Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2010. május 20., Csütörtök - Strasbourg

8. A szavazáshoz fűzött indokolások

A szavazáshoz fűzött szóbeli indokolások

Jelentés: Louis Grech (A7-0132/2010)

  Peter Jahr (PPE) . – (DE) Elnök úr, nagy örömömre szolgál, hogy megemlítették a kis- és középvállalkozásokat (kkv-k) az egységes piac fogyasztók és polgárok számára való megvalósításáról szóló jelentésben. A 46. bekezdés helyesen megállapítja, hogy e vállalkozások legnagyobb problémája a finanszírozáshoz való hozzáférés. Ez így igaz, mivel még mindig könnyebb eurómilliókat előteremteni egy fedezeti alaphoz, mint 100 000 eurós kölcsönt szerezni egy kisvállalkozás számára.

Mindezek figyelembevételével azt szeretném, hogy a jelentés ne csupán azt írja le, hogy ideális esetben minek kellene történnie, hanem konkrét cselekvésre is felszólítaná a Bizottságot.

Jelentés: Pál Schmitt (A7-0108/2010)

  Miroslav Mikolášik (PPE) . – (SK) Az egyetemek és az üzleti világ szereplői közötti szorosabb párbeszéd, véleményem szerint, hozzá fog járulni a gazdasági növekedéshez. Óriási aggodalommal tölt el a fiatalok körében tapasztalható egyre növekvő munkanélküliség. A foglalkoztatást övező bizonytalanság, amellyel a fiatalok szembesülnek, gyakran elveszi a kedvüket a családalapítástól, vagy arra kényszeríti őket, hogy időben nagyon kitolják azt, ami Európa demográfiai átalakulását tekintve végső soron kedvezőtlenül hat a gazdasági és társadalmi szférára.

A párbeszédnek ennélfogva olyan intézkedéseket kell felölelnie, amelyek segítik a fiatalok munkaerőpiacra való belépését, és amelyek hozzásegítik őket képességeik teljes körű kiaknázásához. További témák lehetnének, hogyan használjuk az oktatást mint a szegénység, az egyenlőtlenség és a társadalmi kirekesztettség leküzdésének eszközét, különös tekintettel a valamilyen fogyatékkal élőkre. Az általam felsorolt okokból kifolyólag támogatom a javaslatot.

Jelentés: Rebecca Harms (A7-0142/2010)

  Seán Kelly (PPE) . – (GA) Elnök úr, én e jelentés mellett voksoltam, és most ez volt a helyes döntés.

Ami azonban az atomenergiát általában véve illeti, szeretném elmondani, hogy ez számos polgár számára zavarba ejtő téma, és az én hazámban a sellafieldi és a csernobili katasztrófák következtében majdnem mindenki atomenergia-ellenes. Ennek megfelelően javaslom, hogy a Bizottság vizsgálja meg az atomenergia előnyeit és hátrányait, és hogy jelentessen meg egy erről szóló kiadványt, lehetőséget adva az embereknek, hogy az érzelmeik helyett az igazság alapján alkothassanak véleményt.

Végezetül, szeretnék gratulálni Önnek, elnök úr, az elnöki tisztségének első napján végzett nagyszerű munkájához.

  Sergej Kozlík (ALDE) . – (SK) Az Európai Közösség pénzügyi segítséget nyújt Litvániának, Szlovákiának és Bulgáriának azon törekvéseik támogatása céljából, hogy megfeleljenek az első generációs atomerőművek működésből való kivonásával kapcsolatos kötelezettségeiknek. A működésből való kivonás pénzügyi támogatása, amelyben Bulgária 2009-ig részesült, leginkább az előkészületeket szolgálta. A támogatás javasolt folytatása arra szolgál, hogy a támogatás segítségével Bulgária tovább működtethesse, valamint biztosíthassa a biztonságot és karbantartást…

(A felszólalót félbeszakítják)

Kozlík úr, nem változtathatja meg nyilatkozatának témáját.

Jelentés: Liem Hoang Ngoc (A7-0147/2010)

  Peter van Dalen (ECR) . – (NL) Elnök úr, az előadó által a jelentés mellé benyújtott néhány módosítás egyszerűen elképesztő. Az előadó azt javasolja, hogy hagyjunk ki minden olyan megfogalmazást, amely a rendezett államháztartásról, a lezárandó Stabilitási és Növekedési Paktum megsértéséről és a paktum szigorú végrehajtásának fontosságáról szól, és 250 képviselőtársam támogatta is őt ebben. Megdöbbentő!

Az előadó és az őt támogató 250 képviselő célja az, hogy lerombolják a gazdaságot. Hogy lehetséges az, hogy még mindig van 250 képviselő, aki nem hajlandó addig nyújtózkodni, ameddig a takarója ér? Kétszázötven európai parlamenti képviselő képtelen megérteni, hogy a bőség földje nem létezik! Egyetlen tagállam sincs, amelynek ne kerülne könnyes, véres verejtékébe, hogy ledolgozza tartozásait, hogy helyrehozza a pénzügyeit, és hogy új irányt vegyen.

Nyilvánvaló, hogy ez kemény üzenet, és nem fog egykönnyen lemenni a választók torkán. Ha azonban nem így cselekszünk, egész Európa csődbe megy! Az előadó által javasolt út receptnek tekinthető abban a vonatkozásban, hogyan tegyük tönkre rövid távon az államháztartás fenntarthatóságát. Szerencsére a javaslatait nem fogadták el.

  Vicky Ford (ECR) . – Elnök úr, én üdvözlöm az államháztartásról szóló jelentést. Lényegesen jobb, mint az első tervezet volt.

A nagy adósságállomány és hiány komoly gondot jelent úgy az Egyesült Királyságban, mint számos más tagállamban. Függetlenítenünk kell magunkat a fiskális ösztönzőktől és a mennyiségi könnyítésektől, nem szabad, hogy ezek jelentsék az általánosan elfogadott normát. Jelenleg arra kell összpontosítanunk, hogy csökkentsük a munkanélküliség magas szintjét, valamint a foglalkoztatást és a kkv-kat sújtó adóterheket. Csekély forrás áll rendelkezésünkre, és egyetértünk abban, hogy az elérhető pénzt a növekedést serkentő beruházásokra kell fordítani, úgymint a K+F-re, valamint a zöldebb és intelligensebb innovációra. Végül, nem bújhatunk el az egyre inkább elöregedő lakosság kérdése elől sem. Átlátható nyugdíjrendszerekre van szükség, amelyeket az államadósság szemrevételezésekor is figyelembe kell venni.

Van néhány kérdés a jelentésben, amelyekkel kapcsolatban kissé bizalmatlan voltam. Ilyen például, a migráció, amelyet nagy körültekintéssel kell kezelni. Megoldást nyújthat a munkaerőpiac bizonyos gondjaira, de szabályozni kell, és figyelembe kell venni a helyi tényezőket. Igen, egyetértek azzal, hogy az európai problémákra európai megoldást kell találni, ugyanakkor tisztában kell lennünk a világgazdasággal, és tiszteletben kell tartanunk nemzeti kormányaink alapvető feladatait is.

  Philip Claeys (NI) . – (NL) Én a Hoang Ngoc-jelentés ellen voksoltam, főként azért, amiért nemtörődöm módon a még további, Európába való tömeges bevándorlást propagálja.

Milyen messzire szakadhat el az Európai Parlament a való világtól? Városaink már most is nyögnek a kontrollálatlan, tömeges bevándorlás problémájának súlya alatt. Itt az ideje, hogy elvégezzünk az Európai Unión kívülről érkező bevándorlókra vonatkozó, európai uniós szintű költség-haszon elemzést. Néhány tagállam kormánya, amely már szembe találta magát ezzel a kérdéssel, elvetette, hogy kiszámolja a bevándorlás költségeit, és úgy tűnik, úgy gondolja, nem volna kívánatos alaposabban megvizsgálni ezt a kérdést. Hogy lehet ez?

Azokat a problémákat is figyelembe kell vennünk, amelyeket ez a fejlődő világban elő fog idézni, amely agyelszívást fog tapasztalni, és azt, hogy társadalmainak életereje Európába szivárog. Problémáik ezáltal még súlyosabbá válnak, ami pedig még nagyobb mértékű bevándorláshoz vezet majd.

Jelentés: Vincent Peillon (A7-0133/2010)

  Diane Dodds (NI) . – Elnök úr, én az Unió a Mediterrán Térségért elnevezésű kezdeményezésről szóló saját kezdeményezésű jelentés ellen szavaztam, számos okból kifolyólag.

Kétségtelen, hogy egy stabil mediterrán térség nagy nyeremény a szélesebb értelemben vett Európa számára. Mindazonáltal, olyankor, amikor a gazdasági légkör Európa-szerte veszélyes, egyáltalán nem helyénvaló, hogy a tisztelt Ház lenyelje azokat a költségeket, amelyekkel egy efféle terv jár. Az államfők nagyszabású találkozói, jó 40 fős titkárság és a járulékos csomagok nem éppen az efféle időkben szükséges takarékos gazdaságpolitikát jellemzik.

Ezenkívül elleneztem az 5. módosítást, amely arra tesz javaslatot, hogy az EU és Izrael közötti kapcsolatoknak a Preferenciális Gazdasági Társulási Megállapodás keretén belüli fejlesztése ne folytatódjon. Abban a kényes egyensúlyi helyzetben, amelyben Európának helyt kell állnia, egy efféle felhívás semmivel sem járul hozzá ahhoz, hogy Izrael bízhasson abban, hogy ez a Ház pártatlan közvetítőként lép fel.

  Bernd Posselt (PPE) . – (DE) Elnök úr, az 1980-as évek elején, fiatal újságíróként látogatást tettem Hassan marokkói királynál, akinek éppen akkor utasították vissza az Európai Unióhoz való csatlakozási ajánlatát. A látogatás után írtam egy cikket, amelyben javasoltam egy, a mediterrán térségeket összefogó közösség létrehozását. Abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy Otto von Habsburgnak dolgozhattam, aki azt mondta, hogy a Földközi-tenger sohasem elválasztotta Európát a szomszédjaitól, hanem épp ellenkezőleg: össze kell, hogy kapcsolja velük. Sarkozy elnök úrról írt életrajzában Jean-Paul Picaper azt írta, hogy a mediterrán térség uniójának ötlete a páneurópai mozgalomból fakadt.

Miért említem ezt? Mert szeretnék rávilágítani, hogy ez nem csupán a franciák hóbortja, ahogyan azt többen állítják, és nem is pénzkidobás, ahogy azt az előttem felszólaló mondta. A keleti partnerség után ez az Európai Unió legfontosabb külpolitikai eszköze. Pontosan ez az oka, miért kell biztosítanunk a megfelelő szintű tervezettségét és politikai struktúráját. Ez nem lehet csupán egy szabadkereskedelmi övezet, mert tudjuk, hogy a mediterrán térség, ahogy Churchill mondta – és ezt a megjegyzést brit képviselőtársaimnak címzem –, Európa sebezhető pontja. Tennünk kell róla, hogy a jövőben változzon a helyzet.

Jelentés: Evgeni Kirilov (A7-0123/2010)

  Tunne Kelam (PPE) . – Elnök úr, én támogattam a jelentés eredeti 12. bekezdését, amely aggodalmát fejezte ki az etnikai tisztogatás miatt, amely előjátékul szolgált ahhoz, hogy Oroszország elismerje a két bábállamot, Dél-Oszétiát és Abháziát. Javaslatom célja Oroszország felszólítása volt, hogy késedelem nélkül tartsa be fegyverszüneti ígéreteit, és hogy azonnal tegye lehetővé, hogy az Európai Unió Polgári Megfigyelő Missziója (EUMM) bejusson Dél-Oszétiába és Abháziába. Teljesen elfogadhatatlannak és megalázónak tartom, hogy az EU képviselőinek engedélyért kell folyamodniuk e két entitás eléréséhez, holott erről már megállapodás született. Mindezek fényében egy Oroszországhoz intézett felhívás, miszerint tartsa tiszteletben a Grúz Köztársaság szuverenitását és integritását, sajnálatos módon semmilyen tekintéllyel nem bír.

A szavazáshoz fűzött írásbeli indokolások

Jelentés: Louis Grech (A7-0132/2010)

  Sophie Auconie (PPE) írásban. – (FR) A belső piac és az euró két valódi védőpajzs az Európai Unió számára abban a pénzügyi, költségvetési, gazdasági és társadalmi viharban, amelyet a 27-ek jelenleg elszenvednek. Én a jelentés mellett szavaztam, mert megerősíti a belső piac kulcsfontosságú szerepét, és remek áttekintést ad jelenlegi érdekeltségeinkről (költségvetési koordináció, az oktatás és a kutatás fejlesztése, a kkv-k támogatása, a SOLVIT és az Európai Vállalkozói Hálózat megerősítése és elérhetővé tétele). Ez egy reflexió, és egyben úti garancia, amely tökéletesen kiegészíti Monti professzor „Új stratégia az egységes piac számára” című jelentését, amelyet nemrég nyújtott be az Európai Bizottság elnökének, José Manuel Barrosónak.

  Zigmantas Balčytis (S&D) írásban. – Én megszavaztam ezt a jelentést, amely a belső piac jelenlegi hiányosságaival foglalkozik. A gazdasági és pénzügyi válság nagymértékben megakasztotta az egységes piac integrációs folyamatát. Nem szerencsés végignézni, ahogy újból erőre kap a nemzeti szintű gazdasági protekcionizmus, amely a belső piac széteséséhez vezethet. A kkv-k nagy számban hagyják el a piacot, mert a válság kezdete óta csak rendkívül korlátozottan jutnak finanszírozáshoz. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a kkv-k alapvetően fontos részét képezik az európai gazdaság gerincének, és hogy ők a gazdasági növekedés és társadalmi kohézió legfőbb motorjai. A tagállamoknak nagyobb erőfeszítéseket kellene tenniük az európai kisvállalkozói intézkedéscsomag végrehajtása, valamint a bürokrácia és a kkv-k működését nehezítő egyéb adminisztratív akadályok megszüntetése érdekében.

  Nikolaos Chountis (GUE/NGL) írásban. – (EL) Én e jelentés ellen voksoltam, mert olyan dolgokat támogat, amelyek súlyos terheket jelentenek a valódi, járható növekedés, valamint általában véve az EU munkavállalói és fogyasztói szempontjából. Először is, az előadó nem csupán helytelen következtetéseket von le; már a kiindulópont is helytelen, amely alapján megfogalmazza javaslatait, tekintve, hogy azt állítja: „az egységes európai piac, az euróövezettel egyetemben, a legjobb példája annak, mint jelent valójában az EU gazdasági integrációja és egysége, és bizonyos, hogy az EU polgárai számára ez az európai integráció legláthatóbb eredménye”. Az előadó megfeledkezik az alapvető társadalmi és politikai unió hiányáról, és nem vesz tudomást arról, hogy az euróövezet számos országában milyenek is napjainkban a valós körülmények.

Külön kiemeli a szociális piacgazdaság homályos fogalmát, amely gyakorlatilag a piacnak a szociális politika utolsó maradványai árán történő liberalizációját jelenti. Az előadó továbbá teljes mértékben átveszi a versenyképesség és az Európa 2020 stratégia filozófiáját, amely nem pusztán alaptalan, de még több negatív következménnyel fog járni Európa lakosai számára.

  Vasilica Viorica Dăncilă (S&D) írásban. – (RO) Mindannyian tudjuk, hogy az Európa 2020 stratégiát azzal a céllal indították útnak, hogy segítse az Európai Unió jelen gazdasági válságból való kilábalását, és hogy felkészítse annak gazdaságát a következő évtizedre. Ebből az okból kifolyólag úgy vélem, hogy az EU 2020 stratégiának reális célokat kell kitűznie ahhoz, hogy 2020-ra megvalósíthassa a zöld, tudásalapú szociális piacgazdaságot és a fenntartható fejlődést. Másik célkitűzés, hogy munkahelyeket kell teremteni a mezőgazdasági és a környezetvédelmi ágazatban, mivel az egységes európai piacnak az Európa 2020 stratégia alapját kell képeznie, amely meg tud küzdeni a gazdasági növekedés és a fogyasztóvédelem kihívásaival.

  Edite Estrela (S&D) írásban. – (PT) Én e jelentés mellett szavaztam, mert amellett érvel, hogy az egységes piac nem csupán a gazdasági nézőponthoz kapcsolódik. Az egységes piac megújítása során elengedhetetlen annak biztosítása, hogy egy holisztikus és közös megközelítés érvényesüljön, amely révén a megújult egységes piac teljes mértékben integrálja a fogyasztók és polgárok céljait, különösen azokat, amelyek gazdasági, társadalmi, egészségügyi és környezetvédelmi kérdésekkel kapcsolatosak.

