Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2010. május 19., Szerda - Strasbourg

1. Az ülés megnyitása

ELNÖKÖL: BUZEK ÚR
elnök

(Az ülést 9.05-kor megnyitják.)

2. Dokumentumok benyújtása: lásd a jegyzőkönyvet

3. A 2010. május 7-i csúcstalálkozó és az ECOFIN-ülés eredményei - Mi az Európa 2020 stratégia politikai jelentősége a jelenlegi pénzügyi és gazdasági válság összefüggésében? - A pénzügyi és gazdasági válság következményei az EU 2020 stratégia és irányítása tekintetében - Mi az EU 2020 stratégia jelentősége a jelenlegi pénzügyi és gazdasági válság keretében? (vita)

  Elnök. – A következő napirendi pont az alábbi:

– közös vita a gazdasági rend megerősítésének mechanizmusairól,

– a Tanács és a Bizottság nyilatkozatai: a 2010. május 7-i csúcstalálkozó és az ECOFIN-ülés eredményei [2010/269(RSP)],

– a Tanácshoz és a Bizottsághoz intézett, szóbeli választ igénylő kérdés: Mi az Európa 2020 stratégia politikai jelentősége a jelenlegi pénzügyi és gazdasági válság összefüggésében? (O-0052/2010 - B7-0213/2010), (O-0053/2010 - B7-0214/2010),

– a Tanácshoz intézett, szóbeli választ igénylő kérdés: A pénzügyi és gazdasági válság hatása az EU 2020 stratégiára és annak megvalósítására (O-0068/2010 - B7-0301/2010),

– a Tanácshoz és a Bizottsághoz intézett, szóbeli választ igénylő kérdés: az Európa 2020 stratégia politikai jelentősége a jelenlegi pénzügyi és gazdasági válság összefüggésében (O-0065/2010 - B7-0219/2010), (O-0066/2010 - B7-0220/2010).

  Diego López Garrido , a Tanács soros elnöke. – (ES) Tisztelt elnök úr! Mindenki tisztában van azzal, hogy egy kivételes pénzügyi zűrzavar időszakát éljük. Már néhány hónapja ez a helyzet, de ennek eredete nem néhány hónapra, hanem néhány évre nyúlik vissza, amikor is az Egyesült Államokban bekövetkezett a másodlagos jelzálogpiaci válság.

A kiindulópont ekképp egy, a pénzügyi rendszer magánszektorában bekövetkezett pénzügyi válság volt, amelyből rövidesen a reálgazdaságot érintő mély válság, szaknyelven mély recesszió bontakozott ki. Ez a termelés visszaesésével és a munkanélküliség jelentős emelkedésével járt, amely különösen súlyos volt azokban az országokban, amelyekben az ingatlan- vagy lakásépítési ágazatok jelentős befolyással rendelkeztek.

A tagállamok és a központi bankok azonnal reagáltak a pénzügyi rendszer összeomlásának megakadályozása érdekében, és a reálgazdasággal kapcsolatban is történtek válaszlépések.

Ez a reakció természetesen következményeket vont maga után a közgazdaságokra és az államháztartásokra nézve. Már nem a magánszféra pénzügyeiről beszélünk, hanem az államháztartásokról. Először is, a nagyon jelentős hiányok következtében bekövetkezett a közszámlák pénzügyi stabilitásának válsága.

Válság állt be az államkötvények terén is. Ez került felszínre az utóbbi hónapokban, a nagyon változékony piacok időnként még egyértelműen spekulatívnak is mondható tevékenységeitől ösztönözve. Ezek az intézkedések emellett annak a kamatnak a jelentős emelkedéséhez is elvezettek, amelyet a piacok a tagállamoktól követelnek, amikor azok kötvényeket bocsátanak ki. Ráadásul ez egyértelműen a teljes euróövezetet érintette, és így olyan problémává vált, amely nem csupán egy, két vagy három tagállamot érintett, hanem az euróövezet egészének stabilitását.

Ez a helyzet. Ezek mindazok az események, vagy ez azoknak a tényeknek a diagnózisa, amelyeket az Európai Unió figyelembe vett annak érdekében, hogy erre reagáljon vagy erre válaszul lépéseket tegyen, és úgy érzem, hogy az EU az egész időszak során helyesen járt el. Úgy tűnhetett, hogy lassan hoz döntéseket. Esetenként úgy tűnhetett, hogy dühítően lassan hoz meg egyes döntéseket, de elérte a megfelelő eredményeket, az EU általi elővigyázatos fellépés, és ami még fontosabb, az EU általi összehangolt fellépés eredményeit.

Olybá tűnhet ugyan, hogy a különféle intézkedések fáitól nem látjuk az erdőt, mégis úgy gondolom, hogy az EU a körülményeket tekintve megfelelő stratégiát alakított ki, amelynek magában kell foglalnia néhány rövid távú intézkedést, és jobban kell foglalkoznia a közép- és hosszú távval, minthogy célja egy hasonló válság újbóli bekövetkezésének megelőzése.

Mint már elhangzott, a rövid távú intézkedések közé tartozik a közpénzek beinjektálása és az Európai Unió általi koordináció: ez európai gazdaságélénkítési tervként ismert, amelyet a Bizottság támogat; ez a terv koordinálja ezt az azonnali fellépést, e sokkterápiát, amelyet a tagállamok azért vezetnek be, hogy korlátozzák az óriási válság által okozott kárt, nem pedig annak eltüntetése érdekében.

E rövid távú fellépés egyik megnyilvánulása kétségkívül a Görögországnak nyújtott segély, annak az országnak, amelyet a Bizottság már hónapokkal korábban figyelmeztetett államháztartásának nehéz helyzetére. A Tanács az Európai Unió működéséről szóló szerződés 126. cikkének (9) bekezdésével kapcsolatban ajánlásokat tesz Görögországnak, és a Tanács és a Bizottság nyomon követik az ottani fejleményeket.

Nemcsak közszámláinak likviditásával kapcsolatban tesznek ajánlásokat, hanem a nyugdíjrendszer strukturális reformjaival és az egészségügyi rendszer megreformálásának szükségességével kapcsolatban is. Ezután következett április 23., amikor cselekvési mechanizmust fogadtak el Görögország tekintetében. Ez a mechanizmus tegnap vált először kézzelfoghatóvá, amikor az uniós országok e megállapodás szerinti mechanizmus rendszerén keresztül forrásokat küldtek Görögországnak.

Így ez ennek a rövid távú intézkedésnek az első megnyilvánulása, amely alapvető, ha egy tagállam súlyos nehézségbe került, mint ahogyan az Görögországgal történt.

Természetesen rövid távon is szükségünk van egy olyan stratégiára, amely kivezet bennünket a válságból – ez a Daul úr, Verhofstadt úr, Schulz úr és mások által feltett szóbeli választ igénylő kérdésben is nagyon világosan megfogalmazódott. Ennek mért, ellenőrzött stratégiának kell lennie, és természetesen a közszámlák nagyon súlyos nehézségeinek elkerülését kell célul kitűznie, de fenn kell tartania a növekedési célkitűzést is.

A rövid távú stratégia azonban nyilvánvalóan nem elegendő. Közép- és hosszú távú intézkedéseket is kell hoznunk. Az európai gazdaság strukturális problémákkal küzd; végső soron ezek a strukturális problémák okolhatók Európa gyengítéséért, amikor az szembesült a rendkívüli pénzügyi zavar okozta messzemenően változékony helyzettel.

Az Európai Unió intézkedéseket hoz meg és javasol közép- és hosszú távon, és ezekre fontos rámutatni. Először is azért ez a helyzet, mert ezek az intézkedések arra a válságtípusra fognak választ adni, amely e súlyos, az EU egészét és különösen az euróövezet rendszerét érintő gazdasági helyzet miatt következett be. Ahhoz, hogy választ tudjon adni a pénzügyi ágazat válságára, az Európai Unió egy intézkedéssorozatot tervezett, amelyet a Parlament a következő néhány nap folyamán vitat majd meg: egy felügyeleti csomagot, amelyet – remélem – mielőbb elfogadnak. Azt is remélem, hogy e tekintetben a Tanács és a Parlament megállapodásra fognak jutni. E csomag részeként vagy ahhoz kapcsolódóan a Gazdasági és Pénzügyi (Ecofin) Tanács tegnap egy intézkedést fogadott el: a fedezeti alapokról, alternatív befektetési alapokról vagy nagykockázatú alapokról szóló rendeletet. Itt utalnék Harms asszony és Cohn-Bendit úr kérdésére, akik nagy hangsúlyt helyeznek erre a szempontra.

A G20-csoport intézkedési kilátásait szintén figyelembe kell venni, azt is végrehajtva, amiben a G20-csoportban megállapodtak.

Hasonlóképpen azt mondtuk, hogy az Európai Uniót strukturális hiányosságok jellemzik, és strukturális reformokra van szükség. Az Európa 2020 stratégia célja éppen ennek elvégzése, és ez a tagállamok az iránti elkötelezettségén alapul, hogy egy integrált iránymutatásokból álló csomagon keresztül megbirkóznak bizonyos célkitűzésekkel. Ezeket az iránymutatásokat nemzeti tervek is fogják kísérni, amelyeket a reformtervekként ismert tervek keretében fognak kialakítani. El kell mondani azt is, hogy az Európa 2020 stratégia mellett fontos az az intézkedés is, amelyet a Bizottság a termelési rendszer egésze tekintetében fogad el. A Bizottság május 12-i közleményében a gazdaságpolitikák koordinálását javasolta.

Az Európa 2020 stratégia tehát a gazdasági termelőrendszer mögöttes problémájára való válaszadás egyik módja, amely a jövőben megelőzi a rendszernek ezeket az alapvető gyengeségeit, és versenyképessé és termelékennyé teszi az Unió gazdasági rendszerét. Ez egyben a technológiai hozzáadott érték célkitűzésének elérésére való törekvés is, figyelembe véve a társadalmi hatást, és ezzel a munkaerő-piaci szakosodás, a foglalkoztathatóság és egyben az éghajlatváltozás leküzdésének szükségességét.

Nemcsak a magánszféra pénzügyi rendszerével, a termelési szerkezettel és alapvetően a magánszektorral van baj: az államháztartásokkal is probléma van, amelyre az EU közép- és hosszú távú intézkedéseinek egy másik szempontja irányul. Ezek a május 12-i bizottsági javaslatban szereplő intézkedések, amelyeket az Ecofin Tanács tegnap kezdett el megvitatni, és tovább fog vitatni. Ezeknek az intézkedéseknek a célja a költségvetési fegyelem fenntartása, a Stabilitási és Növekedési Paktum betartásának szavatolása és a válságok megoldását és megelőzését célzó intézkedések megállapítása.

Ezt szem előtt tartva egy munkacsoportot hoztak létre, amely először most pénteken, május 21-én fog összeülni Van Rompuy úr elnökletével. Célja a költségvetési fegyelem, és a Rehn biztos úr által előterjesztett, a gazdasági és költségvetési politikák összehangolásáról szóló bizottsági dokumentumot fogja felhasználni.

Ez egyre inkább hosszú távú intézkedésekhez kapcsolódik, amelyek között meg kell említenünk azt a vitát is, amely az EU-ban a pénzügyi ágazatbeli juttatások adójáról indul, valamint egy olyan adóról, amelyről még a G20-csoport is tárgyalni kezdett – ez a pénzügyi tranzakciókra kivetett adó, amelyről viszont az EU-ban folyik vita. Ezt Harms asszony és Cohn-Bendit úr is hangsúlyozzák kérdésükben.

E témával kapcsolatban el kell mondani, hogy az összes európai uniós intézmény ennek elérésén dolgozik. Az Európai Tanácsban tavaly decemberben vitatták meg. A Nemzetközi Valutaalap kapta azt a feladatot, hogy folytasson vizsgálatot egy nemzetközi pénzügyi tranzakciókra kivetett adó tárgyában. Ezt az Európai Tanácsban márciusban vitatták meg, a Bizottság április 1-jén tett rá javaslatot, és az Ecofin Tanácsban is megvitatták.

Ez tehát egy másik intézkedés, amelyet a G20-csoportban kétségtelenül meg fognak vitatni, és amely rendkívül fontos; ezek azok az intézkedések, amelyeket az EU által javasolt közép- és hosszú távú intézkedésként említettem. Tegnap például, a madridi EU–Latin-Amerika csúcson a pénzügyi rendszer reformjára is javaslatot tettek. Vagyis az Európai Unió minden fórumon felveti ezeket a kérdéseket, amelyen csak részt vesz.

Röviden, elnök úr, folyamatban vannak a lépések és rendelkezésre állnak a feltételek, amelyek az Unió gazdasági kormányzásaként leírt felállás irányába történő elmozduláshoz szükségesek. Az Európai Tanács ebben aktív szerepet játszik, a Bizottsággal és a Parlamenttel mint jogalkotó és ellenőrző szervvel együtt.

Ezért elmondhatjuk – hogy összefoglaljam mondandómat, elnök úr –, hogy igaz, hogy a válság világosan rávilágított az európai monetáris unió hiányosságaira a gazdasági unió hiányában, amelyről a szerződések ugyan rendelkeznek, de amely a valóságban nem létezik. Megmaradtunk a monetáris unióban, de nem tartunk a gazdasági unió felé. Ezek az EU által rövid, közép- és hosszú távon elfogadott intézkedések egyértelműen a gazdasági unió felé vezető pályára állítják az Uniót.

Ez a válság gyengítette gazdaságainkat, és próbára tette az Uniót, de nem tette tönkre, nem tette töredezetté. Az Európai Unió reagált, és időnként ugyan úgy éreztük, hogy ezt lassan tette, de biztosan fellépett. Esetenként tétovának tűnt, de egységes volt, válasza pedig helyes volt, és megfelelt azoknak a kihívásoknak, amelyekkel pillanatnyilag szembenézünk.

Remélem, hogy a júniusi Európai Tanács meg fogja szilárdítani ezt az európai gazdasági kormányzás felé, a válságra való egyesített uniós reakció felé tett elmozdulást. Ezért azt is remélem, hogy megfelelően elő fogja készíteni az EU közös álláspontját a rendkívül fontos, pénzügyi rendszer szabályozásáról szóló torontói G20-találkozóra és a nemzetközi pénzügyi tranzakciók megadóztatására vonatkozó fontos vitára.

  Olli Rehn , a Bizottság tagja. – Tisztelt elnök úr! Üdvözlöm ezt az Európai Unió válságra való reagálásáról és a gazdasági kormányzás előttünk álló azonnali és hosszabb távú kihívásairól folyó vitát. Mondandómat az azonnali kihívásokkal és a válságra való válaszadással kezdem.

Tíz nappal ezelőtt az Európai Unió merész és szükséges döntéseket hozott az európai pénzügyi stabilitás védelme érdekében. Ez kettős válasz volt az elmélyült válságra, amely az eurót érintő rendszer szintű kihívássá alakult át. Ezt a választ konszolidációs paktumnak nevezném.

Először is megállapodtunk egy európai pénzügyi stabilitási mechanizmusban, amely legfeljebb 500 milliárd euró összegű pénzügyi óvintézkedést biztosít, amelyet 2:1 arányban IMF-források fognak kiegészíteni. Másodszor megállapodtunk abban, hogy felgyorsítjuk a költségvetési konszolidációt azokban a tagállamokban, amelyekben erre a legégetőbb szükség van.

E döntésekkel Európa egy hiteles csomaggal állt elő, amely megmutatja polgárainknak, a piacoknak és a tágabb világnak, hogy bármilyen áron meg fogjuk védeni az eurót, közös valutánkat.

Ezt nem a misztikus piaci erők kedvéért tesszük, hanem Európa fenntartható növekedése és a munkahelyteremtés kedvéért, annak biztosításával, hogy a pénzügyi stabilitást érő fenyegetések ne dönthessék romba a gazdasági fellendülést, amely most folyamatban van – még ha egyelőre meglehetősen szerény és törékeny is. Ez a felelősségünk polgáraink felé, és nagyon konkrét eredményeket mutatunk fel. Tegnap az euróövezet tagállamainak nevében összehangolást és irányítást végző Bizottság 14,5 milliárd eurót biztosított Görögország számára, amelyet az IMF 5,5 milliárd euróval egészített ki. Azt mondtuk, hogy készek vagyunk teljesíteni az azonnali refinanszírozási igényeket, és időben teljesítettünk.

Mindennek természetesen feltétele a Bizottság által a görög kormánnyal együtt, az EKB-val és az IMF-fel együttműködésben kialakított program teljes körű végrehajtása.

Az Európai Központi Bank szintén rendkívüli intézkedéseket hozott, hogy megbirkózzon a közelmúltban tapasztalt euró elleni támadásokkal. Ezen túlmenően tagállamaink megértették a költségvetési konszolidáció mindenek felett álló jelentőségét az államháztartás fenntarthatóságának – és ezzel a fenntartható gazdasági növekedés előfeltételeinek – biztosításához.

Múlt héten Spanyolország és Portugália jelentős új költségvetési konszolidációs intézkedéseket terjesztett elő, amelyek fontos és nehéz, de ugyanakkor szükséges lépések a magasba szökő államháztartási hiány 2010-ben és 2011-ben történő visszaszorítása érdekében. A Bizottság a következő két hét folyamán átfogó értékelést fog előterjeszteni az új célok és intézkedések megfelelőségéről.

Hadd hangsúlyozzam, hogy az államháztartási hiány gyorsabb csökkentése valóban az Ecofin Tanács által május 10-én elfogadott pénzügyi stabilitási csomag alapvető összetevője. Egyformán fontos, hogy a két ország strukturális reformokat vezessen be, amelyek hozzá fognak járulni a lehetséges növekedés fokozásához – különösen a munkaerőpiac és a nyugdíjrendszerek reformjairól van szó.

Jóllehet a felgyorsított költségvetési konszolidáció azonnali prioritást képez egész Európában, ugyanakkor össze kell hangolnunk gazdaság- és fiskális politikáinkat, a tagállamok közötti differenciálás alkalmazásával. Vagyis a fiskális konszolidációs erőfeszítéseket a fiskális rugalmasságnak és a gazdasági sebezhetőségnek megfelelően differenciálni kell.

A kevés vagy semennyi fiskális rugalmassággal nem rendelkező országoknak előre kell hozniuk és fel kell gyorsítaniuk az intézkedéseket, míg más, nagyobb fiskális rugalmassággal rendelkező országoknak az európai növekedés és munkahelyek kedvéért fenn kellene tartaniuk kevésbé restriktív fiskális politikai szemléletüket.

Természetesen hiba lenne itt leállni erőfeszítéseinkkel. Hadd emlékeztessek arra, hogy az euró első tíz éve sikertörténet volt: ez a kiindulópont. A válság azonban megmutatta, hogy fel kell ismernünk rendszerbeli hiányosságait. A csoportnyomás nem volt elég erős, a jó időszakokat nem használták fel az államadósság csökkentésére, és figyelmen kívül hagyták a makrogazdasági egyensúlyhiányokat.

Pontosan ez az oka annak, hogy a Bizottság múlt héten, május 12-én egy ambiciózus javaslatcsomagot terjesztett elő az európai gazdasági kormányzás megerősítése érdekében. Meg akarjuk erősíteni a megelőző költségvetési felügyeletet, kezelni akarjuk a makrogazdasági egyensúlyhiányokat, és állandó és szilárd válságkezelési keretet akarunk létrehozni. Számítok a Parlament támogatására e fontos javaslatok tekintetében. Ezek alapvetőek az Európa 2020 elkövetkező években történő sikerre viteléhez.

Javaslataink két elven alapulnak. Először is, a megelőzés mindig jobb, mint a korrekció – nem is szólva annak megengedéséről, hogy a helyzet válsággá fokozódjon, mint ahogyan láthattuk. Másodszor, az erőteljesebb fiskális felügyelethez tágabb makrogazdasági felügyeletnek kell társulnia, a fenntartható gazdasági fejlődés gyökereit és eredetét megcélozva.

Javaslataink három építőelemből állnak. Először is a Stabilitási és Növekedési Paktum preventív és korrekciós ágát egyaránt meg kell erősítenünk. A gazdasági kormányzás megerősítésének alapvető sarokköve a költségvetési politika előzetes összehangolása annak biztosítása érdekében, hogy a nemzeti költségvetések összhangban legyenek a közös megállapodás szerinti európai politikákkal és kötelezettségekkel, hogy ne tegyék kockára az euróövezet egészének és a többi tagállamnak a stabilitását.

Hadd fejezzem ki magamat ezzel kapcsolatban nagyon világosan: ez nem jelenti majd a nemzeti költségvetések költségvetési soronként történő ellenőrzését. Ez nem szándékunk, és nincsenek meg hozzá az erőforrásaink sem. Ehelyett a tág költségvetési irányelvek és a költségvetési egyensúly elemzését és szakértői értékelését jelenti a nemzeti költségvetés-tervezetek Parlamentnek történő kormány általi benyújtása előtt azzal a Szerződésen és a paktumon alapuló jogi lehetőséggel, hogy az EU ajánlásokat tehet, és az érintett tagállamoktól korrekciós intézkedést kérhet.

Ezt egyesek bírálják, mondván, hogy ez a parlamenti szuverenitás megsértése. Jómagam a nemzeti és az Európai Parlament egykori tagja vagyok, és teljes mértékben tisztában vagyok a parlamenti költségvetési hatáskörök érzékenységével. Mindenki láthatja azonban, hogy itt nem a demokrácia vagy a parlamenti szuverenitás megsértéséről van szó, hanem annak biztosításáról, hogy tagállamaink tiszteletben tartsák azokat a szabályokat, amelyekről korábban éppen maguk döntöttek: másképp kifejezve ne igyanak bort, miközben vizet prédikálnak.

A gazdaságpolitikai döntéshozatalban egy igazi európai dimenziót kell bevezetnünk Európában: nem elég csak utólag megvizsgálni a nemzetközi döntéseket. Az EU-ban, különösen az euróövezetben nagyon is jól tudjuk, hogy a nemzeti döntések hatásai túlmutatnak a nemzeti határokon, és ezért e nemzeti döntések előtt európai szintű összehangolásra lesz szükség.

A második építőelem a költségvetési felügyeleten való túllépés, a felügyelet szélesítése és mélyítése, a makrogazdasági egyensúlyhiányok kezelése érdekében. Ez miért is fontos? Az elmúlt tíz évben növekedtek a versenyképességbeli egyenlőtlenségek és nyílt az olló az euróövezet többletet és hiányt felmutató országai között. Ez az oka annak, hogy a pénzügyi válság olyan erősen sújtotta az EU-t, különösen egyes tagállamainkat. Az újonnan megjelenő problémákat meg kell előznünk, és ezekkel meg kell birkóznunk, még mielőtt válsággá fajulnának.

Ezért mutatók meghatározását és egy eredménytáblát javasolunk, javasoljuk a riasztási küszöbértékekben való megállapodást, és ha szükséges, ajánlások és korai figyelmeztetések kiadását javasoljuk. Ezek a mutatók magukban foglalhatnának például termelékenységi trendeket, fajlagos munkaerőköltségeket és a folyószámla alakulását.

Magától értetődik, hogy ez nem jelenti azt, hogy bármely ország exportteljesítményét gyengíteni akarnánk; természetesen nem. Ellenkezőleg, a cél a gazdasági növekedés újbóli egyensúlyba hozása Európa egészében. Ahol szükséges, meg kell erősítenünk az export versenyképességét, és ahol szükséges és lehetséges, a belföldi keresletet. Így lehet európai csapatként játszani Európa egészének előnyére.

Harmadszor, nagyon világosan meg kell mutatnunk azoknak, akik figyelik az euróövezetet, hogy soha nem győznek le bennünket. Ahhoz, hogy mindenkit eltántorítsunk attól, hogy akárcsak próbára is tegye az erőnket, állandó és szilárd válságkezelési keretre van szükségünk az euróövezetbe tartozó tagállamok számára. A május 10-én létrehozott ideiglenes mechanizmus merész lépést tesz ebbe az irányba, de közép- és hosszú távra a Bizottság egy tartósabb mechanizmust fog javasolni, szigorú politikai feltételesség függvényében, és természetesen a közelmúlt tapasztalataiból levont tanulságok figyelembevételével. Igen, el kell kerülnünk a morális veszélyeket. Ezért annyira alacsonyan kell tartanunk ennek a mechanizmusnak a vonzerejét, hogy önként egyetlen vezető vagy ország se érezzen kísértést az igénybevételére. De a közelmúlt tapasztalata azt mutatta, hogy jobb, ha készen áll a tűzoltóság egy esetleges bozóttűz esetére, mint ha akkor kezdenénk kiépíteni a tűzoltóságot, amikor a tűz már kiterjedt erdőtűzzé alakult át. Jobb félni, mint megijedni.

Összességében ezek a bizottsági javaslatok egy kvantumugrást készítenek elő az európai gazdasági kormányzásban, de szeretném felhívni a figyelmüket egy másik rendkívül fontos döntésre is – amely ugyanazon a napon született, amikor ezeket az intézkedéseket javasoltuk –, nevezetesen arra a javaslatra, hogy Észtország önerőből az euróövezet tagjává váljon. Csak hogy egy számot mondjak önöknek: miközben Európában az átlagos adósság pillanatnyilag 75% körüli, Észtországban ez fenntarthatóan mintegy 7,5% – nem 75%, hanem 7,5%.

Ez a javaslat fontos jelzés mindenkinek, hogy az euróövezet önbizalommal ellen fog állni a nyomásnak, és a fenntartható gazdaság- és fiskális politikák meghozzák eredményüket a tagállamok számára. Összességében a Bizottság kezdeményezései elfogadásuk után a gazdasági kormányzás lényeges mélyüléséhez és az euróövezet elővigyázatos bővüléséhez fognak vezetni Európában. Tényleg itt az ideje, hogy az EMU-n belül élettel töltsük meg az „E”-t.

  Joseph Daul , a PPE képviselőcsoport nevében. – (FR) Tisztelt elnök úr, tisztelt hölgyeim és uraim! Európa végre válaszolt. Az állam-, illetve kormányfők végre elkezdtek foglalkozni a problémákkal, amikor 10 nappal ezelőtt döntöttek egy támogatási tervről valutánk, az euró számára. Ez a terv pontosan tükrözi az európai szolidaritás léptékét, megcáfolva ezzel mindenkit, aki kételkedett ebben, de még mindig nem megfelelő, és azt a nemzeti költségvetési hiányok csökkentésére szolgáló intézkedéseknek és a szociális és fiskális költségvetésekre vonatkozó 27-ek közötti megállapodás elérésére szolgáló intézkedéseknek kell kísérniük. Úgy gondolom, hogy ma reggel mindenki ezt mondja, és mi mindannyian ugyanezt hangoztatjuk már két hete. Nos, most valósítsuk meg! Ezt a tervet múlt szerdán fejezték be a Bizottság arra vonatkozó határozatával – amelyet üdvözlök –, hogy radikálisan fokozzuk a Stabilitási Paktum felügyeletét és végrehajtását.

Hölgyeim és uraim, mindaddig nem lábalhatunk ki, amíg mindezeket az intézkedéseket végre nem hajtjuk. Mindaddig nem lábalhatunk ki, amíg nincs politikai bátorságunk, mert az intézkedéseket, amelyeket már együttesen, uniós szinten, valamint egyénileg, nemzeti szinten meg kellett volna hozni, most meg kell hozni. Ez a jobboldali és a baloldali kormányokra egyaránt vonatkozik. Nagyon sajnálom, hogy a német szocialistákból hiányzott ez a bátorság, amikor a Bundestagban az európai segélytervről szavaztak.

Mindezekből le kell vonnunk a tanulságokat. Az első tanulság: ismernünk kell a nemzeti közszámlák valós állapotát, éppúgy, ahogyan az EU közszámláinak valós állapotát is ismerjük. Arra kérem a Bizottságot, hogy törekedjen ennek biztosítására, és büntessen meg, ne pedig csak félénken bíráljon minden államot, amely nem teljesíti ezt a kötelezettségét. Mint jól tudják, a közutakon mindenki tart a radarellenőrzéstől, mindenki tart a bírságoktól, a jogosítványba kerülő pontok számától. Ilyenek vagyunk, ezért van létjogosultságuk a bírságoknak. Ez minden komoly politika alfája és ómegája ezen a területen.

Második tanulság: a 27-eknek a folyamat során nagyon korai szakasztól kezdve koncentrálniuk kell költségvetési politikáikra. A Bizottság múlt héten ezt kérte. Jómagam is ezt kértem ebben a teremben néhány héttel ezelőtt. Tudom, hogy bosszantja a tagállamokat, amikor azt kérjük tőlük, hogy koncentráljanak, de mostantól kezdve hozzá kell szokniuk a bosszantáshoz, ha továbbra is úgy kezelik államháztartásukat, mintha egy lakatlan szigeten élnének, mintha nem lennének egy valutával – és ennélfogva a szükséges közös fegyelemmel – egymással összekapcsolva.

Továbbá, ami igaz a nemzeti költségvetésekre, az igaz a szociális és a fiskális politikára is. Még egyszer, megértem egyes honfitársaink haragját, amikor azt kérik tőlük, hogy hozzanak áldozatot másokért, akik kevesebbet dolgoznak, és hamarabb nyugdíjba vonulnak. Ez sem mehet így tovább. Ez a harmadik lecke, amelyet a válságból megtanultam. Az euró csak akkor lesz életképes, ha együttesen biztosítjuk saját magunk számára az erőforrásokat ennek eléréséhez. Nem cáfolnám Obama elnök pénzügyi tanácsadóját, Volcker urat, aki azt mondta, hogy az euró várhatóan össze fog omlani, ha nem változtatunk kultúránkon és magatartásunkon. Túl kell lépnünk a nemzeti megfontolásokon, és az európai megfontolások felé kell fordulnunk. El kell mozdulnunk a rövid távú politikáktól, amelyeknek a célja annak megakadályozása, hogy nemzeti kormányaink a közvélemény-kutatásokban néhány pontot essenek, és a közép- és hosszú távú tervek felé kell lépnünk, amelyeket vállalkozóink is követelnek, hogy befektethessenek és munkaerőt vehessenek fel.

Képviselőcsoportom arra kéri Európát, hogy ébredjen fel. Arra kéri a Bizottságot, hogy végezze el feladatát, amely a jutalmazás és a büntetés technikájának alkalmazása a tagállamokkal szemben. Pénzügyileg jutalmazni kell azokat, akik rendbe teszik államháztartásukat, és meg kell büntetni azokat, akik erre nem hajlandók!

A Bizottságnak, Rehn úr, nem szabad tartania attól, hogy ezt megtegye. Hasznára válna az európaiaknak és a tagállamoknak. A fő probléma polgáraink körében, amely jelenleg minden megbeszélésünkön felvetődik, az, hogy még mindig biztonságosak-e megtakarításaik. Megértem ezeket a polgárokat, akik egész életükben dolgoztak, hogy legyen valamennyi megtakarításuk. Ezért ez az első biztosíték, amellyel szolgálnunk kellene számukra: hogy megtakarításaik védve vannak. Egész egyszerűen ezt kell tennie a Bizottságnak, hiszen ezért hozták létre.

Hölgyeim és uraim! A 2020-as stratégia csakis ebben az összefüggésben nyerhet bármilyen értelmet. A munkanélküliség, az oktatás, a képzés, a kutatás és az innováció csatáját csak akkor leszünk képesek megnyerni, ha ismét komolyan vesszük célunkat, ha együtt lépünk fel a közszámlák tekintetében. Ezt mondtam tegnap is, és minden nap elmondom: ha megtakarításokra van szükség valamennyi tagállamunkban, akkor jó példával kell elöl járnunk nekünk is mint parlamenti képviselőknek és európai köztisztviselőknek, vagy máskülönben nem leszünk szavahihetők.

Mindössze ezt szerettem volna elmondani, és továbbra sem adom fel a reményt – miután átéltem már néhány nagyon komoly és nagyon mély válságot –, hogy ez a válság legalább új kiindulópontként szolgálhat Európa és polgárai számára.

  Martin Schulz , az S&D képviselőcsoport nevében. – (DE) Tisztelt elnök úr, tisztelt hölgyeim és uraim! Ennek a vitának a hátterében egy nagyon súlyos helyzet áll, amely fenyegetést jelent az Európai Unióra nézve. Több évtizedes laissez-faire ideológia van mögöttünk, és ezekben az évtizedekben mindenkit kinevettek, aki megkérdőjelezte a kapitalista gazdasági rendszer állítólagos felsőbbrendűségét. Ez a gazdasági rendszer a II. világháború vége óta a legmélyebb pénzügyi, gazdasági és foglalkoztatási válságba és az intézmények legmélyebb morális és legitimitási válságába vezetett bennünket.

Ez a rendszer hibás. Bizonyos fokig erkölcstelen és perverz is. Szeretnék önöknek egy példát mondani, mivel polgáraink közül sokan nem értik az alkalmazott zsargont. Miről is szól a nemteljesítési csereügyletekkel való kereskedés és a hitel-nemteljesítési biztosítás? Ez azt jelenti, hogy biztosítást lehet kötni, amelyet ezután egy áruhoz hasonlóan meg lehet vásárolni és el lehet adni. Nézzük meg ezt a gyakorlatban. Biztos vagyok benne, hogy a Daul úr tulajdonában lévő csodás farmra kötöttek tűzbiztosítást. Ha én, Martin Schulz, megvásárolhatom Daul úr tűzbiztosítási kötvényét, és helyette hozzám folyik be a biztosító kifizetése, ha a háza leég, akkor egyszerűen egy olyasvalakire van szükségem, például Cohn-Bendit úrra, aki kész felgyújtani a házat, és akkor máris megcsináltam a szerencsémet.

Ez egy perverz rendszer. El kellene törölni, ezeket a gyakorlatokat pedig be kellene tiltani. Pontosan ezek azok a mechanizmusok, amelyekről vitázunk, és a valós élet példái cseppet sem nem viccesek. Az egyik a kaliforniai tanárok szakszervezetének nyugdíjalapját érinti, amely egy fedezeti alapon keresztül fel akart vásárolni egy német légitársaságot. Ez nem sikerült a nyugdíjalapnak, de vett valami mást helyette. A nyugdíjalap viszont ezután csődbe ment. Ez a tanárok egész nemzedékét döntötte nyomorba, akik 40 éven át befizettek az alapba. Ez ennek a gazdasági rendszernek a valósága, amely most elérte korlátait, és amelyet rövid pórázra kell fogni.

Most a kormányok kerülnek sorra. Ezt hallottuk önöktől, López Garrido úr és Rehn úr. Ez mind rendben van, de mi vagyunk azok, akik reagálnak, mi vagyunk azok, akiket cselekvésre késztettek, és véleményem szerint túlságosan is későn reagálunk. Sok területen sokkal korábbi szakaszban kellett volna szabályokat bevezetni, ahogyan a Parlamentben is gyakran követeltük. Most szabályozzuk a fedezeti alapokat, de mikor kerül sor az európai minősítő intézet létrehozására? Valóban normális, hogy egy amerikai minősítő intézet pontosan a Görögország elleni spekuláció csúcspontján szemet vet a következő célpontra, és leminősíti Portugáliát? Milyen intézmények ezek, amelyek egész nemzetek sorsáról dönthetnek? Ezeket ellenőrizni és szabályozni kell. Erre azonban nem most kellene sort keríteni. Ennek már évekkel ezelőtt meg kellett volna történnie, és már évekkel ezelőtt kértük is, de felhívásainkat elutasították. Ugyanazok a kormányok utasították el, amelyek ma azt állítják, hogy kezelik a válságot.

(Tiltakozások)

Langen úr, tudom, hogy ma délután egy módosítást terjeszt elő, amellyel arról kíván gondoskodni, hogy a Parlament ne ülésezzen a németországi farsang idején. Ez szép. Csak éppen amikor ön itt van, a Parlament minden ülésnapja farsang. Ezt őszintén sajnálom.

Az EU-ban strukturális hiányokkal küzdünk, amelyek megoldásáért az intézmények felelnek. Állítólag létrehoztunk egy gazdasági és monetáris uniót. A valóság azonban az, hogy rendelkezünk egy monetáris unióval, gazdasági unióval azonban nem. Európában a gazdaságpolitikák egy foltvarrással készült szőnyegre hasonlítanak. Összesen 16 szuverén állam nem hangolja össze gazdaságpolitikáit, amelyek közül némelyik nincs összhangban a többivel, egy közös valutaterületen belül. Ez óriási kockázatot jelent. Arnold Schwarzenegger és gyönyörű állama, Kalifornia, teljes csődben van, de ez egyáltalán nem érinti a dollárt, mert Kalifornia gazdaságpolitikája az Egyesült Államok közös valutaterületének részét képezi. Ha az euróövezet bruttó hazai termékének 2,8%-át teszik kockára, mint Görögország esetében, ez itt súlyos válsághoz vezet. Meg kell szabadulnunk ettől a hiányosságtól, ezért van szükségünk gazdasági kormányzásra. Aki még mindig ellene van, az nem hallotta a figyelmeztető lövéseket.

Rendkívül súlyos legitimitási válság közepén vagyunk. Az emberek kezdik felismerni, hogy ez a gazdasági rendszer megbukott, és már nem bíznak benne. Megtapasztalták, hogy a nemzeti és nemzetközi intézményeket ez a rendszer mozgatja, és ezért már az intézményekben sem bíznak. E szakasz során e globalizált európai kihívással szembesülve sokan a nemzeti retorikába menekülnek. Ez a háromszoros ellentmondás, a gazdasági rendszerünkbe és az állami intézményeinkbe vetett bizalom válsága és sok állami intézmény nemzeti megközelítéshez való visszatérése, ahelyett hogy a nemzetközi struktúrákban keresnének megoldásokat, olyan képlet, amely az EU egészét veszélyezteti.

Ezért gazdasági kormányzásra van szükségünk, és szükségünk van végre az erőre is ahhoz, hogy végrehajtsuk saját szabályainkat. Végezetül jobb lenne, ha Daul úr, aki annak a képviselőcsoportnak az elnöke, amelyhez a Nea Dimokratia képviselői is tartoznak, kicsit visszafogottabban bírálna más pártokat.

  Guy Verhofstadt , az ALDE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr, nem hinném, hogy akár a nacionalista, akár a marxista retorika biztosítani fogja számunkra azokat a megoldásokat, amelyekre a válság során, amelyen keresztülmegyünk, szükségünk lenne.

(Taps)

Amit most élünk át, az véleményem szerint, elnök úr, nem az Unión belüli monetáris válság, még csak nem is közös valutánk válsága; inkább az uniós kormányzás válságáról van szó. Ez a helyzet, ahol pillanatnyilag tartunk. Akár odáig is elmennék, hogy azt mondjam, hogy ez a válság a tagállamok őrült meggyőződésének a szüleménye, amely szerint kormányközi megközelítésükkel meg tudják oldani Európa problémáit, amikor egy monetáris területet, elnök úr, közös módszerrel, a közösségi módszerrel kell kormányozni, az európai érdek alapján, nem pedig a nemzeti érdekek szindikátusának útján, amelyet az Európai Tanács és az Európai Unió Tanácsa puszta jellegüknél fogva képviselnek.

Részemről ezért e vitában ma reggel három üzenetet szeretnék közvetíteni. Az első üzenet címzettje a Tanács, López Garrido úr. Megkérhetnénk talán a spanyol elnökséget, hogy kérje fel a Tanács tagjait, hogy legyenek kicsit diszkrétebbek az euróválsággal kapcsolatban, mert valahányszor sikerül találni egy megoldást az euró megsegítésére, egyik vagy másik állam- vagy kormányfő biztosan jelentkezik, hogy megmondja a magáét, és valójában szabotálja a talált megoldást. Ezért azt gondolom, hogy az első dolog, amire a Tanácsot meg kell kérni, az az, hogy legyen egy kicsit diszkrétebb, és hagyja, hogy a Bizottság és az Európai Központi Bank álljon elő megoldásokkal.

Második üzenetem a Bizottságnak szól. Úgy gondolom, Rehn úr, hogy ön múlt szerdán hozott néhány bátor döntést, amely a helyes irányba mutat, de a Bizottságnak tovább kell lépnie. Egyelőre tehát van egy munkacsoportunk. A Tanácsnak ez a munkacsoportja össze fog ülni, hogy október környékén vagy év vége felé megoldásokat terjesszen elő. Véleményem szerint ez túlságosan is későn van. A kezdeményezési joggal rendelkező Bizottság feladata, hogy az elkövetkező hetek és hónapok folyamán összeállítson egy ambiciózus általános csomagot. Ezt kell tenni. Nem szabad a Tanács munkacsoportjára várnunk, hogy megmondja nekünk, mit kell tenni; a Bizottság dolga, hogy magához ragadja a kezdeményezést. A Bizottság feladata, hogy általános csomagot dolgozzon ki, amelyet a Tanács és a Parlament elé terjeszt, és amely nézetem szerint négy elemből fog állni.

Ezek közül az első a Stabilitási és Növekedési Paktum megerősítése. Ez valójában szankciókat jelent; én személy szerint Rehn úr elképzelése mellett vagyok, és remélem, hogy mindenki más is. Rehn úr azt mondja, hogy e csomag részeként a Bizottságot meg kell bízni azzal a feladattal, hogy világítsa át a költségvetéseket, mielőtt azokat a nemzeti parlamentek jóváhagyják. Ez nem szubszidiaritási kérdés, illetve nem a szubszidiaritás hiányának kérdése; ez a Stabilitási és Növekedési Paktum, valamint az euró iránti lojalitás kérdése. Nem mondhatjuk egyrészről, hogy e Stabilitási és Növekedési Paktum, valamint az euróövezet tagjai vagyunk, másrészről pedig azt, hogy a költségvetésünknek semmi köze az euróhoz, vagy hogy az szigorúan nemzeti hatáskörbe tartozik.

Másodszor úgy vélem, hogy ennek a csomagnak egy meggyőző 2020-as stratégiát is magában kell foglalnia. A jelenleg a Tanácsnál megvitatott stratégia, López Garrido úr, egyáltalán nem meggyőző. Júniusban sikerül majd következtetésre jutniuk? Milyen következtetést fognak levonni júniusban a 2020-as stratégiát illetően? Ugyanazt, amit a kudarcba fulladt lisszaboni stratégiával kapcsolatban levontak? Ismét a nyílt koordináció módszere lesz az? Nos, ha önök komolyan gondolják, most kell ellátniuk a Bizottságot mindazokkal az eszközökkel, amelyekre szüksége van ahhoz, hogy ténylegesen kezelni tudja ezt a 2020-as stratégiát, ezt a gazdasági stratégiát, amelynek ki kell bennünket vezetnie a válságból.

A harmadik intézkedés, amelyet egyértelműen meg kell tenni, egy európai monetáris alap létrehozása, amelynek át kell vennie a létrehozott stabilitási mechanizmus helyét, mivel – mint ön maga is mondja, Rehn úr – ez a mechanizmus nem lesz alkalmas a feladat megoldására. Ez ismét egy kormányközi mechanizmus, amelyet az Ecofin Tanácsban agyaltak ki, és amely egyhangúságot igényel. Minden egyes kölcsönt, amelyet megítélnek, valamennyi tagállamnak jóvá kell hagynia. Ez egy olyan rendszer, amely hosszú távon nem működhet, és ezért egy európai monetáris alapra van szükség, amelyet a Bizottság és szükség esetén az EKB kezel. Ez azonban nem múlhat olyan döntéseken, amelyeket az euróövezet valamennyi tagállamának közösen kell meghoznia. Végezetül rendelkeznünk kell egy európai kötvénypiaccal.

Ezt várjuk a Bizottságtól, Rehn úr. Azt akarjuk, hogy kellően ambiciózus és bátor legyen, és a fenti négy pontot magában foglaló, nagyra törő csomagot tegyen le a tárgyalóasztalra a Tanácson és a Parlamenten belül egyaránt.

(Taps)

  Rebecca Harms , a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim! Képviselőcsoportom ismét úgy döntött, hogy pozitívan közelíti meg a pénzügyi stabilizációs mechanizmust, amelyben a válsággal foglalkozó hétvégi tárgyalásokon állapodtak meg Brüsszelben, csaknem két héttel ezelőtt.

Támogatásunkat a hangsúlyosabban közös gazdasági és pénzügyi politika iránti világos elkötelezettséggel kapcsoljuk össze. Ebben képviselőcsoportom számára semmi új nincs. Ez számunkra évek óta hagyomány. Ezen elkötelezettség mellett azonban, Rehn úr és López Garrido úr, szeretnénk látni, hogy komoly döntést hoznak arról, hogy nem folytatják egyszerűen a válság tüneteinek kezelését, hanem a teljes problémával igyekeznek megbirkózni, amelyet a válság jelent.

Mi úgy látjuk, hogy 2008 óta a tüneteket próbáljuk kezelni. 2008, a Lehman Brothers csődje óta folyamatosan próbálunk megmenteni bankokat. Szeretném még egyszer elmondani, hogy őszintének kell lennünk Európa polgáraihoz. A kettővel ezelőtti hétvégén nem történt meg az euró stabilizálása. Ehelyett újra nagyszámú német és francia bankot mentettek meg. A részvényárfolyamok nagyon világosan jelezték, hogy mi történt. Ki kell azonban lépnünk a bankok megmentésének ebből a köréből, amely máris sok milliárdot emésztett fel. Már nem tudjuk, honnan kellene vennünk ezt a pénzt, és csak apró lépéseket merünk tenni a pénzügyi piacok állami szabályozása felé, ha a Gazdasági és Pénzügyi (Ecofin) Tanácsban született megállapodást tekintjük.

Ma követelésünk középpontjába a következő szempontot állítjuk: az államnak vissza kell térnie a pénzügyi piacokra, és nagyon határozott megközelítést kell alkalmaznia. Nem tarthatják többé sakkban a bankok és spekulánsok, akikre aztán mindenki panaszkodik. Igaz, hogy a bankok a rendszer létfontosságú részei, de ebben a rendszerben valaminek nagyon bűzlenie kell, ha államaink újra és újra a katasztrófa szélére sodorhatók, és a politikai rendszer lehetővé teszi, hogy ez megtörténjen.

Nagyon röviden szeretném összefoglalni a helyzetet. Világos döntést kell most hoznunk bizonyos kérdésekről. Vannak arra utaló jelek, hogy az uniós tagállamok egy része a helyes irányba tart, de úgy gondoljuk, hogy be kellene tiltani a mérgező eszközöket és a fedezetlen eladást az egész EU-ban, hogy a fedezeti alapokat nagyon szigorú ellenőrzés alatt kellene tartani, és fel kell hagynunk azzal, hogy csak beszélünk egy pénzügyi tranzakciókra kivetett adóról, és ténylegesen tennünk kell valamit ezért. Szükségünk van erre az adóra, többek között azért, hogy refinanszírozni tudjuk azt, amit közpénzből teszünk. A bankok és spekulánsok részvétele sem lehet többé pusztán demagóg beszédek tárgya. Az adó bevezetésével valóban szavatolni tudjuk részvételüket.

A második kérdés, amelyet nagyon a szívemen viselek, a koordinált költségvetési politika jövője az Európai Unióban, vagyis a költségvetési fegyelem. Nagyon jól ismerem ezt a kifejezést német összefüggésben. Azt javasolom azonban, hogy a válságkezelés és az Európa 2020 stratégiára vonatkozó szavazás hátterére tekintettel ismét meg kellene állapodnunk abban, hogy valójában mit is akarunk, hogy a tagállamoknak és Európának hogyan kellene polgáraink előtt öt vagy tíz év múlva megjelenniük az állam felelősségét illetően. Az európai stratégiát faltörő kosként kellene felhasználni az állam társadalmi felelősségével szemben? Nagyon szeretném tudni, hogy mindezeket hogyan látják: óvodák, iskolák, egyetemek, könyvtárak, idősek gondozása, kórházak, múzeumok és színházak.

Egy héttel ezelőtt képviselőtársam, Cohn-Bendit úr, azt mondta, hogy Görögországnak több időre van szüksége ahhoz, hogy helyreállítási tervet léptessen életbe. Ismerem sok tagállam katasztrofális pénzügyi helyzetét, és úgy hiszem, hogy közülük egyeseknek időre van szükségük arra, hogy eldöntsék, mit kellene tenni. Mint mondtam, ha faltörő kossal mennénk neki a szociális biztonsági rendszernek, ez egyértelműen a legrosszabb lenne, amit az Európai Unió ezen a ponton tehet. Ez azonban nem akadályozza meg, hogy gondosan megvizsgáljuk költségvetési politikánkat annak biztosítása érdekében, hogy a különböző generációk egyenlő bánásmódban részesüljenek. Mint zöldek újra és újra támogatunk ilyen jellegű költségvetéseket Németországban.

Egy utolsó pontról szeretnék még beszélni. Ha most feladnánk éghajlati politikánkat és a fenntartható fejlődést, mint egyesek jelezték, akkor valójában az ördög forgatókönyvét valósítanánk meg. Nem szabad elhanyagolnunk az innovációt az iparban és a gazdaságban, a termelés éghajlatbarát megközelítését és a tömegközlekedés szervezését. Védenünk kell a munkahelyeket az innováció, a jövőbeni életképesség és a fenntarthatóság révén, de ez valóban pénzbe kerül. Az új adók bevezetése tabutéma. Mindazonáltal meggyőződésem, hogy csak úgy kerekedhetünk felül ezen a válságon, ha ledöntjük az állami beavatkozással, az állam szerepével és az intelligens adók szükségességével kapcsolatos tabut.

(Taps)

  Timothy Kirkhope , az ECR képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, szomorú módon jellemzővé vált egyesekre, akik az Európai Uniót támogatva felszólalnak, hogy azt hiszik, hogy minden probléma megoldása a további integráció. Ez a szemléletmód elhibázott. Amiben Európa túlságosan is gyakran hiányt szenved, az nem még több mechanizmus a megállapodás szerinti politikák végrehajtásához, hanem inkább a politikai akarat a már vállalt, de végre nem hajtott kötelezettségek teljesítésére.

Ezért őszintén remélem, hogy az Európa 2020 kezdeményezés, amely természetesen szükséges a mögöttes gazdasági válság kezeléséhez, amellyel Európa szembenéz, nem fog ugyanilyen alapon kudarcba torkollni. Az euróövezet válságát illetően azonban azt halljuk, hogy a jövőben a hasonló válságok elkerülése érdekében az Uniónak olyan hatáskörökre van szüksége, amelyek alapján kérheti a költségvetés-tervezetek szuverén kormányok általi előzetes bemutatását, és keményebb szankciókkal sújthatja a tagállamokat – de a költségvetési információknak már eddig is rendelkezésre kellett állniuk; egyszerűen csak pontatlanok voltak, és gyengén ellenőrizték azokat.

Javulna az információk minősége és az adatokat elemzők szakértelme pusztán amiatt, hogy egy igényesebb eljárást vezetnénk be? Szankciók már korábban is rendelkezésre álltak; ezek egyszerűen nem voltak hitelesek. Ha növeljük a szankciók hatókörét, azzal még nem lesz semmivel sem nagyobb a valószínűsége annak, hogy azokat ki is szabják. Vajon bármennyivel is komolyabban fogják venni az új intézkedéseket? Továbbá, a kötvények kibocsátása, amelyek az uniós költségvetés növelésének kockázatával járnak, valamint az uniós kölcsönnyújtás közvetlen garantálása olyan jelentős elmozdulás, amely aláássa a stabil államháztartás elveit, amelyeket nekünk itt éppenséggel meg kellene erősítenünk.

Mi az ECR képviselőcsoportban azt akarjuk, hogy az euró sikeres legyen, azok kedvéért, akik a csatlakozást választják, és a tágabb európai gazdasághoz tartozók kedvéért is, de ehhez az szükséges, hogy a tagállamok komolyan vegyék felelősségeiket, őszinték legyenek egymáshoz, és teljesítsék vállalt kötelezettségeiket.

A Bizottság saját állítása szerint úgy véli, hogy javaslatai a gazdasági és monetáris unió lényeges elmélyítéséhez fognak vezetni. Nem csoda, hogy miközben a márciusi csúcs szövegének angol változatában a „governance” (kormányzás) szó szerepelt, amire a Bizottság is utalt, a francia változat a „government” (kormány) szót említi. Úgy tűnik, hogy egyesek valóban egy központosított európai gazdasági „kormányra” törekednek, de ez nem oldaná meg az előttünk álló problémákat: rossz lenne polgárainknak, tagállamainknak és szerintem magának az Európai Uniónak is.

  Lothar Bisky , a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, a legutóbbi tanácsi ülések azt jelzik, hogy messze ható változások zajlanak. Jelenleg az európai politika kormányzás felé való eltolódásának folyamatát tapasztaljuk. A Lisszaboni Szerződés dicsérte a Parlament szerepét és e szerep erősítését. Erről mi is dicsérő hangon szóltunk.

Most alapvető megállapodások születnek a kormányok között, és elképzelhetetlenül nagy pénzösszegeket költenek el. A parlamenteknek eddig kevés beleszólása volt az ügybe, és ennek véget kell vetnünk. A kormányok tagjai által használt módszerek eredményeképpen óriási összegeket költenek olyan bankok megmentésére, amelyek maguk felelősek azért, hogy súlyosan eladósodtak. Ezek a kormányok megmentették a kaszinókapitalizmust az adófizetők pénzéből. Ugyanakkor nagyon tétován álltak hozzá az eladósodott államok megmentéséhez. Valahol sikerült 750 milliárd eurót találniuk. A kérdés az, hogy a bankjegyprés megmenti-e majd a gazdasági fejlődést. Valószínűbbnek tartom, hogy inkább a bankok tőkéjét fogja megmenteni. Az Európai Uniónak azonban többnek kell lennie egy közös valutával rendelkező szabad belső piacnál.

Barroso úrnak igaza van, amikor azt mondja, hogy gazdasági unió nélkül elfelejthetjük a monetáris uniót. Még nem látom azonban ennek a világos körvonalait. A sikertelen Stabilitási és Növekedési Paktumhoz való makacs ragaszkodásnak nem sok köze van az gazdaságpolitika értelmes összehangolásához. Ami hiányzik, az a társadalmi unió. Hiányzik a pénzügyi ágazat tartós és hatékony újraszabályozása. Hiányzik az összehangolt adópolitika és bérpolitika, valamint a pénzügyi tranzakciókra kivetett adó. Noha régóta beszélünk erről az adóról, még nem valósult meg.

Ideje megvédeni a szociális államot az uniós intézmények segítségével, nem pedig leépíteni azt. A görögök és más nemzetek félnek, mert látják a szociális oldalon hozott intézkedéseket. Ideje küzdeni a szociális szabványok magas szintű harmonizálásáért.

A fedezeti alapokat be kell tiltani, az adóparadicsomokat pedig el kell törölni. Nagyon lassan haladunk a pénzügyi piaci válság leküzdésével. Annak fényében, hogy a spekulánsok milyen sebességgel cselekszenek, ez nagyon kevés. Az olyan vészhelyzetek során, amelyekkel ismételten szembesülünk, teljesen elhibázott az elköltött milliárdokat veszteségként államosítani, a nyereségeket pedig privatizálni. Nem szabad az állam támogatásával megengedni, hogy a bankok közvetlenül hozzáférhessenek az adófizetők pénzéhez. Mellesleg egy dolog világos számomra, mégpedig az, hogy a jelenlegi körülmények között újra kell definiálnunk a „bankrabló” fogalmát.

  Niki Tzavela , az EFD képviselőcsoport nevében. – (EL) Biztos úr, szeretném megragadni az alkalmat arra, hogy személyesen megköszönjem önnek kemény és eredményes munkáját a görögországi gazdasági válsággal kapcsolatban. Szeretném megköszönni a Parlament valamennyi pártjának is a támogatást és a Görögország iránt tanúsított szolidaritást.

Három javaslatom van, és nagyon nyomatékosan szeretném kérni támogatásukat. Ami a gazdasági kormányzás állandó eszközének elfogadását illeti, a Bruegel Institute, egy gazdasággal foglalkozó agytröszt, a következőt javasolja: az Európai Központi Banknak az egyes országok GDP-je 60%-ának erejéig garantálnia kellene az európai kötvényeket; ezek lennének úgynevezett kék kötvények („blue bonds”). Amennyiben a kötvények túllépik a 60%-os felső értéket, a többlethitelt piaci feltételek mellett kellene felvenni; ezek lennének az úgynevezett piros kötvények („red bonds”). Ez a gazdasági kormányzás állandó eszközére tett javaslat; nincs szükség arra, hogy új mechanizmusokat hozzunk létre és így tovább, és nagyon gyorsan bevezethető.

Két eseti javaslatom van Görögországgal kapcsolatban: a Nemzetközi Valutaalap meghosszabbíthatná a Görögországnak nyújtott kölcsön törlesztési időszakát háromról öt évre. Ha európai hitelezőink is ugyanilyen meghosszabbítást fogadnának el, Görögország számára sokkal könnyebb és reálisabb lenne adósságának visszafizetése, és ez jó üzenet lenne a piacoknak. A második javaslat a következő: a Görögországnak nyújtott segély összege felhasználható lenne kötvényeink visszafizetésére. Az ügy racionális kezelése lenne, ha Európa most szabadítaná fel azokat a forrásokat, amelyeket a jövőben adna Görögországnak, és amelyeket a görög gazdaság fejlesztésére használna fel. A görög kormány pillanatnyilag védekező állásban van; pénzt próbál összekaparni, hogy csökkenthesse adósságát. Ezzel párhuzamosan azonban nem próbálkozhatunk a növekedés ösztönzésével. Ezért gondolom úgy, biztos úr, hogy jó ötlet lenne, ha egy növekedést ösztönző párhuzamos erőfeszítés is támogatást kapna.

Végül szeretném elmondani, hogy reméljük, hogy a görög válság lesz az egyetlen ár, amelyet az Európai Uniónak meg kell majd fizetnie a gazdasági kormányzás hevenyészett létrehozásáért, amelyet már tíz évvel ezelőtt létre kellett volna hoznunk. Reméljük, hogy a görög válság az egyetlen ár, amelyet meg kell fizetnünk.

  Elnök. – Tzavela asszony, nem azért szakítottam félbe önt, mert görög, és ez az ügy nagyon fontos, hanem azért, mert ön egy percnél tovább beszélt. Kérem, legközelebb tartsa magát az időkerethez.

  Nicole Sinclaire (NI) . – Elnök úr, amikor ön tavaly a Parlament elnöke lett, azt mondta, hogy minden képviselőcsoporttal egyformán fog bánni. Ezen érdekes vita során észrevettem, hogy Schulz úr két perccel túllépte az időt – minden képviselőcsoport túllépte az időt –, de ön egy képviselőcsoportba kötött bele. Meg tudná magyarázni ennek az okát?

  Elnök. – Szeretném elmondani, Sinclaire asszony, hogy figyelem az időt. Az említett felszólalások valóban túllépték az időt néhány másodperccel. Az a képviselő lépte túl az időt leghosszabban, aki az imént szólalt fel, de megengedtem, mert Görögországot képviseli, és olyasvalakinek a véleményéről volt szó, aki Görögországban él, és nekem ez az ügy fontosnak tűnt. Rendszerint nem engedem meg a felszólalóknak, hogy túllépjék a megadott időt, de azt hiszem, mindannyian egyetértünk abban, hogy Tzavela asszony nyilatkozata különösen fontos volt számunkra.

  Francisco Sosa Wagner (NI) . – (ES) Elnök úr, a gazdasági szakadék szélére kellett kerülnünk ahhoz, hogy az állam-, illetve kormányfők megértsék, hogy nem a további nacionalizmus, hanem Európa erősítése jelenti az előremutató utat.

Egyes intézkedések, amelyeket elfogadtak, ebbe az irányba mutatnak, így például a vétójogok csökkentése az Európai Tanácsban vagy az európai államkincstár csírái.

Végül, igaz, hogy megkésve, felismertük, hogy egy csónakban evezünk, és semmi értelme egyéni helyzetekkel foglalkozni, különösen nem improvizálva.

Kíváncsi vagyok azonban, hogy ez a hozzáállás csak kitérő-e, vagy ellenkezőleg, a tényleges európai gazdasági kormányzás kezdetét jelenti-e, mert amire nincs szükségünk, hölgyeim és uraim, az a kormányzás. Autentikus kormányra van szükségünk, ha hűek akarunk lenni az alapító atyák testamentumához.

A Parlamentnek ezért támogatnia kell az Európa megerősítésére irányuló minden reformot, és valóra kell váltania a költségvetési és fiskális fegyelmet, elfelejtve a nosztalgikus szuverenitást.

Tisztelt hölgyeim és uraim! Európa építésének egyetlen helyes receptje az Európai Bizottság megerősítése és a Parlament megerősítése, máskülönben Európa köddé válik.

  Corien Wortmann-Kool (PPE) . – (NL) Elnök úr, én úgy tanultam, hogy ha Daul úr vidéki háza ég, akkor először is el kell oltani a tüzet. Képviselőcsoportunk, az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) képviselőcsoport ezért teljes mértékben támogatja a mentőcsomagot, amelyről a Tanács és a Bizottság határozott.

Annak, hogy elkerülhetetlen volt egyetlen hétvégén egy több százmilliárd eurós csomagról dönteni, rá kell ébresztenie bennünket arra, hogy kritikus jelentőségűek a szigorúbb és következetesebb költségvetési szabályok, és ezeket erősíteni kell.

Tisztelt elnök úr! A Tanács egyhangúlag döntött; hadd tegyünk mi is tanúbizonyságot hasonló egyetértésről. Sajnálatos módon azonban Schulz urat, az Európai Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége képviselőcsoport elnökét hallgatva megállapítom, hogy ebben a Parlamentben ilyen egyetértés nem található. Mi a Parlamentben valamennyien olyan Európát akarunk, amelyet fenntartható gazdasági növekedés, polgáraink számára elegendő munkahely és egészséges vállalkozások fémjeleznek. Ezt csak akkor érhetjük el, ha stabil valutával és stabil gazdasággal rendelkezünk.

Az ambiciózus EU 2020 stratégia szempontjából kritikus jelentőségű a Stabilitási és Növekedési Paktum betartatása. A siker a fentiek mindegyike esetében a megbízható európai kormányzáson múlik. Ez a lényege annak az állásfoglalásnak, amelyet a képviselőcsoportokkal a Parlamentben a múlt héten megvitattunk. Rehn biztos úr megérdemli a támogatásunkat, és azt gondolom, hogy felelőtlenség, hogy az S&D képviselőcsoportba tartozó képviselőtársaim megtagadják ezt a támogatást.

Noha a spekulánsok felelőtlen magatartása nem oka az euróválságnak, mégis olaj volt a tűzre. Ami a mi képviselőcsoportunkat illeti, Barnier biztos úrnak energikusan kell dolgoznia a pénzügyi piacokon folyó felelőtlen magatartás visszaszorítását célzó javaslatokon.

  Hannes Swoboda (S&D) . – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, Wortmann-Kool asszonynak két ponton nincs igaza. Először is, egyértelműen nem szeretnénk, ha leégne Daul úr farmja. Nem akarjuk, hogy bármelyik farm is leégjen. Óvintézkedéseket kívánunk tenni, ez a célunk.

Másodszor nagyon is támogatjuk a Rehn úr által javasolt intézkedéseket. Egyszerűen arról van szó, hogy egyes esetekben ezek nem mennek eléggé messze, mert az intézkedések többségére csak akkor tettek javaslatot, amikor már égett Daul úr farmja. Ön helyesen mondja, hogy elsősorban azt kell megakadályoznunk, hogy a farm lángra kapjon, és ez a döntő pont, amelyet taglalni szeretnék. López Garrido úr ma azt mondta, hogy kétségbeejtően sokáig tartott a döntések meghozatala. Az is igaz, hogy kétségbeejtően sok időt töltöttünk el azzal, hogy észrevegyük az Európai Unióban az utóbbi tíz évben végbement változásokat.

Rehn úr helyesen mutatott rá arra, hogy az egyes euróországok közötti különbségek a versenyképesség terén nőttek, nem pedig csökkentek. Rehn úr, ön nem említ viszont egy számunkra nagyon fontos dolgot, nevezetesen azt, hogy szélesedik Európában a gazdagok és a szegények közötti szakadék. Még ha erről Verhofstadt úr úgy is véli, hogy marxizmus, számunkra szociális biztonsági és szociálpolitikai kérdés. Ez azonban egyeseket nem érdekel.

A kérdés az, hogy hogyan kívánja elfogadtatni az emberekkel a gazdasági intézkedéseket és a szigorú költségvetési követelményeket, amelyeket helyesen javasol, amikor az emberek kezdik felismerni, hogy Európát és az euróövezetet a gazdagok és a szegények közötti növekvő szakadék jellemzi. Ez elfogadhatatlan, és ezért nagyobb a tiltakozás a szükséges intézkedésekkel szemben, mint normálisan lenne.

Ezért felszólítjuk a Bizottságot és a Tanácsot, hogy cselekedjenek. Csökkentenünk kell a versenyképesség különbségeit. Úgy vélem, hogy önnek tökéletesen igaza van, amikor azt mondja, hogy el kell érnünk az olyan országok versenyképességének növelését, mint például Görögország és Spanyolország. Ez nem azt jelenti, hogy rontani kellene a versenyfeltételeket Németországban, Hollandiában, Ausztriában vagy más országokban, hanem azt, hogy javítani kellene a versenyfeltételeket a gazdaságilag gyengébb országokban. Egyértelműen ez a helyes stratégia, de az ön javaslata, Rehn úr, nem tartalmaz semmilyen konkrét intézkedést ennek megvalósítására.

Ön ma a munkaerőpiac és a nyugdíjrendszer reformjáról beszélt. Ez a helyes megközelítés, de nem elég pusztán a munkaerőpiacot és a nyugdíjakat megreformálni. A költségvetést is meg kell vizsgálnunk. Ha nem fejlesztjük infrastruktúránkat, vagy ha nem használjuk ki a rendelkezésünkre álló valamennyi eszközt az Európa 2020 stratégiában, beleértve a zöld technológiákat és így tovább, akkor nem sikerül majd elérnünk ezt a célkitűzést. Ezért arra kérem, hogy vegye tudomásul, hogy Európában erősíteni kell a versenyképességet és a szociális biztonságot.

  Adina-Ioana Vălean (ALDE) . – Tisztelt elnök úr! Azoknak a tagállamoknak a helyzetéről szeretnék szólni, amelyek nem tagjai az euróövezetnek, de osztják ugyanazt az aggodalmat. Országainkban a politikai vezetők azt az elképzelést igyekeznek elfogadtatni, hogy az uniós tagság garanciának tekinthető a gazdasági nehézségek ellen, de a valóság most bebizonyította ennek az ellenkezőjét. Az eurót folyamatosan minden oldalról támadják, minden erőfeszítés ellenére, és mi mind tudjuk, hogy a friss pénz csak pillanatnyi megoldás egy sokkal mélyebben gyökerező problémára. Ez egy kivételesen súlyos helyzet, és kivételes válaszokra van szükségünk.

Nézzünk szembe vele; nincs menekvés a mélyebb gazdasági integráció elől, és ez így szorosabb politikai uniót von magával. Minthogy ez a kiegyensúlyozatlanság félelmetes különbségekhez vezet a tagállamok között, valamint a pénzügyi fegyelem európai szintű biztosítása érdekében jó kormányzásra, szankciókra és törvényességi mechanizmusokra van szükségünk. Módot kell találnunk a befektetés ösztönzésére, a tőke idevonzására, és merészen csökkentenünk kell a bürokratikus költségeket. Meg kell tapasztalnunk, hogy a kormányok intelligens intézkedéseket hoznak. Romániában például a kormány a bürokratikus költségek és a politikai klientúrának juttatott pénzek helyett a nyugdíjakat és a fizetéseket csökkenti. Nálunk Romániában a titkosszolgálatok több embert foglalkoztatnak, mint az FBI, de ahelyett, hogy itt építenénk le a létszámot, az orvosok és a tanárok számát csökkentjük.

