Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2010. május 17., Hétfő - Strasbourg

15. Az önálló vállalkozói tevékenységet folytató férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód (vita)

  Elnök. – A következő napirendi pont Astrid Lulling által a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság nevében benyújtott, az önálló vállalkozói tevékenységet folytató férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról és a 86/613/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló jelentés (17279/3/2009 – C7-0075/2010 – 2008/0192(COD)) (A7-0146/2010).

  Astrid Lulling , előadó. – (FR) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, egy olyan időszakban, amikor a körülmények különlegesen rugalmas politikákat tesznek szükségessé, a téma, amelyről most fogok beszélni, megmutatja, hogy a kitartás is erény.

Már a 80-as években is folyamatosan az 1986-os irányelv reformjára szólítottam fel, mivel az nem érte el fő célkitűzését, amely a családi vállalkozásban segítő házastársak helyzetének javítása volt a társadalombiztosítás és az anyasági védelem terén.

A Parlament az 1997-es jelentésem elfogadásával már felszólított ezen túl bátortalan irányelv módosítására, bár a Miniszterek Tanácsa az Európai Bizottság célra törőbb, 1984-es javaslatát nem támogatta. A számos emlékeztetés ellenére a Bizottságot egészen 2008 októberéig kellett győzködni, amikor végre a felhígított 1986-os irányelv hatályon kívül helyezését javasolta, hogy azt egy szilárdabb jogi alapokon álló szöveggel váltsák fel.

A Parlament a 2009. május 4-i első olvasatban elfogadta a módosításokat. A Bizottság javaslatát különösen azon a ponton éreztük továbbfejlesztendőnek, hogy a házastársak és elismert élettársak számára kötelezővé kellene tenni, hogy az önálló vállalkozók szociális védelmi rendszerének tagjává váljanak – többek között annak érdekében, hogy személyesen legyenek jogosultak az öregségi nyugdíjra.

Ugyanis ha a tagság önkéntes lenne, akkor túlságosan is sok házastárs hajlana arra, hogy ne éljen ezzel a lehetőséggel, és ne teremtse meg saját maga számára ezeket a jogokat. Ők például egy válást követően szociális védelem nélkül maradnának, még akkor is, ha évtizedeken át dolgoztak a családi vállalkozásban, és hozzájárultak annak virágzásához.

Sajnálatos módon a kötelező tagság elve nem kapott szótöbbséget a Miniszterek Tanácsában. Ráadásul a Miniszterek Tanácsának kilenc hónapig tartott, hogy közös álláspontot alakítson ki. Ezt végül a spanyol elnökség adta ki, amely egyébként különleges tapintatról és kitartásról tett tanúbizonyságot. Szeretnék köszönetet mondani az elnökségnek és Reding asszony csapatának, akikkel január óta tárgyalok. Az ő megértésüknek és szorgalmuknak köszönhetően egyezségre tudtunk jutni a Tanáccsal, ami lehetővé fogja tenni, hogy az új irányelv a holnapi szavazást követően hatályba lépjen.

Természetesen engedményeket is kellett tennünk, de ugyanakkor elégedetten nyugtázhatjuk, hogy az önálló vállalkozók érdekeit is szolgáltuk. Mivel az önálló vállalkozók teszik ki a munkaerő 16%-át, és egyharmaduk nő, ezért ez a réteg jelentős erőt képvisel Európában. Az önálló vállalkozók házastársai – többnyire nők –, akik segítenek a mezőgazdasági, kézműipari, kereskedelmi vagy szellemi szabadfoglalkozású területen tevékenykedő családi vállalkozásban, bizonyos tagállamokban még mindig nagyon sok esetben láthatatlan munkavállalók, és ha ők is bekerülnének a rendszerbe, az növelné a munkaerő-piaci részvételt, és elősegítené a 2020 stratégia célkitűzéseinek gyorsabb elérését.

Ahogy visszagondolok ezen irányelv hosszú és bonyolult létrehozására, meg kell említenem azt az előrelépést, amelyet az önálló vállalkozó nők és az önálló vállalkozók házastársainak anyasági védelme terén elértünk. Kérésükre az új irányelv lehetővé teszi a keresőtevékenység 14 héten át tartó megszakítását. Ahogy a német mondja, „Politik ist die Kunst des Erreichbaren”, azaz a politika a megvalósítható dolgok művészete. Tudom, hogy vannak olyan képviselők – szerencsére kisebbségben –, akik úgy gondolják, hogy az önálló vállalkozóknak és házastársaiknak saját maguknak kell gondoskodniuk társadalombiztosításukról. Nagyon jól ismerem ezt az érvet, amelyet saját hazámban is gyakran emlegettek 20-30 évvel ezelőtt, amikor a mezőgazdasági termelők házastársai számára kötelezővé tették a mezőgazdasági nyugdíjpénztárba való belépést.

Ezek az emberek ma már örülnek ennek. Szeretném hangsúlyozni, hogy az említett fejlődés nem sérti a szubszidiaritás elvét, mivel szabad döntést hagy a tagállamoknak abban, hogy hogyan valósítják meg a házastársak szociális védelmét, amelyet nemzeti jogukkal összhangban, kötelező vagy önkéntes alapon valósíthatnak meg.

Elnök asszony, mint láthatják, nincs időm mindenről beszélni, amit dicsérni szeretnék az irányelvben, de láthatják, hogy még mindig képesek vagyunk szociális területen olyan európai irányelveket kidolgozni, amelyek az európaiak érdekeit szolgálják, és amelyek csökkentik a verseny torzulásait az egységes piacon. Hálás köszönetem mindenkinek, akik dolgoztak ezen az irányelven, köztük a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság tagjainak is.

(Taps)

  Elnök. – Lulling asszony, nem akartam félbeszakítani, de most négy percre volt jogosult, és a végén kettőre. Így most a végére egy perce maradt.

  Günther Oettinger , a Bizottság tagja. – Elnök asszony, örülök, hogy részt vehetek a Lulling asszony által előterjesztett, az önálló vállalkozói tevékenységet folytató férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló bizottsági javaslatra vonatkozó ajánlástervezet parlamenti vitáján.

Javaslatunk erőteljes jelzés arra nézve, hogy nem nézhetjük szó nélkül, hogy a nők elszegényedjenek a szociális védelem hiánya miatt. A javaslat ugyanakkor jelentős előrelépést jelent a nők vállalkozói tevékenységének támogatása terén is. E témák fontosságát jelen körülmények között talán nem is kell hangsúlyoznom.

Tisztelettel szeretnék adózni az előadónak, Lulling asszonynak azon erőfeszítéseiért, hogy egyezségre sikerült jutnia a spanyol elnökséggel ebben a technikailag összetett és politikailag érzékeny témában. A Bizottság teljes mértékben támogatja a bizottság által május 3-án döntő többséggel jóváhagyott szöveget, és ugyanerre sürgetem a Parlamentet is. A mostani szöveg elfogadása világos üzenet lenne a Tanács felé, és előkészítené a javaslat végső elfogadását. És ami még fontosabb, a szöveg elfogadása valóban változást hozna akkor, amikor erre nagyon nagy szükség van.

  Anna Záborská , a PPE képviselőcsoport nevében. – (SK) Először is szeretnék köszönetet mondani képviselőtársunknak, Astrid Lullingnak, azért a hosszú és szisztematikus erőfeszítésért, amelyet ezen irányelv módosítása érdekében kifejtett. Az előterjesztett véleménnyel kapcsolatban három, általam fontosnak tartott pontot szeretnék hangsúlyozni.

Ma az Európai Unióban nem megfelelő az önálló vállalkozói tevékenységet folytató anyák védelme, és nincs megfelelő előrelépés az önálló vállalkozók házastársai helyzetének tekintetében sem. Bízom benne, hogy ez elfogadott szöveg minden ágazatra érvényes lesz, nem csak a mezőgazdaságra.

Ha megfelelő körülményeket akarunk teremteni a családi vállalkozások fejlődéséhez, az magában foglalja a kis- és középvállalkozások támogatását is. Ez pedig arra is kiterjed, hogy teret adunk a magánkezdeményezéseknek és az új munkahelyek létrehozásának. Egy ilyen környezet egyik összetevője a házastársuk családi vállalkozásában besegítők szociális védelme. Az ő munkájuk is olyan hasznos a gazdaság számára, mint az alkalmazottaké. Ezért joguk van olyan szociális védelemhez, amelyet az alkalmazottaknak is biztosít az állam.

Azonban e szociális védelem megfelelő mechanizmusainak megteremtésekor teljes mértékben tiszteletben kell tartanunk a szubszidiaritás elvét. Az eszközök megválasztása a tagállamok kezében kell, hogy maradjon.

Végezetül pedig, a gyermekeknek életük első néhány hónapjában mindennél jobban szükségük van az édesanyjukra, függetlenül attól, hogy Franciaországban, Németországban vagy Szlovákiában születtek-e. Bízom benne, hogy az újonnan fogalmazott, szülési szabadságról szóló irányelv következtében az anyasági ellátás hamarosan kivétel nélkül minden dolgozó anya számára 18 hétre fog növekedni.

  Rovana Plumb , az S&D képviselőcsoport nevében. – (RO) Köszönöm, elnök asszony. Szeretnék köszönetet mondani a biztos úrnak, a Tanács képviselőinek és utoljára, de nem utolsósorban Lulling asszonynak, akivel igazán remekül tudtunk együttműködni. Köszönetet szeretnék mondani minden kollégámnak a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottságban is.

Az Európai Unióban most valójában kritikus időszakot, válságot élünk meg, de ez az irányelv előmozdítja a nők vállalkozói tevékenységét. Az Európai Uniónak az új munkahelyek és a munkaerő-piaci esélyegyenlőség megteremtése érdekében támogatnia kell és elő kell mozdítania a nők vállalkozói tevékenységét, különösen a jelen időszakban.

Szeretném elmondani, hogy az ezen irányelvre vonatkozó javaslaton belül mindig is támogattuk azt az álláspontot, hogy az önálló vállalkozó nőknek, valamint az önálló vállalkozók házastársainak és élettársainak, ha gyermeket vállalnak, szociális védelmet és fizetett szülési szabadságot kell kapniuk. Támogatjuk azt az elképzelést, hogy a nők önálló vállalkozói tevékenysége előtt álló akadályok felszámolásához szükség van az önálló vállalkozók házastársainak védelmére. Támogatjuk azt is, hogy a nemzeti szerveknek világos hatásköröket kell kapniuk a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód és esélyegyenlőség támogatására.

Az anyák számára nem jelenthet hátrányt az, hogy szülési szabadságuk alatt megszakítják munkaerő-piaci tevékenységüket. A tagállamoknak megfelelő eszközöket kell találniuk az anyák támogatására, hogy azok meg tudják őrizni szakmai szerepüket a társadalomban, figyelembe véve a szakmai és magánélet egyensúlyát. Ugyanakkor fontosnak tartom, hogy megfelelő eszközöket találjunk arra, hogy ezek az anyák vissza tudjanak illeszkedni az üzleti környezetbe, és ezáltal aktívan hozzájárulhassanak saját családjuk támogatásához.

A gazdasági, szociális és kulturális jogok tiszteletben tartása és védelme, valamint a szakmai és magánélet támogatása olyan alapvető célkitűzések, amelyeket az új irányelvnek is támogatnia kell.

  Antonyia Parvanova , az ALDE képviselőcsoport nevében. – (BG) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, először is szeretnék köszönetet mondani Lulling asszonynak azért a sok-sok óráért, amelyet azzal töltött, hogy megfelelő kompromisszum és megegyezés jöjjön létre a Tanáccsal. Az irányelv egyes kulcskérdéseivel kapcsolatos különböző vélemények ellenére és nem elfelejtve, hogy az irányelv még a második olvasaton is át fog menni, szeretném határozottan kijelenteni, hogy a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoport támogatja az elért kompromisszumos döntést, hogy ezt a jogszabályt a tagállamok mihamarabb bevezethessék.

Ezen jogszabály módosítása lehetővé teszi a férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód biztosítását, különös tekintettel a szociális védelem témájára, azon belül is főleg az önálló vállalkozó nőkre. Ez az új jogi keret ugyanolyan szintű védelmet fog lehetővé tenni mindkét esetben: az önálló vállalkozó nők, illetve az önálló vállalkozók házastársai és élettársai esetében.

Az irányelv módosításának köszönhetően az önálló vállalkozó nőknek és az önálló vállalkozók házastársainak és élettársainak a tagállamok általános társadalombiztosítási jogosultságokat fognak biztosítani, köztük a 14 hetes fizetett szülési szabadságot.

Az irányelv módosítása teljesen időszerű és pozitív döntés, amely az önálló vállalkozó nők, illetve az önálló vállalkozók házastársai és élettársai számára lehetővé fogja tenni, hogy ugyanazokat a társadalombiztosítási jogosultságokat élvezhessék, mint az alkalmazottak. A házastársak és élettársak nem alkalmazottak. Azonban figyelembe kell venni, hogy általában segítenek az önálló vállalkozóknak – ez a gyakorlat az én hazámban a mezőgazdasági ágazatban, a kis cégeknél és a szabadfoglalkozásúak körében széles körben elterjedt.

A jogszabály módosítása lehetővé fogja tenni a tagállamok számára azt a döntést, hogy lehetőséget biztosítsanak az önálló vállalkozó nőknek és az önálló vállalkozókat segítő házastársaknak a társadalombiztosítási rendszerbe való önkéntes vagy kötelező alapon történő belépésre. Ez egyenlő mértékű szociális védelmet és egyenlő jogokat fog biztosítani a családi mezőgazdasági vállalkozásokban dolgozó nőknek. A tagállamoknak – a piaci kockázatok, a termelés és a pénzügyi válság kezelése mellett – gondoskodniuk kell a legjobb társadalom- és egészségbiztosítási rendszerről.

Ez az egyetlen lehetséges módja annak, hogy valóban javuljon az önálló vállalkozó nők és az önálló vállalkozók házastársainak és nőnemű élettársainak a helyzete, különösen, ami a szociális és gazdasági védelmüket illeti, függetlenül házastársuk vagy élettársuk szociális és gazdasági védelmétől.

Úgy gondolom, hogy ez az átfogó jogalkotási szöveg egy kis előrelépés jelent, ami azonban kiemelkedően fontos a férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód tekintetében. Ez a lépés a férfiak és nők esélyegyenlőségére irányuló stratégiai célkitűzés megvalósítása, valamint a nemrég korszerűsített program – a Peking+15 cselekvési program – megvalósítása felé mutat.

Véleményem szerint e kis, de alapvető fontosságú lépéssel további előrehaladást érünk el a reproduktív egészségre vonatkozó programok javítása és az európai általános egészségügyi és társadalombiztosítási piac, valamint az anyasági védelem és a jó életminőség irányában – függetlenül a földrajzi, társadalmi, kulturális és etnikai különbségektől. Ez az előrelépés pedig lehetővé fogja tenni számunkra, hogy rangsoroljunk, illetve hogy könnyen összeegyeztessük a szakmai és a magánéletet. Ez pedig meg fogja teremteni a nemek közötti egyenlőség és a felelősség nemek közötti megosztásának szilárd alapjait.

  Raül Romeva i Rueda , a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (ES) Elnök asszony, természetesen én is gratulálok Lulling asszonynak, valamint a Tanács és a Bizottság összes tagjának, akik dolgoztak ezen az irányelven.

Ugyanazt a megjegyzést szeretném tenni, mint Lulling asszony. Aggályosnak tartom, hogy bizonyos tagállamok olyan sok akadályt gördítenek az európai szintű megkülönböztetésmentesség és egyenlő bánásmód egységesítése útjába. Nem ez az egyetlen alkalom, amikor ennek tanúi lehetünk. Megfigyelhetjük ezt a többszörös megkülönböztetésre és a más területeken való egyenlő bánásmódra vonatkozó irányelv esetében is, és szerintem ezen el kell gondolkodnunk egy pillanatra.

Nem hivatkozhatunk a szubszidiaritásra, amikor egy olyan fontos, alapvető kérdésről van szó, mint az Európai Unióban élők világos, alapvető jogai. Szerintem a szubszidiaritás nem lehet ürügy arra, hogy megengedjük, hogy az Európai Unióban bárkinek megkülönböztetést kelljen elszenvednie.

Véleményem szerint a most elfogadásra váró irányelv – és remélem, valóban el fogjuk fogadni – meg fogja oldani a problémának ezt a részét. Úgy gondolom, hogy ez jó és fontos dolog. Az egyenlő bánásmód jobb alkalmazását kínálja azok számára, akik most keresik a lehetőséget, hogy önálló vállalkozói tevékenységbe kezdjenek. És természetesen az általuk eltartottaknak is: az önálló vállalkozók feleségeinek vagy férjeinek.

Azonban van még egy fontos kérdés, amelyet szintén hangsúlyoznunk kell. Voltak, akik a szülési szabadság 14 hétre emelését előrelépésnek nevezték, és valóban az is. Azonban ne feledkezzünk meg arról sem, hogy egy másik irányelvet is előterjesztettek, amely hangsúlyozza a szülési szabadság – és ragaszkodom hozzá, hogy ez szabadság, nem pedig betegség miatti hiányzás – egyenlő alapon történő meghosszabbításának szükségességét.

Ez szükségképpen azt is jelenti, hogy nemcsak a tagállamok között nem lehet megkülönböztetés, hanem a szülési szabadságot igénybe venni kívánók által gyakorolni kívánt különböző tevékenységek között sem. Következésképpen az egyenlő jogok – mind a tagállamok között, mind pedig a különböző tevékenységek és a társadalombiztosítások terjedelme tekintetében való – biztosításának szükségessége olyan prioritás, amely túlmutat a ma elfogadandó irányelven – és ezt határozottan állítom.

  Marina Yannakoudakis , az ECR képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony, először is szeretnék gratulálni Lulling asszonynak ehhez a jelentéshez; látszik, hogy nagy munkát végzett el.

Amikor először hallottam erről a jelentésről, azon gondolkodtam, vajon hogy fog működni logisztikai szempontból. A jelentés célkitűzése nagyszerű. A jelentés támogatja az önálló vállalkozó nők és férfiak, illetve a házastársuk közötti egyenlő bánásmódot.

De aztán arra gondoltam, hogyan fogják fogadni ezt a jelentést például az önálló vállalkozói tevékenységet folytató egyéni vállalkozók, például a vízvezeték-szerelők vagy villanyszerelők. Ellenérvként felhozhatjuk, hogy mondjuk egy ilyen vállalkozó felesége esténként besegíthet a papírmunkába és a telefonok fogadásába. Hogyan alkalmazható a jelentés egy ilyen esetre?

Ilyen esetben a vállalkozótól el fogják várni, hogy társadalombiztosítási járulékot fizessen a házastársa után, aki ily módon szükség estén jogosult lesz a szülési szabadságra? Egy ilyen egyéni vállalkozó, aki a jelenlegi gazdasági környezetben küzd az életben maradásért, ki tudja fizetni ezt a közvetett adót, és vajon ő és felesége ki akarják-e fizetni ezt a plusz terhet? Ha a járulék befizetését nem gondolják előnyösnek, akkor egyszerűen nem fogják befizetni – hiszen végül is senki nem tudja, hogy a feleség besegít a férjnek. És amúgy is, nem ez az, amit a házastársak csinálnak, hogy segítenek egymásnak?

Aztán még egy kicsit továbbgondoltam ezt az esetet: eltelik pár év, és elválnak, ahogy az gyakran megtörténik. Mi lesz akkor? Bíróságra mennek, és a feleség megkopasztja a szegény fickót, mondván, hogy nem fizetett járulékot. Érdekes idők és a jelentés érdekes mellékhatásai.

Az önálló vállalkozók száma az Egyesült Királyságban 1,7 millióra emelkedett. Ennek a növekedésnek az egyik oka az, hogy manapság kevesebb munkalehetőség van, így az emberek elkezdik beindítani saját vállalkozásukat. Az államnak vajon nem kellene támogatnia őket ebben az erőfeszítésükben?

Tanulmányoztam Lulling asszony módosításait, és úgy gondolom, hogy jelentős erőfeszítéseket tett az önálló vállalkozókról szóló, eredetileg vaskezű jelentés fejlesztése érdekében. Azonban még mindig vannak aggodalmaim a Brüsszelben hozott és hozandó foglalkoztatási jogszabályokat illetően. Szerintem a legjobb ezt a munkát a nemzeti kormányokra hagyni, mivel ők a legalkalmasabbak arra, hogy megítéljék polgáraik szükségleteit – ahogy azt valójában a jelentés is állítja.

Támogatom Lulling asszony azon javaslatait, hogy a nemzeti rendszereknek fel kellene ismerniük az önálló vállalkozók védelmének fontosságát, és hogy fel kell lépnünk a megkülönböztetés minden formája ellen, de még mindig nem vagyok meggyőződve arról, hogy ez a Parlament a legmegfelelőbb hely arra, hogy foglalkoztatási ügyekkel foglalkozzunk.

  Eva-Britt Svensson , a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (SV) Elnök asszony, szeretnék köszönetet mondani a Tanácsnak és a Bizottságnak. Szeretnék őszinte köszönetet mondani Lulling asszonynak is, mivel az ő elkötelezettségének és kitűnő munkájának köszönhető, hogy most elérkeztünk a második olvasathoz. Megállapodtunk az önálló vállalkozók és élettársaik egyenlő bánásmódhoz való jogáról, és az Egységes Európai Baloldal/az Északi Zöld Baloldal Képviselőcsoportja támogatja ezt a javaslatot.

A szóban forgó munkaerő nagyrészt olyan nőkből áll, akik eddig láthatatlanok voltok. A korábbi irányelv e szükséges felülvizsgálata megszünteti azt a megkülönböztetést, amely korábban hátrányos helyzetbe hozta az önálló vállalkozókat és élettársaikat.

Az önálló vállalkozó nőknek és az önálló vállalkozók élettársainak nyilvánvalóan biztosítva kell lenniük a tagállamok társadalombiztosítási rendszerei által. Egy másik fontos kérdés, amelyről az irányelv kapcsán tárgyaltunk, az volt, hogy a foglalkoztatottaknak járó hosszabb szülői szabadságáról szóló jövőbeli irányelv esetén a Bizottságnak tájékoztatnia kell erről a Parlamentet és a Tanácsot, hogy adott esetben lehetőségünk legyen az önálló vállalkozóknak is a foglalkoztatottakkal azonos jogokat biztosítani.

Szeretném még hozzátenni, hogy tekintettel az Európa 2020 stratégiára és az EU-n belüli növekedés fokozására teendő erőfeszítésekre fel kell számolni a női vállalkozókkal szembeni megkülönböztetést. Nekik is biztosítani kell a szülői szabadsághoz való jogot, valamint a szakmai és magánélet összeegyeztetésének lehetőségét – erről a témáról gyakran folytatunk vitát.

  Mara Bizzotto , az EFD képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, ha létezik még különbség a férfiak és nők között a munkaerőpiacon, akkor ez a különbség minden bizonnyal sokkal erőteljesebben jelentkezik az önálló vállalkozók körében. A nők gyakran arra kényszerülnek, hogy feláldozzák a saját szakmai ambícióikat egy olyan szerep és munka érdekében, amely abból az abszurd feltételezésből származik, hogy teljes mértékben a családjuknak akarják szentelni magukat.

Véleményem szerint e probléma megoldására intézkedéseket kell hoznunk – olyanokat, amelyeket a szóban forgó irányelv is tartalmaz –, és közben nem szabad szem elől tévesztenünk vezércsillagunkat, a családot, mert intézkedéseinknek csak így van értelmük és csak így van remény a sikerre!

Ha meg akarjuk szabadítani a nőket attól a kínzó dilemmától, hogy választaniuk kell az anyaszerep, a feleségszerep és a vállalkozói szerep között, ami azt jelenti, hogy csökkenteni kell családi kötelezettségeiket, és a család támogatását célzó, pozitív egyedi intézkedések révén egyenesen a probléma gyökeréig kell hatolnunk. Legyen szó bármilyen intézkedéscsomagról, ha nem állítja középpontba a családot, akkor csak stratégiák lomtára lesz, amely végül sikertelennek fog bizonyulni.

  Christa Klaß (PPE) . – (DE) Elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim, 24 év után itt az ideje, hogy megreformáljuk és módosítsuk az önálló vállalkozói tevékenységet folytató férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló irányelvet.

A spanyol elnökség most – két évvel azután, hogy a Bizottság előterjesztette javaslatát – megvalósítható és elfogadható kompromisszumra jutott előadónkkal, Lulling asszonnyal. Természetesen nem értünk el mindent, amit akartunk. Vita tárgyát képezte a több szabályozás és a több biztosítási kötelezettség. Meg kell oldanunk azt a kérdést, hogy milyen szigorúak legyenek vagy lehetnek a kötelezettségek az önálló vállalkozó nők és különösen a segítő házastársak (többnyire nők) esetében szükséges szociális védelem tekintetében. Ha a nők kis- és középvállalkozásokban segítenek, akkor legalább saját biztosítással kell rendelkezniük. Magának a vállalkozásnak kell ezt biztosítania.

Tudjuk, hogy az önálló vállalkozás lehetőséget jelent, de ugyanakkor kockázatot is – különösen, ami a bevétel összegét illeti, amely gyakran ingadozó. Azonban nem csak magáneszközökből lehet fedezni az alapvető szociális védelmet. Egy társadalomban mindenkinek legjobb képessége szerint felelősséget kell vállalnia saját szociális védelméért, hogy ne váljon a társadalom számára teherré, és biztosítva legyen minden helyzetre, ami az életben adódhat. Örülök, hogy a javaslat minden önálló vállalkozóra vonatkozik, és nem korlátozódik a mezőgazdaságban tevékenykedőkre. A tagállamok dönthetnek, hogy melyik utat választják: hogy kötelezővé vagy önkéntessé akarják-e tenni a fedezetet. Ez a szubszidiaritás.

Az önálló vállalkozó nők 14 hetes szülési szabadsága jó döntés, így ezek a nők egyenlő jogot fognak élvezni az alkalmazottakkal, és elegendő idő fog rendelkezésre állni az anya és gyermek megfelelő felépülésére. Ez az új irányelv fontos lépés az egyenlőség irányába, és jelentősen csökkenti a kockázatokat azon férfiak és nők számára, akik önálló vállalkozást folytatnak. Szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, aki az irányelven dolgozott.

  Britta Thomsen (S&D) . – (DA) Elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim, az önálló vállalkozói tevékenységet folytató férfiak és nők közötti egyenlő bánásmódról szóló irányelv döntő fontosságú, mivel európai nők millióinak – az önálló vállalkozó nőknek vagy azoknak, akik házastársuknak segítenek – teremt az alkalmazottként dolgozó nőkével összehasonlítható szociális feltételeket.

Az irányelv legfontosabb kulcseleme a minimum 14 hetes szülési szabadsághoz való jog. Az önálló vállalkozó nőkre vonatkozó feltételek javításának szükségessége nyilvánvalóvá válik, ha megnézzük, hogy jelenleg viszonylag kevés nő van az önálló vállalkozók között. Az EU-ban a női munkaerőnek csupán 8%-a önálló vállalkozó, a férfiak esetében ez a szám 16%. Ösztönöznünk kell a nőket az önálló vállalkozásra, és ebben a tekintetben az irányelv egy lépést jelent a helyes irányba. Sok nő lenne szívesen önálló vállalkozó, de a bizonytalan szociális feltételek miatt nincs hozzá a bátorsága. Véleményem szerint ezt az irányelvet a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság általános anyasági irányelv érdekében végzett fontos munkájával összefüggésben kell szemlélni. Az európai egyenlőség sarokköve, hogy minden európai nőnek joga legyen a szülési szabadsághoz, mégpedig úgy, hogy azzal ne romoljon a munkaerő-piaci helyzete.

Ha az EU-ban meg akarjuk valósítani a polgáraink jólétének biztosítására irányuló célkitűzést, akkor az európai nőknek megfelelő lehetőséget kell biztosítanunk a szülési szabadságra. Ha az EU-ban meg akarjuk valósítani a polgáraink jólétének biztosítására irányuló célkitűzést, akkor elő kell segítenünk a születési ráta növekedését. Remélem, hogy ennek elérésében ez az irányelv csak az első lesz a két lépés közül. Most azt biztosítjuk, hogy minden európai nőnek joga legyen a szülési szabadsághoz. A következő lépésnek – a valódi egyenlőség érdekében – az apasági szabadság biztosításának kell lennie.

  Riikka Manner (ALDE) . – (FI) Elnök asszony, mindenekelőtt szeretnék köszönetet mondani az előadónak ezért a nagyszerű kompromisszumért. Európában újabban – különösen az Európa 2020 keretében – sok szó esik a versenyképességről, illetve főleg arról, hogyan lehetne a kis- és középvállalkozások számának növelésével megalapozni a versenyképességet.

Ha ösztönözni akarjuk a vállalkozásokat, akkor az önálló vállalkozói tevékenységet folytató férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének alkalmazásával kapcsolatos kérdések kulcsfontosságúak, és e vita részét képezik. Meg kell teremtenünk annak alapjait, hogy az emberek, mind a férfiak, mind a nők számára, valódi alternatíva legyen az önálló vállalkozás. Azáltal is ösztönöznünk kell a vállalkozásokat, hogy a vállalkozói ismereteket beépítjük a tanulmányi programokba. E tekintetben messze le vagyunk maradva az Amerikai Egyesült Államok és más országok mögött.

Amikor az egyenlőségről beszélünk, nem szabad elfelejtenünk, hogy az ezzel kapcsolatos helyzetet a legjobban leíró egyik mutató éppen a vállalkozások kérdése, illetve a vállalkozások beindításának nemtől független lehetőségei. Ha megnézzük az európai számadatokat, azt találjuk, hogy a vállalkozók többsége férfi. Ha a vállalkozások növekedéséről és ennek támogatásáról beszélünk, szomorúan kell megjegyeznem, hogy a statisztikák szerint a női vállalkozók körében sokkal kisebb a növekedésre való törekvés, mint a férfiak esetén.

E számadatoknak természetesen sok oka lehet, de az tény, hogy jelenleg a vállalkozókra vonatkozó társadalombiztosítási rendszerek olyan elégtelenek, hogy az különösen a női vállalkozók esetében problémákhoz vezet, ahogy e vita során is hallhattuk. Ezenkívül pedig, ha az anyaság, az apaság és a vállalkozói lét kérdését közösen akarjuk kezelni, akkor egyedi intézkedéseket kell hoznunk, mivel az önálló vállalkozók munkája sokszor kiszámíthatatlan, a munkanapjuk hosszú és a megélhetésük bizonytalan. Ez a jogalkotási szöveg nagyszerű lépés a vállalkozásokkal kapcsolatos ösztönzőbb és egyenlőbb megközelítéshez.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL) . – (PT) Elnök asszony, ez a folyamat a vége felé jár, és ez korlátai dacára is fontos. Ideje biztosítani, hogy minden dolgozó nőnek – ideértve a több millió önálló vállalkozó nőt, valamint az önálló vállalkozók házastársait és de facto élettársait – azonos jogai legyenek, különösképpen a szülési szabadság tekintetében.

Habár ez az irányelv alapjaiban véve helyes, nem tesz meg mindent a megkülönböztetés elleni küzdelem és az egyenlő bánásmód biztosítása érdekében. Az irányelv egy pozitív lépés, amelyet támogatunk. Azonban nem akarunk megállni a 14 hetes szülési szabadságnál, és a szülési és apasági szabadságról szóló jövőbeli irányelvet a szóban forgó irányelvben tárgyalt esetekben is alkalmazni kell majd.

Ez természetesen még hosszú küzdelem lesz, de üdvözöljük az eddig elért előrelépést, és gratulálunk az előadónak a folyamat egésze során tanúsított elkötelezettségéért.

  Pascale Gruny (PPE) . – (FR) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, az Európai Parlament ma erőteljes üzenetet közvetít az önálló vállalkozásban dolgozó házastársuknak segítő nőknek. Mostantól az ő szociális jogaik jelentős mértékben javulnak. Szeretnék gratulálni az előadónak, Lulling asszonynak a munkájáért.

Európának meg kell védeni a polgárait. A „segítő házastársak” új fogalommeghatározása révén a házastársak és az élettársak jogosulttá válnak a szociális védelemre betegség vagy nyugdíjba vonulás esetén. A pékek házastársai mostantól kezdve élhetnek szociális jogaikkal.

Azonban sajnálatos, hogy a Tanács nem értett egyet a kötelező tagsággal, hanem az önkéntes tagsági rendszert fogadta el.

A szülési szabadság minden nőnek biztosított. Az új szöveg az önálló vállalkozó nőknek és az önálló vállalkozók feleségeinek az egész Európai Unióban biztosítja a szülési szabadság minimális időtartamát. Az e szabadság tekintetében megállapított időtartam jelenleg 14 hét. Az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoport részéről én vagyok az árnyékelőadója a várandós munkavállalók munkahelyi egészségéről és biztonságáról szóló irányelvnek. Őszintén remélem, hogy e szöveg elfogadása révén a szülési szabadság hosszabb lesz. És azután miért ne hosszabbítanánk meg az önálló vállalkozó nők szülési szabadságát is?

Végezetül elmondanám, hogy Európa javasolt néhány kreatív és gyakorlatias megoldást, amelyek segíthetnek a pároknak a szakmai és magánélet összeegyeztetésében. Most itt az ideje az intézkedéseknek és a javaslatok mihamarabbi megvalósításának. A nők védelmére irányuló európai kampányban újabb előrelépést teszünk ezzel a szöveggel. Azonban az európai parlamenti képviselőknek továbbra is dolgozniuk kell a férfiak és nők közötti egyenlőtlenségek felszámolásán.

  Edite Estrela (S&D) . – (PT) Elnök asszony, ezt az irányelvet sürgősen felül kell vizsgálni. Ez a jelentés fontos, mivel megoldást fog nyújtani az önálló vállalkozók igazságtalan és megkülönböztető helyzetére, ugyanakkor ösztönözni fogja a nők körében a vállalkozást.

Mostantól kezdve az önálló vállalkozó nőknek, valamint az önálló vállalkozók házastársainak és de facto élettársainak joguk lesz a fizetett szülési szabadsághoz, méghozzá a fix fizetéssel rendelkezőkkel azonos időtartamban és összegben. Ennek előfeltétele azonban a társadalombiztosítási járulék befizetése. Csak így lehet jogos és igazságos, hiszen a fix fizetéssel rendelkezők is fizetnek társadalombiztosítási járulékot.

Az is igazságos, hogy a szülési szabadsághoz való jog nem korlátozódhat a mezőgazdasági ágazatra, hanem azt ki kell terjeszteni minden önálló vállalkozóra, akik – ha jól emlékszem – 2007-ben az Európai Unióban a munkavállalók 10,5%-át tették ki. Ezért a szülési szabadsághoz való jogot minden önálló vállalkozónak meg kell kapnia, függetlenül tevékenységi körétől – legyen az a kézműipar vagy a kereskedelem, legyen szó szabadfoglalkozásúakról vagy kis- és középvállalkozásokról.

Támogatnunk kell az egyenlőséget, ezért remélem, hogy az Európai Parlament el fogja fogadni azokat a javaslatokat, amelyeket a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság már elfogadott.

  Lena Kolarska-Bobińska (PPE) . – (PL) A jelenlegi intézkedések elfogadása gazdasági és szociális szempontból is nagyon fontos, de azon értékek miatt is, amelyeket a család és az esélyegyenlőség védelme testesít meg.

A jelenlegi válság és annak következtében a munkanélküliség növekedése különösen a sérülékenyebb csoportokat érinti. Ezen csoportok egyikét képezik a nők. Ezért azok a jogi intézkedések, amelyek egyenlő helyzetet teremtenek az önálló vállalkozók számára, megkönnyítik majd a nők számára a saját vállalkozás beindítását. Ez fontos az európai gazdasági fejlődés felgyorsítása és a munkanélküliség csökkentése szempontjából, de fontos azért is, mert egyre több nő dönt úgy, hogy saját vállalkozásba kezd. Ők hozzák meg a döntéseket, ők felelősek a saját cégükért, ők döntik el, mit tegyenek, és mire költsenek, és nem szabad, hogy hátrányos megkülönböztetés érje őket.

A kisvállalkozásokban a nők meg tudják valósítani vágyaikat – azok a nők, akik dolgozni szeretnének, de nem akarnak lemondani a családi életről sem. Ezek az intézkedések lehetővé teszik a családpolitikát komolyan vevő tagállamok számára saját jogszabályaik javítását. Szeretném felhívni a figyelmet még egy csoportra, amelynek további védelemre van szüksége, és amelynek helyzetére oda kell figyelnünk. Az otthon, a háztartásban dolgozó nőkről beszélek. A háztartási munkát nem kezelik munkaként, holott valójában napi kb. 200 feladat ellátását foglalja magában. A háztartásbelieknek gyakran nem jár öregségi nyugdíj, egészségügyi ellátás és fizetett szabadság. Ezzel kapcsolatban úgy gondolom, hogy olyan szabályozásokat kell hozni, amelyek megkönnyítik, hogy ezek a nők élvezhessék a szociális védelem minden formáját.

  Iratxe García Pérez (S&D) . – (ES) Elnök asszony, én is szeretnék köszönetet mondani Lulling asszonynak és a spanyol elnökségnek. Lulling asszonynak a kitartásáért, állhatatosságáért és kemény munkájáért, amelyet annak érdekében végzett, hogy elérjünk ide, ahol ma tartunk; a spanyol elnökségnek pedig azért, mert lehetővé tette, hogy a Tanácson belüli eltérő és ellentétes nézőpontok is kifejezésre kerülhessenek, ami lehetővé tette számunkra, hogy ma szavazzunk erről a megállapodásról.

Ebben a vitában a 86/613/EGK irányelv módosításával foglalkozunk, amelyről nyilvánvalóan kiderült, hogy nem érte el a célkitűzéseit. Úgy gondolom, hogy nagyon fontos hangsúlyozni, milyen alapvető jelentőséggel bír ez a megállapodás Európában a válság és bizonytalanság idején, amely azonban nem gátolta a nők és az önálló vállalkozók szociális védelmének előmozdítását.

Szeretném emlékeztetni önöket, hogy 2007-ben az Európai Unióban a dolgozó személyek több mint 10%-a önálló vállalkozó volt. A most elért megállapodás talán nem a legjobb megoldás, de lehetőséget teremt a további fejlődésre a jövőben.

Az irányelv fő célkitűzése a szociális védelem kiterjesztése minden önálló vállalkozó élettársára, beleértve a nem házastársi kapcsolatban élő párokat is, valamint minden önálló vállalkozó vagy önálló vállalkozó pár társadalombiztosítás általi fedezete, amely napjainkban nem minden tagállamban valósul meg.

Jelenleg aktívan foglalkozunk az Európa 2020 stratégia kialakításával, amelyben az európai modell jövőjét kívánjuk meghatározni. Ez a jövő nem hagyhatja figyelmen kívül az egyenlő bánásmód elvét, ezért nagyon fontos, hogy olyan intézkedéseket hozzunk, amelyek biztosítják ezen elv betartását. Reményeim szerint a javaslat elfogadásával megtett mai lépésünk csak az első a sok jövőbeli lépés közül.

  Joanna Katarzyna Skrzydlewska (PPE) . – (PL) Örülök, hogy Lulling asszonynak a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság nevében írt jelentése csaknem egyhangú támogatást élvez. A jelentés az önálló vállalkozói tevékenységet folytató férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló irányelv módosításával foglalkozik.

Nagyon fontos, hogy sikerült kompromisszumra jutni és előrelépést elérni az önálló vállalkozók helyzetét illetően, akik a munkaerőpiac kb. 10%-át teszik ki. A módosítások közül a legfontosabb az a lehetőség, hogy az önálló vállalkozók, illetve házastársuk vagy élettársuk szociális védelemben részesülhetnek. Ezen belül is a legfontosabb az a lehetőség, hogy nyugdíjjárulékot fizethetnek, és hogy fizetett szülési szabadságot kaphatnak azokhoz a nőkhöz hasonlóan, akik egy munkáltató alkalmazásában állnak. Ezeket a jogosultságokat európai szintű jogszabályokkal kell biztosítani.

Vannak olyan intézkedések, amelyek nemcsak a nők helyzetének javítását fogják elősegíteni, hanem csökkenteni fogják az önálló vállalkozók és az alkalmazottak közötti jelentős egyenlőtlenségeket. A családi vállalkozásokban dolgozó millióknak legalább a lehetőségük meglesz rá, hogy élvezzék a társadalombiztosítási rendszerbe való belépésen alapuló, önkéntesen választható szociális védelem előnyeit, amely nélkül rosszabb helyzetben lennének. Ez egy fontos lépés előre, annál is inkább, mivel a ma létrejött kompromisszumra éveket kellett várni.

Felszólítom képviselőtársaimat, hogy támogassák ezt a jelentést. Szeretnék ezen a ponton nagyon őszintén köszönetet mondani Lulling asszonynak, mivel e jelentés sok önálló vállalkozó nő életét fogja megkönnyíteni.

  Marc Tarabella (S&D) . – (FR) Elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim, Lulling asszony kitűnő jelentésével az Európai Parlament még tovább próbálja csökkenteni a férfiak és nők munkahelyi bánásmódja terén tapasztalható különbségeket, és én üdvözlöm ezt az előrelépést. Ez egy újabb lépés egy hosszú úton.

Úgy gondolom, hogy nagyon fontos hangsúlyozni az önálló vállalkozókat segítő házastársak vagy elismert élettársak szociális védelmének fontosságát. Ne feledkezzünk meg arról, hogy a segítő házastársak számos európai országban még mindig nem rendelkeznek külön jogállással, munkájukat nem ismerik el, és nem rendelkeznek az önálló vállalkozók társadalombiztosítási fedezetével. 2010-et írunk, és bizonyos tagállamokban a nők jogait még mindig nem ismerik el, és a nők teljes mértékben házastársuk biztosításától függenek.

A gazdasági válság idején nem engedhetjük meg, hogy a segítő házastársak egy olyan rendszertől függjenek, amely például válás vagy az élettársi kapcsolat felbomlása esetén egyik napról a másikra szegénységbe taszíthatja őket. Ezért nem tudunk egyetérteni a tagállamok azon lehetőségével, hogy olyan nemzeti rendelkezéseket tartsanak fenn, amelyek korlátozzák a meghatározott szociális védelmi rendszerekhez vagy a védelem egy bizonyos szintjéhez való hozzáférést. A segítő házastársaknak társadalombiztosítási fedezettel kell rendelkezniük a nyugdíj, a családi pótlék, az egészségügyi ellátás, a rokkantsági ellátás és az anyasági ellátás terén egyaránt.

Végezetül a tárgyalások jelen állása szerint a tagállamok dönthetik el, hogy a szociális védelem kötelező vagy önkéntes alapon legyen alkalmazandó. Ezért kifejezetten arra bátorítok minden tagállamot, hogy tegyen meg mindent annak értekében, hogy a védelem kötelező alapon valósuljon meg. A gazdasági válság idején különösképp küzdenünk kell a munkahelyek bizonytalanná válása, illetve a jogok tiszteletben tartása terén felmerülő hiányosságok ellen.

  Zuzana Roithová (PPE) . – (CS) Én is szeretnék köszönetet mondani az előadónak, Astrid Lullingnak, az általa elvégzett munkáért. Más képviselőkhöz hasonlóan osztom azt a nézetét, hogy az önálló vállalkozó nők nagyobb anyasági védelmét, valamint az önálló vállalkozók házastársai helyzetének javítását az irányelv nem korlátozhatja a mezőgazdaságban dolgozókra, hanem természetesen minden területre alkalmazni kell ezeket, ideértve a szabadfoglalkozásúkat is. A segítő házastársak nem rendelkeznek mindenhol külön jogállással, munkájukat nem mindig ismerik el, és nincs saját társadalombiztosítási fedezetük. Mindenképpen szükség van munkájuk elismerésére és jogaik meghatározására. Örülök, hogy a Tanács elfogadta a Parlament első olvasatban kialakított véleményét, amely szerint a fizetett szülési szabadságnak lehetővé kell tennie a keresőtevékenység legalább három hónapos megszakítását. Ennyi minimum szükséges a terhességi időszak problémamentes lefolyásához és egy normális szülést követően az anya fizikai felépüléséhez, habár a gyermek egészséges fejlődése érdekében az az optimális, ha az anya legalább két évig otthon marad gyermekével. Sajnálom, hogy a Tanács ezt a három hónapot nem abszolút minimumkövetelményként kezeli, amelyet a tagállamok társadalombiztosítási rendszereinek automatikusan biztosítaniuk kell, és csak a további kifizetések lennének önkéntes alapúak.

  Antigoni Papadopoulou (S&D) . – (EL) Elnök asszony, én is támogatom és üdvözlöm ezt a kompromisszumot, mivel felveti a demokrácia hiányosságainak kérdését, amellyel a nőknek évek óta szembe kell nézniük, ha önálló vállalkozó férjüknek segítenek a kereskedelemben, a kézműiparban, a kis- és középvállalkozásokban vagy szabadfoglalkozású területen anélkül, hogy munkájukat az évek során elismernék.

Az önálló vállalkozóknak és (többnyire nőnemű) élettársuknak vannak jogaik. Nem láthatatlan munkavállalók, joguk van a társadalombiztosításhoz, az egészségügyi ellátáshoz, a nyugdíjhoz, a szülési szabadsághoz, a szülői szabadsághoz és az apasági szabadsághoz. A nők olcsó, fizetés nélküli munkaerőként éveken keresztül feláldozták magukat a férjükért és a férjük szakmai előmeneteléért, a gyerekeikért és a családjukért. Egy válás vagy férjük halála után gyakran biztosítás nélkül, mindenféle juttatás vagy bevétel nélkül maradnak.

Ez a kompromisszum e létező egyenlőtlenségek közül néhányat kezel. Azonban kétségkívül szükség van arra, hogy további támogatást eszközöljünk ki a nőknek, hogy támogassuk a női vállalkozók egyenlőségét, különösképp a gazdasági válság idején, és akkor, amikor az Európai Unió meghatározza a jövőre vonatkozó politikáját, 2020 Európai Uniójának politikáját.

  Franz Obermayr (NI) . – (DE) Elnök asszony, köszönöm, hogy felszólalhatok ebben a témában. Az EU-ban az önálló vállalkozók kb. 30%-a nő. A nők különösen magas számban képviseltetik magukat a kis- és középvállalkozásokban, főként a szolgáltató ágazatban, és ezzel jelentős mértékben hozzájárulnak a gazdasághoz.

Ezeknek a nőknek ugyanolyan esélyeket kell kapniuk, mint férfi kollégáiknak – anélkül, hogy kvótákat vezetnénk be. Az önálló vállalkozó nőknek gyakran szembe kell nézniük azzal a problémával, hogy a gyermekvállalás veszélyeztetheti a megélhetésüket. A népesség fokozódó elöregedése miatt most minden korábbinál fontosabb az anyaság esetén biztosított hatékony támogatás és a családok előtérbe helyezése.

Azok a családi vállalkozások, ahol a nők segítenek, szintén fontos szerepet játszanak – legyen szó szellemi szabadfoglalkozásról, kereskedelemről, kiskereskedelemről vagy különösképp a mezőgazdaságról. Mindezeken a területeken biztosítani kell a megfelelő társadalmi és jogi védelmet.

A szociális jogszabályok terén azonban meg kell őrizni a tagállamok hatáskörét, és azt nem szabad átruházni az EU-ra. Kompromisszumok és választási lehetőségek révén teret kell adni a különböző szociálpolitikai hagyományoknak, például annak megválaszthatóságával, hogy a segítő házastársak biztosítása kötelező vagy önkéntes legyen-e.

  Angelika Werthmann (NI) . – (DE) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, én is szeretnék gratulálni Lulling asszonynak. Üdvözlöm a tényt, hogy ez a jelentés további előrelépést jelent a férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének megvalósításában, ideértve az önálló vállalkozókat is. A jelentés nagyon helyesen hangsúlyozza, hogy nemcsak a házastársak, hanem az élettársak társadalombiztosítási fedezetéről is szó van. A segítő élettársak végre a szociális védelem azonos szintjét élvezhetik majd, és ez kiterjed az anyaság esetén biztosított támogatásra is.

  Paul Rübig (PPE) . – (DE) Elnök asszony, én is szeretnék szívből gratulálni Lulling asszonynak. A jelentés különösen a nőknek biztosít teljesen új lehetőségeket az önálló vállalkozói létre a kis- és középvállalkozások terén. A jelenlegi válság idején nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az önálló vállalkozói létnek van jövője, hogy ezen a területen új munkahelyeket teremtenek, és a teljesen új ágazatok létrejöttét is lehetővé teszi. Létrehoztuk a Girls’ Day-t, hogy a fiatal nőket a műszaki szakmákra ösztönözzük, mivel ezekben a műszaki szakmákban teljesen új lehetőségek rejlenek, és a jelenlegi társadalom nem igazán ismeri a nők előtt nyitva álló szakmák teljes spektrumát. Végezetül szintén a nők azok, akik pénzügyi téren folyamatosan gondoskodnak a stabilitásról. Véleményem szerint válság idején különösen fontos annak biztosítása, hogy a vállalkozások törzstőkéjét és kockázati tőkéjét a nők is egyenlő mértékben használhassák.

  Günther Oettinger , a Bizottság tagja. – Elnök asszony, ma előrelépést értünk el a szegénység elleni küzdelemben és a női önálló vállalkozók támogatásában. Ez még nem a folyamat vége, de nagy előrelépés. A Tanács támogatása esetén az önálló vállalkozó nőknek most először lesz joguk szülési szabadságra. A tagállamok pedig egyértelműen kötelesek lesznek kérésre garantálni a segítő házastársak szociális védelmét.

Szeretnék köszönetet mondani a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottságnak és az egész Parlamentnek mindazért a munkáért, amelyet ezen eredmény elérése érdekében végeztek.

Már csak egy mondatot szeretnék mondani Lulling asszonyról, aki hosszú éveken keresztül személyes ügyének érezte ezt az ügyet, és úgy is küzdött érte. Ezt a küzdelmet most megnyerte, és én nagyon hálás vagyok az elkötelezettségéért, amely ehhez a figyelemre méltó eredményhez vezetett.

  Astrid Lulling , előadó. – (DE) Elnök asszony, először is szeretnék köszönetet mondani Oettinger úrnak, aki tökéletes angolsággal helyettesítette Reding asszonyt.

, előadó. – (FR) Hölgyeim és uraim, elégedett vagyok. Hálás vagyok minden képviselőnek, aki felszólalásában támogatta a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság túlnyomó többsége által elfogadott álláspontot. Ez lehetővé fogja tenni a szöveg holnapi elfogadását.

Szeretném megnyugtatni Romeva i Rueda urat. Ez a szöveg nem tökéletes. Még mindig alatta marad az elképzeléseimnek. A háborút még nem nyertük meg, de megnyertünk egy fontos csatát. Tettünk egy lépést a helyes irányba.

Szeretném elmondani Romeva i Rueda úrnak és Figueiredo asszonynak, hogy nem kell aggódniuk az anyasági védelem miatt; amit kérnek, az benne van a (17a) preambulumbekezdésben. Olvassák el; most nincs rá időm, hogy felolvassam. Ez csak egy módosítás. Ha szavaznánk róla, akkor az irányelvet nem lehetne elfogadni a spanyol elnökség alatt, és hosszú hónapokat vagy akár éveket veszítenénk, mégpedig teljesen hiába, mert – erről biztosítani szeretném a szerzőket – az, amit módosításukban javasolnak, más módon már szerepel a 4. módosításban, amely már az első olvasatban elfogadásra került, és amelyet a Tanács is teljes mértékben elfogadott. Ezért úgy gondolom, hogy ezek a képviselők jó lelkiismerettel szavazhatnak a többi módosításra.

  Elnök. - A vitát lezárom.

A szavazásra 2010. május 18-án, kedden kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

  Robert Dušek (S&D) , írásban. – (CS) Az önálló vállalkozói tevékenységet folytató férfiak és nők közötti egyenlő bánásmódról szóló irányelv célkitűzése az idevágó európai jogszabályok egységesítése, valamint más, e politikát részleteiben tartalmazó irányelvek felváltása. Az önálló vállalkozók és az alkalmazottak szociális körülményei az egyes tagállamokban jelentősen eltérnek, és a munkából való hosszú távú vagy tartós kirekesztésük esetén bizonyos esetekben gyakorlatilag nincs társadalombiztosításuk. Az önálló vállalkozóknak gyakran nincs betegbiztosításuk. Akkor is dolgoznak, ha betegek, mert anyagilag ez így előnyösebb nekik. A nők a szülés után visszaállnak a munkába, és nem mennek szülési szabadságra. A segítő házastársak nem rendelkeznek saját társadalombiztosítással. Az önálló vállalkozók nagyon fontosak a gazdaság működése szempontjából, és nélkülözhetetlen szerepet töltenek be a társadalomban. Ezek az emberek fenntartják magukat és a családjukat, adót fizetnek az államkasszába, valamint társadalom- és egészségbiztosítást fizetnek. Az államnak nem kell hozzájárulnia létfenntartásukhoz. A mezőgazdasági ágazaton kívül különösképpen azokban a térségekben töltenek be nélkülözhetetlen szerepet, ahol különböző okokból nincsen sok úgynevezett „nagy” munkáltató. Ezért a minimumkövetelmények egységesítésére van szükség. Ez elő fogja segíteni egyrészt az önálló vállalkozók és az alkalmazottak közötti, másrészt az önálló vállalkozó férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód biztosítását. A cél az anyasági védelem fokozása, a családtagok ápolásának céljából kivett szabadság elismerése, valamint a segítő házastársak munkájának elismerése.

  Zita Gurmai (S&D) , írásban. – Az e héten vitára kerülő javaslat nem technikai javaslat. A javaslat a méltányosságról és a józan észről szól – két módon is. Nemcsak erkölcsi, hanem gazdasági szempontból is nyilvánvaló, hogy biztosítanunk kell a szociális védelmet és az anyasági ellátást a várandós önálló vállalkozó nőknek és az önálló vállalkozó férfiak várandós házastársainak vagy élettársainak. Nem tanúsíthatunk hátrányos megkülönböztetést az ilyen típusú munkát választó nőkkel, illetve az ilyen típusú munkát választó férfiak élettársaival szemben, már csak azért sem, mert abban mindannyian egyetértünk, hogy ösztönöznünk kell, hogy minél több nő kezdjen vállalkozásba. A válságból kivezető utat keresve ösztönözzük a munkahelyek teremtését, ideértve az önálló vállalkozói munkahelyeket is. Ezért biztosítanunk kell a nők számára az ösztönzést ahhoz, hogy vágjanak bele az ilyen munkalehetőségekbe. Másodszor, nem tanúsíthatunk hátrányos megkülönböztetést az ilyen családok újszülött gyermekeivel szemben sem. Elfogadhatatlan lenne, hogy az egyik gyereknek joga legyen élete első heteit édesanyjával vagy édesapjával tölteni (anélkül, hogy ez veszélyeztetné a család megélhetését), mert a szülei alkalmazottak, míg a másik gyereknek csak azért ne legyen ehhez joga, mert a szülei önálló vállalkozók.