  Diogo Feio (PPE) írásban. – (PT) A belső piac, valamint a hozzá kapcsolódó intézkedések lehetővé tették az európai lakosság számára, hogy könnyebben hozzáférjen az árukhoz és szolgáltatásokhoz, azok nagyobb választékához, alacsonyabb áron. A belső piac elvei azt jelentik, hogy az európai fogyasztók több információhoz jutnak hozzá, és jobban védik a jogaikat, de bennem egyre inkább tudatosulnak a kötelezettségeik is. Ezen okból kifolyólag a belső piac valósága nem statikus, hanem dinamikus. Olyan valóság ez, amely folyton változik globalizált világunkban; továbbra is gondolkodnunk kell azon, hogyan fejlesszük és javítsuk a végrehajtását. Egyetértek az előadóval, és szeretném hangsúlyozni, milyen nagy jelentősége van az Európai Unió belső piacának magában az európai integrációban, a nagyobb társadalmi kohézióban, a fenntartható fejlődésben, a versenyképességben, valamint a gazdasági növekedésben, amelyek együttesen tesznek bennünket képessé arra, hogy szembenézzünk a jövő fejleményeivel, és hogy versenybe szálljunk a globalizált piacon.

  José Manuel Fernandes (PPE) írásban. – (PT) Egy integrált, teljesen működő egységes piac létrehozása olyan folyamat, amely elkerülhetetlen a mélyebb európai integráció, társadalmi kohézió, a gazdasági növekedés és az EU fenntartható fejlődése szempontjából. A gazdasági válság azonban kétségtelenül nyomot hagyott a lakosság és a fogyasztók egységes piacba vetett bizalmán. Fontos, hogy az európai közvélemény lássa az egységes piac fontosságát, azt, miként működik, és legfőképpen azt, milyen előnyökkel jár a lakosság, a fogyasztók, valamint a kis és közepes méretű vállalkozások számára. Az egységes piac felélesztése azt jelenti, hogy a különböző érintett feleknek egy közös, holisztikus megközelítést kell magukévá tenniük, amely egy megújult egységes piacon belül fogja össze a fogyasztók és a lakosság céljait, különösen azokat, amelyek gazdasági, társadalmi, egészségügyi és környezetvédelmi kérdésekkel kapcsolatosak. Ezt az egységes piac konszolidációját célzó új programot figyelmesen ellenőrizni kell, hogy becsülje a társadalmi igazságosságot, garantálja a piac integritását, ösztönözze az innovációt és segítse az egy új, digitális korszakba való átlépést. Ezek a nélkülözhetetlen intézkedések juttathatják versenyelőnyhöz az egységes piacot a világ főbb gazdaságaival szemben. Ahhoz, hogy bizalmat teremtsünk ezzel az egységes piaccal kapcsolatban, biztosítanunk kell a fogyasztók védelmét, valamint a lakosság szociális és környezetvédelmi szükségleteit.

  Bruno Gollnisch (NI) írásban. – (FR) Csodálom az előadót, amiért a legnagyobb komolysággal és nevetés nélkül képes volt leírni, hogy az egységes piac és az euró volt Európa védőpajzsa azon mély válság alatt, amelyen az elmúlt két évben keresztülmentünk. Semmi sem védett bennünket, és legkevésbé Brüsszel Európája. Sőt, ez teremtett meg minden feltételt ahhoz, hogy minden létező teher ránk szakadjon: a szabad, globális tőkemozgás, a közszolgáltatások és a szociális védelmi rendszerek lebontása, a foglalkoztatás bizonytalanságának fokozódása, valamint az, hogy a monetáris politika egy központi bank kezébe került, amely viszont közönyös a tagállamok gazdasági szükségletei iránt. Ezek a következményei az 1992. óta befejezetlenül maradt egységes piac létrehozásának. Ez a piac bizonyos tehetetlenségi elem is, egy olyan felesleges dolog, amit mindig figyelembe kell venniük a tagállamoknak, ha szeretnék kézbe venni a dolgaikat. Ami az eurót illeti, azt hiszem meg kellene kérdeznünk a spekulációtól szenvedő államokat, hogy mit gondolnak az euró védelmi kapacitásáról. Ma az euró önmagában véve is a válság egyik kiváltó tényezője.

  Małgorzata Handzlik (PPE) írásban. – (PL) A közös európai piac az európai uniós integráció egyik fontos eredménye. Számos lehetőséget biztosít polgáraink, valamint kis- és középvállalkozásaink számára.

Az Európai Unió piacára vonatkozó stratégiáról és a piac jövőjéről szóló jelentésében, amelyet múlt héten tett közzé és terjesztett elő, Mario Monti professzor úr világosan rámutat, hogy a polgároknak és a fogyasztóknak a közös piac legfőbb kedvezményezettjei közé kell tartozniuk. A piac nem mindig kedvező számukra. Ezért a további jogalkotási javaslatok kidolgozásakor az ő szempontjaikat a lehető legnagyobb mértékben figyelembe kell venni. Meg kell próbálnunk biztosítani azt, például, hogy az olyan kérdések, mint a szakmai képesítések elismerése, a szolgáltatásokról szóló irányelv megfelelő alkalmazása, az e-kereskedelem, a kis- és középvállalkozások, valamint a fogyasztóvédelem mind prioritást élvezzenek a közös piac további építése során.

Amint azt Monti Professzor nagyon helyesen megállapította, bár érezhető némi fásultság a tagállamok részéről az EU-piacot illető kérdésekkel kapcsolatban, ahogy az elmúlt hónapok válsága megmutatta, most nagyobb szükségünk van egy erős közös piacra, mint valaha. Ezért üdvözlöm Grech úr jelentését, amely elkészítésében nekem is volt szerencsém részt venni, és amely a mi mondandónk volt a fogyasztók és a polgárok EU-piaci kérdésével kapcsolatban.

  Eija-Riitta Korhola (PPE) írásban. – Ez a jelentés nem születhetett volna a jelenleginél kritikusabb időpontban. A jelenleg is tartó pénzügyi válság bizalmatlan légkört teremtett, és vitákhoz vezetett a kormányok protekcionista intézkedéseivel kapcsolatban. Hosszú távon ennek káros következményei lennének Európa gazdaságára nézve. Úgy vélem, van kapcsolat a gazdasági problémák és a belső piac megvalósítására való hajlandóság hiánya között. Grech úr helyesen hívja fel a figyelmet a jelentésében arra, hogy a polgároknak kell a belső piac középpontjában állniuk, és hogy a gazdaságnak kell a polgárokért dolgoznia, nem pedig fordítva. Monti úr „Új stratégia a belső piac számára” című jelentésében arra figyelmeztet, hogy a belső piac népszerűtlenebb, mint valaha, ám nagyobb szükség van rá, mint eddig bármikor. Én úgy hiszem, bátran kell cselekednünk, figyelembe véve az Unió polgárainak érdekeit, hogy újra élettel töltsük meg a belső piacot. Én megszavaztam a Grech-jelentést, bár véleményem szerint fektethetett volna nagyobb hangsúlyt a kkv-k helyzetére. Mindazonáltal, a lényeges, elfogadott módosításokkal együtt kiegyensúlyozott végeredmény született, és remélem, hogy ez jól átgondolt jogalkotási kezdeményezésekhez fog vezetni a Bizottság részéről.

  Nuno Melo (PPE) írásban. – (PT) Egy egységes piac létrehozása mindig is az EU egyik legfőbb célja volt, és továbbra is az. Egy jól működő egységes piac alapvető folyamat a további európai integrációhoz, társadalmi kohézióhoz, gazdasági növekedéshez és az Unión belüli fenntartható fejlődéshez. A közelmúltbeli gazdasági válság okán kétségek merültek fel azzal kapcsolatban, hogy milyen állapotban is van az egységes piac: egyesek amellett érvelnek, hogy jelenleg törékeny. Ha ez igaz, az roppant káros az egységes piac integrációs folyamatára, valamint magára, az Unió történelmére nézve. Nagyon fontos, hogy a jelen pillanatban találjunk egy olyan eszközt, amely egyértelműen és világosan tájékoztatja az európai közvéleményt arról, hogyan működik az egységes piac, valamint arról, milyen óriási előnyökkel jár mind a fogyasztók, mind a kis- és középvállalkozások számára. Ezek alapján adtam le szavazatomat.

  Franz Obermayr (NI) írásban. – (DE) Ez a jelentés nem a helyes irányba mozog. Most annak van itt az ideje, hogy védjük a különböző tagállamokban működő vállalatokat a globális pénzügyi válság hatásaitól, és hogy világos szabályozást vezessünk be a spekulánsok ellen és a szabad piaccal kapcsolatban. E helyett most a globalizált piac érdekében feláldozzuk a piacok, a vállalatok és az üzleti gyakorlatok közötti kulturális és gazdasági különbségeket. Ebből az okból kifolyólag én a jelentés ellen szavaztam.

  Robert Rochefort (ALDE) írásban. – (FR) Én megszavaztam Grech úr jelentését, amely az egységes piacnak a fogyasztók és a polgárok számára való megvalósításával foglalkozik. Ez a dokumentum valódi egyensúlyt teremt egyfelől a növekedést és munkahelyteremtést ösztönözni képes és a jövő főbb kihívásaira (úgymint a versenyképesség, a kutatás és fejlesztés, az iparpolitika, vagy a demográfiai és környezetvédelmim kérdések) integrált válasz adni képes nyitott gazdaság céljai, másfelől egy olyan gazdasági rendszer céljai között, amely kész megfelelni a fogyasztóvédelem, valamint azon szociális és környezetvédelmi biztosítékok kívánalmainak, amelyekre a polgároknak szükségük van. Gazdaságélénkítési stratégiánk kidolgozásakor nem szabad megfeledkeznünk a polgárokról és a fogyasztókról.

Európának ezenkívül egy olyan holisztikus megközelítést kell alkalmaznia, amely teljes mértékben integrálja polgárainak érdekeit és más horizontális intézkedési területeket, különösen az egészségügyi, szociális és fogyasztóvédelmi, munkaügyi, környezeti, a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos és a külpolitikai intézkedések terén. A jelentés sürgeti a Bizottságot, hogy nyújtson be olyan jogalkotási javaslatot, amely biztosítja egy megfizethető, célszerű és Európa-szerte elérhető kollektív jogorvoslati rendszer 2011 májusára való bevezetését, amit én támogatok.

  Carl Schlyter (Verts/ALE) írásban. – (SV) Ez a jelentés az idei év legjobb tartalommentes retorikája, ennélfogva nem tudom támogatni. Ettől eltekintve egyaránt tartalmaz jó és rossz javaslatokat, így hát tartózkodom.

Jelentés: Pál Schmitt (A7-0108/2010)

  Sophie Auconie (PPE) írásban. – (FR) Én az egyetemek és a vállalkozások közötti párbeszédről szóló jelentés mellett voksoltam, mert az a véleményem, hogy nélkülözhetetlen, hogy javítsuk az oktatás és a munkaerőpiac közötti kapcsolatot. Ez nem annak a kérdése, hogy a magánszektor kívánalmainak megfelelően orientáljuk a diákokat, hanem, hogy lehetővé tegyük a fiatalok számára, hogy kalkuláljanak a munka világának befolyásoló tényezőivel. Az egyetemek és a vállalkozások közötti kapcsolatokat erősíteni kell annak érdekében, hogy a diákok könnyebben munkához jussanak, valamint, hogy a vállalkozások könnyebben elfogadják a szokásostól eltérő karrierformákat.

  Zigmantas Balčytis (S&D) írásban. – (LT) Támogatom ezt az egyetemek és vállalkozások közötti aktív partnerségről szóló jelentést. Az egyetemek döntő szerepet játszanak a tudásalapú gazdaságra való áttérés sikerében, de a másik érdekelt fél, vagyis a vállalkozások és a kormányzati intézmények aktív részvételére is szükség van. A hatékony eredmények elérése érdekében az oktatási ágazatnak szerkezeti átalakításokra és modernizációra van szüksége, és a tanterveket is át kell alakítani és naprakésszé kell tenni, hogy kielégíthessék a munkaerőpiac szükségleteit. Amint megteremtjük az ahhoz szükséges körülményeket, hogy a frissen végzettek el tudjanak helyezkedni a kis- és középvállalkozásoknál, át fogjuk tudni hidalni a fiatal szakemberek kínálata és a munkaerőpiac kereslete közötti jelenlegi szakadékot.

  Mara Bizzotto (EFD) írásban. – (IT) Ez a saját kezdeményezésű jelentés igazán pozitív ötleteket vonultat fel egyetemeink jövője számára. A felsőfokú oktatási rendszer bármely oly módon történő megváltoztatása, amely segít a képzési programok modernizációjában, és mindenekelőtt, közelebb hozza egymáshoz a diplomásokat és a foglalkoztatás világát, üdvözlendő és bátorítandó.

Az európai egyetemi rendszernek, amely mai mindennapi életünk egyik legfontosabb eleme, és amely segítségével elvethetjük egy erőteljes, hosszú távú gazdasági fellendülés magjait, nyitnia kell a munkaerőpiac felé: az egyetemek és a vállalkozások közötti kölcsönösség terén való szilárd kapcsolatok kialakítása prioritást kell, hogy élvezzen a tagállamok intézményeinél, és főként a helyi és regionális hatóságoknak kell, hogy leginkább beleszólásuk legyen azokba a törekvésekbe, amelyek célja, hogy sikeresen összehozza a gazdasági és az oktatási ágazatot. Csak azok az egyetemek remélhetik, hogy fel tudják készíteni hallgatóikat a munkaerőpiacra való belépésre és a tartós elhelyezkedésre, amelyek kapcsolatban állnak saját régióik vállalkozásaival.

Mindannyiunknak olyan oktatási intézményekre van szükségünk, ma is, és mindig, amelyek naprakészek, és amelyek, mindenekelőtt, tükrözik a regionális szükségleteket: bizonyos vagyok abban, hogy ez utóbbi is nélkülözhetetlen régióink növekedése szempontjából. Ezért én megszavaztam a jelentést.

  Maria Da Graça Carvalho (PPE) írásban. – (PT) Manapság a tudás előre valóbb, mint valaha. Többet kell tennünk a tudásháromszög érdekében, el kell fogadnunk egy olyan reformkeretet, amelyre szükség van ahhoz, hogy a tudás társadalmi értékké válhasson, és meg kell erősítenünk a vállalkozások és az egyetemek közötti köteléket, úgy, mint az Európai Technológiai Intézet (EIT) tudás- és információs közösségei esetében. Alapvetően fontos, hogy az egyetemek integrálják a gazdasági és társadalmi környezetet kutatási és innovációs programjaik fő tevékenységi körébe. Lényeges egy új befektetési stratégia kialakítása is a növekedés új forrásai, a kutatás, a fejlesztés, az innováció és az oktatás ösztönzése számára, mégpedig ipari alapjaink, egy kiváló szolgáltatási szektor és a modern vidéki gazdaság megszilárdítása céljából. A felsőoktatás állami és magánintézményei, a tudomány- és műszaki egyetemek rendkívül értékes szerepet játszanak majd az állam ezen intézményekbe vetett bizalmának kialakításában. Autonómiával kell rendelkezniük, hogy képesek legyenek meghatározó mértékben hozzájárulni Európa fejlődéséhez. Fontos, hogy megerősítsük az oktatás és a kutatási programok interdiszciplináris és transzdiszciplináris oldalát is, valamint az egyetemek közötti együttműködést. E tekintetben az információs és kommunikációs technológiáknak kulcsszerepet kell játszaniuk.

  Edite Estrela (S&D) írásban. – (PT) Én megszavaztam az egyetemek és vállalkozások közötti párbeszédről, az európai egyetemek modernizációját célzó új partnerségről szóló jelentést, mert olyan intézkedéseket javasol, amelyek hozzájárulnak az európai hallgatók foglalkoztathatóságának növeléséhez. Az oktatási szektor és a vállalkozások közötti együttműködés alapvető fontosságú az oktatási szektor kínálati logikája és a munka világának keresleti logikája közt tátongó szakadék áthidalásában.

  Diogo Feio (PPE) írásban. – (PT) Úgy vélem, hogy azok a partnerségek, amelyek lehetővé teszik az egyetemek modernizációját, és különösen azok, amelyek elősegítik az egyéneknek nyújtott jobb oktatást és jobb képesítéseket, nélkülözhetetlenek az európai versenyképesség növelése szempontjából. Ez a módosítás tükröződni fog az innovációban, a kutatás és fejlesztés területén, amelyek mind rendkívül lényegesek a fenntartott gazdasági és társadalmi növekedés szempontjából. Partnerségeket kell létrehozni az egyetemek és a vállalkozások között, hogy ezáltal könnyítsük meg az ifjú munkavállalók munkaerőpiacra való belépését, segítve a manapság jegyzett különösen magas munkanélküli ráta visszaszorítását. Ebben az összefüggésben szeretném ismét kiemelni az Európai Unió kohéziós politikájának szükségességét, tekintettel arra, hogy az abból származó támogatások különösen hasznosak lesznek erre a célra.

  José Manuel Fernandes (PPE) írásban. – (PT) 2000 márciusában Lisszabonban és 2002 márciusában Barcelonában az Európai Tanács jóváhagyta a stratégiai célkitűzést, hogy tegyük az EU-t a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb tudásalapú gazdaságává, hogy tegyük oktatási és képzési rendszerét világviszonylatban a minőség mércéjévé, és hogy hozzuk létre az Európai Kutatási és Innovációs Térséget. A tagállamok felelősek saját oktatási és képzési politikáikért, míg az EU szerepe az, hogy új uniós szintű eszközökkel, kölcsönös tanulással, valamint az információ és a legjobb gyakorlatok kölcsönös cseréje révén támogassa a nemzeti rendszerek fejlesztését. A tudásalapú társadalom és a gyors technológiai fejlődés számos kihívást rejt az európai felsőoktatás és kutatás számára, ám ezek ugyanakkor új lehetőségeket is nyitnak, amelyeket hatékonyan ki kell használni. E tekintetben, sürgetően nagy szükség van a felsőoktatás és a vállalkozások közötti partnerségek kiépítésére. Úgy vélem, hogy az oktatási ágazat és a vállalatok közötti együttműködés, mind helyi, regionális, országos, mind nemzetközi szinten alapvetően fontos az oktatási szektor kínálati logikája és a munka világának keresleti logikája közt tátongó szakadék áthidalásában.

  João Ferreira (GUE/NGL) írásban. – (PT) Az egyetemek és vállalkozások közötti párbeszédről szóló jelentés olyan álláspontra helyezkedik, amelyről úgy véljük, nem ez az út vezet az oktatás modernizációjához. Nagyon komolyan kell vennünk az oktatáshoz való szabad, nyilvános és demokratikus hozzáférést fenyegető veszélyt. Úgy véljük, hogy a bolognai folyamatból eredő hibákat sürgősen el kell ismerni, és az előadó által a bolognai folyamatról elmondottakkal ellentétben, tisztázni kell annak a kérdését, miszerint a mobilitás révén lehet a tagállamokat egymáshoz közelebb hozni és egymással egyenlőbbé tenni.

Továbbá, nem lenne szabad elfelejtenünk, hogy a bolognai folyamat nem semleges, és kezdeti befektetéseket igényelt, vagy, hogy ezzel egy időben olyan intézkedések követték, amelyek elvették az egyetemek finanszírozásának felelősségét az államtól. Az egyetemek autonómiáját övező kérdésre a szóban forgó jelentés is több helyen hivatkozik, azzal az elképzeléssel, hogy az egyetemek és a vállalkozások közötti „partnerség” mint az intézmények finanszírozása biztosításának módjaként kapcsolódik ide. Ez az egyetem-vállalkozás koncepció eltér az oktatásnak mint egyetemes jognak a valódi jelentésétől és értékétől, és ebben a megközelítésben az oktatás elkereskedelmiesedik, elveszítve tartalmát és minőségét. Ez egy neoliberális megközelítés, amelyet mi ellenzünk.

  Filip Kaczmarek (PPE) írásban. – (PL) Én helyeseltem a Schmitt-jelentést, amelynek témája az egyetemek és vállalkozások közötti párbeszéd: egy új partnerség Európa egyetemeinek modernizációjáért. Szeretném őszinte köszönetemet kifejezni az előadó felé, aki, sajnos már nem tagja az Európai Parlamentnek. Szívből gratulálok Schmitt úrnak képviselővé, valamint a magyar Parlament házelnökévé való megválasztásához. Minden jót neki!

  Jaromír Kohlíček (GUE/NGL) írásban. – (CS) Az EU mára tudathasadásos állapotba került. Egyfelől egyértelmű igény mutatkozik aziránt, hogy az egyetemek gyakorlati orientáltságú szakembereket képezzenek felsőfokú kurzusaikon. Másfelől, akik igazán értenek a műszaki oktatáshoz, tudják, hogy a színvonalas egyetemi képzés első három évében az elméleti alapokat kell elsajátítaniuk a diákoknak ahhoz, hogy további tanulmányaikat is sikeresen folytathassák. Ebben gyökerezik minden félreértés. Az egyetemek és a vállalkozások fóruma, öltsön az bármilyen formát, mindig is legfőképp a „gyakorlatban hasznos” diplomásokra fog koncentrálni. Az alapkutatás és a lényeges innovációk előrevivői azonban legfőképpen a diplomás mérnökök, a mester- és a doktori képzések hallgatói. Ahhoz, hogy saját területeiken jelentős eredményeket érhessenek el, ezeknek a hallgatóknak tanulmányaik első három évében megfelelő alapozást kell kapniuk a legfontosabb szakmai tárgyakból. Nehezen képzelhető el, hogy elboldogulhatnának középiskolai matematikatudásukra, tudományos alapismereteikre támaszkodva, kiegészítve mindezt egy egyszerű és kettős könyvelési vizsgával, valamint a támogatást nyújtó ügynökségekhez benyújtandó pályázatok elkészítésének gyakorlati ismereteivel. A felelős egyetemi előadók, a számos különböző nyilatkozat, fórum, közlemény és új partnerség dacára az én nézeteimmel nagyrészt egyező álláspontot támogatnak. A jövőbeni egyeztetésekhez ezért javaslom, hogy húzzunk éles választóvonalat a Bolognai Nyilatkozat szerinti és a „hagyományos” egyetemi oktatás között. Az úgy nevezett élethosszig tartó tanulás új, kiegészítő formái természetesen szintén kívánatosak.

  Nuno Melo (PPE) írásban. – (PT) Az egyetemek és vállalkozások közötti párbeszéd alapvetően fontos az EU ifjúsága által vágyott magas minőségű oktatás szempontjából. Az oktatási és a vállalkozási szektor közötti együttműködés minden szinten alapvető szerepet játszanak az oktatási szektor kínálati logikája és a munka világának keresleti logikája közt tátongó szakadék áthidalásában. Az oktatási és képzési intézmények és a vállalkozások közötti partnerségek nélkülözhetetlenek a diákok foglalkoztathatóságának növelése, vállalkozási potenciáljának javítása, valamint a munka világába való beilleszkedés megkönnyítése céljából. Ennek alapján adtam le szavazatomat.

  Andreas Mölzer (NI) írásban. – (DE) A Bizottság közleményében hivatkozik arra, hogy az egyetemek és főiskolák valódi autonómiát kapnak. Ennek a fajta autonómiának kézen fogva kellene járnia a pénzügyi autonómiával, ám ez, a megszorításokról szóló előttünk álló időszakban meglehetősen valószerűtlen. Számos példát találni az oktatási intézmények és a vállalkozások közötti gyümölcsöző együttműködésre. Mivel azonban a párbeszéd fokozásának szükségessége nincs világosan megfogalmazva a bolognai folyamat kontextusában, tartózkodtam a szavazástól.

  Radvilė Morkūnaitė-Mikulėnienė (PPE) írásban. – (LT) Valószínűleg egyetlen uniós tagállam sem kételkedik abban, hogy az egyetemek és vállalkozások közötti együttműködés alapvetően fontos. Tekintettel arra, hogy a válság nem csak a munkanélküliség problémáira világított rá, hanem a piac igényeinek megfelelni tudó oktatás fontosságára is, örömömre szolgál, hogy e jelentés elfogadásával az Európai Parlament arra törekszik, hogy párbeszédet kezdeményezzen az akadémiai és az üzleti világ között. Erre, mint hosszú távú dologra kell tekinteni, amely az egyetemi tanulmányok megkezdésének pillanatában kezdődik: különböző csereprogramok, vállalkozásoknál töltött szakmai gyakorlatok támogatása, a vállalatok bevonása talán még a tantervek kidolgozásába is. Ha a leendő munkáltatók a kezdetektől fogva az oktatási rendszer részeseivé válnak, nagyobb az esélye annak, hogy olyan szakembereket képezzünk, akik jobban megfelelnek a munkaerőpiac munkáltatói szükségleteinek.

  Wojciech Michał Olejniczak (S&D) írásban. – (PL) Én az Európai Parlamentnek Az egyetemek és a vállalkozások közötti párbeszéd európai fóruma: Új partnerség az egyetemek modernizálásért című jelentésről (2009/2099 (INI)) szóló A7-0108/2010 állásfoglalása mellett szavaztam, mert a mai munkaerőpiac dinamikái, a gazdasági fejlődés és a fejlesztési prioritások megváltozása megköveteli a minél több szinten megvalósuló együttműködést. A felsőoktatás Európa-szerte óriási kihívásokkal küzd. Lépést kell tartania a dinamikusan fejlődő világgal és a piacnak az új munkavállalókkal szemben támasztott változó elvárásaival. Manapság rendkívül fontos probléma, hogy az oktatásbeli lehetőségek és az oktatás szintje nem felelnek meg a piaci elvárásoknak. Ennek az egyenlőtlenségekkel teli rendszernek a fenntartása olyan hiba, amelyet nem fogadhatunk el. Pontosan ezen okból kifolyólag, az általunk bevezetett változtatásoknak érinteniük kell az oktatás egészét és azt, hogyan teljesítenek a fiatalok a munkaerőpiacon. A Lengyel Köztársaság Diákparlamentjének egykori képviselőjeként – amely egy Lengyelország minden diákját képviselő törvényes intézmény – gyakran találkozom olyan emberekkel, akik épp megkezdték vagy épp hamarosan befejezik egyetemi tanulmányaikat. Ők is roppant kevéssé vannak tisztában a munkaerőpiaccal és annak követelményeivel, és a képzés szintje is épp ilyen kevéssé kielégítő. A politikai és diákszervezetekben egyaránt általános nézet, hogy az számít igazán, milyen sok gyakorlati és munkatapasztalatot tud valaki felmutatni, hogy hány tantárgyat tanult, vagy hány nyelvet beszél. A piac azonban minőséget követel, nem mennyiséget. Ezért nagyon lényeges, hogy fellépjünk az egyetemek, az akadémiai világ és a vállalkozások közötti együttműködés javítása érdekében.

  Daciana Octavia Sârbu (S&D) írásban. – (RO) Én megszavaztam a Schmitt-jelentést, hogy ösztönözzük az egyetemek és vállalkozások közötti együttműködést. Manapság az egyetemeknek szorosabban együtt kell működniük az üzleti világgal ahhoz, hogy megfelelő választ tudjanak adni a munkaerőpiac követelményeire, különösen a globalizált gazdaságra. E tekintetben az egyetemek és a vállalkozások közi párbeszédnek és együttműködésnek a kölcsönösségen, a bizalmon és a tiszteleten kell alapulnia.

Ezt a célt olyan tudásutalvány-rendszer bevezetésével lehetne elérni – amelyhez hasonlót már jelenleg is alkalmaznak néhány tagállamban –, amely úgy teszi lehetővé különösen a kkv-k számára kutatási kapacitásuk növelését, hogy ezért nem kell feláldozni az egyetemek függetlenségét, autonómiáját és állami mivoltát. A multidiszciplinaritás, az interdiszciplinaritás és a vállalkozási készségek közös fejlődéséből az egyetemek és a vállalatok egyaránt profitálnak, csakúgy, mint a tanulmányi területek, profilok és szakirányok rugalmas, a gazdaság, valamint a kis- és középvállalkozások szükségletei szerinti alakításából.

  Silvia-Adriana Ţicău (S&D) írásban. – (RO) Én megszavaztam Az egyetemek és a vállalkozások közötti párbeszéd európai fóruma: Új partnerség az egyetemek modernizálásért című jelentést.

Az EU-nak szorosabb kapcsolatokat és partnerségeket kell kiépítenie az egyetemek és az üzleti szektor között, hogy tudáson és alkalmazott kutatásokon alapuló társadalmat építhessen, és hogy javíthassa a diplomások munkaerő-piaci integrációját. Sajnos egyre gyakrabban tapasztalhatók a frissen végzettek készségei és a munkaerőpiacon megkövetelt képesítések közötti eltérések.

Arra ösztönzöm a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki egy közép- és hosszú távú előrejelzést arra vonatkozólag, hogy milyen készségekre van szükség, hogy összhangba lehessen hozni a tanulmányi programokat a gazdasági fejlődéssel. Továbbá, szeretném felhívni a figyelmet arra, milyen nagy szükség van a munkahelyek számának növelésére – ami az EU prioritásai közé tartozik – különösen a jelenlegi recesszió idején.

Ösztönözzük a Bizottságot, hogy a rendelkezésére álló források és eszközök által támogassa a vállalkozási kultúra fejlesztését, egyszerűen azáltal, hogy az egyetemek és vállalkozások közötti cserekapcsolatok fokozásának érdekében egyszerűsíti az eljárásokat és csökkenti a bürokráciát.

Végezetül szeretném hangsúlyozni az élethosszig tartó tanulás fontosságát, különös tekintettel a távoktatásbeli tanfolyamokra, amelyek már kifejezetten az új technológiákhoz igazodnak, és rendkívül hasznosak, legfőképp a 45 évesnél idősebb korosztály számára, akik az átlagnál kiszolgáltatottabbak és jobban fenyegeti őket a társadalmi kirekesztés.

Jelentés: Rebecca Harms (A7-0142/2010)

  Sophie Auconie (PPE) írásban. – (FR) Az Európai Unió megvédi polgárait. A veszélyes termékekről szóló európai rendeleteken kívül, amely termékeket megpróbálnak bejuttatni a belső piacra, a terrorizmus elleni intézkedéseken kívül, az európai békét garantáló közös kezdeményezéseken kívül az Európai Unió abban is részt vesz, hogy leszereljük azokat az atomerőműveket, amelyek még a szovjet érában épültek, és amelyek bármelyik pillanatban veszélybe sodorhatják az egészségünket. Huszonnégy évvel a szörnyű csernobili baleset után örömömre szolgál, hogy hozzájárulhattam kontinensünk biztonságához azáltal, hogy megszavaztam ezt a jelentést. Valójában életbevágóan fontos, hogy a Kozloduj-program keretében hozott bolgár intézkedések a 2010–2013-as időszakban is folytatódjanak.

  Gerard Batten, John Bufton és Derek Roland Clark (EFD) írásban. – Az Egyesült Királyság Függetlenségi Párt (UKIP) nagy jelentőséget tulajdonít az atomenergia-termelés biztonságának, de úgy véli, hogy az EU látszólag e célból Bulgáriának nyújtandó támogatása politikai indíttatású (a hasadóanyagnak a Bulgáriához közeli, azzal szomszédos Oroszországban való újrahasznosításának megelőzése) és doktriner jellegű (valóságtól elrugaszkodott szélenergiai intézkedések megkövetelése), valamint azon szándéktól vezérelt, hogy olyan helyi természetvédelmi projekteket támogassunk, amelyek nem tartoznak az erőmű-leszerelés tárgykörébe. Ebből kifolyólag az UKIP tagjai az e jelentésben kért további támogatás ellen szavaztak.

  Diogo Feio (PPE) írásban. – (PT) A közép- és kelet-európai országokban az atomenergiára és a radioaktív hulladékokra vonatkozó szabályok a csatlakozás előtt kevésbé voltak szigorúak, mint az EU ugyanabban az időben hatályos szabályai. Az EU beavatkozása és pénzügyi támogatása ennélfogva szükséges volt, és az emberi egészség és a környezet védelme szintjének növelését célozta. A javaslat, amelyről ma szavazunk, pontosan ebbe a keretbe illik.

A Bizottság által benyújtott rendeletre irányuló javaslat célja, hogy pénzügyi támogatást nyújtson a bulgáriai Kozloduj atomerőmű 1–4-es blokkjának leszereléséhez, és hogy biztosítsa az abból származó radioaktív anyagok megfelelő kezelését. Az előadó szerint az EU segítsége nélkül a biztonság veszélybe kerülhet, mivel a WWER 440/230 típusú reaktoroknak olyan súlyos tervezési hibáik vannak, amelyeket nem tudnának kezelni.

  José Manuel Fernandes (PPE) írásban. – (PT) Az emberi és környezeti egészség védelme és elősegítése az európai fejlesztési politika kiemelt célkitűzése. Erre való tekintettel úgy vélem, hogy az EU számára rendkívül fontos, hogy gondoskodjon arról, hogy elegendő anyagi és technikai forrás álljon rendelkezésre a bulgáriai Kozloduj atomerőmű 1–4-es blokkjának leszereléséhez, amint azt ebben az állásfoglalásában a Parlament is támogatja. Ezzel Európa bezár egy magas radioaktivitású kibocsájtásért felelős, fontos üzemet, csökkentve a súlyos balesetek előfordulásának kockázatát. A leszerelési műveletek biztonsági körülményei mellett alapvetően fontos, hogy az Európai Közösség aktív szerepet játsszon Bulgária abbéli megsegítésében, hogy leküzdhesse azokat a negatív hatásokat, amelyeket a leszerelés gyakorol majd versenyképességére, energiaellátásának fenntarthatóságára és munkaerőpiacának állapotára. E tekintetben az EU intervenciós stratégiájának támogatást kell biztosítania a munkahelyteremtéshez és a fenntartható ipar létrehozásához a leszerelés által érintett területeken.

  Rebecca Harms (Verts/ALE) írásban. – A Parlament ma jóváhagyta, hogy 300 millió euróval további támogatást nyújtsunk a Kozloduj erőmű 1–4-es blokkjának leszereléséhez. Én támogatom ezt a döntést, mivel a reaktorok biztonságos leszereléséhez szükség van a további támogatásra. A Parlament azonban elutasította azt, hogy környezetszennyező barnaszén-tüzelésű erőműveket finanszírozzanak ezekből az alapokból. Ugyancsak elutasította azt a javaslatot, hogy az alapok egy része Bulgáriát segítse abban, hogy megfelelő megoldást találjon a radioaktív hulladék végleges elhelyezésére. Ez arra késztetett, hogy a módosított javaslat ellen voksoljak. Az EU leszerelési támogatását figyelembe véve a jogalkotási állásfoglalásról szóló szavazáson azonban tartózkodtam.

  Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL) írásban. – (FR) Csak örülhetünk minden olyan eseménynek, amely egy atomerőmű leszerelése érdekében és a megújuló energiákkal és a nukleáris hulladékkal kapcsolatos kutatási programok kivitelezése érdekében történik. Ez egy újabb lépés az atomenergia fokozatos kivonása felé, amit mi támogatunk. Azt azonban szeretném kifejezni, hogy zavarba ejt a nukleáris hulladék „végső elhelyezéséhez” való ragaszkodás. Ez a módszer nem nyújthat hosszú távú megoldást, tekintettel a kockázatra, amelyet ökoszisztémánk számára jelent.

Az is aggodalommal tölt el, hogy nincsenek a leszerelési folyamatot elősegítő uniós pénzügyi segítségnyújtás felhasználására vonatkozó garanciák. Hogyan lehetünk biztosak abban, hogy ennek a 300 millió eurónak egy részét nem fogják az új bulgáriai Belene atomerőmű finanszírozására fordítani? Oettinger biztos úr nem kötelezte már el magát annak a projektnek a támogatására? Abban a reményben szavazom meg ezt a jelentést, hogy végül is szemtanúja lehetek a Kozloduj reaktorai leszerelésének.

  Nuno Melo (PPE) írásban. – (PT) A közép- és kelet-európai országok Európai Unióhoz való csatlakozása és az ő atomenergia-felhasználásuk szükségessé tette, hogy pénzügyi segítséget nyújtsunk nekik ahhoz, hogy hatékonyan kezelhessék a radioaktív hulladékot, és javíthassák az emberi és környezeti egészség védelmét. A most elfogadott pénzügyi segítségnyújtás ebbe a kategóriába tartozik. Ennek alapján adtam le szavazatomat.

  Alajos Mészáros (PPE) írásban. – (HU) Bulgária, csatlakozási szerződésében, szintúgy, mint Szlovákia és Litvánia vállalta, hogy részlegesen leállítja országa atomenergia termelésének egy részét. A Kozloduj atomerőmű végleges leállításához 2009-ig folyósítottak támogatást, de kérvényezte, hogy mint a többi tagállam esetében, ezt hosszabbítsák meg 2013-ig. Ennek értelmében körülbelül 860 millió euró támogatást kap majd. A teljes leszerelési folyamat azonban nagyon hosszú ideig tart, mivel nem elég az erőművet teljesen lekötni a hálózatról. Ilyen esetben, mikor egy atomerőművet a tervezetnél hamarabb szeretnének bezárni, gondoskodni kell a kiesett energia pótlásáról is. Bulgária energiaellátását nem zúzta szét, de a szomszéd országokat sújtja, mert ők nem kapnak áramot. A négy reaktor lezárása 1700 MW energia kiesését jelenti Bulgáriának.

A bolgár kormány az Európai Unió pénzügyi segítsége nélkül képtelen biztonságosan elhelyezni a kiégett fűtőanyagokat, mely egy része így is az EU tagországain kívül került elhelyezésre. Tisztában vagyok azzal a ténnyel is, hogy a bolgár kormánynak nincsenek tartalékai a végleges leszereléshez, ezért kell őket támogatnunk. Rengeteg pénzt fektettünk be már az atomerőmű végleges leállításába, de gondoljunk csak bele, hogy nem érné meg jobban, ha atomerőműveinket nem leállítanánk, hanem felújítanánk? Most nem konkrétan Kozlodujra gondolok. A kelet- és közép-európai országok alacsony szintű biztonsági normáinak javítását kéne támogatni, mert ezekre hivatkozva kell bezárni atomerőműveinket.

  Andreas Mölzer (NI) írásban. – (DE) Amíg nincs kielégítő megoldás a radioaktív hulladék végleges elhelyezésének problémájára, aligha meglepő, hogy az érintett országok nem tudják, melyik alternatívát válasszák. Ha gondoskodunk arról, hogy nem nyújtunk pénzügyi támogatást az emberek és a környezet védelmének növeléséhez, azt fogjuk látni, hogy a fűtőanyagok eladásra, majd esetleg katonai célú felhasználásra kerülnek. Természetesen egész Európa biztonsági és környezetvédelmi érdeke, hogy megoldást találjon a végleges elhelyezés kérdésére. Az atomhulladék szabadon bocsátását azonban le kell állítani.

És amikor arról van szó, hogy két reaktor leszerelése 1,78 milliárd euróba kerül, világos, hogy oda az olcsó, környezetbarát nukleáris energia meséje. Mivel ez a jelentés rámutat a nukleáris energiával és az atomerőművek leszerelésével kapcsolatos néhány problémára, én megszavaztam.

  Rovana Plumb (S&D) írásban. – (RO) Az Európai Unióhoz való csatlakozásáról szóló szerződésben vállalt kötelezettségeknek megfelelően Bulgáriának be kell zárnia a Kozloduj atomerőmű 1–4-es blokkjait, amelyhez az EU 2009-ig biztosított anyagi támogatást. Én megszavaztam ezt a jelentést, miszerint 2013-ig további 300 millió euróval segítsük Bulgáriát, hogy teljes mértékben le tudja szerelni a Kozloduj atomerőművet, meg tudja tisztítani annak területét, és fenntartható módon kezelni tudja a keletkező hulladékot, olyan körülmények között, amelyek nem tesznek kárt sem az emberek egészségében, sem a környezetben.

Továbbá, támogatom a Bizottság kérését, miszerint megfigyelhesse és ellenőrizhesse mindazon projektek lebonyolítását, amelyekhez felhasználják ezt a pénzt: a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos kutatásokra/innovációra támaszkodó technológiák bevezetése, azon követelmény teljesítése érdekében, hogy a leszerelés következtében további 18 000 kt CO2-egyenértéknek megfelelő kibocsátáscsökkentést tudjanak realizálni. Külön figyelmet kell fordítani a munkaerő átképzésére, megelőzendő a munkanélküliség még nagyobb mértékűre növekedését, valamint a helyi közösségek fejlesztésére, különösképpen a jelen válság idején. Mindezen folyamatokat oly módon kell kivitelezni, hogy azok teljes mértékben átláthatóak legyenek a polgárok számára, és megfeleljenek minden olyan többoldalú környezetvédelmi megállapodás rendelkezéseinek, amelyeket Bulgária aláírt (Aarhus, Espoo stb.).

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE) írásban. – Amint arra számítani lehetett, mi, Zöldek elvesztettük utolsó esélyünket, hogy módosíthassuk a Harms-jelentést a bulgáriai Kozloduj atomerőmű négy blokkjának leszerelésére nyújtandó közösségi pénzügyi támogatással foglalkozó jelentésről szóló plenáris szavazás alkalmával.

Az Európai Parlament ma úgy döntött, hogy (2013-ig) 300 millió eurót biztosít Bulgária számára, jelenlegi, a Kozloduj erőmű 4 blokkjának leszerelését célzó programja folytatásához. Ez a Bulgária felé küldött pozitív jelzés késztette arra az előadót és a Zöldek/ az Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoportjának tagjait, hogy tartózkodjanak a jogalkotási javaslatról szóló szavazáson.

A Zöldeknek köszönhetően az Európai Parlament végre felismerte, hogy Bulgáriának aligha van elképzelése arról, hogyan oldja meg a nukleáris hulladék végleges elhelyezését. Mindazonáltal, a bolgár kormánynak – az Európai Néppárt, valamint a Szocialisták és Demokraták képviselőcsoportjainak segítségével – sikerült kiküszöbölnie minden olyan rendelkezést, amely azt támogatta volna, hogy valódi előrelépés történjen a végleges elhelyezéssel kapcsolatban. Az emberekre és a környezetre leginkább veszélyes anyagot jelenleg Oroszországba szállítják, oda, ahová a legtöbb sugárzó fűtőelemet exportálják.

Mindazonáltal a Bizottság eredeti javaslatához képest az EP-nek sikerült a nyilvánosság nagyobb részvételét, nagyobb átláthatóságot és több ellenőrzési és jelentéstételi intézkedéseket biztosítania. Most meglátjuk, hogy ezek bármelyikét magáévá teszi-e a Tanács, amelynek döntő szava lesz ez ügyben, hiszen az atomenergiával kapcsolatos kérdésekben az EP-nek csupán konzultációs jogköre van.

  Viktor Uspaskich (ALDE) írásban. – (LT) Hölgyeim és uraim, csakúgy, mint a bulgáriai Kozloduj atomerőmű esetében, a litvániai Ignalina atomerőmű leszerelése is az Európai Unióhoz való csatlakozás egyik feltétele volt. Az Ignalina atomerőmű 2009-es leszerelése súlyosan kihatott Litvániára. Miután az ország 1991-ben visszanyerte függetlenségét, az Ignalina atomerőmű rendkívül nagy részt vállalt a gazdaságunkban, ez az erőmű biztosította országunk energiafogyasztásának több mint 70%-át. A leszerelés következtében arra kényszerültünk, hogy energiaexportőr státuszunkat feladva számos különböző energia importőreivé váljunk. Az Ignalina atomerőmű olcsó energiaforrás volt mind az ipar, mind a lakossági fogyasztók számára, és az exportnak köszönhetően bevételi forrást is jelentett a számunkra. A Kozloduj leszereléséhez hasonlóan az Ignalina eltűnése is azzal fog járni, hogy vállalkozások és munkahelyek szűnnek meg a helyi gazdaságban. Azért van szükség a Kozloduj és az Ignalina teljes európai uniós támogatására, hogy helyre lehessen igazítani az atomerőművek leszerelése kapcsán tapasztalt gazdasági és társadalmi nehézségek egy részét. Az elmúlt évek pénzügyi zűrzavara megrázta Litvániát csakúgy, mint sok uniós tagállamot, és messze elodázta annak reményét, hogy új, modernebb atomerőművet építhessünk a közeljövőben. Mindazonáltal, őrültség lenne részünkről, hogy teljesen feladjuk az atomerőműre vonatkozó terveinket. A nukleáris technológia semmi esetre sem az energiabiztonságot garantáló, vagy a természeti katasztrófák elleni csodaszer, de a hatékony és biztonságos nukleáris energia hozzájárulhat a hosszú távú stratégiai kihívások leküzdéséhez.

Jelentés: Lambert van Nistelrooij (A7-0138/2010)

  Sophie Auconie (PPE) írásban. – (FR) A régióinkban felhasznált Strukturális Alapoknak jobban össze kell fonódniuk a kutatást és innovációt elősegítő európai kölcsönökkel. A van Nistelrooij-jelentés hasznos ajánlásokat tartalmaz arra vonatkozólag, hogyan lehetne javítani mindezen kölcsönök felhasználását. Kétségtelen potenciál rejlik itt területeink finanszírozása és növekedése szempontjából. Hasonlóképpen, a különböző finanszírozási eszközök közötti nagyobb összhang csak jövedelmező lehet olyan időkben, amikor új lendületet kell, hogy adjunk a gazdasági tevékenységeknek. Végül, ezeknek az alapoknak mind részét kell képezniük az EU 2020 stratégia kivitelezésének. A jelentés színvonalát elismerve támogattam azt a szavazatommal.

  Maria Da Graça Carvalho (PPE) írásban. – (PT) Az innovációt azáltal lehet regionális szinten a leghatékonyabban ösztönözni, ha közel hozzuk egymáshoz az olyan szervezeteket, mint az egyetemek, az állami kutató szervezetek vagy ipar, és ha támogatjuk a régiók közötti tudástranszfer területén való partnerségeket és a legjobb gyakorlatok egymás közötti cseréjét. A kohéziós politika az európai integrációs folyamat alapvető pillére, és egyike az EU legsikeresebb politikáinak; ösztönzi az egymástól egyre különbözőbb régiók konvergenciáját, a gazdasági növekedést és a munkahelyteremtést. A tudásháromszög sikeres modelljeinek elősegítése és alkalmazása létfontosságú, csakúgy, mint az innovációs regionális stratégiai kutatási keretek fenntartható fejlesztésének biztosítása, a vállalkozásokkal, a kutatóközpontokkal, az egyetemekkel és állami hatóságokkal együtt. Szeretném hangsúlyozni a regionális versenyképesség tudásalapú mobilizációjában élen járó regionális „fürtök” potenciálját, valamint e „fürtök” fejlesztésének bevonását mind a versenyképességi és innovációs programba, mind a 7. keretprogramba. A tudás- és innovációs közösségek jelentőségére is szeretném felhívni a figyelmet, amelyeket az európai átláthatósági kezdeményezés keretén belül hoztak létre, amely Európán belül összekapcsolja a legfőbb regionális tudásalapú „fürtöket”. Felszólítok arra, hogy a strukturális alapokon keresztül támogassuk a regionális „fürtökön” belüli tudáscserét, mivel ezek a „fürtök” nagyszerű lehetőséget jelentenek, különösen a hátrányos régiók számára.

  Diogo Feio (PPE) írásban. – (PT) Úgy vélem, helyénvaló elemezni, hogyan követték a tagállamok és a régiók nemzeti stratégiai hivatkozási kereteikben (NSRFs) és operációs programjaikban a 2007–2013 közötti időszakra vonatkozó közösségi stratégiai iránymutatások irányadó keretét, és különösen a tudás és az innováció növekedést célzó javításáról szóló1.2 iránymutatást. Egy efféle elemzés lehetővé tenné számunkra, hogy még specifikusabban lássuk, mit tettünk eddig, és milyen kihívások várnak még ránk ezen a téren, amely egyre jelentősebb helyet foglal el tennivalóink közt. Válság idején nem csak, hogy előnyös, de kifejezetten kívánatos is elkerülni a felesleges és duplán végzett dolgokat: úgy vélem, fontos, hogy alapos értékelést végezzünk arról, miként kapcsolódik össze a kohéziós, a kutatási és innovációs politika az őket szolgáló eszközökkel (a Strukturális Alapokkal, a Hetedik Kutatási és Fejlesztési Keretprogrammal és a Versenyképességi és Innovációs Keretprogrammal) annak érdekében, hogy hatékonyabbak és produktívabbak legyenek.

  José Manuel Fernandes (PPE) írásban. – (PT) A kutatás és az innováció kiemelt területek, és nélkülözhetetlenek az európai gazdaság versenyképessége és sikere érdekében a jelenleg érzékelhető globális válság és kiélezett verseny idején, és amikor egyre nagyobb erőfeszítéseket kell tenni az olyan problémák leküzdése érdekében, mint az éghajlatváltozás vagy a területi kohézió. A jelenlegi válság tovább növeli a regionális egyenlőtlenségeket, és súlyosbítja a leghátrányosabb helyzetű régiók gazdasági és társadalmi körülményeit. Ennek fényében támogatom az állásfoglalást, amely hangsúlyozza, hogy az új üzleti projektek támogatáshoz és finanszírozáshoz jutásának, valamint a kis- és középvállalkozások fellendítésének érdekében sürgősen szükség van a strukturális alapokhoz való hozzáférés hatékonyabbá, rugalmasabbá és egyszerűbbé tételére. Ez az EU területi kohéziója szempontjából rendkívül aktuális és lényeges stratégia, mivel egyben azt is biztosítja, hogy e válság lehetőséget adjon arra, hogy tőkét kovácsoljunk az erősségeinkből, és javítsuk hatékonyságunkat az erőforrásaink jövedelmezősége terén.

  Petru Constantin Luhan (PPE) írásban. – (RO) Megszavaztam ezt a jelentést, mivel a kutatás, a fejlesztés és az innováció olyan kulcsfontosságú tényezők, amelyek segíthetik az Európai Uniót abban, hogy gyorsabban és erősebben lábaljon ki a jelenlegi gazdasági válságból, úgy, hogy eközben kitűzött gazdaságfejlesztési céljait is megvalósítsa. Ennek megvalósításához következetes, célirányos és megalapozott intézkedésekre van szükség. Mindazonáltal úgy vélem, hogy figyelembe kell venni a régiók eltérő szociális és gazdasági jellemzőit. Az aktuális helyzetnek megfelelően korlátokat kell elfogadni, és célokat kell kitűzni, és a helyi, regionális és országos ügynökségekkel egyeztetve követelményeket kell megállapítani.

  Andreas Mölzer (NI) írásban. – (DE) Az innováció fontos, de nem diktálható felülről úgy, ahogy arra az Európa 2020 próbál kísérletet tenni. Támogatási programok segítségével azonban lehet támogatni. Annak nem sok értelme van, hogy a támogatást igénylők a különböző támogatást nyújtó intézmények és szabályok erdejével találják szembe magukat azért, mert nem létezik koordináció az EU és a tagállamok között. Minden egyes lépés, amelyet az egyszerűsítés felé teszünk jó, feltéve, hogy nem nyitunk meg vele visszaélési lehetőségeket. A jelentésben ismertetett megközelítés számomra jónak tűnt, így mellette szavaztam.

  Nuno Teixeira (PPE) írásban. – (PT) A kohéziós politika az európai integráció folyamatának létfontosságú pillére, és egyike az EU egyik legsikeresebb politikáinak; célja, hogy elősegítse a régiók közötti konvergenciát, és hogy a strukturális alapok forrásainak felhasználásával ösztönözze a növekedést és a foglalkoztatást. A jelenlegi 2007–2013-as időszakban a rendelkezésére álló pénzügyi forrásokból minden tagállam jelentős részt fordított az innovációra és a fejlesztésre. Úgy vélem, hogy a kohéziós politika alkalmas arra, hogy összhangot teremtsen a kutatási és innovációs politikák között a kapacitásnövelés, a hálózatépítés és a tudástranszfer terén.

Az alapok jobb felhasználása nagyobb kutatási, tudás- és innovációs kapacitást jelent, a közpolitikák tervezése és kivitelezése céljából működő partnerségek területi aspektusának megerősítésével. Ez a jelentés olyan kezdeményezés, amelyet támogatok, mert úgy vélem, hogy a tudásalapú társadalom elérésének nagyobb hatékonysága céljából elengedhetetlenül fontos, hogy összhangot teremtsünk a kutatásnak és innovációnak fenntartott strukturális alapok és a Hetedik Kutatási és Fejlesztési Keretprogram között.

Jelentés: Liem Hoang Ngoc (A7-0147/2010)

  Sophie Auconie (PPE) írásban. – (FR) Én megszavaztam azt az állásfoglalást, amelyet az Európai Parlament Gazdasági és Monetáris Bizottsága elfogadott. Államháztartásaink hosszú távú fenntarthatósága napjainkban alapvetően fontos az európai gazdasági és fiskális politika hitelességének megőrzéséhez. A görög válság bizonyította ezt. A piacokkal és a hitelminősítő ügynökségekkel szembesülő közhatalmaknak bizonyságot kell adniuk felelősségtudatukról. Ennek szükségességét napjaink és az elkövetkezendő évek demográfiai valósága is alátámasztja. Ezért határozottan elutasítottam az előadó, Liem Hoang Ngoc úr által támogatott álláspontot, amely arra szólít föl, hogy tartsuk fenn a költségvetésihiány-politikát. Napjainkban feltételeznünk kell, hogy számos tagállam államháztartása nem fenntartható, és vennünk kell a bátorságot, hogy orvosoljuk ezt. Ha nem is süllyed még a hajónk, itt az ideje, hogy gondoskodjunk biztosítékokról.

  Françoise Castex (S&D) írásban. – (FR) Május 20-án, csütörtökön, az Európai Parlament szocialista képviselője, Liem Hoang Ngoc úrnak az államháztartások hosszú távú fenntarthatóságáról szóló jelentéséről tartott szavazáson a Nép Mozgalom Uniója (UMP) és a MoDem pártok képviselői lelkesen voksoltak egy szövegre, amelyet az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) képviselőcsoport és a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért képviselőcsoport sorról sorra módosított, hogy neoliberális kiáltvánnyá alakítsa át. Ezt a szöveget, amely sérti Európa polgárait, nem szavaztam meg. Az UMP és a MoDem a fenntarthatatlan hiányok szellemét idézi annak igazolására, hogy 2011-től Európa-szerte példátlan megszorító intézkedések lépnek életbe. Javasolják a Stabilitási Paktum Társadalmi Regressziós Paktummá alakítását. Ebben a szövegben a jobboldal odáig megy, hogy elutasítsa egy európai állami hitelminősítő ügynökség létrehozását, míg a magánügynökségek nagy zajt csapva spekulatív támadásokat intéznek az euróövezet államai ellen. Azt azonban elfelejti, hogy a költségvetési hiányok növekedése elsősorban a válság, a banki mentőcsomagok és a neoliberális politikák kudarca miatt következett be. És ma a jobboldal mindezért a polgároknak nyújtja be a számlát.

  Nikolaos Chountis (GUE/NGL) írásban. – (EL) Az óriási költségvetési hiány és államadósság, amellyel sok uniós tagállamnak szembe kell néznie, valóban lényeges probléma, mivel ennek eredménye az a pénzügyi válság, amelyet napjainkban élünk, és amelyet mindannyiunknak kezelnünk kell. E pénzügyi rendellenességek okai azonban nem azok, amelyeket az előadó megnevezett. Az állami költségvetések azért siklottak félre, mert: a) az állami kiadások (szociális kiadások, a növekedés ösztönzésére szolgáló kiadások) minden válság idején nőnek, b) a kereskedelmi bankokat megmentették és c) nőtt az adóverseny, amely eredménye az volt, hogy az elmúlt húsz évben világosan csökkentek a társasági adók. Ebből kifolyólag a mi tényelemzésünk teljes mértékben különbözik az előadóétól, aki úgy véli, hogy a kormányok felelősek a pénzügyi kisiklásokért.

  George Sabin Cutaş (S&D) írásban. – (RO) Tavaly a költségvetési hiány a GDP 6,3%-át, az államadósság a GDP 78,7%-át tette ki az euróövezetben, amely sokkal magasabb arány, mint amit a Növekedési és Stabilitási Paktum előír. A Növekedési és Stabilitási Paktum korlátai megmutatkoztak a jelenlegi válságban, mivel nem bizonyult megfelelő eszköznek a nemzeti gazdaságok harmonizációjához. Ezért támogatom a Paktum felülvizsgálatát, és azt, hogy alternatív mechanizmusokat keressünk az EU-n belüli gazdaságok konvergenciájának helyreállítása céljából, hogy felállítsunk egy európai állami hitelminősítő ügynökséget, valamint, hogy szorosabban összehangoljuk a tagállamok költségvetési és monetáris politikáját. Tulajdonképpen kedvező lépésnek tartom az Európai Központi Bank múlt heti döntését, miszerint vásárol az euróövezet kormányai által kibocsátott kötvényeket. Azért döntöttem úgy, hogy nem szavazom meg az államháztartások hosszú távú fenntarthatóságáról szóló végleges jelentést, mert ezek az általam az egységes európai piac stabilitásának biztosítása és az európai modern jóléti állam fenntartása céljából alapvetően fontos szempontok végül nem kerültek bele a jelentésbe.

  Diogo Feio (PPE) írásban. – (PT) Olyan időkben, amilyeneket napjainkban élünk, amikor számos országnak van súlyos gondja az államháztartásával, nélkülözhetetlen, hogy olyan politikai intézkedéseket hozzunk, amelyek gazdasági és társadalmi stabilitást eredményeznek, és különösen olyanokat, amelyek ösztönzik a növekedést. Ahogy a hiányt, úgy az államadósság szintjét is elemezni kell, és az idevonatkozó legjobb gyakorlatokat kell alkalmazni, hogy lehetővé váljon a helyzet stabilabbá válása, és hogy megelőzzük a korábbi hibák jövőbeni megismétlődését. Nélkülözhetetlennek tartom továbbá azt, hogy ésszerű kritériumokat határozzunk meg a fellendülő gazdaság fogalmával kapcsolatban, mert a tagállamok helyzete más és más. Végezetül szeretném hangsúlyozni, hogy versenyképes adópolitikára van szükség, nem csak az EU számára, hanem a harmadik országok befektetései szempontjából is.

  José Manuel Fernandes (PPE) írásban. – (PT) Amint azt a jelenlegi válság gazdasági fejlődésre gyakorolt óriási hatása révén megmutatta a polgárok életminősége, a társadalmi stabilitás és az államháztartások fenntarthatósága a gazdasági fellendülés és a fejlődés megbízhatóságának előfeltétele. Szintén világossá vált a Stabilitási és Növekedési Paktum felülvizsgálatának elégtelen mivolta. Ezért szeretném megismételni annak szükségességét, hogy a nagyobb mértékű integráció és területi kohézió érdekében megerősítsük az EU intézményeinek mechanizmusait, ezáltal biztosítva a nagyobb beavatkozási és védelmi képességet a kockázatok elhárítása és a közös politikától való eltérések megakadályozása érdekében. Szintén szeretném felhívni a figyelmet a jelentésben szereplő társadalmi problémákra is, amelyek a lakosság tagjainak jövedelme közötti jelentős egyenlőtlenségekre figyelmeztet. Ez a helyzet aláássa a termelékenységet és a gazdasági versenyképességet. Ezért egyetértek azzal, hogy ösztönözni kell a tagállamokat, hogy megfelelő reformok bevezetésével kezeljék ezeket az egyenlőtlenségeket. A tisztességes adóztatás és a hatékony felhasznált állami kiadások a gazdasági fellendülés folyamata és a társadalmi kohézió nélkülözhetetlen elemei. A szegénység visszaszorítása, a társadalmi kohézió biztosítása, valamint a gazdasági növekedés és a produktivitás ösztönzése kétségkívül kiemelt területnek számítanak az EU-n belül, amelyeket bizonyosan segíteni fog a munkát és a kis- és középvállalkozásokat terhelő adók fokozatos csökkentése.

  Bruno Gollnisch (NI) írásban. – (FR) Egyetértek a jelentéssel: az államadósság és a költségvetési hiány jelenleg oly nagy mértékű, hogy az komoly terheket ró a jövő nemzedékére, ám ma is komoly problémát jelent. A jelentésben javasoltakkal viszont nem értek egyet. Nem hiszem, hogy komolyan lehetne venni egy olyan jelentést, amely nem említi a jelenlegi adósság- és hiányrobbanás okát. Ehelyett tényként le kell szögezni, hogy a bankok és a pénzügyi szektor magánadósságait a tagállamok vállalták magukra, ezáltal Európa polgárai és adófizetői, és ez vezetett a költségvetési hiányok ilyen mértékű megugrásához. Fel kell fognunk végre, hogy az EU és az eurócsoport jelenleg csak a racionálisnak és hatékonynak tartott piacok kedvére tesz, amelyek azonban pánikba esnek, ha a hiány túl magasnak mutatkozik, és azért is pánikba esnek, mert attól félnek, hogy a hiánycsökkentés érdekében hozott intézkedések esetleg elodázzák a látszólagos gazdasági fellendülést. Remekül lakmároztak azáltal, hogy jó magas árat szabtak a görög államadósság miatt vállalt kockázatért, amelyet önök a legutóbbi intézkedések meghozatalával elhárítottak. Minden fronton nyertek, még tovább növelve saját profitjukat. Ugyan, ki törődik azzal, milyen következményekkel jár ez a reálgazdaságra és az emberekre nézve?!

  Sylvie Guillaume (S&D) írásban. – (FR) Arra kényszerültem, hogy ne szavazzam meg kollégám, Liem Hoang Ngoc jelentését, amelyet az európai jobboldal és a liberálisok oly módon egészítettek ki, hogy azzal a lényegétől fosztották meg, egyszerűen védve a Stabilitási Paktumhoz, ezáltal a megszorító intézkedésekhez való dogmatikus ragaszkodást. A költségvetési politika önmagában nem lehet cél; az egy eszköz, válasz a politikai célkitűzésekre. Nem a megszorításokat kell előtérbe helyezni, különben csírájában fojtjuk el még azt a kis növekedést is, ami megvalósulna; a foglalkoztatásnövelés filozófiájára van szükségünk, amelyet meg kell védenünk. Ehhez meg kell adni az EU-nak a cselekvéshez szükséges forrásokat, vagyis meg kell adnunk magunknak azokat az eszközöket, amelyek segítségével magasabbra kormányozhatjuk a gazdaságot annál, mint ami jelenleg, az alkalmatlan Stabilitási Paktum értelmében a rendelkezésünkre áll.

  Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL) írásban. – (FR) Ez a dokumentum annak a vágynak a bizonyítéka, hogy olyan elosztási rendszert hozzunk létre, amely a társadalom egészéről gondoskodik. Pozitív javaslatai a migrációs politikához kapcsolódnak. Elutasítja az állami beruházások „válogatás nélküli megszüntetését”, amelyre a válság nevében került sor. Ez után azonban bizonyos javaslatokban egyfajta fordított logika érvényesül.

Felemelni a nyugdíjkorhatárt; a válság megoldásaképpen szentesíteni a Stabilitási és Növekedési Paktumot, holott világos, hogy ez a válság egyik kiváltó oka; gratulálni az Európai Központi Banknak, amiért megmentette a bankszektort; és hirdetni a fenntartható, versenyképes piacon alapuló szociális gazdaságot – rengeteg neoliberális dogma ismétlődik újra és újra a szövegben. A válság sem hoz újat: Európa nem lát a dogmatizmusától, és polgárai követelései is süket fülekre találnak nála. A jelentés ellen voksoltam.

  Claudio Morganti (EFD) írásban. – (IT) Annak ellenére, hogy a gazdasági és pénzügyi világválság aggasztó mértékben mutatkozik meg az államháztartások fenntarthatóságában, a Parlamentünk elfogadására váró jelentés olyan részeket tartalmaz, amelyek nem teszik lehetővé számomra, hogy igennel szavazzak.

Mindenekelőtt, az 59. bekezdés azt állítja, hogy a válságból való kilábalást a foglalkoztatás növelésével segíthetnénk elő, és olyan intézkedéseket javasol, amelyek támogatják a harmadik országokból történő bevándorlást, és akár még állampolgárságot is adna a bevándorlóknak. A szöveg egyfelől indokolatlanul egybemossa a gazdaság kérdését a migrációs politikáéval, anélkül, hogy figyelembe venné, többek közt, a máris magas munkanélküliségi rátát.

Másfelől, nem hinném, hogy Európának támogatnia kellene, hogy a bevándorlók állampolgárságot kapjanak. Továbbá, néhány módosítás arra tesz javaslatot, hogy hozzanak létre egy, a pénzügyi tranzakciók után fizetendő adónemet, valamint egy európai hitelminősítő ügynökséget. A pénzügyi piacok hatékonyabb szabályozását nem érhetjük el egy újféle adó bevezetésével.

Végül, ami az állami hitelminősítő ügynökség létrehozását illeti, a benyújtott módosító javaslat nem ér célt, mivel a befektetői bizalom megtartásának a legjobb gyakorlati módja a hitelminősítő intézetek pártatlanságának és függetlenségének garantálásán keresztül valósul meg, nem pedig azáltal, hogy politikai befolyás tárgyává tesszük őket.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE) írásban. – Mélységesen sajnálom, hogy a jobboldal végül is „elrabolta” ezt az államháztartásokról szóló jelentést, és hogy gyökerestül megváltoztatta annak legfőbb célját, határozottan neoliberális jelentést fabrikálva belőle. Tapsot érdemel az előadó, Hoang Ngoc úr döntése, miszerint ehhez nem adja a nevét.

  Marc Tarabella (S&D) írásban. – (FR) Egyszerűen elfogadhatatlan, hogy az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) képviselőcsoport és a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért képviselőcsoport többsége elfogadta ezt a jelentést; ez az oka, hogy előadónkkal, Hoang Ngoc úrral egyetemben a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Európai Parlamenti Képviselőcsoportja a jelentés ellen szavazott. Hogyan akarhatja bárki, hogy polgártársaink fizessék meg egy olyan válság árát, amelyért főként a bankok és a spekulánsok felelősek? A PPE és az ALDE képviselőcsoport által támogatott intézkedések, nevezetesen az államháztartások gyors konszolidációja, a közkiadások megnyirbálása, különösen a nyugdíjak és az egészségügy terén, valamint a Stabilitási és Növekedési Paktum feltétel nélküli végrehajtása, katasztrofális hosszú távú következményeket fognak gyakorolni társadalmainkra. Egyenesen a katasztrófa felé tartunk, ha nem adóztatjuk meg a pénzügyi tranzakciókat, amint azt Hoang Ngoc úr javasolta, és ha nem vezetünk be életképes gazdaságélénkítési intézkedéseket. Ne kényszerítsük térdre Európa lakosságát!

  Nuno Teixeira (PPE) írásban. – (PT) E jelentés fő célja az volt, hogy a gazdaság fellendítése céljából elemezze az Európai Unió államháztartásának hosszú távú fenntarthatóságát. A jelen plenáris vitát nem is tarthatnánk ennél alkalmasabb időben, tekintve az eddig példa nélküli gazdasági és pénzügyi megállapodást, amelyet a múlt héten hoztak tető alá Európa vezetői. Az elfogadott intézkedéscsomag – különösen a görögországi segély lehetővé tétele, a tagállamok államháztartásaink gyorsított átstrukturálása, valamint egy pénzügyi stabilizációs mechanizmus létrehozása – egyfelől határozott szolidaritást jelent. Mindezek azonban láthatóvá teszik, hogy most minden európait érintő, sok áldozattal járó időszak következik. Ezeket az áldozatokat tisztességes, kiegyensúlyozott módon kell elosztani a terhek viselői közt. Most bátor döntéseket kell hozni nemzeti szinten, hosszú távra előretekintve, és nem a könnyebb utat választva. A költségvetés úgy kerülhet egyensúlyba, ha visszafogjuk a kiadásokat, vagy növeljük a bevételeket, vagy egyszerre megtesszük mindkettőt.

Gazdasági recesszió idején nincs más választásunk, minthogy jelentősen csökkentjük a közkiadásokat azzal, hogy leállítjuk a felesleges kiadásokat, és optimalizáljuk az állam működését. Néhány módosítást követően ennek az állásfoglalási indítványnak a végleges tartalma olyan, amely e problémák némelyikére összpontosít; ezért szavaztam igennel.

  Viktor Uspaskich (ALDE) írásban. – (LT) Hölgyeim és uraim, Litvánia és néhány velünk szomszédos tagállam 2009-ben majdnem a gödör legmélyére került. Keselyűk talán még nem köröznek a fejünk felett, de még mindig nem érezzük magunkat biztonságban: Litvánia GDP-je 4,1%-kal csökkent negyedévről negyedévre, és 2010 első negyedévében. A litvánok legtöbbje megérti, hogy a fájdalmas áldozatok és a szigorú intézkedések nem szüntethetőek meg egyik napról a másikra. Az államháztartás hosszú távú fenntarthatósága nélkülözhetetlen a stabilitás és a növekedés megteremtéséhez. A megoldás az, hogy csökkenteni kell a költségvetési hiányt. Ez a jelentés pontos megfigyeléseket tesz arra vonatkozólag, hogy a nagymértékű eladósodás és a hiány magas szintje fenyegeti a fenntarthatóságot, és katasztrofális hatással lehet a foglalkoztatásra, a közegészségügyre és a nyugdíjakra. A döntést, amelyet most meg kell hoznunk, nem vehetjük könnyedén – az egyre növekvő államháztartási hiány elviselhetetlen terheket ró a jövő nemzedékére. A pénzügyi stabilitás lényeges a litván és az európai gazdaságok talpra állásához. Ezért egyetértek azokkal az intézkedésekkel, amelyekről ezen a héten vitáztunk, így például az Európai Rendszerkockázati Tanács és a Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszerének létrehozására irányuló javaslattal. Most sokkal nagyobb szükségünk van a piacok és a fedezeti alapok gördülékeny összehangolására és a jobb ellenőrzésre, mint valaha. Nemzetközi vállalásaink megvalósítását is komolyan folytatnunk kell. És ami a legfontosabb, hogy visszanyerjük a lakosság bizalmát, és helyreállítsuk országaink gazdasági önbecsülését. Elérhetjük mindezt, ha biztosítjuk az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságát, ha nyíltan beszélünk és minden tekintetben átláthatóan cselekszünk.

Jelentés: Ricardo Cortés Lastra (A7-0129/2010)

  Sophie Auconie (PPE) írásban. – (FR) A lisszaboni és az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek megvalósításához szükséges kohéziós politikához való hozzájárulásról szóló jelentés alapvető jelentőségű abból a szempontból, hogy illusztrálja, milyen mértékben járulhat hozzá ez a politika az Unió jövőjéhez. A strukturális alapok, amelyek garantálják az európai területek kohézióját, és finanszírozzák az innovációt, segítik az olyan kezdeményezések megvalósítását, amelyek kétségkívül fejlődést generálnak régióinkban. Őszintén hiszem, hogy a kohéziós politika alapvetően fontos eszköz lesz az Európa 2020 célkitűzéseinek megvalósításában, ezért igennel szavaztam.

  Mara Bizzotto (EFD) írásban. – (IT) Egy nagy, ám eltérő részekből álló terület részeként, Európa politikai, társadalmi és gazdasági örökségének sokfélesége mindig is rámutatott a nehézségekre, amelyek a nyolcvanas évek óta eltelt időben elvezettek a kohéziós politika kidolgozásához. Európának időről időre, egyik programozási időszakról a másikra szembesülnie kellett azzal, hogy aktualizálnia kell kohéziós céljait. Ezt egyrészt azoknak az eszközöknek az átalakításával érték el, amelyeknek köszönhetően a strukturális alapok eddig is nélkülözhetetlen pénzügyi alapja volt – és ezután is az lesz – bármely olyan uniós politikának, amely célja a belső kohézió erősítése, másrészt azoknak a céloknak a módosításával, amelyek révén a különböző célkitűzések és az egyes fellépések folyamatosan változtak az idők kihívásainak való megfelelés érdekében. Én támogatom Cortés Lastra úr saját kezdeményezésű jelentését: az EU 2020 stratégiának szerepelnie kell a 2007–2013-as időszakra vonatkozó kohéziós politika célkitűzései között, megtámogatva a területi kohézió célkitűzéseivel és azzal a pragmatikus megközelítéssel, hogy a célokat helyi szinten kell megosztani. Csak ily módon kerülhetjük el annak a kockázatát, hogy az EU 2020 stratégia csupán arra szolgáljon, hogy az eurokrácia önmaga dicséretét zengje, úgy, ahogy az a lisszaboni stratégia esetében is történt.

  Alain Cadec (PPE) írásban. – (FR) A strukturális alapok alapvető szerepet játszanak az EU 2020 stratégia megvalósításában, mivel jelentős eszközt jelentenek az összes európai régió gazdasági fejlődése szempontjából. Cortes Lastra úr jelentése nagyon helyesen rámutat, hogy a lisszaboni stratégia is csak ott ért el konkrét eredményeket, ahol összekapcsolódott a kohéziós politikával. Ezért egyetértek az előadó ajánlásaival, amelyek arra vonatkoznak, miképp kell javítani az Európa 2020 stratégia irányítási rendszerén a lisszaboni stratégiáéhoz képest. Nélkülözhetetlen, hogy a többszintű kormányzás keretén belül szorosabb kapcsolatot teremtsünk a helyi és regionális hatóságok és a civil társadalom érintettjei között. Az előadóhoz csatlakozva én is hangsúlyozom, hogy a jövőbeni szabályozási környezetben a strukturális alapok felhasználhatóságának egyszerűbb megközelítést kell alkalmazni. Hiszen az egyszerűség a hatékonyság egyik kulcsa.

  Mário David (PPE) írásban. – (PT) Teljes mértékben támogatom az ebben a jelentésben szereplő javaslatokat, amelyek kohéziós politikába való bevonása segítené az Európa 2020 stratégiában meghatározott célok megvalósítását. Az új Lisszaboni Szerződés megerősíti a gazdasági, társadalmi és területi kohézió elvét, ami pedig a szolidaritási záradékot illeti, anélkül maga az EU veszti értelmét! A kohéziós politika végső célja a különböző gazdasági fejlettségi szintű régiók közötti különbségek csökkentése, valamint a leghátrányosabb helyzetű és legkülső régiók strukturális lemaradásainak kezelése. Az Európa 2020 stratégia megközelítésében, amely stratégia a növekedés, a versenyképesség és a foglalkoztatás elősegítésének elkötelezettje, meg kell jegyezni, hogy a kohéziós politika fontos eszköz lehet a stratégia által kitűzött célok sikeres megvalósítása érdekében.

  Diogo Feio (PPE) írásban. – (PT) A kohéziós politika végső célja a különböző gazdasági fejlettségi szintű régiók közötti különbségek csökkentése, és ezért kifejezetten a növekedés és a fejlődés terére összpontosítja forrásait. Az Európa 2020 stratégia jelentős és merész kihívásokat állít Európa elé a következő öt stratégiainak tartott területen: (i) foglalkoztatás; (ii) innováció és kutatás; (iii) éghajlatváltozás és energia; (iv) oktatás és (v) a szegénység visszaszorítása. Amint már mondtam, ez egy ambiciózus és merész stratégia. Egyetértek az előadóval, hogy a jövőbeni kohéziós politikával összhangban kell kidolgozni, és hogy az Európa 2020 stratégiát regionális és helyi szinten kell végrehajtani – ami a lisszaboni stratégia esetében sajnos nem valósult meg. Ez elengedhetetlen a különböző régiók gazdasági fejlődése és növekedése szempontjából. Mivel én egy olyan portugál régióban élek, amely érdekei és óhajai gyakran háttérbe szorulnak a központi hatalom érdekeivel szemben – amint azt már nyilvánosan kifejtettem – úgy vélem, hogy a 2020-as stratégia célkitűzéseinek regionális szinten nagyobb haszna lenne, és oly módon sokkal jobban hozzájárulnának a kiegyensúlyozott regionális fejlődéshez.

  José Manuel Fernandes (PPE) írásban. – (PT) Az európai fejlesztési projekten belül sokat lehet még javítani a területi kohézión, amelynek rendkívül fontos szerepe van a szegénység és a társadalmi kirekesztés visszaszorításában, a foglalkoztatás és a fenntartható fejlődés elősegítésében, valamint a társadalmi kohézióban. Kétség sem fér hozzá, hogy a kis- és középvállalkozásoknak meghatározó szerepük van Európa felépítésében. Ezért támogatom a jelentésben szereplő ajánlásokat, mint például azt, hogy a források felhasználásának ösztönzése és hatékonyabbá tétele érdekében az EU egész területén egyszerűsíteni kell az elérhető támogatások kezelésének és az azokhoz való hozzáférésnek a szabályait. Az Európai Unióban történő közbefektetések több mint harmadát a régiók hajtják végre, és a strukturális alapok kiadásai egyre inkább a növekedéssel és a foglalkoztatással összefüggő célokra összpontosulnak. Véleményem szerint elengedhetetlen, hogy az EU azonnali lépéseket tegyen és konkrét intézkedéseket hozzon annak érdekében, hogy „megfeleljen a komoly és tartós, természeti vagy demográfiai hátrányokkal küzdő régiók, úgymint a tengerparti, a szigeteken vagy hegyvidéken elterülő, a határokon átnyúló és a legkülső régiók sajátos igényeinek”. Szeretném továbbá megismételni, hogy „az oktatás és a képzés az Európai Unió fejlődésének alapvető feltételei, és ezek tehetik az Uniót versenyképesebbé a globális kihívásokkal szemben”.

  João Ferreira (GUE/NGL) írásban. – (PT) Az előadó sajnálatosnak találja, hogy az Európa 2020 stratégia semmilyen értékelést nem tartalmaz a lisszaboni stratégiáról, és mi osztjuk ezt a véleményt. A lisszaboni stratégia célkitűzései – gazdasági növekedés, foglalkoztatás és társadalmi kohézió – nem valósultak meg; sőt, a helyzet ezeken a területeken tovább romlott. Amint azt már elmondtuk, a jelen helyzet a lisszaboni stratégia célkitűzéseinek az eredménye – és milyen célok is voltak azok! Hogy pontosak legyünk: liberalizáció, privatizáció, tegyük a foglalkoztatást szabályozó törvényeket kevésbé szigorúvá és rugalmasabbá. Ezek a lehetőségek, eszközök és célok már nem kerültek be ismét a 2020-as stratégiába. Az előadó ugyanebben a szellemben érvel a „szabad, nyílt és működő belső piac” beteljesítése mellett. Nos, pontosan ez a „szabad, nyílt és működő belső piac” vezetett a legnagyobb szegénységhez és társadalmi kirekesztéshez az EU-n belül, és ez ásta alá a területi kohéziót is. Ezért nem fogadjuk el azt, hogy a kohéziós politikát együvé sorolják a 2020-as stratégiával, valódi céljai miatt, amelyek a következők: a különböző régiók fejlettségi szintje közötti különbség csökkentése, valamint a valódi gazdasági, társadalmi és területi kohézió megvalósítása.

  Jarosław Kalinowski (PPE) írásban. – (PL) A kohéziós politika legfőbb célkitűzése, hogy küzdjön az Európai Unió régióinak egyenlő mértékű fejlettségéért. A többéves programoknak és stratégiáknak köszönhetően, amelyek e politika keretében valósulnak meg, egyes régióknak, különösen a szegényebbeknek, lehetőségük nyílik a fenntartható gazdasági növekedésre, a nagyobb versenyképességre és a munkahelyteremtésre. A közszférában történő befektetések több mint fele regionális szinten valósul meg, így a helyi hatóságok válnak a jelenlegi lisszaboni stratégia, majd a jövőbeni EU 2020 stratégia végrehajtásának főszereplőivé. Támogatnunk kell a kohéziós politika alatt megvalósuló projekteket, emlékezve arra, hogy ezek legfőbb kedvezményezettjei leggyakrabban a vidéki területek, és a szerző partnerségi megközelítést szorgalmazó javaslata lehetővé teszi a polgároknak a projektek céljairól és eredményeiről való hatékony tájékoztatását.

  Andreas Mölzer (NI) írásban. – (DE) Úgy tűnik, hogy bár a hátrányos helyzetű régiók számára nyújtunk támogatást, azt végül a relatíve vagyonos régiókban költik el. Tehát Unió-szerte problémák vannak a támogatási politikával. Egyfelől, pénzt invesztálunk a falvak újjáélesztésébe, hogy megelőzzük a vidéki közösségek kihalását, másfelől viszont ezeket az erőfeszítéseket kioltják a privatizációs szabályozások és a dereguláció.

Semmi értelme élettől duzzadó faluközpontot létrehozni, ha maga a falu el van vágva a közlekedési hálózattól, és ha bezárják a postahivatalt. A jelentés nem részletezi kellőképpen a kohéziós politika problémáit, ezért én nem szavaztam meg.

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE) írásban. – (PT) Ez az állásfoglalás fontos dokumentum, mivel megállapítja, mi a legjobb módja a kohéziós politika és az EU 2020 stratégia összekapcsolásának. Olyan időkben, amikor sokat foglalkozunk a 2013 utáni európai kohéziós politikával, valóban lényeges, hogy azt az EU 2020 stratégiának való megfelelés nélkülözhetetlen eszközeként mutassuk be, megismételve azt a kijelentést, miszerint a kohéziós politikák nélkülözhetetlenek az EU-integráció eredeti tervének megvalósításához. A kohéziós politika fontos szerepet játszik az európai régiók közötti egyensúly megteremtésében, és ma már úgy tekintünk rá, mint ami a versenyképesség fokozása és a helyi lehetőségek kiaknázása révén nélkülözhetetlen az EU által napjainkban megélt pénzügyi válság leküzdéséhez. Most, amikor az EU költségvetése várhatóan nem emelkedik, és amikor nagy nyomás nehezedik a kohéziós költségvetésre is (amely az EU költségvetésének hozzávetőleg a 45%-a), úgy véljük, hogy a kohéziós politika és az EU 2020 stratégia célkitűzései közötti jó kapcsolat alapvetően fontos a kohézió erősítése szempontjából, és ezzel egy időben hozzájárul ahhoz, hogy minden régió és a köz minden tagja kedvező választ tudjon adni az EU előtt álló kihívásokra.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE) írásban. – Kár, hogy a mi kohéziós politikáról és az EU 2020-ról szóló alternatív állásfoglalásunkat elutasították. Mi, a Zöldek/az Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoportja, ezért úgy döntöttünk, hogy tartózkodunk a Cortés Lastra-állásfoglalásról szóló zárószavazáson.

  Elisabeth Schroedter (Verts/ALE) írásban. – (DE) Az előadó, Cortés Lastra úr eredetileg igen kiegyensúlyozott jelentést készített a kohéziós politika és az Európa 2020 stratégia közötti kapcsolatról, amely célja az volt, hogy kiigazítsa az első Barroso-Bizottság által folytatott kohéziós politika kiterjedt előirányzatait. Jogosan tette fel a kérdést, hogy a kohéziós politika vajon a lisszaboni stratégia és az Európa 2020 stratégia egyik eszköze-e, vagy azoktól független jelentősége és független értéke van-e. Az előadó egyensúlyt talált e két aspektus között. Hálásnak kellene lennünk neki, hogy támogatta a kohéziós politika függetlenségét. Mi támogattuk az ő megközelítését. Sajnos azonban a módosítások, amelyeket nagyrészt az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoport nyújtott be, jelentősen felhígították a jelentés eredeti szándékát. Mi, a Zöldek/az Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoportja ezt rendkívül sajnáljuk. Ezért aztán nagyrészt eredeti formájában újfent benyújtottuk a jelentést a plenáris ülés elé, alternatív állásfoglalásként.

Sajnos nem kapta meg a szavazatok többségét. Ez nem volt meglepő, tekintettel a bizottsági szavazatokra. A mi célunk azonban az volt, hogy ennek az alternatív állásfoglalásnak a segítségével világossá tegyük, hogy van a Parlamentben egy olyan kisebbség, amely több jogot szeretett volna adni a régióknak a független fejlődésre, mint amit a strukturális alapok jelenlegi előirányzat-modellje az eddigiekben lehetővé tett.

  Nuno Teixeira (PPE) írásban. – (PT) A kohéziós politika nélkülözhetetlen a 2020-as stratégia célkitűzéseinek megvalósításához: az oktatás, a szakképzés és kutatás, a munkahelyteremtés és a gazdasági növekedés elősegítéséhez. A lisszaboni stratégia kohéziós célokat illető kudarcát követően, és nem utolsó sorban az után, hogy abból a folyamatból hiányzott a megfelelő konzultáció az Európai Parlamenttel, és a regionális és helyi szervek sem vettek benne kellőképpen részt, ez a jelentés hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a kohéziós politika hozzájáruljon a jövőbeni stratégiai célokhoz. Ezért fontos, hogy a helyi és regionális szervek és szereplők jobban magukénak érezzék a stratégia célkitűzéseit.

A régiók alapvető szerepet játszanak, hiszen rajtuk keresztül érhetőek el a gazdasági és társadalmi szereplők, különösképpen a kis- és középvállalkozások. Horizontális megközelítésére való tekintettel csakis egy erős és megfelelően finanszírozott kohéziós politikával lehet előmozdítani a fejlődést az Európai Unióban, és ezáltal lehet az Uniót versenyképesebbé tenni a globális verseny kihívásaival szemben. Európa regionális dimenzióit olyan stratégiával kell megerősíteni, amely figyelembe veszi a különböző régiók vagy csoportok sajátosságait, úgymint pl. a legkülső régiókéit. A fent említett okok miatt úgy vélem, hogy a kohéziós politika nélkülözhetetlen eszköz az EU 2020 stratégia célkitűzéseinek megvalósításához, ezért igennel szavaztam a jelentésre.

Jelentés: Vincent Peillon (A7-0133/2010)

  Sophie Auconie (PPE) írásban. – (FR) Az Unió a Mediterrán Térségért (UfM) egy hatalmas projekt, amely erős politikai részvételt kíván az Európai Parlament részéről. Én megszavaztam ezt a jelentést, mert tartalmazza a következő három, rendkívül lényeges pontot: 1) az új intézményi struktúrát gyorsan hatékonnyá kell tenni, az UfM működőképessége érdekében; 2) az UfM céljainak elérése érdekében alapvetően fontos a megfelelő finanszírozás, ezért világosan ismertetni kell a hat legfőbb stratégiai projektet (a földközi-tengeri térség szennyeződésektől való megtisztítása, közlekedés, megújuló energia, oktatás, kkv-k, polgári védelem); 3) az UfM sikere a földközi-tengeri medence regionális konfliktusainak megoldásán múlik.

  Mara Bizzotto (EFD) írásban. – (IT) Az Unió a Mediterrán Térségért egy ambiciózus projekt, amelynek számos kétségkívül pozitív aspektusa van, különösen azzal a jövőbeni lehetőséggel kapcsolatban, hogy politikai és gazdasági partnerségek által meg lehet erősíteni a bevándorlást felügyelő eszközöket, és le lehet küzdeni az illegális bevándorlók áradatát, amely néhány éve komoly problémát okoz a mediterrán országoknak. Ez egy újabb ok, miért válhat hasznára Európának egy olyan fórum, ahol párbeszédet folytathatnak egymással a földközi-tengeri térség országai, amelyek a földrész déli partját elérő illegális bevándorlók többsége számára szinte mindig tranzitországok.

A párbeszéd ezáltal megnyitott csatornáját természetesen nem szabad a bevándorlási hullámokat segítő eszköznek tekinteni, sokkal inkább olyannak, amely a szabályozást és az illegális bevándorlás megakadályozását támogatja; a gazdasági kereskedelem, a közel-keleti régió általános megbékélése – amelyben az UfM is igyekszik majd aktívan közreműködni – segíti majd a bevándorlók származási országainak társadalmi és gazdasági növekedését. Ezért, ha az Unió szilárd politikai alapokon nyugszik és specifikus célokat tűz ki maga elé, azzal lehetővé válik, hogy saját országaikon belül segítsük azokat az embereket, akik ma tömegesen szeretnének Európába jönni, és érkeznek meg a dél-európai partokra. Abban a reményben, hogy az Unió a Mediterrán Térségért következő csúcstalálkozóján nagyobb jelentőséget szentelnek a migrációnak, én megszavaztam a jelentést.

  Vito Bonsignore (PPE) írásban. – (IT) Azzal, hogy megszavaztuk a Peillon-jelentést, mindannyian elismertük, hogy a földközi-tengeri medence kulcsfontosságú terület, és hogy egy többpólusú világban, ahol mindenki mindenkitől függ, az olyan nagy regionális egyesülések, mint például a mediterrán térségé, nagyobb eséllyel birkóznak meg a társadalmi, kulturális, gazdasági, környezetvédelmi, demográfiai, politikai és biztonsági kihívásokkal.

A mediterrán térség egyszerre felöleli mindezeket a problémákat, amelyek megoldása nélkülözhetetlen a régió egészének stabilitásához, és amelyek megoldásához összpontosított, határozott fellépésre van szükség.

A következő barcelonai találkozón az euromediterrán kormány- és államfők ismét összegyűlnek, hogy megvitassák, mennyiben lépett előre az Unió a Mediterrán Térségért.

Véleményem szerint ekkor három politikai pontra kell mindenképp kitérni:

a) a Párizsban meghatározott intézményi berendezkedés létrehozásának nyomon követésére fordított idő, valamint az Euromediterrán Parlamenti Közgyűlés által kínált parlamenti dimenzió lehetőségekhez képest elégtelen kihasználása;

b) a pénzügyi források és az alkalmazott szinergiák elégtelensége; míg el kell ismerni országaink egy részének eredményeit, valamint jelentős és kézzelfogható elkötelezettségét, többek közt Olaszországét, az Unió a Mediterrán Térségért általános hatása, már ami a prosperáló gazdasági térség létrehozását illeti, továbbra is csekély;

c) annak a nehézsége, hogy kellő határozottsággal kezeljük az olyan kérdéseket, mint például a béke, a stabilitás és biztonság, amelyek alapkövetelményei annak, hogy az Unió a Mediterrán Térségért politikai dimenziót kapjon és egységes célokat valljon a magáénak.

  John Bufton (EFD) írásban. – Mi ellenezzük a mediterrán térségért létrejött uniót. Ez ugyanis meg fogja könnyíteni az észak-afrikai elszegényedett országokból való tömeges bevándorlást. Lehetővé fogja tenni azt is, hogy az észak-afrikai al-Kaida tagok még könnyebben juthassanak be Európába, és követhessék el terrortámadásaikat. Arra is szeretnénk felhívni a figyelmet, ahogy az EU kivételes gazdasági státuszt adományozott Marokkónak, annak ellenére, hogy az ország erőszakos módon lép fel a Nyugat-Szaharában, és fosztogatja annak erőforrásait.

  Nikolaos Chountis (GUE/NGL) írásban. – (EL) Ahhoz, hogy hatékonyan járuljanak hozzá a békéhez, a prosperitáshoz és az emberi jogok biztosításához, az európai és más mediterrán országok közötti együttműködésnek az egyenlőség elvén és a térség lakosai számára az együttműködéssel járó kölcsönös előnyökön kell alapulnia. Az ENSZ Alapokmánya és a nemzetközi jog alapján segítenie kell a nemzetközi és a kétoldalú problémák megoldását, külön hangsúlyt fektetve a palesztin, a nyugat-szaharai és a ciprusi helyzet méltányos és megvalósítható megoldására. A jelentés ezekről a problémákról sajnos nem tesz említést, mint ahogy arról sem, hogy a mediterrán térség szigetein és városaiban úti okmányok nélkül utazók ezreit tartják fogva elfogadhatatlan körülmények között, megsértve ezzel mindannyiunk emberi méltóságát. Ahhoz, hogy valódi együttműködés valósulhasson meg, erősíteni kell a párbeszéd és az egymás megértésének folyamatát, és figyelembe kell venni a térség kereskedelmi megállapodásainak aszimmetriáit, hogy biztosítani lehessen minden állam egyenlőségét. Az effajta együttműködés erősítené és elősegítené a társadalmi és kulturális cserekapcsolatokat, és segítené a környezet védelmét és az éghajlatváltozás leküzdését célzó közös politikák kialakítását.

  Anna Maria Corazza Bildt, Christofer Fjellner, Gunnar Hökmark és Anna Ibrisagic (PPE) írásban. – (SV) A svéd konzervatívok ma elutasították az Unió a Mediterrán Térségért elnevezésű kezdeményezésről szóló A7-0133/2010 jelentést (2009/2215(INI)). Mégpedig azért, mert nem tudjuk támogatni, hogy az EU hozzájáruljon az Unió a Mediterrán Térségért kezdeményezés részét képező projektekhez, amelyek jelentősen nagyobb forrásokhoz jutnak az EU 2014–2020-as időszakra vonatkozó új pénzügyi terve értelmében. Rendkívül fontos, hogy az egyenlő bánásmód, a szolidaritás, a párbeszéd elve alapján és minden ország különbözőségét és sajátosságait tiszteletben tartva konstruktívan együttműködjünk a Földközi-tenger térségének országaival. Az Unió a Mediterrán Térségért kezdeményezés keretében az EU-val folytatott regionális együttműködés nem válhat az európai uniós tagságot kiváltó pótszerré, ahogy azt néhány hatalom látni szeretné. Továbbá, nagyon fontos, hogy az EU felelősen viselkedjen, megőrizve hitelességét, vagyis fenntartható források nélkül ne ígérjen pénzt különböző célokra.

  Mário David (PPE) írásban. – (PT) A 2008. Július 13-i párizsi nyilatkozatot követően, amely által létrejött az új Unió a Mediterrán Térségért (UfM), az előző barcelonai folyamatnak új lendületet kellett volna nyugtáznia, mivel a nyilatkozat megerősíti: „megújult erőfeszítések a mediterrán térségnek a béke, a demokrácia az együttműködés és a prosperitás térségévé változtatása érdekében”. Az Európai Unióban azonban 2009-ben jelentős változások történtek (megválasztották a Bizottság elnökét, hatályba lépett a Lisszaboni Szerződés, folyt a küzdelem a gazdasági és pénzügyi válság ellen, stb.), ami hátráltatta az UfM megvalósítását. Úgy vélem, hogy ez a jelentés pontosan azonosítja, melyek a következő lépések az UfM létrehozásakor meghatározott célok elérése érdekében. Érdeklődve várom továbbá az állam- és kormányfők második csúcstalálkozójának eredményeit, amely találkozóra ez év június 7-én kerül sor Barcelonában. Az Unió a Mediterrán Térségért kapcsolatainak megerősítése nélkülözhetetlen, és úgy vélem, hogy csak az Unió és a többi mediterrán ország közötti politikai párbeszéd és fokozottabb együttműködés ösztönözheti a szabadság, az igazság, a béke, valamint a fenntartható és hosszú távú prosperitás térségének létrejöttét.

  Proinsias De Rossa (S&D) írásban. – Én támogattam a jelentést, amely témája az Unió a Mediterrán Térségért (UfM). Európának és a mediterrán térségnek számos határokon átnyúló problémával kell megküzdenie, amelyek könnyebben megoldhatók egy regionális integrációs folyamat keretén belül, olyan hatékony intézményekkel, amelyek felülkerekedhetnek a kétoldalú együttműködések korlátain. Az efféle problémák csak súlyosabbá válnak válság idején, és az EU érdeke, hogy foglalkozzon a régiók közötti egyre növekvő különbségekkel, ezáltal járulva hozzá a mediterrán térség lakosságának élhető és biztonságos jövőjéhez. Az EU-nak és az UfM-országok kormányainak előtérbe kell helyezniük az ide kapcsolódó intézmények felállítását, és hogy olyan következetes politikai stratégiával itassák át azokat, amely magja a demokrácia elősegítése, az emberi jogok, ezen belül a szociális jogok egyre jobb érvényesítése. E célok értelmes előmozdítása érdekében el kell érni a közel-keleti szomszédok közötti béke-megállapodások megkötését. Ehhez arra van szükség, hogy Izrael felhagyjon Gáza ostromlásával és letelepedési politikájával, Palesztinának vállalnia kell, hogy nem folytat erőszakot és hogy elkötelezi magát az államépítési program mellett, és mindkettejüknek tiszteletben kell tartaniuk az 1967-es határokat. Ezentúl is ellenzem az EU-Izrael társulási megállapodás továbbvitelét, amíg Izrael nem tesz eleget az emberi jogokra vonatkozó kötelezettségeinek.

  Edite Estrela (S&D) írásban. – (PT) Én megszavaztam az Unió a Mediterrán Térségért elnevezésű kezdeményezésről szóló jelentést, mert pártolja, hogy az Európai Parlament nagyobb mértékben bekapcsolódjon ebbe a regionális kezdeményezésbe. Ha az indulás két nehéz éve után az idén júniusban Barcelonában rendezett csúcstalálkozó sikerrel jár, alapvető fontosságú, hogy az Európai Parlament hozzá tudjon járulni ehhez a kérdéshez, mivel az eredmény óriási kihatással lesz az UfM sikerére.

  Diogo Feio (PPE) írásban. – (PT) Bármilyen pártatlan megfigyelő megmondaná, hogy az euromediterrán partnerség nem tett oly mértékű előrelépést, mint ami kívánatos lett volna, és hogy még mindig rengeteg a teendő, hogy elnyerje végső formáját és valódi, produktív tartalmat kapjon. Történelmi viszonylatban elmondhatjuk, hogy a Földközi-tenger sokkal inkább összekötött, semmint, hogy elválasztott volna. A partvidékén kialakult kultúrák alkották a nyugati civilizáció magját, és a tenger mindkét oldala hozzájárult a világos rokonsággal áthatott identitások kialakulásához. A vallási háborúk később szakadékot vertek a korábbi kapcsolatok helyére, ám a régi hidak, bizonyos formában, a mai napig megvannak. Remélem, hogy az Európai Unió, partnereivel egyetemben, valódi lépéseket fog tenni az euromediterrán partnerség elősegítése és megszervezése felé, amely így képes lesz legyőzni a félelmet, a különbségeket és a bizalmatlanságot, képes lesz megérni a jövőt, anélkül, hogy összeomlana. A tenger mindkét oldala hatalmas civilizáció bölcsője volt, és most is csak nyerhetnek az efféle fejlesztés által.

  José Manuel Fernandes (PPE) írásban. – (PT) Tekintettel a déli országok bizonytalan szociális és gazdasági helyzetére, pillanatnyilag még nagyobb szükség van a mediterrán országok közötti kapcsolatok elmélyítésére. E tekintetben úgy vélem, sürgetően szükség van arra, hogy konkrét és hatékony módon továbblépjünk az Unió a Mediterrán térségért megszilárdításának útján. Az euromediterrán kapcsolatok megerősítése egyre sürgetőbb, hiszen az minden bizonnyal kihat majd a béke, valamint a kulturális, gazdasági, politikai és társadalmi fejlődés térségének megszilárdítására. Szeretném azonban hangsúlyozni, hogy a nők jogaival, a nemi egyenlőséggel és a szexuális irányultság alapján történő hátrányos megkülönböztetéssel kapcsolatos problémák olyan terület, ahol az európai befolyás erősítése kedvező változást hozhat. Másrészt a mediterrán régióban található óriási megújulóenergia-tartalék arra példa, hogy az Európai Unió mi mindent nyerhet, amit élvezhet, és amit felhasználhat annak érdekében, hogy megvalósítsa hatékony energiapolitikáját, amellett, hogy 800 millió fősre növelheti az EU kereskedelmének területét.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL) írásban. – (PT) Teljes mértékben ellenezzük az ebben a jelentésben megállapított iránymutatásokat, amelyek alapvetően a következőkre irányulnak: az európai uniós nagyvállalatok gazdasági dominanciájának növelése a mediterrán térség déli részén; a természeti erőforrásokhoz, különösen az energiához való hozzáférés és az azok fölötti irányítás megszerzése; a munkaerő kizsákmányolása; valamint a bevándorlók elnyomása. Érdemes megjegyezni, hogy a Parlament többsége úgy tűnik, hogy elefántcsonttoronyban él, és egyáltalán nincs tudatában az úgy nevezett „szabad kereskedelem” következményeinek; ragaszkodik ezekhez a politikákhoz, és közreműködésével még tovább rontja a helyzetet. Portugáliában, például, több mint 100 000 munkahely szűnt meg a textiliparban, mivel több ezer vállalat ment csődbe, mégpedig a megnövekedett külső verseny következtében.

Ezért kell szakítani a nemzetközi kereskedelem fokozatos liberalizációjának hagyományával. Ez az út azt jelenti, hogy a munkavállalók által kiharcolt jogok és az emberek szuverenitása támadás áldozatai lettek, a nagy multinacionális cégek a maguk hasznára fordították a természetes erőforrásokat és a biodiverzitást, tönkretették a környezetet, megnőtt a munkanélküliség, több millió kistermelő tönkrement, és veszélybe került az élelmezéshez való jog és az élelmiszerbiztonság. Mi méltányos és tisztességes gazdasági kapcsolatok kiépítését követeljük, amelyek mindkét térség lakosainak és országainak érdekeit szolgálják.

  Sylvie Guillaume (S&D) írásban. – (FR) Én támogattam francia szocialista kollégám, Vincent Peillon jelentését, mert az Unió a Mediterrán Térségért (UfM) célja, hogy mind Európa egészére, mind a mediterrán térségre vonatkozó speciális stratégiai intézkedések révén támogassa az euromediterrán együttműködés folyamatát. A regionális együttműködés tulajdonképpen elengedhetetlen a béke elősegítése érdekében, ami a jelen együttműködéssel kapcsolatban az egyik legfontosabb kérdés, ezért mindenképpen meg kell erősíteni. Úgy vélem, hogy az UfM kiváló eszköz ahhoz, hogy erős kézzel beavatkozzunk a térségben hosszú ideje fennálló konfliktusokba, valamint, hogy megoldást kínáljunk rájuk. Remélem, hogy a következő, barcelonai csúcs sikerrel fog járni, hogy a tagállamok valóban újra útnak indítják az UfM-et, és hogy a titkárság barcelonai létrehozását követően projektek egész sora indulhat útnak, mindenki érdekeit szolgálva.

  Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL) írásban. – (FR) Ennek a jelentésnek mindenképp a javára írandó, hogy hangsúlyozza, hogy sürgősen el kell ismernünk két államot, a Palesztin államot és Izrael államát, amelyeknek békében és biztonságban kell élniük, valamint, hogy harcol a nők jogaiért és a szexuális irányultságon alapuló hátrányos megkülönböztetés ellen. A jelentés erényei azonban ezzel kimerülnek. Ez a szöveg lényegében a régió jelenlegi és potenciális magánbefektetőinek tett ígéret, amint azt a befektetések szükséges védelmét és pénzügyi biztonságát célzó számtalan intézkedés is bizonyítja. Ez a szöveg továbbá helyesli a barcelonai folyamatot és az euromediterrán szabadkereskedelmi övezet létrehozását, ami teljes mértékben szembemegy azokkal a szabályozási célkitűzéseknek, amelyeket a jelen helyzet megkövetel.

Nemmel szavaztam a jelentésre. Úgy vélem, hogy az európai és mediterrán térségbeli lakosok érdekeinek mindig előnyt kell élvezniük a pénzemberek érdekeivel szemben. A választott képviselők feladata, hogy a közjó érdekében tevékenykedjenek. Sajnálatos, hogy azok, akik ezt a szöveget megfogalmazták, nem tudták ezt előtérbe helyezni.

  Andreas Mölzer (NI) írásban. – (DE) A mediterrán térségért létrehozott uniót sokan Európában olyan presztízs-projektnek tekintik, amelyet néhány politikai vezető kezdeményezett. Én azonban úgy hiszem, hogy a Földközi-tenger partvidékén elterülő országok közötti együttműködés fokozódása nagyon is kedvező dolog. Különös tekintettel az Afrikából érkező migránsok egyre növekvő számára, elkerülhetetlen, hogy ezek az államok összehangolják mindazokat az intézkedéseket, amelyeket erre válaszul hoznak. A mediterrán térségért létrehozott unió struktúrája ideális eszköze lehet a Frontex által végzett munka kiegészítésének, valamint, legfőképpen az afrikai államok projektekbe való bevonásának, hogy ezáltal ösztönözhessük a gazdasági migránsokat, hogy Afrikában maradjanak.

A különböző tervbe vett projektek, mint például a diákcserék lehetőségének növelése és a számos gazdasági program, amelyek célja az EU és az afrikai országok közötti kereskedelem elősegítése, szintén nagyon kedvezőek. Ezeket az országokat azonban nem szabad rákényszeríteni, hogy beleegyezzenek egy szabadkereskedelmi övezet létrehozásába, mert ez magában hordozná azt a komoly kockázatot, hogy súlyos kárt szenvednének a helyi és regionális piacaik. Habár a fent említett okok miatt nem értek teljesen egyet minden pontjával, a jelentést összességében kiegyensúlyozottnak tartom, ezért mellette voksoltam.

  Wojciech Michał Olejniczak (S&D) írásban. – (PL) Az Európai Unió harmadik országokkal való kapcsolatainak konstruktív fejlesztése végett támogatom a jelentést, amely témája az Unió a Mediterrán Térségért. Az együttműködés megerősítése érdekében támogatnunk kell a közelmúltban kissé lelankadt barcelonai folyamatot. Az Unió a Mediterrán Térségért csúcstalálkozója, amelyet 2010. június 7-én tartanak Barcelonában, tökéletes alkalom, hogy végrehajtsuk a jelenlegi nyilatkozatokat, hiszen az Európai Unió nem engedheti meg magának, hogy elveszítse jelentőségét abban a régióban, amelyhez hagyományaiban kötődik. Az intézményi struktúrát, úgymint a társelnökséget, fel kell használni a Földközi-tenger mindkét partján elhelyezkedő társadalmak és gazdaságok nagyobb mértékű integrációját célzó intézkedések erősítésére.

  Robert Rochefort (ALDE) írásban. – (FR) A Földközi-tenger mindkét partjának állam- és kormányfői fognak találkozni 2010. június 7-én Barcelonában. Elengedhetetlen, hogy ez a találkozó valódi előrelépést hozzon – különösen az Unió a Mediterrán Térségért intézményeinek létrehozására célzok, de ugyancsak említhetném a gazdaság és kereskedelem, a foglalkoztatás, a szegénység visszaszorítása, a mezőgazdasági kérdések, az élelmiszerbiztonság, az ivóvíz kérdésének vagy a vidékfejlesztés területén teendő előrelépést is. Szintén nélkülözhetetlen, hogy nagyobb források álljanak a mediterrán térségért létrehozott unió rendelkezésére, ami a 2014-2020-as időszak költségvetését illető hamarosan kezdődő egyeztetések egyik legfőbb kérdése lesz.

Emellett azt se felejtsük el, hogy lehetővé kell majd tenni, hogy az EU-segélyeket magán forrásokkal kombináljuk, összhangban az Európai Befektetési Bank és az InfraMedhez hasonló befektetési alapok által kínált forrásokkal. Továbbá, a dél-dél kereskedelem megerősítése és az euro–mediterrán szabadkereskedelmi övezet létrehozása nélkülözhetetlen a déli partok mentén fekvő országok gazdasági fejlődéséhez és az ottani szegénység enyhítéséhez. Ezek az intézkedések világosan szerepelnek a Parlament elé benyújtott állásfoglalásban, ezért én támogattam azt.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE) írásban. – Nem szolgáltak különösebb meglepetéssel a GUE/NGL képviselőcsoport által benyújtott módosítások (mindet elutasították), kivéve a 6. módosítás első részét (Nyugat-Szahara).

Szeretném leszögezni, hogy én megszavaztam a 6. módosítást, amely hangsúlyozza Marokkónak a nyugat-szaharai emberi jogi visszaélésekkel kapcsolatos felelősségét.

Az 1. módosítás második részét (amely az UfM számára nyújtott finanszírozás növelésének szükségességét hangsúlyozta), amelyet Brok úr nyújtott be, szintén elutasították.

A jelentés egészére igennel szavaztunk (nagy többséggel került elfogadásra).

Jelentés: Evgeni Kirilov (A7-0123/2010)

  George Sabin Cutaş (S&D) írásban. – (RO) Én megszavaztam a Dél-Kaukázusra vonatkozó európai uniós stratégia szükségességéről szóló állásfoglalást. A Dél-Kaukázus stratégiailag jelentős az Európai Unió számára. Ugyanakkor, az Európai Unió segíthet és segítenie is kell e sok problémával küzdő régió gazdasági és kereskedelmi fejlődésében. Kereskedelmi politikánk révén elősegíthetjük az emberi jogok tiszteletben tartását, az energiabiztonságot, a demokráciát és a felelősségteljes kormányzást is. Pozíciómnál fogva, mivel saját képviselőcsoportomon belül gyakorlatilag én voltam ennek az állásfoglalásnak az előadója, ösztönzöm a Grúziával, Örményországgal és Azerbajdzsánnal kötendő szabadkereskedelmi megállapodások aláírását. Úgy gondolom, hogy ezek a megállapodások a befektetések fellendítésével és munkahelyek teremtésével elő fogják segíteni e régiók gazdasági fejlődését, ami pedig csökkenteni fogja a szegénység szintjét.

  Mário David (PPE) írásban. – (PT) Teljes mértékben egyetértek ezzel a jelentéssel, mivel úgy vélem, hogy a keleti partnerséggel foglalkozó prágai csúcstalálkozó együttes nyilatkozatát követően az EU-nak meg kell erősítenie keleti partnerségeit, különös tekintettel a három dél-kaukázusi államra, mégpedig egy világos és pontosan meghatározott stratégia által. A béke fenntartása, a határok stabilitása és a határ menti viták megoldása, valamint a demokrácia, a jogállamiság és a regionális együttműködés elősegítése érdekében tett előrelépés nélkülözhetetlen elemei a világ e része fejlődésének. Ezért úgy gondolom, hogy az EU fellépését a fenntartható fejlődés ösztönzésének kell jellemeznie, amely a tisztességes kormányzáson, az emberi jogok teljes mértékű tiszteletben tartásán és a jó szomszédsági politikán alapul, amely utóbbinak ezen országok és szomszédjaik békés egymás mellett élését mindig elsődleges célkitűzésként kell szem előtt tartania. E tekintetben szeretném felhívni a figyelmet arra, milyen fontos szerepet játszik majd az EU Parlamenti Közgyűlése – a szomszédos keleti országok. A régió geostratégiai jelentőségének, különös tekintettel a kelet és nyugat közt zajló nyersanyagellátásra és -szállításra, nagyon fontos tényezőnek kell lennie az EU és a szóban forgó országok közötti jövőbeli megállapodások létrehozásában.

  Diogo Feio (PPE) írásban. – (PT) Az Oroszország és Grúzia közötti közelmúltbeli konfliktus – amely utóbbi kijelentette, hogy csatlakozni szeretne az Európai Unióhoz, és hogy osztozik annak ideáiban –világossá teszi, hogy ki kell dolgoznunk egy, a dél-kaukázusi régiót illető stratégiát. A véres konfliktusokkal teli történelemmel sújtott, és nyíltan orosz befolyás alatt álló Dél-Kaukázus óvatosan lépeget a stabilizáció felé. A potenciális konfliktusforrások azonban továbbra is fennállnak, amelyeket a lehető legnagyobb gonddal és odafigyeléssel kell kezelni; mi sem jobb példa erre, mint az Örményország és Azerbajdzsán közötti feszült kapcsolat. Remélem, hogy az Európai Unió tovább bővíti e régióval kapcsolatos ismereteit, és hozzájárul a dél-kaukázusi népek közötti béke megteremtéséhez és a fejlődés elindításához. Ugyancsak remélem, hogy az EU hozzá fog járulni a szabadság, a demokrácia, az alapvető jogok és a jogállamiság e régióban való elfogadásához és általános tiszteletben tartásához is.

  José Manuel Fernandes (PPE) írásban. – (PT) A bővítési és az EU harmadik országokkal való kereskedelmi, politikai és kulturális kapcsolatainak erősítését célzó politika aláhúzza a dél-kaukázusi országok, Örményország, Azerbajdzsán és Grúzia stratégiai jelentőségét. Ezeknek az országoknak a geostratégiai elhelyezkedését figyelembe véve, azt, hogy ezek határosak a nagy hatalommal bíró Oroszországgal, Törökországgal és Iránnal, az Európai Unió befolyással bíró és együttműködő szerepet tölthetne be, és ilyet is kellene betöltenie, ami előmozdítaná a térségben a békét és a biztonságot. Ez elengedhetetlen lesz a legjobb gazdasági fejlődés mind társadalmi mind kulturális feltételeinek biztosításához, a régió demokratizálódásával együtt, amely ugyancsak felölelné a Fekete-tenger és a Kaszpi-tenger térségét is. A kapcsolatok elmélyítésének folyamata, amely ezeknek az országoknak az Európai Unióba való integrációját célozza, bizonyára segíteni fog az igazságszolgáltatás, a szabadság és az emberi fejlődés színvonalának emelését. Szintén helyeslem az EU energiapiac-fejlesztési stratégiáját, amit ez a jelentés is támogat.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL) írásban. – (PT) Ez az EU kaukázusi stratégiájáról szóló jelentés csak újabb része annak a folyamatnak, amely szűklátókörűen igyekszik palástolni az EU e térséghez fűződő gazdasági és geopolitikai érdekeit. Ez az álláspont nagymértékben összpontosít az Oroszország és Grúzia közötti 2008-as konfliktusra, a területi kérdésekre, valamint a Dél-Oszétia és Abházia fölötti orosz fennhatóságra.

Amint azt maga az előadó is kifejti, nem más forog kockán, mint hogy a három kaukázusi ország nélkülözhetetlen az „energiaforrások tranzitjához” és az „EU energiaellátásához” – amitől az Unió nagymértékben függ – valamint, hogy a „szabadkereskedelmi” megállapodásokra szükség van „a gazdaság külföldi befektetők számára való vonzóbbá tételéhez”.

Ezen érdekek fényében érthetővé válik a térségbeli fegyverkezésié verseny és katonai előkészületek hallgatólagos támogatása; az EU is részt vesz ebben a folyamatban, azáltal, hogy részese az USA, a NATO és Oroszország közötti karcsörtetésnek. A Parlament többsége is részesévé vált ennek a képmutatásnak: a Parlament úgy állítja be magát, mint egy csillogó díszbe öltözött lovag, aki most, hogy Grúziáról van szó, védelmébe veszi az államok területi integritását, miközben elősegítette, segéllyel támogatta és továbbra is támogatja Koszovó Szerbiától való elszakadásának folyamatát.

  Jaromír Kohlíček (GUE/NGL) írásban. – (CS) A Dél-Kaukázus rendkívül érdekes terület, amely immár kétszáz éve folyamatosan vita tárgya Európában. Ezeken a területeken ez alatt az idő alatt Oroszország, Irán és Törökország érdekei ütköztek. A táj szilaj kontúrjai és a terület gazdag történelme óriási etnikai és vallási összetettségről tanúskodik. Most az EU is felfedezte ezt a térséget. Igazán gyönyörű, ahogy Tagliavini asszony a Grúziában folytatott tárgyalások alapján tökéletes tudásra tett szert az egész területet illetően, beleértve annak mind történelmi, mind jelenlegi kontextusát. Valójában mélyen meghajlok előtte. Kiváló dolog, hogy a jelentés szerzői, abbéli szükségükben, hogy új EU-stratégiát kell kidolgozniuk a Dél-Kaukázusra, észrevettek egy olyan szervezetet, mint az EBESZ. Kár, hogy nyilvánvalóan elmulasztották észrevenni a térség államai és Irán közötti kapcsolatokat, valamint Törökország e területet illető konkrét szándékait. A jelentés szerzői egyértelműen elfeledkeztek Koszovó független állammá nyilvánításának „dicsőséges” pillanatairól, és nem titkolt Oroszország elleni támadásaik és az abháziai és dél-oszétiai helyi választások elutasítása kiterjed „az elfoglalt területek de facto szerveire” is. Ez határozottan egy bizonyos Lord Runciman missziójának felfedezésére emlékeztet, amely még a háború előtti Csehszlovák Köztársaságban történt. Ennek ellenére úgy vélem, a tisztelt képviselőtársaknak nyílik még lehetőségük a közeljövőben arra, hogy mélyítsék ismereteiket Európa e részével kapcsolatban, és hogy a következő ülésig jobban felkészülhessenek. A fent említett okokból a GUE/NGL képviselőcsoport tartózkodni fog az állásfoglalásról szóló zárószavazáson.

  Andreas Mölzer (NI) írásban. – (DE) Ez az EU-stratégiáról szóló jelentés sajnos nem kiegyensúlyozott írás, és ezt már a Külügyi Bizottság ülésén is felvetettem. Bár a bizottság megfontolta néhány módosító javaslatomat, továbbra is úgy vélem, hogy a jelentés rossz irányt vett. Ahelyett, hogy semleges és kiegyensúlyozott álláspontot venne fel Grúzia kérdésében, az Egyesült Államok külpolitikájának megfogalmazásait használja, amely Oroszország gyengítésére és elszigetelésére törekszik. Örményországgal való kapcsolatunkra, és különösképpen a Hegyi-Karabah-i helyzetre való tekintettel az EU megváltoztatta álláspontját. Ez teljes mértékben felfoghatatlan, és elítélendő. Az előadó nyilvánvalóan sosem járt az érintett térségben, ezért nem tud saját véleményt formálni a helyzetről. Ezen okoknál fogva a Kirilov-jelentés ellen szavaztam.

  Rareş-Lucian Niculescu (PPE) írásban. – (RO) Én a 7. Módosítás ellen szavaztam, mert az egy alapvetően fontos részt húz ki a jelentés szövegéből, nevezetesen azt, amelyben a Parlament felszólítja Oroszországot a Grúz Köztársaság szuverenitásának, területi egységének és határai sérthetetlenségének tiszteletben tartására, ami nemzetközi viszonylatban elismerésre került. Ez a rész továbbá elítéli, hogy az Orosz Föderáció elismerte a grúz szeparatista régiók, Dél-Oszétia és Abházia függetlenségét, ami viszont ellentétes a nemzetközi joggal. Ezen álláspont határozott kinyilvánítása segíthet abban, hogy elkerüljük az ehhez hasonló precedensek jövőbeni előfordulását.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE) írásban. – Örömömre szolgál, hogy a Külügyi Bizottság mindent elfogadott, amit szerettünk volna, és hogy ugyancsak elfogadták az S&D, az EPP és a Zöldek által benyújtott javításokat is. A zárószavazás tehát, amely pozitív eredményt hozott, igen könnyű volt számunkra.