Nyomatékosan arra biztatom a Bizottságot, hogy tartson ki a javasolt intézkedések mellett, és ne engedjen a tagállamok nyomásának, mert közülük csak kevésre tekinthetünk napjainkban példaként.

  Philippe Lamberts (Verts/ALE) . – (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Igen, felelős közkiadásokra van szükségünk. Igen, egyensúlyba kell hoznunk költségvetéseinket. Ez a kiadások felelős kezelését igényli, és erről egyelőre eleget hallottunk. Igen, ez természetesen az egyenlők közötti fokozott kölcsönös felügyeletet tesz szükségessé. De azt mondom a Tanács tagjainak – és ez, hozzáteszem, elsősorban a Tanács férfitagjainak szól, nem annyira hölgytagjainak –, hogy szégyenletes azt elhitetni az emberekkel, hogy csupán a kiadások csökkentésével megfelelhetünk a jelenlegi kihívásoknak, mivel az minden bizonnyal recesszióba dönti Európát, minden bizonnyal tönkreteszi a társadalmi szövedéket, ezt a társadalmi kohéziót, amely része az EU identitásának. Ezért ha helyre akarjuk állítani az államháztartások egyensúlyát, amely az egyedüli lehetőség, és képesek akarunk lenni befektetni is – mert nemcsak a hiányok csökkentéséről van szó, hanem a jövőnkbe való befektetésről is – új bevételi áramlásokat kell találnunk. Ez azt jelenti, hogy el kell érni a pénzügyi ágazat hozzájárulását, vagyis meg kell adóztatni a pénzügyi tranzakciókat, de a bankokat is, és itt nem arról van szó, hogy választani kell egyik vagy másik lehetőség közül. Ez azt jelenti, hogy el kell érni, hogy azok, akik a legtöbbet profitáltak a helyzetből, fizessenek hozzájárulást – itt az energiaágazatról beszélek; ez azt jelenti, hogy le kell állítani az ajándékok osztogatását a társadalom leggazdagabb magánszemélyei és vállalatai javára, amelyek kihasználják az adóparadicsomokat, így például mindazokat az adóreformokat, amelyeket végrehajtottak, és valóban meg kell próbálni kiirtani az adócsalást. Ez így egy másik tabu ledöntését jelenti, hölgyeim és uraim: nem az adóval kapcsolatos tabuét, hanem a szuverenitás tabuját, amelyet önök, a Tanács tagjai az életük árán is védeni fognak – sajnos az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) képviselőcsoport támogatásával. Jobb az adószuverenitás és a kudarc, mint a probléma gyökereinek tényleges orvoslása.

Végezetül a pénzügyi felügyelettel kapcsolatban szeretném bátorítani…

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót)

  Derk Jan Eppink (ECR) . – Elnök úr, a hivatalban lévő elnök éppen azt kérdezte, hogy létezik-e kilábalási stratégia a válságból, és én azt mondanám, igen, létezik: úgy hívják, hogy költségvetési konzervativizmus. A mi strukturális problémánk az, hogy túlzottan sokáig folyt az állami túlköltekezés. A közszféra sok éven át ellenőrzés nélkül működött. Schröder úr német kormánya még a jó időszakban is túllépte a 3%-os plafont, Görögország meg persze minden rekordot megdöntött, mert a görög politikai osztály teljesen képtelen gazdálkodni a pénzzel.

Itt volt a Stabilitási Paktum. Mit is mondott Prodi úr 2002-ben a Stabilitási Paktumról? Ön tudja: ön volt Liikanen úr kabinetjének vezetője. Azt mondta, hogy a Stabilitási Paktum sületlenség. Ezért meg kellett változtatnunk. Ez volt a szerződések őre. Csakugyan megváltoztattuk, és megindítottuk a csúszós lejtőn – ma pedig tapasztaljuk ennek következményeit. Az EU az elkövetkező időszakban hosszú éveken át a költségvetési konzervativizmus pályájával fog szembesülni, és ez nagyon fontos lesz.

Amire szükségünk van, az az innováció, a szabadabb piacok és a több vállalkozói készség, Schulz úr. Tisztelt hivatalban lévő (spanyol) elnök úr: szükségünk van adózásra? Nem, az csak tovább rontja a dolgokat. Stagnálásba dönti az EU-t, ön pedig Robin Hood ellentétje lesz.

Megértem az emberek haragját – a nyugdíjasokét, a megtakarítással rendelkezőkét. Megértem a német adófizetőket. Tudják, hogy fizetniük kell majd, de nem fizethetnek mindig a német adófizetők. Kicsit nagyképűnek tartom Verhofstadt úr részéről (ha még itt van), amikor azt mondja Merkel asszonynak, hogy fogja be a száját, és ne beszéljen az euróról. Ez egy olyan korábbi kormányfő szájából hangzott el, aki tönkretette a saját országát. Akkor hát mit próbálhat bebizonyítani?

  Patrick Le Hyaric (GUE/NGL) . – (FR) Elnök úr, ön nem lesz képes megnyugtatni a pénzügyi piacokat az ön által védett érinthetetlen elv feladása nélkül, amely a tőke tökéletesen szabad mozgása és az úgynevezett szabad verseny, amely valójában tisztességtelen versenyt jelent.

Ma nagyon sok pénz kerül az asztalra, de ez ténylegesen a pénzügyi piacok meggyőzésére szolgál, miközben ön az embereknek csak fájdalmat ígér. Ön visszavezette az IMF-et az európai nyájba. Miért nem konzultáltak velünk erről a döntésről? Most ön erőfitogtatásképpen úgy kíván visszaélni hatalmával, hogy el akarja érni, hogy maga a Bizottság felügyelje a nemzeti költségvetéseket.

Ön megszakítás nélkül hiányokról és adósságokról beszél. Miért nem beszélünk viszont soha létező bevételi lehetőségekről? Pillanatnyilag hiányunk van, mert következetesen csökkentettük a tőkét terhelő adókat, és megteremtettük a javak egyre egyenlőtlenebb elosztásának feltételeit. A meghozandó intézkedéseknek magukban kell foglalniuk ezért az Európai Központi Bank alapszabályának és szerepének módosítását. Valódi szolidaritásra van szükségünk..

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót)

  Mario Borghezio (EFD) . – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, meddig állhat fenn az euró jelenlegi formájában? Talán egy vagy két éven belüli megsemmisítése felé haladunk?

Nem értek egyet azzal, hogy egy 750 milliárd eurós új, további hiányt hozunk létre azért, hogy fedezzünk egy korábbi hiányt, sem azzal, hogy ezek az intézkedések elegendőek 500 millió európai társadalmi-gazdasági jövőjének építésére, és azzal a dogmával sem értek egyet, hogy meg kell őrizni az eurót a jelenlegi formájában, mert ezt úgy kellene tenni, hogy a lehető legalacsonyabban tartjuk az eurót, és csökkentjük a kamatlábat, hogy ezáltal a termelő beruházásokba injektáljunk tőkét iparunk számára, amely levegő után kapkod, az állam finanszírozása helyett.

Nem értek egyet azzal, hogy az Európai Bizottság elvárja, hogy a nemzeti parlamentek előtt felülvizsgálhassa és ellenőrizhesse a tagállami költségvetések elszámolását: ez búcsú a szuverenitástól. Nem értek egyet egy olyan gazdasági és pénzügyi stratégiával, amely nem számol a konkrét szükségletekkel.

  Hans-Peter Martin (NI) . – (DE) Elnök úr, ellenzem a Tanács elfogadhatatlanul Európa-ellenes megközelítését. Ön a válságra panaszkodik, most pedig egy gazdasági protektorátust vezet be, miközben a válság sok okáért önt terheli a központi felelősség. Ön nem engedte meg a szabályozás bevezetését, amikor arra szükség volt. Erre csak egy példa az Eurostat. A tisztviselők, akiket olyan sokat szidtak, és akiket más területeken én is többször bíráltam, korai szakaszban felhívták a figyelmet Görögország, valamint Spanyolország és Portugália problémáira is. A Bizottság szorgalmazta, hogy az Eurostat kapjon megfelelő hatásköröket, hogy vizsgálatokat végezhessen. Ki akadályozta meg ezt a lépést? A spanyolok, a britek – Martin úr nincs jelen –, a németek, Daul úr és francia emberei, az osztrákok, mert önök nem akarták, hogy az önök könyveibe is belenézzenek, mert önök tudják, hogy mi minden lapul azokban. Ez vonatkozik Grasser úrra, a korábbi pénzügyminiszterre is, aki most a német televízióban mutogatja magát, ahelyett hogy Ausztriában szembenézne a büntetőjogi vádakkal.

Amire szükségünk van, az természetesen nem egy sürgősségi kormány. Ön nem fogja azt tenni, amit az amerikaiak ésszerűen tettek egy hasonló válságban, ami a Glass-Steagall törvényhez hasonló törvény elfogadása, a bankok saját tőkéjének növelése, a közvetítőbankok ellenőrzés alá vonása és a rendszerkockázat csökkentése lenne. Ehelyett demokratikus legitimitásra van szükségünk, egy kétkamarás rendszerre, amely végre véget vet az Tanács szórakozásának, amely kifelé annyira Európa-párti, belül azonban demokratikus legitimitás nélkül hoz döntéseket, hogy meg tudjuk valósítani az igazi demokráciát Európában.

  Othmar Karas (PPE) . – (DE) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim! Először is, a válság nagyon világosan felhívja a figyelmet a szerződések korlátaira, saját gyengeségeinkre, az Európai Unióval szemben alkalmazott kettős mércére, a hiányokra, a hibákra és a komolytalanságra.

Másodszor azt is jelzi, hogy aki nem csinálja meg a házi feladatát, az önmagának árt, és az EU-t veszélyezteti. Ez a tagállamokra, de a Bizottságra és ránk is vonatkozik.

Harmadszor, amikor az Európai Unió célokat és szabályokat határoz meg önmaga számára, és eljárásokban és szankciókban állapodik meg, nem szabad a tagállamok beleegyezésétől függenie, hogy a Bizottság képes-e teljesíteni kötelezettségeit. A hiányra és szankciókra vonatkozó eljárást automatikussá kell tenni.

Negyedszer, szeretném arra kérni a Tanácsot, hogy szüntesse be az Eurostat elleni blokádot. Lehetővé kell tenni az Eurostat számára, hogy vizsgálatokat folytasson a tagállamokban, ha úgy kívánja, és alkalmazottainak el kell tudniuk érni a szükséges embereket, úgy, ahogy ők azt helyesnek tartják. Információkra van szükségünk, de előzetes engedély nélkül.

Ötödször, ön a fedezeti alapokat említette, és még nem jutottunk döntésre e tárgyban. Felszólítom a Tanácsot, hogy nagyon gyorsan kezdjen tárgyalásokat a Parlamenttel, hogy még nyár előtt meg tudjuk tartani a fedezeti alapok szabályozásának első olvasatát.

Hatodszor a tranzakciós adót illetően: ne csak szorgalmazzuk, hanem valósítsuk is meg. A Bizottságnak gyorsan javaslatot kellene benyújtania az európai tranzakciós adóról.

Nyolcadik pontom a Tanácsnak szól. Elkötelezzük magunkat amellett, hogy minden nemzeti jogszabály tekintetében hatásvizsgálatot végzünk, amely fontos az EU szempontjából.

Kilencedik pont: tanulmányoznunk kell valamennyi intézkedés reálgazdaságra gyakorolt hatását, és több Európára és kevesebb kormányköziségre van szükségünk.

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót)

  Udo Bullmann (S&D) . – (DE) Elnök úr, López Garrido úr, hölgyeim és uraim, egy nagyon konkrét kérdésem van, amely lehetővé fogja tenni számunkra, hogy felülkerekedjünk ezen a tehetetlenségen és zavaron, amelybe a válság miatt jutottunk, és amelyben senki nem tudja, hogyan merült fel a válság, és hogyan találjuk meg a belőle kivezető utat. Schulz úr utalt a rendkívül kritikus spekulatív termékekre és a hitel-nemteljesítési biztosításra, valamint a fedezetlen eladás káros gyakorlatára, amely a katasztrófa szélére sodorta Görögországot, és jelentős problémát jelenthet Portugália és sok más ország számára. López Garrido úr, ön az utóbbi hónapokban gyakran részt vett a Gazdasági és Monetáris (Ecofin) Tanácsban, miért nem volt lehetőség arra, hogy a tagállamok összehangolt fellépéssel betiltsák ezeket a termékeket?

Az utóbbi hetekben és hónapokban saját országom fővárosában is gyakran feltettem ezt a kérdést, és önnek hónapokon át, ami azt illeti, tegnap estig nem sikerült tilalmat bevezetnie a fedezetlen eladás káros gyakorlatára. Azt kérdezem magamtól, hogy miért kell megvárnunk, hogy bekövetkezzen a baj, mielőtt élnénk a megfelelő, rendelkezésre álló jogalkotási intézkedések lehetőségével, hogy megvédjük az embereket és Európa gazdaságait. Úgy gondolom, hogy ennek köze van a Tanács rettenetes, lehangoló lassúságához, amelyre ön is utalt. Egyezséget ajánlok önnek. Mi az Európai Parlamentben konkrét javaslatokat terjesztünk elő. A felügyeleti szervek szabályozásával és a fedezeti alapokról folytatott vitával összefüggésben azt javasoltuk, hogy európai szinten megfelelő intézkedéseket kellene hoznunk, és ugyanígy fogunk állást foglalni a származtatott termékek kapcsán is, ha ön, Langen úr, azt teszi, amit mindig is hangoztat.

Felszólítjuk önt, hogy sürgősen gondoskodjon arról, hogy a Tanács végre elkezdjen velünk együtt dolgozni azon, hogy ez jogszabállyá váljon, hogy mi itt, Európában képesek legyünk fellépni, és ne kelljen többé örökre arra várnunk, hogy a Tanács lépést tegyen. Rendelkezésünkre kell állniuk Európában az eszközöknek, amelyek lehetővé teszik az előrelépést. Kérjük, segítsen abban, hogy erre a Tanácsban sor kerüljön. A döntő pont azonban az, hogy a Tanácsnak ehhez a jogalkotás során cselekednie kell.

  Marielle De Sarnez (ALDE) . – (FR) Elnök úr, ez valószínűleg a legsúlyosabb válság, amellyel Európa valaha is szembe találta magát, ezért sürgős intézkedésre van szükség; döntéseket kell hoznunk, méghozzá jó döntéseket, és nem várhatunk októberig.

A megmentési terv volt az elsőként meghozott döntés, és ezt valószínűleg túl későn hoztuk meg, de jobb későn, mint soha. Most ezt sürgősen ki kell egészíteni egy valódi európai monetáris alap, egy európai kötvénypiac és egy európai minősítő intézet hosszú távú létrehozásával, mert mint mindannyian tudjuk, a közös valuta költségvetési, fiskális, gazdasági és politikai konvergencia nélkül nem lesz képes működni. Ráadásul, amíg Európa nem jelzi azt a kívánságát, hogy kormányozzák, a piacok és a spekulánsok egész egyszerűen magukhoz ragadhatják a gyeplőt. Nagyon sok szó esik a gazdasági kormányzásról, de talán az Európai Unió tényleges kormányzására kellene koncentrálnunk, amely az utóbbi időkben hiányzott.

Véleményem szerint két célt kellene kitűznünk. Igen, természetesen csökkentenünk kellene az adósságot, de azt reális és hiteles módon kell tennünk, és egyúttal meg kell szereznünk azokat a mozgástereket és végre kell hajtanunk azokat reformokat, amelyek a jövőre való felkészüléshez szükségesek. A két dolgot egyszerre kell megtennünk. Ezért létfontosságú, hogy szinergiákat teremtsünk a tagállamok nemzeti költségvetései között – nekem jobban tetszett volna, ha a Bizottság ezt így fejezte volna ki –, ezért valószínűleg létfontosságú, hogy megreformáljuk adórendszerünket, azt erőteljesebben a fejlődés és a növekedés szolgálatába állítsuk, továbbá harmonizáljuk. Nem létezhet a monetáris unió, ha nincs költségvetési, gazdasági és politikai konvergencia.

  Pascal Canfin (Verts/ALE) . – (FR) Elnök úr, Rehn úr, mint önök is tudják, a hiány csökkentésének kétféle módja van. Vagy a kiadásokat lehet lefaragni, vagy az adókat megemelni. Valamennyi állam képes egyidejűleg, de külön csökkenteni a kiadásokat, anélkül hogy ehhez bármiféle európai összehangolásra lenne szükség. Az adók emelése, és konkrétabban a tőkére, társaságokra, nyereségekre és bankokra kivetett adók emelése viszont már tényleg európai összehangolást igényel.

Az ön múlt heti közleménye egyetlen szóval sem említette ezt a kérdést. Kérdésem, amely valamennyi képviselőcsoport képviselőit egyformán foglalkoztatja, a következő: a következő néhány hét folyamán ön javaslatot fog-e tenni egy adóztatás összehangolását célzó tervre, amely olyan eszközt ad a tagállamok kezébe, amellyel helyreállíthatják a mozgástereket, hogy emelni tudjanak bizonyos adókat, amit külön-külön nem tehetnek meg? Ez az a hozzáadott érték, amelyet az Európai Bizottság jelenleg nyújthat. Sajnos önnek e téren nincsenek tervei. Verhofstadt úr azt mondta, hogy az ön joga a kezdeményezés. A jelenlegi helyzetben önnek kötelessége, hogy ezen a téren magához ragadja a kezdeményezést.

  Peter van Dalen (ECR) . – (NL) Tisztelt elnök úr! Tartani lehet attól, hogy a Görögországnak nyújtott támogatási csomag nem fog működni. Végül is a világon egyetlen országnak sem sikerült egy 14%-os költségvetési hiányt három év alatt 3%-ra lefaragnia. Görögország sem lesz kivétel. Görögországban nagy a megszorító intézkedések ellenzőinek száma, ezért rendkívül valószínű, hogy az ország negatív növekedési spirálba fog kerülni, a fogyasztói kiadások meredek esésével, annak ellenére, hogy valójában ezeknek a kiadásoknak a növekedésére lenne szükség a kamattal növelt kölcsönök visszafizetéséhez.

Ezért Athén egy bizonyos ponton újra meg fogja szólaltatni a szirénákat, mondván „nem tudjuk visszafizetni”. Jó esély van arra, hogy Európa ekkor le fogja írni a kölcsönöket, a következő ismerős szavak kíséretében: „nincs más választásunk; meg kell akadályoznunk, hogy még nagyobb baj következzen be”. Elnök úr, ebből a válságból a következő tanulságot kell levonni: legyünk becsületesek és tartsuk be a szavunkat. Az euróövezet országainak rendbe kell szedniük költségvetésüket, őszinte számadatokat kell közzétenniük, meg kell felelniük a Stabilitási és Növekedési Paktum feltételeinek, és meg kell szabadulniuk adósságaiktól. Azoknak az országoknak, amelyek ezt elmulasztják, el kell hagyniuk az euróövezetet.

  Nikolaos Chountis (GUE/NGL) . – (EL) Elnök úr, Görögországban holnap kerül sor az utóbbi tíz év legnagyobb munkanélküli felvonulására. A görög munkavállalók a kormány által hozott intézkedések ellen tüntetnek; olyan munkavállalókról van szó, akik nem dolgoznak kevesebbet társaiknál, és nem is kapnak náluk nagyobb fizetést: ezt az adatokból önök is láthatják.

Rehn úr, ezt a háromoldalú finanszírozási mechanizmust nagy álszentség „megmentési és szolidaritási” mechanizmusnak nevezni. Ez egy európai büntetési mechanizmus, amelyben a Nemzetközi Valutaalap a rossz zsaru szerepét játssza. Hat hónapon át javasoltuk, hogy éljen a Lisszaboni Szerződés 122. cikkével. Hat hónapon át kérleltük az Európai Központi Bankot, hogy változtassa meg politikáját. Hat hónapon át kérleltük önt, hogy vizsgálja meg az elfogadhatatlan amerikai hitelminősítő intézeteket. Ön ezt nem tette meg. Hagyta garázdálkodni a spekulánsokat, behozta a Nemzetközi Valutaalapot az euróövezetbe, és most kemény megszorító programokat kér. Ezt a mechanizmust az Európai Parlamentnek meg kell vitatnia, a Lisszaboni Szerződés 218. cikkével összhangban; igazi vitára van szükségünk a szolidaritási politikáról.

  Marta Andreasen (EFD) . – Tisztelt elnök úr! Mindannyian emlékszünk a spanyol miniszterelnök az idei év korábbi időszakában tartott fellengzős előadására. Most azonban Spanyolország Görögország nyomdokaiba lép, a GDP 11%-ának megfelelő hiánnyal. Az EU bürokráciája azonnal körbetekint, hogy keressen valakit, akit hibáztatni lehet, de a valóság az, hogy éppen ez a bürokrácia felelős a válságért, mert annak tudatában hozott be országokat az euróövezetbe, hogy gazdaságaik még nem zárkóztak fel – vagy azért foglalkoztatunk az Eurostatnál 1000 főt, hogy mindössze adatokat gyűjtsenek?

Lehetséges, hogy a fedezeti alapok kihasználják a helyzetet, de a válságot nem ők okozták. Az EU most a költségek csökkentését követeli, de reális-e az az elvárás, hogy Görögországban csökkentsék az állami szektor költségét, amikor a dolgozó népesség 20%-ának az állam a munkaadója, és a kkv-k 50%-ának az állam az egyedüli ügyfele? Nos, előterjesztettek egy mentőcsomagot, de a valóságban azon országok többségének, amelyeknek ehhez hozzá kellene járulniuk, nincs erre pénze – ahogyan az Egyesült Királyságnak sem.

Mindenesetre az EU mindig megragadja az alkalmat..

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót)

  Andreas Mölzer (NI) . – (DE) Elnök úr, a jelenlegi problémák részben a túl gyors központosításra és az európaiasításra vezethetők vissza, lehetséges, hogy az európai valuta bevezetésével összefüggésben is. A valóság az, hogy az európai valuta hosszú távon egész egyszerűen nem lehet kemény valuta, mert túlságosan is különböző, esetenként gyenge helyzetben lévő nemzetgazdaságokat kényszerített egyazon monetáris politika fedele alá.

Most pedig azt szorgalmazzák, hogy a közös valutához társuljon egy közös, központilag irányított gazdaságpolitika, valamiféle európai gazdasági kormányzás is. Kétségtelenül igaz, hogy a gyenge nemzetgazdaságok költségvetését és adósságkezelési politikáját szigorú ellenőrzés alá kell vonni, ha az euróövezetben kívánnak maradni. Az a fajta központosítás azonban, amelynek keretében Brüsszel költségvetési joghatóságot gyakorolna valamennyi tagállam felett, véleményem szerint durva és nem helyénvaló beavatkozás lenne a tagállamok szuverenitásába. Ez valójában csak azt jelentené, hogy cseberből vederbe esünk.

A válságot nem szabad ürügyként arra felhasználni, hogy további uniós központosítást vezessenek be, ahogyan sokan akarták már a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése előtt is. Ha valóban le akarjuk vonni a jelenlegi válság tanulságait, lehetséges, hogy egészen más struktúrát kell találnunk az európai monetáris politika számára. Ez lehet egy európai keményvalutás unió Európa kemény magján belül, amelyben azok a nemzetgazdaságok, amelyek nem felelnek meg a konvergenciakritériumoknak, kizárnák magukat az euróövezetből.

Tudjuk, hogy a megszorító programok hamarosan szokásos menetrenddé válnak szerte Európában. Egy dolog világos: ha a tagállamoknak és Európa polgárainak megtakarításokat kell bevezetniük, akkor az Európai Uniónak ugyanezt kell tennie, esetleg ügynökségeinek tengerében az egymást átfedő hatásköri területek és a párhuzamos munkavégzés megvizsgálásával, valamint költségvetési ellenőrzéseinek rendbetételével. Nekünk a Parlamentben azt is mérlegelnünk kell, hogy személyzeti költségvetésünk növelésekor és a titkársági juttatás emelésekor helyes jelzést adunk-e egy olyan időszakban, amikor mindenütt megtakarításokat vezetnek be.

ELNÖKÖL: LAMBRINIDIS ÚR
alelnök

  Werner Langen (PPE) . – (DE) Elnök úr, azon a napon, amelyen a Schuman-terv 60. évfordulóját ünnepeltük, 2010. május 9-én, a Tanács a Bizottság segítségével hivatalosan végső nyugalomba helyezte a Monnet-módszert. Például a pénzügyi segélyhez olyan jogalapot választottak, amely megakadályozza a Parlament részvételét, nevezetesen a 122. cikk (2) bekezdését. A Bizottság mindezt eltűrte. Szeretnék csatlakozni Verhofstadt úr bírálatához. Nem a rendszer, még csak nem is az euró van válságban, hanem a kormányzás. A Tanács hivatalban lévő spanyol elnökét itt látva fel kell tennem magamnak a kérdést, hogy a spanyol elnökség valójában mit is ért el. Nem állt elő semmilyen elképzeléssel vagy ösztönzővel. Miközben az Európa előtt álló legnehezebb problémákat vitatjuk meg, önök Madridban puccos csúcstalálkozókat rendeznek – ezt nem sajnáljuk önöktől –, de ez tulajdonképpen azt kívánja tőlünk, hogy itt legyünk.

A Bizottság mindent elfogadott, amit csak odavetettek neki. Hagyta, hogy a Tanács az orránál fogva vezesse, és nehéz vajúdást követően egy olyan közleményt szült, amely egyetlen konkrét javaslatot sem tartalmaz. E tekintetben csak egyet tudok érteni Bullmann úrral. Hol vannak a konkrét javaslatok? Megint egy vitaalapot kapunk a következő két-három évre? Ez egyszerűen nem elég. Azt akarjuk, hogy a Bizottságnak legyen bátorsága magához ragadni a kezdeményezést a Monnet-módszerrel, a közösségi módszerrel és a közös intézményekkel és javaslatokkal kapcsolatban.

Minden jelenlévő tudja, hogy a tagállamok gazdasági és pénzügyekben való együttműködése már régóta esedékes. Ez a válság oka. Ezt a tagállamok adósságának szintje és az okozta, hogy elvesztették az ellenőrzést ezen adósság felett. A pénzügyi piac egyes területei ellen irányuló elterelő hadműveletek nem jelentik a helyes megközelítést. Schulz úr nem úgy beszélt, mintha többre lenne alkalmas annál, mint hogy egyszerűen pártja vezetője legyen, de egy dologban igaza van, és ezt szeretném neki megmondani. Mi is sajnáltuk, hogy az e képviselőcsoportba tartozó görög képviselőtársaink nem támogatták ezt a csomagot a görög parlamentben. Úgy gondolom, hogy ez felelőtlenség. Rá kell mutatnunk azonban arra, hogy az Európában válságban lévő minden államot, valamennyi államot, amely megakadályozta az új lépéseket, ideértve Nagy-Britanniát, Magyarországot, Portugáliát és Spanyolországot, szocialista kormány irányít.

  Juan Fernando López Aguilar (S&D) . – (ES) Elnök úr, az Európai Parlament jelenlegi ülése egy évvel ezelőtt kezdődött, és nem telt el egyetlen plenáris ülés sem úgy, hogy azon ne foglalkoztunk volna a válsággal. Igaz, hogy semmiről sem lehet fontosabb beszélnünk, mint a válságról, amely Európában 20 millió munkahelyet semmisített meg. Nagyon fontos azonban, hogy helyesen határozzuk meg tárgyunkat, mert lehetetlen megoldani egy olyan egyenletet, amelyet rosszul állítottak fel.

A válság nem egyenlő „a görögországi euróválsággal”. Egy olyan válságról van szó, amely három tűrhetetlen aszimmetriát mutat, amelyet le kell küzdeni.

Az első a reálgazdaság és a pénzügyi gazdaság közötti aszimmetria.

A második a monetáris unió, illetőleg a monetáris unióval lépést tartó fiskális, költségvetési és gazdaságpolitikai unió hiánya.

A harmadik a válság és a hozzá kapcsolódó kihívások hevessége, amellyel szemben a válaszadási és döntéshozatali mechanizmus Európai Unióra jellemző kétségbeejtő lassúsága áll.

Ezért késünk azzal, hogy választ adjunk a sokmillió munkanélkülinek, aki tőlünk várja a megoldást, és olyan nehézségeket idézünk elő, amelyek más, a válsággal nagyobb döntéshozatali kapacitással megbirkózó országokban nem merülnek fel.

Születtek ugyanakkor rendkívüli döntések is: ilyenek a bizottsági közlemény, a Miniszterek Tanácsának múlt heti rendkívüli határozatai és természetesen a 2020-as stratégia.

Ezek a rendkívüli intézkedések azonban nem ingyenesek: jelentős követelményekkel, korlátozásokkal járnak együtt, és szankciókkal fenyegetik azokat az országokat, amelyek nem képesek a kiadások korlátozására, ezért ezek az intézkedések a növekedést is ronthatják.

Tegnap itt a Parlamentben az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményről és a Stockholmi Program végrehajtásáról szóló cselekvési tervről beszéltünk. Alkalmunk volt arra, hogy emlékezetünkbe idézzük, hogy Európa pusztán belső piaccal és monetáris unióval nem építhető fel. Európa elsősorban nem ezekre épül, hanem a polgári szerepvállalásra. Ezért itt az ideje annak, hogy ismét eszünkbe jusson, hogy az a sokmillió európai elégedetlenségét fejezi ki azzal az Európával, amelyet számára felkínálunk, azzal az Európával, amely inkább fenyegeti és szankciókkal sújtja a megfelelést elmulasztó országokat, ahelyett hogy ösztönzőket kínálna egy olyan növekedési modellhez, amely képes helyreállítani a foglalkoztatást és a társadalmi kohéziót, és segíteni a szegénység elleni küzdelemben.

E nélkül a polgárok Európája nélkül lehetetlen lesz megoldani ezt a válságot.

  Sylvie Goulard (ALDE) . – (FR) Elnök úr, először is szeretném megköszönni a biztos úrnak és a spanyol elnökségnek, amit kissé megkésve ugyan, de a közelmúltban elértek. Nem könnyű egy hajót átvezetni a viharon.

Önök két hét alatt több korlátot döntöttek le, mint az összes korábbi évben összesen, és arra szeretném biztatni önöket, hogy ugyanígy folytassák. Mindegyikőjük számára van egy üzenetem. Először is szeretném elmondani a spanyol elnökségnek, hogy önök fognak júniusban felelni az Európa 2020 stratégia elfogadásáért. Ne adják a nevüket ehhez a szemfényvesztéshez. A lisszaboni stratégia nem vált be; a problémák egy része, amelyekkel Dél-Európa szembesül, a versenyképesség hiányának tudható be. Mint Verhofstadt úr mondta, más módszerre van szükségünk. Szükségünk van pénzügyi felügyeletre is. Éppen most fejtették ki nekünk, hogy a Parlament túl messzire megy. Én vagyok az Európai Rendszerkockázati Testülettel foglalkozó előadó. Megjegyzem, hogy az utóbbi hetek legzaklatottabb hétvégéjén többször elhangzott a „rendszer szintű” kifejezés. Az önök elnöksége felel ezért a csomagért. Legyenek nagyra törők! Támogatjuk önöket. Ne hallgassanak azokra a Tanácsban, akik tőkét kovácsolnak a szabályozás hiányából.

Második üzenetem Rehn úrnak szól, akinek a bátorságát nagyra tartom; teljes mértékben támogatom a Bizottságnak azt a javaslatát, hogy a nemzeti parlamentek sokkal korábbi szakaszban dolgozzanak együtt az EU-val. Ehhez azonban nagyon gondos megközelítésre van szükség, vagy máskülönben kitűnő alkalmat fog szolgáltatni az összes populista és Európa összes bírálója számára. Számíthatnak a támogatásunkra, de próbálkozzunk egy, a nemzeti parlamenteket jobban bevonó megközelítéssel, és ne keltsünk olyan benyomást, mintha „Brüsszel” diktálna mindent. Megjegyzem, hogy ugyanazok a nemzeti parlamentek, amelyek a demokrácia védnökeinek kiáltják ki magukat, hozták Európát a jelenlegi helyzetbe azzal, hogy évről évre megszavazták a deficites költségvetéseket.

  Kay Swinburne (ECR) . – Tisztelt elnök úr! A helyzetet, amelyben vagyunk, saját kormányaink idézték elő; nem mintha nem lettek volna érvényben olyan szabályok, amelyek arra szolgálnak, hogy mindenekelőtt megelőzzük ezeket a válságokat. Ha betartották volna az olyan szabályokat, mint a Stabilitási és Növekedési Paktum, valamint a maastrichti kritériumok, nem lenne olyan szintű az adósságválság, mint amilyen szintű jelenleg sok tagállamban. Abba a nagyon furcsa helyzetbe kerültem, hogy párhuzamokat vonok tagállamaink kormányainak, illetve befektetési bankjainknak a magatartása és pénzügyi készségei között.

A Gazdasági és Monetáris Bizottságban minden héten összeülünk, hogy megvitassuk bankjaink helytelen magatartását, és elmondjuk, hogy nem engedelmeskedtek a szabályoknak, vagy rugalmasan alkalmazták azokat, pénzügyileg megtervezett elszámolási intézkedésekkel. Pontosan ezt teszik kormányaink is. Felelős vállalatirányítást követelünk, ám azoknak a mérlegen kívüli finanszírozási eszközöknek, különleges célú gazdasági egységeknek és be nem jelentett feltételes kötelezettségeknek a szintje, amelyeket kormányaink igénybe vesznek, éppenséggel nem mutat példát arra, hogyan kell felelősen irányítani.

Az Egyesült Királyságban sokkolt bennünket a különbség a leköszönő kormány által bevallott hiány és a között, amit a könyvekbe tekintve ténylegesen találtunk. Az Egyesült Királyság új vezetése azt az egyértelmű megbízást adta számunkra, hogy értékeljük újra a pénzügyek valós állapotát. Nagyon remélem, hogy Európa többi része is ugyanezt teheti, vagyis átértékelheti pénzügyi helyzetét, és megtalálja a kivezető utat.

  Cornelis de Jong (GUE/NGL) . – (NL) Elnök úr, összehangolt európai politikára van szükségünk a válság következményeinek kezeléséhez; de véget kell vetni annak, hogy Európát a nagyvállalatok vezessék, nem is szólva a nagy pénzügyi intézményekről.

A kormányok kétszer voltak kénytelenek mentőövet dobni pénzügyi intézményeinknek, anélkül hogy ezek az intézmények akárcsak a számla egy részét is maguk állták volna. Az elmúlt két évben csak a Hollandiából ezen intézményeknek nyújtott segély a kamatkiadások 2,5 milliárd euró összegű növekedéséhez vezetett. Ugyanebben az időszakban a legnagyobb holland nyugdíjalap, az ABP, 1 milliárd eurót költött görög államkötvényekre annak érdekében, hogy valamivel magasabb kamatlábra tegyen szert. Vagyis a spekuláció ugyanúgy folytatódik, mint eddig, és hamarosan mentőövet kell majd dobnunk a nyugdíjalapoknak is.

Az EU 2020 stratégiának a megfelelő helyen kell kopogtatnia a számlával. Az alapvető közszolgáltatások szélsőséges megkurtítása helyett a költséget a legjobban keresőknek és a spekulánsoknak kellene viselniük, például az olyan országoknak nyújtott részleges adósságelengedés útján, mint Görögország is, valamint a bankokra kivetett adókkal. Ily módon megőrizzük az európai szociális modellt.

  Nikolaos Salavrakos (EFD) . – (EL) Elnök úr, szeretném elmondani, hogy elméletben korlátlanul támogatom az Olli Rehn úr által tett javaslatokat, akit engedtessék meg nekem, hogy Európa politikai vezetőjének és olyan személynek tartsak, aki megérdemli különleges tiszteletünket.

Szeretném azonban elmondani és hangsúlyozni, hogy a tomboló láz éppolyan veszélyes, mint a kihűlés, az emberi testben és a gazdaságban egyaránt. Nem szabad a Maastrichthoz való lassú alkalmazkodásról, amelyen Európa teljes gazdasága sok éven át keresztülment, ugrásszerűen átállni a kényszerű és hirtelen alkalmazkodásra, amely elhúzódóvá fogja tenni a recessziót. A gazdagok még gazdagabbak lesznek, a szegények pedig még szegényebbek. Ezért szeretnék rámutatni arra, hogy a folytatódó globális gazdasági zavar főként a nagy, nemkívánatos tartalékok globális szintű képződésének tudható be, és azt a növekedés ösztönzésére irányuló európai szintű erőfeszítésekkel kell leküzdeni, hogy racionálisan kezelni tudjuk ezt a válságot.

  Mario Mauro (PPE) . – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, Verhofstadt úr panaszkodott, hogy a nacionalista és a marxista retorika nem elég arra, hogy kivezessen bennünket a válságból. Most kísérletet teszek az Európa-párti retorikával. Mindössze néhány héttel ezelőtt, itt, a Parlamentben sokan közülünk szolidaritásunkról biztosítottuk Görögországot. Tényleg, mi haszna volna Európának, ha nem az, hogy támogatja a rászoruló tagállamokat?

Mi haszna van azonban az eurónak és az eurócsoportnak, ha nem mozdítják elő a felelősség és a stabilitás kultúráját? Mi fog történni akkor, ha a szolidaritás egy olyan Európai Unió szinonimájává válik, amely a szerződéseket megsértve arra korlátozódik, hogy állja azoknak az országoknak a számláját, amelyek azért, hogy egy időszakban röpke konszenzust érjenek el, feláldozzák a polgáraik jövője iránti felelősségüket?

Biztos úr, Európa-párti retorika, ha arra kérjük az Európai Bizottságot, hogy legyen független és határozott, és ne legyen tekintettel azokra a kormányokra, amelyek meghamisítják könyveiket? Európa-párti retorika, ha új szabályozást kérünk a pénzügyi piacok számára? Európa-párti retorika, ha kifogásoljuk az euró felépítésének hibáit, amelyhez még mindig nem társul közös fiskális és nyugdíjpolitika?

Egy válság kellős közepén vagyunk, igaz, de ezt a válságot nem Európa többlete vagy túltengése okozta, hanem éppen annak hiánya vagy elégtelen volta. Európának nyomatékosan rendre kell utasítania az államokat, és vissza kell térítenie őket a felelősség, a stabilitás és a jövő nemzedékek szolgálatának útjára. Mindez nem retorika, ha a kezdeményezéseket, amelyekről beszélünk, egyszerűen létrehozzuk és végrehajtjuk, és ezek egy olyan politikai stratégia részét képezik, amely egy lépéssel az események előtt jár, hogy ne kényszerüljünk arra, hogy ezek mögött loholjunk.

  David-Maria Sassoli (S&D) . – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! A népek Európájára, nem pedig az államok Európájára van szükségünk! A válság, amelyet átélünk, az európai politika a piac irányítására való képtelenségének válsága. Az euró megmentése érdekében meg kell erősíteni a politikai intézményeket, és magunk mögött kell hagyni a kormányközi logikát, hogy lehetővé váljon az európai kormányzás.

Ez nem retorika, hiszen néhány perccel ezelőtt Berlinben a német kancellár, Angela Merkel, megkongatta a vészharangot azzal a kijelentésével, hogy az euró veszélyben van. A vészharang megkongatása erőteljes és meggyőző intézkedések bejelentése nélkül a közös valuta további gyengülésének veszélyét hordozza magában a befektetők és a piac számára, és Európa egészét gyengíti. Képzeljék el a piacok válaszát az elkövetkező órákban, tekintettel arra, hogy az euró csupán néhány perce ismét összeomlott.

Amikor kilépünk a Parlamentből, elnök úr, azon kaphatjuk magunkat, hogy szegényebbek lettünk, és csökkent a biztonságunk. Egyedül az új európai kormányzás fogja lehetővé tenni számunkra, hogy megvédjük a közös valutát, előmozdítsuk a növekedést, a foglalkoztatást és a társadalmi integrációt. El kell vetnünk a nemzeti politikák összehangolásának régi megközelítését, és erőteljes döntéshozatali mechanizmusokkal kell felszerelkeznünk.

Az új európai kormányzásnak a beavatkozás három szintjét kell szavatolnia: a növekedési politikát, az alkalmas pénzügyi eszközöket és a vészhelyzetek kezelését. A 750 milliárd euró összegű mentőcsomag fontos volt, de felismertük, hogy nem elég. Ma erőteljes politikai kezdeményezésre van szükségünk, amely a piac irányításával lehetővé teszi a források nagyobb mobilitását. A monetáris és költségvetési politikák elégtelennek bizonyultak a termelékenység és a versenyképesség szavatolásához. Nem szabad félnünk attól, hogy elsősorban közösségi érdekű projektekbe fektessünk be, így az infrastruktúrába, az energiába, a környezetbe, a tudásba és az emberi tőkébe.

Elnök úr, a Parlamentre nagy felelősség hárul: saját önállóságán keresztül képesebbé kell tennie a tagállamokat arra, hogy túllépjenek a kormányközi politikát, és újra felélesszék az európai szellemiséget.

  Wolf Klinz (ALDE) . – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, az európai kormányokat a piacok mozgatják. Végre reagálnak, de az esemény után reagálnak, nem pedig előre. Botrányos, hogy a kormányok és a Bizottság csak akkor reagálnak, amikor a tényleges gyengeségek láthatóvá válnak a piacokon.

Ezeket a gyengeségeket korai szakaszban azonosítaniuk kellett volna. Az euró bevezetésekor tudtuk, hogy nem lesz egységes monetáris és költségvetési politikánk, mint ahogyan az az egyes államokban rendszerint a helyzet. Ebből az okból intézkedéseket hoztunk ennek pótlására, de nem tartottuk magunkat szorosan ezekhez az intézkedésekhez. A szabályokat nagyon gyorsan, már induláskor megszegték, még a nagyobb tagállamok is. Egy másik hatékony szabályrendszerre van szükségünk, szankciós mechanizmusokkal, ideértve a megnevezés és megszégyenítés politikáját („name and shame”), a szavazati jogok elvesztését és az európai alapokból származó kifizetések felfüggesztését egészen a bírságok megfizetéséig.

Másodszor világossá vált, hogy olyan belső feszültségek vannak az euróövezeten belül, amelyek ott tartanak, hogy próbára tegyék annak erejét, és amelyek a versenyképességbeli eltérések formáját öltik. A Bizottságnak fel kell lépnie e területen. Meg kell vizsgálnia az egyes tagállamok költségvetését annak megállapítása céljából, hogy kockázatot jelentenek-e az euróövezetre nézve.

Természetesen tudjuk, hogy a költségvetés elkészítése a nemzeti parlamentek központi joga. Ez azonban nem indokolja azt, hogy ne alakítsunk ki közös európai megközelítést. Erre égető szükség van. Több Európa, nem pedig kevesebb Európa kellene. Nagyon is meglehet, hogy ez az utolsó esélyünk. Ha a Bizottság és a Tanács nem tárgyalnak a Parlamenttel, attól tartok, hogy ez valamikor a jövőben jelentős katasztrófához fog vezetni.

  Janusz Wojciechowski (ECR) . – (PL) Egyetértek Mauro úrral abban, hogy a válságok elleni küzdelem során az Európai Unió nem tett elegendő intézkedést. Az utóbbi években a politikai integrációra összpontosítottunk – lekötött bennünket a Lisszaboni Szerződés és a politikai intézmények hatásköreinek megerősítése –, elhanyagoltuk viszont a válságok leküzdésével kapcsolatos együttműködést. Számtalan különféle válságra gondolok itt most, amelyek együttműködést és szolidaritást tesznek szükségessé, nemcsak a pénzügyi válságokra.

Most, mialatt ezt a vitát tartjuk, az Európai Unió több országát, köztük saját országomat, Lengyelországot is jelentős áradás sújtja. Emberek haltak meg, és súlyos anyagi károk keletkeztek. Az emberek elvárják, hogy az Európai Unió ilyen helyzetekben feléjük forduljon és segítsen, de ilyen segítség nem sok érkezett. Az Európai Unió gyenge, mert költségvetése túl kicsi, és nincs elég pénze konkrét intézkedésekre. A politikai erősítést nem követi megfelelő pénzügyi erősítés. Remélem, hogy e válság eredményeképpen nem fog tovább fokozódni a költségvetés csökkentésének tendenciája, mert akkor még gyengébbek és még tehetetlenebbek leszünk.

  Jean-Pierre Audy (PPE) . – (FR) Elnök úr, e válság során, amely nemcsak európai, hanem világválság is, elérkezett az a pillanat, amikor igazságra és tisztánlátásra van szükségünk, és amikor vállalni kell a felelősséget.

Folyik a világ kormányzásának létrehozása. Milyen befolyással fognak bírni az európaiak? Hogyan is befolyásolhatnánk ezt a globális kormányzást, ha képtelenek vagyunk saját európai kormányzásunk létrehozására? Mindenki láthatta, hogy az integráció 50 éve után a nemzeti önzés fokozódása a széthullás 50 évének kockázatával fenyeget bennünket. Mindenki láthatta, hogy a polgárok nélkül próbáltunk polgárságot teremteni, a szavazók nélkül próbáltunk politikát folytatni, és úgy próbáltuk megteremteni a jogállamiság eszméjébe vetett hitet, hogy közben nem feleltünk meg annak.

A berlini fal leomlása után az erőnkbe vetett hittel újraegyesítettük kontinensünket, de túlságosan büszkék voltunk ahhoz, hogy észrevegyük gyengeségeinket. Most pedig mi történik? A válság egy olyan időpontban csapott bennünket teljes erővel arcul, amikor európai integrációnk törékeny, és rosszul kormányzott, egyes esetekben korrupt államokból áll. Az Unión belüli szolidaritás lánca most próbán esik át, és mi mind tudjuk, hogy a lánc ereje a leggyengébb láncszemével egyezik meg. Helyesen tesszük, hogy megmentjük a leggyengébbet, mert elérkezett az idő, és ez növelni fogja erőnket. Nem az uniós szabályozás a nem megfelelő, hanem annak a tagállamok és az Európai Bizottság általi végrehajtása, amely nem ellenőrizte megfelelően az államokat, és amely nem működött tökéletesen.

Nem kevesebb Európára van szükségünk, hanem több Európára, de az igazság, a tisztánlátás és a felelősség Európájára. Természetesen tiszteletben kell tartanunk a Stabilitási és Növekedési Paktumot, amelyet meg kell reformálni. Az előttünk álló feladat azonban most polgáraink bizalmának visszanyerése, ami a növekedés és a munkahelyek biztosítását jelenti. A növekedés egyenlő a befektetéssel. Ha az állami szektor nem fektet be, nem várhatjuk ezt a magánszektortól sem.

A döntő fontosságú iparpolitikán túlmenően az EU 2020 stratégia 10 évére egy nagy, 1000 milliárd euró összegű európai beruházási tervet javasolok, amelynek az a célja, hogy az EU területét a világ legversenyképesebb területévé tegye a transzeurópai hálózatok, az infrastruktúra, az összeköttetések, a nagysebességű vasutak, a szélessávú szolgáltatások, az autópályák, a víz, a terület, a kutatás, az egészség, az energia és oktatás szempontjából, és amelyet költségvetési támogató intézkedéseink reformján keresztül érhetünk el, valamennyi nyilvános érdekelt féllel és különösen az EBB-vel együttműködve.

  Elisa Ferreira (S&D) . – (PT) Tisztelt elnök úr, tisztelt biztos úr! Amikor a gazdasági és monetáris unió betöltötte 10. évét, a Bizottság úgy gondolta, hogy az euró az Unió legnagyobb sikere. Most nehéz lenne ilyen kijelentést tennünk, anélkül hogy fenntartásokkal élnénk, mert a válság megmutatta, hogy a gazdasági és monetáris unió még nem lezárt projekt.

A megmentéséhez szükséges minimális intézkedésekre egy vészhelyzet légkörében került sor, de ne csapjuk be magunkat: a kényszerítő körülmények, a fő tagállamok közvetlen érdekei és a döntések fájdalmas és lassú jellege vezettek ahhoz a kétes képhez, amelyet a nyilvánosság és a világ az euróról és az Európai Unióról alkotott.

Szembe kell néznünk a tényekkel. Az Európai Unió és az euró egy integráció folyamatot testesít meg, nem csupán országok közötti együttműködésről van szó: ez egy befejezetlen folyamat, amelyet most meg kell erősíteni, máskülönben fennáll annak a komoly veszélye, hogy eltűnik. Három kérdéssel kell megbirkóznunk. Először is, fontos megszilárdítani azokat az eszközöket, amelyeket ebben a vészhelyzeti légkörben hoztak létre: létre kell hozni egy európai monetáris alapot; előrelépést kell elérni az eurókötvényekkel; előrelépést kell elérni az európai felügyeleti és szabályozási felépítménnyel, és előrehaladást kell elérni a banki válságok kezelésének európai dimenziójával.

Másodszor fontos megérteni, hogy nincs erős valuta, ha gyenge a gazdaság: az Európai Unióra vonatkozó 1%-os előrejelzés nem fenntartható sem a demográfiai összetétel, sem a munkanélküliség elleni küzdelem szempontjából; a 2020-as stratégia pedig semmi egyéb, mint jó elképzelések gyűjteménye, ha nincsenek meg az eszközök a megvalósításához.

Harmadszor pedig, Rehn úr, a költségvetési konszolidáció fontos, de nem létezhet párhuzamosan az Uniót alkotó tagállamok közötti növekvő különbséggel: sürgősen felül kell vizsgálni a konvergenciapolitikát.

  Mirosław Piotrowski (ECR) . – (PL) Az Európai Parlament most harmadszor foglalkozik egy Európa 2020 elnevezésű, központilag tervezett tízéves tervvel. A terv sok tagállam körében ellenszenvet keltett, nemcsak a történelmileg idejétmúlt politikai rendszerekhez kapcsolódó, általa előhívott képzettársítások miatt, hanem elődje, a lisszaboni stratégia látványos fiaskója miatt is.

Az előző kiemelt vita során felhívtam a figyelmet arra, hogy a dokumentum nem tartalmaz kötelezettségvállalást az Unióban jelenleg tapasztalható pénzügyi és gazdasági válsággal kapcsolatban. Azóta mind a Tanács, mind a Bizottság határozott lépéseket tett az euróövezet és a tagállamok gazdaságának stabilizálása irányában. A bejelentett több százmilliárd eurós tőkeinjekció célja az, hogy helyreállítsa a magas költségvetési hiánnyal küzdő nyugat-európai nemzetek gazdasági jólétét. Ugyanakkor nem engedhető meg, hogy ezt az új tagállamoknak – beleértve Lengyelországot is, amely nem hagyta figyelmen kívül a gazdasági mutatókat – nyújtott pénzügyi támogatási programok árán valósítsák meg.

Ezt a kérdést kiegyensúlyozott módon kell kezelni, ha fenntartják egyáltalán az Európa 2020 stratégiát.

  Jaime Mayor Oreja (PPE) . – (ES) Elnök úr, úgy gondolom, hogy a legrosszabb válság, amelyet elszenvedhetünk, nemcsak a jelenlegi válság, hanem az, amelyet akkor fogunk elszenvedni, ha nem vagyunk képesek levonni a helyes politikai tanulságot azzal kapcsolatban, hogy mi is zajlik.

Messzebb nyújtózkodtunk, mint ameddig a takarónk ért, különösen egyes országokban. Eltávolodtuk a reálgazdaságtól, és felkaroltuk a fiktív gazdaságot, államháztartásainkban és ugyanakkor családi és magánéletünkben is.

Nem voltunk képesek megérteni, hogy a növekedés, akárcsak az élő szervezetek esetében, nem egyezik meg az elhízással. A növekedés erőfeszítést és arányosságot igényel, míg az elhízás folyamata az elvégzett munka és az általunk élvezett jólét közötti aránytalansággal és kiegyensúlyozatlansággal jár.

Ez a válság nem marad statikus. A válság néhány hónapja még más képet mutatott, egy teljesen más képet ahhoz képest, amelyet ma láthatunk. A válság képe néhány hónapon belül megint meg fog változni a mai képhez képest.

Ez a válság gazdasági és pénzügyi jellegű volt, és növekvő szociális dimenzióval fog rendelkezni, amely társadalmi konfliktussal jár. Ez azt jelenti, hogy mialatt ebben a szakaszban járunk, mielőtt a konfliktus társadalmi jellegűvé alakulna át, nekünk, a politika művelőinek tisztában kell lennünk azzal, hogy fő válságunk a bizalmi válság. Nem csupán az euró válságáról van szó.

Elemezzük csak az utóbbi hónapok valamennyi politikai és választási folyamatát. Bizalmi válság van, és ez azt jelenti, hogy azt a kérdést kell feltennünk magunknak, hogy hogyan kell változnunk, hogyan kell hozzáállásunknak változnia: politikai, intézményi és személyes hozzáállásunknak. E tekintetben a Parlamentnek – ahelyett, hogy más intézményeken törné a fejét – azt a kérdést kell feltennie magának, hogy hogyan járulhat hozzá az intézményi és politikai hozzáállás megváltoztatásához a Parlamentben.

Ki merem jelenteni, miután a válság sokféle oka elhangzott – bürokrácia, ügynökségek, kormányok –, hogy ma két kérdés van, amellyel kapcsolatban változnunk kell. Először is, Európa egy minimális szintű kohéziót igényel a Parlamenttől: nem vérezhet el az európai társadalom két koncepciójáról folytatott ilyen mélyreható vitában. Másodszor vennünk kell a bátorságot arra, hogy elmondjuk az igazságot arról, hogy mi is történik velünk.

  Anni Podimata (S&D) . – (EL) Először is szeretnék elvenni az eljárásból tíz másodpercet arra, hogy helyére tegyem az igazságot. Langen úr, aki nincs a Parlamentben, azt mondta, hogy elfogadhatatlan, hogy a görög képviselők a görög parlamentben a hároméves stabilizációs program ellen szavaztak. Szeretnék rámutatni arra, hogy jó ötlet lenne, ha Langen úr az ajánlásait az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) képviselőcsoport következő ülésén is megismételné, mert azok a képviselők, akik néhány hónappal ezelőttig felelősek voltak az ország kormányzásáért, történetesen a PPE-hez tartoznak.

Visszatérve az általánosabb kérdéshez, tény, hogy a jelenlegi válság krónikus betegségekre és gyengeségekre világított rá az euróövezet gazdasági összehangolása és a gazdasági kormányzás globális rendszere szempontjából, és ennek következtében óriási, ellenőrizetlen hatalom halmozódott fel a globalizált pénzügyi rendszerben. Így ma mindenekelőtt a demokrácia kérdésével kell foglalkoznunk, és Európának, ha tiszteletben kívánja tartani értékeit és történelmét, e téren vezető szerepet kell vállalnia.

Az euróövezet stabilitását támogató mechanizmus létrehozására vonatkozó döntés fontos lépés, ezt nem lehet kétségbe vonni. A válságkezelési mechanizmus azonban nem elég; a gyökerüknél kell orvosolnunk az okokat, nemcsak nemzeti, hanem európai szinten is. Hibát vétünk, és aláássuk közös jövőnket és a következő nemzedékek jövőjét, ha egyedül a közvetlen pénzügyi helyreállításra helyezünk hangsúlyt, és alábecsüljük a növekedés, a foglalkoztatás és a jóléti állam alapvető struktúráinak hatását, amelyek kialakulása több évtizedre nyúlik vissza.

Biztos úr, az ön által május 12-én előterjesztett, a gazdasági együttműködés megerősítését célzó javaslatok hozzájárulhatnak egy összetartóbb Európa felépítéséhez, amelyet kevesebb makrogazdasági egyenlőtlenség jellemez, két előfeltételre figyelemmel: először is, hogy ezek nem korlátozódnak a Stabilitási és Növekedési Paktum rugalmatlan alkalmazására, illetve másodsorban amennyiben a 2020-as stratégiába teljes mértékben belefoglalnak az életképes növekedésre és foglalkoztatásra vonatkozó részletes célokat.

  Paulo Rangel (PPE) . – (PT) Elnök úr, az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) képviselőcsoportból több képviselőtársam már teljes képet festett a helyzetről. Úgy gondolom, hogy most a tagállamok szerepét kell még megemlíteni.

A helyzet az, hogy itt minden tagállam nemzeti kormányára is szerep hárul a közös valuta megerősítését célzó követelmények és feltételek megszabását illetően, és a monetáris és gazdasági integráció e folyamatának előrébbvitelében. Szeretném itt elmondani, hogy pártunk – a Portugál Szociáldemokrata Párt (PSD), amely a PPE képviselőcsoporttal rokon párt – támogatja a kormány megszorító intézkedéseit, mert úgy gondoljuk, hogy a 15 éves szocialista kormányzás során Portugáliában elkövetett hibákat, amelyek most sajnos mindenki számára nyilvánvalóvá váltak, orvosolni kell; a PSD támogatni fogja az ezek orvoslására irányuló intézkedéseket.

Mindazonáltal amellett, hogy támogatjuk a megszorító intézkedéseket, egyúttal bíráljuk a portugál kormányt – és ez jó példa másoknak, akik hasonló helyzetben vannak –, mert nem csökkenti a kiadásokat. A hiány csökkentéséhez nemcsak az adók emelése alapvető, hanem a kiadások visszafogása is, és a kormánynak vennie kell a szükséges bátorságot ahhoz, hogy intézkedéseket hozzon a kiadások csökkentése, a hiány csökkentése és az államadósság egy részének visszafizetése érdekében.

Ez igaz Portugáliára, és igaz más, nehéz helyzetben lévő tagállamokra is. Mi európai parlamenti képviselőkként szintén felelősek vagyunk azért, hogy saját országunkban megvédjük azokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az euró megerősödjön, és azért, hogy ez az integrált terület és ez az álom – a PPE képviselőcsoport álma és közös álmunk – valósággá váljon. Ezért bíráljuk azokat a kormányokat, amelyeknek nincs bátorságuk meghozni országukban a szükséges intézkedéseket.

  Göran Färm (S&D) . – (SV) Elnök úr, ez a közösségibb jellegű gazdaságpolitika egyes fontos pontokon szintén hatással van az EU költségvetésére. A stratégiai vezető projekt, az Európa 2020 finanszírozásáról van szó. Szó van a kölcsönmechanizmus és a pénzügyi piacok ellenőrzésének bizonyos költségeiről, garanciáiról és így tovább. Nem kevésbé fontos, hogy egy sor új feladatról is szó van, amelyek a Lisszaboni Szerződésből erednek. Mi az Európai Parlamentben messzemenően tudatában vagyunk annak, hogy sok tagállam jelenleg rendkívül kritikus gazdasági helyzetben van, amelyet gyakran súlyos nemzeti költségvetési problémák jellemeznek.

Másrészről világos, hogy ebben a helyzetben az EU olyan intézkedések meghozatalával segíthet, amelyek fontosak a tagállamok gazdaságának élénkítéséhez, és amelyek új lendületet adnak majd a növekedésnek és a munkahelyteremtésnek. Az EU költségvetésének ezért azokat a területeket kell előtérbe helyeznie, amelyeken az EU hozzáadott értéket nyújthat – európai hozzáadott értéket –, és amelyeken a tagállamok és az EU költségvetése kiegészíthetik és támogathatják egymást. Ez azonban azt is jelenti, hogy a tagállamok nem ruházhatnak jelentős új felelősségeket az EU-ra anélkül, hogy biztosítanák a szükséges forrásokat.

A kutatáspolitikára, a vezető projektekre és az oktatási és infrastrukturális befektetésekre gondolok, amelyek szükségesek ahhoz, hogy jobb gazdasági jövő elé tekintsünk. Ezért úgy gondolom, hogy hihetetlenül fontos, hogy ennek az egyre inkább közösségi jellegű gazdaságpolitikának a szellemisége tükröződjön a 2011. évi uniós költségvetésről folyó tárgyalásokon, a hosszú távú költségvetés félidős értékelése során és a 2013 utáni új pénzügyi keretről folyó vita során tanúsított építő jellegű hozzáállásban is. Máskülönben nem leszünk képesek előrelépni és közös intézkedéseket életbe léptetni a növekedés és a munkahelyek előmozdítása érdekében.

  Theodoros Skylakakis (PPE) . – (EL) Elnök úr, az Európai Parlament görög képviselőjeként szeretnék megismételni a Parlamentben valamit, amit Görögországban már kezdettől nyilvánosan hangoztattam, és szeretnék köszönetet mondani a segítségért, amelyben országom az európai támogatási mechanizmusból részesült, és amely a kemény, de többnyire elkerülhetetlen intézkedésekkel együtt megmentette a görög gazdaságot az azonnali összeomlástól.

Hasznos lenne, ha a Görögországra vonatkozó mechanizmust is olyan gyorsasággal fogadták volna el, mint ahogyan a támogatási mechanizmus más országok esetében haladt, amikor Európa végre felismerte a kockázatot, amely mindannyiunkat fenyegetett. Ma tapasztaltam első alkalommal valódi elszántságot mind a Parlamentben, mind a többi európai intézményben arra, hogy közvetlenül és realisztikusan megvizsgálják Európa reálgazdasági zsákutcáit. Miért vagyunk ebben a helyzetben? A fő ok az, hogy erőn felül költekeztünk, és hitelt halmoztunk fel. Költekeztünk, amikor nem volt válság, költekeztünk a válság alatt, és most, a válságból való kilábalás alatt is költekezünk. Aki meg akarja tudni, hogy mi történik, ha valaki következetesen többet költ, mint amennyije van, csak Görögországba kell mennie.

Az Európai Monetáris Alap és a most tárgyalt állásfoglalásban javasolt többi intézmény a helyes irányba tartanak. Ahhoz azonban, hogy az alap valódi ösztönzőt biztosítson, nemcsak az adósság és a hiány abszolút mennyiségét kell figyelembe vennie, hanem az adósság és a hiány csökkentésének sebességét is. A valódi problémánk az, és ezt a baloldalnak mondom, hogy a fejlődő világban 4 milliárd ember, aki havi 200 euróból él, felfedezte a kapitalizmust, és globális erőforrásokat és piacokat követel tőlünk, a gazdagoktól, akik havi 2000 euróból élünk. Nekünk Nyugaton nincs kizárólagos jogunk a kapitalizmushoz, amelyre a régi európai modell épül. Ha nem változtatunk, ha nem sietünk a szerkezeti átalakításokkal, a versenyképességgel és innovációval, egész egyszerűen szegényebben fogunk élni.

  Danuta Maria Hübner (PPE) . – Elnök úr, nem nagyon vitatható a jelenlegi válság súlyossága, és a példa nélkül álló politikai módszerek felhasználásának költsége nagyon magas. A szabályozó hatóságok és a politikai döntéshozók feladata olyan intézkedések végrehajtása, amelyek lehetővé teszik mind a piac kudarca által megrengetett egyensúly helyreállítását, mind pedig az elhibázott kormányzati politikák kijavítását. Ez már folyik, de még meglátjuk, hogy az Európai Unió tagállamai milyen gyorsan és milyen politikai intézkedések révén fognak visszaállni növekedési pályájukra.

A több szabályozás nem garancia a jelenlegi válság kockázatai ellen. Mivel a több szabályozás útját választottuk, ennek kéz a kézben kell járnia a fokozott egyszerűséggel, és csökkentenie kell a pénzügyi piacok összetettségét. Az is világos, hogy a fiskális és monetáris politikák nem helyettesíthetik a strukturális reformokat. A strukturális reformoknak kell kezelniük az Európai Unió gazdaságának mögöttes gyengeségeit: a gyors ütemben növekvő adósságokat és hiányokat, a társadalom elöregedését, az infláció nagyon valószínű újbóli fellobbanását, az éghajlat-változási politikákból adódó kockázatokat, az alacsony termelékenységet és a versenyképesség hiányát.

Kevesebb közpénzből többet kell kihozni, vagyis a közpénzeket mind európai, mind nemzeti szinten hatékonyabban kell felhasználni. A vállalkozásbarát szabályozói környezet, a hatékony kormányzás, a nem torzító adók, a magas munkaerő-piaci részvételi arány, különösen a nők körében, a jó oktatási rendszer, a kutatás és az innováció – mindezek alkotják az intézkedéseknek azt a minimális alapvető csomagját, amely növekedést, munkahelyeket és versenyképességet hozhat. A nyertes európai stratégiának kétségkívül a fiskális megszorításon kell alapulnia, de középpontjában az innovációnak kell állnia, amely a termelékenység és a növekedés fenntartható ösztönzésének az egyetlen módja.

Az Európai Bizottságnak és az Európai Parlamentnek vissza kell nyernie stratégiai szerepét, és bátor európai megoldásokra kell törekednie. A polgárok és a piacok egyaránt több Európát igényelnek.

  Gay Mitchell (PPE) . – Elnök úr, magától értetődőnek tartom, hogy a szuverén államokat felelősségre kell vonni vállalt kötelezettségeikért, és el kell tőlük várni a vállalt célkitűzések elérést, így ebből indulok ki. De ideje körülnézni is, és megvizsgálni, hogy milyen egyéb intézkedések járulnak hozzá a jelenlegi zűrzavarhoz. Az 1930-as években az aranystandard és a protekcionizmus járult hozzá a recesszió mélyítéséhez. Ezzel szemben az Európai Unión belül rendelkezésünkre áll a szolidaritás és az intézményi kapacitás, az Európai Központi Bank és a Bizottság révén, hogy tanuljunk a múlt hibáiból.

Az intézmények lenyűgöző munkát végeztek, tekintettel arra, hogy 27 uniós tagállam van, amelyek közül 16 az euróövezet tagja. Továbbá intézményeink együttműködtek a Federal Reserve-vel, vagyis az USA jegybankjával, a Bank of Englanddel, a Japán Központi Bankkal és másokkal. Ennek ellenére a piacok – az úgynevezett piacok – mozgása végső soron azt tükrözte, hogy csaknem minden megtett lépést negatívan értékeltek. Nos, teljes mellszélességgel a szabad piacok mellett állok, a protekcionizmus nem vezet sehová. De valóban szabadok a piacaink? A piacokat jól átgyúrták és abba az irányba befolyásolták, hogy elsősorban válságba vigyenek bennünket. Nem ésszerű mostanra azt feltételezni, hogy befolyásos érdekek képesek arra, hogy felvegyék a versenyt szuverén államokkal, és nyerjenek, és hogy egyesek – ki tudja, milyen célból – ezt a hatalmat saját programjuk előmozdítására használják fel, saját céljaikra felhasználva a piacokat?

Egy politikai napirenden szerepelhetnek például olyan aggodalmak, hogy az euró a jövőben a dollár helyébe léphet az olaj árazási valutájaként; egy üzleti és gazdasági érdekű napirend magában foglalhatja egyszerűen nagyobb hatalom és gazdagság felhalmozását a szuverén jogok, köztük a megosztott szuverén jogok megsemmisítésével az Európai Unión belül. Ideje, hogy a politikai vezetők elgondolkozzanak arról, hogy mi is zajlik. Megismétlem: a tagállamoknak, köztük saját tagállamomnak is fegyelmezettnek kell lenniük. Természetesen így kell történnie. De minden hangsúlyt a tagállamokra helyezünk, és nagyon keveset foglalkozunk azzal, hogy mi lehet egyes piaci tevékenységek mögött.

A következőt szeretném hallani a Tanács elnökségétől és a biztos úrtól: Mit tesznek ennek megrendszabályozása érdekében? Nézzük csak meg, hová juttatott bennünket, amikor a múltban nem rendszabályoztuk meg ezeket az embereket. Tehát ne csak egy irányba hadakozzunk: ideje újabb frontot nyitni.

  Alajos Mészáros (PPE) . – (HU) Az Európa 2020 stratégia egy nagyon fontos stratégia, különösen ma, a fokozódó pénzügyi és gazdasági válság idejében. Ez a válság olyan alapvető kérdéseket és negatív folyamatokat hozott a felszínre, amelyeket ha nem építünk be a stratégiánkba, akkor veszélybe kerülhet gazdasági politikánk sikeressége.

Nem szabad hagyni, hogy az euró presztízse sérüljön, mindent meg kell tenni a monetáris unió fenntarthatóságáért. Én egy olyan országot képviselek, amely utolsóként vált az euróövezet tagjává, és amelynek polgárai sikertörténetnek könyvelik el az euró bevezetését, ezért Szlovákia is hozzájárul az euró megvédéséhez minden eszközzel.

Tudatosítanunk kell, hogy a monetáris válságnak komoly politikai következménye is lehetnek: megerősíthetik az euroszkepticizmust és elbizonytalaníthatják az eurózónába készülő országokat. Segíteni és bátorítani kell azon országokat, akik még nem vezették be a közös fizetőeszközt.

Amikor az EU 2020-as stratégiáját építjük, komoly szerepet kell szánni a fenntartható fejlődést biztosító politikának. Közép-Európa energiadiverzifikációs megoldása ugyan folyamatban van, de biztosítani kell az alternatív energia fokozottabb felhasználását is, hogy a klímaváltozást csökkenteni tudjuk. Tudatosítani kell azonban azt is, hogy a jelenlegi alternatív energiapótlók kapacitása véges. Hosszú távú energiabiztonságunk szempontjából az atomenergia az, amely elegendő mennyiségű energiát tud biztosítani a legkisebb szén-dioxid-kibocsátás mellett, ezért nagy súlyt kell helyezni az ezzel összefüggő biztonságos üzemanyag-tárolás és üzemeltetés kérdésére. Elengedhetetlen az energiát biztosító modern technológiák további kutatásának ösztönzése is, mint például a fúziós reaktorok innovációja. Sok fontos kérdés merül fel, amit be akarunk építeni a stratégiánkba, komoly feladat a különböző területek jobb koordinációja és integrációja. Csak így érhetjük el, hogy a monetáris unió mellett az elengedhetetlenül fontos gazdasági unió is megvalósuljon.

  Marian-Jean Marinescu (PPE) . – (RO) Nagyon melegen üdvözlöm a Bizottság és a Tanács által előterjesztett intézkedéseket. Ha ezeket az intézkedéseket valamivel korábban fogadták volna el, a most zajló válság hatásainak jelentős részét elkerülhettük volna. A gazdasági kormányzás hiánya ahhoz vezetett, hogy nyomás alatt, az Európai Parlamenttel való konzultáció nélkül születtek döntések. Ezen túlmenően nem áll rendelkezésre semmilyen mechanizmus az elfogadott intézkedések nyomon követésére.

Tavaly nagy pénzösszegeket injektáltak bankokba. Ez szükséges intézkedés volt, de a bankok megmentése a későbbiekben nem segített a válság enyhítésében. A válság folytatódott. A Stabilitási és Növekedési Paktumot nem tartották be. Elfogadhatatlan hiányokat halmoztak fel. Az államok hasonló helyzetekben különböző intézkedéseket hoztak. Egyesek úgy döntöttek, hogy megmondják polgáraiknak az igazságot, és megszorító intézkedéseket fogadnak el. A közös szabályok hiánya különböző hatást gyakorol Európa polgáraira, még ha valamennyi tagállam hozzá is járult a válság kiváltásához. Nem fogyaszthatunk többet, mint amennyit megtermelünk, és nem költhetünk el többet, mint amennyi bevételünk van.

Pénzügyi stabilitásra van szükségünk. Ezért teljesen elengedhetetlenek az új pénzügyi stabilitási mechanizmus vagy európai monetáris alap megteremtésére irányuló javaslatok. Ezeket az intézkedéseket azonban következetes gazdaságélénkítési stratégiával és ellenőrzési és szankciós mechanizmusokkal kell támogatni. Így elmondhatjuk majd, hogy valódi, hatékony gazdasági kormányzást hozunk létre valamennyi tagállam javára.

  Mairead McGuinness (PPE) . – Tisztelt elnök úr! Tartani fogom magamat az önök szabályához. Üdvözlöm a spanyol elnökség által a termelőrendszerekkel és a versenyképességre helyezett hangsúllyal kapcsolatban tett észrevételeket. Úgy gondolom, hogy kicsit több ilyen beszélgetésre van szükség a Parlamentben, a Tanácsban és a Bizottságban.

A lassú válasszal kapcsolatos észrevételeit illetően erre figyelnünk kell, mert az európai rendszerben a válaszadás szempontjából fennáll a letargia problémája. A tagállamok gyorsabban is reagálhattak volna, amikor beütött a bankválság. Képesek vagyunk erre, de úgy tűnik, hogy ebben a konkrét esetben nem így tettünk.

Végezetül a Bizottság egy új stratégia négy pillérét keresi. Úgy gondolom, hogy a Bizottságnak meg kell vizsgálnia saját szerepét a válságban. Úgy vélem, hogy a Stabilitási és Növekedési Paktum szabályainak ellenőrzése egy „puha” hatalmi megközelítésen alapult, ami nem működött. Ha mi mindannyian, mint mások mondták, tartottuk volna magunkat a szabályokhoz, nem lenne ez a probléma. Az, hogy nagyobb hatalmat adunk önöknek, csak akkor fog működni, ha ténylegesen élnek azzal a hatalommal, amellyel már rendelkeznek.

  Elena Băsescu (PPE) . – (RO) Úgy tűnik, hogy a jelenlegi gazdasági válság alatt az Európa 2020 stratégia igazi kihívást jelent. Másrészről lehetőséget is kínál. Fontos ösztönzőként támogathatja a hosszú távon szükséges gazdasági és társadalmi reformokat. Alapjául a szolidaritás és az alkalmazhatóság elvének kell szolgálnia.

Úgy gondolom, hogy a kohéziós alapok költségvetési juttatásait meg kell tartani, mivel ezek alapvető szerepet játszanak az EU régiói között gazdasági fejlettség szempontjából fennálló egyenlőtlenségek csökkentésében. Másrészről magától értetődő, hogy az európai uniós szinten elfogadott célkitűzések nem válhatnak automatikusan nemzeti célkitűzésekké. Ezeket az egyes országok lehetőségeinek megfelelően ki kell igazítani. A román kormány egy magas szintű munkacsoportot hozott létre, amely nemzeti célkitűzéseket fog meghatározni, és ugyanakkor segíteni fog a nemzeti reformterv elkészítésében.

  Antigoni Papadopoulou (S&D) . – (EL) A piacok és a bankok úgy viselkednek, mint egy farkasfalka, ahogyan a svéd pénzügyminiszter nevezte őket, mint egy farkasfalka, amely kész széttépni a gazdaságilag gyengébb országokat. Az első áldozat Görögország volt, amelyet Spanyolország és Portugália követett. Görögország esetében láttuk az egyik oldalon, ahogy a spekulánsok könyörtelenül lecsaptak rá, a másik oldalon pedig a közösségi szolidaritást, amely nagyon későn érkezett, nagyon kemény feltételek mellett, arra kényszerítve a görög embereket, hogy nagyon súlyos áldozatokat hozzanak, és indokolt sztrájkokba kezdjenek. Úgy tűnhet, hogy a nemzetközi gazdasági válság főszereplői most az államok, nem pedig a bankok.

Tanulnunk kell ebből a csapásból. Az Európai Uniónak több közösségi szolidaritásra, a pénzügyi rendszer jobb felügyeletére, a Stabilitási Paktumnak való erőteljesebb nemzeti megfelelésre, összehangoltabb pénzügyi politikára és a versenyfeltételek egyenlőtlenségeit megakadályozó intézkedésekre van szüksége. Európa népei humánusabb Európát akarnak, amelyben kevesebb a tagállamok közötti egyenlőtlenség. Elérkezett az ideje egy reálisabb és emberbarátabb programnak 2020 Európai Uniója számára, amely odafigyel a kor kihívásaira.

  Olle Schmidt (ALDE) . – (SV) Elnök úr, Európának több együttműködésre és több szolidaritásra van szüksége – nem pedig protekcionizmusra és nacionalizmusra. Ezt tudjuk – a történelem megtanított bennünket erre.

Nehezen értem meg azt a félelmet, amely a pénzügyminisztereken nyilvánvalóan elhatalmasodik, amikor szembesülnek ezzel a tagállami költségvetések előzetes megvizsgálására vonatkozó javaslattal. Az utóbbi hónapokban még az edzett pénzügyminiszterek is féltek, vagy meg kellett volna ijedniük. Felfedezhető persze itt egy nemzeti önérvényesítési törekvés. Természetesen ellenőrizzék a többi országot, de az enyémet ne. Ellenőrizzék csak Görögországot, Spanyolországot, Portugáliát, de a saját országomat ne. Noli me tangere – ne érints meg!

Kölcsönös függőségünk nyitottságot és bizalmat igényel. A svéd és a finn kormányoknak az 1990-es évekből van tapasztalatuk komoly válságokkal kapcsolatban, és mindkettőjüknek teljes szívből támogatnia kellene Rehn biztos úr javaslatait.

  Jaroslav Paška (EFD) . – (SK) A felelős költségvetési politika az Európai Unió valamennyi országában csak az első lépés a jelenlegi helyzet megoldása felé. A következő lépésnek, amelyet bizonyosan sokkal nehezebb végrehajtani, annak kellene lennie, hogy törekszünk munkaerő-szerkezetünk megfontolt átalakítására. Az EU polgárainak nagy arányát úgymond a nem termelő ágazatok foglalkoztatják, különösen a közigazgatás, és a termelőszféra nem képes ilyen nagyszámú bürokratát eltartani, akik csak bonyolítják az életet azzal, hogy még több szabályozást és korlátozást találnak ki.

Vessen egy pillantást Ázsiára, biztos úr! Ott nincsenek ilyen nagy százalékarányban iskolázott emberek, és nincs olyan sok egyetem, mint nálunk. Rendelkeznek azonban egy kis közigazgatással és egy nem bonyolult vállalkozási környezettel, amely lehetővé teszi számukra a természetes versenyképesség kibontakoztatását, amelynek sok ember a birtokában van. Nem bonyolult, átlátható vállalkozási környezet, kevesebb közigazgatás és tágabb tér polgáraink önálló, vállalkozó és alkotó tevékenységei számára: ez a jelenlegi problémákból kivezető legjobb út.

  Andrew Henry William Brons (NI) . – Elnök úr, a gazdasági válság nem egy átmeneti betegség, amelyből az EU tagállamai hamarosan kilábalnak, teljes gazdasági egészségüket visszanyerve. Az EU és a tagállamok gazdaságpolitikai megközelítésében rendszer szintű hibák vannak. A végső soron 27 vagy több ország számára közös valuta célja azon a hamis feltételezésen alapul, hogy sok, nagyon különböző gazdaság számára megfelelő lehet ugyanaz az egyetlen valuta. A valuta értékének az általa kiszolgált gazdaság egészségi állapotát kell tükröznie.

Fennállnak azonban más, jól kirajzolódó problémák is. A globalizáció EU és tagállamai általi felkarolása egyenes út a katasztrófa felé. Nem engedhetjük meg, hogy elárasszák Európát az alacsony bérezésű országokból származó áruk és munkavállalók. Nem versenyezhetünk másképp az áruikkal, csak ha béreinket az övékével egyező szintre csökkentjük. A törvényben előírt minimálbérek nem fogják megakadályozni, hogy munkavállalóinknak a migráns munkavállalók burkoltan alá ne ajánljanak, sem népeink munkájának a kiszervezését és gyártásunk harmadik világba való áthelyezését.

  Tunne Kelam (PPE) . – Elnök úr, szeretném megköszönni Rehn biztos úrnak kedves szavait és az Észtország által az euróövezethez való csatlakozás érdekében tett erőfeszítésekbe vetett bizalmát, és biztosíthatom arról, hogy a GDP 7,5%-ának megfelelő jelenlegi pénzügyi teherrel Észtország nem fog hozzájárulni az EU átlagos adósságszintjének növeléséhez. Abban is bízok, hogy az euróövezetbe tartozó képviselőtársak pozitív példaként el fogják tudni fogadni Észtországot; ez biztató jelzést küldene Lettországnak és Litvániának is, és meggyőzné népeiket arról, hogy érdemes erőfeszítéseket tenni, és hogy minden jelöltet érdemeinek megfelelően kezelnek.

Az euróövezethez való csatlakozás e pillanatban nem csak előjog. Egyben szolidaritási kötelezettségek vállalásával és már kezdettől fogva a konszolidációs paktumhoz való hozzájárulás teljesítésével is jár, de meg győződésem, hogy ez a helyes döntés; az EU-ra nemcsak úgy kell tekinteni, mint lehetőségre, hogy kapjunk, hanem mindenekelőtt mint esélyre, hogy hozzájárulhatunk közös ügyünk előmozdításához.

  Danuta Jazłowiecka (PPE) . – (PL) Az Európai Unió gazdasági kormányzásáról folyó mai vita alapvető jelentőségű, mert az európai integráció további erősítésének kérdését érinti. Fejlett gazdasági kapcsolataikra tekintettel a tagállamoknak egyformán felelősséget kellene érezniük az európai stabilizációs mechanizmusért és Európa teljes gazdasági helyzetéért.

Úgy gondolom, hogy közülünk senkinek sem lehet kétsége afelől, hogy az állami kötelezettségek és kiadások pontos nyomon követése (az elnök félbeszakítja a felszólalót), a költségvetések és reformtervek létrehozására irányuló folyamat korai szakaszban történő összehangolása a tagállamokban és a válság idejére szóló segélymechanizmus olyan intézkedések, amelyek a helyes irányba mutatnak. A Stabilitási és Növekedési Paktum elveinek lelkiismeretes végrehajtását kiemelten kellene kezelni. Ez a költségvetési és makrogazdasági stabilitás biztosításának kulcsa az Európai Unióban. Miközben a büntetési csomag és a megnevezés és megszégyenítés elve alapvetőek a tagállamok fegyelmezésében a paktum elveinek és az alapvető reformoknak a bevezetése során, a pénzügyi szankciókkal kapcsolatban fenntartásaim vannak. Merthogy ezek a szankciók, amelyeket olyan tagállamok esetében használnak, amelyek már egyébként is nehéz helyzetben vannak, éppen az ellenkező hatást érhetik el, ezen országok gazdaságára nézve káros hatást..

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót.)

Ezért azt kérném, hogy tervezzük felelősen Európa jövőjét.

  Liisa Jaakonsaari (S&D) . – (FI) Elnök úr, válság esetén a pszichológiai reakció vagy az, hogy összegömbölyödünk, mint egy sündisznó, vagy másokat hibáztatunk, ellenségeket keresünk, vagy megoldásokat próbálunk találni. Európa most ennek a háromféle megközelítésnek lehet szemtanúja: egyrészről sok országban erősödik a nacionalizmus és a protekcionalizmus; másrészről új megoldások keresése folyik, mint a Bizottság esetében. Ezeket nagyon nagyra kell értékelnünk. Minél erősebb az Európai Unióban és nemzeti szinten a politikai rendszer, annál jobban meg tudjuk szelídíteni a piaci erőket. Máskülönben nem fog menni.

Egy dolgot azonban véleményem szerint abbahagyhatnánk, és ez Görögország gúnyolása. A görög nemzet, a görög miniszterelnök és a görög politikusok most megérdemlik tiszteletünket, mivel néhány nagyon nehéz döntést hoznak meg. Mint Schmidt úr mondta, az 1990-es évek elején Finnország és Svédország járt úgy, mint most Görögország. Ugyanilyen nehéz döntéseket kellett meghoznunk, de sikerrel jártunk.

  Elnök. – Sajnálom, hogy félbe kell szakítanom önt. A teremben ülők bizonyára észrevették, hogy pontosan egy perc elteltével félbeszakítottam a felszólalót, annak ellenére, hogy nagyon szép dolgokat mondott Görögországról; próbálok olyan objektív elleni, amennyire csak lehet.

  Michael Theurer (ALDE) . – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, az európai gazdasági kormányzás működő rendszeréről folyó jelenlegi vitában véleményem szerint elhanyagolják a hosszú távú szemléletet. Most van itt a megfelelő idő a rövid távú stabilizációs intézkedések hosszú távú stratégiába való beépítésére. Szükségünk van a piacgazdaság jövőképére. A szociális piacgazdaság alapelvét már a Lisszaboni Szerződés meghatározta. Ezt most életre kell keltenünk.

A szociális piacgazdaság volt a Németország gazdasági csodáját megalapozó sikeres modell. Walter Eugen, a gazdasági csoda vezérlő szelleme már 1950-ben megjegyezte, hogy az állam gazdasági tevékenységének a gazdaságot szabályozó rendszerek kialakítására kell összpontosítania, nem pedig a gazdasági folyamatok irányítására. Ezért sürgetem a szabályozói megközelítést, vagyis azt, hogy az állam az általános jogalkotás révén befolyásolja a gazdasági tevékenység alapfeltételeit. Nem az állam teremti a munkahelyeket, de meg kell teremtenie a munkahelyteremtés szabályozási keretét, és erre kell összpontosítanunk. A versenyképesség nem a gazdasági tevékenység kezdete, hanem az eredménye.

  Franz Obermayr (NI) . – (DE) Elnök úr, az Európa 2020 stratégiában kezelnünk kell a jelenlegi válság gyökereit. Lenne értelme amerikai mintára monetáris uniót bevezetni a pénzügyi politika szükséges központi ellenőrzése nélkül? A válasz nem. Nem szabad megengedni, hogy az euró a kötelező szolidaritáson alapuló óriási újraelosztási mechanizmussá változtassa az EU-t. Ha monetáris uniót akarunk, annak kemény monetáris uniónak kell lennie.

Ezen túlmenően a szabad pénzügyi piacokat a jövőben nem szabad a reálgazdaságtól elkülönülő területnek tekinteni. Ezért az Európa 2020 stratégiában világos szabályokra van szükségünk a spekulánsok és a fedezeti alapok kezelésére. Az Ausztria és tegnap Németország által javasolt irány a pénzügyi tranzakciós adó felé, amely a bankok és a pénzügyi ágazat nyereségeinek megadóztatását jelenti, egyértelműen a helyes megközelítés. Adjunk jelzést adófizetőinknek, és végre emlékeztessük kötelezettségeire a pénzügyi ágazatot. Bátrabbnak kell lennünk a szabályok tagállamokra való alkalmazásában is. Az olyan államokat, amelyek szándékosan meghamisítják adataikat, egész egyszerűen ki kell vetnie magából az euróövezetnek. Azoknak az országoknak, amelyek csalást követnek el, távozniuk kell.

  Paul Rübig (PPE) . – (DE) Elnök úr, Rehn úr, hölgyeim és uraim, az Európa 2020 stratégia különleges kihívás elé állít bennünket. Összességében a kis- és középvállalkozásokra (kkv-kra) kell összpontosítanunk. Gondoskodnunk kellene arról, hogy 2020-ra a kis- és középvállalkozások átlagos sajáttőkearánya legalább 20% legyen.

Erős kkv-kra van szükségünk Európában, mert ezek foglalkoztatják a munkaerő kétharmadát, ezek termelik meg a bruttó nemzeti termék 50%-át, és ezek fizetik az adók 80%-át. A Bizottság egyszerűen elfelejtett ebben a programban olyan célkitűzéseket szerepeltetni, amelyek erősítik a kis- és középvállalkozásokat.

Rehn úr, nyomatékosan felszólítom önt, hogy intézkedjen a kkv-k nevében, és fogalmazzon meg célkitűzéseket e vállalatok és alkalmazottjaik helyzetének erősítése érdekében.

  Milan Zver (PPE) . – (SL) A mai a jobb viták közé tartozik a pénzügyi és gazdasági válság és különösen annak tárgyában, hogy ez hogyan játszódott le Görögországban, és a legtöbb hozzászólás alapvetően azzal a kérdéssel foglalkozott, hogy hogyan kellene a jövőben kormányoznunk az Európai Uniót. Egyet kell értenem azonban azzal is, amire azok a felszólalók mutattak rá, akik az e helyzet iránti felelősséget igyekeznek tisztázni. Véleményem szerint ez az előre vezető út, és fontos, hogy rátérjünk erre az útra. Kérdéseket kell feltennünk egyes európai intézmények felelősségével kapcsolatban, és nemcsak az intézmények kollektív felelősségét illetően, hanem hogy pontosan ki miért felelős.

Javasolhatom ezért, hogy vegyük elő például Almunia urat, a gazdasági és monetáris ügyekért felelős korábbi biztost, aki hivatali ideje alatt meglehetősen kritikus volt egyes országokkal szemben, majd felmerült a görög probléma. Felszólítom, hogy tisztázza szerepét e történetben, és ha ezt nem teszi, le kellene mondania.

  Seán Kelly (PPE) . – Elnök úr, először is, az utóbbi néhány hétben intézkedéseket léptettünk életbe egy olyan pénzügyi válság kezelésére, amely már bekövetkezett – ezt a pénzügyi válságot a szabályozás hiánya, a felügyelet hiánya és a kormányzás hiánya okozta. A mai intézkedésekkel e helyzetek megelőzésére törekszünk, hogy a jövőben ne következhessenek be, és ezeket az intézkedéseket csak üdvözölni lehet.

Mindannyian jobban teljesítünk, ha valaki a vállunk fölött áthajolva szemmel tart bennünket. Ez a kormányokra és az egyénekre egyaránt vonatkozik. Ezért nagyra értékelem, amit ma elvégeztünk, és úgy gondolom, hogy mától kezdve át kellene térnünk arra, hogy elbánjunk a pénzügyi terroristákkal, vagyis a minősítő intézetekkel és a spekulánsokkal, akik feldúlják az emberek életét, és szuverén kormányokat próbálnak megbuktatni. Ezzel a kettős megközelítéssel – a politikai szintű kormányzást és a pénzügyi terroristákat kezelve – talán jobb jövőnek nézhetünk elébe.

  Karin Kadenbach (S&D) . – (DE) Elnök úr, Rehn úr, López Garrido úr! Ma a közös európai gazdasági kormányzásról beszélünk. Úgy gondolom, hogy ideje felismernünk, hogy a piac nem rendelkezik önálló értékkel, és nem Európa polgárainak kell a piacot szolgálniuk, hanem a piac van azért, hogy kiszolgálja az embereket, az 500 millió európait.

Meggyőződésem, hogy konszolidációra és növekedésre van szükségünk, de mindkét fogalomhoz egy másik szempont is kapcsolódik, vagyis egyrészt társadalmi szempontból felelős konszolidációról, másrészt fenntartható növekedésről van szó. Ennek eléréséhez bizalomra van szükség, az európai embereknek pedig perspektívákra van szükségük. Csak akkor tudunk azonban számukra ilyen perspektívákat felkínálni, ha meg tudjuk ígérni nekik, hogy olyan Európában fognak élni, amelyben részesülhetnek a jólétből, vagy olyan intézkedéseket léptetünk életbe, amelyek biztosítják ezt. A jövő Európájában nem fordulhat elő, hogy a növekedésnek csak kevesek látják hasznát.

  Rachida Dati (PPE) . – (FR) Elnök úr, először is igaz, hogy polgártársaink körében nagy félelmet keltett a görög válság hirtelen kitörése és mélysége, félelmet, amely véleményem szerint jogos. Még egyszer, ez nem azt jelenti, mint ahogyan egy képviselőtársam már elmondta, hogy ujjal kellene mutogatnunk Görögországra. Mindazonáltal fontos, sürgős – mint ahogyan egy ideje már mondogatjuk –, hogy levonjuk a szükséges tanulságokat, és így politikusabb Európát építhessünk, és elmozdulhassunk a gazdasági kormányzás felé. A gazdasági kormányzásra most sürgősen javaslatot kellene tenni.

Úgy tudom, hogy a Bizottság a nemzeti költségvetések előzetes ellenőrzését javasolja. Személy szerint nem hiszem, hogy más témára kellene átnyergelnünk. Amire alapvetően és sürgősen szükség van, az az európai gazdasági kormányzás, és nem pedig a nemzeti költségvetések Bizottság általi előzetes ellenőrzése. Úgy gondolom, hogy ez a javaslat nemcsak alkotmányossági következetlenségeket tárna fel, hanem késedelmeket és bonyolultságot idézne elő, amire Európának most egyáltalán nincs szüksége. Ami sürgősen szükséges, az az európai gazdasági kormányzás, nem pedig a nemzeti költségvetések előzetes ellenőrzése.

  Vasilica Viorica Dăncilă (S&D) . – (RO) Mindannyian tudjuk, hogy az Európa 2020 stratégiát azzal a céllal indították el, hogy segítsen az Európai Uniónak kilábalni a jelenlegi gazdasági válságból, és felkészítse gazdaságát az új évtizedre. Komoly probléma azonban, hogy az Európa 2020 stratégia még az egyik legfontosabb közös politika átdolgozására, nevezetesen a közös agrárpolitika reformjára nézve sem ad világos iránymutatást.

Ezt még súlyosabbá teszi, hogy a mezőgazdaságra mint az EU 2020 stratégia célkitűzéseinek elérése szempontjából létfontosságú politikai eszközre való utalást csak az utolsó pillanatban illesztették be. Ezért még csak meg sem lepődünk azon, hogy e dokumentumban túlságosan kevés szó esik a mezőgazdasági politikákról. E tekintetben az EU 2020 stratégia tartalmaz néhány elképzelést a leendő KAP-ról. Nem jelöl ki azonban számára kulcsfontosságú stratégiai szerepet egy szélesebb, globális megközelítés részeként, figyelembe véve azokat az óriási kihívásokat, amelyeket az élelmiszer iránti globális kereslet megkétszereződésének kilátása és az éghajlatváltozás jelent.

  Czesław Adam Siekierski (PPE) . – (PL) Hölgyeim és uraim, nem rendelkezünk részletes elemzésekkel az euróövezeti válság és a görögországi gazdasági összeomlás okairól, sem azokról a veszélyekről, amelyek más országokat fenyegetnek. A globális pénzügyi válság az oka ennek a helyzetnek, amely gazdasági válsággá alakult át, vagy saját hibáinkkal, gondatlanságunkkal és tétlenségünkkel állunk szemben?

Mondjuk ki világosan és őszintén, hogy Uniónkban nem hangoltuk össze a pénzügyi politikát. Nem tartottuk magunkat a Stabilitási és Növekedési Paktumhoz, és nem tartottuk fenn a pénzügyi fegyelmet. A nemzeti költségvetések gyakran elrugaszkodtak a valóságtól: az állam kormányzását magas költségek, alacsony bevételek és a felelősség hiánya jellemezték. Szeretném megkérdezni: hol volt az Európai Központi Bank? Hol volt a Bizottság?

Mondjuk ki őszintén, hogy a probléma ott van elásva, hogy a tagállamok nem teszik lehetővé költségvetéseik uniós intézmények általi ellenőrzését, értékelését és elemzését. Az utóbbi években főként a Lisszaboni Szerződésre koncentráltunk, és kevesebb figyelmet fordítottunk a gazdasági unióra, különösen a monetáris unióra.

  Diego López Garrido , a Tanács soros elnöke. – (ES) Elnök úr, valóban azt mondhatjuk, hogy az Európai Unió olyan helyzettel néz szembe, amely hasonlít a fájdalmas története során felmerült más helyzetekhez, amelyek kedvezően megoldódtak. Európa válaszúton áll, ahogyan a II. világháború után is állt, ami az akkor még ilyen néven nem ismert Európai Unió születését eredményezte. Ez történt a berlini fal leomlásakor is, amikor éppen akkor egyesítették újra Európát, amikor válság állt elő az európai monetáris rendszerben. A válasz a továbblépés és egy új szerződés elfogadása volt. Ezt tettük ennek az évszázadnak a kezdetén a Lisszaboni Szerződéssel, és ez az egyedüli kivezető út a mostanihoz hasonló nehéz helyzetekből.

A többi alternatíva természetesen egyértelműen populizmus vagy protekcionizmus, és ezek nem választási lehetőségek. Az egyértelmű választás egy olyan Európa felé való elmozdulás, amely megoldja hiányosságait, amelyek ennek a rendkívül komoly válságnak a felmerülésekor váltak nyilvánvalóvá, amelyhez foghatóval mi itt a Parlamentben még soha nem találkoztunk.

Ezért a deregulált piacok helyzetére; a termelési rendszer súlyos hatásokkal járó, a munkanélküliség formájában társadalmi hatást kifejtő versenyképességének hiányára; a hiány problémájára, amelynek részeként a 27-ből 20 ország ellen indult a túlzott hiány esetén követendő eljárás; valamint a gazdasági kormányzás nyilvánvaló hiányára az Európai Unióban a helyes válasz nem kevesebb Európa, hanem több Európa. Így kell most azonnal reagálni erre a helyzetre.

El kell mondani, hogy volt válasz, hogy az Európai Unió reagált, és utalok Rehn úr és jómagam korábbi felszólalására, amelyben elmondtuk, hogy az Európai Unió hogyan reagált. Jelenleg azonban még gyorsabban pereg az idő, és úgy gondolom, hogy gyorsabbnak kell lennünk a válaszadás során, amelynek segítenie kell megoldani az Európai Unióban még mindig fennálló, a válság által kiélezett alapvető problémákat.

Ezért azt szeretném javasolni, hogy az Európai Unió intézményei és természetesen a Parlament is működjenek együtt azzal az öt szemponttal kapcsolatban, amelyek terén véleményem szerint gyorsabban kell lépni. A helyesen eltervezett és megkezdett feladatot kell felgyorsítanunk, befejeznünk vagy elvégeznünk.

Az első szempont a szolidaritás. Mélyítenünk kell a szolidaritást az euróövezetben, ezért volt annyira helyes a Görögországnak nyújtott segély, és ezért volt annyira helyes az a döntés, hogy hozzuk létre ezt a 750 millió euró összegű alapot – hároméves időszakra, így ez még nem teljesen állandó –, hogy megelőzzük az államháztartások lehetséges nehéz helyzeteit és az államháztartások egyensúlyhiányát. Úgy gondolom, hogy ez alapvető elem, és helyes volt, hogy erre a Tanács javaslatot tett, és azt május 9-én elfogadta. Ezzel párhuzamosan futott az Európai Központi Bank intézkedése, amely most is beavatkozást folytat, és adósságot vásárol a tagállamoktól a Lisszaboni Szerződés által megengedett csatornákon keresztül.

Másodsorban a Parlament éppen ma vizsgál meg egy pénzügyi felügyeleti csomagot. Bizonyos fokig tegnap, a Gazdasági és Pénzügyi (ECOFIN) Tanácsban előzetest kaptunk ebből a fedezeti alapokról szóló rendelet elfogadásával. Tehát meg tudjuk csinálni, természetesen meg tudjuk csinálni. Ez a rendelet elkészült, de mielőbb le kell zárnunk a Tanács és a Parlament között a teljes pénzügyi felügyeleti csomagról folyó tárgyalásokat. Ez a csomag mellesleg a minősítő intézeteket is szabályozza, mert – a képviselők által előterjesztett javaslatok vagy kérdések egyikével összefüggésben – a minősítő intézetek az európai hatóság általi felügyelet hatálya alá fognak tartozni.

Harmadsorban el kell köteleznünk magunkat a versenyképesség mellett. Ezért nagyon fontos, hogy júniusban elfogadjuk és elindítsuk az Európai Tanácsban a 2020-as stratégiát, és hogy ez számszerűsítse a célokat, köztük a szegénységre és a társadalmi integrációra vonatkozó célokat, amelyeket még nem számszerűsítettek. Ennek olyan stratégiának kell lennie, amely létrehozza saját kormányzását, és ennek a kormányzásnak sokkal igényesebbnek kell lennie, mint a Lisszaboni Szerződés gyakorlatilag nem létező kormányzásának, ahogyan Verhofstadt úr korábban mondta. Pozitív ösztönzőket is fel kell használnia a célok elérésének biztosítására, mint amilyen például az európai források vagy a strukturális alapok felhasználása.

A negyedik fontos elem a Rehn biztos úr által május 12-én előterjesztett, a gazdaságpolitikák koordinálásáról szóló csomag, amelyet az ECOFIN Tanácsban tegnap vizsgáltak meg. Abszolút alapvető, hogy megfeleljünk a Lisszaboni Szerződésnek, amely az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSz.) 5. cikkében meghatározza, hogy a tagállamok kötelesek – nem azt mondja, hogy ez helyes vagy kívánatos, hanem hogy kötelesek – összehangolni gazdaságpolitikáikat és foglalkoztatási politikáikat, és összehangolhatják szociálpolitikáikat is. Ezen irányvonalak mentén úgy gondoljuk, hogy az EUMSz. 136. cikkének végrehajtása, amelyet ez a bizottsági javaslat állapít meg, nagyon fontos, és fel kell gyorsítanunk ennek a gyakorlatba való átültetését is.

Végezetül azt is gondolom, hogy fel kell gyorsítanunk a nemzetközi pénzügyi tranzakciókra kivetendő adóra vonatkozó vitát vagy a döntést, amelyet véleményem szerint a G20-csoportban fel kell vetni.

Arra szeretném kérni a Parlamentet, hogy támogassa ezeket a nagyon jelentős és fontos pontokat, amelyek előrelépést jelentenének az Unió gazdasági kormányzásaként vagy kormányaként leírt cél felé, így mielőbb döntés születhet erről. Nem várhatunk sokkal tovább erre.

Úgy vélem, hogy az EU egysége soha nem volt még annyira alapvető, mint most, és most nemcsak az uniós tagállamok közötti egységről beszélek, hanem az intézmények közötti egységről is. A Parlament egy európai intézmény, a Bizottság egy európai intézmény és a Tanács is egy európai intézmény. Az intézményeknek ebben az időszakban együtt kell dolgozniuk, hogy konszolidálható legyen az Unió kormányzása és a felmerült alapvető problémák megoldása felé tett elmozdulás. Legyen ez egy új politikai szakasz nyitása iránti elkötelezettségünk kifejeződése az EU-ban, amely hasznos a polgárok számára, akik ezt várják tőlük. Nem várnak semmi mást, azt várják, hogy pontosan ezt tegyük.

  Olli Rehn , a Bizottság tagja. – Elnök úr! Köszönöm a képviselőknek a nagyon komoly és tartalmas vitát, amely tükrözte a súlyos helyzetet, amellyel most Európában szembesülünk. Hadd mondjam el először azt, hogy nagyon nagyra értékelem a széles körű támogatást, amelyet az Európai Parlament a gazdasági kormányzás megerősítéséhez nyújt. Nagyon figyelmesen meghallgattam López Garrido miniszter urat is, és köszönöm a spanyol elnökség támogatását és az ez ügyben, valamint más ügyekben való kitűnő együttműködését.

Tökéletesen egyetértek azokkal önök közül, akik a monetáris unió kiegészítéseképpen gazdasági uniót sürgetnek. Ez az előremutató út, és ez a döntő tanulság, amelyet le kell vonnunk a válságból. Három erősségen kell dolgoznunk. Először is éberségre van szükségünk a Görögországban és Európában másutt kialakult válság azonnali megoldásához. Elkerültük, hogy Európa földjén is bekövetkezzen a Lehman Brothers bukásához hasonló eset, de természetesen még nem vagyunk túl a nehezén, ezért továbbra is éberen és elszántan kell őrködnünk a pénzügyi stabilitás felett Európában, és védenünk kell kontinensünk még mindig törékeny gazdasági fellendülését.

Másodszor fel kell gyorsítanunk, el kell mélyítenünk és be kell fejeznünk a pénzügyi piacok, a bankadók, a fedezetlen eladás és a hitelminősítő intézetek szabályozói reformját. Sokkal jobb európai szinten fellépni, és azt a lehető leghamarabb tenni.

Keretet kell létrehoznunk a pénzügyi piacok rendszer szintű hibáinak kijavítására, és ezzel kapcsolatban nagyon is egyetértek Jaakonsaari asszonnyal és Swoboda úrral. A piac jó szolga lehet ugyan, de rossz gazda, és mint Theurer úr mondta, a szociális piacgazdaság alapvető elképzeléséért kell dolgoznunk a szabályozói reform megvalósításával a pénzügyi piacok hiteles jogi keretének megteremtése érdekében.

Harmadszor, tovább kell lépnünk az európai gazdasági kormányzás megerősítésével kapcsolatos döntésekre; megelőző költségvetési felügyelet révén meg kell erősítenünk a Stabilitási és Növekedési Paktumot; működőképes szankciókat kell életbe léptetnünk, amelyeknek szabályokon kell alapulniuk, mint Kallas úr mondta, és ellenőrzési hatásköröket kell biztosítanunk az Eurostat számára..

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót)

  Elnök. – Képviselőtársak, ez egy nagyon fontos vita összefoglalása. Szeretném arra kérni önöket, hogy korlátozzák a minimálisra beszélgetéseiket a teremben, és adják meg a tiszteletet a biztos úr záró megjegyzéseinek. A szó a biztos úré.

  Olli Rehn , a Bizottság tagja. – Tisztelt elnök úr! Már eléggé hozzászoktam ehhez, de nagyra értékelném, ha a Parlament némi érdeklődést tanúsítana a mondanivalóm iránt.

A válság azonnali megoldása, a teljes pénzügyi piaci reform és a gazdasági kormányzás megerősítése: ez a három fő feladat, amelyen most mielőbb dolgoznunk kell.

Egyetértek Marinescu úrral, aki a Bizottság közleményére utalt, és ez valóban sokkal több, mint amire akár fél évvel ezelőtt is bárki gondolhatott. Kérem, olvassák el az európai gazdasági kormányzás megerősítéséről szóló közleménynek azt a 10 oldalát. Tíz oldal rövidnek tűnhet, de tele van konkrét kezdeményezésekkel. Ennek az anyagnak súlya van, és Európában éppen erre van szükségünk. Rövidesen konkrét javaslatokkal, jogalkotási javaslatokkal fogok előállni.

Megragadtuk a kezdeményezést, és tovább fogunk lépni. Verhofstadt úr azt mondta, hogy nem lenne szabad a munkacsoportra várnunk. Nos, aktívan és konstruktívan hozzájárulunk a Herman Van Rompuy elnök úr elnökletével működő munkacsoport munkájához, de igen, élni fogunk kezdeményezési jogunkkal, és hamarosan konkrét jogalkotási javaslatokat fogunk előterjeszteni a gazdasági kormányzás megerősítéséről.

Ez a közösségi módszer lényege, és önök is ezt sürgették ma, mégpedig nagyon helyesen. Nem engedhetjük meg magunknak a várakozás luxusát, hanem késedelem nélkül cselekednünk kell. Most abszolút elengedhetetlen, hogy továbblépjünk ezekkel a kezdeményezésekkel.

Ezért azzal kívánom lezárni szavaimat, hogy az intézmények szövetségére van szükségünk a célkitűzések véghajtásához. Az Európai Unió legjobb eredményeit mindig a Parlament és a Bizottság szövetségével érte el, ezért e tekintetben számítok az önök támogatására. Az is fontos, hogy nyitott megközelítés alkalmazásával a nemzeti parlamenteket is bevonjuk, ahogyan Goulard asszony javasolta.

Ami azonban a legfontosabb, kérem, emlékezzenek arra, hogy az Európai Parlament az Európai Unióban valamennyiünknek segíthet abban, hogy gyorsabban és eltökélten lépjünk fel. Ezért kérem, győzzék meg választópolgáraikat, és segítsenek nekünk a tagállamok és nem csak a spanyol elnökség meggyőzésében, amely nagyon mély meggyőződéssel rendelkezik. Bízok abban, hogy önök képesek hangjukat hallatni és hallatni is fogják, és számítok arra, hogy önök nagyon erőteljes és határozott álláspontot foglalnak el az Európa 2020-ról szóló állásfoglalásban a Parlament ezen üléshete folyamán.

Kedves barátaim! Semmi sem lehet számunkra annyira fontos, mint hogy teljes gőzzel haladjon a gazdasági kormányzás megerősítése Európában.

  Elnök. – A vitát lezárom.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

  George Sabin Cutaş (S&D) , írásban. – (RO) Ha érdemes valamilyen tanulságot levonni a jelenlegi gazdasági válságból, akkor az csak a szolidaritás lehet. Az a tény, hogy egy globalizált világban élünk, amelyben az államok gazdaságai kölcsönösen függenek egymástól, egyáltalán nem új. Az országok azonban nem hagytak fel izolacionista logikájukkal, amelynek keretében a gazdasági kihívásokra nemzeti szinten alkalmaznak megoldásokat, azok szélesebb léptékű hatásának mindenfajta figyelembevétele nélkül.

A lisszaboni stratégia amiatt fulladt kudarcba, hogy a tagállamok nem vállaltak politikai elkötelezettséget aziránt, hogy élen járjanak célkitűzéseinek elérése során. Annak biztosítása érdekében, hogy az EU 2020 stratégia sikert hozzon, ahol a lisszaboni stratégia megbukott, a nemzeti reformprogramokat európai szinten hatékonyabban nyomon kell követni. A társadalmi integrációnak is a helyes gazdasági kormányzás egyik fő célját kell képeznie, és az állami szolgáltatásnyújtóknak meg kell tanulniuk, hogy a pénzügyi nyereség elé helyezzék az embereket.

  João Ferreira (GUE/NGL) , írásban. – (PT) Alig több mint egy évtizeddel az euró létrehozása után beigazolódnak az akkoriban elhangzott figyelmeztetéseink. A nagyon különböző fejlettségi stádiumú gazdaságok integrációja névleges konvergenciakritériumok és egyedi monetáris és árfolyam-politikák mellett – amelyek mind a nagyhatalmak szükségleteinek kielégítését szolgálják – tovább súlyosbította az EU-ban az egyenlőtlenségek miatti válságot, és olyan helyzethez vezetett, amelyben kérdésessé váltak a periférikus gazdaságok.

Az általuk létrehozott válsággal szembesülve a spekulatív pénzügyi tőke döntéshozatali központjai – valamint az EU intézményeiben és a kormányokban lévő intézményi kiterjesztéseik – éppen most indítottak új és másfajta támadást Európa népeivel és munkavállalóival szemben. Az EU urai úgy döntöttek, hogy elragadják a tagállamok költségvetési hatásköreit, és ezt nem a szolidaritás nevében tették, amely koncepció egyre idegenebb tőlük, hanem a stabilitás nevében, amelyet a nagyhatalmak az euró tekintetében követelnek; ez a demokrácia és a népek szuverenitásának tűrhetetlen arculcsapása. Ezt az arculcsapást színtiszta szociális terrorizmusnak minősíthető intézkedések kísérik, amelyeknek a nemzeti kormányok jámboran alávetik magukat. Az úgynevezett „európai gazdasági kormányzásra” és a zajló integrációs folyamat egyre antidemokratikusabb jellegére az Európa-szerte küszködő munkavállalók adják meg a választ. A szükséges változás ebből a küzdelemből és annak az előrelépés irányába ható hajtóerejéből fog kibontakozni.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL) , írásban. – (PT) Sajnálatos, hogy az Európai Tanács és a Bizottság azzal a kijelentéssel érkeztek ide, hogy a költségvetési fegyelem keretében hoznak intézkedéseket a pénzügyi és termelési problémák megoldására, és hogy a munkacsoport létrehozását a hosszú távú intézkedések szempontjából nagy diadalként tüntetik fel.

A tétova intézkedések késedelmének elismerése ellenére az EU spanyol elnökségének és a Bizottságnak a képviselői azt erősítették meg itt, hogy a kapitalista integrációnak ugyanazon az útján fognak továbbhaladni, és azt tovább fogják építeni; teljes körükben a fejetlenség. Jobbnak látják figyelmen kívül hagyni, hogy az úgynevezett „ideiglenes stabilizációs intézkedés” és a kapcsolódó alap semmi másra nem lesz jó, mint hogy tompítsa a pénzügyi válság fájdalmát, és elrejtse azt a tényt, hogy csak a jelenlegi politikákkal való szakítás és az irányváltás hozhat társadalmi előrehaladást. E célból létfontosságú elsőbbséget biztosítani a termelésnek, a minőségi közszolgáltatásoknak, a jogokat biztosító munkahelyek teremtésének, a fizetéseknek, a méltányos nyugdíjaknak, a társadalmi integrációnak és a jövedelmek méltányos megosztásának és elosztásának.

Mindez azonban valódi gazdasági és társadalmi kohéziót igényel, az Unió költségvetésének világos megerősítésével, szolidaritással, több közpolitikával és a gazdaság alapvető ágazatainak állam általi ellenőrzésével.

  Edit Herczog (S&D) , írásban. – (HU) A gazdasági válságból való kilábalás útja igen rögös, ráadásul az eurózónát megingatták a Görögországban és más tagállamokban is jelentkező fiskális problémák. Mindez felvetette a kérdést, hogy vajon Európa képes-e felvenni a versenyt az Egyesült Államok vagy Kína gazdasági erejével. Ez okból az Uniónak az EU 2020 stratégiával hatékony választ kell adnia a gazdasági és pénzügyi válságra, versenyben kell, hogy tartsa ennek az 500 millió ember életét meghatározó blokk gazdasági erejét, vagyis, hogy a 27-ek ne maradjanak le gazdasági és politikai riválisaik mögött. Napjaink kihívásainak összetettsége integrált politikai eszközrendszert tesz szükségessé. Kiemelt jelentőséget kell, hogy tulajdonítson az Európai Unió a kutatásnak és az innovációnak az olyan kihívások, mint például az éghajlatváltozás és a növekvő globális verseny megoldása érdekében. S mivel a válság utáni időszakban a növekedés és a munkahelyteremtés kutatás és innováció által történő ösztönzése minden eddiginél fontosabbá vált, ezt javaslom az EU 2020 stratégia elsőszámú céljaként rögzíteni. Megalapozott félelmünk azonban, hogy a jelenlegi költségvetés nem fedezi kellőképpen a XXI. század kihívásainak való megfeleléshez szükséges pénzügyi igényeket. A költségvetési bizottság tagjaként arra kérem fel az Európai Bizottságot, hogy terjesszen elő egy olyan bátor, ambiciózus, de egyben megvalósítható új költségvetési modellt, amellyel sikerre lehetne vinni az EU 2020 stratégiát.

  Anneli Jäätteenmäki (ALDE) , írásban. – (FI) Kitűnő, hogy az Európa 2020 stratégia figyelembe kívánja venni a fiatalokat. Nem megy azonban elég messze, tartalma korlátozott és pesszimista, és nincs benne elég konkrét célkitűzés, ezekből többre lenne szükség. A fiatalok munkanélküliségére vonatkozó számadatok riasztóak. Ez több mint kétszer annyi, mint más munkanélküliségi kategóriákban. Lettországban és Spanyolországban a fiatalok közel fele munkanélküli. Minél tovább maradnak az emberek munkanélküliek, annál nagyobb nemcsak a szegénység, hanem a kirekesztés kockázata is. A csak kevés munkatapasztalattal rendelkező fiatalok rosszabb helyzetben vannak a munkaerőpiacon, különösen akkor, amikor létszámleépítésekre kerül sor. Az előrejelzések szerint munkaerőhiány lesz. Nem vehetjük azonban magától értetődőnek, hogy azok a fiatalok, akik most munkanélküliek, képesek lesznek kielégíteni ezt a munkavállalók iránti jövőbeni igényt. Nem szükségszerűen vezet egyenes út a tartósan munkanélküli fiatalok társadalomba való újbóli beilleszkedéséhez. Konkrét intézkedésekre van szükségünk. A fiataloknak munkahelyekre van szükségük, nem ígéretekre. Nagyon fontos, hogy felelősséget vállaljunk a jövőért, és hogy továbbra is valamennyi tervünk középpontjában a gyermekek és a fiatalok álljanak.

  Lívia Járóka (PPE) , írásban. – (HU) A tagállamok gazdaság- és foglalkoztatáspolitikáját közös elvek szerint összehangoló 2020-as stratégia útnak indítása jelenti az előttünk álló talán legfontosabb feladatot. Szeretném üdvözölni, hogy a fenntartható szociális piacgazdaság, a környezetvédelem és az innováció szempontjai mellett a stratégia nagy hangsúlyt fektet a szegénység és kirekesztés elleni küzdelemre, illetve a társadalmi kohézió erősítésére, amely az előbbieknek is feltétele, és amely a spanyol–belga–magyar elnökségi trió programjának egyik alappillérét jelenti. Fontos előrelépésnek tartom, hogy az Európai Bizottság, a stratégiához kapcsolódó integrált iránymutatásainak második felében ambiciózus és számszerűsített célokat fogalmaz meg e téren, mind az aktív korú lakosság 75%-os foglalkoztatottsága, mind pedig a nemzeti szegénységi küszöb alatt élők számának 25%-os csökkentésével. A fenti célok teljesítésének nyomon követése és ellenőrzése, illetve a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem értékelése céljából érdemes megfontolni a 2001-es laekeni Európai Tanács által elfogadott „Laekeni indikátorok”, illetve azok időközben bővített és tovább részletezett komponenseinek alkalmazását. A laekeni indikátorok részletes és megbízható képet adnak a társadalom egyes csoportjainak a közélet bizonyos szegmenseiben elfoglalt helyzetéről, és az elmúlt években számos uniós intézmény – köztük az Eurostat – alkalmazta sikerrel.

  Danuta Jazłowiecka (PPE) , írásban. – (PL) A vita tárgyát képező Európa 2020 stratégia fő céljának a gazdasági növekedés biztosításának kellene lennie az Európai Unióban, valamint a foglalkoztatás növelésének. Az általunk hozott intézkedéseknek a gazdasági tevékenység fokozására és ily módon a hosszú távon fenntartható gazdasági növekedés elérésére kellene irányulniuk. A Bizottság által javasolt mutatókat ki kellene egészíteni az infrastrukturális telítettség mutatójával a távinformatika, a közlekedés, az energia, a környezet és a szociális ügyek területén. A jól fejlett infrastruktúra a belső piac hatékony működésének alapja, amely végül a belső kereslet és a gazdasági tevékenység növekedéséhez vezet. Ezen túlmenően a jól fejlett infrastruktúra szükséges a régiók fejlettsége közötti különbségek csökkentéséhez, ami jobb versenyképességhez és erősebb gazdasági, társadalmi és területi kohézióhoz vezet. Továbbá szeretném megemlíteni a foglalkoztatási mutatót, amelyet prioritásként kellene kezelni. Az általunk tett lépéseknek nemcsak a strukturális reformokra kellene koncentrálniuk, hanem az uniós munkaerő és szellemi tőke jobb felkészítésére és kihasználására is. Feltételezem, hogy egyikünknek sincs kétsége afelől, hogy az EU 2020 stratégia végrehajtása mellett erőteljesebb vezető szerepre és nagyobb politikai felelősségre lesz szükség a tagállamok és az Európai Bizottság részéről is a strukturális reformok végrehajtása terén. Ezzel összefüggésben hasznos lenne bevezetése után körülbelül öt évvel, vagyis a jelenlegi Európai Bizottság mandátumának végén elvégezni az EU 2020 stratégia alapos értékelését. Ez lehetővé tenné a politikai felelősség erősítését és az intézkedések eredményekkel való összefüggésbe hozását.

  Sandra Kalniete (PPE) , írásban. – Az EU 2020 stratégia végrehajtásának a gazdasági kohéziót kellene hangsúlyoznia, ami azt jelenti, hogy még mindig döntő jelentőségű az elmaradott, illetve a jobban prosperáló uniós régiók közötti gazdasági egyenlőtlenségek csökkentése. Úgy vélem, hogy az EU-nak még mindig nagyrészt a szolidaritás elvére és a jövedelmi egyenlőtlenségek elsimítására szolgáló eszközökre kellene fordítania figyelmét. Továbbra is azokra az uniós régiókra kell helyezni a hangsúlyt, amelyeket a leginkább sújtott a gazdasági és pénzügyi válság, és értékelni kellene ezen régiók mindegyikének sajátos helyzetét, és meg kellene tenni a helyénvaló válaszlépéseket a megfelelő kihívásokra.

Az Európa 2020 stratégiában a mezőgazdasági ágazatot modern gazdaságunk bármely másik ágazatához hasonlóan kezelik, és ezt örvendetesnek tartom. A közös agrárpolitika elkötelezett támogatója vagyok, amely egyenlő versenyfeltételeket biztosít valamennyi tagállam számára. A tisztességes belső piaci verseny kulcsfontosságú az európai mezőgazdaság világpiaci versenyképességéhez. Szinergiát kell létrehozni a 2020-as stratégia és a KAP 2013 utáni reformja között – mindkettőnek az intelligens zöld növekedés előmozdítására kell összpontosítania.

  Filip Kaczmarek (PPE) , írásban. – (PL) A lengyel kulturális és nemzeti örökségért felelős miniszter, Bogdan Zdrojewski, rámutatott arra, hogy az Európa 2020 stratégiába bele kellene foglalni egy szempontot, amely a kultúra. Meg kell vallanom, a miniszter érvelése meggyőző, minthogy a következőt szeretné: „hangsúlyozni annak szükségességét, hogy teljes mértékben kihasználjuk a kultúrában és az alkotó ágazatokban – Európa szellemi és szociális tőkéjében – rejlő potenciált”.

Az alkotó ágazatok olyan tényezőként kezelhetők, amely versenyelőny létrehozását fogja lehetővé tenni Európa számára. Az Európa 2020 stratégiát idén márciusban megvitatták a kulturális miniszterek informális ülésén. E vita eredményeképpen a spanyol elnökség felszólította a „Tanácsot, hogy a 2020-as stratégiában ismerje el és használja fel Európa alkotó potenciálját a kultúrán és a kapcsolódó ágazatokon keresztül”, valamint a „tagállamokat és a Bizottságot, hogy saját területeiken dolgozzanak e célok elérése érdekében .. az innovációhoz, a versenyképességhez, a digitális menetrendhez és a társadalmi integrációhoz kapcsolódó reprezentatív kezdeményezések útján”.

Remélem, ezek a felhívások meghallgatásra találnak, és át lesznek ültetve a gyakorlatba.

  Iosif Matula (PPE) , írásban. – (RO) Az utóbbi néhány év nagyléptékű gazdasági válsága hozzájárult az EU által az évszázad elején megszabott célkitűzések sikertelenségéhez. Ez az oka annak, hogy miért fontos számunkra a lisszaboni menetrend hiányosságainak azonosítása és az elért pozitív eredmények előtérbe helyezése, valamint a múltban elkövetett hibák elkerülése. Fontosnak tartom, hogy most képesek legyünk levonni a tanulságot a lisszaboni stratégia sikertelenségéből, és képesnek kell lennünk arra is, hogy intézkedjünk ennek jövőbeni hatásának enyhítése érdekében. Úgy gondolom, hogy rendelkezünk azzal a nagy előnnyel, hogy ismerjük a kudarc okait, és sikeresen elkerüljük ezeket az új EU 2020 stratégia részeként. Ezen a ponton különösen a többszintű kormányzás megerősítésére szeretném felhívni a figyelmet. Be kell vonnunk a helyi és regionális hatóságokat, valamint a civil társadalmat a kormányzási folyamatba, mivel az uniós statisztikák szerint a helyi és regionális hatóságok élvezik a közpolgárok körében a legmagasabb fokú bizalmat. A regionális szempont erősítése ugyanakkor szerepel az EU 2020 stratégia prioritásainak listáján. E tekintetben úgy érzem, hogy a jövőbeni kohéziós politika szerepe a meghatározott helyi potenciál azonosítása és kihasználása.

  Rareş-Lucian Niculescu (PPE) , írásban. – (RO) A jelentés pontosan meghatározza a strukturális és kohéziós alapok fontos hozzájárulását Európa gazdasági életéhez, és azoknak a célkitűzéseknek az elérése során, amelyeket az EU 2020 napirend részeként terjesztettek elénk. Egyes elképzeléseket érdemes kiemelni: ilyen a városok által betöltött kulcsszerep e célok elérése során és a kutatás és az oktatás szerepe.

Ugyanakkor szeretnék hangot adni aggodalmamnak amiatt, hogy a jelentés nem átfogóbb, és nem terjed ki a vidékfejlesztési alapok által játszott szerepre. A vidék gazdasági életének élénkítésével, az európai mezőgazdaság korszerűsítésével, a fiatal gazdálkodók elindulásának segítésével és a legjobb gyakorlat terjesztésével maguk a vidékfejlesztési alapok fontos és üdvözlendő módon járulnak hozzá az Európai Unió egészében az általános gazdasági haladáshoz.

  Kristiina Ojuland (ALDE) , írásban. – (ET) Tisztelt elnök úr! Az Európa 2020 stratégia körvonalazásakor a Bizottságnak természetesen sikerült sok, általunk vágyott óhajt kifejezésre juttatnia, mégis úgy tűnik, hogy megfeledkezett a jelenlegi valóságról. Sok tagállam, köztük Észtország is nagy költségmegszorításokra vállalkozott a nemzeti költségvetés egyensúlyba hozása érdekében. Az euróövezetre vonatkozó maastrichti kritériumok teljesítése mellett Észtországnak sikerült saját költségvetését stabilizálnia. Ugyanakkor az ez idáig több tagállamban működtetett felelőtlen költségvetési politika következményei nyilvánvalóan még több éven át kísérteni fogják az Európai Uniót. Tekintettel a jelenlegi összetett gazdasági helyzetre, továbbra sem világos, hogy a Bizottság stratégiája és az abban foglalt nagyprojektek hogyan szándékoznak ezt kezelni. Tanulhatnánk saját hibáinkból, és – a sikertelen lisszaboni stratégiától eltérően – világosan felmérhetnénk, hogy hogyan fogjuk elérni a kitűzött célokat, milyenfajta pénzügyi forrásokat leszünk képesek felhasználni, és hogy forrásaink lehetővé fogják-e tenni számunkra bármely célkitűzés elérését. Nincs szükségünk nagy szavakra az Európai Unió szintjén; minden tagállamnak is törekednie kell költségvetésének egyensúlyba hozására és a gazdasági növekedés elérésére. Tudomásul véve a világgazdaságban végbemenő strukturális változásokat, főként a verseny erősödését, valamint az európai demográfiai változásokat is, a zengzetes, ám üres szavakból álló elképzelések helyett az Európai Unió teljes gazdasági és társadalmi rendszerének radikális átalakítására kell összpontosítanunk. Nincs más módja annak, hogy ma megszabaduljunk a jóléti társadalomtól, amely ugyan még mindig kényelmes, de gyorsan versenyképtelenné válik, és ezért hanyatlóban van. Szükségszerűen népszerűtlen intézkedésekkel nézünk szembe, de ha ma meghozzuk ezeket a döntéseket, sokkal gyorsabban alkalmazkodni fogunk az új valósághoz.

  Sirpa Pietikäinen (PPE) , írásban. – (FI) Az általunk tapasztalt gazdasági válság három, egymással összefüggő válság folyamatából áll. Ezek a pénzügyi válság, a reálgazdaság ezt követő válsága és az államháztartások válsága, amely most ezekből következik.

Ezek a napvilágra hozták az európai és globális ellenőrzés és felügyelet problémáit: a gazdasági válság nagyrészt az egykor uralkodó rendszer és a politika válságának kérdése. Sem a pénzügyi világ, sem a gazdasági tevékenység nem tudja többé, hol vannak a határai. Nem lehet a határaikat túllépő tevékenységeket pusztán nemzeti eszközök segítségével kezelni: regionális és globális szabályokra van szükségünk.

Mint Monti úr múlt héten megjelent jelentése megállapítja, az egyes válságokra adott egyszeri és eseti megoldás már nem elég Európának. Kiszámítható és hosszú távú megoldásokra és eszközökre van szükségünk, hogy jobban tudjuk kezelni a jövőbeni válságokat, mint ahogyan most tesszük. E téren kritikus jelentőségű a tagállamok együttműködési hajlandósága és képessége, amely még mindig sok kívánnivalót hagy maga után. A Tanács dicséretet érdemel határozott fellépéséért a válság megoldása során, amely az Unió egészét fenyegette, de nagyon gyorsnak már kevésbé mondható a fellépése: ezt pedig a tagállamok részéről csak kényszerből követte tényleges intézkedés. A késlekedés valószínűleg súlyosbította a helyzetet.

A jövőben a fellépés egyik legnyilvánvalóbb formája annak szükségessége, hogy megreformálják az uniós költségvetést és biztosítsák, hogy a nemzeti költségvetések jobban igazodjanak a közös célkitűzésekhez. A pénzügyi ellenőrzések és a szabályozás hatékonyságának növelése máris folyik, de még így is további intézkedésekre van szükségünk annak biztosítására, hogy valamennyi pénzügyi termék hatékony és megvalósítható szabályozás hatálya alá kerüljön.

  Rovana Plumb (S&D) , írásban. – (RO) Az EU szegénységi szintjének minimálisan 25%-os csökkentése 2020-ig olyan cél, amely szorosan összefügg a növekedéssel és a népességen belüli foglalkoztatással, amely a társadalmi integrációs politika egyik prioritása. Ez az oka annak, hogy ambiciózus hosszú távú stratégia szükséges a szegénység leküzdéséhez, a szegénység csökkentésére vonatkozó nagyléptékű célokkal, amelyek kulcsfontosságú pontjai közé kell tartoznia a foglalkoztatási ráta emelésének, mégpedig jó minőségű munkahelyekkel, többek között a nők, a fiatalok, az idősek és a szegény munkavállalók számára is.

Ennek a stratégiának magában kell foglalnia a munka és a magánélet közötti egyensúly és a nyitott munkaerőpiacon a nagyobb részvétel elérését célzó intézkedéseket, amibe a román és bolgár munkavállalókra vonatkozó hozzáférési korlátozások megszüntetése is beletartozik. A szegénység csökkentésének másik célkitűzése az ekvivalens nemzeti medián jövedelem legalább 60%-ának megfelelő minimáljövedelem megállapítása, a vonatkozó ágazatban nemzeti szinten fennálló átlagfizetés legalább 60%-ának megfelelő minimálbér megállapítása, az összehangolt európai lakhatási stratégia mellett. Mindekhez az intézkedésekhez világos menetrendnek kell társulnia, amely könnyen megvalósítható és nyomon követhető.

  Joanna Katarzyna Skrzydlewska (PPE) , írásban. – (PL) Az Európa 2020 stratégia egyik célja a 20 és 64 év közöttiek foglalkoztatási rátájának 75%-ra való emelése. Egy másik cél a szegénység elleni küzdelem, amely 20 millió ember helyzetét hivatott javítani. Ezek a hatások nagyon kívánatosak és nagyon nagyra törőek. Célkitűzésünk egy korszerűsített munkaerőpiac nagymértékben szakosodott, pontosan orientált és nagyon hatékony munkaerővel. Úgy gondolom azonban, hogy ezt nehéz lesz elérni. Jelenleg a fiatalok 15%-a nem fejezi be a középiskolát. Több mint 30% szerez felsőfokú végzettséget, de ennek ellenére nem talál munkát, mert a megszerzett képesítések nem felelnek meg a piac igényeinek. Az egész életen át tartó tanulás programja nem veszi figyelembe azoknak az embereknek a sajátos helyzetét, akik nem rendelkeznek egyetemi végzettséggel. Ha azonban a szegénység jelenségéről beszélünk, az ugyanezeket a társadalmi csoportokat veszélyezteti a leginkább: a munkanélkülieket, a kevésbé iskolázottakat és az időseket. Ez a magas munkanélküliség kétségtelenül a válság hatása, amely egyebek mellett az ipari termelés 20 évvel ezelőtti szintre való visszaesését idézte elő. Támogatom a Bizottság következetes erőfeszítéseit, amelyek arra irányulnak, hogy versenyképessé tegyék az EU gazdaságát az Egyesült Államokkal és Japánnal szemben, de a kivételesen nehéz pénzügyi helyzetben reálisabb megközelítést javasolok.

  Csaba Sógor (PPE) , írásban. – (HU) A gazdasági és pénzügy válság sok tagállamban takarékossági intézkedések elfogadását, a régi struktúrák reformját tette szükségessé. Ismét bebizonyosodott, hogy a nagy változásokat, a nagy reformok elindítását egy válság képes felgyorsítani. Az Európai Uniónak is el kell gondolkodnia azon, hogy az új kihívásoknak való megfelelés, a versenyképesség fokozása érdekében milyen irányba mozdul el, képes lesz-e jobban összehangolni a tagállamok érdekeit, így erősíteni a belső kohéziót? Azt gondolom, hogy nem csak az Európa 2020 stratégia sikerének, hanem az Unió jövőjének szempontjából is kulcsfontosságú az új tagállamok sajátos helyzetének fokozottabb figyelembevétele a reformok megvalósítása során. Kérem a Tanácsot, hogy kiemelt figyelmet fordítson erre, különösen a közös mezőgazdasági politikával és a kohéziós politikával kapcsolatos strukturális átalakítások terén.

  Nuno Teixeira (PPE) , írásban. – (PT) A lisszaboni stratégia különféle szempontjai azonosíthatók, amelyek nem sok sikert hoztak. A megállapított célok közül keveset sikerült elérni, különféle tényezők miatt: többek között a politikai akarat és az eszközök – nem utolsósorban a pénzügyi eszközök – hiánya miatt. A helyi és regionális hatóságok is rámutattak arra, hogy nem vonták be őket kellőképpen, sem a stratégia meghatározásába, sem végrehajtásába, és hogy az európai és a nemzeti célkitűzések nem illeszkedtek jól egymáshoz.

Mindez a hitelességi deficit árnyékot vetett a lisszaboni stratégia programjára, amely arra is visszavezethető, hogy ugyan nagy részletességgel határozták meg, végrehajtásának módja nem volt kellően felelős. A gazdasági bizonytalanság, a törékeny államháztartások és a magas munkanélküliség időszakában az új 2020-as stratégiát lehetőségnek kell tekinteni arra, hogy elgondolkozzunk azon, hogy a nyilvánosság milyen irányt szeretne az Európai Unió számára. Mindazonáltal nehéz lesz mindenkinek ugyanabba az irányba tartania, miközben a tagállamok és régióik – különösen a legkülső régiók – továbbra is ugyanolyan egyenlőtlenek maradnak, mint amilyenek most.

Talán itt az ideje annak is, hogy a gazdasági, pénzügyi, sőt, költségvetési kapcsolatok új típusait alakítsuk ki, különösen az euróövezetben. Meggyőződésem, hogy az ilyen kapcsolatok döntően hozzájárulhatnak a jelenleg kitűzött, különösen a területi kohézióhoz kapcsolódó célok eléréséhez.

  Jarosław Leszek Wałęsa (PPE) , írásban. – (PL) Az Európai Bizottság márciusban új gazdaságfejlesztési tervet terjesztett elő Európa számára. A lisszaboni stratégia után az Európa 2020 a következő kísérlet az európai gazdaság élénkítésére. A kihívás azonban ezúttal nehezebb, mert a tervet egy gazdasági válság körülményei között kell megvalósítani. Az új stratégiában javasolt prioritások az intelligens növekedés, a fenntartható növekedés és az inkluzív növekedés, és ezek határozzák meg, hogy az EU hová kíván 2020-ig eljutni.

Mielőtt azonban elkezdenénk e prioritások alapján fellépni, le kell vonnunk néhány tanulságot a gazdasági összeomlásból, amely világszerte tartósan elhúzódik. Európa gazdaságai szoros kapcsolatban állnak egymással. Semelyik tagállam nem képes önmagában hatékonyan ellenállni a globális fenyegetéseknek. Ha együtt lépünk fel, erősebbek vagyunk, és ezért a válságból való sikeres kilábaláshoz és az Európa 2020 elveinek megvalósításához az Európai Unió valamennyi országa gazdaságpolitikáinak szoros összehangolása szükséges. Ha nem így teszünk, ez egy másik elvesztegetett évtizedhez, a növekedés tartós leállásához és tömeges munkanélküliséghez vezethet.

Az új stratégia nagyon ambiciózus elképzeléseken alapul. Ezzel kapcsolatban mindent meg kell tennünk azért, hogy ez a másik európai gazdasági stratégia kidolgozására tett kísérlet végül ne bizonyuljon csupán vágyálomnak, és ne jusson a lisszaboni stratégia sorsára, amelynek a világ legdinamikusabb tudásalapú gazdaságává kellett volna átalakítania Európát 2010-re, ám látványos kudarcba fulladt. Köszönöm.

ELNÖKÖL: VIDAL-QUADRAS ÚR
alelnök

4. Ülésnaptár

  Elnök. - Mielőtt rátérünk a szavazásra, tájékoztatnom kell Önöket arról, hogy legutóbbi, május 12-i ülésén az Elnökök Értekezlete az eljárási szabályzat 134. cikkével összhangban úgy határozott, hogy június 23-án, szerdán 15.00 órától 17.00 óráig rendkívüli ülést tart. Ezen az ülésen alkalom adódik arra, hogy az Európai Tanács elnöke, Van Rompuy a Lisszaboni Szerződés 15. cikke alapján közölje a Parlamenttel az Európai Tanács június 17-én sorra kerülő ülésének következtetéseit.

  Robert Atkins (ECR) . – Elnök úr, egy eljárási kérdéssel kapcsolatban szólalok fel, hogy felvilágosítást kérjek arról, hogy vajon precedenssé válhat-e az, hogy a tisztelt Házban folyton-folyvást aláírásra váró indítványokkal kapcsolatos információkat helyeznek el a képviselők asztalán. Bármilyen érdemleges ügyről legyen is szó, feltétlenül kifejezésre kell juttatnunk rosszallásunkat amiatt, hogy mindenféle olyan irományokat kell találnunk a helyünkön, amelyeket egyáltalán nem tudunk kézben tartani. Véget tudna vetni ennek a gyakorlatnak, kérem?

(Taps)

  Elnök. – Atkins úr, tudomásul vesszük megjegyzését vagy tiltakozását, vagy bárhogy is nevezzük.

  Werner Langen (PPE) . – (DE) Elnök úr, az említett ügyrendi kérdéssel kapcsolatban szeretném megjegyezni, hogy nem elegendő, hogy az elnök egyszerűen csak tudomásul vegye ezt a dolgot. Követelem, hogy vessen véget ennek az egésznek.

  Elnök. - Az Elnökség tudomásul vette az észrevételt, hogy megfelelően intézkedni tudjon. Mindenképpen ez az első lépés. Tehát csak a tudomásulvételt követően lehet intézkedni.

5. Köszöntés

  Elnök. - Örömmel tájékoztatom Önöket arról, hogy a kuvaiti nemzetgyűlés küldöttsége foglal helyet a Parlamentben, a közönség számára fenntartott karzaton. Szeretettel köszöntjük a kuvaiti delegációt.

(Taps)

A küldöttséget Ali Al-Debaqbasi úr vezeti, és azért látogattak Strasbourgba, hogy találkozzanak a tisztelt Ház képviselőivel.

A Parlament számára rendkívül fontosak az Európai Unió és az Öbölmenti Együttműködési Tanács – amelynek elnökségét idén Kuvait tölti be – tagországai közötti kapcsolatok.

Meggyőződésünk, hogy az Európai Parlament és az Öbölmenti Együttműködési Tanács tagországainak parlamentjei közötti eredményes párbeszéd az Európai Unió és az Öbölmenti Együttműködési Tanács közötti együttműködés erősítésére szolgál majd, ilyen módon elősegíti a szabadkereskedelmi megállapodásról szóló tárgyalások gyors és sikeres lezárását.

Így hát azt kívánjuk Al-Debaqbasi úrnak és kollégáinak, hogy itt-tartózkodásuk eredményes legyen.

6. Szavazások órája

  Elnök. - Áttérhetünk a szavazásra.

(Az eredményekért és a szavazásra vonatkozó egyéb részletekért lásd a jegyzőkönyvet)

6.1. Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsággal való konzultációra irányuló kérelem - Állampolgári kezdeményezés (szavazás)

6.2. A Régiók Bizottságával való konzultációra irányuló kérelem - Állampolgári kezdeményezés (szavazás)

6.3. Az Európai Menekültügyi Alap a 2008–2013-as időszakban (az 573/2007/EK határozat módosítása) (A7-0117/2010, Claude Moraes) (szavazás)

6.4. Az energiával kapcsolatos termékek energia- és egyéb erőforrás-fogyasztásának címkézéssel és szabványos termékismertetővel történő jelölése (átdolgozás) (A7-0128/2010, Anni Podimata) (szavazás)

6.5. 01/2010. sz. költségvetés-módosítás: I. szakasz - Parlament (A7-0158/2010, Vladimír Maňka) (szavazás)

6.6. A 2008-as évre vonatkozó mentesítések: az EU általános költségvetése, Tanács (A7-0096/2010, Ryszard Czarnecki) (szavazás)

- A szavazást követően:

  Ryszard Czarnecki , előadó. – (PL) Mondhatjuk azt, hogy az elmúlt évhez képest lényegesen jobb helyzetben vagyunk, mivel tavaly egészen novemberig nem adtuk meg a mentesítést. Ezúttal lehetőségünk van arra, hogy ezt hat hónappal korábban megtegyük, bár nagyon nyíltan ki kell mondani, hogy a Parlamentnek végre meg kell győznie a Tanácsot először is arról, hogy korábban terjessze elő a dokumentumokat, másodszor pedig, hogy teljes dokumentációt nyújtson be, amely valóban az adott jelentési időszakra vonatkozik. Kaptunk például egy évvel korábbi időszakra vonatkozó dokumentumokat is.

Szerintem ez a helyzet – amely a Parlament és a Tanács közötti kapcsolatok terén kétségtelenül tapasztalható válságot tükrözi – rámutat arra, hogy az Európai Parlamentnek erőteljesebb nyomást kell gyakorolnia a Tanácsra a költségvetési kiadásokkal kapcsolatos nagyobb átláthatóság tekintetében. Ez egyszerűen elengedhetetlen, különös tekintettel a Lisszaboni Szerződésre, amely jelentősebb szerepet biztosít az Európai Parlament számára.

6.7. Az átültetésre kerülő emberi szervekre vonatkozó minőségi és biztonsági normák (A7-0106/2010, Miroslav Mikolášik) (szavazás)

- A szavazás előtt:

  Miroslav Mikolášik , előadó. – (SK) Nagy nap ez a mai az európai polgárok és az európai betegek számára. Az emberi szervek adományozásáról és átültetéséről szóló irányelv elfogadása révén lehetővé tesszük több ezer olyan ember számára a kezelést és az életminőség jelentős javulását otthon és a munkahelyen, akik kétségbeesetten várnak transzplantációra.

Szeretnék köszönetet mondani minden képviselőcsoportnak, amely támogatni szándékozik az irányelvjavaslatomat.

Hölgyeim és uraim, ez nem politikai kérdés, az emberek egészségéről van szó.

Nagyon köszönöm.

6.8. Az Európai Parlament 2011. évi üléseinek naptára (szavazás)

- A 4. módosításról:

  Ashley Fox (ECR) . – Elnök úr, egy ügyrendi kérdéssel kapcsolatban kérdezem, hogy meg tudja-e erősíteni, hogy a 4. módosításról szóló szavazás eredményeképpen csökkenni fog strasbourgi üléseink száma, ugyanakkor teljesíteni tudjuk a 12 ülés megtartására vonatkozó, szerződés szerinti kötelezettségünket?

(Taps)

- A 2. módosításról:

  Klaus-Heiner Lehne (PPE) . – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Elnök úr, a szavazólista alapján úgy látom, hogy Ön elfogadhatatlannak szándékozik nyilvánítani a 2. módosítást. Arra kérném, hogy gondolja át ezt. Az igaz, hogy a szerződés 229. cikke előírja, hogy az Európai Parlament minden március második keddjén üljön össze. Ez azonban nem áll ellentétben a képviselőcsoportom által benyújtott módosítással.

A képviselőcsoportom által előterjesztett módosítás arra irányul, hogy a strasbourgi üléshetet a 10. hétről rakjuk át a 11.-re. Ez nem akadályozza meg, hogy március második keddjén plenáris ülésre kerüljön sor. Azt szeretnénk, hogy a 11. hét legyen a strasbourgi üléshét, de ez nem jelenti azt, hogy módosításunk elfogadhatatlan. Arra szeretném kérni Önt, hogy vizsgálja felül ezt a kérdést.

  Elnök. - Lehne úr, Ön olvas a gondolataimban, mert pontosan úgy akartam eljárni, ahogy Ön jelezte.

- A 4. módosításról:

  Bruno Gollnisch (NI) . – (FR) Elnök úr, nagyon röviden szeretnék hozzászólni ehhez. Úgy gondolom, hogy a félreérthető fogalmazás mellett a 4. módosítást azért is kellett elfogadhatatlannak nyilvánítani, mert ellentétben áll a szerződésekkel, sőt mi több a szerződések értelmezésével, amely az Európai Unió luxembourgi székhelyű Bírósága által hozott ítéletben egyértelműen benne foglaltatik, amely előírja, hogy a strasbourgi ülések jelenlegi számát fenn kell tartani. Megértem, hogy egyes képviselőtársaim nem értenek ezzel egyet, mindazonáltal a szerződések – a luxembourgi Bíróság ítéletével együtt – teljesen világosan fogalmaznak ebben a kérdésben a mostani jogi rendelkezések szerint.

  Elnök. - A szavazás előtt tájékoztatnom kell Önöket arról, hogy az Elnökség véleménye szerint a 2. módosítás sérti az Európai Unió működéséről szóló szerződést, és ezért elfogadhatatlannak nyilvánítja a 2. módosítást.

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 229. cikke kimondja, hogy az Európai Parlament, idézem, „Minden március második keddjén külön összehívás nélkül ül össze”. Az Elnökök Értekezlete jóváhagyta a 2011. évi ülések naptárára vonatkozó javaslatot, amely magában foglalja a március 7–10. közötti ülésszakot, így összhangban van az Európai Unió működéséről szóló szerződés 229. cikkével.

A 2. módosítás indítványozza, hogy ezt az ülésszakot át kell helyezni a következő hétre. Ha a Parlament jóváhagyná ezt a módosítást, megsértenénk a 229. cikket. Következésképpen elfogadhatatlannak nyilvánítottuk ezt a módosítást.

- A 3. módosításra vonatkozó szavazás előtt:

  Klaus-Heiner Lehne (PPE) . – (DE) Elnök úr, sajnálom, de ez nem ilyen egyszerű. Ön teljesen pontosan idézte a 229. cikket, amely azonban nem áll ellentétben a módosításunkkal. A 229. cikk egy konkrét napot, azaz március második keddjét említi. A mi módosításunk az egész strasbourgi üléshétre vonatkozik, amely négy napból áll. Ezért elfogadhatónak kell lennie annak, hogy ezt a strasbourgi üléshetet a 10. hétről a 11.-re tegyük át. Ez nem akadályozza meg, hogy március második keddjén Brüsszelben plenáris ülés megtartására kerüljön sor. Ahogy azt Ön is idézte, ezt mondja ki a szerződés.

  Elnök. - Lehne úr, ez a módosítás olyan kérdést vet fel, amely nagyon eltérő értelmezésekre ad lehetőséget. Az eljárási szabályzat úgy rendelkezik, hogy ilyen esetekben az Elnökség mondja ki a végső szót a megfelelő értelmezést illetően. Az általam kifejtett okok miatt az Elnökség úgy határozott, hogy elfogadhatatlannak nyilvánítja a 2. módosítást, mivel sérti az Európai Unió működéséről szóló szerződés 229. cikkét. Természetesen minden egyéb értelmezést tiszteletben kell tartani. Mivel azonban az Elnökségnek kell határoznia, az Elnökség így határozott.

- A szavazás előtt:

  Potito Salatto (PPE) . – (IT) Elnök úr, elnézést kérek, hogy ezt az alkalmat arra használom fel, hogy kifejtsem, hogy beavatkozásra van szükség ahhoz, hogy Strasbourg és az európai fővárosok között bonyodalmak nélküli, közvetlen légi járatokat biztosítsunk azok számára, akik jelenleg három vagy négy átszállással kénytelenek Strasbourgba repülni. Kérem, tegyen megfelelő intézkedéseket!

(Taps)

6.9. A színezékeken és édesítőszereken kívüli egyéb élelmiszer-adalékanyagok (szarvasmarha- és/vagy sertéstrombin) (B7-0264/2010) (szavazás)

- A szavazás előtt:

  Jo Leinen , az S&D képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, nem kell kerülőt tennünk e szavazást illetően, határozhatunk közvetlenül is. A Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság azt javasolta, hogy a plenáris ülés tiltsa be a különálló húsdarabok egységes hústermékké történő alakítását, tehát ne engedélyezze a trombin adalékanyagként való felhasználását.

A marhaszelet legyen marhaszelet, a sonka pedig sonka. Meggyőződésem, hogy az összes európai parlamenti képviselő választópolgárai ezt szeretnék. Ezért kérem, hogy szavazzák meg módosításunkat, amely arra irányul, hogy a trombin ne szerepeljen adalékanyagként az élelmiszerekkel kapcsolatos szabályzatban.

  Pilar Ayuso , a PPE képviselőcsoport nevében. – (ES) Elnök úr, a trombin egy olyan élelmiszer-adalékanyag, amely felhasználható húskötőanyagként, mivel alkalmazásával kapcsolatban nem merültek fel technológiai, illetve élelmiszer-biztonsági problémák. Sőt bizonyos országokban már használják is.

A melléklet javasolt módosítása kimondja, hogy a trombinnal kezelt hús előrecsomagoltan és címkézve árusítható; így a fogyasztók nem vezethetők félre, ami az állásfoglalás alapelve.

Mindenesetre azt szeretném kérdezni a biztos úrtól, hogy az Európai Bizottság tud-e kötelezettséget vállalni arra vonatkozóan, hogy a trombint tartalmazó termékeket megfelelő címke alkalmazásával ne lehessen utánzatnak tekinteni, különösen a fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásáról szóló, javasolt rendelet mostani vizsgálatának keretében.

  John Dalli , a Bizottság tagja. – Elnök úr, a trombin élelmiszer-adalékanyag engedélyezésének vizsgálata során a Bizottság a tagállamokkal együttműködésben gondosan tanulmányozta mind a négy, az élelmiszer-adalékanyagokról szóló rendeletben meghatározott követelményt. Ezek a következők: biztonsági szempont; ésszerű technológiai szükségletről van-e szó; tájékoztatási szempontok; valamint előny és haszon a fogyasztók szempontjából.

Ami a biztonságot és a higiéniát illeti, az EFSA értékelte a terméket és azt a következtetést vonta le, hogy ezzel az adalékanyaggal kapcsolatban nem merültek fel biztonsági aggályok. A higiéniát illetően nem osztom azt a nézetet, hogy ez esetben nagyobb lenne az élelmiszer-szennyezettség kockázata, mint más termékek, például a darált hús esetében.

Másodsorban ezzel a termékkel kapcsolatban megállapítást nyert, hogy ésszerű technológiai szükséglet indokolja a használatát. Az enzimkészítmény a húsipari végtermék állagának stabilizálására szolgál. A Parlament által elfogadott, az élelmiszer-adalékanyagokról szóló rendelet kifejezetten említi ezt a technológiai funkciót.

Harmadszor a tájékoztatási szempontokról, és különösen a jelentésben azzal kapcsolatban kifejezett aggályokról szeretnék beszélni, hogy a termék félrevezetheti a fogyasztókat. Mivel teljesen tisztában vagyunk ennek lehetséges kockázatával, javaslatunk a következő szigorú követelményeket tartalmazza, amelyek mellesleg komolyabbak az élelmiszer-adalékanyagokra vonatkozóan általában előírtaknál. Először is a termék csak előrecsomagolt formában árusítható a végső fogyasztók számára. Másodszor a termék értékesítési neve közelében külön fel kell tüntetni a „többféle húsrészt tartalmazó készítmény” megjelölést. Így a fogyasztó megfelelő tájékoztatást kap a termék jellegéről. Harmadrészt az összetevők felsorolásában fel kell tüntetni az enzim nevét és az állati eredetet. Hangsúlyoznom kell, hogy ezek a címkézési követelmények szigorúbbak az azon termékekre vonatkozóknál, amelyekhez ugyanezen célból más összetevőket, például vérfehérjéket és engedélyezett adalékanyagokat adnak anélkül, hogy azt külön fel kellene tüntetni.

Amennyiben szigorúbb címkézési követelmények indokoltak, azokat figyelembe fogják venni. Bizonyos tagállamokban már anélkül használják a szóban forgó enzimkészítményt technológiai segédanyagként, hogy címkézési követelményeket írnának elő. Javaslatunk tisztázza a helyzetet, és arra kötelezné a tagállamokat, hogy alkalmazzák az előírt címkézési szabályokat. Ennek következtében a fogyasztók tájékozottabbak lennének. Ezen túlmenően előnyös lenne a fogyasztóknak – különösen azoknak, akiknek több segítségre van szükségük –, hogy a húsfeldolgozás során keletkező értékes húsdarabok hatékonyabb felhasználása révén olcsóbb húshoz juthatnak.

Véleményem szerint ez az adalékanyag olyan fejlemény az élelmiszer-ágazaton belül, amely a fogyasztók előnyére szolgál. Szerintem indokolatlan, hogy ezt visszatartsuk, és remélem, hogy pontosan átlátják majd azon teljesen megalapozott indokokat, amelyeket azzal kapcsolatban soroltam fel, hogy miért is kell ezt jóváhagyni. Kötelezettséget vállaltam a Parlamenttel szemben; azt nem fogom megmondani az embereknek, hogy mit egyenek. Azt viszont közlöm velük, hogy mit esznek. Álláspontom összhangban áll ezzel a kötelezettségvállalással.

6.10. A szervadományozásra és a szervátültetésre vonatkozó cselekvési terv (2009-2015) (A7-0103/2010, Andres Perello Rodriguez) (szavazás)

6.11. Az Európai Uniónak az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló európai egyezményhez történő csatlakozásával kapcsolatos intézményi szempontok (A7-0144/2010, Ramón Jáuregui Atondo) (szavazás)

6.12. A Római Statútumot felülvizsgáló kampalai (Uganda) konferencia (B7-0265/2010) (szavazás)

- A 3. módosításra vonatkozó szavazás előtt:

  Richard Howitt (S&D) . – Elnök úr, a 3. módosításban egyszerűen csak a „tudomásul veszi” kifejezést szeretném az „üdvözli” szóval felváltani.

(A Parlament hozzájárul a szóbeli módosítás elfogadásához)

(A Parlament elé nem terjesztett szóbeli módosítások: lásd a jegyzőkönyvet)

7. A szavazáshoz fűzött indokolások

***

  Bernd Posselt (PPE) . – (DE) Elnök úr, nagyra értékelem Önt és az Ön elnökségét, ma azonban tiltakozásomnak kell hangot adnom. Ön sok képviselőnek megadta a szót, többek között kétszer Lehne úrnak, valamint Gollnisch úrnak és Fox úrnak. Én is felvetettem egy ügyrendi kérdést az ülésnaptárral kapcsolatban, és ez egy fontos kérdés. Arra szeretném kérni Önt, hogy ellenőrizze, hogy a 4. módosítás jogellenes-e. Tudom, hogy elutasítottuk a módosítást, de ez egy elvi kérdés. A szerződés nem azt mondja ki, hogy évente 12 plenáris ülést kell tartani, hanem azt, hogy évi 12-őt, havonta egyet-egyet. A Fox úr által benyújtott módosítás az augusztusi és szeptemberi plenáris üléseket próbálta egy hétre összevonni. Nem egy I. és egy II. szeptemberi plenáris ülésről van szó, hanem egy augusztusiról és egy szeptemberiről. Komolyan szeretném egyértelművé tenni, hogy ez jogellenes.

  Elnök. - Az a helyzet, Posselt úr, hogy erről a kérdésről már szavaztunk, ezért ezzel már nem tudunk újra foglalkozni. Mindazonáltal biztosíthatom Önt arról, hogy az Elnökség az ülésnaptárra vonatkozó valamennyi módosítást alaposan megvizsgálta.

  Carl Schlyter (Verts/ALE) . – Elnök úr, a biztos úr épp az előbb tájékoztatott bennünket a trombinnal kapcsolatos szavazásról. Kíváncsi vagyok, hogy meg tudná-e kérni arra, hogy statisztikai adatokkal támassza alá azon állítását, miszerint a gazdaságosság szempontjából előnyös a fogyasztók számára, ha az olcsó húsdarabokat helyettesítjük, és marhahússzerű termékekbe tesszük bele ahelyett, hogy jelenleg kolbászhoz és más termékekhez használjuk fel.

Szeretném, ha a biztos úr statisztikai bizonyítékokat tárna elénk arra vonatkozóan, hogy ez gazdaságosabb a fogyasztók számára, mert eddig ez nem bizonyosodott még be. Ezenkívül a biztos úr összehasonlítást végzett a darált hússal, de tudjuk, hogy a darált húsra vonatkozó higiéniai előírások eltérnek a húskészítményekre vonatkozóktól, így aztán kétségbe vonom a biztos úr két kijelentésének helyességét. Súlyos hiba lenne, ha éppen a szavazás előtt tévesen tájékoztatná a Parlamentet. Szeretném, ha levelet írna a biztos úrnak, hogy indokolja kijelentéseit.

  Elnök. - Most nem ezzel a napirendi ponttal foglalkozunk, Schlyter úr, hanem a szavazáshoz fűzött indokolásokkal. Mégpedig a költségvetés-módosítással kapcsolatos szavazás indokolásaival.

A szavazáshoz fűzött szóbeli indokolások

Jelentés: Vladimír Maňka (A7-0158/2010)

  Hynek Fajmon (ECR) . – (CS) Vladimír Maňka jelentése ellen szavaztam, amely meghatározza az EU idei költségvetését. Gazdasági válság idején elengedhetetlen a közkiadások csökkentése, egyáltalán nem értek egyet az Európai Parlamenttel abban, hogy teljesen az ellenkező irányba halad és lényegesen növeli a kiadásait.

Nem értek egyet azzal, hogy az Európai Parlament 150 új munkatársat vesz fel, és azzal sem, hogy az európai parlamenti képviselők számára további finanszírozást kell biztosítani asszisztenseik alkalmazásához azon felül, ami már rendelkezésünkre áll. A Maňka-jelentés alapján az EP-képviselőknek havi 1500 eurót kell kapniuk a tegnap elfogadott Helga Trüpel-jelentés szerinti 1500 euró többletforráson felül.

Ez évente az adófizetőknek további 13,4 millió eurójába kerül. Az európai parlamenti képviselőket már így is sok bírálat éri a közvélemény részéről amiatt, hogy nagy összegeket kapnak a közpénzekből. Ha még több közpénzt kapnának, az jogosan váltaná ki az emberek haragját Európa-szerte, ezért nem támogattam ezt a javaslatot.

  Bogusław Liberadzki (S&D) . – (PL) Az előttem felszólalóval ellentétben én támogattam a költségvetés-módosítást. Ez a módosítás nemcsak az elszámolással foglalkozik, nagyon gyakorlatias is. Hogyan lehetséges ez? Nos, ez a Parlament új funkciójából ered, mivel jogalkotói hatáskörrel rendelkező szerv lett. A szavazók azt várják tőlünk, európai parlamenti képviselőktől, hogy képesek leszünk felülvizsgálni a Bizottság és a Tanács által előterjesztett javaslatokat. Ne felejtsük el, hogy minden egyes biztos mellett több száz főből álló csapat dolgozik. A mi munkánkat csupán egy–két ember segíti. Tehát nem takarékosságról van itt szó. Egyszerűen alkalmazkodni kell az új funkcióhoz, az új szerephez. Szeretnék köszönetet mondani az előadónak, Maňka úrnak ezért a remek jelentésért.

Jelentés: Miroslav Mikolášik (A7-0106/2010)

  Kristian Vigenin (S&D) . – (BG) Elnök úr! Szeretném közölni, hogy támogattam a szervátültetésre vonatkozó cselekvési tervről szóló jelentéseket, valamint az átültetésre szánt emberi szervekre vonatkozó minőségi és biztonsági előírásokról szóló jelentést. Ugyanakkor azt is szeretném elmondani, hogy ebben a tekintetben hatalmas különbségek figyelhetők meg a tagállamok között. Ezért remélem, hogy ez a cselekvési terv, valamint a minőségi és biztonsági előírásokról szóló jelentés elő fogja segíteni, hogy a tagállamok egységesítsék kritériumaikat, továbbá hogy viszonyítási alapul fognak szolgálni a jövőre nézve.

Azért is említem meg ezt, mert hazámban, Bulgáriában 35-ször kevesebb a donor, mint Spanyolországban. Ez e területen tapasztalható problémák az egész eljárás során alkalmazandó intézkedésekhez kapcsolódnak: az emberek tájékoztatásától kezdve a tényleges beültetésen keresztül az átültetést követő kezelésig. Nem rendelkezünk a szervadományozással kapcsolatos felszerelések hálózatával. Nincsenek megfelelő berendezések, nincs megbízható donoradatbázis. Bulgária nem tagja az Eurotransplant szervezetnek, és nem biztosítható az átültetést követő kezelés sem. A szervátültetéseket végző kórházakhoz nem építettek utógondozó létesítményeket.

Ezért azt remélem, hogy ez a jelentés és a Parlament által hozott határozatok adnak némi lendületet, és hogy minél hamarabb sor kerül ennek az irányelvnek a végrehajtására.

  Siiri Oviir (ALDE) . – (ET) Elnök úr! Én is a jelentés mellett szavaztam, mert az átültetésre szánt emberi szervekre vonatkozó minőségi és biztonsági előírások tekintetében valamennyi tagállamban egységes és kötelező követelményeket határoz meg, így garantálja a donorok és recipiensek védelmét, ugyanakkor fokozza a tagállamok közötti együttműködést. E jelentés segítségével a jobb életminőség lehetőségét biztosítjuk azon több mint 56 000 uniós polgár számára, akik jelenleg szervátültetésre várnak.

  Radvilė Morkūnaitė-Mikulėnienė (PPE) . – (LT) Én is megszavaztam ezt a fontos, az átültetésre szánt emberi szervekre vonatkozó minőségi és biztonsági előírásokról szóló dokumentumot. Valóban nagyszerű lenne létrehozni és megszervezni egy közösségi szintű szervátültetési rendszert, amely átlátható és világos lenne, és amely garantálná a minőséget és biztonságot EU-szinten. Ez az egyik legfontosabb célkitűzés. 56 000 ember vár donorra, és az átültetésre szánt emberi szervek hiánya egyéb problémákat is előidéz, bűncselekményeket és büntetőjogi problémákat. Ezért remélem, hogy ez a dokumentum hozzá fog járulni egy olyan megfelelő rendszer kialakításához, amely biztosítja majd a biztonságos és megbízható szervátültetési módszerek alkalmazását.

  Martin Kastler (PPE) . – (DE) Elnök úr! A jelentés mellett szavaztam és gratulálni szeretnék Mikolášik úrnak az általa végzett kiváló munkához. Úgy vélem, hogy a mai egy fontos nap, mert biztosítottuk, hogy a donorok és a recipiensek számára garantált legyen a következetes előírások alkalmazása és a nagyobb biztonság. Remélem, hogy ez az országok közötti együttműködés egyszerűsítését is elő fogja segíteni, ezért nagyon örülök annak, hogy nagy többséggel megszavaztuk ezt a jelentést.

  Richard Howitt (S&D) . – Elnök úr! Nagyon örülök ennek a jelentésnek és a szervadományozásra vonatkozó új európai szabályoknak. Ha valaki egy másik európai uniós országban halálozik el, miért ne lehetne életmentésre felhasználni a szerveit? Kétségtelen, hogy amennyiben egy másik európai országból ritkán egyező donorra van szükség, ésszerű e szabályok alkalmazása.

Bár ez a kérdés nem képezte a vita részét, szeretném, ha jegyzőkönyvbe vennék azt is, hogy én személy szerint a szervadományozás tekintetében inkább a kívülmaradási rendszert támogatom a részvételi rendszerrel szemben. Az európaiak nyolcvan százaléka támogatja a szervadományozást, mégis csupán tizenkét százalék rendelkezik szervdonorkártyával. Közelítenünk kell a két értéket.

Az elmúlt évben kelet-angliai regionális választókörzetemben 25-en vesztették életüket azért, mert szervátültetési várólistán szerepeltek, de nem sikerült időben donort találni. A választókörzetemben található Addenbrooke és Papworth kórház európai és világszínvonalú szakértelemmel rendelkezik a tüdő- és szívátültetés terén. Sebészeink hadd végezzék a munkájukat! Hadd kezeljék a betegeket! Ez az élet ajándéka.

  Karin Kadenbach (S&D) . – (DE) Elnök úr, csak egyetértésemet tudom kifejezni az előttem felszólalóval. Én is nagyon örülök annak, hogy ezt a jelentést ma nagy többséggel elfogadtuk. Amikor azt halljuk, hogy jelenleg 56 000 európai vár megfelelő átültethető szervre, hogy elfogadható vagy minőségi életet élhessen, vagy pusztán a túlélés esélye miatt, egyértelmű, hogy sürgősen harmonizálnunk és fejlesztenünk kell az előírásokat, valamint lehetővé kell tennünk a recipiensek számára, hogy egész Európából hozzájuthassanak a szükséges szervekhez.

  Janusz Władysław Zemke (S&D) . – (PL) Én szintén a dokumentum elfogadása mellett szavaztam, mert nyilvánvalóan a helyes irányba való lépést jelenti. Bár egyetértek ezekkel az elvekkel, valamint azzal, hogy foglalkoznunk kell a donorokra és a szervekre vonatkozó minőségi előírásokkal, világosan szeretném kijelenteni, hogy ez csak az első lépés a helyes irányba. Amennyiben jelentős növekedést szeretnénk elérni a szervadományozás terén, az Uniónak lényegesen szélesebb körű kampányt kell folytatnia, továbbá megelőző és tájékoztató jellegű intézkedéseket kell tennie. Ha ezt nem követi a szervadományozás ösztönzése, nyilvánvaló számomra, hogy egyszerűen félúton megállunk.

Az Európai Parlament 2011. évi üléseinek naptára

  Seán Kelly (PPE) . – Elnök úr! Először is szeretném tiszteletemet kifejezni Önnek amiatt, ahogy ma ezt a nehéz kérdést kezelte, hogy bátran kifejtette az elnökség értelmezését és ragaszkodott az álláspontjához. Ha nem így cselekedett volna, talán még mindig annál a kérdésnél tartanánk. Nem azt mondom, hogy egyetértek Önnel, de nem értek eléggé a dologhoz, hogy véleményt nyilvánítsak, így az Ön véleményét szentírásnak veszem.

Másodszor, úgy gondolom, hogy jogos az, amit Salatto úr felvetett, azaz hogy a képviselők és mások érdekében is gyorsabb és könnyebben megközelíthető útvonalakra van szükség Strasbourg eléréséhez. Ezenkívül tiszteletemet szeretném kifejezni a quaestoroknak is, többek között honfitársamnak, Jim Higginsnek, és másoknak, akik keményen dolgoznak azon, hogy az utazás szempontjából Frankfurt-Hahn ugyanolyan minősítést kapjon, mint a frankfurti repülőtér és Strasbourg.

Végül a strasbourgi szállásköltségekkel kapcsolatban szeretném megjegyezni, hogy üdvös lenne, ha az árak ugyanolyanok lennének akkor is, amikor a Parlament ülésezik, mint amikor nem. Mindez még vonzóbbá tenné Strasbourgot, ezt a gyönyörű várost. Értem, miért vagyunk itt, és ha egyszer már itt vagyunk, nagyon örülünk ennek.

Jelentés: Miroslav Mikolášik (A7-0106/2010)

  Laima Liucija Andrikienė (PPE) . – Elnök úr, az emberi szervek átültetéséről szóló állásfoglalásra szavaztam. Nap mint nap sokan halnak meg azért, mert szervelégtelenségben szenvednek, vagy mert nem áll rendelkezésre átültethető szerv. Az EU segítséget nyújthat azon betegeknek, akik Európa-szerte szervátültetésre várnak, így életeket menthet. A szervadományozás és szervátültetés vonatkozásában megfelelően összehangolt rendszerre van szükségünk.

Ismételten szeretnék kiemelni egy nagyon lényeges részletet, egy elvi kérdést: azaz az emberi szervek önkéntes és fizetett adományozásának elvét. Az Egészségügyi Világszervezet és az Európa Tanács jelentései arról számolnak be, hogy a világ számos országában rengeteg pénzt ajánlanak fel az embereknek szervadományozásért. Sőt még arról is beszámolnak, hogy szándékos emberölést követnek el az emberi szervek megszerzéséért: például Kínában a Falun Gong orvosai.

Azzal is tisztában vagyunk, hogy bizonyos országokban a donorok nagyon nagy egészségügyi kockázatnak vannak kitéve, és az átültetésre gyakran rendkívül rossz kórházi körülmények között kerül sor. Végezetül szeretnék köszönetet mondani azoknak, akik kezdeményezték a ma elfogadott állásfoglalást, különösen az előadónknak, Mikolášik úrnak.

Állásfoglalás: a színezékeken és édesítőszereken kívüli egyéb élelmiszer-adalékanyagok (szarvasmarha- és sertéstrombin) (B7-0264/2010)

  Anna Maria Corazza Bildt (PPE) . – (SV) Elnök úr, a többi svéd konzervatívval együtt a trombin betiltására vonatkozó javaslat ellen szavaztam. A Bizottság javaslata a húskötőanyag segítségével előállított hústermék egyértelmű címkézésére szólít fel, és kimondja, hogy nem lenne szabad engedélyezni a trombin étteremben és közétkeztetési intézményben való használatát, mivel ilyen helyeken nehezen oldható meg a fogyasztók világos tájékoztatása.

Le kell zárnunk a húskötőanyagokkal kapcsolatos vitát. A trombin természetes módon megtalálható mindenféle húsban. Ahhoz, hogy kikerüljük a trombint, teljesen be kellene fejezni a húsevést. A Bizottság szakértői azt állítják, hogy a trombin veszélytelen az egészségre, és ez a vélemény tudományosan megalapozott.

Az a fontos, hogy az élelmiszer biztonságos legyen, és a fogyasztókat ne vezessék félre. A csomagolásnak pontos információt kell tartalmaznia a trombinról, a címkézésnek pedig egyértelműnek kell lennie.

Miért kellene betiltani a trombint? Ezzel kinyitnánk Pandora szelencéjét. Tényleg a politikusok feladata, hogy foglalkozzanak azzal, hogy mit eszünk? Hová fog ez vezetni? Semmi oka, hogy korlátozzuk a fogyasztók szabadságát és a választáshoz való jogát.

Ha pánikkeltő politikusok foglalkoznak olyan élelmiszerekkel, amelyek nem veszélyesek és nem egészségtelenek, kénytelen vagyok azt mondani, hogy „most már aztán elég legyen!” Ne folyamodjunk a tilalomhoz – inkább szigorítsuk a címkézéssel kapcsolatos szabályokat.

  Renate Sommer (PPE) . – (DE) Elnök úr, ha ma elfogadjuk a trombin élelmiszerekben való felhasználásának tilalmáról szóló állásfoglalást, az egyszerűen azt jelenti, hogy behódolunk a közvéleménynek. Ez színtiszta populizmus. Nem teljesítjük kötelezettségünket, ha nem kísérjük figyelemmel a tudományos bizonyítékokat. Mit mutatnak a bizonyítékok? Mi is az a trombin? A trombin egy természetes enzim. A vér és így a hús részét képezi. Minden emberi test sok trombint tartalmaz. Ha betiltjuk a trombin élelmiszer-adalékanyagként történő használatát, mi magunk létezhetünk-e tovább, vagy fokozatosan meg kell szabadulnunk magunktól, veszélyes hulladéknak számítunk?

Természetesen meg kell akadályoznunk, hogy a fogyasztókat olyan termékekkel félrevezessék, amelyeket más terméknek tüntetnek fel, és arra szolgálnak, hogy más terméknek látszanak. Ezt elérhetjük azáltal, hogy az élelmiszerek címkézéséről szóló új rendelettel összhangban lévő címkézést alkalmazzuk. E rendelet első olvasatáról júniusban fogunk szavazni. Számos olyan szabály áll a rendelkezésünkre, amely megakadályozza a megtévesztő reklámot, valamint bizonyos termékekre különleges címkézési követelmények is vonatkoznak. A Bizottság pontosan azt a megoldást javasolta azoknak a termékeknek a címkézésére vonatkozóan, amelyekben a trombint kötőanyagként használják. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy nagyon sok hasonló enzimet nem tiltottak be és most is használnak.

  Anja Weisgerber (PPE) . – (DE) Elnök úr, a fogyasztóvédelem nagyon, nagyon fontos számomra, ezért helytelenítem a fogyasztók bármilyen félrevezetését és megtévesztését. Ez az oka annak, hogy például az élelmiszerek címkézéséről szóló rendeletben szereplő, másnak látszó termékek megfelelőbb címkézéséért küzdök. Felhívom a Tanácsot, hogy kövesse ezt a megközelítést, amelyet a Bizottság is támogat.

Ma az „összeragasztott” hústermékekről kell szavaznunk. Olyan húsról van szó, amelyet húsdarabokból „ragasztanak össze” és kiváló minőségű termékként árusítanak. Véleményem szerint erre nem kerülhetne sor, különösen úgy, hogy a fogyasztók nincsenek tisztában azzal, hogy mi is történik. Nem volt könnyű számomra, hogy ma döntést hozzak. A Bizottság átfogó címkézési szabályokat javasolt, de még így is meg lehet téveszteni a fogyasztókat, mert nehezen bizonyítható, hogy egy adott termék tartalmaz trombint. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy a trombin használható, de nem tüntethető fel a címkén. Ennélfogva úgy gondolom, hogy ebben az esetben nem elegendő a címkézési követelmény. Most az állásfoglalás és a trombin betiltása mellett szavaztam.

Jelentés: Ramón Jáuregui Atondo (A7-0144/2010)

  Krisztina Morvai (NI) . – (HU) Az elmúlt 8 évben a magyarországi posztkommunista diktatúra következetesen lábbal taposta a magyar emberek emberi jogait. Egyebek mellett szinte minden egyes utcai demonstrációt jogellenesen szétvert, illetőleg szétveretett. A Nemzeti Jogvédő Szolgálat közel 100 kiváló jogásza, ügyvédje segítségével az esetek nagy részében már a magyar bíróságok előtt jogorvoslatot lehetett nyerni, de voltak olyan esetek, amikor Strasbourgba kellett menni az Emberi Jogok Európai Bíróságához, például a híressé vált Bukta-ügyben.

Az Európai Unió most azon mesterkedik, hogy az Európai emberi jogi egyezményhez való csatlakozás leple alatt szétverje a jól működő, úgymond strasbourgi rendszert. Felhívom a figyelmét minden egyes magyar és európai emberi jogi szervezetnek, hogy vegye górcső alá ezt a folyamatot, tiltakozzon egyebek mellett a ma megszavazott Atondo-jelentés ellen, amely ahogy mondom, ellehetetleníti, szétveri az emberi jogok védelmének európai rendszerét. Magyarország történelmi felelőssége, hogy a magyar elnökség alatt ne felgyorsítsuk, hanem megakadályozzuk ezt a veszélyes folyamatot.

Állásfoglalás: a színezékeken és édesítőszereken kívüli egyéb élelmiszer-adalékanyagok (szarvasmarha- és sertéstrombin) (B7-0264/2010)

  Radvilė Morkūnaitė-Mikulėnienė (PPE) . – (LT) Valójában igen kényes kérdésről van szó, amely már sok vitát kiváltott az Európai Parlamentben és természetesen az egész társadalomban. Most is úgy gondolom, hogy bizonyos termékek, illetve adalékanyagok betiltása nem jelent megoldást, és talán egyet kell értenünk azzal az állítással, miszerint a fogyasztónak – teljes körű információ birtokában – joga van kiválasztani, mit szeretne vásárolni és fogyasztani. Másrészt elég nehéz lenne ellenőrizni a folyamatot. Ezekben a napokban és időkben, amikor a nyilvánosság tájékozott, rengeteg információhoz juthat hozzá, mégis a társadalom számára elfogadhatóan – természetesen egyértelműen – kell fogalmaznunk, hogy az emberek egyik vagy másik termék megvásárlásakor megfelelő információkat szerezhessenek és értesülhessenek az adott termék összetevőiről. Ezért úgy gondolom, hogy több konzultációt kell folytatnunk a társadalommal, több figyelmet kell fordítanunk az ismeretterjesztésre, és talán tovább kell konzultálnunk a tudósokkal is.

  Martin Kastler (PPE) . – (DE) Elnök úr, az európai polgároknak igazuk van. A jó minőségű élelmiszereket és a becsületes politikusokat kedvelik.

Méltányolom az ilyen formában megnyilvánuló közvéleményt. Nem hagyhatjuk egyszerűen figyelmen kívül, és populizmusra hivatkozva nem vethetjük el a közvéleményt. Nem erről van szó! Figyelembe kell vennünk, amit a polgáraink mondanak. Ha a szavazóinknak és a polgároknak az a véleménye, hogy a hús legyen valódi hús, és ne húsdarabokból „összeragasztott” hústermék, biztosítanunk kell, hogy ne kerülhessen sor ilyen húsfeldolgozásra. Ezért nem szavaztam meg, hogy a trombint húskötőanyagként lehessen használni.

  Karin Kadenbach (S&D) . – (DE) Elnök úr, én is megszavaztam az állásfoglalást, amely betiltja a trombin élelmiszer-adalékanyagként való felhasználását, mert a biztos úr érvei nem győztek meg engem. Nem akarunk „összeragasztott” húst vásárolni Európában. Még akkor is, ha a trombin egy olyan enzim, amely nem káros az egészségre, azáltal hogy kötőanyagként használjuk húsdarabok egységes húsdarabbá préseléséhez, jelentősen megnő a bakteriális fertőzés kockázata. Másrészt a mai döntés egyértelműen az európai fogyasztók érdekét szolgálta az iparág pusztán pénzügyi érdekeivel szemben. Azoknak a fogyasztóknak, akik marhahúst szeretnének, marhahúst kell adni, és nem különféle darabokból „összeragasztott”hústerméket. Ez azt jelenti, hogy arra kell felhívnunk a Bizottságot, hogy ne engedélyezze a trombin használatát.

  Peter Jahr (PPE) . – (DE) Elnök úr, az úgynevezett „összeragasztott” sonkával kapcsolatos mostani vita bizonyítja, hogy egyes gyártók nem bánnak tisztességesen a fogyasztókkal. Szeretném, ha minden élelmiszert olyan címkével kellene ellátni, hogy ne lehessen megtéveszteni a fogyasztókat. Amennyiben sor kerül ennek az enzimnek a felhasználására, a fogyasztóknak tudniuk kell erről. Ez a hatékony és tisztességes fogyasztóvédelem alapja. A mi feladatunk az, hogy biztosítsuk, hogy a megfontolt fogyasztók elegendő információval rendelkezzenek ahhoz, hogy saját érdekeiket szem előtt tartva hozzanak döntéseket.

Hadd tegyek még egy utolsó észrevételt a „összeragasztott” sonkával kapcsolatban. Nem folytattunk megbeszélést a fogyasztókkal arról, hogy vajon akarják-e ezt. Ugyanakkor fontos, hogy a fogyasztók legalább azzal legyenek tisztában, tulajdonképpen mit is esznek.

Jelentés: Andres Perello Rodriguez (A7-0103/2010)

  Siiri Oviir (ALDE) . – (ET) Örülök a cselekvési tervnek, ezért meg is szavaztam. Ezzel a tervvel a helyes irányba indulunk el, és a probléma megoldása érdekében mindnyájunknak együtt kell működnünk. Az uniós szintű intézkedések segíteni fognak abban, hogy fokozzuk a tagállamok arra irányuló erőfeszítéseit, hogy biztosítsák a szervadományozás és szervátültetés minőségi és biztonsági követelményeinek teljesítését, hogy eredményesebben kezeljék a szervhiányból származó problémákat, ugyanakkor tegyék hatékonyabbá az átültetések rendszerét. A jóváhagyott cselekvési terv lehetőséget biztosít a tagállamok számára, hogy az általunk meghatározott tíz kiemelt intézkedést alapul véve jobban össze tudják állítani saját nemzeti cselekvési tervüket. Kötelességünk, hogy hatáskörünkön belül elősegítsük, hogy az Európai Unió egész területén magas szintű egészségvédelem jöjjön létre.

Jelentés: Ramón Jáuregui Atondo (A7-0144/2010)

  Clemente Mastella (PPE) . – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Az európai egyezményhez történő csatlakozás kétségtelenül előrehaladást jelent az Európai Unió politikai integrációjának folyamatában, amelynek az alapvető jogok védelmét biztosító rendszerét kiegészítette és megszilárdította az Alapjogi Chartának az elsődleges jogba történő beépítése.

Rendkívül fontosnak és politikai szempontból lényegesnek tartjuk, hogy a Parlament rendelkezik azzal a joggal, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága bíráinak választásakor képviselőket delegálhasson/küldhessen az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésébe. Ne felejtsük el, hogy az emberi jogok tiszteletben tartásának elősegítése az Európai Unió egyik alapvető értéke, amelyet annak alapító szerződése is tartalmaz.

Azt is szeretném hangsúlyozni, mennyire fontos az egyezmény és az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlata azon új jogi és szabályozási keret meghatározása tekintetében, amely megállapítja az irányadó elveket az állampolgári jogi, bel- és igazságügyi területeken, főleg a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésével és a Stockholmi Program elfogadásával elindított integráció és harmonizáció új formáinak figyelembevételével.

Egy újabb jogi eszközt is biztosít, amely lehetővé teszi, hogy keresetet lehessen terjeszteni az Emberi Jogok Európai Bíróságához valamely európai intézménynek vagy tagállamnak az európai jog végrehajtásával kapcsolatos intézkedése vagy az intézkedés elmulasztása miatt.

Végül fontos, hogy az európai egyezmény 1. cikke az uniós polgárokon és az EU területén tartózkodó más személyeken kívül is kiterjeszti a védelmet, akik a joghatósága alá tartoznak, bár nem tartózkodnak az unió területén.

  Alfredo Antoniozzi (PPE) . – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Helyeslem, hogy az Európai Unió csatlakozik az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményhez, mert ez – amint azt az Atondo-jelentés is világosan összefoglalja – előrehaladást jelent az európai integráció folyamatában. További előrelépésnek tekinthető a politikai unió terén, valamint az Unió és az Európa Tanács tagjai közötti összhangról, továbbá az emberi jogokkal kapcsolatos politikájáról tanúskodik, ami az Európán kívüli országokban meg fogja erősíteni Európa hitelességét. Végül kifejezi az emberi jogok és az alapvető szabadságok kérdésének jogalkotói és bírósági szinten történő harmonizációjára irányuló egyértelmű törekvést.

A Lisszaboni Szerződésnek köszönhetően az Európai Unió olyan nemzetközi szervezet, amely most először saját jogi személyiséggel rendelkezik. Remélem, hogy az egyezmény aláírása csak az első lépések egyike, amelynek révén az Európai Unió egységes szervezetként léphet fel a jelentős nemzetközi tárgyalásokon.

  Bruno Gollnisch (NI) . – (FR) Elnök úr, az előttem felszólalt képviselőkhöz képest én egy kissé óvatosabb vagyok ebben a kérdésben.

Első pillantásra valóban elég vonzónak tűnik az az elképzelés, hogy az európai jog az Emberi Jogok Európai Bíróságának joghatósága alá tartozzon. Meglehetősen aggasztó volt, hogy a nemzeti jogot az Emberi Jogok Európai Bírósága kifogásolhatta. Ugyanakkor a nemzeti jog végrehajtása során a nemzeti joghatóságok úgy tettek, hogy az európai jog nem tartozik az illetékességi körükbe, annál is inkább, mivel például hazámban, Franciaországban az alkotmány 55. cikke értelmében az európai jog elsőbbséget élvez a francia nemzeti joggal szemben.

Egyesek azonban azt kérdezhetik, hogy nem fog-e ez az eljárás bizonyos átfedéseket előidézni. Egyrészt valóban ritka eset, hogy az európai jog közvetlenül alkalmazandó a tagállamokban; először másodlagos jogszabályok révén kell átültetni a nemzeti jogba.

Másrészt az Emberi Unió luxembourgi Bírósága bebizonyította, hogy buzgón védelmezi az alapvető jogokat. Ezenkívül az Alapjogi Charta elfogadásából következően átvette ezt a jogot. Attól tartunk, hogy ennek következtében eléggé elhúzódnak az eljárások, különösen, ha egyesek követelik az előzetes kérdések eljárásának megindítását. Ezért szerettük volna, ha sor került volna a szabályok betartása és a fellebbezési eljárásban való részvétel közötti különbségtételre.

Állásfoglalás: a Római Statútumot felülvizsgáló kampalai (Uganda) konferencia (B7-0265/2010)

  Bruno Gollnisch (NI) . – (FR) Elnök úr, olyan időkben, amikor Thaiföldön ilyen drámai események következnek be, nem nézhetjük tétlenül, amint a civil lakosság ellen elkövetett nagyobb bűncselekmények elkerülik az igazságszolgáltatást.

A korábbi tapasztalatok azonban kevésbé biztatóak, mint ahogy azt a tegnapi vita során egyes képviselők állították. Az első Nemzetközi Büntetőbíróságon bírák voltak azok, aki minden katonai célkitűzés nélkül úgy határoztak, hogy Drezda polgári lakosságát napalmmal égetik el; hogy atomsugárzást vetnek be Hirosima és Nagaszaki lakói ellen; valamint hogy fogságban tartott lengyel katonatiszteket lőnek tarkón, pedig valójában a vádlottak között lett volna a helyük. A korábbi, a volt Jugoszláviával foglalkozó nemzetközi büntetőtörvényszék teljesítménye sem túl kielégítő, különösen, ha Milosevic és Šešelj ügyét vesszük.

Ami a pénzügyi alap létrehozását illeti, ha a tagállamoknak hozzájárulást kell fizetniük, ez azt jelenti, hogy Európa kárpótlást fog nyújtani a területén kívül elkövetett népirtás áldozatainak? Százezrek, sőt milliók tartoznak az áldozatok közé. Attól tartok, hogy valami igen bonyolult dologba keveredünk bele. Az az elképzelés, hogy a vesztes feleket mindenképpen perbe kell fogni ahelyett, hogy a békemegállapodás elérése érdekében ígéreteket kapnak, ahogy az időnként történik, azzal a kockázattal járna, hogy határozatlan időre elhúzódnak a konfliktusok; ez az alapja annak, hogy fenntartásaink vannak a jelentéssel kapcsolatban.

  Laima Liucija Andrikienė (PPE) . – (LT) Megszavaztam a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumát felülvizsgáló, e hónap végén kezdődő kampalai (Uganda) konferenciáról szóló állásfoglalást.

1998-ban 138 ország állapodott meg a Nemzetközi Büntetőbíróság létrehozásában és elfogadta a Római Statútumot, amelynek alapján a bíróság 2003 óta, immár 7 éve működik. Ideje felülvizsgálni a Római Statútumot, különösen az úgynevezett „ideiglenes rendelkezéseket”, amelyekről 2002-ben nem tudtunk megállapodni. Valamennyi uniós tagállam ratifikálta a Római Statútumot. Vannak azonban olyan nemzetközi partnereink – például az Egyesült Államok, Oroszország és Kína –, amelyek még nem kapcsolódtak be a Nemzetközi Büntetőbíróság munkájába. Ma ezzel az állásfoglalással az Európai Parlament ismételten felhívja ezeket az országokat a Római Statútum ratifikálására, valamint a Nemzetközi Büntetőbírósággal való együttműködésre. A XXI. században a népirtásért, az emberiesség elleni bűncselekményekért és a háborús bűncselekményekért felelős személyeknek nemcsak a nemzetközi közösség erkölcsi ítéletével kell szembenéznie, hanem jogi szankciókra is számítaniuk kell. Ilyen bűncselekmények nem követhetők el büntetlenül.

A szavazáshoz fűzött írásbeli indokolások

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsággal való konzultációra irányuló kérelem (124. cikk) – A Régiók Bizottságával való konzultációra irányuló kérelem (125. cikk) – Állampolgári kezdeményezés

  Carlos Coelho (PPE) , írásban. – (PT) A döntéshozatali mechanizmus felgyorsítása mellett a Lisszaboni Szerződés hozzájárul a demokratikus deficit elleni küzdelemhez, növeli a nemzeti parlamentek és az Európai Parlament szerepét, valamint hangsúlyozza az európai polgárság gyakorlását. A jogalkotással kapcsolatos petíció, illetve az úgynevezett „polgári kezdeményezéshez való jog” bevezetése rendkívül fontos. Ez az új eszköz lehetővé teszi, hogy több tagállamból legalább egymillió polgár kérelmezhesse, hogy a Bizottság jogalkotási kezdeményezést terjesszen elő az Unió joghatósága alá tartozó területeken.

Ezenkívül a Lisszaboni Szerződés azt is egyértelműen kimondja, hogy fontos a többi intézménnyel és szervvel, valamint a civil társadalommal és többek között a szociális partnerekkel való konzultáció és párbeszéd. Meggyőződésem, hogy Európának a polgárok Európájává kell válnia, és ez csak akkor valósulhat meg, ha demokratikusabbá és átláthatóbbá tesszük. Ennek figyelembevételével egyetértek azzal, hogy ki kell kérni az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság és a Régiók Bizottságának véleményét.

Ajánlás második olvasatra: Claude Moraes (A7-0117/2010)

  Alfredo Pallone (PPE) , írásban. – (IT) Bizonyára úgy tűnik, hogy azt ismétlem meg, amit tegnap elmondtam a Tavares-jelentéssel kapcsolatban. A menekültek problémája azonban európai szintű probléma, amelynek megoldását nem hagyhatjuk a nemzeti kormányokra, különösen, ha figyelembe vesszük a földrajzi és gazdasági különbségeket is.

Ezért egy európai szintű alap létrehozását támogatom két cél megvalósítása érdekében: támogatnia kell az uniós országokba gyakran a tengeren keresztül érkező, segítséget kérő menekülteket, valamint azokat az államokat, amelyek földrajzi elhelyezkedésük miatt a legtöbb kétségbeesett menekültet fogadják.

Alapjában véve a probléma európai szintű, és annak is kell tekintenünk, és a megoldását nem hagyhatjuk bizonyos államokra. Remélem, hogy az alap csak a kezdetét jelenti a probléma sokkal inkább európai szemléletű és a szolidaritás jegyében történő megközelítésének.

Ajánlás második olvasatra: Anni Podimata (A7-0128/2010)

  Elena Oana Antonescu (PPE) , írásban. – (RO) Az energiával kapcsolatos termékek energia- és egyéb erőforrás-fogyasztásának címkézéssel és szabványos termékismertetővel történő jelöléséről szóló irányelvre irányuló javaslat, az épületek energiahatékonyságára irányuló és a gumiabroncsok üzemanyag-hatékonyság és más lényeges paraméterek tekintetében történő címkézésére irányuló javaslattal együtt, a Bizottság által 2008 novemberében benyújtott energiahatékonysági csomag részét képezi. Megszavaztuk, mert a Parlament, a Tanács és a Bizottság között létrejött megállapodás aláírása révén elértük egy jobb címkézési rendszer bevezetését.

A címkék a háztartási gépek és az energiával kapcsolatos termékek vonatkozásában több energiafogyasztással kapcsolatos információt fognak tartalmazni. A jövőben ez a címkézés vonatkozik majd az ipari és kereskedelmi felhasználásra szánt energiafogyasztó termékekre is, ami eddig nem volt lehetséges. Végül, de nem utolsósorban a termékkategóriák ár-, illetve energiahatékonyságát népszerűsítő reklámoknak a jövőben az energiaosztályt is fel kell tüntetniük.

Az energiával kapcsolatos termékek vonatkozásában az energiafogyasztással kapcsolatos, pontos, lényeges és összehasonlítható információk közlése a jövőben lehetővé fogja tenni a fogyasztók számára, hogy helyes, hatékony döntéseket hozzanak, ami által csökkentik energiafogyasztásukat és háztartási kiadásaikat is.

  John Attard-Montalto (S&D) , írásban. – A máltai kormány ellenzi az energiával kapcsolatos termékek energia- és egyéb erőforrás-fogyasztásának címkézéssel és szabványos termékismertetővel történő jelölésével kapcsolatos, második olvasatra történő ajánlást.

Ennek az az oka, hogy a nacionalista kormány nem ért egyet a jelentésben foglalt indokolással, különösen a következő mondattal: „Az energiafogyasztásra jelentős hatással lévő építési termékeknek is szerepelniük kell ezen a listán”. Felfoghatatlan, hogy a kormány emiatt nem ért egyet az ajánlással. Beleegyezhetett volna, és nyilvánvalóvá tehette volna, hogy fenntartása van az energiafogyasztásra jelentős hatással lévő építési termékek vonatkozásában.

A kormánynak felesleges azt a látszatot keltenie, hogy támogatja az energiahatékonyságot, amikor a potenciális megtakarítás elérhető ezek közül bizonyos termékek címkézése révén, mivel az épületek a teljes energiafogyasztás 40%-át teszik ki az Európai Unióban.

  Zigmantas Balčytis (S&D) , írásban. – (LT) Támogattam ezt a fontos jelentést. Az energiafogyasztás címkézéséről szóló irányelv nagyon fontos szerepet játszik az Unió 2020-ra kitűzött 20%-os energiahatékonysági célkitűzésének teljesítésében. Ezzel összefüggésben kiemelt szerepe van az éghajlatváltozás elleni küzdelemben, az EU hatékony, fenntartható és versenyképes gazdasággá való átalakításában és Európa energiabiztonságának megerősítésében. Célunk az, hogy mind a piac, mind a fogyasztó számára előnyös helyzetet teremtsünk, biztosítva, hogy valamennyi fogyasztó számára rendelkezésre álljon a megfelelő információ, és teljes mértékben tudatában legyen választása hatásainak. Ebben az összefüggésben az energiafogyasztás címkézéséről szóló irányelv tekintetében elért megállapodás fontos többletértéket képvisel. Örülök az Európai Parlament által az A–G besorolási skála modelljének megtartása érdekében kiharcolt álláspontnak, mert egy felmérés szerint a fogyasztók számára ez a legmegfelelőbb és a legkönnyebben érthető. Az energiával kapcsolatos termékek reklámozásakor mindig fel kell tüntetni az energiacímkét, amennyiben az árral vagy az energiával kapcsolatos információt közölnek.

  Jan Březina (PPE) , írásban. – (CS) Örülök, hogy az Európai Parlament és a Tanács közötti hosszas huzavona után végre jóváhagyásra került a termékek energiahatékonyságáról szóló új jogszabály, valamint hogy az a megtiszteltetés ért, hogy az Európai Néppárt képviselőcsoport megbízásából árnyékelőadó lehettem. Az új jogszabály előnye az A osztály kibővítése, ami lehetővé teszi, hogy különbséget tegyünk az energiatakarékos gépek egyre bővülő csoportján belül, ugyanakkor arra ösztönzi a gyártókat, hogy minél inkább energiatakarékos gépeket készítsenek. Az is fontos, hogy az egyes termékek energiafogyasztását mutató energiaosztályok száma nem növekedett, így továbbra is áttekinthető marad az egész koncepció. Az, hogy összesen hét szint van, lehetővé teszi a fogyasztók számára, hogy tényleges döntéseket hozzanak a termékek kiválasztásakor, így vásárlói magatartásukkal elősegítsék az energiaköltségek csökkenését. Ami az új sajátosságokat illeti, többek között azt a kötelezettséget, hogy a reklámanyagokban fel kell tüntetni a termékek energiaosztályát, sikernek tekintem, hogy ezt a kötelezettséget csak azon reklámokra korlátozták, amelyek az árral vagy az energiafogyasztással kapcsolatos információt közölnek. Szerencsére az volt az általános nézet, hogy a reklámok szabályozása csak szükség esetén fogadható el, és csak a szükséges mértékben alkalmazható.

  Edite Estrela (S&D) , írásban. – (PT) Megszavaztam ezt az ajánlást, mert ténylegesen hozzájárul ahhoz, hogy az európai fogyasztók segítséget kapjanak azon termékek kiválasztásához, amelyek kevesebb energiát használnak fel, illetve amelyek közvetett módon kevesebb energia fogyasztását idézik elő. Ennek az ajánlásnak az elfogadásával az Európai Parlament részt vállal abban, hogy közelebb kerüljünk a 2020-ra kitűzött 20%-os energiahatékonysági célkitűzés teljesítéséhez. A szöveg kiegyensúlyozott, a piac és a fogyasztók szempontjából is előnyös helyzet kialakítását biztosítja.

  Diogo Feio (PPE) , írásban. – (PT) Ez a kezdeményezés, ahhoz hasonlóan, amelyről tegnap szavaztunk az épületek energiahatékonyságával kapcsolatban, a Bizottság által 2008 novemberében benyújtott energiahatékonysági csomag részét képezi, és amely a Parlamentben, a Bizottságban és a Tanácsban is hatalmas vitát váltott ki; most végre megállapodás született a végleges szövegről.

Azon túlmenően, hogy a környezet, az európai kibocsátáscsökkentési célkitűzés, valamint az energia szempontjából fenntartható gazdaság létrehozása vonatkozásában kedvező következményekkel jár, e kezdeményezésnek az is az előnye, hogy a fogyasztókat helyezi a döntések középpontjába. A megfelelő jelölések és címkék segítségével a fogyasztók pontosan tudni fogják, mit is vásárolnak, valamint olyan kritériumok alapján tudnak választani a termékek között, mint például az energiahatékonyság és a legalacsonyabb környezeti költség.

  José Manuel Fernandes (PPE) , írásban. – (PT) Az energiafogyasztás címkézéséről szóló irányelv garantálja, hogy a fogyasztók az energiacímkének a reklámokban való kötelező említésének következtében megfelelő információkat szerezzenek. Az energiahatékonyság megvalósítására és az energiafogyasztás szintjének csökkentésére, valamint az éghajlatváltozás elleni küzdelemre irányuló európai erőfeszítésekkel összefüggésben alapvető fontosságú, hogy a nyilvánosságot is mozgósítsuk az ügy érdekében. Ez csak úgy érhető el, ha fogyasztók egyértelmű és valós információt kapnak a megvásárolt vagy eladásra kínált termékek energiafogyasztásáról. Így minden európai lakos részesévé válik az éghajlatváltozás elleni küzdelemnek. Feltétlenül fontos biztosítani, hogy a fogyasztók képesek legyenek arra, hogy tudatosan hozzanak több környezetbarát döntést. Ahogy azt most már ez az irányelv biztosítja, a termékek által előidézett energiafogyasztás mértékét egységes kritériumok és paraméterek alapján állapítják meg, mi lehetővé teszi, hogy az összehasonlítás megbízható legyen. Ennek következtében nagyobb bizalom alakul ki a technikai értékeléssel és a címkéken feltüntetett információk tartalmával kapcsolatban. Ennélfogva az irányelv fontos szerepet játszik a 2020-as stratégia megszilárdításában, és különösen az energiahatékonyság 2020-ra kitűzött 20%-os növelésének teljesítésében.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL) , írásban. – (PT) E szavazást követően az energiafogyasztó termékeket – a háztartási, kereskedelmi, illetve ipari célra használtakat is – el kell látni új energiahatékonysági címkével a fogyasztók megfelelőbb tájékoztatása érdekében. Az Európai Parlament által ma elfogadott irányelv rendelkezést tartalmaz az új energiahatékonysági osztályokkal való kiegészítésre vonatkozóan, és azon termékekre is alkalmazandó, amelyek közvetett módon fogyasztanak energiát, például az ablakokra is.

Egyes részletek vitathatók, például az, hogy a címke formátuma az A–G besorolási skálán alapul – a hűtőszekrényeken alkalmazotthoz hasonlóan –, amelyet ki lehet egészíteni az A+, A++ és A+++ osztállyal: általában az osztályok számát maximum hétre kell korlátozni. Mindazonáltal úgy tűnik, hogy az irányelv helyes célt tűz ki.

Az energiával kapcsolatos termékek, illetve az árak reklámozásakor fel kell tüntetni az energiahatékonysági besorolást. Az információknak arra kell ösztönözniük a fogyasztókat, hogy olyan termékeket válasszanak, amelyek kevesebb energiát fogyasztanak, vagy amelyek közvetve kevesebb energia fogyasztását idézik elő.

Tehát a jövőben a hűtőszekrények, mosógépek vagy tűzhelyek árának, illetve energiahatékonyságának reklámozásakor fel kell tüntetni a termék energiaosztályát.

  Jarosław Kalinowski (PPE) , írásban. – (PL) Sok minden elhangzott már a fogyasztók azzal kapcsolatos jogairól, hogy ismereteket szerezzenek az általuk vásárlandó élelmiszerekről, háztartási gépekről, illetve felszerelésekről. Szeretnénk megtudni, honnan származnak és hogyan készültek, szeretnénk megismerni az élelmiszerek tápértékét. Most, az éghajlatváltozás idején mindannyian szeretnénk megvédeni a környezetet és megakadályozni, hogy rendkívüli időjárás alakuljon ki, éppen ezért az élelmiszerek és a mindennapokban használatos termékek kiválasztása során az ökológiai alapelveket tartjuk irányadónak. Tehát fontos, hogy a fogyasztók tisztában legyenek azzal, hogy felszereléseik mennyi energiát fogyasztanak, így azt gondolom, hogy joguk van ahhoz, hogy ezt az információt megtalálják a címkéken. Ennek az információnak a termékeken való feltüntetése azt is jelzi, hogy a termék kiváló minőségű. Ezáltal arra is szolgálhat, hogy az európai piacot megvédje az Európai Unión kívülről származó, olcsó utánzatoktól.

  Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL) , írásban. – (FR) Megszavaztam ezt a jelentést. Elismeri, hogy a piac nem képes biztosítani az ésszerű energiafelhasználást. Örvendetesnek tartom, hogy egy határozott egyetértést fejez ki, amely tükrözi érveinket. Annak is örülök, hogy kifejezésre jutott az energiatakarékossági címkézés felülről lefelé történő harmonizációjának igénye. Ugyanakkor sajnálatos, hogy a termékek teljes ökológiai lábnyomának címkézését sehol nem indítványozták, amikor pedig ezt tényleg minél gyorsabban be kellene vezetnünk.

  Nuno Melo (PPE) , írásban. – (PT) Az EU továbbra is eltökélten keresi a tökéletes energiahatékonyság biztosításának legmegfelelőbb módjait, hogy 2020-ra elérje az energiahatékonyság 20%-os növelését. Ez az új címkézés nagyon megfelelő a fogyasztók számára, mert lehetővé teszi számukra, hogy jobb tájékoztatást kapjanak ahhoz, hogy minden tekintetben tájékozott döntést hozhassanak és tisztában legyenek az energiahatékonysággal kapcsolatos ügyekre gyakorolt hatásuknak. Ez a fogyasztók tudatosságának növelését jelenti választásuk energiával kapcsolatos következményei tekintetében, amikor is olyan fogyasztási cikket szándékoznak vásárolni, amelyen feltüntetik az energiahatékonyságot. Ennek az irányelvnek a jóváhagyása különösen fontos a tudatosság növelése szempontjából. Ezek alapján adtam le szavazatomat.

  Andreas Mölzer (NI) , írásban. – (DE) Amennyiben sor kerül az energiafogyasztási címke bevezetésére, hamarosan ki fog derülni – feltéve, hogy könnyen érthető lesz –, hogy a fogyasztók elfogadják-e vagy sem. A közvélemény változott e téren, tudatosabbak lettek az emberek, és a fogyasztók jobban odafigyelnek az energiahatékonysági osztályokra, különösen az elektromos készülékek esetében. Természetesen a közbeszerzési eljárásnak jó példával kell elöl járnia ebben a tekintetben. Ugyanakkor a tagállamoknak nem mondhatjuk azt, hogy csak olyan termékeket vásárolhatnak, amelyek teljesítik a legmagasabb teljesítményszintet és a legmagasabb energiahatékonysági besorolást kapták. Különösen most, amikor mindenkinek takarékoskodnia kell, a beszerzési ár egyre inkább meghatározó tényező lesz. A közbeszerzési eljárás keretében rendelkezésre álló választási lehetőségek nincsenek eléggé világosan megfogalmazva, ezért én tartózkodtam.

  Radvilė Morkūnaitė-Mikulėnienė (PPE) , írásban. – (LT) Megszavaztam az energiával kapcsolatos termékek energia- és egyéb erőforrás-fogyasztásának címkézéssel és szabványos termékismertetővel történő jelöléséről szóló állásfoglalást. A Parlamentben nagyon gyakran szó esik a polgárok jogairól – a választáshoz való jogról, a pontos és helytálló információk megszerzéséhez való jogról. Véleményem szerint ez különösen fontos az élet minden területén. Ebben az esetben a felhasznált villamos energiáról és annak hatékonyságáról van szó. Az emberek valójában szeretnének energiát megtakarítani, és többnyire két ok miatt teszik meg, gazdasági és környezetvédelmi okból. Manapság a technológiai fejlődés korában a lakosságnak megvan a lehetősége, hogy az energiahatékonyság alapján válassza ki az elektromos berendezéseket, a ma általunk elfogadott címkézés is segítséget nyújt majd a fogyasztóknak a tudatos választáshoz és az energiatakarékossághoz való hozzájáruláshoz (ennélfogva a polgárok gazdaságosabb eszközöket választanának), valamint a környezet megőrzéséhez. Nincs kétségem afelől, hogy ha az európaiak tudják, mennyi energiát fogyasztanak, élnek azzal a lehetőséggel, hogy hatékonyabb és fokozottabban környezetbarát termékeket és berendezéseket válasszanak. Még egyszer hadd fejezzem ki, hogy örvendetesnek tartom az Európai Parlamentnek a kérdéssel kapcsolatos álláspontját, és remélem, hogy az ilyen döntések valódi ösztönzést és lehetőséget biztosítanak az energiafogyasztás 2020-ra kitűzött csökkentésének megvalósításához.

  Alfredo Pallone (PPE) , írásban. – (IT) Az energiafogyasztás címkézéséről szóló irányelv átdolgozásának az a célja, hogy a címkézésen szereplő információk köre a háztartási gépeken kívül kiterjedjen valamennyi olyan termékre, amely befolyásolja az energiafogyasztást.

Az irányelv részét képezi a fenntartható fogyasztásra, termelésre és iparpolitikára vonatkozó cselekvési tervnek, valamint ösztönzőkre és nyilvános pályázati eljárásokra irányuló kezdeményezéseket tűz ki. A környezeti szempontból integrált és fenntartható politika pillérét fogja létrehozni. Az egyik legvitatottabb részlet azzal kapcsolatos, hogy milyen skálát alkalmazzunk annak elkerülése érdekében, hogy a fogyasztók összezavarodjanak: döntés született arról, hogy megmarad az A–G besorolási skála azt követően, hogy az Európai Parlament elfogadott egy állásfoglalást ebben a vonatkozásban.

Az energiahatékonysági besorolást is fel kell tüntetni minden reklámban, amely az energiafogyasztásra vagy a termék árára vonatkozó információt tartalmaz. Az általam kifejtett okok miatt egyetértek a Podimata asszony álláspontjával és támogatom a jelentést.

  Aldo Patriciello (PPE) , írásban. – (IT) Az energiafogyasztás címkézéséről szóló irányelv nagyon fontos szerepet játszik az Unió 2020-ra kitűzött 20%-os energiahatékonysági célkitűzésének teljesítésében. Fontos többletértéket képvisel mind a piac, mind a fogyasztó számára. Lényegében az energiacímkének a reklámokban való kötelező említése révén megszűnik a végfelhasználók félretájékoztatása, mivel így megkapják a minden tekintetben tájékozott döntéshez szükséges valamennyi információt.

Ugyanakkor, mivel a Parlament erősen ragaszkodott elképzeléséhez, elmaradt a nyitott végű számskála bevezetése, és megmaradt az A–G besorolási skála modellje, amely ez idáig is bizonyított értéket jelentett a fogyasztók számára. Továbbá a besorolási osztályok felülvizsgálatát illetően a skála módosításának lehetősége és feltételei egyértelműen meghatározásra kerültek, és nem hagynak kiskapukat. Ezzel összefüggésben, amennyiben a tervezetteken felül további besorolási osztályokra lenne szükség, az automatikusan a skála módosítását vonja maga után. Az általános felülvizsgálati záradék beillesztése lehetővé teszi, hogy a műszaki előrelépés és a fogyasztók általi érthetőség tükrében 2014 előtt ismételten alapos vizsgálatra kerüljön sor. Ez további biztosítékot jelent arra, hogy a fogyasztóbarát skála, amelyről idáig döntés született, változatlan marad legalább a felülvizsgálat elvégzéséig. Ezért meggyőződéssel ismétlem meg, hogy teljes mértékben támogatom az irányelvet.

  Rovana Plumb (S&D) , írásban. – (RO) Megszavaztam a jelentést, mert az összes, energiával kapcsolatos termék bevonásával az energiafogyasztás címkézéséről szóló irányelv módosítása elő fogja segíteni, hogy az egyes aktualizált és rögtönzésből létrejött végrehajtási intézkedések nemzeti jogba történő átültetésével kapcsolatos költségeket 4 millió euróval csökkentsük (amennyiben rendeleteket/határozatokat fogunk alkalmazni irányelvek helyett). Ezenkívül további, körülbelül 78 Mt CO2-kibocsátáscsökkentést fog előidézni. A jövőben az energiahatékonysági címkézést az ipari és kereskedelmi felhasználásra szánt energiafogyasztó termékekre is alkalmazni fogják, például hűtőraktárakra, kiskereskedelmi hűtőpultokra, ipari főzőkészülékekre, automatákra (szendvics-, étel-, kávéárusító stb.), ipari motorokra, energiával kapcsolatos termékekre, beleértve az építési termékeket, amelyek nem fogyasztanak energiát, de „jelentős közvetlen vagy közvetett hatást” gyakorolnak az energiatakarékosságra, idetartoznak például az ablakok és az ajtókeretek.

Ezen irányelv megfelelő alkalmazásának egyik fontos tényezője annak garantálása, hogy mindenki helytálló információt kapjon, valamint hogy a fogyasztók tudatában legyenek választásuk hatásának. Az energiával kapcsolatos termékek konkrét energiafogyasztásával kapcsolatos, pontos, megfelelő és összehasonlítható információk biztosítása segíteni fog a végfelhasználóknak abban, hogy az energiamegtakarítási lehetőségek alapján, hosszú távon az energiaszámlák csökkentése érdekében hozzanak döntést.

  Teresa Riera Madurell (S&D) , írásban. – (ES) Megszavaztam a Podimata-jelentést, mert úgy gondolom, hogy a Parlamentnek és különösen az Európai Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége képviselőcsoportnak (S&D) rendkívül jelentős előrelépéseket sikerült elérnie egy döntő fontosságú irányelv tekintetében a saját magunk számára kitűzött energiahatékonysági cél megvalósítása érdekében. Nem csupán az A–G besorolási skálát sikerült megtartani – amelyet már ismernek és elfogadnak az európai fogyasztók –, hanem azt is biztosítottuk, hogy most már kötelező feltüntetni a háztartási gépek energiacímkéjét, amennyiben árral kapcsolatos információt közölnek a népszerűsítő vagy reklámanyagokban. A Parlament által bevezetett másik említésre méltó aspektus az, hogy a Bizottságnak elsőbbségi listát kell készítenie azokról az energiával kapcsolatos termékekről – többek között bizonyos építési termékekről –, amelyekre a végrehajtási intézkedések a jövőben vonatkozhatnak. Végezetül tekintettel arra, hogy a közszférának vezető szerepet kell betöltenie, úgy gondolom, alapvető fontosságú, hogy a közigazgatásban a közbeszerzési eljárások során a legmagasabb energiahatékonysági osztályba tartozó termékeket szerezzék be.

Jelentés: Vladimír Maňka (A7-0158/2010)

  Sophie Auconie (PPE) , írásban. – (FR) Maňka úr jelentése számos módosítást javasol az Európai Parlament 2010-es költségvetése tekintetében. Megszavaztam a jelentést, elsősorban azon rendelkezéseit, amelyek a Lisszaboni Szerződés 2009. december 1-jei hatálybalépéséből következnek. Ezek közé tartozik a képviselők asszisztensi költségének havi 1500 euróval történő növelése. Ez arra szolgál, hogy a képviselők teljesíteni tudják a Lisszaboni Szerződésből származó új feladataikat, amely lényegesen kibővíti a Parlament hatáskörét, ezáltal növeli az EU döntéshozatalára gyakorolt befolyását. A Parlamentnek nagyobb szakértelemre van szüksége a jogalkotási kérdésekben annak érdekében, hogy méltó partnere legyen a Bizottságnak és a tagállamoknak. Az európai polgárokat képviseljük, és megfelelő forrásokkal kell rendelkeznünk, ha meg akarjuk védeni az érdekeiket. Ezért támogattam ezt a jelentést.

  Göran Färm (S&D) , írásban. – (SV) Úgy gondolom, hogy támogatni kell azon bizottságokat, amelyekre nagyobb munkaterhelés fog hárulni a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése következtében. Ez indokolja a Parlament és a képviselőcsoportok e bizottságokon belül működő titkárságai létszámának növelését. Nem értek egyet viszont azzal a nézettel, hogy nekünk, európai parlamenti képviselőknek több munkatársra van szükségünk. Azt szerettem volna, ha a Parlament forrásait mindenekelőtt az újraelosztás és a hatékonyság növelésére szolgáló intézkedések révén növeljük anélkül, hogy a teljes költségvetés növekedne.

Az Európai Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége képviselőcsoportnak a Költségvetési Bizottságon belüli vezetőjeként a Parlament Elnökségével folytatott tárgyalások során is ezt az irányvonalat követtem. Végül annyiban kompromisszumot értünk el, hogy a javaslat finanszírozására részben most már a 4,4 millió euró összegű megtakarításból kerül sor. Most is úgy gondolom, hogy a javaslatnak további megtakarításokat kellett volna tartalmaznia, de – mivel aktívan részt vettem a tárgyalásokon – úgy döntöttem, hogy támogatom az elért kompromisszumot.

  Bogusław Liberadzki (S&D) , írásban. – (PL) A Lisszaboni Szerződés hatálybalépése várhatóan a Parlament munkaterhelésének jelentős megnövekedését fogja előidézni. Ez különösen a rendes jogalkotási eljárás szélesebb körű alkalmazását fogja előidézni, ami az elfogadott jogszabályok körülbelül 95%-át érinti majd. Költségvetési többletforrások és kiegészítő humán erőforrások lehetővé fogják tenni a Parlament számára, hogy a Tanács egyenrangú partnereként ellássa új, társjogalkotói szerepét.

  Mairead McGuinness (PPE) , írásban. – Támogattam az Európai Parlament költségvetés-módosításáról szóló Maňka-jelentést, bár tudatában vagyok annak, hogy kényes kérdés a költségvetés növelése olyankor, amikor az embereknek bércsökkentéssel kell szembenézniük, és munkahelyek szűnnek meg. A Lisszaboni Szerződés következtében kétségtelenül megnövekedett az Európai Parlament munkaterhelése. Én az asszisztensi többletjuttatást arra szándékozom felhasználni, hogy lehetőséget biztosítsak annak a sok diáknak, aki azzal kapcsolatban küld jelentkezést, hogy az irodámban szeretne dolgozni.

Ez az összeg lehetővé teszi, hogy díjazásban részesüljenek és értékes munkahelyi tapasztalatokat szerezzenek, ami reményeim szerint segítséget jelent számukra jövőbeni karrierjük szempontjából. Úgy gondolom azonban, hogy a Parlamentnek felül kell vizsgálnia összes munkamódszerét és személyzeti politikáját a hatékonyság és az eredményesség javítása érdekében.

  Nuno Melo (PPE) , írásban. – (PT) A Lisszaboni Szerződés új feladatkörökkel ruházta fel a Parlamentet. Ez adminisztratív jellegű többletmunkával jár, aminek következtében a képviselőknek képzett munkatársakra van szükségük, hogy tanácsadói feladatot lássanak el. Ez az új helyzet két problémát vet fel: növekednek a költségek abból kifolyólag, hogy több asszisztensre, valamint több helyre lesz szükség ahhoz, hogy feladataikat megfelelő munkakörülmények között végezhessék el. Ez költségnövekedést jelent. És ezt nehéz megmagyarázni a mostani válság idején, de ha azt szeretnénk, hogy a Parlament kiváló munkát végezzen, rendelkeznie kell a szükséges pénzügyi forrásokkal és emberi erőforrásokkal. Ezek alapján adtam le szavazatomat.

  Alfredo Pallone (PPE) , írásban. – (IT) Mellette szavaztam. Bár demagógiának tűnhet vagy egy réteg újabb kiváltságának, ebben az esetben nem erről van szó. A költségvetés módosításai fontosak és elengedhetetlenek a Parlament életének és tevékenységének megfelelő irányításához.

A Lisszaboni Szerződés elfogadását követően bennünket, európai parlamenti képviselőket fontos és kiváló munka elvégzésére hívtak fel. Ezért munkatársakra és szakértőkre van szükségünk, akik napi szinten tudják támogatni munkánkat. Ehhez forrásokra van szükség. A magam részéről és remélem, hogy képviselőtársaim nevében is kijelenthetem, hogy ezeket a forrásokat még hatékonyabb, eredményesebb és koncentráltabb munkavégzésre fogjuk fordítani.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE) , írásban. – Képviselőcsoportomból 16 európai képviselőtársammal együtt aláírtam és megszavaztam a többletösszeget elutasító módosítást. Ennek az az oka, hogy rendkívül fontosnak tartom, hogy kimutassuk, hogy az EP-képviselők jelentős része nem ért egyet azzal, hogy a gazdasági válság idején növeljük az asszisztensek alkalmazásához kapcsolódó juttatásokat.

A zárószavazás alkalmával azonban a Parlament 2010-es költségvetésének módosításáról szóló Maňka-jelentés mellett szavaztam.

  Eva-Britt Svensson (GUE/NGL) , írásban. – (SV) A 2010-re vonatkozó pótköltségvetésről szóló jelentés ellen szavaztam. Tarthatatlan, hogy az EP-képviselők titkársági juttatását a Lisszaboni Szerződés következtében megnövekedett munkaterhelés miatt havi 1500 euróval növeljük. Először is havi 1500 euróért képtelenség magasan képzett szakértőket alkalmazni. A másik dolog pedig az, hogy a Parlament irodáiban nincs hely új munkatársak számára. Harmadsorban a tartalékból már kifejezetten ingatlanberuházásokra kivettük a költségvetési pénzalapok egy részét. Negyedik érvként megemlíteném, hogy a 2011-es költségvetés 5. kategóriája tekintetében az előadó, Trüppel asszony kijelentette, hogy a titkársági juttatások a jövőben nem garantálhatók addig, amíg előnyeik megfelelő értékelését el nem végzik. Én ezt a költségnövelést a már így is magas titkársági juttatások indokolatlan kiegészítésének tartom, ráadásul akkor, amikor a munkanélkülieknek, az egyedülálló nőknek, a nyugdíjasoknak és a szociális szempontból más kiszolgáltatott csoportoknak áldozatokat kell hozniuk a gyengélkedő euró megmentése érdekében.

Jelentés: Ryszard Czarnecki (A7-0096/2010)

  Diogo Feio (PPE) , írásban. – (PT) A polgárok által követelt átláthatóság és az alaposság nevében úgy gondolom, hogy a Tanács nem mentes azon kötelezettségtől, hogy nyilvánosan el kell számolnia a rendelkezésére bocsátott pénzeszközökkel. Ezért egyetértek az előadó döntésével, miszerint a kért kiegészítő információk benyújtásáig el kell halasztani a Tanács elszámolásával kapcsolatos határozat meghozatalát.

  José Manuel Fernandes (PPE) , írásban. – (PT) Helyeslem, hogy az Európai Unió 2008-as pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítéssel kapcsolatos döntést elhalasszuk az átláthatóság és a pontosság érdekében, nem csupán a költségvetés végrehajtása, hanem az EU összes pénzügyi forrása felhasználásának teljes felülvizsgálata tekintetében is. Ez módot ad a Tanácsnak arra, hogy minden olyan indokolást és információt beszerezzen, amely a Parlament által jóváhagyott határozat meghozatalának biztosításához szükséges. Ez elengedhetetlen az európai intézmények hitelessége és a hatalmon lévők iránti általános bizalom szempontjából. Ezen túlmenően a demokratikus szervek és a jogi felhatalmazással rendelkezők által meghatározott elvek és iránymutatások tiszteletben tartásáról is szó van.

  Alfredo Pallone (PPE) , írásban. – (IT) A költségvetés-mentesítési eljárás fontos, és a Parlament jogalkotási és ellenőrzési tevékenységei függnek tőle.

Szükségtelen elismételnem, hogy az évek során a Parlament ellenőrzési hatáskört szerzett, nem utolsósorban a költségvetési eljárásnak köszönhetően, amelynek alapján az európai intézmények jelentéskészítési kötelezettsége komoly és fontos üggyé vált. Ezenkívül az uniós polgárok elvárásainak figyelembevétele miatt is lényeges.

A mostani válság idején az európai polgárokat arra hívják fel, hogy rendkívüli áldozatokat hozzanak, nekünk pedig el kell végeznünk a hivatali, illetve tényleges igazgatási kiadások gondos és pontos ellenőrzését. Az általam kifejtett okok miatt méltányolom az előadó munkáját és egyetértésemet fejezem ki.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE) , írásban. – A megszavaztam a jelentést, mert egyetértek azzal, hogy októberig el kell halasztanunk a mentesítő határozat meghozatalát.

  Konrad Szymański (ECR) , írásban. – (PL) Nem szavaztam meg, hogy megadjuk a mentesítést a Tanács 2008-as költségvetése tekintetében, mert a Parlamentben túl későn kaptuk kézhez a Tanács pénzügyi dokumentációját. Az Európai Parlament által a Tanács pénzügyei felett gyakorolt felügyelet egyáltalán nem átlátható.

Jelentés: Miroslav Mikolášik (A7-0106/2010)

  Elena Oana Antonescu (PPE) , írásban. – (RO) Az elmúlt pár évben folyamatosan és gyors ütemben növekedett az átültetésre szánt emberi szervek iránti igény az Európai Unióban. Bár pillanatnyilag továbbra is a szervhiány jelenti a legnagyobb kihívást a számunkra, jóval több problémát okoz, hogy az egyes tagállamok különböző transzplantációs rendszereket alkalmaznak.

Az Európai Parlament még 2008-ban, az áprilisban elfogadott állásfoglalásban felkérte az Európai Bizottságot, hogy dolgozza ki az Európai Unión belüli szervadományozás minőségét és biztonságát garantáló jogi keret meghatározásáról szóló irányelvet. A Bizottság ezt követően benyújtotta az irányelvre irányuló javaslatot, amelyet az Európai Parlament meg is vitatott, és amely a következő három célt fogalmazta meg: a minőség és biztonság biztosítása a betegek számára uniós szinten, a donorok védelmének biztosítása és a tagállamok közötti együttműködés elősegítése.

A Parlament, a Tanács és Bizottság közreműködésével elért kompromisszum mellett szavaztunk, mert közös minőségi és biztonsági szabványokra van szükség az emberi szervek uniós szintű gyűjtésére, szállítására és felhasználására vonatkozóan. Olyan intézkedésről van szó, amely elősegítené a szervcserét annak az évi több ezer európai betegnek az érdekében, akinek ilyen fajta gyógykezelésre van szüksége.

  Zigmantas Balčytis (S&D) , írásban. – (LT) Támogatom az átültetésre szánt emberi szervekre vonatkozó minőségi és biztonsági előírásokról szóló jelentést. Tekintve az Európai Unión belüli egyre növekvő igényt, a szervekre várakozók száma és az adományozott szervek száma között tapasztalható egyensúly hiányát, azt a célt kell magunk elé kitűzni, hogy megakadályozzuk a haszonszerzés céljából történő felhasználást és az illegális szervkereskedelmet. Szigorú szabályozást kell tehát bevezetnünk az élő szervdonorokra vonatkozóan, biztosítanunk kell szervátültetési várólisták átláthatóságát, szigorú titoktartási szabályokat kell megállapítanunk a donorok és szervátültetésre várók személyes adatainak védelme érdekében, valamint meg kell határoznunk az orvosok felelősségét. Amint sor kerül e minőségi és biztonsági előírások elfogadására, lehetőség nyílik majd a szervek határokon átnyúló cseréjére, ez pedig elősegítheti az átültetések számának növekedését.

  Regina Bastos (PPE) , írásban. – (PT) Az elmúlt öt évtized során a szervátültetés világszerte alkalmazott, hatékony gyakorlattá vált, amely nagymértékben javítja az életminőséget és megnöveli a betegek várható élettartamát. Az irányelv olyan szabályokat határoz meg, amelyeknek az a célja, hogy biztosítsák az átültetésre szánt emberi szervekre vonatkozó magas szintű minőségi és biztonsági előírásokat, hogy ezáltal megvalósulhasson az emberi egészség magas szintű védelme. Minőségi nemzeti programokat vezet be, meghatározva a tagállamok szervátültetési eljárásának szabályait és gyakorlatát. További részletekkel szolgál a gyűjtés folyamatáról és az információs rendszerrel kapcsolatos kérdésekről is.

Külön figyelmet érdemel a donor és a recipiens nyomon követhetősége és védelme is. A jelentésben meghatározott három fő cél miatt szavaztam a jelentés mellett: a minőség és biztonság biztosítása a betegek számára uniós szinten, a donorok védelmének biztosítása és a tagállamok közötti együttműködés elősegítése. Mindazonáltal hangsúlyozni szeretném, hogy a szervátültetési programoknak az önkéntes és térítésmentes adományozás elvén kell alapulniuk, amit az emberi eredetű anyagokra vonatkozó korábbi jogszabályok már rögzítettek, valamint kiemelném, hogy semmiképpen nem értékesíthetők pénzért.

  Gerard Batten, John Bufton, David Campbell Bannerman és Derek Roland Clark (EFD) , írásban. – Az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártja (UKIP) véleménye szerint a szervcserével foglalkozó létesítmények és ügynökségek nemzetközi hálózatának folyamatos fejlesztését és fejlődését nem szolgálják az EU azon kísérletei, hogy megpróbál benyomulni erre a területre és szabályozni akarja ezt a hálózatot. Éppen ellenkezőleg, azon kevés országban, ahol jelenleg sok a donor, a szervek felajánlása valószínűleg csökkenni fog, ha a sok, kevés donorral rendelkező országból érkező igény kielégítése EU-szinten kötelezővé válik. Továbbá az utóbbi országokban a külföldről érkező szervek viszonylagos bősége várhatóan még tovább csökkenti a helyi szervadományozások számát. Az UKIP tagjai ezért szavaztak a jelentés ellen.

  Françoise Castex (S&D) , írásban. – (FR) Az átültetésre szánt emberi szervekre vonatkozó minőségi és biztonsági előírásokról szóló irányelvtervezet mellett szavaztam. Az irányelv a láncolat minden egyes elemével foglalkozik, az adományozástól kezdve egészen az átültetésig, és a tagállamok közötti együttműködés területét is lefedi. Egy hatékony szervátültetési rendszer nem kizárólag csak a donorok támogatásán alapul, hanem az információk megfelelő kezelésétől és az információk megosztására szolgáló hálózat minőségétől is függ. Ezért támogattam a rendelkezésre álló szerveket tartalmazó európai adatbázis, valamint egy olyan összeurópai tanúsítási rendszer kialakításának ötletét, amely garantálja, hogy a rendelkezésre álló emberi szerveket és szöveteket legálisan szerezték be. Ha a rendelkezésre álló szervekhez történő egyenlő hozzáférést akarjuk biztosítani, akkor a szerveket valóban csak önkéntes alapon lehet felajánlani, és nem lehet szó semmilyen térítésről. Az ingyenesség elve azonban nem fogja megakadályozni, hogy élő donorok térítésben részesülhessenek, amennyiben az szigorúan csupán az adományozáshoz kapcsolódó költségekre és a kieső jövedelemre vonatkozik. Egy ilyen átlátható, biztonságos és hatékony adományozási rendszer az egyedüli módja annak, hogy felvegyük a küzdelmet az illegális szervkereskedelem ellen.

  Nikolaos Chountis (GUE/NGL) , írásban. – (EL) Az irányelvre irányuló javaslat mellett szavaztam, mégpedig a következő okok miatt: 1. Az átültetésre szánt szervek iránti kereslet növekedése és a korlátozott kínálat miatt a betegek gyakran kényszerülnek arra, hogy az országhatáron túl keressenek megoldást a problémájukra, ezért alapvetően fontos, hogy közösségi szinten fogadjunk el egy minőségi és biztonsági előírásokat tartalmazó egységes keretrendszert, és hozzunk létre egy együttműködési és kölcsönös információszolgáltatási hálózatot, hogy ezáltal biztosíthassunk magasabb szintű védelmet a közegészségügy és a betegeknek szóló szolgáltatások szempontjából. 2. A szervadományozáshoz való hozzájárulás megadására vonatkozó eljárást szabályozó, továbbra is a tagállamok által kiválasztandó nemzeti rendelkezéseket ez a javaslat semmilyen módon nem befolyásolja. Épp ellenkezőleg, az irányelvre irányuló javaslat az egyes EU-tagállamok hatályos jogi keretrendszerét csak kiegészíti a teljes transzplantációs folyamatra vonatkozó konkrét minőségi és biztonsági előírásokkal, ugyanakkor kizárja a spekulációt, és fenntartja mind a donorok, mind pedig a recipiensek személyes adatainak anonimitását és biztonságát. 3. A javaslat minimalizálja a szervcsempészet előfordulását, megerősíti a potenciális donorok bizalmát, így azt a legfontosabb célt szolgálja, hogy növekedjen a donorok száma. 4. A tagállamok szankciókat vetnek ki, ha megsértik a donorok vagy a recipiensek személyazonosságával kapcsolatos jogszabályt.

  Edite Estrela (S&D) , írásban. – (PT) Az átültetésre szánt emberi szervekre vonatkozó minőségi és biztonsági előírásokról szóló jelentés mellett szavaztam, mert hozzájárul, hogy az európai betegeknek rövidebb ideig kelljen műtétre várniuk. Elfogadhatatlan, hogy naponta átlagosan 12 szervátültetésre váró ember haljon meg. Az irányelv megkönnyíti a szervadományozást és szervátültetést, a szervek EU-tagállamok közötti cseréjét, ami az európai betegek ezreinek érdekeit szolgálja.

  Diogo Feio (PPE) , írásban. – (PT) Az átültetéshez rendelkezésre álló szervek szűkössége egy szörnyű piacot tart fenn, ami elsősorban a fejlődő országokra van kihatással, de ugyanúgy a szorult helyzetben lévő kelet-európai embereket is érinti. Osztom azt az aggodalmat, hogy nehéz feladat felvenni a küzdelmet a brutális kereskedelem és a kisemmizett embereket érő következmények ellen, akár erőszakkal, akár önkéntes alapon válnak meg szerveiktől: iszonyú mértékben csökken az életminőségük, ennek krónikus betegségek, és sok esetben halál a következménye. Az egységes szabályok bevezetése az Európai Unióban megvalósítja az elvárások és kötelezettségek egyensúlyát, éles ellentétben azzal a komor helyzettel, amelyről az előbb szóltam.

A betegek és a donorok rendelkezésére áll az a feltételrendszer, ellenőrzés és védelem, amely a szervkereskedelemmel foglalkozó hálózatoknál hiányzik, a tagállamok pedig már hatékonyan fognak tudni együttműködni. Egyetértek az előadóval abban, hogy a felajánlásoknak önzetlenségből kell fakadnia, csakis önkéntes és ingyenes alapon, a donornak pedig kizárólag a szervadományozáshoz kapcsolódó költségek, illetve kellemetlenségek miatt kell kárpótlást kapnia. Úgy gondolom, hogy kollégám, Mikolášik úr néhány jó változtatást terjesztett elő, amelyek következtében javult az eredeti szöveg, ebben bizonyosan segítette orvosi képzettsége, és hogy a legutolsó parlamenti ülés óta figyelemmel kísérte a témát.

  José Manuel Fernandes (PPE) , írásban. – (PT) Nagy örömmel üdvözlöm a javaslatot, és a javaslat három fő célkitűzését: biztosítani kell a minőséget és a biztonságot a betegek számára uniós szinten, védelmet kell biztosítani a donorok számára és elő kell segíteni a tagállamok közötti együttműködést. Általánosságban elmondható, hogy az EU-n belül széles körű a társadalmi egyetértés az átültetésre szánt emberi szervek adományozásával kapcsolatban. A tagállamok eltérő kulturális és történelmi hátterük és a szervezeti rendszerek különbözőségei miatt azonban más-más módon közelítik meg a kérdést. Szeretném hangsúlyozni, hogy bár az irányelv a minőségi és biztonsági intézkedések fenntartására, illetve harmonizációjuk kialakítására törekszik, ez nem róhat további adminisztratív terheket a tagállamokra. Azt kell inkább biztosítani, hogy a szabályozás kellően rugalmas legyen, és ne veszélyeztesse a már jól bevált gyakorlatot. Az irányelvre irányuló javaslat abból a célból hoz létre az átültetésre szánt emberi szervekre vonatkozó, egységes és kötelező minőségi és biztonsági előírásokat, hogy az egész EU területén magas szintű egészségvédelmet biztosítson. Támogatom a Bizottság álláspontját, miszerint abból kell kiindulni, hogy a szervek felajánlásával foglalkozó programoknak az önkéntes és ingyenes felajánlás elvén kell alapulniuk. Az emberi szervek felajánlásának mindig ingyenesnek kell lennie, és védelmet kell élveznie a potenciális haszonszerzéssel szemben.

  João Ferreira (GUE/NGL) , írásban. – (PT) A szervátültetés fontos rehabilitációs eszköz egy sor halálos kimenetelű szervi betegségben szenvedő páciens számára. Az Európai Unióban növekedett az átültetések száma, és sok életet mentettek meg vagy hosszabbítottak meg ilyen módon. Ennek ellenére még mindig nagyon hosszú a szervátültetésre váró betegek sora. Támogató szavazatunkkal azon hasznos változtatásokkal való egyetértésünknek adunk hangot, amelyeket a jelentés a jelenlegi helyzet javítása érdekében próbál bevezetni. A minőség és a biztonság kérdése, valamint a gyűjtéshez és a szállításhoz szükséges eljárások létrehozása mellett ezek a hasznos változtatások az etikai vonatkozások és az ingyenesség elvének kellő figyelembevételével a donorok és a recipiensek védelmére is kiterjednek. A jelentés az emberiszerv-kereskedelem aggasztó jelenségével is olyan módon foglalkozik, amely számunkra megfelelőnek tűnik.

  Nuno Melo (PPE) , írásban. – (PT) Az irányelv célja teljesen egyértelmű: több szervet kell biztosítani a betegek számára, a tagállamok között pedig ebben a kérdésben és a szervkereskedelem elleni küzdelemben is nagyobb együttműködésre van szükség. Az új jogszabály alapjai ezért gondoskodnak arról, hogy minden tagállamban jelöljenek ki egy új hatóságot, amely a szervekkel kapcsolatos minőségi és biztonsági előírások betartásáért felelős. Ezeknek a hatóságoknak kell majd biztosítania, hogy a szervek megfeleljenek a minőségi és biztonsági előírásoknak az adományozástól az átültetésig a teljes lánc mentén, továbbá a minőség és a biztonság kérdésének a beteg felépülése és további ellenőrzése során. Az új irányelv azt is előírja, hogy a folyamat bármely szakaszában érintett egészségügyi szakembereknek megfelelő képesítéssel kell rendelkezniük, az adományozástól kezdve az átültetésig vagy a szerv eltávolításáig. Az érintett szakemberek számára speciális képzési programokat kell tehát kidolgozni. A felsorolt indokok alapján szavaztunk a javaslat mellett. Én magam is ezen okok alapján adtam le a szavazatomat.

  Andreas Mölzer (NI) , írásban. – (DE) A szervátültetés életeket menthet, de csak abban az esetben, ha megfelelő donortól származó, egészséges szervet ültetnek át. Sajnálatos módon korábban több ízben előfordultak hibák, és emiatt még fontosabb az, hogy minőségi és biztonsági előírásokat vezessünk be ezen a területen. Érdemes lenne megvitatni azt is, hogy muzulmánok gyakran örömmel elfogadják a felajánlott szerveket, de a vallásuk miatt nem igazán hajlandók szervadományozásra. Abban bízom, hogy a jelentés hozzájárul a minőségi és biztonsági előírások fejlesztéséhez, ezért szavaztam mellette.

  Alfredo Pallone (PPE) , írásban. – (IT) Szavazatommal szeretném kifejezni, hogy támogatom Mikolášik úr jelentését. A határokon átnyúló csere és az egyes tagállamokban alkalmazott, lényegesen eltérő szervátültetési rendszerek figyelembevételével az átültetésre szánt szervek iránti növekvő igény szükségessé teszi, hogy megerősítsük a tagállamok közötti együttműködést, valamint a szervekre vonatkozó egységes minőségi és biztonsági szabályozást.

Az irányelvre irányuló javaslat az átültetések számának növelésére, az adományozást, a gyűjtést, a vizsgálatot, a megőrzést, a szállítást és a beültetést szabályozó minőségi előírások fejlesztésére összpontosítva kívánja elérni a kitűzött célokat. A szervkereskedelemmel ellentétben továbbá a jelentés az önkéntes felajánlás elvének hangsúlyozásával kívánja biztosítani a donorok és a betegek jogait. Amellett, hogy az előadó elismeri a minőségi és biztonsági intézkedések harmonizációjának szükségességét, hangsúlyozza, hogy az irányelv nem róhat további adminisztratív terhet a tagállamokra, és kellő rugalmassággal kell kezelni a kérdést annak érdekében, hogy a jelenleg is jól működő eljárások ne kerülhessenek veszélybe.

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE) , írásban. – (PT) A szervátültetés az egyik olyan orvosi szakterület, amely az elmúlt évtizedekben a legnagyobb fejődésen ment keresztül, a terület számottevő sikereket ért el, és emberéletek megmentésében alapvetően fontos szerepet játszott. Egyéb tényezők mellett paradox módon éppen az átültetések sikerének köszönhető, hogy a szervátültetésre várók számának növekedésével hosszú várólisták alakultak ki. Emiatt emberi tragédiák következnek be, az EU-ban naponta átlagosan körülbelül 12 beteg hal meg azért, mert nem jut hozzá a túléléshez szükséges szervekhez. A probléma súlyosságát úgy lehet minimalizálni, hogy az EU-tagállamokon belül megvalósul a szervcsere, ami biztosítja a betegek és donorok közötti gyakoribb és gyorsabb megfeleltetést, valamint a nagyobb arányú szervbefogadást. A szervcsere megvalósításához azonban teljes körű minőségi és biztonsági előírásokra van szükség, amint azt a jelenlegi parlamenti és tanácsi irányelv meg is határozza. Az átültetésre szánt emberi szervekre vonatkozó minőségi és biztonsági előírásokról szóló Mikolášik-jelentés ezért jelentős mértékben hozzájárul a szervhiány minimalizálásához, valamint a recipiensek és az élő donorok egészségének alapvető védelméhez. Ennélfogva örömmel támogatjuk a jelentést.

  Aldo Patriciello (PPE) , írásban. – (IT) A szervátültetés kétségtelenül az orvostudomány fejlődésének egyik legpozitívabb területe, ugyanakkor egy sor probléma vetődik fel a donorok és a betegek jogaival kapcsolatban, amelyekkel etikai, társadalmi, jogi és gazdasági szempontból is foglalkozni kell.

Arról van szó, hogy elindítsunk egy pozitív folyamatot a szervek iránti igény és a rendelkezésre álló szervek száma közötti egyensúly komoly hiányának kezelése érdekében anélkül, hogy megsértenénk az ingyenes és önkéntes adományozás elvét, hogy így szabjunk gátat a haszonszerzési célú felhasználás és az illegális szervkereskedelem minden formájának, ugyanakkor az átültetésre szánt szervek minőségét és biztonságát olyan intézkedésekkel szavatoljuk, amelyek egyszerre biztosítják az információk bizalmas kezelését és a nyomon követhetőséget.

Az egységes minőségi előírások bevezetése határozott előrelépést jelent, ami üdvözlendő abból a szempontból is, hogy az Egészségügyi Világszervezet ebben a keretrendszerben további segítséget is tud majd nyújtani. Az európai adatbázis létrehozásakor fontos azonban odafigyelni arra, hogy ne vezessünk be egy olyan szükségtelenül merev keretrendszert vagy további bürokráciát, amely gátolná a jelenleg is minden tekintetben megfelelő és hatékonyan működő eljárásokat.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE) , írásban. – Támogattam a Mikolášik kollégánk vezetésével összeállított, az átültetésre szánt emberi szervekre vonatkozó minőségi és biztonsági előírásokról szóló jelentést, mert egy olyan rendkívül sürgős intézkedésről van szó, amellyel annak a több mint 60 000 embernek hosszabbíthatjuk meg a várható élettartamát, akik szervátültetésre várnak Európában. Azt remélem, hogy az irányelv lehetővé teszi, hogy gyorsabban és biztonságosabban lehessen hozzájutni az átültetésre szánt szervekhez.

  Olga Sehnalová (S&D) , írásban. – (CS) A jelentés mellett szavaztam, bár az átültetésre szánt emberi szervekre vonatkozó minőségi és biztonsági előírások kívánt egységesítésével egyidejűleg különös figyelmet kell fordítani arra, hogy növekedjen a felajánlások száma az egyes tagállamokban, természetesen az eltérő egészségügyi rendszerek nemzeti tradícióinak figyelembevételével. Ezért a szubszidiaritás elvét maximálisan szem előtt tartva kell felmérnünk a területtel kapcsolatos feladatokat.

  Peter Skinner (S&D) , írásban. – Örömmel támogattam a jelentést a parlamenti szavazás alkalmával. Délkelet-Angliában sok család szenved az átültetésre szánt szervek kíméletlen szűkössége miatt. A jelentés segít abban, hogy egy olyan határokon átnyúló uniós szabályozást alkothassunk meg, amely lehetővé teszi, hogy jobb szervellátás jöhessen létre mind az EU irányába, mind pedig az EU-n belül, így a szervre váró betegek családjai megalapozottabban reménykedhetnek helyzetük jobbra fordulásában.

  Konrad Szymański (ECR) , írásban. – (PL) Támogattam a szervadományozásra vonatkozó biztonsági előírásokról szóló jelentést, mert magában foglalja a pénzügyi haszonszerzés kizárásának alapelvét.

Az Európai Parlament ülésnaptára

  Mário David (PPE) , írásban. – (PT) Az Európai Parlament elfogadta 2011. évi plenáris üléseinek naptárát. Sajnálatos, hogy az adófizetők pénzéből évente továbbra is 200 millió euró megy el arra, hogy minden évben 12 ülést tartunk Strasbourgban. A képmutatás olyan mértékeket ölt, hogy már a szerződések rendelkezéseit sem tartjuk be, mert ez azt jelentené, hogy havonta egy ülésre kerülne sor; tehát augusztusban is kellene ülést tartani. Strasbourg városának jogos igényeit ki lehetne elégíteni azzal, ha egy–két európai uniós ügynökség állandó székhelye itt jönne létre. Ami a „cirkuszt” illeti, nyilvánvalóan le kell állítani! Ezen túlmenően egyáltalán semmi értelme nincs annak, hogy az Európai Parlament az év 48 napján egy olyan városban ülésezik, amely jóformán egyetlen tagállam fővárosából sem érhető el repülővel.

Továbbá a meglévő közvetlen járatok kereskedelmi jellegűek, amelyek menetrendje egyáltalán nem egyeztethető össze a parlamenti tevékenységgel. Könnyű rájönni, hogy az állam-, illetve kormányfők, akik ezeket a döntéseket hozzák, magánrepülővel utaznak, és nem vesztegetnek el minden évben egy csomó időt arra, hogy eljussanak Strasbourgba.

  Andreas Mölzer (NI) , írásban. – (DE) Nem szavaztam meg azt a javaslatot, amelyet bizonyos képviselők terjesztettek elő azzal a céllal, hogy egy ülésszakot két részre bontsunk, de mégis egy hét alatt tartsunk meg. Azon túlmenően, hogy ennek nem sok értelme van, az ülésszakra való oda- és visszautazás felesleges költségekkel járna és a munkára szánt értékes idő elpazarolását idézné elő.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE) , írásban. – Lelkesen támogattam az arra irányuló módosítást, hogy a két szeptemberi ülés helyett egyet tartsunk meg. Buzgó támogatója vagyok azon elképzelésnek, hogy a két EP-ülést egyre csökkentsük, amelyet Brüsszelben tartanánk. Így minden olyan kezdeményezést támogatok, amely a strasbourgi székhely megszüntetését tűzi ki célul.

Állásfoglalás: a színezékeken és édesítőszereken kívüli egyéb élelmiszer-adalékanyagok (szarvasmarha- és sertéstrombin) (B7-0264/2010)

  Sophie Auconie (PPE) , írásban. – (FR) Az emberek táplálkozásával és egészségével kapcsolatos kérdések rendkívül kényesnek számítanak, amelyek alapos és tárgyilagos vizsgálatot igényelnek. Pontosan így van ez a trombin élelmiszer-adalékanyagként való használatának engedélyezéséről szóló vita esetében is. A trombint állati eredetű (szarvasmarha vagy sertés) plazmából és vérből vonják ki, kötőanyag tulajdonsággal bír, amit a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari termékeket gyártó ipar arra használ, hogy húsdarabokból egységes húsdarabot állítson elő. Ez az adalékanyag teljesíti az 1333/2008/EK rendeletben az engedélyezés vonatkozásában megállapított négy követelményt: az élelmiszer-adalékanyagoknak a felhasználás körülményei között biztonságosnak kell lenniük (ezt az EFSA is megerősítette 2005. évi véleményében), használatukat technológiai szükségletnek kell indokolnia (nagyon hasznos stabilizátor), valamint használatuk nem vezetheti félre a fogyasztót (használata az előrecsomagolt, tehát címkével ellátott termékekre korlátozódik), és a fogyasztó érdekét kell szolgálnia (a végtermék stabilizált). Ezenkívül a tagállamok túlnyomó többsége a trombin engedélyezését kéri. Ezért mivel ez az adalékanyag nem jelent semmilyen egészségügyi kockázatot, valamint tényleges szerepe van az élelmiszer-előállításban, nincs oka annak, hogy ellenezzük az engedélyezését.

  Zigmantas Balčytis (S&D) , írásban. – (LT) Megszavaztam ezt az állásfoglalást, amelynek az a célja, hogy a fogyasztók egészségének védelme érdekében korlátozza az egészségre veszélyes élelmiszer-adalékanyagok élelmiszertermékekben való használatát. Az Európai Unióban jelenleg hatályos jogszabály előírja, hogy az élelmiszer-adalékanyagok akkor használhatók, ha a fogyasztó érdekét szolgálják. Mivel nem bizonyított, hogy a trombin („húskötőanyag”) a fogyasztók érdekét szolgálja, és húsdarabok egységes húsdarabbá történő előállítása során jelentősen megnő a bakteriális fertőzés kockázata, nem támogattam az arra irányuló javaslatot, hogy engedélyezzük ezen élelmiszer-adalékanyag marhahús- és sertéshústermékekben történő felhasználását. Ezenkívül törekednünk kell annak megakadályozására, hogy a „húskötőanyag” felhasználásával előállított termékeket közétkeztetési intézményekben szolgálják fel.

  Jean-Luc Bennahmias (ALDE) , írásban. – (FR) Megszavaztam ezt az állásfoglalást, amely arra szólít fel, hogy ne használjuk a trombint a hústermékekben. A trombint „kötőanyagként” használják a több darabból előállított hústermékekben. Ez egészségügyi kockázattal jár, mert a számos húsdarab egységes hústermékké történő összeállításának folyamata során jelentősen megnő az élelmiszer felülete, amely baktériumokkal fertőződhet. Ezenkívül a több darabból előállított hústermék megtévesztheti a fogyasztót, aki húst szeretne vásárolni.

  Nikolaos Chountis (GUE/NGL) , írásban. – (EL) A Parlament állásfoglalása mellett szavaztam, mert nem engedélyezi azon élelmiszerek felhasználását, amelyek például olyan adalékanyagokat és enzimeket tartalmaznak, mint a trombin, amelyek veszélyesek, valamint veszélyeztetik az élelmiszerek minőségét és a fogyasztók biztonságát. A Bizottság által nyújtott garanciák nem meggyőzőek és nem megfelelőek, sőt még több aggályt váltanak ki bennem. Továbbá a Bizottság és maga a biztos úr sem tett tanúbizonyságot a szükséges tudatos hozzáállásról, ahogy azt a módosított burgonyanövények engedélyezésével kapcsolatos legutóbbi döntésük is bizonyította.

  João Ferreira (GUE/NGL) , írásban. – (PT) Az állásfoglalásra irányuló indítvány kifejezésre juttat bizonyos fenntartásokat a fibrinogént tartalmazó, trombinalapú enzimkészítmény mint az élelmiszerek állagának stabilizálásához felhasznált élelmiszer-adalékanyag használata tekintetében, amelyek helyénvalónak tűnnek számunkra. A Bizottság javaslatai nem foglalkoznak teljes körűen ezekkel a fenntartásokkal. Továbbra is vannak kétségek azzal a lehetőséggel kapcsolatban, hogy több darabból előállított, csomagolatlan termékeket használnak fel, elhallgatják a fogyasztók számára szükséges információkat, valamint hogy e termékek étteremben vagy egyéb közétkeztetési intézményben való felhasználásának tilalma hatékony-e.

A Bizottság maga is elismeri, hogy ezen élelmiszer-adalékanyag használata félrevezetheti a fogyasztót a végtermék állapotával kapcsolatban. A fenti problémával kapcsolatban javasolt megoldás, a címkézés önmagában nem elegendő a probléma megoldásához. Az élelmiszerrészek homogenizálására szolgáló eljárással (például só hozzáadása vagy utólagos hevítés nélküli hideg eljárással), valamint a végtermék biztonságával kapcsolatban is vannak kételyek. Ezért megítélésünk szerint az állásfoglalás támogatásra érdemes.

  Françoise Grossetête (PPE) , írásban. – (FR) Igen sajnálatosnak tartom a sertés- és szarvasmarhatrombin tilalmával kapcsolatos állásfoglalás elfogadását. A szövegnek nincs tényleges tudományos alapja. Valójában ez az élelmiszer-adalékanyag, amelyet állati eredetű plazmából és vérből vonnak ki, és amelyet előrecsomagolt termékekben használnak fel különálló húsdarabokból egységes hústermék előállítására, teljesíti az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság által megállapított valamennyi egészségügyi és biztonsági kritériumot. Franciaországban engedélyezik, és például a véres hurkában használják. Így hát fontos, hogy ne a média, hanem a tudományos közösség által szolgáltatott adatok alapján hozzunk döntéseket. Ne menjünk bele érzelmi vitába! Mi több, azt mondják, hogy szigorúbbak lettek a szóban forgó adalékanyagot tartalmazó termékekre vonatkozó címkézési követelmények. A „trombin” szó és az „előállított hús” kifejezés egyértelműen fel volt tüntetve. Soha nem a fogyasztók megtévesztéséről volt szó, akik – amint azt mindannyian tudjuk – tájékozottabbak voltak.

  Sylvie Guillaume (S&D) , írásban. – (FR) Az élelmiszer-biztonságról és az európai polgárok egészségéről van szó. A Parlamentben ez a kérdés a trombinnal kapcsolatban merült fel, amely különálló húsdarabokból egységes hústermék „összeragasztására” szolgáló élelmiszer-adalékanyag, és amely könnyen félrevezetheti a fogyasztót a végtermék állapotával kapcsolatban. A mezőgazdasági és élelmiszer-ipari termékeket előállító ágazat elégedetten szemléli, mennyire általánossá vált ezen anyag alkalmazása, és nem minden ok nélkül, mert ezáltal megszabadulhatnak a húshulladékoktól és olcsón eladhatják a rossz minőségű húsdarabokat. Annak ellenére, hogy az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság arra a következtetésre jutott, hogy a trombin ártalmatlan, én továbbra is nagyon szkeptikus vagyok az eredményekkel kapcsolatban. Ideje bebizonyítani a Bizottságnak, hogy az élelmiszer-biztonság és az egészség rendkívül fontos az Európai Parlament számára. Ezért örülök annak, hogy a szavazás során elutasítottuk ennek az enzimnek a használatát.

  Christa Klaß (PPE) , írásban. – (DE) Nem engedhetjük meg, hogy a trombin élelmiszer-adalékanyag használatával megtévesszék a fogyasztókat. Az Európai Parlament és a Tanács 2008. december 16-i 1333/2008/EK rendelete az élelmiszer-adalékanyagokra EU-szerte vonatkozó feltételeket szabályozza, most pedig azon vagyunk, hogy új anyagokkal egészítsük ki ezt. Ebben a vonatkozásban az anyagok biztonsága a legfontosabb. Az élelmiszeripar annak érdekében, hogy kielégítse a fogyasztóknak a ránézésre vonzó élelmiszerek iránti igényét, olyan anyagokat hozott létre, amelyek hozzáadására csak a kellemesebb látvány miatt kerül sor. Ezen anyagok közé tartozik az állatok emberi fogyasztásra alkalmas részéből kivont trombin, amely nem ártalmas az egészségre. A különálló húsdarabokból egységes hústermék előállítására szolgál.

Ha különálló húsdarabok – összeragasztva – egy darabból álló sonkának tűnnek, az igenis a fogyasztók megtévesztésének tekinthető, jóllehet az önmagában nem veszélyes az egészségre. Jóllehet az ilyen termékek nem tilthatók be egészségügyi okokból, világosan és félreérthetetlenül címkével kell őket ellátni, amelyen nemcsak a termék megnevezését, hanem hatását és a feldolgozott termék egyértelmű meghatározását is fel kell tüntetni. Semmiképpen nem engedhető meg, hogy a trombin kötőanyaggal „összeragasztott” húsdarabot sonkaként árusítsák. A címkén világosan fel kell tüntetni a „trombinnal kezelt, többféle húsrészt tartalmazó készítmény” megjelölést. Csak akkor fogok a trombin használatának jóváhagyása mellett szavazni, ha egyértelmű címkézési követelményt vezetünk be.

  Mairead McGuinness (PPE) , írásban. – Ma a Parlament arra szavazott, hogy megakadályozza a trombin élelmiszer-adalékanyagként való használatának engedélyezését. Még nem tudjuk, milyen következményekkel jár ez a döntés, amely az előállított hústermékekkel kapcsolatos érzelmi reakción alapul, nem pedig magának az enzimnek a tudományos értékelésén. A Bizottság világosan közölte, hogy az EFSA, az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság állítása szerint nem merülnek fel biztonsági problémák.

A Bizottság javaslata csak előrecsomagolt, egyértelmű, a „többféle húsrészt tartalmazó készítmény” megjelölést, valamint az összetevők listáján az enzim nevét – trombin – vérből kivont termék – feltüntető címkével ellátott termékekben engedélyezné a trombin használatát. A trombint jelenleg használják. A mai szavazást követően nem lesz engedélyezett az alkalmazása. Bölcs dolog az, hogy a Parlament elkezdi megmondani az embereknek, mit egyenek, ahelyett hogy információt nyújtana azzal kapcsolatban, amit esznek? A kettő nem ugyanaz.

  Nuno Melo (PPE) , írásban. – (PT) Az arra irányuló javaslat, hogy a szarvasmarha- és/vagy sertéstrombint fel kell venni az EU-ban jóváhagyott élelmiszer-adalékanyagok listájára, semmilyen biztosítékot nem nyújt arra vonatkozóan, hogy ez az anyag egyértelműen a fogyasztók érdekét szolgálja, és végül is ez megtévesztheti a fogyasztókat. Ezenkívül a számos húsdarab egységes hústermékké történő összeállításának folyamata során a kórokozó baktériumok általi lehetséges fertőződésnek kitett felület jelentősen megnő. Ezen okok alapján adtam le a szavazatomat.

  Andreas Mölzer (NI) , írásban. – (DE) Különösen, ha figyelembe vesszük az allergia és az élelmiszer-intolerancia növekvő mértékét, valamint azt, hogy e téren folyamatosan bővülnek az ismereteink, elkerülhetetlen, hogy szabályozzuk az adalékanyagokat. Éppen a korábbi botrányok miatt rendkívül fontos, hogy megakadályozzuk a fogyasztók megtévesztését. Igen jó lenne több kutatást végezni bizonyos adalékanyagok, például az aszpartám biztonságával és megfelelőségével kapcsolatban, de ezt nem tárgyalja az állásfoglalás. Mindazonáltal az állásfoglalás mellett szavaztam.

  Rareş-Lucian Niculescu (PPE) , írásban. – (RO) Az állásfoglalás ellen szavaztam, mivel a trombin olyan adalékanyag, amely nem adhat okot aggodalomra az élelmiszer-biztonság szempontjából. Az olyan hús, amelynek összetevői között a trombin is szerepel, csak a „többféle húsrészt tartalmazó készítmény” megjelölést feltüntető címkével árusítható, míg a jogi rendelkezéseknek megfelelően az összes összetevő megadható a címkén. Ez lehetővé tenné az emberek számára, hogy információk birtokában válasszanak, azaz így senkit nem lehet megtéveszteni. A trombin használata sokak számára lehetővé tenné, hogy sokkal elérhetőbb áron vásárolhassanak élelmiszertermékeket.

  Franz Obermayr (NI) , írásban. – (DE) Ellenzem a trombin használatát, amely arra szolgál, hogy többnyire rossz minőségű, különálló húsdarabokat „ragasszanak össze” egységes termékké. A fogyasztók általában nincsenek tisztában azzal, mi történik, így félrevezetik őket. Másrészt az eljárás nem szolgálja bizonyíthatóan a fogyasztók érdekeit. Ezért a jelentés mellett szavaztam, amely az ilyen gyakorlatok korlátozására törekszik.

  Justas Vincas Paleckis (S&D) , írásban. – (LT) Megszavaztam ezt az állásfoglalást, mert egyetértek azzal, hogy az élelmiszer-adalékanyagok használatát mérsékelni kell – csak akkor indokolt, ha többletelőnyt biztosít a fogyasztók számára. Úgy gondolom azonban, hogy a trombin „húskötőanyag” nem felel meg ennek a követelménynek. Ha a „húskötőanyag” használata nagyon elterjed, a fogyasztók nehezen tudnák megkülönböztetni a „valódi” húst és a húsdarabokból „összeragasztott” húst. Amint azt a jelentés is megemlíti, ez megnöveli a hús fertőződésének kockázatát. A trombin használata csak a gyártók érdekét szolgálná, akik olyan húsdarabokat tudnának értékesíteni, amelyeket egyébként senki nem hasznosítana. Az Európai Unió minden más ágazatban törekszik felvenni a küzdelmet az utánzatok és a hamisítványok ellen. Úgy gondolom, hogy az élelmiszeripar sem lehet kivétel.

  Alfredo Pallone (PPE) , írásban. – (IT) A fogyasztóvédelem az Európai Parlament legfontosabb feladatai közé tartozik, és az európai fogyasztók gyakran nincsenek tisztában azon termékek jellegével, amelyeket meg akarnak vásárolni és nem ismerik a termékek adalékanyagait sem.

Nyilvánvaló, hogy fontos a világos, pontos címkézés. Jogalkotóként azonban be kell tiltanunk bizonyos káros termékeket. Bár a Bizottság irányelvtervezete nem engedélyezné a trombin élelmiszer-adalékanyagként való használatát étteremben vagy egyéb közétkeztetési intézményben felszolgált hústermékekben, tekintettel a húsösszetevők egységes hústermékként való kínálásáért kapható magasabb árra, komoly kockázata van annak, hogy a trombint tartalmazó hús bekerül az éttermekben vagy egyéb közétkeztetési intézményben felszolgált hústermékekbe.

A Bizottság irányelvtervezetében foglalt termékcímkézési feltételek nem jelentenek védelmet a fogyasztókban a hústermék egységes volta kapcsán kialakuló félrevezető és hamis képzetek ellen, s ebből kifolyólag fennáll a fogyasztó félrevezetésének kockázata, aki a trombint tartalmazó hústermék fogyasztásával kapcsolatban nem megfelelő tájékoztatás alapján hoz döntést. Ezért egyetértek az állásfoglalásban kifejtett véleménnyel.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE) , írásban. – (FR) Nagyon örülök annak, hogy a mai szavazás eredményeként sor kerül a trombin betiltására. Ez a fogyasztók számára jelent győzelmet. A trombin esetében nem az általa előidézett kockázattal van probléma, bár valóban vannak olyan problémák, amelyek az egészséget érintik, hanem azzal, hogy megtévesztő jellegű. Ha nincs felkészülve rá az ember, szabad szemmel nehéz megkülönböztetni egyik darab húst egy másiktól, amelyet trombin felhasználásával állítottak össze több darabból.

Ez rendkívül megtévesztő dolog. A trombin használata annyit jelent, hogy valamiféle előre gyártott, mesterséges hús kerül forgalomba. Nem igazán értem, hogyan szolgálhatná ez a fogyasztók érdekeit. Bizonyos tagállamokban mégis használják a trombint a fogyasztók tájékoztatása nélkül. Véget kell vetni a fogyasztók megtévesztésére és az igazság elkendőzésére irányuló kísérleteknek. A gyártók ilyen módon nem tudják visszaszerezni a fogyasztók bizalmát.

  Daciana Octavia Sârbu (S&D) , írásban. – Teljes mértékben támogatom ezt az állásfoglalást, valamint a trombin, illetve a „húskötőanyag” engedélyezésének megakadályozására irányuló erőfeszítéseket. Megtéveszti a fogyasztókat, mert azt feltételezik, hogy egy egységes hústerméket vásárolnak, pedig valójában sok különálló darabot, amelyet mesterségesen állítottak össze. Az iparág azzal érvelt, hogy ezen anyag használata lehetővé teszi számukra, hogy olcsó húst kínáljanak azoknak, akik nem tudják megfizetni a drágább termékeket, de tulajdonképpen arról van szó, hogy így az ágazat nem kevesebb, hanem több pénzért tudja eladni a kisebb húsdarabokat.

Szólnunk kell még az egészséget érintő kérdésről is – mivel a számos húsdarab egységes hústermékké történő „összeragasztásának” folyamata során a kórokozó baktériumok általi lehetséges fertőződésnek kitett felület jelentősen megnő, ahol ezek a baktériumok képesek szaporodni.

A fogyasztók megtévesztése ellentétben áll az uniós joggal, és ennek az anyagnak az említett módon való használata súlyos egészségügyi következményekkel járhat. Ezért szavaztam meg az állásfoglalást.

  Marc Tarabella (S&D) , írásban. – (FR) Örülök annak, hogy bár nagyon kis különbséggel (370 szavazattal, miközben 369 szavazatra volt szükség) megszavaztuk ezt az állásfoglalást, amely védelmet biztosít a fogyasztók számára trombin „húskötőanyag” élelmiszer-adalékanyagként különálló húsdarabokból egységes hústermék „összeragasztására” történő használatával szemben. A trombin használata egyértelműen magában rejti a fogyasztók megtévesztésének lehetőségét az általuk vásárolt termék minősége tekintetében. Ezért európai parlamenti képviselőtársaimmal együtt többek között az én feladatom is volt, hogy határozottan tiltakozzunk a Bizottság azon szándéka ellen, hogy engedélyezze a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari ágazat számára egy új élelmiszer-adalékanyag használatát, amivel kizárólag az a célja, hogy további profitra tegyen szert, miközben figyelmen kívül hagyja a fogyasztók jogainak védelmét, többek között a vásárlandó élelmiszerrel kapcsolatos pontos információ megszerzéséhez való jogot.

Jelentés: Andres Perello Rodriguez (A7-0103/2010)

  Elena Oana Antonescu (PPE) , írásban. – (RO) Az Európai Bizottság 2008-ban azzal a céllal terjesztette elő a szervadományozásra és a szervátültetésre vonatkozó cselekvési tervét (2009–2015), hogy a bevált gyakorlatok és tapasztalatok cseréje által erősítse a tagállamok közötti együttműködést a szervadományozás terén. A cselekvési terv által előírt intézkedések a Bizottságnak a szervadományozásról és a szervátültetésről szóló irányelvre irányuló javaslatában meghatározott, európai szintű jogi keretrendszert egészítik ki. Bár jelentős eltérések mutatkoznak az egyes tagállamok között a jelenlegi gyakorlatok és az eredmények tekintetében, az információk és a helyes gyakorlatok cseréje segíteni tudja azokat az országokat, ahol átültethető szervek pillanatnyilag még csak szűkösen állnak rendelkezésre.

A tervben meghatározott többi intézkedésnek az a célja, hogy javuljon a szervátültetések minőségi és biztonsági színvonala, nyilvántartást vezessenek a transzplantációt követő eredményekről, és hogy létrejöjjön a különleges esetekre vonatkozó szervcsererendszer, például gyerekek vagy egyedi szükségletekkel rendelkező felnőttek számára. Több parlamenti képviselőtársammal együtt szavazatommal támogattam a tervet, mert elősegíti a tagállamok közötti együttműködést, és felveszi a küzdelmet az illegális szervcsempészet ellen is.

  Regina Bastos (PPE) , írásban. – (PT) A szervátültetés nélkülözhetetlenné vált bizonyos betegségek kezelésében, emberek életét képes megmenteni, jobb életminőséget biztosít a betegek számára, az egyéb helyettesítő terápiákkal összehasonlítva a leginkább költséghatékony eljárás. Mindazonáltal számos aggályos kérdés vetődött fel a gyógymóddal kapcsolatban, többek között a betegségek átadása, a szervek szűkös rendelkezésre állása, valamint a szervcsempészet.

Jelenleg nem létezik sem olyan adatbázis, amely az egész Európai Unióra vonatkozóan tartalmazna információkat az adományozásra vagy átültetésre szánt szervekről, vagy az élő vagy elhalálozott donorokról, sem olyan egész Európára vonatkozó tanúsítási rendszer, amely bizonyítékkal szolgálna arra, hogy emberi szerveket és szöveteket törvényesen szereznek meg. A jelentés mellett szavaztam, mert támogattam a Bizottság által 2008 decemberében elfogadott, a szervadományozásra és szervátültetésre vonatkozó cselekvési tervet (2009–2015), amely a tagállamok közötti együttműködést ösztönző megközelítést alkalmaz a közös célkitűzések meghatározásán és kialakításán, valamint a referenciaértékek és bevált gyakorlat meghatározását elősegítő közösen meghatározott mutatókon keresztül a szervadományozás és szervátültetés értékelésén alapuló kiemelt intézkedések formájában.

  Jean-Luc Bennahmias (ALDE) , írásban. – (FR) Az Európai Unióban naponta 12 ember hal meg, mert nem jut időben átültetésre alkalmas szervhez, és jelenleg 60 000 beteg vár szervátültetésre. Ennek ellenére mindeddig nem jött létre egy 27 EU-tagállamot összefogó szervcserehálózat. Bár hamarosan napvilágot lát egy irányelv, a többi képviselővel együtt azért szavaztam az állásfoglalás mellett, mert ez megszabja azt az irányt, amit a Parlamentnek ebben a kérdésben követnie kell. A következő három, különösen kényes kérdéssel állunk szemben: a rendelkezésre álló szervek határokon átnyúló cseréje, a polgárok tájékoztatása és a potenciális donorok azonosítása. Az állásfoglalás azt javasolja például, hogy a polgárok on-line is tudjanak nyilatkozni arról, hogy hajlandóak-e szervet felajánlani.

  Sebastian Valentin Bodu (PPE) , írásban. – (RO) A szervátültetés nap mint nap emberek ezreinek jelenti az utolsó esélyt. A donorhiány miatt Romániában naponta 13 olyan ember hal meg, aki egyébként szerepel a szervátültetési várólistán.

Romániának ezzel a tragikus helyzettel kell szembenéznie, miközben egymillió lakosra mindössze egyetlen donor jut. A román parlament megpróbálta már bevezetni a feltételezett jóváhagyás elvét, de a nyilvános viták minden esetben megakadályozták ezt a lépést. A Bizottság és az Európai Parlament által tett intézkedések csak arra szolgálnak, hogy valamelyest rend legyen ezen a területen, és javaslatokat tegyenek egy olyan fontos rendszer létrehozására, amely a lehető legtöbb emberi életet lesz képes megmenteni. Az egészségügy finanszírozása nem olcsó mulatság. A szervek eltávolítása, az átültetés, a transzplantációt követő kezelések mind-mind költséges orvosi eljárások, de minden tagállamnak meg kell tennie minden tőle telhetőt azért, hogy támogassák ezt az orvosi eljárást.

Ami azt illeti, Spanyolország jó példával jár elöl, mert az egész Európai Unióban náluk a legmagasabb a donorok száma. Nem kell ismét feltalálni a spanyolviaszt, mert itt a sikeres példa közvetlenül a szemünk előtt. Ösztönzést adnak számunkra ilyen körülmények között az olyan intézkedések, mint például az irányelv általi támogatás, a tagállamok közötti, szigorú minőségi és biztonsági előírások által szabályozott együttműködés és szervcsere.

  Nikolaos Chountis (GUE/NGL) , írásban. – (EL) A számok magukért beszélnek. Az EU tagállamaiban hozzávetőlegesen 60 000 beteg szerepel szervátültetési várólistákon. Közülük naponta tizenketten halnak meg. Az átültethető szervek száma tagállamonként jelentősen eltér: Spanyolországban egymillió főre átlagosan 33,8 elhalálozott donor jut, Romániában egymillió főre mindössze egyetlen egy. Bűnbandák használják ki a szervek iránti kereslet és a szervkínálat közötti szakadékot, és nyereséges üzletként működtetik tevékenységüket. A szervek adományozására és átültetésére vonatkozó bizottsági cselekvési terv hozzáadott értéket képvisel, mert a tagállamok együttműködésének tervezett megerősítése javít a szervellátás helyzetén, hatékonyabbá és hozzáférhetőbbé teszi a szervátültetési rendszereket, javítja a szervekkel kapcsolatos minőségi és biztonsági helyzetet, támogatja a bevált gyakorlatok cseréjét.

A Perello-jelentés mellett szavaztam, mert olyan kiemelt intézkedéseket javasol, amelyek maximalizálják a donorok adományozási arányát, bevezetik a szervátültetés koordinálásának koncepcióját az összes olyan kórházban, amely alkalmas szervek adományozására, célul tűzik ki a lakosság tájékoztatását, az egészségügyi szakemberek és a betegsegítő csoportok magasabb szintű elméleti és gyakorlati felkészültségét és a transzplantációt követő utógondozási eredmények nyilvántartásának bevezetésével elősegítik az eredményesség értékelését.

  Marielle De Sarnez (ALDE) , írásban. – (FR) Európában évente nő a szervadományozások és a transzplantációk száma, ami életek ezreinek megmentését teszi lehetővé. Rengeteg akadályt kell viszont még leküzdeni, mert még mindig nem áll rendelkezésre annyi szerv, amennyire igény lenne. Megfelelő donorok híján naponta 12 ember hal meg az EU-ban. A szervadományozás mértéke jelentősen eltérő az egyes tagállamokban, Spanyolországban például átlagosan 34,6 adományozás jut egymillió lakosra, Romániában ez a szám pedig mindössze 0,5. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a tagállamok között gyakorlatilag alig kerül sor szervcserére. A parlamenti szavazás jelenti az első lépést egy olyan európai hálózat kialakításában, amely az Eurotransplant (Ausztria, Benelux államok, Horvátország, Németország és Szlovénia) és a Scandiatransplant (Svédország, Dánia, Finnország, Norvégia és Izland) mintájához hasonlóan gyors, rugalmas és biztonságos módon képes támogatni a transzplantációkat. Az EU ki fogja terjeszteni a donorkártyák használatát is, amelyet ugyan az európai polgárok 81%-a támogatott, a polgároknak mégis mindössze 12%-a rendelkezik vele. A tagállamok feladata biztosítani azt, hogy az adományozás ne ellenszolgáltatás fejében történjen, és különösen a nemzetközi szervcsempészet elleni küzdelem miatt garantálniuk kell a szervek nyomon követhetőségét és az adatok bizalmas kezelését.

  Diogo Feio (PPE) , írásban. – (PT) Európa különböző országaiban a szervek adományozási arányában tapasztalható eltérések arra engednek következtetni, hogy egyes országok hatékonyabb rendszereket működtetnek, mint mások. Feltétlenül tanulmányozni kell tehát ezeket a rendszereket, és a jól működő rendszereket lehetőség szerint be kell vezetni azokban az országokban, ahol kevésbé hatékony rendszereket alkalmaznak. Egy olyan területen, amely szorosan kapcsolódik a lakosság egészségi állapotához és életéhez, a bevált gyakorlatok alkalmazásán túlmenően egyértelműen szükség lesz arra is, hogy optimálisan használjuk fel az erőforrásokat, és közösen használjuk a szervek európai szintű hozzáférését.

Értelmetlen dolog, hogy valaki csupán azért haljon meg, mert pont nincs az adott országban megfelelő szerv, noha lehet, hogy valahol máshol éppen rendelkezésre áll. Támogatom azt az elképzelést, miszerint büntetni kell azokat, akik támogatják vagy segítik az úgynevezett „szervátültetési turizmust”, azokhoz hasonlóan, akik a szervcsempész hálózatokat segítik. Kiemelkedően súlyos büntetési tételeket kell alkalmazni az egészségügyi szakemberek és biztosítótársaságok esetében. Hangsúlyozni szeretném a hatékony ellenőrzés fontosságát mind a recipiensek, mind pedig az önzetlen és önkéntes donorok esetében, akik felé a lakosság feltétlen hálával tartozik.

  José Manuel Fernandes (PPE) , írásban. – (PT) Az Európai Unióban jelenleg 56 000 beteg vár megfelelő szervdonorra, és naponta 12 olyan személy hal meg, akik átültetésre alkalmas szervre várnak. A máj-, szív- vagy tüdőelégtelenség végső stádiumában szenvedő betegek számára a szervátültetés jelenti az egyetlen terápiát. Jelentős eltérés mutatkozik viszont a szervátültetésre várók és azon betegek száma között, akik ténylegesen hozzájutnak a szükséges szervhez. Az eltérés oka az, hogy az igényekhez képest szűkösen állnak rendelkezésre átültethető szervek. Miközben alig emelkedett az átültetésben részesült betegek száma, egyre több beteget vettek fel a várólistákra, ez pedig egyre hosszabb várakozási időhöz vezetett. Nagyon értékes ez a várakozási idő, mindez negatív hatással lehet a betegek túlélési arányára és az átültetések sikerére is. A Bizottság szervadományozásra és a szervátültetésre vonatkozó (2009–2015) európai szintű cselekvési terv kialakítására irányuló javaslata bevezeti a tagállamok közötti együttműködést ösztönző megközelítést, amely néhány olyan kiemelt intézkedésen alapul, mint a közös célkitűzések meghatározása és kialakítása, valamint a közösen jóváhagyott mennyiségi és minőségi mutatók és teljesítménymutatók, rendszeres jelentések, továbbá a bevált gyakorlatok azonosítása.

  João Ferreira (GUE/NGL) , írásban. – (PT) Szervátültetéssel sok teljes értékű, egészséges évet lehet biztosítani azoknak az embereknek, akik e beavatkozás nélkül gyakori intenzív ellátásra szorulnának, vagy akár meg is halnának. Nőtt az átültetések száma az Európai Unióban, sok életet mentettek és hosszabbítottak meg ezáltal.

Továbbra is hosszú még viszont a szervátültetésre váró betegek listája. Az Európai Unióban jelenleg 56 000 beteg várakozik megfelelő szervdonorra, és becslések szerint naponta 12 olyan személy hal meg, akik átültetésre alkalmas szervre várnak. Az elhalálozott szervdonorok száma önmagában nem elegendő, az élő donorok alacsony száma miatt pedig nem lehet kielégíteni az igényeket.

Továbbá, az egyes tagállamokban nagyon is eltérő az elhalálozott szervdonorok aránya, jelenleg nem létezik sem olyan adatbázis, amely az egész Európai Unióra vonatkozóan tartalmazna információkat az adományozásra vagy átültetésre szánt szervekről, vagy az élő vagy elhalálozott donorokról, sem olyan egész Európára vonatkozó tanúsítási rendszer, amely bizonyítékkal szolgálna arra, hogy emberi szerveket és szöveteket törvényesen szereznek meg. A most vitára bocsátott jelentés ebben az összefüggésben javasol olyan általunk fontosnak tartott lépéseket, amelyek erősítik a tagállamok közötti együttműködést ezen a területen, és ez hasznos lenne az összes tagállam számára.

  Nick Griffin (NI) , írásban. – Az átültetésre szánt szervek állandósult szűkössége gátolja az egészségügyi szakemberek nagyszerű erőfeszítéseit, hogy segíteni tudjanak a betegeken. Szomorú tény az is, hogy kevés a donor, ez pedig aljas bűncselekmények számára is táptalajt biztosít. Hibás lépés lenne azonban, ha problémák megoldását egy európai szintű adatbázistól remélnénk. Naivitás lenne egy egész Európára kiterjedő adatbázisban bízni, ha figyelembe vesszük a nyelvi különbözőségeket és az eltérő informatikai rendszereket, nem is szólva arról, hogy csak az Egyesült Királyság egészségügyi adatbázisának meghiúsult létrehozására több milliárd fontot pocsékoltak el.

Egész Európa-szerte elmondható az egészségügyi ellátásról, hogy még az alapvető dolgokra sincs pénz, a rendszer súlyos leépítéseknek néz elébe, és a globalizmus bukásának árát az egyszerű polgárok fizetik meg. Lévén hogy így áll a helyzet, sokkal többet is lehetne tenni a szervadományozás ösztönzéséért azáltal, ha inkább a nemzeti szintű oktatási programokba fektetnénk be ahelyett, hogy a sok jó szándékú bürokratikus alkalmatlankodás finanszírozására irányítanánk át a pénzeszközöket. Fontos tényező az is, hogy a szervek felhasználhatósága önmagában is nagyon szűkös időkeretet szab. Egy EU-szintű hálózat ezért csak nagyon kevés betegen tudna segíteni. A hálózat létrehozására irányuló javaslatok igazából csak újabb hangzatos kifogások, hogy tovább támogassák azokat a terveket, amelyeknek semmi köze a betegek jólétéhez, csakis a központosított hatalom dogmáját szolgálják.

  Sylvie Guillaume (S&D) , írásban. – (FR) Európában évente több ezren halnak meg azért, mert nem lehetett időben elvégezni a szervátültetést. Ennélfogva egyre sürgetőbbé vált, hogy hatékonyabb minőségi és biztonsági előírások révén uniós szintű intézkedések végrehajtására kerüljön sor az átültethető emberi szervek Közösségen belüli cseréjének elősegítése céljából. Emiatt szavaztam az irányelv mellett, amely az élő donorok és a szervadományozás kedvezményezettjeinek védelmét tűzi ki célul, valamint biztosítja az alapvető etikai elvek érvényesülését, például az anonimitást, az önkéntességet és az emberi test elidegeníthetetlenségét, amely nem lehet haszonszerzés forrása. A nemzeti vagy európai nyilvántartásokba történő on-line regisztrációhoz hasonlóan a tagállamok illetékes hatóságaiból álló hálózat létrehozásával kapcsolatos elképzelés is rendkívül pozitívnak tűnik. Természetesen minden lehetséges óvintézkedést meg kell tenni annak biztosítása érdekében, hogy ezek az intézkedések megfelelően működjenek.

  Véronique Mathieu (PPE) , írásban. – (FR) A szervadományozásra és a szervátültetésre vonatkozó cselekvési tervről (2009–2015) szóló jelentés mellett szavaztam. A szervátültetés terén elért technikai fejlődés nagy reményekre ad okot mindazok számára, akik esetében a beültetés marad az egyetlen lehetséges kezelés. Napjainkban az jelenti a legnagyobb kihívást, hogy kevés a szervdonor, ami nyilvánvaló a hosszú transzplantációs várólisták alapján. Ahhoz, hogy kezelhessük ezt a kihívást, elengedhetetlen, hogy intézkedéseket fogadjunk el a potenciális donorok azonosítása céljából, és hatalmas előrelépést tehetünk az európai szervadományozás számának fellendítése érdekében. Amint azt az előadó is hangsúlyozza, kórházanként egy központi szervadományozási felelős kinevezése tekinthető talán a legfontosabb tényezőnek az e területtel kapcsolatos feltételek javításában.

A tagállamok közötti megerősített együttműködés biztosítani fogja az információk és a helyes gyakorlatok hatékonyabb cserét, ami a donorok számának növelésére irányul. A tagállamoknak meg kellene fontolniuk azt a kezdeményezést például, amely lehetővé teszi a polgárok számára, hogy az útlevél vagy a vezetői engedély igénylésekor feliratkozhatnak a szervadományozói nyilvántartásba, és ezt képviselőtársaim többségével együtt én is pozitívnak tartom.

  Nuno Melo (PPE) , írásban. – (PT) Több ok miatt hagytuk jóvá ezt az új irányelvet, de különösen azért, mert úgy gondoljuk, hogy olyan tervet tartalmaz, amely döntő fontosságú lesz az EU-n belül számtalan élet megmentése szempontjából. Naponta tizenkét beteg hal meg, és az EU-ban 60 000-en várnak megfelelő szervdonorra. Az elmúlt két évtizedben folyamatosan növekedett a szervátültetések száma, és ez az egyetlen alkalmazható kezelés a súlyos szervelégtelenségben (máj-, tüdő és szívelégtelenségben) szenvedők számára. A szív-, máj- vagy tüdőátültetésre várok között 15–30%-os a halálozási arány, így az irányelvnek köszönhetően a szervátültetésre váró betegeknek rövidebb ideig kell várniuk a műtétre. Ezek alapján adtam le szavazatomat.

  Alfredo Pallone (PPE) , írásban. – (IT) A szervadományozás és a szervátültetés terén a három legfontosabb célkitűzés a következő: a minőség és biztonság biztosítása a betegek számára uniós szinten, a donorok védelmének biztosítása és a tagállamok közötti együttműködés elősegítése.

Fontos, hogy a kérdéssel kapcsolatban európai szintű megközelítést alkalmazzunk, tekintettel többek között a betegeknek az Európai Unión belüli mobilitására. Általánosságban az Európai Unióban széles körű társadalmi konszenzus jött létre az átültetés céljából történő szervadományozással kapcsolatban. Mivel azonban eltérő kulturális, tradicionális, illetve szervezeti háttér alakult ki, a tagállamok között különbségek tapasztalhatók ennek a kérdésnek a megközelítésében.

Egyes országokban magas az adományozások aránya, míg máshol a szervadományozás kultúrája még fejlesztésre szorul. A szervadományozás arányának növelése tekintetében a legjobb gyakorlatok, modellek és a szakértelem Európai Unió-szerte megvalósuló cseréje rendkívül hasznos eszköznek bizonyulna.

Fokozni kell az együttműködést a különböző transzplantációs rendszerek sikeres elemeinek azonosítása és európai szintű támogatása érdekében, így lehetne még tovább javítani a szervadományozás és a szervátültetés magas színvonalú és biztonságos biztosítását. Ezért szavazatommal támogattam a jelentést.

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE) , írásban. – (PT) Ez a mostani jelentés egy sor intézkedést határoz meg, amelyek a tagállamok közötti, a szervátültetéssel kapcsolatos együttműködés fejlesztésére irányulnak annak elősegítése érdekében, hogy növekedjen az átültetések száma, rövidebb legyen a várólista és ennek következtében kevesebb beteg haljon meg a megfelelő szervre várva. Ugyanakkor a cselekvési terv közös minőségi és biztonsági előírásokat határoz meg a tagállamok számára, amely előírások egyrészt hozzájárulnak a betegek védelméhez, másrészt az országok közötti együttműködést is elősegítik. Ezenkívül előtérbe kerül a szervátültetéssel kapcsolatos eljárások (a megkülönböztetés elkerülése, az eredmények nyomon követése stb.) nemzeti és uniós szintű nyilvántartásának létrehozása. Ez a jelenlegi európai helyzet jobb és alaposabb megismeréséhez vezet, valamint csökkenti a szervkereskedelem lehetőségét. A jelentés támogatja a cselekvési tervet és kiemeli az általa hangsúlyozott intézkedések szükségességét és sürgősségét, miközben határozottan állást foglal a szervkereskedelemnek a világ különböző részein előforduló minden formájával szemben. Úgy gondolom, hogy ez a jelentés a Bizottság teljesítményének lényeges kiegészítése és az európai lakosság számára biztosított egészségügyi ellátás keretén belül egy akut emberi tényezőhöz való értékes hozzájárulásnak tekinthető.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE) , írásban. – (ES) Szeretnék gratulálni Perello Rodriguez úrnak, az Európai Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége képviselőcsoport tagjának ahhoz a jelentéshez, amelyről az előbb szavaztunk. A cselekvési tervnek az legyen az értelme, hogy annak a 60 000 embernek, aki jelenleg reménykedve vár megfelelő szervre, jelentősen megnövekedjen a várható élettartama. Ezenkívül fontos, hogy kiemeljük, hogy ebben a kérdésben vezető helyet foglal el a spanyol egészségügyi rendszer. Ezt valamennyi előadó és képviselőcsoport elismerte.

  Olga Sehnalová (S&D) , írásban. – (CS) A jelentés mellett szavaztam, bár úgy gondolom, hogy elsősorban és különösen arra kell helyeznünk a hangsúlyt, hogy a különböző tagállamokban – az egészségügyi rendszerek eltérő nemzeti hagyományainak figyelembevételével – növekedjen a donorok száma. Ezért ezt a területet pontosan fel kell mérni a szubszidiaritás elvének szemszögéből.

  Viktor Uspaskich (ALDE) , írásban. – (LT) Hölgyeim és uraim, a statisztikai adatok magukért beszélnek. A jelentés szerint az Európai Unióban jelenleg 56 000 beteg vár megfelelő szervdonorra. Naponta 12 ember hal meg azok közül, akik szervátültetésre várnak. Szomorú dolog, hogy sok ember pusztán azért haldoklik, mert óriási a hiány a szervdonorokban és nem megfelelő a határokon átnyúló koordináció. Ennek a rendkívül érzékeny kérdésnek számos jogi és kulturális vonatkozása van. Az ügyet még tovább bonyolítja, hogy az EU-tagállamok különböző nemzeti politikákat alkalmaznak, és alapvető különbségek tapasztalhatók a szervadományozás aránya tekintetében. Bizonyos hiányosságokat enyhíteni lehetne egy uniós adatbázis és tanúsítási rendszer segítségével, amelyek információval szolgálnának a rendelkezésre álló szervekről, valamint garantálnák azok minőségét és törvényességét.

Ezenkívül a társadalom mozgósítása és tájékoztatása is fontos. Sok uniós polgár alapvetően nem ellenzi a szervadományozást, de nem mernek feliratkozni a nyilvántartásba. Ezért a szervadományozást minél inkább elérhetővé kell tenni – a népszerűsítés gyakran hatékony lehet. Én például örömmel veszem azon formanyomtatványokat, amelyek lehetőséget biztosítanának az emberek számára, hogy közvetlenül megadják a nevüket a szervdonor nyilvántartás számára, amikor vezetői engedély iránti kérelmet nyújtanak be. Az átültethető szervek hiánya szintén erőteljes indíték a szerv- és emberkereskedelem szempontjából. Az EU-nak a szervadományozás és szervátültetés terén hatékonyabb koordinációt kell kialakítania, mert, ahogy tapasztalhatjuk is, a legszegényebb európai régiók termékeny talajt biztosítanak az illegális szervkereskedelem számára.

Jelentés: Ramón Jáuregui Atondo (A7-0144/2010)

  Sophie Auconie (PPE) , írásban. – (FR) A Lisszaboni Szerződés előírja, hogy az EU-nak csatlakoznia kell az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményhez (EJEE), és én örülök ennek. Ahhoz, hogy ez a csatlakozás eredményes legyen, a Tanács tagjainak egyhangú egyetértésére és az Európai Parlament általi jóváhagyásra van szükség. Én a magam részéről teljes mértékben támogatom ezt a csatlakozást, amely ki fogja egészíteni az alapvető jogok védelmére szolgáló európai rendszert.

  Jean-Luc Bennahmias (ALDE) , írásban. – (FR) A Lisszaboni Szerződés előírja, hogy az EU-nak csatlakoznia kell az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményhez. Ez a csatlakozás nem pusztán szimbolikus jelentőségű, lehetővé teszi az uniós polgárok alapvető jogai védelmének javítását. Ezenkívül azzal a következménnyel jár, hogy a közös kül- és biztonságpolitika keretében hozott határozatokat és végrehajtott intézkedéseket az európai egyezmény hatálya alá rendelné, még akkor is, ha nem tartoznak az Európai Unió Bíróságának joghatósága alá.

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D) , írásban. – (LT) A Lisszaboni Szerződés megállapítja az EU-nak az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményhez (EJEE) történő csatlakozására vonatkozó jogalapot – Európában az EJEEE a legfontosabb okmány az emberi jogok és alapvető szabadságok védelmének tekintetében, Európa lényegét fejezi ki. Az egyezményhez történő csatlakozás tovább fogja erősíteni az EU-nak az alapvető jogok védelmére vonatkozó rendszerét. Egyetértek ezzel a javaslattal, mivel történelmi lehetőséget biztosít ahhoz, hogy egyenlő alapon biztosíthassuk az uniós polgárok és a tagállamok számára az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelmét. A strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bírósága joghatósággal fog rendelkezni annak megvizsgálásához, hogy az uniós intézmények, szervek és ügynökségek jogszabályai, beleértve az Európai Bíróság döntéseit, összhangban állnak-e az emberi jogok európai egyezményének rendelkezéseivel. Rendkívül fontos, hogy az emberek egy új lehetőséggel fognak rendelkezni jogaik megvédéséhez. Ha kimerítették az összes nemzeti jogorvoslati lehetőséget, az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordulhatnak olyan ügyekben, amikor az EU megsérti az alapvető emberi jogokat, ami elősegíti, hogy az emberi jogok terén harmonikusabb ítélkezési gyakorlat alakuljon ki. Ugyanilyen fontos az Alapjogi Charta uniós szinten egységes és teljes körű alkalmazása az Unió hitelességének biztosításához. Mivel a csatlakozás óriási jogi hatást fog gyakorolni az emberi jogok védelmére vonatkozó harmonikus rendszer létrehozására, felhívom a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fontolják meg egy olyan útmutató kidolgozásának lehetőségét, amely világosan kifejti a csatlakozás valamennyi vonatkozását, az emberi jogokkal kapcsolatos hatást és a panaszok benyújtására vonatkozóan tervezett eljárást.

  Carlos Coelho (PPE) , írásban. – (PT) Az emberi jogok és alapvető szabadságok olyan értékeket és elveket testesítenek meg, amelyek ránk, emberekre jellemzőek, és együttélésünk alapját képezik; egyetemesek, oszthatatlanok és egymástól kölcsönösen függnek. A Lisszaboni Szerződés hatálybalépése fontos lépésnek számít az emberi jogok szempontjából, nemcsak azért, mert ezáltal kötelező erejűvé válik az Alapjogi Charta, hanem azért is, mert az Európai Uniót jogi személyiséggel ruházza fel, lehetővé teszi, hogy az EU csatlakozzon az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményhez (EJEE). Ez a csatlakozás kiemelkedő politikai és jogi jelentőséggel bír majd az emberi jogok érvényesülését biztosító térség létrehozásában. Ami az Unió fellépését illeti, amelyre a tagállamok lényeges hatásköröket átruháztak, a csatlakozás lehetővé teszi, hogy az emberek számára a tagállamok által már garantálttal megegyező védelmet biztosítson.

Az európai intézmények kötelesek teljesíteni az egyezmény rendelkezéseit, többek között a jogszabálytervezetek összeállítása és elfogadása során. Másrészt az emberi jogok terén az EU és az EJEE közötti, a jogalkotást és az ítélkezési gyakorlatot érintő harmonizációnak elő kell segítenie egy olyan integrált rendszer létrehozását, amelyben az emberi jogokkal foglalkozó európai bíróságoknak (az Európai Unió Bírósága and az Emberi Jogok Európai Bírósága) vállvetve kell együtt dolgozniuk, közöttük nem hierarchikus kapcsolat jön létre, hanem inkább valamiféle specializáció.

  Proinsias De Rossa (S&D) , írásban. – Támogatom az EU-nak az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményhez (EJEE) történő – a Lisszaboni Szerződés által előírt – csatlakozásáról szóló jelentést. Az uniós intézmények most már az alapvető jogok védelmére vonatkozó rendszerhez tartoznak. Az EU-nak az EJEE-hez történő csatlakozása növeli az Unió tekintélyét olyan helyzetekben, amikor harmadik országokat szólít fel emberi jogi normáinak betartására, és az Unió fellépését tekintve az állampolgárok számára ugyanolyan védelmet nyújt, mint amelyben már saját tagállamaiktól is részesülnek. Annak ellenére, hogy az EU nem csatlakozik az Európa Tanácshoz (CoE), az egyezményhez történő csatlakozásnak a bírói posztra való jelölés jogával kell együtt járnia, és lehetővé kell tennie, hogy az Európai Parlament képviseltethesse magát az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésében, amikor az Emberi Jogok Európai Bírósága bíráinak választására kerül sor. E folyamat alapján a Bizottságot fel kell hatalmazni, hogy tárgyalásokat folytasson az egyezmény kiegészítő jegyzőkönyveihez való csatlakozásról, amelyek az Alapjogi Chartában rögzített jogokra vonatkoznak. Az Alapjogi Chartával összhangban a következő logikus lépés az uniós intézményeknek az Európai Szociális Chartához való csatlakozása.

  Philippe de Villiers (EFD) , írásban. – (FR) Az alapvető emberi jogok védelmének továbbra is nemzeti hatáskör alá kell tartoznia, mert az értelmezések országonként és kultúránként eltérőek. Ez különösen jellemző a megkülönböztetéssel, szekularizmussal kapcsolatos elképzelésekre és magának az emberi életnek a meghatározására (a fogantatástól a természetes halálig).

Az Európai Unió Bírósága – egy olyan intézmény, amelynek határozatai egyre inkább politikai jellegűvé válnak – arra fog törekedni, hogy egy kicsit jobban lebontsa a nemzeti alkotmányos rendszereket és az európai civilizáció alapjait. Azon túlmenően, hogy felesleges és a források elvesztegetésével jár, az EU-nak az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményhez történő csatlakozása fejetlenséghez fog vezetni, és megoldhatatlan jogi konfliktusokat fog előidézni a strasbourgi Bírósággal.

Az ésszerűség alapján ellenzem ezt az új, az EU-nak a Lisszaboni Szerződés által biztosított jogi személyiségéből származó következményt.

  Edite Estrela (S&D) , írásban. – (PT) A jelentés mellett szavaztam, mert úgy gondolom, hogy az Európai Uniónak az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményéhez (EJEE) történő csatlakozása olyan erőteljes üzenetet közvetít, amely növeli az Unió hitelét a harmadik országok előtt, amelyeket rendszeresen felszólít az EJEE tiszteletben tartására.

  Diogo Feio (PPE) , írásban. – (PT) Az Európai Uniónak az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményéhez történő csatlakozása a Maastrichtban megkezdett folyamat eredménye abban az értelemben, hogy jogi személyiséggel ruházta fel az Európai Közösséget, amely aztán a Lisszaboni Szerződésben érte el a csúcspontját. Az Alapjogi Charta elfogadása – amely kezdetben korlátozott hatállyal rendelkezett, majd a szerződésbe történő beépítés révén ez kibővült – fontos szakaszt jelentett ebben a folyamatban.

Az Európai Unió most már közvetlenebb részese az emberi jogok érvényesülését biztosító, egész kontinensre kiterjedő térségnek. Örülök ennek a fejleménynek. Remélem, hogy megoldást lehet találni a jelenlegi különböző jogi, technikai és intézményi problémákra, és hogy e megoldások a szubszidiaritás elvén, a tagállamok közötti önkéntes együttműködésen, szuverenitásuk és nemzeti jogrendszerük, valamint a jogállamiság tiszteletben tartásán fognak alapulni.

  José Manuel Fernandes (PPE) , írásban. – (PT) Örülök a jelentés elfogadásának, ami hozzájárul az EU-nak az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény (EJEE) iránti elkötelezettségéhez. Ez az elkötelezettség előrelépést jelent az európai integrációs folyamatban és egy újabb lépést a politikai egység megteremtése felé. Továbbá, mivel az EU emberi jogok védelmére vonatkozó rendszere az Alapjogi Chartának az elsődleges jogba emelése révén megszilárdult és megerősödött, az emberi jogi egyezményhez való csatlakozása az Európa Tanácsban és az emberi jogok terén létrehozott páneurópai rendszerben részt vevő országok és az Unió közötti összhangról tanúskodna. A csatlakozás tovább erősítené az Uniónak azon harmadik államokkal szembeni hitelét, amelyektől a kétoldalú kapcsolatok során rendszeresen az emberi jogi egyezmény tiszteletben tartását kéri. A csatlakozás az Unió fellépését tekintve az állampolgárok számára ugyanolyan védelmet nyújtana, mint amelyben már saját tagállamaiktól is részesülnek.

  Sylvie Guillaume (S&D) , írásban. – (FR) A jelentés mellett szavaztam, hogy szabad utat engedjünk az EU-nak – amely saját jogi személyiséggel rendelkezik – az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményéhez történő csatlakozásáról szóló tárgyalások számára. Ez a csatlakozás tulajdonképpen új jogorvoslati eszközt biztosít a polgárok számára: most már keresetet nyújthatnak be az Emberi Jogok Európai Bíróságához, amennyiben alapvető jogaikat valamely uniós intézmény vagy tagállam megsérti a velük kapcsolatos intézkedés vagy az intézkedés elmulasztása miatt. Ahhoz is ragaszkodnunk kell, hogy az EU csatlakozzon az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény kiegészítő jegyzőkönyveihez és a felülvizsgált Európai Szociális Chartához, mert az EU-nak e téren is előrelépést kell tennie.

  Petru Constantin Luhan (PPE) , írásban. – (RO) A Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően az Európai Unió Alapjogi Chartája arra kötelezi az Európai Uniót, hogy csatlakozzon az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményhez. Támogatom ezt az intézkedést, mivel a jogok tiszteletben tartásának garantálása révén növeli az EU hitelét a polgárok előtt. Az egyezményhez történő csatlakozás az EU és intézményei fellépését tekintve az állampolgárok számára ugyanolyan védelmet nyújtana, mint amelyben már saját tagállamaiktól is részesülnek. Ugyanakkor szorosabb együttműködés jönne létre az Európai Unió Bírósága, az Emberi Jogok Európai Bírósága és a nemzeti bíróságok között.

  Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL) , írásban. – (FR) Az Emberi Jogok Európai Bírósága által az egyház és az állam szétválasztása tekintetében hozott ítéletek összhangban állnak a Francia Köztársaság világi hagyományaival. A női tanárok esetében a fátyol osztályteremben való viselésének tilalmát támogató és a feszületek iskolákban történő elhelyezését ellenző ítéletek bizonyítják ezt. Ugyanakkor az Európai Unió Bírósága csak abban az esetben indítványozza a polgári szabadságjogok korlátozását, ha az EU alapvető dokumentumaiban foglalt értékek ezt szükségessé teszik. Az a helyzet, hogy ezek a dokumentumok egyetlen egyszer sem tesznek említést az egyház és az állam kötelező szétválasztásáról vagy az intézmények világi jellegéről. Az Európai Unió ennélfogva nem képes garantálni az európaiak számára a lelkiismereti szabadságot.

  Wojciech Michał Olejniczak (S&D) , írásban. – (PL) Az Európai Unió egyik alapját már a létrehozásakor is az emberi jogok tiszteletben tartása képezte – ez egy olyan érték, amely folyamatosan az EU érdekeinek középpontjában áll. A EU joga tanúskodik erről, ahogy az egyes tagállamok alkotmányos rendelkezései is. Az Európai Uniónak az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményhez (EJEE) történő csatlakozása jelentős lépés az egyének alapvető jogainak erőteljesebb védelme felé. E döntés következtében az EU a jogok védelmét biztosító nemzetközi rendszer részévé válik, aminek köszönhetően hitelesebbé válik a harmadik országok és saját polgárai előtt is. Jóllehet az egyezmény nem változtatja meg az EU intézményi felépítését, de egy újabb bírósággal, az Emberi Jogok Európai Bíróságával egészíti ki, amely folyamatosan figyelemmel kíséri, hogyan teljesíti az Unió az EJEE rendelkezéseivel kapcsolatos kötelezettségeit. Tekintettel arra, hogy az Uniónak az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményhez történő csatlakozására irányuló megállapodás intézményi vonzatairól szóló jelentés olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyek összhangban állnak a fenti megjegyzésekkel, az elfogadás mellett döntöttem.

  Alfredo Pallone (PPE) , írásban. – (IT) Az Európai Uniónak az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményhez történő csatlakozása egyrészt szimbolikus, másrészt a politikai hitelesség szempontjából jelentős, valamint azért, mert az EU-ra és intézményeire szigorúbb kötelezettség hárul az egyének alapvető jogainak védelme tekintetében. A Lisszaboni Szerződés hatálybalépése biztosítja a jogalapot az EU-nak az EJEE-hez történő csatlakozásával kapcsolatos tárgyalások megkezdéséhez.

Támogatom az Európai Uniónak az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményéhez történő csatlakozását. Ugyanakkor az Európai Uniónak az EJEE-hez történő csatlakozásáról szóló megállapodásnak tartalmaznia kell egy rendkívül fontos előfeltételt, különös tekintettel az Unió és az EU-jog sajátos jellegének megőrzésére. A csatlakozás nem változtathatja meg az Unió hatáskörét, sem pedig a tagállamok azzal kapcsolatos kötelezettségét, hogy az EU-jog hatálya alá tartozó vitákat nem vihetik külső vitarendezési rendszerek elé. Ezért fontos, hogy biztosítsuk a Bíróság előjogait, amikor a strasbourgi Bíróságot azt megelőzően kérjük fel arra, hogy az Unió fellépésének az alapvető jogokkal való összeegyeztethetőségéről határozzon, hogy a Bíróságnak lehetősége lett volna erre.

  Aldo Patriciello (PPE) , írásban. – (IT) Szeretnék köszönetet mondani az előadónak az Európai Uniónak az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményéhez (EJEE) történő csatlakozásával kapcsolatban végzett kiváló munkájáért, amely csatlakozás előnyös lesz az európai polgárok számára, mivel egy új bírósággal egészülünk ki, amely nem része az Európai Uniónak, és biztosítani fogja, hogy az Európai Unió és a tagállamok mindig védelmezzék az uniós polgárok jogait.

A demokrácia elvével összhangban az Európai Uniónak és a tagállamoknak mindig rendelkezniük saját maguk megvédésének jogával. Ezért elengedhetetlennek tartom, hogy az egyezményhez csatlakozó minden egyes országban legyen egy olyan bíró, aki értelmezi az egyes esetek hátterét, ugyanilyen fontosnak tekintem, hogy az Európai Parlament rendelkezzen egy informális szervvel, amely összehangolja az Európai Parlament és az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése közötti információmegosztást. Az is fontos, hogy az Európai Parlamenttel a teljes tárgyalási folyamat során konzultálni kell és be kell vonni abba.

  Evelyn Regner (S&D) , írásban. – (DE) Az állásfoglalás mellett szavaztam, mert az a véleményem, hogy az Európai Uniónak az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményéhez (EJEE) történő csatlakozása megfelelő előrelépés lenne a jogbiztonság és a következetesség megteremtése terén. Az utóbbi évtizedekben az Emberi Jogok Európai Bírósága rengeteg határozatot fogadott el, amelyek megszilárdítják az európai polgárok alapvető jogainak védelmét. Az Európai Uniónak az egyezményhez történő csatlakozása ahhoz is hozzájárulna, hogy az Unió hiteles legyen a harmadik országok előtt.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE) , írásban. – (ES) Örülök annak, hogy elfogadtuk a képviselőtársam, Jáuregui úr által összeállított, az Európai Uniónak az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményéhez (EJEE) történő csatlakozásáról szóló jelentést. Aggaszt, hogy egyes eurofóbiában szenvedő képviselők továbbra is tagadják, hogy szükség van erre az intézkedésre, miközben én úgy gondolom, hogy az egyezményhez való csatlakozás az emberi jogok védelmének nagyobb mértékű garanciáját jelenti az EU-n belül is.

  Nuno Teixeira (PPE) , írásban. – (PT) Az EU-nak az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményhez történő csatlakozását már az Európai Unióról szóló szerződés is javasolta; a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése pedig kötelezővé tette. A csatlakozás megerősíti az emberi jogok európai védelmét, és az Unió jogrendszerét külső jogi ellenőrzés alá rendeli. Ez biztosítja majd az ítélkezési gyakorlat harmonizációját az Európai Unió Bírósága és az Emberi Jogok Európai Bírósága között, valamint az európai intézmények fellépését tekintve az európaiak számára ugyanolyan védelmet nyújtana, mint amelyben már saját tagállamaiktól is részesülnek.

Meg kell jegyeznünk, hogy a csatlakozás nem biztosít tagságot az EU számára az Európa Tanácsban, illetve nem kérdőjelezi meg az Unió jogrendszerének autonómiáját, mivel továbbra is az Európai Unió Bírósága marad az uniós jogot és az uniós fellépések érvényességét érintő kérdések legfőbb bírói fóruma. Szeretném hangsúlyozni annak a lehetőségnek a fontosságát, hogy az Unió jelölteket terjeszthet elő és kiválaszthat egy bírót, aki képviselni fogja, valamint azt, hogy utalás történt arra, hogy a Parlamentet megfelelően tájékoztassák a csatlakozási tárgyalásokról, továbbá hogy a jövőben létre kell hozni a két intézmény parlamenti közgyűlése közötti információcsere mechanizmusát.

  Rafał Trzaskowski (PPE) , írásban. – (PL) Legfőképpen azért támogatom a jelentést, mert kiterjeszti az Európai Unió emberi jogok védelmére vonatkozó rendszerét, és hitelesebbé teszi a polgárok számára. Ha nemzeti vagy uniós szinten nincs lehetőség fellebbezésre, ha a petíció benyújtójától megtagadják az eljárás kezdeményezésének engedélyezését, vagy ha nem lehet eljárást indítani egy uniós intézmény ellen – ezekben a helyzetekben fog nyilvánvalóvá válni a többletérték. Ezért továbbra is küzdjünk az EU emberi jogok védelmére vonatkozó rendszerének megerősítése érdekében.

  Viktor Uspaskich (ALDE) , írásban. – (LT) Hölgyeim és uraim! Amint azt Önök is tudják, az emberi jogok tiszteletben tartása az Európai Unió egyik alapvető értéke, amelyet az Európai Unió működéséről szóló szerződés rögzít. Kétségtelen, hogy amennyiben minden jól alakul, az EU-nak az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményhez (EJEE) történő csatlakozása történelmi lehetőséget biztosíthat az EU és egész Európa emberi jogi helyzetének megerősítéséhez. Ez alkalmat adhat számunkra, hogy garantáljuk az uniós polgárok emberi jogait és alapvető szabadságait. Az EU EJEE-hez történő csatlakozása kiváló alkalom lenne Európa számára, hogy például erkölcsi szempontból mérvadó szerepet töltsön be. Ez az esemény nem csupán az EU hitelét növelné a harmadik országokkal való kapcsolatok vonatkozásában, hanem az EU struktúrájával kapcsolatos általános véleményt is javítaná. Ez azonban csak akkor következik be, ha mindannyian közösen törekszünk felszámolni a kettős mércét politikai programunkban és jogrendszerünkben.

Amint azt az utóbbi évek eseményei bizonyították, a vádaknak sajnos gyakran pusztán politikai felhangja van. A bíróságokat hazámban és Európa többi részén is még mindig lehet politikailag manipulálni. Ha ez nem változik, még a nagyon ígéretes események, például az EU EJEE-hez történő csatlakozása is csak időpocsékolást jelent. Tehát őszintén támogatom az EJEE-hez történő csatlakozást, amennyiben valóban az alapvető emberi jogok és szabadságok védelmét szolgálja, és ami a legfontosabb, magán az EU-n belül.

  Geoffrey Van Orden (ECR) , írásban. – Támogatom az EJEE-t, ugyanakkor elfogadom, hogy az egyezmény egyes rendelkezéseinek jogalkalmazói értelmezései akadályt gördítettek a terrorcselekmények elkövetésével gyanúsítottak kitoloncolása elé. Ezen változtatni kell.

A tagállamok EJEE-vel kapcsolatos álláspontjának tiszteletben tartására vonatkozó kijelentések ellenére az EU-nak az egyezményhez történő csatlakozása bonyolultabbá teszi és talán akadályozni fogja a tagállamok azzal kapcsolatos szabadságát, hogy eltérjenek az EJEE bizonyos vonatkozásaitól vagy egyéni értelmezést alkalmazzanak.

Politikai szempontból alapvetően ellenzem az EU EJEE-hez történő csatlakozásának indítóokát: „a csatlakozás előrelépést jelent az európai integráció folyamatában és további előrelépést jelent az Európai Unió útján”. Ezt a rosszul értelmezett törekvést még inkább kiemeli az a kijelentés, miszerint „az EU nem állami aláíróként csatlakozik az emberi jogi egyezményhez – amely egy államok számára létrehozott jogi eszköz”. Az említett okok miatt az állásfoglalás ellen szavaztam.

Állásfoglalás: a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumának tárgyában Kampalában (Uganda) megtartott Felülvizsgálati Konferenciáról (B7-0265/2010)

  Sebastian Valentin Bodu (PPE) , írásban. – (RO) A Nemzetközi Büntetőbíróságról szervezett ugandai konferencia fontos jele e nemzetközi intézmény elismerésének az afrikai kontinensen, figyelembe véve, hogy a bíróság 2002-ben történt megalakítását követően az első vizsgálatokat itt indították. Senki sem tagadhatja egy ilyen nemzetközi bíróság jelentőségét, amely az emberi jogok megsértésének eseteivel, valamint népirtások, emberiesség elleni bűncselekmények és háborús bűncselekmények eseteivel foglalkozik. Ezért fontos, hogy egyre több állam elismerje a Nemzetközi Büntetőbíróság felhatalmazását, és hogy a Római Statútum aláíró felei sürgősen ratifikálják az egyezményt. Az emberiesség elleni bűncselekményeket kivizsgáló bíróság létrehozásának ötlete már 1919-ben, a párizsi békekonferencián is felvetődött. 83 évnek kellett eltelnie egy nemzetközi megállapodás megszületéséig és a Nemzetközi Büntetőbíróság létrehozásáig. Jelenleg azon államoknak, amelyek ratifikálták a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumát, szabályozniuk kell a bíróságnak az agresszió bűncselekménye eseteinek kivizsgálásához való jogát is. Az aláíró államoknak ezenkívül – kötelezettségvállalásaiknak megfelelően – össze kell hangolniuk nemzeti jogukat a Római Statútum rendelkezéseivel.

  Diogo Feio (PPE) , írásban. – (PT) Az Európai Unió a Nemzetközi Büntetőbíróság határozott támogatója, és valamennyi uniós tagállam egyetért az ehhez a nagy jelentőségű bírósághoz való csatlakozással. Remélem, hogy a részes államok képesek lesznek teljesíteni feladataikat, és a kampalai konferencia eredményeként a Nemzetközi Büntetőbíróság hatékonyabban lesz képes kezelni korunk kihívásait, megfelelő együttműködésre számíthat a nemzeti jogrendszerek részéről, továbbá kellő eszközök állnak majd rendelkezésére felhatalmazásának gyakorlásához; a tevékenységeinek alapját képező bűncselekmények roppant súlyossága megköveteli ezt.

  José Manuel Fernandes (PPE) , írásban. – (PT) Az EU rendíthetetlen támogatója a Nemzetközi Büntetőbíróságnak (NBB), és a nemzetközi igazságszolgáltatás függetlenségének, legitimitásának és hatékonyságának védelme és fokozása érdekében ösztönzi a Római Statútum egyetemességét, illetve védi annak integritását. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az EU rendszeresen a Nemzetközi Büntetőbíróságra vonatkozó záradékot illeszt a tárgyalási megbízásokba és a harmadik országokkal kötött megállapodásokba. Az Európai Unió a demokrácia és az emberi jogok világszintű előmozdításának finanszírozási eszköze révén 10 év alatt több mint 40 millió eurót biztosított az NBB-t és a nemzetközi büntetőbíráskodás támogatását célzó projektek részére. A Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumának tárgyában Kampalában (Uganda) megtartott Felülvizsgálati Konferencia kiemelt alkalmat biztosít a Részes Államok, a nem Részes Államok, a civil társadalom és egyéb érdekelt felek számára, hogy újból megerősítsék az igazságszolgáltatás és az elszámoltathatóság melletti elkötelezettségüket. Az NBB-ben jelenleg 111 állam vesz részt, és néhány régió, pl. a Közel-Kelet, Észak-Afrika és Ázsia képviselete még mindig nem kellően biztosított. Remélem, hogy a tagállamok a lehető legmagasabb szinten képviseltetik magukat a Felülvizsgálati Konferencián, és nyilvánosan megerősítik az NBB iránti elkötelezettségüket.

  Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL) , írásban. – (FR) Megelégedettséggel jegyzem meg, hogy a Parlament által a Római Statútum felülvizsgálatáról előterjesztett állásfoglalás megköveteli, hogy az agresszió bűntettét hivatalosan is a háborús bűncselekmények közé sorolják, és nem lesz szükség joghatósági szűrőre annak meghatározása érdekében, hogy agresszív cselekmény került-e elkövetésre. Az azonban még mindig nem világos, hogy ez az új jogszabály miként hajtható végre, ha azok az államok, amelyek a Római Statútum 2002-es hatálybalépése óta agresszív cselekményeket hajtottak végre (az Egyesült Államok és Izrael), nem kötelesek ratifikálni azt?

Hogyan szerezhető érvény e jogszabálynak, ha nem sürgetjük, hogy ezek az államok – annak érdekében, hogy garantálják állampolgáraik sértetlenségét – hagyjanak fel a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútuma Részes Államaira való nyomásgyakorlással? Az is sajnálatos, hogy a Parlament, amely az éghajlatváltozás elleni küzdelem élharcosának vallja magát, nem javasolta, hogy az ökológiai bűncselekményeket emberiesség elleni bűncselekménynek nyilvánítsák, amint azt a cochabambai csúcstalálkozón javasolták. Az emberiesség elleni legsúlyosabb bűncselekményeket büntetni kell. A Nemzetközi Büntetőbíróság hasznos eszköz lehet ezen a téren. Csak a megfelelő erőforrásokat kell biztosítani számára. Mivel nem ez történik, tartózkodtam a szavazáskor.

  Alfredo Pallone (PPE) , írásban. – (IT) Hangot kell adnom annak, hogy egyetértek a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumának tárgyában Kampalában (Uganda) megtartott Felülvizsgálati Konferenciáról szóló állásfoglalási indítvánnyal.

Magát az Európai Uniót is az az igény hozta létre, hogy véget vessenek a fajgyűlölet azon kifejeződéseinek, amelyek a második világháború atrocitásaiban csúcsosodtak ki. Az Európai Unió mindig is következetesen törekedett az államok közötti együttműködés megerősítésére, az emberiesség elleni bűncselekmények bizonyítása és a felelősök bíróság elé állítása érdekében.

Helyénvalónak tartom, hogy nyolc évvel a Római Statútum hatálybalépését követően az államok megerősítsék az iránti határozott elkötelezettségüket, hogy részt vesznek a béke, a stabilitás és a jogállamiság megszilárdítása érdekében tett erőfeszítésekben. Az államoknak különösen a Nemzetközi Büntetőbírósággal folytatott együttműködést és az erőszak áldozatainak védelmét célzó politikák mellett kell elkötelezniük magukat. A gyakorlatban számos példa van arra, hogy az áldozatok csak nagyon nehezen tudnak tájékozódni a bírósággal kapcsolatban és jogaikat sikertelenül próbálják megvédeni.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE) , írásban. – Határozottan az állásfoglalás mellett szavaztam, és különösen örömmel tölt el, hogy elfogadásra került a kollégám által előterjesztett szóbeli módosítás, azaz hogy vegyék fel a „bennszülött népeket” is a különleges figyelmet igénylő csoportok listájára.

  Sabine Wils (GUE/NGL) , írásban. – Üdvözöm a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumának tárgyában Kampalában (Uganda) megtartott Felülvizsgálati Konferenciáról szóló állásfoglalást, mivel az alapvető és rendkívül fontos pontokat és kéréseket fogalmaz meg az NBB Római Statútumának ratifikálását és végrehajtását illetően. Ezért igennel szavaztam.

Ugyanakkor mélységes aggodalmamat szeretném kifejezni az állásfoglalás egyes kifejezéseivel kapcsolatban, amelyek pozitívan utalnak a „Stockholmi Programra”, az „emberi jogok világszintű előmozdításának finanszírozási eszközére”, valamint az Európai Unióra mint „globális szereplőre”. Ebben a kérdésben lehet, hogy a Stockholmi Program és az emberi jogok világszintű előmozdításának finanszírozási eszköze pozitív hatást gyakorolt, de ezt a két programot/eszközt számos egyéb területen nem demokratikus és átlátható módon alkalmazzák. Az Európai Unió valóban „globális szereplőként” lép fel, de meglátásom szerint egyáltalán nem pozitív módon, egy igazságos és szolidáris világrend megteremtése érdekében.

8. Szavazathelyesbítések és szavazási szándékok: lásd a jegyzőkönyvet

(Az ülést 13.25-kor felfüggesztik és 15.00-kor folytatják.)

ELNÖKÖL: BUZEK ÚR
elnök

9. Az előző ülés jegyzőkönyvének elfogadása: lásd a jegyzőkönyvet

10. Az Európai Regionális Fejlesztési Alapról szóló 1080/2006/EK rendeletben szereplő, a kutatás és az innováció számára elkülönített összegek és a Hetedik Kutatási és Fejlesztési Keretprogram egymást erősítő hatásainak megvalósulása - Az egységes piac megvalósítása a fogyasztók és a polgárok számára - Az államháztartás hosszú távú fenntarthatósága és gazdaságélénkítés - A kohéziós politika hozzájárulása Lisszabon és az EU 2020 stratégia célkitűzéseinek eléréséhez (vita)

  Elnök. – A következő napirendi pont a közös vita az alábbiakról:

– van Nistelrooij úr jelentése a Regionális Fejlesztési Bizottság nevében az Európai Regionális Fejlesztési Alapról szóló 1080/2006/EK rendeletben szereplő, a kutatás és az innováció számára elkülönített összegek, illetve az Európai Regionális Fejlesztési Alap és a hetedik kutatási és fejlesztési keretprogram egymást erősítő hatásainak a városokban és régiókban, valamint a tagállamokban és az Unióban való megvalósulásáról [2009/2243(INI)] (A7-0138/2010),

– Grech úr jelentése a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság nevében az egységes piac létrehozásáról a fogyasztók és az állampolgárok számára [2010/2011(INI)] (A7-0132/2010),

– Hoang Ngoc úr jelentése a Gazdasági és Monetáris Bizottság nevében az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságáról és a gazdaságélénkítésről [COM(2009/0545 - 2010/2038 (INI))] (A7-0147/2010), és

– Cortés Lastra úr jelentése a Regionális Fejlesztési Bizottság nevében a kohéziós politikának a lisszaboni és az EU2020-célkitűzések eléréséhez való hozzájárulásáról [2009/2235(INI)] (A7-0129/2010).

  Lambert van Nistelrooij , előadó. – (NL) Ez valóban egy igen koherens csomag. A szigorúbb és szilárdabb pénzügyi és gazdasági kormányzásról szóló vita után most számos olyan alapul szolgáló ügyet vitatunk meg, amelyek fontosak az EU 2020 stratégiával kapcsolatban szükséges kötelezettségvállalások vonatkozásában.

A Parlament kifejezetten a Bizottságra és – különösen – a Tanácsra kívánja bízni e javaslatokat; elfogadhatatlan a Tanács számára, hogy júniusban anélkül hozzon döntéseket, hogy mi kifejezett megállapodásra jutottunk volna számos alapul szolgáló kérdésben. Az irányokról és a közeljövőben történő végrehajtásról beszélünk. Vegyük például a vezető projekteket, amelyekhez szintén rövidesen közös támogatásra lesz szükség. Igen fontos ezért, hogy most elegendő időt fordítsunk erre.

Mind Cortés Lastra, mind pedig a Regionális Fejlesztési Bizottság nevében készített saját jelentésem a politikák szinergiáját érinti, figyelemmel az Európát szolgáló kimenetekre vagy eredményekre. A dolog szépsége, hogy jobban is csinálhatjuk; sőt, jobban kell csinálnunk. A tevékenységeink számos területen széttöredezettek – ha egy pillantást vetünk a világban bekövetkezett fejleményekre, a versenyre, és azokra a dolgokra, amelyekkel meg akarunk birkózni. Összefoglalásul: a dolgokat ügyesebbé, zöldebbé, fenntarthatóbbá és inkluzívabbá kell tennünk.

A Gazdasági és Monetáris Bizottság által benyújtott jelentés szintén a kormányzásra és az elegendő pénzügyi források biztosítására – többek között az oktatás számára – vonatkozik. Tömören összefoglalva abban bízom, hogy ma délután lefektetjük ezen állásfoglalás egyértelmű alapjait. Nem tudom, hogy holnap lesz-e szavazás, vagy konszenzust érünk-e el a kormányzás kérdésében. Azonban mindenesetre azt várom, hogy a Parlament júniusban képes lesz elfogadni végső álláspontját az EU 2020 stratégiáról.

Visszatérve a jelentésemre: ez egy végrehajtási jelentés. Alaposan megvizsgáltuk, hogy hogyan mennek a dolgok a kutatás és fejlesztés, a regionális politika és a kis- és középvállalkozások terén, és szeretnék köszönetet mondani képviselőtársaimnak – ideértve az 50. cikk értelmében közös felelősséget viselő Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság tagjait –, amiért segítettek jó eredményt elérni.

Mit állapítottunk meg?

1. Európában első osztályú kutatással rendelkezünk. A kutatás hasznosítása ugyanakkor elmaradott. A tudás szabad; bejárja a világot és nem lehet magunknak megtartani. Bár nagyon jók vagyunk a kutatásba történő befektetésben, a kutatás hasznosítása, az innováció piacra vitele és – következésképpen – a magas minőségű gyártás megtartása a világnak ezen a részén azonban elmaradott.

2. A jelentésem kitér arra, hogy jelenleg a regionális alapok negyedét költjük kutatási infrastruktúrára és innovációra. Ez lényeges változás, a prioritások felállítása történik a jelenlegi időszakban, hála a Bizottság kezdeményezéseinek. A forráselkülönítés a hatékonyan működő és a régiók, települések és városok menetrendjét határozottan befolyásoló eszközök egyike. A tudásalapú gazdaságban – amilyenné fejlődünk – jobb profilhoz és magasabb fokú specializációhoz vezet.

3. A jelentésemben – képviselőtársaimmal együtt – számos javaslatot tettem a kutatás/innováció/termelés lánc fejlesztésére, szem előtt tartva a nagyobb hatékonyságot. Fel kell ismernünk a Lisszaboni Szerződésben meghatározott területi dimenzió fontosságát. A minél átfogóbb hatás elérése érdekében számos területre kell összpontosítanunk; bátorságra van szükségünk, hogy egy régióban a termelést specializáljuk – a specializáció elve mellesleg régi elv az Európai Unióban – azzal a feltétellel, hogy jó kapcsolatok állnak rendelkezésre a tudás továbbadására (széles sávú vagy hagyományos infrastruktúra). Ha az Unió pénzt fektet be, együttműködésnek is kell lennie a…

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót)

  Liem Hoang Ngoc , előadó. – (FR) Elnök úr, hölgyeim is uraim, a saját kezdeményezésű jelentés – amelyről a héten szavazunk – különös szimbolikus jelentőséggel bír azokban az időkben, amikor a piacok képtelenek értékelni az euróövezet gazdasági helyzetével összefüggő kockázatokat.

Súlyos költségvetési kiigazító politikák követelése után már kétségbe vonják azt is, hogy a tagállamok képesek-e újra beindítani a növekedésüket és – következésképpen – képesek-e az adósságaikat terhelő kamatok kifizetéséhez szükséges adójövedelemre szert tenni. Sajnos nem lehetséges kockázatértékelést végezni az olyan súlyosan bizonytalan környezetekben, mint amilyenben a világgazdaság ma áll. Az ilyen értékelések sokkal fontosabbak az Európai Unióban, ahol a termelés kapacitáskihasználási mutatója soha nem látott alacsony értéket mutat.

Befektetés helyett a vállalkozások használaton kívül helyezik a gépeket, mert – bár a fellendülés jelei már a 2009-es év végén jelentkeztek – hiányzik a kereslet. A növekedés akár az ellenkezőjébe is fordulhatna, ha a korlátozó intézkedések már csírájában elfojtanák a fellendülést. A jelentésünk első célkitűzése pontosan a válságból történő kilábalásra irányuló politikák megindítása optimális időzítésének meghatározása volt. Azt javasoltuk, hogy a támogatási intézkedéseket tartsuk fenn mindaddig, amíg a normális termelési kapacitás kihasználása a visszatér a normális állapotba. Az javasoltuk ezért, hogy ratifikáljuk az anticiklikus költségvetési politikák elvét, amelyeket sikeresen kidolgoztunk a krízis első szakaszában még 2008-ban és 2009-ben, és amelyek megfelelnek a 2005-ös Stabilitási Paktum reformja szellemének.

Ezen politikák automatikus stabilizátorok alkalmazásával járnak, vagyis a ciklus csúcsán az adósság visszafizetésére szolgáló elsődleges költségvetési egyenleg többletét elkülönítjük és a ciklus mélypontján lehetővé tesszük a tagállamok számára, hogy az ösztönző csomagokhoz szükséges forrásokat kölcsönvegyék. Jelenleg a ciklus mélypontján vagyunk. A kamatlábak határozottan nyomás alatt állnak és az adósság fenntarthatóságát fenyegetik. Mivel ez a helyzet, az Európai Központi Bank helyesen jelentette be, hogy visszavásárol néhány adósságot, hogy lehetővé tegye a tagállamok számára a finanszírozási forrásaik diverzifikációját.

Ugyanakkor – annak ellenére, hogy a gazdasági szakirodalom eddig soha nem határozta meg a fenntarthatóság ilyen koncepcióját – indokoltnak tűnhetnek-e a piacok által követelt kockázati prémiumok? Nem, ha figyelembe vesszük, hogy a jelzálog derivatívák piacának kockázatát – csak úgy, mint az államadósságok piacán – nem lehetséges értékelni. Ezért javasoljuk jelentésünkben, hogy különös figyelmet kell fordítani a strukturális deficit indikátorokra ahelyett, hogy…

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót)

Ezért javasoljuk jelentésünkben, hogy különös figyelmet kell fordítani a strukturális deficit indikátorokra ahelyett, hogy a folyó fizetési mérleg hiányára összpontosítanánk, amelynek mértéke a tényleges költségvetési hiány romlásától függ. Ez a válság eredménye, amely legyengítette a növekedést és az azzal járó adóbevételt. E bevételt hátrányosan érintette továbbá az adókulcsok csökkenése, amely azonban nem fejtette ki a kívánt hatást a kínálati oldalon.

Jelentésünk három javaslatot kínál, összekötve egyes működési indikátorokkal. Az első javaslat, hogy tartsuk fenn a támogatási intézkedéseket a talpra állás konszolidációjáig. A második javaslat, hogy kövessük a strukturális deficiteket, amelyek a tényleges költségvetési hiányok romlása ellenére még mindig közel egyensúlyban vannak, annak érdekében, hogy az államháztartások helyzetével kapcsolatban megerősítő jelzést küldjünk a piacok felé. A harmadik javaslat, hogy értékeljük az adókedvezmények – és különösen egyes adócsökkentések – hatékonyságát, amelyek összefüggnek az adóbevétel csökkenésével.

Sajnálatos módon a Gazdasági és Monetáris Bizottságban helyet foglaló liberálisok és konzervatívok számára a józan ész nem sokat számít; a válság hatása nem sokat számít; ahogyan az a tény sem számít sokat, hogy a súlyos adósság is a bankok megmentésére irányuló tervek következménye. Csak a pénzügyi piacok hatékonyságába vetett vak hitük számít; csak a nyilvánvalóan elavult Stabilitási Paktumnak való dogmatikus megfelelés számít. Nem látják az Unió megerősítéséhez elengedhetetlen gazdasági kormányzáshoz szükséges eszközök létrehozásának szükségességét. A helyzet az, hogy koplaló kúrára fogják Európát és makacsul próbálnak megfelelni a paktumban rögzített feltételeknek, a siker bármilyen biztosítéka nélkül és kockáztatva a talpra állás szétzúzását, egyben elfelejtve a társadalmi kohéziót. Ezt az álláspontot védelmezték a Gazdasági és Monetáris Bizottságban. Az ottani szavazás óta Európa gazdasági egészsége tovább romlott. Az Európai Központi Bank és a Bizottság végre előállt olyan monetáris és költségvetési eszközökkel, amelyeknek lehetővé kellene tenniük számunkra a gazdasági kormányzás javítását az euróövezetben. A piacok azonban ismét zuhantak, nyugtalankodva a takarékossági tervek miatt.

A Gazdasági és Pénzügyi Tanácsnak hétfőn megint mindent elölről kellett kezdeni. Ilyen háttér előtt az általunk most benyújtott módosítások összességükben igen mérsékeltek; és benyújtunk néhány újat is. A javaslatok a Stabilitási Paktum rugalmas végrehajtása mellett érvelnek azért, hogy a nemkívánatos takarékossági kúrákat el lehessen kerülni. Ezek a jelek, amelyeket a Parlamentnek küldenie kell. Karas úr, az ideológiai reflexekből induló reakciók ideje, ahogyan a rövid távú nemzeti választási lépések ideje is, már elmúlt. Európának olyan politikákra van szüksége, amelyeket az Unió erősítésére irányuló igaz vágyak motiválnak. Amennyiben Ön és képviselőcsoportja nem állnak készen erre a feladatra, amennyiben nem képesek a továbbiakban a közérdeket képviselni, úgy biztos lehet benne, hogy polgáraink levonják majd a következtetéseiket, mert most az euróövezet jövője forog kockán.

  Ricardo Cortés Lastra , előadó. – (ES) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, először is szeretnék köszönetet mondani az árnyékelőadóknak és segítőiknek, valamint a Regionális és Fejlesztési Bizottság Titkárságának hozzájárulásukért, továbbá az Európai Bizottság Regionális Politikai Főigazgatóságának, és a Foglalkoztatási, Szociális és Esélyegyenlőségi Főigazgatóságnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, a Régiók Bizottságának, a szakszervezeteknek, és az európai regionális hálózatoknak és társulásoknak a közreműködésükért.

Számos regionális társulás és intézmény – különösen a Régiók Bizottsága, az Európai Külső Tengeri Régiók Konferenciája, az Európai Régiók Közgyűlése, az Európai Régiók Kutatási és Innováció Hálózata, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság, az Európai Bizottság Regionális Politikai Főigazgatósága, és az Európai Bizottság Foglalkoztatási, Szociális és Esélyegyenlőségi Főigazgatósága – képviselőivel találkoztam a jelen jelentés készítése során. Szeretnék mindannyiuknak köszönetet mondani rendelkezésre állásukért és érdekes hozzájárulásaikért.

A módosított címmel – amely most már hivatkozik az Európa 2020 stratégiára – a jelentés fő célkitűzése a kohéziós politikát – mint erős, megfelelően finanszírozott, az Európai Unió minden régiójában jelen lévő, és az Európa 2020 stratégiában kulcsfontosságú politikát – megvédeni.

A jelentést gyakorlatilag egyhangúlag fogadta el a Regionális Fejlesztési Bizottság: 40 szavazat mellette, 1 tartózkodás, és 1 ellenszavazat.

A jelentés első része röviden elemzi a kohéziós politika hozzájárulását a lisszaboni stratégiához és rámutat a regionális és helyi hatóságok, valamint a társadalmi, gazdasági és civil társadalmi szereplőknek a lisszaboni stratégiába való bevonásának korlátaira, amely annak elfogadását, kommunikációját és hatékonyságát bonyolulttá teszi. A jelentés az értékelések szükségességére hív fel nemcsak a tényleges kiadásokkal, hanem a tényleges hatásokkal kapcsolatban is.

A második rész az Európa 2020 stratégia jövőjével kapcsolatos ajánlásokkal foglalkozik és kiemeli a régiók, a többszintű kormányzás, valamint a partnerség elvének fontosságát, valamint a kohéziós politikának az Európa 2020 stratégiába történő beépítésének fontosságát, mint az Európa 2020 stratégia sikeres végrehajtásához szükséges előzetes feltételt.

Elengedhetetlen továbbá, hogy a társadalmi és gazdasági szereplők, valamint a civil társadalom általános részvételét erősíteni kell annak elkerülése érdekében, hogy a stratégia ne szakadjon el az érintett felektől és ne váljon általuk hiteltelenné.

E rész kiemeli az oktatás, a képzés, a kutatás és az innováció kulcsfontosságú szerepét, az úgynevezett tudásháromszög létrehozása elősegítésének fontosságát, és a kis- és középvállalkozások támogatásának szükségességét, ami igen gyakran úttörő szerepet tölt be az innovációban.

Ugyanakkor azonban nem hagyhatjuk figyelmen kívül a legtöbb nehézséggel szembesülő régiók és társadalmi csoportok meghatározott szükségleteit. Következésképpen szükség van némi rugalmasság lehetővé tételére.

Különösen a kutatásba és fejlesztésbe, az oktatásba és képzésbe történő beruházás ösztönző hatásának elősegítése érdekében védelmezzük a nemzeti stratégiai referenciakeretek és a nemzeti reformprogramok közötti egymást erősítő hatások növelésének szükségességét, illetve a stratégiai célkitűzésekhez kapcsolódó különböző európai, nemzeti és regionális politikák közötti nagyobb koordinációt és koherenciát.

Az Európai Beruházási Bank fontos szerepet játszik – és játszania kell továbbra is – a pénzügyi tervezésben, a kooperációban, és a régiók és kis- és középvállalkozások támogatására irányuló támogatási eszközök terén. Feladatainak – és minden kedvezményezett feladatainak – megkönnyítése érdekében ugyanakkor további lépéseket kell tenni a nagyobb egyszerűsítés felé.

Összefoglalásul, a jelentés szilárd és megfelelően finanszírozott, a jövőre irányuló kohéziós politikát védelmez, amely jelen van minden európai régióban, és amely kulcsfontosságú szerepet játszik az Európa 2020 stratégiában.

  Louis Grech , előadó. – (MT) Elnök úr, a jelentésem lényegében az egységes piac mikro szempontú védelmével foglalkozik, hogy a piacot egységes projektnek tekintsük és vegyük figyelembe a 2012-es keretet, a 2020 stratégiát, valamint a legújabb pénzügyi válságot.

Az egységes európai piac és az európai piac feltámasztására irányuló stratégiáknak és cselekvési folyamatoknak pragmatikus, kiterjedt és átfogó megállapodáson kell alapulniuk, amely átfogja valamennyi tagállamot, és amely elsősorban olyan prioritásokra összpontosít, amelyeket a tagállamok hajlandóak vállalni.

Európának 2020 stratégiákat kell kidolgoznia, amelyek lehetővé teszik, hogy a piac legyen a vezető tényező a gazdasági fellendülésében, ugyanakkor elfogadottságot vív ki a polgárok körében azok érdekeinek védelmével, a fogyasztók körében azok jogainak védelmével, valamint a kis- és középvállalkozások körében a helyes ösztönzők biztosításával. A jelentésem számos, az egységes európai piac rehabilitációjára irányuló stratégiai jogalkotási és nem jogalkotási kezdeményezést javasol. E kezdeményezések az egységes piacról szóló jogszabály létrehozásában csúcsosodnak ki, amely az azonnali cselekvést (2012) ötvözi a 2020 stratégia hosszú távú jövőképével.

Meghatározott nem jogalkotási javaslatokat is felkínáltam az állampolgárok chartájának elkészítésével kapcsolatban, amely rögzíti az állampolgárok jogait és azt, hogy mire jogosultak. Az is bíztató, hogy kedvező visszajelzéseket kaptam Barnier és Dalli biztos uraktól az európai polgárok által kifejezett 20 leginkább problémás kérdésre adott javaslatommal, egy kollektív jogorvoslati mechanizmus létrehozásával, és a polgárok által minden nap tapasztalt problémákra vonatkozó kommunikációs stratégiával kapcsolatban.

Igazán új, a fogyasztóvédelmen és társadalmi dimenzión nyugvó politikai gondolkodásmódot kell elfogadnunk, amely alapján felvázolhatók az Európai Unió által megalkotandó jogszabályok és elvégzendő feladatok. Csupán így érhetünk el egy – a Lisszaboni Szerződésben rögzített – igazán szociális piacgazdaságot.

Az elmúlt években sajnos az egységes piac nem volt képes arról meggyőzni polgárainkat, hogy az ő érdekeiket és törekvéseiket képviselné. Ennél még riasztóbb, hogy polgáraink és fogyasztóink egyre növekvő bizonytalanságérzetet és bizalmatlanságot tapasztalnak a piacon. Szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy az egységes piac hagyományos meghatározását – amely szerint az egységes piac kizárólag a gazdasági dimenziókhoz kapcsolódik – újra kell fogalmaznunk. Új, közös megközelítést kell találnunk, amely holisztikus és teljes mértékben integrálja polgáraink, fogyasztóink és kis- és középvállalkozásaink érzéseit is. Ezt elérhetjük úgy, hogy vezető szerepet kínálunk számukra az egységes európai piac újraindításában. Az egységes piac dogmatikus típusú magyarázgatására irányuló erőfeszítések alábecsülik a kihívásokat, a következetlenségeket, az érdekeket, az eltérő meggyőződéseket és bizonytalanságokat, amelyeknek meg kell felelnünk.

Az egységes piac integrációs folyamata nem visszafordíthatatlan. A jelenlegi helyzeten változtatni kell. Az európai egységes piacot a rendkívüli legyengülés, következésképpen – a válsággal párhuzamosan megjelenő protekcionista magatartás nyomán – a jelentéktelenné válás veszélye fenyegeti.

Az egységes piac nem önmagában vett cél, hanem egy eszköz, amelynek jelentős módon hozzá kell járulnia minden európai polgár jobb életminőségéhez, hogy – Evelyne Gebhardt szavaival – „az egységes piac a polgárokért dolgozzon, ne ellenük”.

Egy életképes és erős egységes piac biztosításával kapcsolatban össze kell békítenünk a Mario Monti elemző és elgondolkodtató jelentésében hivatkozott feszültségeket a piaci integráció és a szociális célkitűzések között. A végleges elemzésben a domináns rendszer az, amelyik sikeresen teremt egyensúlyt az élő és versenyalapú gazdaságban, amelyik ösztönzi az innovációt, a munkahelyteremtést, és amelyik biztosítja a polgáraink által elvárt fogyasztóvédelmet, valamint a szociális és környezetvédelmet. Mindezt a kompromisszum és szolidaritás szellemében kell megvalósítani.

Végezetül, elnök úr, szeretnék köszönetet mondani az árnyékelőadóknak és koordinátoroknak a hozzájárulásukért.

  Pervenche Berès , szerző. – (FR) Elnök úr, biztos úr, elgondolkodtam egy pillanatra az időzítésünkkel és a vitáink megszervezésére irányuló képességünkkel kapcsolatban. Boldog vagyok, hogy osztozhatom e vitában az Európai Parlament kezdeményezéseivel kapcsolatban, azonban úgy érzem, egy olvasztótégelybe kerültem, amely nem hinném, hogy pontosan megfelel az Európai Parlament EU 2020 stratégiára vonatkozó jövőképének. Persze lehet, hogy túl nagyok az elvárásaim.

Másfelől, bízom abban, hogy Ön, elnök úr, osztozik az aggodalmamban, mivel május 10-én rendkívül fontos kérdést vetett fel Van Rompuy elnök úr előtt a tisztelt Ház nevében az alábbiakkal kapcsolatban.

A foglalkoztatási iránymutatások elfogadásával kapcsolatban idén – mondhatnám kivételes intézkedésként – a Bizottság és az Európai Parlament közötti különleges kapcsolat részeként és a Tanáccsal folytatott jó együttműködés szellemében, valamint figyelembe véve a némileg módosított menetrendet – a foglalkoztatási iránymutatásokat rendszerint a megelőző év végén teszik közzé; idén áprilisban tették azokat közzé és, bár a következő években hosszú ciklusra elköteleznek bennünket, még a tavaszi Európai Tanács előtt meg kell vitassuk azokat –, amelyet mindannyiunk nevében Ön is támogatott, felkérést küldtünk Van Rompuy elnök úr részére, amelyben felhívtuk az Európai Tanácsot, hogy jogosítsa fel az Európai Parlamentet a Lisszaboni Szerződés szerinti hatáskörök gyakorlására.

Láthatóan sem a Bizottságnak, sem a Tanácsnak nem áll szándékában fontolóra venni ezen felhívást, így tudatosan szándékukban áll megsérteni a szerződést. Azt hiszem, az e Házban található hatóságoknak vállalniuk kell a kötelezettségeiket és le kell vonniuk a következtetéseket ebből.

Ezen foglalkoztatási iránymutatások kihívásaival kapcsolatban – amely iránymutatások szerepet játszanak a 2020 stratégia végrehajtásában – fel kell hívnunk a hatóságok figyelmét azok olyan időkben betöltött fontosságára, amikor az európaiak 17%-a a szegénységi határ alatt él – kiemelném, hogy ezek az adatok 2007-ből származnak, vagyis még a válság kitörése előtti időkből – és amikor 23 millió polgárra a munkanélküliség leselkedik.

A Foglalkoztatási és Szociális Bizottságban jelenleg két kérdés ad okot aggodalomra. Először is, a szegénység csökkentésére irányuló céllal kapcsolatban, amely úgy hiszem Andor biztos úr kezdeményezése volt; e célkitűzés szerepel a 2020 stratégiában és ennek örülünk. Nem értjük, hogy ez a kérdés hogyan képezheti viták, hezitálás tárgyát, és hogyan kérdőjelezhetőek meg az Unió hatáskörei a Tanácson belül, amikor a szerződés egyértelműen jelzi, hogy ezen a területen az Uniónak is vannak kötelezettségei.

A második kérdés a különböző politikák közötti kapcsolatra és konzisztenciára vonatkozik, mivel a Bizottság egyértelműen azt mondja nekünk, hogy alapvetően megváltoztatott dolgokat a 2020 stratégiában, mivel csökkentette a célkitűzések számát.

Azt hiszem, hogy az alapvető változtatásoknak többről kell szólniuk, mint egyszerűen a célkitűzések számának csökkentéséről. Amiről meggyőződtünk azonban az az, hogy a 2020 stratégiának figyelembe kell vennie az Unión belüli valós helyzetet. A valóság az, hogy azok, akik a válság következtében jelenleg a leginkább szenvednek, akiket a legsúlyosabb csapás ér, ugyanazok az emberek, akik lényegében biztosítják az Unió jólétét.

A helyzet az, hogy az európaiak alapvető érdekeivel szembemenő viták indulnak mindenfelé, hiszen épp akkor csökkentenék a beruházásokat, mikor azokra a legnagyobb szükség van; vagyis a hosszú távú tőkénket: az oktatást, a képzést és az egészséget.

Ezért van az, hogy szembekerülve e kihívással, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság arra hívja fel a hatóságokat, hogy kísérjék figyelemmel azt, hogy hogyan csökkenhetnek e területeken a közberuházások akkor, amikor a gyenge növekedés és a csökkenő magánberuházások nem léphetnek közbe, így az államháztartások talpra állása rövid távon nem biztosítható.

Ez egy alapvető jelentőségű menetrend-alkotási kérdés, és csak sajnálni tudjuk, hogy a gazdasági és pénzügyminiszterek képesek voltak a rendkívüli foglalkoztatási támogatások és a munkanélküliség csökkentésére irányuló intézkedések visszavonása mellett érvelni a szociális miniszterek megkérdezése nélkül az Unió e – mindannyiunk által ismert – tragikus foglalkoztatási és szociális helyzetében.

  Mary Honeyball , szerző. – Elnök úr, az EU 2020 stratégia az oktatási rendszerek teljesítményének fokozására, az európai felsőoktatás vonzóságának megerősítésére, a fiatalok számára mobilitási és tréning programok nyitására, a munkaerőpiacok modernizálására, a munkaerő mobilitásának növelésére, valamint a munkaerőpiacon való részvétel növelése érdekében a szükséges tudás és képességek növelésére irányuló cselekvéseket javasol.

Ezt aláírta a tavaszi Tanács is, kijelentve, hogy az uniós szintű cselekvéseket igénylő legfontosabb célkitűzések közé tartoznak a kutatás és fejlesztés körülményeinek jobbá tétele, az oktatási szint fejlesztése, az oktatást korán elhagyók számának csökkentése, valamint a fiatalok, idősebb munkavállalók és alacsonyan képzett munkavállalók munkaerő-piaci részvételének növelése.

A világméretű gazdasági válság azonban költségvetési csökkentésekhez vezetett a tagállamok oktatási szektorában szerte az Európai Unióban. Lettországot például mély gazdasági válság sújtja és az ország 34 felsőoktatási intézménye súlyos költségvetési megszorításokkal néz szembe, 50%-os költségvetési megszorítástól fenyegetve a felsőoktatásban. Az ír egyetemek 6%-os megszorítással szembesülnek, és az Egyesült Királyság sem mentesül ez alól, mivel Angliában a Felsőoktatási Finanszírozó Tanács szerint legfeljebb 500 millió eurós megszorításra kerülhet sor a felsőoktatásban.

Azért a helyzet nem mindenütt ilyen sanyarú. Egyes tagállamok – például Franciaország – jól állnak, a probléma azonban az, hogy eltérő mértékű a finanszírozás a tagállamokban. Az EU 2020 stratégia működése érdekében erős és koordinált megközelítésre van szükségünk. Kérem ezért a Bizottságot, hogy magyarázza meg először is, hogy miként kívánja biztosítani, hogy a tagállamok betartsák a 2020 stratégia oktatási céljai iránti elkötelezettségeiket – biztosítva, hogy e terület megfelelő támogatásban és finanszírozásban részesül, és nem szorul háttérbe a gazdasági válság eredményeként a költségvetések egyensúlyba hozására irányuló törekvések mögött –, másodszor pedig, hogy miként kíván további költségvetési eszközöket biztosítani ezeknek a fontos uniós szintű stratégiák és programok számára.

  Michel Barnier , a Bizottság tagja. – (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a Bizottság és Barroso elnök úr nevében szeretnék néhány észrevételt tenni a 2020 stratégiával kapcsolatban és reflektálni Grech és Hoang Ngoc urak igen érdekfeszítő jelentéseire; ezt követően kollégáim és barátaim, Hahn és Andor biztos urak, válaszolnak felváltva – a vita során, amelyen részt veszünk – a szóbeli kérdésekre, amelyek más ágazatokat érintenek: kohézió, foglalkoztatás, szociális dimenzió, kutatás és fejlesztés.

Engedjék meg, hogy mindhármunk nevében köszönetet mondjak az előadóknak és a Parlamentnek e kezdeményezésért, amelyre mindannyiunk számára rendkívül komoly és kihívásokkal teli időben kerül sor, gazdasági válság idején, az euróval kapcsolatos legújabb nehézségek közepette, amely egyértelműen kiemeli valamennyi tagállamunk egymástól való függőségét és országaink gazdaságpolitikái koordinációjának szükségességét. Most van a – bizonytalanság és válság által megengedett lehető legteljesebb mértékben közösen végzett – reagálás és cselekvés ideje. Az elmúlt napokban hozott döntések – álláspontunk szerint – igen lényegesek.

Nem megyek most végig a ma reggel kollégámmal, Rehn biztos úrral folytatott hosszú vitán. Nyilvánvaló, hogy eszközöket kell bevezetnünk gazdaságpolitikáink koordinációjának javítása érdekében, és azt gondoljuk, hogy a jelen Európa 2020 stratégia lesz az új, megerősített és koordinált gazdaságpolitika első eszköze.

E stratégiával kapcsolatos javaslatában a Bizottság már március elején hangsúlyozta az államháztartásaink stabilizálásának szükségességét. Az épp most elmúlt euróválság bizonyította számunkra ezen álláspont fontosságát. Kollégámhoz, Rehn biztos úrhoz hasonlóan tudomásul vettem az ezekre a kérdésekre Hoang Ngoc úr jelentésében vonatkozó javaslatokat.

Továbblépve, hölgyeim is uraim, 2020 sikerének van egy második előfeltétele, mégpedig az, hogy gazdaságunkat, gazdaságainkat szilárd vagy javított alapokra helyezzük. Természetesen a pénzügyi piacok olyan felügyeletének és szabályozásának szükségességére gondolok, amely a valódi gazdaságot szolgálja, nem pedig fordítva.

Megígérem Önöknek, hogy a Bizottság tartani fogja magát az ütemtervéhez ezeken a területeken. A következő év során benyújtunk minden ahhoz szükséges jogalkotási javaslatot, hogy formalizálhassuk a G20 csúcson közösen tett elköteleződéseinket négy nagy kérdéssel kapcsolatban: átláthatóság, felelősség, felügyelet és válságmegelőzés. Figyelemmel ezen kérdések számos részére – amelyeket már a jogalkotási vita során megfontoltak –, őszintén bízom abban, hogy a Parlament és a Tanács képes lesz hamar átlépni nézeteltéréseiken a vitatott szövegekkel kapcsolatban. A „pénzügyi felügyeleti” csomagra és a befektetési alap dokumentumra gondolok.

Helyre kell állítanunk a bizalmat. Hasznosítanunk kell továbbá minden erőforrást, hogy felszabadítsuk a gazdaságunk növekedési potenciálját. E munka nyilvánvalóan számos szempontból tevődik össze. A vita, vagyis a ma délutáni vita, bemutatta: a belső piac újraindítása, minden régió regionális politikája, ideértve a legtávolabbi régiókat is, mint például legkülső régiók, kohézió, gazdasági kormányzás, az államháztartások, foglalkoztatás, oktatás és kutatás életképessége.

Miről beszélünk, amikor az Európa 2020-ról beszélünk? Azt hiszem, ennek a 2020 stratégiának lehetővé kell tennie számunkra, hogy jobb perspektívából tekinthessünk a tagállamaink gazdasági politikáira, hogy elkerülhessünk bizonyos egyensúlyhiányokat vagy akár egyes versenyhelyzeteket is a jövőben. Az ilyen egyensúlyhiányok egészen nyilvánvalóak voltak a mostani válság során, és a válság sürgős kezelése mellett közép- és hosszú távon is dolgoznunk kell a gazdaságon. Az Európai Tanács a Bizottság javaslatai alapján ezért fogadott el öt közös célkitűzést: a 75%-os foglalkoztatási rátát, a GDP 3%-ának megfelelő befektetést a kutatásba és fejlesztésbe, továbbá az oktatás korai elhagyásának korlátozását, az egyetemi végzettséggel rendelkezők számának 40%-ra emelését, valamint a 20–20–20 célokat az energia és klímaváltozás terén. Végül pedig ott van még a társadalmi integráció fokozása a szegénység elleni küzdelem révén.

Az oktatás és a társadalmi integráció számszerűsített mutatóit a júniusi Európai Tanácsnak kell meghatároznia. A Tanács különböző fórumai előtt folyamatban van az e két célkitűzéssel kapcsolatos munka. Nagyon fontos, hogy pontosan megértsük, hogy a 2020 stratégia nem csupán jövőkép. Mindenekelőtt végrehajtandó konkrét programokból és reformokból áll, ezért javasolunk hét kiemelt kezdeményezést e stratégia részeként.

A kiemelt kezdeményezéseken túl európai eszközöket – különösen az egységes piacot, a pénzügyi eszközöket és külpolitikai eszközöket – is mobilizálunk majd bizonyos akadályok leküzdése érdekében. Szeretném ajánlani továbbá a néhány nappal ezelőtt benyújtott Monti jelentést, és szeretném elismerésemet kifejezni Grech úr felé az átgondolt munkáért, aki emberközpontú és konkrétabb dimenziót ad a belső piacnak, ahogyan azt én is szeretném tenni.

A végrehajtással kapcsolatban is vannak bizonyos követelmények. Ezért kerültek benyújtásra a hatékonyabb kormányzási mechanizmusokra irányuló javaslatok, amelyekhez szükséges a tagállamok, valamint a Bizottság részvétele a nyomon követési folyamat minden szintjén. Az Európa 2020 magukban a tagállamokban végrehajtandó reformok elfogadását is jelenti. Utóbbiaknak összehangoltan nemzeti reformprogramokat kell beküldeniük mostantól az év végéig, miközben továbbra is betartják a Stabilitási és Növekedési Paktumot. Hoang Ngoc úr, ha megengedi, szeretnék rámutatni, hogy ez a paktum már mintegy 10 éve támogatást élvez mind a bal-, mind pedig a jobboldali kormányok részéről.

A Bizottság végül felhívja az Európai Parlamentet, hogy tegye, amit olyan jól csinál, és játsszon még nagyobb szerepet az új stratégiában. A válság idején szeretnék világos üzenetet küldeni a tagállamok felé. Ez a célja a Bizottság által javasolt integrált iránymutatásoknak. Ezeket csak azt követően fogadják el, hogy Önök benyújtották véleményüket. A helyzet sürgősségére figyelemmel azonban végre kell hajtanunk ezt a stratégiát. Politikai megállapodásra kell törekednünk az Európai Tanács júniusi ülésén.

Fogalmazzunk világosan, elnök úr, hölgyeim és uraim: a világ többi részén már végrehajtják a középtávú társadalmi és gazdasági stratégiákat. Európa nem maradhat le.

Összegzésül, az Európai Parlament betölti szerepét és ezért köszönetet mondunk ezért, a polgárok mozgósításáért különösen a nemzeti parlamenteken keresztül; lenyűgözött a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság és annak elnöke, Malcolm Harbour által vezetett kezdeményezés a szolgáltatási irányelvvel kapcsolatban, amelyek összehozták a nemzeti parlamenteket és az Európai Parlamentet. Vannak más példák is és ez egy igen fontos vállalkozás.

Összefoglalásul szeretném megerősíteni, hogy a Bizottság kívánságaik szerint fog cselekedni és érdemben tölti majd be a szerepét ezen stratégia végrehajtása, valamint az új, jobb minőségű, fenntarthatóbb és méltányosabb, a polgárok által elvárt növekedés Önökkel történő felépítése során.

  Ivaylo Kalfin , a Költségvetési Bizottság véleményének előadója. – (BG) Elnök úr, biztos urak, minden rendben lenne, ha az Európa 2020 stratégiáról a gazdasági válság bekövetkezése nélkül beszélnénk. A probléma az, hogy a jelenlegi válságban és a történtek után az Európa 2020 stratégia nem elég nagyra törő és nem elég dinamikus.

A probléma – amelyre az elmúlt hetekben minden kérdés vonatkozott – az, hogy van-e, ahogyan az európai politikák esetében eddig mindig volt, elegendő mértékű koordináció az Európai Unióban az előrelépés megtételéhez. Abból, amit látunk, e koordináció megfelelő a növekedés idején, azonban válság idején nem felel meg a követelményeknek. A másik lehetőség, hogy számos további funkciót – nemcsak koordinációs, hanem döntéshozatali funkciót is – kell átvinni európai szintre, hogy maga Európa lényegesen nagyra törőbb feladatokat határozhasson meg és lényegesen vezetőbb szerepet tölthessen be ebben a koordinációban.

Ez egy alapvető és megválaszolandó kérdés. Ha nem válaszoljuk meg, nem leszünk képesek megfelelően meghatározni a 2020 programot sem. Azt hiszem, az elkövetkező hetekben főleg e kérdésekre kellene összpontosítanunk.

  Othmar Karas , a PPE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, biztos urak, hölgyeim és uraim, nagy öröm számomra Hahn urat, az Európai Bizottság regionális politikáért felelős tagját és Barnier urat, az Európai Bizottság belső piacért felelős tagját egymás mellett helyet foglalva látni, mivel alapvető fontosságú, hogy a regionális politikát ne játsszuk ki a belső piaccal szemben. Ehelyett biztosítanunk kell, hogy azok kiegészítsék egymást, és hogy mindkettő erős legyen, hogy elérhessük az Európa 2020 célkitűzéseit.

Itt és most meg kell kezdődnie az Európa 2020-nak, nem maradhat csupán a célkitűzések egy jegyzéke. Az Európa 2020 egy, a növekedésre és foglalkoztatásra irányuló projekt, nekünk pedig konkrét projektekre van szükségünk, eszközökre van szükségünk, eljárásokra van szükségünk, szankcionáló mechanizmusokra van szükségünk, hogy ezt sikeresen végre lehessen hajtani. Meggyőződésem, hogy csak akkor leszünk képesek végrehajtani az Európa 2020-at, ha készen állunk, ha Európa készen áll arra, hogy az Unióra az Európai Egyesült Államokként gondoljunk! Arra, hogy ilyen keretek között gondolkodjunk és mindannyian hozzájáruljunk az egész javára.

Az Európa 2020 a politikai unió megvalósítására irányuló akaratot jelenti. Ez feltételezi a monetáris unió megerősítését és kiterjesztését, a belső piac megerősítését és kiterjesztését, bilincsektől megszabadítását és a népek felhívását, hogy éljenek Európa lehetőségével, használják Európát és törjenek át a határokon. A politikai és a társadalmi unió részét képező gazdasági uniót kell létrehoznunk. Ezek egyike sincsen még kész és sok dolog van még, amivel nem foglalkoztunk. Az Európa 2020 egy közösségi unió, nem pedig egy nacionalista vagy akadályozó Európa.

Pénzügyi felülvizsgálatra, uniós hatástanulmányra, a kisvállalkozói intézkedéscsomag végrehajtására és – nyilvánvalóan – a növekedésre, foglalkoztatásra, valamint az oktatás, a tudomány, a kutatás és innováció szabadságának kiterjesztésére irányuló igen konkrét európai projektekre van szükségünk.

(A felszólaló a 149. cikk (8) bekezdése szerint hozzájárult egy kék kártyával jelzett kérdés megválaszolásához.)

  William (The Earl of) Dartmouth (EFD) . – Elnök úr, szeretném megkérdezni Karas úrtól, hogy az általa a felszólalásában említett Európai Egyesült Államok vajon Európa népeinek beleegyezésével, vagy Európa népeinek beleegyezése nélkül fog megvalósulni.

  Othmar Karas (PPE) . – (DE) Elnök úr, mindannyiunknak, akik Európa polgárait képviseljük és folyamatosan kapcsolatban állunk velük, egy célkitűzésünk van: hogy Európa polgáraival dolgozzunk Európa továbbfejlesztésén, versenyképesebbé tételén, és hogy növekedést és foglalkoztatást érjünk el Európa polgárainak érdekében. Ha nem teszünk együtt lépéseket annak érdekében, hogy erősebbek legyünk, és ha mindenki csak a saját érdekeit nézi, a Közösség nem megerősödni, hanem gyengülni fog a mai, egyre inkább a globalizációról szóló időkben. A polgárok a legfontosabb szövetségeseink közös célkitűzéseink elérésében.

  Marita Ulvskog , az S&D képviselőcsoport nevében. – (SV) Elnök úr, az az Európa, amelyről ma döntünk, ugyanaz, amely meghatározza, hogy Európa hogyan fog kinézni 2020-ban. A döntések, amelyek meghozását ma elutasítjuk, újabb válságokhoz vezetnek majd. A mai döntéseinknek hosszú távú döntéseknek kell lenniük.

Komoly probléma, hogy oly sok döntés továbbra is rövid távra szól és a jobboldali filozófiától vezérelt, amely szerint válság idején éhezőkúrára kell fogni a gazdaságot. Az is komoly probléma, hogy a görög nyugdíjakról beszélünk a nagy bankok és az ingatlan, valamint pénzügyi piacok szereplőinek viselkedése helyett. Helyre kell hoznunk ezt a helyzetet, különben a 2020. év Európája lehet, hogy még rosszabb válságban lesz majd, mint amilyennel most nézünk szembe.

Felhívom a Bizottságot, hogy tegyen komoly erőfeszítéseket az irány megváltoztatása érdekében, hogy elvessük a piaci megoldásokba vetett vak hitünket, szabályozzuk a piacokat és komoly befektetéseket végezzünk olyan területeken, amelyek mindenki javát szolgálják. Ez lehet a közlekedési rendszer, lehet az energiaellátás, lehet más olyan fontos megoldás, amelynek esetében a tagállamok nem maradhatnak magukra, hanem ahol az Unió és a Bizottság cselekvésére van szükség.

Bízom abban is, hogy a Bizottság készen áll javaslatok benyújtására, amelyek megmutatják, hogy a fenntartható társadalomra való átállást komolyan vesszük. Vagyis újra fogjuk strukturálni az iparunkat, hogy az versenyképes legyen, és új munkahelyeket tudjon létrehozni. Ezt nem tudjuk úgy megtenni, hogy arról győzzük meg magunkat, hogy maradhatunk a régi kerékvágásban. Ehhez is befektetésre van szükség, ez azonban hatással lehet a jelenlegi 28 millió bejegyzett munkanélkülire.

Arra is felhívom a Bizottságot, hogy mutasson az uniós munkavállalók felé tiszteletet, amely a jelenlegi gazdasági válságban szükséges ahhoz, hogy ők is velünk dolgozzanak egy erősebb és jobb társadalom létrehozásán. Ahhoz, hogy legyőzhessük a mostani válságot, szakszervezeti jogokra és arra van szükségünk, hogy Európa dolgozóit érintett felekké tegyük.

  Lena Ek , az ALDE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, azt szoktam mondani, hogy háromszoros válság zajlik Európában a pénzügyi piacokon, a munkahelyek, valamint a klímaváltozás terén. Most már sajnos négyszeres válsággal nézünk szembe, ha ide számítjuk az államháztartási válságot is. Fájdalmasan világossá vált, hogy az Európai Uniónak nagy szüksége van jövőképre. Az európai integráció mindeddig új projektek létrehozására koncentrált anélkül, hogy biztosította volna azok megfelelő működését. Azt hiszem, mindannyiunk számára elérkezett az idő, hogy megbirkózzunk a problémáinkkal és inkább dolgozzunk keményen a meglévő intézmények elmélyítésén. Az elkövetett hibákat helyre lehet hozni és az Unió még mindig dolgozhat a polgárokért, a polgárokkal.

Európának a jövőbe tekintő Unióra van szükség. Az irány számomra egyértelmű: nyitott, inkluzív és zöld Európát akarok. A Bizottság Európa 2020 stratégiájában szereplő kiemelt javaslatok fontos eszközök ennek az Európának a létrehozásához, feltéve, hogy valóra tudjuk váltani azokat. És itt néhány kérdőjelet látok.

Először is, a stratégia átfogó célkitűzése egy dinamikusabb és versenyképesebb gazdaság kialakítása. Egyes országokban a nők részvétele a munkaerőpiacon csupán 40%, ez pedig szégyenletes. A nemek egyenlőségén alapuló munkaerőpiac a munkahelyek fellendítésének és a demográfiai kihívások legyőzésének előfeltétele. Bízom abban, hogy a Tanács és a Bizottság valóban komolyan veszi azt a tényt, a Tanács következtetéseiben már néhány hónapja szerepel a nemek egyenlősége. Egy inkluzív társadalomnak több munkahelyre van szüksége. A munkanélküliség a szegénység létezésének legfontosabb oka. A 44%-os munkanélküliség a spanyolországi fiatalok körében lesújtó.

Végtelen lehetőségeink vannak zöld munkahelyek létrehozására, de a politikáinknak is ebbe az irányba kell mutatniuk. Egy energiahatékony Európa szintén az innováció hajtóereje lenne, és a gyorsvonatok, országos hálózatok és csúcstechnológiás intelligens hálózatok energiamegfelelőjére van szükség Európa versenyképességének javításához.

Elismeréssel adózom a liberális Neelie Kroes biztos úr előtt, mivel először ő fogalmazott meg egyértelmű kiemelt javaslatot a digitális menetrenddel kapcsolatban, és hasonló mélységű anyagot várok még június előtt a többi kiemelt platformmal kapcsolatban, hogy mi is együtt tudjunk működni a döntéshozatalban.

A helyzet azonban az, biztos úr, hogy az EU-stratégia mutat egy irányba, az Ön költségvetési javaslata pedig – őszintén szólva – egy másik irányba. Mind a regionális alapok, a szociális alapok és a mezőgazdasági alap esetében le kell faragnunk és koherenciára van szükségünk a közös eszközeink esetében. Átláthatóságra van szükségünk és ugyanilyen statisztikákra, valamint ösztönző erőkre és visszatartó erőkre a tagállamok esetében, hogy ne csak megtegyék az ígéreteket, hanem be is tartsák azokat. Fontos ez mind az európai polgárok, mind pedig a Parlamentünk számára. Erősítenünk kell a Növekedési és Stabilitási Paktumot, és teljes mértékben támogatnunk kell Olli Rehn biztos úr csomagját.

A bizalom helyreállításához – ahogyan Ön is említette, biztos úr – mutatókra van szükség a többi kiemelt javaslattal kapcsolatban. Ez helyreállítaná az Önbe, mint a Bizottságba vetett bizalmunkat és – talán – ha mi együtt tudunk működni a döntéshozatalban, a polgárok bíznának bennünk.

  Pascal Canfin , a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr, Barnier úr, beszédében említette Monti úr jelentését, amelyet néhány nappal ezelőtt nyújtottak be Önhöz.

Van Monti úr jelentésének egy igen érdekes aspektusa, mégpedig az, hogy a hangsúlyt a költségvetési kooperáció következő állomására történő lépés nyomasztó szükségességére helyezi. Világosan megmagyarázza, hogy a Stabilitási és Növekedési Paktumban meghatározott kritériumokat alkalmazni kell, azonban ha azokat kizárólag a kiadásokra alkalmazzák a kiadások megszorításával, az szinte bizonyosan recesszióhoz fog vezetni. Elengedhetetlen ezért mindkét pillér használata – különösen a költségvetési pilléré – azért, hogy lehetővé tegyük a tagállamok számára, hogy további számlákat gyűjtsenek be a gazdasági tevékenységekből és a gazdasági szereplőktől, akiknek az adóterhét az elmúlt években többször is csökkentettük: a vállalkozások, a tőke és a pénzügyi tranzakciók profitját.

Ennek megtételéhez elengedhetetlen az európai szintű koordináció. Erre a következtetésre jut Monti úr a két nappal ezelőtt benyújtott jelentésében. Nem említi ezt a kérdés ugyanakkor a Bizottság által benyújtott EU 2020 stratégia. Nem említi ezt a kérdés ugyanakkor Rehn úr néhány nappal ezelőtt közzétett közleménye. Ez a fontosabb pillérek egyike, az egyik alapvető hozzáadott érték, amivel a Bizottság jelenleg szolgálhat számunkra. Tegyék meg ezt és ez megteremti a kapcsolódást – Berès asszony épp most mondta, hogy ez a vita kicsit olyan, mint egy olvasztótégely; a költségvetési koordináció segíteni fog a kapcsolat teremtésében az EU 2020 stratégia, az euróövezet kormányzásáról szóló jelentés, az egységes piacról szóló jelentés, valamint a foglalkoztatási és oktatási kérdések között.

Tisztában vagyunk azzal, hogy ha betartjuk a Stabilitási és Növekedési Paktum szabályait – ami egyébként létfontosságú –, de ezt csak a kiadások megnyirbálásával tesszük, akkor a szociális regresszió és a gazdasági recesszió felé vezető úton haladunk.

A kérdésem ezért igen világos: Barnier úr, mint a Bizottság képviselője, mit akar letenni az asztalra a következő hetekben? Hogyan fogja meggyőzni a kollégáit – feltéve, hogy Ön már meggyőződött arról –, hogy új cselekvési tervre, egy költségvetési koordinációs tervre van szükség, hogy a tagállamok ismét képesek legyenek új bevételek gyűjtésére a számos megállapodás alapján?

Mik a javaslatai? Nem hallgathat. A Bizottságnak joga van jogalkotást kezdeményezni, ma azonban ez a joga kötelességgé vált.

  Malcolm Harbour , az ECR képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, mindenekelőtt szeretnék a csoportom nevében minden jelentést üdvözölni, különösen pedig Grech úr jelentését, amelynek a bizottságban én voltam az árnyékelőadója. Ezzel kapcsolatban szeretnék néhány pontra hivatkozni egy pillanat múlva, de szeretném támogatni a Berès asszony által mondottakat a ma délutáni vita hosszú távú természetével kapcsolatban. Másfelől azonban ez egy meglehetősen csapongó vita. Számos kollégám igen fontos dolgokkal járult hozzá a vitához, de – őszintén szólva, és ezt a Bizottságnak és Barnier biztos úrnak mondom – ez tükrözi az EU 2020 dokumentum természetét is. Rengeteg nagyszerű elképzelés van benne, de nagyon csapongó és a jelen állapotban meglehetősen fejletlen is. Hét kiemelt kezdeményezést említett meg. Ezeknek a részleteit mi még sajnos nem ismerjük.

Az első dolog, amire rámutatnék az az, hogy kérem, biztosítsuk, hogy a Tanács ne fogadja el részletesen ezt a javaslatot a következő júniusi ülésen, mivel az még nem áll elfogadásra készen. Több időre van szükségünk, hogy közösen kidolgozzuk a részleteket.

A második észrevételem, hogy szerintem az egységes piac újraindítását a nyolcadik kiemelt kezdeményezéssé kell tennünk. Ez nem bonyolítaná túl a dolgokat, mivel ennek kellene az első számú kezdeményezésnek lennie. Kollégák, hallhatták Grech úrtól, hogy megvan a munkahelyek teremtésére, a több innováció ösztönzésére és a fenntarthatóbb gazdaság felé való elmozdulásra irányuló potenciál, azonban meg kell szereznünk a polgárok és a fogyasztók támogatását ehhez a javaslathoz.

Olyan ez, mint az imént az Earl of Dartmouth által Karas úrnak szegezett kérdés. A polgároknak be kell szállniuk ebbe a folyamatba, de nekik kell megcsinálniuk. Ők fogják élvezni az előnyöket. Megvan már ez a rendkívüli potenciállal rendelkező eszköz és – különösen akkor, amikor a költségvetések az európai gazdaság 16%-át teszik ki – miért nem fordítjuk a közbeszerzési költségvetéseinket az innováció ösztönzésére, új technológiák vásárlására, a kis- és középvállalkozások ösztönzésére, hogy fokozzák ezeket? Ez az egyetlen, leginkább fejletlen szakpolitikánk. Hallhattuk ma Barnier és Grech uraktól és hozzá is járultunk Monti úr jelentésével. Megvannak az eszközeink, de meg is kell valósítanunk azokat.

  Gabriele Zimmer , a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, az Európai Unió történetének legsúlyosabb válsága kellős közepén vagyunk és a stratégiai irányokra vonatkozó majdnem minden döntést kormányzati szinten hoznak meg. Az Európai Parlament ugyan helyet foglalhatott az oldalvonalon, azonban nem tehetett semmi többet.

Újra és újra, az egész mai vita az Európa 2020 foglalkoztatási és növekedési stratégia egyes kérdéseivel foglalkozott, ami azt a téves benyomást kelti, hogy Európa jövőjéről és további fejlődési útjáról beszélünk. Feltehetünk ugyan szóbeli kérdéseket az EU 2020 stratégia politikai relevanciájával kapcsolatban a jelenlegi gazdasági és pénzügyi válsággal összefüggésben, azonban nem adhatjuk elő ezen stratégiával kapcsolatos követeléseinket és nem változtathatjuk meg azt, nem pótolhatjuk a hiányosságait és – akár – nem változtathatjuk meg a prioritásait.

Ahelyett, hogy bevonnának bennünket ezen stratégiai válaszút elé érkezve, azt tapasztaljuk szinte minden ponttal kapcsolatban, hogy amit itt a Házban az elmúlt hónapokban megvitattunk, az a Lisszaboni Szerződés ellenére – vagy éppen amiatt – fennakad az intézmények közötti hatalmi harcok hálójában. Ennek elsősorban az Európai Parlament látja kárát. Mind az EU 2020 stratégia, mind pedig – például – az integrált foglalkoztatási iránymutatások, amelyekről a Foglalkoztatási Bizottság elnöke beszélt, olyan szervként tekintenek a Parlamentre, amelyet csupán tájékoztatni kell, vagy amellyel csupán konzultálni kell.

A ma itt benyújtott egyes jelentések is messze nem mutatják be átfogóan az Európai Parlament követeléseit vagy álláspontját az európai stratégiával kapcsolatban. Konkrét módosítások egész sorát akarjuk bevezetni.

A legutóbbi parlamenti ciklusban az Európai Parlament konkrét követeléseket nyújtott be a Tanácshoz és a tagállamokhoz a szegénység elleni küzdelemmel, a minimáljövedelem-rendszerek bevezetésével és a szegénységet megelőző minimálbér Unió-szerte történő bevezetésével kapcsolatban. Ezek egyike sem került be a stratégiába. Ellenkezőleg: még az a veszély is fennáll, hogy a célkitűzések – például a szegénység elleni küzdelem és a szegénység 25%-kal történő csökkentése – akár el is tűnhetnek a stratégia jelenlegi szövegéből, mivel nem állnak összhangban a tagállamok vagy a kormányok képességeivel és érdekeivel.

Még az Unió elmúlt tíz évre vonatkozó foglalkoztatási adatai is világosan mutatják, hogy az atipikus és különösen a bizonytalan munkahelyek száma 60%-ra emelkedett. Az atipikus munkahelyek számának hatalmas növekedése ugyanakkor arra kellene, hogy vezessen bennünket, hogy egy modellt alakítsunk ki a stratégiában és az útmutatásokban, amely a biztonságos és szegénységtől védett munkahelyekre irányul. Ez pedig egy alapvető követelés, amivel most foglalkozunk.

Amíg azonban az Európai Unió, az intézmények, és azok konkrét politikái nem küldenek jelzéseket a perifériára szorultaknak, akik szegénységben vagy munka nélkül élnek, a fiataloknak, akiknek nincsenek kilátásaik a jövőre nézve, nem fogjuk tudni megnyerni ezeket a csoportokat és meggyőzni őket, hogy egy közös Európai Unió a biztos jövő projektje. Ez a demokratikus deficit, amellyel kapcsolatban a jelenlegi EU 2020 stratégia nem tesz semmit, és amely ellen a polgárainkkal együtt küzdenünk kell.

  Bastiaan Belder , az EFD képviselőcsoport nevében. – (NL) A Görögország és az euróövezet által tapasztalt nehézségek súlyos helyzetet jelentenek, amihez strukturális szempontú megközelítésre van szükség. A gazdasági növekedéshez és foglalkoztatáshoz hozzájáruló javasolt EU 2020 stratégia ezt kívánja nyújtani.

A stratégia helyesen foglalkozik az egészséges államháztartásokkal. A kezdeményezés azonban csak két feltétel teljesülése esetén lesz hasznos. Először a Stabilitási és Növekedési Paktum működését kell megerősíteni, hogy az ilyen jellegű helyzetek ne ismétlődhessenek meg. Ez nemcsak a struktúráktól és szabályoktól függ, hanem a mentalitástól is. A legfontosabb pont, hogy a tagállamok tartsák be költségvetési vállalásaikat, ahogyan arra az elmúlt héten tartott athéni konferencián is rámutattam.

Üdvözlendő, hogy a tagállamok intenzívebb elszámolásra hívhatják fel egymást a Tanáccsal összefüggésben az államháztartásuk visszaállításához szükséges strukturális reformokkal kapcsolatban. Álláspontom szerint a gazdasági koordináció erősítésének erre ki kellene terjednie.

A második feltétel, amire szeretném felhívni a figyelmet, az annak nemkívánatossága, hogy az Európai Unió a szociális politika, foglalkoztatási politika, és társadalmi kohéziós politikák felé fordítsa a figyelmét. E területek célkitűzéseit – nagyon helyesen – nem lehet európai szinten érvényesíteni. Láttuk a lisszaboni stratégia esetében, hogy az ilyen megközelítés nem működik. Itt is igaz az, hogy az igazi úr, az európai úr, a mértékletességről ismerszik meg.

  Barry Madlener (NI) . – (NL) Ma hosszú távú szempontból vitatjuk meg Európa gazdaságát és a fenntartható gazdasági növekedés elérésének útjait. Ha Európa beszél erről, nem alszom nyugodtan, mivel Európa eddig nem túl sok javaslatot tett. Emlékeztetném a Házat a lisszaboni stratégiára, amelyben Európa megállapodott abban, hogy a világ legversenyképesebb gazdaságává válik. Ez – természetesen – teljes bukásnak bizonyult.

Minden, amit ez az Európai Unió eddig elért, az a bürokrácia növelése, szükségtelen szabályok létrehozása – különösen országomban, Hollandiában –, az adók növelése, a tömeges bevándorlás, a bűnözés és a biztonság hiánya. Sőt, vessük most egy pillantást az Unióhoz csatlakozni kívánó országok listájára, akikkel nap mint nap az asztalhoz ülünk: Albánia, Bosznia, Törökország – mind szegény, muzulmán, és igen korrupt, bűnözéssel sújtott országok – és Izland – egy csődbe ment ország.

Emellett minden nap halljuk e helyen a Zöldek/ az Európai Szabad Szövetség képviselőcsoportnak, az Európai Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége képviselőcsoportnak, de még a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért képviselőcsoportnak a tagjait is, amint fejtegetik, hogy zöld gazdaságra van szükségünk, hogy eurómilliárdokat kell támogatásul fordítanunk szélturbinákra és a zöld elektromosságra, még annak ellenére is, hogy az iparunk versenyképessége egyre csökken Kínához, az Egyesült Államokhoz és Indiához képest.

Meglepődnek, hogy stagnál a gazdaságunk? Csak egy recept van egy gazdaságilag erős Európához, az pedig a kevesebb bürokrácia, kevesebb tisztviselő Brüsszelben és kevesebb bürokrácia a tagállamokban; adócsökkentések adónövelés helyett; és meg kell állítani a tömeges bevándorlást is. Görögországot egyértelműen ki kell tenni az euróövezetből. Tartsunk végre tükröt magunk elé és nézzünk az itt ülő európai parlamenti képviselőkre: mit tettek az elmúlt években azért, hogy Görögország betartsa a Stabilitási és Növekedési Paktum szerinti vállalásait? Én már tudom a választ: abszolút semmit. Mindannyian szunyókáltak itt, miközben egyes országok, mint például Görögország, amelyek már minden évben így is eurómilliárdokat kaptak Európától, eltapsolták a pénzt és hagyták, hogy a kormányzat kicsússzon a kezük közül.

Ha Európa ebben nem jár sikerrel, előre jelzem, hogy az országom, Hollandia – és Németország is – el fogja hagyni az euróövezetet.

  Gunnar Hökmark (PPE) . – Elnök úr, a mintegy két héttel ezelőtt benyújtott pénzügyi támogatási csomag szükséges volt, de nem jelent megoldást az Európa előtt álló problémákra. Cselekvésre van most szükség, döntésekre és az államháztartásokba vetett bizalom helyreállítására. Mondanám, hogy a 2020 stratégiát kell megvitatnunk, de sokkal inkább egy 2010 stratégiára lenne szükségünk, amely meghatározza a most megteendő lépéseket, hogy helyreállítsuk a növekedést, csökkentsük a deficiteket és optimizmust hozzunk létre.

A szükséges növekedésből azonban nem lesz semmi az államháztartásokba vetett bizalom helyreállítása nélkül. A szocialisták e ponton tévednek. Azokat a politikákat védelmezik, amelyek deficitekhez és Görögország, Spanyolország, Portugália, és más országok válságához vezettek. Az előadó, Hoang Ngoc úr azt mondja, el kellene halasztanunk ezeket a politikákat és várnunk kellene a deficitek csökkentésével. Ulvskog asszony Svédországból a kiadások növelését javasolja. A szocialisták az Európa számára szükséges fellendülést, helyreállítást és új munkahelyek teremtését fenyegető veszéllyé váltak. Biztosíthatom, hogy ahol a szocialisták tévednek, ott mi, az Európai Néppárt képviselőcsoport kiállunk a megteendő intézkedések mellett – a deficitek csökkentése, a bizalom helyreállítása és a növekedés és új munkahelyek reformja mellett. Erre lesz szüksége Európának és mi ott leszünk, hogy a nehéz döntéseket meghozzuk, és a feladatokat ellássuk ott, ahol mások elbuknak.

  Alejandro Cercas (S&D) . – (ES) Elnök úr, néhány percet kérek, hogy megkérjem az előttem felszólalót, hogy menjen el Görögországba és ott kérdezze meg, hogy ki felelős a dolgozók által jelenleg tapasztalt problémákért. Ők nem az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) képviselőcsoportra várnak. Nem, uram. Igazi politikai változásban bíznak, olyanban, amilyet a 2020 stratégia hozhat.

Ha hibás az elemzésünk, hasonlóan hibásak lesznek a megoldásaink is. Az elemzés, amit el kell végeznünk az, hogy Európa a kapzsiságtól, a szabályozás hiányától, a gazdasági kormányzás hiányától, a nem megfelelően képzett és összetartó népességtől, a társadalmi igazságosság hiányától, alacsony gazdasági növekedéstől, alacsony foglalkoztatási növekedéstől, és a munkaerőpiactól távol maradó alacsonyan képzett emberek hatalmas csoportjaitól szenved.

Elnök úr, a következő tíz év erőfeszítéseinek arra kell irányulnia, hogy növeljük a dolgozó emberek számát és biztosítsuk, hogy az emberek – oktatási értelemben – jobban fel legyenek készítve a termelékenységi háború megnyerésére. Európa versenyképessége nem fog növekedni a termelékenységi háború megnyerése nélkül. Nem azzal vívjuk ki a helyünket a világban, hogy csökkentjük a fizetéseket, leromboljuk a társadalmi standardokat, hanem azzal, hogy növeljük a tudásszintet, valamint a szolidaritást és társadalmi kohéziót a társadalmunkban. Ezek az erősségeink. Valóban egyesült kontinenssé kell alakítanunk Európát, világos projekttel, világos célkitűzésekkel és olyan gazdasági kormányzással, amely nemcsak a mostani vészhelyzetekre való válaszadást teszi lehetővé számunkra, hanem azt is, hogy megfeleljünk a holnap kihívásainak.

Ebben bízunk. Ebben bízunk, amit a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentős többséggel dolgozott ki, eltekintve azok vészkiáltásaitól, akik vissza akarnak térni a „mindenki a maga szerencséjének kovácsa” hozzáálláshoz, szétzúzva a másokkal való szolidaritás eszméjét.

Ez az, elnök úr, amiben bízunk: az, hogy a 2020 stratégia eljut majd minden európai polgárhoz, akik több munkahelyet, több jó minőségű foglalkoztatást, gazdasági kormányzást, és adókonszolidációt kérnek tőlünk. Az adókonszolidáció rendben van, de szükség van társadalmi és gazdasági konszolidációra is, különben nem fogunk elérni semmit.

  Michael Theurer (ALDE) . – (DE) Elnök úr, biztos urak, hölgyeim és uraim! Amint hallhattuk, a pénzügyi piacokat új szabályozási keretek közé kell csomagolni, hogy a jövőben elkerülhessük a válsághoz vezető túlzásokat.

Ha azonban kiemeljük a kormányzatok eladósodásának alapjául szolgáló okokat, világossá válik, hogy itt, a Parlamentben, túl sokat beszélünk az államadósságokról és túl keveset arról, hogy hogyan érhetnénk el fellendülést és növekedést. Mi határozza meg a növekedésünket? Növekedésünk és fellendülésünk az Európai Unió polgáraitól függ, akik termékeket fejlesztenek ki, és új ötleteket hoznak létre, amelyeket értékesíteni lehet a világpiacon.

Helyes ezért, hogy az EU 2020 stratégiának egyik fejezete az Innovatív Unió. A találmányokra kell összpontosítanunk és arra, hogy hogyan erősíthetnénk meg a kutatást és fejlesztést. Ezzel együtt fontos, hogy fokozzuk a kutatási finanszírozás és a regionális fejlesztési politika közötti szinergiákat. Sokkal többet is lehetne tenni ezeken a területeken. A liberálisokkal és a német Szabad Demokratikus Párttal (SDP) amellett érvelek, hogy fókuszáljunk a kis- és középvállalkozásokra. Gondoskodnunk kellene arról, hogy mi, az EU, úgy költsük el a pénzünket, hogy a kkv-k tényleges hozzáférést kapjanak ahhoz a pénzhez, és hogy működő technológiatranszfer legyen az egyetemek, főiskolák és a kkv-k között. Ösztönöznünk kell az embereket, hogy személyes felelősségükön és saját kezdeményezéseiken keresztül vegyék saját kezükbe a sorsukat. A kormányok nem tudnak munkahelyeket teremteni; azokat magában a gazdaságban kell létrehozni.

  Elisabeth Schroedter (Verts/ALE) . – (DE) Elnök úr, biztos urak, hölgyeim és uraim! Világos, hogy felismerték, hogy a zöld gazdasági fejlesztésnek most kell megkezdődnie, mivel a klímaváltozás veszélybe fogja sodorni az Unió gazdasági sikereit.

Ami hiányzik azonban az Európa 2020 stratégiából, az a gazdaság környezeti változása és a zöld foglalkoztatási stratégia közötti kapcsolat. Vannak tanulmányok, amelyek kimutatták, hogy egyedül az energiaátállással 8 millió új munkahelyet lehetne létrehozni. Az Európa 2020 stratégiában tehát szükségünk van egy „Zöld munkahelyek” kezdeményezésre is. E kezdeményezésnek meghatározott intézkedésekben és integrált iránymutatásokban kell megjelennie. Stabil jogi és politikai keretrendszerre van ezért szükségünk, hogy a befektetők ténylegesen befektessenek a zöld munkahelyekbe. Ez egyúttal kiterjed a kutatás és fejlesztés és a gazdaság közötti kapcsolatok kiépítésére, az innovációs klaszterek elősegítésére, és az ilyen klaszterek hátrányos helyzetű régiókban történő elősegítésének lehetőségére is. Ezt mondja a van Nistelrooij-jelentés, és én támogatom. Bár nem támogatom azokat, akik a forráselkülönítés-programmal kapcsolatban felülről akarnak követelményeket támasztani a régiókkal szemben, az e jelentésből és a megtett javaslatokból áradó lendület kétségtelenül a jó irányba mutat és hozzájárul majd a zöld munkahelyek létrehozásához.

A foglalkoztatási stratégiában azonban egyformán összpontosítanunk kell a zöld gazdaságra történő átállás folyamatának formálására, a dolgozók magunk mellé állítására és az átállásra való felkészítésükre. Ezeket a szavakat Andor biztos úrnak címzem. A benyújtott foglalkoztatáspolitikai iránymutatások struktúrája alapvetően helyes és kiegyensúlyozott. Különös fontossággal bír az a tény, hogy az oktatást a fókuszpont független területeként emelik ki. Ezen terület kiemelkedő lehetőségeket hordoz a szegénységi ciklus megtörésére. Egy zöld foglalkoztatási stratégia sarokkövét képezi, így kulcs az Európa 2020 stratégia sikeréhez. Ugyanakkor azonban javítanunk is kell az iránymutatásokat. A foglalkoztatási iránymutatásoknak kulcsszerepet kell betölteniük, vagyis lehetővé kell tenniük számunkra, hogy tényleg kihasználjuk a zöld munkahelyekben rejlő potenciált.

  Konrad Szymański (ECR) . – (PL) Igen eltérő következtetéseket lehet levonni Európa lassú gazdasági növekedéséből és a válság által okozott összeomlásból. Természetesen egyet lehet érteni a Házban azokkal, akik a koncessziós, adminisztratív és információs terhek – amelyeket nemcsak a tagállamok hoztak létre, hanem az Európai Uniós és ez a Parlament is – csökkentésére hívnak fel. Az a veszély fenyeget azonban, hogy az alkalmazott kezelés sokkal rosszabb lenne, mint a betegség maga. Mérlegelni kell, hogy melyik lenne ártalmas, mivel az európai növekedés növelné az Európai Unió szerepét az adóügyekben való együttműködés és koordináció, valamint az ezeket követő adóharmonizáció terén. Az adóverseny – mint minden verseny – jó a polgároknak és a piacoknak is. Növeli a jobb eredmény elérésének esélyét, és globális szinten fontos tényezője a versenyképességünknek. Ezért a közös szabadságok és a közös piac, nem pedig az Unió hatáskörei bővítésének elkerülése kellene, hogy legyen az Unió gazdasági politikájának központi elve.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL) . – (PT) Elnök úr, azt szeretnénk mondani ebben a vitában, hogy ideje, hogy befejezzük a szójátékokat és az igazi problémákról beszéljünk, amelyeket az országainkban élő férfiak és nők többsége tapasztal; a szenvedésről; arról a több mint 85 millió emberről, akik szegénységben élnek egy olyan Európai Unióban, amely a világ egyik leggazdagabb része, és amelyben egyesek továbbra is szemérmetlen profitot realizálnak anélkül, hogy ellenőrzésükre irányuló intézkedéseket foganatosítanánk. A munkahelyek biztonságának hiányáról és a dolgozóknak adott alacsony fizetésekről akarunk beszélni; a fiatalokról és nőkről, akik nem találnak munkát; a 23 millió munkanélküliről. Az idősekről akarunk beszélni, akik nem jutnak tisztességes nyugdíjhoz és a gyermekekről, akiknek jövőjét jelzáloggal terhelik meg.

Fogalmazzunk világosan: amit az Európa 2020 stratégiában javasolnak, az ugyanaz az út, ami a válság kezdetekor is volt. Az European Bizottság nem akarta a jelenlegi helyzet okait elemezni vagy a lisszaboni stratégia elfogadásakor általa követett politikák sarokköveinek következményeivel – a gazdasági ágazatok, többek között a pénzügyi szolgáltatások liberalizációjával, és az általa rugalmas biztonságnak nevezett munka rugalmasságával – bármit is kezdeni.

Amire most törekednek, az a vagyon még nagyobb koncentrációjához vezető út megnyitása mindenféle irányelvek használatával, amelyek elősegítik a gazdaság stratégiai ágazatainak privatizációját és kikezdik a gazdasági csoportok érdeklődését felkeltő közszolgáltatásokat az egészségügy, a társadalombiztosítás, és az oktatás területén; bármit, ami profitot tud termelni. Inkább eltitkolják a tényt, hogy az események sodrát csak az ezen politikákkal való szakítás törheti meg, és hogy csak így érhető el társadalmi progresszió. Mi ugyanakkor ragaszkodunk ehhez a szakításhoz és azt mondjuk, ideje lenne elvetni a Stabilitási Paktumot és a helyébe a társadalmi fejlődés és progresszió programját állítani. E programnak prioritást kell biztosítania a gyártás számára, a minőségi közszolgáltatások számára, a jogokkal, fizetésekkel, tisztességes nyugdíjakkal és nyugdíjfeltételekkel járó munkahelyek létrehozása számára, a társadalmi befogadás számára és a vagyon méltányos megosztása és elosztása számára. E prioritásokhoz igazi gazdasági és társadalmi kohézióra, az Unió költségvetésének egyértelmű megerősítésére, szolidaritásra, közpolitikákra, valamint a gazdaság legfontosabb ágazatainak állami ellenőrzésére van szükség.

Biztosak vagyunk abban, hogy a dolgozók és az emberek továbbra is harcolni fognak ezért – például – Görögországban holnap, vagy Portugáliában május 29-én; mi itt tiszteljük a küzdelmüket.

  William (The Earl of) Dartmouth (EFD) . – Elnök úr, a 2020 stratégia kétségtelenül sok érdekes dolgot mond, azonban – bővítés alatt – 2020-ra öt, de valószínűleg inkább nyolc új ország csatlakozik majd az Unióhoz. Az Unióban már 2010-ben 12 nettó befizető ország van. A másik 15 tagállam támogatott.

Nem valószínű, hogy bármelyik új ország befizetővé válna. Következésképpen, 2020-ban várhatóan nem kevesebb, mint 23 támogatott ország lesz. Következésképpen, 2020-ra az Unió a gyakorlatban transzferunióvá válik, amely 12 befizető állam pénzét 23 támogatott országnak adja át. Sajnos és igazságtalanul, az Egyesült Királyság adófizetőinek ez nem tetszik. A relatíve elszegényedett Egyesült Királyság a második legnagyobb hozzájáruló az Unió költségvetéséhez.

A legutóbbi német tartományi választásokon Észak-Rajna–Vesztfália szavazói nemet mondtak a koalíciójukra és szintén nemet mondtak a transzferunióra. Más befizető országok szavazói szintén nemet fognak mondani a következő 10 évben. A szakadék 2020-ra áthidalhatatlan lesz. Nem áll az Egyesült Királyság nemzeti érdekében, hogy a csatorna túloldalán gazdasági káosz legyen, azonban – a bővítés azonnali leállítása nélkül – pontosan ez lesz, gazdasági káosz. A 2020 stratégia következésképpen nem éri el célját.

  Krisztina Morvai (NI) . – (HU) Kedves képviselőtársaim! Szeretettel érdeklődöm, hogy nem gondolják-e, hogy van valami hihetetlenül bizarr abban, ami itt történik? A sok millió európai ember tragédiáját okozó pénzügyi és gazdasági válságról, illetőleg Európa jövőjéről tartunk egy rendkívül fontosnak tűnő vitát és a közel 800 képviselőből – szokás szerint – mintegy negyvenen vannak itt. Energiatakarékosságra bíztatjuk az európai gazdasági élet szereplőit és Európa polgárait, miközben folyamatosan most is 3 napja, de minden egyes plenáris ülésen, ha a kamerák mutatják, lehet látni, micsoda energiapazarlással világítunk egy stadionnyi méretű termet, amelyben negyvennél több képviselő kizárólag a szavazás időpontjában van jelen. 27 tolmácsfülkében 27

  Lena Kolarska-Bobińska (PPE) . – (PL) Válság idején, amikor az Európai Unió integritását fenyegeti veszély, a gazdasági növekedés támogatásával különös figyelmet kellene fordítanunk az Unió kohéziójára. Még mindig nem tudjuk, hogy a válság elmélyíti-e a különbségeket Európa különböző régiói között. A régiók fejlettségi szintjei közötti történelmi különbségek nőhetnek, sőt, új megkülönböztető tényezők is felmerülhetnek.

A jelen helyzetben különösen olyan mechanizmusokra van szükségünk, amelyek csökkentik a régiók közötti különbségeket és az erős regionális politika folytatása jelenti az ezen célkitűzéshez vezető utat. Butaság volna a jelen helyzetben feladni ezt a politikát és jelentősen csökkenteni a helyi és regionális hatóságok számára elérhető pénzügyi forrásokat, mivel ez a gazdasági növekedés ösztönzését komolyan veszélyeztetné, fenyegetve egyben az európai egységet, mint olyat.

Mind az Európa 2020 stratégia, mind pedig a kohéziós politika ugyanannak a célnak az elérésére törekszik. Kulcsfontosságú hatással vannak a gazdaság újjáéledésére és hatalmas jelentőséggel bírnak az európai szolidaritási politika szempontjából. Szükséges azonban a köztük lévő jobb koordináció. Új és különálló tematikus alapok létrehozása az új kihívások legyőzésére csupán időpazarlás és pénzkidobás volna, ami egyben késleltetné a 2020 stratégia megvalósítását és megpecsételné, hogy ugyanarra a sorsra jusson, mint a Lisszaboni Szerződés. Biztosítanunk kell a kulcsfontosságú infrastruktúra-projektek finanszírozását és el kell utasítanunk a regionális politika újraállamosítását.

Jelenleg gyakran tapasztalunk erős nyomást egyes tagállamok kormányaitól és az Európai Bizottságtól, hogy nyirbáljuk meg vagy csökkentsük a regionális politikára eső kiadásokat. Az Európai Parlament üzenete – ami megjelenik a jelentésben, amelynek én voltam az árnyékelőadója – azonban világos. Erősebb, nem pedig gyengébb kohéziós politikára van szükségünk. Valódi európai szolidaritásra van szükségünk.

  Evelyne Gebhardt (S&D) . – (EN) Elnök úr, Grech úr, szeretnék gratulálni önnek az igazán nagyszerű jelentéshez, amit itt hozzánk benyújtott, és amelynek alapján továbbléphetünk. Köszönöm továbbá, hogy használják azt a kifejezést, amit magam is gyakran használok, nevezetesen azt, hogy a gazdaság van az emberekért, nem pedig fordítva. Pontosan ez az, amin az Európai Unió politikájának alapulnia kell.

A jelentésében nagyon helyesen mutat rá, hogy a belső piac társadalmi, fogyasztói vonatkozású, környezeti és gazdasági hatásainak megfelelő értékelése, valamint a belső piacon általunk hozott döntések különös fontossággal bírnak. Pontosan ez hiányzott eddig, illetve amit mindeddig nem tettünk kielégítően világossá polgáraink számára. Nagyon fontos megközelítés rámutatni a politikánk tényleges emberközpontú és holisztikus elemeire, még ha a belső piacról van is szó.

A jelentésben egy olyan dolgot is mondanak, ami különösen fontos a szociáldemokraták számára, mégpedig azt, hogy a szociális politikát a belső piaci politika magjának kell tekinteni, és hogy az általános gazdasági érdekeket szolgáló szolgáltatások védelme különös fontossággal bír. Felhív továbbá a belső piac társadalmi előnyeinek jobb kommunikációjára irányuló stratégia kidolgozására is.

Ha csak ezt a néhány pontot megfontoljuk, észrevesszük, hogy sok mindent elérhetnénk, ha az Európai Bizottság legalább támogatna bennünket. Erősen remélem, hogy a Bizottság valóban megragadja majd a Grech jelentés által kínálkozó lehetőséget, hogy középpontba állítsa az uniós polgárok progresszióját. Ezt erősen kérem és – mint tudjuk – Barnier úr már bele is egyezett. Ha ilyen szemszögből közelítünk a belső piachoz, az Európai Unió politikája nagyobb elfogadottságra talál majd, mi pedig egy szebb jövő elé nézhetünk.

ELNÖKÖL: McMILLAN-SCOTT ÚR
alelnök

  Robert Rochefort (ALDE) . – (FR) Elnök úr, ebben a 2020 stratégiáról szóló vitában szeretném én is arra felhasználni Grech úr igen érdekes jelentését, hogy azt mondjam, meggyőződésem, hogy a fogyasztókat nem szabad kihagyni ebből a jövőbeli stratégiából.

Ha a 2020 stratégia Bizottság által készített szövegére nézek, feltűnik, hogy szinte utalás sincsen a fogyasztókra. A jelenlegi válságban emlékeznünk kell arra, hogy – miközben persze a beruházás a legfontosabb változó – az egyes tagállamainkban a fogyasztás képviseli a GDP 60-70%-át.

Szeretném ezért, hogy a 2020 stratégiában ebbe az irányba lépjünk tovább. Szeretném, hogy Európa úttörő szerepet játsszon egy másfajta típusú fogyasztásban, olyanban, amely a tudásháromszögön, a fenntartható fejlődésen alapul, illetve egy Európán, amely képes a gyártási feltételeket fejleszteni és a fogyasztók érdekeit szolgáló, a fogyasztókkal közösen létrehozott termékeket előállítani, egy Európán, amely a minőségre helyezi a hangsúlyt, nem pedig a mennyiségre, a mennyiség kedvéért. Szeretnék olyan jellegű továbbfejlesztett versenyt látni, amely nem önmagában és önmagáért ösztönzi a kedvezmények nyújtását, hanem szolgálja a nagyobb fogyasztói megelégedés biztosítását.

Biztos úr, kérdésem ennek megfelelően nagyon egyszerű. Fogja-e javasolni Barroso elnök úrnak és a biztosok testületén belül, hogy hozzanak létre egy csoportot, amely ezen a területen dolgozna, hogy a fogyasztókat a jövőben már ne passzív egyénekből álló igazítható változónak tekintsék, hanem az önök oldalán, a mi oldalunkon álló aktív résztvevőknek, hogy létre tudjuk hozni a jövőnek ezen társadalmát, amelyre olyannyira szükségünk van?

  Emilie Turunen (Verts/ALE) . – (DA) Elnök úr, szeretnék röviden beszélni az EU 2020 társadalmi és foglalkoztatási aspektusairól és a Bizottság ez irányú erőfeszítéseiről. Biztosan nem titok, hogy a Zöldek/ az Európai Szabad Szövetség képviselőcsoport sokkal szívesebben látott volna a mostaninál lényegesen nagyra törőbb 2020 tervet, őszintén arra törekedve, hogy meghatározzuk, Európa hogyan támogathatná magát a jövőben, valamint hogy magas társadalmi és foglalkoztatási célokat tűzzünk ki. Most azonban olyan helyzetben vagyunk, hogy a tagállamok nem akarják kidolgozni a Bizottság által ajánlott tervet. Inkább visszafelé haladnak.

Először is, a szegénység elleni küzdelemmel kapcsolatban: számos tagország megkérdőjelezte, hogy az Unió hatáskörébe tartozik-e a szegénység ellen küzdelem és konkrét szegénységi célok meghatározása. Erre csak annyit mondanék, hogy erre az új Lisszaboni Szerződés számos helyen teremt jogalapot, például az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkében és az Európai Unió működéséről szóló szerződés 9. és 153. cikkében. A dolgot tehát most már csak el kell kezdeni. Másodszor, más tagállamok – többek között saját országom, Dánia is – kritizálták a szegénység meghatározását. Természetesen helyes definíciót kell találnunk. E viták nem fedhetik el ugyanakkor azt a tényt, hogy minden egy kérdés körül forog: ténylegesen akarunk-e küzdeni Európában a szegénység ellen. Erről szól a valódi vita.

Akarjuk-e csökkenteni az Európában élő szegény emberek jelenleg 84 milliós számát? Akarjuk-e csökkenteni a dolgozó szegények jelenleg 17 milliós számát? Nem csak azt akarjuk, hogy mindenkinek legyen munkája, hanem azt is, hogy jó és megfelelő munkahelye legyen? Azt akarjuk, hogy a fiatalok hozzáférjenek a munkaerőpiachoz? Igen, természetesen, és pontosan ezért van szükségünk meghatározott célkitűzésekre a szociális ügyek terén a munkanélküliség időszakában. Európa jelenleg egy gazdasági válság közepén van, de nem hagyhatjuk, hogy ez korlátozza a gondolkodásunkat és elriasszon attól, hogy nagyra törő célokat tűzzünk ki ezeken a területeken. Ha nincs bennünk bátorság, hogy ezt most megtegyük, aláaknázzuk Európa gazdasági helyzetét és a saját társadalmi kohéziónkat is. Biztos urak, hölgyeim és uraim, szeretném ezért azt mondani Önöknek, hogy a politikai akaratnak lesz meghatározó szerepe. Bízom benne, hogy a Parlament és a Bizottság átveszi a vezetést és sürgeti majd azokat a tagállamokat, amelyek hezitálnak elköteleződni egy szociális Európa 2020 mellett. Remélem, biztos úr, hogy készen áll ezt megtenni.

  Oldřich Vlasák (ECR) . – (CS) Az egész napot az Európai Unió stratégiájának kívánatos fókuszáról szóló vitával töltöttük. Álláspontom szerint azonban a kívánatos jövőbeli fejleményekre vonatkozó kérdést először a polgárainknak és a leginkább érintett személyeknek – vagyis polgármestereknek és helyi képviselőknek – kellene feltennünk. E tekintetben súlyos csalódás számomra, hogy a helyi hatóságok szerepét nem kielégítő mértékben tükrözi az EU 2020 stratégia. A stratégia helyesen említi meg a regionális és helyi partnerek közötti szorosabb kapcsolatok szükségességét, azonban nem világos, hogy a partnerség elvét hogyan kellene a gyakorlatban alkalmazni. Sőt, a konzultációs folyamat önkéntes, vagyis semmilyen tekintetben nem kötelező jellegű a tagállamok döntéshozatala számára. Ezt egy konkrét példával is alá tudom támasztani. Amikor a Cseh Köztársaság önkormányzatainak szövetsége észrevételeket tett a kormányunk felé az EU 2020 stratégiával kapcsolatban, az észrevételeket nemcsak hogy nem építették be a szövegbe, a szövetség még megfelelő választ sem kapott az észrevételek kezelésének módjával kapcsolatban.

Ha szeretnék elkerülni, hogy megismétlődjön a lisszaboni stratégia bukása, nem hagyhatjuk a továbbiakban figyelmen kívül a helyi hatóságok hangját, amelyek minden tagállam közigazgatásának részét képezik, és amelyek kulcsszerepet töltenek be bármilyen európai politika végrehajtásában. Ellenkezőleg, az „alsóbb” szereplőkkel folytatandó kötelező konzultáció létfontosságú észrevételekkel segíthetné az elfogadott intézkedések helyes, hatásos, és hatékony végrehajtását. Szeretném ezért felhívni a Bizottságot, hogy szorosan kövesse figyelemmel a helyi hatóságoknak az egész folyamatba történő bekapcsolódásának módját.

  Kyriacos Triantaphyllides (GUE/NGL) . – (EL) Elnök úr, a mostani lisszaboni stratégiát egyszerűen átnevezték Európa 2020 stratégiára. Lényegében a Bizottság javaslatai összességükben nem haladják meg a jelenlegi célkitűzéseket, és ezek a célkitűzéseket nemcsak hogy nem érték el, de még az elmúlt tíz évben elért haladás is azt mutatja, hogy az Európai Unió polgárainak életszínvonala csökkent. Ennek ellenére a Bizottság által benyújtott javaslatok nem tartalmaznak kielégítő mértékű szociális kritériumokat. Azt kérdezzük ezért, hogy milyen intézkedést javasol a Bizottság a piacok jelenlegi elszámoltathatatlanságának, valamint az önkényes leépítések és a munka bizonytalansága további terjedésének megelőzésére. A Nemzetközi Valutaalap bevonása nem jelent még terhesebb feltételeket a tagállamok és az emberek számára? Ha a Stabilitási Paktum helyébe nem egy társadalmi célkitűzések elérésére irányuló paktum lép, véleményünk szerint tovább fog szorulni a hurok az emberek nyaka körül és még több, még nagyobb áldozatra lesz majd szükség.

  Timo Soini (EFD) . – (FI) Elnök úr, amikor a University of Helsinki intézményben folytattam a tanulmányaimat a 80-as években, a Szovjetunió még erős volt. Ha ott problémák merültek fel, még több szocializmusért kiáltottak. Ma már középkorú apa vagyok az Európai Unióban élő egyik családban, és amikor itt merülnek fel problémák, mi még nagyobb integrációért kiáltunk. E filozófia elképesztően hasonló az előzőhöz és a végeredmény is ugyanaz lesz: nem fog működni.

Építkezzünk a nemzetállamok alapjára. Ehhez először meg kell sütnünk a kenyerünket, mielőtt elosztogatnánk azt – ahogyan ezt Finnországban mondjuk. Hozzunk létre munkahelyeket és jó feltételeket. Ez lesz az erőnk forrása. Így érünk majd el haladást. Kevés munkáltatónk van – nem munkavállalóból, hanem munkáltatóból van kevés, akik munkát adnának az embereknek.

Létfontosságúak a kisvállalkozások. El kellene halasztanunk a tulajdonos vezetők munkaidejéről szóló irányelv vitáját a következő ülésre. Ez tipikus példája annak a helyzetnek, amikor fel kellene szólalnunk a független vállalkozók mellett, akik munkahelyeket hoznak létre, akik jót tesznek és embereket alkalmaznak. Most azonban az a veszély fenyeget, hogy az adminisztratív döntések következtében munkahelyeket veszíthetünk el. Nagyon szeretem Európát, még akkor is, ha nem szeretem az Európai Uniót.

  Franz Obermayr (NI) . – (DE) Elnök úr, a világbajnokság évében, a Tanácsban helyet foglaló hölgyek és urak tanulhatnának valamit a futballból, mégpedig azt, hogy attól még nem lesz jó egy meccs, ha minden játékos mögött áll egy bíró. A szabályok nélküli, bíró nélküli, és büntetőkártyák nélküli játékvezetés pedig káoszhoz vezet. Pontosan ez a helyzet most is!

Legfőbb ideje, hogy az Európa 2020 stratégia véget vessen a befektetési alapok spekulációinak. Azoknak, akik évekig jól éltek spekulációból és a csillagászati kamatlábakból, most részt kell vállalniuk. Nem a kis összegű megtakarítással rendelkezőkkel, hanem a magas spekulatív profittal bíró vállalatokkal kell kifizettetni a számlát.

A kohéziós politika sem hagyhatja figyelmen kívül az euró válságát. A mostani mentőcsomagtól eltekintve, Görögország a múltban aránytalanul profitált a mezőgazdasági és regionális alapokból. A szükséges strukturális változtatások nélkül ez a pénz nyilvánvalóan elszivárgott és a több éven át tartó finanszírozás ellenére az ország az összeomlás szélére került. Nem látom, hogy miért kellene továbbra is nyitva tartanunk a pénzforrásokat ilyen helyzetben. Miért nem hallgatunk Rehn biztos úrra, aki a finanszírozás csökkentésére irányuló – meglehetősen ésszerű – javaslatot benyújtotta? Végül pedig nem hagyhatjuk, hogy az EU transzferunióvá silányuljon. A központilag tervezett gazdaság – amit néhányuk látni szeretne – még nem bizonyította rátermettségét, még ha Brüsszeltől származik is.

Mire van tehát szükség? Önmagáért felelős költségvetési politikára, és ha az nem működik, bátor és hatékony szankcionáló mechanizmusra. Mindezt bele kellene venni az Európa 2020 stratégiába.

  Jean-Paul Gauzès (PPE) . – (FR) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, Európa gazdasági és pénzügyi helyzete teljes mértékben indokolja a megtett drasztikus intézkedéseket, különösen az euróövezet stabilizálásával és a közös valutánk aláásásának elkerülésével kapcsolatban. A sürgető helyzet indokolja az elfogadott praktikus megközelítést. Ha azonban az elfogadott intézkedések végrehajtására kerül a sor, biztosítani kell a Parlament részvételét – hatáskörein belül – és azt, hogy megfelelő feltételek mellett gyakorolhassa demokratikus kontrollját.

Valóban biztosítanunk kell, hogy polgáraink ne veszítsék el a bizalmat, hanem nyerjék vissza a politikai intézményekbe vetett bizalmat. Bizalom nélkül semmilyen strukturális reform vagy a szükséges kiigazító intézkedések szükséges elfogadása nem lesz lehetséges.

Európa – szembesülve a pénzügyi válsággal – nem maradt tétlen. Ezt nem mondjuk ki elég gyakran. 2009-ben a hitelminősítő intézetekről készítettünk és fogadtunk el rendeleteket, amelyeknek a végrehajtási rendelkezéseit rövidesen közzé teszi a Bizottság. A Parlament Gazdasági és Monetáris Bizottsága néhány nappal ezelőtt szavazott a pénzügyi tevékenységek felügyeletéről szóló csomagról. Múlt hétfőn ugyanezen bizottság fogadott el nagy többséggel egy jelentést a fedezetialap-kezelők szabályozásáról.

Háromoldalú egyeztetéseket kezdeményeztünk a Tanáccsal való megállapodás elérésére érdekében. E megállapodást gyorsan el kell fogadni, hogy az intézményeink megőrizhessék hitelüket. Polgáraink gyakran kérdezik tőlünk, hogy mit művel Európa? Meg kell felelnünk az elvárásaiknak.

E tekintetben is szeretnék gratulálni Önnek, biztos úr, az eltökéltségéhez és bíztatom, hogy haladjon tovább az imént bemutatott munkarendjével, a meghallgatásán tett vállalásaival összhangban. Támogatjuk nagyra törő, azonban elengedhetetlen menetrendjét. Vállvetve állunk majd Ön mellett, hogy a pénzügyi szolgáltatások szükséges szabályozása létrejöjjön. Nem a pénzügyi ágazat zaklatása a cél, hanem azon szabályok kialakítása, amelyek biztosítják egy szabályozást igénylő tevékenység szabályozását, és az ügyletek biztonságosabbá és átláthatóbbá tételét.

  Csaba Sándor Tabajdi (S&D) . – (HU) Biztos urak, kedves kollégák! Európának két nagy feladata van: új stratégiát kell kialakítani, amelyet most megvitatunk, amely szerintem jól formálódik, de Európa fordulópont előtt áll, ha nem talál egy új működési rendet. Az elmúlt hetek görögországi válsággal kapcsolatos eseményei, és itt vitáznék Gauzes kollégával, hogy sajnos az Európai Unió a tagállamok, különösen Merkel asszony késve reagált erre a helyzetre, Európa ezért fordulópont előtt áll. Rendkívül veszélyes fordulópont ez, hogy elmegyünk-e a renacionalizálás, a nemzeti bezárkózás, az egoizmus irányába vagy pedig elmegyünk a közösségiség irányába. Ha nem a közösségiség irányába megyünk, akkor a Barnier úr által megfogalmazott program sem fog megvalósulni és nem ér semmit. Nagyon fontos, hogy az új célkitűzéseknél ne feledkezzünk meg a régi politikáról, a kohéziós politikáról, a közös agrárpolitikáról, vagy ha Andor biztos úrra nézek, arról, hogy hogyan tudjuk Európa szociális modelljét megújítani. Fordulópont előtt állunk, kedves kollégák, ezt az elmúlt hetek bizonyították, a korábbi modell nem működik, a jelenlegi modell nem megfelelően működik. Támogatom, hogy ellenőrizzék a nemzeti költségvetéseket, a Bizottság részéről annak nemzeti parlamenti benyújtása előtt.

  Carl Haglund (ALDE) . – (SV) Elnök úr, az én hozzájárulásom Hoang Ngoc úrnak az államháztartás fenntarthatóságáról szóló jelentésére vonatkozik. Igen érdekes volt ezen a jelentésen dolgozni. Az volt a helyzet – amint azt az előadó felszólalása is világossá tette –, hogy ideológiai szempontból igen eltérő módon ítéltük meg ezt a kérdést.

Ezzel kapcsolatban fontos emlékeznünk az elmúlt hetekben a gazdasági válsággal küszködő Európában történtekre, amikhez hasonlót még sohasem láttunk. E válság jelentős mértékben a tagállamok azon hibájából ered, hogy nem gondoskodtak a saját pénzügyeikről és nem tartották rendben a saját házuk táját. Emiatt kicsit talán meglepő volt hát, hogy ilyen komoly ideológiai különbségek voltak köztünk azzal kapcsolatban, hogy egyáltalán bölcs dolog volt-e annyi pénzt hitelként felvenni és elkölteni, mint amennyit az elmúlt években egyes országok felvettek és elköltöttek.

Mint mondtam, jelentős nézeteltérések vannak ezzel a kérdéssel kapcsolatban, amihez hasonlót már itt is láthattunk. Szerencsére a bizottság jelentős többsége is azon a véleményen volt, hogy keményebb intézkedésekre volt szükség a helyzet orvoslására, amelyben találtuk magunkat. A Bizottság igen jó javaslatokat nyújtott be az elmúlt hetekben. Végre megkezdődött azon döntések meghozatala, amelyek mentén rendbe tudjuk hozni Európa gazdaságát. Pontosan erre van szükségünk.

Ezért voltak a bizottságban folytatott megbeszélések annyira izgalmasak, hogy finoman fogalmazzak. Fontos emlékeznünk arra, hogy nemcsak a jelenlegi hiteleinkkel foglalkozunk most, hanem jövőbeli kihívásokkal is, mint például Európa demográfiája, az öregedő népesség, és így tovább. Ez egy fontos jelentés volt és azt gondolom, pozitív módosításokat végeztünk rajta. Meggyőződésem, hogy az e Ház által hozott döntés szilárd lesz.

  Bas Eickhout (Verts/ALE) . – (NL) A válságról folyó mostani megbeszélés elsősorban a költségvetési fegyelemmel foglalkozott; igen helyesen, mivel ez fontos kérdés. Ugyanakkor nem csak erről szól a történet. Tekintsünk helyes perspektívából e válságra, ami az, hogy még mindig bankválságról beszélünk.

Sok-sok évig a bankok a zavaros struktúrák felhasználásával a semmiből csináltak pénzt és 2008-ban kidurrant a lufi. Az országok akkor a magánadósságokat állami adósságokká alakították és ez az a probléma, amivel most Görögországnak meg kell küzdenie: az állami adósságok elviselhetetlen szintje. Ennek fényében, amikor egy 2020 stratégiáról beszélünk, meg kell vizsgálnunk a bankok szerepét is. A Bizottságban e tekintetben semmilyen jellegű törekvés nincsen. Alig szóltak pár szót a bankokról. E válság megmutatta, hogy világosan különbséget kell tenni a takarékpénztárak és a befektetési bankok között. Hol marad a Bizottság törekvése, amikor ezzel a feladattal kell megbirkózni? Ez volt az első észrevételem.

Ugyanakkor a jövő gazdaságát is szem előtt kell tartanunk. A jövő gazdasága hatékonyan fogja felhasználni a természeti erőforrásokat. A Bizottság itt is igen kevés ambícióval rendelkezik. Vagy a célkitűzései túl homályosak, vagy a célok túl alacsonyak; például az üvegházhatású gázok kibocsátásának 20%-os csökkentése, ami fájdalmasan kevés a zöld innováció ösztönzéséhez. Hogyan fogják a vállalkozások megérteni az üzenetet, hogy a zöld technológiába kellene befektetniük? Úgy érezzük, a Bizottság terveinek erre is ki kellene terjedniük.

Végül, a saját költségvetésünk esetében is, ennek meg kell felelnie a saját stratégiánknak. Ez azt jelenti, hogy a strukturális alapokat végül is a zöld technológia ösztönzésére kell fordítani. Jelenleg főleg az üvegházhatású gázok kibocsátását támogatjuk. Hol van az innovációra szánt pénz, és hol vannak a fenntartható mezőgazdaságra vonatkozó előirányzatok a mezőgazdasági költségvetésben? A Bizottságnak a homályos terveknél konkrétabbnak és ambiciózusabbnak kell lennie; ezek nem a jelenlegi válság megoldásához vezető utat jelentik.

  Kay Swinburne (ECR) . – Elnök úr, nem a stabilizációs alapoknak és a mentőakcióknak kellene az EU 2020 központi elemeinek lenniük. Új stratégiának kellene lennie, amelyet valamennyi országunknak követnie kellene, hogy az Unió belső piacát újraindítsuk és újra lendületbe hozzuk. Meg kell vizsgálnunk, hogy miként kell megváltoztatnunk a gazdaságainkat ahhoz, hogy azok megfeleljenek ezeknek a kihívásoknak. Az előretekintés egyetlen módja, hogy a kutatás, fejlesztés és innováció segítségével új iparágakra tekintsünk. Az Uniónak ösztönöznie kell az új gazdasági dinamizmust az európai kutatási övezetben, kiválósági hálózatokat, az új termékekre és szolgáltatásokra irányuló innováción alapuló integrált projekteket szolgáló kutatási klasztereket kell létrehozni, és új folyamatokat, technológiákat és üzleti koncepciókat kell megvizsgálni. Meg kell vizsgálnunk a mostani sikeres projekteket és uniós kapcsolatokat kell felhasználnunk a legjobb gyakorlat megtalálásához.

Saját választókerületemben meglátogattam a Glyndŵr University-t, amely közvetlen kapcsolatokat tart fenn csúcstechnológiás vállalkozásokkal Észak-Walesben, elérve – még az elmúlt évben is – a végzős hallgatók 90%-ának elhelyezését. Ezzel nemcsak javította az oda járó fiatalok munkavállalási kilátásait, hanem újraélesztette Észak-Wales egy teljes régióját. A milliárddolláros projektek és csodával határos megoldások helyett az alapokhoz kell visszatérnünk és megvizsgálnunk, hogy mitől lesz sikeres egy gazdaság. Dél-Walesben öt, világszínvonalú technológiát használó jelentős gyógyszerfejlesztő vállalat működik. Egy kis uniós támogatással ezt a csúcstechnológiás klasztert világszínvonalú központtá lehetne alakítani, ami felhúzná a jelenleg a kohéziós alapokra is jogosult egész gazdaságot a fényes jövő felé. Megoldásokra van szükségünk, hogy hatékonyan dolgozzunk a polgárainkért.

  Jacky Hénin (GUE/NGL) . – (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim, nem fogják elismerni, de a valóság szemérmetlenül nyilvánvaló: a liberális Európa gondolata vagy – legalábbis – mítosza kifogyott a lendületből. Hogyan hihet bárki továbbra is a szövetségi dimenzió elmélyítésében, mikor az készen állna megkopasztani a leginkább eladósodott országokat a pénzügyi piacok megsegítése érdekében?

A liberális Európa projektje és tevékenységei szintén – és igen látványosan – kifogytak a lendületből. A következő válságokkal, amelyek közül az utolsó volt a legmélyebb, az államadósságok felrobbantak. Ami még rosszabb azonban, hogy az euróövezet hitele is füstbe ment. A helyzet valódi szolidaritásért kiált. A Maastrichti Szerződés azonban kizár bármilyen szolidaritást az euróövezethez tartozó országok között. Ez a legnagyobb európai paradoxon.

A végeredmény Európa tekintetében szintén nyilvánvaló a WTO-val folytatott tárgyalásokban és a rendszeres belénk sulykolt érvelésben, hogy az Unió meg fog védeni minket a globalizációtól. Messze nem pajzsunk és páncélunk azonban, hiszen az uniós irányelvek gyakran előnyre tettek szert a WTO-val szemben. Gyakorlatilag az Unió eredményeként vagyunk most igen sérülékenyek és a dezindusztrializációs folyamat és más jellegű áthelyeződések révén most fizetjük meg az árat. Az emberek érdekében az uniós politika középpontját sürgősen újjá kell szervezni.

  Mara Bizzotto (EFD) . – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a kohéziós politika 2007–2013 időszakra eső végrehajtására elkülönített alapok teljes összege 308 milliárd euró. Európa a Lisszabon által létrehozott ilyen elsőbbségi alapok egy részét máig már elköltötte és – az eredmények alapján – elpazarolta. Ahhoz, hogy az EU 2020 sikeres legyen és a megmaradó temérdek pénzt a gazdasági növekedés ösztönzésére és a verseny támogatására fordítsuk, kétféle beavatkozásra van szükség: egyszerűsítésre és felülvizsgálatra.

Az egyszerűsítés a kulcs ahhoz, hogy elválasszuk az ezekhez a forrásokhoz való hozzáférést a bénító bürokráciától: a régiók, a polgárok és a vállalkozások szabadabban akarnak tudni cselekedni, hogy felszabadítsák a bennük rejlő potenciált.

A felülvizsgálat sürgősen szükséges ahhoz, hogy megváltoztassuk az alapok elosztására vonatkozó kritériumok meghatározását úgy, hogy újragondoljuk az alapul szolgáló kohéziós politika általános szellemét.

Most – és ezelőtt soha – a kohéziós politikánknak – mint a többszintű kormányzás eszközének – képesnek kell lennie erőt mutatnia azzal, hogy őszinte hangot ad a területünket érintő problémáknak és Brüsszelben kidolgozza a régóta várt válaszát a társadalmi és gazdasági modellünk jövőjével kapcsolatban.

Hölgyeim és uraim, mindenkinek, aki az ilyen összegek kezelésért felelős – mint az Európai Unió –, kötelessége, hogy szigorú felügyeletet vezessen be a támogatott projektek tekintetében és keményen harcoljon a pazarlás ellen. Ez az egyetlen megoldás, amelynek segítségével az EU 2020 stratégia elkerülheti azt, hogy egy hibás eredeti anyag rossz másolata legyen.

  Regina Bastos (PPE) . – (PT) Elnök úr, gyorsuló globális változással nézünk szembe, amelynek pusztító hatásai vannak a gazdasági, politikai és szociális rendszereinkre, következésképpen minden polgárunk számára. Eddig soha nem látott mértékű gyengülést tapasztalunk az államok válaszadási képessége tekintetében. Az Európai Uniónak ezért muszáj azonosítania a közös célokat és szövetségeseket, és világos és egységes módon kell cselekednie a világ előtt.

A rendkívüli helyzetekben világos együttes fellépésre van szükség. Ha nem hozzuk meg a szükséges szigorú intézkedéseket és nem vállalunk kollektív felelősséget, Európa elkerülhetetlenül marginalizálódni fog és el fog szegényedni. Csak a kollektív szabályokat tiszteletben tartó, erős Európa lesz képes megfelelő választ adni az új korszakra.

Legyengült és eladósodott országok nem képesek megvédeni a polgáraikat. Képesnek kell lennünk ezért a közbizalom visszaszerzésére, a stabilitással, a költségvetési szigorral, a munkahelyteremtéssel, a monetáris unió stabilitásával, a globalizációval, és a stratégiai döntésekkel kapcsolatos csaták megnyerésére.

Mindezt meg kell tennünk, vagy kockára tesszük a saját jövőnket. A jövőt a szociális kohézió iránti elköteleződéssel, a béke biztosításával, a szabadság értékein alapuló új társadalmi modell kidolgozásával, a társadalmi igazságossággal és felelősségvállalással lehet megnyerni. A 2020 stratégia és az integrált Európa 2020 iránymutatások így elengedhetetlen elemei az európai növekedés és foglalkoztatás új ciklusának.

Ennek végrehajtásához és megvalósításához világos, és számszerűsíthető célkitűzéseket kell meghatározni a foglalkoztatással, oktatással és a szegénység csökkentésével kapcsolatban. Elengedhetetlen az is, hogy mindent megtegyünk a tagállamok támogatása érdekében a nemzeti célkitűzéseik átültetése során, ha a stratégiát sikeresen és helyesen kívánjuk végrehajtani.

  Constanze Angela Krehl (S&D) . – (DE) Elnök úr, a jelenlegi kohéziós politika lisszaboni stratégia címmel lépett életbe. Szilárd meggyőződésem azonban, hogy a kohéziós politika hatalmas mértékben képes – és fog is – hozzájárulni az Európa 2020 stratégiához, nemcsak azért, mert mi a többi európai politikához képest jelentős költségvetést rendelünk hozzá, hanem mindenekelőtt azért, mert a kohéziós politika lehetővé teszi számunkra a fenntartható fejlődés folytatását a régióinkban és biztosítja az átszervezési folyamatok és kihívások jó nyomon követését a régióinkban.

Van egy központi kérdés azonban, amit szeretnék még egyszer tisztázni és ez a képviselőcsoportunkra is vonatkozik: a kohéziós politikánk csak akkor működhet, ha a gazdasági fejlődést egyenlő fontosságúnak tekintjük a szociális fejlődéssel és a munkavállalók számára történő oktatás biztosításával. Elvben közösen kell felelősséget vállaljunk a rendelkezésünkre álló alapokért. Egy kicsit olyan ez, mint a hardver és a szoftver – egyik sem működik a másik nélkül.

  Ramona Nicole Mănescu (ALDE) . – (RO) Először is szeretnék gratulálni Cortés Lastra úrnak a jelentése elkészítése során kifejtett erőfeszítéseihez. A jelentés ismét hangsúlyozza a kohéziós politika fontos hozzájárulását az EU 2020 stratégia célkitűzéseinek eléréséhez. Biztosítanunk kell ezért, hogy a kohéziós politika regionális fókuszpontját elismerjék a stratégia részeként.

Mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy a stratégia hatékony végrehajtása nagymértékben az abban kialakított megoldástól függ. Ennek eredményeképpen azt gondolom, hogy a helyi és regionális hatóságokat be kell vonni már a tervezet elkészítésébe is, hogy biztosítsuk az igazán hatékony eredmények későbbi elérését. Ugyanakkor a számos szinten történő jobb kormányzás biztosítja a kohéziós politika hatékony végrehajtását nemzeti, regionális és helyi szinten is.

Mint ezen politikák kedvezményezettjei, úgy gondolom, hogy a tagállamoknak meg kell őrizniük a Tanácson belüli jelenlegi kulcsszerepüket a döntéshozatali folyamatban a kohéziós politika tekintetében. Végül szeretném üdvözölni a strukturális alapoknak a stratégia célkitűzései elérésében betöltött szerepének elismerését. Szeretném ugyanakkor ismét felhívni a figyelmet arra a tényre, hogy el kell kerülnünk azt a csapdát, hogy ezen alapokat a jövőben a tagállamok megbüntetésének eszközéül használjuk fel. Azt gondolom, hogy ezen eszközök teljes mértékben ellentétesek a kohéziós politika valódi célkitűzéseivel.

  François Alfonsi (Verts/ALE) . – (FR) Elnök úr, e 2020 stratégia kulcsszava a növekedés. Nem számít, hogy intelligensnek, fenntarthatónak vagy inkluzívnak nevezzük, Európa most egy válság szorításában küszködik, amely nem fog egyik napról a másikra véget érni. E 2020 stratégia számszerűsített céljai – a foglalkoztatási mutató növekedése, a szegénységi mutató csökkenése és így tovább – csupán hiú remények, mivel a lisszaboni stratégia modelljén alapulnak – amely megbukott.

Európa válsággal néz szembe, ami sokkal merészebb jövőképű és sokkal inkább politikai projektet tesz szükségessé, új gondolatokkal, amelyek ebből a 2020 stratégiából teljesen hiányoznak.

Szeretnék kiemelni egy ilyen gondolatot. Nem kellene végre meghatároznunk egy célt Európa kulturális sokféleségének – az Unió egyik alapító eszméjének – növelésére, amely más kontinensekhez képest páratlan nyersanyagot biztosítana az európai gazdasági fejlődéshez kézzel nem fogható eszközök – például a kulturális gazdaság – és kézzel fogható eszközök – például a regionális sajátosságok – felhasználásával?

Sőt, olyan stratégiai jövőképen dolgozunk, amely szinte teljes mértékben a tagállamokra összpontosít. Ezen államok azonban a maguk határaival, hagyományos gondolkodásmódjukkal és központosított közigazgatásukkal továbbra is béklyóba kötik Európát.

Nagyobb regionális dimenzióra van szükség az Unió jövőbeli stratégiájában. Ösztönözni kell a makroregionális stratégiákat is, amelyek újraszervezik a földhasználati politikákat a kontinens létfenntartó természetes medencéi körül, amelyek kulturális, egyben történelmi központok is – a Balti-tenger, a Földközi-tenger nyugati része, a Duna, az Alpok, az Atlanti Ív, és így tovább.

E megközelítést fokozatosan fogadjuk el, például a Balti-tenger esetében, azonban nem vettük fel a 2020 stratégiába, így jó eséllyel csírájában elfojtódik, amikor a végrehajtásához szükséges alapok kibocsátására kerül a sor. A hozzánk benyújtott 2020 stratégiát ezért – álláspontunk szerint – erősen hagyományos és technokrata megközelítés jellemzi; hiányzik belőle a politikai jövőkép.

  Zbigniew Ziobro (ECR) . – (PL) Az EU 2020 stratégia egy olyan dokumentum, amelynek célja az Unió fejlődési irányainak meghatározása a következő évtizedre. Ha azonban el akarjuk kerülni, hogy ez a dokumentum is a lisszaboni stratégia sorsára jusson, sokkal realistábbnak kell lennie és közelebb kell állnia a tagállamok törekvéseihez. Ezt észben tartva értékelnünk kell a Parlament által a Bizottság javaslatával kapcsolatban elfogadott módosításokat, amelyek különösen a közös piac megerősítésére, a protekcionizmus csökkentésére, valamint a kohéziós politikának és a mezőgazdaság támogatásának folytatására vonatkoznak.

Ugyanakkor – és ezt szeretném hangsúlyozni – szükség van méltányosabb, vagyis olyan klímapolitika folytatására, amely túlzó terheivel nem vési kőbe végérvényesen, hogy Közép- és Kelet-Európa országai mindig is az Európai Unió szegény rokonai maradjanak.

Szeretnék végül rámutatni, hogy az Európai Unió stratégiájának központi koncepciója az innováció, azonban folytatnunk kell a kohéziós politikát és a mezőgazdaság támogatását, mivel ezek teszik lehetővé a szegényebb régiók számára a fejlettségi szintek közötti szakadékok áthidalását.

  Mario Borghezio (EFD) . – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, egy iparpolitika, amely kizárólag a nemzetközi szinten működő és fejlett technológiát használó vállalatokra összpontosít, nem a legjobb út a sikerhez. Nem feledkezhetünk meg a kis- és középvállalkozási szektorról – ideértve mind a kis volumenű gyártókat, mind pedig a kiskereskedőket. Az innovációs politikának rájuk is vonatkoznia kell.

E stratégiának biztosítania kellene különösen a feltételeket, amelyek a hamisítás rendkívül komoly problémájával szembeni védintézkedések és erős, hatékony intézkedések – többek között a kereskedelem hatékony védelmi eszközeit is – elfogadásával egyenlő helyzetbe hozzák a kis- és középvállalkozásokat az Unión kívüli versenytársaikkal. Fontos tehát, hogy az Európa 2020 kormányzása ne maradjon kizárólag a Bizottság kezében, hanem különböző szinteken valósuljon meg, bevonva a nemzeti és makroregionális szinteket is.

El kell kezdenünk kidolgozni egy politikát és stratégiát, amely a helyi szintre és az alapvető gyártás realitására összpontosít, és szeretném kiemelni itt, hogy figyelmet kell fordítanunk Padánia gyártási helyzetére. Vagyis azt kérjük, fordítsunk nagyobb figyelmet az alapvető gyártás valódi helyzetére, kiemelt figyelmet fordítva különösen a kkv-k struktúrájára, ami – mint már mondtam – minden európai ország gyártásának gerincét jelenti, következésképpen ahol az Európai Unió gyártása és fejlődése jövőjének valódi reménye található.

  Bendt Bendtsen (PPE) . – (DA) Elnök úr, a célunk az volt, hogy „a világ legversenyképesebb és tudásalapú gazdaságává” váljunk, ez azonban nem következett be. Európa hatalmas kihívások előtt áll a következő években. A jelenleg Görögországban és talán rövidesen más országokban is tapasztalt problémák a következő két tényezőnek, Európa versenyképessége hiányának, valamint annak a ténynek a következményei, hogy az európaiak képességüket meghaladó módon élnek, vagyis több pénzt költöttünk el, mint amennyit megkerestünk, és több pénzt költöttünk el, mint amennyit a termelékenységünk lehetővé tesz.

Sok közgazdász előszeretettel bonyolítja túl a gazdaságokat, azonban a magyarázat meglehetősen egyszerű: a piacok egyszerűen elvesztették abbéli bizalmukat, hogy Európa adósságtól sújtott országai versenyképesek lennének és teljesíteni tudnák a saját kötelességeiket – ez az oka mindennek. Európa legnagyobb problémája – mint mondtam – a versenyképesség hiánya, és ez az a probléma, amivel a 2020 stratégiának meg kellene birkóznia. Növelnünk kell a más országokkal szembeni versenyképességünket és a tagállamoknak helyre kell állítaniuk a gazdaságukat, ugyanakkor pedig befektetnünk is kell a jövőre nézve.

Valóban szükséges lehet az általunk jólétinek nevezett szolgáltatások tekintetében megszorításokat bevezetni annak érdekében, hogy a pénzt oktatásra és kutatásra használjuk. A kis- és középvállalkozások képezik Európa gazdaságának gerincét. Ezért pedig komolyan kell vennünk azokat e stratégiában. A kkv-k tőkehiánnyal küzdenek és nehézséget okoz számukra hitelt felvenni. Kezdenünk kell ezzel valamit. Számos kis- és középvállalkozást kizárnak a közbeszerzési eljárásokból mind a tagállami, mind pedig – különösen – közösségi szintű eljárások esetén, ahol a nagyvállalatok élveznek elsőbbséget.

Szeretném elmondani végül, hogy az adminisztratív terhekkel szintén mindig csak küzdenünk kell. Az adminisztratív szabályok, amiket meghatározunk, természetesen nagyobb terhet jelentenek a kivállalkozások számára, ahol kevés munkavállaló dolgozik. Végül pedig segítenünk kell a kis- és középvállalkozásokat, hogy belépjenek az exportpiacokra.

  Sergio Gaetano Cofferati (S&D) . – (IT) Elnök úr, Biztos úr, hölgyeim és uraim, azt hiszem, komolyan kockáztatjuk, hogy kizárólag a válságra koncentráljunk. Az euró megóvása, a nehézségekkel szembesülő országok megsegítése, és a spekuláció megállítása céljából létrehozott alap felállítása során hozott intézkedéseket követően az e Házban zajló viták erősen a megújulás és stabilitás témái köré csoportosultak, minden mást figyelmen kívül hagyva. E témák a tagállamokat érintik.

Oly szorosan összpontosítottuk figyelmünket, hogy a pénzügyi és bankrendszer kérdéseit, valamint az felügyelet és szabályozás kapcsolódó problémáit félresöpörtük és szinte el is felejtettük. Ugyanakkor szilárd meggyőződésem, hogy a politika alakítása során szükség van bizonyos perspektívára is. Nem véletlen, hogy a paktumot „Stabilitási és Növekedési Paktumnak” nevezték. Még pontosabb lehetett volna a „Stabilitás a Növekedésért Paktum” cím.

Ismét el kell kezdenünk a növekedésről és fejlődésről beszélni. Ez a legjobb megoldás a spekuláció megállítására és a valódi befektetők bizalmának visszaadására. A növekedésre vonatkozó javaslatok nélkül – itt a Monti úr által említett költségvetési egységességre gondolok; beruházási forrásokra; az eurókötvények elérhetővé tételére és kohéziós eszközökre, mivel a kohézió igen fontos tényező a versenyképesség szempontjából – nehéz lesz kialakítani ezt a kedvező klímát, különösen a jelen helyzetben.

  Olle Schmidt (ALDE) . – (SV) Elnök úr, az elmúlt idők megmutatták számunkra az egészséges államháztartások fontosságát. Ezért legalábbis érdekes, hogy az előadó, Hoang Ngoc úr azt akarja, hogy csökkentsük – sőt, szűntessük meg – a Stabilitási és Növekedési Paktum követendő szigorú követelményeit. Az igazság az, hogy épp ellenkezőleg, elengedhetetlen az Unió számára, hogy ellenőrzés alá vonja az elszabaduló adósságokat. Máskülönben a jövő még sokkal ijesztőbb lehet.

Az 1990-es években tagja voltam a svéd parlamentnek, a Riksdag-nak, és a Pénzügyi Bizottságban ültem, amikor az államháztartásunk összeomlott. Nem vagyok erre különösebben büszke, azonban igaz: volt olyan időszak, hogy a kamatlábaink 500%-ra rúgtak! Sőt, a 2000% felé haladtak, ami azt jelentette, hogy a legjobb úton haladtunk a banánköztársaság státusz felé, de még az 500%-os kamatlábak sem voltak elegek – a valutánk összeomlott, Soros György pedig győzött.

Nehéz idők állnak a svéd nép előtt, de egy dolgot megtanultunk, Hoang Ngoc úr, azt, hogy tartsuk rendben a pénzügyeinket. Ugyanez vonatkozik Európára – a helyes rend stabilitást és növekedést biztosít.

  Michail Tremopoulos (Verts/ALE) . – (EL) Európa még ma is többdimenziós válsággal néz szembe, ami különösen keményen sújtja a foglalkoztatást és az alacsony jövedelmeket. Amikor az Európai Unió indult, szegénység csak ott volt, ahol nem volt munka. Ma az európaiak 9,6%-a munkanélküli, és a dolgozók 8%-a a szegénységi határ alatti jövedelemből él. Mik a kilátások 2020-ra?

A munkanélküliség és szegénység e kombinációját súlyosbítja az elbocsátások egyszerű megvalósítása által keltett nyomás. Nincs európai szintű védelem az elbocsátások ellen, a nemzeti jogalkotás pedig elúszik, ahogyan Görögországban történt. Mindez pedig a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem évében történik.

Szükségünk van ezért az elbocsátásokkal szembeni ösztönző tényezőket meghatározó minimális keretrendszerre. A javaslatok elkészültek. A kiindulási pont az, hogy a vállalkozások általi tömeges elbocsátásokat azokban az országokban, ahol a társaságok nyereséget könyvelnek el, tekintsük jogellenes gyakorlatnak. Logikus következménye ennek, hogy ezeket a társaságokat kizárjuk az európai támogatásokból és magasabb adót, bírságokat szabunk ki rájuk, a finanszírozás összegét pedig vissza kell téríteniük. A kérdés a következő: a vállalkozások vállalati felelősségvállalása részét képezi-e annak a kötelezettségüknek, hogy a társadalom tagjaiként működjenek, vagy elfogadhatónak tekintik-e, hogy a dolgozók versenytársaiként viselkedjenek?

  Vicky Ford (ECR) . – Elnök úr, az EU 2020 stratégia számos célkitűzését üdvözlöm: az innovatív vállalkozások által vezetett növekedésre, a fenntartható növekedésre, és a magas foglalkoztatási mutató elérésére összpontosított figyelmet. Ennek elérése érdekében azonban az Uniónak nem elég csak beszélnie: cselekednünk kell.

Például, a pénzügyi szolgáltatások elengedhetetlen reformjainak elvégzésekor nem felejthetjük el, hogy az innovatív vállalkozásoknak és munkáltatóknak tőkéhez kell férniük a globális piacokon. Tagállamainknak szintén hozzá kell férniük ezekhez a globális tőkepiacokhoz, és miközben minden szem az európai stabilizációs alapra tekint, és akár az elért bármilyen jelenlegi csökkenést az azonnali volatilitás terén, hosszú távú bizalmat alapvetően csak akkor érünk el, ha a deficitjeink – és ez az ambiciózus növekedés – ellenőrzés alatt állnak és maguk az államháztartások fenntarthatónak tűnnek.

  Johannes Hahn , a Bizottság tagja. – (DE) Elnök úr, azt gondolom a mai vita megmutatta és bizonyította, hogy a Parlament képes jelentősen hozzájárulni a stratégia kialakításához – és hozzá is kellene járulnia. Szerepem miatt szeretnék különösen köszönetet mondani van Nistelrooij és Cortés Lastra uraknak a jelentéseikért. Köszönetet mondok azoknak is, akik intenzíven részt vettek ebben a munkában, mivel jelentősen hozzájárulnak majd a regionális politika kialakításában, és mivel mindkét jelentés bemutatta, hogy milyen fontos figyelembe venni Európa valamennyi régióját, illetve hogy a regionális politika miként lehet és legyen minden régióra vonatkozó politika a jövőben is.

Végső soron mindkét jelentés hangsúlyozza ezen intézkedés pozitív hatását. Szeretnék különösen köszönetet mondani Cortés Lastra úrnak a jelentős közreműködésért és azért, hogy rámutatott a lisszaboni stratégia végső eredményeire, minden kritika ellenére. Végső soron ugyanis nemcsak egy elképzelés volt ez, hanem a forráselkülönítés koncepciójának következő végrehajtása, amely itt jelentős hatással járt, különösen az innováció és kutatás terén.

Schroeder asszony számára keserű pirulának tűnhet, de nyilvánvaló, hogy meg kell határozni egy célt. A helyi struktúrákkal és egyéni projektfejlesztőkkel rendelkező régiók számára ugyanakkor adott volt – és a jövőben is adott lesz – az egyes projektek és a célkitűzések egy közös ernyő alatt történő megvalósításának, illetve elérésének lehetősége. Szükségünk van természetesen hangsúlyokra és meg kell szabnunk prioritásokat, és pontosan ez a forráselkülönítés mögött álló elképzelés. Ugyanakkor komoly eredményeket is elérhetünk a lentről felfelé és fentről lefelé megközelítés használatával.

A mostani programozási időszakra eső végrehajtás állapotával kapcsolatos 27 tagállami jelentésről szóló általam nemrégiben benyújtott stratégiai jelentés továbbá bemutatja, hogy a forráselkülönítés tulajdonképpen mennyire fenntartható és értelemszerű volt, mivel az eddig elkülönített 93 milliárd euróból eddig 63 milliárd eurót fordítottunk a lisszaboni célkitűzésekre – vagyis a szűken és tágan értelmezett kutatásra, innovációra, az oktatásba történő beruházásba és végül a szállításra és infrastruktúrára.

A regionális politika – amint azt a van Nistelrooij jelentés igen világosan kimutatta – egy fontos ösztönző erő az innováció tekintetében, amely képes haladásra bírni az eseményeket és az európai társadalmat a világon versenyképessé tenni. Bemutatták, hogy a több mint 450 működési programból egyedül 246 vonatkozott a kutatásra és fejlesztésre. Ez elég világosan szemlélteti, hogy a hangsúlyos pontok – például a kutatás és fejlesztés – szükségesek és azoknak is kell maradniuk.

Nyilvánvaló emiatt a jelenlegi programozási időszakban, hogy 86 milliárd eurót kellene elkülönítenünk csak erre a területre, ami háromszorosa a 2000–2006 közötti időszakra eső összegnek. Biztosítanunk kell ugyanakkor a jobb koordinációt, különösen a kutatás és innováció területein. Nincsen összeférhetetlenség egyfelől a kiválóság, másfelől a széles földrajzi kiterjedés között. Az agyáramlás ösztönzésének kell lennie a célunknak, nem pedig az egy vagy több régióból csupán néhány régióba irányuló agyelszívásnak. Épp ellenkezőleg, biztosítanunk kell a tudás és az érintett személyek áramlását, különösen a kutatás, innováció és fejlesztés terén.

Különösen, ha a következő programozási időszakra gondolunk, az egyik legfontosabb célkitűzésnek – a csupán teljesítményalapú megközelítésről – mondjuk a megfelelő pénzügyi irányításról – az erősebb eredményközpontú megközelítésre és perspektívára történő átállásnak kell lennie. Annak kell képeznie az EU 2020 egyik legnagyobb előrelépését Lisszabonnal összehasonlítva, hogy tényleg lehetővé számunkra, hogy az európai célkitűzéseket nemzeti, regionális, végső soron pedig helyi célkitűzésekre bontsuk, kézzel foghatóvá, láthatóvá és érhetővé téve a stratégiákat.

Egy végső észrevétel: a regionális politika szerintem a beruházás politikája, ezalatt pedig az összes régióban történő beruházást értem. Végül is minden régió profitálhat az egyes régiókban végzett sikeres beruházásokból, mivel – emlékezzünk arra, hogy – az egyes tagállamok európai exportjának kétharmada az Európai Unióba irányul, a másik 26 tagállamba. Ez azt jelenti, hogy ha ezek az országok jól teljesítenek, a 27-ik tagállam is jól fog teljesíteni. Ennek kell képeznie az egyik célkitűzésünket. Ha ma arról is beszélünk, hogy hogyan birkózzunk meg a válsággal, akkor nem lehet egyedüli témánk a költségvetés átstrukturálása, mivel a növekedés is igen fontos tényező. A növekedés hosszú távon önmagában sikeresen kivezet minket a válságból, és ehhez a regionális politika jelentős mértékben hozzájárulhat.

  László Andor , a Bizottság tagja. – Elnök úr, összesen öt plusz két kérdést nyújtottak be a gazdasági kormányzással és az Európa 2020-szal kapcsolatban. Igyekszem öt percben válaszolni és ennek érdekében anyanyelvem helyett angolul szólalok fel.

Tisztelt képviselők, az első kérdés az, hogy a Bizottság hogyan kívánja megerősíteni a széles gazdaságpolitikai iránymutatások nyomon követését, és hogy a Bizottság hogyan kívánja biztosítani a nemzeti parlamentek és az Európai Parlament aktív szerepét a többoldalú felügyeleti folyamatban.

Az első kérdésre adott válaszomban szeretnék hivatkozni Bizottság Európa 2020-ról szóló közleményére, amelyben a Bizottság azt javasolja, hogy az Európai Parlament ne csak társjogalkotói minőségében, hanem a polgárok mobilizálásának és a nemzeti parlamentek hajtóerejeként is játsszon fontos szerepet. A Bizottság hangsúlyozza továbbá a kormányzás különböző szintjei közötti állandó párbeszéd kialakításának fontosságát, ideértve a nemzeti, regionális és helyi hatóságokat és nemzeti parlamenteket, valamint a szociális partnereket és a civil társadalom képviselőit is.

A második kérdés a Stabilitási és Növekedési Paktumra és a Bizottság által a paktum kiegészítéséül esetlegesen előírt további eszközökre vonatkozik. Itt szeretnék utalni a gazdaságpolitikai koordináció megerősítéséről szóló közleményünkre, amelyet a múlt héten fogadtunk el. E közleményben a Bizottság a Stabilitási és Növekedési Paktumnak és a mélyebb költségvetési politikai koordinációnak való megfelelőség megerősítésére irányuló javaslatokat határozott meg. A Bizottság különösen szeretné a költségvetési felügyeletet és politikai koordinációt előbbre tekintővé alakítani. Különösen az euróövezetben, a költségvetési politikák értékelésére irányuló messzebbre ható megközelítés alkalmazása indokoltnak tűnik, ideértve a nemzeti költségvetési tervek gyenge pontjainak mélyebbre ható értékelését azok elfogadása előtt. A tagállamok számára helyes ösztönzők biztosítása érdekében a költségvetési egyensúlyhiányokkal történő megbirkózás tekintetében, továbbá a túlzott hiány esetén követendő eljárások működését javítani lehetne az egyes eljárások felgyorsításával, különösen amennyiben a tagállamok ismétlődően megszegik a paktumot. A Bizottság javasolja továbbá állandó válságrendezési keretrendszer felállítását az euróövezethez tartozó tagállamok esetében a makrogazdasági megelőző keretrendszer megerősítése érdekében. A javasolt mechanizmus alapján az Unió képes lenne kötvényt kibocsájtani vészhelyzetben lévő, euróövezethez tartozó tagállamok vészhiteleinek finanszírozása érdekében.

A harmadik kérdés a Bizottság által kiadott két dokumentum közötti különbségekre vonatkozik: egyfelől a 2006 júniusában kiadott, „Államháztartás a gazdasági és monetáris unióban – 2006” című bizottsági közleményről van szó, másfelől pedig a tízéves GMU-ról szóló 2008. évi közleményről. A 2006-ban tett politikai ajánlásaink a paktum 2005-ös reformjával kapcsolatban felmerült módosításokra koncentráltak. A tízéves GMU-ról szóló 2008. évi közlemény összhangban van az akkor írottakkal, például a hosszú távú fenntarthatóság fontosságával, az ösztönzők jó időben történő meghatározásával, és a nemzeti költségvetési keretek pozitív szerepével kapcsolatban. Ugyanakkor a GMU több mint tízéves tapasztalatai és a válság mostani hatásai aktualizált, ugyanakkor konzisztens értékelést tesznek szükségessé. A gazdaságpolitikai koordináció megerősítéséről múlt héten kiadott közlemény középpontjában a paktum lényegesen szigorúbbá tétele áll, figyelembe véve annak mind preventív, mind pedig korrektív ágát. A közlemény továbbá részletes javaslatokat tartalmaz a Lisszaboni Szerződés által nyújtott új lehetőségek fényében.

Javasoljuk a Stabilitási és Növekedési Paktum kereteinek megerősítését mind preventív, mind pedig korrektív vonatkozásaiban; javasoljuk a makrogazdasági egyensúlyhiányok és versenyképességi trendek nyomon követésének kibővítését az euróövezetben; javasoljuk az „európai szemeszter” bevezetését az integrált gazdaságpolitikai koordináció ex ante megerősítése érdekében; végül pedig javasoljuk egy ellenálló és állandó válságkezelési mechanizmus felé történő elmozdulást a költségvetési terhelés alatt álló euróövezethez tartozó tagállamok esetében.

A negyedik kérdés az Európai Tanács által 2010 márciusában az Unió gazdasági kormányzásának javítása érdekében létrehozott munkacsoportra vonatkozik. A Bizottság konstruktívan fog együttműködni az Unió érdekében és teljes mértékben tiszteletben tartva kezdeményezési jogát. A múlt heti közlemény már jelentős hozzájárulást jelent a munkacsoporthoz. Az Európai Parlament ebben az összefüggésben nyilvánvalóan igen fontos érintett fél az EU gazdasági kormányzásának reformjában. Munkáján és jelentésein keresztül a releváns bizottságokban – különösen a gazdasági válsággal foglalkozó bizottságokban – a Parlament már most értékes hozzájárulást biztosít a munkacsoport határozataihoz.

Az ötödik és egyben utolsó kérdés a bizalomról szól, amit újra kell építeni az európai bankokban, a pénzügyi piacokon és az európai projektben általánosságban. Ezt csak igen gyorsan összefoglalom, mivel tág témáról van szó. Azt hiszem, három lényeges kiemelendő kérdés merül itt fel: először is a pénzügyi szabályozás fontossága a biztonságosabb pénzügyi rendszer kialakításában; másodszor a költségvetési stabilitási szabályok nagyon világossá, átláthatóvá, és mindenki számára érthetővé tétele; harmadszor pedig Európa növekedési potenciáljának helyreállítása. Ezért játszik az Európa 2020 e tekintetben is fontos szerepet. Ezen elemek – álláspontom szerint – egyformán fontosak az európai projektbe vetett bizalom helyreállításához.

Ez át is vezet az Európa 2020 stratégiára vonatkozó két kérdéshez. A tavaszi Európai Tanács következtetéseinek megfelelően – különösen az Európa 2020 stratégia kiemelt céljai vonatkozásában – a Bizottság munkába fogott a tagállamokkal a kiemelt célokat alátámasztó nemzeti célok meghatározásán. E munka megkönnyítése érdekében a Foglalkoztatási Bizottság Indikátorok csoportja két alternatív technikai megközelítést dolgozott ki, amelyek megmutatják, hogy az egyes tagállamoknak mit kellene tenniük ahhoz, hogy az EU elérje a foglalkoztatási mutatóval kapcsolatos 75%-os célt.

Április utolsó és május első hetében a Bizottság és az Elnökség kétoldalú tárgyalásokat folytatott a stratégia lehetséges nemzeti célkitűzéseire vonatkozó kiinduló elképzelések cseréje céljából. A tárgyalások igen gyümölcsözőek voltak és lehetővé tették számunkra, hogy egy első benyomást szerezzünk a tagállamok álláspontjával kapcsolatban és megértsük az egyes tagállamokra jellemző igen sajátos gazdasági körülményeket. A kétoldalú tárgyalások megmutatták, hogy a legtöbb tagállam erősen támogatja a kiemelt célt és készen áll arra, hogy ambiciózus nemzeti célokat határozzon meg a tavaszi Tanács által meghatározott kiemelt cél elérése érdekében. A Bizottság a tárgyalások átfogó végeredménye alapján összesíteni fogja az eredményeket, amelyek a május és június hónapokban különböző összetételben összeülő Tanács számára fontos adatokat jelenthet majd. Amennyiben eltérések vannak az uniós célok és a nemzeti célok összege között, folytatni kívánjuk majd a tárgyalásokat a tagállamokkal, hogy lássuk, nemzeti vagy uniós szintű cselekvés révén hogyan lehetne közelíteni az Uniót a célokhoz. Az Európai Tanács azt mondta, a további munka alapján júniusban felül fogja vizsgálni a kiemelt célt.

Különösen sok érdek fűződik ahhoz, hogy – ha megengedik – némi magyarázatot fűzzek a szegénységre vonatkozó célhoz. A tavaszi Tanács felkérte a Bizottságot, hogy segítsen a tagállamoknak megfelelő indikátorokat találni, amelyek alátámasztják a társadalmi befogadásra vonatkozó uniós kiemelt célt különösen a szegénység csökkentése révén. Az egyes tagállamok fenntartásainak meghallgatását követően a Bizottság elkészített egy lehetséges kompromisszumos javaslatot. A javaslat a három főbb uniós szegénységi indikátoron alapul, nevezetesen: a szegénység kockázata; anyagi nélkülözés; és az aktív kereső nélküli háztartások száma. Ezek együttesen tükrözik a szegénység sokarcú természetét és a tagállamokban tapasztalható helyzetek spektrumát. Míg számos delegáció támogatását fejezte ki a Bizottság javaslatával kapcsolatban a szociális védelemmel foglalkozó bizottságban, van, aki ragaszkodik a munkaerő-piaci dimenzió feltüntetéséhez a meghatározott uniós célban. A Bizottság aktívan kutatja a lehetséges megoldásokat.

A kormányzással kapcsolatban szeretném megnyugtatni Önöket, hogy nagy becsben tartjuk az Önök hozzájárulását és szerepét az új stratégiában. Barroso elnök úr világossá tette ezt, hogy a Parlament bevonása az Európa 2020-ba az egyik legfontosabb célja a második ciklusa során. Minden tőlünk telhetőt megteszünk annak érdekében, hogy a Parlamentnek idén elegendő ideje legyen véleményt alkotni. Személy szerint teljes mértékben elkötelezett vagyok az iránt, hogy a folyamatban minden lehetséges módon segítsük Önöket. Minden uniós intézmény támogatására szükségünk van, ha minden szükséges politikai támogatást magunk mögött kívánunk tudni és sikerre kívánjuk vinni a stratégiát.

Az oktatással és képzéssel kapcsolatban – ami az Európa 2020-ra vonatkozó második kérdés témája – a következőket szeretném elmondani. A Bizottság már a 2008. novemberi gazdaságélénkítési terv idején felhívta a tagállamokat, hogy tartsák fenn az oktatásra és képzésre fordított beruházásokat, és ezt a fókuszpontot továbbra is fenntartjuk. Általában véve a tagállamok kedvezően reagáltak arra a felhívásra, hogy a gazdaságélénkítő intézkedéseket a jövőbeni növekedés erőforrásaiba történő intelligens befektetésekre célozzák. Számos kormány sem a hallgatói támogatást, sem pedig a beiratkozó hallgatók létszámát nem csökkentette. Épp ellenkezőleg, számos élénkítő program tartalmaz intézkedéseket az oktatásban – különösen a felsőoktatásban – való részvétel bővítésével kapcsolatban. A 2010. évre bejelentett oktatási költségvetések a válság ellenére változatlanok maradtak, vagy növekedtek számos tagállamban. Más országokban érzékeljük ugyanakkor az oktatási költségvetések tervezett csökkentésére utaló jeleket.

Észben kell tartanunk, hogy egyes kormányok már a válság kirobbanása előtt terveztek – és néhány esetben már végre is hajtottak – általános megszorításokat az költségvetésekben. Számos ilyen megszorítás érinti az oktatást. Más tagállamok megoldásokat keresnek a finanszírozási források diverzifikációjával kapcsolatban. A Bizottság továbbra is gondosan figyelemmel kíséri ezt a kérdést. Egyes országokban csak most fognak feltűnni a pénzügyi korlátok. Figyelemmel fogjuk kísérni az általános állami költségvetéseket, valamint a beruházások hatékonyságát.

Európai szinten és a meglévő többéves pénzügyi kereten belül, a Bizottság elsőbbséget kíván biztosítani az Európa 2020 célkitűzéseket támogató cselekvéseknek. A Bizottság által nemrég elfogadott 2011. évi költségvetés-tervezetben prioritásként szerepel a gazdasági fellendülés fokozása, az európai ifjúságba történő befektetés, valamint a holnap infrastruktúrájának felépítése. A „Mozgásban az ifjúság” elnevezésű kiemelt kezdeményezés támogatása az „Egész életen át tartó tanulás” és a „Fiatalok lendületben” programok, valamint a „Marie Curie” és az „Erasmus vállalkozóknak” cselekvések erősítését jelenti.

Ne felejtsük el, hogy e területen a strukturális alapokon keresztül is beavatkozunk. A 2007 és 2013 közötti időszakra 76 milliárd eurós költségvetéssel rendelkező Európai Szociális Alap fiataloknak segít az oktatási rendszerből átlépni a munka világába. Segítséget nyújt továbbá a képességek megújítása és bővítése érdekében az oktatásba való visszatéréshez. Az Európai Szociális Alap kedvezményezettjeinek mintegy harmada fiatal. Az Alap elkülönít továbbá mintegy 8,3 milliárd eurót – a teljes költségvetésének nagyjából 11%-át – a tagállamok oktatási és képzési rendszereinek reformjára.

Mindez azt mutatja, hogy az Európa 2020 stratégia megerősíti a tudásalapú gazdaság koncepcióját és azt, hogy annak középpontjában az oktatás és képzés áll. Biztosítani fogjuk, hogy meglegyenek a céljaink eléréséhez szükséges erőforrások.

  David Casa (PPE) . – (MT) Aggodalomra ad okot, hogy a gazdasági válság hosszú távú utóhatásokkal jár majd. A népesség életkorának növekedésével a tagállamok számára egyre nagyobb kihívást jelent majd a társadalmi jólét területén a fenntarthatóság biztosítása. Bár megértem az állami kiadási szükségletek diverzifikációjára irányuló szükséget ahhoz, hogy Európa megvalósítsa a 2020 jövőképet, azt is gondolom, hogy e kiadásoknak a nemzeti költségvetési politika részét kell képezniük. A születési ráta visszaesése és az egyre öregedő népesség politikai változtatásokat tesz szükségessé, ha biztosítani kívánjuk a költségvetés fenntarthatóságát. A nyugdíjszükségletek és orvosi ellátás iránti igény növekedését is figyelembe kell vennünk.

A demográfiai változások szerkezetével kapcsolatban az Európai Uniónak idősebb polgárok számára kialakított motivációs stratégiára van szüksége ahhoz, hogy hosszabb ideig a munkaerőpiacon tartsa őket. Elengedhetetlen, hogy fontolóra vegyünk ilyen stratégiákat az egyes tagállamok közötti konkrét követelmények fényében. Nem alkalmazhatunk egyenmegoldásokra alapuló politikát. Minden eset egyéni figyelmet érdemel. Következésképpen, alapvető fontosságú, hogy több munkavállaló legyen a munkaerőpiacon, és hogy növeljük a lehetőségeket a magas szintű munkavállalásra. Ez nemcsak a társadalmi szolgáltatásoktól való függőséget fogja csökkenteni, hanem nagyobb számú hozzájárulót is biztosítani fog az ilyen rendszerek számára.

A munkahelyekkel és képzéssel kapcsolatban elengedhetetlen, hogy az Európai Unió az aktív és befogadó foglalkoztatásra összpontosítson, vagyis használja ki a munkaképes emberekben – különösen nőkben – rejlő teljes potenciált, hogy elősegítse a munka világától leginkább elidegenedettek integrációját és lássa el őket azokkal az eszközökkel, amelyek segítségével sikert érhetnek el. Biztos úr, miután néhány hete már betöltjük az általunk elfoglalt posztokat, ideje volna felgyűrni az ingujjunkat és munkához látni, hogy elérjük ezeket a célkitűzéseket, amelyek növelik majd a foglalkoztatást az Európai Unióban.

  Ole Christensen (S&D) . – (DA) Elnök úr, napról napra munkahelyek ezrei vesznek el Európában, és az Európa 2020 stratégia lenne az Unió válasza az e téren előttünk álló kihívásokra és arra, hogy hogyan tarthatjuk fenn és erősíthetjük a versenyképességünket, hogy növekedést érjünk el és több munkahelyet hozzunk létre. El kell döntenünk, hogy milyen úton kívánunk haladni: vagy az alacsony fizetések és szegényes munkafeltételek alapján, vagy a tudás és a képességek, a minőségi zöld munkahelyek és tisztességes munkafeltételek alapján kelünk versenyre a munkaerőpiacon.

E tekintetben némileg aggasztó látni, hogy a Bizottság kiegyensúlyozatlanul összpontosít a rugalmas biztonság koncepcióján belül a rugalmasságra. Így nem fogunk elérni semmit. Az embereknek biztonságban kell lenniük ahhoz, hogy rugalmasak legyenek. Szükség van valamilyen támogatási formára, amire az emberek támaszkodhatnak, ha elveszítenék munkahelyüket. További képzést kell nyújtani, hogy az emberek a legjobb munkalehetőségek felé mozdulhassanak el a munkaerőpiacon. Beruházásokra van szükség a tagállamokban, de olyan beruházásokra, amelyek hosszú távon megtérülnek.

A Bizottságnak többet kell tennie a szociális dömping kezelésével kapcsolatban. Mindenkinek, aki egyik országból a másikba költözik egy munkahely miatt, az új országukban irányadó feltételek szerint kell dolgoznia. A Bizottságnak biztosítania kell, hogy mindenkire kiterjedjenek a migráns munkavállalókra vonatkozó szabályok – az uniós szinten alkalmazandó szabályok alapján –, és hogy a belső piac szabályai ne kerüljenek előtérbe a munkavállalók jogaira irányadó szabályokkal szemben.

  Marian Harkin (ALDE) . – Elnök úr, annyit szeretnék csak mondani, hogy a ma délutáni vita tükrözi a Parlament készségét – sőt, ragaszkodását –, hogy teljes mértékben részt vegyen ebben a folyamatban. A korlátozott időmre való tekintettel csak három rövid gondolatot szeretnék kifejteni. Támogatom Rehn biztos úr kijelentését – és természetesen Andor biztos úr mai kijelentését – a tagállamok költségvetésének alapos ellenőrzésével kapcsolatban. Volt, amikor úgy tűnt, hogy az euróövezet és az EU, mint szervezet, lehet, hogy nem éri meg a 2020-as évet. Annak biztosítása érdekében tehát, hogy ne csak fennmaradjunk, hanem prosperáljunk, elengedhetetlen, hogy a tagállamok teljesítsék a már megtett vállalásaikat és ígéreteiket. Bezárni az istálló ajtaját, miután a ló már elszaladt, mindig is hatástalan gyakorlat volt.

Másodszor, az tagállamok és az EU az elmúlt 18 hónapban szinte kizárólag a pénzügyi intézmények stabilizációjára összpontosítottak. Valóban, csak azzal foglalkoztunk. Bár ez tényleg fontos kérdés, számos polgár elvesztette a bizalmat és úgy érzi, magára hagyták. Támogatást várnak a tagállamoktól és azt várják az Uniótól, hogy olyan keretrendszert dolgozzon ki, amely elősegíti a munkahelyteremtést, a vállalkozást, és a kkv-k támogatását, de e keretrendszernek mindenekelőtt össze kell kötnie a gazdasági növekedést a tisztességes munkahelyek teremtésével és a polgárok – különösen a szegénységi küszöb alatt élők – jólétének javításával.

Végül pedig, komoly válság van a fiatalok munkanélkülisége terén. A Bizottság által tegnap kiadott dokumentum megerősítette, hogy a fiatalok közötti munkanélküliségi ráta az Unióban 20%, ami vagy az általános munkanélküliség mintegy kétszerese. Ez a válság pontosan ugyanolyan valós és fenyegető, mint a gazdasági válság, és – bár hallottam a biztos úr észrevételeit a fiatalokkal kapcsolatos kezdeményezésekkel kapcsolatban és üdvözlöm azokat – valódi koordinációra van szükség a tagállamok között és a tagállamokra gyakorolt erős hatásra, hogy ezeket a kezdeményezéseket konkrét munkahelyekké változtassák.

  Janusz Wojciechowski (ECR) . – (PL) A 2020 stratégia ambiciózus célkitűzéseket tartalmaz, amelyekkel nehéz vitába szállni, azonban a célkitűzések úgy vannak meghatározva, mintha az Európai Unió már gazdag lenne és gondtalan, egyetlen gondolata pedig az lenne, hogy sikeres jövőt építsen fel. Időközben azonban tudjuk, hogy sok dolog miatt van okunk aggodalomra és, mindenekelőtt számos különbség van a gazdag és szegény európai országok és régiók fejlettségi szintje között.

Megdöbbenéssel állapítom meg, hogy a stratégia prioritásai között nincs hely a mezőgazdaság fejlesztésére, miközben tudjuk, hogy végső soron 2050-re a világ élelmiszergyártását 70%-kal növelni kell, mivel egyre több ember van a világon és egyre kevesebb területet használunk mezőgazdasági termelésre. Nehéz megérteni, hogy a stratégia miért nem tekinti prioritásnak a mezőgazdaság fejlesztését.

A mezőgazdaság élelmiszer-biztonságot jelent, a mezőgazdaság ökológiai biztonságot jelent, és ezek a dolgok igen fontosak számunkra és a jövő generációi számára. Nem tudok felelős fejlesztési stratégiát elképzelni az Európai Unió számára, amely nem foglalkozik az európai mezőgazdaság fejlesztésével.

  Georgios Koumoutsakos (PPE) . – (EL) Elnök úr, mielőtt a 2020 stratégiáról beszélnék, azt hiszem, válaszra van szükség az egy vagy két képviselő által felvetett gondolatok tekintetében a görög jobbközép pártnak a görög gazdaság támogatási mechanizmusával kapcsolatos álláspontja tekintetében. Egyes pontokat tisztáznunk kell. A mi pártunk soha nem ellenezte az európai támogatási mechanizmust Görögország számára. A mi pártunknak mindössze van egy felfogása arról, hogy milyen intézkedéseket kellett volna alkalmazni. A most alkalmazott intézkedések minden bizonnyal mély recessziót, stagflációt fognak okozni, ezen intézkedésekről pedig maga a kormány döntött minden előzetes információ hiányában és anélkül, hogy más görög politikai pártokkal vagy a görög társadalommal megállapodás jött volna létre. A kormánytöbbség elzárkózott minden előzetes megállapodástól, amelyek széles körű és szükséges politikai és társadalmi jóváhagyáshoz vezethettek volna. Ismétlem, az Új Demokrácia párt nem ellenezte az Európai Unió és a Nemzetközi Valutaalap európai támogatási mechanizmusát. Tiszteletben tartjuk partnereink minden egyes euróját és hálásak vagyunk a támogatásukért. Ezért támogattunk felelősségteljesen egy másmilyen, hatékonyabb politikai csomagot. Támogatjuk a szigorú pénzügyi fegyelem és növekedési politika szükségességét, hogy Görögország ki tudjon törni a mély recesszió és a vágtázó infláció ördögi köréből, amelynek katasztrofális következményei vannak a görög társadalom és gazdaság számára, végső soron pedig kedvezőtlen hatása Európa számára.

A gazdasági válsággal és a 2020 stratégiával foglalkozó vitánkkal kapcsolatban azt gondolom, elérkezett a meghatározott cselekvések és kézzelfogható eredmények ideje. Elég volt a beszédből. Ez a felszólalásom lényege. Mindent csak egyszerűen. Az euró az európai integráció történelmi sikere, amit meg kell védenünk és meg kell mentenünk. Ezért van szükség erős pénzügyi és gazdasági kormányzásra, mert ezen 2020 stratégia nélkül, azt a bukás és a lisszaboni stratégia által bevezetett precedens követésének veszélye fenyegeti.

(A felszólaló a 149. cikk (8) bekezdése szerint hozzájárult egy kék kártyával jelzett kérdés megválaszolásához.)

  Marc Tarabella (S&D) . – (FR) Koumoutsakos úr, magának aztán van bőr a képén! Az imént szólalt fel a görög kormánnyal és azzal kapcsolatban, hogy a kormány nem konzultált Önnel, a különböző pártokkal, vagy a civil társadalommal az intézkedések végrehajtása előtt. Annak ellenére, teszem hozzá, hogy a jelenlegi görög kormány semmilyen formában nem felelős a helyzetért. A spekulánsok áldozata, akiket néhány perc múlva felszólalásomban kritizálni fogok. Ugyanakkor az is kötelességem, hogy kiemeljem egyrészt az előző kormány felelősségét, amely sok-sok éven keresztül meghamisította az adatokat, másrészt azt a tényt, hogy az Ön pártja volt hatalmon legalább két parlamenti cikluson keresztül. Ezért úgy gondolom, hogy a felelősség inkább Görögországot terheli, a politikai felelősség pedig az Ön pártját. Van válasza erre a kérdésre, Koumoutsakos úr?