Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2010. június 15., Kedd - Strasbourg

5. A fogyasztók tájékoztatása az élelmiszerekről (vita)

  Elnök. – A következő napirendi pont Sommer asszony a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság nevében előterjesztett, a fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló jelentése (COM(2008)0040 – C6-0052/2008 – 2008/0028(COD)) (A7-0109/2010).

  Renate Sommer , előadó. – (DE) Tisztelt elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim! A megadott négy perc helyett hatot szeretnék kérni, mert ez a dokumentáció olyan terjedelmes, hogy máskülönben lehetetlen megfelelőképpen szólni a kérdésről.

A fogyasztóknak jogukban áll tudni, mit tartalmaznak az élelmiszerek. Csak akkor tudnak felelősen dönteni a vásárlásról, ha tájékoztatást kapnak az élelmiszerek összetételéről és tápértékéről. Habár a közösségi jogban nagyon sok rendelet és irányelv szól az élelmiszerek címkézéséről, mindmáig nincsen átfogó és kötelező érvényű címkézési rendszer. Az élelmiszergyártók és -forgalmazók számára mára nehézzé vált a meglévő jogszabályok dzsungelét áttekinteni – legyenek azok akár uniós jogszabályok, akár a tagállamok nemzeti jogszabályai. Nincsen jogbiztonság, torzul a verseny, és akadályok gördülnek a belső piacon folyó kereskedelem elé. A jelen rendeletre irányuló javaslat az EU egész területére vonatkozó, egységes címkézés biztosítása révén kívánja megoldani mindezeket a kérdéseket. A cél a fogyasztók jobb tájékoztatása, a megfelelőbb szabályozás, a harmonizáció és az adminisztratív terhek csökkentése.

A Bizottság tervezete nem felel meg ezeknek a követelményeknek, mivel azonban a fogyasztók óhajaira és igényeire vonatkozó feltételezéseken és feltevéseken alapszik, irreális címkézési követelményeket támaszt – mint például a 3 mm-es betűméret, ami még azt sem biztosítja, hogy a tájékoztatás olvasható legyen –, és a nagyvállalkozásokat részesíti előnyben a kkv-k hátrányára, amelyek valójában az élelmiszerágazat 80%-át képviselik. Ezzel megsérti az európai kisvállalkozói törvényt. A belső piac harmonizációjának céljával is ütközik, mivel az a szándéka, hogy kifejezetten engedélyt adjon 27 további nemzeti címkézési rendszerre. Következésképpen a bizottsági szöveg széles körű módosítása szükséges.

Erre teszünk kísérletet. A tájékoztatásnak olvashatónak kell lennie. Erre vonatkozóan azonban a betűméret csak egy a számos tényező közül. Szabályokra van szükség a betűtípusra, a vonalvastagságra, a kontrasztra stb. vonatkozóan. Az olvashatóságra vonatkozóan kötelező érvényű iránymutatások szükségesek. Az információnak összehasonlíthatónak kell lennie, tehát mindig 100 g vagy 100 ml egységre kell, hogy vonatkozzon, kizárva annak lehetőségét, hogy csupán az egy adagra vonatkozó tápértéket tüntessék fel. Az emberek ily módon vásárlás közben egy pillantás alatt – a joghurtos pohár nagyságától függetlenül – eldönthetik, melyik a „legsoványabb” joghurt.

Az információ érthető kell, hogy legyen. Ideje, hogy végre megszabaduljunk a kilojoule-tól, amit senki sem képes értelmezni. Megint a kilokalóriáinkra szeretnénk koncentrálni, ez érdekli a fogyasztóinkat, és ez az, amit értenek. A megállapított adagméreteknek a valóságot kell tükrözniük, a fogyasztók számára valószerűek és érthetőek kell, hogy legyenek, és lehetőség szerint egységesek kellene, hogy legyenek az EU egész területén. Nem engedhető meg, hogy a tájékoztatás a termékek tartalmát, eredetét vagy tényleges jellegét tekintve félrevezesse a fogyasztókat. Az olyan élelmiszer-utánzatok, mint a sajtutánzatok és a kis darabokból összeillesztett húskészítmények esetében a csomagolás előoldalán lévő címkén is fel kellene tüntetni ezt az információt. A fogyasztóknak tudniuk kell, mit vásárolnak.

Végső esetben azonban a fogyasztók nem fognak az olvasással bajlódni, ha további információkkal terheljük túl a termékek előoldalát. Következésképpen azt javasolom, hogy a 100 g vagy 100 ml egységre megadott kilokalória legyen az egyetlen megadott tápérték adat. Ezt el fogják olvasni: ez érdekli őket, és úgy vélem, hogy ez realisztikus megoldás.

Úgy gondolom továbbá, hogy meg kellene szüntetnünk a tápanyagprofilokat. Remélem, hogy ezt leállíthatjuk. Ez felesleges információ, mert az új szabályozás minden esetben megkívánja a tápértékek címkén való szerepeltetését. A tápanyagprofilok hátrányosan megkülönböztetik az alapvető élelmiszereket, és a sóra, cukorra és zsírra vonatkozó határértékeket teljesen önkényesen szabják meg – a Bizottság tisztségviselői minden tudományos alapot nélkülözve gondolják ezeket ki.

Az élelmiszerek tápértékére és egészségre ható tulajdonságaira vonatkozó tájékoztatásról szóló rendelet valódi célja, hogy megbízható egészségügyi tájékoztatást nyújtson, és ehhez nincsen szükség az egyes élelmiszerek további értékelésére vagy azok jó vagy rossz élelmiszerek közé sorolására. Végül is az általános étrend és az életmód az, ami számít. Fel kellene tennünk magunknak azt a kérdést, hogy a nagy élelmiszer-ipari vállalatok miért lobbiznak ilyen erősen a tápanyagprofilok mellett. Ez olyasmi, amit valóban meg kellene kérdőjeleznünk.

Az itt javasolt, úgynevezett színkódrendszernek ugyanazok a hiányosságai, mint a tápanyagprofiloknak. Helytelenül arra kényszerít megint, hogy a termékeket rossz vagy jó kategóriába soroljuk. A színekre vonatkozó határértékek önkényesek, és túl nagyok az egyes színkategóriák. Hátrányos helyzetbe hozza az alapvető élelmiszereket, előnyben részesíti az élelmiszer-utánzatokat, továbbá előnyben részesíti a mesterséges anyagokat tartalmazó termékeket, más szóval a cukor helyett édesítőszert és a só helyett ízfokozót tartalmazó termékeket. Ez valójában nem szolgálja a fogyasztók érdekeit.

Nyilvánvalók az INBÉ-modell – az iparág címkézési modelljének – hiányosságai. Érthetetlen, mert túl sok számot tartalmaz. Félrevezető, mert egy 40 éves nő napi szükségletét írja le, és például a cukorfogyasztásra vonatkozóan nem ad meg semmilyen ajánlott napi mennyiséget. A kkv-k számára nehéz megvalósítani az INBÉ-modellt. Ez megint versenyelőnyt ad a nagyvállalatoknak. Ez a másik jó ok arra, miért nem kellene kötelezővé tenni az INBÉ jelölést.

Hagyományos élelmiszer-termelésünket is védenünk kell. Csak ebben az esetben biztosíthatjuk a regionális specialitások továbbélését és az EU élelmiszereinek sokszínűségét, amiért annyira lelkesedünk. Következésképpen széles körben ki kell vennünk a rendelet hatálya alól a nem előrecsomagolt termékeket, mivel a hagyományos termékek pontosan azok, amelyekre nem állapítottunk meg szabványt. Ezek a termelők mindazonáltal eladás közben, szóban tájékoztathatják a vásárlót például az allergén anyagokról.

Pár szót szólnék a származási országra vonatkozó címkézésről. Az a kérdés, hogy a fogyasztók valóban tudni akarják-e, honnan származnak az élelmiszereik összetevői, vagy hogy valójában nem egy protekcionista elképzelés előmozdításáról van-e szó. Először is szeretném tudni, hogy megvalósítható-e, ezért kérek hatásvizsgálatot.

Végül ki kell mondanunk, hogy az élelmiszerek címkézése semmi esetre sem szolgálhat a helyes táplálkozás kézikönyvéül. Tájékoztató kampányokra van szükség, és a tagállamokban rá kell szoktatnunk az embereket a kiegyensúlyozott táplálkozásra és az egészséges életmódra.

Nem a jogalkotó dolga, hogy urát – aki ebben az esetben a polgár – dajkálja. Támogatást kell nyújtania, de a polgáraink felelősek önmagukért, és nem dolgunk, hogy átvállaljuk ezt a felelősséget. Végül köszönetet szeretnék mondani minden résztvevőnek, az árnyékelőadóknak – még akkor is, ha nem mindig voltak kompromisszumra készek –, mindenkinek, aki támogatott engem, különösen a…

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót)

  John Dalli , a Bizottság tagja. – Tisztelt elnök asszony! Amint azt már többször említettem korábban, a célunk annak biztosítása, hogy a fogyasztók tudják, mit vásárolnak és mit esznek, ily módon könnyebben választják meg maguk és családjuk számára az igényeikkel, óhajaikkal és céljaikkal összhangban álló étrendet. A polgároknak – fogyasztóknak – joguk van a megfelelő tájékoztatáshoz. Kérem, hogy a tisztelt képviselőtársak ezt a vita során mindig tartsák szem előtt.

Mielőtt rátérnék a javaslat lényegére, először is meg szeretném köszönni az előadónak, Sommer asszonynak a jelentését, és az árnyékelőadóknak is köszönöm. Habár a legtöbb kijelentésével rokonszenvezek, nem állíthatom, hogy valamennyivel egyetértek. Meg kell említenem a többi bizottság – az IMCO és az AGRI – részvételét is.

Hadd mutassak rá röviden a javasolt módosításokban szereplő legfontosabb kérdésekre!

A kötelező eredetmegjelölés kérdése nagyon fontos, és körültekintő értékelést kíván. Tényleg visszatérő igény van egyes élelmiszerek esetében az említett információkról szóló, kötelező rendelkezések iránt. A Bizottság részben el tudná fogadni a kötelező eredetmegjelölés eseteinek kiterjesztéséről szóló módosítási javaslatot. A jelentős feldolgozás nélküli, általában egyetlen összetevőből álló termékként kezelt alapvető élelmiszerek eredetmegjelölése gyakorlati választás lehetne. Az ügy összetettségénél fogva azonban minden kötelező címkézés alkalmazásának a külön intézkedések hatályba lépésétől kell függenie, és hatásvizsgálaton kell alapulnia.

Az olvashatóság fontos kérdés, és a fogyasztók panaszainak egyik fő tárgya. Ez egyértelműen mutatja, hogy a fogyasztókról most van szó először a vitánk során, és remélem, hogy a tisztelt képviselőtársak támogatni tudják a minimális betűméretre vonatkozó elképzelést. Sajnálatos tehát, hogy az előterjesztett módosítások aláásnák azt a célt, miszerint mérhető kritériumok képeznék a végrehajtás alapját.

Osztom a tisztelt képviselőtársak élelmiszer-utánzatok miatt érzett aggodalmait. Következésképpen örülök, hogy a Parlament olyan módosítást terjeszt elő, amely olyan rendelkezést tartalmaz, amely kifejezetten megtiltja az ilyen félrevezető gyakorlatokat. Az ilyen termékek meghatározásának és megnevezésének bevezetése azonban jogi problémákat vetne fel, ezért olyan megnevezéseket kell találnunk, amelyek pontos és egyértelmű tájékoztatást nyújtanak a fogyasztónak. Örömmel jegyzem meg továbbá, hogy széles körű támogatást élvez a csomagolás előoldalán kötelezően feltüntetendő tápérték, és hogy a tagállamok jóváhagyták az önkéntes rendszereket.

Nemcsak az előrecsomagolt élelmiszerekre, hanem a kimért élelmiszerekre és a házon kívül elfogyasztott ételekre is alkalmaznunk kellene azt az alapelvet, miszerint a fogyasztóknak tudniuk kell, mit esznek. Ebből következően nem támogatom az olyan módosításokat, amelyek korlátoznák a rendeletre irányuló javaslat hatályát. Ennek fényében hajlok arra, hogy a nem előrecsomagolt élelmiszerekről szóló szöveget oly módon változtassuk meg, hogy egyedül az allergén anyagokra vonatkozó tájékoztatás lenne kötelező, míg a tagállamok dönthetnének az ilyen élelmiszerekre vonatkozó, további kötelező követelményekről.

A nanoösszetevők kötelező címkézésére vonatkozó javaslatra térve elvileg szívesen elfogadom a módosítást, habár megfelelő meghatározás szükséges.

Végül a tápanyagprofilok kérdésére vonatkozóan ki szeretném jelenteni, hogy nem tudom elfogadni a 4. cikk törlésére vagy módosítására irányuló módosításokat a javasolt formában, mivel ez a rendelkezés aláásná az élelmiszerre vonatkozó állításokkal kapcsolatos, meglévő szabályozást. Mindannyian tudjuk, hogy számos állítás félrevezeti a fogyasztókat: egyesek azért, mert megalapozatlanok, mások pedig azért, mert nem adnak teljes képet a kérdéses élelmiszerről, és csak azok pozitív tulajdonságait tünetik fel. Arról is szólni kell, hogy az állítások a gyártó kizárólagos kezdeményezésére történnek, és a termékeladás növelését célozzák. Senkire sem erőltetjük rá a tápanyagprofilokat. Akkor ragaszkodunk a tápanyagprofilokhoz, ha a gyártók úgy döntenek, hogy termékeiket állítások révén forgalmazzák, és kiegyensúlyozott tájékoztatást akarnak nyújtani az élelmiszerről.

A tápanyagprofilok megállapítása semmilyen módon nem tiltja vagy korlátozza a gyártók által előállítható élelmiszer-ipari termékeket. Az élelmiszerek előállítói a szabadon megválasztott módon folytathatják a termelést. A fogyasztóinkkal és polgárainkkal szemben azonban tisztességtelen dolog olyan állításokat megengedni, amelyek félrevezethetik őket. Ez véleményem szerint arról szól, hogy polgárainknak őszinte és teljes körű tájékoztatást kell nyújtanunk az általuk fogyasztott termékekről. Ne feledjük, hogy az állításokról szóló rendelet az intézmények közötti, alapos vitát követően került elfogadásra. A rendelet alapelvei továbbra is érvényesek és helytállók. E szavak után elfogulatlanul veszem fontolóra a tápanyagprofilok kidolgozását, és kész vagyok pozitív módon tekintetbe venni bizonyos kivételeket, mivel azok az étrendben fontos szerepet betöltő, hagyományos és alapvető termékek körébe tartoznak.

Ennek alapján szorgalmazom, hogy támogassák a Bizottság arra irányuló törekvéseit, hogy értelmes alapot teremtsünk a fogyasztóvédelem számára, és elősegítsük az innovációt az élelmiszeriparban.

Köszönöm a figyelmet. Érdeklődéssel várom a pezsgő vitát és a nézeteik kifejtését.

  Christel Schaldemose , a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság véleményének előadója. – (DA) Tisztelt elnök asszony! A Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság véleményt alkotott Sommer asszony élelmiszerek címkézéséről szóló jelentéséről. A bizottságban végzett munkánk során feltétlenül biztosítani akarjuk, hogy a fogyasztók megkapják azokat a megfelelő eszközöket, amelyek lehetővé teszik, hogy az egészségük védelmében helyes választások mellett döntsenek az élelmiszerekkel kapcsolatban. A bizottságon belül tehát egyetértünk abban, hogy teljességgel elfogadhatatlan a fogyasztók félrevezetésére használni az élelmiszerek címkézését. Abban is egyetértünk, hogy a fogyasztóknak a helyes címkézés révén világos tájékoztatást kell kapniuk. Természetesen abban is egyetértünk, hogy a szabályok lehetővé kell, hogy tegyék a belső piac lehető legjobb működését. Így tehát egyetértünk az alapelvekben. A specifikus dolgokra – a megvalósítás kérdésére – vonatkozóan azonban már nem volt különösebben nagy az egyetértés a bizottságunkban, és hasonló mértékű volt az egyetértés hiánya a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottságban is. Ez mutatja, milyen nehéz kérdésről van szó. Ezért ténylegesen, először és elsősorban arra kívánom felhívni az előadó figyelmét, hogy az élelmiszerekre vonatkozó tájékoztatás elsősorban a fogyasztót szolgáló eszköz kell, hogy legyen, nem pedig a vállalatok marketingeszköze.

  Marc Tarabella , a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság véleményének előadója. – (FR) Tisztelt elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim! Kissé paprikás hangulatban állok itt, Önök előtt, mert a származási országról, illetve az eredet helyéről szóló 101. módosításra fogok koncentrálni.

Képviselőcsoportom nevében részenkénti szavazással történő módosítást terjesztettünk elő, hogy világosan megkülönböztessük a két dolgot, mert azok nem ugyanazt jelentik. Röviden szólva a származási ország az az ország, ahol az élelmiszer legutolsó feldolgozása történt, míg az eredet helye egyértelműen az alapanyag, nevezetesen a zöldség- és gyümölcsfélék származási helyét jelenti, és erre Dalli úr rá is mutatott.

Nos, ami nagyon komoly dolog, a parlamenti szolgálatok elutasították részenkénti szavazással történő módosítást, és nem képesek megmondani nekem, hogy az eljárási szabályzat melyik szabálya engedi ezt meg számukra. Azt is hallom, hogy ez szokásos eljárás. Ez következésképpen nagyon komoly dolog, mert ez a – véleményem szerint önkényes – döntés nyilvánvalóan hatással lesz a döntés lényegére.

Tisztelt elnök asszony! Meg szeretném kérni, hogy beszéljen a nevemben a szolgálatokkal annak érdekében, hogy töröljék ezt az önkényes döntést, és biztosítsák, hogy a szolgálatok 24 órán belül felülvizsgálják és elfogadják ezt a megalapozott módosítást.

  Peter Liese , a PPE képviselőcsoport nevében. – (DE) Tisztelt elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim! Először is őszintén meg szeretném köszönni Sommer asszonynak a kemény és elhivatott munkáját. Bizonyos megalapozatlan kritikák érték, amelyeket nem érdemel meg.

Ez annak tényét is elhomályosítja, hogy számos olyan kérdés van, amiben egyetértünk. Mindannyian azt akarjuk, hogy megfelelőbb legyen az élelmiszer-utánzatok címkézése. A sajt tejből készül, és ha más dolgokat tartalmaz, akkor a csomagolás előoldalán utánzatként kell megnevezni. A tápanyagok kötelező jelölését is követeljük. Ez még nem létezik. Olyan valamiről van szó, amit mindannyian akarunk. Továbbá mindannyian azt akarjuk, hogy a fogyasztók által érthető egységekre vonatkozó legyen a tájékoztatás.

Erre vonatkozóan engedjék meg, hogy elmondjak egy viccet, ami Németországban – és talán más országokban is – közszájon forog: „Hogy hívják azokat a kis állatkákat, amelyek beszűkítik a ruháidat a szekrényben? Kalóriáknak.” Ezt a viccet senki európai nem mondaná kilojoule-lal. A kilojoule nem nyert teret mértékegységként. Összezavarja az embereket, következésképpen nem szükséges kötelező adatként meghatároznunk. A kalória az az egység, amit a tudatos fogyasztók számításaik során használnak. Sok mindenben egyetértünk tehát. Vannak azonban nézetkülönbségek is, például a tápanyagprofilok kérdésében. A mi képviselőcsoportunk ennek megszüntetését szeretné, vagy legalább annak világossá tételét, hogy az alapvető élelmiszerek mentesülnek e kötelezettség alól.

Heves a vita a kenyér, a francia sajt és hasonló dolgok sótartalmáról. Meg szeretném köszönni Dalli biztos úrnak és Barroso elnök úrnak, hogy erre a kérdésre vonatkozóan megpróbáltak tiszta vizet önteni a pohárba. A biztosok testülete azonban nem hozott döntést, következésképpen egyszer és mindenkorra tisztáznunk kell a kérdést. Arra szeretném kérni Önöket, hogy támogassák az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) képviselőcsoport által erre vonatkozóan előterjesztett módosításokat.

  Glenis Willmott , az S&D képviselőcsoport nevében. – Tisztelt elnök asszony! Ez a javaslat rendkívül vitatott és összetett. A képviselőcsoportom árnyékelőadójaként az a kérdés vezet, hogy milyen információkat szeretnének kapni a fogyasztók, amikor élelmiszert vásárolnak családjuk számára, és mi hogyan tudjuk azokat a legmegfelelőbb módon biztosítani.

A földrészünkön eddig soha nem tapasztalt mértékben terjed az elhízottság. Túl sok zsiradékot, cukrot és sót eszünk, és az fokozza a szívbetegség, a cukorbetegség kialakulásának esélyét, megnöveli a rák, a szívroham, a májbetegségek és akár a depresszió kockázatát. Ez persze nem jelenti azt, hogy varázsütésre megoldást találunk a problémára, ha egyszerűen biztosítjuk, hogy a fogyasztók könnyen azonosíthassák az élelmiszereik tápanyagtartalmát, ugyanakkor lehetővé fogja tenni a fogyasztók számára, hogy tudatosabban álljanak hozzá az élelmiszer-vásárláshoz, hogy összehasonlítsák a termékeket és egy pillanat alatt eldönthessék, melyik a legegészségesebb, ily módon ellenőrizve, hogy mit esznek.

Azt javaslom, hogy ehhez használjunk színkódrendszert, ne ítéljük meg a termék egészét, de tájékoztassuk a fogyasztókat arról, hogy a vásárolni kívánt termék kevés, közepes vagy magas só-, zsír- és cukortartalmú. Ez csak olyan összetett, feldolgozott élelmiszerekre fog vonatkozni, mint a konyhakész ételek, a gabonapelyhek és mindazon iparilag előállított félkész ételek, amelyek – gyakran gyenge - tápanyagtartalmáról gyakran nem tudnak, vagy téves tájékoztatást kapnak a fogyasztók.

Hangsúlyozni kívánom, hogy ez nem fog a német kenyérre vonatkozni. A vajra vagy tejre vagy almalére sem, de a szeszes italokra sem fog vonatkozni. Valamennyi képviselőnek további tájékoztatást küldtem e-mail üzenetben, úgyhogy kérem, hogy mielőtt elhatároznák magukat, olvassák el, hogy pontos képet kapjanak a javaslatról, és ne figyeljenek az ipar félrevezető lobbizására vagy a tisztelt Ház bizonyos részeiből hallatszó, törékeny érvekre.

Arra is ösztönözni szeretném a kollégákat, hogy támogassák a származási ország kötelező jelölését. Világos, hogy a fogyasztók egyre tudatosabbak a tányérukon lévő étel eredetét illetően, és őszinte élelmiszer-címkézést akarnak. Ez természetesen nem lesz mindig megvalósítható. Az egyes termékek esetében azonban világos, hogy mezőgazdasági eredetükről tudniuk kell a fogyasztóknak, és ez 100%-ban megvalósítható. Ez már létezik a marhahús, a halak és a friss zöldség- és gyümölcsfélék esetében. A feldolgozott termékek összetevőire vonatkozóan természetesebben bonyolultabb a helyzet, ezért vonatkozik a javaslat csak a feldolgozott hús-, baromfi- és haléletekre.

Végül hadd jegyezzem meg, hogy sokat beszélünk itt, a tisztelt Házban a fogyasztók választásának és a közegészségügyi megelőzésnek a fontosságáról. Most itt a lehetőség, hogy bizonyítsuk, komolyak a szándékaink. Tisztelt kollégák, a szavak helyett lépjünk a tettek mezejére! Kérem, támogassák javaslataimat!

  Gerben-Jan Gerbrandy , az ALDE képviselőcsoport nevében. – (NL) Tisztelt elnök asszony! Meg szeretném köszönni a biztos úrnak a vita elején tett nyilatkozatát, valamint Sommer asszonynak előadói munkáját. Most, hogy közel egy éve dolgozom a tisztelt Házban, az a benyomásom, hogy azt hisszük, hogy pusztán egyetlen jogszabály révén meg tudjuk változtatni európaiak millióinak magatartását.

Ugyanez a hit övezi ezt a rendeletet is. Észre kell azonban vennünk, hogy nincsen nehezebb dolog az emberek magatartásának megváltoztatásánál, különösen akkor, amikor kb. 500 millió emberről van szó. Ennélfogva a címkézéssel végső soron korlátozott hatást fogunk gyakorolni a kialakult magatartásukra. Ez nem jelenti azt, hogy fenntartásaim miatt teljes mértékben elutasítom ezt a rendeletet – szó sincs erről –, de realista módon kell tekintenünk az eszköz befolyására.

Fel kell ismernünk, hogy a fogyasztóknak joguk van a tájékoztatáshoz. Ezen kívül – a vita kimenetelétől függetlenül – a fogyasztók sokkal több információt fognak kapni a második olvasat után. Hosszabb távon pedig többet kell befektetnünk az oktatásba és abba, hogy az embereknek alulról felfelé építkezve megtanítsuk, hogyan folytassanak egészséges életmódot.

Egy másik dolog, hogy a tisztelt Házban folyó vita az irányelv alapvető célkitűzéseire vonatkozik. Kényszerítjük-e az embereket arra, hogy egészséges élelmiszereket válasszanak, vagy lehetőséget adunk nekik arra, hogy saját maguk döntsenek a felől, hogy milyen élelmiszert választanak? Mi, a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért képviselőcsoport úgy véljük, hogy az embereket tájékoztatni kell ahhoz, hogy képesek legyenek önállóan választani.

Végül bizonyára meg kell határoznunk, mennyi információt adjunk az embereknek, mivel se a túl sok, se a túl kevés információ nem működik. Úgy vélem, hogy magunktól rátaláltunk a helyes útra. Bízzunk abban, hogy azok az emberek, akik képesek ránk szavazni, arra is képesek, hogy a megfelelő élelmiszert válasszák a boltokban, ha megfelelő tájékoztatást kapnak.

  Carl Schlyter , a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (SV) Tisztelt elnök asszony! A fogyasztói erő a fogyasztók tájékozottságán alapszik. Ha nem kényszerítjük a vállalkozásokat arra, hogy pontos tájékoztatást adjanak, a fogyasztók nem kapják meg azt, és a teljes belső piac össze fog omlani. Központilag nem határozhatjuk meg, hogy egy adott fogyasztó számára mely információk a fontosak. A fogyasztóknak eltérő igényeik vannak, és nekünk meg kell próbálnunk a lehető legtöbbet kielégíteni.

Azt kockáztatjuk, hogy az ipar malmára hajtjuk a vizet, ha vonakodunk attól, hogy figyelmeztessük a fogyasztókat a magas kalória-, só-, zsír- stb. tartalomra. Ha színkódrendszert alkalmazunk a tápanyag-tartalom jelzésére, az egyáltalán nem furcsább annál, mint amikor az energiazabáló gépkocsira vagy energiaigényes hűtőgépre figyelmeztetjük a fogyasztókat.

Nem halogathatjuk az eredetmegjelölést tanulmányok készítésével, most azonnal kell azt megvalósítanunk. Az állatok és az állatok jóllétét védeni kívánók nem várhatnak addig, amíg rendelkezésre állnak az arra vonatkozó információk, hogy az élő állatokat távoli vágóhidakra szállítják-e.

A szeszipar malmára sem hajthatjuk a vizet. A szeszes italokat gyártók folyamatosan azt kérik, hogy a normál élelmiszer-ipari vállalkozásokkal azonos módon kezeljék őket, de most, hogy az élelmiszerek szabályozásába kezdtünk, már nem akarnak bekerülni ebbe a körbe. Ez gyalázatos dolog. Sok fogyasztó nem tudja, hogy a szeszes italok magas kalóriatartalmúak, és hogy például egy pohár fehérbor kétszer annyi kalóriát tartalmaz, mint ugyanannyi üdítőital.

Ami a tápanyagprofilokat illeti, véleményem teljesen eltér Sommer asszonyétól. A tápanyagprofilok csökkentik annak lehetőségét, hogy a vállalkozások jótékonynak tüntessenek fel egy terméket, amikor az valójában nem az. A rendszer megszabja a határokat és csökkenti a hamis marketing lehetőségét. Ebben a kérdésben teljesen egyetértek a Bizottsággal.

Végül néhány kisebb horderejű kérdést szeretnék megemlíteni. Korán nemet mondtunk a trombinra. Vannak hasonló termékek a piacon, és Sommer asszony és én is olyan módosításokat terjesztettünk elő, amelyek szándéka, hogy pontos leírást adjon ezekről a termékekről. Remélem, hogy támogatni fogják. Jelenleg olyan kolbászokat is értékesítünk a piacon, amely nagy mennyiségű kötőszövetet és zsírt tartalmaznak, mindazonáltal húsnak nevezzük azokat. Most lehetőségünk van ennek helyreigazítására. Ami a tojásból készült termékeket és egyéb, állati eredetű termékeket illeti, a tojásra jelenleg is vonatkozó rendszer szerint címkézhetnénk azokat, vagyis olyan rendszert alkalmaznánk, amely feltünteti, hogy milyen körülmények között tartották az állatokat. Ez a helyes irányban tett lépés lenne.

  Struan Stevenson , az ECR képviselőcsoport nevében. – Tisztelt elnök asszony! A vita során a származási ország jelölése az egyik legvitatottabb dolog. Határozott véleményem, hogy a fogyasztóknak joguk van ahhoz, hogy ismerjék a megvásárolt élelmiszer eredetét, és azt, hogy azt – különösen a hús esetében – szigorú állatjólléti előírásoknak megfelelően állították-e elő, és az élő állatokat nem szállították-e nagy távolságokra levágásuk előtt. A feldolgozott élelmiszerek alapanyagainak forrása azonban rendkívül összetett, mivel a hozzávalókat ár, minőség és elérhetőség alapján választják ki, és egyetlen húsfeldolgozó üzem esetében naponta vagy akár óráról órára is változhatnak származási országok.

A címkék folyamatos kiigazítása magasabb költségeket vonna maga után, és elkerülhetetlenül megnöveli a csomagolási hulladék mennyiségét. Ezeket a járulékos költségeket a fogyasztóra hárítanák át. Ezért úgy vélem, hogy a kötelező címkézési szabályok megvalósíthatóságát először hatásvizsgálatnak kell alávetni, és örömömre szolgál, hogy Dalli biztos úr említette, hogy támogatja ezt.

Míg azonban ez a vita az élelmiszerek alapanyagaira vagy összetevőire helyezi a hangsúlyt, nem foglalkozik a végtermék eredetével. Ez különösen fontos az olyan különleges termékek esetében, mint a whisky. Még mindig lehetséges, hogy az Indiából, Kínából és Japánból származó, gyenge minőségű whiskyk eredeti termékként jelenhessenek meg, a címkéjükön olyan képpel, ábrával vagy névvel, amelyek emlékeztetnek az EU hagyományos whiskyelőállító országaira, hogy ily módon fokozzák versenyelőnyüket és félrevezessék a fogyasztót. Óvakodnunk kell ettől, következésképpen arra bíztatom Önöket, hogy támogassák a 254. módosítást.

  Kartika Tamara Liotard , a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (NL) Megint az itt a kérdés, hogy Európa az élelmiszeripart vagy a fogyasztót választja. Holnap színt fognak vallani: az élelmiszercímkék egyértelmű színkódrendszerét fogják támogatni, vagy az iparágra bízzák magukat? Ami engem illet, egyszerű a politikai választás. Ha az üzleti érdekeket akarják védeni, az élelmiszeripar elképzeléseit fogják támogatni. Ha olyan címkét akarnak, amely a magas, közepes vagy alacsony cukor-, só- vagy zsírtartalom feltüntetését segíti, a színkódrendszerre fognak szavazni.

Szavazóink 60%-a túlsúlyos, és ugyanez a helyzet a gyermekeink 25%-a esetében is. Az emberek 25%-a olvasási nehézségekkel küzd. Miért gondolja mindenki, hogy a színkódrendszer elfogadott dolog pl. a lakóépületek, a gépkocsik vagy az elektronikus áruk energiacímkéin, de lekezelő az élelmiszerek esetében? A táplálkozási szakértők és a fogyasztóvédelmi szervezetek egyszerű színkódrendszert javasolnak, aminek révén érthetővé válnak az élelmiszercímkék, ami megkönnyíti az emberek számára a választást. Én is támogatom ezt.

ELNÖKÖL: GIANNI PITTELLA
alelnök

  Giancarlo Scottà , az EFD képviselőcsoport nevében. – (IT) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim! Arra kérnek minket, hogy a fogyasztók tájékoztatásáról szóló jelentéstervezetről szavazzunk, de valóban feltettük-e magunknak a kérdést: mit akarnak a fogyasztók? E megfontolásokról a Parlament zárt ajtói mögött született-e megállapodás, vagy azok a fogyasztók érdekeit tükrözik-e?

A Bizottság által bejelentett, legutóbbi felmérés nem biztos, hogy tükrözi azt, hogy a fogyasztók az elmúlt évek során egyre tudatosabban álltak az élelmiszer-választásaikat segítő tájékoztatáshoz. Az eredeten kívül az összetevők és más jellemzők is egyre inkább alapvető részét képezik a döntéshozatal folyamatának. Tudatában vagyunk-e annak, hogy a ma meghozott döntésünk hatással lesz a holnap vásárlásaira? Nem a fogyasztóknak kellene meghatározniuk a piacot? Miért ne próbálnánk megérteni – új felmérés vagy a fogyasztókkal folytatott, folyamatos és közvetlen párbeszéd révén –, mi az, amit valójában akarnak?

A lehető legjobban kell képviselnünk a fogyasztókat. Ezért vagyunk itt, és az eddigi ülések tapasztalata azt mutatja, hogy a fogyasztók jobban részt kívánnak venni a folyamatokban. Nem azt várják, hogy bonyolult legyen a vásárlási folyamat, a címkéken semmitmondó adatokkal, de a végletekig leegyszerűsített, félrevezető választási lehetőségeket sem várnak – amint amilyen a színkódrendszer –, amelyek azzal a veszéllyel járnak, hogy a tudatos választáshoz szükségtelen, az igényeiknek meg nem felelő, lényegtelen információkat nyújtanak. Nem gyámkodóan, hanem párbeszédre nyitottan kell a kérdéshez hozzáállnunk!

  Csanád Szegedi (NI) . – (HU) Tisztelt Elnök úr! Tisztelt képviselőtársaim! A Jobbik a fogyasztók megfelelő tájékoztatását nagyon fontosnak tartja és támogatjuk azt, hogy a kötelező származási hely feltüntetésre kerüljön, valamint azt is támogatjuk, hogy a szabályozások tekintetében felelősségre vonható legyen a gyártó mellett ugyanúgy a forgalmazó is. A sokszor nehezen értelmezhető számadatok mellett hangsúlyosnak tartjuk az egységes színkódos jelölés bevezetését is, amely megkülönbözteti az egészséges és az egészségtelen termékeket. De az egészséges élelmiszerek térnyeréséhez ez nem elég, ugyanis ki kell mondani azt, hogy a multinacionális cégek felelősek azért, hogy egész Európában elterjesztették az élelmiszernek nevezett rossz minőségű termékeket.

Ki kell mondani, hogy a Cora, Tesco, Auchan és a Metróhoz hasonló cégek felelősek azért, hogy Magyarországon az élelmiszernek nevezett szeméttel elárasztották a piacot. A fene se érti azt, hogy Magyarországon miért van szükség kínai fokhagymára, kínai őszibarackra, miért van szükség fagyasztott brazil csirkére vagy rákkeltő szlovák bébiételre. A Jobbik határozott véleménye az, hogy a multik helyett a kisgazdákat, az ökogazdaságokat kell támogatni. Ez lesz a megoldás az egészséges élelmiszerekhez.

  Pilar Ayuso (PPE) . – (ES) Tisztelt elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Ez a rendelet létfontosságú a fogyasztók és az agrár-élelmiszeripar számára, mert egyáltalán nem könnyű olyan kiegyensúlyozott címkézési rendszert kialakítani, amely minden lényeges adatot tartalmaz, ugyanakkor nem bonyolítja azt.

Kiváló jelentést tartunk a kezünkben, amelyhez csak gratulálni lehet az előadónak. Egyetértek vele a tápanyagadatokra vonatkozó fő kérdésekben és a tápanyagprofilok vitatott kérdésében, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a Bizottság nem tett eleget azon vállalásának, miszerint a 1924/2006/EK rendeletben megállapítottak szerint január 19-ig meghatározza ezeket a tápanyagprofilokat, valamint azok alkalmazási feltételeit.

Ami aggaszt engem, az annak a lehetősége, hogy ugyanakkor érvényben lesznek a nemzeti címkézési előírások is: ez ellentmond a jogszabályok célkitűzésének, ami a harmonizáció és a lehető legtöbb akadály elhárítása lenne egy valóban egységes piac működése érdekében.

Ami a származási ország feltüntetését illeti, a jelenlegi jogszabályok értelmében kötelező megadni ezt az információt, és ennek hiánya félrevezetheti a fogyasztót. Az önkéntes jelölésre vonatkozóan is létezik rendelkezés. Ha ennél tovább megyünk, az pénzügyi és adminisztrációs költségeket jelent a társaságok számára anélkül, hogy a fogyasztó számára bármilyen jelentős és egyértelmű haszonnal járna.

A különböző nyelvek használatára vonatkozóan el kell mondanom, hogy a Bizottság javaslata összhangban van a meglévő irányelvvel, ami nagyon jól működik és nem okozott semmilyen problémát. A vita újrakezdése veszélyes és szükségtelen lehet, és problémákat okozhatna az áruforgalom terén.

  Nessa Childers (S&D) . – Tisztelt elnök úr! Az ír felnőttek több mint 60%-a túlsúlyos vagy elhízott, és hasonlóak az adatok Európa egész területén. Ez a rendelet nemcsak abban fog segíteni, hogy megküzdjünk az elhízás válságával, hanem más olyan egészségügyi problémákkal is, mint a cukorbetegség, a szívroham és a szívbetegség. Az ipar által kidolgozott, jelenlegi INBÉ címkézési rendszer sajnos bonyolult, bizonyíthatóan félrevezető és általában félreértelmezett.

A színkódos élelmiszer-címkézés olyan egyszerű, általánosan érthető és átlátható rendszer, amelyet mind az egészségvédő, mind a fogyasztóvédő csoportok támogatnak, és amelyet számos egészségtudatos élelmiszergyártó már önkéntesen és sikeresen alkalmaz. Úgy vélem továbbá, hogy a szeszes italok gyártói hasonló címkén kellene, hogy jelezzék a termékeik kalória- és cukortartalmát. Ez idáig senki sem mondott egyetlen jó okot sem arra, miért kellene a szeszes italokat kivételként kezelni.

Mindannyian tudjuk, hogy az ipar igen nagy nyomást gyakorol erre a jogszabályra. Arra ösztönzöm a képviselőtársaimat, hogy álljanak ellent ennek a nyomásnak, és a holnapi szavazás során az egészség mellett foglaljanak állást és támogassák a színkódrendszert és a szeszes italok címkézését.

  Corinne Lepage (ALDE) . – (FR) Tisztelt elnök úr! Felszólalásom során a színkódolás kérdésére összpontosítok. Azt mondják, hogy „bonyolult”. Ez nem igaz, megkönnyíti a dolgokat. Azt mondják, hogy „tiltást” jelent. Nem tiltásról, hanem valójában a tájékoztatás egy formájáról van szó. Azt mondják, hogy „gyermeknek nézik a fogyasztókat”, de ebben az esetben az is el kellene, hogy hangozzon, elnök úr, miért van az, hogy fogyasztóvédelmi szervezetek ténylegesen követelik ezt a színkódolást.

Világosan kell fogalmaznunk, és fel kell hagynunk ezzel a képmutatással és színleléssel. Itt valójában két dolog közül kell választanunk: vagy a közegészség megóvását és a fogyasztó védelmét választjuk, vagy meghajlunk a lobbik követelései előtt, amely követelések egyébként nagyon rövid távúak, mert a címkézés nélkül csak nagyon rövid távon aktuálisak.

Ami engem illet, ami minket illet, egyértelmű kell, hogy legyen a választás. Teljesen világos, hogy támogatjuk a fogyasztók tájékoztatását, hiszen ezeket az információkat kívánják meg az európai társadalombiztosítási és egészségügyi hatóságok is, pontosan azért, mert azok jelentik az elhízás és számos betegség elleni küzdelem egyik eszközét.

Ne engedjünk tehát a nyomásnak! Tudjuk, miért vagyunk itt, és miért választottak meg minket. Azért vagyunk itt, hogy megvédjük polgártársainkat.

  Satu Hassi (Verts/ALE) . – (FI) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim! Ha azok vagyunk, amit eszünk, biztosan az ipar termékeivé válunk. Ez kapcsolódik annak tényéhez, hogy az emberek egyre inkább túlsúlyosak, és egyre általánosabbak annak velejárói, mint például a II. típusú cukorbetegség és a szív- és érrendszeri megbetegedések.

Az élelmiszerek csomagolása egyértelmű és megbízható tájékoztatást kell, hogy adjon annak tartalmáról. Az élelmiszerek általános egészségjavító tulajdonságainak legvilágosabb jelzése a színkódmodell lenne, amit még egy gyerek is egy szempillantás alatt megért. Ha az Unió szintjén nem is valósítjuk ezt meg, legalább nemzeti szinten kellene engedélyezni.

A transzzsírsavak kérdésének is figyelmet szeretnék szentelni. A Bizottság támogatta az ipari transzzsírsavak kötelező megnevezését, és remélem, hogy a Parlament teljes egészében követni fogja ezt. A Bizottság megbízást adott a transzzsírsavak egészségügyi hatásait vizsgáló tanulmányok összegzésére. Az összefoglalás szerint olyan sok bizonyítéka van a káros hatásaiknak, hogy a legnyilvánvalóbb választás az lenne, ha betiltanák az ipari transzzsírsavakat, amint azt Dániában teszik. Legalább fel kellene azokat tüntetni a csomagolás címkéjén, hogy tudjuk, mit veszünk, amikor például kekszet, csokoládét, burgonyaszirmot vagy jégkrémet vásárolunk.

  James Nicholson (ECR) . – Tisztelt elnök úr! Először is üdvözlöm a jelentést, és gratulálni szeretnék az előadónak. Sok időt töltött vele, és határozottan nagyon hozzáértő előadónak bizonyult.

Hadd tisztázzak egy dolgot! Teljesen egyetértek az eredetmegjelöléssel, de azt hiszem, hogy világosan kell tudnunk, mit értünk eredetmegjelölés alatt. Legelőször is biztosítanunk kell, hogy az emberek – a fogyasztók – tudják, honnan származnak a termékek. A fogyasztóknak azt is nagyon világosan tudniuk kell, hogyan készült az adott élelmiszer és hogyan érkezett oda, ahol van. Ebben egyetértek az előadóval, és attól tartok, hogy túl hamar túl messzire akarunk menni.

Ez egy folyamat, egy első olvasat. Őszintén kezeljük a dolgot, mivel időről időre vissza fogunk rá térni. Bizonyos óvatossággal, de helyesen járjunk el! Nem akarom, hogy annyira túlszabályozzuk a dolgokat, hogy a végén azt se tudjuk itt Európában, hogy mi magunk honnan származunk. Nagy annak a veszélye, hogy a túlszabályozással kiütjük magunkat a piacról. Ezt ellenőrzésünk alatt kell tartani, helyesen kell cselekednünk, és ezt teljes mértékben támogatom. Azt hiszem, hogy arra kellene felhasználnunk az első és a következő olvasat közötti időt, hogy hatásvizsgálat révén áttekintsük ennek költségeit és hatásait, mert hosszú távon erre lesz szükségünk.

  Diane Dodds (NI) . – Tisztelt elnök úr! Nem hiszem, hogy a tisztelt Házban bárki vitatná annak tényét, hogy a fogyasztóknak biztonságos, nyomon követhető és tápláló élelmiszerre van szükségük – és ilyen élelmiszert is akarnak –, és vitathatatlan az élelmiszerek pontos és megbízható címkézése iránti igény. Óvatosan kell azonban eljárnunk, nehogy túl sok információval terheljünk bármilyen címkézési rendszert. A túl sok érthetetlen adat oda vezet, hogy a fogyasztók figyelmen kívül hagyják az alapvető információkat, és olyan adatoknak szentelnek figyelmet, amelyeknek nincsen igazi értékük. Ennélfogva alapvetően az egyszerűség és az értékes információk kell, hogy meghatározzák a címkézési rendszert.

Kollégáimhoz hasonlóan én is támogatom a származási ország megjelölését. Határozott meggyőződésem, hogy tudnunk kell, honnan származnak az élelmiszereink. Az állattenyésztési és halászati ágazatok és a tisztelt Házban képviselt közösségek nagyon szigorú szabályok szerint állítják elő az élelmiszereket, ugyanakkor például az általunk fogyasztott halak 60%-át importáljuk az EU-ba, és azokat az esetek többségében nem ugyanolyan szigorú környezetvédelmi és szabályozási rendszer szerint tenyésztik. Biztosítanunk kell, hogy a rendszereink kiegyensúlyozott feltételeket teremtsenek közösségeink és iparágaink számára.

Észak-Írországban rendkívül fontos az agrár-élelmiszeripar, és ismételten fel kívánom hívni a figyelmünket arra, hogy ne büntessük az ágazatot szükségtelen adminisztratív terhekkel és megkötésekkel.

  Françoise Grossetête (PPE) . – (FR) Tisztelt elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Két dolgot szeretnék kiemelni. Az egyik a tápanyagprofilokra vonatkozik. Ellenzem annak megszüntetését, mivel emlékeztetni kívánom Önöket arra, hogy annak egyetlen célja az volt, hogy meghatározza, hogy az adott élelmiszeren feltüntethető-e egészségre vonatkozó állítás. A tényleges cél annak elkerülése, hogy a fogyasztókat a gyakran nagyon magas zsír-, só- és cukortartalmú élelmiszereken feltüntetett egészségre vonatkozó állítások félrevezessék. Ezért azt kérem Önöktől, hogy vessük el a tápanyagprofilok megszüntetésére vonatkozó módosítást, amit – ha szabad hozzátennem – 2006-ban elfogadtunk.

Fel kívánom hívni figyelmüket a 205. módosításban rejlő kockázatra is, amely módosítás sakterolt állatok húsának címkézését irányozza elő. Ennek az a veszélye, hogy megbélyegezne bizonyos vallásos csoportokat, mivel az ilyen címkézés megalapozatlan bizalmatlanságot keltene egyes fogyasztók körében. Hadd emlékeztessem Önöket, hogy bizonyos, emberi fogyasztásra teljességgel alkalmas húsokat a piacon árulnak, mivel azokat vallási okoknál fogva nem fogyaszthatják a hívők. Mi több, ezek a húsok az egészségügyi kritériumoknak maradéktalanul megfelelő, hivatalos vágóhidakról származnak.

A gazdasági következmények tehát elég jelentősek lennének, egyes rituális vágóhidak működése veszélybe kerülne, és az a helyi mezőgazdasági kistermelők megélhetését veszélyeztetné. Azt hiszem, hogy józan ésszel kell átgondolnunk a címkézést, hogy a fogyasztók a megfelelő tájékoztatást kapják. Ennél fontosabb azonban, hogy a színkódolás véleményem szerint szintén megbélyegző hatást fog a termékekre gyakorolni. Nem hiszem, hogy ez lenne most a helyes megoldás.

  Andres Perello Rodriguez (S&D) . – (ES) Tisztelt elnök úr! A Parlamentben áttekintett, ezernyi bizottsági módosítás mutatja a legjobban a jó szándékunkat. Azt hiszem azonban, hogy az élelmiszerek címkézése esetében a jó szándékon kívül gyakorlatiasnak is kell lennünk, ha nem akarunk a szándékunkkal ellenkező hatást elérni, vagyis, ha a fogyasztókat összezavarás helyett tájékoztatni akarjuk.

Figyelmeztetésről van szó, nem magyarázatról. Arról van szó, hogy tájékoztassuk őket arról, mit és milyen mennyiségben ehetnek. Szükséges-e a zsírra, a cukorra és a transzzsírokra vonatkozó címkézés? Persze, hogy szükséges. Szükséges-e a koleszterinszintre ható anyagok – valamennyi olyan anyag, amely a már említett elhízásra és az emberek egészségére hatást gyakorol – feltüntetése? Szükséges. Ha azonban más típusú adatokat is feltüntetünk – amelyek sok információt adhatnak –, az bizonyos élelmiszerek esetében végül zavaró lehet: pl. a származási hely vagy a hús esetében az állat születési helye, szállítási útvonala, tenyésztésének és levágásának helye.

Mi döntünk afelől, hogy gyakorlatiasan álljunk a kérdéshez és biztosítsuk, hogy olyan legyen ez a rendelet, ami összehangolja és tájékoztatja a fogyasztókat. Ellenkező esetben még nagyobb kuszaságot fog okozni, és olyan problémákat fog felvetni, amelyek az egészség javítása helyett a zűrzavart fogják fokozni.

Ezért javaslom, hogy bizonyos élelmiszerek esetében a színkódrendszer helyett az ajánlott napi mennyiség mellett döntsünk, mert ily módon nagyon világos, hogy ha egy adott termékből a megadott mennyiség kétszeresét esszük meg, meghízunk, következésképpen csak a megadott mennyiséget együk. Vannak, akik más kódok helyett a maximális napi bevitelt javasolják, hogy ne zavarják össze még inkább a fogyasztókat.

  Chris Davies (ALDE) . – Tisztelt elnök úr! Mi lehetne egyszerűbb annál, mint hogy szabályokat állapítunk meg a fogyasztók tájékoztatásáról? A különféle országok eltérő értelmezései és eltérő gyakorlatai, valamint a konkurens üzleti érdekek azonban igen bonyolulttá tették az egészet.

Én személyesen a színkódrendszerre, a származási ország megnevezésére és a szeszes italokra vonatkozó bővebb tájékoztatásra fogok szavazni, de a múlt tapasztalata azt mutatja, hogy továbbra is nagy a zűrzavar lehetősége. A biztos úr nyitóbeszédében megemlítette az élelmiszerek egészségre vonatkozó állításairól szóló jogszabályokat. Egy, a Parlamentben feltett kérdésre éppen most válaszolt, és azt mondja, hogy a társaságok 44 000 egészségre vonatkozó állításról szóló kérelmet nyújtottak be. Az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóságot elárasztják a beadványok, és a Bizottság mindezidáig egyetlen véleményt sem formált a kérelmekre válaszként.

Maga a Bizottság is megsérti az európai jogot, tehát teljes az összevisszaság. A biztos úr talán záró megjegyzéseiben megemlíti, hogyan evickélünk ebből ki.

  Emma McClarkin (ECR) . – Tisztelt elnök úr! Az az alapelv áll a jelentés homlokterében, miszerint a fogyasztóknak bővebb és jobb tájékoztatást kell adni a tápanyagokról, és ez dicséretes célkitűzés. A jelentés parlamenti megvitatása során azonban felvilágosító vitákat folytatunk a rágógumi csomagolásán levő betűméretről, arról, hogy a csirkehús valóban hús-e, vagy hogy a Twix szelet egy vagy két adagnak minősül-e. Megfeledkeztünk arról, hogy a fogyasztó szempontjából mi az igazán fontos és lényeges.

A színkódrendszer túlzottan leegyszerűsíti a tápanyagprofilokat, aminek következtében a legalapvetőbb információk is bizonytalanná és elvonttá válnak. Ez közvetlen hatást gyakorol a fogyasztók választási lehetőségeire, és aránytalanul negatív hatást gyakorol az alapvető élelmiszerekre. Éppen úgy, ahogy bizonyos képviselők elhamarkodottan ítélkeznek, a színkódrendszer is túlságosan ítélkező módon értékeli az élelmiszereket és az élelmiszerek komplex tápanyag-összetételét – az élelmiszer étrendben betöltött helyét nem egyszerűsíthetjük le egy színre.

A fogyasztók tudni akarják, honnan származik az élelmük, és annak tartalmára – különösen allergén összetevőire – vonatkozóan lényegi tájékoztatást akarnak, hogy lehetőségük legyen a legmegfelelőbb élelmiszert választani. Azt hiszem, hogy ehhez elég intelligensek. Nem akarják, hogy bárki is megszabja nekik, milyen ételt ehetnek és milyet nem.

  Bogusław Sonik (PPE) . – (PL) A közös belső piac szempontjából igen jelentős kérdés a címkézés alapelveinek harmonizálása és az élelmiszer-ipari termékek kölcsönös elismerése. Jelenleg az élelmiszerekre vonatkozó, kiegészítő nemzeti jogszabályok és meglévő EU-jogszabályok – amelyeket a különböző tagállamokban eltérően értelmeznek – nehézséget okoznak a kereskedelemben és az áruforgalomban, valamint problémákat okoznak a verseny területén.

Nyugtalanítólag hatnak rám a bizonyos kategóriákba tartozó termékek származási helyére vonatkozó tájékoztatási kötelezettségről szóló rendelkezések. Véleményem szerint ez a tagállamok protekcionista hozzáállásának megnyilvánulása, és nem egyeztethető össze a közös piac elképzelésével, ami megszünteti az áruk mozgását korlátozó alapvető akadályokat és nehézségeket. A fogyasztók érdekeit szem előtt tartva úgy vélem tehát, hogy a termékek származási országára vonatkozó tájékoztatást önkéntes alapon kellene megadni, olyan esetekben, amikor e tájékoztatás hiánya a termék valódi forrására vonatkozóan félrevezethetné a fogyasztót. Véleményem szerint kiegyensúlyozott megközelítés szükséges, mind a fogyasztók javát, mind az élelmiszergyártók érdekeit figyelembe véve.

A Bizottság rendeletéről és Sommer asszony jelentéséről szóló vita során számos alkalommal felmerült az EU lakosai kiegyensúlyozott étrendjének és étkezési szokásainak kérdése. Véleményem szerint az élelmiszer-címkézés csak egy a fogyasztók egészséges étkezésről szóló tájékoztatásának számos aspektusa közül. Kampányok és oktatási intézkedések révén például bővítheti a társadalom egészséges életmódra vonatkozó tudását, ugyanakkor nem helyettesítheti ezt a tudást. Következésképpen ellenzem az élelmiszerek színkódolásának bevezetését, ez tartós hatást gyakorolhat az étkezési szokásokra.

Végül társadalmunkban nem vezethetünk be olyan jogszabályokat, amelyek alapján a polgárok nem felelősek saját magatartásukért és a választásaikért.

  Karin Kadenbach (S&D) . – (DE) Tisztelt elnök úr, biztos úr! Az lenne a politika feladata és az Európai Parlament feladata, hogy tovább javítsa az európaiak életminőségét. Ebbe beletartozik az egészséges környezet, és beletartoznak a tápláló ételek is. Ha egészséges táplálkozást várnak el tőlem, akkor fogyasztóként szükségem van ezekre az információkra.

Sürgősen szükségünk van a származási ország megvalósítható, kötelező megjelölésére, hogy a fogyasztók tudatosan dönthessenek arról, hogy milyen régióból milyen élelmiszert vásároljanak. Másrészről azonban továbbra is szükségünk van a tápanyagprofilokra, mert csak ennek révén biztosítható a fogyasztók félrevezetésének elkerülése annak tekintetében, hogy egy adott élelmiszer egészséges-e, és hogy annak összetevői valóban védik-e az egészséget és megfelelnek-e a helyes étrendnek.

Ezen kívül azonban a táplálkozás területén határozottan szükség van a felvilágosításra és az oktatásra. Ebbe beletartozik az egészséges környezetből származó, tápláló élelmiszer, valamint a szükséges mennyiségű testmozgás is.

  Jacek Olgierd Kurski (ECR) . – (PL) Tisztelt elnök úr! Nem mindennapos dolog, hogy olyan jogszabályokról vitázunk, amelyek választóink körében ilyen nagy érdeklődésre tartanak számot. Jól ismert tény, hogy az élelmiszereken lévő, érthető címke hatással van a fogyasztói döntésekre, és ezen kívül a termelőket az egészséges élelmiszerek népszerűsítésére ösztönzi.

A jogalkotási folyamat és a vitánk során felmerült az élelmiszerek eredetére vonatkozó tájékoztatás kérdése. A címkéken fel kell tüntetni az élelmiszereket előállító országot, és ez a feldolgozott élelmiszerekre is vonatkozik. Ez utóbbi esetben bizonyára nehezebb lesz a dolog, de a feldolgozott élelmiszer alapvető összetevőjének eredetéről szóló tájékoztatás tűnik a jó megoldásnak.

Ugyanilyen fontos a szeszes italok tartalmára vonatkozó tájékoztatás. Osztom azt a véleményt, miszerint a szeszes italok összetevőire és tápértékére vonatkozó adatokat a csomagoláson kellene feltüntetni. A fogyasztónak tudnia kellene, hogy az általa vásárolt vodka gabonából, burgonyából vagy esetleg banánból készült-e. Az ülésteremben senki sem kérdőjelezi meg, hogy szükség van a változtatásra és átfogóbb jogszabályok bevezetésére. Remélem, hogy abban is mindannyian egyetértünk, hogy ez egy, az európai fogyasztói elvárások irányába tett lépés kellene, hogy legyen, habár az élelmiszer-ipari ágazatban működő kis- és középvállalkozások lehetőségeit is figyelembe kell vennünk.

  Paolo Bartolozzi (PPE) . – (IT) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim! Amint tudjuk, azt kérik az Európai Parlamenttől, hogy alkosson határozott véleményt a fogyasztók élelmiszerekre vonatkozó tájékoztatásáról.

Azzal kezdeném, hogy kétségtelenül nehéz, hosszas és vitatott jogalkotási folyamatról van szó, amit nem lehetett volna lerövidíteni. A cél tulajdonképpen az, hogy az európai élelmiszer-jogszabályokat olyan rendelkezések révén harmonizáljuk, amelyek a fogyasztók számára átláthatóvá teszik az információkat, ezáltal elejét veszik olyan helyzet kialakulásának, amelyben zavaros vagy olyan választásokra kényszerülnének, amelyek egészségükre nézve akár károsak is lehetnek.

Sommer asszony jelentése – akit köszönet illet a számos követelmény összegyűjtésére tett erőfeszítéseiért – tehát megpróbált megoldást adni a tagállamokban hatályban lévő, a fogyasztók tájékoztatását szolgáló rendszerek vitatott kérdéseire és eltéréseire. Nem véletlen, hogy a nemzeti szabályozások még mindig különbözőek a tekintetben, hogy hogyan írják le az eladásra szánt élelmiszerek jellegét, ily módon országonként eltérő rendszert létrehozva, és a potenciális fogyasztók kárára tápot adva a tisztességtelen versenynek. Az Európai Bizottság javaslata alapján tehát kísérletet teszünk a jelenlegi jogszabályok átalakítására, amibe bevonjuk mind az élelmiszeripart, mind a fogyasztókat. A jelentés ugyanakkor arra kötelezi az európai élelmiszeripart, hogy tegyék valamelyest világosabbá a kötelező címkézést, valamint az élelmiszerek tápértékének feltüntetését és megjelenítését.

Az Európai Unió egy globalizált piacon nem kerülheti el, hogy többek között az élelmiszer-kereskedelem védelme érdekében ne igazítsa ki és ne reformálja meg az élelmiszerekről szóló jogszabályokat, valamint hogy megvédje az élelmiszer-kereskedelmet az egyre kegyetlenebb és egyre ellenőrizetlenebb nemzetközi versenytől. Nem jelent semmi újat az a tény, hogy egyre többet hallunk a hamis megnevezéssel ellátott élelmiszerek jelentette veszélyekről és olyan állításokról, amelyek gyakran nem tesznek eleget a táplálkozási követelményeknek, de amelyeket mégis az emberi egészségre jótékony hatású termékekként sütnek el.

  José Manuel Fernandes (PPE) . – (PT) Tisztelt elnök úr! Az élelmiszer-biztonság garantálása érdekében létfontosságú az élelmiszerek címkézése. A fogyasztóknak szánt világos tájékoztatás, ugyanakkor az adminisztráció csökkentése, a szabályozás egyszerűsítése, fokozott jogbiztonság és az élelmiszeripar nagyobb versenyképessége mellett emelek szót, és a kisebb vállalkozásokról sem szabad megfeledkeznünk.

A mezőgazdasági termelők általi közvetlen értékesítésre nem alkalmazhatók e rendelet szabályai, és azok a helyi és a kézműves termékekre sem alkalmazhatók. Az ilyen termékek biztosítják sokszínűségünket és őrzik mély gyökereinket. A fogyasztókat anélkül kell tájékoztatni, hogy nyomást gyakorolnánk választásaikra, vagy hogy megbélyegeznénk regionális termékeinket.

A Bizottság javaslata túlzottan atyáskodó, mert egy bizonyos irányba próbálja terelni a fogyasztókat ahelyett, hogy információval látná el őket. Egyesek el akarják dönteni, mi legyen a tányérunkon, mások meg akarják mondani, mit ehetünk és mit nem. Biztosíthatom Önöket, hogy a portugálok – és különösen a Minho tartománybeliek – tányérján mindig is ott lesz a pica no chão vagy az arroz de cabidela, soha nem fognak lemondani az olyan ételekről, mint a caldo verde vagy a cozido à portugesa, ami után finom helyi desszert következik és egy csésze vinho verde tinto.

Örömmel fogadom tehát a módosításokat, a kiigazításokat és az előadó egész munkáját. Egyetértek álláspontjával és jelentésével, és amellett állok, hogy a fogyasztóknak tudatosaknak és jól tájékozottaknak kell lenniük, de kizárólag saját felelősségükre kell dönteniük afelől, hogy mit esznek.

  Mairead McGuinness (PPE) . – Tisztelt elnök úr! A fogyasztók élelmiszerekre vonatkozó tájékoztatásáról van szó. A tisztelt Ház képviselőiként sok mindenről értesülünk, és nem is annyira az információ az, ami döntő, hanem az, hogy mit kezdünk vele.

A jelentés két gondolatához szeretnék hozzászólni. Az egyik a származási ország. A marhahús esetében létezik származási ország megnevezése. Az Unió talán nem szavazta volna meg, de egy válságos helyzet annak bevezetésére késztetett minket. Úgy tűnik, hogy nagyon hatékonyan és nagyon jól működik. Támogatom azt az elképzelést, miszerint a fogyasztóknak szükségük van a származási országra vonatkozó információkra – különösen a húskészítmények esetében –, hogy tudják, honnan származik az élelmük.

Hadd térjek át a második gondolatomra: ez olyan kérdés, aminek sárga jelzést adnék. Olvastam – és nagyon köszönöm azoknak, akik tájékoztattak – a színkódrendszerről és az INBÉ-adatokról, és rendkívüli óvatossággal próbáltam az információkat elemezni. Hadd fűzzek ezekhez néhány gondolatot! A cigarettás dobozokon felhívjuk a figyelmet a dohányzás egészségkárosító hatására. Én nem dohányzom, a figyelmeztetést nagyszerűnek tartom, és továbbra sem fogok dohányozni. A dohányosok a címkéken feltüntetett, vészjósló figyelmeztetések ellenére is tovább dohányoznak. Hadd hangsúlyozzam, hogy a címkék nem fogyasztanak le senkit. A címkék nem csökkentik az elhízottságot. A problémát sokkal alaposabban kellene megvitatni. Be kellene tiltanunk a gépkocsikat és a lifteket, hogy fokozzuk a testmozgást, de alig valószínű, hogy ezt az utat választanánk.

Örülök, hogy első olvasatról van szó. Azt hiszem, hogy a problémák túl összetettek ahhoz, hogy ebben a szakaszban képesek legyünk azokat megoldani. Alaposabb vita és megbeszélés szükséges, és olyasvalamivel kellene előállnunk, ami a jelentés címében foglaltak, azaz a fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásának érdekeit szolgálja.

  Herbert Dorfmann (PPE) . – (DE) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim! Köszönetet szeretnék mondani az előadónak. A hatékony élelmiszer-címkézés valóban nagyon fontos dolog. A fogyasztóknak tudniuk kell, mit esznek, és azt a szupermarketben, a vásárlással eltöltött rövid időn belül kell megtudniuk. A tájékoztatást azonban olyan módon kell biztosítani, hogy annak megértéséhez ne kelljen táplálkozás-tudományi végzettség. Az informálandó célcsoport igencsak eltér ettől, végtére is nem azokról van szó, akik kitűnő ismeretekkel rendelkeznek arról, hogy mennyire egészségesek a különféle élelmiszerek.

Egy területet különösen fontosnak tartok: ez a hagyományosan előállított termékek területe, különös tekintettel a mezőgazdasági termelő által közvetlenül feldolgozott és forgalomba hozott termékekre. Az ilyen termékek tartalma gyakran nem szabványosított – a lekvárokra és a gyümölcslevekre gondolok például –, és egyszerűen lehetetlen olyan adatokat feltüntetni, mint a pontos cukortartalom vagy pontos kalóriaérték.

Az utóbbi évek során sokat tettünk azért, hogy csökkenjen a termékek mezőgazdasági termelőtől a fogyasztóig megtett útja, és ma az olyan tényezők, mint a gazdaságok életkörülményei, a mezőgazdasági termelők piacai stb. szintén nagyon fontos szerepet játszanak a mezőgazdasági termelők és a mezőgazdaság megítélésében. A vidékfejlesztési programunk keretében európai pénzt is költöttünk ezeknek a dolgoknak az előmozdítására. Mi több, az ilyen fajta értékesítés esetében gyakran közvetlen kapcsolat alakul ki a mezőgazdasági termelő és a vevő között, és ez gyakran fontosabb a címkéken feltüntetett adatoknál. Következésképpen arra ösztönzöm Önöket, hölgyeim és uraim, hogy támogassák azokat a módosításokat, amelyek ésszerű megoldást kívánnak találni erre a fajta értékesítésre.

  Richard Seeber (PPE) . – (DE) Tisztelt elnök úr, biztos úr! Kétségtelen, hogy léteznek egészségügyi problémák az Európai Unióban, és az is kétségtelen, hogy a fogyasztók érdekei a legfontosabbak, vagy hogy az élelmiszer a többi árucikktől eltérően olyan dolog, amit elfogyasztunk és a testünkbe kerül. Nyilvánvaló tehát, hogy rendkívül körültekintően kell eljárnunk, amikor az élelmiszerekről és azok címkézéséről beszélünk, és hogy az elővigyázatosság szerződésben gyökerező alapelve vonatkozik erre az esetre is.

Naivitás azonban azt gondolni, hogy ezeket a problémákat az élelmiszer-címkézéssel meg tudjuk oldani. Vessünk csak egy pillantást az USA-ra: sok túlsúlyos ember él az USA-ban, pedig az amerikaiak élelmiszer-címkézési rendszere a legszigorúbb. Ebből következően különös figyelmet kell szentelnünk annak, hogyan birkózunk meg ezzel a problémával itt, Európában.

Ezért először is azt gondolom, hogy a színkódrendszer – annak javasolt formájában – nem éri el céljainkat, mivel az sokkal nagyobb zűrzavarral jár, mint amennyi tájékoztatást biztosít. Másodsorban az a véleményem, hogy nagyon valószínű, hogy az INBÉ-rendszer – annak javasolt formájában – biztosítja mindazt az információt, amit a tudásra szomjazó fogyasztók a helyes választáshoz hasznosnak fognak találni.

Harmadsorban úgy vélem, hogy fontos a származási ország jelölése, különösen az élelmiszerek esetében. A legtöbb fogyasztó tudni akarja, honnan származik az élelmiszere, és hol állították azt elő. Negyedsorban úgy vélem, hogy az egészségügyi adatok nem nélkülözhetik a tudományos alapokat, ha azokkal a fogyasztók döntéseit kívánjuk befolyásolni.

Egy utolsó kérésem van a biztos úrhoz: az EFSA finanszírozására vonatkozóan még mindig a Bizottság javaslatára várunk. Ez az egyetlen olyan hatóság, amely nem számít fel díjat tevékenységeiért. Kérem, mondjon valamit arról, mikorra várható ez a javaslat!

  Anja Weisgerber (PPE) . – (DE) Tisztelt elnök úr! A mai jó hír az, hogy az új jogszabályok a tápérték egységes, kötelező jelölését fogják előírni, amely 100 grammra vonatkozik, ezáltal javítva az összehasonlíthatóságot. A tápérték jelölése olyan tájékoztatást nyújt a fogyasztóknak, amely lehetővé teszi, hogy tudatos vásárlási döntést hozzanak.

Olyan modellre gondolok, miszerint a felelősségteljes fogyasztó tudja, hogy mit vásárol. A fogyasztókat szándékosan félrevezetik azok a termékutánzatok, amelyeken nincsen egyértelműen feltüntetve, mik is valójában. A sajtanalógok, a préselt sonkatermékek, a vaníliát egyáltalán nem tartalmazó vaníliás joghurt csak néhány példa. Minden ilyen élelmiszer-utánzaton fel kell tüntetni, hogy az mi is valójában. Örülök annak, hogy holnap egyértelműen jelezni fogjuk a Tanácsnak, hogy mi itt valamennyien egyetértünk, és hogy megfelelőbb címkézésre van szükség.

Véleményem szerint a tájékoztatás a feladat, hagynunk kell, hogy a fogyasztók saját maguk döntsenek. Ezért ellenzem a színkódrendszert. Nincsen egészségtelen élelmiszer, csak egészségtelen, kiegyensúlyozatlan táplálkozás. A színkódok félrevezetők. Az INBÉ-modell szerinti élelmiszer-címkézést támogatom, és örömömre szolgál, hogy holnap valószínűleg az ebbe az irányba való elmozdulásra fogunk szavazni.

  Csaba Sándor Tabajdi (S&D) . – (HU) A fogyasztóknak tudniuk kell, hogy mit esznek, és ebből a célból magyar részről egyértelműen támogatjuk a színkódos kombinált jelölésű hibrid rendszert. A Magyar Fogyasztóvédelmi Egyesület egyértelműen támogatja. Ez a kombinált színkódos rendszer egy nagyon jó, könnyen érthető, ellentmondásokat elkerülő rendszer. Ez lehetővé teszi a hiteles informálást, és hogy egészségesebb termékeket válasszon. A tradicionális termékek fogyasztásával kapcsolatos aggodalmak kiküszöbölésére ezt a jelölési rendszert csak bizonyos termékkategóriák esetében javasoljuk. Ez teljesen egyértelmű. Szintén támogatjuk a származási ország minél szélesebb körben történő feltüntetését. Ezt a szabályozást meg kell erősítenünk, amely a zöldség- és gyümölcsfélék, a húsok, halak és mások esetében az egyetlen összetevő származási helyét feltünteti.

  Giovanni La Via (PPE) . – (IT) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim! Míg a Parlament számára elsőrendű fontosságú, hogy a fogyasztók biztonságos és ellenőrzött, nyomon követhető forrásból származó élelmiszerhez juthassanak hozzá, ugyanilyen fontos az is, hogy a megfelelő címkézési rendszerek révén elősegítse az élelmiszerekre vonatkozó információkhoz való egyszerű hozzáférést. A világos, érthető élelmiszer-címkézés az ebbe az irányba tett lépés, és az ellenőrzött forrásból származó, egészségesebb termékek vásárlására való ösztönzés valóban hatást gyakorolhat a fogyasztók választásaira.

Erre vonatkozóan arra szeretném kérni a tisztelt Házat, hogy körültekintően vizsgálja meg a 40 képviselő által előterjesztett és aláírt 351. módosítást, ami azt kéri, hogy a fogyasztók ne csak az asztalukra érkező, egyes feldolgozatlan mezőgazdasági termékekhez felhasznált alapanyagok származási helyéről kapjanak információt, hanem az egyetlen összetevőből álló feldolgozott termékekhez felhasznált alapanyagokról is, más szóval olyan termékekre vonatkozóan, amelyek a mezőgazdasági terméken kívül más összetevőt is tartalmaznak.

  Frédérique Ries (ALDE) . – (FR) Tisztelt elnök úr! Két dolgot szeretnék a rendelethez hozzáfűzni. Elengedhetetlen, hogy holnap megerősítsük az élelmiszerek kötelező eredetmegjelölésére vonatkozó szavazatunkat. Az eredetmegjelölés már számos termék esetében létezik: nemcsak a halak, a zöldség- és gyümölcsfélék esetében, hanem a feldolgozatlan marhahús esetében is, és ez a fajta címkézés a kergemarhakór okozta válság óta létezik.

Azt is biztosítanunk kell, hogy ez az európai rendelet megóvja a nagyon nagy számú innovatív és munkahelyteremtő kkv-k beruházásait. Következésképpen meg kell szabadulnunk mindazon intézkedéstől, amely azon kívül, hogy alkalmatlan például a 14. cikkben említett tápanyagprofilok jelölésére, egyértelműen és bizonyítottan a vállalkozók idejét és pénzét pazarolja.

Végül rövid kérdést szeretnék Dalli biztos úrhoz intézni. Szeretném hallani, mi a Bizottság véleménye a 205. módosításról, amellyel Grossetête asszony foglalkozott részletesen, és amely a sakterolt állatok esetében újabb címke bevezetését irányozza elő. Amint az már korábban elhangzott, ez minden cél nélkül megbélyegezné ezeket a termékeket, és rendkívül hátrányos lenne az ágazat számára. Érdekelne, mi a Bizottság álláspontja ebben a rendkívül fontos kérdésben.

  Anna Rosbach (EFD) . – (DA) Tisztelt elnök úr! Én európai fogyasztó vagyok és tudni akarom, mit teszek a számba. A saját országomban természetesen elolvashatom, hogy honnan származik a salátám, a húsom és a sajtom. Nekünk, fogyasztóknak jogunk van ahhoz, hogy érthető áttekintést kapjunk a vásárolt élelmiszer összetételéről, és ehhez ne legyen szükség vegyész vagy klinikai dietetikusi végzettségre. Üdvözöljük, hogy a csomagolás előoldalán kelljen feltüntetni a 100 grammra és 100 ml-re vonatkozó adatokat, mivel a statisztikai adatok azt mutatják, hogy a fogyasztók ezt az információt keresik. Nem szabad a fogyasztókat összezavarnunk túl sokféle címkézési rendszerrel, ugyanakkor nem tehetjük tönkre az élelmiszer-termelő területek regionális sokszínűségét azzal, hogy részletes címkézési rendszert írunk elő a nem előrecsomagolt élelmiszerekre. Akadályokat sem gördíthetünk az élelmiszeripart alkotó, számos kis- és középvállalkozás elé. Ez Európa egészére kiterjedően munkahelyek ezreibe kerülne, és nem engedhetjük meg magunknak, hogy ez megtörténjen.

  Anna Maria Corazza Bildt (PPE) . – (SV) Tisztelt elnök úr! Az az elképzelésem, hogy a fogyasztói erőt az élelmiszerekre vonatkozó, világos, egyszerű és érthető tájékoztatás révén kellene bővíteni anélkül, hogy a folyamat bürokratikusabbá tételével nagyobb terhet rónánk a kistermelőkre. Ezért ellenzem a félrevezető címkézés és a hamisítás minden formáját. Ellenzem a színkódrendszert, mert az megrémíti az embereket, és nem veszi figyelembe azt, hogy mindenkinek különbözőek az egészségügyi igényei és az életmódja. Ugyanezen okokból ellenzem a napi tápanyagbevitel kötelező feltüntetését.

Támogatom a húsok származási országának megnevezését. A Bizottságnak olyan gyakorlati javaslatokat kell előterjesztenie, amelyek értékelhetők, és amelyekre vonatkozóan állást tudunk foglalni.

Két, egymásnak ellentmondó alternatívánk van: vagy a politikusok fentről prédikálva meghatározzák, mit együnk, vagy nagyobb választási szabadságot és a szélesebb körű tájékoztatáshoz való jogot kapunk. Támogatom a rugalmas és kutatásokon alapuló tápanyagprofilok címkézési rendszerét. Az élelmiszeriparnak felelősséget kell vállalnia, rendet kell teremtenie és azon kell dolgoznia, hogy kiküszöbölje a gyengébb minőségű élelmiszereket eredményező tényezőket. Az élelmiszer egészségügyi kérdés, és fontos, hogy ezt megértsük. Az élelmiszerek minőségének javítása érdekében együtt kell dolgoznunk.

  Kriton Arsenis (S&D) . – (EL) Tisztelt elnök úr! Én is támogatom a színkódolást, de rá szeretnék világítani egy másik kérdésre. Óránként háromszáz futballpálya nagyságú trópusi esőerdőt irtanak ki, hogy annak helyén pálmaültetvényeket hozzanak létre. Így jutunk hozzá a pálmaolajhoz, amit az üzleteink polcain megtalálható élelmiszerek előállításához használnak a gyártók. Ezt az információt azonban eltitkolják polgártársaink elől.

Arra kérem a tisztelt Házat, hogy szavazzon a 263. módosítás mellett, ami kijelenti, hogy legyen kötelező a pálmaolaj feltüntetése azokon az élelmiszereken, amelyeket polgártársaink a szupermarketek polcain találnak, hogy polgártársaink tudtukon és akaratukon kívül ne finanszírozzák a világméretű erdőirtást, a biodiverzitás csökkenését és az éghajlatváltozást.

Amikor holnap szavazásra kerül sor az ülésteremben, arról kell döntenünk, hogy a polgárok környezeti felelősséget vállalhatnak-e az általuk választott élelmiszerekre vonatkozóan, vagy hogy tudtukon kívül finanszírozzák-e a társaságokat, tönkretegyék a környezet és közös jövőnket.

  Franz Obermayr (NI) . – (DE) Tisztelt elnök úr! Az iskoláskorú európai gyermekek közül hárommillió túlsúlyos, és számuk évente újabb 85 000-rel nő. A túlsúly természetesen egy sor krónikus betegséget okoz, ezért olyan fontos, hogy milyen táplálékot veszünk magunkhoz. Vagyis azok vagyunk, amit megeszünk. A fogyasztók érdekeit szolgálja, ha az élelmiszereken világos és érthető címkék mutatják az egyes összetevőket. Következésképpen üdvözlöm azt az elképzelést, miszerint valamennyi fogyasztónak adjunk rövid tájékoztatást a termékek zsír-, cukor- és sótartalmáról. Ami azonban egyáltalán nem tartozik e rendelet körébe, az a termékek összetevőinek eredetéért való felelősség. Ezért tehát fontos, hogy valaki vállalja a késztermékekben felhasznált összetevők származási helyéért való felelősséget. Ezzel kapcsolatban – a piacnak ebben az érzékeny szegmensében – az is nagyon fontos, hogy legyenek szankciók: szankcionáljuk azokat, akik szándékosan becsapják a fogyasztókat és a termékre és azok összetevőire vonatkozóan hamis állításokat tesznek.

  Christa Klaß (PPE) . – (DE) Tisztelt elnök úr! Ma az információról beszélünk, és az információ egyetlen gombnyomásra világszerte terjeszthető. Nincsen információhiány, sőt ami hiányzik, az a világos, tömör és megfelelő információ.

Egy valami biztos: az élelmiszercímke nem szolgálhat az egészséges táplálkozás kézikönyvéül. A táplálkozásra vonatkozó ismereteket a családon belül, az iskolákban és a közösségeken belül kell közvetíteni. Mindenkinek szüksége van alapvető ismeretekre, ha azt várjuk tőlük, hogy képesek legyenek az élelmiszerek címkéin található információkat felhasználva összeállítani saját egészséges étrendjüket. Az INBÉ-adatok, a tápanyagprofilok és az egészségre vonatkozó állítások nem szükségképpen találhatók meg a címkéken. A színkód – ami egy időben lehet piros és zöld, mivel a magas cukortartalom és az alacsony zsírtartalom nem zárja ki egymást – nem ad segítséget a fogyasztóknak.

A mai világban már nem megfelelő a származási hely feltüntetése. Az eifeli tejgazdaságunk Németországból, Belgiumból és Luxemburgból származó tejet vásárol fel. Akkor mi az ott előállított sajt származási helye? Természetesen fel kell lépnünk a fogyasztók megtévesztése ellen. A címkén minden félreértést elkerülő módon fel kell tüntetni, hogy mit tartalmaz a termék. A sajtanalóg egyértelműen felismerhető kell, hogy legyen, és azt a megnevezésének is tükröznie kell. Az élelmiszer-adalékanyag, a darabokból összeállított hús nem árulható sonkaként a csemegepultnál. Arra sürgetem Önöket, hogy támogassák az előadó javaslatait.

  Edite Estrela (S&D) . – (PT) Tisztelt elnök úr! Létfontosságú az élelmiszertermékek megfelelő címkézése. Fontos a származási hely feltüntetése, de ugyanilyen fontos a zsír-, a cukor- és a sótartalomra vonatkozó tájékoztatás is. Ha tehát hatékony tájékoztatást akarunk nyújtani, a tájékoztatásnak egyértelműnek és hozzáférhetőnek kell lennie, és csak a lényeges adatokat szabad tartalmaznia. Ez azonban nem jelenti azt, hogy bizonyos hagyományos termékeket – amelyek sok esetben Európa különböző régiói kultúrájának kifejezői – nem lehet vagy nem kellene kivonnunk ennek hatálya alól.

Ami a bort illeti, azt hiszem, hogy azt is kivételként kellene kezelnünk, mégpedig két okból: először is olyan speciális termékről van szó, amelyre már vonatkozik külön szabályozás. A bor nem tartalmaz zsírt vagy cukrot, csak alkoholt, és az alkoholtartalmat már a jelenlegi címkézési rendszer is feltünteti. Mi több, az Egészségügyi Világszervezet is ajánlja a vörösbor fogyasztását. Másodsorban az új címkézési rendszer csak kárára lenne a gazdaság olyan ágazatának, ami már így is jelentős nehézségekkel küzd.

  Oreste Rossi (EFD) . – (IT) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim! Nem kell a családjaink és polgáraink által fogyasztott termékek származási helyének feltüntetésétől tartanunk.

A fogyasztóknak – akik számára biztosítanunk kell a teljesen szabad választást – jogukban áll tudni, milyen termékeket vásárolnak, mit tartalmaznak és honnan származnak azok a termékek. Ezek olyan szükséges eszközök, amelyek lehetővé teszik, hogy a fogyasztók ésszerűen megfontolhassák a táplálkozásukra vonatkozó fogyasztói döntéseiket. Erre vonatkozóan a tudatos vásárlás jelenti az első lépést az egészséges, kiegyensúlyozott étrend felé, ami segítséget nyújt az embereknek az egészségük megőrzéséhez.

Tudatában vagyunk annak, hogy gazdasági okok miatt vagy a kényelmi okoknál fogva számos vállalkozás az információ nagy részét elhagyná a címkéiről, de ezt nem fogadhatja el a jogalkotó, aki kizárólag az európai fogyasztók érdekeit szem előtt tartva kell, hogy eljárjon.

A hatékony címkézés nem tehet hátrányt okozó különbséget jó és rossz élelmiszer között, hanem olyan eszközöket biztosíthat a fogyasztóknak, amelyek segítik őket a független és tudatos döntéseikben.

A Lega Nord mindig is azért küzdött, hogy védje és óvja a lehetőség szerint helyben termesztett, minőségi termékeket, mert úgy véli, hogy a megfelelő, egészséges táplálkozás a jobb egészség és a jobb életminőség kulcsa.

  Rareş-Lucian Niculescu (PPE) . – (RO) Úgy tűnik, hogy a színkódrendszer a mai vita leghevesebb vitát kiváltó témája. Ez az elképzelés vonzó lehet, de egyáltalán nem hatékony, és akár veszélyeket is hordozhat magában.

Vessük el annak gondolatát, hogy a fogyasztók pontos tájékoztatása és az élelmiszerekkel kapcsolatos megbetegedések elleni intézkedések meghozatala nem elsődleges fontosságú! Ugyanakkor az a véleményem, hogy nem jelenthetjük ki bizonyos élelmiszerekről, hogy az az ördög műve. Nincsenek rossz vagy jó élelmiszerek, csak túlzott élelmiszer-fogyasztás létezik. Odáig jutnánk végül, hogy számos hagyományos európai terméket kerülnének a fogyasztók vagy megváltoztatnának a gyártók, ami komoly következményekkel járna az élelmiszeriparunkra.

Azzal szeretném befejezni, hogy osztom Grossetête asszony sakterolt húsokról alkotott nézetét, valamint Dorfmann úr házi készítésű élelmiszertermékekre vonatkozóan kifejtett véleményét, amely szintén Európa egyik fontos hagyománya. Végül, de nem utolsósorban támogatom a Giovanni La Via által említett 351. módosítást.

  Jaroslav Paška (EFD) . – (SK) Először is üdvözlöm az előadó Renate Sommer munkáját, aki a jelentés készítése során a Bizottság által összeállított irányelv továbbfejlesztésére helyezte a hangsúlyt. Határozott véleményem, hogy az élelmiszerek tápértékének feltüntetésekor az érthetőségre kell helyeznünk a hangsúlyt. A szükséges adatokat összehasonlítható értékekkel kell feltüntetni, és nem veszhetünk el a jelek és szimbólumok rengetegében.

Az érthetőséget is hangsúlyoznunk kell. A legfontosabb adatokat az előoldalon kell feltüntetni, hogy azok az első ránézésre érthetők legyenek. Az összetevőkre vonatkozó, kiegészítő információk a termék másik oldalán adhatók meg.

Az objektivitásra is hangsúlyt kell helyeznünk. A szállítók felelnek – akár szankciók terhe alatt is – a termékeken feltüntetett adatok helytállóságáért. Egy másik szempont, amit meg kell vizsgálnunk: az információk olvashatósága. A Bizottság javaslatában említett betűméret és vonalvastagság nem kielégítő. A legfontosabb információknak egyértelműen és első ránézésre olvashatóknak kell lenniük.

Ami a származási ország jelölését illeti, egy sor megoldatlan problémát látok. A végterméket előállítók gyakran az ár függvényében vásárolnak félkész termékeket a piacon különböző szállítóktól és különböző országokban, és ezekből az alapanyagokból áll azután össze a végtermék. Olyan speciális termékekről beszélek, mint a szalámi vagy a kolbászfélék. Ilyen esetekben egyértelműen nehéz lesz a származási ország megnevezése.

  Gilles Pargneaux (S&D) . – (FR) Tisztelt elnök úr, biztos úr! Ez rendkívül fontos fogyasztóvédelmi kérdés. Egy nemrég tartott közvélemény-kutatás szerint az európai polgárok úgy vélik, hogy az utóbbi 10 év során romlott az élelmiszer-biztonság helyzete, és minden harmadik fogyasztó továbbra sem bízik a termékek minőségében. Következésképpen a fogyasztók megfelelőbb védelmét biztosítandó, sürgős szükség van az Európai Unióban az élelmiszer-címkézés aktualizálására, egyszerűsítésére és tisztázására.

Hadd vessek fel két kérdést! Ami a színkódolást illeti, a támogatásunkat élvezi feltéve, hogy százalékban kifejezett tápértékadatokat is tartalmaz a rendszer. Mi több, ellenzem a borok és szeszes italok tápértékének kötelező feltüntetését. Az Európai Bizottság javaslatával szemben nem öt, hanem három éven belül szeretnénk, ha elkészülne a borokra és szeszes italokra vonatkozó rendelet. Tisztelt elnök úr, biztos úr! Erre szerettem volna felhívni a figyelmüket.

  Miroslav Mikolášik (PPE) . – (SK) Meg szeretném köszönni kollégámnak, Renate Sommernek a rendelettervezetről szóló jelentés elkészítése során kifejtett igényes és alapos munkáját. Nagyon jelentős jogi normáról van szó – különösen az európaiak egészségének szempontjából, ami elsődleges fontosságú. Ma már kétségtelen tény, hogy számos betegség és életmóddal kapcsolatos egészségi állapot a nem megfelelő táplálkozással hozható összefüggésbe, és ezért elvi alapon kell megközelítenünk ezt a problémát.

Hangsúlyozni szeretném, hogy a fogyasztókat egyértelmű és érthető módon kell tájékoztatni a termékek tápértékéről, de azt követően saját maguknak kell döntést hozniuk. Nem az a célunk, hogy a fogyasztónak megmondjuk, mit kellene tennie, hanem az, hogy tájékoztassuk a tényekről. A színkódos címkézést ezért felszínesnek és eléggé alkalmatlannak találom. Mivel az agrár-élelmiszeriparban a termelők akár 80%-át is kis- és középvállalkozások teszik ki, azt is szükséges hangsúlyoznunk, hogy az elfogadott intézkedések ne rójanak rájuk túlzott terheket.

  John Dalli , a Bizottság tagja. – Tisztelt elnök úr! Hadd köszönjem meg ezt az élénk és érdekes vitát, ami ilyen határozott véleményeket váltott ki a javaslat számos területére vonatkozóan. Ezeket a véleményeket természetesen körültekintően figyelembe fogja venni a Bizottság.

Vannak olyan kérdések, amelyek véleményünk szerint a fogyasztók számára alapvető fontosságúak: például az allergén összetevőkre vonatkozó információk feltüntetése valamennyi élelmiszeren, a tápértékre vonatkozó adatok feltüntetése a csomagolás előoldalán, a hátoldalon a tagállamok kiegészítő információival, az olvashatóság mérhető kritériumainak bevonása, valamint a fogyasztók egészségének védelmét szolgáló, kiegyensúlyozott tájékoztatás. Ismételten hangsúlyozni kívánom, hogy határozottan támogatom a tápanyagprofilok alapelvét, és hangsúlyoznám, hogy nem állítjuk le semmilyen élelmiszer termelését, és hogy az erre vonatkozó munka továbbra is elfogulatlan módon fog folyni. A Bizottság nem fogadhatja el e rendelkezés törlését a tápanyag-összetételre és egészségre vonatkozó állításokról szóló rendeletből.

Engedtessék meg, hogy a mai napon felvetett kérdések közül reagáljak néhányra. Az EFSA finanszírozására vonatkozóan azt tudom mondani, hogy pillanatnyilag olyan nem jogalkotási jelentésen dolgozunk, amelynek a nyarat követően kellene elkészülnie, és amely meg fogja határozni, hogy erre vonatkozóan milyen irányba haladjunk.

Az innovációval kapcsolatban az a véleményem, hogy a javaslataink nem mondanak nemet az innovációra. Én a Bizottsághoz hasonlóan támogatom az innovációt, de az felelősségteljes innováció kell, hogy legyen. Olyan innovációt akarunk, ami a fogyasztók érdekeit és a fogyasztók egészségét szolgálja.

Az állítások és a Davies úr által említett jóváhagyások kérdésében ki kell jelentenem, hogy a 13. cikk alapján körülbelül 44 000 állítást nyújtottak be a tagállamok. Amikor az állítások csökkentésére kértük a tagállamokat, azok száma 4000-re csökkent. Ez rámutat arra, milyen hanyag és felületes az állítások benyújtásának módja, és hogy miért fontos, hogy felügyeletet gyakoroljunk az ilyen állítások felett, amelyeket – amint azt már elmondtam – a termékek eladására szolgáló marketingeszközként alkalmaznak. Ez a folyamat valójában kissé lelassult a mennyiségek miatt, de kötegeken dolgozunk. Az első köteggel végzett az EFSA, és azt a közzététel előtt most vizsgálja felül a Bizottság, a második köteg feldolgozása is előrehaladott állapotban van az EFSA-nál. Ez folyamatos munka. Másrészről a 14. cikk alapján már 50 állítást elbíráltunk, és a Bizottság állást foglalt azok mellett vagy azok ellen. Halad tehát az erre vonatkozó munka: késésben vagyunk, de folyik a munka.

Szeretnék további megjegyzést fűzni a hatásvizsgálatokhoz. A Bizottság az érdekeltekkel való széles körű konzultációt, valamint a különféle politikák költségeit és előnyeit súlyozó, helyszíni hatáselemezést követően támogatja ezt a javaslatot. A tisztelt képviselők által a mai napon és korábban előterjesztett, a kiegészítő címkézési követelményekről szóló módosítások hatását még nem elemezte senki sem. Úgy vélem, hogy a megfelelőbb szabályozás érdekében a hatásvizsgálatnak mindenkor alá kellene támasztania a döntéshozatali folyamatot.

Befejezésképpen ismételten megköszönöm Renate Sommer asszonynak és valamennyi képviselőnek az elvégzett munkát és a hozzászólásokat. Az egyes módosításokra vonatkozó bizottsági álláspontok teljes listáját szokás szerint a Parlament rendelkezésére bocsátjuk.

  Elnök. – A vitát lezárom.

A szavazásra 2010. június 16-án, szerdán kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

  Sergio Berlato (PPE) , írásban. – (IT) A mai vita rendkívül fontos.

Az európai jog egy sor rendeletet és irányelvet tartalmaz az élelmiszerek összetevőire és címkézésére vonatkozóan. Jelenleg azonban a tagállamok között nem létezik összehangolt címkézési követelmény. Egyértelműnek tűnik, hogy az élelmiszerek adatairól szóló, nagyszámú általános európai szabály megnehezíti az európai fogyasztók számára az egyértelmű tájékozódást. Az egyes tagállamok további rendeletei ahelyett, hogy megszüntették volna a joghézagokat – ami a szándékuk lenne – akadályozzák a kereskedelmet az Európai Unió belső piacán.

Ezen okoknál fogva úgy vélem, hogy csak egy egységes, egész Európára kiterjedő élelmiszer-címkézési rendszer révén lehetne talán kiküszöbölni ezeket a problémákat. A fogyasztók tudatos vásárlásának elősegítése érdekében a kötelező címkézésnek érthető formában kellene megjelennie. A fogyasztók továbbra is különleges helyet foglalnak el a döntéshozatali folyamatunkban, amikor az egészségük megóvásáról és az általuk vásárolt áruk minőségének biztosításáról van szó.

Hangsúlyoznom kell annak fontosságát, hogy megóvjuk az európai vállalkozásokat a hamisítás és tisztességtelen verseny valamennyi formájától, ugyanakkor csökkentsük az adminisztratív terheket. A termelő nevének az élelmiszerek csomagolásán való feltüntetése szintén olyan fontos információ, ami fokozza az európai élelmiszeripar versenyképességét.

  António Fernando Correia de Campos (S&D) , írásban. – (PT) A Sommer-jelentés nemcsak a fogyasztók világos tájékoztatása szempontjából, hanem a piac torzulásának elkerülése és az európai gazdaságban átlátható mechanizmusok és a szabályok EU-n belüli egységes alkalmazása révén betöltött katalizátor szerepe miatt is létfontosságú. Meglepődve tapasztalom ezért, hogy az ülés menetrendjének megváltoztatásával többek is arra tesznek kísérletet, hogy a borokat is bevonjuk ebbe a címkézési rendszerbe, a címkén feltüntetve az energia- és cukortartalomra vonatkozó adatokat.

A borcímkéken már kötelező egy sor dolgot feltüntetni, és az újabb követelmények azt jelentik, hogy túl sok adatot fognak tartalmazni, nehezen lesznek olvashatók, és gyakorlati értékük elhanyagolható lesz. A borcímkézésre vonatkozó, különleges követelményeket történelmileg az a tény magyarázza, hogy ez szigorúan szabályozott, minőségi termék. Ennélfogva a javasolt ötéves mentesség hatálya alá kellene, hogy essen, ami lehetővé teszi a címkéken feltüntetendő információk körültekintő elemzését. Az Európát jelenleg érintő gazdasági válság azt jelenti, hogy óvatosságra van szükség olyan környezetben, amikor a bortermelő ágazat elsősorban kis- és középvállalkozásokból áll. Ez a minőségi termelés már így is magas költségein felül olyan további követelményt jelent, ami kevés gyakorlati haszonnal jár. Úgy vélem tehát, hogy nem időszerű és elhibázott lépés a most megfontolás tárgyát képező rendelettel összhangban címkézni a borokat.

  Robert Dušek (S&D) , írásban. – (CS) Az élelmiszerek címkézéséről szóló jelentés célja, hogy egységes keretbe foglaljon hét meglévő irányelvet és egy rendeletet, valamint tisztázza az érvényben levő, európai és nemzeti szintű rendeleteket. Az összhang jelenlegi hiánya bizonytalanságot és zűrzavart okoz az élelmiszereken feltüntetett, összetételre és tápértékre vonatkozó adatok kérdésében. Az EU-n belüli egységes élelmiszer-címkézés felé mutató változások velejárói közé tartozik az európai termelők versenyképességének fokozása, valamint az egészséges étkezés előmozdítása a teljes lakosság körében. Alapvetően ellenzem a Bizottság javaslatát, miszerint túlnyomórészt a tagállamokra kellene hagynunk saját jogi intézkedéseik meghozatalát. Ez további szétforgácsolódáshoz és egyenetlenséghez vezetne a belső élelmiszerpiacon, és teljes mértékben meghiúsítaná a rendelet célját, ami az egységes és világos élelmiszer-címkézés megvalósítása lenne. A Bizottság 3 mm-es betűméretre vonatkozó javaslata sok esetben gyakorlatilag megvalósíthatatlan lenne. Ennek a követelménynek a teljesítése az egységcsomagolás méreteinek megváltoztatását jelentené, ami logikusan nagyobb csomagolási, szállítási és raktározási költségekhez vezet, valamint nagyobb költséget jelent az élelmiszerre és a csomagolóanyag környezetbarát ártalmatlanítására vonatkozóan is. A Bizottság teljesen figyelmen kívül hagyta a mezőgazdasági kistermelőket és a csomagolatlan termékek közvetlen értékesítését. Elfogadhatatlan, hogy a Bizottság ilyen kiegyensúlyozatlan és hiányos javaslatokat terjesszen elénk, amelyek nem veszik figyelembe a tudomány legújabb fejleményeit. Elvileg egyetértek a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésének módosított változatával, következésképpen az új változatra fogok szavazni.

  Elisabetta Gardini (PPE) , írásban. – (IT) Annak a rendeletnek, amelyről ma szavazunk, az a célja, hogy a fogyasztókat a nekik eladott élelmiszerekre vonatkozó tájékoztatáshoz való joguk biztosítása révén megvédje, és hogy a fogyasztók tudatos vásárlási döntéseket hozhassanak.

Nem azért vagyunk itt, hogy előírjuk, mit egyenek az európai polgárok. Következésképpen nem fogadhatjuk el az olyan megközelítéseket, mint pl. a színkódrendszer vagy a tápanyagprofilok feltüntetése, amelyek úgy nevezett egészségügyi alapelvek szerint tiltják vagy engedélyezik az élelmiszereket, amely alapelvek többek között a gasztronómiai hagyományokat vagy a helyi specialitásokat sem veszik figyelembe. Mi több, vezető élelmezési szakértők úgy vélik, hogy nem létezik jó vagy rossz élelmiszer, csak helyes vagy helytelen táplálkozás, ami attól függ, hogy az egyes élelmiszerek milyen módon illeszkednek az egyén általános étrendjébe. Sem a színkódrendszerre, sem a tápanyagprofilokra alapuló modell nem veszi figyelembe azt, hogy az emberi test helyes működéséhez szükség van a sokat ócsárolt zsírokra, cukorra és sóra is.

Arra is szeretném felhívni a figyelmet, hogy az élelmiszerek eredetmegjelölésére is szükség van. Nagyon is tudatában vagyunk annak, hogy bizonyos országokban olyan összetevőket alkalmazhatnak, amelyek károsak az egészségre, és ahol a termelő ágazatban eltűrhetik a nem megfelelő higiéniai normákat. Azokat a vállalkozásokat is meg kell védenünk, amelyek büszkék a termékeik minőségére és egészséges mivoltára. A szavazatunkkal jelentősebb haladást érhetünk el ebbe az irányba.

  Andreas Mölzer (NI) , írásban. – (DE) Közel 90 millió eurót költöttünk arra az európai uniós kampányra, amelynek keretében az egészséges táplálkozást népszerűsítjük az európai iskolások körében. A kampány célja, hogy a gyermekeket térítésmentesen kínált gyümölcsök révén ösztönözzük az egészséges táplálkozásra. Milliókat költünk tehát arra, hogy a gyerekek fejébe beleverjük, hogy egyenek almát és más gyümölcsöt. Azután olyan élelmiszer-címkézési rendszert tervezünk bevezetni, amely zölddel jelölné az alacsony, pirossal pedig a magas cukor-, zsír- és sótartalmú élelmiszereket. Hirtelen mindaz az alma, amelyet több millió eurós költséggel biztosítottunk, piros jelzést kapna a cukortartalma miatt, és ezért egészségtelennek tekintenék. Ebben az esetben a gyerekek bizonyára nem kifejezetten dicsérő szavakkal illetnék az EU-t. Még a kevésbé tudatosan táplálkozó emberek is megértették az üzenetet, miszerint a konyhakész ételek, a kekszek, édességek és az alkohol túlzott fogyasztása egészségtelen. Az összetevők teljes listája sokkal fontosabb mindazok számára, akik vásárláskor figyelnek az egészségükre, vagy akik betegség miatt kénytelenek arra figyelni. A cukorbetegek számára például megkönnyíti a kenyéradagok kiszámítását, és nem kell a beadandó inzulinmennyiséget találgatniuk. A fogyasztók kb. 10%-a, aki kétségtelenül elolvassa a tápanyag-összetételt, a kalóriaérték és a kalóriatartalom jelenti az ideális megoldást. Ezzel szemben a zavart keltő színkódrendszer nem igazán célszerű.

  Daciana Octavia Sârbu (S&D) , írásban. – Számos európai polgár küzd az étrenddel kapcsolatos, olyan egészségügyi problémával, mint például a cukorbetegség, a magas vérnyomás és a szívbetegség. És egyre nő ezeknek a – gyakran megelőzhető – állapotoknak a száma. A feldolgozott és konyhakész élelmiszerekre való támaszkodás – amihez hozzájön azok tartalmára vonatkozó, elérhető információ hiánya – azt jelenti, hogy a fogyasztók táplálkozásukat illetően nem mindig az egészségeset választják, még akkor sem, ha azt szeretnék. Egyértelmű, pontos tájékoztatásra van szükségünk arra vonatkozóan, amit megeszünk, és a különböző termékek zsír-, cukor- és sótartalma könnyen összehasonlítható kell, hogy legyen. A címkézési előírások – különösen a színkódrendszer, amit a holnapi szavazáson támogatni fogok – segítséget fog nyújtani a megfelelő választáshoz azoknak is, akik különleges étrendet kell, hogy kövessenek, és azoknak is, akik tudatosan alakítják általános étrendjüket. Nem elég az étrendről és a táplálkozásról szóló oktatás, azt az emberek által könnyen alkalmazható, hozzáférhető és megbízható információkkal kell kiegészíteni. Ez feltétlenül szükséges ahhoz, hogy az emberek az étrendjüket illetően jól válasszanak, és az egyik legjobb módszer arra, hogy megbirkózzunk az Európai Unió egész területén szembetűnően tapasztalható, a táplálkozással összefüggő betegségekkel.

  Róża Gräfin von Thun und Hohenstein (PPE) , írásban. – (PL) A fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló jelentés, amelyet az Európai Parlament mai plenáris ülésén bocsátunk szavazásra, újabb lépés abba az irányba, hogy a fogyasztók megkapják a termékekre vonatkozóan szükséges tájékoztatást, és ezáltal tudatosan dönthessenek azok megvásárlásáról. Az Unió e jogszabályok alapján olyan élelmiszer-címkézési rendszert fog bevezetni, amely valamennyi tagállamban kötelező lesz. A jogalkotás jó példája ez: a hét irányelvből és egy rendeletből álló hatályos rendszert ésszerűsíti. Az európai szintű jogharmonizáció azt jelenti, hogy oly módon biztosítjuk a közös piac helyes működését, hogy megadjuk a fogyasztóknak a tudatos választás lehetőségét, ugyanakkor jogi védelmet biztosítunk a termelők számára. Az élelmiszer-címkézési rendszerek sokfélesége nem jó másra, minthogy vásárlásaik során szükségtelen kétségeket ébresszen a fogyasztókban, ugyanakkor a megadott információ gyakran olvashatatlan vagy nincsen megfelelően feltüntetve a csomagoláson. Ez az Európában terjedő elhízást figyelembe véve különösen fontos. Sommer asszony jelentésének szándéka, hogy változtasson ezen a helyzeten, tehát annak elfogadása mellett szavazok.