Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2010. június 15., Kedd - Strasbourg

15. Kérdések órája (a Bizottsághoz intézett kérdések)

  Elnök. – A következő napirendi pont a Bizottsághoz intézett kérdések órája (B7-0307/2010).

A következő kérdéseket intézik a Bizottsághoz.

Első rész

20. kérdés, előterjesztette: Laima Liucija Andrikienė (H-0291/10)

Tárgy: A helyhatósági választások folyamata és kimenetele Fehéroroszországban

Fehéroroszországban 2010. április végén tartottak helyhatósági választásokat. Számos jelentés érkezett a demokratikus választási elvek és eljárások megsértéséről. Jóllehet a helyi tanácsokban több mint 21 000 helyért folyt a verseny, hozzávetőleg mindössze 360 ellenzéki jelölt állt a kormánypárti jelöltekkel szemben.

Mi a Bizottság álláspontja a fent említett választásokkal kapcsolatban? A legutóbbi választásokhoz viszonyítva történt-e javulás a demokratikus normák tekintetében? Mi a Bizottság álláspontja az országban jelenleg is zajló, emberi jogok elleni visszaélésekről? A fehéroroszországi, 2011-es elnökválasztások közeledtével milyennek értékeli a Bizottság az ország politikai és emberi jogi helyzetét?

  Štefan Füle , a Bizottság tagja. – Andrikienė asszony fontos és aktuális kérdésére válaszolva szeretném elmondani, hogy a Bizottság teljes mértékben tudatában van annak, hogy a fehéroroszországi helyhatósági választások során megsértették a demokratikus elveket és eljárásokat – ezt több nem kormányzati szervezet is jelezte. Az Európai Unió minszki küldöttségvezetői szintén felhívták a figyelmet a következetlenségekre, mi több, szabálytalanságokra, különösen a szavazatszámlálással kapcsolatban.

A választások előtt a fehéroroszországi választási törvényt módosították. Az EBESZ Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatalának véleménye szerint, amelyet 2010. június 3-án tettek közzé, ez a választási törvény (idézem) „bizonyos hiányosságainak megszüntetését célzó lépés” volt. A jelentés azonban rámutat arra, hogy ezek a módosítások valószínűleg nem szüntetik meg az azzal kapcsolatos aggályokat, hogy a választási törvény továbbra sem tesz lehetővé valóban demokratikus választásokat.

Ezért júliusi minszki látogatásom során egyértelmű módon szeretném jelezni a hatóságok felé, hogy, amennyiben Fehéroroszország valóban szeretné ismét felvenni a kapcsolatot az Európai Unióval, előrelépést kell tennie több, a demokratizálódás szempontjából kulcsfontosságú területen.

Az egyik ilyen terület a választásra vonatkozó jogszabályok területe, amely a demokratikus normák meglétének egyik leginkább egyértelmű mutatója. E tekintetben sürgetni fogom azt, hogy Minszk továbbra is működjön együtt az EBESZ rendelkezésével a választási törvénynek a következő elnöki választások előtt végrehajtandó reformja kapcsán. E választások előtti időszakban a Bizottság is különös figyelmet fordít majd a demokratizálódás egyéb kulcsfontosságú területeire, például a gyülekezési szabadságra, a média, a nem kormányzati szervezetek és a civil társadalom szabadságára – általánosságban szólva azokra a területekre, amelyeken az utóbbi időben a jelentések szerint nem történt előrelépés.

  Laima Liucija Andrikienė. (PPE) . – (LT) Köszönöm szépen válaszát, de lenne egy kiegészítő kérdésem. A világ különböző módokon reagál a fehéroroszországi eseményekre. Június 8-án az Egyesült Államok kormánya úgy döntött, hogy ismét egy évvel meghosszabbítja a magas rangú fehérorosz tisztviselőkkel (többek között az elnökkel, Alexander Lukasenkóval) szemben alkalmazott pénzügyi szankciókat. Úgy érzem, hogy ez válasz a nem demokratikus módon kivitelezett fehéroroszországi helyhatósági választásokra, és szeretném hallani az Ön véleményét. További kérdésem, hogy az Európai Uniónak szándékában áll-e hasonló lépéseket tenni, amellyel reagálna a civil, politikai és egyéb emberi jogok Fehéroroszországban történő megsértésére? Más szóval, az Európai Unió milyen álláspontra kíván majd helyezkedni?

  Štefan Füle , a Bizottság tagja. – Próbálkoztunk már a bevonás politikájával és az izolációs politikával is, és őszintén szólva egyik sem működött tökéletesen, és hatásukra nem is alakult ki a Fehéroroszországgal való kívánatos viszony. Most azzal próbálkozunk, hogy kialakítsuk az alapját annak a politikának, amelyet én a kritikai megközelítésen alapuló részvétel politikájának nevezek. A Bizottság a közös közbenső terven dolgozik, amelyről azt mondanám, hogy az Európai Unió és Fehéroroszország közötti viszony viharosabb és nyugodtabb időszakainak egyaránt keretéül szolgálhat majd. Keretül szolgál majd a demokratizálódás irányában tett lépésekhez és az Európai Unió fokozatos részvételéhez. Ebben részt vesz majd az Európai Tanács és természetesen az Európai Parlament is. Szilárd meggyőződésem, hogy az emberi jogok Fehéroroszországban tapasztalt megsértésére ez a legjobb válaszlépés.

  Janusz Władysław Zemke (S&D) . – (PL) Füle úr, szeretném megköszönni ezt az információt, de két további kérdést kell feltennem. Először is, a tervek szerint Ön nemsokára Fehéroroszországba látogat, és van egy kérelem, amely a nemzeti kisebbségekre vonatkozik. A jelenlegi helyzet az, hogy a fehérorosz polgárok sok esetben egymástól igen különböző nemzeti csoportok tagjai. A probléma a lengyel származású fehérorosz polgárokkal szembeni bánásmóddal kapcsolatos. A második dolog, amit említeni szeretnék, egy olyan kérelem, amely arra vonatkozik, hogy mindezen intézkedések során nagyobb hangsúlyt helyezzünk a fehérorosz fiatalok számára biztosított ösztöndíjak létrehozására, hiszen jelenleg ez a legfontosabb intézkedési irány.

  Štefan Füle , a Bizottság tagja. – A program tartalmazza azt, hogy az emberekkel (a fiatalokkal és a tanulókkal) való kapcsolatra kell figyelmet fordítani. Másfelől, a minszki tárgyalások napirendjén nem csupán az emberi jogok megsértésével kapcsolatos általános kérdések szerepelnek, hanem a kisebbségekre vonatkozó specifikusabb kérdések is. Erre a kérdésre különös figyelmet fordítok. Találkoztam Andżelika Borys asszonnyal és a fehérorosz ellenzék más képviselőivel, és nem csupán a Fehéroroszországban élő lengyel kisebbség helyzetét vitattuk meg, hanem azt is, hogy a Bizottság és az Európai Unió hogyan tudna segítséget nyújtani.

Nem gondolom azt, hogy elszigetelt kérdésről lenne szó. Nem gondolom, hogy ez választási ügy lenne, bár többen talán így vélik. Valóban komoly ügyről van szó. A minszki tárgyalások során fel fogjuk vetni a hatóságok és a kisebbségek közötti kapcsolat kérdését.

  Elnök. – 18. kérdés, előterjesztette: Rodi Kratsa-Tsagaropoulou (H-0277/10)

Tárgy: A költségvetési kiigazítás hatása a közös európai valuta hitelességére

A Bizottság széles körű és kedvező eredményű tájékoztatási kampányt indított az euróövezet valamennyi országában annak érdekében, hogy a valutát az európai kormányok és az európai közönség is elfogadja. Manapság – különösen az ezekben az országokban lévő gazdasági problémák és az azokhoz társuló ellenőrizhetetlen piaci spekuláció eredményeként – az euró hitelessége súlyosan megrendült, ami a nemzeti felmérések szerint Európában a lakosság nagy fokú aggodalmához és bizonytalansághoz vezetett. A Bizottság ezzel összefüggésben tud-e tájékoztatást adni az alábbiakról:

a) Készült-e népességi kategóriák szerinti közvélemény-kutatás Európában?

b) Milyen intézkedéseket terveznek a közös valuta nyilvánosság általi megítélésének és hitelességének javítására?

c) Továbbra is szabadon felvesznek-e új tagállamokat az euróövezetbe?

  Olli Rehn , a Bizottság tagja. – Szeretném megköszönni Kratsa-Tsagaropoulou asszonynak az igen aktuális kérdést, vagyis inkább kérdéseket, mivel az euró nyilvánosság általi megítélése és hitelessége minden európai számára fontos kérdés ebben a döntési helyzetben, ezekben a nehéz időkben. Az euró nem csupán monetáris intézkedés, hanem az Európai Unió igen fontos – ha nem a legfontosabb – politikai projektje. Ennek következtében az euró sorsa, az euró megítélése, az euró hitelessége komoly szerepet játszik az egész európai projekt szempontjából.

Itt van a kezemben az a gondosan előkészített, négyoldalas választervezet, amelyet kérésemre a szolgálatok állítottak össze. Érzem a késztetést, hogy felolvassam, de az körülbelül 12 percig tartana. Mindenesetre szívesen közzéteszem, és a honlapomon is elérhetővé teszem. Ez nem csupán a médiabeli tevékenységről és kampányokról szól (bármennyire is fontosak ezek), hanem a politikákról és a tényleges cselekvésekről is, amelyek célja az euró védelme az utóbbi időszakban tapasztalt szisztematikus támadásoktól.

Érintőlegesen megemlíteném azt is, hogy éppen most készítjük szokásos mennyiségi felméréseinket. Rendszeresen végzünk Eurobarométer gyorsfelmérést az összes tagállamban – ez a folyamat több hullámban történik. Minden lehetőséget kihasználunk arra, hogy aktívan nyújtsunk információt az euróval, valamint a gazdasági és monetáris unióval kapcsolatos legújabb fejleményekről és szakpolitikai intézkedésekről.

A közvélemény aggályaival minden lehetséges csatorna felhasználásával foglalkozunk – ilyen csatornák például a weboldalak, a kiadványok, a kérdések és válaszok, a szórólapok, valamint a különféle hálózatok, amelyek a gazdaságpolitika kialakításával, a szakszervezetekkel, a munkaadók szervezeteivel és hasonlókkal foglalkoznak. Minden fronton együttműködünk a tagállamokkal annak érdekében, hogy az euróval kapcsolatban mindenkihez eljuttassuk az általunk fontosnak tartott információkat.

Ami a politikákat, azaz a kérdés központi elemeit illeti – és ez kapcsolódódik Kratsa-Tsagaropoulou asszony kérdésének második feléhez, ahhoz, hogy milyen intézkedéseket alakítunk annak érdekében, hogy a közvélemény szemében javítsuk az euró megítélését és hitelességét.

Ezzel kapcsolatban három dolgot szeretnék mondani. Először is, döntést hoztunk egy igen nagy horderejű pénzügyi óvintézkedésről – a csaknem 500 milliárd eurós európai pénzügyi stabilitási mechanizmusról és eszközről –, amely a Görögországnak nyújtott mentőcsomaggal (ezzel összehangolt és feltételekhez kötött pénzügyi segítséggel) együtt segített megállítani az egyre tovább gyűrűző pénzügyi bizonytalanságot, mielőtt az egész Európára kiterjedt volna. Tényleges lépéseket teszünk annak érdekében, hogy megvédjük Európa pénzügyi stabilitását és az eurót.

Másodszor, tagállamaink nagy erőfeszítéseket tesznek a költségvetési konszolidáció terén. Tény, hogy jelenleg Európában olyan költségvetési konszolidációs és szerkezeti reformokat célzó hullám figyelhető meg, amelynek célja az euróba, valamint a gazdasági és monetáris unióba vetett bizalom, valamint azok hitelességének visszaállítása és megerősítése.

Mindezt alapos előkészítéssel tesszük, összehangolt és differenciált módon, hogy azoknak az országoknak, amelyeknek nincs vagy csak igen kis mértékű költségvetési mozgástere van ilyen ország például Görögország, Spanyolország és Portugália –, fel kelljen gyorsítaniuk a költségvetési konszolidációt. Jóllehet bizonyos országok rendelkeznek költségvetési mozgástérrel, a konszolidációt a jövő évnél hamarabb nem szabad megkezdeniük; ezzel garantálható, hogy nem fojtják le a jelenleg tapasztalható gazdasági fellendülést.

Csak a mai napon nem kevesebb, mint 15, túlzott hiány esetén követendő eljárással foglalkoztunk, és úgy találjuk, hogy tagállamaink költségvetési konszolidációs stratégiái összhangban állnak ezzel az összehangolt és differenciált költségvetési kilépési stratégiával.

Végül szeretném hozzátenni, hogy a gazdasági irányítás mindenképpen elengedhetetlen ahhoz, hogy megerősítsük az euró hitelességét, és nagyon számítok az Önök támogatására akkor, amikor majd szavaznak az Európa 2020-ról szóló állásfoglalásról, valamint a gazdasági irányítás megerősítéséről. Szükségünk van az Önök támogatására ahhoz, hogy meggyőzzük az Európai Tanácsot – hogy meggyőzzük a tagállamokat – és hogy fenntartsuk a lendületet, mégpedig annak érdekében, hogy a jövő év elején már alkalmazhassuk ezt a szigorúbb költségvetési és gazdasági felügyeletet, valamint politikai koordinációt.

  Rodi Kratsa-Tsagaropoulou (PPE) . – (EL) Tisztelt elnök úr! A biztos úrnak köszönöm a választ és azt, hogy alkalmat adott nekünk arra, hogy emlékezetünkbe idézzük a közös valuta támogatását és az euróövezet fennmaradását szolgáló politikát.

Kérdésem alapvetően inkább az alkalmazandó kommunikációval kapcsolatos, mivel a polgárok nem értik az európai gazdasági életre jellemző, eddig példa nélküli technikai kérdéseket, nem érzik azokat magukénak, és fennáll a veszélye annak, hogy úgy érzik majd, hogy az euró támogatása magas költségekkel jár, ugyanakkor nem garantálja a biztos jövőt. Mindezt csak súlyosbítják az olyan forgatókönyvek és fenyegetések, amelyek azzal kapcsolatosak, hogy egyes országok kilépnek az euróövezetből.

A tagállamok és az európai szervek közös felelőssége, hogy támogassák az eurót – ezt az elért eredményt –, de közvéleménynek olyan támogató intézkedésekre van szüksége, amelyeknek semmi köze az adott országban megvalósuló pénzügyi kiigazításokhoz.

  Olli Rehn , a Bizottság tagja. – Egyetértek érvelésével, és úgy vélem, alapvető fontosságú, hogy az eurót a gazdaságpolitika és a fenntartható európai növekedés terén kulcsfontosságú politikai eszköznek tekintsük, és ugyanakkor ne csak jelképet lássunk benne, hanem azt a köteléket is, amely a közös európai otthont építő európaiakat összeköti. Ezzel kapcsolatban igen sokféle kommunikációs tevékenységet szerveztünk.

2010 első felében például – hogy csak a lényegesebb pontokat említsem – információs kampányt folytattunk az euró hasznáról az euróövezet 10 országában: Németországban, Franciaországban, Olaszországban, Portugáliában, Hollandiában, Spanyolországban, Ausztriában, Finnországban, Máltán és Belgiumban. Megszerveztük továbbá a gazdasági és pénzügyi kérdésekkel foglalkozó brüsszeli gazdasági fórumot, amely két héttel ezelőtt került megrendezésre. Rendkívül sok (több, mint 1000) politikai területtel kapcsolatban jutottunk megegyezésre, és az eseménynek igen nagy visszhangja volt a médiában. Egyértelmű példa volt ez arra, hogy a közvélemény-formáló elemeket bevonjuk, és e jelentős fórum segítségével megpróbáljunk sokszoros hatást elérni. És még folytathatnám a sort.

Ezeket a tevékenységeket folytattuk, és úgy vélem, hogy a legjobb eredményeket fogjuk elérni, ha az emberek pontos tájékoztatását célzó megfelelő politikákat és megfelelő kampányokat alkalmazzuk.

Fiatalkoromban alkatrész-eladónak készültem: ezt a karriert 12 évesen kezdtem, és 20 évesen fejeztem be. Mindig nagyon világos filozófia alapján dolgoztunk: ahhoz hogy jól értékesíthessünk, előbb meg kell lennie a megfelelő terméknek. Mindkettőre szükség van. Kell a megbízható termék, kellenek megbízható politikák és kell a józan marketingkampány, amely az emberek eszére és szívére hat.

  Nikolaos Chountis , szerző. (EL) Tisztelt elnök úr! Biztos úr, nagy figyelemmel hallgattam válaszát. Nem tudom, hogy az Ön által említett tizenkét oldalas memorandum tartalmaz-e választ a képviselőtársam által feltett kérdés egy részére, egészen pontosan arra, amely az új országok euróövezetbe történő integrálásával és az ilyen integrációra való kilátásokkal kapcsolatos.

Tisztában vagyok – és Ön is tisztában van – azzal, hogy az új tagállam Észtország. Azt látjuk, hogy ahhoz, hogy ezek az országok beléphessenek az euróövezetbe, szigorú pénzügyi szerkezetátalakítási programokat hajtanak végre, és ennek az a következménye, hogy drasztikusan csökkent a köztisztviselők fizetése, a munkanélküliség elérte a 20%-ot, és a fiatalok esetében a munkanélküliség ennek sokszorosa.

Kérdésem a következő: ha ilyen az euró előszobája, az vajon vonzó? Megbízható? Biztosítja a jövőbeli kivitelezhetőség előfeltételeit?

  Olli Rehn , a Bizottság tagja. – Észtországnak elsősorban nem az euró miatt kellett megvalósítania a költségvetési szigort, hanem azért, mert mindnyájunkhoz hasonlóan igen súlyos pénzügyi válságba került, és gazdasági növekedése megtorpant. Negatív gazdasági növekedés volt tapasztalható, ami azt jelentette, hogy Észtország államháztartása már nem volt fenntartható.

Észtország adósságszintje igen alacsony, jelenleg 7,2%, míg az európai átlag 75%, de a folyamat gyorsasága igen aggasztó volt. Gazdasági értelemben józan döntés volt annak garantálása, hogy Észtország képes lesz folytatni stabilitást célzó politikáit és biztosítja államháztartásának fenntarthatóságát. Ez volt az észt parlament által a közelmúltban meghozott demokratikus döntés, és ez az a politika, amelyet Észtország bizonyos sikerrel alkalmaz.

  Justas Vincas Paleckis (S&D) . – (LT) Biztos úr! Tudjuk, hogy Görögország az euróövezet leggyengébb láncszeme, és hogy két hónapig tartott, amíg megkapta a támogatási csomagot. A késést elsősorban Németország okozta, és 100 millió euróba került, valamint kétségtelenül meggyengítette az eurót magát. Mi a Bizottság véleménye az ilyen kérdésekről és milyen lépéseket szándékozik tenni annak érdekében, hogy a jövőben megakadályozza az ehhez hasonló késedelmeket?

  Olli Rehn , a Bizottság tagja. – Nem szeretnék vádaskodásba kezdeni. Az a véleményem, hogy a politika, a gazdaságpolitika kialakítása az Európai Unióban minden esetben a politikai szándék kérdése, ugyanakkor művészet is: a lehetséges dolgok művészete. Ezúttal lehetségessé vált az, hogy egy bizonyos ponton megszülessenek ezek a döntések, és Görögország feltételekhez kötött és összehangolt pénzügyi támogatásban részesüljön, és később létrejöjjön az európai pénzügyi stabilitási mechanizmus. Ezek működnek.

Ami Görögországot illeti, a 20 milliárd eurós teljes összeg első részét május közepén kapta meg az EU-tól és az IMF-től. Görögország jelenleg közös EU–IMF programját hajtja végre, az egyetértési megállapodás szerint. Emellett, az európai pénzügyi stabilitási mechanizmus és eszköz, amelyről nemrégiben született döntés, már hozzáférhető, tehát a közösségi eszköz (amelynek felső határa 60 milliárd euró) az esetleges műveletekhez hitelgaranciaként használhatja az uniós költségvetést. Mindez már működik. Ha igény merül fel, és valóban szükség van rá, akkor hozzáférhető.

Eközben a különleges célú gazdasági eszközt (melynek felső határa 400 milliárd euró) – az európai pénzügyi stabilitási eszköznek nevezett kormányközi megállapodást – a részvények 90%-át birtokló nemzeti parlamentek ratifikálták (mivel ez a kritérium) e hónap végén, és pár héttel azután működésbe lép. Ez azt jelenti, hogy amennyiben azonnali és nagy szükség van rá, ezzel a mechanizmussal és eszközzel képesek vagyunk kezelni a helyzetet.

Végezetül annyit szeretnék hozzátenni, hogy ezzel csak időt nyerünk. A legfontosabb az, hogy igen komoly, Európa költségvetési konszolidációját célzó kampányba kell fognunk: az utóbbi két év során megsemmisült az utóbbi két évtized alatt elért költségvetési konszolidáció.

  Elnök. – 19. kérdés, előterjesztette: Mairead McGuinness (H-0257/10)

Tárgy: Az EU strukturális alapjai - a kirekesztés finanszírozása

Az EU a fogyatékkal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény aláírójaként az egyezmény alapelemeit – diszkrimináció elleni intézkedések, illetve az egyenlő esélyek és az aktív befogadás érvényesítésére irányuló lépések – a fogyatékkal élő személyek problémáinak megoldására irányuló saját stratégiájának is részévé teszi.

2010 márciusában a Bizottság részt vett egy, az Európai Koalíció a Közösségi Életért által rendezett, Brüsszelben megtartott konferencián, mely az alábbi témával foglalkozott: „A kirekesztés finanszírozása az integráció előmozdításának hangoztatása mellett? Az Európai Unió alapjainak felhasználása a fogyatékkal élők intézeti elhelyezésének további biztosítására”.

A Bizottság tudatában van annak, hogy a nem kormányzati szervezetek aggályosnak találják azt a gyakorlatot, hogy az Európai Strukturális Alapokat a fogyatékkal élők számára tartós lakóhelyként szolgáló, már meglévő intézmények renoválására, vagy új intézmények építésére használják, megsértve ezzel e polgárok jogait.

Tekintettel a fogyatékkal élő személyek problémáinak megoldására irányuló átfogó uniós stratégia és az ENSZ-egyezmény célkitűzéseinek erős hasonlóságára, milyen lépéseket tesz a Bizottság a probléma kezelésére és annak érdekében, hogy az uniós alapok ne így, a célokkal ellentétes módon, hanem a fogyatékkal élők közösségbe való integrálásának biztosítását elősegítve kerüljenek felhasználásra?

  Viviane Reding , a Bizottság alelnöke. Azzal szeretnék azzal válaszolni a McGuinness asszony által benyújtott szóbeli kérdésre, hogy – habár a bentlakásos intézmények által nyújtott gondozás megszervezése és igazgatása a tagállamok felelőssége – a Bizottság elkötelezetten mozdítja elő a fogyatékkal élők azon jogát, hogy ne intézményekben, hanem önállóan, a közösségi támogató szolgáltatások igénybevételével élhessenek.

Az év végére a Bizottság elfogadja a 2010-től 2020-ig terjedő időszakra vonatkozó fogyatékossági stratégiát, amely biztosítja majd a fogyatékkal élők jogaira vonatkozó ENSZ-egyezmény végrehajtásának koherens keretrendszerét. Az egyik prioritás az lesz, hogy a fogyatékkal élők segítséget kapjanak az önálló életvezetéshez, és hogy megtörténjen az összes rendszerben az intézményeken kívüli gondozás előmozdítása. Ebben a tekintetben a keretrendszer hangsúlyozni fogja a Strukturális Alapok lehetséges szerepét.

A Strukturális Alapok felhasználásának szempontjából a prioritások természetesen nemzeti és regionális szinten kerülnek meghatározásra, de a Bizottság együtt fog működni a tagállamokkal a legjobb gyakorlat megosztása és az irányelvek terén, arra vonatkozólag, hogy ezeket az alapokat hogyan lehet a legjobban használni a fogyatékkal élők személyes autonómiájának, valamint az önálló élethez való jogának előmozdítására.

Szeretném továbbá megemlíteni az Európai Szociális Alapot, mint olyan eszközt, amelynek célja, hogy megszüntesse azokat az akadályokat, amelyek gátolják azt, hogy a fogyatékkal élők egyenjogú tagokként vegyenek részt a társadalom életében. A Szociális Alapból többek közt finanszírozható a fogyatékkal élők speciális szükségleteihez igazodó tanácsadás és képzés, a rehabilitáció, munkahelyek létrehozása az olyan ágazatokban, mint például a szociális gazdaság, a fogyatékkal élők vállalkozási kedvét előmozdító különleges támogatás, valamint a diszkrimináció elleni küzdelmet szolgáló figyelemfelkeltő kampányok. Emellett biztosítható belőle szakemberek képzése és átképzése, melynek célja az átállás az intézményi gondozásról a közösségi alapú szolgáltatásokra.

Ezzel párhuzamosan az Európai Regionális Fejlesztési Alap is használható az ilyen típusú új szolgáltatások támogatásához szükséges infrastruktúrák kiépítéséhez.

A Bizottság kialakított egy eszközkészletet a Strukturális Alapok használatához, azzal a céllal, hogy a fogyatékkal élők számára biztosítva legyen a hozzáférés, és ne szembesüljenek diszkriminációval. Az eszköztárat azért alakították ki, hogy az irányítási hatóságok, a közvetítő szervezetek vagy a projekt támogatói előkészíthessék, végrehajthassák, ellenőrizhessék és értékelhessék a Strukturális Alapok programjait és projektjeit.

  Seán Kelly (PPE) . – A kérdést benyújtó McGuinness asszony nevében köszönöm az őszinte és részletes választ. Csak egy vagy két rövid kérdésem lenne. Az első az, hogy a Bizottság fellép-e bármilyen módon azok ellen, akik nem megfelelő módon használták fel a strukturális alapokat, különösen a fogyatékkal élők számára nyújtott lehetőségek területén? Másodszor, milyen módon tudjuk megszüntetni – ha egyáltalán meg tudjuk szüntetni – a tagállamokban az ilyen gyakorlatot?

  Viviane Reding , a Bizottság alelnöke. – Az általában vett strukturális alapok nem megfelelő felhasználása esetén a Bizottság közbeavatkozhat, de természetesen elsősorban az adott tagállam kötelessége és felelőssége, hogy politikai ütemtervet alakítson ki és megszervezze saját szociális védelmi rendszereit, beleértve a hosszú távú intézményi gondozásban élő személyekre vonatkozókat is. A kérdés természetesen az, hogy van-e vétóra lehetőségünk, ha a tagállam továbbra is eltérő módon eszközöl beruházásokat? Önök is tudják, hogy a Strukturális Alapokat a Bizottság és a tagállamok között megosztott felelősségre alapuló rendszerekre költik. Az azonban már a tagállamok és a régiók feladata, hogy irányítsák a programokat, valamint hogy a programok és projektek kiválasztásával végrehajtsák azokat.

Mindazonáltal – még ha a vétó nem is lehetséges – együtt dolgozunk a tagállamokkal a tagállami politikák megváltoztatása érdekében. A bolgár kormánnyal például immár két éve alkalmazunk egy kooperatív jellegű megközelítést: a kormány nem a bentlakásos intézményekre költötte a pénzt, hanem vállalta azt, hogy uniós forrásokat a továbbiakban nem fordítanak a már meglévő bentlakásos intézményekbe történő beruházásokra, és hogy ezen a területen minden befektetés során az intézményeken kívüli gondozás előmozdításának alapelvét követik majd.

  Ádám Kósa (PPE) . – (HU) Először is szeretném megköszönni a Biztos asszony válaszát és elkötelezettségét a fogyatékosügy mellett. Két kiegészítő kérdésem van, ami ehhez kapcsolódik. Valóban elhangzott a strukturális alapok felhasználásával kapcsolatos fő probléma. Elsősorban Kelet-Európában jellemző ez a probléma. Régen államosított kommunista kastélyokban éltek fogyatékossággal élő emberek, elsősorban értelmileg sérült emberek. Az egyik probléma ott van, hogy a strukturális alapokat, ezeket a kastélyok felújítására fordították, illetve ezeket a kastélyokat megszűntették és elköltöztették a fogyatékkal élőket. Mi lesz ezekkel a kastélyokkal? Tehát van-e olyan terve a Bizottságnak, hogy szélesebb látókörben, a turizmussal és a munkahelyteremtéssel kapcsolatban is megvizsgálják ezt a problémát.

  Viviane Reding , a Bizottság alelnöke. – Tisztában vagyok azzal, hogy a rendszerváltás azt is jelenti, hogy Önök már másképpen közelítik meg a régi politikák után visszamaradt jelenségeket.

Természetesen a kormányok feladata annak eldöntése, hogy milyen módon óvják meg intézményeiket, és hogy szándékukban áll-e renoválni és más célra használni tulajdonaikat. Ami az intézményeken kívüli gondozás előmozdítását illeti – amelynek célja a fogyatékkal élők társadalmi integrációjának elősegítése, valamint azt, hogy ezek az emberek ne maradjanak az intézményekben –, csak annyit mondhatok, hogy ezekre az aspektusokra megpróbáltuk felhívni a tagállamokkal folytatott megbeszélésekért felelős bizottsági személyzet figyelmét.

2010. április 29-én a bizottsági személyzet számára tartottunk egy szemináriumot „Ezt otthonnak neveznéd?” címmel, ahol bemutatásra kerültek a hosszú távú bentlakást biztosító intézmények megszüntetését célzó uniós alapok felhasználásának legjobb és legrosszabb gyakorlatai, mégpedig annak érdekében, hogy a személyzetünk megértse azt, hogy mely politikákat kell alkalmazniuk annak érdekében, hogy a tagállamok kormányaival fenntartott kapcsolatra jellemző hozzáállást megváltoztassák.

Volt továbbá egy kiváló együttműködés a Regionális Politikai Főigazgatóság és a Foglalkoztatási Főigazgatóság között a további lehetséges lépésekkel kapcsolatban, mivel úgy gondoljuk, hogy a Szociális Alaphoz kapcsolódó befektetéseknek az adott régiókban élő népesség javát kell szolgálniuk. Az érintett térségekben az Alapot nem csupán a házak felújítására, hanem munkahelyek létrehozására és a növekedés megindítására is kell használni.

  Nikolaos Chountis, (GUE/NGL) . – (EL) Tisztelt elnök úr! Szeretném felhívni a biztos asszony figyelmét egy, véleményem szerint igen aktuális és konkrét kérdésre. Hazámban, Görögországban – és valószínűleg más országokban is – a megszorító programok miatt csökkentik a szociális kiadásokat, és több esetben megszüntetik a fogyatékkal élőknek szolgáltatást nyújtó központok és alapítványok finanszírozását.

Egy példát szeretnék említeni a közelmúltból. Egy olyan központról van szó, amely látásproblémákkal és egyéb fogyatékkal élő embereknek (elsősorban gyerekeknek) nyújtott szolgáltatásokat. A pénzhiány miatt ötven gyermeket hagytak sorsukra. Kérdésem a következő: remélheti ez az ötven gyermek azt, hogy az Európai Szociális Alap keretein belül az alapítvány jogosult lehet támogatásra? Mit tehetünk az ügy érdekében?

  Viviane Reding , a Bizottság alelnöke. – Igen egyértelmű, hogy a szociális politika terén a tagállamok felelősek azért, hogy megszervezzék saját szociális védelmi rendszereiket, beleértve a hosszú távú gondozást nyújtó intézmények kialakítását, finanszírozását és minőségellenőrzését.

Nem avatkozhatunk közbe, és nem is kényszeríthetünk egy kormányt arra, hogy változtassa meg politikáját. Csak általános intézkedéseket alkalmazhatunk, amelyek arra késztetik majd, hogy gondoskodjon a népességről.

Természetesen az egyik dolog, amit a Szociális Alappal kapcsolatban tehetünk, az az, hogy képzést biztosítunk a személyzet számára, és ezzel elősegítjük, hogy ezek az emberek jobb gondozásban részesüljenek. De a kiinduló döntést – azt, hogy egy ilyen létesítmény legyen vagy ne legyen – a nemzeti kormányok hozzák meg.

Második rész

  Elnök. – 21. kérdés, előterjesztette: Chris Davies (H-0246/10)

Tárgy: Az EU környezetvédelmi céljainak biztosítása

Elfogadja-e a Bizottság, hogy az EU-n belüli erőteljes vita és a világszerte található diplomáciai forrásai koordinálásában vallott kudarc az EU által az UNFCCC koppenhágai éghajlat-változási konferencián és a CITES-ben részt vevő felek dohai találkozóján vállalt célkitűzései teljesítésének meghiúsulásához vezetnek?

Fel kívánja-e vázolni a Bizottság, hogy milyen lépéseket szándékozik tenni a tervezés és koordináció javítására annak érdekében, hogy elérje célját és az elkövetkező környezetvédelmi konferenciákon pozitívabb eredményt tudjanak felmutatni?

  Janez Potočnik , a Bizottság tagja. – Davies úr, a kérdése igen fontos témát vet fel: az Európai Unió diplomáciájának hatékonyságát a nemzetközi környezetvédelmi tárgyalások terén, mégpedig a koppenhágai éghajlat-változási konferencia és a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok kereskedelméről szóló dohai találkozó fényében.

Természetesen e tapasztalatokból több tanulságot kell levonnunk, a Lisszaboni Szerződés vonatkozó rendelkezéseinek figyelembevételével. Ezek után hadd tegyem hozzá, hogy annak érdekében, hogy a jövőre vonatkozóan kiegyensúlyozott következtetéseket vonjunk le, úgy vélem, fel kell ismernünk azt, hogy azok az okok, amelyek e találkozók eredményeihez vezettek, összetettek, és egyesével kell azokat megvizsgálni.

Természetesen nem könnyű feladat az 500 millió polgárt képviselő 27 tagállammal közös álláspontra jutni az olyan nemzetközi tárgyalások tekintetében, amelyek olyan összetett kérdésekkel foglalkoznak, amelyek közvetlen hatással vannak az Európai Unió gazdaságára és társadalmára. Mindazonáltal – ez mindkét CITES és az éghajlat-változásról folytatott tárgyalások esetében igaz –, ez nem akadályozta meg az EU-t abban, hogy közös megközelítést alakítson ki, és nemzetközi partnerei bevonására irányuló lépéseket tegyen.

Ami a CITES szerződő feleinek konferenciáját illeti, sok kérdés esetében az EU álláspontja több mint hat hónappal a találkozó előtt alakult ki, az EU és a tagállamok delegációi mások bevonását célzó tevékenységekbe kezdtek a világon mindenhol a cápákra és tigrisekre vonatkozó fontos uniós javaslatok kapcsán, és az Egyesült Nemzetek Éghajlat-változási Keretegyezményei Feleinek konferenciája előtt és alatt az e kérdésekkel kapcsolatos, unión belüli viták zökkenőmentesen folytak. Mindazonáltal teljesen tisztában vagyok azzal, hogy a kékúszójú tonhal esetében ezek a feltételek sajnálatos módon nem valósultak meg ilyen mértékben.

Szeretném hozzáfűzni azt az általánosabb meglátást, hogy a Bizottság véleménye szerint az EU hatékonyabban tud majd fellépni a CITES-on belül, ha annak teljes jogú résztvevője lesz. A Bizottság ezért a jövőben még több erőfeszítést fog tenni annak érdekében, hogy meggyőzze azokat a harmadik országokat, amelyek eddig még nem ratifikálták a CITES gaboronei módosítást, hogy tegyék meg, és ezzel az EU csatlakozhat majd az egyezményhez.

Ami az éghajlat-változási tárgyalásokat illeti, az EU Koppenhágával kapcsolatban nem folytatott kiterjedt belső vitát, és nagymértékben javította világszerte működő diplomáciai forrásainak koordinációját.

Az EU kialakított egy intenzív menetrendet, amelynek célja a harmadik országok bevonása volt a koppenhágai konferencia előtt, valamint a találkozó alatt elkészített és benyújtott egy közös álláspontot az összes fontos kérdéssel kapcsolatban. A koppenhágai csúcstalálkozó előkészítésének időszakában az EU trojka több mint 40 országban hajtott végre összetett, koordinált diplomáciai lépéseket, valamint kétoldalú és többoldalú informális párbeszédeken vett részt. Szakértői tárgyalócsoportja kétoldalú látogatásokon vett részt harmadik országokban, s e látogatások során megvitatta és továbbfejlesztette az EU álláspontjait.

Ha a koppenhágai és a dohai találkozók példáján túlra tekintünk, fontos belátnunk, hogy a Lisszabon Szerződés egyik alapvető fontosságú célkitűzése, hogy az unió erősebben hallassa a hangját a világban. A Lisszaboni Szerződés végrehajtása nagymértékben erősíti majd az EU külső képviseletét a nemzetközi környezetvédelmi ügyekben.

Ezen a téren a Szerződés a Bizottságot bízza meg az unió külső képviseletének garantálásával. Amennyiben a Tanács úgy ítéli, hogy időszerű az, hogy az Unió nemzetközi megállapodásokkal kapcsolatos tárgyalásokban vegyen részt, a Szerződés arra kötelezi a Tanácsot, hogy a Bizottságot hatalmazza fel arra, hogy az uniós hatáskörökbe tartozó ügyekben az unió nevében ilyen tárgyalásokat folytasson. A Tanács ezt a meghatalmazást kiegészítheti irányelvekről folytatott tárgyalásokkal.

Az Európai Parlament természetesen a kezdetektől fogva és teljes mértékben részt fog venni az eljárás minden szakaszában.

A Bizottság jelenleg a Tanácsban tárgyal a tagállamokkal a keretrendszer végrehajtásáról. E megbeszélések során a Bizottság éberen figyel arra, hogy a Lisszaboni Szerződés végrehajtásának valóban az legyen az eredménye, hogy az EU egységesebben és koherensebben képviselteti magát a többoldalú tárgyalások során. A Lisszaboni Szerződés minden más értelmezése veszélyezteti – mi több, gyengíti – az EU helyzetét a nemzetközi politikai színtéren. És az bizonyos, hogy a Lisszaboni Szerződésnek nem ez a célja.

Ami kockán forog, nem más, mint az EU szervezésének és hatékonyságának jövője a globális környezetvédelmi tárgyalások során, és a Bizottság ezen a téren a Parlament támogatására.

  Chris Davies (ALDE) . – Kétségtelen, hogy a biztos úr céljai és az én céljaim azonosak, és támogatom a Bizottságot a Tanáccsal folytatott küzdelemben. Azonban ha megnézem a CITES-hoz hasonló konferenciákat, azt látom, mintha a japánok sorra járnák a nagykövetségeket egy jó nagy köteg pénzzel a kezükben. Ön ezt a bevonást célzó tevékenységnek nevezné.

Szeretnék tehát feltenni Önnek egy konkrét kérdést, mivel Ön említette az Európai Unió diplomáciai képességeinek megerősítését. Milyen találkozói voltak vagy lesznek Catherine Ashtonnal, amelyen megvitatták vagy megvitatják azt, hogy az európai külügyi szolgálatot hogyan a lehet a Bizottság egészének szolgálatába állítani annak garantálására, hogy diplomáciai képességeinket a legteljesebb mértékben kihasználjuk?

  Janez Potočnik , a Bizottság tagja. – Az Ön által feltett kérdésre a válaszom a következő. Ezzel kapcsolatban nem tárgyaltam Catherine Ashtonnal. Úgy vélem, a CITES-szal kapcsolatban (és különösen a kékúszójú tonhallal kapcsolatban) egy dolog igen világos: sorozatosan elszámoltuk magunkat – már ha fogalmazhatok így.

Először is, a Bizottság álláspontja egyszerűen túl későn került elfogadásra. Másodszor, a Tanáccsal folytatott megbeszélésre a legutolsó Coreper keretében került sort, és ha tudnék is beszélni Catherine-nel a kérdésről, már túl késő lenne.

Ezért azt hiszem, hogy e tapasztalatokból le kell vonnunk a tanulságokat. Csakhogy – ahogy arra Ön nagyon helyesen rámutatott – ez egy olyan feladat, amelyet együtt kell elvégeznünk, és ehhez használnunk kell jövőbeli és remélhetőleg jól működő külügyi szolgálatot is.

  Elnök. – 22. kérdés, előterjesztette: Dan Jørgensen (H-0255/10)

Tárgy: Az EDC-keverékekről

Dániában és Németországban készült tanulmányok rámutattak arra, hogy főképpen a gyerekek többféle vegyszernek, és különösen a hormonok működését megzavaró olyan vegyszerek keverékének vannak kitéve, mint a lágyítószerek. Ezek a tudományos eredmények azt jelentik, hogy a REACH-nek az egyetlen hormon működését megzavaró vegyszerekre vonatkozó engedélyezési eljárása – amely azon alapul, hogy koncentrációjuk észlelhető hatásuk alatt marad – már nem biztonságos vagy hatékony, hiszen ezek a vegyszerek együttesen veszélyes keveréket hoznak létre.

Hogyan kívánja a Bizottság felszámolni a REACH rendelkezéseinek hiányosságait és biztosítani azt, hogy a hormonok működését megzavaró vegyszereket nem engedélyezik arra a téves feltételezésre hagyatkozva, hogy egyszerre csak egy vegyszernek vagyunk kitéve?

23. kérdés, előterjesztette: Fiona Hall (H-0265/10)

Tárgy: A belső elválasztású rendszert megzavaró vegyi anyagokkal (EDC) kapcsolatos uniós fellépések

A hormonháztartást megzavaró vegyi anyagokra vonatkozó uniós stratégiát több mint 10 évvel ezelőtt fogadták el, nagyrészt az Európai Parlament egyik 1997. évi saját kezdeményezésű jelentésének eredményeképpen. A tudomány azóta egyre szorosabb kapcsolatot mutatott ki a belső elválasztású rendszert megzavaró egyes vegyi anyagok, valamint a rák és az alacsony termékenység között, feltárta azok lehetséges következményeit az emberi viselkedésre és a környezetre. Noha több politikai nyilatkozat született a belső elválasztású rendszert megzavaró vegyi anyagokkal kapcsolatos uniós cselekvési terv támogatására, és felállították a velük kapcsolatos prioritások listáját, uniós szinten még nem került sor gyakorlati intézkedésre a hormonháztartást megzavaró vegyi anyagok környezetből való eltávolítására.

Intézkedni fog-e a Bizottság a közpénzekből finanszírozott kutatások eredményeinek felhasználására, és annak biztosítására, hogy ezeket az emberi egészségre komoly kockázatot jelentő vegyszereket prioritásként kezeljék a REACH keretében?

Milyen konkrét intézkedéseket javasol majd a Bizottság az EU EDC-kkel kapcsolatos stratégiájának végrehajtásáról szóló, közeljövőben benyújtandó jelentésében?

  Janez Potočnik , a Bizottság tagja. – A Bizottság több olyan tanulmányt ismer, amely a különböző vegyi anyagok együttes hatásával foglalkozik. 2009 végén a dán hatóságok közzétették több olyan tanulmány eredményeit, amelyek a belső elválasztású rendszert megzavaró vegyi anyagok érzékeny csoportokra (például gyermekekre vagy női munkavállalókra) gyakorolt kumulatív hatását vizsgálták – ezt Ön is említette kérdésében.

A dán tanulmány hatására 2009 decemberében elfogadásra kerültek azok a tanácsi következtetések, amelyekben a Bizottságot felkérik arra, hogy vizsgálja meg azt, hogy a jelenlegi uniós jogszabályok hogyan kezelik a belső elválasztású rendszert megzavaró anyagok kumulatív hatását, és általában foglalkozzanak azzal az általános kérdéssel, hogy milyen módon lehet kezelni az ilyen típusú vegyi anyagok kumulatív hatását.

Ami a vegyi anyagok kumulatív hatásának általános kérdését illeti, a Bizottság nemrégiben elérhetővé tett az interneten egy olyan korszerű, a keveredő anyagok által okozott mérgezésről szóló jelentést, amely a Környezetvédelmi Főigazgatóság által finanszírozott kétéves tanulmány eredményeként született meg.

A Bizottság jelenleg konzultál az érdekelt felekkel a jelentésről, valamint benyújtott egy, a keveredő anyagok által okozott mérgezésről szóló hivatalos kérelmet az Egészségügyi és Környezeti Kockázatok Tudományos Bizottságának, az Új és Újonnan Azonosított Egészségügyi Kockázatok Tudományos Bizottságának, valamint a Fogyasztási Cikkek Tudományos Bizottságának.

Legkésőbb 2012 elején a Bizottság a tanulmány és az ahhoz kapcsolódó konzultációs folyamat alapján véglegesíti majd azt a jelentést, amely azt tárgyalja, hogy a vonatkozó hatályban lévő közösségi jogszabályok (köztük a REACH) milyen módon kezelik megfelelően és megfelelően kezelik-e egyáltalán a különböző forrásokból és útvonalakból származó többféle vegyi anyagnak való kitettségből eredő kockázatokat, és erről az alapról kiindulva megfontolja majd a megfelelő módosításokat, iránymutatásokat és értékelési módszereket.

Azóta, hogy 1999-ben bevezették a belső elválasztású rendszert megzavaró anyagokkal kapcsolatos közösségi stratégiát, a közösségi kutatási költségvetésből komoly összegeket szántunk arra, hogy jobban megértsük azt, hogy az egyes anyagok milyen mechanizmussal hatnak a belső elválasztású rendszerek működésére. Ugyanebben az időszakban a vegyi anyagokról szóló két kulcsfontosságú jogszabályban (a REACH-ben és a növényvédő szerekről szóló rendeletben) szerepeltettünk a belső elválasztású rendszert megzavaró anyagokra vonatkozó specifikus intézkedéseket. Emellett a Bizottság aktívan részt vesz a belső elválasztású rendszert megzavaró anyagok azonosítását szolgáló vizsgálati módszerek és stratégiák kialakítását célzó nemzetközi kezdeményezésekben.

Végül hadd tegyem hozzá, hogy a Bizottság a közelmúltban belefogott egy jelentős tanulmány elkészítésébe, amelynek célja az összes legújabb tudományos információ összegzése, valamint javaslattétel a belső elválasztású rendszert megzavaró anyagok azonosításához alkalmazott vizsgálati módszerek és kritériumok vonatkozásában. A tanulmány a jövő év második felében készül el. Eredményeit figyelembe veszik majd a belső elválasztású rendszert megzavaró anyagokkal kapcsolatos jelenlegi közösségi stratégia felülvizsgálata során, valamint ahhoz, hogy információval szolgáljanak a meglévő uniós jogszabályok végrehajtásához – és itt a REACH-re és a növényvédő szerekről szóló rendeletre is gondolok.

Összefoglalásként elmondhatom, hogy a Bizottság tisztában van az Önök által felvetett kérdések súlyosságával, és intenzíven dolgozik azon, hogy ezeket a lehető leghatékonyabb módon kezelje. Ez nem könnyű, mert igen sok ismeretanyag még most sem áll rendelkezésünkre, de mindenképpen olyan összetett problémával állunk szemben, amelyre a jövőben figyelmet kell fordítanunk, és amellyel a lehető legkomolyabban foglalkoznunk kell.

  Dan Jørgensen (S&D) . – (DA) Biztos úr, Ön azt mondja, hogy 2012-ben Önök közzétesznek majd egy jelentést, amely következtetést tartalmaz azzal kapcsolatban, hogy a jogszabályok felülvizsgálatára alapot jelent-e az, hogy e jogszabályok nem veszik figyelembe a koktélhatásokat. Nos, ettől a munkától megkímélhetem Önöket, hiszen már most megerősíthetjük, hogy valóban ez a helyzet. A jogszabályok nem veszik számításba a koktélhatásokat. Önök közül azok, akik a REACH-en dolgoztak és azok, akik részleteiben ismerik a REACH-et – és tudom, hogy részleteiben ismerik – pontosan tudják, hogy a koktélhatásokat egyszerűen nem vették figyelembe a legveszélyesebb anyagok esetében: a karcinogén anyagok és a belső elválasztású rendszert megzavaró vegyi anyagok esetében. Továbbá, a REACH két alapelvre épül: az elővigyázatosság elvére, valamint arra az elvre, hogy piacunkon a leginkább sérülékeny fogyasztóknak (többek közt a gyermekeknek és a terhes nőknek) kell védelmet nyújtanunk. Nem kellene vajon a Bizottságnak most javaslatokat benyújtania a REACH – és talán más típusú jogszabályok – felülvizsgálatára, annak érdekében, hogy előmozdítsa azt, hogy a helyettesítési elv alapján az engedélyezési folyamat során figyelembe vegyék a koktélhatásokat?

  Janez Potočnik , a Bizottság tagja. – Ahogy már említettem, ezen a téren a tényleges probléma a megbízható tudományos tények hiánya. Igaza van abban, hogy említést tesz az elővigyázatossági elvről. A szerződés kötelez minket arra, hogy a környezetvédelem terén is elővigyázatossági intézkedéseket tegyünk, de mégis, a lehető legtöbb adatot szeretném megszerezni, és a javaslatot a lehető legszilárdabb tudományos alapokra szeretném helyezni.

1999 óta – ekkor kezdtünk e megközelítéssel dolgozni – már 84 tanulmányt készítettünk el a Közösségben, körülbelül kétmillió résztvevővel. Azonban amikor tegnap kollégáimmal megbeszéltem a kérdést, hogy rövid összefoglalást kapjak a részletekről, legfontosabb kijelentésük pontosan ez volt: a konkrét intézkedésekhez még nincs elegendő információ a birtokunkban. De Ön biztos lehet afelől, hogy a jövőben igen aktívan foglalkozom majd a kérdéssel.

  Fiona Hall (ALDE) . – Biztos úr, köszönöm a válaszát, de rendkívül csalódottnak érzem magam, hiszen a kérdéssel 13 éve foglalkoznak. E 13 év alatt 84 tanulmány készült el. Vannak a népességnek bizonyos csoportjai, különösen a még meg nem született gyermekek, akikre igen veszélyesek a vegyi anyagok, és ezek az elváltozások visszafordíthatatlannak bizonyultak: azaz ennek következtében emberéletek mentek tönkre még a születés előtt.

Figyelembe véve azt, amit Ön mondott az elővigyázatosság elvéről, mi akadályozza meg a Bizottságot abban, legalább a REACH listáján szereplő neveket közzétegye, majd további lépéseket tegyen az adott anyagok betiltásának előmozdítására?

  Janez Potočnik , a Bizottság tagja. – Megismételhetem a választ. A tény az, hogy amikor az elővigyázatosság elve kerül szóba, úgy vélem, nagyon fontos az, hogy hogyan vesszük figyelembe és hogyan értelmezzük az elvet az adott cselekvés során. Egyszerűen szeretnék további adatokat gyűjteni. Az újonnan indított tanulmánnyal nem az a célunk, hogy összegezzünk minden olyan ismeretet, amelyet az uniós kutatási programok során felhalmoztunk, hanem hogy át tudjuk tekinteni azt, hogy mi is történik éppen, hogy át tudjuk tekinteni a tudást, amelyet globálisan halmoztunk fel. Ez a szándék, ugyanakkor meg tudom érteni az Ön csalódottságát. Ahogyan Ön is tudja, fél éve vagyok ezen a területen, és mindenképpen áttekintem az Ön által kiemelt kérdéseket, és megpróbálom megtalálni jövőbeli kezelésük legjobb módját.

  Lena Ek (ALDE) . – Elnök úr, az élelmiszerrel érintkező anyagokról szóló hatályos uniós szabályozások még mindig igen magas mennyiségű biszfenol A-t engedélyeznek. Ennek következtében fennáll annak a veszélye, hogy az anyag belekerülhet az élelmiszerbe, vagy – az olyan fogyasztói felhasználás esetében, amely napi expozícióval jár – az emberi szervezetbe is bekerülhet.

Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság 2010 májusa végén esedékes, biszfenol A-val kapcsolatos véleményének eredményeit (azt hiszem, e vélemény nemrégiben került benyújtásra) hogyan veszik figyelembe a biszfenol A-val kapcsolatos, REACH-en belül történő jövőbeli lépések szempontjából? Itt a csecsemőkre gondolok, a felhasznált palackokra és így tovább.

  Janez Potočnik , a Bizottság tagja. – Mint minden, általunk figyelembe vett tudományos ismeretanyag esetében már ha van egyáltalán ilyen tudásanyag komolyan figyelembe fogjuk venni azt a jövőbeli politikai fellépés előkészítése során vagy annak magyarázata során, hogy a jelenlegi jogszabályok keretein belül hogyan kellene végrehajtanunk a dolgokat.

Így egyszerűen, lépésről lépésre kell javítanunk a birtokunkban lévő ismeretanyag minőségét, mivel ezen a téren vannak hiányosságok. A probléma súlyos, és biztosíthatom Önt afelől, hogy amint birtokunkban lesz ez a tudásanyag, cselekedni fogunk.

  Elnök. – 24. kérdés, előterjesztette: Seán Kelly (H-0256/10)

Tárgy: Az árvizekről szóló irányelv végrehajtása

Tud-e a Bizottság naprakész információkkal szolgálni az árvizekről szóló irányelv (2007/60/EC)⁽¹⁾), végrehajtásáról, különös tekintettel Írországra?

  Janez Potočnik , a Bizottság tagja. – Kelly úr, az árvizekről szóló irányelvet 2007-ben fogadták el, és végrehajtása folyamatban van. A múlt hónapban az újabb áradások emlékeztettek bennünket az árvizek súlyos következményeire, valamint a megelőzést, felkészülést és védelmet középpontba helyező árvízkockázat-kezelés fontosságára.

Az árvizekről szóló irányelv minden tagállamtól megköveteli, hogy az árvizek jelentette kockázatok csökkentésére átfogó terveket készítsen. Fontos, hogy a nyilvánossággal és az érintett felekkel konzultáljanak e tervek kapcsán, és a tagállamoknak a határokon áthaladó vízi utak esetében együtt kell működniük. Az első két végrehajtási határidő már lejárt.

2009 novemberéig volt esedékes a nemzeti jogba történő átültetés. A mai napig bezárólag 12 tagállam (köztük Írország) tartotta be a határidőt. Tíz tagállam még nem jelentette be az irányelv átültetését, és öt tagállam csupán részleges átültetést jelentett be. A Bizottság jogsértési eljárások indításával reagál erre a helyzetre.

A tagállamok által a Bizottságnak a közigazgatási intézkedésekről szóló bejelentés határideje ez év június 26-án jár le. Huszonhárom tagállam, köztük Írország, megtette a bejelentést. A Bizottság jelenleg azt vizsgálja, hogy a felelős hatóságokra vonatkozó releváns információk és az igazgatási egységek által biztosított földrajzi lefedettség megfelel az irányelvben foglaltaknak. A legfontosabb elemek végrehajtása még várat magára.

A tagállamok az egész Európai Unióban előkészítik e lépéseket, amelyek a következők. Először is, 2011-ben elvégeznek egy előzetes árvízkockázat-értékelést és azonosítják azokat a területeket, amelyekre potenciálisan jelentős árvízkockázat jellemző; másodszor, 2013-ig részletes árvízveszélytérképeket és árvízkockázati térképeket készítenek; harmadszor, 2015-ig elkészítik az első árvízkockázat-kezelési terveket. E tervek elfogadása előtt konzultálni kell a közvéleménnyel és az érdekelt felekkel.

Ami Írországot illeti, meg kell értenünk, hogy a végrehajtás folyamatban van, és nincs okunk azt feltételezni, hogy Írország késében van az irányelv alkalmazása terén. Írország bejelentette az irányelv jogi átültetését, és jelentést tett az adminisztratív intézkedésekről. Továbbá örömmel vesszük tudomásul, hogy Írország már kísérleti gyakorlatokba kezdett a dublini térségben, a Dodder vízgyűjtő területén, valamint a dél-írországi Lee folyó vízgyűjtő területén, ahol elkészült és nyilvános megvitatásra került a vízgyűjtő terület árvízkockázat-kezelési terveinek tervezete.

Írország is aktívan, európai szinten részt vesz a tagállamok közti értékes információcsere előmozdításában az irányelv végrehajtásával kapcsolatban, például arra vonatkozólag, hogy hogyan lehet kezelni a heves árhullámokat vagy az esőzések által kiváltott áradásokat, valamint az árvízi kockázati térképek és árvízkockázat-kezelési tervek készítésével kapcsolatban.

  Seán Kelly (PPE) . – A többiek iránti tiszteletből rövid leszek. Először is, biztos úr, köszönöm szépen ezt az igen részletes, átfogó választ, melyet igen hasznosnak tartok. Csak egy kiegészítő kérdésem lenne. Ha a tagállamok nem tartják be a határidőket, a Bizottság megfontolja-e azt, hogy a jövőben bekövetkező áradások esetén elérhető legyen a Szolidaritási Alap – netán a már bekövetkezett áradások esetén is (mivel az áradásokkal kapcsolatos jegyzőkönyvek tartalmaznak ilyen alkalmazást)?

  Gay Mitchell (PPE) . – Tudomásul veszem, ami az információcseréről és különösen az árhullámok kapcsán elhangzott. Dublinban élek, nem messze a Dodder folyótól. Viszonylag kis folyók is szörnyű károkat tudnak okozni városokban viszonylag rövid idő alatt.

Kérhetném-e azt, hogy készüljön egy olyan kézikönyv, amely tartalmaz például olyan dolgokat, mint mondjuk annak biztosítását, hogy a zsilipkapuk tisztán legyenek tartva, és a törmelék ne zárja el azokat, mivel az ehhez hasonló dolgok ilyen kárt tudnak okozni. Ha volna egy ilyen kézikönyv, azt alkalmazhatnák a helyi hatóságok, de ugyanakkor olyan legjobb gyakorlat is lehetne, amelyet az egész Európai Unióban meg lehetne osztani. Ezt támogatnám.

  Silvia-Adriana Ţicău (S&D) . – (RO) Az árvízmegelőzés és árvízvédelem megköveteli azt, hogy az Európai Unió folyókkal kapcsolatos kérdéseit – a nagy beruházásokkal együtt – transznacionális szinten oldjuk meg.

Azt szeretném kérdezni a Bizottságtól, hogy fontolóra veszi-e azt, hogy a közös tengerpolitikához hasonló közös belvízi politikát alakítson ki, amely integrált módon foglalkozik majd a területfejlesztéssel, a környezetvédelemmel, a tengeri környezet védelmével, a tengeri szállítással, valamint a belvizekkel határos területek vagy a tengerparti térségek fejlesztésével?

  Jim Higgins (PPE) . – (GA) Elnök úr, a nyári árvizek igen sok kárt okoztak Írországban, különösen az infrastruktúrában, a boltokban és a lakóházakban. A kár teljes összege csaknem egymilliárd euró.

Azonban nem okolhatjuk kizárólag ez esőzéseket; Írországban az volt a legnagyobb probléma, hogy nem tartották karban a vízi utakat. A vízi utakról szóló irányelv igen fontos jogszabály. Továbbá – amiatt, hogy nem került végrehajtásra a madárvédelmi irányelv – igen nagy károkat szenvedtek (és szenvednek jelenleg is) a vadon élő állatok, különösen a ritka madarak.

  Janez Potočnik , a Bizottság tagja. – Először arra szeretnék utalni, hogy Önök közül többen említették a finanszírozást. Két lehetőség van: az egyik a megelőzés, amikor a Kohéziós Alapot kell használnunk, a másik pedig az európai szintű alapokkal kapcsolatos, vagyis az Interreggel és az azzal kapcsolatos összes tevékenységgel.

Amikor katasztrófa történik, akkor mindenképpen van egy mások lehetőség – ahogy azt az egyik tisztelt képviselő említette –, azaz az Európai Szolidaritási Alap. Az Európai Unió szolidaritási alapjának igen komoly iránymutatásai annak a végrehajtás, valamint a kár természete tekintetében. Ami a Szolidaritási Alappal kapcsolatos ír kérelmet illeti, a kár értéke a küszöbérték alatt volt, de a kérelem Bizottság általi értékelése jelenleg is folyik.

Amikor a kár értéke a Szolidaritási Alap igénybevételéhez szükséges rendes küszöbérték (0,6%) alatt van, akkor a kivételes körülmények között történő igénybevétel kritériumainak kell teljesülniük. Ha az értékelés szerint ez a helyzet, akkor biztosítható a támogatás. Azonban a két dolgot, vagyis az egyik célját és a másik célját nem szabad összekevernünk.

A legjobb gyakorlat megosztásával is egyetértek, amelyet említettek. Úgy vélem, fontos, hogy a kezelési terveket megfelelően és helyesen alakítsák ki. Ami a határokon átnyúló hatást illeti, a vízügyi keretirányelvben ezt nagyon támogatjuk. A vízgyűjtő területre alapozó megközelítés nem korlátozódik az egyes országokra, és meghatározza azokat a kapcsolatokat, amelyek mentén az egyes tagállamoknak együtt kellene működniük. Felkérjük őket az együttműködésre, mi több, mindenképpen így kell tenniük a határokon átnyúló megoldások kialakítása során.

Végül szeretném megemlíteni, hogy 2012-ben szeretnék kialakítani egy, a vizekre és a vízgazdálkodásra vonatkozó tervezetet. E tervezeten belül három kérdéssel szeretnénk foglalkozni. Az egyik ilyen kérdés, amelyre figyelmet kell fordítanunk, az aszály.

  Elnök. – 25. kérdés, előterjesztette: Radvilė Morkūnaitė-Mikulėnienė (H-0262/10)

Tárgy: Az egyes köz- és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló, 85/337/EGK irányelv felülvizsgálatáról

Időről időre hallunk arról, hogy problémák merültek fel nagyobb infrastruktúraprojektek tervezésekor és végrehajtásakor, különösen az energiaágazatban. A problémák többsége azért merül fel, mert az ilyen problémák környezeti hatásvizsgálataiból hiányzik az átláthatóság és a pártatlanság. A jelenlegi jogszabály (a 85/337/EGK⁽²⁾ irányelv) – a Bizottság nemrégiben kiadott jelentéséből úgy tűnik – nem biztosítja a környezeti vizsgálat valódi függetlenségét. Az üggyel kapcsolatban két fő alternatíva merül fel: a Bizottság nagyobb mértékű részvétele a környezeti vizsgálatban vagy annak biztosítása, hogy a környezeti vizsgálat finanszírozása független legyen a vizsgált projekt kidolgozójától.

A Bizottság mikor kívánja bemutatni az irányelv felülvizsgált változatát? A Bizottság valószínűsíthetően hogyan fogja biztosítani a környezeti vizsgálat függetlenségét?

  Janez Potočnik , a Bizottság tagja. – Való igaz, hogy a környezeti hatásvizsgálatról szóló irányelv értelmében a fejlesztő felelőssége, hogy összegyűjtsön minden szükséges környezeti információt, és azokat benyújtsa a hatóságoknak. Ez azonban nem vezet ahhoz, hogy a környezeti hatásvizsgálatok nem lesznek átláthatók és pártatlanok, mivel az irányelv olyan biztosítékokat tartalmaz, amely garantálja a projektek átlátható és objektív környezeti hatásvizsgálatát.

Ilyen biztosíték elsősorban az irányelv által megkövetelt, a környezeti hatásjelentésben szerepeltetendő minimális információk leírása, másodsorban pedig az illetékes környezetvédelmi hatóságokkal és a nyilvánossággal folytatott konzultáció. A fejlesztő által nyújtott összes információt hozzáférhetővé kell tenni a környezetvédelmi hatóságok és a közvélemény számára – ezekkel konzultációkat kell folytatni.

A végső döntés meghozatala előtt a konzultáció bármely szakaszában meg lehet kérdőjelezni bármely információ helyességét. Ez azt jelenti, hogy az illetékes környezetvédelmi hatóságok használhatják lehetőségeiket arra, hogy előrehaladjanak a benyújtott információk megfelelő értékelésével, míg a nem kormányzati szervezetek és az érdekelt felek kétségbe vonhatják (és ezt sokszor meg is teszik) a benyújtott adatok alapján elkészített értékelés egészét, abban az esetben, ha azok nem a valós helyzetet mutatják, vagy ha egyértelműen azért hagynak ki bizonyos információkat, hogy megfeleljenek az a környezeti hatásvizsgálattal kapcsolatos rendelkezéseknek. A végső döntésnek, amely a fejlesztésnek megadja vagy nem adja meg az engedélyt, figyelembe kell vennie a konzultációk eredményét és az összegyűjtött adatokat, és tartalmazni kell az alapjául szolgáló fontosabb érveket. Mindezt nyilvánossá kell tenni.

Azonban, hogy őszinte legyek, az Ön által feltett kérdés nagyon is releváns. Több mint 20 év végrehajtás után azonosítottuk azokat a területeket, ahol fejlesztésekre van szükség, és arra a következtetésre jutottunk, hogy a környezeti hatásvizsgálatról szóló irányelvet felül kell vizsgálni. Célom az, hogy olyan új szöveget nyújthassunk be, amely tovább javítja a környezetvédelmet, tekintetbe veszi az éghajlatváltozással, az energiával és a biodiverzitással kapcsolatos területeken jelentkező kihívásokat, integrálja az Európai Bíróság esetjogát, és a lehető legnagyobb mértékben harmonizálja és egyszerűsíti a már létező eljárásokat.

Ebben a kontextusban a környezeti hatásvizsgálatok egészében vett minősége központi kérdés lesz, és bizonyos az is, hogy van mit javítani. Egyfelől, lehetne javítani a fejlesztő által benyújtott, a környezeti hatásvizsgálatokhoz kapcsolódó dokumentáció minőségellenőrzésén. Másfelől magának a környezeti hatásvizsgálati folyamatnak a minőségét is szilárdabb alapokra kell helyezni.

Szolgálataim már elkezdtek dolgozni a környezeti hatásvizsgálatról szóló irányelv felülvizsgálatán. Június végére megindul a nyilvánossággal és az érdekeltekkel folytatott széleskörű konzultáció. Természetesen Önt is szívesen látjuk, és örömmel vesszük, ha kifejti nézeteit.

Miután minden releváns adat és információ benyújtásra került, a Bizottság kidolgozza a megfelelő politikai lehetőségeket a környezeti hatásvizsgálatról szóló irányelv felülvizsgálatára; ilyen lehetőség például a környezeti hatásvizsgálat függetlenségének biztosítása. Minden bizottsági javaslatot alá kell vetni egy jogalkotási szempontú hatásvizsgálatnak. Egyelőre még nem vagyok abban a helyzetben, hogy közöljem Önökkel a bizottsági javaslat várható dátumát, de természetesen az a szándékom, hogy megbízatásom alatt – minél korábban – benyújtsuk a javaslatot, bár természetesen addig még igen komoly munkát kell végeznünk.

  Radvilė Morkūnaitė-Mikulėnienė (PPE) . – (LT) Ez a probléma fontos a tagállamok szempontjából, fontos a tagállamokban lokálisan végrehajtott projektek szempontjából és fontos a nemzetközi projektek szempontjából is – erre jó példák az energiaipari infrastruktúra-fejlesztési projektek, mint a balti-tengeri Nordstream projekt. Ahogyan említette, a társadalomnak joga van a részvételre, és a piaci szereplőknek figyelembe kell venniük a társadalom aggályait is, de valahogy az történt, hogy még a független tudósok véleményét sem vették számításba. Ez az oka annak, hogy ma beszélnünk kell a független környezeti hatásvizsgálati mechanizmus szükségességéről, és szeretném megkérdezni Öntől, hogy vajon úgy gondolja-e, hogy az Európai Bizottság szabályozhatná a tagállamok ezzel kapcsolatos nemzeti törvényeit, vagy – amennyiben nemzetközi projektről van szó – hogy az Európai Bizottság ilyen esetekben közbeavatkozhat-e.

  Janez Potočnik , a Bizottság tagja. – Megint csak nagyon jó meglátást hallhattunk. Ha egy projekt vagy beruházás nem jár határokon átnyúló hatásokkal, akkor meglehetősen egyértelmű, hogy hogyan kell eljárni. Nyilvánvaló, hogy itt a szubszidiaritás a tét, nincs is hozzáfűznivalóm.

Ha a folyamat átlátható, ha mindenkinek meghallgatják a véleményét – és egyébként ez volt a környezeti hatásvizsgálatról szóló irányelv korábbi módosításainak célja is, és 2003-ban ezt összhangba hozták az aarhusi egyezménnyel, ami pontosan ezt szolgálja – akkor a folyamat elvileg pontosan oda vezet, amit Ön is említett.

A dolgok a határokon átnyúló kérdések esetében egy kicsit összetettebbek. Az irányelv ilyen esetekben azt írja elő, hogy az érintett felek között legyen tárgyalás vagy jobb információcsere. Ennek már most is zajlania kell az EPSA-egyezmény keretében, de ha az érintett országok az Európai Unió tagállamai, akkor természetesen alkalmazandó a környezeti hatásvizsgálatról szóló irányelv.

Őszintén szólva a Bizottságnak ebben a kérdésben szinte csak formális szerepe van. Oda kell figyelnünk arra, hogy minden szükséges eljárásra sor kerüljön, mert ez ideális esetben ahhoz vezet, hogy a fejlesztő független hatástanulmányt készít, amit, ha szükséges, ellenőriznek a tagállami hatóságok. Ezt garantáljuk. A környezeti hatásvizsgálat koncepciójának létrehozása két fontos eredménnyel járt. Az egyik az, hogy a környezetvédelmi kérdéseket komolyan figyelembe veszik minden beruházásnál, a másik pedig az, hogy az átláthatóság érdekében minden esetben nyilvános konzultációra kerül sor. Mindenesetre a megjegyzése jó irányba mutat. Véleményem szerint a kérdése – vagy a felvetése mögött meghúzódó gondolat – az egyik olyan kérdés, amivel a környezeti hatásvizsgálatról szóló irányelv felülvizsgálatakor foglalkozni kell majd. Azt viszont nem tudom megmondani, hogy milyen irányba visszük majd el a dolgot. A vita most kezdődik, és a jövőben mindenképpen megvizsgálom majd a részleteket.

  Marian Harkin (ALDE) . – Elnök úr, nagyon rövid leszek. Csak azt szeretném megkérdezni, hogy miért döntött úgy, hogy az egyik biztosnak öt kérdést tesz fel, egy másiknak pedig csak egyet.

Van ennek valami oka? Teljesen jogosan várhatnánk el, hogy mindkét biztos két-három kérdést kapjon. Csak kíváncsi vagyok, hogy mi volt ennek az oka.

  Elnök. – Ilyen sorrendben érkeztek a kérdések.

  Sarah Ludford (ALDE) . – És Dalli biztos úr? Őt teljesen mellőzzük? Nem valami szerencsés, ha egy biztos kérdést sem kap a kérdések órája alatt.

  Elnök. – Igazság szerint két biztos nem kapott kérdéseket.

  Malcolm Harbour (ECR) . – Elnök úr, arra szeretném kérni, hogy tegyen jelentést az Elnökségnek, és ezt a Belső Piaci Bizottság elnökeként mondom, mert a bizottságom területeiért felelős két biztosnak ma nem volt lehetősége a bizottságom tagjai és mások által feltett kérdésekre válaszolni.

Ha már az ülés elején tudta – mint ahogy nyilván tudta, és az ülés titkársága is tudta –, hogy ilyen szoros lesz az idő, akkor először is, semmi szükség nem volt az elején két olyan kérdésre, amelyet nem címeztek konkrétan egyik biztosnak sem. Képviselőtársaim konkrétan a biztosokhoz fordulnak kérdéseikkel, mert most itt vannak, tehát ezt a két kérdést eleve kihagyhattuk volna. Ha újra ilyen helyzet adódik, azt javaslom, hogy változtassuk meg az eljárási szabályzat vonatkozó részét.

Másodsorban, meglehetősen egyértelmű volt, hogy mennyi idő áll rendelkezésünkre, úgyhogy Önnek el kellett volna osztania a kérdéseket a három biztos között, aki készségesen eljött ide. Felháborító, hogy a Parlament nem törődik azzal, hogy két biztos idejött, és most már nem is jutnak szóhoz. Úgyhogy bizottsági elnökként ragaszkodom hozzá, hogy az ülés elnökeként tegyen teljes jelentést az Elnökségnek és tájékoztassa őket arról, hogy rendkívül sajnálatosnak találjuk, hogy a mai ülés szervezése ilyen kritikán aluli volt.

  Elnök. – A világ összes parlamentjében megfigyelhető, hogy a kérdések órája alkalmával kifutnak az időből, és ma is pontosan ez történt. Minden egyes alkalommal így történik.

  Georgios Papastamkos (PPE) . – (EL) Elnök úr, én is azt szeretném megjegyezni, hogy nem volt ésszerű az idő beosztása. A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság ülése és szavazása zajlott ezzel egy időben, és otthagytam az ülést és a szavazást, hogy jelen lehessek a parlamenti ellenőrzés gyakorlásakor. Nyilvánvaló, hogy Ön nem osztotta el megfelelően a felek között az időt. Nagyon rugalmasan engedélyezte a kiegészítő kérdéseket. Úgy gondolom, hogy bizonyos tiszteletet kellene mutatnunk a biztosok és Barnier úr iránt. Ez a Parlamentben elvárható. És ezt úgy mondom Önnek, elnök úr, hogy személyesen mélyen tisztelem. Ön a modern parlamentáris demokrácia szülőhazájából származik. De a parlamentáris demokráciában szabályok és elvek vannak. Nagyon sajnálom azt, ami ma itt történt. Senkire nem vet jó fényt, elnök úr, sem a Parlamentre, sem az Elnökségre.

  Elnök. – A mai ülés késve kezdődött, mert több biztos és több képviselő nem érkezett meg időben. Ez volt a kialakult helyzet egyik oka.

  Bernd Posselt (PPE) . – (DE) Elnök úr, 1994 óta minden egyes alkalommal részt vettem a kérdések óráján, de ilyen botrányt még nem éltem meg. A helyes eljárás ilyen esetben az, ha minden biztosnak egységesen csökkentik a felszólalási idejét.

Az enyém volt a Dalli biztos úrhoz szóló első kérdés, ezért biztos voltam benne, hogy sorra kerülök. Barroso elnök úr épp ezekben a percekben szólal fel a képviselőcsoportom előtt.. háromnegyed órája jöttem el arról a vitáról, és azóta várok itt a soromra. Szeretnék rámutatni, hogy tájékoztatnia kellett volna arról, hogy így lesz. A legkevésbé sem értek egyet ezzel az eljárással, és követelem, hogy ne csökkentse tovább a kérdések órájának idejét. Ez a parlamentek legfontosabb dolga. Nem csak a fennálló rendet szolgáló szavazógép vagyunk! Minden egyes parlamenti képviselőnek joga van részt venni a kérdések óráján, ez alapvető jogunk, amelyet történetesen épp a brit parlamenti rendszerből vettünk át.

  Elnök. – Ahogy mondtam, minden parlamentben, minden országban kifutnak az időből a kérdések órája alatt, és itt is ezt történt. Az utolsó kérdés következik.

  Elnök. – 27. kérdés, előterjesztette: Kathleen Van Brempt (H-0301/10)

Tárgy: Madár- és élőhelyvédelmi irányelv

A madárvédelmi irányelv (79/409/EGK⁽³⁾) és az élőhelyvédelmi irányelv (92/43/EGK⁽⁴⁾) állandó nyomás alá került. Divat azt állítani, hogy a gazdasági fejlődés útjában állnak. Ugyanakkor az antwerpeni kikötő példája az ellenkezőjét bizonyítja. A kikötő csaknem teljes területe különleges természetvédelmi terület a madárvédelmi irányelv alapján, ám itt a természetvédelem kéz a kézben jár a gazdasági fejlődéssel, ahogyan arról maga az európai biztos is meggyőződött. E két irányelv rendelkezéseinek enyhítésére irányuló nyomás miatt érdemes lenne idén, a biológiai sokféleség évében megkérdezni az európai biztost, mi az álláspontja a madár- és élőhelyvédelmi irányelvvel kapcsolatosan:

Egyetért-e az európai biztos Barroso elnökkel, aki Balkenende miniszterelnök úrnak írott levelében kijelentette, hogy a fent említett irányelvek esetében nincs szükség felülvizsgálatra, hanem éppen ellenkezőleg, stabilitásra van szükség a vonatkozó jogi kereten belül és ezen irányelvek elegendő teret biztosítanak a gazdasági fejlődés számára?

  Janez Potočnik , a Bizottság tagja. – Az EU madár- és élőhelyvédelmi irányelvei jelenlegi formájukban megfelelő rugalmasságot biztosítanak a környezetvédelem és a gazdasági fejlődés összeegyeztetéséhez. A Bizottság véleménye szerint jelenleg nem indokolt az irányelvek felülvizsgálata. Ezen álláspont indokai a következők.

Az EU természetvédelmi jogszabályai a természetvédelem általános modelljét rögzítik: a tudományos megalapozottságot, a betartathatóságot és az ökoszisztéma mint alapegység figyelembevételét. A Natura-keretrendszer a világ egyik legfejlettebb, legkiterjedtebb és legrugalmasabb természetvédelmi rendszere. Ez az Európai Unió környezetvédelmi politikájának egyik legnagyobb eredménye.

A biodiverzitás a jelenlegi bizottsági ciklus egyik fő környezetvédelmi prioritása. Idén márciusban a Tanács megerősítette, hogy a védett területek és ökológiai hálózatok a biodiverzitás védelmének kulcsát jelentik, és kiemelte a madár- és élőhelyvédelmi irányelvek teljes körű alkalmazásának és a Natura 2000 hálózat teljes kiépítésének fontosságát.

Most e jogszabályok végrehajtásának fontos szakaszában tartunk. Egész Európában folyamatban van a Natura 2000 területek kijelölésének lezárása, így jelenleg a legfőbb prioritás annak biztosítása, hogy a Natura 2000 hálózat hatékonyan és megfelelő erőforrásokkal működjön, hogy teljes mértékben elérhesse kitűzött céljait.

Az EU élőhelyvédelmi irányelve egy egyedi, rugalmas eszköz, ami lehetővé teszi a mezőgazdasági, halászati és erdőgazdálkodási tevékenységeket és a vadászatot, sőt, még a nagyobb fejlesztési projekteket is, ha azok nem károsítják a természeti örökségünk ökológiai értékét. A Natura területek nem elzárt területek, ahova senki sem teheti be a lábát, és semmilyen gazdasági fejlődésre nincs lehetőség. A legtöbb helyszín olyan élőhely, aminek alakításában hosszú évek óta komoly szerepe van az emberi tevékenységnek. Egy helyszín Natura területté minősítése nem jelenti azt, hogy ott be kellene szüntetni a gazdasági tevékenységeket. Épp ellenkezőleg, sok helyen, például az Antwerpeni kikötőben is – ahol jómagam is nemrég jártam, és amit a kérdésben is említett – sikeresen folytatódik a gazdasági fejlődés, a természetvédelemmel kart karba öltve. Az ilyen sikertörténetek kulcsa a természetvédelmi irányelvek rendelkezéseinek helyes végrehajtása, a környezetvédelmi szempontok érvényesítése már a tervezés korai szakaszában, és az összes érintett fél széleskörű tájékoztatása és a folyamatba való bevonása.

Végezetül, mivel nem sikerült elérni azt a politikai célt, hogy 2010-ben szakadjon meg a biodiverzitás csökkenésének folyamata, át kell gondolnunk, hogy mi vezetett a kurdarchoz. Ezzel összefüggésben részletesen ki kell elemeznünk azt is, hogy a meglévő jogszabályok alkalmazása hatásos védelmet nyújt-e a biodiverzitásnak, és át kell gondolnunk, hogy min kellene még javítani.

  Kathleen Van Brempt (S&D) . – Nagyon rövid leszek: ezt a választ szerettem volna hallani. Úgy gondolom, hogy minden környezetvédelmi szervezet és sok gazdasági szereplő is, aki jónak tartja ezt az irányelvet, nagy örömmel fogadja majd válaszát.

  Elnök. – Az idő hiányában megválaszolatlanul maradt kérdések írásban kerülnek megválaszolásra (lásd a mellékletet).

A kérdések óráját lezárom.

(Az ülést 20.35-kor felfüggesztik és 21.00-kor folytatják.)

ELNÖKÖL: MIGUEL ANGEL MARTÍNEZ MARTÍNEZ
alelnök

(1) HL L 288., 2007.11.6., 27. o

(2) HL L 175, 1985.7.5., 40. o.

(3) HL L 103., 1979.4.25., 1. o.

(4) HL L 206., 1992.7.22., 7. o.