Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2010. március 10., Szerda - Strasbourg

8. A szavazáshoz fűzött indokolások

A szavazáshoz fűzött szóbeli indokolások

Jelentés: Klaus-Heiner Lehne (A7-0011/2010)

  Viktor Uspaskich (ALDE) . – (LT) Elnök úr, szeretném kijelenteni, hogy én támogatom ezt a határozatot, de először is a szavazókártyám nem működött, és ezért kell ezt kijelentenem. Most térjünk a tárgyra. Hölgyeim és uraim, a mikrovállalkozások éves elszámolási kötelezettségeinek megváltoztatásáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslat. Ez a projekt heves vitákat keltett majdnem minden szinten mind az európai uniós, mind a tagállami intézményekben. Meg vagyok győződve arról, hogy közös európai uniós szabályokat kell készítenünk. Szeretném hangsúlyozni azonban, hogy a mikrovállalkozások adminisztratív terheinek csökkentésével nem szabad megsértenünk a tisztességes verseny feltételeit sem a tagállamok belső piacain, sem az Európai Unió piacán. Úgy gondolom, hogy egy egységes adót kellene létrehozni a mikrovállalkozások számára, ami néhány tagállamban már létezik. Ha ez kiszámolható, akkor vagy az alkalmazottak száma, vagy a forgalom, vagy a terület alapján lehetne kiszámolni, a vállalkozás típusától függően. Ennek eredményeképp ezek a vállalkozások nem éreznek majd kísértést, hogy illegális tevékenységekbe bonyolódjanak.

  Peter Jahr (PPE) . – (DE) Elnök úr, azzal a lehetőséggel, hogy megszabadítjuk a mikrovállalkozásokat abbéli kötelességüktől, hogy éves mérleget készítsenek, az Európai Parlament egyértelműen a felesleges bürokrácia eltörlése mellett áll ki. Egy az egész Unióra kiterjedő körülbelül 6,3 milliárd eurós segéllyel konkrét ösztönzést is nyújtunk Európa kis- és középvállalkozói szektora növekedéséhez. Mivel a tagállamok egyénileg dönthetnek az éves mérlegek elkészítésének kötelezettsége alóli felmentésről, úgy gondolom, hogy a lehető legtöbb ország, és különösen Németország, élni fog ezzel a lehetőséggel. Ez az intézkedés nem csak azt fogja lehetővé tenni az érintett vállalkozások számára, hogy időt és vállalkozásonként körülbelül 2 000 eurót takarítsanak meg, hanem annak is nagyon jó példája, hogy mennyivel polgárbarátabb Európa, mint azt sokan gondolják. Nagyon jó lenne, ha ezt a példát itt a Parlamentben sok további példa is követné.

  Tiziano Motti (PPE) . – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, én nem támogattam a Lehne-határozatot. Sajnálom, mert a mikrovállalkozásokkal kapcsolatos, amelyek a gazdaság gerincét képezik, de mindenekfelett úgy gondolom, hogy a határozat jelenlegi formájában versenyképességbeli különbségeket eredményez a különböző tagállamok vállalkozásai között, és ezt nem akarjuk, különösen nem válság idején. A könyvelések vezetése valójában hatékony és szükséges, pontosan azért, mert lehetővé teszi a vállalkozások számára, hogy versenyezzenek a piacon, továbbá hogy banki hitelt kapjanak, mivel a vezetés minőségét a beszámolók alapján mérik mind a vállalkozások, mind a mikrovállalkozások esetében.

Úgy gondolom, hogy ehelyett azon kellene dolgoznunk, hogy segítsük a mikrovállalkozásokat, hogy ösztönzőkhöz jussanak az adócsökkentés érdekében, hogy képessé tegyük a fiatal vállalkozókat és a családi vállalkozásokat arra, hogy ténylegesen versenyképesek legyenek a piacon, és végezetül azon, hogy lehetővé tegyük, hogy hitelt kapjanak az intézményektől, amelyek, ahogy én látom, mostanáig főleg a nagy vállalkozásokkal foglalkoztak.

  Marian Harkin (ALDE) . – Elnök úr, nagyon örülök, hogy támogathatom a Lehne-jelentést, amely segíteni fog abban, hogy csökkentsük a mikrovállalkozások adminisztratív terheit.

Az egyik dolog, ami újra és újra előkerül amikor kisvállalkozásokkal beszélünk, az a túlszabályozás kérdése, a túlzott bürokrácia, és hogy valósággal elárasztja őket a papírmunka. Helytálló az érvelésük, amikor azt mondják, hogy indokolt lenne, ha ők, mint mikrovállalkozások, nem ugyanazoknak a szabályoknak lennének kitéve, mint a nagyobb vállalkozások.

A ma meghozott döntésünk ésszerű, és jól megalapozott válasz Európa nehézségekkel küszködő kisvállalkozásainak aggodalmaira. Az esetek többségében új jogszabályokat terjesztünk elő a Parlamentben, de ma módosítottunk egy jogszabályt. Ez jobb üzleti környezetet és javuló versenyképességet fog eredményezni a kisvállalkozások számára, és nagyon érdemes volt meghozni ezt a döntést.

  Vito Bonsignore (PPE) . – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, szeretnék köszönetet mondani Lehne úrnak a jelentéséért. Az Európai Unió közelről figyeli az üzleti életet – ahogy azt ma is megmutatta –, és különösen az én képviselőcsoportom, az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták), mindig prioritásai között szerepeltette a kis- és középvállalkozások támogatását. Úgy gondolom ezért, hogy amit ma végrehajtottunk azzal a céllal, hogy csökkentsük a mikrovállalkozások bürokráciáját és költségeit, nagyon időszerű volt. Ez az intézkedés kézzel fogható segítséget jelent a kisvállalkozások számára ebben a nehéz időszakban.

Végezetül egyetértek az intézkedés rugalmasságával, ami lehetőséget biztosít a tagállamoknak arra, hogy a lehető legalkalmasabb időben vezessék be az irányelvet. Ennek célja, hogy elkerüljünk mindenféle illegális cselekedetet, amely az ellenőrzések hirtelen és jelentős csökkenése következtében történhetne.

Állásfogalásra irányuló indítvány RC-B7-0151/2010

  Philippe Lamberts a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim, úgy gondolom, hogy mostani szavazásunk két szempontból is figyelemre méltó. Először is, mivel a három nagy képviselőcsoport úgy döntött, hogy közös állásfoglalást készít, amelyet hat perccel a határidő lejárta előtt nyújtottak be, megakadályozva ezáltal a többi csoportot abban, hogy módosításokat terjesszen elő vele kapcsolatban. Ez a kirekesztő hozzáállás nem méltó ehhez a Parlamenthez.

Másodszor, ha legalább olyan szöveget alkottak volna, amelynek van értelme! Egy olyan időszakban, amikor a Bizottság ugyanezekkel a politikai csoportokkal képes öt célkitűzéssel előállni, és hat politikával, hogy támogassa ezeket a célkitűzéseket, a Parlament olyan állásfoglalással áll elő a három nagy politikai csoport támogatásával, amely abszolút semmit nem mond.

Úgy gondolom, hogy ez az állásfoglalás nagyban hozzájárul ahhoz, hogy nevetségessé tegye ezt a Parlamentet, amely egy olyan fontos témáról szóló vitában, mint az Európa 2020, képes arra, hogy a nyilvánvaló kimondásán túl semmit ne tegyen.

  Ramona Nicole Mănescu (ALDE) . – (RO) Köztudott, hogy a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért képviselőcsoport az elsők között volt, akik a gazdasági növekedési stratégia specifikusabb megközelítésére szólítottak fel. Éppen ezért üdvözlendőnek tartom azokat a módosításokat, amelyeket az EU 2020 stratégia ebből a perspektívából vezet be.

Úgy gondolom ugyanakkor, hogy bizonyos területeken nincs megfelelő fejlődés. Szeretném felhívni ezért a figyelmet arra, hogy a 2020-as stratégia nem fogalmazza meg egyértelműen, hogy milyen kapcsolat lesz a kohéziós politika és e stratégia között. Én úgy vélem, elnök úr, hogy a kohéziós politikának, amely elsősorban a regionális fejlődést segítő pénzügyi eszköz, továbbra is a régiókat kell céloznia.

A Bizottság javaslata továbbá a Tanácsot és a tagállamokat bízza meg a stratégiával kapcsolatban felmerülő politikák bevezetésével és kezelésével, eközben azonban figyelmen kívül hagyja a helyi hatóságok fontos szerepét a konkrét eredmények elérésében regionális és helyi szinten.

Úgy gondolom, hogy a stratégia sikere elsősorban azon múlik, hogy hogyan vezetik be azt nemzeti, helyi és regionális szinten.

  Petru Constantin Luhan (PPE) . – (RO) Az állam- és kormányfők nyilatkozatot fogadtak el az Európai Tanács február 11-i informális ülésén, miszerint támogatják a Görögország gazdasági és pénzügyi helyzetének helyreállítására tett erőfeszítéseit. Emellett azt is tárgyalták, hogy mit kíván elérni az Európai Unió 2020-ra a Lisszaboni Stratégia értelmében.

Úgy gondolom, hogy ez a szavazás a szolidaritásért való szavazás, mivel előre tekintve az EU 2020-ra, a meghatározott prioritásokat sokkal szigorúbban kell kezelni, amely azonban lehetővé teszi, hogy kihasználjuk az egyes régiók speciális adottságait, továbbá hogy az egyes régiók problémáit megoldjuk.

A gazdasági versenyképességnek továbbra is nőnie kell, hogy új munkahelyeket hozzunk létre, és eközben beruházásokra van szükség különböző területeken, beleértve az oktatást és a kutatást. Szilárdan hiszem, hogy az egyes régiókra és az egyes tagállamokra jellemző problémákat vizsgálni, és megfelelő módon kezelni fogják a szolidaritás elvét véve alapul, hogy képesek legyünk elérni azokat a célkitűzéseket, amelyeket 2020-ra kívánunk megvalósítani.

Az oktatásba való beruházást egy olyan infrastruktúra kialakításával kell támogatni, amely elősegíti a tudás gyakorlati alkalmazását, a társadalmi kohéziót és Európa gazdasági versenyképességének globális növekedését.

  Georgios Papanikolaou (PPE) . – (EL) Elnök úr, a Tanács következtetéseiből és az azt követő, Brüsszelben tartott parlamenti vitából, valamint az illetékes biztos és számos tagállam vezetői által következésképpen megfogalmazott álláspontból egyértelmű, hogy válsághelyzetben, és amikor egyes tagállamoknak komoly gazdasági problémákkal kell szembenézniük, szükségünk van többek között és a meglévő monetáris unió keretein belül az európai szolidaritásra és olyan politikákra, amelyek az egyes tagállamok elleni spekulatív támadásokkal foglalkoznak.

Ilyen értelemben rendkívül fontosak a mostani állásfoglalások olyan európai intézmények és struktúrák, mint például egy európai valutaalap, létrehozásával kapcsolatban, amelyek kezelni tudják az ilyen problémákat. Nagyon sokat várunk a Tanácstól az elkövetkezendő napokban, és hatékony cselekvést szeretnénk, amely segítségével megküzdünk a problémákkal ebben a kritikus időszakban.

  Viktor Uspaskich (ALDE) . – (LT) Hölgyein és uraim, az EU 2020 stratégiáról szeretnék beszélni. Elvileg minden olyan kezdeményezést támogatunk, amely javítja az Európai Unió helyzetét, de ez nem jelenti azt, hogy nincs helye a bírálatnak és a fejlődésnek. Véleményem szerint ez elmondható az Európai Unió 2020-as stratégiájáról is. Akarjuk vagy nem, valamilyen mértékben el kell törölnünk a tagállamok gazdasági szabályi közötti határokat. Ebben az esetben természetesen egyáltalán nem olyan területekről beszélek, mint a kultúra, a hagyományok vagy a nemzeti örökségek. Ugyanakkor hangsúlyoznunk kell, hogy gazdasági szempontból az Európai Unió piaca egy közös piac. Máskülönben ez pont olyan lenne, mintha egy állam különböző szabályokat alkalmazna a különböző régiókra vonatkozóan. Ezért nem számít, hogy mennyire ellenzik ezt a nagy és kisebb uniós tagállamok, kell egy határidőt szabni, amikor közös gazdasági feltételeket vezetünk be az Európai Unióban. Üdvözlendőnek tartom továbbá, hogy figyelmet fordítanak a csúcstechnológia, a tudás alapú társadalom és a tudomány fejlődésére. Ugyanakkor fel kell ismernünk, hogy minden európai uniós…

  Elnök. – Sajnálom, de úgy gondolom, eleget hallottunk. Nagyon köszönöm, Uspaskich úr. Most félbeszakítom felszólalását.

  Nikolaos Chountis (GUE/NGL) . – (EL) Elnök úr, én a jelentés ellen szavaztam, mert az EU 2020-as stratégia ugyanazt a sikertelen neoliberális utat követi, mint a Lisszaboni Stratégia, amely szélesítette a regionális és társadalmi egyenlőtlenségeket, növelte a szegénységet és a munkanélküliséget, és az Európai Unióban kialakult válság legfőbb oka volt. Ezért radikálisan meg kell változtatnunk azt a keretet, amelyen belül a gazdasági és társadalmi politikákat folytatjuk, hogy azok teljes foglalkoztatást és erősebb szociális jogokat eredményezzenek.

A válság kitörésekor az Európai unió vezetői lehajtották fejüket, az informális csúcstalálkozón, hagyva, hogy minden tagállam maga oldja meg problémáit, és most ellenőrizni akarják a költségvetési hiányokat. Fekete bárányként kezelték Görögországot, és azt akarják, hogy szigorú intézkedéseket hozzanak a munkavállalók rovására Görögországban és más országokban.

A társadalom- és fejlődésellenes stabilitási paktumot ezért egy fejlesztési és bővítési paktumra kell cserélni, ahogy azt az Egységes Európai Baloldal/Északi Zöld Baloldal képviselőcsoport által előterjesztett indítvány leírja.

  Filip Kaczmarek (PPE) . – (PL) Az Európai Uniónak kétségkívül szüksége van egy új stratégiára, amely lehetővé teszi számunkra, hogy megalkossuk a gazdasági és pénzügyi válságra adandó válaszunkat. A stratégia egy fontos eleme kellene, hogy legyen az emberek szabad mozgásának megerősítése, beleértve minden csoportot: a munkavállalókat, az üzletembereket, a tudósokat, a diákokat, még a nyugdíjasokat is, és ezt tartalmazza állásfoglalásunk. Egy másik jó vonása, hogy nagyobb hangsúlyt fektet a kis- és középvállalkozások támogatására. Az ilyen vállalkozások fejlődése nélkül nem lehetséges az Unió helyzetének javítása.

Néhányan úgy gondolják, hogy a stratégiában kevés szó esik a kohéziós politikáról. Nem hiszem, hogy ez így lenne, mert valójában van egy olyan része, amely a kohéziós politikának az Unió jövőjében betöltendő alapvető jelentőségéről szól. Tudom azonban, hogy ha nem váltják valóra, semmilyen stratégia sem fog javítani a helyzeten.

  Vito Bonsignore (PPE) . – (IT) Elnök úr, eljött az ideje, hogy felnőjünk politikailag. A válság megmutatta, hogy több koordinációra és irányításra van szükség a fontos és mérvadó közösségi hivatalok részéről, több erőforrásra van szükség az infrastruktúrával kapcsolatos projektek számára, és nagyobb figyelmet kell fordítani arra, hogy valódi támogatást nyújtsunk a kis- és középvállalkozásoknak.

Nagy erőfeszítéseket kell tennünk annak érdekében, hogy teljes körűen bevezessük a belső piacot, és sürgősen kísérletet kell tennünk a közös fiskális politika létrehozására. A múltban sokan szemet hunytak a sok butaság felett, amivel az amerikai bankok árasztották el a globális piacot, értelmetlen formaságokat véve alapul az Unión belül is. Itt az ideje a felelősségvállalásnak és a bátorságnak. Az állásfoglalás, amely mellett szavaztam én és képviselőcsoportom is, tartalmazza ezeknek a dolgoknak egy részét, de úgy vélem, hogy Barroso elnök úrnak, a Tanácsnak és a Parlamentnek még bátrabbnak kellene lennie.

  Ryszard Czarnecki (ECR) . – (PL) Az új EU stratégia lényegében a Lisszaboni Stratégia kistestvére. Ha követi idősebb testvére példáját, nem megy át a vizsgákon, és nem lesz alkalmas semmire.

Ugyanakkor, amikor az Európai Unió vezetői a Lisszaboni Stratégia elfogadásának fontosságáról beszéltek, a tagállamok valójában korlátozták a munkavállalók és a szolgáltatások szabad mozgását is. Az új stratégia természetesen valamivel jobb, mint a néhány hónappal ezelőtti verzió, amelyben egyáltalán nem esett szó a kohézióról. Jelenleg azonban leginkább egy kívánságlistára hasonlít. A stratégia próbája az Európai Unió 2014-ben kezdődő hétéves költségvetése lesz. Remélem, ez olyan stratégia lesz, amely nem járul hozzá a régi Unió országainak az új Európai Unió feletti uralmához.

  Zoltán Balczó (NI) . – (HU) Az Európai Unió 2020-as stratégiájára nemmel szavaztam. Azért szavaztam nemmel, mert láthatóan hitet tesz a neoliberális gazdaságpolitika mellett. Világosan fejti ki, hogy elítéli a protekcionista gazdaságpolitikát, vagyis az állam szerepvállalását. Pedig a pénzügyi, gazdasági világválság azt a tanulságot adta, hogy a piacokra nem lehet mindent rábízni. Másrészt világosan látszik a birodalmi koncepció. Előírja, hogy automatikusan lépnek a szabályok életbe akkor, ha a tagállamok nem ültetik át időben. Európai felügyeleti hatóságot kíván létrehozni, és egyéb helyeken is világosan látszik, hogy kötelező erejű jogi aktusokkal kíván eredményt elérni ahelyett, hogy az autonóm döntéseket meghagyná. Ezért nemmel szavaztunk rá.

  Inés Ayala Sender (S&D) . – (ES) Elnök úr, a Költségvetési Ellenőrző Bizottság tagjaként szeretném elmondani, hogy én természetesen az EU 2020 stratégia mellett szavaztam, mert úgy érzetem, fontos volt, hogy a Parlament véleményt nyilvánítson. Van azonban egy fenntartásom, amelyet szeretnék kifejteni a Parlamentnek, miszerint a 18. bekezdés szövegezése olyasvalamit bírál, ami téves. Vagyis olyasvalamit, ami nem igaz.

Azt mondja, hogy a Számvevőszék kritizálta a Bizottságot és a tagállamokat, de valójában ennek az ellenkezője igaz. Azért történt ez, mert az Unió költségvetése 80%-ának kezelését nem kritizálták; sőt, 11 éve most először a Számvevőszék gratulált nekünk, és pozitív megbízhatósági nyilatkozatot adott a tagállamok által kezelt költségvetés valamivel több mint 33%-ára, vagyis a mezőgazdasági kiadásokra, és mert az ellenőrző rendszert tökéletesítettük, és most jobban működik.

Úgy gondolom tehát, hogy a 18. bekezdés szövege azt a félreértést keltheti a közvéleményben, hogy a költségvetés 80%-át rosszul kezeltük, és ezért kritika ért minket. Szeretném ezt tisztázni Önökkel, hölgyeim és uraim, és egyértelművé tenni az európai közvélemény érdekében.

Állásfogalásra irányuló indítvány RC-B7-0136/2010

  Ramona Nicole Mănescu (ALDE) . – (RO) Én a Goldstone-jelentés ellen szavaztam, bár eleinte ez a jelentés egy jó szándékú kezdeményezésnek tűnt, amelynek célja, hogy közelről elemezze az izraeli-palesztin konfliktust, és meghatározza a legjobb megoldásokat a régióban kialakult helyzet megoldására.

Szerettem volna azonban, ha ez a jelentés objektívebb, és jobban összhangban van a nemzetközi és humanitárius jog rendelkezéseivel. Valójában nagyon kellemetlen meglepetésként ért, hogy ebben a jelentésben az izraeli kormányt ugyanolyan mércével mérik, mint a Hamászt, amely szervezet, ahogy tudjuk, szerepel az Európai Uniónak a terrorista szervezetekről készített listáján. Nem gondolom tehát, hogy ez a jelentés bármilyen módon segítene csillapítani az izraeli-palesztin konfliktust, sem a feszültségeket és a régióban kialakult általános helyzetet. Ezért szavaztam a jelentés ellen.

  Alajos Mészáros (PPE) . – (HU) A Richard Goldstone bíró teamje által kidogozott jelentés szerzői, véleményem szerint, nemzetközileg elismert szakemberek, akiknek éleslátásában és objektivitásában nem lehet okunk kételkedni. A jelentés politikamentes és kiegyensúlyozott, ezért ajánlásainak végrehajtására meg kell teremteni a feltételeket. Én a jelentés mellett szavaztam, bár nem értek egyet minden részével, de jó, hogy megszületett ez az állásfoglalás, amelyet elfogadtunk ma a Parlamentben, amely remélhetőleg hozzájárul a szembenálló felek túlkapásainak megfékezéséhez és hosszú távon a végső és annyira áhított béke megteremtéséhez a Közel-Keleten.

  Krisztina Morvai (NI) . – (HU) 2008 decemberében, Izrael brutális támadást intézett a Gázai övezet ellen, amelynek következtében több mint 1400 ember – többségében civilek, köztük 450 gyermek – halt meg. Az úgynevezett Goldstone-jelentés objektív módszerekkel, széleskörű bizonyításfelvétel mellett feltárta ezeket a borzalmakat és kimondta, hogy a nemzetközi jognak mely tételes szabályait szegte meg Izrael ezzel a brutális fellépéssel. Természetes, hogy a Jobbik Magyarországért Mozgalom európai parlamenti küldöttsége igennel szavazott arra a döntésére az Európai Parlamentnek, amellyel ezen Goldstone-jelentés valóságáttételét, ajánlásainak megvalósítását javasoljuk, és egyben ezzel követjük meg a palesztin áldozatokat amiatt, hogy szégyenszemre a magyar kormány, szöges ellentétben a magyarok véleményével, folyamatosan a Goldstone-jelentés ellen foglal állást a nemzetközi fórumokon.

  Peter van Dalen (ECR) . – (NL) Elnök úr, a Goldstone-jelentés túlságosan elfogult. Túl sok mindennel vádolják Izraelt, pedig a Hamász volt az, aki polgári célpontokat és civileket használt búvóhelyként, fegyverraktárként és emberpajzsként. Sajnálatos módon Goldstone úr semmiféle utalást nem tesz erre.

Ez az elfogultság valószínűleg annak köszönhető, hogy olyan országok, mint Szaúd-Arábia, Líbia és Pakisztán vezették az előkészületeit az Egyesült Nemzetek Szervezete illetékes bizottsága által készített jelentésnek. Ezek az országok nem kifejezetten a demokráciával és a véleménynyilvánítás szabadságával kapcsolatos területeken elért csodálatos eredményeiről világhíresek. Ha ilyen országokkal üzletelünk, akkor megfertőznek minket. sajnálatos módon ez befolyásolta Goldstone-t is, és ezért szavaztam a közös európai parlamenti állásfoglalás ellen. Tulajdonképpen az állásfoglalás éppen olyan elfogult, mint maga a Goldstone-jelentés.

  Hannu Takkula (ALDE) . – (FI) Elnök úr, én a Goldstone-jelentés ellen szavaztam. Úgy gondolom, szégyen, hogy az Európai Parlament elfogadta ezt a jelentést, ugyan csak kis többséggel, mert ez nagyon elfogult lépés volt, és el kell mondani, hogy jelentős belső nézeteltérés volt a Parlamentben.

Egy megjegyzést szeretnék tenni. Az Európai Parlament több mint 600 tagja igen jogosan amellett szavazott, hogy a Hamászt terrorista szervezetté nyilvánítsuk. Annak ellenére, hogy majdnem egyhangúlag egyetértettünk abban, hogy a Hamász egy terrorista szervezet, mi, vagy legalábbis a többség ebben a Parlamentben a jelentés mellett szavazott, és úgy tűnik, hogy jóváhagyta a benne foglalt intézkedéseket, és azt, hogy a Hamász 8 000 rakétát lőtt ki izraeli polgári célpontokra.

Úgy gondolom, hogy Izraelt veszély fenyegeti, és ezért kellett az országnak megvédenie polgári lakosságát. Ezek alapján tényleg nagyon sajnálatos történés, hogy ezt a rendkívül elfogult jelentést elfogadták, még ha kis többséggel is. Remélem, hogy nem fog újra ilyen szégyenfolt esni az Európai Unión, hanem európaiakként tényleg keményen fogunk küzdeni a demokráciáért, az emberi jogokért és a véleménynyilvánítás szabadságáért, és többet fogunk tenni annak érdekében, hogy elősegítsük a demokráciát a Közel-Keleten.

  Ryszard Czarnecki (ECR) . – (PL) Goldstone bíró-t nem lehet a tárgyilagosság mintaképének tekinteni. Én a jelentés ellen szavaztam, mert az a benyomásom, hogy a jelentés megpróbálja fekete-fehérként leírni a közel-keleti helyzetet, ahol Izrael a „Schwarz” karakter – a gonosz. Igazából a helyzet sokkal összetettebb. Úgy gondolom, hogy kerülnünk kellene az ilyen egyoldalú, egyértelmű ítéleteket. Én személy szerint ellátogattam egy Sderot nevű helyre – és úgy tudom, Ön is járt ott, elnök úr –, amely sok száz, a Hamász harcosai által kilőtt lövedék célpontja volt, ahogy azt Takkula úr mondta nemrégiben. Úgy gondolom tehát, hogy ez nem olyan jelentés, amellyel az Európai Uniónak különösképpen dicsekednie kellene a jövőben.

  Daniel Hannan (ECR) . – Elnök úr, sokat hallottunk az arányosságról ebben a vitában, és kíváncsi vagyok, hogy Izrael ellenfelei vajon mit tartanának arányosnak. Kíváncsi vagyok, vajon jobban tetszett-e volna nekik, ha a zsidó állam egyszerűen ugyanolyan mennyiségű lövedéket szórt volna véletlenszerűen Gázára. Ez vajon arányos válasz lett volna?

Szeretném megvizsgálni az arányosságot, illetve az arányosság hiányát ebben a jelentésben is. A Goldstone-jelentést olvasva az a furcsa érzése van az embernek, hogy egy erőszakos támadásról olvas, amelyben a szerző elfelejtett említést tenni arról, hogy az események egy bokszmeccsen történnek. Az eseményeket kiragadták mindenféle kontextusból.

Nem azt mondom, hogy Izraelnek kritikán felül kellene állnia, sem azt, hogy az „Öntött Ólom” hadművelet kritikán felül áll. Követtek el hibákat. Izrael olyan helyzetet szeretne elérni, ahol egy stabil palesztin entitás jó szomszédja lehetne, de az infrastruktúra károsításának ez a politikája késlelteti a cél elérését. Hasonlóan, a jelentés elfogultsága és hangneme messzebbre tolta a kétállamos megoldás elképzelését, amelyben egy izraeli entitás és egy palesztin entitás békés szomszédi viszonyban él egymás mellett.

  Alexander Graf Lambsdorff (ALDE) . – (DE) Elnök úr, a Német Szabaddemokrata Párt (FDP) európai parlamenti delegációja ma több képviselőcsoportnak a Goldstone-jelentés ajánlásainak végrehajtásáról szóló állásfoglalása ellen szavazott. Nem lehet egy olyan jelentés mellett szavazni, amelynek már a megalkotására történő megbízás is meglehetősen vitatott volt – az Európai Unió egyetlen tagállama sem támogatta. Nem tudunk egy olyan jelentés mellett szavazni, amely egyenlővé teszi a demokratikus Izraelt egy olyan csoporttal, amely hivatalosan is szerepel a terrorista szervezeteknek az EU által összeállított listáján, és egy olyan jelentés mellett, amely nem mérlegeli ésszerűen a konfliktus mélyebb okait.

Szavazatunk azonban nem jelenti azt, hogy visszautasítanánk az „Öntött Ólom” handművelettel kapcsolatos események kivizsgálását. Valójában ennek ellenkezője igaz. Izraelnek tényleg teljes körűen ki kellene vizsgálnia a hadművelet minden vonatkozását, és amennyiben törvénysértést követtek el, büntetést kell kiszabni. Hasonlóan, szavazatunk azt sem jelenti, hogy helyeseljük Izrael állam kormányának a békefolyamattal kapcsolatos politikáját. Nagyon örültünk, hogy arra utaló jeleket láttunk, miszerint Izrael és a palesztinok között újra párbeszéd folyik, bár jelenleg csak közvetve.

Joe Biden amerikai elnökhelyettes látogatása is azt mutatja, hogy az Obama-kormány komoly erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy tartós béke alakuljon ki a régióban. Támogatásunkat élvezik erre irányuló erőfeszítéseikben. Így még nehezebben érthető, hogy Izrael elutasította az elnökhelyettest azáltal, hogy még látogatása alatt további lakások építésének tervét fogadták el Ciszjordániában – ez olyan intézkedés, amely teljes mértékben csak kritikát vont maga után, és nem csak a palesztinok részéről.

Állásfogalásra irányuló indítvány RC-B7-0134/2010

  Miroslav Mikolášik (PPE) . – (SK) Meg vagyok győződve róla, hogy az Európai Uniónak egyértelmű üzenetet kell küldenie Fehéroroszországnak, hogy kész felülvizsgálni a kölcsönös kapcsolataikat, amennyiben Fehéroroszország nem tartózkodik az emberi jogok és a demokratikus alapelvek megsértésétől és nem tesz korrekciós intézkedéseket.

Szeretném ugyanakkor felháborodásomat kifejezni Fehéroroszország elnökének az internet ellenőrzéséről szóló rendeletével kapcsolatban, amely számos ponton a véleménynyilvánítás és a sajtó szabadságának egyértelmű tagadása. Egy ilyen jogi intézkedés korlátozza a szabadságot és a demokráciát Fehéroroszországban, és elmélyíti a polgárok és más országok – beleértve az Európai Uniót – bizalmatlanságát állami hatóságaikban és képviselőikben. Civil társadalmi és demokratikus ellenzéki képviselők nemrégiben történt letartóztatásának fényében lehetetlen nem látni, hogy milyen rövid idő van a rendelet idén júniusi hatálybalépése és a következő év eleji elnökválasztások között.

  Jarosław Kalinowski (PPE) . – (PL) Szeretném megköszönni képviselőtársaimnak az állásfoglalás megfogalmazását, és az Európai Parlamentnek, hogy elfogadta azt.

Ezen állásfoglalás jóváhagyásával támogatásunkat fejeztük ki a polgárok, beleértve a nemzeti kisebbségeket, alapvető jogainak és szabadságainak védelme iránt. Ez ugyanakkor egy kezdeményezés is a demokrácia és a tolerancia, Európa alapjainak megvédésére. Elégedett vagyok a Parlamentnek az ezzel az üggyel kapcsolatos hivatalos állásfoglalásával, amely támogatja a lengyel kisebbséget Fehéroroszországban.

Szeretném megragadni ezt a lehetőséget annak hangsúlyozására, hogy az Európai Unió tagállamainak példát kell mutatniuk más országok és szomszédaink számára, valamint figyelniük kell arra, hogy a nemzeti kisebbségek jogait teljes mértékben tiszteletben tartsák tagállamainkban.

  Filip Kaczmarek (PPE) . – (PL) Én a Fehéroroszországról szóló jelentés elfogadása mellett szavaztam. Az állásfoglalásban az Angelika Borys által vezetett Fehéroroszországi Lengyelek Uniója legalizálását követeljük, és szolidaritásunkat fejezzük ki az összes olyan fehéroroszországi állampolgárral, akik nem tudnak maradéktalanul élni polgári jogaikkal.

Tegnap egy levelet kaptam Fehéroroszország lengyelországi nagykövetétől. Aggodalmát fejezte ki az Európai Parlament képviselőinek törekvéseivel kapcsolatban, akik az állásfoglalás elfogadását akarták. Véleménye szerint ezek a törekvések a helyzetnek a lengyel média általi elfogult bemutatása miatt alakultak ki. Ez nem igaz. Az állásfoglalás mögötti törekvések sokkal mélyebbek. A polgárok alapvető jogainak tiszteletben tartásáról, a kisebbségek jogainak tiszteletben tartásáról, a minimális normák biztosításáról, és ennek következtében Fehéroroszország érdekéről és a fehéroroszok érdekéről szólnak.

  Laima Liucija Andrikienė (PPE) . – Elnök úr, támogattam a Fehéroroszországban a civil társadalom és a nemzeti kisebbségek helyzetéről szóló állásfoglalást, és szeretném ma újra kifejezni nagymértékű aggodalmamat a civil társadalom tagjai és a nemzeti kisebbségek tagjai és szervezeteik emberi jogainak közelmúltbeli megsértése miatt Fehéroroszországban. Szeretném teljes szolidaritásomat kifejezni azokkal a polgárokkal, akik nem élvezhetik maradéktalanul polgári jogaikat.

Szeretném továbbá határozottan elítélni Angelika Borys, a Fehéroroszországi Lengyelek Uniója elnöke, és Anatoly Lebedko, az ellenzéki Egyesült Polgári Párt vezetője és a fehérorosz Egyesült Demokratikus Erők vezetőjének letartóztatását, aki több alkalommal is a vendége volt ennek a Parlamentnek.

Sajnálatos módon a fehérorosz emberek sok, az Európai Unió által a keleti szomszédsági politikánk részeként finanszírozott projektet és javaslatot nem tudnak kihasználni.

  Hannu Takkula (ALDE) . – (FI) Elnök úr, a fehéroroszországi helyzettel kapcsolatban nagyon fontosnak tekintem, hogy mi, európaiak, emlékezzünk arra, hogy mik az értékeink.

A Goldstone-jelentésről való közelmúltbeli szavazás sajnálatos eredménye miatt szeretném felhívni erre figyelmüket, és azért, mert akármilyen ügyről is van szó, akár Fehéroroszországgal, akár a Közel-Kelettel, a Távol-Kelettel vagy Afrikával kapcsolatban, emlékeznünk kell azokra az alapelvekre, amelyek irányítanak minket. Ezek a demokrácia, az emberi jogok és a véleménynyilvánítás szabadsága. Ez az igazsága az egész Európai Uniónak: az értékek, amelyek összekötnek minket, és amelyek ezeknek a célkitűzéseknek az előmozdítására törekednek. Meg kell értetnünk ezt Fehéroroszországgal. Biztosítanunk kell, hogy a kisebbségek jogait figyelembe vegyék, és azt is, hogy a vallási kisebbségeket, amelyek különböző módokon vannak kitéve üldöztetésnek, elismerjék, emberi jogaikkal és a vallásuk gyakorlásának szabadságával együtt.

Nagyon fontos, hogy mi, európaiak, biztosítsuk, hogy az európai üzenetet eljuttatjuk Fehéroroszországba, ezáltal nyújtva reményt az ottaniaknak.

  Daniel Hannan (ECR) . – Elnök úr, bár az állásfoglalás szövegének nagy részét támogatom, nem tudom, hogy olyan helyzetben vagyunk-e, hogy kioktassuk Fehéroroszországot demokráciájának nem megfelelő voltával kapcsolatban. Arról panaszkodunk, hogy Fehéroroszországnak egy gyenge, bólogató János parlamentje van, de nézzünk csak körül. Mi itt alázatosan bólogatva fogadjuk el 27 tagú politbürónk állásfoglalásait. Panaszkodunk amiatt, hogy bár tartanak választásokat, csalárd módon irányítják azokat; mi ezzel szemben népszavazásokat tartunk, amelyeket becsületesen folytatunk le, aztán figyelmen kívül hagyjuk az eredményt. Panaszkodunk a Szovjetunió apparátusának ottani túlélése miatt, de mi fenntartjuk közös agrárpolitikánkat, szociális fejezetünket, 48 órás munkahetünket, és az euro-korporatizmus többi apparátusát.

Nem csoda, hogy a KGST-országok régi rendszerű kommunista pártjai vezették az „igen” kampányokat, amikor országaik csatlakozásukat kérték az Evropeyskiy soyuz-hoz. Néhányuk számára valójában olyan volt, mintha haza érkeznének; az Állatfarm hátborzongató utolsó oldalai jutnak eszembe, amikor az állatok az emberről a disznóra és a disznóról az emberre néztek, és rájöttek, hogy nem tudják megmondani, melyik melyik.

  Bruno Gollnisch (NI) . – (FR) Elnök úr, az állásfoglalás tulajdonképpeni tartalmának megkérdőjelezése mellett annak alapját is szeretném megkérdőjelezni.

Francia, flamand, magyar, német és osztrák emberek vannak kitéve folyamatos jogi, szakmai és politikai üldöztetéseknek, és mindez a Parlament közönyétől, sőt, támogatásával kísérve történik, akinek pedig példát kellene állítania gyakorlatilag az egész világ, de különösen szomszédai számára.

Múlt héten például elfogadtunk egy Ukrajnával kapcsolatos állásfoglalást, amely egy olyan rendelkezést tartalmazott, amelyet sok ukrajnai polgár jogosan talál sértőnek nemzeti hősükre, Sztyepan Banderára nézve. Kétségtelen, hogy különösen nehéz körülmények között próbált egy ösvényt kitaposni a totaliarianizmus két formája között: a hitleri, és a szovjet között. Ez azonban nem teszi őt kevésbé hőssé sok ukrajnai szemében, akik jogosan érzik megalázottnak magukat a Parlament többsége által.

A nemzeti hősök általában szomszédaik ellen küzdöttek. Vajon barátom, Nick Griffin, egy igaz brit patrióta, sértésnek veszi, hogy számunkra Szent Johanna nemzeti hősnő? Nyilvánvalóan nem! Én személy szerint azt szeretném, ha Parlamentünk ugyanezt a magatartást tanúsítaná a más országok hőseivel szemben is.

Állásfogalásra irányuló indítvány B7-0133/2010

  Kay Swinburne az ECR képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, az Európai Konzervatívok és Reformerek képviselőcsoport felismeri, hogy a pénzügyi szolgáltatási ágazat nem menekülhet el a válság elől büntetlenül. Hatalmas károkat okoztak gondatlan viselkedésükkel, és a zűrzavar elhárításának költségeit az érintetteknek kell viselniük. Új rendszereket kell bevezetni továbbá annak biztosítás érdekében, hogy ez soha többet ne történjen meg, és hogy vészhelyzet esetén rendelkezésre álljanak pénzeszközök a rendszerhibák kiküszöbölésére.

Lehetséges, hogy a nemzetközi megállapodás kontextusában eljött az ideje egy pénzügyi tranzakcióra kivetett adó bevezetésének. Függetlenül attól, hogy milyen kételyek vannak egy ilyen rendszer bevezetésének gyakorlati megvalósításával kapcsolatban, semmilyen intézkedést nem szabad kizárni, amennyiben az egész nemzetközi közösség támogatását élvezi, és amennyiben biztosítékok vannak arra vonatkozóan, hogy működőképes, és nem lehet elkerülni.

A legtöbb mai határozat támogatásunkat élvezi, de kivételt teszünk a 7. bekezdéssel két okból. Először is, ellenezzük, hogy új adóügyi jogköröket kapjon az Európai Unió. Ez a bekezdés – bármennyire is óvatosan szövegezték – azt a látszatot kelti, hogy ez egy kívánatos kimenetel. Másodszor, nem szabad, hogy a pénzügyi tranzakcióra kivetett adónak a lényege személyes projektek pénzügyi támogatása legyen, függetlenül attól, hogy mennyire figyelemre méltóak. Ehelyett a jövőbeni pénzügyi stabilitást kell biztosítania, valamint meg kell védenie az olyan eseményektől, amelyek a jelenlegi gazdasági káoszt is okozták.

Ez az állásfoglalás jelenlegi formájában túlzottan a tranzakciók megadóztatásával kapcsolatos megoldásra összpontosít, az EU-nak, és nem a tagállamoknak biztosítana adókivetési jogköröket, azt javasolja, hogy a megszerzett pénzt fejlesztési és éghajlatváltozási projektek finanszírozására használjuk a pénzügyi ágazat stabilizációja helyett, és végezetül azt állítja, hogy egy uniós adó bevezetése megvalósítható lehet globális részvétel nélkül is. Ezek miatt ez a speciális állásfoglalásra irányuló indítvány ellen szavaztunk.

  Joe Higgins (GUE/NGL) . – Elnök úr, én tartózkodtam a pénzügyi tranzakciók megadóztatásáról szóló állásfoglalás kapcsán, mert teljesen alkalmatlan az óriási fedezeti alapok és úgynevezett „tekintélyes” bankok, mint például a Goldman Sachs, obszcén, antiszociális spekulációinak kezelésére.

A The Wall Street Journal nemrégiben beszámolt egy New Yorkban február 8-án tartott szűk körű vacsoráról, amelyen 18 fedezeti alapokkal foglalkozó jelentős képviselő vett részt, akik az euró elleni spekulációról tárgyaltak. Ezek a fedezeti alapokkal foglalkozó pénzügyi cápák, akik több mint 2 000 milliárd euró fölött rendelkeznek, most már hónapok óta szándékosan spekulálnak az euró, és különösen Görögország ellen, hogy sok milliárd eurónyi magánbevételre tegyenek szert.

Szinte hihetetlen, de az EU Bizottság nemcsak hogy meg sem mozdul, hogy megállítsa őket, hanem egyenesen együttműködik ezekkel a pénzügyi bűnözőkkel, amikor azzal hergelik Görögország munkásait és szegényeit, hogy járuljanak hozzá életszínvonaluk megtépázásához és fizessenek sarcot ezeknek az élősködőknek.

Nincs szükségünk pénzügyi adóra. Arra van szükség, hogy állami tulajdonba vegyük és demokratikus ellenőrzést gyakoroljuk a fedezeti alapok és a nagyobb bankok fölött, hogy hatalmas erőforrásaikat olyan beruházásokra fordítsuk, amelyek véget vetnek a szegénységnek és a társadalom hasznára válnak, ahelyett hogy arra használnák, hogy egyes emberek mohósága miatt lerombolják a társadalmat.

  Mario Borghezio (EFD) . – (IT) Elnök úr, mi tartózkodtunk, de az én célom főleg az volt, hogy állást foglaljak az Európai Uniónak és a Bizottságnak egy adó bevezetésére irányuló szándéka ellen, ahogy azt Šemeta biztos úr az European Voice-nak nyilatkozva nemrégiben közölte, és egy a kibocsátásra kivetett minimális adó várhatóan közelgő bevezetése ellen.

Ellenezzük azt az elképzelést, hogy az Európai Uniónak hatáskört biztosítsunk közvetlen adók kivetésére, ami egy alkotmányba ütköző előjog majdnem minden tagállamban, mert ez megsérti azt az elvet, amely szerint nem lehet adóztatni képviselet nélkül. Minden lehetséges módon ellenezni fogunk egy közvetlen adó bevezetésére tett bármilyen kísérletet, erőt merítve a német alkotmánybíróság 2009 júniusi ítéletéből is.

Szeretném emlékeztetni Önöket, hogy Van Rompuy elnök úr utalt erre, amikor egy titokzatos megbeszélésen, amelyre egy héttel a Bilderberg-csoportba való kinevezése előtt került sor, amely nem a legátláthatóbb csoport a világon, előterjesztett egy javaslatot egy a CO2-kibocsátás után fizetendő közvetlen európai adóról – sőt elkötelezte magát mellette –, ami az üzemanyag, a szolgáltatások stb. árának azonnali növekedését eredményezné, és ezáltal hátrányos lenne az európai polgárok számára.

Ez az uniós adóra irányuló javaslat alkotmányellenes.

  Daniel Hannan (ECR) . – Elnök úr, nem vagyok meggyőződve arról, hogy a pénzügyi tranzakciók megadóztatása helyes, de elfogadom a javaslat támogatóinak őszinte motivációit. Ez olyan téma, amellyel kapcsolatban jószándékú emberek különböző következtetésekre juthatnak.

Ami azonban egyáltalán nem helyénvaló, az egy ilyen adónak kizárólag az Európai Unióban való bevezetése. Egy csak regionálisan alkalmazott Tobin-adó a tőkének az olyan joghatóságokhoz való áramlását eredményezné, ahol nincs ilyen típusú adó; akkor miért szavazott a Parlament ilyen nagy számban egy olyan rendszer mellett, amely hátrányos lenne az Európai Unió számára?

A válasz az, hogy bizonyos típusú parlamenti képviselők összes elvárásának megfelel. Támadja a bankárokat, támadja a londoni City-t, és mindenekelőtt független bevételhez juttatja az Európai Uniót, ami azt jelenti, hogy nem kell a tagállamokhoz fordulnia.

Összevetve a különböző többi javaslattal, amelyek felmerülnek a pénzügyi felügyelet harmonizációjával kapcsolatban, az alternatív befektetési alapok kezelőire vonatkozó irányelvvel stb., azt látjuk, hogy hatalmas veszély fenyegeti a londoni City-t, és azt látjuk, hogy az Európai Uniót szegénységre és jelentéktelenségre ítélik.

  Syed Kamall (ECR) . – Elnök úr, ha bárki megvizsgálja a jelenlegi pénzügyi válságot, csodálkozni fog, hogy hogyan hagyhattuk, hogy a szabályozás és a felülvizsgálat egy olyan helyzethez vezessen, amelynek eredményeképp a bankokat túl nagyoknak ítéltük ahhoz, hogy tönkremenjenek, és adófizetők pénzének milliárdjait használtunk fel ezeknek a bankoknak a kisegítésére.

Tehát ha valaki megvizsgálja a pénzügyi tranzakciókra kivetett globális adó elképzelését, akkor ez indokoltnak tűnhet, ha meg akarjuk védeni a pénzügyi válság áldozatait, és segíteni akarunk a szegényebb országokban élőknek.

Ha azonban megvizsgáljuk, hogy ezt hogyan lehet ténylegesen kivetni, és megvizsgáljuk valódi hatását, és azt végigkövetjük a pénzügyi piacokon belüli láncolatokon, akkor a valóságban azt találjuk, hogy a bankok áthárítják ezeket a költségeket a fogyasztóikra. Súlyos hatással lenne azokra is, akik fejlődő országokkal akarnak kereskedni, vagy azokra a fejlődő országokbeli vállalkozókra, akik a világ többi részével akarnak kereskedni, és befolyásolná a biztosítás költségeit is, ami a nemzetközi kereskedelemnek létfontosságú része.

Ha tényleg kezelni akarjuk ezt a problémát, nem lenne szabad adófizetők pénzeinek milliárdjait átadnunk korrupt vagy alkalmatlan kormányoknak. Biztosítanunk kellene, hogy megszüntetjük a vámakadályokat az EU-ban és a szegény országokban egyaránt, hogy segítsük a szegényebb országok vállalkozóit abban, hogy jólétet hozzanak létre, és kiemeljék az embereket a szegénységből.

Állásfogalásra irányuló indítvány B7-0132/2010

  Jaroslav Paška (EFD) . – (SK) Értékelem az Európai Unió arra irányuló erőfeszítéseit, hogy egységes rendszert vezessen be a banki tranzakciókra az euróövezeten belül.

Másrészről azt látom, hogy ezeknek az új szabályoknak a bevezetésével visszaélnek a bankok úgy, hogy új díjakat számítanak fel az ügyfeleiknek. Ha azonban bankjaink az Európai Unió nyomására kiigazítják az egységes eurófizetési térségbeli, határokon átnyúló átutalások költségeit az euróövezeten belül, hogy egy szinten legyenek a belső átutalásokkal, a bankfiókoknál történő befizetések és kivétek költségei ezáltal emelkednének. Mindannyiunk számára világos, hogy a bankfiókok készpénzkezelési költségei az új szabályok révén egyáltalán nem változtak.

És ezért nyíltan ki kell mondanunk, hogy a bankok visszaélése az új szabályokkal, melyeket azzal a céllal vezettek be az euróövezeten belül, hogy növeljék bevételüket polgáraink rovására, égbekiáltó butaság. A mi kötelességünk ezért, hogy gondosan ellenőrizzük, hogyan alkalmazzák a pénzintézetekre vonatkozó új szabályokat.

Állásfogalásra irányuló indítvány RC-B7-0154/2010

  Jarosław Kalinowski (PPE) . – (PL) Én az állásfoglalás elfogadása mellett szavaztam, mert választókerületem képviselőjeként nem fogadhatom el, hogy bármiről is megállapodjanak a hátuk mögött és akaratuk ellenére. A Lisszaboni Szerződés új hatásköröket adott az Európai Parlamentnek, és többek között ezért kell az Európai Parlamentnek képesnek lenni őrt állnia a polgárok jogai fölött.

Egyetértek az állásfoglalás szerzőivel, akik kritizálják, hogy a Bizottságnak a hamisítás elleni kereskedelmi megállapodásról szóló tárgyalásait titokban tartják, valamint hogy nem működnek együtt az Európai Parlamenttel ebben az ügyben. Ez az eljárás ellentétes a közintézmények tevékenységével kapcsolatos információhoz való egyetemes hozzáférésről szóló irányadó uniós jogszabállyal, továbbá korlátozza a magánélethez való jogot. Helyes tehát, hogy az Európai Parlament foglalkozik a Bizottság tárgyalásainak átláthatósága, valamint a hamisítás és annak megakadályozása kérdésével.

  Marian Harkin (ALDE) . – Elnök úr, a hamisítás elleni kereskedelmi megállapodással (ACTA) kapcsolatos jelenlegi tárgyalások teljes mértékben nélkülözik az átláthatóságot. A jelenlegi tárgyalási minta használata egy globális megállapodás létrehozásához teljesen ellentétes azokkal az átlátható és demokratikus folyamatokkal, amelyeket elvárunk jogalkotóinktól. Függetlenül a megállapodás tartalmától, elfogadhatatlan, hogy elkerülik a nyilvánosság kontrollját olyan politikák létrehozásakor, amelyek nagyos sok európai polgárt fognak közvetlenül érinteni.

A tartalmat illetően nagyon oda kell figyelnünk az európai adatvédelmi biztosra, aki nagyon határozott hangvételű véleményt formált ezekről a tárgyalásokról. Határozottan arra biztatja az Európai Bizottságot, hogy széles körű és átlátható konzultációt tartson az ACTA-val kapcsolatban. Kijelenti továbbá, hogy bár a szellemi tulajdon fontos a társadalom számára és meg kell védeni azt, nem szabad az egyénekhez a magánélethez való alapvető joga, az adatvédelem és más olyan jogok elé helyezni, mint az ártatlanság vélelme, a hatékony jogvédelem valamint a véleménynyilvánítás szabadsága. Végezetül kijelenti, hogy a „három csapás” internetlekapcsolási politika alapvetően korlátozná az uniós polgárok alapvető jogait és szabadságait.

Ez nagyon fontos téma minden uniós polgár számára, és az, ahogy ezt a Bizottság és a Parlament kezeli, sokat megmutat az elszámoltathatóságról és az átláthatóságról.

  Syed Kamall (ECR) . – Elnök úr, nagyon fontos dolog ezzel az állásfoglalásra irányuló indítvánnyal kapcsolatban, hogy sikerült egy az egész Parlamenten átívelő összefogást létrehoznunk.

Az egyik dolog, amelyben egyetértünk az, hogy a tárgyalásokkal kapcsolatos értelmes információk hiányában, amit a blogvilágban és máshol lehet olvasni, azok olyan javaslatokról szóló pletykák, mint a laptopok és MP3 lejátszók határokon való elkobzása. Teljesen nyilvánvaló volt az egész Parlament előtt, hogy információkat és nagyobb átláthatóságot akarunk a hamisítás elleni kereskedelmi megállapodással kapcsolatos tárgyalásokról.

A biztos úr tegnap este világosan és egyértelműen hallhatta ezt az üzenetet, és nagyon örülök, hogy megígérte, hogy több információt fog közölni velünk. Ha a Bizottság 27 tagállam nevében és az EU nevében tárgyal, létfontosságú, hogy mi az álláspontunk, és az is, hogy egy teljes körű hatásvizsgálat álljon rendelkezésre arról, hogy amit javasolnak, az hogyan fogja érinteni az unió iparát.

Üdvözlendőnek tartom a biztos úr tegnap esti kijelentéseit, és várom a nagyobb átláthatóságot.

  Jaroslav Paška (EFD) . – (SK) Engem az a gyakorlat és eljárás aggaszt, amelyet az Európai Bizottság követ a hamisítás elleni kereskedelmi megállapodásról (ACTA) szóló tárgyalásokon.

A tárgyalások titokban, zárt ajtók mögött zajlanak, anélkül, hogy megfelelő módon tájékoztatnák az Európai Parlamentet és annak tagjait, akiknek végül el kell fogadniuk ezt a dokumentumot. Úgy gondolom, hogy meg kellene változtatnunk az eljárásokat olyan ügyek esetében, amikor az Európai Bizottság elvárja a Parlamenttől, hogy felelősséget vállaljon valamilyen megállapodásért, amelyet elé terjesztenek. Nem lenne jó jel sem az európai közvélemény, sem a külvilág szemében, ha rendszeresen vissza kellene küldenünk a nemzetközi szerződéseket az Európai Bizottságnak átvizsgálásra. Az ilyen magatartás nem utal jó kommunikációra az Európai Unió legfontosabb intézményei között.

Állásfogalásra irányuló indítvány RC-B7-0181/2010

  Syed Kamall (ECR) . – Elnök úr, ahogy sokan közülünk tudjuk, sor fog kerülni a GSP-rendszer felülvizsgálatára, és a jelenlegi rendszer meg fog szűnni.

Egy nagyon fontos dolog, amikor a GSP és a GSP+ rendszereket nézzük, hogy a gazdasági partnerségi megállapodásokról szóló tárgyalások során sok olyan állam volt a javasolt régiókban, amelyek nem akartak megállapodást köti az EU-val.

Az egyik dolog, amit mindig is kritizáltam a gazdasági partnerségi megállapodásokban, hogy mindig azonos megközelítést alkalmaznak a kereskedelemre. Ami szintén aggasztó volt a Bizottsággal folytatott vita során, hogy az egyik tisztviselő kijelentette, hogy a gazdasági partnerségi megállapodások nem csak a kereskedelemről szólnak, hanem az EU regionális integrációs modelljének exportálásáról is.

Vannak egyes országok, amelyek megállapodásokat akarnak az EU-val, és azt akarják, hogy preferenciális alapon exportálhassák termékeiket és szolgáltatásaikat. Amit javasolnunk kellene ezért az az, hogy azoknak az országoknak, amelyek kereskedelmi megállapodásokat szeretnének, de nem illenek rájuk a gazdasági partnerségi megállapodás kritériumai, alternatívaként felajánljuk a GSP+-t, és törekednünk kell arra, hogy rugalmasabbak legyünk.

Remélhetőleg így segíteni tudjuk a vállalkozókat, hogy jólétet teremtsenek, és kiemeljék az embereket a szegénységből sok országban.

  Daniel Hannan (ECR) . – Elnök úr, Dél-Amerika és Közép-Amerika alig észrevehetően egyfajta autokráciába fordul át – egyfajta új-caudillizmusba. Nikaraguában, Venezuelában, Ekvádorban és Bolíviában olyan rendszerek felemelkedését láthattuk, amelyek ha nem is teljesen diktatórikusak, egyértelműen nem támogatják a parlamenti demokráciát – emberek, akiket bár törvényesen választottak meg, megszüntetik hatalmuk ellenőrzésének minden módját: a választási bizottságot, a legfelsőbb bíróságot, parlamentjük kamaráit, és sok esetben megszüntetik és újraírják alkotmányukat – ahogy ők nevezik, „újraalapozzák” – államaikat szocialista elvek alapján.

Mindezekkel együtt kit pécézett ki a baloldal a világnak azon a részén? Egyikét a kevés olyan rendszernek, amely tényleg élvezi a lakosság támogatását – Álvaru Uribe rendszerét Kolumbiában, amely a lakosság több mint háromnegyedének támogatását élvezi, mert visszaállította a rendet ebben a boldogtalan országban, és letörte mind a bal-, mind a jobboldali paramilitáris csoportokat. Nagyon különös prioritásokat takar, hogy ő az az ember, akit néhányan itt a Parlamentben kipécéztek. Szégyelljék magukat!

(ES) Helytelen megkönnyíteni a paramilitáris csoportok dolgát, micsoda szégyen!

Jelentés: Gabriele Albertini (A7-0023/2010)

  Alfredo Antoniozzi (PPE) . – (IT) Elnök úr, köszönetet mondok kollégámnak, Albertini úrnak az európai politikának ezzel a központi témájával kapcsolatban végzett munkájáért. A Lisszaboni Szerződés életbe lépésével az Unió nagyobb felelősséget vállalt a külpolitika és a biztonságpolitika iránt, és azt hiszem, sokan közülünk reméljük, hogy az intézmény, amelyhez tartozunk, nagyobb felelősséget fog vállalni és jobban részt fog venni a külpolitikában.

Különösen egyetértek azzal, hogy a KKBP főképviselőjének konzultálnia kellene az Európai Parlament felelős bizottságával a vezetői posztokra történő kinevezések kapcsán az Európai Külügyi Szolgálaton belül, amelyet jelenleg hoznak létre, és hogy biztosítani kellene, hogy az Európai Parlament és a Tanács egyaránt hozzáférjen a bizalmas információkhoz.

Úgy gondolom tehát, hogy a fordulópont, amelyen túljutottunk ezzel a jelentéssel az első, fontos lépés egy erős európai külpolitika létrehozása felé, amelynek be kell töltenie szerepét és megalapozni politikai súlyát a nemzetközi színtéren.

  Nicole Sinclaire (NI) . – Elnök úr, én a 17D és a 19. módosítás ellen szavaztam, amelyek a NATO-t támadták, és a NATO támaszpontok felszámolására szólítottak fel itt az Európai Unióban. Egyik végső érvük azoknak, akik hisznek ebben az európai projektben, hogy az EU-nak sikerült fenntartania a békét Európában az elmúlt 50–60 évben. Nos, én azt mondanám, hogy ez hazugság, és hogy valójában a NATO volt az, amely erőivel fenntartotta a békét Európában.

Úgy gondolom, szégyen a Parlamentre nézve, hogy hagyta, hogy egy ilyen módosításról szavazzanak. Észrevettem, hogy az a képviselőcsoport, amely ezt a módosítást előterjesztette, egy olyan bukott ideológiának a maradványa, amely falak mögött tartotta embereit, és megsértette alapvető jogaikat. A NATO erői voltak, amelyek megvédték Európa többi részét ettől a rémálomtól. Szeretném, ha feljegyeznék az USA és Kanada, valamint a NATO többi állama iránti hálámat, hogy megkíméltek minket ettől a rémálomtól. Úgy hiszem, az Egyesült Királyságnak az az érdeke, hogy együttműködjön ezekkel az országokkal a totalitarianizmus egy új formája ellen, ami az Európai Unió.

Jelentés: Arnaud Danjean (A7-0026/2010)

  Alfredo Antoniozzi (PPE) . – (IT) Elnök úr, én a jelentés mellett szavaztam, mert hangsúlyozni akartam, hogy a polgári és katonai szinergia és az Európai Unió és tagállamai közti együttműködés növelésének reménye, még akkor is, ha tiszteletben tartunk egyes el nem kötelezett és semleges álláspontokat, egy olyan álláspontot, amelyet széles körben osztunk.

Azt is fontosnak tartom, hogy felállítsunk egy intézményt a mechanizmusok koordinálására, például egy állandó európai uniós műveleti központot a KKBP főképviselőjének felügyelete alatt, amely lehetővé tenné, hogy hatékonyan koordinálják a polgári és katonai műveletek közös tervezését. Ennek az lenne a célja, hogy megszüntesse azokat a problémákat, zavarokat és késlekedéseket, amelyek sajnálatos módon folyamatosan felmerülnek a jelenlegi rendszerben.

  Nikolaos Chountis (GUE/NGL) . – (EL) Elnök úr, köszönöm türelmét. Én a jelentés ellen szavaztam, mert megismétli azokat a veszélyes iránymutatásokat, amelyeket a Lisszaboni Szerződés is tartalmazott az európai védelmi és biztonsági stratégiával kapcsolatban. Más szóval az Európai Unió militarizálására szólít fel, legitimálja a katonai beavatkozást, elismeri a NATO elsőbbségét és a vele való szoros kapcsolatot, és még elő is mozdítja – egy válság és jelentős szociális szükségletek idején – a katonai erők növelését.

Véleményem szerint az Európai Uniónak most, hogy a világ berendezkedését kell vizsgálat alá vetni, sokkal inkább mint eddig bármikor, békés politikát és a biztonság egy másfajta politikai felfogását kellene kialakítania, és független kül- és védelempolitikát kellene követnie, amely nem függ az Egyesült Államoktól, és politikai eszközökkel kellene megpróbálnia rendezni a nemzetközi nézeteltéréseket, valamint élen kellene járnia a nemzetközi jog és az ENSZ megnövekedett szerepének tiszteletben tartásában.

Úgy vélem, hogy egy ilyen politika jobban kifejezné az európai polgárok nézeteit.

A szavazáshoz fűzött írásbeli indokolások

Jelentés: Klaus-Heiner Lehne (A7-0011/2010)

  Sebastian Valentin Bodu (PPE) írásban. – (RO) Ennek a jelentésnek nagy többséggel való elfogadása jelzi, hogy aggódunk a kis- és középvállalkozásokért. Jelenleg 5,4 millió mikrovállalkozásnak kell éves jelentéseket készítenie, még akkor is, ha tevékenységi körük egy meghatározott helyre vagy régióra korlátozódik. Amennyiben ezek a vállalkozások nem vesznek részt határokon átnyúló tevékenységekben, vagy még csak országos szinten sem működnek, ez a bevallási kötelezettség csupán értelmetlen adminisztratív terhet jelent, amely költségekkel terheli ezeket a kereskedelmi vállalkozásokat (körülbelül 1 170 euróval).

Ezért ajánlja ez a jelentés, hogy a tagállamok függesszék fel azoknak a kereskedelmi vállalatoknak az éves beszámolási kötelezettségeit, amelyek a mikrovállalkozások alábbi kritériumaiból kettőnek megfelelnek: az összes eszköze kevesebb mint 500 000 euró értékű, a nettó árbevétel kevesebb mint 1 millió euró és/vagy átlagosan 10 munkavállalót alkalmaz a pénzügyi év folyamán. A mikrovállalkozások nyilvánvalóan továbbra is vezetnek majd könyvelést az egyes tagállamok nemzeti jogszabályainak megfelelően.

A válság alatt, amelyen Európa keresztülmegy, a kis- és középvállalkozásokból álló magánszektort (beleértve tehát a mikrovállalkozásokat is) támogatni kell, miközben olyan területként is kell tekinteni rá ebben a nehéz helyzetben, amely képes az állam vagy a vállalati magánszektor által elbocsátott munkaerőt felszívni.

  Carlos Coelho (PPE) írásban. – (PT) Én a mikrovállalkozások beszámolóival kapcsolatos Lehne-jelentés mellett szavazok, mert támogatom a bürokráciaellenes intézkedéseket, valamint azokat az intézkedéseket, amelyek támogatják a kis- és középvállalkozásokat, amelyek Portugáliában és Európában a legtöbb munkahelyet teremtik. Szeretném felvetni a jövőbeni egyenlőtlenségek kérdését a belső piacon. Mivel a tagállamoknak lehetőségükben áll választani, hogy alkalmazzák-e ezt az intézkedést vagy sem, különböző szabályok fognak vonatkozni az egyes országokban az ugyanolyan vállalkozásokra.

Vigyázni kell majd arra, hogy biztosítsuk, hogy ne legyenek negatív következményei annak, ahogy ezeket a szabályokat átültetik a csalással és az adóelkerüléssel való megküzdésre irányuló folyamatos erőfeszítések, valamint a gazdasági és pénzügyi bűnözés elleni küzdelem tekintetében (nemzeti, európai és nemzetközi szinten egyaránt). Foglalkozni kell továbbá a részvényesek és a hitelezők megvédésével is.

  Vasilica Viorica Dăncilă (S&D) írásban. – (RO) Az Európai Unió két utolsó bővítése számos előnnyel járt mind a régi, mind az új tagállamok számára, ugyanakkor számos kihívást is eredményezett. Úgy gondolom, hogy azt a döntést, hogy bizonyos mechanizmusokat biztosítunk a mikrovállalkozások számára, európai szinten kell szabályozni, és nem szabad, hogy az egyes tagállamok hatáskörébe tartozzon. Ez az egyetlen módja, hogy sikeresen csökkentsük a mikrovállalkozásokra irányuló bürokráciát, és hogy egyensúlyt teremtsünk. Különös figyelmet kell majd fordítani azoknak a nehézségeknek a kiküszöbölésére, amelyek akadályozzák a mikrovállalkozások tevékenységét és elriasztják az embereket attól, hogy uniós pénzügyi támogatásra pályázzanak.

  Anne Delvaux (PPE) írásban. – (FR) Szerdán az Európai Parlament elfogadott egy javaslatot, amelynek célja, hogy eltörölje a kis- és középvállalkozások éves beszámolói közzétételének kötelezettségét. Az adminisztratív terhek csökkentésére tett kísérletében az Európai Bizottság azt javasolta, hogy azok az országok, amelyek ezt szeretnék, felmenthetik KKV-ikat beszámolóik éves közzétételének a jelenlegi európai jogon alapuló kötelezettsége alól. Én ez ellen a hatályon kívül helyezés ellen szavaztam, mert a Bizottság javaslata eredményeképp az európai szabályozási és harmonizált keret az európai vállalkozások több mint 70%-a esetében el fog tűnni.

Az a lehetőség, hogy mentesítik a mikrovállalkozásokat az éves beszámolók elkészítésének és közzétételének kötelezettsége alól, nem fogja csökkenteni az adminisztratív terheket. Attól tartok, hogy ha a tagállamok nem következetesen a mikrovállalkozások mentesítésének lehetőségével kapcsolatban, akkor az az egységes piac megosztását fogja eredményezni.

