Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2010. március 11., Csütörtök - Strasbourg

12.1. Gilad Shalit esete

  Elnök. – A következő napirendi pont az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság megsértéseinek eseteiről szóló vita (az eljárási szabályzat 122. cikke), eredetileg a Gilad Shalit ügy (négy⁽¹⁾ állásfoglalásra irányuló indítvány).

  Bastiaan Belder (IND/DEM) , szerző. – (NL) Elnök úr! Ma reggel 8 óra körül itt a Parlamentben felkerestem a Gilad Shalitnak szentelt honlapot, és azonnal megakadt a szemem egy fájdalmas tényen: az elrabolt Giladtól immár 1355 napja, 3 órája, 12 perce és 37 másodperce tagadják meg az édesapjával, édesanyjával, fivérével és nővérével való kapcsolatfelvételt. Ugyanezen a honlapon találtam azonban a következő idézetet is Jeremiás könyvéből: „Jövendődnek is jó reménysége lészen, azt mondja az Úr, mert fiaid visszajőnek az ő határaikra.” Noam Shalit, aki ma itt van közöttünk, Izrael Istene mellett Önökbe helyezi bizalmát és reménységét, hogy drága fia végre kiszabadulhasson.

Tisztelt elnök úr! Hölgyeim és uraim! Ma Gilad Shalit ügyéről vitázunk. Az izraeli küldöttséggel folytatott tegnapi különmegbeszélésünkön már biztosítottam arról Noam Shalitot, hogy ügye – Gilad Shalit szabadon bocsátása – mindannyiunk ügye. Tanúskodjon erről a mai vita és állásfoglalás is, amelyekkel kapcsolatban később nyilvánvalóan szükség lesz az Unió külügyi főképviselőjének közreműködésére is. Tegnap reggel személyesen is beszéltem erről Ashton bárónővel. Shalit ügye mindannyiunk, egész Európa ügye.

Hölgyeim és uraim, kérem, maradjanak hűek ehhez az ügyhöz az elkövetkezendő időkben is. Számítok önökre. Európa hadd hallassa a hangját a Közel-Keleten is! Noam Shalittal és családjával együtt hittel várjuk a Shalitért mondott prófétai ima beteljesülését, ahogy az a 126. zsoltár 1. versében olvasható: „Mikor visszahozta az Úr Sionnak foglyait, olyanok voltunk, mint az álmodók.”

  Frédérique Ries , szerző. – (FR) Elnök úr! Biztos úr! Gilad Shalit 19 éves volt, amikor Gáza közelében a Hamász egy támadása során elrabolták. Nem Gázában, hanem Izraelben, egy kibucban, ahol az egysége állomásozott.

Ez a fiatalember majd négy éve egy pincében lakik; nem fogadhat látogatókat, orvost, ügyvédet, leveleket, nincsen joga a tárgyaláshoz és a Genfi Egyezményben foglalt jogaihoz sem – semmihez. Bár Gilad Shalitot – valójában helytelenül – katonaként ismerik, sorkatonai szolgálatot látott el, mint minden más fiatal a hazájában.

Meglehetősen félénk fiatalember – akárcsak az édesapja, akivel már többször is találkoztunk különféle alkalmakkor, és akit ma van szerencsénk körünkben üdvözölni itt, a Parlamentben; egy egyszerű fiatalember, aki szereti a matematikát, a focit, és aki visszatért volna a polgári életbe, ha immár négy éve nem lenne kénytelen egy lyukban élni, elvágva a világtól és családjától.

Biztos úr! Nem szeretnék ma délután politikáról beszélni Önnel; sem a Közel-Keletről, sem a konfliktusokról, tárgyalásokról vagy fogolycseréről. Parlamentünk ma egy emberként kéri Önt arra, hogy segítsen egy fiatalembernek – egy fiatal izraelinek, egy fiatal franciának, egy fiatal európainak – abban, hogy hazatérhessen.

Ezért is írok ma Ashton bárónőnek az állásfoglalás megírásában közreműködő szerzőtársaimmal, Essayah asszonnyal, Cohn­Bendit úrral, Howitt úrral, Tannock úrral és az imént felszólalt Belder úrral, hat különböző képviselőcsoport tagjaival együtt.

Igen határozottan arra kérjük Ashton bárónőt, aki jövő szerdán Izraelbe és Gázába utazik, hogy minden befolyását – a mai állásfoglalásunk által kapott felhatalmazásán keresztül ráruházott, az e Házban képviselt ötszázmillió európai polgártól kapott befolyást – vesse latba Gilad Shalit szabadon bocsátása érdekében.

(Taps)

  Proinsias De Rossa , szerző. – Tisztelt elnök úr! Üdvözlöm ezt a többpárti állásfoglalást, amely a Hamász katonai szárnya által 2006 óta fogságban tartott Gilad Shalit izraeli katona szabadon bocsátására szólít fel. Egyetértek Gilad édesapjával, aki azt kérte, hogy fia ügyét humanitárius ügyként kezeljük, és ne csináljunk belőle politikai játszmát. A politikai vita hevében nem szabad megfeledkeznünk mindazoknak az izraeli és palesztin családoknak a fájdalmáról, akiket ez a konfliktus elválasztott szeretteiktől.

A Genfi Egyezményt mindegyik félnek tiszteletben kell tartania. Teljes mértékben elfogadhatatlan, hogy Gilad Shalittól megtagadták a hadifogolyként őt megillető jogokat, amelyeket a Goldstone-jelentés is kategorikusan megerősít. Családja nem kap tájékoztatást egészségi állapotáról, sem fizikai, sem mentális értelemben.

Ugyanakkor az izraeli börtönökben szintén a Genfi Egyezményeket sértő feltételek mellett fogva tartott 7200 palesztin fogoly közül 1500-at határozatlan ideig nem engednek szabadon, és közülük tizenhárman már 25 éve töltik büntetésüket. A foglyok között 44 gyermek is van, és a Palesztin Törvényhozó Tanács 23 tagját tartják fogva megtorlásképpen Gilad Shalit foglyul ejtéséért. A Goldstone-jelentés ebben a tekintetben is egyértelműen fogalmaz: a Tanács tagjainak fogva tartása ellentétes a nemzetközi joggal.

Ezeket a kérdéseket Jordániában, az Euromed Parlamenti Közgyűlésén is fel fogom vetni a hétvégén. Sürgetem, hogy Catherine Ashton a közeljövőben a térségben teendő látogatása során gyakoroljon nyomást az izraeli és palesztin (többek között a gázai) hatóságokra Gilad Shalit, a palesztin gyermekek és a Palesztin Törvényhozó Tanács tagjainak szabadon engedése, valamint mihamarabbi és biztonságos hazatérésük biztosítása érdekében.

  Charles Tannock , szerző. – Elnök úr! Gilad Shalit őrmestert immár több mint három éve tartják fogva túszként a Hamász dzsihádista vallási fanatikusai. A Hamász saját állítása szerint jogszerűen működő, a Genfi Egyezményeket betartó szereplő, ezért Shalit hadifogoly, azonban Izrael (véleményem szerint jogosan) Shalit foglyul ejtése óta úgy tekinti, hogy a fiatalembert elrabolták. Tekintet nélkül jogállására és a nemzetközi jogra, Shalitot kegyetlen módon minden kommunikációs lehetőségtől megfosztva tartják fogságban Gázában: semmiféle kapcsolatot nem biztosítanak számára a külvilággal, és még a Vöröskeresztnek is megtagadták a Genfi Egyezmények által biztosított látogatási jogot. Családja semmiféle információval nem rendelkezik hogylétéről, eltekintve egyetlen videofelvételtől és a Hamásztól szórványosan érkező hírektől, miszerint él és jól van.

Ha a Hamász valóban azt szeretné, hogy a nemzetközi közösség komolyan vegye, legalább most egyértelműen bizonyságot kellene tennie arról, hogy a fiatalember fogva tartásának körülményei megfelelnek a nemzetközi humanitárius jog követelményeinek.

Mi azonban ennél többet követelünk. Követeljük Gilad Shalit azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátását. Nem titkolom, hogy ellenzem az Izrael megsemmisítésére törekvő Hamász szervezet terroristáival folytatandó párbeszédet, de ha valaha is szóba állunk a Hamásszal, az csakis azután lehetséges, ha már Gilad Shalitot szabadon engedték becstelen fogva tartásából.

  Sari Essayah , szerző. – Elnök úr! Amikor ez a Parlament olyan állásfoglalást dolgoz ki, amelynek akár a legkisebb köze van a közel-keleti helyzethez, rendszerint nehéz kölcsönös egyetértésre jutni. Ebben az esetben ez nincsen így, hála képviselőtársainknak, akik ezt lehetővé tették.

Gilad Shalit helyzete humanitárius kérdés, és közös állásfoglalásunk hangsúlyozza, hogy csaknem négy éve történt foglyul ejtése óta ismeretlen helyen őrzik Gázában, ahol nem biztosítják számára az őt minden humanitárius norma – így a Genfi Egyezmények – szerint megillető alapvető jogokat sem. Ebből a humanitárius megfontolásból követeljük Gilad Shalit azonnali szabadon bocsátását. Mindamellett a minimális követelmény az, hogy a Vöröskereszt és Shalit szülei számára tegyék lehetővé a fiatalemberrel való kapcsolatfelvételt.

Egy emberi lény értékét nem lehet számszerűsíteni. Felbecsülhetetlen. Gilad Shalitot a Hamász terrorista szervezetnek nem szabad alkudozás céljára felhasználnia, hanem azonnal szabadon kell engednie. Azt szeretnénk, hogy Ashton főképviselő asszony ezt az üzenetet vigye Gázába, közelgő látogatása alkalmával.

  Takis Hadjigeorgiou , szerző. – (EL) Tisztelt elnök úr! Tegnap néhány más parlamenti képviselővel együtt részt vettem egy találkozón, ahol Shalit édesapja is jelen volt, és azt kell mondanom, hogy nem lehet nem együtt érezni a család tragédiájával. Ezért az az álláspontunk, hogy Gilad Shalit, az izraeli fegyveres erők 2006. június 24-én, izraeli területen letartóztatott tagja minden kritériumnak megfelel ahhoz, hogy a harmadik Genfi Egyezmény értelmében hadifogolynak tekintsük.

Ilyenként pedig humanitárius elbánásban kell részesíteni és biztosítani kell számára a kapcsolattartás lehetőségét. A Nemzetközi Vöröskereszt számára lehetővé kell tenni Shalit meglátogatását, családjának pedig biztosítani kell a jogot ahhoz, hogy tájékoztatást kapjon helyzetéről, illetve természetesen ahhoz, hogy meglátogathassa őt. Ugyanakkor hangot szeretnénk adni abbéli meggyőződésünknek és reményünknek, hogy Shalitot szabadon engedik.

Mindamellett anélkül, hogy bármiben is csorbítanám az eddig elmondottak hitelét, úgy vélem, hogy politikai szempontból közömbös az az álláspontunk, miszerint ezt az ügyet el lehetne különíteni a bebörtönzött palesztinok eseteitől. Az ő fogva tartásuk ugyanúgy humanitárius probléma. Úgy gondolom, hogy hamis reményeket keltünk ebben a családban, ha úgy gondoljuk, hogy parlamentként kizárólag ennek az egy személynek a szabadon bocsátására összpontosítva – akinek, ismétlem, a szabadon bocsátását követeljük – biztosan elérhetünk valamit.

Az talán nem humanitárius ügy, hogy több tucat 16 éves palesztin gyerek börtönben van? Hogyan lehet különbséget tenni e két ügy között? Nem hivatkozhatunk arra, hogy maga Gáza – valaki az imént azt mondta, hogy Shalit nyomorúságos körülmények között él, és ez igaz is –, ismétlem, maga Gáza egy hatalmas nyomortanya. Az ott élő másfél millió palesztin egy kollektív nyomortanyán él. 7 200 palesztint tartanak fogva izraeli börtönökben, köztük kétszázhetven 16–18 éves és negyvennégy 16 év alatti gyermeket. Hétszázötvenezer palesztint tartóztattak le és börtönöztek be 1967 óta.

Ezért felszólítunk Shalit szabadon bocsátására, de politikailag nem lenne helytálló az az álláspont, miszerint ezt úgy lehetne elérni, hogy ezt az egy esetet leválasztjuk az átfogó palesztin helyzetről.

Befejezésképpen szeretném hozzátenni, hogy Palesztina a világ egyetlen olyan térsége, ahol külön miniszter foglalkozik a börtönökkel. Szeretném még egyszer szeretetünkről és együttérzésünkről biztosítani a családot, és bízom benne, hogy ez a probléma rövidesen megoldódik.

  Nicole Kiil-Nielsen , szerző. – (FR) Elnök úr! A Gilad Shalit tizedessel kapcsolatos állásfoglalás, amelyet ma tárgyalunk, újabb elem az Európai Parlament által a közel-keleti humanitárius helyzet kapcsán már előzőleg elfogadott számos állásfoglalás sorában.

Gilad Shalit tizedest, akit 1355 napja tartanak túszként, a lehető leghamarabb szabadon kell engedni. Követeljük és őszintén reméljük, hogy szabadon bocsátják. Szabadon kell bocsátani továbbá Salah Hamourit, az izraeli hatóságok által 2005. március 31. óta fogva tartott fiatal francia-palesztin állampolgárt is. Szabadon kell bocsátani az Izraelben a nemzetközi jog rendelkezéseit és a gyermekjogi egyezményt sértő módon fogva tartott gyermekeket is. Szabadon kell engedni az Erőszakmentes Népi Ellenállás a Megszállással Szemben elnevezésű mozgalom militánsait, így a Bil’in városában letartóztatott Abdallah Abu Rahmah-t is. Szabadon kell engedni a választott képviselőket, a Palesztin Törvényhozó Tanács tagjait, köztük Marwan Barghoutit.

Ideje, hogy az Európai Unió hangsúlyozottan kiálljon amellett, hogy az emberi jogokat és a nemzetközi jog rendelkezéseit tiszteletben tartsák a Közel-Keleten. A megoldás nem a megfélemlítési politikában és erőszakos megtorlásokban rejlik – ilyen volt például a Hamász egyik vezetőjének meggyilkolása Dubaiban, amelyet elítélünk, nem utolsósorban azért, mert még inkább megnehezíti Gilad Shalit szabadon bocsátásának kiharcolását.

  Elena Băsescu , a PPE képviselőcsoport nevében. – (RO) Az utóbbi két hétben most beszélek másodszor Gilad Shalitról a plenáris ülésen, és örülök, hogy a képviselőtársaimmal közösen tett erőfeszítéseink ehhez az állásfoglaláshoz vezettek. A „Gilad Shalit ügy” bizonyítja, hogy az Európai Unió különösen szívén viseli a gázai humanitárius helyzetet. Gilad jogait, amelyekről a Genfi Egyezmény rendelkezik, nem szabad az izraeli–palesztin konfliktussal kapcsolatos feltételekhez kötni. Gilad Shalit apja többször is megerősítette, hogy sem ő, sem a családja nem vesz részt a politikában. Nem ők tehetnek róla, hogy a jelenlegi helyzetbe kerültek. Számunkra, európaiak számára az lenne az ideális helyzet, ha a két állam békében, biztonságban élne együtt.

A Gilad szabadon bocsátásával kapcsolatos tárgyalások már egészen 2006 óta folynak különböző közvetítőkön keresztül, mindamellett a gyakorlatban egyetlen, igen vitatható ajánlatot tettek idáig, nevezetesen hogy ezer palesztin fogolyért cserébe hajlandók szabadon engedni a fiatalembert. Giladnak és családjának szüksége van a segítségünkre.

Nagyon köszönöm.

  Olga Sehnalová , az S&D képviselőcsoport nevében. – (CS) Gilad Shalit ügye az örökös közel-keleti elkeseredettség és frusztráció jelképévé vált. Ez igaz mind az ott élőkre, mind az ott szerepet vállaló nemzetközi közösségre. Gilad Shalit egy nevesített túsz, akinek eseménydús sorsát együttérzéssel és aggodalommal kísérjük figyelemmel. A közel-keleti emberek pedig névtelenül bár, de ugyanennek a soha véget nem érő konfliktusnak a túszai. Szemet szemért, fogat fogért. Vagy van más remény Gilad és az összes többi áldozat számára?

A nemzetközi jogi normák nem kárpótolnak azért, amiről olyan reménytelenül keveset hallunk e konfliktus kapcsán – az emberiességre való törekvésért. Azért, hogy megpróbáljunk egy kicsit elszakadni a geopolitikai világszemlélettől, amely az emberi lényeket és sorsaikat kártyaként játssza ki. Azért, hogy beleéljük magunkat az áldozatok családjainak, a sok ártatlanul fogva tartott és nélkülöző embernek a helyzetébe.

Mi akadályozza meg tehát Gilad Shalit és mindazok szabadon bocsátását, akiknek bűnösségét a bíróságok nem állapították meg minden kétséget kizáróan? Nem is beszélve azok bátorításáról, akik békében szeretnének élni. A béke kulcsa a bizalom, a kompromisszum és az elszántság arra, hogy megvédjük a békét az engesztelhetetlenekkel szemben. Szeretném megkérni Önöket arra, hogy tegyék meg ebbe az irányba az első lépést.

  Margrete Auken , a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DA) Elnök úr! Mai vitánk célja teljesen őszintén annyi, hogy nevet és arcot adjunk az emberi szenvedésnek, ezáltal kiterjeszthessük együttérzésünket és részvétünket. Ebben a tekintetben valóban nagyon dicséretes, hogy mai vitánk tárgyául Gilad Shalitot választottuk. Ezáltal együttérzésünket másokra is kiterjeszthetjük, így azonosulhatunk az ő és családjuk szenvedésével. Palesztinok ezreit tartják fogva teljességgel elfogadhatatlan körülmények között, ami minden szempontból ellentétes a nemzetközi jogszabályokkal, és ez a helyzet számukra ugyanolyan nehéz, mint Gilad Shalit és családja számára. Minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk annak érdekében, hogy komolyan vegyük ezt a problémát, és az az érzésem, hogy ebben a Házban mindannyian készen is állunk erre. Itt nem egy fogolyról van szó, hanem több ezerről, akik mind ennek a jelentős konfliktusnak az áldozatai.

Szeretnék hozzátenni még valamit. Fontos, hogy egyértelműen szembehelyezkedjünk ennek a szenvedésnek az okával és ráébredjünk arra, hogy ha nem teszünk valamit – nemcsak Gáza ostromával, hanem egész Palesztina megszállásával kapcsolatban –, és ha nem teremtünk meg egy olyan két államon alapuló megoldást, amelyet véleményem szerint mindannyian támogatunk és ösztönzünk, akkor ezeknek az embereknek nem lesz jövőjük. Úgy vélem, ez volna az igazán eredményes módja a közös megoldáskeresésnek, és remélem, hogy Ashton bárónő olyan helyzetbe hozza az Uniót, hogy annak ne csak fizetnie, fizetnie és fizetnie kelljen, hanem időnként képes legyen a hangját is hallatni.

  Louis Bontes (NI) . – (NL) Tisztelt elnök úr! 2006. június 25-én az izraeli hadsereg egyik sorkatonáját, Gilad Shalit tizedest foglyul ejtették a Gázai-övezetből beszivárgó terroristák. Azóta is a Hamász túsza. A Hamász tökéletesen elszigeteli Shalitot a külvilágtól. A legmélyebb sötétségben tartják fogva, és még a Vöröskeresztet sem engedik a közelébe.

A Shalit-ügy ismét azt bizonyítja, hogy Európa és Izrael egy oldalon állnak. A barbár iszlám erők minden fronton harcolnak a nyugati civilizáció ellen. Izrael e háború arcvonalában küzd. Izraelben és Európában minden emberi élet számít. Az iszlám terroristák számára az emberélet semmi, pontosabban inkább ezerrel is felérhet, hiszen a Hamász azt követeli, hogy Shalitért cserébe Izrael ezer foglyot, köztük számos terrorista merénylőt bocsásson szabadon.

Fontos, hogy kivívjuk Shalit szabadon bocsátását, de úgy, hogy Izraelnek ne kelljen ennek fejében terroristákat szabadon engednie. Végeredményben láttuk, hogy a múltban hova vezettek az ilyen cserék: a terroristák, követőik és vezetőik eufóriájához és – elkerülhetetlenül – még több terrorcselekményhez. Nem engedhetjük meg, hogy az emberek hasznot húzzanak a terrorizmusból, és felelőtlenség lenne arra bátorítani Izraelt, hogy az ilyen túszszedésre fogolycserével válaszoljon, mert a Hamász következő túsza akár Párizsból, Amszterdamból vagy Brüsszelből kerülhet ki. És akkor milyen pozícióban leszünk?

Azonnal meg kell fordítanunk a helyzetet: nem Izraelnek, hanem a Hamásznak kell fizetnie, amiért túszul ejtette Gilad Shalitot, egy európai polgárt. Az árnak pedig olyan magasnak kell lennie, hogy saját szabad akaratukból engedjék szabadon a foglyot. Ezért azt kérjük, hogy a Hamász-rendszer összes tisztviselőjének (azoknak is, akik nem állnak hivatalos kapcsolatban a Hamásszal és akik nem szerepelnek az európai terroristajegyzékben) tiltsák meg az Európába és azon keresztül történő utazást.

  Tunne Kelam (PPE) . – Elnök úr! Ezt a fiatalembert már majd 1400 napja tartják fogva a nemzetközi normák teljes figyelmen kívül hagyása mellett, úgy, hogy még a Vöröskeresztet sem engedik be hozzá. Úgy vélem, hogy ezt a helyzetet kizárólag emberi tragédiának kellene tekinteni és akként kellene megoldani. Bátorítónak érzem azt, hogy az Európai Parlament nagymértékben támogatja ezt a vitát, és azt a meleg fogadtatást is, amelyben képviselőtársaink tegnap Shalit édesapját részesítették.

Shalit ügyét nem szabad kártyaként felhasználni az alkujátszmákban. Ellenkezőleg, a Hamásznak érdekében fog állni az ügy rendezése, ha legitimitást akar nyerni a békefolyamatban. Összefoglalva, a szavahihetőségük legjobb bizonyítéka az lenne, ha feltételek nélkül szabadon engednék Gilad Shalitot, és tartózkodnának a további emberrablásoktól.

  Filip Kaczmarek (PPE) . – (PL) A megoldás, amelyről ma vitázunk, nem politikai természetű, és nem próbáljuk megoldani a közel-keleti konfliktust. Nem akarunk mást, mint azt elérni, hogy egy ártatlan fiú visszatérhessen apjához és családjához. Nem tudom, hogy képviselőtársaim tudnak-e a családi fórum elnevezésű szervezet létezéséről (angolul: Parents Circle – Families Forum, PCFF). Olyan izraeli és palesztin családokat tömörít ez a szervezet, amelyek a konfliktusban elveszítették szeretteiket. Ma éppen azért beszélünk egy adott egyéni esetről, mert nem szeretnénk, ha Gilad Shalit apjának is csatlakoznia kellene azokhoz, akik a legközelebbi rokonukat, a gyermeküket veszítették el.

Felszólítunk a túsz szabadon engedésére, mert nem hiszünk abban, hogy a cél szentesíti az eszközt. Az igaz ügyért folytatott harc nem mentség az egyetemesen rossznak vagy terrorcselekménynek tekintett fellépésekre. A jóváhagyásunkat, tiszteletünket kivívni szándékozó szervezetek nem szedhetnek túszokat.

(Taps)

  Cristian Dan Preda (PPE) . – (RO) Szeretném én is kifejezni támogatásomat azoknak, akik tegnap és ma Gilad Shalit szabadon bocsátására szólítottak fel ebben a Házban, és szeretném együttérzésemet kifejezni a családnak.

Beszédemet azokhoz intézem, akik esetleg azt a kérdést teszik fel maguknak: „Miért van szükség állásfoglalásra a Gilad Shalit ügyben, és miért éppen most?”. Több képviselőtársunk már emlékeztetett minket arra, hogy hamarosan négy éve tartják fogva túszként a fiatal Gilad Shalitot, a hadifoglyokkal való bánásmódról szóló harmadik genfi egyezmény által elismert nemzetközi normákat sértő, brutális körülmények között. Mindannyian elképzelhetjük, hogy minden egyes újabb fogságban töltött nap borzasztó szenvedést jelent Shalitnak és családjának egyaránt.

Szeretnék megemlíteni még egy további indokot is a támogatás mellett, nevezetesen azt, hogy Gilad Shalit európai polgár, a terrorizmus európai áldozata, és a mai napon, a terrorizmus áldozatainak európai napján el sem tudnék képzelni ennél az állásfoglalásnál találóbb jelképes gesztust.

  Ana Gomes (S&D) . – Elnök úr! Először is szeretném üdvözölni a Gilad Shalit családja által gyermekük szabadon bocsátása érdekében tett erőfeszítéseket, amelyeket teljes szívünkből támogatunk. Ez volna az állásfoglalásunk mélyén rejlő üzenet. Úgy véljük – a Goldstone-jelentéssel egyetértésben –, hogy Shalit valóban jogosult a hadifogoly jogállásra, ami igaz az Izrael által bebörtönzöttekre, köztük számos gyermekre is.

Azt akarjuk, hogy mindannyiukat engedjék szabadon. Azt akarjuk, hogy Gilad Shalitot és az összes palesztin fiatalt engedjék szabadon. Csakis így teremthetjük meg a béke feltételeit a térségben. Sürgetjük Ashton bárónőt, hogy minden tőle telhetőt tegyen meg és gyakoroljon nyomást annak érdekében, hogy Gilad Shalitot és az összes palesztin hadifoglyot szabadon bocsássák, különös tekintettel a fiatalkorú foglyokra.

  Ryszard Czarnecki (ECR) . – (PL) Gilad Shalit ügye rendelkezik egy személyes, sajátos dimenzióval. Egy nagyon fiatal, a saját fiammal egyidős férfi tragikus esetéről van szó, ami egyben a családja tragédiája is. Mindamellett ne tegyünk úgy, mintha az ügynek nem lenne átfogóbb politikai vetülete is. Valójában nagyon is felhívja a figyelmünket arra, hogy az ebben a Házban is oly gyakran igen egyoldalúan bemutatott fekete-fehér kép, amely csak a palesztin oldalon esett áldozatokról számol be, nem igazán tárgyilagos.

Úgy gondolom, hogy ma határozottan követelnünk kell ennek a fiatalembernek a szabadon bocsátását, de emlékezzünk arra is, hogy azért, hogy még ma is fogságban van, nem kis részben azok is felelősek, akik Sderotra rakétákat lőnek ki.

  Eija-Riitta Korhola (PPE) . – (FI) Elnök úr! Mint tudjuk, az állásfoglalás hátterében egy sor politikailag igen érzékeny körülmény állt, ám ennek nem szabad megakadályoznia bennünket abban, hogy egy egyértelműen humanitárius irányultságú állásfoglalást fogadjunk el, amelyet nem homályosítanak el az átfogó helyzetre vonatkozó általános politikai megjegyzések.

Örülök, hogy az állásfoglalás a tárgyára szorítkozik. Mellette szándékozom szavazni. Hangsúlyozza ugyanis azt az elgondolást, miszerint a közel-keleti válságban érdekelt minden egyes szereplőnek tiszteletben kell tartania a nemzetközi humanitárius jogot és emberi jogi jogszabályokat. Remélem, hogy az állásfoglalás elnyeri ennek a Háznak a szilárd támogatását.

(Taps)

  Janez Potočnik , a Bizottság tagja. – Elnök úr! Az elrabolt izraeli katona, Gilad Shalit ügyét az Európai Unió nagy aggodalommal kíséri figyelemmel.

Volt biztostársam, Ferrero-Waldner asszony ebben a Házban már 2006. július 5-én, alig két héttel Shalit elfogását követően sürgetően felszólított a fiatalember szabadon bocsátására. Az évek során számos alkalommal – így többek között tavaly júniusban az Izraellel rendezett legutóbbi társulási tanács alkalmával és a Külügyi Tanács 2009. decemberi következtetéseiben – következetesen felszólította Shalit fogva tartóit arra, hogy haladéktalanul engedjék őt szabadon. Ezért csatlakozunk a Parlament Shalit szabadon bocsátását sürgető mai indítványához.

Véleményünk szerint – amely összhangban áll számos emberi jogi szervezet értékelésével – Shalit fogva tartásának feltételei és körülményei ellentétben állnak a nemzetközi humanitárius joggal. Ennélfogva sürgetjük fogva tartóit, hogy tegyenek eleget ez irányú kötelezettségeiknek, és különösen arra, hogy tegyék lehetővé a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága tagjainak a fogoly meglátogatását. Végezetül tudatában vagyunk, hogy folyamatban vannak a Gilad Shalit szabadon bocsátását célzó közvetítési tevékenységek. Bátorítunk minden ilyen irányú erőfeszítést, és hangot adunk abbéli reményünknek, hogy azok rövidesen sikerrel járnak. Személyesen is átadom az Önök egyértelmű üzenetét munkatársamnak, Cathy Ashtonnak.

Természetesen mélyen együtt érzünk Gilad Shalit családjával. Tudom, hogy édesapja a héten már járt ebben itt, a Parlamentben, és ha jól értem, ebben a pillanatban is itt van közöttünk.

(Taps)

Szeretném biztosítani őt arról, hogy gondolunk rá és támogatjuk őt, illetve természetesen vele együtt mindazokat, akik szenvednek ennek a hosszan tartó konfliktusnak a következményeitől.

(Taps)

  Elnök. – A vitát lezárom.

A szavazásra a vita végén kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

  Indrek Tarand (Verts/ALE) , írásban. – Szeretném sajnálatomat kifejezni Gilad Shalit fogva tartását illetően. Elfogadhatatlan tartom az elrablását, ahogyan a térségben számos más fogoly fogva tartását is. Ez a helyzetet mielőbb orvosolni kell. Úgy vélem, hogy Shalit szabadon bocsátása általában is hozzájárulna a közel-keleti békefolyamat előmozdításához.

, írásban. – (FR) Mellesleg Franciaország éppen most döntött úgy, hogy elad egy Mistral osztályú hadihajót Oroszországnak; úgy gondoljuk, hogy őszintén meg fogja bánni ezt a tettét.

(1) lásd a jegyzőkönyvet.