Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2010. május 17., Hétfő - Strasbourg

19. A fejlesztési politikák koherenciája és a „hivatalos fejlesztési támogatás plusz” koncepció (rövid ismertetés)

  Elnök. – A következő napirendi pont a Franziska Keller által a Fejlesztési Bizottság nevében benyújtott, az uniós politikák fejlesztési célú koherenciájáról és a „hivatalos fejlesztési támogatás plusz” koncepcióról szóló jelentés rövid ismertetése [2009/2218(INI)] (A7-0140/2010).

  Franziska Keller , előadó. – (DE) Elnök úr, az uniós politikák fejlesztési célú koherenciája azt jelenti, hogy nem vesszük el egyik kezünkkel azt, amit a másikkal adtunk. Nem sok értelme van például annak, ha pénzügyi támogatást nyújtunk a fejlődő országok mezőgazdaságának felépítéséhez, ha eközben a közvetett vagy közvetlen exporttámogatásokkal tönkretesszük a helyi piacokat.

Hasonlóképpen, bármennyire is igyekszünk javítani az egészségügyi ellátást, ha ezzel egy időben akadályozzuk a generikus gyógyszerek kereskedelmét vagy a szabadalmak meghosszabbításával megfizethetetlenül magassá tesszük a gyógyszerek árát. Az agroüzemanyagok talán valamelyest csökkentik a széndioxid-kibocsátást az Európai Unióban, azonban a fejlődő országokban ezek erdőirtáshoz, terület-kisajátításokhoz és ezáltal az éghajlatváltozás fokozódásához vezetnek, amit éppen hogy el szerettünk volna kerülni, nem is beszélve az őslakos közösségek elüldözéséről, valamint a biodiverzitás és az élelmiszertermelésre szolgáló mezőgazdasági területek csökkenéséről. Pillanatnyilag tehát mi – azaz az EU mint olyan – nem igazán viselkedünk következetesen.

Az EU elméletben már régen felismerte azt, hogy a politikai intézkedések nem mondhatnak egymásnak ellent. A Lisszaboni Szerződés előírja a szakpolitikák fejlesztési célú koherenciáját. A 208. cikkben a következők állnak: „Az Unió azon politikáinak végrehajtásakor, amelyek hatással lehetnek a fejlődő országokra, figyelembe veszi a fejlesztési együttműködés célkitűzéseit.” E követelményhez kell magunkat mérnünk.

Idén vizsgáljuk felül a millenniumi fejlesztési célok elérésének irányába tett előrelépéseket. Világos, hogy a szakpolitikák közötti koherencia nélkül nem leszünk képesek betartani az ígéreteinket. Mindnyájunknak – akik törvényeket hozunk és ültetünk át – tudatában kell lennünk e felelősségnek! Mielőtt döntenénk egy intézkedésről, hatástanulmányokra is szükség van ahhoz, hogy egyáltalán fel tudjuk mérni, hogy az európai jogszabályok mely elemei lehetnek negatív hatással a fejlődő országokra. Olyan szaktudásra van szükségünk a Tanácsban, a Bizottságban és a Parlamentben, amely képes felismerni az következetlen lépéseket. A Bizottságnak a politikák közötti koherenciára irányuló munkaprogramja jó lépés ebbe az irányba. Most minden azon múlik, hogy ezt a tervet hogyan hajtjuk végre.

A szakpolitikák fejlesztési célú koherenciája azt jelenti, hogy a halászati politika reformja során fokozottabban figyelembe kell vennünk a helyi lakosság érdekeit, és nem szabad ezeket az érdekeket az európai halászati konszernek érdekei mögé sorolnunk. Azt jelenti, hogy fel kell számolnunk azokat az adóparadicsomokat, ahová a fejlődő országok pénze elfolyik. Továbbá azt is jelenti, hogy nem írhatjuk alá a hamisítás elleni kereskedelmi megállapodást (ACTA), amennyiben fennáll a gyanúja annak, hogy ez a megállapodás akadályozhatja a fejlődő országokban a gyógyszerekhez és technológiákhoz való hozzáférést. Ez idáig a Bizottság nem volt képes ezt a gyanút eloszlatni. A politikák közötti koherencia azt is jelenti, hogy az Európai Külügyi Szolgálat létrehozása során a fejlesztési politikának továbbra is erős, önálló politikai területnek kell maradnia, és a fejlesztési biztos hatáskörét bővíteni, nem pedig korlátozni kell. És az is hozzá tartozik, hogy például az önkormányzati közbeszerzési szerződések odaítélésénél engedélyezzük a méltányos kereskedelem kritériumként történő alkalmazását, ahogyan azt Rühle asszony is javasolta.

Képviselőkként sok esetben nekünk kell a Bizottság és a Tanács körmére néznünk annak érdekében, hogy valóban következetes politikát folytassanak. Sok esetben azonban rajtunk, képviselőkön múlik az, hogy gondoskodjunk a fejlesztési célú koherenciáról. A szakbizottságoknak szorosabban együtt kell működniük, és szükségünk van egy állandó előadóra.

A Fejlesztési Bizottság által egyhangúlag elfogadott jelentés sok jó javaslatot tartalmaz, és nagy lépéssel visz bennünket előre. Szeretnék valamennyi árnyékelőadónak, valamint az ombudsmannak és minden nem-kormányzati szervezetnek is köszönetet mondani a segítségükért és az együttműködésükért, és remélem, hogy a holnapi plenáris ülésen is elfogadják a közös jelentésünket.

  Mairead McGuinness (PPE) . – Elnök úr, nem szívesen adok hangot a jelentéssel kapcsolatos elégedetlenségemnek a vita e korai szakaszában, de szeretnék különösen az I. preambulumbekezdésre, valamint a 44. és a 45. bekezdésre utalni. Számos dolgot üdvözlök ebben a jelentésben, de úgy vélem, hogy e bekezdések tartalma részben a mezőgazdasági politika történelmi megközelítésén és semmiképpen sem a helyszínen jelenleg tapasztalható valós helyzeten alapszik.

Mielőtt a rendelkezésemre álló néhány percben részletesen kitérnék ezekre, hadd mondjam el, hogy a 15. bekezdés kulcsfontosságú jelentőséggel bír a jelentésben, és talán részletesebben is foglalkoznunk kellett volna vele. E bekezdésben az áll, hogy a külföldi fejlesztési támogatásnak csupán 4%-át fordítják a mezőgazdaságra. Ez igen megdöbbentő arány, és erről a számról a Parlament előző jogalkotási ciklusa alatt készített egyik jelentésemben is említést tettem.

Úgy vélem, hogy ez a jelentés – talán nem túl szerencsés módon – támadást intéz az európai mezőgazdasági termelők ellen. Én ezt nem tartom helyénvalónak. Ebben a megközelítésben semmiképpen sem fogom támogatni ezt a jelentést, és sajnálom ezt a helyzetet. Arra sürgetném képviselőtársaimat, hogy vizsgálják meg alaposan a kérdéses bekezdéseket.

  Enrique Guerrero Salom (S&D) . – (ES) Elnök úr, mai vita tárgyát képező jelentés – Keller asszony jelentése – egy olyan kérdésre hívja fel a figyelmet, amely kulcsfontosságú a fejlesztési politikáink hatékonysága tekintetében. A fejlődő országok esetében a következetesség mindig hatékonyságot eredményez, míg a következetlenség egyenlő az eredménytelenséggel és az igazságtalansággal.

A fejlesztési politikáról beszélek, és nem csupán a hivatalos fejlesztési támogatásról. A koherencia azt jelenti, hogy valamennyi ágazati politikát – a kereskedelempolitikát, a mezőgazdaság-politikát és minden külső fellépést – össze kell kapcsolni egy, az általunk kitűzött globális célokkal összhangban álló egységes szakpolitikává.

Csakis így teremthetünk nagyobb szinergiákat és csakis ily módon használhatjuk ki a globális közjavak nyújtotta előnyöket. Ezért támogattam és fogom is támogatni Keller asszony jelentésében azt a kérést, hogy a Parlament jelöljön ki egy olyan előadót, aki értékeli és nyomon követi azokat a fejlesztési politikákat, amelyekről a Ház véleményt nyilvánít.

  João Ferreira (GUE/NGL) . – (PT) Az Európai Unió politikái és intézkedései számos területen rendszeresen ellentmondanak a kijelölt fejlesztési támogatási céloknak. A világkereskedelem – Európai Unió által támogatott és követett – liberalizációja és deregulációja a fejlődő országok leggyengébb termelési rendszereit fenyegeti. Nem szabad megfeledkeznünk arról a tényről, hogy a fejlesztési célú köztámogatásként ezekbe az országokba áramló források jelentős hányada végül áruk és szolgáltatások vásárlása révén újra a származási országokba folyik vissza.

Nem feledkezhetünk meg arról a súlyos teherről sem, amelyet a rendkívüli mértékű külföldi adósság jelent, ez utóbbit már többszörösen visszafizették, ezért feltétlenül el kell törölni. Elfogadhatatlan, hogy több fejlődő országot azzal zsarolnak, hogy a köztámogatásokat az ún. „gazdasági partnerségi megállapodások” aláírásától teszik függővé, méghozzá számos ilyen ország ellenkezése és az általuk megfogalmazott aggályok ellenére. Ahelyett, hogy az Európai Fejlesztési Alap számára új prioritásokat állapítanánk meg, a meglévőket kellene a fejlődő országok véleményének, prioritásainak és valós szükségleteinek a figyelembe vételével felülvizsgálni.

  Antonio Tajani , a Bizottság alelnöke. – (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a Bizottság és különösen Piebalgs biztos úr, akinek a nevében szólok, gratulál az előadónak a politikák fejlesztési célú koherenciájáról szóló kiváló és kimerítő állásfoglalásra irányuló indítványához.

A Bizottság teljes mértékben osztja az előadó arra vonatkozó véleményét, hogy mennyire fontos ez az ambiciózus feladat, és teljes mértékben támogatja az állásfoglalásban megfogalmazott, az Európai Parlament ezzel kapcsolatos munkájának megerősítését célzó különböző javaslatokat. Ez az állásfoglalás a legjobbkor készült el. Amint azt tudják, a Bizottság egy tizenkét pontos cselekvési tervet javasolt a millenniumi fejlesztési célok támogatására. E tervnek, amelyről a Tanács jelenleg folytat eszmecserét, a politikák fejlesztési célú koherenciája az egyik prioritása. A Parlament állásfoglalásra irányuló indítványában megfogalmazott problémás területek nagymértékben egybeesnek a politikák fejlesztési célú koherenciájára vonatkozó bizottsági munkaprogramban felsorolt prioritásokkal, még ha az állásfoglalásban megfogalmazott minden észrevétellel nem is értünk egyet.

Ez a két dokumentum biztos alapul szolgál az Európai Unió intézményei számára ahhoz, hogy előrelépést érjenek el és az uniós politikák és a fejlesztési célok közötti lehető legnagyobb fokú koherencia biztosításán dolgozzanak. A politikák közötti koherencia nem csak arról szól, hogy feljegyezzük az uniós politikáknak a fejlesztési célokra gyakorolt valamennyi lehetséges negatív hatását. Azt is jelenti, hogy egyesítenünk kell partnereinkkel az erőfeszítéseinket olyan nyerő megoldások eléréséhez, amelyek ismét a fejlesztési célok irányába mozdítják az uniós politikákat.

Ezért fogadott el a Bizottság egy új és jobb megközelítést a politikák fejlesztési célú koherenciájának tekintetében. Ez a megközelítés az érintett uniós politikákat öt nemzetközi kihívásban egyesíti. Ez nem korlátozza az erőfeszítéseink körét, ugyanakkor a politikák értékelését konkrét stratégiai célkitűzésekhez kapcsolja.

Ezenkívül a munkaprogram célkitűzéseken és mutatókon alapul, a politikák koherenciáját pedig az esetek többségében hatástanulmányok segítségével értékelik.

A hivatalos fejlesztési támogatással kapcsolatban egy dolgot szeretnék elmondani: a Bizottság erre vonatkozó álláspontja nagyon világos. Az Európai Uniónak és a tagállamoknak eleget kell tenniük az ezen a téren tett kötelezettségvállalásaiknak.

Ebből a célból a Bizottság egy uniós felelősségi mechanizmus létrehozását javasolta. A javaslatot jelenleg a tagállamok vizsgálják.

Ugyanakkor a hivatalos fejlesztési támogatáson kívül más közforrásokból származó pénzügyi támogatást is biztosítunk a fejlődő országoknak annak érdekében, hogy többek között segítsük őket az éghajlatváltozás elleni küzdelemben. Törekednünk kell arra is, hogy módot találjunk e források nyomon követésére és annak biztosítására, hogy valóban fejlesztési célokra fordítsák őket.

Ha következetesebbé kívánjuk tenni a politikáinkat, akkor be kell vonnunk a partnereinket is. A cotonoui megállapodás 12. cikke rendelkezik egy olyan kommunikációs eszközről, egy fórumról, amely lehetővé teszi az AKCS-országok számára, hogy hangot adjanak az uniós politikákkal kapcsolatos aggodalmaiknak. Ezzel a lehetőséggel jóval módszeresebben kellene élni. Ezért erősíteni fogjuk a politikák fejlesztési célú koherenciájáról folytatott párbeszédet olyan más nemzetközi testületeken belül is, mint az éppen jelenleg zajló Ázsia-Európa Fejlesztési Konferencia, valamint a millenniumi fejlesztési célokról szeptemberben megrendezésre kerülő magas szintű ENSZ-találkozó.

Egy utolsó észrevétel: ha megvizsgáljuk a különböző érintett stratégiai területeket – kereskedelem, mezőgazdaság, halászat és más területek –, akkor nem tudjuk nem észrevenni, hogy nem csak az Európai Unió, hanem csakis valamennyi nagy gazdasági hatalom közös és együttműködő erőfeszítése segítheti elő egy olyan környezet megteremtését, amely támogatja a fejlődést. A politikák fejlesztési koherenciájának most és a jövőben is kiemelt prioritást kell élveznie mind európai, mind nemzetközi szinten.

  Elnök. – A vitát lezárom.

A szavazásra holnap, 2010. május 18-án, kedden kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

  Elisabeth Köstinger (PPE) , írásban. – (DE) Szeretnék e jelentésben részletesebben foglalkozni az I. preambulumbekezdéssel, valamint a 44. és 45. bekezdéssel, amelyek igen szerencsétlenül kerültek megfogalmazásra és nem a valós helyzetet tükrözik. Először is világosan le kell szögezni, hogy az export-visszatérítés az Európai Unió egyik piacszabályozási eszköze, amelyet az Európai Bizottság nagy elővigyázatossággal és már csak néhány kivételes esetben alkalmaz. Ezért az egyfajta biztonsági hálóként létrehozott export-támogatásokat nem tehetjük felelőssé a fejlődő országok mezőgazdasági ágazatát ért károkért – miként azt a preambulumbekezdés sugallja. Ezenkívül arra is fel kell hívnunk a figyelmet, hogy a fejlődő országokból származó mezőgazdasági termékeknek világszerte az EU a legnagyobb importőre. Így az EU a fejlődő országokban nem akadályozza egy életképes mezőgazdasági ágazat megteremtését és fejlesztését – éppen ellenkezőleg. Az Európai Unió kétségkívül nagy felelősséget visel a mezőgazdasági ágazatban folytatott nemzetközi kereskedelem terén, különösen a fejlődő országokkal szemben. Ez nem is kérdéses, és az Unió ezzel teljes mértékben tisztában van. Ennek fényében tiltakozom az olyan általános ítéletek ellen, amelyek köszönő viszonyban sincsenek az árnyalt és tárgyilagos megközelítéssel. Ellenzem az I. preambulumbekezdést, valamint a 44. és 45. bekezdést, és ezzel a jelentés egészét is.

  Proinsias De Rossa (S&D) , írásban. – Támogatom a politikák fejlesztési célú koherenciájáról szóló állásfoglalást. Amint azt a Lisszaboni Szerződés világosan kimondja, a fejlődő országokat esetlegesen érintő szakpolitikák végrehajtása során az Európai Uniónak figyelembe kell vennie a fejlesztési együttműködési célkitűzéseket. Olyan időkben, amikor a többszörös válságok súlyosan veszélyeztetik a millenniumi fejlesztési célok elérését, még fontosabb biztosítanunk azt, hogy a fejlesztési politikáinkat ne ássák alá a többi politikai területen hozott intézkedéseink. Miközben a szegénység felszámolása képezi az Európai Unió elsődleges fejlesztéspolitikai célját, számos politikai kezdeményezés aláássa ezt a célt. Az uniós mezőgazdasági export-támogatások súlyosan aláássák az élelmiszerbiztonságot más területeken, és a fejlődő országokkal kötött halászati megállapodásaink ökológiai és szociális hatásai sem kerültek még kiértékelésre. A politikák fejlesztési célú koherenciáját nem söpörhetjük félre a kétoldalú és regionális kereskedelmi megállapodásokról szóló tárgyalások során, és ennek a megközelítésnek kulcsfontosságú szerepet kell játszania, ha biztosítani kívánjuk, hogy a dohai forduló eredménye ne hátráltassa a fejlődést. Az Európai Beruházási Bank külső, fejlődő országoknak nyújtott kölcsöneinek olyan befektetésekre kell összpontosulniuk, amelyek hozzájárulnak a szegénység megszüntetéséhez, és el kell fordulniuk az adóparadicsomokban bejegyzett vállalatoktól. Az EU fejlődő országokkal folytatott tárgyalásait az emberi jogoknak, a munkaügyi és a környezetvédelmi előírásoknak, valamint az adóügyi kormányzásnak kell vezérelnie.