Ezért ellenzik hevesen a belga európai parlamenti képviselők és a belga kormány ezt az európai javaslatot (Belgium egy blokkoló kisebbséget is összegyűjtött a Miniszterek Tanácsában, ahol a jelentésről még később fognak szavazni).

  Robert Dušek (S&D) írásban. – (CS) A társaságok éves beszámolójáról szóló irányelvre irányuló javaslatról szóló jelentés feloldja a keretet és kiszélesíti a beszámolók benyújtásának kötelezettségét a mikrovállalkozások esetében. Az intézkedés célja az adminisztratív terhek csökkentése és ezáltal a mikrovállalkozások versenyképességének és gazdasági növekedésének az elősegítése. Én üdvözlendőnek tartom az előadó javaslatát, aki szabad választást biztosít a tagállamoknak, és lehetővé teszi számukra, hogy felmentsék a mikrovállalkozásokat az éves beszámolók benyújtásának kötelezettsége alól, vagyis hogy felmentsék őket ennek az irányelvnek az alkalmazási körén kívül. Amennyiben olyan társaságokról van szó, amelyek a regionális és a helyi piacra korlátozódnak és nincs határokon átnyúló tevékenységi körük, nem lenne szabad olyan európai jogszabályokból eredő további kötelezettségekkel terhelni őket, amelyek az európai piacra érvényesek. A fenti okok miatt egyetértek a jelentés szövegezésével.

  Françoise Grossetête (PPE) írásban. – (FR) Én a Lehne-jelentés ellen szavaztam, mert a mikrovállalkozások beszámolási kötelezettségeinek eltörlése nem fogja csökkenteni a vállalkozások valódi költségeit, és komoly jogbizonytalanságot fog eredményezni. Egy ilyen mentesítés aláássa a nagyon kis vállalkozások és a harmadik felek (fogyasztók, beszállítók, bankok) közötti kapcsolatokhoz szükséges bizalmat.

Ahhoz, hogy hitelhez jussanak, fent kell tartani a megbízható információkat. Egy beszámolási keret nélkül a bankárok és más érdekelt felek, akiknek szintén szükségük van információra, hajlamosak kifogást találni arra, hogy csökkentsék hitelezési tevékenységüket. Ez a helyzet hátrányos lesz a nagyon kis vállalkozások számára.

  Astrid Lulling (PPE) írásban. – (DE) Én ma a Lehne-jelentés ellen szavaztam, mert úgy gondolom, hogy a kis- és középvállalkozások adminisztratív kiadásainak csökkentésére egy az egész Európai unióra vonatkozó egységes és átfogó megközelítés részekét kell sort keríteni.

Amennyiben ezt a javaslatot bevezetik, az európai vállalkozások több mint 70%-a – Luxembourgban történetesen több mint 90%-a – fel lesz mentve az egységes éves beszámolók készítésének kötelezettsége alól.

Ennek következtében az érintett vállalkozások felelős vezetőinek egy fontos döntéshozási eszköze fog elveszni.

Amennyiben a tagállamok nem egységesen vezetik be a mikrovállalkozások mentesítését – ami nagyon valószínű –, az a közös piac széttöredezéséhez fog vezetni.

Ez az intézkedés tehát nem megfelelő. Különösen azok a vállalkozások kerülnének hátrányos helyzetbe, amelyek határokon átnyúló kereskedelmet folytatnak. Az egyetlen ésszerű megoldás, hogy az összes európai mikrovállalkozás esetében egyszerűsítjük a szabályokat az egész Európai Unióban.

  Rareş-Lucian Niculescu (PPE) írásban. – (RO) Különösen egy olyan időszakban, amikor a gazdasági válság súlyosan érintette a kisvállalkozásokat, kötelességünk arra törekedni, hogy minden eszközt rendelkezésükre bocsássunk, amelyek segítenek fellendülésükben, és hogy újra támogatást nyújtsunk az európai gazdaságnak. A túlzott bürokrácia csökkentése fontos ebben az összefüggésben. Üdvözlendőnek tartom a ma meghozott döntést. Remélem, hogy a lehető legtöbb tagállam példaszerűen és hatékonyan fogja bevezetni ezt a kisvállalkozások és általában a gazdaság érdekében.

  Georgios Papastamkos (PPE) írásban. – (EL) Én a Lehne-jelentés mellett szavaztam, mert azt a mérlegelési lehetőséget biztosítja a tagállamok számára, hogy figyelembe vegyék az irányelv alkalmazásának különböző belpolitikai hatásait, különösen a rendelet hatálya alá eső vállalkozások számának tekintetében. A mikrovállalkozások tevékenységeinek elhanyagolható a határokon átnyúló jelentőségük. Az éves beszámolók közzététele továbbá az átláthatóság biztosítéka, és a mikrovállalkozásoknak a hitelpiachoz és a közbeszerzési szerződésekhez való hozzáférésének, valamint a vállalkozások közötti kapcsolataiknak sine qua non-ja.

  Frédérique Ries (ALDE) írásban. – (FR) Én a Lehne-jelentés és a Bizottság javaslata ellen szavaztam. Ezek visszalépést jelentenek a belső piac tekintetében, és az európai kkv-k közötti verseny torzulásának nyilvánvaló kockázatát rejtik magukban.

Tegyük világossá, ennek a javaslatnak a következményeit rendkívül alulbecsülték. Nem vették figyelembe továbbá azt a tényt, hogy egy európai irányelv hiányában minden tagállam a saját szabályait fogja bevezetni a kérdéssel kapcsolatban. Ezért nem meglepő, hogy minden kkv-szervezet, európai szervezet – és az én esetemben belga szervezetek is: a Középosztály Uniója és a Belga Vállalkozások Szövetsége – elsöprő többséggel ellenzi ezt a javaslatot.

Igen, ezerszer is igen a vállalatok, és különösen a kkv-k adminisztratív terheinek csökkentésére, de egy következetes csökkentést akarunk, amit a társasági jogról szóló negyedik és hetedik irányelv általános felülvizsgálatára irányuló javaslattal érhetünk el.

  Robert Rochefort (ALDE) írásban. – (FR) A benyújtott javaslat azt jelenti, hogy lehetőséget biztosítunk a tagállamok számára, hogy mentesítsenek bizonyos vállalkozásokat (mikrovállalkozásokat) éves beszámolóik elkészítése és közzététele alól. Én természetesen a vállalkozások, és különösen a kkv-k és a nagyon kis vállalkozások adminisztratív terheinek csökkentése mellett vagyok. A Bizottság javaslata azonban nagyon eltévesztette a célt: először is, nem egyértelmű, hogy vajon a javasolt rendszer valóban csökkenteni fogja-e ezeknek a vállalkozásoknak az adminisztratív terheit (a jelenleg összegyűjtött statisztikai adatokat más módon kell majd összegyűjteni), és másodszor, ez a szöveg, amely az egyes tagállamokra hagyja a döntést, hogy alkalmazzák-e vagy sem a mentesítést, a belső piac széttöredezésének veszélyét rejti magában (abban a nagyon valószínű esetben, ha néhány tagállam alkalmazza a mentesítést, míg mások nem). Ezt a javaslatot vissza kellett volna vonni, és fontolóra kellett volna venni, hogy a kisvállalkozások adminisztratív terheinek egyszerűsítését (társasági jog, a pénzügyi jelentések, számvitel, könyvvizsgálat követelményeinek egyszerűsítése) a társasági jogról szóló negyedik és hetedik irányelv közeljövőben tervezett általános felülvizsgálata részeként végezzük el. Ezért a meghatározott jogi formájú társaságok éves beszámolóinak a mikrovállalkozások tekintetében történő módosításáról szóló Lehne-jelentés ellen szavaztam.

  Nuno Teixeira (PPE) írásban. – (PT) A jelen javaslat célja az üzleti környezet, és különösen a mikrovállalkozások által benyújtandó pénzügyi információkra vonatkozó követelmények egyszerűsítésével kapcsolatos, és célja a vállalkozások versenyképességének és a növekedési potenciáljának megerősítése.

Ebben az összefüggésben üdvözlendőnek tartom a mikrovállalkozások adminisztratív terheinek csökkentésével kapcsolatos jelentésben foglalt változtatásokat, mivel úgy gondolom, hogy ez fontos intézkedés az európai gazdaság ösztönzésében és a válsággal való megküzdésben. Azért gondolom ezt, mert a mikrovállalkozások tevékenységei egyes helyi vagy regionális piacokra korlátozódnak, ahol az éves beszámolók készítése terhes és összetett feladat.

Nem támogatom azonban azt az elképzelést, hogy mentesítsük a mikrovállalkozásokat az éves beszámolók benyújtásának kötelezettsége alól. Ennek a döntésnek az elfogadása valójában az egyes tagállamok hatásköre, mivel ez közvetlen hatással lehet a csalás és az adóelkerülés elleni küzdelemre és a gazdasági és pénzügyi bűnözés elleni küzdelemre, valamint a részvényesek és a hitelezők megvédésére.

Amellett érvelek ezért, hogy kiegyensúlyozott megoldásokat találjuk azzal a céllal, hogy megfelelő módon alkalmazzuk ezt az intézkedést, ahelyett, hogy speciális kötelezettségeket fogalmazunk meg a dokumentumban, hogy fenntartsuk a kereskedelmi műveletekre és a pénzügyi helyzetre vonatkozó beszámolókat. Ezért bizonyos fenntartással szavazok a jelentés mellett.

  Marianne Thyssen (PPE) írásban. – (NL) Elnök úr, hölgyeim és uraim, azzal, hogy a Parlament 2009 márciusában elfogadta az európai kisvállalkozói intézkedéscsomagot, számos politikai javaslatot indított útjára, amelyek célja az európai üzleti környezet kkv-barátabbá tétele, többek között az adminisztráció egyszerűsítése által. A számviteli rendszer eltörlése az úgynevezett „mikrovállalkozások” esetében első ránézésre nagymértékű adminisztratív egyszerűsítésnek tűnik, de mivel a pénzügyi információk nagy jelentőséggel bírnak az összes érdekelt számára, beleértve a hitelezőket, az adóhatóságokat és a kereskedelmi partnereket, épp ellenkezőleg, valójában még több bürokrácia és még nagyobb költségek előtt nyitja meg az utat. A vállalatoktól továbbá ezáltal megvonják a belső jogutódlás egy fontos eszközét.

Támogatom azonban a Gazdasági Ügyek Bizottságának azt a kérését, hogy teljes körűen értékeljék a mikrovállalkozások számára biztosított mentesítés hatását, és azt a negyedik és hetedik irányelvek általános felülvizsgálatának keretébe helyezzék. Véleményem szerint ez a javaslat nem tartalmazza a túlzott bürokrácia kérdésének hatékony kezeléséhez szükséges eszközöket.

Ezek az okok miatt én a Bizottság javaslatának elutasítása mellett szavaztam. Mivel nagyra becsült kollégám, Lehne úr jelentése ugyanazokon az alapelveken nyugszik, mint a Bizottság javaslata, olyan helyzetbe kerültem, hogy az ő jelentését sem tudtam támogatni. Várom, hogy a Tanács bölcs és jól megfontolt döntést hozzon.

  Derek Vaughan (S&D) írásban. – Én a mikrovállalkozásoknak (kis vállalatok) a számviteli szabványokról szóló uniós jogszabály alóli mentesítése mellett szavaztam. Ez egy rendkívül fontos javaslat, mivel csökkenteni fogja a kisvállalkozásokra vonatkozó szükségtelen bürokratikus terheket, és segíteni fog több mint ötmillió vállalkozásnak abban, hogy egyenként körülbelül 1 000 GBP megtakarítást érjenek el. Az EU kötelezettséget vállalt arra, hogy 2012-ig 25%-kal csökkenteni fogja a kis- és középvállalkozások terheit, és ez a jogszabály rendkívül fontos lépés az ennek a célkitűzésnek a megvalósítása irányában haladó úton. Ezek a kisvállalkozások gyakran az első fokot jelentik a létrán a sikeres munkáltatóvá válás felé, és ezért támogatni kell őket, különösen gazdasági visszaesés idején.

  Sophie Auconie (PPE) írásban. – (FR) Én Lehne úrnak a mikrovállalkozások éves beszámolóiról szóló jelentése mellett szavaztam, mert bár az Európai Bizottság hatásvizsgálata véleményem szerint hiányos és elégtelen, egyértelműen a nagyon kicsi vállalkozások beszámolási kötelezettségeinek egyszerűsítése mellett akartam állást foglalni. Gazdasági és társadalmi szempontból nincs értelme, hogy egy nagyon kicsi vállalkozás ugyanolyan adminisztratív kötelezettségeknek legyenek kitéve, mint a sokkal nagyobb vállalkozások. A nagyon kicsi vállalkozások teszik ki az európai vállalkozások több mint 85%-át; más szóval ők képezik gazdaságunk gerincét, amelynek sürgősen fellendülésre van szüksége. Úgy gondolom ezért, hogy kötelezettségeik összehangolt csökkentése jó irányba mutat, jóllehet csak arra vonatkozó biztosítékok mellett, hogy ez nem fogja megakadályozni a hitelhez való hozzáférésüket. Az értékelést ezért mindenkire vonatkozóan el kell végezni, figyelembe véve a nagyon kicsi vállalkozásokat körülvevő teljes gazdasági környezetet, a vállalkozásoknak a bankokkal, az irányítási központokkal – a francia vállalkozások esetében – és természetesen a fogyasztóikkal való kapcsolataikat. Ne gondolkodjunk mindig kötelezettségekben, hanem bízzunk vállalkozóinkban és mesterembereinkben, akiknek szükségük van ránk, hogy csökkentsük adminisztratív terheiket.

  Françoise Castex (S&D), írásban. − (FR) Én ez ellen a javaslat ellen szavaztam, mert elképzelhető, hogy hosszú távon visszafelé sül el a kkv-k számára, mert nehezíti, hogy hitelhez jussanak és megfosztja őket az átláthatóságtól és megbízhatóságtól, amelyek elengedhetetlenek irányításukhoz és tevékenységük dinamizmusához. Nem hiszem azonban másrészről, hogy nagyobb átláthatóságot lehet követelni a bankoktól kritizálva őket a pénzügyi piacok átláthatatlansága miatt, ami a jelenlegi válsághoz vezetett, miközben megpróbáljuk eltörölni az átláthatósághoz szükséges eszközöket, amelyek létfontosságúak a gazdasági szereplők és a gazdasági szabályozó politikák számára, amelyeket európai szinten akarunk folytatni. A kkv-k, és különösen a kisebb vállalkozások beszámolási kötelezettségeinek egyszerűsítése továbbra is sürgető elvárás. Az Európai Bizottságnak sürgősen felül kell vizsgálnia a társasági jogról szóló negyedik és hetedik irányelveket, mert csak ez eredményezhet átfogó, igazságos és következetes megoldást.

  José Manuel Fernandes (PPE) írásban. – (PT) Üdvözlendőnek tartom a Lehne-jelentés elfogadását, amely egyértelműen hozzá fog járulni a mikrovállalkozások vezetési terheinek csökkentéséhez. A kisvállalkozások sűrűn panaszkodnak a túlzott szabályozás, terhek és bürokrácia miatt, amelyek gyakran veszélyeztetik pénzügyi túlélésüket. A mikrovállalkozások jogosan érvelnek amellett, hogy nem lenne szabad ugyanolyan szabályoknak és szabályozásoknak kitenni őket, mint a nagyobb vállalkozásokat. Reméljük, hogy az ebben a jelentésben javasolt szabályok magasabb bevételt és nagyobb versenyképességet fognak eredményezni a mikrovállalkozások számára. Ez a jelentés még mindig biztosítja a rugalmasságot a tagállamok számára, hogy a legmegfelelőbb időben ültessék át az irányelvet elkerülve ezáltal a szabályozás csökkentéséből esetlegesen adódó bármilyen nehézséget. A mikrovállalkozások azonban önkéntes alapon továbbra is készíthetnek éves beszámolókat, benyújthatják azokat ellenőrzésre, és elküldhetik a nemzeti nyilvántartásba. Mindenesetre a mikrovállalkozások továbbra is fenn fogják tartani eladási és tranzakciós nyilvántartásaikat adminisztratív és adóügyi információk nyújtás céljával. A Bizottság 5,9 és 6,9 milliárd euró teljes megtakarítást jósolnak az 5 941 844 mikrovállalkozás számára, amennyiben az összes tagállam elfogadja a mentesítést. Portugáliában 356 140 portugál vállalkozás fog a mentesítés hatálya alá tartozni, amennyiben azt elfogadja a portugál kormány.

  Sylvie Guillaume (S&D) írásban. – (FR) Én a 2010. március 10-én elfogadott, a meghatározott jogi formájú társaságok éves beszámolójáról szóló irányelvre irányuló javaslat ellen szavaztam. Bár támogatom a kkv-k által viselt szabályozási terhek jelentős csökkentését, úgy gondolom, hogy a számviteli követelmények létfontosságú irányítási eszközöket is jelentenek külső partnereik (a bankok, ügyfelek, beszállítók stb.) számára. A hitelhez jutásuk csökkenése miatt elképzelhető, hogy ez a javaslat hosszú távon meg fogja fosztani a kkv-kat az átláthatóságtól és a megbízhatóságtól, amelyek elengedhetetlenek irányításukhoz és tevékenységük dinamizmusához. Paradox, hogy egyrészről nagyobb átláthatóságot követelünk a bankoktól kritizálva őket a pénzügyi piacok átláthatatlansága miatt, ami a jelenlegi válsághoz vezetett, miközben megpróbáljuk eltörölni az átláthatósághoz szükséges eszközöket, amelyek létfontosságúak a gazdasági szereplők és a gazdasági szabályozó politikák számára, amelyeket európai szinten akarunk folytatni.

  Anna Záborská (PPE) írásban. – (FR) Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz hasonlóan az Európai Parlament is támogatja a Bizottság által ennek a kezdeményezésnek az előterjesztése segítségével elérni kívánt célkitűzéseket, amely magában foglalja a mikrovállalkozásoknak az adminisztratív és számviteli kötelezettségek alóli mentesítését, amelyek költségesek, és egyáltalán nem állnak arányban a mikrovállalkozások és a pénzügyi információk fő felhasználóinak szükségleteivel és belső szerkezetével, hogy képesek legyenek felnőni a számos strukturális kihíváshoz, amelyek az összetettebb vállalkozásokra jellemzőek, a Kisvállalkozások Európai Chartájának teljes körű bevezetésének köszönhetően és a Lisszaboni Stratégiában szereplő folyamattal összhangban. Én pozitívnak értékelem a Bizottság egyszerűsítésre irányuló javaslatát. Ennek célja, hogy biztosítsa, hogy a szabályozási keret segíti a mikrovállalkozások és a kisvállalkozások vállalkozói szellemének és innovációjának ösztönzését, hogy versenyképesebbek legyenek, és a lehető legjobban használják ki a belső piacban rejlő lehetőségeket. A mikrovállalkozásoknak azonban még mindig kell az üzleti tranzakcióikra és a pénzügyi helyzetükre vonatkozó nyilvántartásokat vezetniük minimumelvárásként, amelyhez a tagállamok szabadon hozzátehetnek még további kötelezettségeket is. Végül is úgy gondolom, hogy segítjük a kis- és középvállalkozásokat a bürokrácia csökkentése által, és ezt üdvözlendőnek tartom.

Állásfogalásra irányuló indítvány RC-B7-0151/2010

  Luís Paulo Alves (S&D) írásban. – (PT) Én az állásfoglalás mellett szavaztam, mert előmozdítja az európai országok közötti gazdasági koordináció megerősítését, a Stabilitási és Növekedési Paktum és más európai stratégiák közötti nagyobb koherenciát, egy ambiciózus szociálpolitikai menetrend bevezetését a munkanélküliség elleni küzdelemban, a nagyobb rugalmasságot a nyugdíjkorhatár tekintetében és a kkv-k támogatását.

Hangsúlyozom továbbá, hogy a reform új ösztönzők kidolgozását kéri a Bizottságtól a tagállamok számára, amelyek bevezetik az EU 2020-as stratégiáját, megbüntetve a jövőben azokat, amelyek nem teljesítik ezt. Ez létfontosságú annak érdekében, hogy sikerre vigyük a stratégiát, mivel a jelenlegi problémák közös problémák, és európai szintű megoldást kívánnak.

Üdvözlöm továbbá az Európai Tanács határozatát nagyobb stratégiai realizmusa miatt, amely tükröződik pontosságában és kevesebb, de számszerűsíthető célkitűzéseiben.

Végezetül nem hagyhatom említés nélkül a mezőgazdaság bevonását a stratégiába, mert ez nem szerepelt az eredeti javaslatban, viszont kétségkívül létfontosságú célkitűzés, ha Európai el akarja érni céljait, akár gazdasági, élelmiszerügyi és környezeti szempontból, akár a vidéki térségek jobb életminősége szempontjából, ami munkahelyeket fog teremteni.

  Elena Oana Antonescu (PPE) írásban. – (RO) Az EU 2020-as stratégiájának meg kell oldania a gazdasági és pénzügyi válság okozta problémákat a kifejezetten a tagállamok gazdaságainak érzékeny pontjaira irányuló intézkedéseivel. Ha a Lisszaboni Stratégia azért nem volt teljes mértékben sikeres, mert túl sok célkitűzést fogalmazott meg, a válság megszüntetésére irányuló stratégiának néhány olyan egyértelmű, számszerűsíthető célkitűzésre kell összpontosítania, mint: megoldások nyújtása a munkanélküliség elleni hatékony küzdelemre, különösen a fiatalok körében, a legtöbb munkahelyet és innovációt teremtő kis- és középvállalkozások előmozdítása és támogatása, valamint az EU és a tagállamok költségvetéséből a kutatásra és fejlesztésre fordított támogatások 3%-ra emelése.

Tisztában kell lennünk azzal, hogy a mozgástér az európai szociálpolitikában az elöregedő népesség következtében csökkenni fog a jövőben, és a termelékenység növekedése csak a technológiákba és az oktatásba való nagyobb beruházás által lesz elérhető. Ha versenyképesebb munkaerőpiacot akarunk, át kell alakítanunk a szociális biztonsági rendszereket, és támogatnunk kell a rugalmasabb munkaszervezési gyakorlatokat. Egy ilyen stratégiának ugyanakkor támogatnia kell az olyan termelési módszereket, amelyek tiszteletben tartják a környezetet és az emberek egészségét.

  Regina Bastos (PPE) írásban. – (PT) Március 3-án az Európai Bizottság előterjesztette az EU 2020-as stratégiáját: „Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiáját”. Ez egy olyan javaslat, amely öt számszerűsíthető célkitűzést fogalmaz meg az Európai Unió (EU) számára 2020-ig, amelyek keretet fognak adni a folyamatnak, és amelyeket olyan nemzeti célkitűzésekké kell átalakítani, mint a foglalkoztatás, a kutatás és innováció, az éghajlatváltozás és energia, az oktatás és a szegénység elleni küzdelem.

Ez olyan stratégia, amely konkrét, reális és megfelelően mérhető célkitűzésekre összpontosít: a foglalkoztatottság növelésére 69%-ról minimum 75%-ra, a kutatásra és fejlesztésre (K+F) fordított kiadásoknak a GDP 3%-ára való emelésére, a szegénység 25%-kal való csökkentésére, az igazolatlan iskolai hiányzások arányának a jelenlegi 15%-ról 10%-ra való csökkentésére, és a felsőoktatási képesítéssel rendelkező 30 éves fiatalok arányának 31%-ról 40%-ra növelésére.

Én az EU 2020-as stratégájáról szóló állásfoglalás mellett szavaztam, mert az abban foglalt célkitűzések kijelölik azt az utat, amelyet Európának követnie kell, és mert világosan és objektíven válaszol a gazdasági és pénzügyi válság okozta problémákra a munkanélküliség, a pénzügyi szabályozás és a szegénység elleni küzdelem tekintetében. Ezek a problémák referenciapontokként fognak szolgálni ahhoz, hogy mérhessük az elért fejlődést.

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D) írásban. – (LT) Én az állásfoglalás mellett szavaztam. Mivel nem leszünk képesek nemzeti szinten megoldani a jelenlegi társadalmi és gazdasági problémákat, európai és nemzetközi szinten kell megoldanunk azokat. Az EU 2020-as stratégiájának mindenekelőtt a gazdasági és pénzügyi válság megoldására irányuló hatékony intézkedésnek kell lennie, mivel a stratégia célja a munkahelyteremtés és a gazdasági növekedés.

A magas munkanélküliség Európában a legfontosabb témája a jelenlegi megbeszéléseknek, mivel a tagállamoknak folyamatosan növekedő munkanélküliséggel kell szembenézniük, több mint 23 millió munkanélküli férfival és nővel, minek következtében társadalmi és megélhetésbeli nehézségekkel küzdünk. Ezért ez az európai parlamenti állásfoglalás elsősorban az új munkahelyek létrehozására és a társadalmi elszigeteltség elleni küzdelemre összpontosít.

A Parlament felszólítja továbbá a Bizottságot, hogy azon túl, hogy tekintettel vannak a munkanélküliségre és a társadalmi problémákra, hozzanak létre hatékony eszközöket ezek megoldására, hogy ennek az új stratégiának jelentős hatása legyen az emberek életére. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy Európa már tanult hibáiból, miszerint nem tudta teljes körűen bevezetni a Lisszaboni Stratégiában korábban megfogalmazott célokat. Az elkövetkezendő évtizedre vonatkozó új stratégiának ezért erős irányítási rendszeren kell alapulnia, és biztosítania kell a felelősségvállalást. Következésképpen azzal, hogy ma megszavaztam az állásfoglalást, arra szólítom fel a Bizottságot és az Európai Tanácsot, hogy Európa főbb társadalmi problémáira összpontosítson, és hogy kevesebb, egyértelműbb és reálisabb célokat tűzzön ki, amelyeket aztán meg lehet valósítani.

  Maria Da Graça Carvalho (PPE) írásban. – (PT) Üdvözlöm a február 11-i informális tanácsi ülésen tartott közelmúltbeli vitákat az „EURÓPA 2020, Európa új stratégiája” iránymutatásairól. Gratulálok a Bizottságnak a kezdeményezéshez, és nagyobb együttműködésre szólítom fel a Parlamenttel egy Európa jövőjére nézve ilyen fontos ügyben. Létfontosságú a tudásba és az olyan reformokba való befektetés, amelyek a műszaki fejlődést, az innovációt, az oktatást és képzést segítik elő, a jólét, a növekedés és a foglalkoztatás közép és hosszú távú előmozdítása érdekében. Szeretném hangsúlyozni továbbá a stratégiával kapcsolatos olyan konkrét elképzelések fontosságát is, mint például a digitális menetrend. Kulcsfontosságú, hogy a lehető legtöbbet hozzuk ki ebből a lehetőségből, hogy Európa fenntartható módon tudjon felépülni a gazdasági válságból. A kohéziós politika hasonlóan fontos a növekedés és a foglalkoztatás támogatásában. Az EURÓPA 2020 stratégiának regionális dimenziójába ezért bele kell illeszteni ezt a prioritást, mint a gazdagabb, virágzóbb és igazságosabb társadalom egyik pillérét. Úgy gondolom, hogy szükség van olyan pénzügyi és igazgatási mechanizmusok kidolgozására, amelyek gyakorlati hatással vannak ennek a stratégiának a teljesítésére.

  Anne Delvaux (PPE) írásban. – (FR) Sok reményt fűztünk a Lisszaboni Stratégiához, a gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi célkitűzésekhez, amelyek egyaránt voltak szükségesek és ambiciózusak. Az ezt követő stratégia, az úgynevezett EU 2020 stratégia, amelyről ma szavaztunk, sokkal kevésbé ambiciózusnak tűnik számomra. Bár megőriz néhány elérendő célkitűzést, mint például a GDP 3%-ának a kutatásra való fordítását, és a Stabilitási és Növekedési Paktum (3%) megőrzését, mégis sajnálatos, hogy a foglalkoztatási és a környezeti dimenziók (amelyeket jelentősen csökkentettek) nem jutnak horizontális szerephez benne. Még mindig nagyon távol állunk egy valódi globális, fenntartható fejlesztési stratégiától.

Mindazonáltal támogattam ezt a javaslatot, mert egyértelmű, hogy a válság és annak számos következménye fényében, különösen a foglalkoztatást illetően, nem állhatunk továbbra is tétlenül. Üdvözlendőnek tartom az egy ambiciózus szociálpolitikai menetrenddel és a kkv-k támogatásának fejlesztésével kapcsolatos bekezdések elfogadását. Röviden: újjászületésre van szükségünk. Reméljük, hogy az EU 2020 stratégia lehetővé teszi ezt. És reméljük mindenekelőtt, hogy a 27 tagállam minden tőle telhetőt megtesz a stratégia bevezetése érdekében.

  Harlem Désir (S&D) írásban. – (FR) A 2020-as stratégia elvileg a Lisszaboni Stratégia helyébe lép. Fennáll a veszélye azonban annak, hogy megtartja a hiányosságait, hogy ugyanolyan eredménytelen lesz, és ugyanolyan csalódást fog okozni. Ez nem egy igazi helyreállítási stratégia, és nem is egy új perspektívája az Unió gazdasági, társadalmi, költségvetési és fiskális politikáinak. A jószándékú kezdeményezések tömkelegéhez nem társulnak olyan új eszközök, melyekkel valóra lehetne váltani őket.

Európának másféle törekvésekre van szüksége; a polgárok meggyőzőbb válaszokat várnak. A válság kezdete óta a munkanélküliség hétmillióval nőtt. A bankokban újraindult a spekuláció, a fedezeti alapokat nem rendszabályozták meg, a polgárokat arra kérik, hogy húzzák össze a nadrágszíjat, drasztikusan csökkentik a közszolgáltatásokat, és csökkentik a szociális védelmet is. A görög válság arra volt jó, hogy felfedje a szolidaritás hiányát.

Ezért kell, hogy Európa jövőjének egy más megközelítéséről tárgyaljon, egy olyan megközelítésről, amely valódi gazdasági koordináción alapul, egy szolidaritáson alapuló fellendülésen, egy környezetbarát növekedési stratégián, egy energiaközösségen, egy kohéziós költségvetésen, saját erőforrásokon, az oktatásba és a kutatásba való befektetésen, fiskális és társadalmi harmonizáción, az adóparadicsomok elleni küzdelmen és a nemzetközi pénzügyi tranzakciók megadóztatásán.

  Edite Estrela (S&D) írásban. – (PT) Én a 2010. február 11-i informális európai tanácsi értekezlet folytatásáról szóló közös állásfoglalásra irányuló indítvány mellett szavaztam. Egy fenntartható, intelligensebb és környezetbarátabb szociális piacgazdaság elérése érdekében Európának közös megegyezéssel meg kell határoznia prioritásait. Egyik tagállam sem képes egyedül megfelelni ezeknek a kihívásoknak. Az uniós politika nem lehet csupán 27 nemzeti politika összessége. Ha együtt dolgozunk a közös célkitűzések eléréséért, az eredmény több lesz, mint a részek összege.

Ez lehetővé fogja tenni az EU számára, hogy vezető szerepet érjen el a világban, megmutatva, hogy a dinamikus gazdasági növekedés összeegyeztethető a társadalmi és környezetvédelmi megfontolásokkal. Ez lehetővé fogja tenni az EU számára, hogy új munkahelyeket teremtsen olyan területeken, mint a megújuló energia, a fenntartható közlekedés és az energiahatékonyság. Megfelelő pénzügyi erőforrásokat kell biztosítani ezekre a célokra, amelyek lehetővé fogják tenni, hogy az EU megragadja a lehetőségeket, és hogy kihasználja a globális versenyképesség új forrásait.

  Diogo Feio (PPE) írásban. – (PT) Az Európai Bizottság nyilvánosságra hozta az Európa 2020 stratégiát, amely a sikertelen Lisszaboni Stratégia helyébe lép, és amely fontos és ambiciózus kihívásokat tartalmaz Európa számára. Ezek a kihívások elsősorban a Bizottság által stratégiainak ítélt öt területtel kapcsolatosak: i. a foglalkoztatással; ii. a kutatással és innovációval; iii. az éghajlatváltozással és az energiával; iv. az oktatással és v. a szegényég elleni küzdelemmel.

Ezek valóban létfontosságú területek, amennyiben Európa túl akar jutni a válságon, és meg akarja erősíteni fontos szerepét a globális piacon, magas fejlettségi szinten, és olyan versenyképes gazdasággal, amely képes jólétet, foglalkoztatást és innovációt biztosítani. Az Európai Uniónak valóban szüksége van ambícióra, hogy leküzdje a válság keltette kihívásokat, de ennek az ambíciónak nem szabad akadályoznia a tagállamok erőfeszítéseit a tőlük elvárt költségvetési konszolidáció irányában, tekintettel államháztartásaik gyenge helyzetére és túlzott hiányára. Ugyanezen okok miatt létfontosságúnak tartom az EU 2020 stratégia célkitűzéseinek megerősítését.

  José Manuel Fernandes (PPE) írásban. – (PT) A szolidaritás elvének kellene az EU 2020-as stratégiája alapjának lennie; a polgárok, a generációk, a régiók és a kormányok közötti szolidaritásnak. Így képesek leszünk megküzdeni a szegénységgel és biztosítani a gazdasági, társadalmi és területi kohéziót a fenntartható gazdasági növekedés által. A szolidaritás ezen alapelvének kell garanciául szolgálnia az európai szociális modellhez.

El kell gondolkodnunk a szociális biztonsági rendszerek átalakításán, és a minimális szociális jogok biztosításán európai szinten, ami meg fogja könnyíteni a munkavállalók, szakemberek, üzletemberek, kutatók, diákok és nyugdíjasok szabad mozgását. Ennek az alapelvnek a következtében és a fenntarthatóság szükségességéből származóan szükséges lesz az erőforrások hatékony felhasználása.

Ennek a stratégiának elő kell mozdítania a munkahelyteremtést. Nem fogadhatjuk el, hogy az EU-ban körülbelül 23 millió állás nélküli férfi és nő legyen. Alapvetően fontos ezért a vállalkozói szellem és a bürokratikus és fiskális könnyítés előmozdítása a kis- és középvállalkozások számára.

Ez nem jelenti azt, hogy elfeledkezünk az iparról és a mezőgazdaságról. Folytatnunk kell Európa újraiparosítását. A minőségi termékeket előállító fenntartható mezőgazdaság létrehozásának szintén a céljaink között kell szerepelnie. Ennek elérése érdekében támogatnunk kell elsődleges szektorunk fenntartható fejlődését, és vezető szerepet kell vállalnunk a tudományos kutatás, a tudás és az innováció terén.

  João Ferreira (GUE/NGL) írásban. – (PT) Az Európa 2020 stratégiának, az úgynevezett Lisszaboni Stratégia elismert utódjának azzal kell kezdenie, hogy megfelelő vizsgálatnak veti alá elődje módszereit. Ha ez megtörtént volna, azt találnánk, hogy az általa bevezetett megközelítések – nevezetesen fontos gazdasági ágazatok liberalizálása, a munkajog deregulációja és megnövekedett rugalmassága – okozták annak eredményeit a gyakorlatban: a megnövekedett munkanélküliséget, a bizonytalanságot, a szegénységet és a társadalmi kirekesztést, valamint a gazdasági stagnálást és visszaesést.

A Bizottság és a Parlament most ugyanezeket a megközelítéseket akarja alkalmazni. A javasolt út egyértelmű, és sem a szociális, sem a környezeti retorika, amelyeket megpróbál felsorakoztatni, nem elég, hogy elrejtse a következőket: az egységes piac abszolút hangsúlyozása, a liberalizációra való törekvés, a társadalmi élet egyre több vonatkozásának üzleti alapokra helyezése, a munkahelyi biztonság hiánya, és a strukturális munkanélküliség.

A jobboldal és a szociáldemokraták közötti konszenzust ezekkel a megközelítésekkel kapcsolatban eléggé nyilvánvalóvá tették. Végeredményben ők együtt voltak ennek állhatatos bajnokai az elmúlt években. Ez a stratégia nem több mint egy egységes rendszeren belüli két tendenciának a válasza a rendszer strukturális válságára. Ha követjük ezt a megközelítést, a stratégia maga lesz a létrehozója új és mélyebb válságoknak. Ha követjük ezt a megközelítést, a stratégia elkerülhetetlenül ellenállásba fog ütközni, és küzdeni fognak ellene a munkavállalók és az emberek.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL) írásban. – (PT) Sajnálatos dolog állásfoglalásra irányuló indítványunk elutasítása. Ebben nem csak az Európai Bizottság által már előterjesztett javaslatoknak a széleskörű tárgyalását és a Lisszaboni Stratégia eredményeinek teljes értékelését indítványoztuk azzal a céllal, hogy következtetéseket vonjunk le az új Európa 2020 stratégiára nézve, hanem számos új javaslatot is ismertettünk, amelyek prioritásként kezelik a termelékenység növelését és a jogokat biztosító munkahelyek létrehozását, a munkanélküliség problémájának és a szegénységnek a megoldását, és az egyenlőség biztosítását a társadalmi fejlődésben. Az új javaslatok egy új makrogazdasági keretet hoztak volna létre a fenntartható fejlődés előmozdítása, a belső kereslet megerősítése és a környezet tiszteletben tartása céljával, ami a fizetések növekedésén, a jogokat biztosító teljes foglalkoztatáson és a gazdasági és társadalmi kohézión alapulna.

Mi az elfogadott közös állásfoglalás ellen szavaztunk, mert az nem jut el a probléma gyökeréig, nem javasol olyan intézkedéseket, amelyek a Stabilitási Paktum alternatívái lehetnének, és nem javasolja azt sem, hogy véget vessünk a liberalizációnak és a munkaerő-piaci rugalmasságnak, amelyek a munkahely bizonytalanságának növekedéséhez és alacsony fizetésekhez vezettek. Ily módon hagyják, hogy az Európai Bizottság továbbra is egy többé-kevésbé azonos megközelítés mellett érveljen, egy olyan megközelítés mellett, amely ahhoz vezetett, hogy több mint 23 millió ember munkanélküli, és több mint 85 millió ember él szegénységben.

  Lidia Joanna Geringer de Oedenberg (S&D) írásban. – (PL) Elnök úr, az elmúlt két évtizedben az Európai Unió számos területen sikeres volt, három ambiciózus bővítéstől a közös valuta, az euró bevezetéséig. Az Európai Unió polgárai kevesebbet dolgoznak, mint az amerikaiak vagy a japánok (10%-kal kevesebb órát évente), és korábban mennek nyugdíjba. E vívmányok jelenlegi szinten való fenntartása a válság ideje alatt nem könnyű, ezért örömmel hallok olyan döntő intézkedésekről az Európai Tanács és az Európai Bizottság részéről, amelyek célja egy átfogó gazdasági stratégia – az Európa 2020 – létrehozása.

Ugyanakkor az idei márciusi és júniusi európai tanácsi értekezletek előtt, amelyeken megalkotják a stratégia végleges formáját, számos kétség merült fel az Európai Bizottság dokumentumával kapcsolatban, amelyet idén március 3-án terjesztettek elő. Először is, milyen adatokat fognak alapként használni a nemzeti célkitűzések meghatározásához a 27 különböző európai uniós tagállam számára? Milyen szankciók illetve jutalmak várnak azokra a tagállamokra, amelyek teljesítik illetve nem teljesítik a stratégiában foglalt célkitűzéseket? Végezetül, milyen szerepet szánnak az Európai Parlamentnek a teljes folyamatban, mivel mostanáig az Európa 2020 stratégia egy kizárólag a Tanács és a Bizottság által irányított projekt volt? Választ kell kapnunk ezekre a kérdésekre a júniusi európai tanácsi ülés előtt. Máskülönben – hogy Barroso urat idézzem – az Unió el fogja mulasztani az „igazság pillanatát”.

  Bruno Gollnisch (NI) írásban. – (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a Lisszaboni Stratégia csúfos bukását követően, amelynek az volt a célja, hogy Európát a világ legversenyképesebb tudásalapú gazdaságává tegye 2010-ben, most itt van az EU 2020 stratégia, amely pontosan ennek a stratégiának a meghosszabbítása. A munkaerőpiac rugalmasságát úgy kell érteni, mint a munkahelyek bizonytalanná válása a munkavállalók számára, növekvő verseny európai és nemzetközi szinten, a nemzeti szociális védelmi rendszerek liberális reformja, és az ostoba Stabilitási és Növekedési Paktum teljes tiszteletben tartása…

Minden összetevő jelen van ahhoz, hogy ezt a stratégiát a nemzeti és társadalmi dezintegráció stratégiájává tegye, mint ahogy ezt megelőzően a Lisszaboni Stratégia is az volt. Az egyedüli újítások azok, amelyeket új hóbortjaik ihlettek: az európai gazdasági irányítás kötelezővé tétele annak ellenére, hogy Brüsszel Európája teljes mértékben hatástalannak bizonyult a globális válsággal szemben, és a globális irányítás felé való elmozdulás az úgynevezett globális felmelegedés nevében, amely egyre inkább egy ideologikus ürügynek tűnik. Mi a szöveg ellen szavazunk.

  Sylvie Guillaume (S&D) írásban. – (FR) Én az állásfoglalás ellen szavaztam, mert nem helyez megfelelő hangsúlyt a teljes foglalkoztatásra. Másodszor, prioritásainknak jobban kellene összpontosítaniuk a szegénység elleni küzdelemre és a fenntartható növekedésre. Az Európai Parlament hagyja továbbá elúszni azt a lehetőséget, hogy hangsúlyozza a bizonytalan foglalkoztatás összes formája elleni küzdelem szükségességét, a részmunkaidős foglalkoztatásról szóló irányelv, a munkaszerződés típusától függetlenül biztosított szociális jogok bevezetése és az alvállalkozásba adással, valamint a fizetés nélküli tevékenységekkel kapcsolatos visszaélések elleni küzdelemre irányuló intézkedések által. Végezetül, ez az állásfoglalás figyelmen kívül hagyja az adóalap harmonizálásának szükségességét, amely azonban létfontosságú egy európai szociális modell létrehozásában. Nem kétséges, hogy az Európai Parlament nagyszerű lehetőséget szalasztott itt el egy szociális és fenntartható Európa megalkotása tekintetében.

  Cătălin Sorin Ivan (S&D) írásban. – (RO) A valóság, amit mindannyian felismertünk az, hogy a 2020-as stratégia nem tartalmaz elégséges környezetbarát vagy szociális politikát. Egy másik lényeges észrevétel szerint a célkitűzések ködösek, és a gazdasági válságot nem súlyossága arányában kezeli. Ezért érzem úgy, hogy az Európai Parlament plenáris ülésén megszavazott állásfoglalás szerepe, hogy nagyban hozzájáruljon a következő 10 évre kialakított európai elképzeléshez.

Bár európai parlamenti képviselőkként betöltött szerepünk a szerződés szövegében foglaltakra korlátozódik, még így is jelentősen közreműködhetünk. El kell azonban várnunk a tagállamoktól, hogy politikai akaratot tanúsítsanak, valamint hogy konstruktív módon reflektáljanak álláspontunkra.

Az olyan célkitűzések, mint a „szociális piacgazdaság” és az „intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést tükröző költségvetés” létfontosságúak a gazdasági válság által kiváltott hatások leküzdésében.

Az oktatásba való befektetés, a diákok mobilitásának elősegítése valamint az olyan új készségek oktatása, amelyek megfelelnek a munkaerőpiac elvárásainak mind olyan tevékenységek, amelyekre reális cselekvési terveket kell kidolgoznunk.

  Peter Jahr (PPE) írásban. – (DE) Az EU 2020 stratégiája összefüggésében a mezőgazdaság fontos szerepet fog játszani Európa jövőbeni sikerében. Különösen amikor a fenntartható növekedésről és foglalkoztatásról, valamint az éghajlatváltozásról van szó, az európai agrárpolitika rendkívül fontossá válik, mert nélkülözhetetlen szerepet tölt be a munkahelyek megtartásában a vidéki és az elővárosi területeken. Nem szabad elfelejtenünk továbbá, hogy a mezőgazdaság 500 millió európait lát el jó minőségű élelmiszerrel, 40 millió munkahelyet nyújt, és körülbelül 1,3 trillió euró éves bevételt eredményez. A megújuló energia előállítása új munkahelyeket teremt, és segít a szén-dioxid-kibocsátás és a fosszilis tüzelőanyagoktól való függés csökkentésében. A mezőgazdaság innovatív, értéket teremt, és a fenntartható regionális gazdasági ciklusok valódi forrása. Nagyobb figyelmet kell biztosítani ezért az európai agrárpolitikának ennek az új stratégiának az összefüggésében.

  Jarosław Kalinowski (PPE) írásban. – (PL) Szeretném felhívni a figyelmet a 2020-as stratégia célkitűzései és az azon hatások közötti ellentmondásra, amelyek a 2014–2020 közötti időszakban a költségvetési prioritások javasolt változtatásainak következményei lesznek. A költségvetési prioritások megváltoztatása valószínűleg korlátozni fogja a közös agrárpolitika számára hozzáférhető pénzügyi támogatásokat, ami azt jelenti, hogy 2020-ban a mezőgazdaságnak nagyon hatékonynak, vagy egyenesen iparinak kell lennie. Ez azt jelenti, hogy veszélyt fog jelenteni a környezetre, ez pedig azt jelenti, hogy az EU-nak el kell távolodnia a mezőgazdaság európai modelljétől, amely különös figyelmet fordít a környezetre, a tájképre, a biodiverzitásra, az állatok jólétére, a fenntartható fejlődésre és a vidéki környezet társadalmi és kulturális értékeire. Van egy régi gyakorlati bölcsesség, amely azt mondja, hogy a „jobb” az „elég jó” ellensége. Óvakodnunk kell attól, nehogy a környezetvédelemmel való törődéssel kárt okozzunk a környezet számára.

  Elisabeth Köstinger (PPE) írásban. – (DE) Az Európai Unió jövőbeni stratégiájának célja hogy elfogadja a jelenlegi és jövőbeni kihívásokat, és a lehető legjobban megfeleljen azoknak. Az EU 2020-as stratégiájának összefüggésében a mezőgazdasági ágazat különösen fontos szerepet fog betölteni az olyan új, az EU által meghatározott kihívásokkal kapcsolatban, mint a környezetvédelem és az éghajlatvédelem, a megújuló energiaforrások, a biodiverzitás és a fenntartható növekedés és foglalkoztatás, különösen a vidéki területeken. Európának tisztában kell lennie azzal, hogy körülbelül 40 millió munkahely függ a mezőgazdaságtól közvetve vagy közvetlenül.

A legfőbb prioritás azonban az 500 millió európai jó minőségű élelmiszerrel való ellátásának biztonsága kell hogy maradjon, különösen az élelmiszertermelés 2050-ig várható megduplázódása összefüggésében. Az európai agrárpolitikára ezért nagyobb figyelmet kell fordítani ennek az új stratégiának a keretein belül.

  Nuno Melo (PPE) írásban. – (PT) Az EU 2020-as stratégiája az utolsó lehetőség az EU számára, hogy érvényesüljön, mint gazdasági világhatalom a Lisszaboni Stratégia bukását követően. A globális gazdasági válság összefüggésében az EU 2020-as stratégiájának olyan modellnek kell lennie, amelyet minden tagállamnak követnie kell, hogy egy új korszakba jussunk, új paradigmákkal, amelyek elő fogják segíteni a bevált gyakorlaton alapuló fenntartható fejlődést.

Több millió munkahely elvesztését követően Európa-szerte, a munkanélküliség elleni küzdelemnek kell a stratégia „próbakövének” lennie. Képesnek kell lennünk új munkahelyeket teremteni, és munkaerőnk képzettségét javítani. Ez csak a kkv-k teljes támogatásával lesz lehetséges, amelyek a legtöbb munkahely létrehozásáért felelősek. Ahhoz azonban, hogy az EU 2020-as stratégiáját sikeressé tegyük, nem szabad elkövetnünk ugyanazokat a hibákat, amelyeket a Lisszaboni Stratégia kapcsán elkövettünk, különösen az elkötelezettség és a felelősségvállalás hiányát a tagállamok részéről.

  Wojciech Michał Olejniczak (S&D) írásban. – (PL) Én az Európai Parlament közös állásfoglalási indítványa (RC-B7-0151/2010) mellett szavaztam. Az EU 2020-as stratégiája új célkitűzéseket szándékozik bevezetni nem csak a politikai cselekvések, hanem gondolkodásmódunk tekintetében is. Annak érdekében, hogy talpra álljunk a válságból, közös eszközöket és mechanizmusokat kell létrehoznunk, amelyek nem csak a jelenlegi gazdasági válság hatásait szüntetik meg, hanem lehetővé teszik azt is, hogy megfelelően reagáljunk a jövőbeni válságokra, sőt, hogy ne hagyjuk, hogy azok bekövetkezzenek. A Bizottságnak, a Parlamentnek és az összes uniós intézménynek emlékeznie kell arra, hogy elsőrendű feladatuk Európa polgárainak jólétéért dolgozni. A polgárok problémái a legfontosabbak számunkra, és a polgárokat kell szolgálnunk azzal, hogy tanácsot adunk, segítséget nyújtunk és cselekszünk. A válság összefüggésében az olyan problémák, mint a munkanélküliség, a szegénység és a társadalmi kirekesztés a legaktuálisabb problémák. Amennyiben egy modern, teljes mértékben innovatív, tudásalapú és összetartó Európát akarunk felépíteni, biztosítanunk kell egyfajta biztonságérzetet polgáraink számára a jövőben. Csalódott vagyok, hogy az EU 2020-as stratégiájára vonatkozó eredeti javaslatokban mellőzték a mezőgazdaságot. A gazdasági rekonstrukció és a környezeti politika célkitűzéseinek megvalósítása része az agrárpolitikának. Amennyiben nem vonjuk be ezt a politikát az EU 2020-as stratégiájába, és minden azt követő stratégiába, nem fogjuk tudni elérni célkitűzéseinket, nem csak a fent említett területeken, hanem sok más területen sem.

  Georgios Papastamkos (PPE) írásban. – (EL) Én az EU 2020 stratégiáról szóló állásfoglalásra irányuló közös indítvány 6. bekezdésének második része ellen szavaztam, mert a hagyományos európai szociális állam további lebontásának szándékát foglalja magában. Az Uniónak láthatóbbá kell tennie szociális egységét azáltal, hogy visszautasítja a nemzetközi gazdasági színtér olyan erői által gyakorolt versenynyomást, amelyek vagy egyértelműen hozzájárultak a szociális jóléti ellátások és struktúrák lebontásához, vagy amelyek szociális dömpinget alkalmaznak. Úgy tűnhet, hogy a szociális politikát és a foglalkoztatási politikát szelektíven és rugalmasan igazítják hozzá a piaci erőkhöz.

Az egyesítő stratégia igyekszik intézményi integritásra törekedni mindenhol, ahol a piaci erők jelen vannak; tökéletlennek tűnik azonban az olyan politikák tekintetében, amelyek a széttartási jelenségek (mint például a munkanélküliség, a regionális egyenlőtlenségek és a társadalmi kohézió hiánya) hatásait szabályozzák. Jobban, mint eddig bármikor, az idők szava egy szociálisabb Európát támogat.

  Rovana Plumb (S&D) írásban. – (RO) Én az állásfoglalás mellett szavaztam, mert úgy gondolom, hogy az EU 2020 stratégiának hatékony választ kell adnia a gazdasági és pénzügyi válságra, és új lendületet és európai koherenciát kell adnia a fellendülési folyamatnak az Unióban a nemzeti és európai eszközök mobilizálása és koordinálása által.

Egyetértek azzal, hogy szükség van a nemzeti parlamentekkel és a civil társadalommal való jobb együttműködésre, mivel a több szereplő bevonása növelni fogja a nemzeti közigazgatásokra gyakorolt nyomást, hogy eredményeket produkáljanak.

Úgy gondolom ugyanakkor, hogy exportkapacitása kiaknázásával az európai iparnak ki kellene használnia úttörő szerepét a fenntartható gazdaságban és a zöld mobilitás technológiákban. Ez csökkenteni fogja az erőforrásoktól való függést, és meg fogja könnyíteni a szükséges 20-20-20 éghajlatváltozási célkitűzéseknek való megfelelést.

  Frédérique Ries (ALDE) írásban. – (FR) Európa nem a világ legversenyképesebb gazdasága 2010-ben. Messze van ettől: a GDP 4%-kal csökkent, és 23 millió polgárnak nincs munkahelye, valamint egészségügyi helyzete sem éppen ragyogó. Ha az Európai Uniónak egy komoly áramütésre van szüksége ahhoz, hogy visszaállítsa a gazdaságot és a foglalkoztatás a kedvező mederbe, akkor azt hasonló célkitűzésekkel, de a Lisszaboni Stratégia módszereitől teljesen eltérően kell tennie. Figyelembe kell vennie továbbá az energia, az éghajlatváltozás, az ipar és a mezőgazdaság terén előtte álló tárgyalásokat. Ezért támogatom a pragmatizmussal színezett eltökéltségét az új 2020-as stratégiának. Annak biztosítása, hogy a munkaképes korú emberek 75%-ának ténylegesen legyen munkahelye, valamint hogy a GDP 3%-át a kutatásba fektessük, most még inkább, mint valaha olyan célkitűzések, amelyeket Európának meg kell valósítania. Az azonban, hogy a 27 főváros együttműködik-e ebben, egy másik kérdés. Ezért akarjuk, hogy szankciókat és ösztönzőket hozzunk létre a 2020-as stratégia jó és rossz tanulói számára (14. bekezdés). Szankciókat az egyik oldalon, és ösztönzőket a másikon. A büntetés és jutalmazás politikája. Ez olyan öreg, mint az országút, de működik.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE) írásban. – Én „nem”-mel szavaztam a ma a Parlamentben szavazásra bocsátott RC7-0151/2010. számú állásfoglalásra irányuló indítvány kapcsán, ugyanolyan okokból, amiért mi, Zöldek, nem szavaztunk a Barroso-féle második Bizottságra sem: az ambíció hiánya miatt. Ez alkalommal a Parlament legnagyobb politikai csoportjain van a sor, hogy csalódást okozzanak egy olyan állásfoglalás elfogadásával, amely merő póz – nem tartalmaz egyetlen gazdasági, társadalmi vagy környezetvédelmi javaslatot sem. Úgy gondolom, az európaiak többet várnak ettől a Parlamenttől.

Az EU Parlamentjét marginalizálták az EU 2020 stratégia megalkotásakor. Most, hogy a Parlament megkésve lehetőséget kapott a reagálásra, legnagyobb politikai csoportjai hozzájárulnak egy üres állásfoglalás elfogadásához. Ez egy kihagyott lehetőség, hogy az Európai Parlamentet az érdemi viták központjába állítsuk, és központi intézménnyé tegyük.

  Richard Seeber (PPE) írásban. – (DE) Kulcsfontosságú a kérdés, hogy hol kellene tartania az Uniónak a foglalkoztatás és a gazdasági fejlődés tekintetében 2020-ban. Különösen az olyan gazdasági válságok idején, mint ez a mostani, az EU 2020 stratégiának a bizonytalanságból való kivezetés motorjaként kellene szerepelnie. Ez még fontosabbá teszi, hogy olyan módon válasszuk meg céljainkat, hogy azokat el is lehessen érni. A politika nem maga a cél, hanem olyan realisztikus programokat kell létrehoznia, amelyekkel a népesség és a gazdaság lépést tud tartani. A fenntartható gazdaságnak fontos pontként kell szerepelnie a közeljövő kialakításában.

Ez olyan célkitűzés, amelyet lépésről lépésre kell elérnünk, nem utolsósorban az éghajlatváltozás miatt. A nyersanyagok biztonságának kérdése egyre jobban fogja foglalkoztatni Európát a jövőben, és ezért most kell megteremtenünk a lehetőségét az erőforrások fenntartható felhasználásának, és ebbe az irányba terelnünk az európai politikát.

  Bart Staes (Verts/ALE) írásban. – (NL) Én a közös állásfoglalás ellen szavaztam, mert a három nagyobb politikai csoport egyértelműen arra használja azt, hogy jóváhagyja a Barroso-féle második Bizottság „minden megy tovább” megközelítését. Az én választóim egy másféle megközelítést várnak, és azt akarják, hogy az Európa 2020 stratégia bevezessen egy zöld new dealt, egy XXI. századi zöld forradalmat, amely összeegyezteti az emberi fejlődést a Föld fizikai korlátaival.

Az Európai Unió továbbra is a GDP kritika nélküli erősebb növelésének politikájára esküszik. A zöldek és a környezetvédők azonban az Európa 2020 stratégiát egy, a kizárólag a GDP növekedésére törekvő stratégiából az embereket és a környezetvédelmet politikái középpontjává tevő, szociális és fenntartható unióként az EU jövőjének tágabb politikai elképzelésévé kívánják átalakítani, amely unió mindenki számára az emberi jólét biztosítására és a lehető legjobb lehetőségek biztosítására törekszik. Véleményünk szerint a GDP-nek számos jóléti mutatót kellene tartalmaznia, valamint olyan mutatókat, amelyek figyelembe veszik a széleskörű külső gazdasági tényezőket és a környezeti nyomásokat. Képviselőcsoportom benyújtott ezért egy nyolc oldalas szöveget, amely részletesen elmagyarázza alternatív megközelítésünket. Én azt a szöveget részesítem előnyben a három legnagyobb képviselőcsoport kompromisszumával szemben.

  Marc Tarabella (S&D) írásban. – (FR) Én az EU 2020 stratégiáról szóló állásfoglalás ellen szavaztam, mert elfogadták a 6. bekezdést, amely a szociális biztonsági rendszerek átalakításáról tesz említést és a munkavállalóknak biztosított nagyobb rugalmasságról beszél. Mi több, az állásfoglalás inkább a többé-kevésbé jó szándékok mismásának tűnik a pontos kvantitatív és kvalitatív célkitűzések rovására. Úgy tűnik ezekből, hogy nem figyeltek a 2010-es Lisszaboni Stratégia majdnem teljes kudarcára.

  Nuno Teixeira (PPE) írásban. – (PT) Az Európa 2020 stratégia célja, hogy egy jövőre vonatkozó tervet fogalmazzon meg a gazdasági növekedés és a munkahelyek előmozdítása elérése érdekében az Európai Unióban. Megközelítését azoknak a célkitűzéseknek az alapján kell meghatároznia, amelyek a fenntartható szociális piacgazdaságra, a fenntartható tudásalapú társadalomra és a kkv-knak a foglalkoztatás elősegítésében betöltött szerepére vonatkoznak.

Egy erős, modern és rugalmas kohéziós politikának kell a stratégia központi elemének lennie. Az új Lisszaboni Szerződésben foglalt kohéziós politikának, a horizontális alkalmazáson keresztül, létfontosságú szerepe van az Európai Unió új kihívásainak kezelésében. Ebben az összefüggésben az európai területi kohézió alapvető fontosságú.

Az európai kohézió prioritásainak nem csak az európai szintű versenyképesség előmozdítását kell céloznia az alapok hatékony elosztása által, hanem a hátrányos helyzetű régióknak is segíteniük kell, hogy megoldják társadalmi és gazdasági problémáikat, és csökkentsék a meglévő különbségeket.

Hangsúlyozni kell az európai régióknak a stratégia előmozdításában betöltött aktív szerepét. A többszintű kormányzás fontosságát is ki kell emelni. Kívánatos lenne, hogy mély egyetértés legyen az Európa 2020 stratégiával kapcsolatos célkitűzések, feladatok és felelősségek tekintetében az Európai Unió, a tagállamok és a helyi és regionális hatóságok között.

A fenti okok miatt én a korábban említett állásfoglalásra irányuló indítvány mellett szavaztam.

  Marianne Thyssen (PPE) írásban. – (NL) Elnök úr, hölgyeim és uraim, rövid távon létfontosságú egy válságból való kilépési stratégiát létrehozni, de ennél több kell középtávon. Ha tényleg esélyt szeretnénk adni a szociális piacgazdaságnak, a mi szociális modellünknek, akkor nagyobb gazdasági növekedésre, környezetvédelmi növekedésre van szükségünk, amelyek versenyképessé tesznek minket és új munkahelyeket teremtenek. Létfontosságú, hogy további befektetéseket eszközöljünk a kutatásba és fejlesztésbe, az innovatív termékek előállításába, a gyártási folyamatokba és szolgáltatásokba, ha fenn akarjuk tartani életszínvonalunkat a globális gazdaságban.

Ez a strukturális reformokra irányuló lendület tükröződik a Bizottság által előterjesztett „2020-as” stratégiában. Létfontosságú továbbá, hogy a Bizottság taktikát változtasson, és több kisebb célkitűzésre összpontosítson, amelyek mérhetőek, és az egyes tagállamokra szabottak. Ahogy az állásfoglalás helyesen kimondja, a stratégia nem alkalmas arra, hogy biztosítsa a meghatározott célkitűzések érvényesíthetőségét. Az, hogy nincs egy valódi büntetési mechanizmus, amennyiben a célkitűzéseket nem érik el, vagy akár ha nem megfelelő erőfeszítéseket tesznek ezzel a céllal, azt jelenti, hogy ez a „2020-as stratégia” ugyanúgy hiányos, mint elődje.

A közös állásfoglalás jó alapot szolgáltat a Bizottsággal, a Tanáccsal és az Európai Tanács elnökével való további tárgyalásokhoz. Ezért határozottan az állásfoglalás mellett szavaztam.

  Georgios Toussas (GUE/NGL) írásban. – (EL) Az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták), az Európai Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége képviselőcsoport és a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért képviselőcsoport állásfoglalása az EU 2020 stratégiáról a tőke politikai arca által közösen meghozott azon döntést fejezi ki, hogy minden lehetséges eszközt fel fognak használni, hogy végrehajtsák a monopóliumok kegyetlen támadásait és fölülről szerveződő terveit a munkásosztály és a munkavállalók ellen az egész Unióban. Az EU 2020 stratégia a fölülről szerveződő Lisszaboni Stratégiát követi és terjeszti ki a monopolista tőke stratégiai célkitűzéseinek és terveinek meghatározásával és a munkavállalók alapvető bérbeli és szociális jogainak Prokrusztész-ágyra fektetésével. Hogy pontosan fogalmazzak, amiről szó van: a hírhedt „rugalmas biztonság” széleskörű alkalmazása, az „élethosszig tartó tanulással”, a „képzéssel és átképzéssel” és a munkavállalók „mobilitásával” együtt, a kollektív szerződések eltörlése, a megosztott munkahelyek, drasztikus bér- és nyugdíjcsökkentések, a nyugdíjkorhatár emelése, a szociális biztonság, az egészségügy, a jólét és az oktatás átfogó megváltoztatása. Továbbá tőkenehéz pénzeket nyújt az állami páncélszekrényekből a „környezetbarát fejlődésre” támogatások és ösztönzők formájában. A Görög Kommunista Párt az Európai Parlamentnek az EU 2020 stratégiáról szóló állásfoglalása ellen szavazott.

  Anna Záborská (PPE) írásban. – (FR) Jacques Delors hajdanán azt mondta, hogy nem lehet beleszeretni egy egységes piacba vagy egy közös valutába. Én szerelmes vagyok egy olyan Unióba, amely komolyan veszi a családok valódi szükségleteit a tagállamokban, szoros összhangban a nemzeti és európai kompetenciákkal. Az EU 2020 stratégiát és parlamenti állásfoglalásunkat olvasva azonban azt látom, hogy ambícióink egy szégyenlős flörtölésre korlátozódnak a szabad piacgazdasággal. Nem ismeri el a polgároknak a kohézióba és a generációk közötti szolidaritásba való befektetését. Nem kellene megváltoztatnunk nézőpontunkat a munkaügyi kapcsolatokról és a hozzáadott érték létrehozásáról, amely a társadalom egészének hasznára válik? A Bizottság számszerűsített mutatót javasol a szegénység elleni küzdelemre. Ez a lépés elkerülhetetlenül vissza fogja hozni a lefölözési folyamatot, amely nem segít a legszegényebb polgárokon. Az, hogy nincs egy lista a szegénységi mutatókról, áttételesen mutatja, hogy nem értik, mit jelent a szegénység. A szegénység sokkal többet jelent, mint azt, hogy valakinek nincs munkahelye, és a súlyos szegénységet napi szinten megtapasztalók nem csak munkát keresnek; megfelelő hozzáférést akarnak a meglévő jogokhoz. Az Európa 2020-nak nagyobb lelkesedéssel és eltökéltséggel kellene választ találnia erre a helyzetre. Én tartózkodtam.

Állásfogalásra irányuló indítvány RC-B7-0136/2010

  Elena Băsescu (PPE) írásban. – (RO) Olvastam Richard Goldstone bíró úr jelentését, valamint Dora Hold nagykövet asszony következtetéseit is, amelyek lerombolnak a Goldstone bíró úr által vezetett ENSZ bizottság jelentésében bemutatott számos érvet. Míg összehasonlítottam őket, felfigyeltem a Goldstone-jelentés elfogult hangnemére, és éppen ezért nem támogattam az Izraelről és Palesztináról szóló Goldstone-jelentés ajánlásainak alkalmazásáról szóló állásfoglalást.

A cselekvéseket átlátható és pártatlan módon kell vizsgálni a konfliktusban részt vevő mindkét fél esetében. A Goldstone-jelentés nem említi azt az okot, amely előidézte az izraeli műveletet Gázában: a közel 12.000 rakétával és ágyúval intézett támadást izraeli civilek ellen. Az izraeli erők Gázából való kivonását követően 500%-kal növekedett a rakétatámadások száma. Míg 2004-ben és 2005-ben 281, illetve 179 rakétatámadást indítottak izraeli terület ellen, addig a Gázából való izraeli kivonulást követően (2005 szeptemberében) a támadások száma 2006-ban 946-ra, 2007-ben 783-ra növekedett, és 2008-ban 1 730 támadás történt.

Az Európai Unió egyetlen tagállama sem szavazott a Goldstone-jelentés elfogadása mellett az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa részeként. A nemzetközi jognak való megfelelésnek valamennyi résztvevő számára prioritásnak kell lennie.

  Andrew Henry William Brons (NI) írásban. – Úgy döntöttünk, hogy tartózkodunk valamennyi, a Palesztináról és Izraelről szóló szavazáson. Nem tudtuk megszavazni azokat az állásfoglalásokat, amelyek célja, hogy az Európa Uniót felhatalmazzák a külpolitika vezetéséhez szükséges hatalommal, vagy amelyek összeegyeztethetetlenek voltak a konfliktusra vonatkozó semleges politikánkkal. Semleges politikai állásfoglalást képviselünk Izraelt, a palesztinokat, valamint más arab és muzulmán országokat illetően. Politikánk mindazonáltal nem a közömbösség miatt semleges. Különösen elismerjük, hogy mind az államok, mind egyes szervezetek által elkövetett civilek elleni támadások teljes mértékben elfogadhatatlanok. Örömet okozna számunkra továbbá, ha egy tisztességes megállapodással véget érne konfliktus.

  Nessa Childers (S&D) írásban. – Az év folyamán korábban ellátogattam Gázába, és így személyesen láttam, hogy mennyire létfontosságú, hogy a Parlament cselekedjen ezen a területen. A Goldstone-ajánlásokat teljes mértékben végre kell hajtani, és a következő hónapokban nyomon fogom követni ezt a kérdést.

  Derek Roland Clark (EFD) írásban. – Miközben elismerem, hogy a Gázában és Ciszjordániában zajló konfliktus humanitárius katasztrófa, szavazataimmal nem támogatom az európai intézmények nemzetközi befolyásának meglétét, mivel nem ismerem el az Európai Uniót. A 2010. március 10-én a Parlamentben adott szavazataim tükrözik a témához való hozzáállásomat.

  Proinsias De Rossa (S&D) írásban. – Én támogattam ezt az állásfoglalást, amely hangsúlyozza, hogy a nemzetközi emberi jogok és a humanitárius jog tiszteletben tartása alapvető előfeltétele az igazságos és tartós békének a Közel-Keleten; aggodalmát fejezi ki, hogy izraeli és gázai hatóságok nyomást gyakorolnak a nem kormányzati szervezetekre, mert azok együttműködtek a Goldstone-vizsgálattal; a gázai blokád feltétel nélküli befejezésére szólít fel, valamint arra szólítja fel Európát, hogy nyilvánosan sürgesse Izraelt és a palesztinokat a Goldstone-ajánlások végrehajtására. A Goldstone-jelentés kimondja, hogy a rendkívül magas halálozási arány a civilek esetében, beleértve több mint 300 gyereket, annak az izraeli politikának az eredménye, hogy a nemzetközi joggal ellentétben szándékosan aránytalanul nagy erőket vetettek be. A jelentés azt is kimondja továbbá, hogy a gázai ostrom egyenértékű az 1,5 milliós lakosság kollektív büntetésével, ami ellentétes a nemzetközi joggal. Azt javasolja, hogy a genfi egyezmény részes államai (amelybe Írország is beletartozik) állítsák bíróság elé azokat, akik felelősek ezekért a politikákért és azok végrehajtásáért. Jelenleg a Goldstone-jelentés megállapításai alapján egy hivatalos panaszt készítek elő az ír rendőrségnek, hogy lehetővé tegyem a főügyész számára, hogy átgondolhassa a felelősök elleni lehetséges vádemelésit Írországban.

  Göran Färm, Anna Hedh, Olle Ludvigsson, Marita Ulvskog és Åsa Westlund (S&D) írásban. – (SV) Mi, svéd szociáldemokraták nem gondoljuk, hogy a Hamásznak szerepelnie kellene az EU terrorista szervezeteket tartalmazó listáján. Nagyon kritikusan tekintünk a Hamászra, és nem utolsósorban az izraeli civil lakosság elleni támadásaira, ugyanakkor azonban aggódunk amiatt, hogy az EU általi feltétel nélküli elítélés elmérgesítheti a helyzetet, és azt válthatja ki a Hamászból, hogy még jobban elzárkózzon. Nem osztjuk azt a véleményt, hogy helyes az EU azon döntése, hogy folytatja a Hamász politikai elszigetelését azt követően, hogy az sikeresen szerepelt egy szabad és demokratikus választásokon. Úgy gondoljuk, hogy az EU-nak össze kell hasonlítania, hogy az elszigetelés és szankciók eszközével érhet-e el sikert, vagy azzal, hogy kritikai párbeszédet és együttműködést alkalmaz.

  Diogo Feio (PPE) írásban. – (PT) Bárki, aki hozzám hasonlóan éveken keresztül nyomon követte az izraeli-palesztin konfliktust, csakis szomorúsággal veheti tudomásul, hogy a tartós béke érdekében tett őszinte erőfeszítések továbbra sem elegendőek azok meggyőzésére és ösztönzésére, akik az erőszakot választották, hogy ezt egyszer és mindenkorra feladják. A Hamász választási győzelme és a palesztin terület két saját joghatósággal rendelkező részre való felosztása jelentősen súlyosbította a már eddig is fenyegető helyzetet.

Ameddig a Hamász nem ismeri el Izrael állam jogos létezését, a párbeszéd nem lesz más, mint színészkedés. A maga részéről Izraelnek vigyáznia kell, hogy az általa elfogadott állásfoglalások megfelelőek és arányosak, nehogy veszélyeztesse jelenlegi nemzetközi legitimitását. Yitzhak Rabinhoz hasonlóan én is úgy gondolom, hogy a diplomáciai béke nem igazán valódi béke, azonban fontos lépés az ehhez vezető úton. Ebbe az irányba kell haladnunk és el kell távolítanunk a valódi béke felé tett lépéseket gátló akadályokat. Goldstone bíró úr jelentése említ néhány akadályt, amelyet a két fél állított ebben a folyamatban, mégpedig olyan szabálytalanságokat és súlyos bűncselekményeket, amelyeket ki kell vizsgálni, el kell ítélni és meg kell büntetni.

  José Manuel Fernandes (PPE) írásban. – (PT) Figyelmet kell fordítani a fegyveres konfliktusra, amely 2008. december 27-én kezdődött Gázában és 2009. január 18-án ért véget, és amely 1 400 palesztin és 12 izraeli halálát okozta. Az emberi életek elvesztése a polgári infrastruktúra jelentős részének megsemmisítésével párosult.

Az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének és a tagállamoknak egy arról szóló közös uniós állásfoglalást kell kidolgozniuk, hogy hogyan kell cselekedni a Gázai övezetben és Izrael déli részén lévő konfliktusról szóló, a vizsgálati misszió által készített jelentéssel kapcsolatban.

Hangsúlyozni akarom, hogy a nemzetközi emberi jog és a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartása elengedhetetlen egy igazságos és tartós béke eléréséhez a Közel-Keleten.

Egyetértek azzal, hogy felszólítjuk az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét és a tagállamokat, hogy ellenőrizzék a Goldstone-jelentésben található ajánlások végrehajtását az EU külső misszióival és az ezen a területen működő nem kormányzati szervetekkel való konzultáció révén.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL) írásban. – (PT) A gázai konfliktusról szóló állásfoglalás Parlament általi elfogadása pozitív lépés volt, mivel elismeri, hogy Izrael megsértette a nemzetközi jogot. Ez bizonyítja a Goldstone-jelentés közel-keleti békefolyamatra gyakorolt hatását azáltal, hogy a Parlament tudomására hozza, hogy Izrael folyamatosan megsérti a nemzetközi jogot.

Az igazság az, hogy a Goldstone-jelentés egyértelmű bizonyítékokat tartalmaz arra vonatkozóan, hogy az izraeli erők a 2008-as katonai műveletek során megsértették a nemzetközi humanitárius jogot palesztin területen.

Azt akarjuk ezért, hogy a jelentés következtetéseit azonnal fogadják el, és ajánlásait alkalmazzák a gyakorlatban. Arra sürgetjük ugyanakkor az Európai Unió tisztviselőit, hogy biztosítsák, addig nem erősítik meg az EU és Izrael közötti társulási megállapodást, ameddig nem szűnik meg a nemzetközi jog és az alapvető emberi jogok megsértése, amit Izrael továbbra is elkövet Palesztina elfoglalt területein.

  Charles Goerens (ALDE) írásban. – (FR) Ez is visszamenőleges kiértékelése a konfliktusban részt vevő felek által elkövettek hibáknak. Ha azonos okok azonos hatásokat váltanak ki, akkor van okunk megkérdőjelezni az okokat, hiszen a hatások mindig katasztrofálisak. Azonos ok az izraeli városok ellen indított rakéták. Azonos ok az Izrael állam részéről végrehajtott aránytalan ellentámadás. Azonos ok a gázai lakosok nyomorúságos helyzete. Azonos ok, hogy a legradikálisabb csoportok kihasználják nyomorúságos helyzetüket. Van egy ötletem: miért nem kezdjük el csak azokat az erőket támogatni a két táborban, amelyek nyíltan a békét választják? Mindkét oldalon léteznek ilyen erők, és túl gyakran azzal vádolják őket, hogy elárulják saját embereiket, mivel olyan helyzetről álmodnak, amelyben elképzelhető a felülemelkedés a régió megosztottságán, amely régóta a bolygó egyik legveszélyesebb konfliktusának hátterében áll.

  Sylvie Guillaume (S&D) írásban. – (FR) Én a Goldstone-ajánlások végrehajtását ösztönző állásfoglalás mellett szavaztam, mivel rendkívül fontos egy arra vonatkozó ígéret megszerzése az izraeli és palesztin hatóságoktól, hogy pártatlan és átlátható vizsgálatokat fognak folytatni a 2008-2009-es gázai tragédiát illetően, nem agresszíven, de határozottan. A tagállamoknak a maguk részéről még keményebben kell dolgozniuk, hogy megvédjék határozott állásfoglalásukat, és el kell kötelezniük magukat amellett, hogy fenntartják követeléseket izraeli és palesztin partnereikkel szemben. A konfliktusban részt vevő valamennyi félnek tiszteletben kell tartania a nemzetközi humanitárius jogot és az EU célkitűzésének arra kell irányulnia, hogy biztosítja ezeknek az elveknek a tiszteletben tartását.

  Joe Higgins (GUE/NGL) írásban. – Én az állásfoglalás mellett szavaztam, mivel hangsúlyozza a szörnyű körülményeket, amelyek között a Gázában élő palesztin lakosság jelentős része ma él, és különösképpen mert felszólít a gázai határok „azonnali” és „feltétel nélküli” megnyitására. Teljes mértékben támogatom a palesztin lakosság önrendelkezéshez, valamint saját maguk megvédéséhez való jogát az izraeli hadsereg és az állami erők ismételt támadásai ellen. Határozottan elutasítom ugyanakkor a jobboldali politikai iszlám és a Hamász elképzeléseit. Ellenzem továbbá a zsidó munkavállalók elleni egyéni támadásokat is, amelyek még jobban megosztják az izraeli és palesztin munkásosztályt. Ez csupán ürügyet szolgáltat az izraeli kormánynak és más szélsőséges jobboldali csoportoknak a palesztin lakosság elleni további támadásokhoz. Az izraeli kormány nem szolgálja sem a palesztin tömegek, sem az izraeli munkásosztály érdekeit. Az életkörülményeket és demokratikus jogokat érintő támadásokat az izraeli és palesztin munkavállalóknak közösen kell meghiúsítaniuk. Az egyetlen megoldás, amely tartós békéhez vezethet a régióban az egy szocialista Izrael, egy szocialista Palesztinával együtt, amelyen belül a két közösség közösen egyezik meg a határokról és egy demokratikus szocialista szövetség részét képezik Közel-Keleten.

  David Martin (S&D) írásban. – Határozottan támogatom a Goldstone-jelentés megállapításait és örülök neki, hogy a Parlament támogatja ajánlásait. Remélem, hogy a kétállamos megoldás révén elérendő tartós béke folyamatát támogatni fogják a Goldstone-jelentés megállapításai.

  Nuno Melo (PPE) írásban. – (PT) Az EU-nak komolyan törődnie kell az izraeli-palesztin konfliktus megoldásával, amely az áldozatok mellett évtizedek óta súlyos instabilitást eredményez a régióban és világszerte egyaránt.

Úgy gondolom mindazonáltal, hogy vannak különbségek aközött, amit Izrael egy olyan demokratikus és szuverén államként tesz, amely osztja és hirdeti a nyugati társadalmak alapvető értékeit, és az olyan radikális mozgalmak között, mint a Hamász, amely a legtöbb esetben nem ismeri el Izrael állam létezését. Ez akadályozza a konfliktus teljes megoldását.

Ez nem akadályoz meg minket abban, hogy minden esetben elítéljük a konfliktus mindkét oldalán előfordult erőszakos cselekedeteket, amelyek sokkolták a világot, és amelyek csak ösztönöznek és még inkább elkötelezetté tesznek minket, hogy megtaláljuk a megértést elősegítő utakat.

  Andreas Mölzer (NI) írásban. – (DE) A Goldstone-jelentésről szóló mai közös állásfoglalásra irányuló indítvány ismételten kifejezi az EU azon törekvését, hogy igazságosan értékelje és felülvizsgálja a gázai konfliktus eseményeit. 2010. február 26-án az ENSZ Közgyűlése ismételten arra szólította fel mindkét felet, hogy hiteles vizsgálatokat folytasson és további jelentéseket nyújtson be öt hónapon belül. A palesztin hatóságok most létrehoztak egy független nyomozati bizottságot, ami nagyon jó hír. Az Európai Unió nemzetközi színtéren végzett cselekvéseinek arra kell összpontosítania, hogy szigorúan megfeleljenek az ENSZ Alapokmánya és a nemzetközi jog elveinek és célkitűzéseinek. Hasonlóképpen, a nemzetközi humanitárius jognak és a nemzetközi emberi jogoknak való megfelelés Izrael és a palesztinok részéről lényeges előfeltétele a békefolyamatnak, amely célja, hogy békében és biztonságban élő két államot hozzon létre. Ezzel az állásfoglalással az EU célja az, hogy ösztönözze egy közös állásfoglalás elfogadását azokról az intézkedésekről, amelyek a Goldstone bíró által vezetett ENSZ tényfeltáró missziójának a gázai és dél-izraeli konfliktusról szóló jelentése eredményeképp jöttek létre. A jelentés érvel továbbá annak nyilvános támogatása mellett, hogy a jelentés ajánlásait végre kell hajtani, és vállalni kell a felelősséget a nemzetközi jog mindenféle megsértéséért, beleértve a felrótt háborús bűnöket, ezért szavaztam a jelentés mellett.

  Franz Obermayr (NI) írásban. – (DE) A Goldstone-jelentéssel kapcsolatos közös állásfoglalásra irányuló indítvány kifejezi az Európai Unió kívánságát egy olyan nyomozás iránt, amely igazságosan és részletesen tárja fel a gázai konfliktus körüli eseményeket. 2010. február 26-án az ENSZ Közgyűlése is ismételten az események és az emberi jogok állítólagos súlyos megsértésére vonatkozó nyomozás lefolytatására szólít fel öt hónapon belül A legutóbbi információk szerint eddig ennek csak a palesztin oldal tett eleget, ami nagy szégyen. Véleményem szerint az Európai Uniónak aktívan harcolnia kell a nemzetközi szervezeteknél és bizottságoknál a nemzetközi jog betartásáért és végrehajtásáért. A nemzetközi humanitárius jog és a nemzetközi emberi jogi szabályok betartása a konfliktusban részt vevő mindkét fél által alapvető előfeltétele lenne a közel-keleti konfliktusban annak, hogy érezhető fejlődést lehessen elérni a békefolyamatban, amely most ismételten komolyan megtorpanhat az Izrael által tervezett megállapodási konstrukció eredményeképp. A közös állásfoglalás felszólít az ENSZ Goldstone bíró úr által vezetett tényfeltáró missziójának a gázai és dél-izraeli konfliktusról szóló jelentésében szereplő javaslatok végrehajtására, emiatt szavaztam igennel.

  Wojciech Michał Olejniczak (S&D) írásban. – (PL) Az emberi jogokat a közel-keleti konfliktus mindegyik résztvevőjének tiszteletben kell tartani. Ellenőrizni kell valamennyi felmerülő gyanút arra vonatkozóan, hogy megsértették-e az emberi jogokat. Azonos megközelítést kell azonban alkalmazni a konfliktus valamennyi résztvevőjével szemben. A Goldstone-jelentés egy olyan dokumentum, amely rengeteg érzelmet és vitát eredményezett. Számos kritika érte elfogultsága miatt. Sokan hangsúlyozták, hogy a jelentés nem kezeli egyenlően azokat a tényezőket, amelyek a konfliktushoz vezettek. A nemzetközi közösségnek azonban nem szabad hátat fordítania a problémának. A Goldstone-ajánlások tartalmaznak egy javaslatot, hogy folytassanak nemzetközi vizsgálatot a konfliktus bármelyik résztvevője által állítólagosan elkövetett bűncselekményekről. A közel-keleti konfliktus tényei megkérdőjelezik ennek lehetőségét. Komoly veszély áll fenn, hogy az Európai Parlament nem fogja tudni nyomon követni a Hamász által elkövetett cselekedeteket, csak Izrael cselekedeteit. Ezeket a körülményeket figyelembe véve úgy döntöttem, hogy a végső szavazáson a közös állásfoglalás elfogadása ellen szavazok.

  Zuzana Roithová (PPE) írásban. – (CS) Én nem támogattam a szocialisták, a liberálisok, a baloldal és a zöldek közös állásfoglalását az Izraelről szóló Goldstone-jelentés ajánlásainak alkalmazásáról. Ezt a jelentést az ENSZ Közgyűlésén tavaly novemberben fogadták el, a 27 uniós tagállamból mindössze öten. Ennek az az oka, hogy a jelentést nem vizsgálták meg felelősségteljesen az Emberi Jogi Tanács szintjén, és ezért a Közgyűlés egy kiegyensúlyozatlan jelentésről szavazott, amely Izraelt terrorista szervezetként írja le. Azon politikusok közé tartozom, akik a gázai konfliktusban az emberi jogok valamennyi állítólagos megsértésének objektív és megalkuvást nem ismerő vizsgálatára törekszem. A vizsgálat eredményeinek hitelessége forog ugyanakkor kockán. Nem engedhetjük, hogy a még befejezésre váró folyamatban lévő vizsgálat átpolitizálódjon. A cél az izraeli-palesztin konfliktus békés megoldása, valamint a két független állam, Izrael és Palesztina jövőbeni fellendülése, és nem erőharc Európa és az Egyesült Államok között a régióban való befolyás megszerzéséért.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE) írásban. – Én a Goldstone-ajánlásokról szóló RC7-0136/2010 számú állásfoglalásra irányuló indítvány mellett szavaztam, főként azért, mert ragaszkodik egy határozott uniós állásfoglaláshoz a Goldstone-jelentés nyomon követését illetően és ahhoz, hogy az ajánlások végrehajtását és a nemzetközi jog megsértéséért való elszámoltathatóságot nyilvánosan követeljék, valamennyi felet arra kéri, hogy a nemzetközi szabványoknak megfelelő nyomozást végezzen öt hónapon belül, továbbá jelentés végrehajtásának aktív ellenőrzését követeli az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjétől, a Bizottság alelnökétől és az uniós tagállamoktól. Új pontokat is hozzáad továbbá ahhoz, amit a Parlament már korábban mondott, arra kéri például az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét és a Bizottság alelnökét, hogy értékelje valamennyi fél által végzett vizsgálatot, és tegyen jelentést a Parlamentnek, emlékeztetett arra, hogy az EU és a tagállamok felelőssége és hitelessége megköveteli a nyomozások teljes körű ellenőrzését, és aggodalmát fejezi ki a Goldstone-jelentés elkészítésében és az azt követő vizsgálatokban résztvevő nem kormányzati szervezetekre nehezedő nyomás miatt, beleértve a hivatkozást a tevékenységüket sújtó korlátozó intézkedésekre.

  Olle Schmidt és Cecilia Wikström (ALDE) írásban. – (SV) Ez nem megfelelő időpont egy Izraelről szóló állásfoglalás elfogadásához. Hamarosan elkészül a Goldstone-jelentés teljes körű értékelése, és úgy gondolom, hogy nem vághatunk ennek elébe. A helyzet igen kényes, és a felek közötti konfliktus kiéleződött. Ne súlyosbítsuk a helyzetet egy olyan állásfoglalás elfogadásával, amelyet kétségtelenül elégtelennek fognak tekinteni az érintett felek. Azt is különösnek találom, hogy az EU elfogadhat egy állásfoglalást egy olyan megbízásról, amelyet az ENSZ Emberi Jogi Tanácsából egyetlen uniós tagállam sem támogatott.

  Marek Siwiec (S&D) írásban. – (PL) Nem gondolom, hogy az Izraelről, illetve Palesztináról szóló Goldstone-ajánlások végrehajtásáról szóló közös állásfoglalás teljes mértékben tükrözi az Európai Parlament képviselői által a február 24-én Brüsszelben zajló vita folyamán kifejtett nézeteket. Az állásfoglalás nem tükrözi megfelelően azon képviselőcsoportok többségének álláspontját, amelyek segítettek a dokumentum elkészítésében. A jelentés, amelyre az állásfoglalás utal – a Goldstone-jelentés – elfogult, és nem kezeli egyenlően a konfliktust kiváltó valamennyi tényezőt. A közös állásfoglalás továbbá nem említi azokat a körülményeket, amelyek a konfliktushoz vezettek, és semmilyen módon nem utal a Hamász és más fegyveres csoportok által izraeli civilek ellen szervezett 8 000 támadásra sem. Arról sem tartalmaz semmilyen információt, ahogy a Hamász figyelmen kívül hagyta a tűszünetet.

A dokumentum 7. pontja, amelyre utalok, egyértelműen mutatja, hogy az Európai Parlament nem lesz képes nyomon követni a Hamász cselekedeteit, csak az Izrael által véghezvitt cselekedeteket. Egy ilyen helyzet csökkenti Izrael igazságszolgáltatási rendszerének, valamint az izraeli intézmények hitelességét, és aláaknázhatják azon képességüket, hogy elvégezzék a vizsgálatokat. A zárószavazáson éppen ezért a közös állásfoglalás elfogadás ellen szavaztam.

  Catherine Soullie (PPE) írásban. – (FR) Az izraeli-palesztin konfliktus leegyszerűsítése az egyik vagy másik hadban álló tábor halálos áldozatai számának puszta összehasonlítására csak eltorzíthatja az erről a háborúról kialakult képünket, amely már túl régóta tart. Mindannyian egyetértünk abban, hogy nehéz megoldást találni erre a konfliktusra, mivel maguk az okok összetettek és mélyen gyökereznek. Éppen ezért lehetetlen a dolgokat csak feketén vagy fehéren látni a világnak ezen a részén.

A Goldstone bíró úr által vezetett misszió egyetlen feladata az volt, hogy összegyűjtse a nemzetközi jog megsértésének eseteit. Annak ellenére, hogy a jelentésben található következtetések közül nem mindegyik indokolatlan, véleményem szerint az ezen állásfoglalások elleni szavazás, amelyek elfogadták egy olyan szöveg megközelítését és következtetéseit, amely véleményem szerint elfogult, de legfőképp befejezetlen célkitűzések alapján készült, a legőszintébb értelmes megoldás.

Igen, le kell lepleznünk és meg kell állítanunk a visszaéléseket, amelyeket valamelyik hadban álló fél követ el a régióban, azonban nagyon óvatosnak kell lennünk az általunk használt eljárással, ha azt akarjuk, hogy a régióban kialakítandó igazság a tartós béke irányába vezessen minket.

  Bart Staes (Verts/ALE) írásban. – (NL) Én a Goldstone-jelentésről szóló közös állásfoglalás mellett szavaztam, nem utolsósorban azért, mert elismeri, hogy a gázai emberek továbbra is megdöbbentő körülmények között élnek a blokád eredményeképp, és azért, mert a határátlépő helyek azonnali, állandó és feltétel nélküli megnyitására szólít fel. Az elfogadott szöveg a Goldstone-jelentés ajánlásainak végrehajtását, valamint a nemzetközi jog valamennyi megszegéséért való elszámoltathatóságot szorgalmazza, beleértve az állítólagos háborús bűnöket. A jelentés egy kiegyensúlyozott és alapos vizsgálat eredménye, amely helyszíni látogatásokon és a tanúkkal készített interjúk alapján készült.

A jelentés szerint a résztvevő felek megsértették a nemzetközi humanitárius jogot. A jelentés az izraeli hadsereg vezető tisztviselőit tartja felelősnek a következőkért: fehér foszfor válogatás nélküli használatáért, azért, hogy nem tettek különbséget civilek és harcolók között, a blokád emberekre hatással levő következményeiért, amely a kollektív büntetés egyik eszköze, és a hadijog megszegéséért.

A jelentés elegendő részletet tartalmaz ahhoz, hogy az ENSZ főtitkára és a Biztonsági Tanács jogi lépéseket kezdjen, amely a legjobb módja annak biztosítására, hogy a gázai eseményeket körülvevő valamennyi kétséget és találgatásokat kiküszöböljük. Sajnálatosnak tartom, hogy az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) képviselőcsoportja nem támogatta ezt a szöveget.

  Charles Tannock (ECR) írásban. – Az Európai Konzervatívok és Reformerek képviselőcsoport nem ismeri el a Goldstone-jelentés túlnyomó részét, és éppen ezért nem szavaztunk a Európai Néppárt képviselőcsoport állásfoglalásra irányuló indítványa és a közös állásfoglalásra irányuló indítvány mellett. Az Európai Konzervatívok és Reformerek képviselőcsoportnak komoly aggodalmai vannak a Goldstone bíró úr által készített jelentés legitimitását és elfogult jellegét illetően, és különösképpen, nem akarja, hogy az IDF tagjait vagy politikusokat háborús bűnökkel vádoljanak meg. Támogatjuk a régióban a békére és biztonságra irányuló tárgyalások folytatását, támogatjuk a kétállamos megoldást és elismerjük a humanitárius kérdéseket, amelyeket az elhúzódó konfliktus idézett elő a régióban.

  Róża Gräfin Von Thun Und Hohenstein (PPE) írásban. – (PL) Globális szereplőként, az Európai Uniónak nemcsak polgárai jólétét kell szem előtt tartania, de nem szabad elfeledkeznie a globális perspektíva fenntartásáról sem. Emiatt az európai parlamenti képviselők által hozott döntéseknek olyan valóságon kell alapulnia, amely túlnyúlik Európán. A Goldstone bíró által készített jelentés ajánlásainak végrehajtásáról szóló állásfoglalásról való szavazás azt megelőzően, hogy az ENSZ elfogadja a jelentést, hiba.

Figyelmen kívül hagyva a tényt, hogy nem volt kellő idő a jelentés megvitatására, nem volt olyan beszámoló a jelentésről, amely az ellentétes érveket átfogóan fedte volna le. Abban az esetben, amikor az Európai Unió tagállamai nem mutatnak hajlandóságot arra, hogy következetesen lépjenek fel Izrael és Palesztina kapcsán, semmilyen állásfoglalás elfogadása az Európai Parlament részéről nem segíti a békefolyamatot a Közel-Keleten.

Ezen okok miatt tartózkodtam az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) állásfoglalásáról való szavazáson, és a többi képviselőcsoport által előterjesztett közös állásfoglalás ellen szavaztam. Konkrét fenntartásaim vannak a közös állásfoglalás J és 10. pontjával kapcsolatban, amelyek míg hangsúlyozzák a gázai övezet lakosainak tragikus helyzetét, nem magyarázzák el, hogy ez a Hamász uralmának közvetlen eredménye, amely szervezetet a nemzetközi közösség terrorista szervezetként tart számon. Nem értek egyet továbbá a közös állásfoglalás 2. és 4. pontjával, amelyek a Goldstone-ajánlások végrehajtását sürgetik, miközben azok közül nem mindegyik legitim.

  Dominique Vlasto (PPE) írásban. – (FR) A Goldstone-jelentésnek köszönhetően lehetőség volt kihangsúlyozni, hogy szükség van független vizsgálatok gyors elvégzésére annak érdekében, hogy feltárjuk a valódi tényeket és a részt vevő felek felelősségét, valamint hogy következtetéseket vonjunk le a gázai konfliktus során a nemzetközi jog és a humanitárius jog valamennyi megsértéséből. Ezeket a vizsgálatokat a palesztin és izraeli hatságoknak tisztességes módon kell elvégezniük. Remélem, hogy ezáltal elő fogják tudni segíteni a tárgyalások újrakezdését, és én ezért fenntartások nélkül támogatom a vizsgálatok elvét. Azt is szeretném hangsúlyozni, hogy ez a konfliktus Gázában tönkretett számos, az Európai Unió által finanszírozott projektet, amelyeknek az volt a célja, hogy enyhítse a humanitárius válságot, amelyet a lakosság szenvedett el, amely a gyakori fogyasztási cikkek hiányának és az alapvető közszolgáltatásokhoz való hozzáférés hiányának áldozata. Az itteni lakosságnak reményt kell adni, és továbbra is hinniük kell az izraeli-palesztin probléma gyors rendezésében. Csak ilyen körülmények között lesznek a feltételek adottak ahhoz, hogy igazságos és tartós békét érjünk el egy olyan palesztin és egy olyan izraeli állam között, amelyek élhetőek, biztonságosak és békés szomszédok.

Állásfogalásra irányuló indítvány RC-B7-0134/2010

  Diogo Feio (PPE) írásban. – (PT) Nem sokkal ezelőtt emlékeztettem a Parlamentet arra, hogy Fehéroroszországban a választás nem szabad, véleménynyilvánítási, egyesülési és tüntetési szabadság nem létezik, és egyre nő a hatóságok irányításával történő megtorló cselekvések száma. A politikai foglyokat továbbá még mindig nem engedték szabadon, a halálbüntetést nem törölték el, és nincs biztosítva a hatalmi ágak szétválasztása, és különösképpen az igazságszolgáltatás függetlensége vagy az emberi jogok tiszteletben tartása.

A rendőrség alkalmazása a közelmúltban a Fehéroroszországi Lengyelek Uniója ellen, valamint az általa kért jogok megtagadása két olyan további eset, amely gyengíti az európaiaknak a fehérorosz diktatúrába vetett bizalmát. Arra szólítják fel valamennyi európai demokratát, különösen az európai intézményeket és a tagállamok kormányait, hogy szigorúan őrködjenek, valamint határozott és összehangolt választ adjanak a minszki hatóságoknak, amely továbbra is lojális a kommunizmus legrosszabb örökségei iránt. Az Európai Unió nem lehet partnere egy olyan Fehéroroszországnak, amely nem tartja tiszteletben sem saját polgárait, sem a nemzetközi jogot. Ahogy mi mondjuk az én országomban: „inkább egyedül, mint rossz társaságban!”.

  José Manuel Fernandes (PPE) írásban. – (PT) Az Európai Unió nem ismerheti el a fehérorosz parlament legitimitását, amíg nem tartanak szabad választásokat az országban. Arra szólítom fel éppen ezért a fehérorosz hatóságokat, hogy hajtsák végre az ország választási jogszabályainak teljes körű reformját az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet/Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatalának ajánlásaival összhangban.

A fehérorosz hatóságok cselekedetei a lengyel nemzeti kisebbséget képviselő szervezet tagjai ellen teljes mértékben elítélendőek, csakúgy, mint a politikailag elfogult tárgyalások és az a tény, hogy az igazságügyi hatóságok szemmel láthatólag utasításokat fogadnak el a végrehajtó hatóságoktól. Az EU nem érthet egyet a fehérorosz hatóságok arra vonatkozó döntésével, hogy korlátozzák az internethez való hozzáférést, vagy hogy nem biztosítják a sajtószabadságot, a békés gyülekezés és egyesülés szabadságát és a fehérorosz ortodox templomtól eltérő templomokban való imádkozás szabadságát, valamint egyéb jogokat és politikai szabadságjogokat.

Nem értek egyet azzal, hogy a Közösség fehérorosz hatóságokkal való együttműködése mértékének közvetlenül arányban kell lennie az emberi jogok tiszteletben tartásának mértékével abban az országban. Továbbra is osztom az aggodalmakat a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének a lengyel nemzeti kisebbség elnyomásával kapcsolatos kijelentését illetően, amely gyenge volt és későn történt meg.

  Nuno Melo (PPE) írásban. – (PT) A hidegháború befejezése óta a Fehéroroszország és a nyugat közötti kapcsolatok egy új egyetértés irányába mozdultak el, és az Európai Unió pozitív párbeszédet alakított ki azáltal, hogy ösztönzőket nyújtott Fehéroroszországnak, hogy az ország fejlődést érhessen el a demokrácia és az emberi jogok területén.

A fentiek ellenére az EU nem fogadhat el olyan cselekedeteket, amelyek ellentétesek a nemzetközi elvekkel és a nemzeti kisebbségek jogaival kapcsolatos jogszabályokkal. Az EU-nak nem lehet relatív véleménye az emberi jogokról.

  Kristiina Ojuland (ALDE) írásban. – (ET) Elnök úr, a fehérorosz kisebbségek és a civil társadalom helyzetével foglalkozó európai parlamenti állásfoglalás társszerzőjeként az állásfoglalás mellett szavaztam. A Lukasenko-rezsim ugyan tavaly szabadon engedett politikai foglyokat és valamivel mérsékeltebbé vált, az Európai Unió nem fordíthatja el a fejét a Fehéroroszországi Lengyelek Uniójának tagjait érintő emberi jogok közelmúltban történt megsértése kapcsán. Csak akkor lehetséges kiterjeszteni az EU keleti partnerségének előnyeit a fehérorosz állampolgárokra is, ha a fehérorosz kormányzat biztosítja a fehéroroszok emberi jogait és polgári szabadságjogait, és demokratikus reformot indít el. A rezsim által tett eddigi engedmények nem voltak elegendőek, és a Fehéroroszországi Lengyelek Uniója vezetőjének, Angelika Borysnak a letartóztatása, valamint a mozgalom bejegyzésének visszautasítása és vagyonának befagyasztása újabb csapást mért az Európai Unióval való kapcsolatokra. Véleményem szerint az emberi jogok és a jogállamiság folyamatos megsértését követően az Európai Uniónak nincs más választása, mint hogy elgondolkodjon a fehérorosz kormányzatot érintő szankciók bevezetésén.

  Wojciech Michał Olejniczak (S&D) írásban. – (PL) Én az Európai Parlament közös állásfoglalásra irányuló indítványának (RC-B7-0134/2010) elfogadása mellett szavaztam. Néhány hónappal ezelőtt az Európai Parlament elfogadott egy állásfoglalást, amely arra szólítja fel a fehérorosz hatóságokat, hogy szüntessék be a halálbüntetés alkalmazását polgáraikon. Ma újból Fehéroroszországról, az emberi jogok és a civil társadalom elveinek megsértéséről beszélünk. Az Európai Unió megnyílt Fehéroroszország felé. Végrehajtottuk a megfelelő intézkedéseket, például felvettük Fehéroroszországot a keleti partnerségbe. Fehéroroszországba vetett bizalmunk azt hivatott szolgálni, hogy a demokratizálódás és a polgári jogok tiszteletben tartásának irányába mozduljunk el. Sajnálatos módon ez nem történt meg. Emiatt az Európai Uniónak határozottnak kell lennie, és szilárdabb állásfoglalást kell elfogadnia a Fehéroroszországgal való kapcsolatokat illetően, és hatékonyan kell cselekednie, hogy ezáltal biztosítsa a kisebbségek jogainak tiszteletben tartását. Remélem, hogy ez az állásfoglalás a kívánt irányba történő változtatásokat fog kezdeményezni. Amennyiben ez nem történik meg, elvárom az Európai Unió Fehéroroszországot érintő megközelítésének felülvizsgálatát és a megfelelő szankciók kivetését. Valamennyi eredménytelen megoldás a mi gyengeségünket bizonyítja.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE) írásban. – Én az állásfoglalás mellett szavaztam, amely szöveggel kapcsolatban tulajdonképpen valamennyi jelentős képviselőcsoport, beleértve a miénket is, egyetértett. Az állásfoglalást egyhangúlag elfogadták.

  Czesław Adam Siekierski (PPE) írásban. – (PL) A véleménynyilvánítás szabadságának hiánya, a politikai vagy akár társadalmi szervezetek bejegyzésével kapcsolatos problémák, és az állami média propaganda célokra való felhasználása az állam túlzottan önkényeskedő működését jelzik. Az Unió segítő kezet nyújtott Fehéroroszországnak azáltal, hogy felvette a keleti partnerségbe, amely program célja a demokrácia és a jogállamiság megerősítése. A fehérorosz hatóságok tevékenységei nem felelnek meg az ellenzékben lévő vagy nem kormányzati szervezetek irányításával kapcsolatos szabályokra vonatkozó nemzetközi szabványoknak vagy a nemzeti kisebbségek védelmére vonatkozó szabványoknak. Fontos, hogy ügyes kiutat találjunk a helyzetből, amely során az Uniónak meg kell mutatnia, hogy helytelenít bizonyos intézkedéseket, például a szankciókat vagy a vízumkorlátozásokat, de ugyanakkor nem szabad elszigetelnünk Fehéroroszországot Európa többi részétől, mert azt a teljes fehérorosz társadalom fogja elszenvedni, és nem az Unió által elmarasztalt hatóságok. Meg kell mutatnunk Fehéroroszországnak, hogy mennyit profitálhat az EU-val való együttműködésből, és meg kell határoznunk, hogy amilyen mértékben Fehéroroszország megfelel az uniós követelményeknek, az tükröződni fog a támogatásban, amelyre Fehéroroszország számíthat.

  Artur Zasada (PPE) írásban. – (PL) Örömmel hallottam a mai szavazás eredményét. Olyan állásfoglalást fogadtunk el, amely elítéli a fehéroroszországi lengyel kisebbség közelmúltban történt elnyomását. A dokumentum közfelkiáltással való elfogadásának különleges jelentősége van. Ez a teljes Parlament, valamennyi képviselőcsoport és a 27 uniós tagállam képviselőinek szavazatát tükrözi. Nem gondolom, hogy Fehéroroszország hasznát látja majd annak, amit a keleti partnerség nyújt a Fehéroroszországi Lengyelek Uniójának előzetes újbóli legalizálása és tulajdonának visszaszolgáltatása nélkül, és ezeken túl az olyan politikai foglyok szabadon engedése nélkül, mint Andrei Bandarenko, Ivan Mikhailau és Arystom Dubski. Ma egyértelmű üzenetet küldtünk Fehéroroszország számára.

Állásfogalásra irányuló indítvány B7-0133/2010

  Zigmantas Balčytis (S&D) írásban. – (LT) Az Európai Tanács hangsúlyozta, hogy fontos a pénzügyi intézmények és az általuk szolgált társadalom közötti gazdasági és társadalmi szerződés felülvizsgálata, valamint annak biztosítása, hogy kedvező időszakokban a társadalom élni tudjon a biztosított előnyökkel és védve legyen a kockázattól. Ezzel kapcsolatban az Európai Tanács arra szólította fel az IMF-et, hogy a felülvizsgálat elkészítése közben valamennyi lehetőséget gondolja át, beleértve a globális pénzügyi tranzakciókra vonatkozó adókat. Támogatom ezt az állásfoglalást, és úgy gondolom, az Európai Uniónak közös állásfoglalást kell elfogadnia ezzel a kérdéssel kapcsolatban.

Az Európai Bizottságnak el kell készítenie a pénzügyi tranzakciókra kivetett általános adó hatásvizsgálatát, és meg kell vizsgálnia annak érdemeit és hiányosságait. Egyetértek továbbá az állásfoglalás rendelkezésével, amely szerint közösségi szinten kell elemeznünk, hogy a pénzügyi szektor hogyan segíthet méltányosan rendbe hozni a gazdaságnak ezáltal okozott kárt vagy azt a kárt, amelyet a kormány beavatkozása okozott, amelynek célja a bankrendszer stabilizálása.

  Sebastian Valentin Bodu (PPE) írásban. – (RO) A jelenlegi állásfoglalásra irányuló indítvány, amely a pittsburghi csúcstalálkozó részeként zajló G20-ak megbeszélései és néhány nemzetközi szerv, például az IMF kérése nyomán készült el, talán megoldást jelenthet újabb pénzügyi katasztrófák elkerülésére és azon összegek visszaszerzésére, amelyeket az államkincstárak hozzáférhetővé tettek a bankok számára, hogy megmentsék őket az összeomlástól. Mindenesetre az ilyen jellegű jogszabályok úttörő szellemben való Franciaországban és Belgiumban történt elfogadása üdvözlendő (az Egyesült Királyság is vizsgálja hasonló jogszabály bevezetésének lehetőségét), és várjuk ennek a hatását.

Francia becslések szerint a 0,0005%-os adó több mint 20 milliárd eurót fog elmozdítani a francia bankok pénztáraiból. Hogyan fog ugyanakkor a bankszektor reagálni? Korlátozni fogja a hátrányosnak vélt spekulatív ügyletek számát, vagy ki fogja használni a tőke mozgását és folytatni fogja az ilyen jellegű ügyletek lebonyolítását olyan államokban lévő bankfiókokon keresztül, ahol nem létezik ilyen jellegű kötelezettség?

Ezért gondolom, hogy az ilyen jellegű kötelezettségek sikere globális megközelítést igényel, ami azt is jelenti, hogy ezt be kell mutatni olyan nemzetközi szerveknek, mint például az ENSZ. Még ezt követően is nehéz elhinni azt, hogy el lehet érni közös globális cselekvést (nézzük meg az offshore adózásra vonatkozó jogszabályokat).

  Marielle De Sarnez (ALDE) írásban. – (FR) A ma nagyon nagy többséggel (536 szavazattal a 80 ellenében, 33 tartózkodással) elfogadott állásfoglalás támogatásával a demokratikus mozgalom francia küldöttsége megismételte azon kívánságát, hogy az Európai Bizottság végezzen hatásvizsgálatot és tegyen gyakorlati javaslatokat a pénzügyi tranzakciókra kivetett adók létrehozásával kapcsolatban. Felszólítjuk a Bizottságot egy javaslat beterjesztésére annak érdekében, hogy meghatározzunk egy közös európai állásfoglalást, amelyet júniusban bemutatunk a G20-nak. Jó ötlet lenne továbbá értékelni, hogy egy ilyen adó milyen mértékben tudja segíteni a pénzügyi piacok stabilizálását. A kérdések, amelyekre a Bizottságnak választ kell adnia az ennek az adónak a használatára vonatkoznak, amely támogatja a fejlődő országok alkalmazkodását az éghajlatváltozáshoz és a fejlesztési együttműködés finanszírozását, de azokra az eszközökre is, amelyeket a Bizottság arra használhat, hogy meggyőzze partnereit, csatlakozzanak hozzá ezen adó bevezetésével, hogy ezáltal megakadályozzák a tőkeáramlást. Mindenekelőtt ugyanakkor alapos hatásvizsgálatot kell végezni annak biztosítása érdekében, hogy ez az adó ne csökkentse az Unió versenyképességét vagy a fenntartható befektetéseket, illetve hogy ne járjon negatív következményekkel a kkv-kra és az egyéni befektetőkre nézve.

  Harlem Désir (S&D) írásban. – (FR) 2000-ben a globalizációs csoportosulással együtt terjesztettem elő az első állásfoglalást, amely arra szólította fel a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a spekulatív tőkemozgásokra kivetett adók megvalósíthatóságát. Az állásfoglalást nem fogadták el, mivel éppen nem kapta meg a szükséges számú szavazatot. Azóta tíz év telt el, és a G20-ak, számos tagállamhoz hasonlóan már nem utasít el egy ilyen adóra vonatkozó elképzelést, és mindenekelőtt a pénzügyi válság emlékeztet minket arra a kárra, amit az ingatag pénzügyi piacok okozhatnak.

Ezért örülök annak, hogy a pénzügyi tranzakciók megadóztatásáról szóló állásfoglalást széles körben elfogadták. Ez csak egy kis lépés, az üzenet azonban egyértelmű. A Parlament arra sürgeti a Bizottságot, hogy végre foglalkozzon a kérdéssel és dolgozzon ki egy végrehajtási projektet. Egy ilyen adónak meglenne az a kettős előnye, hogy segíti a piacok stabilizálását és nagy összegű bevételt generál, hogy ezáltal segítse a fejlődő országoknak finanszírozni az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást és a szegénység elleni küzdelmet.

Az ellenzők azt mondják, ez csak akkor lesz hatékony, ha globális mértékű lesz, azonban meg kell tennünk a kezdő lépést, ahogy néhány ország tette, a repülőjegyekre kivetett adókkal. A halogató politika sehova sem vezet. Nekünk kell utat mutatni.

  José Manuel Fernandes (PPE) írásban. – (PT) A pénzügyi szektornak el kell ismernie a gazdasági válság miatti felelősségét, amely még mindig sújt minket. Mostanáig a reálgazdaság, az adófizetők, a fogyasztók, a közszolgáltatások és általában a társadalom fizetett a pénzügyi válság költségeinek és következményeinek túlnyomó részéért. Számos tagállam a pénzügyi tranzakciók megadóztatására szólít fel.

Az erre a területre vonatkozó politikai és szabályozási környezet mára megváltozott. Új szabályozási kezdeményezések léteznek, mint például az adóparadicsomok elleni küzdelem, a számviteli beszámolókat érintő jogi hiányosságok megszüntetése, a tőzsdei tranzakciókra vonatkozó követelmények és a származékos eszközök nyilvántartására szolgáló tranzakciós adattárak használata.

Az Európai Uniónak közös álláspontot kell elfogadnia a G20-ak találkozóinak nemzetközi keretén belül. Ennek érdekében a Bizottságnak értékelnie kell a pénzügyi tranzakciókra kivetett globális adók hatását a G20-ak következő találkozója előtt.

Ennek az értékelésnek kifejezetten a pénzügyi tranzakciókra kivetett adók bevezetésének hatásait kell mérnie az Európai Unióban, szembeállítva az adó globális szintű bevezetésével. Meg kell határozni a költségeket, valamint azt, hogy ez az adó elő fogja-e segíteni a pénzügyi piacok stabilizálódását.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL) írásban. – (PT) Jó látni a Parlament többsége által most elfogadott állásfoglalás preambulumbekezdésében lévő különböző kijelentéseket. Ez különösen igaz arra a kijelentésre, hogy a pénzügyi szektornak méltányosan ki kell vennie részét a gazdasági fellendülés és fejlődés terheiből, tekintve, hogy mostanáig az adófizetők reálgazdasága, a fogyasztók, a közszolgáltatások és a társadalom általában véve fizetett a pénzügyi válság költségeinek és következményeinek túlnyomó részéért. Ezen túlmenően ugyanakkor, szinte sajnálkozással fogadtak minden olyan cselekedetet, amely esetleg segíthet elvezetni a pénzügyi tranzakciók lehetséges megadóztatásához, az állásfoglalás alkalmazását gátló számos akadály rögzítésén keresztül. Mi ezért tartózkodtunk.

Sajnálatos módon késedelmes volt az új szabályozási kezdeményezések alkalmazása és az adóparadicsomok elleni megígért küzdelemben való előrelépés, a számviteli beszámolókat érintő jogi mulasztások megszüntetése, a tőzsdei tranzakciókra vonatkozó követelmények és a származékos eszközök nyilvántartása kapcsán a kereskedési adattárak használata. Meghatározó fejlődést kell elérni, és nem szabad ebben az iszapos vízben folytatni, amely csak a pénzügyi spekulánsokat és a nagy kapitalista érdekeket szolgálja.

  David Martin (S&D) írásban. – Támogatom a pénzügyi tranzakciók megadóztatását és nagy örömömre szolgál, hogy ez a kezdeményezés ekkora mértékű támogatást élvez. A hatékonyság érdekében globális adót kell bevezetni, és támogatom a pénzügyi tranzakciókra kivetett terhek bevezetésére vonatkozó intézkedéseket.

  Arlene McCarthy (S&D) írásban. – Ma elsöprően amellett szavaztunk, hogy megőrizzük a politikai lendületet a pénzügyi tranzakciókra kivetett globális adóra vonatkozóan. Egyértelműen elérkezett a radikális cselekvés ideje annak biztosítása érdekében, hogy a pénzügyi szektor megálljon a saját lábán a válságot követően, és a pénzügyi tranzakciók megadóztatása ennek fontos eszköze lehet. Erőteljes támogatást élvez a közvélemény, a nem kormányzati szervezetek és a szakszervezetek részéről Európa szerte. A pénzügyi tranzakciók megadóztatása segíthetne csökkenteni a bizonytalan és kockázatos pénzügyi kereskedelmet, miközben többmilliárdos bevételt jelentene, amely segítené az éghajlatváltozás hatásaival való küzdelmet és segítené azon fejlődő országokat, amelyeket a legsúlyosabban érintett a pénzügyi válság. Ez az állásfoglalás arra szólítja fel a Bizottságot, hogy vizsgálja meg egy ilyen adóra vonatkozó lehetőségeket, továbbá egyértelmű jele annak, hogy Európa erőltetni fogja egy globális megállapodás létrehozását, amely a közvélemény cselekvés iránti igényét tartalmazza. Kiábrándító, hogy az Európai Konzervatívok és Reformerek képviselőcsoport és annak konzervatív tagjai, akik egyértelműen ellenzik a pénzügyi tranzakciókra kivetett bármilyen adót, amellett döntöttek kijelentéseikben, hogy szándékosan elferdítik a mai szavazást, és úgy értelmezik, hogy az csak az EU-ra vonatkozó adóztatást sürgeti. Amennyiben az EU nem cselekszik, és nem foglal állást, akkor ki fogunk maradni a nemzetközi vitából: a mai szavazás inkább felhatalmazás Európa számára, hogy segítsen a vita irányításában.

  Nuno Melo (PPE) írásban. – (PT) A portugál Demokratikus és Szociáldemokrata Centrum Párt egyik szabálya, hogy ellenzi az európai adók létrehozását. Az is tény továbbá, hogy az adók fontos eszközt jelentenek a tagállamok számára, és olyan nehéz időkben, mint a jelenlegi válság – jobban, mint eddig bármikor. Végül, a különböző adóztatási lehetőségek, történjen adók vagy járulékok formájában, amelyek a különböző tagállamokban léteznek, ennek az adónak szükségszerűen többé-kevésbé büntető jelleget adnának, amely igazságtalanságokhoz vezetne európai szinten, és ez értelmetlen lenne.

  Andreas Mölzer (NI) írásban. – (DE) Számomra elkerülhetetlen igazság, hogy a pénzügyi szektornak méltányosan hozzá kell járulnia a gazdaság fellendüléséhez és fejlődéséhez, különös tekintettel arra, hogy a pénzügyi válság jelentős költségeit és következményeit a reálgazdaság, az adófizetők, a fogyasztók, a közszféra és a társadalom egésze viselte. A pénzügyi tranzakciókra kivetett lehetséges adó csökkentené a hatalmas méretű spekulatív tőkét, amely a közelmúltban szintén káros hatással volt a reálgazdaságra, és ezáltal a fenntartható fejlődés irányába mutató lépés lenne. Mielőtt azonban elgondolkodunk egy ilyen adó bevezetésén, alaposan fel kell mérni a mellette és ellene szóló érveket. Pontosan erre a folyamatra szólít fel a Gazdasági és Monetáris Bizottság által készített állásfoglalás, emiatt szavaztam az állásfoglalás mellett. Egy fontos szempont, amelyet csak érintőlegesen említenek a szövegben, azonban amit egyértelműen meg kell határozni a döntés meghozása előtt, az egy ilyen adó által létrejövő tőke lehetséges felhasználási módja. Úgy gondolom, hogy az adót ott kell kivetni, ahol a pénzügyi tranzakció végbemegy, más szóval azon tagállam számára kell előnyt is jelentenie, amely területén az adott értéktőzsde található. A kiszámítás pontos módját még meg kell határozni. Amennyiben az EU ragaszkodik ahhoz, hogy saját maga vesse ki az adót, akkor minden esetben ellensúlyoznia kell az adott tagállam bruttó hozzájárulását. Semmilyen körülmények között sem megengedhető, hogy ez az EU adóilletékességéhez vezessen.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE) írásban. – Ma a pénzügyi tranzakciók megadóztatásáról szóló B7-0133/2010 számú állásfoglalásra irányuló indítvány mellett szavaztam, és örömömre szolgál, hogy a Parlament először kérte a pénzügyi tranzakciókra európai szinten kivetett adók megvalósíthatóságának és bevezetésük hatásának értékelését. Ez jelentős előrelépés. Most a Bizottságra kell nyomást gyakorolni, hogy javasoljon konkrét lépéseket. Az európai polgárok azt várják, hogy a pénzügyi válság költségeit a pénzügyi piacok azon szereplői viseljék, akik a válságot okozták. Nem elégedhetünk meg éppen ezért egy minimalista megoldással az Egyesült Államok javaslatával összhangban, amely néhány millió eurót eredményezne − ez viszonylag kevés bevétel, ha megnézzük a hatalmas költségeket. A szegénység csökkentése, az éghajlatváltozás elleni küzdelem, a pénzügyi válság kezelése további néhány százmilliárd euró bevételt tesz szükségessé. A pénzügyi tranzakciókra kivetett, okosan megtervezett adó eredményezne ekkora bevételt, miközben ezzel egyidejűleg mérsékelné a pénzügyi piacokon a spekulációt.

Állásfogalásra irányuló indítvány B7-0132/2010

  Edite Estrela (S&D) írásban. – (PT) Én az egységes eurófizetési térségről (SEPA) szóló állásfoglalás mellett szavaztam, amely ösztönzi az euróban történő fizetést igénylő szolgáltatások integrált piacának létrehozását, amely hatékony versenyt fog eredményezni, és amelyben nem lesz különbség a belföldi vagy külföldi, euróban történő kifizetések között.

A SEPA továbbra sem működik tökéletesen, és nem gondoskodik a felhasználók valódi szükségleteiről. Az Európai Közösségnek megfelelő és kötelező érvényű határidőt kell kitűznie a SEPA-eszközök használatára vonatkozóan, amelyet követően valamennyi euróban történő kifizetést e rendszer normáinak használatával kell elvégezni. Hasonlóképpen fontos annak biztosítása, hogy a rendszer elfogadása ne eredményez zen többletköltségeket az európai polgárok számára.

  Diogo Feio (PPE) írásban. – (PT) Az egységes eurófizetési térség (SEPA) létrehozása elengedhetetlen a pénzforgalmi szolgáltatások piacának nagyobb fokú integrálásához. Növelni fogja a versenyt azáltal, hogy a határokon átnyúló és az ugyanazon országban euróban történő kifizetéseket azonosan kezeli, és ennek lehet, hogy közvetlen pozitív hatása lesz az európai polgárok életére.

Emiatt sürgős, hogy a nemzeti kormányok bevezessék a SEPA-szolgáltatásokat és megalkossák a szabályokat, amelyek megfelelően szabályozzák ezt a kezdeményezést, és ezáltal valójában a pénzforgalmi szolgáltatások jelenlegi helyzete egyszerűsödne és a költségek csökkennének, amely a fogyasztók előnyére válna.

  José Manuel Fernandes (PPE) írásban. – (PT) Az egységes eurófizetési térség (SEPA) a pénzforgalmi szolgáltatások integrált piaca lesz, hatékony versenyt hozva létre, amelyben nincs különbség a nemzeti és a határokon átnyúló euróban történő kifizetések között. Létre kell hoznunk egy jogilag kötelező érvényű időkorlátot a SEPA-eszközök migrálására vonatkozóan. A közigazgatási rendszerek SEPA-ba való migrálása alulmúlja várakozásainkat.

Fontos éppen ezért, hogy valamennyi érdekelt fél − jogalkotók, a bankszektor és a pénzforgalmi szolgáltatások használói − részt vegyenek a SEPA létrehozásában. Valamennyi tagállamban biztosítani kell a meglévő közvetlen terhelési meghatalmazások jogi érvényességének fenntartását, mivel a nemzeti közvetlen követelés-elszámolási rendszerekből a SEPA-rendszerre való áttérés során az új meghatalmazásokra vonatkozó aláírási kötelezettség költséges lesz.

A Bizottságnak éppen ezért egyértelmű, megfelelő és jogilag kötelező érvényű időkorlátot kell meghatároznia a SEPA-eszközök migrációjára vonatkozóan, amely nem eshet 2012. december 31. utánra, amikortól kezdve valamennyi euróban történő kifizetést a SEPA-normákkal összhangban kell elvégezni. A Bizottságnak támogatnia kell a közigazgatási rendszereket a migrációs folyamat során integrált és összehangolt nemzeti migrációs tervek kifejlesztésével.

  Nuno Melo (PPE) írásban. – (PT) Az egységes eurófizetési térségnek (SEPA) gyorsan át kell alakulnia a pénzforgalmi szolgáltatások integrált piacává. Sok tennivaló van még azonban, mielőtt ezt el lehet érni, és azon irányelvek megléte ellenére, amelyek meghatározzák a SEPA-kártyák és a SEPA közvetlen követelés-elszámolási rendszerre vonatkozó keretét, az igazság az, hogy ezek a rendszerek még nem működnek. Le kell küzdeni éppen ezért a SEPA-rendszer bevezetését gátló valamennyi akadályt, hogy az minél hamarabb megkezdhesse teljes körű működését. Fontos, hogy az átmeneti időszak 2011. október 21-ig véget érjen.

  Wojciech Michał Olejniczak (S&D) írásban. – (PL) Az egységes eurófizetési térség (SEPA) olyan elképzelés, amelynek bevezetése európaiak millióinak teszi könnyebbé mindennapi életét. Függetlenül attól, hogy melyik tagállam polgárai, könnyen fognak tudni gyors és olcsó kifizetéseket elvégezni más tagállamokban lévő személyek vagy cégek részére ugyanazon az áron, mint amennyibe a saját országuk határain belüli kifizetések kerülnek. Az internetes banki szolgáltatások korában ez megnövekedett versenyt fog eredményezni a bankok között, és ez az ügyfelek számára jelent majd előnyt. A SEPA bevezetése a következő lépés a közös piac négy alapvető szabadságjoga közül az egyik jog megvalósítása felé − a tőke szabad mozgásának biztosítása felé. Rendkívül fontos, hogy a SEPA az euróövezetben lévő országok, valamint azon országok közötti gazdasági közeledést fogja eredményezni amelyek ugyan az Európai Unió tagállamai, de nem tartoznak az euróövezethez, továbbá azon országok között, amelyek az Európai Szabadkereskedelmi Társulás tagjai.

Teljes mértékben támogatom éppen ezért az egységes eurófizetési térség (SEPA) létrehozásáról szóló európai parlamenti állásfoglalást. Azt kérem ugyanakkor az Európai Bizottságtól, hogy kezelje prioritásként a lakossági banki szolgáltatások ügyfeleinek érdekeit és a rendszer biztonságát érintő kérdéseket a SEPA-rendszer bevezetésére irányuló munka ellenőrzése folyamán.

Állásfogalásra irányuló indítvány RC-B7-0154/2010

  Kader Arif (S&D) írásban. – (FR) Az ACTA-ról szóló állásfoglalásnak, amelyet ma fogadtunk el, és amelynek én vagyok az egyik kezdeményezője, különleges szimbolikus jelentősége van, mert egyhangúlag szavaztuk meg. Ez egyértelmű jelzés a Bizottság számára, amely a legnagyobb titokban tárgyalt erről a megállapodásról az elmúlt két évben. A Parlament teljes átláthatóságot akar a folyamatban lévő tárgyalásokat illetően, valamint azoknak a szerződéseknek a tiszteletben tartását, amelyek feljogosítják, hogy ugyanazokat az információkat kapja meg, mint a Tanács. Mind a módszert, mind azt illetően, hogy mit tudunk a tárgyalások lényegről, ellenzem azt, ahogy az ACTA-tárgyalások zajlanak. Számos félelmünk van a közösségi vívmányok megkérdőjelezését illetően. A „rugalmas” válasz újbóli bevezetésének kockázata mellett a polgárok alapvető jogai, a véleménynyilvánítási szabadság joga és a magánélet és a személyes adatok védelmének tiszteletben tartása, valamint az internetszolgáltatók és rendszergazdák felelősségmentességének elve is megkérdőjeleződhet. A Parlament már bizonyította az ezen elvek iránti elkötelezettségét, és ha a Bizottság nem változtatja meg stratégiáját, én fogom vezetni az ACTA Parlament általi ratifikálása elleni kampányt, ahogy azt már megtettük a SWIFT-megállapodás kapcsán is.

  Zigmantas Balčytis (S&D) írásban. – Én az állásfoglalás mellett szavaztam. Kétségtelen, hogy a szellemi tulajdonjogok megfelelőbb védelme és a hamisítás és kalózkodás elleni küzdelem nagyon fontos kérdések az Európa Unióban és világszerte egyaránt, és nagyon üdvözlendőnek tartom a tárgyalások nemzetközi szintű megkezdését, hogy megerősítsük a szellemi tulajdonjogokat és hatékonyabban küzdjünk a hamisítás és kalózkodás ellen. Nagyon csalódott vagyok azonban amiatt, ahogyan ezek a tárgyalások zajlanak.

A Lisszaboni Szerződés értelmében a Bizottságnak azonnal és teljes körűen tájékoztatni kell az Európai Parlamentet a nemzetközi megállapodások valamennyi szakaszában, és nem ez a helyzet az ACTA-megállapodás kapcsán. Az Európai Parlamentnek továbbá hozzájárulását kell adnia az ACTA-szerződéshez, mielőtt az hatályba lép az EU-ban. Hogyan fogjuk tudni ezt megtenni, ha csak sötétben tapogatózunk? Nagyon remélem, hogy az Európai Bizottság eleget tesz kötelezettségének és rendelkezésünkre bocsátja a tárgyalások helyzetével kapcsolatos valamennyi szükséges információt.

  Jan Březina (PPE) írásban. – (CS) Elnök úr, én az ACTA-megállapodásról szóló tárgyalások jelenlegi helyzetéről és átláthatóságáról szóló európai parlamenti állásfoglalás mellett szavaztam, mert osztom a szerzők aggodalmát a tárgyalások mai napig elért eredményeivel kapcsolatban. A tárgyalások „bizalmas” rendszerben zajlanak, ami azt jelenti, hogy csak az Európai Bizottság és a tagállamok férhetnek hozzá a tárgyalási dokumentumokhoz. Az Európai Parlamentet ebből teljes mértékben kihagyták, ugyanakkor hozzájárulása alapvető előfeltétele annak, hogy a megállapodás hatályba léphessen. Úgy vélem, hogy a digitális tartalmat és annak kezelését nem kell belefoglalni a megállapodás szövegébe, amennyiben azonban ezt a szöveg tartalmazza, a kérdéses rendelkezések nem lehetnek elnyomó jellegűek. Határozottan úgy gondolom, hogy az ACTA-megállapodás nem nyúlhat túl a szellemi tulajdonjogra vonatkozó hatályos jogszabályok keretén, és a digitális tartalom lemásolásáért járó valamennyi büntetést az egyes tagállamok belátására kell bízni. A magánélet és a személyes adatok védelmének továbbra is az európai jogszabályok pillérét kell alkotnia, amelyeket nem áshatnak alá nemzetközi jogi megállapodások. Egy olyan ACTA-megállapodást támogatok, amely küzd a hamisítás ellen, ami valós veszélyt jelent a gazdaságra és a fogyasztókra, és kétségkívül megsérti a szellemi tulajdonjogokat. Másrészről, a megállapodásból ki kell hagyni a kizárólag saját egyéni felhasználásra irányuló másolást. Ennek a megállapodásba való beemelése véleményem szerint ellentétes a személyes szabadsághoz és a tájékoztatáshoz való joggal. Röviden, a hamisítást és a másolást nem lehet azonos módon kezelni.

  Derek Roland Clark (EFD) írásban. – Míg képviselőcsoportként az ACTA-ról szóló állásfoglalás ellen szavaztunk szerdán, 2010. március 10-én, ezt azon elv alapján tettük, hogy maga az ACTA-szerződés semmilyen formában sem létezhet. Ez a személyes tulajdon katasztrofális megsértése. Ha az állásfoglalás mellett szavaztunk volna, akkor elismertük volna egy ilyen jogszabály létezését, azonban ezen az alapon úgy döntöttünk, hogy nem ismerjük el a szerződést.

  Marielle De Sarnez (ALDE) írásban. – (FR) A Lisszaboni Szerződés és a nemzetközi kereskedelemről szóló együttdöntés ellenére a Bizottság és a tagállamok akadályozzák a hamisítás elleni kereskedelmi megállapodásról (ACTA) szóló nyilvános vitát. Az átláthatóság hiánya komoly gyanút ébreszt, amelyet csak a polgárokkal és az Európai Parlamenttel folytatott konzultáció révén lehet eloszlatni. Míg a hamisítás elleni küzdelem valóban legitim és szükségszerű, addig az ACTA-megálapodás erősítené a szerzői jogokat. Vajon engedélyezni kell-e, hogy az internetszolgáltatók ellenőrizzék a digitális dokumentumok cseréjét és büntetést szabhassanak ki a felhasználókra, beleértve internetes kapcsolatuk megszakítását is? Az ilyen megfigyelés rendkívül költséges lenne az internetszolgáltatók számára, az ellenőrzés pedig bonyolult. Az internetes kalózkodást még nem tekintjük bűncselekménynek sem az európai, sem a nemzetközi jog szerint. Következésképpen az ilyen büntetések módszeres és széles körű kiszabására vonatkozó elképzelés nem indokolható, annál is inkább, hogy az internethez való hozzáférés, a tájékoztatáshoz való jog alapján alapvető szabadságjog. A Bizottságnak készítenie kell a Parlament számára egy dokumentumot, amely ismerteti a tárgyalások menetét és valamennyi megbeszélés alatt lévő állásfoglalást. Amennyiben ezt nem teljesíti, a Parlament elutasíthatja ezt a titokban megtárgyalt szöveget, ahogy a SWIFT-megállapodást is elutasította.

  Edite Estrela (S&D) írásban. – (PT) A hamisítás elleni kereskedelmi megállapodásról (ACTA) szóló tárgyalások jelenlegi helyzetéről és az átláthatóságról szóló állásfoglalás mellett szavaztam, mivel támogatom a tárgyalások átlátható módon való levezetését.

A Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően a Parlamentnek hozzájárulását kell adnia az ACTA-megállapodás szövegéhez, mielőtt az hatályba lép az Európai Unióban. A Parlament hozzájárulása nélkülözhetetlen annak biztosításához, hogy a szellemi tulajdonjogok alkalmazásának eszközei ne gátolják az innovációt, a versenyt, a személyes adatok védelmét és a szabad információáramlást.

  Diogo Feio (PPE) írásban. – (PT) A hamisítás és az ez elleni küzdelem a globális gazdaság egyik legnagyobb megpróbáltatása, nyilvánvaló, hogy az egyes tagállamok alkalmatlanok arra, hogy sikerre vigyék ezt a küzdelmet. Ma már egyértelműek azok a kockázatok, amelyeket egyes termékek megvásárlása jelent a fogyasztók egészségére és biztonságára.

Kereskedelmi és ipari szempontból ez a párhuzamosan jelenlevő iparág, amely illegálisan kihasználja mások kreativitását és hírnevét, csökkenti a márkák értékét és különleges szerepük hatékonyságát. Ily módon, annak ellenére, hogy fontos egy nyitott, szabad és igazságos piac létrehozása, ezt csak akkor tudjuk elérni, ha általánosságban visszautasítjuk a hamisítást és a nagyobb termelők is küzdenek ez ellen. A hamisítás elleni kereskedelmi megállapodás olyan út lehet, amelyet érdemes követni, de azt előtte meg kell érteni és átlátható módon meg kell vitatni, ellentétben azzal, ami mostanáig történt.

  José Manuel Fernandes (PPE) írásban. – (PT) 2008-ban az Európai Unió és a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet más országai tárgyalásokat kezdtek egy olyan új többoldalú megállapodásról, amely célja a szellemi tulajdonjogok alkalmazásának megszilárdítása, valamint a hamisítás és kalózkodás elleni cselekvés (hamisítás elleni kereskedelmi megállapodás − ACTA). Közösen egy titoktartási nyilatkozat elfogadása mellett döntöttek. Az Európai Unió által hozott, az ACTA-hoz kapcsolódó valamennyi megállapodásnak tiszteletben kell tartania az EU-ra vonatkozó, a magánélettel és adatvédelmi jogszabályokkal kapcsolatos jogi kötelezettségeket a 95/46/EK irányelvben, a 2002/58/EK irányelvben, az Emberi Jogok Európai Bírósága és az Európai Közösségek Bírósága ítélkezési gyakorlatában meghatározottak szerint. A Lisszaboni Szerződés hatálybalépése nyomán a Parlamentnek el kell fogadnia az ACTA-megállapodás szövegét, mielőtt az hatályba lép az Európai Unióban. A Bizottság továbbá ígéretet tett arra, hogy azonnali hatállyal teljes körű tájékoztatást nyújt a Parlament számára a nemzetközi megállapodások tárgyalásának folyamata során. A jogalapot éppen ezért az ACTA-tárgyalások megkezdése előtt létre kellett volna hozni, és a Parlamentnek el kellett volna fogadnia egy tárgyalási megbízást. A Bizottságnak a következő tárgyalási forduló előtt be kell nyújtania javaslatait.

  João Ferreira (GUE/NGL) írásban. – (PT) Nyilvánvaló, hogy a Parlament általánosan elítéli, hogy a Bizottság elhallgatja a hamisítás elleni kereskedelmi megállapodásról (ACTA) szóló tárgyalásokkal kapcsolatos információkat, és hogy a Bizottság a tárgyalások ilyetén vezetésével korlátozni próbálta a demokratikus ellenőrzést. Fontosnak tartjuk ezért, hogy az állásfoglalás kiemeli, a Bizottságnak „jogi kötelessége a Parlament azonnali és teljes körű tájékoztatása a nemzetközi tárgyalások valamennyi szakaszában.”

Demokratikus és átlátható eljárásokra van szükség a tárgyalások irányítása folyamán, továbbá nyilvános vitát kell tartani a tárgyalások tartalmára vonatkozóan, és ezt mi pozitívnak tartjuk. Hangsúlyozzuk továbbá azt az érvet, hogy szükség van az „alapvető jogok, mint a szabad véleménynyilvánításhoz és a magánélethez való jog tiszteletben tartására, miközben teljes mértékben megőrizzük a szubszidiaritás elvét”, valamint a személyes adatok védelmének tiszteletben tartására. Emiatt szavaztunk az állásfoglalás mellett.

  Bruno Gollnisch (NI) írásban. – (FR) A hamisítás elleni kereskedelmi megállapodás tervezete, amely ACTA néven ismert, jó ötletnek tűnhet, mivel nagyon rossz az európai gazdaság és az európai munkahelyek helyzete a túlzott mértékű szabad kereskedelem ránk kényszerített igazságtalan gyakorlatai miatt. Ahogy minden olyan esetben azonban, amikor valami alapvetően hátrányos dolog van a Bizottság által tárgyalt megállapodásban, minden titokban történik.

A Blair House Megállapodásra gondolok, amely feláldozta az európai gazdálkodást, hogy csökkentse az amerikai agrár-élelmiszeripari multinacionális cégek étvágyát. A botrányos MAI-t, a Többoldalú Befektetési Megállapodást is említhetném, amelynek az volt a célja, hogy a multinacionális cégeket mentesítse a hatályos jogszabályok alól azokban az országokban, ahol a cégek működnek. Szerencsére ez a megállapodás nem látott napvilágot. Ebben az esetben az ACTA „Internet” szakasza kérdéses: szó szerint arra szorítkozik, hogy világszerte bevezesse a szörnyű „Hadopi-törvényt”.

A vámkezelők valamennyi polgár MP3-lejátszóját, mobiltelefonját és hordozható számítógépét átkutathatnák, akivel kapcsolatban felmerül a gyanú, hogy illegálisan töltött le egy fájlt. Az internetszolgáltatókat arra kényszeríthetnék, hogy szakítsák meg e személyek internetkapcsolatát vagy szolgáltassanak róluk információt. Ez elfogadhatatlan, és emiatt szavaztunk az állásfoglalás mellett, amely a tárgyalások során teljes átláthatóságra szólít fel és azzal fenyeget, hogy bíróság elé citálja a Bizottságot, ha visszautasítja e kötelességét.

  Sylvie Guillaume (S&D) írásban. – (FR) Én támogattam az állásfoglalást, amelynek célja, hogy teljes átláthatóságot követeljen meg a Bizottságtól a hamisítás elleni kereskedelmi megállapodásról (ACTA) szóló tárgyalások kapcsán, amelyek jelenleg titokban zajlanak. A „rugalmas” válasz újbóli bevezetésének kockázata mellett a polgárok alapvető jogai, a véleménynyilvánítási szabadság joga és a magánélet és a személyes adatok védelmének tiszteletben tartása, valamint az internetszolgáltatók és rendszergazdák felelősségmentességének elve is megkérdőjeleződhet. Ebből az következik, hogy az Európai Parlamentet, amely az európai emberek hangja, nem lehet kizárni ezekből a tárgyalásokból, és a Tanáccsal azonos tájékoztatást kell kapnia; ez demokratikus követelmény. Végül, az ACTA nem veszélyeztetheti a generikus gyógyszerekhez való hozzáférést. Ebben a tekintetben, figyelembe véve ezen a ponton a módszert és a tartalomra vonatkozó aggasztó híreszteléseket, csak olyan állásfoglalás mellett szavazhatok, amely kritikus egy ilyen megállapodást illetően.

  Małgorzata Handzlik (PPE) írásban. – (PL) Az elfogadott állásfoglalásban az Európai Parlament egyértelműen kifejezte, hogy támogatja a nagyobb átláthatóságot az Európai Bizottság hamisítás elleni kereskedelmi megállapodásról szóló tárgyalásai folyamán. A kalózkodás és hamisítás egyre növekvő probléma az európai gazdaság és más gazdaságok számára világszerte.

A fejlődő országok gazdaságai egyre inkább tudásalapú gazdaságokká alakulnak át. Olyan egyértelmű és hatékony elvekre van éppen ezért szükségünk a szellemi tulajdonjogok megóvása érdekében, amelyek nem akadályozzák az innovációt és a versenyt, nem sújtják indokolatlan teherrel a legális kereskedelmet és megóvják magánéletünket és alapvető jogainkat, például a véleménynyilvánítás szabadságát. Ez az oka annak, hogy a ma elfogadott állásfoglalás nem vonja kétségbe a megállapodás létrehozásának elgondolását. Az Európai Bizottság által irányított tárgyalások ugyanakkor nem nyitottak.

Az Európai Parlamentet és az európai polgárokat nem tájékoztatják a tárgyalásokon elért előrehaladásról. A tájékoztatás hiánya aggodalomra ad okot. Nagyobb átláthatóságot akarunk az Európai Bizottságtól. Most akarjuk tudni, hogy az Európai Bizottság tárgyalói milyen kötelezettségeket vállalnak el 500 millió európai uniós polgár nevében.

  Elisabeth Köstinger (PPE) írásban. – (DE) A szerzői jogok rendelkezéseivel, a hamisítás, termékhamisítás és internetes kalózkodás elleni küzdelemmel kapcsolatos hamisítás elleni kereskedelmi megállapodásról (ACTA) szóló tárgyalások kétségkívül jelentős előrelépést jelentenek a szellemi tulajdon védelmében. Sajnálatos módon a Bizottság tárgyalásokra vonatkozó tájékoztatási politikája még sok kívánnivalót hagy maga után.

A tárgyalások helyzetének átláthatatlansága nehézzé teszi az Európai Parlament számára, hogy konstruktívan részt vegyen a rendelkezések kidolgozásában, és hogy előzetesen biztosítsa, hogy az európaiak polgári jogai és az adatvédelemről szóló irányelvek nem sérülnek. Támogatom az állásfoglalásra irányuló indítványt (RC7-0154/2010), valamint az Európai Parlamentnek a Bizottsághoz intézett felhívását, hogy az ACTA-tárgyalásokra vonatkozó tájékoztatási politikáját átláthatóbb, teljes körű és ezáltal holisztikus módon alakítsa ki.

  David Martin (S&D) írásban. – Az ACTA-tárgyalások átláthatósága létfontosságú, és örülök neki, hogy a Parlament ilyen nagy arányban a teljes közzétételre szólított fel. Örömmel hallom az arra vonatkozó ígéreteket, hogy egyéneket nem fognak a személyes használat miatt büntetni, és az ACTA-megállapodást nem fogják annak megakadályozására használni, hogy a generikus gyógyszerek eljussanak a fejlődő országokba, remélem egyúttal, hogy a Parlament valamennyi dokumentumhoz hozzá fog tudni férni és ellenőrizni tudja a tárgyalásokat annak biztosítása érdekében, hogy ez így is maradjon.

  Nuno Melo (PPE) írásban. – (PT) A hamisítás elleni kereskedelmi megállapodásról (ACTA) szóló tárgyalások átláthatóságának hiánya ellentétes az Európai Unió működéséről szóló szerződéssel. Elengedhetetlen, hogy a Tanács és a Bizottság azonnali hatállyal hozzáférhetővé tegye valamennyi dokumentumot, amely a tárgyalások alapját képezi. Amennyiben a Bizottság és a Tanács nem tesz eleget ennek az alapvető kötelezettségnek, ez azt eredményezheti, hogy a Parlament jogi eljárásokat alkalmaz, hogy hozzáférhessen ezekhez a dokumentumokhoz, ez pedig csökkentené az érintett uniós intézmények presztízsét.

  Zuzana Roithová (PPE) írásban. – (CS) Szeretnék köszönetet mondani az előadóknak és valamennyi képviselőnek, akik hozzájárultak ahhoz, hogy az Európai Parlament ilyen nagy többséggel egyértelműen kifejezte rendíthetetlen állásfoglalását, amelyben ellenzi egy ilyen fontos nemzetközi megállapodásról folytatott tárgyalások átláthatóságának hiányát. Azt reméljük, hogy a megállapodás új nemzetközi dimenziót nyit meg a hamisítás elleni küzdelemben, anélkül azonban, hogy csökkentené az európai polgárok magánélethez való jogát.

Azt is problémának látom, hogy Kínát nem hívták meg a tárgyalásokra. A tegnapi vita során a Bizottság azt mondta nekem, hogy ezt ők is stratégiai hibának tartják. Nem realisztikus az az elképzelés, hogy Kína, amely a hamisítás legnagyobb forrása az egész világon, később csatlakozni fog a tárgyalásokon egyeztetett megállapodáshoz. Bízom benne, hogy a mai kritikus jelentésünk meg fogja győzni a Bizottságot, hogy átértékelje a Parlamentre irányuló megközelítését, amely a Lisszaboni Szerződésnek köszönhetően közös döntéshozatali jogkörökkel rendelkezik új területeken, beleértve a külpolitikát.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE) írásban. – Én támogattam a hamisítás elleni kereskedelmi megállapodásról szóló RC7-0154/2010 számú állásfoglalást, és örülök neki, hogy a Parlament nagy többsége is támogatta. Fennáll a veszélye, hogy az ACTA a „Bizottság átláthatóságának hiányáról szóló megállapodásként” válik ismertté. Az ACTA-ról folyó tárgyalásai során a Bizottságnak támogatnia kellene az átláthatóság elveit, az emberi jogokat és az Európai Parlament információhoz való törvényes jogát. Ehelyett a Bizottság elbukik azon a lakmusz-teszten, hogy a Lisszaboni Szerződés értelmében megfelelően tájékoztassa a Parlamentet. Az EU nem folytathatja az ACTA-ról szóló tárgyalást, ha az emberek nem vehetnek részt a folyamatban.

Az is teljesen abszurd és elfogadhatatlan helyzet, hogy az európai parlamenti képviselőknek, zárt ajtók mögött meg kell kérdezniük a Bizottságtól, hogy mi a megállapodások tartalma, amelyekről szavaznunk kell. Az Európai Parlament továbbá megmutatta, hogy nem fogadja el a titoktartást, és a mindenki számára hozzáférhető internetet támogatja. Az európai parlamenti képviselők is megmutatták, hogy a Parlament nem fogadja el, hogy lábtörlőként kezeljék. A Bizottságot határozottan felszólították, hogy teljes körűen és azonnal tájékoztasson minket az ACTA-tárgyalásokról.

Állásfogalásra irányuló indítvány RC-B7-0181/2010

  Harlem Désir (S&D) írásban. – (FR) A jelenlegi általános preferenciális rendszer (GSP) hamarosan meg fog szűnni. Én az állásfoglalás mellett szavaztam, amelynek egyik konkrét célja, hogy a Parlamentet teljes körűen bevonja annak felülvizsgálatába 2012-ig. Ez a kereskedelmi szabályozás 176 fejlődő ország és régió számára teszi lehetővé, hogy előnyhöz jussanak az európai piachoz való kedvező hozzáférésből cserébe azért, hogy ratifikálják a szociális jogokról szóló ILO-egyezményeket és az emberi jogokról szóló ENSZ-egyezményeket.

A szabályozás végrehajtása ugyanakkor nem kielégítő. Ezért kérjük még a felülvizsgálat előtt a ratifikálás jelenlegi állapotáról és az egyezmények végrehajtásáról szóló jelentést, a GSP 2006 és 2009 közötti hatásainak hatásvizsgálatát, egy feltétel beiktatását, amely megköveteli 27 alapvető ENSZ-egyezményt végrehajtását, valamint átláthatóbb vizsgálati folyamatokat − beleértve különösen a Parlamenttel való rendszeres konzultációt.

Sajnálatos, hogy a szavazás során a jobboldal ellenállása miatt nem fogadták el azt a módosítást, amely felszólít a számos szakszervezeti tag meggyilkolásával, illetve a La Macarena régióban több száz meggyilkolt ember holttestét rejtő tömegsírokkal kapcsolatos nyomozás lefolytatására Kolumbiában.

  Diogo Feio (PPE) írásban. – (PT) Az Európai Unió nyújtja a legtöbb humanitárius és fejlesztési segélyt a világon. Tudjuk, hogy az Európai Unió és a tagállamok minden évben milliókat adnak együttműködési és fejlesztési programokra, erre a segítségnyújtásra szükség van és számos esetben ez sorsdöntő változást eredményez.

A piacgazdaság támogatójaként azonban az a meggyőződésem, hogy a fejlesztési támogatást olyan kereskedelmi politikai eszközökkel lehet (és kell) biztosítani, amelyek előnyösek a fejlődő országok számára. Úgy gondolom, hogy e tekintetben szerepe van az általános preferenciális rendszernek, amely lehetővé teszi a fejlett országok számára, hogy a fejlődő országokból importált termékeket kedvezményes módon és nem a viszonosság alapján kezeljék.

  João Ferreira (GUE/NGL) írásban. – (PT) Noha az állásfoglalás kimondja, nem mondhatjuk bizonyossággal, hogy a jelenlegi általános preferenciális rendszer (GSP) olyan mechanizmus, amely segíti a fejlődő országokat. A rendszernek olyan hatásai vannak, amelyek erősítik ezen országok gazdasági függőségét, és ez az exporttermeléshez és saját belső piacuk sérüléséhez vezet. Túlnyomó részt a nagyméretű, néhány esetben uniós országból származó transznacionális vállalatok számára előnyös ez a rendszer, semmint a fejlődő országokban élő emberek számára.

Ezért néhány elképzelés, amelynek a GSP alapjául kellene szolgálnia, ellentmondásban van annak tényleges eredményeivel.

Másrészről viszont, a nemzetközi kereskedelem liberalizációjára irányuló növekvő nyomás révén nyilvánvaló, hogy az EU ezt a rendeletet egyfajta zsarolásként arra használja fel, hogy növelje a fent említett szabadkereskedelmi megállapodások elfogadottságát azáltal, hogy elfogadhatatlan szintű diplomáciai és gazdasági nyomást gyakorol ezekre az országokra.

Ahhoz, hogy a GSP a fejlesztési segély rendszerévé váljon, javaslatunk szerint szükség lesz arra, hogy ezt és egyéb fejlesztési támogatási politikákat eltöröljünk, majd újratárgyaljunk, hatékony szolidaritást kialakítva, továbbá arra, hogy az EU-n belüli gazdasági csoportok segítségével küzdjünk a gazdasági függőség és a személyek és természeti erőforrások kizsákmányolása ellen.

  Nuno Melo (PPE) írásban. – (PT) Az Európai Közösség által 1971 óta a fejlődő országok kapcsán az általános preferenciális rendszer keretében a kereskedelmi preferenciák révén végzett tevékenységek elősegíthetik, hogy a világkereskedelmet még igazságosabbá tegyük, és egyúttal segítsük ezen országok növekedését és gazdasági fejlődését.

A jelenlegi szabályozások 2011-ben szűnnek meg, ami azt jelenti, hogy azonnali erőfeszítéseket kell tennünk egy új eszköz kidolgozására, amely fenntartaná, és amennyiben ez lehetséges, tovább növelné azokat az előnyöket, amelyeket ez a rendszer nyújt a fejlődő országok számára, ami még inkább fontos abban az összefüggésben, hogy lassan magunk mögött hagyjuk a nemzetközi válságot. Ha el akarjuk kerülni az igazságtalanságot, akkor elengedhetetlen, hogy azokat az országokat tartalmazó új lista, amelyeket előnyhöz juttat a rendszer, realista legyen azok gazdasági helyzetét illetően.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE) írásban. – Végül az általános vámtarifa-kedvezményekről (GPS) szóló közös állásfoglalás (RC7-0181/2010) mellett szavaztam, annak ellenére, hogy nagyon sajnálom és nagyon elszomorít, hogy a kolumbiai nagykövetség sikeresen meggyőzte néhány kollégánkat, hogy mellőzzenek szinte minden megállapítást, amelyek szerint szükség van Kolumbiában az emberi jogok megsértésének kivizsgálására, és az eredmények alapján döntsenek, hogy vajon vissza kell-e vonni a kolumbiai termékekre érvényes vámkedvezményeket.

Jelentés: Gabriele Albertini (A7-0023/2010)

  Charalampos Angourakis (GUE/NGL) írásban. – (EL) Az EU közös kül- és biztonságpolitikájáról szóló európai parlamenti jelentés a közös biztonság- és védelempolitikáról szóló jelentéssel együtt, amelyet az európai parlamenti konzervatívok, szociáldemokraták és liberálisok felülről kezdeményezett szövetsége készített, kirajzolja a tőke politikai szócsöveinek folyamatos támogatását az EU még nagyobb militarizálásának elősegítése érdekében, különösen a reakciós Lisszaboni Szerződés hatálybalépése után, valamint az EU-nak a harmadik országok és a föld valamennyi szegletén lakó emberek elleni imperialista politikájának, intervencióinak és háborúinak előmozdításában betöltött aktív szerepüket, annak érdekében, hogy a monopoltőke érdekeit és szuverenitását szolgálja a fokozódó imperialista belső harcok körülményei között.

A jelentés felszólít:

a) az EU Európai Külügyi Szolgálat (amely a Lisszaboni Szerződés keretén belül jött létre) hatékony megszervezésére, amely az EU imperialista beavatkozásainak megszervezésére, támogatására és végrehajtására létrejött új politikai/katonai ág;

b) az Unió költségvetéséből annak katonai és politikai beavatkozásaira fordított kiadások növelésére;

c) az EU politikai és katonai képességeinek megfelelőbb összekapcsolására, amelyben létfontosságú egy erőteljesebb EU/NATO kapcsolat a katonai eszközöket felhasználó imperialista beavatkozások hatékonyabb gyakorlásában.

A Görög Kommunista Párt az elfogadhatatlan jelentés ellen szavazott és elítéli azt, amely egész egyszerűen az emberek elleni imperialista támadások kézikönyve.

  Elena Oana Antonescu (PPE) írásban. – (RO) Az Európai Uniónak ki kell fejlesztenie stratégiai autonómiáját egy erőteljes és hatékony kül-, biztonság- és védelempolitika segítségével, annak érdekében, hogy globális szinten megvédje érdekeit, biztosítsa polgárai biztonságát és elősegítse az emberi jogok és a demokratikus értékek tiszteletben tartását az egész világon. Hatékonyabb európai biztonsági megállapodások révén a tagállamoknak fogékonyságot kell mutatniuk aziránt, hogy az Európai Uniót jelentősebb szereplővé tegyék a nemzetközi színtéren.

Úgy gondolom, hogy a Tanács közös kül- és biztonságpolitikáról (KKBP) szóló következő éves jelentésének közvetlenül az Európa Unió külpolitikai stratégiájának végrehajtására kell vonatkoznia, értékelnie kell annak hatékonyságát, valamint feltételeket kell javasolnia az Európai Parlamenttel való konkrét és közvetlen párbeszéd létrehozására, amely a közös kül- és biztonságpolitika stratégiai megközelítésének kidolgozására összpontosít.

  John Attard-Montalto (S&D) írásban. – Én a 18. módosítás ellen szavaztam, mert véleményem szerint ez a módosítás ellentmondást tartalmaz. Bevezetésében helyteleníti a militarizáció logikáját és azzal fejezi be, hogy „a KKBP-nek békés elveken és a biztonság demilitarizálásán kell alapulnia”. Az én személyes állásfoglalásom összhangban van országom nemzetközi semlegességével, és éppen ezért, mivel a módosítás egyáltalán nem érthető, úgy döntöttem, hogy nem tudok mellette szavazni vagy tartózkodni.

  Zigmantas Balčytis (S&D) írásban. – (LT) Támogatom ezt a jelentést, mivel úgy gondolom, hogy az egyértelmű és összehangolt közös kül- és biztonságpolitika jelentősen hozzájárulhat az Európai Unió hatalmának megerősödéséhez nemzetközi szinten. Az egyik legfontosabb KKBP ügy kétségkívül az EU beszerzési forrásoktól és a tranziútvonalaktól való növekvő energiafüggősége, és annak szükségessége, hogy csökkentsük az EU harmadik országoktól való energiafüggőségét. Arra szólítom fel Catherine Ashtont, a Bizottság alelnökét és külügyi főképviselőt, hogy gondolkodás nélkül hajtsa végre a következetes és összehangolt politika létrehozásáról szóló parlamenti ajánlásokat, azáltal, hogy először ösztönzi az energiaszállítókkal, különösen Oroszországgal és a tranzitországokkal való konstruktív párbeszédre vonatkozó uniós kohéziót, az EU energiaügyi prioritásainak támogatásával, a tagállamok közös érdekeinek védelmével, hatékony diplomáciai munka kifejlesztésével az energiaügy területén, a konfliktus megoldását célzó hatékonyabb intézkedések létrehozásával, az energiaellátás diverzifikálásának elősegítésével, fenntartható energia használatával és megújuló energiaforrások kifejlesztésével. Meggyőződésem, hogy az EU csak közös cselekvés révén lesz képes a jövőben biztosítani a tagállamokban a zavartalan és biztonságos gáz- és olajellátást, valamint növelni a teljes EU energiafüggetlenségét.

  Göran Färm, Anna Hedh, Olle Ludvigsson, Marita Ulvskog és Åsa Westlund (S&D) írásban. – (SV) Mi, svéd szociáldemokraták úgy gondoljuk, hogy az EU és a NATO közötti partnerséget nem lehet kizárólag az ENSZ Alapokmánya alapján létrehozni. Úgy véljük éppen ezért, hogy a szövegezésben szerepelnie kell a tagállamoknak az erre a kérdésre vonatkozó perspektívájának, és figyelembe kell venni a tagállamok kül-, biztonság- és védelempolitikára vonatkozó különböző hagyományait és álláspontjait.

  Diogo Feio (PPE) írásban. – (PT) Sok (hacsak nem az összes) tagállamhoz hasonlóan, az Európai Unió olyan költségvetéssel találja szembe magát, amely sokkal kevésbé olyan grandiózus, mint ambíciói és semmiképpen sem elegendő arra, amit véghez kíván vinni. Az ezzel kapcsolatos összetett európai értékek és elvárások hangsúlyozzák ezt az aszimmetriát.

A tény, hogy a minőség eléréséhez a politika egy olyan tevékenység, amely során szükség van jóslásra és intézkedések meghozatalára, különös jelentőséggel bír, amikor a kérdéses ügyek, mint a kül-, és biztonságpolitika, alapvető fontosságúak közös életünkben.

A Lisszaboni Szerződés és annak eredményeképp a külügyi főképviselő posztjának létrehozása jelzi a tagállamok meggyőződését, hogy a kül- és biztonságpolitikai ügyekben valóban szükség van az európai cselekvések gyorsaságára, összehangoltságára és konvergenciájára. Csak a gyakorlatban elvégzett cselekvéseket követően fogjuk látni, hogy a szerződés rendelkezései megfelelőek-e és hogy ami meghatározásra került annak szövegben, sikeresen fogja-e betölteni szerepét.

Remélem, hogy az Unió képes lesz hatékony választ adni erre a fontos kihívásra.

  José Manuel Fernandes (PPE) írásban. – (PT) Az európai biztonsági stratégia végrehajtásáról szóló jelentés a Parlament által elkészített éves dokumentum, amely értékeli az európai biztonság- és védelempolitikát, valamint javaslatokat tesz a politika hatékonyságának és láthatóságának növelésére. A Lisszaboni Szerződés hatályba lépésével az EU külső tevékenysége új dimenziót és jelentőséget kap. A Parlament kulcsfontosságú szerepet játszik a külső tevékenység demokratikus legitimitásának őrzőjeként. Az Európai Külügyi Szolgálat létrehozása az Unió diplomáciai testületeként és eszközeként fog működni, amely mostanáig csak a nemzeti képviseletre támaszkodhatott. Elengedhetetlen ugyanakkor, hogy az EU rendelkezésére álljanak a szükséges költségvetési források, hogy el tudja érni a külső képviselet célkitűzéseit.

  Petru Constantin Luhan (PPE) írásban. – (RO) A közös kül- és biztonságpolitika 2008. évi fő szempontjairól és alapvető lehetőségeiről szóló jelentés „Nyugat-Balkán” alfejezetének néhány pontjára szeretnék kitérni.

Meg kell fontolnunk azt a tényt, hogy 2008 februárjában az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsának ülésén az a döntés született, hogy valamennyi uniós tagállam a nemzeti gyakorlattal és a nemzetközi joggal összhangban eldöntheti Koszovóhoz fűződő viszonyát.

A Nemzetközi Bíróság tanácsadói véleménye ezzel egy időben az idei év első felében várható azzal az esettel kapcsolatban, hogy a koszovói Ideiglenes Önkormányzati Intézmények által a függetlenség egyoldalú kikiáltása összhangban van-e a nemzetközi joggal.

Kiegyensúlyozott megközelítést kell fenntartani a koszovói stabilizációs folyamat fejlődésének értékelésében, szem előtt tartva, hogy volt néhány feszült helyzet 2009-ben, többek között a novemberi választási időszak. Úgy gondolom, hogy e tekintetben számos kihívást kell még megoldani, különös tekintettel a bűnüldözésre, a korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelemre, a szerbek és más kisebbségek védelmére, a közösségek közötti megbékélésre, valamint a gazdasági és társadalmi reformok végrehajtására.

  Nuno Melo (PPE) írásban. – (PT) A Lisszaboni Szerződés új kötelezettségeket rótt a Parlamentre a közös kül-, és biztonságpolitikával kapcsolatban, és mi készek vagyunk elfogadni ezeket a kötelezettségeket, valamint hozzájárulni mind a politikák, mind azoknak az egyéneknek a kiválasztásához, akik majd ezeket a politikákat képviselik az egész világon, alaposan megvizsgálva az Európai Külügyi Szolgálat által jelölt személyeket, beleértve az EU különleges képviselőit. Az EU-nak demonstrálnia kell a nemzetközi közösség előtt, hogy külpolitikája egyre inkább reprezentatív, következetes, rendszeres és hatékony. Az EU-nak egyre inkább a világbéke létrehozásának fő irányítójává kell válnia.

  Willy Meyer (GUE/NGL) írásban. – (ES) A Parlamentnek benyújtott, a közös kül-, és biztonságpolitika (KKBP) 2008. évi fő szempontjairól és alapvető lehetőségeiről szóló éves tanácsi jelentés ellen szavaztam, mert úgy gondolom, hogy a KKBP célkitűzése az EU külpolitikájának meghatározása kell legyen, és nem az, hogy megvédje területét. Nem értek egyet a Lisszaboni Szerződés által az EU és a NATO között létrehozott kapcsolattal. Ehelyett a demilitarizációt és a zéró fegyverkezést támogatom. Elítélem az EU militarizálásának logikáját, amely erősödött a Lisszaboni Szerződés elfogadásával és az általa bevezetett változtatásokkal, mint például az Európai Külügyi Szolgálat és a főképviselő szerepe. Jelenleg a történelem legnagyobb mértékű militarizálásának vagyunk szemtanúi. A fegyverekre fordított kiadások magasabbak, mint a hidegháború alatt voltak. Az Egységes Európai Baloldal/Északi Zöld Baloldal képviselőcsoport valamennyi olyan katonai bázis megszüntetését követeli, amely az Egyesült Államok vagy bármely uniós tagállam területén található, továbbá azt kérjük, hogy a katonai kiadásokat polgári célokra használják fel a millenniumi fejlesztési célok elérése érdekében.

  Andreas Mölzer (NI) írásban. – (DE) Ez a jelentés megkísérli az EU-t erőteljesebb globális szereplőként beállítani. Eközben azonban nem határozza meg a közös kül-, és biztonságpolitika (KKBP) célkitűzéseinek vagy irányának egyértelmű leírását. Ebben a helyzetben éppen ezért vissza kell utasítani a szilárdabb pénzügyi alapok iránti követelést. A nemzetközi kötelezettségvállalásokat a jövőben valójában olyan szempontból kell megvizsgálni, hogy mennyire ésszerűek, valamint mennyire előnyösek az EU szempontjából. Végül, egy stratégiaalapú megközelítést kell kidolgozni a KKBP-n belül. Úgy érzem, hogy őszintén elleneznem kell az egyhangúsági elv eltörlésére irányuló célkitűzést. Ez különösen igaz abban az esetben, ha, ahogy ez már számos alkalommal elhangzott, a cél a NATO-val való szorosabb partnerség kialakítása. Az EU-nak létre kell hoznia saját struktúráit, és természetesen biztosítania kell az ilyen struktúrákhoz szükséges források elérhetőségét. A számos műveletet és missziót illetően, a jelenlegi 23 különböző cselekvés közül, amelyekben az EU részt vesz, sokat felül kellene vizsgálni. Az Egyesült Államok vezetésével Afganisztánban folytatott stratégiát különösképpen kudarcnak kell tekinteni.

Az EU részvételét éppen ezért késedelem nélkül át kell gondolni. A keleti partnerség vonatkozásában érdemes újból kiemelni, hogy Oroszország érdekeit figyelembe kell venni történelmi, kulturális és földrajzi okok miatt, és el kell kerülni az EU egyoldalú cselekvését. Mivel a jelentés ezt nem igazán veszi figyelembe és egyéb területeken is hiányos, én ellene szavaztam.

  María Muñiz De Urquiza (S&D) írásban. – (ES) Az Európai Unió kül-, biztonság- és védelempolitikájáról szóló Albertini-jelentésre és Danjean-jelentés kapcsán szeretném egyértelművé tenni, hogy az Európai Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége képviselőcsoport spanyol küldöttségének szavazatai megerősítik, hogy nem Koszovót nem ismerjük el független államként. Spanyolország, négy további uniós tagállam, valamint az Egyesült Nemzetek Szervezetének 100 másik tagállama sem ismeri el Koszovót.

A Külügyi Bizottságban és a mai nap folyamán itt a Parlamentben is éppen ezért támogattuk azokat a módosításokat, amelyek összhangban voltak nézőpontunkkal. A spanyol szocialista küldöttség állásfoglalása ugyanakkor pozitív a stabilizálási és bővítési folyamattal kapcsolatban, amely a nyugat-balkáni országokat, Törökországot és Izlandot is magába foglalja.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE) írásban. – Én végül az A7-0023/2010 számú, más néven a KKBP-ről szóló éves jelentés mellett szavaztam, főként azért, mert öt módosításunk közül kettőt elfogadtak (a transzatlanti jogalkotói párbeszédről, valamint az arról szóló módosítást, hogy az EU és Kína között létre fog jönni egy stratégiai kapcsolat). Végül az eredeti tervezetet nem változtattuk meg jelentősen és az elfogadott módosításokkal kapcsolatban sem voltak meglepetések. A jelentést végül 592 igen szavazattal (köztünk a mi szavazatainkkal) és 66 nem szavazattal elfogadtuk.

  Eva-Britt Svensson (GUE/NGL) írásban. – (SV) Én a jelentés ellen szavaztam, amely kimondja, hogy az EU értékeit és érdekeit az Unió kollektív stratégiai gondolkodásának elmélyítése által világszerte előtérbe kell helyezni. Ez neokolonista megközelítésnek tűnik. Albertini úr szerint az EU hatáskörének ki kellene terjedni a külpolitika valamennyi területére és valamennyi biztonsággal kapcsolatos kérdésre, beleértve a közös védelmi politikát, amely közös védelemhez vezethet. Európa megosztott ebben a kérdésben. A Parlament is nagyobb tagállami költségvetési előirányzatokra szólít fel, különös tekintettel annak szükségességére, hogy az EU minél gyorsabban olyan nagyméretű jelenlétet alakítson ki az ENSZ-ben, amely egységes hangon szólal meg. Az uniós tagállamok természetesen megtartják helyeiket az ENSZ-ben, azonban az EU egységes hangjával jelentős befolyást fog gyakorolni rájuk. Az Európai Parlament úgy gondolja továbbá, hogy az EU-nak és a NATO-nak elmélyült és hatékony partnerséget kell kialakítania. Ez ellentétes országom politikai semlegességével. Európa polgárainak soha nem volt rá lehetősége, hogy kifejtsék ezzel a kérdéssel kapcsolatos véleményüket, mert néhány tagállam visszautasította, hogy népszavazást tartsanak a Lisszaboni Szerződésről.

Jelentés: Arnaud Danjean (A7-0026/2010)

  Charalampos Angourakis (GUE/NGL) írásban. – (EL) Az EU közös kül-, és biztonságpolitikájáról szóló uniós jelentés az EU imperialista központjának az emberekre irányuló széleskörű háborújára való felhívás. Ez a más imperialista központokkal való verseny új fokozódását jelzi.

A jelentés:

Üdvözli az EU 23 katonai és „politikai” missziójának 70 000 tagját világszerte, a legtöbb esetben ezek együttműködnek az Egyesült Államokkal és a NATO-val.

Üdvözli Szomália imperialista tengerészeti ellenőrzését az EU haditengerészeti erői részéről, és felszólítja az EU-t, hogy hozzon létre egy szudáni „állami rendőrség és reguláris hadsereg rendszerét” külföldön, amely nem buktathatja meg az ország kormányát.

Támogatja egy politikai/katonai válságkezelési és tervezési igazgatóság, valamint egy állandó uniós műveleti központ létrehozását.

Felszólít az állami terrorizmus fokozására és a demokratikus jogok visszaszorítására a „terrorizmus elleni küzdelem” és a „radikalizáció” nevében.

Elősegíti a politikai és katonai kompetenciákkal rendelkező Európai Külügyi Szolgálat gyors megszervezését.

Felszólít a katonai és politikai beavatkozások megszervezésére, még az EU tagállamaiban is, az állítólagos kölcsönös támogatás keretén belül, amelyet a Lisszaboni Szerződés szolidaritásra vonatkozó záradéka tartalmaz.

Az emberek egyedüli érdeke a teljes imperialista és felülről kezdeményező politika, valamint az EU szerkezetének megdöntése.

  Sebastian Valentin Bodu (PPE) írásban. – (RO) Az Európai Parlament az uniós polgárok szavazatai révén nagyobb hatalmat kapott olyan ügyek kapcsán, mint a költségvetés és a kül-, biztonság- és védelempolitika feletti ellenőrzés. E körülmények között az európai parlamenti képviselőket más uniós intézményeknek be kell vonniuk a döntéshozatali folyamatba és azon tisztviselők kinevezésébe, aki nemzetközi szinten képviselik az EU-t. A jogkörök célja, amelyeket az Európai Parlament a Lisszaboni Szerződés révén kapott, hogy növelje a közös kül-, biztonság- és védelempolitikára vonatkozó döntések legitimitását.

Ez igazolja azt a kérelmet, hogy a Külügyi Tanács részeként állítsanak fel egy Védelmi Tanácsot, valamint hozzanak létre állandó uniós műveleti központokat, amelyek a katonai műveletek operatív tervezését és végrehajtását végzik majd. A rakétaelhárító pajzsról szóló megbeszéléseknek az amerikai kormányzat által javasolt jelenlegi formájában az EU egészére ki kell terjednie az Európai Parlament aktív részvételével.

Egyértelművé kell tenni ugyanakkor, hogy az EU-nak kizárólagos jogai vannak a biztonság- és védelempolitika meghatározásában, és nem indokolt harmadik országok beavatkozása. Az Európai Unió dönti el, hogy hogyan tudja legjobban garantálni polgárai biztonságát, amelyet a tagállamok közötti konszenzus alapján kell elvégezni, és semmiképpen sem a nem uniós tagállamok bevonásával.

  Diogo Feio (PPE) írásban. – (PT) Az EU-t már gazdasági óriásnak és politikai törpének is titulálták, és ez azt jelenti, hogy nem biztosították számára az ahhoz szükséges eszközöket, hogy elérje egyes céljait, különös tekintettel külpolitikájára. Számos olyan eset volt, amely az egyhangú akarat és cselekvés hiányát jelezte a tagállamok között.

Kétségeim vannak afelől, hogy ez a helyzet rövid időn belül megváltozhat. Sokkal inkább úgy gondolom, hogy teljes mértékben ez a helyzet várható, figyelembe véve az Uniót alkotó országok számát, azok különös történelmét és érdekeiket. A közös védelmi politika kérdése, amely a szuverén államok lényegét érinti, az európai országok számára történelmileg mindig is a bizalmatlanság kérdése volt, és meglehetősen jogosan még ma is különös figyelmet igényel.

Ez nem akadályozhat minket abban, hogy elmélyültebb együttműködésre és összehangoltságra törekedjünk azzal a céllal, hogy javítsuk közös biztonság- és védelempolitikánkat. Nem ellenálló puha hatalomként az Európai Uniónak meg kell fontolnia, hogy egy olyan atlanti szövetségi valódi második pillére legyen, amely nem kérheti továbbra is azt az Egyesült Államoktól, hogy ő hozzon meg minden áldozatot.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL) írásban. – (PT) Ez a jelentés, amely összehozza a konzervatív jobboldalt és a szociáldemokratákat, veszélyes jele annak, amit számos alkalommal kifogásoltunk a Lisszaboni Szerződéssel kapcsolatban: az Európai Unió hozzájárulását a neoliberalizmus mélyítéséhez mint a NATO európai pillérének föderalizmusa és militarizálása alapján.

A nagyhatalmak utasítására az EU célja, hogy megoldja saját ellentmondásait és az erők nemzetközi szinten való elrendezési folyamatán keresztül újrapozícionálja magát egy olyan elképzelés alapján, amely versenyt idéz elő a hatalmak között a természeti erőforrások és piacok felett, valamint a globális intervencióra irányuló ambíciókkal rendelkező Európai Unió gazdasági, politikai és katonai blokként való jelentősebb megerősítése révén.

Ma a Parlament többsége felkínálta azt a receptet, amelyet már évek óta támogat:

- a nemzetközi kapcsolatok és belső biztonság militarizálását az előbb említett terrorizmus elleni küzdelem alapján;

- a költségvetések növelését ezeken a területeken és új katonai kapacitások létrehozását, amelyek hozzájárulnak egy új fegyverkezési versenyhez;

- az Egyesült Államok és a NATO megelőző háborúra vonatkozó koncepciójához való alkalmazkodást és a beavatkozás növelését világszinten.

Ezen fejlesztések eredményeképp jelentősebb konfliktus, kizsákmányolás és szegénység lehet a válságra adott válaszként, amelybe a kapitalizmus sodort a világot.

A béke felé vezető út megköveteli, hogy felhagyjunk ezekkel a politikákkal.

  Charles Goerens (ALDE) írásban. – (FR) A következő megjegyzések miatt a Danjean-jelentés mellett szavaztam. 1) A jelentés felszólít a Nyugat-európai Unió (WEU) közgyűlésének eltörlésére. Éppen ezért hiába keresünk a jelentésben a további európai integrációt célzó, a Közgyűlés által végzett munkára való legkisebb utalást is. Rosszat tesz az Európai Parlament Külügyi Bizottsága munkájának, ha naphosszat dicsérjük az egyes elemeket, annak ellenére, hogy gyakran kevésbé dicséretre méltóak, mint azok az ötletek, amelyekkel a Közgyűlés Párizsban eddig előállt. 2) Az európai védelmi kérdések feletti parlamenti ellenőrzésnek megfelelő módon figyelembe kell vennie a nemzeti parlamentek hozzájárulását. Valóban tőlük függ az, hogy a nemzeti csapatokat és kapacitásaikat elérhetővé tegyék az EU számára uniós katonai műveletekre, és ez még sokáig így is lesz. Ugyanez vonatkozik a katonai műveletek finanszírozására, amelyeket nemzeti költségvetésből fizetnek. Az az iránti vágy, hogy az európai védelmi ügyekben valamennyi demokratikus deficitet megakadályozzunk, egy olyan intézményi megoldás felé kell irányítania minket, amely valóban elfogadható parlamenti szinten.

  Richard Howitt (S&D) írásban. – Munkáspárti európai parlamenti képviselők üdvözlik az európai biztonsági stratégia és a közös európai biztonság- és védelempolitika éves felülvizsgálatát különösen azoknak a változásoknak a fényében, amelyeket a Lisszaboni Szerződés ratifikálása eredményezett, és ebben a tekintetben különösen üdvözlendőnek tartják a külügyi főképviselő, Cathy Ashton bárónő szerepét az ehhez kapcsolódó parlamenti vitában.

Míg a jelentés egésze mellett szavaztunk, úgy döntöttünk, hogy a 20. bekezdés ellen szavazunk, amely egy állandó uniós műveleti központ létrehozását javasolja. Az a régóta fennálló állásfoglalásunk, amellyel a brit kormány is egyetért, hogy nincs szükség ilyen központra, amely csak szükségtelenül megduplázná a már meglévő struktúrákat. A 20. módosítás kapcsán úgy döntöttünk, hogy tartózkodunk, annak ellenére, hogy teljes szívvel üdvözöljük a nukleáris fegyverektől mentes világ felé való közeledést, felfigyeltünk a módosításban szereplő pontatlanságra, amely szerint az „amerikai” fegyverek ebben az összefüggésben a NATO-t és nem az amerikaiak képességét képviselik, és emiatt úgy gondoljuk, hogy a nukleáris robbanófejek Németországból vagy máshonnan való eltávolításának kérdését a NATO-szövetségeseknek – beleértve az Egyesült Államokat is – kell megvitatnia. Ezt nem az EU-nak, mint különálló többoldalú szervnek kell megvitatnia.

  Nuno Melo (PPE) írásban. – (PT) A közös kül- és biztonságpolitika és az európai biztonság- és védelempolitika két alapvető pillér, amely lehetővé teszi az EU számára, hogy a nemzetközi közösségen belül fő szereplője legyen a kihívások és veszélyek elleni küzdelemben, amelyeket európai biztonsági stratégia keretén belül azonosítottunk.

Annak ellenére, hogy az EU úgy véli, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa az elsőszámú felelős fél a világbéke és biztonság fenntartásában és megóvásában, az EU-nak olyan politikákra van szüksége, amelyek hatékonyak és amelyekkel valamennyi tagállam egyetért, hogy ezáltal hatékonyan tudjon válaszolni a globális jellegű kihívásokra és veszélyekre.

  Willy Meyer (GUE/NGL) írásban. – (ES) Én a Danjean-jelentés ellen szavaztam, mert olyan jövőbeni közös kül- és biztonságpolitikát javasol, amely az EU, valamint az EU általi beavatkozások militarizálásának elősegítésére összpontosít. Nem javasol semmilyen polgári vagy békés elképzelést vagy megoldást a konfliktusokra, ehelyett a védelemre és az EU militarizálására összpontosít. Azért is ellenzem továbbá a szöveget, mert a Lisszaboni Szerződésre és annak alkalmazására utal. Ez a hatalom centralizálása felé való elmozdulást ösztönzi, parlamenti ellenőrzési rendszer nélkül, amely a nemzetközi színtéren katonai szereplővé fogja változtatni az EU-t. Az EU és a NATO közötti állandó, strukturált együttműködés helyett, amelyet a jelentés támogat, én amellett vagyok, hogy valamennyi tevékenységet szigorúan az Egyesült Nemzetek Alapokmánya és a nemzetközi jog keretén belül irányítsunk, és szigorúan tegyünk különbséget a két intézmény között.

  Andreas Mölzer (NI) írásban. – (DE) Danjean úr jelentése az európai biztonsági stratégia és az európai biztonság- és védelempolitika végrehajtásáról nagyon átfogó és számos olyan témával foglalkozik, amelyek nagyon fontosak Európa számára. Ugyanakkor hiányzik az EU következő pár évre vonatkozó külpolitikájának alapvető megformálására való egyértelmű összpontosítás, valamint egy szigorú politikai irányvonal. Egyrészről a jelentés erősíteni akarja az EU autonómiáját más globális szereplőkkel szemben, különös tekintettel az Egyesült Államokra, egy erőteljes kül-, biztonság- és védelempolitika által, és ezt üdvözlendőnek tartom. Azonban a jelentés újból az EU és a NATO közötti szoros együttműködést támogatja, és például közös intézményi struktúrákat kíván létrehozni. A közös biztonság- és védelempolitikáról (KBVP) szóló fehér könyv kidolgozására való felhívás, amely egyértelműen meghatározza a politika célkitűzéseit, nagyon is üdvözlendő. Noha kritikus vagyok az Európai Unió növekvő centralizmusát illetően, támogatom az állandó uniós műveleti központ létrehozását.

Egy ilyen központ lehetővé tenné számunkra, a különböző műveletek hatékonyabb megtervezését és végrehajtását. A munka megduplázásának kiküszöbölésével költségmegtakarítást tudunk elérni. A természeti katasztrófákra vonatkozó szolidaritási klauzula, amelyre utalás történt, és hasonlóképpen az európai polgári védelmi erő létrehozása, kétségkívül megfontolandó, és törekednünk kell rá. Mindamellett a különböző területeken nem egyértelmű állásfoglalás miatt arra kényszerültem, hogy tartózkodjam a szavazástól.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE) írásban. – Végül tartózkodtam az európai biztonsági stratégia végrehajtásáról (A7-0026/2010). szóló éves jelentésről való zárószavazáson. Ez volt számunkra a legösszetettebb és leginkább kényes jelentés, de sikeresek voltunk. A 11 módosításunk közül kettő és felet elfogadtak (közülük az egyik nagyon fontos, amely arra szólítja fel a külügyi főképviselőt/a Bizottság alelnökét, hogy győzze le a polgári és katonai tervezési képességek közötti egyensúlyhiányt). Más jelentős változtatást nem szavaztak meg. A jelentést végül 480 igen és 111 nem szavazattal elfogadtuk. Ahogy mondtam, én a képviselőcsoportommal együtt tartózkodtam.

  Eva-Britt Svensson (GUE/NGL) írásban. – (SV) Én a jelentés ellen szavaztam. Ez a dokumentum a leginkább katonai jellegű, amelyet a Parlamentben eltöltött éveim során olvastam. Az Európai Parlament az állandó műveleti központ létrehozására szólít fel, amely a katonai műveletek operatív megtervezéséért és irányításáért, valamint a NATO-val való együttműködés megerősítéséért lesz felelős. Az Európai Védelmi Ügynökség katonai űrfelügyeleti képességet fog kifejleszteni. Tengerészeti felügyeleti képességet is létre fognak hozni továbbá, amely többek között az „illegális” bevándorlást fogja korlátozni. A jelentés felszólít továbbá arra, hogy a korábbinál több tagállam vegyen részt az EU katonai műveleteiben. Az EU és a Parlament bele fog folyni a NATO-ra vonatkozó stratégiai koncepcióról szóló megbeszélésekbe. Egy el nem kötelezett ország polgáraként nem tudom támogatni ezt a széles körű jelentést.

  Traian Ungureanu (PPE) írásban. – (RO) Szeretném megköszönni valamennyi képviselőtársamnak itt az Európai Parlamentben, hogy támogattak a plenáris ülésen azáltal, hogy az európai biztonsági stratégiáról szóló Danjean-jelentés 34. módosítása mellet szavaztak.

Azzal a céllal kezdeményeztem a 34. módosítást, hogy módosítsam a jelentés 87. bekezdésének szövegét, amely a rakétaelhárító pajzs Európában való kifejlesztéséről szól, egy kétoldalú megállapodás nyomán, amely az Egyesült Államok és a tagállamok – beleértve Romániát is – között jött létre. A módosítás az arra vonatkozó ajánlás eltávolítását javasolja, hogy ezt a rendszert „az Oroszországgal való párbeszéd” során fejlesszük ki, ezt a sokkal kiegyensúlyozottabb „kontinentális szintű párbeszéd” kifejezéssel helyettesítsük. Az új amerikai projekt, amely magába foglalja a rakétaelhárító védelmi pajzs kifejlesztését, szigorúan védekező jellegű és teljes Kelet-Európa és a Nyugat-Balkán védelmét biztosítja. A projekt nem Oroszország ellen irányul. Nem gondolom következésképp, hogy bármi indokolná, hogy Oroszország résztvevő, és esetlegesen döntéshozó legyen a projekt létrehozásában.

Ezek a megfontolások alkották a 34. módosítás alapját. Örülök neki, hogy ezt a módosítást 358 igen szavazattal fogadtuk el. A támogató szavazatok száma hangsúlyozza, hogy a támogatás meghaladta a képviselőcsoportok és nemzeti társulások határait, kimutatva az állásfoglalásra irányuló indítvány fontosságát és az európai többség meglétét, amely azonos álláspontot képvisel.

Állásfogalásra irányuló indítvány RC-B7-0137/2010

  Nikolaos Chountis (GUE/NGL) írásban. – (EL) Úgy gondolom, hogy az arra irányuló erőfeszítések fokozása, hogy megelőzzük a nukleáris fegyverek elburjánzását és egy nukleáris fegyverektől mentes világot teremtsünk, abszolút és fontos prioritás. A nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerződés (NPT) megerősítése azáltal, hogy azt valamennyi tagállam aláírja és alkalmazza ezen a kereten belül történik. Amellett döntöttem, hogy tartózkodom ennek az állásfoglalásra irányuló indítványnak a kapcsán, mert egy olyan alapvető pontot tartalmaz, amelyet ellenzek és amelyet az Egységes Európai Baloldal/Északi Zöld Baloldal képviselőcsoport sikertelenül próbált megváltoztatni. Arra a kifejezésre és nézőpontra gondolok, hogy az EU bevethet „bármilyen rendelkezésére álló eszközt, hogy megelőzze, megakadályozza, megállítsa, és ahol lehetséges, megszüntesse azokat a proliferációs programokat, amelyek komoly problémákat okoznak”. Konkrétan szólva, a katonai eszközök használata vagy az azok használatával való fenyegetés, különösen ami Iránt illeti, rendkívül veszélyes, nem lesz pozitív eredménye a békére nézve és ellentétes az EU általi katonai tevékenységről alkotott baloldali elképzeléssel.

  Diogo Feio (PPE) írásban. – (PT) A nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerződés aláírása mögött rejlő elvek, amelyek a hidegháború idejére nyúlnak vissza, még a mai napig helytállóak és most még sürgetőbbek. A szovjet blokk összeomlása a nukleáris anyagok különböző államokba való elterjedéséhez vezetett, és a felhasználás és tárolás feletti egységes ellenőrzés megszűnése aggodalmakat eredményez azok felelőtlen felhasználása vagy elhasználódása kapcsán, amelynek elképzelhetetlen következményei lehetnek az egészségre vagy a régió biztonságára.

A „nukleáris klub” tagjai számának növekedése, a terroristafenyegetés, és az, hogy ma viszonylag könnyen lehet tömegpusztító fegyvereket építeni, mind növelik a nyugtalanság érzését, amelyben ma élünk. Az Európai Uniónak el kell fogadnia egy közös és következetes álláspontot e kérdésekről, amelynek célja egy biztonságosabb és egyre inkább fegyvermentes világ létrehozása.

  José Manuel Fernandes (PPE) írásban. – (PT) A nemzetközi változások új lehetőségeket biztosítanak a nukleáris fegyverek elterjedése megakadályozásának kérdésével kapcsolatban. Hivatali ideje elején Obama elnök kijelentette egy nukleáris fegyverek nélküli világ iránti ambícióját és ígéretet tett rá, hogy aktívan törekszik az Egyesült Államok által végzett nukleáris kísérletek teljes tilalmának ratifikálására. Az Uniónak meg kell birkóznia a nukleáris fegyverek elterjedése megakadályozásának kihívásaival, különösen az Irán és Észak-Korea által támasztott kihívásokkal, amelyek továbbra is a legnagyobb veszélyt jelentik a nemzetközi biztonságra. A nukleáris fegyverzet csökkentését illetően a prioritás a két legnagyobb arzenál, azaz Oroszország és az Egyesült Államok fegyverzete csökkentésének folytatása, ők birtokolják a világ meglévő nukleáris fegyvereinek 95%-át. A Parlament közös és ambiciózus állásfoglalást vár az Európai Uniótól a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerződés szerződő feleinek következő felülvizsgálati konferenciáján.

  João Ferreira (GUE/NGL) írásban. – (PT) A nemzetközi szintű nukleáris lefegyverzés alapvető fontosságú. Ez igazolja, hogy szükség van a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerződés (NPT) elősegítésére és megerősítésére, továbbá annak biztosítására, hogy azt valamennyi tagállam ratifikálja. A jelenlegi nemzetközi hangulatban egy újabb nukleáris fegyverkezési verseny veszélye komoly aggodalomra ad okot.

A lefegyverzés megkövetelése és az új nukleáris fegyverek kifejlesztésének, gyártásának és tárolásának befejezése alkotja az NPT szellemét és formáját. Az Irán nukleáris programjairól szóló folyamatos viták békés megoldást igényelnek, olyan tárgyalások alapján, amelyeket fontos folytatni. Bármilyen katonai tevékenység vagy erő alkalmazásával való fenyegetés ellentétes hatást vált ki, és olyan következményei lesznek, amelyek potenciális veszélyt jelentenek a régió számára. Ebben a tekintetben egyértelműen elleneznünk kell az olyan terveket, amelyek bármilyen módon utat nyithatnak a katonai beavatkozás igazolásához, mint az elfogadott közös állásfoglalás G. preambulumbekezdése.

  Charles Goerens (ALDE) írásban. – (FR) Az iráni probléma áll a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerződés (NPT) felülvizsgálati konferenciára való felkészüléssel kapcsolatos vita középpontjában. Röviden összefoglalva: Irán, az NPT-t elfogadva, idővel feladta azt a lehetőséget, hogy nukleáris fegyverekkel szerelkezzen fel. Amennyiben az Iráni Köztársaság nem tartaná tovább tiszteletben kötelezettségeit, abból két probléma adódna. Rövid távon ez veszélyt jelentene a régió stabilitására, ahol valamennyi szereplő hajlandó radikális állásfoglalást elfogadni. Közép- és hosszú távon, amennyiben Irán visszautasítja az NPT rendelkezéseit, az komoly precedenst jelentene a regionális és globális biztonságra vonatkozóan egyaránt. Egyértelműen úgy tűnne, hogy az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa tagjainak agitálása, akik vétójoggal rendelkeznek, valamint Németország már nem elegendő ahhoz, hogy átszervezzék a dolgokat. Az Egyesült Államoktól és Oroszországtól érkező határozott jelzés, amely szerint mindketten egyoldalúan hajlandók arra, hogy csökkentsék nukleáris fegyverzetüket, felelősségérzettel ruházná fel az átlagos nukleáris nagyhatalmakat, akik szintén hajlandóak a lefegyverkezésre. Végül, egy határozott gesztus a nagyhatalmak részéről talán meggyőzhetné azokat az országokat, amelyek jelenleg nukleáris know-how-t szereznek, hogy hagyják abba projektjeiket.

  Richard Howitt (S&D) írásban. – A munkáspárti európai parlamenti képviselők szeretnék mély elkötelezettségüket kifejezni a nukleáris fegyverek nélküli világ elérése iránt. Büszkék vagyunk rá, hogy nukleáris hatalomként Nagy-Britannia vezeti a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló megállapodás elérésére irányuló erőfeszítéseket májusban New Yorkban, amely globális konszenzust igényel. Támogattuk ezt az állásfoglalást, azzal az egyértelmű céllal, hogy azt az üzenetet küldjük, hogy az Európai Parlament és a munkáspárti európai parlamenti képviselők minden arra irányuló erőfeszítést támogatni fognak annak biztosítása érdekében, hogy magunk mögött hagyjuk a régi rossz időket, amelyeket a nukleáris holtpontok és a kölcsönösen biztosított rombolás jellemzett.

Úgy döntöttünk, hogy tartózkodunk a 2. módosítás kapcsán, mivel úgy gondoljuk, hogy a katonai doktrínákról a nemzeti kormányoknak kell dönteniük és az nem az Európai Parlament kiváltsága. Szintén csatlakoztunk képviselőcsoportunkhoz a 3. módosítás támogatásában, mert úgy gondoljuk, minden államnak joga van polgári célú nukleáris atomerőmű létrehozásához, azonban ezeknek az államoknak a felelőssége a nukleáris fegyverek kifejlesztésének visszautasítása. A munkáspárti európai parlamenti képviselők továbbra is támogatják a vegyi fegyvereket birtokló államok lefegyverzését, hogy megakadályozzuk újabb államok proliferációját, és végül egy nukleáris fegyverektől mentes világot hozzunk létre.

  Sabine Lösing (GUE/NGL) írásban. – Teljes mértékben tisztában vagyok vele, hogy a nemzetközi nukleáris leszerelés és ezáltal az NPT megerősítése és annak valamennyi tagállam általi ratifikálása kiemelkedő fontosságú, és minden erőfeszítést meg kell tenni, hogy a szerződés valamennyi aspektusát végrehajtsuk. A hatékony többoldalú erőfeszítések biztosításához a nukleáris fegyverektől mentes világ mielőbbi létrehozásának alaposan kidolgozott víziója keretein belül kell azokat meghatározni. Az NPT 6. cikke értelmében ragaszkodnunk kell a nukleáris fegyverekkel rendelkező államok teljes leszerelésére vonatkozó elkötelezettségéhez, mivel ez kulcsfontosságú ígéret volt és számos ország aláírta az NPT-t, és ezáltal véglegesen lemondott a nukleáris fegyverekről. Ellenezzük a közös állásfoglalásban (G preambulumbekezdés) található kifejezést: „… a rendelkezésre álló valamennyi eszköz felhasználása annak megakadályozására… ”

Figyelmeztetek rá, különösen Irán esetében, hogy a proliferáció megszüntetésére irányuló valamennyi katonai tevékenység ellentétes hatást vált ki és meglehetősen veszélyes. Meggyőződésem szerint a proliferáció problémájának legjobb kezelési módja az atomenergia megszüntetése egyszer s mindenkorra, mivel annak polgári célokra való felhasználása már önmagában nagy veszélyt jelent, továbbá nem lehet teljes mértékben kizárni, hogy a polgári nukleáris technológiát nem fogják katonai célkora felhasználni.

  Nuno Melo (PPE) írásban. – (PT) A tömegpusztító fegyverek elterjedése valóban komoly fenyegetést jelent az emberiségre, a békére és a nemzetközi biztonságra. Az ellenőrizetlen és gyakran fundamentalista szélsőséges terrorizmus félelmet kelt a világban és próbáljuk megakadályozni, hogy gátlástalan vezetőkkel rendelkező csoportok és kormányok ilyen technológiához jussanak.

Fontos éppen ezért, hogy az ilyen fegyverekkel rendelkező kormányok progresszív módon mutassák ki, hogy csökkenteni kívánják fegyverzetüket, jó példát mutatva ezáltal. Az ez év áprilisára tervezett következő csúcstalálkozó jelentősen hozzájárulhat ehhez a kérdéshez, és komoly elvárások vannak a nagyobb szigorúság és a nukleáris anyagok illetéktelen kereskedelme feletti ellenőrzést illetően.

Abban is bízunk, hogy az Egyesült Államok és Kína komoly szerepet játszik a Koreai-félsziget nukleáris lefegyverzésében. Fontos, hogy az államok ne távolodjanak el a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerződéstől, mivel ez mindannyiunkat és nem csak néhány országot érint.

  Zuzana Roithová (PPE) írásban. – (CS) Örülök neki, hogy az Európai Parlament egyértelműen elfogadta a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló jelentést. Keresztényként üdvözlendőnek tartom azt a tényt, hogy a nyugati civilizációk képviselői, több mint 60 évvel a háború végét követően felismerték, hogy a nukleáris fegyverek jelenléte hatalmas globális veszélyt rejteget és ezért azok csökkentésére irányuló erőfeszítéseket tettek. Az a tény, hogy Irán és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság nem akarja aláírni a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerződést, komoly veszélyt jelent. Ezek az országok továbbá nem teljesítik a nukleáris biztonsággal kapcsolatos nemzetközi kötelezettségeket. Az a tény, hogy Irán megtagadja a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség ellenőrei számára a nukleáris létesítményeihez való hozzáférést, komoly biztonsági veszélyt jelent, nem csak a közvetlen közelében lévő államok, hanem az EU számára is. Befejezésül szeretném megköszönni a képviselőknek erőfeszítéseiket, hogy az állásfoglalás szövegét a lehető legkiegyensúlyozottabbá tették.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE) írásban. – Végül igennel szavaztam a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerződésről szóló összetett állásfoglalásról (RC7-0137/2010). Alapvetően örülök, hogy az Európai Néppárt, a szocialisták, a Zöldek/ALE és a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért képviselőcsoport által beterjesztett eredeti szöveget hagytuk jóvá és a négy módosításunk közül egyet elfogadtunk (331 igen és 311 nem szavazattal), különösen, hogy meglepő módon ez a módosítás szólította fel valamennyi felet katonai doktrínáik felülvizsgálatára, azzal a céllal, hogy lemondjanak az első csapás lehetőségéről. Meghiúsították az Európai Néppárt azon erőfeszítéseit, hogy eltörölje a Közel-Keletet is magába foglaló nukleáris fegyverektől mentes övezetről szóló vonatkozó bekezdést.

  Geoffrey Van Orden (ECR) írásban. – Az állásfoglalásnak számos olyan eleme van, amellyel egyetértünk. Határozottan támogatjuk a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló erőteljes és hatékony szerződést. A szerződés azonban jelenlegi formájában tartalmaz néhány haszontalan elemet és az Európai Konzervatívok és Reformerek képviselőcsoport ezért tartózkodott. Az L. preambulumbekezdés megkérdőjelezi a taktikai nukleáris fegyverek birtoklását öt nem nukleáris európai országban. Mi támogatjuk az ilyen fegyverek további jelenlétét, mivel hozzájárulnak az USA európai béke iránti elkötelezettségének tehermegosztásához és biztosításához. Számos helyen burkolt kritika éri a közeli szövetségeseket, holott azokat kéne kritizálnunk, aki a nemzetközi biztonságot veszélyeztetik. Sem az Egyesült Királyság, sem Franciaország, sem az Egyesült Államok nem állít elő hasadóanyagokat nukleáris fegyverek gyártásához. Az más dolog, hogy a hasadóanyagok előállítására szolgáló létesítményeiket ezen a ponton meg fel kellene számolni. A Közel-Keleten egy nukleáris fegyverektől mentes övezet létrehozására való felhívás középpontjában egyértelműen Izrael áll. Izraelt egzisztenciális veszély fenyegeti szomszédai részéről, amelyek közül többen kifejlesztettek nukleáris és egyéb tömegpusztító fegyvereket, és ezek közül egy, Irán, mindenképpen ebben az irányban halad tovább.