Viták

2010. május 18., Kedd - Strasbourg

5. 01/2010. sz. költségvetés-módosítás: I. szakasz - Parlament - A 2011-es évre tervezett bevételek és kiadások - I. szakasz - Parlament (vita)

  Elnök. – A következő napirendi pont a következők együttes tárgyalása:

– Maňka úr jelentése a Költségvetési Bizottság nevében az Európai Unió 2010-es költségvetésének 1/2010. sz. módosítástervezetéről: I. szakasz – Európai Parlament [2010/2045(BUD)] (A7-0158/2010), valamint

– Trüpel asszony jelentése a Költségvetési Bizottság nevében a Parlament 2011-es évre tervezett bevételeiről és kiadásairól [2010/2005(BUD)] (A7-0134/2010).

  Vladimír Maňka , előadó. – (SK) A Lisszaboni Szerződés hatálybalépése sok eljárást tett közvetlenebbé és átláthatóbbá. Egyértelműen körvonalazódtak a hatáskörök. Az Európai Parlament hatásköre kibővült; az Európai Unió megerősítette mind külső, mind belső pozícióját. A demokrácia történelmében először, több országban jogot szereztek az állampolgárok arra, hogy nemzetek feletti szinten befolyásolják az eseményeket.

Európa nagyságát és sokféleségét figyelembe véve, gondoskodnunk kell arról, hogy minden állampolgár – azok is, akik kevésbé tehetősek és nem tagjai semmiféle nagyobb szervezetnek – igénybe vehesse a demokrácia által biztosított eszközöket. A demokrácia eszközeinek kihasználása nem függhet attól, hogy valakinek sok pénze van-e vagy sem.

A Lisszaboni Szerződés hatálybalépése konkrétan kihat néhány európai intézmény pénzügyi helyzetére. A 2010-es költségvetési eljárás folyamán megállapodás született arról, hogy lehetőség szerint az 5. fejezeten belül rendelkezésre álló tartalékból fedezzük a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése által közvetlenül kiváltott többletköltségeket.

Mivel tehát az eredeti 2010-es költségvetést már jóváhagytuk, a többletkiadások kérdésével ma költségvetés-módosítás keretében foglalkozunk. A többletforrás-igények benyújtását követően mindent megtettünk annak érdekében, hogy tartalékokat leljünk fel, és amennyire csak lehetséges, a meglévő költségvetési eszközöket csoportosítsuk át.

A Lisszaboni Szerződés hatálybalépése – közvetve vagy közvetlenül – hatást gyakorol az Európai Parlament valamennyi szolgálatára.

Az Európai Parlament ma megvitatott költségvetés-módosításával biztosíthatjuk azokat a pótlólagos költségvetési és humánerőforrásokat, amelyek segítségével a Parlament a Tanáccsal egyenrangúan töltheti be új, társjogalkotói szerepkörét.

Az Európai Parlament költségvetés-módosításának nettó pénzügyi hatása kisebb az eredetileg igényelt költségvetési forrásoknál. Az Európai Parlament elnökségével folytatott egyeztetési eljárások folyamán 4 millió eurót sikerült találtunk. Tovább csökkentette az erőforrások iránti igényt az időzítés is, hiszen a költségvetést egy hónappal később hagytuk jóvá, mint eredetileg terveztük.

Nem csak Európában, de szerte a világon, a legtöbb vállalat és intézmény a nemzetközi gazdasági válságot hatékonyságának és versenyképességének javítására használja fel. Mi is ezzel a kihívással nézünk szembe itt, az Európai Parlamentben, csak úgy, mint a többi európai intézményben.

Az Európai Parlament főtitkárának ma újabb megtakarítások és hatékonyság-javító intézkedések állnak rendelkezésére, és nem csak erre az évre vonatkozóan. Decemberben, a költségvetés elfogadásakor állapodtunk meg az Infrastrukturális és Logisztikai Főigazgatóság és a biztonsági szolgálati egység részletes funkcionális ellenőrzéséről, ami jelentős, fenntartható megtakarításokat eredményezhet jövőbeli költségvetési időszakokra vonatkozóan is.

  Helga Trüpel , előadó. – (DE) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése óta a Parlament 2011. évi költségvetése az első valódi költségvetés, amellyel üléstermünkben foglalkozunk. Ez azt jelenti, hogy a Parlamentnek szélesebb a hatásköre, több a kötelessége, nagyobb a felelőssége, és jogalkotói feladatai is sokasodtak – más szóval, nagyobb munkakapacitásra, azaz nagyobb költségvetésre van szükségünk.

Ugyanakkor azonban – és ez rendkívül fontos számomra – tisztában kell lennünk azzal, hogy egy gazdasági-pénzügyi válság és egy euró-stabilitási válság kellős közepén vagyunk. Németországban 2011-ben kezdődik meg az adósságok visszaszorítása, és nagyarányú adósságcsökkentésre van szükség Görögországban és minden más, súlyosan eladósodott államháztartásban. Ezért nagyon felelős állásfoglalást kell kialakítanunk azzal kapcsolatban, hogy miként közelítsük meg a Parlament költségvetésének növelését a jelenlegi nehéz gazdasági helyzetben. A 2011. évi költségvetés előadójaként a többség álláspontját képviselem, ugyanakkor azonban a magam zöld álláspontját is bemutatom.

Az intézmények között 1988-ban megállapított felső határérték alapján a Parlament költségvetésének szintje legfeljebb az igazgatási keret húsz százaléka lehet. A Költségvetési Bizottság többsége azonban úgy véli, hogy ma már mások a realitások, és 2011-ben már nem alkalmazható ugyanez az arány. Bővítésen mentünk keresztül, több hatáskörünk és több feladatunk van, ezért a 20%-os adatot nem szabad szükségszerűen változtathatatlannak felfogni. Ennek ellenére az is egyértelművé vált, hogy önfegyelmünk és felelősségtudatunk nem engedi meg, hogy eltávolodjunk a 20%-os érték közeléből.

Az Elnökség 20,46%-ot javasolt, ami 39 millió euróval haladja meg a 2010-es értéket. Némi vita után – és az ellentétes célokra való tekintettel – abban állapodtunk meg, hogy mindössze 20,32%-ot költhetünk, azaz 20 millió euróval többet. Egyetértünk abban, hogy több álláshelyre van szükség úgy a bővítéshez, mint a könyvtár, az informatika és a tanulmányok részére, hogy egyértelműen előtérbe kell helyeznünk a környezetvédelmet a Parlamentben, és hogy igen pozitív változást jelentene, ha a szolgálati autók igénybevételének csökkentése érdekében több kerékpár állna rendelkezésre Strasbourgban.

Hol van tehát nézetkülönbség közöttünk? Nos, abban a kérdésben nem értünk egyet, hogy valóban 1500 euróval többet kell-e költeni 2011-ben asszisztensekre. Ismétlem, ezt a pénzt nem a parlamenti képviselőkre, hanem az asszisztensekre fordítanák. Ez összesen 13,2 millió eurót tenne ki. A Bizottság többsége arra szavazott, hogy az asszisztensekkel kapcsolatos többletet helyezzük tartalékba, ezt a kérdést ugyanis könnyebb lesz megítélni és eldönteni később az év során.

Ezzel kapcsolatban szeretném világosan kifejezni, hogy a zöldeknek az az álláspontja, hogy fogékonyaknak kell lennünk az általános adósságproblémákra. Ezért képviselőcsoportom úgy véli, hogy le kellene mondanunk erről a jövő évi 1500 eurós emelésről. Most ne módosítsuk a képviselők statútumát, hanem inkább vállaljuk azt, hogy rövidebb üzleti utakra ne induljunk repülővel, hogy a környezetvédelmet – amelynek érdekében politikai szinten mindig felszólalunk – saját viselkedésünkben és saját Parlamentünkben is ténylegesen alkalmazzuk. Ezért nagyon biztató, hogy sikerült javítanunk saját környezetvédelmi adatainkon, például 2008-ban 12,9%-kal csökkent a széndioxid-kibocsátás. 0,8%-kal csökkentettük az energiafogyasztást. Szeretnénk elérni, hogy a helyi közlekedésre munkahelyi bérleteket biztosítsanak, más szóval, hogy felelősségtudattal cselekedjünk mind a pénzügyi, mind a környezetvédelmi politika szempontjából.

  José Manuel Fernandes , a PPE képviselőcsoport nevében. – (PT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoportja szorgalmazza a költségvetési fegyelmet, az átláthatóságot és a fenntarthatóságot. Ezért üdvözöljük, hogy az igazgatás állandó és változó költségeket határozott meg, és azt, hogy középtávú stratégiát terjesztett elő az ingatlanpolitikára vonatkozóan. Úgy gondoljuk azonban, hogy ezeket a dokumentumokat a jövőben még tovább lehet tökéletesíteni, és emlékeztetni szeretném önöket arra, hogy mi hosszú távú ingatlanstratégiát szorgalmazunk.

Szigorúak vagyunk a költségvetési fegyelem terén, és előrelépést szeretnénk látni a nulla alapú költségvetés felé, ahol minden kiadási tételt igazoló dokumentumok támasztanak alá. Ezt a célt szem előtt tartva javasoljuk, hogy tegyünk lépéseket a változó költségek költség-haszon elemzésének végrehajtása érdekében. Úgy gondoljuk, van lehetőség a megtakarításra, ezért támogatjuk – sőt, magunk is javasoljuk – bizonyos költségvetési jogcímek csökkentését.

A jogalkotás kiválósága a Parlament elsődleges célja. Mindannyian tudjuk, hogy a megfelelő jogalkotás hiánya, illetve a tökéletlen jogalkotás mindig magasabb költségeket eredményez; olyan költségeket, amelyekért végső soron mindig az európai polgárok fizetnek. Támogatjuk a munkaerő-felvételt annak érdekében, hogy a jogalkotás kiválóságát a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése kapcsán felmerülő új hatáskörökkel együtt is képesek legyünk elérni, de azt akarjuk, sőt ragaszkodunk ahhoz, hogy ezek az erőforrások színvonalasak legyenek.

Arra is emlékeztetni szeretném önöket, hogy 18 új képviselőnk lesz, akik számára szintén biztosítani kell a feltételeket küldetésük megfelelő teljesítéséhez. Embert próbáló időket élünk, ahol az európai intézmények létfontosságú szerepet játszanak, és mivel ebben a kulcsszerepben nem szabad megbukniuk, szükségük van arra, hogy elegendő eszköz álljon rendelkezésükre.

Jól tudjuk, hogy a költségvetési kérdéseket gyakran övezi erőteljes populizmus és demagógia, és ezt elítéljük. Olyanok is vannak, akik azt a hiedelmet keltik, hogy a parlamenti képviselők juttatásai növekednek, ami nem igaz. Mi azt szeretnénk elérni, hogy a juttatások szintje elegendő legyen ahhoz, hogy a Parlament a mindannyiunk által szorgalmazott méltósággal töltse be szerepét, és hogy teljesítsük a célt, amelyet az európai közvélemény elvár, sőt, megkövetel tőlünk: a jogalkotás kiválóságát.

  Derek Vaughan , az S&D képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony, amint azt tapasztalhattuk a költségvetés-módosítással és a 2011-es költségvetésünkkel kapcsolatos tanácskozások során, saját költségvetésünk megvitatása mindig ellentmondásos. Ugyanakkor örülök annak, hogy a 2010. évvel kapcsolatos kérdések többségét mostanra a Költségvetési Bizottságon belül megoldották. Úgy látom, a nézetkülönbség a Költségvetési Bizottság és az Elnökség között mindössze három-négy nyitott kérdésre csökkent. Az egyik természetesen a 20%-os küszöb. A másik az épületekkel kapcsolatos tartalék, a harmadik a most tartalékba helyezett álláshelyek kérdése, az utolsó pedig a képviselőnként havi 1500 eurót kitevő asszisztensi juttatások második részlete.

A képviselőnkénti 1500 eurós juttatás két részlete ellentmondásos és mindig is fogas kérdés lenne, súlyos gazdasági körülmények között pedig még hevesebb vitát vált ki. Még akkor is, ha mindannyian tisztában vagyunk vele, hogy a Lisszaboni Szerződés újabb felelősségeket rótt ki ránk. Ezért egyeztünk meg abban a kompromisszumos megoldásban, hogy tartalékba helyezzük az 1500 euró második részletét, ami mindaddig ott is marad, ameddig a javaslat teljes költségvonzatát meg nem állapítjuk.

Úgy gondolom, hogy a másik megoldatlan, ellentmondásos kérdés a tisztviselők juttatásaihoz fűződik. Itt azt a kompromisszumot kötöttük, hogy a tisztviselők részére előirányzott 1,2 millió eurót 400 000 euróra csökkentsük, és persze az érintett tisztviselőknek számlákkal kell bizonyítaniuk, hogy jogosultak a költségtérítésre. Úgy vélem, ez olyan fontos elv, amely mindannyiunk támogatását élvezi. A kollégák majd maguk döntik el, hogy elfogadható-e számukra ez a két, kompromisszumos megoldás. Úgy gondolom, hogy az S&D képviselőcsoport többsége elfogadhatónak találja majd ezeket a kompromisszumokat.

Egy dolog azonban szintén világossá vált a 2011. évi költségvetésről folytatott tanácskozások során, mégpedig az, hogyha finanszírozni szeretnénk a Lisszaboni Szerződés kapcsán felmerülő többletfeladatokat, akkor ahhoz valahol máshol kell hatékonysági megtakarításokat fellelnünk. A 2011-es költségvetésben megkíséreltünk ilyen megtakarításokat létrehozni. Így az általános növekedést 6,5%-ról 5,8%-ra sikerült lefaragni. Ez dicséretes, de úgy gondolom, hogy a jövőben ennél sokkal többet kell tennünk.

Remélem, hogy a jövőben az Elnökség nem csak a kiadásokról tesz ajánlásokat és javaslatokat, hanem arról is, hogy hogyan tudnánk hatékonysági megtakarításokra szert tenni. Remélem, hogy ezek a megtakarítások nem csupán költségcsökkentésből adódnak majd, hanem abból is, hogy változtatunk eddigi szokásainkon.

Fontosnak tartom, ha az Elnökség valóban javaslatokat tesz hatékonysági megtakarításokról – amire remélem, hogy sor kerül –, akkor mielőbb vitassa meg ezeket a képviselőkkel. Ezzel az Európai Parlament lehetőséget kap nem csak a költségvetés, hanem a prioritások alakítására is és arra, hogy maga is megtakarításokat határozzon meg. Eközben azonban folytatnunk kell a munkát annak érdekében, hogy a 2011-es költségvetés elfogadható legyen a képviselők, a Parlament és természetesen a nagyközönség számára is.

  Carl Haglund , az ALDE képviselőcsoport nevében. – (SV) Elnök asszony, érdekes vitát folytattunk a Parlament idei és jövő évi költségvetéséről.

Azzal szeretném kezdeni, hogy nagyon köszönöm Trüpel asszonynak a jövő évi költségvetés elkészítésében végzett jó munkáját. Valószínűleg kiegyensúlyozottabb lett annál, mint amilyennek szánták.

A Lisszaboni Szerződés új követelményeket állít az Európai Parlament elé, ezért logikus, hogy a Parlament számít költségnövekedésre, miután tevékenységeink is kibővülnek.

Ugyanakkor egészen elképesztő, hogy arra már tökéletesen képtelenek vagyunk, hogy az új követelmények teljesítése érdekében átszervezzük tevékenységeinket. Ezen a területen fejlődnünk kell.

A Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoport tagjai nem értenek egyet az Elnökség által eredetileg javasolt költségnövekedésekkel, amelyeket azóta részben már mérsékeltek is, amint hallottuk. Mindazonáltal meg kell mondanom, hogy az ALDE képviselőcsoport nem fogadja el – és nem fogja megszavazni – a képviselők juttatásainak újabb havi 1500 euróval történő emelését több asszisztens felvétele céljából. Ellenezzük továbbá a bizottságok elnökeinek reprezentációs költségkeretét.

Nyilvánvaló, hogy a két nagy képviselőcsoport e kérdésben közös álláspontra jutott, az ALDE képviselőcsoport azonban harcolni fog saját nézeteiért itt az ülésteremben. Fontos, hogy az Európai Parlament megmutassa, hogy igenis törődik azzal, hogy milyen mértékben növeli a költségeket. Nem igazán értem a korábban elhangzott logikát, miszerint itt nem költségnövekedésekről van szó, hanem arról, hogy képesek legyünk megfelelően ellátni a feladatainkat. Egyáltalán nem erről van szó. Végső soron semmi másról nincs szó, mint költségnövekedésekről.

Ennek alapján pedig azt is érdemes megfontolni, hogy minél több asszisztenst alkalmaz a Parlament, annál nagyobb lesz az ingatlanszükséglete, ami hosszú távon rendkívül költségessé válik. Mi az ALDE képviselőcsoportban mélyen ellenezzük e javaslatok némelyikét, és ennek megfelelően fogunk voksolni a parlamenti szavazáskor.

  Helga Trüpel , a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony, ismét a Haglund úr által imént említett varázsszóval, az „egyensúllyal” szeretném kezdeni. Én tényleg hiszek abban, hogy most, a 2011. évi költségvetés megvitatásakor a kiindulópontunk ez a kérdés kell, hogy legyen: „Hogyan lehetne megtalálni a megfelelő, felelősségteljes egyensúlyt?”

A Parlament ésszerű törekvése kapcsán – miszerint a 2011-es költségvetés kialakításában felelősségteljesen és nagy önfegyelemmel jár el – Fernandes úr populizmust emlegetett. E tekintetben egyáltalán nem értek egyet vele. Nem hiszem, hogy az populizmus, ha közösen arra a megfontolt következtetésre jutunk, hogy tekintettel a rengeteg megszorításra, amit más országoktól várunk el, magunknak is szigorúan meg kell vizsgálnunk, hogy a Parlamentben miként tudnánk önfegyelmet gyakorolni. Éppen ellenkezőleg, én úgy gondolom, hogy a jelen körülmények között éppen ez az Európai Parlament politikai felelőssége. A Görögországtól és más államháztartásoktól elvárt megszorítások mellett egyrészt kell, hogy legyen bátorságunk arra, hogy indokoltnak tekintsük azokat a növekedéseket, amelyekre szükségünk van munkánk felelősségteljes ellátásához, miközben meg kell szabnunk egy határt, ahol kijelentjük, hogy a jelen körülmények között korlátozásokra van szükség, hiszen ez egyszerűen része a mai politikai környezetnek. Jeleznünk kell kifelé, hogy ezt mi is felfogtuk. Politikai szempontból ez nagyon fontos, és ismét minden képviselőcsoportot felkérek arra, hogy gondolják végig, milyen üzenetet közvetítünk a nyilvánosság felé a 2011-es költségvetéssel.

  Lajos Bokros , az ECR képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony, Romániában a köztisztviselők bérét 25%-kal csökkentik; Spanyolországban az állami alkalmazottak fizetésük 5-15%-os zsugorodására számíthatnak, miközben Portugáliában – nem beszélve Görögországról – a kormány óriási erőfeszítésekkel igyekszik takarékoskodni az emberi erőforrásokkal. Az Egyesült Királyság új kormánya máris jelezte, hogy már az idén masszív pénzügyi takarékossági csomagra van szükség.

Van itt valaki a Parlamentben, aki komolyan úgy gondolja, most jött el az ideje többet költeni az Európai Parlamentben bármire is – költségeket növelni, létszámot bővíteni, képviselőcsoportok, könyvtár, bizottságok, az informatika részére, vagy újabb 1500 eurót fordítani az asszisztensek juttatásaira? Ráadásul az 1500 euró második részletéről vitázunk, miközben szerintem már az első részlet is teljesen felesleges. Nem arról kellene beszélni, hogy a másodikat tartalékba helyezzük, hanem mindkettőt meg kellene szüntetni azzal, hogy még nincs itt az ideje. Mindenki tudja, hogy megnövekedtek a hatásköreink, de a több hatáskör nem szükségszerűen igényel több kiadást. A források hatékonyabb felhasználását, nagyobb elszámoltathatóságot és több felelősséget igényel.

Teljesen egyetértek Trüpel asszonnyal, amikor azt mondja, van lehetőség további megtakarításokra. Nincs szükségünk szolgálati autókra itt Strasbourgban. Számunkra ingyenes a tömegközlekedés. Én minden nap villamossal járok. Takarékoskodhatunk azzal is, ha business osztály helyett a turistaosztályon utazunk. Nálam például elvi kérdés, hogy soha nem utazom business osztályon, amikor Budapestről iderepülök. Mindent egybevetve, noha az Elnökség és a Költségvetési Bizottság közötti tanácskozás nagyon hasznos volt e téren, úgy látom, hogy még mindig hatalmas lehetőségek vannak a megtakarításokra.

  Marta Andreasen , az EFD képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony, ismét döbbenettel látom, hogy még mindig vannak parlamenti képviselők, akik a költségvetés növelését követelik, miközben a tagállamok polgárai azért küzdenek, hogy túléljék a válságot. Ma azonban a Parlament etikájáról szeretnék szólni.

Elfogadható-e a jelenlegi helyzetben, hogy míg más országok nemzeti költségvetését ellenőrzés alatt kívánják tartani, az európai intézmények – köztük a Parlament – saját igazgatási költségkeretüket növelni szeretnék? Elfogadható-e, hogy az EU intézményei az Európai Bírósághoz fordulnak a Tanács azon döntése miatt, hogy mérsékelni kell az EU köztisztviselőinek fizetésemelését? Etikus és elfogadható-e az, ha a Parlament sietve jóváhagyja a Tanács 2008. évi pénzügyi beszámolóját, cserébe azért, hogy a Tanács jóváhagyja a Parlament költségkeretének megemelését?

Hadd magyarázzam el: a Költségvetési Ellenőrző Bizottság egyhangúan úgy döntött, hogy az átláthatóság hiánya miatt nem hagyja jóvá a Tanács 2008. évi pénzügyi beszámolóját. Egészen véletlenül a Tanács sem hagyta jóvá a Parlament költségkeretének növelését. Arra tippelek, hogy a Parlament a héten megszavazza a Tanács pénzügyi beszámolóját, majd nem sokkal később a Tanács is jóváhagyja a Parlament megemelt költségkeretét. Ezek a voksok – a Parlament költségkeretéről és a Tanács felmentéséről – ékesen példázzák a mindannyiunkat kormányozni kívánó intézmények etikáját.

  Angelika Werthmann (NI) . – (DE) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, a Lisszaboni Szerződés változásokat hozott magával, köztük olyanokat, amelyek konkrétan az Európai Parlament jelentőségével kapcsolatosak. Egyszer már rámutattam, hogy a Parlament költségvetésének módosítására csak feltételesen mondok igent. Nyilvánvaló, hogy az Európai Parlamentnek törekednie kell a jogalkotás kiválóságára. Nyilvánvaló, hogy a Parlament szerepének megerősítése több kötelezettséget, több felelősséget és több munkát jelent. Ezzel együtt azonban fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy a mostanihoz hasonló válságos időkben – az elmúlt 60 évben tapasztalható legsúlyosabb gazdasági válságot éljük át – mi, európai parlamenti képviselők különös gonddal kell, hogy bánjunk a ránk bízott pénzzel. A Tanácstól és az Európai Parlamenttől szorosabb együttműködés várható el, sőt, az együttműködésük elengedhetetlen; fel kell készülniük tehát arra, hogy partnerként cselekedjenek.

  Ivailo Kalfin (S&D) . – (BG) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, engedjék meg, hogy először is gratuláljak az előadóknak, Trüpel asszonynak és Maňka úrnak a ma megvitatásra kerülő döntések előkészítésében végrehajtott kiváló munkájukért. El kell ismernünk, hogy – amint a mai vitából is kiderült – ez korántsem volt könnyű feladat.

Egyrészt a takarékosság és a hatékonyság mintaképének kell lennünk, amikor arról van szó, hogy mire költjük az európai adófizetők pénzét. Másrészt azonban meg kell adni a lehetőséget a Parlamentnek arra, hogy teljesítse azokat a feladatokat és kötelezettségeket, amelyekkel ugyanezek az adófizetők bízták meg a Lisszaboni Szerződésen keresztül.

Tény, hogy az Európai Unióról szóló új szerződés a legtöbb változást és új kötelezettséget éppen a mi intézményünkre rója. Az egyik legfontosabb, legtöbb vitát kiváltó kérdés az volt, hogy az Európai Parlament mennyiben veszi figyelembe az Európában uralkodó súlyos gazdasági helyzetet és jár élen a kiadások korlátozásában, saját hatékonyságának növelésében.

A ma megvitatott parlamenti döntések összefüggnek a gazdasági helyzettel. A kiadások minimális, 5,5%-os növekedése lehetővé teszi, hogy az Európai Parlament 18 új alkalmazott felvételével bővítse személyzetét. Az igazgatásnak szakértői támogatást kell nyújtania azoknak a területeknek, amelyek jelentős bővítésen mentek keresztül és ahol az Európai Parlament döntései létfontosságúak.

Felajánljuk az EP-képviselőknek azt a lehetőséget, hogy szorosabb kapcsolatban legyenek választóikkal, több területen részesüljenek szakértői képzésben, és teljesítsék a Lisszaboni Szerződésben rájuk kivetett új feladatokat. A takarékosság mintapéldája vagyunk, hiszen az új funkciók ellátásához mindössze 0,28%-kal lépjük túl azt a sok évvel ezelőtt kötött megállapodást, amely megszabja, hogy az Európai Parlament kiadásai nem haladhatják meg az európai költségvetés igazgatási költségeinek 20%-át.

Ugyanakkor világosan ki kell jelentenünk, hogy ezt a régi megállapodást újra kell tárgyalni a jövőben annak érdekében, hogy jobban tükrözze az intézmények funkcióiban bekövetkező változásokat, és itt főként az Európai Parlament kibővített szerepére és a vele szemben következésképpen támasztott magasabb elvárásokra gondolok.

Képviselőtársak, még mindig vannak rendelkezésre álló tartalékok. A jövőben még inkább kell igyekeznünk hatékonyabbá tenni a Parlament munkáját, nem csupán az épületpolitika terén például, hanem új technológiákkal; azzal, hogy példát mutatunk az intézményi és környezetvédelmi szabványok terén és részletesen elemezzük minden kiadás hatását, illetve azzal, hogy nem engedjük automatikusan növekedni a költségvetést, ami rendszerint minden bürokráciában megfigyelhető. Ne feledjük, hogy valamennyi általunk hozott intézkedés vonatkozásában beszámolással tartozunk választóink felé, akik ma nehéz időket élnek.

  Alexander Alvaro (ALDE) . – (DE) Elnök asszony, válság idején különösen fontos, hogy a politikusok külön tudják választani személyiségük racionális és érzelmi részét, főként, amikor költségvetési kérdésekről és pénzről van szó. Az az érzésem, hogy a Lisszaboni Szerződés és az azzal összefüggő költségvetési kérdések kicsit olyanok, mint az időjárás-jelentés – soha nem tudhatjuk pontosan, hogy hogyan néznek ki a dolgok másnap reggel. Esőt jósolnak, ezért esernyőt viszünk magunkkal, de végül kiderül, hogy nincs is eső, legfeljebb csak szemereg kissé.

Ugyanez a helyzet a Lisszaboni Szerződéssel: nem tudjuk, hogy a Szerződés mennyiben fogja megváltoztatni a Parlament munkaterhelését. Érdekes, hogy a kollégák a múltban tudtak úgy dolgozni a bizottságokban és az elnökségekben, hogy ne gondoljanak arra, milyen változásokat hoz majd a Lisszaboni Szerződés.

A titkársági juttatások 1500 eurós emelésével kapcsolatos vita azt a kérdést szimbolizálja, hogy képesek vagyunk-e struktúráink karcsúsítására, megtakarítások elérésére és hatékonyabb munkafolyamatok kialakítására. E három pont figyelembevételével sokkal többet érhetnénk el, mint a finanszírozással kapcsolatos fokozódó vitával. Végső soron csak jövőre fog kiderülni, hogy a Lisszaboni Szerződésnek milyen hatása lesz a munkánkra.

  Ryszard Czarnecki (ECR) . – (PL) Afelől semmi kétség, hogy az Európai Parlamentnek természetszerűleg több pénzügyi forrásra lesz szüksége ahhoz, hogy teljesíteni tudja a Lisszaboni Szerződés hatálybalépéséből eredően megnövekedett feladatait és szerepkörét. Az előző hozzászólónak igaza van. Nem tudjuk, hogy a gyakorlatban mennyiben fog növekedni a szerepe, de hogy növekedni fog, az biztos. Ezzel összefüggésben természetes az is, hogy növekedni fognak választóink és adófizetőink velünk szembeni elvárásai is. Ezért is teljesen indokolt – mind pénzügyi, mind politikai szempontból – az igény arra, hogy több forrást biztosítsunk például a képviselők asszisztenseinek részére.

Tudjuk, hogy óriási válság van Görögországban és általában a dél-európai országokban, ami természetesen egyszersmind politikai természetű probléma, de a költségek visszaszorításakor vigyáznunk kell arra, hogy ne lehetetlenítsük el az Európai Parlament bizonyos funkcióit. Határozottan meg vagyok győződve arról, hogy az Európai Parlament költségvetését jelentősen növelni kell.

  Daniël van der Stoep (NI) . – (NL) Elnök asszony, a Parlament költségvetési tervezete 2011-re 1,7 milliárd euró. Ez parlamenti képviselőnként 2,3 millió eurót jelent évente, 200 000 eurót havonta, és egy döbbenetes, napi 6400 eurós összeget minden egyes képviselő után, márpedig a Parlament 736 képviselőből áll.

Elnök asszony, 6400 euró óriási összeg! Legalább száz dolog jut eszembe, amire érdemesebb lenne elkölteni, mint erre az itteni bábszínházra. Még ennél is fontosabb azonban, hogy ezeket a döntéseket a polgároknak maguknak kellene tudni meghozni. Zárjuk be az üzletet Brüsszelben, Luxemburgban és mindenekelőtt Strasbourgban, még ma! Ürítsük ki az épületeket, zárjuk be az ajtót, dobjuk el a kulcsot, és adjuk vissza az 1,7 milliárd eurót azoknak a polgároknak, akik ezt a pénzt saját vérükkel, verejtékükkel és könnyeikkel keresték meg.

Minden parlamenti képviselőnek azzal a gondolattal kellene lefeküdnie esténként, hogy aznap 6400 euróba került – vagy fog kerülni – az adófizetők számára. Minden parlamenti képviselőnek be kéne látnia, hogy kötelessége minden nap csökkenteni ezt az összeget, mert minden, az itteni ostobaságokra elköltött cent az adófizetők pénze, amit a polgárok iszonyatosan kemény munkával kerestek meg.

Ennek így kéne lennie, de még sincs így. Ebben a Házban a több mindig jobb. Több tízmillióval duzzasztják a költségvetést a privát megállapodások, a mutyizás, a háttérben folyó kétes ügyletek. Az elit döntést hoz, az emberek pedig kicsengetik a pénzt. Mindenkinek erre kellene gondolnia esténként, elalvás előtt. Mindenkit felszólítok arra, hogy ma este tegye fel magának a kérdést: „Megértem ma 6400 eurót”? Ha nem így tesznek, szégyelljék magukat, mert nem érnek semmit, mint parlamenti képviselők.

  Ingeborg Gräßle (PPE) . – (DE) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, hadd mondjak valamit van der Stoep úrnak: határozottan állítom, hogy én igenis megdolgozom ezért a pénzért. Ha ön nem, az sajnálatos. Csak annyit mondhatok, hogy nem teszünk magunknak szívességet, ha olyan munkakörülményeket teremtünk itt a Parlamentben, amelyek gyakorlatilag lehetetlenné teszik a munkát. Támogatom a titkársági juttatások emelését – mégpedig mindkét részletét –, és hiszek annak jogosultságában.

Minden parlamenti dolgozónak szüksége van személyzetre. Akik nem akarnak dolgozni, ne akadályozzák ebben azokat, akiknek dolgozniuk kell, és akik hajlandóak is rá. Senkit nem kényszerítünk arra, hogy felhasználják a megemelt titkársági juttatásokat – felhasználhatják ezeket, de ez nem kötelező. Ha vannak EP-képviselők, akik nem használják fel a juttatást, annál jobb az adófizetőknek, mert visszakapják a pénzüket. Csak a magam nevében beszélhetek, amikor azt mondom, hogy nem csak én, de a személyzetem is megérdemli ezt a pénzt. Most azonban azokat a tevékenységeket kell górcső alá vennünk, amelyeket úgy vállaltunk el a múltban, hogy költségvetési többletünk volt. Meg kell vizsgálnunk, hogy tudjuk-e és akarjuk-e tovább folytatni ezeket a tevékenységeket. Gondolok itt például a webtévé szolgálatra. Úgy vélem, lépnünk kell, nem hagyhatunk mindent változatlanul.

Ettől eltekintve, az Elnökséggel számos reformot vállaltunk fel, és meg kell engednünk, hogy ezek a reformok kifejtsék hatásukat. A Költségvetési Ellenőrző Bizottság minden tőle telhetőt megtesz, hogy felhívja a figyelmet azokra a dolgokra, amik nem működnek.

  Geoffrey Van Orden (ECR) . – Elnök asszony, Európa kormányzatai és közintézményei elismerik, hogy csökkentésekre van szükség, ez a Parlament azonban még mindig mesevilágban él. Hiába hangzottak el szép szavak arról, hogy takarékoskodásra és hatékonyságra van szükség, a 2011. évi 1,7 milliárd eurós költségvetés mégiscsak majdnem 6%-os növekedést jelent. Ez teljességgel elfogadhatatlan. Masszív megtakarításokról kellene itt beszélnünk, nem emelésekről. Sokféle lehetőség van erre.

Kezdhetnénk például a szükségtelen pazarlás és a felesleges kiadások visszaszorításával. A Parlamentnek követelnie kellene, hogy a Tanács zárja be a strasbourgi cirkuszt, ami 200 millió euró éves megtakarítást jelentene. További 50 millió eurót spórolhatnánk évente, ha a tagállamokban megszüntetnénk az Európai Parlament helyi irodáit. Racionalizálnunk kell a bürokráciát: mindössze három év alatt 14%-kal 6000-re emelkedett a parlamenti tisztviselők száma. Szűkös időkben minden más szervezet az egyéb területek csökkentéseivel kompenzálná az új prioritások teljesítésével járó többletkiadást. Mi mintha valami egészen más világban élnénk. Meg kell tennünk a szükséges lépéseket a valódi változások és a Parlament költségvetésének valódi csökkentése érdekében.

  Bart Staes (Verts/ALE) . – (NL) Szeretnék visszatérni ahhoz az elképzeléshez, hogy a titkársági asszisztensi juttatást havi 1500 euróval növeljük – két ízben is. Igaz, hogy a Lisszaboni Szerződés sok új feladatot rótt ránk, és ezek teljesítése érdekében egyáltalán nem ellenzem a létszámfejlesztést az olyan parlamenti bizottságokban, mint a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság vagy az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság.

Azt sem vitatom, hogy a képviselőcsoportoknál is bővíteni kell a létszámot az ilyen feladatok elvégzéséhez, de legyünk őszinték, hölgyeim és uraim: helytelen és őrült ötlet minden egyes EP-képviselőnek idén 1500 euróval többet juttatni, és a tetejében jövőre újabb 1500 eurót fizetni nekik.

Én 10 évet dolgoztam – s ma is dolgozom – a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottságban. A szóban forgó bizottság rengeteg jogalkotási feladatot lát el az együttdöntési eljárás vagy a rendes jogalkotási eljárás keretében. Nekem mindig sikerült boldogulnom három asszisztenssel, és feltételezem, hogy azok a képviselők, akik a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottságban és az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságban dolgoznak vagy fognak dolgozni, szintén el tudnak boldogulni három asszisztenssel. Gräßle asszony, az ön felvetése, hogy több személyzetet kell biztosítani azok részére, akik hajlandók dolgozni szemben azokkal, akik nem, a legégbekiáltóbb populizmus.

  Vladimír Maňka , előadó. – (SK) Köszönöm mindenkinek a hozzászólását. Nagy megelégedésemre szolgál, hogy önök mindannyian a költségvetési eszközök lehető legjobb felhasználásával, a lehető legjobban szeretnék végezni jogalkotási munkájukat. Mindenkinek megvan a maga véleménye arról, hogy hol és hogyan lehetne javítani a dolgokon. Erre példa a mai vita is. Bokros úrnak szól a megjegyzésem, hogy objektív módszerekkel is lehet megtakarításokat elérni. Egy évvel ezelőtt éppen az ön képviselőcsoportjának tagjai álltak ennek a lehetőségnek az útjában.

Januárban egy regionális hatóság vezetőjének neveztek ki saját hazámban. Hivatalom elfoglalását követően az első lépésem az volt, hogy független, külső tanulmányt készíttettem az intézmény folyamatairól. Ez az ellenőrzés meg fogja szüntetni az átfedéseket, és több mint 15%-kal csökkenti az igazgatási költségeket. Ha szeretnénk felmérni a tartalékkapacitást és a lehető legnagyobb mértékben átszervezni a meglévő erőforrásokat, a legjobb megoldás egy objektív, független, külső tanulmány.

Azok tudták a legjobban kihasználni az erőforrásokat és látványosan csökkenteni az igazgatási költségeket, akiknek volt bátorságuk megtenni ezt a lépést. Az elkövetkező napokban vitatjuk meg és bocsátjuk szavazásra az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság és a Régiók Bizottságának költségvetés-módosítását.

Ezek az intézmények egyértelműen bővítik tevékenységüket; több hatáskörrel, nagyobb munkaterheléssel állnak szemben. Szeretném felkérni a Tanácsot, hogy tegye lehetővé számunkra ezek költségvetésének mielőbbi véglegesítését annak érdekében, hogy mindkét intézmény felelősen és hatékonyan végrehajthassa a Lisszaboni Szerződés által bevezetett új vagy kibővített területeken felmerülő feladatait.

  Helga Trüpel , előadó. – (DE) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, mindannyian hallhatták, mennyire ellentmondásos a 2011-es költségvetés körüli vita. Nem is csoda, hiszen nem csupán valódi növekedésekről és csökkentésekről van szó, hanem – mint a politikában általában – szimbolikus kérdésekről is.

Előadóként a következőket szeretném leszögezni. Ma a különböző vélemények teljes skáláját láthattuk, az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoportjának képviselőjétől, Gräßle asszonytól kezdve – aki a munka elvégzése érdekében igen határozottan támogatja a növeléseket, többek között az 1500 eurót is – más képviselőkig, akik szerint „Erre semmi szükség”, vagy „Pontosabban fel kell becsülnünk, hogy mennyiben igazolhatók a növekedések, és átfogóbb képet kell nyernünk többek közt a Parlament egyes bizottságaival és munkaterületeivel kapcsolatban”.

Előadóként szeretnék rámutatni, hogy a Költségvetési Bizottság többsége a többletpénzt tartalékba helyezné – ezt egyelőre még nem hagyta jóvá a Költségvetési Bizottság –, és pontos értékelést követelne. Ezek a feladatok még előttünk állnak. Napirendre kell tűznünk ezt az értékelést, ősszel pedig ismét nagyon komolyan végig kell gondolnunk az eredményeket, hogy az új költségvetési eljárás keretében tovább folytathassuk az egyeztetést a Tanáccsal, és hogy a Parlamenten belül lehetővé váljon egy többségi pozíció kialakítása. A jelen körülmények között fontos rávilágítani, hogy ellentmondások állnak fenn, sok az eltérő vélemény, és van egy többségi vélemény, miszerint szigorúan felül kell vizsgálni a számadatokat.

Köszönöm a tanácsukat, és remélem, hogy a továbbiakban mindannyian körültekintően fogunk eljárni.

  Elnök. – Köszönöm, Trüpel asszony. Ezzel pedig lezárom a költségvetés közös megvitatását. Köszönöm a felszólalásaikat. A vitát lezárom.

A szavazásra Maňka úr jelentéséről holnap, Trüpel asszony jelentéséről pedig ma délben kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

  Georgios Stavrakakis (S&D) , írásban. – (EL) A költségvetés-módosítás a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésének eredménye. A Parlament új kihívásokkal szembesült; a kihívások és az új kötelességek sikeres kezeléséhez erőforrásokra van szüksége. Szeretném hangsúlyozni, hogy az európai polgárok megkívánják, hogy a Parlament kifogástalanul végezze munkáját, és ennek garantálása érdekében fontos, hogy a Parlament képviselői, bizottságai, politikai csoportjai rendelkezzenek a szükséges erőforrásokkal. Úgy véljük továbbá, hogy a pénzügyi fegyelemre és a kiadások csökkentésére ma nagyobb szükség van, mint valaha; ezt az európai polgárok teljes joggal várják el tőlünk. Ezért készítettünk olyan költségvetést, amely garantálja a pénzügyi takarékosságot és átláthatóságot.

Ahhoz is ragaszkodtunk, hogy az Európai Parlament épületeit illetően hosszú távú szakpolitikai tervezésre van szükség, amellyel mind mostanra, mind az elkövetkező évekre biztosíthatnánk a kielégítő pénzügyi támogatást. Biztosak vagyunk benne, hogy az említett intézkedések segítségével képesek leszünk kezelni az európai polgárok aggályait, elvárásait és igényeit.

Zárásul szeretnék gratulálni Vladimir Maňka úrnak kiváló jelentéséhez.