Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2009/2057(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :

Előterjesztett szövegek :

A7-0023/2010

Viták :

PV 10/03/2010 - 6
CRE 10/03/2010 - 6

Szavazatok :

PV 10/03/2010 - 7.9
CRE 10/03/2010 - 7.9
A szavazatok indokolása
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2010)0060

Viták
2010. március 10., Szerda - Strasbourg HL kiadás

6. 2008-as éves jelentés a KKBP-ről - Az európai biztonsági stratégia és a közös biztonság- és védelempolitika végrehajtása - Atomsorompó-szerződés (vita)
A felszólalásokról készült videofelvételek
PV
MPphoto
 
 

  Elnök. – Köszöntöm Ashton bárónőt, és megnyitom az ülést.

A következő napirendi pont a következők együttes tárgyalása:

– Gabriele Albertini által a Külügyi Bizottság nevében benyújtott jelentés (A7-0023/2010) a közös kül- és biztonságpolitika (KKBP) fő szempontjairól és alapvető választási lehetőségeiről szóló, a 2006. május 17-i intézményközi megállapodás II. része G. pontjának (43) bekezdése alapján az Európai Parlamenthez intézett 2008-as éves tanácsi jelentésről (2009/2057(INI)),

– Arnaud Danjean által a Külügyi Bizottság nevében benyújtott jelentés (A7-0026/2010) az európai biztonsági stratégia és a közös biztonság- és védelempolitika végrehajtásáról (2009/2198(INI)),

– Szóbeli választ igénylő kérdés az atomsorompó-szerződésről, előterjesztette: Gabriele Albertini és Arnaud Danjean a Külügyi Bizottság nevében a Tanácshoz (O-0169/2009 - B7-0009/2010), valamint

– Szóbeli választ igénylő kérdés az atomsorompó-szerződésről, előterjesztette: Gabriele Albertini és Arnaud Danjean a Külügyi Bizottság nevében a Bizottsághoz (O-0170/2009 - B7-0010/2010).

 
  
MPphoto
 

  Gabriele Albertini előadó. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! A Lisszaboni Szerződés hatálybalépésével az Uniónak új megközelítést kell alkalmaznia és közös erőfeszítést kell tennie a globális kihívások kapcsán. A szerződés hatálybalépése következtében nemrégiben szerzett hatáskörök birtokában a Parlament gyakori, együttműködésen alapuló és tényleges tárgyalásokat fog folytatni a párbeszédben elsődleges partnerünkkel, Ashton bárónővel, akit az a megtiszteltetés ért, hogy első alkalommal töltheti be az új alelnöki és főképviselői tisztet.

Megbízatása januári egyhangú szavazásunktól függött, és a Parlamenti Közgyűlés többször ígéretet kapott arra vonatkozóan, hogy a Tanács és a Bizottság folyamatosan részt vesz a fontos európai biztonsági és védelmi szempontok alakításában. Ahogy azt maga a jelentés is megerősíti, a főképviselőt arra kérik, hogy jelenjen meg az Európai Parlament előtt, valamint gyakran és rendszeresen folytasson konzultációt vele.

A Lisszaboni Szerződéssel az Európai Unió külügyi fellépése új és fontos dimenzióval bővül, de e cél elérése valójában attól is függ, hogy az Európai Unió rendelkezzen a szükséges költségvetési forrásokkal. Az Európai Parlament kulcsfontosságú szerepet tölt be a külügyi fellépés demokratikus legitimitásának őreként. Az európai külügyi szolgálat létrehozása révén az Európai Unió rendelkezni fog egy diplomáciai testülettel és rendszerrel, mert eddig csak a nemzeti képviseletre támaszkodhatott.

A főképviselők által kinevezendő hivatalos képviselők szerepe rendkívüli jelentőséggel és aktualitással bír. Mindazonáltal, amint az a jelentésben is szerepel, a Parlament nagyobb szavazati jogot és ellenőrzést kér az egyes megbízottak feladata és megbízatása tekintetében, ugyanakkor helyesli az átláthatóság elvének tiszteletben tartását és azt, hogy a kinevezésekkor a főképviselőnek a jelöltek érdemeit kell szem előtt tartania. Remélhetőleg végre kialakul majd a kettős tisztségek rendszere kivéve a különmegbízottakat, akiknek regionális szintű tevékenységet kell folytatniuk , és így kihasználhatjuk a méretgazdaságosság előnyeit, aminek következtében az Európai Unió külügyi fellépése hatékonyabbá válik és kevésbé költséges lesz.

A stratégiáról szóló bevezető részt követően a jelentés témákra és földrajzi területekre bontva tárgyalja az európai külpolitikai kérdéseket. Az Európai Uniónak éreztetnie kell jelenlétét a nemzetközi szervezetekben, amelyeknek tagja, különösen az Egyesült Nemzetek Szervezetében, amely a globális biztonság legfőbb őre. Az Uniónak fontos szerepet kell játszania, nem csupán a Biztonsági Tanácsban elfoglalt helye, hanem a két szervezetet összekötő személyzet és küldöttségek tekintetében is. Felhívjuk az alelnököt/főképviselőt, hogy tegye lehetővé, hogy Európa elérje célját és a fő szövetségesek – például az Egyesült Államok – aktív, stratégiai jelentőségű és független partnere legyen a terrorizmussal, a pénzügyekkel kapcsolatos globális kihívások, valamint az ipari óriásokkal – Oroszországgal, Kínával és Japánnal – fennálló, gyakorta zavaros kapcsolatok kezelése érdekében.

A jelentés a remélhetőleg elérhető célkitűzéseink földrajzi szempontú vizsgálatával folytatódik. Ismerteti a Balkánon folyamatban lévő bővítést: elismerőleg állapítja meg, hogy Koszovóban – ahol az Európai Unió az EULEX-misszió révén van jelen – fokozatosan stabilizálódik a helyzet, ugyanakkor további erőfeszítésekre van még szükség annak biztosítása érdekében, hogy a csatlakozni kívánó tagjelölt országok közül többen Törökország, valamint Bosznia és Hercegovina tartsák be a csatlakozási követelményeket.

A keleti és a fekete-tengeri régióval való együttműködést tárgyaló fejezetben a jelentés az Európai Unió energiaellátásának biztonságával és az energiafüggőségével foglalkozik. Az Oroszországról szóló szakasz felhív a partnerségi és együttműködési megállapodás aláírására. A Dél-Kaukázus tekintetében a jelentés felhív Grúzia területi sérthetetlenségének és az etnikai kisebbségek jogainak tiszteletben tartására, valamint a nagorno-karabahi és a Dnyeszteren túli régió konfliktusainak megoldására.

A Közel-Kelettel kapcsolatban az izraeli-palesztin konfliktust említi, amelynek terén a 2009. december 12-i tanácsi határozattal összhangban az Európai Uniónak erőteljesebb politikai szerepet kell vállalnia a békefolyamat újraindításában. Az „Unió a mediterrán térségért” kezdeményezés kapcsán a jelentés a török-ciprusi konfliktus rendezését hozza fel. Ázsia tekintetében említést tesz arról, hogy a választások után Afganisztán az új kormány megalakításának kritikus időszakát éli át; hogy Pakisztán kulcsfontosságú szerepet tölt be a terrorizmus elleni küzdelemben; aggodalmát fejezi ki az alapvető jogok iráni megsértése miatt. Afrikával kapcsolatban a szomáliai partok védelmét biztosító misszió sikerét említi. Latin-Amerikát illetően leszögezi, hogy az Európai Unió és Latin-Amerika közötti kapcsolatok vonatkozásában stabil és tartós partnerséget kell létrehozni.

Nagy érdeklődéssel várom képviselőtársaim észrevételeit, amelyekre a végén válaszolni fogok.

 
  
MPphoto
 

  Arnaud Danjean előadó. – (FR) Elnök úr, Ashton bárónő! A mai napon általunk előterjesztett, az európai biztonsági stratégia végrehajtásáról szóló jelentés a Parlament által évente összeállított dokumentum, amely valamiféle időközi értékelést nyújt az európai biztonság- és védelempolitikáról, valamint e politika hatékonyságának javítására és ismertségének növelésére irányuló javaslatokat tartalmaz.

Az idei jelentés igen különleges körülmények között készült, ennélfogva bizonyára javaslatok előterjesztésére fog ösztönözni. Ezt a különleges helyzetet együttesen három fő sajátosság jellemzi.

Az első az európai biztonság- és védelempolitikával kapcsolatos, amelynek 10. évfordulóját 2009 végén ünnepeltük. Az elmúlt 10 év bebizonyította, hogy Európa több mint 23 válság helyszínén volt képes polgári és katonai műveleteket végrehajtani. A továbbiakban építkezhetünk erre az alapra. Ez azt mutatja, hogy szükség van Európára, valamint hogy az Unió rendelkezik az e feladatok ellátásához szükséges intézményi-politikai és műveleti kapacitásokkal.

Természetesen a második fontos jellegzetesség – amint Albertini úr említette az előbb – a Lisszaboni Szerződés végrehajtása. A biztonság és a védelem tekintetében a pusztán szemantikai módosításnál sokkal nagyobb változás történt. Az EBVP valóban átalakul közös kül- és biztonságpolitikává (KKBP), és új dimenzióval kell kibővülnie. A szerződés különösen segítségnyújtási záradékok, szolidaritási záradékok beépítése, állandó strukturált együttműködés és mindenekelőtt az európai külügyi szolgálat, továbbá az Ön főképviselői és bizottsági alelnöki feladatkörének létrehozása révén gyarapította a biztonság- és védelempolitika eszközkészletét, valamint bővítette hatókörét.

Végül a jelentés elkészítésének hátterét jellemző harmadik jelentősebb sajátosság az, hogy a NATO – amely az Unió 27 tagállama közül 21 számára még mindig a fő viszonyítási pontnak számít az európai kontinens kollektív biztonsága tekintetében – jelenleg vizsgálja felül stratégiai koncepcióját, valamint hogy e felülvizsgálatnak az Uniót is arra kell késztetnie, hogy világosabban határozza meg ennek a továbbra is alapvető fontosságú partnerségnek a feltételeit.

Ebben a vonatkozásban a jelentés nem annyira azt tűzi ki célul, hogy makacsul ragaszkodjon egy doktrínához, hanem inkább azt, hogy biztosítson egy szükségszerűen kialakuló menetrendet minden létrejövő új intézmény számára, amelyeknek együtt kell működniük. Az a cél, hogy biztonsági és védelmi szempontból az Unió hitelesebbé, hatékonyabbá váljon és tevékenysége ismertebb legyen a nyilvánosság előtt. E tekintetben az Európai Parlamentet feltétlenül nagyobb felelőséggel kell felruházni ezen érzékeny területeken ahhoz, hogy az európai polgárok biztonságának garantálását fő célnak tekintő politika teljes mértékben legitim legyen.

Ezzel a jelentéssel a következőket szerettük volna hangsúlyozni. Mindenekelőtt arra szerettünk volna rámutatni, hogy az európai biztonsági és védelmi stratégia, valamint a közös biztonság- és védelempolitika az európaiak érdekét szolgálja, biztonságukat garantálja és javítja. Ez a politikai ambíció nem tekinthető hiábavalónak; nem a látszat kedvéért tűztük ki. Összhangban van azzal, hogy földrészünknek törekednie kell saját biztonságának biztosítására, ugyanakkor hozzá kell járulnia a bennünket körülvevő világban a stabilitás megteremtéséhez, a környezetünkben kialakuló válságok és fenyegetések kezeléséhez is. A közvetlen környezetünkben továbbra is előforduló hagyományos fegyveres konfliktusokon túlmenően Európának képesnek kell lennie kifejezésre juttatni és megvédeni érdekeit az új fenyegetésekkel szemben – figyelemmel különösen a kalózkodásra és a számítástechnikai bűnözésre.

Annak kihangsúlyozását is fontosnak tartottuk, mennyire páratlan Európa hozzáadott értéke a válságkezelés terén annak köszönhetően, hogy sokféle megoldást nyújt, valamint hogy minden egyes művelet esetében egyensúlyt teremt a polgári és katonai dimenzió között. Továbbá ezzel kapcsolatban visszautasítom azon bírálatokat, amelyeket egyesek az Unió biztonság- és védelempolitikája tekintetében megfogalmaznak, azaz azt sugallják, hogy mindez csupán a fegyverkezésről szól. Őszintén úgy gondolom, hogy az Unió rendelkezésére álló polgári és katonai eszközök kiegészítik egymást, és a legutóbb Haitin kialakult válsághelyzet, ahova Ön is ellátogatott – és úgy gondolom, Ön is tapasztalhatta ezt a jó együttműködést – bizonyítja, hogy össze kell kapcsolnunk a polgári és katonai eszközeinket, hogy meg tudjunk birkózni a természeti katasztrófákkal és a jelentősebb válságokkal.

Ami konkrétan az említett műveleteket illeti, mindet szerettük volna felülvizsgálni annak kiemelése érdekében, hogy szerintünk mik az erős és gyenge pontjaik – meg kell ismernünk ezeket, hogy előrelépést tehessünk. Ezenkívül szerettünk volna előtérbe helyezni bizonyos, az Unió biztonsága szempontjából stratégiai jelentőségű régiókat, valamint szerettük volna arra ösztönözni a Tanácsot és a Bizottságot, hogy gyorsítsa fel a globális stratégiák végrehajtását, különösen a Szomáli-félsziget (Afrika szarva) és az afganisztáni-pakisztáni térség vonatkozásában.

A polgári és a katonai eszközök terén – amely politikánk hitelessége szempontjából döntő fontosságú kérdésnek számít – az Unió reakcióképességének javítása jelenti a kihívást. Képesnek kell lennünk arra, hogy gyorsabban és eredményesebben mobilizáljuk a tagállamok rendelkezésére álló anyagi forrásait és a hozzáértő személyi állományt. Ugyanakkor egy hatékony, a felbecsülhetetlen értékű technológiai ismereteket egyesítő, valamint Európában több százezer munkahelyet biztosító biztonsági és védelmi ipar révén rendelkeznünk kell azzal a lehetőséggel, hogy biztosítsuk saját magunknak a várható szükségleteknek megfelelő felszerelésekre vonatkozó programokat.

Az ipari és védelmi Európa a védelmi csomag segítségével kezdett el szerveződni kontinensünkön. A harmadik országokkal való ipari és kereskedelmi együttműködéssel kapcsolatos témákkal sürgősen foglalkozni kell, különös tekintettel azon problémákra, amelyekkel az európai iparágak az utóbbi időben szembe találták magukat, amikor például próbáltak bejutni az amerikai piacra.

Én most röviden, szükségszerűen túl röviden foglaltam össze a jelentésben szereplő prioritásokat, amelyekkel Önöknek foglalkozniuk kell majd. A Parlament kész arra, hogy teljesen betöltse nagyon pozitív és konstruktív szerepét, hogy elősegítse ennek a közös célkitűzésnek a megvalósítását. Továbbá szeretném még megragadni az alkalmat arra, hogy köszönetet mondjak valamennyi képviselőcsoportnak, amelyek kemény munkát végeztek a jelentés tartalmasabbá tétele érdekében. Mindannyian nagyon jól együttműködtünk, hogy ne kelljen feladni ambíciónkból, ugyanakkor természetesen figyelembe vettük az egyes képviselőcsoportok sajátosságait is.

Ashton bárónő, ezenkívül szeretném kihasználni a mai alkalmat arra is, hogy megvitassam Önnel a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásával kapcsolatos kérdést. Az atomsorompó-szerződés májusban megrendezésre kerülő felülvizsgálati konferenciájának küszöbén az Európai Parlament szeretné Önnel együtt áttekinteni az Uniónak a fegyverek elterjedése elleni küzdelemmel, valamint a fegyverzetellenőrzéssel és leszereléssel kapcsolatos kötelezettségvállalását; ez a szándék vezérelte a szóbeli választ igénylő kérdések Ön elé történő terjesztését, amelyekre rövidesen válaszolni fog.

Úgy tűnik, hogy a nemzetközi helyzet új lehetőségeket kínál a felülvizsgálati konferencia közeledtével. Először is Obama elnök úr nyomatékosan megerősítette, hogy továbbra is egy nukleáris fegyverektől mentes világ megteremtésére törekszik, valamint hogy elkötelezett aziránt, hogy aktív szerepet vállaljon az Átfogó Atomcsend-szerződés Egyesült Államok által történő ratifikációjában. Másodszor a jelek szerint jól halad a START-egyezményt felváltó új megállapodás Oroszországgal történő megkötésének folyamata és végül elkezdődtek a tárgyalások egy új leszerelési szerződésről, amely megtiltaná a nukleáris fegyverekhez szükséges hasadóanyagok gyártását.

Ami a nukleáris arzenál csökkentését illeti, nyilvánvaló, hogy a két legfontosabb, az oroszországi és az egyesült államokbeli – az általános vélekedés szerint a bolygónkon létező nukleáris fegyverek mintegy 95%-át kitevő – arzenál csökkentése kiemelt jelentőségű. Ezért örvendetesnek tartjuk, hogy a két elnök, Medvegyev és Obama kötelezettséget vállalt arra vonatkozóan, hogy a közeljövőben sor kerül egy új fegyverzetcsökkentési megállapodás megkötésére. Ezzel összefüggésben az Unió milyen módon szándékozik támogatni e törekvéseket, valamint együttműködni az Egyesült Államokkal és Oroszországgal?

Az Uniónak az atomsorompó-rendszert fenyegető kihívásokkal, konkrétabban azokkal a kihívásokkal is szembe kell néznie, amelyeket a nukleáris fegyverek elterjedése tekintetében a két legnagyobb válsággóc, Irán és Észak-Korea idéz elő és amelyek továbbra is a legfőbb fenyegetést jelentik a nemzetközi biztonságra. Szándékában áll-e az Uniónak, hogy továbbra is ténylegesen, teljes mértékben elkötelezze magát az említett válságok megoldása mellett, különösen, ami az iráni helyzetet illeti? Ashton bárónő, Öntől várjuk a tájékoztatást ezzel a fontos kérdéssel kapcsolatban. Ezen túlmenően az Uniónak szerepet kell vállalnia az atomenergia békés felhasználásával kapcsolatos együttműködés előmozdítása terén is. Ön is tudja, hogy ez fontos feladat. Ebben a vonatkozásban milyen intézkedésekre kerül sor, és mi az Ön stratégiai elképzelése ezzel a kérdéssel kapcsolatban?

Végezetül az Európai Parlament azt szeretné, hogy az Unió képviseljen kezdeményező erőt az atomsorompó-szerződés közelgő felülvizsgálati konferenciáján. Ha meg akarja védeni álláspontját, döntő fontosságú, hogy az Unió fogadjon el egy új ambiciózus és kiegyensúlyozott közös álláspontot. Mit gondolnak erről maguk a tagállamok?

 
  
MPphoto
 

  Catherine Ashton a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője. – Elnök úr, nagyon köszönöm. Örülök, hogy itt lehetek, hogy megvitassuk az Európa nemzetközi menetrendjével kapcsolatos jelentős kérdéseket.

Először is szeretnék köszönetet mondani Albertini úrnak és Danjean úrnak a kiváló jelentésekért. Elmondhatom, hogy Önök kiemelték az előttünk álló kihívások számát, terjedelmét és sürgősségét.

A jelentések tartalmazzák a jogállamiság Koszovóban történő megerősítését, a feltörekvő országokkal a globális kormányzás felelősségének megosztására irányuló együttműködést, a közel-keleti békefolyamat előmozdítását – és itt hadd csatlakozzam Biden alelnök úrhoz az 1600 új ház Kelet-Jeruzsálemben történő felépítésére vonatkozó határozat elítélésében –, a haiti földrengés túlélőinek elhelyezését – egyébként a múlt héten én is jártam Haitin –, a nukleáris fegyverek elterjedésével, például Iránnal kapcsolatos problémák kezelését, az „új” kihívásokra – például az energiaellátás, az éghajlatváltozás és a kiberbiztonság kérdésére – való hatékony reagálást.

Európa most egy olyan szakaszban ért, amikor valami új születik, amikor az embereknek át kell alakítaniuk gondolkodásmódjukat, az intézményeknek pedig meg kell találniuk új helyüket. Ez a folyamat nehézkes és bonyolult – ugyanakkor izgalmas is, mert nem lehet eléggé kihangsúlyozni, mennyire fontos időszak ez. Éppen most van esély arra, hogy kialakítsuk, amit sokan Európa-szerte – és itt a tisztelt Házban is – régóta szeretnének elérni: egy erősebb, hitelesebb európai külpolitikát.

Természetesen az európai külügyi szolgálat kulcsfontosságú szerepet fog betölteni ennek megvalósításában. Egy olyan erős rendszert kell kiépítenünk, amely lehetővé teszi számunkra, hogy megoldjuk jelenlegi és a jövőben előforduló új problémáinkat.

Évekig próbáltunk felépíteni és megvalósítani átfogó struktúrákat, de ezt megnehezítették a rendelkezésünkre álló struktúrák és rendszerek. Most a Lisszaboni Szerződés és az európai külügyi szolgálat segítségével bizonyára képesek leszünk ezt végrehajtani.

Minden tettünk középpontjában egy egyszerű igazság rejlik: ahhoz, hogy megvédjük érdekeinket és támogassuk értékeinket, foglakoznunk kell a külpolitikával. Senki sem reménykedhet abban, hogy a bizonytalanság és a méltánytalanság tengerében egyedül megteremtheti a stabilitás és a gazdasági fellendülés szigetét.

Elmondhatjuk, hogy világunk állandóan változik. Ha hatékonyan kívánunk fellépni, először létre kell hoznunk annak kereteit. Számomra a mai világban két sajátosság a legfeltűnőbb. Az egyik az, hogy politikai, gazdasági és biztonsági szempontból erőteljes kölcsönös függőség figyelhető meg: minden mozgásban van – a technológiák, az eszmék, a betegségek, a pénz. Olyan módon kapcsolódunk egymáshoz, mint még soha. A másik az, hogy a hatalom állandóan áthelyeződik a politikai rendszereken belül – általánosságban a kormányoktól a piacokhoz, médiához és a nem kormányzati szervezetekhez – összességében a régi „Nyugatról” keletre és délre is. Mindkettő a globalizáció következménye, amely nem csupán gazdasági, hanem politikai jelenség egyrészt megnyilvánulási formái, másrészt természetesen következményei tekintetében.

Gondoljunk csak Kínára és más országokra, amelyek jelentős politikai szereplővé váltak, vagy a pénzügyi válság politikai hatására. Az adósság Nyugaton, a többlet pedig Keleten képződik. A pénzügyi hatalom újraelosztása politikai vitáinkat is formálja. Vagy vegyük az éghajlatváltozást, amely nem csupán környezeti problémát jelent, vannak biztonsági és geopolitikai vonatkozásai is.

Tehát összetett problémákkal kell foglalkoznunk, mégpedig egy új geopolitikai környezetben. Alkalmazkodnunk kell ehhez. Most nem annak van itt az ideje, hogy robotpilótával repüljünk, vagy hogy a dolgok szűk látókörű, nemzeti szintű védelméhez ragaszkodjunk. Ideje, hogy okosak és ambiciózusok legyünk.

Hadd érzékeltessem néhány számadattal, miről is beszélek. Európában a világ lakosságának 7%-a él, száz évvel ezelőtt ez az arány még 25% volt. Az elmúlt 60 évben a globális GDP-ből való részesedésünk 28%-ról 21%-ra csökkent. Kína, India és más országok gazdasága évi 10%-os haladást ér el.

A gazdasági jelentőség politikai befolyást és magabiztosságot kölcsönöz. Ez mindenhol tapasztalható: az éghajlatváltozásról szóló tárgyalásoktól kezdve Iránnal, az afrikai vagy közép-ázsiai hatalmas energiaügyletekkel kapcsolatban is. Ha összefogunk, meg tudjuk védeni érdekeinket. Ha nem, mások fognak dönteni helyettünk. Ez tényleg ennyire egyszerű.

Egyértelmű, hogy mit szeretnék. Európaiként kell reagálnunk a helyzetre. Először is össze kell tartanunk, mert az egység megteremtése a befolyásszerzés előfeltétele, másodszor pedig cselekednünk kell, mert a problémákra nem jelenthetnek megoldást a dokumentumok, illetve az ülések. Ha eredményeket akarunk, cselekedni kell és olykor kockázatot is kell vállalni. És igen, valóban megfigyelhető Európában egy olyan tendencia, hogy az eljárást az eredmények elé helyezik. Harmadsorban, egyrészt hűnek kell lennünk elveinkhez, másrészt kreatívan kell gondolkodnunk, mert mindkettőre szükségünk van: értékeink védelme során elvhűnek kell lennünk, ugyanakkor kreatívnak a bonyolult problémák egyedi megoldásainak kidolgozásában.

Amint arra Albertini úr jelentése helyesen rámutat, „új megközelítésre […] van szükség, amennyiben az EU közösen kíván fellépni és a globális kihívásoknak demokratikus, átfogó, következetes és hatékony módon kíván megfelelni”. Ebből az általános képből kidomborodik néhány alapvető célkitűzés: először is a politikai és gazdasági reform előmozdítása révén nagyobb stabilitás és biztonság biztosítása a szomszédos országokban. Igen nyilvánvaló okok miatt ez önmagában is fontos, de ha a szomszédos országokban helyes irányba mennek a dolgok, az ahhoz is hozzájárul, hogy nemzetközi szinten hitelesebbé váljunk.

Napjaink második kihívása a globális biztonsággal kapcsolatos kihívások kezelése. Ehhez átfogó stratégiákra, erős nemzetközi szervezetekre, valamint arra van szükségünk, hogy az egyes országokon belül és köztük is a jogállamiság elve érvényesüljön.

A harmadik az, hogy építsünk ki stratégiai kapcsolatokat a kulcsfontosságú országokkal és szervezetekkel, mert az előttünk álló problémákat egyedül nem oldhatja meg egyetlen szereplő sem.

Mindezekhez hozzájön még az európai külügyi szolgálat létrehozása, amely a másik három célkitűzés elérésére és a Lisszaboni Szerződés ígéreteinek megvalósítására szolgáló eszköz.

Ezek azok a legfontosabb feladatok, amelyekkel foglalkozom, mióta elfoglaltam ezt a tisztséget. Először elutaztam Washingtonba és New Yorkba, ami megfelelő lépés volt ahhoz, hogy megalapozzuk az Egyesült Államokkal és az ENSZ-szel való fontos kapcsolatunkat. Azóta már ellátogattam Moszkvába, Kijevbe, a Balkánra és Haitire. A jövő héten a Közel-Keleten teszek látogatást, majd a hónap végén ismét New Yorkba repülök. Közben háromszor elnököltem a Külügyi Tanács ülésén, rész vettem az Európai Tanács informális ülésén és találkoztam a biztosok testületével. Keményen dolgoztam azon, hogy létrejöjjön a szükséges belső konszenzus, az EU-n belül több fővárosba ellátogattam: Berlinbe, Párizsba, Londonba, Bécsbe és Ljubljanába. Természetesen sok időt töltöttem az európai külügyi szolgálat létrehozásával, és ez még folytatódni fog az elkövetkező hetekben, többek között Önökkel is együtt fogok dolgozni.

Ezért is – a tisztelt Ház érdekében – biztosítottam, hogy az Európai Parlament is vegyen részt az általam létrehozott irányítócsoport munkájában. Ezt ma délután az Elnökök Értekezletén is meg fogom vitatni. Amikor március 23-án megjelenek a Külügyi Bizottság előtt, az összes érintett bizottság jelenlétében lesz alkalmunk az alapos eszmecserére.

Ha valami új jön létre, azzal szemben mindig tapasztalható ellenállás. Egyesek a közös előnyök maximalizálása helyett inkább az általuk érzékelt veszteségek minimalizálására törekszenek. Én ezt másképp látom, és remélem, a Parlament is.

Ez egy olyan lehetőség, amely nemzedékenként csak egyszer adódik; lehetőség arra, hogy valami újat hozzunk létre, valamit, ami végre egyesíti az egységes politikai stratégia támogatásában való közreműködésünkkel kapcsolatos eszközöket. Ez óriási lehetőséget jelent Európa számára. Nem szabad engednünk célkitűzéseinkből, sőt, biztosítanunk kell magunknak az azok megvalósításához szükséges eszközöket. A jelenlegi helyzetben átfogóan kell gondolkodnunk, kreatívnak kell lennünk és közös felelősséget kell vállalnunk. Ha ezt most nem hibázzuk el – és nem szabad elhibáznunk –, képesek leszünk egy európai külpolitikát kialakítani a 21. századra az e célra szolgáló külügyi szolgálat segítségével, ahol minden befolyásunkat – politikai, gazdasági, fejlesztési és válságkezelési eszközöket – összehangoltan vetjük be. Egy olyan szolgálat révén, amely földrajzi szempontból és a nemek tekintetében is képviseli az Európai Uniót. Meggyőződésem, hogy ez az egyetlen elfogadható módszer.

Hadd szemléltessem néhány példával, mire is gondolok, amikor „átfogó megközelítésről” beszélek.

Vegyük először a Nyugat-Balkánt – örömömre szolgált, hogy nemrégiben ellátogathattam a régióba. Bizonyos tekintetben a Balkán az EU külpolitikájának bölcsője. Ha valahol, akkor itt egyáltalán nem engedhetjük meg, hogy kudarcot valljunk. Látogatásom célja az volt, hogy jó munkakapcsolatokat hozzak létre a politikai vezetőkkel, eszmecserét folytassak a civil társadalommal arról, mit is jelenthet az Európához való tartozás, valamint biztosítsam az EU-nak a helyszínen lévő különböző szereplői közötti koordinációt. Az egyik következtetés, amit levontam az, hogy a régió fejlődik, bár ez a fejlődés egyenetlen és nem tökéletes. Továbbra is az európai uniós csatlakozás perspektívája képezi az átfogó keretet – egyrészt ez a mi célunk, másrészt ez biztosítja a legfőbb ösztönzést a reform végrehajtásához. Ahogyan azt mindenhol hangsúlyoztam, az uniós csatlakozáshoz vezető út a hazai reformok iránti elkötelezettségtől függ. Az emberi jogok, a jogállamiság és a regionális együttműködés terén.

Stratégiánkat a rendelkezésre álló külpolitikai eszközökkel támogatjuk. Koszovóban működik a legnagyobb polgári missziónk, mégpedig sikeresen. Boszniában átalakítottuk az ALTHEA-missziót, ahogy a helyzet stabilizálódott, és kidolgoztunk egy képzési programot. Az októberi választások előtti időszakban folytatódik az európai eszme erőteljes népszerűsítése. Régió-szerte előrelépés történik a vízumliberalizáció és az emberek közötti kapcsolatok terén.

Tehát a balkáni stratégiánk olyan, amilyennek lennie kell: célkitűzései tekintetében stratégiai jellegű, az eszközök szempontjából sokrétű, a végrehajtást illetően pedig egyedi.

Másik példaként a Szomáli-félszigetet (Afrika szarvát) említem. Itt az állam gyenge helyzete, a szegénység, a természeti erőforrásokért, többek között a vízért folyó verseny, a kalózkodás, a terrorizmus és a szervezett bűnözés együttes hatása kerül előtérbe. Kizárólag átfogó megoldásra van lehetőség, és mi pontosan erre törekszünk. Az Atalanta tengeri műveletünk nagyon sikeresnek bizonyult. A következő lépés az, hogy továbbfejlesszük lehetőségeinket a gyanúsított kalózoknak a régióban folytatandó eljárás céljából történő átadására. Képzési missziót biztosítunk a szomáliai ideiglenes szövetségi kormány számára, amire várhatóan tavasszal kerül sor. A Stabilitási Eszköz segítségével kapacitásépítésre, a tengerészeti hatóságok képzésére szolgáló kísérő intézkedéseket finanszírozunk, valamint Jemenben és Szomáliában folytatjuk a szegénység elleni küzdelemmel, az írni-olvasni tudással és az egészségüggyel kapcsolatos hosszú távú fejlesztést.

Grúziában ugyanezt a módszert alkalmazzuk. Amikor 2008 augusztusában egy régóta megoldatlan konfliktus kirobbant, azonnal reagáltunk. A nemzetközi fellépés élére álltunk, fegyverszünet megkötésében közvetítő szerepet töltöttünk be és rekordidő alatt egy 300 főből álló megfigyelő missziót vetettünk be. Azóta számos közösségi lehetőség és a KBVP eszközei révén veszünk részt az erőszak ismételt előfordulásának megakadályozásában, valamint a stabilitás Grúziában és a régióban történő megteremtésében.

Az ENSZ-szel és az EBESZ-szel együtt vezetjük a genfi tárgyalásokat, amely az egyetlen olyan fórum, ahol minden érintett részt vesz. Rendeztünk egy adományozói konferenciát Grúzia újjáépítési és gazdasági támogatása érdekében, továbbá bevontuk Grúziát – Örményországgal és Azerbajdzsánnal együtt – az európai szomszédságpolitikába. Azóta is ösztönözzük azon reformok végrehajtását és a szorosabb kapcsolatok kialakítását. A kereskedelmi és vámliberalizáció megvalósításán dolgozunk, és támogatjuk a szakadár köztársaságokkal való kapcsolatok helyreállítására irányuló bizalomépítő intézkedéseket.

Még vannak teendők Grúziában, és teljes körű tervünk van az Oroszországgal való tárgyalásokkal kapcsolatban, amit követtem is amikor alig 10 nappal ezelőtt Szergej Lavrovval találkoztam. Ebben az esetben bebizonyítottuk, mit tud tenni az EU, ha teljesen mobilizáljuk a rendelkezésünkre álló forrásokat. Azok, akik átélték azokat a hihetetlenül zaklatott heteket, azt mondták nekem, hogy rendkívüli dolgot vittünk végbe. Tehát szilárdabb struktúrákra, nagyobb rugalmasságra és felkészültségre van szükségünk, ha azt akarjuk, hogy Grúzia jövőbeni fellépésünk viszonyítási pontja legyen.

Most pedig hadd térjek vissza közös biztonság- és védelempolitikánkra, hogy elmondjam, egyetértek a Danjean-jelentés azon általános megjegyzésével, hogy misszióink mennyire fontosak. Életeket mentenek, megteremtik a hivatalos politika működéséhez szükséges teret és azt jelentik, hogy feladatainak teljesítése érdekében Európa fel tudja használni valamennyi hatalmi eszközét.

Figyelemre méltó, milyen sok mindent értünk el az utóbbi tíz évben. Ebben az időszakban 70 000-nél is több férfi és nő vett részt több mint 20 misszióban. Átfogó megközelítéssel a válságkezelés európai módszerét alkalmazzuk a nemzetközi jog és megállapodások megalapozására, valamint legfontosabb partnereinkkel szoros együttműködésben. Jó az együttműködésünk a NATO-val Bosznia és Hercegovinában, valamint Szomália partjai mentén. Koszovóban és Afganisztánban a politikai problémák miatt nehezebb a helyzet. Rendbe kell hoznunk ezt, ezért a NATO főtitkárával együtt dolgozunk az EU és a NATO közötti, gyakorlati területeken való kapcsolatok javításán és egy kedvező légkör megteremtésén. Majd meglátjuk, hogy a gyakorlatban hogyan alakulnak kapcsolataink. Az ENSZ egy másik kulcsfontosságú partner. Rengeteg jó példa van az EU és az ENSZ fontos helyszíneken való együttműködésére – a Kongói Demokratikus Köztársaságban, Csádban, sőt Koszovóban. Az utóbbi időben jobban megismertük egymást, de ezt még tudjuk és kell is fokoznunk azáltal, hogy például a tervezésre és legjobb gyakorlat megosztására helyezzük a hangsúlyt.

A Danjean-jelentésben és általánosságban az emberekben felmerül az a kérdés, hogy vajon itt van-e az ideje, hogy az EU állandó műveleti főhadiszállással rendelkezzen. Ez egy komoly kérdés, amely komoly vitát igényel. Senki sem vitathatja, hogy a katonai műveletek megtervezéséhez és végrehajtásához szükségünk van egy főhadiszállásra. A kérdés az, hogy vajon a SHAPE-n, illetve a nemzeti központokon alapuló jelenlegi rendszer a leghatékonyabb-e, vagy jobb lenne-e valami más.

Gyakran azon kapjuk magunkat, hogy struktúrák szempontjából közelítjük meg ezt a kérdést. Úgy gondolom, hogy először azt kell elemeznünk, milyen feladatokat kell ellátnunk. Szerintem három olyan fontos funkció van, amelyekből a döntéseknek származniuk kell: az egyik a katonai műveletek megtervezésének és végrehajtásának képessége, beleértve az előzetes tervezést, valamint szükség esetén a gyors reagálásra való képesség; a második a kapacitásunk maximális kihasználása érdekében a polgári és katonai műveletek közötti koordináció strukturáltabb fejlesztésére való képesség; a harmadik pedig a másokkal való kapcsolatok kiépítésére, az általános koordináció javítására és túlságosan pontatlan megfogalmazással élve a „nemzetközi közösség” létrehozására való képesség. Ha ezt az elemzést vitáink kiindulópontjának tekintjük, bizonyára meg tudjuk teremteni a szükséges közös alapot, és tovább tudunk lépni annak meghatározása érdekében, hogy mit is kell tennünk.

Ezenkívül a jelentés a Védelmi Tanács létrehozására vonatkozó felkérést tartalmaz, tudomásom szerint ez az elképzelés már ismert egy ideje. A következő, áprilisi ülésre a szokásos rendben kerül sor, de a védelmi miniszterek informális ülésén javaslataim alapján konszenzus jött létre azzal kapcsolatban, hogy a Külügyi Tanács üléseit a védelmi minisztériumok struktúrája alapján tartsuk meg. Ez lehetővé tenné a védelmi miniszterek számára, hogy találkozzanak és döntéseket hozzanak például a katonai képességek fejlesztéséről.

Utolsó észrevételem a polgári védelmi erő létrehozására vonatkozó javaslattal kapcsolatos. Kezdjük a haiti tapasztalatok levonásával, ami folyamatban van. Aztán alkalmazzuk a Lisszaboni Szerződés szellemét, és vizsgáljuk meg, milyen lehetőségeink vannak a tagállamok, valamint az EU eszközeinek mobilizálására vagy az ENSZ, az OCHA támogatása, vagy az önálló európai uniós fellépés céljából. Jelszónak tekintsük a szinergiák maximalizálását, valamint az EU által a belső és külső válságok kezelése közötti komoly és mesterséges eltérések elkerülését.

Végezetül engedjék meg, hogy rátérjek a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásával kapcsolatban előterjesztett, szóbeli választ igénylő kérdésre. Röviden a két legfontosabb pontot szeretném megemlíteni: először az atomsorompó-szerződésnek a tervek szerint májusban New Yorkban megrendezésre kerülő felülvizsgálati konferenciáját. Azzal a céllal fogok részt venni, hogy biztosítsam a konferencia sikeres kimenetelét. Nem hibázhatunk: a szerződésen alapuló egész atomsorompó-rendszer, amelynek középpontját az NPT alkotja, amely egyre nagyobb nyomásnak van kitéve. Hogy erre reagálni tudjunk, késznek kell lennünk arra, hogy közreműködjünk a következőkben: az atomenergia békés célú felhasználásához való hozzáférés, különösen a fejlődő országok számára, a fegyverek elterjedésével kapcsolatos kockázatok elkerülése mellett, és ez magában foglalja a nukleáris üzemanyagciklusra vonatkozó multilaterális megközelítésekkel kapcsolatos munkát – azt hiszem, 84 ország részesült az EU támogatási programjainak előnyeiből; a nukleáris leszerelés terén való előrehaladással együtt – politikai szempontból ez alapvető fontosságú egy konstruktív légkör létrehozása tekintetében; valamint a fegyverek elterjedésével kapcsolatos regionális válságok kezelése révén, itt elsősorban Iránról van szó, amely alááshatja a konferencia sikerét.

Amint azt Önök is tudják, az EU a diplomáciai megoldások elérésére irányuló törekvések élére állt. Teljes mértékben támogatjuk a Biztonsági Tanácsnak a további korlátozó intézkedésekre vonatkozó eljárását, amennyiben Irán továbbra is figyelmen kívül hagyja kötelezettségeit – és nyilvánvalóan erről van szó.

A második Obama elnök úr nukleáris biztonsági csúcstalálkozója. Egyetértünk a csúcstalálkozó céljával, azaz a nukleáris anyagok biztonságának növelésével és azzal, hogy meg kell akadályozni, hogy ezekhez a terroristák hozzáférjenek. Azt hiszem, hogy az EU 2004 óta nyújt támogatást a Nemzetközi Atomenergia-ügynökségnek (NAÜ), hogy e téren segítse az országokat, és továbbra is így lesz.

Végül hadd térjek vissza oda, ahonnan elindultam. Rendkívül nagy szükség van arra, hogy Európa részt vegyen a nemzetközi ügyekben. Biztosítanunk kell, hogy a kereslet és a kínálat egyensúlyba kerüljön. A Lisszaboni Szerződés lehetőséget nyújt ehhez. A szerződés betűjével és szellemével összhangban kell cselekednünk, szem előtt tartva, hogy az európai vezetők elsősorban miért is kötötték meg a szerződést. Úgy gondolom, az ok egyértelmű: hogy egy erősebb, öntudatosabb és magabiztosabb európai külpolitika jöjjön létre, amely az Európai Unió polgárainak érdekét szolgálja. Tudom, hogy a tisztelt Házban sokan osztják ezt a célkitűzést, és annak biztosítása érdekében, hogy ez valóra is váljon, számítok az Önök támogatására.

 
  
MPphoto
 

  Nadezhda Neynsky a Költségvetési Bizottság véleményének előadója. – Elnök úr, szeretnék gratulálni Ashton asszonynak a bátorító beszámolójához.

Ugyanakkor a Költségvetési Bizottság közös kül- és biztonságpolitikával kapcsolatos véleményének előadójaként azt is szeretném hangsúlyozni, hogy alapvetően fontos, hogy Ashton asszony kezdeményezze a közös kül- és biztonságpolitika korábbi és jelenlegi tevékenységének, valamint a közös biztonság- és védelempolitika polgári misszióinak vizsgálatát azok erősségeinek és hiányosságainak feltárása érdekében. Az Európai Unió így hatékonyabban tudja majd szolgálni a biztonságot, nagyobb autonómiával fog rendelkezni, és ami a legfontosabb, bölcsebben fogja felhasználni a vonatkozó, sajnálatos módon továbbra is alulfinanszírozott költségvetési keretet.

 
  
MPphoto
 

  Ioannis Kasoulides a PPE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, még csak elképzelni is félelmetes, hogy egy kisméretű, de potenciálisan emberek millióit elpusztítani képes nukleáris eszköz terroristák kezébe kerülhet. Néhány éve azt mondhattuk volna, hogy ez igen valószínűtlen. Ma viszont már más a helyzet.

Az olyan országok, mint például Irán vagy Észak-Korea hamarosan rendelkezhetnek nukleáris fegyverrel, vagy képesek ilyen fegyver megszerzésére. Egy pakisztáni tudós állítólag know-how-t adott el Iránnak, Észak-Korea pedig nukleáris anyagokkal kereskedett. Senki sem ellenzi, hogy Irán atomenergiát szerezzen békés célokra, de fogytán a türelmünk, ha Irán az egyébként általunk is támogatott „5+1-es” párbeszéd során csak az időt húzza.

Garantált a kettős megközelítés, valamint az, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa már készíti elő a pontosan körülhatárolt szankciókat. A nukleáris fegyverek elterjedése annyira kritikus ponthoz érkezett, hogy olyan személyiségek, mint például Henry Kissinger már amellett érvelnek, hogy a fegyverkezés megállítását és a globális biztonságot csakis a nukleáris fegyverek teljes megsemmisítése érdekében tett lépések biztosíthatják.

Támogatjuk tehát a nukleáris fegyverek fokozatos leszerelésére irányuló nemzetközi szerződést, a hasadóanyagok előállításának tilalmát, előtérbe helyezve az Átfogó Atomcsend-szerződést, a nukleáris robbanófejek számának csökkentését, a START-egyezményt stb., a nukleáris üzemanyagok mindennemű kezelésének a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség felügyelete alá történő bevonását, az ügynökség felhatalmazásának és ellenőrzési jogkörének megerősítését.

 
  
MPphoto
 

  Adrian Severin az S&D képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, remélem, hogy egyetértünk abban, hogy kezdeményező, a közös európai célok által vezérelt és közös értékeinken alapuló külpolitikára van szükségünk. Ennek a politikának figyelembe kell vennie az oszthatatlan biztonság elvét a mai globalizált világban, és hogy ez a tény egyesíti az Európai Unió és az Unión kívüli országok érdekeit.

Egy ilyen politika megfelelő intézményi hátteret igényel és feltételez. A prioritások világosak tehát, és örömmel látom, hogy az általam most említendő prioritások megegyeznek az Ashton asszony által ismertetettekkel. Hatékony külügyi szolgálat, dinamikus szomszédsági politika, jövőbe tekintő bővítési politika, jól körvonalazott partnerségek a hagyományos és a feltörekvő stratégiai szereplőkkel, hatékony stratégia a globális kihívások, azaz az energiabiztonság, a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozása, a migráció, a nemzetközi szervezett bűnözés, az országokon átívelő szegénység, a kulturális konfliktusok és hasonló problémák kezeléséhez.

Ami a külügyi szolgálatot illeti, egy olyan szervezetre van szükségünk, amelynek nem csupán a politikai és költségvetési elszámoltathatóság, hanem a hatékonyságén elvén is kell alapulnia. Nem hozhatunk létre egy olyan szolgálatot, amely konzerválja a régi nemzeti versengést, vagy a jelenlegi bürokratikus berendezkedést. Az európai külügyi fellépések kettős vezetőségének minden időben egyenrangú vezető felekként kell működnie, így biztosítva a szolgálat egységét és a fellépések következetességét.

A külső szomszédsági politikában olyan megközelítésre van szükség, amely nem zárja ki Oroszországot és Törökországot. A fekete-tenger térségével kapcsolatban a szinergiától a stratégia felé kell elmozdulnunk. Az állandósult konfliktusok vonatkozásában regionális kezdeményezésekre és regionális együttműködési mechanizmusokra, valamint nemzetközileg szavatolt biztonságra van szükségünk.

Ami a globális biztonság kérdését illeti, olyan új megállapodásra van szükség, amely tükrözi a kétpólusú világrend megszűnése után kialakult valóságot. Népszerűsíteni kell értékeinket a világban, de ezt szekuláris módszerekkel kell tenni, nem pedig új keresztes lovagokként.

Azt gondolom, hogy az említettek és még sok más dolog is a prioritásaink közé tartoznak, ez pedig egy herkulesi feladatot vetít elénk. Dolgozzunk együtt, a Parlament, a Bizottság és a Tanács a cél megvalósulásáért.

 
  
MPphoto
 

  Annemie Neyts-Uyttebroeck az ALDE képviselőcsoport nevében.(NL) Elnök úr, tisztelt főképviselő/a Bizottság alelnöke, hölgyeim és uraim. Ashton asszony, először is hadd köszöntsem Önt, és hadd mondjam el, mennyire bízom abban, hogy az Ön mai nagyszerű és erőteljes felszólalása valóban annak a mindannyiunk számára rendkívül nehéz időszaknak a végét jelzi, amely novemberben kezdődött, amikor is véget ért a Bizottság előző hivatali ciklusa. Ha van valami, amiben igazán egyetértünk, akkor az az, hogy nem engedhetjük meg, hogy ennyi ideig habozzunk egy dologban. November végétől egészen mostanáig úgy tűnt – bocsánat, de ezt kell mondanom –, mintha az EU eltűnt volna a világ színpadáról, de legalábbis nagyon közel került ehhez az állapothoz. Hadd ismételjem meg, ezt semmilyen körülmények között nem engedhetjük meg magunknak. Mert a világ nyilvánvalóan nem fog várni ránk. Ön közölt néhány számadatot, amelyek egyértelműen igazolják ezt. Átéltünk még egy sor olyan eseményt is, amelyek szintén világosan ezt támasztották alá: az egymás után bekövetkező természeti csapások, az egymást követő borzalmas támadások, az, hogy bizonyos közel-keleti kormányok, noha demokratikus rendszer keretei között működnek, mégis olyan döntéseket hozott, amelyek súlyosan gátolták a békefolyamatot, már azt a keveset, ami megmaradt belőle, és még tovább sorolhatnám. Szükségünk van tehát egy olyan főképviselőre és bizottsági alelnökre, aki ott tud lenni az eseményeknél, és nem csak az európai döntéshozatali központokban van jelen, hanem a világ bármeny pontján. Ön is tudta, mi is tudtuk, hogy az Ön által elvállalt feladat a lehetetlenség határát súrolja. Csodálom is Önt ezért, hogy vállalkozott rá. Megígértük, hogy támogatni fogjuk ebben. Örömünkre szolgált, hogy meghallgathattuk az Ön mai felszólalását, és hallhattuk a határozott állásfoglalását azzal az európai külügyi szolgálattal kapcsolatosan, amelyre mindnyájunknak égető szüksége van. Ha van közöttünk még valaki, akiben megvan a szándék, hogy véget vessen annak, amit az angol nyelvben „turf war”-nak (bandaháborúnak) neveznek – amikor az egyik küzdő fél kesztyűt visel, a másik pedig nem – akkor biztos vagyok benne, ha mindannyian együttműködünk, fel fogjuk tudni készíteni magunkat mindarra, ami előttünk áll. Köszönöm a figyelmüket.

 
  
MPphoto
 

  Franziska Katharina Brantner a Verts/ALE képviselőcsoport nevében.(DE) Elnök úr, Ashton bárónő, hölgyeim és uraim! Ashton bárónő, figyelmesen hallgattuk az Ön szavait. Sajnálatos módon észre kellett vennünk, hogy az elveiről szóló értekezésétől talán el kell még telnie egy bizonyos időnek addig, amíg Ön a szerintünk valóban támogatható, konkrét jövőbeni projekteket fog majd kidolgozni.

Hadd szóljak pár szóban a külügyi szolgálatról, bár ebben a kérdésben inkább Öntől vártam volna, hogy sokkal kézzelfoghatóbb dolgokat említ. Ön többször is megismételte, hogy a szolgálat célja a következetesség, és hogy ez a legfontosabb szempont, ami mostanában napirenden van. A külügyi szolgálatnak és a Bizottságnak sok esetben közösen kellene kidolgoznia a terveket és a programokat. Bárki, aki számos politikai területet inkább a Bizottságra vagy a Tanács titkárságára hagyna, legyen őszinte, és vallja be, hogy igazából még a Nizzai Szerződésben meghatározott rendszer szerinti status quo híve.

A legelső fontos kérdés az számunkra, hogy a polgári válságmegelőzés, a polgári válságkezelés és újjáépítés összes vonatkozásában milyen mértékben leszünk képesek többséget szerezni. Véleményünk szerint a béketeremtés fogalma lefedi az összes említett területet, amelyek tulajdonképpen a konfliktusmegelőzést, a korai előrejelzést, a konfliktus helyzetben való közvetítést, a békéltetést, a rövid és középtávú stabilizációt takarják. Szükség van egy olyan szervezeti egységre, amelyik ezekkel a célokkal foglalkozik, ezért javasoljuk, hogy jöjjön létre egy „válságkezeléssel és béketeremtéssel foglalkozó részleg”. Ezért szeretném megkérdezni Önt, mi a véleménye egy ilyen részleg létrehozásáról? Ezen a ponton kimondottan szeretném hangsúlyozni, hogy támogatjuk egyrészt a közös kül- és biztonságpolitika (KKBP) költségvetésének, másrészt a Stabilitási Eszköznek a külügyi szolgálatba történő bevonását is, de nem úgy, hogy az a válságkezelési és tervezési igazgatóság (CMPD) részévé és alárendelt egységévé váljon, hanem egy új rendszerben működjön, amit reményeim szerint Ön majd létre fog hozni. Szeretném megtudni, mi az Ön az álláspontja ebben a kérdésben.

A második, számunkra lényeges részlet az, hogyan kapcsolódnak majd a hagyományos külpolitikai kérdések és az újabb területek, például az energiapolitika, éghajlat-politika, bel- és igazságügy. Milyen szervezeti felépítésben gondolkodik Ön annak érdekében, hogy a külügyi szolgálat részére rendszeres hozzáférést biztosítson az EU és a tagállamok globális politikáját érintő említett területekhez?

Van még egy olyan téma, ami fontos a számunkra: kiegyensúlyozott személyzeti politikával rendelkező, modern szolgálatot szeretnénk. Ezen a héten ünnepeltük március 8-át. Tehát teljesen nyilvánvaló, hogy hiszünk abban, hogy a nők jogait is stabilan be kell építeni a szolgálatba, és nőknek is szerepet kell vállalniuk. Ashton bárónő, számos női európai parlamenti képviselő írásban kérte Önt arra, hogy a szolgálat intézményi felépítésében már a kezdetektől biztosítsa az ENSZ 1325. és 1820. számú határozatainak alkalmazását. A kérdésem ezzel kapcsolatban is az, hogy mik az Ön tervei ebben a vonatkozásban?

Amint azt említettem, támogatjuk Önt egy erős közös külügyi szolgálat megalakításában. Érdeklődéssel várom válaszát.

 
  
MPphoto
 

  Charles Tannock az ECR képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, a Lisszaboni Szerződés immár jogilag is valósággá vált a nemzetközi rendszerben, még akkor is, ha nincs mögötte teljes demokratikus legitimáció, mert a legtöbb európai polgárt, többek között a brit polgárokat is, megfosztották a népszavazás lehetőségétől. Mindazonáltal az ECR képviselőcsoport és a brit konzervatívok elkötelezettek a pozitív együttműködés, valamint az új intézményi keretekben történő előre haladás mellett.

A tagállamoktól és a Bizottságtól is hasonló hozzáállást szeretnénk látni. Véleményem szerint rendkívül ironikus, hogy a Lisszaboni Szerződés szerinti első fontosabb intézményi fejlesztés, konkrétan az európai külügyi szolgálat létrehozása azzal fenyeget, hogy pont a befelé fordulás és civódás állapotába taszítja vissza az EU-t, amit a Lisszaboni Szerződés volt hivatott eltörölni. Kétségtelen, hogy a külügyi szolgálatnak viták és konszenzus útján kell létrejönnie abban a tekintetben, hogy ki mit fog csinálni, és hogyan tudja azt a legjobban tenni, de a közös kül- és biztonságpolitika külpolitikai elemeinek határozottan a Tanácson belül kell maradniuk.

Erős vezetésre is szükségünk van viszont, amit a Lisszaboni Szerződés elvben lehetővé tesz, és ezáltal az európai diplomácia hosszú távú jövőképét is kialakíthatjuk a világban. Öntől várjuk, Ashton főképviselő asszony, hogy ragadja magához a kezdeményezést és éljen azzal a tekintéllyel és vezetői meghatalmazással, amit a szerződés biztosít Önnek, és ha szükséges, gyorsan összehívja a vezetőket és felvázolja az előre vezető utat. Támogatni fogjuk az Ön erőfeszítéseit, ha tanúbizonyságát adja annak, hogy képes megbirkózni ezzel az elképesztően nagy kihívással.

Sok év állt már az EU rendelkezésére, hogy átgondolja a szolgálat működését, ezért a mostani zűrzavar és tétovázás nem igazán segíti elő az EU azon szándékának megvalósítását, hogy a közös kül- és biztonságpolitika által meghatározó nemzetközi külpolitikai tényezővé váljon.

Vannak általánosabb kérdések is. Az általam határozottan támogatott Albertini-jelentés kijelöli az Unió külpolitikai prioritásait, és nagyon helyesen támogatja a nyugat-balkáni államok EU-tagságra irányuló törekvéseit, itt különösen Horvátországra, Macedóniára, és Montenegróra gondolok, amely országok tekintetében engem jelöltek ki előadónak.

A jelentés említést tesz a transzatlanti szövetségről és a NATO-ról is, amelyek pedig szerintünk az EU kül- és biztonságpolitikájának alapját képezik A jelentés helyesen hangsúlyozza az EU felelősségét az állandósult konfliktusok megoldásában, különösen a közvetlen szomszédságunkban található, a Dnyeszteren túli régió és Nagorno-Karabakh területén, valamint az Ukrajnával való jó kapcsolatokat is.

Végezetül, a jelentés az EU fontos partnereként tesz említést Tajvanról is, amely államnak az EU politikája és az „egy Kína” elv szerint is lehetőséget kell biztosítani, hogy aktívan és teljes jogú tagként részt vehessen a nemzetközi szervezetek munkájában.

 
  
MPphoto
 

  Willy Meyer a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (ES) Elnök úr, Ashton bárónő, Albertini úr már ismeri azokat az indokokat, amelyek alapján a kül-, biztonság- és védelempolitikáról szóló jelentéssel kapcsolatosan képviselőcsoportunk kisebbségi véleményt nyújt be. Ennek alapvetően az az oka, Ashton bárónő, hogy elhatározásra jutottunk. A környező országokban, az Európai Unióban a biztonság- és védelempolitikának mára már semmi köze a terület védelméhez: a biztonságpolitika a külpolitika kiterjesztésévé vált.

Abban hiszünk, hogy a nemzetközi szintű leszerelésnek kell a külpolitika elsődleges céljává válnia: zéró fegyverkezés, a világban tapasztalható bizonytalanság aktuális okait figyelembe vevő pragmatikus politika alkalmazásával.

A mai világban az éhezés és a szegénység számít a legfőbb tömegpusztító fegyvernek. Olyan fegyverek ezek, amelyek ellen nem tudunk katonai erővel küzdeni. Azt gondoljuk tehát, hogy ebből a megfontolásból kifolyólag el kell köteleznünk magunkat egy országokon átívelő biztonsági rendszer mellett, amely lehetővé teszi a biztonsági erők fokozatos leszerelését szerte az egész világon. Természetesen nem értünk egyet azzal, hogy az Unió a NATO-hoz kapcsolódjon, többek között azért nem, mert az volt a NATO eddigi stratégiája, hogy katonai válaszlépéseket tett az olyan kockázati tényezőkkel szemben, mint például a szervezett bűnözés vagy a terrorizmus, amelyekre pedig sosem a katonai válaszlépés volt a megfelelő megoldás.

Úgy gondolom, hogy a fokozódó fegyverkezés következtében a tagállamok kénytelenek egyre jelentősebb hadiipart kiépíteni, és többet költeni fegyverekre. Ma a civilizáció és a fegyverkezés szempontjából is a legmagasabb szinten állunk, most sokkal inkább, mint a hidegháború idején, amely pedig távolról sem a pragmatikus, leszerelést szorgalmazó politika korszaka volt.

Nem! Sem a terrorizmus, sem a szervezett bűnözés nem lehet katonai akciók célpontja. A rendőrség, a nemzetközi bíróságok, a hírszerzés feladata, hogy a bűnözőket a bíróságokra juttassa, és nem katonai akciókat kell indítani ellenük.

Ennélfogva nem értünk egyet ezzel a haderőközpontú felfogással. Nem értünk egyet azzal, hogy az Egyesült Államok katonai bázisokkal rendelkezzen az Európai Unió területén. Egyetlen állam esetében sem akarjuk ezt, nem akarjuk, hogy bármely erős hatalom katonai erőket telepítsen más országokba, és ezért úgy gondoljuk, hogy rendkívül fontos a nemzetközi jog tiszteletben tartása. Nem értünk egyet Koszovó elismerésével – nem gondoljuk, hogy el kellene ismerni egy olyan államot, amely a nemzetközi jog határait átlépve erőt alkalmaz erőt –, mert hiszünk a nemzetközi jogban, és ezért úgy véljük, hogy a nyugat-szaharai dekolonizációnak is szerepelnie kellene a jelentésben. Természetesen azt akarjuk, hogy Afganisztánból is történjen meg a haderő kivonása, amellyel kapcsolatosan hétről-hétre maga a NATO is elismeri, hogy ártatlan civilek esnek áldozatául. Ezért nem értünk egyet azzal, hogy a fegyverkezés útját válasszuk.

 
  
MPphoto
 

  Fiorello Provera az EFD képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, Ashton bárónő, van egy szakasz Albertini úr igazán kiváló jelentésében, amelynek szerintem rendkívüli politikai jelentősége van: arról a részről beszélek, amelyben a bevándorlás jelensége és a fejlődő országokkal folytatott együttműködés kapcsolatáról van szó.

Elképzelhetetlen, hogy ilyen hatalmas mértékű migrációs áramlást pusztán megtorló és belpolitikai intézkedésekkel kezelni lehetne. Az sem jelentene megoldást, ha a migránsok tömegét elosztanánk az európai tagállamokban. Épp ellenkezőleg, ez csak még több új bevándorlónak adna ösztönzést. A migrációs jelenség kezelésének kulcsfontosságú eszköze a lehetőség szerint európai szinten koordinált együttműködési politika fejlesztése, ami nem csak a gazdasági fejlődés, hanem a társadalmi és demokratikus fejlődés szempontjait is figyelembe veszi. A kivándorlásnak szabad választáson kell alapulnia, nem pedig szükségszerűségen.

Annak érdekében, hogy az említett együttműködési politika hatékony lehessen, és elérjen azokhoz, akiknek valóban szükségük van rá, alapvetően fontos, hogy támogassuk a felelősségteljes helyi kormányzást, ami nélkül nem működnének hatékonyan a dolgok, korrupció lenne, az erőforrások pazarlása folyna, és silány eredményeket lehetne csak elérni. Az a külpolitika célja, hogy biztosítsa a felelősségteljes helyi kormányzást és a kormányok együttműködését, és az együttműködésnek az európai külpolitika fontos eszközévé kell válnia: ez az én személyes üzenetem Ashton bárónő számára egy szívemhez oly közel álló területtel, azaz az együttműködéssel kapcsolatban.

 
  
MPphoto
 

  Andreas Mölzer (NI) . – (DE) Elnök úr, most kísért bennünket az a tény, hogy csak nagyon általános külpolitikai célokat fogalmaztak meg a Lisszaboni Szerződésben. Annak is meglesz valószínűleg az ára, Ashton bárónő, hogy olyan külügyi- és biztonságpolitikai főképviselőnk van, aki semmilyen valós külpolitikai tapasztalattal nem rendelkezik, akit a tagállamok az elérhető lehető legkisebb közös nevező elve alapján csempésztek be az Unióba.

Ha továbbra is csak folyamatosan hallgatunk az összes fontos külpolitikai kérdésről, akkor mi, európaiak csak annyit érünk majd el, mint azon diplomaták csoportja, akik ugyan kezet ráznak emberekkel szerte a világon, de más-más külpolitikai irányt vallanak.

Valójában nem engedhetjük meg magunknak azt sem, hogy a külügyi szolgálattal kapcsolatban nézeteltérések legyenek köztünk. Ez a kétségkívül fontos, új szolgálat nem erőtlenedhet el, hogy a tagállamok feje fölött tevékenykedő eurokraták terepévé váljon.

Talán ideje lenne már kivágni magunkat az európai külügyi szolgálat megalakítása során elburjánzott sűrű aljnövényzetből, hogy Európa újra hallathassa hangját a külvilágban. Eljött az idő arra is, hogy az új főképviselő figyelmesebb legyen ezen ügyek tekintetében, többek között például abban a vonatkozásban, hogy az európai külügyi szolgálatban az Unió mindhárom hivatalos nyelvét – így a németet is használjuk.

A lehető legtöbbet kell kihoznunk az egyes tagállamok bizonyos régiókkal ápolt jó kapcsolatából és tapasztalataiból. Gondoljunk például Ausztria Nyugat-Balkánnal kapcsolatos történelmi tapasztalataira. Világosan látni kell, hogy Európa biztonságát nem a Hindu Kushban, hanem az EU külső határainál, a Balkánon kell megvédeni. Fel kell hagynia az EU-nak azzal, hogy mint a szervezet társ-alapítója, a NATO és az Egyesült Államok meghosszabbított karjaként viselkedjen. Sokkal jobb helye van az európai pénznek a FRONTEX-ben, mint az afgán sivatagban.

 
  
MPphoto
 

  Catherine Ashton a Bizottság alelnöke, valamint az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője. – Elnök úr, szeretnék pár megjegyzést tenni közvetlenül a felvetett témákkal és kérdésekkel kapcsolatban.

Az atomsorompó-szerződés felülvizsgálatával kapcsolatban azt válaszolom Kasoulides úrnak, hogy mindennél fontosabb, hogy a felülvizsgálat sikeresen megtörténjen. Úgy gondolom, hogy gyakorlati lépéseket kell tennünk: életbe kell léptetni az Átfogó Atomsorompó-szerződést; be kell fagyasztani a hasadóanyagok előállítását; támogatni kell az atomenergia békés célú felhasználását, hogy megtaláljuk a nukleáris fegyverek elterjedése megakadályozásának biztonságos módjait – tehetjük ezt például a nukleárisüzemanyag-bank részére nyújtott hozzájárulással – és támogatnunk kell egy nagyon erős és hatékony Nemzetközi Atomenergia-ügynökséget. Amint azt elmondtuk, természetesen elsősorban olyan térségekben kell dolgoznunk, mint például a Közel-Kelet, ezért tehát továbbra is nyomást kell gyakorolnunk Iránra, és meg kell oldanunk az ott felmerült problémákat.

Severin úr, a külügyi szolgálattal és az Ön által ismertetett prioritásokkal kapcsolatosan azt tudom mondani, hogy teljesen egyetértek Önnel, még a részletekben is. Nagyon fontos a számomra, hogy a szolgálat politikai és költségvetési szempontból is elszámoltatható legyen, pontosan úgy, ahogyan Ön is mondta, és ezt az említett kettős tisztség segítségével kell elérnünk. Amint arra Ön is rámutatott, az is rendkívül fontos lesz, hogy bevonjunk egyéb kulcsfontosságú partnereket is, és megvitassuk velük ezeket a kérdéseket. Azt hiszem, említette például Oroszországot és Törökországot. Nos, Oroszországba már el is látogattam. A hétvége egy részét a török külügyminiszterrel töltöttem: ott igazán jó alkalom nyílt rá, hogy alaposabban is megvitathassuk ennek a kapcsolatnak a jövőjét. Teljes szívből egyetértek az Ön által felvázolt prioritásokkal, köszönöm a felszólalását.

Neyts-Uyttebroeck asszony, köszönöm a kedves szavait. Úgy gondolom, hogy nem igazán az történt, hogy az EU eltűnt a nemzetközi porondról. Szükségszerűen űr keletkezett, amíg nem volt hatékonyan működő Bizottságunk, de ez a kérdés mára már megoldódott. Ami pedig engem illet, ez nagyon lényeges volt, mert a Bizottság hivatalba lépéséig még egy kabinet sem állt a rendelkezésemre, nem is szólva egy külügyi szolgálatról. Most már viszont abban a helyzetben vagyunk, hogy elkezdhetjük egyesíteni erőforrásainkat.

Úgy gondolom, hogy teljes mértékben igaza van abban is, hogy felvetette annak a fontosságát, hogy a helyszíneken láthatóan is jelen kell lennünk. Némi nehézséget okoz számomra, amint azt Ön is sejtheti, hogy az időutazás mikéntjére még nem jöttem rá. Szerintem azonban alapvetően fontos, hogy ahogy előre nézünk, szem előtt tartsuk azokat a meghatározott prioritásokat, amelyekkel úgy gondolom, hogy a tisztelt Ház többnyire egyetért, és biztosítsuk, hogy az én tevékenységem összhangban legyen e prioritásokkal, amelyek közül az egyik a még nem létező külügyi szolgálat létrehozása. Nem alakult még ki a szolgálat személyzeti struktúrája. Nem tartunk még ott. Amikor azonban létrejön majd a szolgálat, viszont a szó legnemesebb értelmében az egész világnak képesek leszünk szemléltetni Európa erejét.

Brantner asszony, Ön megint a szokásos témával jött elő, a lehető legtöbb részletet akarja megtudni tőlem, és ez szerintem nagyon is fontos. Néhány, Ön által felvetett téma döntő fontosságú. Nem akarjuk több különböző intézményben párhuzamosan ugyanazt a tevékenységet végezni. A földrajzi szempontú megközelítést akarjuk megvalósítani, és egyetértek Önnel a béketeremtés kérdésében: ez egy nagyon fontos terület, ahol az EU-nak cselekednie kell.

Bizonyos értelemben arról van szó, hogy összerakjuk azokat a dolgokat, amikben jók vagyunk: államépítés, igazságszolgáltatás, jogállamiság, fejlesztési programok, az éghajlatváltozással kapcsolatos kérdések megoldása, kormányok és a lakosság támogatása – ezek mindegyike azt a célt szolgálja, hogy biztonságosabb, stabilabb környezetet teremtsünk és nagyobb jólétben éljünk, ugyanakkor ezáltal valójában egy biztonságosabb, stabilabb és sikeresebb világot hozunk létre.

Rendkívül fontosak ezek a célkitűzések.

Teljesen egyetértek a nőket érintő felvetésével. Több nőt kell bevonnunk például a rendőri misszióinkba, mert eddig nagyon kevés nőt láttam ezen a területen. Biztosítanunk kell, hogy a nők stabilan részt vegyenek a szolgálat minden szintjén. Olyan kihívás ez, amit feltétlenül meg kell oldanunk. A legfontosabb viszont, amit elmondhatok Önnek, az, hogy a külügyi szolgálat az egész Európai Uniót fogja szolgálni.

Mit teszünk tehát a bel- és igazságügy terén szerte a világon, és mit akarnak tenni a parlamenti képviselők a többi parlamenttel karöltve? Miközben kialakítjuk a szolgálatot, úgy kell ezt tennünk, hogy a szolgálat támogassa Önöket abban, hogy az adott helyszíneken segítsen megoldani a problémákat. Azt gondolom, hogy az említett kérdésekben teljes mértékben egyetértünk.

Tannock úr említést tett a határozott vezetésről, amely kész szembenézni a kihívással. Nos, remélem, hogy hamarosan láthatóak lesznek a határozott vezetésre utaló jelek. Ahogyan Ön mondja, nagyon fontos, hogy megoldjunk néhány döntő fontosságú kérdést: a Balkán és a transzatlanti kapcsolatok cselekedeteink abszolút lényegi és központi elemeit alkotják. Ezért fordítunk olyan sok időt az Egyesült Államokkal folytatott megbeszélésekre, én személyesen is ezért fordítok annyi időt a velük és természetesen az Ukrajnával való megbeszélésre és párbeszédre.

Remélem, hogy Ön örömmel vette azt a döntésemet, hogy elmentem Janukovics elnök beiktatására, majd meghívtam őt Brüsszelbe, ahol első elnöki napjai egyikét töltötte el. Csütörtökön iktatták be. Hétfőn pedig már Brüsszelben volt abból a célból, hogy hozzálássunk jövőbeni kapcsolataink fejlesztéséhez és mélyítéséhez.

Meyer úr, Ön külpolitikai és leszerelési kérdésekről beszélt, valamint arról, vajon helyes-e katonai szempontok szerint gondolkodni. Hadd említsek csak két nagyon rövid példát, az egyikről már szóltam, az Atalanta-műveletre gondolok, valamint arra, mennyire fontos, hogy tevékenységünk során átfogó megközelítést alkalmazzunk.

Az elmúlt hétvégén rendkívül sikeresek voltak a Szomália partjainál lévő hajóink – mellesleg a francia haditengerészet hajóiról van szó –, olyan kalózokat fogtak el, akik eltökélték magukban, hogy a tengernek azon a részen nagy pusztítást fognak véghezvinni. Ehhez kapcsolódik annak biztosítása, hogy a mi igazságszolgáltatási szabályaink szerint a régió országaiban eljárás induljon ellenük és megfelelően kezeljék őket.

Ehhez kapcsolódik, hogy a Bizottság épp egy olyan fejlesztési programon dolgozik, amelynek az a célja, hogy megvizsgáljuk és támogassuk Szomália gazdaságát, hogy valamelyest javuljon a helyzete. Ezzel függ össze az a hamarosan kezdődő tevékenységünk, amelynek során embereket fogunk kiképezni a térség biztonságának biztosítása érdekében. Másképpen fogalmazva, egy összefogásra épülő és átfogó megközelítésről van szó. Mindez azt jelenti, hogy felhasználjuk az összes eszközt, amely ahhoz szükséges, hogy megoldhassuk az emberek problémáit.

Egy másik példa: Haitin jártam a múlt héten, láttam az ott dolgozó olaszokat, és szeretnék tisztelettel adózni nekik. Közvetlenül az aquilai tragédia után voltunk, de már ott volt a haditengerészet, a tűzoltók, a nem állami szervezetek, a civilek, orvosok, pszichiáterek, fogorvosok, ápolónők, és mindegyikük egy kórházhajó parancsnokának a vezetése alatt tevékenykedett, a hajó pedig tele volt olyan emberekkel, akiket közvetlenül a földrengés következtében elszenvedett sérülések miatt kezeltek. Voltak ott amputált fiatalok, kezeltek ott gyerekeket, akik szörnyű égési sérüléseket szenvedtek, és ott voltak az orvosok munkáját segítő csapatok is.

Azt akarom ezzel mondani, hogy szerintem tekintetbe kell vennie azt az átfogó stratégiát és megközelítést, amelyet mi tudunk nyújtani, és ebbe beletartozik az is, hogy átgondoljuk, milyen módon tudjuk a rendelkezésünkre álló erőforrásokat a lehető leghatékonyabban felhasználni.

Provera úr, a bevándorlással kapcsolatos fejlesztési együttműködést említve Ön tett egy fontos megállapítást arra vonatkozóan, hogy ha az emberek úgy érzik, nincs más választásuk, akkor kockázatot vállalnak, és gyakran még az életüket is kockáztatják azért, hogy elhagyhassák azt az országot, ahol élnek, ahol születtek, és ahol élni akarnak. A legtöbb ember ott, abban az országban szeretne boldogulni, ahol felnőtt.

A fejlesztéssel kapcsolatosan nézetem szerint mindig is az volt a lényeges, hogy képesek legyünk támogatni az emberek gazdasági boldogulását, hogy ott tudjanak élni és ott tudjanak maradni, ahol szeretnének, hogy részesülhessenek az oktatási, egészségügyi és egyéb támogatásokból.

A legfontosabb helyszíneken végzendő munkánk nagy részét ez fogja kitenni, és ez különösen azokban az országokban jelent majd segítséget, ahol az éghajlatváltozás miatti változékonyság nagy nehézségeket okozhat.

Végezetül, Mölzer úr, azt szeretném mondani Önnek, ne legyen olyan pesszimista. Nem arról van szó, hogy a tagállamok feje fölött akarnánk működni. Sokkal inkább arról, hogy valami egyedülállóan európai dolgot hozunk létre – ez nem ugyanaz, ami az egyes tagállamokban történik, legyen az Németország, Olaszország, Franciaország, az Egyesült Királyság vagy bármely másik ország. Nem ugyanarról van szó. Itt valami mást hozunk létre, hosszú távú biztonságot és stabilitást, gazdasági növekedést, amit elő tudunk segíteni, ami érdekünkben áll, és ami valójában a számunkra becses értékeket is érinti.

Ami pedig a nyelvtudásomat illeti, oui, je peux parler français, mais je ne suis pas très bien en français. Ich habe auch zwei Jahre in der Schule Deutsch gelernt, aber ich habe es jetzt vergessen.

Nos, hallhatta, hogy több nyelven is beszélek, és ez idővel csak egyre jobban fog menni. Várom már azt a pillanatot, amikor a jelenleginél sokkal magasabb szintű nyelvtudás birtokában egy valódi beszélgetést tudok majd Önnel folytatni német nyelven.

 
  
MPphoto
 

  Elmar Brok (PPE) . – (DE) Elnök úr, alelnök asszony, hölgyeim és uraim, az Albertini- és a Danjean-jelentés, valamint az atomsorompóról szóló állásfoglalásra irányuló indítvány is rámutat, hogy hamarosan fontos döntéseket kell hozni, nekünk pedig fel kell készülnünk erre. Hadd hozzak fel néhány további példát! Azt gondolom, hogy fontos szerep hárul az Európai Unióra ebben a kritikus időszakban, amikor is annak megakadályozását kell célul kitűzni, hogy Irán nukleáris fegyvert állítson elő, ehhez pedig elképesztően gyorsan kell cselekedni az 5+1-es csoportban, különös tekintettel az ENSZ-határozat előkészítésére és a szankciók lehetséges kiterjesztésére, hogy így katonai erő alkalmazása nélkül megakadályozhassuk, hogy újabb állam rendelkezzen atomfegyverrel. A közel-keleti drámai helyzet és az ottani problémák megoldása is közvetlenül vagy közvetett módon kapcsolódik ehhez.

Ashton bárónő, szeretném köszönetemet kifejezni Önnek azért, mert elutazott Kijevbe, hogy tárgyaljon Janukovics elnökkel. Rendkívül fontos lesz, hogy sikeresen tudjuk támogatni az ilyen országokat, hogy ne hozzanak rossz döntéseket, és hogy világossá tegyük, hogy az Oroszországgal létrejövő vámunió és az Európai Unióval létrejövő szabadkereskedelmi övezet összeegyeztethetetlen egymással, a helyes döntés meghozatalához kapcsolódó előnyöket pedig világossá kell tenni.

Egyetlen további megjegyzést tennék még. Több külügyminiszter és védelmi miniszter gyakorlatával szemben, kellő türelmet fogunk tanúsítani annak érdekében, hogy Önnel együtt egy hatékony a külügyi szolgálatot hozzunk létre. Szükségünk van a külügyi szolgálatra. Sikeresnek kell lennie. Ez az előfeltétele annak, hogy egységes álláspontot képviselhessünk. Hiba lenne túlzottan gyors, és emiatt rossz döntéseket hozni. Ebben a kérdésben nem szorít az idő – megalapozott eredményekre van szükségünk. Figyelembe kell vennünk azonban, hogy történelme során az Unió akkor volt sikeres, amikor a közösségi elvet alkalmazták, amikor viszont a kormányközi megállapodások módszerét választották, ritkán vagy sosem értek el sikereket. Világosan kell tehát látnunk, hogy a közösségi politikához tartozó dolgokat nem szabad a külügyi szolgálat révén titkon kormányközi politikává átalakítani. Ezért garanciákat kell beépítenünk, hogy biztosíthassuk az egységes szolgálat hatékony működését, de ugyanakkor a biztosítani kell közösségi politika érvényesülését és az Európai Parlament jogait a költségvetés, a költségvetési ellenőrzés és a mentesítés tekintetében, valamint az Európai Parlament politikai felügyeleti jogát is. Bízunk benne, hogy együttműködésünk gyümölcsöző lesz.

(Taps)

 
  
MPphoto
 

  Hannes Swoboda (S&D) . – (DE) Elnök úr, Ashton bárónő, nemcsak mint a Bizottság alelnökéhez szólok Önhöz, hanem mint főképviselőhöz is, mivel a külügyminiszterekkel ellentétben azt feltételezem, hogy főképviselőként Ön bizonyos mértékű politikai felelősséggel is tartozik a Háznak. Pontosan 100 nappal ezelőtt lépett hatályba a Lisszaboni Szerződés. Hamarosan két jelentős döntést kell meghoznunk, már ami a haladási irányt illeti. Az első – ahogyan ezt Ön is mondta még az elején –, hogy ki kell terjeszteni a külpolitikát, mert az éghajlat, az energia és más területek is a külpolitika részét képezik; a második pedig a dinamikus és hatékony külügyi szolgálat létrehozása.

Ami az energiapolitikát illeti, Koppenhága bebizonyította, ha megosztottak vagyunk, és nem egységesen lépünk fel, ha minden kormányfő azt gondolja, hogy személyesen valami különleges dolgot kell elérnie, akkor kevesebbre fogunk jutni, mint amire egyébként képesek lennénk. Ismerve Kína és az Egyesült Államok álláspontját, nem arról van szó, hogy valami elképesztően nagy dolgot tudtunk volna elérni, hanem arról beszélek, hogy a borzasztó koppenhágai szappanopera nem történhet meg ismét.

Éppen ezért – és ebben egyetértek Brok úrral – egy határozott külügyi szolgálatra van szükségünk. Sokunkhoz hasonlóan én sem lepődtem meg, mégis döbbenetesnek tartom, hogy hány külügyminiszter okoz problémát Önnek pusztán kicsinyes irigységből. Kimondjuk teljesen nyíltan. Sokan támogatják Önt, de sokan vannak, akik keresztbe tesznek Önnek. Egyszerűen képtelenek tolerálni azt, hogy többé már nem ők a főszereplők, hanem újból csak külügyminiszterek lesznek. A külügyminiszterség végtére is nem számít rossz munkának, és nem arról van szó, hogy az Európai Unióban minden egyes részletkérdésről Önnek kellene döntenie. Ezért beszélünk most nyíltan arról is, hogy teljes mértékben élni fogunk parlamenti lehetőségeinkkel, nem azért, hogy valamit megakadályozzunk, hanem azért, hogy konstruktív módon építsünk fel valamit. A külügyi szolgálat akkor válik konstruktív intézménnyé – a Lisszaboni Szerződésben is ez szerepel –, ha egyértelműen alárendeli magát Önnek, Ashton bárónő, és persze természetesen akkor, ha a Bizottsággal is szorosan együttműködik.

Hasonlóképpen nem fogjuk tolerálni azt sem, ha egy olyan jogi tevékenységet, amely a közösségi módszeren alapult korábban, és a Lisszaboni Szerződés értelmében is így kell folyatódnia, hirtelen kormányközi jellegűvé alakítanak át. Amint ezt Ön is láthatja, sok miniszter és talán sok kormányfő is pontosan ezt akarja elérni, de ezzel nem pusztán az a céljuk, hogy aláássák egy kicsit a Bizottság tekintélyét, hanem a közösségi jogot is alá akarják ásni. Ez elfogadhatatlan. Világos határvonalat kell húznunk.

Hogy ez miként alakul a külügyi szolgálattal kapcsolatosan, arról a következő hetekben fogunk vitát folytatni – ugyanúgy, mint ahogyan ez korábban is történt. Egy olyan dologgal fejezném be, ami már szintén elhangzott. Nem az időzítés számít, még akkor sem, ha most gyorsan szeretnénk megoldani a kérdést, hanem sokkal fontosabb maga a lényegi tartalom. Újból hangsúlyoznom kell, különösen a Külügyminiszterek Tanácsának, hogy ez a Parlament a költségvetés és a személyzeti szabályzat tekintetében élni fog a jogaival – nem többről, de nem is kevesebbről van szó –, mert van egy kitűzött célunk, ez pedig az eredményes és hatékony külügyi szolgálat létrehozása.

(Taps)

 
  
MPphoto
 

  Andrew Duff (ALDE) . – Elnök úr, úgy gondolom, mindannyaian arra számítottunk, hogy a Szerződés hatálybaléptetésével kapcsolatban lesznek fájdalmas gondjaink, és mentegetőzhetünk azért, hogy nem vettünk be a Szerződésbe egy záradékot az időutazásról, de arra nem számítottunk és nem is számíthattunk, hogy a külügyi szolgálat létrehozása kapcsán megtörik a bizalom a Bizottság és a Tanács között. A megoldás a Szerződésben rejlik, amelyet helyesen kell értelmezni és pontosan be kell tartani.

A 40. cikk biztosítja a Bizottság, illetve a Tanács feladatainak védelmét. Mindegyiknek pragmatikusnak kell lennie annak érdekében, hogy a politikánk egészét tekintve határozott, hatékony és következetes diplomácia jöhessen létre. Catherine Ashton szemléletesen érzékeltette, hogy a hanyatló kontinensből hogyan emelkedik ki az EU mint leendő hatalom. Elég nyilvánvaló, hogy az afgán kampány egy olyan probléma, amely felkelti a figyelmünket; mélyreható stratégiai és taktikai reformra van szükség. Át kell gondolnunk afganisztáni jelenlétünk célját, költségeit és időtartamát.

Az ALDE képviselőcsoport mindent megtesz a védelem kérdésének középpontba helyezése érdekében. Meg kell találnunk a 27 állam közös biztonsági érdekeit, valamint hasznosítanunk kell ezen államok hasonló gyakorlatait és merítenünk kell az EBVP-missziók erősségeinek őszinte értékeléséből, megteremtve a védelem terén az állandó strukturált együttműködés előmozdításának körülményeit.

 
  
MPphoto
 

  Reinhard Bütikofer (Verts/ALE) . – (DE) Elnök úr, Ashton bárónő, szeretnék köszönetet mondani Danjean úrnak a kiváló jelentésért, amelyben kifejti, hol is tartunk jelenleg a közös biztonság- és védelempolitika tekintetében. Ezenkívül ismerteti, mely kérdésekben nem alakult ki egyetértés közöttünk.

Amennyiben a Parlament elfogadja ezt a jelentést, bizonyos kérdésekben előrébb tart majd a Bizottságnál és a Tanácsnál, mivel a jelentés például ismét kifejezetten és pozitívan utal az európai polgári védelmi erő létrehozásáról szóló Barnier-jelentésre. Sajnálatos, hogy Ashton bárónő újra elutasította ezt az elképzelést.

. – Ashton asszony, sajnálatosnak tartom, hogy bár beszéde során csak néhány kérdéssel kapcsolatban mondott „nem”-et, de ezek közé tartozik Barnier úr elképzelése is, ugyanakkor nyilvánvalónak tűnik, hogy a legtöbb témával kapcsolatban azonos állásponton vagyunk.

. – (DE) Az új jelentés, az Albertini-jelentéshez hasonlóan, támogatja az Unió szomáliai képzési misszióját. A Zöldek/az Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoportja elutasítja ezt az elképzelést. Belemegyünk egy ilyen misszióba ott, ahol egyrészt nem világos, hogy az eddigiekhez képest ez milyen hozzáadott értéket biztosít a régióban, másrészt az sem egyértelmű, hogy milyen átfogóbb politikai kereten alapul az egész, vagy hogy egyáltalán ténylegesen hozzájárul-e a szomáliai újjáépítéshez. Nagy a valószínűsége, hogy a kelleténél többet fizetünk a gyalogos katonák kiképzésére, akik aztán ahhoz a legközelebbi hadúrhoz fordulnak, aki a legtöbbet hajlandó fizetni.

Engedjék meg, hogy tegyek még egy harmadik észrevételt! Ez a jelentés ismerteti azt a célkitűzést, hogy a biztonság- és védelempolitika terén stratégiai autonómiát kell megteremteni. Szerintem ez túlzás – túl nagy fába vágjuk a fejszénket. Úgy gondolom, hogy egyetlen tagállam sincs abban a helyzetben, hogy olyan hatalmas katonai kiadásokkal rukkoljon elő, amelyekre szükségünk lenne, amennyiben komolyan vesszük a „stratégiai autonómia” megvalósításával kapcsolatos megfogalmazást. Egyébként meg úgy vélem, hogy stratégiai hiba lenne, ha így tennénk. Európának meg kell találnia a saját szerepét az európai és a globális biztonsági keretben, és ez nem lehet a stratégiai elkülönülés. Ezért jobb lenne, ha nagyon ésszerű és reális megállapodásra jutnánk a azon kapacitások és struktúrák fejlesztése tekintetében, amelyek révén képesek lehetünk az önállóbb cselekvésre.

 
  
MPphoto
 

  Paweł Robert Kowal (ECR) . – (PL) Ashton asszony, elnök úr, egy befolyásos orosz katonatiszt azt állította, hogy ha Oroszország rendelkezett volna Mistral típusú helikopterhordozó hadihajókkal, Grúzia lerohanása körülbelül fél óráig tartott volna. Mindeközben Franciaország Mistral hadihajókat ad el Oroszországnak annak ellenére, hogy a Sarkozy-terv végrehajtására nem került sor, ugyanakkor Franciaország támogatást nyújt az észak-európai gázvezetékhez.

Nehéz európai biztonságról beszélni, ha elmenekülünk az Európai Unió keleti határánál kialakult helyzet megbeszélése elől, de a jelentés elkészítésével kapcsolatos munka során éppen ez történt, és ez most – legmélyebb sajnálatomra – a Biztonsági és Védelmi Politikai Albizottság elnökének szól. Erőfeszítésekre került sor, hogy mindenáron elkerüljük az olyan témákat, mint például a „Zapad 2009” hadgyakorlat. Minden erejükkel azon voltak, hogy ez szóba se kerüljön, mintha a biztonság- és védelempolitika – az Európai Unió egyik közös politikája, amelyet nekünk kell kialakítani – csupán néhány nagy ország politikája lenne. Sok szó esett arról, mi történik a világ tőlünk távoli, másik felén, valamint a világ szinte összes táján, de mindenképpen el akarták kerülni – és ezt sok képviselő is követte –, hogy szóba kerüljenek az Unió keleti határán tapasztalható lényeges problémák. Az európai megalománia, valamint bizonyos tagállamok érdekei figyelmen kívül hagyásának rendkívüli elegye jött létre. Ezért nem támogatjuk a jelentést, és egyben kérést is szeretnénk megfogalmazni Ashton asszonynak.

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót)

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – Elnézést kérek, Kowal úr, de Ön 1 perc 44 másodpercig beszélt az Önnek járó 1 perces felszólalási idő helyett.

 
  
MPphoto
 

  Sabine Lösing (GUE/NGL) . – (DE) Elnök úr, képviselőcsoportom, az Egységes Európai Baloldal/az Északi Zöld Baloldal Képviselőcsoportja nevében ezennel szeretném egyértelművé tenni, hogy mélységesen aggaszt bennünket, hogy az EU külpolitikája a fegyverkezés és egy egyre inkább intervencionista politika irányába halad. Ez veszélyes fejlemény. Szeretném teljesen világosan kijelenteni, hogy meggyőződésünk szerint a konfliktusrendezés, illetve egyes országok vagy térségek szükséges stabilitása megteremtésének katonai megközelítése feltétlenül rossz megoldás abban a tekintetben, hogy az EU-ban és világszerte nagyobb biztonság jöjjön létre. A katonai beavatkozások szenvedést, halált és tartós pusztítást idéznek elő, de nem segítik elő a béke megteremtését és a helyi lakosság helyzetének javulását – és sajnálatos módon Afganisztán nagyon aktuális példa erre.

A Danjean-jelentés felsorolja az EU jövőbeni biztonságpolitikája számára kihívást jelentő legnagyobb veszélyeket. Ezek közé tartozik az éghajlatváltozás, amelyet túlnyomórészt a nyugati iparosodott nemzetek idéztek elő. Ha a déli országokban élőknek el kell menekülniük, mert már nincs vizük és az élelmiszernek is egyre inkább szűkében vannak, biztonsági problémát jelentenek Európa számára. Ez a felfogás cinikus és embertelen. Ha a neoliberális gazdaságpolitika az államok összeomlásához vezet, ez is biztonsági problémát okoz. Nem nagyobb mértékű fegyverkezésre van szükségünk, hanem változásra, ami az Európai Unió neoliberális beállítottságának végét jelenti.

Az európai külügyi szolgálat, az Európai Védelmi Ügynökség, a válságkezelési és tervezési igazgatóság létrehozása, valamint a katonai műveletek finanszírozására tervezett induló alap mind arra szolgálnak, hogy az EU globális szereplővé váljon katonai vonatkozásban. Úgy véljük, hogy az európai külügyi szolgálattal kapcsolatos központosítási törekvések veszélyesek és demokráciaellenes fejleménynek tekinthetők. Az EU-nak a demilitarizáció és a leszerelés, különösen a nukleáris leszerelésterén kell vezető szerepet vállalnia. Szorgalmazni kell az atomsorompó-szerződés 6. cikke szerinti, az atomhatalmakra vonatkozó alapvető kötelezettség teljesítését, azaz a teljes nukleáris leszerelést, amit végre be kellene tartani. Ez volt az az ígéret, amely alapján több ország aláírta az atomsorompó-szerződést, következésképpen tartósan tartózkodott a nukleáris fegyverek beszerzésétől. A nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásával kapcsolatban a megbízható megnemtámadási garanciák tekinthetők a legjobb eszköznek, mivel máskülönben a beavatkozás révén fenyegetett országok úgy próbálják meg megelőzni a támadást, hogy nukleáris fegyverekre tesznek szert.

Ha semmi másra nem is, de ezzel és különösen Iránnak kapcsolatban szeretnék rámutatni és figyelmeztetni arra, hogy a fegyverkezés megakadályozására irányuló bármiféle katonai műveletek és tevékenységek éppen az ellenkező hatást váltják kik és rendkívül veszélyesek. El fogjuk utasítani a Danjean-jelentést, és saját állásfoglalást nyújtottunk be az atomsorompó-szerződésről.

 
  
MPphoto
 

  Bastiaan Belder (EFD) . – (NL) Elnök úr, a legfrissebb szalagcímek arról számolnak be, hogy „Kína milliárdokat fektet be a Balkánon”, amire okvetlenül reagálnunk kell a mai vita során, mivel végül is a beruházással kapcsolatos új kínai kezdeményezések, olyan országokat érintenek, amelyek már az EU tagjává váltak, vagy amelyek pályáznak erre a státusra.

A Tanács és a Bizottság hogyan látja Kína balkáni szerepét? Elvégre ez számos gazdasági tevékenységet felölel: a jelentős építkezések finanszírozásától és végrehajtásától kezdve az iparral és a mezőgazdasággal kapcsolatos beruházásokig, valamint a kikötők felvásárlásáig. Ebben a vonatkozásban az a leglényegesebb, hogy a kínai eljárás egyáltalán nem egyeztethető össze a nyugati normákkal. Most az a nagy kérdés, hogy a kínai terv okoz-e esetenként zűrzavart az EU-nak a régióra vonatkozó, fáradságos bővítési programjával kapcsolatos munkálatokban? Bármi is legyen a válasz, a kínai óra ebben a térségben is gyorsabban és jövedelmezőbben jár, mint a nyugati.

Végül, főképviselő asszony, Ön látogatást fog tenni a Közel-Keletre. Noam Shalit, Gilad Shalitnak, annak az izraeli katonának az édesapja, akit közel négy éve elraboltak, számít az Ön teljes körű támogatására Gilad szabadon bocsátása érdekében. Én is számítok Önre.

 
  
MPphoto
 

  Martin Ehrenhauser (NI) . – (DE) Elnök úr, röviden két témát szeretnék érinteni. Mindenekelőtt a segítségnyújtási kötelezettséget, amely nyilvánvalóan nem egyeztethető össze Ausztria semlegességével, és ezért a következő részleteket fontos lenne beépíteni ebbe a jelentésbe. Először is ki kell jelenteni, hogy a segítségnyújtási kötelezettség jogilag nem kötelező erejű, másodszor pedig, hogy nem feltétlenül szükséges a katonai eszközök alkalmazása, harmadszor hogy az egyes tagállamok rendelkeznek azzal a szabadsággal, hogy eldöntsék, hogy az általuk nyújtott segítség ténylegesen mit foglal magában.

A bizottság elsősorban tartalmi szempontból nem fogadta el ezt. Szerintem magának az elutasításnak a módja is azt bizonyítja, hogy durván megsértették az eltérő vélemények tiszteletben tartását. Több tiszteletet kérek Öntől, Ashton bárónő, számunkra, osztrákok számára ez nagyon kényes kérdés.

Második megjegyzésem a kisebbségi véleménnyel kapcsolatos. A demokráciák és a társadalmak értékét természetesen újra és újra az mutatja meg, hogyan viszonyulnak a kisebbségekhez. Jómagam igen nagyszerűnek tartom, hogy lehetőség van kisebbségi vélemény benyújtására. Nem értek egyet mindennel, amit tartalmaz, de nagyon örülök, hogy Lösing asszony élt ezzel a lehetőséggel.

(Taps)

 
  
MPphoto
 

  Mario Mauro (PPE) . – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Én is szeretném kihasználni a Danjean és Albertini képviselőtársaim kiváló jelentései által nyújtott alkalmat arra, hogy a főképviselő kulcsfontosságú szerepe érdekében ismét szót emeljek. Mindannyiunk érdekében remélem, hogy Ashton bárónő felismeri, milyen fontos szerepet tölt be, hogy igazolja ezt, valamint hogy eltökélt abban a tekintetben, hogy hangsúlyozza szerepét, amikor szilárdan ki kell állni a szerződés követelményei mellett, például az Európai Uniónak a stratégiai partnerekkel való kapcsolatainak erősítése és saját vezető szerepének a többoldalú fórumokon való megszilárdítása során.

Röviden, sürgősen szükségünk van egy olyan stratégiára, amely véglegesen meghatározza a valódi érdekeket, amelyeket szeretnénk képviselni, és fontos, hogy bevonjuk a tagállamokat a jelentős célkitűzések megvalósításába. Az is lényeges, hogy ne függjünk a hatáskörmegosztással kapcsolatos intézményközi vitáktól különösen a jövőbeni európai külügyi szolgálatra utalok. Ashton bárónő, alapvetően azt szeretnénk, hogy kulcsszerepet játsszon. Azt szeretnénk, hogy úgy töltsön be kulcsszerepet, hogy közben nem válik bürokratává.

Engedje meg, hogy a következő észrevételt tegyem: őszintén sajnálom, hogy úgy döntött, hogy nem vesz részt a Kubáról szóló mai vitán. Tudom, hogy jó oka van erre, és hogy Ön lesz az első, aki részt vesz az Északi-sarkról szóló vitán, ami szintén nagyon fontos. De a Cuba libre kifejezés nem csupán egy koktélra utal: ez a demokrácia jelszava, amelyet itt a Parlamentben is oly sokan a szívükben hordoznak. Ezért remélem, hogy időt fog szakítani a részvételre, hogy saját erejével és tisztségének jelentőségével elősegítse a Parlament határozatát és támogassa azt. Ön részt vesz majd az Északi-sarkról szóló vitán, és meglátja, hogy a Cuba libre jobban csúszik egy kis jéggel.

 
  
MPphoto
 

  Kristian Vigenin (S&D) . – (BG) A Külügyi Bizottságnak a Tanács éves jelentéseiről szóló jelentése az együttműködés és a párbeszéd szellemében készült, ami jelzi az összes stratégiai kérdéssel kapcsolatos felfogásunkat. A jelentés jelentős része a Lisszaboni Szerződés következményeivel foglalkozik.

Ezzel kapcsolatban közös együttműködésünk egyik lényeges aspektusára szeretném ráirányítani a figyelmet. A közös külpolitika sikere és a végrehajtott intézményi reformok tényleges eredményei sarkalatos tényezővé válnak, amelyek meg fogják határozni az uniós polgárok azzal kapcsolatos felfogását, hogy az Európai Unió mennyire képes megvédeni érdekeiket, változni és fejlődni. Indokoltan vagy indokolatlanul, de nagyon nagyok az elvárások abban a tekintetben, hogy az Európai Unió jelentősebb szerepet töltsön be a nemzetközi színtéren, és nincs jogunk ahhoz, hogy csalódást okozzunk az uniós polgároknak.

Sajnálatos módon az európai sajtó az elmúlt hetekben – nem ok nélkül – rendkívül kedvezőtlen színben tüntette fel a külpolitikát, úgy mutatta be, mint a tagállamok közötti, az új külügyi szolgálaton belüli posztokért folytatott harcot, mint az intézmények között versenyt, amelynek az a tétje, hogy Ashton bárónő melyiket – a Bizottságot vagy a Tanácsot – fogja gyakrabban képviselni, valamint mint az Európai Parlament által a nagyobb befolyás megszerzése érdekében folytatott tisztességtelen küzdelmet.

Önök tisztában vannak azzal, hogy ez árt nekünk, árt az Unió belső struktúrájának. Továbbá külső partnereink felé is különösen rossz üzenetet közvetít. A megosztottság miatt gyengének tekintenek bennünket.

Ezért ragadom meg az alkalmat a mai vitában, hogy egy kéréssel forduljak Önökhöz. Mindenkinek, akinek van álláspontja a közös kül- és biztonságpolitika megtervezésével és kialakításával kapcsolatban, a lényeges stratégiai kérdésekre kell koncentrálnia és arra kell törekednie, hogy minél hamarabb kézzelfogható eredményeket mutassunk fel több párbeszéd és egy konstruktív megközelítés alkalmazása révén. Tartozunk ennyivel az uniós polgároknak, hogy érezhessék, hogy egy egységes Európai Unióhoz tartoznak, amelynek a véleményét figyelembe veszik, és annak súlya van a világpolitikában.

 
  
MPphoto
 

  Pino Arlacchi (ALDE) . – Elnök úr, az atomsorompó-szerződésről szóló állásfoglalásra irányuló közös indítvány rendkívül fontos, és az ALDE képviselőcsoport és én is nagyon büszkék vagyunk, hogy közreműködtünk annak kidolgozásában. Az állásfoglalás holisztikus megközelítést alkalmaz, mivel magában foglalja a leszereléssel kapcsolatos valamennyi kérdést, az atomsorompó-szerződés (NPT) felülvizsgálati konferenciájától kezdve a nukleáris fegyverektől mentes zónákig.

Az állásfoglalás felhív egy nukleáris fegyverektől mentes Közel-Kelet létrehozására, valamint az összes harcászati robbanófejnek az európai kontinensről történő kivonására az Oroszországgal folytatandó baráti párbeszéd keretében. Ezenkívül az állásfoglalás gyakran említi a nukleáris fegyverektől mentes világot, amely célt egy különegyezmény révén és „ambiciózus” – azaz rövid – határidőn belül kell elérni.

Ez az állásfoglalás az Obama elnök úr által a nukleáris fegyverek megszüntetésével kapcsolatban előterjesztett javaslatra vonatkozó európai válasz. Ezért ezt a dokumentumot az atomfegyverek teljes betiltásához vezető első lépésnek kell tekinteni. Ez annak a paradox helyzetnek a végét jelenti, amelyben bizonyos országok rendelkezhetnek nukleáris eszközökkel, ami egyrészt legális, másrészt minden országban teljes tilalom vonatkozik a vegyi és biológiai arzenálra. Az atombombát illegálisnak kell tekinteni, birtoklását pedig majd egyszer bűncselekménnyé kell nyilvánítani. Meggyőződésem, hogy a Parlament még nagyobb lendülettel és előrelátással fog ebbe az irányba haladni.

 
  
MPphoto
 

  Ulrike Lunacek (Verts/ALE) . – (DE) Elnök úr, a Bizottság alelnöke, főképviselő asszony! A Parlament Koszovóval foglalkozó előadójaként nagy örömmel hallottam, hogy a Nyugat-Balkánt az európai külpolitika központi tényezőjének tartja, olyan térségnek, ahol az Európai Unió nem engedheti meg magának, hogy kudarcot valljon.

Ugyanakkor az is elhangzott, hogy Bosznia helyzete stabilizálódott. Ashton bárónő, Bosznia jelenlegi állapotában a stabilitás és a stabilizáció tulajdonképpen veszélyes. Nem tud mindenki részt venni a demokratikus folyamatban. A jelenlegi alkotmány – a daytoni alkotmány – az 1990-es években a stabilitás jele volt, de ma már nem az. Milyen stratégiája van Önnek, milyen stratégiánk van nekünk, az EU-nak, hogy ez a helyzet megváltozzon? Ön azt mondta, hogy rendelkezik egy Boszniára vonatkozó stratégiával. Ezzel a főképviselő hivatala foglalkozik – de hol van az EU stratégiája? Kérem, mondja meg nekem. Úgy gondolom, hogy az EU-nak még mindig ki kell dolgoznia egy stratégiát ezzel a kérdéssel kapcsolatban.

Ami Koszovót illeti, Ön sikeresnek nevezte az EULEX-missziót. Ez csak részben igaz. Továbbra is sok a tennivaló, vegyük például az állampolgárok tekintetében a vízumliberalizációt. Ashton bárónő, annak biztosítására kérem Önt, hogy a Bizottság haladéktalanul munkához lát és kidolgoz egy menetrendet annak érdekében, hogy a koszovóiak számára egyértelmű legyen, hogy nem hagyjuk őket magukra.

Sajnos Ön nem válaszolt Brantner asszony kérdésére. A külügyi szolgálaton belül egy kifejezetten a béketeremtéssel foglalkozó részleg létrehozása lenne a legfontosabb. Ön is egyetért velünk abban, hogy a béketeremtés fontos, de vajon a külügyi szolgálathoz fog ez kötődni? Szándékában áll-e létrehozni külön a béketeremtéssel foglalkozó főigazgatóságot? Fontos lenne egyértelművé tenni, merre tart az Európai Unió.

Ami Danjean-úr jelentését illeti, nagyon örülök annak, hogy a bizottság elfogadta, hogy az európai biztonság- és védelempolitikával kapcsolatos további fejlemények teljes mértékben tiszteletben tartják a semlegességet és bizonyos tagállamok el nem kötelezett státusát. Azaz ők maguk döntik el, hogy hol, mikor és hogyan vesznek részt és nyújtanak segítséget.

 
  
  

ELNÖKÖL: VIDAL-QUADRAS ÚR
alelnök

 
  
MPphoto
 

  Geoffrey Van Orden (ECR) . – Elnök úr, amennyiben az EU hozzáadott értéket tud biztosítani, és amennyiben nem ássa alá szuverén érdekeinket, illetve nem száll versenybe olyan szervezetekkel, mint például a NATO, számíthat a támogatásunkra.

Ez többnyire azt jelenti, hogy közös álláspontot fogadunk el bizonyos kulcsfontosságú kérdésekkel és polgár feladatokkal kapcsolatban a humanitárius segítségnyújtás, illetve a konfliktus utáni helyreállítás és fejlesztés terén, bár meg kell mondanom, hogy az EUPOL afganisztáni teljesítménye nem kelt túl sok bizalmat.

Az a színtiszta igazság, hogy az Ön uniós külügyminiszteri posztja arra való, hogy Ön az EU politikai integrációjának szolgálólánya legyen. A külügyi szolgálatnak – amely a világ minden táján megtalálható uniós nagykövetségek hálózata – az a célja, hogy több fővárosban aláássa a nemzeti képviseleteket, miközben elég visszás módon éppen a nemzetállamokból származó pénzösszegekkel valaki másnak a külpolitikáját mozdítják elő.

Az előterjesztett, az EU biztonság- és védelempolitikájáról szóló jelentés az EU katonai integrációjának manifesztuma, szándékosan összekeveri a katonai és polgári válságkezelés fogalmát, hogy igazolja az EU szerepét. Az uniós műveletek tekintetében hamis beszámolókra támaszkodik, és mindegyre arra törekszik, hogy olyan területekbe vonja be a Bizottságot, amelyek tulajdonképpen a nemzetek és a Tanács hatáskörébe tartoznak.

A jelentésnek gyakorlatilag minden bekezdése az EU katonai integrációjának fokozását támogatja a NATO és az egyes európai országok szuverén integritásának rovására.

Emlékszem a brit munkáspárt alkotta kormány tárgyalási álláspontjának egyik jelentős határvonalára, amikor is kijelentette, hogy ellenzi azt az elképzelést, hogy létrejöjjön egy külön álló és állandó európai uniós műveleti központ, amelynek feladata az operatív tervezés és a katonai műveletek lebonyolítása lenne, mivel ez a NATO szerepének felesleges megkettőzését jelentené, mert a NATO SHAPE központja pontosan ezt a feladatot látja el.

Ashton bárónő, amikor Önt erről kérdeztem január 11-én, azt mondta, hogy egyetért akkori álláspontommal. Most pedig úgy tűnik, hogy meggondolta magát. Nagyon szeretném megtudni, hogy most valójában mit is gondol.

 
  
MPphoto
 

  Nikolaos Salavrakos (EFD) . – (EL) Elnök úr, Albertini úr jelentése valóban kiváló, gratulálok hozzá. Albertini úr komoly ember, és mindig nagyon komoly jelentéseket terjeszt elő. Ashton asszony beszámolója szintén fontos és kitűnő volt.

Úgy gondolom, hogy számos külpolitikai kérdést érintettünk, de szerintem a kül- és biztonságpolitika helyes iránya tekintetében a két jelentésben említett valamennyi tényező elválaszthatatlan a következő két dologtól: először is az Európai Unió határainak világos meghatározásától, hogy az Európai Unió iránt egyforma tiszteletet tanúsítsanak, másodsorban pedig a forrásoktól, azaz a pénzeszközöktől; egyik jelentésben sem olvastam semmit a forrásokról, jóllehet a hatékony külpolitika legalapvetőbb követelményének számítanak.

Úgy gondolom, hogy az új világrend új globális gazdasági zűrzavart idézett elő. Társadalmi és politikai, továbbá pénzügyi zűrzavar fenyeget. Ezért azt szeretném, hogy Ashton asszony koordinálja a Gazdasági és Monetáris Bizottság, valamint a Külügyi Bizottság munkáját, hogy megvitathassuk az elfogadott politika támogatására szolgáló források kérdését.

 
  
MPphoto
 

  Philip Claeys (NI) . – (NL) Elnök úr, főképviselő asszony, attól tartok, hogy ma a megfontolandó témakörök katalógusát, illetve a közhelyek gyűjteményét ismertette velünk. Sajnos beszámolója igen kevés stratégiai elképzelést tartalmaz.

Például milyen intézkedést javasol Ön annak biztosítása érdekében, hogy nagyobb mértékű legyen az Oroszországhoz való újbóli közeledés ahelyett, hogy hagyjuk, hogy Oroszország olyan szégyenletes rezsimekkel való együttműködés felé sodródjon, mint például az iráni és észak-koreai? Milyen javaslatai vannak azzal kapcsolatban, hogy Irán nukleáris fegyverek kifejlesztésére törekszik? Milyen álláspontot szándékozik követni az iszlám világban egyre fokozódó Nyugat-ellenes és Európa-ellenes tendenciák tekintetében? Ez a tendencia egyébként a tagjelölt országokban, például Törökországban is megfigyelhető.

Ashton asszony, fel van készülve arra, hogy megvédje az európai eredményeket, például a véleménynyilvánítás szabadságát, valamint az egyház és az állam egyértelmű és megalkuvást nem ismerő szétválasztását a politikai iszlám élénkülése idején? Véleményem szerint nem ismétlődhet meg az, hogy az EU ugyanolyan erőtlen magatartást tanúsítson, mint amit néhány évvel ezelőtt a dán karikatúrákkal kapcsolatban kialakult válsághelyzetben.

Provera úrhoz hasonlóan én is szeretném megkérdezni, hogy készen áll-e arra, hogy bevesse a közös kül- és biztonságpolitikát annak érdekében, hogy ellenőrzés alá vonja az Európába irányuló tömeges bevándorlást? Az illegális és a legális bevándorlásra is utalok. Ön nem válaszolt erre a kérdésre.

 
  
MPphoto
 

  Jacek Saryusz-Wolski (PPE) . – Elnök úr, üdvözlöm a főképviselőt, az alelnököt és a Külügyi Bizottság elnökét, aki egy személyben tölti be ezt a három posztot. Három tisztséggel is rendelkezik. Jelentéseink a régi időket említik. Ashton bárónő, az Ön hivatala egy új korszak kezdetének jelölésére szolgált, tehát az új korszakra fogok utalni. Ön egy teljesen új hivatalt képvisel, egy újdonsült intézményt, amelynek nehéz a gyerekkora.

Olyan hibrid struktúra, amelyet a közösségi módszer elektromos motorja és az intézményközi módszer dízel motorja hajt. Árva, akire feltételezett szülei, a tagállamok, a Tanács, a Bizottság némi gyanakvással és távolságból tekintenek. A Parlament kész vállalni a szülői feladatokat.

Ebben a korai szakaszban fennáll annak a veszélye, hogy ennek a szolgálatnak a széthúzó intézményi versengések és az eltérő érdekek rossz hírét keltik. A Parlament az erős uniós külpolitika támogatója volt és most is az. Számíthat ránk.

Kérem, hogy tekintse szövetségesének a Parlamentet, amely jóhiszemű közvetítő is lehet azok között, akik azt szeretnék, hogy ne három, hanem csak egy tisztséget töltsön be.

A Parlament az új intézménytől azt várná el, hogy – a többi intézményhez hasonlóan – intézményközi megállapodás révén legyen kapcsolatban velünk, amely egyértelműen meghatározza az együttműködés szabályait. A szerződésben előírtak szerint szándékunkban áll együttdönteni a pénzügyi és személyzeti szabályzatról a teljes európai külügyi szolgálat – nem a lebecsült külügyi szolgálat – szellemében. Kérem, fontolja meg hivatalának a hozzáértés és a politikai befolyás tekintetében történő megerősítését helyettesek – többek között a parlamenti képviselők közül úgynevezett „miniszterhelyettesek” – beiktatása révén. Ez megoldaná azt az egyébként megoldhatatlan problémát, hogy a nap csak 24 órából áll. Önre mindenhol szükség van, és azt szeretnénk, hogy sokszorozza meg lehetőségeit, hogy a nevünkben és az Unió érdekében eljárjon.

 
  
MPphoto
 

  Maria Eleni Koppa (S&D) . – (EL) Elnök úr, Ashton asszony, mi, szocialisták és demokraták egy olyan Európai Unióban hiszünk, amelynek erőteljes a jelenléte a nemzetközi színtéren, amely közös külpolitikával rendelkezik és képes az egységes fellépésre egy egyre bonyolultabb világban, egy olyan Unióban hiszünk, amely önálló védelmi identitással rendelkezik, ami önálló döntést és fellépést biztosít, valamint különleges szerep betöltését nemzetközi téren. Elsősorban Danjean úr kiváló jelentésére utalok, akinek szeretnék köszönetet mondani az eredményes együttműködésért.

Négy kérdést szeretnék felvetni:

Először is a Lisszaboni szerződés hatálybalépését követően különösen fontos az ENSZ rendszerének központi szerepére való utalás, valamint a többoldalú együttműködés megerősítésére történő felhívás.

Másodszor, támogatjuk a NATO-val való szoros együttműködést. Ugyanakkor szeretnénk hangsúlyozni, hogy ez az együttműködés nem akadályozhatja az Európai Unió védelmi képességének önálló fejlesztését. Éppen ellenkezőleg, teljes mértékben figyelembe kell venni a két szervezet közötti különbségeket, függetlenségüket sérthetetlennek kell tekinteni, főleg a döntéshozatal tekintetében.

A harmadik az, hogy úgy gondolom, be kell illesztenünk egy pontot, amely az Oroszországgal való fokozott együttműködésről szól, amely ország az Unió stratégiai partnere például az energiabiztonság, a válságkezelés terén és egyéb területeken.

Végül elégedettségemet szeretném kifejezni azzal kapcsolatban, hogy a jelentés most már tartalmaz az általános leszerelésre vonatkozó hivatkozásokat, hangsúlyt helyez a könnyű lőfegyverekre, a gyalogsági aknákra és a kazettás bombákra. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy az Európai Parlamentnek egyértelműbb álláspontot kell elfoglalnia és fel kell kérnie a tagállamokat, hogy ténylegesen támogassák Obama elnök úrnak a nukleáris fegyverektől mentes világ megteremtésére vonatkozó kezdeményezését. A leszerelés és a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozása akkor valósítható meg, ha mindenki tesz egy lépést ezen alapvető cél elérése érdekében.

 
  
MPphoto
 

  Norica Nicolai (ALDE) . – (RO) Szeretném elismerésemet kifejezni a két jelentéssel, Albertini úr és Danjean úr értékes jelentésével kapcsolatban. Ez azt bizonyítja, hogy vannak szakértők ebben a Parlamentben. Remélem, Ashton asszony, hogy mindannyiunk érdekében hasznosítani fogja ezt a szakértelmet.

Külön szeretném kiemelni a jelentésben foglalt azon ajánlást, amely e Parlamentnek az uniós politikák nyomon követésében való együttműködéséről szól. A Lisszaboni Szerződés (1) bekezdésével összhangban úgy vélem, hogy megoszthatjuk az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek felelősségét e politikai intézkedéssel kapcsolatos következetesebb megközelítés előmozdítása érdekében.

Ashton asszony, annak megemlítésével szeretném azonban folytatni, hogy a biztonságpolitika tekintetében sokkal következetesebb stratégiát kell elvárnunk Öntől. Ami a külügyi szolgálatot illeti, meggyőződésem, hogy a szolgálat személyzetének, amelynek tagjai az uniós polgárok érdekében fognak tevékenykedni, arányosan kell képviselniük a tagállamok szakértelmét, mert sajnálatos módon nagyon sok intézmény rejtélyes módon az alkalmatlanság és a bürokrácia szintjére jutott, ami árthat az Európai Unióról kialakult általános, következetes elképzelésnek.

Végül szeretnék feltenni Önnek egy kérdést azon taktikai csapatokról, struktúrákról, amelyeket létrehoztunk, de sajnos méh nem került sor a bevetésükre. Árthatnak a biztonságpolitikáról kialakult képnek, és szeretném megtudni, mi az Ön elképzelése ezzel kapcsolatban. Ami az Atalanta-műveletet illeti, szerintem sokkal gyakorlatiasabb megközelítésre van szükség, mert sajnos a katonai erőink által elért sikerek nem állnak arányban a kalózcselekmények intenzitásával.

Köszönöm.

 
  
MPphoto
 

  Paul Nuttall (EFD) . – Elnök úr, hadd beszéljek őszintén Önnel, mint egyik Lancaster-párti a másikkal, mert nem helyes, ami itt folyik, ugyebár? Tényleg nem. Ashton bárónő, korábban Ön azt mondta, hogy Európának hiteles külpolitikára van szüksége. Hogyan lehetne hiteles a külpolitikánk, ha magának a főképviselőnek kétes a személye?

Nyilvánvaló, hogy Ön egyik válságból a másikba botladozik, olyannyira, hogy a héten a brit külügyminiszternek levelet kellett írnia Önnek, amelyben arra kérte Önt, hogy szedje össze magát, haladjon előre a dolgokkal. De mi az UKIP-ban kezdetektől tudtuk ezt. Elleneztük az Ön kinevezését, mert szerintünk Önnek nincs biztos talaj a lába alatt – és most bebizonyosodott, hogy igazunk van.

Az Ön Bizottság általi kinevezéséről úgy hírlett, hogy ettől majd Tokióban és Washintonban is leáll a forgalom. De még a washingtoni nagykövetet sem volt képes kinevezni, mert a jó öreg Barroso kelepcébe csalta Önt!

Ezenkívül a brit sajtó azt állította, hogy Ön nem kapcsolja be a telefonját este 8 után. De hát Ashton bárónő, Ön a legjobban fizetett női politikus a világon! Ön többet keres, mint Merkel asszony, mint Hillary Clinton: Önnek 24 órás állása van. Mindezek tetejébe beszámoltak arról, hogy Önnek rendelkezésére bocsátanak egy Learjetet. Várhatóan évente 300 000 mérföldet fog megtenni. Ezzel még a Holdra is eljuthat, és a legtöbben azt szeretnék, ha ott is maradna.

 
  
MPphoto
 

  Cristian Dan Preda (PPE) . – (RO) (Nem én következek, de mindenesetre most már folytatom.) Először is gratulálni szeretnék Albertini úrnak az általa készített kiváló jelentéshez, amely kiemeli, hogy az Európai Uniónak milyen szerepet kell betöltenie a nemzetközi porondon globális és vezető szereplőként.

Különösen örülök annak, hogy bekerült a szövegbe a 47. pont, amely hangsúlyozza a keleti partnerség és a fekete-tengeri szinergia keretében történő regionális együttműködés fontosságát, mert úgy gondolom, hogy ez azon területek közé tartozik, ahol az Európai Unió közreműködése mind gazdasági, mind politikai szempontból tényleges változást idézhet elő.

Másrészt Arnaud Danjean úrnak is szeretnék gratulálni ahhoz, hogy egy olyan jelentést állított össze, amelyben sikerült foglalkoznia a biztonság- és védelempolitika terén előttünk álló kihívásokkal és az Európai Unió által elért eredményekkel is. Úgy gondolom, hogy az e politika elindításának 10. évfordulója idején a Danjean-jelentésben foglalt ajánlások különösen fontosak az EU fellépéseinek fejlesztése szempontjából, amelyek bizonyára hozzá fognak járulni az uniós polgárok biztonságához, valamint a béke megteremtéséhez és a nemzetközi biztonsághoz.

Ebben a pillanatban egy konkrét részletet szeretnék kiemelni ebből a kiváló jelentésből az Egyesült Államokkal a válságkezelés, béketeremtés és általában a katonai ügyek terén való partnerség fontosságával kapcsolatban. Ebben a tekintetben az amerikai partnereink által kezdeményezett rakétavédelmi rendszer nem csak hazám, Románia számára fontos – amely úgy döntött, hogy részt vesz ebben a projektben –, hanem általánosabb értelemben is, mert a ballisztikus rakéták elterjedése komoly veszélyt jelent Európa lakosságára nézve.

Meg kell említenem, hogy támogattam a 34. módosítást, amelynek benyújtására a jelentés 87. pontjával kapcsolatban került sor, mivel úgy gondolom, hogy amennyiben a rakétavédelmi pajzsra vonatkozó projekt elősegítheti az európai szintű párbeszéd kialakulását, nincs értelme az Oroszországgal való párbeszéd e vonatkozásban történő megemlítésének.

Köszönöm.

 
  
MPphoto
 

  Ioan Mircea Paşcu (S&D) . – Elnök úr, az Albertini úr és a Danjean úr által összeállított jelentések rendkívül fontos dokumentumok, amelyek rendkívül fontos időszakban születtek meg: a Lisszaboni Szerződés nemrég lépett hatályba, az EU-nak új Parlamentje van és a transzatlanti kapcsolatok ígéretesebbnek tűnnek.

A Danjean-jelentés az EU előtt álló új biztonsági kihívásokkal foglalkozik. Ebben a vonatkozásban egy fehér könyv összeállítására hív fel, amely nyilvános vitát kezdeményezne és növelné a KBVP elismertségét, egyértelműbben meghatározná egyrészt a célkitűzések és az érdekek, másrészt az elérésükhöz szükséges eszközök és erőforrások közötti kapcsolatot.

Ezenkívül a jelentés konkrét javaslatokkal áll elő – és ez nagyon jó –, és rámutat azon területekre, ahol katonai szempontból további erőfeszítésre van szükség. Ugyanakkor bizonyos javaslatokat elég lehetetlennek tűnik megvalósítani, például az „európai preferencia” elvének a védelmi közbeszerzések terén történő bevezetését, valamint az európai védelmi iparnak a jövőbeni amerikai rakétavédelmi rendszerben való kötelező részvételére vonatkozó felhívást, miközben nem mindig célszerű teljesíteni egy új intézmény valamennyi igényét.

Általánosságban – mivel a hidegháború végétől kezdve Európa folyamatosan csökkenti katonai kiadásait és a lakosság általában nem hajlandó támogatni a katonai akciókat – a KBVP-vel kapcsolatban nem csupán mechanikus, hanem politikai megközelítést is alkalmazni kell. A sikeres KBVP szempontjából elkerülhetetlen a politikai akarat helyreállítása.

Végezetül még elmondanám, hogy a jelentés azért fontos, mert egy igen aktuális témát tárgyal, azaz az Európai Parlamentnek a KBVP-vel kapcsolatos szerepét. Szeretnék köszönetet mondani Danjean úrnak és kollégáimnak a közreműködésükért.

 
  
MPphoto
 

  Mirosław Piotrowski (ECR) . – (PL) Elnök úr, az előterjesztett, a közös kül- és biztonságpolitikáról szóló parlamenti állásfoglalásra irányuló indítványnak többek között az a célja, hogy az Európai Unió részeként katonai struktúrák jöjjenek létre. Szeretném, ha megalakulna az Európai Unión belül egy külön Védelmi Tanács és egy katonai műveleti központ. Ezek az eszközök arra szolgálnak, hogy az Unió nemzetközi szereplővé váljon a katonai ügyekben.

Ne feledkezzünk meg arról, hogy a 27 uniós tagállamból 21 NATO-tag. Csak hat uniós ország nem tagja a NATO-nak, és ezek többsége semleges állam. Ennélfogva ez felvet egy alapvető kérdést – a benyújtott indítványnak több uniós ország fejlesztése a célja, vagy ezenkívül egy komoly lépésnek kell tekinteni abba az irányba, hogy a NATO-val versengve egy külön katonai blokk jöjjön létre? Még középtávon sem lehetséges egyszerre fenntartani a tagságot mindkét szervezetben. Tehát amennyiben ma támogatjuk a jelentést, azzal valójában megszűnik az Unió polgári jellege, piros lapot mutatunk fel a NATO-nak és elkezdődik egy alternatív katonai blokk kiépítése.

 
  
MPphoto
 

  Ernst Strasser (PPE) . – (DE) Elnök úr, Ashton bárónő, hölgyeim és uraim, először is őszinte szívből gratulálni szeretnék két képviselőtársamnak a jelentésükhöz, amelyek egy nagyszerű, kiváló eredményeket kiváltó vita alapját képezték. Szeretnék megemlíteni néhány alapelvet. Először is a külpolitikával kapcsolatban: sajnos jelenleg nincs egységes kép az Európai Unióról. Főképviselő asszony, arra szeretném kérni és felhívni Önt, hogy valóban segítsünk elérni és biztosítani, hogy Európa egységes álláspontot képviseljen. Ez rendkívül fontos, ha páneurópai összhangot szeretnénk megvalósítani.

A második megjegyzésem arra vonatkozik, hogy helyes volt említést tenni a transzatlanti kapcsolatokról. A diplomácia, a gazdaság, a biztonság-, és a védelempolitika terén szoros partnerségre van szükségünk az egyesült államokbeli kollégáinkkal, de egyenlő feltételek mellett, egyenlő partnerként. Ugyanígy a polgári jogokkal és a biztonsági kérdésekkel is egyenlő feltételek mellett kell foglalkoznunk, ahogy azt a Parlament végre hatásosan követelte a SWIFT-megállapodás kapcsán.

Harmadik észrevételem az, hogy nagyon helyes, hogy a Nyugat-Balkánt feltétlenül döntő fontosságú tényezőnek kell tekinteni a jövőbeni európai biztonság- és külpolitika szempontjából. Biztosítanunk kell ezen államok számára az Európához való tartozás perspektíváját. Ez stabil politikai kapcsolatokat, személyes biztonságot és gazdasági fejlődést jelent. Az európai külügyi szolgálatnak mindezt elő kellene és elő is kell segítenie, és a Parlament támogatást nyújt ehhez. Úgy értelmezzük, hogy az európai külügyi szolgálatnak nem a tagállamok, hanem Európai érdekeit kell szolgálnia, az intézményekét, az európai gondolkodást és tevékenységet, nem pedig egyéb érdekeket. A Parlament támogatja Önt ebben a kérdésben.

Természetesen támogatom a német külügyminisztert is, aki azt kéri, hogy a német tartozzon az európai külügyi szolgálat munkanyelvei közé.

 
  
MPphoto
 

  Wolfgang Kreissl-Dörfler (S&D) . – (DE) Elnök úr, Ashton bárónő, hölgyeim és uraim, igen, szükségünk van egy közös kül-, biztonság- és védelempolitikára, de ezt arra használjuk fel, hogy megteremtsük a nukleáris fegyverektől mentes világot. Tisztában vagyunk azzal, hogy ez nem valósul meg egyik napról a másikra; már túl régóta küzdünk ezért ahhoz, hogy ezt képzeljük. De talán Obama elnökkel és Medvegyev elnökkel együtt sikert érhetünk abban a tekintetben, hogy egy jelentős lépéssel közelebb kerülünk ehhez a célhoz.

Annak is örülök, hogy a koalíciós megállapodás szerint Németország szövetségi kormányának szándékában áll, hogy az amerikai nukleáris fegyvereknek Németországból történő kivonását kérje. Ez világos és egyértelmű jel lenne. Azt is örvendetesnek tartjuk, hogy a NATO főtitkára széles körű vitát készül tartani a nukleáris fegyverektől mentes világnak a biztonsági érdekek figyelembevételével történő megteremtésére vonatkozó átfogó célról. Ez szintén egy jelentős előrelépés lenne.

Ashton bárónő, meggyőződésem, hogy egy jól felépített külügyi szolgálat segítségével sok mindent tud majd elérni. Erősen reménykedem ebben, és meg kell mondanom, hogy több hozzászólás, amelyet végig kellett ülnünk a tisztelt Házban – különösen az egyik egyesült királyságbeli, úgynevezett parlamenti képviselőcsoportra gondolok –, rettenetes kárt okozott a Parlamenten tapasztalható színvonalnak.

 
  
MPphoto
 

  Eduard Kukan (PPE) . – (SK) Képviselőtársaim – Albertini és Danjean úr – kiváló jelentései sok inspirációt tartalmaznak azzal kapcsolatban, hogy a közös kül- és biztonságpolitika végrehajtása során hogyan kell ésszerűsíteni a legfontosabb szempontokat és lehetőségeket.

Szeretném kihangsúlyozni, hogy éppen most, amikor az európai külügyi szolgálat létrehozásáról és jövőbeni működéséről van szó, rendkívül fontos, hogy ez a szolgálat a kezdetektől a lehető legracionálisabb alapokra épüljön. Azaz az Európai Unió elsődleges célkitűzéseinek megvalósítását, valamint az Unió nemzetközi pozíciójának megszilárdítására szolgáló erőfeszítéseket szolgálja.

Ahogy azt ma is tapasztalhattuk, ez nem egy egyszerű vagy könnyű feladat. Már a szolgálattal kapcsolatos elképzelés kidolgozása során látható, hogy a különböző európai intézmények és önálló részeik gyakran ellentétes érdekei összeütköznek, és erre gyakran az intézményeken belüli csoportok vagy egyének között kerül sor. Ehhez még hozzáadhatjuk az egyes tagállamok egyéni nemzeti érdekeit. Ebben a helyzetben a folyamat minden szereplőjének és résztvevőjének felelős, megértő és tárgyilagos magatartást kell tanúsítania, hogy felül tudjanak emelkedni önös érdekeiken és elsősorban a közös célt tartsák szem előtt: azaz egy olyan diplomáciai szolgálat létrehozását, amely egységes testületként fog működni, kizárólag az Európai Unió és a tagállamok érdekében. Ebben a tekintetben igen fontos a vezető szerep – az Ön vezető szerepe, Ashton bárónő. Hiba lenne, ha az átfogó szemléleten felülkerekednének az egyéni érdekek, valamint az, hogy a saját véleményeket az egyén fontosságának és státusának igazolása érdekében a mások rovására, mindenáron érvényesíteni szeretnék. E törekvés kimenetele arról tanúskodik majd, hogy vajon valóban egy erősebb Európai Unió létrehozása érdekel bennünket, vagy csak azzal kapcsolatos erődemonstrációról és versengésről van szó, hogy az Európai Unió szervezetén belül kinek a pozíciója a legerősebb.

 
  
MPphoto
 

  Roberto Gualtieri (S&D) . – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, főképviselő asszony, alelnök asszony! Szeretném kihangsúlyozni, hogy a Parlament három kiváló dokumentumát vitatjuk meg: ezek ambiciózus dokumentumok, amelyek egyértelmű álláspontot fejeznek ki, határozott döntéseket fogalmaznak meg, valamint a Parlament azon képviselőcsoportjai között létrejött széles körű konszenzuson alapulnak, amelyek törődnek Európával és annak jövőjével. Ez lényeges, bizonyítja, hogy a Parlament kész és képes arra, hogy vezető szerepet töltsön be a KKBP-ben/KBVP-ben az alapján, amit én a Lisszaboni Szerződés dinamikus olvasatának neveznék.

A külügyi szolgálat létrehozása során szándékunkban áll, hogy gyakoroljuk ezt a feladatot nem csupán a Parlament kiváltságainak garantálása érdekében, hanem azért is, hogy a szolgálat olyan szervezetté váljon, amely biztosítani tudja, hogy az EU külső fellépése következetes és hatékony legyen, ugyanakkor megszilárduljon és fokozatosan elterjedjen a közösségi módszer alkalmazása.

Ami a Danjean-jelentést illeti, szeretném kiemelni, hogy a jelentés többoldalú megközelítés keretében mutatja be a stratégiai autonómia elképzelését, valamint hogy ez az Egyesült Államokkal való stratégiai partnerség megszilárdításának feltétele. Azt is szeretném hangsúlyozni, hogy a Parlament egységesen kéri a műveleti központ létrehozását, és örülök annak, hogy Ön mint főképviselő nyitottnak mutatkozott arra, hogy részletesebben megvitassa ezt az elképzelést.

A nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló állásfoglalással kapcsolatban szeretném kiemelni annak fontosságát, hogy célul tűzzük ki egy nukleáris fegyverektől mentes világ megteremtését, egyértelműen ítéljük el a harcászati nukleáris fegyverekkel kapcsolatos elavult nézetet, valamint egyes európai kormányok által e téren nemrégiben elfogadott álláspontok értékét. Tehát a Parlament üzenete világos, reális és ambiciózus, és reméljük, hogy a főképviselő asszony is megérti és támogatja ezt.

 
  
MPphoto
 

  Tunne Kelam (PPE) . – Elnök úr, szeretnék gratulálni kollégáimnak, Albertini és Danjean úrnak a kül- és biztonságpolitikáról szóló átfogó és kreatív jelentésekhez.

Az EU-nak globális szereplővé kell válnia, ahogy azt Ön is elmondta, főképviselő asszony, de mivel a világ lakosságának hét százalékát teszi ki, a GDP-nek pedig egyötödét állítja elő, ez csak a közös értékekre épülő, megerősített transzatlanti együttműködés alapján lehetséges.

Az EU-nak mindenekelőtt határozott szándékot kell mutatnia abban a tekintetben, hogy következetes stratégiákat dolgoz ki öt kulcsfontosságú területen: Kínára, Oroszországra, a közel-keleti békére, Afganisztánra és az energiabiztonságra vonatkozó közös stratégiákat.

Hitelességünk és eredményességünk nemzetközi megítélése szempontjából még mindig jelentős hátrányt jelent, hogy gyakran nem tudtunk egységes álláspontot képviselni ezeken a területeken. Az Ön számára az a legfőbb kihívás, hogy megvalósítsa az egységes politikai stratégia kialakításáról és a közös felelősségvállalásról szóló nagyszerű nyilatkozatot.

Örvendetesnek tartom, hogy kollégám, Danjean úr jelentésében szerepel a 10. pont, amely sürgeti a Tanácsot és a Bizottságot, hogy készítsenek elemzést a lehetséges kiberfenyegetésekről, és terjesszenek elő olyan intézkedéseket, melyek a bevált gyakorlatok alapján hatékony és összehangolt védelmet kínálnak az ilyen fenyegetésekkel szemben. A kiberháború nem a jövő kihívása: mára napi gyakorlattá vált. Ennélfogva az EU-nak haladéktalanul ki kell dolgoznia egy európai kiberbiztonsági stratégiát.

Végül ami az európai külügyi szolgálatot illeti: úgy gondolom, hogy az EEAS létrehozásának méltányos földrajzi egyensúlyon, valamint valamennyi tagállam, régiek és újak, képviselőire vonatkozó esélyegyenlőségen kell alapulnia, kvótarendszer alkalmazása mellett. Kizárólag ez fogja garantálni az új diplomáciai szolgálat hatékonyságát és az átláthatóságát, valamint hitelességét.

Sok szerencsét kívánok Önnek, főképviselő asszony, és köszönöm.

 
  
MPphoto
 

  Richard Howitt (S&D) . – Elnök úr, Ashton főképviselő asszony azt kérte ma reggel, hogy változtassunk a gondolkodásmódunkon, ne álljunk ellene az intézményi változásoknak és kerüljük el a nemzeti érdekek kicsinyes védelmét. Amennyiben a Parlament komolyan gondolja, amit a KKBP-ről mond, egyértelmű ki kell jelentenünk, hogy támogatni fogjuk egy erős, átfogó és széles körű külügyi szolgálat létrehozását, továbbá saját kiváltságaink figyelembevétele során nem leszünk részesei olyan érdekcsoportoknak, amelyek a szolgálat kapacitásának, tehát egyben hatékonyságának korlátozására törekszik.

Ez azt jelenti, hogy a kinevezésekre, a tagállamok külügyminiszterei közül való kijelölésekre az első naptól kezdve és az egész Európai Unióban csak és kizárólag érdem alapján kerülhet sor; ez az olyan kérdésekkel kapcsolatos stratégiai útmutatást jelenti, mint például az energiaellátás és a környezetvédelmi politika; ez olyan szervezeti struktúrákat jelent, amelyek tükrözik a globális kiterjedést, és amelyek kellő súlyt biztosítanak Afrikának és a transzatlanti kapcsolatoknak, valamint Ázsiának, Latin-Amerikának és szomszédainknak; pénzügyi fedezetet jelent, nem csupán a gyors reagálás, illetve a humanitárius válaszlépések, hanem a pénzforrásoknak az új politikai prioritások érvényesítése céljából történő áthelyezése tekintetében is; Cathy Ashton azon döntésének támogatását jelenti, hogy a katasztrófavédelmet a katasztrófaturizmus elé helyezi, az ő szempontjából pedig a pénzügyi programozás alapvető irányának meghatározását, továbbá azt, hogy a Parlament képviselet alapján támogatja az új rendelkezéseket, ami megfelel a nemzetközi gyakorlatnak, és nem feltétlenül ragaszkodik a régi szabályokhoz.

Végül örömmel látom, hogy a Bizottság helye üres maradt ma délelőtt, és mindazok miatt, akik kampányoltak a Lisszaboni szerződés mellett, nem korlátozhatjuk az ő támogatásukat, illetve a mi támogatásunkat a szerződés teljes körű végrehajtása tekintetében.

 
  
MPphoto
 

  Francisco José Millán Mon (PPE) . – (ES) Elnök úr, az Unió külpolitikája új szakaszba lép, amint azt Ashton bárónő és Albertini úr ma reggel már említette.

A szerződés 21. cikke objektív elveket határoz meg. Új posztokat is létrehoz, a főképviselői, a bizottsági alelnöki posztot, az Európai Tanács állandó elnöki tisztségét, az európai külügyi szolgálatot, valamint kollégám, Danjean úr jelentésének tárgyát képező új biztonság- és védelempolitikát stb.

Ezen újítások annak biztosítására szolgálnak, hogy az Európai Unió valóban sokkal nagyobb befolyással rendelkezzen világszerte, és úgy gondolom, hogy a harmadik országokkal való csúcstalálkozók továbbra is ideális lehetőséget biztosítanak ennek megvalósításához. Az Európai Unió nem tart túl sok csúcstalálkozót az egyes országokkal, tehát törődnünk kell ezekkel.

A múlt héten Marokkóval tartott csúcstalálkozó az első olyan csúcstalálkozó volt, amelyet egy arab országgal rendeztünk, és amely a Marokkónak biztosítandó magasabb státust is szimbolizálta. Ashton bárónő, szerettem volna, ha részt tudott volna venni. Sajnálom, hogy a marokkói király sem volt jelen. Távolléte miatt a történelmi jelentőségűnek szánt csúcstalálkozó vesztett politikai hatásából, jelentőségéből és eredményességéből.

Remélem, hogy az „Unió a földközi-tengeri térségért” barcelonai csúcstalálkozója a részt vevő küldöttségek tekintetében is sikeres lesz.

Sajnálatosnak tartom azt is, hogy az Obama elnök úrral való, tavaszra tervezett csúcstalálkozó elmarad. Amint azt az Albertini-jelentés megállapítja, a Lisszaboni Szerződés biztosítja az Egyesült Államokkal való párbeszédre vonatkozó mechanizmusaink alapját. A csúcstalálkozón foglalkozhattunk volna ezzel és más kérdésekkel is.

Az Európai Unió és az Egyesült Államok nem szalaszthatja el a lehetőséget, hogy magas szinten foglalkozzon kétoldalú kérdésekkel, konfliktusokkal és az egész világ előtt tornyosuló kihívásokkal. Paradox helyzet lenne – rögtön befejezem –, ha éppen most, amikor már hatályba lépett a Lisszaboni Szerződés, megkockáztatnánk, hogy eljelentéktelenedünk ebben a világban, amelyet egyesek most már „posztnyugatinak” vagy „posztamerikainak” neveznek.

 
  
MPphoto
 

  Libor Rouček (S&D) . – (CS) Főképviselő asszony, hölgyeim és uraim, felszólalásomban arra szeretnék rámutatni, hogy partnerséget kell kialakítani Oroszországgal. Az uniós államok és Oroszország sok közös kihívással és fenyegetéssel néznek szembe. Ezek közül megemlíthetem a terrorizmus elleni küzdelmet, a tömegpusztító fegyverek elterjedését, a közel-keleti és afganisztáni regionális konfliktusokat, az éghajlatváltozást, az energiabiztonságot, többek között a nukleáris biztonságot stb. Sem az Európai Unió, sem Oroszország nem tudja egyedül megoldani ezeket a problémákat. Szükség van az együttműködésre, ennek kell az EU és Oroszország közötti új, átfogó megállapodás alapját képeznie.

Ezért arra szeretném kérni a főképviselő asszonyt, hogy vesse be új hatáskörét és gyorsítsa fel az Oroszországgal való tárgyalásokat. Arra is szeretném megkérni Önt, bárónő, hogy új hatáskörével teremtsen nagyobb összhangot az egyes tagállamok, valamint a közös kül- és biztonságpolitikánkban érintett felek álláspontjai között, mert csak így tudunk egységes megközelítést kialakítani, valamint ilyen módon tudjuk előmozdítani az olyan értékek érvényesülését, mint például az emberi jogok, demokrácia, jogállam, egyenlőség és igazságosság a kölcsönös kapcsolatokban.

 
  
MPphoto
 

  Laima Liucija Andrikienė (PPE) . – Elnök úr, mindkét jelentésnek örülök, mindegyiket támogatom, és mindkét előadónak gratulálok a dokumentumokhoz.

Most pedig két dolgot szeretnék megemlíteni. Először a Danjean-jelentéssel kapcsolatban szeretném felhozni azt a témát, ami miatt több uniós tagállamban sokan rosszallóan összehúzták a szemöldöküket. Konkrétan a Párizs és Moszkva közötti, négy Mistral típusú hadihajó Oroszországnak történő esetleges eladásáról szóló, zártkörű tárgyalásokra gondolok.

A Mistral hadihajó kifejezetten támadó jellegű, és valóban rendkívül aggasztó, hogy bizonyos uniós tagállamok részt vesznek harmadik országoknak történő fegyvereladásokban, aminek igen kedvezőtlen következményei lehetnek más uniós tagállamok vagy az EU szomszédaira nézve.

A Lisszaboni Szerződés közös védelmi célokat határoz meg és tartalmaz egy szolidaritási klauzulát a biztonsággal és védelemmel kapcsolatban. Ennélfogva Önök szerint mire kell a Parlamentnek és más uniós intézményeknek törekedni? Arra, hogy az uniós tagállamok harmadik államoknak történő fegyvereladásaira az EU-n belül közös szabályok vonatkozzanak.

Ami Albertini úr jelentését illeti, szeretném kihangsúlyozni a kelet-ázsiai térség stabilitásának és biztonságának fontosságát. Örvendetesnek tartjuk a Taipei és Peking által az államközi kapcsolatok javítása, valamint a párbeszéd és a gyakorlati együttműködés fokozása érdekében tett erőfeszítéseket. Ezzel összefüggésben az EU-nak határozottan támogatnia kellene Tajvan részvételét a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezetben és az Egyesült Nemzetek éghajlat-változási keretegyezményében, mivel ez az uniós és a nemzetközi érdekek szempontjából is fontos.

 
  
MPphoto
 

  Zoran Thaler (S&D) . – (SL) Főképviselő asszony, teljes mértékben egyetértek Önnel abban, hogy legfőbb célja, hogy az európai külpolitika jobb és hitelesebb legyen. Az Ön alapvető célja, hogy a Balkánon – a világ azon részén, amely hozzánk tartozik – nagyobb mértékű stabilitás és biztonság jöjjön létre.

E téren valóban nem engedhetjük meg, hogy kudarcot valljunk. Ezért azt javaslom Önnek, hogy két problémával kapcsolatban vállaljon kötelezettséget: az egyik a Görögország és Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság közötti kapcsolatok sürgős rendezése, hogy Görögország, az Unió tagállama végre fellélegezhessen az északi határok mentén; a másik pedig az, hogy tegyen erőfeszítéseket annak biztosítása érdekében, hogy Szerbia, az Európai Unió és Koszovó közötti választás mesterséges dilemmája közepette, az Európai Uniót válassza, azaz ne szigetelődjön el. Talán jó ötlet emlékeztetni szerb barátainkat arra a fontos tényre, hogy Szerbia és Koszovó újra együvé fog tartozni, amikor mindkettő az Európai Unió tagállama lesz.

 
  
MPphoto
 

  Michael Gahler (PPE) . – (DE) Elnök úr, alelnök asszony, ma a másik oldalon foglal helyet. Engem nem zavar, ha havonta változtatja a helyét.

Ahogy a vita a vége felé közeledik, számos kezdeti megállapítás egyértelművé válik. Azt szeretnénk, hogy Ön legyen a külügyi szolgálat élén, ahol – amint azt képviselőtársaim korábban említették – egyidejűleg két tisztséget is betölt. Ez az egyedüli eset, amikor szó lehet kettős tisztségről, jóllehet felesleges duplázásra nincs szükségünk a szervezeti felépítésen belül. A közösségi módszer fenntartását nem csupán a költségvetés és az EP általi felülvizsgálat tekintetében kell biztosítani. Hogy elég világosan fogalmazzak, hogy az új szolgálat nem lehet a külügyminiszterek játékszere, akik sértve érzik magukat azért, mert már nem lesznek benne az Európai Tanácsban. Ugyanez érvényes a személyzet kinevezésére és a szolgálaton belüli fontos posztok betöltésére.

Ami a Danjean-jelentést illeti, szeretném kifejezni, hogy teljes mértékben támogatom az előadó által követett irányvonalat. Az állandó műveleti központot illetően Van Orden úrhoz hasonlóan én is észrevettem, hogy ebben a kérdésben a meghallgatás óta megváltozott Ashton bárónő véleménye és azt kell mondanom, hogy véleményem szerint a helyes irányba mozdult el. Az elutasítástól eljutott a vizsgálati szakaszba. Továbbra is úgy gondolom, hogy amennyiben polgári és katonai missziók tervezését teljesen a külügyi szolgálaton belül akarjuk végrehajtani, annak van értelme, hogy a szolgálatot is a saját műveleti központjából működtessük.

A Zöldek/az Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoportjának arra vonatkozó javaslatával kapcsolatban, hogy hozzunk létre egy béketeremtéssel foglalkozó főigazgatóságot, az ülésterem bal oldalának legszélén ülő képviselőtársaimmal ellentétben azt szeretném mondani, hogy szerintem az egész uniós projekt, és különösen a külpolitika egy egyedülálló béketeremtő projektnek tekinthető. Ennek alapján nem vagyok biztos abban, hogy ezt egyetlen részlegre kell korlátozni.

 
  
MPphoto
 

  María Muñiz De Urquiza (S&D) . – (ES) Elnök úr, véleményünk szerint az új intézményeknek szükségük van bizonyos időre, hogy elrendeződjenek, ugyanakkor úgy gondoljuk, hogy oda kell figyelnünk. Egyesek kérdésével ellentétben nem az a fontos, hogy a főképviselő mindenhol jelen legyen, ahol az európai külpolitikáról szó esik. Az a fontos, hogy az Európai Unió úgy legyen jelen a nemzetközi porondon, hogy ki tudjon állni a véleménye mellett. A mai vita tárgyát képező jelentésekben erről van szó.

Következésképpen támogatjuk az Európai Uniónak az együttműködési kapcsolatokra vonatkozó átfogó politikáját mindazon országok tekintetében, ahol érdekeltek vagyunk, főleg az emberi jogok vonatkozásában, kezdve Fehéroroszországtól egészen Kubáig. Minden olyan ország esetében ezt a politikát kell alkalmaznunk, ahol érdekeltek vagyunk az emberi jogok, a biztonság és a globális kihívások tekintetében, mert az Európai Unió meg tudja változtatni a dolgokat, amint azt a spanyol elnökség alatt a genfi Emberi Jogi Tanácsban elért, a tagállamok többsége által támogatott közös álláspont bebizonyította, és amint azt a Közel-Kelettel és Kubával kapcsolatban is meg kell valósítani. Ez kezdeményező és reformlépésnek számít az Európai Unió külső fellépése szempontjából. Egy erős, valódi európai külügyi szolgálatot szeretnénk, amely támogatja a főképviselő munkáját és a Parlament törekvéseire is reagál.

 
  
MPphoto
 

  Krzysztof Lisek (PPE) . – (PL) Elnök úr, Ashton asszony, szeretnék elégedettségemnek hangot adni azzal kapcsolatban, hogy ma megvitathatjuk Önnel a közös kül- és biztonságpolitikát, valamint a közös biztonság- és védelempolitikát. Bizonyos ellenvélemények ellenére azt szeretném mondani, hogy biztos vagyok abban, hogy a tisztelt Ház többsége a legjobbakat kívánja Önnek, és már várja a közös kül- és biztonságpolitika, valamint a szakértő külügyi szolgálat létrehozását, azon szolgálatét, amelyen belül hasznosítani tudja majd az Európai Unió összes tagállama legkiválóbb diplomatáinak szakértelmét.

A közös kül- és biztonságpolitikával kapcsolatos mai vitánk Danjean úr kiváló jelentésén alapul, aki a Biztonsági és Védelmi Politikai Albizottságban az én főnököm is. Az Uniónak természetesen ki kell építenie a közös kül- és biztonságpolitika keretét. Sok kihívás vár ránk, nem csupán konfliktusok, hanem természeti katasztrófák is, a terrorizmus veszélye fenyeget stb. Ezért meg kell erősítenünk műveleti képességeinket. Az Uniónak törődnie kell saját biztonságával, ugyanakkor a globális kihívásokkal szemben is aktívnak kell lennie. Transzatlanti szövetségeseinkkel való jó együttműködés nélkül ez lehetetlen. Úgy gondolom, nem kizárólag azért, mert az uniós tagállamok többsége NATO-tag, hanem valójában a globális kihívások miatt mindenki azt várja, hogy Önnek majd sikerül egy megfelelő párbeszédet kezdeményezni és koherens együttműködést kialakítani az Európai Unió és a NATO között.

Ashton bárónő, csak hogy valami vicces megjegyzéssel fejezzem be, reményemet szeretném kifejezni azzal kapcsolatban, hogy nem csupán Henry Kissingernek, hanem Hillary Clintonnak is elküldte már a telefonszámát.

 
  
MPphoto
 

  Proinsias De Rossa (S&D) . – Elnök úr, szeretnék gratulálni Ashton alelnök asszonynak az elképzelésekkel teli és tartalmas felszólalásához.

Egyeseknek az a problémája Önnel, Ashton alelnök asszony, hogy nem egy marcona tábornok vagy szűk látókörű nacionalista. Én különösen annak örülök, hogy hangsúlyt helyezett a jogállamiság elvének az országok közötti érvényesülésére, és arra bátorítom Önt, hogy ténylegesen követelje meg ezt a Közel-Keleten is. Örülök annak is, hogy a minimális tagállami veszteségekkel szemben a közös előnyök elve mellett kötelezte el magát.

Pillanatnyilag talán a Közel-Kelet a legingatagabb térség, amely lángba borulhat. Szorosan együtt kell működnie az Egyesült Államokkal, és szorgalmaznia kell, hogy a Tanács december 8-i nyilatkozatát tekintsék központi jelentőségűnek az ottani előrelépéshez.

Végül határozottan azt szeretném javasolni, hogy támogassa azt az elképzelést, hogy a Közel-Kelet legyen nukleáris fegyverektől mentes övezet.

 
  
MPphoto
 

  Andrey Kovatchev (PPE) . – (BG) Úgy gondolom, hogy a Danjean- és az Albertini-jelentés előrelépést jelent az olyannyira vágyott közös elképzelés tekintetében, hogy az Európai Unió globális szereplővé váljon a béke és a biztonság garantálása terén, ezért gratulálok a jelentésekhez.

A csökkenő védelmi költségvetés és a jelenlegi gazdasági válság miatt teljesen nyilvánvaló, hogy amennyiben azt akarjuk, hogy Európa egységes álláspontot képviseljen a világban, tiszteletet parancsoló, erőteljes jelzéseket akarunk adni, okosabban és hatékonyabban kell felhasználnunk a rendelkezésünkre álló forrásokat.

Az Európai Védelmi Ügynökség szerepe, amelyet a Lisszaboni Szerződés megerősített, alapvetően fontos ahhoz, hogy lehetőségeinket kollektív beszerzések, az erőforrások összegyűjtése és közös képzés segítségével a lehető legjobban kihasználjuk. A közös kül- és biztonságpolitika polgári és katonai szempontjai közötti kapcsolatot az Unió képességeinek növelésére és hatékonyságának fejlesztésére kell felhasználni.

Azt várom Öntől, Ashton asszony – mint az Európai Védelmi Ügynökség vezetőjétől és főképviselőtől –, hogy ebben a vonatkozásban vállaljon aktív szerepet. Végül, Ashton asszony, sok sikert kívánok a közös külügyi szolgálat létrehozásához. Elvárom a földrajzi egyensúly elvének betartását a szolgálat személyzetének kinevezése során, hogy ténylegesen megvalósuljon az egész Európai Unió képviselete. Európának szüksége van arra, hogy Ön sikeres legyen.

 
  
MPphoto
 

  Ágnes Hankiss (PPE) . – (HU) Tisztelt kollégák! Mindenekelőtt gratulálva Arnaud Danjean úrnak ehhez az átfogó és ugyanakkor minden részkérdésben rendkívül gondolatgazdag jelentéshez, magam egyetlen szempontról szeretnék szólni. Az Unió tagállamai között számos olyan ország van, így az én hazám, Magyarország is, akik szeretnének az európai biztonság és védelempolitikai együttműködésben teljes jogú, egyenrangú tagként tevékenyen részt venni, ugyanakkor ismert földrajzi és történelmi okokból sem anyagi erőforrásaikat, sem kapacitásukat vagy akár tudásbázisukat tekintve, egyenlőre nem állnak azon a szinten, mint a legnagyobb tagországok. Magam ezért olyan módosító javaslatokat szavaztam meg, amelyek ezt a fajta csatlakozást, felzárkózást szeretnék megkönnyíteni. Egyrészt vonatkozik ez a folyamatos strukturált együttműködésre, amelyet talán lehetne úgy megfogalmazni és lehetett úgy megfogalmazni, hogy ez ne a legerősebb és legnagyobb tagországok elit klubjaként működjön, tehát ne egységes és egyforma követelményekkel lépjen fel minden résztvevő felé, mert ebben az esetben bizonyos országok lemaradnak, hanem speciális képességeik folytán tegyék lehetővé a kisebbeknek a részvételt. A másik pedig a képzési hálózatok ilyen jellegű kialakítása. Köszön szépen elnök úrnak, hogy bevette a jelentésbe ezeket a szempontokat.

 
  
MPphoto
 

  Ivo Vajgl (ALDE) . – (SL) Elnök úr, Ashton bárónő, ma szeretnék gratulálni mindkét előadónak, akik olyan nagyszerűen vezették ezt a vitát, amelynek eredményeképpen ez a dokumentum, vagyis inkább a dokumentumok, Albertini úr és Danjean úr jelentése egyaránt jóváhagyásra kerül.

Azt mondhatom, hogy a dokumentumok jóváhagyására éppen jókor került sor, Ashton bárónő hivatali megbízatásának kezdetén, és részletesen ismertették, mit várunk el az Európai Unió külpolitikájától. Ashton bárónő, Ön nagyon jól megragadta az alkalmat arra, hogy a két dokumentumot beépítse világnézetébe, amihez gratulálok Önnek. Nyilvánvaló, hogy nem fogok mindig gratulálni, amennyiben nem teszi egyértelművé a konkrét problémákkal, dilemmákkal és válságokkal kapcsolatos álláspontját. Ma különösen ahhoz gratulálok, hogy bíráló megjegyzést tett az izraeli kormánynak az illegális települések építésével kapcsolatos intézkedésére.

Végül még hadd tegyem hozzá, hogy a jövőben több figyelmet kell fordítanunk Japánra, régi és megbízható barátunkra, és nem szabad engednünk, hogy Kína és más gyorsan fejlődő országok annyira elkápráztassanak bennünket.

 
  
MPphoto
 

  Piotr Borys (PPE) . – (PL) Elnök úr, Ashton asszony, valószínűleg minden jelenlévő nevében mondhatom, hogy a külpolitika jelenti az egyik legjelentősebb kihívást azok közül, amelyekkel az Európai Unió szembenéz, és remélem, hogy az Ön vezetésével, Ashton asszony, az Európai Unió valóban a külpolitika irányítója lesz nemzetközi viszonylatban.

Két területet emelnék ki. Az egyik a közel-keleti politikai helyzet. Egyértelmű állásfoglalást várunk Öntől a terrorizmus elleni küzdelemmel kapcsolatos stratégia tekintetében. Főleg azt várjuk, hogy ez olyan helyzet lesz – különösen ami Afganisztánt illeti –, amelyből ki lehet lépni. Azt javaslom, hogy a 30 éve egyfolytában tartó háború miatt romokban ma már heverő ország modernizációjára irányuló törekvések részeként minden eszközt használjunk fel, főleg polgári műveleteket hajtsunk végre. Úgy gondolom, hogy az Afganisztán újjáépítésében való politikai részvétel kulcsfontosságú tényező az ország stabilizációja szempontjából. A másik téma Irán, amely ma döntő szerepet játszik a régióval kapcsolatos külpolitikában. Úgy vélem, hogy Önre hárul az a rendkívül fontos feladat, hogy részt vállaljunk a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásában. Ehhez sok sikert kívánunk Önnek, és bízunk benne, hogy jó együttműködést tud kialakítani az amerikai politikával.

Véleményem szerint az afganisztáni, pakisztáni, indiai és iráni politikai helyzet alapvető fontosságú a nemzetközi biztonságpolitika szempontjából. Ezért, Ashton asszony, az Ön ezzel kapcsolatos szerepe felbecsülhetetlen értékű.

 
  
MPphoto
 

  Izaskun Bilbao Barandica (ALDE) . – (ES) Elnök úr, Ashton bárónő, Ön sikeresnek nevezte a Szomáliai-félszigeten a kalózok ellen végrehajtott Atalanta-műveletet.

A múlt héten azonban súlyos kalóztámadást követtek el baszk, spanyol és francia halászhajók ellen, aminek következtében a halászflották kénytelenek voltak elhagyni az adott területet, és védett helyre vonulni, ahol azonban nincsenek halak, nem is beszélve arról a több száz emberről, akiket különböző hajókon azóta is fogságban tartanak.

Arra kérem Önt, hogy a Parlament által decemberben elfogadott állásfoglalást alkalmazza erre a műveletre a halászhajók védelme és a védelem kiterjesztése érdekében. Ezenkívül kérem a stratégiák vizsgálatát és az e művelet keretében az Indiai-óceán vizein alkalmazott módszerek, valamint az ottani helyzet sürgős felülvizsgálatát.

 
  
MPphoto
 

  Struan Stevenson (ECR) . – Elnök úr, vasárnap 58 ember vesztette életét, miközben megpróbált élni választójogával az iraki választásokon, 140-en pedig súlyos sérüléseket szenvedtek. Az erőszak, a megfélemlítés, a támadás és a zsarolás veszélye mégsem tántorította el a bátor irakiak millióit attól, hogy a szavazó urnákhoz járuljanak.

Több ízben megkísérelték a választási eredmények manipulálását és meghamisítását. A szégyenteljes csalások aggasztó jelei közé tartozik, hogy az elszámoltathatósággal és az igazságszolgáltatással foglalkozó csalárd bizottság több mint 500 világi, felekezethez nem tartozó jelöltet eltiltott, a szavazás napján több bombatámadás történt, valamint az is rosszat sejtetett, hogy az eredmények késve jelentették be.

Irán nyugtalanító beavatkozása folyamatos kísérő jelensége volt ennek a választásnak, és ma határozottan azt kell üzennünk, hogy meg ne próbáljanak Irakban egy bábminiszterelnököt beiktatni, meg ne próbálják megfosztani az irakiakat demokratikus jogaiktól, és ne taszítsák vissza Irakot a szektás káoszba, mert a Nyugat figyel, a reflektorfény Önökre irányul.

 
  
MPphoto
 

  Andrew Henry William Brons (NI) . – Elnök úr, Ashton bárónő szerepét az Európai Unióról szóló szerződés 18. cikke ismerteti: hozzájárul a közös kül- és biztonságpolitika alakításához a Tanácstól kapott felhatalmazás alapján, amelyben természetesen ott vannak a nemzetállamok képviselői. Ugyanez a cikk azonban azt is kimondja, hogy a főképviselő a Bizottság egyik alelnöke, ahonnan ellátja feladatait. Ezen túlmenően úgy értelmezem, hogy a Bizottság korábbi személyzetét előnyben részesítik a diplomatákkal és külügyminiszterekkel szemben külügyi szolgálat tagjainak kijelölésekor.

Ashton bárónő, egyértelmű, hogy az Ön szerepe arra szolgál, hogy folytonosan aláássa a tagállamok által a külpolitika tekintetében nem csupán egyénileg, hanem a Tanácsban közösen gyakorolt befolyást. Önt és Ön posztját átvevőket csak papíron hatalmazza fel a Tanács. Az EU külpolitikáját valójában a Bizottság fogja irányítani; a tagállamok és a Tanács folyamatosan kiszorulnak erről a területről.

 
  
MPphoto
 

  Andrzej Grzyb (PPE) . – (PL) Albertini úr jelentésének központi mondanivalója a koherens és hatékony politika kialakítása. Gratulálok a jelentéséhez, ahogy Danjean úrnak is.

Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a végrehajtásnak személyzeti kérdéseket érintő vonatkozása is van. A jelentés említést tesz az európai külügyi szolgálatról, és bár a 2008-as évre vonatkozóan – kár, hogy nem 2009-re –, de mégis szerepel a jelentésben, ami jelzi, hogyan fogjuk valójában ellátni azt a munkát, amely most az Ashton asszony által vezetésével működő szolgálathoz tartozik. Úgy tűnik, hogy ebben a tekintetben rendkívül fontos az általunk követelt földrajzi egyensúly, valamint az, hogy az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek által a folyamatban betöltött szerep. A tisztelt Házban a világos munkaerő-felvételi követelményeket és az Európai Parlamentnek a szolgálat kialakításában betöltendő szerepét kell majd alaposon megvizsgálni.

Azt szeretnénk kérni, hogy az eljárás legyen világos és egyszerű, hogy mi, az Európai Uniót alkotó egyes szavazókat képviselők is megértsük.

 
  
MPphoto
 

  Jelko Kacin (ALDE) . – (SL) Őszintén gratulálok mindkét előadónak, Albertini úrnak és Danjean úrnak.

Emlékeztetni szeretném Önöket arra a tragikus eseményre, amely hét évvel ezelőtt, március 12-én Belgrádban következett be. Zoran Đinđić, volt szerb miniszterelnök meggyilkolására gondolok. Azért gyilkolták meg, hogy leállítsák a szerbiai helyzet normalizálódását, a demokratizálódás és Szerbia európaivá válásának folyamatát. De nem tudták megállítani. Mindössze késleltetni sikerült. Ez az esemény a szomszédos országokra és a régió egészére is negatív hatást gyakorolt.

Ashton asszony, arra szeretném kérni Önt, hogy segítse és ösztönözze az Európa-párti erőket a közvetlen környezetünkben mindenhol. Időben és a megelőzést középpontba helyezve kell cselekednie. Ön választott saját magának egy új intézményt és egy új szerepkört, ami lényegében két tisztséget és két intézményt jelent, és mondhatjuk, hogy Ön duplán is a báb szerepét tölti be. Nincs visszaút, sem az Ön számára, sem a mi számunkra. Mivel csak előremehet, arra kérem, igazolja az Ön iránt tanúsított bizalmat.

 
  
MPphoto
 

  Franz Obermayr (NI) . – (DE) Elnök úr, az átfogó jelentések rendszerint megkülönböztetett értékelést tesznek szükségessé, és ez ebben az esetben is igaz. Tehát olyan közös kül- és biztonságpolitikát támogatok, amely foglalkozik az illegális bevándorlás, a vízumhamisítás, a bűncselekmények elkövetéséhez kapcsolódó idegenforgalom és a hamis vízumkérelmek problémájával. Ezenkívül olyan közös kül- és biztonságpolitikát támogatok, amely a schengeni térség határainak biztosításával foglalkozik, és nyilvánvalóan nem tűri, hogy a szervezett bűnözés elleni küzdelem során irányítsák. Ugyanakkor ellenzem azt a közös kül- és biztonságpolitikát, amely arra szolgál, hogy az EU aktív szerepet kapjon olyan katonai kérdésekben, amelyekkel az ENSZ és a NATO már foglalkozik. Ezt a felesleges duplázást el kell utasítani – természetesen egy semleges állam képviselőjének különleges szemszögéből nézem a dolgokat. Ezenkívül elutasítom a vízumkötelezettség megszüntetését, ami egy meggondolatlan intézkedés volt a balkáni államokra vonatkozó vízumkötelezettség eltörlése céljából, aminek következtében néhány hónap elteltével már közel 150 000 macedón van úton Közép-Európa felé, kétharmaduk máris illegális bevándorlónak számít.

Ez nyilvánvalóan nem mozdíthatja elő az uniós polgárok biztonsági problémáinak megoldását – nem járul hozzá a biztonsághoz és természetesen közömbösen viszonyul az uniós polgárok azon kívánságához, hogy nagyobb mértékű európai jelenlétet szeretnének.

 
  
MPphoto
 

  Miroslav Mikolášik (PPE) . – (SK) Attól tartok, hogy a korábbi konferenciák nem hoztak kézzel fogható eredményeket a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozása terén. A nukleáris fegyverek és technológiák terjedése folyamatos. Egyre nagyobb annak a veszélye, hogy nukleáris technológia bűn- és terrorszervezetek birtokába kerül.

Az Uniónak közösen kell fellépnie ezen a területen és nemzetközi szereplőként állást kell foglalnia az atomsorompó-szerződés mindhárom pillérének megerősítése, valamint az atomsorompóra vonatkozó szabályok és okmányok általános alkalmazása és érvényre juttatása érdekében. Úgy gondolom, hogy a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásának kérdését fel kell venni az Európai Unió prioritásai közé, és konstruktív párbeszédet kell kezdeni minden atomhatalommal, nem csak az Amerikai Egyesült Államokkal és Oroszországgal. Nem csupán az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának öt tagja rendelkezik nukleáris fegyverekkel. Ezért az Uniónak a globális biztonság érdekében politikai és diplomáciai erőfeszítéseket kell tennie annak biztosítására, hogy például Izrael, India, Pakisztán és Észak-Korea írják alá az atomsorompó-szerződést.

 
  
MPphoto
 

  Catherine Ashton a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője. – Elnök úr, mindenekelőtt köszönetemet szeretném kifejezni a hozzászólásokért, és szeretném elmondani mennyire fontosnak és hasznosnak tartottam ezt a vitát a stratégiai irányítás szempontjából.

Először is szeretném elmondani, hogy teljesen egyetértek mindazon tisztelt képviselőkkel, akik a Parlament ellenőrzésének és szerepének értékéről és fontosságáról beszéltek, nem csak az ellenőrzés, hanem a tudomásom szerint az intézményen belül kialakult szakértelem tekintetében is. Szándékomban áll, hogy hasznosítsam ezt a szakértelmet és merem remélni, hogy minél több alkalommal meg tudjuk vitatni és beszélni ha nem is az összes, de a legtöbb ma felvetett fontos kérdést.

Ezennel viszonylag röviden szólalok fel, de törekszem arra, hogy arról a néhány kulcsfontosságú témáról ejtsek szót, amelyek véleményem szerint leginkább számot tarthatnak a tisztelt képviselők érdeklődésére. Azzal kezdem, hogy nem mondtam „nem”-et a Barnier-jelentésre. A haitin szerzett tapasztalatok és a jelenleg Chilének nyújtott támogatás alapján azt mondtam, hogy szeretnénk megvizsgálni, mennyivel tudnánk többet tenni, és hogyan tudnánk hatékonyabban működni, mit kell tartalékolni, valamint hogy rendelkeznünk kell-e valamilyen tartalékkal. Ez szükségessé teszi, hogy stratégiai szempontból mérlegeljük, mit szándékozunk tenni, és ehhez a Barnier-jelentés biztosítja a hátteret. Nagyon hálás vagyok Michelnek a közreműködéséért – ez a háttere a dolognak.

Az atomsorompó-szerződést illetően: több tisztelt képviselő említette a közelgő, májusi konferencia jelentőségét, mindegyikőjükkel egyetértek. Rendkívül fontos, hogy most már előre lépjünk a tekintetben, hogy milyen lehetőséget kínál számunkra a májusi konferencia.

Azzal is egyetértek, hogy a biztonság az erős politikai kapcsolatokkal kezdődik. Következetesen nemzetközi viszonylatba kell helyezni szemléletmódunkat, ahogy az említett erős politikai kapcsolatokat fejleszteni kívánjunk a biztonság elősegítése érdekében nem csupán saját magunk, hanem azon harmadik államok miatt is, amelyekkel ilyen erős kapcsolatot szeretnénk kialakítani, vagy amelyekkel párbeszédet folytatunk az aggályainkról.

Több tisztelt képviselő is nagyon helyesen említette a Balkán jelentőségét. Prioritásaim között jeleztem, hogy ez rendkívül fontos területe a tevékenységünknek. A boszniai választásokat megelőző időszakban nagyon lényeges, hogy hangsúlyozzuk az Európai Unió fontosságát, és biztosítsuk, hogy a nemzeti politikusok ismertessék a választókkal, milyen módon szándékoznak szorosabb kapcsolatokat kialakítani Európával, hogy az ország végre Európa részévé váljon.

Egyetértek azzal, hogy Valentin Inzko fontos szerepet tölt be és fontos munkát végez a Főképviselő Hivatalában. Együttműködést folytatunk, hogy közösen mérlegeljük a stratégiai megközelítést – ezt is azért tesszük, hogy megvizsgáljuk, hol kell tartanunk a választásokat követő időszakban, a következő hónapokban és években ahhoz, hogy fenntarthassuk a biztonságot. A stabilitás fontosságával kapcsolatban a következőt emelném ki: nem csak az a fontos, hogy megteremtsük a stabilitást, hanem az is, hogy fenntartsuk. A régióban úgy tartják, hogy haladunk előre, én pedig időnként úgy érzem, hogy egy kicsit elakadtunk abban a tekintetben, hogy a következőkben mit is kell tennünk. Tovább kell lépnünk.

Ez különösen igaz Koszovóra – amint azt több képviselő is elmondta –, ahol találkoztam a kormánnyal. Beszélgetéseket folytattam a kormány tagjaival, elsősorban a miniszterelnökkel a jövőbeni teendőkről. Szeretném még megemlíteni Szerbiát, amely nagyon törekszik arra, hogy az Európai Unió tagjává váljon. Amikor találkoztam Tadić elnökkel és a kormány tagjaival, akkor is teljesen egyértelmű volt, hogy ebben látják a jövőjüket, és ők is megértik azon problémákat, amelyek foglalkoztatnak bennünket a jövőig vezető úton.

Ami a Kubáról szóló vitát illeti, ott lettem volna. Egyszerűen arról van szó, hogy egybeesik két dolog. Az Elnökök Tanácsában éppen akkor vitatjuk meg a külügyi szolgálat kérdését, egyszerre nem lehetek két helyen. Erről a menetrendről éppen az Európai Parlament határozott. Ehhez kell igazodnom és jelen kell lennem. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy Kuba helyzetének megvitatása érdekes, és minden bizonnyal vissza fogunk még térni erre a témára.

A béketeremtéssel foglalkozó külön részleggel kapcsolatban az a válaszom, hogy a béketeremtésnek minden cselekedetünkben benne kell lennie, és engem mindig nyugtalanná tesz, ha valaminek az elkülönítéséről van szó, mintha ez valahogy a munkánk minden részletétől való elkülönülést jelentené. Nézzék csak meg, hogyan fogjuk működtetni a külügyi szolgálatot, amely egy érdekképviseleti szervezethez hasonlón egyértelműen vállalja a szerződés szerinti feladatokat, ugyanakkor Önöket is a Bizottságot is szolgálja.

Tehát amikor a Bizottság a kereskedelemmel, az éghajlatváltozással, az energiabiztonsággal kapcsolatos tennivalókat nemzetközi viszonylatban szemléli, a külügyi szolgálat egyben olyan eszköz lehet, amely közvetlenül összekapcsolja a Bizottság tevékenységét az adott területen történtekkel. Fenntartom, hogy mindez arról szó, hogy egy biztonságosabb, stabilabb világ jöjjön létre. Tehát számomra mindez azzal kapcsolatos, hogyan építjük be elképzelésünkbe azt, hogy azon törekvések támogatása céljából vagyunk jelen, amelyek biztosítják a béketeremtést és a békefenntartást.

Az Atalanta-művelettel kapcsolatban a következőket szeretném elmondani: szerintem a művelet nagyon kedvező eredményeket ért el. Ez egy rendkívül fontos misszió, tevékenységének a régión belüli minden egyéb intézkedésünkhöz kapcsolódnia kell. Ezenkívül az a véleményem, hogy nem feledkezhetünk meg a halászatról és az azzal kapcsolatos stratégiáról. Ezzel nagyon is tisztában vagyunk.

A munkacsoportokról: úgy gondolom, hogy nagyon jó ötlet volt a Parlament részéről, hogy munkacsoportokat alakítson ki. Úgy vélem, pillanatnyilag a vezető tisztviselők jó kapcsolatot folytatnak ezekkel a csoportokkal, és ez a továbbiakban is legyen így.

A műveleti központ kérdésével kapcsolatban azt szeretném mondani, hogy nem arról van szó, hogy megváltoztattam az álláspontomat. Amit januárban mondtam, arról továbbra is meg vagyok győződve. Azért foglalkozunk most ezzel a kérdéssel, mert ahogy telik az idő, jobban átlátom a külföldi misszióinkkal kapcsolatos teendőket, akár Koszovó, akár Bosznia esetében, akár azt vitatjuk meg, hogy mi folyik az Atalanta-művelet során, vagy mit tudunk tenni Haitin stb.

Felszólalásomban azt mondtam, hogy meg kell vizsgálnunk, mit kell tennünk, majd döntenünk kell arról, hogy mi ennek a legjobb módja. Eltérő nézetek alakulnak ki, de úgy vélem, hogy ezek a nézetek mind egy közös téma köré csoportosulnak, azaz azzal kapcsolatosak, hogy mit kell tennünk. Tehát arról van szó, hogy meggyőződünk arról, miként kell cselekednünk.

Az emberi jogok témáját úgy jellemezném, hogy ez vezérfonal, meghatározó jelentőségű kérdés. Értékeink és az emberi jogok képviselete minden tettünkben alapvető fontosságú az Európai Unión belül és az egész világon. Az a lényeg, hogyan biztosítjuk, hogy ez a vezérfonal minden tettünkben jelen legyen az Európai Unió értékeinek megismertetése érdekében. Szeretném alaposan megvizsgálni ezt a kérdést, tehát nem csak a párbeszédhez kapcsolódó mellékes dologról van szó. Minden tettünknek szerves részévé válik.

Azzal is egyetértek, hogy az Egyesült Államokkal erős transzatlanti kapcsolatokat kell fenntartanunk. Az Egyesült Államok szilárd partnerünk egy sor kérdésben, különösen a válságkezelésben, és nagyon fontos, hogy erre támaszkodjunk. Ezenkívül nagyon szeretnék arra a munkára építeni, amelyet az Egyesült Államokkal együtt végzünk a fejlesztés által érintett területeken, például Afrikában, ahol – mindenesetre úgy vélem – sokkal többet kell tennünk, természetesen kereskedelmi biztosként a kereskedelmet támogató segélyezés kapcsán szerzett tapasztalataim alapján mondom ezt.

Egyéb nagy jelentőségű partnerségekről is gondolkodnunk kell. Tárgyaltam a brazil külügyminiszterről arról a lehetőségről, hogy ismét együttműködjünk a fejlesztéssel kapcsolatban, olyan területeken, ahol a méretgazdaságosság és az együttműködési képesség lehetővé teszi, hogy sokkal hatékonyabban szabadítsunk fel forrásokat a világ bizonyos, ténylegesen rászoruló térségei számára.

A kiberfenyegetésekkel kapcsolatos megállapításokkal is egyetértek. Ez rendkívül fontos kérdés. Nagyon aktuális. Állandóan figyelemmel kell kísérnünk ezt a problémát, mert elkerülhetetlen, hogy a fenyegetések folyamatosan változnak.

Csak néhány szót szólnék még a külügyi szolgálatról. A külügyi szolgálaton belül meg kell valósítani az Európai Unió földrajzi szempontú képviseletét. Ezzel teljesen egyetértek, de ehhez idő kell. Az egyik dolog, amit az összes külügyminiszternek elmondtam, és most elmondom a Parlamentnek is: kérem, hogy azért mert az első négy vagy öt jelölt nem éppen az Önök által legjobban ismert tagállamból származik, ne feltételezzék rögtön azt, hogy a jövőben abból a tagállamból nem fogok senkit kijelölni. Egyszerűen arról van szó, hogy lépésről lépésre kell felépítenünk a szolgálatot. Ne felejtsék el a tisztelt képviselők, hogy pillanatnyilag még nem is létezik. Még nem alakult ki a külügyi szolgálat csapata vagy személyzete, mert amíg a jogalap nincs kész, semmi sincs. Csak az van, mint korábban, törekszünk arra, hogy következetesebben hozzuk össze a dolgokat.

A kinevezésekre kizárólag érdem alapján kerül majd sor. Nincsenek kedvencek. Csak az érdemek számítanak. Ahogy a tagállamoknak és az intézményeknek is elmondtam, a legtehetségesebbeket és a legkiválóbbakat szeretném kiválasztani. Azt szeretném, hogy a különböző helyszíneken tevékenykedő küldöttségek olyan érdekképviseleti szervek legyenek, amelyek képesek támogatni az Európai Unió tevékenységét annak minden részletében, a harmadik országok irányába való képviselet, a harmadik országokkal való együttműködés tekintetében.

Ez alapvető fontosságú, mert máskülönben ismét megosztottak leszünk. A kérdés az, hogyan vigyük végbe az elmondottakat, jelenleg éppen ezért folytatunk párbeszédet a Tanáccsal és a Bizottsággal. Ha nagyon egyszerű lenne, már véghezvittük volna. Biztosra kell mennünk abban a vonatkozásban, hogy helyesen és hatékonyan cselekszünk. A következő néhány hétben ki fogjuk dolgozni ezt a kérdést.

Ami az erőforrásokat illeti, a rugalmasság mellett érvelek. Amellett érvelek, hogy amennyiben egy adott országban válsághelyzet alakul ki, vagy ráébrednek arra, hogy szükség van az erőforrások mozgósítására, ezzel a kérdéssel foglalkoznunk kell, de mindenképpen a parlamenti ellenőrzés keretében. És itt is át kell gondolnunk, milyen módon intézkedjünk nem csak most, hanem a jövőben is.

Feltétlenül el kell kerülnünk a dupla, felesleges munkavégzést; máskülönben csak még nagyobb bürokrácia alakul ki, amit egyáltalán nem szeretnénk. Biztosítanunk kell, hogy ez a szolgálat az Európai Unión belüli egységes, jól működő szervezet legyen, amely támogatást nyújt, és amelynek a tevékenységét más intézmények is támogatják. És amint mondtam, ne felejtsük el, hogy a szolgálat még létre se jött. Reménykedjünk abban, hogy a következő néhány hétben be tudjuk fejezni ezt a munkát. Biztos vagyok abban, hogy a Parlament támogatásával sikerül létrehozni. Le tudjuk rakni az alapköveket, de az építkezés időbe kerül, és ez olyan fontos, hogy remélem ezt minden tisztelt képviselő megérti.

Tennék még néhány záró megjegyzést. Ami a csúcstalálkozókat illeti, sok különböző csúcstalálkozót tartunk. Mindig azt kell szem előtt tartanunk, mennyire hasznosak és fontosak. Nem vehetek részt mindegyiken. Egyszerűen túl sok van belőlük. Némelyikre elmegyek majd. A Marokkói csúcstalálkozón megfelelően képviseltettük magunkat, mert mindkét elnök jelen volt. Őszintén úgy gondolom, hogy ha a Tanács és a Bizottság elnöke is ott van, elmondhatjuk, hogy a csúcstalálkozón erőteljes az EU képviselete. Nincs szükség arra, hogy én is mindig ott legyek, és ezzel ők is egyetértenének.

Végül egyes tisztelt képviselők szót ejtettek például a Japánnal való kapcsolatokról, a stratégiai partnerség vonatkozásában fontos országokkal, például Oroszországgal való kapcsolatokról, a Közel-Kelet jelentőségéről és értékéről, ahol szombattól látogatást teszek, valamint a kvartett jelentőségéről és értékéről, mivel a Közel-Keleten több helyre ellátogatok. Azt hiszem, öt országba teszek látogatást, majd végül részt veszek a kvartett moszkvai találkozóján a következő teendők megvitatása érdekében.

Végezetül, tisztelt képviselők, köszönöm, hogy észrevették, hogy a Tanács oldalán ülök, és hogy nincs jelen a Bizottság. Majd változtatom a helyemet. Amíg van ülőhely középen, ott fogok átjárni. Az Önök feladata lesz, hogy emlékeztessenek, amikor bejövök, hogy éppen melyik oldalon kell helyet foglalnom.

Végül pedig hadd köszönjem meg ismét Albertini úrnak és Danjean úrnak a kiváló jelentéseket, amelyek alkalmat adtak arra, hogy a mai napon kifejtsem nézeteimet.

(Taps)

 
  
MPphoto
 

  Gabriele Albertini előadó. – (IT) Köszönetet szeretnék mondani képviselőtársaimnak, hogy olyan sokan felszólaltak, külön köszönet azoknak, akik a jelentés legfontosabb részeit jóváhagyták, dicsérték és helyeselték az abban foglaltakat, de azoknak is köszönetemet fejezem ki, akik bíráló megjegyzéseket tettek, és mindenekelőtt azoknak, akik azért tették ezt, hogy felszámoljuk azon sajnálatosan tragikus eseteket, ahol katonai erőt alkalmaznak, és megvalósuljon a békés világról szőtt álom. A nagyszerű görög filozófus, Platón mondása szerint csak a halott látja a háború végét. Annak ellenére azonban, hogy nem akarjuk alávetni magunkat ennek a filozófiának, valamint hogy törekszünk ennek megakadályozására, a valóság arra kényszerít bennünket, hogy még a békemissziókban is katonai erőt alkalmazzunk.

Gratulálok Ashton főképviselő/alelnök asszonynak, és köszönöm, hogy említést tett a jelentésemről: különösen tetszik kettős megközelítési módja, az, ahogyan szinergiát próbál teremteni a Tanács és a Bizottság feladatai között. Az ülésteremben elfoglalt helye – amelyet váltogat a Tanács és a Bizottság padsora között – példázza azon szándékát, hogy két tisztséget lásson el.

Úgy gondolom, hogy nekünk, a Parlamentnek támogatnunk kell a szinergia megteremtése iránti elkötelezettségét. Az Európai Bizottság fejlesztési, szomszédsági, valamint a stabilitás, az emberi jogok és a demokrácia előmozdítására irányuló politikát folytat; a Tanács békemissziókat, valamint és a jogállamiság megvalósítását elősegítő missziókat valósít meg. E témáknak feltétlenül meg kell jelenniük az európai diplomácia szolgálat tevékenységében, amely szolgálatnak hatékonynak, eredményesnek kell lennie, valamint rendelkeznie kell a feladatának ellátásához szükséges készségekkel és forrásokkal, és mindent meg fogunk tenni, hogy ez így legyen.

Azért is szeretnék köszönetet mondani a főképviselő asszonynak – és erről még beszélünk április 23-án –, hogy beleegyezett, hogy megjelenjen a Külügyi Bizottság meghallgatásán, ahol a külügyi szolgálatról lesz szó, amely kérdést lehetőségünk lesz alaposabban megvitatni. A mai nap természetesen nem együttműködésünk végét, hanem kezdetét jelzi.

 
  
MPphoto
 

  Arnaud Danjean előadó. – (FR) Elnök úr, Ashton bárónő, hölgyeim és uraim, még egyszer köszönetet szeretnék mondani minden felszólalásért, amelyek hozzájárultak ahhoz, hogy tartalmasabb vitát folytassunk, hozzájárultak a jelentés tartalmának gazdagításához.

Szeretném megnyugtatni azokat, akik aggályaiknak, sőt olykor gyanújuknak adtak hangot amiatt, hogy ez a jelentés még nagyobb versengést válthat ki, különösen a NATO-val, és elszigetelődéshez vezethet. Semmi esetre sem ez a helyzet; egyáltalán nem gondolom, hogy így lenne, és szeretném még hozzátenni, hogy ez nem is szerepel a szerződésben, éppen ellenkezőleg. Nyugodtan hihetnek egy francia európai parlamenti képviselőnek, aki fáradhatatlanul küzdött azért, hogy hazája újból a NATO integrált struktúrájának része legyen.

Amikor stratégiai autonómiáról van szó, milyen elképzelést dolgozunk ki, milyen politikát fejlesztgetünk 10 éve? A válaszunk az, hogy az Európai Unió azon képességét fejlesztjük, hogy polgári és katonai missziók segítségével olyan területeken tudjon beavatkozni, ahol más szervezetek, például a NATO, nem tudnak. A NATO nem tudott beavatkozni, hogy véget vessen a grúz konfliktusnak, nem tudott beavatkozni ott, ahol nem volt jelen az ENSZ és az EBESZ. A NATO sem avatkozott be korábban a Szomáliai-félszigeten, mint mi, hogy véget vessen a biztonsági érdekeinket veszélyeztető eseményeknek.

A stratégiai autonómia azt is magában foglalja, hogy olyan eszközökkel vagyunk képesek beavatkozni, amelyekkel csak mi rendelkezünk: polgári és katonai eszközökkel, jogi, pénzügyi és fejlesztési eszközökkel. Az Európai Unió van a legjobb helyzetben ahhoz, hogy a válság sújtotta területeken fejlessze ezt a globális megközelítést.

Stratégiai autonómiánk azt is jelenti, hogy szükség esetén nem avatkozunk be, vagy egyoldalú katonai műveletek esetén, vagy azért – és több osztrák képviselő hívta fel a figyelmet erre –, mert vannak köztünk semleges országuk, amelyek státuszát tiszteletben tartjuk.

Én ezt értem európai védelem és biztonság alatt. Ezt jelenti a stratégiai autonómia, amelyet e politika eszközeivel alakítunk ki. Ne felejtsük el az európai biztonság- és védelempolitika kezdetét. Akkor jött létre, amikor tragikus, véres kudarcot vallottunk: azaz a Balkánon az 1990-es években, ahol az Európai Unió nem tudott megbirkózni a kontinens egyik jelentős biztonsági kihívásával. Ne feledkezzünk meg erről. Az európaiak nem felejtették ezt el, és nem bocsátanák meg, ha feladnánk azt az ambíciót, hogy Európa szerepet játsszon a nemzetközi színtéren.

(Taps)

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – Ezzel lezárjuk ezt a napirendi pontot. A vitát berekesztem. A vita lezárása érdekében az eljárási szabályzat 115. cikkének (5) bekezdése szerint benyújtott, hat állásfoglalási indítványt(1) kaptam kézhez.

A szavazásra ma kerül sor.

 
  
MPphoto
 
 

  Elena Băsescu (PPE) írásban. – (RO) Mindenekelőtt gratulálni szeretnék Albertini úrnak a jelentés elkészítéséhez. Örülök, hogy az általam javasolt módosításokat elfogadták. A múlt héten az Európai Bizottság bejelentette, hogy 43 jelentős energiaprojektet finanszíroz, többek között négy olyat, amely Romániát is érinti. A jövőben a Bizottságnak kellő fontosságot kell tulajdonítania a Constanţa-Trieszt páneurópai kőolajvezetéknek, valamint a keleti partnerség országaival való kapcsolatok fejlesztésének. Fokozni kell a fekete-tengeri szinergia részét képező projektek végrehajtásával kapcsolatban annak érdekében, hogy ezen a területen hatékonyabb együttműködés valósuljon meg. A Moldovai Köztársaság a keleti partnerségben és a fekete-tengeri szinergiában is jelentős szerepet tölthet be. Az Európai Uniónak külön figyelmet kell fordítania az ezen országgal való kapcsolatokra, és támogatnia kell az uniós csatlakozáshoz vezető úton. Az EU-nak nagyobb mértékű részvételt kell vállalnia a fekete-tengeri régió megoldatlan konfliktusainak rendezésében, beleértve a Dnyeszteren túli régióban állandósult konfliktust. A transzatlanti partnerség fejlesztését fel kell venni az Európai Unió kül- és biztonságpolitikájának prioritásai közé. Az Egyesült Államokkal való kapcsolatok rendkívül fontosak a globális biztonság és stabilitás megszilárdításának elősegítése szempontjából. Az amerikai rakétavédelmi rendszer egy részének Románia területére történő telepítése a hazám iránti bizalom jele.

 
  
MPphoto
 
 

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL) írásban. – (PT) Sajnálatos, hogy a többoldalú leszerelés folyamata megszakadt, és több évig hiányzott a politikai akarat az újrakezdéshez. Ezért rendkívüli jelentőségű az atomsorompó-szerződés részes felei közötti, közelgő 2010. évi felülvizsgálati konferencia.

Amint azt az általunk aláírt állásfoglalási indítvány kimondja, mélységesen aggaszt bennünket az új nukleáris fegyverkezési verseny által előidézett veszély. Ennélfogva azonnal be kell szüntetni a nukleáris fegyverek fejlesztését, előállítását és tárolását.

Elengedhetetlen, hogy az Egyesült Államok véget vessen a harcászati nukleáris fegyverek új generációja kifejlesztésének, és hogy eddigi törekvéseivel ellentétben, aláírja és ratifikálja a globális Atomsorompó-szerződést.

Ezenkívül az iráni nukleáris programmal kapcsolatos vita békés megoldása és a tárgyalások újrakezdése mellett érvelünk, ezáltal újólag megismételjük, hogy ellenzünk minden katonai akciót, illetve katonai erő alkalmazásával való fenyegetést. Ezenkívül arra is figyelmeztetünk, hogy a katonai akciók még mélyebb válságot idézhetnek elő a régióban.

 
  
MPphoto
 
 

  Edit Herczog (S&D) írásban. – (HU) Tisztelt elnök úr! Tisztelt képviselőtársak! 2010 áprilisában-májusában megrendezésre kerül az Atomsorompó Szerződés felülvizsgálati konferenciája. Ezen fontos, hogy az Európai Unió tagállamai egységes álláspontot képviseljenek és megerősítsék a szerződés mindhárom pillérét: a nukleáris fegyverek terjedésének megakadályozását, a leszerelést és az együttműködést az atomenergia polgári célú felhasználása területén. A tagállamoknak ki kell fejezniük elkötelezettségüket a nukleáris fegyverekkel való kereskedelem visszaszorítása mellett, a már meglévő nukleáris fegyverarzenálok fokozatos leépítése, illetve a nukleáris fegyverek előállításához szükséges anyagok gyártásának és az ahhoz szükséges termékek birtoklásának szigorú ellenőrzése mellett. A tagállamoknak vezető szerepet kell vállalniuk az ENSZ BT által 2009 őszén (szeptember 24-én) hozott 1887. határozat alkalmazásában: ezen határozat értelmében a tagállamoknak nagy hangsúlyt kell fektetniük arra, hogy egy átfogó nemzetközi szerződést hozzanak létre, amely a nukleáris fegyverek leszereléséről hivatott rendelkezni szigorú nemzetközi felügyelet mellett. Ezenkívül törekedniük kell konkrét intézkedések bevezetésére a fent említett területeken, hogy példát statuáljanak a világ számára. Az Unió tagállamainak elő kell segíteniük az átfogó Atomcsend Szerződés ratifikálását, illetve az Amerikai Egyesült Államok és Oroszország közötti START egyezmény megújítását. Az Európai Uniónak kiemelt területként kell kezelnie a nukleáris fűtőanyagokkal kapcsolatos teendőket, a tárolásukra, szállításukra, kereskedelmükre vonatkozó szabályozások egységesítését, átláthatóvá tételét, szigorítását.

 
  
MPphoto
 
 

  Filip Kaczmarek (PPE) írásban. – (PL) Hölgyeim és uraim, meg kell mondanom, hogy azt gyanítom, hogy a közös kül- és biztonságpolitikáról szóló 2008-as éves jelentés nem fog akkora érzelmeket kiváltani, mint a témával kapcsolatos következő évi. Mert azt remélem, hogy egy év múlva már tudni fogjuk, milyen is lesz az európai külügyi szolgálat, ez az új szolgálat viszont nagy befolyást fog gyakorolni az európai külpolitika alakulására.

Az Európai Unió nemzetközi jelentőségű szereplő szeretne lenni. Ez nagyszerű, de nem lesz könnyű megvalósítani. Kemény munka vár ránk. Az európai intézményeknek egyetértésre kell jutniuk az európai külügyi szolgálattal kapcsolatban. Ez sem lesz könnyű feladat, de e nélkül nem leszünk képesek külpolitikánk fejlesztésére. Vissza kell nyúlnunk az Európai Unió alapvető értékeihez, és ezek alapján kell hozzálátnunk külpolitikánk alakításához.

Soha nem feledkezhetünk meg a szolidaritásról, az egyenlőségről, az egységes normákról, valamint az emberi és polgári jogokról. Gondolnunk kell a belső egyensúly fenntartására, valamint arra, hogy meg kell védenünk az összes uniós tagállam érdekeit, amelyek nem kizárólagosak. Kétségtelenül alapvető fontosságú kérdés, hogy javítani kell a közösségi intézmények és a tagállamok közötti koordináción. Az egyéni nemzeti érdekek nem állhatnak ellentétben egységünkkel, illetve közösségünkkel. Paradox helyzet, de éppen azon országok, amelyek az európai integráció hajtóerejének szeretnének látszani, időnként az Unió közös érdekeivel szemben cselekszenek. Változtassunk ezen!

 
  
MPphoto
 
 

  Kristiina Ojuland (ALDE) írásban. – (ET) Elnök úr, az előttem felszólalók közül néhányan felhívták a figyelmet az európai külügyi szolgálat összetételével kapcsolatos problémákra, amely szervezet a Lisszaboni Szerződés hatálybalépést követően kezdte meg munkáját. Rendkívül fontosnak tartom, hogy az európai külügyi szolgálat összeállítása során tartsuk be a földrajzi egyensúly elvét, valamint hogy – az Európai Unió többi szervéhez hasonlóan – itt is alkalmazzuk a pozitív diszkriminációt az új tagállamok képviselői tekintetében, ami tükrözi az átmenti időszakot és elősegíti a gyorsabb előmenetelt. Az új tagállamok képviselői nem rendelkeznek a szükséges, az Európai Unió intézményeiben több évtizedes, ami előfeltétele a legmagasabb tisztségek betöltésének. Nem lenne méltányos, ha az összes fontos posztot a régi tagállamokból származó tisztviselők töltenék be, és ha az új tagállamok tisztviselőinek hosszú évekig az oldalvonalon kívül kellene várakozniuk. Ez nyilvánvalóan erőforrás-pazarlás lenne, mert például tegyük fel, hogy egy Máltát képviselő tisztviselő, sokkal több ismerettel rendelkezik az észak-afrikai országokról, egy ciprusi a Közel-Keletről, egy bolgár Törökországról, egy lengyel Fehéroroszországról és Ukrajnáról, a balti államokból származó képviselő Oroszországról stb. Remélem, hogy az Európai Unió nem követi el azt a hibát, hogy csak a régi tagállamok alakíthassák ki az európai külügyi szolgálat arculatát, és remélem, hogy ehelyett megtalálja a legjobb, minden tagállam számára elfogadható megoldást.

 
  
MPphoto
 
 

  Czesław Adam Siekierski (PPE) írásban. – (PL) A világ helyzete új kihívásokat teremt az EU külpolitikája számára, és a biztonsági problémák átfogóbb értelmezését teszi szükségessé. Új hatalmak alakultak ki és aktívan részt vesznek a világpolitika különböző területeinek alakításában. Ennélfogva nemzetközi párbeszédre, valamint az együttműködési és a feladatmegosztás tekintetében új alapelvek meghatározására van szükség. A NATO és az Amerikai Egyesült Államok által a nemzetközi biztonság vonatkozásában betöltött jelentős szerepet azzal kell kiegészítenünk, hogy az EU részét képező, különleges mobil erőket hozunk létre, amelyek képesek lesznek mindenféle természeti és egyéb katasztrófa miatt bekövetkező helyzetet kezelni. Az Uniót nem csak a demokráciáért és az emberi jogokért küzdő intézménynek fogják tekinteni, hanem olyan szervezetnek is, amely szükség esetén a lakosság segítségére siet. Más fenyegetések is nyilvánvalóan egyre nagyobb veszélyt jelentenek, így az energia- és élelmezésbiztonság mind fontosabbá válik. Szükségesnek tartom, hogy az EU külügyi szolgálatának működésével kapcsolatban új elképzelést dolgozzunk, amely meghatározza a közösségi műveleti területeket és a szolgálat létrehozásának alapelveit, valamint a tagállamok diplomáciai szolgálataival való feladatmegosztás és együttműködés alapelveit, hogy egyértelmű legyen, az egyes uniós intézmények milyen feladatot látnak el. Ha az elején nem dolgozzuk ki a feladat- és hatáskörmegosztást, félreértések alakulhatnak ki az Unió különböző intézményei és vezetői, valamint az EU és a tagállamok között. A külügyi és biztonságpolitikai főképviselői poszttal kapcsolatos első tapasztalatok, valamint azon általános elvárás miatt, hogy aktív tevékenységet folytasson és különböző helyeken legyen jelen, el kell gondolkodnunk azon, hogy helyetteseket jelöljünk ki, vagy a főképviselő munkájának elvégzésébe nagyobb mértékben vonjunk be más biztosokat, úgyis van belőlük elég.

 
  
MPphoto
 
 

  Traian Ungureanu (PPE) írásban. – (RO) Örülök az Albertini-jelentésnek, amely ismerteti a közös biztonság- és külpolitika legfőbb vonatkozásait, különösen a keleti partnerség fejlesztésével és a fekete-tengeri régión belüli európai politikáról szóló pontokra gondolok. A keleti partnerség és az Euronest Parlamenti Közgyűlés megfelelő keretet biztosít ahhoz, hogy az EU keleti szomszédai közelebb kerüljenek az európai normákhoz, valamint ahhoz is, hogy tisztázzuk egyes államok – például a Moldovai Köztársaság – uniós csatlakozásának kilátásait. Különösen szeretném kiemelni, mennyire fontos, hogy a Moldovai Köztársaság Európa-párti kormánya gyors, különleges segítséget kapjon. Ebben a tekintetben két európai intézkedést kell felgyorsítani: az uniós makroszintű pénzügyi támogatás nyújtásának folyamatát, valamint a Moldovai Köztársaságnak az EU-ba utazó állampolgárai számára a vízummentesség biztosítása. Alapvető fontosságú, hogy a fekete-tengeri régión belül továbbra is az EU energiabiztonságának garantálására vonatkozó európai célkitűzés megvalósítására törekedjünk. Támogatom a jelentés 21. pontját, amely felhívja az EU-t arra, hogy teljes körűen és minél gyorsabban valósítsa meg a Nabucco-projektet. A vita tárgyát képező másik kérdés, amely ugyanolyan fontos, az Egyesült Államok rakétavédelmi programjának megfelelő értékelése, valamint annak jelentősége az európai biztonság szempontjából. Romániának a programba való bevonása azt bizonyítja, hogy Románia hozzájárul az európai biztonsághoz, és képes betartani a szövetségesek irányába tett biztonsági kötelezettségvállalásait.

 
  
MPphoto
 
 

  Janusz Władysław Zemke (S&D) írásban. – (PL) Szeretnék néhány észrevételt tenni az európai biztonsági stratégiával, valamint a közös biztonság- és védelempolitikával kapcsolatban.

Az Európai Parlament állásfoglalásra irányuló indítványa pontosan meghatározza az Európát érintő veszélyeket és kihívásokat. A probléma az, hogy nem tudjuk ezeket megfelelően kezelni, legalábbis nem mindig tudunk elég gyorsan reagálni. Három fő gyenge pontunk van, és ha ezekre megoldást tudnánk találni, alapvető javulás állna be a közös biztonság- és védelempolitika hatékonysága tekintetében. Az egyik gyenge pontot az jelenti, hogy hiányzik az eltökéltség az összes uniós tagállam részéről a közös politika kialakítása iránt, ha nem csupán szóban kell kijelenteni, hogy szükség van közös politikára. A második – a számos európai intézmény munkájának erőtlen koordinációja. Uniós szinten még mindig nem jött létre egy olyan központ, amely a válsághelyzetekben szükséges válaszlépéseket irányítaná. A harmadik és egyben az utolsó probléma, hogy túl szerény a ténylegesen az Unió – és nem csak a tagállamok – rendelkezésére álló katonai és polgári eszköztár.

A légi közlekedéssel kapcsolatos problémák például most már közismertek, és ez alapvető jelentőséggel bír a válsághelyzetekben való gyors reakció szempontjából. Csak akkor lehet hatékonyabb a közös biztonság- és védelempolitika, ha az említett három területen előrehaladást érünk el.

 
  
 

(Az ülést felfüggesztik néhány percre, amíg a szavazásra várnak)

 
  
  

ELNÖKÖL: McMILLAN-SCOTT ÚR
alelnök

 
  

(1)Lásd a jegyzőkönyvet.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat