Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2010. május 18., Kedd - Strasbourg

7. Egyedi mezőgazdasági intézkedések az Unió legkülső régiói részére (a 247/2006/EK rendelet módosítása) (vita)

  Elnök. – A következő pont az Alves úr által a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság nevében készített jelentés az Unió legkülső régiói részére egyedi mezőgazdasági intézkedések megállapításáról szóló 247/2006/EK rendeletet módosító európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2009)0510 - C7-0255/2009 - 2009/0138(COD)) (A7-0054/2010).

  Luís Paulo Alves , előadó. – (PT) Elnök asszony, biztos asszony, hölgyeim és uraim, engedjék meg, hogy rámutassak arra a tényre, hogy a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottságnak az első olyan jelentését vitatjuk most meg, amely a Lisszaboni Szerződésben lefektetett rendes jogalkotási eljárás hatálya alá esik. Történelmi pillanat ez, és ha a Ház úgy szavaz, ahogyan én javaslom, akkor az az Európai Unió mezőgazdaságával kapcsolatos megosztott hatáskörök új korszakának a lehető legjobb nyitányát jelenti.

Azzal, hogy a legkülső régiókkal együtt hoz jogszabályokat, máris pontosan ezt teszi, a gyakorlatban is bebizonyítva azt a szándékát, hogy olyan Uniót kíván építeni, amelyet még erősebbé tesz a kohézió, amelyet a tevőleges szolidaritás szelleme jellemez, és amely tiszteletben tartja az egyes részek sajátosságait és eltéréseit, mert ez az egyetlen járható út a közös európai projektünk felépítése felé.

Azzal is az új korszak megnyitását segítjük elő, hogy olyan alaprendeleteket hozunk, amelyek életképesebbé teszik a cukorágazatot az Azori-szigeteken – és ezt különösen üdvözlöm, mert ez az én hazám is –, mivel ez az iparág több száz éves múltra tekinthet vissza. Ezzel egyúttal hozzájárulunk a mezőgazdaság egészséges diverzifikálódásához is egy olyan régióban, amely, mint tudjuk, pótolhatatlan segítséget jelent a portugál tejipar számára. Ezt az iparágat mindenképpen konszolidálnunk kell és fenn kell tartanunk.

Elnök úr, szeretnék köszönetet mondani Cioloş biztos úrnak és a Bizottság azon magas rangú tisztviselőinek, akikkel együtt dolgoztunk és tárgyaltunk az általuk tanúsított nyíltságért és rugalmasságért. A spanyol elnökség mindent megtett azért, hogy valósággá váljon az a közös vágyunk, hogy első olvasatban megállapodásra jussunk. Természetesen köszönetet kell mondanom a többi képviselőcsoport árnyékelőadóinak, valamint a Parlament Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottságának titkárságán dolgozó kiváló tisztviselőknek is, akiknek a közreműködése lehetővé tette, hogy olyan eredményt érjünk el, amelyet én igen kedvezőnek tartok.

Szeretném hangsúlyozni az Azori Mezőgazdasági Szövetség, a regionális kormány és a Köztársaság kormányának döntő fontosságú közreműködését is; ők mindannyian komoly részt vállaltak a munkában, és jelentős szerepet játszottak abban, hogy sikerült megoldást találnunk az azori cukor problémájára.

A tanácsi rendeletre vonatkozó javaslatot október 2-án terjesztette elő a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság, tehát olyan időpontban, amikor még nem lehetett látni, hogy a Lisszaboni Szerződés mikor lép hatályba, mert még mindig a tagállamok által történő ratifikálásra várt. Ebben a helyzetben a Bizottság és a Tanács eredeti elképzelése az volt, hogy a javaslatot egyszerűsített eljárásban fogadjuk el, módosítások nélkül, hogy 2010. január 1-jén életbe léphessen.

A Lisszaboni Szerződés hatálybalépésével azonban, annak ellenére, hogy a többi képviselőcsoportban és a Tanácsban akkor azok voltak túlsúlyban, akik szerint a javaslatot továbbra is egyszerűsített eljárással kell kezelni – mert úgy gondolták, hogy a javaslatban nincs szükség módosításokra, és gyorsan életbe kell léptetni – az Európai Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége képviselőcsoport és jómagam úgy gondoltuk, hogy a Lisszaboni Szerződés értelmében a Parlamentnek is véleményt kell nyilvánítania, és részt kell vennie a jogalkotásban.

Ez pontosan a megfelelő időben történt, mert ennek eredményeképpen új lehetőségek nyíltak meg, először a Regionális Fejlesztési Bizottság közreműködésével és Teixera úr véleményével – akinek szeretnék gratulálni, és egyben megköszönni az egész folyamat során nyújtott segítségét –, majd az én jelentésemmel, amely feltárta az azori cukor új lehetőségeit, végül pedig a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottságban dolgozó kollégáim közreműködése és támogatása révén.

Végül pedig el szeretném mondani ebben az első felszólalásban, hogy nem sikerült elérnünk, hogy a Regionális Fejlesztési Bizottság és a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság által javasolt módosítások, melyeket én is támogattam, elfogadásra kerüljenek a háromoldalú egyeztetésen. Nagyon lényeges volt ugyanis, hogy első olvasatban megszerezzük a szükséges kötelezettségvállalásokat, és így meg tudjuk védeni a már elért javításokat, és mielőbb hatályba léptethessük azokat, hogy ne veszélyeztessük az ez év januárjáig terjedő visszamenőleges hatályt. Mivel azonban a Bizottság már készíti a POSEI (a távoli régiókra és a szigetekre vonatkozó lehetőségek programja) felülvizsgálatára vonatkozó dokumentumot, hamarosan ismét lehetőségünk lesz megvitatni a módosításokat.

  Elnök. – Mint láthatták, módosítottuk a nevet a képernyőn. Sajnos a kérdéses biztos nem tudott időre ideérni, amit nagyon sajnálatosnak tartok, hiszen jelenleg nem szállnak hamufelhők az égen, és már 11 óra van.

Valamikor a Bizottság talán megállapodhatna abban, hogy a felelős biztosoknak itt kell lenniük. Ez is bekerülhetne a keretmegállapodásba. Mindenesetre biztos vagyok benne, hogy Malmström asszony kiválóan képviseli majd az ügyet.

  Cecilia Malmström , a Bizottság tagja. – Elnök asszony, köszönöm a megértését. Szeretnék elnézést kérni kollégám, Cioloş úr nevében, aki késik, de igyekszik minél előbb ideérni, hogy tárgyalhasson önökkel. Megkért, hogy köszönjem meg az előadónak, Alves úrnak és az Európai Parlament árnyékelőadóinak a javaslat elfogadásával kapcsolatban végzett kiváló munkát.

Az elfogadás pedig azért is fontos, mert ez az első olyan szöveg, amelyet a mezőgazdasággal és a vidékfejlesztéssel kapcsolatban a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően kialakított rendes jogalkotási eljárásban fogadunk el. A Parlament, a Tanács és a Bizottság között az elmúlt hónapok folyamán nagyon jó együttműködés alakult ki, és ez megteremtette annak a feltételeit, hogy a javaslatot első olvasatban gyorsan elfogadjuk.

A rendes jogalkotási eljárással kapcsolatos első tapasztalatokból kollégám, Cioloş biztos úr és a munkatársai sokat tanultak, és ez a munka kiváló precedenst teremtett a későbbi feladatokhoz. Ennek a rendeletnek az elfogadása nagyon fontos a legkülső régiók számára, mert technikai egyszerűsítéseket és előnyös eltéréseket tartalmaz számos ágazat számára: a tejipar számára a Kanári-szigeteken, Madeirán és Réunion szigetén, a cukoripar számára az Azori-szigeteken és a borágazat számára Madeirán és az Azori-szigeteken.

Ami az Azori-szigeteket illeti, véleményem szerint a jelenlegi körülmények feltétlenül indokolttá teszik, hogy mindannyian – a lakosság, a regionális kormányzatok, a nemzeti kormányok és az Európai Unió – újabb és közös erőfeszítéseket tegyünk annak érdekében, hogy lehetővé váljon a régió mezőgazdasági tevékenységeinek diverzifikálása. A diverzifikálás valójában az egyik legfontosabb kérdés a legkülső régiók számára, és sajátos hátrányaik miatt a szerződés ehhez különleges státuszt biztosít számukra. A diverzifikáció minden bizonnyal lehetővé teszi majd a belső fejlődésüket, ami stabilitást és jólétet teremt ezekben a régiókban. Ennél fogva a portugál hatóságoktól kapott biztosítékok alapján - amelyek elkötelezték magukat az azori cukorrépa-ágazat támogatása mellett - egyetértek az eltérés azon kiterjesztésével, amelyet a múltban már megadtunk az azori cukoripar számára.

Meg fogom hallgatni a szöveggel kapcsolatos észrevételeiket, és kollégám nevében legjobb tudásom szerint megpróbálom megválaszolni a kérdéseiket.

ELNÖKÖL: MARTÍNEZ MARTÍNEZ ÚR
alelnök

  Nuno Teixeira , a Regionális Fejlesztési Bizottság véleményének előadója. – (PT) Elnök úr, biztos asszony, először is szeretnék gratulálni az előadónak és képviselőtársamnak, Alves úrnak a munkájához, különösen ahhoz, ahogyan össze tudta dolgozni a különböző hozzá eljuttatott vélemények sokaságát, ami nem más, mint a különböző legkülső régiók érdekeinek tiszteletben tartása.

Mint a Regionális Fejlesztési Bizottság véleményének előadója, üdvözlöm azt a tényt, hogy az előadó minden javasolt módosítást teljes mértékben elfogadott, és hogy a Regionális Fejlesztési Bizottság mindegyiket megszavazta. Ezek mind olyan javaslatok, amelyek azt a célt szolgálják, hogy továbbfejlesszük és javítsuk az érvényben lévő rendelet azon vonatkozásait, amelyek nem megfelelőek, illetve anakronisztikusak. Ezekből a vonatkozásokból azt szeretném kiemelni, hogy a POSEI támogatásban részesült feldolgozott termékek exportjának és szállításának maximális összegét jelenleg az 1989 és 1991 közötti átlag alapján számítják ki.

Feltételezve, hogy a jelentést el fogják fogadni, remélem, hogy a Bizottság és a Tanács megérti majd a Parlament álláspontját, és a POSEI rendszer rendeleteinek az esetleges jövőbeni felülvizsgálatát nem fogja ürügyként használni arra, hogy ne fogadja el a Parlament álláspontját és a javasolt módosításokat, amelyek rendkívül fontosak az érintett régiók számára.

  Maria do Céu Patrão Neves , a PPE képviselőcsoport nevében. – (PT) Az állandó természetes hátrányaik miatt a legkülső régióknak arra lenne szükségük, hogy az Európai Unió vizsgálja meg, hogy mik azok a legjobb feltételek, melyek mellett végezni tudják gazdasági tevékenységüket.

Olyan régiók esetében, mint az Azori-szigetek, amelyek nagymértékben függenek a mezőgazdaságtól, különös figyelmet kell fordítani erre az ágazatra. Ebben az összefüggésben üdvözöljük a legkülső régiók részére megállapított egyedi mezőgazdasági intézkedésekről szóló jelentést. A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság által megszavazott verzió kielégítő volt; az a verzió viszont, amely a háromoldalú egyeztetéseken alakult ki, továbbra is hátrányos munkafeltételeket teremt a cukoriparban, amelynek exportkedvezményei már szinte csak szimbolikus mértékűek.

Olyan időben, amikor a mezőgazdaság diverzifikálása egyre elfogadottabbá válik az ágazatban ismételten jelentkező válságok minimalizálásának módjaként, sajnálatos, hogy ez a jelentés nem sugározza azt a bizakodást és bátorítást, amelyre a cukorrépa-termelésnek és a hozzá kapcsolódó iparnak São Miguelben szüksége lenne.

  Vasilica Viorica Dăncilă , az S&D képviselőcsoport nevében. – (RO) Először is szeretnék gratulálni az előadónak a legkülső régiók mezőgazdaságával kapcsolatban megfogalmazott célkitűzésekhez. Az EU legkülső régiói számára kidolgozott mezőgazdasági támogatási rendszer fontos mechanizmust biztosít a mezőgazdasági tevékenység folytatásához és a vidéki táj megőrzéséhez.

Támogatom azt a jelenleg folyó munkát, melynek keretében felülvizsgáljuk az e területekre vonatkozó korlátozásokat, hogy megszüntessük a bennük található következetlenségeket. Úgy gondolom, hogy az egységes kritériumok alkalmazása egyszerűsíteni fogja a legkülső régiók támogatási rendszerének megvalósítását európai uniós szinten, ezenkívül nagyobb átláthatóságot és egyenlő bánásmódot biztosít majd a támogatási programok minden kedvezményezettje számára. Mindannyian tudjuk, hogy milyen kulcsszerepet játszik a mezőgazdaság e régiók gazdaságában.

Ebben a vonatkozásban helyénvalónak tartom, hogy olyan intézkedéseket vezessünk be az Európai Unió legkülső régióiban, amelyek célja a mezőgazdasági ágazat versenyképességének növelése és a diverzifikálás elősegítése. Támogatom és teljes mértékben egyetértek a legkülső régiókkal kapcsolatos programban megfogalmazott célokkal, melyek szerintem megfelelőek, és már bebizonyosodott róluk, hogy hatékony eszközök a mezőgazdasági tevékenység fenntartásához ezeken a területeken.

  Riikka Manner , az ALDE képviselőcsoport nevében. – (FI) Elnök úr, először is szeretnék köszönetet mondani és gratulálni az előadónak, Alves úrnak a jelentéssel kapcsolatban végzett kiváló munkájáért. Képviselőcsoportunk teljes mértékben támogatja ezt a kompromisszumot, mert nagyon fontos és nyilvánvaló tény, hogy az EU legkülső régióinak gazdasági és társadalmi fejlődését nagymértékben meghatározza a periférikus jelleg, a kedvezőtlen éghajlat és földrajzi viszonyok, valamint a kevés számú árutól és szolgáltatástól való gazdasági függőség. Nagyon fontos, különösen most, válság idején, hogy fokozott figyelmet fordítsunk az európai régiók kiegyensúlyozott fejlődésére, valamint a regionális és szociális kohézió elérésére.

Nekünk és az Európai Uniónak biztosítanunk kell, hogy Európában mindenhol önellátóak legyünk a mezőgazdaságban. Ez létfontosságú a biztonságunk és a biodiverzitás szempontjából. A jelentésben javasolt intézkedéseket most már át kell ültetni a gyakorlatba, ezáltal tartós és mindenekfelett hosszú távú eredményeket érhetünk el Európában mindenhol, beleértve Európa peremterületeit is.

  James Nicholson , az ECR képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, először is szeretnék gratulálni az előadónak a kiváló munkájához. Képviselőcsoportom szintén támogatni tudta a háromoldalú egyeztetésen elért megállapodást, és szerintem jó kompromisszumot sikerült találni.

Úgy gondolom, hogy Európa legkülső régióinak meg kell kapniuk a számukra szükséges támogatásokat ahol csak lehetséges, hogy ellensúlyozni tudjuk az elhelyezkedésüket és az ezzel járó nehézségeket. Ezek a régiók állandó hátrányokkal küzdenek, és ezt el kell ismernünk. A gazdasági válság és a tejipari ágazat válsága Európa többi részéhez képest aránytalanul nagy mértékben érintette ezeket a régiókat, ezért kitüntetett figyelmet érdemelnek.

Jómagam különösen az Azori-szigetek helyzetével érzek együtt, ahol a tejipari ágazat nagyon fontos, és súlyos nehézségekkel küzdött az utóbbi időben. Ha megengedjük az Azori-szigeteknek, hogy viszonylag kis mennyiségű cukrot exportáljon az EU-ba, az bizonyára jó döntés lesz az adott régió gazdasági jövője számára.

  João Ferreira , a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (PT) Elnök úr, veszélyesnek és elfogadhatatlannak tartom, hogy a cukor reexportjának meghosszabbítását a most javasolt modellekkel próbáljuk igazolni, és fokozatosan el akarjuk törölni a tejkvóták rendszerét. Ez az eltörlés – amely ellen mi mindig is harcoltunk, és továbbra is harcolni fogunk, támogatva a tejtermelők küzdelmét – nagyon súlyos következményekkel jár majd arra a termelőágazatra nézve, amely alapvető fontosságú az Azori-szigetek gazdaságában. A javaslattal ellentétben ezeket a következményeket nem lehet majd a cukorfeldolgozó ipar számára javasolt intézkedésekkel enyhíteni; annál is inkább, mert ennek is a fokozatos megszüntetését javasolják. Mi marad hát, mire letelik ez az öt év?

Másrészt fontos lenne figyelembe venni, hogy a szőlőültetvények átalakítása jelentősen elmarad az ütemtervtől, nem utolsó sorban Madeira esetében is, és még az is előfordulhat, hogy nem hajtják végre teljesen, ha az ösztönzőket nem erősítjük meg. A legkülső régiókat érintő korlátozások és nehézségek állandóak. Ennélfogva a régiók sajátosságainak elismerése a gyakorlatban azt kell, hogy eredményezze, hogy folyamatos támogatási intézkedéseket valósítunk meg, nem pedig egymáshoz nem kapcsolódó és időben behatárolt intézkedéseket. Fontos, hogy fenntartsuk az uniós támogatásokat a legkülső régiók mezőgazdasági ágazatában; a jelenlegi társadalmi-gazdasági helyzetben pedig ez még inkább így van.

  Gabriel Mato Adrover (PPE) . – (ES) Elnök úr, biztos asszony, olyan reformmal foglalkozunk most, ami egyszerű, de a legkülső régiók számára rendkívül fontos. Különösen igaz ez akkor, amikor a válság mindenkit érint, ezeket a régiókat pedig alapvetően érinti, mivel állandó strukturális hátrányokkal rendelkeznek, ami azt jelenti, hogy feltétlenül szükségük van ezekre a változtatásokra.

A Kanári-szigetekről szeretnék beszélni. A Kanári-szigetek esetében a legfontosabb változtatás az ipari feldolgozásra szánt tejalapú készítmények szállítását érinti. A növényi zsiradékot tartalmazó sovány tejporról van szó, ami hagyományos termék a helyi fogyasztók számára, és több mint negyven éve árusítják a Kanári-szigeteken. Rengeteg erőfeszítés árán és sok nehézség ellenére létrehozták a helyi ipart, ami munkahelyeket teremt, és nyilvánvalóan hozzáadott értéket állít elő. Ezt szeretném hangsúlyozni, mert mostanában, különösen a szigeteinken, ahol rendkívül magas a munkanélküliség, egy munkahelyeket teremtő kis iparág támogatása nem csak szükséges, hanem egyenesen kötelesség.

A javaslat úgy szól, hogy tartsuk fenn ennek a terméknek a szállítását, amit helyi fogyasztásra és kis mennyiségben állítanak elő, évente 800 tonnát. Ezzel megszüntethetnénk a globális értelemben csekély jelentőségű intézkedés átmeneti jellegét, és stabilitást adhatnánk az iparágnak.

Mint már mondottam, a legkülső régiók jelentős hátrányokkal küzdenek, de inkább lehetőségnek kell őket tekintenünk Európa számára. Azok a különböző társulási megállapodások, amelyeken jelenleg dolgozunk, és amelyekről vitázunk, például a Kolumbiával és Peruval kötendő szabadkereskedelmi megállapodások, és azok, amelyekről csak most kezdődnek a tárgyalások, például a Mercosurral, egyértelmű fenyegetést jelentenek a mezőgazdaságunk számára. Számos termékre gondolok itt: paradicsom, banán, valamint élő állatok.

Már sokszor elmondtam: ezeknek a megállapodásoknak meg kell találniuk a helyes egyensúlyt, tehát mindenkinek engednie kell egy kicsit azért, hogy végül mindannyian nyerjünk. Azt azonban semmiképpen nem engedhetjük meg, hogy egyetlen termék vagy egy adott ágazat viselje e megállapodások minden költségét.

Végül szeretnék gratulálni az előadónak, Alves úrnak, és köszönetet mondani a Bizottságnak és a Tanácsnak, amelyeknek a Parlamenttel együtt sikerült megállapodásra jutniuk a mezőgazdaságról folytatott első háromoldalú egyeztetésen.

  Patrice Tirolien (S&D) . – (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim, amikor ez a szöveg a Regionális Fejlesztési Bizottság elé került, sikerült bevezetnem azt a koncepciót, hogy kiterjesszük a mentességet, és engedélyezzük a tejporból készített tej gyártását Martinique és Guadeloupe számára, követve annak a fenntartható növekedési modellnek a mintáját, amely Madeira esetében egyszer már sikeresnek bizonyult.

Sajnos ezzel kapcsolatban nem értünk el konszenzust a legutóbbi háromoldalú egyeztetéseken. Ez két okból is sajnálatos. Először is, ami a lényeget illeti, a francia tengerentúli megyékben történő tejtermékgyártás számos kihagyhatatlan lehetőséget rejt magában: ösztönzi a szarvasmarha-tenyésztést, önellátást biztosít egy alapvető élelmiszerből és munkahelyeket teremt. Másodszor, ami a tartalmát illeti, Parlamentünk összességében nem tudott döntésre jutni a javaslatommal kapcsolatban, mert első olvasatban akarta elfogadni a szöveget egy olyan nem hivatalos eljárás keretében, amit én ellenzek.

Akárhogyan is alakul a helyzet, a POSEI rendelettel kapcsolatos munkánk hamarosan folytatódni fog a rendelet félidős felülvizsgálata keretében. Akkor ismét kérni fogom a mentességet a francia tengerentúli megyék számára.

  Albert Deß (PPE) . – (DE) Elnök úr, biztos úr, örömmel látom, hogy az Unió legkülső régiói részére megállapított egyedi mezőgazdasági intézkedésekről szóló vita ilyen békésen zajlott le ebben a Házban.

Az előző választási ciklusban én voltam a cukorpiac reformjának árnyékelőadója. Akkor a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság meglátogatta Réunion szigetét, ahol én ellátogattam egy kis mezőgazdasági holding társasághoz, amely cukornádat termel. A mi támogatásunk nélkül ez a kis mezőgazdasági holding nem tudna létezni. Mint a kontinensről érkezett látogató, azt is megfigyeltem, hogy az Unió legkülső régióiban dolgozó mezőgazdasági termelők valóban speciális körülmények között dolgoznak.

Feltétlenül biztosítanunk kell bizonyos kivételszabályokkal, hogy az Európai Unió e régióiban dolgozó termelőknek perspektívát adjunk, és biztosítsuk, hogy képesek legyenek garantálni az élelmiszerbiztonságot – legalább az esetek többségében – ezeken a területeken. Rajtunk múlik, hogy gondoskodunk-e arról, hogy a mezőgazdaságnak – a kivételszabályokon keresztül is – perspektívát adunk, és biztosítjuk a helyi lakosság ellátását. A jelentés a jelenlegi formájában jó feltételeket teremt e célok eléréséhez. Minden érintettnek szívből jövő köszönetemet szeretném kifejezni.

  Giovanni La Via (PPE) . – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a legkülső területeket társadalmi-gazdasági és strukturális sajátosságok különböztetik meg, amelyeket a piacoktól való távolságuk, az elszigeteltségük, a kis területük, a domborzati viszonyaik, a kedvezőtlen éghajlatuk és a bizonyos termékektől való gazdasági függőségük határoz meg. Három különösen fontos mezőgazdasági ágazatot lehet megkülönböztetni: cukorrépa-termelés, tejtermékek előállítása és bortermelés.

E területek gazdasági rendszere a termelési rendszereknek a fenti ágazatokban történő megfelelő működésére épül, és sok munka kell majd ahhoz, hogy visszaállítsuk az idők során felborult egyensúlyt, és biztosítsuk a megfelelő piaci eszközök használatához szükséges eltéréseket.

Elnök úr, biztos úr, nagy aggodalommal értesültünk a Mercosur országokkal folytatott tárgyalásokról. Ha nem hozunk megfelelő kompenzációs intézkedéseket, ez a megállapodás súlyos károkat okozhat nem csak a legkülső régiók, hanem az európai mezőgazdaság számos ágazatának is.

  Elie Hoarau (GUE/NGL) . – (FR) Elnök úr, meg kell mondanom, hogy a háromoldalú egyeztetések során a cukorral kapcsolatban elért kompromisszum nem felel meg annak, amit mi javasoltunk a Regionális Fejlesztési Bizottságban és a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottságban, és ezt nagyon sajnálom.

Ami azonban a Réunion-szigetet illeti, ez a szöveg fontos azoknak a mezőgazdasági termelőknek, akik várják a tejjel kapcsolatos mentesség gyors bevezetését. Az ő számukra ez az iparáguk fennmaradását fogja jelenteni. Én azonban jobban örültem volna, ha a bizottságban javasolt biztosítékokat tartjuk meg.

Még mindig a tejjel kapcsolatban, egyetértek képviselőtársunkkal, Tirolien úrral. Azt szerettük volna, ha készül egy tanulmány Martinique és Guadeloupe ügyében azzal a céllal, hogy megtartsuk e területek iparát. Ezek a kérdések azonban vissza fognak térni a POSEI tárgyalások során, és akkor ismét alkalmunk lesz majd róluk beszélni.

  Andreas Mölzer (NI) . – (DE) Elnök úr, már évek óta figyeljük azt a jelenséget, amely ellen az Európai Unió teljesen tehetetlennek látszik, nevezetesen azt, hogy rengeteg mezőgazdasági termelő tönkremegy, ami aláássa az európai uniós államok önellátását. Egyértelmű, hogy ez azokat érinti a leginkább, akik a hátrányos helyzetű területeken élnek, például a legkülső régiókban, de érinti a hegyvidéken élő termelőket is, mint például nálunk Ausztriában.

Sajnos ez a közös mezőgazdasági politika következménye, azé a politikáé, ami évek óta számos kritika tárgya, amit állandóan reformálunk, és még mindig nem működik megfelelően. Most azonban fordulóponthoz érkeztünk. A válsághelyzetekben – legyen az akár a leértékelődő euró miatt, akár egyszerűen amiatt, hogy egy izlandi vulkán megbénította a légi közlekedést, és ezzel együtt a gyorsan romló termékek szállítását is – a tagállamok csakis saját magukra számíthatnak. Ezt legutóbb akkor tapasztalhattuk, amikor Oroszország elzárta a gázt.

Amikor a dolgok nehézre fordulnak, minden az adott ország önellátásán múlik, és ezt fenn kell tartani az EU-n belül, a hátrányos területekkel rendelkező országokban és régiókban, valamint a legkülső régiókban is. Szerintem ezt csak akkor tudjuk megtenni, ha a mezőgazdaságot bizonyos mértékig újra államosítjuk.

  Diogo Feio (PPE) . – (PT) Elnök úr, a legkülső régiók mezőgazdaságát érintő intézkedésekkel kapcsolatos jelenlegi vitában először is szeretnék gratulálni az előadónak és mindenkinek, aki dolgozott ezen a témán. Azt is el szeretném mondani, hogy a módosítások, melyek gyakran technikai és konkrét jellegűek, nem fognak jelentős változást hozni.

Ha azonban fel akarjuk hívni a figyelmet a cukor és a cukorgyártás problémájára az Azori-szigeteken, akkor ezzel egy mélyebb problémára is fel kell hívnunk a figyelmet. Az olyan legkülső régiók mint például az Azori-szigetek, melyeket a közelmúltban alkalmam volt meglátogatni, nagyon erős szállal kötődnek a mezőgazdasági ágazathoz. Az Azori-szigeteken a tejkvóták kérdése kifejezetten fontos. A tejtermelés és annak szabályozása rendkívül fontos a több száz termelő és a szigetek számos lakosa számára, ezért most azonnal, itt ebben a Házban szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy olyan megoldásokat kell találnunk, amelyek figyelembe veszik e régiók egyedi helyzetét.

  Diane Dodds (NI) . – Elnök úr, örömmel látom, hogy jelentés készült a legkülső európai régiók mezőgazdaságának megsegítéséről. Nem kétséges, hogy a földrajzi helyzet, a piacoktól való távolság és egyéb hasonló tényezők sok nehézséget okoznak számukra. A gazdasági válság is érintette őket. Az árak ingadozása jelentős volt, és káros, sőt destabilizáló hatást gyakorolt a mezőgazdasági termelésre, nem csak a legkülső régiókban, hanem Európa minden területén. Ma csak egyetlen nagyon konkrét dolgot szeretnék a Bizottságnak mondani, ez pedig az, hogy a Bizottság figyeljen oda arra, hogy a saját intézkedéseivel ne hozza hátrányos helyzetbe az európai mezőgazdasági termelőket és az európai mezőgazdasági ágazatot.

Észak-Írországban a tejipart és a marhahús-ágazatot nagyon hátrányosan érintette az import. Az árak ingadozni kezdtek, és a mezőgazdasági termelők nagy veszteségeket szenvedtek. A múlt héten részt vettem az észak-írországi Királyi Mezőgazdasági Vásáron. Ezen a területen ez a legnagyobb mezőgazdasági vásár, és a termelők egymás után fejezték ki súlyos aggodalmaikat a Bizottság azon szándéka miatt, hogy újra meg akarja nyitni a Mercosur kereskedelmi tárgyalásokat. A Bizottságnak és nekünk is itt a Parlamentben nagyon vigyáznunk kell arra, hogy ne áldozzuk fel az európai ipart azért, hogy úgynevezett „előnyökhöz” jussunk más területeken.

  Seán Kelly (PPE) . – Elnök úr, üdvözlöm azokat a javaslatokat, melyek célja a legkülső régiók segítése. Először is, a mezőgazdaság mindenekelőtt az az iparág, ami ételt tesz az asztalunkra – és enélkül mindannyian éhen halnánk –, de ezek a régiók is éhen halnának a mezőgazdaság nélkül, mind gazdasági értelemben, mind szó szerint, hiszen mindenki elmenekülne onnan. Ezért minden olyan javaslatot üdvözlök, ami arra irányul, hogy segítsünk nekik.

Azokkal is egyetértek, akik aggodalmukat fejezték ki a Mercosur javaslatok miatt. Ezek hatalmas károkat okozhatnak a legkülső régióknak, sőt minden régiónak.

Szerintem itt az ideje, hogy az Európai Unió határozottabban és tisztességesebben viselkedjen a saját mezőgazdasági termelőivel szemben. Nekünk soha nem az volt a feladatunk, hogy az Unióban működő termelők csendőrei legyünk, miközben a világ többi részén működő mezőgazdasági termelőket a tenyerünkön hordjuk. Márpedig most ez történik: az Európai Unióba kívülről beérkező élelmiszerekre enyhébb szabályok, kisebb mértékű átláthatóság és enyhébb elszámoltathatóság vonatkozna, mint az Unión belül előállított élelmiszerekre, és ez nem lenne tisztességes a legkülső régiókkal, sőt az összes többi régióval szemben sem.

  Dacian Cioloş , a Bizottság tagja. – (FR) Elnök úr, elnézést kérek a késésért, de mindenképpen részt akartam venni a vitában, mert ez az első vitám, és egyben az első együttdöntés is a mezőgazdaság területén. Még egyszer szeretném üdvözölni Alves urat, és köszönetet mondani neki és a Parlament szolgálatainak azért a kiváló együttműködésért és nagyfokú hatékonyságért, melyet a döntés meghozatala érdekében a Bizottsággal és a Tanáccsal végzett közös munka során tanúsítottak.

Pontosan azért akartunk gyors döntést hozni, hogy a jelentésben leírt intézkedéseket mielőbb végre lehessen hajtani az érintett régiókban. Egyes döntéseket ráadásul visszamenőleges hatállyal fogunk végrehajtani. Ez az oka annak – és ezzel Tirolien úrnak is válaszolok –, hogy nem hajtottunk végre más módosításokat. Valójában, más javaslatokhoz hasonlóan, további indoklásokra és elemzésekre lett volna szükség ahhoz, hogy kidolgozzuk a végrehajtás módját. Mi azonban gyorsan akartunk haladni, és ezt többször is megvitattuk Alves úrral. Most örömmel látom, hogy a javaslat élvezi a támogatásukat, és remélem, hogy a jövőben más témákban is hasonló módon tudunk majd együtt dolgozni a Parlamenttel. Mi több, ez nem is csak remény, hanem teljesen biztos vagyok benne.

Mint mezőgazdasági biztos, minden felszólalót biztosíthatok arról, hogy a Mercosurral folytatott tárgyalások többször is szóba kerültek. Biztosíthatom önöket, ahogyan a Bizottság testületeivel folytatott vita során is tettem a tárgyalások ismételt megnyitásakor, hogy nagyon oda fogok figyelni arra, hogy a tárgyalások az európai mezőgazdaság érdekei szerint haladjanak. Ezeket a tárgyalásokat természetesen átfogóan kell értelmeznünk, és nem szabad őket kizárólag a mezőgazdaságra korlátoznunk, de biztosíthatom önöket, hogy a tárgyalások elkövetkező hónapjaiban és éveiben gondoskodni fogok arról, hogy a minőségre, a diverzitásra és a földhasználatra alapuló európai mezőgazdasági modellt megőrizzük akár a tárgyalások eredményein keresztül, akár azokkal az intézkedésekkel, amelyeket a tárgyalások után teszünk.

Elhangzott az a kérdés is, hogy miért kell a degresszivitást alkalmazni, miért nem alkalmazhatjuk azokat a mennyiségeket, amelyeket eddig is alkalmaztunk például az Azori-szigetek esetében a cukorra vonatkozóan. Ez utóbbi esetben konkrétan megállapodtunk a portugál hatóságokkal és a helyi azori hatóságokkal arról, hogy létrehozunk egy olyan gazdasági eszközt, ami lehetővé teszi a kérdéses ágazat számára, hogy gazdasági befektetési intézkedések segítségével megbirkózzon a versennyel. Örülök, hogy ezt sokan támogatják, és hogy a portugál kormány kötelezettséget vállalt az ágazat támogatására, és remélem, hogy így képesek leszünk majd alternatívát ajánlani az Azori-szigetek mezőgazdasági termelői számára.

Mölzer úr azt mondta, hogy a közös mezőgazdasági politikánk nem elég erős, nem jól működik, és újraállamosításra lenne szükségünk. Egy egyszerű kérésem lenne önhöz: nézze meg, hogy mennyi a jövedelmük ma a mezőgazdasági termelőknek, és hogy ennek mekkora hányadát alkotja a közös agrárpolitikai támogatás, és gondolja végig, hogy a termelők hogyan tudnának fennmaradni, ha nem lenne közös mezőgazdasági politikánk. Ez persze nem jelenti azt, hogy a közös agrárpolitikát nem kell módosítani. Igen jelentős módosításokra van szüksége ahhoz, hogy figyelembe tudja venni pontosan ezeket a változásokat, amelyekkel az európai mezőgazdaságnak mostanában szembe kell néznie. Biztosíthatom önöket, hogy a közös agrárpolitika 2013-ban esedékes reformjában mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy jobban figyelembe vegye az aktuális realitásokat. Természetesen akkor is csak azokra a forrásokra tud majd támaszkodni, amiket a Tanács és a Parlament biztosít erre a célra. Remélem, hogy ezek a források összhangban állnak majd az európaiak és Európa mezőgazdasággal kapcsolatos ambícióival. Nem gondolom, hogy az újraállamosítás lenne a megoldás, mert véleményem szerint a közös mezőgazdasági politika és a közösségi megközelítés nélkül a tagállamoknak nem lennének megfelelő eszközeik az egyedi intézkedések végrehajtására a legkülső régiókban.

Abban a reményben zárom a felszólalásomat, hogy amikor át kell majd dolgoznunk a POSEI rendeletet, képesek leszünk előrelépni azokban a pontokban, amelyek ma felmerültek, általában véve pedig a közös mezőgazdasági politikát érintő minden döntésben ugyanolyan hatékonyan tudunk majd dolgozni, mint ezzel a rendelettel kapcsolatban.

  Luís Paulo Alves , előadó. – (PT) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, az utolsó felszólalásban még egyszer hangsúlyoznám a 247/2006/EK rendelet aktualizálásának fontosságát. A rendelet 2006-ban történő elfogadása óta bekövetkezett változások – mind a jogalkotás, mind a rendelet alkalmazása területén, valamint magában a helyzetben – szükségessé teszik bizonyos módosítások végrehajtását annak érdekében, hogy az aktualizált verzió továbbra is fontos eszközként tudjon szolgálni a legkülső régiók sajátosságaival kapcsolatos uniós mezőgazdasági irányelvekben, ahogyan az Európai Unió működéséről szóló szerződés 349. és 107. cikke azt előírja.

Engedjék meg, hogy röviden felsoroljam az elért eredményeket. A Kanári-szigeteken átmenetileg meghosszabbítjuk azt az eltérést, amely megengedi a „helyi fogyasztóknak szánt hagyományos terméknek” minősülő tejalapú készítmények beszerzését. Réunion szigetén lehetőség lesz tejporból készített UHT tej előállítására, mégpedig a Kereskedelmi Világszervezet által megszabott korlátozásokon belül, és megszűnik a tejpor szintjének beállítására vonatkozó kötelezettség is. Madeirán ugyanezekkel a modellekkel megújítjuk ugyanezt a kivételt, és megengedjük a direkttermő hibrid fajtákból előállított borok fogyasztását a régióban. Az Azori-szigeteken visszaállítjuk és kiterjesztjük a cukor reexportjára vonatkozó eltérést, mind összegben, mind időben; ezenkívül ez a régió is élvezheti majd a borokra vonatkozó, Madeiránál említett rendelkezések előnyeit.

Ezeket az intézkedéseket 2010. január 1-jétől visszamenőlegesen kell alkalmazni, mivel nem jelentenek semmilyen akadályt az egységes piacunkon kialakult szabad verseny útjában, viszont fontos segítséget nyújtanak az érintett régiók gazdaságának, mert természetes hátrányaik miatt súlyos válság idején ezek sebezhetőbbek. Végül pedig szeretném megemlíteni, hogy a mezőgazdaság diverzifikálásának lehetővé tétele mellett a jelentés elfogadása azt is jelenti, hogy megszűnik bizonyos termékek reexportjának tilalma. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a jelentés elfogadásával egyértelműen hozzá fogunk járulni ahhoz, hogy munkahelyek tucatjait lehessen átalakítani és fenntartani az Azori-szigeteken, nem beszélve az agráripari cukorágazat tevékenységéhez kapcsolódó technikai know-how-ról, miközben rendkívül súlyos gazdasági válságot élünk át.

  Elnök. – Örömmel tájékoztatom Alves urat és minden jelenlévőt, hogy 8-10 napon belül nagyszabású konferenciát fogunk tartani a legkülső régiókról, és ezt a spanyol elnökség fogja szponzorálni. A Parlament elnöke engem is felkért, hogy Durão Barroso úr, Rodríguez Zapatero úr és a Kanári-szigetek miniszterelnöke mellett szólaljak fel a konferencia megnyitóján.

A konferencián tartandó beszédemben feltétlenül meríteni fogok ennek a vitának az eredményéből és Alves úr jelentéséből.

A vitát lezárom.

A szavazásra ma 12.00-kor kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

  Daciana Octavia Sârbu (S&D) , írásban. – (RO) Az Európai Unió szigetei és legkülső régiói jelenleg számos problémával küzdenek, ezért a jövőbeni társadalmi és gazdasági fejlődésük előmozdítása érdekében egyedi intézkedéseket kell hoznunk. Üdvözlöm a Parlament és a Bizottság által javasolt újabb intézkedéseket, melyeknek a célja a mezőgazdaság állapotának javítása a legkülső régiókban, különös tekintettel az Azori-szigetek és Madeira problémáira.

Az Azori-szigetek mezőgazdaságának legfontosabb terméke a tej. Mivel azonban a közelmúltban számos uniós tagországban tejválság alakult ki, módosítani kell ezeknek a szigeteknek a mezőgazdasági profilját. Ebben a kérdésben egyetértek az előadóval, aki kifejtette, hogy véleménye szerint a cukorrépa lenne a tejtermelés legjobb alternatívája mind a gazdasági hatékonyság, mind pedig a környezet védelme szempontjából. Hangsúlyozni szeretném, hogy továbbra is ösztönöznünk kell, hogy maximális mennyiségű cukorrépát küldjenek Európába.

Végezetül szeretném hangsúlyozni, hogy a jelenlegi gazdasági válság tükrében a 2013-at követő időszakra vonatkozó pénzügyi keretnek elsősorban a szolidaritásra kell épülnie, és egyben arra kell törekednie, hogy a területi és társadalmi kohézió minél magasabb szintjét valósítsa meg.

  Elnök. – (Az ülést 11.35-kor felfüggesztik és 12.05-kor folytatják.)

ELNÖKÖL: WALLIS ASSZONY
alelnök