Philip Claeys (NI) . – (NL) A Tavares-jelentés ellen szavaztam, mert egy közös letelepítési program bevezetése a sokadik lépés egy tökéletesen egységesített európai menekültügyi politika felé.
Nem kellenek látnoki képességek ahhoz, hogy már most megjövendölhessük, hogy egy ilyen egységes politika komolyan megnöveli majd a tagállamok területére érkező menedékkérők számát. A jelentés egyik preambulumbekezdése, amely azt állítja, hogy egy közös letelepítési program csökkentené az illegális bevándorlás vonzerejét, különösen érthetetlen. Ez az álszent pszeudo-érvelés időről időre újra felbukkan, valahányszor a Parlament a bevándorlást vagy a menekültügyet érintő témákban szavaz. És ekkor szemellenzőt húz mindannyiunkra. A Belgiumhoz hasonló országokban az illegális bevándorlás általában olyan emberekhez köthető, akik a menekültügyi eljárást követően próbálkoznak a földalatti megoldással, amelyet azután azzal jutalmazunk, hogy legalizáljuk státuszukat.
Ezzel a folyamattal szembe kell szállnunk, de a közös letelepítési program semmiképpen nem megoldás rá.
Zuzana Roithová (PPE) . – (CS) Elfogadtunk egy irányelvet, amely kétségtelenül új lehetőségeket fog megnyitni az épületek energiahatékonyságának kutatásában, és tovább növeli majd az azok fűtésköltségeiben jelentkező megtakarításokat. A problémát természetesen jórészt a régi épületek jelentik, de nem csupán maguk a társasházak. Kollégám, Marian-Jean Marinescu tegnap megemlített egy különleges alapot. Válság idején további források elkülönítése megkérdőjelezhető döntés. Ezért elengedhetetlen a jelenlegi források jobb kihasználása – amelyek egyébként a 2010-2014-es időszakra vonatkozóan 4%-ot tesznek ki.
Zuzana Roithová (PPE) . – (CS) Szerettem volna újból felhozni a menekültügyi alap témáját, ezért szólalok fel most. A szavazókészüléken látszik, hogy tartózkodtam a szavazástól. Szeretném azonban kijelenteni, hogy a méltóbb körülmények legitim menedékkérők számára történő biztosítása terén támogatom a közös felelősségviselést, és így valójában igennel kívántam szavazni a témában. Másrészről viszont tény, hogy még hatékonyabban kell folytatnunk a harcot az illegális bevándorlás ellen.
Most pedig áttérnék a Schengennel kapcsolatos témára. A mai napon újabb lépéseket hagytunk jóvá a Schengeni Információs Rendszer második generációjának elindítására, amely megerősíti azokat a biztonsági garanciákat, amelyek a közös, határok nélküli térségben élő európai polgárokat védik.
Ugyanakkor a német és osztrák rendőri hatóságok intézkedései sötét árnyat vetnek a schengeni és európai szolidaritás eszméjére azzal, hogy számos cseh állampolgárt kényszerítenek felesleges, személyeskedő és degradáló ellenőrzésekre a belső határokon. Ezt a problémát más témákkal együtt két évvel ezelőtt vetettem fel az Európai Bizottság elé terjesztett kérésemben, de a helyzet azóta sem oldódott meg kielégítő módon. Ez a szabályok egyértelmű sérelmét jelenti, és a cseh állampolgárok – közöttük üzletemberek és munkavállalók – szempontjából gátolja a személyek szabad mozgását is, amely pedig az Európai Unió Alapjogi Chartájának egyik alapvető szabadságjoga.
Clemente Mastella (PPE) . – (IT) Elnök úr, egy olyan migrációs politika, amely tisztességes és realisztikus kíván lenni, szükségszerűen magával vonja a közös európai menekültügyi szabályozás szükségességét, valamint intézkednie kell egy hatékony, stabil és fenntartható letelepítési program felállításáról is. Úgy érzem, ezen a ponton hangsúlyoznom kell, hogy a letelepítési szándékaink nem csupán humanitárius indíttatásúak, de egyben politikai és gazdasági céljaik közé tartozik az is, hogy harmadik országok válláról levegyük a nagyszámú menekült fogadásának terhét, és a hasonlóan komoly költségviselési és pénzügyi felelősségi terheket is.
Ugyanakkor úgy tartjuk, hogy mindössze egy költségvetési tétel és egy pénzügyi támogatási forma önmagában nem elegendő. Ezért felszólítjuk a tagállamokat, hogy támogassák további finanszírozási mechanizmusok létrehozását, ösztönözzék a nem kormányzati szervezetekkel és más szociális partnerekkel – például a vallási és etnikai közösségekkel – kötött, a köz- és magánszféra közötti partnerségek létrejöttét, annak érdekében, hogy e szektorban elősegítsék az önkéntes munka elterjedését. Ahol új pénzügyi tervek is kapcsolódnak a témakörhöz, úgy gondoljuk, jó ötlet lenne rendelkezni például egy specifikus ad hoc pénzügyi juttatásról, amelynek eszköze akár egy külön e célból felállított új alap lehetne.
Végül pedig egyértelmű kötelezettségvállalást javasolunk mindazok számára, akiknek tevékenységei közé tartozik a menekültek – főleg a legvédtelenebbek – ellátása megfelelő lakhatással, oktatással és nyelvtanítással, egészségügyi és pszichológiai szolgáltatásokkal, valamint a munkaerőpiacra való bejutási lehetőséggel, amely elengedhetetlen megfelelő integrációjuk biztosításához.
Ajánlás második olvasatra: Astrid Lulling (A7-0146/2010)
Zuzana Roithová (PPE) . – (CS) Örömmel tölt el, hogy a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentése ilyen széleskörű támogatást élvezett a mai szavazás során. Megértem, hogy elsősorban a tagállamok felelőssége olyan szociális körülményeket biztosítani a női vállalkozók számára, mint amilyeneket a női munkavállalóknak biztosítanak. Mindemellett a jelentés egyértelműen felvázolja, mely országoknak kell ezt az irányt követniük. Én nem érzem úgy, hogy ezzel sérülne a szubszidiaritás elve, de ha bárkiben kétségek élnek, annak lehetősége van, hogy felülvizsgálatot indítványozzon. A Lisszaboni Szerződésnek köszönhetően ezt még a nemzeti parlamentek is megtehetik. Kíváncsi vagyok, hogy kihasználják-e e kritikát, vagy egyszerűen üres beszédbe fullad a kérdés.
Laima Liucija Andrikienė (PPE) . – (LT) Én a jelentés mellett szavaztam, és fontosnak tartom kiemelni, hogy az Európai Unióban a nők átlagosan még mindig alacsonyabb bért kapnak óránként munkájukért, mint a férfiak – mintegy 17,4%-kal. Ezt az egyenlőtlenséget az elmúlt 15 évben alig tudtuk enyhíteni, sőt, egyes országokban romlott is a helyzet. Egyetértek a Parlament felhívásával, amely az Európai Unióban jelentkező nemek közötti bérszakadékot vizsgáló rendszeres jelentések összeállítására szólít fel, valamint támogatom mindazon intézkedéseket, amelyek segítik a nők elleni diszkrimináció csökkentését az Európai Unión belül.
Zuzana Roithová (PPE) . – (CS) Azért hagytuk jóvá ezt az ellentmondásos javaslatot, mert Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottságunk kibővítette és továbbfejlesztette azáltal, hogy az Európai Unióra vonatkozóan is bevezette a származási országra vonatkozó címkézést. Az olasz képviselőtársak a mai plenáris ülésen további javaslatokat nyújtottak be, köztük a rendelet olyan irányú kibővítéséről, hogy az a lábbeliket is magába foglalja. Én jó ideje erőteljesen támogatom ezt a lépést, azonban fontos, hogy az Európai Bizottság magas színvonalon hozza létre a tervezetet. Ez ugyanis olyan technikai definíciók meghatározásának kérdése, amelyet a Parlament magában nem lenne képes megfelelően kivitelezni. Ezért szavaztam ellene, ugyanakkor fel szeretném kérni a Bizottságot, hogy haladéktalanul kezdje meg ezt a munkát, és nyújtsa be a javaslatot.
Morten Løkkegaard (ALDE) . – (DA) Elnök asszony, csupán annyit szeretnék mondani, hogy azért szavaztam a jelentésnek a származási helyet megjelölő címkézésről szóló részei ellen, mert nem látok egyetlen bizonyítékot sem arra, hogy az ebből eredő előnyök meghaladnák a hátrányokat. Úgy hiszem, ez az irány a protekcionizmus felé hajlik, ami mellett nem szívesen tenném le a voksomat. Ezért szavaztam nemmel a kérdéses részekre.
Marek Józef Gróbarczyk (ECR) . – (PL) Elnök asszony, én úgy döntöttem, támogatom ezen indítványt, amely fejlődési lehetőséget nyújt Európa egyes régióinak. Fel kell hívnunk a figyelmet arra a tényre, hogy gazdasági szempontból Európa egyes részei is afelé tartanak, hogy legkülső régiókká változzanak. Ezért az ehhez hasonló programok fő célja egyebek között Európa egyes térségeinek fejlesztése; és remélem, a mezőgazdaság és a halászat területén is ösztönzik majd a fejlődést.
Laima Liucija Andrikienė (PPE) . – Elnök asszony, szeretném kifejezni aggodalmamat a Kanári-szigetek, Guadeloupe, Martinique és Madeira banántermelőinek helyzete felett, amely területeket a szerződés a legkülső régiók közé sorol.
E gazdálkodók helyzetén csak rontott, amikor az EU a Kereskedelmi Világszervezeten belül a térségből származó banánimport vámjait csökkentő egyezményeket kötött egyes latin-amerikai országokkal. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy 2006-ban az EU megreformálta a banán közös piacszervezését. Ez megerősítette az említett régiókban működő banántermelők számára elkülönített költségvetési alapokat. A reform óta az EU évente 208 millió eurót különít el a Kanári-szigetek, a Francia Antillák, Madeira és kisebb mértékben az Azori-szigetek banántermelőinek támogatására.
Habár ezt a támogatást üdvözölnünk kellene, sok banántermelő számára ez nem lesz elegendő. Ezért szeretném felkérni az illetékes intézményeket, hogy hozzanak intézkedéseket annak érdekében, hogy az EU gazdaságának tradicionális ágait ne veszélyeztessék a stratégiai jellegű kereskedelmi célok.
Mairead McGuinness (PPE) . – Elnök asszony, én azért támogattam a jelentést, mert a diverzitás és a régiók közötti mezőgazdasági politika problémáival foglalkozik. Ugyanakkor szeretnék reagálni Cioloş biztos úr felkavaró megjegyzéseire is. Miközben a Mercosur országokkal való tárgyalások ismételt megnyitása kapcsán felmerülő aggályokra adott válaszai a hallgatóságot bizonyos mértékben megnyugtatták – azáltal, hogy kijelentette, biztosítani fogja az EU gazdálkodási szektora érdekeinek és az EU termelői modelljének védelmét –, engem sajnálatos módon nem nyugtatott meg.
A Bizottság saját dokumentumaiból egyértelműen kiderül, hogy az Európai Unió marha-, baromfi- és sertéshústermelőit hátrányosan érinti majd, ha megegyezés születik. A tárgyalások újrafelvétele éppen a mezőgazdasági politika reformjának idejére esik. A költségvetés is veszélyben van. Lehet, hogy a költségvetés nem is lesz elegendő, és eközben további zavarokkal kell szembenéznünk a mezőgazdasági árak és jövedelmek terén. Ennek így nincs értelme, és remélem, a biztos úr is hallja ezeket a nézeteket.
Krisztina Morvai (NI) . – (HU) Támogatom ezt a jelentést, hiszen leegyszerűsíti azt a hatalmas mennyiségű adminisztratív és bürokratikus terhet, ami jelenleg a gazdálkodókon van. Nagyon bízom abban, hogy a jelentés nyomán újfajta kapcsolat alakul ki azon hivatalnokok között, akik felelősek a tagállamokban, különösen a posztkommunista országokban, így Magyarországon, a közös agrárpolitika megvalósításáért és a gazdálkodók között, és vége lesz annak a fajta folyamatosan büntető, bírságoló, terrorizáló szokásnak, ami eddig érvényben volt, és egyfajta együttműködés alakul ki végre a hivatalnokok és az ügyfelek között. Nagyon fontosnak tartom, hogy a felelősség ne csak a gazdálkodók oldalán álljon fönn, akiknek minden apró-cseprő dologért eddig bírságokat kellett fizetniük, hanem legyen felelőssége az államnak is, amikor a hivatal például késedelmesen fizet ki a gazdálkodónak járó kifizetést és ezek legyenek bírói úton is érvényesíthető követelések a gazdák, mint ügyfelek részéről.
Alfredo Antoniozzi (PPE) . – (IT) Az Ashworth-jelentés mellett szavaztam, mert hiszek benne, hogy a KAP-hoz, a közös agrárpolitikánkhoz kapcsolódó bürokratikus folyamatok leegyszerűsítése és visszaszorítása nem csak kívánatos, de elengedhetetlen ahhoz, hogy Európa gazdálkodói teljes egészében kihasználhassák annak előnyeit, ne pedig – ahogyan az olyan gyakran megesik – az adminisztratív nehézségekkel és késlekedésekkel kelljen küzdeniük.
Emellett hiszek benne, hogy sokan fogják osztani azt a törekvést, hogy mind a felelős hatóságok, mind a gazdálkodók számára egyértelműbb és érthetőbb jogszabályokat biztosítsunk, hogy véget vessünk a felesleges szabályoknak, valamint hogy ösztönözzük a helyes gyakorlatok cseréjét a tagállamok és a helyi hatóságok között.
Peter Jahr (PPE) . – (DE) Elnök asszony, a közös agrárpolitika gyakorlati kivitelezhetőségét folyamatosan ellenőrizni kell, hiszen a felesleges bürokrácia mindannyiunk – de legfőképp gazdálkodóink – esetében rengeteg pénzt és időt emészt fel. Az értelmetlen és hibás elemeket egyszerűsíteni kell, vagy le kell építeni. Különösen vonatkozik ez a gyakran túlbonyolított és vitatott kölcsönös megfeleltetési szabályozásra.
Kinyilatkoztatott célunk, hogy az agrárpolitikát egyszerűbbé és átláthatóbbá tegyük. Az Európai Unió mezőgazdasági termelőinek újra lehetőséget kell adni, hogy több időt tölthessenek kint a földeken, mint az íróasztal mögött ülve. Nagyon remélem, hogy a Bizottság figyelembe veszi jelentésünknek eme fontos üzenetét, és a megvalósítás érdekében lépéseket is tesz.
Diane Dodds (NI) . – Elnök asszony, én is a jelentés mellett szavaztam, mint sokan mások, akik aktívan foglalkoznak régióik mezőgazdasági termelőinek helyzetével. Az egyik leggyakrabban hangoztatott kulcsprobléma az iparági bürokrácia. Emiatt a túlzott bürokratikus teher csökkentését az új KAP kulcsterületévé kell tenni. Fontos, hogy a jogalkotás értelmet jelentsen a mezőgazdasági termelők számára, és hogy ne vonjuk el őket az élelmiszertermelés munkálataitól. Ugyanakkor nem csupán a szabályozás ésszerűsítésére van szükség, de a tagállamok, és legfőképp a Bizottság és az Európai Számvevőszék rugalmasságára is.
A bírságok kiszabásánál a Számvevőszék ez idáig kevés vagy szinte semmi rugalmasságot, sőt, néha józan észt sem tanúsított. Ennek a jogi területnek azonnali figyelemre és jóval több józan rálátásra van szüksége. Emellett elengedhetetlen egy pénzügyi felülvizsgálat lefolytatása is, a mezőgazdasági üzemek ellenőrzése költségeinek és a bírságok formájában keletkező bevételeknek a felmérésére, amely feltárja, hogy az adófizető valóban értéket kap-e a pénzéért.
Mairead McGuinness (PPE) . – Elnök asszony, úgy hiszem, amikor bevezettük a támogatások függetlenítésének rendszerét, csak kevesen ismertük fel, milyen következményei lesznek annak, hogy a kölcsönös megfeleltetést is felvettük a termelők által teljesítendő csomagba. Úgy tudom, több mint 17 különböző irányelvről van szó. Talán ideje volna feltenni magunknak a kérdést itt a Parlamentben, hogyan teljesítünk a jogi egyszerűsítés terén.
Ugyanakkor most egy bizonyos területhez szeretnék megjegyzést fűzni, mégpedig az ellenőrzések kérdéséhez. Ott van egyrészt a mi átfogó kölcsönös megfeleltetési ellenőrzésünk, melyet az illetékes hatóság vizsgál; de emellett a mezőgazdasági termelőknek egyre több szinten kell más ellenőröknek is megfelelniük, a feldolgozók, a kiskereskedők és számos más szereplő részéről. A többszörös ellenőrzések helyett inkább némi koordinációra lenne szükségünk. Ezek az átfedések nem növelik a végtermék értékét vagy biztonsági szintjét, viszont óriási bürokratikus terhet és frusztrációt jelentenek a termelők számára, akiknek minden egyes ellenőrnek egyenként meg kell felelniük. Örömmel üdvözlöm ezt a jelentést.
Hannu Takkula (ALDE) . – (FI) Elnök asszony, először is szeretném megköszönni ezt a kiváló jelentést az előadónak, Ashworth úrnak. Meglátásom szerint most igen jó okunk van rá, hogy figyelmünket az Európai Unió mezőgazdaságával kapcsolatos folyamatok egyszerűsítésének képességére fordítsuk. Már-már azt mondhatnánk, hogy a kifizetések rendszere olyan őserdővé nőtte ki magát, amelybe a hétköznapi mezőgazdasági termelő – akár Észak-, akár Kelet-Finnországban, vagy Európában bárhol is lakik – már nem szívesen merészkedik be. Ezért átlátható, működőképes és érthető modellekre van szükségünk. Az előrelépéshez az agrárpopuláció és a kormányok közötti bizalomra is szükség lesz.
A 27 ország és a 27 különböző kultúra keveredésének köszönhetően az Európai Unió agrárpolitikája jelen pillanatban olyannyira zűrzavaros, hogy nehéz bármilyen más tiszta jövőképet elképzelni, mint a rendszerek egyszerűsítését és egyértelműsítését. Ashworth úr jelentése kiváló lépés ebbe az irányba, és remélem, hogy továbbra is követni tudjuk ezt az utat, amelyen tiszta, egyértelmű iránymutatásokat és útvonalakat dolgozhatunk ki a mezőgazdaság számára, a jelenben és a jövőben is.
Seán Kelly (PPE) . – Elnök asszony, úgy érzem, igazán felüdítő egy olyan jelentéssel foglalkozni ma a Parlamentben, amelynek első szava az "egyszerűsítés". Habár nem feltétlenül van így, ez a kifejezés mégis azt sugallja, hogy a rendszer ezek szerint idáig túl bonyolult volt.
Valahányszor egy adott témát oktatási szemlélettel próbálunk megközelíteni, akkor a bonyolítás helyett mindig egyszerűsítésre van szükségünk. Már idáig is túl sok volt a bonyodalom; ezt bárki jól láthatja, aki járt már termelői megbeszélésen. A gazdálkodókat egyszerűen megőrjíti a kitöltendő űrlapok mennyisége és az ellenőrök folyamatos zaklatása.
Emiatt üdvözlöm ezt a javaslatot. Természetesen azt is el kell mondanunk, hogy az űrlapok kitöltése nem arról dönt, hogyan művelje meg az ember a saját földjét. Arról gyűjt információt, hogy hogyan bánnak a gazdálkodók az állataikkal és hogyan gazdálkodnak birtokaikon, hogy ezáltal azt a nyomon követhetőséget, azt az elszámoltathatóságot és azt az élelmiszerbiztonságot és minőséget nyújtsák nekünk, amire szükségünk van.
Ezért ez most a megfelelő irányba tett lépés. Remélem, sok ilyent látunk még, amelyeknek köszönhetően idővel már az „egyszerűsítés” szóra sem lesz szükség, hiszen automatikusan jelen lesz minden területen.
Anneli Jäätteenmäki (ALDE) . – (FI) Elnök asszony, én is a jelentés mellett szavaztam, de hibásan szavaztam a legfontosabb tételre, az 5. módosítás 34. cikkére. Kiemelten fontos lenne tisztázni az említett szénlábnyom mértékét, illetve ezen túlmenően felfedni költségeit is. Épp ideje, hogy az Európai Parlament összeüljön egy helyen, ezenkívül nagyon örülök, hogy az új brit kormány is úgy döntött, beemeli ezt a témát programjába. Remélem, a tagállamok szintén felkarolják ezt az ügyet. Ez itt nemcsak a környezetvédelem kérdése, hanem költségek kérdése is. Mindaddig, amíg az Európai Parlament képes olyan mennyiségű pénzt fordítani egy ilyen jellegű találkozóra, mint amennyit most, továbbra is figyelmen kívül fogjuk hagyni a gazdasági válságot.
Ajánlás második olvasatra: Silvia-Adriana Ţicău (A7-0124/2010)
Sonia Alfano (ALDE) . – (IT) Ami a Ţicău-jelentést illeti, igennel szavaztam az épületek energiateljesítményét érintő irányelv korszerűsítéséről szóló közös álláspontra, mert a célunk az, hogy 2020 végétől minden újonnan felhúzott épület energiamérlege megközelítse a nullát; ez pedig olyan cél, amelynek eléréséhez az európai intézményeknek minden tőlük telhetőt meg kell tenniük. Európa közösen kötelezte el magát, és szilárdan hisz benne, hogy a közeli jövőben nem lesz szükség többé az energiatermelés növelésére, mivel elég lesz a már megtermelt energiát hatékonyabban felhasználni.
Az energiatakarékosság és az energiahatékonyság magukban is hatásos energiaforrást testesítenek meg. Nem kellene további tíz évet várnunk arra, hogy elinduljunk ebbe az irányba. Ehelyett a tagállamoknak már mostantól el kell kötelezniük magukat az energiahatékonysági célszámok elérése mellett, olyan pénzügyi források felhasználásával, amelyeket ez idáig az energiatermelés növelésére fordítottak.
Kiemelten szeretném önöket emlékeztetni a kártékony olasz nukleáris program beindítására, amely állampolgáraink és természeti környezetünk egészségét károsította és veszélyeztette. Óriási mennyiségű közpénzeket pazaroltak el erre a projektindításra, miközben arra az energiára, amelyet kevesebb mint húsz éven belül megtermel, nem is lenne szükségünk, ha ugyanezeket a forrásokat most energiahatékonyságba fektettük volna. Gyermekeink zöld befektetéseket érdemelnek, nem radioaktív hulladékot!
Most pedig a Rühle-jelentésre adott szavazat indoklásával folytatnám.
Sonia Alfano (ALDE) . – (IT) Én a jelentés mellett szavaztam, mert úgy érzem, fontos, hogy a Parlament támogassa a közbeszerzési joganyag egyszerűsítését és racionalizációját. Ez mind az adminisztratív testületek, mind a vállalkozások számára megkönnyíti majd a munkát, főleg az olyan kis- és középvállalkozások számára, akik így könnyebben vehetnek részt versenytárgyalásokon.
Kiemelten fontosnak tartom, hogy a közbeszerzés szerepét mint fenntartható fejlődést ösztönző eszközt is megemlítsük, amelyhez környezetvédelmi és társadalmi feltételeket kell beépíteni a tenderekbe. Emellett úgy gondolom, e Parlament és az európai intézmények feladata az, hogy tovább küzdjenek a közpénzek felhasználásának teljes átláthatóságáért, főként a közbeszerzéseknél, méghozzá minden lehetséges módon, és különösen az internet segítségével.
Az állampolgári kontroll kulcsfontosságú tényező a közpénzek valódi közérdek szerinti felhasználásában, és miként a Regionális Fejlesztési Bizottság is emlékeztet rá, a helyi és regionális hatóságoknál felmerülő korrupció elleni harcban.
Zuzana Roithová (PPE) . – (CS) Sajnos a közbeszerzések az egyik leginkább korrupcióval átitatott terület. Örömmel támogattam Heide Rühle jelentését, amelyben a közbeszerzések egyszerűsítésére szólít fel. Mindemellett azonban azt is ki szeretném emelni, hogy mindaddig nem várhatunk túl sok változást, amíg a Bizottság el nem indít egy közösségi portált az Unió által finanszírozott szerződések gyanús körülményeivel kapcsolatos információk számára. A kis- és középvállalkozások számára a verseny nem lesz sem hatékony, sem tisztességes, sem megfelelően hozzáférhető. Amiről én beszélek, az az ellenőrzés és az elemzés: például egy kilométer autópálya referenciaárának megállapítása, a nyertes cégek – beleértve az anyacégek leányvállalatait is – valódi tulajdonosai nevének, valamint a többszörösen nyertes cégek nevének közzététele, hogy ezáltal a média és a civil szféra által is ellenőrizhetővé váljanak.
Mairead McGuinness (PPE) . – Elnök asszony, én szintén az energiahatékonyság témájáról kívántam beszélni, de mivel a szabályok egyértelműen azt mondják, hogy módosítások híján nincs lehetőség a szavazat szóbeli megindokolására, írásban nyújtom be hozzászólásomat.
A Keller-jelentés kapcsán szeretném igen egyértelműen kifejezni elutasításomat a (44) bekezdés, a (45) bekezdés és az I. preambulumbekezdés miatt. A (44) bekezdést kifejezetten zavarónak ítélem.
Ezenkívül felteszem a kérdést, mégis hol áll ez a Parlament? Két éven keresztül fejtettünk ki nyomást a Bizottságra, hogy segítsen az egész Európai Unió szorult helyzetben levő tejtermelőinek helyzetén. A Bizottság erre az export-visszatérítés lehetőségével válaszolt, mint sürgősségi intézkedéssel. Ez ellen a döntés ellen én egyedül Új-Zélandot hallottam panaszkodni, amely azonban nem számít fejlődő országnak. Úgy érzem, ha az említett bekezdéseket felvesszük egy egyébként jó jelentésbe, az a Parlament számára és az Európai Unió valamennyi, máig is küszködő termelője számára is káros volna. Európa termelését fogjuk vissza. Ez pedig következményekkel jár az egész fejlődő világ számára. Erre figyelnünk kell.
Elnök. McGuinness asszony, teljesen igaza van a szabályzattal kapcsolatban. Azt hittem, Alfano asszony Jäätteenmäki asszonyhoz hasonlóan fogja folytatni felszólalását, de a jelentéshez valóban nem lehet szavazati indokolást fűzni. Igaza van.
Seán Kelly (PPE) . – Elnök asszony, csupán annyit szeretnék mondani, hogy egyetértek kollégámmal, McGuinness asszonnyal. Voltak olyan javaslatok, amelyek kapcsán nehézségekbe ütköztünk, ezért nem követtük az Európai Néppárt vonalát, amelyet normális esetben követnénk. Úgy érzem, McGuinness asszony elmagyarázta, hogy miért. Teljességgel értem és egyetértek hozzászólásával, ezért remélem, az Európai Néppárt is megérti majd.
Peter van Dalen (ECR) . – (NL) Elnök asszony, azért támogattam a Ranner-jelentést, mert jó megoldást kínál a közúti szállításban jelentkező vezetési és pihenési idők problematikájára. Ez a megoldás a joganyag harmonizációjában és interpretációjában rejlik. Ez olvasható a módosított (17) bekezdésben.
Az Európai Bizottságnak a Közúti Végrehajtási Szervezetek Konföderációjával (CORTE), a Tispol és az Euro Contrôle Route szervezetekkel együttműködve cikkről cikkre ki kell dolgoznia a joganyag alkalmazásának értelmezését. Ezen túlmenően ennek az értelmezésnek érthetőnek és megismerhetőnek kell lennie mindenki számára, aki a jogszabályok Európa útjaira történő alkalmazásával foglalkozik.
Emellett üdvözlöm a módosított (27) bekezdést, és felhívok minden gépjárművezetőt, hogy használja ki az Euro Contrôle Route szervezet Aránytalan bírságok panaszirodája (Disproportionate Fines Complaint Desk) által nyújtott lehetőségeket. Tisztelt gépjárművezetők, a vezetési és pihenési idők tekintetében változniuk kell a dolgoknak Európában, ehhez pedig bizonyítékra van szükségünk. Ezért biztatom önöket, hogy jelentsék panaszaikat ezen irodánál, amelyet az Euro Contrôle Route biztosít.
Alfredo Antoniozzi (PPE) . – (IT) Elnök asszony, kollégám jelentése megfelelően kihangsúlyozza, hogy továbbra is jelentős különbségek vannak a különböző tagállamok között a súlyos közúti kihágásokkal szembeni bánásmód tekintetében. Ezért én támogatom a szabálysértések és a kapcsolódó európai bírságok szintjeinek megállapítására és harmonizálására javasolt intézkedéseket, valamint egy koordinációs eszköz esetleges felállítását európai uniós szinten.
A szavazáshoz fűzött írásbeli indokolások
Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsággal való konzultációra irányuló kérelem – Egy európai közúti biztonsági térség felé: Közúti biztonsági stratégiai iránymutatások 2020-ig
Andreas Mölzer (NI) , írásban. – (DE) Európa közútjain még mindig túl sok baleset történik. Ez a jelenség a megnövekedett közúti forgalom mellett összefüggésben áll az utakon közlekedőket egyre jobban terhelő munkahelyi és magánéleti stresszel, a kimerültséggel, valamint a közúti jelek, hirdetőtáblák és egyéb jelek zavaros tömegével is. Azt sem feledhetjük el, hogy főként a halálos vagy súlyos sérüléseket okozó baleseteknél a nagy járműforgalomnak kifejezetten negatív hatása van.
Itt az idő, hogy a környezet védelme érdekében végre átültessük a valóságba azokat az ötleteket, amelyekről idáig csak üres szólamok hangoztak el – mint például az áruszállítás hangsúlyának a vasútra történő áthelyezése −, illetve hogy intelligens forgalomszabályozó eszközöket vezessünk be, mint amilyen a jelzőlámpák egymáshoz hangolásának rendszere. A tompított forgalmú zónák, a belvárosi behajtási tilalmak és a hasonló intézkedések hatásairól még nem állnak rendelkezésünkre megfelelő kutatási eredmények, ezért ezeket nem lenne szabad széles körben bevezetni. Számos probléma merül még fel, amelyeket a jelentés nem részletezett kielégítően, ezért szavaztam nemmel.
Ajánlás második olvasatra: Jean Lambert (A7-0118/2010)
Carlos Coelho (PPE) , írásban. – (PT) Ez a javaslat része a közös európai menekültügyi rendszer felállítására tett uniós jogalkotási törekvéseknek. Éppen ezért az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal feladata, hogy szakértő segítséggel lássa el a tagállamokat, valamint hogy támogassa a következetes, magas szintű közös európai menekültügyi politika alkalmazását.
Az új hivatal létrehozása kétségkívül hozzáadott értéket képvisel majd a kölcsönös bizalom megerősítésében és a tagállamok közötti felelősségmegosztásban. Feladata, hogy megkönnyítse az információk, elemzések és tapasztalatok cseréjét, képzési tevékenységeket szervezzen, és konkrét együttműködést alakítson ki a menedékjogi kérelmek elemzésével foglalkozó adminisztratív szervek között. Fontos, hogy szembenézzen a 27 tagállam nemzetközi védelmi kérelmeket elbíráló döntéshozatali folyamatai közötti eltérésekkel, és hogy sikeresen megvalósítson egy bizonyos szintű konvergenciát a területen, hogy miként kezelik és válaszolnak a tagállamok eme kérelmekre.
Támogatom az előadónak a letelepítési támogatás belefoglalására vonatkozó javaslatát. Egyetértek azzal, hogy az Európai Menekültügyi Alap szükséges költségvetési módosítása megfelelő pénzügyi alapot fog biztosítani az új ügynökség számára annak kezdeti szakaszában.
Diogo Feio (PPE) , írásban. – (PT) A bevándorláshoz kapcsolódó problémák, különösen a menedékjogi kérdések különlegesen érzékeny területnek számítanak. Az, hogy egy nem uniós polgár megkapja-e ezt a jogot vagy sem, drámai kihatással lehet az életére. Ezért ennek eldöntése komoly feladat, amelynek valódi figyelmet kell szentelni, és amelyet emberséggel kell kezelni. Úgy gondolom, általánosan bevett józan felfogás szerint a nyitott ajtók politikája – az Unió területére való belépést korlátozó feltételek nélkül – elfogadhatatlan megoldás; ugyanakkor a belépés teljes tiltása is tűrhetetlen gyakorlat. Igazságos egyensúlyra van szükségünk, amely megpróbálja egyeztetni a tagállamok polgárainak és az állampolgárságot kérelmezők jogos érdekeit és aggályait.
Egy Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal felállítása e területen fontos lépést jelentene a legjobb gyakorlatok alkalmazása szempontjából, nagyobb kölcsönös bizalmat nyújtana a tagállamok számára és javítaná az információcserét.
Ettől függetlenül szükséges kihangsúlyoznom azt, hogy a tagállamoknak továbbra is fenn kell tartaniuk a személyek szabad mozgását azon kérdésben, hogy beengedik-e területükre a menedékjogot kérelmezőket. Kiemelném azt is, hogy az EU-nak nem szabad eltitkolnia, hogy tagállamainak érdekei e téren egyáltalán nem egységesek.
José Manuel Fernandes (PPE) , írásban. – (PT) Az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal célja szakértő támogatást nyújtani, amely segít egy konzisztens és magas szintű közös európai menekültügyi politika alkalmazásában. E hivatal lehetővé teszi a kölcsönös bizalom kialakulását, a felelősségek megosztását, valamint feladatai közé tartozik az információcsere és egyéb, a tagállami letelepedéssel kapcsolatos tevékenységek koordinációja. A szabadság, a demokrácia és a társadalmi-gazdasági fejlődés alapköveinek számító emberi méltóság értékeinek harcosaként az Európai Uniónak a menekültügy úttörőjévé kell válnia a globális színtér jelenlegi kontextusában, és példát kell mutatnia másoknak. Egy olyan európai hivatal felállítása, amely a tagállamokat a harmadik országokból származó állampolgárokkal való intervenció e területén támogatja, meghatározó tényező lesz a közös európai menekültügyi rendszer felállításában és a tagállamok szolidaritásának konzisztens, Európa építéséhez tartozó értékek és alapelvek szerinti érvényesítésében. Sürgetem a Menekültügyi Támogatási Hivatal felállításához szükséges mechanizmusok és erőforrások mielőbbi gyors biztosítását.
Sylvie Guillaume (S&D) , írásban. – (FR) Az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal létrehozása mellett szavaztam, abban a reményben, hogy bizonyos hozzáadott értéket képvisel majd az európai menekültügyi rendszerben, amely napjainkban egyértelműen kihívásokkal küzd. Természetesen én is szerettem volna, ha e hivatal ambiciózusabb megbízatást kap, illetve ha ez lehetne az eszköz, amelyen keresztül a tagállamok kötelező szolidaritása végre megvalósul, ami által végre véget vethettünk volna a menedékjog lutriszerű rendszerének. Ez azonban csupán hiú remény marad mindaddig, amíg a közös menekültügyi eljárások elfogadásra nem kerülnek. Remélhetőleg a hivatal legalább azt az érdemet magáénak mondhatja majd, hogy hozzájárul a menekültügyi problémakörök jobb azonosításához, hogy ezáltal a lehető legjobb védelmet nyújtsa az üldöztetések mindazon áldozatainak, akik országainkban keresnek menedéket.
Petru Constantin Luhan (PPE) , írásban. – (RO) Azért szavaztam az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal felállítása mellett, mert – mint azt azon tagállamok példáján is láthatjuk, amelyeknek nemzeti menekültügyi rendszere nyomás alatt áll – a Hivatal segíthetné a kedvezményezettek egyik tagállamból a másikba való jobb allokációját szolgáló szolidaritási mechanizmusok működését, miközben megakadályozná a menekültügyi rendszerrel való visszaéléseket. Üdvözlendőnek tartom, hogy az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal koordinálja majd az olyan konkrét problémahelyzetekkel szembesülő tagállamok közös támogatási tevékenységeit, mint amilyet a nemzetközi védelemért folyamodó harmadik országbeli állampolgárok tömeges beáramlása jelent.
Létfontosságú számunkra, hogy mind a menekültügyi jogszabályokat, mind a gyakorlatokat harmonizáljuk. Az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal feladata lesz a helyes gyakorlatok azonosítása, az európai szintű tanfolyamok szervezése és a származási országgal kapcsolatos pontos információkhoz való hozzáférés javítása. Ezen túlmenően úgy gondolom, hogy az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal tevékenységei közé kell tartoznia a menedékjog iránti kérelmek igazságosabb elbírálását megkönnyítő iránymutatások összeállításának, valamint a vonatkozó közösségi jogszabályoknak való megfelelés és e jogszabályok végrehajtása felügyeletének.
Clemente Mastella (PPE) , írásban. – (IT) Meg vagyunk győződve annak a hozzáadott értéknek a jelentőségéről, amelyet az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal fog jelenteni a kölcsönös bizalom kiépítésében, valamint a politikai és pénzügyi felelősségek megosztásában. Az EU tagállamai még nem érték el a végső megegyezést sem a menekültekkel szembeni bánásmódról, sem a menekültstátuszt kiérdemlők közös profiljának kialakításáról. Emellett mindenekelőtt arra is szükség van, hogy egyes kormányok túllépjenek fenntartásaikon a felmerülő költségekkel kapcsolatban.
Ez a hivatal lesz felelős a speciális támogatás nyújtásáért. Feladatai közé fog tartozni a koordináció, az információcsere és a menekültek letelepítésével kapcsolatos tevékenységek. Ezenkívül az egyes országokban foglalkozik majd a szektor felelőseire irányuló tanfolyamok szervezésével, hozzájárulva ezzel a különböző gyakorlatok közötti harmonizációhoz. Mi, az Európai Parlament képviselői fenntartjuk az alapvető jogot a hivatal ügyvezető igazgatójának kinevezésére.
Feladatomnak érzem rámutatni saját abbéli felelősségünkre, hogy elvégezzük a szükséges változtatásokat az Európai Menekültügyi Alapban, ezáltal biztosítva az új ügynökség megfelelő működését. A legnagyobb politikai kérdés továbbra is az emberi szolidaritás és a pénzügyi terhek felosztása közötti kapcsolat: az EU feladata, hogy hatékonyan támogassa azokat az államokat, amelyeket a migrációs áramlások és a nagyszámú menedékjog iránti kérelmek a leginkább érintenek, és amelyek relatív kis területükből eredően egyedi és gyakorta aránytalan nyomás alatt állnak.
Nuno Melo (PPE) , írásban. – (PT) Egy ilyen érzékeny, az emberi jogokat érintő témában az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal létrehozásának jelentősége az uniós szintű specializált támogatás nyújtásában rejlik, amely hozzájárul a konzisztens és magas szintű közös európai menekültügyi politika felállításához. Ezzel indoklom szavazatomat.
Andreas Mölzer (NI) , írásban. – (DE) A Menekültügyi Támogatási Hivatal igen hasznos testületnek bizonyulhat, különösen akkor, ha felveszi a koordinátor szerepét a hazatelepítéssel kapcsolatos kérdésekben, meggyorsítva ezáltal a hazatelepítési műveleteket. Ennek eredményeként a támogatás a letelepítésben is hasznos lehet. Ez a jelentés azonban ezt az elemet, amelyet én igen fontosnak találok, csupán alárendelt témaként kezeli. Ehelyett számos olyan bürokratikus javaslatot tartalmaz, amely csak felduzzadt apparátust és nehézkes végrehajtást eredményezne. Ezek miatt tartózkodtam a szavazástól.
Alfredo Pallone (PPE) , írásban. – (IT) Támogatásomat kívánom kifejezni az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal felállítását célzó javaslattal kapcsolatban. A kezdetben az Európai Menekültügyi Alap által finanszírozott hivatal szerepe a közös menekültügyi politika aktiválásához szükséges specializált támogatás biztosítása, valamint az információcsere és a menekültek letelepítéséhez kapcsolódó tevékenységek koordinációja. Az Európai Parlament feladata lesz e hivatal ügyvezető igazgatójának kinevezése, valamint az átláthatóság és a demokratikus kontroll alapelveinek érvényre juttatása. A közösségen belüli szolidaritást az érintett csoportok beleegyezésével a tagállamok közötti megegyezés garantálja. Emellett támogatom egy, az általunk, európai parlamenti képviselők által kifejtett nyomás eredményeképpen megszülető konzultatív fórum létrehozását is, amely biztosítja a közvetlen párbeszédet a Menekültügyi Támogatási Hivatal és annak különböző érdekcsoportjai között.
Georgios Papanikolaou (PPE) , írásban. – (EL) A mai napon megadjuk a zöld jelzést az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal létrehozása számára. Ennek több előnye is lesz. A Menekültügyi Támogatási Hivatal szerepe döntő lesz majd az egységes európai menekültügyi térség integrációjának létrehozatalában. Rövid időn belül felállít egy olyan szervezetet, amely koordinálja és erősíti a tagállamok közötti menekültügyi együttműködést, azáltal, hogy közelíti a különböző nemzeti szintű gyakorlatokat egymáshoz. A hivatal emellett segíti az EU-n belül a menedékjogi területekre vonatkozó szabályozások konvergenciáját. Mindezen előnyöket, valamint az Európai Hivatal felállítását kísérő tagállami és európai intézményi egyetértést látva nagy örömmel adtam támogató szavazatomat a hivatal felállítására.
Ajánlás második olvasatra: Silvia-Adriana Ţicău (A7-0124/2010)
Alfredo Antoniozzi (PPE) , írásban. – (IT) Annak ellenére, hogy a jelentésre adott támogató szavazat puszta formalitás, tekintve, hogy a Lisszaboni Szerződés végrehajtása szükségessé tette a jogalap és a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok bizonyos kiigazítását, szeretném kiemelni, milyen nagy jelentősége van az építőipar energiahatékonyságának az EU azon céljainak tükrében, amelyek alapján az energiafogyasztást és a szén-dioxid-kibocsátást 20%-kal csökkenteni, a megújuló forrásokból származó energiatermelés arányát pedig 20%-kal növelni kívánja 2020-ig. Amint azt mindannyian tudjuk, a városi energiahatékonyságban és károsanyag-kibocsátás csökkentésében kitűzött célok főként a már álló és a jelenleg építés alatt levő épületek energiahatékonyságának növelésén múlnak.
Ugyanakkor továbbra is úgy érzem, hogy az irányelv olyan ambiciózus célokat tűzött ki, amelyeket a nemzeti kormányok csak komoly küszködés árán tudnának elérni, amennyiben nem kapnának hozzá pénzügyi segítséget, beleértve az EU támogatását is. Itt főként a már álló ingatlanállomány energia-visszanyerésének területén szükséges komoly munkálatokra gondolok, példaként megemlítve a szociális lakhatást, amely esetében az energiatakarékossági célú felújítás (amely segítene csökkenteni a családok közüzemi költségeit) jelentős pénzügyi terheket ró a helyi önkormányzatokra.
Sophie Auconie (PPE) , írásban. – (FR) E nagyratörő dokumentum célja, hogy olyan technológiák használatát ösztönözze az épületek építésében/felújításában, amelyek energiahatékonyságukból eredően magasabb környezetvédelmi színvonalat képviselnek. Eltökélten támogatom a jelentés elfogadását. Egy ilyen jellegű kezdeményezéssel az Európai Unió egyértelműen kinyilvánítja vezető szerepét a fenntartható fejlődés területén. Az irányelv a környezetet jobban kímélő építőipar szempontjából megfelelő kompromisszumot jelent az ösztönzés és a korlátozás között.
Maria Da Graça Carvalho (PPE) , írásban. – (PT) Az építőipar az EU energiafogyasztásának 40%-áért és károsanyag-kibocsátásának 35%-áért felelős. Ez a jogszabály kitűzi, hogy 2020-ra az újonnan épülő épületeknek közel nulla energiaigényűeknek kell lenniük, míg a felújított épületeknek meg kell felelniük a minimális energiahatékonysági követelményeknek. A jogszabály ezzel hozzájárul majd Európa energiafüggőségének és szén-dioxid-kibocsátásának csökkentéséhez, a belső és külső levegőminőség javításához és a városi jólét növeléséhez. Az épületek energiahatékonyságának növelését ösztönző lépés emellett lehetőséget ad városaink átsorolására, amely elősegíti a turizmust, a munkahelyteremtést és a gazdaság fenntartható fejlődését az EU-ban. Ugyanakkor az átsoroláshoz nagyobb magán- és közberuházásokra is szükség lesz. A közpénzekből történő közvetlen befektetéseknek ebben a szemléletben közvetlen hatása van a munkahelyteremtésre, valamint a kis- és középvállalkozások részvételére; a városi térségek regenerációjának programja megfelelő lesz a gazdasági fellendülés szempontjából is. Ezért felhívom a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az épületek környezetvédelmi és energiahatékonysági szempontú átsorolásához használják ki a strukturális alapok nyújtotta lehetőségeket, oly módon, hogy eme finanszírozás a magántőke-befektetések katalizátora legyen. Emellett felhívásom arra is kiterjed, hogy keressék meg a már létező épületek felújításához legjobban megfelelő pénzügyi modelleket.
Marielle De Sarnez (ALDE) , írásban. – (FR) Életünk 50%-át otthonainkban töltjük el. Napjainkban Európa otthonainak 30%-a számít egészségtelennek, még akkor is, ha az egyes tagállamok között óriási eltérések tapasztalhatók. Ezért fontos, hogy ne csak az új fenntartható épületek építését támogassuk, hanem fenntarthatósági célú felújításokat is végrehajtsunk. Örömmel üdvözlöm az új jogszabályt, amely fogyasztóinknak energiaszámláik csökkentésében, az EU-nak pedig az energiafogyasztás tíz éven belüli 20%-os csökkentését előíró klímavédelmi céljainak elérésében fog segíteni A tagállamoknak olyan módon kell átalakítaniuk építőipari előírásaikat, hogy a 2020 után épülő valamennyi új épület megfeleljen a magas szintű energiatakarékossági előírásoknak. A már álló épületeket lehetőség szerint fel kell újítani. A Demokratikus Mozgalom számára a lakhatási kérdés egyben az urbanizmus és az építési minőség kérdését is jelenti. Otthonaink kialakításának elsőbbséget kell élveznie. Ezért kell támogatnunk az ingatlanállomány rehabilitációját, például az ingatlanadók energiahatékonyság alapján történő modulációja által. Ennek érdekében felhívjuk a tagállamokat olyan adórendszer kidolgozására, amely minden érintett felet arra ösztönöz, hogy környezettudatosabb módon viselkedjen.
Ioan Enciu (S&D) , írásban. – (RO) E jelentést az Európai Unió energiaszektorának jövőjére nézve jótékonynak tartom, mindaddig, amíg a benne foglalt célkitűzések végrehajthatók és összeegyeztethetők a tagállamok pénzügyi helyzetével. Üdvözlöm a Tanács 2010. április 14-én elfogadott célkitűzéseit, amelyek témája egyrészt a tagállamok között az épületek fűtéshatékonyságának területén jelentkező legfőbb különbségek csökkentése, másrészt az épületek zéró energiafogyasztásának 2020. december 31-ig való megvalósítása a tagállamok 2015-ig, illetve 2018-ig fokozatosan meglépendő intézkedésein keresztül. Ugyanakkor a Bizottságnak és a Tanácsnak szem előtt kell tartania, hogy sok tagállam még mindig gazdasági recesszióval küzd, és továbbra is pénzügyi és logisztikai támogatásra szorul annak érdekében, hogy a felvetett célokat elérhesse. A Bizottságnak meg kell fontolnia egy, a fejlesztési alapok allokációján alapuló pénzügyi intervenciós terv jövőbeli felállítását, ami az olyan tagállamokat támogatná, amelyek képtelenek elkülöníteni a szükséges eszközöket, főleg az épületfelújításokra. Ennek az intézkedésnek éppolyan előnyösnek kell lennie az átlagpolgár számára, mint azok számára, akik a felújítási számlák egyes részeit állják.
Edite Estrela (S&D) , írásban. – (PT) Azért támogattam szavazatommal az épületek energiateljesítményéről szóló ajánlást, mert ambiciózus és kivitelezhető javaslatokat tartalmaz az energiafogyasztás és a szén-dioxid-kibocsátás 20%-kal való csökkentésére 2020-ig olyan szektorokban, amelyeket a kibocsátás-kereskedelmi rendszer nem foglal magába. Az irányelvnek közvetlen hatása lesz az európai polgárok életére azáltal, hogy segíti fogyasztóinkat energiaszámláik csökkentésében, miközben a nagyobb energiahatékonyságot és a megújuló energiaforrások használatát érintő tervezett beruházásokon keresztül új munkahelyek millióinak megteremtéséhez járul hozzá az EU egész területén.
Diogo Feio (PPE) , írásban. – (PT) 2008-ban az EU kötelezettséget vállalt arra, hogy 2020-ra energiafogyasztását 20%-kal csökkenti, megújuló energiaforrásokból származó energiafelhasználását pedig 20%-ra növeli. A kibocsátás-kereskedelmi rendszeren kívül eső szektorokban az energiafogyasztás és a szén-dioxid-kibocsátás 20%-kal való csökkentésére az épületek energiahatékonyságának javítása a leghatásosabb módszer. Ezen túlmenően az energiahatékony épületek általi megtakarítások átlagban 30%-kal meghaladják a hagyományos épületekét.
A Bizottság 2008. november 13-án terjesztette elő az épületek energiateljesítményéről szóló 2002/91/EK irányelvre vonatkozó javasolt módosításait. Ezek a módosítások komoly befolyással lesznek az európai emberek életére azáltal, hogy azonnali hatást fejtenek ki azokra az épületekre, amelyekben ezek az emberek élnek, valamint igényt teremtenek az építőiparban a hatékonyabb technológiák kutatására és fejlesztésére. Emellett ez a stratégia munkahelyeket fog teremteni, és hozzájárul a fenntartható fejlődéshez is. Mivel a jelenlegi tervezet a Parlament és a Tanács között 2009 novemberében létrejött megegyezésen alapszik, szavazatommal támogatom az előadó javaslatát.
José Manuel Fernandes (PPE) , írásban. – (PT) Az épületek energiateljesítményére vonatkozó irányelv elfogadása fontos lépés Európa szén-dioxid-kibocsátásának és energiafüggőségének csökkentése felé. Ezek a tényezők egyre döntőbb szerepet játszanak az európai polgárok életminőségének alakításában, valamint gazdaságunk és társadalmi szervezetünk versenyképességében is. Tekintve, hogy az építőipar felelős az energiafogyasztás 40%-áért és a teljes szén-dioxid-kibocsátás 35%-áért, a felújított épületek önellátása és megnövelt energiateljesítménye egyre sarkalatosabb fontossággal bír az Európai Unió azon céljai szempontjából, amelyek alapján 2020-ra az energiafogyasztást 20%-kal kívánja csökkenteni, az energiahatékonyságot és a megújuló energiaforrások részarányát pedig 20%-ra kívánja növelni. Amellett, hogy az egyéni felhasználókat és a közszolgálatokat segítjük energiaköltségeik visszaszorításában, az is remélhető, hogy az új jogszabály alkalmazása segít majd az építési magánszektor válságának leküzdésében, valamint hozzájárul a városi regenerációs programok fejlesztéséhez, amelyek pozitív hatást gyakorolnak az emberek életminőségének és jólétének javítására is.
Ilda Figueiredo (GUE/NGL) , írásban. – (PT) Az épületek energiateljesítményének javítása kiemelt fontossággal bír az EU általános energiahatékonyságának növelése és az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentése szempontjából. Ha az Európai Unió el akarja érni mindazokat a célokat, amelyeket javaslataiban kitűzött, vagyis hogy 2020-ra energiafogyasztását 20%-kal csökkenti, felhasználásának 20%-át megújuló energiaforrásokkal fedezi és energiahatékonyságát 20%-kal javítja, akkor komoly elkötelezettségre van szüksége az épületek energiateljesítményének területén.
A Parlament és a Tanács által elért politikai megegyezés eredményezte, hogy tisztázódtak a technikai szempontok, az épület korától és a felújítástól függő minimális energiateljesítményi követelmények, a lokális és regionális hatóságok szerepének értékelése, valamint a közigazgatási szerveknek a javaslatok alkalmazásában nyújtott támogatás.
Ugyanakkor továbbra is vannak aggályaink a Bizottságnak a nemzeti tervek és ellenőrzési jelentések értékelésében játszott szerepének megnövekedésével kapcsolatban, valamint a Lisszaboni Szerződéssel kapcsolatban is, amely a Bizottságnak az úgynevezett „felhatalmazáson alapuló jogi aktusok” intézményén keresztül is nagyobb hatáskört juttat.
Adam Gierek (S&D) , írásban. – (PL) Az energiahatékonyságot befolyásoló legfőbb tényezők a következők: 1. Az energia konvertálása különböző megjelenési formái között a konkrét felhasználás lehetővé tétele érdekében. Minél hosszabb az átalakítási lánc, annál nagyobb veszteségekkel kell számolni. Ez a veszteség gyakorlatban főként az elsődleges energiaforrásokból felszabaduló hőenergiát jelenti. Ennek nagy része eloszlik a környezetben. Ez a hatás a kapcsolt energiatermelési folyamatok segítségével csökkenthető, amelyekkel akár 90%-os hatékonyságot érhetünk el. 2. Az elektromos ellenállás, azaz az ohmban mért rezisztencia, amelynek az elektromos energia továbbításában van jelentős szerepe. 3. A hőellenállás. A hőcserélőknél alacsony ellenállásra van szükség, míg a magas ellenállás a hőszigetelő anyagok minél kisebb hővezetésénél szükséges. Az ilyen szigetelő anyagok – például a polisztirol, az ásványgyapot és a sejtbeton – használata jelentősen csökkenti a lakóépületek hőenergia-szükségletét. Jelen pillanatban ez a felhasználás igen magas – az összes felhasznált energia mintegy 40%-a. 4. Súrlódás az olyan súrlódásmentes folyamatokban, mint a csapágyak, valamint a súrlódással üzemelő folyamatokban, mint a fékek. Ez az aspektus főleg a gépjárműveket és a repülőgépeknél jelentkező turbulenciát érinti. A súrlódás okozta veszteségek a teljes energiafelhasználás mintegy 30%-át jelentik.
Azért szavaztam a jogszabály módosítás nélküli formájára, mert a lakóépületek energiavesztesége – és az átalakítási veszteség – jelentik a legnagyobb terhet, míg a megtakarítások a szegény lakosságot segítik. Lengyelország esetében a hőenergia területének modernizációja a kapcsolt energiatermeléssel karöltve gazdasági, társadalmi és környezeti előnyöket is hozhat. Ezen a területen egyértelmű elsőbbséget kell biztosítanunk a megvalósításnak, mivel az új jogszabályok gyakran lassítják a korábbiak végrehajtását.
Sylvie Guillaume (S&D) , írásban. – (FR) Azért szavaztam az épületek energiateljesítményéről szóló felülvizsgált irányelv-tervezetek mellett, mert hiszek benne, hogy az új épületeknek meg kell felelniük az energiatakarékosság alapelvének, és hogy ezen a területen is építési szabványokat kell alkalmazni annak érdekében, hogy mindenütt hatékonyan tartsák be őket. A sort 2018-tól a középületek vezetik majd, ezáltal a hatóságok komolyabb súlyt és hitelt kapnak az állampolgárokat felvilágosító kampányokban. A dokumentumok emellett azt is kikötik, hogy az energiatakarékosságnak alapvető tényezőnek kell lennie az épületek felújításakor is. Ezért szeretném, ha ezek az intézkedések új lendületet adnának a kis- és középvállalkozásoknak és a tagállamoknak is, és ösztönöznék az épületek energiahatékonyságáért felelős dolgozók számára nyújtott képzési programokat. Hasonlóképpen, az energiafelhasználó termékek információs címkézésével kapcsolatban úgy gondolom, a fogyasztóknak tudniuk kell, milyen energiahatékonysági jellemzőkkel bírnak az általuk vásárolt termékek.
Nuno Melo (PPE) , írásban. – (PT) Az energiahatékonyság kérdése kulcsfontosságú a 2020-as stratégiában. Azzal, hogy elfogadtuk ezt az ajánlást, amelynek célja a közel nulla energiaigényű épületek megvalósítása 2020-ra, már megtettünk egy fontos lépést az energiafogyasztás csökkentése felé az elkövetkező években. Az erőfeszítésekre nemcsak új épületek építésekor van szükség, hanem a már létező épületek nagyobb felújítási projektjeinél is. Emellett a középítkezési projektek példamutatása is sorsdöntő tényező lesz. Ezzel indoklom szavazatomat.
Andreas Mölzer (NI) , írásban. – (DE) Egyszerűen megvalósítható energiatakarékossági megoldásokat a múltban is gyakran használtunk, ugyanakkor nehéz megbecsülni, pontosan milyen magas energia-megtakarítási potenciállal rendelkeznek az ilyen könnyen elérhető lehetőségek (amelyek komoly, átfogó felújítás nélkül végrehajthatóak). Mindenesetre fontos, hogy ne veszítsük el az irányítást a folyamat felett, azaz hogy a kimagasló energiahatékonyságot megvalósító renováláson átesett épületek ne álljanak üresen csak azért, mert bérleti díjaik csillagászati magasságokba emelkedtek. Általánosságban elmondható, hogy még a klímavédelem érdekében sem avatkozhatunk be elfogadhatatlan módon az állampolgárok tulajdonjogába a felújításokkal.
Az energiamegtakarító intézkedések egyrészt igen költségigényesek, másrészt egyes esetekben még nem tökéletesen kifejlesztett technológiákat használnak fel, így ebben a tekintetben nem csupán meg kell határoznunk valamit: az ösztönzést támogatásokon keresztül kell megvalósítanunk. A bérek és a társadalmi juttatások jelen csökkenéseit figyelembe véve, duplán, sőt triplán meg kell győződnünk róla, hogy az új jogszabályok nem fogják teljes csődbe taszítani az építtetőket és a lakókat. Az energiaszükséglet hatását nem tudjuk tisztán előre jelezni, ezért szavaztam nemmel.
Justas Vincas Paleckis (S&D) , írásban. – (LT) Az EU felismerte, hogy az építőipar az egyik legmagasabb energiamegtakarítási potenciállal rendelkező szektor. Az energiahatékony épületek általi megtakarítások átlagban 30%-kal meghaladják a hagyományos épületekét. Az új EU-tagállamokban, közöttük Litvániában sok olyan lakótömb áll, amelyekben a hőenergia 60%-a elveszik. Csak magában Litvániában 35 000-nél több lakótömböt találunk. Lakóik nem csupán óriási összegeket fizetnek ki a fűtésért, de több tonnányi széndioxid-kibocsátásért is felelősek. Litvánia konzervatív kormánya azonban képtelen útjára indítani az épületek hőszigetelésének programját. Közel kétévnyi ígérgetés után, amely szerint a felújítások rövidesen elkezdődnek, még mindig nem renováltak egyetlen házat sem.
Azért szavaztam az épületek energiahatékonyságáról szóló ajánlás mellett, mert a közel nulla energiaigényű épületek megvalósításának célját szolgálja. Ez pedig garantálja, hogy az EU-ban az épületek idővel megvalósítják az energiaszempontú fenntarthatóság elvét. Ezen irányelv végrehajtásával elindíthatjuk az EU-ban az energiafogyasztás 2020-ra egyötöddel való visszafogásának folyamatát. Az energiahatékonyság növelésére irányuló beruházások új munkahelyek millióit teremtik majd meg, és hozzájárulnak az EU gazdaságának növekedéséhez.
Alfredo Pallone (PPE) , írásban. – (IT) Támogatásomat szeretném kifejezni az épületek energiahatékonyságát növelő ajánlás mellett. Az energiahatékonyság nem csupán energiatakarékosságot jelent, de a szén-dioxid- és üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentését is magával vonja. E célkitűzés elérése érdekében vissza kell fognunk a háztartások energiaveszteségeit is, amelyeket azoknak a technológiáknak köszönhetünk, amelyek az energiával kapcsolatos költségeket áthelyezték az építésről a karbantartásra. Az építőiparban zajló kutatások most már a fokozottan környezetbarát megoldások felé haladnak.
Napjainkban a legnagyobb projektek a mérsékelt övi országokba koncentrálódnak, ahol ez a fajta technológia olyan sebességgel terjed, amely azzal kecsegtet, hogy már a közeli jövőben tanúi lehetünk fenntartható városok létrejöttének. A mediterrán országokban az új technológiák nem fejlődnek ilyen iramban. Még ha a hőveszteség problémaköre kevésbé égető is ezeken a területeken, ettől az épületek még nem számítanak környezetvédelmi szempontból fenntarthatóbbnak.
A háztartásokban is egyre jobban elterjedő légkondicionálók növekvő száma óriási mennyiségű energiát emészt fel. Ezért fontos, hogy az Európai Unió információs kampányokat indítson és cselekedjen, kihasználva a közösségi alapok, ösztönzők és figyelemfelkeltő kampányok nyújtotta lehetőségeket, valamint kutassa és hasznosítsa az új gyártási technológiákat.
Georgios Papanikolaou (PPE) , írásban. – (EL) A 20-20-20-as cél 2020-ra való megvalósítása, azaz az energiafogyasztás 20%-os csökkentése, a megújuló energiaforrások teljes energiatermelésben játszott arányának 20%-ra növelése és az energiahatékonyság 20%-os növelése összehangolt és jól célzott lépéseket követel mind az EU-tól, mind a tagállamoktól. Még ennél is fontosabb, hogy a kibocsátás-kereskedelmi rendszerben nem szereplő szektorokban az energiafogyasztás és a kibocsátás 20%-kal való csökkentésére a leghatékonyabb mód az épületek energiahatékonyságának javítása. Hogy pontos számot mondjunk, az energiahatékony épületek általi megtakarítások átlagban 30%-kal meghaladják a hagyományos épületekét. Emellett az energiahatékony épületekben kisebb a vízfelhasználás, valamint a karbantartási és a közüzemi költségek is alacsonyabbak. Ezért szavaztam igennel az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelvre, mert ez várakozásaink szerint jelentős hatással lesz az európai polgárok életére, tekintve, hogy közvetlenül befolyásolja azon épületek kialakítását, amelyekben élnek és dolgoznak. Emellett az energiahatékonyság növelésébe és a megújuló energiaforrások használatába való befektetések több millió munkahelyet teremtenek, és elősegítik az EU gazdaságának fejlődését; ugyanakkor segítenek a ma még igen energiaintenzív épületekre pazarolt kiadások csökkentésében is.
Rovana Plumb (S&D) , írásban. – (RO) Az épületek felelősek az EU kibocsátás-kereskedelmi rendszerén kívüli területek szén-dioxid-kibocsátásának majdnem feléért, ezáltal az ilyen kibocsátás negatív vagy legalábbis igen alacsony költségű csökkentésében óriási lehetőséget kínálnak. Az épületek energiateljesítményéről szóló irányelv felállítja az új épületek energiahatékonyságára vonatkozó minimális indikátorok/követelmények rendszerét, hogy azok megfelelhessenek a 2020-ra kitűzött, nullához közeli energiafogyasztási célkitűzésnek, amelyen belül az energia nagy része ráadásul megújuló forrásokból származik. E követelményeket emellett a már létező épületekre is alkalmazni kell.
Kulcsfontosságú, hogy a polgárokat is tájékoztassuk ezekről a követelményekről, és hogy ösztönözzük őket – még felújítások esetén is – intelligens mérőrendszerek bevezetésére (amelyek a forró vizes és légkondicionáló rendszereket energiahatékonyabb alternatívákkal, például kétirányú hőszivattyúkkal váltják ki). Az EU költségvetése részfinanszírozás nyújtásával ösztönzi az energiahatékony megoldásokat. A tagállamok feladata, hogy megfelelő intézkedések alkalmazásával rövid időn belül végrehajtsák az irányelvet. Azért szavaztam a jelentés mellett, mert az új jogszabály segítségével a fogyasztók csökkenthetik energiaköltségeiket, lehetővé téve az EU számára az energiafogyasztás 20%-os csökkentésének célját 2020-ra.
Teresa Riera Madurell (S&D) , írásban. – (ES) Azért szavaztam e fontos irányelv mellett, mert szükség van az épületek energiahatékonyságának javítására, ugyanis ez rejti az egyik legnagyobb potenciált az EU által kitűzött, az energiahatékonyság 2020-ig 20%-kal való csökkentésének támogatására. A Parlament és a Tanács által létrejött megegyezés szövege alapján 2020 végére minden újonnan felhúzott épületnek zéró energiafogyasztással kell működnie, azaz annyi energiát kell termelnie, amennyit felhasznál. A középületeknek kell jó példával elöl járniuk, azáltal, hogy már 2013. december 31-ére teljesítik ezt a jogszabályi feltételt. Az EU költségvetése részleges finanszírozást nyújt a reformok költségeire. Ezen túlmenően a már álló épületeknek is igen magas energiahatékonysági szabványoknak kell majd megfelelniük, amelyeket a tagállamoknak az irányelv által felállított közös keretrendszer alapján kell kiszámítaniuk. Az épületek energiahatékonyságát mérő indikátorokat kötelező lesz feltüntetni a médiában megjelenő ingatlaneladási és -bérbeadási hirdetésekben. Egy másik fontos új elem az intelligens mérők és az energiatakarékosságot célzó ellenőrző-irányító rendszerek felállítása. Az irányelvet 2017-ig felül kell vizsgálni.
Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE) , írásban. – (FR) Az épületek energiateljesítményét szabályozó uniós szabályokról szóló mai szavazás óriási előrelépést jelent az energiahatékonyság területén. Ugyanakkor teljességgel elítéljük azt a tényt, hogy a jogi szabályozás figyelmen kívül hagyja a már létező épületek felújításának szükségességét, amely épületek az energiafogyasztás 40%-áért és az üvegházhatást okozó gázkibocsátás 36%-áért felelősek Európában. Ahelyett, hogy az épületek felújításába való komoly beruházásokkal egy nagyívű energiahatékonysági politikát dolgozna ki, az EU kizárólag az új épületekre koncentrál. Hagyja elúszni a lehetőséget, hogy több millió új munkahelyet teremtsen, hogy csökkentse szomszédainktól való energiafüggőségünket, és hogy jelentős lépéseket tegyen a klímaváltozás ellen.
Bart Staes (Verts/ALE) , írásban. – (NL) Energiatakarékossági szempontból az építőiparban óriási lehetőségek rejlenek. Ez a szektor tehető felelőssé az energiafogyasztás 40%-áért és az üvegházhatást okozó gázok teljes kibocsátásának 35%-áért.
Az épületek energiahatékonyságának javítása a leghatásosabb módja az energiafogyasztás és a kibocsátás csökkentésének.
Ez a megegyezés mindannyiunk teljes támogatását megérdemli. Legkésőbb 2020. december 31-ig valamennyi újonnan épülő épületnek közel nulla energiaigényűnek kell lennie. A középületeknek mindezt két évvel korábbra kell teljesíteniük. Az energiahatékonyságra vonatkozó minimumkövetelmények mostantól még a régebbi épületek felújításaira is vonatkoznak majd. A közel nulla energiaigényű épületek energiahatékonysága kiemelkedő. Ráadásul az elhanyagolható vagy igen kis mennyiségben szükséges külső energiának is nagy részben megújuló energiaforrásokból kell származnia.
Üdvözlendő, hogy az irányelv az átalakítást lehetővé tevő finanszírozási eszközök biztosításának is figyelmet szentel. A tagállamoknak legkésőbb 2011. június 30-ig össze kell állítaniuk azon intézkedések listáját, amelyekkel az irányelv célkitűzéseit el kívánják érni. Végül a Bizottság feladata, hogy idővel, azaz legkésőbb 2017. január 1-jéig felmérje az irányelv működőképességét. Az irányelv fontos lépést jelent a klímaváltozás ellen folytatott harcban.
Vilija Blinkevičiūtė (S&D) , írásban. – (LT) A stockholmi program intézkedik egy megbízható és fenntartható közös menekültügyi politika létrehozásáról az Európai Unióban. Ugyanakkor a menekültügyi politika céljai végrehajtásának és lehetővé tételének érdekében arra is szükség van, hogy ösztönözzük a tagállamokat az EU közös menekült-letelepítési programjában való önkéntes részvételre. Ezért az Európai Parlament azt a célt tűzte ki, hogy a lehető legtöbb tagországnak nyújtson lehetőséget az EU menekült-letelepítési programjában való részvételre. Az Európai Parlament támogatja a Bizottság javaslatát, és azon a véleményen van, hogy a menekültek letelepítése központi szerepet játszhat az EU külső menekültügyi politikáiban. Ezért azt az Európai Uniónak tovább kell fejlesztenie és hatásos védelmi eszközzé kell alakítania.
Vito Bonsignore (PPE) , írásban. – (IT) A jelentés melletti szavazással Európa újabb lépést tett a közös menekültügyi politika felé. Ez lehetővé teszi majd az emberi jogok hatékonyabb védelmét, ugyanakkor az illegális bevándorlás korlátozását is.
Fontos, hogy az EU hallassa a hangját a bevándorlás és az integráció témakörében. Felelősséget kell vállalnia az európai szintű szabályok kidolgozásáért és a migrációs áramlatok által érintett európai uniós tagállamok költségeihez való hozzájárulásért. A letelepítés ugyanakkor nem választható el az illegális bevándorlás ellen folytatott harc közös frontjától. Az ilyen lépésekhez nem csupán a szomszédos országok beleegyezése szükséges, de azon országoké is, amelyekből a jövőben illegális bevándorlók elindulása várható.
David Casa (PPE) , írásban. – A menekültek letelepítése során az érintett egyének az UNHCR kérelme alapján telepedhetnek le, amely kimondja, hogy az adott egyén nemzetközi védelemre szorul. Ez az Európai Menekültügyi Alap egyik jogosultsági feltétele. Ez a folyamat ideális megoldás lehet azok számára, akiknek biztonsága nem garantálható megfelelően az első menedékjogot nyújtó országban.
Egyetértek az előadó következtetéseivel, ezért döntöttem úgy, hogy a jelentés mellett szavazok.
Carlos Coelho (PPE) , írásban. – (PT) Ha tisztességes emberi jogi szakpolitikát kívánunk megvalósítani az EU-ban, azt csakis egy közös menekültügyi politika és letelepítési program segítségével érhetjük el. A letelepítés kétségkívül az egyik hosszú távú megoldás olyan menekültek számára, akik védelme nem garantálható az első menedékjogot nyújtó országban. Fontos, hogy rendelkezésre álljanak a szükséges alapok, ugyanakkor ha egyszerűen csak elkülönítjük a költségvetés egy részét, az még nem tekinthető valódi menekült-letelepítési programnak.
Nincs kétségünk a Menekültügyi Alap e módosításának jelentősége felől, amely lehetővé teszi, hogy lezárjuk azt a rést, amely számos tagállam letelepítési kapacitását rontja. Örömmel vettem észre, hogy a programban résztvevő tagállamok száma megnőtt az elmúlt években; fontos, hogy a többieket is ösztönözzük a részvételre. Az EU letelepítési eszközének fejlesztését és kiterjesztését folytatni kell, ha a lehető leghatékonyabb védelmet akarjuk elérni.
A Bizottság éppen ezért évente kitűzheti majd az EU közös, letelepítésre vonatkozó prioritásait. Ezek a prioritások vonatkozhatnak egy adott földrajzi térségre, népcsoportra vagy menekültcsoportra is, bár úgy gondolom, a rugalmasságot is biztosítani kell annak érdekében, hogy vészhelyzetekre is reagálni tudjunk.
Corina Creţu (S&D) , írásban. – (RO) A migrációs áramlások nyomása egyre nő, és számos bevándorlási célországban vetődnek fel jogos aggályok ezzel a jelenséggel kapcsolatban. Éppen ezért fontos a letelepítési program elindítása, amely megkönnyíthetné a menekültvédelem nemzetközi kötelezettsége feletti felelősség igazságos megosztását, valamint könnyítene a nagyszámú menekülteket befogadó országok terhén.
Az egyik pozitív lépés az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal ez évi felállítása és beindítása lenne, amely támogatná a tagállamokat a letelepítési kezdeményezések alkalmazásában. Függetlenül attól, hogy melyik országban telepítik le ezeket a menekülteket, elengedhetetlen, hogy azonnal bekapcsolódhassanak az országban szükséges nyelvi és kulturális tanfolyamokba, és szükség esetén hozzáférjenek egyéb, vallási jellegű vagy pszichológiai tanácsadási szolgáltatásokhoz.
Hiszek benne, hogy a program legfőbb vonásának a fenntarthatóságnak kell lennie, amelyet a jelen döntés eredményeképpen hosszabb időtávú költségvetési kilátások garantálnának. A kedvezményezettek számára már az is traumát jelent, hogy szakítaniuk kell a származási országuk kultúrájával és hagyományaival. Új identitást kell felölteniük, amely már magában is olyan terhes folyamat, amelyet nem szabad tovább rontani azzal, hogy ingatag és bizonytalan jövőt vetítünk eléjük.
Diogo Feio (PPE) , írásban. – (PT) Egy olyan Európában, amely nem kívánja elvágni magát a világ többi részétől, sem elfordítani pillantását az ottani történésektől, a menekültek letelepítésének szükségessége egyre fontosabb szerepet kap. A szenvedőkkel szemben tanúsított befogadás és szolidaritás két olyan európai jellemvonás, amely a kereszténység elveiből fakad, és amelyek teljességében való visszaállítása kívánatos volna. Ezt azonban a tagállamok jogi korlátainak figyelembevételével kell megtennünk. Az EU évente kijelölendő, földrajzi régiókra és a menekültek bizonyos kategóriáira vonatozó közös letelepítési prioritásainak figyelembe kell vennie a tagállamok szükségleteit és egyedi körülményeit; emellett ösztönözni kell a tagállamok részvételét a letelepítési akciókban.
José Manuel Fernandes (PPE) , írásban. – (PT) Az Európai Menekültügyi Alap „támogatható intézkedéseinek” egyike a letelepítés. A stockholmi program meghatározza, hogy az EU-nak partnerségben kell együttműködnie és együtt dolgoznia nagyobb menekültpopulációknak otthont adó harmadik országokkal. A Bizottság évente határozza meg a letelepítendő egyénekre vonatkozó közös uniós prioritásokat, amely meghatározásnak elég rugalmas kell lennie ahhoz, hogy vészhelyzetekre is reagálni tudjon. Különös figyelmet kell fordítani a kulturálisan, társadalmilag és politikailag legelnyomóbb rendszerek áldozataira. Az EU letelepítési programjaiban részt vevő tagállamok száma egyre nő, és a jövőben a lehető legmagasabbra kell tovább növelni. Szeretném kiemelni a letelepítéshez támogatást nyújtó alapok felállításának pozitív hatását, amelyeknél nagyobb összeg került elkülönítésre a folyamat első és második évére. Ezek az alapok nyújtanak megoldást a mechanizmusok és struktúrák létrehozása során természetszerűleg felvetődő költségnövekedésre, emellett biztosítják a fenntarthatóság és a menekült-letelepítési folyamat minőségének lehető legmagasabb szintjéhez szükséges feltételeket.
Sylvie Guillaume (S&D) , írásban. – (FR) Európa viszonylag gyenge teljesítményét figyelembe véve fontos, hogy a közösség nagyobb szerepet vállaljon az olyan menekültek letelepítésének programjaiban, akiket a befogadó állam területén is fenyegetések érnek. Azért szavaztam igennel a jelentésre, hogy ezáltal is ösztönözzem a tagállamokat e kollektív szolidaritási mozgalomhoz való csatlakozásra, amelynek célja a menekültek fogadása és letelepítése Európában. A jó szándék többé nem elegendő, a szavakat cselekvéssé kell alakítanunk; és főképp gondoskodnunk kell arról, hogy a folyamatban elsőbbséget élvezzenek az erőszak és elnyomás áldozataivá vált nők és gyermekek, a hozzátartozó nélküli kiskorúak, a kínzás áldozatává vált és a súlyosan beteg emberek.
Nuno Melo (PPE) , írásban. – (PT) Az EU-ban csupán 10 tagállam, köztük Portugália fogad menekülteket letelepítésre. A menekült-letelepítés olyan folyamat, amelynek során az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának az adott személy nemzetközi védelembe vételére irányuló kérelme alapján harmadik országok állampolgárai vagy állampolgársággal nem rendelkező egyének kerülnek be a harmadik országból egy tagállamba. Ezen ajánlás elfogadásának célja azon tagállamok számának növelése, amelyek áttelepítési lehetőséget kínálnak menekültek számára, amely feladat felvállalásához megnövelt pénzügyi segítséget kapnak az első két évben. Függetlenül attól, hogy az EU egy adott időszakra milyen földrajzi prioritásokat határozott meg, a következő csoportok letelepítésének elsőbbséget kell élveznie: pszichológiai, fizikai és szexuális elnyomás kockázatának kitett nők és gyermekek; hozzátartozó nélküli kiskorúak; különleges egészségügyi szükségletekkel rendelkező egyének; erőszak és kínzás túlélői; valamint a jogi és védelmi okokból sürgős letelepedésre szoruló egyének.
Andreas Mölzer (NI) , írásban. – (DE) A harmadik országból származó menekültek letelepítése az Európai Menekültügyi Alap által nyújtott támogatásra jogosult intézkedések közé tartozik. A „letelepítés” azt a folyamatot jelöli, amely során az Egyesült Nemzetek Szervezetének Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) a nemzetközi védelemre szoruló egyén igénye alapján kiállított kérelmének megfelelően harmadik országbeli állampolgárok vagy állampolgársággal nem rendelkező egyének a harmadik országból átkerülnek egy tagállamba, ahol engedélyt kapnak a) menekültként való tartózkodásra; vagy b) olyan státuszt kapnak, amely a nemzeti és közösségi jogban a menekültstátusszal megegyező jogokat és juttatásokat nyújt nekik.
A jelentés által javasolt intézkedések hatására az EU – amely már most is a tömeges bevándorlás problémáival küzd – még vonzóbb célponttá válik a bevándorlók szemében. Ezt az UNHCR statisztikái is megerősítik. Míg 2008-ban az EU körülbelül 5000 embert telepített le, jelenleg mintegy 750 000 ember rendelkezik ilyen igénnyel a világon. Ez az oka annak, hogy a jelentés ellen szavaztam.
Franz Obermayr (NI) , írásban. – (DE) Sok tagállamban, beleértve hazámat, Ausztriát is, a menekültek befogadásának lehetőségei már elérték a maximális kapacitást, így a lakosság joggal ellenzi az új befogadóállomások és hasonló létesítmények felállítását. Az Európai Menekültügyi Alapról szóló jelentés, amely a menekültek EU-ban való letelepítését szorgalmazza, ezért is érthetetlen. Ezért szavaztam a jelentés ellen.
Alfredo Pallone (PPE) , írásban. – (IT) A menekültek problémája európai szintű probléma, így nem hagyhatjuk, hogy az egyes államok egyedül küzdjenek meg vele, főleg, ha tekintetbe vesszük földrajzi és gazdasági különbségeiket. Ezért támogatom az európai szintű alap létrehozását.
Egy ilyen alap létrehozásának két célt kell szolgálnia: támogatnia kell az országainkba gyakran a tengeren keresztül érkező, segítséget kérő menekülteket, és támogatnia kell azokat az országokat is, amelyek földrajzi elhelyezkedésük miatt a legnagyobb számban fogadnak ilyen reményvesztett embereket. A probléma európai szintű, és annak is kell tekintenünk; nem hagyhatjuk, hogy az egyes tagállamok önállóan küszködjenek vele. Remélem, hogy az alap csupán a kezdeti lépése lesz egy olyan útnak, amely jobban megtestesíti a probléma európai és egyesített megközelítését.
Czesław Adam Siekierski (PPE) , írásban. – (PL) A menekültek európai megsegítésének szükségessége tükrében úgy hiszem, az Európai Parlament döntése kiemelkedő fontosságú. Az alap fő célja a tagállamok által hozott, gyakran pótlólagos kiadásokkal járó intézkedések támogatása. Az ilyen intézkedések célja, hogy tisztességes életkörülményeket biztosítson a menekülteknek, és rendezze tartózkodásuk jogi alapjait az Unió bármely tagállamában. Hiszek benne, hogy alapvető fontosságú, hogy pénzügyi segítséget nyújtsunk a menekülteket segítő országoknak.
Nem adhatunk alapot az olyan kritikáknak, amelyek szerint fejlett országokként a menekültek bármilyen áron való védelme helyett meg akarjuk akadályozni bejövetelüket. A fejlődő országokból Európába érkező menekülteknek, akiknek gyakran komoly problémákkal – többek között erőszakkal, a megélhetés ellehetetlenülésével és az egészségügyi ellátás hiányával – kell szembenézniük, a lehető legjobban szervezett ellátásban kell részesülniük az EU tagállamaiban.
Anna Záborská (PPE) , írásban. – (SK) Hölgyeim és uraim, a bizottságban sok olyan módosítási javaslatot bocsátottak szavazásra, amelyek az egyházi és vallási csoportok szerepét emelték ki a menekültügyi problémák megoldásában. Minden ilyen módosítási javaslat elutasításra került. Amikor a liberális és jobboldali politikusok azt bizonygatják, hogy a menekültekkel folytatott napi munkát a nem kormányzati szervezetek és az állami finanszírozás megfelelően képesek kezelni, az csupán rövidlátó cinizmusukról és álszentségükről ad tanúbizonyságot. A valóságban pont ennek ellenkezője igaz. Nem éri elég kritika az államokat amiatt, hogy a menekülttáborokban méltatlan körülmények uralkodnak? Talán helytelen lenne feltárni az olyan államok álszentségét, mint Németország, Spanyolország, Franciaország, Olaszország, vagy Málta? A kormányok elbuktak a menekültek fogadásának és kezelésének kérdésében. A legszegényebb emberek nyomora sértésnek számít a tehetős Európa szemében, így visszaküldjük őket. A politikai korrektség megkívánja tőlünk, hogy ne vegyük észre, hogy a menekültfogadó táborok mély nyomorában, ahol a politikailag korrekt nem kormányzati szervezetek már feladták a harcot, a katolikus apácák csendben megbúvó rendjei ma is odaadással végzik munkájukat. A kormányok a Máltai Lovagrendnek, a Jezsuita Menekültszolgálatnak és sok más keresztény szervezetnek köszönhetően ébrednek rá a menekültek sorsának rendezését érintő kötelességeikre. A keresztény szervezetek munkája tüske a lelkiismeretünk szemében. Ezért köszönetünket érdemlik – még most is, amikor csak igen szerény finanszírozást kapnak az EU költségvetéséből, és még csak meg sem említhetőek e témakör saját kezdeményezésű jelentésében.
Sophie Auconie (PPE) , írásban. – (FR) A Schengeni Információs Rendszerről és annak modernizálásáról szóló jelentés hozzájárul az Európán belüli szabad mozgásban tapasztalható jelentős áttöréshez. Az embereknek a schengeni térségen belüli tagállamok közötti egyre növekvő mozgása és a térség bővülése következtében tökéletesíteniük kell az adatkezelést annak biztosítása érdekében, hogy ezt a szabadságot teljes biztonságban lehessen gyakorolni. A Coelho-jelentés hozzájárul az információk megosztásának nagyobb hatékonyságára való törekvéshez, valamint az Európai Unió által biztosított egyéni szabadságok szükséges tiszteletben tartásához. Logikusan a jelentés mellett szavaztam.
Vilija Blinkevičiūtė (S&D) , írásban. – (LT) Ennek a javaslatnak a célja, hogy biztosítsa a Schengeni Információs Rendszerről, amelynek jelenlegi formája a SIS 1+, a Schengeni Információs Rendszer második generációjára (SIS II) való átállást. Valóban sajnálatos, hogy késleltették ennek a rendszernek az elindítását. Az Európai Parlament minden tőle telhetőt megtett annak biztosítása érdekében, hogy ez a rendszer a lehető leghamarabb működésbe lépjen, és hogy a SIS II bevezetésének folyamata teljes mértékben átlátható legyen. Szükség van azonban az összes intézmény beleegyezésére. Fontos hangsúlyozni, hogy a Bizottságnak egy alternatív programot kell alkalmaznia, amennyiben a SIS II projekt sikertelen, és hogy a Parlamentet be kell vonni az átállással kapcsolatos döntéshozatalba. Az új SIS II rendszerre való átállás előtt a Bizottságnak teljes körűen tájékoztatnia kell a Parlamentet a teszteredményekről, és lehetőséget kell adnia számára, hogy kifejtse véleményét.
David Casa (PPE) , írásban. – Az új SIS-re való átállás előtt szükség van a megfelelő tesztek elvégzésére, valamint arra, hogy rendelkezésre álljanak a szükséges garanciák. Miközben úgy gondolom, hogy a fentieket magas szakmai színvonalon és tökéletesen kell intézni, osztozom az előadónak az új rendszerre való átállást akadályozó folyamatos késedelmek okozta csalódottságában.
Mário David (PPE) , írásban. – (PT) Általánosságban a rendelet javasolt módosításai mellett szavaztam. Az adatáramlással kapcsolatos szakasz az utolsó feladat a Schengeni Információs Rendszer második generációja (SIS II) kifejlesztésére vonatkozó megbízatásnak. Ez indokolttá teszi, hogy a Bizottság egy olyan fejlesztési megbízatást kapjon, amely érvényes a rendszer kifejlesztésére, ameddig az működőképessé válik. Figyelembe véve a már megerősített jelentős késedelmet és a SIS II projekt megnövekedett költségeit, megértem, hogy meg kell tartani a megszüntetésre vonatkozó rendelkezést. A Bizottságra ruházott új megbízatást a SIS II működésbelépésének kitűzött dátuma – ami 2011 vége – alapján kell meghatározni.
A Bizottságnak azonban némileg rugalmasnak kell lennie, hogy a komitológia eljárását felhasználva képes legyen a dátumok kitolására annak érdekében, hogy egy alternatív forgatókönyvhöz igazítsa a jogi keretet, amennyiben a SIS II sikertelen lesz. Elfogadhatatlan, hogy a Bizottság nem képes meghatározni egy dátumot, amikorra a SIS II várhatóan működőképes lesz, mivel attól az európai térségen belüli biztonságra, szabadságra és jogérvényesülésre vonatkozó megfelelőbb garanciák függenek. Ez kétségeket vet fel továbbá a folyamat kezelési módjának átláthatóságával kapcsolatban is.
Diogo Feio (PPE) , írásban. – (PT) A kérdés különlegesen érzékeny volta igazolja, hogy a jelentés elkészítését a Parlament egy olyan tagjára bízták, aki a legtöbbet foglalkozott az üggyel, kollégámra, Coelho úrra; szeretnék gratulálni a munkájához. Sajnálatosak a folyamattal kapcsolatos késedelmek, osztozom azonban az előadónak az átállási folyamat sikerével kapcsolatos óvatosságában és a Parlamentnek a fejleményekről történő tájékoztatáshoz való jogával kapcsolatos aggodalmában.
Sylvie Guillaume (S&D) , írásban. – (FR) A SIS I-ről a SIS II-re való átállás „mondája” egyszerűen túl hosszúra nyúlt. Ezért szavaztam a jelentés mellett: hogy rámutassak a kitűzött határidők betartásának szükségességére, valamint hogy véget vessünk annak, amit számos terméketlen kimenetelt követően és az említett átállás elérésére – eddig sikertelenül – felhasznált erőforrások fényében rossz kezelésnek lehet tekinteni. A labda a Bizottság térfelén van, költségvetési hatóságként az Európai Parlamentnek azonban élnie kell hatáskörével és fenn kell tartania magának a jogot, hogy felkérje a Számvevőszéket egy részletes ellenőrzés elvégzésére a projekt kezelésével, valamint azzal kapcsolatban, hogy milyen pénzügyi hatással járna egy kudarc az Unió költségvetésére nézve.
Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL) , írásban. – (FR) Látok némi fejlődést az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság e jelentésben foglalt módosításaiban. A jelentés valójában azt követeli, hogy az Európai Parlamentet vonják be a döntéshozatali eljárásba, és jelzi, hogy szükség van a támogatására ahhoz, hogy bármilyen átállás megtörténhessen a Schengeni Információs Rendszer második verziójára. Ez a jelentés ugyanakkor még mindig elfogadhatatlan. Nem támogathatjuk a SIS II-re – a „teljes biztonság” elérésének új eszközére – való átállás lehetőségét büntetlenül.
Ezzel a rendszerrel egyre több személyes adatot lehet összegyűjteni, és olyan célból, amelynek érvényessége értelmezés kérdése. Hogyan lehet egy terrorista cselekedet elkövetésére irányuló szándék gyanúját érvényesnek tekinteni? És ami a legrosszabb, az Egyesült Államok hozzáférést kaphat ezekhez az adatokhoz. A válság ezen időszakában az uralkodó eurokrácia továbbra is egy olyan Európát épít számunkra, amelyet a verseny és a közrend túlhangsúlyozása jellemez. Most azonban, jobban mint korábban bármikor, itt az ideje a szolidaritás és az együttműködés Európája felépítésének.
Andreas Mölzer (NI) , írásban. – (DE) Van egy működőképes és terjeszkedni tudó Schengeni Információs Rendszerünk, valamint egy milliókba kerülő presztízs projektünk, amely úgy tűnik, hogy kudarcot vall. Ideje befejezni a pénzszórást, és menteni a még menthetőt. Ha az EU tényleg további milliókat akar költeni, akkor azt a határvédelemre vagy az őslakos családok javára kellene fordítani. Ahelyett, hogy „pénzjutalmakat” fizetnek ki a menekültek befogadására, a menekültek helyzetére vonatkozó egyezményt végre pontosan kellene alkalmazni, és természetesen nem szabad a gazdasági bevándorlók csapataira vonatkoztatni.
Végezetül, nincs szükségünk egy új menekültügyi támogatási hivatalra, hogy tovább az növelje a menekültügyi dzsungelt és az uniós ügynökségek mocsárját, amelyek milliókat emésztenek fel. Amíg van egy működőképes Schengeni Információs Rendszerünk, addig nem szabad kiterjeszteni a schengeni térséget. Az új javaslatok nem csak rosszul kigondoltak, hanem egész egyszerűen terméketlenek, és ezért tartózkodtam a szavazáson.
Alfredo Pallone (PPE) , írásban. – (IT) Teljes támogatásomat fejezem ki Coelho úr jelentése iránt. A Schengeni Információs Rendszer kiválónak bizonyult, és megfelelő eszköz az Európai Unión belüli térség kezelésére és ellenőrzésére. Fejlődése során, valamint a további nyilvánvaló elvárásoknak való megfelelés érdekében azonban szükség volt a kiigazítására és a szabályozására.
Az előadó javaslata nagymértékben megegyezik ezzel az állásponttal: a második generációs bevándorlást nem lehet tovább halogatni vagy megakadályozni. Hatékony és hatásos eszközökre van szükség a schengeni rendszerbe belépők vagy a rendszeren belül utazók, illetve a velük kapcsolatos információk koordinálására és ellenőrzésére. Csatlakozom tehát ezért Coelho úrhoz hangsúlyozván, hogy a Bizottságnak a lehető leghamarabb be kell vezetnie a második generációs SIS-rendszert.
David Casa (PPE) , írásban. – Az új SIS-re való átállás előtt szükség van a megfelelő tesztek elvégzésére, valamint arra, hogy rendelkezésre álljanak a szükséges garanciák. Miközben úgy gondolom, hogy a fentieket magas szakmai színvonalon és tökéletesen kell intézni, osztozom az előadónak az új rendszerre való átállást akadályozó folyamatos késedelmek okozta csalódottságában.
Szükségesnek érzem továbbá, hogy a Számvevőszéket felkérjék az ügy kezelésének mélyreható vizsgálatára.
Diogo Feio (PPE) , írásban. – (PT) A tagállamok megnövekedett száma jóval bonyolultabbá tette az átalakulási folyamatot és az átállást a Schengeni Információs Rendszerről a Schengeni Információs Rendszer második generációjára. A Parlament pontos és naprakész információkat követel arról, hogy hogyan alakul ez a jelentés, és ezt jogosan teszi. Remélem, hogy az átállás a lehető leghatékonyabban fog megtörténni, hogy ez a változás semmilyen módon nem veszélyezteti Európa biztonságát, valamint hogy kielégítő lesz az eredménye.
Zigmantas Balčytis (S&D) , írásban. – (LT) A jelentés mellett szavaztam, mivel a menekültek ügye a Közösségben még mindig nagyon lényeges. Jelenleg a menekültek Európai Unióban történő letelepítésének kérdése nem megfelelően koordinált, és csak 10 tagállam telepít le menekülteket éves szinten, amelynek következtében nincs stratégiai haszna a letelepítésnek, mint uniós külpolitikai eszköznek. Támogatom a Bizottságnak az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal felállításáról szóló döntését, mivel ez támogatást fog nyújtani a tagállamoknak a letelepítési kezdeményezések végrehajtásában, miközben a politikák koordinálását is biztosítani fogja az EU-n belül.
Jean-Luc Bennahmias (ALDE) , írásban. – (FR) Az EU sokkal kevésbé vesz részt a harmadik országokból érkező menekültek fogadásában és letelepítésében, mint az Egyesült Államok vagy Kanada. Az Európai Parlamentnek a közös uniós letelepítési program létrehozásáról szóló, saját kezdeményezésű jelentése mellett szavaztam. A jelentés egy EU-n belüli ambiciózus és fenntartható letelepítési program létrehozását kéri, valamint pénzügyi támogatást javasol az ebben részt venni kívánó tagállamok számára.
A jelentés jelzi továbbá a Tanács elképzelésével való egyet nem értésünket. A Tanács a menekültek nemzetiségét kívánja alapul venni annak eldöntésében, hogy ki élvez prioritást a letelepítésben. A menekültek földrajzi származása mellett szeretnénk egy „veszélyeztetett menekültek” kategória létrehozását (erőszaknak és kizsákmányolásnak kitett nők és gyermekek, kísérő nélküli kiskorúak, orvosi ellátást igénylő emberek, kínzások áldozatai stb.). Az utóbbiaknak mindig elsőbbséget kell élvezniük.
Maria Da Graça Carvalho (PPE) , írásban. – (PT) Létfontosságú, hogy az Európai Uniónak igazságos és reális bevándorlás-politikája legyen. Üdvözlöm ezért ezt a hatékony, megalapozott és fenntartható letelepítési programot, amely tartós megoldást nyújt azoknak a menekülteknek, akik nem tudnak visszatérni származási országukba. A letelepítési program segíthet kevésbé vonzóvá tenni az illegális bevándorlást az Európai Unióba belépni próbáló menekültek számára. Egy hatékony letelepítési program sikeréhez szükség van arra, hogy a felnőttek hozzáférjenek munkalehetőségekhez, és hogy a kiskorúak azonnal beilleszkedjenek az iskolákba. Létfontosságú tehát az oktatási és szakmai orientációs szolgáltatásokhoz való hozzáférés. A nyomon követési intézkedéseket a közszféra és a civil társadalom különböző jogalanyainak, például az önkormányzatoknak, valamint a nem kormányzati szervezeteknek, a jótékonysági szervezeteknek, az iskoláknak és a szociális intézményeknek kell végrehajtaniuk; létfontosságú a jogalanyok közötti együttműködés előmozdítása. Felszólítom a tagállamokat, hogy segítsék elő magánfinanszírozási mechanizmusok és szélesebb körű partnerségek létrehozását a köz- és magánszféra között, hogy megerősítsék az európai letelepítési programot.
Carlos Coelho (PPE) , írásban. – (PT) Jó dolog, hogy az ezekben a letelepítési programokban részt vevő tagállamok száma nőtt az elmúlt években. Mindazonáltal csak 10 tagállam telepít le menekülteket éves szinten, bármilyen egymás közötti koordináció, illetve közös uniós letelepítési program nélkül. Fontos, hogy a tagállamok szolidárisak legyenek egymással, és igazságosan osszák meg a nemzetközi kötelezettségeknek való megfelelés felelősségét.
Egy hatékony és fenntartható európai letelepítési program hasznos lesz a letelepített menekültek, a tagállamok és az EU egésze számára azáltal, hogy ennek révén az EU vezető szerepet fog kapni a nemzetközi humanitárius tevékenységek terén. Többoldalú megközelítésre lenne szükség, amelyben minden helyi szintű érdekelt fél részt vesz anélkül, hogy elfeledkeznének az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága alapvető szerepéről.
Egy hatékony uniós letelepítési programnak tartós védelmet és megoldásokat kell nyújtania, valamint a tagállamok közötti együttműködést és koordinációt célzó mechanizmusokat kell létrehoznia. Egy ilyen programnak lehetővé kell tennie a bevált gyakorlatok cseréjét, közös stratégiát kell létrehoznia és csökkentenie kell a letelepítési műveletek költségeit. Támogatom az előadónak, Tavares úrnak azt a javaslatát – akinek szeretnék gratulálni ehhez a kitűnő jelentéshez –, hogy hozzunk létre egy letelepítési részleget, amely lehetővé teszi a letelepítési folyamatok koordinálását és előmozdítását.
Robert Dušek (S&D) , írásban. – (CS) A letelepítést irányító és szabályozó uniós programról szóló rendelettervezet prioritásként fogja kezelni a menekültek letelepedését és az új környezetükhöz való alkalmazkodását. Humanitárius katasztrófák és más előre nem látható események menekültek áradatát robbanthatják ki, amely problémára közösen kell tudnunk válaszolni, egy uniós kereten belül. Teljes mértékben elutasítom, hogy menekültek politikai alapon kérjenek menedéket az EU-n belül. Nem tudom elképzelni, hogy jogilag elfogadható legyen állampolgárok politikai okokból való üldöztetése bármelyik uniós tagállamban. Az önkormányzatok letelepítési programokban való részvételének mindig önkéntes alapon kellene történnie, ahogy a tagállamok részvétele esetében is.
Néhány ország hozzászokott, hogy a helyi népességen belül megnőtt a külföldiek száma, más országok számára ez természetesen egy új dolog. Annak érdekében, hogy elkerüljük a külföldiekkel kapcsolatos fóbiák és aggodalmak kialakulását egyes országokban vagy régiókban, tiszteletben kell tartanunk a részvétel iránti érdeklődésüket, illetve annak hiányát. Annak érdekében, hogy az uniós letelepítési program más menekültüggyel kapcsolatos uniós politikákkal összhangban legyen és azokat kiegészítse, az előterjesztett programot egy Európai Menekültügyi Támogatási Hivatalon belüli keretben kellene koordinálni. A korábban említett fenntartások ellenére a teljes jelentést támogatom.
Diogo Feio (PPE) , írásban. – (PT) A menekültek letelepítése szükségesnek bizonyult olyan esetekben, amikor a fogadó harmadik országok nem képesek biztonságot és olyan megélhetést biztosítani számukra, hogy képesek legyenek ott letelepedni. Ezért van az, hogy különböző szervezetek, amelyek aktívak ezen a területen, szükségét érzik annak, hogy a problémát európai szinten kezeljék, és a Bizottság által javasolt közös uniós letelepítési program megfelelő eszköz lehet a probléma kezelésére. Függetlenül attól, hogy melyik modell győz végül, egyértelműen sürgető szükség van arra, hogy a tagállamok jobban együttműködjenek egymással, valamint az első letelepítő országokkal, hogy egy hosszan tartó, fenntartható és összefüggő megoldást biztosítsanak erre a komoly humanitárius problémára.
Bruno Gollnisch (NI) , írásban. – (FR) Nem szabad becsapnunk az európai állampolgárokat a jelentés címével: a letelepítéssel. Nem a bevándorlók hazatelepítésével kapcsolatos valamiféle segélycsomagról beszélünk, hanem az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága ajánlására olyan embereknek az EU területén való befogadásáról, akik már menedékért folyamodtak egy harmadik országban – az első menedékjogot vagy menedékhelyet nyújtó országban, amely valamilyen okból kifolyólag nem volt megfelelő számukra vagy az ENSZ számára. Ez a társadalmi-gazdasági bevándorlás hihetetlen új ösztönzője, a nemzetközi védelem iránti kérelem álcájában, miközben az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal egyre több kérelmezőt fog szétosztani a teljes EU területén, akár szeretnénk, akár nem. Hogyan bízhatunk meg az ENSZ-ben és az első menedékjogot nyújtó országokban, hogy ilyen ellenőrzést végezzenek? Hogyan tolerálhatjuk, hogy egy európai ügynökség mondja meg a tagállamoknak, hogy kit és milyen státuszban kell befogadniuk? Az UNHCR szerint 750 000 ember van a világon, aki menedékjogért folyamodhat. Mindet be kell fogadnunk országainkba ennek a szervezetnek az utasítására? Ez teljességgel felelőtlenség!
Nuno Melo (PPE) , írásban. – (PT) Csak 10 tagállam, köztük Portugália, telepít le menekülteket. Ennek a helyzetnek meg kell változnia, és megoldásokat és ösztönzőket kell találni, hogy a tagállamok többsége vállalja menekültek letelepítését. Ennek a programnak a létrehozása fontos lépés ebbe az irányba. Globális szinten hozzá fog járulni továbbá az Uniónak a letelepítésekben való nagyobb részvételéhez, és így hatással lesz az EU törekvésére, hogy vezető szerepet játsszon a világban fellépő humanitárius kérdésekben és a nemzetközi színtéren.
Alfredo Pallone (PPE) , írásban. – (IT) Engedjék meg, hogy támogatásomat fejezzem ki Tavares úr jelentése iránt. Ahogy azt hangsúlyoztam egy Európai Menekültügyi Alap létrehozása tekintetében is, a probléma európai cselekvést és megközelítést kíván.
Úgy gondolom, hogy ennek elérése érdekében harmonizálni kell a menekültstátusz megadásával kapcsolatos eljárásokat. Európai szinten nem lehetnek eltérések a meghatározással kapcsolatban. Egy közös koncepció megakadályozná a menekültek „migrációját” az európai tagállamokon belül, miközben lehetővé tenne egy megfelelőbb irányítást. Úgy tűnik számomra ezért, hogy egy közös program a megfelelő irányba mozdítana el minket. Végezetül, egy hatékony uniós letelepítési program védelmet és tartós megoldásokat nyújtana, nem csak a hosszú távú menekültügyi helyzetekre, hanem a váratlan és sürgős helyzetekre való gyors és megfelelő válaszok tekintetében is.
Georgios Papanikolaou (PPE) , írásban. – (EL) A harmadik országokból származó menekülteknek az EU tagállamaiban való letelepítésével foglalkozó európai program elfogadása egy jó irányba történő lépés, és természetesen a jelentés mellett szavaztam, amely jelentés esetében az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoport előadója voltam. Valójában a menekültügyi kérdések terén az EU és harmadik országok közötti szolidaritás megteremtése rendkívül fontos. Hamarosan azonban bátornak kell lennünk, és hasonló szolidaritást kell mutatnunk az EU-n belül is egy belső visszaküldési program létrehozásával, hogy enyhítsük a bizonyos tagállamokra nehezedő, a többi tagállammal összehasonlítva aránytalanul nagy nyomást. A máltai kísérleti program nagyon jó példa, amely ebbe az irányba mutat.
Czesław Adam Siekierski (PPE) , írásban. – (PL) Jó, hogy létrehoztak egy közös európai letelepítési programot. Egyre nő a letelepítendő menekültek száma, miközben az őket befogadni képes helyek száma csökken. A menekülteket fogadó tagállamok azonban gyakran a legszegényebb országok, és erőforrásaik nem teszik lehetővé, hogy nagyszámú embert fogadjanak be. A letelepítést végső megoldásként kellene kezelni – kizárólag olyan helyzetek megoldására, amikor a menekültek nem térhetnek vissza saját országukba, és nem találnak biztonságos menedéket harmadik országokban. A tagállamoknak ambiciózusabb programot kellene elfogadniuk, amely biztosítja a letelepítés megfelelő minőségét és hatékonyságát.
Az európai letelepítési program megerősítése érdekében támogatnunk kell magánfinanszírozási mechanizmusok létrehozását, valamint a gyakoribb állami és jogi kezdeményezéseket. Különös figyelmet kell fordítani a jelenlegi és jövőbeli uniós letelepítési programhoz szükséges humán erőforrásokra, hogy egy olyan eljárást lehessen bevezetni, amely lehetővé fogja tenni a bevált gyakorlatok kialakítását a menekülteknek a fogadó társadalomhoz való alkalmazkodása és a társadalomba való integrálódása tekintetében.
A cél egy közös uniós letelepítési program létrehozása, hogy az uniós tagállamok kormányainak szorosabb együttműködésének köszönhetően növekedésnek induljon a letelepített emberek száma, és helyzetük javuljon az EU-n belül. Minden erőfeszítést meg kell tenni annak érdekében, hogy több uniós tagállam csatlakozzon az EU letelepítési programjához, amely a külföldiek állandó védelme érdekében politikai és gyakorlati együttműködést fog kezdeményezni a tagállamok között.
Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE) , írásban. – Igennel szavaztam ezekre a jelentésekre, ahogy arról megállapodtunk az előadókkal az Állampolgári Jogi Bizottságban folytatott vitánk során.
Maria Badia i Cutchet (S&D). írásban. – (ES) A jelentés, amelyet remélem, hogy a többség meg fog szavazni, a 2007−2009 időszakban az oktatási és képzési politikák tekintetében Európában elért fejlődés értékelése. A jelentés tárgyalja továbbá az „Új munkahelyekhez szükséges új készségek” kezdeményezés által meghatározott kihívásokat. Az eredmény azt mutatja, hogy még mindig sok hiányosság van a fiatalok képzésében mind a gazdaság új ágazataira való felkészítés, mind az olyan készségek kialakítása tekintetében, amelyek olyan kontextusban szükségesek, amelyekben Európa és a világ egyre inkább nyitott, és amelyekkel kapcsolatban egyre inkább független. A 2020-as stratégia tükrözi az oktatás és képzés fontosságát abban, hogy sikeresen kezeljük az elkövetkezendő évtizedben felmerülő társadalmi és gazdasági kihívásokat. Ezért az uniós gazdasági válsággal összefüggésben hangsúlyozni szeretném az oktatási és képzési költségvetések nemzeti és uniós szinten történő megőrzésének fontosságát.
Zigmantas Balčytis (S&D) , írásban. – (LT) Támogattam ezt a jelentést, mivel úgy gondolom, hogy fejlesztenünk kell az oktatás és képzés színvonalát az EU-ban. Sajnálatos módon a Lisszaboni Stratégia iránymutatásait nem fogjuk bevezetni 2010 végéig. Az elmúlt években tapasztalt fejlődés ellenére sok európai állampolgár még mindig nem megfelelően képzett, és Európa népességének egyharmada nagyon alacsony iskolai végzettséggel rendelkezik. Szintén aggodalomra ad okot, hogy egyre több fiatal hagyja el az iskolát túl korán, és később sem szereznek képesítést. Úgy vélem, nagyon fontos, hogy a lehető leghamarabb elkezdjünk bevezetni egy olyan politikát, amelynek célja az oktatás és képzés minőségének javítása a tagállamokban. Az Európai Bizottságnak, a tagállamoknak és a munkáltatóknak szorosan együtt kell működniük az oktatási és képzési intézményekkel, hogy a szakmai ágazatok és a munkaerőpiac követelményeinek való megfelelés érdekében magasabb szintű oktatást és szélesebb alkalmazási kört biztosítsanak.
Mara Bizzotto (EFD) , írásban. – (IT) Az „Oktatás és képzés 2010” munkaprogram megvalósításáról szóló jelentés mellett szavaztam, mivel a jelentés tartalmaz néhány nagyon fontos részt, amelyeket reményeim szerint speciálisan alkalmaznak az uniós politikák területén és aztán teljes körűen bevezetnek a tagállamok.
Különösen a szakképzésre, valamint a képzési folyamatok és a munkaerőpiac szükségletei közötti kapcsolatra vonatkozó pontokra utalok. Ebből a nézőpontból, mind oktatási rendszerünk, mind gazdasági rendszerünk jövője érdekében, amely majdnem teljes mértékben kkv-kból áll, azt reméljük, hogy felismerik az intézmények, különösen a szakképzési intézmények és a vállalkozások világa közti kapcsolat megerősítésének szükségességét.
Helyes egyrészről a nemzeti és a helyi termelő vállalkozások, és másrészről a képzés világa közti partnerségi formák létrehozásának támogatására irányuló elképzelés: ez lehetővé fogja tenni az iskolák számára, hogy sikeresebbek legyenek a képzési programoknak a valódi helyi igények és az ezeket a szükségleteket tükröző gazdasági világ szerinti koordinálásában, nem is szólva arról, hogy ez az elképzelés abban is segítené az iskolákat, hogy megoldják az örökös erőforrás-problémát, hogy magas szintű képzést nyújtsanak a fiatalok számára, amelyet szakmailag azonnal felhasználhatnak.
Vilija Blinkevičiūtė (S&D) , írásban. – (LT) A jelentés mellett szavaztam, mivel ez megfelelő időszak a Lisszaboni Stratégiában lefektetett oktatási és képzési célkitűzések felülvizsgálatára, és annak értékelésére, hogy mi volt sikertelen ezen a területen. Örülök, hogy az új Európa 2020 stratégia egyik legfontosabb célkitűzése az oktatás színvonalának fejlesztése, az iskolából képesítés megszerzése nélkül kimaradók számának csökkentése, és a középfokú vagy azzal egyenértékű végzettséggel rendelkezők számának növelése. Először is szeretném kiemelni, hogy az információs és az új technológiák gyors fejlődése következtében az oktatási környezet egyre bonyolultabbá és összetettebbé válik, és szükség van a változó világ új szükségleteihez való alkalmazkodásra. Szükség van tehát az iskolák és egyetemek tantervének megreformálására és fejlesztésére, a változó piac szükségleteinek figyelembevételére. Másodszor, nagyobb erőfeszítésekre szólítok fel az írástudás növelése és a hátrányos helyzetű emberek továbbképzésének támogatása tekintetében. Ennek a programnak az egyik legfontosabb célkitűzése a szakképzés és a felsőoktatás modernizálása. Más szóval, egyre inkább szükség van az üzleti világgal való szorosabb kapcsolatra, és létfontosságú, hogy új, vonzóbb képesítési kilátásokat és mobilitási lehetőségeket dolgozzunk ki a szakképzésben részesülő hallgatók számára. Örülök, hogy az Európai Parlament jelentős figyelmet fordít arra, hogy meg kell könnyítenünk a fogyatékkal élő emberek integrációját az oktatás és a képzés terén. Azzal is egyetértek, hogy a fogyatékossággal élők képzés terén való integrációjának biztosítására megfelelő pénzügyi támogatást kell nyújtanunk.
Maria Da Graça Carvalho (PPE) , írásban. – (PT) A minőségi oktatás és képzés elengedhetetlen az egyén személyes kiteljesedése, az egyenlőség, a társadalmi kirekesztés és a szegénység elleni küzdelem, az aktív polgári szerepvállalás és a társadalmi kohézió tekintetében. Ez az egyetlen módja a lehetőségek, a hozzáférés és a szolidaritás új szociális menetrendje bevezetésének, valamint a több és jobb munkahely megteremtésének. A diákközpontú tanulás és a kompetenciák, a vállalkozói szellem, az interkulturális megértés, a kritikus gondolkodás és a kreativitás elősegítése érdekében elő kell mozdítani a mobilitást a felsőoktatási intézmények, valamint az üzleti világ és a szakképzés között. Felszólítom továbbá a tagállamokat a felsőoktatás modernizációjára, és különösen a tananyagnak a munkaerőpiac igényeihez való hozzáigazítására.
Mário David (PPE) , írásban. – (PT) A Lisszaboni Stratégia óta az oktatási és képzési politikák egyre fontosabbá válnak az Európai Unión belül. Üdvözlendőnek tartom tehát általánosságban ezt a jelentést, és különösen a „Kulcskompetenciák a változó világban” című bizottsági közleményt. Aggódom azonban amiatt, hogy az iskolákban megszerzett készségek szintje és a munkaerőpiac követelményei az Európai Unióban nem illeszkednek egymáshoz.
A szakképzés és az élethosszig tartó tanulás iránti egyértelműbb elkötelezettség nagymértékben hozzá fog járulni az „Új munkahelyekhez szükséges új készségek” kezdeményezés sikeréhez, csakúgy, mint az olyan transzverzális kulcskompetenciák fejlesztése, mint a digitális kompetencia, a tanulási képességek, a társadalmi, állampolgári, sport- és művészi kompetenciák, a vállalkozó szellem és a kulturális tudatosság.
Annak érdekében tehát, hogy az elkövetkezendő generációk képesek legyenek túljutni a megszerzett készségek és a piac szükségletei közötti jelenleg tapasztalható szakadékon, létfontosságúnak tartom, hogy az iskola előtti nevelés a létfontosságú készségek korai elsajátítása eszközeként magas színvonalú legyen. Szintén létfontosságúnak tartom, hogy az alapfokú és középfokú oktatás olyan speciálisabb készségek fejlesztésére összpontosítson, mint például az idegen nyelvek elsajátítása, és annak a közösségnek a szükségleteihez való alkalmazkodás, ahol az iskola található. Szintén fontos, hogy a felsőoktatás a munkaerőpiac, a vállalatok és általában a társadalom szükségleteihez igazodjon.
Edite Estrela (S&D) , írásban. – (PT) A Kulcskompetenciák a változó világban: az oktatás és képzés 2010 munkaprogram megvalósításáról szóló jelentés mellett szavaztam. Az elért fejlődés ellenére még mindig messze vagyunk a Lisszaboni Stratégiában az oktatás és képzés tekintetében meghatározott célok elérésétől. Ez a jelentés elemzi, hogy mi sikerült rosszul, és kihívásokat fogalmaz meg, amelyeknek még meg kell felelni, mint például a jobb kapcsolódás az oktatás, a szakmai továbbképzés és az egész életen át tartó tanulást szolgáló rendszerek között.
Diogo Feio (PPE) , írásban. – (PT) Hazámban a kormányban dolgoztam az oktatás terén, és rendkívül sajnálatosnak találom, hogy az oktatást gyakorlatilag a területtel kapcsolatos összes mutatóban folyamatosan rosszul értékelik. Attól félek, hogy ezek a kedvezőtlen eredmények nagymértékben a tanulásnak egy olyan ideológiájából származnak, amely úgy tűnik, teljes mértékben hiányzik a Bizottság közleményéből és a Parlament állásfoglalásából: ezekben egyszer sem találhatók olyan szavak, mint az „érdem”, a „szigor”, az „erőfeszítés”, a „koncentráció” és a „fegyelem”, valamint a „tudástranszfer” és a „memorizálás” kevésbé fontosnak tűnik, mint a „létfontosságú kompetenciákon” alapuló „alkalmasságok” és „hozzáállások”.
Hasznos lenne, ha a kormányok nem a statisztikák miatt aggódnának, hanem a probléma gyökerét kezelnék, elkerülve a sok beszédet, az oktatási folyamatban részt vevő emberek felelősségének elhárítását és a statisztika álcáját. Ehelyett olyan módszereket kellene alkalmazniuk, amelyek mindenekelőtt a tudományos tartalomra és a kognitív folyamatokra; a hatékony tanulásra és tanításra összpontosítanak. Kevesebbet kellene foglalkozni közös állásfoglalások megalkotásával, amelyek éppen olyan üresek, mint amilyen jó szándékúak. Figyelembe véve az állásfoglalás általánosan pozitív tartalmát, mellette szavaztam, jelezve azonban mély egyet nem értésemet azzal az értelmezéssel kapcsolatban, hogy milyennek kellene lennie az oktatási rendszernek.
João Ferreira (GUE/NGL) , írásban. – (PT) Az oktatással és képzéssel kapcsolatos kérdések egyértelműen hatalmas jelentőségűek a tudomány és a technológia folyamatos haladásának, valamint a tudományos és technikai tudásnak a termelési folyamatokba való egyre jelentősebb beépítésének köszönhetően. A jelenleg tárgyalt jelentés ebben az összefüggésben tekinti „létfontosságúnak az oktatás és képzés minőségét javítani kívánó politikák bevezetését”; természetesen osztozunk ebben az aggodalomban.
Miközben azonban hangot ad ennek az aggodalomnak, a jelentés említést sem tesz az állami iskolák e cél elérésében játszott jelentős szerepéről, és nincs utalás az állami iskolákba való beruházás hiányának következményeire, valamint sok fiatalnak az oktatáshoz és képzéshez való hozzáférésből való kirekesztésére sem; ehelyett hibásan és félreérthetően utal a „köz- és magánszférák együttműködésének” megerősítésére. A felsőoktatás tekintetében a bolognai folyamat nem javasol semmilyen megoldást az oktatás szükséges fejlesztésére: ellenkezőleg, egyes országokban, mint például Portugáliában, csak rosszabbá tette azt, nem utolsósorban az állami rendszer tekintetében.
Nem mulaszthatjuk el, hogy kiemeljük és elítéljük a „rugalmasság” támogatását, amely bizonytalan, kétes, időszakos és rosszul fizetett állások felé hajtja a fiatalokat. Szintén nem értünk egyet azzal, hogy az önkéntes munkát a munkahely helyettesítőjeként tekintik, ami súlyosbítja a munka világába belépni szándékozó fiatalok kihasználását.
Emma McClarkin (ECR) , írásban. – Én és brit konzervatív kollégáim a jelentés nagy részével egyetértünk. Továbbra is támogatjuk az egész életen át tartó tanulással kapcsolatos stratégiák kialakítására és a szakképzés előmozdítására, valamint az olyan kulcskompetenciák jobb integrálására tett kísérleteket, mint az idegennyelv-tanulás, a matematika és a tudomány. Úgy gondoljuk továbbá, hogy a legfontosabb dolog annak biztosítása, hogy a munkaerőpiacok kellően rugalmasak legyenek annak biztosításához, hogy a fiatalok el tudjanak helyezkedni.
Nem tudjuk támogatni azonban a jelentésnek azt az ajánlását, hogy minden bevándorló gyermeket az anyanyelvén tanítsanak. Az a véleményünk, hogy ez teljesen megvalósíthatatlan, költséges és eredménytelen lenne, különösen azokban az iskolákban, ahol számos különböző nyelvi háttérrel rendelkező gyerek van, és nem lenne előnyös a bevándorlók helyi közösségekbe való integrálódásának elősegítése szempontjából sem. Az oktatáspolitika továbbá az egyes nemzetállamok kizárólagos hatásköre, és annak is kell maradnia. Ezért a jelentés ellen szavaztunk.
Nuno Melo (PPE) , írásban. – (PT) A 2000. évi Lisszaboni Stratégiát követően számos kezdeményezés született, amelyek célja az Európai Tanács által kitűzött stratégiai cél elérése, hogy Európa „2010-re a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb tudásalapú gazdaságává váljon”. Létfontosságú az oktatás és képzés melletti elkötelezettség, amelynek magában kell foglalnia az európai oktatási rendszerek minőségének és hatékonyságának javítását. Elkötelezettnek kell lenni a tanárok és oktatók képzése, az oktatási és képzési rendszerek mindenki számára hozzáférhetővé tétele, a tanítási folyamat vonzóbbá tétele, a tanítási és képzési rendszereknek a világ más része előtt való megnyitása, valamint a munka világával való szorosabb kapcsolatok előmozdítása iránt. A célkitűzések egységesítése a kulcskompetenciák referenciakeretében fontos lépés volt a 2010-ben előterjesztett célok elérése felé, amelyeket azonban nem sikerült teljes mértékben megvalósítani. Az eddig elvégzett munka áttekintése és értékelése szempontjából ez a dokumentum még fontosabbá válik, ha azt olyan szempontból nézzük, hogy helyreállítási stratégiákat készít elő az oktatási ágazat számára eredetileg kitűzött célok elérése érdekében, figyelembe véve az ebben az ágazatban az európai együttműködés stratégiai kialakítására vonatkozó új javaslatot: Oktatás és képzés 2020.
Andreas Mölzer (NI) , írásban. – (DE) Az oktatás fontos, de a valóság az, hogy a jó oktatás és képzés egy ideje nem biztosítéka a foglalkoztatásnak, és főleg nem a jó munkahelynek. Ahelyett, hogy pénzt fektetnénk a megfelelő képzési rendszerek kialakításába, a terv az, hogy alacsonyan képzett munkaerőt szállítunk az EU-ba minden lehetőséget kihasználva, és a munkaerőpiacra vonatkozó átmeneti határidőket szükségtelennek tartva. Az említett körülményeket figyelembe véve a képzési program nem megfelelő, ezért nemmel szavaztam.
Alfredo Pallone (PPE) , írásban. – (IT) A felismerés, hogy az oktatás és a képzés létfontosságú egy tudásalapú társadalomban és a jövőbeli gazdaság szempontjából, nem mítosz többé. Ezek a dolgok képezik társadalmunk alapját és saját jövőnk, illetve az elkövetkezendő generációk jövőjének alapjait.
Az oktatás (az iskola előtti, alapfokú, középfokú és felsőoktatás), valamint a jó minőségű szakmai továbbképzés elengedhetetlenek, ha meg akarunk felelni az Európa előtt álló kihívásoknak, beleértve az EU 2020 stratégiát. Támogatom azt a kommunikációs rendszert, amely számos bevezetendő stratégiát említ, például a tanárok kompetenciafejlesztésének támogatását, az értékelési módszerek korszerűsítését és a tanulásszervezés új módjainak bevezetését. Szeretném támogatásomat kifejezni és gratulálok az előadónak a jelentés megfogalmazása során tanúsított érzékenységéhez.
Georgios Papanikolaou (PPE) , írásban. – (EL) A Kulcskompetenciák a változó világban: az oktatás és képzés 2010 munkaprogram bevezetéséről szóló jelentés mellett szavaztam. A szöveg globálisan közelíti meg az oktatásnak a modern elvárásoknak való megfeleltetését és az azokhoz történő hozzáigazítását. Azoknak az okoknak a megállapítása, amelyek a felsőoktatásnak a tagállamok közötti konvergenciájáról szóló bolognai folyamat célkitűzései megvalósításának kudarcához vezettek, az oktatási rendszerek hozzáigazítása ahhoz, hogy felkészítsék az európai társadalmakat a gazdasági válságból való kilábalásra és a fenntartható növekedés visszaállítására, valamint az új technológiáknak az oktatás minden szintjébe való bevonása a holnap oktatási rendszerének kulcskérdései. Ezért terjesztettem elő módosításokat ezekkel kapcsolatban, amelyeket a Kulturális és Oktatási Bizottság elfogadott.
Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE) , írásban. – Nagyon örülök, hogy ma elfogadtuk a Szocialisták és Demokraták Képviselőcsoportjából katalán kollégám, Maria Badia i Cutchet által előterjesztett jelentést arról a nagyon fontos kérdésről, hogy az oktatásra és képzésre kulcskompetenciákként tekintsünk a változó világban.
Marie-Thérèse Sanchez-Schmid (PPE) , írásban. – (FR) A jelentés mellett szavaztam, és szeretném felidézni azoknak az alapvető készségeknek a fontosságát, amelyeket minden európainak el kell sajátítania. Folyamatosan nő azoknak a fiataloknak a száma, akik 15 éves korukban nem tudnak megfelelően olvasni (2000-ben 21,3% és 2006-ban 24,1%). A minőségi munkahelyekre és egy intelligens gazdaságra összpontosító európai stratégia következtében ez a tudásbeli szakadék a népesség még nagyobb részét fogja perifériára szorítani. A tagállamoknak integrálniuk kell az alapvető készségek (olvasás, írás, számolás) elsajátításának prioritását oktatási programjaikba, mielőtt a tanulók szakosodnának. Továbbá az idegen nyelv tanulása is rendkívül fontos. Angoltanárként pontosan tudom ezt. Az, hogy néhány európai ország lemaradt az idegen nyelvek tanításában, sok ajtót bezár a tanulók előtt akkor, amikor a munkahelyek egyre inkább nemzetközibbek lesznek. Végezetül az oktatási modelleknek a környezetbarát gazdaság vagy a digitális gazdaság által létrehozott új szakmákhoz való hozzáillesztése szintén nagy kihívás az oktatás számára Európában. Ezért az egész életen át tartó tanulás támogatása a kulcsa egy olyan pályaútnak, amely rugalmas és képes alkalmazkodni a jövő munkáihoz.
Joanna Senyszyn (S&D) , írásban. – (PL) Örömmel fogadtam az Oktatás és képzés 2010 programról szóló jelentést, és remélem, hogy gyorsan végrehajtják a program elképzeléseit. Sok éves tapasztalattal rendelkező egyetemi előadóként és tanárként különös figyelmet fordítok a felsőoktatási intézmények, az üzleti világ és a szakképzés közötti nagyobb mobilitás megteremtésének szükségességére.
A modern felsőoktatásnak megfelelően fel kellene készítenie a tanulókat a munkaerőpiacra való belépésre. A megfelelő tudás mellett az olyan kompetenciák, mint a vállalkozói szellem, a kultúrák közötti megértés és a kreativitás egyre fontosabbá válnak, és a formális képzéssel egyetemben döntő szerepet játszanak a szakmai siker elérésében.
Ebből a szempontból tehát rendkívül fontos az oktatás. Szintén létfontosságú, hogy hatékony intézkedéseket fogadjunk el a nőknek a tudomány és a tudományos kutatás terén való képviseletének növelése érdekében. Erről a kérdésről már kértem az Európai Bizottság véleményét, valamint hogy mérlegelje a nőknek a tudomány terén való esélyegyenlősége megteremtésére irányuló speciális programok létrehozásának lehetőségét.
Figyelembe véve az európaiak képesítéséről szóló aggasztó statisztikákat – beleértve többek között, hogy 77 millió embernek, azaz a 25 és 64 év közötti európaiak közel egyharmadának nincs képesítése, vagy nagyon alacsony a képesítése –, rendkívül fontosnak találom ezt a jelentést a tudomány előmozdítása és a szakképesítések növelése szempontjából. Ezzel kapcsolatban arra kérem az Unió tagállamait és a Bizottságot, hogy hatékonyan valósítsák meg a program elképzeléseit.
Czesław Adam Siekierski (PPE) , írásban. – (PL) Az oktatásnak fontos társadalmi szerepe van, utat nyit és kilátást biztosít egy jobb jövőhöz. Minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk tehát, hogy uniós programok és támogatások, valamint nemzeti intézkedések által segítsük a fiatalok oktatását. A globalizáció, a növekvő verseny és a gyors változások világában fontos az egész életen át tartó tanulásban való részvétel.
Az olyan csereprogramoknak köszönhetően, mint például az Erasmus, fiataljaink nem csak tudásukat mélyítik az egyes tudományterületeken, hanem látókörüket is szélesítik. Az új kultúrák és nyelvek megtapasztalása, valamint a nemzetközi kapcsolatok kialakítása szorosabb kötelékeket hoznak létre Európán belül, és segítenek az európai identitás kialakításában. Európa célja, hogy az élmezőnyben legyen a kutatás és fejlesztés, az innováció és az új technológiai megoldások terén, amelyek lehetővé teszik az energiaforrások jobb kezelését.
A fiatalokba vetjük reményünket, így prioritásként kell kezelnünk ezt a csoportot. Az egyetemet végzett fiatalok számára nehéz a munkaerőpiacra való belépés, mivel a munkáltatók gyakran nagy hangsúlyt fektetnek a szakmai tapasztalatra, amellyel a fiatalok életüknek ebben a szakaszában még nem rendelkeznek. Elő kell segítenünk ezért a párbeszédet az egyetemek és a vállalkozások között, hozzá kell igazítanunk a tantárgyakat a munkaerőpiac szükségleteihez, és hangsúlyoznunk kell a szakmai gyakorlatokat és a gyakorlati tapasztalatot, amelyek megkönnyítik az álláskeresést.
Viktor Uspaskich (ALDE) , írásban. – (LT) Hölgyeim és uraim, a megszorítások egész Európában – fájdalmas és szigorú intézkedések formájában – kezdik éreztetni hatásukat. Az áldozatok és a kompromisszumok már mindennapi életünk részévé váltak sok uniós ágazatban, fontos azonban (különösen a gazdasági visszaesés idején), hogy ne hanyagoljuk el kötelezettségvállalásainkat olyan létfontosságú politikai területeken, mint az oktatás. A történelem megmutatta, hogy az oktatásért érdemes küzdeni – akár a földalatti oktatási intézményekben a nácik által megszállt Európában, vagy a disszidensek „repülő egyetemében” a sztálinizmus korában. A globális gazdasági válság azt jelenti, hogy ismét alkalmazkodnunk kell. A szakképzést hozzá kell igazítani a munkaerőpiac szükségleteihez. Növelni kell az írni-olvasni tudók arányát Európában, mivel ezen a területen Európa nagyon lemaradt az Egyesült Államok és Japán mögött. Meg kell szüntetnünk ezt a szakadékot. Nem csak a fiatalok körében fontos növelni az írás-olvasási, számolási és számítógépes készségekkel rendelkezők számát, hanem az alacsonyabb társadalmi-gazdasági osztályokhoz tartozó munkanélküli felnőttek körében is. Az egész életen át, a bölcsőtől a sírig tartó tanulás, valamint a korlátozott képességekkel rendelkező felnőtteknek szóló úgynevezett „második esély” programok nem csak a gazdaság és a munkaerőpiac ösztönzése szempontjából, hanem a társadalmi befogadás és az aktív állampolgárság szempontjából is fontosak. Kötelességünk a képzés színvonalának emelése egész Európában, valamint az oktatás vonzóbbá tétele. Ez hosszú távú küzdelem, de megéri a fáradságot.
Sebastian Valentin Bodu (PPE) , írásban. – (RO) A gazdasági társaságok igazgatása és irányítása egy olyan terület, amely újabb aggályokat vet fel, különösen a jelenlegi válság idején, annak ellenére, hogy állandó szabályozás alatt áll. Valójában a menedzserek elszámoltathatóvá tételére teljes mértékben szükség van ebben az összefüggésben, és itt nem csak az ügyvezetőkre gondolok, amikor csökkenteni akarjuk a rendszerben rejlő kockázatokat. A stratégiai ágazatokban működő vállalatok esetében, amelyek nagy forgalommal vagy jelentős piaci részesedéssel rendelkeznek, a pénzügyi problémák, amelyekkel az ilyen vállalatok szembesülnek, nyilvánvalóan túlmutatnak a részvényesek egyszerű érdekén, belépnek az „érdekelt felek”, más szóval, a hitelezők, a munkavállalók, a fogyasztók, a vonatkozó ipar vagy az állam világába.
Ebben a helyzetben az általam javasolt módosítás arra vonatkozóan, hogy az igazgatótanács tagjait tegyük elszámoltathatóvá azáltal, hogy e szerv tagjainak egy részét arra kötelezzük, hogy legyenek szakmabeliek, elősegíti a rendszerben rejlő kockázatok csökkentését, mivel már nem elegendő a részvényest képviselni mindaddig, ahogy azt bemutattam, amíg némely vállalat pénzügyi helyzetéből és stabilitásából származó előny meghaladja a szigorú befektetési hasznot az alaptőke tulajdonjogának formájában. A részvényesek e vállalatokban való részvételének ösztönzésére továbbá, amely sok esetben passzív, amikor a birtokolt tőkerész túl alacsony, szabályozni kell az elektronikus szavazást.
Diogo Feio (PPE) , írásban. – (PT) A cégek irányítása és etikája kritikus kérdés, különösen a jelenlegi helyzetben, amikor sok részvényes befektetése veszteséges ezen elvek némelyikének megsértése miatt. A jó menedzserek, akik felelősségteljesek és akiknek viselkedését az etika irányítja, alapvető fontosságúak a kiegyensúlyozott döntéshozatali folyamathoz, amely versenyképessé teszi a cégeket. Amikor bizonyos etikus gyakorlatok szabályozásáról beszélünk, nem feledkezhetünk meg a magánautonómia elvéről, valamint arról, hogy meg kell határozni egy korlátot, amelyen belül a gyakorlatokat szabályozni kell.
Alapvető fontosságúnak tartom továbbá, hogy a részvényesek aktívabban vegyenek részt és több felelősséget vállaljanak annak biztosításában, hogy a jó ügyvezetőket megjutalmazza a piac és a kevésbé etikus menedzserek büntetést kapjanak, hogy ily módon gyakorlataik ne sértsék a részvényesek jogait vagy ne legyenek negatív hatással a teljes piacra.
Nuno Melo (PPE) , írásban. – (PT) A közelmúltbeli pénzügyi válság megerősítette annak szükségességét, hogy felelősségteljesebb módon kezeljük a cégek irányításával kapcsolatos deontológiai kérdéseket. A tőzsdén jegyzett társaságok igazgatóinak és menedzsereinek díjazására vonatkozó díjazási szabályozással és irányítási intézkedésekkel kapcsolatos kérdéseket olyan etikai és deontológiai elvek alapján kell irányítani, amelyek nem teszik lehetővé a közelmúltban tapasztalt helyzeteket, amikor a menedzsereknek bónuszokat ítéltek oda olyan cégekben, amelyek azt követően azonnal csődeljárást indítottak, vagy kiderült, hogy komoly nehézségekkel küzdöttek. Az EU-nak hosszú távú kilátásokkal rendelkező, produktív, szociális és környezetvédelmi modellre van szüksége, amely tiszteletben tartja mindenki érdekét: a cégekét, a részvényesekét és a munkavállalókét. Ezért szavaztam ilyen módon.
Alfredo Pallone (PPE) , írásban. – (IT) Támogatásomról biztosítom Lehne úr jelentését. A közelmúltbeli pénzügyi válság megmutatta, hogy szükség van a cégigazgatók javadalmazási politikáival kapcsolatos kérdések elemzésére. Egyetértek az előadóval abban, hogy kötelező erejű intézkedéseken alapuló módszert javasol, amelynek célja, hogy elkerülje egy olyan helyzet kialakulását, amikor a változó kifizetési elemek (bónusz, részvények stb.) olyan befektetési politikákat eredményeznek, amelyek túl kockázatosak vagy túlságosan eltávolodtak a reálgazdaság helyzetétől.
Emiatt úgy tűnik, hogy jogi intézkedésekre van szükség, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy megoldjuk a cégek kifizetéseire vonatkozó nemzeti szabályozások közötti eltérés problémáját, különösen a határokon átnyúló egyesülések esetében. Különösen a pénzügyi szektor esetében van szükség arra, hogy középpontba helyezzük az etikai kérdéseket, nem csak erkölcsi szempontból, hanem mindenekelőtt társadalmi szempontból. Ennek elérése érdekében egységes és globális iránymutatásokat kell bevezetnünk.
Evelyn Regner (S&D) , írásban. – (DE) A cégek irányításával kapcsolatos deontológiai kérdésekről szóló saját kezdeményezésű jelentés mellett szavaztam, és mindenekelőtt támogatom az Európai Parlament arra vonatkozó felhívását, hogy minél több nő kapjon menedzseri állást, valamint azt az Európai Bizottsághoz intézett kérést, hogy a Bizottság nyújtson be javaslatot a cégek döntéshozó szerveinél lévő állások, az egyéb szerveknél lévő állások és általában az állások betöltésére vonatkozó rendszer bevezetésére. Ugyanakkor azonban sajnálatosnak tartom a tényt, hogy a módosításomat, amely ezt kötelezettséggé tette volna, nem foglalták bele a végleges állásfoglalásba.
Szerettem volna, ha az Európai Parlament ambiciózusabb követelésekkel áll elő. A javadalmazási politikákkal kapcsolatban szeretném kiemelni azokat a jelentős különbségeket, amelyek léteznek a valóságban, valamint szeretném hangsúlyozni, hogy a nők és férfiak egyenlő bánásmódjára és egyenlő díjazására vonatkozó európai irányelvekben meghatározott elveket figyelembe kell venni és végre kell hajtani. Támogatom ezeknek az elveknek a kötelezővé tételét a tagállamokban, és úgy gondolom, hogy azok be nem tartásának esetére szankciórendszert kellene bevezetni.
Alfredo Antoniozzi (PPE) , írásban. – (IT) Támogattam Papanikolaou úr jelentését, mert tisztában vagyok vele, hogy a gazdasági és pénzügyi válság elérte a társadalom szerkezetét és hatással van arra, különösen a fiatal európaiakra, riasztó mértékű munkanélküliségnek téve ki őket.
Úgy gondolom éppen ezért, hogy az európai intézmények kötelessége egy olyan jól meghatározott stratégia létrehozása, amely a legtöbbet tudja kihozni a már létező képzési és mobilitási programokból (mint például a Comenius, az Erasmus és a Leonardo da Vinci programok), miközben növeli a kapcsolatot a képzési kínálat, a kompetenciák és a munkaerő-piaci igények között, annak érdekében, hogy a szakképzés és a szakmai képzések közötti szükséges átmenetet kiegyensúlyozottabbá és biztonságosabbá tegye.
Zigmantas Balčytis (S&D) , írásban. – (LT) Egyetértek ezzel az állásfoglalással, mert a politikák alakítása során nagy felelőséggel tartozunk a fiatalok és a jövő generációk felé. Az Európai Uniónak jelentős, az ifjúságpolitikával kapcsolatos eszközök vannak a birtokában, bár ezeket az eszközöket teljes mértékben ki kellene használni, teljes körű tájékoztatást kellene nyújtani azokról, és teljes mértékben integrálni kellene azokat. Aggódom a fiatal munkanélküliek, az alulfoglalkoztatottak, illetve a bizonytalan munkahellyel rendelkezők egyre növekvő száma miatt, különösen a jelenlegi gazdasági válság idején. Nagyon fontos a fiatalokkal kapcsolatos perspektívák biztosítása a 2010 utáni lisszaboni és Európa 2020 stratégiákat követően is. Támogatom továbbá az olyan megfelelő intézkedések kidolgozására vonatkozó javaslatot, amelyek a fiatalokat célozzák meg a gazdasági és pénzügyi válsággal kapcsolatos tervekben felvázolt fellendülési tervekben, valamint céljuk a fiatalok megfelelőbb munkaerő-piaci integrálása.
Mara Bizzotto (EFD) , írásban. – (IT) A jelentés, amely mellett szavaztam, érdekes észrevételeket és javaslatokat tartalmaz olyan konstruktív politikák kifejlesztésére, amelyek célja, hogy a mai társadalomban nagyobb felelősségérzetet adjanak a fiataloknak.
A fiatalok ma számos kihívással szembesülnek, amennyiben érvényesülni akarnak a munkaerőpiacon és a társadalomban. Egyetértek a jelentés alapelvével: a Parlament hasznos eszköze lehet az európai ifjúsági stratégiák végrehajtásának, figyelembe véve demokratikus gyökereit és az ebből következő azon képességét, hogy össze tudja gyűjteni a fiatalok kéréseit a tagállamokban, valamint felhívja Európa figyelmét igényeikre.
Megismétlem, ahogy tették azt más felszólalásokban is, annak fontosságát, hogy a képzési lehetőségek tükrözzék a helyi üzleti modelleket: csak ilyen módon segíthetjük a ma és a holnap fiataljait abban, hogy könnyebben és nagyobb megelégedettséggel lépjenek be a munkaerőpiacra. Napjainkban még mindig az álláshelyek jelentik a legnagyobb problémát a fiatalok számára, különösen a jelenlegi gazdasági válság idején, amely a fiatalok körében a munkanélküliségi rátát több mint 20%-ra növelte.
Teljes mértékben egyetértek továbbá azzal, hogy a jelentés hangsúlyozza annak társadalmi és humán fontosságát, hogy a fiatalok vegyenek részt önkéntes munkában, amely segíti őket abban, hogy személyes és kollektív fejlődést érjenek el.
Vilija Blinkevičiūtė (S&D) , írásban. – (LT) A jelentés mellett szavaztam, mert az EU ifjúsági stratégiájának előkészítése és végrehajtása rendkívül fontos, különösen most, amikor a jelenlegi gazdasági és pénzügyi válság nagyon negatív hatással van a fiatalkori foglalkoztatottságra, és még mindig veszélyezteti a fiatalok jövőbeli jólétét. Mivel a fiatalok jelentik Európa jövőjét, a fiatalokat célzó jól előkészített stratégiával a mi kötelességünk segíteni őket. Mindenekelőtt éppen ezért a tagállamoknak biztosítaniuk kell a gyermekek és fiatalok azon jogát, hogy állami oktatásban részesüljenek, és mindenkinek egyenlő lehetőségeket kell biztosítani az oktatás terén, függetlenül társadalmi és pénzügyi helyzetüktől. Fel szeretném hívni a figyelmet arra, hogy amint az az Európa 2020 stratégiában is szerepel, minél előbb intézkedésekre van szükség, hogy csökkentsük azon diákok számát, akik képesítés megszerzése nélkül hagyják el az iskolát. Csak a valamennyi fiatalra vonatkozó rugalmasabb tanulási feltételekkel és a tanulásra vonatkozó joguk biztosításával tudjuk megteremteni a fiatalok számára azon lehetőségeket, hogy megmaradjanak a munkaerőpiacon. Szeretném továbbá kiemelni, hogy konkrét politikai iránymutatások kidolgozására van szükség a foglalkoztatási politika végrehajtása és a fiatalkori munkanélküliség elleni küzdelem érdekében. Nagyon fontos a fiatalok vállalkozói tevékenységének ösztönzése, továbbá hogy rugalmasabb feltételeket biztosítsunk a fiatalok számára, hogy ki tudják használni a mikrohitel és a mikrofinanszírozás által nyújtott lehetőségeket.
Maria Da Graça Carvalho (PPE) , írásban. – (PT) A pénzügyi válság komoly hatással van a fiatalok életére. Ezért üdvözlöm a megújult ifjúsági stratégiát, amely a jövőbeli generációk jólétét a politikai napirend részévé teszi. Mivel a tudásháromszög alapvető eleme a növekedésnek és a munkahelyteremtésnek, hangsúlyozni szeretném annak fontosságát, hogy az oktatás, a kutatás és az innováció közötti fokozottabb együttműködésen keresztül az oktatásban és foglalkoztatásban több lehetőséget teremtsünk a fiatalok számára. Az európai parlamenti képviselők döntő szerepet játszanak az európai ifjúságpolitikák tagállamokban való ösztönzésében. Fel szeretném hívni a figyelmet a korai iskolaelhagyásra és annak szükségességére, hogy biztosítsuk, hogy a fiatalok minél magasabb százaléka fejezze be a kötelező oktatást.
Az Európai Parlament szintén lényeges szerepet játszik az ifjúsági stratégia kialakításában, végrehajtásában, ellenőrzésében és értékelésében. Alapvető fontosságú, hogy az uniós programok és alapok Európa fiatalokkal kapcsolatos ambícióit tükrözzék, továbbá hogy az EU politikái, programjai és cselekvései a fiatalokra vonatkozó uniós stratégia szempontjából összehangoltak legyenek.
Nessa Childers (S&D) , írásban. – A jelentés mellett szavaztam, mert ugyan az EU ifjúsági stratégiája jellegénél fogva széles körű és mindenre kiterjedő dokumentum, alapvető fontosságú annak újbóli megállapítása, hogy bármilyen új stratégia célkitűzésének és politikájának az oktatást kell középpontjába helyeznie. Korábban egy ilyen oktatási politika helyesen annak szükségességére fektette volna a hangsúlyt, hogy az EU valamennyi tanulója befejezze az alapfokú és középfokú oktatást. Szerencsére elérkeztünk oda, hogy megengedhetjük ambiciózusabb célok kitűzését. Az elmúlt több mint két évtizedben számos olyan kezdeményezést kipróbáltunk, amelyek célja az volt, hogy azokat a demográfiai csoportokat, amelyek hagyományosan nem hajlandóak egyetemre menni, rábírjuk arra, hogy felsőfokú intézményekbe járjanak. Némelyik kezdeményezés ezek közül sikeres volt, azonban általában véve továbbra is ugyanazok a társadalmi csoportok alkotják a felsőfokú oktatásban résztvevő tanulók többségét. Ez nem folytatódhat így tovább. Ha valóban foglalkozni akarunk a szegénységgel, amely még mindig probléma, azonban gyakran észrevétlen marad az EU-ban, olyan hatékony rendszert kell kialakítanunk, amelyben a társadalom kevesebb hajlandóságot mutató rétegei valóban képviseltetik magukat a felsőfokú oktatásban.
Carlos Coelho (PPE) , írásban. – (PT) Támogatom Papanikolaou úrnak Az EU ifjúsági stratégiája – befektetés és az érvényesülés elősegítése című közleményről szóló jelentését. Egyetértek azon felhívásával, hogy a tagállamok teljes mértékben hajtsák végre a Lisszaboni Szerződés ifjúsági politikával kapcsolatos rendelkezéseit, például a fiatalok demokratikus életben való részvételének ösztönzését, kiemelkedő figyelem biztosítását a fiatal sportolóknak, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájának jogi végrehajtását.
Szeretném hangsúlyozni a Comenius, az Erasmus és a Leonardo da Vinci program kiemelkedő szerepét az európai oktatási és képzési politikák fejlesztésében. Arra szólítom fel a Bizottságot, hogy részesítse előnyben azokat az eszközöket, amelyek fejlesztik a fiatalok képesítéseit és növelik a munkalehetőségeiket, és különösen fejlesztik az „Erasmus – első munkahely” programot. Egyetértek a drogok, az alkohol és a dohánytermékek, valamint a függőség egyéb formái, beleértve a szerencsejátékok elleni küzdelemmel.
Hangsúlyozni szeretném a fiatalok szexuális neveléssel kapcsolatos kérdésekről való tájékoztatását egészségük védelme érdekében. Ki szeretném emelni az önkéntes tevékenységek fontosságát, és ahogy a portugál Társadalmi Demokratikus Ifjúsági Mozgalom (JSD) mindig is állította, központi felelősséget kell ruházni a fiatalokra az ifjúsági politikák európai, nemzeti és regionális szinten való kialakításában és végrehajtásában.
Mário David (PPE) , írásban. – (PT) Az ifjúsági politikákba való befektetés alapvető fontosságú az európai társadalmak jövője szempontjából, különösen akkor, amikor tovább csökken a fiatalok száma a népességben. Üdvözlendőnek tartom az „EU ifjúsági stratégiájának” elfogadását, amely keretében először gyűjtötték össze a fiatalok helyzetével kapcsolatos információkat Európában, valamint üdvözlöm a Bizottság által kialakított, az ifjúságra vonatkozó három prioritást.
Lehetőségek teremtése a fiatalok számára az oktatásban és foglalkoztatásban, a hozzáférés és teljes mértékű részvétel javítása a társadalom valamennyi fiatalja számára, valamint a társadalmi befogadás és szolidaritás elősegítése a társadalom és a fiatalok között: egy olyan hatékony európai ifjúsági politika alapvető célkitűzései, amelyek hozzá tudnak járulni az európai szellemiség kialakításához. Mindazonáltal az „ifjúság” különböző definíciójának megléte a különböző tagállamokban, továbbá az a tény, hogy az ifjúságpolitikát a szubszidiaritás elve jellemzi, rávilágít az ifjúságpolitika eszközeinek hatékony végrehajtásával kapcsolatos problémákra. A tagállamok erőteljes eltökéltségére és nagymértékű kötelezettségvállalására van szükség a fiatalokkal kapcsolatos európai együttműködés megújításához annak érdekében, hogy olyan konkrét eredményeket érjünk el, mint a nyílt koordinációs módszer sürgető megerősítése.
Edite Estrela (S&D) , írásban. – (PT) Az EU ifjúsági stratégiája – befektetés és az érvényesülés elősegítése című közleményről szóló jelentés mellett szavaztam. A pénzügyi válság rövid távon mindenképpen fiatalok millióinak szakmai jövőjére ró terheket szerte az Európai Unióban, alapvetően azért, mert nehezebbé vált a munkaerőpiacra való belépés. Azonnali hatállyal biztosítanunk kell, hogy a képzési intézkedések jobban kössék össze a készségeket és a munkaerőpiac igényeit, elősegítve ezáltal a fiatalok autonómiáját és gazdasági függetlenségét, máskülönben azt kockáztatjuk, hogy elpazaroljuk a fiatalok tehetségét.
Diogo Feio (PPE) , írásban. – (PT) Amikor Európa az elmúlt évtizedek legnagyobb és legsúlyosabb gazdasági és pénzügyi válságával küzd, döntő fontosságú, hogy az európai ifjúsági politika, amelyről most vitázunk, azokra a problémákra összpontosítson, amelyeket a válság okozott, és amelyek különösen a fiatalokat érintik. E problémák közül ki szeretnénk emelni a munkanélküliség magas arányát, a munkaerőpiacra való nehéz bekerülést, az alacsony fizetéseket, a szakmai élet igényeinek nem megfelelő formális iskolai és egyetemi képzést, valamint a munka elkezdésének, amely mindig nehéz, a családi élettel való összeegyeztetésének nehézségét.
Ezeknek az aggályoknak bármilyen európai ifjúsági stratégiában szerepelniük kell. Olyan politikákat és stratégiákat is ki kell alakítani, amelyek − különösen a jelenlegi válság idején − lehetővé teszik az európaiak számára, hogy jobban és gyorsabban alkalmazkodjanak a 21. század kihívásaihoz. Különösen hangsúlyozni szeretném azon intézkedések fontosságát, amelyek kellő fontosságot biztosítanak az oktatásnak, amelyek új készségek elsajátítását tűzték ki célul, valamint amelyek a kreativitást és a vállalkozói készséget segítik elő. Végül pedig úgy gondolom, a javasolt célkitűzések sikeres elérése érdekében meg kell erősíteni az ifjúsági stratégia végrehajtásában résztvevő különböző alanyok közötti együttműködést.
José Manuel Fernandes (PPE) , írásban. – (PT) A fiatalok iránti elkötelezettség egy olyan megfelelő oktatási rendszert kíván, amely abszolút prioritást tulajdonít a korai iskolaelhagyás és az analfabetizmus problémájának, továbbá támogatja a fiatalok egyenlő hozzáférését a magas színvonalú oktatáshoz és képzéshez minden szinten. Támogattuk továbbá az egész életen át tartó tanulás lehetőségeinek ösztönzését. Tekintettel a magas szintű munkanélküliségre, amelynek Európai fiataljai ki vannak téve, és arra, hogy a fiatalok alacsony képzettséggel nagyobb eséllyel lesznek munkanélküliek, alapvető fontosságú annak biztosítása, hogy a lehető legjobb képzésben részesüljenek, amely biztosítja számukra a munkaerőpiachoz való azonnali és hosszú távú hozzáférést. Az első munkahely nagyon fontos. Ezért javasoltuk az „Erasmus − első munkahely” elképzelést, amelyet elfogadtak, most arra várunk, hogy a Bizottság folytassa ezt a javaslatot. Az EU-nak tájékoztatást kellene nyújtania, fejlesztenie és alkalmaznia kellene a már rendelkezésére álló eszközöket. Arra kell ösztönözni a fiatalokat, hogy aktívabban vegyenek részt többek között az újrahasznosító társadalom kialakításában és az éghajlatváltozás elleni küzdelemre irányuló célkitűzésben, amelyhez már tulajdonképpen nagyvonalúan hozzájárultak.
João Ferreira (GUE/NGL) , írásban. – (PT) Úgy gondoljuk, hogy ez a jelentés megfelelően közelíti meg a fiatalok problémáit, amelyek a társadalom számos szektorát érintik. Konkrét problémákat fogalmaz meg számos területen: az oktatás és képzés, a foglalkoztatás, az egészségügy, a jólét és környezetvédelem, a kultúra területén és egyéb területeken. Ezek a problémák magukba foglalják többek között az iskolaelhagyást, a bizonytalan munkahelyeket, a fizetetlen munkalehetőségeket, az agyelszívást, a környezetkárosodást, a kábítószer-függőséget és a társadalmi kirekesztettséget.
Bár az előadó e problémák megoldására ismertet néhány, számunkra megfelelőnek tűnő és támogatásunkra érdemes javaslatot, vannak egyértelműen nem megfelelő javaslatok is, némely közülük kétértelműek, és olyanok is vannak, amelyek ellentmondásosak. Nem tudjuk elfogadni például, hogy „a fiatalokat még inkább középpontba helyező” Európa 2020 stratégia bizonytalan és időszakos foglalkoztatást fogad el „stratégiai” megoldásként a fiatalok számára; mindkét koncepció szerepel a fent említett stratégiában, amely a versenyképességet is a válságból való egyik lehetséges kivezető útként említi.
Ahogy más területeken is, a társadalmi fejlődés révén és nem azáltal elért harmonizációra van szükség, hogy mindenki azonos, alacsony életszínvonalon él. Néhány ország − köztük Portugália − a fiatalok jogainak széles körét belefoglalta alkotmányába; fontos, hogy ezeket végrehajtsák, ne pedig korlátozzák.
Elisabetta Gardini (PPE) , írásban. – (IT) Munkanélküliség, ideiglenes munka, szakmai gyakorlatok. Milyen kilátások várnak a fiatal generációra? Milyen elvárásaik lehetnek az életben? Hogyan érezhetik magukat, amikor otthon maradásra és a szüleiktől kapott támogatásra kényszerülnek, miközben nem is gondolhatnak arra, hogy saját családot alapítsanak? Időszakosan dolgoznak, gyakran alulfizetik őket és olyan munkát végeznek, amely messze elmarad képzettségi szintjüktől. Nincs kilátásban nyugdíj számukra. Mit tartogat számukra a jövő?
Elnök asszony, hölgyeim és uraim, a fiatalok viselik a válság nehezét.
Kiábrándultak és attól félnek, hogy a munkaerőpiacon kívül rekednek. Nincs értelme a jó szándék, valamint ígéretek mögé bújni. A fiatalok tényeket akarnak hallani. A mi kötelességünk pedig, hogy megfelelő válaszokat adjunk számukra.
Be kell fektetnünk; biztonságot kell nyújtanunk, lehetőségeket kell biztosítanunk. A munka világa változik, és olyan feltételeket kell teremtenünk, amelyek révén a fiatalok tudnak majd legelőször alkalmazkodni ezekhez a változásokhoz, hogy a lehető legjobban kihasználják az új technológiákat, és olyan oktatási vonalat kövessenek, amely megfelel igényeiknek.
Meg kell dupláznunk erőfeszítéseinket, a fiatalokat kell az európai politikák középpontjába helyezni. Ha nincs jövő a fiatalok számára, akkor nincs jövő a társadalom egésze számára sem.
Tunne Kelam (PPE) , írásban. – Az új ifjúsági stratégiáról szóló jelentés mellett szavaztam, mivel úgy gondolom, hogy Európa jövőjét ma a fiatalok jelentik. Most kell cselekednünk annak biztosítása érdekében, hogy a fiatalokat a lehető legjobban felkészítsük az előttük álló életre és arra, hogy megbirkózzanak a kihívásokkal.
Arra ösztönzöm a tagállamokat, hogy kezeljék komolyan az új ifjúsági stratégiát, és határozottan hajtsák végre a javasolt intézkedéseket. Az ifjúsági stratégiának be kell épülnie valamennyi fiatal személyes és szakmai fejlődésébe Európában azáltal, hogy olyan eszközöket biztosítunk számukra, amelyek segítségével otthon és külföldön is tudnak tanulni, a formális, nem formális és informális tanulás folyamatán keresztül. A stratégia további célja, hogy erősítse a fiatalok jogait, és növelje a társadalomban való részvételüket.
Egyetlen politika sem tud továbbá valójában működni ágazatokon átnyúló végrehajtás nélkül. Az ágazatokban valamennyi illetékes szereplőnek közösen kell dolgoznia annak érdekében, hogy a stratégia sikeres legyen. Bár az ifjúságpolitika Európában nemzeti szinten kerül kivitelezésre, tanulnunk kell egymástól, és példákkal kell egymásnak szolgálnunk. A nemzeti jelentések nyilvánossá tétele döntő lépés abban, hogy közelebb kerüljünk a fiatal polgárokhoz, valamint abban, hogy a legjobb gyakorlatok és a lehetséges kihívások révén tanuljunk egymástól.
Iosif Matula (PPE) , írásban. – (RO) A globális gazdasági válság csak egy tényező azok közül, amelyek hozzájárulnak a fiatalok viselkedésének és életkörülményeinek megváltozásához Európában. Ennek vészharangként kell szólnia mind a tagállamok, mind az Európai Unió egésze számára.
Egy ideje a népesség csökkenését figyelhetjük meg Európában, amelynek drámai következményei vannak gazdaságainkra és szociális jólléti rendszereinkre. Aggodalomra ad okot, hogy a fiatalok jóval később házasodnak meg és kevesebb gyereket vállalnak egy későbbi életszakaszban. Ugyanakkor nem állnak rendelkezésükre megfelelő körülmények készségeik fejlesztésére és a társadalomban való aktív részvételükre.
Az oktatás, a foglalkoztatás, a társadalmi befogadás és az egészségügy jelentik a fő aggályokat a fiatal generációk számára, azonban ez a tagállamokat is kihívások elé állítja. Éppen ez az oka annak, hogy a Papanikolaou úr által összeállított jelentéstervezet mellett szavaztam. Határozottan úgy vélem, hogy az általunk javasolt módosítások jelentős mértékben hozzá fognak járulni a fiatalokat célzó politikák kidolgozásához, azáltal hogy lehetővé tesszük számukra, hogy önállóan hozzanak döntéseket, valamint támogatjuk személyes kezdeményezéseiket, a hátrányos helyzetű fiatalok számára egyenlő hozzáférést biztosítunk az oktatáshoz, és később bevonjuk őket a munkaerőpiacra.
Úgy gondolom, hogy a médiával való partnerség, amelynek célja, hogy előtérbe helyezzük az európai programokat és projekteket, döntő tényező célkitűzéseink elérésében.
Nuno Melo (PPE) , írásban. – (PT) Az EU ifjúsági stratégiája rendkívül fontossá vált, és jelenleg az Unió egyik politikai prioritása, tekintettel arra, hogy a fiatalok teszik ki a teljes lakosság 20%-át. A célkitűzések egyértelműek és meghatározottak, és olyan fontos területekkel kapcsolatosak, mint a több munkahely lehetőségének megteremtése, a fiatalok arra való ösztönzése, hogy aktív szerepet vállaljanak a társadalomban. A jelenlegi gazdasági és pénzügyi válság idején, amelyhez az öregedés problémája is társul, a fiatalok alkotják az egyik legkiszolgáltatottabb csoportot. Éppen ezért az ifjúságpolitikák irányába való határozottabb elkötelezettséget ösztönzök uniós szinten. Ezért szavaztam, úgy, ahogy szavaztam.
Andreas Mölzer (NI) , írásban. – (DE) Különösen a fiatalokat sújtotta hátrányosan a jelenlegi válság. A növekvő fiatalkori munkanélküliségre való tekintettel fontos az oktatási lehetőségek fejlesztése. Miközben mi uniós szinten még mindig fejlesztésről beszélünk, addig a tagállamok már csökkentik az egyetemeknek adott támogatásokat.
Ha valóban segíteni akarjuk a fiatalokat, akkor óvatosan kell bánnunk az „örök életű gyakornokok” fogalmával. Ezek az intézkedések a legjobb esetben is csak szándéknyilatkozatok, azonban tekintettel a jelenlegi válságban meglévő feltételekre, szűkösen elegendőek ahhoz, hogy valóban elérjünk valamit. Éppen ezért tartózkodtam a szavazástól.
Radvilė Morkūnaitė-Mikulėnienė (PPE) , írásban. – (LT) A dokumentum mellett szavaztam, mivel én is annak a fiatalabb generációnak vagyok a tagja, amelyik az EU jövőjét alakítja, és aggódom a jövő miatt, ami rám és generációm tagjaira vár. Jelenleg a munkanélküliség jelenti az egyik legnagyobb problémát, amellyel országomban, Litvániában és más tagállamokban szembe kell nézniük a fiataloknak, és már most úgy utalunk a mai fiatalokra, mint a korszak elveszett generációja. Egy másik probléma az oktatási rendszerek összeegyeztethetetlensége a munkaerő-piaci igényekkel. Egyetértünk ugyan az EU ifjúsági stratégiájáról szóló bizottsági közleménnyel, aggódom amiatt, hogy hasonlóan a számos többi elfogadott stratégiához, ez sem lesz más, mint papíron meglévő szép nyilatkozatok összessége. Nekünk, az Európai Parlamentnek, más uniós intézményeknek és a tagállamoknak meg kell értenünk, hogyha nem törődünk ma a fiatalokkal, akkor előfordulhat, hogy egyik stratégiánk, beleértve az Európa 2020 stratégiát sem kerül végrehajtásra, mert nem lesz senki, aki végrehajtsa azokat. Arra szólítom fel éppen ezért a Bizottságot, más illetékes intézményeket és a tagállamokat, hogy a lehető leghamarabb tegyenek konkrét intézkedéseket, hogy ez a stratégia valósággá váljon.
Wojciech Michał Olejniczak (S&D) , írásban. – (PL) Az EU ifjúsági stratégiája – befektetés és az érvényesülés elősegítése című közleményről szóló jelentésre (2009/2159(INI)) vonatkozó A7-0113/2010 számú európai parlamenti állásfoglalás mellett szavaztam, mert jelenleg kiemelkedő fontosságú a fiatalokra vonatkozó stratégia kidolgozása. Az európai társadalom fiataljainak számos kihívással kell szembenézniük, amelyekkel a közeljövőben meg kell birkózni. A gazdasági válság és az elöregedő társadalom kétségkívül fontos és sürgető kérdés, és főként azokat érinti, akik a jövőt fogják építeni. Amit tennünk kellene, és valójában amit kötelességünk tenni, hogy egyenlő lehetőségeket és egyenlő hozzáférést biztosítunk mindazok számára, akik felnőtt életüket az elkövetkezendő néhány évben kezdik meg, és azok számára is, akik felnőtt életüket ma kezdik meg. Sajnálatos módon nagyon sok fiatal és tehetséges ember van, akik különböző okok miatt feledésbe merültek. Adnunk kell nekik egy második esélyt. Az olyan intézkedések, mint például pénzügyi támogatás nyújtása azok számára, akik befejezték az egyetemet, alapvető fontosságúak a munkaerőpiacra való zökkenőmentes átmenethez. Sajnos a fiatalok körében magas a munkanélküliségi arány, és továbbra is egyenlőtlenségek vannak a munkaerőpiacon. Természetesen sokkal több probléma van annál, mint amit itt említettem. Teljesen egyetértek éppen ezért az előadóval abban, hogy „ez a jelentés a folyamatos erőfeszítések egyik újabb lépését jelenti. Ez az erőfeszítés a mi kötelességünk. Végtelen kötelesség a jövő generációi felé.” Ezt várják ma el tőlünk, és ezt kell tennünk.
Alfredo Pallone (PPE) , írásban. – (IT) Egyetértek a Papanikolaou úr által kifejtett véleménnyel. Döntő fontosságú egy új uniós ifjúságpolitika létrehozása. Az új ifjúsági stratégia fő célja, hogy hatékonyabban használja a már meglévő eszközöket, és elősegítse a tudás megszerzését. Fejlődést lehet elérni azáltal, hogy a kormányokat jobb együttműködésre ösztönözzük ennek a kérdésnek a kapcsán, tekintet nélkül a fiatalokra vonatkozó nemzeti politikák között meglévő különbségekre.
Ez egy alapvető tényező, amikor arról van szó, hogy az európai polgárok jövőbeli generációinak ígéretes jövőt akarunk kínálni. A gazdasági válság súlyosan érinti a fiatalokat, és veszélyt jelent jövőbeli jólétükre. Az elöregedő társadalom is erőteljes hatással lesz jövőjükre. Tekintettel a fiatalokra nehezülő többféle nyomásra, az ebből eredő azon kötelezettségre, hogy egy hatékony ifjúsági stratégiával támogassuk őket, a tényre, hogy a fiatalokat középpontba állító politikákat a szubszidiaritás elve határozza meg, és a tényre, hogy a tagállamok ezen a területen való együttműködése önkéntes, döntő fontosságú, hogy az új stratégia leküzdje az előző stratégia gyenge pontjait és konkrét eredményeket mutasson fel.
Ioan Mircea Paşcu (S&D) , írásban. – A fiatalok oktatása nagyon fontos feladat, mert ha hibákat követünk el, és azokat nem orvosoljuk időben, akkor azok generációkon átnyúló következményekkel járhatnak és megismétlődhetnek, és ezáltal további csökkenést eredményezhetnek. Az a baj a „stratégiáinkkal”, hogy miután alaposan kidolgoztuk őket, a végrehajtás megszállottjai leszünk, és nem tartjuk szükségesnek a rendszeres felülvizsgálatot és kiigazítást.
A jelenlegi ifjúsági stratégia, amelyet alapvetően a jelenlegi válság előtt dolgoztunk ki, már most több kihívással áll szemben: hogyan védje meg a fiatalokat a válság negatív pszichológiai hatásától; hogyan készítse fel őket a holnapra; hogyan biztosítsa az egyenlő lehetőségeket az oktatás terén a jövedelemtől függetlenül; hogyan válassza szét a „mobilitást” az „agyelszívástól”; és hogyan teremtsen egyensúlyt az interneten keresztül való „virtuális kötődés” és a valódi kötődés, illetve a csapatszellem és a kollektív fellépés között.
Ezek „stratégiai” kihívások, amelyek „stratégiai” figyelmet követlenek meg a döntéshozóktól valamennyi uniós országban.
Marie-Thérèse Sanchez-Schmid (PPE) , írásban. – (FR) A jelentés mellett szavaztam, mivel célja az aktív polgári szerepvállalás, valamennyi fiatal társadalmi befogadásának és szolidaritásának ösztönzése. Ami az ifjúságpolitikát illeti, amely területen a szubszidiaritás szabály, közös célkitűzések és napirendek meghatározására kell a tagállamokat ösztönözni, valamint arra, hogy növeljék együttműködésüket és a bevált gyakorlatok cseréjét. Ez sürgető kérdés, mert tudjuk, hogy Európában 15 éves korosztály egynegyede nem tud megfelelően olvasni. Miközben a 2011. évi költségvetésről vitázunk, a most szavazásra került jelentés törekvései és a „Cselekvő ifjúság” program költségvetésének 3,4%-os csökkentése közötti szakadék aggaszt. Miért csökkentjük egy olyan program költségvetését, amelynek célja éppen a polgári szerepvállalás, valamint a fiatal európaiak közötti szolidaritás és tolerancia fejlesztése? Remélem éppen ezért, hogy a 2020 stratégia, amely alapját az okos, fenntartható és befogadó gazdaság jelenti, ambiciózus pénzügyi kötelezettségvállalásokat fog eredményezni a fiatalok oktatásának és képzésének terén, mert a jelenlegi, gazdasági rendszert sújtó válságban az EU középtávú túlélése az európai projekt által oktatott és mobilizált fiatalokon múlik.
Joanna Senyszyn (S&D) , írásban. – (PL) Teljes meggyőződéssel támogatom az EU ifjúsági stratégiáját, és biztos vagyok annak sikerében. Ez a Kulturális és Oktatási Bizottság − amelynek én is tagja vagyok − munkájának egyik kulcsfontosságú területe. Sürgető a fiatalok helyzetének, valamint oktatási és szakképzési lehetőségeinek javítása. Ebben a vonatkozásban három döntő fontosságú kérdés van.
1. A fiatalok Európában, valamint Lengyelországban jól kihasználják az uniós programokat, többek között a Comenius, az Erasmus és a Leonardo da Vinci programokat. Nagyon fontos éppen ezért e programok finanszírozásának növelése, valamint hogy ezeket egy többéves uniós ifjúsági stratégia fejlesztése alapjaként ismerjük el. A jövőben ezeknek a programoknak nagyobb pénzügyi támogatást kell biztosítanunk. A fiatalokba való befektetés a lehető legjobb módja az uniós költségvetés felhasználásának. Sürgetem éppen ezért az Erasmus Mundus program fejlesztését és teljes körű végrehajtását.
2. Szocialistaként szeretném hangsúlyozni annak szükségességét, hogy egyenlő lehetőségeket teremtsünk a fiataloknak az oktatáshoz való hozzáférés terén. Elengedhetetlen a pénzügyi segítségnyújtás azok számára, akik nem tudják megfizetni a felsőoktatás befejezését. Fontos továbbá, hogy a fiatalok a munkaerőpiachoz való hozzáférés megkönnyítésével kapjanak támogatást.
3. A Lisszaboni Szerződés hatálybalépésére tekintettel szeretném felhívni a figyelmet a tagállamok kötelezettségeire az új stratégia végrehajtásával kapcsolatban, amely magában foglalja a fiatalok ösztönzését, hogy vegyenek részt a demokratikus életben, különös figyelmet fordítva a sportolókra és az Európai Unió Alapjogi Chartájának jogi végrehajtására.
Czesław Adam Siekierski (PPE) , írásban. – (PL) Az Európai Parlament által elfogadott jelentés a fiatalok többdimenziós kérdésének alapos vizsgálata − egy olyan kérdésé, amelyet úgy tűnik, hogy időnként nem tárgyalunk meg kellő alapossággal vagy a háttérbe szorítunk. A mai fiatalok alakítják majd Európa jövőjét, éppen ezért biztosítanunk kell a megfelelő fejlődésüket, továbbá segítenünk kell őket abban, hogy az Unió által kínált lehetőségeket a lehető legjobban kihasználják. A fiatalok különleges hozzáadott értéket képviselnek − frissességet és innovációt hoznak magukkal, és Európa szociális jövőképét tolerancián, sokféleségen és egyenlőségen alapuló valóssággá változtatják. A fiatalok kérdése még nagyobb jelentőséggel bír a jelenlegi helyzetben − tekintettel a gazdasági válságra és a demográfiai tényezőkre Európában.
A fiatalok jobban ki vannak téve a jelenlegi válság káros hatásainak. A munkanélküliség ebben a csoportban majdnem kétszer olyan magas, mint az általános arány, és a fiatalok pénzügyi helyzete gyakran arra kényszeríti őket, hogy félbeszakítsák tanulmányaikat, amely szegénységhez és kirekesztéshez vezethet.
Az idősödő társadalom tekintetében olyan eszközöket kell találni, amelyek családalapításra ösztönzik a fiatalokat. Gyakran későbbre halasztják ezt a döntést kedvezőtlen anyagi helyzetük miatt, amiatt, hogy problémát okoz számukra munkát találni vagy amiatt, hogy nem tudják összeegyeztetni a családi és a szakmai életet. Ami a fiatalokkal kapcsolatos együttműködés megszervezésének és szerkezeteinek kérdését illeti, egyértelműbbnek és konkrétabbnak kell lennünk. A fiatalok kérdése igen összetett és számos politikai terület bevonását igényli.
Joanna Katarzyna Skrzydlewska (PPE) , írásban. – (PL) A ma elfogadott állásfoglalás az EU ifjúsági stratégiájáról szóló bizottsági közleményre vonatkozóan a helyes irányba vezet minket a problémák és a fiatalok igényeinek integrált megközelítése alapján. Azt reméljük, hogy a politikai stratégiák valamennyi politikai szinten való kialakításakor a fiatalok és a jövőbeli generációk érdekeinek figyelembevételével hatékony és eredményes módon fogjuk tudni megoldani a legsürgetőbb kérdéseket. Például az ebben a társadalmi csoportban megfigyelhető folyamatos magas szintű munkanélküliség strukturális megoldások hiányát, például az oktatási rendszerek hibáit jelzik, amelyek a munkaerőpiac igényeitől elszigetelten oktatják a fiatalokat.
A fiatalokat a civil társadalomban való aktív szerepvállalásra, politikai aktivitásra és vállalkozásra kell ösztönöznünk. Meg kell teremtenünk számukra a feltételeket, hogy kreatívak legyenek a kultúra területén, és fel kell ébresztenünk bennük a művészet, a tudomány és az új technológiák iránti érdeklődést. Másrészről, biztosítanunk kell a fiatalok védelmét a diszkriminációval szemben, és környezetbarát ötleteket elősegítő kampányokat kell indítanunk, miközben nem szabad megfeledkeznünk a kábítószerrel való visszaélés elleni küzdelemről és más olyan függőségről, amelynek a fiatalok különösen ki vannak téve. Ezért ma örömmel támogattam a Papanikolaou úr által készített állásfoglalást.
Silvia-Adriana Ţicău (S&D) , írásban. – (RO) A 96 millió 15 és 29 év közötti fiatal európai nagyjából az Európai Unió lakosságának 20%-át teszi ki. A fiatalok munkanélküliségi aránya az év elején a gazdasági válság következtében elérte a 20%-ot, miközben az iskolából kimaradók aránya elérte a 17%-ot, és ez főként a vidéki térségben élő fiatalokat érinti. A fiataloknak továbbá egyre növekvő számban ideiglenes munkaszerződést ajánlanak, ezáltal csökkentve esélyeiket, hogy pénzügyi stabilitást érjenek el, és otthont vásároljanak maguknak. A fiatalok jelentik a jövőnket, és jobban be kellene vonnunk őket az európai szintű döntéshozatali folyamatba. Velünk együtt kellene tervezniük és végrehajtaniuk, valamint hozzájárulniuk a társadalom fejlődéséhez, amelyben élünk. Arra szólítom fel a Bizottságot és a tagállamokat, hogy sürgősen fogadjanak el egy konkrét stratégiát és intézkedéseket, amelyek segítik a fiatalokat abban, hogy jobban a társadalom részeseivé váljanak. Ezeknek az intézkedéseknek a következő célkitűzéseket kell tartalmazniuk: diszkriminációmentes hozzáférés a fiatalok számára olyan oktatáshoz, amely lehetővé teszi számukra, hogy olyan készségeket szerezzenek, amelyek segítik őket abban, hogy munkát találjanak, amely megfelelő életkörülményeket biztosít számukra; hozzáférhető gyermekgondozási szolgáltatások, amelyek elősegítik a szakmai élet és a magánélet egyensúlyát, valamint támogatás nyújtása a fiatalok munkaerőpiacra való belépésének megkönnyítéséhez és a fiatalok szociális lakhatásának biztosításához.
Viktor Uspaskich (ALDE) , írásban. – (LT) A globális gazdasági válság fájdalmas csapásként ért valamennyiünket. A legszomorúbb tény az, hogy a legsúlyosabb csapást azokra mérte a válság, akiktől a jövőnk függ. Az elmúlt évek pénzügyi cunamija a legtöbb fiatalt munkanélkülivé vagy alulfoglalkoztatottá tette. Ennek a jelentésnek az alapján a fiatalok munkanélküliségi aránya a foglalkoztatottak arányával összehasonlítva a legtöbb uniós tagállamban majdnem megduplázódott. Most lehetőségünk van rá, hogy a válságból lehetőséget kovácsoljunk. Tartozunk ennyivel az európaiak következő generációinak.
Országom, Litvánia, és legtöbb szomszédja számára fontos, hogy megállítsuk a képzett munkavállalók folyamatosan növekvő agyelszívását. Ahogy a jelentés címe is sugallja, ezt befektetéssel és lehetőségek megteremtésével érhetjük el. Befektetési szempontból az oktatás és a foglalkoztatás két alapvető területet jelent. Zökkenőmentesebb átmenetet kell biztosítanunk az oktatás és a munkaerőpiac között. Ennek az alapvető befektetésnek a hatása ugyanakkor korlátozott lesz, amennyiben nem teremtünk lehetőségeket a fiatalok számára. Ösztönöznünk kell a fiatalokat, hogy mind társadalmi, mind politikai szempontból aktívabb szerepvállalást tanúsítsanak. A fiatalok körében a szavazói részvétel meglehetősen alacsony Kelet-Európában. Éppen ezért újra fel kell keltenünk a politikai folyamatok iránti érdeklődésüket.
A civil társadalom és a megfelelő nem kormányzati szervezetek támogatni tudják az EU érdekeit, például az „Én szavazatom” projekt keretében, amely innovatív internetes technológiákat alkalmazott, és hozzájárult a fiatalok politikai tudatosságához. Olyan konstruktív párbeszédet kell továbbá kezdenünk a fiatalokkal és az ifjúsági szervezetekkel Európában, amely mentes a bürokráciáról és a szakzsargontól.
Derek Vaughan (S&D) , írásban. – Támogattam az európai ifjúsági stratégiáról szóló jelentést, mivel úgy gondolom, hogy ez létfontosságú lesz abból a szempontból, hogy az elkövetkező években segíteni fogja a fiatalok teljes munkaidős foglalkoztatásban való elhelyezkedését. A 25 év alattiak közül 5,5 millióan munkanélküliek, ez egyértelműen rávilágít, hogy a probléma leküzdése érdekében hatékony stratégiára van szükség.
A fiatalok munkanélküliségének problémája nem csak a gazdasági válságnak köszönhető; a munkáltatók szakmai tapasztalattal rendelkező munkavállalókat keresnek. Teljes mértékben egyetértek azzal a javaslattal, hogy a felsőoktatást sokkal hatékonyabban kell összekapcsolni a munkaerőpiaccal. A tagállamok közötti együttműködés a fiatalok körében tapasztalható, esetlegesen súlyos társadalmi és gazdasági terhekkel járó munkanélküliség problémájának leküzdése tekintetében kulcsfontosságú.
Ajánlás második olvasatra: Astrid Lulling (A7-0146/2010)
Sophie Auconie (PPE) , írásban. – (FR) Fontos volt, hogy megerősítsük az önálló vállalkozó nők védelmét. Lulling asszonynak az önálló vállalkozói tevékenységet folytató férfiak és nők közötti egyenlő bánásmódról szóló jelentése egy, az ebbe az irányba tett lépés. A segítő házastársak számára 14 hetes anyasági szabadságot és a szociális biztonsági rendszer garantálta védelmet nyújtja, amelyben korábban nem részesültek. Az Európai Parlament ismét tesz azért, hogy biztosítsa a nők védelmét a munkahelyeken. Mivel egyetértek az elképzeléssel, a jelentés mellett szavaztam.
Regina Bastos (PPE), írásban. – (PT) Figyelembe véve azt, hogy az önálló vállalkozói tevékenységet folytató férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló 86/613/EGK irányelvet hatályon kívül kell helyezni, elmondható, hogy a javasolt módosítás jelentős előrelépés az önálló vállalkozók házastársainak helyzetének szempontjából is.
Ami a szociális védelmet illeti, a javaslat kimondja, hogy abban az esetben, ha az önálló vállalkozók számára van szociális védelmi rendszer, a tagállamok tegyék meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a nemzeti jogszabályokkal összhangban a házastársak is részesülhessenek szociális védelemben. Habár a házastársak szociális védelme nem kötelező, a javaslat fontos lépésnek tekinthető, mivel a házastársak számos tagállamban semmilyen – sem kötelező, sem önkéntes – szociális védelemben nem részesülnek.
Végezetül szeretném hozzátenni, hogy az anyaság védelméről szóló javaslat tartalmazza azt az előírást, miszerint az önálló vállalkozók segítő házastársai számára ugyanolyan hosszú anyasági szabadságot kell biztosítani, mint a bérben részesülő dolgozóknak. Mindazonáltal joguk lesz majd arra, hogy megfelelő összeget kapjanak kézhez, amelynek köszönhetően legalább 14 hétre felfüggeszthetik tevékenységüket, és/vagy ideiglenes helyettesítést kérhetnek. Az említett okok miatt a javaslat mellett szavaztam.
Vilija Blinkevičiūtė (S&D), írásban. – (LT) A gazdasági recesszióból való kilábaláshoz nagyon fontos, hogy befektessünk az emberi tőkébe és a szociális infrastruktúrába, és kialakítsuk azokat a feltételeket, amelyek mellett a férfiak és a nők minden rendelkezésükre álló lehetőséget kihasználhatnak. Az Európai Unió közel áll ahhoz, hogy megvalósítsa a lisszaboni stratégiának azt a célját, miszerint 2010-ig el kell érni a nők 60%-os foglalkoztatottságát, a nők foglalkoztatottságának mértéke azonban az egyes tagállamokban igen eltérő. Ezért a Bizottságnak és a tagállamoknak hatékony intézkedéseket kell foganatosítaniuk annak érdekében, hogy a lehető leghamarabb végrehajtsák az önálló vállalkozói tevékenységet folytató férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló irányelvet. Az önálló vállalkozó nők és a segítő házastársak vagy élettársak számára nyújtott anyasági védelem kérdése igen fontos. Tudomásul kell vennünk, hogy olyan juttatást kell kapniuk, amely lehetővé teszi számukra, hogy munkájukat szüneteltessék annyi ideig, amennyi elegendő ahhoz, hogy biztonságosan kihordják gyermeküket, és a szülés után fizikailag regenerálódjanak, valamint azt, hogy a nők számára jutatott anyasági ellátás megfelelő mértékű legyen. Ezért különösen egyetértek az előadó az irányelv második olvasata során a javaslatokról kialakított véleményével. Hozzá kell tenni, hogy a Bizottság 2020-as új stratégiáról folytatott konzultációi során nem fordítanak elegendő figyelmet a nemek közötti egyenlőség kérdésére. Az új stratégiában meg kell erősítenünk és integrálnunk kell a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos kérdéseket.
Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban. – (PT) Örömmel veszem tudomásul, hogy elfogadásra került az irányelv, amely kialakítja azt a keretrendszert, amelyen belül a tagállamokban alkalmazzák a férfiakkal és az önálló vállalkozói tevékenységet folytató nőkkel – vagy az ezt a tevékenységet elősegítő személyekkel – szembeni egyenlő bánásmódot. Egyenlőtlenséget jelent az, hogy a nők kisebb mértékben vesznek részt az önálló vállalkozói munkában, a családdal kapcsolatos kötelezettségeik láthatólag negatív hatással vannak a nők vállalkozási hajlandóságára. Ami a segítséget nyújtó házastársakat illeti, a szociális biztonsági rendszer garantálta védelem hiánya, valamint az, hogy a családi vállalkozásban való részvételüket nem ismerik el, méltánytalan versenyelőnyt teremt bizonyos vállalatok számára. A kezdeményezés tehát biztosítaná az egyenlő feltételeket Európában. Alapvető fontosságú olyan intézkedések elfogadása, amelyek megoldják a vállalkozások területén megjelenő, nemek közötti egyenlőtlenségeket, és ennek következtében előmozdítják a magánélet és a munka jobb összehangolását. Felhívom a tagállamokat arra, hogy garantálja a nők és a férfiak közötti teljes, gyakorlatban megvalósuló egyenlőséget a munkában a nők vállalkozással kapcsolatos kezdeményezéseinek előmozdítására.
Carlos Coelho (PPE), írásban. – (PT) Az 1986. decemberi irányelv hatástalannak bizonyult, és a végrehajtási jelentések szerint eredményei meglehetősen elégetlenek voltak. Ezért sürgető, hogy újabb lépéseket tegyünk az önálló vállalkozó nők anyaságának védelmének erősítése érdekében, valamint annak biztosítására, hogy az önálló vállalkozó nők és segítő házastársaik egyenlő bánásmódban részesülnek.
Európában az aktív népesség 16%-a önálló vállalkozó; ennek csupán harmada nő. Ez a szám kétségkívül annak eredménye, hogy az üzletasszonyok számtalan akadállyal szembesülnek, nem utolsósorban azzal, hogy meg kell találniuk az egyensúlyt családi életük és munkájuk között. Ha azonban a 1986. évi irányelv nem érte el céljait, a jelenlegi javaslat sem ambiciózus.
Sajnálatos, hogy az irányelvben rejlő lehetőségeket visszafogták annak érdekében, hogy a Tanácsban kialakuljon a politikai kompromisszum. Mindamellett a javaslat tekinthető az önálló vállalkozók és segítő házastársaik számára nyújtott jelenlegi szociális védelem javítására tett első lépésnek. Kialakításra kerültek azok a minimumszabályok amelyek értelmében – az első alkalommal – megtörténik az anyasági támogatásra való jogosultság uniós szinten való elismerése, amely következtében lehetővé válik a munka megszakítása legalább 14 hétig.
Anna Maria Corazza Bildt, Christofer Fjellner, Gunnar Hökmark, Anna Ibrisagic és Alf Svensson (PPE), írásban. – (SV) Az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) képviselőcsoportjának svéd küldöttsége tegnap (2010. május 18-én) az önálló vállalkozói tevékenységet folytató férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló és a 86/613/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadásáról szóló, a Tanács első olvasat során kialakított közös álláspontjának második olvasatára vonatkozó ajánlás ellen szavazott (A6-(A7-0146/2010). Alapvető fontosságú, hogy a tagállamok együttműködve garantálják a férfiakkal és a nőkkel szembeni egyenlő bánásmódot, hogy több nő lehessen önálló vállalkozó. Másfelől azonban nem gondoljuk, hogy az EU feladata lenne döntéseket hozni az egyenlőségi politika terén, e döntések messzemenő hatással vannak a tagállamok államháztartására. Erről minden tagállamnak magának kell döntenie. Emellett nem gondoljuk, hogy megvalósulna a nőkkel és a férfiakkal szembeni egyenlő bánásmód, ha gyermekük születésekor csupán az önálló vállalkozó nők kapnának járulékot és szülői szabadságot, a férfiak pedig nem. Végül szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a nagyobb egyenlőség az EU előtt álló egyik legnagyobb kihívás, amely téren Svédország példáként szolgálhat az Unió többi tagállama számára. A jelenlegi gazdasági válság idején rendkívül fontos, hogy az önálló vállalkozók támogatást és ösztönzést kapjanak.
Corina Creţu (S&D), írásban. – (RO) Több, mint két éve vitattuk meg a vidéki térségekben élő nők helyzetéről szóló jelentést, és sürgettük, hogy történjen meg a szociális védelemre vonatkozó jogszabályok szükséges aktualizálása. A Tanács most egy újfajta irányelvet terjeszt elő nekünk, amelynek alkalmazási köre azonban a mezőgazdaságra korlátozódik. Nem gondolom, hogy ez a korlátozás megalapozott lenne. A vidéki térségekben a nők helyzete rendkívül nehéz, és ez különösen igaz az új tagállamokra, és ezzel a kérdéssel folyamatosan és aktívan foglalkoznunk kell. Amikor azonban az önálló vállalkozói tevékenységről beszélünk, nem szabad megfeledkeznünk azokról, akik a kézművesség, a kereskedelem és a kkv-k terén folytatnak kereső foglalkozást, valamint a szellemi szabadfoglalkozásúakról.
Emellett úgy vélem, hogy érvényteleníteni kell a Tanács által javasolt azon rendelkezéseket, amelyek lehetővé tennék a tagállamok számára, hogy korlátozzák a szociális védelmi rendszerekhez való hozzáférést. Az arányosság és a szubszidiaritás elvének megfelelően az irányelv – a Parlament által javasolt módosított formában – biztosítja a szükséges keretrendszert, amely elősegíti majd az önálló vállalkozói tevékenységet folytató férfiak és nők közötti egyenlőtlenségek csökkentését. Ezzel kapcsolatban úgy vélem, hogy egyrészről kulcsfontosságú az anyaság védelme, amelynek alapja a minimum 14 hét szabadságra és az anyasági támogatásra való jogosultság. Ugyanilyen fontos másrészről a házastársak vagy élettársak azon joga, hogy jogszerűen alapíthassanak vállalatot.
Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) Az emberi jogok és az egyenlőség elvének elkötelezett védőjeként nem szeretném aláásni az olyan kezdeményezéseket, amelyek a nők munkaerő-piaci helyzetének megerősítése; kedves kollégám, Lulling asszony jelentése pedig ilyen kezdeményezés. Ahogy már mondtam: „A férfiaknak és a nőknek méltányos elbánásban kell részesülniük: ugyanazon jogokkal kell rendelkezniük, de ugyanakkor figyelembe kell venni eltérő szükségleteiket. A nők esetében ez különösen igaz az olyan területekre, mint például az anyasági támogatás, valamint a munka és a családi élet összeegyeztetése..”.
Ezért fogadom örömmel többek között azt a tényt, hogy figyelmet fordítanak az önálló vállalkozók anyaságának védelmére. Ugyanakkor a szubszidiaritás elvének is elkötelezett híve vagyok, és meggyőződésem, hogy a most tárgyalt kérdések között számos olyan van, amelynek a tagállamok joghatósága alatt kell maradniuk.
José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) Üdvözlöm az Európai Parlament erőfeszítéseit, amelyeket azért tesz, hogy az Európai Unióban erősítse a társadalmi igazságosság és a nemek közötti egyenlőség mechanizmusait. Egy olyan Európában, amely magát kulturálisan és szociálisan fejlettnek tekinti, az önálló vállalkozó férfiakkal és nőkkel szembeni egyenlő bánásmód garantálása – a civilizált világ meg nem kérdőjelezhető alapelve –, és különösen a szociális védelmi mechanizmusokhoz, mindenekelőtt az anyasággal kapcsolatos mechanizmusokhoz, való hozzáférés biztosítása a súlyos gazdasági és társadalmi válság e hosszú időszakában egyre sürgetőbb és magától értetődőbb lesz. Szeretném hangsúlyozni, hogy a munka vagy a termelés szervezésének, valamint eszközeinek és mechanizmusainak szintjén megvalósuló jól ismert előrelépések ismeretében fontosnak tartjuk, hogy az egyes tevékenységi területek eltérő elbírálása megszűnjön. A dolgozóknak ugyanazon kritériumok alapján kell hozzáférniük a szociális védelmi rendszerekhez, különösen a járulékokhoz és jogosultságokhoz. Azt is szeretném hangsúlyozni, hogy ez az ajánlás egyértelműen megerősíti majd a nők vállalkozói tevékenységének előmozdítását célzó kezdeményezéseket. Az európai gazdaság sokat profitálhat és nagy fejlődésen mehet át a nők fokozottabb és befogadóbb jellegű részvételének köszönhetően.
Sylvie Guillaume (S&D) , írásban. – (FR) Mivel különösen fontosnak tartom a nemek közötti egyenlőséggel – és az általában vett egyenlőséggel – kapcsolatos kérdéseket, beleértve a szociális jogok területén való egyenlőséget, örömmel veszem tudomásul, hogy elfogadták a jelentést. Véleményem szerint alapvető fontosságú, hogy a tagállamok garantálják az önálló vállalkozó nők és segítő házastársaik szociális védelmét, és hogy ez a védelem azonos legyen azzal, amelyet a bérben részesülő nők élveznek. Az intézkedés célja, hogy előmozdítsa a nők vállalkozási tevékenységét a még mindig túlságosan tétovázó Európában; és mindenekelőtt azt célozza, hogy lehetővé tegye e nők számára is, hogy a más típusú munkát végző nőkéhez hasonló szülési szabadságot kapjanak. A szülési szabadságot minden tagállamban biztosítani kell, minden nő számára, foglalkozásától függetlenül. Mivel ez az intézkedés a szubszidiaritás körébe tartozik, reménykedjünk abban, hogy a tagállamok a lehető leggyorsabban és a lehető leghamarabb megteszik a szükséges lépéseket annak garantálására, hogy ezek a férfiak és nők össze tudják egyeztetni családi életüket és munkájukat.
Lívia Járóka (PPE) , írásban. – (HU) Szeretnék gratulálni Astrid Lulling képviselőtársamnak jelentése elfogadásához, amely fontos előrelépést jelent egy rendkívül régóta húzódó probléma megoldásában. Az önálló vállalkozók házas- és élettársainak helyzetét - akik alkalmazotti, vagy üzlettársi státusz nélkül járulnak hozzá a vállalkozási tevékenység folytatásához és nyereségéhez - az 1986-os tanácsi irányelv nem volt képes megnyugtatóan rendezni. Ezért időszerű volt hatályon kívül helyezni az említett jogszabályt és a segítő házastársak munkájának elismerését, valamint az őket megillető társadalombiztosítási védelemnek a vállalkozókéval azonos szintjét rögzítő új irányelvet alkotni.
A jelentéstevő és az Európai Parlament fontos eredménye továbbá, hogy az eredeti tanácsi javaslattal szemben az alkalmazási kör már nem korlátozódik csupán a mezőgazdaságban jövedelemszerzési céllal folytatott önálló vállalkozói tevékenységre, mivel ez a célcsoport például a kis- és középvállalkozásokban, vagy a kereskedelemben működöknek is többségét alkotják. Bár a tanács nem fogadta a jelentéstevő és a Parlament több fontos javaslatát, - így a házas- és élettársak egyező szintű szociális védelmét a tagállamokra hagyja, illetve biztosítja annak lehetőségét is, hogy a tagállamok a társadalombiztosítás bizonyos rendszereihez vagy szintjeihez kapcsolódó korlátozó szabályokat tartsanak hatályban - a tervezett irányelv összességében mégis jelentős lépést jelent.
Barbara Matera (PPE), írásban. – (IT) Örömmel veszem tudomásul, hogy elfogadásra került az önálló vállalkozó férfiakkal és nőkkel szembeni egyenlő elbánás szabályának alkalmazásáról szóló irányelvre irányuló javaslat. Az Európai Parlament végre hangot ad ezen alapelv alkalmazásával kapcsolatos véleményének, és ez az alapelv valóban a társadalmi és gazdasági fejlődés jelképe!
Amellett, hogy tiszteletben tartom az állami hatásköröket, úgy vélem, nemcsak arra van szükség, hogy meghatározzuk az önálló vállalkozó anyák, valamint a segítő házastársak és élettársak védelmének minimális szintjét, hanem arra is, hogy ezt a védelmet ugyanarra a szintre emeljük, mint amit a foglalkoztatott anyák élveznek.
Reméljük, hogy e jogok kinyilvánítását követi majd azok tényleges tiszteletben tartása, és hogy az államok elkötelezik magukat amellett, hogy megfelelő intézkedéseket foganatosítsanak, különös tekintettel az önálló vállalkozó nők, valamint az őket a terhesség és az anyaság időszakában segítő házastársak védelmére. Fel kell lépnünk a munkahelyi megkülönböztetés minden formája ellen, hogy így mozdítsuk elő a nők és a férfiak emancipációját.
Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) A Bizottság javaslatának célja az önálló vállalkozó férfiakkal és nőkkel szembeni egyenlő bánásmód biztosítása. Ezért úgy vélem, hogy e szöveg elfogadás fontos és igen pozitív lépés, amely közelebb visz a bérért dolgozó munkavállalókra vonatkozó hatályos európai jogszabályok felé, mivel az egyenlőséggel és szociális védelemmel kapcsolatos alapvető jogok már most védelem alatt állnak, és az eredeti szöveg javasolt módosításai az általános fejlődés irányába mutatnak az önálló vállalkozók házastársainak védelme terén, azon belül az önálló vállalkozó nők, valamint az önálló vállalkozók házastársai vagy élettársak számára jutatott anyasági ellátás terén. Ezért szavaztam úgy, ahogy szavaztam.
Justas Vincas Paleckis (S&D) , írásban. – (LT) A jelentés mellett szavaztam, mert fontos dokumentum és mert véleményem szerint az unió több millió polgárának életére lesz hatással. Sok önálló vállalkozó művészt, ügyvédet és más foglalkozást gyakorló embert ismerek, és tudom, hogy sok esetben családtagjaik – általában feleségük vagy gyermekeik – segítik őket. Az, hogy mostantól fogva jogosultak lesznek a szociális védelemre, kétségtelenül javítani fogja anyagi helyzetüket és hangulatukat, valamint fokozni fogja munkakedvüket. Különösen fontos ez Litvánia számára, mert most, amikor a válság keményem sújtja a balti államokat, sok család került a szegénység határára.
Nem nézhetjük tétlenül, hogy a családos önálló vállalkozó nők és férfiak társadalmi igazságtalanságot szenvednek el. E jelentés elfogadása egyértelmű jel az EU tagállamainak kormányai felé, hogy támogassák az önálló vállalkozók házastársait, biztosítsák számukra a nyugdíjra, a fizetett szabadságra és az anyasági vagy apasági szabadságra való jogosultságot, és segítsenek a munkaerő-piaci újbóli beilleszkedésben.
Alfredo Pallone (PPE), írásban. – (IT) Szeretném jelezni, hogy támogatom Lulling asszony jelentését. A javaslatra azért van szükség, mert az önálló vállalkozói ágazatban továbbra is igen nagy a nemek közötti megkülönböztetés mértéke, és fennáll a veszélye annak, hogy tovább növekszik majd. A javaslat azt is figyelembe veszi, hogy szociális védelmet kell nyújtani a segítő házastársak számára, akik sok esetben igen komoly mértékben részt vállalnak az önálló vállalkozók üzleti tevékenységében, azonban számos tagállamban egyáltalán nem jogosultak szociális védelemre.
A javaslat, amelynek célja annak előmozdítása, hogy a nők hozzáférjenek a munkaerőpiachoz, valamint a feketemunka elleni fellépés támogatása, három nagyobb változást hoz a jelenlegi közösségi jogba. A „segítő házaspár” definíciója megváltozik, és magában foglalja majd a nem házas párokat is, abban az esetben, ha a nemzeti jog elismeri az ilyen kapcsolatokat. Az önálló vállalkozó nők és a segítő házastársak – ha igénylik – jogosultak legalább 14 hetes fizetett szülési szabadságra. A segítő házastárs szintén jogosultságot kap arra, hogy – ha igényli – hozzáférjen a szociális védelemi rendszerekhez.
Rovana Plumb (S&D) , írásban. – (RO) A jelentés mellett szavaztam, mert véleményem szerint ezen irányelv elfogadása uniós szinten rendkívül fontos, tekintetbe véve a jelenlegi gazdasági és pénzügyi válságot. Mivel a legtöbb tagállamban a segítő házastársak nem részesülnek azokban a szociális ellátásokban, mint házastársuk, az a véleményem, hogy azokban az esetekben, ahol egy tagállam kötelezővé teszi az önálló vállalkozó számára, hogy csatlakozzon egy szociális biztonsági rendszerhez, ugyanezt kötelezővé kellene tenni az önálló vállalkozó segítő házastársa vagy élettársa számára is.
A Tanács álláspontja sajnálatos módon hogy nem fogadja el azt, hogy az önálló vállalkozókat segítő házastársak és élettársak számára kötelezővé kellene tenni a szociális védelmi rendszerekhez való csatlakozást azokban az országokban, ahol a nemzeti jog elismeri ezt a státuszt. Mivel a nagy többség nem tagja ilyen rendszernek, nincsenek tisztában azzal, hogy milyen előnyöket biztosítanak a betegségre, rokkantságra és időskorra kiterjedő szociális védelmi rendszerek.
Az Európai Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége képviselőcsoport árnyékelőadójaként támogatom azt az álláspontot, miszerint azoknak az önálló vállalkozó nőknek, házastársaknak és élettársaknak, akik a gyermekvállalás mellett döntenek, jogosultnak kell lenniük szociális védelemre és fizetett szabadságra, és nem szabad ellehetetleníteni azt, hogy gyermekek után ellátást kapjanak, ahogy azt jelenleg a román kormány teszi.
Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Nagyon örülök annak, hogy az Európai Parlament ma a második olvasatot követően elfogadta álláspontját az önálló vállalkozói tevékenységet folytató férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló és a 86/613/EGK irányelvet hatályon kívül helyező európai parlamenti és tanácsi irányelvről.
A nők alapvető fontosságú szerepet játszanak az önálló vállalkozói üzleti tevékenységben mint tulajdonosok, segítő házastársak vagy élettársak. Örömmel fogadom a Parlament döntését a férfiakkal és nőkkel szembeni egyenlő bánásmód elvének az önálló vállalkozók és házastársaik esetében történő alkalmazásáról. Ez az EU jogszabályainak igen fontos része.
Marina Yannakoudakis (ECR), írásban. – Az ECR képviselőcsoport tagjai elkötelezett hívei az önálló vállalkozók és élettársaik esetében megfigyelhető, a nemek közötti egyenlőtlenségek áthidalására tett lépéseknek. Támogatjuk a jelentés célkitűzését, annyiban, hogy szeretnénk, ha az EU minden állama támogatást és szociális védelmet nyújtana az önálló vállalkozóknak. Mindazonáltal ellenezzük azt, hogy erről a jogszabályról uniós szinten szülessen döntés. Az ECR képviselőcsoport mindig is kiállt a szubszidiaritás elve mellett, és szilárd meggyőződése, hogy a tagállamoknak vezető szerepet kell vállalniuk a foglalkoztatási jogszabályok és a szociális politika kialakításában és előmozdításában. Ezen okok miatt az ECR képviselőcsoport tartózkodott az 1–17 módosításokat érintő szavazás során.
Roberta Angelilli (PPE), írásban. – (IT) Ma az Európai Parlament ismét rámutatott annak szükségességére, hogy az egész EU-ban magas szintű fogyasztóvédelem valósuljon meg, valamint jelezte a textiltermékek címkézésére vonatkozó rendeletek harmonizálásának fontosságát, ez utóbbit az Európában forgalomba hozott összes ruházati termék esetében kötelezővé tette. A textiltermékek megnevezésére vonatkozó jövőbeli jogszabály végrehajtása, valamint az anyagokra vonatkozó információ elhelyezése a címkén egyszerűsíti majd a jelenlegi szabályozási keretet, átláthatóvá, egyértelművé és előnyössé teszi azt a fogyasztók és a középvállalkozások számára.
A fogyasztók a címkék használatával megfontoltan dönthetnek arról, hogy megvásárolják-e a terméket, és e döntés etikai megfontolásokra – az egészséggel, a környezeti hatással, az emberi jogokkal, valamint a textiltermékeket előállító dolgozók fizetésével és munkakörülményeivel kapcsolatos megfontolásokra – is alapul. Ugyanakkor a kis- és középvállalkozások, és általában a textilipar, képesek lesznek lesz arra, hogy megvédjék termékeik minőségét, terveit és innovációját, és ennek köszönhetően versenyképesebbek lesznek, mégpedig nem csupán Európában, hanem az egész világon. A „made in” címke nem csupán lehetővé teszi a vásárlók számára hogy további információkat kapjanak az áruk jellegzetességeiről, hanem a gazdaság megerősítését is szolgálja azzal, hogy számos ágazatban előmozdítja új termékek kifejlesztését, elősegíti a foglalkoztatottságot és – ami a harmadik országokból származó termékeket illeti – támogatja a hamisítás elleni küzdelmet.
Sophie Auconie (PPE), írásban. – (FR) Ma, a globalizáció korában, amikor a termékek egyre nagyobb része nemzetközi termelési folyamat során jön létre, nehéz megtudni, hogy egy adott termék pontosan mely országból származik. Ugyanakkor a fogyasztók szeretnének az összes tény ismeretében vásárolni, és esetenként előnyben részesítik az olyan országból érkező árukat, ahol magasabbak a minőségi követelmények vagy a szociális és környezetvédelmi követelmények. Mindezt figyelembe véve úgy döntöttem, hogy a jelentés mellett szavazok, mivel a származási országot jelző címke használatának kötelezővé tételére tesz javaslatot. Véleményem szerint ez olyan alapvető fontosságú információ, amelyet minden esetben közölni kell a fogyasztóval. Támogatom azt az elgondolást is, hogy az Európai Bizottság két éven belül készítsen olyan jelentést, vagy akár jogalkotási javaslatot, amelynek célja a textilek esetében használt címkék harmonizációja. Ha évtizedek óta ugyanazon a piacon működünk, miért van az, hogy a méretezés és sok más hasonlóan fontos információ tagállamról tagállamra eltér?
Zigmantas Balčytis. (S&D) , írásban. – (LT) A rendelet mellett szavaztam, mivel úgy vélem, hogy a textilgyártók és a fogyasztók számára egyaránt egyértelműbb információt biztosít. Örülök a rendelet formájának, amely a jelenleg hatályos irányelveket közelíti egymáshoz, és így csökkenti az adminisztratív terhet, amely a tagállamokra nehezedik minden olyan esetben, amikor egy új textilszál-elnevezés megjelenésekor a nemzeti jogba átemelik a technikai kiigazításokat. Mindazonáltal úgy érzem, ideje annak, hogy tárgyalni kezdjünk a textilcímkézési rendszer felülvizsgálatáról, ami nem jelent majd újabb terhet a gyártóknak, és ugyanakkor egyértelműen érthető és elfogadható a fogyasztók számára is. Ezért támogatom a rendeletben elfogadott javaslatokat, hogy az Európai Bizottság jelentésének ki kell terjednie az olyan kérdésekre is, mint például az egységes uniós címkézési rendszer használata a ruházati termékek és lábbelik méretének jelölésére, a potenciálisan allergén vagy veszélyes anyagokat jelzése, valamint az öko- és szociális címkézés.
<>
Jean-Luc Bennahmias (ALDE) , írásban. – (FR) Talán meglepőnek tartják, de a „made in” kifejezés, amely számos, ruházati termékeken elhelyezett címkén látható, ma nem kötelező és használata tagállamonként nagy mértékben eltér. A Bizottságnak az új textilszálak piacra jutási idejéről szóló rendelettervezetének megfontolása során éltünk a lehetőséggel, hogy a címkézés problémáját orvosoljuk. Tény, hogy az európai jogszabályok hiányában fennáll annak a veszélye, hogy olyan, harmadik országokban előállított termékek jelennek meg, amelyeknek felirata azt a látszatot kelti, hogy Európában készültek. A jelentés továbbá felhívja a Bizottságot arra, hogy fontolja meg az olyan címkézés lehetőségét, amely a fogyasztóknak információt nyújtana az általuk vásárolt termékek előállításával kapcsolatos szociális és környezetvédelmi feltételekről.
Vito Bonsignore (PPE), írásban. – (IT) Gratulálok az előadónak, Manders úrnak, hogy kemény munkával három összetett irányelvet egyesített. A jelentés egyszerűsíti a jelenlegi szabályozási keretet azzal, hogy biztosítja többek között az új textilszálak gyors piacra dobását. Kis- és középvállalkozásaink számára ez azt jelenti, hogy csökkenthetik adminisztratív költségeiket, és gyorsabban tehetnek szert haszonra az új textilszálak értékesítésével. Ezek az intézkedések előmozdítják az innovációt, és véleményem szerint ez alapvető fontosságú az európai vállalatok számára. Valóban csak innovatív és magas színvonalú termékekkel kerülhetünk ki győztesen a globális versenyből és lábalhatunk ki a jelenlegi nehéz, válságos időszakból.
A szöveg a fogyasztók védelmét is biztosítja, akiknek védelme – ezt szeretném hangsúlyozni – politikáink központi eleme. Az elfogadott szabályok garantálni fogják az európai polgárok számára az egyértelműbb és átláthatóbb szabályozásokat, és ez azt jelenti, hogy a fogyasztók hamarabb élvezhetik az innovatív termékek nyújtotta előnyöket. Végül hozzá kell tenni, hogy a közegészségügy terén is nagyobb védelem érvényesül. A részletesebb címkék elhelyezése információt ad majd a polgároknak a textilszál és a kapcsolódó termékek származásáról.
Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban. – (PT) Örömmel fogadom e rendelettervezetet, amelynek célja a jelenleg hatályos jogi keretrendszer egyszerűsítése és fejlesztése, és azt tűzte ki célul, hogy előmozdítsa az innovációt a textil- és ruházati ágazatban, és ugyanakkor lehetővé tegye a textilszálak felhasználói és fogyasztói számára, hogy hamarabb élvezhessék az innovatív termékek nyújtotta előnyöket. Az egyszerűsítés kérdése alapvető fontosságú az innováció előmozdításához az európai iparban, valamint a fogyasztóknak adott információ mennyiségének növeléséhez. Szintén fontos, hogy olyan alternatív jogszabályokat találjunk, amelyek az irányelvek átültetése során kevesebb terhet jelentenek az eljárások és a költségek tekintetében. Az iparra pozitív hatással lesz, ha a kérelem benyújtása és a termék forgalomba hozatalának engedélyezése között kevesebb idő telik el, mivel ennek köszönhetően csökkennek az adminisztrációs költségek, és lehetőség nyílik arra, hogy a termék hamarabb kerüljön piacra, ami az eladásokból származó bevételt növeli.
Lara Comi (PPE), írásban. – (IT) Végre elfogadtuk a textiliparra vonatkozó „made in” rendeletet. A Parlament még 2005-ben megszavazta a bizonyos, harmadik országból importált termékek származási országának jelöléséről szóló tanácsi rendeletre vonatkozó javaslatot, de a Tanács leállította a folyamatot. Mivel azonban nem együttdöntési eljárásról volt szó, az egyes nemzeti kormányok ellenállásával szemben nem lehetett sokat tenni.
A mai szavazás azonban erőteljes politikai jelzés az európai polgárokat képviselő Parlament részéről, és határozottan arra hívja fel a Tanácsot, hogy fogadja el e rendeleteket. Ma közelebb kerültünk a célhoz, és mindez összhangban áll a Lisszaboni Szerződésben foglalt célkitűzésekkel is.
Lehet, hogy ez még csak a szavazás első olvasata, de mindenképpen fontos eredmény, amely más nemzeti küldöttségekben és más politikai csoportokban dolgozó kollégákkal az utóbbi hónapokban végzett kemény munka eredménye. Ez az új rendelet megvédi azokat az európai fogyasztókat, akik ismerni kívánják a textiltermékek származási országát, valamint védelmet nyújt azoknak a kis- és középvállalkozásoknak, amelyek e termékeket a tagállamokban állítják elő. Ez például azt is jelenti, hogy a jövőben már nem mondhatjuk, hogy egy termék származási országa egy tagállam, ha valójában a termék csak 25%-ban készül az adott országban. Mától fogva a terméknek legalább 50%-ban a „származási hely”-ként megjelölt országban kell készülnie.
Lena Ek, Marit Paulsen, Olle Schmidt és Cecilia Wikström (ALDE) , írásban. – (SV) Általában elmondhatjuk, hogy támogatjuk kollégánk, Manders úr jelentését a textiltermékek elnevezéséről és ehhez kapcsolódó címkézéséről. Mindazonáltal igen kritikusan fogadjuk az eredet kötelező megjelölését, mivel meggyőződésünk, hogy az európai fogyasztóknak emiatt majd magasabb árat kell fizetniük, továbbá hogy rosszabbak lesznek a körülmények és magasabbak a költségek, különösen a kis- és középvállalkozások esetében. Hiszünk a szabad kereskedelemben, és ezért úgy véljük, hogy fontos az, hogy szükségtelen szabályozással ne alakítsunk ki még nagyobb technikai akadályokat. Ehelyett az eredet megjelölésére való fogyasztói igényre alapuló önkéntes címkézési rendszert támogatjuk.
Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) 2009. január 30-án a Bizottság elfogadott egy új rendeletre vonatkozó javaslatot a textiltermékek elnevezéséről és ehhez kapcsolódó címkézéséről. A javaslat összefoglal minden, a textilek elnevezésére és a textiltermékek ehhez kapcsolódó címkézésére vonatkozó jogszabályt. Az előadó szavaival élve, a felülvizsgálat „alapvetően technikai lépés, nincs nagyobb politikai jelentősége.”
Tudjuk azonban tudjuk, hogy a verseny, amelynek az európai textileknek meg kell felelniük – elsősorban a kínai termékekkel szemben – szükségessé teszi azt, hogy a jövőben átfogóbb intézkedéseket foganatosítsunk a címkézéssel kapcsolatban. Ez pedig innentől kezdve a Bizottság feladata. Ugyanakkor az Európai Unió előtt álló kihívások szükségessé teszik a piac fejlesztését és erősítését is, és ennek teljes megvalósításához erőfeszítéseket kell tennünk az akadályok megszüntetésére. A textilek elnevezésére vonatkozó szabványok harmonizációja és egyszerűsítése teljesíti ezt a célkitűzést, mivel egyértelművé teszi a fogyasztók számára nyújtott információkat, és így hozzájárul az ágazat versenyképesebbé tételéhez.
José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) A fogyasztók alapvető előjoga, hogy lehetőségük legyen pontosan azonosítani azt, hogy egy adott termék hol és hogyan készült, valamint hogy elsődlegesen miből áll, így alapozhatják meg bizalmukat és védhetik jogaikat. Ugyanakkor ezzel egy fontos tényező jelenik meg a globális textilpiacon folyó tisztességes verseny előmozdításában is. Ebből a szempontból a textiltermékek címkézésének szabványosítása pozitív hatással lesz majd az európai – és különösen a portugál – textil- és ruhaipar versenyképességére. Hangsúlyozni szeretném, hogy szükség van a nem uniós országokból importált textiltermékek eredetének megjelölésére vonatkozó harmonizált szabályokra, az Unióban előállított termékek származási helyének jelölésére vonatkozó pontos kritériumokra, valamint a szociális címkézésre, hogy a fogyasztók információt kapjanak az egészségügyi és biztonsági előírások betartásával és az emberi jogok tiszteletben tartásával kapcsolatban. Hasonlóképpen fontosnak tartom a textiltermékek környezeti teljesítményét mutató ökocímkézést. A címkézésre vonatkozó világosabb és átláthatóbb szabályok bevezetése – amely a nem textilből álló, állati eredetű összetevőkről is információt ad – segít majd a fogyasztók abban, hogy meg tudják különböztetni a termékeket és az eltérő minőségeket.
Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) A jelentés mellett szavaztam fő célkitűzése miatt, mely szerint támogatja a származási hely megjelölését, valamint figyelembe veszi a fogyasztók és a munkavállalók jogait, valamint az országaink textil- és ruházati iparában folyó termelést. Azonban bizonyos, a címkézéssel kapcsolatos részletekkel nem értünk egyet, egészen pontosan a textilszálakra vonatkozó túlzottan részletes leírással, különösen abban az esetben, ha kis- és középvállalkozásokról (kkv-k) van szó, ennek oka a lehetséges költségek nagysága.
Ezért szeretnék rámutatni, hogy jóllehet általában véve a jelentés mellett szavaztunk, vannak olyan javasolt részletek, amelyekkel nem értünk egyet. Véleményünk szerint felülvizsgálatra van szükség, vagy legalábbis olyan, támogatást biztosító kikötésekre, amelyek kivédik a kkv-kat érintő problémákat.
Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) Egy termék eredetének megjelölése fontos ahhoz, hogy a fogyasztók pontosan ismerjék az általuk vásárolt termék pontos származási helyét. Nem helyes, ha egy termék megjelölésén az szerepel, hogy az EU-ból származik, ha csupán a csomagolást végezték az EU-ban, míg az előállítás egyéb fázisait nem uniós országokban végezték el. Az elfogadott új szabályok elősegítik majd a jobb átláthatóságot a nemzetközi kereskedelemben és egyértelműbb információt nyújtanak majd a fogyasztók számára. Ezért szavaztam úgy, ahogy szavaztam.
Andreas Mölzer. (NI) , írásban. – (DE) Szeretném ismét elmondani, hogy az ökocímke teljesen mást ígér, mint amit végül biztosítani tud, gondoljunk csak a „biogyapot”-botrányra vagy a közelmúlt biokémiai anyagokkal kapcsolatos fiaskóira. Először is, az ökocímke használata fokozza a biotermék-piacon a címkék és jelzések káoszát – amelyeket egyébként az EU értelmes módon egyszer és mindenkorra szabványosíthatna, a szabványosítást az EU általában úgyis szívesen végzi –, másodszor pedig legfőbb ideje annak, hogy az EU elfogadja a genetikailag módosított gyapotot. Ha arra várunk, hogy a káros anyagok lehetséges hatásainak vizsgálata megtörténjen, akkor addig is használhatunk olyan címkéket, amelyek legalább azt jelzik, hogy az adott áru tartalmaz genetikailag módosított gyapotot.
Továbbá, itt az ideje annak, hogy az EU figyelmet fordítson a rádiófrekvenciás azonosítás (RFID) kérdésére. Nem helyezhetünk el elektronikus címkéket a textiltermékeken az érintettek tudta nélkül; még mindig nincsenek meg a megfelelő, címkézésre vonatkozó szabályok. Ha a gyalogosok mozgása követhető az RFID-t tartalmazó öltözet segítségével, akkor az emberek minden lépése nyomon követhető lesz. Mivel ezt a jelentés is kimondja, igennel szavaztam.
Cristiana Muscardini (PPE), írásban. – (IT) Támogatom Manders úrnak a textiltermékek származását jelző címkézéséről szóló jelentését, mivel olyan problémát old meg, amely régóta fenyegette már fogyasztóink választási szabadságát. A származási helyet mutató megjelölések garantálják az átláthatóságot, biztonságot és információt az európai polgárok számára, és ugyanakkor egyértelmű, közös szabályokat határoznak meg vállalkozásaink számára.
A probléma azonban továbbra is fennáll a harmadik országokból, kereskedelmi partnereinktől érkező textiltermékek esetében. Ezért felkérem képviselőtársaimat: erősítsék meg azt, hogy támogatják a származási hely megjelöléséről szóló rendeletet, amelyről jelenleg a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság tárgyal. Ez védelmet nyújt majd fogyasztóink és vállalkozásaink számára, nem csupán a textil- és ruházati termékek terén, hanem olyan ágazatokban is, amelyek az európai gazdasági növekedés szempontjából érzékenynek tekinthetők.
Alfredo Pallone (PPE), írásban. – (IT) Az európai textilipar azzal reagált az utóbbi évek nagy gazdasági kihívásaira, hogy a szerkezetátalakítás, a modernizáció és a technológiai innováció nehéz útjára lépett. Az európai vállalkozások javítottak világpiaci helyzetükön, az olyan versenyelőnyökre koncentrálnak, mint például az igen magas hozzáadott értékkel rendelkező termékek minősége, tervezése és technológiai innovációja. Az európai ipar világszerte kulcsszerepet játszik az új termékek, csúcstechnológiát alkalmazó és a nem szőtt, új célokra használható textilek, valamint a tisztításra, a gépjárműgyártásban vagy a gyógyászatban használható termékek fejlesztésében.
Örömmel fogadom a Bizottság rendelettervezetét, mivel meggyőződésem, hogy egyszerűsíti az új textilszálak kifejlesztésére és termesztésére vonatkozó meglévő szabályozási keretet, és megvan benne a lehetőség, hogy a textil- és ruházati ágazatban előmozdítsa az innovációt, és ugyanakkor lehetővé tegye a textilszálak felhasználói és fogyasztói számára, hogy az innovatív termékek nyújtotta előnyöket hamarabb élvezhessék.
Végül szeretnék hangot adni annak, hogy teljes mértékben támogatom a származási ország megjelölésére vonatkozó rendeletet, mivel úgy gondolom, hogy ez elengedhetetlen ahhoz, hogy a fogyasztók megfelelő információt kapjanak az általuk vásárolt termék összetételéről és eredetéről.
Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Mi, zöldek, tartózkodtunk a jelentésről szóló zárószavazás során, elsősorban azért, mert elfogadásra került néhány, az Európai Néppárt, a liberálisok és a Szabadság és a Demokrácia Európája képviselőcsoport által javasolt kulcsfontosságú módosítás. Összefoglalva elmondható, hogy e módosítások mindegyike a származási hely megjelölésére vonatkozó rendelkezések kiszélesítése irányában mutat.
Tokia Saïfi (PPE), írásban. – (FR) Nem támogattam a textiltermékek elnevezéséről és ehhez kapcsolódó, származási országot jelző címkézéséről szóló Manders-jelentés módosításait (47/49, 48, 12 és 67). E módosítások, amelyek célja, hogy a harmadik országokból (kivéve a Törökországból és az EGT tagállamaiból) érkező textiltermékeken szerepeljen a származási hely megjelölése vagy hogy a rendelet pontosan szabályozza az Európában előállított textiltermékek származási helyének önkéntes jelölésére vonatkozó feltételeket, azt eredményeznék, hogy bizonytalanná válna e fontos jogszabály rövid időn belül történő elfogadása. Az Európai Bizottság által beterjesztett, az eredetmegjelölésre vonatkozó rendelettervezetet a Tanács még tárgyalja, valamint tárgya egy, a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság által készített jelentésnek.
Nem ellenzem a termékek átláthatóságát és nyomon követhetőségét, ha azok a fogyasztó javát szolgálják. Mindazonáltal nekünk, az európai parlamenti képviselőknek felelősségünk, hogy tiszteletben tartsunk bizonyos rendeleti kereteket. Véleményem szerint azelőtt, hogy elfogadnánk az Európában eladott ruházati termékek származási országának kötelező megjelölését a címkén, először meg kell bizonyosodnunk afelől, hogy a származási helyet jelölő címkézésre vonatkozó rendelettervezet tartalmazza az összes szükséges garanciát, különös tekintettel a végrehajtás módszereire.
Zigmantas Balčytis. (S&D), írásban. – Támogattam a dokumentum elfogadását. Az EU és Ukrajna közötti viszony mindig is igen szoros volt, és konstruktív párbeszédre alapult. Ukrajna gazdaságát – az EU tagállamainak gazdaságához hasonlóan – erősen sújtotta a nemzetközi pénzügyi válság, és ennek következménye a termelés drámai visszaesése, a romló költségvetési helyzet és a külső finanszírozásra való fokozott igény. Az Unió által nyújtott makroszintű, 500 millió eurós pénzügyi támogatásnak nem csupán az IMF és a Világbank programjainak és forrásainak kiegészítéséül kell szolgálnia, hanem biztosítania kell az EU részvételével létrejövő hozzáadott értéket. Ez a támogatás azonban Ukrajnában csak akkor mozdíthatja elő a gazdasági stabilizációt, ha a fő politikai erők garantálják az ország stabilitását, és a szükséges strukturális reformok szigorú végrehajtásával kapcsolatban széles körű konszenzus alakul ki.
Vilija Blinkevičiūtė (S&D), írásban. – (LT) Az Ukrajnának nyújtott makroszintű pénzügyi támogatás különösen jelentős most. E támogatás növelheti az EU befolyását az ukrajnai politikára, és segíthet Ukrajnának abban, hogy kilábaljon a jelenlegi súlyos gazdasági válságból. A Közösség által nyújtott pénzügyi támogatás rámutat arra, hogy Ukrajna, mint potenciális tagjelölt ország, stratégiai fontossággal bír. A makroszintű pénzügyi támogatás olyan időszakban valósul meg, amikor az EU az ukrajnai energiaágazat reformjának támogatása érdekében segít a pénzügyi eszközök mozgósításában. A Bizottság és a többi érintett intézmény együtt munkálkodik az ukrajnai hatóságoknak nyújtott támogatási csomagon, amelynek célja az, hogy segítsen fenntartható megoldást találni Ukrajna középtávú gázszállítási és fizetési kötelezettségeinek teljesítésére. Jóllehet a javasolt makroszintű pénzügyi támogatás az elgondolás szerint nem áll közvetlen kapcsolatban a csomaggal, mindenképpen elősegítené Ukrajna gazdasági stabilizációját és reformjait. Egyetértek a döntéssel, hogy Ukrajna részesüljön rendkívüli makroszintű pénzügyi támogatásban. E segítség nélkül Ukrajna nem lenne képes teljes mértékben és továbbra is integrálódni a gazdaság számos területén és kivitelezni további céljait.
Sebastian Valentin Bodu (PPE), írásban. – (RO) Ukrajna most fizeti meg a súlyos gazdasági válság, valamint a régóta tartó politikai instabilitás árát, amely lehetővé tette a kijevi hatóságok számára, hogy kihúzzák magukat azon kötelezettségvállalások alól, amelyeket a nemzetközi pénzügyi intézmények felé tettek. Fontos, hogy az Európai Unió részt vegyen keleti szomszédja megsegítésében most, amikor a szociális helyzet romlik és a pénzforgalom elégtelen, holott pénzforgalomra minden állam működtetéséhez szükség van.
Ukrajnának stabilitás kell. Az Európai Bizottság által nyújtott hitel, a Közösség jogalkotásának jóváhagyásával szintén megerősíti azt, hogy Ukrajna tagjelöltnek tekinthető. Az Európai Bizottságnak azonban mostantól kezdve igen komoly figyelmet kell fordítania a Kijevnek nyújtott hitel felhasználásának nyomon követését szolgáló mechanizmusokra.
Az Európai Unió továbbá abban a helyzetben van, hogy felkérheti Ukrajnát arra, hogy határozottabban hajtsa végre azokat az életbevágó fontosságú reformokat, amelyek segítik majd a jogállamiság konszolidációját. A folyamat, amely során Ukrajna állami felügyeletű gazdaságból piacgazdasággá válik, fájdalmas és nehéz folyamat, amelyet különösen az ukrán emberek szenvednek meg. E gazdasági átmenetet az intézményi reformot célzó erőfeszítésekkel kell megtámogatni. Ukrajnának mindkét fronton meg kell birkóznia a problémákkal, bármennyire is nehéznek tűnnek jelenleg.
Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban. – (PT) Örömmel veszem tudomásul, hogy elfogadásra került az Ukrajnának nyújtandó makroszintű pénzügyi támogatásról szóló jogalkotási állásfoglalás, mivel lehetővé teszi majd az ország számára, hogy kezelje a globális pénzügyi válság következményeit azzal, hogy biztosítja a költségvetési és a külső számlák fenntarthatóságát. Az Ukrajna kérésére adott reakció – a Nemzetközi Valutaalap jelenlegi programjával összefüggésben – alapvető fontosságú a gazdasági stabilizáció szempontjából. Ukrajnának azonban meg kell tennie a szükséges intézkedéseket ahhoz, hogy megelőzze a csalást, a korrupciót és bármely más, a támogatással kapcsolatos szabálytalanságot, valamint fellépjen azok ellen, és tegye lehetővé a Bizottság általi ellenőrzéseket és a Számvevőszék által végrehajtott ellenőrzéseket. Arra az egyetértési megállapodásra és hitelszerződésre gondolok, amelyekről az ukrajnai hatóságokkal kell megegyezésre jutni, és amely specifikus intézkedéseket határoz majd meg, amelyeket az országban a csalás, a korrupció és bármely más, a támogatással kapcsolatos szabálytalanság megakadályozásával, valamint az azokkal szembeni fellépéssel kapcsolatban kell majd végrehajtani.
Mário David (PPE), írásban. – (PT) Örömmel szavaztam az Ukrajnának nyújtandó makroszintű pénzügyi támogatást lehetővé tevő parlamenti javaslat mellett. Ukrajna, mint potenciális tagjelölt ország, kiváltságos partner, és olyan specifikus politikákra van szüksége, amelyek sajátos problémáinak megoldását célozzák. Azonban az Európai Unió által Ukrajnának nyújtott makroszintű pénzügyi támogatást csak abban az esetben mozdítja elő az ország gazdasági stabilizációját, ha a pártpolitikai környezet stabilizálódik és a meghatározó politikai erők – amelyek az utóbbi években túlságosan el voltak foglalva a hatalomért és befolyásért vívott kis belháborúikkal – széles körű konszenzust alakítanak ki az ország jövője szempontjából szükséges strukturális reformok szigorú végrehajtásával kapcsolatban.
Mindenképpen szükséges az is, hogy az ukrajnai kormány lépéseket tegyen az igazságügyi hatóságok függetlenségének biztosítására, mivel e hatóságok túlságosan nagy befolyás alatt állnak, mégpedig nem csupán a politikai erők, hanem a gazdaság szereplőinek befolyása alatt is. Szabad és független igazságszolgáltatás hiányában nincs jogállamiság, nincsenek garantálva az emberi jogok, és nem valósul meg külföldi befektetés vagy fejlődés. A hitelszerződésben meghatározott mechanizmusoknak tekintetbe kell venniük ezeket a tényezőket, annak érdekében, hogy az EU intézményei képesek legyenek szigorúan ellenőrizni a megvalósítást.
Ioan Enciu (S&D), írásban. – (RO) Ukrajna, az Európai Unió közvetlen szomszédja azon európai országok közé tartozik, amelyeket keményen sújtott a globális gazdasági válság. A negatív hatás, amelyet a válság az ukrajnai gazdaságra gyakorolt, nem csupán a belső stabilitást, hanem az egész régió stabilitását veszélyezteti. Az Ukrajnának nyújtandó makroszintű pénzügyi támogatás mellett szavaztam, amely különösen nagy mértékben elő fogja segíteni azt, hogy az országban kialakuljon a stabilitás, és hogy folytatódjanak a gazdasági reformok.
A Bizottságnak és a többi érintett intézménynek – a Nemzetközi Valutaalapnak, a Világbanknak, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Banknak és az Európai Beruházási Banknak – fel kell gyorsítania az Ukrajnának nyújtott támogatási csomag összeállításának folyamatát annak érdekében, hogy gazdaságának és elsősorban energiaágazatának megreformálásával kapcsolatban fenntartható megoldást találjanak és alkalmazzanak.
Az Ukrajna területén folyó földgáztranzittal kapcsolatos problémák megoldása stratégiai fontosságú. Úgy vélem, hogy üdvözlendő, hogy az Európai Unió–Ukrajna társulási menetrendbe bekerült a gáztranzit kérdése. Szilárd meggyőződésem, hogy ezt az együttműködést meg kell erősíteni, és ez azt is magában foglalja, hogy az együttműködés új formáit kell megtalálnunk. Ukrajnának támogatást kell nyújtani ahhoz, hogy folytassa a reformokat és így haladjon az európai integráció útján, és ez felel meg az Európai Unió európai szomszédságpolitikai keretrendszerében felvázolt céloknak.
Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) A közelmúltban egész Európa aggodalommal fogadta az ukrajnai parlament képviselői közötti erőszakról szóló híreket, amelyek egyértelműen mutatták az ukrajnai társadalom megosztottságát, azt, hogy az ország válaszút előtt áll, valamint azt, hogy Oroszország szükségszerűen szerepet játszik a térségben. Úgy gondolom, hogy az Európai Uniónak továbbra is mutatnia kell Ukrajna számára az Európába vezető utat. Ennek érdekében a jelenlegi makroszintű pénzügyi támogatásnak egy újabb jelnek kell lennie, amely azt mutatja, hogy közelebb kerültünk Ukrajnához és jelzi az országgal szembeni szolidaritást a társadalmi, gazdasági és pénzügyi gyengeség idején.
Remélem, hogy Ukrajna fenntartás nélkül megkezdi az európai konvergencia folyamatát, hogy a javasolt társulási megállapodás hatályba lép és megerősíti a bilaterális kapcsolatokat és cseréket, valamint hogy az út végén Ukrajna majd csatlakozhat közös térségünkhöz. Remélem továbbá, hogy a jövőben egyre kevésbé lesz szükség ilyen típusú támogatásra, Ukrajna politikailag ismét stabil lesz, az ország visszanyeri társadalmi egyensúlyát és megújítja kereskedelmének szerkezetét, és a jövőben is a demokrácia, az emberi jogok és a jogállamiság mellett dönt.
José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) Ukrajna gazdaságát egyre keményebben sújtja a nemzetközi pénzügyi válság, a termelés drámai mértékben csökken, a költségvetési helyzet romlik, és egyre nő a külső finanszírozási igény. Az EU által nyújtott pénzügyi támogatás azt mutatja, hogy Ukrajna, mint potenciális tagjelölt ország, stratégiai fontossággal bír. Ezért szavaztam amellett, hogy Ukrajna kapjon makroszintű pénzügyi támogatást olyan hitel formájában, amelynek maximális tőkeösszege 500 millió EUR, így támogatható az ország gazdasági stabilizációja, valamint így enyhíthetők a Nemzetközi Valutaalap hatályos programjában meghatározott – a fizetési mérleghez és a költségvetéshez kapcsolódó – finanszírozási szükségletek. Úgy vélem, fontos, hogy Ukrajnának segítsünk visszatérni egy minimálisan szükséges társadalmi-gazdasági szintre, és hogy lehetővé tegyük költségvetésének stabilizációját és így teremtsünk lehetőséget a növekedés és a politikai bizalom számára. Egyetértek azzal is, hogy olyan ellenőrzési mechanizmusokat kell biztosítani, amelyek fokozzák az egyértelműséget, az átláthatóságot és az elszámoltathatóságot. Az Európai Parlamentet rendszeresen informálni kell a Gazdasági és Pénzügyi Bizottság munkájáról.
João Ferreira (GUE/NGL), írásban. – (PT) A javasolt, Ukrajnának nyújtandó makroszintű pénzügyi támogatás nem őszinte, érdek nélküli segítség. Épp ellenkezőleg. Egyebek mellett az, hogy a támogatást a Nemzetközi Valutaalap feltételeitől és a „gazdasági reform EU–Ukrajna társulási menetrendben meghatározott alapelveitől és céljaitól” tesszük függővé, a következőket jelenti: az EU és Ukrajna közötti átfogó szabadkereskedelmi övezet létrehozása; az EU közös kül- és biztonságpolitikájának való megfelelés; szorosabb együttműködés a katonai vonalon, amely a közös érdek körébe tartozó kérdések rendezését szolgálja; Ukrajna lehetséges részvétele az EU Atalanta haditengerészeti műveletében; teljes és teljes mértékben működő piacgazdaság létrehozása Ukrajnában, valamint a makrogazdasági stabilitás EU által meghatározott alapelveinek alkalmazása; a jóléti állam reformjával kapcsolatos legjobb gyakorlatok megosztása az EU és Ukrajna között az ukrajnai nyugdíjrendszer jobb fenntarthatósága érdekében. Mindazok miatt, amit a javaslat egyértelműen kimond, és mindazok miatt, ami a sorok között olvasható, valamint figyelembe véve a fentebb említett uniós nyelvezet jól ismert jelentését, egyértelmű, hogy csakis a javaslat ellen szavazhatunk. Így az ukrajnai néppel szembeni szolidaritásunkat is kifejezzük.
Filip Kaczmarek (PPE), írásban. – (PL) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, igennel szavaztam az Ukrajnának nyújtott makroszintű pénzügyi támogatásról szóló jelentésre. Fontos döntésről van szó, ami azt jelenti, hogy az Európai Unió és Lengyelország igen fontos szomszédjának fogunk segítséget nyújtani.
Az 500 millió eurós hitel segíteni fog Ukrajnának kilábalni a pénzügyi válságból. Azt hiszem, senkit sem kell meggyőznöm arról, hogy Ukrajna gazdasági stabilizációja és az ukrajnai energiaágazat reformja az Unió érdeke. Az, hogy e célkitűzések megvalósíthatók lesznek-e, az ukrán embereken múlik. Örülök annak, hogy ma megmutattuk: velük akarunk dolgozni és segíteni akarunk.
Iosif Matula (PPE), írásban. – (RO) Az Európai Unió által Ukrajnának nyújtandó pénzügyi támogatás mellett szavaztam, mivel úgy vélem, hogy szolidaritást kell mutatnunk, ami azt is magában foglalja, hogy segítünk az országnak kilábalni a jelenlegi gazdasági válságból. Ukrajnának, mint az EU-val szomszédos, a jövőben csatlakozni kívánó országnak, egyértelmű politikai jelzést kell adnunk, amely arra ösztönzi majd a hatóságokat, hogy az EU-val egyeztetett reformintézkedéseket végrehajtsák.
Ugyanakkor az is fontos számunkra, európaiak számára, hogy szomszédaink prosperáljanak, belpolitikai helyzetük stabil legyen, és az európai normákkal és értékekkel összhangban működjenek. E tekintetben reméljük, hogy az EU által Ukrajnának nyújtott hitelt az egész ukrán társadalom megsegítésére használják fel. E társadalomba tartozik több mint félmillió román, akik Észak-Bukovinában, Észak-Máramarosban és Dél-Besszarábiában élnek. Az Európai Bizottságnak természetesen minden intézkedést meg kell tennie annak biztosítására, hogy ezt a kivételes pénzügyi támogatást – az előre jelzett hatás elérése érdekében – körültekintően használják fel, olyan helyeken, ahol szükség van rá. A támogatás feltételeinek összhangban kell állnia az EU–Ukrajna társulási menetrend főbb célkitűzéseivel, a pénzeszközök felhasználásának folyamatát alapos európai ellenőrzésnek kell alávetni, és az Európai Parlamentet rendszeresen tájékoztatni kell a fejleményekről.
Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL), írásban. – (FR) Tűrhetetlen, hogy az európai hitelekre és támogatásokra az IMF által meghatározott korlátozások érvényesek. Elfogadhatatlan, hogy az Európai Bizottság kívánja igazolni, hogy a Világbank és az IMF politikáit végrehajtják-e azok a tagállamok, amelyek e politikák kedvezményezettei, és hogy nincs tekintettel az ukrán nép szuverenitására.
A mai napon az Európai Parlament elé terjesztett makroszintű pénzügyi támogatás ellen szavazok. Nem arról van szó, hogy ne támogatnám az ukrajnai embereket. Épp ellenkezőleg, nem szeretném, ha még többet kellene szenvedniük az IMF, a Világbank és az Európai Bizottság által rájuk kényszerített elavult és veszélyes neoliberális rendszer miatt.
Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) Az ukrajnai gazdaság stabilizációjának és helyreállításának folyamatát a Nemzetközi Valutaalap pénzügyi támogatása segíti elő. Ukrajna a rosszabbodó gazdasági kilátások következtében az Uniótól makroszintű pénzügyi támogatást kért. A makroszintű pénzügyi támogatási program alapvető fontosságú azon európai nemzetek pénzügyi stabilitásának előmozdításában, amelyeket érintett a közelmúltban bekövetkezett válság, és amelyekre negatív hatással volt a válság nagyobb kereskedelmi partnereikre gyakorolt hatása. A pénzügyi egyensúlytalanságok a költségvetésekkel és a fizetési mérlegekkel állnak kapcsolatban. A segítség fontos ahhoz, hogy Ukrajna a lehető legkoherensebb módon kezelje a válságot. Az EU-nak tehát olyan térségnek kell lennie, ahol a szolidaritás érvényesül. Ezért szavaztam úgy, ahogy szavaztam.
Andreas Mölzer. (NI) , írásban. – (DE) Ukrajnát, keleti szomszédaink között jelentős és fontos partnerünket, súlyosan érintette a globális gazdasági válság. Ezért igent kell mondanunk a Bizottság által javasolt, maximálisan 500 millió eurós makroszintű hitel formájában nyújtandó pénzügyi támogatásra. Ennek az a célja, hogy fedezze az ország általános, fizetési mérleghez kapcsolódó szükségleteit és külső finanszírozási szükségletét, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) által meghatározott módon.
Ukrajnát támogatni kell hosszú távú makrogazdasági stabilitásának megerősítésében, mivel az ország az EU egyik fontos kereskedelmi partnere. Véleményem szerint azonban az is fontos, hogy az EU költségvetéséből nyújtott támogatás ne csupán az IMF-programnak feleljen meg, hanem összhangban álljon az EU Ukrajna irányában gyakorolt politikájának legfontosabb alapelveivel és céljaival is. Az EU segítségének köszönhetően, a pozitív feltételesség alapján Ukrajnában újabb szükséges szerkezeti reformok végrehajtása kezdődött meg. Ezért szavaztam a jelentés mellett.
Alfredo Pallone (PPE), írásban. – (IT) Moreira úr jelentése mellett szavaztam. A javasolt makroszintű pénzügyi támogatás célja, hogy az IMF által a készenléti keretmegállapodás részeként nyújtott támogatást és a Világbank által nyújtott támogatást kiegészítse; formája szerint a költségvetés finanszírozásának támogatását célzó hitel.
A makroszintű pénzügyi támogatási program célja, hogy az Uniótól érkező további pénzeszközöket kiegészítse. Az Unió által nyújtott pénzügyi segítség mutatja, hogy Ukrajna, mint potenciális tagjelölt ország, stratégiai fontossággal bír. A makroszintű pénzügyi támogatást akkor nyújtja az EU, amikor az ukrajnai energiaágazat reformját elősegítő pénzeszközök mobilizálásában is részt vesz. Egyetértek az előadó azon céljával, hogy a javasolt projektet egyértelműbbé, átláthatóbbá és dokumentálhatóbbá kell tenni.
Ioan Mircea Paşcu (S&D) , írásban. – Senki sem vitatja azt, hogy Ukrajna „stratégiai partnerünk”, és helyzete igen fontos a számunkra. Ma Ukrajna gazdasági szempontból válaszút előtt áll, nehéz helyzetben van, politikai szempontból pedig egy olyan új kormánya van, amely az Oroszországgal ápolt szorosabb viszonyt szeretné előmozdítani. Ezért stratégiai szempontból jó döntés, hogy Ukrajnát 500 millió EUR hozzáférhetővé tételével megsegítsük, és ezt a döntést támogatni is fogjuk. Taktikai szempontból azonban nincs–e ellentmondás a pénzügyi segítség mértéke – csupán félmilliárd euróról van szó, míg a pénzügyi támogatás egyéb formái tízmilliárdokkal operálnak – és az ukrajnai gazdaságpolitika fölötti befolyás között, amelyet cserében elvárunk?! Az EU természetesen szigorú szabályokat fogalmaz meg, amelyeket a pénzügyi támogatásban részesülő kedvezményezetteknek tiszteletben kell tartaniuk, független attól, hogy mekkora a támogatás összege. Bizonyos esetekben azonban – és különösen akkor, amikor a támogatás mértéke viszonylag kicsi – ugyanezen, igen magas szintű feltételek fenntartása olyan politikai rugalmatlanságot mutat, amely csupán az eszköz hatékonyságát rontja, különösen egy olyan időszakban, amikor mások sokkal rugalmasabbak a segítségnyújtás terén.
Traian Ungureanu (PPE), írásban. – Az EURONEST elnökhelyetteseként az Ukrajnának nyújtandó makroszintű pénzügyi támogatás mellett szavaztam. Remélem, hogy a segítségnyújtás gyorsan, és a rendelkezésben meghatározott feltételek szerint megtörténik. Különösen örömmel veszem tudomásul, hogy az Európai Parlament a Lisszaboni Szerződésben foglalt rendelkezések törvényerőre emelésének köszönhetően részt vett a döntéshozatali folyamatban. Az Ukrajnának nyújtandó makroszintű pénzügyi támogatás az első ügy, amelyben a döntés az új eljárás során született meg. Mindamellett sajnálatos, hogy az új eljárás következtében késedelmes volt a döntéshozatali folyamat.
Nyomatékosan kérem az EU intézményeit, hogy építsenek az Ukrajnának nyújtandó makroszintű pénzügyi támogatással kapcsolatos tapasztalatokra, és kerüljék el a további késedelmeket. Keleti partnereinket meg kell kímélnünk a fölösleges késedelmektől. Különösen a Moldovai Köztársaságra gondolok és európai-párti kormányára, amely továbbra is várja az EU-tól makroszintű pénzügyi támogatást. A Moldovai Köztársaság sürgős segítségre szorul, és az Európai Bizottság javaslata már most elfogadhatatlan mértékű késésben van. A javaslatot csak ezen a héten nyújtják be a Parlamentnek. Felkérem az EU intézményeit arra, hogy amikor a Moldovai Köztársaságnak nyújtandó makroszintű pénzügyi segítségről döntenek, kerüljék a további késedelmet.
Sophie Auconie (PPE), írásban. – (FR) Kilenc legkülső régiónk (az Azori-szigetek, a Kanári-szigetek, Guadeloupe, Francia Guyana, Madeira, Martinique, Réunion, Saint Barthélemy és Saint Martin) valódi kincset jelent számunkra. Mivel elhelyezkedésük visszafogja fejlődésüket, az Európai Uniónak specifikus kompenzációs intézkedéseket kell elfogadnia. Réunionon például lehetővé kell tenni, hogy emberi fogyasztásra UHT-tejet tejporból állítsanak elő. A Madeira által élvezett mentességet ki kell terjeszteni Réunionra is, amely földrajzi elhelyezkedésében – nagy távolságában – Madeirához hasonlít. Ezért szavaztam a jelentés mellett, amelynek célja a jelenlegi mentességek Azori-szigetekre, Kanári-szigetekre, Réunionra és Madeirára történő bevezetése, kiterjesztése vagy alkalmazása a cukor-, tej- és borágazatban.
Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban. – (PT) A legkülső régiók nagyobb kihívásokkal szembesülnek földrajzi helyzetük miatt, azaz amiatt, hogy az Unió központi területeitől távol fekszenek. Ezért örömmel fogadom a mezőgazdaság területén végrehajtandó egyedi intézkedések elfogadását, amelyek célja e térségek megsegítése a jelenlegi gazdasági válság idején. Különösen szeretném felhívni a figyelmet az Azori-szigetek és Madeira specifikus jellegére, és örülök az elfogadott főbb intézkedéseknek. Ezek az intézkedések az eltéréseknek a cukor-, tej- és borágazatban történő bevezetésére, kiterjesztésére vagy alkalmazására vonatkoznak. Hangsúlyozni kell annak alapvető fontosságát, hogy a legkülső régiók esetében integrált stratégiát alkalmazzunk, de ugyanakkor ne felejtsük el, hogy mindegyiknek megvan a maga jellegzetessége. Minden régió esetében meg kell találnunk a legmegfelelőbb reakciókat. Több már meglévő uniós eszközre, mint például a regionális stratégiákra és az európai szomszédságpolitikára fel kell hívni a figyelmet, valamint – annak érdekében, hogy felhívjuk a döntéshozók figyelmét e régiók sajátos jellegzetességeire és potenciáljára – hangsúlyozni kell annak fontosságát, hogy folytassuk a legkülső régiók számára készülő stratégiai iránymutatások megvitatását.
Marielle De Sarnez (ALDE) , írásban. – (FR) Nem csupán egy legkülső régió létezik. Minden szigetnek, minden területnek megvan a maga sajátos jellegzetessége és identitása, és megvannak a maga sajátos problémái. Az imént elfogadott jelentés lehetővé teszi majd, hogy a legkülső régiók megsegítésére bizonyos mentességeket vezessünk be a mezőgazdaság terén. A réunioniak például UHT-tejet állíthatnak majd elő az EU-ból származó tejporból, és így megoldhatják a megtermelt friss tej elégtelen mennyisége okozta problémákat. Az Azori-szigetek javát az szolgálja majd, hogy mentességet kap az EU-ba irányuló cukorexport korlátozására vonatkozó szabályok alól, mivel a cukorrépa-termelés a sziget számára a leginkább megvalósítható megoldás, gazdasági és környezeti szempontból egyaránt. Ezek a mentességek segítik majd a legkülső régiókat. Ez jó, és ezért szeretnénk, ha hosszú távra garantálva lennének. Ezt várjuk el a Bizottságtól.
Edite Estrela (S&D) , írásban. – (PT) Az Európai Unió legkülső régióinak mezőgazdaságára vonatkozó egyedi intézkedéseket meghatározó rendelettervezetről szóló jelentés mellett szavaztam. E jelentés elfogadása – amellett, hogy lehetőséget biztosít a mezőgazdaság diverzifikációjára – azt jelenti, hogy bizonyos áruk esetében feloldják az újrakivitel tilalmát. Most, a gazdasági válság idején ez igen jelentős mértékben járul hozzá a szerkezetátalakításhoz és a fenntartáshoz, nemcsak az azori-szigeteki több tucat munkahely, hanem a térség cukoripari tevékenységének terén.
José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) A Bizottság javaslata az Unió legkülső régiói részére az egyedi mezőgazdasági intézkedések megállapításáról szóló 247/2006/EK rendelet módosítását tartalmazza. A változtatások a cukor-, tej- és borágazatot érintik. Gratulálok az előadóknak kiváló munkájukért. A hatályos többéves pénzügyi keret és a következő pénzügyi terv egyik alapelvének a szolidaritás elvének kell lennie, a társadalmi és területi kohéziót így kell biztosítani. Mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy az Európai Unió legkülső régiói milyen természetes nehézségekkel küzdenek földrajzi elhelyezkedésük és körülményeik miatt, és hogy emiatt gazdasági tevékenységük és termelési kapacitásuk kárt szenved. A javasolt módosítások összhangban állnak a szolidaritás elvével, ezért támogatom azokat.
João Ferreira (GUE/NGL), írásban. – (PT) A jelentéshez tartozó költségvetés – a tejkvóták megszüntetése, amelyet a kompromisszumos javaslat bevezetése mond ki explicit módon – elfogadhatatlan számunkra. Ezért szavaztunk a jelentés ellen. A kvóták megszüntetése – ahogy azt az elfogadott jelentés is elismeri, és befejezett ténynek tekinti – rendkívül súlyos következményekkel jár majd az Azori-szigetek tejiparára és a térség teljes tejágazatára nézve.
A tejkvóták megszüntetésének a régió gazdaságára gyakorolt hatását – amely ellen eddig is küzdöttünk és a jövőben is küzdeni fogunk – nem fogják tompítani a jelenleg javasolt, a cukorfeldolgozó ipart érintő intézkedések tekintetbe véve azt, hogy meghosszabbítják a cukor újrakivitelét. A cél helyénvaló. Kezdettől fogva gyengeség jellemzi majd, ha elfogadásra kerül az, hogy öt éven belül ez az intézkedés is fokozatosan megszűnjön.
Ami Madeirát illeti, a szőlő átalakításának folyamata igen nagy késésben van a tervezetthez képes, és adott esetben – ha az ösztönzés nem lesz erősebb – nem valósul meg. A banánkereskedelemre vonatkozó, úgynevezett genfi megállapodás régióra gyakorolt negatív hatását szintén figyelmen kívül hagyják. Egy másik átgondolandó kérdés egy lehetséges támogatás, amelynek célja a szigetek közötti kereskedelem élénkítése és ezzel a helyi mezőgazdasági termékek eladásának előmozdítása. <>
Elie Hoarau (GUE/NGL), írásban. – (FR) A végleges szöveg mellett szavaztam, amelynek elfogadása igen gyorsan történt meg, mivel a Réunionra, az Azori-szigetekre, a Kanári-szigetekre és Madeirára vonatkozó mentességek kulcsfontosságúak a munkahelyek megtartása és a mezőgazdasági tevékenységek – különösen a Réunionon folytatott tejtermelés – folytatása szempontjából. Mindazonáltal az Európai Bizottság és a Tanács által javasolt kompromisszum ellen szavaztam, mivel ez utóbbi olyan javaslatokat tett, amelyek az általunk javasolt, valamint és a Regionális Fejlesztési Bizottság és a Mezőgazdasági Bizottság által elfogadott intézkedésektől messze elmaradnak.
Sajnálatos, hogy az Azori-szigetek esetében nem maradt meg a 3000 tonnás cukorkiviteli kvóta, hogy nem fontolták meg a Réunionnak a tejtermelés terén biztosított mentesség Franciaország többi tengerentúli megyéire történő kiterjesztését, és hogy a réunioni tejtermelők által elért eredmények fenntarthatóságára vonatkozó biztonsági intézkedéseket nem tartotta fenn a Bizottság. Ezeket a kérdéseket ismételten megvitatnám a POSEI program reformjával foglalkozó tárgyalások során. <>
Jarosław Kalinowski (PPE), írásban. – (PL) A legkülső régiókra általában jellemző az alacsony népesség, a kis terület, a stagnálás és a nehéz gazdasági körülmények. Olyan régiók ezek, amelyek nagyban függnek az éghajlati és földrajzi feltételektől, és amelynek termékekhez és szolgáltatásokhoz való hozzáférése az Unió központi részeivel való együttműködésen alapul. Az e térségek számára nyújtott támogatásnak állandó jellegűnek kell lennie, mivel a nehézségek, amelyeket az ott élő embereknek le kell győzniük, szintén állandóak. Annak érdekében, hogy e térségekben biztosítsuk a vállalkozások fejlődését, a szakmai tevékenység ösztönzését és az egész Európára jellemző mezőgazdasági szintet, új, az adott térségek szükségleteihez szabott jogalkotási koncessziókat kell bevezetnünk, a már meglévőket pedig fenn kell tartanunk.
Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) Az Európai Unió legkülső régióinak gazdasági és társadalmi fejlődését szélsőséges távolságuk és elszigeteltségük, kis területük, problémás topográfiájuk és éghajlatuk, valamint gazdaságuk kis számú terméktől való függése határozza meg. Ezek a tényezők együttesen igen nagy mértékben korlátozzák e régiók fejlődését, ezért a Lisszaboni Szerződés 349. cikke rendelkezik a legkülső régiók érdekét szolgáló egyedi intézkedésekről, amelyeket e térségek specifikus – nem utolsósorban a mezőgazdasági és halászati ágazatban jelentkező – szükségleteinek kielégítését célzó megfelelő kezdeményezésekkel kell gyakorlatba átültetni. A főbb módosítások bizonyos eltérések cukor-, tej- és borágazatban történő bevezetésével, kiterjesztésével és alkalmazásával kapcsolatosak. Ezen intézkedések mellett szavaztunk, tekintettel az említett korlátozásokra és a mindannyiunkat keményen sújtó nemzetközi válságra. Ezért szavaztam úgy, ahogy szavaztam.
Wojciech Michał Olejniczak (S&D) , írásban. – (PL) Az Európai Parlament állásfoglalása (A7-0056/2010) mellett szavaztam, mivel a közös agrárpolitika második pillére – a vidékfejlesztési politika – rendkívül fontos a KAP hatékonyságának javítása, valamint a természetes hátrányokkal küzdő területeken folyó gazdálkodás elősegítése szempontjából. Az előadó által megfogalmazott dokumentum mindenképpen szükséges, és nem csupán számunkra, hanem az egész Európai Unió számára. Információval kell rendelkeznünk azokról a területekről, amelyek tulajdonosaiktól független okok miatt nem használhatók hatékonyan vagy jól. Egyetértek azzal, ahogy az előadó a hátrányos helyzetben lévő területek besorolási kritériumaink 2005-ben kezdődött felülvizsgálatát értékeli. Az e területek támogatására vonatkozó korábbi kritériumokat úgy kell módosítani, hogy a valóban létező hátrányokat tükrözzék. Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy vannak olyan területek, amelyek megfelelnek bizonyos kritériumoknak, de hatékony intézkedések foganatosításának köszönhetően e hátrányok már megszűntek. A tagállamoknak kell felelniük a kevésbé előnyös helyzetben lévő területek meghatározásáért, valamint a támogatások fejlesztéséért és a fejlesztési programokért. Természetesen minden intézkedésnek a közösségi keretrendszerben kell megvalósulnia.
Alfredo Pallone (PPE), írásban. – (IT) A Bizottság javaslata, amelyen az előadó javított, rendelkezik bizonyos, a korábbi közösségi jogot – pontosabban a 2006. évi 247. rendeletet – érintő változásokról. A főbb változások a bizonyos eltérések cukor-, tej- és borágazatban történő bevezetésével, kiterjesztésével és alkalmazásával kapcsolatosak. Meggyőződésem, hogy a javasolt változtatások pozitív hatással lesznek az érintett legkülső térségekre.
A helyzet igen nehéz, különösen azokon a területeken, amelyeknek fő gazdasági ágazatait keményen sújtották a közelmúlt válságai (az Azori-szigetek tejipara, cukorrépa-termelés stb.). Ajánlatos lenne tehát a gazdasági tevékenységek diverzifikációját előmozdítani. A diverzifikáció ösztönzéséhez azonban a termelők és az előállítók számára távlatot kell felmutatni, és a gazdasági szereplők számára lehetővé kell tenni, hogy elérjék az ipari és kereskedelmi tevékenység megfelelő szintjét. Figyelembe véve az előadó által felvázolt rendszert és az adott bizottságban dolgozó kollégáim által javasolt módosításokat, kijelentem, hogy támogatom a jelentést.
Nuno Teixeira (PPE), írásban. – (PT) A Regionális Fejlesztési Bizottság Alves-jelentésről alkotott véleményének előadójaként szeretném elmondani, hogy elégedett vagyok a folyamattal, amelyet azzal a céllal kezdtünk meg, hogy gyorsabbá és hatékonyabbá tegyük a legkülső régiókból érkező szállítmányokkal kapcsolatos rendelkezésekben foglalt maximális kiviteli mennyiségek módosítását. A jelentés keretét a Lisszaboni Szerződés 349. cikke szolgáltatja, amely rendelkezik a legkülső régiók számára nyújtott, a földrajzi helyzetükből, topográfiájukból és éghajlatukból következő állandó nehézségek leküzdését célzó támogatásról.
E rendelet előírásainak az érintett térségek egyedi szükségleteit és a helyi piac tényeit kell figyelembe venniük. Ezzel a célkitűzéssel fogalmaztam meg javaslataimat, amelyekre ez Európai Bizottság a rendelet 2010. évi általános felülvizsgálata során még visszatér.
További célom volt, hogy biztosítsuk a madeirai és azori-szigeteki termelőknek a borpiac közös szervezése értelmében betiltott hibrid fajtákkal termelt borból származó bevételét, és ezzel lehetővé tegyük számukra, hogy e fajtákkal családi fogyasztásra termelhessenek bort, azaz ne kényszerüljenek a terület beszántására. Ahogy reméltem, a Parlament, a Bizottság és a Tanács között folyó háromoldalú párbeszéd során kialakított kompromisszumot ma a Parlament nagy többséggel jóváhagyta.
Sophie Auconie (PPE) , írásban. – (FR) A 2011. évi költségvetésről szóló Trüpel-jelentés az Európai Parlament költségvetési elfogadási eljárásának új szakaszát jelzi. Márciusban a Parlament elfogadta a 2011-re vonatkozó iránymutatásokat. Ezek célja az előirányzat-tervezetek elfogadása, amely a Költségvetési Bizottság és az Európai Parlament elnöksége, tehát az ügyért felelős szervezet között lezajlott tárgyalásokat követi. Támogattam a jelentést, amely elsősorban rendelkezik a parlamenti asszisztensi illetmény havi 1500 euro összegű növelése második részletének elfogadásáról, a 18 új európai parlamenti képviselő hivatalba lépés utáni finanszírozásáról, az európai parlamenti képviselőknek nyújtott támogatási szolgáltatások (szakpolitikai osztályok, könyvtári szolgáltatások) javításáról és azon látogatók számának 100-ról 110-re történő emeléséről, akiket az egyes képviselők évente pénzügyi támogatásban részesíthetnek. Ezek a különböző rendelkezések összhangban állnak az Európai Parlamentet a Lisszaboni Szerződés keretében megillető új kötelezettségekkel is: a továbbiakban – mint szinte valamennyi közösségi hatásköri területen – a tagállami miniszterek társjogalkotóit, a képviselőket is megilleti a jogalkotási kérdésekkel kapcsolatos magas szintű szakértelem igénybe vételének lehetősége, ugyanakkor tájékoztatniuk is kell a polgárokat munkájukról, különösképpen a Parlament strasbourgi vagy brüsszeli épületébe történő meghívásuk keretében.
Martin Ehrenhauser (NI) , írásban. – (DE) Trüpel asszony jelentése ellen szavaztam. Ezzel határozottan állást foglalok a titkárok illetményének emelésével és az Európai Parlament személyzetének mindennemű növelésével szemben. Először bizonyítani kell azt az érvet, hogy a Lisszaboni Szerződés több munkát jelent az európai képviselők számára.
Ha valóban ez a helyzet, a hatalmas államadósságokkal jellemzett jelenlegi időkben azonban a megoldást csakis a fokozottabb hatékonyság, nem pedig a még több bürokrácia jelentheti. A Tisztelt Házban sok lehetőség adódik a hatékonyság fokozására, kisebb személyzettel és kevesebb finanszírozással pedig a teljesítményt is könnyedén növelhetnénk.
Diogo Feio (PPE) , írásban. – (PT) Ahogyan már mondtam, a Lisszaboni Szerződés értelmében megnő a Parlament által rendes jogalkotási eljárás keretében kezelt ügyek száma. Megfelelő technikai és logisztikai eszközök szükségesek ahhoz, hogy a munkát gyorsan és hatékonyan végezhessük.
Figyelembe véve az Európai Unió várható bővítését és annak szükségességét, hogy a lakosságot megfelelőbben kell tájékoztatni a Tisztelt Ház munkájáról, olyan forrásokat kell elkülöníteni, amelyek 2011-ben lehetővé teszik a hatékony munkavégzést annak érdekében, hogy az Unió jogalkotási folyamata ne lassuljon a Parlament alulfinanszírozottsága miatt.
José Manuel Fernandes (PPE) , írásban. – (PT) Az általam szorgalmazott politikákkal összhangban fontosnak tartom a nullbázisú költségvetési politika elfogadását az egyes parlamenti ülésszakok elején. Ennek eredményeképpen a Parlament költségvetése a valós igényeket fogja tükrözni, valamint növeli az átláthatóságot, a költségvetési fegyelmet és a hatékonyságot. Támogatom továbbá az állandó és a változó költségek megkülönböztetését, amely utóbbiakat költség-haszon elemzéssel kell alátámasztani. A költség-haszon elemzés a jobb eredmények és a megfelelőbb erőforrás-gazdálkodás szempontjából fontos. A Lisszaboni Szerződés hatálybalépésekor új feladatkörök kiosztására került sor, és a 18 új képviselő felvétele olyan feltételek megteremtését teszi szükségessé, amelyek lehetővé teszik, hogy mandátumukat megfelelő, hatékony módon gyakorolják. Hangsúlyoznám, hogy a jogalkotási kiválóság a Parlament legfőbb prioritása kell, hogy legyen. A Háznak rendelkezésére kell bocsátani a megfelelő működéshez szükséges forrásokat; még inkább a jelenleg tapasztalt nehéz időkben, amikor az EU intézményei nélkülözhetetlen szerepet játszanak az európaiak és általában a társadalom számára.
Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE) , írásban. – Mi, a Zöldek támogattuk kollégánk, Helga Trüpel jelentését. A jelentéshez kapcsolódó valamennyi módosítást elutasítottunk. Az EP 2011-es évre vonatkozó becslései így most a Bizottsághoz kerültek, hogy beépítsék azokat a 2011. évi költségvetési tervezetre vonatkozó javaslatba. Az asszisztensi juttatások növelésének második, 2011-es részletét illetően ez azt jelenti, hogy az előirányzatokat az összes kapcsolódó költségre vonatkozó részletes pénzügyi kimutatás elkészüléséig jelenleg tartalékba helyezték. A Parlament a 2011. évi költségvetés szeptemberi–októberi első olvasatakor visszatérhet erre a kérdésre. A 2010-re vonatkozó titkársági juttatás növelésének első részletét illetően, erről holnap az 1/2010. számú költségvetési módosításról szóló Maňka-jelentés részeként szavazunk. Ez már a rendes költségvetési eljárás része, és a vonatkozó szavazás végleges eredménynek minősül.
Lidia Joanna Geringer de Oedenberg (S&D) , írásban. – (PL) Már hozzászoktunk ahhoz, hogy az Európai Parlament költségvetése az Európai Parlament és az EU egyéb intézményei, valamint – közvetetten – az Európai Unió és a tagállamok közötti bonyolult kompromisszumokat tükröz.
A jövő év e tekintetben különösen nehéznek bizonyulhat, ha megnézzük a Parlamentre váró feladatok jelentőségét és mértékét. Egyrészről ugyanis a Parlamentnek alkalmazkodnia kell a Lisszaboni Szerződés hatálybalépéséből és az EU horvátországi bővítéséből fakadó új feltételekhez – elég, ha csupán a 18 új képviselőt, a 68 további álláshelyet és a horvátországi bővítéshez kapcsolódó 62 álláshelyet említem. Más részről a Parlament költségvetése 2010-hez képest nem nő jelentős mértékben (5,5%), ami felveti a kérdést, hogyan egyeztethető össze ez a számadat az új valósággal. Ebben az összefüggésben üdvözlöm azt a jelentésben is több ízben szereplő javaslatot, amely a kiadások felelősségteljes tervezésére irányul.
A dokumentum szerzőjéhez hasonlóan én is úgy gondolom, fontos az alkalmazottak családja részére nyújtott támogatások szintjének felülvizsgálata, az, hogy a könyvtári alkalmazottak számát kizárólag a képviselői igények alapos elemzését követően emeljük, valamint hogy ésszerű költségek mellett és az átlagpolgárokkal szembeni nyitottság elve alapján biztosítsuk a parlamenti személyzet biztonságát. A Parlament továbbra is túlságosan zárt intézmény, és a lehetőségekhez mérten növelnünk kell az olyan projektek finanszírozását, mint az Európai Történelem Háza és a parlamenti séták.
Nuno Teixeira (PPE) , írásban. – (PT) A Lisszaboni Szerződés hatálybalépése azt jelenti, hogy bővülnek az Európai Parlament jogkörei, aminek természetes következménye, hogy az új forrásoknak meg kell felelniük a megnövekedett igényeknek. Ennek megfelelően a 2011. évi költségvetési becslés a 2010-es pénzügyi évvel összehasonlítva 5,8%-os növekedést jelent, amelynek célja annak biztosítása, hogy a Parlament maximálisan kihasználhassa és gyakorolhassa előjogait.
A 2011. évi költségvetés 1 710 574 354 euróra nő, amelynek 20,32%-a az 5. tételre (igazgatás) fordítandó, lehetővé téve ezáltal a politikai célkitűzések és a vonatkozó finanszírozás összehangolását. A költségvetési javaslat Horvátország csatlakozásával, a képviselők titkársági szolgálatai számára szükséges további forrásokkal, az új munkahelyekkel, a képviselők által évente meghívható személyek számának növelésével, a Parlament szénlábnyomának csökkentésével, valamint az Európai Történelem Háza és a Látogatóközpont finanszírozásával kapcsolatos rendelkezéseket tartalmaz.
A jelentés ésszerű költségvetést tükröz, amelynek célja a Parlament fenntarthatóságát biztosító politika. Ugyanakkor a rendelkezésre álló források hatékony felhasználását kellően szigorúan közelíti meg.
William (The Earl of) Dartmouth (EFD) , írásban. – A UKIP elveivel összhangban és azon az alapon, hogy csak olyan jogalkotást támogatunk, amely korlátozza az EU hatáskörét, vagy azt a nemzetállamokhoz utalja vissza, nem támogattuk a jelentést. Nem támogattunk egy olyan módosítást sem, amely érzésünk szerint feleslegesen károsítja a brit mezőgazdasági termelőket, ahogyan azokat a módosításokat sem, amelyek ezen a területen kiterjesztik az uniós ellenőrzést. A UKIP továbbra is védeni fogja a brit mezőgazdasági termelők jogait az uniós beavatkozással szemben, mivel úgy érezzük, hogy a brit mezőgazdasági ágazat tökéletesen alkalmas saját ügyeinek irányítására, és már jelenleg is kiváló minőségi és biztonsági színvonalat kínál. A UKIP ellenzi, hogy a brit adófizetőket olyan, Európa más részein található gazdaságok támogatására kényszerítsék, amelyek saját termelőinkkel versenyeznek. A UKIP elkötelezett a mezőgazdasági termékeknek a WTO szabályai szerint történő kereskedelme mellett.
Liam Aylward (ALDE) , írásban. – (GA) A mezőgazdasági termelőkre nehezedő adminisztratív terhet csökkenteni kell, és vissza kell szorítani a mezőgazdasági ügyekben gyakran tapasztalható túlzott bürokráciát. A termelőknek lehetőséget kell adni arra, hogy elsődleges feladatukra, a kiváló minőségű termékek előállítására koncentráljanak.
Szavazatommal támogattam a jelentés azon rendelkezéseit, amelyek a jelenlegi kettős szabályozás megszüntetésére és a rugalmasság javítására irányulnak. Egyetértek továbbá a jelentésnek az ágazati jogszabályokkal kapcsolatos megállapításaival, amelyek szerint minden vonatkozó jogszabálynak arányosnak kell lennie a célkitűzéssel, és bevezetésüket az azzal járó potenciális pénzügyi terhekre irányuló vizsgálatnak kell megelőznie. Ha Európában hatékony, versenyképes mezőgazdasági ágazatot szeretnénk, vissza kell szorítani a túlzott bürokráciát.
Zigmantas Balčytis (S&D) , írásban. – (LT) Támogattam a dokumentumot, mivel úgy gondolom, folytatnunk kell a közös agrárpolitika szabályozásának és rendelkezéseinek 2005-ben megkezdett egyszerűsítését. A mezőgazdasági termelőket és a mezőgazdasági ágazat más gazdasági szereplőit mentesíteni kell a bürokráciától és az olyan követelményektől, amelyek nem szükségesek a szakpolitikai célkitűzések eléréséhez és az adófizetők pénze megfelelő kezelésének biztosításához. A KAP egyszerűsítése nélkülözhetetlen a mezőgazdaság versenyképességének növeléséhez, a munkahelyek megőrzéséhez és újak teremtéséhez, valamint vidéki térségeink megfelelő fejlődésének elősegítéséhez. Egyes tagállamokban a kérelmekkel kapcsolatban magas hibaszázalék volt tapasztalható, ami megnehezíti a mezőgazdasági termelők számára, hogy kellő időben támogatáshoz jussanak. A tagállamoknak egyszerű, világos és átlátható rendszereket kellene a kedvezményezettek rendelkezésére bocsátaniuk. Arra szólítom fel ezért a Bizottságot, hogy a tagállamokkal folytatott kétoldalú megbeszéléseiben térjen ki erre a kérdésre.
Mara Bizzotto (EFD) , írásban. – (IT) Három évvel a KAP reformja után most azon tűnődünk, hogyan igazítsuk mezőgazdasági politikánkat az aktuális kihívásokhoz. A saját kezdeményezésű jelentés hasznos és széles körben elfogadott javaslatokat kínál a minőséget és a versenyképességet ötvöző mezőgazdaság céljának elérésére. A jelentés szellemisége kedvező fogadtatást érdemel, mivel abban a Parlament a mezőgazdasági termelőket terhelő bürokrácia csökkentését megvalósító új KAP 2013. évi bevezetésére szólít fel. Minden olyan intézkedés érdemes a támogatásunkra, amely csökkentheti a mezőgazdasági termelőkre nehezedő adminisztratív eljárásokat és terheket – nem is beszélve az érintett helyi hatóságokról –, és amely nem rontja a minőségi szabványokat. Egy ilyen jelentés, amely figyelembe veszi a termelők igényeit, ideértve annak szükséges biztosítását is, hogy ne akadályozzuk őket túlzó bürokratikus terhekkel, kétségtelenül hasznos eleme lesz a közös agrárpolitika reformjának, amely nyilvánvaló okokból mind az európai gazdaság jövője, mind pedig a hagyományos helyi termékek számtalan változatának védelme szempontjából igen bonyolult és érzékeny folyamat lesz. Mindezek miatt támogattam a jelentést.
Vito Bonsignore (PPE) , írásban. – (IT) A gazdálkodás mindig is közel állt az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoportjának szívéhez, mivel véleményünk szerint ez az európai gazdaság egyik létfontosságú ágazata. Termelőinket azonban túlzott mértékben sújtják a bürokratikus és az adminisztratív terhek: itt az ideje, hogy ezeket enyhítsük.
Valójában meggyőződésem, hogy a KAP 2013-tól érvényes reformjának keretén belül elfogadott egyszerűsített bürokratikus eljárások nem csupán kívánatosak, hanem szükségesek is. Úgy gondolom ezért, helyénvaló az állatok elektronikus azonosítására vonatkozó szabályok egyszerűsítése és az információkhoz való jobb hozzáférés érdekében valamennyi uniós tagállamban telefonos ügyfélszolgálat létrehozása. Ezenfelül elengedhetetlen a hatóságok és a termelők közötti bizalom helyreállítása.
A mezőgazdasági termelőknek továbbá lehetőséget kell adni arra, hogy napjaikat ne nyomtatványok és nyilatkozatok kitöltésével, hanem földjeik művelésével töltsék, és ezáltal szigorúbb szabványoknak megfelelő, jobb minőségű mezőgazdasági termékeket állítsanak elő. Mindezek miatt az említett intézkedések mellett szavaztam, amelyek a képviselőcsoportom által bátran támogatott, a bürokrácia egyszerűsítését célzó és válság idején tartalmas választ kínáló folyamat részét képezik.
David Campbell Bannerman (EFD) , írásban. – A UKIP elveivel összhangban és azon az alapon, hogy csak olyan jogalkotást támogatunk, amely korlátozza az EU hatáskörét, vagy azt a nemzetállamokhoz utalja vissza, nem támogattuk a jelentést. Nem támogattunk egy olyan módosítást sem, amely érzésünk szerint feleslegesen károsítja a brit mezőgazdasági termelőket, ahogyan azokat a módosításokat sem, amelyek ezen a területen kiterjesztik az uniós ellenőrzést. A UKIP továbbra is védeni fogja a brit mezőgazdasági termelők jogait az uniós beavatkozással szemben, mivel úgy érezzük, hogy a brit mezőgazdasági ágazat tökéletesen alkalmas saját ügyeinek irányítására, és már jelenleg is kiváló minőségi és biztonsági színvonalat kínál. A UKIP nem ért egyet a KAP múltbeli korrupt felhasználásának módjával (pl. nem létező borgazdaságok), illetve azzal, ahogyan a KAP-ot arra használták, hogy tovább növeljék bizonyos uniós országok egyes politikusainak bevételét, akik „gazdaságok” tulajdonosai. A UKIP továbbá ellenzi, hogy olyan, Európa más részein található gazdaságok támogatására kényszerítsék, amelyek saját termelőinkkel versenyeznek. A UKIP elkötelezett a mezőgazdasági termékeknek a WTO szabályai szerint történő kereskedelme mellett.
Derek Roland Clark (EFD) , írásban. – A UKIP a KAP egyszerűsítéséről szóló jelentés ellen szavazott, mivel – jóllehet a jelentés végrehajtása átfogóbbá, átláthatóbbá és működőképesebbé tenné a politikát, leegyszerűsítené a gazdaságok ellenőrzését, rugalmasabbá tenné a kifizetési rendszereket és termelőbarátabbá tenné azokat – elfogadásával megerősítenénk a KAP-ot és esetlegesen egy további generációra történő kiterjesztését is támogatnánk! A UKIP ezért az állásfoglalás egésze ellen szavazott, különösen azért, mert az nem bír jogalkotási jelentőséggel.
Lara Comi (PPE) , írásban. – (IT) Támogattam a közös agrárpolitika egyszerűsítéséről szóló jelentést, és gratulálok Ashworth úrnak, valamint az árnyékelőadóknak az általuk végzett kiváló munkáért. Intézkednünk kell a gazdaságokra nehezedő bürokratikus eljárások és követelmények egyszerűsítéséről annak érdekében, hogy csökkentsük költségeiket, és ezzel egyidejűleg javítsuk versenyképességüket és jogbiztonságukat. Gyakran elfelejtjük, hogy noha fogyasztási termékeket állítanak elő, a gazdaságok vállalkozások, amelyeknek versenyképességét rontja a túlzott bürokrácia.
Éppen ezért úgy gondolom, hogy az ilyen jelentések fontosak, mivel rávilágítanak a feltételességből fakadó problémákra, illetve a túlságosan bonyolult eljárásokra, miközben megoldást is kínálnak annak a programnak az egyszerűsítésére és javítására, amely – legalábbis pénzügyi szempontból – továbbra is az Unió legfontosabbika. Úgy gondolom, hogy a jelentés támogatásával a Parlament újabb lépést tett egy korszerűbb, hatékonyabb és gazdaságosabb KAP irányába, amely mindenekelőtt képes arra, hogy ne csupán ma, hanem az elkövetkező években is biztosítsa az európai élelmiszerigények ellátását.
Vasilica Viorica Dăncilă (S&D) , írásban. – (RO) A mezőgazdasági termelők mindig is az európai uniós integráció legelszántabb és legkitartóbb támogatói voltak. Határozott meggyőződésük, hogy a KAP továbbra is közös politika, a szó valódi értelmében. Globalizált világunkban az Európai Uniónak és közösségi piacának egységesen kell fellépnie az élelmiszer-ellátás biztonságának szavatolása és a megújuló energiaforrások népszerűsítése érdekében. Ezenfelül küzdenie kell az éghajlatváltozás ellen, és fokoznia kell kutatási erőfeszítéseit azzal a céllal, hogy a lehető legjobban kihasználja a kutatás által nyújtott lehetőségeket.
A KAP költségvetésének esetleges megkurtítása jelentős társadalmi és gazdasági elégedetlenséget szítana, megakadályozva ezáltal, hogy a mezőgazdaság megbirkózhasson a jövő kihívásaival. Fontos, hogy megértsük: a mezőgazdasági termelők jövedelme a közvetlen kifizetésektől függ, még akkor is, ha pusztán ezek nem biztosítanak számukra méltó életszínvonalat. Az EU-ban az átlagos mezőgazdasági jövedelem, valamennyi közvetlen kifizetéssel együtt is csupán a felét teszi ki a többi gazdasági ágazatban nyújtott átlagfizetésnek.
Úgy vélem, hogy a KAP I. pillérének részeként a közvetlen kifizetések csökkentése végzetes következményekkel járna nem csupán a termelők, de legalább ennyire a vidéki területek, a mezőgazdasági termeléshez kapcsolódó közszolgáltatások, a fogyasztók és az e kifizetések előnyeit élvező társadalom egésze számára is. A közvetlen kifizetések éppen ezért létfontosságúak, és azokat meg kell őrizni.
Mário David (PPE) , írásban. – (PT) Általánosságban a közös agrárpolitika (KAP) egyszerűsítésére törekvő erőfeszítések mellett szavaztam. Az egyszerűsítés előnyös lenne a mezőgazdasági termelők számára, és lehetővé tenné, hogy a biztonságos, minőségi élelmiszer termelésére koncentráljanak, valamint a KAP végrehajtásával kapcsolatos bürokratikus terhek csökkentése révén a nemzeti és az uniós hatóságok számára is.
A KAP nélkülözhetetlen az EU számára, mivel egyrészről gondoskodik a biztonságos élelmiszer termeléséről, másrészről pedig a megfelelően fenntartható fejlődés érdekében biztosítja a környezet, illetve a vidéki területek védelmét. Az egyszerűsítés eredményeképpen valamennyi érintett szereplőnek nagyobb felelősséget kell vállalnia.
Ezért hangsúlyoznám annak fontosságát, hogy a KAP-ot egyszerűbb, igazságosabb és átláthatóbb eszközzé alakítsuk át. Elsőként az állatok azonosítására szolgáló egységes rendszer kidolgozására irányuló javaslatot emelném ki. Ennek a rendszernek magában kell foglalnia az öntanúsítás lehetőségét, az ellenőrzési kvótáknak a jelenleginél alacsonyabb értékre történő csökkentését, valamint a juh- és kecskehús nyomon követhetőségének kérdését; itt konkrétan az állatállományok állományazonosítójára vonatkozó javaslatra utalok. Végül, a KAP szükséges reformjának különbséget kell tennie az egyéni mezőgazdasági termelők vagy az ilyen személyek szövetségeinek támogatása, valamint aközött, hogy a nagy agrár-élelmiszeripari vállalatokat a piac kegyeire bízza.
Robert Dušek (S&D) , írásban. – (CS) A közös agrárpolitika egyszerűsítéséről szóló jelentéstervezet egy további lépés afelé, hogy a KAP-ot egyszerűbbé és hatékonyabbá tegyük. Természetesen ennél jóval többet kell tennünk ahhoz, hogy az európai mezőgazdaságot versenyképesebbé tegyük, megőrizzük a munkahelyeket és újakat teremtsünk, valamint hogy hozzájáruljunk vidéki térségeink természetes fejlődéséhez. Ebben az összefüggésben megemlíteném a közvetlen kifizetések kérdését a határ menti régiókban, ahol a mezőgazdasági létesítmények bejegyzésének helye alapján tisztességtelen verseny és hátrányos megkülönböztetés folyik.
A különböző árszintekkel rendelkező tagállamok szomszédos régióiban arra utaló jelek tapasztalhatók, hogy egyes mezőgazdasági vállalatok az említett árkülönbözet fényében nagyarányú gazdasági tevékenységet végeznek. Egy származási országában magasabb árakhoz jutó mezőgazdasági vállalat egy (alacsonyabb közvetlen árakkal rendelkező) másik országban végzi tevékenységét, alacsonyabb termelési költségekkel, majd az értékesítéseket a határ másik oldalán könyveli el. Ily módon az alacsonyabb közvetlen árakkal rendelkező országok mezőgazdasági vállalatait hátrányos megkülönböztetés éri és gazdaságilag hátrányos helyzetbe kerülnek a helyi piacon, míg a magasabb közvetlen árakkal rendelkező tagállamokból származó mezőgazdasági vállalatok az uniós politikák eredményeképpen ugyanitt gazdasági előnyhöz jutnak. Ezen okok miatt a KAP reformja során figyelembe kell vennünk az árakra gyakorolt hatásokat; tehát össze kell hasonlítanunk a termelés, illetve a közvetlen árak nyilvántartásának helyét. E szabályozás révén egy új és igazságos mezőgazdasági piac kialakítását is elősegíthetjük. Támogatom az előterjesztett jelentést.
Edite Estrela (S&D) , írásban. – (PT) Támogattam a jelentést, mivel úgy vélem, hogy a közös agrárpolitika reformja nélkülözhetetlen az uniós mezőgazdaság versenyképessége, a munkahelyek megőrzése és az európai vidéki térségek fenntartható fejlődése szempontjából. Az ellenőrzési szabályokat le kell egyszerűsíteni és a nemzeti hatóságok segítsége és tanácsadása révén könnyebben hozzáférhetővé kell tenni azokat a mezőgazdasági termelők számára annak biztosítása érdekében, hogy az európai mezőgazdasági termékek minősége ne jelentsen felesleges terheket és további nehézségeket a mezőgazdasági termelésben érintett szereplők számára.
Diogo Feio (PPE) , írásban. – (PT) A jogszabály egyszerűsítése olyan cél, amely elengedhetetlen ahhoz, hogy Európát közelebb hozzuk a lakossághoz. Azoknak, akik nem sajátították el az Unió kódrendszerét, és nem beszélnek „európaiul”, szükségük van az egyszerű és lényeglátó politikákra. Éppen ezért a közös agrárpolitikához (KAP) hasonló alapvető és állandó politikának érthetőnek kell lennie fő kedvezményezettjei – ez esetben az európai mezőgazdasági termelők – számára.
Ezért elismerem, milyen igaza van az előadónak, amikor úgy fogalmaz, hogy „az új KAP-nak lehetővé kell tennie a mezőgazdasági termelők számára, hogy a biztonságos, jó minőségű és nyomon követhető élelmiszerek biztosítására irányuló kulcsfontosságú célkitűzésre összpontosíthassanak, ugyanakkor segítenie kell őket a nem piaci jellegű közjavak előállításában is”. Bízom benne, hogy az új KAP egyszerűbb, átláthatóbb és igazságosabb lesz; hogy megfelelőbben célozza majd a mezőgazdasági termelők és a piac szükségleteit, és hogy folyamatai gyorsabbak és kevésbé bürokratikusak, ugyanakkor biztonságosak és hatékonyak lesznek. A jogbiztonság nem bonyolult vagy lassú folyamatokat, hanem sokkal inkább egyszerűséget és hatékonyságot kíván. Az új KAP esetében éppen ezt szeretnénk.
José Manuel Fernandes (PPE) , írásban. – (PT) A közös agrárpolitikának (KAP) egyrészről biztosítania kell a biztonságos élelmiszerekkel való megfelelő ellátást, és másrészről meg kell felelnie az olyan kihívásoknak, mint a vidéki térségek, a hegyvidéki térségek, a kedvezőtlen helyzetű régiók megőrzése, valamint az európai mezőgazdaság multifunkcionalitásának megóvása. A szabályozás harmonizációjával együtt ki kell küszöbölni a redundanciát. Bízunk benne, hogy az adminisztratív terhek 25%-os csökkentésének célja még 2012 előtt megvalósul. A KAP-ot egyszerűsíteni kell, mivel ezáltal a mezőgazdaság versenyképesebbé válik, segíti a munkahelyek megőrzését és újak teremtését, valamint hozzájárul vidéki térségeink fenntartható fejlődéséhez. A KAP egyszerűsítésének elsősorban a mezőgazdasági termelők, nem pedig csupán a tagállamok nemzeti hatóságai és kifizető szervei számára kell kedvezőnek bizonyulnia. A mezőgazdasági termelők számára olyan működőképes rendszereket kell biztosítani, amelyek lehetővé teszik, hogy könnyen és lakhelyükön felesleges bürokratikus megkötések nélkül nyújthassák be közvetlen kifizetési kérelmeiket. Az egyszerűsítéssel együtt egyszerűbbé kell tenni a KAP végrehajtását is, és a tagállamoknak a minimumra kell csökkenteniük a KAP potenciális kedvezményezettjei tekintetében előírt bürokratikus alaki követelményeket, főleg a vidékfejlesztés terén. Fokozott rugalmasságra van szükség, ezért támogatjuk rugalmasabb kifizetési rendszerek engedélyezését, még azelőtt, hogy az összes ellenőrzés véglegesen lezárulna.
João Ferreira (GUE/NGL) , írásban. – (PT) A jelentés néhány pozitív elemet is tartalmaz, amelyek közül a következőket emelnénk ki: a közös agrárpolitika (KAP) egyszerűsítése nem eredményezheti a mezőgazdasági termelők támogatásának csökkentését és a piac hagyományos irányítási eszközeinek leépítését; a szankciók módosításának szükségessége, elsősorban akkor, ha ezek olyan jogsértésekhez kapcsolódnak, amelyekért nem a termelő felelős; a kérelmezési folyamat egyszerűsítése; valamint az állatok, különösen a juh- és kecskefélék azonosítására vonatkozó, rendkívül kedvező módosítások.
Ennek ellenére az előadó által javasolt megközelítés túlnyomórészt a piacra, a versenyképességre, a „túlzott protekcionizmus csökkentésére”, valamint a liberalizáció fokozására összpontosít, annak jól ismert és katasztrofális következményeivel együtt. A jelentés továbbra is támogatja a támogatáselosztás jelenlegi modelljét. Kijelenti, hogy „a mezőgazdasági üzemek részére nyújtott egységes támogatás elosztásának biztosítania kell a méltányosságot”, e cél elérésére azonban nem javasol konkrét intézkedéseket.
Hangot ad azon véleményének, hogy a mezőgazdasági tevékenységnek az egységes támogatás céljából alkalmazandó jelenlegi fogalommeghatározását felül kell vizsgálni, de nem tesz javaslatot a jelenlegi modell módosítására, amelyben az embereket azért fizetik, hogy ne termeljenek. Összefoglalva, a jelentésben nem szerepelnek azok a javaslatok és intézkedések, amelyek révén a hatályos KAP-modell például (de nem kizárólag) a támogatások elosztása tekintetében módosítható lenne.
Marian Harkin (ALDE) , írásban. – Teljes mértékben egyetértek azzal, hogy a KAP egyszerűsítése nem eredményezheti a mezőgazdasági termelők támogatásának csökkentését és a piac hagyományos irányítási eszközeinek leépítését. Egyetértek továbbá a juh- és kecskefélék elektronikus megjelölési kötelezettségének elhalasztásával.
Jarosław Kalinowski (PPE) , írásban. – (PL) A közös agrárpolitika működését meghatározó elvek egyszerűsítése rendkívül fontos. A KAP nem korlátozódhat csupán a pénzek elosztására. Személy szerint azt szeretném, ha több forrást irányoznánk elő az egyéni mezőgazdasági befektetők számára, akik hatékonyabban korszerűsíthetnék a gazdaságokat és bővíthetnék a termelést. A közvetlen kifizetések finanszírozásának növelése azonban véleményem szerint arra szolgál, hogy a legelmaradottabb régiókban konzerválja a szegénységet, így a mezőgazdaságban valójában nem érintett személyeket támogat és akadályozza a mezőgazdaság átszervezését. Csak a „valódi” mezőgazdasági termelők – az egészséges élelmiszerek és kiváló minőségű termékek előállítóinak – támogatása garantálhatja a biztonságot ezen a területen Európa és a világ számára.
Cornelis de Jong, Kartika Tamara Liotard és Eva-Britt Svensson (GUE/NGL) , írásban. – A KAP egyszerűsítéséről szóló Ashworth-jelentés (A7-0051/2010) ellen szavaztam, mégpedig a 12. bekezdés miatt. A mezőgazdasági termelőknek nincs szükségük további közvetlen uniós támogatásra; a termékeikért fizetett tisztességes árra van szükségük.
Ugyanakkor a jelentés lényegével egyetértek. A KAP nyilvánvalóan bonyolult és felesleges terheket ró a mezőgazdasági termelőkre, a tagállamokra, valamint a decentralizált kormányzatokra és hatóságokra. Nagy szükség van ezen adminisztratív teher enyhítésére és a bürokrácia visszaszorítására, különösen a jelenlegi válságos időkben.
Ezenfelül az akaratlanul vagy önhibájukon kívül jogsértést elkövető és ezért büntetésben részesülő mezőgazdasági termelők számára lehetőséget kell nyújtani az önellenőrzésre, valamint biztosítani kell e büntetések fokozottabb átláthatóságát.
Petru Constantin Luhan (PPE) , írásban. – (RO) A közös agrárpolitika az Európai Unió létfontosságú összetevője, akár polgáraink élelmiszer-ellátásáról, akár a hegyvidéki térségek és a vidéki területek, valamint a legkülső vagy kedvezőtlen helyzetű régiók megőrzéséről és védelméről van szó. A jelentés mellett szavaztam, mivel támogatom a KAP egyszerűsítésének szükségességét. Ennek eredményközpontúnak kell lennie, és fokozottabb reakcióképességet kell biztosítania. Úgy gondolom továbbá, hogy a bevált gyakorlatok cseréje tekintetében szorosabb együttműködésre van szükség a tagállamok és a helyi hatóságok között. Ezzel egyidejűleg a hatóságoknak megfelelően tájékoztatniuk kell és fokozottabban kell segíteniük a mezőgazdasági termelőket.
Erminia Mazzoni (PPE) , írásban. – (IT) A mezőgazdaság Európa egyik legfőbb erőforrása, egyben azonban az az ágazat, amelyet leginkább felőröl az uniós bürokrácia. Nem szabad alábecsülnünk az éghajlati és környezeti tényezőket sem, amelyek természetüknél fogva nehezen bejósolhatók és a jelenleg zajló globális változások miatt új és nehéz kihívások elé állítják a mezőgazdasági világot.
Mindezekre tekintettel az Európai Parlament szerint mindenképpen észben kell tartani, hogy az adminisztratív terhek 25%-kal történő csökkentése, amely célt a 2003. évi program határozta meg, nem elegendő és nem is kellően ambiciózus, mivel valószínűleg már a 2012-es határidő előtt meg fog valósulni. A Parlament továbbá úgy gondolja, hogy sürgős stratégiákat kell javasolnia a Bizottságnak és a Tanácsnak a mezőgazdasági termelőket elnyomó terhek további csökkentése érdekében.
A parlamenti állásfoglalásban szereplő javaslatok további célja, hogy előrevetítsék a KAP-nak az EU 2020 stratégia fényében történő átdolgozását. Ez a lépés nélkülözhetetlen az ágazat növekedésének, illetve – tekintettel az uniós források 2013-ra várható lemorzsolódására – az arra szánt pénzügyi előirányzatok fenntartásának biztosítása szempontjából.
Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL) , írásban. – (FR) A jelentés érdeme, hogy rámutat, kizárólag az állami szolgáltatás garantálja az ellenőrzések függetlenségét és pártatlanságát, valamint hogy hangsúlyozza a mezőgazdaság mint közjó elképzelését. Az élelmiszerek nyomon követhetőségéhez való ragaszkodás szintén fontos, noha az ezek környezeti lábnyomát feltüntető egyértelmű címkék nagyobb valószínűséggel növelik majd a polgárok (termelők és fogyasztók) körében az áttelepítés fontosságával és a termékek környezeti minőségével kapcsolatos tudatosságot.
Szintén jelentős az az elszántság, amellyel a jelentés a közös agrárpolitika adminisztratív szabályainak egyszerűsítése iránt viseltet. Mivel azonban a KAP-ot az Európai Unió által az elmúlt néhány évben végrehajtott politikák közvetlen hagyományát követve kizárólag a versenyképesség és a neoliberalizmus szempontjából vizsgálja, nem áll módomban támogatni a jelentést. Ezért a szöveggel kapcsolatban, a nyilvánvaló szándékok terén tett előrelépés iránti tisztelet jeleként, tartózkodom.
Nuno Melo (PPE) , írásban. – (PT) Amennyiben 2010-re meg szeretnénk valósítani a mezőgazdasági ágazat adminisztratív terheinek 25%-os csökkentésére irányuló célkitűzést, elengedhetetlen a közös agrárpolitika egyszerűsítése. A bürokrácia komoly gátat jelent a mezőgazdasági termelők számára, akik a papírmunkára vesztegetett sok idő miatt a földeken elhanyagolják mindennapi feladataikat. Ezenfelül az új módosítások a mezőgazdasági termelők által viselt adminisztratív terhek tekintetében több száz millió eurós megtakarítást is jelentenek majd, amelynek kézzelfogható eredményei lesznek, különösen, ha figyelembe vesszük a jelenleg tapasztalható nehéz gazdasági helyzetet. A szabványok és az ellenőrzési mechanizmusok egyszerűsítése létfontosságú a mezőgazdasági termelők számára, akiknek 500 millió ember élelmiszer-ellátásáról kell gondoskodniuk, ésszerű áron. Szavazatomat ez indokolja.
Rareş-Lucian Niculescu (PPE) , írásban. – (RO) A jelentés mellett szavaztam, amely fontos rendelkezéseket tartalmaz a bürokrácia megszüntetésére vonatkozóan, amely hátrányosan érinti az európai mezőgazdasági termelőket, különösen akkor, amikor a mezőgazdaság a pénzügyi válság rendkívül súlyos következményeivel küzd. Köszönetet szeretnék mondani azon képviselőtársaimnak, akik támogatták az általam benyújtott módosításokat, és ezáltal megőrizték a bizottságban már jóváhagyott szöveget.
Elsősorban a 49. módosításra utalok, amely az egyes tagállamokban tapasztalt, a közvetlen kifizetések iránt benyújtott kérelmek magas hibaszázalékával kapcsolatos, és amely arra is rámutat, hogy ezek a hibák elsősorban az alkalmazott ortofotografikus készülékeknek, semmint maguknak a mezőgazdasági termelőknek tulajdoníthatók. Utalok továbbá a 65. módosításra, amely a juh- és kecskefélék 2010-től kezdődő elektronikus azonosítási kötelezettségének elhalasztására irányul, mivel az a jelenlegi gazdasági válságban rendkívüli költségekkel jár.
Alfredo Pallone (PPE) , írásban. – (IT) A KAP egyszerűsítését célzó javaslat a bürokratikus eljárások csökkentésére irányuló átfogóbb folyamat részét képezi, amely folyamatot korábban több különböző uniós tagállam kezdeményezte a polgároknak szóló hatékonyabb és könnyebben hozzáférhető szolgáltatások biztosítása érdekében.
Ez a reform a mezőgazdasági ágazat számára is szükséges; annak érdekében, hogy a mezőgazdasági termelők időt és pénzt takaríthassanak meg, illetve hogy a feltételesség és a közvetlen kifizetések rendszerén belül hozzájussanak az előnyökhöz, valamint a vidékfejlesztés bizonyos szempontjai és a tenyésztett állatok azonosítási módszerei tekintetében is.
Most, amikor még zajlik a 2013 utáni időszakra vonatkozó KAP-ról szóló vita, az egyszerűsítésre vonatkozó javaslat egyfajta próbapadként szolgálhat, amelyet felhasználva nyilvánvalóvá válhatnak a lehetőségek és a veszélyek, és amely egy jövőbeni európai mezőgazdaságra irányuló javaslat alapjául szolgálhat. A fent említett okok miatt támogattam a jelentést.
Maria do Céu Patrão Neves (PPE) , írásban. – (PT) A közös agrárpolitika (KAP) egyszerűsítéséről szóló jelentés olyan kérdést vizsgál, amely komoly nehézséget okozott a mezőgazdasági termelők, tehát a KAP elsőszámú kedvezményezettjei, valamint általában az európai lakosság számára, akik mechanizmusainak bonyolult jellege miatt nehezen értik meg a KAP lényegét. Az egyszerűsítési intézkedések ezért mindenki szerint szükségesek és sürgetők. Létfontosságú, hogy ezek az intézkedések közvetlen hatást gyakoroljanak a mezőgazdasági termelőkre, és ne csupán a tagállamok kormányaira, ahogyan az gyakran lenni szokott. A piaci irányítási eszközök megszüntetése nem javasolható az egyszerűsítés egyik módjaként.
Az egyik kérdés, amelyet az egyszerűsítésnek meg kell oldania, a különböző tagállamokban az egységes kifizetési rendszerben érvényesülő hátrányos megkülönböztetés kiküszöbölésének szükségessége, ez ugyanis a nemzeti igazgatás, például az ellenőrzések, a határidők, a kifizetések stb. hatékonyságának hiányából fakad. A hátrányos megkülönböztetés e megnyilvánulásainak kiküszöbölése megakadályozza a többsebességes KAP kialakulását, amely egyenlőtlenségeket teremt a különböző tagállamok mezőgazdasági termelői között.
Daciana Octavia Sârbu (S&D) , írásban. – (RO) Az Ashworth-jelentés mellett szavaztam, amely támogatja a mezőgazdasági termelők számára érthetőbb, egyszerűbb közös agárpolitikát. A közös agrárpolitika adminisztratív lebonyolítása gyakran rendkívül bonyolult. Következésképpen a mezőgazdasági ágazat egésze számára kiemelt jelentőséggel bír annak egyszerűsítése és a mezőgazdasági termelők életének megkönnyítése. Az Európai Bizottság által javasolt szabályok végrehajtása sok esetben igen nehézkes, és a mezőgazdasági szabályozás alkalmazása tekintetében a tagállamokban rendkívül magas a bürokrácia szintje. Különösképpen felül kell vizsgálni az állatok azonosítására vonatkozó jogszabályt annak érdekében, hogy rugalmasabbá és kevésbé bürokratikussá tegyük. Az e területre vonatkozó jelenlegi jogi rendelkezések túlságosan szigorúak és sok esetben a kívánttal ellentétes eredményhez vezetnek.
Nuno Teixeira (PPE) , írásban. – (PT) A közös agrárpolitika (KAP) egyszerűsítése létfontosságú ahhoz, hogy Európa mezőgazdaságát versenyképesebbé tegyük, megőrizzük a munkahelyeket és újakat teremtsünk, valamint hogy hozzájáruljunk vidéki térségeink fejlődéséhez. Elengedhetetlennek tűnik számomra, hogy a Bizottság a területet érintő új jogszabályokra vonatkozó javaslatokkal egyidejűleg törekedjen a felesleges bürokratikus akadályok megszüntetésére.
Minél egyszerűbb a szabályozás, annál könnyebben megértik azt az érdekelt felek, legyen szó akár a mezőgazdasági termelőkről, a nemzeti vagy a regionális hatóságokról, illetve a támogatások alkalmazásának nyomon követéséért felelős hatóságokról. Hasonlóképpen, minél kevesebb időbe telik a szereplőknek a kérelmek elkészítése, annál kevesebb hibát követnek el. A finanszírozás nyomon követésének költségei szintén csökkenni fognak.
Egyszerűsíteni kell a támogatások felhasználásának nyomon követését is, és számomra úgy tűnik, ennek leghatékonyabb módja a külső ellenőrzés. A büntetéseket átlátható és arányos módon kell alkalmazni, és figyelembe kell venni a gazdaság méretét és a helyi körülményeket, elsősorban az olyan legkülső régiókban, mint amilyen például Madeira. Ma, itt az ülésteremben támogattam a jelentést, mivel az kísérletet tesz e problémák megoldására. Most a KAP általános felülvizsgálata során gondoskodnunk kell az agrárpolitika és a kohéziós politika hatékonyabb összehangolásáról.
Artur Zasada (PPE) , írásban. – (PL) A dokumentum támogatásával bizonyítottuk a közös agrárpolitika egyszerűsítése melletti elkötelezettségünket. Ez a folyamat nélkülözhetetlen az európai mezőgazdasági ágazat magas szintű versenyképességének biztosítása szempontjából. Nyilvánvaló, hogy a szabályozások harmonizációja, a bürokratikus terhek csökkentése és a költségek korlátozása révén lehetőség nyílik egy egyszerűbb, igazságosabb és érthetőbb közös agrárpolitika létrehozására. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy az egyszerűsítés kívánt címzettjei nem csupán a mezőgazdasági ágazatot irányító hatóságok és állami testületek kell, hogy legyenek, hanem elsősorban a mezőgazdasági termelők, akik számára a szabályozás túlzott terheket jelent.
Sophie Auconie (PPE) , írásban. – (FR) A Rühle asszony által készített jelentés saját kezdeményezésű jelentés, amelynek célja, hogy megvizsgálja az európai közbeszerzési eljárások javításának módjait, egy biztosabb és átláthatóbb jogi keret megteremtése érdekében. A közbeszerzési szabályok helytelen alkalmazása a leggyakoribb hibaforrások közé tartozik az európai strukturális alapok területén. Támogatom a saját kezdeményezésű jelentés főbb pontjait: a közbeszerzési eljárások hatékonyabb összehangolására való felhívás az Európai Bizottság különböző igazgatóságai között, valamint annak elismerése, hogy a közbeszerzésekről szóló irányelvek 2004. évi felülvizsgálata által meghatározott célkitűzéseket (tisztázás és nagyobb jogbiztonság) mindeddig még nem sikerült teljesen megvalósítani. Nagyra értékelem a jelentés azon állásfoglalását, hogy mindenekelőtt a kis- és középvállalkozások sínylik meg az említett eljárások bonyolult jellegét, amely esetenként a jogi támogatási források hiánya miatt megakadályozhatja, hogy részt vegyenek egy pályázati felhívásban. Ezért a jelentés mellett szavaztam, és tagállamainkban, elsősorban pedig Franciaországban szorosan figyelemmel fogom követni a már hatályos közbeszerzési irányelvek alkalmazását.
