Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2010. február 25., Csütörtök - Brüsszel

9. A szavazáshoz fűzött indokolások

  Elnök. – A következő napirendi pont a szavazáshoz fűzött szóbeli indokolások.

  Zoltán Balczó (NI) . – Elnök úr, kérhetnék egy kétperces szünetet, amíg kimennek az ülésteremből? Vagy egyperces szünetet?

Jelentés: Adina-Ioana Vălean (A7-0016/2010)

  Zoltán Balczó (NI) . – (HU) A rendelet célja pozitív, az energetikai infrastruktúrával kapcsolatos adatokat gyűjt a tagállamoktól, azt rendszerezi és közösségi szinten hozzáférhetővé teszi a gazdasági szereplőknek, így beavatkozik – nagyon helyesen – a piac működésébe. A Parlament azonban ezzel teljesen ellentétes indítványt fogadott el, méghozzá ezt tekinti a rendelet politikai céljának. Idézem: Uniós szinten minden intézkedésnek semlegesnek kell lenni, és nem jelenthet beavatkozást a piac működésébe. Ez a Parlament, többsége semmit nem tanult a pénzügyi, gazdasági világválságból. Változatlanul a neoliberális dogmák mellett áll ki és egy ilyen stratégiai területen is a piac önszabályozásában bízik. Ez elfogadhatatlan, ezért szavaztam nemmel.

  Peter Jahr (PPE) . – (DE) Elnök úr, az Európai Unióban a működő infrastruktúra a jólét megfelelő emelkedésének meghatározó tényezője. Az élelmiszer-biztonság és a közös kül- és biztonságpolitika mellett az energiapolitika alapvető szerepet játszik. Már emiatt az egyetlen ok miatt is elengedhetetlen, hogy az Európai Parlament ne csak részt vegyen a vitában, hanem együttdöntési joggal is rendelkezzen. Ezért felszólítom a Bizottságot, hogy vessen véget ennek a blokádpolitikának, és biztosítsa a Parlament együttdöntési jogát.

  Ryszard Czarnecki (ECR) . – (PL) Elnök úr, nagyon röviden fogok szólni. Az elképzelés nagyon helyes. Különösen tetszik az ökológiai szempontra helyezett hangsúly. Erről szólva azonban legyünk következetesek. Pontosan az ökológiára és a környezetvédelemre vonatkozó kérdések voltak azok a jelentős, ténybeli érvek, amelyekre az északi gázvezetékkel kapcsolatos elképzelés elleni tiltakozás alapult. Az indokolt, gyakorlati és tudományosan meglapozott érveket azonban elsöpörték, mert győztek a politikai érvek. Véleményem szerint e projekt támogatásakor a politikában nem lehetünk képmutatók. Az északi gázvezeték esetében az Európai Unió számos tagállama és számos képviselőcsoport megfeledkezett erről.

  Jaroslav Paška (EFD) . – (SK) 2009 elején nyilvánvaló volt, hogy a villamosáram- vagy a gázellátás összeomlása esetén az Európai Unió és a tagállamok nem tudnak segíteni egymásnak. Nyilvánvaló volt, hogy a nyugati és a keleti villamos hálózatok nincsenek összekapcsolva, eltérő paraméterekkel rendelkeznek és nem kompatibilisek.

Ezért jó, hogy az államok és a hálózatok üzemeltetői az energiaellátási kapacitásaikra vonatkozó alapvető információkat közölni fogják az Európai Bizottsággal, amely így fel tudja mérni a hálózat és az uniós energiabiztonsági politika hiányosságait, és tájékoztatni tudja az egyes országokat energiarendszereik tartalékkapacitásáról. Ebből a szempontból véleményem szerint az Európai Unió érdekében támogatnunk kell az energia területén az információ rendelkezésre bocsátására és gyűjtésére irányuló tanácsi és bizottsági kezdeményezést.

Állásfoglalásra irányuló indítvány RC-B7-0116/2010

  Viktor Uspaskich (ALDE) . – (LT) Különösen szeretném hangsúlyozni, hogy támogatom az ukrajnai demokratikus választások megtartását, és hogy az embereknek lehetőséget biztosítanak szabad akaratuk kifejezésére. Mivel jól ismerem Ukrajnát, látom, hogy nemcsak a kormány, hanem maga a társadalom is aktívan követi a demokráciához és a demokratikus intézmények megteremtéséhez vezető utat. Remélem továbbá, hogy ezek a választások Ukrajnát közelebb hozzák az Európai Unióhoz, és még erősebb hidat verhetnek az EU és Oroszország közötti együttműködés terén. Örülök ugyanakkor, hogy egy volt szovjet ország hamarosan talán még vízummentes rendszert is kialakít az Európai Unióval.

  Jarosław Kalinowski (PPE) . – (PL) Elnök úr, az ukrajnai helyzetről szóló állásfoglalás kiegyensúlyozott, és a valóságról objektív képet fest. Már csak sok sikert kívánhatunk Ukrajnának ahhoz, hogy megoldja gazdasági problémáit és az Ukrajna geopolitikai jövője tekintetében fennálló igen mély társadalmi megosztottságot.

Szeretném felhívni továbbá a figyelmet a leköszönő Juscsenko elnök döntésére, miszerint „Ukrajna nemzeti hőse” címet adományoz Stefan Banderának, valamint két nemzeti szervezet, az Ukrán Nacionalisták Szervezete és az Ukrán Felkelő Hadsereg mint az Ukrajna függetlenségéért folytatott harcban részt vevő szervezetek elismerésére vonatkozó rendeletre. Mind Stefan Bandera, mind pedig e két szervezet felelős volt az 1940-es években a mai nyugat-ukrajnai részen a lengyel lakosság ellen elkövetett etnikai tisztogatásért és atrocitásokért. A nacionalisták 120 000 lengyelt öltek meg. Miközben a legjobbakat kívánom Ukrajnának, remélem, hogy a szélsőséges, törvényellenes nacionalizmust el fogják ítélni.

  Elżbieta Katarzyna Łukacijewska (PPE) . – (PL) Elnök úr, abban a szerencsében volt részem, hogy az ukrajnai elnökválasztás első fordulója alatt európai parlamenti képviselőként lehettem jelen. Meg kell mondanom, hogy az Ukrajnában élő emberek jól vizsgáztak. A választások a választási szabályok utolsó pillanatban történő módosításai ellenére igen átláthatóak és demokratikusak voltak.

Ma Ukrajnának politikai, közigazgatási és gazdasági stabilitásra van szüksége. Ezért az ukrán nép demokratikus választásának tiszteletben tartásával támogatnunk kell és fel kell gyorsítanunk azokat az intézkedéseket, amelyek Ukrajnát segíteni fogják abban, hogy megoldja fennálló problémáit. Az Európai Uniónak egyértelmű jelzést kell adnia, hogy az ajtó nyitva áll Ukrajna európai uniós csatlakozása előtt. Ha az Európai Uniót valóban érdekli Ukrajna, az első lépésnek az ukránokkal szembeni vízumkötelezettség eltörlésének kell lennie. Remélem, hogy a mai állásfoglalás elfogadása felgyorsítja az ezen elképzelések megvalósítása érdekében végzett munkát. Ezért szavaztam az állásfoglalás elfogadása mellett.

  Ryszard Czarnecki (ECR) . – (PL) Elnök úr, abban a szerencsében volt részem, hogy az ukrajnai elnökválasztás első és második fordulója alatt – hasonlóképpen, mint néhány évvel ezelőtt – megfigyelőként lehettem jelen. Azt szeretném mondani, hogy Ukrajnát partnerként kell kezelnünk, és nem szólhatunk bele az ukrajnai választók választásába. Teljes mértékben szükségtelennek tartom a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért képviselőcsoport egyik vezetője, egy liberális képviselő tegnapi kijelentését, aki azt mondta, hogy az új elnök Moszkva-párti. Ukrajna új elnöke hivatalba lépése utáni első külföldi látogatása alkalmából Brüsszelbe jön. Az ukrajnai politikusokat cselekedeteik, és nem esetleges nyilatkozataik alapján kell megítélnünk. Ukrajnának politikai partnerünknek kell lennie, és meg kell nyitnunk az utat Ukrajna Európai Unióhoz való csatlakozása előtt. Örülök az új elnök kijelentésének, hogy hatályon kívül kívánja helyezni a Kalinowski úr által említett rendeletet, azt a felháborító rendeletet, amely nemzeti hősként ismeri el azt az embert, akinek több ezer lengyel vére tapad a kezéhez.

  Charalampos Angourakis (GUE/NGL) . – (EL) Elnök úr, az állásfoglalásra irányuló indítvány ellen szavaztam, mert először is úgy ítélem meg, hogy ez kísérlet Ukrajna belügyeibe való beavatkozásra, amely ellentmondásos hivatkozásokat tartalmaz. Ebből a szempontból elfogadhatatlan.

Másodszor pedig úgy vélem, hogy az ukrán nép csak szenvedne az Európai Unióban való részvétel miatt. A szóban forgó állásfoglalásra irányuló indítvány e kilátások útját egyengeti, és a folyamat alatt sok más országhoz hasonlóan természetesen átszervezések is lesznek.

Harmadszor pedig az egyik fő ok, amiért az indítvány ellen szavaztam, az a Banderára történő hivatkozás. Az indítvány helyesen hivatkozik rá. Ennek a Háznak és az Európai Uniónak azonban óriási a felelőssége, ha ilyen jelenséggel van dolgunk, nemcsak Ukrajnában, hanem más országokban is, a balti államokban, amint tudják, és az Európai Uniónak és az Európai Parlamentnek valóban óriási a felelőssége abban, hogy elérkeztünk egy olyan pontra, amikor háborús bűncselekményeket rehabilitálnak.

  Jaroslav Paška (EFD) . – (SK) Politikai vezetőváltás történt Ukrajnában, de Ukrajna népe számára általánosságban nem történt változás. Lehet, hogy ez a nép elszegényedett, de egy rendkívül gazdag és óriási lehetőségekkel rendelkező országban él.

Ebből a szempontból úgy gondolom, hogy az Európai Uniónak folytatnia kell a párbeszédet Ukrajnával, valamint intenzívebb és hatékonyabb párbeszédet kell szorgalmaznia. Ukrajnának valójában uniós segítségre van szüksége, és erre mindenekelőtt a népnek van szüksége, nem a politikusoknak, hanem Ukrajna népének, és az Ukrajna és az EU közötti együttműködés nagyon szoros partnerséget, valamint igen erőteljes közös munkát és határozott gazdasági fellendülést eredményezhet. Szeretném, ha kezdeményezőbbek lennénk e terén.

  Daniel Hannan (ECR) . – Elnök úr, a szovjet kommunizmus az emberi faj által kitalált leggyilkosabb ideológia volt. Tény, hogy több embert gyilkolt meg, mint bármely más politikai rendszer, és aránytalanul sok áldozatot szedett Ukrajnában.

Ez a tragédia pedig folytatódik. Ukrajna neve tudomásom szerint azt jelenti, hogy „határ” vagy „perem”, és olyan, mint két nagy tömb közötti határ, a szomszédos hatalmak versengő ambíciói pedig a szlavofilek és a nyugatbarátok közötti, országon belüli megosztottságot tükrözik.

Mi a leghasznosabb, amit ezért az országért tehetünk? Felajánlhatjuk piacaink megnyitását. Az ukrán nép művelt és szorgalmas nép, ugyanakkor viszonylag alacsony költségekkel és aránylag versenyképes exporttal rendelkezik. Ha egyszerűen felvesszük őket az európai vámunióba, jelentősen növelnénk életminőségüket.

Ehelyett nagyobb bürokráciára, kapacitásbővítésre ösztönözzük őket, és megpróbáljuk bevonni őket az Európai Unió együttműködési struktúráiba. Nem ezt kérik! Nem alamizsnát kérnek tőlünk. Mindössze értékesítési lehetőséget akarnak.

Jelentés: Adina-Ioana Vălean (A7-0016/2010)

  Daniel Hannan (ECR) . – Elnök úr, az emberi természet olyan, ha valami váratlan történik, megpróbáljuk a tényeket hozzáigazítani már meglévő világszemléletünkhöz. A pszichiátereknek van erre egy különleges kifejezésük, talán még különlegesebb, mint a világszemlélet: „kognitív disszonanciának” hívják. Így például, amikor egy népszavazás eredménye a „nem” szavazatok győzelme, e Ház úgy reagál, hogy azt mondja, az emberek több Európát akarnak. Azért szavaztak „nemmel”, mert az nem volt eléggé föderalista irányultságú.

Így van ez a mostani gazdasági válsággal is. Válságban vagyunk, mert elfogyott a pénzünk. Mindent elköltöttünk, kimerítettünk kincstárainkat, kimerítettük hitelünket, és most jön a Ház és azt mondja, hogy többet kell költenünk. Több európai infrastrukturális projektre van szükségünk, nagyobb költségvetésre van szükségünk.

Elnök úr, elsősorban egy újabb adag gyógyszer okozta a betegséget. Az 1970-es évek óta láttuk, hogy hová vezet ez a folyamat. A GDP csökkenéséhez vezet, munkanélküliséghez vezet, stagnáláshoz vezet, és ahhoz vezet, hogy a világ e része versenytársai mögött egyre inkább lemarad.

Állásfoglalásra irányuló indítvány RC-B7-0123/2010

  Laima Liucija Andrikienė (PPE) . – Elnök úr, támogattam az állásfoglalást, és e dokumentum egyik előadójaként szeretnék rámutatni néhány pontra a Goldstone-jelentésből, amellyel az állásfoglalás foglalkozik.

A Goldstone-jelentés ismételten bizonyította, hogy a maguk a szemben álló felek által végzett vizsgálatok szinte sohasem pártatlanok és objektívek. A jelentésből eléggé egyértelműen kitűnik, hogy egyik fél sem vizsgálta megfelelően és hatékonyan, hogy saját erői a hadijogot miként sértették meg.

Üdvözölnünk kell továbbá, hogy a jelentést a közelmúltban felülvizsgálták, és ellentmondásosságát részben feloldották, nyelvezete keserűségén enyhítettek, ezáltal elfogadhatóbbá tették.

Az ebből levonható legfőbb tanulság, hogy erőfeszítéseket kell tennünk annak érdekében, hogy az Európai Unió fokozottabban vegyen részt a folyamatban, ne csak akkor, ha állítólagos bűncselekmények vizsgálatára kerül sor, hanem a közel-keleti kvartett tagjaként tevékeny, megelőző módon.

  Martin Kastler (PPE) . – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) képviselőcsoport egy része nevében, és mindenekelőtt kollégám, Elmar Brok nevében azt szeretném mondani, hogy megdöbbentett bennünket, hogy a Ház ma elutasította a módosítást, amellyel a keresztény és más vallási kisebbségek bekerültek volna e jelentésbe. Véleményem szerint valóban felháborító, hogy bár folyamatosan nyilatkozatokat teszünk emberi jogi kérdésekben, a vallási háttere miatt üldözött lakosság védelmét nem tartjuk fontosnak. Nagy kár, hogy nem fogadtuk el azt a módosítást, amely a világ jövője szempontjából nagy jelentőségű témát érint. Ha képtelenek vagyunk arra, hogy megvédjük a kisebbségeket, bármilyen okból is történjen, nincs többé jogunk ahhoz, hogy az Európai Parlamentet az emberi jogok, az alapvető jogok és az ezekért való küzdelem menedékeként állítsuk be. Az állásfoglalásra irányuló indítvány ellen szavaztam, mert a vallási kisebbségeket nem szabad kizárni.

  Sari Essayah (PPE) . – (FI) Elnök úr, ahogy Kastler úr említette, képviselőcsoportunk nagyon szeretett volna külön szavazni erről a vallási kisebbségeket érintő pontról, de sajnos a parlamenti többség ezzel nem értett egyet.

Fel kell ismernünk, hogy a vallási kisebbségek jogainak védelme minden szempontból legalább olyan fontos, mint más kisebbségi csoportok védelme.

Az EU-nak be kell avatkoznia az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának munkájába, mert az jelenleg teljes mértékben megrekedt és elfogult, és már nem élvez általános bizalmat.

A Goldstone-jelentés csak egy példája annak, hogy az ENSZ Emberi Jogi Bíróságát hogyan térítették el, hogy különböző antiszemita elemek érdekeit képviselje. Jelenleg a Bíróság által az egyes országokról készített 25 jelentés közül 21 Izraellel foglalkozik, mintha az emberi jogok terén Izrael lenne a világ legelnyomóbb országa. Az Európai Uniónak részt kell vennie az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának munkájában.

  Daniel Hannan (ECR) . – Elnök úr, a hidegháború vége óta új forradalmi elmélet terjedt el az Egyesült Nemzetek Szervezetébe tömörülő 200 állam körében. Felmerült az elképzelés, hogy a jogszabályoknak nem a saját népükhöz valamiképpen kapcsolódó nemzeti törvényhozói testületektől kell eredniük, hanem azokat csak a saját lelkiismeretükkel elszámolásra kötelezett jogászok alkotta nemzetközi technokráciának kell meghoznia.

300 éves demokratikus fejlődést fordítunk vissza. Eltávolodunk attól az elképzeléstől, hogy a jogszabályokat elfogadóknak a választási urnákon keresztül valamiképpen felelniük kell a lakosság többi része előtt, és visszatérünk a modern kort megelőző korok elgondolásához, hogy a törvényalkotók csak teremtőjükkel vagy csak saját magukkal szemben elszámoltathatók.

Az emberi jogi törvények ezen eszközein keresztül ezek a nemzetközi bürokratikus gépezetek át tudnak nyúlni a tagállamok határain és saját akaratukat tudják érvényesíteni a helyi lakosság akaratával szemben.

Engedjék meg, hogy az egyesült államokbeli Bork bírótól, a Reagan alatt legfelsőbb bírósági bíróként jelölt, de elutasított bírótól idézzek, aki elhíresült e mondásáról: „Amit kidolgoztunk, az egy államcsíny: lassan mozduló és finom, de mégis csak egy államcsíny.”

Állásfoglalásra irányuló indítvány B7-0118/2010

  Georgios Papanikolaou (PPE) . – (EL) Elnök úr, a nemek közötti egyenlőség kérdése a jelenlegi szakaszban egy másik kihívás előtt is áll. Az egyenlőség terén az Európai Unió által az elmúlt években elért fejlődést a jelenlegi recesszió következtében a lassulás, sőt talán a visszafejlődés veszélye is fenyegeti.

A nemek közötti egyenlőség terén folytatott hatékony politikák azonban a válságból való kilábalást, a fellendülés támogatását és a gazdaság megerősítését célzó problémamegoldási módszer részévé válhatnak. Következésképpen a nők és férfiak közötti egyenlőség előmozdítását szolgáló politikákba történő befektetésnek alapvető célkitűzésünknek kell lennie, amelyet valamennyiünknek határozottan, ebben a nehéz gazdasági légkörben még jobban, még erősebben támogatnia kell.

Jelentés: Vladimír Maňka (A7-0017/2010)

  Frank Vanhecke (NI) . – (NL) Véleményem szerint a Parlamentnek kicsit szégyellnie kell magát az e jelentésben épp elfogadott de facto költségvetési módosítás miatt. Végül is többé vagy kevésbé minden európai ország szenved az óriási pénzügyi és gazdasági válság miatt, és emberek tömegei veszítik el állásukat, és a legtöbb, amit tehetünk, hogy az adófizetők számlájára lényegesen több forrást, nagyobb személyzetet és több költséget állapítunk meg magunknak. Ezenkívül mindenki tudja, hogy ezek a pótlólagos források és a személyzet újabb tagjai valójában elsősorban annak biztosítására szolgálnak, hogy a közelmúltbeli választásokon több, mandátumát vesztett szocialistáról pénzügyileg megfelelően gondoskodjanak. Ez a múltban is egyéb, többek között az európai politikai pártoknak és európai politikai alapítványoknak juttatott támogatások jelentős növeléséhez vezetett. Feltűnő, hogy időről időre jól hangzó érveket találunk arra, hogy ezen intézmény számára tovább kutassunk az adópénztárakban, és ez ebben a válsággal terhelt időszakban elfogadhatatlan gyakorlat.

  Miguel Portas , a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (PT) Azt szeretném mondani, hogy az általunk most elfogadott, 13 400 000 eurós összegre történő, csak május 1-től hatályba lépő, így egy fél évet érintő költségvetés-módosítás nagyon esztelen döntés.

Ennek egy része, amely a parlamenti bizottságok és képviselőcsoportok emberi erőforrásainak bővítésére fordítható összeg 4 millió euróra történő emelésére vonatkozik, indokolható, mert a Lisszaboni Szerződés új jogalkotási igényeket támaszt a Parlamenttel szemben. Az európai parlamenti képviselők számára asszisztensek felvételére rendelkezésre álló összeg 8 millió euróval történő emelése azt jelenti, hogy a következő évben ez az összeg nem 8 millió, hanem 16 millió lesz, és ez egyértelműen túlzott, mivel a következő évben a képviselők számára újabb havi 1 500 eurós emelést terveztek, amely így nem 16, hanem 32 millió eurót tesz ki. Egy olyan időszakban, amikor országaink mindegyikében tömeges munkanélküliség és szociális válság tapasztalható, a képviselők számára biztosított források növelése felé történő elmozdulás nem fenntartható, kivéve, ha ugyanakkor van bátorságunk csökkenteni a képviselőként nekünk járó költségeket és juttatásokat, amelyek nem mindegyike teljesen indokolt.

Nem értem, hogy egy európai parlamenti képviselő egy napi utazásra hogyan kaphat 300 eurós juttatást, amihez jön még a megtett távolság arányában fizetett támogatás és az utazáshoz szükséges idő alapján fizetett támogatás, amely ellátások teljes egészében adómentesek. Megszüntethetjük a jogtalan költségeket, majd vitázhatunk arról, hogy hogyan növelhetjük jogalkotási eszközeinket. Ha ezt nem egyszerre tesszük, az választóink nehézségeinek semmibevételét bizonyítja. Kötelességünk, hogy jó példával járjunk elöl, de ma rossz példát mutatunk.

  Daniel Hannan (ECR) . – Elnök úr, e kérdésben örömmel értek egyet Portas úrral és a kommunista képviselőcsoporttal. Európa-szerte, Írországtól Lettországig a kormányok költségeik csökkentésével igyekeznek reagálni a pénzügyi válságra, a hitelválságra, de mi itt e Házban, egyedülálló módon e Házban, relatív és abszolút értékben is jelentősen növeljük kiadásainkat. Növeljük a képviselők és a személyzet rendelkezésére álló külön juttatásokat és költségvetést.

Nagyon érdekes a jelentésben adott magyarázat, mert az ott szereplő indokolás szerint a Lisszaboni Szerződés által létrehozott pótlólagos feladatok miatt van szükségünk mindezekre a többletkiadásokra. Bizonyos értelemben ez igaz, de véleményem szerint nem abban az értelemben, amit a szerzők megjelölnek. Azt látjuk, hogy a bürokrácia a bürokrácia igényeinek kiszolgálása érdekében bővül. A Lisszaboni Szerződés elsődleges funkciója, hogy további munkalehetőséget és további jövedelmet biztosítson mindazon tízezreknek, akiknek megélhetése most közvetlenül vagy közvetve az Európai Uniótól függ. Akiket nem kérdeztünk meg erről, azok a választók, és szeretném, ha az ehhez hasonló kérdések a választók elé kerülnének, hogy lássuk, hogy ezekben az időkben, amikor valamennyiüknek meg kell húzni a nadrágszíjat, jóváhagyják-e, hogy további forrásokat szavazzunk meg magunknak.

Jelentés: Maria do Céu Patrão Neves (A7-0014/2010)

  Viktor Uspaskich (ALDE) . – (LT) Melegen üdvözlöm a halászati ágazat új szabályaira vonatkozóan elfogadott határozatot. A halat, más állatokhoz hasonlóan nem lehet bizonyos területekre korlátozni, tehát annak vizsgálata, hogy az egyik ország jobban odafigyel-e, mint a másik, végtelen érvelések tárgya lenne.

Ha figyelembe vesszük, hogy az új tudományos kutatás igazolja, hogy számos halfajt kipusztulás fenyeget, a közös döntés szükségessége még nyilvánvalóbbá válik, nemcsak európai uniós, hanem globális szinten is. Ezért az Európai Unió e lépése más harmadik országok számára jó példaként üdvözlendő.

Remélem, hogy ez a közös elemzésért is felelős határozat méretüktől függetlenül segíti a halászati ágazatban tevékenykedő társaságokat éppúgy, mint az országokat. Remélem továbbá, hogy a határozat segít a halfajok eltűnésének megelőzésében. Szeretném kifejezni szívből jövő támogatásomat.

  Diane Dodds (NI) . – Elnök úr, nem örültem, hogy ma egy olyan jelentés ellen kellett szavaznom, amely halászterületeink jövője tekintetében számos pozitív lehetőséget rejtő aspektust tartalmaz.

Mégis tény marad, hogy az én halászati ágazatom számára a közös halászati politika továbbra is nagy zűrzavart okoz.

A hágai preferenciális rendszer az észak-írországi halászokat a számukra kiosztott kvóták csökkentésével minden évben diszkriminálja. Az Ír-tenger tizenegy évi ideiglenes lezárása következtében a 40 vonóhálós halászhajóból álló fehérhúsú halra szakosodott flotta hatra csökkent, és még mindig túlkapacitásról beszélünk.

Azután ott van az északi-tengeri halászterületekre kidolgozott szabályok Ír-tengerre történő alkalmazásának kérdése: egy olyan következetes vagy közös megközelítés, amelynek alapvetően köze sincs a valósághoz. Gondoljunk csak a hálórekeszekre, amelyekben bámulatra méltó okokból megállapodtak, de amelyeket Európa írt elő a halászati ágazat számára azzal a határtalan mulasztással, hogy nem közölték a változás új módszerre gyakorolt következményeit.

Ezért, bár örülök a jelentés bizonyos aspektusainak, a jelentés ellen szavaztam.

  Laima Liucija Andrikienė (PPE) . – (LT) A közös halászati politika reformjáról szóló iránymutatásokról szóló zöld könyvre irányuló állásfoglalás mellett szavaztam. Remélem, hogy a mai szavazással az Európai Parlament legalább egy kicsit hozzájárult a halállomány és az egészséges tengeri környezet megőrzéséhez, valamint a közös halászati politika reformjához.

Amint az Európai Parlament tagjaiként tudjuk, a halfajok 27%-át kipusztulás fenyegeti, és ha a halászatot nem korlátozzák, ezek el fognak tűnni. Tudjuk továbbá, hogy a halállományt 86%-kal növelni lehetne, ha a halat nem olyan drasztikus módon fognák. Azt is tudjuk, hogy a halfajállomány 18%-a rossz állapotú, és a tudósok azt javasolják, hogy halászatukat azonnal be kell szüntetni.

Remélem és imádkozom, hogy az Európai Uniónak legyen kellő politikai akarata, hogy ne csak tervezze a reformot, hanem hajtsa is végre.

  Hannu Takkula (ALDE) . – (FI) Elnök úr, először is azt szeretném mondani, hogy a halászati politika reformjáról szóló zöld könyv mellett szavaztam, ahogy árnyékelőadónk, Carl Haglund képviselőcsoportunknak javasolta.

Szeretném azonban elmondani, hogy nagyon fontos, hogy az Európai Unió halászata és a vizek állapota több figyelmet kapjon. Ez most hatalmas kihívás. Különösen aggaszt, hogy az Európai Unióban a túlhalászással – ami valójában fosztogatással egyenértékű – kezelhetetlenné válik a helyzet, és a mennyiség fontosabbá válik a minőségnél.

Komolyabban el kell kezdenünk gondolkodni azon, hogyan tudjuk fenntartható módon megerősíteni a halállományt, és biztosítani, hogy a jövőben is halászhassunk. A hangsúlyt elsősorban a vadon élő lazacra és a vadon élő halállományra kell helyezni. A vadon élő lazacállomány helyreállítására speciális programot kell kidolgoznunk.

Én a finn Lappföldről származom. Vissza kell hoznunk a lazacot ívásra alkalmas folyóinkba, és programra van szükségünk ahhoz, hogy különösen a vadon élő lazacállományt megőrizzük és megerősítsük, hogy a jövőben is fenntartható módon halászható legyen.

  Daniel Hannan (ECR) . – Elnök úr, e Házban 11 éve tiltakozom a közös halászati politika hazámra gyakorolt negatív hatásai miatt: a nemzetközi jog alapján a közös halászati politika alá tartozó északi-tengeri vizek halállományának 65%-a az Egyesült Királyságé, de a kvótarendszer felosztása alapján mennyiségben annak 25%-át, értékben pedig 15%-át kaptuk.

Ez az érv elméletivé vált, mivel a halállomány valójában eltűnt. Még abban az időben is, amikor e Házban voltam, végzetes hanyatlás ment végbe abban, aminek megújuló erőforrásnak kellett volna lennie. Más országokban, amelyek megtalálták a tulajdonosi ösztönzés módját, hogy a halászok értelmét lássák, hogy a tengereket megújuló forrásként kezeljék, sikerült fenntartani a halállomány szintjét: Izlandon, Norvégiában, Új-Zélandon és a Falkland-szigeteken. Európában azonban „a közös” tragédiája érvényesült, amely esetében azt mondták, hogy ez közös erőforrás, amelyhez minden hajónak egyenlő hozzáférése van.

Lehetetlen meggyőzni a hajóparancsnokot, hogy kösse ki a hajóját, amikor tudja, hogy valaki más fosztogatja a vizeket. Amint mondtam, az érvelés most valójában elméleti. Elmúlt. Hajóink megfeneklettek. Halászkikötőink sterilek. Óceánjaink üresek.

A szavazáshoz fűzött írásbeli indokolások

Jelentés: Adina-Ioana Vălean (A7-0016/2010)

  Elena Oana Antonescu (PPE) , írásban. – (RO) E jelentés mellett szavaztam, mert bizonyos mértékben tökéletesíti a jelenlegi rendszert, amely ezáltal támogatja az uniós energiaipari infrastruktúrát érintő beruházási projektekre vonatkozó jobb információs jelentést. A jelentési rendszer javításának szükségessége az energiahelyzet változásából adódik egy olyan időszakban, amikor az államok közötti energiafüggőség nőtt, és belső piaccal rendelkezünk. Ezért szükségessé vált, hogy uniós szinten is rendelkezzünk az energiaágazatra vonatkozó döntések meghozatalát segítő eszközökkel.

Támogatom a Bizottság által javasolt jogalap-változtatást annak érdekében, hogy a rendelet a Lisszaboni Szerződés 194. cikkén alapulhasson. A cél az európai uniós intézmények energiapolitikában játszott szerepének megerősítése, különösen az energiapiac és az erőforrás-biztonság működésében, az energiahatékonyság előmozdításában és a megújuló energia új formáinak fejlődésében, valamint az energiahálózatok összekapcsolásának támogatásában.

  Liam Aylward (ALDE) , írásban. – (GA) Az energiaellátás és a versenyképes kapacitás biztosítását, valamint az éghajlatváltozás elleni küzdelem megerősítését célzó energiaipari infrastrukturális beruházásról szóló jelentés mellett szavaztam. Ez a jelentés arra készteti az Európai Unió kormányait, hogy tájékoztassák a Bizottságot az energiaipari infrastruktúrába, a korszerűsítésbe, illetve a hatékony energiatermelésbe történő beruházásokról, hogy ezáltal segítsék az európai uniós hatékonyságot, együttműködést és energetikai tervezést. Az éghajlatváltozás elleni küzdelem, az energiaellátás biztosítása és megújuló energia alkalmazása: ezek az Európai Unióban nagyon fontos kérdések, és nagyobb erőfeszítéseket kell tenni a hatékony, célzott beruházások ösztönzése és biztosítása érdekében, valamint biztosítani kell, hogy ezek a kérdések az Európai Unió energiapolitikájának középpontjában maradjanak.

  Zigmantas Balčytis (S&D) , írásban. – Támogattam ezt a jelentést. A Lisszaboni Szerződés alapján az Európai Unió új hatásköröket kapott, és biztosítani kell e hatáskörök teljes mértékű és hatékony kihasználását. Erősödött az EU hatásköre az energiapolitika terén, és a közös energiapiac létrehozása az Európai Bizottság kiemelt feladata. Az európai energiapolitika azonban nem mozdítható elő hatékonyan a meglévő és tervezett európai uniós energiaipari infrastruktúrára és projektekre vonatkozó megfelelő és egyértelmű információk nélkül.

Az új rendelet az energiapolitikában egy nagyon fontos jogszabály, és nagyon remélem, hogy a gyakorlatban működik. Az európai energiapolitika nem mozdítható elő hatékonyan a meglévő és tervezett európai uniós energiaipari infrastruktúrára vonatkozó megfelelő és egyértelmű információk nélkül.

Amint tudjuk, a régi rendelet alapján számos tagállam nem teljesítette jelentési kötelezettségét, és ez az új rendelet esetében nem történhet így. Az Európai Bizottságnak mint az EU-Szerződés őrének biztosítania kell, hogy a tagállamok betartják a rendelet rendelkezéseit, és időben benyújtják a tervezett energiaipari infrastrukturális fejlesztésekre vonatkozó valamennyi szükséges információt.

  Sebastian Valentin Bodu (PPE) , írásban. – (RO) Egységes európai uniós energiapolitikára semmi esély nincs, ha a 27 tagállam nem tud az egyes országokban külön-külön megvalósított energetikai befektetésekről pontos, átfogó jelentést biztosítani. Fontos azonban, hogy az Európai Unió felelős beosztású vezetői ne feledkezzenek meg a nemzeti ügynökségek által nyújtott információk titkosságának megőrzéséről, mivel egy nagyon fontos piac bizalmas jellegű információival van dolgunk.

Európa energiabiztonsága fontos kérdés, de a Bizottságnak tudnia kell, hogy az egyes államoktól külön-külön kapott információk nem felfedhetők, különösen akkor, ha azok tisztán kereskedelmi jellegűek. Az energetikai beruházási projektekre vonatkozó kétévenkénti jelentés lehetővé teszi, hogy az Európai Bizottság rendszeres elemzést végezzen, amely meghatározza az európai uniós energiarendszer későbbi fejlesztését. Ez lehetővé teszi, hogy rések vagy problémák megjelenése esetén időben beavatkozzanak.

Meg kell találni azt a mechanizmust, amely megfelel az Európai Bizottság által előírt jelentési feltételeknek, olyan helyzetben, amikor az Európai Közösségen belüli energiaipari infrastruktúrát érintő beruházási projekteknek a Bizottság részére való bejelentéséről szóló előző rendelet rendelkezéseit nem minden tagállam tartotta be.

  Antonio Cancian (PPE) , írásban. – (IT) Ma e rendelet mellett szavazunk, amelyet az energiapolitikák meghatározásával összefüggésben a Lisszaboni Szerződés által a Parlamentre ruházott nagyobb hatáskör támaszt alá. Az energiaipari infrastruktúra kialakításához és végrehajtásához való uniós hozzájárulás tervezését célzó intézményközi együttműködés módszeres, ésszerű és előrelátó módon történő megvalósítása határozottan előnyös. A TEN-E programozásának és a szén-dioxid-tárolásra vonatkozó kísérleti projektek elindításának lehetséges előnyeire gondolok, amelyek az energetika jövőjét képviselik. A rendelet által előírt tájékoztatási kötelezettségek azonban azt jelenthetik, hogy a projektekre vonatkozó információk felfedésével a politika túlságosan beavatkozik a gazdaságba, és ezáltal alááshatja a versenyt. Ezért fontos az összegyűjtött és feldolgozott adatok bizalmas kezelése és az üzleti tevékenységek védelme. Ezen adatok elemzése bizonyára hozzájárul a beruházások legmegfelelőbb orientálásához. Megfelelő működésük támogatása és az ágazat magánberuházásainak ösztönzése érdekében az elemzést azonban konkrét pénzügyi intézkedéseknek is ki kell egészíteniük. Az infrastrukturális, energiaügyi és éghajlat-változási Marguerite Alapot meg kell erősíteni. A kezdeményezés indokolt és szükséges, de ezt az alapot a költségvetésben már rendelkezésre álló uniós forrásokkal fel kell tölteni, és össze kell kapcsolni az Európai Beruházási Bank és/vagy más pénzügyi intézmények által garantált finanszírozási formákkal annak érdekében, hogy a működő egyedi, állami és magánszféra közötti partnerségekben megfelelő részesedést szerezhessen.

  Maria Da Graça Carvalho (PPE) , írásban. – (PT) A Lisszaboni Szerződés az energiapolitika területén nagyobb hatáskört biztosított Európai Uniónak.

Az energiapolitika hatékonyságának, megbízhatóságának növelése és a polgárokat terhelő költségek csökkentése érdekében elengedhetetlen a tagállamok együttműködése. Az Ukrajna és Oroszország közötti újabb gázválság kockázatának csökkentéséhez szükséges stabilitás megteremtése alapvető fontosságú. Ez biztosítaná az EU tagállamai és fogyasztói által elvárt ellátási biztonságot.

Az EU egyik legfontosabb prioritása az energetikai térség létrehozása. Az éghajlati és energiacsomag célja az uniós ipar versenyképességének növelése egy olyan világban, ahol egyre jobban korlátozzák a szén-dioxid-kibocsátást.

Az Európai Unión belüli energiaipari infrastruktúrát érintő beruházási projektekre vonatkozó rendelet segít a piac átláthatóbbá és kiszámíthatóbbá tételében, és ez támogatja vállalkozásainkat, a versenyképesség vonatkozásában pedig kedvező környezetet teremt.

  David Casa (PPE) , írásban. – Annak érdekében, hogy az európai energiapolitika terén az Európai Bizottság hatékonyan végezze feladatát, a vonatkozó ágazatban végbemenő valamennyi fejleményről megfelelő tájékoztatást kell kapnia. Ez az egyik ok, amiért úgy határoztam, hogy e jelentés mellett szavazok.

  Edite Estrela (S&D) , írásban. – (PT) Az Európai Közösségen belüli energiaipari infrastruktúrát érintő beruházási projekteknek a Bizottság részére való bejelentéséről és a 736/96/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló jelentés mellett szavaztam, mivel az lehetővé teszi, hogy a Bizottság nyomon kövesse ezt az infrastruktúrát, és előre jelezze az esetleges, különösen a környezetvédelmi problémákat. Ezért hangsúlyozni kell, hogy fontos az energiaipari infrastruktúrát érintő projektek környezeti hatásának felmérése annak érdekében, hogy létrehozásuk és leszerelésük fenntartható módon történjen.

  Diogo Feio (PPE) , írásban. – (PT) Tekintettel az integrált energiapolitika jelentőségére, nemcsak az éghajlatváltozás elleni küzdelemben és a szén-dioxid-kibocsátások csökkentésében, hanem a hatékonyság biztosításában és az Európán belüli energiafüggőség csökkentésében is alapvető fontosságú a beruházásokra és az energiaipari infrastruktúrát érintő projektekre vonatkozó információk közlése és továbbítása.

Az európai energiapolitika számára létfontosságú, hogy a Bizottság naprakész képet kapjon a tagállamokon belüli energiaipari beruházásokról, hogy a jobb energiahatékonyság és a tisztább technológiákba való beruházások előmozdítása érdekében integrált politikákat tudjon kidolgozni, így biztosítva a külső beszállítókkal és a fosszilis tüzelőanyagokkal szembeni fokozatos energiafüggetlenséget.

Ennek figyelembevételével támogatom a rendeletre irányuló javaslatot, különös tekintettel a rendelet szükséges végrehajtására, ami pedig annak a rendeletnek az esetében nem történt meg, amelynek e rendelet a helyébe lép.

  José Manuel Fernandes (PPE) , írásban. – (PT) Ez a rendeletre irányuló javaslat hozzájárul a hatékonyságot, a megbízhatóságot és a biztonságot célzó európai energiapolitika létrehozásához. Az Európai Unió számára az energiahatékonysági politika prioritást élvez, tekintettel az erőforrások megőrzésének és maximalizálásának, valamint annak szükségességére, hogy teljesítse az éghajlatváltozás elleni küzdelemben vállalt kötelezettségeit.

Szeretném emlékeztetni önöket, hogy az új projektekre való áttérés előtt figyelembe kell venni az energiahatékonyságra vonatkozó 20%-os európai uniós célkitűzés elérését. Ez azt jelenti, hogy az energiaipari infrastruktúrákat érintő beruházási projekteknek meg kell felelniük annak a célkitűzésnek, hogy 2020-ra az energia 20%-át fenntartható, megújuló erőforrásból kell biztosítani. A javasolt energiapolitikának biztosítania kell az alacsony szén-dioxid-kibocsátást, valamint szolidaritáson és fenntarthatóságon kell alapulnia. Fontos a rendszer megbízhatósága, mivel a működésnek folyamatosnak kell lennie. Mind az EU-n belüli, mind az azon kívüli ellátás tekintetében figyelembe kell vennie az energiaágazat romlását. Érdemes továbbá ügyelni az infrastruktúrát érintő döntő jelentőségű beruházásokra, amelyek az energiaellátás terén hozzájárulnak a biztonsági problémák elkerüléséhez.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL) , írásban. – (PT) Az előadó úgy ítéli meg, hogy ez az EU energiapolitikájának valóban fontos alkotórésze, amit azzal indokol, hogy az energiaipari infrastruktúrára vonatkozó megfelelő információ nélkül uniós szinten nem tudjuk hatékonyan előmozdítani az európai energiapolitikát. Az európai energiapolitikával kapcsolatos alapvető egyet nem értésünkön túl ez a jelentés is beilleszthető mégis egy jogi környezetbe, illetve a belső piaci keretrendszerbe.

A jelentés néhány pozitív szempontot azonban szintén figyelembe vesz, különösen, amikor megállapítja, hogy alapvető fontosságú az információk titkosságának, valamint az azokból eredő javaslatok semlegességének és annak biztosítása, hogy elkerüljék a politikai szinten történő piaci beavatkozást. Ezenkívül a vállalkozásokra, valamint a tagállamok és a Bizottság igazgatására nehezedő szükségtelen adminisztratív terhek elkerülése érdekében a jelentési követelmények teljesítésének könnyűnek kell lennie.

Ennélfogva végül a tartózkodás mellett döntöttünk.

  Françoise Grossetête (PPE) , írásban. – (FR) Az Európai Közösségen belüli energiaipari infrastruktúrát érintő beruházási projekteknek a Bizottság részére való bejelentéséről szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló Vălean-jelentés mellett szavaztam.

Európai szinten az energiaellátás és az energia iránti igény közötti megfelelőbb egyensúly létrehozásához és az infrastruktúrát érintő legjobb beruházásokról való döntéshez valóban alapvető fontosságú a kellően részletes áttekintés. Ez lehetővé teszi a piacok áttekinthetőségének esetleges növelését (a vállalati adatok védelmének egyidejű biztosítása mellett), és az egyetlen forrás vagy ellátási hely tekintetében az energiafüggőség jelenségének megelőzését is.

  Ian Hudghton (Verts/ALE) , írásban. – A koppenhágai csalódottság ellenére az EU nem engedheti meg, hogy a fenntartható energiapolitika megvalósítása terén kifejtett erőfeszítéseink lelassuljanak a nemzetközi konszenzus hiány miatt. A skót kormány továbbra is úttörő szerepet játszik a megújuló energia terén, és az EU-nak is fontos szerepe van a menetrend előre vitelében. Energiapolitikánk hatékony előmozdítása az infrastruktúra tekintetében megfelelő információkat kíván, és ma ennek megfelelően szavaztam.

  Alan Kelly (S&D) , írásban. – Az EU-n belüli energiaipari infrastruktúrát érintő beruházásokra vonatkozó átfogó adatgyűjtés szükségessége egyértelmű – az ágazatban végbemenő fő tendenciák áttekintése szükséges a megfelelő további tervezéshez és a lehetséges nehézségek kiemeléséhez. Az energiaipari infrastruktúra jövőbeni gazdasági növekedésünk alapja lesz. Így ahol Európa ebben együtt tud cselekedni, azt ösztönözni kell.

  Erminia Mazzoni (PPE) , írásban. – (IT) A javaslat tükrözi a 2009. januári gázellátási szükséghelyzet hatásait, amikor a Bizottság rájött, hogy az Unió energiaipari infrastruktúrája nem felel meg a célnak. Az Európai Bizottság célja, amelyet a Parlament teljes mértékben támogatott, azt volt, hogy az energiaipari infrastrukturális rendszerről folyamatosan aktualizált kép álljon rendelkezésre. Ma nagy a bizonytalanság abban, hogy a beruházási projekteket végrehajtják-e, és ezt a helyzetet a gazdasági és pénzügyi válság meg inkább súlyosbította. Véleményem szerint szükség van a beavatkozásra, és a beruházási projektekre vonatkozó egységes adatok és információk hiányát orvosolni kell. Ezen adatok nélkül nem elemezhető az Unió infrastruktúrájának várható alakulása és nem vezethető be az ágazatközi megközelítést tekintetbe vevő, kielégítő nyomon követés. Ezenkívül a 736/96/EK rendeletet, amelynek a szóban forgó javaslat a helyébe lép, már nem alkalmazzák következetesen, és a rendelet az energiaágazatban végbement legutóbbi fejleményekkel összeegyeztethetetlen. Ezzel a javaslattal az információk összehasonlíthatóságának jelentős javításán és a kapcsolódó adminisztratív terhek egyidejű csökkentésén keresztül ezért erősítettük a meglévő rendszert. Végül hangsúlyoznom kell, hogy a 81. számú módosítás ellen szavaztam (amely szerint a teljes atomenergia-hálózatot a rendelet által érintett infrastruktúra alá kell besorolni), mivel az Euratom-Szerződés már tartalmazza az e kérdések rendezésére szolgáló rendelkezéseket.

  Nuno Melo (PPE) , írásban. – (PT) Az EU energiapolitikája nagyon fontos, ha a közeljövőben főként megújuló energiát kívánunk használni. A Lisszaboni Szerződés hatálybalépésével az energiapolitikai kérdésekkel kapcsolatos döntéshozatal együttdöntéssel történik, így szükség van az EU-n belüli új jogi felépítésen alapuló rendeletek kiigazítására. Ezért, és annak érdekében, hogy a tagállamok kielégítő és hatékony módon tudják közölni tervezett energiaipari infrastrukturális fejlesztéseiket, ennek megkönnyítésére és gyorsabbá tételére új rendeletre van szükség.

  Andreas Mölzer (NI) , írásban. – (DE) Lehet, hogy az egész terv jó elképzelésen alapul – nevezetesen az ellátás terén a szűk keresztmetszetekre történő reagálási képesség megteremtésén –, de a tagállamok már a régi rendelet szerinti jelentési kötelezettségüknek sem tettek eleget. Úgy tűnik, hogy az előttünk lévő javaslat e téren nem képes nagy változásokat hozni. Jelenlegi formájában azonban sem a piaci intervenciók, sem a vállalkozásokra háruló túlzott igazgatási költségek nem zárhatók ki. Ezért, és mert nem akarok hozzájárulni a bürokrácia előmozdításához, a jelentés ellen szavaztam.

  Franz Obermayr (NI) , írásban. – (DE) Ezen állásfoglalásra irányuló indítvány célja annak biztosítása, hogy a tagállamok az energiaipari infrastruktúra területét érintő projektjeikről pontos információkat nyújtsanak. Az energiaágazatban amint elkezdődik vagy leáll egy projekt, jelenteni kell a Bizottságnak, hogy a Bizottságnak lehetősége nyíljon új vagy módosított javaslatok kidolgozására, és ezáltal jelentős befolyást szerezzen az egyes tagállamok energiadiverzitása terén. Ez a centralizáció irányába mutató újabb lépés. Ezért az állásfoglalásra irányuló indítvány ellen szavaztam.

  Rovana Plumb (S&D) , írásban. – (RO) E rendeletre irányuló javaslat célja annak biztosítása, hogy a Bizottság az energiaipari infrastruktúrát érintő uniós beruházási projektekről rendszeresen pontos információkat kapjon, ami lehetővé teszi feladatainak, különösen az európai energiapolitikához való hozzájárulásához kapcsolódó feladatainak a teljesítését.

A hatályon kívül helyezett rendelet elavultnak tekinthető, mivel nem tükrözi az energiaágazatban 1996 óta bekövetkezett főbb változásokat (az Európai Unió bővítését és az energiaellátás biztonságához kapcsolódó szempontokat, a megújuló energiaforrásokat, az éghajlat-változási politikát és az EU a Lisszaboni Szerződés szerinti új szerepét az energiaágazatban). E jelentés mellett szavaztam, mivel az európai jogalkotást minden területen, de különösen az energiaágazatban korszerűsíteni kell.

  Teresa Riera Madurell (S&D) , írásban. – (ES) Ez a rendelet nagyon fontos, mert célja, hogy a Bizottságot pontosan és rendszeresen tájékoztassák az energiaipari infrastruktúrát érintő, nemzeti és nemzetközi szintű beruházási projektekről annak érdekében, hogy az Unió biztosítani tudja a belső piac megfelelő működését és a biztonságos energiaellátást valamennyi tagállam számára. A Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően az ellátás biztonságára, az éghajlatváltozásra és a megújuló energiákra vonatkozó uniós kötelezettségek tekintetében az 1996-os rendelet korszerűsítésére törekszik. E jelentés különös érdeklődésre tart számot, mivel erősíti a rendeletnek azt a szerepét, hogy az összekapcsolás hiányosságaira vonatkozó korai előrejelző rendszerként működik. A Parlament Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottsága mindig hangsúlyozta, hogy a tagállamok közötti összekapcsolás terén el kell érni az Európai Tanács által előírt 10%-ot, és valamennyi rendelkezés, amely kiemeli az e tekintetben fennálló hiányosságokat, nagyon pozitív. Ezért e jelentés mellett szavaztam.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE) , írásban. – A végleges állásfoglalás mellett szavaztam, főként azért, mert a szavazás alatt sikerült elérni a következőket: együttdöntés: ez egy óriási győzelem, hiszen most első alkalommal az Európai Unió működéséről szóló szerződés (Lisszaboni Szerződés) jogalapot képez az együttdöntésre az energetika terén, a Bizottság akaratával szemben. Ennél is nagyobb történelmi jelentőséggel bír, hogy amióta e Házban dolgozom, első alkalommal sikerült megszabadulnunk az Euratom-Szerződéstől mint jogalaptól, bár e rendelet vonatkozik az atomenergia-ágazatot érintő beruházások átláthatóságára. Ezt erősítette meg az e rendelet hatálya alá tartozó 30. módosításról, a nukleáris fűtőanyagról mint elsődleges energiaforrásról történő pozitív szavazás. Bizonyára harcolnunk kell azért, hogy a Tanáccsal és a Bizottsággal folytatott közelgő háromoldalú tárgyalásokon megőrizzük ezt a győzelmet; a tagállamoknak az építkezés elindítása előtt legalább öt évvel meg kell adniuk az energiaipari projekteket érintő beruházások összegét és típusát. Valóban bölcs dolog a megfelelőbb jövőbeni energiaipari forgatókönyvek felé történő elmozdulás, mivel a Bizottság jobb képet kap az energiapiac fejlődési irányáról; a megújulókat, köztük a decentralizáltakat teljes mértékben figyelembe kell venni; minden egyes „alacsony szén-dioxid-kibocsátás” utalást, az atomenergia-párti trójai lovat törölték.

(A szavazáshoz fűzött indokolás az eljárási szabályzat 170. cikke alapján rövidítésre került.)

  Marie-Christine Vergiat (GUE/NGL) , írásban. – (FR) Vălean asszony jelentése ellen szavaztam, mert az energiaágazat liberalizálására és liberális európai energiapolitikára szólít fel, és mindannyian tudjuk, hogy ez milyen tragikus következményekkel járna az ágazat munkavállalóira és egyre több polgárunkra nézve, akik még rendszeres áramszünetet is megtapasztalhatnak.

A jelentés megállapítja a piac elsőbbségét és az állami beavatkozások semlegességét, és a „gazdasági szereplőket” részesíti előnyben. Tudjuk, kiknek az érdekeit szolgálják ezek. Aggódhatunk a meglévő infrastruktúra megőrzéséért, ha egy módosítás annak garantálására szólít fel, hogy prioritást élvező beruházások kizárólag az energiapiac érdekében történjenek.

Nem elegendő, hogy módosítás útján egyszerűen hozzátegyék a „szolidaritás” szót annak érdekében, hogy elfogadhatóvá tegyék az európai energiapolitikát, amikor egyébként ugyanaz a módosítás megtiltja, hogy az Európai Unió beavatkozzon a piac működésébe. Ez teljesen új jelentést ad a „tisztességes verseny” kifejezésnek.

Általánosságban nem annak kell lennie a célnak, hogy egyre nagyobb energiaigény kielégítésére törekedjünk. Ehelyett az új infrastrukturális beruházásokra vonatkozó kiegészítő finanszírozásokat az energiahatékonyság javítására kellene használni.

A jelenlegi gazdasági válság ellenére a neoliberális dogmák továbbra is számos uniós politika alapját képezik.

Állásfoglalásra irányuló indítvány RC-B7-0116/2010

  Zigmantas Balčytis (S&D) , írásban. – (LT) Támogatom ezt az állásfoglalást, és teljes mértékben helyeslem az abban foglalt észrevételeket. Örülök, hogy a megtartott elnökválasztás tükrözte az Ukrajnában bekövetkezett jelentős fejlődést, és hogy különösen a polgárok és a politikai jogok tiszteletben tartása, többek között a gyülekezési szabadság, az egyesülési szabadság és a szólásszabadság szempontjából jobban ment az előző választásnál. A nemzetközi választási normáknak való megfelelés azt bizonyítja, hogy Ukrajna elindult az érett demokrácia és az EU-val való szorosabb együttműködés útján, amely az EU alapvető értékeinek kölcsönös tiszteletben tartásán alapul. Ösztönöznünk kell Ukrajnát, hogy aktívan vegyen részt a keleti partnerségben, és támogatnunk kell a demokrácia kiszélesítése és a jogállamiság, az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartása érdekében tett erőfeszítéseit, valamint a piacgazdaság, a fenntartható fejlődés és a felelősségteljes kormányzás megőrzésére tett kötelezettségvállalást.

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D) , írásban. – (LT) Egyike vagyok azoknak, akik előkészítették az állásfoglalást, ezért az abban meghatározott célok mellett szavaztam. Az elnökválasztást követően Ukrajnának közelebb kell kerülnie az Európai Unióhoz. Örülök, hogy Ukrajna elszántan elindul a demokráciához vezető úton, és megérti, hogy az európai demokratikus országok közösségében megvan az őt megillető helye. Európa ajtajának nyitva kell állnia Ukrajna előtt.

Az átlátható választások a demokratikus állam elveinek megerősítésében fontos lépést jelentenek. Bár a megfigyelők szerint az ukrajnai elnökválasztás megfelelt a magas minőségi követelményeknek és a demokratikus elveknek, az ukrajnai kormányzati intézményeknek azonban világos választási szabályokat kell elfogadniuk. Ukrajnában valamennyi polgár és választási jelölt számára biztosítani kell a szólásszabadságot és a médiapluralizmust.

Nagyon fontos, hogy Ukrajna részt vegyen a keleti partnerségben és az Európai Parlamenttel együttműködésben az Euronest Parlamenti Közgyűlésben. Ukrajna ma európai ország, amelynek joga van ahhoz, hogy Európával kapcsolatban döntéseket hozzon. A demokratikus folyamat erősítése és az Európai Unióba történő integráció érdekében az Európai Uniónak intenzíven együtt kell működnie Ukrajnával.

  Sebastian Valentin Bodu (PPE) , írásban. – (RO) Ukrajna nemrég megválasztott elnöke első külföldi látogatásának célpontjául Brüsszelt választotta, és ezzel fontos jelzést küldött. Ukrajna európai törekvéseket tápláló állam, és az a tény, hogy Janukovics elnök az EU fővárosába jön, hogy találkozzon a Bizottság tagjaival, hangsúlyozza, hogy Kijev a Nyugat felé tekint.

Az új ukrajnai elnök komoly kihívásokkal néz szembe egy olyan időszakban, amelyben a Nemzetközi Valutalap számos nem teljesített vagy megszegett kötelezettségvállalás miatt felfüggesztette a Kijevvel aláírt készenléti megállapodást. Fontos, hogy Viktor Janukovics ne felejtse el a megbízatása napján vállalt ígéreteit. Amint a kijevi vezető hangsúlyozta, Ukrajnának belső stabilitásra van szüksége, valamint harcolnia kell a korrupció ellen, és egészséges alapokon konszolidálnia kell a gazdaságot. A bizonytalan politikai légkör által súlyosbított gazdasági recesszió sikeres legyőzése érdekében Ukrajnának vissza kell szereznie az üzleti szféra és a nemzetközi közösség bizalmát.

A választási kampány eredményének és Janukovics elnök hivatalba lépésének a populista gyakorlat, például a lakosság jövedelmének gazdaságilag tarthatatlan alapon történő mesterséges növelését jelentő gyakorlat végét kell jelentenie. Janukovics elnök beiktatási beszéde alapján a nemzetközi közösség reménykedhet, hogy a dolgok normális mederbe kerülhetnek Ukrajnában. A most következő időszakban ezeket a szavakat cselekvésekre kell váltani.

  Nikolaos Chountis (GUE/NGL) , írásban. – (EL) Tartózkodtam, mivel úgy ítélem meg, hogy az Európai Unió és más országok közötti kapcsolatokat az egyenlőségnek, a kölcsönösen előnyös kereskedelemnek és gazdasági kapcsolatoknak, a belső fejlesztési politikákba való be nem avatkozásnak és az egyes országok demokratikus folyamatainak, valamint természetesen az emberek akarata tiszteletben tartásának kell jellemeznie. A békés Európa felépítése feltételezi, minden mástól eltekintve, hogy az egyes országok kényszer és nyomás nélkül alakíthatják nemzetközi kapcsolataikat. Mivel az Európai Unió tagállamai számára az energiabiztonság döntő jelentőségű tényező, Ukrajna szerepe fontos, ezért ösztönözni kell, hogy Oroszországhoz fűződő kapcsolatainak kétoldalú megállapodásokon történő javításával oldja meg energetikai problémáit. Ez mindkét oldal számára előnyös lenne, és biztosítaná a földgáz zavartalan áramlását Európába.

  Robert Dušek (S&D) , írásban. – (CS) Üdvözlöm az Ukrajnáról szóló kompromisszumos állásfoglalást, amely nem csak azzal foglalkozik, hogy a legutóbbi választások mennyire voltak demokratikusak, hanem megoldásokat javasol az olaj- és földgáz tranzitszállításának problémáira, valamint Ukrajnát az Energiaközösségről szóló szerződés és a 2003/55/EK irányelvnek megfelelő energetikai jogszabály elfogadására ösztönzi. Egyetértek, hogy Ukrajna részéről az EU aktív és pozitív megközelítése nem csak értékelési kritérium. Ukrajnának elsősorban jó kapcsolatokat kell ápolnia a vele szomszédos országokkal, a keleti partnerség országaival és az Euronesttel. Teljes egészében támogatom a kompromisszumos állásfoglalás javaslatait és egyéb rendelkezéseit, és elfogadása mellett fogok szavazni.

  Edite Estrela (S&D) , írásban. – (PT) Az EU és Ukrajna közötti együttműködés erősítésének jelentőségét hangsúlyozó közös állásfoglalásra irányuló indítvány mellett szavaztam. Az ország politikai és gazdasági stabilizációja, valamint az energetika terén az Ukrajna és az EU közötti együttműködés erősítése Ukrajna európai törekvéseinek elismerése szempontjából előfeltétel. Az EU stabilitása szomszédainak stabilitásától is függ.

  Diogo Feio (PPE) , írásban. – (PT) Emlékszem a Narancsforradalommal fellángoló remény érzésére és a szovjet befolyás alatt álló múlttal való szakításra, amelyet az az ukrajnai nép számára meghozott. Emlékszem azokra az ígéretekre, amelyeket abban az időben az ukránok belföldről és külföldről is kaptak a fejlődéssel, a demokráciával és az együttműködéssel kapcsolatban. Abban az időben az egyértelműen a Nyugat felé forduló nép számára az Európai Unió tűnt valószínű úti célnak.

Most az eufória eltűnésével világosan látszik, hogy a Narancsforradalom élharcosai nem nőttek fel a kihíváshoz. Az ország által követett úttal kapcsolatban az emberek csalódottsága szintén világosan látható.

A 2004 decemberében Juscsenko által legyőzött jelölt megválasztása vagy az országon belüli jelentős megosztottságot vagy a közhangulat elmozdulását jelzi, amelyben az emberek kedvezőbben ítélik meg az orosz befolyást.

Véleményem szerint fontos, hogy az Európai Unió megtartsa képességét, hogy Ukrajna számára vonzó maradjon, és ehhez használnia kell a rendelkezésére álló számos eszközt. Remélem, hogy Ukrajna kitart, és folytatja a belső demokratizálódást, valamint múltja és történelme vonatkozásában közeledni fog az EU-hoz, és ez a folyamat teljes jogú tagként történő csatlakozásával fog végződni.

  José Manuel Fernandes (PPE) , írásban. – (PT) A keleti blokk és a Szovjet Köztársaságok Szövetségének szétesését követően az ukrán nép és az ukrán intézmények határozott kötelezettséget vállaltak az ország demokratizálódása, valamint a szociális, gazdasági és politikai rendszer fejlesztésével egy modern társadalom kiépítése mellett, amely megszilárdíthatja a jogállamiságot és az emberi jogok tiszteletben tartását, mindazon nehézségek ellenére, amelyek általában velejárói annak a folyamatnak, amely egy strukturális szervezeti és politikai identitását újjáalkotó államra jellemző.

Az Európai Uniónak, amely a béke, valamint polgárai gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődése előmozdítása szempontjából referenciaterületet jelent, meghatározó szerepet kell vállalnia az Ukrajnán belüli demokratikus rendszer fejlődésében, beleértve az európai integrációval kapcsolatos mechanizmusok erősítését is. Tekintetbe véve az Oroszországgal és Közép-Ázsiával folytatott, különösen az energia területét érintő kapcsolatokat, ez az EU számára óriási geostratégiai jelentőséggel bíró országon belüli regionális konfliktusok enyhítését is segíti. Ebben a folyamatban hangsúlyozni szeretném továbbá azt a hozzájárulást, amelyet az állásfoglalásra irányuló indítvány az ukrán bevándorlók nagyszámú csoportjának EU-ba történő integrálása, valamint az Ukrajnán belüli társadalmi, gazdasági és kulturális fejlődés tekintetében a fiatalok és az oktatás által játszott szerep támogatása terén tett.

  Cătălin Sorin Ivan (S&D) , írásban. – (RO) Az ukrajnai helyzetről szóló állásfoglalásra vonatkozó mai szavazás alapján nemcsak az elnökválasztás demokratikus elvekkel összhangban történő lefolyását, hanem az új elnök beiktatását is üdvözültük, akitől azt várjuk, hogy az EU irányába nyílt és együttműködést mutató politikát folytat. Hangsúlyoztuk, hogy az energiaágazatban további megállapodások aláírására van szükség, ami garantálja az energiaellátás biztonságát. Ezzel a szavazással üdvözöltük továbbá, hogy a vízumok biztosítása terén egy kedvező rendszer megteremtése érdekében folytatni kell tárgyalásokat. A mai üzenettel Ukrajna felszólítást kapott a velünk való együttműködés folytatására annak érdekében, hogy határozottan kötelezettséget vállaljon a demokráciához vezető úton való előrehaladásban. Ezzel a szavazással ismét megerősítettük, amit már más alkalmakkor is mondtunk, hogy párbeszéddel és határozott kötelezettségvállalással nyitott megközelítésről kell tanúbizonyságot tennünk annak érdekében, hogy Ukrajna az Európa melletti döntést képviselő fejlődéshez megkapja a szükséges bátorítást. Ukrajnának azonban bizonyítania kell, hogy megbízható partner.

  Tunne Kelam (PPE) , írásban. – Támogattam az Európai Konzervatívok és Reformerek képviselőcsoport által az ukrajnai helyzetről szóló közös állásfoglalásra irányuló indítvány tekintetében előterjesztett 2. számú módosítást, amely arra vonatkozik, hogy az Északi Áramlat csővezetékprojekt aláássa az uniós energiabiztonság szolidaritási elvét és Ukrajna megkerülésével építik meg. Még akkor is, ha nem közvetlenül kapcsolódik a jelenlegi ukrajnai helyzethez, teljes mértékben egyetértek azzal a véleménnyel, hogy az Északi Áramlat projektet az orosz kormány elsődlegesen politikai projektként hozta létre, amelynek célja Európa megosztása és nemcsak Ukrajna, hanem néhány új tagállam elszigetelése is. Ez a módosítás arra emlékeztet, hogy az Északi Áramlatról szóló vita nem fejeződött be, hanem folytatni kell. Az EU, amely az energetikai szolidaritási elv végrehajtásával közös energiapiac kialakításának irányába halad, nem támaszkodhat hosszú távú kapcsolatra egy politikai irányultságú állami monopóliummal, amely gazdaságilag máris megbukott, és amely visszautasítja a nyílt verseny, az átláthatóság, valamint a termelés, szállítás és elosztás szétválasztásának uniós alapelveit.

  Iosif Matula (PPE) , írásban. – (RO) Az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) képviselőcsoport által előterjesztett állásfoglalás-tervezet mellett szavaztam, mert úgy ítélem meg, hogy az EU-nak támogatnia kell Ukrajnát a demokratikus reformok és az európai értékek megvalósításában, valamint az emberi jogok és a nemzeti kisebbségekhez tartozók jogainak biztosításában.

Az új ukrajnai elnök a választásokat a kisebbségek jogait biztosító program alapján nyerte meg, és az EU-nak támogatnia kell e program hatékony, hosszú távú végrehajtását. Ennek figyelembevételével el kell fogadni és végre kell hajtani a Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájának végrehajtásáról szóló jogszabályt. Hatályon kívül kell helyezni azokat a korábbi intézkedéseket, amelyek drasztikusan korlátozzák a kisebbségek anyanyelvének iskolákban történő oktatását. Ukrajnában meg kell erősíteni a kisebbségek helyi, körzeti, regionális és központi intézményekben való képviseletét. Az európai normákkal összhangban biztosítani kell valamennyi kisebbség, köztük az oroszok, lengyelek, tatárok, bolgárok, görögök, románok, magyarok, zsidók és romák jogainak tiszteletben tartását. Egyetlen kisebbségről sem szabad elfeledkezni.

Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy meg kell őrizni és restaurálni kell a csernovici régió kulturális és történelmi örökségét, amely a zsidó, a német-osztrák, a lengyel, a román, az orosz és az ukrán kulturális örökség részét képezi. Úgy gondolom, hogy e sokféle kultúrát és sokféle felekezetet képviselő értékes európai örökség, többek között az észak-bukovinai temetők, műemlékek, épületek és templomok megőrzésének az EU és Ukrajna közötti együttműködés kiemelt célkitűzésének kell lennie.

  Nuno Melo (PPE) , írásban. – (PT) A legutóbbi ukrajnai választások, figyelembe véve az EBESZ/ODIHR választási megfigyelő missziójának nyilatkozatait, miszerint a nemzetközi normák többségét betartották, jelzik, hogy az EU-ba való jövőbeni integráció felé való elmozdulással Ukrajna folytatja a pozitív irányba mutató fejlődést. Döntő jelentőségű azonban, hogy az ukrajnai politikusok és hatóságok mielőbb kötelezettséget vállaljanak a politikai és gazdasági stabilizáció mellett. Ennek eléréséhez végre kell hajtani a szükséges alkotmányos reformokat, ugyanakkor meg kell szilárdítani a jogállamiságot, létre kell hozni a szociális piacgazdaságot és újult erővel kell harcolni a korrupció ellen, valamint javítani kell a vállalkozási és beruházási légkört.

  Andreas Mölzer (NI) , írásban. – (DE) Az ukrajnai helyzetről szóló állásfoglalásra irányuló indítvány rendkívül jó megközelítésben foglalkozik az országban jelenleg uralkodó, valamint az elnökválasztás körül kialakult helyzettel. Emlékezteti az ukrán politikusokat és kormányzati szerveket a politikai és gazdasági stabilizáció szükségességére, amely különösen alkotmányos reformmal, a jogállamiság megszilárdításával, a szociális piacgazdaság megteremtésével, a korrupció elleni harc érdekében tett erőfeszítések megújításával, valamint a gazdasági és beruházási légkör javításával érhető el. Véleményem szerint azonban a szabadkereskedelmi övezethez, más szóval az EU közös belső piacához való gyors csatlakozásával kapcsolatos mérlegelések túl messzire mennek. Ukrajnának szilárd alapokon álló, erős gazdaságot kell teremtenie és azt saját szükségleteihez kell igazítania. Ukrajna európai irányultsága mellett nem szabad elfelejtenünk vagy figyelmen kívül hagynunk az ország orosz érdekszférában való mélyen fekvő gyökereit, és ezt figyelembe kell vennünk. A felsorolt okok miatt tartózkodtam az állásfoglalásra irányuló indítványról szóló szavazásnál.

  Franz Obermayr (NI) , írásban. – (DE) A szöveg tartalmaz néhány helyes megállapítást, ilyen például a kommunista rendszer elítélése. Másrészt úgy ítélem meg, hogy a vízumkorlátozások messzemenő könnyítése és Ukrajna közös piacba történő gyors integrálása nem helyes. Ezért tartózkodtam a szavazástól.

  Kristiina Ojuland (ALDE) , írásban. – (ET) Elnök úr, támogattam az ukrajnai helyzetről szóló európai parlamenti állásfoglalást. Többek között az a véleményem, hogy nagyon komolyan kell vennünk Janukovics megválasztott elnök döntését, hogy első külföldi látogatására Brüsszelbe jön. Ez világos jele annak, hogy Ukrajna folytatja az Európai Unióba való integrálódását. Az Európai Unió részéről fontosnak tartom, hogy a jelenlegi helyzetben, amennyiben Ukrajna teljesíti célkitűzéseit, társulási megállapodás megkötésével és vízummentesség biztosításával támogatásáról biztosítsa Ukrajnát. Az Európai Unió ajtajának nyitva kell állnia Ukrajna előtt.

  Wojciech Michał Olejniczak (S&D) , írásban. – (PL) Üdvözlöm, hogy az ukrajnai elnökválasztásokat a demokratikus normákkal összhangban rendezték meg. 2010 elején az ukrán demokrácia bizonyította, hogy életben van. A magas választási részvétel különösen említésre érdemes. Ma az ukrán választás eredményét nem övezi olyan kétség, ami miatt indokolt lenne annak bíróság előtti megtámadása.

Az Európai Unió azonban nem állhat meg annál, hogy jóváhagyja a választások lebonyolítási módját. Elengedhetetlen, hogy Ukrajna számára több lépésben kínáljunk európai perspektívát. Az első lépésnek a keleti partnerségben való részvételnek, az utolsó lépésnek az európai uniós tagságnak kell lennie. Az Európai Uniónak Ukrajnával szemben fenn kell tartania a nyitott ajtók politikáját. A különböző közösségekkel való integráció fokáról Ukrajnának kell döntenie – ennek az ukrán társadalom szuverén döntésétől kell függenie.

Az Ukrajna és Oroszország közötti kapcsolatok javítása az Európai Unió alapvető érdeke. Az Ukrajna és Oroszország közötti kétoldalú kapcsolatok következményei az EU tagállamait is érintik. Üdvözlöm az e kapcsolatokban végbemenő javulás bejelentését.

  Justas Vincas Paleckis (S&D) , írásban. – (LT) Az ukrajnai elnökválasztások összhangban voltak a nemzetközi választási normákkal. Az ország lépést tett az európai demokrácia irányába. Ez bizonyítja, hogy Ukrajna egyre inkább az európai demokratikus államok tagjának érzi magát.

Reménykedjünk, hogy az új ukrán elnök megbízható partner lesz, akivel a kelet-európai stabilitás és gazdasági fejlődés erősítése érdekében a többi szomszédos állam mellett együtt tudunk működni. Az EU Ukrajnával folytatott kapcsolatainak egyik legfontosabb gyakorlati lépése a vízumrendszer egyszerűsítése, amelynek végső célja az EU-ba utazó ukrán állampolgárok számára a vízumok eltörlése.

Az állásfoglalás mellett szavaztam, mert egy ilyen fontos, az EU-val szomszédos állam esetében figyelembe veszi a pozitív változásokat, bár az ország különböző kormányzati intézményei között számos bonyodalom és feszültség van még.

  Jarosław Leszek Wałęsa (PPE) , írásban. – (PL) E plenáris ülésen szavaztunk az ukrajnai helyzetről szóló európai parlamenti állásfoglalásról. Támogattam az állásfoglalást, mert intézményünk nagyon fontos nyilatkozatáról van szó, amely arról tanúskodik, hogy szorosan figyelemmel kísérjük az ukrajnai demokrácia fejlődését. Az állásfoglalás általában megfelelő értékelést nyújt az elnökválasztások lefolyásáról, és az ország politikai és gazdasági stabilitásának biztosítása érdekében történő erőfeszítések megtételére szólít fel. Kulcsfontosságú pont, hogy erősíteni kell az Ukrajna és az EU közötti együttműködést, különösen az energiaipar területén. Véleményem szerint két vitatható módosítás történt. Az egyik a kisebbségi nyelvekre vonatkozott. E módosítás ellen szavaztam, mert növelte annak lehetőségét, hogy az ukrán nyelv helyett az orosz nyelvet használják. A második módosítás az Északi Áramlat csővezetékkel kapcsolatos. Ebben az esetben a módosítás mellett szavaztam, mert ki akartam fejezni, hogy ellenzem a csővezeték megépítését.

Állásfoglalásra irányuló indítvány RC-B7-0123/2010

  Elena Oana Antonescu (PPE) , írásban. – (RO) Az Európai Unió az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának létrehozása mellett kampányolt, és a tagállamokkal együtt vállalta, hogy aktív, komoly szerepet játszik egy hatékony szerv támogatásában, amely az emberi jogokkal szemben álló jelenlegi kihívásokkal foglalkozik. A Lisszaboni Szerződés hatálybalépése után létrehozott új intézményi struktúra lehetőséget nyújt az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa részeként az uniós fellépések koherenciájának, jellegének és hitelességének javítására. Ezért fontos, hogy az EU az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 13. ülésszakán valamennyi vitára kerülő témában közös, egységes álláspontot képviseljen. Az ENSZ kibővített rendszerének részeként az EU-nak tényleges befolyást kell gyakorolnia, és továbbra is elkötelezettnek kell maradnia a közös álláspont keresésében, valamint a kevésbé fontos kérdésekben növelnie kell a rugalmasságot annak érdekében, hogy az alapvető témákról szóló tárgyalások során gyorsabban és hatékonyabban tudjon reagálni. Mindenekelőtt aktív kötelezettséget kell vállalnia az ENSZ Emberi Jogi Tanács célzott, az iráni, afganisztáni, iraki és jemeni emberi jogi válságra való gyors és hatékony reagálást szolgáló mechanizmusainak létrehozásában.

  Zigmantas Balčytis (S&D) , írásban. – Az emberi jogokat számos országban továbbra is megsértik, és sajnálatos, hogy a súlyos jogsértésekkel a nemzetközi közösség olykor nem időben és nem megfelelően foglalkozik. Nemzetközi szinten nem rendelkezünk összehangolt megközelítéssel. Az elmúlt évtizedekben az EU globális szereplőként játszott szerepe megerősödött, és a Lisszaboni Szerződés alapján újonnan létrehozott európai külügyi szolgálat nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy az Unió hatékonyabban lépjen fel a globális kihívásokkal szemben, valamint egységesebb, konzisztensebb és hatékonyabb módon foglalkozzon az emberi jogi jogsértésekkel. Az EU előtt most óriási lehetőség áll, hogy az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában megerősítse szerepét, és ezt az emberi jogi területen az uniós fellépések láthatóságának és hitelességének növelésére teljes mértékben ki kell használnia.

  Mara Bizzotto (EFD) , írásban. – (IT) Az e Ház elé terjesztett kompromisszumos állásfoglalás sajnos olyan szakaszokat tartalmaz, amelyek miatt nem tudok az állásfoglalás mellett szavazni. Az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa politikai szerv, amelyet, ahogy az állásfoglalás szövege elismeri, „túlzott politizálódás” hat át. Véleményem szerint azonban többet is mondhattunk volna, különösen ezért, mert sokunk számára érzékeny és fontos témával, nevezetesen az emberi jogok kérdésével van dolgunk. A szöveg olvasásakor egy sajnálatos gyenge pontot kell megállapítanom – talán nem a diplomáciapolitika, hanem bizonyára az értékek politikája vonatkozásában –, ez pedig annak a határozottságnak a hiánya azoknak a jól ismert aspektusoknak a kritizálása terén, amelyek az ENSZ Emberi Jogi Tanácsát egy igen ellentmondásos szervvé teszik. Valójában határozottabbak lehettünk volna, erősebben felléphettünk volna Irán jelöltsége ellen a következő tanácsi választásokon. Egyetlen konkrét hivatkozás sincs a Tanács értelmetlen összetételére, amelyben túl sok tag szerepel, akik nem igazán képzettek az emberi jogi kérdésekben való előadások terén, és akik nyilvánvalóan még kevésbé alkalmasak bárki feletti ítélkezésre vagy bárkinek bíróság elé való állítására. E szöveg esetében tehát szavazatom tartózkodás és szkepticizmus: abban a reményben tartózkodom, hogy a Parlament leveszi diplomata-kalapját – nem az a feladata, hogy diplomatikus legyen –, és bátrabban lát neki az értékekért és az emberi jogokért vívott harcnak.

  Nikolaos Chountis (GUE/NGL) , írásban. – (EL) Az állásfoglalásra irányuló indítványban található pozitív elemek ellenére tartózkodtam, mert az Egységes Európai Baloldal/az Északi Zöld Baloldal képviselőcsoport által előterjesztett fontos módosításokat leszavazták, így a tartalom nem kielégítő. Az Európai Uniónak támogatnia kell az ENSZ-nek az emberi jogok egész világon való tiszteletben tartására tett erőfeszítéseit. Az ilyen kezdeményezések esetén, különösen napjainkban, a figyelem középpontjába kell állítania, ha az autokrata rendszerekben, amelyek társadalomellenes politikáik érvényesítése érdekében „kapitalista erőszakot” alkalmaznak, a jogsértések mindennaposakká válnak. Az Európai Uniónak felül kell vizsgálnia Izrael államhoz kötődő kapcsolatait, és ennek során komolyan számba kell vennie Izrael palesztin területen folytatott katonai műveleteit és a palesztin nép jogai elleni támadásokat, beleértve a palesztin nép azon jogát, hogy végre saját hazát szerezzen. Az Európai Uniónak le kell mondania az Egyesült Államok „demokráciaexport” kampányairól, és meg kell teremtenie a nemzetközi jog szabályait és az ENSZ fokozott szerepét tiszteletben tartó nemzetközi kapcsolatok keretrendszerét.

  Anna Maria Corazza Bildt, Christofer Fjellner, Gunnar Hökmark és Anna Ibrisagic (PPE) , írásban. – (SV) A svéd konzervatívok ma, 2010. február 25-én az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 13. ülésszakáról szóló, B7-0123/2010 számú közös állásfoglalás mellett szavaztak. Szeretnénk azonban hangsúlyozni, hogy véleményünk szerint az EU tagállamait általánosságban az emberi jogok megsértésétől való tartózkodásra kellene ösztönözni, és sajnálatos, hogy az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa nem tudta kellő gyorsasággal kezelni a súlyos emberi jogi helyzeteket sem az állásfoglalásban nem említett más országokban, például Kubában, vagy egyéb országokban sem.

  Vasilica Viorica Dăncilă (S&D) , írásban. – (RO) Hangsúlyoznom kell, hogy a nemzetközi emberi jogi jogszabályok és a humanitárius jogszabályok valamennyi fél által és minden körülmények között történő betartása továbbra is az igazságos és tartós világbéke megteremtésének alapvető feltétele.

Úgy vélem, hogy európai uniós szinten az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselője és a határozott közös álláspontra felszólító tagállamok összehangolt cselekvése garantálná a nemzetközi emberi jogi jogszabályokkal és a nemzetközi humanitárius jogszabályokkal szembeni jogsértések elkövetőinek elszámoltatását.

  Proinsias De Rossa (S&D) , írásban. – A nők és a férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó stratégiai célkitűzések eléréséhez az Európai Uniótól elvárt kulcsfontosságú lépéseket meghatározó, a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó ENSZ-cselekvési platformról szóló állásfoglalás mellett szavaztam. Egyértelműen szükség van arra, hogy a Bizottság erőfeszítéseket tegyen a cselekvési platform ellenőrzéséhez szükséges kritikus mutatók összehasonlítható adatainak összeállítására, és hogy azokat a különféle szakpolitikai területeken a nemek közötti esélyegyenlőség rendszeres felülvizsgálatára használja. Különösen fontos a szegénység, az erőszak és a leánygyermekek nehézségei tekintetében a nemi dimenzió nyomon követése és az azzal való foglalkozás. A nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó bizottsági ütemterv (2006-2010) nyomon követése során figyelembe kell venni a gazdasági válság és az éghajlatváltozás hosszú távú következményeit, egy öregedő és etnikailag egyre sokszínűbb társadalomban. A szexuális és reproduktív egészséget és jogokat el kell ismerni, és európai és globális szinten elő kell segíteni. Az Európai Uniónak most csatlakoznia kell a Nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezményhez, ami a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésével lehetővé vált jogi lépés.

  Edite Estrela (S&D) , írásban. – (PT) Az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 13. ülésszakáról szóló közös állásfoglalásra irányuló indítvány mellett szavaztam. Az EU új intézményi struktúrája egyedülálló lehetőséget nyújt az EU ENSZ Emberi Jogi Tanácsán belüli koherenciájának, láthatóságának és hitelességének növelésére. A külügyi és biztonságpolitikai főképviselő tevékenysége szintén hozzájárul ahhoz, hogy az EU fokozottan együtt tudjon működni más regionális érdekszövetségek országaival az emberi jogi jogsértések, köztük különösen a nők és a gyermekek elleni erőszak megállítása terén.

  Diogo Feio (PPE) , írásban. – (PT) Az Emberi Jogi Tanács politizálódása és a világ különböző részein az emberi jogi jogsértések elítélése terén határozottabb álláspontot képviselők elleni folyamatos ellenállás bizonyítja, hogy meg kell változtatni a Tanács struktúráját és működési módját. Irán bejelentett jelöltsége egy másik jele annak, hogy az e szerv által választott út nem biztos, hogy hiteles és biztonságos, és hogy azok az országok, amelyekben többször előfordult emberi jogi jogsértés, a tanácsi tagságot arra használhatják, hogy megpróbálják tisztára mosni jogsértéseiket.

Az Európai Uniónak aktívan részt kell vennie a Tanács munkájában, miközben ismernie kell annak korlátait és problémáit, és kiegyensúlyozott, ugyanakkor szigorú és pontos nézetre kell törekednie a tekintetben, hogy milyennek kell lennie az emberi jogok tiszteletben tartásának. Ha így tesz, e téren képes lesz kötelezettségvállalásai teljesítésére.

  José Manuel Fernandes (PPE) , írásban. – (PT) Az Emberi Jogi Tanács az ENSZ rendszerén belül az egyetemes emberi jogokra szakosodott platform és az emberi jogokkal foglalkozó specifikus fórum. Az emberi jogok egyetemességének támogatása és megőrzése az EU jogi, etikai és kulturális vívmányainak része, valamint az egység és az integritás sarokköveinek egyike.

Biztos vagyok abban, hogy az EU tagállamai elleneznek minden, az emberi jogok egyetemessége, oszthatatlansága és kölcsönös összefüggősége elvének aláaknázására irányuló kísérletet. Remélem, hogy a tagállamok aktívan részt fognak venni a fogyatékkal élők jogairól folytatott éves interaktív vitában és a gyermekek jogairól szóló éves tanácskozáson. Szeretném hangsúlyozni az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának miniszterek és más magas szintű képviselők részvételével megrendezendő 13. ülésszakának fontosságát. Az ülésszak napirendjén szerepel a gazdasági és pénzügyi válság, valamint az Egyesült Nemzetek nyilatkozata az emberi jogokról, oktatásról és képzésről. Végül üdvözlöm, hogy az Egyesült Államok ismét bekapcsolódott az ENSZ szerveinek munkájába, üdvözlöm továbbá az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának tagjává választását, valamint a 64. ENSZ Közgyűlésen a szólásszabadság terén végzett konstruktív munkáját.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL) , írásban. – (PT) Teljes mértékben egyetértünk a jelentésben említett, az emberi jogok egyetemességére, oszthatatlanságára és kölcsönös összefüggőségére vonatkozó elvvel. Ugyanazon feltevések alapján azonban hangsúlyozni kell az e nézet, valamint a munkavállalók és az emberek jogai elleni súlyos támadás közötti kibékíthetetlen ellentétet, amelyet a kapitalista rendszer válsága okozott, beleértve a magas munkanélküliségi rátákat, a szegénység növekedését és a megfelelő minőségű közszolgáltatásokhoz elérhető áron történő egyre nehezebb hozzáférést. Sajnos a parlamenti többség ezt az ellentmondást nem vette kellően figyelembe.

Sajnáljuk, hogy elutasították a képviselőcsoportunk javaslatait, különösen a következőket:

- rámutat, hogy az ENSZ tagállamoknak ösztönözniük kellene az élelmiszer-szuverenitást és -biztonságot, mint a szegénység és munkanélküliség csökkentésének eszközeit;

- üdvözli, hogy az ENSZ emberi jogi főbiztosának az emberi jogoknak a hondurasi államcsíny óta az országban történő megsértéseiről szóló jelentése a 13. ülés napirendjére került; felszólítja az EU tagállamait, hogy tegyenek erőfeszítéseket az államcsíny határozott elítélése érdekében és támogassanak egy ilyen ítéletet, valamint munkálkodjanak annak érdekében, hogy az országban helyreálljon a demokrácia és a jogállamiság;

- kifejezi a kolumbiai helyzettel, különösen a több ezer azonosítatlan halottal kapcsolatos aggodalmát.

  Sylvie Guillaume (S&D) , írásban. – (FR) Az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 13. ülésszakáról szóló állásfoglalás mellett szavaztam, elsősorban amiatt, hogy melegen üdvözöljem az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának kezdeményezését, hogy a globális gazdasági és pénzügyi válság valamennyi emberi jog megvalósítására gyakorolt hatását kiemelt napirendi pontként jelölte meg. Úgy gondolom továbbá, fontos annak hangsúlyozása, hogy a gázai és a dél-izraeli konfliktussal foglalkozó ténymegállapító misszió jelentéséről határozott közös uniós álláspontot kell kialakítani; ebben a tekintetben feltétlenül szükség van a Goldstone-jelentésben foglalt ajánlások végrehajtására. Végül Irán jelöltsége az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 2010. májusban tartandó választásaira különös aggodalomra ad okot, és azt az emberi jogok tekintetében kétséges eredményeket felmutató országok megválasztásának megakadályozása érdekében az Európai Unió határozott fellépésének kell követnie.

  Nuno Melo (PPE) , írásban. – (PT) Mivel az Emberi Jogi Tanács kormányközi szerv, amelynek fő célja, hogy az emberi jogi jogsértésekkel foglalkozzon, és tekintettel arra, hogy az európai egység és integritás egyik sarokköve az emberi jogok egyetemességének tiszteletben tartása és megőrzése, szeretném kifejezni, hogy támogatom az ENSZ Emberi Jogi Tanácsát, remélve, hogy folytatja a hátrányos megkülönböztetés valamennyi formája elleni harcát.

  Frédérique Ries (ALDE) , írásban. – (FR) Állásfoglalásunk az ENSZ Emberi Jogi Tanácsához szól, egy olyan intézményhez, amelyet a jogok, az értékek és a legalapvetőbb szabadságok tiszteletben tartása felett őrködő világszervezet rangjára szerettünk volna emelni. Feltételes módot használok, mert pártatlanságának hiánya több mint aláaknázta az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának legitimitását.

Most pedig hirtelen előkerül Irán jelöltségének kérdése. Ez provokáció. Ez az állam, ez a kormány, ez az elnök megveti a férfiak és nők jogait. 2008-ban az ország legalább 346 polgárát, köztük fiatalkorúakat akasztottak fel vagy köveztek halálra. A bírósági tárgyalások bohózatba illőek. Kínzást alkalmaznak. Teljes mértékben hiányzik a szólásszabadság, az egyesülési szabadság és a sajtószabadság. A kisebbségeket, különösen a Baha’ közösséget üldözik. A 2009. júniusi elnökválasztás óta a tüntetések valamennyi formáját véresen és rendszeresen elfojtották. Folytathatnám.

A világnak egyetemes értékekre alapuló irányításra van szüksége. Ha az ENSZ e párbeszéd fóruma kíván lenni, biztosítania kell szervei objektivitását. Irán jelöltsége jóval több mint az ENSZ hitelességének tesztje; életképességének tesztjét jelenti.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE) , írásban. – Az állásfoglalás végleges szövege mellett szavaztam, többek között azért, mert megtartotta a titkos fogolytáborok létezését vizsgáló közös tanulmánnyal, a Goldstone-jelentés ajánlásainak szükséges végrehajtásával és a Nemzetközi Kereskedelmi Kamarával foglalkozó bekezdéseket, és mert tartalmazza az Egységes Európai Baloldal által a Nyugat-Szaharára vonatkozóan beterjesztett módosítást. Örülök továbbá, hogy Brok úr kérését, hogy a vallások becsmérlésével foglalkozó bekezdésről külön szavazás legyen, elutasították, és hogy a bekezdés a következőket tartalmazza:

„Megismétli a „vallások becsmérlése” fogalmával kapcsolatos álláspontját, és miközben elismeri, hogy a vallási kisebbségek hátrányos megkülönböztetésének problémáját maradéktalanul kezelni kell, úgy véli, hogy mégsem helyénvaló a fent nevezett fogalom felvétele a rasszizmus, a származás alapján történő megkülönböztetés, az idegengyűlölet és a diszkrimináció minden formája tekintetében kiegészítő normákat megállapító jegyzőkönyvbe; kéri az ENSZ tagállamait, hogy hajtsák végre maradéktalanul a véleménynyilvánítás szabadsága, valamint a vallás- és lelkiismereti szabadság tekintetében meglévő normákat;”

Meg akartuk tartani ezt a mondatot, mert az a véleményünk, hogy nincs szükség új ENSZ-szintű jogszabályra, amely a vallások becsmérlésének elvével foglalkozik, mivel már léteznek nemzetközi normák, különösen a vallási kisebbségek hátrányos megkülönböztetésének kiküszöbölését célzó említett jegyzőkönyv.

  Czesław Adam Siekierski (PPE) , írásban. – (PL) Az emberi jogok tiszteletben tartására vonatkozó európai uniós politika az egyik legfontosabb, gyakorlati megvalósítás alatt álló érték. Az emberi jogok tiszteletben tartására vonatkozó közösségi politika magában foglalja a polgári, a politikai, a gazdasági, a társadalmi és a kulturális jogokat. Fontos jelentőséget tulajdonít a nők, a gyermekek és a nemzeti kisebbségek jogai támogatásának, és különösen a rasszizmus, az idegengyűlölet és a hátrányos megkülönbözetés egyéb formái elleni küzdelemnek. Nagyon veszélyes, ha a kisebbségeket hátrányosan megkülönböztető jogszabályt vallásszabadsághoz való joguk megsértésére használják, vagy ha az korlátozza az oktatáshoz és foglalkoztatáshoz való hozzáférésüket, ezáltal korlátozva munkához való jogukat, amely aztán korlátozza a megfelelő életszínvonalhoz való jogukat. Az Unió e területen jelenleg végzett munkája feljogosít bennünket arra, hogy a demokrácia és az emberi jogok területen másoktól is megköveteljük a normák szigorú betartását.

  Viktor Uspaskich (ALDE) , írásban. – (LT) Az emberi jogok kérdésében, minden szinten és az EU valamennyi területén hangsúlyozni kell, hogy európai parlamenti képviselőként nem csupán az a feladatunk, hogy harmadik országokat kritizáljunk és állásfoglalásokat készítsünk azokról, hanem szoros figyelemmel kell követnünk az EU tagállamait is, és az emberi jogok megsértésének legenyhébb negatív jelenségére is odafigyeljünk. Ha megsértik az emberi jogokat, az Európai Parlament az adott országnak szóló állásfoglalást készít. Mielőtt másokat kritizálunk, először az EU-n belüli emberi jogi jogsértéseket kell megállítanunk, azután kritizálhatunk másokat, és próbálhatunk meg lehetőségeink szerint segíteni nekik.

  Anna Záborská (PPE) , írásban. – (FR) Nem támogattam ezt az állásfoglalást, mert nem hangsúlyozza a közel-keleti keresztény kisebbségek emberi jogainak fontosságát. Sajnálom, hogy hiányzik a bátorság, amikor a közel-keleti keresztény kisebbségek elleni támadások elítéléséről és e problémának az Emberi Jogi Tanács felé történő jelzéséről van szó. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének Közgyűlése 2009-et az emberi jogok tanulásának nemzetközi évévé, az EU pedig 2010-et a szegénység elleni küzdelem európai évévé nyilvánította. Nem szabad elfelejtenünk, hogy az ENSZ a rendkívüli szegénységet emberi jogi jogsértésnek tekinti. Az Európai Parlament és az Európa Tanács épületeinek márványtábláiba bevéstük október 17., a szegénység felszámolásának nemzetközi napja jelszavát: „Valahányszor férfiakat és nőket arra ítélnek, hogy súlyos szegénységben éljenek, emberi jogok sérülnek. Magasztos kötelességünk, hogy erőink egyesítésével biztosítsuk a jogok érvényesülését. Joseph Wresinski atya”. Állásfoglalásunk nem fejezi ki mély aggodalmunkat a rendkívüli szegénység mint az emberi jogok megsértése miatt. Ezért felszólítom a Negyedik Európai Világbizottság tagjait, hogy e gondolatok mentén küldjenek levelet az ENSZ Közgyűlésének, hogy kifejezzék a Parlament e téren felmerült aggályait.

Állásfoglalásra irányuló indítvány B7-0118/2010

  Elena Oana Antonescu (PPE) , írásban. – (RO) A nők és férfiak közötti egyenlőség alapvető jog, és az Európai Unió közös értéke. Előfeltétele az olyan uniós célok elérésének is, mint a gazdasági növekedés, a foglalkoztatás és a társadalmi kohézió. Bár az 1995-ben elfogadott pekingi cselekvési platform célkitűzéseinek elérése terén jelentős előrehaladás ment végbe, a nemek közötti egyenlőtlenség és a sztereotípiák tovább élnek.

Véleményem szerint a lisszaboni stratégia felülvizsgálatának jobban kell összpontosítania a nemek közötti egyenlőségre, új célkitűzéseket kell meghatároznia és erősítenie kell a pekingi cselekvési platformhoz fűződő kötelékeket, hogy a tagállamok meghatározott szakpolitikákon keresztül konkrét eredményeket érjenek el. Ezért a pekingi cselekvési platformmal érintett valamennyi területen jobban elő kell mozdítani a tagállamok közötti tapasztalatcserét és helyes gyakorlatot.

  Elena Băsescu (PPE) , írásban. – (RO) A Peking +15 – az ENSZ nemek közötti egyenlőségről szóló cselekvési platformjáról szóló állásfoglalás mellett szavaztam. A pekingi nyilatkozat és cselekvési platform elfogadása után tizenöt évvel az Európai Parlament ma a nemek közötti egyenlőség terén globálisan elért előrehaladásról tart vitát. A férfiak és nők esélyegyenlősége az Európai Unió egyik alapvető értéke. Az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikke a tagállamok számos közös értékét kiemeli: pluralizmus, a megkülönböztetés tilalma, tolerancia, szolidaritás és a nemek közötti egyenlőség. Annak ellenére, hogy bizonyos területeken és iparágakban jelentős előrehaladás ment végbe, még mindig vannak továbbra is élő egyenlőtlenségek. Ebben a tekintetben az Európai Uniónak e kérdések megoldása érdekében további erőfeszítéseket kell tennie. Az egyenlőséget minden egyes területen elő kell mozdítani. Európai szinten, a gazdasági válság és az éghajlatváltozás hatásai elleni küzdelem stratégiainak megtervezésekor az Európai Bizottságnak e stratégiák nőkre gyakorolt hatásait is figyelembe kell vennie. Az állásfoglalás ösztönzi a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete által kidolgozott, a nemek közötti egyenlőség helyzetének megállapításához szükséges stratégiák és eszközök kialakítását.

  Regina Bastos (PPE) , írásban. – (PT) A Peking +15 – az ENSZ nemek közötti egyenlőségről szóló cselekvési platformjáról szóló állásfoglalás mellett szavaztam, mivel a pekingi platform stratégiai célkitűzéseit még nem érték el, valamint az egyenlőtlenség és a sztereotípiák tovább élnek, és a platform által érintett területeken a nők továbbra is a férfiaknak alárendelt helyzetben vannak.

Sajnáljuk, hogy még mindig hiányoznak mind regionális, mind uniós szinten számos problématerületre – többek között az alábbiakra: a nők és a szegénység, a nőkkel szembeni erőszak, intézményi mechanizmusok, a nők és a fegyveres konfliktusok, a leánygyermekek – vonatkozóan a pekingi cselekvési platform nyomon követése érdekében kialakított mutatókhoz kapcsolódó időszerű, megbízható és összehasonlítható adatok. A Bizottságnak tovább kell fejlesztenie a pekingi cselekvési platform végrehajtásának éves felülvizsgálatát, és a különböző szakpolitikai területekhez való hozzájárulásként, valamint a nemek közötti egyenlőség elérésére irányuló kezdeményezések alapjául hatékonyan kell alkalmaznia a mutatókat és elemző jelentéseket. Ismételten felhívunk az esélyegyenlőség általános érvényesítése szisztematikus végrehajtásának és ellenőrzésének szükségességére a különböző szakpolitikai területek jogalkotási, költségvetési és más fontos folyamatai, stratégiái, programjai és projektjei során.

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D) , írásban. – (LT) Ezen állásfoglalás mellett szavaztam, mert Európai Unió-szerte tovább kell fejlesztenünk a nemek közötti egyenlőség alakulását. Az Európai Bizottságnak a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó iránymutatások terén cselekvési stratégiát kell kidolgoznia, és figyelembe kell vennie a gazdasági és pénzügyi válságot, a fenntartható fejlődést, valamint a jelenlegi iránymutatás prioritásait, a nők és a férfiak azonos gazdasági függetlenségét, a munka, a család és a magánélet összeegyeztethetőségét, valamint a nők és férfiak döntéshozatalban való azonos részvételét.

Jelenleg érzékelhetően hiányoznak a nemek közötti egyenlőségre, a nők elleni erőszakra és az intézményi mechanizmusokra vonatkozó adatok. Nagyon fontos, hogy a tagállamok a lehető legszorosabban együttműködjenek a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetével, amelynek egyik feladata az összehasonlítható adatok feldolgozása. Az intézet statisztikai adatokat tárol, kutatást végez, amelynek feladata a nemek közötti egyenlőség témakörében elemzések biztosítása, és tanulmányok fognak készülni az adatstatisztikákról és az adatmagyarázatokról. Az intézmény munkaprogramjában meghatározott céloknak különösen segíteniük kell a Pekingben meghatározott mutatók alkalmazását.

  Maria Da Graça Carvalho (PPE) , írásban. – (PT) A nemek közötti egyenlőség napjainkban alapvető elv, nemek közötti egyenlőtlenségek azonban továbbra is léteznek, és a pekingi platform stratégiai célkitűzéseinek megvalósításáig még hosszú az út.

Üdvözlöm a mai plenáris ülésen szavazásra kerülő állásfoglalásra irányuló indítványt, amely a nemek közötti egyenlőség előmozdítására irányuló intézményi mechanizmusok tökéletesítését célzó kezdeményezés.

Virágzóbb, tisztességesebb és gazdagabb társadalom előmozdításához elengedhetetlen a nemek közötti esélyegyenlőségnek a fejlesztési együttműködésben történő általános érvényesítése.

Szeretném hangsúlyozni a nők által a tudományban és a technológiában játszott szerep jelentőségét. A nők egyre inkább jelen vannak a tudományos kutatás területein, de továbbra is hosszú utat kell megtenniük, míg elérnek karrierük csúcsáig és a döntéshozatali központokig. E lehetőség kihasználása elengedhetetlen a tisztességes egyensúly előmozdításához, valamint a növekedés és a foglalkoztatás támogatásához.

Alapvetően fontos, hogy a különböző szakpolitikai területeken a nemek közötti esélyegyenlőségre mint a virágzóbb, tisztességesebb és gazdagabb társadalom egyik alapkövére tekintsünk.

  Diogo Feio (PPE) , írásban. – (PT) Az emberi jogok és az egyenlőség elvének rendíthetetlen védelmezőjeként nem gátolnám az asszonyok és lányok jogainak védelmét célzó kezdeményezéseket. Ezeket a jogokat gyakran komolyan megsértik egy olyan világban, amelyben fizikai jólétük és szexuális önrendelkezésük elleni bűncselekmények fő áldozatai még mindig a nők.

A nemek közötti egyenlőség azonban soha sem tudja közvetlenül elleplezni a nemek közötti természetes, társadalmi és kulturális különbségeket; az egyenlő jogok nem ugyanazt jelentik, mint az egyenlő bánásmód. A férfiaknak és a nőknek tisztességes bánásmódra van szükségük, ugyanazokat a jogokat kell számukra biztosítani, de figyelembe kell venni eltérő igényeiket. A nők esetében ez különösen helyénvaló olyan területeken, mint például az anyaság támogatása, a munka és a család összehangolása, valamint főként a nők és gyermekek elleni bűncselekmények, például a szexuális kizsákmányolás, az emberkereskedelem vagy a nemi erőszak elleni különös védelem.

Végül szeretném hangsúlyozni, hogy e területen egyetlen uniós kezdeményezés sem törekedhet arra, hogy a szexuális és reproduktív egészség nevében a nőket feljogosítsa az abortuszra; ennek az egyes tagállamok egyedüli döntési jogának kell maradnia.

  José Manuel Fernandes (PPE) , írásban. – (PT) A nemek közötti egyenlőség az Európai Unió működéséről szóló szerződésben kiemelt, alapvető európai uniós alapelv. Ezáltal az Unió határozott feladata a férfiak és nők közötti egyenlőség előmozdítása és érvényesítése. Kétségtelen, hogy a nemek közötti megkülönböztetés sajnálatos helyzete napjainkban továbbra is fennáll, mind a fejlődő, mind pedig a fejlett országokban – és különösen az Európai Unióban – társadalmi, gazdasági és kulturális szinten is. E jelenség sikeres leküzdése érdekében elengedhetetlen a problémák azonosítására és az információk gyűjtésére szolgáló hatékony, akadálymentes és politikai korlátok nélküli mechanizmusok megléte, hogy az átfogó válaszadáshoz egyértelmű és fenntartható módon meghatározhatók legyenek az okok és a következmények. Ez a strukturális probléma az előrehaladás és különösen a közösségek, valamint általánosságban az emberiség fejlődésének gátja.

Véleményem szerint a családon belüli erőszak felszámolásának kérdését a fontossági sorrend élére kell állítani. Ehhez alapvető fontosságú a férfiak és nők közötti kulturális, társadalmi és gazdasági egyenlőség biztosítása. A gazdasági és pénzügyi válság, az éghajlatváltozás hatása és az elöregedő társadalom olyan tényezők, amelyeket az Európai Bizottságnak és a tagállamoknak a nemek közötti egyenlőség előmozdítását célzó fellépésekben és politikákban figyelembe kell vennie.

  Christofer Fjellner, Gunnar Hökmark és Anna Ibrisagic (PPE) , írásban. – (SV) A svéd konzervatívok ma, 2010. február 25-én a Peking +15 – az ENSZ nemek közötti egyenlőségre vonatkozó cselekvési platformjáról szóló B7-0118/2010 számú állásfoglalás mellett szavazott. Szeretnénk azonban hangsúlyozni, hogy nem hisszük, hogy az egyenlőségről szóló fejezetnek szerepelnie kellene a 2010-es lisszaboni stratégia felülvizsgálatában, mivel ez már megtalálható a Római Szerződésben és az Európai Unió Alapjogi Chartájában. Szeretnénk hangsúlyozni továbbá, hogy véleményünk szerint a nőknek saját szexualitásuk és reprodukciójuk felett maguknak kell rendelkezniük. Úgy gondoljuk, hogy az egyén képes arra, hogy saját életére vonatkozó döntéseket hozzon; az EU-nak nem szabad beleavatkoznia ebbe a területbe. A fokozott egyenlőség az EU egyik legnagyobb kihívása, amely terén Svédország előrehaladása inspirálhatja az EU többi tagállamát.

  Sylvie Guillaume (S&D) , írásban. – (FR) Támogattam ezt az állásfoglalást, mert a Pekingben megrendezett nőügyi világkonferencia után 15 évvel el kell ismernünk, hogy a nemek közötti egyenlőség terén túl kevés előrehaladás történt, és hogy a nemi előítéleteket tükröző sztereotípiák még számos területen, például a foglalkoztatás, az oktatás és a politika terén továbbra is fennállnak. Támogattam továbbá azt az elképzelést, hogy mind Európában, mind pedig globálisan szükség van a nők szexuális és reproduktív egészségének javítására, és hogy ösztönözni kell, hogy az apák részt vegyenek a családi kötelezettségek vállalásában, például a szülői szabadság lehetőségének kihasználásával. Végül, a lisszaboni stratégia felülvizsgálata tekintetében prioritást kell biztosítani a nemek közötti egyenlőség céljának, amelynek valódi hatást kell gyakorolnia a nemzeti szociális védelemre és az integrációs intézkedésekre.

  Lívia Járóka (PPE) , írásban. – (HU) A pekingi cselekvési platform tizenöt évvel ezelőtt elfogadott célkitűzései máig nem teljesültek, a nők és férfiak közötti egyenlőséggel kapcsolatos legtöbb területen pedig alig mutatkozik némi csekély előrelépés. Sajnálatos, hogy mind a tagállamok, mind az Európai Uniós szintjén kevés hangsúly esik a nőket sújtó nyomor és a többszörös diszkrimináció elleni fellépésre.

Sokkal jobban össze kell hangolni az ENSZ keretében elfogadott pekingi célok, valamint az EU férfiak és nők közötti egyenlőségre vonatkozó új útitervének végrehajtását. A szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai évében különösen fontos, hogy megfelelő védelemben részesüljenek az alig a szegénységi küszöb felett élő nők, hiszen foglalkoztatási, vagy családi állapotuk megváltozása – így elbocsátás, válás, megözvegyülés, sőt gyermekszülés – miatt hatványozottan fenyegeti őket az elszegényedés veszélye. Örvendetes, hogy a soros spanyol–belga–magyar elnökségi trió programja nagy hangsúlyt helyez egyrészt a pekingi célok érvényesülésének nyomon követésére, másrészt kinyilvánítja a nőket és a gyermekeket sújtó szegénység megelőzésére és az ellene való küzdelemre irányuló átfogó megközelítés iránti szándékát. Ezek a szempontok remélhetőleg a március elején megrendezésre kerülő ENSZ találkozón is a megfelelő súllyal esnek latba. A férfiak és nők közötti esélyegyenlőség megvalósítására irányuló politikák értékeléséhez és felülvizsgálatához ugyanakkor nemekre lebontott, megbízható adatok szükségesek, valamint érdemes lenne megfontolni szabványosított, közös jelzőszámok bevezetését a nemek közötti egyenlőtlenség mérésére.

  Monica Luisa Macovei (PPE) , írásban. – A Peking +15 – az ENSZ nemek közötti egyenlőségre vonatkozó cselekvési platformjáról szóló állásfoglalás (9) bekezdése mellett szavaztam, amely támogatja a nők szexuális és reproduktív egészségét és jogait. A szexuális és reproduktív jogok a testi sértetlenséghez, a megkülönböztetés tilalmához való egyetemesen elismert jogokon és a lehető legmagasabb elérhető egészségügyi színvonalon alapulnak. Ezek a jogok megtalálhatók a nemzetközi jogban (beleértve a gazdasági, szociális és kulturális jogokról szóló nemzetközi egyezségokmány 12. cikkét, amelyben a részes államok elismerik „mindenkinek a jogát arra, hogy a testi és lelki egészség elérhető legmagasabb szintjét élvezze” és a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezmény 12. cikkét, amely szerint a részes államok „kötelesek megtenni minden megfelelő intézkedést a nőkkel szemben az egészségügyi ellátás területén alkalmazott megkülönböztetés kiküszöbölésére, abból a célból, hogy a férfiak és a nők egyenlőségének alapján biztosítsák a nők számára az egészségügyi ellátás szolgáltatásainak igénybevételét, ideértve a családtervezéssel kapcsolatos szolgáltatásokat is.”). Egyezményes okmányok (például az 1994-es kairói cselekvési program és az 1995-ös pekingi cselekvési platform) is szemléltették a kormányoknak a nők szexuális és reproduktív jogaival szembeni kötelezettségvállalását. Számos romániai választóm osztja ezt a nézetet.

  Nuno Melo (PPE) , írásban. – (PT) A nők és a férfiak között különböző szinteken fennálló egyenlőtlenségek, legyenek azok foglalkozások, ágazatok vagy különböző sztereotípiák szerinti különbözőségek, az évek során elmosódtak. A férfiak és nők közötti egyenlőség az EU-ban egyre inkább valósággá vált, és bár még mindig előfordul hátrányos megkülönböztetés, igen pozitív fejleményeket láthatunk.

  Franz Obermayr (NI) , írásban. – (DE) Számomra is fontos a nők jogainak védelme. Nem gondolom azonban, hogy kvóták, az úgynevezett pozitív diszkrimináció alkalmazása ésszerű. Ebben az esetben a képesítésnek kell meghatározónak lennie, nem a nemnek. Ennek a férfiakra és a nőkre is alapvetően alkalmazandó szabálynak kell lennie. Ezért tartózkodtam a szavazástól.

  Rovana Plumb (S&D) , írásban. – Az állásfoglalási indítvány mellett szavaztam, mert a nemek közötti egyenlőséget minden területen alkalmazni kell.

Romániában az elmúlt tizenöt évben csak a pekingi cselekvési platform által meghatározott néhány területen történt előrehaladás. A 2009-es választásokat követően a romániai politikai döntéshozatal szintjén a nők jelenléte a parlamentben 11% körüli, és csak egy nőt neveztek ki a kormányba. A férfiak által a nőkkel szemben tanúsított erőszak, az emberkereskedelem és a nők képviselete a döntéshozatali szervekben olyan prioritások, amelyekkel komolyan foglalkoznunk kell.

Ezekkel csak akkor tudunk foglalkozni, ha a nők döntenek a nőkről! A nők politikai végrehajtó szervekbe történő bevonásának elmaradása az intellektuális kapacitások 50%-ának eltékozlását és minden egyes polgár valódi érdekképviseletének elmulasztását jelentené.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE) , írásban. – Az állásfoglalás végleges szövege mellett szavaztam, mert tartalmazza az EU Bizottságához intézett petíciónkat, hogy a 2010 és 2014 közötti időszakra vonatkozó menetrendjében ne csak a gazdasági és pénzügyi válságot, hanem az éghajlatváltozás nőkre gyakorolt hatását is vegye figyelembe; és azt, hogy az EU-ban az egyenlőtlenség és a nemekkel kapcsolatos sztereotípiák tovább élnek, és a pekingi platform által érintett területeken a nők továbbra is a férfiaknak alárendelt helyzetben vannak; és mert támogatja a nemek közötti egyenlőséget, különösen az apasági szabadság vonatkozásában.

  Marc Tarabella (S&D) , írásban. – (FR) Az állásfoglalás mellett szavaztam, mert hangsúlyozza, hogy a pekingi cselekvési platformot aláíró 189 államnak még további előrehaladást kell elérnie, ha meg akarja valósítani a nők és férfiak közötti egyenlőséget. Különösen támogatom azt a bekezdést, amely hangsúlyozza, hogy „a szexuális és reproduktív egészség, valamint az ezekhez kapcsolódó jogok a nőjogi napirend szerves részét képezik”. E tekintetben szeretném kiemelni, hogy amikor a nők és a férfiak közötti egyenlőségről szóló jelentésemet 2009-ben elfogadták, az európai parlamenti képviselők többsége támogatta azt a nézetet, hogy a nők számára biztosítani kell a fogamzásgátláshoz és az abortuszhoz való könnyű hozzáférést.

  Marie-Christine Vergiat (GUE/NGL) , írásban. – (FR) Az Egységes Európai Baloldal/az Északi Zöld Baloldal képviselőcsoportban ülő képviselőtársaimmal együtt megszavaztam Svensson asszony a Peking +15 – az ENSZ nemek közötti egyenlőségéről szóló cselekvési platformjáról szóló jelentését. Értékelése vegyes képet mutat.

Igaz, történt előrehaladás, de hogyan lehetünk elégedettek, ha a bérek esetében a nemek között még mindig 14% és 17,5% közötti különbségek vannak.

Ezenkívül elfogadhatatlan, hogy az európai parlamenti képviselők többsége elfogadta az Európai Konzervatívok és Reformerek által előterjesztett felettébb kétséges módosítást⁽¹⁾, amely szerint az abortuszhoz folyamodó nők nem hoznak tájékozott és felelős döntést. Ez az abortuszhoz való jog elleni közvetett támadás.

  Marina Yannakoudakis (ECR) , írásban. – Az Európai Konzervatívok és Reformerek tagállamai aláírták a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló ENSZ-egyezményt és a pekingi cselekvési platformot. Ezért úgy ítéljük meg, hogy szükségtelen, hogy az EU mint egész „csatlakozzon az Egyezményhez”, és ellenezzük, hogy az EU e téren állam módjára viselkedjen. Miközben az Európai Konzervatívok és Reformerek nagy hangsúlyt fektetnek az emberek közötti egyenlőségre, ellenezzük az uniós szintű további jogalkotást; úgy gondoljuk, hogy a nemek közötti egyenlőség kérdése leginkább nemzeti szinten, a helyi közösségeken belül, a civil társadalom bevonásával kezelhető. Ezért az állásfoglalás ellen szavaztunk.

Jelentés: Vladimír Maňka (A7-0017/2010)

  Alexander Alvaro, Jorgo Chatzimarkakis, Nadja Hirsch, Silvana Koch-Mehrin, Holger Krahmer, Britta Reimers és Alexandra Thein (ALDE) , írásban. – (DE) A 2010-es pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetés-tervezetről szóló, 2009. december 17-én elfogadott európai parlamenti állásfoglalásnak megfelelően a parlamenti igazgatás felülvizsgált számításait követően a mai napon szavaztak az Európai Parlament költségvetés-módosításáról. Az FDP (Szabad Demokrata Párt) európai parlamenti képviselői tartózkodtak, mert a szóban forgó módosítási csomagban volt egy bekezdés, amelyet nem tudtunk összeegyeztetni nézeteinkkel. Az FDP a bizottságban folytatott viták alkalmával már kinyilvánította, hogy nem ért egyet a titkársági juttatás 1500 euróra történő emelésével. Az európai parlamenti képviselők munkatársait a titkársági juttatásokból fizetik. Az FDP úgy ítéli meg, hogy megalapozatlan az az érv, hogy a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésével az európai parlamenti képviselőkre háruló többletmunka miatt van szükség több pénzre, mivel a korábbi tapasztalatok alapján ezt semmi sem támasztja alá. A nemrég hatályba lépő Lisszaboni Szerződés miatt bár a Parlamentnek általánosságban többletkapacitásra lesz szüksége a jogalkotási munkában, az asszisztensi szabályzat jelenlegi parlamenti időszak kezdetétől történő bevezetésével még nincs bizonyíték arra, hogy az európai parlamenti képviselőknek valóban több munkatársra van szükségük. Ezért félő, hogy az irodai kapacitás tekintetében további igények és pótlólagos növelések vagy bővítés várható. Ezért az FDP európai parlamenti képviselői tartózkodtak a szavazásnál.

  Mara Bizzotto (EFD) , írásban. – (IT) A Költségvetési Bizottság 2010. január 25-i ülésén első alkalommal előterjesztett Maňka-jelentésben három olyan kritikus pont található, amelyek miatt tartózkodtam a szavazástól.

Először is a hirtelen és késői felfedezés, hogy a 2010-es költségvetés 2009. decemberi aláírása tekintetében túllépték az 5. fejezetben szereplő 20%-os kiadási korlátot. A probléma decemberről januárra való eltolásában való megegyezés, a Lisszaboni Szerződés költségvetési terheinek reklámozásától való tartózkodás igénye és az az elhamarkodott mód, amely a ténylegesen rendelkezésre álló források hatékonyabb felhasználása iránti esetleges kérésre nem hagyott semmilyen teret, a tények valódi eltorzulásához vezetett.

Másodszor pedig nem értek egyet azzal a döntéssel, hogy az ingatlanpolitikára előirányzott tartalékokat az újonnan felmerülő likviditási igények fedezésére használják. Ez egy vitatható kérdés, amellyel az elkövetkezendő hónapokban foglalkozni kell, amint biztosak vagyunk abban, hogy számíthatunk a szükséges pénzügyi forrásokra.

Végül, úgy gondolom, hogy a képviselők munkatársainak havi juttatásaként megállapított 1 500 eurós összeg nem tűnik megfelelőnek, mivel egy új, I-szintű munkatárs kinevezése esetén a minimális küszöbérték 1649 euró.

  Maria Da Graça Carvalho (PPE) , írásban. – (PT) A Lisszaboni Szerződés a Parlament számára nagyobb hatalmat jelent. Globalizált világban azonban a dolgok egyre bonyolultabbak és a döntéseknek technikailag megalapozottaknak és tudományosan igazoltnak kell lenniük.

Alapvető fontosságú, hogy a döntéshozók ismerjék a legújabb tudományos fejlesztéseket, mivel ezek lehetővé teszik számukra a legjobb döntések meghozatalát.

Ebben a költségvetésben döntés született az épületek fejezet csökkentéséről és a képviselők számára nyújtott technikai támogatás növeléséről, megteremtve ezáltal az ahhoz szükséges forrásokat, hogy a Parlament megfelelően el tudja látni feladatait, azzal a tudományos és technikai támogatással, amelyre a XXI. században szükség van.

  Nikolaos Chountis (GUE/NGL) , írásban. – (EL) E jelentés ellen szavaztam, mert az európai uniós költségvetés továbbra is az európai GDP minimális részét képezi (0,97%), amely nem fedezi a gyenge gazdaságok és társadalmak erősítéséhez szükséges igényeket és a bővítés finanszírozását. A társadalmi igények kielégítése és a közkiadások csökkentésének megállítása érdekében a költségvetés jelentős, legalább 5%-ra történő emelése egyre sürgetőbbé válik, különösen a jelenlegi gazdasági válságban, amely az Európai Unió egészét sújtja. Az Európai Parlamentnek és az Európai Uniónak a működési igények problémáival és a kiadások harmonizációjával e kereten belül kell foglalkoznia.

  Jurgen Creutzmann (ALDE) , írásban. – (DE) A 2010-es pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetés-tervezetről szóló, 2009. december 17-én elfogadott európai parlamenti állásfoglalásnak megfelelően a parlamenti igazgatás felülvizsgált számításait követően a mai napon szavaztak az Európai Parlament költségvetés-módosításáról. Az FDP európai parlamenti képviselői tartózkodtak, mert a szóban forgó módosítási csomagban volt egy bekezdés, amelyet nem tudtunk összeegyeztetni nézeteinkkel.

Az FDP a bizottságban folytatott viták alkalmával már kinyilvánította, hogy nem ért egyet a titkársági juttatás 1 500 eurós növelésével. Az európai parlamenti képviselők munkatársait a titkársági juttatásokból fizetik. Az FDP úgy ítéli meg, hogy megalapozatlan az az érv, hogy a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésével az európai parlamenti képviselőkre háruló többletmunka miatt van szükség több pénzre, mivel a korábbi tapasztalatok alapján ezt semmi sem támasztja alá. A nemrég hatályba lépő Lisszaboni Szerződés miatt bár a Parlamentnek általánosságban többletkapacitásra lesz szüksége a jogalkotási munkában, az asszisztensi szabályzat jelenlegi parlamenti időszak kezdetétől történő bevezetésével még nincs bizonyíték arra, hogy az európai parlamenti képviselőknek valóban több munkatársra van szükségük. Ezért félő, hogy az irodai kapacitás tekintetében további igények és pótlólagos növelések vagy bővítés várható. Ezért az FDP európai parlamenti képviselői tartózkodtak a szavazástól.

  Proinsias De Rossa (S&D) , írásban. – A Maňka-jelentés mellett szavaztam, mivel az Európai Parlament 2010-es költségvetésének módosításában ez az első lépés, amely további költségvetési és emberi erőforrások előteremtésére törekszik annak lehetővé tétele érdekében, hogy az Európai Parlament be tudja tölteni kibővült szerepét. A pótlólagos források tartalmazzák az európai parlamenti képviselők számára rendelkezésre álló havi asszisztensi juttatás növelését, aminek célja, hogy a Lisszaboni Szerződés alapján kibővült jogalkotói szerepüket támogassák. A Lisszaboni Szerződés alapján a jogalkotási eljárások 95%-a esetében a Parlament társjogalkotóként a Tanáccsal egyenlő helyzetben van. Ide tartoznak olyan területek, mint például a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülése, a mezőgazdaság, a halászat, a kutatás és a strukturális alapok. A Parlament egyetértésére van szükség a nemzetközi megállapodásokról folyó tárgyalásokhoz és azok megkötéséhez, ami részletes szakértői vizsgálatot kíván. Elengedhetetlen, hogy az európai parlamenti képviselők rendelkezzenek az e munka megfelelő elvégzéséhez szükséges személyzettel.

  Göran Färm, Anna Hedh, Olle Ludvigsson, Marita Ulvskog és Åsa Westlund (S&D) , írásban. – (SV) Svéd szociáldemokrataként meggyőződésünk, hogy meg kell erősíteni azokat a bizottságokat, amelyekre a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésével nagyobb munkamennyiség hárul. E bizottságokban ez indokolja a Parlament és a képviselőcsoportok titkársági személyzetének bővítését. Nem osztjuk azonban a nézetet, hogy nekünk, európai parlamenti képviselőknek nagyobb személyzetre van szükségünk. Mindenekelőtt azt szerettük volna látni, hogy a Parlament forrásait átcsoportosítással és hatékonyságnövelő intézkedésekkel, nem pedig a teljes költségvetés növelésével emelik.

  Diogo Feio (PPE) , írásban. – (PT) Tekintettel arra az új szerepre, amely a Parlamentet a Lisszaboni Szerződés keretében megillet és tekintettel a Parlament új funkcióira, valamint figyelemmel a 2010-es költségvetés elfogadásakor vállalt kötelezettségre, a Parlament működéséhez rendelkezésre álló pénzeszközök ilyen emelése ésszerű, mivel biztosítja, hogy a Parlamentnek az új intézményi keretrendszerben meghatározott új feladatai pontos és kiváló ellátásához szükséges valamennyi anyagi és emberi erőforrás rendelkezésére álljon.

A pénzeszközök növelése azonban nem veszélyeztetheti a költségvetés fenntarthatóságát és a pénzügyi kimutatások pontosságát, ahogy ez valamennyi intézményben döntő jelentőségű. Ezenkívül az e költségvetés alapján rendelkezésre bocsátott pénzeszközök kezelésében is pontosságra és átláthatóságra van szükség.

  José Manuel Fernandes (PPE) , írásban. – (PT) A parlamenti költségvetést (az általános uniós költségvetés 1. szakaszát) érintő, a 2010-es pénzügyi évre vonatkozó költségvetés-módosítás jelenlegi értéke 1 616 760 399 euró, amely az első olvasatban elfogadott, kezdeti 5. fejezet 19,99%-át képviseli. Ebben a költségvetés-módosításban az épületekre vonatkozó tartalékot 15 millió euróról 11 millió euróra csökkentettük.

Ez a költségvetés a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése miatt szükséges. A Parlamentre új hatáskörök és új feladatok hárulnak. Kiemelt prioritásunk most a jogalkotásban való kiválóság. Ennek biztosítása érdekében a képviselőknek, a bizottságoknak és a képviselőcsoportoknak megfelelő eszközökre van szükségük. Ez a költségvetés-módosítás megfelel a jogi és költségvetési előírásoknak, valamint a helyes pénzügyi fegyelemnek. E költségvetés esetében az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) képviselőcsoport előadójaként úgy gondolom, hogy a költségvetés végrehajtása során a költségvetési fegyelemre és a megtakarításokra való törekvésre most minden eddiginél nagyobb szükség van. Ezért megerősíthetem a 0-alapú költségvetés kialakításának szükségességet, amely további szigort és átláthatóságot biztosít, és sürgősen tájékoztatást kérek a Parlament állandó kiadásairól. Hangsúlyoznom kell továbbá, hogy a költségvetés fenntarthatóságának biztosítása érdekében az ingatlanpolitikában hosszú távú tervezésre van szükség.

  Bruno Gollnisch (NI) , írásban. – (FR) Tegnap több ezer ember foglalta el Athén utcáit, és Görögországot megbénította az EU, a frankfurti Európai Központi Bank és az IMF által előírt takarékossági terv miatti tiltakozásként szervezett általános sztrájk. Igaz, hogy költségvetése és az európai uniós pénzeszközök kezelése terén Görögország nem volt mindig kellően szigorú. Felháborító azonban, hogy a takarékossági terv legfőbb erényének annak kell lennie, hogy megnyugtassa a piacokat, ugyanazokat a piacokat, amelyek ma a görög adósságra spekulálnak, és amelyek ezt a zavart okozták. Ugyanazok a piacok, amelyektől az államoknak az önök ultraliberális jogszabályainak köszönhetően magas kamatú kölcsönöket kell felvenniük. Ugyanakkor a munkamennyiség Lisszaboni Szerződés hatálybalépése miatti állítólagos megnövekedése és a Parlament által elkészítendő jogszabályok szövegének minősége miatti állítólagos aggály ürügyén az európai parlamenti képviselők néhány millió eurós „kis” költségnövelést nyújtanak maguknak, hogy a képviselőcsoportok munkatársakat vehessenek fel. Aprólékosan ellenőrizzék tehát saját kiadásaikat is, és legyenek legalább annyira szigorúak, mint amennyire ezt a tagállamoktól is elvárják! Nem fogjuk megszavazni ezt a szöveget.

  Sylvie Goulard (ALDE) , írásban. – (FR) A válság megérkezett, és igaz, hogy számos vállalkozás és polgár nehézségekkel küzd. A parlamenti asszisztenciára vonatkozó csomag növelése mellett szavaztam, mert a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése megnöveli az Európai Parlament feladatait: több munkánk van, és polgáraink nevében több kötelezettségnek kell eleget tennünk. Ez az emelés csak munkatársaink javát szolgálja; az európai parlament tagjainak fizetése egyáltalán nem nő.

  Ian Hudghton (Verts/ALE) , írásban. – Képviselőcsoportommal ebben az eljárási szakaszban ma feltételesen támogattam a titkársági juttatás emelését. Ez a támogatás a juttatás felhasználásának alakulásától függ, amint arra a Maňka-jelentés felszólít. A megemelt juttatásra vonatkozó végső álláspontunkat az értékelés eredményétől tesszük függővé.

  Cătălin Sorin Ivan (S&D) , írásban. – (RO) Határozottan e költségvetés-módosítás mellett szavaztam. Nem arról van, szó, hogy magunknak kérünk pénzt, ahogy a sajtó állítja. Az Európai Parlament intézménye számára azonban biztosítanunk kell a szükséges eszközöket, hogy meg tudjon felelni a polgárok e fórummal szemben támasztott elvárásainak. Tudom, hogy nemcsak gazdaságilag kemény időket élünk, hanem számos országban a költségmegszorítások is hatalmasak. Ez a költségvetés egyáltalán nem mértéktelen. Takarékossági intézkedésekre került sor, és ilyenek továbbra is lesznek.

  Ulrike Lunacek (Verts/ALE) , írásban. – (DE) A Maňka-jelentés mellett szavaztam, bár nem értek egyet az európai parlamenti képviselők titkársági juttatására vonatkozó költségvetés-emeléssel. Trüpel asszony, a Zöldek/az Európai Szabad Szövetség képviselőcsoport nevében felhatalmazott képviselő szavazatunk magyarázatában a teljes frakció nevében kifejtette, hogy támogató szavazatunk feltétele, hogy az emelés hatálybalépése előtt megtörténjen a titkársági juttatás értékelése. A két másik pontot – nevezetesen a bizottsági és a képviselőcsoportbeli álláshelyek emelését – a Parlament Lisszaboni Szerződés alapján jelentkező új jogalkotói hatásköre miatt ésszerűnek és szükségesnek tartom. Mi, parlamenti képviselők ezeket a hatásköröket nagyon komolyan akarjuk és fogjuk venni, így az európai polgárok egyedüli választott képviselőiként játszott szerepünk igazolást nyer.

  Nuno Melo (PPE) , írásban. – A Lisszaboni Szerződés jóváhagyása, majd hatálybalépése a Parlament számára megnövekedett felelősséget, és az azzal járó adminisztratív terheket jelent. Tekintettel arra, hogy a jogalkotási kiválóságot a Parlament prioritásként kezeli, a képviselők számára biztosítani kell az ennek valóra váltásához szükséges anyagi és emberi erőforrásokat. Az új költségvetésnek azonban tiszteletben kell tartania a többéves pénzügyi keret 5. fejezete (igazgatási rendelkezések) szerinti összeg kihasználtsági arányát, amelyet a költségvetés fenntarthatóságának érdekében az adott fejezet értékének 20%-ában állapítottak meg.

  Carl Schlyter (Verts/ALE) , írásban. – (SV) Figyelemmel az Európa-szerte bevezetett megszorításokra, szolidaritást kell mutatnunk az uniós költségvetést finanszírozó országokkal abban, hogy nem növeljük kiadásainkat, és ezért az Európai Parlamentet érintő költségvetés-módosításra vonatkozó javaslat ellen szavazok.

  Bart Staes (Verts/ALE) , írásban. – (NL) A jelentés ellen szavaztam, mivel a toborzásra és az asszisztensek juttatásaira szánt csomag 2010. május 1-jétől 1 500 euróval történő emelését irányozza elő. Szerencsére a Zöldek/az Európai Szabad Szövetség képviselőcsoport által előterjesztett, a 2009-es választások óta hatályban lévő módosítás előírja a jelenlegi juttatási rendszer értékelését. A titkársági asszisztensi juttatás növelése egyébként feltétel nélkül hatályba lép, az értékelés eredményének figyelembevételére vonatkozó kötelezettség nélkül. A jelentés a parlamenti bizottságok és a képviselőcsoportok megerősítését is célul tűzi ki. Ez a művelet évente 13,3 millió euróba kerül, amelyből 8,832 millió eurót tesznek ki az asszisztensi juttatások.

Ez rossz döntés. Rontja ezen intézmény hírnevét. Átgondolatlan. Egyáltalán nem gondoltak a további következményekre. Hol helyezik el az új asszisztenseket? Egy új épületben? Még magasabbak lesznek a költségek? Félek továbbá, hogy ezt a pénzt nagyrészt nemzeti fizetési feltételek alapján, nem minősített asszisztensek felvételére használják. Ugyanez a rendszer néhány esetben piszkos trükkökre adott lehetőséget. Lehet, hogy most a visszaélések előtt szélesre tártuk az ajtót. Ezért a meglévő rendszer előzetes értékelését sürgetem; csak azt követően hozhatunk megalapozott döntést.

  Nuno Teixeira (PPE) , írásban. – (PT) A Lisszaboni Szerződés hatálybalépése a 2010-es költségvetés módosítására vonatkozó javaslat elfogadásához vezetett, amelynek célja az azzal összefüggő pótlólagos parlamenti igények kielégítése. Tekintettel arra, hogy a kiválóságot a Parlament prioritásként határozta meg, szeretném hangsúlyozni, hogy a képviselők, a bizottságok és a képviselőcsoportok rendelkezésére kell bocsátani az e célkitűzés eléréséhez szükséges eszközöket, a hosszú távú ingatlanpolitikával kapcsolatos valamennyi igényük kielégítéséhez szükséges eszközökkel együtt.

Ezért a 2010-es pénzügyi évre vonatkozó költségvetés-módosítás jelenlegi értéke 1 616 760 399 euró, amely az első olvasatra elfogadott, kezdeti 5. fejezet 19,99%-át képviseli, és az épületekre vonatkozó tartalékot 15 millió euróról 11 millió euróra csökkentették. Szeretném hangsúlyozni annak fontosságát, hogy a jelentésben szerepel a 0-alapú költségvetés létrehozása, ami biztosítja a költségvetés fenntarthatóságának növelését, valamint szeretném kiemelni, hogy ennek az éves jogalkotási programmal összhangban kell lennie. A fent említett okok miatt a dokumentum mellett szavaztam, amely dokumentum lehetővé teszi, hogy a Parlament a Lisszaboni Szerződésből eredő új szerepével összefüggő költségek fedezetére elegendő eszközt kapjon.

  Helga Trüpel (Verts/ALE) , írásban. – A Zöldek/az Európai Szabad Szövetség képviselőcsoport ebben az eljárási szakaszban feltételesen támogatja a titkársági asszisztensi juttatás emelését. Képviselőcsoportunk úgy ítéli meg, hogy a titkársági juttatás felhasználásának a Maňka-jelentésben meghatározottak szerinti értékelése elengedhetetlen. Ennek az értékelésnek a vonatkozó, tavaszi költségvetés-módosításról szóló költségvetési hatósági határozathoz időben el kell készülnie. A képviselőcsoport ezen értékelés kimenetelétől és a képviselőcsoporton belüli vitáktól függően mérlegelheti az asszisztensi támogatás növelésének támogatását.

  Viktor Uspaskich (ALDE) , írásban. – (LT) Valóban szívesen támogatnám az európai parlamenti képviselőket, ugyanakkor szeretnék aggályomnak hangot adni, hogy különösen válság idején növelik az európai parlamenti képviselők és a csapataikban dolgozó alkalmazottak juttatásait. Különösen szeretném felhívni a figyelmet azokra a kiadási kategóriákra, amelyeket nehéz ellenőrizni, vagy amelyeket egyáltalán nem ellenőriznek. Épp ezeket a kiadási kategóriákat nem kellene növelni válság idején.

Jelentés: Maria do Céu Patrão Neves (A7-0014/2010)

  Charalampos Angourakis (GUE/NGL) , írásban. – (EL) A jelentés támogatja az EU közös halászati politikáját, amelynek a halállomány védelme nevében az lett az eredménye, hogy Görögországban nagyon sok kis halászhajót tönkretettek, és számos halászati kis- és középvállalkozás kiszorult a szakmából, több tengermelléki területet elhagyatottságra és munkanélküliségre ítéltek, és a tevékenységek a nagy halászati vállalatok kezében összpontosulnak. Az EU monopóliumbarát politikáját bizonyítja, hogy a közösségi pénzeszközök 2/3-át a nagy vállalkozásokhoz (halászati vállalatokhoz, halgazdaságokhoz, feldolgozókhoz) terelték, miközben a maradék 1/3-ot a szegény és átlagos halászoknak adták, hogy darabokra törjék hajóikat és hagyják el a szakmát. A hajók cseréjét, illetve javítását célzó intézkedések csak a nagyvállalatok javát szolgálták. A jelentés a zöld könyvhöz hasonlóan egyenlő felelősséget rótt a halállomány csökkenése terén a nagy halászati vállalkozásokra és a part menti kisipari jellegű halászatra. Nem tesz különbséget a halászati területeken szükséges intézkedések között, és nem veszi tekintetbe egyedi sajátosságaikat. Az EU közös halászati politikája a tengereket továbbra is fosztogató nagy halászati vállalkozások céljait szolgálja, és a halgazdasági ágazat nagy vállalkozásait támogatja. Ez a politika, amely egyetlen szempontot, a tőke nyereségességét veszi figyelembe, a tengeri környezet és az ökoszisztémák tönkretételét eredményezi.

  Elena Oana Antonescu (PPE) , írásban. – (RO) Üdvözlöm az Európai Unió halászatával összefüggő kérdések megoldását célzó új stratégia elindítását. A túlhalászás, az illegális halászat, a környezetszennyezés és az éghajlatváltozás a tengeri ökoszisztémákat veszélyeztető tényezők. Ezért a magas minőségű európai akvakultúra gazdasági hasznot hoz, ugyanakkor ökológiai előnyökkel is jár.

Elengedhetetlen, hogy megőrizzük a helyes egyensúlyt a gazdasági növekedés, bizonyos regionális közösségek halászati hagyományai és a helyes halászati gyakorlat között. A legfontosabb, hogy megértsük, hogy a hosszú távon fenntartható és gazdaságilag hatékony akvakultúra előmozdítása elsősorban attól függ, hogy mennyire környezetbarát módon viselkedünk.

  Zigmantas Balčytis (S&D) , írásban. – (LT) Az európai halászati ágazat nehéz időket él. Halászok veszítik el egyetlen megélhetési forrásukat, és ez különösen igaz azokban az európai uniós régiókban, ahol kevés a társadalmi és gazdasági lehetőség. Ezért teljes mértékben támogatom a zöld könyvben meghatározott bizottsági javaslatot, hogy a halászati politika alapvető és átfogó reformjára van szükség, hogy ezáltal az ágazatot a változó piachoz igazítsák. Sajnálatos, de 27 év telt el a közös halászati politika létrehozása óta, és az ágazat nem úgy működik, ahogy kellene, a problémákat pedig nem oldják meg kellő gyorsasággal. 2002 problémái továbbra is fennállnak, és a gazdasági válsághoz és az éghajlatváltozás halállományra gyakorolt hatásához kapcsolódó legutóbbi események ezt még inkább súlyosbították. A közös halászati politika reformja prioritásának továbbra is az állományok helyreállításának, a fenntartható gazdálkodásnak és a halászok megélhetése biztosításának kell maradnia. A halászat az EU egésze számára nagyon fontos, ezért nem egyszerűen tevékenységként kell tekinteni, hanem olyan ágazatként, amely közvetlen foglalkoztatási forrás.

  Gerard Batten, John Bufton, David Campbell Bannerman, Derek Roland Clark, William (The Earl of) Dartmouth, Nigel Farage és Paul Nuttall (EFD) , írásban. – Miközben a jelentés egy, a jelenlegi borzalomnál kevésbé szörnyű közös halászati politikára mutat rá, azt ajánlja, hogy a halászat maradjon a demokráciát nélkülöző és demokráciaellenes „Európai Unió” fosztogató ellenőrzése alatt, ezért a UKIP (az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártja) nem tudja támogatni.

  Sebastian Valentin Bodu (PPE) , írásban. – (RO) Az Európai Unió által támogatott elvek betartásában a gyártószervezetek körében a közös érdek támogatása a halászati politika reformjának egyik kulcseleme. Az Európai Unió nem várhatja, hogy az európai halászati flották mérete a gazdasági valóság alapján természetes módon átalakuljon. Túlkapacitásuk, a fenntartható fejlődésről szóló globális csúcstalálkozó után nyolc évvel, és a halállomány folyamatos csökkenése további indokul szolgál a közös halászati politika mélyreható reformjára. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy az Európai Unió államainak tengermelléki régióiban teljes helyi közösségek létezése forog a halászat körül. Amint az a közös halászati politika reformjáról szóló jelentésben szintén szerepel, ez a tevékenység a kulturális örökség és hagyományok része, amelyet senki sem szeretne veszni látni.

A közös halászati politika felülvizsgálata minden tagállam érdeke azért, hogy teljesíthető legyen a 2012-es csúcstalálkozó fő célkitűzése, amely szerint 2015-re el kell érni a maximális fenntarthatóságot lehetővé tevő halállományszintet, biztosítva ezáltal, hogy az Európai Uniónak ne kelljen a szükségleteit fedező halmennyiség felét más piacokról importálnia.

  Maria Da Graça Carvalho (PPE) , írásban. – (PT) A halászati ágazat a part menti közösségek társadalmi-gazdasági jóléte, a helyi fejlődés, a foglalkoztatás és a gazdasági tevékenység megőrzése és megteremtése tekintetében stratégiai fontosságú.

Az ezen ágazaton belüli fenntartható fejlődés biztosítása mind gazdasági, mind pedig társadalmi szinten alapvető fontosságú, ugyanakkor valamennyi uniós tengeri terület megfelelő környezeti feltételeinek megőrzéséhez is szükséges.

A közös halászati politika végrehajtása közvetlenül kapcsolódik olyan kérdésekhez, mint a környezetvédelem, az éghajlatváltozás, a biztonság, a közegészségügy, a fogyasztóvédelem és regionális fejlődés, a bel- és nemzetközi kereskedelem, a harmadik országokkal folytatott kapcsolatok és fejlesztési együttműködés, és elengedhetetlen az e területek közötti megfelelő és gondos egyensúly biztosítása.

Szeretném hangsúlyozni, hogy az óceánok és a tengerek fenntartható használatának támogatásához meg kell teremteni az egységes Európai Kutatási Térség keretét.

Fontos továbbá a legkülső régiókat érintő korlátok természetének mérlegelése, mivel állandó és átható jellegük, valamint közös jelenlétük megkülönbözteti ezeket a régiókat a hátrányos földrajzi helyzetű és/vagy demográfiai gondokkal terhelt más uniós régióktól.

  Nikolaos Chountis (GUE/NGL) , írásban. – (EL) A közös halászati politikáról szóló jelentés ellen szavaztam annak ellenére, hogy a jelenlegi helyzettel összehasonlítva egy sor pozitív fejleményt képviselő elemet tartalmaz. Sajnos azonban a jelentés alappontjai ellentétben állnak azzal, hogy a tengeri erőforrások nem privatizálható, közös köztulajdont képeznek, és az Egységes Európai Baloldal/az Északi Zöld Baloldal képviselőcsoport e pontra vonatkozó módosítását elutasították. E jelentés nem kapcsolja össze a tengeri környezet szükséges védelmét, a halállomány megőrzését és a halászok, különösen a kisipari halászok társadalmi és pénzügyi védelmét a környezetet és az életképes halászatot érintő katasztrofális következményekkel, valamint a halászokra és a termék végső árát megfizető fogyasztókra gyakorolt negatív hatást, amely következtében a nagy magánvállalkozások, nem pedig a kisipari halászok jutnak profithoz. A jelentésnek nem sikerült ténylegesen számba vennie az egyes uniós tagállamokban uralkodó különböző feltételeket, így nem rendelkezik a szükséges, megfelelően kiigazított politikákról.

  Carlos Coelho (PPE) , írásban. – (PT) Szeretnék gratulálni Patrão Neves asszonynak a közös halászati politika reformjáról szóló kiváló jelentéséhez. A közös halászati politikával összefüggő számtalan problémát és kihívást már 2002-ben azonosították, amelyeket azonban a gazdasági és energiaválság, valamint az éghajlatváltozás káros hatásai most csak súlyosbítottak. Ha a közös halászati politika célja a modern halászat érdekeinek szolgálata, alapvető változásokat kell bevezetni, amelyek biztosítják az erőforrások megőrzése és az ágazat életképessége közötti helyes egyensúlyt, amely az EU-n belül megnyitja a különböző típusú halászatok számára az új gazdálkodási rendszerek kapuját.

Üdvözlöm, hogy foglalkozni kívánnak a közös halászati politika decentralizációjával és bürokráciától való mentesítésével, valamint hogy a Lisszaboni Szerződés által meghatározott korlátokon belül régiós alapra kívánják helyezni a halászati gazdálkodást, és azt az igényt, hogy biztosítani kell, hogy a feldolgozást a part menti kisipari jellegű halászathoz és az ipari halászathoz igazítsák, miközben tiszteletben tartják a környezeti, gazdasági és szociális előírásokat. Szeretném továbbá hangsúlyozni a közösségi halászat érdekeinek védelmét. Ez azonban valamennyi nemzeti kormánytól megfelelő ellenőrzést követel, amelynek a part menti közösségek gazdasági és társadalmi életképességének biztosítása érdekében a halászatot stratégiai prioritássá kell tennie.

  Vasilica Viorica Dăncilă (S&D) , írásban. – (RO) Véleményem szerint az Európai Unión belüli halászat valamennyi típusára és valamennyi földrajzi halászati övezetre vonatkozóan terveket kell kidolgozni a halállományok hosszú távú helyreállításának irányítására és támogatására. Mindenekelőtt mérlegelni kell a halászat tekintetében Európában meglévő óriási különbségeket. Nagyobb felelősséget kell kapniuk a halászati övezeteknek, és tökéletesíteni kell a hagyományos kvótarendszert. Európának a halászati források kezeléséhez erős, közös megközelítésre van szüksége, amely az Európai Unió új integrált tengeri politikájával és a tengermelléki régiók fenntartható fejlődéséhez fűződő érdekekkel összhangban magában foglalja az ágazatra mint halászó ágazatra és mint akvakultúrára vonatkozó szárazföldi és piaci dimenziót.

  William (The Earl of) Dartmouth, Nigel Farage és Paul Nuttall (EFD) , írásban. – Miközben a jelentés egy, a jelenlegi borzalomnál kevésbé szörnyű közös halászati politikára mutat rá, azt ajánlja, hogy a halászat maradjon a demokráciát nélkülöző és demokráciaellenes „Európai Unió” fosztogató ellenőrzése alatt, ezért a UKIP (az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártja) nem tudja támogatni.

  Edite Estrela (S&D) , írásban. – (PT) A közös halászati politika reformjára vonatkozó zöld könyvről szóló jelentés mellett szavaztam, mert elengedhetetlen kötelezettségvállalásokat tett, amelyek egyértelműen segítették az eredeti javaslat tökéletesítését. Szeretném hangsúlyozni, hogy az új halászati erőforrás-gazdálkodási rendszerekre való törekvés során környezeti és szociális megközelítésre van szükség, amely a viszonylagos stabilitás elve alapján kiegészíti a jelenlegi rendszert.

  Göran Färm, Anna Hedh, Olle Ludvigsson, Marita Ulvskog és Åsa Westlund (S&D) , írásban. – (SV) Svéd szociáldemokratákként a zöld könyvről és az EU halászati politikájáról szóló jelentés ellen szavaztunk. A Parlament többsége elvetette az ökológiai fenntarthatóság prioritásként való megjelölését, és egy olyan módosítás mellett szavazott, amely kijelenti, hogy az EU-n kívüli országokkal szembeni politikánkat az európai halászat érdekeinek kell vezérelnie. Ezt elfogadhatatlannak tartjuk, ezért „nemmel” szavaztunk. Szkeptikusak vagyunk amiatt is, hogy az Európai Parlament több pénzt akar biztosítani a közös halászati politikához – ebben nem akarunk részt venni, kivéve, ha a cél a politika egyértelmű megváltoztatása.

  José Manuel Fernandes (PPE) , írásban. – (PT) Patrão Neves asszony kiváló jelentésének kiemelésével szeretném kezdeni. A halászati közösségek nehéz időszakot élnek át, amelyet a halállomány komoly romlása jellemez. E tevékenység hatással van a népesség élelmiszer-ellátására és az Európai Unió legkülsőbb régiónak kohéziójára. Ezért a közös halászati politika reformjára vonatkozóan integrált és átfogó megközelítésre van szükség.

Véleményem szerint fontos és elengedhetetlen, hogy az Európai Unió ténylegesen kötelezettséget vállaljon arra, hogy a halászok számára biztosítja a gazdasági fenntarthatóság jobb feltételeit egy olyan keretrendszerben, amely meg tudja őrizni valamennyi régió sajátos jellemzőit, és amely elismeri, hogy a kisipari jellegű halászat eltérő megközelítésére van szükség. Érdemes hangsúlyozni a konkrét intézkedésekre, például a termelő és a fogyasztó közötti láncban a közvetítők számának csökkentésére vonatkozó javaslatot. Másrészt ez a reform az alaposan megvizsgált technikai és tudományos értékelési folyamatban nem választható el a tengeri erőforrások fenntartható használatától, amely hozzájárul az ágazati megegyezéshez, és amely a fogyasztó szempontjából befolyásolja a minőségét és az élelmiszer-biztonságot. A halászati kapacitás megváltoztatása terén szeretném hangsúlyozni a felszerelések korszerűsítésének hatását a szakmai rangra és a halászok biztonságára egy olyan ágazatban, ahol az emberáldozatok gyakoriak.

  João Ferreira (GUE/NGL) , írásban. – (PT) Az általunk ez ügyben előterjesztett, a halászati erőforrások privatizálását elutasító javaslatoknak a parlamenti többség által történő elvetése jelzi azt az utat, amelyet a Parlament a közös halászati politika közelgő reformjával követni kíván. A Parlament nemcsak, hogy nem utasítja el a köztulajdon használatához való hozzáférésre vonatkozó (magán)tulajdonjogok létrehozására vonatkozó bizottsági javaslatot, hanem meg is nyitja az utat ennek a szándéknak a hivatalossá tétele előtt. Ez a vélemény nem védi az erőforrások fenntarthatóságát, és elkerülhetetlenül EU-szerte a nagyobb gazdasági és pénzügyi erővel rendelkező jogalanyok tevékenységének koncentrálódásához vezet, komolyan veszélyeztetve a part menti kisipari jellegű halászatot, amely Portugália esetében a flotta több mint 90%-át képviseli.

Találtunk néhány pozitív pontot a jelentésben, amelyek közül néhány összhangban van az általunk előterjesztett javaslatokkal, de meg kell jegyeznünk, hogy általánosságban a jelentés határozottan liberális megközelítéshez ragaszkodik, amely nagyban korlátozza a tagállamok tengeri erőforrásaik feletti korlátlan rendelkezését. Nem ad továbbá megalapozott választ az ágazat egyik fő kérdésére: a munkából származó jövedelemre. Csak az általunk előterjesztett javaslatok elutasítását tudjuk kiemelni, amelyek célja az ágazati marketing javítása, amely a halászok munkájának javadalmazásában emelkedést eredményezne.

  Marian Harkin (ALDE) , írásban. – Támogatom, hogy a közös halászati politika egyik kulcselemeként a part menti határokat 12 mérföldről 20 mérföldre növeljék. Véget kell vetnünk a gyenge halállományok visszadobását jelentő gyakorlatnak. Fontos a jelenlegi kvótairányítási rendszer megtartása, és nem támogatom a kötelező kvótaprivatizálást.

  Ian Hudghton (Verts/ALE) , írásban. – A jelentés számos jó és fontos elemet tartalmaz, és egyetértés van abban, hogy a központi, egy kaptafára készült közös halászati politikai modell katasztrofális. Egy sor, általam előterjesztett módosítás sikeres volt, így a jelentés elismeri a viszonylagos stabilitást, a fajmegőrzésre irányuló erőfeszítések ösztönzésének szükségességét és azt a sikert, hogy 12 mérföldes övezeten belül nemzeti ellenőrzés történt. A jelentés azonban kijelenti, hogy a történelmi jogokat felül kell vizsgálni. A halászati gazdálkodást vissza kell adni a halászattal foglalkozó nemzeteknek; ezek a halászattal foglalkozó nemzetek nem veszíthetik el történelmi jogaikat. Ezért a halállományhoz való hozzáférés alapvető történelmi jogai elleni támadásra felszólító jelentés ellen szavaztam.

  Elisabeth Köstinger (PPE) , írásban. – (DE) A közös halászati politika alapvető és átfogó, különösen a halállománnyal való fenntartható gazdálkodást célzó reformja üdvözlendő. Ennek a keretfeltételek finomításával és egységesítésével, a tagállamok részéről történő jobb ellenőrzésekkel és a döntéshozatali rendszer egyszerűsítésével kell lehetővé válnia. Annak ellenére, hogy Ausztria szárazföldi országként nem közvetlenül érintett, a tengeri hal fogyasztásának folyamatos növekedése befolyásolja a halászatot. Gyakorlati és hatékony megoldásokra van szükségünk, amelyek a megfelelő állományi feltételeken keresztül biztosítják az ágazat szükséges életképességének alapját, biztosítják a fogyasztók ellátását, ugyanakkor garantálják a fajok sokféleségének megőrzését és a tengeri ökoszisztéma egészének védelmét.

  Isabella Lövin (Verts/ALE) , írásban. – Ez a jelentés egy nagy terjedelmű dokumentum, amely a közös halászati politika valamennyi aspektusára kiterjed, az akvakultúrától a horgászatig, a Balti-tengertől a harmadik országokkal kötött halászati megállapodásokig. A zöldek örülnek a jelentésben szereplő számos módosításnak, amelyet sikerült elfogadtatnunk, például a halászati joggal rendelkezők esetében a fenntarthatóságra vonatkozó igények alapvető elveit, a halászati műveletek környezeti hatásainak vizsgálatára vonatkozó kéréseket, annak megállapítását, hogy az EU a halászati megállapodások alapján ne versenyezzen a helyi halászokkal, hanem csak a haltöbbletből halászhasson, valamint valamennyi uniós intézménynek szóló indítványt, hogy az óceánok és az élelmiszer-biztonság védelmében az illegális halászatot minden vonatkozó fórumon a nemzetközi menetrend prioritásai között szerepeltessék. Sajnos a véglegesen elfogadott szövegben néhány teljesen elfogadhatatlan és ellentmondásos bekezdés is szerepel, például hogy a közös halászati politika külső részeinek célja az európai halászat érdekeinek védelme és támogatása, hogy az ökológiai fenntarthatóságnak nem kell megelőznie a társadalmi és gazdasági fenntarthatóságot, és hogy valamennyi szakpolitikai területnek hozzá kell járulnia a közös halászati politika célkitűzéseihez. Ezért a zöldek képviselőcsoportja nem támogathatta a jelentést, hanem tartózkodott.

  Nuno Melo (PPE) , írásban. – (PT) A 2002-ben felülvizsgált közös halászati politika még nem elegendő ezen érzékeny ágazat változásainak tompításához. Ezért elemezni kell az ágazatot érintő új tényezőket, és megoldásokat kell találni tökéletesen életképessé tételére, különösen gazdasági, társadalmi és környezeti értelemben. Ezért javaslom, hogy a bevezetésre kerülő új intézkedéseknek lehetővé kell tenniük, hogy az ágazat kikerüljön jelenlegi kockázatos helyzetéből.

A halászati ágazat nagyon fontos az EU-ban. Ezért az új közös halászati politikának feltétlenül figyelembe kell vennie az erőforrásokkal történő racionális és felelős gazdálkodást, és törődnie kell a tengeri erőforrások védelmével és azok életmódjának a fenntartásával, akik mindig a halászatból éltek. Az új közös halászati politikának képesnek kell lennie a termelékenységgel kapcsolatos problémák ágazaton belüli megoldására, a piacok stabilizálására és az ettől az ágazattól függő családok megfelelő életszínvonalának biztosítására. Ezt az ágazatot azonban mint egészet, nem pedig részenként kell elemezni, hogy valamennyi problémáját és változását egyesíteni tudjuk annak érdekében, hogy azokat minden érdekelt megelégedésére meg tudjuk oldani, valamint le tudjuk győzni az ágazatot érintő főbb problémákat: a túlhalászást, a túlkapacitást, a túl sok beruházást és a pazarlást.

  Andreas Mölzer (NI) , írásban. – (DE) Üdvözlendő, hogy a halászatnak Európában régi hagyományai vannak, és remélem, lesznek is a jövőben. Az elmúlt néhány évben bekövetkezett fejlemények azt mutatják, hogy az ezen ágazatban történő munkavégzés alapvetően egyre inkább veszít vonzerejéből. Ennek oka, hogy vállalatcsoportok tömeges haltermelésükkel oly mértékben letörik a kiskereskedelmi árakat, hogy a kis halászati vállalkozások nem tudnak velük versenyezni. Emiatt az ágazat egyre inkább rá van utalva a harmadik országokból érkező munkavállalókra. Mivel az állásfoglalásra irányuló indítvány nem kellően foglalkozik ezzel a kérdéssel, az indítvány ellen szavaztam.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE) , írásban. – Patrão Neves jelentésének végső szavazásánál tartózkodtam, mert pozitív és negatív bekezdéseket is tartalmazott. Egyetért azzal, hogy elődleges hozzáférést kell biztosítani a környezeti szempontból fenntartható módon halászóknak, ami kisebb visszadobott halállományt, több munkahelyet és kisebb energiafelhasználást jelent, másrészt hangsúlyozza, hogy a halászathoz való jognak környezeti és társadalmi kritériumokon kell alapulnia, nem pedig azon, hogy ki halászta a legtöbb halat 30 évvel ezelőtt. Éveken át tartó túlhalászás vezetett a jelenlegi válsághoz, tehát abszurd lenne hagyni, hogy ugyanazok a flották folytassák a károkozást. További pozitív pontként értékelendő, hogy az ökológiai fenntarthatóságot a közös halászati politika alapfeltételévé kívánja tenni, és elismeri, hogy a fejlődő országok vizein az EU flottái nem folytathatják tovább a túlhalászást. Sajnos a jelentésben kevésbé építő jellegű elképzelések is vannak, például a támogatások romboló hatásának el nem ismerése. A jelentés a közös halászati politikát az EU meghatározó politikájának nyilvánítja, amelynek alárendeltje a környezeti és fejlesztési politika. Ez a „minden áron őrizzük meg a halászati ágazatot” hozzáállás vezetett a tengeri ökoszisztéma és az attól függő halászati közösségek tönkretételéhez.

  Britta Reimers (ALDE) , írásban. – (DE) A Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért képviselőcsoport német tagjai két pont esetében a képviselőcsoporttól eltérően szavaztak. Az első a Zöldek/az Európai Szabad Szövetség 3. számú módosítását érinti. Az FDP (Szabad Demokrata Párt) tagjai ellene szavaztak, mivel a halászati politika radikális decentralizálása, például az indítványban javasolt, a tagállamokra és a helyi döntéshozókra történő hatalom- és felelősségátruházás nem egyeztethető össze a közös európai halászati politikával. Itt pontosan arról van szó, hogy EU-szinten közösen előremutató megoldásokat találjunk. Az FDP tagjai támogatták a 33. számú módosítást, mert támogatja a németek számára fontos viszonylagos stabilitás elvét. Ez a kvótaelosztásra vonatkozó alapot érinti.

  Frédérique Ries (ALDE) , írásban. – (FR) Az európai halászati ágazat nyugtalan vizeken hajózik: a halállományok csökkennek, 400 000 európai halász és családja aggódik a jövője miatt és megkérdőjelezi a közös halászati politika hatékonyságát, amely eddig védőhálót biztosított számára.

Figyelembe véve az azonosított strukturális problémákat, nevezetesen a túlhalászást, a túl kevés beruházást, a halászflotta túlkapacitását és a pazarlást (hány tonna halat dobnak vissza naponta a tengerbe, mert fogyasztásra nem megfelelő?), a közös halászati politika reformjának kiemelt prioritásnak kell lennie. Természetesen bármely reformnak figyelembe kell vennie a különböző halászati területek egyedi jellemzőit, és mindenáron kerülnie kell az egy kaptafára készült gazdálkodási modellt. Az Északi-tengeren alkalmazott halászati technikák és hajók eltérnek a Gascogny-öbölben alkalmazott technikáktól és hajóktól. Ezért a Bizottság által javasolt, a regionalizáción alapuló és a Parlament által ma délután elfogadott reform elengedhetetlen.

A felelős politikának a számadatok valóságát is figyelembe kell vennie: az EU a világ halászati termelésének körülbelül 4,5%-át képviseli és nem törekszik arra, hogy az ágazat „óriása” legyen. Ez egy okkal több arra, hogy miért kell a kisipari jellegű, innovatív és fenntartható halászatot választanunk.

  Daciana Octavia Sârbu (S&D) , írásban. – A kérdésről szóló bizottsági zöld könyv egy elítélő vádirat és őszinte beismerése annak, hogy a közös halászati politika nem működik. Ellenkezőleg, különböző problémák kialakulásához járult hozzá, amelyeknek továbbra is vannak gazdasági, társadalmi és környezeti hatásai. Mindössze két héttel ezelőtt e Ház megszavazta a kékúszójú tonhal nemzetközi kereskedelmének felfüggesztését, mert az állomány kritikusan alacsony – ez egy olyan helyzet, amely további jele annak, hogy halászatunk jelenlegi szintje nem fenntartható, és komoly következményei vannak a biodiverzitásra és a halászati ágazat jövőjére nézve. El kell ismernünk, hogy új megközelítésre van szükség. A nagyobb finanszírozást biztosító decentralizált politika lehetővé fogja tenni, hogy a különböző régiók saját feltételeikhez igazodjanak, és annak megfelelően reagáljanak, amit az előző „fentről lefelé” politika megakadályozott. Ennek az állományokkal való megfelelőbb gazdálkodást kell eredményeznie, és pozitív hatást kell gyakorolnia a tengeri környezetre. Teljes mértékben támogatom a teljes körű és alapvető reform melletti bizottsági elkötelezettséget, amelyet a Halászati Bizottság helyesen támogatott. Elengedhetetlen, hogy cselekedjünk, hogy az állományok, a környezet és az európai munkahelyek hosszú távú védelme érdekében az Európai Unió valóban fenntartható halászati politikát folytasson.

  Peter Skinner (S&D) , írásban. – Támogattam a közös halászati politika oly módon történő megváltoztatására javasolt módosításokat, amely megszüntetné a már fennálló egyes torzulásokat.

A flották megújítására szolgáló pénzeszközök emelése vagy a hal árának központilag történő meghatározása különösen torzító hatású, és a támogatások növekvő felhasználását eredményezi.

Az Egyesült Királyság halászait, különösen azokat, akik a déli partok mentén 10 méteres hajókkal halásznak, gyakran hátrányosan érintik a kiegyensúlyozatlan kvóták és a más nemzeti halászflottáknak nyújtott támogatások. Hastings and Rye parlamenti képviselője, Mike Foster hívta fel a figyelmemet, hogy szükség van arra, hogy a Tengeri Halászati Ügynökség és a Bizottság véget vessen a diszkriminatív és torzulást okozó gyakorlatoknak, különösen a tőkehal-halászat terén az Egyesült Királyság déli partjainál, és különösen saját választókerületében, Hastings and Rye területén, amelyet mindketten képviselünk.

  Bart Staes (Verts/ALE) , írásban. – (NL) A közös halászati politikáról szóló jelentéssel kapcsolatos szavazásnál tartózkodtam, mert túl sok olyan pontot tartalmaz, amelyek nemcsak ellentétben állnak a jelentés számos más pontjával, hanem az európai halászati politikára vonatkozó saját politikai elképzelésemmel is szemben állnak. Egyrészről a jelentés kijelenti, hogy az európai halászati flották már nem folytatnak túlhalászást a fejlődő országok vizein, másrészről azonban kijelenti, hogy a közös halászati politika mindig előnyt élvez a környezeti és fejlesztési politikával szemben. Ez az álláspont szöges ellentétben áll a Lisszaboni Szerződéssel, amelynek 208. cikke kimondja, hogy külpolitikánk nem áshatja alá a szegény országok fejlesztési célkitűzéseit. A Parlament által javasolt politika Európa javát szolgálja, de az európai vizeken kívül Európa csak a saját halászflottáit védelmezi, nem pedig a helyi állományokat és halászokat. A Zöldek/az Európai Szabad Szövetség ezért tartózkodott. Ezenkívül, miközben a jelentés elismeri, hogy a túlhalászás komoly probléma, és hogy a fenntarthatóságnak a politika kiindulópontjának kell lennie, nem ismeri el, hogy a flottakapacitás, valamint a támogatási és kvótarendszer képezi e probléma gyökereit. Emiatt tartózkodtunk.

  Nuno Teixeira (PPE) , írásban. – (PT) A közös halászati politika reformjáról szóló zöld könyvről szóló, általunk ma elfogadott jelentés felülvizsgálja e politika gazdasági, társadalmi és környezeti vonatkozásait, azzal a céllal, hogy újrafogalmazza az ágazaton belül továbbra is fennálló problémák megoldásának megközelítését. Szeretném megismételni, hogy az olyan prioritások, mint például a halászati erőforrásokkal való gazdálkodás terén a hatékonyság növelése és az ebben az ágazatban dolgozók számára egy pénzügyi támogatási stratégia, az ágazat fenntarthatóságának a fajok megőrzésén keresztül történő garantálásával együtt e reformhoz elengedhetetlenek, és azokat regionális szinten kell végrehajtani. E dokumentum kitart amellett, hogy szükség van a halászati ágazati reformokra, amelyek rendkívül fontosak a legkülső régiókban, különösen Madeirán, ahol ez a tevékenység hallatlanul fontos a helyi fejlődés és a helyi emberek élete szempontjából.

Szeretném ismét megemlíteni a jelentés azon elképzeléseit, amelyek a halászati ágazatban a végrehajtás és a meghozandó technikai intézkedések terén, nemzeti, regionális és helyi szinten a különböző szereplők aktívabb részvételére vonatkoznak. A fenti okok miatt e mellett a közös európai halászati politikában egy új korszak kezdetét jelentő jelentés mellett szavaztam.

  Marie-Christine Vergiat (GUE/NGL) , írásban. – (FR) Patrão Neves asszony jelentése ellen szavaztam, mert elutasítja a környezeti érdekek és a kisipari jellegű halászat megőrzése közötti összhang megteremtésére törekvő módosításokat.

Helytelenítem továbbá a halászokkal, az e reformot megelőzően folytatott mélyrehatóbb párbeszédre történő felszólítást tartalmazó módosítások elvetését is.

Ezek alapján nem látom, hogyan fogadhatunk el majd a halászok számára elfogadható reformot, amely ugyanakkor megfelel annak, amit a nevéhez hű közös halászati politika megőrzése érdekében tenni kell.

  Elnök. – Az ülés jegyzőkönyvének parlamenti jóváhagyásra történő előterjesztésére a következő ülés kezdetén kerül sor. Ha nincs ellenvetés, a mai ülésen elfogadott indítványokat azonnal továbbítom azoknak a személyeknek és ügynökségeknek, akiknek azokat címezték.

(1) Marina Yannakoudakis az Európai Konzervatívok és Reformerek nevében előterjesztett, a (9) (új) bekezdésre vonatkozó 3. módosítása: „hangsúlyozza, hogy nem szabad támogatni az abortuszt, mint a családtervezés eszközét, és minden esetben gondoskodni kell arról, hogy az abortuszhoz folyamodó nők emberséges bánásmódban és tanácsadásban részesüljenek”.