Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2010. május 19., Szerda - Strasbourg

7. A szavazáshoz fűzött indokolások

***

  Bernd Posselt (PPE) . – (DE) Elnök úr, nagyra értékelem Önt és az Ön elnökségét, ma azonban tiltakozásomnak kell hangot adnom. Ön sok képviselőnek megadta a szót, többek között kétszer Lehne úrnak, valamint Gollnisch úrnak és Fox úrnak. Én is felvetettem egy ügyrendi kérdést az ülésnaptárral kapcsolatban, és ez egy fontos kérdés. Arra szeretném kérni Önt, hogy ellenőrizze, hogy a 4. módosítás jogellenes-e. Tudom, hogy elutasítottuk a módosítást, de ez egy elvi kérdés. A szerződés nem azt mondja ki, hogy évente 12 plenáris ülést kell tartani, hanem azt, hogy évi 12-őt, havonta egyet-egyet. A Fox úr által benyújtott módosítás az augusztusi és szeptemberi plenáris üléseket próbálta egy hétre összevonni. Nem egy I. és egy II. szeptemberi plenáris ülésről van szó, hanem egy augusztusiról és egy szeptemberiről. Komolyan szeretném egyértelművé tenni, hogy ez jogellenes.

  Elnök. - Az a helyzet, Posselt úr, hogy erről a kérdésről már szavaztunk, ezért ezzel már nem tudunk újra foglalkozni. Mindazonáltal biztosíthatom Önt arról, hogy az Elnökség az ülésnaptárra vonatkozó valamennyi módosítást alaposan megvizsgálta.

  Carl Schlyter (Verts/ALE) . – Elnök úr, a biztos úr épp az előbb tájékoztatott bennünket a trombinnal kapcsolatos szavazásról. Kíváncsi vagyok, hogy meg tudná-e kérni arra, hogy statisztikai adatokkal támassza alá azon állítását, miszerint a gazdaságosság szempontjából előnyös a fogyasztók számára, ha az olcsó húsdarabokat helyettesítjük, és marhahússzerű termékekbe tesszük bele ahelyett, hogy jelenleg kolbászhoz és más termékekhez használjuk fel.

Szeretném, ha a biztos úr statisztikai bizonyítékokat tárna elénk arra vonatkozóan, hogy ez gazdaságosabb a fogyasztók számára, mert eddig ez nem bizonyosodott még be. Ezenkívül a biztos úr összehasonlítást végzett a darált hússal, de tudjuk, hogy a darált húsra vonatkozó higiéniai előírások eltérnek a húskészítményekre vonatkozóktól, így aztán kétségbe vonom a biztos úr két kijelentésének helyességét. Súlyos hiba lenne, ha éppen a szavazás előtt tévesen tájékoztatná a Parlamentet. Szeretném, ha levelet írna a biztos úrnak, hogy indokolja kijelentéseit.

  Elnök. - Most nem ezzel a napirendi ponttal foglalkozunk, Schlyter úr, hanem a szavazáshoz fűzött indokolásokkal. Mégpedig a költségvetés-módosítással kapcsolatos szavazás indokolásaival.

A szavazáshoz fűzött szóbeli indokolások

Jelentés: Vladimír Maňka (A7-0158/2010)

  Hynek Fajmon (ECR) . – (CS) Vladimír Maňka jelentése ellen szavaztam, amely meghatározza az EU idei költségvetését. Gazdasági válság idején elengedhetetlen a közkiadások csökkentése, egyáltalán nem értek egyet az Európai Parlamenttel abban, hogy teljesen az ellenkező irányba halad és lényegesen növeli a kiadásait.

Nem értek egyet azzal, hogy az Európai Parlament 150 új munkatársat vesz fel, és azzal sem, hogy az európai parlamenti képviselők számára további finanszírozást kell biztosítani asszisztenseik alkalmazásához azon felül, ami már rendelkezésünkre áll. A Maňka-jelentés alapján az EP-képviselőknek havi 1500 eurót kell kapniuk a tegnap elfogadott Helga Trüpel-jelentés szerinti 1500 euró többletforráson felül.

Ez évente az adófizetőknek további 13,4 millió eurójába kerül. Az európai parlamenti képviselőket már így is sok bírálat éri a közvélemény részéről amiatt, hogy nagy összegeket kapnak a közpénzekből. Ha még több közpénzt kapnának, az jogosan váltaná ki az emberek haragját Európa-szerte, ezért nem támogattam ezt a javaslatot.

  Bogusław Liberadzki (S&D) . – (PL) Az előttem felszólalóval ellentétben én támogattam a költségvetés-módosítást. Ez a módosítás nemcsak az elszámolással foglalkozik, nagyon gyakorlatias is. Hogyan lehetséges ez? Nos, ez a Parlament új funkciójából ered, mivel jogalkotói hatáskörrel rendelkező szerv lett. A szavazók azt várják tőlünk, európai parlamenti képviselőktől, hogy képesek leszünk felülvizsgálni a Bizottság és a Tanács által előterjesztett javaslatokat. Ne felejtsük el, hogy minden egyes biztos mellett több száz főből álló csapat dolgozik. A mi munkánkat csupán egy–két ember segíti. Tehát nem takarékosságról van itt szó. Egyszerűen alkalmazkodni kell az új funkcióhoz, az új szerephez. Szeretnék köszönetet mondani az előadónak, Maňka úrnak ezért a remek jelentésért.

Jelentés: Miroslav Mikolášik (A7-0106/2010)

  Kristian Vigenin (S&D) . – (BG) Elnök úr! Szeretném közölni, hogy támogattam a szervátültetésre vonatkozó cselekvési tervről szóló jelentéseket, valamint az átültetésre szánt emberi szervekre vonatkozó minőségi és biztonsági előírásokról szóló jelentést. Ugyanakkor azt is szeretném elmondani, hogy ebben a tekintetben hatalmas különbségek figyelhetők meg a tagállamok között. Ezért remélem, hogy ez a cselekvési terv, valamint a minőségi és biztonsági előírásokról szóló jelentés elő fogja segíteni, hogy a tagállamok egységesítsék kritériumaikat, továbbá hogy viszonyítási alapul fognak szolgálni a jövőre nézve.

Azért is említem meg ezt, mert hazámban, Bulgáriában 35-ször kevesebb a donor, mint Spanyolországban. Ez e területen tapasztalható problémák az egész eljárás során alkalmazandó intézkedésekhez kapcsolódnak: az emberek tájékoztatásától kezdve a tényleges beültetésen keresztül az átültetést követő kezelésig. Nem rendelkezünk a szervadományozással kapcsolatos felszerelések hálózatával. Nincsenek megfelelő berendezések, nincs megbízható donoradatbázis. Bulgária nem tagja az Eurotransplant szervezetnek, és nem biztosítható az átültetést követő kezelés sem. A szervátültetéseket végző kórházakhoz nem építettek utógondozó létesítményeket.

Ezért azt remélem, hogy ez a jelentés és a Parlament által hozott határozatok adnak némi lendületet, és hogy minél hamarabb sor kerül ennek az irányelvnek a végrehajtására.

  Siiri Oviir (ALDE) . – (ET) Elnök úr! Én is a jelentés mellett szavaztam, mert az átültetésre szánt emberi szervekre vonatkozó minőségi és biztonsági előírások tekintetében valamennyi tagállamban egységes és kötelező követelményeket határoz meg, így garantálja a donorok és recipiensek védelmét, ugyanakkor fokozza a tagállamok közötti együttműködést. E jelentés segítségével a jobb életminőség lehetőségét biztosítjuk azon több mint 56 000 uniós polgár számára, akik jelenleg szervátültetésre várnak.

  Radvilė Morkūnaitė-Mikulėnienė (PPE) . – (LT) Én is megszavaztam ezt a fontos, az átültetésre szánt emberi szervekre vonatkozó minőségi és biztonsági előírásokról szóló dokumentumot. Valóban nagyszerű lenne létrehozni és megszervezni egy közösségi szintű szervátültetési rendszert, amely átlátható és világos lenne, és amely garantálná a minőséget és biztonságot EU-szinten. Ez az egyik legfontosabb célkitűzés. 56 000 ember vár donorra, és az átültetésre szánt emberi szervek hiánya egyéb problémákat is előidéz, bűncselekményeket és büntetőjogi problémákat. Ezért remélem, hogy ez a dokumentum hozzá fog járulni egy olyan megfelelő rendszer kialakításához, amely biztosítja majd a biztonságos és megbízható szervátültetési módszerek alkalmazását.

  Martin Kastler (PPE) . – (DE) Elnök úr! A jelentés mellett szavaztam és gratulálni szeretnék Mikolášik úrnak az általa végzett kiváló munkához. Úgy vélem, hogy a mai egy fontos nap, mert biztosítottuk, hogy a donorok és a recipiensek számára garantált legyen a következetes előírások alkalmazása és a nagyobb biztonság. Remélem, hogy ez az országok közötti együttműködés egyszerűsítését is elő fogja segíteni, ezért nagyon örülök annak, hogy nagy többséggel megszavaztuk ezt a jelentést.

  Richard Howitt (S&D) . – Elnök úr! Nagyon örülök ennek a jelentésnek és a szervadományozásra vonatkozó új európai szabályoknak. Ha valaki egy másik európai uniós országban halálozik el, miért ne lehetne életmentésre felhasználni a szerveit? Kétségtelen, hogy amennyiben egy másik európai országból ritkán egyező donorra van szükség, ésszerű e szabályok alkalmazása.

Bár ez a kérdés nem képezte a vita részét, szeretném, ha jegyzőkönyvbe vennék azt is, hogy én személy szerint a szervadományozás tekintetében inkább a kívülmaradási rendszert támogatom a részvételi rendszerrel szemben. Az európaiak nyolcvan százaléka támogatja a szervadományozást, mégis csupán tizenkét százalék rendelkezik szervdonorkártyával. Közelítenünk kell a két értéket.

Az elmúlt évben kelet-angliai regionális választókörzetemben 25-en vesztették életüket azért, mert szervátültetési várólistán szerepeltek, de nem sikerült időben donort találni. A választókörzetemben található Addenbrooke és Papworth kórház európai és világszínvonalú szakértelemmel rendelkezik a tüdő- és szívátültetés terén. Sebészeink hadd végezzék a munkájukat! Hadd kezeljék a betegeket! Ez az élet ajándéka.

  Karin Kadenbach (S&D) . – (DE) Elnök úr, csak egyetértésemet tudom kifejezni az előttem felszólalóval. Én is nagyon örülök annak, hogy ezt a jelentést ma nagy többséggel elfogadtuk. Amikor azt halljuk, hogy jelenleg 56 000 európai vár megfelelő átültethető szervre, hogy elfogadható vagy minőségi életet élhessen, vagy pusztán a túlélés esélye miatt, egyértelmű, hogy sürgősen harmonizálnunk és fejlesztenünk kell az előírásokat, valamint lehetővé kell tennünk a recipiensek számára, hogy egész Európából hozzájuthassanak a szükséges szervekhez.

  Janusz Władysław Zemke (S&D) . – (PL) Én szintén a dokumentum elfogadása mellett szavaztam, mert nyilvánvalóan a helyes irányba való lépést jelenti. Bár egyetértek ezekkel az elvekkel, valamint azzal, hogy foglalkoznunk kell a donorokra és a szervekre vonatkozó minőségi előírásokkal, világosan szeretném kijelenteni, hogy ez csak az első lépés a helyes irányba. Amennyiben jelentős növekedést szeretnénk elérni a szervadományozás terén, az Uniónak lényegesen szélesebb körű kampányt kell folytatnia, továbbá megelőző és tájékoztató jellegű intézkedéseket kell tennie. Ha ezt nem követi a szervadományozás ösztönzése, nyilvánvaló számomra, hogy egyszerűen félúton megállunk.

Az Európai Parlament 2011. évi üléseinek naptára

  Seán Kelly (PPE) . – Elnök úr! Először is szeretném tiszteletemet kifejezni Önnek amiatt, ahogy ma ezt a nehéz kérdést kezelte, hogy bátran kifejtette az elnökség értelmezését és ragaszkodott az álláspontjához. Ha nem így cselekedett volna, talán még mindig annál a kérdésnél tartanánk. Nem azt mondom, hogy egyetértek Önnel, de nem értek eléggé a dologhoz, hogy véleményt nyilvánítsak, így az Ön véleményét szentírásnak veszem.

Másodszor, úgy gondolom, hogy jogos az, amit Salatto úr felvetett, azaz hogy a képviselők és mások érdekében is gyorsabb és könnyebben megközelíthető útvonalakra van szükség Strasbourg eléréséhez. Ezenkívül tiszteletemet szeretném kifejezni a quaestoroknak is, többek között honfitársamnak, Jim Higginsnek, és másoknak, akik keményen dolgoznak azon, hogy az utazás szempontjából Frankfurt-Hahn ugyanolyan minősítést kapjon, mint a frankfurti repülőtér és Strasbourg.

Végül a strasbourgi szállásköltségekkel kapcsolatban szeretném megjegyezni, hogy üdvös lenne, ha az árak ugyanolyanok lennének akkor is, amikor a Parlament ülésezik, mint amikor nem. Mindez még vonzóbbá tenné Strasbourgot, ezt a gyönyörű várost. Értem, miért vagyunk itt, és ha egyszer már itt vagyunk, nagyon örülünk ennek.

Jelentés: Miroslav Mikolášik (A7-0106/2010)

  Laima Liucija Andrikienė (PPE) . – Elnök úr, az emberi szervek átültetéséről szóló állásfoglalásra szavaztam. Nap mint nap sokan halnak meg azért, mert szervelégtelenségben szenvednek, vagy mert nem áll rendelkezésre átültethető szerv. Az EU segítséget nyújthat azon betegeknek, akik Európa-szerte szervátültetésre várnak, így életeket menthet. A szervadományozás és szervátültetés vonatkozásában megfelelően összehangolt rendszerre van szükségünk.

Ismételten szeretnék kiemelni egy nagyon lényeges részletet, egy elvi kérdést: azaz az emberi szervek önkéntes és fizetett adományozásának elvét. Az Egészségügyi Világszervezet és az Európa Tanács jelentései arról számolnak be, hogy a világ számos országában rengeteg pénzt ajánlanak fel az embereknek szervadományozásért. Sőt még arról is beszámolnak, hogy szándékos emberölést követnek el az emberi szervek megszerzéséért: például Kínában a Falun Gong orvosai.

Azzal is tisztában vagyunk, hogy bizonyos országokban a donorok nagyon nagy egészségügyi kockázatnak vannak kitéve, és az átültetésre gyakran rendkívül rossz kórházi körülmények között kerül sor. Végezetül szeretnék köszönetet mondani azoknak, akik kezdeményezték a ma elfogadott állásfoglalást, különösen az előadónknak, Mikolášik úrnak.

Állásfoglalás: a színezékeken és édesítőszereken kívüli egyéb élelmiszer-adalékanyagok (szarvasmarha- és sertéstrombin) (B7-0264/2010)

  Anna Maria Corazza Bildt (PPE) . – (SV) Elnök úr, a többi svéd konzervatívval együtt a trombin betiltására vonatkozó javaslat ellen szavaztam. A Bizottság javaslata a húskötőanyag segítségével előállított hústermék egyértelmű címkézésére szólít fel, és kimondja, hogy nem lenne szabad engedélyezni a trombin étteremben és közétkeztetési intézményben való használatát, mivel ilyen helyeken nehezen oldható meg a fogyasztók világos tájékoztatása.

Le kell zárnunk a húskötőanyagokkal kapcsolatos vitát. A trombin természetes módon megtalálható mindenféle húsban. Ahhoz, hogy kikerüljük a trombint, teljesen be kellene fejezni a húsevést. A Bizottság szakértői azt állítják, hogy a trombin veszélytelen az egészségre, és ez a vélemény tudományosan megalapozott.

Az a fontos, hogy az élelmiszer biztonságos legyen, és a fogyasztókat ne vezessék félre. A csomagolásnak pontos információt kell tartalmaznia a trombinról, a címkézésnek pedig egyértelműnek kell lennie.

Miért kellene betiltani a trombint? Ezzel kinyitnánk Pandora szelencéjét. Tényleg a politikusok feladata, hogy foglalkozzanak azzal, hogy mit eszünk? Hová fog ez vezetni? Semmi oka, hogy korlátozzuk a fogyasztók szabadságát és a választáshoz való jogát.

Ha pánikkeltő politikusok foglalkoznak olyan élelmiszerekkel, amelyek nem veszélyesek és nem egészségtelenek, kénytelen vagyok azt mondani, hogy „most már aztán elég legyen!” Ne folyamodjunk a tilalomhoz – inkább szigorítsuk a címkézéssel kapcsolatos szabályokat.

  Renate Sommer (PPE) . – (DE) Elnök úr, ha ma elfogadjuk a trombin élelmiszerekben való felhasználásának tilalmáról szóló állásfoglalást, az egyszerűen azt jelenti, hogy behódolunk a közvéleménynek. Ez színtiszta populizmus. Nem teljesítjük kötelezettségünket, ha nem kísérjük figyelemmel a tudományos bizonyítékokat. Mit mutatnak a bizonyítékok? Mi is az a trombin? A trombin egy természetes enzim. A vér és így a hús részét képezi. Minden emberi test sok trombint tartalmaz. Ha betiltjuk a trombin élelmiszer-adalékanyagként történő használatát, mi magunk létezhetünk-e tovább, vagy fokozatosan meg kell szabadulnunk magunktól, veszélyes hulladéknak számítunk?

Természetesen meg kell akadályoznunk, hogy a fogyasztókat olyan termékekkel félrevezessék, amelyeket más terméknek tüntetnek fel, és arra szolgálnak, hogy más terméknek látszanak. Ezt elérhetjük azáltal, hogy az élelmiszerek címkézéséről szóló új rendelettel összhangban lévő címkézést alkalmazzuk. E rendelet első olvasatáról júniusban fogunk szavazni. Számos olyan szabály áll a rendelkezésünkre, amely megakadályozza a megtévesztő reklámot, valamint bizonyos termékekre különleges címkézési követelmények is vonatkoznak. A Bizottság pontosan azt a megoldást javasolta azoknak a termékeknek a címkézésére vonatkozóan, amelyekben a trombint kötőanyagként használják. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy nagyon sok hasonló enzimet nem tiltottak be és most is használnak.

  Anja Weisgerber (PPE) . – (DE) Elnök úr, a fogyasztóvédelem nagyon, nagyon fontos számomra, ezért helytelenítem a fogyasztók bármilyen félrevezetését és megtévesztését. Ez az oka annak, hogy például az élelmiszerek címkézéséről szóló rendeletben szereplő, másnak látszó termékek megfelelőbb címkézéséért küzdök. Felhívom a Tanácsot, hogy kövesse ezt a megközelítést, amelyet a Bizottság is támogat.

Ma az „összeragasztott” hústermékekről kell szavaznunk. Olyan húsról van szó, amelyet húsdarabokból „ragasztanak össze” és kiváló minőségű termékként árusítanak. Véleményem szerint erre nem kerülhetne sor, különösen úgy, hogy a fogyasztók nincsenek tisztában azzal, hogy mi is történik. Nem volt könnyű számomra, hogy ma döntést hozzak. A Bizottság átfogó címkézési szabályokat javasolt, de még így is meg lehet téveszteni a fogyasztókat, mert nehezen bizonyítható, hogy egy adott termék tartalmaz trombint. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy a trombin használható, de nem tüntethető fel a címkén. Ennélfogva úgy gondolom, hogy ebben az esetben nem elegendő a címkézési követelmény. Most az állásfoglalás és a trombin betiltása mellett szavaztam.

Jelentés: Ramón Jáuregui Atondo (A7-0144/2010)

  Krisztina Morvai (NI) . – (HU) Az elmúlt 8 évben a magyarországi posztkommunista diktatúra következetesen lábbal taposta a magyar emberek emberi jogait. Egyebek mellett szinte minden egyes utcai demonstrációt jogellenesen szétvert, illetőleg szétveretett. A Nemzeti Jogvédő Szolgálat közel 100 kiváló jogásza, ügyvédje segítségével az esetek nagy részében már a magyar bíróságok előtt jogorvoslatot lehetett nyerni, de voltak olyan esetek, amikor Strasbourgba kellett menni az Emberi Jogok Európai Bíróságához, például a híressé vált Bukta-ügyben.

Az Európai Unió most azon mesterkedik, hogy az Európai emberi jogi egyezményhez való csatlakozás leple alatt szétverje a jól működő, úgymond strasbourgi rendszert. Felhívom a figyelmét minden egyes magyar és európai emberi jogi szervezetnek, hogy vegye górcső alá ezt a folyamatot, tiltakozzon egyebek mellett a ma megszavazott Atondo-jelentés ellen, amely ahogy mondom, ellehetetleníti, szétveri az emberi jogok védelmének európai rendszerét. Magyarország történelmi felelőssége, hogy a magyar elnökség alatt ne felgyorsítsuk, hanem megakadályozzuk ezt a veszélyes folyamatot.

Állásfoglalás: a színezékeken és édesítőszereken kívüli egyéb élelmiszer-adalékanyagok (szarvasmarha- és sertéstrombin) (B7-0264/2010)

  Radvilė Morkūnaitė-Mikulėnienė (PPE) . – (LT) Valójában igen kényes kérdésről van szó, amely már sok vitát kiváltott az Európai Parlamentben és természetesen az egész társadalomban. Most is úgy gondolom, hogy bizonyos termékek, illetve adalékanyagok betiltása nem jelent megoldást, és talán egyet kell értenünk azzal az állítással, miszerint a fogyasztónak – teljes körű információ birtokában – joga van kiválasztani, mit szeretne vásárolni és fogyasztani. Másrészt elég nehéz lenne ellenőrizni a folyamatot. Ezekben a napokban és időkben, amikor a nyilvánosság tájékozott, rengeteg információhoz juthat hozzá, mégis a társadalom számára elfogadhatóan – természetesen egyértelműen – kell fogalmaznunk, hogy az emberek egyik vagy másik termék megvásárlásakor megfelelő információkat szerezhessenek és értesülhessenek az adott termék összetevőiről. Ezért úgy gondolom, hogy több konzultációt kell folytatnunk a társadalommal, több figyelmet kell fordítanunk az ismeretterjesztésre, és talán tovább kell konzultálnunk a tudósokkal is.

  Martin Kastler (PPE) . – (DE) Elnök úr, az európai polgároknak igazuk van. A jó minőségű élelmiszereket és a becsületes politikusokat kedvelik.

Méltányolom az ilyen formában megnyilvánuló közvéleményt. Nem hagyhatjuk egyszerűen figyelmen kívül, és populizmusra hivatkozva nem vethetjük el a közvéleményt. Nem erről van szó! Figyelembe kell vennünk, amit a polgáraink mondanak. Ha a szavazóinknak és a polgároknak az a véleménye, hogy a hús legyen valódi hús, és ne húsdarabokból „összeragasztott” hústermék, biztosítanunk kell, hogy ne kerülhessen sor ilyen húsfeldolgozásra. Ezért nem szavaztam meg, hogy a trombint húskötőanyagként lehessen használni.

  Karin Kadenbach (S&D) . – (DE) Elnök úr, én is megszavaztam az állásfoglalást, amely betiltja a trombin élelmiszer-adalékanyagként való felhasználását, mert a biztos úr érvei nem győztek meg engem. Nem akarunk „összeragasztott” húst vásárolni Európában. Még akkor is, ha a trombin egy olyan enzim, amely nem káros az egészségre, azáltal hogy kötőanyagként használjuk húsdarabok egységes húsdarabbá préseléséhez, jelentősen megnő a bakteriális fertőzés kockázata. Másrészt a mai döntés egyértelműen az európai fogyasztók érdekét szolgálta az iparág pusztán pénzügyi érdekeivel szemben. Azoknak a fogyasztóknak, akik marhahúst szeretnének, marhahúst kell adni, és nem különféle darabokból „összeragasztott”hústerméket. Ez azt jelenti, hogy arra kell felhívnunk a Bizottságot, hogy ne engedélyezze a trombin használatát.

  Peter Jahr (PPE) . – (DE) Elnök úr, az úgynevezett „összeragasztott” sonkával kapcsolatos mostani vita bizonyítja, hogy egyes gyártók nem bánnak tisztességesen a fogyasztókkal. Szeretném, ha minden élelmiszert olyan címkével kellene ellátni, hogy ne lehessen megtéveszteni a fogyasztókat. Amennyiben sor kerül ennek az enzimnek a felhasználására, a fogyasztóknak tudniuk kell erről. Ez a hatékony és tisztességes fogyasztóvédelem alapja. A mi feladatunk az, hogy biztosítsuk, hogy a megfontolt fogyasztók elegendő információval rendelkezzenek ahhoz, hogy saját érdekeiket szem előtt tartva hozzanak döntéseket.

Hadd tegyek még egy utolsó észrevételt a „összeragasztott” sonkával kapcsolatban. Nem folytattunk megbeszélést a fogyasztókkal arról, hogy vajon akarják-e ezt. Ugyanakkor fontos, hogy a fogyasztók legalább azzal legyenek tisztában, tulajdonképpen mit is esznek.

Jelentés: Andres Perello Rodriguez (A7-0103/2010)

  Siiri Oviir (ALDE) . – (ET) Örülök a cselekvési tervnek, ezért meg is szavaztam. Ezzel a tervvel a helyes irányba indulunk el, és a probléma megoldása érdekében mindnyájunknak együtt kell működnünk. Az uniós szintű intézkedések segíteni fognak abban, hogy fokozzuk a tagállamok arra irányuló erőfeszítéseit, hogy biztosítsák a szervadományozás és szervátültetés minőségi és biztonsági követelményeinek teljesítését, hogy eredményesebben kezeljék a szervhiányból származó problémákat, ugyanakkor tegyék hatékonyabbá az átültetések rendszerét. A jóváhagyott cselekvési terv lehetőséget biztosít a tagállamok számára, hogy az általunk meghatározott tíz kiemelt intézkedést alapul véve jobban össze tudják állítani saját nemzeti cselekvési tervüket. Kötelességünk, hogy hatáskörünkön belül elősegítsük, hogy az Európai Unió egész területén magas szintű egészségvédelem jöjjön létre.

Jelentés: Ramón Jáuregui Atondo (A7-0144/2010)

  Clemente Mastella (PPE) . – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Az európai egyezményhez történő csatlakozás kétségtelenül előrehaladást jelent az Európai Unió politikai integrációjának folyamatában, amelynek az alapvető jogok védelmét biztosító rendszerét kiegészítette és megszilárdította az Alapjogi Chartának az elsődleges jogba történő beépítése.

Rendkívül fontosnak és politikai szempontból lényegesnek tartjuk, hogy a Parlament rendelkezik azzal a joggal, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága bíráinak választásakor képviselőket delegálhasson/küldhessen az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésébe. Ne felejtsük el, hogy az emberi jogok tiszteletben tartásának elősegítése az Európai Unió egyik alapvető értéke, amelyet annak alapító szerződése is tartalmaz.

Azt is szeretném hangsúlyozni, mennyire fontos az egyezmény és az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlata azon új jogi és szabályozási keret meghatározása tekintetében, amely megállapítja az irányadó elveket az állampolgári jogi, bel- és igazságügyi területeken, főleg a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésével és a Stockholmi Program elfogadásával elindított integráció és harmonizáció új formáinak figyelembevételével.

Egy újabb jogi eszközt is biztosít, amely lehetővé teszi, hogy keresetet lehessen terjeszteni az Emberi Jogok Európai Bíróságához valamely európai intézménynek vagy tagállamnak az európai jog végrehajtásával kapcsolatos intézkedése vagy az intézkedés elmulasztása miatt.

Végül fontos, hogy az európai egyezmény 1. cikke az uniós polgárokon és az EU területén tartózkodó más személyeken kívül is kiterjeszti a védelmet, akik a joghatósága alá tartoznak, bár nem tartózkodnak az unió területén.

  Alfredo Antoniozzi (PPE) . – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Helyeslem, hogy az Európai Unió csatlakozik az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményhez, mert ez – amint azt az Atondo-jelentés is világosan összefoglalja – előrehaladást jelent az európai integráció folyamatában. További előrelépésnek tekinthető a politikai unió terén, valamint az Unió és az Európa Tanács tagjai közötti összhangról, továbbá az emberi jogokkal kapcsolatos politikájáról tanúskodik, ami az Európán kívüli országokban meg fogja erősíteni Európa hitelességét. Végül kifejezi az emberi jogok és az alapvető szabadságok kérdésének jogalkotói és bírósági szinten történő harmonizációjára irányuló egyértelmű törekvést.

A Lisszaboni Szerződésnek köszönhetően az Európai Unió olyan nemzetközi szervezet, amely most először saját jogi személyiséggel rendelkezik. Remélem, hogy az egyezmény aláírása csak az első lépések egyike, amelynek révén az Európai Unió egységes szervezetként léphet fel a jelentős nemzetközi tárgyalásokon.

  Bruno Gollnisch (NI) . – (FR) Elnök úr, az előttem felszólalt képviselőkhöz képest én egy kissé óvatosabb vagyok ebben a kérdésben.

Első pillantásra valóban elég vonzónak tűnik az az elképzelés, hogy az európai jog az Emberi Jogok Európai Bíróságának joghatósága alá tartozzon. Meglehetősen aggasztó volt, hogy a nemzeti jogot az Emberi Jogok Európai Bírósága kifogásolhatta. Ugyanakkor a nemzeti jog végrehajtása során a nemzeti joghatóságok úgy tettek, hogy az európai jog nem tartozik az illetékességi körükbe, annál is inkább, mivel például hazámban, Franciaországban az alkotmány 55. cikke értelmében az európai jog elsőbbséget élvez a francia nemzeti joggal szemben.

Egyesek azonban azt kérdezhetik, hogy nem fog-e ez az eljárás bizonyos átfedéseket előidézni. Egyrészt valóban ritka eset, hogy az európai jog közvetlenül alkalmazandó a tagállamokban; először másodlagos jogszabályok révén kell átültetni a nemzeti jogba.

Másrészt az Emberi Unió luxembourgi Bírósága bebizonyította, hogy buzgón védelmezi az alapvető jogokat. Ezenkívül az Alapjogi Charta elfogadásából következően átvette ezt a jogot. Attól tartunk, hogy ennek következtében eléggé elhúzódnak az eljárások, különösen, ha egyesek követelik az előzetes kérdések eljárásának megindítását. Ezért szerettük volna, ha sor került volna a szabályok betartása és a fellebbezési eljárásban való részvétel közötti különbségtételre.

Állásfoglalás: a Római Statútumot felülvizsgáló kampalai (Uganda) konferencia (B7-0265/2010)

  Bruno Gollnisch (NI) . – (FR) Elnök úr, olyan időkben, amikor Thaiföldön ilyen drámai események következnek be, nem nézhetjük tétlenül, amint a civil lakosság ellen elkövetett nagyobb bűncselekmények elkerülik az igazságszolgáltatást.

A korábbi tapasztalatok azonban kevésbé biztatóak, mint ahogy azt a tegnapi vita során egyes képviselők állították. Az első Nemzetközi Büntetőbíróságon bírák voltak azok, aki minden katonai célkitűzés nélkül úgy határoztak, hogy Drezda polgári lakosságát napalmmal égetik el; hogy atomsugárzást vetnek be Hirosima és Nagaszaki lakói ellen; valamint hogy fogságban tartott lengyel katonatiszteket lőnek tarkón, pedig valójában a vádlottak között lett volna a helyük. A korábbi, a volt Jugoszláviával foglalkozó nemzetközi büntetőtörvényszék teljesítménye sem túl kielégítő, különösen, ha Milosevic és Šešelj ügyét vesszük.

Ami a pénzügyi alap létrehozását illeti, ha a tagállamoknak hozzájárulást kell fizetniük, ez azt jelenti, hogy Európa kárpótlást fog nyújtani a területén kívül elkövetett népirtás áldozatainak? Százezrek, sőt milliók tartoznak az áldozatok közé. Attól tartok, hogy valami igen bonyolult dologba keveredünk bele. Az az elképzelés, hogy a vesztes feleket mindenképpen perbe kell fogni ahelyett, hogy a békemegállapodás elérése érdekében ígéreteket kapnak, ahogy az időnként történik, azzal a kockázattal járna, hogy határozatlan időre elhúzódnak a konfliktusok; ez az alapja annak, hogy fenntartásaink vannak a jelentéssel kapcsolatban.

  Laima Liucija Andrikienė (PPE) . – (LT) Megszavaztam a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumát felülvizsgáló, e hónap végén kezdődő kampalai (Uganda) konferenciáról szóló állásfoglalást.

1998-ban 138 ország állapodott meg a Nemzetközi Büntetőbíróság létrehozásában és elfogadta a Római Statútumot, amelynek alapján a bíróság 2003 óta, immár 7 éve működik. Ideje felülvizsgálni a Római Statútumot, különösen az úgynevezett „ideiglenes rendelkezéseket”, amelyekről 2002-ben nem tudtunk megállapodni. Valamennyi uniós tagállam ratifikálta a Római Statútumot. Vannak azonban olyan nemzetközi partnereink – például az Egyesült Államok, Oroszország és Kína –, amelyek még nem kapcsolódtak be a Nemzetközi Büntetőbíróság munkájába. Ma ezzel az állásfoglalással az Európai Parlament ismételten felhívja ezeket az országokat a Római Statútum ratifikálására, valamint a Nemzetközi Büntetőbírósággal való együttműködésre. A XXI. században a népirtásért, az emberiesség elleni bűncselekményekért és a háborús bűncselekményekért felelős személyeknek nemcsak a nemzetközi közösség erkölcsi ítéletével kell szembenéznie, hanem jogi szankciókra is számítaniuk kell. Ilyen bűncselekmények nem követhetők el büntetlenül.

A szavazáshoz fűzött írásbeli indokolások

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsággal való konzultációra irányuló kérelem (124. cikk) – A Régiók Bizottságával való konzultációra irányuló kérelem (125. cikk) – Állampolgári kezdeményezés

  Carlos Coelho (PPE) , írásban. – (PT) A döntéshozatali mechanizmus felgyorsítása mellett a Lisszaboni Szerződés hozzájárul a demokratikus deficit elleni küzdelemhez, növeli a nemzeti parlamentek és az Európai Parlament szerepét, valamint hangsúlyozza az európai polgárság gyakorlását. A jogalkotással kapcsolatos petíció, illetve az úgynevezett „polgári kezdeményezéshez való jog” bevezetése rendkívül fontos. Ez az új eszköz lehetővé teszi, hogy több tagállamból legalább egymillió polgár kérelmezhesse, hogy a Bizottság jogalkotási kezdeményezést terjesszen elő az Unió joghatósága alá tartozó területeken.

Ezenkívül a Lisszaboni Szerződés azt is egyértelműen kimondja, hogy fontos a többi intézménnyel és szervvel, valamint a civil társadalommal és többek között a szociális partnerekkel való konzultáció és párbeszéd. Meggyőződésem, hogy Európának a polgárok Európájává kell válnia, és ez csak akkor valósulhat meg, ha demokratikusabbá és átláthatóbbá tesszük. Ennek figyelembevételével egyetértek azzal, hogy ki kell kérni az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság és a Régiók Bizottságának véleményét.

Ajánlás második olvasatra: Claude Moraes (A7-0117/2010)

  Alfredo Pallone (PPE) , írásban. – (IT) Bizonyára úgy tűnik, hogy azt ismétlem meg, amit tegnap elmondtam a Tavares-jelentéssel kapcsolatban. A menekültek problémája azonban európai szintű probléma, amelynek megoldását nem hagyhatjuk a nemzeti kormányokra, különösen, ha figyelembe vesszük a földrajzi és gazdasági különbségeket is.

Ezért egy európai szintű alap létrehozását támogatom két cél megvalósítása érdekében: támogatnia kell az uniós országokba gyakran a tengeren keresztül érkező, segítséget kérő menekülteket, valamint azokat az államokat, amelyek földrajzi elhelyezkedésük miatt a legtöbb kétségbeesett menekültet fogadják.

Alapjában véve a probléma európai szintű, és annak is kell tekintenünk, és a megoldását nem hagyhatjuk bizonyos államokra. Remélem, hogy az alap csak a kezdetét jelenti a probléma sokkal inkább európai szemléletű és a szolidaritás jegyében történő megközelítésének.

Ajánlás második olvasatra: Anni Podimata (A7-0128/2010)

  Elena Oana Antonescu (PPE) , írásban. – (RO) Az energiával kapcsolatos termékek energia- és egyéb erőforrás-fogyasztásának címkézéssel és szabványos termékismertetővel történő jelöléséről szóló irányelvre irányuló javaslat, az épületek energiahatékonyságára irányuló és a gumiabroncsok üzemanyag-hatékonyság és más lényeges paraméterek tekintetében történő címkézésére irányuló javaslattal együtt, a Bizottság által 2008 novemberében benyújtott energiahatékonysági csomag részét képezi. Megszavaztuk, mert a Parlament, a Tanács és a Bizottság között létrejött megállapodás aláírása révén elértük egy jobb címkézési rendszer bevezetését.

A címkék a háztartási gépek és az energiával kapcsolatos termékek vonatkozásában több energiafogyasztással kapcsolatos információt fognak tartalmazni. A jövőben ez a címkézés vonatkozik majd az ipari és kereskedelmi felhasználásra szánt energiafogyasztó termékekre is, ami eddig nem volt lehetséges. Végül, de nem utolsósorban a termékkategóriák ár-, illetve energiahatékonyságát népszerűsítő reklámoknak a jövőben az energiaosztályt is fel kell tüntetniük.

Az energiával kapcsolatos termékek vonatkozásában az energiafogyasztással kapcsolatos, pontos, lényeges és összehasonlítható információk közlése a jövőben lehetővé fogja tenni a fogyasztók számára, hogy helyes, hatékony döntéseket hozzanak, ami által csökkentik energiafogyasztásukat és háztartási kiadásaikat is.

  John Attard-Montalto (S&D) , írásban. – A máltai kormány ellenzi az energiával kapcsolatos termékek energia- és egyéb erőforrás-fogyasztásának címkézéssel és szabványos termékismertetővel történő jelölésével kapcsolatos, második olvasatra történő ajánlást.

Ennek az az oka, hogy a nacionalista kormány nem ért egyet a jelentésben foglalt indokolással, különösen a következő mondattal: „Az energiafogyasztásra jelentős hatással lévő építési termékeknek is szerepelniük kell ezen a listán”. Felfoghatatlan, hogy a kormány emiatt nem ért egyet az ajánlással. Beleegyezhetett volna, és nyilvánvalóvá tehette volna, hogy fenntartása van az energiafogyasztásra jelentős hatással lévő építési termékek vonatkozásában.

A kormánynak felesleges azt a látszatot keltenie, hogy támogatja az energiahatékonyságot, amikor a potenciális megtakarítás elérhető ezek közül bizonyos termékek címkézése révén, mivel az épületek a teljes energiafogyasztás 40%-át teszik ki az Európai Unióban.

  Zigmantas Balčytis (S&D) , írásban. – (LT) Támogattam ezt a fontos jelentést. Az energiafogyasztás címkézéséről szóló irányelv nagyon fontos szerepet játszik az Unió 2020-ra kitűzött 20%-os energiahatékonysági célkitűzésének teljesítésében. Ezzel összefüggésben kiemelt szerepe van az éghajlatváltozás elleni küzdelemben, az EU hatékony, fenntartható és versenyképes gazdasággá való átalakításában és Európa energiabiztonságának megerősítésében. Célunk az, hogy mind a piac, mind a fogyasztó számára előnyös helyzetet teremtsünk, biztosítva, hogy valamennyi fogyasztó számára rendelkezésre álljon a megfelelő információ, és teljes mértékben tudatában legyen választása hatásainak. Ebben az összefüggésben az energiafogyasztás címkézéséről szóló irányelv tekintetében elért megállapodás fontos többletértéket képvisel. Örülök az Európai Parlament által az A–G besorolási skála modelljének megtartása érdekében kiharcolt álláspontnak, mert egy felmérés szerint a fogyasztók számára ez a legmegfelelőbb és a legkönnyebben érthető. Az energiával kapcsolatos termékek reklámozásakor mindig fel kell tüntetni az energiacímkét, amennyiben az árral vagy az energiával kapcsolatos információt közölnek.

  Jan Březina (PPE) , írásban. – (CS) Örülök, hogy az Európai Parlament és a Tanács közötti hosszas huzavona után végre jóváhagyásra került a termékek energiahatékonyságáról szóló új jogszabály, valamint hogy az a megtiszteltetés ért, hogy az Európai Néppárt képviselőcsoport megbízásából árnyékelőadó lehettem. Az új jogszabály előnye az A osztály kibővítése, ami lehetővé teszi, hogy különbséget tegyünk az energiatakarékos gépek egyre bővülő csoportján belül, ugyanakkor arra ösztönzi a gyártókat, hogy minél inkább energiatakarékos gépeket készítsenek. Az is fontos, hogy az egyes termékek energiafogyasztását mutató energiaosztályok száma nem növekedett, így továbbra is áttekinthető marad az egész koncepció. Az, hogy összesen hét szint van, lehetővé teszi a fogyasztók számára, hogy tényleges döntéseket hozzanak a termékek kiválasztásakor, így vásárlói magatartásukkal elősegítsék az energiaköltségek csökkenését. Ami az új sajátosságokat illeti, többek között azt a kötelezettséget, hogy a reklámanyagokban fel kell tüntetni a termékek energiaosztályát, sikernek tekintem, hogy ezt a kötelezettséget csak azon reklámokra korlátozták, amelyek az árral vagy az energiafogyasztással kapcsolatos információt közölnek. Szerencsére az volt az általános nézet, hogy a reklámok szabályozása csak szükség esetén fogadható el, és csak a szükséges mértékben alkalmazható.

  Edite Estrela (S&D) , írásban. – (PT) Megszavaztam ezt az ajánlást, mert ténylegesen hozzájárul ahhoz, hogy az európai fogyasztók segítséget kapjanak azon termékek kiválasztásához, amelyek kevesebb energiát használnak fel, illetve amelyek közvetett módon kevesebb energia fogyasztását idézik elő. Ennek az ajánlásnak az elfogadásával az Európai Parlament részt vállal abban, hogy közelebb kerüljünk a 2020-ra kitűzött 20%-os energiahatékonysági célkitűzés teljesítéséhez. A szöveg kiegyensúlyozott, a piac és a fogyasztók szempontjából is előnyös helyzet kialakítását biztosítja.

  Diogo Feio (PPE) , írásban. – (PT) Ez a kezdeményezés, ahhoz hasonlóan, amelyről tegnap szavaztunk az épületek energiahatékonyságával kapcsolatban, a Bizottság által 2008 novemberében benyújtott energiahatékonysági csomag részét képezi, és amely a Parlamentben, a Bizottságban és a Tanácsban is hatalmas vitát váltott ki; most végre megállapodás született a végleges szövegről.

Azon túlmenően, hogy a környezet, az európai kibocsátáscsökkentési célkitűzés, valamint az energia szempontjából fenntartható gazdaság létrehozása vonatkozásában kedvező következményekkel jár, e kezdeményezésnek az is az előnye, hogy a fogyasztókat helyezi a döntések középpontjába. A megfelelő jelölések és címkék segítségével a fogyasztók pontosan tudni fogják, mit is vásárolnak, valamint olyan kritériumok alapján tudnak választani a termékek között, mint például az energiahatékonyság és a legalacsonyabb környezeti költség.

  José Manuel Fernandes (PPE) , írásban. – (PT) Az energiafogyasztás címkézéséről szóló irányelv garantálja, hogy a fogyasztók az energiacímkének a reklámokban való kötelező említésének következtében megfelelő információkat szerezzenek. Az energiahatékonyság megvalósítására és az energiafogyasztás szintjének csökkentésére, valamint az éghajlatváltozás elleni küzdelemre irányuló európai erőfeszítésekkel összefüggésben alapvető fontosságú, hogy a nyilvánosságot is mozgósítsuk az ügy érdekében. Ez csak úgy érhető el, ha fogyasztók egyértelmű és valós információt kapnak a megvásárolt vagy eladásra kínált termékek energiafogyasztásáról. Így minden európai lakos részesévé válik az éghajlatváltozás elleni küzdelemnek. Feltétlenül fontos biztosítani, hogy a fogyasztók képesek legyenek arra, hogy tudatosan hozzanak több környezetbarát döntést. Ahogy azt most már ez az irányelv biztosítja, a termékek által előidézett energiafogyasztás mértékét egységes kritériumok és paraméterek alapján állapítják meg, mi lehetővé teszi, hogy az összehasonlítás megbízható legyen. Ennek következtében nagyobb bizalom alakul ki a technikai értékeléssel és a címkéken feltüntetett információk tartalmával kapcsolatban. Ennélfogva az irányelv fontos szerepet játszik a 2020-as stratégia megszilárdításában, és különösen az energiahatékonyság 2020-ra kitűzött 20%-os növelésének teljesítésében.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL) , írásban. – (PT) E szavazást követően az energiafogyasztó termékeket – a háztartási, kereskedelmi, illetve ipari célra használtakat is – el kell látni új energiahatékonysági címkével a fogyasztók megfelelőbb tájékoztatása érdekében. Az Európai Parlament által ma elfogadott irányelv rendelkezést tartalmaz az új energiahatékonysági osztályokkal való kiegészítésre vonatkozóan, és azon termékekre is alkalmazandó, amelyek közvetett módon fogyasztanak energiát, például az ablakokra is.

Egyes részletek vitathatók, például az, hogy a címke formátuma az A–G besorolási skálán alapul – a hűtőszekrényeken alkalmazotthoz hasonlóan –, amelyet ki lehet egészíteni az A+, A++ és A+++ osztállyal: általában az osztályok számát maximum hétre kell korlátozni. Mindazonáltal úgy tűnik, hogy az irányelv helyes célt tűz ki.

Az energiával kapcsolatos termékek, illetve az árak reklámozásakor fel kell tüntetni az energiahatékonysági besorolást. Az információknak arra kell ösztönözniük a fogyasztókat, hogy olyan termékeket válasszanak, amelyek kevesebb energiát fogyasztanak, vagy amelyek közvetve kevesebb energia fogyasztását idézik elő.

Tehát a jövőben a hűtőszekrények, mosógépek vagy tűzhelyek árának, illetve energiahatékonyságának reklámozásakor fel kell tüntetni a termék energiaosztályát.

  Jarosław Kalinowski (PPE) , írásban. – (PL) Sok minden elhangzott már a fogyasztók azzal kapcsolatos jogairól, hogy ismereteket szerezzenek az általuk vásárlandó élelmiszerekről, háztartási gépekről, illetve felszerelésekről. Szeretnénk megtudni, honnan származnak és hogyan készültek, szeretnénk megismerni az élelmiszerek tápértékét. Most, az éghajlatváltozás idején mindannyian szeretnénk megvédeni a környezetet és megakadályozni, hogy rendkívüli időjárás alakuljon ki, éppen ezért az élelmiszerek és a mindennapokban használatos termékek kiválasztása során az ökológiai alapelveket tartjuk irányadónak. Tehát fontos, hogy a fogyasztók tisztában legyenek azzal, hogy felszereléseik mennyi energiát fogyasztanak, így azt gondolom, hogy joguk van ahhoz, hogy ezt az információt megtalálják a címkéken. Ennek az információnak a termékeken való feltüntetése azt is jelzi, hogy a termék kiváló minőségű. Ezáltal arra is szolgálhat, hogy az európai piacot megvédje az Európai Unión kívülről származó, olcsó utánzatoktól.

  Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL) , írásban. – (FR) Megszavaztam ezt a jelentést. Elismeri, hogy a piac nem képes biztosítani az ésszerű energiafelhasználást. Örvendetesnek tartom, hogy egy határozott egyetértést fejez ki, amely tükrözi érveinket. Annak is örülök, hogy kifejezésre jutott az energiatakarékossági címkézés felülről lefelé történő harmonizációjának igénye. Ugyanakkor sajnálatos, hogy a termékek teljes ökológiai lábnyomának címkézését sehol nem indítványozták, amikor pedig ezt tényleg minél gyorsabban be kellene vezetnünk.

  Nuno Melo (PPE) , írásban. – (PT) Az EU továbbra is eltökélten keresi a tökéletes energiahatékonyság biztosításának legmegfelelőbb módjait, hogy 2020-ra elérje az energiahatékonyság 20%-os növelését. Ez az új címkézés nagyon megfelelő a fogyasztók számára, mert lehetővé teszi számukra, hogy jobb tájékoztatást kapjanak ahhoz, hogy minden tekintetben tájékozott döntést hozhassanak és tisztában legyenek az energiahatékonysággal kapcsolatos ügyekre gyakorolt hatásuknak. Ez a fogyasztók tudatosságának növelését jelenti választásuk energiával kapcsolatos következményei tekintetében, amikor is olyan fogyasztási cikket szándékoznak vásárolni, amelyen feltüntetik az energiahatékonyságot. Ennek az irányelvnek a jóváhagyása különösen fontos a tudatosság növelése szempontjából. Ezek alapján adtam le szavazatomat.

  Andreas Mölzer (NI) , írásban. – (DE) Amennyiben sor kerül az energiafogyasztási címke bevezetésére, hamarosan ki fog derülni – feltéve, hogy könnyen érthető lesz –, hogy a fogyasztók elfogadják-e vagy sem. A közvélemény változott e téren, tudatosabbak lettek az emberek, és a fogyasztók jobban odafigyelnek az energiahatékonysági osztályokra, különösen az elektromos készülékek esetében. Természetesen a közbeszerzési eljárásnak jó példával kell elöl járnia ebben a tekintetben. Ugyanakkor a tagállamoknak nem mondhatjuk azt, hogy csak olyan termékeket vásárolhatnak, amelyek teljesítik a legmagasabb teljesítményszintet és a legmagasabb energiahatékonysági besorolást kapták. Különösen most, amikor mindenkinek takarékoskodnia kell, a beszerzési ár egyre inkább meghatározó tényező lesz. A közbeszerzési eljárás keretében rendelkezésre álló választási lehetőségek nincsenek eléggé világosan megfogalmazva, ezért én tartózkodtam.

  Radvilė Morkūnaitė-Mikulėnienė (PPE) , írásban. – (LT) Megszavaztam az energiával kapcsolatos termékek energia- és egyéb erőforrás-fogyasztásának címkézéssel és szabványos termékismertetővel történő jelöléséről szóló állásfoglalást. A Parlamentben nagyon gyakran szó esik a polgárok jogairól – a választáshoz való jogról, a pontos és helytálló információk megszerzéséhez való jogról. Véleményem szerint ez különösen fontos az élet minden területén. Ebben az esetben a felhasznált villamos energiáról és annak hatékonyságáról van szó. Az emberek valójában szeretnének energiát megtakarítani, és többnyire két ok miatt teszik meg, gazdasági és környezetvédelmi okból. Manapság a technológiai fejlődés korában a lakosságnak megvan a lehetősége, hogy az energiahatékonyság alapján válassza ki az elektromos berendezéseket, a ma általunk elfogadott címkézés is segítséget nyújt majd a fogyasztóknak a tudatos választáshoz és az energiatakarékossághoz való hozzájáruláshoz (ennélfogva a polgárok gazdaságosabb eszközöket választanának), valamint a környezet megőrzéséhez. Nincs kétségem afelől, hogy ha az európaiak tudják, mennyi energiát fogyasztanak, élnek azzal a lehetőséggel, hogy hatékonyabb és fokozottabban környezetbarát termékeket és berendezéseket válasszanak. Még egyszer hadd fejezzem ki, hogy örvendetesnek tartom az Európai Parlamentnek a kérdéssel kapcsolatos álláspontját, és remélem, hogy az ilyen döntések valódi ösztönzést és lehetőséget biztosítanak az energiafogyasztás 2020-ra kitűzött csökkentésének megvalósításához.

  Alfredo Pallone (PPE) , írásban. – (IT) Az energiafogyasztás címkézéséről szóló irányelv átdolgozásának az a célja, hogy a címkézésen szereplő információk köre a háztartási gépeken kívül kiterjedjen valamennyi olyan termékre, amely befolyásolja az energiafogyasztást.

Az irányelv részét képezi a fenntartható fogyasztásra, termelésre és iparpolitikára vonatkozó cselekvési tervnek, valamint ösztönzőkre és nyilvános pályázati eljárásokra irányuló kezdeményezéseket tűz ki. A környezeti szempontból integrált és fenntartható politika pillérét fogja létrehozni. Az egyik legvitatottabb részlet azzal kapcsolatos, hogy milyen skálát alkalmazzunk annak elkerülése érdekében, hogy a fogyasztók összezavarodjanak: döntés született arról, hogy megmarad az A–G besorolási skála azt követően, hogy az Európai Parlament elfogadott egy állásfoglalást ebben a vonatkozásban.

Az energiahatékonysági besorolást is fel kell tüntetni minden reklámban, amely az energiafogyasztásra vagy a termék árára vonatkozó információt tartalmaz. Az általam kifejtett okok miatt egyetértek a Podimata asszony álláspontjával és támogatom a jelentést.

  Aldo Patriciello (PPE) , írásban. – (IT) Az energiafogyasztás címkézéséről szóló irányelv nagyon fontos szerepet játszik az Unió 2020-ra kitűzött 20%-os energiahatékonysági célkitűzésének teljesítésében. Fontos többletértéket képvisel mind a piac, mind a fogyasztó számára. Lényegében az energiacímkének a reklámokban való kötelező említése révén megszűnik a végfelhasználók félretájékoztatása, mivel így megkapják a minden tekintetben tájékozott döntéshez szükséges valamennyi információt.

Ugyanakkor, mivel a Parlament erősen ragaszkodott elképzeléséhez, elmaradt a nyitott végű számskála bevezetése, és megmaradt az A–G besorolási skála modellje, amely ez idáig is bizonyított értéket jelentett a fogyasztók számára. Továbbá a besorolási osztályok felülvizsgálatát illetően a skála módosításának lehetősége és feltételei egyértelműen meghatározásra kerültek, és nem hagynak kiskapukat. Ezzel összefüggésben, amennyiben a tervezetteken felül további besorolási osztályokra lenne szükség, az automatikusan a skála módosítását vonja maga után. Az általános felülvizsgálati záradék beillesztése lehetővé teszi, hogy a műszaki előrelépés és a fogyasztók általi érthetőség tükrében 2014 előtt ismételten alapos vizsgálatra kerüljön sor. Ez további biztosítékot jelent arra, hogy a fogyasztóbarát skála, amelyről idáig döntés született, változatlan marad legalább a felülvizsgálat elvégzéséig. Ezért meggyőződéssel ismétlem meg, hogy teljes mértékben támogatom az irányelvet.

  Rovana Plumb (S&D) , írásban. – (RO) Megszavaztam a jelentést, mert az összes, energiával kapcsolatos termék bevonásával az energiafogyasztás címkézéséről szóló irányelv módosítása elő fogja segíteni, hogy az egyes aktualizált és rögtönzésből létrejött végrehajtási intézkedések nemzeti jogba történő átültetésével kapcsolatos költségeket 4 millió euróval csökkentsük (amennyiben rendeleteket/határozatokat fogunk alkalmazni irányelvek helyett). Ezenkívül további, körülbelül 78 Mt CO2-kibocsátáscsökkentést fog előidézni. A jövőben az energiahatékonysági címkézést az ipari és kereskedelmi felhasználásra szánt energiafogyasztó termékekre is alkalmazni fogják, például hűtőraktárakra, kiskereskedelmi hűtőpultokra, ipari főzőkészülékekre, automatákra (szendvics-, étel-, kávéárusító stb.), ipari motorokra, energiával kapcsolatos termékekre, beleértve az építési termékeket, amelyek nem fogyasztanak energiát, de „jelentős közvetlen vagy közvetett hatást” gyakorolnak az energiatakarékosságra, idetartoznak például az ablakok és az ajtókeretek.

Ezen irányelv megfelelő alkalmazásának egyik fontos tényezője annak garantálása, hogy mindenki helytálló információt kapjon, valamint hogy a fogyasztók tudatában legyenek választásuk hatásának. Az energiával kapcsolatos termékek konkrét energiafogyasztásával kapcsolatos, pontos, megfelelő és összehasonlítható információk biztosítása segíteni fog a végfelhasználóknak abban, hogy az energiamegtakarítási lehetőségek alapján, hosszú távon az energiaszámlák csökkentése érdekében hozzanak döntést.

  Teresa Riera Madurell (S&D) , írásban. – (ES) Megszavaztam a Podimata-jelentést, mert úgy gondolom, hogy a Parlamentnek és különösen az Európai Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége képviselőcsoportnak (S&D) rendkívül jelentős előrelépéseket sikerült elérnie egy döntő fontosságú irányelv tekintetében a saját magunk számára kitűzött energiahatékonysági cél megvalósítása érdekében. Nem csupán az A–G besorolási skálát sikerült megtartani – amelyet már ismernek és elfogadnak az európai fogyasztók –, hanem azt is biztosítottuk, hogy most már kötelező feltüntetni a háztartási gépek energiacímkéjét, amennyiben árral kapcsolatos információt közölnek a népszerűsítő vagy reklámanyagokban. A Parlament által bevezetett másik említésre méltó aspektus az, hogy a Bizottságnak elsőbbségi listát kell készítenie azokról az energiával kapcsolatos termékekről – többek között bizonyos építési termékekről –, amelyekre a végrehajtási intézkedések a jövőben vonatkozhatnak. Végezetül tekintettel arra, hogy a közszférának vezető szerepet kell betöltenie, úgy gondolom, alapvető fontosságú, hogy a közigazgatásban a közbeszerzési eljárások során a legmagasabb energiahatékonysági osztályba tartozó termékeket szerezzék be.

Jelentés: Vladimír Maňka (A7-0158/2010)

  Sophie Auconie (PPE) , írásban. – (FR) Maňka úr jelentése számos módosítást javasol az Európai Parlament 2010-es költségvetése tekintetében. Megszavaztam a jelentést, elsősorban azon rendelkezéseit, amelyek a Lisszaboni Szerződés 2009. december 1-jei hatálybalépéséből következnek. Ezek közé tartozik a képviselők asszisztensi költségének havi 1500 euróval történő növelése. Ez arra szolgál, hogy a képviselők teljesíteni tudják a Lisszaboni Szerződésből származó új feladataikat, amely lényegesen kibővíti a Parlament hatáskörét, ezáltal növeli az EU döntéshozatalára gyakorolt befolyását. A Parlamentnek nagyobb szakértelemre van szüksége a jogalkotási kérdésekben annak érdekében, hogy méltó partnere legyen a Bizottságnak és a tagállamoknak. Az európai polgárokat képviseljük, és megfelelő forrásokkal kell rendelkeznünk, ha meg akarjuk védeni az érdekeiket. Ezért támogattam ezt a jelentést.

  Göran Färm (S&D) , írásban. – (SV) Úgy gondolom, hogy támogatni kell azon bizottságokat, amelyekre nagyobb munkaterhelés fog hárulni a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése következtében. Ez indokolja a Parlament és a képviselőcsoportok e bizottságokon belül működő titkárságai létszámának növelését. Nem értek egyet viszont azzal a nézettel, hogy nekünk, európai parlamenti képviselőknek több munkatársra van szükségünk. Azt szerettem volna, ha a Parlament forrásait mindenekelőtt az újraelosztás és a hatékonyság növelésére szolgáló intézkedések révén növeljük anélkül, hogy a teljes költségvetés növekedne.

Az Európai Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége képviselőcsoportnak a Költségvetési Bizottságon belüli vezetőjeként a Parlament Elnökségével folytatott tárgyalások során is ezt az irányvonalat követtem. Végül annyiban kompromisszumot értünk el, hogy a javaslat finanszírozására részben most már a 4,4 millió euró összegű megtakarításból kerül sor. Most is úgy gondolom, hogy a javaslatnak további megtakarításokat kellett volna tartalmaznia, de – mivel aktívan részt vettem a tárgyalásokon – úgy döntöttem, hogy támogatom az elért kompromisszumot.

  Bogusław Liberadzki (S&D) , írásban. – (PL) A Lisszaboni Szerződés hatálybalépése várhatóan a Parlament munkaterhelésének jelentős megnövekedését fogja előidézni. Ez különösen a rendes jogalkotási eljárás szélesebb körű alkalmazását fogja előidézni, ami az elfogadott jogszabályok körülbelül 95%-át érinti majd. Költségvetési többletforrások és kiegészítő humán erőforrások lehetővé fogják tenni a Parlament számára, hogy a Tanács egyenrangú partnereként ellássa új, társjogalkotói szerepét.

  Mairead McGuinness (PPE) , írásban. – Támogattam az Európai Parlament költségvetés-módosításáról szóló Maňka-jelentést, bár tudatában vagyok annak, hogy kényes kérdés a költségvetés növelése olyankor, amikor az embereknek bércsökkentéssel kell szembenézniük, és munkahelyek szűnnek meg. A Lisszaboni Szerződés következtében kétségtelenül megnövekedett az Európai Parlament munkaterhelése. Én az asszisztensi többletjuttatást arra szándékozom felhasználni, hogy lehetőséget biztosítsak annak a sok diáknak, aki azzal kapcsolatban küld jelentkezést, hogy az irodámban szeretne dolgozni.

Ez az összeg lehetővé teszi, hogy díjazásban részesüljenek és értékes munkahelyi tapasztalatokat szerezzenek, ami reményeim szerint segítséget jelent számukra jövőbeni karrierjük szempontjából. Úgy gondolom azonban, hogy a Parlamentnek felül kell vizsgálnia összes munkamódszerét és személyzeti politikáját a hatékonyság és az eredményesség javítása érdekében.

  Nuno Melo (PPE) , írásban. – (PT) A Lisszaboni Szerződés új feladatkörökkel ruházta fel a Parlamentet. Ez adminisztratív jellegű többletmunkával jár, aminek következtében a képviselőknek képzett munkatársakra van szükségük, hogy tanácsadói feladatot lássanak el. Ez az új helyzet két problémát vet fel: növekednek a költségek abból kifolyólag, hogy több asszisztensre, valamint több helyre lesz szükség ahhoz, hogy feladataikat megfelelő munkakörülmények között végezhessék el. Ez költségnövekedést jelent. És ezt nehéz megmagyarázni a mostani válság idején, de ha azt szeretnénk, hogy a Parlament kiváló munkát végezzen, rendelkeznie kell a szükséges pénzügyi forrásokkal és emberi erőforrásokkal. Ezek alapján adtam le szavazatomat.

  Alfredo Pallone (PPE) , írásban. – (IT) Mellette szavaztam. Bár demagógiának tűnhet vagy egy réteg újabb kiváltságának, ebben az esetben nem erről van szó. A költségvetés módosításai fontosak és elengedhetetlenek a Parlament életének és tevékenységének megfelelő irányításához.

A Lisszaboni Szerződés elfogadását követően bennünket, európai parlamenti képviselőket fontos és kiváló munka elvégzésére hívtak fel. Ezért munkatársakra és szakértőkre van szükségünk, akik napi szinten tudják támogatni munkánkat. Ehhez forrásokra van szükség. A magam részéről és remélem, hogy képviselőtársaim nevében is kijelenthetem, hogy ezeket a forrásokat még hatékonyabb, eredményesebb és koncentráltabb munkavégzésre fogjuk fordítani.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE) , írásban. – Képviselőcsoportomból 16 európai képviselőtársammal együtt aláírtam és megszavaztam a többletösszeget elutasító módosítást. Ennek az az oka, hogy rendkívül fontosnak tartom, hogy kimutassuk, hogy az EP-képviselők jelentős része nem ért egyet azzal, hogy a gazdasági válság idején növeljük az asszisztensek alkalmazásához kapcsolódó juttatásokat.

A zárószavazás alkalmával azonban a Parlament 2010-es költségvetésének módosításáról szóló Maňka-jelentés mellett szavaztam.

  Eva-Britt Svensson (GUE/NGL) , írásban. – (SV) A 2010-re vonatkozó pótköltségvetésről szóló jelentés ellen szavaztam. Tarthatatlan, hogy az EP-képviselők titkársági juttatását a Lisszaboni Szerződés következtében megnövekedett munkaterhelés miatt havi 1500 euróval növeljük. Először is havi 1500 euróért képtelenség magasan képzett szakértőket alkalmazni. A másik dolog pedig az, hogy a Parlament irodáiban nincs hely új munkatársak számára. Harmadsorban a tartalékból már kifejezetten ingatlanberuházásokra kivettük a költségvetési pénzalapok egy részét. Negyedik érvként megemlíteném, hogy a 2011-es költségvetés 5. kategóriája tekintetében az előadó, Trüppel asszony kijelentette, hogy a titkársági juttatások a jövőben nem garantálhatók addig, amíg előnyeik megfelelő értékelését el nem végzik. Én ezt a költségnövelést a már így is magas titkársági juttatások indokolatlan kiegészítésének tartom, ráadásul akkor, amikor a munkanélkülieknek, az egyedülálló nőknek, a nyugdíjasoknak és a szociális szempontból más kiszolgáltatott csoportoknak áldozatokat kell hozniuk a gyengélkedő euró megmentése érdekében.

Jelentés: Ryszard Czarnecki (A7-0096/2010)

  Diogo Feio (PPE) , írásban. – (PT) A polgárok által követelt átláthatóság és az alaposság nevében úgy gondolom, hogy a Tanács nem mentes azon kötelezettségtől, hogy nyilvánosan el kell számolnia a rendelkezésére bocsátott pénzeszközökkel. Ezért egyetértek az előadó döntésével, miszerint a kért kiegészítő információk benyújtásáig el kell halasztani a Tanács elszámolásával kapcsolatos határozat meghozatalát.

  José Manuel Fernandes (PPE) , írásban. – (PT) Helyeslem, hogy az Európai Unió 2008-as pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítéssel kapcsolatos döntést elhalasszuk az átláthatóság és a pontosság érdekében, nem csupán a költségvetés végrehajtása, hanem az EU összes pénzügyi forrása felhasználásának teljes felülvizsgálata tekintetében is. Ez módot ad a Tanácsnak arra, hogy minden olyan indokolást és információt beszerezzen, amely a Parlament által jóváhagyott határozat meghozatalának biztosításához szükséges. Ez elengedhetetlen az európai intézmények hitelessége és a hatalmon lévők iránti általános bizalom szempontjából. Ezen túlmenően a demokratikus szervek és a jogi felhatalmazással rendelkezők által meghatározott elvek és iránymutatások tiszteletben tartásáról is szó van.

  Alfredo Pallone (PPE) , írásban. – (IT) A költségvetés-mentesítési eljárás fontos, és a Parlament jogalkotási és ellenőrzési tevékenységei függnek tőle.

Szükségtelen elismételnem, hogy az évek során a Parlament ellenőrzési hatáskört szerzett, nem utolsósorban a költségvetési eljárásnak köszönhetően, amelynek alapján az európai intézmények jelentéskészítési kötelezettsége komoly és fontos üggyé vált. Ezenkívül az uniós polgárok elvárásainak figyelembevétele miatt is lényeges.

A mostani válság idején az európai polgárokat arra hívják fel, hogy rendkívüli áldozatokat hozzanak, nekünk pedig el kell végeznünk a hivatali, illetve tényleges igazgatási kiadások gondos és pontos ellenőrzését. Az általam kifejtett okok miatt méltányolom az előadó munkáját és egyetértésemet fejezem ki.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE) , írásban. – A megszavaztam a jelentést, mert egyetértek azzal, hogy októberig el kell halasztanunk a mentesítő határozat meghozatalát.

  Konrad Szymański (ECR) , írásban. – (PL) Nem szavaztam meg, hogy megadjuk a mentesítést a Tanács 2008-as költségvetése tekintetében, mert a Parlamentben túl későn kaptuk kézhez a Tanács pénzügyi dokumentációját. Az Európai Parlament által a Tanács pénzügyei felett gyakorolt felügyelet egyáltalán nem átlátható.

Jelentés: Miroslav Mikolášik (A7-0106/2010)

  Elena Oana Antonescu (PPE) , írásban. – (RO) Az elmúlt pár évben folyamatosan és gyors ütemben növekedett az átültetésre szánt emberi szervek iránti igény az Európai Unióban. Bár pillanatnyilag továbbra is a szervhiány jelenti a legnagyobb kihívást a számunkra, jóval több problémát okoz, hogy az egyes tagállamok különböző transzplantációs rendszereket alkalmaznak.

Az Európai Parlament még 2008-ban, az áprilisban elfogadott állásfoglalásban felkérte az Európai Bizottságot, hogy dolgozza ki az Európai Unión belüli szervadományozás minőségét és biztonságát garantáló jogi keret meghatározásáról szóló irányelvet. A Bizottság ezt követően benyújtotta az irányelvre irányuló javaslatot, amelyet az Európai Parlament meg is vitatott, és amely a következő három célt fogalmazta meg: a minőség és biztonság biztosítása a betegek számára uniós szinten, a donorok védelmének biztosítása és a tagállamok közötti együttműködés elősegítése.

A Parlament, a Tanács és Bizottság közreműködésével elért kompromisszum mellett szavaztunk, mert közös minőségi és biztonsági szabványokra van szükség az emberi szervek uniós szintű gyűjtésére, szállítására és felhasználására vonatkozóan. Olyan intézkedésről van szó, amely elősegítené a szervcserét annak az évi több ezer európai betegnek az érdekében, akinek ilyen fajta gyógykezelésre van szüksége.

  Zigmantas Balčytis (S&D) , írásban. – (LT) Támogatom az átültetésre szánt emberi szervekre vonatkozó minőségi és biztonsági előírásokról szóló jelentést. Tekintve az Európai Unión belüli egyre növekvő igényt, a szervekre várakozók száma és az adományozott szervek száma között tapasztalható egyensúly hiányát, azt a célt kell magunk elé kitűzni, hogy megakadályozzuk a haszonszerzés céljából történő felhasználást és az illegális szervkereskedelmet. Szigorú szabályozást kell tehát bevezetnünk az élő szervdonorokra vonatkozóan, biztosítanunk kell szervátültetési várólisták átláthatóságát, szigorú titoktartási szabályokat kell megállapítanunk a donorok és szervátültetésre várók személyes adatainak védelme érdekében, valamint meg kell határoznunk az orvosok felelősségét. Amint sor kerül e minőségi és biztonsági előírások elfogadására, lehetőség nyílik majd a szervek határokon átnyúló cseréjére, ez pedig elősegítheti az átültetések számának növekedését.

  Regina Bastos (PPE) , írásban. – (PT) Az elmúlt öt évtized során a szervátültetés világszerte alkalmazott, hatékony gyakorlattá vált, amely nagymértékben javítja az életminőséget és megnöveli a betegek várható élettartamát. Az irányelv olyan szabályokat határoz meg, amelyeknek az a célja, hogy biztosítsák az átültetésre szánt emberi szervekre vonatkozó magas szintű minőségi és biztonsági előírásokat, hogy ezáltal megvalósulhasson az emberi egészség magas szintű védelme. Minőségi nemzeti programokat vezet be, meghatározva a tagállamok szervátültetési eljárásának szabályait és gyakorlatát. További részletekkel szolgál a gyűjtés folyamatáról és az információs rendszerrel kapcsolatos kérdésekről is.

Külön figyelmet érdemel a donor és a recipiens nyomon követhetősége és védelme is. A jelentésben meghatározott három fő cél miatt szavaztam a jelentés mellett: a minőség és biztonság biztosítása a betegek számára uniós szinten, a donorok védelmének biztosítása és a tagállamok közötti együttműködés elősegítése. Mindazonáltal hangsúlyozni szeretném, hogy a szervátültetési programoknak az önkéntes és térítésmentes adományozás elvén kell alapulniuk, amit az emberi eredetű anyagokra vonatkozó korábbi jogszabályok már rögzítettek, valamint kiemelném, hogy semmiképpen nem értékesíthetők pénzért.

  Gerard Batten, John Bufton, David Campbell Bannerman és Derek Roland Clark (EFD) , írásban. – Az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártja (UKIP) véleménye szerint a szervcserével foglalkozó létesítmények és ügynökségek nemzetközi hálózatának folyamatos fejlesztését és fejlődését nem szolgálják az EU azon kísérletei, hogy megpróbál benyomulni erre a területre és szabályozni akarja ezt a hálózatot. Éppen ellenkezőleg, azon kevés országban, ahol jelenleg sok a donor, a szervek felajánlása valószínűleg csökkenni fog, ha a sok, kevés donorral rendelkező országból érkező igény kielégítése EU-szinten kötelezővé válik. Továbbá az utóbbi országokban a külföldről érkező szervek viszonylagos bősége várhatóan még tovább csökkenti a helyi szervadományozások számát. Az UKIP tagjai ezért szavaztak a jelentés ellen.

  Françoise Castex (S&D) , írásban. – (FR) Az átültetésre szánt emberi szervekre vonatkozó minőségi és biztonsági előírásokról szóló irányelvtervezet mellett szavaztam. Az irányelv a láncolat minden egyes elemével foglalkozik, az adományozástól kezdve egészen az átültetésig, és a tagállamok közötti együttműködés területét is lefedi. Egy hatékony szervátültetési rendszer nem kizárólag csak a donorok támogatásán alapul, hanem az információk megfelelő kezelésétől és az információk megosztására szolgáló hálózat minőségétől is függ. Ezért támogattam a rendelkezésre álló szerveket tartalmazó európai adatbázis, valamint egy olyan összeurópai tanúsítási rendszer kialakításának ötletét, amely garantálja, hogy a rendelkezésre álló emberi szerveket és szöveteket legálisan szerezték be. Ha a rendelkezésre álló szervekhez történő egyenlő hozzáférést akarjuk biztosítani, akkor a szerveket valóban csak önkéntes alapon lehet felajánlani, és nem lehet szó semmilyen térítésről. Az ingyenesség elve azonban nem fogja megakadályozni, hogy élő donorok térítésben részesülhessenek, amennyiben az szigorúan csupán az adományozáshoz kapcsolódó költségekre és a kieső jövedelemre vonatkozik. Egy ilyen átlátható, biztonságos és hatékony adományozási rendszer az egyedüli módja annak, hogy felvegyük a küzdelmet az illegális szervkereskedelem ellen.

  Nikolaos Chountis (GUE/NGL) , írásban. – (EL) Az irányelvre irányuló javaslat mellett szavaztam, mégpedig a következő okok miatt: 1. Az átültetésre szánt szervek iránti kereslet növekedése és a korlátozott kínálat miatt a betegek gyakran kényszerülnek arra, hogy az országhatáron túl keressenek megoldást a problémájukra, ezért alapvetően fontos, hogy közösségi szinten fogadjunk el egy minőségi és biztonsági előírásokat tartalmazó egységes keretrendszert, és hozzunk létre egy együttműködési és kölcsönös információszolgáltatási hálózatot, hogy ezáltal biztosíthassunk magasabb szintű védelmet a közegészségügy és a betegeknek szóló szolgáltatások szempontjából. 2. A szervadományozáshoz való hozzájárulás megadására vonatkozó eljárást szabályozó, továbbra is a tagállamok által kiválasztandó nemzeti rendelkezéseket ez a javaslat semmilyen módon nem befolyásolja. Épp ellenkezőleg, az irányelvre irányuló javaslat az egyes EU-tagállamok hatályos jogi keretrendszerét csak kiegészíti a teljes transzplantációs folyamatra vonatkozó konkrét minőségi és biztonsági előírásokkal, ugyanakkor kizárja a spekulációt, és fenntartja mind a donorok, mind pedig a recipiensek személyes adatainak anonimitását és biztonságát. 3. A javaslat minimalizálja a szervcsempészet előfordulását, megerősíti a potenciális donorok bizalmát, így azt a legfontosabb célt szolgálja, hogy növekedjen a donorok száma. 4. A tagállamok szankciókat vetnek ki, ha megsértik a donorok vagy a recipiensek személyazonosságával kapcsolatos jogszabályt.

  Edite Estrela (S&D) , írásban. – (PT) Az átültetésre szánt emberi szervekre vonatkozó minőségi és biztonsági előírásokról szóló jelentés mellett szavaztam, mert hozzájárul, hogy az európai betegeknek rövidebb ideig kelljen műtétre várniuk. Elfogadhatatlan, hogy naponta átlagosan 12 szervátültetésre váró ember haljon meg. Az irányelv megkönnyíti a szervadományozást és szervátültetést, a szervek EU-tagállamok közötti cseréjét, ami az európai betegek ezreinek érdekeit szolgálja.

  Diogo Feio (PPE) , írásban. – (PT) Az átültetéshez rendelkezésre álló szervek szűkössége egy szörnyű piacot tart fenn, ami elsősorban a fejlődő országokra van kihatással, de ugyanúgy a szorult helyzetben lévő kelet-európai embereket is érinti. Osztom azt az aggodalmat, hogy nehéz feladat felvenni a küzdelmet a brutális kereskedelem és a kisemmizett embereket érő következmények ellen, akár erőszakkal, akár önkéntes alapon válnak meg szerveiktől: iszonyú mértékben csökken az életminőségük, ennek krónikus betegségek, és sok esetben halál a következménye. Az egységes szabályok bevezetése az Európai Unióban megvalósítja az elvárások és kötelezettségek egyensúlyát, éles ellentétben azzal a komor helyzettel, amelyről az előbb szóltam.

A betegek és a donorok rendelkezésére áll az a feltételrendszer, ellenőrzés és védelem, amely a szervkereskedelemmel foglalkozó hálózatoknál hiányzik, a tagállamok pedig már hatékonyan fognak tudni együttműködni. Egyetértek az előadóval abban, hogy a felajánlásoknak önzetlenségből kell fakadnia, csakis önkéntes és ingyenes alapon, a donornak pedig kizárólag a szervadományozáshoz kapcsolódó költségek, illetve kellemetlenségek miatt kell kárpótlást kapnia. Úgy gondolom, hogy kollégám, Mikolášik úr néhány jó változtatást terjesztett elő, amelyek következtében javult az eredeti szöveg, ebben bizonyosan segítette orvosi képzettsége, és hogy a legutolsó parlamenti ülés óta figyelemmel kísérte a témát.

  José Manuel Fernandes (PPE) , írásban. – (PT) Nagy örömmel üdvözlöm a javaslatot, és a javaslat három fő célkitűzését: biztosítani kell a minőséget és a biztonságot a betegek számára uniós szinten, védelmet kell biztosítani a donorok számára és elő kell segíteni a tagállamok közötti együttműködést. Általánosságban elmondható, hogy az EU-n belül széles körű a társadalmi egyetértés az átültetésre szánt emberi szervek adományozásával kapcsolatban. A tagállamok eltérő kulturális és történelmi hátterük és a szervezeti rendszerek különbözőségei miatt azonban más-más módon közelítik meg a kérdést. Szeretném hangsúlyozni, hogy bár az irányelv a minőségi és biztonsági intézkedések fenntartására, illetve harmonizációjuk kialakítására törekszik, ez nem róhat további adminisztratív terheket a tagállamokra. Azt kell inkább biztosítani, hogy a szabályozás kellően rugalmas legyen, és ne veszélyeztesse a már jól bevált gyakorlatot. Az irányelvre irányuló javaslat abból a célból hoz létre az átültetésre szánt emberi szervekre vonatkozó, egységes és kötelező minőségi és biztonsági előírásokat, hogy az egész EU területén magas szintű egészségvédelmet biztosítson. Támogatom a Bizottság álláspontját, miszerint abból kell kiindulni, hogy a szervek felajánlásával foglalkozó programoknak az önkéntes és ingyenes felajánlás elvén kell alapulniuk. Az emberi szervek felajánlásának mindig ingyenesnek kell lennie, és védelmet kell élveznie a potenciális haszonszerzéssel szemben.

  João Ferreira (GUE/NGL) , írásban. – (PT) A szervátültetés fontos rehabilitációs eszköz egy sor halálos kimenetelű szervi betegségben szenvedő páciens számára. Az Európai Unióban növekedett az átültetések száma, és sok életet mentettek meg vagy hosszabbítottak meg ilyen módon. Ennek ellenére még mindig nagyon hosszú a szervátültetésre váró betegek sora. Támogató szavazatunkkal azon hasznos változtatásokkal való egyetértésünknek adunk hangot, amelyeket a jelentés a jelenlegi helyzet javítása érdekében próbál bevezetni. A minőség és a biztonság kérdése, valamint a gyűjtéshez és a szállításhoz szükséges eljárások létrehozása mellett ezek a hasznos változtatások az etikai vonatkozások és az ingyenesség elvének kellő figyelembevételével a donorok és a recipiensek védelmére is kiterjednek. A jelentés az emberiszerv-kereskedelem aggasztó jelenségével is olyan módon foglalkozik, amely számunkra megfelelőnek tűnik.

  Nuno Melo (PPE) , írásban. – (PT) Az irányelv célja teljesen egyértelmű: több szervet kell biztosítani a betegek számára, a tagállamok között pedig ebben a kérdésben és a szervkereskedelem elleni küzdelemben is nagyobb együttműködésre van szükség. Az új jogszabály alapjai ezért gondoskodnak arról, hogy minden tagállamban jelöljenek ki egy új hatóságot, amely a szervekkel kapcsolatos minőségi és biztonsági előírások betartásáért felelős. Ezeknek a hatóságoknak kell majd biztosítania, hogy a szervek megfeleljenek a minőségi és biztonsági előírásoknak az adományozástól az átültetésig a teljes lánc mentén, továbbá a minőség és a biztonság kérdésének a beteg felépülése és további ellenőrzése során. Az új irányelv azt is előírja, hogy a folyamat bármely szakaszában érintett egészségügyi szakembereknek megfelelő képesítéssel kell rendelkezniük, az adományozástól kezdve az átültetésig vagy a szerv eltávolításáig. Az érintett szakemberek számára speciális képzési programokat kell tehát kidolgozni. A felsorolt indokok alapján szavaztunk a javaslat mellett. Én magam is ezen okok alapján adtam le a szavazatomat.

  Andreas Mölzer (NI) , írásban. – (DE) A szervátültetés életeket menthet, de csak abban az esetben, ha megfelelő donortól származó, egészséges szervet ültetnek át. Sajnálatos módon korábban több ízben előfordultak hibák, és emiatt még fontosabb az, hogy minőségi és biztonsági előírásokat vezessünk be ezen a területen. Érdemes lenne megvitatni azt is, hogy muzulmánok gyakran örömmel elfogadják a felajánlott szerveket, de a vallásuk miatt nem igazán hajlandók szervadományozásra. Abban bízom, hogy a jelentés hozzájárul a minőségi és biztonsági előírások fejlesztéséhez, ezért szavaztam mellette.

  Alfredo Pallone (PPE) , írásban. – (IT) Szavazatommal szeretném kifejezni, hogy támogatom Mikolášik úr jelentését. A határokon átnyúló csere és az egyes tagállamokban alkalmazott, lényegesen eltérő szervátültetési rendszerek figyelembevételével az átültetésre szánt szervek iránti növekvő igény szükségessé teszi, hogy megerősítsük a tagállamok közötti együttműködést, valamint a szervekre vonatkozó egységes minőségi és biztonsági szabályozást.

Az irányelvre irányuló javaslat az átültetések számának növelésére, az adományozást, a gyűjtést, a vizsgálatot, a megőrzést, a szállítást és a beültetést szabályozó minőségi előírások fejlesztésére összpontosítva kívánja elérni a kitűzött célokat. A szervkereskedelemmel ellentétben továbbá a jelentés az önkéntes felajánlás elvének hangsúlyozásával kívánja biztosítani a donorok és a betegek jogait. Amellett, hogy az előadó elismeri a minőségi és biztonsági intézkedések harmonizációjának szükségességét, hangsúlyozza, hogy az irányelv nem róhat további adminisztratív terhet a tagállamokra, és kellő rugalmassággal kell kezelni a kérdést annak érdekében, hogy a jelenleg is jól működő eljárások ne kerülhessenek veszélybe.

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE) , írásban. – (PT) A szervátültetés az egyik olyan orvosi szakterület, amely az elmúlt évtizedekben a legnagyobb fejődésen ment keresztül, a terület számottevő sikereket ért el, és emberéletek megmentésében alapvetően fontos szerepet játszott. Egyéb tényezők mellett paradox módon éppen az átültetések sikerének köszönhető, hogy a szervátültetésre várók számának növekedésével hosszú várólisták alakultak ki. Emiatt emberi tragédiák következnek be, az EU-ban naponta átlagosan körülbelül 12 beteg hal meg azért, mert nem jut hozzá a túléléshez szükséges szervekhez. A probléma súlyosságát úgy lehet minimalizálni, hogy az EU-tagállamokon belül megvalósul a szervcsere, ami biztosítja a betegek és donorok közötti gyakoribb és gyorsabb megfeleltetést, valamint a nagyobb arányú szervbefogadást. A szervcsere megvalósításához azonban teljes körű minőségi és biztonsági előírásokra van szükség, amint azt a jelenlegi parlamenti és tanácsi irányelv meg is határozza. Az átültetésre szánt emberi szervekre vonatkozó minőségi és biztonsági előírásokról szóló Mikolášik-jelentés ezért jelentős mértékben hozzájárul a szervhiány minimalizálásához, valamint a recipiensek és az élő donorok egészségének alapvető védelméhez. Ennélfogva örömmel támogatjuk a jelentést.

  Aldo Patriciello (PPE) , írásban. – (IT) A szervátültetés kétségtelenül az orvostudomány fejlődésének egyik legpozitívabb területe, ugyanakkor egy sor probléma vetődik fel a donorok és a betegek jogaival kapcsolatban, amelyekkel etikai, társadalmi, jogi és gazdasági szempontból is foglalkozni kell.

Arról van szó, hogy elindítsunk egy pozitív folyamatot a szervek iránti igény és a rendelkezésre álló szervek száma közötti egyensúly komoly hiányának kezelése érdekében anélkül, hogy megsértenénk az ingyenes és önkéntes adományozás elvét, hogy így szabjunk gátat a haszonszerzési célú felhasználás és az illegális szervkereskedelem minden formájának, ugyanakkor az átültetésre szánt szervek minőségét és biztonságát olyan intézkedésekkel szavatoljuk, amelyek egyszerre biztosítják az információk bizalmas kezelését és a nyomon követhetőséget.

Az egységes minőségi előírások bevezetése határozott előrelépést jelent, ami üdvözlendő abból a szempontból is, hogy az Egészségügyi Világszervezet ebben a keretrendszerben további segítséget is tud majd nyújtani. Az európai adatbázis létrehozásakor fontos azonban odafigyelni arra, hogy ne vezessünk be egy olyan szükségtelenül merev keretrendszert vagy további bürokráciát, amely gátolná a jelenleg is minden tekintetben megfelelő és hatékonyan működő eljárásokat.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE) , írásban. – Támogattam a Mikolášik kollégánk vezetésével összeállított, az átültetésre szánt emberi szervekre vonatkozó minőségi és biztonsági előírásokról szóló jelentést, mert egy olyan rendkívül sürgős intézkedésről van szó, amellyel annak a több mint 60 000 embernek hosszabbíthatjuk meg a várható élettartamát, akik szervátültetésre várnak Európában. Azt remélem, hogy az irányelv lehetővé teszi, hogy gyorsabban és biztonságosabban lehessen hozzájutni az átültetésre szánt szervekhez.

  Olga Sehnalová (S&D) , írásban. – (CS) A jelentés mellett szavaztam, bár az átültetésre szánt emberi szervekre vonatkozó minőségi és biztonsági előírások kívánt egységesítésével egyidejűleg különös figyelmet kell fordítani arra, hogy növekedjen a felajánlások száma az egyes tagállamokban, természetesen az eltérő egészségügyi rendszerek nemzeti tradícióinak figyelembevételével. Ezért a szubszidiaritás elvét maximálisan szem előtt tartva kell felmérnünk a területtel kapcsolatos feladatokat.

  Peter Skinner (S&D) , írásban. – Örömmel támogattam a jelentést a parlamenti szavazás alkalmával. Délkelet-Angliában sok család szenved az átültetésre szánt szervek kíméletlen szűkössége miatt. A jelentés segít abban, hogy egy olyan határokon átnyúló uniós szabályozást alkothassunk meg, amely lehetővé teszi, hogy jobb szervellátás jöhessen létre mind az EU irányába, mind pedig az EU-n belül, így a szervre váró betegek családjai megalapozottabban reménykedhetnek helyzetük jobbra fordulásában.

  Konrad Szymański (ECR) , írásban. – (PL) Támogattam a szervadományozásra vonatkozó biztonsági előírásokról szóló jelentést, mert magában foglalja a pénzügyi haszonszerzés kizárásának alapelvét.

Az Európai Parlament ülésnaptára

  Mário David (PPE) , írásban. – (PT) Az Európai Parlament elfogadta 2011. évi plenáris üléseinek naptárát. Sajnálatos, hogy az adófizetők pénzéből évente továbbra is 200 millió euró megy el arra, hogy minden évben 12 ülést tartunk Strasbourgban. A képmutatás olyan mértékeket ölt, hogy már a szerződések rendelkezéseit sem tartjuk be, mert ez azt jelentené, hogy havonta egy ülésre kerülne sor; tehát augusztusban is kellene ülést tartani. Strasbourg városának jogos igényeit ki lehetne elégíteni azzal, ha egy–két európai uniós ügynökség állandó székhelye itt jönne létre. Ami a „cirkuszt” illeti, nyilvánvalóan le kell állítani! Ezen túlmenően egyáltalán semmi értelme nincs annak, hogy az Európai Parlament az év 48 napján egy olyan városban ülésezik, amely jóformán egyetlen tagállam fővárosából sem érhető el repülővel.

Továbbá a meglévő közvetlen járatok kereskedelmi jellegűek, amelyek menetrendje egyáltalán nem egyeztethető össze a parlamenti tevékenységgel. Könnyű rájönni, hogy az állam-, illetve kormányfők, akik ezeket a döntéseket hozzák, magánrepülővel utaznak, és nem vesztegetnek el minden évben egy csomó időt arra, hogy eljussanak Strasbourgba.

  Andreas Mölzer (NI) , írásban. – (DE) Nem szavaztam meg azt a javaslatot, amelyet bizonyos képviselők terjesztettek elő azzal a céllal, hogy egy ülésszakot két részre bontsunk, de mégis egy hét alatt tartsunk meg. Azon túlmenően, hogy ennek nem sok értelme van, az ülésszakra való oda- és visszautazás felesleges költségekkel járna és a munkára szánt értékes idő elpazarolását idézné elő.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE) , írásban. – Lelkesen támogattam az arra irányuló módosítást, hogy a két szeptemberi ülés helyett egyet tartsunk meg. Buzgó támogatója vagyok azon elképzelésnek, hogy a két EP-ülést egyre csökkentsük, amelyet Brüsszelben tartanánk. Így minden olyan kezdeményezést támogatok, amely a strasbourgi székhely megszüntetését tűzi ki célul.

Állásfoglalás: a színezékeken és édesítőszereken kívüli egyéb élelmiszer-adalékanyagok (szarvasmarha- és sertéstrombin) (B7-0264/2010)

  Sophie Auconie (PPE) , írásban. – (FR) Az emberek táplálkozásával és egészségével kapcsolatos kérdések rendkívül kényesnek számítanak, amelyek alapos és tárgyilagos vizsgálatot igényelnek. Pontosan így van ez a trombin élelmiszer-adalékanyagként való használatának engedélyezéséről szóló vita esetében is. A trombint állati eredetű (szarvasmarha vagy sertés) plazmából és vérből vonják ki, kötőanyag tulajdonsággal bír, amit a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari termékeket gyártó ipar arra használ, hogy húsdarabokból egységes húsdarabot állítson elő. Ez az adalékanyag teljesíti az 1333/2008/EK rendeletben az engedélyezés vonatkozásában megállapított négy követelményt: az élelmiszer-adalékanyagoknak a felhasználás körülményei között biztonságosnak kell lenniük (ezt az EFSA is megerősítette 2005. évi véleményében), használatukat technológiai szükségletnek kell indokolnia (nagyon hasznos stabilizátor), valamint használatuk nem vezetheti félre a fogyasztót (használata az előrecsomagolt, tehát címkével ellátott termékekre korlátozódik), és a fogyasztó érdekét kell szolgálnia (a végtermék stabilizált). Ezenkívül a tagállamok túlnyomó többsége a trombin engedélyezését kéri. Ezért mivel ez az adalékanyag nem jelent semmilyen egészségügyi kockázatot, valamint tényleges szerepe van az élelmiszer-előállításban, nincs oka annak, hogy ellenezzük az engedélyezését.

  Zigmantas Balčytis (S&D) , írásban. – (LT) Megszavaztam ezt az állásfoglalást, amelynek az a célja, hogy a fogyasztók egészségének védelme érdekében korlátozza az egészségre veszélyes élelmiszer-adalékanyagok élelmiszertermékekben való használatát. Az Európai Unióban jelenleg hatályos jogszabály előírja, hogy az élelmiszer-adalékanyagok akkor használhatók, ha a fogyasztó érdekét szolgálják. Mivel nem bizonyított, hogy a trombin („húskötőanyag”) a fogyasztók érdekét szolgálja, és húsdarabok egységes húsdarabbá történő előállítása során jelentősen megnő a bakteriális fertőzés kockázata, nem támogattam az arra irányuló javaslatot, hogy engedélyezzük ezen élelmiszer-adalékanyag marhahús- és sertéshústermékekben történő felhasználását. Ezenkívül törekednünk kell annak megakadályozására, hogy a „húskötőanyag” felhasználásával előállított termékeket közétkeztetési intézményekben szolgálják fel.

  Jean-Luc Bennahmias (ALDE) , írásban. – (FR) Megszavaztam ezt az állásfoglalást, amely arra szólít fel, hogy ne használjuk a trombint a hústermékekben. A trombint „kötőanyagként” használják a több darabból előállított hústermékekben. Ez egészségügyi kockázattal jár, mert a számos húsdarab egységes hústermékké történő összeállításának folyamata során jelentősen megnő az élelmiszer felülete, amely baktériumokkal fertőződhet. Ezenkívül a több darabból előállított hústermék megtévesztheti a fogyasztót, aki húst szeretne vásárolni.

  Nikolaos Chountis (GUE/NGL) , írásban. – (EL) A Parlament állásfoglalása mellett szavaztam, mert nem engedélyezi azon élelmiszerek felhasználását, amelyek például olyan adalékanyagokat és enzimeket tartalmaznak, mint a trombin, amelyek veszélyesek, valamint veszélyeztetik az élelmiszerek minőségét és a fogyasztók biztonságát. A Bizottság által nyújtott garanciák nem meggyőzőek és nem megfelelőek, sőt még több aggályt váltanak ki bennem. Továbbá a Bizottság és maga a biztos úr sem tett tanúbizonyságot a szükséges tudatos hozzáállásról, ahogy azt a módosított burgonyanövények engedélyezésével kapcsolatos legutóbbi döntésük is bizonyította.

  João Ferreira (GUE/NGL) , írásban. – (PT) Az állásfoglalásra irányuló indítvány kifejezésre juttat bizonyos fenntartásokat a fibrinogént tartalmazó, trombinalapú enzimkészítmény mint az élelmiszerek állagának stabilizálásához felhasznált élelmiszer-adalékanyag használata tekintetében, amelyek helyénvalónak tűnnek számunkra. A Bizottság javaslatai nem foglalkoznak teljes körűen ezekkel a fenntartásokkal. Továbbra is vannak kétségek azzal a lehetőséggel kapcsolatban, hogy több darabból előállított, csomagolatlan termékeket használnak fel, elhallgatják a fogyasztók számára szükséges információkat, valamint hogy e termékek étteremben vagy egyéb közétkeztetési intézményben való felhasználásának tilalma hatékony-e.

A Bizottság maga is elismeri, hogy ezen élelmiszer-adalékanyag használata félrevezetheti a fogyasztót a végtermék állapotával kapcsolatban. A fenti problémával kapcsolatban javasolt megoldás, a címkézés önmagában nem elegendő a probléma megoldásához. Az élelmiszerrészek homogenizálására szolgáló eljárással (például só hozzáadása vagy utólagos hevítés nélküli hideg eljárással), valamint a végtermék biztonságával kapcsolatban is vannak kételyek. Ezért megítélésünk szerint az állásfoglalás támogatásra érdemes.

  Françoise Grossetête (PPE) , írásban. – (FR) Igen sajnálatosnak tartom a sertés- és szarvasmarhatrombin tilalmával kapcsolatos állásfoglalás elfogadását. A szövegnek nincs tényleges tudományos alapja. Valójában ez az élelmiszer-adalékanyag, amelyet állati eredetű plazmából és vérből vonnak ki, és amelyet előrecsomagolt termékekben használnak fel különálló húsdarabokból egységes hústermék előállítására, teljesíti az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság által megállapított valamennyi egészségügyi és biztonsági kritériumot. Franciaországban engedélyezik, és például a véres hurkában használják. Így hát fontos, hogy ne a média, hanem a tudományos közösség által szolgáltatott adatok alapján hozzunk döntéseket. Ne menjünk bele érzelmi vitába! Mi több, azt mondják, hogy szigorúbbak lettek a szóban forgó adalékanyagot tartalmazó termékekre vonatkozó címkézési követelmények. A „trombin” szó és az „előállított hús” kifejezés egyértelműen fel volt tüntetve. Soha nem a fogyasztók megtévesztéséről volt szó, akik – amint azt mindannyian tudjuk – tájékozottabbak voltak.

  Sylvie Guillaume (S&D) , írásban. – (FR) Az élelmiszer-biztonságról és az európai polgárok egészségéről van szó. A Parlamentben ez a kérdés a trombinnal kapcsolatban merült fel, amely különálló húsdarabokból egységes hústermék „összeragasztására” szolgáló élelmiszer-adalékanyag, és amely könnyen félrevezetheti a fogyasztót a végtermék állapotával kapcsolatban. A mezőgazdasági és élelmiszer-ipari termékeket előállító ágazat elégedetten szemléli, mennyire általánossá vált ezen anyag alkalmazása, és nem minden ok nélkül, mert ezáltal megszabadulhatnak a húshulladékoktól és olcsón eladhatják a rossz minőségű húsdarabokat. Annak ellenére, hogy az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság arra a következtetésre jutott, hogy a trombin ártalmatlan, én továbbra is nagyon szkeptikus vagyok az eredményekkel kapcsolatban. Ideje bebizonyítani a Bizottságnak, hogy az élelmiszer-biztonság és az egészség rendkívül fontos az Európai Parlament számára. Ezért örülök annak, hogy a szavazás során elutasítottuk ennek az enzimnek a használatát.

  Christa Klaß (PPE) , írásban. – (DE) Nem engedhetjük meg, hogy a trombin élelmiszer-adalékanyag használatával megtévesszék a fogyasztókat. Az Európai Parlament és a Tanács 2008. december 16-i 1333/2008/EK rendelete az élelmiszer-adalékanyagokra EU-szerte vonatkozó feltételeket szabályozza, most pedig azon vagyunk, hogy új anyagokkal egészítsük ki ezt. Ebben a vonatkozásban az anyagok biztonsága a legfontosabb. Az élelmiszeripar annak érdekében, hogy kielégítse a fogyasztóknak a ránézésre vonzó élelmiszerek iránti igényét, olyan anyagokat hozott létre, amelyek hozzáadására csak a kellemesebb látvány miatt kerül sor. Ezen anyagok közé tartozik az állatok emberi fogyasztásra alkalmas részéből kivont trombin, amely nem ártalmas az egészségre. A különálló húsdarabokból egységes hústermék előállítására szolgál.

Ha különálló húsdarabok – összeragasztva – egy darabból álló sonkának tűnnek, az igenis a fogyasztók megtévesztésének tekinthető, jóllehet az önmagában nem veszélyes az egészségre. Jóllehet az ilyen termékek nem tilthatók be egészségügyi okokból, világosan és félreérthetetlenül címkével kell őket ellátni, amelyen nemcsak a termék megnevezését, hanem hatását és a feldolgozott termék egyértelmű meghatározását is fel kell tüntetni. Semmiképpen nem engedhető meg, hogy a trombin kötőanyaggal „összeragasztott” húsdarabot sonkaként árusítsák. A címkén világosan fel kell tüntetni a „trombinnal kezelt, többféle húsrészt tartalmazó készítmény” megjelölést. Csak akkor fogok a trombin használatának jóváhagyása mellett szavazni, ha egyértelmű címkézési követelményt vezetünk be.

  Mairead McGuinness (PPE) , írásban. – Ma a Parlament arra szavazott, hogy megakadályozza a trombin élelmiszer-adalékanyagként való használatának engedélyezését. Még nem tudjuk, milyen következményekkel jár ez a döntés, amely az előállított hústermékekkel kapcsolatos érzelmi reakción alapul, nem pedig magának az enzimnek a tudományos értékelésén. A Bizottság világosan közölte, hogy az EFSA, az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság állítása szerint nem merülnek fel biztonsági problémák.

A Bizottság javaslata csak előrecsomagolt, egyértelmű, a „többféle húsrészt tartalmazó készítmény” megjelölést, valamint az összetevők listáján az enzim nevét – trombin – vérből kivont termék – feltüntető címkével ellátott termékekben engedélyezné a trombin használatát. A trombint jelenleg használják. A mai szavazást követően nem lesz engedélyezett az alkalmazása. Bölcs dolog az, hogy a Parlament elkezdi megmondani az embereknek, mit egyenek, ahelyett hogy információt nyújtana azzal kapcsolatban, amit esznek? A kettő nem ugyanaz.

  Nuno Melo (PPE) , írásban. – (PT) Az arra irányuló javaslat, hogy a szarvasmarha- és/vagy sertéstrombint fel kell venni az EU-ban jóváhagyott élelmiszer-adalékanyagok listájára, semmilyen biztosítékot nem nyújt arra vonatkozóan, hogy ez az anyag egyértelműen a fogyasztók érdekét szolgálja, és végül is ez megtévesztheti a fogyasztókat. Ezenkívül a számos húsdarab egységes hústermékké történő összeállításának folyamata során a kórokozó baktériumok általi lehetséges fertőződésnek kitett felület jelentősen megnő. Ezen okok alapján adtam le a szavazatomat.

  Andreas Mölzer (NI) , írásban. – (DE) Különösen, ha figyelembe vesszük az allergia és az élelmiszer-intolerancia növekvő mértékét, valamint azt, hogy e téren folyamatosan bővülnek az ismereteink, elkerülhetetlen, hogy szabályozzuk az adalékanyagokat. Éppen a korábbi botrányok miatt rendkívül fontos, hogy megakadályozzuk a fogyasztók megtévesztését. Igen jó lenne több kutatást végezni bizonyos adalékanyagok, például az aszpartám biztonságával és megfelelőségével kapcsolatban, de ezt nem tárgyalja az állásfoglalás. Mindazonáltal az állásfoglalás mellett szavaztam.

  Rareş-Lucian Niculescu (PPE) , írásban. – (RO) Az állásfoglalás ellen szavaztam, mivel a trombin olyan adalékanyag, amely nem adhat okot aggodalomra az élelmiszer-biztonság szempontjából. Az olyan hús, amelynek összetevői között a trombin is szerepel, csak a „többféle húsrészt tartalmazó készítmény” megjelölést feltüntető címkével árusítható, míg a jogi rendelkezéseknek megfelelően az összes összetevő megadható a címkén. Ez lehetővé tenné az emberek számára, hogy információk birtokában válasszanak, azaz így senkit nem lehet megtéveszteni. A trombin használata sokak számára lehetővé tenné, hogy sokkal elérhetőbb áron vásárolhassanak élelmiszertermékeket.

  Franz Obermayr (NI) , írásban. – (DE) Ellenzem a trombin használatát, amely arra szolgál, hogy többnyire rossz minőségű, különálló húsdarabokat „ragasszanak össze” egységes termékké. A fogyasztók általában nincsenek tisztában azzal, mi történik, így félrevezetik őket. Másrészt az eljárás nem szolgálja bizonyíthatóan a fogyasztók érdekeit. Ezért a jelentés mellett szavaztam, amely az ilyen gyakorlatok korlátozására törekszik.

  Justas Vincas Paleckis (S&D) , írásban. – (LT) Megszavaztam ezt az állásfoglalást, mert egyetértek azzal, hogy az élelmiszer-adalékanyagok használatát mérsékelni kell – csak akkor indokolt, ha többletelőnyt biztosít a fogyasztók számára. Úgy gondolom azonban, hogy a trombin „húskötőanyag” nem felel meg ennek a követelménynek. Ha a „húskötőanyag” használata nagyon elterjed, a fogyasztók nehezen tudnák megkülönböztetni a „valódi” húst és a húsdarabokból „összeragasztott” húst. Amint azt a jelentés is megemlíti, ez megnöveli a hús fertőződésének kockázatát. A trombin használata csak a gyártók érdekét szolgálná, akik olyan húsdarabokat tudnának értékesíteni, amelyeket egyébként senki nem hasznosítana. Az Európai Unió minden más ágazatban törekszik felvenni a küzdelmet az utánzatok és a hamisítványok ellen. Úgy gondolom, hogy az élelmiszeripar sem lehet kivétel.

  Alfredo Pallone (PPE) , írásban. – (IT) A fogyasztóvédelem az Európai Parlament legfontosabb feladatai közé tartozik, és az európai fogyasztók gyakran nincsenek tisztában azon termékek jellegével, amelyeket meg akarnak vásárolni és nem ismerik a termékek adalékanyagait sem.

Nyilvánvaló, hogy fontos a világos, pontos címkézés. Jogalkotóként azonban be kell tiltanunk bizonyos káros termékeket. Bár a Bizottság irányelvtervezete nem engedélyezné a trombin élelmiszer-adalékanyagként való használatát étteremben vagy egyéb közétkeztetési intézményben felszolgált hústermékekben, tekintettel a húsösszetevők egységes hústermékként való kínálásáért kapható magasabb árra, komoly kockázata van annak, hogy a trombint tartalmazó hús bekerül az éttermekben vagy egyéb közétkeztetési intézményben felszolgált hústermékekbe.

A Bizottság irányelvtervezetében foglalt termékcímkézési feltételek nem jelentenek védelmet a fogyasztókban a hústermék egységes volta kapcsán kialakuló félrevezető és hamis képzetek ellen, s ebből kifolyólag fennáll a fogyasztó félrevezetésének kockázata, aki a trombint tartalmazó hústermék fogyasztásával kapcsolatban nem megfelelő tájékoztatás alapján hoz döntést. Ezért egyetértek az állásfoglalásban kifejtett véleménnyel.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE) , írásban. – (FR) Nagyon örülök annak, hogy a mai szavazás eredményeként sor kerül a trombin betiltására. Ez a fogyasztók számára jelent győzelmet. A trombin esetében nem az általa előidézett kockázattal van probléma, bár valóban vannak olyan problémák, amelyek az egészséget érintik, hanem azzal, hogy megtévesztő jellegű. Ha nincs felkészülve rá az ember, szabad szemmel nehéz megkülönböztetni egyik darab húst egy másiktól, amelyet trombin felhasználásával állítottak össze több darabból.

Ez rendkívül megtévesztő dolog. A trombin használata annyit jelent, hogy valamiféle előre gyártott, mesterséges hús kerül forgalomba. Nem igazán értem, hogyan szolgálhatná ez a fogyasztók érdekeit. Bizonyos tagállamokban mégis használják a trombint a fogyasztók tájékoztatása nélkül. Véget kell vetni a fogyasztók megtévesztésére és az igazság elkendőzésére irányuló kísérleteknek. A gyártók ilyen módon nem tudják visszaszerezni a fogyasztók bizalmát.

  Daciana Octavia Sârbu (S&D) , írásban. – Teljes mértékben támogatom ezt az állásfoglalást, valamint a trombin, illetve a „húskötőanyag” engedélyezésének megakadályozására irányuló erőfeszítéseket. Megtéveszti a fogyasztókat, mert azt feltételezik, hogy egy egységes hústerméket vásárolnak, pedig valójában sok különálló darabot, amelyet mesterségesen állítottak össze. Az iparág azzal érvelt, hogy ezen anyag használata lehetővé teszi számukra, hogy olcsó húst kínáljanak azoknak, akik nem tudják megfizetni a drágább termékeket, de tulajdonképpen arról van szó, hogy így az ágazat nem kevesebb, hanem több pénzért tudja eladni a kisebb húsdarabokat.

Szólnunk kell még az egészséget érintő kérdésről is – mivel a számos húsdarab egységes hústermékké történő „összeragasztásának” folyamata során a kórokozó baktériumok általi lehetséges fertőződésnek kitett felület jelentősen megnő, ahol ezek a baktériumok képesek szaporodni.

A fogyasztók megtévesztése ellentétben áll az uniós joggal, és ennek az anyagnak az említett módon való használata súlyos egészségügyi következményekkel járhat. Ezért szavaztam meg az állásfoglalást.

  Marc Tarabella (S&D) , írásban. – (FR) Örülök annak, hogy bár nagyon kis különbséggel (370 szavazattal, miközben 369 szavazatra volt szükség) megszavaztuk ezt az állásfoglalást, amely védelmet biztosít a fogyasztók számára trombin „húskötőanyag” élelmiszer-adalékanyagként különálló húsdarabokból egységes hústermék „összeragasztására” történő használatával szemben. A trombin használata egyértelműen magában rejti a fogyasztók megtévesztésének lehetőségét az általuk vásárolt termék minősége tekintetében. Ezért európai parlamenti képviselőtársaimmal együtt többek között az én feladatom is volt, hogy határozottan tiltakozzunk a Bizottság azon szándéka ellen, hogy engedélyezze a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari ágazat számára egy új élelmiszer-adalékanyag használatát, amivel kizárólag az a célja, hogy további profitra tegyen szert, miközben figyelmen kívül hagyja a fogyasztók jogainak védelmét, többek között a vásárlandó élelmiszerrel kapcsolatos pontos információ megszerzéséhez való jogot.

Jelentés: Andres Perello Rodriguez (A7-0103/2010)

  Elena Oana Antonescu (PPE) , írásban. – (RO) Az Európai Bizottság 2008-ban azzal a céllal terjesztette elő a szervadományozásra és a szervátültetésre vonatkozó cselekvési tervét (2009–2015), hogy a bevált gyakorlatok és tapasztalatok cseréje által erősítse a tagállamok közötti együttműködést a szervadományozás terén. A cselekvési terv által előírt intézkedések a Bizottságnak a szervadományozásról és a szervátültetésről szóló irányelvre irányuló javaslatában meghatározott, európai szintű jogi keretrendszert egészítik ki. Bár jelentős eltérések mutatkoznak az egyes tagállamok között a jelenlegi gyakorlatok és az eredmények tekintetében, az információk és a helyes gyakorlatok cseréje segíteni tudja azokat az országokat, ahol átültethető szervek pillanatnyilag még csak szűkösen állnak rendelkezésre.

A tervben meghatározott többi intézkedésnek az a célja, hogy javuljon a szervátültetések minőségi és biztonsági színvonala, nyilvántartást vezessenek a transzplantációt követő eredményekről, és hogy létrejöjjön a különleges esetekre vonatkozó szervcsererendszer, például gyerekek vagy egyedi szükségletekkel rendelkező felnőttek számára. Több parlamenti képviselőtársammal együtt szavazatommal támogattam a tervet, mert elősegíti a tagállamok közötti együttműködést, és felveszi a küzdelmet az illegális szervcsempészet ellen is.

  Regina Bastos (PPE) , írásban. – (PT) A szervátültetés nélkülözhetetlenné vált bizonyos betegségek kezelésében, emberek életét képes megmenteni, jobb életminőséget biztosít a betegek számára, az egyéb helyettesítő terápiákkal összehasonlítva a leginkább költséghatékony eljárás. Mindazonáltal számos aggályos kérdés vetődött fel a gyógymóddal kapcsolatban, többek között a betegségek átadása, a szervek szűkös rendelkezésre állása, valamint a szervcsempészet.

Jelenleg nem létezik sem olyan adatbázis, amely az egész Európai Unióra vonatkozóan tartalmazna információkat az adományozásra vagy átültetésre szánt szervekről, vagy az élő vagy elhalálozott donorokról, sem olyan egész Európára vonatkozó tanúsítási rendszer, amely bizonyítékkal szolgálna arra, hogy emberi szerveket és szöveteket törvényesen szereznek meg. A jelentés mellett szavaztam, mert támogattam a Bizottság által 2008 decemberében elfogadott, a szervadományozásra és szervátültetésre vonatkozó cselekvési tervet (2009–2015), amely a tagállamok közötti együttműködést ösztönző megközelítést alkalmaz a közös célkitűzések meghatározásán és kialakításán, valamint a referenciaértékek és bevált gyakorlat meghatározását elősegítő közösen meghatározott mutatókon keresztül a szervadományozás és szervátültetés értékelésén alapuló kiemelt intézkedések formájában.

  Jean-Luc Bennahmias (ALDE) , írásban. – (FR) Az Európai Unióban naponta 12 ember hal meg, mert nem jut időben átültetésre alkalmas szervhez, és jelenleg 60 000 beteg vár szervátültetésre. Ennek ellenére mindeddig nem jött létre egy 27 EU-tagállamot összefogó szervcserehálózat. Bár hamarosan napvilágot lát egy irányelv, a többi képviselővel együtt azért szavaztam az állásfoglalás mellett, mert ez megszabja azt az irányt, amit a Parlamentnek ebben a kérdésben követnie kell. A következő három, különösen kényes kérdéssel állunk szemben: a rendelkezésre álló szervek határokon átnyúló cseréje, a polgárok tájékoztatása és a potenciális donorok azonosítása. Az állásfoglalás azt javasolja például, hogy a polgárok on-line is tudjanak nyilatkozni arról, hogy hajlandóak-e szervet felajánlani.

  Sebastian Valentin Bodu (PPE) , írásban. – (RO) A szervátültetés nap mint nap emberek ezreinek jelenti az utolsó esélyt. A donorhiány miatt Romániában naponta 13 olyan ember hal meg, aki egyébként szerepel a szervátültetési várólistán.

Romániának ezzel a tragikus helyzettel kell szembenéznie, miközben egymillió lakosra mindössze egyetlen donor jut. A román parlament megpróbálta már bevezetni a feltételezett jóváhagyás elvét, de a nyilvános viták minden esetben megakadályozták ezt a lépést. A Bizottság és az Európai Parlament által tett intézkedések csak arra szolgálnak, hogy valamelyest rend legyen ezen a területen, és javaslatokat tegyenek egy olyan fontos rendszer létrehozására, amely a lehető legtöbb emberi életet lesz képes megmenteni. Az egészségügy finanszírozása nem olcsó mulatság. A szervek eltávolítása, az átültetés, a transzplantációt követő kezelések mind-mind költséges orvosi eljárások, de minden tagállamnak meg kell tennie minden tőle telhetőt azért, hogy támogassák ezt az orvosi eljárást.

Ami azt illeti, Spanyolország jó példával jár elöl, mert az egész Európai Unióban náluk a legmagasabb a donorok száma. Nem kell ismét feltalálni a spanyolviaszt, mert itt a sikeres példa közvetlenül a szemünk előtt. Ösztönzést adnak számunkra ilyen körülmények között az olyan intézkedések, mint például az irányelv általi támogatás, a tagállamok közötti, szigorú minőségi és biztonsági előírások által szabályozott együttműködés és szervcsere.

  Nikolaos Chountis (GUE/NGL) , írásban. – (EL) A számok magukért beszélnek. Az EU tagállamaiban hozzávetőlegesen 60 000 beteg szerepel szervátültetési várólistákon. Közülük naponta tizenketten halnak meg. Az átültethető szervek száma tagállamonként jelentősen eltér: Spanyolországban egymillió főre átlagosan 33,8 elhalálozott donor jut, Romániában egymillió főre mindössze egyetlen egy. Bűnbandák használják ki a szervek iránti kereslet és a szervkínálat közötti szakadékot, és nyereséges üzletként működtetik tevékenységüket. A szervek adományozására és átültetésére vonatkozó bizottsági cselekvési terv hozzáadott értéket képvisel, mert a tagállamok együttműködésének tervezett megerősítése javít a szervellátás helyzetén, hatékonyabbá és hozzáférhetőbbé teszi a szervátültetési rendszereket, javítja a szervekkel kapcsolatos minőségi és biztonsági helyzetet, támogatja a bevált gyakorlatok cseréjét.

A Perello-jelentés mellett szavaztam, mert olyan kiemelt intézkedéseket javasol, amelyek maximalizálják a donorok adományozási arányát, bevezetik a szervátültetés koordinálásának koncepcióját az összes olyan kórházban, amely alkalmas szervek adományozására, célul tűzik ki a lakosság tájékoztatását, az egészségügyi szakemberek és a betegsegítő csoportok magasabb szintű elméleti és gyakorlati felkészültségét és a transzplantációt követő utógondozási eredmények nyilvántartásának bevezetésével elősegítik az eredményesség értékelését.

  Marielle De Sarnez (ALDE) , írásban. – (FR) Európában évente nő a szervadományozások és a transzplantációk száma, ami életek ezreinek megmentését teszi lehetővé. Rengeteg akadályt kell viszont még leküzdeni, mert még mindig nem áll rendelkezésre annyi szerv, amennyire igény lenne. Megfelelő donorok híján naponta 12 ember hal meg az EU-ban. A szervadományozás mértéke jelentősen eltérő az egyes tagállamokban, Spanyolországban például átlagosan 34,6 adományozás jut egymillió lakosra, Romániában ez a szám pedig mindössze 0,5. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a tagállamok között gyakorlatilag alig kerül sor szervcserére. A parlamenti szavazás jelenti az első lépést egy olyan európai hálózat kialakításában, amely az Eurotransplant (Ausztria, Benelux államok, Horvátország, Németország és Szlovénia) és a Scandiatransplant (Svédország, Dánia, Finnország, Norvégia és Izland) mintájához hasonlóan gyors, rugalmas és biztonságos módon képes támogatni a transzplantációkat. Az EU ki fogja terjeszteni a donorkártyák használatát is, amelyet ugyan az európai polgárok 81%-a támogatott, a polgároknak mégis mindössze 12%-a rendelkezik vele. A tagállamok feladata biztosítani azt, hogy az adományozás ne ellenszolgáltatás fejében történjen, és különösen a nemzetközi szervcsempészet elleni küzdelem miatt garantálniuk kell a szervek nyomon követhetőségét és az adatok bizalmas kezelését.

  Diogo Feio (PPE) , írásban. – (PT) Európa különböző országaiban a szervek adományozási arányában tapasztalható eltérések arra engednek következtetni, hogy egyes országok hatékonyabb rendszereket működtetnek, mint mások. Feltétlenül tanulmányozni kell tehát ezeket a rendszereket, és a jól működő rendszereket lehetőség szerint be kell vezetni azokban az országokban, ahol kevésbé hatékony rendszereket alkalmaznak. Egy olyan területen, amely szorosan kapcsolódik a lakosság egészségi állapotához és életéhez, a bevált gyakorlatok alkalmazásán túlmenően egyértelműen szükség lesz arra is, hogy optimálisan használjuk fel az erőforrásokat, és közösen használjuk a szervek európai szintű hozzáférését.

Értelmetlen dolog, hogy valaki csupán azért haljon meg, mert pont nincs az adott országban megfelelő szerv, noha lehet, hogy valahol máshol éppen rendelkezésre áll. Támogatom azt az elképzelést, miszerint büntetni kell azokat, akik támogatják vagy segítik az úgynevezett „szervátültetési turizmust”, azokhoz hasonlóan, akik a szervcsempész hálózatokat segítik. Kiemelkedően súlyos büntetési tételeket kell alkalmazni az egészségügyi szakemberek és biztosítótársaságok esetében. Hangsúlyozni szeretném a hatékony ellenőrzés fontosságát mind a recipiensek, mind pedig az önzetlen és önkéntes donorok esetében, akik felé a lakosság feltétlen hálával tartozik.

  José Manuel Fernandes (PPE) , írásban. – (PT) Az Európai Unióban jelenleg 56 000 beteg vár megfelelő szervdonorra, és naponta 12 olyan személy hal meg, akik átültetésre alkalmas szervre várnak. A máj-, szív- vagy tüdőelégtelenség végső stádiumában szenvedő betegek számára a szervátültetés jelenti az egyetlen terápiát. Jelentős eltérés mutatkozik viszont a szervátültetésre várók és azon betegek száma között, akik ténylegesen hozzájutnak a szükséges szervhez. Az eltérés oka az, hogy az igényekhez képest szűkösen állnak rendelkezésre átültethető szervek. Miközben alig emelkedett az átültetésben részesült betegek száma, egyre több beteget vettek fel a várólistákra, ez pedig egyre hosszabb várakozási időhöz vezetett. Nagyon értékes ez a várakozási idő, mindez negatív hatással lehet a betegek túlélési arányára és az átültetések sikerére is. A Bizottság szervadományozásra és a szervátültetésre vonatkozó (2009–2015) európai szintű cselekvési terv kialakítására irányuló javaslata bevezeti a tagállamok közötti együttműködést ösztönző megközelítést, amely néhány olyan kiemelt intézkedésen alapul, mint a közös célkitűzések meghatározása és kialakítása, valamint a közösen jóváhagyott mennyiségi és minőségi mutatók és teljesítménymutatók, rendszeres jelentések, továbbá a bevált gyakorlatok azonosítása.

  João Ferreira (GUE/NGL) , írásban. – (PT) Szervátültetéssel sok teljes értékű, egészséges évet lehet biztosítani azoknak az embereknek, akik e beavatkozás nélkül gyakori intenzív ellátásra szorulnának, vagy akár meg is halnának. Nőtt az átültetések száma az Európai Unióban, sok életet mentettek és hosszabbítottak meg ezáltal.

Továbbra is hosszú még viszont a szervátültetésre váró betegek listája. Az Európai Unióban jelenleg 56 000 beteg várakozik megfelelő szervdonorra, és becslések szerint naponta 12 olyan személy hal meg, akik átültetésre alkalmas szervre várnak. Az elhalálozott szervdonorok száma önmagában nem elegendő, az élő donorok alacsony száma miatt pedig nem lehet kielégíteni az igényeket.

Továbbá, az egyes tagállamokban nagyon is eltérő az elhalálozott szervdonorok aránya, jelenleg nem létezik sem olyan adatbázis, amely az egész Európai Unióra vonatkozóan tartalmazna információkat az adományozásra vagy átültetésre szánt szervekről, vagy az élő vagy elhalálozott donorokról, sem olyan egész Európára vonatkozó tanúsítási rendszer, amely bizonyítékkal szolgálna arra, hogy emberi szerveket és szöveteket törvényesen szereznek meg. A most vitára bocsátott jelentés ebben az összefüggésben javasol olyan általunk fontosnak tartott lépéseket, amelyek erősítik a tagállamok közötti együttműködést ezen a területen, és ez hasznos lenne az összes tagállam számára.

  Nick Griffin (NI) , írásban. – Az átültetésre szánt szervek állandósult szűkössége gátolja az egészségügyi szakemberek nagyszerű erőfeszítéseit, hogy segíteni tudjanak a betegeken. Szomorú tény az is, hogy kevés a donor, ez pedig aljas bűncselekmények számára is táptalajt biztosít. Hibás lépés lenne azonban, ha problémák megoldását egy európai szintű adatbázistól remélnénk. Naivitás lenne egy egész Európára kiterjedő adatbázisban bízni, ha figyelembe vesszük a nyelvi különbözőségeket és az eltérő informatikai rendszereket, nem is szólva arról, hogy csak az Egyesült Királyság egészségügyi adatbázisának meghiúsult létrehozására több milliárd fontot pocsékoltak el.

Egész Európa-szerte elmondható az egészségügyi ellátásról, hogy még az alapvető dolgokra sincs pénz, a rendszer súlyos leépítéseknek néz elébe, és a globalizmus bukásának árát az egyszerű polgárok fizetik meg. Lévén hogy így áll a helyzet, sokkal többet is lehetne tenni a szervadományozás ösztönzéséért azáltal, ha inkább a nemzeti szintű oktatási programokba fektetnénk be ahelyett, hogy a sok jó szándékú bürokratikus alkalmatlankodás finanszírozására irányítanánk át a pénzeszközöket. Fontos tényező az is, hogy a szervek felhasználhatósága önmagában is nagyon szűkös időkeretet szab. Egy EU-szintű hálózat ezért csak nagyon kevés betegen tudna segíteni. A hálózat létrehozására irányuló javaslatok igazából csak újabb hangzatos kifogások, hogy tovább támogassák azokat a terveket, amelyeknek semmi köze a betegek jólétéhez, csakis a központosított hatalom dogmáját szolgálják.

  Sylvie Guillaume (S&D) , írásban. – (FR) Európában évente több ezren halnak meg azért, mert nem lehetett időben elvégezni a szervátültetést. Ennélfogva egyre sürgetőbbé vált, hogy hatékonyabb minőségi és biztonsági előírások révén uniós szintű intézkedések végrehajtására kerüljön sor az átültethető emberi szervek Közösségen belüli cseréjének elősegítése céljából. Emiatt szavaztam az irányelv mellett, amely az élő donorok és a szervadományozás kedvezményezettjeinek védelmét tűzi ki célul, valamint biztosítja az alapvető etikai elvek érvényesülését, például az anonimitást, az önkéntességet és az emberi test elidegeníthetetlenségét, amely nem lehet haszonszerzés forrása. A nemzeti vagy európai nyilvántartásokba történő on-line regisztrációhoz hasonlóan a tagállamok illetékes hatóságaiból álló hálózat létrehozásával kapcsolatos elképzelés is rendkívül pozitívnak tűnik. Természetesen minden lehetséges óvintézkedést meg kell tenni annak biztosítása érdekében, hogy ezek az intézkedések megfelelően működjenek.

  Véronique Mathieu (PPE) , írásban. – (FR) A szervadományozásra és a szervátültetésre vonatkozó cselekvési tervről (2009–2015) szóló jelentés mellett szavaztam. A szervátültetés terén elért technikai fejlődés nagy reményekre ad okot mindazok számára, akik esetében a beültetés marad az egyetlen lehetséges kezelés. Napjainkban az jelenti a legnagyobb kihívást, hogy kevés a szervdonor, ami nyilvánvaló a hosszú transzplantációs várólisták alapján. Ahhoz, hogy kezelhessük ezt a kihívást, elengedhetetlen, hogy intézkedéseket fogadjunk el a potenciális donorok azonosítása céljából, és hatalmas előrelépést tehetünk az európai szervadományozás számának fellendítése érdekében. Amint azt az előadó is hangsúlyozza, kórházanként egy központi szervadományozási felelős kinevezése tekinthető talán a legfontosabb tényezőnek az e területtel kapcsolatos feltételek javításában.

A tagállamok közötti megerősített együttműködés biztosítani fogja az információk és a helyes gyakorlatok hatékonyabb cserét, ami a donorok számának növelésére irányul. A tagállamoknak meg kellene fontolniuk azt a kezdeményezést például, amely lehetővé teszi a polgárok számára, hogy az útlevél vagy a vezetői engedély igénylésekor feliratkozhatnak a szervadományozói nyilvántartásba, és ezt képviselőtársaim többségével együtt én is pozitívnak tartom.

  Nuno Melo (PPE) , írásban. – (PT) Több ok miatt hagytuk jóvá ezt az új irányelvet, de különösen azért, mert úgy gondoljuk, hogy olyan tervet tartalmaz, amely döntő fontosságú lesz az EU-n belül számtalan élet megmentése szempontjából. Naponta tizenkét beteg hal meg, és az EU-ban 60 000-en várnak megfelelő szervdonorra. Az elmúlt két évtizedben folyamatosan növekedett a szervátültetések száma, és ez az egyetlen alkalmazható kezelés a súlyos szervelégtelenségben (máj-, tüdő és szívelégtelenségben) szenvedők számára. A szív-, máj- vagy tüdőátültetésre várok között 15–30%-os a halálozási arány, így az irányelvnek köszönhetően a szervátültetésre váró betegeknek rövidebb ideig kell várniuk a műtétre. Ezek alapján adtam le szavazatomat.

  Alfredo Pallone (PPE) , írásban. – (IT) A szervadományozás és a szervátültetés terén a három legfontosabb célkitűzés a következő: a minőség és biztonság biztosítása a betegek számára uniós szinten, a donorok védelmének biztosítása és a tagállamok közötti együttműködés elősegítése.

Fontos, hogy a kérdéssel kapcsolatban európai szintű megközelítést alkalmazzunk, tekintettel többek között a betegeknek az Európai Unión belüli mobilitására. Általánosságban az Európai Unióban széles körű társadalmi konszenzus jött létre az átültetés céljából történő szervadományozással kapcsolatban. Mivel azonban eltérő kulturális, tradicionális, illetve szervezeti háttér alakult ki, a tagállamok között különbségek tapasztalhatók ennek a kérdésnek a megközelítésében.

Egyes országokban magas az adományozások aránya, míg máshol a szervadományozás kultúrája még fejlesztésre szorul. A szervadományozás arányának növelése tekintetében a legjobb gyakorlatok, modellek és a szakértelem Európai Unió-szerte megvalósuló cseréje rendkívül hasznos eszköznek bizonyulna.

Fokozni kell az együttműködést a különböző transzplantációs rendszerek sikeres elemeinek azonosítása és európai szintű támogatása érdekében, így lehetne még tovább javítani a szervadományozás és a szervátültetés magas színvonalú és biztonságos biztosítását. Ezért szavazatommal támogattam a jelentést.

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE) , írásban. – (PT) Ez a mostani jelentés egy sor intézkedést határoz meg, amelyek a tagállamok közötti, a szervátültetéssel kapcsolatos együttműködés fejlesztésére irányulnak annak elősegítése érdekében, hogy növekedjen az átültetések száma, rövidebb legyen a várólista és ennek következtében kevesebb beteg haljon meg a megfelelő szervre várva. Ugyanakkor a cselekvési terv közös minőségi és biztonsági előírásokat határoz meg a tagállamok számára, amely előírások egyrészt hozzájárulnak a betegek védelméhez, másrészt az országok közötti együttműködést is elősegítik. Ezenkívül előtérbe kerül a szervátültetéssel kapcsolatos eljárások (a megkülönböztetés elkerülése, az eredmények nyomon követése stb.) nemzeti és uniós szintű nyilvántartásának létrehozása. Ez a jelenlegi európai helyzet jobb és alaposabb megismeréséhez vezet, valamint csökkenti a szervkereskedelem lehetőségét. A jelentés támogatja a cselekvési tervet és kiemeli az általa hangsúlyozott intézkedések szükségességét és sürgősségét, miközben határozottan állást foglal a szervkereskedelemnek a világ különböző részein előforduló minden formájával szemben. Úgy gondolom, hogy ez a jelentés a Bizottság teljesítményének lényeges kiegészítése és az európai lakosság számára biztosított egészségügyi ellátás keretén belül egy akut emberi tényezőhöz való értékes hozzájárulásnak tekinthető.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE) , írásban. – (ES) Szeretnék gratulálni Perello Rodriguez úrnak, az Európai Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége képviselőcsoport tagjának ahhoz a jelentéshez, amelyről az előbb szavaztunk. A cselekvési tervnek az legyen az értelme, hogy annak a 60 000 embernek, aki jelenleg reménykedve vár megfelelő szervre, jelentősen megnövekedjen a várható élettartama. Ezenkívül fontos, hogy kiemeljük, hogy ebben a kérdésben vezető helyet foglal el a spanyol egészségügyi rendszer. Ezt valamennyi előadó és képviselőcsoport elismerte.

  Olga Sehnalová (S&D) , írásban. – (CS) A jelentés mellett szavaztam, bár úgy gondolom, hogy elsősorban és különösen arra kell helyeznünk a hangsúlyt, hogy a különböző tagállamokban – az egészségügyi rendszerek eltérő nemzeti hagyományainak figyelembevételével – növekedjen a donorok száma. Ezért ezt a területet pontosan fel kell mérni a szubszidiaritás elvének szemszögéből.

  Viktor Uspaskich (ALDE) , írásban. – (LT) Hölgyeim és uraim, a statisztikai adatok magukért beszélnek. A jelentés szerint az Európai Unióban jelenleg 56 000 beteg vár megfelelő szervdonorra. Naponta 12 ember hal meg azok közül, akik szervátültetésre várnak. Szomorú dolog, hogy sok ember pusztán azért haldoklik, mert óriási a hiány a szervdonorokban és nem megfelelő a határokon átnyúló koordináció. Ennek a rendkívül érzékeny kérdésnek számos jogi és kulturális vonatkozása van. Az ügyet még tovább bonyolítja, hogy az EU-tagállamok különböző nemzeti politikákat alkalmaznak, és alapvető különbségek tapasztalhatók a szervadományozás aránya tekintetében. Bizonyos hiányosságokat enyhíteni lehetne egy uniós adatbázis és tanúsítási rendszer segítségével, amelyek információval szolgálnának a rendelkezésre álló szervekről, valamint garantálnák azok minőségét és törvényességét.

Ezenkívül a társadalom mozgósítása és tájékoztatása is fontos. Sok uniós polgár alapvetően nem ellenzi a szervadományozást, de nem mernek feliratkozni a nyilvántartásba. Ezért a szervadományozást minél inkább elérhetővé kell tenni – a népszerűsítés gyakran hatékony lehet. Én például örömmel veszem azon formanyomtatványokat, amelyek lehetőséget biztosítanának az emberek számára, hogy közvetlenül megadják a nevüket a szervdonor nyilvántartás számára, amikor vezetői engedély iránti kérelmet nyújtanak be. Az átültethető szervek hiánya szintén erőteljes indíték a szerv- és emberkereskedelem szempontjából. Az EU-nak a szervadományozás és szervátültetés terén hatékonyabb koordinációt kell kialakítania, mert, ahogy tapasztalhatjuk is, a legszegényebb európai régiók termékeny talajt biztosítanak az illegális szervkereskedelem számára.

Jelentés: Ramón Jáuregui Atondo (A7-0144/2010)

  Sophie Auconie (PPE) , írásban. – (FR) A Lisszaboni Szerződés előírja, hogy az EU-nak csatlakoznia kell az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményhez (EJEE), és én örülök ennek. Ahhoz, hogy ez a csatlakozás eredményes legyen, a Tanács tagjainak egyhangú egyetértésére és az Európai Parlament általi jóváhagyásra van szükség. Én a magam részéről teljes mértékben támogatom ezt a csatlakozást, amely ki fogja egészíteni az alapvető jogok védelmére szolgáló európai rendszert.

  Jean-Luc Bennahmias (ALDE) , írásban. – (FR) A Lisszaboni Szerződés előírja, hogy az EU-nak csatlakoznia kell az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményhez. Ez a csatlakozás nem pusztán szimbolikus jelentőségű, lehetővé teszi az uniós polgárok alapvető jogai védelmének javítását. Ezenkívül azzal a következménnyel jár, hogy a közös kül- és biztonságpolitika keretében hozott határozatokat és végrehajtott intézkedéseket az európai egyezmény hatálya alá rendelné, még akkor is, ha nem tartoznak az Európai Unió Bíróságának joghatósága alá.

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D) , írásban. – (LT) A Lisszaboni Szerződés megállapítja az EU-nak az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményhez (EJEE) történő csatlakozására vonatkozó jogalapot – Európában az EJEEE a legfontosabb okmány az emberi jogok és alapvető szabadságok védelmének tekintetében, Európa lényegét fejezi ki. Az egyezményhez történő csatlakozás tovább fogja erősíteni az EU-nak az alapvető jogok védelmére vonatkozó rendszerét. Egyetértek ezzel a javaslattal, mivel történelmi lehetőséget biztosít ahhoz, hogy egyenlő alapon biztosíthassuk az uniós polgárok és a tagállamok számára az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelmét. A strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bírósága joghatósággal fog rendelkezni annak megvizsgálásához, hogy az uniós intézmények, szervek és ügynökségek jogszabályai, beleértve az Európai Bíróság döntéseit, összhangban állnak-e az emberi jogok európai egyezményének rendelkezéseivel. Rendkívül fontos, hogy az emberek egy új lehetőséggel fognak rendelkezni jogaik megvédéséhez. Ha kimerítették az összes nemzeti jogorvoslati lehetőséget, az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordulhatnak olyan ügyekben, amikor az EU megsérti az alapvető emberi jogokat, ami elősegíti, hogy az emberi jogok terén harmonikusabb ítélkezési gyakorlat alakuljon ki. Ugyanilyen fontos az Alapjogi Charta uniós szinten egységes és teljes körű alkalmazása az Unió hitelességének biztosításához. Mivel a csatlakozás óriási jogi hatást fog gyakorolni az emberi jogok védelmére vonatkozó harmonikus rendszer létrehozására, felhívom a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fontolják meg egy olyan útmutató kidolgozásának lehetőségét, amely világosan kifejti a csatlakozás valamennyi vonatkozását, az emberi jogokkal kapcsolatos hatást és a panaszok benyújtására vonatkozóan tervezett eljárást.

  Carlos Coelho (PPE) , írásban. – (PT) Az emberi jogok és alapvető szabadságok olyan értékeket és elveket testesítenek meg, amelyek ránk, emberekre jellemzőek, és együttélésünk alapját képezik; egyetemesek, oszthatatlanok és egymástól kölcsönösen függnek. A Lisszaboni Szerződés hatálybalépése fontos lépésnek számít az emberi jogok szempontjából, nemcsak azért, mert ezáltal kötelező erejűvé válik az Alapjogi Charta, hanem azért is, mert az Európai Uniót jogi személyiséggel ruházza fel, lehetővé teszi, hogy az EU csatlakozzon az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményhez (EJEE). Ez a csatlakozás kiemelkedő politikai és jogi jelentőséggel bír majd az emberi jogok érvényesülését biztosító térség létrehozásában. Ami az Unió fellépését illeti, amelyre a tagállamok lényeges hatásköröket átruháztak, a csatlakozás lehetővé teszi, hogy az emberek számára a tagállamok által már garantálttal megegyező védelmet biztosítson.

Az európai intézmények kötelesek teljesíteni az egyezmény rendelkezéseit, többek között a jogszabálytervezetek összeállítása és elfogadása során. Másrészt az emberi jogok terén az EU és az EJEE közötti, a jogalkotást és az ítélkezési gyakorlatot érintő harmonizációnak elő kell segítenie egy olyan integrált rendszer létrehozását, amelyben az emberi jogokkal foglalkozó európai bíróságoknak (az Európai Unió Bírósága and az Emberi Jogok Európai Bírósága) vállvetve kell együtt dolgozniuk, közöttük nem hierarchikus kapcsolat jön létre, hanem inkább valamiféle specializáció.

  Proinsias De Rossa (S&D) , írásban. – Támogatom az EU-nak az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményhez (EJEE) történő – a Lisszaboni Szerződés által előírt – csatlakozásáról szóló jelentést. Az uniós intézmények most már az alapvető jogok védelmére vonatkozó rendszerhez tartoznak. Az EU-nak az EJEE-hez történő csatlakozása növeli az Unió tekintélyét olyan helyzetekben, amikor harmadik országokat szólít fel emberi jogi normáinak betartására, és az Unió fellépését tekintve az állampolgárok számára ugyanolyan védelmet nyújt, mint amelyben már saját tagállamaiktól is részesülnek. Annak ellenére, hogy az EU nem csatlakozik az Európa Tanácshoz (CoE), az egyezményhez történő csatlakozásnak a bírói posztra való jelölés jogával kell együtt járnia, és lehetővé kell tennie, hogy az Európai Parlament képviseltethesse magát az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésében, amikor az Emberi Jogok Európai Bírósága bíráinak választására kerül sor. E folyamat alapján a Bizottságot fel kell hatalmazni, hogy tárgyalásokat folytasson az egyezmény kiegészítő jegyzőkönyveihez való csatlakozásról, amelyek az Alapjogi Chartában rögzített jogokra vonatkoznak. Az Alapjogi Chartával összhangban a következő logikus lépés az uniós intézményeknek az Európai Szociális Chartához való csatlakozása.

  Philippe de Villiers (EFD) , írásban. – (FR) Az alapvető emberi jogok védelmének továbbra is nemzeti hatáskör alá kell tartoznia, mert az értelmezések országonként és kultúránként eltérőek. Ez különösen jellemző a megkülönböztetéssel, szekularizmussal kapcsolatos elképzelésekre és magának az emberi életnek a meghatározására (a fogantatástól a természetes halálig).

Az Európai Unió Bírósága – egy olyan intézmény, amelynek határozatai egyre inkább politikai jellegűvé válnak – arra fog törekedni, hogy egy kicsit jobban lebontsa a nemzeti alkotmányos rendszereket és az európai civilizáció alapjait. Azon túlmenően, hogy felesleges és a források elvesztegetésével jár, az EU-nak az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményhez történő csatlakozása fejetlenséghez fog vezetni, és megoldhatatlan jogi konfliktusokat fog előidézni a strasbourgi Bírósággal.

Az ésszerűség alapján ellenzem ezt az új, az EU-nak a Lisszaboni Szerződés által biztosított jogi személyiségéből származó következményt.

  Edite Estrela (S&D) , írásban. – (PT) A jelentés mellett szavaztam, mert úgy gondolom, hogy az Európai Uniónak az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményéhez (EJEE) történő csatlakozása olyan erőteljes üzenetet közvetít, amely növeli az Unió hitelét a harmadik országok előtt, amelyeket rendszeresen felszólít az EJEE tiszteletben tartására.

  Diogo Feio (PPE) , írásban. – (PT) Az Európai Uniónak az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményéhez történő csatlakozása a Maastrichtban megkezdett folyamat eredménye abban az értelemben, hogy jogi személyiséggel ruházta fel az Európai Közösséget, amely aztán a Lisszaboni Szerződésben érte el a csúcspontját. Az Alapjogi Charta elfogadása – amely kezdetben korlátozott hatállyal rendelkezett, majd a szerződésbe történő beépítés révén ez kibővült – fontos szakaszt jelentett ebben a folyamatban.

Az Európai Unió most már közvetlenebb részese az emberi jogok érvényesülését biztosító, egész kontinensre kiterjedő térségnek. Örülök ennek a fejleménynek. Remélem, hogy megoldást lehet találni a jelenlegi különböző jogi, technikai és intézményi problémákra, és hogy e megoldások a szubszidiaritás elvén, a tagállamok közötti önkéntes együttműködésen, szuverenitásuk és nemzeti jogrendszerük, valamint a jogállamiság tiszteletben tartásán fognak alapulni.

  José Manuel Fernandes (PPE) , írásban. – (PT) Örülök a jelentés elfogadásának, ami hozzájárul az EU-nak az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény (EJEE) iránti elkötelezettségéhez. Ez az elkötelezettség előrelépést jelent az európai integrációs folyamatban és egy újabb lépést a politikai egység megteremtése felé. Továbbá, mivel az EU emberi jogok védelmére vonatkozó rendszere az Alapjogi Chartának az elsődleges jogba emelése révén megszilárdult és megerősödött, az emberi jogi egyezményhez való csatlakozása az Európa Tanácsban és az emberi jogok terén létrehozott páneurópai rendszerben részt vevő országok és az Unió közötti összhangról tanúskodna. A csatlakozás tovább erősítené az Uniónak azon harmadik államokkal szembeni hitelét, amelyektől a kétoldalú kapcsolatok során rendszeresen az emberi jogi egyezmény tiszteletben tartását kéri. A csatlakozás az Unió fellépését tekintve az állampolgárok számára ugyanolyan védelmet nyújtana, mint amelyben már saját tagállamaiktól is részesülnek.

  Sylvie Guillaume (S&D) , írásban. – (FR) A jelentés mellett szavaztam, hogy szabad utat engedjünk az EU-nak – amely saját jogi személyiséggel rendelkezik – az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményéhez történő csatlakozásáról szóló tárgyalások számára. Ez a csatlakozás tulajdonképpen új jogorvoslati eszközt biztosít a polgárok számára: most már keresetet nyújthatnak be az Emberi Jogok Európai Bíróságához, amennyiben alapvető jogaikat valamely uniós intézmény vagy tagállam megsérti a velük kapcsolatos intézkedés vagy az intézkedés elmulasztása miatt. Ahhoz is ragaszkodnunk kell, hogy az EU csatlakozzon az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény kiegészítő jegyzőkönyveihez és a felülvizsgált Európai Szociális Chartához, mert az EU-nak e téren is előrelépést kell tennie.

  Petru Constantin Luhan (PPE) , írásban. – (RO) A Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően az Európai Unió Alapjogi Chartája arra kötelezi az Európai Uniót, hogy csatlakozzon az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményhez. Támogatom ezt az intézkedést, mivel a jogok tiszteletben tartásának garantálása révén növeli az EU hitelét a polgárok előtt. Az egyezményhez történő csatlakozás az EU és intézményei fellépését tekintve az állampolgárok számára ugyanolyan védelmet nyújtana, mint amelyben már saját tagállamaiktól is részesülnek. Ugyanakkor szorosabb együttműködés jönne létre az Európai Unió Bírósága, az Emberi Jogok Európai Bírósága és a nemzeti bíróságok között.

  Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL) , írásban. – (FR) Az Emberi Jogok Európai Bírósága által az egyház és az állam szétválasztása tekintetében hozott ítéletek összhangban állnak a Francia Köztársaság világi hagyományaival. A női tanárok esetében a fátyol osztályteremben való viselésének tilalmát támogató és a feszületek iskolákban történő elhelyezését ellenző ítéletek bizonyítják ezt. Ugyanakkor az Európai Unió Bírósága csak abban az esetben indítványozza a polgári szabadságjogok korlátozását, ha az EU alapvető dokumentumaiban foglalt értékek ezt szükségessé teszik. Az a helyzet, hogy ezek a dokumentumok egyetlen egyszer sem tesznek említést az egyház és az állam kötelező szétválasztásáról vagy az intézmények világi jellegéről. Az Európai Unió ennélfogva nem képes garantálni az európaiak számára a lelkiismereti szabadságot.

  Wojciech Michał Olejniczak (S&D) , írásban. – (PL) Az Európai Unió egyik alapját már a létrehozásakor is az emberi jogok tiszteletben tartása képezte – ez egy olyan érték, amely folyamatosan az EU érdekeinek középpontjában áll. A EU joga tanúskodik erről, ahogy az egyes tagállamok alkotmányos rendelkezései is. Az Európai Uniónak az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményhez (EJEE) történő csatlakozása jelentős lépés az egyének alapvető jogainak erőteljesebb védelme felé. E döntés következtében az EU a jogok védelmét biztosító nemzetközi rendszer részévé válik, aminek köszönhetően hitelesebbé válik a harmadik országok és saját polgárai előtt is. Jóllehet az egyezmény nem változtatja meg az EU intézményi felépítését, de egy újabb bírósággal, az Emberi Jogok Európai Bíróságával egészíti ki, amely folyamatosan figyelemmel kíséri, hogyan teljesíti az Unió az EJEE rendelkezéseivel kapcsolatos kötelezettségeit. Tekintettel arra, hogy az Uniónak az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményhez történő csatlakozására irányuló megállapodás intézményi vonzatairól szóló jelentés olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyek összhangban állnak a fenti megjegyzésekkel, az elfogadás mellett döntöttem.

  Alfredo Pallone (PPE) , írásban. – (IT) Az Európai Uniónak az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményhez történő csatlakozása egyrészt szimbolikus, másrészt a politikai hitelesség szempontjából jelentős, valamint azért, mert az EU-ra és intézményeire szigorúbb kötelezettség hárul az egyének alapvető jogainak védelme tekintetében. A Lisszaboni Szerződés hatálybalépése biztosítja a jogalapot az EU-nak az EJEE-hez történő csatlakozásával kapcsolatos tárgyalások megkezdéséhez.

Támogatom az Európai Uniónak az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményéhez történő csatlakozását. Ugyanakkor az Európai Uniónak az EJEE-hez történő csatlakozásáról szóló megállapodásnak tartalmaznia kell egy rendkívül fontos előfeltételt, különös tekintettel az Unió és az EU-jog sajátos jellegének megőrzésére. A csatlakozás nem változtathatja meg az Unió hatáskörét, sem pedig a tagállamok azzal kapcsolatos kötelezettségét, hogy az EU-jog hatálya alá tartozó vitákat nem vihetik külső vitarendezési rendszerek elé. Ezért fontos, hogy biztosítsuk a Bíróság előjogait, amikor a strasbourgi Bíróságot azt megelőzően kérjük fel arra, hogy az Unió fellépésének az alapvető jogokkal való összeegyeztethetőségéről határozzon, hogy a Bíróságnak lehetősége lett volna erre.

  Aldo Patriciello (PPE) , írásban. – (IT) Szeretnék köszönetet mondani az előadónak az Európai Uniónak az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményéhez (EJEE) történő csatlakozásával kapcsolatban végzett kiváló munkájáért, amely csatlakozás előnyös lesz az európai polgárok számára, mivel egy új bírósággal egészülünk ki, amely nem része az Európai Uniónak, és biztosítani fogja, hogy az Európai Unió és a tagállamok mindig védelmezzék az uniós polgárok jogait.

A demokrácia elvével összhangban az Európai Uniónak és a tagállamoknak mindig rendelkezniük saját maguk megvédésének jogával. Ezért elengedhetetlennek tartom, hogy az egyezményhez csatlakozó minden egyes országban legyen egy olyan bíró, aki értelmezi az egyes esetek hátterét, ugyanilyen fontosnak tekintem, hogy az Európai Parlament rendelkezzen egy informális szervvel, amely összehangolja az Európai Parlament és az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése közötti információmegosztást. Az is fontos, hogy az Európai Parlamenttel a teljes tárgyalási folyamat során konzultálni kell és be kell vonni abba.

  Evelyn Regner (S&D) , írásban. – (DE) Az állásfoglalás mellett szavaztam, mert az a véleményem, hogy az Európai Uniónak az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményéhez (EJEE) történő csatlakozása megfelelő előrelépés lenne a jogbiztonság és a következetesség megteremtése terén. Az utóbbi évtizedekben az Emberi Jogok Európai Bírósága rengeteg határozatot fogadott el, amelyek megszilárdítják az európai polgárok alapvető jogainak védelmét. Az Európai Uniónak az egyezményhez történő csatlakozása ahhoz is hozzájárulna, hogy az Unió hiteles legyen a harmadik országok előtt.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE) , írásban. – (ES) Örülök annak, hogy elfogadtuk a képviselőtársam, Jáuregui úr által összeállított, az Európai Uniónak az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményéhez (EJEE) történő csatlakozásáról szóló jelentést. Aggaszt, hogy egyes eurofóbiában szenvedő képviselők továbbra is tagadják, hogy szükség van erre az intézkedésre, miközben én úgy gondolom, hogy az egyezményhez való csatlakozás az emberi jogok védelmének nagyobb mértékű garanciáját jelenti az EU-n belül is.

  Nuno Teixeira (PPE) , írásban. – (PT) Az EU-nak az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményhez történő csatlakozását már az Európai Unióról szóló szerződés is javasolta; a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése pedig kötelezővé tette. A csatlakozás megerősíti az emberi jogok európai védelmét, és az Unió jogrendszerét külső jogi ellenőrzés alá rendeli. Ez biztosítja majd az ítélkezési gyakorlat harmonizációját az Európai Unió Bírósága és az Emberi Jogok Európai Bírósága között, valamint az európai intézmények fellépését tekintve az európaiak számára ugyanolyan védelmet nyújtana, mint amelyben már saját tagállamaiktól is részesülnek.

Meg kell jegyeznünk, hogy a csatlakozás nem biztosít tagságot az EU számára az Európa Tanácsban, illetve nem kérdőjelezi meg az Unió jogrendszerének autonómiáját, mivel továbbra is az Európai Unió Bírósága marad az uniós jogot és az uniós fellépések érvényességét érintő kérdések legfőbb bírói fóruma. Szeretném hangsúlyozni annak a lehetőségnek a fontosságát, hogy az Unió jelölteket terjeszthet elő és kiválaszthat egy bírót, aki képviselni fogja, valamint azt, hogy utalás történt arra, hogy a Parlamentet megfelelően tájékoztassák a csatlakozási tárgyalásokról, továbbá hogy a jövőben létre kell hozni a két intézmény parlamenti közgyűlése közötti információcsere mechanizmusát.

  Rafał Trzaskowski (PPE) , írásban. – (PL) Legfőképpen azért támogatom a jelentést, mert kiterjeszti az Európai Unió emberi jogok védelmére vonatkozó rendszerét, és hitelesebbé teszi a polgárok számára. Ha nemzeti vagy uniós szinten nincs lehetőség fellebbezésre, ha a petíció benyújtójától megtagadják az eljárás kezdeményezésének engedélyezését, vagy ha nem lehet eljárást indítani egy uniós intézmény ellen – ezekben a helyzetekben fog nyilvánvalóvá válni a többletérték. Ezért továbbra is küzdjünk az EU emberi jogok védelmére vonatkozó rendszerének megerősítése érdekében.

  Viktor Uspaskich (ALDE) , írásban. – (LT) Hölgyeim és uraim! Amint azt Önök is tudják, az emberi jogok tiszteletben tartása az Európai Unió egyik alapvető értéke, amelyet az Európai Unió működéséről szóló szerződés rögzít. Kétségtelen, hogy amennyiben minden jól alakul, az EU-nak az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményhez (EJEE) történő csatlakozása történelmi lehetőséget biztosíthat az EU és egész Európa emberi jogi helyzetének megerősítéséhez. Ez alkalmat adhat számunkra, hogy garantáljuk az uniós polgárok emberi jogait és alapvető szabadságait. Az EU EJEE-hez történő csatlakozása kiváló alkalom lenne Európa számára, hogy például erkölcsi szempontból mérvadó szerepet töltsön be. Ez az esemény nem csupán az EU hitelét növelné a harmadik országokkal való kapcsolatok vonatkozásában, hanem az EU struktúrájával kapcsolatos általános véleményt is javítaná. Ez azonban csak akkor következik be, ha mindannyian közösen törekszünk felszámolni a kettős mércét politikai programunkban és jogrendszerünkben.

Amint azt az utóbbi évek eseményei bizonyították, a vádaknak sajnos gyakran pusztán politikai felhangja van. A bíróságokat hazámban és Európa többi részén is még mindig lehet politikailag manipulálni. Ha ez nem változik, még a nagyon ígéretes események, például az EU EJEE-hez történő csatlakozása is csak időpocsékolást jelent. Tehát őszintén támogatom az EJEE-hez történő csatlakozást, amennyiben valóban az alapvető emberi jogok és szabadságok védelmét szolgálja, és ami a legfontosabb, magán az EU-n belül.

  Geoffrey Van Orden (ECR) , írásban. – Támogatom az EJEE-t, ugyanakkor elfogadom, hogy az egyezmény egyes rendelkezéseinek jogalkalmazói értelmezései akadályt gördítettek a terrorcselekmények elkövetésével gyanúsítottak kitoloncolása elé. Ezen változtatni kell.

A tagállamok EJEE-vel kapcsolatos álláspontjának tiszteletben tartására vonatkozó kijelentések ellenére az EU-nak az egyezményhez történő csatlakozása bonyolultabbá teszi és talán akadályozni fogja a tagállamok azzal kapcsolatos szabadságát, hogy eltérjenek az EJEE bizonyos vonatkozásaitól vagy egyéni értelmezést alkalmazzanak.

Politikai szempontból alapvetően ellenzem az EU EJEE-hez történő csatlakozásának indítóokát: „a csatlakozás előrelépést jelent az európai integráció folyamatában és további előrelépést jelent az Európai Unió útján”. Ezt a rosszul értelmezett törekvést még inkább kiemeli az a kijelentés, miszerint „az EU nem állami aláíróként csatlakozik az emberi jogi egyezményhez – amely egy államok számára létrehozott jogi eszköz”. Az említett okok miatt az állásfoglalás ellen szavaztam.

Állásfoglalás: a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumának tárgyában Kampalában (Uganda) megtartott Felülvizsgálati Konferenciáról (B7-0265/2010)

  Sebastian Valentin Bodu (PPE) , írásban. – (RO) A Nemzetközi Büntetőbíróságról szervezett ugandai konferencia fontos jele e nemzetközi intézmény elismerésének az afrikai kontinensen, figyelembe véve, hogy a bíróság 2002-ben történt megalakítását követően az első vizsgálatokat itt indították. Senki sem tagadhatja egy ilyen nemzetközi bíróság jelentőségét, amely az emberi jogok megsértésének eseteivel, valamint népirtások, emberiesség elleni bűncselekmények és háborús bűncselekmények eseteivel foglalkozik. Ezért fontos, hogy egyre több állam elismerje a Nemzetközi Büntetőbíróság felhatalmazását, és hogy a Római Statútum aláíró felei sürgősen ratifikálják az egyezményt. Az emberiesség elleni bűncselekményeket kivizsgáló bíróság létrehozásának ötlete már 1919-ben, a párizsi békekonferencián is felvetődött. 83 évnek kellett eltelnie egy nemzetközi megállapodás megszületéséig és a Nemzetközi Büntetőbíróság létrehozásáig. Jelenleg azon államoknak, amelyek ratifikálták a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumát, szabályozniuk kell a bíróságnak az agresszió bűncselekménye eseteinek kivizsgálásához való jogát is. Az aláíró államoknak ezenkívül – kötelezettségvállalásaiknak megfelelően – össze kell hangolniuk nemzeti jogukat a Római Statútum rendelkezéseivel.

  Diogo Feio (PPE) , írásban. – (PT) Az Európai Unió a Nemzetközi Büntetőbíróság határozott támogatója, és valamennyi uniós tagállam egyetért az ehhez a nagy jelentőségű bírósághoz való csatlakozással. Remélem, hogy a részes államok képesek lesznek teljesíteni feladataikat, és a kampalai konferencia eredményeként a Nemzetközi Büntetőbíróság hatékonyabban lesz képes kezelni korunk kihívásait, megfelelő együttműködésre számíthat a nemzeti jogrendszerek részéről, továbbá kellő eszközök állnak majd rendelkezésére felhatalmazásának gyakorlásához; a tevékenységeinek alapját képező bűncselekmények roppant súlyossága megköveteli ezt.

  José Manuel Fernandes (PPE) , írásban. – (PT) Az EU rendíthetetlen támogatója a Nemzetközi Büntetőbíróságnak (NBB), és a nemzetközi igazságszolgáltatás függetlenségének, legitimitásának és hatékonyságának védelme és fokozása érdekében ösztönzi a Római Statútum egyetemességét, illetve védi annak integritását. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az EU rendszeresen a Nemzetközi Büntetőbíróságra vonatkozó záradékot illeszt a tárgyalási megbízásokba és a harmadik országokkal kötött megállapodásokba. Az Európai Unió a demokrácia és az emberi jogok világszintű előmozdításának finanszírozási eszköze révén 10 év alatt több mint 40 millió eurót biztosított az NBB-t és a nemzetközi büntetőbíráskodás támogatását célzó projektek részére. A Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumának tárgyában Kampalában (Uganda) megtartott Felülvizsgálati Konferencia kiemelt alkalmat biztosít a Részes Államok, a nem Részes Államok, a civil társadalom és egyéb érdekelt felek számára, hogy újból megerősítsék az igazságszolgáltatás és az elszámoltathatóság melletti elkötelezettségüket. Az NBB-ben jelenleg 111 állam vesz részt, és néhány régió, pl. a Közel-Kelet, Észak-Afrika és Ázsia képviselete még mindig nem kellően biztosított. Remélem, hogy a tagállamok a lehető legmagasabb szinten képviseltetik magukat a Felülvizsgálati Konferencián, és nyilvánosan megerősítik az NBB iránti elkötelezettségüket.

  Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL) , írásban. – (FR) Megelégedettséggel jegyzem meg, hogy a Parlament által a Római Statútum felülvizsgálatáról előterjesztett állásfoglalás megköveteli, hogy az agresszió bűntettét hivatalosan is a háborús bűncselekmények közé sorolják, és nem lesz szükség joghatósági szűrőre annak meghatározása érdekében, hogy agresszív cselekmény került-e elkövetésre. Az azonban még mindig nem világos, hogy ez az új jogszabály miként hajtható végre, ha azok az államok, amelyek a Római Statútum 2002-es hatálybalépése óta agresszív cselekményeket hajtottak végre (az Egyesült Államok és Izrael), nem kötelesek ratifikálni azt?

Hogyan szerezhető érvény e jogszabálynak, ha nem sürgetjük, hogy ezek az államok – annak érdekében, hogy garantálják állampolgáraik sértetlenségét – hagyjanak fel a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútuma Részes Államaira való nyomásgyakorlással? Az is sajnálatos, hogy a Parlament, amely az éghajlatváltozás elleni küzdelem élharcosának vallja magát, nem javasolta, hogy az ökológiai bűncselekményeket emberiesség elleni bűncselekménynek nyilvánítsák, amint azt a cochabambai csúcstalálkozón javasolták. Az emberiesség elleni legsúlyosabb bűncselekményeket büntetni kell. A Nemzetközi Büntetőbíróság hasznos eszköz lehet ezen a téren. Csak a megfelelő erőforrásokat kell biztosítani számára. Mivel nem ez történik, tartózkodtam a szavazáskor.

  Alfredo Pallone (PPE) , írásban. – (IT) Hangot kell adnom annak, hogy egyetértek a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumának tárgyában Kampalában (Uganda) megtartott Felülvizsgálati Konferenciáról szóló állásfoglalási indítvánnyal.

Magát az Európai Uniót is az az igény hozta létre, hogy véget vessenek a fajgyűlölet azon kifejeződéseinek, amelyek a második világháború atrocitásaiban csúcsosodtak ki. Az Európai Unió mindig is következetesen törekedett az államok közötti együttműködés megerősítésére, az emberiesség elleni bűncselekmények bizonyítása és a felelősök bíróság elé állítása érdekében.

Helyénvalónak tartom, hogy nyolc évvel a Római Statútum hatálybalépését követően az államok megerősítsék az iránti határozott elkötelezettségüket, hogy részt vesznek a béke, a stabilitás és a jogállamiság megszilárdítása érdekében tett erőfeszítésekben. Az államoknak különösen a Nemzetközi Büntetőbírósággal folytatott együttműködést és az erőszak áldozatainak védelmét célzó politikák mellett kell elkötelezniük magukat. A gyakorlatban számos példa van arra, hogy az áldozatok csak nagyon nehezen tudnak tájékozódni a bírósággal kapcsolatban és jogaikat sikertelenül próbálják megvédeni.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE) , írásban. – Határozottan az állásfoglalás mellett szavaztam, és különösen örömmel tölt el, hogy elfogadásra került a kollégám által előterjesztett szóbeli módosítás, azaz hogy vegyék fel a „bennszülött népeket” is a különleges figyelmet igénylő csoportok listájára.

  Sabine Wils (GUE/NGL) , írásban. – Üdvözöm a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumának tárgyában Kampalában (Uganda) megtartott Felülvizsgálati Konferenciáról szóló állásfoglalást, mivel az alapvető és rendkívül fontos pontokat és kéréseket fogalmaz meg az NBB Római Statútumának ratifikálását és végrehajtását illetően. Ezért igennel szavaztam.

Ugyanakkor mélységes aggodalmamat szeretném kifejezni az állásfoglalás egyes kifejezéseivel kapcsolatban, amelyek pozitívan utalnak a „Stockholmi Programra”, az „emberi jogok világszintű előmozdításának finanszírozási eszközére”, valamint az Európai Unióra mint „globális szereplőre”. Ebben a kérdésben lehet, hogy a Stockholmi Program és az emberi jogok világszintű előmozdításának finanszírozási eszköze pozitív hatást gyakorolt, de ezt a két programot/eszközt számos egyéb területen nem demokratikus és átlátható módon alkalmazzák. Az Európai Unió valóban „globális szereplőként” lép fel, de meglátásom szerint egyáltalán nem pozitív módon, egy igazságos és szolidáris világrend megteremtése érdekében.