Zigmantas Balčytis (S&D) , írásban. – (LT) Támogattam a jelentést, mivel a közbeszerzési rendszer megfelelő és átlátható működése különösen fontos a belső piac számára, mind a határokon átnyúló verseny és az innováció ösztönzése, mind pedig optimális érték biztosítása érdekében a kormányzati intézmények számára. A közbeszerzési szerződésekről szóló irányelvek 2004. évi felülvizsgálatának céljait mindeddig még nem sikerült elérni, különösen a közbeszerzési szabályok egyszerűsítését, valamint a nagyobb jogbiztonság megteremtését illetően. Az Európai Bíróság e területen aránytalanul nagyszámú jogsértési ügyet vizsgált meg, ami azt jelzi, hogy sok tagállam számára nehézséget okoz a közbeszerzési irányelveknek való megfelelés. A Lisszaboni Szerződés az Európai Unió elsődleges joganyagában elismerte a helyi és regionális önkormányzatokhoz való jogot, és megerősítette a szubszidiaritás fogalmát. Mivel a közbeszerzési jog arra szolgál, hogy szavatolja a közpénzek gazdaságos és hatékony kezelését, és hogy az érdeklődő vállalkozások egy nagyobb mértékben piaci alapú versenyben lehetőséget kapjanak arra, hogy közbeszerzési szerződésekhez juthassanak, felhívom a Bizottságot, hogy egyszerűsítse a közbeszerzési eljárásokat, hogy mentesítse mind a helyi önkormányzatokat, mind a vállalatokat az alól, hogy pusztán bürokratikus kérdésekre nagy mennyiségű időt és pénzt kelljen fordítaniuk, valamint könnyítse meg a kkv-k számára az ilyen szerződésekhez való hozzáférést és tegye lehetővé az ezekben való egyenlőbb és méltányosabb részvételüket.
Vilija Blinkevičiūtė (S&D) , írásban. – (LT) A tagállami költségvetési források jelentős részét fordítják közbeszerzésre. Ezért osztom az előadó azon véleményét, amely szerint a közpénzeknek átláthatónak és a nyilvános ellenőrzésre nyitottnak kell lenniük. A közbeszerzési szerződéseket átlátható feltételek mellett kell odaítélni, amelyek szerint az érdekelt feleket egyenlő bánásmódban részesítik, valamint az ár és a projektteljesítmény közötti kapcsolat a legfontosabb kritérium annak érdekben, hogy a legjobb és nem csupán a legolcsóbb ajánlatot célozzák meg. A közbeszerzések átláthatóságának növelése érdekében a közbeszerzési eljárásokat egyszerűsíteni kell, hogy mind a helyi önkormányzatokat, mind a vállalatokat mentesítsük az alól, hogy pusztán bürokratikus kérdésekre nagy mennyiségű időt és pénzt kelljen fordítaniuk. Az eljárások egyszerűsítése folytán a kkv-k is könnyebben hozzá fognak férni az ilyen szerződésekhez, és képesek lesznek azokban egyenlőbb és méltányosabb módon részt venni. A globalizációs folyamatok miatt különösen fontos, hogy a Bizottság a társadalmi kritériumok alkalmazásának eljárásaira összpontosítson. Ezért nélkülözhetetlenek az iránymutatások vagy egyéb, a hatóságok és más közigazgatási intézmények számára a fenntartható beszerzés terén nyújtott gyakorlati segítség.
Maria Da Graça Carvalho (PPE) , írásban. – (PT) Üdvözlöm az állásfoglalást, amelynek célja a közbeszerzési szabályok egyszerűsítése, és ezzel együtt a nagyobb jogbiztonság megteremtésének elősegítése. A közbeszerzések terén tett európai kezdeményezéseket európai szinten hatékonyabban kell összehangolni a következetlenségek és a jogi problémák elkerülése érdekében. Fontos továbbá azon feltételek jogi tisztázása, amelyek mellett a közbeszerzési jog az intézményesített köz-magán társulások esetében alkalmazandó. Felhívom a Bizottságot, hogy egyszerűsítse a közbeszerzési eljárásokat, hogy mentesítse mind a helyi önkormányzatokat, mind a vállalatokat az alól, hogy pusztán bürokratikus kérdésekre nagy mennyiségű időt és pénzt kelljen fordítaniuk. Az eljárások egyszerűsítése folytán a kkv-k is könnyebben hozzá fognak férni az ilyen szerződésekhez, és képesek lesznek azokban egyenlőbb és méltányosabb módon részt venni. A hatóságokat ösztönözni és képessé kell tenni arra, hogy a közbeszerzéseket környezeti, társadalmi és egyéb kritériumokra alapozzák. Felkérem a Bizottságot, hogy értékelje a zöld közbeszerzésnek a fenntartható fejlődést előmozdító eszközként történő felhasználását.
Diogo Feio (PPE) , írásban. – (PT) 2004-ben a Bizottság felülvizsgálta a közbeszerzésről szóló irányelveket, aminek célja az volt, hogy a közbeszerzéseket átláthatóbbá, hatékonyabbá, rugalmasabbá, illetve kevésbé bürokratikussá tegye.
Ahogyan az előadó fogalmaz: „A közbeszerzés elsődleges feladata, hogy gazdaságosan és költségkímélő módon szerezze be a közfeladatok ellátásához szükséges árukat és szolgáltatásokat. Az állam azonban nem olyan, mint bármely más piaci szereplő, hanem különös felelősséget visel, mivel közpénzeket kezel.”
Ismét el kell, hogy mondjam, nem a bonyolult szabályozás szolgálja leginkább az érintett felek érdekeit; a közbeszerzés esetén ennek éppen az ellenkezője igaz. Minél bonyolultabbak, kevéssé átláthatók és lassúak az eljárások, annál valószínűbb, hogy a jogszabályt kijátsszák, és szélsőséges esetekben megjelenik a korrupció. Éppen ezért létfontosságú, hogy a közbeszerzésről szóló jelenlegi irányelvek felülvizsgálatának folyamata során egyszerűbb és hatékonyabb szabályok előírására törekedjünk egy olyan ágazatban, amely az Európai Unió GDP-jének közel 16%-át teszi ki.
José Manuel Fernandes (PPE) , írásban. – (PT) Az Európai Unióban az áruk és szolgáltatások közbeszerzésének éves forgalma meghaladja a bruttó hazai termék 16%-át, illetve több mint 1500 milliárd euróra rúg. A jelenlegi gazdasági válságban nem szabad, hogy a közösségi közbeszerzési irányelvek drágítsák és lassítsák a megbízások odaítélésének folyamatát. Az ajánlattevők, mindenekelőtt a kis- és középvállalkozások jogbiztonságot és gyors folyamatokat követelnek. Úgy vélem, hogy a Bizottságnak és a tagállamoknak a regionális és helyi hatóságokkal együttműködve felül kell vizsgálniuk a közbeszerzésre vonatkozó különböző szabályozásokat e szabályok egységesítése és a közbeszerzés teljes jogi keretének egyszerűsítése érdekében, a hibakockázat csökkentésének és a strukturális alapok hatékonyabb felhasználása biztosításának céljából. Megjegyzendő, hogy a strukturális alapokból és a Kohéziós Alapból támogatott európai projektek végrehajtásában jelentkező szabálytalanságok nagy része az uniós szabályok nem megfelelő átültetéséből ered. Úgy gondolom, hogy a Bizottságnak meg kell fontolnia a strukturális alapokkal kapcsolatban a gyorsított eljárások alkalmazásának lehetőségét a 2010 utáni időszakra is annak érdekében, hogy a tagállamok ne pazarolják el ezeket a forrásokat.
Françoise Grossetête (PPE) , írásban. – (FR) Noha támogatom a jelentés azon célkitűzését, amely szerint felkéri a Bizottságot, hogy egyszerűsítse a közbeszerzési eljárásokat, hogy mentesítse mind a helyi önkormányzatokat, mind a vállalatokat az alól, hogy pusztán bürokratikus kérdésekre nagy mennyiségű időt és pénzt kelljen fordítaniuk, sajnálattal veszem tudomásul a 9. bekezdés második felének megfogalmazását.
Úgy érzem, hogy az Európai Unió Bírósága e határozatának ilyen értelmezése, amely azt jelzi, hogy a helyi hatóságok együttműködhetnek anélkül, hogy valaha is igénybe vennék a piacot, nem áll összhangban a semlegesség elvével. Ez igen káros hatást gyakorolhat a vállalkozásokra (a magán- vagy az állami tőkére), amelyek így úgy ítélhetik meg, hogy teljes mértékben kizárták őket a gazdasági jellegű közszolgáltatások nyújtásáért folyó versenyből.
Sylvie Guillaume (S&D) , írásban. – (FR) A jelentés halványan rávilágít a társadalmi és környezeti szabványokra, amelyeket be kell építenünk a pályázati felhívásokba; ezenfelül ajánlásokat tesz arra vonatkozóan, hogy a kkv-k számára megkönnyítsük a közbeszerzési piacokhoz való hozzáférést. Mindazonáltal komoly hiányossága, hogy egyértelműen elmulasztja megemlíteni, hogy a közbeszerzésekről szóló irányelvek átdolgozása során el kell fogadni egy olyan jogi eszközt, amely meghatározza a szolgáltatási koncessziók fogalmát és státuszát. Nem elégedhetünk meg az Európai Bíróság közszolgáltatási koncessziókra vonatkozó jelenlegi joggyakorlatával; határozottan érezhető az általános érdekű szolgáltatásokra vonatkozó keretirányelv szükségessége. A jogi tisztázás valamennyiünk érdekében nélkülözhetetlen. A jelentésről szóló szavazásban ezért tartózkodtam.
Małgorzata Handzlik (PPE) , írásban. – (PL) Az Európai Unió belső piacán zajló közbeszerzések a GDP 15%-át teszik ki. A közbeszerzési piacok megnyitása előnyös a megrendelő intézmények számára, mivel a nagyobb piacok nagyobb választási lehetőséget, ezáltal pedig alacsonyabb költséget és jobb minőséget kínálnak. Rendkívül fontos, hogyan költjük el a közpénzeket, különösen most, amikor a válság után a gazdaságnak élénkítésre van szüksége, és a tagállamok költségvetési problémákkal küzdenek. Ahogyan az előadó helyesen megjegyezte, a jelenlegi szabályozás meglehetősen bonyolult, amely a helyi és regionális hatóságok, valamint a kis- és középvállalkozások számára nagy kihívást jelent. Ezenfelül továbbra is tisztázásra szorulnak olyan kérdések, mint például a köz- és magánszféra közötti partnerségek, a várostervezés és a szolgáltatási koncessziók.
Ezért egyetértek Rühle asszony jelentésének fő pontjaival, amelyek jelzik a közbeszerzések terén a nagyobb jogi átláthatóság szükségességét, és amelyek jelenleg nem a hatályos irányelvek módosítására, hanem arra szólítanak fel, hogy az Európai Bizottság szolgálatai alapos elemzésnek vessék alá a létező problémákat.
Petru Constantin Luhan (PPE) , írásban. – (RO) A közbeszerzés az Európai Unió GDP-jének jelentős hányadát teszi ki. Célja az, hogy a legjobb ár/érték arányon biztosítsa az áruk és szolgáltatások beszerzését. Az európai közbeszerzésről szóló irányelvek lassítják a megbízások odaítélését, drágítják azt és megnyirbálják az intézkedési lehetőségeket. A tagállamok sajnálatos módon egyre nagyobb számban szembesülnek ilyen problémákkal. Ezért a jelentés mellett szavaztam, mivel határozottan támogatom az eljárásokat egyszerűsítő és aktualizáló intézkedéseket. Valamennyi tagállam számára egyszerű, egységes szabályozásra van szükség. Ezáltal lehetőségünk nyílik majd a tagállamok által alkalmazott szabályozások közötti eltérések, ezzel együtt pedig a hibák kiküszöbölésére, valamint a közpénzek hatékonyabb felhasználására.
Nuno Melo (PPE) , írásban. – (PT) A közbeszerzés igen kényes ügy, amelyet rendkívüli komolysággal kell kezelni, hiszen közpénzekről van szó. A közbeszerzési szerződéseknek ezért átláthatónak és a nyilvános ellenőrzésre teljes mértékben nyitottnak kell lenniük annak érdekében, hogy a gyanú árnyéka se vetülhessen rájuk. Ennélfogva a közbeszerzési szerződéseket átlátható feltételek mellett kell odaítélni, amelyek szerint az érdekelt feleket egyenlő bánásmódban részesítik, valamint az ár és a projektteljesítmény közötti kapcsolat a legfontosabb kritérium annak érdekben, hogy a legjobb és nem csupán a legolcsóbb ajánlatot célozzák meg. Szavazatomat ez indokolja.
Alfredo Pallone (PPE) , írásban. – (IT) A közbeszerzés a közösségi GDP hozzávetőleg 18%-ának felel meg, és ezért központi szerepet játszhat a gazdaság és a foglalkoztatás fellendítésében. A beszerzések szintén jelentős hatást gyakorolnak a sok esetben alvállalkozóként közreműködő kis- és középvállalkozásokra.
A jelenlegi helyzetben, amikor egyre nyilvánvalóbbá válik a belső piac és a nemzetközi kapcsolatok összefonódása, az európai vállalatokat komolyan fenyegeti a harmadik országok (például Kína) vállalataival szembeni tisztességtelen verseny veszélye, utóbbiak ugyanis állami támogatásban részesülnek, amelyre az európai vállalatok nem jogosultak, illetve számottevően alacsonyabb költségeket és rövidebb termelési időt kínálnak, mivel nem tartják be a biztonságra és a munkavállalók jogaira vonatkozó európai előírásokat.
E hatás ellensúlyozása érdekében összehangolt európai szintű fellépésre van szükség. Végül, emlékeztetném önöket a kölcsönösség és az arányosság elve betartásának fontosságára. A kínai vállalkozások például hozzáférhetnek az európai piacokhoz, az európai vállalkozások azonban nem vehetnek részt a kínai pályázati felhívásokban. Elismerésem az előadónak a munkához, és támogatom a jelentést.
Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE) , írásban. – Nagy örömömre szolgál, hogy a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Európai Parlamenti Képviselőcsoportja által benyújtott módosítást elutasították, így képviselőcsoportunknak, a Zöldek/ az Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoportjának módja nyílt rá, hogy támogassa a Rühle-jelentést.
Bernadette Vergnaud (S&D) , írásban. – (FR) Elítélem azok struccpolitikáját, akik úgy gondolják, hogy az Európai Bíróság szolgáltatási koncessziókra vonatkozó jelenlegi joggyakorlata kielégítő, és hogy egyáltalán nincs szükség a jogalkotásra. A szocialisták évekig küzdöttek és kampányoltak az általános érdekű szolgáltatások védelméről szóló keretirányelvek kidolgozásáért, és ezt az elköteleződést semmilyen körülmények között nem adjuk fel. A közszolgáltatások egyetlen hosszú távú biztosítéka a tényleges európai szabályozás, nem csupán a bírói határozatok, bármilyen megalapozottak legyenek is ezek. Mint azt a szolgáltatásokról szóló irányelvnek a szociális szolgáltatások tekintetében történő átültetését érintő nehézségek esetében s láthatjuk, csak egy konkrét keret gondoskodhat a jogbiztonságról és a minőségi szolgáltatásról. A kis- és középvállalkozások, valamint a helyi és regionális hatóságok a közbeszerzési szerződések, például a lakásépítési közbeszerzési szerződések odaítélése során egyértelműséget és jogbiztonságot várnak. Nem szeretnénk azonban a jelentés ellen sem szavazni, amely fontos elemeket tartalmaz, különösképpen a társadalmi és környezeti szabványok tekintetében, amelyeket be kell tudnunk építeni a pályázati eljárásokba, valamint ajánlásokat tesz a kkv-k általi hozzáférés megkönnyítésére vonatkozóan, a köz- és a magánszféra közötti partnerségi szerződések esetében pedig egyértelműen körültekintésre szólít fel.
Sophie Auconie (PPE) , írásban. – (FR) Elengedhetetlen, hogy az európai fejlesztési politikák egységesek legyenek. A Keller asszony által készített jelentés megfogalmazása azonban néhány helyen túlságosan erőteljes, míg máshol túlságosan általános. Az uniós politikák koherenciájára hangos igent mondok, az Európai Unió (és Franciaország) által a Kereskedelmi Világszervezeten belül tett vállalások megkérdőjelezésére azonban nemmel válaszolok. Mezőgazdaságunknak fokozatosan kell fejlődnie, reagálva a termelők által tapasztalt nehézségekre, akik nem csupán vidéki térségeinkben, hanem városainkban is kulcsfontosságú szereplők. A jelentést ezért nem támogattam.
Sebastian Valentin Bodu (PPE) , írásban. – (RO) Az Európai Unió a legnagyobb adományozó a világon. A nem uniós államoknak nyújtott fejlesztési támogatások összege ebben az évben várhatóan 69 milliárd euróra emelkedik, amely 2008-hoz viszonyítva 20%-os növekedés. Az Európai Unió bizonyította, hogy teljesíti a nemzetközi intézmények irányában tett vállalásait. Az európai fejlesztési politikák és kereskedelmi politikák közötti ütközés valóság. Az Európai Unió azonban elkötelezte magát amellett, hogy a fejlődő országokra hatást gyakorló valamennyi uniós politika figyelembe fogja venni a meghatározott fejlesztési célkitűzéseket.
A kezdeti előrejelzésekkel ellentétben a gazdasági válság elsősorban a szegény országokat sújtja, amelyek közül sokan valósítanak meg európai támogatásból finanszírozott fejlesztési projekteket. Más részről az EU által az ezen országokban alkalmazott export- és mezőgazdasági politikák kedvezőtlenül befolyásolják azok fejlődését. Ennek kellemetlen következményeivel van dolgunk: az EU makroszinten épít, és mikroszinten ellentétes hatást ér el. Ilyen körülmények között az Európai Parlament tegnapi plenáris ülésén megszavazott állásfoglalás keretében elfogadott célkitűzések rendkívüli jelentőséget nyernek, és ezeket valamennyi uniós intézménynek el kell fogadnia.
Carlos Coelho (PPE) , írásban. – (PT) A gazdasági és humanitárius válsággal szemben, amellyel a világ jelenleg küzd, minden eddiginél sürgetőbb, hogy az Unió fejlesztési támogatási politikáit következetes és egységes módon, valamint úgy dolgozzuk fel, hogy az maradéktalanul kapcsolódjon az Unió egyéb, kereskedelmi, környezetvédelmi stb. politikáihoz. Mostanra nyilvánvaló, hogy az EU fejlesztési politika iránti elkötelezettsége, valamint annak ellenére, hogy a világ legnagyobb adományozója, politikái között nem minden esetben van tényleges kapcsolat, ami aláássa a millenniumi fejlesztési célok (MDG) elérését.
Célunk a status quo megváltoztatása, és ez így helyes. A hivatalos fejlesztési támogatást a valamennyi tagállam közötti szinergiák egyesítésének és a politikák következetességének hosszú távú szempontjából kell vizsgálni. Erre a következetességre azért van szükség, mert elősegíti a rászorulók fejlesztési igényeinek teljesítését. Általánosságban támogatom az Európai Parlament jelentését, és létfontosságúnak tartom, hogy az EU szereplői minden tőlük telhetőt megtegyenek a fejlesztés előtt álló akadályok megszüntetése, a millenniumi fejlesztési célok elérése, a szegénység elleni küzdelem és annak biztosítása érdekében, hogy a fejlődő országokban a gyakorlatban is érvényesüljenek az emberi, társadalmi, gazdasági és környezeti jogok.
Anna Maria Corazza Bildt, Christofer Fjellner, Gunnar Hökmark és Anna Ibrisagic (PPE) , írásban. – (SV) A svéd konzervatívok küldöttsége tegnap (2010. május 18.) az EU-politikák fejlesztési célú koherenciájáról és a „hivatalos fejlesztési támogatás plusz” koncepcióról (2009/2218(INI)) szóló A7-0140/2010 sz. jelentés ellen szavazott. Ennek fő oka az, hogy nem támogatjuk a nemzetközi ügyleteket terhelő adónem bevezetését. A Tobin-adó bevezetése egyszerűen hátrányosan érintené a fejlődő országokat és elmélyítené a szegénységet. Hangsúlyozni kívánjuk ugyanakkor, hogy a jelentés egyes elemei összhangban állnak saját véleményünkkel, így például az a pont is, hogy az uniós exporttámogatások katasztrofális hatással vannak az élelmiszerbiztonságra és a működő mezőgazdasági ágazat kialakulására a fejlődő országokban.
Marielle De Sarnez (ALDE) , írásban. – (FR) A világban egymilliárd-négyszázmillió ember él naponta kevesebb mint 1 euróból. Az Európai Uniónak kötelessége küzdenie e helyzet ellen. Ehhez hatékonyabb és eredményesebb fejlesztési együttműködési és támogatási politikákra van szükség. A hivatalos fejlesztési támogatással kapcsolatos kötelezettségvállalásokat még mindig nem teljesítettük maradéktalanul. A sürgős fejlesztési kérdések kezelése érdekében felhívjuk a Bizottságot, hogy a válság legsúlyosabb következményeinek leküzdése érdekében sürgősen határozza meg a fejlesztési finanszírozás további innovatív forrásait, például a nemzetközi pénzügyi ügyleteket terhelő adónemet, amelynek célja további források generálása. Ugyanebben a szellemben a tagállamoknak meg kell erősíteniük a millenniumi csúcson tett kötelezettségvállalásukat, amelynek értelmében az elkövetkező évtizedben a GDP 0,7%-át a hivatalos fejlesztési célokra fordítják, miközben figyelembe veszik a kedvezményezett országok felvevőképességét és felelősségteljes kormányzását. Végül, az európai fejlesztési politikának a személyek, áruk és a tőke fejlődő országokban való mozgására vonatkozó rugalmas szabályozáshoz kell kapcsolódnia.
Lena Ek, Marit Paulsen, Olle Schmidt és Cecilia Wikström (ALDE) , írásban. – (SV) Támogatjuk a jelentés célkitűzését, amelynek értelmében az uniós politikának összhangban kell állnia az Unió azon céljával, hogy elősegítse a fejlődést az alacsony és közepes jövedelmű országokban. Keller asszony jelentése mégis úgy fogalmaz, hogy például a fejlett szolgáltatási piac és az egyértelmű versenyszabályok akadályozzák a millenniumi fejlesztési célok elérését. Ennek eredményeképpen úgy érezzük, nem áll módunkban támogatni a jelentés egészét. A világos alapszabályok a piacgazdaság megfelelő működésének előfeltételei, és a szolgáltatások kereskedelme fontos összetevője az országok gazdasági fejlődésének.
Diogo Feio (PPE) , írásban. – (PT) Az Európai Unió gyakran szembesül saját maga alkotta ellentmondásokkal és azokkal a következetlenségekkel, amelyeket politikái a tagállamok és a polgárok, valamint a harmadik országok és azok népei számára jelentenek. A világ legnagyobb adományozójaként az Európai Uniónak és a tagállamoknak arra kell törekedniük, hogy fejlesztési támogatási politikájuk ne csupán hatékony, hanem egyben következetes és koherens is legyen; ez nem minden esetben volt így. Minden olyan erőfeszítés üdvözlendő, amely e következetesség ösztönzésére és a támogatásban részesülő népek sokféle szükségletének figyelembe vételére törekszik. E céltól a kereskedelempolitika sem függetleníthető.
João Ferreira (GUE/NGL) , írásban. – (PT) A jelentés témája rendkívül aktuális, mivel tudjuk, hogy az EU politikái és intézkedései számos területen gyakran ellentmondanak a „fejlesztési támogatási” célkitűzéseknek. Számos jelentős és pozitív szempont jelenik meg, mint például: az éhínség tragédiájára való világszintű figyelemfelhívás; a halászati megállapodások következetlenségének és eredménytelenségének kiemelése a kihirdetett fejlesztési együttműködési célkitűzések tekintetében; az uniós exporttámogatások hatásának elítélése; a szolgáltatások liberalizációjának, a versenyszabályok bevezetésének, az adóparadicsomoknak, a következetlen politikák miatti, a fejlődő országokból az EU-ba irányuló tőkekiáramlásnak és a mezőgazdaságra fordított támogatások alacsony összegének bírálata; valamint a HIV/AIDS-gyógyszerekre vonatkozó szabadalmi keret létrehozásának szorgalmazása. Sajnálatos módon maga az előadó is következetlen, mégpedig abban, hogy olyan eszközök továbbfejlesztésére szólít fel, mint a szabadkereskedelmi térségek és az úgynevezett gazdasági partnerségi megállapodások. Figyelmen kívül hagyja, hogy ezek az eszközök számos területen fenyegetik a fejlődő országok érdekeit, ahogyan az nyilvánvalóvá vált, amikor sokan közülük vonakodtak aláírni ezeket a megállapodásokat, és hozzáállásuk csupán az EU részéről alkalmazott elfogadhatatlan nyomás és zsarolás hatására változott meg.
Georgios Papastamkos (PPE) , írásban. – (EL) Teljes mértékben elismerem az EU fejlesztési politikáinak és a fejlődő országoknak nyújtott segítségnek a fontosságát. Ugyanakkor nem támogattam a Keller-jelentést amiatt, ahogyan az uniós mezőgazdasági exporttámogatások által a fejlődő országok gazdálkodási ágazatára gyakorolt hatásról állást foglal, ez ugyanis teljesen téves.
Továbbá, a fejlődő országokból származó termékek behozatala tekintetében az EU különösen nyitott piac, többek között a „Mindent, csak fegyvert nem” (EBA) és más preferenciális megállapodásoknak köszönhetően. Megjegyzendő, hogy a WHO tagállamai által a hongkongi miniszteri csúcstalálkozón (2005) tett kötelezettségvállalás az exporttámogatások eltörlésére és ezzel párhuzamosan valamennyi más, azzal egyenértékű versenyhatásokkal járó exportintézkedésre való korlátozások kivetésére vonatkozik.
Evelyn Regner (S&D) , írásban. – (DE) Támogattam a jelentést, mivel számomra különös jelentőséggel bír, hogy a nemzetközi szabadkereskedelmi megállapodások jogilag kötelező erejű szociális és környezetvédelmi normákat foglaljanak magukban. Úgy gondolom, rendkívül fontos, hogy az Európai Unió ne csupán az EU-n belül alkalmazza a szociális piacgazdaság elvét, hanem azt határain túl is érvényesítse. A szabadkereskedelmi megállapodásokat aláíró partnereinknek meg kell felelniük bizonyos normáknak, és véleményem szerint az ilyen normákat be nem tartó államokkal meg kellene szakítanunk a tárgyalásokat.
Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE) , írásban. – Nagy lelkesedéssel támogattam Franziska Kellernek a politikák fejlesztési célú koherenciájáról szóló jelentését, és nagy örömömre szolgál, hogy azt többséggel elfogadtuk. Elítélem az EPP és az ECR képviselőcsoport ellenszavazatát.
Alf Svensson (PPE) , írásban. – (SV) Az európai parlamenti szavazás során nem támogattam „az EU-politikák fejlesztési célú koherenciájáról és a »hivatalos fejlesztési támogatás plusz« koncepcióról” szóló jelentést. Az Európai Parlament egyik központi célja kell, hogy legyen egy felelősségteljes, hatékony fejlesztési politika lebonyolítása. Ez olyasvalami, amelyen jómagam sokakkal együtt nap mint nap dolgozunk a Fejlesztési Bizottságban. Egészen abszurd és minden, csak nem felelősségteljes az, hogy az EU egyik kezével – például a fejlődő országok versenyképességét csökkentő mezőgazdasági támogatások formájában – elvesz valamit, majd a másikkal „a károk enyhítésére” támogatást nyújt. Az EU-politikák fejlesztési célú koherenciájáról szóló vita fontos és értékes.
Ugyanakkor, ez a jelentés olyan elemeket tartalmaz, amelyeket nem támogathatok; ilyen például a pénzügyi ügyleteket terhelő adónem kivetéséről szóló bekezdés, valamint a „környezeti jogok” nem kellően pontosított fogalmának használata. A jelentés nagy része – amelyet a plenáris ülésen megszavaztunk – ugyanakkor igen meggyőző, és „nem” szavazatomat tévedés lenne úgy értelmezni, hogy nem kívánok részt venni a politikák fejlesztési célú koherenciájával kapcsolatos munkában. Éppen ellenkezőleg – olyan folyamat ez, amelyet rendkívül a szívemen viselek, és fontos számomra, hogy az a lehető legjobb módon valósuljon meg.
Marc Tarabella (S&D) , írásban. – (FR) Különösen nagy örömmel tölt el az EU-politikák fejlesztési célú koherenciájáról és a „hivatalos fejlesztési támogatás plusz” koncepcióról szóló jelentés elfogadása, kiváló jelentésről van ugyanis szó, amelynek célja a fejlődő országok iránti nagyobb tisztelet biztosítása. Különösen üdvözlöm a 70. bekezdés szűk többséggel történő elfogadását, amely arra kéri a Bizottságot, hogy módszeresen foglaljanak bele az Európai Unió által tárgyalt kereskedelmi megállapodásokba jogilag kötelező erejű szociális és környezetvédelmi normákat. Ez fontos lépés a méltányosabb kereskedelem irányában. Az Európai Uniónak ezen a területen példát kell mutatnia.
Nuno Teixeira (PPE) , írásban. – (PT) Tekintettel a világ jelenlegi gazdasági helyzetére, a jelentés rendkívül fontos, mivel arra törekszik, hogy a saját magunk számára kitűzött célok, például a millenniumi fejlesztési célok elérése érdekében következetesebbé tegye az uniós politikákat. Az EU a legnagyobb adományozó a világon – a legújabb összegek mintegy 49 millió euróra rúgnak – támogatásai pedig mind az országokra, mind azok polgáraira figyelemmel vannak, ez tehát egy kereskedelmi, környezeti és társadalmi vonatkozásokkal rendelkező, hosszú távú uniós politika.
A jelentés hangsúlyozza, hogy elő kell segíteni az ezen országokból származó termékek bejutását az európai piacokra; többek között a vámtarifák csökkentésére szolgáló uniós eszközök fejlesztését. Néhány javaslatot illetően azonban aggodalmamnak adnék hangot, mivel ki kell mondani, hogy ezek következményekkel járhatnak az európai, elsősorban a különleges figyelmet érdemlő földrajzi területeken élő termelők számára. A fejlesztési támogatás és a szegénység eltörlése rendkívüli jelentőségű követelmények, amelyeket teljes körűen támogatok. Ugyanakkor úgy gondolom, nem szabad olyan kötelezettségvállalásokat tenni, amelyek csak polgártársaink érdekeinek sérelme árán valósíthatók meg. Saját polgárainkról nem feledkezhetünk meg, és nem rendelhetjük alá őket a céloknak: velük szemben különleges kötelezettség terhel bennünket.
Sophie Auconie (PPE) , írásban. – (FR) Támogattam az Európai Parlament saját kezdeményezésű jelentését, amely a közúti szállításra vonatkozó szociális szabályok súlyos megsértése tekintetében megállapított szankciókról készített európai bizottsági elemzésre adott válasz. Ma a tagállamok között olyan különbségek léteznek, amelyek hátrányosan befolyásolják a belső piac igazságos működését és a közúti közlekedés biztonságát. Az Európai Parlament Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottsága e tekintetben néhány javaslattal él az esetleges megoldási módokra vonatkozóan. A jelentés különösképpen javasolja a szankcióknak a bírságok közös kategorizálása révén történő harmonizációját. Felszólít egy koordinációs testület létrehozására, amelynek feladata a szociális szabályok végrehajtása során a tagállamok közötti együttműködés javítása, valamint ellenőrző szervek felállítása lenne. Végül, a jelentés hangsúlyozza, hogy a nyomtatott sajtó, az információs technológiák és az intelligens közlekedési rendszerek keretében megfelelő tájékoztatást kell nyújtani a fuvarozási vállalkozások és a gépjárművezetők részére a vonatkozó szociális szabályokról és a jogsértésekre vonatkozó szankciókról. Mivel teljes körűen támogatom ezeket a javaslatokat, a jelentés mellett szavaztam.
Zigmantas Balčytis (S&D) , írásban. – (LT) Az Európai Unió tagállamaiban a szankciórendszerek jelentős különbségeket mutatnak, és ezért a vállalkozók és mindenekelőtt a gépjárművezetők számára a nemzetközi szállítások esetén nehezen átláthatóvá vált a jogi helyzet. A hatályos jogszabályok és a közúti szállításra vonatkozó szociális szabályokról szóló irányelv nagyon nagy mozgásteret hagynak a tagállamok számára az értelmezéshez, aminek eredményeként a tagállamok a szabályokat nem egységes módon ültették át. A Lisszaboni Szerződés lehetőséget ad a tagállamok büntetőügyekre vonatkozó törvényi és rendeleti rendelkezéseinek közelítésére. Meggyőződésem, hogy az európai egységes piacon fennálló akadályok megszüntetése és a közúti biztonság megerősítése érdekében a Bizottságnak ki kellene alakítania és ösztönöznie kellene az ellenőrzések ilyen jellegű harmonizált koncepcióit. A közúti szállításra vonatkozó szociális szabályok leghatékonyabb végrehajtásának biztosítása érdekében az Európai Bizottságnak ki kell dolgoznia a vezetési és pihenőidőkről szóló rendelet egységes és kötelező értelmezését, amelyet az ellenőrző szerveknek figyelembe kell venniük.
Jean-Luc Bennahmias (ALDE) , írásban. – (FR) Az európai utak biztonságának szavatolása érekében 2006 óta az európai szabályozás valamennyi Európában közlekedő fuvarozási vállalkozás számára előírja, hogy betartsa az egységes a napi megengedett vezetési időket és pihenőidőket. Sajnálatos módon az intézkedések alkalmazása messze nem optimális: a jogsértések esetén kiszabható szankciók az egyes tagállamokban teljesen eltérők.
Így a napi megengedett vezetési időt több mint két órával túllépő gépjárművezető Spanyolországban tízszer nagyobb bírságra számíthat, mint Görögországban. Egyes tagállamokban a súlyos jogsértésekért még szabadságvesztés is kiszabható, míg másokban egyszerűen visszavonják a vezetői engedélyt. A harmonizáció e hiánya aláássa a rendelet hatékonyságát, és jelentős jogbizonytalanságot teremt a közúti fuvarozási vállalkozások számára.
Támogattam Ranner asszony jelentését, amely felszólítja a Bizottságot, hogy a jogsértések tekintetében határozza meg a szankciók alsó és felső határát, amelyeket valamennyi tagállamban harmonizálni lehetne. A jelentés továbbá egyszerű és hozzáférhető tájékoztató brosúra összeállítására hív fel, amelyből a tehergépkocsi-vezetők tájékozódhatnának a jogsértéssel járó kockázatokról.
Sebastian Valentin Bodu (PPE) , írásban. – (RO) Az Európai Uniónak a tagállami szintű közúti szankciókat szabályozó egységes rendszer hiánya miatti aggodalma indokolt. Az ilyen szankciók, legalább a nem pénzügyi jellegűek, egységes végrehajtása a tagállamok valamennyi gépjárművezetője esetében csökkentené a sok fuvarozási vállalkozás és egyéni gépjárművezető által tapasztalt zavart, amely a származási ország és a közlekedés helye szerinti harmadik uniós tagállam szabályozásának különbségeiből fakad.
Más részről az Európai Bizottság és a parlamenti szakbizottságok jogosan jelentik ki, hogy a közlekedési jogsértések esetén kiszabható pénzügyi szankciók esetében a szabványosításnak még a mérlegelése is túlságosan korai lenne. Az Európai Unión belül jelentős eltérések mutatkoznak a vállalatok és a lakosság gazdasági helyzetében, ami azt jelenti, hogy ugyanazért a közlekedési jogsértésért nem szabható ki azonos bírság átfogóan az összes tagállamban. A személyszállításra vonatkozó jogszabályok szabványosítása azonban növelné a szállítási vállalatok felelősségét.
A tagállami jogszabályok szigorú végrehajtással kiegészített teljes körű harmonizációja, amely nem az egyes tagállamokra bízza annak eldöntését, hogy elfogadják-e az európai ajánlásokat, szintén fokozná az európai közutak biztonságát.
Diogo Feio (PPE) , írásban. – (PT) A jogsértések komoly problémát jelentenek a közúti szállításban, ami a hátárátkelések tekintetében jelentős kérdéseket vet fel. Ezért fontos, hogy a Bizottság mérlegelje a különböző tagállamokban tapasztalható helyzetet, valamint azt, hogy a különböző nemzeti jogrendszerekben mi számít jogsértésnek, és ezekre milyen szankciók és bírságok vonatkoznak. Ebben a kérdésben az előadó úgy érvel, hogy „egy hatékony, kiegyensúlyozott és visszatartó erejű szankciórendszer csak világos, átlátható és a tagállamok szintjén összehasonlítható szankciókon alapulhat”, valamint „felhívja a tagállamokat, hogy találjanak jogi és gyakorlati megoldásokat a szankciók típusai és mértéke között mutatkozó, olykor igen nagy különbségek csökkentésére”.
Hajlok arra, hogy egyetértsek a hatékony és kiegyensúlyozott szankciórendszer fontosságával, valamint azzal, hogy a tagállamoknak közösen kell munkálkodniuk a közúti jogsértések kezelésében mutatkozó különbségek csökkentésén. Azt azonban már korántsem gondolom, hogy a szankciók jellegét és a bírságok összegét illetően a nemzeti jogalkotónak részben le kellene mondania a büntetőügyekben őt megillető jogkörökről az uniós szintű harmonizáció érdekében.
João Ferreira (GUE/NGL) , írásban. – (PT) Az Európai Bizottság által készített jelentés összefoglalja a tagállamokban létező különböző típusú szankciókat és szemlélteti az egyes tagállamok által az e területen elfogadott rendszerek közötti különbségeket, megállapítva, hogy a helyzet nem kielégítő. Ennek megfelelően felszólítja a tagállamokat, hogy a közúti szállításra vonatkozó szociális szabályokat harmonizált módon alkalmazzák. Az Európai Parlament előadója a területet érintő harmonizációs erőfeszítések fokozását javasolja, különösen a „szociális szabályok alkalmazásának értelmezése” és a szankciók szintjén annak „kategorizálása” révén, ezáltal törekedve a „belső szállítási piac létrehozására” és „a jogbiztonság növelésére”.
A közúti biztonság kétségtelenül fontos ügy, csakúgy, ahogyan a közúti szállítási ágazatban tapasztalható munkakörülmények, elsősorban a vezetési és a pihenőidők javítása. Megerősítjük, hogy ezek a célkitűzések nem okvetlenül érhetők el átfogó harmonizáció révén. A harmonizációra valóban szükség van, de a haladás irányában, nem pedig úgy, hogy mindenki ugyanarra az alacsony szintre süllyed vissza, ahogyan az a „belső piac létrehozására” irányuló kísérletek esetében rendszeresen történik. Fokozni kell a közutak biztonságát, a szállítási ágazatban pedig javítani kell a munkakörülményeket. Ez valamennyi tagállamban biztosítani fogja a jobb közútbiztonságot.
Nuno Melo (PPE) , írásban. – (PT) A közúti szállítás biztonsága mindig is fontos volt az EU számára. Az állásfoglalás elfogadása egy további lépés a szociális szabályokkal kapcsolatos súlyos jogsértések kiküszöbölése felé ezen a területen. A tagállamok között szorosabb együttműködésre van szükség annak érdekében, hogy valamennyi ágazati szakember számára létre lehessen hozni egy egyszerű kommunikációs hálózatot, amelyet a sajátjuktól eltérő tagállamban való munkavégzés során használhatnak. Pénzügyi erőfeszítésre is szükség van a megfelelő infrastruktúra kialakítása érdekében – beleértve az elegendő és biztonságos parkolóhelyet és szolgáltatásokat – az európai úthálózaton annak érdekében, hogy a gépjárművezetők ténylegesen be tudják tartani a vezetési és pihenési időket. Szavazatomat ez indokolja.
Andreas Mölzer (NI) , írásban. – (DE) A statisztikák szerint a közúti balesetek nagy száma elsősorban a tehergépjárműveket érinti. Ennek megfelelően még fontosabb, hogy a járművek kifogástalan állapotban legyenek. A gépjárművezetők figyelme a fáradságtól legalább olyan mértékben gyengülhet, mint alkoholos befolyásoltság esetén. E tekintetben lényeges, hogy az alkalmazottakra és az önálló vállalkozói tevékenységet végző személyekre azonos feltételek vonatkozzanak azért, hogy ne kényszerítsünk még többeket kényszervállalkozói szerepbe, hogy aztán tűrőképességük határáig vagy azt meghaladó szinten kizsákmányolják őket.
A bírságok azonban gyakran nem biztosítják megfelelően a pihenőidők betartását, ami csak akkor lehetséges, ha a járművet feltartóztatják. Mivel e közútbiztonsági intézkedések bővítését nem vették tervbe, nemmel szavaztam.
Alfredo Pallone (PPE) , írásban. – (IT) A Ranner asszony által készített jelentés, akinek gratulálok a munkájához, nem csupán a tagállami bírságok közötti különbségekre mutat rá, hanem a szankciók típusaival kapcsolatos eltérésekre is, amikor kiemeli, hogy a helyzet a gépjárművezetők és a szállítási vállalkozások számára nem kielégítő.
Egyetértek a parlamenti jelentés megközelítésével, amely hangsúlyozza, milyen fontos a belső piac számára, hogy szükség esetén gyakoribb ellenőrzések, egy európai koordinációs eszköz létrehozása és a jogsértések, valamint az ezekhez kapcsolódó szankciók harmonizációja révén teljes körűen végrehajtsuk a szociális jogszabályokat. Csak egységes rendszerben biztosítható a jogsértésekért kiszabott összegek gyors behajtása. Mindezek miatt a jelentés mellett szavaztam.
Nuno Teixeira (PPE) , írásban. – (PT) A Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottságban dolgozó kollégám által készített jelentés kiváló kezdeményezés a súlyos jogsértésekre vonatkozó közúti szállítási szankciók tekintetében létező problémák megoldására. A szociális szabályok súlyos megsértése esetén alkalmazandó szabályok az egyes tagállamokban jelentős eltéréseket mutatnak a bírságok összege és a szankciók jellege és kategorizálása tekintetében, ami fokozottabb harmonizációt tesz szükségessé.
Üdvözlöm az e különbségekre vonatkozóan a jelentésben tett javaslatokat, elsősorban a súlyos jogsértések szükséges összehangolt kategorizálását, valamint egy – európai szinten a megfelelő tulajdonságokkal rendelkező szerv által koordinált – ellenőrzési rendszer végrehajtását, amelynek célja a szociális szabályok végrehajtásával kapcsolatos együttműködés javítása és az e szabályok alkalmazásával megbízott ellenőrző szervek képzésének biztosítása lenne.
Hangsúlyoznám továbbá azon kezdeményezések kidolgozásának fontosságát, amelyek célja a szociális szabályokról szóló megfelelő tájékoztatásnyújtás és a szabályok betartását lehetővé tevő megfelelő infrastruktúra és parkolók létrehozása. A fenti okok miatt támogattam a mai napon a Parlament elé terjesztett jelentést.