kitűnő együttműködést.

A platformot 1995-ben az ENSZ keretében fogadták el, ez történelmi szempontból fontos lépés volt. Az elfogadott cselekvési platform volt az első ilyen típusú globális dokumentum. Átfogóan kezelte a nők helyzetét és jogait. Az ENSZ-nek hosszú és kitűnő tradíciói vannak az emberi jogok területén és már 1948-ban elfogadtak egy nyilatkozatot.

Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 30 cikket tartalmaz, amelyekre gyakran hivatkoznak. Ez a Nyilatkozat – a második cikkben – már kijelentette, hogy mindenkit megillet valamennyi jog és szabadság bármiféle hátrányos megkülönböztetés nélkül, és a nemi megkülönböztetést külön hangsúlyozták. Az EU-n belül a férfiak és nők közötti egyenlőség kérdésének egyértelmű alapja van a Szerződésekben és az Európai Unió Alapjogi Chartájában egyaránt.

A bizottság egyetértett a pekingi cselekvési platform fontosságát és annak szükségességét illetően, hogy az EU-n belül konkrétabban kell dolgozni a fejlődések szisztematikus ellenőrzésén és annak biztosításán, hogy minden területen a növekvő egyenlőség irányába mozduljunk el. Az új, vilniusi székhelyű Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete lehetőséget biztosít számunkra, hogy segítséget kérjünk ezzel a munkával kapcsolatban, továbbá kutatásokat fog biztosítani számunkra, hogy kiderüljön, mely politikai intézkedések bizonyulnak a leghatékonyabbnak, mivel számos olyan terület van, amelyen nem rendelkezünk a szükséges adatokkal vagy tudással.

Támogatom az európai védelmi állásfoglalásra vonatkozó javaslatot, és nagyon örülök, hogy a spanyol elnökség benyújtotta azt. A pekingi cselekvési platform számos olyan területet tartalmaz, amelyek rendkívül fontosak, amennyiben fejlődést akarunk elérni. Ezek olyan területek, mint például a szegénység, amely elsősorban a nőket érinti, az egészségügyi ellátáshoz való nem megfelelő hozzáférés a nők számára, a nők elleni erőszak valamennyi formája, valamint az egyenlőtlenség a gazdasági struktúrákban és a gazdaságpolitikában.

Ahogy azt Önök is tudják, nyolc európai parlamenti képviselőből álló küldöttség utazik New Yorkba, hogy képviselje az Európai Parlamentet. Nyomon fogjuk követni a megbeszéléseket és tárgyalásokat, amelyek részét képezik az értékelésnek, hogy milyen fejlődést ért el a világ 15 év alatt a cselekvési platform célkitűzéseinek teljesítésében. Az állásfoglalást, amelyet holnap fogadunk el, magunkkal visszük New Yorkba, és fontos számunkra, hogy az az állásfoglalás velünk legyen.

A Bizottság elfogadott egy bekezdést, amely kimondja, hogy a szexuális és reproduktív egészség és a szexuális és reproduktív jogok a nők jogainak részét képezik, és ezeket javítani kell Európában és globálisan egyaránt. Az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) azt kérték, hogy erről a bekezdésről külön szavazzunk. Mindannyian tudjuk, hogy amikor az emberek külön akarnak szavazni egy bekezdésről, annak az az oka, hogy az a bekezdés különösen fontos és ezért nem akarják, hogy közösen szavazzunk róla a állásfoglalás többi részével együtt.

Teljes mértékben egyetértek a PPE képviselőcsoporttal abban, hogy a 9. bekezdés kulcsfontosságú. Félek ugyanakkor, hogy le akarják szavazni ezt a bekezdést, amit nagyon sajnálatosnak tartanék. Teljes mértékben tisztában vagyok vele, hogy a Parlament tagjai különböző nézeteket és értékeket vallanak, és ez teljesen helyénvaló. Ezért folytatunk vitákat és megbeszéléseket. Ez a megfogalmazás azonban a minimumot tartalmazza, és ezt mindenkinek támogatnia kell. Nem javasoltak semmilyen más szöveget a 9. bekezdés helyett. Nagyon sajnálatos lenne, ha olyan állásfoglalással mennénk New Yorkba, amely még a minimumot sem tartalmazza ezzel az alapvető kérdéssel kapcsolatban, amely végső soron rendkívül központi kérdés globális szinten.

Remélem, és úgy gondolom, hogy mindenki el tudja fogadni a jelenlegi megfogalmazást, mivel ez csak annyit állít, ami mindannyiunk számára magától értetődő. A folyamat során szorosan együtt dolgoztunk több ezer nővel és női érdekképviseleti szervezettel, aminek eredményeképp a dokumentum kivételesen megalapozott.

  Diego López Garrido , a Tanács soros elnöke. – (ES) Svensson asszony, nagyon szépen köszönöm kérdését, mivel Ön is tudja, hogy az Európa Tanács soros spanyol elnökségének egyik kulcsfontosságú, központi és prioritásként kezelt kérdése a nemek közötti egyenlőség. Az elnökségnek számos célkitűzése van, amelyek az egyenlőség elvét fejezik ki a megkülönböztetés-mentességről szóló irányelv fontosságának hangsúlyozása által, és hasonlóképpen az Ön által is említett egyik dologgal, nevezetesen a nemi alapú erőszak elleni küzdelemmel és annak fontosságával kapcsolatban, hogy létezzen egy olyan állásfoglalás, amely védelmet nyújt a nemi alapú erőszak áldozatainak.

E tekintetben örülök, hogy itt van Reding biztos asszony, akinek a felelőssége a férfiak és nők közötti egyenlőséggel kapcsolatos valamennyi dolog végrehajtása igazságügyi szempontból. Azt is szeretném elmondani az elején, hogy elnézést kérek, amiért a spanyol esélyegyenlőségi miniszter nincs jelen, mivel éppen most vett részt egy szavazáson a spanyol szenátusban az abortusszal kapcsolatos törvény reformjáról, amely egyébként sikeres volt, mivel ma délután fogadták el a spanyol parlamentben.

Az Európai Unió Tanácsa mindig jóváhagyta és mindig kiállt az Unió és az Egyesült Nemzetek Szervezete mellett a nemek közötti egyenlőség kapcsán. A svéd elnökség dolgozta ki a Peking +15 jelentést, amelyet a spanyol elnökség a nők helyzetével foglalkozó bizottság 54. ülésen fog bemutatni, és el kell mondani, hogy annak ellenére, hogy igen jelentős fejlődés ment végbe ezen a területen, még sok tennivaló van.

E tekintetben az elnökség hangsúlyozta például az adatok fejlesztésének szükségességét, illetve azt, hogy jobban kellene felhasználni a pekingi platformon létrehozott mutatókat. Amint azt tudják, az Európai Unión belül 12 mutatót dolgoztak ki a nemek közötti valódi egyenlőség nyomon követésére, mérésére és értékelésére, bár néhány esetben még mindig nem sikerült ezeket megtervezni, például az emberi jogok, a média és a környezetvédelem vonatkozásában.

Szeretném elmondani, hogy a spanyol elnökség technikai megbeszélést tart májusban, hogy megvitassa a nők, a média és a sztereotípiák kérdését, amely a médiával kapcsolatos téma, és amely szintén Reding biztos asszony hatáskörébe tartozik.

Azzal szeretném befejezni, hogy van jelenleg egy nagyon fontos kérdés, ahogy azt mindenki tudja, mégpedig a gazdasági válság. Az okozott károkhoz hasonlóan, ez is akadályt jelenthet a férfiak és nők közötti egyenlőség fejlődésében. Az is igaz ugyanakkor, hogy paradox módon a nemek közötti egyenlőség segíthet abban, hogy legyőzzük a válságot és megbirkózzunk azzal: a nemek közötti egyenlőség és a férfiak és nők foglalkoztatáshoz való hozzáférésének esélyegyenlősége révén.

Nagyon konkrétan beszélnék az Európa 2020 stratégiáról. Az Európai Unió intézményei egyértelművé tették az iránti igényüket, hogy az Európa 2020 stratégiában szerepeljen a nemek közötti egyenlőség dimenziója a teljes stratégiában, hogy ezáltal a férfiak és nők közötti egyenlőség kérdése is a stratégia része legyen.

Tavalyi jelentésében az Európai Parlament azt kérte a Tanácstól és a Bizottságtól, hogy legyen egy fejezet a nemi dimenzió integrálásáról a 2020-as stratégiában. A Foglalkoztatási, Szociálpolitikai, Egészségügyi és Fogyasztásügyi Tanács tavaly november 30-i informális EPSCO tanácsi ülésén, amelyet épp most tartottak Barcelonában, szintén azt mondta, hogy a tagállamoknak és a Bizottságnak hatáskörüknek megfelelően biztosítaniuk kell, hogy a nemi dimenziót megerősítik a 2020-as stratégiában, és hogy valamennyi vonatkozó politikai területet figyelembe veszik. Éppen ezért biztos vagyok benne, hogy ez, a Bizottság munkaprogramjával együtt, amely egy jelentős munkaprogram, és amely mindig alapvető eszközként szolgált a stratégia irányításához, azt fogja jelenteni, hogy ezt a szempontot belefoglalják a 2020-as stratégiáról szóló dokumentumba, amelyet a Bizottság március 3-ra ígért meg nekünk a 2020-as stratégiával kapcsolatban (amit Van Rompuy elnök úr, valamint a Bizottság elnöke, José Manuel Barroso úr is említett).

Folytatnunk kell a munkát, tovább kell fejlesztenünk a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos politikákat. Ez nemcsak igazságügyi kérdés, hanem az Európai Unió szellemével való következetesség kérdése is, hogy továbbra is hivatkozási pont lehessen a világban a férfiak és nők közötti egyenlőség tekintetében.

  Viviane Reding , a Bizottság alelnöke. – (FR) Elnök úr, megtiszteltetés számomra, hogy a Parlamentben a kérdések órája keretében tartott első beszédem a nőkre vonatkozó kérdésekkel kapcsolatos. Az alapvető jogok biztosaként valóban úgy gondolom, hogy a férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód kérdéséhez kapcsolódó alapvető jogok jelentik az egyik legfontosabb és legrégibb kérdést. Meghatottan emlékszem ugyanakkor vissza arra, amikor 15 évvel ezelőtt fiatal luxembourgi európai parlamenti képviselőként a pekingi cselekvési platformot készítettem elő Luxembourgban; és most itt vagyunk az Európai Parlamentben és a pekingi cselekvési platform felülvizsgálatát készítjük. Teljes kört írtunk le.

Nem kell hangsúlyoznom, hiszen Önök is tudják, hogy a férfiak és nők közötti egyenlőség az Európai Unió egyik alapvető értéke, és számíthatnak a Bizottság szilárd elkötelezettségére ezen a területen.

Az év folyamán új bizottsági stratégiát fogok bemutatni a nemek közötti egyenlőségre vonatkozóan, amely felülvizsgálata lesz a már meglévő, egyenlőségre vonatkozó 2006–2010 közötti ütemtervnek. Néhány napon belül, amikor a nők helyzetével foglalkozó bizottság 54. ülése megkezdődik az Egyesült Nemzetek Szervezetében, amely Peking 15. évfordulóját jelenti, az Európai Parlament egy nagyon fontos delegációt fog küldeni. Én magam is jelen leszek a Tanács elnökével együtt, és ez lesz az első ilyen alkalom. Mindketten fel fogunk szólalni a plenáris ülésen. Úgy gondolom, hogy ez is egy nagyon erőteljes jel.

Ez továbbá lehetőséget biztosít arra, hogy nemzetközi szinten felmérjük az elért fejlődést azon a 12 cselekvési területen, amelyeket meghatároztunk Pekingben, de arra is, hogy megvizsgáljuk a fennálló egyenlőtlenségeket, hiszen annak ellenére, hogy vannak sikerek, még léteznek kihívások, amelyeknek meg kell felelnünk. El kell mondanom továbbá, hogy az Európai Unió eddig is és ezentúl is támogatni fogja az Egyesült Nemzetek Szervezetének munkáját az intézményi mechanizmus jelenleg zajló reformja és az Egyesült Nemzetek Szervezetén belül ennek a nemi entitásnak a létrehozása tekintetében.

Az Európai Unió továbbá befolyásos támogató is a fejlesztés szempontjából, különösen a millenniumi fejlesztési célok vonatkozásában, amely fontos helyet biztosít a polgárok 50%-ának, akik hozzájárulnak ehhez a fejlesztéshez globális szinten. Nagyon jól tudjuk, hogy a nők hozzájárulása nélkül nem lenne fejlesztés. Ez az oka annak, hogy a férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód horizontális politika a Bizottságban, amelyet nemcsak az ezért a területért felelős biztos irányít, hanem más biztosok is saját felelősségi körükön belül, mégpedig az Európai Unión belüli valamint a külső szakpolitikákat érintő területeken, különösen az együttműködi és a fejlesztéspolitikák terén.

Mindannyian tudjuk, hogy a pekingi cselekvési platform nagyfokú előrelépést jelent. A platform elfogadását követően a nemek közötti esélyegyenlőség érvényesítése széles körben elterjedt az Európai Unióban. Ezt az üzenetet küldtük szét Pekingben. A hatás valóban figyelemre méltó, tekintettel arra, hogy tagállamainkban az esélyegyenlőségi politikák többé már nemcsak célzott fellépésekre korlátozódnak, hanem mostantól kezdve integrálódnak valamennyi vonatkozó politikába.

A pekingi cselekvési program lehetővé tette továbbá a számunkra, hogy nyomon kövessük az egyenlőség terén elért fejlődést a Tanács által kidolgozott mutatók alapján valamennyi cselekvési területen. 12 intézkedés és kilenc mutató létezik. Nagyon büszkék vagyunk az eredményekre, azonban még három mutatót létre kell hoznunk, úgy gondolom, hogy a Tanács elkötelezett ez iránt a következtetések elfogadása által, hogy teljes gőzzel haladjunk előre és fejlesszük ezeket a kitűnő mutatókat.

A pekingi cselekvési terv 15. évfordulója. A svéd elnökség áttekintette, hogy az egyenlőség kapcsán milyen előrelépések történtek az EU-ban. A Tanács elfogadott néhány következtetést, és a Parlament be fogja mutatni ezeket a dokumentumokat, amelyek természetesen meg fogják találni helyüket az összes politikában, amelyeket az Európai Unió ki fog fejleszteni.

Mindkét elnök kifejtette véleményét az Európa 2020 stratégiával kapcsolatban. Teljesen természetes, hogy ebben a rendszerben, amely újra megindítja Európát, a nők különleges szerepet fognak betölteni, különösen akkor, amikor egyre kevesebb embert foglalkoztatnak. Valójában nincs is már választásunk: szükségünk van nőkre a gazdasági fejlődéshez. Ez már nemcsak a nemek közötti egyenlőség kérdése, hanem kizárólag gazdaságpolitikai kérdés. Éppen ezért nincs más választásunk ebben a kérdésben. Szükségünk van a nőkre, ha azt akarjuk, hogy Európa túljusson a nehézségeken, és ezek az új mutatók természetesen segíteni fognak minket ebben az irányban. A magas szintű csoportban olyan munkaprogramot dolgoztunk ki, amely lehetővé teszi számunkra, hogy nyomon kövessük a meglévő mutatókat és létrehozzuk azokat a mutatókat, amelyeket még be kell vezetni. A Nemek közötti Egyenlőség Európai Intézete természetesen segíteni fog minket ebben a feladatban, amely jövő héttől – és ez egy újabb szimbólum, amely pontosan egybeesik a New Yorkban megrendezésre kerülő találkozóval – véglegesen Vilniusban fog működni.

Elnök úr, New Yorkból hazafelé látogatást fogok tenni Önnél, hogy megvitassuk a Bizottság egyenlőséggel kapcsolatos stratégiáját. Ezt együtt fogjuk elvégezni. Ezt a lakosság 50%-áért, polgáraink 50%-áért tesszük, és sikeresek leszünk!

ELNÖKÖL: SCHMITT ÚR
alelnök

  Christa Klaß , a PPE képviselőcsoport nevében.. – (DE) Elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim, a jövő héten New Yorkban megrendezésre kerülő nőügyi világkonferencia lehetőséget nyújt számunkra, hogy a férfiak és nők közötti egyenlőtlenségre irányítsuk a társadalmak figyelmét világszerte. Eközben természetesen előterjesztjük jelenlegi állásfoglalásunkat arra vonatkozóan, hogy mit értünk el és mit kell még elérnünk ahhoz, hogy lezárjuk a kritikai vizsgálatot. Az egyenlőségre, fejlesztésre és békére való felhívás a nőügyi világkonferencián, amely 1995. június 15-én került megrendezésre Pekingben még ma is konkrét állítás a célkitűzéseinkre vonatkozóan, Európában is.

Jó úton haladunk határozott célkitűzésünk felé. El kell azonban ismernünk, hogy az út nem könnyű, sok dugó és akadály van, és időnként egyirányú utcákkal is találkozunk útközben. Folyamatosan újra kell tervezni az útvonalat, és határozottan szem előtt kell tartani az úticélt. Létezik egy régi német mondás: minden út Rómába vezet. A megfelelő közös út keresése közben éppen ezért arra ösztönzöm mindannyiunkat, hogy találjunk több közös alapot.

A férfiak és nők közötti egyenlőséggel kapcsolatos politikákról nem lehet és nem szabad szavazást tartani és nem vonatkozhat a szűkös, kierőszakolt többségre. Képviselőcsoportom garantálja a kérdésről való szabad döntést, és éppen ezért, Svensson asszony, szeretnénk két részre osztani a szavazást. Az egyenlőségnek gondolkodásmóddá kell változnia. Ez megköveteli az érzékenységet és megköveteli a meggyőzés erejét. Svensson asszony, Ön állásfoglalásában számos nyílt sebet érintett. Még mindig számos befejezetlen ügy van, amelyekkel foglalkozni kell, és ezeket már említették: a sztereotípiák által befolyásolt gondolkodás mellőzése, egyenlő bér az egyenlő munkáért, a nőket érintő szegénység, a nők elleni erőszak és az elöregedő társadalom, amely különösen a nőket érinti. Számunkra ezek mind kulcsfontosságú kérdések ebben a állásfoglalásban, amellyel foglakozni kívánunk.

A puszta szándéknyilatkozatok csak kis segítséget jelentenek. A számos állásfoglalás, stratégia és paktum listája Önmagában két oldalt tesz ki Svensson asszony jelentésében. Képviselőcsoportom számára nagyon fontos, hogy bármikor, ha az egyenlőségről beszélünk, akkor a férfiakat és nőket is megemlítsük – egyenlő feltételekkel – és reméljük, hogy a pekingi nyomon követő konferencia eredményeképp előre tudunk lépni a nagyobb egyenlőség felé.

  Zita Gurmai , az S&D képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, 2010-ben ünnepeljük a pekingi cselekvési platform 15. évfordulóját. Ez a visszatekintés pillanata, amikor nemcsak azt kell értékelnünk, hogy mit értünk el idáig, hanem gondolkodnunk kell arról is, hogy milyen új módon érhetjük el az 1995-ben kitűzött célokat.

A kezdet bíztató volt: 1995-ben globális konszenzust értünk el, amely szerint a férfiak és nők egyenlők minden szempontból, beleértve a politikai, gazdasági, jogi és társadalmi vonatkozásokat is. A konszenzus ellenére azonban a folytatás kevésbé lelkesítő. A pekingi cselekvési platform számos célkitűzését még korántsem teljesítettük. Számos országban a nők még mindig nem rendelkeznek megfelelő felhatalmazással és a szegénység is női arcot ölt.

A 21. században is, és még a fejlett országokban is ismételten vitát figyelhetünk meg olyan alapvető kérdéseket illetően, amelyek megkérdőjelezik a már megállapított jogokat, mint például a szexuális és reproduktív egészséggel kapcsolatos jogokat. Nagyon örülök annak, hogy az Európai Parlament nem követi ezeket a trendeket, hanem éppen ellenkezőleg, elkötelezett az alapvető jogok iránt. A politikai viták, az emberi jogok elleni konzervatív támadások ugyanakkor nyugtalanítóak, és egyértelműen alátámasztják a tényt, hogy még korántsem ért véget a nők jogaiért folyó küzdelem.

Nem gondolom, hogy az emberi jogok kompromisszum tárgyát képezhetik. Nem fogadhatjuk el a legkisebb közös nevezőt. Éppen ezért, amikor néhány nap múlva New Yorkba megyünk, erőfeszítést kell tennünk annak érdekében, hogy valamennyi nő egyenlő jogokat élvezzen, és hogy ezek a jogok védettek legyenek. Én ezt személyesen fogom megtenni az „Én testem, én jogom” mottó alapján, amelyet közvetítenünk kell valamennyi nő felé a világban.

  Antonyia Parvanova , az ALDE képviselőcsoport nevében.. – Elnök úr, ha visszatekintünk arra, hogy mit értünk el a nyilatkozat és a cselekvési platform 15 évvel ezelőtti pekingi elfogadása óta, nem tagadhatjuk, hogy még mindig sok tennivaló van. Messze vagyunk még a pekingi stratégiai célkitűzésektől. Az egyenlőtlenség és a nemekkel kapcsolatos sztereotípiák a világ valamennyi részén jelen vannak, beleértve az Európai Uniót is. Ha haladást akarunk elérni ezzel a napirenddel kapcsolatban, döntő fontosságú, hogy nemzeti és uniós szinten megbízható és összehasonlítható adatok álljanak rendelkezésre a pekingi mutatókra vonatkozóan. Azt is biztosítanunk kell továbbá, hogy ezeket a mutatókat időszerűen nyomon követik annak érdekében, hogy ennek megfelelően frissítsük a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó uniós stratégiát.

Itt Európában még mindig sok kérdéssel kell foglalkoznunk.

Vegyük a munkaerőpiac helyzetét: el kell törölni a nemek közötti bérszakadékot, miközben meg kell vizsgálnunk a nők vezető pozíciókban betöltött helyét és arányát is az állami és magánszervezetekben egyaránt.

Mélyebben szemügyre véve a társadalmi megfontolásokat, a nőket érintő egyenlőtlenségek és megkülönböztetés a legtöbb esetben kirekesztéshez és szegénységhez vezet. A szegénység az egészség legnagyobb befolyásoló tényezője. A szegénység egyre inkább a nőket érinti, és ennek valódi hatása van a nők fizikai és mentális egészségére.

A kisebbséghez tartozó nők megtapasztalják a szegénységet, kirekesztést és megkülönböztetést. Igényeik túlnyomórészt ismeretlenek és figyelmen kívül hagyják azokat, és nem lehet hallani a hangjukat. A roma nők esetében a várható élettartam akár 10 évvel is kevesebb lehet, mint a többséghez tartozó nők esetében. A gyermekhalandóság háromszor-négyszer nagyobb, mint a többségi lakosság esetében.

A megkülönböztetést, kirekesztést és szegénységet az elöregedő társadalom fényében is vizsgálni kell. Az eltérő várható élettartam a férfiak és a nők esetében megnövekedett gazdasági és társadalmi nehézségeket von maga után az egyedülálló idős nők esetében. Ez az újonnan megjelenő jelenség, és mivel igen komoly, szorosan nyomon kell követni és megfelelően foglalkozni kell ezzel a kérdéssel.

Végezetül, biztos asszony, erőteljesen arra szeretném Önt bátorítani, hogy készítsen egy a nők elleni erőszakról szóló irányelvet. Mindannyian támogatni fogjuk.

  Nicole Kiil-Nielsen , a Verts/ALE képviselőcsoport nevében.. – (FR) Még 2006-ban az ENSZ elismerte, hogy a társadalom legsebezhetőbb és legszegényebb rétegei voltak az éghajlatváltozás fő áldozatai. Tény, hogy mindkét kategóriában a nők teszik ki a többséget.

Afrika Szaharától délre eső részében például annak ellenére, hogy a nőket már jelenleg is megkülönböztetés éri a földhöz való hozzáférés és annak ellenőrzése tekintetében, a megművelhető föld növekvő hiánya a szárazság következtében még tovább csökkenti a létükhöz szükséges eszközöket.

Egy közelmúltban készült jelentés előrejelzése szerint 2050-re egymilliárd ember menekül el az ellenséges környezeti viszonyok miatt. Az éghajlatváltozás következtében migránsokká vált, összetákolt táborokban menedéket kereső emberek biztonságának elvesztése miatt tovább nő a nők fenyegetettsége.

Be kell azonban ismernünk, hogy az elmúlt 15 évben egyetlen, a környezetvédelemmel kapcsolatos európai jogi szöveg sem tartalmazott nemi vonatkozásokat.

A Zöldek/az Európai Szabad Szövetség képviselőcsoport nevében arra szólítom fel az Európai Uniót és tagállamait, hogy a férfiak és nők közötti egyenlőség perspektíváját integrálják valamennyi, a környezetvédelemmel kapcsolatos hatásvizsgálatba, jogszabályba és politikába.

  Marina Yannakoudakis , az ECR képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, kevesebb mint 100 éve rendelkezik valamennyi nő szavazati joggal az Egyesült Királyságban. A nők jogaiért való küzdelem nem új jelenség, és elismeréssel szeretnék adózni valamennyi női érdekképviseleti szervezetnek világszerte, amely még mindig a férfiak és nők közötti egyenlőségért harcol.

A nők független döntéseket akarnak hozni karrierjüket vagy családtervezésüket illetően: döntést, hogy egy hagyományosan férfi foglalkozást űzzenek, vagy hasonlóan, döntést, hogy vigyázzanak gyerekeikre és otthonról dolgoznak. Amire valóban szükségünk van az az, hogy növeljük a nők jogait. Konzervatívként hiszünk a választás lehetőségében, és a választás eredményeképp a rugalmasságban és végezetül az egyenlőségben a nők számára.

Akaratlanul tesszük a nőket kevésbé alkalmazhatóvá azáltal, hogy azt követeljük, a vállalkozások olyan jogokat biztosítsanak, amelyeket nem tudnak teljesíteni a jelenlegi gazdasági környezetben? Hasonlóképpen, azért akadályozzuk a nőket abban, hogy otthon maradjanak gyermekeikkel, mert olyan társadalom élünk, amely ezt kevésbé értékeli, mint a munkahelyet?

A biztos asszony helyesen mondta, hogy ki kell emelnünk a nőket a recesszióból, és vissza kell irányítanunk őket a munkába. Véleményem szerint a kisvállalkozásokban is biztosítanunk kell munkahelyeket, és ez segíteni fog a célkitűzés elérésében. A túlszabályozás révén a kisvállalkozások megszűnését kockáztatjuk, ezáltal viszont éppen azokat a lehetőségeket korlátozzuk, amelyekért küzdünk, amelyeket biztosítani akarunk a nők számára, azaz a megérdemelt egyenlőséget.

  Mara Bizzotto , az EFD képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a svéd elnökség Pekingről szóló jelentésében semmilyen hivatkozás sincs az Európában élő nem nyugati nők helyzetére. Éppen ezért vagy nem létezik a probléma, vagy nem akarjuk észrevenni. A muzulmán nők helyzete azonban, Európában is, tragikus.

Ha a nyugati feminizmusnak identitásválsága van, annak oka, hogy a multikulturalizmus divatja nagyon sokunk esetében azt eredményezte, hogy elkerüljük ezeket a problémákat, amelyek megannyi muzulmán nő küzdelme középpontjában állnak Európában és világszerte.

Hagyjuk meg ott a multikulturalizmust és a politikai korrektséget ott, ahol találtuk, és emelkedjünk fel az új kihíváshoz: az európai férfiaknak és nőknek most, és nem később kell támogatniuk a muzulmán nőket Európában az emancipációért vívott küzdelmükben, ezáltal segítve azokat a mozgalmakat is a világban, amelyek az iszlám fundamentalizmus ellen emelik fel hangjukat.

Hajlandóak vagyunk-e azért küzdeni, hogy biztosítsuk, hogy a nők Európában megszabaduljanak a lelki halál szimbólumától, amelyet a burka jelent? Készen állunk arra, hogy megvitassuk az Európában muzulmán közösségekben élő nők rosszabbodó körülményeit?

Ha az ezekről a kérdésekről szóló vita szelleme győzedelmeskedik a csend felett, akkor ahhoz is lesz erőnk, hogy támogassuk a nők iszlám elnyomás alól való felszabadításának ügyét a világban.

  Edit Bauer (PPE) . – (HU) 15 évvel a pekingi platform elfogadása után nyilván nagyon sok mindenről lehetne beszélni és sok mindenről érdemes lenne szólni, én mégis inkább arról szeretnék beszélni, ami a mi dolgunk. A mi kezünkben egyetlen egy eszköz van, és az a törvénykezés. Ezalatt a 15 év alatt a tagállamokban és uniós szinten is sok minden történt, nagy lépések történtek, elsősorban a diszkriminációs törvények elfogadása következtében. Ez valóban komoly előrelépést jelentett az egyenlő esélyek megteremtésében. Igaz, nem lehetünk elégedettek a közösségi, gyakran a tagállami törvénykezéssel sem, hiszen gyakran vagyunk tanúi annak, hogy az érvényes rendelkezések nem eléggé hatékonyak, gyakran a helyzet a törvények hatálybalépése után csak nagyon kevéssé változik. Példaként hozható fel a nők és férfiak bérezése közti különbség, ahol a törvény több mint 30 éve tiltja a nemek közti diszkriminációt, mégis a különbségek 10 éve alig változnak, sőt időnként növekedő tendenciát mutatnak.

A jogokhoz való hozzáférés külön problémát jelent, hisz a jogorvoslás gyakran rendkívül költséges és bonyolult. Az egyenlő bánásmód hatóságai, melyek a tagállamokban az antidiszkriminációs törvények felügyeletére hivatottak, általában kevéssé fölszereltek, kevés a forrásuk, jogköreik a tagországokban gyakran kimerülnek a tájékoztatással és a tanácsadással. Remélhetőleg az idén arra is sor kerül, hogy megnézzük, mennyire hatékonyak azok a törvények, amiket itt megfogalmazunk és jóváhagyunk. Nyilvánvaló, hogy nem minden oldható meg legiszlatív úton, a sztereotípiákat pedig nehéz megváltoztatni, pedig azt is látni kell, hogy a törvények hatékonysága nagyon gyakran ezen áll és bukik. Egyetlenegy mondat befejezésként: időről-időre bizony érdemes áttekinteni a megtett utat, de azt is világosan kell látnunk, hogy merre megyünk. Nagy reményeket fűzünk a 2020-as stratégia újrafogalmazása elé, és ugyanúgy nagy reményeket fűzünk az új esélyegyenlőségi stratégia megfogalmazása elé is.

  Edite Estrela (S&D) . – (PT) Nagy örömmel hallgattam az Ön felszólalását. Pozitív üzeneteket közvetített számunkra és megerősítette, hogy hajlandó cselekedni. Valóban sok intézkedésre van szükség, mert 15 évvel Peking után látjuk, hogy sajnálatos módon az eredmények kevés jelentőséggel bírnak. Nemcsak a szegénységnek marad továbbra is női arca, hanem az írástudatlanság, munkanélküliség és az alacsony bérek arca is női marad. Az oktatáshoz és egészségügyhöz való hozzáféréssel kapcsolatos megkülönböztetés továbbra is fennáll. A nők a legfőbb áldozatai az emberkereskedelemnek, a fizikai, szexuális és pszichológiai erőszaknak. A nők alulreprezentáltak a politikában és a cégek igazgatóságaiban, másképp szólva, ki vannak zárva a politikai és gazdasági döntéshozatalból.

Azt is tudjuk, hogy annak érdekében, hogy az egyenlőséget célzó politikák megfelelőek és hatékonyak legyenek, a diagnózisnak megbízhatónak kell lennie, és olyan összehasonlítható statisztikai adatokon kell alapulnia, amelyek nemek alapján oszlik szét. Erre van szükségünk ahhoz, hogy helyes diagnózist állítsunk fel és aztán végrehajtsuk a megfelelő intézkedéseket.

  Teresa Jiménez-Becerril Barrio (PPE) . – (ES) Elnök úr, szeretném elmondani, hogy nem azért jöttem a Parlamentbe, hogy megtapsoljam az abortuszról szóló legújabb spanyolországi törvényt.

Az emberi élet miatt aggódom, és kifejezetten aggódom a nők miatt – azért vagyok itt, hogy őket megvédjem –, akiknek veszélyben van az élete a nemi alapú erőszak miatt, és azért vagyok itt, hogy olyan helyet kínáljak fel számukra, ahol szabadon és biztonságban élhetnek.

A Parlament 2006. február 2-i állásfoglalásában azt javasolták, hogy a tagállamok zéró tolerancia megközelítést fogadjanak el a nők elleni erőszak valamennyi formájára vonatkozóan, és hogy fogadják el a szükséges intézkedéseket az áldozatok megfelelőbb védelmének biztosítása érdekében.

A stockholmi program, amelyet elfogadott a Parlament, a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló területet biztosít valamennyi európai polgár számára, és a nemi alapú erőszak elleni küzdelem prioritásként szerepelt a programban. Ez tükrözte a spanyol elnökséghez intézett azon kérésemet, hogy mandátuma alatt segítse elő az európai védelmi állásfoglalást a nemi alapú erőszak áldozatai védelme érdekében, hogy ezáltal biztosítsa, hogy e bűncselekmények áldozatai azonos szintű védelmet kapnak valamennyi tagállamban.

A határok nélküli Európában a nemi alapú erőszak elleni küzdelemnek is határok nélkülinek kell lennie, és a tagállamoknak keményen kell dolgozniuk azért, hogy harmonizálják jogszabályaikat, hogy a nők bántalmazása elleni küzdelem ezáltal legyőzze az útjában lévő jogi akadályokat, és végül meg tudjuk védeni a nők és gyermekeik életét, legalább az Európai Unión belül.

Arra kérem éppen ezért a Bizottságot és a Tanácsot, hogy tegyen meg mindent, ami szükséges és ami hatáskörükben van, hogy haladást érjenek el az áldozatokat érintő európai védelmi állásfoglalás kapcsán, amely nagyon hatékony eszköz annak biztosítására, hogy akik nem tartják tiszteletben a nők méltóságát és a szabad és biztonságos élethez való jogukat, ne maradjanak büntetlenül.

  Iratxe García Pérez (S&D) . – (ES) Elnök úr, … (a beszéd eleje technikai okok miatt nem áll rendelkezésre) … 30.000 nő egyesítette hangját, ötleteit és terveit, hogy haladást érjenek el egy tisztességesebb és egyenlőbb társadalom felé. Különböző helyekről érkeztek, rengeteg különböző ideológiából és kultúrából és azon célkitűzés mentén egyesültek, hogy harcolnak az egyenlőséghez és igazsághoz való jog elismeréséért, a nők társadalmi és politikai részvételéért, a felelősségek megosztásáért, a szexuális és reproduktív egészséghez való jogokért.

Ezek a célkitűzések ma sokkal inkább jelen vannak, mint eddig valaha, és éppen ezért még hosszú út áll előttünk. Ez az állásfoglalás éppen ezért alapvető kérdéseket vet fel, mint például, hogy szükség van arra, hogy az Európai Bizottság kifejlessze a munkaprogram ellenőrzésére irányuló stratégiát, szükség van stabil kapcsolatokra a pekingi platformmal, és a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos politikák elősegítésére, nem felejtve el a nemek szempontját a jogalkotási folyamatokban.

Fontos, hogy ezt ne felejtsük el ma. Európa hivatkozási pont lehet a világ többi részének az egyenlőséget célzó politikák tekintetében, azonban munkánk és erőfeszítéseink során figyelembe kell vennünk az Európán kívül élő nőket is, akik egyáltalán nem rendelkeznek alapvető jogokkal.

Miattuk, valamint az Európában élő nők érdekében keményen kell dolgozunk.

  Mariya Nedelcheva (PPE) . – (FR) Elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim, szeretnék gratulálni Svensson asszonynak az ENSZ-nek a nemek közötti egyenlőségről szóló cselekvési platformjával kapcsolatos állásfoglalása megfogalmazásához.

A mai napig számos területen léteznek egyenlőtlenségek a férfiak és a nők között. Itt a foglalkoztatásra gondolok, ahol kirívóan nagyok a bérek közötti különbségek, és ahol még mindig nehéz összeegyeztetni a családi életet és a karriert. De sok más esetet is fel tudnék sorolni.

A férfiak és nők közötti egyenlőtlenség leküzdésére tett erőfeszítések ellenére a Peking +15 cselekvési platform egyik célkitűzését sem sikerült teljes mértékben megvalósítani. Nem a célkitűzéseinket kell örökké újrafogalmazni, mivel azokat jól ismerjük. Inkább az ezek elérése érdekében bevezetett intézkedéseket kell újragondolnunk.

Létfontosságúnak tűnik ezért számomra, hogy az Európai Unió kigondolja stratégiáját az ENSZ cselekvési platformja célkitűzéseinek keretében, három fő területre összpontosítva. Stratégiánknak foglalkoznia kell a rövid, a közép- és a hosszú távú tevékenységekkel.

Rövid távon részletesen vizsgálni kell az összes érzékeny területet a gazdasági és pénzügyi válság összefüggésében. Ez olyan pontos indikátorok meghatározásával lehetséges, amelyek lehetővé teszik számunkra a válságnak a foglalkoztatásra és a nők gazdasági helyzetére tett hatásának értékelését és mérését. Ezeknek az indikátoroknak a gazdasági, társadalmi és környezeti vonatkozásokra kell koncentrálnia.

Közép távon nemzeti szinten rendszeresen ellenőrizni és frissíteni kell a birtokunkban lévő statisztikai adatokat. Ezért kell a pekingi cselekvési platform keretében már meghatározott indikátorokat rendszeresen felülvizsgálni a politikai, gazdasági és társadalmi környezet változásának függvényében. Ennek a két vonatkozásnak a figyelembe vétele biztosítani fogja számunkra azt a következetességet, amelyre európai szinten szükségünk van közös céljaink elérése érdekében.

Végezetül, hosszú távon biztosítanunk kell a nemek közötti egyenlőségre irányuló politikák integrációját, ugyanakkor támogatnunk kell a bevált gyakorlatok cseréjét a tagállamok között, és, természetesen, biztosítanunk kell, hogy az Európai Bizottság ütemterve megfeleljen az elért fejlődésnek.

Ennek a háromszintű szerkezetnek az elfogadásával jelentősen növeljük esélyünket, hogy végül teljesítsük fő célkitűzéseinket.

  Silvia Costa (S&D) . – (IT) Elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim, a Peking +15-nek egy pénzügyi, gazdasági és foglalkoztatási válsággal kellett szembenéznie ebben az évben, amely negatív hatást gyakorolt az Európában és szerte a világon élő nők millióinak élet- és munkakörülményeire, de amely lehetőséget is szolgáltathat arra, hogy felülvizsgáljuk fejlesztési modelljeinket, a szociálpolitikát és a munkaerőpiac-szervezést.

A Peking +15 célkitűzéseinek megerősítésében az Európai Uniónak prioritásként kell kezelnie a nők szempontjai szerint a környezeti erőforrásokhoz és a hitelekhez való hozzáférést biztosító politikákat, beleértve a mikrofinanszírozás eszközét is; a családi élet és a munka közötti egyensúlyt, beleértve a szülői szabadságról szóló irányelv elfogadását; a képzési politikákat és az ösztönzők létrehozását a fiatalokat és nőket foglalkoztató vállalkozások számára; valamint az emberkereskedelem elleni küzdelmet egy új irányelv létrehozásával, amely reményeink szerint a legutóbbi strasbourgi ülésen elfogadott állásfoglaláson fog alapulni.

A fejlesztési együttműködést mindenekelőtt a legszegényebb országokban, és különösen az afrikai országokban élő nők helyzetének megerősítésére kell irányítanunk, egy lehetséges szövetséget létrehozva Európa és az afrikai nők között.

Jó lenne – itt a biztos asszonyhoz és az elnök úrhoz szólok –, ha az európai küldöttség New Yorkban előmozdítaná azt, és támogatást kapna ahhoz a kampányhoz, hogy a Nobel-békedíjat az afrikai nők kapják, akiket szimbolikusan a konfliktusok és a szegénység által leginkább érintett országokban tevékenykedő szervezetek vezetői képviselnek.

  Sylvie Guillaume (S&D) . – (FR) Ma a férfiak és a nők közötti egyenlőségről folytatunk vitát, 15 évvel a Pekingben megrendezett negyedik nőügyi világkonferenciát követően, és szintén most ünnepeljük a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai évét.

Szeretnék kapcsolatot teremteni a kettő között, mivel egyértelműen igaz, hogy továbbra is a nők a fő áldozatai a munkahely bizonytalanságának. Franciaországban például a részmunkaidőben dolgozók 80%-a nő, bizonytalan és rosszul fizetett munkahelyekkel. A nők nyolcvan százaléka a minimálbérnél kevesebbet keres, ami azt jelenti, hogy végül olyan nyugdíjat kapnak, amely a megélhetéshez szükséges minimum jövedelem határán mozog. Ehhez jön még az a tény, hogy a nők és a férfiak fizetése közötti átlagos különbség még mindig nagyon nagy.

Bizonyos mértékben ezért a nemek közötti egyenlőség csak elméletben létezik, és a nők, akiknek emellett még számos családi kötelezettségük is van, néha arra kényszerülnek, hogy több munkát végezzenek több munkáltatónak, és még így is kevesebbet keresnek, mint a férfiak.

Ezért kell mindenképpen bevezetnünk olyan közpolitikákat, amelyek kifejezetten ezeket az egyenlőtlenségeket célozzák mind a munkaerőpiacon, mind az otthoni életben, valamint olyan társadalombiztosítási rendszereket, amelyek aktívan válaszolnak a nők szükségleteire. Ilyen intézkedések nélkül a pekingi célkitűzések megvalósítása valószínűleg utópia fog maradni.

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D) . – (LT) A nemek közötti egyenlőség alapelve nagyon fontos az Európai Uniónak a növekedés, a foglalkoztatás és a társadalmi kohézió célkitűzéseinek elérésében. Az Európai Unió jelentős fejlődést ért el a pekingi platform végrehajtásában, nem lehetünk azonban teljes mértékben elégedettek a jelenlegi helyzettel. A pekingi platform végrehajtásáról szóló jelentés megmutatta, hogy az Európai Unióban az ebben megfogalmazott célkitűzések még nem valósultak meg. Nagyon fontos, hogy a pekingi mutatókat használják a nemek közötti egyenlőség szempontjainak vizsgálatakor a nemzeti reformprogramokban, valamint a szociális biztonságról és a társadalmi befogadásról szóló nemzeti jelentésekben. Még mindig nem állnak rendelkezésre kellőképpen megbízható és összehasonlítható adatok sem nemzeti, sem uniós szinten a nők szegénységét, a nők elleni erőszakot és az intézményi mechanizmusokat jellemző társadalmi mutatók meghatározására. A Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete egyik feladata az összehasonlítható adatok kezelése. Az intézet munkaprogramjában meghatározott céloknak különösen segítenie kellene a Pekingben megállapított mutatók bevezetését. Meg vagyok győződve róla, hogy a gazdasági visszaesés idején létfontosságú a nemek közötti egyenlőséget célzó intézményi mechanizmusok megerősítése.

ELNÖKÖL: VIDAL-QUADRAS ÚR
alelnök

  Mairead McGuinness (PPE) . – Elnök úr, megköszönöm a kollégáknak a vitához való hozzájárulásukat.

Nemrég beszéltem közszolgáltatási dolgozók egy felső szintű csoportjával, nőkkel, akik elérték a legmagasabb szintet munkahelyükön, és az foglalkoztatta őket, hogy hogyan tudnának továbblépni. Szeretném kicsit megfordítani ezt a vitát, mert úgy gondolom, túl sok időt töltünk azzal, hogy megpróbálunk nőket előretolni bizonyos szakmákba, és nem vizsgáljuk meg, hogy miért vannak olyan szakmák, amelyekben nem dogoznak férfiak. A legfőbb ok, hogy nem fizetik meg őket kellően, és itt egyszerűen fogalmaznék – nem fizetünk eleget az embereknek, hogy takarítási munkákat vállaljanak, olyan munkát, amelyet senki sem akar végezni. Talán ha azt vizsgálnánk, hogy hogyan osztjuk el a fizetéseket az ilyen típusú szakmákban, akkor elérhetnénk az egyenlőséget ezen a szinten, csakúgy, mint a legfelső szinten. Úgy gondolom, hogy meg kell vizsgálnunk ezeket a kérdéseket, ha valódi nemek közötti egyenlőséget szeretnénk elérni.

Úgy gondolom, hogy a spanyol elnökség nagyon aggódik például a nőknek a mezőgazdaságban betöltött szerepe miatt. Itt is jelentős szerepet töltenek be, de ezt nem ismerik el, és persze nem veszik számításba, és ez ismét fontos vonatkozása az agrárpolitikára irányuló elkövetkezendő reformjainknak.

Két másik kérdés van, amelyet említeni szeretnék. Sok nő járul hozzá ehhez a vitához, de úgy gondolom, őszintének kell lennünk azzal kapcsolatban, hogy hány nőnek van közülünk kiskorú gyermeke. Vajon itt lehetnénk-e, ha lennének? Igen, de csak azért, mert sokkal több pénzt keresünk, mint sokan mások, akik nincsenek ilyen szerencsés helyzetben.

Végezetül fejezzük ki elismerésünket az iráni nőknek. Tegnap hallottunk felőlük, és úgy gondolom, hogy a Parlamentnek és ennek a vitának el kéne ismernie küzdelmüket, és minden jót kéne kívánnia nekik.

  Silvia-Adriana Ţicău (S&D) . – (RO) A nők és férfiak közötti egyenlőség az Európai Uniónak a közösségi jogszabályokban szereplő egyik fontos alapelve. 2009-ben a nemzeti parlamentek tagjainak 24%-a, a nemzeti kormányok tagjainak 26%-a, az európai vállalatok vezérigazgatóinak 33%-a, valamint az európai állami egyetemek professzorainak 18%-a volt nő. Azt is szeretném megemlíteni, hogy a fiatal nők 81,3%-a elvégezte legalább a középfokú oktatást, míg az Európai Unióban az egyetemi diplomások 59%-a nő.

Az Európai Unió növekedési és foglalkoztatási stratégiájának célja annak biztosítása, hogy 2010-re a foglalkoztatási ráta a nők körében 60% legyen. A nők elszegényedési kockázata azonban leginkább a nők által vezetett egyszülős családok helyzetéből adódik. Úgy gondolom, fontos, hogy egyenlő esélyeket biztosítsunk a nőknek karrierjük tervezésében és fejlesztésében, valamint hogy megfelelő körülményeket biztosítsunk a személyes, a szakmai és a családi életük összeegyeztetéséhez. Ezen a ponton szeretném kiemelni a gyermekgondozási létesítmények fontosságát. Célunk annak biztosítása, hogy a három év alatti gyermekek 30%-a bekerülhessen és részesülhessen az ennek a korcsoportnak biztosított gyermekgondozási szolgáltatásokban.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL) . – (PT) Ahogy közeledik a nemzetközi nőnap és az első nőnapi ünnep századik évfordulója, valamint a pekingi cselekvési platform elfogadásának 15. évfordulója, láthatjuk, hogy továbbra is komoly problémák léteznek a nők életében, mivel a nők a bizonytalan foglalkoztatásnak, a munkanélküliségnek, a növekvő egyenlőtlenségeknek, a kapitalizmus válságának és a társadalombeli, a munkahelyi és a családon belüli erőszaknak az áldozatai. A szegénységnek női arca van, itt, az Európai Unióban is, ahol a nők alkotják a 85 millió szegénységben élő ember többségét. Ezért nem csak támogatjuk a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság által elfogadott állásfoglalást, hanem reméljük, hogy azt a Parlament többsége is el fogja fogadni, beleértve azt a bekezdést, amely hangsúlyozza, hogy a szexuális és reproduktív egészség és az azzal összefüggő jogok a nők jogaival kapcsolatos napirend integrált részét képezik, és hogy létfontosságú a nők reproduktív egészségének és az azzal összefüggő jogoknak a fejlesztésére irányuló erőfeszítések fokozása Európában és globálisan egyaránt.

Ideje, hogy véget vessünk az egyenlőtlenségeknek és a sztereotípiáknak, és hogy prioritásként kezeljük a nők és a férfiak közötti egyenlőség előmozdítását a társadalmi fejlődésben.

  Corina Creţu (S&D) . – (RO) Az 1995. évi pekingi cselekvési platform által meghatározott egyik cselekvési irány célja a nők elleni erőszak leküzdése volt. Tizenöt évvel ezt a történelmi jelentőségű ENSZ-konferenciát követően a nők helyzetének javítására tett erőfeszítések értékelése csalódást keltő. Az évek során elfogadott számos program célkitűzései sajnálatos módon messze vannak attól, hogy valósággá váljanak, beleértve a millenniumi fejlesztési célokat, amelyek része a nemek közötti egyenlőség előmozdítása. Sajnálatos módon a családon belüli erőszak, a nemi erőszak háborús fegyverként történő alkalmazása, a nemi szervek csonkítása, a kényszerházasság, az emberkereskedelem vagy a szexuális rabszolgaság mind olyan rémálom maradt, amely nők millióinak életét rombolja szét szerte a világon.

Úgy vélem, hogy nem beszélhetünk sikerről addig, amíg az Európai Unió nem lesz még inkább elkötelezett ezen a területen. Átfogó stratégiára van szükségünk, amelynek célja, hogy kezelni tudjuk a szegénységet, az oktatás és az információ hiányát, a büntetlenséget, a fegyveres konfliktusokat és az emberkereskedelmet, amelynek célja a prostitúció. Úgy gondolom, fontos, hogy ne felejtsük el, nehogy még nagyobb baj legyen belőle, hogy a nők elleni erőszakban számos tényező játszik szerepet és ezek felszámolásához egységes és határozott fellépésre van szükség.

  Franz Obermayr (NI) . – (DE) Elnök úr, a pekingi cselekvési platformnak van egy világító vezérfonala: a megkülönböztetés tilalma. Ez jó dolog. A nőknek nem szabad rosszabb elbánásban részesülniük, mint a férfiaknak, megalapozott ok hiányában.

Ugyanakkor nem gondolom, hogy a női kvóták bevezetése – az úgynevezett „pozitív” diszkrimináció – jó megközelítés lenne. A képességeknek kell a fő kritériumoknak lenniük, nem a nemnek. Határozottan elutasítom ezért az Európai Bizottság kijelölésében a női kvóták alkalmazását. Ahelyett, hogy kvótákkal foglalkoznánk, ténylegesen az elnyomott és a hátrányos megkülönböztetésnek kitett nőkre kellene összpontosítanunk.

Európában hagyjuk, hogy a muzulmán nők továbbra is egyfajta párhuzamos társadalomban éljenek, ahol a nők elleni erőszak és az elnyomás más fajtái a mindennapok része. Hagyjuk, hogy a muzulmán nőknek Európában ne legyen joguk döntéseket hozni életük számos területén. Az öltözködéstől kezdve az oktatáson és a karrierválasztáson keresztül a férjük megválasztásáig. Iszlám országok nőjogi aktivistái fordulnak hozzánk, remélve, hogy valamit tenni fogunk itt ezzel kapcsolatban. Hol van az emberi jogok Európája, amikor szükség van rá?

Úgy gondolom tehát, hogy abba kellene hagynunk ezeket a kvótákról szóló mesterséges vitákat, és ehelyett azzal a nagymértékű diszkriminációval kellene foglalkoznunk, amelyet naponta tapasztalhatunk Európában a vallásszabadság álcája alatt – ennek ténylegesen nincs helye értékeken alapuló felvilágosult közösségünkben.

  Monika Flašíková Beňová (S&D) . – (SK) Ha nem, Ön és a miniszter úr lenne az előző felszólaló, akkor nők egy csoportja beszélne arról, hogy hogyan lehet előmozdítani a nemek közötti egyenlőséget. Ez kétségkívül a modern társadalom és a modernkor egyik legfontosabb kérdése, és egyetértek Svensson asszonnyal abban, hogy létfontosságú a tevékenységek koordinálása minden szinten.

A nemek közötti tartós egyenlőtlenség konkrét problémája mellett további hiányosság, hogy európai szinten nincs magas színvonalú, nemi szempontból differenciált állásfoglalás az elfogadott mutatókkal kapcsolatban, például a nőket érintő szegénység, a nők elleni erőszak és a nők emberi jogai tekintetében. A Bizottságnak ezért azt a feladatot kell adnia az Eurostatnak, hogy kapcsolatokat alakítson ki az összehasonlító adatok vagy a tagállamoktól származó adatok gyűjtésének koordinációja érdekében, miközben a Bizottságnak a tagállamokra is nyomást kell gyakorolnia, hogy aktívan együttműködjenek az Eurostattal.

Ennek ellenére az EU még mindig vezető szerepet tölt be a világon a nemek közötti egyenlőség előmozdítása terén, és véleményem szerint meg kellene osztanunk az EU-ban eddig található bevált gyakorlatokat a világ többi részével. A következő tárgyalási fordulón a jó dolgokról is beszélnünk kellene, amelyeket sikerült elérnünk. Hiszem, hogy 5 éven belül, Peking 20. évfordulója alkalmából végül nagyobb fejlődést ünnepelhetünk majd a nemek közötti egyenlőtlenségek feloldása tekintetében az egész világon.

  Angelika Werthmann (NI) . – (DE) Elnök úr, a nemek közötti egyenlőség az EU alapelve. Ez az alapelv szerepel a szerződésekben, honlapokon, és boldogan idézik gyakran és sok helyen. Ezért jogos lehet megkérdezni, hogy miért beszélünk folyamatosan erről. A válasz, egész egyszerűen, hogy az egyenlőséget még sok területen nem sikerült elérni. Várom már azt a napot, amikor nem lesz szükség arra, hogy erről beszéljünk, és a nemek közötti egyenlőség alapelvét végül valóra váltjuk a társadalmi szférában.

  Diego López Garrido , a Tanács soros elnöke. – (ES) Elnök úr, minden eddigi felszólalással egyetértek, mindegyikkel, kivéve Obermayr úr beszédével, amellyel csak részben értek egyet.

Azt kell mondanom, hogy a női képviselők beszédei egy új szakasz kezdetét jelentik az Európai Unióban, és a nemek közötti egyenlőség terén is.

A nemek közötti egyenlőség nem csak a nők számára előnyös, hanem a férfiak számára is. A nemek közötti egyenlőség létfontosságú alapelv az együttéléshez. Azt hittem ezért, hogy nők és férfiak is fel fognak szólalni ma, mert ez mindannyiunk számára fontos, nem csak a nők számára, és úgy vélem, hogy az Európai Unió nagyon intelligens kötelezettségvállalást tett a nemek közötti egyenlőség iránt.

Ezt tette az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkében, amely először tesz említést a férfiak és nők közötti egyenlőség elvéről az elsődleges jogban; ugyanennek a szerződésnek a 3. cikkében; az Európai Unió működéséről szóló szerződés 8. cikkében, amely kijelenti, hogy az Unió összes politikáját a nemek közötti egyenlőség elvének kell irányítania. Ez minden politikára vonatkozik: más szóval a szerződések az európai politikák központjába helyezik a nemek közötti egyenlőség elvét, és ez az Európai Unió politikai napirendjének központi alapelve lett. Nekünk a gyakorlatba kell átültetnünk ezt az Európai Unióról szóló szerződés által ránk ruházott megbízatást.

Ez az, amit a spanyol elnökség tenni kíván, és amit az Európai Unió Tanácsa tenni akar, és meg vagyunk győződve arról, hogy a Bizottság együttműködését is meg fogjuk kapni.

Éppen tegnap egy ülést tartottunk a Bizottsággal Madridban. Reding biztos úr is jelen volt, és biztosak vagyunk benne, hogy nagyon szoros együttműködésre számíthatunk a Bizottság részéről, hogy segíteni fogják a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos ambícióink megvalósítását az elnökség ideje alatt.

Azzal kezdeném, hogy egy közelgő eseményt említsek, hogy március 8. fontos nap lesz, mivel ez a nemzetközi nőnap, amikor az Európai Parlament Strasbourgban tárgyalni fog a nők chartájáról. Ugyanezen a napon a Foglalkoztatási, Szociálpolitikai, Egészségügyi és Fogyasztásügyi Tanács szintén tárgyalni fogja a társadalmi kohézióval kapcsolatos egyenlőség elképzelését, amely az Unió egy másik alapelve, a társadalmi kohézióhoz és az erőszak eltörléséhez kapcsolódó nemek közötti egyenlőség.

A valószínűleg leggyakrabban említett téma felszólalásaikban a nemi jellegű erőszakos cselekmények eltörlésének szükségessége, amely a legnagyobb csapás társadalmainkban, a legrosszabb dolog társadalmainkban: a nők elleni erőszak.

Biztos vagyok benne, hogy a nemi erőszak elleni védelmi állásfoglalás lesz az egyik legnagyobb vívmány, és látnunk kell, hogy milyen eredmények születnek az elkövetkezendő hónapokban. Ismét elmondom, hogy számítani fogunk a Bizottság és az Európai Parlament együttműködésére ezen a területen.

  Viviane Reding , a Bizottság tagja. – Elnök úr, az 1970-es évektől kezdve vannak egyenlőségről szóló irányelvek, és azóta számos irányelv nem csak megváltoztatott jogszabályokat a tagállamokban – abban az időben nem is voltak ilyen jogszabályok a tagállamokban –, hanem új jogszabályokat is hozott létre, a nők és férfiak közötti egyenlőségről szóló jogszabályokat a társadalom minden szintjén. Azonban, és ebben igazuk van, jó jogszabályaink vannak, de a gyakorlat nem követi ezeket. Úgy gondolom, hogy elsősorban nem új jogszabályokat kell alkotnunk, hanem azt kell elérnünk, hogy a jogszabályokat de facto alkalmazzák a társadalomban.

Olyan időkről álmodom, amikor úgy folytathatunk vitát a Parlamentben, hogy a felszólalók 50%-a férfi és 50%-a nő. Van egy álmom, amelyben nem lesz többé szükség nemzetközi nőnapra, mert nem lesz semmi probléma. Jó dolog álmodozni, megvan az ehhez szükséges háttér, és most a kezünkbe kell venni a dolgokat. Ezért vagyok hálás a spanyol elnökségnek, amely a nők kérdését a prioritási lista élére helyezte.

Bizottságbeli kollégáimmal együtt nagyon elkötelezett vagyok az iránt, hogy a nemek közötti egyenlőség érvényesítését minden olyan politikába bevonjuk, amellyel foglalkozni fogunk. Kollégámmal, Andor úrral, aki a foglalkoztatásért felelős, szeretnénk ezt átültetni a gyakorlatba a 2020-ig tartó programban.

Más kérdéseket illetően, ahogy már mondtam, a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottsággal együtt fogok egy új egyenlőségi stratégián dolgozni, ahol az olyan kérdések, mint például a nemek közötti bérszakadék és a nők szerepe a döntéshozásban fognak kiemelt kérdésként szerepelni a napirenden, mivel ezek igazi strukturális problémák, amelyeket meg kell oldanunk. Vannak ugyanakkor mélyen gyökerező társadalmi kérdések is, amelyeket a női szervezetek segítségével, a tagállamok minisztereinek segítségével, a nemzeti jog segítségével, az európai joganyag segítségével kell kezelnünk, és ott van természetesen a nők elleni erőszak rettenetes problémája is. Úgy gondolom, hogy ez fog legelöl szerepelni az általunk vezetett munkában.

Úgy gondolom azonban, hölgyeim, hogy amikor az Önök erős küldöttsége New Yorkba megy a pekingi platform 15. évfordulóját ünnepelni, büszkének kell lennünk, mivel ha megnézzük, rengeteg dolgot sikerült elérnünk az elmúlt 15 évben. Igaz, még nem jutottunk el oda, ahova álmaink vinnének minket, de sokat sikerült elérnünk, és ezzel a tapasztalattal segíteni tudunk más kontinenseken élő nőknek is. Ez lesz a témája a New York-i ülésnek. Nem csak azzal fog foglalkozni, hogy mit csinálnak az európai nők, hanem azzal is, hogy mit tehetnek az európai nők, az európai politikák, a fejlesztési politikák más kontinenseken élő nők érdekében.

Úgy gondolom továbbá ebben az értelemben, hogy az Alapjogi Charta, amely egy gyönyörű szöveg, és amelyet minden gyermeknek olvasni kellene az európai iskolákban, és amellyel minden diáknak foglalkoznia kellene egyetemeinken, helyesen mondja ki: nincs különbség férfiak és nők között. Egyenlőek, és a mi felelősségünk, hogy felszólaljunk, amikor ezt az alapvető kérdést nem ültetik át a gyakorlatba a jogszabályok alkalmazásakor a tagállamokban. Nem ez az egyetlen hely, ahol fel kell szólalnunk; fel kell szólalnunk tagállamainkban is, és rá kell mutatnunk a felmerülő és megoldatlan problémákra, és nem szabad csöndben várnunk, amíg megoldjuk a problémát.

Felhívást intézek az összes férfihoz ebben a Parlamentben. Kérem, hallassák hangjukat a nőkkel együtt!

  Elnök. – Egy állásfoglalási indítványt kaptam⁽¹⁾ a vita zárásaként az eljárási szabályzat 115. cikkének (5) bekezdésével összhangban.

A vitát lezárom.

A szavazásra holnap 11.30-kor kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

  Vasilica Viorica Dăncilă (S&D) , írásban. – (RO) Az ENSZ bevezette a nők elleni erőszak felszámolásának nemzetközi napját, amelyet minden évben november 25-én ünnepelnek az egész világon. Ez a jelenség nagyon széles körben elterjedt, Európában a nők 45%-a különféle erőszaknak az áldozata. Globális szinten háromból egy nőt megvertek, szexuális kapcsolatra kényszerítettek vagy más módon kihasználtak. Ez a jelenség nem csak a nők és a lányok elleni családon belüli erőszakban tükröződik, hanem a kihasználáson, a nemi erőszakon, az emberkereskedelmen, a becsület elleni bűncselekményeken, az olyan veszélyes hagyományos gyakorlatokon, mint például a menyasszonyégetés vagy a korai házasságok, valamint a nők teste, szelleme és méltósága ellen elkövetett erőszak egyéb formáin keresztül is. A legtöbb esetben az elkövető a nő férje, párja vagy egy ismerős. Úgy gondolom, hogy a nők elleni erőszak az emberi jogok egyik legsúlyosabb megsértése. Még súlyosabbá teszi, hogy minden kontinensen, minden országban és kultúrában tapasztalható, függetlenül a gazdasági fejlettség szintjétől. Az ilyen bűnök elkövetőit súlyosan meg kell büntetni. A nagyszabású bűncselekmények esetében a Nemzetközi Büntetőbíróságnak fontos szerepet kell játszania, és szoros korrelációt kell létrehoznia a nemzeti bíróságok által hozott döntésekkel.

  Lidia Joanna Geringer de Oedenberg (S&D) , írásban. – (PL) Elnök úr, hölgyeim és uraim, közeledik a női egyenjogúságról szóló, az ENSZ által szervezett, Pekingben tartott híres világkonferencia 15. évfordulója. A 15 év alatt annak a 189 országnak, amely aláírta az ENSZ cselekvési platformját a nemek közötti egyenlőségért, sikerült bizonyos mértékű fejlődést elérnie a dokumentumban meghatározott mind a 12 problematikus területen. A legtöbb akkor meghatározott probléma azonban még jelenleg is fennáll, különösen a nők ellen elkövetett családon belüli erőszak és a nőknek a fegyveres konfliktusokba való bevonása. Ezeket a témákat nem kell bemutatni az Európai Parlamentben – majdnem minden plenáris ülésen foglalkozunk velük az emberi jogok megsértését érintő ügyekről folytatott viták során. Szeretném ezért nagyrabecsülésemet kifejezni az ENSZ kezdeményezése iránt. Ötévente elvégzik a cselekvési platform felülvizsgálatát számos országban (utoljára ezt 2005-ben tették meg), és kiemelik a legsürgetőbb ügyeket. Öt évvel ezelőtt a New Yorkban megrendezett konferencián a cselekvési platformot aláíró országok figyelmét a nők ellen elkövetett nemi erőszak gyakoriságára, a HIV/AIDS-fertőzött nők számának növekedésére, valamint a nőknek a munkahelyen való hátrányos megkülönböztetésére hívták fel. Sajnálatos módon ezek a megfigyelések ma is helytállóak lennének. Egy nagyon speciális cselekvési tervre lenne szükség, amely a platform összes aláírójának valódi támogatását élvezi, és amelynek az Európai Unió is részese, hogy öt év múlva, a program következő felülvizsgálatakor nyilvánvaló legyen az elért fejlődés.

  Daciana Octavia Sârbu (S&D) , írásban. – (RO) Szilárdan hiszem, hogy a nemek közötti egyenlőségnek minden demokrácia legfontosabb célkitűzései között kell szerepelnie. Bár jelentős erőfeszítéseket tettek az Európai Unióban a pekingi cselekvési platform célkitűzéseinek megvalósítása érdekében, nem sikerülhetett ezeket mind elérni. Még mindig szembesülünk nőkkel kapcsolatos erős sztereotípiákkal és nemek közötti bérkülönbségekkel Európában, miközben a folyamat, hogy egyre több nő töltsön be döntéshozói szerepeket, rendkívül lassú volt. Általánosságban az egyenlő lehetőségek azonban sajnálatos módon csak vágyak maradnak, különösen Kelet-Európa országaiban, az EU új tagjainak körében. Ahhoz, hogy jobb eredményeket érjünk el a tagállamok körében a pekingi cselekvési platform célkitűzéseinek megvalósítása tekintetében, a nők helyzetére vonatkozó megbízható, összehasonlítható adatokra van szükség, mind európai, mind nemzeti szinten. Rendszeres felülvizsgálatot is kellene végezni a platform által meghatározott kritikus területeken elért fejlődéssel kapcsolatban. Örülök azonban, hogy a spanyol elnökség felvette a nemek közötti egyenlőség problémáját prioritási listájára, és különös figyelmet fordít a mezőgazdasági ágazatban dolgozó nőkre. Szeretném tehát megragadni a lehetőséget, hogy gratuláljak ehhez a kezdeményezéshez.

  Joanna Senyszyn (S&D) , írásban. – (PL) A pekingi cselekvési platform által meghatározott egyik stratégiai terület a nők jogai, amelyek az egyetemes emberi jogok elidegeníthetetlen, szerves és osztatlan részét képezik. A cél a nemzetközi eszközök teljes mértékű alkalmazása ezeknek a jogoknak a védelme érdekében, beleértve a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezményt. A diszkrimináció egyik formája a nők reproduktív jogainak megsértése. A reproduktív jogok tiszteletben tartásáról Lengyelországban 2007-ben készült jelentés, és az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának az erre a jelentésre alapuló ajánlásai egyértelműen azt mutatják, hogy a lengyel nők nehezen jutnak hozzá támogatott fogamzásgátláshoz, orvosi ellátáshoz a terhesség alatt, szülés előtti vizsgálatokhoz, sőt, fájdalommentes munkavégzéshez. Gyakorlatilag minden esetben megtagadják tőlük a legális terhességmegszakítás lehetőségét, még olyan esetekben is, amikor a jogszabályok értelmében ez megengedhető. Ennek eredményeképp a 200–400 legális terhességmegszakítás mellett 100 000 illegális terhességmegszakítást végeznek Lengyelországban évente.

Javaslom egy legális abortuszarány elfogadását, amelyet az 1 000 élveszületésre jutó legális terhességmegszakítások számával lehet évente megadni, és amely mérőszáma lehet az uniós tagállamokban a nők egyenlőségének. Azokban az országokban, amelyekben a nőknek joguk van a terhességmegszakítás választására, ez a szám körülbelül 200 körül ingadozik. Lengyelországban ez a szám 1. Ez objektív mértéke a női reprodukciós jog sérülésének Lengyelországban. Hatékonyabb együttműködést szorgalmazok az EU és az ENSZ között a nők jogainak védelmében és a női jogok sérülését kvantitatívan jellemző mérőszámok bevezetésében.

  Anna Záborská (PPE) , írásban. – (FR) Az állásfoglalás nem tükrözi a teljes pekingi cselekvési platformot. Mint mindig, most is könnyebb a szexuális sztereotípiákkal, a „reproduktív egészséggel” foglalkozni, hogy az abortuszt, a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezményt, az erőszakot és a kvótákat ne is említsük. Nincsenek más problémái a nők és édesanyák jelentős többségének Európában és szerte a világon? Nincs itt az ideje, hogy más akadályokkal is foglalkozzunk? A pekingi cselekvési platform 9. pontja azonban az összes nő helyzetének megerősítését tűzi ki célul. Létfontosságú, hogy minden nő azonosulhasson az esélyegyenlőséget szolgáló politikával, amely tiszteletben tartja természetes különbözőségüket és szükségszerűen kiegészítő természetüket, és nem veszti szem elől a nemzeti és regionális identitások, és a történelmi, kulturális és vallási sokféleség fontosságát. A cselekvési platform végrehajtása az egyes tagállamok szuverén felelősségi körébe tartozik, figyelembe véve és szigorúan tiszteletben tartva a különböző vallási és etnikai értékeket, valamint az egyének és közösségeik kulturális örökségeit és világnézeti meggyőződéseit. Ha a pekingi platform végrehajtása során tiszteletben tartották volna ezeket az elveket, nem csak csekély fejlődést tapasztalhattunk volna a nők helyzetének terén. Ez az állásfoglalás elfogult, amely inkább megosztottságot, mint összefogást eredményez.

  Artur Zasada (PPE) , írásban. – (PL) Teljes mértékben támogatom Svensson asszonynak a nemek közötti egyenlőség problémájával kapcsolatos munkáját, és egyetértek azzal, hogy az általa felvetett kérdések jelentős hatással vannak a férfiak és nők közötti egyenlőség elérésének folyamatára. Szeretném kiemelni ugyanakkor, hogy sok nő tudatosan és szabadon dönt úgy, hogy otthon dolgozik a család érdekében. Néha előre nem látott okok miatt kényszerülnek arra, hogy feladják karrierjüket, például ha beteg vagy fogyatékkal élő gyerekről kell gondoskodniuk. Ebben a helyzetben egy nagyon fontos hiányosság, hogy nincsenek megfelelő megoldások ezeknek a nőknek a nyugdíjjogosultságával kapcsolatban. Sok országban egyáltalán nincsenek megoldások ezen a területen, vagy ha vannak, akkor azok nem elégségesek ahhoz, hogy tisztességes megélhetést biztosítsanak ezeknek a nőknek. Létfontosságú ezért az is, hogy a nemek közötti egyenlőségről szóló vita azoknak a nőknek az ellátásokra való jogosultságával is foglalkozzon, akik háztartást vezetnek, és a gyermekeket nevelik.

(1) Lásd a jegyzőkönyvet.