Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2010. június 15., Kedd - Strasbourg

1. Az ülés megnyitása

ELNÖKÖL: SILVANA KOCH-MEHRIN
alelnök

(Az ülést 9.00-kor megnyitják.)

2. Viták az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság megsértésének eseteiről (benyújtott állásfoglalásra irányuló indítványok bejelentése): lásd a jegyzőkönyvet

3. Dokumentumok benyújtása: lásd a jegyzőkönyvet

4. A közúti fuvarozásban utazó tevékenységet végző személyek munkaidejének szervezése (vita)

  Elnök. – A napirend első pontja Bauer asszony a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság nevében előterjesztett, a közúti fuvarozásban utazó tevékenységet végző személyek munkaidejének szervezéséről szóló 2002/15/EK irányelvet módosító európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról szóló jelentése (COM(2008)0650 – C6-0354/2008 – 2008/0195(COD)) (A7-0137/2010).

  Edit Bauer , előadó. – (HU) Az előterjesztett javaslat a 2002/15/EK irányelvet módosítaná a szociális védelem témakörében. A Bizottság javaslata három kérdést érint, a magánfuvarozók kivételét a törvényes szabályozás alól, az éjszakai munka fogalmának pontosítását és a törvény alkalmazásának elősegítését. Az irányelv maga, így a módosítás is kiegészítő jellegű és csupán a 3 és fél tonnán felüli járművekre vonatkozik, mint ahogy a közúti fuvarozásban érvényben levő többi jogszabály is, ezért nem is térhetett ki a kisebb haszonjárművek vezetőire. A törvénymódosítást a Foglalkoztatásügyi Bizottság 30 a 19 szavazat ellenében elutasította.

A törvény előkészítése folyamán több tévhit kelt szárnyra. Néhányra, melyek befolyásolhatták a képviselőket, szeretnék itt kitérni. Először. A szakemberek egybehangzó véleménye szerint, ha az irányelv a bizottsági javaslat elutasítása nyomán magánfuvarozókra is kiterjed, az nem fog javítani a közúti biztonságon. Hozzáférhető statisztikai adatok és a balesetekre vonatkozó vizsgálatok azt mutatják, hogy a teherfuvarozók csupán a balesetek 6%-ban hibáztak és a fáradtság a balesetek mindössze 0,06%-ban jelenik meg, miközben a vezetéssel töltött idő, ami valóban kihat a közúti biztonságra egy másik szabály témája, az 561/2006 rendelet szabályozza és ez vonatkozik a magánfuvarozókra is. A rakodással töltött idő kiegészítő jellegű és nem alkothatja a munkaidő nagy részét, hisz a jogszabály például nem vonatkozik a 100 km-en belüli fuvarokra. Másodszor. A szakszervezetek véleménye szerint a magánfuvarozók szabályozás híján akár 86 órát is dolgozhatnak.

A rendelet a vezetési időt szigorúan szabályozza. Kéthetes periódusban heti 45 órában határozza azt meg, ami egy héten belül nem haladhatja meg az 56 órát. Ezt a digitális tachográf pontosan rögzíti, és rendelet szabályozza a pihenőidőt is, így a 86 órás munkahét olyan esetleges feltételezés, amit semmilyen vizsgálat, sem felmérés, sem statisztikai adat nem támaszt alá. Harmadszor. A Bizottság javaslata az irányelv hatályát kizárólag az alkalmazottak és az ál-magánfuvarozók körére szűkítené. Ezidáig nem létezik olyan jogszabály, ami a magánvállalkozók munkaidejét szabályozná. A munkaidő korlátozása a munkavállalók szociális védelmének egyik fontos eszköze, de a magánfuvarozók esetében a munkaadó és a munkavállaló ugyanazon személy, ezért túlzott intézkedés a magánfuvarozók védelme önmagukkal szemben. Negyedszer. Ha az érvek elfogynak, előkerül a valódi indok, a szociális dömping. Senkit ne tévesszen meg a fogalom, a magánfuvarozók, a kisvállalkozók éppúgy lehetnek kellemetlen versenytársak a piacon, mint az új tagországból érkező magánfuvarosok.

Sajnos azt kellett tapasztalnom, hogy a lengyel vízvezeték-szerelő esete és szelleme újra kísért. A következő pontban azt szeretném elmondani, hogy a munkaerőpiacon valóban van egy elterjedt jelenség, melyet nem lenne szerencsés és nem is lehet kizárólag a közúti fuvarozás területén kezelni, ez az ál-magánvállalkozók kérdése, ami valós európai probléma, ami rontja a versenyszférát és a munkaerőpiacot. Ezért ezt kell kezelni, s ez az elvárás világosan került megfogalmazásra a módosító javaslatban.

A 30. módosító javaslat, melyet a Néppárt, az ALDE az ECR és az EFD nevében terjesztettünk be, a Bizottság javaslatára épül, melyet a Tanács is támogat, amiért külön köszönetet mondok, s amelyről részenként fogunk szavazni. Egy mondatot hadd mondjak még. Kompromisszumos megoldásként azt javasoljuk, hogy egy tagország, amennyiben azt jónak látja, kiterjeszthesse az irányelv hatályát a magánfuvarozókra is.

  Siim Kallas , a Bizottság alelnöke. – Tisztelt elnök asszony, a mai napon a Parlament rendkívül nehéz és kényes kérdést vitat meg. A kérdés az, hogy az önálló vállalkozó gépjárművezetőkre vonatkoznia kell-e az utazó munkavállalók munkaidejéről szóló irányelvnek.

Az önálló vállalkozóknak az irányelvbe való belefoglalása precedenst teremtene, és egyértelműen eltérést jelentene a munkaidő szervezéséről szóló általános irányelvtől. Ez az irányelv kizárólag az alkalmazottként foglalkoztatott munkavállalók munkaidejét szabályozza, az önálló vállalkozókét nem. Az önálló vállalkozó gépjárművezetők az irányelvbe való belefoglalásáról szóló viták már régóta folynak. Először a szociális partnerek közötti konzultációk zárultak eredménytelenül az 1990-es években. Majd a jogalkotó nem tudott megállapodásra jutni a négyévnyi, 1998 és 2002 között folytatott vitát követően, és ennélfogva kiterjedt hatásvizsgálat elvégzésére kérte a Bizottságot. A Bizottság időközben lefolytatta a vizsgálatokat, és elkészített egy hatástanulmányt, amely egyértelműen bizonyítja, hogy ez az irányelv nem megfelelő eszköz a közlekedéspolitikai kérdések, például a közlekedésbiztonság vagy a versenyfeltételek rendezésére, és bizonyítja azt is, hogy a nem önálló vállalkozók tekintetében a végrehajtás jelenti a valódi problémát. Ugyanez a lényege a bizottsági javaslatnak is.

Először szeretnék tisztelettel adózni az előadónak, Bauer asszonynak, aki kiváló munkát végzett. Nagy örömömre szolgál, hogy azt láthatom, az előadó osztja a Bizottságnak az előírások elégtelen végrehajtása és a kényszervállalkozás általános problémája miatti aggodalmát, és nagyra értékelem Bauer asszony konstruktív javaslatait. Úgy gondolom, hogy az előadó javasolt módosításai magukban hordozzák annak lehetőségét, hogy még hatékonyabb védelmet biztosítsanak a munkavállalóknak a munkáltatók általi esetleges kizsákmányolásukkal szemben.

Európának határozott fellépésre van szüksége az úgynevezett kényszervállalkozó gépjárművezetők tekintetében – vagyis az olyan gépjárművezetők esetében, akik formálisan függetlenek ugyan, de egyetlen vállalat foglalkoztatja őket, amely utasításokat ad nekik és kifizeti őket. Mind a bizottsági javaslat, mind pedig az előadó által javasolt módosítások világos üzenetet fogalmaznak meg az iparág számára: a kényszervállalkozás jelenségét nem fogjuk tűrni, és a jogalkotó éberen ügyel majd arra, hogy ez a szabály egész Európában gyakorlatilag is megvalósuljon.

Ami a közlekedésbiztonságot illeti, hadd hangsúlyozzam: a munkaidőt nem szabad összekeverni a vezetési idővel. Az utóbbival kapcsolatban a helyzet jelentős mértékben megváltozott 1998 óta. Amint azt tudják, a Parlament – a Tanáccsal együtt – a vezetési időre vonatkozó új szabályokat fogadott el, modern, megbízható digitális rögzítő készülékeket vezetett be, és végrehajtásra vonatkozó külön irányelvet fogadott el. A mai vita nem a közlekedésbiztonságról szól. A Bizottság által a Parlament rendelkezésére bocsátott statisztikák és tanulmányok egyáltalán nem utaltak arra, hogy az önálló vállalkozó gépjárművezetők irányelvbe való belefoglalása a közlekedésbiztonság javulásával járna.

Olyankor, amikor reményeink szerint megkezdhetjük a gazdasági válságból való kilábalást, nem lenne helyénvaló, ha további adminisztratív és pénzügyi terhet rónánk a gazdasági recessziót átvészelő kisméretű és törékeny vállalkozásokra. Ahelyett, hogy bürokratikus terheket róna a vállalkozókra, Európának inkább olyan, a munkaidőről szóló irányelvre van szüksége, amely valóban biztosítja a védelmet igénylő, alkalmazottként foglalkoztatott és függésben lévő gépjárművezetők védelmét.

  Pervenche Berès (S&D) . – (FR) Tisztelt elnök asszony! Ügyrendi kérdésem a Parlament által a rendes jogalkotási eljárás tekintetében elfogadott magatartási kódexre vonatkozik. Nem értem, hogyan beszélhet a biztos úr a Parlamenttel való megállapodásról, ha csupán egyetlen képviselővel beszélt, akinek alapjában véve nincs megfelelő szakbizottsági felhatalmazása annak megvitatására, amelyet Ön megfelelő megállapodásnak nevez.

Biztos úr, Ön megsérti ennek az intézménynek a működési szabályait. Mindez felhatalmaz bennünket annak a kérdésnek a felvetésére, hogy miként működik az az intézmény, amelyhez Ön tartozik.

  Elnök. – Ez nem ügyrendi kérdés volt. A vita későbbi szakaszában Ön úgyis felszólalóként szerepel majd.

  Thomas Mann , a PPE képviselőcsoport nevében. – (DE) Tisztelt elnök asszony! Az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) nevében szeretnék köszönetet mondani Bauer asszonynak a jelentésért és az elmúlt hónapok során végzett kiváló munkájáért.

Az alapvető kérdést az jelenti, hogy szabályozni kell-e első alkalommal a szállítási ágazatban tevékenykedő önálló vállalkozó munkavállalók munkaidejét. A Bizottság azt mondja, nem, majdnem valamennyi tagállam azt mondja, nem, és képviselőcsoportom tagjainak többsége szintén azt mondja, hogy nem. Ha az önálló vállalkozó gépjárművezetőket bevonnánk az irányelvbe, akkor az kizárólag a nagyvállalatok érdekeit szolgálná. Nekünk azonban a kis- és középvállalkozásokat kell megerősítenünk.

Meg kell mondanunk azoknak, akik a közúti biztonság hiányosságait az önálló vállalkozóknak az irányelvbe való belefoglalásának indokolásául használják fel, hogy a vezetési időre és a pihenőidőre vonatkozó szabályokat már nagyon rég megszigorítottuk. Valamennyi gépjárművezetőnek – úgy az önálló vállalkozóknak, mint a munkavállalóknak – legalább 11 órás pihenőt kell tartaniuk a 24 órás időtartamon belül. Ezért vannak a digitális tachográfok, amelyek automatikusan rögzítik a vezetési időt, a hatóságok pedig ellenőrzik az ennek az előírásnak való megfelelést.

Egy időben én voltam az Európai Parlamentnek a tachográfokkal foglalkozó előadója. Hálás vagyok Bauer asszonynak, amiért megakadályozta a rendeletnek a 3,5 tonnánál kisebb tömegű járművekre való kiterjesztését. Ha valamennyi haszongépjárműben digitális európai uniós ellenőrző készülékek lettek volna, az időigényes és költséges dokumentálási kötelezettségekkel járt volna. Mérsékelni akarjuk a bürokráciát, nem pedig növelni.

Ennélfogva azt javaslom, hogy a Parlament támogassa azt a kompromisszumot, amelyet az előadó alakított ki a többi képviselőcsoporttal.

  Stephen Hughes , az S&D képviselőcsoport nevében. – Tisztelt elnök asszony! Képviselőcsoportom álláspontja végig következetes volt; az én előadói álláspontom pedig 2002 óta következetes, amikor először javasoltuk az önálló vállalkozó és független gépjárművezetőknek az irányelvbe való belefoglalását. Továbbra is az marad a meggyőződésünk, hogy ennek így kell lennie, és nagyon remélem, hogy a Bizottság javaslatának elutasítására vonatkozó javaslatot a Parlament elfogadja a holnapi szavazáskor, ahogyan az a tavaly tavaszi plenáris ülésen és idén márciusban a Foglalkoztatási Bizottság keretében is történt.

Nagyon szomorúak vagyunk a miatt a zűrzavar miatt, amelybe a jelek szerint az előadó keveredett a feladatkörének ellátása során. Ahelyett, hogy az Európai Parlament Foglalkoztatási Bizottsága tagjainak egyértelműen többségi véleményét hangoztatta és mozdította volna előre, a Bizottság és a Tanács nézeteinek előmozdításához járult hozzá tevékenyen. A többi intézmény – ahogyan azt Berès asszony is mondta – egy szemernyi lojális együttműködést sem mutatott, hanem ehelyett letértek a számukra kijelölt útról, hogy feje tetejére állítsák a Foglalkoztatási Bizottság részéről a plenáris ülésnek tett nagyon egyértelmű javaslatot: a bizottsági javaslat elutasítását.

Tisztelt elnök asszony! A fáradt gépjárművezető – függetlenül foglalkoztatási státusától – veszélyes vezető; nem szabad a közúti közlekedést annál is nagyobb szerencsejátékká tennünk, mint ami. Ma délelőtt az előadó ismételten jelét adta annak, hogy keveri a vezetési idő és a munkaidő fogalmát. A jelenlegi keretek között elég nagy a valószínűsége annak, hogy egy önálló vállalkozói tevékenységet, kényszervállalkozói tevékenységet folytató gépjárművezető heti 86–95 órát vezessen; nem minden héten talán, de egyetlen hét is meglehetős veszélyt hordoz önmagában. Ha a biztos úr kételkedik a számadattal kapcsolatban, bármikor felkereshet: rendelkezésemre állnak az ágazatban tevékenykedők által részemre átadott adatok. Ez tény. El kell utasítanunk a Bizottság javaslatát.

  Marian Harkin , az ALDE képviselőcsoport nevében. – Tisztelt elnök asszony! Először szeretnék köszönetet mondani az előadónak, Bauer asszonynak a kemény munkáért.

Az e jelentéssel kapcsolatos kulcskérdés az, hogy bevonjuk-e, vagy kizárjuk-e az önálló vállalkozó gépjárművezetőket a munkaidő szervezéséről szóló irányelv hatálya alá, illetve hatálya alól. Kulcsfontosságú, hogy szem előtt tartsuk: valamennyi – alkalmazottként foglalkoztatott vagy önálló vállalkozó – járművezető a vezetési időről szóló, a járművezetők vezetési idejét, munkaközi szünetét és pihenőidejét szabályozó 2006. évi rendeletek hatálya alá tartozik. A közlekedésbiztonsággal kapcsolatos kérdéseket ennélfogva az említett irányelv megfelelőképpen rendezi, és amennyiben valaki úgy gondolja, hogy ez nem így van, akkor a vezetési időről szóló irányelvet kell megvizsgálnunk.

Nem állnak rendelkezésre olyan adatok, amelyek a baleseteket a hivatásos gépjárművezetők munkaidejéhez kapcsolnák, és nem állnak rendelkezésre az alkalmazottként foglalkoztatott és az önálló vállalkozó gépjárművezetők között különbséget tevő adatok sem. Ezért nem állnak rendelkezésünkre az önálló vállalkozó gépjárművezetőknek az irányelvbe való belefoglalásáról szóló döntéshez szükséges adatok. A jogszabálynak megfelelő és megbízható adatokon kell alapulnia, és a hetente 86 órát dolgozó, önálló vállalkozó gépjárművezetőkkel kapcsolatos pánikkeltés is csak az, ami: pánikkeltés, és nem megbízható adatokon alapszik.

Ez a jogszabály – amennyiben magában foglalja az önálló vállalkozókat – gyakorlatilag végrehajthatatlan lesz. Egy seregnyi ellenőrt szeretnénk, akik az önálló vállalkozók felett őrködve azt ellenőrzik, hogy a vállalkozók elvégzik-e a folyamatban lévő munkához kapcsolódó általános adminisztratív feladataikat vagy az adminisztrációt? A jogszabály szerint a munkaidőbe beletartozik az is, amikor egy önálló vállalkozó a munkahelyén tartózkodik. A jogszabály ezt a vállalkozás központi telephelyeként határozza meg, a vállalkozás további telephelyeivel együtt. Meghatározható-e az önálló vállalkozó gépjárművezető otthonának hálószobájában vagy padlásán található irodája munkahelyként, és ki felügyeli és hajtja majd végre a jogszabályt? Igen, az önálló vállalkozók tekintetében vannak versennyel kapcsolatos kérdések, de ez a jogszabály nem e kérdésekkel foglalkozik. Ami azt illeti, hazámban nagyon eltérő módon foglalkozunk e kérdéssel – az adórendszeren keresztül.

Végezetül: amennyiben elutasítjuk a bizottsági javaslatot, egy nagyon rossz jogszabályban lesz részünk. Aránytalan és nem éri el céljait, és további bürokratikus és adminisztrációs terhet ró a legtöbb országban, de különösen a hazámban, Írországban már most is küszködő kkv-k vállára. Végrehajthatatlan, és a végrehajthatatlansága oktalanná teszi a jogszabályt.

  Emilie Turunen , a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DA) Tisztelt elnök asszony, hölgyeim és uraim! A ma megvitatott témakör egy teljes mértékben alapvető fontosságú kérdéshez kapcsolódik: biztosítani kívánjuk-e Európai Parlamentként, hogy Európánk egy szociális Európa legyen, tisztességes versennyel és megfelelő munkakörülményekkel. Vagy pedig hagyjuk, hogy a piac és a véletlen uralkodjék az egyre nagyobb nyomás alá kerülő fuvarozási ágazatban? Számunkra, a Zöldek/Európai Szabadság Szövetség képviselőcsoportban és a Parlament Foglalkoztatási és Szociális Bizottságában ez egyáltalán nem kétséges. Azt kívánjuk, hogy az önálló vállalkozó gépjárművezetők is a munkaidő szervezéséről szóló irányelv hatálya alá kerüljenek. Ezért a következő három okból utasítjuk el a Bizottságnak az önálló vállalkozó gépjárművezetők kizárására vonatkozó javaslatát. Először is, a munkaidő szervezésére vonatkozó előírásoknak vonatkozniuk kell az önálló vállalkozó gépjárművezetőkre is, hogy biztosítani tudjuk az európai közlekedés biztonságát. Egy többtonnás teherautó esetében alapvető fontosságú, hogy a vezetők elfáradásának és a balesetek megelőzése érdekében korlátozzuk a gépjárművezetők munkaidejét. Tisztességes versenyt kívánunk továbbá biztosítani a fuvarozási ágazaton belül. Az elmúlt években a kényszervállalkozóként tevékenykedő gépjárművezetők számának jelentős mértékű növekedését tapasztalhattuk. Ez volt az iparág megoldása, amely lehetővé tette a munkaidő szervezéséről szóló előírások megkerülését. Jogalkotókként nem szabad azt ösztönöznünk, hogy még több önálló vállalkozó gépjárművezető legyen Európában. Ehelyett egységes szabályokat kell biztosítanunk, hogy egyenlő versenyfeltételeket teremthessünk. A harmadik ok továbbá, hogy mindenki számára jó munkakörülményeket kívánunk biztosítani. Az európai uniós tanulmányokból tudjuk, hogy az önálló vállalkozó gépjárművezetők gyakrabban betegek, és több stressz éri őket, mint az alkalmazottként foglalkoztatott gépjárművezetőket. Ésszerűnek tekinthető-e ez a helyzet az egészség és a biztonság szempontjából? Úgy véljük, nem.

Sokat beszéltek már erről az irányelvről, és sok pontatlanság hangzott már el. Két tévhitet kívánok eloszlatni. Az egyik az adminisztratív tevékenységgel kapcsolatos tévhit. Az irodai munka nem képezi részét az előírásnak, és ezt a tényt nagyon fontos leszögezni. Ezt a tévhitet el kell temetnünk. A második a végrehajtással kapcsolatos tévhit. Azt hallhattam képviselőtársaimtól, hogy ezt az irányelvet majd nem lehet végrehajtani. E képviselőtársaimnak csak annyit mondok, hogy rendelkezésre áll a digitális tachográf, amely elvégzi a méréseket. Jelenleg az alkalmazottként foglalkoztatott gépjárművezetők esetében végzi az adatrögzítést, de egyértelmű, hogy ezt az önálló vállalkozó gépjárművezetők esetében is el tudja végezni.

Végezetül Bauer asszonynak szeretnék néhány szót mondani. A Zöldek árnyékelőadójaként nagyot csalódtam a folyamat alakításával kapcsolatban. Bauer asszony a tárgyalás valamennyi jó szabályát megszegte, megszegte a Parlament magatartási kódexét is, és most olyasmivel áll elő, amelyet kompromisszumnak nevez. Ami az én véleményemet illeti, ez az ő felelőssége – nem olyan kompromisszumról van szó, amely a Parlamentre is érvényes volna. Egy tisztességtelen javaslattal állt elő, amelyet a Tanáccsal együtt, valamennyi szabályt áthágva állított össze.

Azzal szeretném befejezni, hogy ez nem Bauer asszony tárgyalási módszereiről szól; az emberekről van szó, és arról, hogy valóban tisztességes feltételeket kívánunk-e biztosítani az egyre nagyobb nyomás alá kerülő fuvarozási ágazatban. Olyasmiről van szó, amelyet – remélem – a holnapi szavazáskor mindenki támogat majd a Parlamentben.

  Peter van Dalen , az ECR képviselőcsoport nevében. – (NL) Tisztelt elnök asszony! Egyes képviselőtársaim azt állítják, hogy a 48 órás munkahétnek való megfelelés az önálló vállalkozó gépjárművezetők és a közlekedésbiztonság érdekeit szolgálja. Ez egy mocskos kampány, mivel az önálló vállalkozó gépjárművezetők továbbra is mindenképpen a vezetési és pihenési időről szóló rendelet hatálya alá tartoznak. A közlekedésbiztonságot egyáltalán nem fenyegeti semmi. A probléma az, hogy bizonyos dél-európai szakszervezetek attól tartanak, hogy az önálló vállalkozó román és bolgár gépjárművezetők szerzik majd meg az összes megbízást. Az ilyen képviselők csaholó ölebként követik a szakszervezeteket. Ez a probléma lényege.

Kallas úr, a közlekedésért felelős biztos, szeretné kizárni az önálló vállalkozó gépjárművezetőket az irányelv hatálya alól. Megérdemli, hogy támogassuk a holnapi szavazáskor. Ha nem kapja meg a támogatást, akkor június 16-a sötét folt lesz az Európai Parlament történetében. Azt jelenti, hogy belerúgunk a földön fekvő polgárokba, és még a bürokratikus terheket is rájuk zúdítjuk. És akkor még arról panaszkodunk, hogy a választói részvétel minden egyes választáskor tovább csökken.

  Ilda Figueiredo , a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (PT) Tisztelt elnök asszony! Ismételten olyan vitára került sor, amely kulcsfontosságú a közúti fuvarozásban munkát vállalók jogainak védelme és a közlekedésbiztonság szempontjából. Elfogadhatatlan, ahogy a Bizottság 2008 októbere óta ragaszkodik a 2002. évi irányelv módosításához. A Bizottság most azt szeretné, ha az irányelv a továbbiakban nem vonatkozna az úgynevezett önálló vállalkozó gépjárművezetőkre, ami súlyosbítaná mindenki munkakörülményeit, különösen annak lehetősége miatt, hogy a munkaidő elviselhetetlen szintre növekedne, hogy még nagyobb jövedelmet tegyen lehetővé az ágazat fő munkáltatói számára.

Példa: az úgynevezett önálló vállalkozó gépjárművezetők végül 86 órát dolgoznának hetente, egész éven át. Ez nem csak az egészségüket és biztonságukat fenyegetné, de veszélyt jelentene a közlekedés valamennyi többi résztvevőjére nézve is. A magukat valótlanul önálló vállalkozóként beállító gépjárművezetők számának növekedése miatt ösztönözné a szociális dömpinget és a foglalkoztatás deregularizációját is.

Mivel fogékony az ilyen javaslat elfogadásának veszélyeit szemléltető érvekre és tanulmányokra, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság már kétszer elutasította a javaslatot, ám sajnos az előadó – a Bizottság és a Tanács támogatásával – ragaszkodott a kizárólag az irányelvről szóló tárgyalások folytatásához, mintha a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság döntésére soha nem is került volna sor.

Ezért vagyunk most ebben a nagyon súlyos helyzetben. A kérdést határozottan ellenezni kell a Parlament többségének, ám a biztos most ezt veszélyezteti. Támogatjuk a javaslat elutasítását, hogy megakadályozzuk a munkavállalói jogokat és az Európai Unió valamennyi közúti közlekedőjének biztonságát érintő súlyos fenyegetés folytatódását.

Ezért mi a bizottsági javaslat elutasítására és a 2002-es irányelvnek való megfelelésre szólítunk fel, amelyet – 2009 óta – az önálló vállalkozó gépjárművezetőkre is alkalmazni kell a szociális dömping elleni küzdelem, az ágazatban tevékenykedő munkavállalók egészséghez és pihenéshez való jogának védelme, és a közúti közlekedés biztonsági feltételeinek javítása érdekében.

  Mara Bizzotto , az EFD képviselőcsoport nevében. – (IT) Tisztelt elnök asszony, hölgyeim és uraim! A biztonság várható javulása érdekében tervezzük az irányelvnek az önálló vállalkozó gépjárművezetőkre való kiterjesztését.

Az előterjesztett érvek azonban félrevezetőek, és kedvezőtlen hatást fejtenek ki. Félrevezetőek, mivel a biztonságot a 2006. évi rendelet már garantálja, és kártékonyak, mivel a független üzleti kisvállalkozások ezreinek – a gazdasági válság által már megtépázott – versenyképessége forog kockán.

Hölgyeim és uraim! Ne tegyünk úgy, mintha nem tudnánk: az irányelvvel kapcsolatos jogi és technikai viták valójában csak arra szolgálnak, hogy elrejtsék az üzleti vállalkozások vállára újabb veszélyes mértékű terhet róni készülő európai hivatalnokok és a polgáraink valódi igényeivel kapcsolatban álló, Európa emberi arcát támogatók közötti újabb hatalmi harcot.

Az önálló vállalkozó gépjárművezetők munkaidejének szervezésével kapcsolatos jogalkotásba való beavatkozás révén a Parlament veszélyes precedenst teremtene – jóváhagyná a vállalkozói készségek és a szabad vállalkozás európai zászló alatti átvételét.

Itt az ideje, hogy szavainkat tettekre váltsuk. A saját érdekünkben hagyjunk fel a kis- és középvállalkozások kizsigerelésével. Nagyon könnyű a széles körű vállalkozói készségeket éltetni, amikor a cél a válság leküzdésére alkalmas hatékony stratégiák kialakítása, majd feláldozni ezeket, amikor az európai uniós bürokrácia vissza akarja szerezni hatalmát. Ellenzem az elveknek a gyakorlattal folytatott utópisztikus háborúját. Európának nem szabad betolakodnia a magánvállalkozások szférájába, és tiszteletben kell tartania régióink kéréseit.

  Elisabeth Morin-Chartier (PPE) . – (FR) Tisztelt elnök asszony! Támogatom az önálló vállalkozó gépjárművezetőknek az irányelvre irányuló javaslatba való belefoglalását, és ezért elutasítom ezt a bizottsági javaslatot és a Bauer-jelentést is.

Felháborít, ahogyan ez a javaslat szembemegy a kis- és középvállalkozások érdekeivel annak révén, hogy ettől a naptól kezdve lehetővé teszi a kényszervállalkozó gépjárművezetők részéről a tisztességtelen versenyt. Ez a jelentés bevezeti a tisztességtelen verseny gyakorlatát, és lehetővé teszi a tisztességtelen verseny gyakorlatának a kényszervállalkozó gépjárművezetők számának növekedésével való továbbfejlődését.

A javaslat ellentétes a munkavállalók érdekeivel is. Akkor, amikor mindannyian a szociális Európa kialakítása érdekében tevékenykedünk, a jelentés megerősíti a tagállamok közötti szociális dömpinget. Ellentétes a munkavállalók érdekeivel, ellentétes Európa érdekeivel.

Röviden: a jelentés szembemegy a közlekedésbiztonsággal. Olyan régióban lakom, amelyben nagyon nagy az európai forgalom, súlyos balesetek következnek be, amelyek jogi intézkedéseket vonnak maguk után. E súlyos baleseteket nem hagyhatjuk figyelmen kívül. Döntéseinkről számot kell adnunk polgártársainknak. Ráadásul 2002-ben két európai uniós tagállam az Európai Unió Bíróságához fordult a 2002/15/EK irányelv hatályon kívül helyezését kérve, mivel az irányelv kiterjedt az önálló vállalkozó gépjárművezetőkre; a Bíróság a fellebbezést a közlekedésbiztonságra hivatkozva utasította el.

Végezetül, amire szükségünk van, az a valamennyi tagállam viszonylatában történő európai szabályozás, mivel manapság a közlekedés európai kérdés. A szakbizottságbeli szavazás egyértelmű volt. Remélem, ugyanilyen egyértelmű lesz a plenáris ülés alkalmával is.

  Alejandro Cercas (S&D) . – (ES) Tisztelt elnök asszony, biztos úr! Bauer asszony – mindenekelőtt kötelességemnek érzem, hogy hangot adjak azzal kapcsolatos őszinte csalódottságomnak, hogy Ön a Parlamentet figyelmen kívül hagyó tárgyalást folytatott, és ahogyan Ön ismerteti ma ezt a vitát, amely nagyon takarékosan bánik az igazsággal.

Nem igaz, biztos úr, hogy a vita az önálló vállalkozási tevékenységet folytató gépjárművezetőknek az irányelv hatálya alá vonásáról szól: az önálló vállalkozó gépjárművezetők már 2009 óta a hatálya alá tartoznak. Ön az, aki ki akarja vonni az önálló vállalkozói tevékenységeket az irányelv hatálya alól.

Az sem igaz, biztos úr, hogy nem az egészségről és a közlekedésbiztonságról beszélünk: pontosan arról beszélünk, biztos úr! Másról sem beszélünk, mint az önálló vállalkozó gépjárművezetők és az utakon közlekedő európai nyilvánosság biztonságáról, erről beszélünk, és itt Ön az, aki hamis érvekkel hozakodik elő.

Ahogyan mindig, Ön hivatkozik a bürokráciára. Ez nem igaz. Ön megénekelte a tachográf dicsőségét, és azt az előrehaladást, amelyet a tachográf használata ért el az európai gépjárművezetés tekintetében. A tachográf a bürokrácia legcsekélyebb szükségessége nélkül alkalmazható. Amit Ön tesz, az nem más, mint hogy a kevesek gazdasági érdekeit a többség jogai elé helyezi; ez az, ami valójában történik. Még egyszer elmondom: saját maga cáfolja meg azt, amit az embereknek az üzleti vállalkozások elé való helyezéséről mond: az Ön számára az üzleti vállalkozások előbbre valók az embereknél.

Szeretném rögzíteni tiltakozásunkat, és remélem, hogy a Parlament ismételten azt mondja majd, hogy a nyilvánosság, a biztonság, a jog és az igazság a legfontosabb.

Tiltakozom, biztos úr! Nagyon csalódott vagyok.

Bauer asszony, nagyon csalódott vagyok azt illetően, ahogyan ezt a vitát és a tárgyalást folytatják.

  Gesine Meissner (ALDE) . – (DE) Tisztelt elnök asszony! Sok mindent hallhattunk eddig. Igaz az – ahogyan Figueiredo asszony is elmondta –, hogy ez az irányelv szándék szerint a munkavállalókra irányult. Ez így van. Ott vannak ugyanakkor az önálló vállalkozó személyek, akik nincsenek munkavállalóként besorolva.

Az európai emberek számára fontos, hogy dönteni tudjanak, hogyan kívánnak dolgozni – munkavállalóként vagy önálló vállalkozóként. Csak ez a helyes. Az önálló vállalkozónak természetesen szintén bizonyos szabályok szerint kell játszania. A digitális tachográf már valamennyi nehéz tehergépjárműben, és a vita során említett, ezekkel egyenértékű járműben megtalálható. Ha az önálló vállalkozókat most belefoglalnánk az irányelvbe, akkor az indokolatlanul korlátozná a választás szabadságát. Képviselőcsoportom ezért támogatja mindenáron az önálló vállalkozóknak az irányelv hatálya alól való kizárását. Úgy véljük, Bauer asszony javaslata és a Bizottság javaslata megfelelő. Ezt figyelembe kell venni. Védeni kívánjuk a kis- és középvállalkozásokat, és ezt most a javaslat elfogadásával tehetjük meg.

  Eva Lichtenberger (Verts/ALE) . – (DE) Tisztelt elnök asszony! Az előző felszólaló egy ideális világot festett meg, amelyben a gépjárművezetők maguk döntenek arról, hogy önálló vállalkozók vagy munkavállalók kívánnak lenni. A valóságban a gépjárművezetőknek erre nincsen lehetősége, ehelyett általában arra kényszerülnek, hogy önálló vállalkozók, de legalább színlelten önállóak legyenek. Ez az a nagy probléma, amely most előttünk tornyosul – és ha ez a kompromisszum egy parlamenti képviselő és a Tanács közötti, általános kompromisszumként tálalt egyéni kompromisszum, amely figyelmen kívül hagyja az említett problémát, akkor az európai szociális dömpingnek kedvezünk.

Menjenek, keressenek fel egy ellenőrző pontot, és nézzék meg, mi zajlik az utakon. Nézzék meg, mi történik valójában ebben az ágazatban. Menjenek, nézzék meg a baleseteket, és akkor majd rájönnek, hogy az Európai Parlament képviselőiként nem engedhetjük meg magunknak a szociális dömping előmozdítását.

  Julie Girling (ECR) . – Tisztelt elnök asszony! Alapvető fontosságú, hogy az önálló vállalkozók ne kerüljenek a munkaidő szervezéséről szóló irányelv szorításába. A munka e területét már szigorúan szabályozzák a vezetési időről szóló rendeletek, és teljes mértékben nevetséges, ha azokra hallgatunk, akik szerint az emberek belekényszerülnek az önálló vállalkozásba; az emberek által meghozott döntésről van szó. Valamennyi e témakörben folytatott vitában tetten érhető álságos dolgot az azoknak az embereknek a pánikkeltéssel kapcsolatos vádjai jelentik, akik szerint a kérdéshez a közlekedésbiztonságot fenyegető veszélyek kapcsolódnak.

Végtelen hosszan beszélünk a vállalkozók helyzetének előmozdításáról, arról, hogy lehetővé kell tennünk az európai unióbeli virágzásukat. Itt, a Parlamentben tevékenyen ösztönözzük a kisvállalkozásokat, a kisvállalkozók elbátortalanítása pedig nem lehet cél. Ezért arra kérem Önöket, szavazzanak Bauer Edit jelentésére.

  Thomas Händel (GUE/NGL) . – (DE) Tisztelt elnök asszony, hölgyeim és uraim! Hónapok óta vitatkozunk arról a kérdésről, amelyet a vezetési idő és a munkaidő jelent a közúti fuvarozásban. Azon kezdek tűnődni, vajon mi lesz a következő érv majd annak megmutatására, hogy mindaz, amiről már hónapok óta vitatkozunk, teljes képtelenség. A legutóbbi érv az, hogy valamit haladéktalanul módosítanunk kell, hogy ne változzon meg semmi. Bauer asszony, nem látja, mennyire abszurd lett ez az érv, hogy mennyire átszövik a hazugságok és a féligazságok?

Amiről itt vitázunk, az nem más, mint az önálló vállalkozó gépjárművezetők munkaidejének meghosszabbítása. Több mint 150 évig azonban a munkaidőről szóló jogszabályok elve az volt, hogy meg kell védeni az embereket a túl hosszú munkaidőtől. Ez ugyanúgy vonatkozik az önálló vállalkozókra, mint az alkalmazottakra. Nincs semmi különbség aközött, hogy egy önálló vállalkozó terheli-e túl önmagát, vagy hogy egy munkáltató terheli-e túl alkalmazottját. Arról van szó, hogy meg kell védeni az embereket saját maguktól és a túl hosszú munkaidőtől, valamint részben a munkáltatóktól és a megbízóktól.

A második dolog: a közlekedésbiztonság kapcsán azt mondják, hogy ezzel kapcsolatban nem lehet semmit tenni. Hölgyeim és uraim, mi nem amatőrök vagy önkéntesek vagyunk! Nem fogadhatunk el jogszabályokat a „lássuk, mi lesz!” alapján. Mindenki tudja, hogy a túl hosszú munkaidő növeli a balesetek kockázatát, különösen a közúti fuvarozásban, ahol a következmények nagyon súlyosak.

A harmadik észrevétel azzal a kérdéssel kapcsolatos, hogy ki tudná ellenőrizni útjainkon a javasolt differenciált szabályozás betartását? Bíróságaink a bizonyítékok hosszas tanulmányozása nélkül már most is nehezen tudják eldönteni, hogy valaki önálló vállalkozó-e, vagy csupán színlelten folytat önálló vállalkozói tevékenységet.

Hagyjuk már ezt a képtelenséget! A tisztességes versenyről van szó. Nem arról van szó, hogy ma délelőtt precedenst kellene teremtenünk a munkaidő meghosszabbításáról folytatott jövőbeni vita számára. Ne űzzenek ilyen játékot ezzel a Parlamenttel!

  Derek Roland Clark (EFD) . – Tisztelt elnök asszony! Alapvető fontosságú, hogy a 30. módosítást – különös tekintettel a (7) bekezdés a) pontjára – elfogadjuk. Ebben az esetben az önálló vállalkozó gépjárművezetők nem kerülnének e rendelkezések hatálya alá.

Nem közlekedésbiztonsági kérdésről van szó. Valamennyi gépjárművezetőt köti a tachográf által felügyelt vezetési idő és a kapcsolódó munka. Az önálló vállalkozó gépjárművezetőknek az irányelv hatálya alá vonása büntetést jelentene számukra, különösen azok számára, akik nem vesznek igénybe közvetítőt. A vállalatok alkalmazásában álló gépjárművezetők készen kapják az ütemezésüket, de a valódi függetlenek időt fordítanak saját ütemezésük előkészítésére és az újabb megbízásokkal kapcsolatos ajánlat elkészítésére. Ha a rendelkezés hatálya alá kerülnének, akkor az említett feladatok a munkahét részévé válnának, így a vállalati alkalmazásban álló gépjárművezetőkhöz képest kevesebb idejük lenne a vezetésre, a fel- és lerakodásra, az utasok ellátására. Ilyen módon elvesztenék az üzleti megbízásokat, a kisvállalkozói ágazatot pedig munkanélküliség sújtaná. A keresletet a nagyobb vállalatok elégítenék ki, és újabb példáját látnánk annak, hogy az EU a munkaerő felét foglalkoztató kkv-k rovására támogatja a nagy üzleti vállalkozásokat.

Ezért a 30. módosítás esetében támogatom az előadót, illetve ebben a tekintetben a Bizottságot. Ezt nem gyakran hallhatják a Parlamentnek ebből a szekciójából.

  Veronica Lope Fontagné (PPE) . – (ES) Tisztelt elnök asszony! Alapvető fontosságúnak gondoljuk az önálló vállalkozóknak az irányelvbe való belefoglalását, és hazámban ezen az állásponton vannak mind a szakszervezetek, mind pedig a munkavállalói szervezetek, amelyek kifejezetten kérték az önálló vállalkozóknak az ebbe az irányelvbe való belefoglalását.

Úgy véljük, hogy több oka is van az irányelvbe való belefoglalásuknak. Az első a munkavállalók biztonsága: az önálló vállalkozó fuvarozók a többi fuvarozóval azonos védelmet érdemelnek vezetés közben, de akkor is, amikor a közúti fuvarozási művelethez közvetlenül kapcsolódó egyéb feladatokat hajtanak végre.

A második ok a tisztességes verseny, mivel ha visszahozzuk az önálló vállalkozók és az alkalmazottként foglalkoztatottak közötti megkülönböztetést, az mind a munkaerőpiacot, mind pedig a közlekedési piacot eltorzítja.

Végezetül számomra helytelennek tűnik, hogy mindegyik tagállam legyen képes arra, hogy amennyiben úgy kívánja, alkalmazza az irányelv rendelkezéseit a gépjárművezetőkre. Az egész EU-ra vonatkozó általános szabálynak kell lennie, mivel a fuvarozók többsége saját országa határain kívül dolgozik; e nélkül csorbulna a tisztességes verseny.

  Pervenche Berès (S&D) . – (FR) Tisztelt elnök asszony! Ismételten az eljárásról kívánok beszélni. Mindenki egyetért azzal, hogy támogatnunk kell a kkv-kat, és mindenkinek foglalkoznia kellene a biztonsággal, a munkavállalókkal, a közlekedés résztvevőivel, valamint a szabad és torzítatlan verseny feltételeivel kapcsolatos kérdésekkel.

Miután azonban a Parlament 2009 tavaszán elutasította ezt a szöveget, azon a nyáron az Ön elődje, Tajani úr, aki akkor biztosként való újrajelöléséért kampányolt a kormányánál, azt mondta, hogy új javaslatokkal állna elő. Ezek az új javaslatok soha nem kerültek megfontolásra az illetékes parlamenti szakbizottság elé. Ráadásul Bauer asszony jelentését a szakbizottság tagjai közül többen utasították el, mint az előző jelentést.

Bauer asszonynak nem volt felhatalmazása arra, hogy a Parlament nevében a megállapodás első olvasatáról tárgyaljon a Tanáccsal. A Bizottság és a Tanács tudatosan vette semmibe az intézmények közötti működési szabályokat. Bauer asszony semmibe vette ennek az intézménynek a magatartási kódexét. A Parlament többszörösen is megkérdőjelezi a megállapodás első olvasatának jellegét, mivel csökkenti a tárgyalási lehetőségeinket. Most, ebben az esetben, amennyiben Bauer asszony módosításait jóváhagyják, akkor lesz egy olyan első olvasatban meglévő megállapodás, amelyet a Parlament testületei nem vizsgáltak meg.

Akkor, amikor a Lisszaboni Szerződésnek köszönhetően az intézmények közötti egyensúly helyreállítását láthatjuk, a Parlament hátat fordít a kollektív értelem használatának. Azt kérem, hogy – és ez a minimum – Bauer asszony javaslatai – amelyek szakbizottsági vizsgálatára még nem került sor – kerüljenek vissza az illetékes bizottság elé, hogy megvizsgálhassa őket.

  Dirk Sterckx (ALDE) . – (NL) Tisztelt elnök asszony, én támogatom a biztos urat. Az önálló vállalkozók maguk szervezik meg munkaidejüket, és ennek így is kell maradnia. Különbségek vannak az önálló vállalkozók és az alkalmazottként foglalkoztatott munkavállalók között, és ez így helyes és megfelelő. Ennek semmi köze nincs a közlekedésbiztonsághoz, mivel a vezetési idők és a pihenési idők azonosak, függetlenül attól, hogy a munkavállaló önálló vállalkozó, vagy pedig alkalmazott. Az említett időket az erre és nem más célra szolgáló tachográf figyeli. Ettől nem tekinthetünk el az alkalmazottak és az önálló vállalkozók közlekedésbiztonsági helyzetének figyelemmel kísérése érdekében.

A második észrevételem ahhoz kapcsolódik, amit nagyon problematikusnak érzek az önálló vállalkozókat az irányelv hatálya alá vonni kívánók javaslataiban: hogy a csudában fogják ezt ellenőrizni? Hogyan tervezik felkeresni az önálló vállalkozókat, hogy megkérdezzék, mikor, merre és mennyit dolgoztak? Ez a fajta ellenőrző rendszer megvalósíthatatlan volna, és következésképpen elfogadhatatlannak minősülne. Nem szabad ilyen jogszabályt alkotnunk, nem szabad az önálló vállalkozókat az alkalmazottként foglalkoztatott munkavállalókra vonatkozó irányelv hatálya alá vonnunk.

  Timo Soini (EFD) . – (FI) Tisztelt elnök asszony! Az én hazám Finnország, ahol kevesen élnek, nagyok a távolságok, és sok önálló vállalkozó van. Nincs szükségünk arra, nem tűrjük, és nem törődünk bele abba, hogy további korlátozásokat vessenek ki az önálló vállalkozó gépjárművezetőkre. Örülök annak, hogy az északi országok sajátosságait jól ismerő észt biztos is tudja ezt, és ez vonatkozik a szlovák előadóra is. Ezért köszönetet mondok nekik.

Fontos elvi kérdésről van szó. Nem alkalmazhatunk Európa egészére vonatkozó korlátozásokat a kisvállalkozásokra. Ez precedenst teremthet, ami nagyon veszélyes. Hogyan reméli Európa elérni a növekedést és a foglalkoztatást, ha adminisztratív döntései elpusztítják a foglalkoztatást és a növekedés előfeltételeit, és kiirtják azokat?

A finn gépjármű-tulajdonos gépjárművezetők oldalán állok, és ebben az esetben ez egész Európa kisvállalkozóinak oldalát is jelenti. Európában nem lesz növekedés vagy nagyobb a prosperitás, ha az adminisztratív döntések megakadályozzák a kisvállalkozókat a munkavégzésben.

(Taps)

  Sari Essayah (PPE) . – (FI) Tisztelt elnök asszony, hölgyeim és uraim! A vezetési időn kívül az önálló vállalkozó gépjárművezetők munkaideje semmilyen körülmények között nem korlátozható mással.

A közlekedésbiztonság kérdését a vezetési idő korlátozása és a kötelező pihenési idő beiktatása rendezi, amelyekkel kapcsolatban a közúti fuvarozásra és a vezetési időre vonatkozó európai parlamenti és tanácsi rendelet van hatályban, amely valamennyi – igen, valamennyi – tehergépjármű- és buszvezetőre vonatkozik, ideértve az önálló vállalkozókat is. A fáradtság miatt bekövetkező balesetek megelőzésének sokkal jobb módszere lehetne az önálló vállalkozók munkaidejének korlátozása helyett a hatályos vezetési idők és pihenési idők hatékonyabb ellenőrzése.

Felvetették, hogy az olyan tevékenységek, mint a járműtakarítás, a műszaki karbantartás és a fuvarokmányok kitöltése is kerüljön be az önálló vállalkozó gépjárművezetők munkaidejére vonatkozó korlátozások hatálya alá. Hogyan ellenőrizhetjük, hogy az önálló vállalkozó gépjárművezető a felesége kocsiját, vagy pedig a saját vontatóját mossa-e a kertjében? Ez teljességgel érthetetlen, hiszen nincsenek a vállalkozók munkaidejére vonatkozó korlátozások. Súlyos precedenst teremtene, ha ebbe az irányba mozdulnánk el.

Ahogyan azt az előző felszólaló igen helyesen mondta, az északi országokban – például hazámban, Finnországban – a fuvarozási ágazatot a kisvállalkozók uralják, és az főként csak egy vagy két járművel rendelkező vállalkozókból áll. A vállalkozók munkaidejének korlátozása a nagy, nemzetek feletti fuvarozó társaságoknak kedvezne, és megnehezítené az új fuvarozó vállalatok elindítását. Az ágazat természetesen nem keltené fel a fiatalok érdeklődését, ha megkezdenénk a megélhetési lehetőségek mesterséges korlátozását. Ez kapacitáshiányt és a költségek növekedését hozná magával. A logisztikai költségek az északi elhelyezkedés és az alacsony népsűrűség miatt átlagban már most is magasabbak az északi országokban, mint Európa többi részén.

(Taps)

  Saïd El Khadraoui (S&D) . – (NL) Tisztelt elnök asszony, hölgyeim és uraim! Azonnal a téma közepébe vágok, azaz rátérek az önálló vállalkozó munkavállalókra. Nem hiábavaló, ha arra emlékeztetem Önöket, hogy tavaly március óta a hatály valamennyi önálló vállalkozó gépjárművezetőre kiterjed. Ez a dolgok jelenlegi állása, az a kiindulási pont, amelyet az előadónak figyelembe kellett volna vennie.

Következésképpen nincs szó arról a Bizottság állítása szerint meglévő precedensről. Sokkal pragmatikusabb megközelítés lehetett volna lehetséges, mégpedig az önálló vállalkozóknak az előírás hatálya alá vonása, de ugyanakkor az önálló vállalkozó gépjárművezetők sajátos jellegének figyelembevételével és a bürokráciának az abszolút minimumon való tartásával.

Ahogyan azt a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság előadója is tudja, számos javaslatot készítettem elő. Javasoltam például, hogy a digitális tachográf ne csak a vezetési időt és a pihenési időt mérje, de a be- és kirakodási műveleteket is, amelyeket a számos egyéb tevékenységre – például az adminisztratív feladatokra, de a takarításra és a hasonló tevékenységekre – vonatkozóan is megadott, ellenőrizetlen és meghatározott időkeret egészítene ki. Az előadó azt is nagyon jól tudja, hogy az olyan tevékenységek, mint például az ügyfélkapcsolat fenntartása, nem tartoznak az ellenőrzés hatálya alá, és a munkaidőbe se számítanak bele.

Ezért sajnálom, hogy sem a Bizottság, sem pedig az előadó nem volt hajlandó semmilyen módon figyelembe venni mindezt. Azt a javaslatot, amely szerint hagyni kellene a tagállamokat, hogy eldöntsék, az önálló vállalkozó munkavállalóknak a hatály alá kell-e tartozniuk, nem különösebben tartom jónak. A célkitűzésnek annak kell lennie, hogy közös, egységes, európai szintű alapszabályokat alakítsunk ki annak érdekében, hogy mindenkire ugyanazok a szabályok vonatkozzanak.

  Raffaele Baldassarre (PPE) . – (IT) Tisztelt elnök asszony, hölgyeim és uraim! A bizottsági javaslat és az előadó által elfogadott álláspont szabad választást enged a tagállamoknak annak tekintetében, hogy az irányelv hatálya alá vonják-e az önálló vállalkozókat.

Ez a választható eljárás elfogadhatatlan, és ellentétes az EU versenyjogi szabályaival. Azzal, hogy a tagállamok választási lehetőséget kapnak, az előző 2002/15/EK irányelvet már átültető egyes országokban tevékeny önálló vállalkozó gépjárművezetők közvetlen versenyben találják magukat azokkal a más európai uniós társaikkal, akikre nem ugyanazok a szabályok vonatkoznak.

Az önálló vállalkozók eltérő hatályos jogszabályokkal rendelkező országokba mehetnek át, ahol kevesebbet ellenőrzik őket, ami súlyos dömpingproblémát, és ilyen módon jelentős versenytorzulást okozhat. Az üzleti vállalkozások nagyobb mértékben alkalmazhatják az önálló vállalkozókat, mivel ők rugalmasabban és kisebb költségek mellett kínálhatják szolgáltatásaikat. Mondani sem kell, hogy a kisebb költség gyakran egyenlő a minőség, és – mindenekelőtt – a biztonság romlásával, ami a fuvarozási ágazatban a közúti közlekedés kockázatainak jelentős mértékű növekedését eredményezi.

Ennek fényében úgy vélem, hogy a javaslat elfogadhatatlan, és ellentétes egyik jogalapjával, konkrétan a Szerződés 153. cikkével, mivel nem javítja a munkakörülményeket, és nem védi a munkavállalók egészségét és biztonságát sem.

  David Casa (PPE) . – (MT) Úgy vélem, a Parlament egyetértene azzal, hogy az európai gépjárművezetők számára a legjobb feltételeket kell biztosítani, hogy biztosítanunk kell útjaink biztonságosságát, és hogy mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy ezt az ágazatot az európai versenyképesség veszélyeztetése nélkül szabályozzuk. Eltérőek azonban a nézetek azt illetően, hogy mindebbe bele kell-e vonnunk az önálló vállalkozókat.

Úgy hiszem, hogy nem volna szabad magunkévá tenni az azzal kapcsolatos illetékességet, hogy a vállalkozók miként használják fel idejüket. Ha visszaélés tapasztalható az önálló vállalkozók körében, akkor a visszaéléssel kell foglalkoznunk, nem pedig az önálló vállalkozók közötti azon tisztességes emberekkel, akik igyekeznek mindent megtenni az ágazat helyzetének javítása érdekében.

Úgy vélem, hogy bürokrácia bevezetésekor nagy gonddal kell eljárnunk, mivel a túl sok bürokrácia kárt okozhat, az ágazat romlását okozhatja, különösen olyankor, amikor egy valamennyi európai ágazatot súlyosan érintő válsággal van dolgunk. Ezért gratulálok Bauer asszonynak a jelentéséhez és az általa javasolt kompromisszumhoz. Szeretném valamennyiünktől azt kérni, hogy legyünk nagyon óvatosak, amikor magukat az önálló vállalkozókat kívánjuk szabályozni.

  Georges Bach (PPE) . – (DE) Tisztelt elnök asszony, biztos úr! Az irányelv fontos lépést jelent az ágazati munkavállalók egészségének és biztonságnak javítása, de a közlekedésbiztonság javítása és a tisztességes verseny biztosítása felé is. Ezek magának a Bizottságnak a szavai voltak akkor, amikor az irányelvet 2005. március 23-án bevezették.

A Bizottság azóta 180 fokos fordulatot tett, és az önálló vállalkozók kizárására javaslatot nyújtott be. Ez precedenst teremt, én pedig nem tudom védelmembe venni az ilyen szakpolitikát. Több különböző indoka is van annak, hogy ne támogassuk a javaslatot, amely – véleményem szerint – szociális visszalépést, a közlekedésbiztonság szintjének csökkenését és a tisztességtelen verseny ösztönzését jelenti. A javaslat nem szolgál a kis- és középvállalkozások támogatására sem.

Számomra a 180 fokos fordulat az európai szakpolitika végrehajtására való képtelenséget demonstrálja. Noha a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság kétszer, a plenáris ülés pedig egyszer utasította el, az Európai Gazdasági Térségről szóló jelentés és az Európai Bíróság ítélete ellenére az irányelvet – az uniós jogot – egyszerűen egy olyan pont irányába módosítják és irányítják, ahol kizárólag a gazdasági érdekek számítanak.

  Proinsias De Rossa (S&D) . – Tisztelt elnök asszony! Egykori önálló vállalkozó gépjárművezetőként támogatom az önálló vállalkozóknak az irányelv hatálya alá való vonását. Az önálló gépjárművezetőkre – ezt nagyon jól tudom – óriási nyomás nehezedik, hogy éjjel-nappal dolgozzanak. Kallas biztos úr, az Ön javaslata szégyenletes. A gépjárművezetők egészségét és biztonságát teszi kockára. A közlekedés többi résztvevőjét veszélyezteti. A kkv-kat a tisztességtelen verseny kockázatának teszi ki, és még nagyobb nyomást gyakorol a tisztességes munkáltatókra, hogy munkavállalóikat az önálló vállalkozás felé ösztökéljék.

A gépjárművezetők ötven százaléka vallotta be, hogy már aludt el a kormánykeréknél. A balesetek húsz százaléka következik be a kimerültség miatt. A gépjárművezetők munkaidejének harminc százalékát teszi ki a be- és kirakodás, és az utasoknak való segítségnyújtás. Harkin asszony – ha még itt van: kizárólag rájuk tartozik, hogy mit csinálnak a padlásszobájukban. Ennek a Parlamentnek a polgárok biztonsága érdekében, és azokkal szemben kell fellépnie, akik szabályozatlan fuvarozási ágazatot szeretnének. Kallas biztos úr! Kezdje elölről az egészet!

  Elisabeth Schroedter (Verts/ALE) . – (DE) Tisztelt elnök asszony! Szeretném kifejezni Morin-Chartier asszonnyal való egyetértésemet. Nem szabad elfelejtenünk, hogy ebben a kérdésben az Európai Bíróságot követjük, amely elég egyértelművé tette, hogy elsőbbséget kell adni a közlekedésbiztonságnak, és ez a munkaidőről és a pihenési időről szóló hatályos irányelvhez kapcsolódik.

Valóban a közlekedésbiztonságra vonatkozó közös európai szabályozást szeretnénk megkérdőjelezni? Miért tennénk ezt? Abszurd és érthetetlen volna. Ha az önálló vállalkozókat ismételten kizárnánk az irányelv hatálya alól, akkor az 56 órás vezetési idejük mellett még 28 órát tölthetnének be- és kirakodással. Ennek eredményeként a közutak rémeivé válhatnának. Én biztosan nem szeretnék ilyen gépjárművezetőkkel találkozni Európa útjain.

Hogyan fordulhat elő, hogy hirtelen – mindannyiunk egészségének kárára – síkra szállunk a verseny torzulása mellett? Hogyan tudjuk ezt elmagyarázni polgárainknak? Ezért sürgetem Önöket a bizottsági javaslat elutasítására.

  Dieter-Lebrecht Koch (PPE) . – (DE) Tisztelt elnök asszony! Ahogyan sok-sok éve, most is a közlekedésbiztonsággal, a hivatásos gépjárművezetők munkakörülményeinek javításával és a róluk kialakult szakmai kép jobbításával foglalkozom.

Nyilvánvaló, hogy amiről a mai napon vitatkozunk, az nem a vezetési időre és a pihenési időre vonatkozó rendelkezésekről szól, amelyek hatással vannak a közlekedésbiztonságra és valamennyi – akár alkalmazottként, akár önálló vállalkozóként tevékenykedő – hivatásos gépjárművezetőre vonatkoznak; a mai vita inkább a munkaidő szabályozásáról szól. Elsősorban a munkavállalók védelmére szolgáló szabályozás – másként fogalmazva, kizárólag a gépjárművezetők szociális védelmére szolgál, és semmiképpen nem a közlekedésbiztonság érdekeit szolgálja. Nincs arra szükség, hogy megvédjük az önálló vállalkozókat önmaguktól. Hogyan ellenőriznénk a nehéz tehergépjárművek és a buszok önálló vállalkozó gépjárművezetőinek munkaidejét jelentős mértékű bürokrácia nélkül, és milyen alapon ellenőriznénk egyáltalán?

Az önálló vállalkozó hivatásos gépjárművezetők – és a jövőben talán az önálló vállalkozó iparosok, építészek vagy európai parlamenti képviselők – megengedett munkaidejének ilyen módon való korlátozása nem a megfelelő üzenetet közvetítené. A tagállamoknak ehelyett a gépjárművezetők körében elterjedt, színlelt önálló vállalkozói tevékenység problémája elleni küzdelemmel kellene foglalkozniuk. Támogatom az Európai Bizottság és Bauer asszony által előterjesztett javaslatot.

  John Bufton (EFD) . – Tisztelt elnök asszony, a munkaidő szervezéséről szóló irányelvnek az önálló vállalkozó gépjárművezetőkre való kiterjesztése értelmetlen. Az irányelv a munkavállalók jogainak védelmére van kistafírozva, és ennélfogva semmi keresnivalója nincs az önálló vállalkozók keretrendszerében. Az emberek szabadságainak az otthonokban elvégzett ellenőrzések révén való megsértése nélkül végrehajthatatlan.

Itt nem a közlekedésbiztonságról van szó. Az 561/2006/EK rendelet már kiterjed a vezetési időre, és a nagyvállalatokra, kisvállalkozásokra és az önálló vállalkozói tevékenységeket folytatókra egyaránt vonatkozik. Ha valaki önálló vállalkozói tevékenységet folytat, akkor a munkavégzéshez továbbra is üzemeltetői engedélyre van szüksége, és ilyen módon az engedély nyilvántartásba vett jogosultja lesz. Ezért minden, ami az engedélyt veszélyezteti, ennélfogva az engedély jogosultjának egész megélhetését is veszélyezteti. Mindezt szem előtt tartva helyénvaló azt feltételezni, hogy az önálló vállalkozó gépjárművezetőknek alapos oka van arra, hogy még igényesebbek legyenek, mint a nagy cégek. Minden, ami közvetlenül kapcsolódik a szolgáltatáshoz, a munkaidő részének minősülne – így például a papírmunka, a karbantartás és az általános adminisztráció. A nagy cégeknél e feladatokra külön embereket foglalkoztatnak, ennélfogva az adminisztrációval töltött idő nincs hatással a vezetési időre. A saját adminisztrációjukat ellátó önálló vállalkozóknak – az irányelv feltételei alapján – kevés idejük maradna magára a vezetésre.

Mellékesen megjegyzem, hogy véleményem szerint az éjszakai korlátozások érvénybe lépése előtti kétórás türelmi idő bevezetésével a Bizottság az éjszakai munkavégzésre vonatkozó korlátozások enyhítését is javasolta. Ritkán értek egyet a Bizottsággal, de ez helyénvaló módosítás lenne. Teljes mértékben támogatom az előadót, Bauer asszonyt.

  Jutta Steinruck (S&D) . – (DE) Tisztelt elnök asszony, hölgyeim és uraim! Szeretnék ismételten a konzervatívokhoz és a liberálisokhoz fordulni azzal, hogy nem helyezhetjük az önálló vállalkozók érdekeit az európai emberek biztonsága elé.

A vállalkozói szabadság kétségtelenül nagyon jó dolog, de gyermekeink, valamint valamennyi közlekedő biztonsága még ennél is fontosabb – és véleményem szerint Európa ekkor cselekszik felelősségteljesen. A holnapi szavazás lehetőséget biztosít ahhoz, hogy megmutassák, nem a szociális dömping mellett állnak.

Amit ez a vita az elmúlt hónapok során szintén megmutatott, az az, hogy az Európában tapasztalható színlelt önálló vállalkozásról szóló vita már régóta esedékes. Egyre több és több rendes foglalkoztatási viszonyt vált fel színlelt önálló vállalkozás, ami miatt haladéktalanul el kell végeznünk a helyzet elemzését, és javaslatot kell előterjesztenünk arra vonatkozóan, hogy mit tehetünk ezzel kapcsolatban. A biztos ezt ma már elég egyértelműen megfogalmazta. Több szándéknyilatkozatunk is volt már ezzel a kérdéssel kapcsolatban. Itt az idő, hogy végre cselekedjünk.

  Andrzej Grzyb (PPE) . – (PL) A következőt szeretném kérdezni: hogyan ösztönözhető a vállalkozókészség válság idején? Hogyan ösztönözhető a kis- és középvállalkozások számának növekedése? Hogyan ösztönözhető például a gazdasági tevékenység, ha ez a hely – az Európai Parlament – olyan hellyé válik, ahol a vállalkozókészséget korlátozó új jogszabályokat fogadunk el? Végül is, ha az emberek saját üzleti vállalkozást, például fuvarozó vállalkozást kívánnak indítani, akkor ehhez joggal kell rendelkezniük. Nem kezelhetjük őket egyfelől üzletemberként úgy, hogy közben másfelől azt mondjuk, meg kell felelniük a munkavállalókra vonatkozó kritériumoknak. Ugyanezt tehetnénk az egyedül és a családjukkal éttermet üzemeltető emberekkel, vagy a boltot fenntartó emberekkel. E két dolgot nem szabad összekevernünk.

A jogalkotás kissé túlzásba esik, és ehhez az Európai Parlament is hozzájárult. Tudom, hogy az 1990-es évek elején nekünk, Lengyelországban voltak a gazdasági tevékenységre vonatkozó legjobb előírásaink. Most megnöveltük a szabályozási terhek számát, és az eredmény az, hogy ezt kritikus fogadtatásban részesül. Kiknek a részéről? Az üzleti vállalkozást fenntartó emberek részéről.

Elfogadom, amit Bauer asszony mondott, noha természetesen nem merülök bele azokba a kérdésekbe, amelyek akkor vetődtek fel, amikor a kompromisszum tárgyalása folyt.

  Diane Dodds (NI) . – Tisztelt elnök asszony! A gazdasági válság idején a Parlament mandátumát a vállalkozókészség és a versenyképesség ösztönzésére használja fel, de ugyanakkor nekilátunk az önálló vállalkozó tehergépjármű-vezetők munkához való jogának korlátozásához is. Azt kell mondanom, hogy a ma délelőtt ebben a Parlamentben elhangzott azon állításokat, hogy mindez az egészségről és a biztonságról szólna, mint teljes mértékben hamis állításokat utasítom el. Valamennyiünket foglalkoztat az egészség és a biztonság, és nem szeretnénk több balesetet látni útjainkon.

Észak-Írországot képviselem. Észak-Írország pontosan Európa peremén fekszik. A közúti fuvarozó iparág nagyon fontos a gazdaság számára, és az önálló vállalkozó tehergépjármű-vezetőknek az irányelv hatálya alá vonása csak kedvezőtlen hatást gyakorolna a versenyképességre. Olyan iparágról van szó, amelyet jelentős mértékben szabályoznak a tachográffal kapcsolatos előírások, a további bürokratikus teher pénzügyi kihatásai pedig pusztítóak lennének. Nagyon kártékonyan érintené azokat is, akik független gépjárművezetőként remélnek vállalkozást indítani.

  Karin Kadenbach (S&D) . – (DE) Tisztelt elnök asszony, biztos úr! Az előadó, Bauer asszony hiányos demokráciafelfogásról tett tanúbizonyságot akkor, amikor a bizottság döntése ellenére – felhatalmazás hiányában – folytatta a tárgyalást. Ha az Európai Parlamentet ténylegesen foglalkoztatja a növekedés és a jólét megteremtése, akkor nekünk, parlamenti képviselőknek el kell utasítanunk a Bizottság javaslatát.

Az önálló vállalkozó gépjárművezetők nem zárhatók ki a munkaidő szervezéséről szóló irányelv hatálya alól. Ez visszalépést jelentene, mivel ugyanazoknak a szabályoknak kell vonatkozniuk az önálló vállalkozó autóbuszvezetőkre és a távolsági fuvarozásban részt vevő tehergépjármű-vezetőkre, mint a vállalatok munkavállalóira. Nem lehet az a célunk, hogy egyre kevesebb és kevesebb ember dolgozzon minél többet – és általában egyre kevesebb pénzért. Nem lehet az a célkitűzésünk, hogy a buszvezetők és a távolsági fuvarozásban részt vevő tehergépjármű-vezetők saját egészségüket és a közlekedés többi résztvevőjének biztonságát veszélyeztessék.

  Paul Rübig (PPE) . – (DE) Tisztelt elnök asszony! Úgy vélem, hogy az európai kis- és középvállalkozások most különösen fontosak, mivel az igazság az, hogy csak akkor találhatjuk meg a hitelválságból kivezető utat, ha egyre többet dolgozunk. Teljesen szükségtelen még több bürokráciával és papírmunkával terhelni az önálló vállalkozókat. Egész egyszerűen ahhoz, hogy Európában biztosíthassuk a szociális biztonságot, nagyon fontos, hogy növeljük a termelékenységet és a versenyképességet. Következésképpen a tachográfok által jelenleg garantált vezetési és pihenési idők teljes mértékben elégségesek. Szeretném a mindenkire vonatkozó irányelv mellett síkra szálló képviselőket arra kérni, hogy vonatkoztassák az irányelvet saját magukra, szereltessenek tachográfot a saját autójukba – és ne használják az autójukat, csütörtök este, amikor 15 órányi itteni munkavégzés után hazamennek.

A biztonság biztosítása fontos ugyan, de másfelől meg kell védenünk az önálló vállalkozókat is.

  Siim Kallas , a Bizottság alelnöke. – Tisztelt elnök asszony! Nagyon köszönöm a vitát! Valamennyi hozzászólást nagy-nagy érdeklődéssel hallgattam. Nagy a csábítás, hogy belemerüljek a részletekbe, és vitát folytassak e megbeszélésekről, de csak annyit szeretnék mondani, hogy továbbra is a Bizottság állásfoglalását támogatom, amely tényeken alapul. Nem állnak rendelkezésünkre azok az említett tanulmányok, amelyek szerint az önálló vállalkozó gépjárművezetők rendszeresen heti 90 órát dolgoznak, és úgy véljük, hogy a munkaidő szervezéséről szóló rendelet – amelyet szeretnénk végrehajtani – harmonizálja a tagállamok körében meglévő gyakorlatot és betölti a közlekedésbiztonság biztosításával és javításával kapcsolatos szerepet.

A vezetési időről szóló irányelv alkalmazásának köszönhetően a közlekedésbiztonság jelentős mértékben javult. Nem áll rendelkezésünkre az arra vonatkozó információ, hogy betegebbek lennének, és miért gondoljuk néha, hogy a kis- és középvállalkozások felelőtlenül járnak, hogy nem törődnek a közlekedésbiztonsággal vagy saját egészségükkel, ezért aztán a többieknél határozottabban kellene őket szabályozni?

A Bizottság nem támogathatja a közúti fuvarozási ágazat vállalkozóinak a saját munkaidejük megszervezéséhez való szabadságát korlátozó jogszabályt, míg más ágazatokban a vállalkozókra nem vonatkoznak a munkaidővel kapcsolatos hasonló korlátozások. Mindazonáltal amennyiben a parlamenti szavazás a bizottsági javaslat elutasítását erősíti meg, a Bizottság felülvizsgálja valamennyi esetleges lehetőséget, így a javaslat visszavonását is, és ha a Parlament az önálló vállalkozó gépjárművezetőknek az irányelvbe való foglalása mellett dönt, végrehajtjuk a képviselők akaratát. Azonnal érdeklődni fogunk a tagállamoknál arról, hogy miként alkalmazzák a munkaidőre vonatkozó szabályokat az önálló vállalkozó gépjárművezetőkre, és hogy miként ellenőrzik az ezeknek a szabályoknak való megfelelést.

  Edit Bauer , előadó. – (HU) Öt kérdésre szeretnék röviden kitérni. Az eljárási szabályzat. Én úgy tudom idáig, az eljárási szabályzatot gondosan áttanulmányozva, hogy a képviselő szabadon végezheti a mandátumát, tehát azzal konzultál, akivel akar. A parlamenti bizottság az eljárási szabályzat szerint nem kötelezi a képviselőt, hogy a bizottság álláspontját képviselje. A plénum álláspontja az, amelyik kötelező. Az eljárási szabályzat pontosan így szól. Én sem kérdőjelezem meg, hogy milyen alapon kivel konzultálva terjesztette elő a szocialista frakció a saját módosító indítványát.

Megegyezéssel a shadow-raportőrökkel én is úgy informálisan beszéltem a Bizottság és a Tanács képviselőivel, ahogy azt fontosnak tartottam. Az ál-magánvállalkozók kérdése szerintem valós európai probléma és ezt a javaslatban - amiben végülis azokkal a kollégákkal, akik a magánvállalkozók kizárását tartották fontosnak, - meg is fogalmaztuk. Tehát ezzel a kérdéssel foglalkozni kell, de ez nem szektorspecifikus kérdés.

Van egy tévedés, ami itt ismételten elhangzott, mégpedig az, hogy ennek a jogszabálynak a betartása nemzetközileg ellenőrizhető. Ez a jogszabály nemzeti ellenőrzést tételez fel, és szeretném elmondani, 4%-os merítésnél drágábba kerülne az inspekció, mint a Parlament költöztetése Brüsszelből Strasbourgba. Kérem a kollégákat, hogy majd ezt is mérlegeljék. Ha ezt a javaslatot elutasítjuk, azt is szeretném a kollégáknak elmondani, hogy a harmadik országbeli fuvarozókat hozzuk előnyös helyzetbe. Arra kérem a kollégákat, hogy vegyék figyelembe azt, hogy ez a javaslat, amit a Bizottság jóváhagyott. Ha elutasítjuk a Bizottság javaslatát, tehát az Európai Bizottság javaslatát, értelmetlen, drága és végrehajthatatlan.

  Elnök. – A vitát lezárom.

A szavazásra 2010. június 16-án, szerdán kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D) , írásban. – (LT) Jóváhagyom a Foglalkozási és Szociális Bizottság által a bizottsági javaslat elutasításával kapcsolatban elfogadott javaslatot, és egyetértek azzal, hogy a Parlamentnek a Bizottsággal közösen kell lépéseket tennie annak érdekében, hogy a Bizottság a jövőben egy új, továbbfejlesztett javaslatot terjeszthessen elő. Szeretném hangsúlyozni, hogy az önálló vállalkozó gépjárművezetőknek az irányelv hatálya alóli kizárásra vonatkozó bizottsági javaslat jelentős visszalépést jelentene az EU szociálpolitikája és a fuvarozás terén. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a kényszervállalkozó gépjárművezetők gyengítik a munkaerőpiac egészét, a fő problémát pedig az jelenti, hogy a gyakorlatban nehéz bizonyítani a kényszervállalkozást. Amennyiben nem teszünk konkrét lépéseket és nem hozunk jogszabályi intézkedéseket, akkor a gépjárművezetők kényszervállalkozóként végzett munkája a munkaerőpiac egyik legnagyobb problémájává válik, és nem tudjuk majd elkerülni a tisztességtelen versenyt. A valamennyi gépjárművezető munkakörülményeinek javítása, szociális jogaik és garanciáik biztosítása és a közlekedésbiztonság javítása, továbbá az európai közúti fuvarozási piacon megnyilvánuló tisztességtelen verseny elkerülése érdekében a Bizottság javaslatát jelen formájában nem tudjuk elfogadni.

  Pascale Gruny (PPE) , írásban. – (FR) A ma megvitatott irányelv az Európai Parlamentben két cikluson keresztül folytatott, igen hosszú tárgyalások eredményét képezi. Nagyon érzékeny kérdésről van szó, mivel mostani és jövőbeni munkánkkal kapcsolatos. A közlekedésbiztonsághoz és a tagállamok táraságai között folyó tisztességes versenyhez kapcsolódik. Nem fogadom el a magán az Unión belüli szociális dömpinget.

Dolgozhat-e úgy egy független vezető napi 14, heti 84 órát, hogy nem jelent veszélyt a közlekedés többi résztvevőjére? A vállalati alkalmazásban álló gépjárművezetővel összevetve ez tisztességtelen verseny. Ez ahhoz vezet, hogy egyes társaságok azt javasolják munkavállalóiknak, hogy nyilvánítsák magukat önálló vállalkozónak. Meg kell védenünk polgártársainkat és vállalatainkat.

Ezért felkérem az Európai Bizottságot, hogy vonja vissza javaslatát, és amennyiben e felkérésnek nem tesz eleget, felkérem az európai parlamenti képviselőket, hogy a holnapi plenáris szavazáson szavazzanak az önálló vállalkozóknak a munkaidő szervezéséről szóló jogszabály hatályán belül való tartása mellett.

  Sirpa Pietikäinen (PPE) , írásban. – (FI) Nem alaptalan az egyes európai országokban a szakszervezeti mozgalmak részéről a munkaidő szervezéséről szóló irányelvvel és az önálló vállalkozó gépjárművezetőkkel kapcsolatban a színlelt önálló vállalkozói tevékenységgel kapcsolatban felmerülő aggodalom. A kiszervezés és – ennek következményeként – a felelősség alól kitérő munkáltatók egyre nagyobb problémát jelentenek. A probléma megoldásának javasolt módja, azaz az önálló vállalkozó gépjárművezetőknek az irányelvbe való belefoglalása azonban helytelen. A színlelt önálló vállalkozói tevékenységhez kapcsolódó problémák helyes megoldása az lenne, ha a munkavállalói és munkáltatói szervezetek között európai szinten jönne létre megegyezés az önálló vállalkozói tevékenység meghatározását illetően. Jelenleg az ártatlannak kell szenvednie.

Ami ezt a kérdést illeti, a többek között a Wortmann-Kool asszony, a jobbközép Európai Néppárt (a Kereszténydemokraták) alelnöke által kialakított kompromisszumos megoldás szerint kell továbbhaladnunk. A kompromisszumnak megfelelően a szabadúszó gépjárművezetők az irányelv hatályán kívül maradnak, ám a tagállamok – amennyiben úgy óhajtják – alkalmazhatják a teljes munkaidő szabályozását a saját országukban tevékenykedő szabadúszó gépjárművezetőkre. A javaslat valószínűleg azt jelentené, hogy a Parlament és a Tanács első olvasatban megállapodásra jutna az irányelvet illetően.

Sajnálatos, hogy a Parlament szemernyi lehetőséget sem hagy a kompromisszumnak. Noha inkább a vállalkozók helyzetének javítására kellene összpontosítanunk, ehelyett az a lehetőség áll fenn, hogy korlátozódik az igazi vállalkozók munkaideje. Ez aggasztó, mivel a kisvállalkozók megélhetése általában kizárólag az általuk befektetett munkától függ.

5. A fogyasztók tájékoztatása az élelmiszerekről (vita)

  Elnök. – A következő napirendi pont Sommer asszony a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság nevében előterjesztett, a fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló jelentése (COM(2008)0040 – C6-0052/2008 – 2008/0028(COD)) (A7-0109/2010).

  Renate Sommer , előadó. – (DE) Tisztelt elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim! A megadott négy perc helyett hatot szeretnék kérni, mert ez a dokumentáció olyan terjedelmes, hogy máskülönben lehetetlen megfelelőképpen szólni a kérdésről.

A fogyasztóknak jogukban áll tudni, mit tartalmaznak az élelmiszerek. Csak akkor tudnak felelősen dönteni a vásárlásról, ha tájékoztatást kapnak az élelmiszerek összetételéről és tápértékéről. Habár a közösségi jogban nagyon sok rendelet és irányelv szól az élelmiszerek címkézéséről, mindmáig nincsen átfogó és kötelező érvényű címkézési rendszer. Az élelmiszergyártók és -forgalmazók számára mára nehézzé vált a meglévő jogszabályok dzsungelét áttekinteni – legyenek azok akár uniós jogszabályok, akár a tagállamok nemzeti jogszabályai. Nincsen jogbiztonság, torzul a verseny, és akadályok gördülnek a belső piacon folyó kereskedelem elé. A jelen rendeletre irányuló javaslat az EU egész területére vonatkozó, egységes címkézés biztosítása révén kívánja megoldani mindezeket a kérdéseket. A cél a fogyasztók jobb tájékoztatása, a megfelelőbb szabályozás, a harmonizáció és az adminisztratív terhek csökkentése.

A Bizottság tervezete nem felel meg ezeknek a követelményeknek, mivel azonban a fogyasztók óhajaira és igényeire vonatkozó feltételezéseken és feltevéseken alapszik, irreális címkézési követelményeket támaszt – mint például a 3 mm-es betűméret, ami még azt sem biztosítja, hogy a tájékoztatás olvasható legyen –, és a nagyvállalkozásokat részesíti előnyben a kkv-k hátrányára, amelyek valójában az élelmiszerágazat 80%-át képviselik. Ezzel megsérti az európai kisvállalkozói törvényt. A belső piac harmonizációjának céljával is ütközik, mivel az a szándéka, hogy kifejezetten engedélyt adjon 27 további nemzeti címkézési rendszerre. Következésképpen a bizottsági szöveg széles körű módosítása szükséges.

Erre teszünk kísérletet. A tájékoztatásnak olvashatónak kell lennie. Erre vonatkozóan azonban a betűméret csak egy a számos tényező közül. Szabályokra van szükség a betűtípusra, a vonalvastagságra, a kontrasztra stb. vonatkozóan. Az olvashatóságra vonatkozóan kötelező érvényű iránymutatások szükségesek. Az információnak összehasonlíthatónak kell lennie, tehát mindig 100 g vagy 100 ml egységre kell, hogy vonatkozzon, kizárva annak lehetőségét, hogy csupán az egy adagra vonatkozó tápértéket tüntessék fel. Az emberek ily módon vásárlás közben egy pillantás alatt – a joghurtos pohár nagyságától függetlenül – eldönthetik, melyik a „legsoványabb” joghurt.

Az információ érthető kell, hogy legyen. Ideje, hogy végre megszabaduljunk a kilojoule-tól, amit senki sem képes értelmezni. Megint a kilokalóriáinkra szeretnénk koncentrálni, ez érdekli a fogyasztóinkat, és ez az, amit értenek. A megállapított adagméreteknek a valóságot kell tükrözniük, a fogyasztók számára valószerűek és érthetőek kell, hogy legyenek, és lehetőség szerint egységesek kellene, hogy legyenek az EU egész területén. Nem engedhető meg, hogy a tájékoztatás a termékek tartalmát, eredetét vagy tényleges jellegét tekintve félrevezesse a fogyasztókat. Az olyan élelmiszer-utánzatok, mint a sajtutánzatok és a kis darabokból összeillesztett húskészítmények esetében a csomagolás előoldalán lévő címkén is fel kellene tüntetni ezt az információt. A fogyasztóknak tudniuk kell, mit vásárolnak.

Végső esetben azonban a fogyasztók nem fognak az olvasással bajlódni, ha további információkkal terheljük túl a termékek előoldalát. Következésképpen azt javasolom, hogy a 100 g vagy 100 ml egységre megadott kilokalória legyen az egyetlen megadott tápérték adat. Ezt el fogják olvasni: ez érdekli őket, és úgy vélem, hogy ez realisztikus megoldás.

Úgy gondolom továbbá, hogy meg kellene szüntetnünk a tápanyagprofilokat. Remélem, hogy ezt leállíthatjuk. Ez felesleges információ, mert az új szabályozás minden esetben megkívánja a tápértékek címkén való szerepeltetését. A tápanyagprofilok hátrányosan megkülönböztetik az alapvető élelmiszereket, és a sóra, cukorra és zsírra vonatkozó határértékeket teljesen önkényesen szabják meg – a Bizottság tisztségviselői minden tudományos alapot nélkülözve gondolják ezeket ki.

Az élelmiszerek tápértékére és egészségre ható tulajdonságaira vonatkozó tájékoztatásról szóló rendelet valódi célja, hogy megbízható egészségügyi tájékoztatást nyújtson, és ehhez nincsen szükség az egyes élelmiszerek további értékelésére vagy azok jó vagy rossz élelmiszerek közé sorolására. Végül is az általános étrend és az életmód az, ami számít. Fel kellene tennünk magunknak azt a kérdést, hogy a nagy élelmiszer-ipari vállalatok miért lobbiznak ilyen erősen a tápanyagprofilok mellett. Ez olyasmi, amit valóban meg kellene kérdőjeleznünk.

Az itt javasolt, úgynevezett színkódrendszernek ugyanazok a hiányosságai, mint a tápanyagprofiloknak. Helytelenül arra kényszerít megint, hogy a termékeket rossz vagy jó kategóriába soroljuk. A színekre vonatkozó határértékek önkényesek, és túl nagyok az egyes színkategóriák. Hátrányos helyzetbe hozza az alapvető élelmiszereket, előnyben részesíti az élelmiszer-utánzatokat, továbbá előnyben részesíti a mesterséges anyagokat tartalmazó termékeket, más szóval a cukor helyett édesítőszert és a só helyett ízfokozót tartalmazó termékeket. Ez valójában nem szolgálja a fogyasztók érdekeit.

Nyilvánvalók az INBÉ-modell – az iparág címkézési modelljének – hiányosságai. Érthetetlen, mert túl sok számot tartalmaz. Félrevezető, mert egy 40 éves nő napi szükségletét írja le, és például a cukorfogyasztásra vonatkozóan nem ad meg semmilyen ajánlott napi mennyiséget. A kkv-k számára nehéz megvalósítani az INBÉ-modellt. Ez megint versenyelőnyt ad a nagyvállalatoknak. Ez a másik jó ok arra, miért nem kellene kötelezővé tenni az INBÉ jelölést.

Hagyományos élelmiszer-termelésünket is védenünk kell. Csak ebben az esetben biztosíthatjuk a regionális specialitások továbbélését és az EU élelmiszereinek sokszínűségét, amiért annyira lelkesedünk. Következésképpen széles körben ki kell vennünk a rendelet hatálya alól a nem előrecsomagolt termékeket, mivel a hagyományos termékek pontosan azok, amelyekre nem állapítottunk meg szabványt. Ezek a termelők mindazonáltal eladás közben, szóban tájékoztathatják a vásárlót például az allergén anyagokról.

Pár szót szólnék a származási országra vonatkozó címkézésről. Az a kérdés, hogy a fogyasztók valóban tudni akarják-e, honnan származnak az élelmiszereik összetevői, vagy hogy valójában nem egy protekcionista elképzelés előmozdításáról van-e szó. Először is szeretném tudni, hogy megvalósítható-e, ezért kérek hatásvizsgálatot.

Végül ki kell mondanunk, hogy az élelmiszerek címkézése semmi esetre sem szolgálhat a helyes táplálkozás kézikönyvéül. Tájékoztató kampányokra van szükség, és a tagállamokban rá kell szoktatnunk az embereket a kiegyensúlyozott táplálkozásra és az egészséges életmódra.

Nem a jogalkotó dolga, hogy urát – aki ebben az esetben a polgár – dajkálja. Támogatást kell nyújtania, de a polgáraink felelősek önmagukért, és nem dolgunk, hogy átvállaljuk ezt a felelősséget. Végül köszönetet szeretnék mondani minden résztvevőnek, az árnyékelőadóknak – még akkor is, ha nem mindig voltak kompromisszumra készek –, mindenkinek, aki támogatott engem, különösen a…

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót)

  John Dalli , a Bizottság tagja. – Tisztelt elnök asszony! Amint azt már többször említettem korábban, a célunk annak biztosítása, hogy a fogyasztók tudják, mit vásárolnak és mit esznek, ily módon könnyebben választják meg maguk és családjuk számára az igényeikkel, óhajaikkal és céljaikkal összhangban álló étrendet. A polgároknak – fogyasztóknak – joguk van a megfelelő tájékoztatáshoz. Kérem, hogy a tisztelt képviselőtársak ezt a vita során mindig tartsák szem előtt.

Mielőtt rátérnék a javaslat lényegére, először is meg szeretném köszönni az előadónak, Sommer asszonynak a jelentését, és az árnyékelőadóknak is köszönöm. Habár a legtöbb kijelentésével rokonszenvezek, nem állíthatom, hogy valamennyivel egyetértek. Meg kell említenem a többi bizottság – az IMCO és az AGRI – részvételét is.

Hadd mutassak rá röviden a javasolt módosításokban szereplő legfontosabb kérdésekre!

A kötelező eredetmegjelölés kérdése nagyon fontos, és körültekintő értékelést kíván. Tényleg visszatérő igény van egyes élelmiszerek esetében az említett információkról szóló, kötelező rendelkezések iránt. A Bizottság részben el tudná fogadni a kötelező eredetmegjelölés eseteinek kiterjesztéséről szóló módosítási javaslatot. A jelentős feldolgozás nélküli, általában egyetlen összetevőből álló termékként kezelt alapvető élelmiszerek eredetmegjelölése gyakorlati választás lehetne. Az ügy összetettségénél fogva azonban minden kötelező címkézés alkalmazásának a külön intézkedések hatályba lépésétől kell függenie, és hatásvizsgálaton kell alapulnia.

Az olvashatóság fontos kérdés, és a fogyasztók panaszainak egyik fő tárgya. Ez egyértelműen mutatja, hogy a fogyasztókról most van szó először a vitánk során, és remélem, hogy a tisztelt képviselőtársak támogatni tudják a minimális betűméretre vonatkozó elképzelést. Sajnálatos tehát, hogy az előterjesztett módosítások aláásnák azt a célt, miszerint mérhető kritériumok képeznék a végrehajtás alapját.

Osztom a tisztelt képviselőtársak élelmiszer-utánzatok miatt érzett aggodalmait. Következésképpen örülök, hogy a Parlament olyan módosítást terjeszt elő, amely olyan rendelkezést tartalmaz, amely kifejezetten megtiltja az ilyen félrevezető gyakorlatokat. Az ilyen termékek meghatározásának és megnevezésének bevezetése azonban jogi problémákat vetne fel, ezért olyan megnevezéseket kell találnunk, amelyek pontos és egyértelmű tájékoztatást nyújtanak a fogyasztónak. Örömmel jegyzem meg továbbá, hogy széles körű támogatást élvez a csomagolás előoldalán kötelezően feltüntetendő tápérték, és hogy a tagállamok jóváhagyták az önkéntes rendszereket.

Nemcsak az előrecsomagolt élelmiszerekre, hanem a kimért élelmiszerekre és a házon kívül elfogyasztott ételekre is alkalmaznunk kellene azt az alapelvet, miszerint a fogyasztóknak tudniuk kell, mit esznek. Ebből következően nem támogatom az olyan módosításokat, amelyek korlátoznák a rendeletre irányuló javaslat hatályát. Ennek fényében hajlok arra, hogy a nem előrecsomagolt élelmiszerekről szóló szöveget oly módon változtassuk meg, hogy egyedül az allergén anyagokra vonatkozó tájékoztatás lenne kötelező, míg a tagállamok dönthetnének az ilyen élelmiszerekre vonatkozó, további kötelező követelményekről.

A nanoösszetevők kötelező címkézésére vonatkozó javaslatra térve elvileg szívesen elfogadom a módosítást, habár megfelelő meghatározás szükséges.

Végül a tápanyagprofilok kérdésére vonatkozóan ki szeretném jelenteni, hogy nem tudom elfogadni a 4. cikk törlésére vagy módosítására irányuló módosításokat a javasolt formában, mivel ez a rendelkezés aláásná az élelmiszerre vonatkozó állításokkal kapcsolatos, meglévő szabályozást. Mindannyian tudjuk, hogy számos állítás félrevezeti a fogyasztókat: egyesek azért, mert megalapozatlanok, mások pedig azért, mert nem adnak teljes képet a kérdéses élelmiszerről, és csak azok pozitív tulajdonságait tünetik fel. Arról is szólni kell, hogy az állítások a gyártó kizárólagos kezdeményezésére történnek, és a termékeladás növelését célozzák. Senkire sem erőltetjük rá a tápanyagprofilokat. Akkor ragaszkodunk a tápanyagprofilokhoz, ha a gyártók úgy döntenek, hogy termékeiket állítások révén forgalmazzák, és kiegyensúlyozott tájékoztatást akarnak nyújtani az élelmiszerről.

A tápanyagprofilok megállapítása semmilyen módon nem tiltja vagy korlátozza a gyártók által előállítható élelmiszer-ipari termékeket. Az élelmiszerek előállítói a szabadon megválasztott módon folytathatják a termelést. A fogyasztóinkkal és polgárainkkal szemben azonban tisztességtelen dolog olyan állításokat megengedni, amelyek félrevezethetik őket. Ez véleményem szerint arról szól, hogy polgárainknak őszinte és teljes körű tájékoztatást kell nyújtanunk az általuk fogyasztott termékekről. Ne feledjük, hogy az állításokról szóló rendelet az intézmények közötti, alapos vitát követően került elfogadásra. A rendelet alapelvei továbbra is érvényesek és helytállók. E szavak után elfogulatlanul veszem fontolóra a tápanyagprofilok kidolgozását, és kész vagyok pozitív módon tekintetbe venni bizonyos kivételeket, mivel azok az étrendben fontos szerepet betöltő, hagyományos és alapvető termékek körébe tartoznak.

Ennek alapján szorgalmazom, hogy támogassák a Bizottság arra irányuló törekvéseit, hogy értelmes alapot teremtsünk a fogyasztóvédelem számára, és elősegítsük az innovációt az élelmiszeriparban.

Köszönöm a figyelmet. Érdeklődéssel várom a pezsgő vitát és a nézeteik kifejtését.

  Christel Schaldemose , a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság véleményének előadója. – (DA) Tisztelt elnök asszony! A Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság véleményt alkotott Sommer asszony élelmiszerek címkézéséről szóló jelentéséről. A bizottságban végzett munkánk során feltétlenül biztosítani akarjuk, hogy a fogyasztók megkapják azokat a megfelelő eszközöket, amelyek lehetővé teszik, hogy az egészségük védelmében helyes választások mellett döntsenek az élelmiszerekkel kapcsolatban. A bizottságon belül tehát egyetértünk abban, hogy teljességgel elfogadhatatlan a fogyasztók félrevezetésére használni az élelmiszerek címkézését. Abban is egyetértünk, hogy a fogyasztóknak a helyes címkézés révén világos tájékoztatást kell kapniuk. Természetesen abban is egyetértünk, hogy a szabályok lehetővé kell, hogy tegyék a belső piac lehető legjobb működését. Így tehát egyetértünk az alapelvekben. A specifikus dolgokra – a megvalósítás kérdésére – vonatkozóan azonban már nem volt különösebben nagy az egyetértés a bizottságunkban, és hasonló mértékű volt az egyetértés hiánya a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottságban is. Ez mutatja, milyen nehéz kérdésről van szó. Ezért ténylegesen, először és elsősorban arra kívánom felhívni az előadó figyelmét, hogy az élelmiszerekre vonatkozó tájékoztatás elsősorban a fogyasztót szolgáló eszköz kell, hogy legyen, nem pedig a vállalatok marketingeszköze.

  Marc Tarabella , a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság véleményének előadója. – (FR) Tisztelt elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim! Kissé paprikás hangulatban állok itt, Önök előtt, mert a származási országról, illetve az eredet helyéről szóló 101. módosításra fogok koncentrálni.

Képviselőcsoportom nevében részenkénti szavazással történő módosítást terjesztettünk elő, hogy világosan megkülönböztessük a két dolgot, mert azok nem ugyanazt jelentik. Röviden szólva a származási ország az az ország, ahol az élelmiszer legutolsó feldolgozása történt, míg az eredet helye egyértelműen az alapanyag, nevezetesen a zöldség- és gyümölcsfélék származási helyét jelenti, és erre Dalli úr rá is mutatott.

Nos, ami nagyon komoly dolog, a parlamenti szolgálatok elutasították részenkénti szavazással történő módosítást, és nem képesek megmondani nekem, hogy az eljárási szabályzat melyik szabálya engedi ezt meg számukra. Azt is hallom, hogy ez szokásos eljárás. Ez következésképpen nagyon komoly dolog, mert ez a – véleményem szerint önkényes – döntés nyilvánvalóan hatással lesz a döntés lényegére.

Tisztelt elnök asszony! Meg szeretném kérni, hogy beszéljen a nevemben a szolgálatokkal annak érdekében, hogy töröljék ezt az önkényes döntést, és biztosítsák, hogy a szolgálatok 24 órán belül felülvizsgálják és elfogadják ezt a megalapozott módosítást.

  Peter Liese , a PPE képviselőcsoport nevében. – (DE) Tisztelt elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim! Először is őszintén meg szeretném köszönni Sommer asszonynak a kemény és elhivatott munkáját. Bizonyos megalapozatlan kritikák érték, amelyeket nem érdemel meg.

Ez annak tényét is elhomályosítja, hogy számos olyan kérdés van, amiben egyetértünk. Mindannyian azt akarjuk, hogy megfelelőbb legyen az élelmiszer-utánzatok címkézése. A sajt tejből készül, és ha más dolgokat tartalmaz, akkor a csomagolás előoldalán utánzatként kell megnevezni. A tápanyagok kötelező jelölését is követeljük. Ez még nem létezik. Olyan valamiről van szó, amit mindannyian akarunk. Továbbá mindannyian azt akarjuk, hogy a fogyasztók által érthető egységekre vonatkozó legyen a tájékoztatás.

Erre vonatkozóan engedjék meg, hogy elmondjak egy viccet, ami Németországban – és talán más országokban is – közszájon forog: „Hogy hívják azokat a kis állatkákat, amelyek beszűkítik a ruháidat a szekrényben? Kalóriáknak.” Ezt a viccet senki európai nem mondaná kilojoule-lal. A kilojoule nem nyert teret mértékegységként. Összezavarja az embereket, következésképpen nem szükséges kötelező adatként meghatároznunk. A kalória az az egység, amit a tudatos fogyasztók számításaik során használnak. Sok mindenben egyetértünk tehát. Vannak azonban nézetkülönbségek is, például a tápanyagprofilok kérdésében. A mi képviselőcsoportunk ennek megszüntetését szeretné, vagy legalább annak világossá tételét, hogy az alapvető élelmiszerek mentesülnek e kötelezettség alól.

Heves a vita a kenyér, a francia sajt és hasonló dolgok sótartalmáról. Meg szeretném köszönni Dalli biztos úrnak és Barroso elnök úrnak, hogy erre a kérdésre vonatkozóan megpróbáltak tiszta vizet önteni a pohárba. A biztosok testülete azonban nem hozott döntést, következésképpen egyszer és mindenkorra tisztáznunk kell a kérdést. Arra szeretném kérni Önöket, hogy támogassák az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) képviselőcsoport által erre vonatkozóan előterjesztett módosításokat.

  Glenis Willmott , az S&D képviselőcsoport nevében. – Tisztelt elnök asszony! Ez a javaslat rendkívül vitatott és összetett. A képviselőcsoportom árnyékelőadójaként az a kérdés vezet, hogy milyen információkat szeretnének kapni a fogyasztók, amikor élelmiszert vásárolnak családjuk számára, és mi hogyan tudjuk azokat a legmegfelelőbb módon biztosítani.

A földrészünkön eddig soha nem tapasztalt mértékben terjed az elhízottság. Túl sok zsiradékot, cukrot és sót eszünk, és az fokozza a szívbetegség, a cukorbetegség kialakulásának esélyét, megnöveli a rák, a szívroham, a májbetegségek és akár a depresszió kockázatát. Ez persze nem jelenti azt, hogy varázsütésre megoldást találunk a problémára, ha egyszerűen biztosítjuk, hogy a fogyasztók könnyen azonosíthassák az élelmiszereik tápanyagtartalmát, ugyanakkor lehetővé fogja tenni a fogyasztók számára, hogy tudatosabban álljanak hozzá az élelmiszer-vásárláshoz, hogy összehasonlítsák a termékeket és egy pillanat alatt eldönthessék, melyik a legegészségesebb, ily módon ellenőrizve, hogy mit esznek.

Azt javaslom, hogy ehhez használjunk színkódrendszert, ne ítéljük meg a termék egészét, de tájékoztassuk a fogyasztókat arról, hogy a vásárolni kívánt termék kevés, közepes vagy magas só-, zsír- és cukortartalmú. Ez csak olyan összetett, feldolgozott élelmiszerekre fog vonatkozni, mint a konyhakész ételek, a gabonapelyhek és mindazon iparilag előállított félkész ételek, amelyek – gyakran gyenge - tápanyagtartalmáról gyakran nem tudnak, vagy téves tájékoztatást kapnak a fogyasztók.

Hangsúlyozni kívánom, hogy ez nem fog a német kenyérre vonatkozni. A vajra vagy tejre vagy almalére sem, de a szeszes italokra sem fog vonatkozni. Valamennyi képviselőnek további tájékoztatást küldtem e-mail üzenetben, úgyhogy kérem, hogy mielőtt elhatároznák magukat, olvassák el, hogy pontos képet kapjanak a javaslatról, és ne figyeljenek az ipar félrevezető lobbizására vagy a tisztelt Ház bizonyos részeiből hallatszó, törékeny érvekre.

Arra is ösztönözni szeretném a kollégákat, hogy támogassák a származási ország kötelező jelölését. Világos, hogy a fogyasztók egyre tudatosabbak a tányérukon lévő étel eredetét illetően, és őszinte élelmiszer-címkézést akarnak. Ez természetesen nem lesz mindig megvalósítható. Az egyes termékek esetében azonban világos, hogy mezőgazdasági eredetükről tudniuk kell a fogyasztóknak, és ez 100%-ban megvalósítható. Ez már létezik a marhahús, a halak és a friss zöldség- és gyümölcsfélék esetében. A feldolgozott termékek összetevőire vonatkozóan természetesebben bonyolultabb a helyzet, ezért vonatkozik a javaslat csak a feldolgozott hús-, baromfi- és haléletekre.

Végül hadd jegyezzem meg, hogy sokat beszélünk itt, a tisztelt Házban a fogyasztók választásának és a közegészségügyi megelőzésnek a fontosságáról. Most itt a lehetőség, hogy bizonyítsuk, komolyak a szándékaink. Tisztelt kollégák, a szavak helyett lépjünk a tettek mezejére! Kérem, támogassák javaslataimat!

  Gerben-Jan Gerbrandy , az ALDE képviselőcsoport nevében. – (NL) Tisztelt elnök asszony! Meg szeretném köszönni a biztos úrnak a vita elején tett nyilatkozatát, valamint Sommer asszonynak előadói munkáját. Most, hogy közel egy éve dolgozom a tisztelt Házban, az a benyomásom, hogy azt hisszük, hogy pusztán egyetlen jogszabály révén meg tudjuk változtatni európaiak millióinak magatartását.

Ugyanez a hit övezi ezt a rendeletet is. Észre kell azonban vennünk, hogy nincsen nehezebb dolog az emberek magatartásának megváltoztatásánál, különösen akkor, amikor kb. 500 millió emberről van szó. Ennélfogva a címkézéssel végső soron korlátozott hatást fogunk gyakorolni a kialakult magatartásukra. Ez nem jelenti azt, hogy fenntartásaim miatt teljes mértékben elutasítom ezt a rendeletet – szó sincs erről –, de realista módon kell tekintenünk az eszköz befolyására.

Fel kell ismernünk, hogy a fogyasztóknak joguk van a tájékoztatáshoz. Ezen kívül – a vita kimenetelétől függetlenül – a fogyasztók sokkal több információt fognak kapni a második olvasat után. Hosszabb távon pedig többet kell befektetnünk az oktatásba és abba, hogy az embereknek alulról felfelé építkezve megtanítsuk, hogyan folytassanak egészséges életmódot.

Egy másik dolog, hogy a tisztelt Házban folyó vita az irányelv alapvető célkitűzéseire vonatkozik. Kényszerítjük-e az embereket arra, hogy egészséges élelmiszereket válasszanak, vagy lehetőséget adunk nekik arra, hogy saját maguk döntsenek a felől, hogy milyen élelmiszert választanak? Mi, a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért képviselőcsoport úgy véljük, hogy az embereket tájékoztatni kell ahhoz, hogy képesek legyenek önállóan választani.

Végül bizonyára meg kell határoznunk, mennyi információt adjunk az embereknek, mivel se a túl sok, se a túl kevés információ nem működik. Úgy vélem, hogy magunktól rátaláltunk a helyes útra. Bízzunk abban, hogy azok az emberek, akik képesek ránk szavazni, arra is képesek, hogy a megfelelő élelmiszert válasszák a boltokban, ha megfelelő tájékoztatást kapnak.

  Carl Schlyter , a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (SV) Tisztelt elnök asszony! A fogyasztói erő a fogyasztók tájékozottságán alapszik. Ha nem kényszerítjük a vállalkozásokat arra, hogy pontos tájékoztatást adjanak, a fogyasztók nem kapják meg azt, és a teljes belső piac össze fog omlani. Központilag nem határozhatjuk meg, hogy egy adott fogyasztó számára mely információk a fontosak. A fogyasztóknak eltérő igényeik vannak, és nekünk meg kell próbálnunk a lehető legtöbbet kielégíteni.

Azt kockáztatjuk, hogy az ipar malmára hajtjuk a vizet, ha vonakodunk attól, hogy figyelmeztessük a fogyasztókat a magas kalória-, só-, zsír- stb. tartalomra. Ha színkódrendszert alkalmazunk a tápanyag-tartalom jelzésére, az egyáltalán nem furcsább annál, mint amikor az energiazabáló gépkocsira vagy energiaigényes hűtőgépre figyelmeztetjük a fogyasztókat.

Nem halogathatjuk az eredetmegjelölést tanulmányok készítésével, most azonnal kell azt megvalósítanunk. Az állatok és az állatok jóllétét védeni kívánók nem várhatnak addig, amíg rendelkezésre állnak az arra vonatkozó információk, hogy az élő állatokat távoli vágóhidakra szállítják-e.

A szeszipar malmára sem hajthatjuk a vizet. A szeszes italokat gyártók folyamatosan azt kérik, hogy a normál élelmiszer-ipari vállalkozásokkal azonos módon kezeljék őket, de most, hogy az élelmiszerek szabályozásába kezdtünk, már nem akarnak bekerülni ebbe a körbe. Ez gyalázatos dolog. Sok fogyasztó nem tudja, hogy a szeszes italok magas kalóriatartalmúak, és hogy például egy pohár fehérbor kétszer annyi kalóriát tartalmaz, mint ugyanannyi üdítőital.

Ami a tápanyagprofilokat illeti, véleményem teljesen eltér Sommer asszonyétól. A tápanyagprofilok csökkentik annak lehetőségét, hogy a vállalkozások jótékonynak tüntessenek fel egy terméket, amikor az valójában nem az. A rendszer megszabja a határokat és csökkenti a hamis marketing lehetőségét. Ebben a kérdésben teljesen egyetértek a Bizottsággal.

Végül néhány kisebb horderejű kérdést szeretnék megemlíteni. Korán nemet mondtunk a trombinra. Vannak hasonló termékek a piacon, és Sommer asszony és én is olyan módosításokat terjesztettünk elő, amelyek szándéka, hogy pontos leírást adjon ezekről a termékekről. Remélem, hogy támogatni fogják. Jelenleg olyan kolbászokat is értékesítünk a piacon, amely nagy mennyiségű kötőszövetet és zsírt tartalmaznak, mindazonáltal húsnak nevezzük azokat. Most lehetőségünk van ennek helyreigazítására. Ami a tojásból készült termékeket és egyéb, állati eredetű termékeket illeti, a tojásra jelenleg is vonatkozó rendszer szerint címkézhetnénk azokat, vagyis olyan rendszert alkalmaznánk, amely feltünteti, hogy milyen körülmények között tartották az állatokat. Ez a helyes irányban tett lépés lenne.

  Struan Stevenson , az ECR képviselőcsoport nevében. – Tisztelt elnök asszony! A vita során a származási ország jelölése az egyik legvitatottabb dolog. Határozott véleményem, hogy a fogyasztóknak joguk van ahhoz, hogy ismerjék a megvásárolt élelmiszer eredetét, és azt, hogy azt – különösen a hús esetében – szigorú állatjólléti előírásoknak megfelelően állították-e elő, és az élő állatokat nem szállították-e nagy távolságokra levágásuk előtt. A feldolgozott élelmiszerek alapanyagainak forrása azonban rendkívül összetett, mivel a hozzávalókat ár, minőség és elérhetőség alapján választják ki, és egyetlen húsfeldolgozó üzem esetében naponta vagy akár óráról órára is változhatnak származási országok.

A címkék folyamatos kiigazítása magasabb költségeket vonna maga után, és elkerülhetetlenül megnöveli a csomagolási hulladék mennyiségét. Ezeket a járulékos költségeket a fogyasztóra hárítanák át. Ezért úgy vélem, hogy a kötelező címkézési szabályok megvalósíthatóságát először hatásvizsgálatnak kell alávetni, és örömömre szolgál, hogy Dalli biztos úr említette, hogy támogatja ezt.

Míg azonban ez a vita az élelmiszerek alapanyagaira vagy összetevőire helyezi a hangsúlyt, nem foglalkozik a végtermék eredetével. Ez különösen fontos az olyan különleges termékek esetében, mint a whisky. Még mindig lehetséges, hogy az Indiából, Kínából és Japánból származó, gyenge minőségű whiskyk eredeti termékként jelenhessenek meg, a címkéjükön olyan képpel, ábrával vagy névvel, amelyek emlékeztetnek az EU hagyományos whiskyelőállító országaira, hogy ily módon fokozzák versenyelőnyüket és félrevezessék a fogyasztót. Óvakodnunk kell ettől, következésképpen arra bíztatom Önöket, hogy támogassák a 254. módosítást.

  Kartika Tamara Liotard , a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (NL) Megint az itt a kérdés, hogy Európa az élelmiszeripart vagy a fogyasztót választja. Holnap színt fognak vallani: az élelmiszercímkék egyértelmű színkódrendszerét fogják támogatni, vagy az iparágra bízzák magukat? Ami engem illet, egyszerű a politikai választás. Ha az üzleti érdekeket akarják védeni, az élelmiszeripar elképzeléseit fogják támogatni. Ha olyan címkét akarnak, amely a magas, közepes vagy alacsony cukor-, só- vagy zsírtartalom feltüntetését segíti, a színkódrendszerre fognak szavazni.

Szavazóink 60%-a túlsúlyos, és ugyanez a helyzet a gyermekeink 25%-a esetében is. Az emberek 25%-a olvasási nehézségekkel küzd. Miért gondolja mindenki, hogy a színkódrendszer elfogadott dolog pl. a lakóépületek, a gépkocsik vagy az elektronikus áruk energiacímkéin, de lekezelő az élelmiszerek esetében? A táplálkozási szakértők és a fogyasztóvédelmi szervezetek egyszerű színkódrendszert javasolnak, aminek révén érthetővé válnak az élelmiszercímkék, ami megkönnyíti az emberek számára a választást. Én is támogatom ezt.

ELNÖKÖL: GIANNI PITTELLA
alelnök

  Giancarlo Scottà , az EFD képviselőcsoport nevében. – (IT) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim! Arra kérnek minket, hogy a fogyasztók tájékoztatásáról szóló jelentéstervezetről szavazzunk, de valóban feltettük-e magunknak a kérdést: mit akarnak a fogyasztók? E megfontolásokról a Parlament zárt ajtói mögött született-e megállapodás, vagy azok a fogyasztók érdekeit tükrözik-e?

A Bizottság által bejelentett, legutóbbi felmérés nem biztos, hogy tükrözi azt, hogy a fogyasztók az elmúlt évek során egyre tudatosabban álltak az élelmiszer-választásaikat segítő tájékoztatáshoz. Az eredeten kívül az összetevők és más jellemzők is egyre inkább alapvető részét képezik a döntéshozatal folyamatának. Tudatában vagyunk-e annak, hogy a ma meghozott döntésünk hatással lesz a holnap vásárlásaira? Nem a fogyasztóknak kellene meghatározniuk a piacot? Miért ne próbálnánk megérteni – új felmérés vagy a fogyasztókkal folytatott, folyamatos és közvetlen párbeszéd révén –, mi az, amit valójában akarnak?

A lehető legjobban kell képviselnünk a fogyasztókat. Ezért vagyunk itt, és az eddigi ülések tapasztalata azt mutatja, hogy a fogyasztók jobban részt kívánnak venni a folyamatokban. Nem azt várják, hogy bonyolult legyen a vásárlási folyamat, a címkéken semmitmondó adatokkal, de a végletekig leegyszerűsített, félrevezető választási lehetőségeket sem várnak – amint amilyen a színkódrendszer –, amelyek azzal a veszéllyel járnak, hogy a tudatos választáshoz szükségtelen, az igényeiknek meg nem felelő, lényegtelen információkat nyújtanak. Nem gyámkodóan, hanem párbeszédre nyitottan kell a kérdéshez hozzáállnunk!

  Csanád Szegedi (NI) . – (HU) Tisztelt Elnök úr! Tisztelt képviselőtársaim! A Jobbik a fogyasztók megfelelő tájékoztatását nagyon fontosnak tartja és támogatjuk azt, hogy a kötelező származási hely feltüntetésre kerüljön, valamint azt is támogatjuk, hogy a szabályozások tekintetében felelősségre vonható legyen a gyártó mellett ugyanúgy a forgalmazó is. A sokszor nehezen értelmezhető számadatok mellett hangsúlyosnak tartjuk az egységes színkódos jelölés bevezetését is, amely megkülönbözteti az egészséges és az egészségtelen termékeket. De az egészséges élelmiszerek térnyeréséhez ez nem elég, ugyanis ki kell mondani azt, hogy a multinacionális cégek felelősek azért, hogy egész Európában elterjesztették az élelmiszernek nevezett rossz minőségű termékeket.

Ki kell mondani, hogy a Cora, Tesco, Auchan és a Metróhoz hasonló cégek felelősek azért, hogy Magyarországon az élelmiszernek nevezett szeméttel elárasztották a piacot. A fene se érti azt, hogy Magyarországon miért van szükség kínai fokhagymára, kínai őszibarackra, miért van szükség fagyasztott brazil csirkére vagy rákkeltő szlovák bébiételre. A Jobbik határozott véleménye az, hogy a multik helyett a kisgazdákat, az ökogazdaságokat kell támogatni. Ez lesz a megoldás az egészséges élelmiszerekhez.

  Pilar Ayuso (PPE) . – (ES) Tisztelt elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Ez a rendelet létfontosságú a fogyasztók és az agrár-élelmiszeripar számára, mert egyáltalán nem könnyű olyan kiegyensúlyozott címkézési rendszert kialakítani, amely minden lényeges adatot tartalmaz, ugyanakkor nem bonyolítja azt.

Kiváló jelentést tartunk a kezünkben, amelyhez csak gratulálni lehet az előadónak. Egyetértek vele a tápanyagadatokra vonatkozó fő kérdésekben és a tápanyagprofilok vitatott kérdésében, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a Bizottság nem tett eleget azon vállalásának, miszerint a 1924/2006/EK rendeletben megállapítottak szerint január 19-ig meghatározza ezeket a tápanyagprofilokat, valamint azok alkalmazási feltételeit.

Ami aggaszt engem, az annak a lehetősége, hogy ugyanakkor érvényben lesznek a nemzeti címkézési előírások is: ez ellentmond a jogszabályok célkitűzésének, ami a harmonizáció és a lehető legtöbb akadály elhárítása lenne egy valóban egységes piac működése érdekében.

Ami a származási ország feltüntetését illeti, a jelenlegi jogszabályok értelmében kötelező megadni ezt az információt, és ennek hiánya félrevezetheti a fogyasztót. Az önkéntes jelölésre vonatkozóan is létezik rendelkezés. Ha ennél tovább megyünk, az pénzügyi és adminisztrációs költségeket jelent a társaságok számára anélkül, hogy a fogyasztó számára bármilyen jelentős és egyértelmű haszonnal járna.

A különböző nyelvek használatára vonatkozóan el kell mondanom, hogy a Bizottság javaslata összhangban van a meglévő irányelvvel, ami nagyon jól működik és nem okozott semmilyen problémát. A vita újrakezdése veszélyes és szükségtelen lehet, és problémákat okozhatna az áruforgalom terén.

  Nessa Childers (S&D) . – Tisztelt elnök úr! Az ír felnőttek több mint 60%-a túlsúlyos vagy elhízott, és hasonlóak az adatok Európa egész területén. Ez a rendelet nemcsak abban fog segíteni, hogy megküzdjünk az elhízás válságával, hanem más olyan egészségügyi problémákkal is, mint a cukorbetegség, a szívroham és a szívbetegség. Az ipar által kidolgozott, jelenlegi INBÉ címkézési rendszer sajnos bonyolult, bizonyíthatóan félrevezető és általában félreértelmezett.

A színkódos élelmiszer-címkézés olyan egyszerű, általánosan érthető és átlátható rendszer, amelyet mind az egészségvédő, mind a fogyasztóvédő csoportok támogatnak, és amelyet számos egészségtudatos élelmiszergyártó már önkéntesen és sikeresen alkalmaz. Úgy vélem továbbá, hogy a szeszes italok gyártói hasonló címkén kellene, hogy jelezzék a termékeik kalória- és cukortartalmát. Ez idáig senki sem mondott egyetlen jó okot sem arra, miért kellene a szeszes italokat kivételként kezelni.

Mindannyian tudjuk, hogy az ipar igen nagy nyomást gyakorol erre a jogszabályra. Arra ösztönzöm a képviselőtársaimat, hogy álljanak ellent ennek a nyomásnak, és a holnapi szavazás során az egészség mellett foglaljanak állást és támogassák a színkódrendszert és a szeszes italok címkézését.

  Corinne Lepage (ALDE) . – (FR) Tisztelt elnök úr! Felszólalásom során a színkódolás kérdésére összpontosítok. Azt mondják, hogy „bonyolult”. Ez nem igaz, megkönnyíti a dolgokat. Azt mondják, hogy „tiltást” jelent. Nem tiltásról, hanem valójában a tájékoztatás egy formájáról van szó. Azt mondják, hogy „gyermeknek nézik a fogyasztókat”, de ebben az esetben az is el kellene, hogy hangozzon, elnök úr, miért van az, hogy fogyasztóvédelmi szervezetek ténylegesen követelik ezt a színkódolást.

Világosan kell fogalmaznunk, és fel kell hagynunk ezzel a képmutatással és színleléssel. Itt valójában két dolog közül kell választanunk: vagy a közegészség megóvását és a fogyasztó védelmét választjuk, vagy meghajlunk a lobbik követelései előtt, amely követelések egyébként nagyon rövid távúak, mert a címkézés nélkül csak nagyon rövid távon aktuálisak.

Ami engem illet, ami minket illet, egyértelmű kell, hogy legyen a választás. Teljesen világos, hogy támogatjuk a fogyasztók tájékoztatását, hiszen ezeket az információkat kívánják meg az európai társadalombiztosítási és egészségügyi hatóságok is, pontosan azért, mert azok jelentik az elhízás és számos betegség elleni küzdelem egyik eszközét.

Ne engedjünk tehát a nyomásnak! Tudjuk, miért vagyunk itt, és miért választottak meg minket. Azért vagyunk itt, hogy megvédjük polgártársainkat.

  Satu Hassi (Verts/ALE) . – (FI) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim! Ha azok vagyunk, amit eszünk, biztosan az ipar termékeivé válunk. Ez kapcsolódik annak tényéhez, hogy az emberek egyre inkább túlsúlyosak, és egyre általánosabbak annak velejárói, mint például a II. típusú cukorbetegség és a szív- és érrendszeri megbetegedések.

Az élelmiszerek csomagolása egyértelmű és megbízható tájékoztatást kell, hogy adjon annak tartalmáról. Az élelmiszerek általános egészségjavító tulajdonságainak legvilágosabb jelzése a színkódmodell lenne, amit még egy gyerek is egy szempillantás alatt megért. Ha az Unió szintjén nem is valósítjuk ezt meg, legalább nemzeti szinten kellene engedélyezni.

A transzzsírsavak kérdésének is figyelmet szeretnék szentelni. A Bizottság támogatta az ipari transzzsírsavak kötelező megnevezését, és remélem, hogy a Parlament teljes egészében követni fogja ezt. A Bizottság megbízást adott a transzzsírsavak egészségügyi hatásait vizsgáló tanulmányok összegzésére. Az összefoglalás szerint olyan sok bizonyítéka van a káros hatásaiknak, hogy a legnyilvánvalóbb választás az lenne, ha betiltanák az ipari transzzsírsavakat, amint azt Dániában teszik. Legalább fel kellene azokat tüntetni a csomagolás címkéjén, hogy tudjuk, mit veszünk, amikor például kekszet, csokoládét, burgonyaszirmot vagy jégkrémet vásárolunk.

  James Nicholson (ECR) . – Tisztelt elnök úr! Először is üdvözlöm a jelentést, és gratulálni szeretnék az előadónak. Sok időt töltött vele, és határozottan nagyon hozzáértő előadónak bizonyult.

Hadd tisztázzak egy dolgot! Teljesen egyetértek az eredetmegjelöléssel, de azt hiszem, hogy világosan kell tudnunk, mit értünk eredetmegjelölés alatt. Legelőször is biztosítanunk kell, hogy az emberek – a fogyasztók – tudják, honnan származnak a termékek. A fogyasztóknak azt is nagyon világosan tudniuk kell, hogyan készült az adott élelmiszer és hogyan érkezett oda, ahol van. Ebben egyetértek az előadóval, és attól tartok, hogy túl hamar túl messzire akarunk menni.

Ez egy folyamat, egy első olvasat. Őszintén kezeljük a dolgot, mivel időről időre vissza fogunk rá térni. Bizonyos óvatossággal, de helyesen járjunk el! Nem akarom, hogy annyira túlszabályozzuk a dolgokat, hogy a végén azt se tudjuk itt Európában, hogy mi magunk honnan származunk. Nagy annak a veszélye, hogy a túlszabályozással kiütjük magunkat a piacról. Ezt ellenőrzésünk alatt kell tartani, helyesen kell cselekednünk, és ezt teljes mértékben támogatom. Azt hiszem, hogy arra kellene felhasználnunk az első és a következő olvasat közötti időt, hogy hatásvizsgálat révén áttekintsük ennek költségeit és hatásait, mert hosszú távon erre lesz szükségünk.

  Diane Dodds (NI) . – Tisztelt elnök úr! Nem hiszem, hogy a tisztelt Házban bárki vitatná annak tényét, hogy a fogyasztóknak biztonságos, nyomon követhető és tápláló élelmiszerre van szükségük – és ilyen élelmiszert is akarnak –, és vitathatatlan az élelmiszerek pontos és megbízható címkézése iránti igény. Óvatosan kell azonban eljárnunk, nehogy túl sok információval terheljünk bármilyen címkézési rendszert. A túl sok érthetetlen adat oda vezet, hogy a fogyasztók figyelmen kívül hagyják az alapvető információkat, és olyan adatoknak szentelnek figyelmet, amelyeknek nincsen igazi értékük. Ennélfogva alapvetően az egyszerűség és az értékes információk kell, hogy meghatározzák a címkézési rendszert.

Kollégáimhoz hasonlóan én is támogatom a származási ország megjelölését. Határozott meggyőződésem, hogy tudnunk kell, honnan származnak az élelmiszereink. Az állattenyésztési és halászati ágazatok és a tisztelt Házban képviselt közösségek nagyon szigorú szabályok szerint állítják elő az élelmiszereket, ugyanakkor például az általunk fogyasztott halak 60%-át importáljuk az EU-ba, és azokat az esetek többségében nem ugyanolyan szigorú környezetvédelmi és szabályozási rendszer szerint tenyésztik. Biztosítanunk kell, hogy a rendszereink kiegyensúlyozott feltételeket teremtsenek közösségeink és iparágaink számára.

Észak-Írországban rendkívül fontos az agrár-élelmiszeripar, és ismételten fel kívánom hívni a figyelmünket arra, hogy ne büntessük az ágazatot szükségtelen adminisztratív terhekkel és megkötésekkel.

  Françoise Grossetête (PPE) . – (FR) Tisztelt elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Két dolgot szeretnék kiemelni. Az egyik a tápanyagprofilokra vonatkozik. Ellenzem annak megszüntetését, mivel emlékeztetni kívánom Önöket arra, hogy annak egyetlen célja az volt, hogy meghatározza, hogy az adott élelmiszeren feltüntethető-e egészségre vonatkozó állítás. A tényleges cél annak elkerülése, hogy a fogyasztókat a gyakran nagyon magas zsír-, só- és cukortartalmú élelmiszereken feltüntetett egészségre vonatkozó állítások félrevezessék. Ezért azt kérem Önöktől, hogy vessük el a tápanyagprofilok megszüntetésére vonatkozó módosítást, amit – ha szabad hozzátennem – 2006-ban elfogadtunk.

Fel kívánom hívni figyelmüket a 205. módosításban rejlő kockázatra is, amely módosítás sakterolt állatok húsának címkézését irányozza elő. Ennek az a veszélye, hogy megbélyegezne bizonyos vallásos csoportokat, mivel az ilyen címkézés megalapozatlan bizalmatlanságot keltene egyes fogyasztók körében. Hadd emlékeztessem Önöket, hogy bizonyos, emberi fogyasztásra teljességgel alkalmas húsokat a piacon árulnak, mivel azokat vallási okoknál fogva nem fogyaszthatják a hívők. Mi több, ezek a húsok az egészségügyi kritériumoknak maradéktalanul megfelelő, hivatalos vágóhidakról származnak.

A gazdasági következmények tehát elég jelentősek lennének, egyes rituális vágóhidak működése veszélybe kerülne, és az a helyi mezőgazdasági kistermelők megélhetését veszélyeztetné. Azt hiszem, hogy józan ésszel kell átgondolnunk a címkézést, hogy a fogyasztók a megfelelő tájékoztatást kapják. Ennél fontosabb azonban, hogy a színkódolás véleményem szerint szintén megbélyegző hatást fog a termékekre gyakorolni. Nem hiszem, hogy ez lenne most a helyes megoldás.

  Andres Perello Rodriguez (S&D) . – (ES) Tisztelt elnök úr! A Parlamentben áttekintett, ezernyi bizottsági módosítás mutatja a legjobban a jó szándékunkat. Azt hiszem azonban, hogy az élelmiszerek címkézése esetében a jó szándékon kívül gyakorlatiasnak is kell lennünk, ha nem akarunk a szándékunkkal ellenkező hatást elérni, vagyis, ha a fogyasztókat összezavarás helyett tájékoztatni akarjuk.

Figyelmeztetésről van szó, nem magyarázatról. Arról van szó, hogy tájékoztassuk őket arról, mit és milyen mennyiségben ehetnek. Szükséges-e a zsírra, a cukorra és a transzzsírokra vonatkozó címkézés? Persze, hogy szükséges. Szükséges-e a koleszterinszintre ható anyagok – valamennyi olyan anyag, amely a már említett elhízásra és az emberek egészségére hatást gyakorol – feltüntetése? Szükséges. Ha azonban más típusú adatokat is feltüntetünk – amelyek sok információt adhatnak –, az bizonyos élelmiszerek esetében végül zavaró lehet: pl. a származási hely vagy a hús esetében az állat születési helye, szállítási útvonala, tenyésztésének és levágásának helye.

Mi döntünk afelől, hogy gyakorlatiasan álljunk a kérdéshez és biztosítsuk, hogy olyan legyen ez a rendelet, ami összehangolja és tájékoztatja a fogyasztókat. Ellenkező esetben még nagyobb kuszaságot fog okozni, és olyan problémákat fog felvetni, amelyek az egészség javítása helyett a zűrzavart fogják fokozni.

Ezért javaslom, hogy bizonyos élelmiszerek esetében a színkódrendszer helyett az ajánlott napi mennyiség mellett döntsünk, mert ily módon nagyon világos, hogy ha egy adott termékből a megadott mennyiség kétszeresét esszük meg, meghízunk, következésképpen csak a megadott mennyiséget együk. Vannak, akik más kódok helyett a maximális napi bevitelt javasolják, hogy ne zavarják össze még inkább a fogyasztókat.

  Chris Davies (ALDE) . – Tisztelt elnök úr! Mi lehetne egyszerűbb annál, mint hogy szabályokat állapítunk meg a fogyasztók tájékoztatásáról? A különféle országok eltérő értelmezései és eltérő gyakorlatai, valamint a konkurens üzleti érdekek azonban igen bonyolulttá tették az egészet.

Én személyesen a színkódrendszerre, a származási ország megnevezésére és a szeszes italokra vonatkozó bővebb tájékoztatásra fogok szavazni, de a múlt tapasztalata azt mutatja, hogy továbbra is nagy a zűrzavar lehetősége. A biztos úr nyitóbeszédében megemlítette az élelmiszerek egészségre vonatkozó állításairól szóló jogszabályokat. Egy, a Parlamentben feltett kérdésre éppen most válaszolt, és azt mondja, hogy a társaságok 44 000 egészségre vonatkozó állításról szóló kérelmet nyújtottak be. Az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóságot elárasztják a beadványok, és a Bizottság mindezidáig egyetlen véleményt sem formált a kérelmekre válaszként.

Maga a Bizottság is megsérti az európai jogot, tehát teljes az összevisszaság. A biztos úr talán záró megjegyzéseiben megemlíti, hogyan evickélünk ebből ki.

  Emma McClarkin (ECR) . – Tisztelt elnök úr! Az az alapelv áll a jelentés homlokterében, miszerint a fogyasztóknak bővebb és jobb tájékoztatást kell adni a tápanyagokról, és ez dicséretes célkitűzés. A jelentés parlamenti megvitatása során azonban felvilágosító vitákat folytatunk a rágógumi csomagolásán levő betűméretről, arról, hogy a csirkehús valóban hús-e, vagy hogy a Twix szelet egy vagy két adagnak minősül-e. Megfeledkeztünk arról, hogy a fogyasztó szempontjából mi az igazán fontos és lényeges.

A színkódrendszer túlzottan leegyszerűsíti a tápanyagprofilokat, aminek következtében a legalapvetőbb információk is bizonytalanná és elvonttá válnak. Ez közvetlen hatást gyakorol a fogyasztók választási lehetőségeire, és aránytalanul negatív hatást gyakorol az alapvető élelmiszerekre. Éppen úgy, ahogy bizonyos képviselők elhamarkodottan ítélkeznek, a színkódrendszer is túlságosan ítélkező módon értékeli az élelmiszereket és az élelmiszerek komplex tápanyag-összetételét – az élelmiszer étrendben betöltött helyét nem egyszerűsíthetjük le egy színre.

A fogyasztók tudni akarják, honnan származik az élelmük, és annak tartalmára – különösen allergén összetevőire – vonatkozóan lényegi tájékoztatást akarnak, hogy lehetőségük legyen a legmegfelelőbb élelmiszert választani. Azt hiszem, hogy ehhez elég intelligensek. Nem akarják, hogy bárki is megszabja nekik, milyen ételt ehetnek és milyet nem.

  Bogusław Sonik (PPE) . – (PL) A közös belső piac szempontjából igen jelentős kérdés a címkézés alapelveinek harmonizálása és az élelmiszer-ipari termékek kölcsönös elismerése. Jelenleg az élelmiszerekre vonatkozó, kiegészítő nemzeti jogszabályok és meglévő EU-jogszabályok – amelyeket a különböző tagállamokban eltérően értelmeznek – nehézséget okoznak a kereskedelemben és az áruforgalomban, valamint problémákat okoznak a verseny területén.

Nyugtalanítólag hatnak rám a bizonyos kategóriákba tartozó termékek származási helyére vonatkozó tájékoztatási kötelezettségről szóló rendelkezések. Véleményem szerint ez a tagállamok protekcionista hozzáállásának megnyilvánulása, és nem egyeztethető össze a közös piac elképzelésével, ami megszünteti az áruk mozgását korlátozó alapvető akadályokat és nehézségeket. A fogyasztók érdekeit szem előtt tartva úgy vélem tehát, hogy a termékek származási országára vonatkozó tájékoztatást önkéntes alapon kellene megadni, olyan esetekben, amikor e tájékoztatás hiánya a termék valódi forrására vonatkozóan félrevezethetné a fogyasztót. Véleményem szerint kiegyensúlyozott megközelítés szükséges, mind a fogyasztók javát, mind az élelmiszergyártók érdekeit figyelembe véve.

A Bizottság rendeletéről és Sommer asszony jelentéséről szóló vita során számos alkalommal felmerült az EU lakosai kiegyensúlyozott étrendjének és étkezési szokásainak kérdése. Véleményem szerint az élelmiszer-címkézés csak egy a fogyasztók egészséges étkezésről szóló tájékoztatásának számos aspektusa közül. Kampányok és oktatási intézkedések révén például bővítheti a társadalom egészséges életmódra vonatkozó tudását, ugyanakkor nem helyettesítheti ezt a tudást. Következésképpen ellenzem az élelmiszerek színkódolásának bevezetését, ez tartós hatást gyakorolhat az étkezési szokásokra.

Végül társadalmunkban nem vezethetünk be olyan jogszabályokat, amelyek alapján a polgárok nem felelősek saját magatartásukért és a választásaikért.

  Karin Kadenbach (S&D) . – (DE) Tisztelt elnök úr, biztos úr! Az lenne a politika feladata és az Európai Parlament feladata, hogy tovább javítsa az európaiak életminőségét. Ebbe beletartozik az egészséges környezet, és beletartoznak a tápláló ételek is. Ha egészséges táplálkozást várnak el tőlem, akkor fogyasztóként szükségem van ezekre az információkra.

Sürgősen szükségünk van a származási ország megvalósítható, kötelező megjelölésére, hogy a fogyasztók tudatosan dönthessenek arról, hogy milyen régióból milyen élelmiszert vásároljanak. Másrészről azonban továbbra is szükségünk van a tápanyagprofilokra, mert csak ennek révén biztosítható a fogyasztók félrevezetésének elkerülése annak tekintetében, hogy egy adott élelmiszer egészséges-e, és hogy annak összetevői valóban védik-e az egészséget és megfelelnek-e a helyes étrendnek.

Ezen kívül azonban a táplálkozás területén határozottan szükség van a felvilágosításra és az oktatásra. Ebbe beletartozik az egészséges környezetből származó, tápláló élelmiszer, valamint a szükséges mennyiségű testmozgás is.

  Jacek Olgierd Kurski (ECR) . – (PL) Tisztelt elnök úr! Nem mindennapos dolog, hogy olyan jogszabályokról vitázunk, amelyek választóink körében ilyen nagy érdeklődésre tartanak számot. Jól ismert tény, hogy az élelmiszereken lévő, érthető címke hatással van a fogyasztói döntésekre, és ezen kívül a termelőket az egészséges élelmiszerek népszerűsítésére ösztönzi.

A jogalkotási folyamat és a vitánk során felmerült az élelmiszerek eredetére vonatkozó tájékoztatás kérdése. A címkéken fel kell tüntetni az élelmiszereket előállító országot, és ez a feldolgozott élelmiszerekre is vonatkozik. Ez utóbbi esetben bizonyára nehezebb lesz a dolog, de a feldolgozott élelmiszer alapvető összetevőjének eredetéről szóló tájékoztatás tűnik a jó megoldásnak.

Ugyanilyen fontos a szeszes italok tartalmára vonatkozó tájékoztatás. Osztom azt a véleményt, miszerint a szeszes italok összetevőire és tápértékére vonatkozó adatokat a csomagoláson kellene feltüntetni. A fogyasztónak tudnia kellene, hogy az általa vásárolt vodka gabonából, burgonyából vagy esetleg banánból készült-e. Az ülésteremben senki sem kérdőjelezi meg, hogy szükség van a változtatásra és átfogóbb jogszabályok bevezetésére. Remélem, hogy abban is mindannyian egyetértünk, hogy ez egy, az európai fogyasztói elvárások irányába tett lépés kellene, hogy legyen, habár az élelmiszer-ipari ágazatban működő kis- és középvállalkozások lehetőségeit is figyelembe kell vennünk.

  Paolo Bartolozzi (PPE) . – (IT) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim! Amint tudjuk, azt kérik az Európai Parlamenttől, hogy alkosson határozott véleményt a fogyasztók élelmiszerekre vonatkozó tájékoztatásáról.

Azzal kezdeném, hogy kétségtelenül nehéz, hosszas és vitatott jogalkotási folyamatról van szó, amit nem lehetett volna lerövidíteni. A cél tulajdonképpen az, hogy az európai élelmiszer-jogszabályokat olyan rendelkezések révén harmonizáljuk, amelyek a fogyasztók számára átláthatóvá teszik az információkat, ezáltal elejét veszik olyan helyzet kialakulásának, amelyben zavaros vagy olyan választásokra kényszerülnének, amelyek egészségükre nézve akár károsak is lehetnek.

Sommer asszony jelentése – akit köszönet illet a számos követelmény összegyűjtésére tett erőfeszítéseiért – tehát megpróbált megoldást adni a tagállamokban hatályban lévő, a fogyasztók tájékoztatását szolgáló rendszerek vitatott kérdéseire és eltéréseire. Nem véletlen, hogy a nemzeti szabályozások még mindig különbözőek a tekintetben, hogy hogyan írják le az eladásra szánt élelmiszerek jellegét, ily módon országonként eltérő rendszert létrehozva, és a potenciális fogyasztók kárára tápot adva a tisztességtelen versenynek. Az Európai Bizottság javaslata alapján tehát kísérletet teszünk a jelenlegi jogszabályok átalakítására, amibe bevonjuk mind az élelmiszeripart, mind a fogyasztókat. A jelentés ugyanakkor arra kötelezi az európai élelmiszeripart, hogy tegyék valamelyest világosabbá a kötelező címkézést, valamint az élelmiszerek tápértékének feltüntetését és megjelenítését.

Az Európai Unió egy globalizált piacon nem kerülheti el, hogy többek között az élelmiszer-kereskedelem védelme érdekében ne igazítsa ki és ne reformálja meg az élelmiszerekről szóló jogszabályokat, valamint hogy megvédje az élelmiszer-kereskedelmet az egyre kegyetlenebb és egyre ellenőrizetlenebb nemzetközi versenytől. Nem jelent semmi újat az a tény, hogy egyre többet hallunk a hamis megnevezéssel ellátott élelmiszerek jelentette veszélyekről és olyan állításokról, amelyek gyakran nem tesznek eleget a táplálkozási követelményeknek, de amelyeket mégis az emberi egészségre jótékony hatású termékekként sütnek el.

  José Manuel Fernandes (PPE) . – (PT) Tisztelt elnök úr! Az élelmiszer-biztonság garantálása érdekében létfontosságú az élelmiszerek címkézése. A fogyasztóknak szánt világos tájékoztatás, ugyanakkor az adminisztráció csökkentése, a szabályozás egyszerűsítése, fokozott jogbiztonság és az élelmiszeripar nagyobb versenyképessége mellett emelek szót, és a kisebb vállalkozásokról sem szabad megfeledkeznünk.

A mezőgazdasági termelők általi közvetlen értékesítésre nem alkalmazhatók e rendelet szabályai, és azok a helyi és a kézműves termékekre sem alkalmazhatók. Az ilyen termékek biztosítják sokszínűségünket és őrzik mély gyökereinket. A fogyasztókat anélkül kell tájékoztatni, hogy nyomást gyakorolnánk választásaikra, vagy hogy megbélyegeznénk regionális termékeinket.

A Bizottság javaslata túlzottan atyáskodó, mert egy bizonyos irányba próbálja terelni a fogyasztókat ahelyett, hogy információval látná el őket. Egyesek el akarják dönteni, mi legyen a tányérunkon, mások meg akarják mondani, mit ehetünk és mit nem. Biztosíthatom Önöket, hogy a portugálok – és különösen a Minho tartománybeliek – tányérján mindig is ott lesz a pica no chão vagy az arroz de cabidela, soha nem fognak lemondani az olyan ételekről, mint a caldo verde vagy a cozido à portugesa, ami után finom helyi desszert következik és egy csésze vinho verde tinto.

Örömmel fogadom tehát a módosításokat, a kiigazításokat és az előadó egész munkáját. Egyetértek álláspontjával és jelentésével, és amellett állok, hogy a fogyasztóknak tudatosaknak és jól tájékozottaknak kell lenniük, de kizárólag saját felelősségükre kell dönteniük afelől, hogy mit esznek.

  Mairead McGuinness (PPE) . – Tisztelt elnök úr! A fogyasztók élelmiszerekre vonatkozó tájékoztatásáról van szó. A tisztelt Ház képviselőiként sok mindenről értesülünk, és nem is annyira az információ az, ami döntő, hanem az, hogy mit kezdünk vele.

A jelentés két gondolatához szeretnék hozzászólni. Az egyik a származási ország. A marhahús esetében létezik származási ország megnevezése. Az Unió talán nem szavazta volna meg, de egy válságos helyzet annak bevezetésére késztetett minket. Úgy tűnik, hogy nagyon hatékonyan és nagyon jól működik. Támogatom azt az elképzelést, miszerint a fogyasztóknak szükségük van a származási országra vonatkozó információkra – különösen a húskészítmények esetében –, hogy tudják, honnan származik az élelmük.

Hadd térjek át a második gondolatomra: ez olyan kérdés, aminek sárga jelzést adnék. Olvastam – és nagyon köszönöm azoknak, akik tájékoztattak – a színkódrendszerről és az INBÉ-adatokról, és rendkívüli óvatossággal próbáltam az információkat elemezni. Hadd fűzzek ezekhez néhány gondolatot! A cigarettás dobozokon felhívjuk a figyelmet a dohányzás egészségkárosító hatására. Én nem dohányzom, a figyelmeztetést nagyszerűnek tartom, és továbbra sem fogok dohányozni. A dohányosok a címkéken feltüntetett, vészjósló figyelmeztetések ellenére is tovább dohányoznak. Hadd hangsúlyozzam, hogy a címkék nem fogyasztanak le senkit. A címkék nem csökkentik az elhízottságot. A problémát sokkal alaposabban kellene megvitatni. Be kellene tiltanunk a gépkocsikat és a lifteket, hogy fokozzuk a testmozgást, de alig valószínű, hogy ezt az utat választanánk.

Örülök, hogy első olvasatról van szó. Azt hiszem, hogy a problémák túl összetettek ahhoz, hogy ebben a szakaszban képesek legyünk azokat megoldani. Alaposabb vita és megbeszélés szükséges, és olyasvalamivel kellene előállnunk, ami a jelentés címében foglaltak, azaz a fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásának érdekeit szolgálja.

  Herbert Dorfmann (PPE) . – (DE) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim! Köszönetet szeretnék mondani az előadónak. A hatékony élelmiszer-címkézés valóban nagyon fontos dolog. A fogyasztóknak tudniuk kell, mit esznek, és azt a szupermarketben, a vásárlással eltöltött rövid időn belül kell megtudniuk. A tájékoztatást azonban olyan módon kell biztosítani, hogy annak megértéséhez ne kelljen táplálkozás-tudományi végzettség. Az informálandó célcsoport igencsak eltér ettől, végtére is nem azokról van szó, akik kitűnő ismeretekkel rendelkeznek arról, hogy mennyire egészségesek a különféle élelmiszerek.

Egy területet különösen fontosnak tartok: ez a hagyományosan előállított termékek területe, különös tekintettel a mezőgazdasági termelő által közvetlenül feldolgozott és forgalomba hozott termékekre. Az ilyen termékek tartalma gyakran nem szabványosított – a lekvárokra és a gyümölcslevekre gondolok például –, és egyszerűen lehetetlen olyan adatokat feltüntetni, mint a pontos cukortartalom vagy pontos kalóriaérték.

Az utóbbi évek során sokat tettünk azért, hogy csökkenjen a termékek mezőgazdasági termelőtől a fogyasztóig megtett útja, és ma az olyan tényezők, mint a gazdaságok életkörülményei, a mezőgazdasági termelők piacai stb. szintén nagyon fontos szerepet játszanak a mezőgazdasági termelők és a mezőgazdaság megítélésében. A vidékfejlesztési programunk keretében európai pénzt is költöttünk ezeknek a dolgoknak az előmozdítására. Mi több, az ilyen fajta értékesítés esetében gyakran közvetlen kapcsolat alakul ki a mezőgazdasági termelő és a vevő között, és ez gyakran fontosabb a címkéken feltüntetett adatoknál. Következésképpen arra ösztönzöm Önöket, hölgyeim és uraim, hogy támogassák azokat a módosításokat, amelyek ésszerű megoldást kívánnak találni erre a fajta értékesítésre.

  Richard Seeber (PPE) . – (DE) Tisztelt elnök úr, biztos úr! Kétségtelen, hogy léteznek egészségügyi problémák az Európai Unióban, és az is kétségtelen, hogy a fogyasztók érdekei a legfontosabbak, vagy hogy az élelmiszer a többi árucikktől eltérően olyan dolog, amit elfogyasztunk és a testünkbe kerül. Nyilvánvaló tehát, hogy rendkívül körültekintően kell eljárnunk, amikor az élelmiszerekről és azok címkézéséről beszélünk, és hogy az elővigyázatosság szerződésben gyökerező alapelve vonatkozik erre az esetre is.

Naivitás azonban azt gondolni, hogy ezeket a problémákat az élelmiszer-címkézéssel meg tudjuk oldani. Vessünk csak egy pillantást az USA-ra: sok túlsúlyos ember él az USA-ban, pedig az amerikaiak élelmiszer-címkézési rendszere a legszigorúbb. Ebből következően különös figyelmet kell szentelnünk annak, hogyan birkózunk meg ezzel a problémával itt, Európában.

Ezért először is azt gondolom, hogy a színkódrendszer – annak javasolt formájában – nem éri el céljainkat, mivel az sokkal nagyobb zűrzavarral jár, mint amennyi tájékoztatást biztosít. Másodsorban az a véleményem, hogy nagyon valószínű, hogy az INBÉ-rendszer – annak javasolt formájában – biztosítja mindazt az információt, amit a tudásra szomjazó fogyasztók a helyes választáshoz hasznosnak fognak találni.

Harmadsorban úgy vélem, hogy fontos a származási ország jelölése, különösen az élelmiszerek esetében. A legtöbb fogyasztó tudni akarja, honnan származik az élelmiszere, és hol állították azt elő. Negyedsorban úgy vélem, hogy az egészségügyi adatok nem nélkülözhetik a tudományos alapokat, ha azokkal a fogyasztók döntéseit kívánjuk befolyásolni.

Egy utolsó kérésem van a biztos úrhoz: az EFSA finanszírozására vonatkozóan még mindig a Bizottság javaslatára várunk. Ez az egyetlen olyan hatóság, amely nem számít fel díjat tevékenységeiért. Kérem, mondjon valamit arról, mikorra várható ez a javaslat!

  Anja Weisgerber (PPE) . – (DE) Tisztelt elnök úr! A mai jó hír az, hogy az új jogszabályok a tápérték egységes, kötelező jelölését fogják előírni, amely 100 grammra vonatkozik, ezáltal javítva az összehasonlíthatóságot. A tápérték jelölése olyan tájékoztatást nyújt a fogyasztóknak, amely lehetővé teszi, hogy tudatos vásárlási döntést hozzanak.

Olyan modellre gondolok, miszerint a felelősségteljes fogyasztó tudja, hogy mit vásárol. A fogyasztókat szándékosan félrevezetik azok a termékutánzatok, amelyeken nincsen egyértelműen feltüntetve, mik is valójában. A sajtanalógok, a préselt sonkatermékek, a vaníliát egyáltalán nem tartalmazó vaníliás joghurt csak néhány példa. Minden ilyen élelmiszer-utánzaton fel kell tüntetni, hogy az mi is valójában. Örülök annak, hogy holnap egyértelműen jelezni fogjuk a Tanácsnak, hogy mi itt valamennyien egyetértünk, és hogy megfelelőbb címkézésre van szükség.

Véleményem szerint a tájékoztatás a feladat, hagynunk kell, hogy a fogyasztók saját maguk döntsenek. Ezért ellenzem a színkódrendszert. Nincsen egészségtelen élelmiszer, csak egészségtelen, kiegyensúlyozatlan táplálkozás. A színkódok félrevezetők. Az INBÉ-modell szerinti élelmiszer-címkézést támogatom, és örömömre szolgál, hogy holnap valószínűleg az ebbe az irányba való elmozdulásra fogunk szavazni.

  Csaba Sándor Tabajdi (S&D) . – (HU) A fogyasztóknak tudniuk kell, hogy mit esznek, és ebből a célból magyar részről egyértelműen támogatjuk a színkódos kombinált jelölésű hibrid rendszert. A Magyar Fogyasztóvédelmi Egyesület egyértelműen támogatja. Ez a kombinált színkódos rendszer egy nagyon jó, könnyen érthető, ellentmondásokat elkerülő rendszer. Ez lehetővé teszi a hiteles informálást, és hogy egészségesebb termékeket válasszon. A tradicionális termékek fogyasztásával kapcsolatos aggodalmak kiküszöbölésére ezt a jelölési rendszert csak bizonyos termékkategóriák esetében javasoljuk. Ez teljesen egyértelmű. Szintén támogatjuk a származási ország minél szélesebb körben történő feltüntetését. Ezt a szabályozást meg kell erősítenünk, amely a zöldség- és gyümölcsfélék, a húsok, halak és mások esetében az egyetlen összetevő származási helyét feltünteti.

  Giovanni La Via (PPE) . – (IT) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim! Míg a Parlament számára elsőrendű fontosságú, hogy a fogyasztók biztonságos és ellenőrzött, nyomon követhető forrásból származó élelmiszerhez juthassanak hozzá, ugyanilyen fontos az is, hogy a megfelelő címkézési rendszerek révén elősegítse az élelmiszerekre vonatkozó információkhoz való egyszerű hozzáférést. A világos, érthető élelmiszer-címkézés az ebbe az irányba tett lépés, és az ellenőrzött forrásból származó, egészségesebb termékek vásárlására való ösztönzés valóban hatást gyakorolhat a fogyasztók választásaira.

Erre vonatkozóan arra szeretném kérni a tisztelt Házat, hogy körültekintően vizsgálja meg a 40 képviselő által előterjesztett és aláírt 351. módosítást, ami azt kéri, hogy a fogyasztók ne csak az asztalukra érkező, egyes feldolgozatlan mezőgazdasági termékekhez felhasznált alapanyagok származási helyéről kapjanak információt, hanem az egyetlen összetevőből álló feldolgozott termékekhez felhasznált alapanyagokról is, más szóval olyan termékekre vonatkozóan, amelyek a mezőgazdasági terméken kívül más összetevőt is tartalmaznak.

  Frédérique Ries (ALDE) . – (FR) Tisztelt elnök úr! Két dolgot szeretnék a rendelethez hozzáfűzni. Elengedhetetlen, hogy holnap megerősítsük az élelmiszerek kötelező eredetmegjelölésére vonatkozó szavazatunkat. Az eredetmegjelölés már számos termék esetében létezik: nemcsak a halak, a zöldség- és gyümölcsfélék esetében, hanem a feldolgozatlan marhahús esetében is, és ez a fajta címkézés a kergemarhakór okozta válság óta létezik.

Azt is biztosítanunk kell, hogy ez az európai rendelet megóvja a nagyon nagy számú innovatív és munkahelyteremtő kkv-k beruházásait. Következésképpen meg kell szabadulnunk mindazon intézkedéstől, amely azon kívül, hogy alkalmatlan például a 14. cikkben említett tápanyagprofilok jelölésére, egyértelműen és bizonyítottan a vállalkozók idejét és pénzét pazarolja.

Végül rövid kérdést szeretnék Dalli biztos úrhoz intézni. Szeretném hallani, mi a Bizottság véleménye a 205. módosításról, amellyel Grossetête asszony foglalkozott részletesen, és amely a sakterolt állatok esetében újabb címke bevezetését irányozza elő. Amint az már korábban elhangzott, ez minden cél nélkül megbélyegezné ezeket a termékeket, és rendkívül hátrányos lenne az ágazat számára. Érdekelne, mi a Bizottság álláspontja ebben a rendkívül fontos kérdésben.

  Anna Rosbach (EFD) . – (DA) Tisztelt elnök úr! Én európai fogyasztó vagyok és tudni akarom, mit teszek a számba. A saját országomban természetesen elolvashatom, hogy honnan származik a salátám, a húsom és a sajtom. Nekünk, fogyasztóknak jogunk van ahhoz, hogy érthető áttekintést kapjunk a vásárolt élelmiszer összetételéről, és ehhez ne legyen szükség vegyész vagy klinikai dietetikusi végzettségre. Üdvözöljük, hogy a csomagolás előoldalán kelljen feltüntetni a 100 grammra és 100 ml-re vonatkozó adatokat, mivel a statisztikai adatok azt mutatják, hogy a fogyasztók ezt az információt keresik. Nem szabad a fogyasztókat összezavarnunk túl sokféle címkézési rendszerrel, ugyanakkor nem tehetjük tönkre az élelmiszer-termelő területek regionális sokszínűségét azzal, hogy részletes címkézési rendszert írunk elő a nem előrecsomagolt élelmiszerekre. Akadályokat sem gördíthetünk az élelmiszeripart alkotó, számos kis- és középvállalkozás elé. Ez Európa egészére kiterjedően munkahelyek ezreibe kerülne, és nem engedhetjük meg magunknak, hogy ez megtörténjen.

  Anna Maria Corazza Bildt (PPE) . – (SV) Tisztelt elnök úr! Az az elképzelésem, hogy a fogyasztói erőt az élelmiszerekre vonatkozó, világos, egyszerű és érthető tájékoztatás révén kellene bővíteni anélkül, hogy a folyamat bürokratikusabbá tételével nagyobb terhet rónánk a kistermelőkre. Ezért ellenzem a félrevezető címkézés és a hamisítás minden formáját. Ellenzem a színkódrendszert, mert az megrémíti az embereket, és nem veszi figyelembe azt, hogy mindenkinek különbözőek az egészségügyi igényei és az életmódja. Ugyanezen okokból ellenzem a napi tápanyagbevitel kötelező feltüntetését.

Támogatom a húsok származási országának megnevezését. A Bizottságnak olyan gyakorlati javaslatokat kell előterjesztenie, amelyek értékelhetők, és amelyekre vonatkozóan állást tudunk foglalni.

Két, egymásnak ellentmondó alternatívánk van: vagy a politikusok fentről prédikálva meghatározzák, mit együnk, vagy nagyobb választási szabadságot és a szélesebb körű tájékoztatáshoz való jogot kapunk. Támogatom a rugalmas és kutatásokon alapuló tápanyagprofilok címkézési rendszerét. Az élelmiszeriparnak felelősséget kell vállalnia, rendet kell teremtenie és azon kell dolgoznia, hogy kiküszöbölje a gyengébb minőségű élelmiszereket eredményező tényezőket. Az élelmiszer egészségügyi kérdés, és fontos, hogy ezt megértsük. Az élelmiszerek minőségének javítása érdekében együtt kell dolgoznunk.

  Kriton Arsenis (S&D) . – (EL) Tisztelt elnök úr! Én is támogatom a színkódolást, de rá szeretnék világítani egy másik kérdésre. Óránként háromszáz futballpálya nagyságú trópusi esőerdőt irtanak ki, hogy annak helyén pálmaültetvényeket hozzanak létre. Így jutunk hozzá a pálmaolajhoz, amit az üzleteink polcain megtalálható élelmiszerek előállításához használnak a gyártók. Ezt az információt azonban eltitkolják polgártársaink elől.

Arra kérem a tisztelt Házat, hogy szavazzon a 263. módosítás mellett, ami kijelenti, hogy legyen kötelező a pálmaolaj feltüntetése azokon az élelmiszereken, amelyeket polgártársaink a szupermarketek polcain találnak, hogy polgártársaink tudtukon és akaratukon kívül ne finanszírozzák a világméretű erdőirtást, a biodiverzitás csökkenését és az éghajlatváltozást.

Amikor holnap szavazásra kerül sor az ülésteremben, arról kell döntenünk, hogy a polgárok környezeti felelősséget vállalhatnak-e az általuk választott élelmiszerekre vonatkozóan, vagy hogy tudtukon kívül finanszírozzák-e a társaságokat, tönkretegyék a környezet és közös jövőnket.

  Franz Obermayr (NI) . – (DE) Tisztelt elnök úr! Az iskoláskorú európai gyermekek közül hárommillió túlsúlyos, és számuk évente újabb 85 000-rel nő. A túlsúly természetesen egy sor krónikus betegséget okoz, ezért olyan fontos, hogy milyen táplálékot veszünk magunkhoz. Vagyis azok vagyunk, amit megeszünk. A fogyasztók érdekeit szolgálja, ha az élelmiszereken világos és érthető címkék mutatják az egyes összetevőket. Következésképpen üdvözlöm azt az elképzelést, miszerint valamennyi fogyasztónak adjunk rövid tájékoztatást a termékek zsír-, cukor- és sótartalmáról. Ami azonban egyáltalán nem tartozik e rendelet körébe, az a termékek összetevőinek eredetéért való felelősség. Ezért tehát fontos, hogy valaki vállalja a késztermékekben felhasznált összetevők származási helyéért való felelősséget. Ezzel kapcsolatban – a piacnak ebben az érzékeny szegmensében – az is nagyon fontos, hogy legyenek szankciók: szankcionáljuk azokat, akik szándékosan becsapják a fogyasztókat és a termékre és azok összetevőire vonatkozóan hamis állításokat tesznek.

  Christa Klaß (PPE) . – (DE) Tisztelt elnök úr! Ma az információról beszélünk, és az információ egyetlen gombnyomásra világszerte terjeszthető. Nincsen információhiány, sőt ami hiányzik, az a világos, tömör és megfelelő információ.

Egy valami biztos: az élelmiszercímke nem szolgálhat az egészséges táplálkozás kézikönyvéül. A táplálkozásra vonatkozó ismereteket a családon belül, az iskolákban és a közösségeken belül kell közvetíteni. Mindenkinek szüksége van alapvető ismeretekre, ha azt várjuk tőlük, hogy képesek legyenek az élelmiszerek címkéin található információkat felhasználva összeállítani saját egészséges étrendjüket. Az INBÉ-adatok, a tápanyagprofilok és az egészségre vonatkozó állítások nem szükségképpen találhatók meg a címkéken. A színkód – ami egy időben lehet piros és zöld, mivel a magas cukortartalom és az alacsony zsírtartalom nem zárja ki egymást – nem ad segítséget a fogyasztóknak.

A mai világban már nem megfelelő a származási hely feltüntetése. Az eifeli tejgazdaságunk Németországból, Belgiumból és Luxemburgból származó tejet vásárol fel. Akkor mi az ott előállított sajt származási helye? Természetesen fel kell lépnünk a fogyasztók megtévesztése ellen. A címkén minden félreértést elkerülő módon fel kell tüntetni, hogy mit tartalmaz a termék. A sajtanalóg egyértelműen felismerhető kell, hogy legyen, és azt a megnevezésének is tükröznie kell. Az élelmiszer-adalékanyag, a darabokból összeállított hús nem árulható sonkaként a csemegepultnál. Arra sürgetem Önöket, hogy támogassák az előadó javaslatait.

  Edite Estrela (S&D) . – (PT) Tisztelt elnök úr! Létfontosságú az élelmiszertermékek megfelelő címkézése. Fontos a származási hely feltüntetése, de ugyanilyen fontos a zsír-, a cukor- és a sótartalomra vonatkozó tájékoztatás is. Ha tehát hatékony tájékoztatást akarunk nyújtani, a tájékoztatásnak egyértelműnek és hozzáférhetőnek kell lennie, és csak a lényeges adatokat szabad tartalmaznia. Ez azonban nem jelenti azt, hogy bizonyos hagyományos termékeket – amelyek sok esetben Európa különböző régiói kultúrájának kifejezői – nem lehet vagy nem kellene kivonnunk ennek hatálya alól.

Ami a bort illeti, azt hiszem, hogy azt is kivételként kellene kezelnünk, mégpedig két okból: először is olyan speciális termékről van szó, amelyre már vonatkozik külön szabályozás. A bor nem tartalmaz zsírt vagy cukrot, csak alkoholt, és az alkoholtartalmat már a jelenlegi címkézési rendszer is feltünteti. Mi több, az Egészségügyi Világszervezet is ajánlja a vörösbor fogyasztását. Másodsorban az új címkézési rendszer csak kárára lenne a gazdaság olyan ágazatának, ami már így is jelentős nehézségekkel küzd.

  Oreste Rossi (EFD) . – (IT) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim! Nem kell a családjaink és polgáraink által fogyasztott termékek származási helyének feltüntetésétől tartanunk.

A fogyasztóknak – akik számára biztosítanunk kell a teljesen szabad választást – jogukban áll tudni, milyen termékeket vásárolnak, mit tartalmaznak és honnan származnak azok a termékek. Ezek olyan szükséges eszközök, amelyek lehetővé teszik, hogy a fogyasztók ésszerűen megfontolhassák a táplálkozásukra vonatkozó fogyasztói döntéseiket. Erre vonatkozóan a tudatos vásárlás jelenti az első lépést az egészséges, kiegyensúlyozott étrend felé, ami segítséget nyújt az embereknek az egészségük megőrzéséhez.

Tudatában vagyunk annak, hogy gazdasági okok miatt vagy a kényelmi okoknál fogva számos vállalkozás az információ nagy részét elhagyná a címkéiről, de ezt nem fogadhatja el a jogalkotó, aki kizárólag az európai fogyasztók érdekeit szem előtt tartva kell, hogy eljárjon.

A hatékony címkézés nem tehet hátrányt okozó különbséget jó és rossz élelmiszer között, hanem olyan eszközöket biztosíthat a fogyasztóknak, amelyek segítik őket a független és tudatos döntéseikben.

A Lega Nord mindig is azért küzdött, hogy védje és óvja a lehetőség szerint helyben termesztett, minőségi termékeket, mert úgy véli, hogy a megfelelő, egészséges táplálkozás a jobb egészség és a jobb életminőség kulcsa.

  Rareş-Lucian Niculescu (PPE) . – (RO) Úgy tűnik, hogy a színkódrendszer a mai vita leghevesebb vitát kiváltó témája. Ez az elképzelés vonzó lehet, de egyáltalán nem hatékony, és akár veszélyeket is hordozhat magában.

Vessük el annak gondolatát, hogy a fogyasztók pontos tájékoztatása és az élelmiszerekkel kapcsolatos megbetegedések elleni intézkedések meghozatala nem elsődleges fontosságú! Ugyanakkor az a véleményem, hogy nem jelenthetjük ki bizonyos élelmiszerekről, hogy az az ördög műve. Nincsenek rossz vagy jó élelmiszerek, csak túlzott élelmiszer-fogyasztás létezik. Odáig jutnánk végül, hogy számos hagyományos európai terméket kerülnének a fogyasztók vagy megváltoztatnának a gyártók, ami komoly következményekkel járna az élelmiszeriparunkra.

Azzal szeretném befejezni, hogy osztom Grossetête asszony sakterolt húsokról alkotott nézetét, valamint Dorfmann úr házi készítésű élelmiszertermékekre vonatkozóan kifejtett véleményét, amely szintén Európa egyik fontos hagyománya. Végül, de nem utolsósorban támogatom a Giovanni La Via által említett 351. módosítást.

  Jaroslav Paška (EFD) . – (SK) Először is üdvözlöm az előadó Renate Sommer munkáját, aki a jelentés készítése során a Bizottság által összeállított irányelv továbbfejlesztésére helyezte a hangsúlyt. Határozott véleményem, hogy az élelmiszerek tápértékének feltüntetésekor az érthetőségre kell helyeznünk a hangsúlyt. A szükséges adatokat összehasonlítható értékekkel kell feltüntetni, és nem veszhetünk el a jelek és szimbólumok rengetegében.

Az érthetőséget is hangsúlyoznunk kell. A legfontosabb adatokat az előoldalon kell feltüntetni, hogy azok az első ránézésre érthetők legyenek. Az összetevőkre vonatkozó, kiegészítő információk a termék másik oldalán adhatók meg.

Az objektivitásra is hangsúlyt kell helyeznünk. A szállítók felelnek – akár szankciók terhe alatt is – a termékeken feltüntetett adatok helytállóságáért. Egy másik szempont, amit meg kell vizsgálnunk: az információk olvashatósága. A Bizottság javaslatában említett betűméret és vonalvastagság nem kielégítő. A legfontosabb információknak egyértelműen és első ránézésre olvashatóknak kell lenniük.

Ami a származási ország jelölését illeti, egy sor megoldatlan problémát látok. A végterméket előállítók gyakran az ár függvényében vásárolnak félkész termékeket a piacon különböző szállítóktól és különböző országokban, és ezekből az alapanyagokból áll azután össze a végtermék. Olyan speciális termékekről beszélek, mint a szalámi vagy a kolbászfélék. Ilyen esetekben egyértelműen nehéz lesz a származási ország megnevezése.

  Gilles Pargneaux (S&D) . – (FR) Tisztelt elnök úr, biztos úr! Ez rendkívül fontos fogyasztóvédelmi kérdés. Egy nemrég tartott közvélemény-kutatás szerint az európai polgárok úgy vélik, hogy az utóbbi 10 év során romlott az élelmiszer-biztonság helyzete, és minden harmadik fogyasztó továbbra sem bízik a termékek minőségében. Következésképpen a fogyasztók megfelelőbb védelmét biztosítandó, sürgős szükség van az Európai Unióban az élelmiszer-címkézés aktualizálására, egyszerűsítésére és tisztázására.

Hadd vessek fel két kérdést! Ami a színkódolást illeti, a támogatásunkat élvezi feltéve, hogy százalékban kifejezett tápértékadatokat is tartalmaz a rendszer. Mi több, ellenzem a borok és szeszes italok tápértékének kötelező feltüntetését. Az Európai Bizottság javaslatával szemben nem öt, hanem három éven belül szeretnénk, ha elkészülne a borokra és szeszes italokra vonatkozó rendelet. Tisztelt elnök úr, biztos úr! Erre szerettem volna felhívni a figyelmüket.

  Miroslav Mikolášik (PPE) . – (SK) Meg szeretném köszönni kollégámnak, Renate Sommernek a rendelettervezetről szóló jelentés elkészítése során kifejtett igényes és alapos munkáját. Nagyon jelentős jogi normáról van szó – különösen az európaiak egészségének szempontjából, ami elsődleges fontosságú. Ma már kétségtelen tény, hogy számos betegség és életmóddal kapcsolatos egészségi állapot a nem megfelelő táplálkozással hozható összefüggésbe, és ezért elvi alapon kell megközelítenünk ezt a problémát.

Hangsúlyozni szeretném, hogy a fogyasztókat egyértelmű és érthető módon kell tájékoztatni a termékek tápértékéről, de azt követően saját maguknak kell döntést hozniuk. Nem az a célunk, hogy a fogyasztónak megmondjuk, mit kellene tennie, hanem az, hogy tájékoztassuk a tényekről. A színkódos címkézést ezért felszínesnek és eléggé alkalmatlannak találom. Mivel az agrár-élelmiszeriparban a termelők akár 80%-át is kis- és középvállalkozások teszik ki, azt is szükséges hangsúlyoznunk, hogy az elfogadott intézkedések ne rójanak rájuk túlzott terheket.

  John Dalli , a Bizottság tagja. – Tisztelt elnök úr! Hadd köszönjem meg ezt az élénk és érdekes vitát, ami ilyen határozott véleményeket váltott ki a javaslat számos területére vonatkozóan. Ezeket a véleményeket természetesen körültekintően figyelembe fogja venni a Bizottság.

Vannak olyan kérdések, amelyek véleményünk szerint a fogyasztók számára alapvető fontosságúak: például az allergén összetevőkre vonatkozó információk feltüntetése valamennyi élelmiszeren, a tápértékre vonatkozó adatok feltüntetése a csomagolás előoldalán, a hátoldalon a tagállamok kiegészítő információival, az olvashatóság mérhető kritériumainak bevonása, valamint a fogyasztók egészségének védelmét szolgáló, kiegyensúlyozott tájékoztatás. Ismételten hangsúlyozni kívánom, hogy határozottan támogatom a tápanyagprofilok alapelvét, és hangsúlyoznám, hogy nem állítjuk le semmilyen élelmiszer termelését, és hogy az erre vonatkozó munka továbbra is elfogulatlan módon fog folyni. A Bizottság nem fogadhatja el e rendelkezés törlését a tápanyag-összetételre és egészségre vonatkozó állításokról szóló rendeletből.

Engedtessék meg, hogy a mai napon felvetett kérdések közül reagáljak néhányra. Az EFSA finanszírozására vonatkozóan azt tudom mondani, hogy pillanatnyilag olyan nem jogalkotási jelentésen dolgozunk, amelynek a nyarat követően kellene elkészülnie, és amely meg fogja határozni, hogy erre vonatkozóan milyen irányba haladjunk.

Az innovációval kapcsolatban az a véleményem, hogy a javaslataink nem mondanak nemet az innovációra. Én a Bizottsághoz hasonlóan támogatom az innovációt, de az felelősségteljes innováció kell, hogy legyen. Olyan innovációt akarunk, ami a fogyasztók érdekeit és a fogyasztók egészségét szolgálja.

Az állítások és a Davies úr által említett jóváhagyások kérdésében ki kell jelentenem, hogy a 13. cikk alapján körülbelül 44 000 állítást nyújtottak be a tagállamok. Amikor az állítások csökkentésére kértük a tagállamokat, azok száma 4000-re csökkent. Ez rámutat arra, milyen hanyag és felületes az állítások benyújtásának módja, és hogy miért fontos, hogy felügyeletet gyakoroljunk az ilyen állítások felett, amelyeket – amint azt már elmondtam – a termékek eladására szolgáló marketingeszközként alkalmaznak. Ez a folyamat valójában kissé lelassult a mennyiségek miatt, de kötegeken dolgozunk. Az első köteggel végzett az EFSA, és azt a közzététel előtt most vizsgálja felül a Bizottság, a második köteg feldolgozása is előrehaladott állapotban van az EFSA-nál. Ez folyamatos munka. Másrészről a 14. cikk alapján már 50 állítást elbíráltunk, és a Bizottság állást foglalt azok mellett vagy azok ellen. Halad tehát az erre vonatkozó munka: késésben vagyunk, de folyik a munka.

Szeretnék további megjegyzést fűzni a hatásvizsgálatokhoz. A Bizottság az érdekeltekkel való széles körű konzultációt, valamint a különféle politikák költségeit és előnyeit súlyozó, helyszíni hatáselemezést követően támogatja ezt a javaslatot. A tisztelt képviselők által a mai napon és korábban előterjesztett, a kiegészítő címkézési követelményekről szóló módosítások hatását még nem elemezte senki sem. Úgy vélem, hogy a megfelelőbb szabályozás érdekében a hatásvizsgálatnak mindenkor alá kellene támasztania a döntéshozatali folyamatot.

Befejezésképpen ismételten megköszönöm Renate Sommer asszonynak és valamennyi képviselőnek az elvégzett munkát és a hozzászólásokat. Az egyes módosításokra vonatkozó bizottsági álláspontok teljes listáját szokás szerint a Parlament rendelkezésére bocsátjuk.

  Elnök. – A vitát lezárom.

A szavazásra 2010. június 16-án, szerdán kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

  Sergio Berlato (PPE) , írásban. – (IT) A mai vita rendkívül fontos.

Az európai jog egy sor rendeletet és irányelvet tartalmaz az élelmiszerek összetevőire és címkézésére vonatkozóan. Jelenleg azonban a tagállamok között nem létezik összehangolt címkézési követelmény. Egyértelműnek tűnik, hogy az élelmiszerek adatairól szóló, nagyszámú általános európai szabály megnehezíti az európai fogyasztók számára az egyértelmű tájékozódást. Az egyes tagállamok további rendeletei ahelyett, hogy megszüntették volna a joghézagokat – ami a szándékuk lenne – akadályozzák a kereskedelmet az Európai Unió belső piacán.

Ezen okoknál fogva úgy vélem, hogy csak egy egységes, egész Európára kiterjedő élelmiszer-címkézési rendszer révén lehetne talán kiküszöbölni ezeket a problémákat. A fogyasztók tudatos vásárlásának elősegítése érdekében a kötelező címkézésnek érthető formában kellene megjelennie. A fogyasztók továbbra is különleges helyet foglalnak el a döntéshozatali folyamatunkban, amikor az egészségük megóvásáról és az általuk vásárolt áruk minőségének biztosításáról van szó.

Hangsúlyoznom kell annak fontosságát, hogy megóvjuk az európai vállalkozásokat a hamisítás és tisztességtelen verseny valamennyi formájától, ugyanakkor csökkentsük az adminisztratív terheket. A termelő nevének az élelmiszerek csomagolásán való feltüntetése szintén olyan fontos információ, ami fokozza az európai élelmiszeripar versenyképességét.

  António Fernando Correia de Campos (S&D) , írásban. – (PT) A Sommer-jelentés nemcsak a fogyasztók világos tájékoztatása szempontjából, hanem a piac torzulásának elkerülése és az európai gazdaságban átlátható mechanizmusok és a szabályok EU-n belüli egységes alkalmazása révén betöltött katalizátor szerepe miatt is létfontosságú. Meglepődve tapasztalom ezért, hogy az ülés menetrendjének megváltoztatásával többek is arra tesznek kísérletet, hogy a borokat is bevonjuk ebbe a címkézési rendszerbe, a címkén feltüntetve az energia- és cukortartalomra vonatkozó adatokat.

A borcímkéken már kötelező egy sor dolgot feltüntetni, és az újabb követelmények azt jelentik, hogy túl sok adatot fognak tartalmazni, nehezen lesznek olvashatók, és gyakorlati értékük elhanyagolható lesz. A borcímkézésre vonatkozó, különleges követelményeket történelmileg az a tény magyarázza, hogy ez szigorúan szabályozott, minőségi termék. Ennélfogva a javasolt ötéves mentesség hatálya alá kellene, hogy essen, ami lehetővé teszi a címkéken feltüntetendő információk körültekintő elemzését. Az Európát jelenleg érintő gazdasági válság azt jelenti, hogy óvatosságra van szükség olyan környezetben, amikor a bortermelő ágazat elsősorban kis- és középvállalkozásokból áll. Ez a minőségi termelés már így is magas költségein felül olyan további követelményt jelent, ami kevés gyakorlati haszonnal jár. Úgy vélem tehát, hogy nem időszerű és elhibázott lépés a most megfontolás tárgyát képező rendelettel összhangban címkézni a borokat.

  Robert Dušek (S&D) , írásban. – (CS) Az élelmiszerek címkézéséről szóló jelentés célja, hogy egységes keretbe foglaljon hét meglévő irányelvet és egy rendeletet, valamint tisztázza az érvényben levő, európai és nemzeti szintű rendeleteket. Az összhang jelenlegi hiánya bizonytalanságot és zűrzavart okoz az élelmiszereken feltüntetett, összetételre és tápértékre vonatkozó adatok kérdésében. Az EU-n belüli egységes élelmiszer-címkézés felé mutató változások velejárói közé tartozik az európai termelők versenyképességének fokozása, valamint az egészséges étkezés előmozdítása a teljes lakosság körében. Alapvetően ellenzem a Bizottság javaslatát, miszerint túlnyomórészt a tagállamokra kellene hagynunk saját jogi intézkedéseik meghozatalát. Ez további szétforgácsolódáshoz és egyenetlenséghez vezetne a belső élelmiszerpiacon, és teljes mértékben meghiúsítaná a rendelet célját, ami az egységes és világos élelmiszer-címkézés megvalósítása lenne. A Bizottság 3 mm-es betűméretre vonatkozó javaslata sok esetben gyakorlatilag megvalósíthatatlan lenne. Ennek a követelménynek a teljesítése az egységcsomagolás méreteinek megváltoztatását jelentené, ami logikusan nagyobb csomagolási, szállítási és raktározási költségekhez vezet, valamint nagyobb költséget jelent az élelmiszerre és a csomagolóanyag környezetbarát ártalmatlanítására vonatkozóan is. A Bizottság teljesen figyelmen kívül hagyta a mezőgazdasági kistermelőket és a csomagolatlan termékek közvetlen értékesítését. Elfogadhatatlan, hogy a Bizottság ilyen kiegyensúlyozatlan és hiányos javaslatokat terjesszen elénk, amelyek nem veszik figyelembe a tudomány legújabb fejleményeit. Elvileg egyetértek a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésének módosított változatával, következésképpen az új változatra fogok szavazni.

  Elisabetta Gardini (PPE) , írásban. – (IT) Annak a rendeletnek, amelyről ma szavazunk, az a célja, hogy a fogyasztókat a nekik eladott élelmiszerekre vonatkozó tájékoztatáshoz való joguk biztosítása révén megvédje, és hogy a fogyasztók tudatos vásárlási döntéseket hozhassanak.

Nem azért vagyunk itt, hogy előírjuk, mit egyenek az európai polgárok. Következésképpen nem fogadhatjuk el az olyan megközelítéseket, mint pl. a színkódrendszer vagy a tápanyagprofilok feltüntetése, amelyek úgy nevezett egészségügyi alapelvek szerint tiltják vagy engedélyezik az élelmiszereket, amely alapelvek többek között a gasztronómiai hagyományokat vagy a helyi specialitásokat sem veszik figyelembe. Mi több, vezető élelmezési szakértők úgy vélik, hogy nem létezik jó vagy rossz élelmiszer, csak helyes vagy helytelen táplálkozás, ami attól függ, hogy az egyes élelmiszerek milyen módon illeszkednek az egyén általános étrendjébe. Sem a színkódrendszerre, sem a tápanyagprofilokra alapuló modell nem veszi figyelembe azt, hogy az emberi test helyes működéséhez szükség van a sokat ócsárolt zsírokra, cukorra és sóra is.

Arra is szeretném felhívni a figyelmet, hogy az élelmiszerek eredetmegjelölésére is szükség van. Nagyon is tudatában vagyunk annak, hogy bizonyos országokban olyan összetevőket alkalmazhatnak, amelyek károsak az egészségre, és ahol a termelő ágazatban eltűrhetik a nem megfelelő higiéniai normákat. Azokat a vállalkozásokat is meg kell védenünk, amelyek büszkék a termékeik minőségére és egészséges mivoltára. A szavazatunkkal jelentősebb haladást érhetünk el ebbe az irányba.

  Andreas Mölzer (NI) , írásban. – (DE) Közel 90 millió eurót költöttünk arra az európai uniós kampányra, amelynek keretében az egészséges táplálkozást népszerűsítjük az európai iskolások körében. A kampány célja, hogy a gyermekeket térítésmentesen kínált gyümölcsök révén ösztönözzük az egészséges táplálkozásra. Milliókat költünk tehát arra, hogy a gyerekek fejébe beleverjük, hogy egyenek almát és más gyümölcsöt. Azután olyan élelmiszer-címkézési rendszert tervezünk bevezetni, amely zölddel jelölné az alacsony, pirossal pedig a magas cukor-, zsír- és sótartalmú élelmiszereket. Hirtelen mindaz az alma, amelyet több millió eurós költséggel biztosítottunk, piros jelzést kapna a cukortartalma miatt, és ezért egészségtelennek tekintenék. Ebben az esetben a gyerekek bizonyára nem kifejezetten dicsérő szavakkal illetnék az EU-t. Még a kevésbé tudatosan táplálkozó emberek is megértették az üzenetet, miszerint a konyhakész ételek, a kekszek, édességek és az alkohol túlzott fogyasztása egészségtelen. Az összetevők teljes listája sokkal fontosabb mindazok számára, akik vásárláskor figyelnek az egészségükre, vagy akik betegség miatt kénytelenek arra figyelni. A cukorbetegek számára például megkönnyíti a kenyéradagok kiszámítását, és nem kell a beadandó inzulinmennyiséget találgatniuk. A fogyasztók kb. 10%-a, aki kétségtelenül elolvassa a tápanyag-összetételt, a kalóriaérték és a kalóriatartalom jelenti az ideális megoldást. Ezzel szemben a zavart keltő színkódrendszer nem igazán célszerű.

  Daciana Octavia Sârbu (S&D) , írásban. – Számos európai polgár küzd az étrenddel kapcsolatos, olyan egészségügyi problémával, mint például a cukorbetegség, a magas vérnyomás és a szívbetegség. És egyre nő ezeknek a – gyakran megelőzhető – állapotoknak a száma. A feldolgozott és konyhakész élelmiszerekre való támaszkodás – amihez hozzájön azok tartalmára vonatkozó, elérhető információ hiánya – azt jelenti, hogy a fogyasztók táplálkozásukat illetően nem mindig az egészségeset választják, még akkor sem, ha azt szeretnék. Egyértelmű, pontos tájékoztatásra van szükségünk arra vonatkozóan, amit megeszünk, és a különböző termékek zsír-, cukor- és sótartalma könnyen összehasonlítható kell, hogy legyen. A címkézési előírások – különösen a színkódrendszer, amit a holnapi szavazáson támogatni fogok – segítséget fog nyújtani a megfelelő választáshoz azoknak is, akik különleges étrendet kell, hogy kövessenek, és azoknak is, akik tudatosan alakítják általános étrendjüket. Nem elég az étrendről és a táplálkozásról szóló oktatás, azt az emberek által könnyen alkalmazható, hozzáférhető és megbízható információkkal kell kiegészíteni. Ez feltétlenül szükséges ahhoz, hogy az emberek az étrendjüket illetően jól válasszanak, és az egyik legjobb módszer arra, hogy megbirkózzunk az Európai Unió egész területén szembetűnően tapasztalható, a táplálkozással összefüggő betegségekkel.

  Róża Gräfin von Thun und Hohenstein (PPE) , írásban. – (PL) A fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló jelentés, amelyet az Európai Parlament mai plenáris ülésén bocsátunk szavazásra, újabb lépés abba az irányba, hogy a fogyasztók megkapják a termékekre vonatkozóan szükséges tájékoztatást, és ezáltal tudatosan dönthessenek azok megvásárlásáról. Az Unió e jogszabályok alapján olyan élelmiszer-címkézési rendszert fog bevezetni, amely valamennyi tagállamban kötelező lesz. A jogalkotás jó példája ez: a hét irányelvből és egy rendeletből álló hatályos rendszert ésszerűsíti. Az európai szintű jogharmonizáció azt jelenti, hogy oly módon biztosítjuk a közös piac helyes működését, hogy megadjuk a fogyasztóknak a tudatos választás lehetőségét, ugyanakkor jogi védelmet biztosítunk a termelők számára. Az élelmiszer-címkézési rendszerek sokfélesége nem jó másra, minthogy vásárlásaik során szükségtelen kétségeket ébresszen a fogyasztókban, ugyanakkor a megadott információ gyakran olvashatatlan vagy nincsen megfelelően feltüntetve a csomagoláson. Ez az Európában terjedő elhízást figyelembe véve különösen fontos. Sommer asszony jelentésének szándéka, hogy változtasson ezen a helyzeten, tehát annak elfogadása mellett szavazok.

6. A statisztikai adatok minősége az Unióban és a Bizottság (Eurostat) kibővített ellenőrzési jogköre (vita)

  Elnök. – A következő napirendi pont vita az Othmar Karas és Sharon Bowles által a Gazdasági és Monetáris Bizottság nevében a Bizottsághoz intézett, szóbeli választ igénylő kérdésről, amelynek tárgya a statisztikai adatok minősége az Unióban és a Bizottság (Eurostat) kibővített ellenőrzési jogköre (O-0080/2010 – B7-0314/2010).

  Othmar Karas , szerző. – (DE) Elnök úr, Rehn biztos úr, hölgyeim és uraim, a mai vita fontos politikai jelzés, amelyet az Európai Parlament ezekben az időkben közvetíteni kíván. A szóbeli választ igénylő kérdés előterjesztése az Eurostat átszervezése, valamint a Bizottsághoz intézett európai parlamenti nyilatkozat kidolgozása közepette szintén elszántságunkat jelzi.

Egy önálló állásfoglalás benyújtásával azt szemléltetjük, hogy az Európai Parlamentnek szüksége van rá, és azt szeretné, hogy az Eurostat független és átfogó tevékenységet végezzen. Ez a jogalkotóknak a görögországi és Görögországgal kapcsolatos tapasztalatokra adott első válasza. Ugyanakkor nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy 2005-ben a Tanács elutasította Almunia biztos úr ötpontos tervét, és ezáltal megfosztotta a Bizottságot a számára szükséges eszközöktől. Most olyasmit hozunk be, amit már régen megtehettünk volna, és amit már régen meg kellett volna tennünk. Következésképpen a Bizottságot és a Tanácsot egyaránt emlékeztetni szeretném arra, hogy meglesz a politikai akarat valamennyi olyan eszköz kidolgozásához, amelyekkel biztosítható, hogy az eurót ne csupán a monetáris unió pillére, hanem a gazdasági unió pillére is támogassa. Felszólítom a Tanácsot, hogy ne gátolja, ne késleltesse, ne akadályozza meg, hanem adja meg a Bizottságnak ezt a lehetőséget.

Tudni szeretnénk továbbá, vizsgálják-e, milyen esetekben járt el helytelenül az Eurostat és/vagy a tagállamok az elmúlt években, mivel csak egy világos elemzés birtokában tudjuk eldönteni, milyen kiigazításokra és további intézkedésekre van szükség.

Mit szeretne az Európai Parlament? Függetlenséget, összehasonlíthatóságot – és ezért a statisztikák gyűjtésére vonatkozó minimumszabványokat, a hatóságok felépítésére vonatkozó minimumszabványokat, valamint az EKB-val való együttműködést szeretnénk. Azt szeretnénk, ha valamennyi intézkedés ellenőrizhető lenne, ezért az Eurostatot fel kell jogosítani rá, hogy bármikor végezhessen előzetes bejelentés nélküli ellenőrzést. Szeretnénk, ha az intézmény hatásköre kibővülne, mert betekintést kívánunk nyerni az adatokba – többek között regionális és önkormányzati szinten, valamint a társadalombiztosítás tekintetében is. Zökkenőmentes együttműködést szeretnénk, meg kívánjuk erősíteni a koordinációs funkciót, és azt szeretnénk, ha a Bizottság még jelentésünk véglegesítése előtt közölné velünk, hogy a Tanáccsal elért eddigi megállapodások elegendők-e. Úgy gondoljuk, hogy nem azok. Mi egy minimumnyilatkozatról, az elmulasztott intézkedések pótlásáról, valamint a nagyobb függetlenség és az átfogóbb jogkörök irányába tett következő lépésről beszélünk.

  Sharon Bowles , szerző. – Elnök úr, a Gazdasági és Monetáris Bizottság következetesen és egységesen azt vallja, hogy az Eurostatot meg kell erősíteni, és hosszú ideje munkálkodunk a jobb minőségű statisztikai adatok létrehozásán.

Ismerjük az előzményeket, hiszen Karas úr már utalt erre. 2005-ben a Tanács szégyent hozott saját magára, és a Stabilitási és Növekedési Paktum meggyengítésével, valamint ezzel egyidejűleg az Eurostatot megillető ellenőrzési jogkör megtagadásával elvetette a jelenlegi államadóssági problémák magvait. Ilyen előzmények után a bizalom visszaszerzése időbe telik, és részben a bizalomhiány indokolta, hogy a közelmúltbeli nehézségek során a tagállamoknak sok pénzt kellett befizetniük. Az Ecofin Tanács szavai és kötelezettségvállalása nem volt elegendő.

Az Eurostat hamarosan végre ellenőrzési jogot kap, ami annál is nagyobb jelentőséggel bír, mivel ez a kulcsa annak, hogy a gazdasági felügyelettel kapcsolatos további terveink hatékonyak lehessenek. Mennyivel jobb egy olyan eszköz, amely puszta ígéretek helyett valódi eredményekkel szolgál.

Azt szeretnénk, ha javulna az adatok minősége, ha azok időszerűbbé válnának, és szeretnénk, ha meg lehetne vizsgálni a nemzeti számlákhoz való felső szintű hozzájárulásokat, valamint feltesszük a kérdést: elegendő-e az Eurostat új hatásköre? Az Ecofin Tanács az új ellenőrzési jogkört még most is bizonyos feltételekhez kötötte, amelyek tulajdonképpen jóval kevésbé korlátozók, mint attól tartottunk, de nem ásta-e ez alá a valóban korai vizsgálat és beavatkozás lehetőségét?

Az Európai Parlament jelentése feltétlen jogokat kíván adni az Eurostatnak az úgynevezett módszertani látogatásokhoz. A forrásoknak szükség esetén természetesen célzottaknak kell lenniük, a vizsgálatnak azonban a gyanú felvetődésekor kell lezajlania, nem pedig az eseményt követően.

Végül, mikor lehetünk biztosak benne, hogy azonos dolgokat hasonlítunk össze? Milyen előrelépés történik az elszámolási eljárások szabványosítása és kellő átláthatóságának biztosítása érdekében, amelynek révén tetten érhetők a mérlegen kívüli tevékenységek és minden más innovatív gyakorlat?

  Olli Rehn , a Bizottság tagja. – Elnök úr, először is köszönetet szeretnék mondani Karas úrnak, Bowles asszonynak és a többieknek, amiért felvetették ezeket a statisztikai adatok minőségével és az Eurostattal kapcsolatos igen fontos kérdéseket. Üdvözölni kívánom továbbá, hogy véleménytervezetükben támogatják a túlzott hiány esetén követendő eljárásról (EDP) szóló rendelet módosítására irányuló bizottsági javaslatot.

Hadd hívjam fel rá a figyelmet, hogy ez a második Barroso-bizottság legelső jogalkotási javaslata, amely februárban született. Örömömre szolgál, hogy hamarosan elfogadják, és bízom benne, hogy azt követően fegyvertárunk részét képezi majd. Ahogyan Bowles asszony mondta, már régóta szükségünk lenne rá.

Az erre irányuló eredeti javaslat 2005-ben született meg, azt azonban akkor a tagállamok elutasították. Most más idők járnak, és immár a Tanács széles körű támogatását élvezzük.

A javaslatot illetően az Ecofin Tanács által az elmúlt héten, június 8-án elfogadott általános megközelítés megerősíti az államadóssággal és az államháztartási hiánnyal kapcsolatos kiváló minőségű statisztikai adatok biztosításának fontosságát, és elismeri a Bizottság és az Eurostat e tekintetben játszott szerepét.

A hamarosan elkészülő rendelet megőrzi a bizottsági javaslat fő célkitűzését, nevezetesen azt, hogy az adatok minőségét érintő jelentős kockázatok és problémák feltárása esetén az Eurostat bővített ellenőrzési jogkört kapjon. A Bizottság ezért elfogadja a kompromisszumos szöveget.

A Bizottság számos további lépést kíván tenni a túlzott hiány esetén követendő eljárással kapcsolatos európai statisztikai adatok minőségének javítása terén. Közvetlenül megerősítjük az ezt a munkát végző személyi állományi erőforrásokat, elsősorban az Eurostaton belüli átcsoportosítással. A tagállamok úgynevezett EDP konzultációs látogatások formájában a jelenleginél rendszeresebb látogatásokra számíthatnak.

A Bizottság gondoskodni fog arról, hogy a statisztikák összeállításához használt forrásadatokkal kapcsolatban még több információt építsen be a rendeletben előirányzott EDP módszertani leírásokba. Amennyiben olyan kivételes eset merül fel, amelyben az adatok minőségével kapcsolatban egyértelműen jelentős kockázatokat vagy problémákat tárnak fel, az Eurostat az új szabályok által ráruházott minden rendelkezésére álló vonatkozó jogkört érvényesíteni fog, ideértve természetesen az ellenőrzési jogkört is.

Mielőtt befejezném, hadd szóljak néhány szót Görögországról néhány aktuális kérdést illetően. Meg szeretném ragadni ezt az alkalmat erre, és még egy percet kérnék az idejükből. Mint köztudott, a Bizottság több éve mélyrehatóan foglalkozik a görög statisztikai adatokkal. A módosított javaslatnak ezért a jövőben hatékonyabban kell csökkentenie a csalásnak vagy a statisztikai adatok meghamisításának, illetve minden más szabálytalanságnak a kockázatát.

Tegnap új fejlemény történt a görögországi ügyben. Bizonyára tudják, hogy a Moody’s tegnap leminősítette a görög kötvényeket. Mindezt kollégámmal, Michel Barnier-vel és a Bizottság elnökével is megvitattam. Azt kell, hogy mondjam, a Moody’s döntésének időzítése meglepő és rendkívül sajnálatos, mivel közvetlenül a Görögország, valamint a Bizottság, az EKB és az IMF között létrejött makrogazdasági kiigazítási programról szóló megállapodást követően született.

A görög kormány által tett intézkedések bizonyítják a statisztikai rendszer reformját, az államháztartás rendezését és a hosszú távú fenntartható gazdasági növekedés helyreállítását célzó stratégia végrehajtása iránti elkötelezettségüket. A Moody’s döntése a jelek szerint nem áll összhangban a görög államkötvény-kereskedelem és a hitelnemfizetési swapügyletek felárainak alakulásával, amelyek a program elfogadása óta jelentősen csökkentek. Ez ismét felveti a hitelminősítő intézeteknek a pénzügyi rendszerben játszott szerepével és a prudenciális szabályozással kapcsolatos kérdéseket.

A Bizottság a hitelminősítő intézetek jövőjének mérlegelése során ezeket és további kérdéseket is figyelembe fog venni. Különösképpen, az elkövetkező hónapokban megvizsgálja majd az ágazati verseny szintjével – amely jelenleg igen koncentrált –, valamint a módszertan és az érdekellentétek tekintetében megfigyelhető átláthatósággal kapcsolatos kérdéseket, mivel a rendszer továbbra is a fizető-kibocsátó modellen alapul.

Befejezésképpen annyit mondanék, nélkülözhetetlen, hogy pontos és megbízható statisztikai adatokkal rendelkezzünk a nemzeti számlákra vonatkozóan. Ez a megfelelően és hatékonyan működő gazdasági és monetáris unió egyik sarokköve, ahogyan azt például Karas úr is hangsúlyozta. Ennélfogva az Eurostat jogkörének módosítása szerves részét képezi az európai gazdasági kormányzás megerősítésének, amely kétségtelenül szükséges célkitűzés.

  Edward Scicluna , az S&D képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, örömömre szolgál, hogy a Bizottság az Eurostat megerősítését célzó jogalkotási javaslatokat nyújtott be, amelyeket jelenleg az Gazdasági és Monetáris Bizottság tanulmányoz.

A statisztikai irányítás minősége az euróövezeti válság meghatározó eleme. Nincs kétségem afelől, hogy az Eurostat jogkörét bővíteni kell, különösen a tagállamokban végzett helyszíni ellenőrzések tekintetében. Az ilyen ellenőrzésekben azonban nem csupán a tagállamok pénzügyminisztériumai tisztviselőinek, a nemzeti statisztikai hatóságoknak vagy akár az állami tulajdonú vállalatoknak kellene részt venniük: ha a munka szempontjából ezek relevánsak, magukban kell foglalniuk a tudományos közgazdászokat, a szakszervezeteket, a nem kormányzati szervezeteket stb. Valójában a hitelminősítő intézetek, sőt, még az IMF küldöttségei is ezt teszik.

Másodszor, közös elszámolási rendszerrel kell rendelkeznünk – amelyet valamennyi tagállam használ, és amely szabványos és nemzetközileg elfogadott, a tagállamok, a Bizottság és a Parlament által egyeztetett elszámolási módszeren alapul. Ezt nem csupán a Bizottság által készített pénzügyi jelentések esetében, hanem a tagállamok közszférájában is alkalmazni kell.

Az euróövezet létrehozása és az euró bevezetése után több mint egy évtizeddel felfedeztük a rendszer alapvető hibáit, amelyek a károkat okozzák. A sors fintora, hogy ezeket a hibákat a sikeres euró által teremtett téves biztonságérzet miatt figyelmen kívül hagytuk. Gondoskodnunk kell róla, hogy a jövőben a piacok bízzanak a kormányok gazdasági előrejelzéseiben és statisztikáiban. Ki kell javítanunk ezeket a hibákat, méghozzá gyorsan.

Szorgalmazom ezért, hogy a Bizottság a továbbiakban is működjön szorosan együtt a Parlamenttel és a Tanáccsal annak érdekében, hogy sürgősen megoldást találjanak ezekre a problémákra.

  Sylvie Goulard , az ALDE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr, biztos úr, a jelenlegi euróövezeti válság természetesen nem tudható be a közös statisztikai rendszer hiányosságainak. Mindazonáltal ezek a hiányosságok komoly következményekkel jártak. Vannak gazdasági következmények, amelyekről sokat hallhattunk, ugyanakkor a következmények az Európai Unió hitelessége tekintetében is megmutatkoznak. Itt véleményem szerint az Unió jelenlegi működési módjával kapcsolatos egyik legfontosabb problémát érintjük. A kormányok ígéreteket tesznek polgáraiknak, ami így van rendjén; megígérik, hogy a közös vállalásokat szigorúan ellenőrzik majd, hogy a feltételeket az utolsó tizedesjegyig megvizsgálják – ez a német eredetiben úgy hangzik, drei komma null –, ám ugyanezek a kormányok évről-évre megtagadják az Eurostattól a munkája végzéséhez szükséges forrásokat. Mindez a közjót rombolja, mivel minden, ami a Bizottságot gyengíti, egyben mindannyiunkat gyengít.

Éppen ezért maradéktalanul támogatjuk ezt az állásfoglalást, amely arra szólít fel, hogy a Bizottságot és az Eurostatot vizsgálati jogkörrel ruházzuk fel, valamint erősítsük meg a közös szabványokat. Az adatok felhasználásában és összeállításában érvényesülő szigort célzó erőfeszítések nélkül a szigorúságra tett ígéreteket nem lehet betartani. Az európaiak így egyre inkább elbizonytalanodnak majd, és az Európai Unió hitelét veszti.

  Franz Obermayr (NI) . – (DE) Elnök úr, az Eurostat bővített jogköréről szóló vita nem igazán jelent megoldást a problémára. Soha többé nem kerülhetünk olyan helyzetbe, amelyben egy tagállam költségvetési adataival trükközik, és éveken keresztül többet költ, mint amennyit megengedhetne magának, mások kárára; ha az adatokkal kapcsolatban kételyek merülnek fel, akkor azokat ellenőrizni kell. Az EU azonban nem használhatja Görögországot és a jelenlegi euróválságot ürügyként arra, hogy teljesen megfossza a tagállamokat költségvetési szuverenitásuktól. Ehelyett a problémát annak gyökerénél kell orvosolni.

A tagállamok társadalmi-gazdasági felépítése bizonyos esetekben rendkívüli eltéréseket mutat. Ezt még az EU-val kapcsolatos számadatokkal zsonglőrködő Eurostatnak is fel kell ismernie. Egy londoni munkanélküli nem egyenlő egy párizsi munkanélkülivel, mert különböző feltételek vonatkoznak rájuk. A társadalmi-gazdasági valóság különbségei a hagyományos kemény valuta és a puha valuta országai között még szembetűnőbbek.

Az Eurostatnak nem kell mindenáron ragaszkodnia az összehasonlíthatóság mítoszához; ehelyett alapvetően újra kell gondolni az euróövezeti országok összehasonlíthatóságát.

  Anni Podimata (S&D) . – (EL) Elnök úr, biztos úr, engedje meg, hogy elsőként teljes elégedettségemnek adjak hangot azzal az észrevétellel kapcsolatban, amelyet az imént a Moody’s hitelminősítő intézetnek a Görögország leminősítésére vonatkozó tegnapi váratlan és jogtalan döntéséről tett; ezt a döntést ön sajnálatosnak és tévesnek nevezte, amellyel megerősítette, hogy helyes volt azon döntésünk, amelynek értelmében radikálisan felül kell vizsgálni az ilyen vállalatok európai területen történő működését, valamint komolyan ki kell vizsgálni egy közös európai hitelminősítő intézet létrehozásának lehetőségét.

A mai vitát és a statisztikai adatok minőségének a túlzott hiány esetén követendő eljárás keretében történő felülvizsgálatáról szóló rendeletre irányuló javaslatot illetően mindannyian tudjuk, hogy mindez a hamis statisztikákkal kapcsolatos úgynevezett „görög ügy” következménye.

Görög európai parlamenti képviselőként nyilvánvalóan nem tölt el örömmel, hogy egy ilyen vitában Görögországot kerülendő példaként említik. Emlékeztetném azonban a Házat – ahogyan ön is tette, biztos úr –, hogy Görögország, a jelenlegi görög kormány volt az első, amely felismerte a problémát, és haladéktalanul radikális döntéseket hozott annak orvoslására, először is azáltal, hogy a Nemzeti Statisztikai Hivatalt teljesen független, a Parlament ellenőrzése alatt álló hatósággá nyilvánította, majd pedig azáltal, hogy lépéseket tett egy vizsgálóbizottság felállítása felé, hogy kivizsgálja az ügyet, és felelősségre vonja az ebben az elfogadhatatlan eljárásban érintett személyeket.

Mindazonáltal fel kell ismernünk, hogy ez a vita európai szinten megkésett, mivel rendelkezésre álltak olyan megfelelő statisztikák, amelyeknek 2005 óta tettekre kellett volna sarkallnia bennünket.

  Dimitar Stoyanov (NI) . – (BG) Gyakorlatiasabb irányba szeretném elvinni a vitát, mivel az elmúlt héten a biztos úr kijelentette, hogy az Eurostat különleges ellenőrzést végez majd a Bulgária által a Bizottsághoz benyújtott statisztikai adatokat illetően.

Az azonban sajnálatos módon nem derült ki Rehn úr nyilatkozatából, miért van szükség erre az ellenőrzésre. Megragadnám az alkalmat, és ezt most megkérdezném tőle.

Milyen feltételek alapján választották ki a legstabilabb balkáni országot, miközben a többi balkáni tagállam kivétel nélkül súlyos nehézségekkel küzd? Mik ezek a feltételek, amelyek meghatározták, hogy éppen Bulgáriában kell ellenőrzést végezni? Nem lehet, hogy egyfajta tehetetlenségi erő működésének vagyunk tanúi az ön esetében, tekintve, hogy korábbi felelősségi területe a bővítés volt?

Az imént mondta azt is, hogy rendkívül sajnálatos, hogy a Moody’s lejjebb sorolta Görögország hitelminősítését. Tisztában van-e azonban azzal, hogy ha ilyen nyilvános kijelentésekkel dobálózik, a következő alkalommal ez Bulgária hitelminősítésével is megtörténhet? Akkor majd nem lehet mérges a Moody’s-ra. Ebben az esetben csupán önmagára lehet majd mérges.

  Olle Ludvigsson (S&D) . – (SV) Elnök úr, az EU-n belüli gazdasági stabilitás megteremtéséhez néhány egyszerű intézkedésre van szükség. Az egyik legegyszerűbb, ám annál fontosabb intézkedés a gazdasági statisztikai adatok minőségének javítása. Ezen a területen kétségtelenül megvan a lehetőség arra, hogy viszonylag rövid idő alatt jelentős eredményeket érjünk el. Üdvözlöm ezért a Bizottság és a Tanács részéről érkezett kedvező jelzéseket. Bízom benne, hogy gyorsan megegyezünk majd olyan hatékony intézkedéseket tartalmazó csomagokról, amelyek magasabb szintre emelik a statisztikák minőségét.

Úgy gondolom, meg kell erősítenünk az Eurostat szerepét és jogkörét. Az Eurostatnak ezenkívül tovább kell folytatnia az együttműködést a nemzeti statisztikák készítőivel, ugyanakkor a döntéshozatali hierarchiát és szinteket egyértelműbbé kell tenni. Az Eurostatnak lehetőséget kell adni arra, hogy megkövetelhesse a helyes nemzeti adatokat, és hogy amennyiben minőségbeli hiányosságokat tapasztal, egyaránt élhessen szankciókkal és különleges ellenőrzésekkel.

A statisztikák javításához jelentősebb forrásokra van szükség. Fontos, hogy felismerjük, hogy a jobb minőség e tekintetben nagyobb beruházást igényel. Tervet kell készítenünk az Eurostat számára. Növelni kell a kapacitását és gondoskodnunk kell róla, hogy a költségvetés lehetőséget adjon erre a kapacitásbővítésre. Aggodalommal tölt el, hogy a jelenlegi döntéshozatali egyeztetések során a statisztikai adatok ezen a területen ez idáig nem bírtak kiemelt jelentőséggel. Bízom benne, hogy megvalósul ez a nagyobb arányú befektetés.

  Andreas Mölzer (NI) . – (DE) Elnök úr, valamennyien tisztában vagyunk azzal, hogy a túlzott hiány esetén követendő eljárással összefüggő statisztikai adatok minőségéről szóló rendelet módosítása a tagállamok nemzeti költségvetésével kapcsolatos jelenlegi problémák fényében különösen fontos és sürgető intézkedés. Pontos, egyértelmű adatok hiányában nehéz döntést hozni a további intézkedésekről és azokat megvalósítani. E tekintetben ellenőrzési mechanizmust kell életbe léptetni, amely lehetővé teszi a nemzeti hatóságok által benyújtott adatok kellő időben történő ellenőrzését. Mindenesetre semmiképpen nem állhat elő újra olyan helyzet – mint Görögország esetében –, amelyben csak utólag válik nyilvánvalóvá, hogy messzemenő következményekkel járó döntések születtek helytelen vagy meghamisított adatok alapján. Meg kell vizsgálni továbbá az olyan államokra rótt szankciók lehetőségét is, amelyek szándékosan helytelen adatokat vagy statisztikákat közölnek. Éppen ezért mindenféleképpen mérlegelni kell az Eurostat megerősítését és független hatósággá történő bővítését. Ez egyáltalán nem sérti a tagállamok költségvetési szuverenitását, hanem sokkal inkább az adatok hatékony ellenőrzését biztosítja.

  Liisa Jaakonsaari (S&D) . – (FI) Elnök úr, úgy gondolom, köszönetet kell mondanunk a Bizottságnak, amiért e kérdéseket illetően ilyen gyors előrelépést ért el. Mindössze néhány hónappal ezelőtt például úgy éreztük, hogy egy ország statisztikai adataiba való betekintés a nemzeti szuverenitás megsértésének minősül. Akkor szinte lehetetlenségnek éreztük, hogy ezt megtegyük, és mára jelentős utat tettünk meg. Nagyszerű, hogy kibővül az Eurostat hatásköre. Európa egyfajta erkölcsi válságba sodródott volna, ha az emberek csupán a szemük sarkából észlelték volna, hogy a statisztikai adatokat manipulálják.

Egyetértek kollégámmal, Podimata asszonnyal, hogy fel kell hagynunk Görögország ilyen jellegű megalázásával. Görögország tiszteletet érdemel a rendkívül szigorú döntések meghozataláért. Az ottani polgároknak is könnyebben hozzá kell férniük a statisztikai adatokhoz és a gazdasággal kapcsolatos általános információkhoz, mint korábban.

  Olli Rehn , a Bizottság tagja. – Elnök úr, hadd köszönjem meg az igen tartalmas vitát és az Eurostat jogkörének megerősítésére irányuló javaslat iránti támogatásukat. Azt kell, hogy mondjam, egyetértek Jaakonsaari asszonnyal a tekintetben, hogy az elmúlt hónapokban hatalmas változásokat – valódi kulturális változást – tapasztalhattunk az európai gazdaságpolitikai koordinációhoz való hozzáállás terén.

A javaslat elfogadása a gazdasági és monetáris unió megerősítését célzó erőfeszítéseink egyik központi eleme. Több észrevétel is elhangzott Görögországot és Bulgáriát illetően, és tisztázni szeretnék néhány ma felvetett kérdést, illetve válaszolni szeretnék azokra. Ami Görögországot illeti, nem megyek bele e hosszú történet eseményeibe. Egyetértek azokkal, akik úgy vélték, nem tisztességes továbbra is elmarasztalni Görögországot, mivel az ország immár jó úton halad, és programját hatékonyan végrehajtja. Görögország elismerést és támogatást, nem pedig elmarasztalást érdemel. A statisztikai reformok tekintetében együttműködünk a görög hatóságokkal. A tél és a tavasz folyamán számtalan látogatást tettünk, és a közelmúltban elfogadtunk egy cselekvési tervet, amelynek célja a görög statisztikai rendszer kapacitásának bővítése, valamint Görögország államháztartási statisztikáinak javítása.

Bulgáriát illetően aggályaink elsősorban a költségvetési előrejelzés két szempontjával kapcsolatosak. Bízom benne, hogy legalább az Európai Parlament bolgár képviselői figyelmesen hallgatják a Bulgária esetében a túlzott hiány esetében követendő eljárással és a statisztikai problémákkal kapcsolatos tisztázó megjegyzéseimet.

Először is, Bulgária csak késve értesítette a Bizottságot a költségvetési kilátásokat érintő jelentős módosításokról, megsértve ezzel a Szerződésben előírt kötelezettségeit. Másodszor, nincsenek információink arra vonatkozóan, miért vizsgálta felül 2010-re vonatkozó tervezett költségvetését, és a kiegyensúlyozott költségvetést miért váltotta fel mindössze néhány héten belül 3,8%-os hiány, jóllehet a makrogazdasági forgatókönyv nem változott, illetve még javult is. Következésképpen a Bizottságnak jelenleg nem áll módjában értékelni Bulgária ez évi költségvetési terveit.

Az Eurostatnak az idei év második felében tervezett bulgáriai küldöttsége nem foglalkozik majd a 2010-re vonatkozó tervvel kapcsolatos eltérésekkel és kérdésekkel. Ez nem statisztikai ügy. A 2009. évre vonatkozó, a túlzott hiány esetén követendő eljárásról szóló korábbi adatokat érintő esetleges kockázatokat vizsgálja majd, amelyek korábban be nem jelentett kormányzati szerződéses vállalásokkal kapcsolatosak.

Rendkívül hálás vagyok, hogy ilyen figyelmet fordít ezekre a fontos kérdésekre, amelyek bizonyos szempontból Bulgária piaci helyzetét is befolyásolhatják. A bolgár hatóságoktól kapott tájékoztatás szerint a belső költségvetési ellenőrzés eredményei csak a nyár közepére készülnek el. Az Eurostat felhasználja majd az ezekből származó eredményeket a tervezett bulgáriai EDP-látogatásokkal összefüggésben. A felülvizsgált rendelet elfogadásának gyorsaságától függően, amely megerősített jogkörrel ruházza fel az Eurostatot, az intézmény munkája során, ha erre szükség van, élhet majd ezzel a jogkörrel.

Hölgyeim és uraim, még egyszer köszönöm a figyelmüket és különösen a javaslatunk, a második Barroso-bizottság első jogalkotási javaslata iránt tanúsított támogatást. Ennek elfogadása nélkülözhetetlen a gazdasági és monetáris unió hatékony működéséhez.

  Elnök. – Köszönöm, biztos úr, és köszönöm a ránk vonatkozó nagyvonalú észrevételeket is; nem hallgattuk őket kellő figyelemmel. Sajnálatosnak tartom, hogy amikor valaki felszólal itt a Parlamentben, akkor különféle megnyilvánulásoknak, például tapsviharnak lehetünk tanúi, amelyeknek semmi köze a tárgyhoz és a vitában éppen elhangzó felszólaláshoz.

A vitát lezárom.

A szavazásra 2010. június 16-án, szerdán kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

  Enikő Győri (PPE) , írásban. – (HU) A mai vita során abban a nagyon fontos kérdésben kell az Európai Parlamentnek állást foglalnia, hogy a jelenlegi, az Eurostat alatt működő statisztikai adatszolgáltatási rendszert milyen irányban alakítsuk át, hogy a jövőben el lehessen kerülni a görög botrányhoz hasonló eseteket. Emlékeztetni szeretnék arra, hogy már 2004-ben fény derült a görög csalásra, s ugyanebben az időszakban trükközött a szocialista magyar kormány is, de az Unió azóta sem tett hatékony lépéseket a statisztikai adatszolgáltatási rendszer megreformálása érdekében. Helyes iránynak tartom, hogy a Bizottság az Eurostatot auditjogkörrel kívánja felruházni, de meggyőződésem, hogy ennél mindenképpen tovább kell lépnünk, mert már a közös pénz jövője a tét. Miben látom a továbblépés lehetőségét? Abban, hogy a túlzottdeficit-eljárásban nem csak azokat a tagállamokat kellene szankciókkal sújtani, amelyek sorozatosan megszegik a költségvetési hiányra vonatkozó 3%-os maastrichti hiánycél betartására vállalt kötelezettségüket, hanem azokat is, akik éveken keresztül hamis statisztikai adatokat szolgáltatva félrevezetik a befektetőket és az Uniót, veszélybe sodorva ezzel az eurózóna stabilitását. Egyetértek azzal az iránnyal, amely szerint a nemzeti statisztikai hivatalok munkatársainak személyes felelősséget kell vállalniuk az Eurostatnak szolgáltatott adatok minőségéért. Ezért javaslom, hogy a Herman Van Rompuy vezette tanácsi munkacsoportban folyó munkák figyelembevételével a jelenlegi helyett egy sokkal szigorúbb szankcionálási rendszer kidolgozására kérjük fel a Bizottságot.

ELNÖKÖL: JERZY BUZEK
elnök

7. Szavazások órája

  Elnök. – A következő napirendi pont a szavazás.

(Az eredményeket és a szavazásra vonatkozó egyéb részleteket lásd a jegyzőkönyvben)

7.1. Az Európai Parlament alelnökének megválasztása (szavazás)

  Elnök. – Most rátérünk az Európai Parlament alelnökének az eljárási szabályzatunk 13., 15. és 18. cikke szerinti megválasztására.

Amint tudják, az egyik képviselőtársunkat – aki a 11. alelnök volt – nemzeti parlamenti képviselőnek választották, és annak a parlamentnek az elnöki posztján tevékenykedik. Schmitt úrra célzok. Ma új alelnököt választunk helyette. A következő jelölést kaptam: Tőkés László úr. A jelölt hivatalosan tájékoztatott, hogy vállalja a jelölést. Figyelembe véve annak tényét, hogy csak egyetlen jelölt van, azt javaslom, hogy az eljárási szabályzat 13. cikkének (1) bekezdése értelmében közfelkiáltással válasszuk meg.

Meg szeretném kérdezni, hogy ellenzi-e ezt valaki? Az említett cikk értelmében ezt kötelességem megkérdezni.

  Corneliu Vadim Tudor (NI) . – Elnök úr, ma szégyellem először, hogy az Európai Parlament képviselője vagyok. Most először fordul elő, hogy az első világháborút követően aláírt trianoni békeszerződést elutasító személyt ilyen jelentős európai pozícióra terjesztenek fel és választanak meg. A román nép…

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót)

  Elnök. – Nem ért egyet a választással, tehát hivatalosan szavazunk. Elektronikus úton fogunk szavazni.

  Hannes Swoboda (S&D) . – (DE) Elnök úr, arról értesültünk, hogy a jelölt először nyilatkozatot szeretne tenni. Lehet, hogy félretájékoztattak minket, de ha a jelölt nyilatkozni kíván, meg kellene adnia neki a szót.

  László Tőkés (PPE) . – Elnök úr, rövid nyilatkozatot készítettem a mai napra, amelyet fel szeretnék olvasni.

Nagy megtiszteltetés számomra, hogy az Európai Néppárt támogatásával az Európai Parlament alelnöki posztjára kaptam jelölést. Hasonlóan nagy megtiszteltetés volt az is, amikor a román kommunista diktatúra bukásának 20. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen, 2009 decemberében megkaptam Románia legmagasabb állami kitüntetését, a csillagrendet. Húsz évvel ezelőtt, Temesváron különféle etnikai hátterű és különféle hitű emberek – akiket a megértés, a bátorság és a közös fenyegetettséggel való szembehelyezkedés kovácsolt egységbe – felkeltek a Ceauşescu-rezsim ellen. Ugyanúgy, ahogyan akkor, most is arra törekszem, hogy az emberi jogokért, a kisebbségi és vallásjogokért és a szabadságért való küzdelem szellemében országom érdekeit képviseljem, ugyanakkor továbbra is elkötelezett maradok az európai és keresztény értékek mellett.

Elkötelezetten segítem a közép- és kelet-európai régió volt kommunista országainak és nemzeteinek európai integrációját – különös tekintettel a romániai magyar kisebbségre, amely közösséget az Európai Néppárt tagjaként képviselem. Örömmel tölt el, hogy a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követő időszakban lehetek az Európai Parlament képviselője, mivel az az egyesült Európa történetének új kezdetét jelöli. Köszönöm a figyelmet.

(Taps)

  Elnök. – Elektronikus úton fogunk szavazni. Miután megnyitom a szavazást, a következő információk jelennek meg a kijelzőn: a szavazás tárgya és a jelölt neve. Amennyiben a jelölt mellett kívánnak szavazni, nyomják meg a „+” gombot. Természetesen tartózkodhatnak is a szavazástól: ezt a „0” gombbal tehetik meg, amint tudják. Tehát minden egyértelmű. Az eljárási szabályzat 15. cikkének értelmében a szavazatok abszolút többségét megszerző jelölt megválasztásra kerül, ami azt jelenti, hogy csak a támogató szavazatokat kell figyelembe venni.

  Marc Tarabella (S&D) . – (FR) Elnök úr, bocsásson meg, talán én vagyok az ülésteremben az egyetlen, aki nem érti, mi történik, de valóban nem tudom, hogyan kellene szavaznunk. Három gomb van: 0, 1 és +. Őszintén szólva nem tudom, hogyan szavazzak a jelölt mellett, ellene, vagy hogyan tartózkodjak. Hasznos lenne, ha pontosan elmagyarázná.

  Martin Schulz (S&D) . – (DE) Elnök úr, engedtessék meg egy szerény kérdés. Számos magas fizetésű kollégája ül ott fenn, és biztosra veszem, hogy segíthetnek önnek a következő kérdést megválaszolni. Az én kijelzőmön a Tőkés név szerepel.

A gépen azután van három gomb, amit név szerinti szavazás esetén kell megnyomni. Az első gomb „igent”, a középső gomb „tartózkodást”, a harmadik gomb pedig „nemet” jelent. Ez így helyes?

(egyetértő közbeszólások)

Ez azt jelenti, hogy aki Tőkés úr mellett kíván szavazni, nyomja meg az „igen” gombot, aki nem akar rá szavazni, az nyomja meg a „nem” gombot, és aki tartózkodni akar – mint az én képviselőcsoportom –, nyomja meg a „tartózkodás” gombot? Ez pontos így?

(Taps)

  Elnök. – Pontosan ezt mondtam egy perce. Aki igennel akar szavazni, nyomja meg az „igen” gombot, aki nemmel akar szavazni, nyomja meg „nem” gombot, és aki tartózkodni kíván a szavazástól, nyomja meg a „0”-t.

  Marc Tarabella (S&D) . – (FR) Elnök úr, kérem, bocsásson meg, de a Schulz úr által feltett kérdést és az ön nagyon világos válaszát követően újra szólnom kell, mert a válasza ellentmond annak, amit a Parlament szolgálataitól hallottam.

A Parlament szolgálatai éppen most tájékoztattak arról, hogy a jelölt mellett szavazhatok vagy tartózkodhatok a szavazástól, de a jelölt ellen nem szavazhatok. Így tehát egyáltalán nem világos a dolog. Sajnálom, hogy ily módon szólalok fel, de kérem, hogy próbáljunk következetesek maradni. Hálásan megköszönném, ha világos választ adna erre, elnök úr.

  Elnök. – A világos válasz az, hogy e szavazás során csak a támogató szavazatokra reagálunk. Az ellenszavazatok és tartózkodások egy kalapba kerülnek, mert csak az „igen” szavazatok száma fontos. A dolog egyértelmű. A „nem” gombot vagy a „tartózkodás” gombot megnyomva ugyanarra az eredményre jutunk.

Most válaszolok további három kérdésre.

  Georgios Toussas (GUE/NGL) . – (EL) Elnök úr, véleményem szerint durván megszegtük az Európai Parlament eljárási szabályzatát. Elfogadhatatlan ez a hozzáállás: elfogadhatatlan, hogy nem készül jegyzőkönyv arról, ki szavazott igennel, ki szavazott nemmel, és ki tartózkodott. A gombok működésének módjából látható, hogy megint nem készül jegyzőkönyv a szavazatokról. Utasítást kell adnia arra, hogy egyértelműen rögzítésre kerüljön, ki szavazott igennel, ki szavazott nemmel és ki tartózkodott.

  Robert Atkins (ECR) . – Elnök úr, bizonyára nem haladja meg az intelligens emberek értelmi képességét annak megértése, hogy igennel vagy nemmel akarunk szavazni vagy tartózkodni akarunk, hiszen rendesen is ezt szoktuk tenni. Nem tudja megoldani a dolgot? Ha nem, akkor nem tudjuk megtartani ezt a szavazást.

  Hans-Peter Martin (NI) . – (DE) Elnök úr, egy technikai megjegyzést szeretnék hozzáfűzni. A szavazógépeinken először az „igen” gombot kell megnyomni, és amikor a „nem” gombhoz érek, az még mindig kék. Ha a „nemet” akarom megjeleníteni, semmi sem jelenik meg a kijelzőn. Más szóval csak az „igenen” keresztül lehet a „nemhez” érni, ami nem megfelelő műszaki megoldás.

  Dagmar Roth-Behrendt (S&D) . – (DE) Elnök úr, álljunk nyugodtabban az egész eljáráshoz! A Parlament alelnökeit általában egy időben, a jogalkotási ciklus elején vagy annak során választjuk meg. Ilyen esetben, tisztelt képviselőtársaim, az egyes jelöltekre leadott „igen” szavazatok számát határozzuk csak meg, és a szavazatok száma határozza meg az Elnökségbe beválasztott képviselők sorrendjét. Ma – mivel egy képviselőtársunk távozott – egyetlen alelnök beválasztásáról döntünk, így tehát az egyetlen, ami fontos, az az, hogy megkapta-e a megválasztásához szükséges számú „igen” szavazatot. Minden más mellékes. Ebben eltér a többi szavazástól.

(Taps)

A Parlament elnöke tökéletes leírást adott a titkos szavazásról, és az nálam csodálatosan működött anélkül, hogy több gombot kellett volna megnyomnom. Azt a gombot nyomtam meg, amelyiket meg akartam nyomni, és kigyulladt a kék fény. Elnök úr, talán egyszerűen megpróbálhatnánk még egyszer, együtt.

(Taps)

  Elnök. – A szavazást megnyitom.

(A Parlament elektronikus szavazás útján (szavazatot leadó képviselők száma: 621; mellette: 334; üres szavazólap: 287) megválasztotta Tőkés Lászlót.)

Az alelnökünk minősített többséget szerzett. Gratulálni szeretnék képviselőtársunknak, Tőkés úrnak ahhoz az eredményhez, ami kvalifikálja a Parlament alelnöki tisztségére, és sikert kívánok feladatai elvégzéséhez. Tőkés úr a 11. helyet fogja betölteni az alelnökök protokoll sorrendjében.

  Norica Nicolai (ALDE) . – (RO) Az én kártyám nem működött. Én ellene szavazok.

  Stavros Lambrinidis (S&D) . – Elnök úr, nagyon kellemetlen, hogy tovább kell ragoznom a kérdést. Az utasításai során azt mondta, hogy vagy mellette lehet szavazni, vagy tartózkodni lehet a szavazástól. A végeredmény azonban „igen” és „nem” szavazatokat és tartózkodást is mutat. Megértem, hogy sokan vannak olyanok, akik máshogyan szavaztak volna, ha három lehetőség közül választhattak volna. Azt szeretném kérni, hogyha valóban ez a szavazás helyes módja, tartsunk egy utolsó szavazást.

  Elnök. – Hölgyeim és uraim, a szavazást követően, külön eljárás keretében meg fogom hallgatni a szavazást érintő valamennyi fenntartásukat. Ebben az ügyben nem itt és most fogunk döntést hozni. A szavazás – minősített többséggel elért – eredményével összhangban megválasztottuk Tőkés urat. Valamennyi fenntartásukat figyelembe fogjuk venni. Kérem, hogy a mai ülés végéig jelentsék be azokat nálam. Erre vonatkozóan holnap fogunk döntést hozni. Közvetlenül fogok választ adni a fenntartásaikra. Nagyon köszönöm.

ELNÖKÖL: Edward McMILLAN-SCOTT
alelnök

  Hannes Swoboda (S&D) . – (DE) Elnök úr, csak annyit kívántam tudatni önnel, hogy az előző szavazás szerint 789 képviselő van az ülésteremben. Ez egy kissé soknak tűnik. Remélem, hogy az elkövetkezendő szavazások nem fogják megint azt a látszatot kelteni, hogy 789 képviselőnk van.

  Elnök. – Amennyiben a szavazás végén bármi hozzáfűzni való van, arról tájékoztatom önöket.

  Robert Atkins (ECR) . – Elnök úr, teljesen jogos Swoboda úr álláspontja. Kedves barátom, Malcolm Harbour úr összegezte a szavazatokat, és ha többen szavaztak, mint amennyien ténylegesen jelen vannak – valóban 785 vagy talán akár 789 fő –, akkor ez a szavazás biztosan nem érvényes.

(Taps)

Fontolóra kell vennünk – és arra kérem, hogy az elnöki székből felállva, haladéktalanul terjessze ezt az Elnökség elé –, hogy holnap újabb szavazást tartsunk, lehetőleg szavazólappal vagy legalább is a megfelelően működő rendszerrel.

  Elnök. – Amint már említettem, azon leszek, hogy a szavazási időszak vége előtt visszatérjek erre a kérdésre. Valóban ellentmondás mutatkozik. Swoboda úr felvetette a problémát, Sir Robert Atkins szintén jelezte azt. Amint lehetséges, megpróbáljuk tájékoztatni önöket. Igazán nem akarom az időt húzni. Probléma merült fel, azt meg kell vizsgálni, megvizsgáljuk, és amint lehet, visszatérek rá.

7.2. Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevétele: Spanyolország/Valenciai régió (A7-0180/2010, Barbara Matera) (szavazás)

- A szavazás előtt:

  Barbara Matera , előadó. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a jelen gazdasági válság közepette pontosan a munkanélküliség jelenti az egyik legnagyobb problémát a fejlett gazdaságok számára, és ez olyan fenyegetés, ami az euróövezetben elérte a riasztó 10%-os mértéket.

Az európai intézmények és elsősorban az Európai Bizottság 2011. évi költségvetési tervezetében egy sor intézkedést vezetett be a gazdaságélénkítés támogatására: többek között kiegészíti az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapot – aminek én előadója vagyok –, amely alaphoz négy fontos mobilizációs igény érkezett, amiről most fogunk szavazni.

Következésképpen úgy vélem, hogy racionalizálni kellene az alap igénybevételének eljárásait, hogy gyorsan reagálhassunk a gazdasági válság sújtotta cégek munkavállalóinak, valamint a vállalkozások áttelepítése miatt érintett munkavállalók helyzetére.

7.3. Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevétele: Írország/Waterford Crystal (A7-0181/2010, Barbara Matera) (szavazás)

7.4. Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevétele: Spanyolország/Kasztília - La Mancha (A7-0179/2010, Barbara Matera) (szavazás)

7.5. Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevétele: Technikai segítségnyújtás a Bizottság kezdeményezésére (A7-0178/2010, Barbara Matera) (szavazás)

7.6. A regionális politika átláthatósága és finanszírozása (A7-0139/2010, Michail Tremopoulos) (szavazás)

- A szavazás előtt:

  Michail Tremopoulos , előadó. – (EL) Elnök úr, hölgyeim és uraim, az a tény ösztönzött a regionális politika átláthatóságáról és finanszírozásáról szóló jelentésre, hogy az EU alapok kedvezményezettjeinek maradéktalan nyilvánosságra hozatala lehetővé teszi, hogy a nyilvánosság részt vegyen az európai közpénzek elköltésének módjáról szóló, értelmes vitában.

Ez a jelentés, amelyre a Regionális Fejlesztési Bizottság kért fel, olyan ajánlásokat tartalmaz, amelyeket bele kellene foglalni a strukturális alapokról szóló, jövőbeni rendeletekbe: mint például kiegészítő információk nyújtása a kedvezményezettek listájának közzétételekor és a partnerség kielégítően kötelező szabályai.

A most futó kohéziós programok keretében megvalósítható, további javaslatok lehetnek például a következők:

- a Bizottság határozzon meg részletesebb és előíróbb formát, ami részletezi a megadandó információk struktúráját, formáját és tartalmát,

- továbbá az átláthatóságra vonatkozó európai kezdeményezés összekapcsolása az új pénzügyi korlátozásokkal és ellenőrzésekkel,

- az auditorok keményebb vonalat határoznak meg a kommunikációs és tájékoztatási követelményekre vonatkozóan, többek között „pellengérre állítás” és a csalás bizonyított eseteiben pénzügyi korrekciós eljárások alkalmazása révén,

- a regionális és helyi hatóságok, valamint a többi érintett partner szorosabb bevonása a kohéziós program kidolgozásának és megvalósításának valamennyi szakaszában, teljes körű hozzáférés biztosítása valamennyi projekt-dokumentációhoz,

- fokozott bizottsági iránymutatás arra vonatkozóan, hogyan igazítható a partnerség a gyakorlathoz a folyamatban lévő programok keretében, valamint az átláthatóság fokozása a nagyszabású projektek uniós finanszírozására vonatkozóan.

Még egyszer meg szeretném köszönni a többi képviselőcsoport segédelőadóinak, hogy sikerült ezt a végleges szöveget kialakítanunk.

7.7. Az Írországért Nemzetközi Alap részére nyújtott európai uniós pénzügyi hozzájárulás (2007-2010) (A7-0190/2010, Seán Kelly) (szavazás)

- A szavazás előtt:

  Seán Kelly , előadó. – Elnök úr, tudom, hogy a kollégák nem szeretik, ha valaki ilyenkor szólal fel, de kérem, bocsássanak meg néhány rövid percre.

Először is mivel ennek megvitatására nem került sor az ülésen, fontos, hogy említést tegyünk róla, különösen az Európai Unió Írországért Nemzetközi Alapja által betöltött szerep miatt. Másodsorban Írországban – és Írországon kívül – úgy gondolja a többség, hogy ezt az alapot túlnyomórészt az USA finanszírozta. Az USA természetesen óriási részt vállalt – és ezért köszönet illeti –, mint ahogyan Kanada, Ausztrália és Új-Zéland is, de fontos rámutatni, hogy az Európai Unió 2006-tól kezdődően ténylegesen 57%-át finanszírozza az alapnak. Ez széles körben nem ismert dolog, és az, hogy erről nem folytattunk vitát itt, a Parlamentben, természetesen nem jelenti azt, hogy titokban tartottuk. Rá szeretnék tehát világítani arra, hogy az Európai Unió milyen szerepet játszott Észak-Írországban a kapcsolatfelvétel, a párbeszéd és a kiegyezés elősegítése terén, ami békefolyamatnak még törékeny, de szerencsére mégis tartósnak bizonyul.

A mai napon tisztelettel szeretnék adózni mindazok előtt, akik hozzájárultak ahhoz, hogy béke van Észak-Írországban – és nagyon sokan részt vettek ebben –, különös tekintettel a szélsőségesekre. Az olyan pártok, mint dr. Ian Paisley pártja – sok éven át e Ház tagja volt – és Gerry Adams pártja, akik 20 évvel ezelőtt soha nem tárgyaltak volna egymással, összefogtak a békefolyamat során és egyesítették erőiket. Ez az Európai Unió érdeme – legalábbis az őt megillető részben –, és erre rá kívánok mutatni a mai napon. Tisztelettel adózom mindenki előtt, aki kockázatot vállalt Észak-Írország békéjének megteremtésért, és remélem, tartós lesz a béke.

(GA) Remélem, hogy egyhangúlag elfogadjuk ezt az állásfoglalást, és minden érintettnek megköszönöm, hogy sikerrel részt vett az országom békefolyamatában.

  Francesco Enrico Speroni (EFD) . – (IT) Elnök úr, észrevettem, hogy az alelnök megválasztása és az utóbbi néhány szavazás között eltelt idő közben 150 képviselő eltűnt. Nem tudom, hogy eltűnésük gyomorrontásnak vagy a légkondicionálás okozta problémának tudható-e be. Talán ki kellene vizsgálnunk az ügyet.

  Elnök. – Nem, nem tűntek el. Nagyon világos magyarázatot fog kapni arra vonatkozóan, hogy mi történt a Tőkés püspökre vonatkozó szavazás során, de ez nem isteni beavatkozás volt.

7.8. A versenyképes árufuvarozást szolgáló európai vasúti hálózat (A7-0162/2010, Marian-Jean Marinescu) (szavazás)

- A szavazás után:

  Robert Atkins (ECR) . – Elnök úr, sajnálom, ha megint zavarok, de ténylegesen a negyedik név szerinti szavazásról van szó.

  Elnök. – Azt a tájékoztatást kaptam, hogy a szavazólista új verzióját bocsátották ki, tehát azt vélhetően levették a napirendről. Tehát lezártuk a Marinescu-jelentésről szóló szavazást.

7.9. Az eljárási szabályzat hozzáigazítása a Lisszaboni Szerződéshez (A7-0043/2009, David Martin) (szavazás)

- A szavazás előtt:

  Bruno Gollnisch (NI) . – (FR) Elnök úr, úgy látom, hogy ön – Buzek elnök úrral ellentétben – nem szenved csőlátásban, és észrevett engem.

Elnök úr, nagyon rövid napirendi javaslatom van. Martin úr jelentése a Lisszaboni Szerződéshez való hozzáigazítással kapcsolatos problémákat szándékozik megoldani, de a szavazásra bocsátandó, különféle módosítások között van egy olyan, amelyik sehogyan sem kapcsolódik a Lisszaboni Szerződéshez, és úgy látom, hogy ellentmond a parlamenti eljárás általános alapelveinek. A módosítás az, ami megfosztja a független parlamenti képviselőket saját képviselőik kinevezésének jogkörétől.

Hölgyeim és uraim, politikai nézetüktől függetlenül nagyon fontos kérdésről van szó. Őszintén azt gondolom, hogy az, hogy a felelősséget a Parlament elnökére hárítjuk – akármilyen pártatlan is legyen –, az, hogy a jó ég tudja, milyen kritériumok szerint választanak ki egy képviselőt a független képviselők Elnökségben való képviseletére, ellentmond a jog általános elveinek és az Európai Bíróság esetjogának.

Ez okból, elnök úr, úgy vélem, hogy ezt a módosítást le kellene vennünk a ma szavazásra bocsátandó módosítások listájáról.

  Elnök. – Köszönöm, Gollnisch úr. Emlékezhet arra, hogy több hónapon át ültem itt független képviselőként, és – ha szabad megjegyeznem – a politikai nézeteim olyannyira eltérnek az önökéitől, hogy az már önmagában is igazolja azt az állítást, miszerint a független szekció nem képviselőcsoport, és soha nem is lehet az.

- A szavazás végén:

  David Martin , előadó. – Elnök úr, nem akarom az ülést feltartani, de a napirendi pont lezárása előtt foglalkoznunk kell két technikai kérdéssel.

Amint tudják, a múlt év novemberében kezdődött ez a folyamat. Új szöveget kell beszúrnunk, hogy a múlt novemberi szavazást összekössük ezzel a szavazással, és arra kérném a Házat, hogy hagyja jóvá a következő kiegészítést: „tekintettel a Parlament eljárási szabályzatának Lisszaboni Szerződéshez való hozzáigazításáról szóló, 2009. november 25-i határozatára”. Amint említettem, csupán technikai kérdésről van szó.

A második meglátásom, hogy most azt mondjuk, hogy ezek a szabályok 2009. december 1-jén kellene, hogy hatályba lépjenek. Ez egyértelműen lehetetlen, ezért azt kérem, hogy az eljárási szabályzat 212. cikkének (3) bekezdését alkalmazzuk, ami azt jelenti, hogy a szabályok a következő ülés első napján lépnek hatályba.

  Elnök. – Martin úr, megköszönöm az erre és más ügyekre vonatkozóan végzett egész munkáját.

7.10. A 2011. évi költségvetési tervezetről szóló háromoldalú egyeztető eljárásra vonatkozó megbízatás (A7-0183/2010, Sidonia Elżbieta Jędrzejewska) (szavazás)

7.11. Származékos piacok: jövőbeni szakpolitikai intézkedések (A7-0187/2010, Werner Langen) (szavazás)

7.12. A tárgyak internete (A7-0154/2010, Maria Badia i Cutchet) (szavazás)

7.13. Az internet szabályozása: a következő lépések (A7-0185/2010, Francisco Sosa Wagner) (szavazás)

7.14. A Közösség innovációs politikája a változó világban (A7-0143/2010, Hermann Winkler) (szavazás)

7.15. A millenniumi fejlesztési célok elérése felé tett előrehaladás: a 2010. szeptemberi magas szintű ENSZ-találkozót előkészítő félidős értékelés (A7-0165/2010, Michael Cashman) (szavazás)

- A 25. bekezdésről szóló szavazás után:

  Anja Weisgerber (PPE) . – (DE) Elnök úr, csak annyit akartam mondani, hogy a szavazógépem elromlott. Nem tudtam részt venni az utolsó három szavazáson. Hálásan megköszönném, ha küldene egy technikust.

7.16. A CARIFORUM–EK Parlamenti Bizottságba delegált küldöttség felállításáról és tagjainak számáról szóló határozatra irányuló javaslat (szavazás)

***

  Elnök. − Kollégák, azokhoz szólok, akik meg szeretnék hallgatni a Tőkés úrról megtartott szavazáshoz fűzött magyarázatot:

Szavazatot leadó képviselők száma: 621 (a támogató szavazatok és a tartózkodások száma összesen), támogató szavazatok száma: 334, tartózkodások száma: 287, de ezek nem számítanak leadott szavazatnak. Az abszolút többség 168.

Tőkés úr 334 szavazatot kapott, ami több, mint a 168 szavazat képviselte abszolút többség. Az elektronikus szavazórendszert a szavazólapok alternatívájaként alkalmazzuk. A szavazók a szavazólappal csak egy jelölt vagy meghatározott számú jelölt mellett szavazhatnak. Ellenszavazatra egyáltalán nincsen lehetőség, amint azt Roth-Behrendt asszony kifejtette. A jelöltet nem támogató szavazók üresen hagyják a szavazólapot. Következésképpen üdvözlöm Tőkés püspök urat az Elnökségben!

  Stavros Lambrinidis (S&D) . – Elnök úr, csak hogy megértsük, amit mond, az a helyzet, hogy az alelnökről szóló szavazás esetében lehetetlen nem elérni a minősített többséget, mert ha csak mellette lehet szavazni vagy tartózkodni lehet – és a tartózkodások nem számítanak bele a szavazás végeredményébe –, akkor a dolog természetéből adódóan mindig minősített többség az eredmény. Ezt akarja mondani?

  Elnök. – Ha visszaemlékszik, Lambrinidis úr, a jelen Parlament megalakulásakor valóban három szavazólappal, minősített többségi szavazattal választottuk meg valamennyi alelnököt, tehát akkor azt az eljárást követtük. A mostani alkalommal csak egyetlen jelölt volt, és mivel több, mint 168 szavazatot kapott, az őt támogató szavazatok száma meghaladta a minősített többséget, következésképpen az első fordulóban alelnöknek választottuk. Ez az eljárás a szokásostól eltérő, de a szabályok szerint jártunk el.

  Robert Goebbels (S&D) . – (FR) Elnök úr, lehet, hogy a szabályok szerint jár el, de ha összeadom a 334 támogató szavazatot, a 168 tartózkodást és a 287 ellenszavazatot, összesen 789 képviselő jön ki, más szóval több, mint ahány képviselő az ülésteremben ül. Ez azt jelenti, hogy egy szavazó több szavazatot adott le, ahogyan az Corsica megválasztásakor is történt. Ez nyilvánvalóan tisztességtelen szavazás, és ismételt szavazást kellene tartanunk.

  Elnök. – Goebbels úr, a kérdésre válaszolva bizonyos képviselők részéről félreértés történt: a kijelzőn megjelenő abszolút többséget a szavazatok számának tekintették. Nem azt jelentette, hanem az abszolút többséget. Azt nem adhatjuk hozzá a szavazatok összes számához. Ismétlem: Tőkés úr 334 szavazatot kapott. Ez meghaladja az abszolút többséget, következésképpen megválasztottuk őt.

Nagyon világosan le kell szögeznem, hogy a 168-as szám nem 168 szavazatot jelentett. Ez az alelnöki poszt elnyeréséhez szükséges szavazatok számát, a küszöbértéket jelentette. Sajnálom, ha félreértették. Talán jobban rávilágíthattunk volna a szavazáskor.

  Adrian Severin (S&D) . – Elnök úr, nem akarok részletekbe bocsátkozni, csupán emlékeztetni kívánom, hogy az ülés elnöke és a Parlament elnöke úgy tájékoztatott minket, hogy a tartózkodni és az ellenszavazatot leadni kívánó képviselők ugyanazt fogják csinálni. Ez a bejelentés nyilvánvalóan félrevezető volt, azonban mivel a bejelentést az ülés elnöke tette, érvényes bejelentés volt, következésképpen úgy vélem, hogy a helyzet előbbi tisztázását követően meg kellene ismételni a szavazást.

  Elnök. – Meggyőződésem, hogyha megismételnénk a szavazást, ugyanez lenne az eredmény. Határozottan úgy gondolom, hogy mindenki megértette, hogy a szokásos elektronikus szavazással azonos módon szavaznak: a gombok ugyanazt jelentették, az eredmény egyértelmű volt. Ami nem volt világos, az a 168-as szám kijelzése, ami kisebb zavart okozott. Ha volt is félreértés, az elnök úr maga tisztázhatja, mit mondott, amikor legközelebb megjelenik a körükben.

  Joanna Senyszyn (S&D) . – (PL) A nevem Senyszyn.

Ezek a magyarázkodások egyáltalán nem kielégítők, figyelembe véve annak tényét, hogy a szavazás előtt azt mondták nekünk, hogy az ellenszavazatokat és a tartózkodásokat együttesen számolják össze, ami megfelel a minősített többség követelményének. Végül is mit értünk „minősített többség” alatt? Azt jelenti, hogy a támogató szavazatok számának meg kell haladnia az ellenszavazatok és tartózkodások összesített számát. Ebben az esetben egyáltalán nem világos, mi volt a szavazás eredménye. Buzek úr azt mondta, hogy 334 támogató szavazat volt, 287 ellenszavazat és 168 tartózkodás. Erre figyelemmel valóban úgy tűnik, mintha 789 fő szavazott volna, és a mostani magyarázat, miszerint egyes szavazatok nem számítanak, azt is jelentheti, hogy a 334 támogató szavazat közül nem számít néhány.

Ez a legtöbb ország meghatározása szerint teljességgel elfogadhatatlan helyzet. Nem hiszem, hogy a Parlamentünkben történetesen el kellene ettől térnünk. A „minősített többség” vagy „abszolút többség” az ellenszavazatok és tartózkodások számát meghaladó, támogató szavazatot jelent. A jelen esetben egyáltalán nem ez volt a helyzet, mert téves számú szavazatot adtak le. Ez azt jelenti, hogy a szavazógép nem működött megfelelően, és feltétlenül meg kell ismételni a szavazást.

  Nicole Sinclaire (NI) . – Elnök úr, ha megengedi, két napirendi javaslatom lenne. Az egyik az alelnökségre vonatkozó szavazásra vonatkozik. Kizárt dolog, hogy ez biztonságos szavazás lenne. Félrevezető utasításokat kaptunk. Ebben a sorban ellenszavazatot akartunk leadni, és a szavazógépek nem engedték, hogy ezt tegyük. Napirendi javaslatokat próbáltunk felvetni, amelyeket akkor nem vettek figyelembe, tehát most azt kérném, hogy ismételjük meg a szavazást szavazólappal vagy egyértelmű igen/nem/tartózkodás választási lehetőséggel, az eredmények egyértelmű kijelzésével. Azok véleménye szerint, akik hozzám hasonlóan kritikusan állnak ehhez az intézményhez – nagyon köszönöm –, ez biztos találatot jelent az önök számára, és ezt igen erős kritikával fogjuk illetni – nagyon köszönöm!

A második kritikai megjegyzésem arra vonatkozik, hogy elutasították annak lehetőségét, hogy indokolást fűzzek a Tremopoulos-jelentésre leadott szavazatomhoz. Az átláthatóságról név szerinti szavazásra került sor, és én ellenszavazatot adtam le. Most nem kapok arra lehetőséget, hogy kifejtsem, miért szavaztam ellene, de a választóim azt fogják látni, hogy az átláthatóság ellen szavaztam. Meg kívánom indokolni, miért szavaztam a jelentés ellen. Szépen kérem, hadd fűzzek indokolást az erre vonatkozó szavazatomhoz!

  Elnök. – Az első megjegyzésre vonatkozóan annyit mondhatok, hogy a munkatársak itt voltak, az ülést levezető elnök úr szintén. Ha ezzel kapcsolatban bármilyen probléma merül fel, azt ki fogják vizsgálni.

A második kérdésben – az egyszerűsített eljárásra vonatkozóan – nincsen vita, nincsen szavazathoz fűzött indokolás, de Sinclaire asszony írásba foglalhatja azt, így kérem, éljen ezzel a lehetőséggel.

  Bruno Gollnisch (NI) . – (FR) Elnök úr, meghallgattam önt, és élénken figyeltem arra, amit elmondott. Azt mondta, hogy 168 volt a minősített többség küszöbértéke. Ezt hallottam, vagy legalábbis így hangzott a fordítás. Ezt elég hihetetlennek tartom, mert ha így van, akkor az igennel szavazók számának a felét vennénk figyelembe a megválasztáshoz szükséges küszöbértékként.

Tehát bármi is történjék, mindig minősített többség lesz. Ez nyilvánvaló. Most hallottam először, hogy ebben a Parlamentben 168 szavazat minősített többséget alkot. Talán félreértettem az ön által elmondottakat, de teljesen abszurdnak tűnik az egész eljárás. Megfelelő lehet abban az esetben, amikor több jelölt van, de biztosan nem az egy alelnöki mandátum megújítása esetében.

  Elnök. – A 168-as számot a számítógép számította ki szavazattöbbségként, a ténylegesen leadott szavazatok alapján.

Nézze, én soha életemben nem tettem matematika vizsgát, úgyhogy itt most megállok!

  Mário David (PPE) . – Elnök úr, most az egyszer – habár remélem, hogy most először és utoljára – egyetértek Gollnisch úrral ebben a kérdésben. Tény, hogy ha 621 képviselő szavaz, legalább 311 szavazat jelentené a többséghez szükséges szavazatok számát. Nagyon örülök az eredménynek, mert a jelöltünk 334 szavazatot kapott, tehát mindenképpen megválasztottuk, azonban kérem, hogy helyesbítsék ezt, mert ha ilyen program van a számítógépen, az matematikailag valóban helytelen.

  Elnök. – Rögzítettük a hozzászólást.

  Matthias Groote (S&D) . – (DE) Elnök úr, a szavazás során nem tudtam nemmel szavazni, mert a szavazógép csak azt követően jelzett ki valamit, hogy megnyomtam az „igen” gombot, majd a „tartózkodás” gombot. Kérem, ellenőrizze, hogyan gyűjti és számolja a szavazatokat a gép, mert véleményem szerint az nem volt meggyőző. Nem én vagyok az egyetlen, aki így gondolja, más képviselőknek is ez volt a tapasztalatuk. Nem tudták a „tartózkodás” vagy a “nem” gombot megnyomni, hanem ahelyett először „igennel” kellett szavazniuk. Ez eléggé kockázatossá teszi a szavazási folyamatot. Ezért kérem, szíveskedjen ismételten ellenőrizni, hogyan történt a szavazatok számlálása.

  Elnök. – Valami azt súgja nekem, hogy soha többet nem fogjuk ezt a rendszert használni. A jövőben papírt fogunk használni!

  Pat the Cope Gallagher (ALDE) . – Elnök úr, azt javasolnám az ülésteremben maradt képviselőtársaknak, hogy tartózkodjunk a témát érintő, további vitától. Elég világos, hogy 621 szavazat volt. Az alelnök 334-et kapott. Ez többséget jelent, lépjünk tovább! Ha a 27 tagállamban ezt látja a nyilvánosság, nemigen fognak felnézni e Házra. Ennél vannak fontosabb kérdések is, mint például a munkanélküliség. Vitassuk meg a fontos kérdéseket, és ne pazaroljunk több időt erre a vitára! Elnök úr, elfogadom a magyarázatát, elfogadom a Parlament elnökének magyarázatát. Tehát lépjünk tovább, és foglalkozzunk olyan kérdésekkel, amelyek fontosak!

  Toine Manders (ALDE) . – (NL) Elnök úr, indítványozom, hogy a most adott magyarázatát – amit világosnak tartok – küldje el e-mail üzenetben valamennyi európai parlamenti képviselőnek, mivel sajnos sok képviselő – aki folyamatosan az átláthatóság, az egyértelműség és a demokrácia mellett kardoskodik – sietve eltávozott az étterem irányába. Talán világossá válik előttük, ha azt e-mail üzenetben elküldi nekik.

  Elnök. – Ez az elnök úr döntésétől függ, de biztosan továbbítom neki a javaslatot.

  Alexandra Thein (ALDE) . – (DE) Elnök úr, alelnök úr, plenáris üléseink nyilvánosak, és ez nagyon rossz benyomást kelt. Szeretnék az előttem szólóhoz csatlakozni! Én nem kérek e-mailt, hanem azt szeretném, ha a magyarázat hivatalosan megjelenne a Parlament honlapján, mert legalább egy állítás helytelen. 168 nem lehetett a küszöbérték. Ha 621 szavazatot adtak le, akkor a küszöbérték 310 kellett volna, hogy legyen – ha jól értem a dolgokat. Ezért írásbeli magyarázatot kérnék a honlapon, hogy valamennyi polgár számára is érthető legyen. Tekintettel az ülést figyelemmel kísérők nagy számára, valóban rendkívül gyatra benyomást keltünk a nyilvánosság körében.

  Vasilica Viorica Dăncilă (S&D) . – (RO) Mivel Buzek elnök úr szavazási eljárásra vonatkozóan adott magyarázatai zavarosak és ellentmondásosak voltak, valamint néhány szavazógép nem működött, úgy vélem, hogy a szavazás megismétlése átláthatóságot és legitim eredményt hozna. Amint azt egyik képviselőtársam említette, 27 ország polgárai figyelnek minket. Azt hiszem, hogy átláthatóságot és integritást kell mutatnunk azoknak, akik megválasztottak minket.

Sajnálatos dolog, hogy elutasításra került a szavazás szokásos feltételekkel való megismétlésére vonatkozó javaslat – csakúgy mint az, hogy számos képviselő vitatja a szavazási eljárás lefolytatásának módját –, ami azt mutatja, hogy nem részesül minden európai parlamenti képviselő egyenlő bánásmódban.

Ezért van az, hogy az ön meggyőződése, az elnök meggyőződése és azon képviselőtársak meggyőződése, akik azt állították, hogy ezek a szavazatok beérkeztek, valamennyiünk meggyőződése, az Európai Unió minden egyes tagjának meggyőződése kell, hogy legyen.

8. A szavazáshoz fűzött indokolások

A szavazáshoz fűzött szóbeli indokolások

Jelentés: Seán Kelly (A7-0190/010)

  Pat the Cope Gallagher (ALDE) . – Elnök úr, rendkívül nagy örömömre szolgált – de nem hatott meglepetésként –, hogy az Írországért Nemzetközi Alapról folytatott viták során következetesen elsöprő többségben voltak a támogató szavazatok. Az Európai Unió természetesen jelentős szerepet vállalt az alap 1986-as indulásakor, amikor azt a londoni és a dublini kormány létrehozta azzal a céllal, hogy elősegítse a gazdasági és társadalmi fejlődést a 12 határmenti megyében, az államhatár mindkét oldalán.

(GA) Több mint 800 millió euró összegű hozzájárulás befizetésére került sor az alapba, és ha figyelembe vesszük a multiplikátor hatást, ez 2 milliárd eurót meghaladó összegű befektetésnek felel meg.

Én magam is határmenti megyéből származom, és a határmenti megye képviselője vagyok, ily módon igen jól tudom, hogy milyen szerepet játszott az Írországért Nemzetközi Alap a békefolyamatban.

A nemzetközi alap segítségével közvetlenül több mint 40 000, közvetve pedig 16 000 munkahelyet sikerült teremteni, és mindezt egy hátrányos gazdasági helyzetű régióban értük el.

. – Végezetül annyit szeretnék mondani, hogy habár megállapodás született arról, hogy az év végéig befejeződik az Írországért Nemzetközi Alap munkája, határozott véleményem, hogy feltétlenül fontolóra kellene venni ennek az érdemleges és sikeres programnak a meghosszabbítását. Köszönöm a megértésüket.

  Izaskun Bilbao Barandica (ALDE) . – (ES) Elnök úr, a kezdeményezés mellett szavaztam, mert annak fő célja, hogy továbbra is támogassa a béke és kiegyezés folyamatát Észak-Írországban és Írország határmenti területein, hogy megteremtse a kiegyezést és a párbeszédet a leginkább megosztott közösségek között, és továbbra is védje az európai értékeket és az emberi jogokat.

Mi Euskadiban – Baszkföldön – még mindig a terrorista erőszaktól szenvedünk, és azt várjuk, hogy az Euskadi Ta Askatasuna (ETA) meghallja a szenvedéstől kimerült baszk társadalom kiáltását, azt a kiáltást, amellyel azt kéri, hogy egyszer és mindenkorra legyen vége az erőszaknak. Végérvényes tűzszüneti nyilatkozatot várunk. Ilyen körülmények között ugyanilyen szolidaritást és Euskadi őszinte támogatását várom az Európai Uniótól, hogy megteremthessük az oly régóta vágyott békét és kiegyezést.

  Daniel Hannan (ECR) . – Elnök úr, a mentőcsomagok egy országot sem érintettek olyan hátrányosan, mint Írországot, és egy népet sem érintettek olyan keményen, mint az íreket. Brian Lenihan ír pénzügyminiszter helyes döntéseket hozott. Valamennyi ír köztisztviselő – a Taoiseach-től kezdve a legalacsonyabb szintekig – és még a munkanélküli segély kedvezményezettjei is meghúzták a nadrágszíjat, és óriási mértékben csökkent a jövedelmük. Most úgy gondolják, hogy ha nem hozták volna meg mindezen fájdalmas döntést – ha továbbra is költekeztek volna – a görögökhöz hasonlóan saját maguk is jogosultak lehettek volna a megsegítésre, és ami még ennél is rosszabb, azt látják, hogy kötelesek Görögország megmentésében részt venni. Ezenfelül azt látják, hogy Írország egy főre jutó hozzájárulása meghaladja az euróövezethez tartozó tagállamok többségének egy főre jutó hozzájárulását.

Minden ortodox közgazdász azt javasolná, hogy a mai időkben meg kellene engednünk, hogy egyes, euróövezethez tartozó gazdaságok megint saját valutát vezethessenek be, amit leértékelhetnének, ily módon időt nyernének arra, hogy visszailleszkedjenek a piacra. Ehelyett évekig tartó szegénységre és deflációra ítéljük Dél-Európa népeit, és hatalmas adósságot varrunk Észak-Európa adófizetői nyakába – mindezt azért, hogy megmentsünk néhány fejet. Biztosan a mostaniak a legdrágább fejek a trójai Szép Heléna óta, aki miatt ezer hajó indult háborúba!

  James Nicholson (ECR) . – Elnök úr, nem állt szándékomban, hogy indokolást fűzzek a jelen kérdésre vonatkozó szavazatomhoz, de az előadó felszólalásában csak dr. Paisley-t és Adams urat említette, azt állítva, hogy békét hoztak Észak-Írországra. Nos, Adams úr és dr. Paisley sok mindent hozhatott, de békét, azt biztosan nem. Sokan követelhetnek békét Észak-Írországban, de valójában David Trimble-re és John Hume-ra hárult annak nehéz terhe, hogy békét hozzanak Észak-Írországra, és remélem, hogy az előadó a jövőben pontos tényeket idéz. Ők vállalták a dolgok nehezét.

Hadd tisztázzam, hogy azért szavaztam ma igennel, mert úgy vélem, hogy Észak-Írországban még mindig támogatásra szorulunk a vívmányaink védelméhez. Egyáltalán nem biztos, hogy a béke tartós lesz, mivel mindkét oldalon vannak olyanok – és az utóbbi időben előretörésüknek vagyunk tanúi –, akik továbbra is azon vannak, hogy lerombolják, amit eddig elértünk.

Egy európai parlamenti alelnök megválasztása

  Jacek Olgierd Kurski (ECR) . – (PL) Elnök úr, az Európai Parlament azon 334 képviselőjének egyike vagyok, akik helyeselték, hogy Tőkés lelkész elnyerje az Európai Parlament alelnöki posztját. Ő fiatalkorom hőse. A Szolidarnoszty újságírójaként 1989-ben, a Ceauşescu-t kiszolgáló, kegyetlen Securitate állambiztonsági szolgálat golyózáporában tudósítottam a román forradalomról, és az a forradalom Temesváron kezdődött, Tőkés úr 1989. december 16-i beszédével.

Szomorúnak tartom azonban, hogy ma áldozattá vált – elsősorban a számítógép hibájából, ami helytelenül 168 szavazatot számlált össze, majd az eljárást lefolytató személy hozzáadta a 168 szavazatot a szavazatok végösszegéhez, ami általános vitát váltott ki. Ha tehát bárki megkérdőjelezi Tőkés úr európai parlamenti alelnökké való megválasztásának legalitását, támogatom a szavazás megismétlését. Biztos vagyok abban, hogy még jobb eredményt fog elérni. Az Európai Parlamentben ülő, ilyen kiváló személyiség mandátumát senki nem kérdőjelezheti meg. Úgy vélem tehát, hogy Tőkés úr saját érdeke – ha bárki kétségeinek adna hangot –, hogy megismételjük a szavazást.

Jelentés: Marian-Jean Marinescu (A7-016/2010)

  Alfredo Antoniozzi (PPE) . – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, Marinescu úr jelentése mellett szavaztam – és az alkalommal élve köszönetet szeretnék neki mondani –, mert úgy vélem, hogy a csúcstechnikát képviselő és hatékony áruszállítás alapvető követelmény: nem csak a versenyképesség, hanem az európai vállalkozások életben maradásának is alapvető követelménye. Másfelől maradéktalanul támogatom az előadó arra vonatkozó óhaját, hogy szúrjuk be megint annak a szövegnek néhány szakaszát, amelyet ez a Parlament első olvasatban elfogadott.

Jelentés: David Martin (A7-0043/2010)

  Daniel Hannan (ECR) . – Elnök úr, amikor megkezdtük a mai szavazásokat, a tisztelt Házban eddig soha nem tapasztalt eljárással találkoztunk: olyannal, aminek során csak az „igen” szavazatokat rögzítették. Hozzáteszem, elnök úr, hogy csak időpocsékolás volt. Ez persze pontosan az a hozzáállás, amit az Európai Unió az egymást követő népszavazások során mutatott.

Az Európai Alkotmányt vagy a Lisszaboni Szerződést a szavazások alkalmával folyamatosan elutasította a francia szavazók 54%-a, a holland szavazók 62%-a, az ír szavazók 53%-a, és minden alkalommal az volt a reakció, hogy minden ment tovább, mintha mi sem történt volna, figyelmen kívül hagyták az emberek tiltakozását, és „igennek” hallották, amikor az emberek szembenállásuknak adtak hangot. Mára lefektettük vagy törvényessé tettük ezt a hozzáállást a tisztelt Ház eljárásai során. Lehetetlenné tettük, hogy az emberek kifejezhessék a témáról alkotott, eltérő véleményüket. Ez a régi mondás átfogalmazására késztet: a „nem” melyik részét nem értik?

  Syed Kamall (ECR) . – Elnök úr, ha megvizsgáljuk az eljárásról és az eljárás Lisszaboni Szerződéshez való hozzáigazításáról szóló jelentést, érdekes, hogy számos parlamenti képviselőhöz személyesen szólunk, és ők nem igazán tudják, mit tartalmaz ténylegesen a Lisszaboni Szerződés, és hogyan hat a szavazóink mindennapjaira.

Vegyük például Görögország megsegítésének egész ügyét! Ha megnézzük, miről szólt a Tanács vitája, az a Lisszaboni Szerződés 122. cikkéről szólt, ami a szolidaritásról szóló cikknek készült: „A szolidaritás szellemében, ha egy tagállamban egyes termékekkel való ellátásban – például az energia területén – nehézségek merülnek fel, vagy ha egy tagállam természeti csapások folytán nehézségekkel küzd, vagy súlyos nehézségek komoly veszélye áll fenn”. Ezt használják most kifogásként a tagállamok – akár az euróövezet tagjai, akár nem – arra, hogy olyan országot segítsenek meg, amely nem rendkívüli körülmények miatt, hanem saját hibájából keveredett bajba.

Elég világosan tudatnunk kell a választókkal, mit jelent a Lisszaboni Szerződés a szavazók számára. Azt jelenti-e, hogy az adófizetők pénzét olyan országok megsegítésére fordítjuk, amelyek képtelenek saját ügyeiket irányítani?

  Bruno Gollnisch (NI) . – (FR) Elnök úr, ez a Parlament különös tehetséget mutat, amikor az eljárási szabályzat reformjára kerül sor, aminek mindig az a célja, hogy szűkítse a kisebbség, a gyengébb fél, az Untermenschen – amik mi vagyunk bizonyos mértékig – jogait. A múlt év óta lábbal tiporjuk azt a szabályt, ami az eljárási szabályzat 24. cikkének értelmében megengedi a független képviselők számára, hogy saját maguk nevezzék ki az elnökségi képviselőjüket.

Egy megjegyzésben, amely – elnézést kérek – az egyik legbutább megjegyzés volt, amelyet parlamenti pályafutásom során hallottam, kijelentette, elnök úr, hogy ez azért nem volt lehetséges, mert nem az én politikai meggyőződésemet vallja. Igaz, én meggyőződésem alapján vagyok független. Ön viszont csupán azért volt független, mert elárulták barátai.

Elnök úr, a nézeteltérés megoldására legalább volt egy mód: a szavazás. A demokráciában a szavazás a szokásos eljárás. De nem, most a független képviselők képviselőit a Parlament elnöke fogja kiválasztani. Ez újabb bohózat.

Valóban Martin úr volt az, aki a két legnagyobb képviselőcsoport képviselőivel együtt kiagyalta és kitervelte ezt az ötletet. Azonkívül az eljárási szabályzat korábbi módosítására emlékeztet, ami mögött Corbett úr állt, habár mára a homályba veszett, és Nick Griffin barátom szerencsére győzelmet aratott felette az európai parlamenti választásokon.

  Philip Claeys (NI) . – (NL) Elnök úr, a Martin-jelentésben szereplő 86. módosítás előírja, hogy a független képviselők elnökségi képviselőjének személyéről ne maguk a független képviselők döntsenek, hanem a Parlament elnöke. Ennek okául a független képviselők általános megegyezésének hiányát jelölték meg. Vajon mi a probléma? Hasonlóképpen, magában a tisztelt Házban sincsen konszenzus a Parlament elnökének megválasztásakor, és pontosan ezért tartunk demokratikus választásokat. A független képviselők elnökségi képviselője reprezentatív kell, hogy legyen, következésképpen az a legjobb, ha választást tartunk.

Az Európai Parlament Miki egér parlamentnek mutatja magát, ahol a tisztelt Ház elnöke saját maga dönt arról, ki legyen bizonyos, vele szemben állók képviselője. Kíváncsi vagyok arra is, hogy mi lehet a döntés alapja. A reprezentativitás? Valamely független képviselőt illető, személyes rokonszenv vagy barátság? Milyen kritériumok alapján fog dönteni az elnök a független képviselők elnökségi képviselőjének személyéről? Szerettem volna, ha az elnök a szavazás előtt nyilatkozott volna erről, de sajnos nem állt jogunkban meghallgatni egy ilyen nyilatkozatot.

  Jaroslav Paška (EFD) . – (SK) Elnök úr, minden tiszteletem az öné és ezé az intézményé, de az eljárási szabályzat Lisszaboni Szerződéshez való hozzáigazításáról szóló vitában meg kellett volna említeni az eljárási szabályzat azon hiányosságát, ami lehetővé tette, hogy ilyen szavazásra kerüljön sor, és hogy olyan eredményre vezessen, mint amilyen Tőkés úr alelnökké választása.

Képtelen vagyok megérteni, hogyan fogadhatnak el az elnökök vitatott szavazást, következésképpen vitatott szavazási eredményt, és együtt érzek valamennyi képviselőtársammal, akiknek kétségei vannak afelől, hogy a szavazataikat pontosan számlálták-e össze. Ebből a szemszögből nézve a dolgot úgy vélem, hogy az Európai Uniónak és az Európai Parlamentnek átláthatóan és egyértelműen kellene fellépnie, és mindaddig vitatott marad a szavazás, amíg vannak olyan képviselők, akik úgy érzik, hogy szavazatukat eltérő módon értelmezte a szavazó-berendezés, és nem volt lehetőségük azt ellenőrizni a kijelzőn.

Ebből a szemszögből nézve a dolgot úgy vélem, hogy Tőkés úr érdekében, valamint az Európai Parlament hitelességének érdekében ténylegesen térjünk vissza ehhez a szavazáshoz, és ismételjük azt meg, hogy eloszlassunk az Európai Parlament alelnökének megválasztását kísérő, valamennyi jövőbeli kétséget.

Jelentés: Sidonia Elżbieta Jędrzejewska (A7-0183/2010)

  Daniel Hannan (ECR) . – Elnök úr, a Görögországból indult rák továbbterjed a Földközi-tenger mellékén. Azt olvassuk ezen a héten, hogy az Európai Bizottság Spanyolország megsegítésére készül, Van Rompuy úr, az Európai Tanács elnöke nyíltan elismeri, hogy ebben az esetben egyáltalán nem lesz elég a sürgősségi segélyalapba már elkülönített 750 milliárd euró.

A daganat egyre növekszik, és a vezetőink ahelyett, hogy az amputálást fontolgatnák, hosszas kemoterápia mellett döntöttek, ami drága és fájdalmas lesz, és bizonytalan eredménnyel jár. Ezalatt azt értem, hogy olyan gépezetet próbálnak létrehozni, amit Van Rompuy úr gazdaságirányításnak nevez, és amit elődje pénzügyi föderalizmusnak nevezett: adóharmonizáció, a pénzügyi tranzakciók megadóztatása, egy európai adósságkezelő ügynökség vagy egy európai monetáris alap létrehozása. Mindez a gépezet azt szolgálná, hogy pénzt pumpáljanak a projektjükbe, amikor persze sokkal könnyebb dolog lenne kivonni az adófizetőket e mentőcsomag terhe alól, és a nehézségekkel sújtott gazdaságoknak erős ösztönzést adni a leértékelésre és piaci értékük meghatározására. Milyen nagy árat kérünk a népeinktől azért, hogy jó képet vághassunk az elitjük önhittségéhez!

Jelentés: Michael Cashman (A7-0165/2010)

  Clemente Mastella (PPE) . – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a 2000-ben megtartott Millennium csúcstalálkozó alkalmával a leggazdagabb országok – köztük az Európai Unió országai – megújították egyes meghatározott célok elérésére vállalt kötelezettségüket, azaz hogy 2015-ig csökkentik az éhezést és a szegénységet, javítják az oktatás és az egészségügy helyzetét, valamint védik a környezetet a fejlődő országokban.

Közel 10 év elteltével úgy véljük, hogy most minden eddiginél fontosabb, hogy Európa – a fejlesztési támogatás terén kiemelkedő szerepet betöltő, nemzetközi szereplő – vezető szerepet vállaljon. Kétségtelen, hogy a fejlesztési támogatás fokozása az elmúlt néhány év során emberek milliói szenvedéseinek enyhítéséhez járult hozzá. Habár az igaz, hogy működik a támogatás, még mindig sok a tennivaló – nem kevésbé azért, mert a jelen nemzetközi válság számos tagállamot arra fog kényszeríteni, hogy csökkentse az ezeknek az országoknak címzett, saját támogatási költségvetését.

Elnök úr, a jelentés mellett szavaztam, mert véleményem szerint ebben a pillanatban innovatív finanszírozási mechanizmusokat kell találnunk. Az Európai Unió tagállamainak komolyan kell venniük a politikai jellegű, stratégiai partnerségeket ezekkel az országokkal. Ez azt jelenti, hogy valamennyi partnernek megerősített politikai akaratot kell mutatnia arra, hogy elérje a legfontosabb célokat, amelyek továbbra is a fejlesztési politikák koherenciája, az éghajlatváltozás és a világválság elleni küzdelem, irányítás és jogok, az élelemhez való jog és a fejlődés oktatása. Ez továbbra is az első számú kihívásunk marad, elnök úr.

  Sonia Alfano (ALDE) . – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a Cashman-jelentés mellett szavaztam, mert véleményem szerint a tisztelt Ház és az európai intézmények felelőssége, hogy betartsák és teljesítsék a kevésbé fejlett országokban – különösen az afrikai országokban – élő emberekkel szemben vállalt kötelezettségeket.

Nem érkezhet el úgy a 2015. esztendő, hogy nem értük el a magunk elé kitűzött nyolc célt, mert ne feledjük, hogy a millenniumi fejlesztési célok elérése mögött, ezek mögött a százalékok mögött szenvedő emberek milliárdjai vannak, akiknek nem adatik meg a méltó élet lehetősége.

Az Európai Uniónak példát és utat kell mutatnia a fejlődés támogatásában. A köztartozások eltörlése, valamint a segélyek jó célra való felhasználásának elkötelezettebb biztosítása jelenti a szolidaritási projekt egyik legfontosabb jellemzőjét, és a projekt megvalósítása – és ennek tudatában kell lennünk – nem halogatható további emberi életek feláldozása nélkül.

A szavazáshoz fűzött írásbeli indokolások

Egy európai parlamenti alelnök megválasztása

  Sophie Auconie (PPE) , írásban. – (FR) Mivel Schmitt Pált, az Európai Parlament alelnökét nemrég az újonnan megválasztott magyar parlament elnökévé választották, kollégáimmal együtt új alelnököt kellett választanunk. Mivel Tőkés László, az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoport magyar tagja megfelel az ilyen poszt betöltéséhez szükséges valamennyi kritériumnak (integritás, elkötelezettség, az európai gondolat támogatása), a jelöltsége mellett szavaztam.

  Cătălin Sorin Ivan (S&D) , írásban. – (RO) Tőkés László európai parlamenti alelnöknek való kinevezése sérti Romániát a képviselőtárs kijelentéseinek soviniszta hangneme miatt. Az említett posztra történő megválasztása valójában még nagyobb aggodalomra ad okot, mivel az kétséges szavazási eljárás eredménye. Nem történhetett volna ilyen kinevezés az Európai Parlamentben, amely fórum számadással tartozik az európai polgároknak. Mivel azonban már megtörtént a dolog, azt szerettük volna, ha a szavazás olyan körülmények között folyik, ami maradéktalanul megfelel a szokásos eljárásnak. Mivel nem így történt, ez a választás hatással van az Európai Parlamentről alkotott képre, különösen Romániában, ahol a nyilvánosság közvetlen figyelemmel kíséri ezt az ügyet. Az, hogy Tőkés László jó munkát fog-e végezni a most elfoglalt poszton, kevésbé fontos ebben a helyzetben. Ami valóban fontos, az a tény, hogy egy európai nemzetet ért súlyos sérelem.

  Ioan Mircea Paşcu (S&D) , írásban. – A Tőkés úr európai parlamenti alelnökké választásáról tartott mai szavazás szégyenletes dolog. Először is az elnök zavaros és ellentmondásos magyarázatot adott a szavazás menetéről. Ennek eredményeképpen senki sem tudta biztosan, mit tegyen. Másodsorban számos román képviselő – aki ellenszavazatot akart volna leadni – szavazógépe furcsa módon nem működött rendesen. Harmadsorban mindenképpen sor került a szavazásra, és az elnök az egész dolgot függőben hagyva, távozott az ülésteremből. Negyedsorban elutasításra került a képviselőcsoport józan kérése, miszerint a szokásos körülmények között ismételjük meg a szavazást. Ötödsorban a bejelentés szerint több volt a szavazatok száma, mint a jelenlévő képviselők száma! Hatodsorban ennek ellenére egyszerűen arról tájékoztattak miket, hogy a szavazás mindenképpen érvényes! Hetedsorban még így sem tudta senki sem megmagyarázni, hogyan alkothat 168 szavazat „minősített többséget” egy 751 képviselőt számláló parlamentben!

Az Európai Néppárt tehát valójában erőszakkal rákényszerítette akaratát az egész Parlamentre! Sajnálom, mert ennél bizonyára helyesebben tudnak cselekedni, és mi, a többi európai parlamenti képviselő is jobbat érdemlünk ennél!

Jelentés: Barbara Matera (A7-0180/2010)

  Jean-Pierre Audy (PPE) , írásban. – (FR) Az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoportban ülő barátaimmal politikai szolidaritást vállalva olasz kollégám, Barbara Matera (PPE, IT) jelentése mellett szavaztam, amely jelentés az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) igénybevételéről szóló határozati javaslatra vonatkozott, miszerint körülbelül 6,6 millió euró összegű támogatást kapna Spanyolország, ahol leépítések vannak a nemfém ásványi termékek ágazatában. Anélkül, hogy alapvetően megkérdőjelezném az Európai Bizottság elemzését, amelyet a Spanyol Királyság által megadott adatok alapján végzett, furcsának találom, hogy az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapot olyan célra kellene igénybe venni, ami egyszerűen a spanyolországi ingatlanbuborék kipukkadásának következménye. Valójában a jelzáloghitelek csökkenésére vezethető vissza a kiadott építési engedélyek számának csökkenése, és ebből következően csökken a cserép és kerámia, valamint a nemfém ásványi termékek fogyasztása is. Mire jutunk ezzel az okfejtéssel? Komolyan állíthatjuk, hogy ez a globalizációhoz való alkalmazkodás? Úgy találom továbbá, hogy aránytalan a 400 000 eurót meghaladó összegű adminisztrációs költség még akkor is, ha úgy tűnik, hogy a 60 000 euróba kerülő tanulmány – aminek költsége megfizethetetlennek tűnik – az óriási összeg eredendő oka. Folytatása következik…

  Diogo Feio (PPE) , írásban. – (PT) A jelen gazdasági és pénzügyi válság egyik legfájdalmasabb következménye a növekvő munkanélküliség. A piaci egyensúly hiányának fokozódása hozzájárult számos olyan vállalkozás helyzetének súlyosbodásához, amely kevésbé volt képes a globalizációhoz igazodni. Ebben az esetben Valencia tartományban 181 vállalkozást sújtott ennek hatása. Spanyolország kellően megindokolta az alap igénybevételére vonatkozó kérését, és véleményem szerint támogatni kellene ezt az igényt.

  José Manuel Fernandes (PPE) , írásban. – (PT) Úgy vélem, hogy a külön támogatás hangsúlyozottan fontos a leépített vagy a jelen globális gazdasági környezet által sújtott munkavállalók számára – amint az ebben az esetben is történt, amikor 2 425 főt bocsátottak el 181 vállalkozástól Spanyolország Valencia tartományában. Nem csak a gazdaságélénkítés, hanem a társadalmi stabilitás szempontjából is létfontosságú azon támogatás felhasználása, amelynek célja e munkavállalók átképzése és a munkaerőpiacra való visszavezetése. Ennélfogva az állásfoglalás mellett szavazok. Meg kívánom ismételni a Bizottság ajánlását, miszerint nem kellene az Európai Szociális Alapból pénzalapokat átutalni azért, hogy kifizetéseket biztosítsunk az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) keretében. Ezek eltérő és egymást kiegészítő célokat szolgáló pénzalapok, amelyek egymással nem helyettesíthetők. Mivel kivételes intézkedésről van szó, az EGAA önálló finanszírozást kell, hogy kapjon, és súlyos hiba, ha az EGAA finanszírozását, a válságintézkedést az Európai Szociális Alap vagy bármely más strukturális alap kárára biztosítják.

  Juozas Imbrasas (EFD) , írásban. – (LT) Spanyolország 2009. szeptember 2-án az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) igénybevételére irányuló kérelmet nyújtott be azon munkavállalók támogatása céljából, akiket egyetlen NUTS II régión belül, Valencia tartományban bocsátottak el az ott működő, egyéb nemfém ásványi termékek előállításával foglalkozó 181 vállalkozástól. Úgy vélem, hogy ez a kérelem megfelel az 1927/2006/EK rendelet 10. cikke szerinti, a pénzügyi hozzájárulások meghatározására vonatkozó követelményeknek. Következésképpen egyetértettem ezzel a jelentéssel és a Bizottság 6 598 735 euró összeg igénybevételéről szóló javaslatával, mert az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapból csak azokat az intézkedéseket finanszírozzák, amelyek elősegítik az elbocsátottak munkaerő-piaci integrációját, és az alapból származó pénz megteremti a leépített munkavállalók számára annak lehetőségét, hogy állandó vagy ideiglenes munkát találjanak, szakképzési programokon vegyenek részt és megszerezzék a munkaerő-piaci igényekhez való alkalmazkodáshoz szükséges tudást, vállalkozói engedélyre tegyenek szert vagy önálló vállalkozóvá váljanak. Litvánia is élt már az alapból származó támogatás lehetőségével.

  Giovanni La Via (PPE) , írásban. – (IT) Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) igénybevételéről szóló jelentések mellett szavaztam, mert úgy vélem, hogy rendkívül fontos az alap jelentőségét hangsúlyoznunk.

Azért jött létre ez az eszköz, hogy olyan munkaerő-piaci támogató intézkedéseket biztosítson, amelyek kizárólagos célja, hogy segítséget nyújtsanak a főbb nemzetközi üzleti mintákban bekövetkezett strukturális változások miatt leépített munkavállalóknak, és támogatást nyújtsanak nekik ahhoz, hogy visszaléphessenek a munkaerőpiacra.

Ez rendkívül hasznos eszköz, amely iránt 2007-től kezdődően 55 kérelem érkezett 17 tagállamtól, 52 334 fő leépített munkavállaló támogatása céljából, akik számára összesen 271,9 millió euró elkülönítésére került sor.

A birtokunkban lévő adatok elemzése tehát azt mutatja, hogy minden leépített munkavállaló esetében 5 195 euró összeget vettek igénybe az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapból, amely összeget ténylegesen olyan, személyre szabott szolgáltatáscsomagok céljára használtak fel, amelyek kifejezetten azt szolgálják, hogy az érintett munkavállalókat visszavezessék a munkaerőpiacra.

  Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL) , írásban. – (FR) Tekintettel a valenciai régió azon spanyol munkavállalóira, akik a globalizáció mártírjaivá váltak, tartózkodom. Figyelembe véve a helyzetüket, amelybe az Európai Unió által rájuk erőszakolt neoliberális politika kényszerítette őket, az ember indokoltnak érzi, hogy az európai elit által eléjük vetett alamizsna ellen szavazzon. Azonban legalább az a kicsi, amit valóban megkapnak, hozzájárulhat a szenvedésük enyhítéséhez. Ez nem jelenti azt, hogy az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap hozzáállását tovább lehetne tolerálni. Jóváhagyja a vállalkozások jelenleg is folyó, Marokkóba és Algériába irányuló áttelepítését, és szentesíti a legtehetősebbek profitját. Az eurokrata oligarchia olcsón vásárol tiszta lelkiismeretet.

  Nuno Melo (PPE) , írásban. – (PT) Az Európai Unió a szolidaritás alapelvén nyugszik, és az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) annak részét képezi. Ez a támogatás feltétlenül szükséges a munkanélküliek és a vállalkozások globalizáció miatti áttelepítésének áldozatául esettek megsegítése szempontjából. Egyre több vállalkozást telepítenek át, kihasználva a különböző országokban – különösen Kínában és Indiában – rendelkezésre álló, alacsonyabb munkaerőköltséget, és gyakran olyan országok kárára teszik ezt, melyek tiszteletben tartják a munkavállalók jogait. Az EGAA célja, hogy segítséget nyújtson azoknak a munkavállalóknak, akik áldozatául estek a vállalkozások áttelepítésének, és az jövőbeli foglalkoztatásuk elősegítése szempontjából alapvető fontosságú. A múltban más országok vették igénybe az EGAA-t, és most ugyanazt a segítséget kaphatja a spanyolországi Valencia a nemrég kialakult helyzet miatt, amikor is az „egyéb nemfém ásványi termékeket előállító” ágazatban működő 181 vállalkozás több mint 2 400 munkavállalóját építették le. Ezért szavaztam így.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE) , írásban. – A jelentés az EGAA spanyolországi Valencia tartomány javára történő igénybevételéről szól (6 598 735 euró) azt követően, hogy az „egyéb nemfém ásványi termékeket előállító” ágazatban működő 181 vállalkozás 2 425 munkavállalóját leépítették. Az alapokat közvetlenül megkapják az érintett munkavállalók. A jelentést vita nélkül elfogadta a Költségvetési Bizottság. A plenáris ülésen a Zöldek is támogatták azt.

Jelentés: Barbara Matera (A7-0181/2010)

  Jean-Pierre Audy (PPE) , írásban. – (FR) Az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoporttal és Írországgal szolidaritást vállalva, valamint kiváló olasz kolléganőm, Barbara Matera jelentésének alapján az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) igénybevételéről szóló határozati javaslat mellett szavaztam, miszerint körülbelül 2,7 millió euró összegű támogatást kapna Írország, ahol leépítések történnek az üvegiparban. A 600 megszűnő munkahely közül a Waterford Crystalnál építik le a legtöbbet. Anélkül, hogy megkérdőjelezném az Európai Bizottság elemzését, furcsának találom, hogy ez a társaság – amely már 2005 óta bajban van – lehet a globalizációhoz való alkalmazkodás eredendő oka. 2005-ben bejelentették a dungarvani gyáruk bezárását, hogy a Waterford városában (Kilkenny) működő, 1 000 főt alkalmazó központi gyárukba vonjanak össze valamennyi tevékenységet. A lépés nyomán közel 500 munkavállaló tűnt el Dungarvanből. Miután 2009. január 30-án bezárták ezt a gyárat, a volt munkavállalók és családtagjaik tüntetéseket szerveztek, amelyek 2009 márciusában fejeződtek be, miután megállapodást kötöttek a munkásokkal, és 10 millió euró kifizetésére került sor (forrás: Wikipedia). Ez a globalizációhoz való alkalmazkodás?

  Liam Aylward (ALDE) , írásban. – (GA) Őszintén örülök, hogy a Waterford Crystal és leányvállalatai volt munkavállalói számára kompenzáció kifizetésére kerül sor az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapból. Az alap azért jött létre, hogy segítséget nyújtson azoknak a munkavállalóknak, akiket hátrányosan érintenek a világkereskedelmi hálózat strukturális változásai, és az alap nagyon fontos lesz azon helyi közösség számára, amelynek a Waterford Crystal iparága képezte az alapját.

Mivel ez az ágazat központi helyet foglalt el a régióban – sok helyi szakmunkás dolgozott az üvegiparban és az ahhoz kapcsolódó társaságoknál –, és mivel a Waterford régió identitása szempontjából létfontosságú volt az ágazat, ez a finanszírozás nagy segítséget fog nyújtani a munkavállalók és családjaik számára, és hozzá fog járulni ahhoz, hogy más foglalkoztatási lehetőségeket biztosítsanak a munkások számára.

Helyi szintű koordinációs intézkedéseket kell hozni a finanszírozás megfelelő elosztásának biztosítása érdekében. Mivel az itteni munkaerő más munkavállalóknál idősebb, és mivel nagy szakmai hozzáértést kívánó munkát végeztek, biztosítani kell, hogy a finanszírozást a jövőbeli oktatás és képzés, a vállalkozás-ösztönzés és a foglalkoztatáshoz való hozzáférés céljára használják fel.

  Maria Da Graça Carvalho (PPE) , írásban. – (PT) Az Európai Unió az Írországért Nemzetközi Alap fő adományozója, az éves hozzájárulások körülbelül 57%-át biztosítja.

Ennélfogva örülök, hogy az Európai Közösség szerepet vállal az Írországnak nyújtandó gazdasági és szociális támogatásban, a béke és kiegyezés céljával.

A jelen működési időszak a végéhez közeledik, de fontos, hogy az Európai Közösség továbbra is hozzájáruljon az Írországért Nemzetközi Alaphoz, és tovább dolgozzon a kitűzött célok elérése érdekében, azaz annak érdekében, hogy hidat verjen, integrálja a közösségeket és ösztönözze a fejlődést Írország két területének azon régióiban, amelyek a legtöbbet szenvedtek az utóbbi évek instabilitása miatt.

  Proinsias De Rossa (S&D) , írásban. – Őszintén örülök a döntésnek, hogy az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapot felhasználják a Waterford Crystal munkavállalóinak támogatása érdekében. A gazdasági világválság – amit a világkereskedelem jelentősebb változásai kísérnek – Írországban és egész Európában sok munkavállaló leépítését eredményezte. Szorgalmazom, hogy az ír kormány gyorsan hozzon intézkedést annak biztosításáról, hogy ezek az erőforrások haladéktalanul és hatékonyan, a munkavállalók átképzési és oktatási igényeinek kielégítése érdekében kerüljenek felhasználásra. Korlátozott az alap felhasználásának időkerete, és nem késlekedhetünk a szükséges szolgáltatások biztosításával. Át kell tekinteni az EGAA szabályzatát, hogy lehetővé tegyük a biztosított alapok rugalmasabb felhasználását, különös tekintettel az időkeretre.

  Diogo Feio (PPE) , írásban. – (PT) A „kelta tigrisnek” nevezett ország valamikor figyelemre méltó növekedési ütemmel büszkélkedhetett, de az utóbbi években a válság és a globalizáció hatása sújtja. Mindez hatást gyakorolt az ír üvegiparra, és mára közel 600 munkavállaló került olyan helyzetbe, amikor támogatásra szorul. Egyetértek az alap igénybevételével.

  José Manuel Fernandes (PPE) , írásban. – (PT) Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) célkitűzéseit figyelembe véve az Ír Köztársaságban működő Waterford Crystal társaságoktól leépített munkavállalók támogatása mellett szavazok. A támogatás összege meghaladja a 2,5 millió eurót, ami létfontosságú lesz abból a szempontból, hogy az érintetteket készségeik továbbfejlesztésére ösztönözze, mivel nagy többségük 45 évnél idősebb. Rá kívánok azonban mutatni az EGAA keretén belüli, szembeszökő eltérésekre és egyenlőtlenségekre. Ez amiatt van, hogy a tagállamok ismételten nem veszik igénybe a rendelkezésre álló alapokat, egyértelműen kárt okozva azon munkavállalók számára, akik az említett országokban munkanélkülivé válnak, amint az Portugáliában is történik a csődök és munkanélküliség folyamatos növekedése miatt.

  Juozas Imbrasas (EFD) , írásban. – (LT) Írország 2009. augusztus 7-én az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevételére irányuló kérelmet nyújtott be, a Waterford Crystal társaságnál, valamint annak három szállítójánál/alvállalkozójánál történt leépítésekre vonatkozóan. Véleményem szerint ez a kérelem megfelel az 1927/2006/EK rendelet 10. cikk szerinti, a pénzügyi hozzájárulások meghatározására vonatkozó követelményeknek. Egyetértettem ezzel a jelentéssel és a Bizottság 2 570 853 euró összeg igénybevételére vonatkozó javaslatával, mert csak olyan intézkedéseket finanszíroznak az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapból származó pénzzel, amelyek az elbocsátottak munkaerő-piaci integrációját támogatják, és az alapból származó pénz megteremti annak feltételeit, hogy a leépített munkavállalók állandó vagy ideiglenes munkahelyeket találjanak, szakképzési programokon vegyenek részt és megszerezzék a munkaerő-piaci igényekhez való alkalmazkodáshoz szükséges tudást, vállalkozói engedélyre tegyenek szert vagy önálló vállalkozóvá váljanak. Litvánia is élt már az alapból származó támogatás lehetőségével.

  Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL) , írásban. – (FR) Tekintettel az ír Waterford Crystal munkavállalóira, akik a globalizáció mártírjaivá váltak, tartózkodom. Figyelembe véve a helyzetüket, amelybe az Európai Unió által rájuk erőszakolt neoliberális politika kényszerítette őket, az ember indokoltnak érzi, hogy az európai elit által eléjük vetett alamizsna ellen szavazzon. Azonban legalább az a kicsi, amit valóban megkapnak, hozzájárulhat a szenvedésük enyhítéséhez. Ez nem jelenti azt, hogy az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap hozzáállását tovább lehetne tolerálni. Jóváhagyja a bankok folyó spekulációit, és szentesíti az USA alapok – például a KPS Capital Partners – európai munkavállalók kihasználása révén szerzett nyereségét. Az eurokraták birodalmában olcsó a tiszta lelkiismeret.

.

  Nuno Melo (PPE) , írásban. – (PT) Az Európai Unió a szolidaritás alapelvén nyugszik, és az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) annak részét képezi. Ez a támogatás feltétlenül szükséges a munkanélküliek és a vállalkozások globalizáció miatti áttelepítésének áldozatául esettek megsegítése szempontjából. Egyre több vállalkozást telepítenek át, kihasználva a különböző országokban – különösen Kínában és Indiában – rendelkezésre álló, alacsonyabb munkaerőköltséget, és gyakran olyan országok kárára teszik ezt, melyek tiszteletben tartják a munkavállalók jogait. Az EGAA célja, hogy segítséget nyújtson azoknak a munkavállalóknak, akik áldozatául estek a vállalkozások áttelepítésének, és az jövőbeli foglalkoztatásuk elősegítése szempontjából alapvető fontosságú. A múltban az Európai Unió más tagállamai is igénybe vették az EGAA-t, és most ugyanazt a támogatást kellene nyújtanunk az Ír Köztársaságnak, különös tekintettel az üvegiparban működő vállalkozásokra. Ezért szavaztam így.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE) , írásban. – A jelentés az EGAA ír munkavállalók javára történő igénybevételére vonatkozik (2 570 853 euró) azt követően, hogy a Waterford Crystalnál és annak három, üvegiparban működő szállítójánál leépítések történtek. Az alapokat közvetlenül megkapják az érintett munkavállalók. A jelentést vita nélkül elfogadta a Költségvetési Bizottság. Egyértelműen mellette szavazok.

Jelentés: Barbara Matera (A7-0179/2010)

  Laima Liucija Andrikienė (PPE) , írásban. – Örömmel fogadom a pénzügyi támogatás igénybevételéről szóló azon döntéseket, amelyek szerint három esetben – a spanyolországi Valencia és Castilla-La Mancha régiók, valamint az írországi Waterford Crystal üveggyár esetében – részesülnének támogatásban azon leépített munkavállalók, akik a pénzügyi és gazdasági világválság miatt vesztették el munkahelyüket. E három esetben 11 millió euróra rúg a támogatás teljes összege, amiből 3 663 leépített munkavállaló fog részesülni. Habár az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapból származó támogatás nem fogja megoldani a pénzügyi és gazdasági válság okozta valamennyi problémát, szorgalmazom, hogy az Európai Unió intézményei adjanak tényleges és időszerű értékelést a kérelmekről, valamint felszólítom a tagállamokat, hogy tevékenyen vegyenek részt az alap munkájában.

Hazámban, Litvániában nemrég pénzügyi támogatást kaptak az építő-, bútor- és ruházati iparban állásukat vesztett munkavállalók, valamint az Alytus városban működő Snaigė gyár munkásai. A támogatást igen nagyra értékelik azok, akiket leginkább sújt a pénzügyi és gazdasági világválság.

  Jean-Pierre Audy (PPE) , írásban. – (FR) Az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoporttal szolidaritást vállalva, valamint kiváló olasz kolléganőm, Barbara Matera (PPE, IT) jelentésének alapján az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) igénybevételéről szóló határozati javaslat mellett szavaztam, miszerint körülbelül 2 millió euró összegű támogatást kapna Spanyolország, ahol leépítések vannak a fafeldolgozó iparban. A Spanyol Királyság ténylegesen arra alapozza kérését, hogy a gazdasági és pénzügyi válság hirtelen összeomlást okozott a világgazdaságban, ami számos ágazatra – különösen az építőipari ágazatot érintő keresletre, és abból következően a faipari termékekre – súlyos hatást gyakorolt. Az az igazság, hogy a válság kipukkasztotta a spanyol ingatlanbuborékot, és nehéz megmondani, mi indokolja a globalizációhoz való alkalmazkodást. Ha megvizsgáljuk, mit finanszírozunk (például 57 vállalkozás-ösztönzés, ami egyenként 3 000 euróba kerül, összesen 171 000 euró, 16 szervezett gyakorlattal kombinált képzési műhely, ami egyenként 12 500 euróba kerül, összesen 200 000 euró és így tovább), hol van itt a globalizációhoz való alkalmazkodás? Folytatása következik...

  Diogo Feio (PPE) , írásban. – (PT) A válság és a globalizáció érintette ágazatok és vállalkozások nagy száma miatt felvetődik a kérdés, hogy életképes és fenntartható lesz-e a jelenlegi európai gazdasági modell. Habár vitathatatlan annak érdeme, hogy támogatást nyújtunk a leépített munkavállalóknak, ugyanez nem mondható el azon állandósult helyzetről, ami további romláshoz vezet, mint például a Castilla-La Mancha tartománybeli favágók és parafakéreg-betakarítók esetében.

Az Európai Unió és tagállamai azon kívül, hogy időnként támogatást nyújtanak, olyan gazdasági környezetet kell, hogy kialakítsanak, ami mentes a szükségtelen bürokratikus akadályoktól, kedvező a vállalkozók számára és díjazza a kockázatvállalást és az innovációt.

  José Manuel Fernandes (PPE) , írásban. – (PT) Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapból nyújtott támogatás mellett szavaztam tekintettel annak rendkívül negatív hatására, hogy kilenc hónap leforgása alatt 36 faipari vállalat szűnt meg a spanyolországi Castilla-La Mancha régióban, aminek következtében 585 fő vesztette el állását. A helyzetet még inkább súlyosbította annak ténye, hogy a régió elnéptelenedik, és a munkaerő szinte teljes egészében csak ilyen irányú képzettséggel rendelkezik. Következésképpen hangsúlyozni kívánom, hogy külön figyelmet kell fordítani arra a negatív hatásra, amit a jelen gazdasági válság gyakorol a legtávolibb vidéki területekre.

  Juozas Imbrasas (EFD) , írásban. – (LT)

Spanyolország 2009. október 9-én az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapból összesen 1 950 000 euró igénybevételére irányuló kérelmet nyújtott be a Bizottsághoz, a Castilla-La Mancha régióban működő, fa- és parafatermékeket gyártó 36 vállalkozástól (a bútor és fonottáru gyártásának kivételével) 2008. november 1-jétől 2009. július 31-ig terjedő beszámolási időszak során leépített 585 munkavállalóra vonatkozóan. Egyetértek a Bizottság értékelésével, miszerint ez a kérelem megfelel az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap szabályzatában megállapított támogathatósági kritériumoknak, valamint a Bizottság költségvetési hatóságnak tett, a kérelem jóváhagyására vonatkozó ajánlásával, mert csak olyan intézkedéseket finanszíroznak az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapból származó pénzzel, amelyek az elbocsátottak munkaerő-piaci integrációját támogatják, és az alapból származó pénz megteremti annak feltételeit, hogy a leépített munkavállalók állandó vagy ideiglenes munkahelyeket találjanak, szakképzési programokon vegyenek részt és megszerezzék a munkaerő-piaci igényekhez való alkalmazkodáshoz szükséges tudást, vállalkozói engedélyre tegyenek szert vagy önálló vállalkozóvá váljanak. Litvánia is élt már az alapból származó támogatás lehetőségével.

  Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL) , írásban. – (FR) Tekintettel Castilla-La Mancha régió spanyol munkavállalóira, akik a globalizáció mártírjaivá váltak, tartózkodom. Figyelembe véve a helyzetüket, amelybe az Európai Unió által rájuk erőszakolt neoliberális politika kényszerítette őket, az ember indokoltnak érzi, hogy az európai elit által eléjük vetett alamizsna ellen szavazzon. Azonban legalább az a kicsi, amit valóban megkapnak, hozzájárulhat a szenvedésük enyhítéséhez. Ez nem jelenti azt, hogy az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap hozzáállását tovább lehetne tolerálni. Jóváhagyja a lakáspiaci spekulációt és a piac összeomlását, és szentesíti a bankok kamatból származó nyereségét. Az eurokrata zsarnokoknak olcsó a tiszta lelkiismeret.

  Nuno Melo (PPE) , írásban. – (PT) Az Európai Unió a szolidaritás alapelvén nyugszik, és az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) annak részét képezi. Ez a támogatás feltétlenül szükséges a munkanélküliek és a vállalkozások globalizáció miatti áttelepítésének áldozatául esettek megsegítése szempontjából. Egyre több vállalkozást telepítenek át, kihasználva a különböző országokban – különösen Kínában és Indiában – rendelkezésre álló, alacsonyabb munkaerőköltséget, és gyakran olyan országok kárára teszik ezt, melyek tiszteletben tartják a munkavállalók jogait. Az EGAA célja, hogy segítséget nyújtson azoknak a munkavállalóknak, akik áldozatául estek a vállalkozások áttelepítésének, és az jövőbeli foglalkoztatásuk elősegítése szempontjából alapvető fontosságú. A múltban más országok vették igénybe az EGAA-t, és ugyanazt a segítséget kaphatja a spanyolországi Castilla-La Mancha most, hogy a fa- és parafaipari ágazatban (a bútoripar és a fonottárugyártás kivételével) működő 36 vállalkozás 585 munkavállalójának leépítésére került sor. Ezért szavaztam így.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE) , írásban. – A jelentés az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap spanyolországi Castilla-La Mancha régió javára történő igénybevételére vonatkozik (1 950 000 euró) azt követően, hogy a „fafeldolgozó és fa- és parafaipari termékeket előállító ágazatban (a bútoripar és a fonottárugyártás kivételével)” működő 36 vállalkozás 585 munkavállalójának leépítésére került sor. Az alapokat közvetlenül megkapják az érintett munkavállalók. A jelentést vita nélkül elfogadta a Költségvetési Bizottság. Mi, a Verts/ALE képviselőcsoport támogattuk azt.

Jelentés: Barbara Matera (A7-0178/2010)

  Jean-Pierre Audy (PPE) , írásban. – (FR) Az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoporttal szolidaritást vállalva, valamint olasz kolléganőm, Barbara Matera jelentésének alapján az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) 1,1 millió euró összegű igénybevételéről szóló határozati javaslat mellett szavaztam, amely javaslat célja az EGAA-val kapcsolatos technikai támogatási tevékenységek finanszírozása. Az EGAA-ról szóló, 2006. évi rendelet 8. cikke (1) bekezdésének értelmében az alapból rendelkezésre álló teljes összeg 0,35%-a (évente 500 millió euró) a Bizottság kezdeményezésére történő technikai támogatás céljára áll rendelkezésre. Ez 1 750 000 eurót jelent. Eddig nem történt semmilyen kiutalás technikai támogatás céljára. Őszintén szólva értelmetlennek tűnik, hogy két ülést tartunk 27 (tagállamonként 1) szakértő részvételével, egyenként 35 000 euró költséggel, valamint két, egyenként 100 000 euróba kerülő szemináriumot tartunk az EGAA-ról, különösen ha az EGAA-ból nem a globalizációhoz való alkalmazkodás, hanem a működési költségek érdekében teljesítünk kifizetéseket. És mit szóljunk a 10 darab, egyenként 25 000 euróba kerülő tanulmányhoz? …folytatás... de az embernek valóban az a benyomása, hogy ezek a technikai támogatási tevékenységek a pénzköltést szolgálják, csupán azért, mert megvan hozzá a jogi alap.

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D) , írásban. – (LT) Egyetértek ezzel a jelentéssel, mert a Bizottságnak kiutalt technikai támogatási források több mint felét tanulmányok finanszírozására, az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap folyamatban lévő eseteinek értékelésére és megvalósítására, a sikerek és tanulságok levonására fogjuk felhasználni, és a technikai előirányzatok egy része arra fog szolgálni, hogy adatbázist hozzunk létre a munkaerőpiacra való hosszú távú visszailleszkedésről. Szorgalmazom, hogy az említett előirányzatoknak legalább egy részét olyan technikai intézkedések céljára használjuk fel, amelyek hozzájárulhatnának a számos támogatási kérelem esetében túlságosan hosszú pályázati eljárás lerövidítéséhez. Arra szeretném a tagállamokat ösztönözni, hogy ismerjék meg és vegyék igénybe az EGAA tömeges leépítésben érintett munkavállalók számára adott lehetőségeit és esélyeit, és a rendelkezésre álló alapokat használják fel a leépített munkavállalók támogatására és a munkaerőpiacra való visszakerülésük segítésére. Arra ösztönözném továbbá a tagállamokat, hogy tájékoztassák egymást a legjobb gyakorlatokról, és elsősorban azoktól a tagállamoktól tanuljanak, amelyek már rendelkeznek az EGAA-ra vonatkozó, nemzeti tájékoztató hálózattal, a szociális partnereket és érdekelt feleket helyi szinten bevonva azzal a céllal, hogy tömeges leépítések esetén szilárd támogatási struktúrával rendelkezzenek.

  Diogo Feio (PPE) , írásban. – (PT) Az Európai Bizottság az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevételére hív fel, hogy a különféle országokból érkező, számos igényre válaszként megfelelő és kielégítő technikai támogatást tudjon kínálni, mivel a kérelmező országok a munkanélküliek számának emelkedését tapasztalják, aminek oka a nemzetközi gazdasági és pénzügyi válság és a globalizáció, ami számos vállalkozás fizetőképességét érinti. A parlamenti bizottság egyhangú szavazása azt mutatja, hogy e tekintetben egyetértés van a problémával legközelebbről foglalkozó európai parlamenti képviselők körében. Következésképpen úgy vélem, hogy a plenáris ülésen résztvevőknek is érdemes lenne hasonlóképpen megfontolni a kérdést.

  José Manuel Fernandes (PPE) , írásban. – (PT) E határozat mellett szavaztam, amely elősegíti a leépített munkavállalók rendelkezésére álló támogatás és támogatási mechanizmusok jobb végrehajtását, mivel elismerem, hogy milyen fontos szerepet játszik az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap a munkaerő átképzésében és a világválság társadalmi-gazdasági hatásának enyhítésében. A most jóváhagyott támogatási tervek végrehajtásának szorosabb nyomon követését, ellenőrzését és értékelését célzó intézkedések megszigorításán kívül rá kívánok mutatni arra, hogy olyan kezdeményezéseket kell fontolóra vennünk és elősegítenünk, amelyek révén a tagállamok – különösen Portugália – nagyobb mértékben és szélesebb körben tudják felhasználni az EGAA-t.

  Juozas Imbrasas (EFD) , írásban. – (LT) Egyetértettem ezzel a jelentéssel és a Bizottság arra vonatkozó javaslatával, hogy az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapból 1 110 000 euró összeget mobilizáljanak a Bizottságnak nyújtandó technikai támogatás finanszírozására. A jogi alap 8. cikke (1) bekezdése értelmében az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapból technikai támogatás céljára igénybe vehető maximális összeg a Bizottság kezdeményezésére, évente bocsátható rendelkezésre. Évente legfeljebb 1,75 millió euró vehető igénybe az alap felhasználására megjelölt igények fedezése céljára. Egyetértettem a Bizottság arra vonatkozó javaslatával, hogy ez az összeg a következő tevékenységeket kell, hogy lefedje: az EGAA félidős értékelése, nyomon követés és tanulmányok a végrehajtásról, adatbázis létrehozása, a tagállamok, valamint a bizottsági szakértők és könyvvizsgálók közötti információ- és tapasztalatcsere, hálózatok kialakítása, az EGAA szakértői csoportja találkozóinak megszervezése, az alap végrehajtásáról szóló szemináriumok megszervezése, valamint tájékoztató és reklámtevékenységek, az EGAA honlapjának továbbfejlesztése és az Európai Unió valamennyi nyelvén megjelenő kiadványok finanszírozása. Az EGAA tevékenységei fontos szerepet játszanak, és az ebből az alapból származó pénz felhasználásának célja, hogy egyszeri támogatást nyújtson a globalizáció vagy a pénzügyi és gazdasági világválság következtében leépített munkavállalóknak, hogy megkönnyítse számukra a munkaerőpiacra való visszailleszkedést.

  Erminia Mazzoni (PPE) , írásban. – (IT) A szóban forgó jelentés mellett szavaztam, mert határozott meggyőződésem, hogy az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap körüli eljárásokat dinamikusabbá kell tenni.

Az Európai Parlament és a Tanács 2010. május 20-i határozata 1 110 000 euró összeg mobilizálására hív fel az ellenőrzési és nyomon követési tevékenységek finanszírozása céljára, de elsősorban a tájékoztató tevékenységek, valamint a tagállamok és szociális partnerek erőforrás-felhasználásával kapcsolatos, technikai és adminisztrációs támogatás finanszírozása céljára. Ha csökkenteni akarjuk az eljárások átfutási idejét, akkor alapvető fontosságú a világos tájékoztatás, hasonlóképpen létfontosságú olyan eszközöket biztosítani az Unió számára, amelyekkel közelebb hozható az információ a polgárokhoz, ha az átláthatóság és az egyértelműség az elvárás. 2009. május 1-je óta arra is lehetőség van, hogy ezt az alapot a gazdasági válság és a pénzpiacok hatásai következtében leépített munkavállalók támogatására használjuk fel, ami még időszerűbbé és még szükségesebbé teszi azt.

  Nuno Melo (PPE) , írásban. – (PT) Az Európai Unió a szolidaritás alapelvén nyugszik, és az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) annak részét képezi. Ez a támogatás feltétlenül szükséges a munkanélküliek és a vállalkozások globalizáció miatti áttelepítésének áldozatául esettek megsegítése szempontjából. Egyre több vállalkozást telepítenek át, kihasználva a különböző országokban – különösen Kínában és Indiában – rendelkezésre álló, alacsonyabb munkaerőköltséget, és gyakran olyan országok kárára teszik ezt, melyek tiszteletben tartják a munkavállalók jogait. Az EGAA célja, hogy segítséget nyújtson azoknak a munkavállalóknak, akik áldozatául estek a vállalkozások áttelepítésének, és az jövőbeli foglalkoztatásuk elősegítése szempontjából alapvető fontosságú. Ennélfogva szükséges a támogatási mechanizmus teljesítményének értékelése is. A Bizottság erre tekintettel oly módon tervezi igénybe venni az EGAA-t, hogy az fedezze az alap működésére vonatkozó, időközi értékelés elkészítésével kapcsolatos adminisztratív költségeket. Ide tartoznak az EGAA végrehajtásáról szóló tanulmányok, a munkavállalók visszavezetése a munkaerőpiacra és a tagállamok által biztosított, EGAA-val kapcsolatos ügyekben kompetens szolgálatok hálózatainak kialakítása, valamint a legjobb gyakorlatok cseréje, a honlap létrehozása és megvalósítása.

  Aldo Patriciello (PPE) , írásban. – (IT) Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap szándéka, hogy gyors segítséget nyújtson azoknak a munkavállalóknak, akik a nemzetközi üzleti minták strukturális változásainak estek áldozatául.

A Bizottság 2010. április 24-én az EGAA igénybevételéről szóló, új javaslatot fogadott el. Ez az alapból 1 110 000 euró felszabadítására vonatkozik, amely összeg fedezné az EGAA elsődleges tevékenységeit, amelyek a nyomon követés és tanulmányok a végrehajtásról, adatbázis létrehozása, a tagállamok és az EGAA európai szakértői közötti információ- és tapasztalatcsere, szemináriumok szervezése, az EGAA honlapjának továbbfejlesztése és kiadványok az Európai Unió valamennyi nyelvén.

Véleményem szerint csak örülhetünk az alap végrehajtásának, mivel megvan az az előnye, hogy a tagállamokat arra ösztönzi, hogy megfelelő módon éljenek az EGAA által felkínált lehetőségekkel, különösen a munkavállalók esetében. Az adatbázis létrehozását nagyon hasznosnak tartom, mivel az kötelezi a tagállamokat, és ennélfogva arra ösztönzi őket, hogy együttműködjenek a területen nagyobb tapasztalattal rendelkező országokkal, és ötleteket merítsenek tapasztalataikból. Végül ösztönzőnek tartom, hogy e folyamat során szakértői csoport vezeti a tagállamokat, és remélem, hogy egy jövőbeli EGAA projekttel kapcsolatosan további lépések történnek.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE) , írásban. – A jelentés az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevételére vonatkozik (1 110 000 euró), amelynek célja technikai támogatás nyújtása a Bizottság kezdeményezésére. A Bizottság javaslata szerint ez az összeg a következő tevékenységek fedezésére szolgál: az EGAA félidős értékeléséhez kapcsolódó tevékenységek (17. cikk) – nyomon követés és tanulmányok a végrehajtásról, adatbázis létrehozása, a tagállamok, valamint a bizottsági szakértők és könyvvizsgálók közötti információ- és tapasztalatcsere, hálózatok fejlesztése, az EGAA kapcsolattartóiból alakult szakértői csoport találkozóinak megszervezése, az alap végrehajtásáról szóló szemináriumok szervezése, valamint tájékoztató és reklámtevékenységek (9. cikk), az EGAA honlapjának továbbfejlesztése és kiadványok az Európai Unió valamennyi nyelvén. A jelentést vita nélkül elfogadta a Költségvetési Bizottság. Mi, Zöldek támogattuk azt.

  Viktor Uspaskich (ALDE) , írásban. – (LT) A legutóbbi pénzügyi megrázkódtatás nyomán sokan maradtak munka nélkül, és jelentős az alulfoglalkoztatottság. Jó dolog, hogy az Európai Unió a szolidaritás alapelvén nyugszik. Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap 2006-os létrehozása óta közel 30 kérelmet nyújtottak be, összesen 154 millió euró értékben, és Európa egész területén 33 000 munkavállaló részesült támogatásban. Ez a támogatás számos különböző ágazatot érintett, többek között a számítástechnikai, a mobiltelefon és gépjárműipari ágazatot.

A balti államokat fájdalmasan érintette a pénzügyi válság. 2008. október és 2009. július között a litván építőipari társaságok több mint 1 600 munkavállalója vesztette el munkahelyét. Az érintett munkavállalók fele nem talált másik állást vagy nyugdíjba ment, és támogatásra szorult. A költségek nagy részét az EGAA, a fennmaradó részt pedig a Litván Foglalkoztatási Alap fedezi. Meg szeretném köszönni az EGAA-nak a körültekintően elbírált és szociálisan felelős támogatást. Hadd említsek egy konkrét példát: 2009 májusáig a litván AB ‘Snaigė’ (hűtőberendezéseket gyártó cég) és két beszállítója által foglalkoztatott 651 fő vesztette el munkahelyét öt hónap leforgása alatt. Ez közvetlen hatást gyakorolt a munkavállalókra és családjaikra, valamint Alytus városára, ahol a Snaigė cég székhelye található. A bekövetkezett helyzetre tekintettel az EGAA-ból származó pénz nagy részét a munkavállalóknak utalták ki. A pénzügyi támogatás lehetőséget fog biztosítani a munkavállalók számára, hogy munkát találjanak, tanuljanak és átképezzék magukat.

Jelentések: Barbara Matera (A7-0180/2010, A7-0181/2010, A7-0179/2010)

  David Casa (PPE) , írásban. – Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapot (EGAA) a globalizáció által sújtott munkavállalók megsegítésére hozták létre. A Bizottság Írország és Spanyolország megsegítése érdekében az alaphoz való hozzáférést célzó javaslatokat fogadott el. Szeretnék rámutatni arra, hogy azokban a konkrét esetekben, amikor szükség van az alapra, erre általában nagyon sürgősen van szükség, következésképpen az ilyen alapokhoz való hozzáférést lehetővé tévő eljárásnak a lehető leghatékonyabbnak és leggyorsabbnak kell lennie. Ebben a tekintetben egyetértettem az előadónk által megfogalmazott következtetésekkel, ezért a jelentés mellett szavaztam.

Jelentések: Barbara Matera (A7-0180/2010, A7-0181/2010, A7-0179/2010, A7-0178/2010)

  Maria Da Graça Carvalho (PPE) , írásban. – (PT) Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) létfontosságú szerepet játszik a világméretű gazdasági és pénzügyi válság következtében utcára került munkavállalók munkaerőpiacra történő visszatérésének a támogatásában.

Az európai intézmények jelentős szerepet játszottak a legnagyobb bajban lévő tagállamok gazdasági talpra állásának segítésében.

Újra felszólítom az uniós intézményeket, hogy az alapot gyorsan és rugalmasan felhasználva együttesen reagáljanak a problémára, és alkalmazzanak a jelenlegi gazdasági visszaesés által leginkább sújtott munkavállalók igényeire gyors választ adni képes egyszerűsített eljárásokat.

Jelentés: Michail Tremopoulos (A7-0139/2010)

  Sonia Alfano (ALDE) , írásban. – (IT) A Szicília Tartomány által egy 2009 végén közzétett felmérés szerint a polgárok 75%-a úgy gondolja, hogy az európai alapoknak egyáltalán semmilyen pozitív hatása sincs, vagy csak igen kevés. Ha mármost tekintetbe vesszük, hogy a Számvevőszék szerint a 2000-2006 közötti programozási időszakra Szicília részére elkülönített források 51%-át nem költötték el, és a felhasznált pénzeszközök jó részét is szabálytalanságok szennyezték be, könnyedén megérthetjük a közbizalom majdnem teljes hiányát.

Ezért teljes mértékben támogatom képviselőtársam jelentését. Az intézményekbe vetett bizalmat csak a legteljesebb átláthatóság állíthatja helyre, mely biztosítja, hogy a közforrások tényleges felhasználása a nyilvánosság tudomására jut. Mindenkinek lehetővé kell tenni, hogy megtudja, kinek juttattak a pénzeszközökből, s mindenekelőtt ezek milyen célt hivatottak szolgálni, eközben pedig a tervezéstől a beavatkozások megvalósításáig bezárólag az összes szakaszt mindenkinek le kell tudnia követni.

Ha lehetőséget adunk a polgároknak az európai alapok ellenőrzésére, ez nemcsak a demokratikus folyamat alapvető megnyilvánulása, hanem a közforrások bármilyen formában történő elsíbolásától is visszarettent. Emlékeztetném önöket arra, hogy az átláthatóság nemcsak a dokumentumok nyilvánosságra hozatalát jelenti: ez csak az első lépés. Az információknak hozzáférhetőeknek és könnyen érthetőeknek kell lenniük, különben csak technikai jellegű ujjgyakorlatba torkollanak, mely nem szolgálja a demokratikus kontroll céljait.

  Luís Paulo Alves (S&D) , írásban. – (PT) Megszavaztam a jelentést, amely a bevált módszerek régiók közötti cseréje felé mutató összehangolt és hozzáférhető megközelítés mellett tör lándzsát azzal a céllal, hogy a kohéziós politikában érintettek tanulhassanak mások tapasztalataiból. Úgy vélem, hogy a kohéziós politika végrehajtásában érintettek által irányított projektekkel összefüggő kérdések túlsúlya döntő jelentőséggel bír az irányítás javításában és megkönnyítésében. A tagállamoknak decentralizálniuk kell a kohéziós politika végrehajtását annak érdekében, hogy a partnerséget és a szubszidiaritást tiszteletben tartó többszintű irányítás megfelelő működése biztosítva legyen. Üdvözlöm az ellenőrzési referencia kézikönyv létrehozását, és ennek főként a támogathatósággal, a pénzügyi tervezéssel és a pénzügyi beszámolással kapcsolatos ügyekre vonatkozó egyszerűsítését.

Szeretnék rámutatni a strukturális alapok felhasználása tekintetében a lehetséges pályázókra leselkedő akadályokra: nagyobb a bürokratikus teher, túl sok a bonyolult szabály, a döntéshozatali eljárások és a társfinanszírozási szabályok nem átláthatóak, és a kifizetések is késnek. Ezen akadályok leküzdése céljából hosszú távú kritériumokat kell a strukturális alapokon keresztül társfinanszírozott projektekre meghatározni, valamint különleges intézkedéseket és új minőségi mutatókat kell kidolgozni a sajátos földrajzi jellemzőkkel bíró régiók, például a legkülső régiók vonatkozásában.

  Alfredo Antoniozzi (PPE) , írásban. – (IT) Elnök úr, támogatom Winkler úr álláspontját, és a Közösség innovációs politikájának felülvizsgálata mellett szavaztam. Különösen egyetértek azzal a szándékkal, hogy nemcsak a technológiai, hanem az igazgatási, szervezeti és társadalmi innovációt is felölelő széles ívű stratégiát alakítsunk ki. Úgy vélem, hogy ebből a célból sarkalatos a pénzügyi világ, valamint a kis- és középvállalkozások bevonása az innováció előmozdítására szolgáló intézkedések meghatározásába, s ugyanilyen döntő jelentőségű régiós szinten figyelmet fordítani a politikai és gazdasági célokra.

  Sophie Auconie (PPE) , írásban. – (FR) A Michail Tremopoulos által előterjesztett saját kezdeményezésű jelentés eredeti változata egyáltalán nem volt ínyemre, ezért tíz módosítást nyújtottam be a jelentés átdolgozására. Így nekem és az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoportjában helyet foglaló képviselőtársaimnak sikerült az angol mellett a franciát és a németet is közvetítő nyelvekként visszaállítani, sikerült a kért információkat a valóban hasznos információkra leszűkíteni, fenntartani azt a vélelmet, hogy az európai alapokat jól használják fel stb. Az alapok felhasználásának tényleg átláthatóbbnak kell lennie, ám ez nem szolgálhat ürügyül az európai finanszírozás iránti kérelmekkel összefüggő eljárások túlzott megbonyolításához. Fellépésünknek köszönhetően az európai polgárok valóban többletinformációkhoz jutnak majd az európai alapok felhasználásával kapcsolatban, a bürokrácia viszont ettől nem fog erőre kapni! Ezért a jelentés módosított változatára szavaztam.

  Jean-Pierre Audy (PPE) , írásban. – (FR) Megszavaztam görög képviselőtársam, Michail Tremopoulos saját kezdeményezésű jelentését a regionális politikáról és ennek finanszírozásáról. Üdvözlöm az Európai Bizottság által elfogadott, az Európai Unió irányításában az átláthatóság, a nyitottság és a felelősségvállalás javítását célzó európai átláthatósági kezdeményezést (ETI). Támogatom olyan szabályozás és alkalmazási módszerek kidolgozásának a szükségességét, melyek azt célozzák, hogy az eljárások legyenek átláthatóak, a lehetséges kedvezményezetteknek jobb hozzáférést kínáljanak a strukturális alapokhoz, és szorítsák vissza a résztvevőket terhelő adminisztratív megkötéseket. A tagállamok irányító hatóságainak átlátható módon kell ismertetniük a strukturális alapok által finanszírozott projektek valamennyi szakaszát. Az a kívánságom, hogy az Európai Parlament tagjait tájékoztassák a projektek lebonyolításáról, és saját választókörzetükben a helyszínen bevonják őket ebbe.

  Zigmantas Balčytis (S&D) , írásban. – Megszavaztam a jelentést. Gazdaságaink növekedésének és a munkahelyteremtésnek előfeltétele a strukturális és kohéziós alapok tényleges felhasználása. Az alapok felhasználása átláthatóságának szavatolása érdekében az európai átláthatósági kezdeményezést teljes körűen végre kell hajtani. Jelenleg a Bizottság részéről nincs elegendő információ a nagyprojektek finanszírozásával kapcsolatos döntésekről. A tagállamok is eltérő szinteken tájékoztatják a nyilvánosságot az uniós támogatások kedvezményezettjeiről. Meggyőződésem, hogy az átláthatóságot minden szinten biztosítani kell, mivel ez kéz a kézben jár a strukturális alapok elnyeréséhez vezető eljárások egyszerűsítésével, és lehetővé teszi a közpénzek elköltésének mikéntjéről szóló nyilvános vitában való részvételt, ami alapvetően fontos az uniós alapok hatékony felhasználása szempontjából.

  Mara Bizzotto (EFD) , írásban. – (IT) Egy ilyen időszakban, amikor a gazdasági és pénzügyi válság horizontális jelenségként, válogatás nélkül söpör végig minden ágazaton, a mezőgazdaság sem kivétel, ezért fokozott pénzügyi támogatást és átláthatóságot igényel.

Tremopoulos úr jelentése az európai átláthatósági kezdeményezésről szóló bizottsági közleményre reagál; ez utóbbi olyan javaslatokat vezet be, melyek rendeltetése a finanszírozás kedvezményezettjeire vonatkozó adatok közzétételének, valamint a megosztott irányítás és a partnerség átláthatóságának az előmozdítása. Éppen amiatt fogom megszavazni a jelentést, mert hiszem, hogy a több információ, s mindenekfelett az egyszerűbb információ az uniós kohéziós politika bonyolult világát közelebb viheti a vállalkozások világához.

  Sebastian Valentin Bodu (PPE) , írásban. – (RO) Az európai átláthatósági kezdeményezés 2005 óta van érvényben, amikor is a Bizottság elfogadta. Pont egy évvel később tették közzé a zöld könyvet, mely az uniós irányítás átláthatóságának, nyitottságának és elszámoltathatóságának a javítását irányozta elő. E dokumentumok elfogadását az európai polgároknak az az alapvető joga indokolta, hogy tudják, ki kap az európai alapokból, hiszen minden egyes polgár kisebb vagy nagyobb mértékben pénzügyileg hozzájárul ezekhez a projektekhez.

A nemzetközi pénzügyi intézményekben mindennapos gyakorlat, hogy a projektek finanszírozására vonatkozó döntéseket megelőzően a nagyprojektekről online információkat tesznek közzé. E gyakorlat alól az Európai Bizottság mindezidáig kivétel volt, jóllehet nincs elfogadható indok arra, hogy a Közösség végrehajtó szervének miért kellene alacsonyabb átláthatósági normákhoz igazodnia. Ilyen körülmények között a Parlament azon kérése, hogy a Bizottság időben hozza az interneten nyilvánosságra az információkat annak érdekében, hogy közvetlenül hozzá lehessen férni az európai pénzügyekről szóló dokumentumokhoz, tökéletesen illeszkedik az uniós szinten elfogadott átláthatósági politikába. Fontos, hogy a Bizottság által jóváhagyott projektek minden gyanú felett álljanak, és a közvélemény a finanszírozási kérelmek benyújtásának kezdeti lépéseitől kezdve közvetlenül tájékoztatást kapjon ezekről.

  Maria Da Graça Carvalho (PPE) , írásban. – (PT) Az európai közpénzek elköltésének mikéntjéről szóló vitában főként a kedvezményezettek nevének, a tevékenységek megnevezésének és a tevékenységekre odaítélt közpénzek összegének utólagos megjelölésén keresztül központi szerepet kap a strukturális alapok elosztási módjának az átláthatósága.

Ugyanakkor nem világos, hogy a „kedvezményezettek” meghatározását és a kedvezményezettnek fizetett (odaítélt vagy ténylegesen folyósított) közpénz összegét miként kell közzétenni.

Üdvözlöm a jelentés ajánlásait abban a vonatkozásban, hogy hozzájárulnak a valamennyi érdekelt közötti kölcsönös bizalom kultúrájának a megteremtéséhez, mely az európai alapok jobb felhasználásához vezet majd.

  David Casa (PPE) , írásban. – Az Európai Unióban számos, a polgárok és más jogalanyok számára is rendelkezésre bocsátott alap létezik. Sokan panaszkodnak arra, hogy az alapokhoz csak bonyolult és rendkívül bürokratikus eljárásokon keresztül lehet hozzáférni. Világosabb információkat kell nyújtani az alapokhoz kapcsolódó eljárásokról, és nagyobb átláthatóságot kell biztosítani az alapok elköltési módjára vonatkozóan. Egyetértésemet fejezem ki az előadó által megfogalmazott következtetésekkel, ezért úgy döntöttem, hogy megszavazom a jelentést.

  Mário David (PPE) , írásban. – (PT) A jelentésben javasolt intézkedések mellett szavazok, mivel úgy gondolom, hogy az átláthatóságnak alapfeltételnek kell lennie ahhoz, hogy valamennyi politika, s különösen a kohéziós politikák általános célkitűzéseit megvalósíthassuk.

Az ismertetés és az adatokhoz való hozzáférési feltételek változatossága, mely az európai átláthatósági kezdeményezés minimumkövetelményeinek a tagállamok és az irányító hatóságok általi nyilvánvaló értelmezési különbségeiből ered, lehetetlenné teszi a teljes uniós szintű összehasonlítást. Ezért melegen üdvözlöm a megosztott irányítás alá tartozó alapok kedvezményezettjeire vonatkozó információk közzétételével összefüggő világosabb szabályok bevezetését. A bürokrácia visszaszorítása, a pénzeszközök elnyerési folyamatának egyszerűsítése és a pénzügyi gazdálkodás fokozottabb ellenőrzésének lehetővé tétele pozitív lépések.

Az is meggyőződésem, hogy jó ötlet az a javaslat, miszerint a pénzeszközök rendelkezésre bocsátásának folyamatáról a tagállamok által közzétett hivatalos információk két nyelven lássanak napvilágot.

Végezetül úgy gondolom, hogy az átláthatóságot elősegítő gyakorlatoknak a Bizottságban történő meghonosításával a Bizottságnak példát kellene mutatnia. A Bizottságnak különösen az uniós nagyprojektek finanszírozása kérdésében kellene így eljárnia, ahol senki sem érti, hogy az átláthatósági normák még mindig miért alacsonyabbak például az Európai Beruházási Bank vagy a Világbank hasonló projektjeinél alkalmazott normáknál.

  Edite Estrela (S&D) , írásban. – (PT) Azért szavaztam meg a regionális politika és az e mögött meghúzódó finanszírozás átláthatóságáról szóló jelentést, hogy biztosítva legyen a közpénzek felhasználási módjának szorosabb ellenőrzése. A jelenlegi minimumkövetelményektől függetlenül sürgősen szavatolni kell, hogy a Bizottság honlapján a strukturális alapok kedvezményezettjeiről közzétett listák a nagyobb átláthatóság érdekében részletesebb információkat tartalmazzanak. Ilyen részletes információ lehet például a jóváhagyott projektek helye és az odaítélt összegek, a nyújtott támogatás fajtái, valamint a projektpartnerek leírása.

  Diogo Feio (PPE) , írásban. – (PT) A regionális politika és az Európai Unió Kohéziós Alapja döntő jelentőségűek a tagállamok közötti szolidaritás elve szempontjából. Lényeges, hogy az ezek rendelkezésére álló források hatékonyan és összefogottan kerüljenek felhasználásra, és hozzájáruljanak azon térségek fejlesztéséhez, melyeknek szánták őket. Az alapok felhasználásának átláthatósága nagy felelősség a tagállamok számára, és a rossz gazdálkodás miatt kiszabott büntetések az Európai Unión belüli egyensúlyhiányok fokozottabb csökkentéséhez vezetnek majd.

  José Manuel Fernandes (PPE) , írásban. – (PT) Európa kiterjedésére és területi változatosságára, valamint az európai intézmények hitelességének fontosságára figyelemmel a jelentés mellett szavaztam, mivel meggyőződésem, hogy a közérdekű információk nyilvánosságra hozatala és az eljárások egységesítése döntő súllyal esik latba a regionális politikák végrehajtása és finanszírozása szükséges átláthatóságának biztosítása érdekében, a gazdasági és társadalmi kohézió és egy igazságosabb Európa erősítése céljából. Azt is hangsúlyozni szeretném, hogy a közös szabályoknak való megfelelés biztosításának és a közberuházásokra vonatkozó tárgyilagos információk közzétételének nem szabad nagyobb bürokráciához vezetnie. Épp ellenkezőleg, azt gondolom, hogy az európai politikák átláthatóságának és hatékonyságának javítása céljából csökkenteni kell a bürokráciát.

  Lorenzo Fontana (EFD) , írásban. – (IT) Elnök úr, tisztelt képviselőtársaim, a regionális politikának és finanszírozásának átláthatósága különösen érzékeny témák, és fokozott érdeklődésre tartanak számot abban a térségben, melyet képviselek.

A 2007-2013 közötti időszakra szóló kohéziós politika értelmében Veneto tartomány, valamint Olaszország északi és központi régiói a „Regionális versenyképesség és foglalkoztatás” elnevezésű második célkitűzés alá tartoznak, melyre a rendelkezésre álló források 16%-a jut. A források döntő hányada (83%-a) a fejlődésben lemaradt régióknak jut, s ezek között vannak a dél-olaszországi tartományok.

Egyetértek az előadóval abban, hogy a Bizottság európai átláthatósági kezdeményezését (ETI) az egységes és tényleges átláthatósági szint szavatolása céljából mindenkire azonosan érvényes referencia paraméterekkel kell alátámasztani. A benyújtandó dokumentáció milyenségének meghatározásával, a dokumentumokhoz való hozzáférés szavatolásával főként az ún. „nagyprojektek” esetében, valamint egy betartandó közös modell létrehozásával megelőzhető a pazarlás és az eljárás átláthatóságának a hiánya. Világos és részletesebb közös szabályok megalkotásával, melyek azonban nem hatnak az adminisztratív hatékonyság ellenében, jutalmazhatjuk a jól teljesítő régiókat, és büntethetjük azokat, melyek nem kellő pontossággal határozzák meg követelményeiket és projektjeiket.

  Ian Hudghton (Verts/ALE) , írásban. – A Tremopoulos-jelentés abból indul ki, hogy az átláthatóság a kohéziós politika célkitűzései elérésének az előfeltétele, s én teljes mértékben támogatom a regionális politika nagyobb átláthatóságára irányuló követeléseket. A jelentés arra is felszólítja a tagállamokat, hogy teljes körűen vonják be a regionális és helyi hatóságokat a politikák végrehajtásába; bizonyos vagyok abban, hogy amikor Skócia független lesz, a skót kormány teljes mértékben be fog vonni minden skót régiót ezekbe az ügyekbe.

  Juozas Imbrasas (EFD) , írásban. – (LT) Az uniós alapok kedvezményezettjeire vonatkozó nyilvános információk nyújtása az európai átláthatósági kezdeményezés (ETI) alapköve. Meggyőződésem, hogy nem elegendő a költségvetési rendeletben a tagállamok számára meghatározott azon követelmény, melynek értelmében – különösen a kedvezményezettek nevének utólagos közzététele révén – információt kell szolgáltatniuk arról, hogy a megosztott irányítás alá tartozó uniós alapokat miként költötték el. A Bizottság mindössze arra szorítkozik, hogy közös iránymutató normát javasol az adatok nyilvánosságra hozatalára, és Regionális Politikai Főigazgatóságának honlapján keresztül az uniós polgárokat a tagállami elektronikus címekre mutató linkekkel látja el, ahol közzétették az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) és a Kohéziós Alap kedvezményezettjeire vonatkozó előírt adatokat. A „megosztott irányítás” keretében felhasznált fent említett alapok esetében a tagállamok egyedüli feladata e linkek és tartalmuk szolgáltatása, mely az irányító hatóságok által nyújtott információkon alapul. A bemutatás és az adatokhoz való hozzáférési feltételek változatossága miatt nem lehetséges a teljes uniós szintű összehasonlítás. Ezért egyetértettem az Európai Parlament által előterjesztett javaslatokkal, miszerint a tagállami adatbázisokat teljes körűen kereshetővé és kompatibilissé kell tenni a bemutatott adatok uniós szintű áttekintésének megkönnyítése, valamint annak biztosítása érdekében, hogy az összegyűjtött adatok a teljes használhatóságot garantáló, strukturált és összehasonlítható módon jelenjenek meg és legyenek kezelhetők. E javaslatok megvalósítása hozzájárulna az ETI-hez.

  Jarosław Kalinowski (PPE) , írásban. – (PL) Jó véleménnyel vagyok a Bizottság és a Parlament által a regionális politika és finanszírozása átláthatóságával összefüggésben elindított munkáról. Olyan ágazat ez, mely az EU költségvetésének oroszlánrészét emészti fel, az adófizetőknek tehát joguk van ahhoz, hogy tudják, miként használják fel a pénzüket, és ezen ismeretekhez korlátlan hozzáférést kell kapniuk.

Szeretném kifejezni azon reményemet is, hogy a jelenleg foganatosítás alatt lévő intézkedések a megfigyelésekből merítő új szabályozások megalkotását és adatok közzétételét fogják eredményezni, melyeknek köszönhetően a végrehajtási eljárások egyszerűsödnek, és átláthatóbbá válnak majd.

  Petru Constantin Luhan (PPE) , írásban. – (RO) Avégett, hogy az európai intézményeket és ügynökségeket közelítse a polgárokhoz, akiket szolgál, valamint aláhúzza ezen intézményeknek és ügynökségeknek a társadalmi és gazdasági kohézióhoz és az európai fenntartható fejlődéshez való hozzájárulását, az Európai Unió egyik alapvető gondja az, hogy miképp fokozza az átláthatóságát.

Azért szavaztam meg a jelentést, mert támogatom a Bizottság azon erőfeszítését, hogy előmozdítsa a közösségi alapok kedvezményezettjeire vonatkozó információkhoz való hozzáférés nyújtásának szabványos, jól megalapozott lehetőségét. Ez lehetővé fogja tenni, hogy kiküszöböljük az ilyen információk közzétételének módjában tapasztalható tagállami eltéréseket. Lehetővé teszi majd, hogy elvégezhessük a szolgáltatott adatok teljes uniós szintű összevetését, s mindeközben az európai polgárok szemében nagyobb fokú hitelességre és elszámoltathatóságra tegyünk szert.

  Iosif Matula (PPE) , írásban. – (RO) Azért szavaztam meg a jelentést, mert úgy gondolom, hogy különösen fontos a regionális politikák átláthatóságának igénye abból a célból, hogy a lehetséges kedvezményezettek fokozottabban hozzáférjenek az európai átláthatósági kezdeményezés (ETI) adatbázisához. Úgy vélem, hogy amikor a regionális politikák átláthatóságáról van szó, döntő jelentőségű a helyi és regionális hatóságok bevonása, hiszen ebben a tekintetben az ő feladatuk, hogy kettős szerepet töltsenek be. Egyrészről ők fogják élvezni az ETI előnyeit azzal, hogy könnyebbé válik az alapok kedvezményezettjeinek adatbázisához való lehető legteljesebb hozzáférés, mely a regionális finanszírozás terén a helyes gyakorlatok konkrét példáival szolgálhat. A helyi és regionális hatóságok ezzel egyidejűleg központi szerepet fognak játszani az adatbázisnak a lehető legmegfelelőbb eszközökkel történő elősegítésében azért, hogy az információk a lehető legkönnyebben hozzáférhetőek legyenek a polgárok számára.

Az ETI adatbázishoz való hozzáférés szintjének mérésére alkalmas rendszereket is ki kell alakítani, hogy a lehető legvilágosabb képet kapjunk az adatbázisban szereplő információkhoz való hozzáférés szintjéről. Amennyiben kiderül, hogy a használat alacsonyabb szintű, az adatbázist alacsonyabb szinten kezelő hatóságoknak hatékonyabb módszereket kell találniuk az adatbázis használatának népszerűsítésére.

  Erminia Mazzoni (PPE) , írásban. – (IT) Az Európai Regionális Fejlesztési Alap, az Európai Szociális Alap és a Kohéziós Alap kedvezményezettjeinek, elosztott pénzeszközeinek és projektjeinek nyomon követhetősége az ezen alapok felhasználását irányító eszközök sarkalatos vetülete, mely garantálja a kiadások átláthatóságát. Egy átlátható rendszer optimalizálja a befektetéseket és lecsökkenti a költségeket. Ez a nagyságrend azt jelenti, hogy megéri növelni a tájékoztatási és közzétételi kötelezettségek megszegéséért kiszabott büntetési tételeket, előmozdítani egy korszerűbb és működőképesebb hálózati rendszert az irányító hatóságok között, meghatározni egy közös alapot az egyes tagállamok magatartása egységesítésére, és kapcsolatot teremteni a nyilvánosság, a lekövetés és az ellenőrzés között. Ezeket a fellépéseket be kell építeni a válság leküzdését célzó intézkedéscsomagba. A Parlament hasonló javaslatot tett, amikor annak fényében, hogy az átlátható eljárások követelménye segít a nem megfelelő magatartás megelőzésében, megszavazta „A Közösségek pénzügyi érdekeinek védelme - Csalás elleni küzdelem – Éves jelentés” című dokumentumot.

  Nuno Melo (PPE) , írásban. – (PT) A közösségi alapok felhasználásának átláthatósága és az uniós alapok kedvezményezettjeire vonatkozó adatok nyilvánossága alapvetően lényeges az európai átláthatósági kezdeményezés (ETI) szempontjából. A nyilvánosságra hozatal lehetővé teszi annak értékelését, hogy a közpénzek miként kerülnek felhasználásra, ami a demokrácia jóléte és az egyre szűkösebb forrásokkal való óvatos gazdálkodás szemszögéből sarkalatos kérdés. Ugyanakkor a mostani válságos időkben más, nagyobb átláthatóságot lehetővé tévő mechanizmusokra is szükségünk van, és különösen arra, hogy a Bizottság adjon előzetes tájékoztatást a nagyprojektek finanszírozásával összefüggő döntéseiről. Ezért lényeges, hogy továbbfejlesszük mindazokat a rendelkezésre álló mechanizmusokat, melyek az uniós alapok valamennyi kedvezményezettjével kapcsolatban nagyobb átláthatósághoz vezetnek. Szavazatomat ez indokolja.

  Miroslav Mikolášik (PPE) , írásban. – (SK) Az európai alapokból finanszírozott projektekkel kapcsolatos információk nyilvánosságra hozatala egyértelműen lehetővé teszi a tagállamok polgárai számára, hogy bekapcsolódjanak a költségvetési pénzek jobb felhasználásáról folyó vitába.

A nagyobb átláthatóság véleményem szerint az információk közzétételére vonatkozó világos szabályok bevezetését követeli meg, melyeknek azonban nem szabad túlzott adminisztratív teherrel járniuk a lehetséges kedvezményezettek számára, akik már egyébként is küszködnek a bonyolult adminisztratív előírásokkal.

Melegen üdvözölném, ha a nagyprojektekkel kapcsolatos információkat időben közzétennék az interneten, és ezzel lehetővé válna a projektdokumentációkhoz, és különösen a környezeti hatástanulmányokhoz való közvetlen hozzáférés, melyek jelentőségét az érdekelt felek gyakorta könnyedén veszik, vagy melyeket sokszor meg is kerülnek. A civil társadalomnak ily módon alkalma nyílna véleményét elküldeni a Bizottság honlapjára, s ezzel hozzájárulna a projektek demokratikus kontrolljához és színvonalának emeléséhez.

  Andreas Mölzer (NI) , írásban. – (DE) Az európai átláthatósági kezdeményezés évekkel ezelőtt indult, de csak korlátozott eredményeket mutat fel. A mezőgazdasági támogatások kedvezményezettjeinek nyilvánosságra hozatala például feltárta, hogy ezek a pénzeszközök sokszor nagyvállalkozásokhoz, királyi családokhoz stb. kerülnek. Ha az EU komolyan gondolja az átláthatóságot, akkor ezt a döntéshozatal során is következetesen érvényre kell juttatnia. Az átláthatósági kezdeményezés, mint minden, nagyrészt szócséplés, ezért tartózkodtam a szavazástól.

  Franz Obermayr (NI) , írásban. – (DE) A köztámogatások tényleges elköltési módjára és a pénz tényleges haszonélvezőire vonatkozó információk gyűjtése fontos, és így is kell eljárni. Ennek azonban nem szabad azzal járnia, hogy a Bizottság olyan messzemenő jogköröket kapjon, hogy a tagállamok többé ne tudják például a saját projektjeiket és partnereiket kiválasztani. Ezért tartózkodtam a szavazástól.

  Wojciech Michał Olejniczak (S&D) , írásban. – (PL) A modern demokrácia alapja a közintézmények pénzügyi átláthatósága. A polgárok számára hozzáférhetővé kell tenni azokat az információkat, hogy minden egyes euró miként kerül elköltésre, hiszen minden egyes euró az általuk befizetett adóból származik. Nem titok, hogy a Bizottság által 2005-ben elfogadott európai átláthatósági kezdeményezésnek most kezdenek megmutatkozni az első eredményei, amelyeket üdvözlök. Másrészt viszont még sok teendő van. Elszomorító számomra, hogy az Európai Bizottságban a regionális politika végrehajtása során alkalmazott átláthatósági előírások alacsonyabbak, mint más intézményekben, köztük elsősorban az Európai Beruházási Banknál használatos előírások. A jelenlegi helyzet további fenntartását semmi sem indokolja. Osztozom az állásfoglalás azon megállapításában, mely szerint elégedettek lehetünk a regionális politika célkitűzései megvalósítására szolgáló pénzeszközök elosztása feletti társadalmi ellenőrzés fejlődésével. Szintén nagyra értékelem, hogy az állásfoglalás kiemeli a civil társadalom intézményének a kohéziós politika tervezési rendszerében betöltött szerepét. Biztos vagyok abban, hogy az állásfoglalásban javasolt intézkedések hozzájárulnak majd a programok hatékonyságának növeléséhez és az EU kohéziós politikájának legitimációjához. Mindezek tükrében az állásfoglalás jóváhagyása mellett döntöttem.

  Robert Rochefort (ALDE) , írásban. – (FR) Michail Tremopoulos jelentése mellett szavaztam, melynek szövege az európai regionális politika hatékonyságának és átláthatóságának javítását célzó rendelkezéseket tartalmaz. Annak érdekében, hogy az európai strukturális alapok lehetséges kedvezményezettjei számára jobb hozzáférést biztosítsunk a rendelkezésre álló finanszírozási lehetőségekhez, úgy vélem, hogy szükséges a finanszírozási kérelmekhez kapcsolódó adminisztratív kötöttségek könnyítése, valamint a közösségi pénzekhez való hozzáférés eljárásai átláthatóságának a fokozása. Az európai finanszírozási lehetőségeket a szabályok és alkalmazásuk egyértelműsítésével és egyszerűsítésével tehetjük hatékonyabbá. Másrészt úgy ítélem meg, hogy a polgárokat feltétlenül jobban kell tájékoztatni az Európai Unió konkrét teljesítményeiről, jelesül a strukturális alapok felhasználásához kötődő teljesítményekről. Támogatom tehát, hogy az Európai Bizottság tegyen közzé több lakosságnak szánt információt azon nagyprojektekről, melyek megvalósulása az európai alapoknak köszönhető, akár véget értek már ezek a projektek, akár még folyamatban vannak.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE) , írásban. – Szeretném üdvözölni a görög zöldek képviselőcsoportjának tagját, Michail Tremopoulos képviselőtársamat, és gratulálni neki, hogy ma elfogadták az átláthatóságról, a regionális politikáról és ennek finanszírozásáról szóló jelentését. Az eredmény, nevezetesen 629 támogató szavazat mindössze 6 ellenszavazat ellenében mutatja, milyen nagyszerű munkát végzett.

  Marie-Thérèse Sanchez-Schmid (PPE) , írásban. – (FR) Támogattam és megszavaztam a Tremopoulos-jelentést, mely a strukturális alapok odaítélésében és felhasználásában nagyobb átláthatóságra hívja fel az Európai Bizottságot és a nemzeti irányító hatóságokat. Fontos, hogy összehasonlítható adatokat kapjunk az alapok európai szintű irányításáról, hogy a projektfelelősök és a polgárok tudhassák, melyek az európai prioritások a finanszírozás viszonylatában, mely szereplők részesültek már az alapokból, a pénzeszközöket hogyan használták fel, mik a különböző projektek eljárásai és határidői. A cél az alapok jobb láthatósága a lehetséges kedvezményezettek számára, valamint a pénzeszközök felhasználásának jobb ellenőrzése. Viszont nem szabad „túlzott” átláthatóságba esni, és az irányító hatóságokat, valamint a projektfelelősöket az információszolgáltatás terén kevéssé helytálló, kevéssé hatékony és kontraproduktív megkötésekkel túlterhelni. Ezért a Regionális Fejlesztési Bizottság elnökségi többségét képviselő képviselőtársaimmal módosítottuk az eredeti szöveget, nehogy az átláthatóság logikája a kohéziós politika egyszerűsítési logikája ellenében hasson, hiszen a két nagy kihívás, mellyel e politikának meg kell birkóznia, éppen az egyszerűsége és a láthatósága.

  Nicole Sinclaire (NI) , írásban. – Egyáltalán nem azért szavaztam ezen intézkedés ellen, mert ellenezném az átláthatóságot, épp ellenkezőleg: azon kevés egyesült királyságbeli európai parlamenti képviselőként, akiknek birtokában van az auditált beszámoló, hiszek az erősebb átláthatóságban. De ez a szavazás jellemző az EU-ra: úgy tesznek, mintha átláthatóak lennének, közben meg az adófizetők rovására növelik a bürokráciát. Szavazóim többet érdemelnek.

  Nuno Teixeira (PPE) , írásban. – (PT) A jelentés leírja a programozási folyamatot és a kohéziós politika döntéshozatalát irányító transzverzális alapelv átláthatóságát, valamint több szakmai és adminisztratív jellegű javaslatot terjeszt elő, melyek a regionális politika fejlesztésének nagyobb hatékonysága szempontjából célravezetőnek bizonyultak. A dokumentum, melyet megszavaztam, a kedvezményezettekkel kapcsolatos adatok szélesebb körű terjesztése, a kevesebb bürokrácia szükségessége és az eljárások gyorsítása témakörében mozgó kérdések mellett a régiók, a tagállamok és az Európai Unió közötti partnerség átláthatóságának megvalósítását célozza.

Ezen meggondolásból, valamint az általam jegyzett módosítás alapján a jelentés utal a partnerszervezeteknek nyújtandó összefogottabb, rendszeresebb és korábban szolgáltatott információk szükségességére, különösen a fokozottabb szakmai segítségnyújtás és képzés révén. Ez kétségtelenül hasznos az EU legtávolabbi régióiban élő partnerek számára, miként a legkülső régiók esetében is.

  Viktor Uspaskich (ALDE) , írásban. – (LT) Hölgyeim és uraim, hangsúlyozni szeretném, hogy az átláthatóság egy olyan ország, mint hazám, Litvánia, számára rendkívül fontos dolog. Az olyan uniós alapok, mint a Strukturális Alap és a Kohéziós Alap, segítették formálni Litvánia gazdasági, társadalmi és környezeti fejlődését, s még egy ideig a jövőben is formálják majd. Fontos tehát, hogy a polgároknak legyen lehetőségük rálátni és befolyást gyakorolni e források szétosztására. Evégett a társadalomnak részt kell vennie a folyamatban. A társadalom különféleképpen vehet részt a döntéshozatali folyamatban: részt vehet az uniós alapok elosztásában és a pénzeszközök felhasználásában is. A társadalom nagyobb fokú részvétele csökkentené a korrupció arányát és növelné a pénzeszközök tényleges felhasználását, ami különösen lényeges egy olyan ország számára, mint Litvánia. Az is fontos, hogy az uniós alapok kedvezményezettjei nyilvánosságra kerüljenek, ez ugyanis ösztönözné az országban a közpénzek felhasználásáról folytatott vitát, ami újfent a demokratikus állam egyik működési alapelve. Azt is ki szeretném emelni, hogy a regionális és helyi intézményeknek, s mindenekelőtt az egyszerű polgároknak részt kell venniük a folyamatban. A jelentés tartalmaz néhány észrevételt egy átfogó internetes platformról, mely segítene átlátni és jobban megragadni a létező alapokat. Ez jó kezdet, ám többet kellene tenni a társadalom különféle rétegeinek – a szegényeknek és a gazdagoknak, a nagyvárosokban és az aprófalvakban élőknek – a bevonásáért. A civil társadalom és a nem kormányzati szervezetek szintén segíthetnek a programok hatékonyságának előmozdításában és elszámoltathatóságuk javításában.

  Kerstin Westphal (S&D) , írásban. – Az S&D képviselőcsoport nevében szeretném kifejezni általános egyetértésünket a jelentéssel. Fontos, hogy az Európai Parlament harcoljon a regionális politika nagyobb átláthatóságáért, ám elutasítjuk a jelentés 16. pontjában megfogalmazott úgynevezett „megnevezés és kipellengérezés” igényét. Mi természetesen hívei vagyunk annak, hogy a kommunikációs és információs követelmények tekintetében keményebb hangot üssünk meg, de az átláthatóság célját – melyet szintén támogatunk – nem szabad rossz eszközökkel kicsikarni. Tartunk attól, hogy a megnevezés és kipellengérezés boszorkányüldözésbe csapna át. Az Európai Bizottságból nem lehet a bűnöst megnevező, kipellengérező vagy elítélő, csoportfegyelmet diktáló erkölcscsőszt csinálni. Ezt a megközelítést azért is elvetjük, mert a tagállamokban bonyolultabb helyzethez vezetne, és a végrehajtás elmaradásába torkollana. Ezen aggály dacára, miként fentebb leszögeztük, egyetértünk az általunk igen hasznosnak tartott jelentés általános felvetéseivel.

Jelentés: Seán Kelly (A7-0190/2010)

  Sophie Auconie (PPE) , írásban. – (FR) Az európai építést az alapító atyák az európai kontinens békéjének biztosítása érdekében álmodták meg. Addig, amíg Észak-Írországban továbbra is feszültség uralkodik, a mai Európának továbbra is pénzügyi támogatást kell nyújtania a máig oly sokat harcoló két közösség kibéküléséhez. Az Európai Uniónak tehát biztosítania kell olyan konkrét projektek további finanszírozását, melyek lehetővé teszik a tartós béke megteremtéséhez elengedhetetlen kapcsolatok megteremtését. Minthogy az Európai Unió Bírósága a jogalapra való hivatkozással a közelmúltban megsemmisítette az 1968/2006/EK rendeletet, amely éppen ezt a finanszírozást tette lehetővé, az európai képviselőkre hárult a feladat, hogy a megfelelő jogalapra támaszkodó új rendeletet fogadjanak el. Ezért szavaztam meg ezt az új rendeletet.

  Liam Aylward (ALDE) , írásban. – (GA) Megszavaztam az Írországért Nemzetközi Alaphoz való folyamatos uniós hozzájárulásról szóló jelentést. Az Európai Unió a 2007-2010-es időszakra 15 millió eurót fizetett be az alapba. Az alap hatékonysága szempontjából központi szerepet játszik az uniós finanszírozás, mely az összes finanszírozás 57%-át adja.

Az alapnak kedvező hatása volt mind az írországi, mind az észak-írországi ügyekre, és 1986-os létrehozása óta számos határokon átnyúló kezdeményezést segített és támogatott. Az alap támogatta a békét és a megbékélést, előmozdította a kapcsolatépítést és a részvételi demokráciát, valamint elősegítette a gazdasági és társadalmi haladást. Az alapnak egyértelmű és jelentős hatása volt az érintett közösségekre, s főként az Észak-Írországban és a környező megyékben a PEACE-programmal együttműködésben megvalósult tevékenységek vonatkozásában számottevően hozzájárult a tartós béke megteremtésére irányuló erőfeszítésekhez.

  Alain Cadec (PPE) , írásban. – (FR) Az Írországért Nemzetközi Alap a nemzetek közötti és nemzetközi együttműködés jó példája. A független nemzetközi szerv által kezelt alapot több ország: az Európai Unió, az Egyesült Államok, Kanada, Új-Zéland és Ausztrália finanszírozza. A projektek Észak-Írországban és az Ír Köztársaságban egyaránt ösztönzik a kapcsolatteremtést, erősítik a párbeszédet és a megbékélést nacionalisták és unionisták között. A nemzetközi támogatás azonban 2010-ben véget ér. Ezért fontolóra kell vennünk, hogy ezen időpontot követően az alap tevékenységi prioritásait, s különösen a gazdasági és társadalmi haladást előmozdító, valamint a békepárbeszédet ösztönző fellépéseket hogyan lehetne finanszírozni.

Az Írországért Nemzetközi Alap által támogatott projektek már most az Európai Unió PEACE-programjai által megvalósított fellépéseket egészítik ki. A következő uniós költségvetési tervezés keretében hasznos lenne körülhatárolni e projektek jövőjét. Ezért felszólítom az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja meg, a strukturális alapok – főként az „európai területi együttműködés” célkitűzésének keretében – miképpen válthatnák fel az Írországért Nemzetközi Alapot.

  David Casa (PPE) , írásban. – A sok évig tartó bizonytalan írországi helyzet után a térség gazdasági és pénzügyi stabilitásának biztosítására létrejött az Írországért Nemzetközi Alapnak nevezett alap. Láttuk, hogy a jelentés tanulmányozza az alapra vonatkozó jövőbeli terveket, és néhány kulcscélt határoz meg, melyekkel foglalkozni kell. Egyetértek az előadó által megfogalmazott következtetésekkel, ezért úgy döntöttem, hogy megszavazom a jelentést.

  Ioan Enciu (S&D) , írásban. – Megszavaztam Alan Kelly jelentését az Írországért Nemzetközi Alap (IFI) részére nyújtott európai uniós pénzügyi hozzájárulásról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról.

Az ilyen régióközi együttműködési és megbékélési projekteket különösen a társadalmi és gazdasági haladás elősegítése céljából kell támogatni. Az IFI kulcsszerepet töltött be a közösségek közötti megbékélésben, és elismeréssel kell adózni az EU ebben játszott döntő szerepének. Az IFI kezdeményezéseinek sikereiből számos tanulságot lehet levonni, melyeket az Unió olyan más területein is hasznosítani lehet, ahol egyes közösségek marginalizálódnak, és ahol feszültségek állnak fenn.

Szeretném kiemelni a „Futball a békéért” elnevezésű projekt uniós alapokból történő támogatását. Dicséretre méltó az a kezdeményezés, mely a fiatalok közötti megbékélést és kölcsönös megértést a sporton keresztül kívánja elősegíteni. Valóban nem szabad alábecsülni a sport szerepét az egyének jogainak érvényesítésében és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemben.

  Diogo Feio (PPE) , írásban. – (PT) Az észak-írországi békefolyamat példa egy olyan sikertörténetre, mely kiérdemelte, és melynek továbbra is ki kell érdemelnie az európai intézmények támogatását. Az európai integrációhoz hasonlatosan az ehhez hasonló konfliktus utáni helyzetekben a stabilitáshoz vezető utat a határokon átnyúló és közösségek közötti kapcsolatokat megkönnyítő és erősítő tényleges szolidaritás megteremtésével lehet kikövezni. Remélem, hogy az Európai Uniónak a szakadár terrorizmus jelensége által sújtott más részei is képesek elemezni az ír példát, és képesek tanulni belőle, ami lehetővé fogja tenni számukra az erőszak felszámolását és egy olyan társadalom felépítését, melyben mindenki úgy érezheti, hogy a törvények betartása mellett megtarthatja saját hagyományait és élvezheti emberi jogait.

  José Manuel Fernandes (PPE) , írásban. – (PT) Az Írországért Nemzetközi Alap kiterjesztése mellett szavaztam, mert úgy gondolom, hogy fontos hangsúlyozni az Európai Unió népek és közösségek közötti békeküldetését, mely a gazdasági és társadalmi fejlődés, valamint a polgárok emberi méltóságának és életminőségének kulcstényezője. Ezt Írország konkrét példáján lehet lemérni. Az Európai Uniónak továbbra is kulcsszerepet kell betöltenie a békefenntartásban és a regionális, etnikai és kulturális feszültségek felszámolásában, elősegítve ezzel a társadalmi és gazdasági haladás feltételeit.

  Nuno Melo (PPE) , írásban. – (PT) Az Írországért Nemzetközi Alap 1986-os létrehozása óta egész Írországban hozzájárult a gazdasági és társadalmi haladás előmozdításához, valamint a nacionalisták és unionisták közötti kapcsolatépítés, párbeszéd és megbékélés ösztönzéséhez. Az Európai Uniónak – miként ezt 1989 óta tette – az Írországért Nemzetközi Alaphoz történő hozzájárulásával továbbra is támogatnia kell az ír megbékélési folyamatot. E támogatás fokozása a tagállamok és polgáraik közötti szolidaritás erősítését fogja szolgálni. Szavazatomat ez indokolja.

Ajánlás második olvasatra: Marian-Jean Marinescu (A7-0162/2010)

  Sophie Auconie (PPE) , írásban. – (FR) A versenyképes árufuvarozást szolgáló európai vasúti hálózatról szóló rendelet második olvasatban történő megszavazásáról volt szó. Megszavaztam a Parlament és az EU Tanácsa által kialakított kompromisszumokat, ezek ugyanis a tervek szerint lehetővé teszik a hozzáférési kapacitások elosztása jobb irányítási feltételeinek, valamint az Európán belüli fő árufuvarozási folyosókkal való gazdálkodás feltételeinek az előmozdítását. A rendeletnek elfogadása után fokoznia kell az európai folyosókon zajló főbb árufuvarozási folyamatok hatékonyságát, s ezáltal ki kell vennie részét a közlekedésből származó szennyezőanyag-kibocsátás csökkentéséből. Mindezen okokból második olvasatban történő megállapodás érdekében szavaztam a Tanáccsal kialakított szöveg mellett.

  Jean-Pierre Audy (PPE) , írásban. – (FR) Megszavaztam a versenyképes árufuvarozást szolgáló európai vasúti hálózatról szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadása céljából a Tanács első olvasat során kialakított állásfoglalásáról szóló, román barátom, Marian-Jean Marinescu jelentésében szereplő, második olvasatra adott ajánlást. Támogatom a versenyképes árufuvarozást szolgáló európai vasúti hálózat kialakítása céljából nemzetközi vasúti folyosók megszervezésére vonatkozó javasolt módosításokat. Támogatom a bevezetendő egyablakos rendszer gondolatát is, vagyis a minden egyes árufuvarozási folyosó irányító bizottsága által felállítandó közös szervet, mely lehetővé tenné a kérelmezők számára, hogy egyetlen helyen és egy lépésben kérhessenek menetvonalat egy legalább egy határt átszelő útra.

  Zigmantas Balčytis (S&D) , írásban. – (LT) Támogatom a versenyképes árufuvarozást szolgáló európai vasúti hálózat létrehozásáról szóló rendeletet, melynek végrehajtása a remények szerint hozzáadott értéket jelent majd az egész Közösség számára, hiszen így egész Európát közös vasúti hálózat köti majd össze. Ez biztosítja majd a személyek és áruk európai régiók közötti hatékony mozgását. A rendelettel egyidejűleg határozat is született a vasúti folyosók megvalósításának a határidejéről. A Litvánia számára kedvező ötéves periódus elfogadására került sor, mely alatt Litvániában európai nyomtávú vonalat kell kiépíteni. Most, hogy Litvánia a gazdasági válság fájdalmas következményeitől szenved, ez a határozat különösen kedvező, hiszen Litvániának, mint a válság által erősen sújtott más országoknak is, korlátozottak a pénzügyi lehetőségei a közeljövőbeli vasúti infrastruktúra-projektekbe történő beruházások tekintetében.

  Sebastian Valentin Bodu (PPE) , írásban. – (RO) A folyamatos növekedést felmutató időszakokban uniós szinten hatalmas tartalékok rejlenek az árufuvarozási ágazatban, s mégis, paradox módon egyre kevesebb gazdasági társaság választja a vasúti szállítást: az Európai Unión keresztül fuvarozott áruknak csak 10%-át szállítják vasúton. A 20 évvel ezelőtti állapothoz viszonyítva a vasúti árufuvarozás szintje valójában a felére zsugorodott. Az Európai Bizottság 2001 óta elismeri a vasúti árufuvarozás kulcsszerepét.

Akkor a közlekedési ágazatban folytatott európai politikákról szóló fehér könyv kiadásának határidejéül 2010-et jelölték meg. A vasúti árufuvarozási piacnak most meg kell birkóznia a nyújtott szolgáltatások minősége javításának a megfelelés hiánya miatt előállt kihívásaival, ami hátrányt jelent az egyéb áruszállítási módokkal való versenyben. Lassan lehetetlen megmagyarázni a vasúti árufuvarozás hanyatlását, amikor pedig három vasúti jogszabály-csomag is van. Ezek a jogszabályok azonban nincsenek kellő összhangban a nemzeti szabályozással, és a vasúti rendszerek határon átnyúló szinten nincsenek egymással összekötve. Ebben a helyzetben az Európai Parlament által előterjesztett rendelet célja a tagállamok és az infrastruktúra-üzemeltetők közötti harmonizáció előmozdítása révén a vasúti árufuvarozás hatékonyságának a javítása.

  Bairbre de Brún (GUE/NGL) , írásban. – A vasúti árufuvarozás hatékonyságának javítását célzó erőfeszítéseket e szállítási módnak a közúti árufuvarozáshoz viszonyított környezeti előnyei miatt támogatom. Ugyanakkor le kívánom szögezni, hogy ellenzem az Európai Unión belül jelenleg folyó vasúti liberalizációt, mely felelős a mai vasúti árufuvarozás széttöredezettségéért, a fejlesztések elmaradásáért és a hatékonyság hiányáért. A Tanáccsal kialakított e kompromisszum a helyzet javítására tett erőfeszítés, ezért megszavazom. Viszont a kompromisszum az általam erőteljesen ellenzett liberalizációra épül. Ez a szavazás azonban nem a deregulációról szól, mely már szerepel a Szerződésben.

  Cornelis de Jong (GUE/NGL) , írásban. – A közúti árufuvarozáshoz viszonyított környezeti előnyei miatt támogatok minden, a vasúti árufuvarozás hatékonyságát javító erőfeszítést.

Ugyanakkor le kívánom szögezni, hogy ellenzem az Európai Unión belül jelenleg folyó vasúti liberalizációt, mely felelős a mai vasúti árufuvarozás széttöredezettségéért és hatékonyságának hiányáért, valamint az e területen tapasztalható fejlesztések elmaradásáért.

A Tanáccsal kialakított e kompromisszum a helyzet javítására tett erőfeszítés, ezért megszavazom, még ha az általam erőteljesen ellenzett liberalizációra épül is. Ez a szavazás azonban nem a deregulációról szól, melyről a Szerződés már rendelkezik.

  Marielle De Sarnez (ALDE) , írásban. – (FR) A rendelettervezet „folyosókat” határoz meg a vasúti árufuvarozás számára, vagy másképpen több tagállamot átszelő útvonalakat, amelyeken az üzemeltetők az infrastruktúrák irányítását és üzemeltetését összehangolják egymás között. Ez valódi európai hozzáadott értéket jelent, hiszen a rendelet javítani fogja a menetvonalak elosztásának és az ezekkel való gazdálkodásnak az átláthatóságát, valamint minden szinten – a rendelkezésre álló kapacitások, a fejlesztések, a hálózati munkák, az üzemeltetés-irányítás stb. szintjén – elősegíti majd a nemzetek közötti összehangolást. A folyosónkénti egyablakos rendszer létrehozása pedig lehetővé teszi majd a vállalkozások számára, hogy egyetlen ügyintézővel tartsák a kapcsolatot, ami a vasúti folyosókkal való gazdálkodás európai perspektívába helyezésének a jelképe lesz. A rendelet ily módon erőteljes jelzés egy valódi európai közlekedési és infrastruktúra politika felé. Számottevő lépés a vasúti árufuvarozás gyorsabbá és megbízhatóbbá tétele felé, következésképpen afelé, hogy a vasúti árufuvarozás a nagy távolságokra történő közúti áruszállítás hiteles és környezetbarát alternatívájává válhasson. Valódi európai megközelítésre annál is inkább szükség volt, mert a vasúti árufuvarozás piaca ilyen méretekben releváns.

  Edite Estrela (S&D) , írásban. – (PT) Megszavaztam az árufuvarozást szolgáló versenyképesebb európai vasúti hálózat létrehozásának elősegítéséről szóló jelentést. A szállítási ágazat elmúlt évtizedekben tapasztalt változékonysága, valamint a nemzeti vasúti piacok növekvő nyitottsága (melyek össze nem illésük miatt komoly problémák forrását jelentik) teszik szükségessé ezen intézkedések bevezetését, melyek elősegítik majd a tagállamok közötti hatékony szolgáltató hálózat létrehozását.

  Diogo Feio (PPE) , írásban. – (PT) Az elmúlt évtizedek alatt a vasút piaci részesedése az áruszállításban folyamatosan szűkült, és 2005-re ez a szállítási mód már csak 10%-ot tett ki. A Bizottság abbéli igyekezetében, hogy szembenézzen ezzel a kihívással, támogatta a kérdés hatékonyabb kezelésének gondolatát. 2008 decemberében a Bizottság javaslatot tett a versenyképes árufuvarozást szolgáló európai vasúti hálózatról szóló rendeletre.

2009 áprilisában az Európai Parlament támogatta a Bizottságot, és első olvasatban elfogadta a javaslatot. A Tanács néhány módosítással ugyan, de szintén politikai megállapodásra jutott a rendelettel kapcsolatban. A vasúti árufuvarozás jelentőségének és az e szállítási mód európai összehangolása szükségességének megkérdőjelezése nélkül, valamint az úgynevezett árufuvarozási folyosók létrehozásának támogatása mellett megjegyzendő, hogy az uniós tagállamok jelenlegi gazdasági és pénzügyi viszonyai között egy integrált árufuvarozási rendszer megteremtése szükségszerűen óriás-beruházásokat feltételez a tagállamok részéről, s nem garantálhatjuk, hogy a tagállamok vannak abban a helyzetben, hogy ilyen beruházásokat megígérjenek vagy kivitelezzenek. Ezért a rendelet célkitűzéseinek megtorpedózása nélkül, ha a rendeletet jóváhagyjuk, akkor sem szabad elfelednünk, hogy a jelenlegi megszorító körülmények természetesen minden egyéb szinten kihatással lesznek rá.

  Carlo Fidanza (PPE) , írásban. – (IT) Üdvözöltem a plenáris ülésen lezajlott szavazást, mellyel a Parlament jóváhagyta az árufuvarozást szolgáló versenyképes európai vasúti hálózatról szóló rendelet második olvasatára adott ajánlást.

A jelentés az Európai Unió tagállamai között kilenc árufolyosó kialakításáról, valamint minden egyes folyosó viszonylatában egyablakos rendszerről rendelkezik, mely azt célozza, hogy valamennyi állami és magán vasúttársaság számára biztosítottak legyenek az egyes folyosók kapacitásainak elosztására vonatkozó szükséges információk. A jelentés kiemeli az árufuvarozás átjárhatóságának fontosságát, a tengeri kikötőkkel és a hajózható belvízi útvonalakkal való összeköttetést.

A rendelet egyértelműen számottevő előrelépést jelent az európai vasúti szállítás összehangolásának irányába, most még csak az árufuvarozás terén, és kiegészíti a vasúti piac liberalizációját, mely feltétlen prioritás ebben az ágazatban.

Sajnálom, hogy egyes európai parlamenti képviselők megkísérelték elszabotálni a Stockholm-Nápoly kiemelt vasúti folyosó tervét azzal, hogy a Brenner-hágót a nyomvonalból kizáró módosítást terjesztettek elő. Ez a felelőtlen kísérlet az olasz európai parlamenti képviselők éleslátásának köszönhetően kudarcba fulladt. Mindezek miatt habozás nélkül támogattam a második olvasatra vonatkozó ajánlást.

  Nathalie Griesbeck (ALDE) , írásban. – (FR) Lelkesen szavaztam meg ennek a szövegnek az elfogadását, ugyanis számottevő előrelépést jelent az európai áruszállításban és közlekedésben, mely ezentúl versenyképesebb és olcsóbb lesz. Európa az európai vasúti hálózatok, az árufuvarozási folyosók, valamint a tengeri és folyami kikötők fokozottabb összekapcsolása felé mozdul el. Ez jelentős lépés az európai vasúti közlekedési ágazat fenntartható fejlődése szempontjából, mely ily módon végre valódi alternatívát kínálhat majd a légi és a közúti közlekedésre és szállításra. Ezentúl a tagállamokat összekötő nemzetközi folyosókat határon átnyúló hatóságok irányítják majd, melyek összehangolják az infrastruktúrák irányítását és a menetvonalak elosztását. Mindezt vasúti folyosónként betetőzi egy egyablakos rendszer, melynek felállítása mellett kardoskodtam. Ezen újítás révén Európa nagyot lép előre, és jelzi szándékát a közlekedési és szállítási ágazat jobb együttműködésére és erőteljesebb integrációjára. Üdvözlöm e jelentés elfogadását, mely erősíti a nagy európai vasúti fuvarozási hálózat alapjait, ami már hosszú évek óta leghőbb kívánságom.

  Kartika Tamara Liotard (GUE/NGL) , írásban. – A Marinescu-jelentésre (A7-0162/2010) adott szavazatom magyarázata. A közúti árufuvarozáshoz viszonyított környezeti előnyei miatt támogatom a vasúti árufuvarozás hatékonyabbá tételét célzó erőfeszítéseket. Ugyanakkor le kívánom szögezni, hogy ellenzem az Európai Unión belül jelenleg folyó vasúti liberalizációt, mely felelős a mai vasúti árufuvarozás széttöredezettségéért, a fejlesztések elmaradásáért és a hatékonyság hiányáért. A Tanáccsal kialakított e kompromisszum a helyzet javítására tett erőfeszítés, ezért megszavaztam, viszont a kompromisszum az általam erőteljesen ellenzett liberalizációra épül. Ez a szavazás azonban nem a deregulációról szól, mely már szerepel a Szerződésben.

  Thomas Mann (PPE) , írásban. – (DE) Épp most szavaztam a Marinescu-jelentésben szereplő módosítás ellen, melynek célja az árufuvarozást irányító egyablakos rendszerként működő központi koordinációs szerv létrehozása. Egy petíció nyomán, melynek elindításában segédkeztem, 162 másik képviselőtársam is ugyanígy szavazott. A vasúti árufuvarozás minősége és versenyképessége mellett vagyunk. Rugalmas és hatékony megoldásokat akarunk látni, és környezetvédelmi okokból is hiszünk a vasúti árufuvarozás elősegítésében. A helyi és távolsági személyszállítást azonban ez semmilyen módon nem érintheti. Márpedig a jelentés felettébb bonyolult szövege egyetlen erre vonatkozó egyértelmű megállapítást sem tartalmaz. Az Európai Parlament sajnos megszavazta a Bizottság, valamint a tanácsi többség arra irányuló ajánlását, hogy a jövőben a vasúti menetvonalak elosztását egy újabb központi koordináló szerv végezze. Ez hatósági széttöredezettséghez fog vezetni, melynek súlyos következményei lesznek a menetrendre nézve. Németországban, mely hagyományos tranzitország, a vasúti hálózat már majdnem teljes kihasználtsággal működik. Mindhárom tervezett folyosó fontos agglomerációkon vezet keresztül: Hessen szövetségi tartományban Fulda és Frankfurt városáról van szó, melyek a Stockholmtól Palermóig vezető útvonalon fekszenek. Ma csorbát szenvedett az Európai Parlamentnek, úgy is mint az európai fogyasztók számára védelmet nyújtó legfőbb szervnek a jó híre. A tagállamok el fogják veszíteni a saját vasúti hálózataikra vonatkozó döntési jogkörüket, és Európa valamennyi polgárát érinteni fogják az ebből következő menetrendi késések.

  Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL) , írásban. – (FR) Ez a jelentés egy olyan Európa képét erősíti meg, mely ellentéte a szolidaritás és együttműködés Európájának, melyet napjainkban jobban óhajtunk, mint valaha. A területfejlesztést az európai emberek általános érdekének, nem pedig a magánvállalkozások egyéni érdekeinek kell alárendelni. A közlekedési és szállítási politikák privatizálása polgártársaim rovására az eurokrácia javát szolgálja. A kártékony szöveg ellen szavazok.

  Nuno Melo (PPE) , írásban. – (PT) Az árufuvarozást szolgáló versenyképes európai vasúti hálózat létszükséglet, ha azt akarjuk, hogy az EU megvalósítsa az uniós foglalkoztatási és növekedési stratégiában lefektetett célkitűzéseket. Ennek fényében olyan vasúti folyosók létrehozása, melyek lehetővé teszik az egyik nemzeti hálózatnak a másikkal való gyors és hatékony összeköttetését, az infrastruktúrák használati feltételeinek javítását teszi majd lehetővé. Döntő fontosságú, hogy jóváhagyjuk a jelen rendeletet annak érdekében, hogy a jelenleg folyó vasúti árufuvarozáshoz képest versenyképesebbé tegyük a vasúti áruszállítást. Ez nemcsak gazdasági haszonnal, hanem környezeti haszonnal is jár majd, hiszen a vasúti szállítás környezetbarát. Szavazatomat ez indokolja.

  Andreas Mölzer (NI) , írásban. – (DE) Az árufuvarozást szolgáló versenyképes európai vasúti hálózatról szóló rendeletre irányuló kompromisszumos javaslatok ellen szavaztam, ugyanis az eddig nemzetközi szinten is igen hatékonyan és hatásosan dolgozó nemzeti infrastruktúra-hatóságoktól fog elvonni jogköröket. A javasolt intézkedések ezen felül többlet bürokráciát eredményeznek, mely nem lehet a célunk. A bürokrácia elhatalmasodása pedig a hatékonyság ellenében hat. Egyes kapacitások kihasználatlanok maradnak. Véleményem szerint egész Európában mindez kedvezőtlen hatást fog gyakorolni a vasúti tevékenységekre.

Ha az Európai Unió valóban ösztönözni akarja az árufuvarozásnak a vasútra történő nagyobb mértékű átirányítását, akkor a transzeurópai közlekedési hálózatok megvalósításában prioritásokat kell felállítania. Például a déli folyosó teljes kiterjesztése az úgynevezett Koralm-alagút révén a fuvarozás példátlan átterelését eredményezné a vasúti hálózatra. A vasúti árufuvarozást, nem pedig a fokozott központosítást kellene támogatnunk.

  Justas Vincas Paleckis (S&D) , írásban. – Úgy döntöttem, hogy megszavazom a második olvasatra adott ajánlást, figyelemmel arra, hogy a közelmúltban a spanyol elnökséggel folytatott informális háromoldalú egyeztetés-sorozat megállapodásra vezetett. Megítélésem szerint fontos, hogy ne törjön meg a lendület. A 2009. áprilisi első olvasatban képviselőcsoportom támogatta a 2008. decemberi bizottsági javaslatban megfogalmazott célkitűzést, melynek értelmében az Európai Unión keresztül vezető folyosók létrehozása útján versenyképes árufuvarozási vasúti hálózatot kell kialakítani. E megállapodást a vasúti hálózat Litvániában játszott jelentős szerepe okán, valamit azon gazdasági kilátások miatt is támogatom, melyeket a vasúti hálózat kínál hazámnak. Nemcsak Litvánia, hanem az egész Európai Unió számára döntő fontosságú, hogy megállítsuk a vasút piaci részesedésének zsugorodását az árufuvarozásban. Meggyőződésem, hogy a vasúti árufuvarozási piac hasznot fog húzni ebből a megállapodásból, amely hozzájárul majd a szolgáltatás minőségének javításához és a nemzeti vasúti rendszerek közötti szinergiák megteremtéséhez.

  Vilja Savisaar (ALDE) , írásban. – (ET) Elnök úr, tisztelt képviselőtársaim, sajnos nem támogathattam a négy kompromisszumos módosítást, mivel Észtország és Lettország kimaradt az I. melléklet 8. pontjában leírt vasúti folyosóból. Tekintettel általánosságban a vasút jövőjére, valamint a Rail Baltica projektre is, azt vártuk volna, hogy ez a folyosó Tallinnt és Rigát is magában foglalja majd. Az elfogadott módosítások azonban sajnálatos módon korlátozták választási lehetőségeinket – Észtország és Lettország lehetőségeit –, minek eredményeképpen nem mozdultunk el egy, az Európai Unió minden tagállamát egy egységes vasúti rendszerré összekötő megoldás felé.

  Eva-Britt Svensson (GUE/NGL) , írásban. – A vasúti árufuvarozás hatékonyabbá tételére irányuló erőfeszítéseket a közúti áruszállításhoz viszonyított környezeti előnyei miatt támogatom. Ugyanakkor le kívánom szögezni, hogy ellenzem az Európai Unión belül jelenleg folyó vasúti liberalizációt, mely felelős a mai vasúti árufuvarozás széttöredezettségéért, a fejlesztések elmaradásáért és a hatékonyság hiányáért. A Tanáccsal kialakított e kompromisszum a helyzet javítására tett erőfeszítés, ezért megszavazom. Viszont a kompromisszum az általam erőteljesen ellenzett liberalizációra épül. Ez a szavazás azonban nem a deregulációról szól, mely már szerepel a Szerződésben.

  Nuno Teixeira (PPE) , írásban. – (PT) Jóllehet a vasúti árufuvarozás már évek óta egyre hanyatlik, a közúti áruszállítás különféle alternatívái közül még mindig ez az a szállítási mód, amely a legmagasabb szintű biztonságot és hatékonyságot kínálja. A jelentés a vasúti árufuvarozás piaci részesedésének növelését célozza legalább két tagállam közötti, az áruk gyors szállítását lehetővé tévő folyosók kialakításával.

A jelentés elolvasása után az én értelmezésemben e folyosók létrehozása nem fog a személyszállítás rovására az áruszállításnak elsőbbségi utat adni, mert úgy vélelmezem, hogy a kétféle vasúti szállítás elbírálása között nincs különbség. Az egyablakos rendszer a koordináció számára stratégiai jelentőségű lesz, mivel a kért útvonalakkal való gazdálkodás ezen keresztül valósul majd meg. A tanácsi megközelítésben az egyablakos rendszer egyszerű információs fülkévé zsugorodott, én viszont az előadó meglátását osztom, aki szerint az egyablakos rendszer a kívánt árumozgás sarokköve.

A folyosóhálózat lehetővé teszi majd az európai vasúti szolgáltatások jobb összehangolását. A különféle szállítási módok között interfészeket hoz létre, és új lökést ad az ágazatba történő beruházásoknak. Ezért úgy gondolom, kiérdemelte a szavazatomat.

  Thomas Ulmer (PPE) , írásban. – (DE) Teljes mértékben elutasítom ezt a jelentést, jóllehet sajnos a második olvasatban nem lehetséges végszavazás. A Deutsche Bahn számára az egyablakos rendszer stratégiája azt jelenti majd, hogy a liberalizált német hálózatban egyetlen, versennyel szembeszállni kénytelen szereplőként ez az intézkedés a kisajátítással lesz egyenértékű, és behozhatatlan versenyhátrányt fog eredményezni, Németország ugyanis nem választotta szét a személyszállítást és az árufuvarozást, és Németországban nincsenek önálló nagysebességű hálózatok. Azt javasolnám a Deutsche Bahnnak, hogy sürgősen vizsgálja meg, milyen jogi lépéseket tehetne e döntés ellen.

  Artur Zasada (PPE) , írásban. – (PL) Bizonyos vagyok abban, hogy indokolt és szükséges az árufuvarozást szolgáló versenyképes európai vasúti hálózat megteremtése. Ugyanakkor komoly kételyek merülnek fel a 12. cikk (2) bekezdése a) pontjának értelmezésével kapcsolatban, mely egyablakos ügyintézési pontok felállításáról rendelkezik. A fenntartások különösen az egyes vasúti hálózatok használati lehetőségeire vonatkozó döntéshozatali jogköröket érintik. A helyzetet ráadásul az is bonyolítja, hogy egyes tagállamok még nem oldották fel a vasúti piacukhoz való hozzáférésre vonatkozó szabályozást.

A fentiekre figyelemmel a 83. módosítás második része ellen szavaztam.

Jelentés: David Martin (A7-0043/2009)

  Jean-Pierre Audy (PPE) , írásban. – (FR) Megszavaztam a Parlament eljárási szabályzatának a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése következtében szükségessé vált kiigazításáról szóló határozatot. A plenáris ülésen elfogadott módosítások 2010 decemberében lépnek hatályba. Feltétlenül szükségessé vált a módosításoknak a szabályzatba történő beépítése a 18 új képviselő megérkezésének, valamint a jogalkotási jogkörök kiszélesítésének és a Parlamentet a Tanáccsal egyenrangúvá tévő új költségvetési eljárásnak a figyelembevétele érdekében. A többi változtatás a következőkre vonatkozik: az Európai Unió Alapjogi Chartájának, valamint a nemzeti parlamentek növekvő befolyására figyelemmel a szubszidiaritás elvének a betartására; a Parlament azon jogára, hogy javaslatot tegyen a szerződések módosítására; a Bizottság elnöke kinevezési eljárására, tekintettel arra, hogy a Parlament ebben a kérdésben több jogkörrel rendelkezik; egy tagállamnak az Unióból való kilépésére, s végül az alapelvek egy tagállam általi megsértésére. Sajnálom, hogy az új eljárási szabályzatot nem vizsgálta meg egy felsőbb jogi hatóság abból a szempontból, hogy a szöveg megfelel-e a felsőbb jogi normáknak, jelesül a szerződéseknek és a tagállami alkotmányoknak.

  Mário David (PPE) , írásban. – (PT) Megszavazom a Parlament eljárási szabályzatának a Lisszaboni Szerződéshez való hozzáigazításáról szóló javaslatot. A Parlamentnek juttatott szélesebb jogköröket nagyobb felelősségben kell tükröztetni. A Lisszaboni Szerződés alapvetően fontos, mivel a bővítésnek az elmélyítéssel való ötvözéséhez az Európai Uniónak szüksége van rá. Ezzel a szerződéssel az Európai Uniónak ezt kiegyensúlyozott, hiteles és korrekt módon sikerült megvalósítania, javítva a döntéshozatal következetességét, legitimitását, demokratikusságát, hatékonyságát és átláthatóságát, tisztázva az Európai Unió és a tagállamok közötti hatáskör-megosztást, valamint az Európai Unió intézményein belüli és intézményközi kapcsolatok területén hozzájárulva a hatékonyság fokozásához.

A kötelezettségvállalás azon változásai, melyek a Parlament eljárási szabályzatának a Lisszaboni Szerződéshez való hozzáigazításával valósulnak meg, nagyrészt az Európai Néppárt (PPE) Képviselőcsoport arra irányuló erőfeszítéseinek az eredménye, hogy tisztázza és egyszerűsítse a parlamenti döntéshozatalt, valamint a Parlamentnek a nemzeti parlamentekkel fennálló viszonyát.

  Diogo Feio (PPE) , írásban. – (PT) Az európai intézmények hatalmas jogalkotási teljesítménye és az a részvételi módszer, mellyel a jogszabályok megszületnek, az érintett dokumentumok gyakran hatalmas mennyisége, s az, hogy a források és a jogi normák közötti hierarchia nem mindig egyértelmű, fontossá teszi, hogy a Parlament ezeket a kockázatokat csökkentse azáltal, hogy alapszabályának a nemrég hatályba lépett Lisszaboni Szerződésnek való megfeleltetése felé mozduljon el. Meggyőződésem, hogy az eljárások egyértelműsége és a jogbiztonság miatt erre szükség van.

  José Manuel Fernandes (PPE) , írásban. – (PT) A Lisszaboni Szerződés hatálybalépésével a Parlamentnek bizonyítania kell, hogy alkalmazkodott az új működési feltételekhez és a döntéshozatali eljárások megosztott felelősségéhez. Szeretném kiemelni a Parlament jogkörei megerősítésének hatását, a nemzeti képviselet új összeállítását, valamint a nemzeti parlamentekkel fenntartott kapcsolatok szorosabbra fűzését. Egyetértek az eljárási szabályzat most javasolt változtatásaival, különös tekintettel arra, hogy a polgárok, az intézmények és a tagállamok igényeire való válaszadás további javítása, valamint az európai politikák hatékony végrehajtásához szükséges feltételek biztosítása érdekében ezek a változtatások egyszerűsítik és egyértelművé teszik a szabályozási eljárásokat.

  Ian Hudghton (Verts/ALE) , írásban. – A 110. módosítás ellen szavaztam, mely a Tisztelt Háznak a tagállami parlamentekkel, de nem a tagállami szint alatti parlamentekkel való együttműködését irányozza elő. A módosítás ugyanis nem vesz például tudomást egyes tagállamok alkotmányos valóságáról: jóllehet Flandria ezen a héten történelmi lépést tett a függetlenség felé, uniós értelemben egyelőre a belga szövetségi parlament maradt továbbra is a „nemzeti” parlament. Belga alkotmányos értelemben azonban a flamand parlamentnek bizonyos uniós ügyekben teljes hatásköre van. A módosítás más tagállamok politikai realitásáról sem vesz tudomást: nevetséges, hogy a Tisztelt Ház nem képes teljes körűen együttműködni a skót parlamenttel például halászati ügyekben akkor, amikor ebben a kérdésben az Egyesült Királyságban Skócia számára a legnagyobb a tét.

  Nuno Melo (PPE) , írásban. – (PT) A Lisszaboni Szerződés jóváhagyása a Parlamentre új feladatokat rótt, ami azt jelenti, hogy a Parlamentnek eljárási szabályzatát az új rendelkezésekhez kell igazítania. E rendelkezés tehát a Parlament belső eljárási szabályzatát összhangba hozza a Lisszaboni Szerződés által felvetett új kihívásokkal. Szavazatomat ez indokolja.

  Andreas Mölzer (NI) , írásban. – (DE) Az eljárási szabályzat jelenlegi kiigazítását részben a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése teszi szükségessé, és ennyiben formális jogi aktus. Ugyanakkor e módosításokat kihasználva két nagy képviselőcsoport, az http://www.europarl.europa.eu/members/expert/politicalBodies/search.do?group=2952&language=HU" \o "Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselõcsoport" ja, valamint a http://www.europarl.europa.eu/members/expert/politicalBodies/search.do?group=2953&language=HU" \o "Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Európai Parlamenti Képviselõcsoportja" megkísérli csorbítani azon képviselők jogait, akik nem e két nagy képviselőcsoport valamelyikéhez tartoznak. Ez annál is inkább elítélendő és inkorrekt magatartás, mivel a Lisszaboni Szerződéshez való főbb hozzáigazításokról szóló iszapbirkózásban ez elsikkadna. Felmerült például az a javaslat, hogy a független képviselők ezentúl – a jelenlegi helyzettel ellentétben – nem maguk dönthetnék el, hogy ki képviselje őket. Ez olyan egyedülálló eset a demokratikus politikában, mely elfogadhatatlan, ugyanis bármely e névre méltó demokratikus parlamentben egy képviselőcsoportnak joga van eldönteni, hogy az egyes bizottságokban ki képviselje őket.

Itt viszont az a javaslat, hogy az elnök – aki az egyik nagy politikai párt tagja – határozza meg, hogy az Elnökök Értekezletén melyik független képviselő képviselje a függetleneket. Másképp megfogalmazva, a függetlenek politikai ellenfelei választhatnának ki egy olyan képviselőt, akinek a politikája a legközelebb áll a saját politikájukhoz. Ez botrány! Véleményem szerint a független képviselők képviselőit csak a független képviselők teljes közgyűléséből választással lehet kiválasztani. Ezért a javasolt módosítás ellen szavaztam.

  Andreas Mölzer (NI) , írásban. – (DE) Manapság egyre gyakoribbak a természeti katasztrófák, melyek következtében emberek minden vagyonukat és megélhetésüket elveszítik. Az árvízkárosultak különösen nehéz helyzetben vannak, hiszen sokszor házuk teljes berendezése tönkremegy vagy megsemmisül. Az árvizekben a termőföldek is súlyos károkat szenvednek, melyek rendbetétele hatalmas összegeket emészt föl. Az árvízkárosultaknak sokszor nagy nehézségébe kerül ezt a pénzt előteremteni, vagy pedig egyáltalán nem képesek erre. Azért szavaztam az állásfoglalás mellett, mert fontos, hogy segítséget nyújtsunk a katasztrófák áldozatainak.

  Aldo Patriciello (PPE) , írásban. – (IT) Az Európai Parlament határozatot hozott a Parlament eljárási szabályzatának a Lisszaboni Szerződéshez való hozzáigazításáról. A Parlament eljárási szabályzatának az európai parlamenti képviselők által elfogadott módosításai között van néhány, mely a jogalkotási jogkörök erősítése, valamint új költségvetési eljárás bevezetése céljából 12 tagállamból érkező 18 új európai parlamenti képviselőről rendelkezik, a Parlamentet ezáltal egyenlő rangúvá téve a Tanáccsal. Az eljárási szabályzat módosításai a költségvetési szabályokat is figyelembe veszik, amennyiben a Parlament költségvetési ügyekben a Tanáccsal együttműködve fog döntéseket hozni. A módosítások különösen a jövőben a Parlament jóváhagyását igénylő jogalkotási aktussá váló hároméves pénzügyi kerettel, a parlamenti képviselők számára rendelkezésre bocsátott dokumentumokkal, az előzetes költségvetési tervezet vizsgálatával, a költségvetés módosításával, valamint a költségvetés végleges elfogadásával függnek össze.

Ezen túlmenően a véleményem szerint számottevő változtatások az Európai Unió Alapjogi Chartájának való megfeleléssel, az európai parlamenti képviselőknek a szerződések módosítására tett javaslati jogával, a Bizottság elnöke megválasztásának eljárásával, s mindenekelőtt a közös külügyi és biztonságpolitikai főképviselő kinevezésére vonatkozó különrendelkezések eltörlésével kapcsolatosak. Remélem, hogy ezek a változtatások, figyelemmel arra az alapvető újításra, melyet az egész Unió számára képviselnek, rövidesen átvezetésre kerülnek a Szerződés szövegébe.

  Paulo Rangel (PPE) , írásban. – (PT) Megszavaztam a hosszú tárgyalási szakaszt követően megszületett David Martin-jelentést, mely folyamatban az Európai Néppárt (PPE) Képviselőcsoport minden alkotmányügyi bizottsági tagja, köztük én is, részt vett. A jelentés a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően a Parlament belső eljárási szabályzatában szükségessé vált változtatásokra összpontosít. A novemberi ülésszakon lezajlott első szavazás után, mely biztosította a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésével közvetlenül összefüggő szükséges változtatásokat, a többi módosítás egy hosszabb gondolkodási időszak lehetővé tétele céljából elhalasztásra került. A PPE, melyhez a szociáldemokrata párt is tartozik, különböző kompromisszumos módosításokat jegyzett, melyek közül kiemelendő a Bizottság elnöke, a Bizottság alelnöke és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, valamint az eurocsoport elnöke számára biztosított kérdések órája, a képviselők statútumának bevezetése, a szerződések és a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok felülvizsgálata. Mindazonáltal szeretném külön is kiemelni a jogalkotási folyamat során a parlamentek közötti együttműködésről szóló módosításokat, az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek közötti fennálló kapcsolatokat, valamint a COSAC-ba delegált parlamenti küldöttség összeállításának a kérdését – három olyan kérdéskör ez, melyre a PPE képviselőcsoport nemzeti parlamentekkel fennálló kapcsolatokért felelős alelnökeként különleges figyelmet kellett fordítanom.

  Nuno Teixeira (PPE) , írásban. – (PT) A Parlament ma szavaz a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően a Parlament belső eljárási szabályzatában szükségessé vált változtatásokról. A novemberi ülésszakon lezajlott szavazás után a Szerződés hatálybalépésével nem közvetlenül összefüggő módosításokat erre az ülésszakra halasztották el. Az Európai Néppárt képviselőcsoportja, melynek tagja vagyok, kötelezettségvállalásként 12, különböző kérdésekre vonatkozó módosítást jegyzett, ezek a következők: a Bizottság elnöke, valamint a Bizottság alelnöke és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője számára biztosított kérdések órája, a Tanácshoz és a Bizottsághoz benyújtott írásbeli kérdések, a parlamentek közötti rendszeres együttműködés, a képviselők statútumának bevezetése, az Európai Ügyekkel Foglalkozó Bizottságok Konferenciájába történő delegálás, a szerződések felülvizsgálata, valamint a jogalkotási jogkör átruházása.

Megszavazom a dokumentum további módosításait, melyek közül ki szeretném emelni a jogalkotás értékelése során a szubszidiaritás és arányosság bevezetéséről, valamint a jogalkotási folyamat során az Európai Parlamentnek a nemzeti parlamentekkel fennálló kapcsolatairól szóló rendelkezést.

  Rafał Trzaskowski (PPE) , írásban. – (PL) A módosításoknak ez a második fordulója lezárja a Parlament eljárási szabályzatának a Lisszaboni Szerződés által bevezetett változtatásokhoz történő hosszú hozzáigazítási folyamatát. Jóllehet a ma megszavazott módosítások kisebb mértékben érintik a Szerződéssel összefüggő azon alapvető változtatásokat, melyek megerősítették a Parlamentnek a döntéshozatali folyamatban játszott szerepét, mégis számottevő módon egészítik ki az eljárási szabályzatot, és lehetővé teszik számunkra az új lehetőségek teljes fokú kihasználását. Mint minden ilyen, s főként az alapjogot érintő változtatás esetében, nagyon sok függ attól, hogy ezek miként kerülnek végrehajtásra.

Az ördög a részletekben rejlik, ezért olyan fontos, hogy ezt a folyamatot a legvégéig kövessük.

Jelentés: Sidonia Elżbieta Jędrzejewska (A7-0183/2010)

  Maria Da Graça Carvalho (PPE) , írásban. – (PT) A 2011-es év egyik alapvető célkitűzése a technológiai kutatás-fejlesztési finanszírozás megtartása, előmozdítása és megszerzése lesz, illetve a keretprogram megfelelő finanszírozásának biztosítása, ezzel hozzájárulva a 2020-as európai stratégia teljesítéséhez.

A finanszírozási kérések száma arányosan nőtt a közösségi források megfelelő felhasználását biztosítani hivatott ellenőrző mechanizmusok számának növekedésével.

A belső bürokrácia és az egyre több szabály és adminisztratív eljárás létrehozása csökkenti a folyamatba vetett bizalmat. A kisebb szervezetek, például a kkv-k, a fejlett technológiával foglalkozó induló vállalkozások, a kisebb intézetek, egyetemek és kutatóközpontok különösen nehezen boldogulnak ebben a bonyolult rendszerben.

A kutatási forrásokhoz való hozzáférést könnyebbé kellene tenni. Ki kell fejleszteni a kölcsönös bizalmat minden érintett között. Ez előmozdítaná a kutatást és az innovációt, Európát vonzóbb munka- és életkörnyezetté téve.

  Marielle De Sarnez (ALDE) , írásban. – (FR) Az Európai Bizottság 2011-es költségvetési tervezete nem felel meg az Európára váró kihívásoknak. 142 milliárd eurónyi kötelezettségvállalás szerepel benne, ami Európa bruttó nemzeti jövedelmének 1,15%-a. A Bizottság a 2007-2013-as pénzügyi keretben meglévő programok mellett új prioritásokat is finanszírozna oly módon, hogy a meglévő programoktól és a szinte nullára csökkentett költségvetési tartalékból vonna el pénzt. Megfelelő pénzügyi források nélkül nem valósulhatnak meg megfelelően sem a 2020-as növekedési és foglalkoztatási célok, amelyek elvileg az Unió következő 10 évre szóló tervét jelentik, sem az éghajlatváltozás elleni harc. Nem elfogadható, hogy az új, iparosodott országokkal való együttműködést szolgáló eszközt a fejlesztési segélyektől elvont pénzből finanszírozzuk. Nem reális harmadával csökkenteni a közel-keleti békefolyamatot támogató európai pénzügyi segélyt. Ez nem komolyan vehető megközelítés. Nagyobb bátorságot vártunk a Bizottságtól. De az Európai Parlament még mindig várja a pénzügyi tervek félidei felülvizsgálatát, amire igen nagy szükség van. Ennek a kérdésnek a Tanáccsal folytatandó költségvetési tárgyalásokban kiemelt helyen kell szerepelnie. A Demokratikus Mozgalom parlamenti delegációja harcolni fog ezért.

  Göran Färm, Olle Ludvigsson és Marita Ulvskog (S&D) , írásban. – (SV) Mi, a svéd szociáldemokraták a 2011-es költségvetéssel kapcsolatos tárgyalási felhatalmazás mellett szavaztunk. Általánosságban egyetértünk a jelentésben megfogalmazott prioritásokkal. Úgy gondoljuk például, hogy fontos komoly erőforrásokat szánni a fiatalokra, a kutatásra, az innovációra és a környezetbarát technológiákra. Úgy gondoljuk továbbá, hogy nagyon fontos. hogy a növekedést és a foglalkoztatást célzó új, Európa 2020 stratégia megfelelő, a siker lehetőségét biztosító pénzügyi erőforrásokat kapjon.

Kiemelnénk azonban, hogy véleményünk szerint nem szükséges a közvetlen agrártámogatások növelése. Ellenezzük továbbá, hogy az EU hosszú távú piaci támogatást adjon a tej- és tejtermékiparnak.

  Diogo Feio (PPE) , írásban. – (PT) A Parlamentnek az európai uniós költségvetésről folyó tárgyalásokban játszott szerepét nagyban növelte a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése. Most, a gazdasági, pénzügyi és társadalmi válság idején az Európai Unió növekedését és versenyképességét szolgáló források létfontosságúak. Ezért aztán fontos, hogy emeljék az EU Szolidaritási Alapjának összegét, amennyiben azt a kormányok hatékonyan használják fel a válságnak a szegényebb régiókra gyakorolt hatása enyhítésére.

  José Manuel Fernandes (PPE) , írásban. – (PT) Emlékeztetnék arra, hogy a 2011-es költségvetési folyamat az első ilyen folyamat a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése óta, és ez vitathatatlanul nagyobb együttműködést és koordinációt igényel a költségvetési hatóság másik részével. Szeretném kiemelni az európai uniós stratégiai fejlesztési stratégia megfelelő finanszírozása körüli aggodalmakat és erőfeszítéseket, különösen a fiatalok és az innováció területén; ezenkívül pedig felhívnám a figyelmet az energiahatékonyságra, az éghajlatváltozás elleni harcra, valamint a foglalkoztatás és a nemek közötti egyenlőség előmozdítására. Úgy gondolom továbbá, hogy létfontosságú biztosítani a mezőgazdasági szektor fenntarthatóságát biztosító rendszerek életképességét. Itt különösen a tejiparra gondolok. A mostani válságban nagy nyomás nehezedik a tagállamok költségvetésére; ennek kapcsán megismételném, hogy az EU-ban az alapcélok, a társadalmi és gazdasági kohézió érdekében biztosítani kell a költségvetések fenntarthatóságát. Fontosnak tartom azonban, hogy a 2011-es költségvetési tervezet a kezdetektől megfeleljen az EU 2020 stratégia fő kezdeményezései által támasztott pénzügyi szükségleteknek. Ezek közé tartozik az „Innovatív Unió”, a „Mozgásban az ifjúság, az „Erőforrás-hatékony Európa”, az „Új készségek és munkahelyek menetrendje” és az „Iparpolitika a globalizáció korában”.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL) , írásban. – (PT) A 2011-es költségvetési tervezetről szóló jelentés ellen szavaztunk, mert az egyáltalán nem felel meg az Európai Unió finanszírozásával kapcsolatos aktuális kihívásoknak; annak, hogy az euróövezet létrehozása súlyosbította a társadalmi és területi egyenlőtlenségeket, és nem veszi figyelembe megfelelően a gazdasági és társadalmi kohézió elvét.

A válság miatt most még nagyobb szükség van egy olyan uniós költségvetésre, ami legalább megduplázza a forrásokat, hogy a költségvetésnek legalább a fele (az EU bruttó nemzeti termékének 2%-a alapján számolva) a termelő szektorba való beruházást és a tagállamok szociális rendszereinek támogatását szolgálja. Ez több, megfelelő jogokat biztosító munkahelyet teremtene, segítene a szegénység elleni harcban, valamint a gazdasági és társadalmi kohézió előmozdítása érdekében csökkentené a régiók egyenlőtlenségét.

Másrészről azonban fontos az európai uniós társfinanszírozás emelése is a gyengébb gazdaságú országok esetében, különösen a szociális programok és a termelő beruházások terén.

Végezetül, komoly mértékben csökkenteni kell a katonai célokra szánt összegeket és meg kell változtatni a költségvetés fő céljait, hogy kiegyensúlyozott fejlődést és társadalmi haladást érhessünk el.

  Nuno Melo (PPE) , írásban. – (PT) A 2011. évi költségvetési tervezet lesz az első a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése óta, és előkészítésében nagyobb mértékű együttműködésre és koordinációra van szükség a tárgyalások összes résztvevője között annak érdekében, hogy a folyamat során egyetértés szülessen a kiadások teljes összegéről. A júliusra tervezett háromoldalú egyeztetés során egyértelműen jelezni kell, hogy melyek lehetnek azok a pontok, amelyek tekintetében nagyobb konszenzusra van szükség. A fő figyelmet igénylő kérdések a következők: az európai stabilizációs mechanizmus költségvetési vonzatai, az EU 2020 stratégia és a fiatalokkal kapcsolatos programok.

  Franz Obermayr (NI) , írásban. – (DE) A 2011. évi költségvetésben sok erősen kifogásolható pont van. A menedékkérők EU-n belüli letelepítését is finanszírozó Európai Menekültügyi Alap költségvetése például növekszik, miközben az Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökség (Frontex) költségvetését csökkentik. A Palesztinának nyújtott pénzügyi segély szintén csökken, miközben a tagjelölt országoknak, például Törökországnak szánt összeg pedig komoly mértékben nő. Ezért a 2011-es költségvetésről szóló jelentés ellen szavaztam.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE) , írásban. – Képviselőcsoportunk, a Zöldek/az Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoportja nem ellenezte az előadó által a háromoldalú egyeztetésre javasolt prioritásokat. Részletesebb módosító javaslatokat is benyújtottunk a strukturális alapok „kizöldítéséről”, a vidékfejlesztésről és a mezőgazdasági politikáról. Nem túl meglepő módon mindet elvetették, de szeptemberben a sokkal részletesebb parlamenti első olvasat során újra be lehet majd terjeszteni őket. Más bizottságok zöldpárti európai parlamenti képviselői is csatlakoztak a bizottságaik nevében beadott ilyen javaslatokhoz. Ezeknek a java részét is leszavazták, mivel az előadó nem akarta túlzottan hosszúra nyújtani a szöveget.

  Nuno Teixeira (PPE) , írásban. – (PT) Az Európai Bizottság 2011-es költségvetési tervezettel kapcsolatos javaslatára reagáló parlamenti dokumentummal kapcsolatban egyetértek a képviselőcsoportom által megfogalmazott állásponttal. Úgy gondoljuk, hogy lehetetlen egyértelműen meghatározni a költségvetési tervezetnek a stratégia fő kezdeményezéseire gyakorolt hatását és több, jobb információra van szükség.

Örömmel látom, hogy a Bizottság tervezete szerint a jövő év egyik prioritása az ifjúsági program lenne, de csalódottan veszem tudomásul, hogy a finanszírozást csak jelképes mértékben növelték, pedig többet vártak ezektől a kezdeményezésektől. A legkülső régiókból származó képviselők mellett jómagam is támogattam egy módosítást, mert velük együtt úgy gondolom, hogy elfogadhatatlan, hogy a 2011-es költségvetésben kisebb összeg szerepeljen a távoli és elszigetelt fekvéssel kapcsolatos POSEI támogatási program neve mellett, különösen akkor, amikor az EU, valamint Kolumbia és Peru közötti megállapodás súlyos hatással lesz a banán-, a cukor- és a rumtermelésre. Ezzel felszólítjuk a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb készíttessen tanulmányt a helyzetnek az említett régiókra gyakorolt hatásáról.

  Róża Gräfin von Thun und Hohenstein (PPE) , írásban. – (PL) A 2011. évi költségvetési tervezetről szóló háromoldalú egyeztetésre szóló, az Európai Parlament mai plenáris ülésén elfogadott felhatalmazás a 2011-es költségvetéssel kapcsolatos tárgyalásokra hat prioritást jelöl ki. Ezek egyike a fiataloknak szóló programok, például a Mozgásban az ifjúság, az Élethosszig tartó tanulás, a Cselekvő ifjúság és az Erasmus Mundus. A általános megjegyzések 12. elemeként a jelentés rámutat, hogy az e programok költségvetési tervezetében szereplő előirányzat-emelések nem kielégítőek, a mostani nagyon magas végrehajtási arány (2007 és 2009 között minden évben 95-100%) ellenére sem. Örömmel veszem tudomásul, hogy az elfogadott szöveg ezen előirányzatok növelését kéri, hogy ezeket az ifjúsági programokat az európai civil társadalomban betöltött szerepük fontosságának megfelelő módon lehessen végrehajtani.

A gazdasági válság dacára, ami miatt a tagállamoknak komoly költségvetési korlátozásokat kellett bevezetniük, az Európai Unió tovább bővíti tevékenységi körét. Ezt azonban úgy kell végrehajtani, hogy a már meglévő programok megfelelő finanszírozást kapjanak. Jędrzejewska asszony jelentése erre felhívja a figyelmet, és véleményem szerint helyes döntés ezt a költségvetési tárgyalások során prioritásként kezelni.

  Angelika Werthmann (NI) , írásban. – (DE) Hölgyeim és uraim, a háromoldalú egyeztetésre szóló felhatalmazás nagy jelentőséggel bír az Európai Parlament számára, mivel ez határozza meg a Parlament tárgyalási álláspontját. A 2011-es költségvetést nagyban befolyásolja a válság és a recesszió, ami egyebek között az igen kis tartalékokból is látszik. Vannak azonban pozitív jelek is. Ezek egyike, hogy kiemelten kezelik majd az ifjúsági programokat. Ha az Európai Unió fenntartható módon akar kilábalni a válságból, ahhoz létfontosságú a fiatalokba fektetni, mivel ők jelentik a jövőt. Ezenkívül Európa gazdasági helyzetének ismeretében mindenképpen támogatnunk kell a társadalmilag kiegyensúlyozott európai uniós költségvetést célzó felhatalmazást, ami figyelembe veszi a versenyképességet is. Köszönöm.

Jelentés: Werner Langen (A7-0187/2010)

  Alfredo Antoniozzi (PPE) , írásban. – (IT) Ahogy azt a gazdasági és pénzügyi válság is bőségesen demonstrálta, a túlzott spekuláció megakadályozására a származékos ügyletek piacát jobban kell szabályozni és átláthatóbbá kell tenni. Különösen örülök az előadó azon javaslatának, hogy a központi ellenőrzés az Európai Értékpapír-piaci Felügyeleti Hatóság (ESMA) kezébe kerüljön, és annak, hogy az előadó szerint a jövőbeni piaci infrastruktúra költségeit a piac résztvevőinek, nem pedig az adófizetőknek kellene állnia. Ezért a jelentés mellett szavaztam.

  Sophie Auconie (PPE) , írásban. – (FR) Ebben az állásfoglalásban az Európai Parlament a származékos ügyletek piacának szigorúbb felügyeletét kéri. Támogattam az állásfoglalást, mert fontosnak tartom, hogy a Parlament egyértelműen jelezze a Tanácsnak és a Bizottságnak, hogy jogalkotási intézkedésekre van szükség. A cél az, hogy egy egységes eljárás és felügyeleti szervek, illetve a tranzakciók egységes nyilvántartásának bevezetésével megelőzzük a túlzott spekulációt.

  Jean-Pierre Audy (PPE) , írásban. – (FR) Kiváló német kollégám, Werner Langen származékos ügyletek piacáról szóló saját kezdeményezésű jelentése mellett szavaztam. A jelentés egyébként az Európai Bizottság ugyanezen témában született közleményére válaszul született. Támogatom a Bizottságnak a származékos ügyletek szabályozási rendszerének javítása terén indított kezdeményezését. Rendkívül fontos, hogy a létrehozandó Európai Értékpapír-piaci Felügyeleti Hatóság (ESMA) legyen az Európai Unión belüli elszámolóházak felügyeleti szerve, és így kulcsszerepet kapjon engedélyezésükben is.

  Zigmantas Balčytis (S&D) , írásban. – (LT) A jelentés mellett szavaztam, mert úgy gondolom, hogy növelni kell a származékos ügyeletek (jövőbeli tranzakciók kereskedelme) piacának átláthatóságát, és ezt a piacot szigorúbban kell szabályozni. A származékos eszközök hasznosak lehetnek azáltal, hogy lehetővé teszik a kockázat áthelyezését a gazdaságon belül, de megfelelő átláthatóság és szabályozás hiányában a pénzügyi válság során csak rontottak a helyzeten. Üdvözlöm a Bizottságnak a derivatívák jobb szabályozására irányuló kezdeményezését, különösen a tőzsdén kívüli derivatívák esetében, mivel ez csökkentheti a pénzügyi piacok stabilitását fenyegető kockázatokat, és támogatom a derivatívákról szóló szerződések szabványosítását, a központi adattárolást és a szervezett kereskedési helyek létrehozását is.

  Mara Bizzotto (EFD) , írásban. – (IT) Langen úr jelentése több, a származékos pénzügyi termékek átláthatóságának javítását célzó intézkedést javasol. A 2008-as pénzügyi válság kirobbanásának és annak ismeretében, hogy az ilyen termékek milyen sebezhetővé tették a piacokat, egyértelműen biztató lépés ez a nagyobb stabilitás és átláthatóság felé. Ezért a Langen-jelentés mellett szavaztam.

Ki kell azonban emelni egy másik kérdést is, ami a pénzügyről, a gazdasági válságról és a piacról szóló minden vita alapelve. A derivatíváktól és egyéb komplex pénzügyi termékektől függetlenül, a máig tartó súlyos negatív következményekkel járó 2008-as válság oka az volt, túl sokáig azt gondoltuk – tévesen – hogy a reálgazdaságot nem kell figyelembe venni. Ezért üdvözlök minden olyan intézkedést, ami a pénzügyi piacok, a bankok által árult termékek és a részvénypiac átláthatóságát szolgálja, de nem szabad elfelejtetnünk, hogy sürgősen újra kell gondolni a világpiacok alapját képező egész gazdasági rendszert. A döntésünknek a reálgazdaság megerősítését kell szolgálnia, hiszen ez a jólét és a tartós stabilitás egyetlen biztos forrása.

  Vito Bonsignore (PPE) , írásban. – (IT) Először is szeretnék gratulálni kollégámnak és barátomnak, Langen úrnak a ma szavazásra kerülő jelentéstervezethez.

A pénzügyi és gazdasági válság világossá tette, milyen veszélyeket hordoznak bizonyos pénzügyi eszközök, amelyeket a piacok arcátlanul, mindenféle szabályozás vagy korlátozás nélkül használnak. Sok polgár és sok helyi hatóság esett áldozatul ezeknek a nagy kockázatú eszközöknek, köztük olasz hatóságok is, és most aggasztóan nagy költségvetési hiánnyal küzdenek.

Az ilyen sajnálatos helyzetek elkerülésére helyesnek, sőt, szükségesnek tartom a származékos ügyletek megfelelő szabályozását annak érdekében, hogy a piac stabilabb és biztonságosabb legyen, és a szolgáltatók és a fogyasztók tájékozott döntéseket hozhassanak. Az Európai Uniónak a múltbeli pénzügyi politikával való szakítást kell képviselnie, és határozott jelzéseket kell adnia, hogy az olyan eszközök, mint például a tőzsdén kívüli derivatívák a jövőben ne veszélyeztethessék az egész pénzpiacot.

Végezetül, támogatom a Langen úr által a ma elfogadott szövegben rögzített alapelveket, már csak azért is, mert a derivatívák nem csak a szektorban dolgozók előjogát képezik, hanem általános használatban vannak. Ezért a szigorúbb törvényi szabályozás nagyobb átláthatóságot garantál, lehetővé téve „a piaci szereplők számára a kockázatok megfelelő beárazását”.

  Maria Da Graça Carvalho (PPE) , írásban. – (PT) A származékos termékek piacának szigorúbb szabályozásakor figyelembe kell venni a vállalkozások speciális helyzetét, hiszen azoknak továbbra is biztosítaniuk kell, hogy pénzügyi és operatív kockázataikat kedvező feltételek mellett fedezhessék, és valamilyen módon a derivatívák használatával csökkenthessék.

A nem pénzügyi területen működő cégek ezen eszközökkel ellensúlyozzák az árfolyam- és kamatkockázatot és a nyersanyagok árváltozásának kockázatát. Ez a védelem, ami nem spekuláció, segített előmozdítani a stabilitást, valamint a foglalkoztatás és a beruházások növekedését.

A tervezett szabályozási intézkedéseknek azonban nem szabad az ilyen kockázatkezelés rovására mennie.

Véleményem szerint kivételekre és alacsonyabb tőkekövetelményekre van szükség a kétoldalú származékos ügyleteknél, különösen a kis- és középvállalkozások esetében.

  Nikolaos Chountis (GUE/NGL) , írásban. – (EL) A jelentés ellen szavaztam, mert – habár vannak pozitív elemei, és igyekszik egyféle minimális korlátozás- és szabályrendszert felállítani – valójában nem jelent megoldást az alapproblémára. A gazdasági és pénzügyi instabilitás egyik fő oka a nem banki ügyletek fejlődése és terjedése – ide sorolhatók a kockázati felárak és egyéb pénzügyi származtatott termékek.

A pénzpiacok nemrégiben történt összeomlása és a görög kötvények elleni spekuláció nem csak arra világított rá, hogy a pénzügyi rendszereket szigorúan kell szabályozni, hanem arra is, hogy bizonyos tranzakciókat, például a kockázati felárakhoz kötődő tranzakciókat, be kell tiltani. Véleményem szerint nem lenne helyes és nem lenne elég csak a szabályozásra koncentrálni, mint ahogy azt a jelentés teszi, hiszen így nem megfelelő szemszögből látjuk a problémát és nem találhatunk megfelelő megoldást sem.

  Diogo Feio (PPE) , írásban. – (PT) A származékos ügyeletek piacát, ahogy azt a mostani gazdasági, pénzügyi és társadalmi válság is mutatja, megfelelő hatékonysággal kell szabályozni, hogy az ilyen pénzügyi eszközök forgalmazása átláthatóbbá váljon. Ezeket a termékeket hatásosabban kell ellenőrizni, hogy kereskedelmük ne legyen káros hatással a piacra. A derivatívák sokfélesége és a befektetők védelmének szükségessége miatt én is támogatom a tájékoztatással kapcsolatos szigorúbb előírásokat.

  José Manuel Fernandes (PPE) , írásban. – (PT) Támogatom az európai intézményeknek a származékos ügyeletek piacának lehető legnagyobb hatékonysága, biztonsága és egészséges működése érdekében történő beavatkozását, hiszen azok rendkívül fontosan a gazdasági fejlődés fenntarthatósága szempontjából, és egyetértek azzal is, hogy szabályozni és ellenőrizni kell az ilyen pénzügyi eszközök kereskedelmével kapcsolatos eljárásokat és tárgyalásokat is. A gazdasági és pénzügyi válság is nyilvánvalóvá tette, hogy a származékos ügyeletek piacának mérete, a világgazdaságra gyakorolt hatása és a kockázat növekedése miatt létfontosságú az átláthatóság biztosítása. Ez nem csak a piacok hathatós felügyelete érdekében szükséges, hanem a világos, tömör és teljes jelentéskészítési szabványok érdekében is. Az állami hitel-nemfizetési csereügyletek spekulációs célra való felhasználása több ország esetében a hozamfelárak indokolatlan növekedéséhez vezetett. Ez is mutatja, hogy a piacon átláthatóságra van szükség, és szigorítani kell a hitel-nemfizetési csereügyletek, különösen az államadóssággal kapcsolatos hitel-nemfizetési csereügyletek adásvételének feltételeit. Remélhetőleg a jövőbeni szabályozás nem csak átláthatóbbá teszi majd a derivatíva-piacokat, hanem átgondolt, következetes jogszabályi környezetet is teremt. Szeretném kiemelni, hogy a jövőbeni piaci infrastruktúrák költségeit nem az adófizetőknek, hanem a piaci szereplőknek kell viselniük.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL) , írásban. – (PT) Ahelyett, hogy a származékos ügyeletek piacának beszüntetését javasolná, a Parlament többsége csak az államadóssággal kapcsolatos hitel-nemfizetési csereügyletek (CDS-ek) spekulatív kereskedelmét tiltaná be. Arra kérik a Bizottságot, hogy fontolja meg a derivatívák esetében a maximális kockázat korlátozását, különösen a CDS-ek esetében, és erről kössön megállapodást nemzetközi partnereivel. Azonban a hallottak alapján úgy tűnik, hogy a Bizottság csak szeptemberben tudja benyújtani a származékos ügyeletek piacával kapcsolatos javaslatát, és a Parlament a Tanáccsal egyenrangú félként fog majd arról tárgyalni.

Ez a rengeteg várakozás nagyon sajnálatos, hiszen közben drámai módon, tarthatatlan szintre emelkednek több euró-övezetbeli ország államadósságának kamatai, amiben nagy szerepe van a CDS-eknek is. Nem engedhetjük tovább az államadósságon alapuló értékpapírok spekulatív kereskedelmét.

A Parlament ma a CDS-ek betiltása mellett állt ki – hiszen ezek tisztán spekulatív tranzakciók, amik az adósság visszafizetésének esetleges elmaradásához kötődnek – de aztán végül csak hosszabb tartási időt kért az értékpapírok és derivatívák fedezetlen eladása esetére. Ezért mi támogattuk a pozitív javaslatokat, de ellenezzük az elmaradott álláspontot és a tőkepiacok szabályozásának hatalmas késedelmét.

  Astrid Lulling (PPE) , írásban. – (FR) A származékos ügyletek piacáról szóló Langen-jelentés mellett szavaztam, mert az előadóhoz hasonlóan én is biztos vagyok benne, hogy ezt a szektort szabályozni kell, és a származékos ügyeletek piacán nagyobb átláthatóságra van szükség. Különösen támogatom a központiszerződőfél-klíringközpontok kötelező bevezetésének ötletét, amelyek a piaci szereplők közti derivatívatranzakciókat kezelnék. A pénzügyi műveletek szabványosítása és a klíringközpontok függetlenségének biztosítása nagyon komoly előrelépést jelentene.

A hamarosan a Bizottság, a Tanács és a Parlament együttműködésének köszönhetően bevezetendő szabályozási mechanizmusoknak nem szabad teljesen gúzsba kötniük a származékos ügyeletek piacát, amelynek fontos szerepe van a világ pénzügyi rendszereiben. Fontos megkülönböztetni, ahogy azt az előadó meg is tette, a vállalkozások tevékenységéhez szorosan kötődő kockázatok ellen védő származékos ügyleteket és azokat, amelyek kizárólag spekulatív céllal köttetnek. Csak az utóbbiak okoznak rendszerkockázatot és ezeket kell megfelelően ellenőrizni a mostani válság megismétlődésének elkerülése érdekében.

  Nuno Melo (PPE) , írásban. – (PT) A múltban a származékos pénzügyi termékek fontos szerepet játszottak a gazdaságban a kockázatelosztás terén. Az átláthatóság és a szabályozás hiánya miatt viszont a származékos ügyeletek piaca rendkívül káros hatásokat váltott ki a pénzügyi válság alatt. Az európai gazdaságoknak legtöbbet talán a CDS-ek (hitel-nemfizetési csereügyletek) ártottak az államadósság kamatainak emelésével. Ez az új szabályozás betiltja az ilyen ügyletekkel zajló spekulálást, mert az torzíthatja az államadósságok piacát. Rendkívül fontos, hogy megkülönböztessük a valós, meglévő kockázat kezelésére használt származékos ügyleteket a spekulatív származékos ügyletektől. Ezért szavaztam úgy, ahogy szavaztam.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE) , írásban. – Örülök, hogy az állásfoglalásban benne maradtak a kulcsfontosságú bekezdések, nevezetesen a 33., 34., 35. és 36. bekezdés, és a K, S és X preambulumbekezdés. Ezért szavaztam mellette. Ha csak egy elbukott volna a külön szavazáskor, akkor mi, a Zöldek a jelentés ellen szavaztunk volna.

  Peter Skinner (S&D) , írásban. – A Langen-jelentés fő pontjai elfogadhatóak. A bizottságban zajlott vita alatt azonban sok szó esett a szektor veszélyeiről. Egyértelmű, hogy a származékos ügyletek nagyságrendje komoly kérdéseket vet fel arról, hogy hogyan szabályozzuk ezt a területet, ezért az átláthatóság és az összehangolt felügyeleti megközelítés nagyon fontos tényezők. Ugyanakkor nem szükséges azzal emelni a kereskedés költségeit, hogy ragaszkodunk az elszámolóházak alkalmazásához. Szerencsére Langen úr pontosan tudja, milyen korlátai vannak ennek a megközelítésnek: a tőzsdei tranzakciók költségei akár tízszer magasabbak lehetnek, mint más tranzakcióké. Azt is biztosítani kell, hogy az úgynevezett egyedi származtatott ügyletek, amelyek segítségével a vállalkozások ellensúlyozhatják a nyersanyagárak jövőbeni ingadozásait, zavaratlanul folytatódhassanak. Biztosítani kell a nemzetközi összeegyeztethetőséget is, különösen az USA-val, a legnagyobb piaccal.

Jelentés: Maria Badia i Cutchet (A7-0154/2010)

  Sophie Auconie (PPE) , írásban. – (FR) Az internet gyors fejlődése a hálózatra csatlakozott, az interneten elérhető és cserélhető eszközök terjedéséhez vezet. Így a „tárgyak internete” jön létre, amibe a könyvektől az elektromos kisgépeken és az ételeken keresztül az autókig minden beletartozik. Ez a saját kezdeményezésű európai parlamenti jelentés az Európai Bizottság közleményére válaszul született, amiben 14 intézkedés szerepel annak biztosítására, hogy az EU vezető szerepet játsszon az egymással összekapcsolt tárgyak hálózatának fejlesztésében. A Parlament jelentése különös figyelmet szentel a magánélet tiszteletben tartásának, annak, hogy a tárgyak internete hogyan javíthatja az európai fogyasztók életminőségét, valamint a hozzáférhetőségnek és a diszkriminációmentességnek. Teljesen egyetértek ezekkel a prioritásokkal, ezért a saját kezdeményezésű jelentés mellett szavaztam.

  Mara Bizzotto (EFD) , írásban. – (IT) Az információs és kommunikációs technológia (IKT) fejlődése a tudás területén az utóbbi húsz évben valóságos forradalmat hozott, főleg amiatt, hogy a nagyközönség egyre jobban megismerte az internetet és a világhálót.

Mostanra az emberiség tudása felkerült az internetre, az információcsere szempontjából a távolság már nem jelent akadályt; ennek a technológiának a végső beteljesülése az lehet, ha az új rádiófrekvenciás azonosító rendszert a termékeknél alkalmazzuk, hogy azok azonnal információt nyújthassanak a fogyasztóknak.

Támogatom az ezen új informatikai erőforrás etikai és társadalmi következményeinek vizsgálatát célzó tesztprojekteket, amelyek új munkahelyeket teremthetnek a jövőben, ezért támogatom Badia i Cutchet asszony jelentését.

  Maria Da Graça Carvalho (PPE) , írásban. – (PT) A Bizottság közleményének tartalmával általában egyetértek. Az új alkalmazások kifejlesztése és a „tárgyak internetének” működése, illetve a hatalmas hatás, amit ez az európai polgárok mindennapi életére és szokásaira gyakorolni fog, szoros kapcsolatban áll azzal, hogy mennyire bíznak az európai fogyasztók a rendszerben.

Kiemelten fontos olyan jogi és szabályozási keretek létrehozása, amelyek egyfelől védelmet nyújtanak az európai fogyasztóknak, másfelől pedig elősegítik a „tárgyak internetébe” való állami- és magánberuházásokat.

A „tárgyak internete” hatalmas gazdasági lehetőségeket rejt, hiszen lehetővé teszi a termelési folyamatok és az energiafogyasztás optimalizálását, és új munkahelyeket és szolgáltatásokat is teremthet egyre több európai polgár és vállalkozás számára.

Ha az EU valóban vezető pozíciót akar elfoglalni ezen a piacon, akkor proaktívnak kell lennie ezen a területen, előmozdítva a kutatást és a kísérleti projekteket.

  Carlos Coelho (PPE) , írásban. – (PT) Az internet gyors és megszakítás nélküli növekedése miatt mostanra körülbelül másfél milliárd ember fér hozzá az internethez számítógépén vagy mobiltelefonján keresztül. A következő lépés az összekapcsolt számítógépek hálózatának átalakítása az összekapcsolt tárgyak hálózatává – a tárgyak internetévé – a könyvek, autók, háztartási gépek és ételek hálózatra kapcsolásával. Egy hűtő például felismerhetné, hogy mikor járnak le a benne tárolt ételek. Ezek a technológiai fejlesztések segíthetnek teljesíteni a társadalom elvárásait, és elősegíthetik a további növekedést és innovációt, ami a gazdaság és a lakosság jóléte szempontjából is előnyös.

Ezt a folyamatot azonban részletes, konkrét szabályozással kell irányítani, ami lehetővé teszi, hogy a tárgyak internete biztonságos legyen és élvezze a polgárok bizalmát, elfogadását. Létfontosságú a magánélet és a személyes adatok teljes körű védelme. Megfelelő adatvédelmi intézkedéseket kell hozni az esetleges visszaélések és egyéb személyes adatokkal kapcsolatos kockázatok kiküszöbölésére. Ezért támogatom ezt a proaktív megközelítést; de azt nem szabad elfelejteni, hogy a tárgyak internete elsősorban az embereket szolgálja.

  Lara Comi (PPE) , írásban. – (IT) A jelentés mellett szavaztam. A tárgyak internetének fejlődése nagy növekedési és versenyképességi lehetőségeket rejt magában és nagy társadalmi változásokat hoz magával, komoly mértékben befolyásolva a polgárok viselkedését. Ezért üdvözlöm a Bizottság azon szándékát, hogy 2010-ben közleményt kíván kiadni a magánélet tiszteletben tartásáról és a bizalom szerepéről az információs társadalomban, mivel véleményem szerint kulcsfontosságú folyamatosan nyomon követni a személyes adatok védelméhez kötődő kérdéseket.

Ugyanilyen fontos a csipek kiiktatásához való jog műszaki és jogi aspektusairól szóló vita. Továbbá, mivel a tárgyak internete hatalmas változásokat fog okozni, létfontosságú, hogy lehetővé tegyük a technológiák régiónkénti egységes fejlődését, hogy ne jöjjenek létre még a mostaninál is nagyobb különbségek, és hogy megfelelő mértékben bevonjuk a folyamatba a kormányokat és elég figyelmet fordítsunk a legkülső régiókra.

Végül: fontosnak tartom a tárgyak internetére a hetedik keretprogram és a versenyképességi és innovációs keretprogram kísérleti projektjei keretében fordított európai uniós pénzkeret emelését és azt, hogy a szélessávú infrastruktúra fejlesztését, a szélessávú elérés terjesztését és az internetes roamingdíjak további csökkentését kiemelten kezeljük.

  George Sabin Cutaş (S&D) , írásban. – (RO) A tárgyak internetéről szóló jelentés mellett szavaztam, mert úgy gondoltam, hogy a jelentés elfogadása felgyorsítja majd egy innovatív technológia Európai Unión belüli fejlesztését. Ez az európai vállalkozásoknak üzleti lehetőségeket jelent, előnyökkel szolgál az éghajlatváltozás elleni harc terén és az energia- és közlekedésirányítást is javítani fogja.

Árnyékelőadóként módosító javaslatokat is benyújtottam, amelyek elősegítik majd a személyes adatok védelmét, hogy azokat ne lehessen más célra használni, mint amire a vállalkozások megkapták őket. Ezért a jelentésben igen komoly, a polgárok alapvető jogait védő rendelkezések szerepelnek.

  Ioan Enciu (S&D) , írásban. – (RO) A tárgyak internete a jövő egy eleme, ami a jelenben gyökerezik. Az, hogy ez harmonizált, hatékony módon, az összes polgár javát szolgálva működik-e, a nézőponttól függ. A technológiát a mindennapokba integráló új rendszert a fogyasztók magánélethez fűződő jogának szigorú betartásával kell megvalósítani. A Bizottságnak rendszeresen konzultálnia kell az adatvédelmi munkacsoporttal, nem csak akkor, amikor szükségesnek látja. Olyan eszközökről és technológiákról van itt szó, amelyek képesek egy tárgy helyét, tulajdonságát és azonosítóját továbbítani. A kikapcsolás lehetőségének biztosítása mellett ezeket a rendszereket csak az egyén kérésére, nem pedig sorozatgyártásban kell integrálni. Ugyanakkor a Bizottságnak azt is figyelembe kell vennie, hogy amikor döntést hoznak a tárgyak internetéhez kötődő projektekről, mely hálózatot használják majd e tárgyak összekötésére. Jelenleg sok számítógépes támadás zajlik az interneten. Úgy gondolom, hogy a világháló erre a célra történő használata biztonsági kockázatot jelenthet, és komoly terhelést jelentene a jelenlegi hálózatra. A jelenlegi helyzetben megoldást jelenthet egy párhuzamos hálózat kifejlesztése a tárgyak összekötésére, mégpedig a digitális spektrum és a felszabaduló frekvenciák felhasználásával.

  Edite Estrela (S&D) , írásban. – (PT) A tárgyak internetének létrehozását pártoló Badia i Cutchet-jelentés mellett szavaztam. Úgy gondolom, hogy az új információtechnológiák komoly előnyökkel járnak társadalmunk számára, de fontos biztosítanunk, hogy figyelembe vegyék az esetleges egészségügyi és környezeti hatásokat, valamint a magánélet védelmét is.

  Diogo Feio (PPE) , írásban. – (PT) Az internet több millió ember mindennapi életének része, és ma pótolhatatlan szerepet játszik a kommunikációban, valamint az információ és a tudás átadásában. A tartalmak mennyiségének exponenciális növekedése az internetet sokoldalú, egyre több dologra használható eszközzé tette. Ugyanakkor azonban újfajta bűncselekmények terepe is lett, amelyek kihasználják az információk terjedésének sebességét és dematerializálódását, és azt, hogy a hálózat felhasználói hatalmas mennyiségű adathoz férhetnek hozzá.

Osztom az állásfoglalásban szereplő aggodalmakat az internet-hozzáférés politikai okokból történő korlátozásával kapcsolatban, és azzal is egyetértek, hogy a hálót biztonságosabbá kell tenni a gyerekek és kamaszok számára. Egyetértek azzal is, hogy a hálózat használatát és napi szintű kezelését a magánemberekre kell hagyni, de úgy gondolom, hogy a tagállamoknak is aktív szabályozó szerepet kell játszaniuk. Ennek a fő célja a visszaélések és a polgárok jogainak megsértésének megakadályozása kell, hogy legyen.

  José Manuel Fernandes (PPE) , írásban. – (PT) Vitathatatlan, hogy milyen nagy hatással vannak az új technológiák a polgárok biztonságára és életminőségére, és ez azt is mutatja, hogy milyen előnyökkel és kockázatokkal járnak. A tárgyak internete is új előnyökkel járhat, amiket a lehetséges – ilyen nagy jelentőségű eszköz esetében elkerülhetetlen – kockázatok azonosítása mellett is ki lehet aknázni. Szeretném kiemelni a kutatás előmozdítására és a kísérleti projektekre alapuló megközelítést és az adódó lehetőségek kihasználását, különösen az energiatakarékosság, a termelési folyamatok, a munkahelyteremtés és a kihívások terén. Létfontosságú azonban, hogy az EU-ban legyen egy egységes rendszer, ami megerősíti a rendszer ellenőrzését szolgáló rendelkezéseket, a titoktartást, az adatbiztonságot, a személyes adatok etikus kezelését, bizalmas jellegét, gyűjtését és tárolását, valamint a fogyasztók tájékoztatását. A tárgyak internetének gyors fejlődése biztonságos, átlátható és multilaterális ellenőrzést és felügyeletet tesz szükségessé. Ennek fényében osztom a Bizottság biztonsággal, a személyes adatok védelmével és a polgárok magánéletének tiszteletben tartásával kapcsolatos aggályait, és úgy gondolom, hogy a tárgyak internetét a magánélet és a személyes adatok védelmének egyidejű biztosításával kell szabályozni.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL) , írásban. – (PT) A tárgyak internete projekt az USA-ban 1999-ben indult. Egyre népszerűbb, és várhatóan a következő 10-15 évben a rádiófrekvenciás azonosítási (RFID) technológia segítségével forradalmasítani fogja a személyek és tárgyak, illetve a tárgyak és tárgyak közötti interakciót.

A tárgyak internetének fejlesztési folyamata sok innovációt és pozitív elemet hozhat a mindennapjainkba, de nagy bizonytalansággal is jár, mind elméleti, mind műszaki szinten, ami bizonyos aggodalmakra ad okot. Az RFID-technológia alapja az úgynevezett címke vagy tag; egy elektronikus eszköz, ami egy csipből és egy antennából áll. A néhány milliméteres csip adatokat tárol, fogad és küld – vezetékes kapcsolat nélkül. Ez sok kérdést vet fel többek közt a birtoklás, az irányítás és a magánélet területén.

A magánélet védelmével és az adatvédelemmel kapcsolatban az előadó „hisz annak fontosságában, hogy valamennyi alapvető jog védelmét garantálni kell a tárgyak internete fejlesztési folyamatában, nem csak a magánélet védelmét”, amit mi pozitív megközelítésnek tartunk. Súlyos aggályaink vannak azonban az adatok kezelésével kapcsolatban. Még nem világos, hogy merre kell továbblépnünk, ezért tartózkodtunk.

  Ian Hudghton (Verts/ALE) , írásban. – Fontos, hogy az EU és más döntéshozók lépést tartsanak a technológia fejlődésével. A jelentés sok fontos témával foglalkozik, így például a magánélet védelmével és egészségügyi kérdésekkel is, és teljes mértékben támogatom az előadó felhívását, hogy az EU legyen proaktív ezen a területen.

  Nuno Melo (PPE) , írásban. – (PT) Az úgynevezett információs és kommunikációs technológiák (IKT) fontos szerepet játszottak a társadalmi fejlődés, a gazdasági növekedés, a kutatás, az innováció és a kreativitás előmozdításában az európai köz- és magánszervezetekben. Az internet utóbbi években lezajlott gyors átalakulása új problémákat vetett fel, és szükségessé tette, hogy az Európai Unió egységes rendszert dolgozzon ki a rendszer működését szabályozó meglévő rendelkezések megerősítésére, különösen a titoktartás, az adatbiztonság, az adatok etikus kezelése és magánjellegének tiszteletben tartása, valamint a személyes adatok és fogyasztói információk gyűjtése és tárolása terén. Ennek fényében létfontosságú, hogy a „tárgyak internetét” felügyelő hatóság tiszteletben tartsa a biztonságot és a felhasználók adatainak védelmét és magánéletét, hiszen csak ez a megközelítés hozhat előnyöket az EU polgárai számára. Ezért szavaztam úgy, ahogy szavaztam.

  Andreas Mölzer (NI) , írásban. – (DE) Az internetet most már másfél milliárd ember használja. A tárgyak internete egy fejlődő új hálózati technológia, ami egyféle ember-tárgy és tárgy-tárgy kommunikációt kíván megvalósítani. Így tárolhatók, fogadhatók és elküldhetők a termékekkel kapcsolatos információk. Félő azonban, hogy az új technológia előnyeinél nagyobbak lesznek a hátrányai. Biztosítani kell a magánélet védelmét és meg kell akadályozni a személyes adatokkal való visszaélést. Úgy tűnik azonban, hogy a jövőben a hálózati felhasználók még sebezhetőbbek lesznek, mint ma. A jelentés mellett szavaztam, mert a szerző által javasolt, a magánélet és a személyes adatok védelmét szolgáló intézkedések egyértelműen szükségesek.

  Franz Obermayr (NI) , írásban. – (DE) Az új technológiai fejlesztések és így a tárgyak internete esetén is mindig fontos a várható előnyök mellett kezelni az esetleges etikai problémákat és megvédeni a személyes jogokat. Ez a jelentés ezt szolgálja, ezért szavaztam mellette.

  Justas Vincas Paleckis (S&D) , írásban. – (LT) Az internet, aminek használata csak két évtizede terjedt el, olyan nélkülözhetetlenné vált a társadalom számára, mint a telefon vagy a rádió. Másfél milliárd ember használja az internetet, és ez néhány éven belül megduplázódik. A legújabb technológiák hamarosan lehetővé teszik, hogy ne csak számítógépek kapcsolódjanak az internetre, hanem autók, sőt, könyvek, élelmiszerek és más tárgyak is. Ha egy autó a netre van kötve, információt tud például küldeni a vezetőnek a keréknyomásról. A fejlett hűtők felismerhetik majd, ha egy termék lejárt. A jelentés mellett szavaztam, mert a tárgyak internete fel fogja élénkíteni a válság miatt pangó gazdaságot, és egyre több uniós polgár és vállalkozás számára segít új munkahelyeket és szolgáltatásokat teremteni. Ez lehetővé teszi azt is, hogy optimalizáljuk a gyártási folyamatokat és energiát takarítsunk meg, ami nagyon fontos az éghajlatváltozás elleni küzdelem szempontjából.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE) , írásban. – Mi, a Zöldek határozottan támogattuk szocialista kollégánk, Maria Badia i Cutchet jelentését. Ez az internetes technológiák fontos új alkalmazása lesz. A tárgyak internete a következő 10-15 évben várhatóan a mindennapi élet részévé válik. RFID (rádiófrekvenciás azonosítási) technológiát használ az információk vezeték nélküli fogadására és küldésére. Egy apró csippel működik, ami sok információt képes tárolni a hozzá tartozó tárgyról vagy személyről. A mezőgazdasági és élelmiszer-ágazatban például az RFID jobb és gyorsabb termék-nyomonkövethetőséget biztosít, és tartalmi információkat is nyújthat, például a kémiai tulajdonságokról, gluténszintről stb. Már létezik ilyen felhasználása, van például olyan csip, ami valós időben ad információt a vezetőnek az autó keréknyomásáról. Ez az új technológia forradalmasítja és kiszélesíti a személyek és tárgyak közötti, illetve a tárgyak közötti interakciót. Az innovatív elem a tárgyak közötti kommunikáció. A leggyakrabban emlegetett gyakorlati példa a hűtőgép, ami, ha be van erre programozva, felismeri, ha egy termék közeledik lejárati idejéhez vagy elérte azt.

Jelentés: Francisco Sosa Wagner (A7-0185/2010)

  Alexander Alvaro, Jorgo Chatzimarkakis, Jürgen Creutzmann, Wolf Klinz, Silvana Koch-Mehrin, Britta Reimers és Michael Theurer (ALDE) , írásban. – (DE) A gyermekek szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni harc létfontosságú. Minden erőnkkel harcolnunk kell a gyermekpornográfia kommunikációs hálózatokon való jelenléte ellen. A gyermekekkel való szexuális visszaélések tartós és hathatós visszaszorítása politikai felelősség és a jogállamiság alapeleme is. A német szabaddemokrata párt európai parlamenti képviselői azon a véleményen vannak, hogy az ilyen illegális tartalmakat a lehető leghamarabb el kell távolítani.

  Sophie Auconie (PPE) , írásban. – (FR) A saját kezdeményezésű jelentés mellett szavaztam, amelynek célja a Vilniusban szeptember 25. és 29. között rendezendő, az internet szabályozásáról szóló konferencia befolyásolása. A Parlament azt kéri a fórumtól, hogy munkájában növelje a fejlődő országok részvételét, és koordinálja munkáját a nemzeti és regionális fórumokkal. Ezenkívül felszólítja az EU-t, hogy dolgozzon ki stratégiát az internet szabályozásának alapvető aspektusaival kapcsolatban, és mozdítsa elő az ICANN (Internet Corporation for Assigned Names and Numbers) reformját.

  Mara Bizzotto (EFD) , írásban. – (IT) Sosa Wagner úrnak az internet etikus és biztonságos irányításáról szóló jelentését mindenképpen támogatnom kellett.

A kommunikáció időbeli és távolsági korlátait áthidaló eszköz hatalmas előnyökkel kecsegtet, ugyanakkor napi szinten veszélyeket is hordoz a gyermekek és az adatvédelem szempontjából. Mindenképpen biztosítani kell az információáramlás és a kommunikáció szabadságát, de annak biztos tudatában, hogy a leggyengébbek és a legérzékenyebb adatok megfelelő védelmet kapnak. Csak így maradhat az internet a pozitív társadalmi változások motorja és tarthatja tiszteletben az egyén méltóságát.

  Maria Da Graça Carvalho (PPE) , írásban. – (PT) Az internet globális köztulajdon, és egy bizonyos kormány sok kritikát kapott amiatt, ahogyan azt irányítja és ellenőrzi.

Az Európai Uniónak olyan stratégiát kell kifejlesztenie, amely tükrözi az internet szabályozásának alapvető aspektusaival kapcsolatos konszenzust, és amelyet a nemzetközi porondon és az Egyesült Államokkal zajló kétoldalú kapcsolatokban határozottan meg lehet védeni.

Támogatom az Európai Bizottságnak a jelenlegi, a magánszektor vezető szerepére épülő irányítási modell melletti álláspontját.

Úgy vélem továbbá, hogy nagyobb szerepet kell adni a fejlődő országoknak, különösen a részvételük finanszírozása útján.

  Carlos Coelho (PPE) , írásban. – (PT) Az internet az utóbbi 20 évben hatalmas kihatással volt a társadalomra és a közéletre. Az EU ennek igen jó példája, mivel a világ lakosságának valamivel több mint 7%-át teszi ki, de itt él az internet-felhasználók közel 19%-a. Az internet szabályozása már jó ideje a törvényhozók egyik fő prioritása, hiszen fontos biztosítani, hogy a polgárok kihasználhassák az internet által nyújtott összes lehetőséget, miközben a nemkívánatos és illegális tartalmakat a lehető leghatásosabban kiszűrjük, megfelelő védelmet biztosítsunk a fogyasztók számára és igyekezzünk megoldani az internet globális világában jelentkező, területi joghatósággal kapcsolatos problémákat.

Teljesen egyetértek azzal a gondolattal, hogy az internet globális köztulajdon, aminek mindig védenie és tisztelnie kell a közérdeket. Létfontosságú, hogy az EU kidolgozza az internet szabályozásának alapelveit magában foglaló stratégiát, és támogatom a spanyol elnökség azon kezdeményezését, hogy kerüljön kidolgozásra az „Internet-felhasználók jogainak európai chartája”. Fontos, hogy lépéseket tegyünk az ICANN (Internet Corporation for Assigned Names and Numbers) belső reformja felé, hogy annak szerkezete reprezentatívabb legyen és a nemzetközi közösség nagyobb ellenőrzést gyakorolhasson felette; ezenkívül átláthatóbbá és elszámoltathatóbbá is kellene válnia.

  Edite Estrela (S&D) , írásban. – (PT) Az internet szabályozásáról szóló jelentés mellett szavaztam, amely olyan érzékeny kérdésekkel foglalkozik, mint az alapvető jogok és szabadságok védelme, az internet-hozzáférés és -használat, és az internetes bűnözés. A spanyol elnökségnek az „Internet-felhasználók jogainak európai chartája” létrehozására és az ötödik alapvető szabadságjog (a hálózathoz való hozzáférés szabadsága) bevezetésére irányuló javaslata hatékonyabb eszközöket adhat az EU kezébe, amelyek lehetővé tennék a biztonsági kérdésekkel kapcsolatban a nagyobb védelem nyújtását, és eközben a diszkriminációmentes hálózati hozzáférés biztosítását.

  Göran Färm, Olle Ludvigsson és Marita Ulvskog (S&D) , írásban. – (SV) Mi, a svéd szociáldemokraták tartózkodtunk a weboldalak blokkolásáról szóló rész megfogalmazásáról szóló szavazásnál. Úgy gondoljuk, hogy ezek az intézkedések bizonyos helyzetekben, például a gyermekpornográfiával kapcsolatos bűncselekmények esetében indokoltak lehetnek, de a szövegben szereplő, a weboldalak számítógépes bűnözés esetében történő blokkolására való hivatkozás túl általános volt ahhoz, hogy mellette szavazhassunk.

  Diogo Feio (PPE) , írásban. – (PT) Vitathatatlan tény, hogy az internet mostanra fontos szerepet játszik az emberek életében, nem csak a mindennapi életben, hanem a tömegmozgalmak, a politikai elgondolások és a kommunikációs stratégiák kapcsán is. Kimondhatjuk, hogy az internet pótolhatatlan társadalmi szerepet játszik, és ezt az Európai Unió tagállamai sem hagyhatják figyelmen kívül. Az internet szabályozásához való bővebb hozzáférést és beleszólást kellene követelniük, anélkül, hogy ezzel aláásnák a magánjellegű felhasználást és a hálózat mindennapi kezelését, mivel ez létfontosságúnak bizonyult az internet életerőssége és növekedése szempontjából. A tagállamok szerepe egyre nagyobb, a számítógépes bűnözéssel, valamint a felhasználók biztonságával és magánéletének védelmével kapcsolatos kérdések pedig egyre fontosabbak, csakúgy, mint az internethez való szabad hozzáférés és az ott történő szabad véleménynyilvánítás.

  José Manuel Fernandes (PPE) , írásban. – (PT) Mivel az internet egyre fontosabb szerepet játszik a polgárok és az intézmények mindennapi életében és sok ország irányításában is, és komoly hatással van a gazdasági, kulturális, társadalmi és emberi fejlődésre, az internet szabályozása az egész világ számára kiemelten fontos. Ezért aztán rendkívül fontos, hogy az Európai Unió megvédje az ezen a területen való aktív szerepvállalás lehetőségét, és megvédje ezt a köztulajdont, annak értékeit és elveit. Ennek fényében a jelentés mellett szavaztam, mivel az kiemeli a globális diverzitás határozottabb megjelenését az internet piacát irányító olyan szervezetekben, mint például az Internet Corporation for Assigned Names and Numbers (ICANN) és az Internet Assigned Numbers Authority (IANA).

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL) , írásban. – (PT) Ez a jelentés az internet fontos szerepének köszönhetően született meg, hiszen az internet a demokratikus kezdeményezések, a politikai vita, a digitális alapismeretek megszerzése és a tudás terjesztése nélkülözhetetlen eszközévé vált. Az internet-hozzáférés alapvető jogokat biztosít, és egyben alapvető jogok meglététől is függ; ilyen a magánélet tisztelete, az adatvédelem, a szólás- és egyesülési szabadság, a sajtószabadság, a diszkriminációmentesség, az oktatás és a kulturális és nyelvi sokszínűség.

A jelentés rámutat tehát, hogy az intézményeknek és minden érintett félnek általánosságban felelőssége annak biztosítása, hogy mindenki gyakorolhassa az információs társadalomban való részvétel jogát.

A jelentés az internetes bűnözésnek az információs és kommunikációs technológiákat használó társadalmakra jelentett veszélyével is foglalkozik, külön kiemelve a terrorista cselekmények elkövetésére való felbujtás, a közösség elleni uszítás és a gyermekpornográfia terjedését. Ez veszélyt jelent a társadalomra, különösen a gyermekekre nézve, és a jelentés kiemeli, hogy „állami szervezetek szerepét is erősíteni kell egy átfogó stratégia meghatározásakor”. Végezetül, a jelentés aggályokat fogalmaz meg az ICANN szerkezetével kapcsolatban, mivel az aligha nevezhető reprezentatívnak, és nem ad sok ellenőrzési lehetőséget a nemzetközi közösség, így az EU számára sem.

  Ian Hudghton (Verts/ALE) , írásban. – A jelentés felismeri az internetnek a kulturális sokféleség támogatásában és a demokratikus polgári szerepvállalás erősítésében játszott szerepét. A demokratikus értékek terjesztése érdekében fontos azonban, hogy a kormányok ne cenzúrázzák az internetet, ezért támogatom a 13. bekezdésben leírtakat.

  Iosif Matula (PPE) , írásban. – (RO) Az internet szabályozásáról szóló vita egyértelműen nagyon fontos, hiszen mára ez a kommunikációs eszköz sok országban az emberek munkájában és magánéletében nélkülözhetetlenné vált. Éppen ezért teljesen rövidlátó dolog az internettel kapcsolatos stratégiai döntéseket teljes egészében egy amerikai magáncégre hagyni.

A ma szavazásra került jelentés létfontosságú egy, a fogyasztókat is bevonó szabályozási modell létrehozása szempontjából. Úgy gondolom, hogy támogatni kell az egyetemek és az üzleti vállalkozások együttműködését, mind helyi, mind regionális, mind nemzeti szinten. Ugyanakkor be kell vonni a folyamatba az ázsiai szereplőket is, tekintettel a terület rendkívül gyors fejlődésére. Ezenkívül nagyon fontos, hogy sok figyelmet szenteljünk a felhasználók magánéletének védelme és a személyes adatok weboldalak általi rögzítése közötti egyensúly megtalálására – nem csak a közösségi oldalak népszerűségének növekedése miatt, hanem az internetes vásárlás terjedése miatt is. Az is rendkívül fontos, hogy az internet kiváló eszköz Európa kulturális örökségének és értékeinek megismertetésére, és az innováció egyik mozgatórugója, lehetővé téve, hogy felzárkózzunk a világ más régióihoz.

  Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL) , írásban. – (FR) Egyetértek a jelentés preambulumbekezdéseiben foglaltakkal, miszerint az internet globális köztulajdon, amit a közös érdekek szerint kell szabályozni. A jelentés kiemeli az internetnek a politikai vitákban játszott szerepét. Ezen indokolt felvetések miatt szavaztam a szöveg ellen. Hogyan is beszélhetünk a közös érdekek tiszteletben tartásáról, majd javasolhatjuk a köz- és a magánszektor közös, a szabad versenyt nem korlátozó szabályozó szerepét? A szöveg javára írandó, hogy rámutat a közérdek fontosságára, de éppen annak ellentétét éri el. Az euroliberális dogmatizmus katasztrofális következményekkel járhat Európa számára.

  Nuno Melo (PPE) , írásban. – (PT) Az internet globális eszközzé vált, így szabályozásának figyelembe kell vennie a közös érdekeket. Az internet ma a demokratikus értékek világszerte történő terjesztésének egyik fő eszköze, és nélkülözhetetlen eszköz mindenféle gondolat népszerűsítésében, a politikai vitában és a tudás terjesztésében. Ezért létfontosságú, hogy az internet úgy fejlődjön, hogy az EU-n belül mindenki egyenlőbb feltételekkel férjen hozzá. Az is létfontosságú, hogy biztonságos legyen minden felhasználó, főleg a magukat megvédeni kevésbé képes gyerekek számára. Ha meg kívánjuk tartani az internetet, mint globális köztulajdont, akkor el kell kerülni, hogy egyetlen szervezet vagy szervezetcsoport irányítsa. Ezért szavaztam úgy, ahogy szavaztam.

  Andreas Mölzer (NI) , írásban. – (DE) Az internettel kapcsolatban egyfelől meg kell védeni a szólásszabadságot, másfelől fel kell lépni az internetes bűnözés és más visszaélések ellen. Nem szabad azonban a bűnüldözésre és a terrorizmus elleni harcra való hivatkozással olyan esetekben adatokat gyűjteni, amikor ezek megalapozott gyanúja nem áll fenn. Az internet új problémákat is szült, mint például a közösségi weboldalak vagy a Google Street View-hoz hasonló projektek kapcsán felvetődő adatvédelmi aggályok. Az internet ilyen új jelenségeihez kötődő problémákra a jelentés nem helyezett megfelelő hangsúlyt, ezért tartózkodtam a szavazásnál.

  Georgios Papanikolaou (PPE) , írásban. – (EL) Az internet globális köztulajdon, és a közérdeket szolgálva kell működnie. Külön internet-szabályozási infrastruktúrát kell létrehozni, ami megvédi a biztonságát, integritását és hitelességét és csökkenti a számítógépes támadások veszélyét. Az internet szabályozásának ügyében nyílt globális együttműködésre van szükség, meg kell fogalmazni az internet-felhasználók jogainak európai chartáját és be kell vezetni az EU-ban az ötödik alapjogot: az internethez való hozzáférést. Ezért szavaztam ma az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság internet-szabályozásról szóló jelentése mellett, amely kimondja, hogy az EU-nak olyan stratégiát kellene megalkotnia, amiben szerepel az internethez való hozzáférés, és ami megvédi az internet semlegességét, tiszteletben tartja a magánéletet és megfelelő adatvédelmet, szólásszabadságot és a kiskorúaknak védelmet biztosít. Különös hangsúlyt kell fektetni a lakosságnak a számítógépes támadásoknak leginkább kitett csoportjára, a kiskorúak lehető leghathatósabb védelme érdekében be kell vezetni a szükséges korlátozásokat és elő kell segíteni az illegális és káros internetes tartalmak elleni harc terén történő nemzetközi együttműködést.

  Fiorello Provera (EFD) , írásban. – (IT) Az internet a belső piac fejlődésének kulcsfontosságú eszközévé vált, a belső piac pedig az Európai Unió növekedésének és fejlődésének kulcsa. Az európai lakosság több mint 60%-ának már van internet-hozzáférése. Szükségesnek tűnik tehát, hogy az Unió az internet szabályozásáról szóló vita főszereplőjévé váljon, ezzel garantálva, hogy ez a személyes és üzleti kapcsolatokban létfontosságúvá vált szolgáltatás megfelelően tükrözze az Unió értékeit, például a fogyasztók és a kiskorúak védelmét. Ezért támogatom Sosa Wagner úr jelentésének tartalmát és javaslatait.

  Teresa Riera Madurell (S&D) , írásban. – (ES) Először is, gratulálok az előadónak a kiválóan időzített jelentéséhez; közeledik ugyanis az Internetirányítási Fórum (IGF) következő ülése, ami most először az EU-ban zajlik majd.

Az EU az IGF létrehozása óta annak résztvevője, de az, hogy a legközelebbi ülés Vilniusban lesz, még jelentősebbé teszi a részvételünket. Az IGF öt éve jött létre, és a tuniszi menetrend szerint most kell döntést hozni arról, hogy folytatódjon-e a munkája. Az EU küldöttsége már Sarm el-Sejkben jelezte, hogy egységes álláspontja, hogy az IGF maradjon fenn jelenlegi formájában, mert az internet szabályozásában résztvevők közti nyílt párbeszéd színtereként fontos szerepet játszik.

A vilniusi vita során is ennek kell maradnia az álláspontunknak. A többi kérdéssel, így az ICANN jövőjével kapcsolatban is, ami biztosan fontos eleme lesz a fórum későbbi vitáinak, Sosa Wagner úr jelentése egyértelművé teszi, hogy az európai intézmények képviselői milyen közös álláspontot fognak képviselni az IGF-ben.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE) , írásban. – A jelentés végszavazásán nemmel szavaztam, mert a szövegben szerepel a kormányoknak az internet szabályozásába való beleavatkozása, ami nem felel meg a Zöldek álláspontjának.

  Alexandra Thein (ALDE) , írásban. – (DE) A gyermekek szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni harc létfontosságú. Mindent meg kell tennünk azért, hogy az interneten ne legyen gyermekpornográfia. A gyermekekkel való szexuális visszaélések tartós és hathatós megakadályozása politikai felelősség és a jogállamiság alapkövetelménye. Az Európai Parlament német szociáldemokrata párti képviselői úgy gondolják, hogy az ilyen típusú illegális tartalmakat a lehető leghamarabb törölni kell.

  Derek Vaughan (S&D) , írásban. – A Sosa Wagner-jelentés mellett szavaztam, mivel az EU-nak határozott vezető szerepet kell játszania a nemzetközi porondon az internet szabályozásának minden területén. Ez a jelentés megerősíti az EU azon álláspontját, hogy biztosítani kell a globális internet biztonságosságát és stabilitását, az emberi jogok tiszteletét, a szólásszabadságot, a magánélet és a személyes adatok védelmét, és támogatni kell a kulturális és nyelvi sokféleséget.

  Marie-Christine Vergiat (GUE/NGL) , írásban. – (FR) Az internet szabályozásáról szóló jelentés mellett szavaztam, de tartózkodtam azzal a bekezdéssel kapcsolatban, ami szerint kiemelten kell kezelni a szellemi tulajdonjogok birtokosainak védelmét, egy szintre helyezve őket a fogyasztókkal.

Az internet helyes szabályozása valójában azt jelenti, hogy minden eszközhöz, így a kulturális értékekhez is egyenlő hozzáférést kell biztosítani a digitális környezetben, de ez nem történhet a létrehozók, a szerzők kárára. Ezeket a jogokat nem lehet pusztán szellemi tulajdonjogként kezelni; a szerzőknek meg kell adni a lehetőséget, hogy eldöntsék, az emberek hogyan férhessenek hozzá a műveikhez.

Ezenkívül a felhasználók magánéletének tiszteletben tartását és a kreativitást is garantálni kell.

Ezért létfontosságú, hogy megtaláljuk a felhasználók és a szerzők jogainak biztosítása közötti megfelelő egyensúlyt, hogy sem a fogyasztók, a polgárok tájékozottsága, sem pedig a szerzők érdeke ne sérüljön.

Jelentés: Hermann Winkler (A7-0143/2010)

  Luís Paulo Alves (S&D) , írásban. – (PT) Bár az állásfoglalás mellett tettem le a voksomat, meg kell említenem egyes régiók, különösen a legkülső régiók besorolását az innovációhoz való hozzáférést illetően. A kritikus tömeg hiányával kapcsolatos nehézségeket figyelembe kell venni, hogy bátorítsák e régiókban a lehetőségek jobb kihasználását az olyan területeken, mint a kutatás és az innováció. A legkülső régiók egyedülálló földrajzi és éghajlati jellemzői sajátos előnyöket kínálnak egyedi tevékenységek kidolgozására a biodiverzitás, a tengeri erőforrások, az éghajlatváltozás, a megújuló energia, a víz, a környezet, a természeti erőforrások, az egészségügy és az új technológiák terén.

A természeti erőforrásokat és különösen a biodiverzitást illetően a legkülső régiók privilegizált hozzáférést biztosítanak az európai kutatás számára az egyedülálló biodiverzitással és mezőgazdasággal megáldott trópusi ökoszisztémákhoz. Ez lehetővé teszi, hogy a kutatást az Európai Kutatási Térség mint „természetes laboratórium” keretében végezzék. Ezek jó terepet kínálnak a kísérletezésre is. A több régió előtt is álló lehetőségek és a beléjük fektetett erőfeszítések ellenére sok régió továbbra is másoknál nagyobb nehézségekkel szembesül az olyan tényezők javítása terén, amelyek a lisszaboni stratégiával összhangban hozzájárulnak a versenyképességhez, a növekedéshez és a foglalkoztatáshoz, különösen a kutatás és fejlesztés összefüggésében.

  Alfredo Antoniozzi (PPE) , írásban. – (IT) Elnök úr, támogatom Winkler úr álláspontját az innovációt előmozdító uniós politika felülvizsgálatáról, amely mellett szavazatomat is leadtam. Különösen egyetértek azzal a törekvéssel, hogy egy olyan széles körű stratégiát biztosítsunk, amely nem csupán a technológiai innovációval, hanem az igazgatási, szervezeti és szociális innovációval is foglalkozik. E célból döntő fontosságúnak tartom, hogy bevonjuk a pénzügyi világot és a kis- és középvállalkozásokat is az innovációt előmozdító intézkedések meghatározásába, és ugyanilyen fontos, hogy regionális szinten is figyelmet fordítsunk a politikai és gazdasági célokra.

  Sophie Auconie (PPE) , írásban. – (FR) Ez a saját kezdeményezésű jelentés az innovációs politika terén hozott közösségi intézkedéseket tekinti át, és számos prioritást állapít meg az új innovációs politika meghatározására. E között szerepel az is, hogy a Parlament nem csupán a technológiai szempontokra kívánja korlátozni az innovációt, hanem azt szeretné, ha az kiterjedne az igazgatási, szervezeti és szociális innovációra is. Hangsúlyozza az olyan új innovációs mutatók kidolgozásának szükségességét is, amelyek jobban igazodnak az egyre inkább a tudáson alapuló gazdasághoz. Végül pedig fontos szempontnak tartom, hogy a jelentés támogatja a kutatási és innovációs keretprogramok és a strukturális alapok közötti szinergiahatások javítását. Mivel teljes mértékben egyetértek a jelentés által képviselt irányvonallal, támogattam elfogadását a szavazáson.

  Jean-Pierre Audy (PPE) , írásban. – (FR) Német kollégám, Hermann Winkler saját kezdeményezésű jelentésére szavaztam, amelyet „A Közösség innovációs politikájának felülvizsgálata a változó világban” című bizottsági közleményt követően készítettek el. Az innováció kulcsfontosságú tényező abban, hogy sikeresen választ adjunk az Unió előtt jelenleg álló nagy társadalmi és környezeti kihívásokra, és hogy az Unió elérje stratégiai politikai célkitűzéseit. Anélkül, hogy felgyorsítanánk a fejlesztést, és általánosan alkalmaznánk a megfelelő, tartós és hatékony energiatechnológiákat, 2020-ig nem fogjuk elérni energiaügyi és éghajlati célkitűzéseinket. Támogatom az egyetemek és vállalkozások közötti párbeszéd erősítését. A költségvetési szempontokat illetően a merev állami finanszírozás szintjén sokkal inkább közösségi alapúvá kell tennünk az innovációs politikát.

  Zigmantas Balčytis (S&D) , írásban. – (LT) Támogattam e jelentést. A tudományos kutatás és az innováció kulcsszereppel bír abban, hogy sikeresen álljunk helyt az EU előtt jelenleg álló nagy társadalmi és környezeti kihívásokkal szemben, és megvalósítsuk az Unió stratégiai céljait a versenyképesség, az éghajlatváltozás, a foglalkoztatás, a demográfiai változás és több más területen. Hogy versenyképes maradjon, az EU-nak a fenntartható technológiákba kell befektetnie, biztosítva, hogy azok megkapják a szükséges forrásokat. Eddig Európa nagy elmaradásban volt a tudományos kutatás és az innováció terén, mivel ez a terület nagyon szétaprózódott, és eltérések vannak a tudományos kutatás és innováció, valamint a piacorientált hasznosítás között. Úgy vélem, hogy az Európai Bizottság jövőbeli innovációs tervének rendeznie kell a tudományos kutatás és innováció magánszektor általi finanszírozásának kérdéseit, ami lehetővé tenné a vállalatok számára innovatív termékek és szolgáltatások létrehozását, és azok piaci adaptálását.

  Mara Bizzotto (EFD) , írásban. – (IT) Foglalkozzon termékekkel vagy folyamatokkal, legyen radikális vagy fokozatos, napjainkban az innováció a mozgatórugója a hatékonyságra és fenntarthatóságra törekvő legújabb gazdasági és üzleti rendszerek versenyképességének. Ezért támogatni kell az egyes innovatív intézkedések és felfedezések alapját képező kutatást, különösen, ha az sikeresen viszi közel egymáshoz a kis- és középvállalkozásokat és az új technológia világát.

Ezért csak támogatni tudom Winkler úr saját kezdeményezésű jelentését, amely egy harmadik szereplőt vezet be a tudásháromszög lezárása érdekében, nevezetesen a fogyasztókat. Referenciapontokra van szükségünk a napjainkban tapasztalható állandó változások közepette. Ezért fontos, hogy a gazdasági és társadalmi rendszerek növekedése és versenyképessége mindig emberi léptékű maradjon.

  Sebastian Valentin Bodu (PPE) , írásban. – (RO) Jelenleg az Európai Unió költségvetésének kevesebb mint 1%-át fordítják innovációra. Ez az aktuális helyzet akkor, amikor Európa felismerte, hogy a jövő a kutatás, az innováció és az oktatás tudásháromszögében rejlik. Az Európai Parlament követelése, hogy növeljék az innovációra kiutalt források arányát, teljesen indokolt a jelenlegi körülmények között. Közeledik az idő, amikor a 2014–2020-as pénzügyi előrejelzéseket tekintjük át, és akkor ezt a kérést figyelembe kell venni. Az európai gazdaság fenntartható gazdasággá való átalakításának versenyképesebbé kell tennie az európai vállalatokat, és új lehetőségeket kell kibontakoztatnia a nemzetgazdaságok számára az Európa előtt álló gazdasági és ökológiai kihívások eredményeképp.

Ráadásul, különös tekintettel a pénzügyi válságra és a hitelszűkére, döntő fontosságú a vállalatok innovációs kapacitása szempontjából, hogy több forrást bocsássanak rendelkezésükre mind uniós, mind pedig nemzeti szinten, és megfelelő pénzügyi eszközöket kell létrehozni. A rengeteg célkitűzés és számos egyedi uniós kezdeményezés között megosztott erőforrások eddig nem vezettek kielégítő eredményre. A forrásokat azokra a területekre kell irányítani, ahol a legnagyobb a bumeránghatás. A fő kritériumként itt az Európa számára teremtett hozzáadott értéket kell megnevezni.

  Vito Bonsignore (PPE) , írásban. – (IT) A jelentés mellett szavaztam. Először is szeretnék gratulálni az előadónak, Winkler úrnak, a kiváló munkájához.

Az innováció és a kutatás, ahogy az oktatás és képzés is, olyan kulcselemek, amelyek lehetővé teszik, hogy Európa valóban versenybe szállhasson az egyre inkább technológiailag versengő világban. Eddig azonban az EU költségvetésének csak 1%-át rendelték ehhez a szektorhoz, amely nem elég ahhoz, hogy kezelni lehessen azokat a nehéz kihívásokat, amelyekkel Európának szembe kell néznie. Itt az ideje, hogy az Európai Unió többet fektessen a kutatásba és innovációba. Hiszem, hogy le tudjuk birkózni a válságot, és ennek egyik módja, hogy több forrást bocsátunk rendelkezésre.

Fontosnak tartom, hogy ösztönzőket nyújtsunk, és bátorítsuk a magánbefektetéseket a technológiai innováció terén, mivel csak kutatásokkal tudunk olyan versenyképes piacot létrehozni, amely képes ellenállni az egyre nagyobb számú vállalatáttelepítésnek. Végül pedig támogatom azokat a terveket, amelyek célja, hogy „a felhasználókra szabott pénzügyi eszközöket teremtsenek”, és csökkentik a kis- és középvállalkozások előtt álló bürokratikus akadályokat, aminek ösztönöznie kell a határozott technológiai innovációt.

  Maria Da Graça Carvalho (PPE) , írásban. – (PT) Az innovációnak kezelnie kell az előttünk álló nagy társadalmi problémákat, egyesítve valamennyi érintettet.

Elengedhetetlen, hogy a tudásba és olyan reformokba fektessünk be, amelyek elősegítik a technológiai fejlődést, a kutatást, az innovációt, az oktatást és képzést a közép- és hosszú távú felvirágzás, növekedés és foglalkoztatás előmozdítása érdekében.

Az új kihívások elleni küzdelem innovatív megközelítéseket követel meg az új technológiák bevezetése kapcsán, ahogy innovatív megközelítésre van szükség a szociális kérdések terén is szervezeti szinten.

Kérem, hogy fokozzuk az erőfeszítéseket, hogy a technológiai innovációtól eljussunk a társadalmi innovációhoz – a közszolgáltatásokban és a különböző régiókban megvalósuló innovációhoz.

  Lara Comi (PPE) , írásban. – (IT) A tudáson és innovációs gazdaságon alapuló intelligens növekedés konkrét intézkedéseket igényel a szupranacionális és nemzeti intézmények részéről.

A kutatási szektorban működő vállalkozásokat támogató megerősített politikákhoz olyan politikáknak kell kapcsolódniuk, amelyek ösztönzik az új kísérletekkel kapcsolatos befektetéseket, törekedve többek között annak biztosítására, hogy képzett munkavállalók álljanak készen az európai munkaerőpiacon folyó versenyre. Azzal egyidejűleg, hogy több kutatási befektetést kérünk az országoktól, egy olyan európai szabályozási keretet kell kínálnunk nekik, amely általános és egyedi is, és amely közös, koordinált fejlesztési iránymutatásokat és eszközöket tartalmaz annak nyomon követésére, hogy a finanszírozás a kívánt eredményt éri-e el.

A gyakornoki, képzési és szakképzési programok európai szintű szabályozását javaslom és támogatom, amelyeket néhány ország már beépített oktatási rendszerébe, ahogy javaslom és támogatom a „jogok és kötelességek” rendszerét is az oktatás terén. Ha azonban a GDP 3%-át kívánjuk fordítani a kutatás finanszírozására, több garanciát kell nyújtanunk a felsőoktatás világa számára például az egyetemi előadók felsőoktatási eredményessége tekintetében, és meg kell akadályoznunk az erőforrások elaprózását, ami az elmúlt években az amúgy is korlátozott források helytelen és aránytalan felhasználásához és nem kielégítő eredményekhez vezetett.

Végül pedig egyetértek azzal, hogy dolgoznunk kell egy egységes szabadalmi bírósági rendszer létrehozásán, hogy szupranacionális szinten egységesítsük a jogokat.

  Ioan Enciu (S&D) , írásban. – (RO) Az innovációnak különösen fontos szerepe van a modern társadalomban. Az innováción alapuló társadalom képes elkerülni a lehetséges válságokat, legyenek azok társadalmi-gazdasági vagy természeti válságok. Következésképpen létfontosságú az innovációs politika számára, hogy képes legyen elősegíteni a társadalom fejlődését, és ne hagyja, hogy az különböző bürokratikus időhúzás miatt stagnáljon. Ahogy Winkler úr is részletezi jelentésében, az innovációnak figyelembe kell vennie az általa teremtett társadalmi értéket is. Úgy vélem, a 21. század innovációjának mérlegelnie kell azt a hatást is, amit az egyénre és általában a társadalomra gyakorol. Az olyan innovációknak, mint például a „tárgyak internete”, figyelembe kell venniük és tiszteletben kell tartaniuk a magánélethez való jogot és az egyének személyes adatainak védelmét. Az európai társadalom nem válhat a „Nagy Testvér” társadalmává. Éppen ellenkezőleg, az elért innovációnak elő kell segítenie az emberek szabad kommunikációját a nyílt társadalomban. A technológiai és társadalmi innováció közreműködése képezi lényegében fejlődésünk alapját. Éppen ezért kérem a Bizottságot, hogy a lehető legnagyobb elszámoltathatósággal kezelje ezt a kérdést, és mutassa be elképzeléseit, amelynek alapján egy innovációs cselekvési tervet vázol fel a jövőre nézve.

  Diogo Feio (PPE) , írásban. – (PT) A tudás és innováció jelentősége egyre nyilvánvalóbbá vált a politikai programokban és a politikai zsargonban, és ma már kevesen vannak, akik kétségbe vonnák az e területen végzett befektetések jelentőségét és annak szükségességét, hogy összekapcsoljuk a tudást, az innovációt, a vállalkozásokat és a munkahelyeket.

A koncepció körül kialakult egyhangú vélemény kockázata azonban az, hogy az tartalmilag üressé válik, ahogy ez megtörtént más vesszőparipákkal is, mint amilyen a környezet, a gazdasági fenntarthatóság és a vállalkozói szellem támogatása. E témákkal vannak teli a választási kiáltványok és programok, és szinte mindig úgy végzik, hogy elveszítik minden megkülönböztető jegyüket, ami valaha is volt nekik, és a tények puszta kinyilatkoztatása szintjén maradnak. E tekintetben a kormányok által bizonyos pontokon tett komoly erőfeszítések ellenére fel kell hívnom a figyelmet arra a negatív technológiai populizmusra, amelyben a portugál miniszterelnök láthatóan szenved. Jobb lenne a nyilatkozatok helyett inkább a tartalomra összpontosítani, a munkakörülmények és a tudományos eredmények javítására törekedni, és nem feledkezni meg arról, hogy a versenyképességi erőfeszítésekhez ugyan szükségesek az ambiciózus célok, de reális megközelítést is igényelnek.

  José Manuel Fernandes (PPE) , írásban. – (PT) Mára egyetemesen elfogadott, hogy az innováció létfontosságú a gazdasági és társadalmi fejlődés fenntarthatóságának és az európai integrációnak a sikeréhez. Az innováció fontossága, amelyet mindig össze kell kapcsolni a kutatással és az oktatással, még nyilvánvalóbbá vált a fejlődés globális és emberi léptékben is egyre gyorsabb ütemével szembesülve. Ennek fényében támogatom az EU innovációs politikájának felülvizsgálatáról szóló jelentést, hangsúlyozva annak sürgető szükségességét, hogy az EU-nak a források kiegyenlítő hatására kell koncentrálnia erőfeszítését ezen a területen. Arra is szeretnék rámutatni, hogy milyen fontosak a magánszektor számára nyújtott ösztönzők és az átfogó, különböző területeket felölelő stratégia az európai innovációs politika mint prioritás megvalósításában.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL) , írásban. – (PT) Egyetértünk a jelentés néhány szempontjával, bár magának a jelentésnek a megfogalmazási módja nem mindig a legfontosabb kérdésekre összpontosít. Például egyetértünk azzal, hogy az innováció csupán egyike azoknak az elemeknek, amelyek az előttünk jelenleg álló társadalmi és globális szintű kihívások leküzdéséhez szükségesek, és hogy vannak más területek is, amelyek ugyanilyen fontosak a társadalom számára.

Azonban az úgynevezett „Európa 2020” stratégiában szereplő egyes területekhez, például az üzleti tevékenységhez, a foglalkoztatáshoz, a demográfiai változáshoz és a befogadó társadalomhoz rendelt prioritás olyan, hogy a dokumentum és a változó világban szükséges innováció elemzése messze elmarad attól, ami a valós gazdasági és társadalmi kohézióhoz, a termelékenység növekedéséhez, a munkahelyteremtéshez és a bérszintek helyreállításához szükséges a tagállamokban, amelyekről mind úgy véljük, hogy döntő fontosságúak. Ezért tartózkodtunk a szavazás során.

„A Közösség innovációs politikájának felülvizsgálata a változó világban” című, 2009. szeptember 2-i közleményben az Európai Bizottság felvázolja az EU innovációs politikája terén 2005 óta bekövetkezett fejleményeket. Mostanra várható, hogy a hamarosan bemutatásra kerülő innovációs cselekvési terv bizonyos szempontjait újra előveszik és megvalósítják.

  Lidia Joanna Geringer de Oedenberg (S&D) , írásban. – (PL) Az Európai Unió innovációs politikája előtt álló kihívásokról szóló jelentés egy nagyon jó dokumentum, amely felveti a legfontosabb kérdéseket a témában. Az S&D képviselőcsoportban ülő kollégáimmal együtt jóváhagyom a jelentést, a 46. módosítást is, amely felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat erőfeszítéseik koordinálására, hogy megállapodást érjenek el a közösségi szabadalomról és az egységes szabadalmi bíróság rendszeréről. Ez az ügy már évek óta húzódik, és évek óta ugyanazokat az érveket ismételgetik a közös szabadalom mellett, ugyanazokkal a vitatott kérdésekkel együtt (például hogy hány nyelvre kell lefordítani az európai szabadalmakat). A Lisszaboni Szerződés hatálybalépése óta néhány jogi kérdés már tisztázódott. Két rendeletet fogunk elfogadni: egyet magáról a szabadalomról, a másikat pedig a nyelvi rendszerről.

Mindezeken túl azonban ott van a szabadalmi bírósági rendszer kérdése, amelynek létrehozásához szabályozni kell az Európai Unió és az Európai Szabadalmi Hivatal közötti viszonyt, mégpedig úgy, hogy az összhangban legyen az uniós intézmények, köztük az Európai Parlament hatásköreivel. Anélkül, hogy belemennék a szabadalmi rendszer részleteibe, amelyről kétségtelenül számos vitát fogunk folytatni, szeretném hangsúlyozni, hogy e kérdés az egyik legfontosabb kihívás az Európai Parlament jelenlegi jogalkotási ciklusában. Ezért véleményem szerint minden lépésnél fel kell szólítanunk a többi intézményt, hogy kezdjék meg az építő jellegű együttműködést ezen a területen, ahogy azt éppen Winkler úr jelentése is megtette.

  Ian Hudghton (Verts/ALE) , írásban. – A Winkler-jelentés számos fontos kérdéssel foglalkozik, többek között az ökológiai innovációval és a környezetbarát vállalkozásokkal. A bolygónk előtt álló kihívások fényében nyilvánvaló, hogy létfontosságú az innováció ezen a területen. Hazám, Skócia több szempontból is élen jár az ökológiai innovációban, különösen a megújuló energia terén. A skót kormány létrehozta a 10 millió fontos Saltire-díjat, amelynek célja az innováció ösztönzése az árapály- és hullámenergia terén, ami kiválóan illeszkedik az EU átfogóbb erőfeszítéseibe, nevezetesen hogy megfelelő politikát folytasson egy változó világban.

  Juozas Imbrasas (EFD) , írásban. – (LT) A befektetésekért folyó globális verseny eredményeképpen nem csak a termelőlétesítmények, hanem az azokhoz kapcsolódó kutatási és fejlesztési kapacitások is egyre inkább áttelepülnek harmadik országokba. E tendencia alapvető fenyegetést jelent Európa mint ipari helyszín számára. Ez ellen az innovatív potenciál elkötelezett támogatásán keresztül fel kell lépni, mielőtt a trend visszafordíthatatlanná válik. A Bizottság szerint jelenleg az EU költségvetésének kevesebb mint 1%-át költik az innovációval kapcsolatos intézkedésekre. Az előttünk álló társadalmi kihívásokhoz mérten ez nem elégséges. Ezért egyetértek azokkal a felhívásokkal, hogy növelni kell az EU innovációs költségvetését. Ennek tükröződnie kell a 2014–2020-as pénzügyi tervvel kapcsolatos tervezési folyamatban is. Emellett, különösen a pénzügyi válság és a hitelszűke fényében döntő jelentőségű a vállalatok innovatív kapacitása számára, hogy több forrást kapjanak uniós és nemzeti szinten is, és a felhasználóik igényeire szabott pénzügyi eszközöket kell létrehozni. Annak érdekében, hogy az innovációs politika hatékonyabbá váljon, a különböző támogatási eszközöket jobban össze kell hangolni és megfelelően össze kell kapcsolni egy karcsúsított irányítási struktúra keretében; másképp megfogalmazva, célzottabb pénzügyi támogatásra van szükség.