Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2010. április 20., Kedd - Strasbourg

13. Az Európai Menekültügyi Támogató Hivatal létrehozása (vita)

  Elnök. – A következő napirendi pont az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság nevében Jean Lambert által második olvasatra benyújtott ajánlás (A7-0118/2010) az Európai Menekültügyi Támogató Hivatal létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadása tekintetében a Tanács első olvasatbeli álláspontjáról (16626/2/2009 – C7-0049/2010 – 2009/0027(COD)).

  Jean Lambert , előadó. – Elnök úr, nem vagyok benne biztos, hogy kellően lelkesítő, hogy csak ennyien maradtunk, ez azonban nyilvánvalóan nagyon ellentmondásos téma, amely a Ház sok képviselőjét visszariasztotta a megjelenéstől és a felszólalástól, így most nekünk, akik elég bátrak voltunk itt maradni, meg kell ragadnunk az alkalmat.

Azzal szeretném kezdeni, hogy nagyon köszönöm a jelentésen dolgozó összes árnyék-előadónak a rendkívül aktív részvételt, és azt, hogy képesek voltunk közös tárgyalási pozíciót találni, és egyfajta csapatmunkában együttműködni. Szeretném megköszönni a két érintett elnökségnek is – gondolok itt a cseh, és különösen a svéd elnökségre –, hogy nyitottabban viszonyultak a kérdéshez, mint amit egyes tárgyalásokon láthattunk, mivel így képesek voltunk tárgyalni, ahelyett, hogy azt éreztük volna, hogy csak a Tanács akaratának teljesítésére vagyunk ott – legalábbis időnként.

Mit sikerült elérnünk? A közös európai menekültügyi támogató rendszer célja, hogy következetes, magas színvonalú döntéshozatalt valósítson meg a védelemre szorulók számára, és ez a rászorulók esetében tényleg élet-halál kérdése lehet. Közismert tény, hogy a rendszer a különböző tagállamokban nem működik következetesen. A legjobb és a legrosszabb közötti különbség esetenként olyan nagy, hogy ez már bizalmatlanságot szül, ami oda vezethet, hogy akik objektíven próbálnak dönteni, úgy érzik, hogy ellenük dolgoznak azok, akik nem is próbálnak objektívek lenni. Végül pedig éppen azok szenvednek, akik védelemre szorulnának.

Néhány, különösen nagy terhet viselő tagállamban az a határozott érzés is kialakult, hogy a többiek részéről hiányzik a szolidaritás, és a támogatás iránti igényükre nem kapnak valódi, gyakorlati választ. A menekültügyi alapban van egy külön finanszírozási ág a tagállamok közötti együttműködésre, amely hozott néhány pozitív fejleményt, de az is világosan kiderült, hogy ennek a szétaprózott hozzáállásnak megvannak a maga korlátai.

Ezért jön létre a Menekültügyi Támogató Hivatal, hogy folyamatos támogatásával erősítse a következetes hozzáállást, és aktív támogatást nyújtson a különösen nagy nyomás alatt álló országoknak. A konkrét feladatainak kijelölése már más jogszabályok keretében folyamatban van.

Az Európai Parlament számára a tárgyalások során a fő kérdés az volt, hogy az Európai Parlament maga milyen szerepet kap a Menekültügyi Támogató Hivatalhoz viszonyítva, hogyan lehet a tagállamok között nagyobb fokú szolidaritást elérni, és milyen szerepet játszik a civil társadalom és az UNHCR a hivatallal kapcsolatban.

A Parlament szerepére vonatkozó kérdések középpontjában az igazgatóval való kapcsolatunk állt, már ami a kinevezését és a további kapcsolatokat illeti. Végül abban sikerült megállapodnunk, hogy az Európai Parlament meghallgatja a javasolt jelöltet, felajánlja bizalmas véleményét és visszajelzést kap arról, hogy ezt mennyiben vették figyelembe.

Az igazgató ezenkívül be fogja mutatni éves jelentését a megfelelő bizottságnak – alig tudom elhinni, hogy ezért is meg kellett harcolnunk, de ez a helyzet –, és arra is felkérhetjük az igazgatót, hogy számoljon be bizonyos feladatok teljesítéséről.

A Parlament ügynökségekhez képest betöltött szerepe most az intézményközi munkacsoportban is vitatéma, én pedig jelenleg tagja vagyok az Európai Parlament ezzel foglalkozó csapatának – részben a tapasztalataimnak és részben a Menekültügyi Támogató Hivatalról szóló tárgyalásokkal kapcsolatos egyfajta csalódottságnak köszönhetően.

Ami a tagállamok közötti szolidaritást illeti, a Parlament kötelező erejű mechanizmusokat akart, a Tanács viszont rögzíteni akarta az együttműködés önkéntes jellegét, a végső megfogalmazás pedig semlegesebb lett, megmaradt viszont a külső értékelés a Menekültügyi Támogató Hivatalról, amire számíthatunk, és ebbe bele fog tartozni a Menekültügyi Támogató Hivatalnak a menekültügyben történő gyakorlati együttműködésre gyakorolt hatása.

A konzultációs fórum szerepét tekintve, a tagállamok nagy mennyiségben férhetnek hozzá valódi szakértelemhez, és számunkra nyilvánvalónak tűnt, hogy az ilyen szakértelem értékes lehet. Tudjuk, hogy a tagállamok némelyike aktív kapcsolatban van az NGO-kkal, és arról is gondoskodni akartunk, hogy a helyi hatóságok bevonására is legyen lehetőség, mivel gyakran nagy részben ezek teljesítik a közös rendszer követelményeit. Annak tehát örülünk, hogy valamivel több életet tudtunk lehelni ebbe a szervezetbe.

Összefoglalva úgy érezzük, hogy a Menekültügyi Támogató Hivatal nagyon hasznos szerepet játszhatna a közös rendszer kidolgozásában. Reméljük, magas színvonalú lesz – még ha ezt nem is sikerült pontosan belefoglaltatnunk a végső szövegbe –, és hozzásegít a kölcsönös bizalom és támogatás légkörének kialakulásához. A tagállamoktól ugyancsak azt szeretném kérni, hogy legyenek nyitottabbak az iránt, amivel más intézmények, választott hatóságok és a civil társadalom tagjai hozzá tudnak járulni, mert ugyan a tagállamok közötti együttműködésről van szó, ez nem tisztán kormányközi együttműködés. Egy európai intézmény megteremtésén dolgozunk.

  Cecilia Malmström , a Bizottság tagja. – Elnök úr, igazán örülök, hogy most már nagyon közel vagyunk az Európai Menekültügyi Támogató Hivatal létrehozásáról szóló rendelet végső elfogadásához. A Bizottság ezt még 2009. februárban javasolta, a Tanács és a Parlament pedig rendkívül elkötelezettnek mutatkozott az ügy iránt.

A közös menekültügyi rendszer létrehozása sok éve szerepel az Európai Unió céljai között, a Bizottság és én magam pedig változatlanul elkötelezetten valljuk ezt a célt.

Olyan rendszert kell létrehoznunk, amely igazságos és hatékony, közös normákon és közös elveken alapul. A rendszernek emellett a szolidaritáson kell alapulnia, ami egyszerre jelenti a bevándorlókkal vállalt szolidaritást, a származási és tranzitországokkal vállalt szolidaritást, illetve a tagállamok közötti szolidaritást. Ahhoz, hogy a tagállamok között erősebb legyen a szolidaritás, fontos a gyakorlati együttműködés a különböző menekültügyi hatóságok között, hiszen részben ez alakítja az európai menekültügyi rendszert. A Menekültügyi Támogató Hivatal létrehozását e gyakorlati együttműködés fokozása érdekében kérte a 2008-as Európai Bevándorlási és Menekültügyi Paktum, megállapodás pedig a 2009-es stockholmi programban született róla. A Menekültügyi Támogató Hivatal tehát a közös menekültügyi rendszer létrehozásának egyik sarokköve lesz.

Mint tudják, a Menekültügyi Támogató Hivatal székhelye Vallettában lesz. Konkrét, operatív támogatást fog nyújtani a tagállami hatóságoknak, és segíteni fogja a tagállamok között szükséges együttműködés kialakítását, illetve a közös gyakorlatok kidolgozását. Ezt egyrészt a menedékkérelmekkel foglalkozó egyének képzése, másrészt az információk és bevált gyakorlatok cseréje révén fogja elérni. A Menekültügyi Támogató Hivatal a különösen nagy nyomás alatt álló tagállamoknak is segítséget fog nyújtani olyan szakértői csapatok kiküldésével, amelyek segíthetnek a menedékjog iránti kérelmek nyilvántartásba vételében.

Szeretnék köszönetet mondani az Európai Parlamentnek és az ügyért felelős előadóknak – természetesen Jean Lambert asszonynak – a munkájáért, Moraes úrnak az Európai Menekültügyi Alap szükséges módosításaiért, valamint az összes társelőadónak és árnyék-előadónak. Az önök teljes körű, kitartó támogatása rendkívül hasznos volt, és nagyon várom, hogy a továbbiakban is együtt dolgozzunk az utolsó simításokon a hivatal megnyitása előtt – ami remélhetőleg már nagyon közel van.

  Simon Busuttil , a PPE képviselőcsoport nevében. – (MT) Elnök úr, mindenekelőtt én is szeretnék gratulálni Jean Lambertnek a jelentéséhez és a dokumentumcsomag sikeréhez, valamint ahhoz a lojalitáshoz, amelynek szellemében velünk, árnyék-előadókkal együttműködött ebben a kérdésben. Az Európai Néppárt pozitívan tekint a Menekültügyi Támogató Hivatal létrehozására, mivel fontos előrelépésnek tartja az Európai Unión belüli közös menekültügyi politika kialakításában és végrehajtásában. Én személy szerint máltai európai parlamenti képviselőként nemcsak elégedett, de büszke is vagyok arra, hogy ez a hivatal hazám fővárosában, Vallettában fog megalakulni. Szeretném nyomatékosítani, hogy a hivatalnak fel kell ismernie, hogy a közös menekültügyi politikának egyetlen szóra kell épülnie, amint az már elhangzott, és ez a szó a szolidaritás: szolidaritás az Európába utazó menedékkérőkkel, akik jogosultak a védelemre, amelyet az említett hivatalnak biztosítania kell, és – ahogyan a Bizottság nagyon helyesen mondta – szolidaritás azokkal az országokkal, amelyeknek segítség nélkül, egyedül kellett viselniük ezt a terhet. A szolidaritás fogalmát ezért a maga teljességében kell érteni; valójában olyan ez, mintha ugyanannak az érmének a két oldalát néznénk, szolidaritást mutatunk azokkal, akik védelmet érdemelnek, és szolidaritást azokkal a tagállamokkal, amelyek aránytalan terhet viselnek. Azt szeretném mondani, hogy egyelőre úgy tűnik, mintha a szolidaritás jelentőségéről szóló üzenet megértésre talált volna, a kérdést azonban még nem vittük tovább. Most azt szeretném, ha a szavakat tettekre váltanánk, és ez az elv gyakorlati szinten kezdene el működni. A Menekültügyi Támogató Hivatalnak éppen ebben lesz meghatározó szerepe – hogy ezt az elvet tartalommal töltse meg, megvalósítsa a gyakorlatban és gondoskodjon róla, hogy az általa felvállalt konkrét kezdeményezésekkel valóban sikerül kiterjeszteni a szolidaritást mindazokra, akiknek erre szükségük van. Ezért remélem, hogy ez a hivatal mielőbb megkezdi működését, másokat pedig szeretnék biztosítani arról, hogy mi a Parlament képviselőiként az elkövetkező hónapokban és években gondosan figyelemmel fogjuk kísérni működésének módját.

  Sylvie Guillaume , az S&D képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim, én is azzal szeretném kezdeni, hogy gratulálok Lambert asszonynak és Moraes úrnak a kitűnő munkájukhoz, amely az elkövetkező pár napban lehetővé fogja tenni számunkra – mihelyt a légügyi helyzet normalizálódik –, hogy hivatalosan elfogadjuk az Európai Menekültügyi Támogató Hivatal létrehozásáról szóló rendeletet. Úgy vélem ezért, hogy egy dologban mindannyian egyetértünk: üdvözöljük e hivatal küszöbön álló létrejöttét.

A gyakorlati együttműködésre való elszánt törekvésével a hivatal hozzá fog segíteni a különféle tagállamok menekültügyi gyakorlatai közötti komoly különbségek csökkentéséhez, amelyek az Európai Tanács tamperei ülésén megkezdett első, úgynevezett harmonizációs szakasz ellenére még mindig fennállnak. Ez a szerv lehetővé fogja tenni a jelenlegi gyakorlatból hiányzó következetesség garantálását.

Azt is szeretném hangsúlyozni, hogy a civil társadalom a konzultációs fórumokon való részvétele révén milyen fontos szerepet fog játszani ebben a hivatalban. A civil társadalom alulról jövő bevonása világosabb betekintést fog adni a menedékkérők által tapasztalt nehézségekbe és a nemzeti rendszerek hibáiba.

El kell ismernünk azonban, hogy ennek a témának van némi keserű utóíze. A Parlament például azt sajnálja, hogy nem tud teljes körűen részt venni a hivatal igazgatójának kinevezésében, magát a hivatalt pedig az bántja, hogy képtelenség hozzájárulni a tagállamok közötti kötelező szolidaritás rendszerének bevezetéséhez, hogy enyhíteni tudjanak az Európai Unió kapuinál található országok helyzetén.

Gyakorlati szempontból ez az önkéntes szolidaritás csak üres beszéd. Tény, hogy ha még megemlíteni sem vagyunk hajlandók a kötelezőbb rendszert, hogyan fogjuk valaha is megvalósítani? Ez központi kérdés marad a vitáinkban, és a továbbiakban is emlékeztetni fogjuk rá partnereinket, a Tanácsot és a Bizottságot.

Ennek a hivatalnak a megteremtése tökéletesen illusztrálja egy közös európai menekültügyi rendszer bevezetésének szükségességét. Ezt minden tagállam lelkesen támogatja, amikor olyan nyilatkozatokról van szó, mint a 2008-as Európai Bevándorlási és Menekültügyi Paktum. Furcsa módon azonban ugyanezeknek a tagállamoknak mintha kihagyna az emlékezetük, ha arról van szó, hogy a szavakat tettekre és a kötelezettségvállalásaikat a szövegekbe bekerülő közös szabályokra kellene váltani.

Azt például nézni is rossz, hogy a Tanács milyen készségesen elfogad egy egész intézkedéssorozatot az illegális bevándorlás leküzdésére, ahogyan az a Bel- és Igazságügyi Tanács februári ülésén történt. Óvatosabbnak bizonyult viszont a menekültügyi csomagról szóló tárgyalások során, amelynek az ügye most már hónapok óta egy helyben toporog. Ahelyett, hogy láthatóan és megalkuvó módon az elnyomó intézkedésekkel elért politikai kirakat mögé bújunk, arra szólítom fel a tagállamokat, hogy építsük fel a valódi szolidaritás Európáját.

Egyrészről tudjuk, hogy ezek a korlátozó intézkedések komolyan fenyegetik az európai menedékjogot az olyan személyek esetében, akik a szűrések fokozása és más akadályok miatt egyre veszélyesebb utakra vállalkoznak. Másrészről, Európa végre olyan, valóban harmonizált menekültügyi eljárásokkal büszkélkedhetne, amelyek a menedékkérőknek adott megfelelő garanciákon alapulnak.

Láthatjuk, hogy a tagállamokban erős az ellenállás a menekültügyi csomaggal szemben, és a tendencia a hazai gyakorlatok megtartása felé mutat. Ez az ellenállás köszön vissza a közös politika költségvetési költségeivel kapcsolatos érvek hangoztatásában, amely politika a válsággal összefüggésben fenntarthatatlannak tűnhet. Európára mindazonáltal óriási felelősség hárul, ha a menekültügyről van szó.

Hangsúlyoznunk kell, hogy eddig a nálunk rosszabb helyzetben lévő harmadik országok az esetek többségében jobban kitettek magukért a menekültek elhelyezésében. Reméljük ezért, hogy ez a menekültügyi csomag olyan sikeres lesz, mint a hivatal volt, és a sikert gyorsan eléri, mert sürgős intézkedésre van szükség.

  Marie-Christine Vergiat , a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim, a menedékjog az Európai Unió alapvető értékeinek egyike, és ezt senki nem meri nyilvánosan, a felszólalásában kétségbe vonni. Az ezzel kapcsolatos európai és tagállami politikák a valóságban mégis kérdéseket vetnek fel.

1999-ben történt, hogy az Európai Unió elkezdte harmonizálni az e kérdéssel foglalkozó szakpolitikáit, ma pedig úgy tűnik, általános az elégedettség a menedékkérők számának látványos visszaesése miatt. Mi az Egységes Európai Baloldal/az Északi Zöld Baloldal Képviselőcsoportjában szintén elégedettek lehetnénk ezzel, ha ez a szám a világon uralkodó emberi jogi helyzet javulását tükrözné, azt azonban mindnyájan tudjuk, hogy erről szó sincs. Szükség esetén ezt a csütörtök délután sorra kerülő vitáink igazolni fogják.

Különösen 2004 óta tapasztalhattuk a befogadási eljárások és feltételek lefelé történő harmonizálását. Az egyes országok gyakorlatai között jelentős különbségek vannak, és tudjuk, hogy a kérelmek némelyikét kiszervezték, és hogy a menedékkérők közül néhánynak ma már arra sincs lehetősége, hogy nyilvántartásba vetesse a kérelmét. A menedékjog iránti kérelmek számának legnagyobb csökkenéséért ismét Franciaország kapja a díjat. Franciaországi emberi jogi aktivistaként én elég jó helyzetben vagyok ahhoz, hogy tudjam, mi vezetett ezekhez az eredményekhez. Elég egyszer elkísérni egy menedékkérőt a menekültek és hontalanok védelméért felelős francia hivatalhoz, hogy rögtön megtudjuk, mi az ok. Tűrhetetlen, ahogy ezeket a férfiakat és nőket felszólítják arra, hogy szolgáltassanak bizonyítékot az általuk elszenvedett kínzásokról.

Ezért úgy tűnik, hogy a ma vizsgált javaslat hoz egy leheletnyi friss levegőt. Hozzásegít a menedékjogra vonatkozó európai rendszer jobb megvalósításához. A javaslat célja, hogy ösztönözze a tagállamok közötti gyakorlati együttműködést, különösen a származási országokról szóló pontos információkhoz való hozzáférés javításával, ami jó dolog. A Parlament által az első olvasatkor tett javaslatok többségét a Tanács elfogadta. Tudjuk, hogy ezt az eredményt főként a svéd elnökségnek köszönhetjük, és hálásak is vagyunk érte. Hozzátenném, hogy véleményem szerint Svédország mint olyan mintaértékű, és nagyon szeretném, ha más államok is hozzá igazodnának ezen a területen.

A bizottságban az első és a második olvasatkor egyaránt támogattuk az előadónkat, és nagyon szeretnék gratulálni és köszönetet mondani neki. Ugyanezt fogjuk tenni a plenáris ülésen is, és őszintén reméljük, hogy ez a kis előrelépés új fordulópontot hoz az ez ügyben folytatott európai politikában. Reményeink szerint ahelyett, hogy Európa visszahúzódna önmagába, amit mi itt a Házban csak „Európa erődként” szoktunk emlegetni, örömmel fogadhatjuk ezeket a férfiakat és nőket, akiknek a nemzetközi szerződésekben és a – hamarosan ratifikálásra kerülő – emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményben kinyilvánított joguk van a menedékhez.

  Mario Borghezio , az EFD képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, hallottam azt a felvetést, miszerint ez az intézkedés a szolidaritáson alapul. Szerény véleményem szerint valami más hiányzik – és ez a biztonság.

Mégis, elég csak azokkal beszélni, akik érintettek ezekben a kérdésekben, például a rendőrséggel – ez alkalommal volt szerencsém együtt utazni a bűnüldöző szervek tagjaival, Carabiniere tisztekkel a torinói ellátó hivatalból, akiket név szerint szeretnék megemlíteni: Romanini és Tavano. Ők is megerősítették, hogy a menedékkérők sok esetben hamis igazolványokat és okmányokat mutatnak be; ilyen esetekről különben már a különféle rendőri és egyéb szervek is beszámoltak.

Nem lenne jó ötlet, ha ezt a kérdést a biztonság szempontjából is megvizsgálnánk? Nem gondolom, hogy a biztonság kérdése nagyon hangsúlyos helyet kapott volna ebben a dokumentumban, mégis nagyon fontos, mert el kell kerülnünk, hogy egy fontos elvet, egy ilyen komoly humanitárius értéket képviselő, fontos intézményt, más szóval a menedékre való jogosultságot beszennyezzük azoknak a mocskos érdekeivel, akik illegális bevándorlókkal kereskednek, és akik a menedékjogot gyakran arra használják, hogy jogokkal nem rendelkező, a ténylegesen üldözöttekkel kapcsolatban nem lévő embereket szivárogtassanak be.

Másodszor, a rendelet 2. cikke kimondja, hogy a hivatal megkönnyíti, koordinálja és a menekültügy számos vonatkozása tekintetében megerősíti a tagállamok között a menekültügy terén folytatott gyakorlati együttműködést annak érdekében, hogy hozzájáruljon a közös európai menekültügyi rendszer jobb végrehajtásához, ideértve annak külső vonatkozásait is. Ezt a 7. cikknek kellene pontosítania, ezt azonban csak nagyon elnagyoltan teszi meg, azzal a megfogalmazással, hogy a hivatal technikai kérdésekben különféle együttműködési módszereket hozhat létre harmadik országokkal.

Úgy gondolom, ennél sokkal tovább kell mennünk, és nem értem, miért van az, hogy – miközben sokan javasolják, köztük mi is – senki nem beszél arról, illetve senki nem vizsgálja meg azt a javaslatot, hogy ezeket a hivatalokat a harmadik országokban is létre kellene hozni. Mi ennek az akadálya? Úgy hiszem, nagyon fontos a szűrés, részben azért, hogy enyhítsünk a munkaterhen és azoknak az országoknak a helyzetén, amelyeknek közvetlenebbül kell foglalkozniuk ezzel. Valaki beszélt ezeknek az országoknak a szükségleteiről, de ezeket az országokat támogatni kell, és szerintem harmadik országokban kell hivatalokat létrehozni, például Észak-Afrikában, a szubszaharai térségben, ahol a menedékjog iránti kérelmek és a menedékkérők összegyűlnek.

Ezeken a helyeken kell szűrnünk, esetleg az Európai Unió Külügyi Szolgálatát felhasználva, olyan műveletek segítségével, amelyekben bizonyos fejlődő országok is felvállalnák a felelősség egy részét; ha a menekültügyről van szó, fel kell keltenünk bennük a felelősségérzetet.

Úgy vélem, ezek a kérdések nagyon fontosak, és nem szabad elhanyagolnunk őket, ahogyan a Földközi-tenger e kérdésekben érintett európai országainak igényeit sem szabad figyelmen kívül hagynunk, és nem elég, ha pusztán beszélünk róluk vagy odaküldünk pár tisztviselőt – Olaszországban már megvannak a saját bürokratáink. Ahhoz, hogy kezeljük ezt a helyzetet, pénzre, forrásokra és valódi támogatásra van szükségünk.

Elhangzott, hogy Svédországban nagyon jól mennek a dolgok. Meglehet, de Svédország nagyon távol áll Málta, Olaszország, Franciaország és a földközi-tengeri térség igényeitől: itt van a probléma lényege, és ezzel foglalkozni kell – és az Európai Unió országait felelőssé kell tennünk ezért. A kiváltságok és a terhek együtt járnak, és mivel mi viseljük a terhet, a kezelésére is nekünk kell eszközt kapnunk.

  Franz Obermayr (NI) . – (DE) Elnök úr, bizonyosan nem rossz gondolat a menedékjogról szóló rendeletek egységes alkalmazása, hogy csökkentsük az EU-n belüli másodlagos bevándorlást, és támogassuk azokat a tagállamokat, ahol a menedékkérők beáramlása nagyon erős. Azzal kapcsolatban viszont súlyos kétségek merülnek fel, hogy a fejlesztésekhez szükség van-e ennek a támogató hivatalnak a létrehozására, és hogy ez a hivatal nem fog-e túlzottan beavatkozni a tagállamok hatásköreibe.

E hivatal létrehozása egy újabb lépést jelent az uniós menekültügyi politika központosítása felé. A cél a magas szintű védelem megvalósítása a leginkább nagyvonalú országok, így például Ausztria intézkedéseire alapozva. A meglévő különbségeket meg kell szüntetni, amihez a nagyvonalúbb országoknak meg kell maradniuk az eddigi eljárásoknál, míg a többieknek meg kell tenniük a szükséges változtatásokat. Ez mind nagyon rendben van, de a számos új uniós ügynökség létrehozása (2000 óta megháromszorozódott a számuk) és a hatáskörük kibővítése nyilvánvalóan ellentétes a lisszaboni stratégia törekvéseivel, amely a nagyobb fokú deregulációt és szubszidiaritást próbálta bevezetni.

Úgy vélem, hogy a körkörös migráció széles körben vitatott célkitűzése – egy kicsit itt, egy kicsit ott, néha valahol máshol – teljesen téves. A gyakorlatban ez nem működik, és a körkörös migrációból gyakran állandó migráció lesz. Természetesen más bírálatokat is lehetne mondani. A kitoloncolás előtti idegenrendészeti őrizet tekintetében irreális feltételeket vezetnek be a biztonság rovására és a végrehajtó hatalmunk rovására. A család fogalmának kibővítése, hogy mindenkit, még a nagymamákat is magában foglalja, újabb beáramláshoz fog vezetni, a munkaerő-piaci hozzáférés javítása pedig a magas munkanélküliség időszakában fenntarthatatlan.

Nem lehet finanszírozni az alapvető jóléti ellátás ugyanolyan szintre való bővítését, mint amilyen Ausztriában és Németországban van. Az új Menekültügyi Támogató Hivatal ezért nem felel meg a célnak, és nem kellene létrehozni. Az alapoktól kiindulva kell kidolgoznunk egy közös menekültügyi stratégiát, mert amit önök javasolnak, nem fog működni az érintett országokban.

  Georgios Papanikolaou (PPE) . – (EL) Elnök úr, az Európai Menekültügyi Támogató Hivatal létrehozása valóban rendkívül fontos, és így, szimbolikusan azt is fontosnak tartom, hogy Máltán jön létre, Európa egyik déli országában, amelyre a menedékkérők mennyiségét tekintve és az illegális bevándorlással kapcsolatos kérdések keretében is nagy nyomás nehezedik.

Nagyon fontos, hogy menekültügyekben még tovább fokozzuk és jobban koordináljuk a tagállamok közötti együttműködést, és végül megpróbáljunk egységes hozzáállást kialakítani a különféle nemzeti gyakorlatokból, különösen mivel mindnyájan elismerjük, milyen óriási különbségek vannak. Például – ez az információ a Bizottság rendelkezésére áll, de úgy gondolom, már rég tudja, hogy egy iraki menedékkérőnek az egyik tagállamban 71% esélye lehet a kérelme elfogadására, míg egy másik tagállamban mindössze 2% az esély, és természetesen vannak még különböző problémák a tagállamok között.

A Dublin II rendelet óhatatlanul nagyobb terhet fog róni egyes tagállamokra másokhoz képest, és természetesen ez a menekültügyi hivatal szintén támogatni fogja az Európai Menekültügyi Alap révén elérhető szolidaritási mechanizmusokat. Gondolok itt egyrészről a menekülteknek az európai harmadik országokból való átszállítására és újraelosztására, illetve a menekültek úgynevezett belső „újraelosztására”.

Ami a harmadik országokból történő újraelosztást illeti, kis lépésekkel ugyan, de haladunk előre. A menekültek belső újraelosztásával kapcsolatban viszont szeretném hangsúlyozni, hogy bár mindnyájan elismerjük, hogy egyes tagállamokra – különösen Európa déli részén – másokhoz képest nagyobb teher hárul, semmilyen konkrét javaslatot nem tettünk; semmilyen kezdeményezést nem tettünk ezekben az ügyekben. Várjuk a Bizottság javaslatait; az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság keretében egy levelet is küldtünk erről a kérdésről, és ha más nem, bátrabbnak kell lennünk ezekben az ügyekben, mivel nagy a nyomás.

Befejezésül azt szeretném mondani, hogy nagyon fontos, hogy mechanizmusokat dolgozzunk ki az Európai Unióban a menekültek fogadására, a menedékkérők fogadására, nemcsak humanitárius okokból és a képviselőtársaim által már többször említett okokból, hanem azért is, hogy le tudjuk küzdeni az illegális bevándorlást. Mindenkinek, aki egy jobb hazát, szebb jövőt keres, azt az üzenetet kell közvetítenünk, hogy Európában végül mindig jobb az esélye annak, aki a legális utat választja, mint annak, aki illegális bevándorlással próbálkozik, amely tekintetében sajnos nagy a nyomás.

  John Bufton (EFD) . – Elnök úr, az Európai Menekültügyi Támogató Hivatal létrehozása teljességgel ellentétes a britek bevándorlással kapcsolatos önkéntes kívülmaradásával, és ellenkezik azzal, hogy az Egyesült Királyság elutasította a schengeni vívmányokat. A javaslat, amelynek értelmében 40 millió EUR-t fognak elkölteni Máltán egy teljes hivatal létrehozására és személyzettel való ellátására azért, hogy az EU egész területén foglalkozzon a menedékkérőkkel, azt jelzi, hogy ez a Bizottság akarja meghozni azokat a döntéseket, amelyeket a nemzeti kormányokra kellene hagyni.

Mindenfajta közös európai menekültügyi politika fenyegetést jelent a határellenőrzés feletti brit joghatóság szempontjából. Az arra irányuló ismételt kérések, hogy az Egyesült Királyság hadd döntse el maga, ki jöhet be vagy mehet ki az országból, és kit tudunk elhelyezni, abból a tényből erednek, hogy nagyon komoly népesedési problémával nézünk szembe, amely meglehetősen eltér Európa bármely más részének helyzetétől.

A Bizottság olyankor nem ajánl segítséget és támogatást, amikor az Egyesült Királyság küszködik. Ehelyett el akarja venni a brit adófizetők pénzét, hogy ebből fedezze annak a költségét, hogy a nevünkben hozza meg a döntéseinket. 40 millió EUR-t jobban használnánk fel, ha új iskolákat, kórházakat és lakóházakat építenénk belőle az Egyesült Királyságban, illetve olyan kritikus szolgáltatásokat finanszíroznánk, mint a tiszta víz, amelyre rendkívül nagy szükség van, ha továbbra is rendes, első világbeli életminőséget akarunk nyújtani mindenkinek.

A születések egynegyedében, azaz évi 170 000 születés esetében az édesanyák maguk nem az Egyesült Királyságban születtek. Hol van az a pénz, amely segítené a brit adófizetőket mindezek finanszírozásában? Az önök zsebében, vagy már el is költötték egy új menekültügyi hivatalra, amely kétségkívül további terheket ró majd az Egyesült Királyságra?

Nálunk a választási kampányokban az Egyesült Királyság valamennyi pártja azt ígéri, hogy csinál valamit a bevándorlással, mivel az emberek odahaza követelik, hogy történjen valami. De mit tehet a Westminster mindaddig, amíg az EU-ban vagyunk, amikor ezzel pontosan egy időben az Európai Bizottság azt akarja, hogy a menedékkérők ügyében minden hatalmat adjunk át neki?

Ez a Bizottság újra és újra figyelmen kívül hagyja az Egyesült Királyság lakosságának akaratát és igényeit. Netán az a Bizottság szándéka, hogy ezen a területen is hatályon kívül helyezi az Egyesült Királyság önkéntes kívülmaradását? Az emberek otthon megérdemlik az őszinte választ, mert ez a kérdés rendkívül fontos számukra. Önök elvileg őket képviselik, ezért joguk van megtudni, mit terveltek ki.

  Sergio Paolo Francesco Silvestris (PPE) . – (IT) Elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim, nem szabadna a szolidaritás köpönyegébe burkolnunk egy olyan hivatalt, amelynek a menedékkérőkre vonatkozó igazságos feltételek kialakítását szolgáló eljárást kellene támogatnia.

Hiszünk abban, hogy ez hasznos és fontos, de egyrészről azt kellene garantálnia, hogy a ténylegesen jogosultak gyorsabban megkapják a menedékjogot, másrészről pedig azt, hogy a szükséges jogokkal nem rendelkezők, akik megpróbálnak visszaélni a rendszerrel, határozott elbánásban részesüljenek, mivel az nyilvánvaló, hogy a jogosultak nem minden esetben kapják meg a menedékjogot.

Szeretném nagyon röviden elismételni a Borghezio úr által mondottakat: bizonyos országok – amilyen például Olaszország, és különösen Dél-Olaszország, ahonnan én származom – természetes belépési utakat kínálnak a bevándorláshoz, és a bevándorlók befogadásának történelmi hagyományai folytán különösen érintettek a menedékjog iránti kérelmek ügyében.

Európának fel kell vállalnia ezt, az Európai Uniónak pedig figyelmét és erőfeszítéseit – a gazdasági erőfeszítéseket is beleértve – azokra a területekre kell összpontosítania, amelyek a legtöbb bevándorlót fogadják.

  Cecilia Malmström , a Bizottság tagja. – Elnök úr, hálás vagyok azért, hogy a plenáris ülés többsége ilyen határozottan támogatta a hivatal létrehozását. Mint tudják, a tagállamok részéről egyhangú igény mutatkozott a hivatal létrehozására, még az önkéntes kívül maradók részéről is, akik tudják, hogy a Bizottságnak nem áll szándékában semmilyen változást kikényszeríteni az Egyesült Királyság kívülmaradásában. Ez az Egyesült Királyság lakosságának döntése.

A hivatal azonban ezen a plenáris ülésen is erős támogatást kapott, és én nagyon örülök, hogy most már létre fog jönni. Tudjuk, hogy a Földközi-tenger országaira nagy nyomás nehezedik – különösen bizonyos évszakokban –, ez a hivatal pedig segítséget és támogatást nyújthat. Európa északi, keleti, nyugati és középső részére szintén érkeznek bevándorlók, a hivatal tehát Európa egészét ki fogja szolgálni, még ha a vallettai elhelyezkedése nem is tekinthető véletlen egybeesésnek.

Ezúttal nemcsak egy újabb hivatalról van szó. Ez a hivatal valójában a közös menekültügyi rendszer kiépítésének egyik sarokköve lesz, fontos eszköz a tagállamok támogatásában, a gyakorlatok és közös előírások kidolgozásának elősegítésében és a különösen nagy nyomás alatt álló tagállamok támogatásában. Információt fog gyűjteni, portált fog üzemeltetni, lesznek saját szakértői stb. Végső soron mindig a tagállamok döntik el, hogy ki maradhat, de vannak bizonyos eljárások, amelyeket harmonizálni kell.

Mint önök közül néhányan már elmondták, ez része a közös európai menekültügyi rendszer kidolgozásának. Ez csak egy része: mint talán az előadó mondta, a menekültügyi csomag többi részével megrekedtünk. A Bizottság számít az Európai Parlament segítségére és támogatására e kérdések továbbvitelében, hogy a nem túl távoli jövőben valóban közös menekültügyi politikát alakíthassunk ki az Európai Unióban.

  Jean Lambert , előadó. – Elnök úr, szeretném megragadni az alkalmat, hogy tisztázzak egy-két kérdést a felmerültek közül, bár sajnálom, hogy a kérdezők némelyike már nincs itt, hogy hallhatná a választ.

A menekültügyi kötelezettségeket világosan rögzítik a nemzetközi egyezmények, amelyeket egyénileg mindegyik tagállam aláírt. Ez nem azonos a bevándorlási politikával, és az embereknek tényleg fel kellene ismerniük a különbséget.

Azoknak, akik a pénz miatt aggódnak – ha tehetek itt egy pártpolitikai és nemzeti politikai kitérőt –: ha a tagállamaink némelyike nem növelné tovább az iraki vagy afgán menedékkérők számát, biztos vagyok benne, hogy sokat tudnánk spórolni, és az embereket is rengeteg bajtól megkímélnénk.

Ami a felvetett megjegyzések némelyikét illeti, remélhetőleg a rendszer minőségének javítása bizonyos tagállamokban alkalmas lesz arra, hogy növelje a tagállamok közötti bizalmat, felszabadítsa a menekültügyi rendszer néhány más részét, továbbá segítsen megértetni a tagállamokkal, hogy van segítség, ha különösen nagy terhek nehezednek rájuk. Mint mások már rámutattak, miközben tagállamaink némelyike valóban jelentős földrajzi nyomásnak van kitéve a hozzájuk érkező áramlatok miatt, a túlterhelt országok közül sok egyáltalán nem is az Európai Unióban található, hanem máshol.

Nagy érdeklődéssel hallgattam egyik kollégánkat, aki további helyszíni támogatás mellett érvelt a Menekültügyi Támogató Hivatal tekintetében, de attól tartok, lemaradtam a tárgyban benyújtott módosításairól.

Azt is szeretném világossá tenni, hogy a Menekültügyi Támogató Hivatal nem arra szolgál, hogy döntsön a jogállásról; nem fogja átvenni a tagállamok szerepét ezen a területen.

Mindent egybevéve örülök a kollégák kedves észrevételeinek, külön üdvözlöm azoknak az aktív részvételét, akik olyan sokat segítettek nekem ebben a jelentésben, és biztos vagyok benne, hogy mindnyájan – vagy legalábbis majdnem mindnyájan – várjuk már, hogy ott lehessünk Vallettában, amikor felavatjuk a Menekültügyi Támogató Hivatalt és megkezdhetjük a munkát.

  Elnök. – A vitát most le fogom zárni. Előtte még azonban szeretném elmondani, hogy engem is mélyen megindított az a tény, hogy a személy, aki ennek a mai vitának az elnöke volt, maga is menedékjogot élvezett Franciaország, Ausztria és Belgium kormánya és népe nagylelkűségének és vendégszeretetének köszönhetően, amiért ezúton is szeretnék köszönetet mondani, mert a hála ideje soha nem jár le, még ha ez több mint 40 évvel ezelőtt is történt.

A vitát lezárom.

A szavazásra a május első hetén tartandó ülésen kerül sor

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

  Ioan Enciu (S&D) , írásban. – (RO) Az Európai Menekültügyi Támogató Hivatal létrehozása rendkívül fontos lépés a közös európai menekültügyi rendszer kialakításában, amint azt az Európai Bevándorlási és Menekültügyi Paktum és a stockholmi program előírja.

A hivatal hozzá fog segíteni az európai intézmények, a helyi hatóságok és a civil társadalom tagjai közötti együttműködés erősítéséhez, és közös gyakorlatokat fog meghatározni a menekültügyekben. Bízom benne, hogy ez majd közelebb hozza egymáshoz a tagállamok menekültügyi politikákkal kapcsolatos álláspontját. Ez a kérdés teljességgel elkerülhetetlen, mivel néhány tagállam a menedékkérők nagyarányú beáramlásával néz szembe. A tagállamok közötti együttműködés és szolidaritás nemcsak azért szükséges, hogy segítsük ezeket az országokat a meglévő problémák kezelésében, hanem azért is, hogy fejlesszük a közös európai menekültügyi rendszert.

Feltétlenül meg kell említenem, hogy ez a rendszer jogi és gyakorlati szempontból az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény teljes körű, átfogó alkalmazásán fog alapulni.