Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2010/2021(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A7-0110/2010

Előterjesztett szövegek :

A7-0110/2010

Viták :

PV 19/04/2010 - 16
CRE 19/04/2010 - 16

Szavazatok :

PV 05/05/2010 - 13.37
A szavazatok indokolása
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2010)0127

Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve
2010. április 19., Hétfő - Strasbourg HL kiadás

16. A jogalkotási felhatalmazás hatásköre (vita)
A felszólalásokról készült videofelvételek
PV
MPphoto
 
 

  Elnök. - A következő napirendi pont Szájer úr a Jogi Bizottság nevében előterjesztett, a jogalkotási felhatalmazás hatásköréről szóló jelentése (COM(2009)06732010/2021(INI)) (A7-0110/2010).

 
  
MPphoto
 

  József Szájer , előadó. – (HU) Tisztelt elnök asszony, tisztelt Sefcovic alelnök úr! Sok szónok azzal kezdi a Parlamentben a felszólalását, hogy az ő témája fontos, nagyon fontos vagy talán a legfontosabb témák közé tartozik. Szeretném én is ezt mondani, de jóval több alappal, mint nagyon sokan szokták ezt, hiszen az a téma amit most tárgyalunk, a Parlament átruházási joga, jogátruházási joga a Bizottságnál, a Lisszaboni Szerződés egyik talán legjelentősebb, ugyanakkor ritkán emlegetett újítása a Lisszaboni Szerződésben.

Azok, akik a Lisszaboni Szerződést bírálták, a demokrácia hiányáról beszéltek. Tisztelt hölgyek és urak! Szeretném mondani, hogy ez a módosítás, vagyis a Parlament jogátruházási jogának a biztosítása az egyik legjelentősebb jogkör bővülése a Parlamentnek. Annyit jelent, hogy a polgárok által közvetlenül választott képviselők mostantól fogva a Parlament és a jogalkotás erejénél fogva tudják ellenőrizni és megvétózni azokat a végrehajtási határozatokat és döntéseket, amelyeket az Európai Bizottság hoz. Vagyis a Lisszaboni Szerződésnek az a ténye, amiről nagyon sokat beszélünk a Parlament jogkörének a bővülése kapcsán, vagyis az, hogy jelentős mennyiségben megnőtt az együttdöntési eljárásoknak a száma, kibővült azoknak a témáknak a köre, amelyben a Parlament részt vehet az a parlamenti jogátruházásnak a kérdésével kiegészülve nem csak mennyiségi, hanem jelentős minőségi bővülést is jelent. Vagyis mostantól fogva hosszú küzdelem és harc eredményeképpen ezt a küzdelmet kollégáink itt, az Európai Parlamentben hosszú évek óta folytatják, folytattuk, biztosítva van az, hogy az Európai Bizottságnak azok a döntései, amelyeket nem saját hatáskörében, hanem végrehajtási átruházott hatáskörben hoznak meg, parlamenti ellenőrzés alá kerül. Sokan mondhatják persze azt, hogy formális értelemben ez az ellenőrzés már eddig is létezett. Bizonyos értelemben igen, de olyan határidőkkel és olyan körülmények között és olyan jogköri, intézményközi együttműködésnek az eredményeképpen, amely valódi, hatékony ellenőrzést nem jelentett. Arra is szeretném felhívni a figyelmet, hogy ez az új lehetőség, tehát a Lisszaboni Szerződés 290. cikkelye a Parlament munkáját is át fogja alakítani az elkövetkezendő években. Különösképpen akkor, ha mi, parlamenti képviselők komolyan vesszük ezt a jogkört és valóban dönteni tudunk ezekben az ügyekben.

Hogy a külvilág is és a szakmában hozzá nem értők is megértsék, hogy miről van szó, hiszen egy ez technikailag nagyon bonyolult témakör, de valójában mégis egy demokratikus intézmény és az úgynevezett európai demokráciadeficitnek a kiküszöbölésére szolgál. Annyit jelent, hogy a Parlament és a Tanács, a két európai jogalkotó, nem tud önmagában minden egyes részletkérdéssel foglalkozni. Parlament havonta ül össze, néha olyan alkalmak is vannak, mint most, hogy hiába ülünk össze, de szavazni mégsem tudunk, ugyanakkor a Parlamentnek mégiscsak ellenőriznie kell azt, azokat a kérdéseket, amelyeket átruházott hatáskörben a Tanács, illetve a Bizottság kiad. Mostantól fogva erre meglesz a lehetőség.

A jelentésemben arra törekedtem, hogy a világossá tegyük, hogy a Parlament ragaszkodik ehhez a jogokhoz. Nem fogadunk el semmiféle olyan plusz kötelezettséget, amely túlmegy a Szerződésben rögzítetteken. Nem fogadunk el, mert a jogunkat teljes mértékben gyakorolni szeretnénk, és azt gondolom, hogy az európai demokrácia fog bővülni ennek eredményeképpen. Ehhez persze szoros együttműködésre van szükség a Bizottsággal és a Tanáccsal, de nem szabad elfelejtenünk, hogy most itt a jogalkotóknál és így a Parlamentnél és a Tanácsnál vannak a jogkörök. Én mindenkinek, kollégáimnak szeretném megköszönni az együttműködést ebben a bonyolult témakörben és azt is, hogy a jövőben a Parlament teljes mértékben használja ki ezt az új jogosítványát.

 
  
MPphoto
 

  Maroš Šefčovič , a Bizottság alelnöke. – Elnök asszony, először is szeretnék köszönetet mondani Szájer úrnak a kiváló minőségű jelentésért, mivel a Bizottságban nagyra értékeljük a támogatást, amit a Parlament mutatott a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok iránti horizontális megközelítéssel kapcsolatban.

A jogalkotó természetesen teljes szabadsággal szabályozhat minden kérdést az alapul szolgáló jogi aktusokban említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusokkal kapcsolatban, azonban útmutatásokra van szükség a rendszertelen megközelítés elkerülése érdekében.

Ez volt a célja a Bizottság már decemberben kiadott közleményének, hogy jelezze a jogalkotó felé, hogy mik lennének a legelőnyösebbnek tartott lépések a jövőbeli jogalkotás jó és gyakorlatias megközelítésének kialakítása érdekében.

Szeretném hangsúlyozni, hogy a Bizottság erősen támogatja az egységes megértés elképzelését, vagy akár a három intézmény közötti intézményközi megállapodást a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokról, mivel ez hozná a szükséges rendet a jogalkotás előkészítésébe.

Érdemileg csak ismételni tudom, hogy a Bizottság kifejezetten üdvözli a jelentést. Lehet, hogy nincs köztünk egyetértés bizonyos konkrét kérdésekben, a célkitűzéseink azonban azonosak. Pontosságot, hatékonyságot, átláthatóságot és egyértelmű és méltányos hatalmi egyensúlyt akarunk látni.

Ha megengedik, hogy valamivel konkrétabban fogalmazzak, távirati stílusban néhány észrevételt tennék a jelentés bizonyos részeivel kapcsolatban.

A 290. cikk, különösen annak második bekezdése korlátozó természetével kapcsolatban, kisebb nézeteltérés van köztünk azzal kapcsolatban, hogy a jogalkotónak milyen ellenőrzési módjai vannak a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok felett, azonban nem szeretnék a jogi ellentmondásba bocsátkozni, mivel igen fontosnak tartjuk, hogy gyakorlati megoldásokat keressünk az egyes jogszabályokkal kapcsolatban.

A felhatalmazás időtartamával kapcsolatban üdvözöljük és nagyon is támogatjuk a jelentésben kifejezett hallgatólagos megújítás gondolatát, mivel nagyon konstruktívnak tartjuk, és elmondhatjuk, hogy néhány ilyen természetű megoldást már találtunk is számos jogalkotási dokumentum esetében.

Egy másik konkrét észrevételem van a kifogásolási jog időtartamával kapcsolatban. Itt újra azt mondhatom, hogy egy rugóra jár az agyunk, mivel mi is nagyban osztjuk az előadó álláspontját a kéthónapos és további két hónappal meghosszabbítható standard rendelkezéssel kapcsolatban, amit egy közös megegyezésben rögzíteni lehetne a három intézményünk között, ami – remélhetőleg – létre is jön majd a jövőben. Azt gondolom, már láttunk mintegy 10 pozitív példát arra, hogy ezt hogyan alkalmazták a jelenlegi jogalkotási munkában.

A sürgősségi eljárással kapcsolatban már volt néhány egyértelmű példa a múltban, hogy vannak kérdések például az élelmiszer-biztonsággal vagy a játékok biztonságával kapcsolatban, amelyek időnként nagyon sürgős eljárást igényelnek, és ezért úgy gondoljunk, találnunk kell valamilyen, még az előadó által javasolt korai elfogadásnál is sürgősebb megoldást.

Ha megengedik, hogy a kiigazítással zárjak – mivel ez nagyon fontos a Parlament számára –, itt ismét a pragmatikus megközelítés alkalmazását támogatnák, mivel ez a Parlament – a Bizottsággal együtt – már jelentős munkát végzett több mint 250 alapvető jogalkotási aktus kiigazításával kapcsolatban, amelyek kiigazítását a pragmatikus megközelítés alapján végezték el.

Azt gondoljuk tehát, hogy elsőbbséget kell biztosítani azoknak a területeknek, amelyeken mindeddig nem igazodtunk alaposan a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését megelőzően. Azt gondolom, ezekre kellene koncentrálnunk. Kétségtelen, hogy rengeteg munkát jelentene, de már arról beszélünk, hogy hogyan tudnánk belefogni a leginkább pragmatikus és rugalmas módon.

 
  
MPphoto
 

  Jo Leinen , a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleményének előadója. – (DE) Elnök asszony, Biztos úr, az Európai Parlament már hosszú ideje vár erre a pillanatra, vagyis arra, hogy a Parlament a jogalkotási felhatalmazás ellenőrzése tekintetében azonos szinten álljon a Tanáccsal. E megállapítás szemléltetéséül: 2008-ban 6000 felhatalmazáson alapuló jogi aktus volt, vagyis szabványok egész hegye, amelyek a Bizottság és a régi komitológiai eljárás révén egyfajta másodlagos jogalkotássá váltak. A Parlamentnek alig voltak jogosítványai ebben a folyamatban. Tájékoztattak bennünket, de nem voltunk társak a jogalkotásban. Most pedig ezen változtatott a Lisszaboni Szerződés.

A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok ellenőrzése tekintetében egy szinten állunk a Tanáccsal, ezt az egyenlő jogállást teljes mértékben ki is akarjuk használni. Ez azt jelenti, Biztos úr, hogy amikor Ön a sürgősségi eljárás lehetőségéről beszél, akkor nekünk is a lehető legkorábbi időpontban információkat kell kapnunk. Pontosan olyan korán akarunk információkat kapni, mint amikor a Tanács.

 
  
MPphoto
 

  Carlos Coelho , a PPE képviselőcsoport nevében.(PT) Azt hiszem, helyénvaló, hogy először is gratuláljak Szájer úrnak a hozzánk benyújtott jelentéshez. Amint nagyon helyesen elhangzott, a Lisszaboni Szerződés erősíti az Európai Parlament hatásköreit és a demokratikus ellenőrzést megerősítő szabályokat vezet be. Ezért tehát azt gondolom, a Parlament kétszeres gratulációt érdemel: nemcsak Szájer úr kiváló jelentéséért – amit épp említettem –, hanem azért is, mert az új szabályok eltörlik a régi komitológiai rendszert, amelyet oly gyakran kritizáltunk a Parlamentben.

Megszületett a Lisszaboni Szerződés 290. cikke és jelzem, hogy Szájer úr jelentése számos munkamódszert javasol, amelyek megvédik a Parlament kiváltságait. Ezen új rendelkezéssel a Parlament az alapvető fontosságú jogalkotási aktusokra koncentrálhat, és bizonyos rugalmasságot engedhet a Bizottságnak a nem alapvető fontosságú jogi aktusok elvégzésére a jogalkotó által meghatározott kereteken belül. Ahogyan Leinen úr helyesen mondta, most már azonos szinten állunk a Tanáccsal és ezért a Parlament nincs alsóbb szintű helyzetben.

Elnök asszony, szeretném kiemelni Szájer úr jelentésének egyes aspektusait, amelyeket különösen fontosnak tartok. Az első az az elképzelés, hogy elutasítunk minden rendelkezést, ami a 290. cikkben foglaltakon túlmenően kötelezettségeket ró a jogalkotóra. Másodszor, a Bizottságnak biztosítani kell az információk és releváns dokumentumok korai és folyamatos továbbítását. Harmadszor, az időtartamoknak csak akkor kellene elkezdődniük, miután minden nyelvi változatot – ismétlem, minden nyelvi változatot – megkaptunk. Az utolsó pont az, hogy a parlamenti szüneti időszakokat számításba kell venni.

 
  
MPphoto
 

  Eva Lichtenberger , a Verts/ALE képviselőcsoport nevében.(DE) Elnök asszony, az intézményi háromszögön belüli kapcsolatokra vonatkozó, gyakran alábecsült strukturális kérdéseket kiválóan foglalja össze Szájer úr jelentése. Az együttműködés rendkívül gyümölcsöző volt, és szeretném ezért őszinte köszönetemet kifejezni.

A Lisszaboni Szerződésen keresztül új viszonyokat teremtettünk, és ezeket a viszonyokat nem szabad a hátsó ajtón keresztül aláásni. Ez a legfontosabb kérdés e tekintetben. Az e mögötti cél az volt, hogy az Európai Parlamentet a Tanáccsal azonos szintre emeljük, többek között a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok tekintetében, és hogy biztosítsuk, először is, hogy ez megvalósítható, és másodszor, hogy garantálható az eljárásban.

Az abszolút kulcsfontosságú kérdés számunkra ezért az, hogy létrejöjjenek a megfelelő feltételek, például hogy megfelelő időben egyértelmű hozzáférésünk legyen a dokumentumokhoz a szükséges döntések meghozatala érdekében, és másodszor, hogy egyetlen eljárás sem „közös megegyezés” alapján folyjék, hanem inkább legyenek rögzített megállapodások, amelyek nem lehetnek alárendelve a politikai önkénynek vagy az aktuális politikai napirendnek.

E célból határozott, szilárd szabályokra van szükségünk, amelyeken keresztül megvédhetjük a Parlament jogait a gyakorlatban, és amelyekről nem pedig pusztán elméletben vethetünk számot. Köszönöm, Szájer úr. Nagyszerű volt együttműködni Önnel és bízom abban, hogy ezt annak elérésére is felhasználhatjuk, amit el kell érnünk képviselő társaink érdekében.

 
  
MPphoto
 

  William (The Earl of) Dartmouth , az EFD képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, az előadó helyesen hivatkozik a demokratikus deficitre. Az Unió, ezen elitista létesítmény, demokratikus deficittől szenved, amely növekedett, növekszik, és – a Lisszaboni Szerződést követően – tovább fog növekedni. Azt kell mondanom, szórakoztató, hogy az előadó, minden kifinomultsága ellenére, a megoldást látja a 290. cikkben.

Mi úgy értelmezzük a 290. cikket, hogy lehetőséget ad a Bizottság számára, hogy a jogszabályokat kiegészítse vagy módosítsa. Az ilyen lehetőségek messze hatóak és széles hatókörűek, és szinte korlátlan értelmezést tesznek lehetővé. Érvelhetnénk úgy, hogy az ily módon a Bizottságra ruházott hatáskörök nem megfelelő használatával szembeni óvintézkedések egyértelműen elégtelenek. Talán az előadó válaszában kifejti majd észrevételeit azzal kapcsolatban, hogy miért is lennének elégségesek. Ez a megoldás tehát – bármit is akar mondani a Lisszaboni Szerződés – további hatásköröket ruház át a megválasztott Parlamenttől a nem választott Bizottságra.

Mindig mondtuk és most is fenntartjuk, hogy a Lisszaboni Szerződés a demokratikus legitimáció súlyos hiányától szenved, mert az Egyesült Királyságban mindhárom berendezkedett politikai párt népszavazást ígért, majd mindhárom berendezkedett politikai párt megszegte ezt az ígéretet. A 290. cikk tehát az illegitim Lisszaboni Szerződés terméke. Növeli a demokratikus deficitet – szívesen meghallgatnám az előadót, hogy miért ne növelné – és emiatt ellenezni kell azt.

 
  
MPphoto
 

  Hans-Peter Martin (NI) . – (DE) Elnök asszony, mint buzgó Európa-párti, elleneztem a Lisszaboni Szerződést, pontosan azért, mert lehetővé teszi az olyan jellegű érveléseket, amilyet az imént hallottunk, és pontosan azért, mert nem alakította ki azt az egyértelműséget és szókimondást, amit mindenekelőtt kívánok a jövő generációi számára. Ugyanakkor realista is vagyok, és most azt mondom, ezzel együtt kell élnünk. Nagyon fontos még egyszer explicite kimondani, hogy lehetséges ezt a 290. cikket úgy értelmezni, hogy nemcsak a Tanács, hanem a Parlament is fél kézzel és viszonylag egyszerűen hatályon kívül helyezheti a vonatkozó felhatalmazást. Erre újra és újra emlékeztetnünk kell magunkat.

Természetesen igaz, amit Leinen úr mondott, nevezetesen, hogy már most ezernyi jogalkotási aktusunk van, amelyek – érthetőség tekintetében – a szürke területen lebegnek, és amelyek következésképpen folyamatosan az Európa-ellenesek, az Európa-projekt ellenzői, egy, a számunkra legszükségesebb területeken működő EU ellenzőinek malmára hajtja a vizet. Ismét hangsúlyozom, ennek sok köze van az átláthatósághoz. Igen fontosnak tűnik ezért nekem, hogy a 10. bekezdés azt javasolja, hogy – többek között – a dokumentumok átadásával kapcsolatos rendelkezéseket kifejezetten tisztázni kell.

Jó néhányan közülünk ismerik az információ szabadságáról szóló törvényt és jó néhányunknak van tapasztalatuk arról, hogy az USA-ban hogyan mennek a dolgok. Miért nem csinálunk egyszerűen „másolás/beillesztést” és tesszük lehetővé a polgárok számára – és magunk számára is itt a Parlamentben –, hogy függetlenül hozzáférjenek a vonatkozó dokumentumokhoz, ne pedig csak kegyként, a politikai csoportok jelentős beavatkozásán keresztül? Miért nem tesszük ezt joggá, ha már úgyis felvállaljuk a több ezernyi átruházott jogi aktus jelentette hatalmas kockázatot? Ezzel kapcsolatban hozzá tenném, csak így tovább! Konstruktív partnerek leszünk a demokrácia forradalmasításához vezető úton.

 
  
MPphoto
 

  Silvia-Adriana Ţicău (S&D) . – (RO) Elnök asszony, biztos úr, tekintettel a végrehajtó hatalom Bizottságra történő átruházására irányuló folyamatra, a Lisszaboni Szerződés valami újat mond ezzel kapcsolatban. A 290. cikk valójában pontosan erre utal. Valóban, a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok általános aktusok, amelyek az alapvető jogalkotási aktusok szükségtelen vonatkozásait módosíthatják, feltéve, hogy van megbízatás a végrehajtó hatalom Bizottságra történő átruházásához.

A gyakorlatban ez lehetővé teszi a megbízatás, valamint az átruházás időtartamának, a Parlament és a Tanács számára kifogások benyújtására nyitva álló határidő, valamint a megbízatás visszavonása feltételeinek meghatározását. A Parlament és a Tanács ellenőrzést gyakorol, de csak a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadását követően. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat a Parlament és a Tanács számára kifogások benyújtására nyitva álló határidőn belül nyilvánosságra lehet hozni. Kérem azonban, biztos úr, hogy biztosítsanak nagyobb átláthatóságot a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok tervezetének elkészítése folyamata során is.

 
  
MPphoto
 

  Maroš Šefčovič , a Bizottság alelnöke. – Elnök asszony, engedje meg, hogy reagáljak a tisztelt képviselők észrevételeire. Tökéletesen egyetértek Leinen úrral abban, hogy a Lisszaboni Szerződés óriási változásokat hozott. Ezt kiemelte az előadó Szájer úr is. Szeretném biztosítani Önöket, hogy ezzel tökéletesen tisztában vagyunk, és hogy az eljárást a jogalkotó iránti legnagyobb tisztelettel fogjuk alkalmazni, mivel ez nagyon fontos a kölcsönös kapcsolatunk és a jó együttműködésünk érdekében.

A sürgősséggel és a sürgősségi eljárással kapcsolatban szeretném mindannyiukat biztosítani, hogy csak extrém, kivételes esetekben fogjuk alkalmazni. Tisztában vagyunk azzal, hogy ha visszaélünk ezzel az eszközzel, igen megnehezítenénk a kapcsolatunkat és ez egyáltalán nem áll szándékunkban.

Coelho úr és Lichtenberger kisasszony észrevételeivel kapcsolatban szeretném biztosítani Önöket is, hogy mindent megteszünk annak érdekében, hogy a dokumentumok korai átiratát ugyanakkor biztosítsuk és adjuk át Önöknek, mint amikor a Tanácsnak, a szükséges fordításokkal együtt. Tudjuk, hogy a Lisszaboni Szerződés bevezette ezt a nagyon fontos változtatást, hogy jogalkotási és pénzügyi kérdésekben az Európai Parlament tökéletesen egy szinten áll a Tanáccsal.

Sőt, olyan új együttműködési típust tervezünk kidolgozni, amelynek alapján az Európai Parlament részt venne a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítő munkálataiban, és ezt nagyon szilárd alapon szeretnék kidolgozni. Ennek megfelelő ezen új kapcsolat kifejeződését látni is fogják abban a keretmegállapodásban, amelyről jelenleg tárgyalunk a Bizottság és az Európai Parlament között.

Earl of Dartmouth és Martin úrnak a 290. cikk által a Bizottságra ruházott korlátlan hatáskörökre vonatkozó észrevételeivel kapcsolatban nem hinném, hogy tényleg ez volna a helyzet, mivel Önök, a jogalkotó az, aki a hatáskörök Bizottságra való átruházásáról dönt (vagy nem). Önök, a jogalkotó az, akinek lehetősége lesz visszavonni ezt a hatáskört vagy ellenvetést tenni a Bizottság által benyújtandó javaslatok ellen. Nem tudom ezért elfogadni, hogy szürke területre tévednénk, mivel azt gondolom, a jogalkotó hatásköreit nagyon egyértelműen rögzíti a szerződés, amit a Bizottság – természetesen – tiszteletben fog tartani.

 
  
MPphoto
 

  József Szájer , előadó. – (HU) Köszönöm a kollégáknak a vitát, hiszen mind a bizottságokkal – és külön kiemelném a Környezetvédelmi Bizottságot, amelynek nagyon sok ilyen feladata lesz az elkövetkezendő időszakban –, mind pedig a politikai pártokkal nagyon szoros együttműködésben jött létre ez a jelentés. Hozzáteszem azt is, tisztelt kollégák hogy, ez egy küzdelem. Küzdelem a Bizottsággal, küzdelem a Tanáccsal, hiszen a jogainkért küzdünk. Ez a jelentés arról szól, hogy világosan rögzítsük, hogy ezek a mi jogaink és ezekhez ragaszkodunk. Ezt sokkal könnyebb megtenni olyan helyzetben, hogy mind a bizottságok, mind pedig a más pártokhoz tartozó kollégák is mögöttem állnak és világossá tesszük a partnerintézmények számára, hogy igenis a Parlament határozottan kiáll ezek mellett a kérdések mellett. Ugyanakkor, hogy ezt a jogunkat ténylegesen gyakorolni tudjuk én biztatásnak veszem Sefcovic úrnak a szavait, hogy a general alignement, vagyis az általános hozzáigazítás az elkövetkezendő hónapokban felgyorsulhat és valóban kiterjeszthetjük ezeket a jogokat minél szélesebb körben. Mi elsősorban azt tartjuk fontosnak, hogy azokra a területekre ahol, eddig az együttdöntés nem létezett.

Egy másik nagyon fontos elem, amit kollégák is megemlítettek itt, hogy fontos az információkhoz való hozzáférés. Ezt intézményközi megállapodásban rögzíteni kell, erről folynak a tárgyalások a Bizottsággal is és a Tanáccsal is, de szeretnénk tudni, hogy a Tanács mit tesz, milyen típusú konzultációkat folytat ezekben az ügyekben. Ami pedig arról szól, hogy bővülés történt-e vagy pedig jogoknak a csökkenése, tisztelt hölgyeim és uraim, olvassák el a jelentést, nézzék meg a jogszabályt. Én nem tudom ezt másképpen értelmezni, mint hogy a jogaink bővültek. Eddig nem tudtunk beleszólni abba, hogy az általunk már korábban delegált jogosítványokkal mi történik. A Parlamentnek gyakorlatilag nem osztottak lapot ebben a folyamatban. Udvariasságból meghallgattak, de olyan rövid határidők voltak, hogy a Parlament össze sem ült az alatt az idő alatt, most pedig megvétózhatjuk, visszavonhatjuk, még az indokainkat sem kell közölnünk, vagyis ez egy egyértelmű jogbővülés. Mi vagyunk azok akik a jognak az urai vagyunk és mi delegáljuk ezt a Bizottsághoz, ennek következtében ezt nem tudom másképpen értelmezni, mint a jogainknak a bővülését. Tisztel kollégák, most már csak rajtunk van, hogy ezeket a jogokat gyakoroljuk is-e a jövőben.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – A vitát lezárom.

A szavazásra a következő plenáris ülésen kerül sor, Brüsszelben.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

 
  
MPphoto
 
 

  Raffaele Baldassarre (PPE) , írásban. – Először is szeretnék gratulálni Szájer úrnak a kiváló munkáért, amit oly rövid időn belül elkészített. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok kiemelkedő fontossággal bírnak majd az uniós jog és az EU intézményközi egyensúlya vonatkozásában. Alapvető jelentőségű ezért, hogy azokat teljesen átlátható módon készítsék el és ugyanígy határozzanak azokról, ami hatékonyan lehetővé teszi a Parlament és a Tanács számára, hogy demokratikus kontrollt gyakoroljanak a Bizottság felhatalmazáson alapuló hatásköreinek gyakorlása fölött. E tekintetben – ahogyan a Szájer-jelentés is javasolja – egyes kérdések különös fontossággal bírnak majd és erős elköteleződésünket kívánják majd meg. Ezek közé tartozik – többek között – az Európai Parlament lehetősége, hogy a felhatalmazást bármikor visszavonja, valamint annak biztosítása, hogy a Parlamentre és a Tanácsra azonos jogokat ruházzanak az átruházás folyamatában való részvételükkel kapcsolatban. Szeretném végül hangsúlyozni, hogy a Bizottság számára elsőbbséget kellene élveznie annak, hogy nyújtson be a közösségi vívmányoknak a 290. és 291. cikkéhez való igazításához szükséges minden jogalkotási javaslatot, ideértve az olyan politikai területeken elért vívmányokat is, amelyek – a Lisszaboni Szerződés szerint – most már az együttdöntési eljárás alá tartoznak.

 
  
MPphoto
 
 

  Zita Gurmai (S&D) , írásban. – Melegen üdvözlöm Szájer úr jelentésének eredményét. Az új jogalkotási rendszer meghatározása nehéz és összetett feladat. Meggyőződésem, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSz.) és különösen annak 290. és 291. cikkei megerősítik az Unió demokratikus jellegét és ésszerűsítik annak jogrendjét. A jogalkotási aktusok új koncepciójának bevezetése messze ható következményekkel jár. A jelentés hangsúlyozza a két kulcsfontosságú jogalkotó közötti csekély különbségeket, valamint a hatásköröket és részletes ütemtervet azzal kapcsolatban, hogy hogyan dolgoznak együtt. Az igazi kérdés az, hogy ha az Bizottság több jogalkotási hatáskört és szélesebb jogalkotási hatóságot kap – ami a közösségi érdekek azonnal növekedésével jár –, milyen ellenőrzési módszereket kellene bevezetni a Tanács és a Parlament nevében? Az EUMSz. új jogalkotási keretrendszere megállapítja az eszközöket, azonban nem volt semmilyen gyakorlati tapasztalat azok közösségi szintű elfogadásával kapcsolatban. Sürgetem végül a jogalkotókat, hogy mielőbb hozzanak létre egy intézményközi megállapodást a Parlament, a Tanács és a Bizottság között a 290. cikk végrehajtásával kapcsolatban, mivel sürgősen szükség van a nagyobb átláthatóságra.

 
  
MPphoto
 
 

  Rafał Trzaskowski (PPE) , írásban. – (PL) A felhatalmazási eljárás, bár a háttérben marad, a Lisszaboni Szerződés által bevezetett igen fontos minőségi átmenet. Az eljárást a szerződés beteljesedéseként kell kezelnünk, amely nélkül a Parlament helyzete nem lesz teljesen konszolidált a döntéshozatali eljárás más intézményeivel kapcsolatban. Mivel csak ezen eljárással szerzünk teljes jogalkotói hatáskört és jutunk szerephez bármely jogszabály végrehajtási folyamatában. Nagyon jól ismerjük a Tanáccsal a nehézkes együttdöntési eljárás során folytatott tárgyalásokkal járó fáradalmakat és az olyan döntésekkel járó nehézségeket, amelyek nem felelnek meg az intézményközi megállapodásnak. Ennek megfelelően a „komitológia” a tagállamoknak a Bizottsággal szembeni bizalmatlanságára utaló kifejezés volt, most azonban a Parlament szerepe a jogi aktusok végrehajtásában nagyobb legitimációt biztosít az eljárásnak. A Parlament és – közvetve – az uniós polgárok közelebb kerülnek az uniós jog létrehozásának folyamatához, és így kell tekintenünk a felhatalmazási eljárásra. Annak érdekében azonban, hogy mindennek értelme legyen, korlátlan hozzáférést kell adni a Parlament számára az információkhoz és – e tekintetben – teljesen egyetértek a vita más résztvevőivel.

 
  
MPphoto
 
 

  Zbigniew Ziobro (ECR) , írásban. – (PL) A jogalkotási felhatalmazás lehetősége bevezetésének célja annak biztosítása, hogy a jogalkotást – és különösen a technikai jellegű jogalkotást – hatékonyabban végezzék és aktualizálják anélkül, hogy minden egyes alkalommal egy teljes jogalkotási eljárás lefolytatására lenne szükség. A felhatalmazást ezért az uniós szintű jogalkotási folyamat fejlesztése eszközének kell tekintenünk.

Elengedhetetlen ugyanakkor megfelelő ellenőrzést biztosítani a Bizottságra ruházott szabályozói hatáskörök felett. A Parlamentnek és a Tanácsnak – többek között – megfelelő időt kell biztosítani a tervezett szabályozással szembeni kifogásolási jog gyakorlásához. Mindenekelőtt azonban megfelelő hozzáféréssel kell rendelkezniük a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok tervezetének előkészítő munkálatai során született dokumentumokhoz, elemzésekhez és hozzájárulásokhoz. Csak így fogja a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok kihirdetésére vonatkozó hatásköre igazán szolgálni az Unió jogalkotási folyamatának fejlesztését, fenntartva – ugyanakkor – a Bizottság tevékenységei felett az elengedhetetlen ellenőrzést és azok átláthatóságát. Szintén elengedhetetlen megfelelő együttműködési mechanizmusokat kidolgozni a Parlament és a Bizottság között annak érdekében, hogy a Parlamentet tájékoztassák a folyamatban lévő előkészítő munkákról, és hogy a Parlament képes legyen a megfontolás alatt álló kérdések természetével kapcsolatban alapos tudomást szerezni.

A jogalkotási felhatalmazás hatásköréről szóló állásfoglalás – amely valamennyi képviselőcsoport közötti kompromisszum eredménye – megfelelően mutatja be a fenti kérdéseket és megérdemli a Parlament támogatását.

 
Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat