Rapporti verbatim tad-dibattiti

It-Tnejn, 19 ta' April 2010 - Strasburgu

16. Setgħa ta' delegazzjoni leġiżlattiva (dibattitu)

  Die Präsidentin. − Als nächster Punkt folgt der Bericht von József Szájer im Namen des Rechtsausschusses zur Übertragung legislativer Zuständigkeiten
(KOM(2009)0673 - 2010/2021(INI)) (A7-0110/2010).

  József Szájer, előadó. − Tisztelt elnök asszony, tisztelt Sefcovic alelnök úr! Sok szónok azzal kezdi a Parlamentben a felszólalását, hogy az ő témája fontos, nagyon fontos vagy talán a legfontosabb témák közé tartozik. Szeretném én is ezt mondani, de jóval több alappal, mint nagyon sokan szokták ezt, hiszen az a téma amit most tárgyalunk, a Parlament átruházási joga, jogátruházási joga a Bizottságnál, a Lisszaboni Szerződés egyik talán legjelentősebb, ugyanakkor ritkán emlegetett újítása a Lisszaboni Szerződésben.

Azok, akik a Lisszaboni Szerződést bírálták, a demokrácia hiányáról beszéltek. Tisztelt hölgyek és urak! Szeretném mondani, hogy ez a módosítás, vagyis a Parlament jogátruházási jogának a biztosítása az egyik legjelentősebb jogkör bővülése a Parlamentnek. Annyit jelent, hogy a polgárok által közvetlenül választott képviselők mostantól fogva a Parlament és a jogalkotás erejénél fogva tudják ellenőrizni és megvétózni azokat a végrehajtási határozatokat és döntéseket, amelyeket az Európai Bizottság hoz. Vagyis a Lisszaboni Szerződésnek az a ténye, amiről nagyon sokat beszélünk a Parlament jogkörének a bővülése kapcsán, vagyis az, hogy jelentős mennyiségben megnőtt az együttdöntési eljárásoknak a száma, kibővült azoknak a témáknak a köre, amelyben a Parlament részt vehet az a parlamenti jogátruházásnak a kérdésével kiegészülve nem csak mennyiségi, hanem jelentős minőségi bővülést is jelent. Vagyis mostantól fogva hosszú küzdelem és harc eredményeképpen ezt a küzdelmet kollégáink itt, az Európai Parlamentben hosszú évek óta folytatják, folytattuk, biztosítva van az, hogy az Európai Bizottságnak azok a döntései, amelyeket nem saját hatáskörében, hanem végrehajtási átruházott hatáskörben hoznak meg, parlamenti ellenőrzés alá kerül. Sokan mondhatják persze azt, hogy formális értelemben ez az ellenőrzés már eddig is létezett. Bizonyos értelemben igen, de olyan határidőkkel és olyan körülmények között és olyan jogköri, intézményközi együttműködésnek az eredményeképpen, amely valódi, hatékony ellenőrzést nem jelentett. Arra is szeretném felhívni a figyelmet, hogy ez az új lehetőség, tehát a Lisszaboni Szerződés 290. cikkelye a Parlament munkáját is át fogja alakítani az elkövetkezendő években. Különösképpen akkor, ha mi, parlamenti képviselők komolyan vesszük ezt a jogkört és valóban dönteni tudunk ezekben az ügyekben.

Hogy a külvilág is és a szakmában hozzá nem értők is megértsék, hogy miről van szó, hiszen egy ez technikailag nagyon bonyolult témakör, de valójában mégis egy demokratikus intézmény és az úgynevezett európai demokráciadeficitnek a kiküszöbölésére szolgál. Annyit jelent, hogy a Parlament és a Tanács, a két európai jogalkotó, nem tud önmagában minden egyes részletkérdéssel foglalkozni. Parlament havonta ül össze, néha olyan alkalmak is vannak, mint most, hogy hiába ülünk össze, de szavazni mégsem tudunk, ugyanakkor a Parlamentnek mégiscsak ellenőriznie kell azt, azokat a kérdéseket, amelyeket átruházott hatáskörben a Tanács, illetve a Bizottság kiad. Mostantól fogva erre meglesz a lehetőség.

A jelentésemben arra törekedtem, hogy a világossá tegyük, hogy a Parlament ragaszkodik ehhez a jogokhoz. Nem fogadunk el semmiféle olyan plusz kötelezettséget, amely túlmegy a Szerződésben rögzítetteken. Nem fogadunk el, mert a jogunkat teljes mértékben gyakorolni szeretnénk, és azt gondolom, hogy az európai demokrácia fog bővülni ennek eredményeképpen. Ehhez persze szoros együttműködésre van szükség a Bizottsággal és a Tanáccsal, de nem szabad elfelejtenünk, hogy most itt a jogalkotóknál és így a Parlamentnél és a Tanácsnál vannak a jogkörök. Én mindenkinek, kollégáimnak szeretném megköszönni az együttműködést ebben a bonyolult témakörben és azt is, hogy a jövőben a Parlament teljes mértékben használja ki ezt az új jogosítványát.

  Maroš Šefčovič, Vice-President of the Commission. − Madam President, I would like to start by thanking Mr Szájer for the very high quality report because we in the Commission appreciate very much the support Parliament has indicated for the horizontal approach to the delegated acts.

The legislator, of course, is entirely free to regulate all questions related to delegated acts in each basic act, but some guidelines are needed in order to avoid a piecemeal approach.

This was the purpose of the communication the Commission made already in December to indicate to the legislator what would be the preferred course of action for having a good and practical approach to the future legislation.

I would like to underline that the Commission strongly supports the idea of common understanding or even interinstitutional agreement between the three institutions on the delegated acts because this will bring necessary order into the preparation of the legislation.

On the substance, I can just reiterate that the Commission very much welcomes the report. We might disagree on some specific questions but our objectives are the same. We want to see precision, efficiency, transparency and a clear and fair balance of power.

If you would allow me to be a little bit more specific, I will just make some telegraphic comments on some particular parts of the report.

Regarding the limitative nature of Article 290, especially the second paragraph, here we have a slight difference of opinion with regard to the means of control of the legislator over the delegated acts, but we would not like to enter into the legal controversy because what we think that it is very important to look for the practical solutions as regards specific legislation.

Regarding the duration of the delegation of power, here we very much welcome and support the idea of tacit renewal, as expressed in the report, because we found it very constructive and we can say that some solutions of this nature have already been found in several legislative files.

I have another specific comment on the duration of the right of objection. Here, again, I would say that we are singing from the same hymn sheet because we also largely share the opinion of the rapporteur for the standard formulation of two months, with a possibility of extension for an additional two months, which could be fixed in a common understanding among our three institutions, which, hopefully, we will have in the future. I think we have already seen something like 10 positive examples of how this was applied in the current legislative work.

Regarding the urgency procedure, here we already had some clear examples in the past that there are issues as regards food safety or safety of toys, for instance, that sometimes call for a very urgent procedure and, therefore, we think that we have to find something even more urgent than the early approval proposition made by the rapporteur.

If you allow me to conclude on the alignment, because this is very important for Parliament, here again we would advocate the pragmatic approach because this Parliament, together with the Commission, has already done considerable work as regards the alignment of more than 250 basic legislative acts, which have been aligned under the pragmatic approach.

Now we think that the priority should lie in the areas in which we have not, until now, aligned to the regulatory procedure with scrutiny before entry into force of the Lisbon Treaty. I think that we should focus on them. Again, it would be an enormous amount of work, but we are already reflecting on how we can approach it in the most pragmatic and flexible way.

  Jo Leinen, Verfasser der Stellungnahme des mitberatenden Ausschusses für Umweltfragen, Volksgesundheit und Lebensmittelsicherheit. − Frau Präsidentin, Herr Kommissar! Auf diesen Moment hat das Europäische Parlament lange gewartet, nämlich bei der Kontrolle von an die Europäische Kommission delegierten Rechtsakten auf gleicher Augenhöhe zu sein mit dem Ministerrat. Um dieses Thema zu beleuchten: Im Jahr 2008 gab es 6 000 delegierte Rechtsakte, also ein großer Berg von Normen, die in einer Art Sekundärgesetzgebung durch die Kommission und das alte Komitologieverfahren abgewickelt wurden. Das Parlament hatte dabei ganz wenige Rechte. Wir wurden informiert, aber wir waren nicht Mitgesetzgeber. Das hat der Lissabon-Vertrag jetzt geändert.

Wir sind bei der Kontrolle der delegierten Rechtsakte auf gleicher Augenhöhe mit dem Rat, und wir möchten dann auch in vollem Umfang auf dieser Höhe sein. Das heißt, Herr Kommissar, wenn Sie dafür plädieren, dass die Dringlichkeit möglich ist, dann brauchen wir auch frühzeitigste Information. Genauso früh, wie der Rat informiert wird, möchten auch wir informiert werden.

  Carlos Coelho, em nome do Grupo PPE. – Creio que é justo primeiro dar os parabéns ao nosso Colega Szájer, pelo excelente relatório que nos apresentou. O Tratado de Lisboa, como foi dito, e bem, reforça os poderes do Parlamento Europeu e introduz normas que reforçam o controlo democrático. Creio, portanto, que este Parlamento está duas vezes de parabéns. Parabéns não só pelo excelente relatório do Colega Szájer, que já tive ocasião de referir, mas também porque com esta norma acabamos com o antigo sistema de comitologia, que tantas vezes criticámos neste Parlamento.

Temos agora o artigo 290.º do Tratado de Lisboa e registo, no relatório do Colega Szájer, diversas sugestões de formas de procedimento que acautelam as prerrogativas deste Parlamento. O Parlamento, com este novo dispositivo, pode concentrar-se nos actos legislativos essenciais, dando à Comissão margem de flexibilidade para, em actos legislativos não essenciais, complementar dentro daquilo que são as balizas definidas pelo poder legislativo. E, como já disse o Colega Leinen, e bem, estamos agora em pé de igualdade com o Conselho e, portanto, o Parlamento não está numa posição de inferioridade.

Gostaria, Senhora Presidente, de sublinhar alguns aspectos do relatório do Colega Szájer que me parecem particularmente importantes. Primeiro, a ideia de que rejeitamos quaisquer disposições que imponham ao legislador obrigações adicionais que excedam as que constam do artigo 290.º. Segundo, a recomendação à Comissão Europeia para a transmissão precoce e contínua das informações e documentos necessários. Em terceiro lugar, a ideia de que a contagem dos prazos só pode ser feita após o conhecimento de todas as versões linguísticas e, sublinho, todas as versões linguísticas. E, finalmente, o respeito pelos períodos de suspensão dos trabalhos do Parlamento Europeu.

  Eva Lichtenberger, im Namen der Verts/ALE-Fraktion. – Frau Präsidentin! Diese oft unterschätzten strukturellen Fragen bezüglich des Verhältnisses im institutionellen Dreieck sind in diesem Bericht vom Kollegen Szájer wirklich ausgezeichnet zusammengefasst worden. Es war eine sehr, sehr gute Zusammenarbeit, für die ich mich auch herzlich bedanken möchte.

Wir haben durch den Vertrag von Lissabon neue Verhältnisse geschaffen, und diese neuen Verhältnisse dürfen nicht durch die Hintertür wieder ausgehebelt werden. Das ist eigentlich der zentrale Punkt, um den es geht. Der Sinn, der dahinterstand, war, die gleiche Augenhöhe zwischen dem Europäischen Parlament und dem Rat auch bei delegierten Rechtsakten herzustellen und zu sichern, dass dies in der Prozedur auch erstens machbar und zweitens garantierbar ist.

Deswegen sind für uns die ganz zentralen Fragen, dass die Bedingungen geschaffen werden, etwa in der Form, dass wir wirklich klar und rechtzeitig die Dokumente und Unterlagen zur Verfügung haben, um die notwendigen Entscheidungen zu treffen, und zweitens, dass es eben kein common understanding für bestimmte Vorgänge gibt, sondern dass wir Vereinbarungen haben, die fixiert sind und die nicht der politischen Willkür oder dem politischen Tagesgeschäft ausgesetzt werden können.

Dafür brauchen wir feste, gute Regeln, mit denen wir die Rechte des Parlaments in der Realität schützen werden, nicht nur die Theorie zur Kenntnis nehmen. Danke, Herr Kollege Szájer, das war eine gute Zusammenarbeit, und ich hoffe, dass wir damit auch das bewirken, was wir für unsere Kollegen bewirken müssen.

  William (The Earl of) Dartmouth, on behalf of the EFD Group. – Mr President, the rapporteur is right to refer to the democratic deficit. The elitist construct that is the EU has a democratic deficit that has increased, is increasing and, after the Lisbon Treaty, will increase still further. I have to say that I am bemused that the rapporteur, despite his eloquence, sees Article 290 as a solution.

Our interpretation of Article 290 is that this gives the Commission the opportunity to supplement or amend legislation. Such an opportunity is far-ranging and wide-sweeping and is open to almost unlimited interpretation. We would argue that the safeguards against the inappropriate use of the powers thereby delegated to the Commission are clearly insufficient. Perhaps the rapporteur will comment in his response as to why they are sufficient. This therefore amounts to a further transfer of power from the elected Parliament to the unelected Commission, whatever the Lisbon Treaty purports to say.

We have always maintained, and continue to maintain, that the Lisbon Treaty lacks democratic legitimacy largely because a referendum was promised in the UK by all three establishment political parties, and all three establishment political parties spectacularly reneged on that promise. Article 290 is therefore a product of the illegitimate Lisbon Treaty. It increases the democratic deficit – I would be interested to hear from the rapporteur why it does not – and it should therefore be opposed.

  Hans-Peter Martin (NI). - Frau Präsidentin! Als glühender Pro-Europäer war ich gegen den Vertrag von Lissabon, eben weil er solche Argumente, wie wir sie gerade gehört haben, möglich macht, eben weil er nicht diese Klarheit und Eindeutigkeit geschaffen hat, die ich mir vor allen Dingen für die nachfolgenden Generationen wünschen würde. Allerdings bin ich auch Realist und sage, jetzt leben wir damit. Es ist sehr wichtig, noch einmal ausdrücklich festzuhalten, dass genau dieser Artikel 290 ja jedenfalls die Interpretation zulässt, dass nicht nur der Rat, sondern auch das Parlament selbstständig und in relativ einfacher Form die entsprechende Delegierung widerrufen kann. Daran werden wir bei Gelegenheit immer wieder erinnern müssen.

Aber natürlich ist das, was Herr Leinen gesagt hat, auch wahr, nämlich dass wir es jetzt schon mit tausenden von Rechtsakten zu tun haben, die in einer Grausphäre der Nachvollziehbarkeit angesiedelt sind, die wiederum den Antieuropäern, den Gegnern eines Projektes von Europa, einer EU, die dort funktionieren sollte, wo wir sie dringend brauchen, ständig Wasser auf die Mühlen spült. Das hat wieder viel mit Transparenz zu tun. Darum scheint es mir sehr wichtig, wenn in Ziffer 10 angeregt wird, dass unter anderem die Regelung der Übermittlung von Dokumenten eindeutig zu klären wäre.

Nicht wenige von uns kennen den Freedom of Information Act, nicht wenige von uns haben mit den Praktiken in den USA zu tun. Warum machen wir denn nicht einfach copy und paste und ermöglichen es den Bürgern und auch uns Parlamentariern, die entsprechenden Dokumente selbständig und nicht gnadenhalber und erst auf massives Intervenieren durch politische Fraktionen zu bekommen? Warum machen wir daraus kein Recht, wenn wir schon dieses hohe Risiko der tausenden von delegierten Rechtsakten eingehen? In diesem Sinne wünsche ich frohes Schaffen. Wir werden das konstruktiv begleiten auf dem Weg zur Revolutionierung der Demokratie.

  Silvia-Adriana Ţicău (S&D). - Doamnă Preşedintă, domnule comisar, în ceea ce priveşte procesul de delegare de puteri executive către Comisie, Tratatul de la Lisabona aduce noutăţi, iar articolul 290 se referă exact la acest lucru. Astfel, actele delegate sunt acte cu caracter general, care pot modifica elemente neesenţiale ale unui act legislativ de bază care dă un mandat pentru delegarea de puteri executive către Comisie.

Practic, se stabileşte astfel un mandat, durata delegării, termenul în care Parlamentul şi Consiliul pot face obiecţii, respectiv condiţiile de revocare a mandatului. Parlamentul şi Consiliul execută un control, dar după adoptarea actelor delegate. De asemenea, actele delegate pot fi publicate şi în timpul perioadei în care Parlamentul European şi Consiliul pot ridica obiecţii, dar vreau să vă rog, domnule comisar, să asiguraţi o mai mare transparenţă şi în timpul procesului de elaborare al actelor delegate.

  Maroš Šefčovič, Vice-President of the Commission. − Madam President, allow me to react to the comments of the honourable Members. I absolutely agree with Mr Leinen that the Lisbon Treaty brought in enormous changes. This was underlined by the rapporteur, Mr Szájer. I would like to assure you that we are fully aware of it and that we would use the procedure with the utmost respect for the legislator, because this is very important for our mutual relationship and for our good cooperative work.

With regard to urgency and to urgent procedures, I would like to assure all of you that we will use it only in extreme, exceptional cases. We know that, if we abused this instrument, we would have a very difficult relationship, and it is definitely not our intention to do that.

Concerning the comments by Mr Coelho and Ms Lichtenberger, I would like to assure you as well that we will do our utmost to guarantee and to provide you with an early transcription of all documents at the same time as the Council, and with all the necessary translations. We know the Lisbon Treaty introduced this very important change, that, when it comes to the legislative or financial matters, the European Parliament is on absolutely the same footing as the Council.

Moreover, we are planning to develop a new type of cooperation whereby the European Parliament would be involved in the preparatory work of delegated acts, and we would like to do this on very solid ground. You will therefore also find the expression of this new relationship in the framework agreement that we are currently negotiating between the Commission and the European Parliament.

Moving to the comments by the Earl of Dartmouth and Mr Martin concerning the unlimited powers which this Article 290 should bring to the Commission, I do not think this is really the case, because it is you, the legislator, who will decide (or not) to delegate the power to the Commission. It is you, the legislator, who will have the chance to revoke this power or to object to the proposals the Commission will make. So I cannot accept that we are entering a grey zone, because I think the powers of the legislator are very clearly set out in the Treaty, and the Commission will, of course, respect that.

  József Szájer, előadó. − Köszönöm a kollégáknak a vitát, hiszen mind a bizottságokkal – és külön kiemelném a Környezetvédelmi Bizottságot, amelynek nagyon sok ilyen feladata lesz az elkövetkezendő időszakban –, mind pedig a politikai pártokkal nagyon szoros együttműködésben jött létre ez a jelentés. Hozzáteszem azt is, tisztelt kollégák hogy, ez egy küzdelem. Küzdelem a Bizottsággal, küzdelem a Tanáccsal, hiszen a jogainkért küzdünk. Ez a jelentés arról szól, hogy világosan rögzítsük, hogy ezek a mi jogaink és ezekhez ragaszkodunk. Ezt sokkal könnyebb megtenni olyan helyzetben, hogy mind a bizottságok, mind pedig a más pártokhoz tartozó kollégák is mögöttem állnak és világossá tesszük a partnerintézmények számára, hogy igenis a Parlament határozottan kiáll ezek mellett a kérdések mellett. Ugyanakkor, hogy ezt a jogunkat ténylegesen gyakorolni tudjuk én biztatásnak veszem Sefcovic úrnak a szavait, hogy a general alignement, vagyis az általános hozzáigazítás az elkövetkezendő hónapokban felgyorsulhat és valóban kiterjeszthetjük ezeket a jogokat minél szélesebb körben. Mi elsősorban azt tartjuk fontosnak, hogy azokra a területekre ahol, eddig az együttdöntés nem létezett.

Egy másik nagyon fontos elem, amit kollégák is megemlítettek itt, hogy fontos az információkhoz való hozzáférés. Ezt intézményközi megállapodásban rögzíteni kell, erről folynak a tárgyalások a Bizottsággal is és a Tanáccsal is, de szeretnénk tudni, hogy a Tanács mit tesz, milyen típusú konzultációkat folytat ezekben az ügyekben. Ami pedig arról szól, hogy bővülés történt-e vagy pedig jogoknak a csökkenése, tisztelt hölgyeim és uraim, olvassák el a jelentést, nézzék meg a jogszabályt. Én nem tudom ezt másképpen értelmezni, mint hogy a jogaink bővültek. Eddig nem tudtunk beleszólni abba, hogy az általunk már korábban delegált jogosítványokkal mi történik. A Parlamentnek gyakorlatilag nem osztottak lapot ebben a folyamatban. Udvariasságból meghallgattak, de olyan rövid határidők voltak, hogy a Parlament össze sem ült az alatt az idő alatt, most pedig megvétózhatjuk, visszavonhatjuk, még az indokainkat sem kell közölnünk, vagyis ez egy egyértelmű jogbővülés. Mi vagyunk azok akik a jognak az urai vagyunk és mi delegáljuk ezt a Bizottsághoz, ennek következtében ezt nem tudom másképpen értelmezni, mint a jogainknak a bővülését. Tisztel kollégák, most már csak rajtunk van, hogy ezeket a jogokat gyakoroljuk is-e a jövőben.

  Die Präsidentin. − Die Aussprache ist geschlossen.

Die Abstimmung findet während der nächsten Plenartagung in Brüssel statt.

Schriftliche Erklärungen (Artikel 149)

  Raffaele Baldassarre (PPE), in writing. – Firstly, I would like to thank Mr Szájer for the outstanding work delivered in so little time. The delegated acts will be of paramount importance for Union law and the interinstitutional balance in the EU. Therefore, it is fundamental that they are developed and decided upon in a fully transparent manner which effectively enables the Parliament and the Council to democratically control the exercise of the power delegated to the Commission. To this extent, as advocated by the Szájer report, some issues will be of utmost importance and require our stronger commitment. These include, inter alia, the possibility for the European Parliament to revoke the delegation at any time and to make sure that Parliament and Council are conferred the same rights concerning their involvement in the process of delegation. Finally, I would like to stress that it should be a priority for the Commission to present all legislative proposals needed to adapt the acquis to the provisions of Articles 290 and 291, including the aquis in policy areas which, pursuant to the Lisbon Treaty, are now subject to the codecision procedure.

  Zita Gurmai (S&D), in writing. – I warmly welcome the outcome of the report by Mr Szájer. Defining the new legislative system is a difficult and complex issue. I am convinced that the Treaty on the Functioning of the European Union (TFEU), and in particular Articles 290 and 291 thereof, reinforces the democratic character of the Union and rationalises its legal order. The introduction of the novel concept of legislative acts has far-reaching consequences. The report emphasizes the slight differences among the key co-legislators, the competences and the detailed agenda of how they work with each other. The real question is: in case the EC gets more legislative competences and wider legislative authorities, which means an immediate increase in Community interests, what kind of control methods should be introduced on behalf of the Council and the EP? The new legislative framework of the TFEU set up the tools but there has not been any practical experience of their adaptation at Community level. Finally, I urge the co-legislators to have an interinstitutional agreement as soon as possible between the Parliament, the Council and the Commission on the implementation of Article 290, as there is an urgent need for greater transparency.

  Rafał Trzaskowski (PPE), na piśmie. – Procedura delegowania, choć pozostaje w cieniu, jest bardzo ważną zamianą jakościową, którą wprowadza Traktatu z Lizbony. Powinna być ona traktowana jako dopełnienie Traktatu, bez którego nie zostanie w pełni wzmocniona pozycja Parlamentu wobec pozostałych instytucji w procesie podejmowania decyzji. Tylko poprzez tą procedurę zyskamy, bowiem pełnię uprawnień legislacyjnych i wgląd w proces implementacji danego prawodawstwa. Dobrze znamy frustrację związaną ze żmudnym procesem negocjowania z Radą w procedurze współdecydowania i z przeczącą zawartemu porozumieniu implementacją danej decyzji. Do tej pory 'komitologia' była wyrazem braku zaufania państw członkowskich do Komisji, teraz wgląd Parlamentu w implementację danego aktu prawnego nadaje temu procesowi większą legitymizację. Parlament i pośrednio obywatele UE znajdą się bliżej wcielania w życie prawa UE i tak powinniśmy postrzegać procedurę delegowania. Aby miała ona jednak sens, Parlament musi zyskać pełen dostęp do informacji, w czym zgadzam się całkowicie z uczestnikami debaty.

  Zbigniew Ziobro (ECR), na piśmie. – Wprowadzenie możliwości przekazywania uprawnień ustawodawczych ma zapewnić, że przepisy prawne, zwłaszcza o charakterze technicznym, będą uzupełniane i aktualizowane z większą sprawnością, bez konieczności wszczynania pełnej procedury prawodawczej. Przekazywanie uprawnień należy postrzegać więc jako narzędzie lepszego stanowienia prawa na szczeblu UE.

Jednocześnie, konieczne jest zapewnienie odpowiedniej kontroli nad wykorzystywaniem przez Komisję nadanych jej uprawnień. Parlament i Rada muszą dysponować między innymi odpowiednim czasem na korzystanie z prawa sprzeciwu wobec planowanych regulacji. Przede wszystkim jednak muszą dysponować odpowiednim dostępem do dokumentów, analiz i opinii sporządzanych w trakcie prac przygotowawczych nad projektami aktów delegowanych. Tylko w ten sposób, uprawnienia Komisji do wydawania aktów delegowanych przysłużyć się rzeczywiście mogą usprawnieniu procesu legislacyjnego w Unii, przy jednoczesnym zachowaniu niezbędnej kontroli i przejrzystości działań Komisji. Jednocześnie, niezbędne jest wypracowanie odpowiednich mechanizmów współpracy pomiędzy Parlamentem a Komisją, tak aby Parlament był na bieżąco informowany o toczących się pracach przygotowawczych i miał możliwość dobrego poznania istoty rozpatrywanych zagadnień.

Rezolucja w sprawie kompetencji w zakresie przekazywania uprawnień ustawodawczych, będąca rezultatem kompromisu pomiędzy wszystkimi grupami politycznymi, właściwie ujmuje powyższe kwestie i zasługuje na poparcie przez Parlament.