Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2009/0127(COD)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :

Előterjesztett szövegek :

A7-0125/2010

Viták :

PV 18/05/2010 - 6
CRE 18/05/2010 - 6

Szavazatok :

PV 18/05/2010 - 8.4
A szavazatok indokolása
A szavazatok indokolása
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2010)0160

Viták
2010. május 18., Kedd - Strasbourg HL kiadás

6. Európai Menekültügyi Alap létrehozása a 2008–2013-as időszakra (az 573/2007/EK tanácsi határozat módosítása) - A Schengeni Információs Rendszerről (SIS 1+) a Schengeni Információs Rendszer második generációjára (SIS II) történő áttérés (a 1104/2008/EK rendelet módosítása) - A Schengeni Információs Rendszerről (SIS 1+) a Schengeni Információs Rendszer második generációjára (SIS II) történő átállás (a 2008/839/IB határozat módosítása) - A közös uniós letelepítési program létrehozása (vita)
A felszólalásokról készült videofelvételek
PV
MPphoto
 

  Elnök. A következő napirendi pont a következők együttes tárgyalása:

- a Tavares úr által az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság nevében a Szolidaritás és a migrációs áramlások igazgatása általános program keretében a 2008–2013-as időszakra az Európai Menekültügyi Alap létrehozásáról szóló 573/2007/EK európai parlamenti és tanácsi határozat módosításáról és a 2004/904/EK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról készített jelentés (COM(2009)0456 – C7-0123/2009 – 2009/0127(COD)) (A7-0125/2010),

- a Coelho úr által az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság nevében a Schengeni Információs Rendszerről (SIS 1+) a Schengeni Információs Rendszer második generációjára (SIS II) történő átállásról szóló 1104/2008/EK rendelet módosításáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról készített jelentés (COM(2009)0508 – C7-0244/2009 – 2009/0136(NLE)) (A7-0126/2010),

- a Coelho úr által az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság nevében a Schengeni Információs Rendszerről (SIS 1+) a Schengeni Információs Rendszer második generációjára (SIS II) történő átállásról szóló 2008/839/IB határozat módosításáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról készített jelentés (COM(2010)0015 – 2010/0006(NLE)) (A7-0127/2010), és

- a Tavares úr által az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság nevében a közös uniós letelepítési program létrehozásáról készített jelentés (2009/2240(INI)) (A7-0131/2010).

 
  
MPphoto
 

  Carlos Coelho , előadó. – (PT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, elsőként emlékeztetni szeretném önöket arra, hogy a Parlament már korábban is bírálta a Schengeni Információs Rendszer második generációjának (SIS II) végrehajtását érintő hatalmas késedelmeket. 2009. október 22-én állásfoglalást fogadtunk el a SIS II-ről és a Vízuminformációs Rendszerről. A műveletek megkezdésével kapcsolatos késedelmek miatt az Európai Parlament ismét komoly aggodalmának adott hangot, valamint tájékoztatást kért a Bizottságtól és a Tanácstól a műszaki tesztek eredményeiről és a SIS II végrehajtási folyamata tekintetében teljes körű átláthatóságot követelt.

A SIS II-nek 2007-ben kellett volna megkezdenie működését. Most 2010 van, és senki sem tud határozott választ adni arra, mikor készül el a rendszer. A jelenleg vizsgált javaslatcsomagot illetően négy alapvető kérdés merül fel. Először is, mikor történik meg az átállás? Mielőtt a SIS II működésbe lépne, személyesen tesztelni kell azt ellenőrizendő, hogy a rendszer képes-e a vonatkozó jogi eszközökben meghatározott műszaki és működési követelményekkel összhangban működni. Csak e tesztek sikeres lezárását követően kerülhet sor a Schengeni Információs Rendszer első generációjáról a SIS II-re történő átállásra.

Másodszor, elvégezték-e már ezeket a teszteket? Nem. A projektet érintő számottevő késésekkel és felmerült nehézségekkel szemben a Tanács úgy döntött, hogy két „mérföldkövet” jelentő tesztet végez el: az elsőt 2009 negyedik negyedévében, a másodikat pedig 2010 nyarán. Az első tesztet azonban január végéig el kellett halasztani, mivel az előfeltételek nem teljesültek. A teszt 2010. január 21. és 24. között zajlott le: a rendszer az eredmények szerint az első 25 órában működött, a teszt további részében azonban megátalkodottan megbízhatatlan volt. Ezt a tesztet március 2. és 5. között megismételték, majd a végső értékelésre és a második tesztsorozat jóváhagyására április 6-án került sor.

Noha a tagállamok, illetve a megbízott vállalat nem teljesítette maradéktalanul a tesztfeltételeket, és annak ellenére, hogy az adatátvitelek korlátozott száma nem felelt meg a kívánt válaszidőknek, a tagállamok nagy része azt állapította meg, hogy az eltérések jelentéktelenek, és a teszt fő célkitűzései megvalósultak. Az új általános menetrendet és költségvetési tervet a következő, júniusi tanácsi ülésen, de legkésőbb 2010 októberéig elfogadják.

Alapvető fontosságúnak ítélték továbbá, hogy a rendszer működését megelőzően teljesüljenek a következő feltételek. A második mérföldkő tesztelését sikeresen végre kell hajtani és a működési feltételeknek maradéktalanul teljesülniük kell. Az átfogó tesztelést, amelyről a rendelet 55. cikke rendelkezik, szintén sikeresen végre kell hajtani, és gondoskodni kell a hálózat teljes körű biztonságáról.

A harmadik kérdés: miért olyan sürgős e kezdeményezések elfogadása? Jóllehet az átállás lebonyolításához szükséges feltételek közül nem mind teljesült, és az sem látható előre, mikorra fog ez megvalósulni, a Bizottságnak a SIS II fejlesztésére kapott megbízatása 2010. június 30-án lejár. Ennélfogva, annak érdekében, hogy azok ne veszítsék érvényüket, módosítanunk kell a 2008-ban elfogadott átállási eszközök megszüntetési záradékait.

Negyedik és utolsó kérdésem a következő: a javaslatok mely szempontjait kívántam módosítani? Először is, egy megszüntetési záradék beillesztésére gondoltam, amelyre a Bizottság nem tett javaslatot. Javaslatunk szerint ennek dátuma 2013. december 31. lenne. A jelentős késedelmek miatt a jogalapnak rendelkeznie kell arról, hogy az alkalmazott megoldásnak, bármi legyen is az, a legjobb rendelkezésre álló technológián kell alapulnia, ésszerű menetrendet kell követnie és meg kell felelnie a költséghatékonyság elvének.

Ezenfelül létre kell hozni az átfogó programirányítási tanácsot, és a SIS II-vel kapcsolatos irányítási tevékenységét hivatalosan integrálni kell. Határozott meggyőződésem, hogyha ez a testület már a kezdetektől fogva létezett volna, szorosabb koordinációt tudtunk volna megvalósítani, többet tudtunk volna és hatékonyabbak lettünk volna.

Végül, létfontosságúnak tartom, hogy az átállás folyamata parlamenti ellenőrzés mellett történjen. A Parlament nem csupán a jogalapért felel: költségvetési hatóságként az Unió költségvetéséből finanszírozott műveletek felügyeletéről is gondoskodik. Éppen ezért Alvaro képviselőtársammal közösen módosítást terjesztettünk elő a források tartalékba helyezéséről. Ezenfelül képviselőtársaimmal, Alvaro úrral, Ludford asszonnyal, Enciu úrral és Hohlmeir asszonnyal módosítást terjesztettem elő, amelyben ellenőrzést kértem az Európai Számvevőszék részéről. Köszönöm mindenkinek a rendkívül készséges együttműködést.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. Most nem tudom megadni a szót Tavares úrnak, egy bizonyos vulkán miatt ugyanis kisebb közlekedési nehézségei akadtak. Amint csatlakozik hozzánk, megadom neki a szót.

 
  
MPphoto
 

  Alexander Alvaro , a Költségvetési Bizottság véleményének előadója. – (DE) Elnök asszony, a SIS II évek óta tartó próbálkozások, kudarcok és újabb próbálkozások mondája. E próbálkozások, kudarcok és újabb próbálkozások ez idáig összesen 90 millió eurót emésztettek fel – 90 milliót, amelyet sokak szemében teljesen elpazaroltunk.

Költségvetési szempontból Coelho úr valamennyi mondatát, szavát és erőfeszítését támogatom. Rendkívül szorosan és hatékonyan dolgozunk együtt ezen az ügyön. Valamennyiünk közös érdeke, hogy a SIS II működjön. Néha azonban be kell vallani – mint az élet más területein is –, ha valami nem működik, és mérlegelni kell az alternatívákat.

Mi, az Európai Parlament, nem vagyunk hajlandók máris lemondani erről a projektről, és minden lehetséges módon támogatni fogjuk Malmström biztos asszonyt, aki elfogadta e nehéz örökséget. Ugyanakkor egyértelműnek kell lennie – és ezt a Költségvetési Bizottságban megállapítottuk, és a plenáris ülés számára is ajánljuk –, hogy a SIS II-re szánt hozzájárulásokat tartalékba helyezzük annak érdekében, hogy e támogatások felett fokozottabb ellenőrzéshez jussunk. Személy szerint arra számítok, hogy készülni fog egy B terv arra az esetre, ha egy nap be kell vallanunk, hogy nem tudtuk elérni, amit szerettünk volna.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – Mivel Tavares úr nincs jelen, Malmström biztos asszonyé a szó.

 
  
MPphoto
 

  Cecilia Malmström , a Bizottság tagja. – Elnök asszony, köszönetet szeretnék mondani Coelho úrnak és Alvaro úrnak a közreműködésükért, és köszönet az általam örökölt rendkívül összetett projekten végzett igen építő jellegű együttműködésért. A projekt nagyon összetett, de határozott szándékom, hogy önökkel közösen, átlátható módon sikerre vigyük ezt a kérdést és elérjük a projekt befejezését.

A holnapi szavazás a SIS II projekt szempontjából igen időszerű. A Tanács megerősítette, hogy az első mérföldkő tesztelése sikeres volt, és hogy a SIS II fejlesztése a jelenlegi műszaki megoldások alapján tovább folytatódhat.

Az önök előtt fekvő jogalkotási javaslatok három alapvető elemet tartalmaztak: Coelho úr már említette ezeket, és mindez megváltoztatja majd a projekt fejlesztését. Először is, ahogyan Coelho úr mondta, az eszközök kezdeti lejárati dátuma – ez év június 30-a – irreálissá vált, és ezért azt módosítani fogjuk. Ez azt is lehetővé teszi majd, hogy a SIS II projekt a műszaki követelmények és az átfogó menetrend fényében folytatódjon, amelyeket jelenleg a tagállami szakértők bevonásával tökéletesítünk. Ez június 3-án és 4-én áll majd a Tanács rendelkezésére.

Az előadó a SIS II fejlesztésére vonatkozó konkrét határidőt szorgalmaz. Sajnálattal kell közölnöm önökkel, hogy a Bizottságnak egyelőre nem áll módjában követni e javaslatot. A Bizottság szakértői a tagállami szakértőkkel együtt most véglegesítik a követelmények és az új átfogó menetrend módosítását. Amint ez befejeződött, a Bizottság a két hét múlva, a következő Bel- és Igazságügyi Tanácson bemutatandó új átfogó menetrend figyelembevételével megteszi a megfelelő javaslatokat.

Másodszor, az átfogó programirányítási tanács a SIS II projekt fejlesztése során tanácsadó szakértői csoportként működik, és ezt hivatalossá kell tenni. Az átfogó programirányítási tanács már bebizonyította, hogy igen hasznos eszköze a bizottsági és tagállami szakértők közötti együttműködésnek és műszaki elemzésnek. A javaslat gondoskodni fog róla, hogy ez a továbbiakban is így legyen, miközben racionalizálja a tanács szerepét, összetételét és eljárásait. Ennélfogva – egy pusztán szakmai testületről van szó – nem indokolt megnyitni a tanácsot az európai parlamenti képviselők és más parlamenti tisztviselők előtt. A Parlament irányában továbbra is átlátható módon folytatjuk a SIS II-vel kapcsolatos munkát, de egyértelműen el kell különítenünk a műszaki munka és a politikai átláthatóság fogalmát. Ebben a szellemben azonban a Bizottság kész arra, hogy teljes körű műszaki tájékoztatást nyújtson e Ház képviselőinek azáltal, hogy Coelho úr javaslatával összhangban elérhetővé teszi a tanács dokumentumait a Parlament számára.

Harmadszor, biztosítani fogjuk az ahhoz szükséges jogi rugalmasságot, hogy a fejlesztés egy alternatív műszaki forgatókönyv alapján is elvégezhető legyen, és úgy vélem, valamennyien egyetértünk abban, hogy ez indokolt.

A SIS II fejlesztés folytatásának költségvetési szempontjait illetően a Bizottság osztja az előadó azon törekvését, hogy az adófizetők pénzét a leghatékonyabb módon használjuk fel. Ebben az összefüggésben a jelentés azt kéri, hogy a Parlament fenntartsa azon jogát, hogy a SIS II fejlesztéséhez 2011-re forrásokat helyezzen költségvetési tartalékba. Ez természetesen teljes mértékben a költségvetési hatóság mérlegelési jogkörébe tartozik. A költségvetési végrehajtás tekintetében csupán arra kérném Alvaro urat, álljon rendelkezésre valamilyen egyértelmű és hatékony feloldási eljárás arra az esetre, ha a pénzre szükségünk lenne. Köszönetet szeretnék mondani az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságnak, Coelho úrnak és a Költségvetési Ellenőrző Bizottság előadójának, Alvaro úrnak a projekttel kapcsolatos kiváló együttműködésért.

Sajnálom, hogy Tavares úr még nincs itt. Alkalmunk nyílna rá, hogy megvitassuk vele az uniós letelepítési programot – amely rendkívül fontos kérdés. Mint azt tudják, a világ menekültjeinek nagy részét ázsiai, afrikai és közel-keleti országok fogadják be. Sokan közülük a 22-es csapdájában találják magukat: nem térhetnek vissza származási országukba, és az első menedékjogot nyújtó országban sem illeszkedhetnek be a helyiek közé, hiszen ezen országok közül sok maga is konfliktusok vagy a szegénység áldozata. E menekültek csoportjai számára a letelepítés lehet az egyetlen megoldás.

A letelepítés révén az Európai Unió tagállamai kézzelfogható módon vállalhatnak szolidaritást a gyakran túlterhelt, első menedékjogot nyújtó országokkal, miközben fenntartható és emberséges körülmények között biztosíthatják a legkiszolgáltatottabb menekültek védelmét. Ma történik ugyan letelepítés, de hiányzik az uniós szintű strukturális koordináció. A Bizottság úgy véli, hogy az EU komolyabb szerepet játszhat és tevékenyebben vehet részt a letelepítésben, ha világszinten megerősíti az Unió szerepét és szolidaritást vállal a legsúlyosabban érintett térségekkel. A 2009 szeptemberében előterjesztett javaslat célja a helyzet javítása. A javaslatra adott igen kedvező parlamenti és tanácsi válasszal nagyon elégedettek vagyunk. Különösen köszönetet szeretnék mondani Tavares úrnak az ezzel kapcsolatos kitűnő munkájáért, és üdvözlöm a különböző képviselőcsoportok között az e kérdést illetően létrejött határozott politikai egyetértést.

A javaslat elképzelése szerint az EU az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságával együtt, a közös letelepítési prioritásokról szóló éves határozat alapján hozzájárul majd a letelepítés fokozottabban stratégiai alkalmazásához. A nemzeti kvóták összevonása révén az EU elősegítheti a világban és a menekültügyi helyzetekben tapasztalható legnehezebb konfliktusok enyhítését. A program a letelepített menekültek számára vonatkozó végső döntést az egyes tagállamokra bízza, ugyanakkor lehetővé teszi számukra, hogy összehangolják és megosszák egymással tapasztalataikat és a bevált gyakorlatokat. Az éves ellenőrzés keretében az EU reaktívabban léphet majd fel a felmerülő kihívásokkal és a világszintű menekülti igényekkel szemben annak érdekében, hogy hatékonyabbá tegye az Európai Menekültügyi Alap tagállami felhasználását. A program továbbá a nemzeti kormányokkal és a civil társadalmi szervezetekkel egyaránt együttműködő Menekültügyi Támogató Hivatal révén hozzájárul majd egy célzottabb és gyakorlatibb együttműködéshez is. Teljes mértékben támogatom az előadó azon elképzelését, hogy a hivatalon belül máltai székhellyel létre kell hozni egy szakértői egységet.

A közös uniós letelepítési programról szóló vita kulcsfontosságú időpontban zajlik: 2007 óta – azokon túl, amelyek már korábban is rendelkeztek a programokkal – öt tagállam döntött úgy, hogy megkezdi nemzeti letelepítési programját. Az elmúlt év során a 2008-ban elfogadott uniós szintű kötelezettségvállalás fényében számos további tagállam telepített le iraki menekülteket. Elengedhetetlen, hogy e kedvező lendületet megtartsuk, és hogy késlekedés nélkül elfogadjuk a javaslatot.

Ugyanakkor sajnálatosnak tartjuk, hogy bizonyos különbségek és eljárási problémák akadályozzák a javaslat gyors elfogadását. A javaslat rendkívüli politikai jelentőséggel bír. A Bizottságnak az éves letelepítési prioritások létrehozására vonatkozó határozata végrehajtási határozat, és az Európai Menekültügyi Alap pénzügyi irányításának részét képezi. Tekintettel a „felhatalmazáson alapuló jogi aktusok” eljárására, aggodalommal tölt el bennünket, hogy az eljárás jelentős késedelmet szenved, ami rendkívül megnehezíti a források kezelését.

Ez a közös megközelítés irányába tett első lépés; természetesen sor kerül majd a tapasztalatok felülvizsgálatára, és a tervek szerint a stockholmi program részeként ambiciózusabb kezdeményezések megvalósítására.

 
  
MPphoto
 

  Georgios Papanikolaou , a PPE képviselőcsoport nevében.(EL) Köszönet önnek a tájékoztatásért, biztos asszony. Noha Tavares úr nincs ma jelen, köszönetet szeretnék mondani neki az eddig tapasztalt kellemes együttműködésért és képviselőcsoportunk nevében biztosítani szeretném a letelepítési programmal kapcsolatos kedvező álláspontunkról.

Közös menekültügyi térségről és a szükséges integrált menekültügyi irányítási politikáról beszélünk. Az e vállalkozást finanszírozó pénzügyi eszköz természetesen az Európai Menekültügyi Alap, amelyet, való igaz, ez idáig nem hasznosítottunk kellően, és van még lehetőség arra, hogy komolyabb és nagyobb dolgokat vigyünk véghez.

A globális letelepítési követelményekre adott eddigi európai válasz megfelelő volt. Emlékeztetném önöket, hogy a tagállami részvétel önkéntes alapú, és az ebben a konkrét letelepítésben részt vevő két országgal együtt a 27 tagállam közül ez idáig csupán 12-en vesznek részt e kezdeményezésben, az ebből származó eddigi adatok pedig nem különösebben biztatók. 2009-ben 6896 menekült érkezett Európába a letelepítési program keretén belül, amely a teljes szám 8,2%-ának felel meg.

Éppen ezért mindenképpen jobb koordinációra van szükség, és e jelentés, valamint a megrendezett konzultáció révén arra tettünk kísérletet, hogy ösztönzőket biztosítsunk, és hogy elmagyarázzuk a tagállamoknak: a program további alkalmazása és végrehajtása nagyon is indokolt.

Az emberi jogok védelme és a harmadik országokkal vállalt tényleges szolidaritás természetesen kiemelt fontosságú célkitűzés. Meg kell ugyanakkor értenünk, hogy a tagállamok e programban történő részvételének egy másik indoka az, hogy e program révén az erre rászorulók felé azt az üzenetet közvetítjük, hogy amennyiben Európába, Európa területére szeretnének jutni egy jobb jövő érdekében, mindenképpen érdemes a jogszerű utat választaniuk.

A letelepítési programon keresztül közvetetten megoldást nyújthatunk az illegális bevándorlásra is, ha ugyanis léteznek ilyen programok, a menekültek nem fogják a törvénytelen utat választani, és megvárják majd, hogy részt vehessenek ilyen programokban.

Végül el szeretném mondani, hogy a menekültek belső letelepítésére vonatkozóan módosítást nyújtottunk be, amelyet elutasítottak. Egy ponton, biztos asszony, e kérdésben kezdeményezést várunk a Bizottság részéről. A Dublin II. rendelet bizonyos országokra nagy terhet rótt, és nagyon fontos, hogy az Európai Menekültügyi Alap támogatásával tovább folytassuk a letelepítési programot.

 
  
MPphoto
 

  Antonio Masip Hidalgo , az S&D képviselőcsoport nevében. – (ES) Elnök asszony, köszönetet szeretnék mondani Malmström asszonynak, amiért megjelent ma körünkben. Szeretném támogatásomról biztosítani a jelentést és azt a szellemiséget, amellyel Tavares úr a munkát végezte, mivel a nem kormányzati szervezetekkel és az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságával folytatott munkája, valamint az Európai Unión kívüli vonatkozó jog betartása rendkívül fontos.

E tapasztalatok meghatározók, és egy helyi önkormányzat munkatársaként úgy vélem, hogy az európai önkormányzatoknak elkötelezett hozzáállást kellene tanúsítaniuk e kérdés iránt.

Ennek az az oka, hogy jóllehet válság idejét éljük, a legmélyebb válság a menekültügyi válság volt, amely a kollektív emlékezetvesztés válsága. Európában és a gazdag országokban elfelejtettük, hogy a menekülteket ontó háborúkért mi vagyunk a felelősek, saját országaink és kormányaink. Le kell küzdenünk ezt a kollektív amnéziát.

Egyetértek azzal, amit Malmström asszony a kötelezettségvállalásról mondott, és természetesen kötelezettséget kell vállalnunk. A Parlament részéről egy bizottság látogatást tett az iraki palesztinoknál. Természetesen megtették: kötelezettséget kell vállalnunk e menekültekkel szemben.

Mindazonáltal és minden tiszteletemmel együtt a következőt mondanám Malmström asszonynak: a Parlament – ő maga is képviselő volt – és a Bizottság között a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok tekintetében fennálló nézetkülönbségeket meg kell szüntetni. Nem szeretném, ha ez a jelentés, amely most a jelek szerint általánosan kedvező fogadtatásban részesül, végül azért hiúsulna meg, mert a Bizottság és a Parlament között nincs egyetértés a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokról.

 
  
  

ELNÖKÖL: ROTH-BEHRENDT ASSZONY
alelnök

 
  
MPphoto
 

  Nadja Hirsch , az ALDE képviselőcsoport nevében.(DE) Elnök asszony, biztos asszony, valamennyien megvitattuk e témával kapcsolatban, hogy egyszerűen több tagállamot kell meggyőznünk a programban való részvételről. Úgy vélem, e tekintetben sokat érhetünk el, ha ismertetjük a programot és rávilágítunk az előnyeire, hiszen az eddigi résztvevők mindig is úgy nyilatkoztak, hogy továbbra is részt vesznek majd, és üdvözlik a programot.

Nagyon fontos, hogy egyértelmű legyen, kiket érint mindez. Olyan embereket, akik saját erejükből nem tudnak eljutni Európába. Nőket, gyermekeket és betegeket, akik az EU-n kívül menekülttáborokban laknak és a segítségünkre van szükségük. Úgy gondolom, rendkívül örömteli az a várható döntés, hogy a jövőben az Európai Menekültügyi Alap nagyobb részét bocsátjuk majd rendelkezésre.

Ezzel egy időben úgy vélem, nagyon fontos, hogy ez a pénz, amennyiben azt a nemzeti parlamentek, más szóval a nemzetállamok kapják, ne tűnhessen el egyszerűen a költségvetésben, hanem valóban egy tartós struktúra kialakítására kelljen fordítani, hogy ezt a pénzt tulajdonképpen akár tovább kelljen adni a helyi hatóságoknak és városoknak, ahol a tényleges integráció zajlik és ahol az ellátóhelyeket és a lakhatást biztosítják. Rendkívül fontos szempont, hogy a városokat és a helyi hatóságokat szövetségeseinkként bevonjuk ebbe a vitába.

A tagállamok rövid távon talán jobban hajlanak arra, hogy ezt elutasítsák, mint a helyszíni helyi hatóságok. Az ezzel együtt járó kiszámíthatóság véleményem szerint fontos elem, amely kapcsolatot teremt köztünk, tehát az EU és azok között, akik a helyszínen végzik az integrációt. Mindezek együtt kétségtelenül lendületet adhatnak a letelepítési programnak, amely véleményem szerint rendkívül pozitív. Mindenekelőtt egy dolgot világosan ki kell jelenteni, mégpedig azt, hogy a polgárokat nem hagyhatjuk magukra – olyan embereket és szövetségeket kell találnunk, akik és amelyek megkönnyíthetik a helyben új életet kezdeni kívánók útját, és megmutathatják nekik, hogyan működik új városuk, vagy hol található a legközelebbi uszoda.

Társadalmi szintű egyetértésre van szükség a tekintetben, hogy részt kívánunk venni a letelepítési programban, hogy ez egy jó megoldás, és hogy az emberek helyi szinten ténylegesen megvalósítják az integrációt.

 
  
MPphoto
 

  Hélène Flautre , a Verts/ALE képviselőcsoport nevében.(FR) Elnök asszony, örültem volna, ha mindezt az előadótól, Tavares úrtól hallom, de nem számít; végre csatlakozott hozzánk a mai vitában, és ez a legfontosabb. Úgy vélem, rendkívül sikeres munkát végzett, amikor kísérletet tett arra, hogy konszenzust érjen el az Európai Menekültügyi Alap felhasználását illetően, amelynek feladata, hogy finanszírozást nyújtson és a tagállamokat saját menekült-letelepítési programjuk kidolgozására ösztönözze; ezt a munkát Malmström biztos asszony erőteljesen támogatja, amit örömmel látok.

Mindazonáltal nem szabad elfelejtenünk néhány olyan adatot, amelyek alapján előre jelezhetjük az alap felhasználási körét. Ha az Európai Menekültügyi Alap egészét kiosztanánk – amit nem szeretnék, hiszen az szükségképpen hátrányosan érintené az európai menekültek és menedékkérők fogadásának körülményeihez nyújtott támogatásokat –, legfeljebb 20 000 menekültet tudnánk letelepíteni Európában, amely messze elmarad az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának kérésétől, amely szerint világszerte több mint 470 000 menekült vár letelepítésre, tehát olyan emberek, akik valóban konkrét szükségletekkel rendelkeznek, akik kiszolgáltatottak és nehézségekkel küzdenek, és akik nem térhetnek vissza származási országukba. Éppen ezért ésszerűen kell cselekednünk.

Számomra a második szükséges elővigyázatossági intézkedés – mivel ennek hazámban, Franciaországban tanúi lehettünk – azzal kapcsolatos, hogy néhány menekült letelepítése a médiában jótékonysági intézkedésként jelenik meg, és egyfajta faként visszaélések erdejét rejti, mivel mindeközben ezt az országot, Franciaországot a közelmúltban az ENSZ kínzás elleni bizottsága elítélte a menedékkérők olyan harmadik országokba történő visszatoloncolásáért, ahol embertelen és lealacsonyító bánásmód veszélye fenyegeti őket.

Úgy vélem - és ez az utolsó észrevételem –, hogy ezeket az óvintézkedéseket kell szem előtt tartanunk.

 
  
MPphoto
 

  Marie-Christine Vergiat , a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök asszony, a Schengeni Információs rendszerről szeretnék beszélni. Ma meg kell vizsgálnunk azt a jogi keretet, amelyen belül a SIS I-ről a SIS II-re történő átállásra sor kerülhet. Azt mondanám, hogy a kérdést illetően valamennyi figyelmeztető jelzés pirosan villog. Biztos asszony, a legkevesebb, amit mondhatunk, az az, hogy a kapcsolódó tesztek nem jártak meggyőző eredménnyel.

Mindazonáltal, a három tagállam – Franciaország, Németország és Ausztria – részéről tapasztalható tiltakozás ellenére a Bizottság kitart az elképzelés mellett. Mint azt tudják, az Egységes Európai Baloldal/az Északi Zöld Baloldal Képviselőcsoportjában mi is legalább ilyen kitartók vagyunk, hogy így fogalmazzak, amikor az adattárolással és azon kockázatokkal kapcsolatos fenntartásainkról van szó, amelyekkel mindez az adatvédelem tekintetében jár. Úgy gondolom, igen bizarr időket élünk, amikor a szakértők, akik tudják, miről beszélnek, egyre erőteljesebben bírálják a visszaéléseket és a valamennyi biztonsági szemponthoz kapcsolódó veszélyeket. Óvintézkedéseket kell tennünk az adatvédelem terén valamennyi polgár érdekében, bárkiről legyen is szó. A fájlok összekapcsolásával járó kockázatokra vonatkozóan minimális kötelezettségvállalást kell előírni. Franciaországban kellően tudatában vagyunk annak, milyen visszaélések fakadhatnak a fájlok összekapcsolásából.

Biztos asszony, a jelenlegi körülmények között a GUE/NGL Képviselőcsoportnak nem áll módjában támogatni ezt az átállást.

 
  
MPphoto
 

  Gerard Batten , az EFD képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony, Nagy-Britannia nem része Schengennek, így gyakorlatilag e javaslat elvben nem vonatkozna az Egyesült Királyságra. A korábbi munkáspárti kormány nem csatlakozott, és ezen az új liberális demokrata/konzervatív kormánynak sem szabad változtatnia. Egy ilyen rendszer csupán még több – valódi vagy más jellegű – menekültet ösztönözne arra, hogy az Európai Unióba jöjjön.

Képzeljék el, hogy Törökország csatlakozik az Európai Unióhoz: nem csupán arra számíthatunk, hogy 72 millió török kap automatikus belépési jogot az európai országokba és Nagy-Britanniába, de arra is, hogy olyan helyekről, mint Irán és Irak, tengernyi menekült léphet át a török határon, majd kérhet menedéket Európában! Nagy-Britanniának nem kell csatlakoznia ehhez a rendszerhez, de érdekes lesz megfigyelni, hogyan birkózik meg új kormányunk ezekkel a problémákkal. A kormány fele, a Konzervatív Párt úgy tesz, mintha euroszkeptikus lenne, bármit jelentsen is ez, miközben a másik fele, a Liberális Demokrata Párt nyíltan eurofil. Új miniszterelnökünk, Cameron úr azonban az ilyen problémákat egy csapásra megoldja, ahogyan azt tegnap itt ismertettem.

Az európai parlamenti képviselők számának növekedése nyomán a teljes Lisszaboni Szerződést ismét ratifikálni kell. Cameron úr dönthet úgy, hogy egyszerűen nem ratifikálja ismét a Szerződést, vagy megkésve érvényesítheti kikezdhetetlen ígéretét, és biztosíthatja a britek számára a Lisszaboni Szerződésről szóló népszavazást, amelyet megtagadtak tőlük.

 
  
MPphoto
 

  Rui Tavares , előadó. – (PT) Hölgyeim és uraim, vannak olyan menekültek a világban, akik az ottani helyzet bizonytalansága miatt nem térhetnek vissza saját országukba, és a tranzitországban sem maradhatnak, mert az nem írta alá a genfi egyezményt, így a menekültek az adott országban például nem vállalhatnak munkát.

A számok meglehetősen korlátozottak: évente 200 000 érintettről van szó, és e menekültek egy részének problémáját – akiknek egyetlen lehetősége, hogy harmadik országban kezdenek új életet – máris megoldották a nemzetközi színtér olyan szereplői, amelyek vállalják a menekültek letelepítését: 80 000 személyét az USA, néhány továbbiét pedig Kanada, Ausztrália, Brazília és Chile. Ki hiányzik a listáról? Európa hiányzik, nem más.

A svéd elnökség idején a Tanács lelkiismeretesen bevallotta, hogy jelentősen növelni kell az Európában letelepített menekültek számát, és nem kevesebb mint 100 000 személyt említett. A Bizottság szintén alaposan felülvizsgálta az Európai Menekültügyi Alap néhány pénzügyi kimutatását annak érdekében, hogy lehetővé tegye a menekültek letelepítésére vonatkozó határozottabb és erőteljesebb politikát.

Jelenleg két, az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság nevében készült jelentés van a birtokomban: egy együttdöntéssel létrejött és egy saját kezdeményezésű. Négy új kiegészítés javítaná a jelenlegi együttdöntési eljárás keretében hatályos politikákat; kettő ezek közül azonban eljárási jellegű.

Az első új kiegészítés a kettős megközelítés. A jelenlegi munka alapjául szolgáló bizottsági jelentés regionális, ezeken belül pedig olyan prioritások mellett érvel, amelyeket „humanitáriusnak” neveznék. Úgy láttuk, hogy ezeket a prioritásokat meg kell tartanunk, de önállóvá kell tennünk őket. Más szóval úgy véljük, hogy Európának a menekültek letelepítésére vonatkozóan intervenciós stratégiákkal kell rendelkeznie, amelyek külpolitikai szempontból rendkívül fontosak. E stratégiáknak alkalmanként lehetővé kell tenniük a világ bizonyos részein történő beavatkozást, egy adott országba való belépés szabaddá tételét vagy bizalmi kapcsolatok kialakítását a világ egyes részei között. Ugyanakkor lehetővé kell tenniük, hogy a tagállamok a világ többi részén szabadon reagálhassanak a humanitárius értelemben prioritást élvező helyzetekre.

Mely helyzetek minősülnek kiemelt jelentőségűnek? A kínzás áldozatai, a szexuális erőszak áldozatául esett nők és gyermekek, illetve olyan személyek, akiknek letelepítését például komoly egészségügyi okok indokolják.

A második új elem a moduláció. Ennek célja, hogy elmozduljunk a jelenlegi helyzettől, amelyben európai szinten csupán 10 tagállam telepít le menekülteket, és ezáltal megpróbálhassuk elérni, hogy mind a 27 tagállam megkezdje a letelepítést. Ennek érdekében javasoltuk, hogy az új tagállamoknak járó, az egy menekült után fizetendő támogatás összegét az első évben növeljék, a második évben valamivel csökkentsék, a harmadik évtől kezdve pedig az összeg egyenlítődjön ki a többi, menekülteket letelepítő tagállam szintjével; ennek az volt a feltétele, hogy az első évekre – tehát azokra az évekre, amelyek során az új letelepítési program elindítása a legtöbbe kerül – nyújtott növelt összeget egy fenntartható letelepítési program kidolgozására fordítsák.

A másik két új elem eljárási jellegű. Az egyik lehetőséget ad a Bizottságnak arra, hogy vészhelyzeti eljárást indítson a menekülteknek a világ egy adott – humanitárius katasztrófa vagy válsághelyzet által sújtott – részéről történő letelepítése érdekében, mivel a korábbi eljárás lebonyolítása éves alapon zajlott, a katasztrófák és a humanitárius válságok pedig nyilvánvalóan nem menetrend szerint következnek be. A negyedik új elem a felhatalmazáson alapuló jogi aktusoké, és itt világosan meg kell mondanom önnek, Malmström asszony, hogy a Parlament igen hatékonyan megbirkózik a menetrendi és eljárásbeli vitákkal, és ígérjük, hogy rövidesen megoldjuk a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok kérdését is. Ígérjük továbbá, hogy az általunk kezdeményezett, például az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottsággal, a Külügyi Bizottsággal és a Fejlesztési Bizottsággal folytatott előzetes konzultációnak és vitának köszönhetően semmilyen véleménykülönbségre nem kell számítani a Parlament és a Bizottság között a letelepítési szempontból prioritást jelentő régiók tekintetében.

Azt nem tudjuk elfogadni, hogy a Bizottság a szerződések őreként közli velünk, hogy a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok, amelyek ellen jogi kifogása nincs, egyszerűen azért nem fogadhatók el e külpolitikai és humanitárius értelemben véve oly fontos határozat keretében, mert a Bizottság számára ezek az aktusok bürokratikusnak tűnnek, miközben mi azt állítjuk, hogy nem azok.

Az történik, hogy véleményünk és a jogi szolgálat véleménye szerint ez a határozat a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok része, és mint ilyen úgy véljük, a szerződések őreként a Bizottságnak az lenne a feladata, hogy a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadása mellett érvel, nem pedig – jelenleg – pusztán eljárási jellegű kifogásokat emel. Mindenekfelett úgy gondoljuk, hogy e kérdések egyike sem akadályozhatja meg, hogy elérjük közös célunkat: több menekült letelepítését az Európai Unióban.

 
  
MPphoto
 

  Simon Busuttil (PPE) . – (MT) Elnök asszony, a készülő letelepítési program jelentős, régi hiányosságot pótol. Valójában megdöbbentő számomra, hogyan lehetséges, hogy korábban európai szinten nem létezett ez a program. Egyes országok már most is jó példával járnak elöl; ilyen az Egyesült Államok, amely – mivel e téren jelentős tapasztalatra tett szert – már most is igen hatékony letelepítési programokat működtet. Sokat tanulhatunk tőlük.

Az effajta programok fontosak, mivel bizonyítják, hogy az Európai Unió kész érvényesíteni emberi oldalát a világ menekültjeivel szemben. Másik fontos célkitűzésük azonban az Európai Unióba érkező illegális bevándorlók számának visszaszorítása, ideértve azokat is, akik védelemre szorulnak.

Ennélfogva, ha a ma létrehozandó letelepítési program segítségével a nemzetközi védelemkérők Líbiában letelepíthetők, ezek az emberek kétségtelenül nem látják majd okát annak, hogy átkeljenek a Földközi-tengeren és ennek során életüket kockáztassák. Ily módon őket és az Európai Unió azon országait is segítjük, amelyek aránytalan terheket viselnek.

Magától értetődik, hogy a programot egy másik programmal együtt kell alkalmazni, amelynek célja a folyamatos bevándorlási hullámok nyomán aránytalan terheket viselő európai uniós országok támogatása. Be kell bizonyítanunk ezen országok számára, hogy készek vagyunk létrehozni egy olyan programot, amely lehetővé teszi a nemzetközi védelemben részesülő személyek átszállítását más európai országokba.

Jelenleg ez még csak kísérleti projekt, amely Máltát érinti. Szeretném azonban, ha ez a projekt állandó projektté válna, és kiterjesztenénk azt a többi, azt igénylő európai uniós országra.

 
  
MPphoto
 

  Ioan Enciu (S&D) . – (RO) A Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Európai Parlamenti Képviselőcsoportjának a SIS kérdésért felelős előadójaként erről a témáról fogok beszélni. Először is, gratulálni szeretnék Coelho úrnak az erre irányuló rendkívüli erőfeszítésekhez, és különösen a két jelentés véglegesítése során tanúsított következetességéhez. Köszönetet szeretnék még mondani Malmström biztos asszonynak, mivel amióta elfoglalta tisztségét, a Bizottság részéről némi átláthatóság tapasztalható.

Ami korábban és továbbra is aggodalommal tölt el bennünket, az a SIS II végrehajtására vonatkozó határidők betartásának kudarca. A Parlament számos alkalommal kifejtette a késlekedésekre vonatkozó álláspontját, különösen azt illetően, hogy a Bizottság képtelen meghatározni a rendszer működésbelépésének pontos dátumát. Az, hogy még most sem tudjuk biztosan, vajon az elvégzett tesztek sikeresek voltak-e, csupán arra jó, hogy komoly kétségeket vessen fel a projekt irányításának módjával kapcsolatban.

Tekintve, hogy a közösségi pénzek elköltésének ellenőrzése az Európai Parlament feladata, az a javaslat, amelynek értelmében a 2011-es költségvetési év során a SIS II fejlesztésére kiosztandó forrásokat tartalékba kell helyezni, átlagos óvintézkedésnek minősül. A Parlamenttel folyamatos konzultációt kell folytatni, és folyamatosan tájékoztatni kell a SIS II projekt haladásáról, amelyet nem lehetetleníthet el a politikai akarat vagy az irányítási képesség hiánya. A projektnek meg kell felelnie az aktuális követelményeknek, támogatnia kell az adatvédelmet és összhangban kell állnia a költség/haszon elvvel, elindításának pedig a végrehajtáshoz meghatározott pontos időkereteken belül kell történnie.

 
  
MPphoto
 

  Tatjana Ždanoka (Verts/ALE) . – Elnök asszony, magam is a Schengeni Információs Rendszerről szólnék. Először is, köszönetet szeretnék mondani Coelho úrnak a kiváló munkáért, és hangsúlyozni szeretném, hogy képviselőcsoportom az adatvédelemmel kapcsolatos számos aggály miatt – már a kezdetektől – igen óvatosan kezelte a SIS II elfogadását.

Most úgy tűnik, hogy a SIS II hosszú mondája még messze nem ért véget. Időbeli késedelmeket és költségtúllépéseket látunk; egyetlen pozitív eredmény sem született. Még a teszteredmények értékelésében sem jutottunk egyetértésre – mivel Ausztria, Németország és Franciaország szerint azok sikertelenek voltak. Véleményünk szerint az előadó megközelítése teljesen helyénvaló. Őszintének kell lennünk, és el kell ismernünk, hogy a jelenlegi projekt kudarcot vallhat, ezért meg kell vitatnunk az alternatívákat. Körültekintően meg kell vizsgálnunk a kudarc mögött húzódó okokat; ha további 30 millió eurót kell befektetnünk, a Parlamentnek minden szükséges információval rendelkeznie kell ahhoz, hogy jóváhagyása megalapozott legyen.

Tiszteletben kell tartanunk a megszüntetési záradékot is. Nem fektethetünk végtelen forrásokat egy élethosszig tartó projektbe. Természetesen szükség van bizonyos rugalmasságra, de egyértelmű értékelési kritériumokat kell meghatározni, és amennyiben a dolgok – ismét – rosszra fordulnak, gyorsan kell cselekednünk.

 
  
MPphoto
 

  Cornelia Ernst (GUE/NGL) . – (DE) Elnök asszony, először is hadd mondjam el, úgy gondolom – és itt a Schengeni Információs Rendszerről beszélek –, hogy az EU-nak nem egy vágyott politikát, hanem egy valóságalapú politikát kellene működtetnie. A Schengeni Információs Rendszer esetében ez azt jelenti, hogy figyelembe kell vennünk a tényt, amely szerint a tesztek – amelyeket az „első mérföldkőnek” neveztünk – kudarcot vallottak.

Nyolcévnyi szöszmötölést követően tudjuk, hogy a tagállamok sem műszaki, sem pedig jogi téren nem képesek megvalósítani a Bizottság által javasolt intézkedés célját – a SIS 1+-ról a SIS II-re történő átállást. Ez nem saját értékelésem – ez a Német Szövetségi Köztársaság értékelése. Ez hazám álláspontja, és olyan álláspont, amelyet mellesleg maradéktalanul osztok. Ez idáig 90 millió eurót tékozoltunk el erre a rendszerre, és a Bizottság még többet szeretne költeni. Nem támogatjuk a határidő 2013-ig történő kiterjesztését; ezt teljesen egyértelművé kívánjuk tenni. Ehelyett azt szeretnénk, ha ezt a rendszert feladnánk, és megkezdenénk az alternatíva keresését.

Másodszor, a német Baloldali Párt alapvetően kritikus a SIS II-vel szemben – ezen a ponton erre is fel kívánom hívni a figyelmet –, mivel drasztikusan kiterjesztené a rendszerhez való hozzáférést, például a titkosszolgálatokra. Németországban követelmény, hogy a titkosszolgálat és a rendőrség egymástól független legyen. Így a titkosszolgálati és a rendőrségi adatok bárminemű keveredése azt fogja jelenteni, hogy a rendszer egésze a Német Szövetségi Alkotmánybíróság elé kerül. Ezt meg kell említenem, legalábbis német szempontból. Ellenezzük továbbá a SIS II-t, mivel az hatalmas mennyiségű adatok gyűjtését és biometrikus adatok rögzítését foglalja magában. Ez nem célirányos, és nem is arányos.

 
  
MPphoto
 

  Salvatore Iacolino (PPE) . – (IT) Elnök asszony, biztos asszony, hölgyeim és uraim, az a cél, hogy a tagállamok közötti tényleges szolidaritás kifejeződéseként meghatározzunk egy következetes stratégiák alkotta keretet, előremutató lépést jelent a bevándorlási hullámokkal kapcsolatos közösségi politikák összehangolásában. Az intézkedés ugyanakkor egy átfogóbb folyamatot is jelképez, amelynek célja a menekültek nemzetközi védelme. Ha a civil társadalmat hatékonyan be tudjuk vonni ebbe a folyamatba, az intézkedés a jelek szerint szorosan kapcsolódik az Európai Menekültügyi Támogató Hivatal közeledő elindításához.

Haladéktalanul létre kell hoznunk a prioritások és elérendő célok listáját a kapcsolódó menetrenddel és konkrét ösztönző intézkedésekkel együtt. Ezenkívül meghatározott forrásokat kell elkülönítenünk arra a célra, hogy megnöveljük a programban jelenleg részt vevő csupán tíz tagállam számát. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a szélsőségesen legyengült állapotuk miatt gyakran kimerült személyek számára nyújtott szociális védelmet egészségügyi védelemmel kell kiegészíteni.

A számítógépes adatbázisnak köszönhetően a letelepedési folyamat során a család egységének védelmét célzó valamennyi elvégzett folyamat visszakereshető lesz. Ebben az összefüggésben a tagállamokkal való együttműködés meghatározó jelentőséggel bírhat annak biztosítása szempontjából, hogy az eljárások ésszerűek és rugalmasak legyenek. Igazságosabb és reálisabb Európai Uniót szeretnénk, amely figyelembe veszi különösen a deli európai tagállamok erőfeszítéseit.

A harmadik országokat illetően létfontosságú, hogy az Európai Unió felelősséget vállaljon az együttműködési megállapodások meghatározásáért, ahogyan Olaszország a közelmúltban Líbiával és Nigerrel tette. Úgy gondoljuk, hogy a bevándorlási hullámok átfogó kezelésének területén így, és csakis így mozdulhatunk el a szolidaritás egy olyan formájától, amely ez idáig túlságosan gyakran csupán látszat volt, az európai uniós tagállamok közötti tényleges szolidaritás felé.

 
  
MPphoto
 

  Monika Flašíková Beňová (S&D) . – (SK) Először is köszönetet szeretnék mondani Tavares úrnak a menekültpolitika terén végzett munkájáért, és itt abbéli csalódottságomnak is hangot szeretnék adni, hogy kevesebb mint az európai uniós tagállamok fele rendelkezik a harmadik országból származó menekültekre vonatkozó hivatalos letelepítési programmal.

Ezenfelül, ahogyan az már többször is elhangzott, ezek a programok nem kellően összehangoltak, és a koordináció, valamint az uniós tagállamok közötti együttműködés alacsony szintje miatt a letelepítéshez kapcsolódó költségek is magasak, ami nyilvánvalóan nem teszi túlságosan vonzóvá az elképzelést.

Szilárd meggyőződésem azonban, hogy megfelelő politikai akarattal mi, európaiak képesek leszünk egy hatékony, méltányos és egységes letelepítési program létrehozására. E célból, a menekültek Unión belüli letelepítéséhez nélkülözhetetlen lesz nem csupán magának a programnak a kidolgozása, hanem egy speciális alap létrehozása is. Ez a csomag finanszírozná a nemzeti letelepítési programok létrehozását ott, ahol még nincs ilyen, valamint központi szinten a tevékenységek összehangolását. Véleményem szerint az ideális koordinátor az Európai Menekültügyi Támogató Hivatal lehetne.

 
  
MPphoto
 

  Indrek Tarand (Verts/ALE) . – Elnök asszony, köszönetet szeretnék mondani mindenkinek, aki igen keményen dolgozott a SIS II látszólag végtelen történetén: Coelho úrnak és a helyszíni szereplőknek.

A visszatérő késedelmek és költségtúllépések problémája rendkívül aggasztó, és mi más tükrözhetné jobban Barroso úrnak az első Bizottságban mutatott irányítási készségeit, ha nem ez? Úgy gondolom, hogy ma le kell vonnunk a tanulságokat, és fel kell használnunk azokat egy új IT-ügynökség létrehozásához, amelynek székhelye Tallin lehetne. Ezzel mindenki nyerne: míg a francia kollégák szervereiket Strasbourgban tarthatnák, az új programozási munkákat hozzáértő szakemberek végezhetnék Tallinban, alacsony irányítási költségek mellett, elkerülve ezáltal a monopolhelyzetet és felkarolva az uniós integráció elképzelését, valamint biztosítva az adatvédelmet.

Végül szeretném elmondani, biztosak vagyunk benne, hogy Malmström biztos asszony képes lesz megoldani ezeket az összetett kérdéseket.

 
  
MPphoto
 

  Agustín Díaz de Mera García Consuegra (PPE) . – (ES) Elnök asszony, tömören ismertetném az álláspontomat.

Először is gratulálni szeretnék Coelho úrnak. A folyamatot szeptember 30-ig be kellett volna fejezni, így a szabályozási eszközöket azok lejárta előtt módosítani kell.

Másodszor, a Bizottság nem nyújtott be javaslatot a határidő meghatározására vagy a lejárati záradékoknak az eredeti javaslatokból való eltávolítására vonatkozóan.

Harmadszor, az átállásra vonatkozóan elővigyázatossági időszakot kell meghatározni, amely adott esetben komitológiai eljárás keretében meghosszabbítható.

Negyedszer, a folyamatot nem kíséri parlamenti ellenőrzés, ami véleményem szerint rendkívül sajnálatos.

Ötödször, nem ismerjük a Schengeni Információs Rendszer második generációján végzett tesztek eredményeit, és a Parlamentet erről tájékoztatni kell.

Hatodszor, az elmondottak alapján támogatom az előadó javaslatait és azt a figyelmeztetést, hogy a projekt kudarca esetén a Számvevőszék beavatkozik.

A Tavares úr által az Európai Menekültügyi Alapról és a letelepítésről készített jelentést illetően Tavares úrnak is gratulálni szeretnék. A fő probléma az Unión belüli szolidaritás hiánya. Körültekintően kell bánnunk a menekülteket először befogadó tagállamoknak nyújtott pénzügyi támogatásokkal, különösen a többiekkel szembeni igazságtalanság miatt. Ezekhez az intézkedésekhez, amelyeket elvben támogatok, részletes előzetes pénzügyi tanulmányt kell végezni.

 
  
MPphoto
 

  Sylvie Guillaume (S&D) . – (FR) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, sok tekintetben létfontosságú, hogy szavazatunkkal holnap támogassuk az Európai Menekültügyi Alap módosítását, és felszólalásomban erről szeretnék beszélni, miközben gratulálok Coelho úrnak és Tavares úrnak elképzeléseikhez és munkájukhoz.

Az Európai Menekültügyi Alapról szóló szavazás rávilágít majd, milyen nagy szükség van arra, hogy az Európai Unió tagállamai teljes értékű szerepet vállaljanak a letelepítésben annak érdekében, hogy áthidalják a program iránt elkötelezett országok száma és az egyes országok befogadóképessége tekintetében fennálló kettős szakadékot. Emlékezzünk rá, hogy itt menekültekről van szó, akiket gyakran alig tűrnek meg az őket befogadó országokban, és akiknek életkörülményei, gyors megoldások hiányában, esetenként tragikus fordulatot vehetnek.

Ezen új eszközöknek köszönhetően valóban fokozottabb biztonságot nyújthatunk e rendkívül kiszolgáltatott emberek számára, amennyiben – és ezt hangsúlyozom – az Európai Menekültügyi Alapban részt vevő valamennyi tagállam megfelelően és átlátható módon használja fel az érintett forrásokat, amit ön, Malmström biztos asszony, jól tudom, nagyon fontosnak tart. Nehéz lesz megfelelni a kihívásnak, ismerve a tagállamok részéről az új intézkedéssel szemben várható langyos fogadtatást, és itt ismét kiemelném a biztos asszony elszántságát.

Végül hangsúlyozni szeretném, hogy a menekültek integrációja e vállalkozás sikerének egyik kulcsa. Minél jobban felkészülünk a menekültek érkezésére és minél pontosabban elmagyarázzuk azt, annál nagyobb esély van arra, hogy a letelepítést elfogadják, és az a legjobb körülmények között zajlik majd, valamint – bízom benne – annál több tagállam bizonyítja majd a letelepítés iránti elkötelezettségét. Ez az oka annak, hogy a Parlament nagy többséggel az Európai Menekültügyi Alap e módosításai mellett kell, hogy szavazzon.

 
  
MPphoto
 

  Franz Obermayr (NI) . – (DE) Elnök asszony, sok tagállamban, köztük hazámban, Ausztriában, az emberek már nem tudják, hová mehetnének az új menedékkérők, és a lakosság igen jogosan ellenzi az új fogadóközpontok ötletét. Hogyan lehetséges, hogy ennek ellenére szorgalmazzák a menekültek EU-ban történő letelepítését? Ennélfogva az a terv, amely szerint a korábban egy szomszédos harmadik országba, például Ukrajnába menekült menedékkérőket beengednénk az EU-ba, csak mert az itteni életszínvonal magasabb, teljességgel érthetetlen. Különösen a mostani gazdasági válság idején nem tehetünk mást az ilyen javaslatok láttán, mint hogy ingatjuk a fejünket.

Véleményem szerint az EU egész menekültügyi rendszere katasztrofális. Az elképzelés szerint egy először Romániában fogadott menedékkérőt később vissza lehet oda küldeni értékelés vagy menekültügyi eljárás céljából. Az az ötlet, hogy a menedékkérők számára az adott tagállam állampolgárainak nyújtottal megegyező szociális biztonsági színvonalú alapvető jóléti ellátást garantáljunk, irreális és megfizethetetlen. Az EU-nak minden valóban arra igényt tartó, ténylegesen rászoruló számára biztosítania kellene a menedéket, de nem kellene megnyitnia a kapukat a gazdasági migránsok előtt.

A külső határok fokozottabb védelmére, gyors, bürokráciamentes eljárásokra és természetesen egy folyamatos hazatelepítési stratégiára van szükség.

 
  
MPphoto
 

  Petru Constantin Luhan (PPE) . – (RO) Az Európai Unió menekültügyi kérdésekben való részvételének alapelve a tagállamok közötti magas szintű együttműködés és szolidaritás biztosítása. Ez az egyes országokon belül nem valósítható meg. A letelepítés fokozottan stratégiai jellegű alkalmazása egy közös európai uniós kezdeményezés elfogadását diktálná. Egy megbízható, jól célzott programra van szükség, amely hatékony és magas színvonalú lesz. Ez a program megfelelő keretként szolgál majd annak biztosításához, hogy a tagállamok részt vegyenek a menekültek letelepítésének folyamatában.

A tagállamok által a menekültek befogadása érdekében tett erőfeszítéseket további pénzügyi ösztönzőkkel kell támogatni és elősegíteni. Ezek az intézkedések lehetővé teszik majd, hogy az EU határozottabb szolidaritást mutasson a globális menekültkérdés irányában. Ezenfelül szorgalmazzuk, hogy jelentős számú tagállam vegyen részt a folyamatban.

 
  
MPphoto
 

  Marian-Jean Marinescu (PPE) . – (RO) Először is egy baloldali képviselőtársamnak szóló észrevétellel kezdeném. Úgy vélem, hogy egy fordított példa ugyanígy érvényes: amikor egy angol vagy ír polgár bűncselekményt követ el az én országomban, szintén lehetővé kellene tenni, hogy visszaküldjék őt saját hazájába.

A Schengeni Információs Rendszer második generációja végrehajtásának folyamata elhúzódott, és úgy tűnik, hogy erre 2011 vége előtt nem kerülhet sor. Ennek eredményeképpen azt kérdezném a Bizottságtól, milyen következményekkel jár mindez a menetrend tekintetében a schengeni térséghez még nem csatlakozott, de csatlakozni készülő tagállamok számára.

Elfogadhatatlan, hogy a Bizottság jelenleg nem tudja pontosan meghatározni a SIS II működése megkezdésének dátumát, ezáltal pedig komoly kétségeket vet fel a projekt irányítását illetően. Amennyiben a SIS II-re történő átállás kudarcot vall, és beépül a SIS 1+RE vészhelyzeti tervébe, a további költségek és az új befektetések szükségessége azt jelenti, hogy jóval szigorúbb költségvetési ellenőrzésre van szükség, különösen a SIS, a VIS és az Eurodac végrehajtásának szabályozásáért és koordinációjáért felelős új ügynökség esetében.

 
  
MPphoto
 

  Morten Messerschmidt (EFD) . – (DA) Elnök asszony, egy évvel ezelőtt az Európai Parlament valamennyi képviselője választási kampány közepén járt és mandátumok elnyerésére vagy ismételt elnyerésére törekedett, és tudom, hogy különösen a schengeni térség kérdése sok országban rendkívül fontos szerepet játszott a választási kampányban. Választópolgáraink, az EU polgárai rendkívül elégedetlenek azzal, ahogyan az EU ezeket a kérdéseket kezeli: a belső határellenőrzések hiányával, a külső határellenőrzéseket jellemző súlyos hiányosságokkal, a bevándorlás teljességgel alkalmatlan ellenőrzésével és azzal a kísértettel, amely csupán alig egy év múlva leselkedik ránk a tekintetben, vajon a Bizottság jóváhagyja-e Bulgária és Románia schengeni csatlakozását is.

Hallom, amint az emberek a szolidaritás megnyilvánulásának szükségességéről beszélnek, de teljesen őszintén, kivel szemben kellene szolidárisnak mutatkoznunk? Kinek kell szolidárisnak mutatkoznia? Amikor látjuk az EU és a tagállamok által létrehozott rendszerrel való nagyarányú visszaéléseket, talán itt az ideje, hogy a polgárokkal szemben is tanúsítsunk némi szolidaritást, akik együtt élnek a Bizottság és tagállamai által folytatott téves politikával.

 
  
MPphoto
 

  Roberta Angelilli (PPE) . – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, a közös európai menekültügyi politika és letelepítési politika létrehozása azt jelenti, hogy biztosítjuk az emberi jogok védelmét és ezzel egy időben korlátozzuk az illegális bevándorlást.

Köszönet illeti ezért a felszólalókat és Malmström biztos asszonyt, mivel most értékes eszköz áll rendelkezésünkre, különösen a Földközi-tenger partvidékének országai, tehát olyan országok számára, mint Olaszország, amelyek ez idáig nem számíthattak sem a tagállamok közötti tényleges szolidaritásra, sem pedig az igazságos felelősségmegosztásra. Ezeket a politikákat megfelelő költségvetéssel, egyben azonban a végrehajtott programok megbízható ellenőrzésével kell alátámasztani, amelyeket megfelelő követő intézkedések és a helyes gyakorlatok meghatározása egészít ki.

Az emberi jogok kérdésére vonatkozó záró észrevételem: kiemelten kell kezelni a legkiszolgáltatottabb személyeket, a kiskorúakat, az embercsempészet, a szexuális zaklatás és az erőszak áldozatául eső nőket, ideértve a nemi szervi csonkítást elszenvedőket is, de tudom, hogy Malmström asszony mindezt megfelelően kézben tartja.

 
  
MPphoto
 

  Andreas Mölzer (NI) . – (DE) Elnök asszony, az Európai Unió a jelek szerint jelenleg elképesztő pénzügyi forrásokkal rendelkezik. A 750 milliárd euró összegű támogatási csomagot követően ismét hatalmas összegeket tervezünk a bevándorlási kérdésre fordítani, de nem például hazatelepítési intézkedésekre, és még csak nem is a határok megerősítésére – az elvben biztonságos schengeni határok egyébként is olyan lyukasak, mint egy svájci sajt. Nem, fejenként 6000 eurót nyújtunk a harmadik országból érkező menekültek önkéntes befogadására.

Ha az EU-nak valóban rendelkezésére áll a szükséges felesleges aprópénz, akkor könyörgöm, támogassa az európai családokat – így talán növekedne a születési arány. Ezáltal szükségtelenné válna az az érv, hogy a gyermekek számában mutatkozó hiány ellensúlyozása érdekében szükség van a bevándorlásra. Ahelyett, hogy csupán szabad utat engednénk a bevándorlásnak, a menekültek jogállására vonatkozó genfi egyezményt végre helyesen alkalmazhatnánk, és az természetesen a gazdasági migránsok seregére nem vonatkozik. Ha valóban milliókat szeretnénk költeni, akkor azokat fordíthatnánk a FRONTEX határvédelmi ügynökségre, ahelyett, hogy a Schengeni Információs Rendszernek nevezett pénznyelőbe öljük.

 
  
MPphoto
 

  Jaroslav Paška (EFD) . – (SK) A Schengeni Információs Rendszerről szeretnék beszélni. Tudjuk, hogy e rendszer fejlesztése viszonylag hosszú időt vett igénybe és sok pénzbe került, amelyen felül a végrehajtási költségek folyamatosan növekednek, a vizsgálatok eredményei pedig nem ismertek.

Talán helyénvaló lenne elvégezni a rendszerrel kapcsolatos eddigi munka ellenőrzését, és mérlegelni, hogy a rendszer életképes-e, és tudjuk-e, hogyan fejezhető be oly módon, hogy az Európa számára előnyös legyen, majd ezek után döntést hozhatnánk a további lépésekről.

A letelepítési programot illetően egyetértek azzal, hogy ki kell dolgozni egy jogszabályi előírást, amely korlátozná az Európai Unióba irányuló illegális bevándorlást, és amely meghatározná a jogszerű bevándorlás feltételeit.

Ugyanakkor talán fel kellene használnunk fejlődő országbeli kollégáink tapasztalatát, akik szerint nem minden migrációt, nem minden, a honfitársaik által az Európai Unióba tett utazást az általuk tapasztalt biztonsági korlátozások, hanem gazdasági okok indokolják.

 
  
MPphoto
 

  Martin Ehrenhauser (NI) . – (DE) Elnök asszony, tulajdonképpen csupán néhány megjegyzést osztanék meg önökkel a Maňka-jelentéssel kapcsolatban. Korábban megegyeztem erről a kollégájával. Igen határozottan tiltakozom a titkársági juttatás növelése, különösen a tervezett 1500 euró ellen. Ellenzem továbbá e Ház munkatársai számának mindennemű növelését, és amennyiben további értékelést követően arról születik döntés, hogy havi 1500 eurót bocsátanak rendelkezésre a titkársági juttatások céljára, az egész egyszerűen az adófizetők kigúnyolása lenne.

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót)

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – Ehrenhauser úr, úgy vélem, nem a megfelelő kérdésben szólalt fel. A mai egy közös vita a schengeni megállapodásról. Sajnálom, ha nem kapott szót a Maňka-jelentéssel kapcsolatban, de attól tartok, most tovább kell lépnünk.

 
  
MPphoto
 

  Piotr Borys (PPE) . – (PL) Mindenekelőtt gratulálni szeretnék Coelho úrnak a két újabb sikeres jelentéshez. Másodszor, most már nem mondhatunk le a SIS II-ről. Ha biztonságos rendszerben kívánunk gondolkodni, be kell vezetnünk a SIS II-t, és ezért folytatnunk kell ezeket az intézkedéseket, valamint támogatnunk kell a Bizottságot ebben a kérdésben. Emlékeztetnék mindenkit, hogy az új vízumkódex előírja, hogy a biometrikus adatokat fel kell tüntetni a rendszerben. A SIS 1+ nem biztosít ilyen garanciát. A SIS II a jövőben lehetővé teszi majd az adatok gyors ellenőrzését. E biztonsági területen tehát nem szabad abbahagynunk a SIS II-n végzett munkát. Természetesen jogos az óhaj, hogy ez a munka hatékonyabban és sikeresebben folyjon.

Mindenkit emlékeztetnék arra, hogy nem olyan régen olyan intézkedéseket is elfogadtunk, amelyeknek köszönhetően hosszú távú vízummal egyszerűen utazhatunk a schengeni térségen belül. Ezzel kapcsolatban a SIS II-t érintő munkát folytatni kell. Támogatni kívánjuk a Bizottságot ebben a kérdésben, bízva abban, hogy a munka gyorsabban halad majd és hatékonyabb lesz, és e tekintetben sok sikert kívánunk a Bizottságnak. Köszönöm.

 
  
MPphoto
 

  Cecilia Malmström , a Bizottság tagja. – Elnök asszony, valamennyi képviselőnek köszönetet mondok a támogatásért és e két különböző, ám rendkívül fontos témában tett észrevételeikért.

A SIS II-vel kezdve, természetesen – és ezt elsőként ismerem el – hosszú mondáról van szó, ahogyan azt valaki említette. Ez egy összetett és rendkívül nehéz ügy. Talán volt, amit a múltban jobban is csinálhattunk volna, de mióta elfoglaltam hivatalomat, valóban igyekeztem igen átlátható módon és alaposan kezelni ezt az kérdést. A Bizottság szó szerint betartotta a Tanács által kidolgozott útitervet, a Tanács pedig legutóbbi ülésén következtetéseket fogadott el. Egyes tagállamok szkeptikusak voltak, de egyetértettek azzal a következtetéssel, hogy az első mérföldkő tesztelése sikeres volt. Jelenleg különböző szakértőkkel dolgozunk azon végső követelmények értékelése és meghatározása érdekében, amelyeket a tagállamoknak működési szükségleteik teljesítése, valamint egy konkrétabb menetrend és az előremutató út meghatározása érdekében teljesíteniük kell. E javaslatot június 3-án és 4-én terjesztem elő vitára a minisztereknek, és a nyarat követően további értékelést végzünk ezzel kapcsolatban. Természetesen átlátható módon intézkedünk majd, és folyamatosan együtt fogunk működni az Európai Parlamenttel és az előadóval.

Az új tagállamokkal kapcsolatos kérdésre válaszolva, Bulgária és Románia csatlakozására minden tagállam esetében a SIS I-en keresztül kerül majd sor. A bulgáriai és romániai rendszer kidolgozása folyamatban van.

Készülünk a SIS – remélhetőleg sikeres – második mérföldkövének tesztjére, amelyre ősszel kerül sor. Amíg ez sikeresen le nem zajlik, nyitva tartjuk kapcsolatainkat és lehetőségeinket annak érdekében, hogy a jövőre vonatkozóan fenntartsuk a készenléti tervet. Bízunk benne, hogy nem lesz rá szükség, de erre is felkészültünk. Mindeközben hadd köszönjem meg valamennyi képviselőnek, elsősorban Coelho úrnak a támogatást, és a szóban forgó projekt kapcsán biztosítom önöket, hogy a Bizottság maximális átláthatóságot és elkötelezettséget tanúsít majd az Európai Parlament irányában.

A letelepítés kérdésére vonatkozóan teljes mértékben egyetértek Busuttil úrral, aki azt mondta, meglepődött, hogy korábban nem volt ilyen. Természetesen rendkívül hasznos kezdeményezés a tagállami források egyesítése és a globális színtéren való fokozottabb elköteleződés szorgalmazása annak érdekében, hogy válságot vagy rendkívül nehéz helyzetet követően enyhítsük a menekülttáborokban kialakult nyomást. A tagállamokat ösztönözhetjük a források okosabb felhasználására, és arra, hogy ezt az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságával közösen koordinálják. Ez természetesen valóban megerősíthetné a globális színtéren játszott szerepünket, ugyanakkor a rendkívül nehéz helyzetbe kényszerült személyek számára is lényegi változást jelentene. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának becslése szerint csak tavaly 747 000 embert kellett letelepíteni. Ahogyan Flautre asszony fogalmazott, segíthetünk ebben, de az igények hatalmasak. Úgy vélem, az alap célját és célkitűzését illetően általános az egyetértés, és bízom benne, hogy hamarosan az eljárásbeli problémákra is megoldást találunk, és így a javaslatot késlekedés nélkül el lehet fogadni.

Számos képviselő utalt a belső szolidaritásra. Ez természetesen kapcsolódó, de némileg eltérő kérdés. Elismerem, hogy erre is szükség van. A Bizottság e tekintetben már javaslatokkal élt. Javaslatot tettünk a Dublin rendeletben egy ideiglenes felfüggesztési mechanizmusra, és létrehoztuk az Európai Támogató Hivatalt, amely az idei év során nyílik majd meg Máltán. Működik a máltai kísérleti projekt, amelyet jelenleg értékelünk. Egyetértek azzal, hogy meg kell találni a módot arra, hogy ezt állandóbbá tegyük, és több tagállamot vonjunk be. Ez természetesen a tagállamok közreműködési hajlandóságától is függ, de a Bizottság megvizsgálja majd a kérdést, ahogyan az általános, Unión belüli szolidaritási mechanizmus lehetőségét is, amelyet jövőre mutatunk be. Visszatérhetünk majd tehát erre a vitára, amely némileg eltér ugyan az EU letelepítési programjától, ennek ellenére azonban rendkívül fontos.

Nagyon köszönöm önöknek, Coelho úr, Tavares úr és Alvaro úr, e két igen fontos projekten végzett munkájukat. Örömmel várom az önökkel folytatott együttműködést, hogy mihamarabb befejezhessük ezeket.

 
  
MPphoto
 

  Carlos Coelho , előadó. – (PT) Nagyon köszönöm az egyes képviselők pozitív észrevételeit. Malmström asszony, szeretném, ha tudná, hogy a Parlament tisztában van vele: ön örökölte ezt a folyamatot, és hiszünk benne, hogy képességeinek és intelligenciájának köszönhetően a lehető legjobb megoldással zárja majd le. Értékeljük továbbá az átláthatóság érdekében tett erőfeszítéseit is, amelyre, ha már itt tartunk, képviselőtársam, Enciu úr igen helyesen rámutatott.

A határidőt illetően téves jeleket közvetítünk, ha az új átállási eszközök nem tartalmaznak határidőt. A korábbi késedelmek után semmi értelme a végtelenségig hosszabbítani a Bizottság megbízatását. Megértem, hogy a Bizottságnak jelenleg nem áll módjában, hogy elkötelezze magát a Parlament által javasolt céldátum mellett, de ezt meg fogjuk határozni, és ha a rendszer bármilyen okból nem készül el addigra, a Parlamenthez visszatérve kérhetnek hosszabbítást, és elmagyarázhatják, miért van erre szükség. A Bizottság megbízatásának határidő nélküli meghosszabbítása az eddigi késedelmeket követően nagyon rossz üzenet lenne, mind az európai intézmények, mind pedig az európai lakosság felé.

Egyetértek azon elképzelésükkel, hogy az átfogó programirányítási tanács ne legyen közgyűlés. Ennélfogva megértem a Bizottság fenntartásait a tanács tevékenységéhez való hozzáférés korlátozásával kapcsolatban: ezzel teljes mértékben egyetértek. A Parlament javaslata a Bizottság eredeti javaslatának egy kevésbé kedvező változata nyomán született, mivel a Bizottság az átfogó programirányítási tanács összetételének korlátozásával egy időben a Bizottság, a Tanács vagy a tagállamok bármely más tisztviselője számára lehetővé tette a részvételt. Ez felveti a jogos kérdést: mi az oka annak, hogy a Bizottság és a tagállamok tisztviselői részt vehetnek a tanácsban, a Parlamenti tisztviselők azonban nem? Ha e szervet saját feladataira korlátozzuk, úgy vélem, valamennyien egyetértésre jutunk, különösen annak fényében, hogy a Bizottság garanciát nyújt a fokozottabb átláthatóságra.

 
  
MPphoto
 

  Rui Tavares , előadó. – (PT) Elnök asszony, köszönetet mondok a vitában részt vevő képviselőknek és a biztos asszonynak. Úgy vélem, hogyha bármiféle egyetértés tapasztalható a tekintetben, mire van szükség a menekültek letelepítésének kérdése terén, annak az az oka, hogy megértettük, hogy a bevándorlásról szóló vitában – és valamennyien tudjuk, hogy a menekültügyről és a menekültekről szóló vitához hasonlóan milyen nehéz kérdés ez Európában – megértettük, hogy megoldható problémával állunk szemben. Megoldhatjuk azt saját magunk és a menekültek számára, mivel bárki, aki járt már menekülttáborban, tudja, hogy a gyerekek egy-, két-, háromévnyi tanulást mulasztanak el, amelyet Európában folytathatnának. Úgy gondolom, ez megfelelően jelzi a vita sürgető voltát.

Bízom benne továbbá, hogy az eljárásbeli kérdések a szerződésekben leírtakkal összhangban gyorsan megoldódnak, mivel valamennyien tudjuk, hogy a jelenlegi keret nem elegendő, és azt is, hogy a költségvetés csupán egy részének felosztása még mindig nem valódi menekültletelepítési program. Éppen ilyen típusú kérdésre irányul a szintén most tárgyalt, saját kezdeményezésű jelentés, amely a minőségről szól: a minőség alapvető fontosságú a menekültek integrációja során, és a nem kormányzati szervezeteket, a helyi szereplőket és a helyi hatóságokat is magában foglaló, többoldalú megközelítést kíván. Ennek a megközelítésnek ezenfelül számos, a koordináció terén jelenleg fennálló bürokratikus problémát is orvosolnia kell.

Ha a menekülttáborokban élő és még nem tanuló, letelepítésre jogosult gyermekekre vonatkozó folyamat túlságosan hosszú időt vesz igénybe, számos tagállam határmenti ügynökségeinek szereplői szerint ennek az az oka, hogy hosszú időbe telik, amíg a tagállamok össze tudják hangolni például a tranzitdokumentáció jóváhagyását, amelyet elsősorban egy olyan eszköz használatával lehetne elvégezni, amelyet a saját kezdeményezésű jelentésben szereplő javaslatunk értelmében az Európai Menekültügyi Támogató Hivatalnak (EASO) végre kellene hajtania. Az Európai Menekültügyi Támogató Hivatal a letelepítéssel foglalkozó, korlátozott számú tisztviselővel dolgozó szerv, amelynek munkatársai azonban állandó jelleggel a letelepítés területén dolgoznak, akik ismerik a bevált eljárások cseréjének módját, akik tudják, hogy a letelepítési folyamatok előmozdítása érdekében hogyan ismertethetik meg az új tagállamokkal a letelepítési mechanizmusokat és hogyan hangolhatják össze tevékenységüket még akár az Európai Külügyi Szolgálattal is.

Amint döntöttünk ezeknek a személyeknek a letelepítéséről, azonnal meg kell kezdeni az adminisztráció és a bürokrácia visszaszorítását, hogy aztán ténylegesen megkezdhessük az érintettek integrációját európai földön.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – A közös vitát lezárom.

A szavazásra ma 12:00-kor kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

 
  
MPphoto
 
 

  Stavros Lambrinidis (S&D) , írásban. – (EL) Ma a nehézségekkel küzdő harmadik országokból származó uniós menedékkérőkre vonatkozó közös uniós letelepítési program elfogadásáról szavazunk. Egy további vitára is szükség van azonban. Európa tíz éve tapasztalja a menekültek nagy számban történő beáramlását és a bevándorlási hullámokat. Európa déli részét magára hagyták azzal, hogy az európai humanitarizmus teljes terhét ő viselje, és már jó ideje elérte teljesítőképessége határát. Miközben Európa – teljesen jogosan – fenntart egy alapot a harmadik országok számára, a tagállamokról nem gondoskodik.

Ha mást nem tesz is, az előadó jelentése elismeri a problémát. Más jelentések, például az Európai Menekültügyi Támogató Hivatal létrehozásáról szóló jelentés, – papíron legalábbis – meghatározzák az azon államok támogatására irányuló kötelezettséget, amelyek fogadó rendszerére földrajzi elhelyezkedésük miatt rendkívüli nyomás nehezedik. Nyíltan megfogalmazott célkitűzés a szolidaritási mechanizmus kidolgozásának támogatása, például a nemzetközi védelemre jogosult személyek szállítása az EU-n belül.

Bízzunk benne, hogy Európa fokozatosan felfedezi a szolidaritást. Ne feledjük, hogy mindennemű késlekedés ártatlan polgártársaink kárára válik.

 
  
MPphoto
 
 

  Jiří Maštálka (GUE/NGL) , írásban. – (CS) A Schengeni Információs Rendszer ügyével kapcsolatban ismét kiemelném, hogy a Cseh Köztársaság állami hatóságaihoz, valamint helyi hatóságaihoz és politikusaihoz, köztük az európai parlamenti képviselőkhöz is folyamatos panaszok érkeznek a cseh polgároktól az indokolatlan és megalázó rendőri ellenőrzések és vizsgálatok miatt, amelyeknek Németországba utazva mind az államhatár közelében, mind pedig a tágabb értelemben vett németországi határterületeken gyakran alávetik őket. A német rendőrség és a vámhatóságok által nagy gyakorisággal és hozzáértéssel alkalmazott megközelítés komoly negatív hatást gyakorol nem csupán a cseh-német kapcsolatokra, hanem mindenekelőtt a cseh polgároknak az európai integrációval kapcsolatos hozzáállására. A Cseh Köztársaságnak a Schengeni Információs Rendszerhez való csatlakozását követően a cseh polgárokat arról tájékoztatták, hogy szabadon és akadályoztatás nélkül mozoghatnak az EU területén, Németországot is beleértve, ahogyan azt a schengeni rendszer előirányozza és garantálja. Véleményem szerint a német állami hatóságoknak a Cseh Köztársaságból utazó személyekkel szembeni magatartása az esetek nyilvánvaló többségében megalapozatlan, és ellentmond a személyek szabad mozgásának.

 
Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat