Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2010. április 20., Kedd - Strasbourg

12. Kérdések órája (a Bizottsághoz intézett kérdések)

  Elnök. – A következő napirendi pont a kérdések órája (B7-0207/2010/rev. 1). A következő kérdéseket a Bizottsághoz intézik.

Első rész:

25. kérdés, előterjesztette: Georgios Papastamkos (H-0124/10)

Tárgy: A kölcsönfelvételi kapacitást felmérő európai hatóság létrehozása

Szándékában áll-e a Bizottságnak, hogy javasolja az eurózónához tartozó tagállamok vagy hitelintézeteik kölcsönfelvételi kapacitását felmérő európai hatóság létrehozását?

  Michel Barnier , a Bizottság tagja. – (FR) Elnök úr, szeretném megköszönni Papastamkos úrnak egy olyan témával kapcsolatos kérdését, amelyet én, jelenlegi minőségemben, teljes mértékben létfontosságúnak tartok a gazdaság és a pénzpiacok megfelelő működése szempontjából.

A hitelminősítő intézetek kulcsfontosságú szerepet töltenek be a vállalatok, mi több, a tagállamok helyzetével kapcsolatos kockázatok értékelésében, és a válság megmutatta, hogy – finoman fogalmazva – működési módjuk problémákat okozott és okoz jelenleg is, ami esetenként súlyos következményekkel jár. Ezért hozott a G20 nagyon helyesen kemény döntéseket arról, hogy felügyeletet és új irányítási szabályokat vezet be.

Szeretném emlékeztetni önöket, hölgyeim és uraim, hogy a válság idején a Bizottság nagyon gyorsan eleget tett kötelezettségeinek ebben a tekintetben, prioritásként kezelve a hitelminősítő intézetek tevékenységeinek szabályozását az elmúlt két év során. 2009 szeptemberében – vagyis egy évvel a Lehman Brothers összeomlását követően – elfogadták a hitelminősítő intézetekről szóló rendeletet a Parlament támogatásával; szeretnék külön köszönetet mondani előadójuk, Gauzès úr munkájáért, aki az ezen intézetek működési módszerei által okozott problémákkal foglalkozik, mivel azok jelentősen hozzájárultak a pénzügyi válság kialakulásához.

A szóban forgó rendelet kötelező bejegyzési rendszert vezetett be minden olyan hitelminősítő intézet számára, amelyet az Európai Unió területén hoztak létre. Számos szigorú elvárást támaszt: először is, biztosítani kell, hogy az esetleges összeférhetetlenségeket megoldják; másodszor, felül kell vizsgálni és fejleszteni kell a minősítések minőségét és az ehhez használt módszereket; és végezetül biztosítani kell, hogy ezek az intézetek átlátható módon működjenek.

Hölgyeim és uraim, biztos vagyok abban, hogy a hitelminősítő intézetekre vonatkozó most említett szabályok feltétlenül kedvező hatással lesznek a minősítési folyamat függetlenségére és integritására, átláthatóbbá fogják tenni a hitelminősítési tevékenységeket, és javítani fogják a minősítések minőségét, beleértve azokat is, amelyek a tagállamok – az Európai Unió országai – államadósságával, valamint az EU pénzintézeteinek adósságával kapcsolatosak. Itt tartunk jelenleg.

Papastamkos úr, egy olyan európai hitelminősítő intézet létrehozásának tekintetében, mint amilyen létrehozására ön is felszólít, ez egy olyan elképzelés, amely a hitelminősítő intézetek jelenlegi gazdasági modelljének – „a kibocsátó fizet” – lehetséges alternatíváiról szóló vita részévé kezd válni. Részletesen értékelni kell egy ilyen elképzelés hatásait, különösen a felelősség tekintetében.

Egyértelmű, Papastamkos úr, hogy elsődleges prioritásom ma annak biztosítása, hogy a 2009. évi rendeletet megfelelően vezessék be, valamint hogy a jelenlegi, megreformált rendszer működőképes legyen. Mindazonáltal nem utasítom el egy európai hatóság létrehozásának ön által is támogatott elképzelését. Ezt a 2009. évi rendelet értékelésének és a hitelminősítő intézetekre gyakorolt hatásainak fényében kell megfontolni. Mi több, ennek az értékelésnek az elkészítését a rendelet előírja, és a Bizottságnak azt 2012 decemberéig kell benyújtania a Parlamentnek és a Tanácsnak.

Meg tudom erősíteni, hogy a Bizottság hamarosan módosítást terjeszt elő a hitelminősítő intézetekről szóló rendelettel kapcsolatban annak érdekében, hogy rábízza az új Európai Értékpapír-piaci Felügyeleti Hatóságra (ESMA) ezen intézetek felügyeletének átfogó felelősségét. Önök kérték ezt itt a Parlamentben a rendelet tárgyalásakor, és az állam- és kormányfők megállapodásra jutottak erről az alapelvről. Mi ezért meg fogjuk tenni ezt a módosítást. Biztos vagyok benne, hogy a hitelminősítő intézetek felügyeletének ezen új hatóságra való átruházása erősíteni és javítani fogja azt a szabályozási keretet, amely az Európai Unióban a rendelkezésünkre áll.

  Georgios Papastamkos (PPE) . – (EL) Elnök úr, szeretném megköszönni Barnier biztos úrnak a válaszát, és elmondani, biztos úr, hogy ez olyan kérdés, amellyel kapcsolatban 2006, azaz a nemzetközi válság kitörése előtti időszak óta többször is parlamenti vizsgálatot kértem.

Véleményem szerint két ellentmondás áll fenn: vannak nemzetközi minősítő vállalatok, de ezek nem állnak nemzetközi ellenőrzés alatt. A második ellentmondás, hogy az Európán kívüli magánrendszerek és -érdekek képviselői fennhéjázóan viselkednek az európai intézményekkel és a tagállamokkal szemben.

Szeretném – sőt felszólítom, biztos úr – Európát, hogy nagyobb lépésekkel és gyorsabb iramban haladjon, és végezetül szeretném tudni, hogy hol lesz a székhelyük, és hogyan fogják elosztani ezeknek a hitelminősítő vállalatoknak a bevételét.

  Michel Barnier , a Bizottság tagja. – (FR) Elnök úr, Papastamkos úr, tisztában vagyok az ezen a téren évek óta tanúsított elkötelezettségével, és ezért tartom üdvözlendőnek ezt a párbeszédet kettőnk között, amelyet ma első alkalommal kezdeményezett, ugyanis én személy szerint csak néhány hete vagyok hivatalban.

Figyelembe veszem ezt az új rendeletet, amelyet a Barroso úr vezette előző Bizottság javasolt, és amely javít a helyzeten. Említettem az új elvárásokat, amelyeknek meg kell felelniük a hitelminősítő intézeteknek, és beszéltem a legutóbbi fejleményekről azzal a javaslattal kapcsolatban, amelyet kérésüknek megfelelően önök elé terjesztek az Európai Értékpapír-piaci Felügyeleti Hatóság (ESMA) általi felülvizsgálattal kapcsolatban.

Igaza van, amikor azt mondja, hogy nem ez az egyetlen terület, ahol egy mostanra meglehetősen integrált közös és egységes piacon azt látjuk, hogy vannak olyan szolgáltatók, főképp pénzügyi szolgáltatók, amelyek már nem nemzeti tulajdonban vannak. Emlékeztetném önt, Papastamkos úr, hogy az Európai Unió országainak felében a bankszektor 50%-a más országokban működő csoportok tulajdonában van.

Egy integrált piaccal állunk szemben tehát, ahol a szolgáltatók jórészt transznacionálisak, a felügyelet azonban nemzeti szinten maradt. A mi feladatunk ezért az integráció biztosítása, és e mellett köteleztük el magunkat. Azzal, hogy új jogkörrel ruházzuk fel az ESMA-t, a nemzetközi – vagy mondjuk úgy, európai – felügyelet, amelyre ön is felszólít, nagymértékben valósággá fog válni.

Az ön országával kapcsolatban, amely ezt a megrázkódtatást elszenvedte, nagyon körültekintőnek kell maradnunk. Nem fogok következtetéseket levonni abból, ami történt. Körültekintőnek kell lennünk minden olyan esetben, amikor hitelminősítő intézetek döntéseket hoznak a tagállamokról, és gazdasági helyzetüket valamint közérdekű szerepüket értékelik. Miért? Mert ebben az esetben ami valójában kockán forog, nem mást, mint egy szuverén állam, adósságának költségei, és végezetül az adófizetőinek helyzete, akiknek véleményem szerint túl sokszor kell a hátukat tartaniuk. Történetesen ez volt a tárgya annak a javaslatnak, amelyet a jövőbeni válságok előjelzésével, megakadályozásával és kezelésével kapcsolatos szombati madridi Ecofin ülésen tettem, hogy ne mindig az adófizetőknek kelljen tartaniuk a hátukat.

Teljes mértékben tisztában vagyok a hitelminősítő intézetek által hozott döntések hatásaival, valamint azzal, hogy milyen hatással vannak ezek a döntések a befektetők viselkedésére. Ezért van szükség erős és szigorú jogi szabályozásra, és ezeknek az intézeteknek vállalniuk kell a felelősséget, és felügyelni kell őket, hogy ez megvalósuljon. Az európai hatóságok fogják felügyelni őket azoknak a javaslatoknak az értelmében, amelyeket az év végén fogok benyújtani.

  Franz Obermayr (NI) . – (DE) Elnök úr, köszönöm a kiváló jelentést. Meglehetősen optimistává tesz azzal kapcsolatban, hogy a kölcsönfelvételi kapacitást felmérő európai hatóság létrehozása végre függetleníteni fog minket az amerikai magánügynökségektől. Ami azonban engem ebben az összefüggésben érdekel, az nemcsak a helyszín, hanem ennek a kölcsönfelvételi kapacitást felmérő európai hatóságnak az funkcionális és strukturális összetétele. Végső soron fontos, hogy egy ilyen szervezet készen álljon a teljes bevetésre. Természetesen érdekelnek az eljárások várt következményei, valamint annak következményei, ha az euróövezet egy tagja rossz hitelminősítést kap.

  Michel Barnier , a Bizottság tagja. – (FR) Obermayr úr, Papastamkos úr egy kölcsönfelvételi kapacitást felmérő európai hatóság létrehozásának lehetőségéről kérdezett, amelyet ő támogatna. Ennek az intézménynek, ha megfelelően értelmezem az elképzelést, közintézménynek kellene lennie.

Még nem foglaltam állást ezzel kapcsolatban. Hozzátenném azonban, hogy a Bizottság nem ebben az irányban indult el, mivel javaslata – a Parlament által elfogadott rendeleten keresztül – a magántulajdonú intézetek jelenlegi rendszerének reformjára, valamint a hitelminősítési munkájukban az érdekek és a tisztesség összeütközésének elkerülése érdekében az átláthatósági követelmény rendkívül szigorú konszolidációjára összpontosít. Itt tartunk jelenleg. Ez a rendelet megszületett, és – ha már itt tartunk – a lehető leghamarabb, késedelem nélkül hatályba fog lépni, és ezt követően teljesítjük a tervet azáltal, hogy felügyeleti szerepet ruházunk az Európai Értékpapír-piaci Felügyeleti Hatóságra.

Ami az új hatóságot illeti, amelyet Papastamkos úr annyira szeretne létrehozni, nem zárom ki ennek lehetőségét. Mindazonáltal tényleg időre van szükségünk ahhoz, hogy értékeljük azt az üzleti modellben bekövetkező változást, amellyel egy kölcsönfelvételi kapacitást felmérő európai hatóság létrehozása járna. Érdekesnek tartom ezt az elképzelést, de gondosan értékelni kell. Azért nem mondhatom meg, hogy ki fog ebben részt venni, illetve hogy hogyan fog működni, mert nem tudom. Foglalkozni kell a közhatóságoknak egy ilyen ügynökség munkájába való beavatkozása kérdésével is. A magántulajdonú hitelminősítő intézetekre alkalmazott szigorú szabályokat kellene alkalmazni egy európai közintézményre is, különösen az összeférhetetlenségre vonatkozó szabályokat.

Ezek a kérdések akkor merülnek fel, ha egy új európai közintézmény létrehozása irányába indulunk el. Őszintén szólva, ahhoz, hogy komolyan, rögtönzés nélkül foglalkozzunk ezzel a kérdéssel, először is időre és döntésekre van szükségünk annak a megreformált rendszernek a bevezetéséhez, amelyet elfogadtak ezen a rendeleten keresztül, és másodszor, időre van szükség ahhoz is, hogy komolyan foglalkozzunk minden kérdéssel, és különösen az általam imént említettekkel.

  Elnök. – Az a szabály, hogy ha a szerző nincs jelen, a kérdés érvényét veszti. Tekintettel azonban ennek a plenáris ülésnek a kivételes körülményeire, azt fogjuk tenni, hogy felolvasom a távollevő képviselők nevét, és ők írásban kapnak választ a kérdésükre. Az ülésen azonban nem lesz ezekkel a kérdésekkel kapcsolatos vita.

Azok a képviselők tehát, akik írásos választ fognak kapni az általuk benyújtott kérdésekre, Balčytis úr és Morkūnaitė-Mikulėnienė asszony.

Második rész:

28. kérdés, előterjesztette: Liam Aylward (H-0155/10)

Tárgy: A fogyasztói döntés és az okostelefon (smart phone) technológia

Az okostelefonok egyre növekvő népszerűsége új piacot hozott létre a technológia, a szoftverek és az alkalmazások tekintetében. Az okostelefonok és intelligens készülékek egyes üzemeltetői korlátozzák a fogyasztókat, és úgy alakították ki a piacot, hogy teljes ellenőrzést gyakorolnak a fogyasztók tapasztalataira a szoftverekhez, böngészőkhöz és alkalmazásokhoz való hozzáférés terén. Úgy tűnik, mintha ebben a helyzetben a fogyasztók döntései korlátozva lennének. Tervezi-e a Bizottság hogy megvizsgálja a fogyasztói jogokat és választásokat ezen a növekvő digitális piacon és tudna-e információt adni arról, hogy a nyílt forráskódú operációs rendszereknek kellene-e az előrevezető útnak lennie az okostelefonok vásárlói számára?

  Joaquín Almunia , a Bizottság alelnöke. – A Bizottság szorosan figyelemmel követi az okostelefonok és a kapcsolódó piacok fejlődését. Ahogy a tisztelt képviselő úr is felismeri kérdésében, néhány esetben új piacokat hoznak létre.

A Bizottság teljes mértékben elkötelezett annak biztosításában, hogy a versennyel kapcsolatos általános uniós szabályokat és irányelveket tiszteletben tartsák, figyelembe véve ugyanakkor a dinamikus és gyorsan változó piaci körülményeket. Ahogy a Microsofttal és az Intellel kapcsolatos közelmúltbeli esetek megmutatták, a Bizottság végrehajtási intézkedéseket fog hozni annak érdekében, hogy szükség esetén érdemi versenyt lehessen biztosítani, és lehetővé lehessen tenni a fogyasztók számára a technikai fejlődés és az innováció előnyeinek kihasználását. Ebben a tekintetben, miközben elismerjük, hogy az oltalom alatt álló technológia Európa sikerének kulcsa a második és harmadik generációs mobiltechnológiák terén, a Bizottság tisztában van a nonprofit technológiák által ösztönzött kitűnő technikai fejlődéssel.

Miközben az iparágra kell bíznunk annak eldöntését, hogy melyik speciális üzleti modellt kívánja használni, a piacra pedig, hogy kiválassza a győztest, a Bizottság hangsúlyozza az átjárhatóság fontosságát a különböző vállalatok technológiái közötti érdemi verseny elősegítése és a beszűkülés megakadályozása érdekében. Ebben az összefüggésben a Bizottság üdvözli a nyílt specifikációk alkalmazását, amelyek megakadályozhatják az erőfölény szomszédos piacok közötti tisztességtelen átvitelét. A nyílt platformok szolgálják ezt a célt, lehetővé téve a szoftverrendszerekkel kapcsolatban a versengő piacok létrehozását.

  Liam Aylward (ALDE) . – Szeretném megköszönni a biztos úrnak a válaszát. Hogy kicsit témát váltsunk, számos sajtóhír látott napvilágot nemrégiben az e technológia esetében tapasztalható tartalomalapú korlátozásokkal kapcsolatban. Néhány alkalmazást visszautasítottak a működtetők és a szoftverfejlesztők politikai tartalmuk miatt.

Mit tud tenni a Bizottság annak biztosítása érdekében, hogy az információhoz az új technológiákon keresztül való hozzáférés tekintetében növekedjen a verseny, és hogy ne sértsék meg a véleménynyilvánítás szabadságát?

  Joaquín Almunia , a Bizottság alelnöke. – Tudom, hogy azok a dolgok, amelyekre második kérdésében utal, problémát jelenthetnek a piaci versenyre nézve.

Folyamatosan szorosan figyelemmel követjük ezt a kérdést, de nem tudok beszámolni egyes folyamatban lévő vizsgálatokról. Mindazonáltal tisztában vagyok azzal, hogy az ön által felvetett kérdések és aggályok, amelyeket a Parlament elé tárt, valósak, és ez a versenyhivatallal együtt az én feladatom, hogy figyelemmel kövessük a helyzetet, és hogy megakadályozzuk az olyan erőfölény kialakulását, amely a piac bezárulását eredményezi, akadályokat állítva az új belépők elé, és végső soron problémákat okozva ezzel a fogyasztók és az új technológiák felhasználói számára, akiknek hasznuk és nem hátrányuk kell hogy származzon a technikai fejlődésből és az innovációból.

  Paul Rübig (PPE) . – (DE) Barnier úr, az információcserével és a telefonálással kapcsolatos első barangolásról szóló rendelettel bevezettük a továbbítási kötelezettséget, amely azt jelenti, hogy Európában minden üzemeltetőnek el kell érnie minden fogyasztót. Jelenleg abból merülnek fel váratlan problémák, hogy az üzemeltetők kivonják ezeket a szolgáltatásokat a hálózatokból, és nem képesek a megfelelő támogatást nyújtani. Véleménye szerint szükség van-e arra, hogy a nemzeti szabályozó testületek lépéseket tegyenek ebben az esetben?

  Franz Obermayr (NI) . – (DE) Üdvözlendőnek tartom, hogy a Bizottság versenyszempontból kezeli ezt a kérdést. Kérdésem a következő: Hozott-e döntéseket az Európai Unió Bírósága hasonló esetekben, és lehet-e ezekre az esetekre hivatkozni az ilyen típusú hozzáférés-korlátozással összefüggésben? Vannak-e olyan okostelefon-felhasználók, akik már megpróbáltak jogi lépéseket tenni szolgáltatójuk ellen?

  Joaquín Almunia , a Bizottság alelnöke. – A kérdéssel kapcsolatban úgy vélem, hogy ahol lehetséges, össze kellene kapcsolnunk a szabályozási és a versenyeszközöket.

Néhány szempontból, amelyeket kérdéseiben és hozzászólásában említett, a versenyeszközök hasznosnak bizonyultak, és továbbra is hasznosak lesznek, de nem zárom ki annak lehetőségét, hogy a Bizottság, bármikor, amikor megfelelőnek találja, használja szabályozói hatáskörét. Ezt megtettük már korábban is, és megtehetjük a jövőben is.

Úgy vélem, hogy a legjobb megoldás a verseny és a szabályozás egy megfelelő keveréke, amelyben ezek nem alternatív, hanem kiegészítő eszközökként szerepelnek. És kérdésével kapcsolatban, elnézést kérek, tisztelt képviselő úr, nem vagyok ügyvéd; semmit sem tudok az egyes állampolgároknak a bírósághoz benyújtott panaszairól. Mindenesetre kapunk némi információt és érkeznek hozzánk néha panaszok, és minden alkalommal, amikor reagálnunk kell, amikor úgy véljük, hogy a rendelkezésünkre bocsátott információk vagy a Bizottsághoz érkező panaszok választ érdemelnek – hiszen ismeri eszközeinket –, akkor megtesszük ezt.

Ahogy korábbi válaszomban említettem, ezen a területen, ebben a kérdésben, ezekkel a problémákkal kapcsolatban folytatunk jelenleg is vizsgálatokat, de ezekről nem nyilatkozhatok, mert természetükből adódóan diszkrétnek kell lennem.

  Elnök. – A következő szerző, Toussas úr, aki nincs jelen, és Ziobro úr, írásos válaszokat fognak kapni a korábban elmondottak szerint.

32. kérdés, előterjesztette: Nikolaos Chountis (H-0125/10)

Tárgy: A hitelminősítő intézetek tevékenysége

A görög kormány által elfogadott gazdasági megszorító intézkedések bejelentését követő napon a „Moody's” hitelminősítő intézet azzal fenyegetett, hogy leminősíti az öt legnagyobb görög bankot.

A nemzetközi hitelminősítő intézet szerint a munkanélküliség növekedése és a rendelkezésre álló jövedelem csökkenése további nyomást jelenthet majd a görög bankrendszerre, amely már így is a nyereségesség visszaesésével és aktíváinak csökkenésével néz szembe.

Mit gondol a Bizottság a görög bankrendszer helyzetéről annak fényében, hogy az ehhez hasonló közlemények megjelenésüktől kezdve táptalajt adnak a spekulációnak?

Milyen intézkedéseket kíván elfogadni a Bizottság a hitelminősítő intézetek „tevékenységére” vonatkozóan?

  Karel De Gucht , a Bizottság tagja. – A pénzügyi válság Görögországban nem a bankszektorból, hanem a közszférából ered. A bankszektor sebezhetősége nőtt, azonban ennek az az oka, hogy a bankoknak nagy a kitettsége a görög államkötvények felé, és még inkább az, hogy rosszak a gazdasági növekedés kilátásai.

A Bizottság a görög gazdaságról és pénzügyi rendszerről készített saját elemzésében számos információforrást figyelembe vett, beleértve a hitelminősítő intézetek információit is. Ebben az összefüggésben a Bizottság szorosan figyelemmel követi a 2010. évi költségvetési célok érdekében a görög hatóságok által 2010. március 3-án bejelentett és a görög parlament által 2010. március 5-én elfogadott további fiskális intézkedések végrehajtását.

A Bizottság szorosan figyelemmel kíséri a görög bankszektorban történő fejleményeket. A bankok eszközeinek körülbelül 8%-a államkötvényekben vagy államkölcsönökben van, bár 2010-ben a gyengén teljesítő gazdaságnak köszönhetően az államkölcsönök és a befagyott hitelek várhatóan nem haladják meg a nyolc százalékot.

A görög bankok továbbá nagymértékben függnek az EKB refinanszírozási műveleteitől, mivel a rövid távú finanszírozás a nemzetközi pénzpiacokról nem lehetséges. A Bizottság teljesíti a makroszintű pénzügyi stabilitás biztosítására irányuló kötelezettségét az euróövezetben és a teljes EU-ban. Valójában a többi uniós országban a bankok kitettsége a görög válságnak jórészt az államadósságot megtestesítő eszközeikből ered, amely leginkább Franciaországot és Németországot érinti.

Míg ezek a kitettségek nem igazán nagyok a GDP arányában, valószínűleg jelentősebbek lesznek az egyes bankok mérlegei tekintetében. Eközben a görög bankok mérlegének körülbelül 10%-át fektették be Dél- és Kelet-Európában, ami egy másik áttételi csatornát jelent.

  Nikolaos Chountis (GUE/NGL) . – (EL) Elnök úr, köszönöm a biztos úrnak a válaszát. Egyértelmű, hogy gondok vannak a bankokkal Görögországban. Ott van a görög közszférában létrehozott likviditás, amely sajnálatos módon nem mozdul el a reálgazdaság irányába; arra azonban fel szeretném hívni figyelmüket, hogy minden alkalommal, amikor Görögország bejelent bizonyos intézkedéseket, bizonyos fajta kölcsönök felvételét, jönnek ezek a híres hitelminősítő intézetek, és leminősítik Görögország és a görög bankok hitelbesorolását.

Ez szomorú szerep. Volt erről korábban egy vita, nem szeretném újra elismételni. Ezek az amerikai magántulajdonban lévő hitelminősítő intézetek teljesen megbízhatatlanok, és elfogadhatatlannak tartom, hogy az Európai Központi Bank és az európai intézmények – még jelenleg is – fontosnak tartják őket. A felmerült kérdés és a korábban hallott válaszok ezek: rendben, a kérdést talán majd 2013-ban szabályozzuk. Most azonnal képes-e az Európai Unió és intézményei figyelmen kívül hagyni ezeknek az intézeteknek a minősítéseit?

  Karel De Gucht , a Bizottság tagja. – Ahogy már mondtam, a Bizottság saját elemzésében nemcsak a hitelminősítő intézeteket veszi figyelembe, hanem a saját elemzéseit is. Az Európai Bizottság nagyon szorosan nyomon követi a közszféra és a bankszektor történéseit Görögországban, így saját következtetéseket vonunk le, és e következtetések alapján terjesztünk elő javaslatokat a Tanácsnak. Van azonban más kérdés is természetesen, és ez a hitelminősítő intézetek tevékenysége. Ezek magánvállalatok, amelyek nagyon nagy befolyással bírnak a pénzpiacokon, de ez természetesen nem az Európai Bizottság felelőssége.

  Morten Messerschmidt (EFD) . – (DA) Elnök úr, mindnyájunkat nagyon érdekel, hogy mit tehetünk a pénzügyi válságból eredő problémák enyhítése érdekében. Biztos úr, láttam, hogy egy műsorban azt javasolta a minap, hogy a jövőben a tagállamok azt megelőzően nyújtsák be költségvetés-tervezetüket a Bizottságnak, hogy a nemzeti parlamentek megvitatták és elfogadták volna azokat. Szeretném, ha pontosabban kifejtené, hogy hogyan lesz lehetősége a Bizottságnak a jövőben arra, hogy megjegyzéseket tegyen a tagállamok költségvetés-tervezetével kapcsolatban azelőtt, hogy a nemzeti parlamentek ezt megtennék. Ez rendkívül érdekesen hangzik. Szeretnék többet hallani róla.

  Georgios Papanikolaou (PPE) . – (EL) Elnök úr, biztos úr, nagyon köszönöm válaszát. Nagy figyelemmel hallgattam a tájékoztatást, illetve amit a Bizottság álláspontjáról mondott.

Megpróbálok következtetéseket levonni. Ha valamikor a nagyon közeli jövőben egy másik euróövezetbeli ország hasonló problémákkal találja szemben magát a hitelminősítő intézetek és a piacok nyomása kapcsán, akkor ugyanezt a jól kitaposott utat fogjuk járni? A „majd meglátjuk” hozzáállást fogjuk alkalmazni? Azt a következtetést fogjuk levonni, hogy azzal a megközelítéssel, amelyet eddig Görögország problémáival szemben alkalmaztunk, olyan átfogó strukturális problémákkal foglalkozunk az euróövezetben, amelyek valamikor talán más tagállamokat is érintenek majd?

  Karel De Gucht , a Bizottság tagja. – Engedje meg először is hogy emlékeztessem, hogy Rehn biztos úr képviseletében válaszolok ezekre a kérdésekre, aki jelenleg beteg, és hogy ez nem kifejezetten az én területem, de azt el tudom mondani a nemzeti költségvetésre vonatkozó kérdések kapcsán, amelyet múlt héten tárgyaltunk először a testületben, hogy milyen intézkedéseket kell tenni a jövőbeli ellenőrzés tekintetében. Ez természetesen egyike azoknak a kérdéseknek, amelyekkel majd foglalkozunk, de jelenleg egyértelmű, hogy még nem született döntés. Tartottunk egy tanácskozást pusztán annak biztosítása céljából, hogy a kérdést megfelelően megvitatják a testületben, és az illetékes biztos rövidesen javaslatokkal fog előállni. Ezt követően természetesen közvetlenül is lehet beszélni vele erről.

A második kérdés kapcsán nincs oka arra a Bizottságnak, hogy más álláspontot alkalmazzon Görögországgal szemben, mint bármely más tagállammal szemben, így remélem, hogy ezeket a kérdéseket nem teszik fel többet nekünk; ha felteszik, ugyanez lesz az álláspontunk.

  Elnök. – 30. kérdés, előterjesztette: Brian Crowley (H-0172/10)

Tárgy: Az EU szélessávú stratégiája

Tájékoztatást adna-e az Bizottság arról, hogy milyen intézkedéseket tervez a nagysebességű internethez való hozzáférés bővítése érdekében az Európai Unióban, és különösen a vidéki területeken?

  Neelie Kroes , a Bizottság alelnöke. – Egy olyan világban, amely rohamléptekkel közeledik egy új digitális korszak felé, Európának felkészültnek kell lennie a korszerű széles sávú infrastruktúrával kapcsolatban, amely valójában ösztönözni fogja a növekedést a jövőben. A 2009. márciusi tanácsi ülésen meghatároztak egy indikatív célkitűzést, nevezetesen hogy 2013-ra 100%-os lefedettség legyen. Az „Európa 2020” stratégia egy lépéssel továbbment a kihívások terén azáltal, hogy a nagysebességű széles sávval kapcsolatban 30 megabit/másodperces célkitűzést határoztak meg 2020-ra az összes európai állampolgár számára, beleértve a vidéki területeken élőket, és 100 megabit/másodperces célkitűzést az internetre előfizető háztartások 50%-a számára.

Az európai digitális menetrend, amely egyike az „Európa 2020” hét vezérkezdeményezésének, stratégiát dolgoz ki a nagysebességű internet előmozdítása érdekében Európában, és ezt a nem túl távoli jövőben be fogják terjeszteni elfogadásra. A menetrendet három, széles sávú kapcsolatra vonatkozó dokumentum fogja követni: először a széles sávú hálózatról szóló közlemény, amely a széles sávú kapcsolatra vonatkozó menetrend végrehajtását részletezi; másodszor az új generációs hozzáférésről (NGA) szóló ajánlás, amelynek célja, hogy tisztázza a nagysebességű internetbe való beruházás ösztönzésének alapját; és harmadszor az első rádiófrekvencia-politikai program, amely a Bizottság arra irányuló stratégiájának alapját fogja képezni, hogy elégséges frekvenciát hozzanak létre a vezeték nélküli széles sáv céljára.

A digitális menetrendben a nagysebességű széles sávú kapcsolat elősegítésére hozott intézkedések nemcsak a Bizottság kötelezettségvállalását, hanem a tagállamok javaslatait is tartalmazzák. Ezek a javaslatok a nemzeti széles sávú stratégiák kidolgozását fogják a középpontba helyezni, amelyek magukban foglalják a magánberuházásoknak a településfejlesztési szabályok alkalmazása, az infrastruktúra feltérképezése és a szolgalmi jogok megszerzése révén történő előmozdítását, ilyképpen a tagállamok jelentősen csökkenthetik a beruházási költségeket és életképesebbé tehetik azokat. Összpontosítani fognak továbbá a pénzügyi hiányosságok áthidalására azáltal, hogy a hozzáférhető strukturális alapokat teljes mértékben a nagysebességű széles sávú kapcsolat finanszírozására fordítják, és ahol nincsenek ösztönzők a magánberuházásra, ott állami finanszírozást irányítanak át.

A Bizottság saját részéről a megállapított célkitűzések elérése érdekében lehetőségeket keres az NGA-ba történő magán- és állami beruházások növelésére. Mérlegelni fogják a pénzügyi tervezés lehetőségét, hogy csökkentsék az elvárások és a piac beruházási hajlandósága között húzódó szakadékot.

  Liam Aylward , a szerzőt helyettesítve. – Tekintettel arra, hogy a digitális technika egyre inkább áthatatja világunkat, ahogy azt önök is mondják, és mindennapi ügyeink nagy részét online intézzük, van egy lemaradó csoport, az idős állampolgárok, akiknek korlátozott vagy semmilyen hozzáférésük nincs az internethez. Mit tehetünk annak biztosítása érdekében, hogy ne legyenek kirekesztve a társadalomból, és mit tehetünk, hogy segítsük őket?

  Neelie Kroes , a Bizottság alelnöke. – Nemcsak a Bizottság, hanem a Tanács is meghozta azt a bölcs döntést, hogy egy úgymond indikatív célt tűzünk ki, amelynek értelmében 100%-os lefedettségre törekszünk 2013-ra. A 100% az 100%, tehát akárkiről is beszélünk, benne kell lennie a 100%-ban.

  Malcolm Harbour (ECR) . – Nagyon üdvözlendőnek tartom Crowley úr kérdését, és valóban nagyon érdekel, hogy Írországban széles körben terjed a vezeték nélküli szélessávú kommunikáció egy új technológiája, amely első generációs hozzáférést nyújthat a vidéki közösségek számára, ami véleményem szerint egy izgalmas kezdeményezés.

Kérdésemet egy bizonyos, a munkám során felmerült témában szeretném feltenni, amely a helyi széles sávú kezdeményezések támogatásával kapcsolatos állami támogatásra vonatkozó kritériumokhoz kapcsolódik. Néhány általam is ismert helyi hatóság megpróbált együttműködni az állami hatóságokkal, hogy konszolidálják a keresletet, és ugyanakkor egy életképes csomagot nyújtsanak a beruházóknak.

Néhány esetben azonban úgy tekintettek erre, mint az állami támogatás kritériumainak kijátszására. Megkérdezem ezért, hogy az ön szolgálatai tudnak-e támogatást nyújtani néhány ilyen helyi projektnek azzal, hogy világos útmutatást adnak az olyan állami támogatásokkal kapcsolatban, amely a köz- és magánszféra partnerségét segíti, amely – véleményem szerint – kulcsfontosságú az egyetemes széles sávú lefedés elérésében.

  Silvia-Adriana Ţicău (S&D) . – (RO) Biztos úr, a gazdaságélénkítési terv 1 milliárd eurós összeget biztosít a széles sávú infrastruktúra 100%-ának lefedésére. Szeretném megkérdezni, hogy milyen szakaszban van ez a projekt, figyelembe véve az infrastruktúra létrehozásának fontosságát.

  Neelie Kroes , a Bizottság alelnöke. – Hálás vagyok az első kérdésért, mert valóban, amikor széles sávról beszélünk, akkor nemcsak a kábeles, hanem a vezeték nélküli, a műholdas stb. széles sávról is szó van. Tehát amikor azt válaszolom a tisztelt képviselő úrnak, hogy 100%-os lefedettséget biztosítunk, akkor nincs szó arról, hogy milyen módon foglalkozunk a kérdéssel vagy miként oldjuk meg azt.

Nagyon bizakodó vagyok azonban Írországgal és az ottani beruházási szinttel kapcsolatban. Amikor lehetőség volt a strukturális alapok felhasználására, különösen az ilyen jellegű kérdések megoldása és az ezzel kapcsolatos beruházások megvalósítása terén, Írország a lehető legtöbbet hozta ki ebből a lehetőségből. Akkor kevéssel 50% alatt voltak. Más tagállamokkal összehasonlítva aggódtam, mert néhol ez egyharmad volt, de volt, ahol ki sem használták ezt a lehetőséget. Az ilyen típusú infrastruktúrába való beruházás hasznos a jövőre, valamint a gazdasági fellendülésre és a munkahelyteremtésre nézve.

Néha azonban áldom a szerencsémet és múltbéli tapasztalataimat. Korábbi munkakörömben abban a kiváltságos helyzetben voltam, hogy felülvizsgálhattam az állami támogatási szabályokat. Az egyik felülvizsgált állami támogatási szabály például a széles sávval volt kapcsolatos. A felülvizsgálat során több iránymutatást adtunk azzal kapcsolatban, hogy hogyan, mikor és milyen módon lehet foglalkozni ezzel.

Mellesleg az Európai Beruházási Bankkal együtt annak lehetséges módjait is vizsgálják, hogy hogyan lehet kihasználni az alapjaikat és segíteni az építőmérnöki munkák támogatását. Úgy gondolom, hogy jelenleg az állami támogatási szabályok közelmúltbeli felülvizsgálatával meglehetősen egyértelmű, hogy mit lehet megtenni és mi elfogadhatatlan. Joaquín Almunia munkatársait mindig meg lehet kérni, hogy iránymutatást adjanak, tehát ne tétovázzanak, ha bizonytalanok valamilyen kérdésben.

Mindent egybevéve tisztában kell lennünk azzal, hogy tényleg a köz- és magánszféra közötti partnerség az, amely nagy előrelépést jelenthet ebben a kérdésben. Természetesen ez függ a tagállamtól és attól, hogy mi forog kockán, de mindent egybevéve úgy gondolom, hogy a 100%-os lefedettséggel kapcsolatban – és most ismétlem magamat – nagyon hasznos felidézni az 50%-ot. Tudom, mennyi az a 100 megabyte, de hogyan lehet ezt elképzelni? Nos, egy szempillantás kevesebb, mint 100 megabyte, tehát hatalmas előrelépésről van szó. Következésképpen a széles sávval és az itteni vitával kapcsolatos intézkedéseknek valóban napirendre kell kerülniük 2011 előtt.

  Elnök. – 33. kérdés, előterjesztette: Bernd Posselt (H-0128/10)

Tárgy: Nagy-Britannia, Svédország és az euró

Hogyan ítéli meg a Bizottság azon kockázatokat, amelyek az EU, mint egységes gazdasági térség esetében abból indulnak ki, hogy olyan tagállamok, mint Nagy-Britannia és Svédország továbbra sem vezetik be az eurót, és milyen intézkedéseket, illetve kezdeményezéseket terveznek e téren a Bizottság új hivatali időszakára?

  Karel De Gucht , a Bizottság tagja. – Az euró bevezetése gazdasági haszonnal jár nemcsak az euróövezethez csatlakozó ország, hanem az euróövezet egészére nézve is. Részletes elemzések és érvelések találhatók erről például a Bizottság 2008. évi „Tízéves a GMU” című jelentésében.

Az új szerződések értelmében minden uniós tagállamnak kötelező csatlakoznia az euróövezethez, ha teljesítik a szükséges kritériumokat. Dánia és az Egyesült Királyság azonban tárgyalásokat folytatott egy kívülmaradási záradékról, amely lehetővé teszi számukra, hogy az euróövezeten kívül maradjanak.

Ha Dánia és az Egyesült Királyság úgy dönt, hogy az euróövezetbe való felvételüket kérik, ugyanolyan konvergenciaértékelésnek lesznek kitéve, mint bármely más jelölt, ahogy az más tagállamokkal is történt, amelyek már csatlakoztak az euróövezethez. A Bizottság teljes mértékben támogatná felkészülésüket, beleértve a tényleges készpénzcserére való felkészülést.

Svédországnak nincs kívülmaradási záradéka. Jelenleg Svédország nem teljesíti az euró bevezetéséhez szükséges összes kritériumot. Nevezetesen nem tagja az árfolyam-mechanizmusnak, és központi bankja jogalkotásának néhány elemét is összeegyeztethetővé kellene tennie az euróövezeti tagsággal. Mindazonáltal a Bizottság úgy gondolja, hogy azoknak a tagállamoknak, amelyek jelenleg nincsenek abban a helyzetben, hogy minden konvergenciakritériumnak megfeleljenek az euróövezetbe való belépéshez, törekedniük kell arra, hogy megfeleljenek ezeknek a feltételeknek.

  Bernd Posselt (PPE) . – (DE) De Gucht úr, csupán két kiegészítő kérdést szeretnék feltenni. Először is, törekedni fog-e a Bizottság arra, hogy Svédországot kötelezettségei teljesítésére bíztassa? Svédországnak kötelezettsége van a szerződések értelmében, és ezt nem lehet önkényesen értelmezni.

Másodszor, mi történik Észtországgal kapcsolatban? Úgy gondolja, hogy Észtország tag lehet a közeljövőben, akár már az idén?

  Karel De Gucht , a Bizottság tagja. – Ahogy helyesen mondtam, Svédország nem felel meg bizonyos kritériumoknak. Említettem a két kritériumot: nem tagja az árfolyam-mechanizmusnak, és központi bankja jogalkotásának néhány elemét is összeegyeztethetővé kellene tennie az euróövezeti tagsággal. Úgy tűnik számomra, hogy ezek olyan kritériumok, amelyeket úgymond lehet teljesíteni. Nem gazdasági kritériumok, amelyek az adóssággal vagy a költségvetési hiánnyal vannak összefüggésben. Az, hogy a Bizottság cselekedni fog-e ezzel kapcsolatban, olyan kérdés, amelyet az ez ügyben illetékes biztosnak, Rehn úrnak kellene feltenni, aki sajnálatos módon most beteg.

Ami Észtországot illeti, ha jól tudom, jelenleg tesz jelentést a konvergenciakritériumokról, és a Bizottságnak még nincs határozott állásfoglalása ezzel kapcsolatban.

  Elnök. – 34. kérdés, előterjesztette: Georgios Papanikolaou (H-0130/10)

Tárgy: A személyzet csökkentésének magánszektorra történő kiterjedése

Március 4-én a Bizottság képviselője, Amadeu Altafaj kijelentette, hogy a görög közszektor/állami szektor személyzetének csökkentését nagy valószínűséggel a magánszektorban is hasonló intézkedések követik majd.

Gazdasági szempontból egy ilyen fejlemény tovább súlyosbítja majd a gazdasági visszaesést, hiszen nagymértékben csökkenteni fogja a belső keresletet és fogyasztást. Ezen körfolyamat közvetlen hatásaként csökkennek majd az állami bevételek. Ismertetni tudná-e a Bizottság, hogy honnan meríti azt az optimizmust, amelynek birtokában úgy gondolja, hogy a fogyasztói kapacitás csökkenése Görögország számára a gazdasági visszaesésből való kilábalás biztosítékát jelenti? A kérdés feltevője ugyanis úgy véli, hogy nincs szükség különösebb gazdasági ismeretekre annak teljes bizonyossággal történő kijelentéséhez, hogy a fogyasztói kapacitás csökkenése egyenesen a gazdasági visszaesés elmélyüléséhez vezet.

  Karel De Gucht , a Bizottság tagja. – Egyes mutatók rávilágítottak, hogy az elmúlt évtizedben függetlenné vált egymástól a bérek és a termelékenység alakulása Görögországban. Ez a versenyképesség csökkenéséhez vezetett, amely a folyamatos folyófizetésimérleg-hiányban és az exportpiaci részesedés csökkenésében is tükröződik. A munkaerő-piaci rugalmatlanságot és a bérképzési folyamatokat tekintik a Görögországban tapasztalható túlzott bérnövekedés, valamint a fajlagos munkaerőköltségek tekintetében a fő kereskedelmi partnereivel szemben kialakult hátrány hátterében álló fontos tényezőknek.

Az utóbbi években a belföldi kereslet járult hozzá leginkább a gazdasági növekedéshez, amelynek hajtóereje az államháztartási kiadások és a háztartások jövedelmének élénk növekedése volt. A háztartásokban élők egy főre jutó fogyasztása több mint 80%-kal nőtt az elmúlt évtized során. Ez a modell egyértelműen nem volt fenntartható, és jelentős fiskális egyensúlyvesztéshez, azaz az államháztartási hiány és adósság növekedéséhez, valamint makrogazdasági egyensúlyvesztéshez, azaz a folyó fizetési mérleg magas hiányához és az eladósodás következtében magas külföldre irányuló jövedelemkiáramláshoz vezetett.

A kormány megnövekedett finanszírozási igényei azt eredményezték, hogy az állami szféra elnyelte a rendelkezésre álló források nagy részét, kirekesztve ezáltal a magánszektort és hátrányosan befolyásolva a gazdaság növekedési kilátásait. Elengedhetetlen az egész gazdaságra kiterjedő bércsökkentés, amely tekintetében a költségvetési szektor fontos jelzést adhat a magánszektornak, valamint megszorító intézkedések foganatosítása, hogy a görög gazdaság szilárdabb alapokra kerüljön a versenyképesség visszaállítása és a költségvetés konszolidációja által.

A Bizottság tisztában van azzal, hogy a fiskális megszorító intézkedések és a bércsökkentés rövid távon negatív hatással lehet a keresletre. Mindazonáltal Görögország jelenlegi helyzetében szükség van ezekre az intézkedésekre a piac bizalmának helyreállításához és egy hosszú távon fenntarthatóbb görög gazdasági modell alapjainak megteremtéséhez.

Görögország elfogadott egy nagyra törő programot költségvetési hiányának kiigazítására, valamint közigazgatásának és gazdaságának megreformálására. A Görögország által meghozott konszolidációs intézkedések fontosak a fiskális fenntarthatóság és a piaci bizalom megerősítése szempontjából, és ezeket határozottan üdvözlendőnek tartja a Bizottság, az eurócsoport, az Európai Központi Bank és a Nemzetközi Valutaalap.

A stabilitási programban és a 2010 februárjában és márciusában bejelentett csomagokban szereplő bátor intézkedések nemcsak a köztisztviselők juttatásainak és húsvéti, nyári és karácsonyi jutalékainak csökkentése révén történő előre jelzett bércsökkentést tartalmazzák, hanem olyan intézkedéseket is, amelyek eredményesebbé teszik az adóbeszedési mechanizmusokat, kiszélesítik az adóalapot és növelik az adójogszabályok betartását.

A 2010. március 9-én elfogadott közleményében a Bizottság azt a következtetést vonta le, hogy Görögország végrehajtja a 2010. február 16-i tanácsi határozatot, valamint hogy a görög hatóságok által március 3-án bejelentett fiskális intézkedések a meglévő információk alapján elégségesnek tűnnek a 2010-es költségvetési célkitűzések teljesítéséhez.

  Georgios Papanikolaou (PPE) . – (EL) Elnök úr, biztos úr, a görögországi nemzeti statisztikai hivatal nyilvánosságra hozta legújabb – úgy tudom mai – közleményét, amely szerint Görögországban a munkanélküliség 11,3%-ra nőtt, és a munkanélküliek közel fele (45%) 34 év alatti fiatalokból áll. A legtermelékenyebb életkorban, vagyis 25 és 34 év között a munkanélküliség 14,6%. Szeretném kiemelni azt is, hogy a fiatalok e generációja Görögországban rendkívül alacsony fizetést kap, amely jóval az európai átlag alatt marad. Ők a „700 euró” generáció, ahogy Görögországban hívják őket, és aggódunk amiatt, hogy a bérek még tovább csökkenhetnek.

Úgy vélem tehát, hogy nagyon óvatosnak kell lennünk, amikor ilyen általánosításokat teszünk, különösen a munkanélküliség szempontjából egy ilyen nehéz időszakban, mivel érthető módon a görög társadalom aggódik. Úgy vélik, hogy amíg ilyen magas a munkanélküliség, és mindezek a problémák jelen vannak Görögországban, tényleg vissza tudjuk állítani a növekedést további bércsökkentésekkel és elbocsátásokkal?

  Karel De Gucht , a Bizottság tagja. – Természetesen nagy aggodalommal tölt el minket a munkanélküliség Görögországban, ás nemcsak Görögországban, hanem az Európai Unió többi részén is. Másrészről az is meglehetősen fontos, hogy a gazdasági alapelveket tiszteletben tartsák, és amikor egy bizonyos időszakban a bérek nagyobb ütemben növekednek, mint a termelékenység, akkor az problémákat okoz, és lényegében ez történt Görögországban. Elismerem, hogy ez súlyos probléma, különösen a fiatalok számára, és szorosan figyelemmel követjük a helyzetet, de azon a véleményen vagyunk, hogy az Európai Monetáris Unió egy tagállamában a hosszú távú pénzügyi fenntarthatóság létfontosságú.

  Nikolaos Chountis (GUE/NGL) . – (EL) Elnök úr, kérdésem képviselőtársam kérdésének mögöttes elvével és okával kapcsolatos.

Azt mondta, hogy Rehn úr képviselője azt állította, hogy megszorításokra van szükség a magánszférában Görögországban. A kérdés, biztos úr, a következő: milyen jogon beszélnek, javasolnak, jósolnak vagy gyakorolnak nyomást a Bizottság felügyelő hivatalnokai, a Bizottság szóvivői és a biztosok azzal kapcsolatban, hogy mit kellene tennie Görögországnak a közösségi politikához nem kapcsolódó ágazatokban, vagyis a bérek, a nyugdíjak, a közigazgatás és az egészségügy területén? Ki ad meghatalmazást ilyen állításokra, és honnan ered a hatáskör és a joghatóság arra, hogy ilyen típusú intézkedéseket kérdőjelezzenek meg, támogassanak vagy javasoljanak a görög gazdasággal kapcsolatban?

  Karel De Gucht , a Bizottság tagja. – Természetesen nem kérjük, hogy csökkentsék a foglalkoztatást a magánszférában, de látjuk, hogy a pénzügyi és gazdasági válság következtében növekszik a munkanélküliség nemcsak Görögországban, hanem az Európai Unió nagyobb részében is.

Azt mondjuk, hogy helyre kell állítanunk a görög gazdaságot, ha azt akarjuk, hogy hosszú távon fenntartható legyen. Meg kell őriznünk továbbá a gazdasági és monetáris uniót, amely felbecsülhetetlenül fontos az egész európai gazdaság számára: ez az, amit állítunk; és természetesen nem mondjuk, hogy a munkanélküliségnek növekednie kellene. Sajnálatos módon ez az eredménye azoknak a politikáknak, amelyeket bizonyos időn keresztül folytattak.

  Elnök. – 35. kérdés, előterjesztette: Ádám Kósa (H-0133/10)

Tárgy: A tagállami és az uniós hatáskör összeütközéséről az IMF-megállapodás(ok) kapcsán

Az Európai Bizottság – többek közt – ideiglenes jelleggel változtatott az állami támogatások szabályain, és jelentős könnyítéseket vezetett be a kkv-k támogathatósága kapcsán a nagyobb mértékű válság elkerülése érdekében (European Economic Recovery Plan). Magyarország az elmúlt időszakban saját gazdaságpolitikájának köszönhetően különösen súlyos finanszírozási válságba került. Az IMF-fel kötött közel 20 milliárd eurós megállapodás miatt olyan, Magyarország mint uniós tagállam által prioritásként követett és az alapszerződésekben rögzített értékekkel kénytelen szembe menni, mint a magas szintű foglalkoztatás és a hátrányos helyzetű csoportok védelme. A konkrét kérdés: Egy ilyen megállapodás lehet-e jogszerű, és ennek felelősségét ki viseli akkor, ha egy uniós tagállamban valamely nem európai uniós nemzetközi szervezettel kötött megállapodás éppen az ottani foglalkoztatás helyzetének drámai romlásával jár, beleértve a fogyatékos emberek foglalkoztatásának támogatását is?

  Karel De Gucht , a Bizottság tagja. – Amikor a globális pénzügyi válság különösen nagy csapást mért Magyarországra 2008 őszén, a Bizottság és a Tanács nagyon gyors döntést hozott arról, hogy egy nagyszabású, 6,5 milliárd euró összegű uniós mentőcsomaggal támogatja Magyarországot, amely meghaladta a nem euróövezetbe tartozó tagállamok számára akkor elérhető támogatások felét, és az IMF és a Világbank kölcsöneivel együtt összesen 20 milliárd eurót tett ki.

Szeretném hangsúlyozni, hogy e segítségnyújtás nélkül Magyarországnak gazdasága sokkal nagyobb mértékű szétesésével kellett volna szembenéznie, mint a múlt évben megfigyelt 6%-os hanyatlás és az idei évre várható stabilizálódás. Továbbá, mivel a kormány elvesztette a pénzpiacokhoz való hozzáférést, ha nem kaptak volna támogatást, az azt jelentette volna, hogy a fiskális politika még korlátozóbb lett volna, mint amilyen a program alatt volt, valamint hogy a kiadások visszafogása súlyosabb lett volna. Ily módon a gazdasági visszaesés mértékének korlátozásával, a munkanélküliség erőteljesebb növekedésének megakadályozásával és az állami költségvetési hiány finanszírozásának támogatásával ez a nemzetközi segítségnyújtás közvetlen módon hozzájárult a válság társadalmi következményeinek mérsékléséhez, beleértve a társadalom veszélyeztetett csoportjait is.

Ahhoz természetesen, hogy a gazdasági program hiteles legyen, és hogy idővel megnyugtassák a befektetőket azt illetően, hogy Magyarország helyreállítja a szilárd államháztartást és a fenntartható növekedést, elengedhetetlen volt, hogy a kormány bevezessen egy pénzügyi konszolidációs intézkedéseket tartalmazó gazdasági stratégiát. A szubszidiaritás elve alapján a tagállamok felelősek a szociálpolitikai intézkedések megtervezéséért és végrehajtásáért. A segítségnyújtás tehát támogatta a kormány tevékenységét, amelynek az volt a célja, hogy költségvetési megtakarításokat érjenek el és hogy célzottabbak legyenek a kiadások, különös figyelmet fordítva a szegények és az alacsony jövedelműek megsegítésére.

  Kinga Gál , a szerzőt helyettesítve. – (HU) Köszönöm a választ! Kósa képviselő úr nevében fűznék hozzá megjegyzést. Végül is Magyarország azért nem tudott élni a European Economic Recovery Plan által nyújtott több száz milliárdos élénkítési lehetőséggel, mert pontosan ezek az ilyen szabályok nem tettek lehetővé nagyobb mértékű gazdasági élénkítést, és ez a foglalkoztatás helyzetének további romlásával járt. Különösen a fogyatékos emberek foglalkoztatásának támogatása nem valósulhatott meg, tehát egy furcsa ellentmondás jön itt létre. Erről kérdezném a véleményét.

  Karel De Gucht , a Bizottság tagja. – Nem én vagyok ennek a bizottsági anyagnak a felelőse, de úgy tűnik számomra, hogy a tisztelt képviselő asszony a 100 milliárd eurós csomagra utal, ez azonban egy olyan csomag, amelyet a tagállamok maguk finanszíroztak, és amelyet a tagállamok valósíthatnak meg. Ezt a pénzt nem bocsátották a tagállamok rendelkezésére. A 100 milliárd eurós tételt meg fogja találni a nemzeti költségvetések kiadási oldalán.

Magyarországgal az történt, hogy – mivel erre szükség volt – 20 milliárd eurónyi további segélyt bocsátottak az ország rendelkezésére, ami nem történt meg más gazdaságok esetében. Őket csak arra hatalmazták fel, hogy intézkedéseket hozzanak a válságból való kilábalás érdekében, de tényleges kifizetés nem történt e tagállamok esetében.

  Nikolaos Chountis (GUE/NGL) . – (EL) Elnök úr, biztos úr, az ön által adott válasz véleményem szerint nem tükrözi a kérdés mögött rejlő problémát és spekulációt, és figyelembe véve a görögországi helyzetet, a következőt szeretném kérdezni: van-e aggályuk azzal kapcsolatban, hogy a Nemzetközi Valutaalap, egy külső szervezet, beleavatkozik az Európai Unió belügyeibe? Akármit is tett a Nemzetközi Valutaalap, azzal – mondhatni – rombolást idézett elő. A kérdés tehát a következő: foglalkozik-e azzal a Bizottság, hogy miért hatolt be a Nemzetközi Valutaalap az Európai Unióba, és hogy melyik szerződésben, melyik cikkben van rendelkezés a Nemzetközi Valutaalapnak az Európai Unió eljárásaiban való részvétellel kapcsolatban? Miért nem választ egy európai megoldást Görögország esetében a szerződések 122. cikke (2) bekezdésének megfelelően?

  Karel De Gucht , a Bizottság tagja. – Nagyon röviden, ha az IMF beavatkozna Görögország ügyeibe, akkor azt természetesen Görögország kérésére tenné. Nem avatkoznak közbe egyoldalúan, és ahogy azt a tisztelt képviselő úr is tudja, létezik egy európai megállapodás a tagállamok és a gazdasági és monetáris unió tagjai között, hogy az Európai Unió tagállamai és az IMF közösen lépjenek fel. Ez azonban csak egy tagállamnak, ebben az esetben Görögországnak a kérésére válik ténylegesen valóra, és úgy értem, jelenleg erről folyik a vita.

  Elnök. – 36. kérdés, előterjesztette: Eleni Theocharous (H-0139/10).

Tárgy: A ciprusi államháztartási hiány

A gazdasági válság az egész világon, így különösen az euróövezet országaiban is szedi áldozatait.

Rendelkezik-e a Bizottság a ciprusi költségvetési hiányra vonatkozó adatokkal, valamint a ciprusi gazdasággal kapcsolatos más mutatókkal?

Nyugtalanító-e a ciprusi gazdaság és ebből következően az arra utaló mutatók alakulása? Szükség van-e a Bizottság véleménye szerint a pénzügyi helyzettel kapcsolatos intézkedésekre Cipruson? Ha igen, milyen intézkedésekre és mennyi ideig?

Sor került-e eszmecserére, és az EU, nevezetesen az Bizottság álláspontját és javaslatait ismertették-e a ciprusi kormánnyal?

  Karel De Gucht , a Bizottság tagja. – Elnök úr, engedje meg hogy tisztelettel megkérdezzem, nem zárhatnánk-e le ezt a vitát. Rehn urat helyettesítem, és a kérdések órájának rendszerint 8 órakor vége van. Más elfoglaltságaim vannak, így nem tudok tovább maradni. Ez komoly probléma számomra. Nincs időm, nem tudok tovább maradni.

  Gay Mitchell (PPE) . – Nagy nehézségek árán utaztam ide az Európai Unió más részéről, és nem fogadom el azt a választ a biztos úrtól, hogy nincs ideje. Ha nincs ideje, most sétáljon ki azon az ajtón. Én a Parlament tagja vagyok, és van egy kérdésem, amelyre választ várok. Nekem is sok elfoglaltságom van. Nagyon régóta ülök itt arra várva, hogy feltehessem kérdésemet, miközben mindenféle kiegészítő kérdésekre válaszoltak. Jogom van a válaszra ebben a Parlamentben. Nagyon arrogánsnak tartom öntől, hogy azt mondja, nincs ideje.

  Karel De Gucht , a Bizottság tagja. – Erről az elnök úrnak kell döntenie. Hadd fejezzem ki egyértelműen, hogy én nem a számomra feltett kérdésekre válaszolok most itt, hanem Rehn urat helyettesítem, aki betegsége miatt nem tud itt lenni. Ezt az elnök úrhoz kell intéznie. Tiszteletben tartom a Parlament elnökének a tekintélyét. Ez nem rajtam múlik.

  Elnök. – Jogosan mutat rá a problémára. Ön Rehn biztos urat helyettesíti, ami természetesen sajnálatos, figyelembe véve a kérdések fontosságát. Mindazonáltal a kérdések órája a napirend szerint 8:30-ig tart. Az adott körülmények között, bár nem tudom a székhez láncolni, elmondom, hogy mivel azt a sajnálatos szerepet kapta, hogy Rehn biztos urat kell helyettesítenie, azt várjuk öntől, hogy ezt a hozzá intézett kérdések terén teljes mértékben teljesítse.

  Karel De Gucht , a Bizottság tagja. – Én úgy értettem, hogy 8 óráig kell itt lennem, de ahogy már mondtam, ön az elnök, és ön dönti el, mit kell tennem, tehát folytatom feladatomat.

A pénzügyi válság, amely egy makrogazdasági válsággá fejlődött, az eddigi legsúlyosabb válság a második világháború utáni történelemben mind mértékét, mind globális kiterjedését tekintve. A válság súlyos hatást gyakorolt a globális gazdaságra, beleértve az EU-t és az euróövezetbeli országokat. Ily módon elkerülhetetlenül érintette Ciprust is, amely egy nagyon kicsi, nyitott gazdaság.

A ciprusi statisztikai hivatal által közzétett előzetes becslések alapján Ciprus bruttó hazai terméke reálértékben 1,7%-kal csökkent 2009-ben. Ez az első alkalom az elmúlt 35 év során, hogy a gazdasági tevékenység terén Cipruson negatív növekedési rátát jegyeztek fel.

Ezek a kedvezőtlen gazdasági körülmények, az eszközár-robbanás elhalványulásával és a részben az európai gazdaságélénkítési terv keretében elfogadott intézkedésnek köszönhetően létrejött expanzív fiskális politikával együtt az államháztartás romlásához vezettek. A legutóbbi GDP-vel kapcsolatos adatok szerint, amelyet a ciprusi hatóságok 2010 márciusában közöltek, és amelyeket jelenleg hitelesít az Eurostat, az államháztartás hiánya elérte a GDP 6,1%-át, míg a bruttó államadósság a GDP 56,25%-a volt 2009-ben.

A Stabilitási és Növekedési Paktum megköveteli a Bizottságtól, hogy jelentést készítsen minden esetben, amikor egy tagállam tényleges vagy tervezett hiánya meghaladja a GDP 3%-át mint referenciaértéket. Jelenleg a Bizottság egy ilyen jelentést készít Ciprussal kapcsolatban. Amint elkészül a jelentés, a Tanács elé terjesztik, amelynek döntenie kell arról, hogy túlzottnak tartja-e a hiányt. Ha a Tanács ezt a következtetést vonja le, ajánlásokat fog megfogalmazni Ciprus számára, és határidőket fog meghatározni hatékony kiigazítási intézkedések meghozatalára.

Eközben a ciprusi kormány is elküldte naprakész stabilitási programját. A program tartalmazza a 2013-ig szóló középtávú költségvetési stratégiát. A Bizottság jelenleg értékeli ezt a frissített programot, és tanácsi véleményre irányuló ajánlást fogalmaz meg a programmal kapcsolatban.

  Eleni Theocharous (PPE) . – (EL) Elnök úr, biztos úr, rendkívül zavaró lenne, ha nem adna választ azonnal a feltett kérdésre. Bárhogy legyen is, szeretném, ha megmondaná, ha Ciprust a felügyelet alá vonás veszélye fenyegetné, valamint hogy elégedett-e a konvergenciaprogrammal. Természetesen mondott valamit a becslésekről, de szeretném tudni, hogy elégedett-e a kormány által előterjesztett konvergenciaprogrammal.

  Karel De Gucht , a Bizottság tagja. – Csak azt tudom megismételni, amit már mondtam, vagyis hogy lesz egy értékelés, és ez a rendes eljárás, amelyet minden tagállam esetében alkalmazunk, beleértve Ciprust is.

Ha a Bizottság arra a következtetésre jut, hogy túlzott hiány van, akkor ajánlásokat fog tenni Ciprus számára.

  Elnök. – 37. kérdés, előterjesztette: Morten Messerschmidt (H-0142/10)

Tárgy: Görögország és az euró-együttműködés jelenlegi válsága

Görögország jelenleg az euró-együttműködés árnyoldalával szembesül. A jól menő évek alatt azt a benyomást közvetítette az EU felé, hogy minden a legnagyobb rendben van. Amikor azonban a pénzügyi válság elérte Európát, minden rosszra fordult. A görög államháztartási hiány 2009-ben a GDP 12,7%-a volt, ez jelentősen meghaladja az euróövezet stabilitási paktumában meghatározott három százalékos határértéket. Az athéni kormány most olyan takarékossági intézkedések bevezetésére kényszerült, amely az állami költségvetést 4,8 milliárd euróval csökkenti. A görögöknek szorosabbra kell húzniuk a nadrágszíjat, és ez a köztisztviselőktől a nyugdíjasokig mindenkit érzékenyen fog érinteni.

A szabad átváltási árfolyamok alapvetően nem tesznek jót. Senkinek nem használnak, és az alapvető strukturális problémákat sem oldják meg. Fel kell ismernünk, hogy a pénznek, mint minden egyéb dolognak, „ára“ van. Görögországban ez az ár csillagászati kamatlábak formájában testesült meg, amelyek minden gazdasági tevékenységet megbénítanak. Ha a helyzet ennyire drámaivá válik, az államnak meg kell húznia a vészféket, és csökkentenie kell a pénz árát. Egyetért-e a Bizottság ezekkel a gondolatokkal? Amennyiben egyetért, az azt jelenti, hogy elismeri az euró belülről fakadó gyengeségét?

  Karel De Gucht , a Bizottság tagja. – Úgy tűnik, a tisztelt képviselő úr azt állítja, hogy Görögországban a független monetáris politika alkalmazása egy lehetséges módja lenne az országot érintő válság enyhítésének. Ez nem igaz; a görög kormány által meghatározott magas kamatlábak nem monetáris politikai tényezőkből erednek, hanem abból a kockázati prémiumból, amely a piaci szereplők azon aggályaival kapcsolatos, hogy az államadósság törlesztése fenntartható-e.

Az EKB kamatlábai történelmi mélyponton vannak, és az Európai Központi Bank nagyon bőséges likviditást biztosít az euróövezet pénzügyi rendszerének, beleértve a görög intézményeket is. Természetesen az euróövezetben való részvétel miatt a gazdasági kiigazításnak a valutaárfolyam befolyásolásától eltérő módon kell végbemennie, ahogy azt több bizottsági dokumentum, például az 2008. évi „Tízéves a GMU” című átfogó jelentés is mutatja.

A kiigazítás az euróövezetben nem volt teljesen zökkenésmentes a múltban. Ezért hangsúlyozza a Bizottság, hogy a tagállamok sebezhetőségének korai felismerése és kezelése érdekében meg kell erősíteni az EU multilaterális felülvizsgálati eljárásait az egymásra való nyomásgyakorlás fokozásával. A Bizottság most készít elő javaslatokat ebből a célból, ahogy azt egy korábbi kérdésre adott válaszomban már említettem.

  Morten Messerschmidt (EFD) . – (DA) Rengeteg lehetőség létezik egy ország valutájának szabályozására – feltéve, hogy az ország függetlenséget élvez. Azonban pontosan ez az, amivel nem rendelkeznek az euróövezet tagjai, mert a korábban rendelkezésükre álló eszközök jó részét Frankfurtnak adták. Nem igaz továbbá, hogy a kamatlábak nem különböznek az euróövezeten belül, mert nagy eltérés van a piaci kamatlábak között mind a közép-, mind a hosszú lejáratra felvett hitelek esetében, és a görög államkötvények kamatlába például sokkal magasabb, mint a dán kötvényeké – annak ellenére, hogy nekünk saját valutánk van.

Azt szeretném, ha a Bizottság választ adna arra vagy elismerné azt, hogy ha Görögországot nem kötné a Frankfurtban kiadott állásfoglalás, akkor Görögország leértékelte volna valutáját, és ez a leértékelés a problémák nagy részét orvosolta volna, amelyekkel Görögországnak most szembe kell néznie.

  Karel De Gucht , a Bizottság tagja. – Természetesen ez nem igaz. A monetáris unió természetesen éppen azon az elven alapul – és ezzel mindenki teljes mértékben tisztában van, amikor az Európai Monetáris Unió tagjává válik –, hogy nem lehet többé leértékelni egy ország valutáját, mert valójában nincs többé saját valutája. Csak egy közös valuta van.

Nincs többé olyan, hogy görög valuta. A görögöknek az euró a fizetőeszközük. Egy egyéni leértékelés tehát teljes mértékben ellentmond az Európai Monetáris Unió elképzelésének, és nem véletlen, hogy Görögország tagja az Európai Monetáris Uniónak. Azért tagja, mert mindent megtettek – tényleg mindent –, hogy azok lehessenek.

  Elnök. – 38. kérdés, előterjesztette: Gay Mitchell (H-0145/10)

Tárgy: Az Európai Valutaalap

Az elmúlt hetekben az Európai Valutaalappal (EMF) kapcsolatos elképzelésről szóló vita során elhangzott, hogy az alap olyan válságok kezelésével foglalkozó mechanizmus lenne, mint amely ez év elején sújtotta Görögországot.

Mi a javaslat jelenlegi helyzete? Hogyan működhetne egy ilyen alap a gyakorlatban? Mik a legfőbb gátjai az EMF felállításának, lehetőség lenne-e rá például a jelenlegi szerződésben szereplő szabályok alapján?

  Karel De Gucht , a Bizottság tagja. – A válság megmutatta, hogy szükség van egy válságrendezési keret létrehozására az euróövezet számára.

Tekintettel arra, hogy minden gazdasági, jogi és intézményi vonatkozást mérlegelni kell, ez inkább középtávú kérdés, mint azonnali lehetőség.

Az euróövezet állam- és kormányfői egyértelmű jelzést adtak március 25-én, miután egy olyan munkacsoport létrehozását szorgalmazták, amely intézkedéseket dolgozna ki az euróövezet válságrendezési kerete számára az év vége előtt.

Az Európai Valutaalappal kapcsolatos nyilvános vita számos kérdést érintett, amelyek fontosak ebben a vonatkozásban. A Bizottság különösen egyetért azzal, hogy szigorú feltételek és ösztönzésbarát kamatlábak mellett célszerű lenne létrehozni egy sürgős pénzügyi támogatási keretet.

Azonban nincs szükség egy új testületre, hogy ezt a feladatot ellássa vagy meghatározza és ellenőrizze a feltételeket. Biztosítani kell az Európai Monetáris Unió stabilitásorientált irányítási keretével való összeegyeztethetőséget. A Bizottság ennek megfelelően mérlegeli a javaslatok hatályát. Általánosabban fogalmazva, az összes euróövezetbeli tagállamnak a megfelelő politikák iránti szilárd elkötelezettsége marad a GMU sikeres működésének sarokköve.

Ebben az összefüggésben a Bizottság javaslatok kidolgozásán fáradozik a megerősített gazdaságpolitikai koordinációval és országfelügyelettel kapcsolatban az „Európa 2020” stratégiáról szóló közelmúltbeli bizottsági közleményben foglalt javaslatok alapján.

  Gay Mitchell (PPE) . – Először is, szeretnék elnézést kérni a biztos úrtól. Mindannyian bizonyos mértékben repülőgép-betegségben szenvedünk, mert néhányunk nem tudott hazajutni, és megpróbálunk segíteni a családtagjainknak, hogy eljussanak ide. Megértem, hogy a biztos úrnak más elfoglaltságai vannak, és hogy egy kollégáját helyettesíti.

Megkérdezhetném a biztos urat a válaszával kapcsolatban, hogy mit ért középtáv alatt? E Bizottság mandátumának a feléről beszélünk? Vagy egy évről beszélünk, vagy 18 hónapról? Milyen időtartamot lát reálisnak ahhoz, hogy határozottabb válaszok szülessenek ebben a kérdésben?

  Karel De Gucht , a Bizottság tagja. – A pontos időkerettel kapcsolatos kérdést Rehn biztos úrnak kellene feltennie, de amikor megnézzük az általunk tett javaslatokat és a Görögország támogatása céljából kötött megállapodást, amely különösen a kétoldalú kölcsönök és a Nemzetközi Valutaalap általi támogatás kombinációjaként fog megvalósulni, egyértelmű, hogy a Bizottság azon a véleményen van, hogy ami most történt, azt semmiképp sem lehetne megoldani egy Európai Valutaalap létrehozásával, mert az sokkal több időt venne igénybe, mint amennyi a rendelkezésünkre áll Görögország esetében.

Számunkra tehát egy középtávú projekt lenne szimpatikus, de a pontos időkerettel kapcsolatban tényleg azt javaslom, hogy Rehn úrhoz forduljon.

  Elnök. – 39. kérdés, előterjesztette: Rodi Kratsa-Tsagaropoulou (H-0150/10)

Tárgy: A tagállamok pénzügyi felügyeleti mechanizmusai

A gazdasági ügyekért és a monetáris politikáért felelős biztos, Olli Rehn kijelentette, hogy a válság legfőbb tanulsága az, hogy sürgősen szükség van a gazdaságpolitikák eddiginél mélyrehatóbb és átfogóbb felügyeletére, jelesül arra, hogy az egyensúlyhiányok időben jelezhetők legyenek és az euróövezet makrogazdasági stabilitásának garantálása céljából megoldásokat is találjanak rájuk. Mivel a Szerződés 121. és 126. cikke alapján a Bizottság rendelkezésére állnak a tagállamok pénzügyi politikáinak felügyeletéhez szükséges eszközök és mechanizmusok, és mivel a tagállamok többségében a hiány jóval meghaladja az előírt 3%-ot, a Bizottság választ tud-e adni a következő kérdésekre:

Szándékában áll-e erősíteni a felügyelet megelőző jellegét? Ha igen, akkor milyen eszközökkel és eljárásokkal? Szándékában áll-e javaslatokat benyújtani az euróövezeten belüli gazdasági konvergencia fokozása céljából? Szándékában áll-e támogatni a tagállamokban szükségesnek bizonyuló szerkezeti változtatásokat annak érdekében, hogy a tagállamok – mihelyt államháztartásuk ezt megengedi – bevezethessék őket?

  Karel De Gucht , a Bizottság tagja. – A Bizottság régóta érvel az euróövezet gazdasági felügyeletének elmélyítése és kiszélesítése mellett. A kérdés fontosságát az Európai Parlament is felismerte az euróövezetre és az államháztartásra vonatkozó 2009-es éves beszámolóról szóló jelentésében.

A Bizottság teljes mértékben fel akarja használni az új szerződésben rendelkezésre álló eszközöket, hogy erősebb politikai koordinációt és irányítást érjen el. Egy rövidesen megjelenő közlemény új javaslatokat fog körvonalazni, amelynek célja, hogy az Európai unió működéséről szóló szerződés új 136. cikke alapján terveket vázoljon fel az euróövezetben az átfogó válságmegelőzési és kiigazítási keret kialakítására. A közlemény valószínűleg tartalmazni fog a Stabilitási és Növekedési Paktum megelőzési és kiigazítási dimenziójának megerősítésével kapcsolatos javaslatokat – az euróövezeten belüli makrogazdasági egyensúlyhiányok hatékonyabb és szélesebb körű felügyeletére vonatkozó javaslatokat – és meg fogja vizsgálni egy válságrendező mechanizmus létrehozásának lehetőségeit az euróövezetbeli országok számára.

A fiskális politika tekintetében nagyobb hangsúlyt kell fektetni a fiskális fenntarthatóságra a válságnak az adósságra és a növekedési potenciálra gyakorolt hatása, valamint a közreható demográfiai tényezők miatt. Meg kell erősíteni a Stabilitási és Növekedési Paktum megelőzési és kiigazítási dimenziójának való megfelelést célzó kezdeményezéseket. A kedvező időszakokban erősebbé kell válnia a konszolidáció iránti elkötelezettségnek. Az optimális konszolidáció kidolgozásakor kellő mértékben figyelembe kell venni az államháztartás rejtett gyenge pontjait. Nagyobb hangsúlyt kell helyezni az adósságállomány alakulására és az államháztartás fenntarthatóságára és minőségére, beleértve a nemzeti fiskális hagyományokat. Foglalkozni kell az olyan esetekkel is, amikor a szabályokat folyamatosan megsértik; elrettentőbbé kell tenni a büntetéseket és meg kell erősíteni az ösztönzőket.

A fiskális egyensúlyhiányok mellett minden uniós tagállamnak a versenyképesség alakulásával és a makrogazdasági egyensúlyhiányokkal is foglalkoznia kell. Mindazonáltal a makrogazdasági egyensúlyhiányok és a versenyképességi eltérések felügyeletét különösen biztosítani kell az euróhoz kötődő uniós tagállamok esetében, mivel az euróövezetbeli tagállamokban nagyobb a gazdasági és pénzügyi továbbgyűrűzés veszélye; kisebb a piaci fegyelem; nincs árfolyamkockázat, valamint a kiigazítás nehezebb és jó eséllyel költséges az egész euróövezetre nézve.

A versenyképességi eltérések komoly aggodalomra adnak okot az Európai Valutaalap működése szempontjából. A válságot megelőző évtizedben az eltéréseket fokozta az egyes tagállamokban aggasztó módon kialakult különböző belföldi gazdasági egyensúlyhiány, beleértve többek között a magas adósságot és az ingatlanbuborékokat néhány folyófizetésimérleg-hiánnyal rendelkező ország esetében, valamint a belföldi kereslet állandósult gyengeségét néhány többlettel rendelkező országban. A bérek és az árak széttartó alakulása, a fenntartható külső adósságállomány fölhalmozódása, valamint a forrásoknak folytatólagosan a valóságtól elrugaszkodó elosztása fokozta a kiigazítás kockázatát és növelte az államháztartás sebezhetőségét. Ugyanakkor azok az országok, amelyek nagymértékben függnek a külkereskedelmi többlettől, a világkereskedelem jelentős szűkülésének estek áldozatul a globális válság kezdeti szakaszában. A Bizottság ezért a fiskális felügyelet kiterjesztése mellett javaslatokat kíván előterjeszteni a gazdasági felügyelet euróövezeten belüli kiszélesítésére, hogy az kiterjedjen a makrogazdasági egyensúlyhiányra és a versenyképességi fejleményekre is. Az a cél, hogy létrehozzanak egy keretet az euróövezetbeli egyensúlyhiányok korai felderítésére, megelőzésére és hatékony orvoslására.

A Bizottság javaslatának harmadik fontos része egy válságkezelési mechanizmus kialakításának lehetőségeit fogja vizsgálni. A Görögország esetleges pénzügyi megsegítésére létrehozott ad hoc mechanizmus egy azonnali szükségletet elégít ki. Szükség van azonban egy állandó válságkezelési mechanizmus létrehozására is, amelybe a működésbe lépés esetére erős elrettentő elemeket építenek be. A komoly bajban lévő euróövezetbeli országok kivételes és feltételes támogatásával kapcsolatos egyértelmű, hiteles és következetes szabályoknak és eljárásoknak utólagos létrehozása meg fogja erősíteni a GMU alapjait.

Az euróövezetben a megerősített gazdasági felügyeletre és koordinációra vonatkozó javaslatok a növekedést és munkahelyteremtést célzó átfogó „Európa 2020” stratégia fontos kiegészítéseiként szolgálnak. A Bizottság biztosítani fogja a két keret közötti hatékony kapcsolatot.

  Rodi Kratsa-Tsagaropoulou (PPE) . – (EL) Elnök úr, biztos úr, köszönöm válaszát; engedje meg, hogy visszatérjek a felügyelet és az egyensúlyhiány kérdésére. Azt reméltem megtudni a válaszból, hogy a divergencia kérdése most komoly naprendi ponttá fog-e válni; nemcsak a pénzügyi egyensúlyhiányok, hanem a gazdasági divergencia is, és nemcsak a felügyeleti mechanizmusok, hanem a divergenciát célzó intézkedések is. A nemzetközi válságok, a görög válság a felszínre hozták az euróövezet összes gyengeségét.

  Karel De Gucht , a Bizottság tagja. – Először is szeretnék elnézést kérni a tolmácsoktól, de némileg kivételes helyzetben vagyok. Azt is lefordíthatják, hogy megpróbáltam az összes kérdésre választ adni a 20:30-ig tartó időkereten belül.

A kiegészítő kérdést illetően úgy gondolom, hogy vissza kell térni az országában tapasztalható válság eredetéhez, ami lényegében az, hogy ezek az egyensúlyhiányok az idők folyamán alakultak ki. Nagyon nagy az egyensúlyhiány a versenyképesség tekintetében. A bérek sokkal nagyobb ütemben nőttek, mint a versenyképesség, és ez természetesen először is a nemzeti politikák kérdése.

Azt illetően, hogy jobb-e a szorosabb nyomon követés, a válaszom igen. Ezért javasolunk ezzel kapcsolatban egy új rendszert. Nem szabad elfelejtenie, hogy 2002-ben az Európai Bizottság javaslatot tett arra, hogy könyvvizsgálókat lehessen küldeni a tagállamokba például az adatok ellenőrzésére, de a tagállamok ezt nem fogadták el. A Bizottság tehát mindig tisztában volt azzal, hogy a nyomon követés nagyon fontos része annak, hogy a nemzeti költségvetések összeegyeztethetőek legyenek az Európai Monetáris Unióval, különösen Görögország esetében.

  Elnök. – Csak azt tudom mondani önnek, hogy Olli Rehn kétségtelenül sokkal tartozik magának! Meg kell beszélnie vele, hogy a legközelebbi kérdések órájában ő álljon az ön helyére.

A kérdések óráját lezárom.

(Azokra a kérdésekre, amelyeket idő hiányában nem tudtunk megválaszolni, írásban fogunk választ adni (lásd a mellékletet)).

(Az ülést 20.25-kor felfüggesztik és 21.00-kor folytatják.)

ELNÖKÖL: MARTÍNEZ MARTÍNEZ ÚR
alelnök