Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Viták
2010. május 5., Szerda - Brüsszel HL kiadás

19. Európa 2020 - új európai munkahely-teremtési és növekedési stratégia (vita)
A felszólalásokról készült videofelvételek
PV
MPphoto
 

  Elnök. - A következő napirendi pont a Tanács és a Bizottság nyilatkozata az Európa 2020-ról – az új európai munkahely-teremtési és növekedési stratégiáról.

 
  
MPphoto
 

  Diego López Garrido , a Tanács soros elnöke. – (ES) Elnök asszony, örülök, hogy olyan témáról folyó vitában veszek részt, amely a Tanács és a spanyol elnökség számára kiemelkedő fontosságú, és amely nem más, mint az Európa 2020 növekedési és minőségi foglalkoztatási stratégia.

Amint az már elhangzott, az 1930-as évek óta történt legsúlyosabb gazdasági válságból lábalunk ki, és minden lehetőt meg kell tennünk, hogy biztosítsuk a Bizottság által ma bemutatott előrejelzések alapján az Európai Unióban látszó kezdődő fellendülést, és ezzel egyidejűleg mérsékeljük a válság társadalmi következményeit.

Ugyanakkor, a tagállamok és az európai intézmények által végzett rövid távú munka mellett ezen az évtizeden is túl kell tekintenünk, és biztosítanunk kell társadalmi modellünk, az európai társadalmi modell fenntarthatóságát. Ezt a kettős kihívást tartalmazza az Európa 2020 stratégia.

A stratégia arról szól, hogyan ne kerüljünk vissza a válságba, amely még véget sem ért teljesen, és mindenekelőtt úgy tegyük ezt, hogy egy olyan növekedési stratégiát, növekedési modellt dolgozunk ki, amely megfelel az új időknek. Ezen felül a növekedési stratégiának megvalósíthatónak és alkalmazhatónak is kell lennie, továbbá képviselnie kell az Európai Unió fő politikai és gazdasági elkötelezettségét az elkövetkező néhány évre szólóan.

Mint mindannyian tudják, az Európa 2020-ról szóló tárgyalások február 11-én informális jelleggel kezdődtek meg az állam- és kormányfők között. Ezután márciusban az Európai Tanács tárgyalta a stratégiát, továbbá számos, a Tanácsnak a spanyol kormány elnöksége alatti testülete is egyeztetett róla ez alatt a hathónapos időszak alatt.

Márciusban az Európai Tanács zöld utat adott az Európa 2020 stratégia elindításának, amely az Európai Tanács júniusi ülésén fog véglegessé válni, továbbá kidolgozta a stratégia jövőbeni fejlesztésének elemeit, szerkezetét, sőt ütemtervét is.

A stratégia Európa kulcsfontosságú kérdéseire fog összepontosítani: a tudásra és innovációra, a fenntartható gazdaságra, amelyet az Európai Parlament kért, valamint a magas foglalkoztatottságra és a társadalmi integrációra.

Ezen öt kulcsfontosságú célkitűzés közül a számszerűsítettek a férfiak és nők 75%-os foglalkoztatottsága, a GDP 3%-ának kutatásba és fejlesztésbe való befektetése és a „20/20/20-as célkitűzések” az éghajlatváltozás elleni küzdelemben. Az oktatásból való kimaradás aránya csökkentésének és a népességnek a felsőoktatásban való részvételi aránya növelésének célkitűzését még nem számszerűsítették, továbbá a társadalmi integráció, különösen a szegényég csökkentésének célkitűzését sem határozták meg.

Mindez a Bizottság által elfogadott közleményen alapul, amely döntő jelentőségű tényező volt az azt követő határozat és a márciusi Európai Tanács ülésén elfogadott következtetések szempontjából.

Először is, az Európa 2020 stratégia szerkezete rendelkezik néhány integrált iránymutatással. A Bizottság épp most nyújtotta be javaslatát, amely ezekre az integrált iránymutatásokra, továbbá az Európai Parlament véleményét igénylő foglalkoztatási iránymutatásokra összpontosít – a spanyol elnökség elkötelezett a Tanács minden vonatkozó cselekvési területén való munka mellett, hogy a Gazdasági és Pénzügyi Tanács és a Foglalkoztatási, Szociálpolitikai, Egészségügyi és Fogyasztóügyi Tanács júniusban tájékoztathassa az Európai Tanácsot.

Másodszor, rendelkezünk a fő célkitűzésekkel, amelyekre korábban hivatkoztam.

Harmadszor, új eleme is van az új stratégiának: a tagállami célkitűzések. Minden tagállamnak ki kell dolgoznia saját tagállami céljait, amelyeknek azonban természetesen illeszkedniük kell az uniós célok közé, és élvezniük kell a Bizottság és a Tanács támogatását.

Negyedszer, tanácskozás folyt továbbá a „szűk keresztmetszetekként” leírt jelenségekről, amelyek a tagállami szintű növekedést alakítják. Van továbbá valami új a lisszaboni stratégiával kapcsolatban is: a spanyol elnökség mindenekelőtt a belső piacot befolyásoló tényezőkre fog összpontosítani.

Ötödször, léteznek „iránymutató kezdeményezések”, amelyeket a Bizottság dolgozott ki. Közülük az elsőt a spanyol elnökség alatt akarjuk megvalósítani: a digitális menetrendet, amely a Közlekedési, Távközlési és Energiaügyi Tanácsban májusban kerül kifejtésre egy olyan közlemény után, amelyet a Bizottság május 18-án tesz közzé.

Befejezésképp, elnök asszony, szeretném azt is elmondani, hogy a Tanács néhány testülete speciális vitát is fog folytatni az új stratégiáról, továbbá szeretnénk, ha ezek a viták, amennyire lehetséges, nyilvánosak lennének, mint például a következő, amelyet az Oktatási, Ifjúsági és Kulturális Tanácsban rendeznek a jövő héten.

Szeretném hangsúlyozni, hogy a munka természetesen nem ér véget júniusban. Ekkor indul útjára az Európa 2020 stratégia, de a munka továbbra is folytatódik. A stratégiát nemzeti reformprogramok segítségével kell megvalósítani és alkalmazni.

Végezetül, szeretném elmondani, hogy a stratégia „irányítása” szempontjából az Európai Tanács fontos szerepet fog játszani. (Kezdettől fogva fontos szerepet játszott, és ezt az elképzelést, több ízben is támogatta mind a spanyol elnökség, mind az Európai Tanács elnöke, Van Rompuy úr, aki igen különleges szerepet játszott.) A stratégia fejlesztésében és irányításában az Európai Tanács, az Európai Bizottsággal karöltve, rendkívül jelentős szerepet fog játszani, és igen fontos feladatot fog vállalni. Ez a két intézmény vállal tehát kulcsszerepet a stratégia megvalósításában, amely máris rendelkezik olyan konkrét eszközökkel, amelyeket mindannyian szeretnénk használni.

 
  
MPphoto
 

  José Manuel Barroso , a Bizottság elnöke. – Elnök asszony, Európa komoly választás előtt áll. A gazdasági és pénzügyi válságban választhatjuk a „mindenki mentse a saját bőrét” megközelítést, a sauve qui peut hozzáállást, amely mindent kockára tesz, amit az elmúlt 60 év folyamán elértünk. Vagy hatékony módon fokozhatjuk az európai együttműködést, minden rendelkezésünkre álló eszközt bevetve.

Az elmúlt néhány hónap eseményei – a piacok folytatódó változékonysága, a további pénzügyi piaci reformok szükségessége és az államháztartás határozott konszolidációjának szükségessége – csak világosabbá tették ezt a választást. Jobban kell hangsúlyoznunk az európai dimenzió fontosságát, mint valaha, és az Európa 2020 célkitűzéseivel pontosan erre nyílik lehetőségünk.

Azért hívtak meg, hogy az Európa 2020-ról beszéljek most önöknek, ám nincs igazán értelme elszigetelten tekinteni erre az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést célzó intézkedési csomagra, mivel a jelenleg tapasztalt válságból levonható kulcsfontosságú következtetések egyike épp az, hogy együtt kell dolgoznunk minden szinten és minden területen ahhoz, hogy a pénzügyi piac átfogó szabályozásának és felügyeletének hiányait pótoljuk, hogy helyreállítsuk a makrogazdasági stabilitást és az államháztartásokat, hogy olyan strukturális reformokat indítsunk, amelyek Európát a fenntartható fejlődés és foglalkoztatás ösvényére irányíthatják.

E három elem mindegyike egyformán számít – helyesen kell cselekednünk mindhárom esetben, ha el akarjuk érni a célkitűzéseinket. Mindez tehát holisztikus megközelítést, pénzügyi piaci reformokat, megerősített gazdasági irányítást, fenntartható, inkluzív, intelligens növekedést célzó Európa 2020 stratégiát és a G20 révén vezető átfogó reformokat igényel, mert ezen ügyek közül sok rendelkezik külső dimenziókkal. Minden rendelkezésünkre álló eszközt okosan kell alkalmaznunk, felismerve, hogy minden egyes rész hatással van az összes többire. Engedjék meg, hogy röviden kitérjek mindegyikre. Nem fogok visszatérni a pénzügyi kérdésekre, amelyeket az előbbi nyilatkozatban érintettem, de hadd említsem meg kezdésként a G20-at.

A G20 hozzájárult a pénzügyi és gazdasági válság kezeléséhez azáltal, hogy globálisabb szinten javította az irányítást. Az Európai Unió nagy részesedést vállalhat a hitelből, hogy lendületet adjon a G20-nak, és ötletekkel lássa el azt. A Bizottság jelentős mértékben járult hozzá ehhez, biztosítva, hogy munkánk mind a 27 tagállam érdekeit megfelelő módon tükrözze. Keményen fogunk dolgozni annak érdekében, hogy az Európai Unió a júniusi torontói és a novemberi szöuli csúcstalálkozón is fenntartsa vezető pozícióját.

Kulcsfontosságú célkitűzés lesz, hogy a G20-tól világos üzenetet kapjunk a fellendülést támogató kilábalási stratégiáról – egy olyan stratégiáról, amelyben minden fontosabb gazdaságnak megvan a szerepe. Együtt kell szembe néznünk néhány egyensúlyhiánnyal, amely e válságot okozta. Biztosítanunk kell továbbá, hogy a globális fejlődés egyensúlya visszaállításának terhét minden G20-tag viselje. Az Európa 2020 stratégia ismertetése és a fokozott gazdasági koordináció az Unióban általában, és különösen az euróövezetben, fontossá fog válni ebben az összefüggésben. Fontos, hogy az Unió összehangolt megközelítést tárjon a G20 elé.

Egy másik célkitűzés a pénzügyi piaci reform továbbvitele lesz. Nyomást kell gyakorolnunk a nemzetközi partnereinkre annak érdekében, hogy időszerűen és következetesen hajtsák végre a G20 kötelezettségvállalását az egyenlő feltételek biztosítása mellett.

Ezenfelül úgy vélem, itt az ideje, hogy a G20 határozott jelzést adjon arról, hogyan járulhat hozzá a pénzügyi szektor a bankok helyreállításának finanszírozásához. Igyekeznünk kell összehangolt és szilárd megközelítést alkalmazni. A banki stabilitási adózásról szóló globális megállapodás, valós intézkedésekkel összekötve, határozott jel volna. Az IMF legutóbbi javaslata szerint ezt kiegészíthetné a pénzügyi tevékenységekre vagy a nyereségre kivetett adó. Rendkívül nehéz vitának nézünk elébe. Meg kell mondjam önöknek, hogy a G20-as partnereinkkel folytatott előkészítő munkákból azt látom, sokan ellenzik ezt a felvetést, mindazonáltal úgy gondolom, érvényt kell szereznünk neki. Az Európai Unió üzenete természetesen erősebb lesz, ha egyhangúan szólalunk fel, és ha azt mondhatjuk, hogy az Európai Unió már megoldotta a saját házi feladatát.

Ezért kell még Toronto előtt megállapodásra jutnunk a pénzügyi szolgáltatások főbb szabályozásának ügyében, amelyet korábban már említettem ma délután. Ez mind e Háztól, mind pedig a Tanácstól rugalmasságot és kreatív pragmatizmust követel.

Ez pedig elvezet az Európa 2020 lényegéhez – íme, helyes megvilágításba helyezve a holisztikus megközelítés részeként, amelyről az elején beszéltem. Mint tudják, az Európa 2020 legfontosabb elemeit márciusban fogadták el a tagállamok állam- és kormányfői. Többször alkalmunk nyílt megvitatni ezeket e Házban. A Bizottság erről még a javaslat benyújtása előtt is tanácskozást folytatott önökkel. Most részletesen ki kell dolgoznunk a stratégiát, a cselekvés sürgőssége mindenki számára világos. Mint arra az előző megbeszélés néhány nyilatkozata rávilágított, a pénzügyi válság és az euróövezet problémáinak egyik következménye az, hogy a strukturális reformok összehangolt és határozott végrehajtása sürgősebb, mint valaha.

Az Európa 2020 középpontjában gazdaságpolitikáink nagyobb mértékű összehangolása áll. Már e görög válság előtt is összehangoltabb gazdaságpolitikát javasoltunk és ajánlottunk. Ez a jövőbeni válságok elkerülése érdekében egyértelműen szükséges. Elengedhetetlen, ha sikeresen túl akarunk jutni a válságon, vissza akarjuk állítani a növekedést, ha ezt a növekedést több és jobb munkahelyre akarjuk átváltani, és végül, ha fenntartható és inkluzív jövőt akarunk biztosítani Európa számára.

A Bizottság által javasolt öt cél most jórészt megegyezésen alapul; a foglalkoztatás, a K+F és az éghajlatváltozás elleni küzdelem céljait már számszerűsítették is.

Az oktatási célkitűzés számszerű célját – amely az iskolából kimaradók arányának csökkentésére és a felsőfokú vagy azzal egyenértékű oktatásban részesülő népesség arányának növelésére vonatkozik – 2010 júniusában hagyja jóvá az Európai Tanács, a Bizottság javaslatát figyelembe véve.

Határozott célom továbbá számszerű célt kitűzni a szegénység és a társadalmi kirekesztettség elleni küzdelemhez is. Egyszerűen elfogadhatatlan a folyamatos szégyen, hogy az Európai Unióban 80 millió embert fenyeget a szegénység. A Tanácsban folyamatosan dolgoznak ezen a kérdésen, és mindent meg fogok tenni, hogy meggyőzzem a tagállamokat a cél fontosságáról, tudva, hogy e Ház osztozik az elhatározásunkban.

Az Európa 2020-nak kiegyensúlyozott programnak kell lennie. Versenyképes piac nélkül természetesen nem valósítható meg a társadalmi egyenlőség, de a hatékony gazdasággal rendelkező, ám az igazságosságot mellőző Európát sem fogadhatjuk el.

A nemzeti célkitűzések a tagállamok fejlődésének jobb és hatékonyabb ellenőrzését teszik lehetővé, annak biztosítása érdekében, hogy az uniós szinten felállított célkitűzéséket elérjük. A tagállamok épp most dolgozzák ki nemzeti célkitűzéseiket a Bizottsággal együttműködve. A célkitűzéseket, remélem, júniusban jóváhagyja az Európai Tanács, hogy rögtön ezután megkezdődhessen a megvalósítás.

A Bizottság a múlt héten közzé tette javaslatát az integrált iránymutatásokról, amelyek az Európa 2020 stratégia prioritásait tükrözik. Az iránymutatások száma korlátozottabb, mint legutóbb volt – jelenleg 10 van a korábbi 24-hez képest –, ami ösztönözni fogja a különböző szereplők mindegyikét, hogy jobban magáénak érezze ezt az eszközt. Úgy vélem, ez fejlődés.

A júniusi Európai Tanácsnak politikailag támogatnia kell az integrált iránymutatások mögötti elveket, természetesen azonban csak azután fogadják majd el azokat, miután önökkel – az Európai Parlamenttel – megvitattuk ezeket, amire reményeim szerint mihamarabb sor kerül.

Az Európa 2020 stratégia nem csupán inspiráló jellegű, egy lista a célkitűzésekről, nem csupán elképzelés – ez egy reformprogram. Uniós szintű intézkedést hoznak, ám ugyanennyire fontos, hogy a szubszidiaritás elvének teljes mértékű figyelembevételével mind a 27 tagállamunkban végre kell hajtani reformokat. Világossá fogjuk tenni, hogy mit kell uniós szinten és mit kell tagállami szinten végrehajtani. A megvalósítás kulcsszerepet kap, és ahogyan azt a Tanács tisztelt képviselője, López Garrido úr mondta, tagállami szinten immár sokkal tudatosabb az európai kormányzás megszilárdítása iránti igény. Remélem, a tagállamok tanultak a lisszaboni stratégia néhány hibájából, amelynek, ami azt illeti, sok, ha nem az összes célkitűzése helyes volt, és a jó irányba mutatott, ám legyünk őszinték, nem éreztük eléggé magunkénak, és nem fektettünk elég energiát a programok végrehajtásába. Ezért kell pótolnunk a megvalósítás azon hiányosságait, amelyek a lisszaboni stratégia ideje alatt jellemzőek voltak. Ebből kifolyólag önöknek meghatározó szerepet kell játszaniuk az Európa 2020 stratégia sikeres megvalósításának biztosításában.

Önök, az Európai Parlament – társjogalkotói szerepüktől eltekintve – ugyancsak hatékonyan tudják mozgósítani az uniós polgárokat és – miért is ne? – a nemzeti parlamentjeiket is. Ami igazán jelentős, ha mondhatok ilyet önöknek, hogy az Európai Parlament milyen kapcsolatokat épít ki a nemzeti parlamentekkel. Hogy biztosak lehessünk afelől, hogy nem úgy tekintenek majd ezekre a reformokra, mint olyanokra, amelyeket „ők” csinálnak „ott Brüsszelben” vagy olykor Strasbourgban, hanem mint olyanokra, amelyeket az európai társadalom minden szintjén csinálunk. A reformok sürgősségét és szükségességét éreznie kell minden kulcsfontosságú társadalmi-gazdasági és politikai szereplőnek, a kormányzás minden szintjén állóknak, és a szociális partnereknek is. Úgy vélem, ez igen fontos, és örömmel üdvözlöm Zapatero miniszterelnök úrnak a szociális partnerek bevonására vonatkozó kijelentését. Ezen kívül koordinációs eszközeink összekapcsolásával erősebb, összevontabb irányítást kell biztosítanunk: az Európa 2020 és a Stabilitási és Növekedési Paktumról szóló jelentés és értékelés, amelyeket egyidejűleg hajtanak végre, hogy az eszközöket és célokat egymáshoz kapcsolják; az Európai Rendszerkockázati Testület hozzájárulása az átfogó pénzügyi stabilitás biztosításához; strukturális reformok; a versenyképességet serkentő intézkedések; makrogazdasági fejlemények – mindezt egyesítjük, hogy segítsenek nekünk kilábalni a válságból és az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés szilárd útjára lépni.

Ha komolyan vesszük a gazdasági irányítást, akkor ez az egyetlen járható út. Nem beszélhetünk uniós szintű komoly gazdasági irányításról, ha közben elkülönítjük a makroökonómiát a mikroökonómiától, a belsőt a külsőtől.

Arra van tehát szükség, hogy a tagállamok és az uniós intézmények holisztikus megközelítéssel tekintsék ezeket a kérdéseket, és kapcsolják össze mindezeket az eszközöket – ez az egyetlen módja annak is, hogy némi magabiztosságot csepegtessenek a stratégiánkba.

Beszédem elején határozott választásról beszéltem, és a Bizottság tudja, melyik úton kíván haladni. Bízom benne, hogy e Ház osztja e választást – az elszántság választását, az Európát jelentő választást –, és munkánk folytatásában számítok a hozzájárulásukra.

 
  
MPphoto
 

  Corien Wortmann-Kool , a PPE képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök asszony, Barroso elnök úr, López Garrido úr, ezt az EU 2020 stratégiáról szóló vitát közvetlenül megelőzte az euróövezetben zajló válságról szóló vita, és mindkettő döntő fontosságú kérdése az, hogyan lehet az európai kormányzást megszilárdítani. Önök a gazdaságpolitikák összehangolásáról beszélnek, ám a fő probléma az, hogy mindezt túlságosan is szabadon értelmezték, és a tagállamok nem vettek tudomást a megállapodásokról. Ez igazán nem folytatódhat így tovább. Ugyanez vonatkozik a Stabilitási és Növekedési Paktumra, és ez a fő tanulsága a lisszaboni stratégiának is. Ennélfogva az EU 2020 stratégia esetében tehát másképp kell eljárnunk.

Képviselőcsoportunk, a Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoportja a 2020 stratégia bevezetése előtt a Bizottságtól az európai gazdasági irányítás iránti határozott elkötelezettséget vár el. Júniusban elvárjuk a Tanácstól, hogy határozott döntéseket hozzon, továbbá ambiciózus célkitűzések mellett kötelezze el magát a tagállamok és a szilárd európai kormányzás ügyében. A Parlament kérdőre fogja vonni önöket, ha ez szükségessé válik. A következő évre szóló költségvetési terveknek összhangban kell lenniük a 2020 stratégiával, és e Ház más pontokon is szó szerint fogja értelmezni intézményi szerepét a fenntartható gazdasági növekedés és polgáraink munkahelyeinek érdekében.

Elnök asszony, az euróövezetben történt zűrzavar további bizonyítéka annak, milyen nagy szükség van az államháztartások rendezettségére az euró stabilitása, a pénzügyi és gazdasági stabilitás és annak szempontjából, hogy megelőzzük annak eshetőségét, hogy a jövő generációira, gyermekeinkre hárítsuk a terheket. Az államháztartások megreformálása fontos előfeltétele a sikeres EU 2020 stratégiának és következésképp a versenyképességünk helyreállításának. Ezért olyan fontos, hogy önök, Rehn biztos úr, a következő héten javaslatokat nyújtsanak be a Stabilitási és Növekedési Paktum megerősítése érdekében. Döntő fontosságú, hogy erősítsék annak megelőző hatását, és hogy a tagállamok fenntartható államháztartásait biztosabb alapokra helyezzék. Ezért képviselőcsoportunk nevében bátorítanám önöket, hogy vállalják az önökre mint a Bizottságra háruló felelősséget, és álljanak elő ambiciózus tervekkel. Számíthatnak a támogatásunkra.

Nekünk, a Parlamentnek azt kell megvizsgálnunk, hogy – önökkel együtt – hogyan tudjuk arra ösztönözni a Tanácsot, hogy hozzájáruljon a Stabilitási és Növekedési Paktum megerősítéséhez. Örömmel értesültünk róla, hogy a Tanács már felállított egy munkacsoportot. Remélem azonban, hogy a Tanács beleegyezését fogja adni az év végéig az Európai Bizottság javaslataihoz.

Teljes mértékben ki kell használnunk a Lisszaboni Szerződés nyújtotta lehetőségeket, hogy rövid távon megszilárdítsuk az európai kormányzást. Nincs vesztegetni való időnk.

 
  
MPphoto
 

  Pervenche Berès , az S&D képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök asszony, bizottsági elnök úr, soros tanácsi elnök úr, a most lefolytatott két vita elvileg egymással összefügg. De jelent-e ez a kapcsolat valamit gyakorlatilag? Nekünk, a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Európai Parlamenti Képviselőcsoportja körében van némi kételyünk, mert nem látunk semmilyen összefüggést a Bizottság által ismertetett szöveg és a stratégiai partnerség között, amelyet önök júliusban akarnak kialakítani anélkül, hogy a Parlamentnek lehetősége lett volna arra, hogy kifejezett véleményt alkosson a „foglalkoztatási” iránymutatásokról.

Hogyan gondolhatja valaki, hogy kötelezettséget vállalunk az elkövetkező 10 évre? Először is a lisszaboni stratégia alakulásának értékelése nélkül önök most azt mondják, „Minden megváltozott: nem 27 iránymutatásunk van immár, hanem 10!” Ez volna a változás, Barroso úr?

A koherencia a gondolkodásról szól, vagyis, ha sikeresen akarjuk végrehajtani a 2020 stratégiát, abból kell kiindulnunk, hol vagyunk, mielőtt azt néznénk, hova megyünk. Azt is meg kell néznünk, hova akarunk elérkezni. Ahol ma vagyunk, az az Európai Unió egésze által, megalakulása óta valaha tapasztalt legmélyebb válság; nem volt még ennél súlyosabb. Ezt nem hagyhatjuk figyelmen kívül. Nem foghatunk bele egy stratégiába azért, hogy kilábaljunk a válságból, hiszen ez azt jelentené, hogy felkérjük a hatóságokat, hogy vonják ki magukat a gazdasági felelősségük alól annak érdekében, hogy szabad teret adjanak a piacnak.

Nem gondolkodhatunk a stratégiáról anélkül, hogy a rendelkezésünkre álló eszközöket ne használnánk. Jól tudja, Barroso úr, nem vagyunk mi ennyire gazdagok! Van egy eszközünk, úgy hívják, hogy Stabilitási és Növekedési Paktum; van egy másik eszközünk, amelyet pénzügyi tervnek hívnak. Ha ezeket nem kapcsoljuk össze világosan, nem jutunk sehova.

Továbbá, ha a kiindulópontra tekintünk, van miért aggódnunk. Először is mi, a Szocialisták és Demokraták Képviselőcsoportjában sürgősen követeljük, hogy a tagállamok többé ne legyenek kitéve a piaci spekulációnak. Nem Görögországról van szó, sem bármely más tagállamról. Ez a dominó-elvről szól, és a spekulációk korlátozásának hiányáról.

Ezért pénzügyi stabilitási mechanizmus bevezetését javasoljuk, amely megvédené a tagállamokat az ilyen jellegű spekulációtól, hogy úgy cselekedhessenek, ahogyan kell, vagyis helyreálljon a gazdaság, és ezáltal megőrizzék a szociális modellt. Mert mindenki tudja, mindenki elmondta már e válság alatt, hogy a globalizációban szociális modellünk a legnagyobb értékünk.

Ha az önök 2020 stratégiája olyan költségvetési konszolidációt eredményez, amely tökéletesen lerombolja ezt a szociális modellt, Európa vesztesként fog kikerülni a jövőben a nemzetközi versenyből. Ebből következően nem fogja tudni többé szilárdan képviselni ezt a modellt, amelyet mi testesítünk meg, és helyünket más kontinenseknek, hacsak nem kizárólag a piaci erőknek fogjuk kiszolgáltatni. Nem így képzeljük el a jövőt.

 
  
MPphoto
 

  Lena Ek , az ALDE képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony, hónapok óta tudtuk, milyen nehéz helyzetben van Görögország. Tudjuk, hogy az euró a szemünk előtt gyors ütemben értéktelenedik el, és hogy az államkötvények kamatkülönbözetei emelkednek. Senki nem kételkedhet többé, hogy Európa súlyos válságban van, épp amikor már azt gondoltuk, újra talpra álltunk.

Komolyan kell foglalkoznunk a versenyképesség, a termelékenység és a fenntartható gazdasági növekedés kérdésével, ám Európa vezetői továbbra is azon veszekednek, milyen lépéseket tegyenek. Nincs erre időnk. Valódi cselekvésre van szükségünk, méghozzá most. Minthogy nyilvánvaló, hogy a Tanácsban a közös nyomásgyakorlás nem válik be, az egyes tagállamokról szóló jelentések alapos vizsgálatához kötelező erejű célkitűzésekre és új, átlátható eszközökre van szükségünk. A Stabilitási és Növekedési Paktum alapvető tiszteletben tartására van szükségünk, továbbá megbízható és hiteles számadatokra, amelyekre döntéseinket alapozhatjuk.

További nyomást kell gyakorolni a kormányokra azáltal, hogy a strukturális alapokat és egyéb uniós támogatásokat ahhoz kell kötni, hogy a kormányok helyes számadatokkal látnak-e el bennünket. Engedjenek meg egy összehasonlítást! Amikor egy kistermelő hibát követ el félhektárnyi területen, évekre elesik mindenfajta támogatástól. Ezt az összehasonlítást kell szem előtt tartanunk. Ezért ragaszkodunk ennyire a szabályozáshoz a parlamenti állásfoglalásokban.

Továbbá az is rendkívül zavarba ejtő, hogy a Bizottság nem nyújtja be azokat a javaslatokat, amelyeket éveken át tárgyaltunk. Ahhoz, hogy platformot teremtsünk a jövőbeni fejlődés számára, az EU 2020 stratégiába bele kell foglalnunk a stratégiai szakpolitikai menetrendet. Engedjenek meg néhány példát! Tárgyaltunk a gazdaságélénkítési tervről. A terv nagy része nem kötelező érvényű. A Parlament kért egy B-tervet, ezért szerepel az eredményekben, ám a B-terv megvalósítására még nem került sor. Stratégiai energiatechnológiai tervről döntöttünk, új energiatechnológiáról. Azóta sincs meg a stratégiai energiatechnológiai tervnek, e valódi stratégiai eszköznek a finanszírozásához szükséges 50%. Az üvegházhatást okozó gázok csökkentésének legköltséghatékonyabb eszköze az energiahatékonyság stratégiájának előrehaladása. Ezért felkérem a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az energiahatékonyságot tegyék a cselekvési menetrend legelejére.

Növelni kell a már létező jogszabályok számát, mert nincs belőlük elég. Szükségünk van a megígért, az oly régóta megígért energiahatékonysági cselekvési tervre. Szükségünk van energiára az infrastruktúrában, a gyorsvonatok energiájával megegyező mennyiségre, szuperhálózatokra és csúcstechnológiájú intelligens hálózatokra, és megvan rá a pénzünk.

Szükségünk van a technikai innováció biztosítására, továbbá szükségünk van a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem és a nemek közötti egyenlőség stratégiájának bátorítására és érvényesítésére. A jelenlegi válság fényében a Bizottságnak fel kell nőnie a felelősségéhez, és be kell fejeznie azt, amit együtt kezdtünk. A Tanácsnak határozottnak kell lennie, és abba kell hagynia a civódást. Határozott állásfoglalást fogunk javasolni a 2020 stratégia második lépéseként.

 
  
MPphoto
 

  Rebecca Harms , a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, már-már a politikai provokációval határos az, amikor az Európa 2020 programot úgy mutatják be nekünk, mint egy nagyszerű stratégiát arra, hogyan jussunk ki a válságból. Elég megnézni a pénzügyi piacok szabályozásának előző szakpolitikáját annak érdekében, hogy megértsük, – ha eléggé őszinték vagyunk –, hogy hónapokig – sőt, évekig – ígérgettük, hogy szabályozni fogjuk ezeket a felügyelet nélküli piacokat, ám mindeddig csak egészen kevés fejlődést sikerült elérnünk. Ami Görögországot illeti, most arra kényszerülünk, hogy tükörbe nézzünk.

A görögországi válságból azt láthatjuk, hogy ami a mai napig történt, egyáltalán nem elegendő. Polgáraink hallották, amint kijelentjük, hogy megmentjük a bankokat. Fogukat csikorgatva elfogadták. Most megfizetik ennek az árát. Az államháztartásokat már túlságosan is megterhelték ezek az intézkedések. Most Görögországot mentjük meg, meg kell tennünk, kétség nem férhet hozzá. Mégis, az Európai Unió sok országában ez újabb kihívást fog jelenteni az államháztartás számára.

A bankok jövedelmezőek, és máris megtapsolják azokat, amikor kiderül, hogy önként, kissé hozzájárulnak Görögország támogatásához. Barroso úr, az Európai Unióban, amely egy 27 államból álló piac, nincs más választásunk, mint egy olyan pénzügyi tranzakcióra kivetett adóval vagy más eszközzel előhozakodni, amely csillapítja a spekulánsok éhségét, hogy ezen a területen nyerészkedjenek. Igazán szükségünk van egy olyan eszközre, amely segítségével nyíltan, tisztességes módon arra késztethetjük azokat, akik hasznot húznak ebből a válságból, és az euró ellen spekulálnak, hogy hozzájáruljanak ahhoz, amit jelenleg finanszíroznunk kell. Az államháztartások tekintetében nem folytathatjuk úgy, ahogyan elkezdtük.

Az önök által ismertetett iratban továbbra sem látom annak elképzelését, hogy mi fog most történni. Az arra való utalás, hogy mindezt globális szinten kell szabályozni, ismerős már az éghajlatról folytatott vitából. Ebben a tekintetben sok éve nem tettünk előrelépést.

Számomra az éghajlat kérdése a második legfontosabb kérdés. Semmilyen értelemben nem vagyunk túl ezen a válságon sem, sőt, egyre mélyebbre süllyedünk, mert nem sikerült megfelelő intézkedéseket hoznunk. Igazán sajnálatosnak tartom, hogy ma, nem sokkal e vita előtt világossá vált, hogy Connie Hedegaard mindent megtesz azért a Bizottságban, hogy megpróbálja elérni a minimálisan megvalósítandó cél kitűzését az Európai Unió számára. Ha a jelenlegi helyzetet nézzük, sürgősen 30%-ra kell növelnünk a célkitűzésünket. Ha nem növeljük ezt a célkitűzést, búcsút mondhatunk például híres európai emisszió-kereskedelmünknek. Ha a CO2-nak nincs megfelelő ára, mert célkitűzéseink túl gyengék, akkor ugyan éveken át voltak heves vitáink, de a magunk elé kitűzött célok elérésétől még messzi vagyunk. Ami az uniós gazdaság fenntarthatóbbá történő átalakítását illeti – ahogyan azt a Bizottság programjának címsora hirdeti – annak mindannyian szeretnénk a részese lenni. Mindazonáltal, Barroso úr, e programot illetően, az ön Bizottsága továbbra sem árulta el, hogyan érjük majd el ezeket a célkitűzéseket az európai gazdaságban. Milyen eszközöket és milyen ösztönző programokat fognak használni a célkitűzések elérésére?

Ek asszony említett néhány konkrét területet. Sok munka van még hátra ezzel a programmal. Annak alapján, ami jelenleg a kezünkben van, az Európai Parlament, véleményem szerint, még nem mondhatja ki, hogy Lisszabon után ez most egy sikeres stratégia volna. Ezt az Európa 2020-at, hogy úgy mondjam, olyan módon alakították ki, mintha a lisszaboni stratégia kudarcából a következő kudarcba vezetne át bennünket.

 
  
MPphoto
 

  Michał Tomasz Kamiński , az ECR képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök asszony! Úgy vélem Barroso úr feladata igen nehéz. Ma övé az egyik legnehezebb munka az Európai Unióban. Meg kell osztania az idejét a jobb- és a baloldallal folytatott viták között, vagyis azok között az emberek között, akik a legjobb megoldásokkal állnak elő a legbonyolultabb problémákra. Barroso úrnak ügyesen kell manővereznie ezek között a javaslatok között. Úgy vélem, mind közül a Bizottság által javasolt 2020-as stratégia a legjobb. Számomra meglepőek az ezen ülésteremben született javaslatok, amelyek szerint a jelen, igen bonyolult helyzetre az a megoldás, hogy megismételjük a saját hibánkat.

Szeretném, ha tudnák, hogy 18 évet éltem egy olyan országban, amelyet Lengyel Népköztársaságnak hívtak, és amelyben létezett belkereskedelmi minisztérium, miközben az üzletek polcai üresen álltak. Volt belkereskedelmi minisztérium, belkereskedelem azonban nem volt. Ma, immár 20 éve – és ezért hálát adok Istennek – nincs belkereskedelmi minisztérium Lengyelországban, belkereskedelem azonban van.

Úgy vélem, hogy a jelenlegi válságra nem a nagyobb mértékű szabályozás, és nem is a nagyobb adók vagy a még több beavatkozás jelenti a megoldást. Természetesen nem vagyok a szabadpiac fanatikus híve. Úgy gondolom, a piaci mechanizmusok kiigazítása az állam feladata, de ezt a feladatot óvatosan kell megvalósítani. Ha őszintén akarunk szólni Európa fejlődéséről, vissza kell emlékezzünk arra, hogyan szavaztunk az előző parlamenti ciklusban a szolgáltatásokról szóló irányelvről. Emlékezzünk vissza, mi történt azzal az irányelvvel ebben a Házban. A személyek, a tőke és a szolgáltatások szabad mozgása nélkül Európa nem tud hatékonyan versenyezni a világ többi kontinensével.

Ma itt elhangzott, hogy nem tudunk más politikai és gazdasági integrációk régióival versenyezni, de minden bizonnyal mi magunk vagyunk azok, akik a túlzó rendeletekkel és vállalkozásaikra rótt óriási terhekkel a kontinens elhagyására kényszerítjük vállalkozóinkat. Éppen ezért, támogassuk minél jobban a 2020-as stratégiát, hiszen más lehetőségünk nincs, és természetesen ki kell lábalnunk a válságból.

Az sem kérdéses, hogy segítenünk kell Görögországon. Számunkra, lengyelek számára – akiket én ma itt képviselek –, a „szolidaritás” kifejezés nagy jelentőséggel bír. Ezért ki kell mutatnunk együttérzésünket Görögország felé. Újra szeretném hangsúlyozni, hogy mindent meg kell tennünk, amit csak lehet, hogy Európa felépüljön a gazdasági válságból, mert ez nem csak a családok millióinak problémája, hanem a jövőnkbe vetett bizalomé is. Én hiszek Európa jövőjében. Hiszek a sikerünkben.

 
  
MPphoto
 

  Gabriele Zimmer , a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony, ha összehasonlítjuk a legutóbbi napirendi pont körül kialakult vitát a mostani vitával, akkor egyértelmű, hogy két párhuzamos világról beszélünk. Egyrészről van egy Európai Unió, amelyben egyes államok, mint Görögország, Olaszország, Spanyolország és Portugália súlyos válságba kerültek, míg más államok, mint Németország és Franciaország korlátozó intézkedéseket tesznek; más részről viszont van egy Európai Unió, amely számára olyan stratégiát dolgoztak ki, amely épp ezeknek a kihívásoknak semmiképp sem felel meg.

Ezzel a stratégiával nem jelöltük ki az Európai Unió számára a fejlődés új irányát, és nem oldottuk meg azoknak az intézkedéseknek a kérdését sem, amelyekről kiderült, hogy nem működőképesek. Hasonlóképpen meg sem kíséreltük tisztázni a hatáskörök elosztását az Európai Unió és a tagállamok között, és nem tisztáztuk az euróövezetbe tartozó és az azon kívül eső országok közötti kapcsolatot sem. Nem érintettük azokat a kérdéseket, amelyek az elmúlt pár évben a lisszaboni stratégia kapcsán előtérbe kerültek, és nem adtunk ezekre progresszív válaszokat. Nem foglaltunk állást az Európai Unió jövőbeni fejlődésével kapcsolatban sem. Mindez természetesen nagyban hozzájárult azon különbözőségek kialakulásához, amelyeket mostanra már mindannyian érzünk.

Az európai gazdasági irányítással és az európai valutaalappal kapcsolatban folytatott tárgyalások kapcsán sem tehetünk úgy, mintha ezzel a stratégiával így folytathatnánk tovább. Mielőtt még a megvalósításáról kezdenénk vitázni, azonnal el kell napolnunk az Európa 2020 stratégiát, és időt kell adnunk magunknak a döntéshozatalra, illetve arra, hogy elemezni tudjuk az aktuális feladatokat, amelyekkel szembe kell néznünk. Ebbe a munkába be kell vonni a civil társadalmat is, és legfőképp a Parlamentet – mégpedig sokkal nagyobb mértékben, mint eddig. Máskülönben a katasztrófába rohanunk, mégpedig tehetetlenül!

 
  
MPphoto
 

  Godfrey Bloom , az EFD képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony, szégyenletesnek tartom, hogy Barroso úr megfutamodott az ülésteremből. Úgy vélem ugyanis, hogy rengeteget tanulhatott volna tőlem ezen az estén.

Azt tanácsolom önöknek, ne aggódjanak amiatt, hogy mi lesz az Európai Unióval 2020-ban. Én magam amondó vagyok, hogy nem is fog már létezni. Ugyanoda jut majd, ahová a Szovjetunió – amellyel rengeteg hasonlóságot mutat –, mégpedig ugyanazon okok miatt: mert centralizált, korrupt, antidemokratikus és inkompetens. Az irányítás hatalmas vállalkozások aljas szövetségei és minden hájjal megkent bürokraták kezében van, és egy ökofasiszta menetrend patronálja egy, az úgy nevezett „klímaváltozáshoz” kötődő, kifacsart, áltudományos platformról.

Amikor csak lehetőségük nyílik a népszavazásra, Európa polgárai elutasítják az EU-t. A briteknek természetesen nem adatott meg, hogy hangot adjanak a véleményüknek – mindez azon három párt cselszövésének köszönhető, amelyek országomban részt vehettek televíziós vitán. Ennek az esetnek a bűnrészese és felbujtója egy EU által korrumpált közszolgálati televíziós társaság volt, amelyet BBC néven ismerünk.

Az EU már elindult az összeomlás útján. A Görögországban történtek hamarabb végig fognak söpörni a mediterrán országokon mint azt gondolnánk, és végül el fogják érni az észak-európai országokat is, amelyek majd megfizetik a számlát. Gyerekeink és az unokáink el fognak átkozni bennünket, mert nekik kell majd helyrehozniuk ezt az egész zűrzavart, amely elkerülhető lett volna!

 
  
MPphoto
 

  Franz Obermayr (NI) . – (DE) Elnök asszony, intelligens, fenntartható növekedés, intézkedések, reformok, gazdasági kormányzás – rengeteg szép szó és kiemelkedő célok. Nekem azonban van néhány kérdésem ennek kapcsán, amelyek nyugtalanítanak. Ugyanolyan sorsra jut-e majd az új stratégia is, mint az elődje? Hogyan vonhatjuk be a régiókat és a helyi hatóságokat annak érdekében, hogy ez a stratégia valóban sikeres lehessen, és főleg: hogyan ösztönözhetjük és ellenőrizhetjük jobban a nemzeti költségvetések átalakítását? Megoldási javaslatainkkal azonban nagyon óvatosnak kell lennünk, ügyelnünk kell arra, hogy az európai gazdasági kormányzás központi formája ne váljon tisztességtelenné, és ne pusztítsa el a nemzeti szuverenitás utolsó morzsáit.

A szuverenitás felelősségvállalást is jelent, és ebből következően a rossz pénzügypolitikáért való felelősség vállalását is jelenti. Elfogadhatatlan, hogy egyes tagállamok a többi tagállam rovására túlköltekezzenek. Szolidárisnak kell lennünk, természetesen, de ez nem lehet egyirányú utca. Úgy vélem, hogy az európai mintát megszabó, brüsszeli központú, onnan diktáló gazdasági kormányzás nem megfelelő út számunkra.

 
  
MPphoto
 

  Gunnar Hökmark (PPE) . – Elnök asszony, fontosnak tartom hogy olyan értelemben beszéljünk a felelősségteljes kormányzásról, hogy természetesen mindannyiunkra nyomást kell gyakorolni, hogy meghozzuk a szükséges reformokat, de ne feledkezzünk meg arról, hogy a felelősségteljes kormányzás rendelkezésünkre álló elemei közül a legfontosabb, hogy biztosítsuk, az Európai Unió azt tegye, amit tennie kell.

Ezen a téren vannak hiányosságaink – ezek egyike, hogy hogyan támogattuk a Stabilitási és Növekedési Paktumot. Nem szabad elfeledkeznünk róla, hogy mielőtt új szabályokat dolgozunk ki, ragaszkodnunk kell a legalapvetőbbekhez, de engedjék meg, hogy néhány egyéb dologra is felhívjam a figyelmüket. Ami a pénzügyi piacokat illeti: tárgyaljunk úgy a pénzügyi piacokról, mint a gazdaság részéről, és ne úgy, mintha külön ágazat lenne, mert sosem lesznek beruházások és új állások, ha a pénzügyi piacot elkülönítve kezeljük.

Kissé megdöbbentem, amikor a Bázel II Bizottság elnöke elfogadta, hogy a tőkeigényről szóló új szabály 1%-kal csökkenti a gazdasági növekedést. Ez nem a tőle megszokott szint. A tőkeigény emelése kevesebb befektetéshez vezethet és nem ez a megfelelő lépés most, amikor új bizalmat akarunk szerezni az európai gazdaságnak, ugyanakkor ki akarunk lábalni a költségvetési hiányainkból.

Hadd hívjam fel a figyelmet valamire, amit közösen tehetünk: tudásalapú gazdaságot kell létrehoznunk. Paradoxonnak tartom, hogy minél inkább tudásalapúvá válnak társadalmaink és gazdaságaink, annál kisebb lesz a belső piacunk, hiszen a belső piacot az ipar és a régi gazdaság számára alakították ki, nem pedig a szolgáltatási ágazat részére, ahol további lépéseket kell tennünk a szolgáltatásokról szóló irányelv tekintetében. Hadd egészítsem ezt még ki azzal, hogy meg kell reformálnunk az európai egyetemeket, oly módon, hogy sokkal függetlenebbé és európaiabbá, a hallgatók és a kutatók számára nyitottabbá tesszük az egyetemeinket, és lendületes fejlődést hozunk létre a tudásalapú társadalomban.

Ragaszkodjunk minden olyan dologhoz, amelyet európai szinten közösen tudunk véghezvinni. Ez a legmegfelelőbb európai felelősségteljes kormányzás, amelyet elérhetünk.

 
  
MPphoto
 

  Marita Ulvskog (S&D) . – (SV) Elnök asszony, ugyanabban a tagállamban élek, mint az előttem felszólaló, én azonban a baloldalhoz tartozom. Ez az általunk, szociáldemokraták által jegyzett javaslatokból is egyértelmű.

Látjuk, milyen helyzetben van a világ. Látjuk, milyen helyzetben van Görögország: az utcákon összecsapások zajlanak, küszöbön áll egy általános sztrájk, kétségbeesés, indulatok, a piaci játékok miatt érzett harag az összes országgal szemben. Mindezt természetesen még tovább mérgesítette, hogy az euróövezet magjához tartozó országok cserbenhagyták társukat, Görögországot. A válság azonban továbbterjedhet. Minden ország számára veszélyes időket élünk. Csak néhány ország számíthat arra, hogy továbbra is biztonságban van. Ebből kifolyólag mindannyiunknak a válság legyőzésére kell koncentrálnunk, és jó indítványokkal kell előállnunk. Olyan módot kell azonban választanunk, amely nem csupán rövidtávú megoldásokat és rövidtávú sikereket kínál, illetve nem csupán tüzet olt, amely aztán újraéled és még több mindent eléget maga körül.

Először is olyasmibe kell befektetnünk, amely folyamatosan fenntartja a keresletet. A júniusi csúcstalálkozót megelőzően engem az aggaszt, hogy azt az utat választjuk, amelyről az előttem felszólaló beszélt. A csúcstalálkozókon fontos, hogy egyértelmű állásfoglalások szülessenek arról, hogy Európa nem kerül alacsony energiájú üzemmódba. Fontos tehát a kereslet fenntartása és a befektetések ösztönzése. Csökkentenünk kell a munkanélküliség arányát, mind a nők és a férfiak, mind a fiatalok és az idősek viszonylatában is. Én személy szerint nagyon elégedetlen vagyok az esélyegyenlőség azon látszatával, amelyet a Tanács legutóbbi ülése után bemutatott.

Másodszor, meg kell kezdenünk a klímatudatos társadalommá alakulást. Nyilvánvaló, hogy minden válságban ott van lehetőség a fejlődésre is: meg lehet változtatni a haladás irányát, váltani lehet. Hihetetlenül fontos, hogy a Bizottság lehetőséget adjon Hedegaard asszonynak, hogy ténylegesen klímapolitikussá váljon, és a cancúni találkozón segíthessen Európa helyzetét megváltoztatni.

Harmadik témám a pénzügyi piacokkal kapcsolatos. Néhány héttel ezelőtt egy amerikai professzor látogatott el a Pénzügyi, Gazdasági és Szociális Válság Különbizottságához, aki a következőket mondta: mi, az Amerikai Egyesült Államokban azt mondjuk, hogy azért nem tudjuk szabályozni a pénzügyi piacot, mert Európa sem szabályozza azt. Szabályoznunk kellene, de nincs hozzá bátorságunk. És mit mondanak önök Európában? Nos, azt, hogy nem tudjuk szabályozni a pénzügyi piacot, mert az Amerikai Egyesült Államok sem szabályozza azt. Így folytatjuk, egymásnak passzolgatva a labdát. Ennek a típusú politikának vannak győztesei, de rengeteg vesztese is van. És ez olyasvalami, amihez össze kell szednünk a bátorságunkat, hogy meg tudjuk változtatni ebben az Európában.

 
  
  

ELNÖKÖL: ROUČEK ÚR
alelnök

 
  
MPphoto
 

  Wolf Klinz (ALDE) . – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, gazdasági tapasztalataim alapján tudom, hogy a stratégiák pontosan annyira jók, amennyire az egyedi végrehajtási intézkedéseik és az ellenőrzésükre alkalmazott eszközök. A Bizottság ebben a vonatkozásban még nem adott a választ a kérdésekre. Már hallottunk a célokról, amelyekkel tökéletesen tudtunk azonosulni; hallottunk a fennkölt szándékokról, de szinte semmit sem hallottunk arról, hogy ezeket a célokat pontosan miként tervezik megvalósítani.

Feltételeztem, hogy a Bizottság feladatai között első helyen kellett volna szerepelnie a pénzügyi és gazdasági válságnak, amely a második világháború óta a legnagyobb válság, amelyet átéltünk, és amely az államadósság válságának járulékos problémájával még tovább mélyült. Véleményem szerint ez lett volna a logikus kezdőpont, minthogy mindkét válság jelentősen megváltoztatta a körülményeket.

Ha nem elégszünk meg a magasröptű tervekkel, hanem valójában el is akarunk érni valamit az elkövetkezendő tíz évben, akkor néhány kérdést rendkívül konkrétan kell kezelnünk:

Először is: ahhoz, hogy tudjuk, hol tartunk, milyen pénzügyi mozgásterünk van, és mi az, amit ténylegesen megengedhetünk magunknak, felül kell vizsgálnunk a pénzügyeinket, és nem csak az EU-ét, de – egységes kritériumok alapján – az egyes tagállamokét is.

Másodszor: ahhoz, hogy elkerüljük, hogy a jövőben még egyszer ilyen rossz helyzetbe kerüljünk, ki kell dolgoznunk egy válságkezelési mechanizmust arra az esetre, ha újabb viharok söpörnének végig a piacokon.

Harmadszor: azokon a területeken, ahol még nem építettük ki, ki kell építenünk a belső piacot, beleértve a szolgáltatásokat is – ezen a ponton sokat várok Monti úr jelentésétől.

Negyedszer: meggyőző módon ki kell dolgoznunk, hogyan kívánjuk kiegészíteni a közös monetáris politikát egy közös, szoros kapcsolatokon alapuló gazdasági és pénzügyi, sőt költségvetési politikával.

Ötödször: részletesen ki kell dolgoznunk, hogyan szüntessük meg a tagállamok között észlelt különbözőségeket, mégpedig határozott felzárkóztatással, amelyet úgy érhetünk el, hogy ténylegesen európai jellegű gazdasági projektekre összpontosítunk. Számos ilyen van: az energiapolitika, az energiahálózatok összekapcsolása, a nagysebességű vasúti- és közúthálózatok, navigációs rendszerek, és más hasonló projektek.

 
  
MPphoto
 

  Emilie Turunen (Verts/ALE) . – (DA) Elnök úr, először is szeretném elmondani, mennyire fontos, hogy dolgozzunk az EU 2020 stratégián, mert komolyan át kell gondolnunk, a jövőben hogyan segítsük magunkat Európában. Alaposan át kell gondolnunk, hogy mihez kezd a jövőben a 23 millió munkanélküli európai polgár. Mindezeken túl azonban, mi a Zöldek/az Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoportja úgy véljük, hogy a stratégiából hiányoznak konkrét célkitűzések számos olyan fontos területen, amelyek a szociális Európa projektjét az elsődleges feladatok közé helyezik a következő tíz évben.

Először is nem látunk egyértelmű célkitűzést a fiatalok munkanélküliségének csökkentésére – holott ez minden tagállamban aggasztóan magas. Első lépésként be kellene vezetni egy európai ifjúsági garanciát, amely segítségével a fiatalok is megvethetnék a lábukat a munkaerőpiacon. Másodszor a szegénység elleni küzdelem terén konkrét célokat kellene kitűznünk. Úgy vélem, szégyenletes, hogy Európa tagállamai a világ leggazdagabb régiójában nem tudnak megegyezni a szegénység visszaszorítását célzó konkrét célkitűzésekben. Vannak, akik nem kedvelik ezt a meghatározást. Nekik azt mondanám, hogy nem lenne szabad hagyniuk, hogy a technikai részletek álljanak az útjukba. Mások szerint a szerződések erre nem biztosítanak jogalapot. Nekik azt üzenem, hogy rendelkezésünkre áll az új Lisszaboni Szerződés.

Harmadszor: következetesen kell dolgoznunk egy kötelező érvényű foglalkoztatási terven. Kapcsolatot kell teremtenünk a környezetvédelmi beruházások és az új munkahelyek között. Át és ki kell képeznünk a munkavállalókat, hogy képesek legyenek ellátni ezeket a munkákat. Végül pedig az EU állam- és kormányfőinek biztosítaniuk kell, hogy a szociális Európa létrehozása valóban egyértelmű célkitűzés legyen, amelyen belül ugyanolyan mértékben törekszenek a foglalkoztatásra és a szociális biztonságra, és ahol nem csak a megteremtett munkahelyek mennyiségén, de a minőségén is hangsúly van. Az EU 2020 még nem felel meg ezeknek a paramétereknek, így van még min dolgoznunk.

 
  
MPphoto
 

  Malcolm Harbour (ECR) . – Elnök úr, az eltökéltség hiányáról szeretnék szólni, amit az EU 2020 stratégia kapcsán érzek, mégpedig azon a téren, ahol használhatnánk a már meglévő eszközeinket – így az egységes piacot –, hogy eredményes munkába fogjunk, új munkahelyeket és lehetőségeket teremtsünk, tehát valami olyasmit, amiről Turunen asszony is beszélt. Az nem elég – és ha a biztos úr figyeli, ezeket a szavakat az elnöknek és a Tanácsnak címzem –, hogy az egységes piacot és annak eredményeit a következő címsor alá helyezzük: „Hiányzó láncszemek és szűk keresztmetszetek.” Ez az ügy ennél jóval fontosabb, tisztelt kollégák. És egyszerűen az sem elég, ha bejelentik, hogy a Bizottság fellépést javasol; hiszen itt a Bizottság és a tagállamok között megosztott kockázatról van szó.

Az én bizottságom, a Belső Piaci Bizottság, ezen a héten nagy többséggel elfogadott egy jelentést, amely tartalmaz néhány igazán ambiciózus ötletet az egységes piac kialakítására vonatkozó együttes fellépésre. Önök a jövő héten kapják kézhez ezt az írást Monti professzor jelentésével együtt. Hadd lássunk néhány alapvető változást! Amit mi szeretnénk: egy egységes piacról szóló okmányt, egyértelmű politikai célkitűzéseket, amelyekkel az egységes piac kialakítása megoldódik, és szeretnénk, ha az innováció és a környezetbarát technológia célkitűzéseinek elérését – a jelenleg rendkívül kevéssé használt – közbeszerzések útján valósítanák meg. Ebben a dokumentumban ez alig kerül szóba. Az Isten szerelmére, miért beszélünk újabb célokról, amikor voltaképp azokkal sem jutunk előbbre, amelyeket már kitűztünk magunk elé?

 
  
MPphoto
 

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL) . – (PT) Elnök úr, ez a stratégia nem nyújt megoldást az előttünk álló súlyos problémákra, és még kevésbé a valódi gazdasági és társadalmi katasztrófára, amelyet a szabadverseny-politikák bevezetése fog okozni néhány törékenyebb gazdasággal rendelkező tagállamban. Hiba ragaszkodni olyan politikákhoz, amelyek megegyeznek a liberális lisszaboni stratégiával, amely figyelmen kívül hagyta a 10 évvel ezelőtt meghirdetett célkitűzéseket, azaz a teljes foglalkoztatottságot és a szegénység felszámolását, és amely ehelyett a gazdasági és pénzügyi csoportok érdekeinek biztosított prioritást, azok javát szolgálva, de a társadalmi és foglalkoztatottsági helyzet romlását idézve elő.

Nem kell mást tennünk, minthogy megvizsgáljuk a Stabilitási Paktum vak kritériumai alkalmazásának, valamint a stratégiai közszolgálati szektor – beleértve a pénzügyi szolgáltatások, az energia, a közlekedés és a postai szolgáltatások – liberalizációjának és privatizációjának következményeit. Nem kell mást tennünk, minthogy megvizsgáljuk, mi zajlik a munkaerőpiacon, ahol növekszik a foglalkoztatottsági bizonytalanság és a munkanélküliség, amely jelenleg több mint 23 millió főt érint, és amelyhez hozzáadhatunk 85 millió szegénységben élőt.

Azzal ellentétben, amit megpróbálnak elhitetni velünk, minden mutató azt mutatja, hogy ha az eddig követett stratégiákat folytatjuk, a gazdasági növekedés üteme nagyon alacsony lesz, alacsonyabb, mint a világ más részein, ami azt jelenti, hogy a munkanélküliség növekedni fog, a foglalkoztatottság bizonytalanabb, a fizetések alacsonyabbak lesznek, és a szegénység és a társadalmi kirekesztés növekedni fog. Sajnos, amint azt a görög helyzet mutatta, az uniós költségvetés nem reagál a gazdasági és társadalmi kohézió szükségességére.

Ezért tehát, itt az idő, hogy mérleget vonjunk, és beismerjük az eddig alkalmazott politikák következményeit. Itt az idő, hogy a társadalmi fenntarthatóság kerüljön előtérbe. Itt az idő, hogy véget vessünk a pénzügyi spekulációnak és a pénzügy gazdaság felett gyakorolt uralmának. Itt az idő, hogy véget vessünk a Stabilitási Paktumnak, hogy az Európai Központi Bank más funkciókat kapjon, hogy hatékony szabályozás alá kerüljön a pénzügyi szektor, és hogy egy, a haladást és társadalmi fejlődést szolgáló valódi szerződés kapjon elsőséget.

 
  
MPphoto
 

  Mario Borghezio (EFD) . – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a tény, hogy itt vizsgáljuk és vitatjuk az Európa 2020 stratégia tartalmát, míg Athénban munkások halnak meg, és egy ország, egy nemzet a szakadék szélén áll, igen beszédes, vagy akár azt is mondhatnám, groteszk képet fest az európai politikáról.

Rendkívül bámulatos, hogy egy ilyen helyzetben a Bizottság nem érzi úgy, hogy tükörbe kellene néznie, mert nem mintha nem lenne tudatában, hogy ez a válság, amely – ki merem jelenteni – bizonyos értelemben drámai méreteket öltött, számos komoly hiba következménye, mint azt a lisszaboni stratégia bukása mutatja. Rengeteg hiba, és csak egy vádlott áll a vádlottak padján: az euró.

Önök úgy jönnek ide, hogy minden felszólalásukban azt nyilatkozzák, hogy Görögország egyszeri eset, de vajon ugyanezt fogják-e mondani, amikor – bár nagyon reméljük, hogy nem – újabb hasonló helyzet alakul ki, például Spanyolországban: az is egyszeri eset lesz? Mi itt belefáradtunk, hogy állandóan az egyszeri eset kifogását hallgassuk: a másodlagos jelzálogpiac válsága is egyszeri eset volt. Nehéz elhinni és nagyon nehéz elfogadni, amit a Bizottság nyilatkozik, amikor az Európai Unió még nem határozta el, hogy egy stratégia kidolgozása érdekében kitakarítja Európa bankjait, és megmondja a betéteseknek, a gyártóknak és a reálgazdaságnak, mennyi szemét is van még az európai bankokban.

Észben kell tartanunk ezeket a szempontokat, és ne felejtsük el, hogy egy komoly stratégiának a reálgazdaságon kell alapulnia, a kis- és középvállalkozói rendszeren, és természetesen saját részvételükön keresztül felelős szerephez kell juttatnia a dolgozókat is.

 
  
MPphoto
 

  Csanád Szegedi (NI) . – (HU) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Kétség kívül az Európai Unió legnagyobb problémája a munkanélküliség. A kialakult helyzetért azonban nem hibáztathatjuk sem a munkavállalókat, sem a kisgazdákat, sem a vállalkozókat. A kialakult helyzetért kizárólag az a politikai, gazdasági filozófia a felelős, amely a multinacionális cégeket előtérbe helyezte a munkavállalókkal, a kisgazdákkal és a helyi kisvállalkozókkal szemben. A gyökértelen, kizárólag profit-orientált multinacionális cégek minél nagyobb részt akarnak szakítani a haszonból és minél kevésbé szeretnék kivenni a részüket a közteherviselésből.

Az Európai Unió nemzeteinek minden olyan stratégiai döntés jó, amely a lokalitásra helyezi a hangsúlyt, és minden olyan döntés rossz, amely fenntartja a multinacionális cégeknek a hegemóniáját. A Jobbik azt szeretné, hogy vessünk véget a multinacionális cégek gazdasági egyeduralmának és adjuk vissza a kisgazdáknak, a családi vállalkozóknak Európát, hogy segítségükkel felszámolhassuk a munkanélküliséget az Európai Közösségen belül.

 
  
MPphoto
 

  Herbert Reul (PPE) . – (DE) Elnök úr, soros tanácsi elnök úr és bizottsági elnök úr, a Bizottság elnöke most mondta, hogy ilyen időkben nem szabad, hogy egymás kárára próbáljunk meg boldogulni, hanem először jó együttműködésre és határozott lépésekre van szükség. Ez igaz. Éppen ezért szükségünk van cselekvési stratégiára. Az a benyomásom azonban, hogy ez a 2020 projekt, és különösen az, ahogyan azt itt tárgyaljuk és igyekszünk véglegesíteni, semmilyen valódi stratégiát nem foglal magában. Inkább olyan, mint egy papírra vetett gondolathalmaz, amit gyorsított eljárással erőszakkal keresztülviszünk. Kétséges, hogy ez-e a módja annak, hogy elkerüljük a Barroso úr által nagyon is helyesen leírt problémákat. Például, azt mondta, hogy a legnagyobb probléma a lisszaboni stratégiával az volt, hogy az érintett feleket nem vonták be, senki nem érezte magáénak, és éppen ezért senki nem vett részt a végrehajtásában. Pontosan ez történt.

Ha azonban tényleg ez a helyzet, egy új stratégia kidolgozásához időre van szükség, hogy nyugodtan dolgozhassunk az érintett felek valódi bevonásán, majd nyugodtan megtárgyalhassuk a stratégiát. Tudatában vagyok, hogy amikor a pénzügyi válság és Görögország problémája újabb és újabb problémákkal szembesít bennünket nap mint nap, nem tudjuk ily módon kezelni a helyzetet. De ez sem kritika. Amit én kritizálok, az az, hogy mi itt a Parlamentben engedjük, hogy diktálják nekünk, hogyan kezeljük a programot.

A bizottsági elnökök konferenciáján többször kifejezésre juttattuk azt a kívánalmat, hogy óvatosabban strukturálják az ütemtervet, hogy alaposabban tudjunk haladni. Ehelyett sürgetik az eljárást, ma tartunk egy vitát, majd lesz még egy a májusi ülésen, aztán júniusban a javaslat a Tanács elé kerül, és már vége is. Kérem, ne lepődjenek meg, ha mindezek után semmilyen kézzelfogható változás nem lesz a megvalósításban. Ez engem nem lepne meg, mert így nem tudunk változást elérni. Részletes elemzésekre van szükségünk, nem olyan felszínes következtetésekre, amelyekre az éghajlat-politika biztosa jutott az elmúlt néhány napban – amelyeket a válsághelyzetből és abból vont le, hogy most kevesebb a szén-dioxidot kibocsátás –, nevezetesen, hogy most már a 30-40%-ot is megcélozhatjuk.

Nem lehet a válság a norma! Normának egy előretekintő perspektívát kell választanunk. Körültekintően meg kell vizsgálnunk a helyzetet, és jól meg kell fontolnunk, milyen következtetéseket tudunk levonni a fejlesztésekből, a gazdasági fejlődésből, az innovációból és kutatásokból. Ezt azonban, persze, valójában nem fogjuk megtenni.

 
  
MPphoto
 

  Alejandro Cercas (S&D) . – (ES) Köszönöm, López Garrido úr, köszönet olyasvalakinek, aki át tudja adni az üzenetet a Bizottság elnökének.

Remélem, hogy szavait tettek fogják követni, és júniusban a tavaszitól nagyon eltérő Tanácsot fogunk látni. Ezt azért mondom, mert az ön által elmondottak – amivel teljes mértékben egyetértek –, nem biztosítanak arról, és nem nyugtatnak meg afelől, hogy nem egy apátiával és kétségekkel teli Tanácsot fogunk látni, amely néha olyan kérdésekkel áll elő, amelyek félelemmel töltenek el bennünket, például, hogy a célkitűzéseink, a nagy politikai, kiszámított célkitűzéseink nem ajánlatosak és még csak nem is lehetségesek.

Köszönöm, López Garrido úr, remélem, a spanyol elnökség segít megoldani ezeket a bizonytalanságokat, mert meggyőződésem, hogy idővel a jelent nagy jelentőségűnek fogják tekinteni Európa történelmében. Zavaros időket élünk, amikor a nagy kihívások azért kerülnek az asztalra, hogy több vagy kevesebb Európát akarunk-e.

Ez az Európa 2020 stratégia célja. 10 év múlva szorosabban kapcsolódunk-e össze, vagy kevésbé leszünk egységesek? Azok fognak-e győzni, akik abban hisznek, hogy együtt kell működnünk a gazdasági és társadalmi problémák megoldásában, vagy azok, akik visszakozva megelégszenek a nacionalizmussal, és lerombolják még az elmúlt 40 évben épült alapvető elemeket is? Segítőkészebbek leszünk-e? Készek leszünk-e célként kitűzni a kölcsönös szolidaritást, egyenlőbben osztozni, nagyobb gazdagságot teremteni, és azon egyenlőbben osztozni, vagy mindent a piacok kezébe adunk?

Néhány kollégámmal ellentétben én nem hiszem, hogy mindez azért történt, mert túl sok volt Európából, hogy túl sok volt a szabályozás vagy a társadalmi igazságosság. Épp ellenkezőleg, Európa hiánya, a szabályozás hiánya okozta ezt a válságot.

Ezért két kérésem lenne, López Garrido úr: kérem, tartsák meg a szegénység elleni küzdelem és az oktatás fejlesztésének célkitűzéseit, amelyek szerepelnek a bizottság szövegében, de nincsenek benne a Tanács szövegében, és tekintsék a Parlamentet az emberek véleménye kifejeződésének, hogy Európa programja az emberek programja lehessen, és ne a technokratáké és az úgynevezett „piacoké”, amely gyakran a spekulánsok programját jelenti.

 
  
MPphoto
 

  Olle Schmidt (ALDE) . – (SV) Elnök úr, ami Görögországot érinti, bennünket is érint, beleértve az euróövezeten kívül eső országokat is. Amire ma Európának szüksége van, az az egységesség és a határozott fellépés, nem a további megosztottság. Ezért, biztos úr, nagyon kiábrándító, hogy 11 ország nem lesz jelen pénteken. Hangoztatták, hogy közös a sorsunk Európában, de jelenleg, sajnos, nem ez a helyzet.

Természetesen a pénzügyi piacok felülvizsgálatát növelni kell, és persze keményebb jogalkotásra van szükség. Ez olyasvalami, amit liberális képviselőként én is megértek és elfogadok, de ennek kiegyensúlyozottan kell történnie, és globális szinten kell koordinálni.

Tegyünk határozott és agresszív lépéseket, ha arra van szükség, de nem szabad pánikból cselekednünk.

Amennyire csak lehet, meg kell őriznünk a hidegvérünket, hogy nehogy további károkat okozzunk a gazdasági fellendülésnek, amely a görög helyzet és minden más ellenére is kézzelfogható.

Bloom úr felszólalása mélyen felháborított. Most nincs itt, de az Európai Uniót a Szovjetunióhoz hasonlítani sértés mindazok számára, akik a szovjet önkényuralom alatt szenvedtek, és azon milliók számára, akik meghaltak. Úgy gondolom, Bloom úrnak bocsánatot kell kérnie mindazoktól, akiket megsértett.

 
  
MPphoto
 

  Lajos Bokros (ECR) . – Elnök úr, amikor a spanyol miniszterelnök, José Luis Rodríguez Zapatero köszöntötte a spanyol elnökséget Strasbourgban, anélkül beszélt az Európa 2020-ról, hogy egyszer is említette volna, miért is hiúsult meg a lisszaboni stratégia. Később megkérdeztem tőle: hogyan lehet előállni egy új stratégiával anélkül, hogy elemeznénk az előző bukását?

Most nincs más választásom, mint hogy megismételjem a kérdésem, ugyanis az új dokumentum egy szót sem szól arról, miért is történt ez a fiaskó. Kérem, Garrido úr, válaszoljon a kérdésemre: hogyan lehetséges új, nagyon is ambiciózus célokat kitűzni anélkül, hogy először elemeznénk a lisszaboni stratégia bukásának okait?

 
  
MPphoto
 

  Cornelis de Jong (GUE/NGL) . – (NL) Elnök úr, felszólítom a Bizottságot és a Tanácsot, hogy válasszon világosan. Először is, válasszák a demokráciát. Hogyan szándékozik a Tanács olyan döntéseket hozni, amelyek a következő tíz évre meghatározzák a tagállamok társadalmi-gazdasági politikáit anélkül, hogy a szavazók ki tudnák nyilvánítani ezzel kapcsolatos véleményüket ez idő alatt, a következő tíz évben? Például, ez azt jelentené, hogy egy leköszönő holland miniszterelnök tíz évre szóló döntéseket hozhatna, ami egyszerűen elfogadhatatlan.

Másodszor: a munkának fizetett munkának kell lennie. A 75%-os foglalkoztatottság célkitűzése jól hangzik, de Európának nincs szüksége még több szegény munkavállalóra. Hogyan definiálja a Tanács ténylegesen a foglalkoztatottságot?

Harmadszor: döntsön az ésszerű állami kiadások mellett. Hogyan terjeszthet elő a Tanács olyan költségvetést 2011-re, amely nem kevesebb, mint 5,8%-os növekedést ígér, míg az Európa 2020 nagy hangsúlyt fektet a megszorító intézkedésekre?

Negyedszer: válasszák a szociális belső piacot. A Bizottság és a Tanács egyetért-e a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottsággal, amely azt javasolta, hogy a belső piac világképe legyen szociálisan érzékenyebb és a pályázati eljárások koncentráljanak jobban a minőségre és a társadalmi igazságosságra?

Ötödször: válasszák a szegénység visszaszorítását. Ami a szegénység visszaszorítását illeti, a Tanács csak a gazdasági növekedést célozza meg. Az utóbbi években a gazdasági növekedés ahhoz vezetett, hogy a menedzserek csúcsfizetést kapnak, de a szegények egyre szegényebbek lesznek. Milyen lépéseket fognak tenni például annak biztosítása érdekében, hogy a legmagasabb jövedelműek és a bankok, ne pedig a szegények állják majd a számlát a válságért?

 
  
MPphoto
 

  Mara Bizzotto (EFD) . – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, ahhoz, hogy konstruktívan kezeljük a foglalkoztatottság problémáját, három jelszó mentén kell az EU-nak fellépnie: reagálni, fejlődni, biztosítani.

Reagálni: vagyis magunk mögött kell hagynunk az euro-propaganda ünneplő hangjait, hogy gyakorlati lépéseket tegyünk az EU polgárait sújtó problémák megoldására, biztosítva a közvetlen kapcsolatot a képzés, a piac és a földrajzi igények között, és megváltoztatva a fiatalok véleményét a kétkezi munkáról.

Fejlődni: vagyis az Európa 2020 stratégiát a cégek és a munkavállalók érdekeinek pozitív szintézisévé kell tenni, egy olyan munkaerőpiac támogatásával, ahol a munkaszerződések rugalmas biztonsága a válasz a piaci kereslet instabilitására.

Biztosítani: vagyis, munkát biztosítani azoknak, akik elveszítették munkahelyüket, elsősorban saját polgárainknak: ezért a tagállamoknak a tényleges bevándorlási szükségletnek megfelelően kell kialakítaniuk bevándorlási politikájukat, és 23 millió munkanélküli mellett fontolóra kell venniük, hogy néhány évre felfüggesszék az EU-n kívülről való bevándorlást. Én nem látok más módot állásaink, szociális rendszereink védelmére. Amire szükségünk van, az pragmatizmus, bátorság és decentralizáció.

 
  
MPphoto
 

  Marian-Jean Marinescu (PPE) . – (RO) A fenntartható gazdasági növekedés nagy, állandó beruházásokat tesz szükségessé a közlekedési ágazatban is. A közlekedési ágazat az Európai Unió GDP-jének 10%-át adja és több mint 10 millió embert foglalkoztat.

Szeretném megragadni az alkalmat, hogy felszólítsam az Európai Bizottságot és a Tanácsot, hogy az EU 2020 stratégia véglegesítésekor vegyék tekintetbe a következő, a közlekedési szektor számára nagyon fontos szempontokat: a kutatás, fejlesztés és innováció támogatása a környezetbarát közlekedés megvalósítása céljából; azon uniós célkitűzés megszilárdítása, amely célja a közlekedés, többek között a légi közlekedési ágazat alternatív energiaforrások, elektromos autók, IKR (intelligens közlekedési rendszer), intelligens közlekedésirányítás használata általi szén-dioxidmentesítése; az infrastruktúrák közötti koordináció javítása, hogy javuljon a környezet védelme, a dolgozók szociális helyzete, valamint az utasbiztonság és -védelem.

Szeretném kiemelni a következő, bizonyos területeken létfontosságú szempontokat: sürgősen be kell vezetni az egységes európai légteret a légiközlekedési ágazatban, sürgősen be kell vezetni az interoperabilitást a vasúti közlekedési ágazatban, bővíteni és javítani kell az infrastruktúrát és a biztonságot az európai utakon a közúti közlekedési ágazatban, el kell érni a komodalitást a belvízi kikötőkben, és ki kell bővíteni a „tengeri gyorsforgalmi utakat” a tengeri és folyami közlekedésre, és sürgetően szükség van a városi mobilitás fenntartható fejlesztésére.

Az Európai Bizottságnak figyelembe kell vennie a mobilitáshoz kapcsolódó ezen összes szempontot, amelyeknek az EU 2020 stratégia kulcselemei közé kell tartoznia. A közlekedési ágazat jól koordinált fejlesztése fontos a fenntartható fejlődés, valamint a stabil munkahelyek megtartása és újabbak teremtése szempontjából.

 
  
MPphoto
 

  Anni Podimata (S&D) . – (EL) Elnök úr, nagyon köszönöm. Engedje meg, hogy görögként azzal kezdjem, hogy mély sajnálatomat fejezem ki az országomban történt tragikus események miatt, amelyek három ember halálát okozták, akik bent rekedtek egy bankban, amikor egy hatalmas, teljesen békés nagygyűlés közepette szélsőséges elemek felgyújtották azt.

Szeretném megragadni ezt a tragikus alkalmat, mert tudom, hogy egész Európa és az egész európai média figyeli ma Görögországot, hogy megkérjem képviselőtársaimat, hogy tanúsítsanak felelősséget, komolyságot, szolidaritást, és ami a legfontosabb, tiszteletet egy nemzet iránt, amely ilyen nehéz időket él át. Azért mondom ezt, mert attól tartok, hogy holnaptól kezdve bizonyos nagy, európai lapok bizonyos fővárosokban annak adnak majd hangot, pontosan eme tragikus események miatt, hogy igazolva látják abbéli félelmeiket és kétségeiket, hogy Görögország képes és elszánt-e megvalósítani a pénzügyi reformról hozott nagyon nehéz döntéseit.

Mivel a múlt vasárnapi megállapodás utáni napon újrakezdődött ugyanaz a történet, amelyet február 11. óta hallunk, sorozatos megjegyzésekkel a görög intézkedések hatástalanságáról és a görög adósság átütemezésének lehetőségeiről, arra vonatkozó spekulációval, hogy az ország akár el is hagyhatja az euróövezetet, és természetesen a piac görög, portugál és spanyol kötvények elleni újabb támadásaival.

Minthogy a 2020-as stratégia kilátásait vitatjuk meg, vajon hova fog ez vezetni? Hova vezet a nemzeti gazdaságok piaci válságoktól való totális függősége, az olyan hitelminősítő intézetek minősítéseitől való függősége, amelyek nem tartoznak felelőséggel senkinek, és amelyek cégeket vagy államokat érintő minősítései, különösen az euróövezetben, akár helyesek, akár nem, semmilyen következménnyel nem járnak, és amelyekre semmilyen szabályozás nem vonatkozik?

(Taps)

 
  
MPphoto
 

  Ramona Nicole Mănescu (ALDE) . – (RO) Az elmúlt két évben különösen súlyos gazdasági válsággal szembesültünk. Ezért létfontosságú, hogy erőfeszítéseink a versenyképesség, a termelékenység és a gazdasági növekedést célzó lehetőségek ösztönzésére irányuljanak.

A stratégia célkitűzéseinek nem szabad elrugaszkodniuk a valóságtól. Ezért azokat a tagállamok nemzeti célkitűzéseivel szoros összhangban kell megfogalmaznunk, amelyek már maguk is az egyes tagállamok prioritásai és sajátos jegyei alapján kerülnek megfogalmazásra. Ezért üdvözlöm a szándékot, hogy a közösségi szinten elfogadott célkitűzéseket különböző nemzeti célkitűzésekre kelljen bontani.

Egy parlamenti állásfoglalás részeként kértem a Bizottságot, hogy terjesszen elő új intézkedéseket, például lehetséges szankciókat arra az esetre, ha egy tagállam nem alkalmazza a stratégiát, valamint ösztönzőket azok számára, akik alkalmazzák azt. Az európai uniós támogatásokat tulajdonképpen nem csak az elért eredmények, hanem a stratégia célkitűzéseivel való összeegyeztethetőség feltételéhez is kellene kötni. Mindazonáltal nem hagyhatjuk figyelmen kívül a kohéziós politikának az Európai Unió gazdasági és fejlesztési célkitűzései elérésében való jelentőségét.

Ezért alaposan meg kell vizsgálnunk a Bizottság javaslatait, mert egy ehhez hasonló javaslat, mint hogy automatikusan függesszük fel a Strukturális Alapokat a nagy a költségvetési hiánnyal küzdő tagállamok esetében, légből kapott intézkedés lenne, és teljes mértékben ütközne a kohéziós politika célkitűzéseivel, különösen azokkal, amelyek a tagállamok közti egyenlőtlenségek csökkentését célozzák.

 
  
MPphoto
 

  Oldřich Vlasák (ECR) . – (CS) Az Európai Unió a népesség tekintetében a világ legnagyobb geopolitikai egysége. Még ma is tartó sikerünk, amelyet a jelen válságos időszakban mély alázattal kell kezelnünk, gazdaságaink abbéli képességében áll, hogy fejleszteni tudják innovációs, és különösen exportkapacitásukat.

Ez különösen az Amerikai Egyesült Államokhoz és Japánhoz hasonló versenytársak tekintetében válik nyilvánvalóvá, bár említhetnénk Kínát, Indiát és Brazíliát is. Ebben az összefüggésben kulcsfontosságúnak tartom, hogy stratégiai szempontból a gazdasági fejlődésre és a munkahelyteremtésre összpontosítsunk. E tekintetben nem szabad, hogy a társadalmi problémák és az éghajlatváltozás elvonja a figyelmet a legfőbb célokról.

Ugyanakkor arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a tagállamokban, azok régióiban és településein bekövetkező intelligens és fenntartható fejlődés egyik alapvető előfeltétele a mind közlekedési, mind környezetvédelmi szempontból megfelelő infrastruktúra. Ez a tényező nem kap kellő figyelmet az Európa 2020 stratégiában, ezért az infrastruktúra fejlesztését célzó befektetések folytatására és megerősítésére irányuló alapvető figyelem teljesen hiányzik, különösen azokban az államokban és régiókban, ahol az jelenleg sem eléggé fejlett.

 
  
MPphoto
 

  Joe Higgins (GUE/NGL) . – Elnök úr, az EU Bizottságának legfontosabb stratégiája Európa számára 2020-ig a neoliberális kapitalizmusban és a piacok rendszerében bízik – más szóval ugyanazokban a tényezőkben, amelyek a jelen gazdasági káoszba taszították a világot, és jól látszik a Bizottság és az EU kormányainak a görögországi pénzügyi válságra adott válaszában: szégyenletes kapituláció a pénzügyi piacok ragadozóinak spekulációja és nyerészkedése előtt; annak követelése, hogy a görög munkásosztály, a nyugdíjasok és a szegények számára nyújtott szolgáltatásokat és az ő életszínvonalukat tépázzák meg ezen pénzügyi piacok telhetetlen mohóságának kielégítése érdekében, amely piacok nem mindenható istenek, ahogy a média igyekszik meggyőzni bennünket, hanem befektetési bankok, fedezeti alapok működtetői, kötvénytulajdonosok és hasonszőrűek – élősködők, akik óriási profitra törnek azzal, hogy szándékos spekulációjukkal pénzügyi instabilitást hoznak létre, amelyet aztán a dolgozók kivéreztetésével használnak ki. Ezt az Európát szeretnénk 2020-ban a magunkénak tudni?

Szánalmas hallgatni, ahogy Barroso úr a felelősségükre apellál: arra kérni a cápát, hogy ne szeresse tovább a vért! A görög munkásosztály visszacsapását Európa-szerte minden munkásnak támogatnia kellene. Meg kell törnünk a piac diktatúráját. De ez nem úgy fog menni, hogy idióták bankokat gyújtanak fel, hanem azáltal, hogy folyamatosan és tömegesen mobilizáljuk és cselekvésre buzdítjuk a munkásosztályt, valamint, hogy demokratikus szocializmusra váltjuk ezt a beteg rendszert, egy valódi emberi társadalmat hozva létre 2020-ra.

 
  
MPphoto
 

  Jaroslav Paška (EFD) . – (SK) Bár minden tiszteletem a benyújtott dokumentumoké, nem tudom nem észrevenni, mennyire hasonlítanak azokra az ötéves tervekre, amelyek feladata a keleti blokk felvirágoztatása lett volna. Még a bevezetésük is ugyanazzal indít, nevezetesen annak elismerésével, hogy az előző stratégia, különböző okok miatt, nem bizonyult sikeresnek.

Ezután merész célokat tűznek ki, és megpróbálják meggyőzni az embereket, hogy ez alkalommal tényleg minden jobb lesz. Mindazonáltal sosem lett jobb. Stratégiák jöttek és mentek, a gazdaság pedig összedőlt. Azok a stratégiák elmulasztották figyelembe venni a gazdasági élet alapvető szabályait. Európának ma annak ellenére fogyóban a lendülete, hogy lakosai között a képzett emberek aránya nagyobb, mint a sikeresebb országokban, például Kínában vagy Indiában. Miért van ez? Mert minden egyes új problémára ugyanolyan módon reagál, mint az Európai Tanács vagy a Bizottság, vagyis úgy, hogy felállít egy újabb intézményt vagy egy újabb hatóságot. A legképzettebb európaiakat aztán elnyelik a különféle szervezetek belső útvesztői, és ez a több millió jól képzett ember, aki ezalatt más területeken, például az innováció vagy a termelő szektor fejlesztése terén kreatív munkát is végezhetne, csak aktákat tologat irodáról irodára, elszipkázva a közös erőforrásokat.

Hölgyeim és uraim, ha valóban sikeresebbek kívánunk lenni, akkor mindenekelőtt egyszerűsítenünk kell az együttélés szabályait, az üzletet, és csökkentenünk kell az adminisztratív terheket. Nagyobb teret kell teremtenünk az emberek függetlenségének, vállalkozói szellemének és kreativitásának, valamint a fejlődés és az innováció, a termelő szektor fejlesztésének támogatására kell fordítanunk azt a pénzt, amelyet jelenleg az adminisztrációra költünk.

 
  
MPphoto
 

  Othmar Karas (PPE) . – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, Európa közössége, egy hiteles politikai unió, a fenntartható növekedés, a fenntartható foglalkoztatás, az innováció, a társadalmi kohézió és a fenntartható versenyképesség jelenti a céljainkat.

Az Európa 2020 nem a célunk. Az Európa 2020-nak eszköznek kell lennie, amely hozzásegít bennünket a céljaink megvalósításához. Ennek kell a 2010-es Robert Schuman nyilatkozatunkká válnia, és épp olyan kézzelfoghatónak kell lennie, mint amilyen 1950. május 9-én volt. Az Európa 2020 nem degradálódhat a jövőt illető elérhetetlen vágyálmok holmi gyűjteményévé, vagy egy megoldatlan kérdésekkel, problémákkal és meghiúsult tervekkel teli szemeteskukává. Kézzelfogható, finanszírozható és fenntartható eszköznek kell lennie, amely válaszokat kínál a válságra, és amely az Európai Unió motiváló és vizsgálható projektje, amelyet szentesíthetünk. Az Európa 2020-nak speciális, a növekedést, a foglalkoztatást, a kutatást, az innovációt és a fenntartható versenyképességet célzó projekteket kell útnak indítania.

Át kell tekintenünk a pénzügyeinket, minden tagállamban éppúgy, mint az Európai Unióban, hogy tisztességes kiindulópontunk legyen a jövőbeli terveinkhez, valamint, hogy tudjuk, mit kell még finanszíroznunk, mihez van még pénzre szükségünk. Az Európa 2020 fényében ellenőriznünk kell a költségvetésre, az adókra, a kutatásra, az energiaügyre, az innovációra és a szociális kérdésekre vonatkozó nemzeti politikáink alkalmasságát is. Rehn úr intézkedéseit teljes mértékben támogatnunk kell.

Az Európa 2020 kifejezésnek az új, közös politikai akaratunkat és a sajnálatos módon egyre növekvő nacionalizmusra, egoizmusra és protekcionizmusra adott válaszunkat kell tükröznie. Fejezzük be a belső piacot, és a monetáris unióval párhuzamosan hozzunk létre egy hiteles politikai unió részét képező, erős gazdasági uniót. Erre van szükségünk, ennél nem többre és nem kevesebbre.

 
  
MPphoto
 

  Sergio Gaetano Cofferati (S&D) . – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, be kell vallanom, hogy vannak fenntartásaim a júniusi csúccsal kapcsolatban, mert semmi újat nem látok a viták során, amely képes volna helyesbíteni a tavaszi Tanács ajánlásait. Azok az ajánlások már akkor csalódást okoztak, mivel még csak részben sem alapultak Lisszabon korlátainak még a leghalványabb kritikáján sem, mint ahogy azén sem, hogy milyen következményekkel jár, hogy nem sikerült bevezetni az akkoriban született legfontosabb politikai és kulturális tervek némelyikét.

Azért is csalódást okoznak, mert figyelmen kívül hagyják a válságot: felsorolnak 10 általános pontot, amelyek közt semmilyen logikai kapocs nincs; ezek jó szándékú elképzelések csokorba szedve, amelyek azonban nem alkotnak egységes politikát. És most ugyanebben a helyzetben vagyunk. Még azt sem látom, hogy kézzelfogható szándék volna arra, hogy prioritásokat határozzunk meg. Európának az a problémája, hogy milyen versenyképességi szintet tud mutatni a világ rendszerében. Ezért nem legyinthet a társadalmi kohézióra, amely az egyik legalapvetőbb tényező a versenyképesség szempontjából. Kohézió nélkül egyetlen ország – nem beszélve egy nemzetek feletti csoportról – sem képes talpon maradni a világpiacon, mivel belső konfliktusai napról napra csökkentik a versenyképességét.

Másfelől ott van az innováció kérdése: ezt nem elég csak emlegetni; az ajánlásokban nem szereplő, speciális célokat kell kitűznünk az innováció számára előirányzott források erejéig, mind a termékek, mind az eljárások terén. A válság rendkívül súlyos következményei után csakis a minőség teheti Európát ismét versenyképessé, mind a civil életben, mind pedig a munkában, másrészt az árutermelés és a szolgáltatások terén. Végül hadd tegyem hozzá, hogy van egy kérdés, amelyről sohasem esik szó: csak akkor törhetünk ambiciózus célokra, ha politikailag is integrálódunk. A tagállamok sosem beszélnek erről, lezárták ezt a témát: mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a görög válság kezelésének megdöbbentő módja.

 
  
MPphoto
 

  Ivo Strejček (ECR) . – (CS) Én egy olyan tagállamból jövök, ahol egészen 28-29 éves koromig a központi tervezésen alapuló rendszerben éltünk, ahol az ötéves tervek szabályozták az életet, és ahol ezeket az ötéves terveket mindig újabbak váltották fel, mivel az előző tervek sosem valósultak meg. Kérem, nézzék hát el nekem, ha érzékenyen, vagy talán kissé túlérzékenyen reagálok, ha arról van szó, hogy tervezzük meg, hogyan nézzen ki Európa 2020-ban, valamint, ha ez alatt a határozottan érdekes vita alatt nem figyelünk, vagy kevéssé figyelünk arra, mi történik most épp nem csak Görögországban, hanem az egész euróövezetben. Egész délután figyelmesen hallgattam az itt folyó vitát, melynek során még több Európát, még több centralizációt és még több központi ellenőrzést sürgető felhívásokat hallottam. Ebben a vitában a jelen pillanatban azt szeretném elmondani, hogy kevesebb centralizációra, több, a piacba vetett bizalomra, valamint több piacra és piaci mechanizmusra van szükségünk, mert ami napjainkban zajlik, és nem csak az EU-ban és nem csak az euróövezetben, hanem az Egyesült Államokban és más hasonló országokban is, az nem más, mint minden állami beavatkozás hihetetlen kudarcának története.

 
  
MPphoto
 

  Pilar del Castillo Vera (PPE) . – (ES) Elnök úr, számos képviselőtársam azon tűnődik, miért is vallott kudarcot a lisszaboni agenda, és hogy el kellene-e kezdenünk elemezni a kudarcot a következő lépések megtétele érdekében.

Véleményem szerint a lisszaboni agendával az volt a baj, hogy végső soron nem volt más, mint egy buborékba csomagolt szimbólum, amely gyakorlati megvalósítására egyáltalán nem került sor. Végül tehát arra kellett rájönnünk, hogy volt az elmélet, a lisszaboni agenda, amelyről beszéltünk, és volt a gyakorlat, aminek viszont semmi köze nem volt az előzőhöz.

Ezért aztán, véleményem szerint, e tapasztalat alapján az Európa 2020-nak olyan új stratégiának kell lennie, amelyet csak akkor vihetünk előbbre, ha határozott, egybehangzó kötelezettségvállalást – hangsúlyozom, határozott, egybehangzó kötelezettségvállalást – élvez minden intézmény részéről: úgy az európai politikai intézmények, mint a nemzeti politikai intézmények részéről.

Ennek a kötelezettségvállalásnak továbbá igazoltnak és értékeltnek kell lennie; kell, hogy kellő információval rendelkezzünk róla, és hogy azonnal helyesbíteni tudjunk, ha a kötelezettségeket nem teljesítik, vagy valami kudarcot vall. Ez azért szükséges, hogy ne kerüljünk semmilyen rendkívüli helyzetbe. Vagy megértjük mindannyian, hogy ennek a közös projektnek ezekre az intézkedésekre van szüksége ahhoz, hogy előre mozduljon, vagy hamarosan újfent hasonló helyzetbe kerülünk.

 
  
MPphoto
 

  Jo Leinen (S&D) . – (DE) Elnök úr, a lisszaboni stratégia fő motívuma a versenyképesség volt, ami nagyon erősen egyoldalú gazdasági stratégiává tette, amely, természetesen, részben elbukott. Ezért nagy örömömre szolgál, hogy az EU 2020 stratégia fő motívuma most a fenntarthatóság. Ez a helyes út, és ez egészségesebb egyensúlyt biztosít a gazdaság, a társadalom és a környezetvédelem alakulása és a szükségletek között.

A fenntarthatóság hátránya, hogy ez egy nagyon általános fogalom, amelyből szintén hiányozhat a tartalom. Ezért mindenképpen konkrétabbá kell tennünk. E tekintetben a bizottsági dokumentum túlságosan halovány, mivel még túlságosan sok darabka hiányzik a képből ahhoz, hogy végrehajthassuk az abban foglaltakat. Egy erőforrás-hatékony Európa elképzelése megfelelő megközelítés – mivel csekély energiatartalékunk és csekély nyersanyagtartalékunk van – de a célok és eszközök hiánya vezet minket az erőforrások hatékony felhasználása felé, mind termelésünkben, mind fogyasztásunkban. E tekintetben, remélem, hogy júniusra már a rendelkezésünkre fog állni valami kézzelfoghatóbb, és hogy pontosan tudni fogjuk, melyikünknek mi a dolga – mit fog tenni a Bizottság, mit a Parlament, és mit kell tenniük a tagállamoknak.

Ezzel az erőforrás-hatékony Európával kapcsolatban azonban úgy tűnik, mintha megfeledkeztünk volna a környezetről, holott a levegő, a víz, a föld, sőt, az ökoszisztéma ugyancsak erőforrások. Ez pedig teljesen elveszett a szövegből. Ezért szeretnék többet hallani a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottságtól, hogy e tekintetben mit kívánunk tenni. A biológiai sokféleség stratégiája kudarcot vallott. Természetesen felvázoltak egy újat, amely elvezet bennünket 2020-ig, ám ezt szem előtt kell tartani e stratégia kidolgozása során.

A klímavédelem kérdését már számos alkalommal elővettük. Úgy vélem, hogy kibocsátáscsökkentési célunkat 20%-ról 30%-ra kell növelnünk, és szükség lesz kötelező energiahatékonysági célkitűzésekre is. És ez még így sem elég – mindezeket jogilag kötelező erejűvé kell tennünk.

 
  
MPphoto
 

  Mirosław Piotrowski (ECR) . – (PL) Elnök úr, a most vitatott Európa 2020 stratégiának mindenekfelett van egy ideológiai dimenziója. Számos dicséretes célt fogalmaz meg, úgymint a munkában való részvétel növelése, vagy, hogy az EU-polgárok 40%-ának legyen felsőfokú végzettsége, valamint, hogy növeljük az innovációra költött összegeket. Érdekes azonban, hogy semmilyen szankciót nem helyez kilátásba azokra az országokra nézve, amelyek nem teljesítik az ehhez hasonló szép elképzelések megvalósítására vonatkozó kötelezettségüket. Az embernek az a benyomása támad, hogy a stratégia megalkotói a leghalványabb figyelmet sem fordítják a súlyos görögországi válságra, vagy arra, mi történhet hamarosan Spanyolországban vagy Portugáliában – olyan események, amelyek nem csak az euroövezet széteséséhez, de akár az egész Európai Unió pusztulásához vezethetnek.

Egy Európa számára ily drámai pillanatban olyasmire tesznek javaslatot például, hogy 30%-kal csökkentsük az üvegházhatású gázok kibocsátását – olyasmire, ami megfojtja a közép- és kelet-európai országok, köztük Lengyelország gazdaságát. Ezek az országok veszíthetnek a kohéziós politikára kirótt korlátozások következtében is. Számos jele van, hogy az utópisztikus és szocialista 2020-as projekt szintén a lisszaboni stratégia sorsára fog jutni. Reméljük, hogy ezenközben legalább még több kárt nem fog okozni.

 
  
MPphoto
 

  Danuta Maria Hübner (PPE) . – Elnök úr, legyen szó bármilyen stratégiáról, ahhoz, hogy hatékony legyen, véleményem szerint alapvetően fontos szoros kapcsolatokat teremteni a célkitűzések és a politikákhoz kapcsolódó, elérhető eszközök között; az EU 2020 stratégia végrehajtási mechanizmusának négy főbb politikai eszközét látom.

Először is, a legfontosabb a belső piac szabályozása, amely ösztönzi a versenyt és a gazdasági dinamizmust, valamint elismeri a gazdasági integrációból fakadó társadalmi kötelezettségeket; ezen a ponton szeretném határozott támogatásomat kifejezni a Malcolm Harbour úr által elmondottakkal kapcsolatban.

Másodszor, a szállítási, az energia- és a telekommunikációs infrastruktúrába való tőkebefektetés. Eddig nem látott mértékű tőkebefektetésre van szükség. A köz- és a magánszférát egyaránt mobilizálni kell; különösen támogatni kell a köz- és a magánszféra közötti partnerséget, és meg kell erősíteni az európai pénzintézeteket, hogy leküzdhetőek legyenek a növekedés finanszírozásának korlátai, amelyeket a deficit és a nemzeti költségvetések adósságának megvásárlói generálnak.

Harmadszor, az uniós költségvetés közkiadásai. Mivel az EU célkitűzései elsősorban horizontálisak és nem ágazati jellegűek, az EU költségvetési kiadásainak egy, a fejlődést célzó integrált megközelítésen kell alapulniuk, megerősített pénzügyi és szervezési eszközökkel egyetemben, és gazdaságainknak a globális verseny felé való nyitását kell elősegíteniük.

Negyedszer, a nemzeti költségvetési kiadások koordinációja a kiemelt területeken, a koordináció nyílt módszere segítségével. Mindazonáltal, e módszer enyhébb mechanizmusai – még ha javítunk is azokon – sajnos csak részben juttatnak el bennünket az EU 2020 közösen megállapított céljaihoz; ebből kifolyólag azok csak segédeszközök lehetnek.

Az európai koordinációt azokra a területekre kell irányítani, amelyeken létezik vagy létrehozható eredeti európai hozzáadott érték, és ahol ez nem ássa alá a versenyt. Az elérhető politikai eszközöket oly módon kell alkalmazni, hogy biztosítható legyen a hagyományos ágazati ipari politikák által vezérelt erős, intervencionista növekedési modell csapdája. Ez ugyanis alááshatja Európa befektetési és üzleti vonzerejét, ezáltal csökkentve Európa növekedési potenciálját. Az EU 2020-nak növekedési és foglalkoztatási stratégiának kell lennie, mert egyszerűen nincs más lehetőség.

 
  
MPphoto
 

  Kader Arif (S&D) . – (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a pénzügyi, gazdasági és szociális válság, amelyen most keresztülmegyünk, példanélküli. Súlyosan érinti kontinensünket és annak lakosságát, óriási társadalmi és emberi nehézségeket okozva, amelyre sajnos Görögország szolgáltat kíméletlen és szégyenletes példát.

A munkanélküliség folyamatosan nő. Mára több millió európai vált munkanélkülivé, és számuk napról napra gyarapszik. Ez politikai, határozott, gyors és koordinált választ igényel, amelynek figyelembe kell vennie a jelenleg zajló súlyos környezeti válságot is, amely pedig új fejlesztési modellt kíván.

E többoldalú válság hatására polgártársainkban nagy elvárások és remények születtek, amelyekre az Európa 2020 stratégiának kellett volna választ adnia. E kivételes mértékű kihívásokkal szemben azonban a válasz nem vált kézzel foghatóvá, amit nagyon sajnálok. A márciusi Európai Tanács által lefektetett irányelvek nem nőnek fel a feladathoz. Hiányzik belőlük az elszántság, az ambíció, de sajnos engem ez már meg sem lep.

Önök, a Tanács és a Bizottság tagjai, mindenhol politikáik következetességével kérkednek. Mindazonáltal az a benyomásom, hogy ez nem más, mint egyfajta gyűjtőfogalom, amely jól álcázza cselekvésük hiányát. Nincs olyan következetes stratégiájuk, amely a fenntartható és tisztességes fejlődés biztosítása érdekében magában foglalná a gazdasági, szociális, kereskedelmi, ipari, mezőgazdasági és kutatási politikákat.

Mi több, az európai kereskedelemmel kapcsolatos fellépés külső dimenzióinak nyomát sem látni, vagy épp az is az érinthetetlen, liberális „globális Európa” dogma égisze alatt leledzik. Azt szeretnénk, hogy a kereskedelem egy olyan megfelelő eszköz legyen, amely képes munkahelyeket és növekedést teremteni, amely képes legyőzni a szegénységet és elősegíteni a fejlődést.

Önök azonban – nem technikai, hanem politikai okokból – más célért küzdenek: azon igyekeznek, hogy csökkentsék a költségeket és a béreket, hogy kétoldalú szabadkereskedelmi megállapodásokat kössenek a többoldalúság kárára, szociális és fiskális dömpinget okozva ezzel. Ez a politika felelős számtalan munkahely elvesztéséért, a túl sok áthelyezéséért, és azért a túl sok társadalmi kárért, ami ezzel jár.

Végezetül, azt várjuk a Bizottságtól és a Tanácstól, hogy újból lángra lobbantsa az európai szellemiséget, hogy utasítsa el a nemzeti önérdekeket, hogy ezáltal Európa ne csak a prosperitás, de a szolidaritás menedékévé is válhasson. A Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Európai Parlamenti Képviselőcsoportja állásfoglalásának lényege: annak biztosítása, hogy Európa másféle képet sugározzon magáról nem csak saját polgárai, hanem a világ többi része felé is.

 
  
MPphoto
 

  Richard Seeber (PPE) . – (DE) Elnök úr, aligha van értelme kommentálni azokat a megjegyzéseket, amelyeket e Ház jobb- és baloldali szélsőségesei tettek, mivel ők gyakorlatilag súlytalanok ebben a Házban, amelyet olyan politikai erők tartanak fenn, amelyeknek Európa fejlődése az érdekük. Ha azonban az EU 2020 stratégiát a kommunista ötéves tervekhez hasonlítják, azt kell tanácsolnunk ezeknek az embereknek, hogy üssenek fel egy gazdaságpolitikai tankönyvet, és olvassák el, mit írnak a gazdaságpolitikák történetéről. Látni fogják a különbségeket.

A szélsőbaloldaliak – és nem arra az érzékeny erőre gondolok, akik most tőlünk kissé balra foglalnak helyet – most azt mondják, hogy Európának többé-kevésbé vissza kellene térnie a kommunista időkhöz. Európa egy része sajnálatos módon megtapasztalta a kommunizmust, aminek mindannyian jól tudjuk, mi lett a vége. Sok mindent kívánhatunk, a fontos azonban az, hogy lehetővé tegyük, hogy polgáraink élete méltóságban és prosperitásban teljen, amely során élvezhetik az oktatás és a társadalom által nyújtott egyéb szolgáltatások előnyeit.

Ezért nekünk mint politikai rendszernek is szükségünk van annak végiggondolására, miként használhatjuk fel a lehető legjobb módon az erőforrásainkat. Ez pedig egyszerűen a tervezés kivitelezésének kérdése. Minden család és minden helyi hatóság átgondolja, mit kezdjen a forrásaival, hogy azok egy bizonyos ideig biztosítsák az előrehaladását. És ez egy értelmes lépés.

Eleddig csak – egy korlátokkal, és nem féktelen piaccal bíró – piacgazdaság volt képes hosszú távon biztosítani ezeket a szolgáltatásokat. Ezért európai szinten meg kell fontolnunk, hogyan tudjuk megszervezni ezt az európai piacgazdaságot. Továbbra is csupán az országhatárokban gondolkodni már nem célravezető, sőt, kudarcra ítélt stratégia. Ebből kifolyólag azon kell gondolkodnunk, hogyan tegyük ezt az európai piacot olyanná, amely az embereket szolgálja. Itt nem magáról a versenyképességünkről van szó, hanem arról, hogy biztosítsuk azt, hogy Európa versenyképes legyen, ezáltal szolgáltatásokat nyújthasson az embereknek. Ez a mai vitánk lényege.

Számos képviselőtársam máris belement a részletekbe. Én most csak az általános megfogalmazásokra szorítkoznék. Mindazonáltal, a széleken helyet foglalóknak ismét csak el kell mondanunk: gondolják meg, mit mondanak, de mindenekelőtt, olvassák el a történelemkönyveket!

 
  
MPphoto
 

  Silvia-Adriana Ţicău (S&D) . – (RO) Jelenleg az Európai Unión belüli munkanélküliség meghaladja a 10%-ot, a fiatalok körében viszont már a 20%-ot is elérte. Az idén tehát semmi okunk nem volt megünnepelni május 1-jét, a munka nemzetközi ünnepét, hiszen 23 millióan vannak munka nélkül az Európai Unióban.

Világosan meg kell határoznunk azokat az ágazatokat az EU-n belül, amelyekben befektetésre van szükség, hogy munkahelyeket lehessen teremteni. Csak az oktatásból kerülhetnek ki olyan képzett fiatalok, akik rendelkeznek azokkal a képességekkel, amelyek révén állást kapnak, és tisztes megélhetéshez jutnak. A mezőgazdasági beruházások is biztosítani fogják, hogy az Európai Unió kielégíthesse saját alapvető szükségleteit, mind élelmiszerekből, mind bioüzemanyagokból.

A szállítási infrastruktúra terén végrehajtott beruházások is alapvetően fontosak. Az idén felülvizsgáljuk a TEN-T prioritási projektek listáját. Az EU-nak nagysebességű vasúti közlekedési hálózatra van szüksége, amely behálózná az uniós tagállamok fővárosait és Európa legnagyobb városait. Szükség van a közúti infrastruktúra, a kikötők és a repülőterek modernizációjára is. Úgy vélem, hogy az Európai Uniónak prioritásként kell kezelnie a kelet-európai közlekedési infrastruktúra fejlesztésébe való beruházást is. Csakis ezen a módon tehetünk szert valóban hatékony belső piacra. Mindazonáltal, ezek a projektek több milliárd eurónyi pénzügyi forrást igényelnek, amely fedezetét az állami költségvetések fogják biztosítani az adókon, illetékeken és legfőképpen a létrehozott munkahelyeken és az ezek által generált gazdasági fejlődésen keresztül.

Az energiahálózati infrastruktúrába, az energiahatékonyságba és a megújuló energiaforrásokba történő beruházások csökkenteni fogják továbbá az EU energiafüggőségét, és 2030-ra kb. 2,7 millió új munkahelyet is teremtenek. Azonban ahelyett, hogy az intelligens városokra irányuló kezdeményezésbe ruháznánk be, szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy az európai gazdaságélénkítési terv keretéből több mint 150 millió euró még nem került felhasználásra. Végül, de nem utolsó sorban, az Európai Uniónak a kutatás és az európai ipar fenntartható fejlesztése terén kell beruházásokat végrehajtania.

Elnök úr, azzal a Bizottsághoz és Tanácshoz intézett kéréssel szeretném zárni a felszólalásomat, hogy hozzanak létre egy, az európai globalizációs alkalmazkodási alaphoz hasonló eszközt azon közszférában dolgozók támogatása céljából, akik a gazdasági válság következtében veszítették el munkahelyüket.

 
  
MPphoto
 

  Enikő Győri (PPE) . – (HU) Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, mindannyian tudjuk, milyen nagy feladat előtt állunk. Olyan stratégiát kell kialakítanunk a tagállamoknak és az uniós intézményeknek közösen, amely egyszerre biztosítja a válság hatásainak utókezelését, és megteremti annak a lehetőségét, hogy az Unió és valamennyi tagállama versenyképes legyen a globális gazdasági környezetben, környezeti szempontból fenntarthatóan fejlődjön és ennek révén valamennyi uniós polgár életszínvonala már rövid távon érzékelhetően is növekedjen.

Két megjegyzést azonban tennék ehhez az új stratégiához, mely azt gondolom, hogy az alapokat biztosítja, de fontos, hogy két dologról beszéljünk. Az első, némi óvatosság és körültekintés indokolt a számszerűsíthető célok tekintetében. Ezeknek ambiciózusnak kell lenniük, azonban reálisnak és megvalósíthatónak is. Olyannak, amely az egyes tagállamok eltérő kiindulási pontjait és adottságait is figyelembe veszi. Mást jelent a szegénység az Egyesült Királyságban, mint Bulgáriában. Eltérőek az oktatási rendszereink. Felmerül a kérdés például, hogy érdemes-e mindenhol 40%-ra növelni az egyetemi végzettségűek részarányát, ezzel nem pont a diplomás munkanélküliek számát növeljük-e. A szakképzés fejlesztését azonban, azt gondolom, mindenképpen bele kellene értenünk az elérendő célok közé.

A második megjegyzésem, hogy a stratégiának az Unió belső kohézióját illetve a konvergenciát is erősítenie kellene. Egyetértek azzal, hogy támogassuk a húzóágazatokat, amelyek az európai gazdaság motorját képezik. Ugyanakkor nem szabad elfeledkezni arról, hogy a 27 tagállamon belüli fejlettségi különbségek egy ilyen, a versenyképesség egyoldalú, a tagállami sajátosságokat nem kezelő gazdaságfejlesztési politikával tovább növekednének. Belső kohézió nélkül ugyanis nincs külső versenyképesség. Az elmaradott területek felzárkóztatása további piacokat, fizetőképes keresletet, innovációs potenciált, kevesebb szociális törődést jelentene az egész Uniónak. Meg kell tehát teremteni az elmaradott területek számára azokat a kereteket, amelyek segítségével kiaknázhatják a belső piac által nyújtott előnyöket. Idővel tehát mindenki saját erőből válhatna versenyképessé. Remélem, hogy a kohéziós politika helyét megtaláljuk az új stratégiában.

 
  
MPphoto
 

  Radvilė Morkūnaitė-Mikulėnienė (PPE) . – (LT) Ma arról az Európai Unióról folytatunk vitát, amelyet tíz év múlva látni szeretnénk. Napjainkban a munkanélküliség, különösen a fiatalok körében tapasztalható munkanélküliség az Európai Unió egyik legnagyobb problémája, és ez, sajnos, arra kényszerít bennünket, hogy úgy beszéljünk a mai fiatalságról, mint a korszak elveszett generációjáról. Beszélünk új munkahelyek teremtéséről, a környezet megóvásáról, beszélünk a fiatalok kezdeményezéseinek támogatásáról, az oktatási rendszer támogatásáról, és sok más lényeges elemről, de leginkább úgy beszélünk ezekről, mintha egymástól független dolgok lennének, ám eközben nem látjuk a fától az erdőt. Sajnos, az EU Európa 2020 stratégiájára vonatkozó jelen javaslatokat olvasva megint az az érzésem támad, hogy ezek ismét csak üres szavak maradnak, ha elmulasztjuk figyelembe venni azoknak a véleményét, akiknek végre kell majd hajtaniuk ezt a stratégiát, más szóval a fiatalokét. Azt szeretném, ha az Európa 2020 stratégia olyan kapoccsá válna a gazdaság és az ökológia között, amelyet pontosan a fiatalok segíthetnének végrehajtani, hogy az lehetőséget nyújthasson a fiataloknak arra, hogy tudásukat közkinccsé téve megteremthessék az Európai Unió jövőjét. Mivel én magam is ugyanezeket, a stratégiát végrehajtó fiatalokat képviselem, szeretnék néhány konkrét javaslatot tenni. Először is, támogassuk a környezetbarát munkahelyek teremtését, vagyis biztosítsunk lehetőséget azon vállalkozások támogatásának, amelyek környezetbarát munkahelyeket teremtenek és fiatalokat alkalmaznak, legyen szó a mezőgazdaságról, az iparról vagy a szállítási és szolgáltatási ágazatról. Másodszor, szenteljünk nagyobb figyelmet a környezeti gondolkodásnak, azaz még pontosabban a környezeti nevelésnek, egyrészt úgy, hogy integráljuk azt az oktatási programokba, másrészt úgy, hogy új tudományágként vesszük számba. E két lépés megtételével több fiatal fog részt venni a környezetbarát gazdaság létrehozásában: olyan fiatalok, akik elegendő ismerettel, képességgel és, úgy vélem, elszántsággal rendelkeznek. Tényleg örülnék neki, ha kevesebb szkepticizmussal és kevesebb, a tegnap hallottakhoz hasonló, megalapozatlan összehasonlítással, ugyanakkor több elszántsággal, optimizmussal és egységgel találkoznék itt, az Európai Parlamentben.

 
  
MPphoto
 

  Petru Constantin Luhan (PPE) . – (RO) Szilárdan hiszem, hogy az Európa 2020 egy gazdaságilag nagyobb hatalommal bíró, innovatívabb Európát fog létrehozni. Arról is meg vagyok győződve, hogy sikeresen ki fogunk lábalni a jelenlegi gazdasági és pénzügyi válságból, mert óriási potenciállal bírunk egy innovatív munkaerőpiac, csakúgy mint a természeti erőforrások terén. Üdvözlöm a Bizottság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy elénk tárja e közleményét.

Úgy érzem azonban, hogy kötelességem vita tárgyává tenni a kohéziós politikát, és kifejezni abbéli elégedetlenségemet, hogy a lisszaboni stratégia megvalósítása felé vezető út, úgy tűnik, új irányt vett. A gazdasági, társadalmi és területi kohézió megvalósítása a növekedéshez kapcsolódóakon kívül egyéb, intelligens, fenntartható és integrációt eredményező tényezőket is magában foglal. A polgárok azt üzenik rajtunk és választott képviselőinken keresztül, hogy még mindig szükség van infrastrukturális beruházásokra, a szolgáltatásokhoz való hozzáférésre és minden régió fejlesztésére, függetlenül attól, milyen mértékben elszigeteltek.

A 2007-2013-as időszakra megjelölt prioritások megmutatják, milyen nagy szükség van az infrastruktúra javítására, a gazdasági versenyképesség támogatására a konvergenciaterületeken. A gazdaságok közti kölcsönös függőség pedig rámutat a kohézió szükségességére és […]

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót)

 
  
MPphoto
 

  Sylvana Rapti (S&D) . – (EL) Elnök úr, hadd kezdjem azzal, hogy részvétemet fejezem ki innen, az Európai Parlament tribünjéről amiatt, hogy az athéni incidensek során három honfitársam ma életét vesztette. Őszintén sajnálom, hogy nem hangzott el hasonló részvétnyilvánítás Barroso elnök úrtól a Bizottság nevében. Remélem, hogy az őt képviselő Rehn úr pótolni fogja ezt második felszólalásában.

A másik, amit el szeretnék mondani az, hogy a Bizottságnak most kell cselekednie, mert minél tovább halogatják Európa problémáinak megoldását, és ezzel együtt Görögország gondjának megoldását is, annál inkább aláássák a 2020-as célokat. 2020 2010-en alapszik. A kisebb szegénységre irányuló célkitűzés napjainkon nyugszik. Azokkal az intézkedésekkel, amelyeket most rákényszerítenek, Görögország nem lesz képes hozzájárulni e célok eléréséhez.

Segíteniük kell Görögországon, különben 40%-nak, akik egyetemet végzett fiatalok, nem lesz munkája. Gondolják ezt át, és cselekedjenek azonnal.

 
  
MPphoto
 

  Elisabeth Schroedter (Verts/ALE) . – (DE) Köszönöm, elnök úr. Barroso úr azokról az intézkedésekről beszélt, amelyeket az Európa 2020-szal kapcsolatban kell megtennünk, ám ezután elhagyta a termet. Így tehát lemarad az egyik legfontosabb intézkedésről. Ezért aztán a spanyol elnökséghez fogok fordulni, és megköszönöm a Tanács soros elnökének, hogy itt maradt, és hogy a végéig figyelemmel kíséri a vitát.

Az Európa 2020 stratégia keretében az egyik leglényegesebb intézkedés, amelyet a környezetbarát munkahelyekben rejlő lehetőségek kiaknázása érdekében meg kell hoznunk, a fenntartható fejlődés kihasználása. Ehhez a környezetbarát munkahelyekre vonatkozó átfogó kezdeményezésre van szükség. Ebben az összefüggésben biztosítanunk kell az átalakítások és a munkavállalói jogok figyelembe vételét, valamint azt, hogy legyen egy képzésre és továbbképzésre irányuló kezdeményezés is. Tudom, hogy a spanyol és a belga elnökség egyaránt dolgozik ezen a kérdésen, és szeretném kifejezetten bíztatni önöket, hogy folytassák ezt a munkát, és hogy még az év vége előtt nyújtsanak be egy erre vonatkozó tanácsi javaslatot.

 
  
MPphoto
 

  John Bufton (EFD) . – Elnök úr, bár mai vitánk tárgya a 2020-as Európa – amely tíz év múlva lesz – úgy vélem, talán nem árt reflektálnunk az elmúlt 10 órára sem. Szomorúan hallottam a görögországi halálesetekről; ez borzasztóan szomorú. Sajnálom az érintett családokat, és szeretném részvétemet nyilvánítani az elhunytak családtagjai és barátai számára. Mindazonáltal, néhány hete itt a Parlamentben figyelmeztettem önöket az euróövezet és annak problémái kapcsán kialakult helyzettel összefüggésben a polgári zavargások veszélyére.

Úgy vélem, itt az ideje, hogy a Parlament, a Bizottság és a Tanács végre ráébredjen a tényre, hogy az euróövezet meghasadt: nem működik. Látjuk a görögországi problémákat. Úgy érzem, ez tovább fog gyűrűzni Spanyolországra is, és mielőtt még több élet tönkremegy, nem lenne itt az őszinteség ideje, hogy valóban a mélyére nézzünk az euróövezethez tartozó tagállamok helyzetének, és hogy bevalljuk, hogy az egész kudarcot vallott?

 
  
MPphoto
 

  Piotr Borys (PPE) . – (PL) Elnök úr, még mindig az EU gazdasága a legerősebb, de ez az eldorádó nem tart szükségszerűen örökké. A válság és a görögországi tragikus események megmutatták, hogy ma le kell vonnunk bizonyos következtetéseket az ambiciózus Európa 2020 stratégiával kapcsolatban. A lisszaboni stratégiával ellentétben az Európa 2020 végrehajtásakor bátorságra és következetességre lesz szükségünk. Az, hogy lehetővé tesszük-e a jövő generációja számára, hogy egy összetartozó és gazdag Európában élhessen, vagy olyan Európát hagyunk rájuk, amelyet a válság ural, csak rajtunk áll.

Ma az európaiak 30%-ának nincs szakképesítése. Ez magyarázza az ambiciózus oktatási terveket: hogy 10%-ra csökkentsük az iskolából kimaradók arányát, valamint, hogy 16 millió ember számára tegyük lehetővé a felsőfokú végzettség megszerzését. Ezért, mondandómat akképpen foglalhatnánk össze, hogy ma rendkívül lelkiismeretesen és gyorsan kell reagálnunk az oktatásügy kihívásaira. Összehangolt és nagyon következetes fellépést kérek tehát az Európai Unió minden intézményétől és tagállamától.

 
  
MPphoto
 

  Monika Flašíková Beňová (S&D) . – (SK) Nagy kár, hogy a Bizottság elnöke nem maradt itt, még akkor is, ha fontos feladatai szólították el, bár véleményem szerint az Európa 2020 a legfontosabb stratégiai dokumentumok közé tartozik, és nem igazán tudom, jelen pillanatban mi lehet ennél fontosabb az elnök úr számára.

Az azonban világosan kirajzolódik a vitából, amelyet a politikai spektrum egésze folytatott itt le, hogy ez a dokumentum nem váltott ki osztatlan lelkesedést az Európai Parlament képviselői körében. Tényszerűen meg kell állapítani, hogy e dokumentum kidolgozásának idején az európai helyzet rendkívül összetett, és hogy a dokumentum az élő emlékezet szerinti egyik legsúlyosabb gazdasági válság idején látott napvilágot. Véleményem szerint e stratégia kapcsán az egyik legfontosabb megoldandó dolog a gazdasági szempontból legsérülékenyebb emberek védelme, azoké, akik már a válság előtt is nehéz körülmények közt éltek, és akik továbbra is ilyen körülmények közt kénytelenek élni, dacára annak, hogy nem ők okozták a válságot.

Ezért úgy gondolom – és ez egy, a dokumentumhoz kapcsolódó konkrét javaslat –, hogy kívánatos lenne, ha a szegénység és társadalmi kirekesztés területére vonatkozó útmutatások központi szerepet kapnának, hogy ne csak másodrangú iránymutatások legyenek, amelyek csupán a foglalkoztatás területén alkalmazandók, hanem olyanok, amelyek a legfőbb területek mindegyikén egyformán érvényesek.

 
  
MPphoto
 

  Krisztina Morvai (NI) . – (HU) Az Európa jövőjéről szóló stratégia két értékrend mentén épül fel, és arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy ez a két értékrend egymással nagyon nehezen egyeztethető össze, sőt talán egyáltalán nem, és a kettő közül választani kellene. Az egyik értékrendnek a kulcsszavai a versenyképesség, a növekedés, a globalizáció, a másik értékrend kulcsszava pedig a fenntarthatóság. Fenntarthatóságról környezeti értelemben beszélünk. Tudjuk, hogy a növekedés, a globalizáció erőltetése a környezetre milyen rettenetesen rossz hatással van. Szó nincs fenntarthatóságról. Beszélünk társadalmi értelemben vett fenntarthatóságról. Azok az emberek, kisgazdák, kis- és közepes vállalkozók stb., akik a túlhajszolt versennyel és a globalizációval nem tudnak lépést tartani, azok összeomlanak, kiesnek a versenyből, elszegényednek és mindez teljes mértékben ellentétben van a társadalmi értelemben vett fenntarthatósággal. Én magam és a választóim úgy gondoljuk, hogy a két értékrend közül a fenntarthatóságot kell választani.

 
  
MPphoto
 

  Diego López Garrido , a Tanács soros elnöke. – (ES) Elnök úr, hadd kezdjem azzal, hogy válaszolok a Bokros úr által közvetlenül nekem feltett kérdésre. A kérdésre Cofferati úr is kitért, aki pillanatnyilag nincs jelen, ahogy del Castillo asszony is, aki ugyancsak nincs itt. De mások is említették.

Miért vallott kudarcot a lisszaboni stratégia? Ezt az egyenes kérdést tette fel Bokros úr.

Határozottan úgy vélem, hogy ennek több oka van, és hogy kissé túlzó és arrogáns volna megpróbálni leegyszerűsíteni a helyzetet. Ha azonban mindenképp meg kellene neveznem egyetlen dolgot, amely a lisszaboni stratégia sikertelenségéhez vezetett, azt hiszem, az egyik legdöntőbb ok az, hogy az Európai Unió – amely adott időben létrehozta az egységes piacot, és amely bevezette az egységes valutát –, nem tette meg a szükséges lépéseket a gazdasági unió létrehozása felé. Ez a lépés még hátravan.

A Maastrichti Szerződés gazdasági és monetáris unióról beszélt. De megmaradtunk a monetáris uniónál, és nem mozdultunk el a gazdasági unió felé.

Ezért vélem úgy, hogy az Európa 2020 stratégiának az Unió új korszakának részévé kell válnia, amely nem lesz más, mint a gazdasági unió felé megtett lépés. Ez a gazdasági unió pedig legfőképpen az Unió gazdasági és társadalmi irányítását jelenti.

E gazdasági unió alapvető eleme egy növekedési stratégia és a magas színvonalú foglalkoztatottság megteremtése, ami alapvetően mai vitánk célja is. A mai vitát nagyon érdekesnek és hozzászólásokban rendkívül gazdagnak találtam, és olyan új, lényeges dimenziók is említésre kerültek, amelyek nem képezték a lisszaboni stratégia részét, vagy legalábbis abban nem kaptak ekkora hangsúlyt. Gondolok itt a Cofferati úr, Cercas úr és Arif úr által említett technológiai és szociális dimenzióra, vagy az éghajlatváltozás leküzdésének szempontjára, amely pedig a Schroedter asszony által elmondottakhoz kapcsolódik.

A gazdasági uniót azonban nem lehet egyszerűen egy stratégia bevezetésével és a minőségi foglalkoztatás elérésével megteremteni. Ez nem minden. És ez volna a válasz Harms asszony kérdésére, aki szintén nincs most jelen.

Ezen felül szükségünk van még valamire, amelyen Rehn biztos úr – aki utánam fog felszólalni – dolgozik, és amit már jómagam is említettem korábban. A gazdaságpolitikák, a foglalkoztatási politikák és a szociális politikák összehangolására van szükség, ami sem korábban, sem a lisszaboni szerződés hatására nem történt még meg az Európai Unióban.

Ez olyasvalami, amit a lisszaboni szerződés is megkövetel tőlünk. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 5. cikke kimondja, hogy a tagállamok kötelesek – tehát ez nem opcionális – összehangolni gazdaság- és foglalkoztatáspolitikáikat. És ugyancsak összehangolhatják, ha kívánják – és véleményem szerint így kellene tenniük – a szociálpolitikáikat is.

A növekedést és a munkahelyteremtést célzó stratégia, valamint a gazdaság- és foglalkoztatáspolitikák összehangolása mellett a pénzügyi piacok európai szintű felügyeletére is szükség van. Ez az a felügyeleti csomag, amelyre már a korábbiakban utaltam, és amelyre Verhofstadt úr is reagált. Örömömre szolgál, hogy támogatja, hogy az Európai Parlament a lehető leghamarabb elfogadja a pénzügyi felügyeletre irányuló csomaggal kapcsolatos állásfoglalását.

És még valami, amit Barroso úr külön kiemelt a beszédében: szükségünk van a külügyi dimenzióra is. Európa gazdasági uniójának szüksége van a külügyi dimenzióra; egy egységes külpolitikai álláspontra, nevezetesen a G20-akon belül. Itt arra szeretnék visszautalni, amit Barroso úr mondott, és amivel én magam is szinte teljesen egyetértek.

És amire még szükségünk van a gazdasági unióhoz, az az intézmények irányítása: egy Európai Tanácsra, amely lefekteti a stratégiai irányvonalakat, egy Bizottságra, amely felügyeli és végrehajtja a stratégiákat, valamint a stratégiák jogalkotási testületeire: a Tanácsra és az Európai Parlamentre.

Szükségünk van továbbá olyan eszközökre, amelyek ösztönzik ezt a stratégiát, úgymint a stratégia irányításához a Strukturális Alapok és az európai alapok jóváhagyására, ami eddig, a lisszaboni stratégia által fémjelzett időszakban nemigen valósult meg, vagy legalábbis nem nagy mértékben.

Úgy vélem, ez már jelenleg is zajlik az Európai Unióban: újabb lépés a következő szakasz felé, a felé a szakasz felé, amelyet a 21. század megkövetel. Ez a globalizáció, vagyis a gazdasági unió időszaka. Nem csupán a belső piacé vagy a monetáris unióé, hanem a gazdasági unióé is. Ezen az ösvényen kell továbbhaladnunk, mégpedig következetesen, olyan intézmények közötti párbeszéd kíséretében, amely ezen a délutánon itt is zajlik; és mindezt a lehető leggyorsabban meg kell tennünk.

Úgy vélem, ez az, amit az európai emberek mindannyiunktól kérnek.

 
  
  

ELNÖKÖL: KRATSA-TSAGAROPOULOU ASSZONY
alelnök

 
  
MPphoto
 

  Olli Rehn , a Bizottság tagja. – Elnök asszony, hadd mondjak köszönetet ezért a ma esti nagyon gazdag és felelősségteljes vitáért, és hadd helyesbítsek egy Barroso elnök urat illető állítást. Az elnök úr kifejezte részvétét a Bizottság nevében. És ebben én magam is szeretnék csatlakozni hozzá, és szeretném részvétemet nyilvánítani az athéni erőszak áldozatainak a családjai és barátai részére. A demokráciában normális, hogy nem mindenki ért egyet, de erőszakhoz folyamodni sohasem elfogadható.

Valóban a fenntartható növekedés és a munkahelyteremtés áll az Európa 2020 stratégia középpontjában, és szeretnék szólni néhány szót a pénzügyi stabilitásról is, amely elengedhetetlen feltétele a fenntartható fejlődéshez való visszatérésnek, és az Európa 2020 célkitűzései megvalósításának. Ezt akár Európa 2010-nek is nevezhetnénk, hiszen erre most van szükségünk annak érdekében, hogy az Európa 2020 sikerrel járhasson.

Az euróövezet tagállamai által a múlt vasárnap meghozott döntés, miszerint elindítják a Görögország pénzügyi megsegítését célzó koordinált és feltételekhez kötött segélymechanizmust, nehéz, ám szükséges döntés volt. Felelős és helyes lépés volt. A Bizottság feladata most, hogy biztosítsa a folyamat kétoldalú elindításának összehangolását és azt, hogy a feltételeket szisztematikusan és szigorúan betartsák.

A pénzügyi segítség lélegzetvételhez juttatja Görögországot, hogy helyreállíthassa közkiadásai fenntarthatóságát csakúgy, mint általános gazdasági versenyképességét. Erre nem csak Görögország érdekében van szükség, hanem azért is, hogy biztosíthassuk Európa pénzügyi stabilitását, és hogy elkerüljük azt, hogy a görög bozóttűz erdőtűzzé növekedve egész Európán keresztülsöpörjön. Pénzügyi stabilitás szükséges ahhoz, hogy Európa gazdaságilag talpra állhasson, és megvalósíthassa a fenntartható növekedést és munkahelyeket teremthessen.

Néhányuk említette a fertőző hatást és az euróövezet vagy az Európai Unió más tagállamait illető aggodalmakat. Senki sem tagadhatja, hogy az elmúlt napok és hetek során feszültség volt észlelhető a pénzügyi piacokon, de mint minden pénzügyi piacon, itt is beszélhetünk jelentős túlzásokról. Az euróövezet minden tagállamában születnek a közkiadások konszolidálására irányuló intézkedések, nem utolsósorban Portugáliában és Spanyolországban is.

Görögország esete különleges és egyedülálló az euróövezetben, és most az Európai Unióban. Az euróövezet tagállamai a Bizottsággal, az EKB-val és az IMF-fel együtt foglalkoznak a görög helyzettel. Biztos vagyok benne, hogy sikerrel járunk, és le tudjuk küzdeni a rettentő kihívásokat.

A válságból is le kell vonnunk a megfelelő tanulságokat; ez fontos az Európa 2020 gazdasági irányítása szempontjából. Az európai gazdaságban, és nem utolsósorban a Görögországban történt legutóbbi fejlemények megmutatták, hogy sürgetően nagy szükség van Európa gazdasági irányításának megerősítésére. A Bizottság a jövő héten konkrét javaslatokat fog tenni arra vonatkozólag, hogyan tudjuk megerősíteni gazdaságpolitikáink összehangolását és a tagállamok költségvetési felügyeletét az Európai Unión belül.

A Gazdasági és Monetáris Unióban az „M” sokkal erősebb, mint a „G”. Itt az ideje, hogy a „G”-t is megtöltsük élettel. Hiszen a Gazdasági és Monetáris Unió alapító atyáinak is ez volt az alapgondolata. Vezérelvünk az, hogy a megelőzés mindig hatékonyabb, mint az utólagos javítás, ezért javaslatainkat a korrekciók mellett elsősorban a megelőzés erősítésére fogjuk alapozni. Javaslataink három fő tömb köré csoportosulnak.

Először, meg kell erősítenünk a Stabilitási és Növekedési Paktumot, annak mind prevenciós, mind korrekciós eszközeit. Szisztematikusabb és szigorúbb prevenciós költségvetési felügyeletre van szükségünk, hogy soha ne fordulhasson elő még egyszer a görögországihoz hasonló eset.

Másodszor, túl kell mennünk a költségvetési felügyeleten. Foglalkoznunk kell a makroökonómiai egyensúlyhiányokkal, valamint a versenyképességbeli különbségekkel, és ezért erősítenünk kell mind az export-versenyképességünket, amelyre számos országban égető szükség van, mind a hazai keresletet, ahol ez szükséges és lehetséges.

A harmadik építőkövünk egy válságrendezési mechanizmus lesz. A Görögországnak nyújtott pénzügyi mechanizmus a jelenlegi célok eléréséhez kellő azonnali szükségleteket elégíti ki. Egyértelmű azonban, hogy tartós válságrendezési mechanizmust is fel kell állítanunk, amely erős, beépített feltételrendszert, valamint olyan intézkedéseket tartalmaz, amelyek a mechanizmus igénybevételének elkerülését ösztönzik. Amint azt Barroso elnök úr a mai nap folyamán korábban már elmondta, jobb félni, mint megijedni, és biztosítani azt, hogy fel legyünk készülve a legrosszabb forgatókönyvekre is.

Végezetül, számítok a támogatásukra. Számítok rá, hogy az Európai Parlament támogatja Európa gazdasági irányításának megerősítését. Pénteken az euróövezet tagállamainak állam- és kormányfőit, valamint szélesebb körben az Európai Tanácsot is fel fogom szólítani, hogy támogassák javaslatainkat, és hogy késlekedés nélkül járjanak el annak érdekében, hogy ezek a javaslatok hatékonyan megvalósuljanak. Hogy miért? Mert luxus volna az időhúzás, és ezt nem engedhetjük meg magunknak, így hát arra bíztatok mindenkit, hogy a lehető leghamarabb hozza meg a szükséges döntéseket, hogy sikerre vihessük az Európa 2020-at, és valódi alapokat teremthessünk az európai fenntartható növekedésnek és munkahelyteremtésnek. Ezt várják tőlünk az Unió polgárai.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. - A vitát lezárom.

A szavazásra a májusi második ülésen kerül sor.

(Az ülést technikai okok miatt öt percre felfüggesztik)

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

 
  
MPphoto
 
 

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D) , írásban. – (LT) Európa a gazdasági világválság következtében nehéz időszakon megy keresztül, a fellendülés még mindig törékeny, és a tagállamok különböző mértékben fizetik meg a válság leküzdésének árát. Az Európai Uniónak olyan új stratégiára van szüksége, amely új munkahelyek teremtésére, az oktatásba való befektetésre, az élethosszig tartó tanulás biztosítására és az életkörülmények javítására irányul. Szeretném felhívni a figyelmet a Bizottság egyik legfontosabb kötelezettségvállalására, nevezetesen, hogy Európa-szerte csökkentse a szegénységet és növelje a társadalmi integrációt. Szeretném azonban hangsúlyozni, hogy mialatt küzdünk azért, hogy megfeleljünk ennek a vállalásunknak, meg kell hoznunk bizonyos, az EU-szerte kötelező minimális szociális normák és minimálbér megerősítésére irányuló intézkedéseket, és szükség lesz a legsérülékenyebb társadalmi csoportok védelmét biztosító, kiegészítő intézkedések meghozatalára is. Azt is szeretném kiemelni, hogy az új stratégiában megjelölt célkitűzések Európa egészének közös célját fogalmazzák meg, amely megvalósításáért mind nemzeti, mind uniós szinten tennünk kell. Ezért felszólítom a Bizottságot, hogy folytasson továbbra is párbeszédet a tagállamokkal annak érdekében, hogy a nemzeti intézkedések egybeessenek az EU alapvető céljaival, mert csak ebben az esetben vezethet a stratégia konkrét eredményekhez ahelyett, hogy egyszerűen egy csokor jól hangzó szlogen gyűjteménye maradjon.

 
  
MPphoto
 
 

  Vasilica Viorica Dăncilă (S&D) , írásban. – (RO) Rendkívül fontos, hogy a mezőgazdasági politika és a kohéziós politika egyaránt támogassa a foglalkoztatásra és a gazdasági növekedésre irányuló európai stratégiát. Úgy vélem, hogy a KAP-nak azonnali megoldásokat kell kínálnia a válság mezőgazdasági vállalkozásokra gyakorolt hatásaira, úgymint a mezőgazdasági termelők hitelhez jutási nehézségeire, a gazdálkodások bevételeinek korlátaira és a vidéki területeken egyre növekvő munkanélküliségre. Ezen kívül továbbra is megoldást kell kínálnia a mezőgazdasági földek termelésből való kivonásából fakadó veszélyekre, a vidék elnéptelenedésére és a vidéki területek népességének az Európai Unión belül tapasztalható elöregedésére, hogy ezáltal biztosíthassa az EU vidéki közösségeinek hosszú távú fenntarthatóságát.

Szintén meg kell említenem, hogy ezen kihívások fényében a KAP-nak 2013 után határozott irányt kell mutatnia, és egy erős, fenntartható, megfelelő alapokon nyugvó, hiteles és több-funkciós élelmiszerpolitika formájában válaszokat kell adnia a vidéki közösséggel és a szélesebb társadalommal kapcsolatos aggodalmakra. Szeretném hangsúlyozni, hogy sürgősen szükség van arra, hogy a vidéki területekre vonzzuk a fiatalabb generációt, valamint arra, hogy a vidéki lakosság fenntarthatóságának biztosítása érdekében új, alternatív gazdasági lehetőségeket teremtsünk. Úgy vélem továbbá, hogy a vidéki munkanélküliséget a diverzifikáció és új bevételi források lehetőségének megteremtésével kell megoldani.

 
  
MPphoto
 
 

  Ioan Enciu (S&D) , írásban. – Szeretnék köszönetet mondani a Bizottságnak és a Tanácsnak a munkahelyteremtést és a növekedést célzó új európai stratégiával kapcsolatos nyilatkozataiért. Úgy vélem, hogy az új stratégiai célok kitűzése kulcsszerepet fog játszani abban, hogy Európa 2020-ra hatékonyabban tudja kihasználni erőforrásait. A Bizottság számára szeretném kiemelni, hogy a tagállamoknak speciális támogatásra lesz szükségük ahhoz, hogy képesek legyenek megújuló technológiákat kidolgozni és végrehajtani annak érdekében, hogy a megújuló energiaforrásokból származó energia 20%-os részesedésre irányuló célok megvalósíthatók legyenek. Szeretném hangsúlyozni az új készségeket és munkahelyeket célzó kiemelt kezdeményezések részét képező digitális menetrend kezdeményezései támogatásának kedvező hatását, és örömmel látnám, ha a Bizottság konkrét jogalkotási javaslatokat tenne arra vonatkozólag, miként teremtene új, adminisztratív és pénzügyi lehetőségeket, és az online környezet fejlesztése céljából miként fejlesztené az online üzleteket és az e-kereskedelmet. Az európai kutatás és innováció tekintetében üdvözlöm Quinn biztos asszony válaszát, amelyben arról beszélt, hogy szükség van az új tagállamok kutatási infrastruktúrájának javítására. A kutatóintézetek és a kutatók e kérdés megoldása érdekében gyors és összehangolt cselekvést várnak a Bizottságtól és a Tanácstól, hogy egyenlő lehetőségekkel vehessenek részt a keretprogramokban.

 
  
MPphoto
 
 

  João Ferreira (GUE/NGL) , írásban. – (PT) A súlyos válság, amelybe az Európát uraló neoliberalizmus vezette a kontinenst, arra vezette a 2020-as stratégia megalkotóit, hogy megpróbálják céljaikat társadalmi és környezeti retorikába, széles körben terjesztett propagandába csomagolni. Ennek ellenére, ez a retorika ismét elejti a „teljes foglalkoztatottság” és a „szegénység felszámolásának” céljait, amelyet már elődjében, a lisszaboni stratégiában is megtalálhattunk. Holott az, amit az Európa 2020 stratégia eszközeiről tudunk, nem hagy kétséget afelől, hogy ez egy régi stratégia, amely célja, hogy igazolja és életképessé tegye a régi politikákat, amelyek következményei közismertek. Végső soron a munkaerőpiac megnövelt rugalmassága és liberalizációja, a mélyülő belső piacnak biztosított elsőbbség, a még több ágazatra kiterjesztett liberalizáció és privatizáció, valamint a nemzetközi kereskedelem liberalizációja és deregulációja együttesen voltak azok az eszközök, amelyek a jelen helyzetet előidézték. Ezekhez az eszközökhöz ragaszkodni nem jelent mást, mint a „szakadékba hajtani”, vagyis azon az ösvényen továbbhaladni, amely gazdasági, társadalmi és környezeti katasztrófához vezet. A több mint 20 millió munkanélkülit a maradék munkavállaló munkaerejének leértékelésére használják, széles körűvé téve a munkavállalók biztonságának hiányát, időszakossá téve a foglalkoztatottságot és strukturálissá téve a munkanélküliséget. A „szociális piacgazdaság” zengzetes vívmányai végül is semmi mást nem jelentenek, mint a társadalmi élet, a természet és a természeti erőforrások minden szektorának piaci forgalomba hozatalát.

 
  
MPphoto
 
 

  Edit Herczog (S&D) , írásban. – (HU) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Az Európai Unióban a gazdasági növekedés stagnál, a munkanélküliség aránya pedig 10% fölött van. Ez azt jelenti, hogy egy olyan új, fenntartható növekedési és munkahely-teremtési stratégiát kell kidolgozni, amely képes lesz az Uniót dinamizálni. Ez azon múlik, hogy képes lesz-e megújulni, képes lesz-e új alapokra helyezni gazdaságát, és képesek lesznek-e az uniós állampolgárok egy új szemlélet alapján élni. Ezt a megújulást az Unióban az innováció, a kutatás-fejlesztés hozhatja meg. Az Európai Unió az uniós állampolgárok jövője érdekében innováción, kutatás-fejlesztésen alapuló 2020-as növekedési stratégiát alakít ki, amely biztosíthatja a térség számára a folyamatos gazdasági növekedést és a lakosoknak új munkahelyekkel szolgál.

Forrás nélkül a kutatás-fejlesztés nem tudja megteremteni a számára szükséges anyagi hátteret, és ezáltal nem tudja kiaknázni az innovációs lehetőségeket. Az innováció csak közös összefogás, közös támogatás következményeként jöhet létre. A források 3 területről érkeznek, az Uniótól, a tagállamoktól és a magánszférából. Ahhoz, hogy az innováció vállalati szinten létrejöjjön megfelelő humánerőforrásra van szükség. Ez magas színvonalú oktatással, képzéssel érhető el, amely tagállami szintű koordinálással működik. Támogatni kell az egyetemeket, hogy olyan fiatal kutatókat képezzenek, akik képesek lesznek folyamatos innovációs lehetőségeket biztosítani az SME-k számára. Az oktatás területén a digitalizáció és az energiafelhasználás csökkentése a két legfőbb irány, amely innovációs lehetőséget foglal magában.

 
  
MPphoto
 
 

  Cătălin Sorin Ivan (S&D) , írásban. – (RO) A gazdasági válság görögországi elszabadulása, azzal együtt, hogy a munkanélküliség az Európai Unión belül stabilan 10% körül mozog, azonnal szükségessé teszi az Európa 2020 stratégia bevezetését. E célok megvalósításának hiteles, konszolidált cselekvésen kell nyugodnia, amelynek célja a válságból való kilábalás, és amely során a foglalkoztatottságnak kell kapnia az egyik főszerepet. Abban mindannyian egyetértünk, hogy az EU-nak magasan képzett munkaerővel kell rendelkeznie, amely képes megfelelni a jelen és a jövő kihívásainak, hogy versenyképesebb és fenntartható gazdaságot hozhasson létre. A szép kijelentések azonban nem elegendőek a jelen problémák megoldásához. Ezért szeretném emlékeztetni önöket arra, hogy nem csupán a megfelelő képességekbe, de az oktatásba is sürgősen be kell fektetnünk, hogy oktatási rendszereink megfelelhessenek a piac elvárásainak. A tagállamoknak proaktív módon tartaniuk kell magukat az Európai Tanácson belül vállalt kötelezettségeikhez. Azokat az intézkedéseket is meg kell hozniuk, amelyekre ahhoz van szükség, hogy az EU kilábaljon a jelenlegi válságból, és gazdasági növekedésnek indulhasson.

 
  
MPphoto
 
 

  Tunne Kelam (PPE) , írásban. – Az Európa 2020 stratégia jövőjéről szóló vita legfontosabb témája a szükségszerűség és a fenntarthatóság jelentette kihívás. A lisszaboni stratégia nyilvánvalóan nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, ám most, ha azt akarjuk, hogy a leendő Európa 2020 sikeres legyen, realistának kell lennünk. Ahhoz, hogy az Európa 2020 valódi sikertörténet lehessen, rendkívül lényeges, hogy a tagállamok, az uniós intézmények és a társadalom minden szereplője együtt dolgozzon ezért a sikerért. A felülről lefelé és az alulról felfelé irányuló megközelítésnek találkoznia kell. Reális mérföldköveket kell meghatároznunk a foglalkoztatás növelése, különösen a fiatalok foglalkoztatásának növelése érdekében. Az európai oktatási rendszereknek sokkal inkább a kutatás és az innováció felé kell orientálódniuk; elkerülhetetlen az oktatásba való nagyobb mértékű befektetés. Szorosabb összehangoltságot kell teremteni a munkaerőpiac és az oktatás között. Komolyan kell vennünk az élethosszig tartó és az élet minden területén végbemenő tanulás elvét. Határozottan támogatnám egy jobb szakképzési rendszer létrehozását és támogatom az elképzelést, miszerint sokkal szorosabban kell ennek érdekében együttműködnünk a magánszektorral. Egyre inkább versenyorientált világunkban Európának minden szinten ambiciózusnak és elkötelezettnek kell lennie. E nélkül megint csak olyan stratégiánk lesz, amely jobban emlékeztet a volt Szovjetunió ötéves terveire. Egy erősebb Európa létrehozását célzó, meggyőző európai stratégiának kell globális szintű vezető szerepet vállalnia.

 
  
MPphoto
 
 

  Ádám Kósa (PPE) , írásban. – (HU) Az EU2020-as stratégia aprópénzre váltását jelentik az integrált gazdasági és foglalkoztatási iránymutatások. A foglalkoztatási irányelvek tervezetével kapcsolatban is fontosnak tartom elmondani: az inkluzív növekedés csak úgy képzelhető el, ha a befektetés ténylegesen az emberbe történik. A hosszabb életkor önmagában még nem jelent hosszabb produktivitási életpályát. Különösen Magyarország esetében releváns az egészségügybe történő befektetés, ahol az emberek lényegesen korábban halnak meg mint Nyugat-Európában, miközben csökken a gyermekvállalás is. Az idősebb korban is meg kell őrizni a megfelelő képességeket is, ami csak egy korszerűbb, hozzáférhetőbb egészségüggyel lehetséges. Illetve az egyre több és aktívnak maradó idősebb számára is akadálymentes munkahelyekben kellene gondolkodni, ami előnyös a fiatalabb, de már fogyatékossággal élő emberek számára is. Az egészségnek is kellene tehát külön prioritást adni (mint pl. a munkafeltételek, sikeresebb rehabilitáció, egészségmegőrzés javítása, stb.). Erre egyébként a 8. iránymutatásnál van is utalás („investment in human resource development”), még ha nem is konkrét és különösebben hangsúlyos. Számos vita látható az egészségüggyel kapcsolatosan Európában és a világon, sehol sincs egységes álláspont, azonban látni kell azt is, hogy az európai versenyképességet hosszabb távon az eltartottsági ráta egyensúlyban tartása biztosíthatja - egészségesebb és aktívabb népességgel. Kérem, az európai intézmények ennek fényében gondolják tovább a stratégiát, illetve annak megvalósítását.

 
  
MPphoto
 
 

  Iosif Matula (PPE) , írásban. – (RO) Támogatom az Európa 2020 stratégiát, amely elősegíti az intelligens (vagyis a tudáson és innováción alapuló), környezetbarát és a társadalmi integráció felé vezető gazdasági növekedést. Szeretném, ha ez a stratégia jól fizető munkahelyek teremtése és az emberek életszínvonalának növelése révén valósulna meg. Ha erős, kiegyensúlyozott Európában szeretnénk élni, a meglévő különbségek csökkentése érdekében óriási figyelmet kell szentelnünk az új tagállamokban lévő régiók gazdasági fejlődésének. Mondanom sem kell, hogy a megfelelő infrastruktúra létrehozásának az elsődleges célok közt kell szerepelnie.

Szeretném kiemelni a szimbolikus „Mozgásban az ifjúság” kezdeményezés végrehajtásának jelentőségét. Növelnünk kell azon európai programok támogatását, amelyek célja annak biztosítása, hogy az oktatás mindig minden szinten naprakész legyen, és amely célja az oktatók, a diákok és a kutatók mobilitásának megkönnyítése. Az európai iskolákban és egyetemeken zajló oktatás minőségének emelkednie kell, és lépést kell tartania a munkaerőpiac követelményeivel. Megfelelő politikákat kell alkalmaznunk, és megfelelő támogatást kell nyújtanunk az idegennyelv-tanuláshoz, a multidiszciplinaritáshoz, a két egyetemi szakirány választásához, ami mind lényeges a tudományos kutatás és innováció terén felmutatott eredményesség szempontjából, csakúgy, mint a fiatalok munkaerőpiacra való belépése esélyeinek növelése szempontjából. Szintén üdvözlöm a tényt, hogy a 2020-as stratégia javaslatot tesz egy európai szintű „Ifjúsági foglalkoztatási keret” létrehozására is.

 
  
MPphoto
 
 

  Rareş-Lucian Niculescu (PPE) , írásban. – (RO) A lisszaboni menetrend története bebizonyította, hogy nem elég szép elképzelésekkel és elvekkel rendelkezni: a legfontosabb lépés a javasolt intézkedések megvalósítása. A gazdasági és a pénzügyi válság sajnos egybevágott a lisszaboni menetrend végével. Mindazonáltal úgy vélem, helytelen lenne, ha e program kudarcáért kizárólag a válságot tennénk felelőssé, anélkül, hogy vetnénk egy pillantást arra, hol hibázott az Európai Unió a kivitelezés során. A levont következtetések talán hozzásegítenének bennünket ahhoz, hogy a most következő Európa 2020 stratégiát sikeresebben valósítsuk meg.

Úgy gondolom, fontos közösségi eszközök állnak rendelkezésünkre új stratégiák végrehajtásához, amelyek alatt elsősorban a kohéziós politikára gondolok. Azt azonban hangsúlyozni kell, hogy a kohéziós politika eddigi céljait nem dobhatjuk sutba azért, hogy az EU 2020 stratégia végrehajtása érdekében újraosszuk a támogatásokat. Ez ugyanis olyan hiba lenne, amely komoly következményekkel járna azon tagállamok számára, amelyeknek szükségük van ezekre a támogatásokra ahhoz, hogy áthidalják azokat a fejlődésbeli szakadékokat, amely elválasztják őket a fejlettebb tagállamoktól. Ez az európai szintű kohézió elvének kudarcát vonná maga után.

 
  
MPphoto
 
 

  Kristiina Ojuland (ALDE) , írásban. – (ET) Elnök úr, nagyon örvendetes, hogy a Bizottság felvázolta a jövőbe tekintő „Európa 2020: az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” körvonalait, mert számos európai ország immár túl régóta követi gazdasága és pénzügyei szervezésében az „après nous le déluge” elvét. A Bizottságnak a stratégia kidolgozására irányuló, dicséretre méltó munkája dacára engem meglep annak naivitása. A Bizottság erre vonatkozó nyilatkozata egy környezetbarát, egyenlő, a szociális piacgazdaságon nyugvó Európa képét festi le számunkra, anélkül, hogy világosan közölné, milyen forrásokat kíván felhasználni ennek megvalósítása érdekében. A Szovjetunióban bevett gyakorlat volt, hogy időnként, az éppen aktuális valóságtól függetlenül megígérték, hogy tíz év múlva beköszönt majd a kommunizmus. Remélem, hogy a lisszaboni stratégia bukása után a Bizottság nem akart egy újabb, üres szózatokat zengő utópiával előrukkolni, hogy most ezzel csapja be Európa polgárait. Nem álmokra van szükségünk, hanem konkrét cselekvésre, mert csak így menthetjük meg az európai gazdaságot a hanyatlástól. Itt az ideje, hogy komoly strukturális reformokba kezdjünk Európában, különösen a szociálpolitika terén, mert a jelenlegi szociális jóléti modell a továbbiakban tarthatatlan.

 
  
MPphoto
 
 

  Rovana Plumb (S&D) , írásban. – (RO) Az, hogy az EU-n belüli szegénység 2020-ra legalább 25%-kal csökkenjen, szorosan összefügg azzal a céllal, hogy a foglalkoztatottság aránya elérje a 75%-ot. A szegénység csökkentésére irányuló célkitűzés számszerűsítése meglehetősen problematikus. A szegénységnek vannak gazdasági, társadalmi, kulturális és oktatási szempontjai, ami azt jelenti, hogy inkább minőségi meghatározásokra van szükség a célkitűzések megvalósításához, semmint számszerűsítettekre.

Romániában a 2010 márciusában közzé tett hivatalos adatok az EU 2020 stratégia által előrevetített minimálisnál sokkal alacsonyabb szintű foglalkoztatottságot jeleznek (a 75%-hoz képest csupán 50%-ot), azzal, hogy a jelen gazdasági körülmények folytán továbbra is a lefelé haladó spirált követjük. Továbbra is a nők, a 45 év felettiek és a fiatalok számára lesz a legnehezebb munkát találni. Elég nehéz elhinni, hogy Románia 2020-ra képes lesz elérni a stratégiában foglalt célokat.

Válaszokat kell találnunk azokra a kérdésekre, amelyek a teljes potenciális munkaerő hozzájárulásához, valamint a különböző társadalmi csoportokra vonatkozó ismereteinkhez kapcsolódnak: ahhoz, milyen a nők és férfiak, az idősek és a fiatalok, valamint a bevándorlók helyzete a munkaerőpiacon. Más kérdések ahhoz kapcsolódnak, hogyan csökkentsük a fiatalok körében tapasztalható munkanélküliséget, és hogyan növeljük hatékonyan a nők munkaerőpiaci részvételét mindenféle üzleti szférába való bevonásuk bővítésével. Ha ezekre a kérdésekre nem tudunk egyértelmű választ adni, a foglalkoztatottság növeléséhez és a szegénység csökkentéséhez kapcsolódó célok a lisszaboni menetrend céljainak sorsára fognak jutni.

 
  
MPphoto
 
 

  Georgios Stavrakakis (S&D) , írásban. – (EL) Szeretném kifejezésre juttatni megelégedésemet a márciusi Tanács következtetéseivel kapcsolatban, amiért azok elismerik az Európa 2020 stratégián belül a kohéziós politika jelentőségét, ezáltal kitöltve a Bizottság kezdeti szövegében található űrt, amely egyáltalán semmilyen utalást nem tett a kohéziós politikára. Barroso úr és Hahn biztos úr is elismerték, hogy a kohéziós politika hozzájárulásának döntő jelentősége van a stratégia megvalósításában. A kohéziós politika jelentősen hozzájárult a versenyképesség erősítéséhez és a foglalkoztatás növeléséhez, különösen az „elkülönítés” révén, és nekünk mindent fel kell használnunk, amit e kereteken belül idáig elértünk. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a kohéziós politikát egyszerű eszközzé egyszerűsítsük az Európa 2020 végrehajtása céljából. Ennél sokkal nagyobb lehetőségek rejlenek benne. Mint a helyi és regionális szintű szolidaritás elvének valódi kifejeződése, garantálja a fejlesztési kezdeményezések kivitelezhetőségét, és garantálja, hogy az Európa 2020 az EU általános céljait, nevezetesen a kohézió mindhárom dimenziója, vagyis a gazdasági, a társadalmi és a területi kohézió erősítését fogja szolgálni, és nem csupán az egyoldalú gazdasági fejlődésre fog korlátozódni. Végezetül, annak érdekében is fel kell használnunk a kohéziós politika lehetőségeit, hogy elkerüljük a különböző európai politikák közötti célbeli és finanszírozásbeli átfedéseket.

 
  
MPphoto
 
 

  Csaba Sándor Tabajdi (S&D) , írásban. – (HU) Az EU2020-as stratégiának elő kell segítenie az európai gazdaság „zöld forradalmát”, az erőforrás-takarékos, környezetbarát és fenntartható gazdasági szerkezetváltást, a zöldinnovációt. A fejlődés azonban nem jelentheti pusztán a már jelenleg is átlag felett teljesítő európai térségek támogatását, a fejlesztések jelentős részét a leginkább elmaradott, leghátrányosabb régiók támogatására kell koncentrálnunk. Európa keleti és nyugati fele között továbbra is hatalmas különbség mutatkozik a gazdaság hatékonyságában. Bulgáriában például háromszor annyi energia szükséges egységnyi GDP megtermeléséhez, mint Németországban, amely az energiaárak emelkedése esetén tovább rontja az ország versenyképességét.

A gazdaság zöld szerkezetváltásának támogatása során az Európai Unió nem feledkezhet meg a már létező és bevált közösségi politikákról, így a közös agrárpolitikáról és a kohéziós politikáról. A Közös Agrárpolitikára a környezetvédelmi és a klímaváltozás elleni küzdelem jegyében megfogalmazott célok teljesítéséhez is szükség lesz. Az európai vidék legjobb gazdái maguk a mezőgazdasági termelők. Az EU2020-as stratégia nem lehet sikeres a kohéziós politika nélkül sem. A kohéziós politika biztosítja mindazt az eszközrendszert és rugalmasságot, amelyre egy uniós gazdaságfejlesztési politikának szüksége van. A kohéziós politika eszközeivel bármely szakpolitikai cél teljesítését támogatni tudjuk, így elő tudjuk segíteni a megújuló energiaforrások fejlesztését, növelni tudjuk az energia- és erőforrás-hatékonyságot, ösztönözni tudjuk a zöldinnovációt.

 
  
MPphoto
 
 

  Nuno Teixeira (PPE) , írásban. – (PT) Tíz év telt el a lisszaboni stratégia elfogadása óta, ám célkitűzéseinek nagy része megvalósítatlan maradt. Legaggasztóbb ezek közül a gyenge gazdasági növekedés, mivel ez döntő jelentőséggel bír a többi cél szempontjából is, és mivel a stratégia 10 évéből mindössze kettőben haladta meg a növekedés a 3%-ot.

A lisszaboni stratégia erős eltökéltséget mutatott, ám hiányzott belőle a hathatós fellépés, mivel nem kötelező erejű jogi eszközökön és a nyílt koordinációs módszeren alapult. A foglalkoztatási célok mellett az új Európa 2020 stratégia az oktatáshoz, a környezethez, a szegénység elleni küzdelemhez és az innovációba való befektetésekhez kapcsolódó célokat is magában foglal. Az új célkitűzések és a megvalósításukra szolgáló eszközök egyaránt a tagállamok sajátjai, így tehát a válság, valamint a stabilitási és növekedési tervek iránti elkötelezettség kontextusában jobb irányító mechanizmusokra, valamint valódi gazdasági és költségvetési koordinációra van szükségünk az országok között. Ez a program a gazdasági bizonytalanság és a magas munkanélküliség idején születik, amelyek felszámolása azonnali prioritást igényel. A Bizottságnak tehát a „volánhoz kell ülnie”, és vezető szerepet kell vállalnia a folyamatban. Az erőteljes gazdasági növekedés létfontosságú lesz a stabilitási és növekedési tervek megvalósításában, és ezt az Európa 2020 stratégiában lefektetett reformok és befektetések tudják majd ösztönözni.

 
  
MPphoto
 
 

  Iuliu Winkler (PPE) , írásban. – (HU) Meggyőződésem, hogy merészet kell álmodni, az Európa 2020 dokumentumnak ki kell terjednie a közösségi együttműködés minden területére, közép és hosszú távú európai stratégiává kell válnia. Sikeréhez azonban elengedhetetlen az európai polgárok szolidaritása. Az új stratégia a Lisszaboni Szerződés szerint a kibővült Európai Unió már 27 tagállamának hozzájárulásával készül, ezzel polgáraink magukénak érezhetik a közös európai erőfeszítéseket. A romániai magyar választópolgárok arra várnak, hogy az Európai Unió a közösségi szolidaritás kifejeződéseként megoldást találjon a dél- és közép-kelet-európai térség gyors felzárkózására. A stratégiának szólnia kell országaink távlatos fejlődéséről, a belső piac, a mezőgazdaság és a kkv-k fejlesztéséről, de olyan érzékeny kérdésekről is, mint a szociális háló, a demográfiai kihívások, esélyegyenlőség a munkaerőpiacon, az élet minden területén egymásba kapcsolódó európai rendszerek és hálózatok. Az Európa 2020-as stratégia legyen a felzárkózás és a konvergencia stratégiája.

 
  
MPphoto
 
 

  Artur Zasada (PPE) , írásban. – (PL) Az Európa 2020 stratégiáról szóló vita során nem szabad megfeledkeznünk egy olyan fontos és jelentős ügyről sem, mint a közlekedés. A közlekedési ágazat az Európai Unió GDP-jének közel 10%-át generálja, és több mint 10 millió munkahelyet teremt. Az európai belső piac viszonylatában, valamint a személyek és áruk szabad mozgásához való jog gyakorlásában is jelentős szerepet játszik. Véleményem szerint a vasúti közlekedés kérdését határozottan és gyorsan kellene kezelni. Biztos vagyok benne, hogy 2020-ra növelhetjük a transzeurópai vasútifolyosó-hálózatot. Úgy vélem, hogy 2014-től kezdődően minden kötött pályás járművet és új vasúti közlekedési összeköttetést az Európai Vasúti Forgalomirányítási Rendszerrel kompatibilis rendszerrel kell felszerelni.

 
Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat