Monika Flašíková Beňová (S&D) . – (SK) Nagyon köszönöm, elnök úr. A saját kezdeményezésű Lechner-jelentésről szóló szavazás indokolását kértem, mert az véleményem szerint rendkívül fontos, és feltételezem, hogy most a Lechner-jelentésről szóló szavazás indokolása fog következni, mivel hozzám fordult. Még egyszer nagyon köszönöm.
Hölgyeim és uraim, röviden szólva: véleményem szerint rendkívül fontos a saját kezdeményezésű Lechner-jelentés, aminek megvitatására tegnap este került itt sor. Ez a jelentés a különböző tagállamok cégnyilvántartásainak vagy a jogi és természetes személyek hasonló nyilvántartásainak összekapcsolását javasolja azért, hogy a potenciális üzleti partnerek, a fogyasztók vagy hitelezők számára hiteles és megbízható információforrást biztosítson az adott félről, ezáltal átláthatóságot és jogbiztonságot teremtve a jogi és üzleti kapcsolatokban.
Az egységes piac működésének egyik előfeltétele, hogy minden bejegyzett jogi személyre vonatkozóan alapvető adatsort határozzunk meg, és következésképpen összekapcsoljuk a cégjegyzékeket is. Azért is támogattam ezt a jelentést, mert azt javasolja, hogy az európai cégjegyzékek rendszerét az úgy nevezett e-Justice projektbe integráljuk, ami ezen intézkedés megfelelőbb végrehajtását fogja biztosítani.
Daniel Hannan (ECR) . – Elnök úr, biztos vagyok abban, hogy emlékeznek a Dr. Zsivágó című film nagyszerű jelenetére, amikor a burzsoázia és az arisztokraták egy étterem meleg, aranyló fényében pezsgőznek, mialatt a kinti homályban zavargás tör ki. A ma délelőtti vitánkat hallgatva már nem először jutott eszembe a filmművészet e pillanata.
Pont most zárult le az Eurobarometer egyik felmérése, ami azt mutatja, hogy minden eddiginél kisebb az Európai Unió iránti bizalom. Az európai uniós polgárok kisebbsége véli most úgy, hogy az Európai Unió előnyös dolog. Verhofstadt úrtól és Daul úrtól és másoktól is azt hallottuk azonban, hogy ez azért van, mert nem teszünk eleget, mert azt akarják, hogy Európa többet tegyen. A Bizottság elnökétől azt hallottuk, hogy ez kizárólag a nemzetállamok hibája. Nos, feltételezem, hogy az ember természeténél fogva nem saját magát hibáztatja népszerűtlenségéért, de helyénvaló lett volna valamilyen módon jelezni, hogy ennek a válságnak volt valamilyen köze az euróhoz, a megsegítésekhez, a közpénzek tologatásának abszolút igazságtalan mivoltához, ahhoz a fölényeskedéshez, amivel elutasítjuk a választási eredményeket.
Engedtessék meg nekem, hogy felszólalásomat Edmund Burke szavaival zárjam, amelyek szokatlanul ráillenek a jelenlegi elégedetlenségeinkre: „Azért, mert a páfrányok alatt rejtőző féltucatnyi szöcske tolakodó ciripelésétől zeng a mező, mialatt az ősi tölgy alatt békésen kérődzik ezernyi marha, a préda nem képzeli, hogy csak a hangoskodók a mező kizárólagos lakói”.
Zuzana Roithová (PPE) . – (CS) A Koreával kötött megállapodás Achilles-sarka a vámvisszatérítés vagy a vámmentesség, különösen a Kínából Koreába importált termékek esetében, amelyeket nehéz nyomon követni, és várhatóan ártani fognak az európai iparnak. Ez példátlan módon megnyitja a piacot, és az Európai Unió számára nem jár kölcsönös előnnyel. Következésképpen nem támogatom a Koreával kötendő ilyen megállapodás aláírását. A Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság jelentése e problémákra kívánja ráirányítani a figyelmet, valamint elő kívánja segíteni a védintézkedések gördülékenyebb végrehajtását. A megállapodást e tekintetben módosítani szükséges, mielőtt ratifikálnánk azt, máskülönben az európai ipar – és nem csak az autóipar – alappillérét döntjük ki. Üdvözlöm a szavazás elhalasztását – érzékeny lépésről van szó.
Alfredo Antoniozzi (PPE) . – (IT) Elnök úr, biztosan tudni szeretném, hogy azok, akik két jelentésről szóló szavazáshoz fűzött indokolások során kívánnak felszólalni, felszólalhatnak-e.
A Binev-jelentésre és a Winkler-jelentésre célzok. Mivel az azokat követő jelentésekkel kezdtünk, biztos akartam lenni a felől, hogy engedélyt kapok a felszólalásra, máskülönben…
(Az elnök tájékoztatja a felszólalót, hogy az eljárási szabályzat 170. cikkének 3. bekezdésével összhangban nem lehetséges az említett két jelentésről szóló szavazáshoz indokolást fűzni.)
Így tehát e két jelentésről szóló szavazáshoz senki sem fog indokolást fűzni.
Paolo Bartolozzi (PPE) . – (IT) Köszönöm, elnök úr, és elnézését kérem. A felszólalásommal arra szeretnék rávilágítani, hogy az európai gazdák jövedelmeinek fokozatos eróziója az agráripari ágazat emelkedő haszonkulcsai ellenére a mezőgazdasági dolgozók nyugtalanító gazdasági marginalizálódásához vezet, aminek következtében felhagynak a mezőgazdasági tevékenységgel.
Ez tehát irányváltozást igényel, amit maga az Európai Bizottság is elismer, és erre világít rá a most vizsgált és ma délelőtt parlamenti szavazásra bocsátott jelentés is – aminek megszavazását támogatni kívánom – bőséges magyarázatokkal és a jogalkotás és a tárcák szintjén tett javaslatokkal.
Valóban küzdenünk kell a globális áruspekuláció ellen, és garantálnunk kell az ellátás biztonságát. Mi több, átláthatóbb árakat kell biztosítanunk, és nem csak azért, hogy biztosítsuk a gazdák számára az igazságot és a méltóságot, hanem hogy helyrehozzuk a tárgyalási pozícióra vonatkozóan fennálló súlyos egyensúlyhiányt, és megakadályozzuk a különféle szereplők visszaéléseit.
A mezőgazdaságot mint a gazdasági és társadalmi stabilitás ágazatát kell megerősítenünk, amely az európai és a globalizált kereskedelem környezetében új erőre kell, hogy kapjon.
Peter Jahr (PPE) . – (DE) Elnök úr, úgy vélem, hogy ma helyes döntést hoztunk: olyan döntést, ami jó a gazdáknak, jó a fogyasztóknak, de jó az európai gazdaság egészének is. Ennek a saját kezdeményezésű jelentésnek az általa küldött politikai jelzés a legfontosabb aspektusa. Jelzi az értékláncnak, hogy a gazdáknak is – sőt a gazdáknak különösen – joguk van ahhoz, hogy munkájukért cserébe megfelelő javadalmazásban részesüljenek. Nem folytatódhat a jelenlegi helyzet.
Egyáltalán nincs ellenvetésem az alacsony árú, megfelelő értéket képviselő élelmiszer biztosítása és vásárlása ellen, de itt a megfelelő értéken van a hangsúly. Ha azonban bárki az energiaérték alatti áron értékesíti az élelmiszert – más szóval ha az élelmiszer termikus hasznosítása több pénzt hoz, mint annak értékesítése, akkor valami hiba van a rendszerben. Ilyen esetben nem lesz tisztességes a verseny. Ha tisztességtelen a verseny, akkor a politikának közbe kell lépnie. Pontosan ezt tartalmazza a ma elfogadott indítvány.
Mairead McGuinness (PPE) . – Elnök úr, én is támogattam a Bové-jelentést, és csak ismételni tudom kollégám, Jahr úr megjegyzéseit.
Ez rendkívül határozott jelzést küld mindenkinek, mind a politikában, mind a gazdasági lánc mentén, ami alatt a Parlament itt vállalkozást ért. Tegnap este élénk vitát folytattunk. Nem mindenki ért egyet a jelentés teljes tartalmával, de abban mindannyian egyetértünk, hogy a gazdákat nem lehet tovább szorongatni. Jelenleg szó szerint a vérüket szívják. Egyre kevesebbet kapnak abból a végső árból, amit mi fizetünk a szupermarketekben az élelmiszereinkért, és ezt a helyzetet meg kell szüntetni.
Meg kell vizsgálnunk a domináns szereplők feladatát. Élelmiszeripari ombudsmanra van szükségünk, és meg kell vizsgálnunk, mit tesz a globális piac az élelmiszergyártóinkkal. Meg kell vizsgálnunk a versenytörvényt. Örülök, hogy ez a jelentés olyan vitát váltott ki és olyan támogatást kapott itt a Parlamentben, amilyet megérdemel. Az elmúlt idők retorikáját támogató, fontos lépésről van szó.
Zuzana Roithová (PPE) . – (CS) Támogattam a gazdák tisztességes jövedelméről szóló jelentést, és nagy örömömre szolgál, hogy az Európai Parlament Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottsága érdeklődést mutat a rosszul működő élelmiszerlánc, valamint a gazdákat érintő, alacsony felvásárlási árak és a magas fogyasztói árak közötti ellentét iránt. Ismételten hangsúlyozni kívánom azonban, hogy az EU 12 új tagországának gazdáit elfogadhatatlan megkülönböztetés és egyenlőtlen verseny sújtja azért, mert az EU 15 régi tagországa nagyobb támogatásban részesül. A cseh fogyasztók például nehezen jutnak hozzá a cseh gazdáktól származó tejhez, tojáshoz és egyéb árukhoz, mert a multinacionális üzletláncok az EU 15 régi tagországából származó, jobban támogatott, tehát olcsóbb árukat részesítik előnyben. Ezen a lehető leghamarabb változtatni kell.
Inese Vaidere (PPE) . – (LV) Köszönöm, elnök úr. Úgy vélem, hogy abszolút lényegbe vágó ez a jelentés, amely a gazdák tisztességes jövedelmét tárgyalja, különösen azért, mert a mezőgazdasági termelői árak és a költségek sokkal meredekebben emelkedtek, mint az az összeg, amit a gazdák kapnak a terményeikért. Ilyen helyzetben a kiterjedt kiskereskedelmi üzletláncok azok, amelyek ténylegesen nem veszítenek semmit e folyamat során. El kívánom mondani, hogy az Európai Uniónak mindig is célja volt a gazdák bevételeinek javítása, de láthatjuk, hogy lehetetlen a vidékfejlesztés ezen kritériumait teljesíteni. A gazdálkodás céljára felhasznált források tovább növekednek, de semmi eredménye. Az EU több új tagállamának – köztük Lettország – gazdái jelentős veszteséget szenvednek az ipari termelőkhöz és a gazdaságilag erősebb európai országokban működő kollégáikhoz képest, amely országok kiegészítő támogatásban tudják őket részesíteni. Ily módon az Európai Unió kohéziós alapelvének megvalósítása is jelentős akadályba ütközik. Külön örömömre szolgál a jelentés azon kijelentése is, miszerint a gazdák költségére világosan nyilvánosságra kellene hozni az ellátási láncokban és a nagykereskedőknél felmerülő nyereséget. Köszönöm.
Seán Kelly (PPE) . – Elnök úr, nagy örömmel támogatom ezt a jelentést. A „Tisztességes jövedelem a gazdáknak” cím mindent elárul, rámutatva arra, hogy a jövedelmek eloszlása régóta és mind a mai napig igazságtalan.
Szerencsére a helyes irányban mozdulunk el. A nyereséget tisztességesen kell megosztani a termelők, a feldolgozók és a kiskereskedők között, és ez pillanatnyilag nem így történik. Ez a jelentés legalább megfelelő jelzést ad, és innen előre léphetünk.
Ha ezt elértük, remélem, hogy szilárd és jól megalapozott KAP fog hatályba lépni, hogy a jövőben biztosítsa a családi gazdaság életképességét és az élelmiszerellátás biztonságát. Jó indítás a mai. Remélhetőleg kellő időben teljesíthetünk.
Romana Jordan Cizelj (PPE) . – (SL) Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap finanszírozásáról és működéséről szóló jelentés mellett szavaztam. Az európai szolidaritás sokak számára elvont fogalom, de olyan mechanizmusról van szó, ami közvetlenül kellene, hogy szolgálja az egyes európai polgárok javát, különösen most, amikor szorongatott és nehéz helyzetben vannak.
Az alap működése azonban nem bizonyult megfelelőnek, és ezért azt várom a Bizottságtól, hogy vegye komolyan az alap működésének félidős felülvizsgálata és a szabályozás felülvizsgálata iránti igényt.
Fenntartásaim vannak az alap függetlenségével kapcsolatban: ez annak korlátlan időtartamához kapcsolódik. Úgy vélem, hogy az alap politikai válasz a jelenlegi helyzetre, és hogy a jövőben az Európai Uniónak más eszközökkel kellene elősegítenie a foglalkoztatást. Biztosítania kell az európai gazdaság versenyképességét. Nem szabad olyan mechanizmust kiépítenünk, ami azok kezére játszana, akik nem alkalmazkodnak a változó globális körülményekhez. Ebben az összefüggésben adom le szavazatomat.
Barbara Matera (PPE) . – (IT) Elnök úr, az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoport saját kezdeményezésű jelentésének árnyékelőadójaként először is meg szeretném köszönni az előadónak az induláskor végzett jelentős munkáját, különösen amit a képviselőcsoportokkal együttműködésben végzett.
Ez a jelentés véleményem szerint tartalmaz néhány fontos pontot az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap félidős értékelés fényében történő továbbfejlesztésére. Ezek a végrehajtási javaslatok összhangban vannak a saját megállapításaimmal, amelyeket a 2010 során a Költségvetési Bizottságban felülvizsgált esetekben tettem, és összhangban állnak az alapra vonatkozó eljárások egyszerűsítésének és felgyorsításának igényével.
Az európai vállalkozások különösen nehéz gazdasági helyzetét és a tagállami támogatás iránti kérelmek növekvő számát tekintve úgy véltem, hogy alapvető fontosságú a jelentésben rámutatni arra, hogy az alap hatályát 2013-ig ki kell terjeszteni azokra a munkavállalókra, akik a gazdasági válság következtében veszítik el munkahelyüket.
Végül arra kérjük az európai intézményeket, hogy küldjenek határozott jelzést a gazdasági fellendülés ösztönzésére, és az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap képviseljen fontos üzenetet a polgáraink számára.
Inese Vaidere (PPE) . – (LV) Köszönöm, elnök úr. Ha figyelembe vesszük annak tényét, hogy az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapot azért hozták létre, hogy csökkentse a munkanélküliség veszélyét és növelje a globalizációtól sújtott emberek számára elérhető új munkalehetőségeket, még mindig aggodalomra ad okot, hogy a Globalizációs Alap céljait szolgáló kiadásokra félretett évi 500 millió euró ilyen kis mértékben kerül felhasználásra, valamint hogy nem kevesebb, mint kilenc ország egyáltalán nem is pályázott még. Világos, hogy a pozitív kezdetet követően – amikor a Bizottság a válság kirobbanása után úgy határozott, hogy könnyebbé és egyszerűbbé teszi, valamint javítja az alapból történő kifizetések eljárását – ezen az úton kell tovább haladnunk. A munkának azonban folytatódnia kell. Úgy vélem, hogy ez különösen igaz az új tagállamok esetében, ahol sok kis- és középvállalkozás működik, ahol nem egyetlen vállalkozáson belül veszíti el munkahelyét sok ember, hanem sok vállalkozásnál veszíti el munkahelyét sok ember. Pontosan ezt az aspektust kell továbbfejleszteni, hogy az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapot valóban azokban az országokban lehessen felhasználni, ahol a bruttó hazai termék alacsonyabb az Európai Unió átlagánál. Köszönöm.
Czesław Adam Siekierski (PPE) . – (PL) Ma fontos jelentést fogadtunk el a gazdák tisztességes jövedelméről és az európai élelmiszerellátási lánc jobb működéséről. Az élelmiszerellátási lánc hatékony működése nem csak attól függ, hogy a mezőgazdasági termékek milyen hosszú utat tesznek meg a termelés helyétől a feldolgozáson, nagykereskedelmen, kiskereskedelmen keresztül a fogyasztó asztaláig, hanem annak sajátos jellegétől és komplexitásától is függ. A mezőgazdasági termelés nagymértékben függ a természeti és éghajlati feltételektől, amelyekre igen korlátozott a gazdák befolyása. Az élelmiszer-feldolgozó ipar diktálja az árakat a gazdáknak, míg a forgalmazók ugyanezt teszik mind a feldolgozókkal, mind a fogyasztókkal. Ezért fontos elemezni az árakat, és figyelemmel kísérni azok átláthatóságát. Ez nem jelenti a szabadpiac törvényének megsértését, azonban határozottan korlátozza a közvetítők monopolizáló hatását. A pénzpiacokon most kerülnek bevezetésre a felügyelő és ellenőrző intézmények. Egyesek azt akarják, hogy a mezőgazdasági piacon szűnjön meg a felügyelet és az ellenőrzés. Ők nem veszik figyelembe annak tényét, hogy a termelők kicsik és függetlenek, és hogy az erőteljes kereskedelmi érdekekkel szemben kudarcot vallanak, és hatalmas veszteségeket szenvednek.
Bruno Gollnisch (NI) . – (FR) Elnök úr, Zwiefka úr jelentése nagy hozzáértésről tanúskodik, és igen nagy munkát fektetett a meglévő jogszabályok, nemzetközi egyezmények – különösen a Hágai Egyezmény – és esetjog tanulmányozásába, amelyek bizonyos aspektusai – ezt igazán ki kell mondanom – időnként ellentmondásosak.
Ez a jelentés azonban igazából csak a probléma egy részére ad megoldást. Ha van olyan terület, ahol az európai jogszabályoknak teljes legitimitásuk van, akkor az nem az anyagi jog – ami valamennyi tagállamban a jog egységesítését eredményezné –, hanem a bírói illetékesség ütközésére vonatkozó szabályok harmonizációja – elsősorban annak megállapítása érdekében, hogy mely bíróság az illetékes –, másodsorban pedig a kollízióra vonatkozó szabályok harmonizációja, más szóval annak megállapítása, hogy melyik az alkalmazandó jog.
Melyik jog alkalmazandó a szerződések esetében, beleértve azt az esetet is, amikor az emberek különböző helyen tartózkodnak? A tulajdonra vonatkozóan – legyen szó ingatlanról, ingóságról vagy immateriális javakról – melyik ipari tulajdonjog az irányadó? A szerződések esetében, akkor is, ha a szerződő felek különböző helyen tartózkodnak?
Mindezt európai törvénykönyv révén kell szabályozni, elnök úr. Mindaddig jelentős nehézségekbe ütközünk, amíg el nem készül a nemzetközi magánjog európai törvénykönyve. A jelentés érdeme, hogy a végrehajthatóvá nyilvánítási eljárás tekintetében ezekre részben megoldást ad.
Zuzana Roithová (PPE) . – (CS) Egyetértek a jelentés szerzőjével abban, hogy az Európai Unión belüli etnikai kisebbségi csoportokba tartozó nőket a megkülönböztetés számos formája sújtja, és hogy a mi feladatunk, hogy megpróbáljunk helyzetükön javítani, különös tekintettel az oktatáshoz, a munkaerőpiachoz, a társadalombiztosításhoz és az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésre. A jelentés azonban azt is kéri a Bizottságtól, hogy gyűjtsön etnikai csoportok szerint csoportosított statisztikai adatokat. Az Európai Unió Alapjogi Chartája kifejezetten tiltja a faj szerint csoportosított adatgyűjtést.
Következésképpen két kérdést szeretnék feltenni. Képes-e a Bizottság a nemzetközi jogszabályok megsértése nélkül elvégezni ezt az elemzést, vagy a Charta vonatkozó cikkének módosítására tett kísérletről van szó, hogy lehetővé váljon ilyen elemzések elvégzése? Tudatában van-e egyáltalán a szerző vagy az egész Parlament ennek az ellentmondásos helyzetnek? Ennek ellenére a jelentés mellett szavaztam.
Philip Claeys (NI) . – (NL) Elnök úr, az etnikai kisebbségi csoportokba tartozó nők társadalmi integrációjáról szóló Parvanova-jelentés ellen szavaztam, mivel ez a jelentés – szinte valamennyi ilyen, politikailag korrekt kezdeményezéshez hasonlóan – ellentétes hatást vált ki. Az például, hogy az előadó milyen köröket ír le annak érdekében, hogy elkerülje az „iszlám” szó használatát, szinte nevetséges. Másik példa annak elismerése, hogy az etnikai kisebbségi csoportokba tartozó nőket az azonos etnikai kisebbségi csoportokba tartozó férfiak részéről is hátrányos megkülönböztetés éri. A jelentés megállapítja, hogy semmi sem igazolhatja a szokások, hagyományok vagy vallási megfontolások alapján elkövetett erőszakot, azonban visszaretten attól, hogy egyértelműen rámutasson, és egyenesen kimondja, hogy az iszlám által lefektetett alapelvek közül számos nem integrálható az európai társadalmunkba. Amíg mi, az Európai Parlament nem lépünk tovább az elutasítás stádiumából, az iszlám országokból származó nők integrációja érdekében tett valamennyi intézkedés eleve kudarca ítélt.
Jarosław Kalinowski (PPE) . – (PL) Az időskorú embereket ma túl gyakran, helytelenül használhatatlannak és munkaképtelennek tekintik annak ellenére, hogy az uniós jog ellenzi az életkoron alapuló megkülönböztetést. Elfeledkeznek arról a hatalmas hozzáadott értékről, amivel sok éves tapasztalatuknak köszönhetően járulnak hozzá a nemzetgazdaságokhoz. Ebben a vonatkozásban – a nemen alapuló tartós megkülönbözetés miatt – a nők különösen nehéz helyzetben találják magukat a munkaerőpiacon. Ezenkívül a statisztikai adatok szerint a nők tovább élnek, mint a férfiak, ami azt jelenti, hogy nagyobb mértékben érinti őket a szegénység és az alacsonyabb nyugdíj problémája, ami abból következik, hogy azonos beosztásban a férfiakénál alacsonyabb fizetést kaptak. Mindezek a problémák különösen nyilvánvalóak a vidéki térségekben. A fentiekre vonatkozóan örömömre szolgál, hogy olyan állásfoglalások fognak születni, amelyek emlékeztetnek minket erre a problémára, és amelyek arra késztetnek bennünket, hogy a jelenlegi helyzet javítása érdekében további erőfeszítéseket tegyünk.
Mairead McGuinness (PPE) . – Elnök úr, támogatom ezt a jelentést, és három, általam valóban fontos bekezdésre különösen fel kívánom hívni a figyelmet, mivel sietve gondozásba akarják adni az időskorú embereket ahelyett, hogy a közösségen belül vagy saját otthonaikban gondoskodnának róluk. A 17., 19. és 25. bekezdés különösen bíztató e tekintetben. Biztosítanunk kell, hogy jogaik alapján közelítsük meg az időskorú emberek ellátását. Biztosítanunk kell, hogy az időskorú emberek függetlenül élhessenek saját otthonaikban, és hogy ehhez támogatást kapjanak. Nem engedhetjük meg, hogy a magánellátási ágazatba áthelyezett időskorú emberekből hasznot húzzanak.
Fel kívánom hívni a figyelmet a 13. bekezdésre is, a munka és az ellátás egyeztetésére. Engedelmükkel azt javasolnám a tisztelt Háznak és számos parlamentnek Európa-szerte – és azon túl is –, hogy vizsgáljuk meg a politikai munka és az ellátás egyeztetését. Kifejezetten szeretnék egy arra vonatkozó felmérést, hogy a Parlamentben hányan töltenek be a politikai mellett gondozói szerepet is. Kevesen.
Erminia Mazzoni (PPE) . – (IT) Elnök úr, a jelentés mellett szavaztam, mert az néhány nagyon fontos alapvető megállapítást tartalmaz.
Az első, hogy habár az öregedésre általában negatív módon tekintünk, az időskorú emberek olyan gazdasági és társadalmi erőforrást jelentenek, amelyet igénybe veszünk, de nem ismerünk el, hogy a gazdasági válság súlyosabb következményekkel jár a nőkre nézve és különösen az időskorú nőkre nézve, hogy az integrációval kapcsolatosan nem kellene, hogy létezzen az életkor alapú megkülönböztetés, és hogy a nők jobban ki vannak téve a szegénység, és mindenek felett a korlátozott nyugdíjak kockázatának annak ellenére, hogy ők a jólét pillérei.
A jelentés olyan fontos támogatási módszert javasol, amivel életet lehelhetünk a nemzetek Európájába és így a népek, valamennyi nép Európájába. A módszer nyomán az időskorúak körében tapasztalható, elsősorban az egész élet során felhalmozódott, nemen alapuló hátrányokból adódó nemek közötti egyenlőtlenségek tudatosítására alapuló értékelések, statisztikák és adatok meghatározását szolgáló megközelítés kidolgozására kerülne sor. Életút megközelítést is fontolóra vesz, amely során figyelembe veszi az öregedés és a nem kapcsolódási pontjait, mint előre mutató utat az öregedéssel foglalkozó politikákban.
Három alapvető és fontos aspektus figyelembevételét kéri ez az állásfoglalás: olyan mechanizmus, ami biztosítja a nyugdíjjogosultság felhalmozását olyan idők során is, amikor az adott személy gondozási feladatokat lát el, a nemi dimenzió figyelembevétele a nyugdíjrendszerek reformja és a nyugdíjkorhatár módosítása során, valamint javadalmazás biztosítása gondozási feladatok ellátása esetén.
Ez nagyon fontos információ, amennyiben az egyes tagállamok – különösen Olaszország – az európai iránymutatásoknak megfelelően alakítják át nemzeti nyugdíjrendszereiket. Ezek a tényleges európai iránymutatások.
Zuzana Roithová (PPE) . – (CS) A jelentés ellen szavaztam azon javaslat elfogadása miatt, miszerint az államoknak figyelembe kellene venniük az időskorú leszbikus, biszexuális és transzszexuális nők sajátos helyzetét. Ez azt jelenti, hogy más időskorú nőknél magasabb státuszt kellene, hogy kapjanak? A tegnapi vita során hangsúlyoztam, hogy az, hogy a nyugdíjas korú nők jobban ki vannak téve a szegénység kockázatának, annak a ténynek köszönhető, hogy gondoskodnak a családjukról és gyermekeket nevelnek, és mert az egész életük során átlagosan alacsonyabb jövedelemre tesznek szert, mint a férfiak, és ezen változtatni kell. Ennek azonban semmi köze a szexuális irányultságukhoz.
Seán Kelly (PPE) . – Elnök úr, örömmel támogattam ezt a jelentést. A tegnap esti vitán részt vevők közül én voltam az egyetlen, aki ténylegesen nem szólaltam fel. Ennek az volt az oka, hogy úgy éreztem, hogy a cím valahogyan nem volt helyes. Ahelyett, hogy a nők idősödő társadalomban betöltött szerepéről szóltunk volna, valójában arról vitatkoztunk, hogy milyen bánásmódban részesülnek a nők egy idősödő társadalomban.
Néhány meglátás nyilvánvalóan teljesen érvényes volt, különösen a férfiak és nők nyugdíja közötti egyenlőtlenség, ami elfogadhatatlan egy demokratikus társadalomban. Óriási és égető szükség van azonban arra, hogy további vitákat folytassunk mind a férfiak, mind a nők idősödő társadalomban betöltött szerepéről. Ezt különösen akkor kell figyelembe venni, amikor a pénzügyi tervezésre kerül sor. Nem hiszem, hogy erre a múltban sor került volna. Az idősödő társadalom gazdasági hatásaival nem foglalkoztunk kellőképpen. Erre sürgősen sort kell keríteni, ha nem akarjuk, hogy a tervek rossz irányba menjenek.
Clemente Mastella (PPE) . – (IT) Elnök úr, ön, én és még páran kitartunk. A jelentés mellett szavaztam, mert véleményem szerint fontos a felelős pozíciót betöltő politikusok és a választók közötti kapcsolat szempontjából, és mindez képviseleti demokráciánk központi elemeként szolgálhat. Véleményem szerint mindez a polgárok uniós integrációs folyamatban való teljes, tudatos és demokratikus részvételének fontos követelménye.
Megjegyzendő sajnos, hogy a legutóbbi uniós választások alkalmával a választók magas arányban tartózkodtak, és ez nem csak Európai Unióban, hanem valamennyi európai országban általánosan megfigyelhető. Egyértelműen azt mutatja, hogy a polgárok milyen kevés információt kapnak az európai politikákról és kérdésekről, valamint hogy sajnálatos módon mennyire különállónak érzik magukat intézményünktől.
Figyelembe véve annak tényét, hogy a lisszaboni szerződés a polgárok uniós döntéshozatali folyamatban való részvételének új formáját vezeti be, fontos, hogy megpróbáljuk megszüntetni ezt a hiányosságot. Az intézménynek ténylegesen arra kell törekednie, hogy térítésmentesen biztosítson korlátlan hozzáférést az Európai Bizottság által kiadott, valamennyi nyilvános információhoz.
Végül hadd mutassak rá, mennyire fontos azt biztosítanunk, hogy az európai intézmények az emberekkel és a felelős nemzeti hatóságokkal együtt tegyenek a kommunikáció javításáért. Sőt mindezt úgy kell elérnünk, hogy a tagállamokat arra ösztönözzük, hogy vállaljanak aktívabb szerepet a polgárok tájékoztatásában, a mi Európánkkal kapcsolatos kérdésekben.
Morten Løkkegaard (ALDE) . – (DA) Elnök úr, először is örülök, hogy ma elfogadtuk az Unión belüli jobb kommunikációról szóló jelentést. Az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoporttal, a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Európai Parlamenti Képviselőcsoportjával és a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoporttal közös állásfoglalás mellett is szavaztam, mivel olyan jelentésről van szó, amely erős alapokat teremt. A jelentés egészében véve tartalmazza valamennyi, a Kulturális Bizottságban márciusban elfogadott javaslatot. El szeretném azonban mondani, hogy időközben több kompromisszum került előterjesztésre, és természetesen azt reméltem, hogy azokat a végső szavazásig fenntartom. Ez nem volt lehetséges, mivel az utolsó pillanatban erős lobbiérdekek gyengítették meg bizonyos érintett felek határozottságát. Mindazonáltal tudomásul veszem és látom, és örömömre szolgál, hogy ezek a javaslatok kitűnő vitát váltottak ki, így most már előreléphetünk az Unión belüli kommunikáció javítását célzó 46 javaslattal.
Mairead McGuinness (PPE) . – Elnök úr, volt újságíróként különösen nagy örömmel támogattam ezt a jelentést. Ismerve az érvelés mindkét oldalát – korábban újságíróként, most pedig politikusként – úgy vélem, hogy veszélyt rejt magában, ha egyenlőségjelet teszünk a tájékoztatás és az újságírás közé. Erre vonatkozóan nagyon óvatosnak kell lennünk.
Pillanatnyilag amiatt aggódom, hogy a gazdasági válság következtében nagyon sok újságíró veszíti el munkahelyét. Ez történik most Írországban. A helyi lapok és a helyi rádióállomások elbocsátják a személyzetüket, és nyomás nehezedik rájuk, hogy megszabaduljanak az emberektől. Ez azt jelenti, hogy az újságírás minősége fog csorbát szenvedni, mert az embereknek nem lesz elég idejük és erőforrásuk arra, hogy utánajárjanak a történeteknek és minőségi módon foglalkozzanak az egyes témákkal.
Attól tartok, hogy Európa meghátrál, mert a helyi történetekkel foglalkoznak, nem pedig európaiakkal, kivéve, ha azok a tagállamaink népeit érintik. Ez a Parlament megválasztott képviselői előtt álló kihívás: az itt végzett munkának otthon is helytállónak kell lennie, mert az nagyon is lényeges.
Oldřich Vlasák (ECR) . – (CS) A jelentésnek bizonyára megvan az a pozitívuma, hogy ismételten elismeri a nemzeti parlamentek fokozódó szerepét, és hangsúlyozza a szubszidiaritás elvét. Különféle javaslatokat is tartalmaz, mint például a fokozott átláthatóságot, az információk nyilvánosságra hozatalát, az újságírók könnyebb akkreditálását és így tovább, ami mind támogatásra érdemes. Másrészről olyan elképzeléseket tartalmaz, amelyek több mint ellentmondásosak. A jelentés olyan tudósítói csoport létrehozását javasolja, amelynek az lenne a feladata, hogy az Európai Unió témájával tanulságosabb módon foglalkozzon. Valamennyi tagállamot is arra hívja fel, hogy hozzon létre egy, az uniós ügyekkel foglalkozó hivatalt, amelynek az lenne a szerepe, hogy értelmezze az uniós politikák hatásait. Ugyanakkor megnövelt előirányzatokat javasol a Parlament tájékoztatási hivatala számára. Véleményem szerint a költségvetés növelése helyett a hatékonyság növelése és új módszerek révén lehetne jobb eredményt elérni. Következésképpen elutasítottam a jelentést.
Inese Vaidere (PPE) . – (LV) Köszönöm, elnök úr. Külön örömömre szolgál, hogy ez a jelentés emlékeztet minket arra, hogy a tömegtájékoztatás kötelessége, hogy informálja az embereket arról, mi történik az Európai Unióban, és hogy az Európai Unió előtt álló kérdéseket bele kellene venni az iskolai tantervekbe. Olyan helyzetben, amikor összességében rengeteg információ áll rendelkezésre az Európai Unióról, jelentősen megnő a Parlament tagállamokban működő tájékoztatási hivatalainak szerepe. Hangsúlyozni kívánom továbbá, hogy ellenőrizni kell e hivatalok tevékenységét, valamint azt, hogy mennyire hatékonyan költik el ezek a hivatalok az Európai Unió által biztosított pénzalapokat. Annak is különösen örülök, hogy a jelentés hangsúlyt helyez az Euronews TV-csatorna szerepére. Hangsúlyozni kívánom, hogy ennek a csatornának pontosan úgy kellene műsort szórnia, ahogyan az a jelentésben áll: az Európai Unió valamennyi hivatalos nyelvén kellene műsort szolgáltatnia. Lettországban például oroszul kapunk tájékoztatást erről a csatornáról, de lettül, az EU hivatalos nyelvén nem áll rendelkezésre semmilyen tájékoztatás. A független újságírásnak különös szerepe van. Azt is javasolni szeretném, hogy vezessünk be olyan átfogó uniós jogszabályokat, amelyek lehetővé tennék, hogy azokban az államokban is meghatározhassuk a valódi tömegtájékoztatást, ahol egyszerűen hiányzik az ilyen nemzeti jogszabályok bevezetéséhez szükséges politikai képesség. Köszönöm.
Emma McClarkin (ECR) . – Elnök úr, ez az új médiáról és újságírásról szóló jelentés és állásfoglalás, amiről ma szavaztunk, elvileg azt vizsgálta volna, hogy hogyan változtatja meg az újságírást az új média. Ehelyett az európai parlamenti képviselők kívánságlistájává vált, akik a hasábok hosszát akarják növelni, és akik manipulálni akarják, hogy mennyi tudósítás jelenjen meg az Európai Unióról. A javaslatok között vannak európai oktatóprogramok újságírók számára, több pénz a Parlament tájékoztatási hivatala számára és még több pénz az Európai Unió kommunikációs politikájára.
Hiszek a szólásszabadságban. Hiszek a független és hiteles újságírásban is. Az, hogy az újságírókat és a független közszolgálati műsorszórókat arra kényszerítjük, hogy az európai gondolat előmozdítása érdekében uniós ügyekkel foglalkozzanak, nyilvánvaló propaganda, és ezért szavaztam a jelentés és állásfoglalás ellen. Egy hiúsági kérdés védelmében elmulasztották annak lehetőségét, hogy megvizsgálják, mi módon ösztönözhető a közösségi média révén a demokratikus elkötelezettség.
A szavazáshoz fűzött írásbeli indokolások
Jelentés: Lidia Joanna Geringer de Oedenberg (A7-0222/2010)
Jean-Pierre Audy (PPE), írásban. – (FR) Megszavaztam lengyel képviselőtársam, Geringer de Oedenberg asszony jelentését az 1968-ban, 1976-ban, 1992-ben és 2004-ben kétszer is módosított, a munkavállalók Európai Unión belüli szabad mozgásáról szóló, 1968. októberi európai parlamenti és tanácsi rendelet kodifikálására irányuló javaslatról. 1987 áprilisában a Bizottság arra utasította szolgálatait, hogy legkésőbb a tizedik módosítás után folytassák le az összes jogi aktus kodifikálását, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy ez egy szabályozási minimum, és hogy a rendelkezések egyértelműsége és érthetősége kedvéért a Bizottság szolgálatainak ennél rövidebb időn belül is erőfeszítéseket kell tenniük a rájuk bízott szövegek kodifikálásáért. Bár az 1994. december 20-i intézményközi megállapodásban létrehoztak egy felgyorsított munkamódszert, az európai jogszabályok kodifikálásában azóta is sajnálatos módon késlekedések tapasztalhatók. Ezek a késlekedések polgárainkra és a tagállamokra egyaránt hatást gyakorolnak, különös tekintettel az államigazgatásokra, a jogi szakmákra, a joghallgatókra és professzorokra és így tovább. Túl magas azoknak a rendelkezéseknek a száma, amelyeket ismételten módosítanak és jelenleg ki vannak pontozva az eredeti szövegben és a későbbi módosító jogi aktusokban.
Mara Bizzotto (EFD), írásban. – (IT) Miközben az európai uniós politikával kapcsolatos kormányközi és területi kitekintésem támogatására törekszem, mindig teljes mértékben kiállok a szubszidiaritás elve mellett, és dacolok azokkal a költséges bürokratikus és adminisztrációs terhekkel, amelyeket az EU gyakran a tagállamokra, a polgárokra és a vállalkozásokra ró.
Ezért természetesen csak Geringer de Oedenberg asszony jelentése mellett szavazhatok, amely emlékeztet bennünket a „hatékonyabb jogalkotás” fontosságára. Ezt részben a jogi eljárások hatásainak alaposabb felmérésével érhetjük el, még az adott törvények tervezetének a Bizottság hivatalos jogalkotási javaslataként történő benyújtása előtt.
Vilija Blinkevičiūtė (S&D), írásban. – (LT) Ez az új javaslat a munkavállalók Közösségen belüli szabad mozgásáról szóló 1612/68/EGK tanácsi rendelet kodifikációját tartalmazza. A javaslat megőrzi a kodifikált jogi aktusok tartalmát, és a munkavállalók szabad mozgására vonatkozó jogszabályi előírások alkalmazása érdekében egyértelműségre törekszik. Az Európai Uniónak egy hosszú távú célkitűzést kell megvalósítania, és valamennyi tagállamban biztosítania kell a munkavállalók szabad mozgását. Valamennyi munkavállalónak meg kell adni a tagállamokban való szabad mozgás és elhelyezkedés jogát.
Az Európai Uniónak biztosítania kell, hogy a munkaerő mobilitása átláthatóbb legyen, segítséget kell nyújtania ahhoz, hogy a munkavállalók javíthassanak életkörülményeiken és megszilárdíthassák társadalmi helyzetüket, és ennélfogva kivétel nélkül tiltani kell a nemzeti hovatartozás és a munkafeltételek alapján való megkülönböztetést. A foglalkoztatás rugalmasabb feltételeinek végrehajtását illetően hatékonyabb együttműködésre van szükség a munkavállalók között.
Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban (PT) A mozgásszabadság alapvető jog és egy olyan eszköz, amellyel még több lehetőség biztosítható a munkavállalók munka- és életkörülményeinek javítására. Ez a kívánalom egyaránt megilleti az állandó munkavállalókat, az idénymunkásokat, a határ menti munkavállalókat és azokat, akik szolgáltatásnyújtás céljából végzik tevékenységüket bármely tagállamban. Azért szavazok emellett az állásfoglalás mellett, mert elismerem, hogy az hozzájárul a munkaügyi hivatalok által az egyéb tagállamok állampolgárainak nyújtott támogatáshoz, az egyenlő bánásmódhoz és a más tagállamban alkalmazott állampolgárok gyermekeit megillető, általános oktatásban, gyakorlati programban és képzésben való részvételi joghoz.
Carlos Coelho (PPE), írásban. – (PT) E rendelet arra irányul, hogy a munkavállalók szabad mozgásáról szóló 1968. évi rendelet, valamint az abban foglalt különböző jogi aktusok helyébe lépjen. Ennélfogva egy kodifikációs folyamatról van szó, amely során – az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport véleménye szerint –nem került sor lényegi módosításokra. Fenntartások nélkül támogatom ezt a kezdeményezést, amelynek célja a gyakori módosítások tárgyát képező és több különböző jogi aktusból álló uniós joganyag egyszerűsítése és átláthatóbbá tétele. Csak ilyen módon tudjuk szavatolni az uniós joganyag nagyobb átláthatóságát, ilyen módon tudjuk jobban elérhetővé és könnyebben érthetővé tenni az átlagos európaiak számára, ami majd – ilyen módon formálva a polgárok Európáját – újabb lehetőségeket nyit meg előttük és lehetővé teszi a számukra biztosított sajátos jogok gyakorlását.
Edite Estrela (S&D), írásban. – (PT) A jelentés mellett szavaztam, annak biztosítása érdekében, hogy az egyik tagállamnak a másik tagállam területén dolgozó polgárait a foglalkoztatás és a munkakörülmények, és nem utolsósorban a javadalmazás, a leépítés és a munkaerőpiacra való visszatérés tekintetében ugyanolyan elbánásban részesítsék, mint az adott államból származó munkavállalókat.
José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) Ez az állásfoglalás tisztán és egyszerűen a munkavállalók Unión belüli szabad mozgásával kapcsolatos létező szövegek kodifikálására korlátozódik, jelentős módosítások nélkül, ezért elfogadása mellett szavaztam. Szeretném azonban megemlíteni, hogy ez a mozgási szabadság fokozott politikai integrációval jár együtt. Kizárólag a társadalmi kötelezettségek új európai uniós koncepciója, amely képes garantálni minden egyes európai számára a minimális szociális jogokat, teszi lehetővé a munkavállalók szabad mozgását szociális problémák nélkül, a szociális dömpingről nem is beszélve.
Meggyőződésem, hogy ez a mozgási szabadság minimális előírások végrehajtását teszi szükségessé az egészségügy, az oktatás és a szociális nyugdíjak területén, amelyeket az EU szintjén kell garantálni. Ami a szociális jogokat illeti, ezeknek a minimális előírásoknak a létrehozása fokozza a foglalkoztatási feltételek homogenitását, és szabályozza a kétkezi munkával foglalkozó üzleti tevékenységek mozgását.
Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. – Üdvözlöm a jelentést, amely nagyon helyesen állapítja meg Svájcnak és az EGT-nek az EU kereskedelmi ügyeit illető jelentőségét. A jelentés egyértelműen kimondja, hogy a Parlament teljes mértékben tiszteletben tartja a Svájc és az EU közötti kapcsolatok sajátos jellegének indokait. Én ennél továbbmennék, és azt szorgalmazom, hogy mind a négy EFTA-ország polgárai esetében teljes mértékben tartsuk tiszteletben, hogy saját maguk dönthessen országaiknak az EU-val való kapcsolatairól.
Az EU és az EGT-országok egyik olyan, kölcsönös érdeklődés tárgyát képező területe, amely kívül esik a belső piaci megállapodások területén, a halászat. Az elmúlt hónapokban Izland egyoldalúan kvótát állapított meg a makrélaállományokra vonatkozóan, ami közvetlenül fenyegetheti az adott állomány halászatának fenntarthatóságát. Noha határozottan támogatom a halászat nemzeti szabályozásának gondolatát, ennek a nemzetközi együttműködés és a nemzetközi jog alapján kell történnie. Arra kérem az izlandi kormányt, hogy üljön asztalhoz szomszédaival a helyzet kölcsönösen kielégítő és felelős módon való megoldása érdekében.
Alan Kelly (S&D), írásban. – Ez az eljárás megőrzi a munkavállalók Közösségen belüli mozgási szabadságát, ami az EU egyik legnagyobb vívmánya.
Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) A munkavállalók Unión belüli szabad mozgása minden tagállam egyik fő célkitűzése, és ez minden európai uniós ország gazdaságának fejlődéséhez vezet. Ezért semmiféle diszkriminációt nem szabad megtűrnünk. Ezért nagyon fontos, hogy minden olyan rendeletet, amely lehetővé teszi ennek a célkitűzésnek az elérését, tökéletesen biztosítsunk és kodifikáljunk. Ennek a rendeletnek az elfogadása lehetővé teszi, hogy minden tagállamot foglalkoztatási politikájuk egyeztetése irányába vezessük. Ezért szavaztam úgy, ahogyan szavaztam.
Alajos Mészáros (PPE), írásban. – () Az Európai Bizottság nagy jelentőséget tulajdonít az uniós joganyagok egyszerűsítésének és átláthatóbbá tételének annak érdekében, hogy azok a tagállamok lakosai számára könnyen és egyszerűen elérhetőek legyenek. Ez a cél viszont megvalósíthatatlan mindaddig, míg számos, nagymértékben módosított rendelkezést csak szétszórtan tudunk megtalálni. Néhány esetben így is a hatályos rendeletek megállapításához komoly kutatómunkára van szükség. Mivel az Európai Unión belüli munkavállalásról szóló tanácsi határozatot is már több alkalommal módosították, ezért azt is kodifikálni kellett. Fontosnak tartom, hogy az ilyen és az ehhez hasonló uniós joganyagokat mihamarabb össze tudjuk foglalni. Ezért támogattam szavazatommal én is ezt a rendelkezést.
Franz Obermayr (NI), írásban. – (DE) Bulgária és Románia túlságosan korán csatlakozott az Európai Unióhoz. A régi és az új tagállamok között fennálló alapvető szociális és gazdasági eltérések, különösen ami Bulgáriát és Romániát illeti, hatalmas kelet-nyugat irányú munkaerő-vándorlást indítottak el az EU-n belül. Ennek a munkavállalók szabad mozgására történő hivatkozással történő igazolása ebben az esetben nem érvényes érvelés, mert a különbözőségek annyira nagyok, hogy a régi tagállamok munkaerőpiacán problémákat idéznek elő az olcsó munkaerő és az integráció szempontjából. Ezért a jelentés ellen szavaztam.
Paulo Rangel (PPE), írásban. – (PT) A jelentés mellett szavaztam, mivel nagyon fontos kérdésről van szó, különösen hogy olyan időket élünk, amikor a roma polgárok EU-n belüli mobilitásának kérdéséről szól a vita.
Zuzana Roithová (PPE), írásban. – (CS) Igennel szavaztam a munkavállalóknak az EU-ban való szabad mozgásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre, arra a változatra, amely figyelembe veszi az Európai Parlament jogi ellenvetéseit. Az első olvasatban való elfogadás felgyorsítja a rendelet bevezetését, ami nagyon fontos. Mindazonáltal azt kell mondanom, hogy egyes tagállamok még mindig különféle akadályokat gördítenek a személyek EU-n belüli szabad mozgásának útjába, és teszik mindezt különböző szinteken és különböző hivatkozásokkal, megszegve ilyen módon az Európai Unió működéséről szóló szerződést. Ennél a pontnál szeretném felhívni a figyelmet a cseh gépjárművezetőknek a német rendőrség általi, a határrégiókban mostanában előforduló indokolatlan zaklatására. A két ország vezető rendőri tisztviselőinek tegnapi munkatalálkozója keveset tett a probléma megoldása érdekében, sőt, szócsatával végződött, amit a média is felkapott. Arra kérem a Bizottságot, kezdjen a lehető legkomolyabban foglalkozni a probléma rendezésével.
Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Eléggé technikai jellegű, de ellentmondásoktól mentes jelentésről volt szó. Ez az oka annak, hogy mi, Zöldek, támogattuk.
Catherine Stihler (S&D), írásban. – A munkavállalók EU-n belüli mozgásának szabadságát megvédő jelentés mellett szavaztam. A belső piac azon nyugszik, hogy a képzett munkavállalóknak lehetősége nyílik a tagállamok közötti, akadálytalan mozgásra – ez az, amiért támogattam a jelentést.
Nuno Teixeira (PPE), írásban. – (PT) Az európai joganyag egyszerűsítése és átláthatóbbá tétele kiemelt fontosságú, mivel a jogszabályok így tehetők érthetőbbé és jobban hozzáférhetővé a nyilvánosság számára. Ha könnyen megérthető jogszabályaink vannak, úgy az emberek bővebb ismeretekkel rendelkezhetnek a jogokra vonatkozóan, ami hasznukra lehet, és ami ennélfogva további lehetőségeket tár fel előttük.
Hogy biztosítani lehessen az európai joganyag egyszerűségét és átláthatóságát, valamint hogy a joganyag közelebb kerülhessen az emberekhez, kodifikálni kell a szétszórva meglévő és gyakori módosítások tárgyát képező rendelkezéseket.
Ez még fontosabb a munkavállalók szabad mozgásának területén: olyan kérdésről van szó, amely az európai integráció megvalósítása szempontjából a legfontosabb területek egyikévé vált, és amely újabb lehetőségeket tárt fel a tagállamok polgárai előtt, mivel joguk van a más tagállamokban való szabad, azonos elbánás és mindennemű megkülönböztetés tilalma melletti munkavégzésre.
Silvia-Adriana Ţicău (S&D), írásban. – (RO) A munkavállalók Unión belüli szabad mozgásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre vonatkozó javaslat mellett szavaztam, mivel úgy vélem, hogy a mozgás szabadsága az EU és a belső piac egyik alapelve. Felkérem az Európai Bizottságot és a Tanácsot, hogy használják ki a rendelet elfogadásának lehetőségét, és kérjék fel a tagállamokat, hogy hárítsák el a román és a bolgár munkavállalók előtt tornyosuló akadályokat. Az EU-hoz 2004. május 1-je után csatlakozó tagállamokból származó munkavállalók szabad mozgását megakadályozó hatályos korlátozások korlátozzák az említett országok polgárainak jogait. Emellett illegális munkavállaláshoz és szociális dömpinghez is vezethetnek. Az akadályok megszüntetése mind a migráns, mind pedig a helyi munkavállalók számára védelmet biztosít. E célkitűzés elérése az EU alapelveinek védelmét és tiszteletben tartását is biztosítják. Remélem, hogy a Bizottság és a tagállamok egyaránt tanúbizonyságot tesznek a szükséges politikai akaratról.
Viktor Uspaskich (ALDE), írásban. – (LT) Hölgyeim és uraim, a szabad mozgás a munkavállalókat és családtagjaikat megillető alapvető jog. A jelentés találó megállapítása, hogy az Európai Unióban a munkaerő mozgásának kell az egyik olyan eszköznek lennie, amellyel az európai uniós polgárok javíthatnak élet- és munkakörülményeiken. A szabad mozgás a szabadság és a méltóság kérdése. Ezzel kapcsolatban az európai uniós csatlakozás jelentős hatással volt hazámra, Litvániára. Néhány ország kivételével – elméletileg – bármelyik európai uniós tagállamban szabadon dolgozhatunk.
A Ryanair fapados légitársaság aranykorában élhetünk, ami megkönnyíti az utazást. Litvánia három legnagyobb repteréről több mint 40 európai városba utazhatnak az emberek. Ez áldás és átok is egyben. Nagyon nagy az aggodalom azzal kapcsolatban, hogy a folyamatos migráció miatt Litvánia az agyelszívás áldozatául esik. Majdnem 60 000 litván él az Egyesült Királyságban, míg 2001-ben 5 000 alatt volt a számuk.
Körülbelül 90 000 litván él Írországban. Kis ország vagyunk, és mivel mi biztosítottuk az oktatásukat és mi ruháztunk be tanulmányaikba, most legaktívabb, húszas és harmincas éveikben lévő polgárainkat veszítjük el. Nekünk, Litvániának, és néhány európai uniós tagállamnak most még több erőfeszítést kell tennünk, hogy megállíthassuk ezt a veszélyes tendenciát.
Alfredo Antoniozzi (PPE), írásban. – (IT) Ahogyan a kérdéses jelentés egyértelműem kijelenti, az euró hamisítása valódi és jelentős veszélyt jelent.
Pontosan ez az oka annak, hogy egy külön rendelet elfogadása – a forgalomban lévő érmék hitelesítésére szolgáló közös hitelesítési eljárás, valamint az ezen eljárások hatósági ellenőrzésére szolgáló mechanizmusok alkalmazása révén – jelentős mértékben elősegíthetné a hamis érmék forgalmának csökkentését. Ezért a Binev úr által készített jelentés mellett szavaztam, és szeretnék köszönetet mondani az elvégzett munkájáért.
Sophie Auconie (PPE), írásban. – (FR) Ez a rendeletre irányuló javaslat az euró hamisítása elleni védelemhez szükséges intézkedéseket határozza meg. Többek között az szükséges ehhez, hogy a hitelintézetek és egyes más gazdasági szereplők, például a pénzszállítók ellenőrizzék az átvett euró bankjegyek és érmék hitelességét, és törekedjenek azoknak a készpénzforgalomba történő visszajuttatására. Emellett a hamisítványokat is fel kell ismerniük. Az érmék hitelesítésére vonatkozó kötelező közös előírások hiánya miatt azonban eltérő gyakorlatok alakultak ki az egyes tagállamok között, ami azt jelenti, hogy nem vagyunk képesek következetes védelmet biztosítani ennek a valutának az egész Unióban. Képviselőcsoportom előadójaként e rendeletre irányuló javaslat előkészítése során nagyon szorosan együttműködtem Binev úrral. Binev úrhoz hasonlóan én is támogatom az Európai Bizottság javaslatát és ennek megfelelően szavaztam.
Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) A pénzügyi intézmények és a piacok csalás elleni védelme szempontjából alapvető fontosságú, hogy legyenek olyan mechanizmusok és létezzen egy olyan jogi keretrendszer, amely biztosítja, hogy az illetékes hatóságok minden forgalomban lévő valutát ellenőriznek. A valuta érvényességének és forgalmának szavatolása megfelelő kezelést is szükségessé tesz, amelyet nemzeti szinten kell biztosítani. Ennek figyelembevételével fontos az euróhitelesítési folyamatok végrehajtását az ilyen eljárások ellenőrzésével ésszerűsítő, kötelező érvényű szabályok bevezetése. Az eljárások hatékonyságának biztosítása érdekében az ilyen feladatokkal az e kérdésekben szükséges szakismeretekkel rendelkező, megfelelően képzett szakembereknek kell foglalkozniuk. Emellett úgy vélem, hogy amennyiben azt szeretnénk, hogy a fogyasztók és a piac egésze nagyobb bizalmat tanúsítson az euróövezet iránt, akkor az ésszerűsítés alapvető fontossággal bír.
José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) Az euróérmék hamisítása súlyos fenyegetést jelent, különösen a magasabb címletek esetében. Az érmék hitelesítésére vonatkozó kötelező közös keretek hiánya akadályozhatja a fémből készült érmék védelmét. A most elfogadott rendelet jogilag kötelező érvényű eszközt alkot, amely lehetővé teszi közös módszer létrehozását az euró érmék hitelesítésére.
A rendelet egyik elsődleges célkitűzése annak biztosítása, hogy az intézmények gondoskodjanak arról, hogy a forgalomba visszakerülő euróérméket hitelesség-ellenőrzési eljárásnak vessék alá. A hitelesítést az 5. cikk 3. bekezdésében említett listában szereplő érmefeldolgozó gépekkel vagy megfelelően képzett személyek igénybevételével kell végrehajtani, a tagállamok által kijelölt módszerek szerint. Ezenkívül, mivel az euróérmék hitelesítése során az eljárásban részt vevő intézményekre, például hitelintézetekre és számos más intézményre, például a pénzszállítókra elkerülhetetlenül költségek hárulnak, javaslom, hogy az intézmények legyenek jogosultak kezelési költség felszámítására.
Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) Az euró bankjegyek és -érmék hamisítása elleni küzdelem, valamint az euróérmék hitelesítésének eljárása indokolja ennek a rendeletnek az elfogadását, hogy az érmék hitelesítésére kötelező közös keretrendszert lehessen érvénybe léptetni. Ezért szavaztam úgy, ahogyan szavaztam.
Claudio Morganti (EFD), írásban. – (IT) A jelentés a hamis érmék forgalmazásának problémájával foglalkozik.
Mostanáig eltérő volt a tagállamoknak a hamis érmék forgalomból való kivonásával kapcsolatos gyakorlata. Ebben az összefüggésben a javaslat célja, hogy az euróövezet egészében biztosítsa a forgalomban lévő euróérmék közös hitelesítési eljárásainak, valamint az ilyen eljárások kapcsán a hatóságok által alkalmazott ellenőrzési mechanizmusoknak a hatékony végrehajtását. Igennel szavaztam, mivel úgy vélem, alapvető fontosságú, hogy Európa-szerte egységesek legyenek az eljárások.
Alfredo Pallone (PPE), írásban. – (IT) A Gazdasági és Monetáris Bizottság tagjaként tevékenyen részt vettem a jelentés jogalkotási folyamatában, illetve nyomon követtem a jogalkotási folyamatot. A jelentést elfogadtam.
Az Európában az érmehamisítás leküzdésére használt rendszerek általános egységessége olyasvalami, amelyre nagyon vágyunk, különösen miután magas szintű óvintézkedéseket kaptunk a bankjegyek hamisításának leküzdésére irányuló küzdelemben. Az elfogadni kívánt javaslat alapján lehetségessé válik a hamis érmék forgalmának és mennyiségének ellenőrzése és figyelemmel kísérése az egyes tagállamokban, amelyek egyelőre nem rendelkeznek az e célra szolgáló, szabványosított és kellőképpen biztonságos rendszerekkel. Annak megelőzése érdekében, hogy jelentős teher nehezedjen polgárainkra, gazdasági szereplőinkre és – végső soron – saját nemzeti költségvetéseinkre, határozottan, valóban hatékony és kifinomult eszközök alkalmazásával kell küzdenünk a hamisítás problémájával szemben.
Aldo Patriciello (PPE), írásban. – (IT) Az euróérmék hamisítása – különösen a legnagyobb címletek esetében – jelentős veszély.
Az érmehitelesítés kötelező jellegű közös keretszabályának hiánya néhány tagállamban gátolhatja az érintett intézményeket a hamisítványok aktív keresésében, ez pedig Unió-szerte különbségeket hoz létre a pénz védelmének elérhető szintjében.
A javasolt rendelet olyan jogilag kötelező eszközt jelent, amelyre az érintett intézmények által alkalmazandó, az euróérmék hitelesítésére szolgáló közös módszer megállapításához, valamint a szükséges tagállami ellenőrzésekhez van szükség. Ebben az összefüggésben jelen javaslat célja, hogy az euróövezet egészében biztosítsa az érmehamisítás ellenőrzése és felszámolása hatékonyságának javítására irányuló közös eljárások végrehajtását.
Oreste Rossi (EFD), írásban. – (IT) Valamennyi hamis érmét és forgalmazásra alkalmatlan érmét ki kell vonni a forgalomból, és megsemmisítés céljából be kell szolgáltatni a nemzeti hatóságoknak.
Annak ellenére szavaztunk e szöveg mellett, hogy nem tartalmaz a jóhiszeműen hamis pénzt birtokló polgárok védelmére irányuló intézkedéseket, akiknek tétlenül kell szemlélniük, amikor befizetéskor a bank a hamis pénzt bevonja tőlük. A hamis pénzt forgalomba hozó személyek gyakran időseket csapnak be, és ezért van szükség egy olyan rendszer bevezetésére, amely legalább részben visszatéríti a tőlük bevont pénzt. A hamisítók és a hamis pénzt forgalomba hozók ellen pedig szigorúbb intézkedéseket kell hozni.
Catherine Stihler (S&D), írásban. – Igennel szavaztam a jelentésre, amely a hamisítással szembeni hatékony fellépés biztosítására szolgáló közös intézkedések megvalósítását javasolja az euróövezet országaiban. Jelenleg nincsenek egymással harmonizáló, az euróérmék hitelesítésére és a forgalomképtelen euróérmék visszavonására vonatkozó szabályok. Az ilyen szabályok segítséget nyújtanának a fogyasztók hamisított érmékkel szembeni védelméhez, és ez az oka annak, hogy támogattam ezt a jelentést.
Iva Zanicchi (PPE), írásban. – (IT) Elnök úr, igennel szavaztam Binev úr jelentésére, amely közös eljárásokat tervez bevezetni a hamis érmék ellenőrzésére és a forgalomra alkalmatlan érmék kezelésére vonatkozóan egyaránt.
A pénz szállításáért felelős bankoknak és intézményeknek jelenleg kötelességük elvégezni az általuk kapott bankjegyek és érmék eredetiségnek ellenőrzését, mielőtt a pénzt ismételten forgalomba hoznák. Ha hamis érmét találnak, azt ki kell vonniuk a forgalomból. A hamis érmék nyomon követésére irányuló gyakorlatok mindazonáltal európai uniós országonként eltérőek: Ennek megfelelően én úgy vélem, helyénvaló a valuta egész euróövezetre kiterjedő egységes védelmének biztosítására irányuló kezdeményezés támogatása.
Alfredo Antoniozzi (PPE), írásban. – (IT) A Moldovai Köztársaságnak nyújtandó makroszintű pénzügyi támogatás mellett vagyok, mivel Moldova egyike azoknak az országoknak, amelyeket a legsúlyosabban érintettek a globális gazdasági válság következményei. Ahogyan az a jelentésben is szerepel ennek az intézkedésnek segítenie kell az ország 2010-ben és 2011-ben felmerülő külső finanszírozási igényeinek fedezését, de mindenekelőtt – a kormány gazdasági programjának és az Európai Unióval való integráció irányába tett erőfeszítések alátámasztásával – segítenie kell a folyamatban lévő reform lendületének fokozását. Köszönöm.
Zigmantas Balčytis (S&D), írásban. – (LT) Támogatom a Moldovai Köztársaságnak nyújtandó makroszintű pénzügyi támogatásról szóló javaslatot. Moldova egyike a keleti partnerség azon országainak, amelyeket a leginkább sújt a globális pénzügyi válság, aminek következtében drámaian csökken a kibocsátás, romlik a költségvetési helyzet és növekszik a külső finanszírozási igény. Ilyen módon én azt hiszem, hogy a támogatás – amennyiben időben nyújtjuk – segítséget nyújt az országnak a pénzügyi válság következményeinek gyorsabb és hatékonyabb rendezésében, és enyhíti a fizetési mérleghez és a költségvetéshez kapcsolódó finanszírozási szükségleteket.
A kormány gazdasági stabilizációs programjának és az Európai Unióval való integráció irányába tett erőfeszítéseinek alátámasztásával megteremtődnek az ország végrehajtás alatt álló reformjainak megszilárdításához szükséges feltételek. Mindazonáltal a nyújtott támogatás hatékonyságának és átláthatóságának biztosításához meg kell erősíteni az Európai Bizottság e területen betöltött felügyeleti és ellenőrző szerepét.
Elena Băsescu (PPE), írásban. – (RO) A globális gazdasági válság súlyos hatást gyakorolt a Moldovai Köztársaság gazdaságára. Az Európai Unió keleti partnerségének országai közül ebben az országban a legalacsonyabb az egy főre jutó jövedelem. Szem előtt tartva, hogy az EU felvállalta a keleti partnerségben részt vevő országok támogatását, valamint hogy a Moldovai Köztársaság új kormánya egyértelmű fogadókészséget mutatott az Európai Unióval szemben, úgy vélem, hogy a Moldovai Köztársaságnak legfeljebb 90 millió EUR összegű, támogatás formájában nyújtani kívánt makroszintű pénzügyi segítségnyújtás olyan kezdeményezés, amely több a szükségesnél.
Meg kell említenem, hogy a javasolt támogatás különösen kedvező, mivel a Moldovai Köztársaság ingatag gazdasági helyzetét tovább rontotta az ország által a nyár során elszenvedett súlyos árvíz. Fontos megemlíteni, hogy áprilisban kormányközi megállapodást írtak alá, amely alapján Románia felajánlotta, hogy nyújtsanak 100 millió EUR összegű, a Moldovai Köztársaság infrastruktúrájának támogatására szánt vissza nem térítendő pénzügyi támogatást a Moldovai Köztársaságnak. Annak közlésével szeretném zárni, hogy az EU-tól kapott pénzügyi támogatást arra használják majd fel, hogy a Moldovai Köztársaságot az EU-ba politikai és gazdasági integráció irányába mozdítsák el.
Mara Bizzotto (EFD), írásban. – (IT) A jelentés ellen szavaztam, főként a realitások és a gyakorlati okok miatt. Hogy támogatást ajánljunk a Moldovai Köztársaságnak, az – általában véve – jó ötletnek tűnhet, abban az értelemben, hogy az Európával szomszédos országok támogatása segítséget nyújthat a szegénység, valamint az abból eredő, a kontinensünket érő bevándorlással kapcsolatos problémák elkerüléséhez. Mindazonáltal két okból szavaztam a javaslat ellen. Először is, határozott kételyeim van az európai uniós források érdemben és komolyan való felhasználásával kapcsolatban. A moldovai hatóságoktól kapott ígéretek és biztosítékok ellenére tudjuk, hogy ezt az országot átszövi a korrupció, gazdasági és pénzügyi rendszere pedig még mindig nagyon elavult. Ezért nincsen megfelelő garancia arra nézve, hogy az európai forrásokat ésszerűen és céltudatosan használnák fel. Ráadásul még ha elegendő biztosítékunk állna is rendelkezésre a források hatékony felhasználásával kapcsolatban, a felajánlott összeg még mindig elégtelennek tűnne: nem tudom belátni, hogy a jelentésben tárgyalt 90 millió EUR valóban segítséget nyújthatna egy országnak ahhoz, hogy elinduljon a belső modernizáció, valamint a gazdasági és politikai helyreállás útján.
Sebastian Valentin Bodu (PPE), írásban. – (RO) A Moldovai Köztársaság egyike azoknak az európai államoknak, amelyeket a legnagyobb mértékben sújtott a gazdasági válság. Ráadásul a chişinăui hatóságoknak szinte végig az év során politikai bizonytalansággal kellett szembenézniük, amely csak tovább rontotta a gazdasági válságnak a nem csak a népességre, de a kormány pénzügyeire gyakorolt hatásait is. Ha Moldovának körülbelül 90 millió EUR támogatást nyújtunk, amelynek – ellenőrzött módon való – felhasználásával kizárólag a fizetési mérleget kívánják fedezni és az állami költségvetést akarják finanszírozni, akkor az segítséget nyújt Moldovának az IMF által kitűzött makrogazdasági célok eléréséhez, valamint – közép- és hosszú távon – javítja az országnak a globális pénzügyi piacokon való hitelességét.
Üdvözlöm azt a tényt, hogy a Parlament és a Bizottság ellenőrző mechanizmusokat alkalmaz majd annak biztosítása érdekében, hogy az EU-támogatás eljusson tervezett céljához. Moldova nehéz politikai helyzetben van, és a közelgő előrehozott választásokkal egyre nagyobb lehet a csábítás arra, hogy bizonyos populista politikai gesztusokat tegyenek. Üdvözlöm Filat miniszterelnök úr biztosítékait, és a kötelezettségvállalásainak megtartásával kapcsolatos elszántságát, amely biztosan kedvező hatást gyakorol majd Moldova gazdaságára. Moldovának szüksége van arra, hogy a nemzetközi közösség jóindulattal legyen iránta, mivel nehéz időkön megy keresztül. Európa érdeke, hogy kinyújtsa kezét Moldova felé, hogy keleti határainál egy gazdaságilag és politikailag is stabil államot tudhasson.
Nikolaos Chountis (GUE/NGL), írásban. – (EL) Azon tény ellenére tartózkodtam a Moldovának nyújtani kívánt pénzügyi támogatásról szóló jelentéssel kapcsolatban, hogy úgy vélem, az EU-nak pénzügyi támogatást kell nyújtania azért, hogy Moldova eleget tehessen gazdasági kötelezettségeinek. Sajnos azonban a finanszírozás az IMF által az ezen országra vonatkozóan megállapított feltételeknek való megfeleléstől függ. Az a tény, hogy az EU a pénzügyi támogatás nyújtását annak függvényévé tette, hogy az országnak meg kell felelnie az IMF által diktált politikáknak, morálisan és politikailag elfogadhatatlan. Az IMF katasztrofális következményei már láthatók Görögországban és más országokban is, amelyeket az IMF már felkeresett, illetve amelyekben az IMF még mindig jelen van, és mi ellenezzük ezt.
George Sabin Cutaş (S&D), írásban. – (RO) A Moldovai Köztársaságnak nyújtandó makroszintű pénzügyi támogatásról szóló európai parlamenti jogalkotási állásfoglalás-tervezet mellett szavaztam. Képviselőcsoportom árnyékelőadójaként azt kértem, hogy a legfeljebb 90 millió EUR pénzügyi támogatást a lehető leggyorsabban nyújtsák. A Moldovai Köztársaságot, amely a keleti partnerségben résztvevő ország, súlyosan érintette a pénzügyi és gazdasági válság. Ugyanakkor fontos politikai reformokat is vállalt, amelyeket az európai előírások gyakorlati alkalmazásával kell konszolidálni, illetve amelyekhez kapcsolódniuk kell az európai előírásoknak is. Ezért gondolom azt, hogy a pénzügyi támogatás nyújtása a reformfolyamat üteme gyorsításának eszközéül szolgál.
Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) Tekintettel arra a hatásra, amelyet a mostani gazdasági és pénzügyi válság gyakorolt Moldovára és az európai uniós integrációra, amelynek útjára az ország rálépni készült, úgy vélem, helyénvaló volna, ha az EU a makroszintű pénzügyi támogatás nyújtása mellett döntene. Az európai szomszédságpolitika hatáskörébe kerülőkkel való szolidaritást nem szabad arra felhasználni, hogy megszabaduljunk annak szükségességétől, hogy az EU megfelelő ellenőrzést gyakoroljon a támogatás felhasználásának módja felett, valamint hogy felelősségrevonhatóságot várjunk a támogatásban részesülő helyi hatóságoktól.
Hacsak szigorúan nem ellenőrzik, a támogatás semmilyen jó hatással nem jár, sőt, akár hátrányos hatással is lehet a Moldovához hasonló, az intézményeik stabilizálására, valamint a demokrácia és a jogrend megszilárdítására törekvő országokra nézve.
João Ferreira (GUE/NGL), írásban. – (PT) A javaslat tárgyát képező, Moldovának nyújtandó makroszintű pénzügyi támogatás nem minősül teljesen pártatlan támogatásnak. Éppen ellenkezőleg: a támogatás a Nemzetközi Valutaalap (IMF) követelményeinek és felügyeletének, valamint a gazdasági és pénzügyi politikákról szóló jegyzékben megállapított gazdasági reform alapvető elveinek és célkitűzéseinek, és különösen a következők függvénye: a közszférában végrehajtott leépítés és a munkaerő-felvétel befagyasztása; a munkavállalók jogait csökkentő, a munkavállalói viszonyok további gyengítésére szolgáló intézkedések bevezetése; a nyugdíjkorhatár emelése; magasabb energiaárak; privatizáció; a közszféra fizetéseinek befagyasztása; a mezőgazdasági termelőknek nyújtott támogatás csökkentése; a közvetlen és a közvetett adózás mértékének növelése; iskolabezárások és az egyetemek magánfinanszírozás alá rendelése; a belső és külső beruházások deregularizációja és további liberalizációja.
Ezek az okok több mint elegendőek számunkra ahhoz, hogy ne támogassuk a Moldovának nyújtandó makroszintű pénzügyi segítségnyújtást. Ez az intézkedéscsomag még jobban elmélyíteni annak az országnak az elszegényedését, amely már ma is a régió legszegényebbjei között van. Ha az EU és az IMF támogat egy ilyen, a moldovai emberek jogai ellen intézett brutális támadást, feltehetjük a kérdést: akinek ilyen barátai vannak, annak mi szüksége van ellenségekre?
Filip Kaczmarek (PPE), írásban. – (PL) Támogatom a Moldovai Köztársaságnak nyújtandó makroszintű pénzügyi támogatásról szóló javaslatot. A Moldovának nyújtandó támogatás fontos kérdés, mivel jelentős hatással lehet az ország Európa részeként alakuló jövőjére nézve. A múlt héten az Európai Parlamentnél tett látogatása során Bronisław Komorowski lengyel elnök azt mondta, hogy a Moldovával való együttműködést külpolitikánk kiemelt feladatává kell tenni.
E nyilatkozat kissé meglepte sok képviselőtársunkat, de Moldova végső soron egy európai állam, és egy napon az Európai Unió tagállamává válhat. Pontosan ezért kell együttműködnünk Moldovával, és ezért kell komolyan elgondolkodnunk a jövőjével kapcsolatban. Remélem, hogy a jelenlegi moldovai alkotmányos válság hamarosan véget ér, az új választások pedig egy olyan parlamentet eredményeznek, amely történelmi változásokat tud majd elérni.
Elisabeth Köstinger (PPE), írásban. – (DE) Az Európai Unió jó politikai és gazdasági kapcsolatokat ápol a Moldovai Köztársasággal, és fontos, hogy ezeket a kapcsolatokat fenntartsuk, illetve kiterjesszük. Emiatt a gazdasági válság által érzékenyen érintett Moldovai Köztársaságnak nyújtandó makroszintű pénzügyi támogatás egyértelműen olyasmi, amelyet támogatni kell. Az EU által odaígért pénz egyértelmű feltételekhez kapcsolódik és bizonyosan eljut majd a megfelelő területekre. Ez a pénzügyi támogatás – az IMF által nyújtott támogatással együtt – segítséget nyújt a Moldovai Köztársaság nemzeti költségvetésének stabilizációjához, és kedvező hatással lesz az országgal kötendő társulási megállapodásról folyó tárgyalásokra. Támogatom a makroszintű pénzügyi támogatási csomagot, amely segítséget nyújt a politikai és gazdasági kapcsolatok megszilárdításához, és végső soron nem csak Moldovának, de az EU egészének javára válik.
Petru Constantin Luhan (PPE), írásban. – (RO) A Moldovai Köztársaság gazdaságát súlyosan érintette a globális gazdasági válság, amint azt költségvetési helyzetének romlása és a külső finanszírozás iránti egyre nagyobb igény is kiemeli. Gazdasági helyzetének romlása miatt a Moldovai Köztársaság makroszintű pénzügyi támogatást kért az Európai Uniótól. A támogatás nyújtása mellett szavaztam, mivel úgy vélem, hogy az Európai Uniót – a Nemzetközi Valutaalappal, a Világbankkal és más nemzetközi intézményekkel együtt – be kell vonni a Moldovai Köztársaság nehéz helyzetének enyhítésébe. Ez a segítségnyújtás megfelelő támogatást nyújt majd a chişinăui kormánynak a fizetésimérleg-hiány és az egyéb költségvetési szükségletek finanszírozása tekintetében. Az intézkedés ugyanakkor megszilárdítja az említett állam és az Európai Unió közötti kétoldalú kapcsolatokat, és lehetővé teszi az EU számára, hogy szolidáris legyen egy olyan állammal, amely aláíró fele a keleti partnerségnek.
Iosif Matula (PPE), írásban. – (RO) A képviselőtársunk, Iuliu Winkler által előterjesztett jelentés mellett szavaztam, mivel támogatom, hogy makroszintű pénzügyi támogatást nyújtsunk a Moldovai Köztársaságnak, segítséget nyújtva a gazdasági válság leküzdéséhez. Az Európai Bizottság 90 millió EUR legalább három részletben való nyújtását javasolja. Az európai uniós támogatás kiegészíti az IMF-től és a Világbanktól érkező, Moldova által kért támogatást. Az európai makroszintű pénzügyi támogatás célja, hogy a kormány gazdasági programjának és az Európai Unióhoz való csatlakozás érdekében tett erőfeszítések alátámasztásával fokozza a Moldovai Köztársaságban zajló reform lendületét.
A jelenlegi elnök, Mihai Ghimpu és a Vlad Filat miniszterelnök által vezetett Szövetség az Európai Integrációért megerősítette a demokratikus reformok előmozdítása és az európai standardok megszilárdítása melletti elkötelezettségét. Az Euronest Parlamenti Közgyűlés tagjaként és románként szilárd meggyőződésem, hogy az egész Európai Unió érdeke, hogy keleti szomszédaink stabil, prosperáló és baráti országok legyenek.
Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) A moldovai gazdaság stabilizációjának és fellendítésének folyamatát a Nemzetközi Valutaalap pénzügyi segítsége támogatja. Romló gazdasági kilátásainak figyelembevételével Moldova makroszintű pénzügyi támogatást kért az Uniótól. A makroszintű pénzügyi támogatási program azon európai országok pénzügyi stabilitásának javításához is létfontosságú, amelyek végigküzdötték a közelmúltban lezajlott globális válságot és megszenvedték legfontosabb kereskedelmi partnereikre gyakorolt hatásait. A pénzügyi egyensúlyhiányok a költségvetést és a fizetési mérleget érintik. Ez a támogatás nagyon fontos annak érdekében, hogy Moldova a lehető leginkább koherens módon legyen képes kezelni a válságot. Az EU-nak ezért a szolidaritás térségének kell lennie. Ezért szavaztam úgy, ahogyan szavaztam.
Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) A Moldovai Köztársaság gazdaságát jelentős mértékben sújtja a nemzetközi pénzügyi válság, amelynek következtében drámaian csökken a kibocsátás, romlik a költségvetési helyzet és növekszik a külső finanszírozási igény. Mivel ez az ország az EU közvetlen szomszédja, és szoros kötelékek fűzik az európai uniós tagállam Romániához, ezért az EU-nak is határozott érdeke, hogy stabilizálódjon a régió helyzete, és gyorsan véget érjen a gazdasági alapokon történő, jelentős léptékű migráció.
A Moldovai Köztársaság gazdaságának stabilizálásához és fellendítéséhez hozzájárul a Nemzetközi Valutaalap (IMF) pénzügyi támogatása is. Az Európai Bizottságnak biztosítania kell, hogy az uniós makroszintű pénzügyi támogatás jogi szempontból és alapvetően összhangban álljon a külső fellépés és az egyéb vonatkozó uniós politikák különféle területein belül hozott intézkedésekkel. Az uniós makroszintű pénzügyi támogatást a Bizottságnak kell irányítania. Annak biztosítására, hogy az Európai Parlament és a Gazdasági és Pénzügyi Bizottság képes legyen e határozat végrehajtására, a Bizottságnak rendszeresen tájékoztatnia kell őket a támogatással kapcsolatos fejleményekről, és rendelkezésükre kell bocsátania a vonatkozó dokumentumokat. Ennek kell biztosítania a határozat megfelelő végrehajtását és az adófizetők pénzének gondos kezelését. Emiatt a határozat mellett szavaztam.
Sławomir Witold Nitras (PPE), írásban. – (PL) Nagy megelégedésemre szolgál, hogy a Moldovai Köztársaságnak nyújtandó makroszintű pénzügyi támogatásról szóló Winkler-jelentés elfogadásáról értesülhettem. Az Európai Unió tagállamaiként egyik alapvető feladatunk az, hogy minden lehetséges eszközzel támogassuk a segítségünkre szoruló országokat. Ez a kérdés azért fontos, mert alapvető fontosságúnak tűnik, hogy nagyobb figyelmet szenteljünk keleti partnereinknek, így Moldovának is.
Az erős Európa egy olyan Európa, amely egy hangon szólal meg, ahol a tág értelemben vett és a gazdasági szolidaritást is magában foglaló szolidaritás alapelvnek számít. Véleményem szerint a stabil moldovai gazdaság nyilvánvalóan olyan fontos tényező, amely segítségünkre lesz a politikai kapcsolatok javításában.
Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – A makroszintű pénzügyi támogatással kapcsolatos zöld álláspontot annak feltárása jelenti, hogy vannak-e olyan aktuálpolitikai okok, amelyek miatt nem lehet makroszintű pénzügyi támogatást nyújtani. Mivel jelenleg nincsenek különösebb, a Moldovai Köztársasággal kapcsolatos problémák, indokolatlan a makroszintű pénzügyi támogatás visszatartása. Ennélfogva a Zöldek igennel szavaztak a szakbizottságban, és igennel szavaztak a mai plenáris ülésen is. A Zöldek azonban továbbra is hangsúlyozzák, hogy azt várják a Bizottságtól, alakítsa ki a makroszintű pénzügyi támogatásokkal kapcsolatos politikájának keretrendszerét.
Oreste Rossi (EFD), írásban. – (IT) Nagyon szkeptikusak vagyunk azzal kapcsolatban, hogy Európa veszi át az EU-n kívüli országoknak adott pénzügyi támogatások terhét.
Egy dolog az, ha a Lega Nord szeretett mottójával – „Nyújtsunk segítséget az embereknek a saját otthonaikban!” – összhangban hozunk olyan intézkedéseket, amelyek arra szolgálnak, hogy humanitárius intézkedések alkalmazásával nyújtsunk segítséget a lakosságnak, hogy leküzdjük a szegénységet, illetve hogy biztosítsuk a gyermekek védelmére szolgáló rendszerek finanszírozását; ugyanakkor teljesen más dolog az, ha makroszintű pénzügyi támogatást kívánunk nyújtani egy nemzetállamnak. Egyértelmű, hogy az ilyen jellegű intézkedés nem a szegényeknek nyújt közvetlen támogatást, hanem a saját pénzügyeinek kezelésére képtelen állami rendszernek. Ezért a jelentés ellen szavaztunk.
Bogusław Sonik (PPE), írásban. – (PL) Az EU tagállamai és Moldova egymáshoz való közeledésével foglalkozó politika támogatása az egész Unió részéről erőfeszítést követel meg. Az Uniónak arra kell kényszerítenie Oroszországot, hogy engedje Moldovának a Moldovai Köztársaság szerves részét képező Transznisztriával kapcsolatos független döntés meghozatalát. Meg kell állapítani azokat a feltételeket, amelyek lehetővé teszik az európai uniós támogatásnak a régióban történő hatékony felhasználását.
Traian Ungureanu (PPE), írásban. – A Moldovai Köztársasággal kötött társulási megállapodás árnyékelőadójaként üdvözlöm, hogy a Moldovai Köztársaságnak nyújtandó makroszintű európai uniós támogatással kapcsolatos csomagot túlnyomó többséggel fogadtuk el. A Moldovai Köztársaság Európa-párti kormányának sürgető szüksége van erre a támogatásra, az erről szóló európai parlamenti szavazás pedig jól láthatóan jelzi, az EU támogatja a jelenlegi moldovai hatóságokat és a hatóságoknak a sokszoros válság kedvezőtlen hatásainak enyhítésére tett erőfeszítéseit.
Remélem, hogy ennek révén az Európa-párti erőknek és a Moldovai Köztársaság által választott iránynak nyújtott európai uniós támogatás még egyértelműbb lesz az ország polgárai számára, és megismétli azt az üzenetet, hogy a Moldovai Köztársaság a továbbiakban is kézzelfogható európai uniós támogatást élvezhet az EU standardjaihoz, valamint a jó kormányzáshoz és a demokratikus intézmények megerősítéséhez hasonló értékekhez való közeledésre irányuló valamennyi vállalkozásával kapcsolatban.
Végül szeretném ismételten kifejezni sajnálatomat a Moldovai Köztársaságnak nyújtandó makroszintű pénzügyi támogatással kapcsolatos elfogadhatatlanul hosszú európai uniós döntéshozatal miatt, és arra kérem az EU intézményeit, hogy a jövőbeni hasonló mértékű késések elkerülése érdekében vonják le a tanulságokat az idei év tapasztalataiból.
Iuliu Winkler (PPE), írásban. – A Moldovai Köztársaságnak nyújtandó mikroszintű pénzügyi támogatásról szóló javaslat előadójaként üdvözlöm, hogy a plenáris ülésen zökkenőmentesen, az EP képviselőcsoportjainak egyhangú támogatását tükröző egyértelmű többséggel fogadták el a javaslatot. A Moldovai Köztársaság egyike a keleti partnerség azon országainak, amelyeket a legnagyobb mértékben sújtott a globális válság. A támogatás hozzájárul a válság leküzdésére tett erőfeszítésekhez és kielégíti az ország külső finanszírozás iránti igényeit. Emellett meggyőződésem, hogy a támogatás hozzájárul a moldovai reformok és a szomszédos országnak az európai uniós integráció érdekében tett erőfeszítései megerősítéséhez. Az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoport alapelveivel és célkitűzéseivel összhangban módosításokat terjesztettem elő a támogatás hatékonyságának, átláthatóságának és elszámoltathatóságának – a különösen a Moldovai Köztársaság államháztartásának irányítási rendszerei tekintetében megvalósuló – fokozása érdekében.
A jelentés előírja az Európai Bizottság számára, hogy rendszeresen tájékoztatnia kell az Európai Parlamentet a támogatás kezelésével kapcsolatos fejleményekről, illetve a Parlament rendelkezésére kell bocsátania a vonatkozó dokumentumokat. Az Európai Parlament plenáris ülésén sorra került szavazás az európai szellem egyértelmű megnyilvánulása volt; szeretném hangsúlyozni, hogy a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság egyhangúlag fogadta el a javaslatot. Szeretnék köszönetet mondani a Külügyi Bizottságnak is, amiért támogatásával hozzájárult a jelentés gyors elfogadásához.
Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) Megszavaztam ezt a jelentést, amelynek célja az Azori-szigetek gazdasági szereplői versenyképességének erősítése a stabilabb foglalkoztatás, és ezáltal a földrajzi elhelyezkedésből fakadó gazdasági hátrányok leküzdésének biztosítása érdekében.
A vámok ideiglenes felfüggesztése lehetővé teszi az Azori-szigetek és Madeira helyi gazdasági szereplői számára, hogy vámmentesen importáljanak bizonyos mennyiségű nyersanyagot, alkatrészt, összetevőket és késztermékeket, és olyan területeket fed le, mint a halászat, a mezőgazdaság, az ipar és a szolgáltatások. Kedvezőtlen gazdasági helyzetben ez lehetővé fogja a versenyképesség növelését, és hosszú távon kedvezőbb keretet jelent a befektetők számára.
Sophie Auconie (PPE), írásban. – (FR) A Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően az Európai Parlament valós szerepet játszik az európai jogalkotási folyamatban. Most, ennek a jelentésnek az elfogadásával az Európai Parlament értesítést fog kapni a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok jogállásának módosítására vonatkozó javaslatokról (az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikke). Ez fontos sajátosság, mert a Parlamentnek képesnek kell lennie arra, hogy hozzájáruljon az azzal kapcsolatos vitához, hogy alkalmanként milyen technikai módosításokat kell végrehajtani a Madeira és az Azori-szigetek autonóm régióba behozott egyes ipari termékekre a Közös Vámtarifa alapján alkalmazott autonóm vámtételek ideiglenes felfüggesztésének hatálya alá tartozó áruk felsorolásában.
Mário David (PPE), írásban. – (PT) A jelentés tartalmát lelkesen támogatva szavaztam a jelentés mellett. Az Unió legkülső régióinak konkrét problémáira adandó válaszokat tartalmazó szükséges intézkedések meghozatala különösen fontos a gazdasági válság idején. Az autonóm Madeira és az Azori-szigetek földrajzi elszigeteltsége jelentős kereskedelmi hátrányokat ró a gazdasági élet ott működő szereplőire. Ezek a negatív hatások hátrányosan befolyásolják a demográfiai tendenciákat, a foglalkoztatást, valamint a gazdasági és társadalmi fejlődést.
Madeira és az Azori-szigetek regionális gazdaságai szembetűnően függenek a turizmustól, egy meglehetősen változékony gazdasági erőforrástól, amely számos, a megfelelő helyi hatóságok és a portugál kormány ellenőrzési és szabályozási képességeit meghaladó tényezőtől függ. Madeira és az Azori-szigetek gazdasági fejlődése ennél fogva szenved a bekövetkező korlátozásoktól.
Ilyen körülmények között nyilvánvalóan fontos, hogy támogassuk azokat a gazdasági ágazatokat, amelyek kevésbé függnek a turizmustól, annak érdekében, hogy kompenzálják az ingadozásokat és így stabilizálják a térség foglalkoztatási körülményeit. Pontosabban, támogatásra van szükség a helyi kis- és középvállalkozások, továbbá a gazdák számára, hogy befektessenek és stabil foglalkoztatást hozzanak létre a térségben.
Edite Estrela (S&D), írásban. – (PT) „A Madeira és az Azori-szigetek autonóm régióba behozott egyes ipari termékekre a Közös Vámtarifa alapján alkalmazott autonóm vámtételek ideiglenes felfüggesztéséről” szóló jelentés mellett szavaztam, mert a nemzetközi válság körülményei között sürgőssé vált a helyi gazdasági szereplők versenyképességének erősítése és a stabil foglalkoztatás biztosítása ezekben a legkülső régiókban.
Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) Mint januárban ugyanebben az ügyben már elmondtam, úgy vélem, hogy az autonóm vámok ideiglenes felfüggesztése elengedhetetlen annak érdekében, hogy az autonóm portugál Madeira és az Azori-szigetek gazdasági szereplői versenyképességét erősítsük, és ezáltal biztosítsuk a stabilabb foglalkoztatást ezeken szigeteken.
Ezen kivétel elfogadása elengedhetetlen e portugál autonóm régiók fejlődése szempontjából, amelyek egyaránt nagymértékben rá vannak utalva a turisztikai ágazatra, és ezért rendkívül sérülékenyek ezen szektor volatilitása miatt. Ez azt jelenti, hogy a helyi gazdaság és a földrajzi helyzetük jellemzői teljes gazdasági fejlődésüket korlátozzák. Ennek fényében a helyi ipar számára nyújtott bármilyen ösztönzés egyértelműen biztosítja a helyi lakosok életkörülményeinek javításához szükséges támogatást, és megnyitja az utat a szigeteken a munkahelyteremtés felé, amely alapvető fontosságú az emberek megtartásának és a fejlesztés feltételeinek megteremtése tekintetében.
João Ferreira (GUE/NGL), írásban. – (PT) Madeira és az Azori-szigetek regionális hatóságainak 2007. augusztusi és decemberi, a behozott egyes ipari termékekre a Közös Vámtarifa alapján alkalmazott autonóm vámtételek 2010. január 1. és 2019. december 31. közötti ideiglenes felfüggesztésével kapcsolatos kérésére a Parlament elfogadja a tanácsi rendeletet, miközben előírja a Ház értesítését és tájékoztatását arra az esetre, ha felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadnak el, vagy ha a Tanács tiltakozni szándékozik.
Egyetértünk az e két régió által kért felfüggesztéssel, mert az fontos intézkedést jelent a régiók, valamint a régiók kis- és középvállalkozásai, illetve a helyi gazdálkodók és a termelők fejlődése tekintetében; elismeri azokat a korlátozásokat, amelyek a legkülsőbb régiók helyzetéből fakadnak. Ezért a jelentés mellett szavaztam.
Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) Üdvözlöm a jelentés elfogadását, amely igazodik a legkülső régiók valóságához. Ezek a régiók természetüknél fogva törékeny gazdasággal és nagyon sajátos jellemzőkkel rendelkeznek, amelyek ezekhez a jellemzőkhöz igazodó válaszokat tesznek szükségessé. A most jóváhagyott intézkedések a helyi gazdasági szereplők versenyképességének megerősítését célozzák, és segítséget nyújtanak a kis- és középvállalkozásoknak és a helyi gazdálkodóknak a befektetéshez és a munkahelyteremtéshez. Ez Madeira és az Azori-szigetek autonóm régióiban elő fogja mozdítani a stabilabb foglalkoztatást. A széles körű gazdasági válság időszakában ez az egyedi intézkedés közép távon ösztönzi a gazdasági tevékenységet és a foglalkoztatást, valamint jelentős mértékben hozzájárul a kohézióhoz és konvergenciához Európában. A vámok felfüggesztése tíz évig fog tartani és kiterjed a termékek széles skálájára, például az ipari felhasználású késztermékekre, a mezőgazdaság, a feldolgozó ipar vagy az ipari karbantartás terén alkalmazott alapanyagokra, alkatrészekre és berendezésekre. Bár nem lehet pontosan felmérni ezeknek az intézkedéseknek a hatásait – mivel egy sor más, ezen autonóm régiók saját problémáit érintő intézkedés közé tartoznak –, az Európai Bizottság előrejelzései szerint az elfogadott intézkedések a 2010-2019 közötti időszakban évente mintegy 0,12%-os hatással lesznek majd a saját forrásokra és bevételekre.
Paulo Rangel (PPE), írásban. – (PT) A jelentés mellett szavaztam, mivel két portugál régió létfontosságú érdekei forognak kockán.
Zuzana Roithová (PPE), írásban. – (CS) Hölgyeim és uraim, szeretném megragadni ezt a lehetőséget arra, hogy rámutassak, hogy a Bizottság a rendelettervezetében megfeledkezett arról, hogy a Lisszaboni Szerződés szerint nem kerülheti meg az Európai Parlamentet az ilyen jellegű jogi aktusok elfogadásával kapcsolatos hatáskör-megosztásban való együttműködés tekintetében. Úgy tűnik, a Bizottság elfelejtkezett arról, hogy a Lisszaboni Szerződés már hatályos. Szeretnék köszönetet mondani az előadóknak az olyan alapvető fontosságú cikkek módosításáért, mint például hogy a Bizottságnak tájékoztatnia kell az Európai Parlamentet a jogi aktusok átruházott hatáskörökön alapuló elfogadását megelőzően a vámok területén, és figyelembe kell vennie a véleményünket. Úgy gondolom, hogy ez is egy tanulság lesz a Bizottság számára a jövőre nézve.
Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – A madeirai és az azori-szigeteki regionális hatóságok a Közös Vámtarifa ideiglenes felfüggesztését kérték a helyi gazdasági szereplők versenyhelyzetének megerősítése és az Unió e legkülső régióiban való foglalkoztatás stabilizálása érdekében. A javasolt felfüggesztés hatásai az érintett régiókra korlátozódnak majd és segíteni fogják a helyi kkv-kat és a termelőket abban, hogy a legkülső régiókban befektessenek és munkahelyeket teremtsenek. Az első jelentésben a Regionális Ügyek Bizottsága támogatta a javaslatot. Módosításokat terjesztettek elő (egyszerűsített eljárás – az Eljárási Szabályzat 46. cikkének (2) bekezdése) és fogadtak el, amelyek további termékek felvételét javasolták az eredeti javaslatban található termékek mellett (új KN-kóddal egészítették ki), új időpontot rögzítettek a rendelet hatálybalépésére (2010. február 1-je az eredeti 2010. január 1-je helyett), és a hatály időtartamának lejáratát 2019. december 31-ben határozták meg. A mai szavazáson, mi, a Zöldek, a jelentés mellett szavaztunk, mivel támogatjuk a konzultáció megismétlését és az Európai Parlament tájékoztatására irányuló kötelezettség felvételét.
Nuno Teixeira (PPE), írásban. – (PT) A Madeirára és az Azori-szigetekre behozott egyes ipari termékekre alkalmazandó autonóm vámtételek átmeneti felfüggesztése olyan intézkedés, amelynek célja, hogy a helyi gazdaságok versenyképességét erősítése, és ezáltal biztosítsa a foglalkoztatást az Európai Unió e két legkülső régiójában. A felfüggesztés függ a termékek végső felhasználásától és kizárólag ezekhez a régiókhoz tartozó gazdasági szereplőknek kedvez, így célja a befektetések vonzása a régiókban elérhető stabil gazdasági és szociális környezet elérését lehetővé tevő hosszú távú perspektíva nyújtása révén.
A javaslat nem csak a szabadkereskedelmi övezetek területén található iparágak esetében történő felfüggesztést teszi lehetővé, hanem elősegíti, hogy ezen régiók valamennyi gazdasági szereplője részesüljön annak előnyeiben. A termékskálát is kiterjesztették az ipari használatra szánt késztermékekre, a nyersanyagokra és egyéb anyagokra, valamint a mezőgazdasági, feldolgozó ipari vagy ipari karbantartási alkatrészekre és részegységekre is.
A legkülső régiók gazdaságai igen sérülékenyek és sajátos jellemzőkkel bírnak, így különös, a régiók sajátosságaihoz igazított válaszokat igényelnek. Bár sajnálatos, hogy a dokumentum nem vonatkozik nagyobb számú termékre, pozitív ösztönzőt kínál a legkülső régiók gazdaságai számára, ezért én a jelentés mellett szavaztam.
Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) Mivel ez a javaslat nem jár további költségekkel, csupán az igazgatási és működési költségek előirányzatainak tisztázásával, így a költségvetés III. részének konkrétabbá és pontosabbá tételével, egyetértek az előadóval, amikor a tanácsi határozat jóváhagyásának adok hangot.
Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) A Lisszaboni Szerződés új hatáskörrel ruházta fel a Parlamentet. Ez további adminisztrációs feladatokkal is jár, ami miatt a képviselőknek tanácsadói feladatokat ellátó, szakképzett alkalmazottakra van szükségük. Ez az új helyzet két problémát is eredményezett: a további asszisztensek szükségességével elkerülhetetlenül megnövekedett költségek járnak együtt, és további férőhelyekre is szükség van ahhoz, hogy megfelelő munkakörülmények között láthassák el feladataikat. Ez a helyzet pedig magasabb költségeket eredményez. Ezt a mostani válság időszakában nagyon nehéz megmagyarázni, de ha a Parlament kiváló munkát akar végezni, akkor rendelkezésére kell bocsátani a szükséges pénzügyi és humán erőforrásokat.
Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) A parlamenti képviselők mandátuma függetlenségének védelmezése a Parlament feladata, és ezt a függetlenséget nem szabad veszélyeztetni. Ebben az esetben, mivel a képviselőnek azzal a váddal kell szembe néznie, hogy az Európai Parlamentbe történő megválasztását megelőző időszakban hamis könyvelést vezetett egy politikai párt finanszírozásával kapcsolatban, ennek semmi köze sincs a Parlament képviselőjeként folytatott tevékenységeihez. Ezért ebben az esetben vissza kell vonnunk mentességét. Ezért szavaztam úgy, ahogyan szavaztam.
Alexander Mirsky (S&D), írásban. – (LV) Tartózkodtam a szavazástól képviselőtársunk, Viktor Uspaskich mentelmi jogának tekintetében, mert a mentelmi jogot nem tekintem „felváltható aprópénznek”. Vagy van mentelmi jog vagy nincs. A mentelmi jog ad lehetőséget a képviselőknek arra, hogy végezzék a munkájukat, és megvédi őket az esetleges nyomásgyakorlástól. Úgy vélem, hogy mentelmi jogot az Európai Bíróság ítélete hiányában nem lehet megszüntetni.
Nem vagyok meggyőződve arról, hogy a litván bíróság tisztességesen járt el, mert Litvánia kormánya és elnöke gyakran utalt a magas fokú korrupcióra Litvániában. Mi a garanciánk arra, hogy az ítéletet objektív alapon hozták meg? Ha úgy döntünk, hogy ma Viktor Uspaskich mentelmi jogát felfüggesztjük, akkor a mentelmi jog fogalmát is el kell távolítanunk a Parlament eljárási szabályzatából.
Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) Uspaskich képviselő úr mentelmi jogának felfüggesztése ellen szavaztam, mivel a dokumentumok közelebbi vizsgálata alapján egyértelmű, hogy az Uspaskich úrral szembeni intézkedéseknek pártpolitikai motivációjuk van. Az orosz kisebbség tagjaként őt és pártját a kormány több alkalommal nyilvánosan támadta Litvániában. Most azzal vádolják, hogy három éven keresztül nem számolt el tisztességesen a párt pénzeszközeivel. Érdekes, hogy az ügy nem került könyvvizsgáló elé. Emellett Uspaskich úr csupán az első évben volt a párt koordinátora, így a felelőssége is csak erre az időszakra vonatkozhat. A helytelen mód, ahogyan az ügyet az Európai Parlament tárgyalta – ahol Uspaskich úrnak még lehetősége sem volt, hogy véleményét ismertesse, illetve egy nyilatkozatot tegyen a Jogi Bizottság előtt –, teszi teljessé a képet. A szocialista előadó ezért úgy tűnik, egyértelműen részt vesz ebben a politikai folyamatban. Ezt el kell utasítani, mivel minden esetet a jogállamiság kritériumai szerint kell eldönteni, azonban ebben a kérdésben legalábbis nem ez történt.
Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Ezt a témát a szeptemberi első ülés napirendjére az utolsó pillanatban vették fel. Múlt héten, a Jogi Bizottság úgy döntött, hogy felfüggeszti Uspaskich úr mentelmi jogát. Képviselőcsoportunk támogatta a Jogi Bizottság határozatát, mivel az ügy egy politikai csoport finanszírozásának hamis elszámolásával kapcsolatos, nem pedig az Európai Parlament valamely képviselőjének feladatai ellátása során kifejtett véleményével vagy leadott szavazatával függ össze. Ezt a nézetet fejeztük ki ma a plenáris ülésen a jelentés mellett leadott szavazatunkkal.
Viktor Uspaskich (ALDE), írásban. – (LT) Rapkay úr jelentése jogellenes. Az Európai Parlament megsértette a védelemhez való jogomat. Jelentős bizonyítékot nyújtottam az előadónak annak bizonyítására, hogy az ügyben politikai üldöztetésről van szó, az előadó azonban rosszindulatúan visszautasította, hogy a bizonyítékokat átadja a Jogi Bizottság más tagjai részére.
Nem férhettem hozzá a határozattervezethez, illetve a bizottsági ülésen sem tehettem észrevételeket azzal kapcsolatban. Nem beszélhettem arról a tényről, hogy Oroszországban hivatalosan elismerik, hogy politikai üldöztetés áldozata vagyok, és nem tehettem észrevételeket az Európai Parlament precedenseiről sem. A határozattervezetben az előadó a litván alkotmány téves szövegét és értelmezését adja, a Seimas (a litván parlament) tagjait a választások előtti tevékenységükkel kapcsolatban is mentelmi jog illeti meg. Nem beszélhettem az ügyről az ülés során sem.
Az Európai Parlament megsértette továbbá a kötelező joggyakorlatát. Az EU története során soha nem függesztették fel a mentelmi jogot olyan esetekben, mint az enyém: először is, hivatalosan is a politikai üldöztetés áldozatának minősülök; másrészt – ahogyan a Seimas maga is elismerte – a támadást megkezdő Állambiztonsági Minisztérium politikai indíttatásból jár el – az egyik osztályvezető vallomása szerint a Seimas szóvivője adott utasítást a támadás megkezdésére; harmadszor, az ügyészek megtiltották, hogy találkozzak a választókkal – elutazzak egy másik litván városba, de a választások alatt megengedték, hogy nyaralni menjek, sporteseményeken vegyek részt és vallási jelentőségű helyeket keressek fel; negyedszer, a Herkotz, Blumenfeld, Venelzi, Amadei, Gaibisso, Marchiani precedensek szerint egy politikai vezető nem vonható felelősségre számvitellel kapcsolatos ügyek miatt.
Panasszal fogok élni e jogellenes határozat miatt az Európai Bíróság előtt, a határozatot pedig hatályon kívül fogják helyezni.
Alfredo Antoniozzi (PPE), írásban. – (IT) Elnök úr, ebben a történelmi helyzetben a globalizáció a mindennapi élet minden területén megjelenik, és ez sajnos a bűnözésre is vonatkozik. Amint azt a jelentés hozzáértően kifejti, az egyes tagállamok és Japán közötti, büntetőügyekben folytatott jogi együttműködésre vonatkozó statisztikai adatok azt mutatják, hogy az európai és a japán hatóságoknak jogi keretek hiányában is együtt kell működniük egymással.
E célból kötelességemnek tartottam, hogy a jelentés mellett szavazzak, és megragadom a lehetőséget, hogy köszönetet mondjak Iacolino úrnak a kiváló munkájáért.
Mara Bizzotto (EFD), írásban. – (IT) A büntetőügyekben folytatott nemzetközi együttműködés manapság olyan cél, amelyet az Uniónak a lehető legnagyobb elkötelezettséggel kell folytatnia. A szervezett bűnözés jelenlegi növekedése nemzetközi szinten olyannyira szétfeszíti az állami, nemzeti és nemzetközi kereteket, hogy a bűnüldöző szervezeteknek megállapodásokat kell kötniük a bürokratikus és adminisztratív formalitások megkönnyítése, valamint a bűnügyi nyomozás és büntetőeljárás elősegítése céljából. Az Európa és Japán közötti megállapodás – amelyről szavaznunk kell – megfelelő biztosítékokat nyújt a jog és a személyiségi jogok tiszteletben tartására. Mindenekelőtt ez egy történelmi lehetőség, mert először szentesíti jogilag két szervezet törekvését, hogy együttműködési formákat alakítsanak ki a büntetőügyekben és a bűnözés elleni küzdelem tekintetében. Ezért az Iacolino-jelentés mellett szavaztam.
Carlos Coelho (PPE), írásban. – (PT) E megállapodás célja, hogy az uniós tagállamok és Japán között hatékonyabb együttműködést alakítson ki a büntetőügyekben folytatott együttműködés terén a kölcsönös jogsegély nyújtás szintjén. Úgy gondolom, hogy e megállapodás aláírása nemcsak azért fontos, mert az együttműködés szabályozása érdekében egy világos és koherens jogi keret létrehozását teszi lehetővé, hanem azért is, mert ezen a területen mindeddig még csak kétoldalú megállapodások sem voltak az egyes tagállamok és Japán között. A globalizációból eredő jelenlegi kihívások egyre inkább oda vezetnek, hogy egyes kérdésekre nemzetközi válaszokat kell adni: a bűnözés elleni harc világos példa erre, amely területen a nemzetközi közösség különböző államai közötti együttműködés és segítségnyújtás alapvető szerepet játszik.
E megállapodás értelmében hivatalos kérelmet lehet benyújtani, illetve egyszerűen spontán információcserére is sor kerülhet, például a vallomások és nyilatkozatok, feljegyzések, bankszámlakivonatok, illetve személyek azonosítása vagy felkutatása terén. A megkeresett állam minden esetben elutasíthatja a megkeresést a „hagyományos” elutasítási okok bármelyike alapján, azonban a segítségnyújtás megtagadása előtt az érintett államoknak konzultálniuk kell egymással.
Támogatom ezért ezt a megállapodást, amely hatékonyabb jogi segítségnyújtást tesz lehetővé, ugyanakkor megfelelő szintű biztosítékokat is tartalmaz.
Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) A szervezett bűnözés már régóta átlépett az egyes országok határain, és ma már a világ számos területén megtalálható. Ez a helyzet – amely korunk valósága – a nemzetközi szervezetek, országok és bűncselekmények áldozataivá váló személyek összehangolt, egységes válaszát igényli. Az Európai Unió és Japán közötti, a kölcsönös bűnügyi jogsegélyről szóló megállapodás újabb lépést jelent ebbe az irányba. A jogállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a nemzetközi jog szempontjából őket elválasztó határokat a bűnözők ne használhassák az igazságszolgáltatás kijátszására, elkerülve a megbüntetésüket és megfosztva az áldozatokat a méltányos elégtételtől.
Minél hatékonyabbak az egyes országok rendőrségei és igazságügyi hatóságai, az információcsere és a legjobb gyakorlatok bevezetése annál többet fog segíteni mindenki számára, és mindannyian annál többet fogunk profitálni a kölcsönös jogi segítségnyújtásból. Remélem, hogy ez valóra fog válni.
José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) 2009 februárjában a Tanács engedélyezte az Európai Unió és Japán közötti kölcsönös bűnügyi jogsegélyről szóló megállapodás létrehozásáról szóló tárgyalások megnyitását. A Tanács 2009. november 30-i határozatával engedélyezte ennek a megállapodásnak az aláírását, az Európai Unióról szóló szerződés 24. és 38. cikke alapján. A Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően a Parlamentet felkérték a tanácsi határozat elfogadására, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 218. cikkének rendelkezései szerint.
A megállapodások modelljeként a korábban megkötött egyéb vonatkozó jogi együttműködési megállapodások szolgáltak, különös tekintettel a vizsgálatok lefolytatására vagy a bizonyítékok megszerzésére, valamint az egyéb tevékenységek lefolytatására vonatkozó együttműködésekre, ilyenek lehetnek például a közleményekről szóló értesítések a megkeresett országban. A megállapodás legfontosabb rendelkezései között szerepel a tanúvallomások vagy nyilatkozatok megszerzése, a meghallgatások videokonferencián keresztül történő megtartása; nyilvántartások, dokumentumok vagy banki kimutatások beszerzése; vagy akár személyek megkeresése és azonosítása; vagy a megkeresett állam jogalkotási, közigazgatási vagy igazságügyi hatóságainak vagy helyi hatóságainak birtokában lévő tárgyak átadása.
Nathalie Griesbeck (ALDE), írásban. – (FR) A bűnügyi jogsegély szabályozása a megkeresések megkönnyítése érdekében a határokon átnyúló bűnözés elleni küzdelem hatékonyabbá tétele céljából: ezek a kölcsönös jogsegélyről szóló nemzetközi megállapodások céljai, és a jelen esetben, az Európai Unió és Japán közötti, a kölcsönös bűnügyi jogsegélyről szóló megállapodás céljai is. Könnyű elképzelni mindazokat a nehézségeket, amelyekkel egy európai nyomozónak (igazságügyi, rendőrségi vagy vámügyi hatóságnak) szembe kell néznie a bizonyítékok egy harmadik országban történő beszerzése során, és ma, a globalizáció és a határokon átnyúló bűnözés világában az államok közti együttműködés, a jogi keretek, valamint az Európai Unió és harmadik országok közötti operatív kapcsolat büntetőügyekben létfontosságú. E megállapodás hozzáadott értéke kétségtelen: a vizsgálatok lefolytatása, bizonyíték megszerzése, vallomások beszerzése, banki dokumentumok beszerzése, valamint személyek azonosítása és felkutatása mind olyan területek, ahol a nagyobb hatékonyság és a gyorsaság érdekében ezentúl hivatalos együttműködést tervez az Európai Unió és Japán. A Parlament ezért gond nélkül jóváhagyta a nemzetközi megállapodás megkötését, és ez nagy örömömre szolgál.
Clemente Mastella (PPE), írásban. – (IT) Először is, szeretnék gratulálni Iacolino úrnak a nagyszerű munkájáért.
A jelentés mellett szavaztam, mert úgy gondolom, hogy az egyes tagállamok és Japán közötti, büntetőügyekben folytatott együttműködési eljárások nagy száma az utóbbi években azt tükrözi, hogy szükség van egy egységes jogi és szabályozási keretre, mindenekelőtt az Európai Unió tagállamai és Japán közötti kétoldalú egyezmények érthetetlen hiánya miatt.
A megállapodás mintájául a korábban kötött jogi együttműködési megállapodások szolgáltak, és a megállapodás különösen vizsgálatok lefolytatásával kapcsolatos együttműködést, a bizonyítékok beszerzését, valamint egyéb olyan tevékenységeket érint, mint például megkeresések közlése a megkeresett ország felé. A megállapodás rendelkezéseinek célja, hogy a lehető leghatékonyabb jogsegélyt biztosítsák, amely képes kezelni a hétköznapi ügymenet során felmerülő kihívásokat, miközben biztosítja a megfelelő biztosítékokat.
Az elutasítási okokkal kapcsolatban szeretném felhívni a figyelmet azon rendelkezés fontosságára, amely védi a tagállamokat a megállapodás lehetséges felhasználásától halálbüntetéssel fenyegetett bűncselekményekkel kapcsolatos eljárások esetén. Ez teljes mértékben összhangban van az Európai Unió gyakran kifejtett álláspontjával, amely a halálbüntetés eltörlésére, vagy legalább a halálbüntetés alkalmazásának felfüggesztésére szólít fel.
Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) A napjainkat jellemző globalizáció nemcsak gazdasági szempontból zajlik, hanem más területekre, nem utolsósorban a bűnözésre is kiterjed. Ezért az államok közötti igazságügyi együttműködés a bűnügyi jogsegély kérdésében mindig napirenden van. Japán esetében, a jogi keretek hiánya ellenére, az európai és a japán igazságügyi hatóságok együttműködnek egymással. Ezért különösen fontos a kölcsönös bűnügyi jogsegélyről szóló megállapodás létrehozásáról szóló tárgyalások megkezdése az Európai Unió és Japán között. Ezért szavaztam úgy, ahogyan szavaztam.
Alfredo Pallone (PPE), írásban. – (IT) Szeretnék köszönetet mondani Iacolino úrnak a jelentésbe fektetett kiváló munkáért. A jelentés igazságügyi és eljárásjogi alapjai kitűnőek, és a jogi együttműködés felé vezető döntő jelentőségű lépést képviselnek – nemcsak Japán kapcsán –, és remélem, hogy modellként fogják felhasználni más harmadik országokkal kapcsolatos segítségnyújtásról szóló jövőbeni jelentésekhez.
Az európai polgárok gyakran abban a helyzetben találják magukat, hogy bűncselekményt követnek el külföldön, és néha még csak nem is tudják, hogy megsértik a befogadó ország törvényeit. Mindenképpen elengedhetetlen a jogi és igazságügyi segítségnyújtás garantálása, a tolmácsolással kezdve, az anyanyelven történő önkifejezés lehetőségén keresztül egészen addig, hogy a polgár a saját nyelvén kaphasson segítséget. Nyilvánvaló módon figyelembe kell vennünk a különféle jogrendekkel kapcsolatban felmerülő nehézségeket, de meggyőződésem, hogy bizonyos garanciákat minden esetben figyelembe kell vennünk és be kell tartanunk.
Aldo Patriciello (PPE), írásban. – (IT) A korunkat jellemző globalizáció hétköznapi életünk minden területén tapasztalható, ideértve a bűnözést is.
Az egyes tagállamok és Japán közötti, büntetőügyekkel kapcsolatos jogi együttműködésre vonatkozó statisztikai adatok azt mutatják, hogy a jogi keret hiányának ellenére az európai és japán igazságügyi hatóságoknak együtt kell működniük egymással.
2009 februárjában – felismerve az Európai Unió egyes tagállamai és Japán közötti kétoldalú szerződések hiányát, valamint a harmonizált és következetes jogi keretek előnyeit – a Tanács engedélyezte az Európai Unió és Japán közötti tárgyalások megkezdését a bűnügyi jogsegélyről szóló megállapodás megkötésével kapcsolatban.
Összegzésképpen, a megállapodás által biztosított védelmi normák magasabbnak tűnnek a hasonló – akár a közelmúltban kötött – megállapodásokban biztosított normáknál. Ennek fényében nincs különösebb okunk ellenezni a megállapodás elfogadását.
Paulo Rangel (PPE), írásban. – (PT) Ez újabb kulcsfontosságú előrelépést jelent a harmadik országokkal folytatott széles körű jogi együttműködés kialakításában.
Oreste Rossi (EFD), írásban. – (IT) Helyes, hogy a bűnözés elleni küzdelem terén az Európai Unió és az Unión kívüli országok közötti együttműködésre törekszünk, mivel a globalizáció a nemzeti bűnözői hálózatok kiterjesztéséhez vezet; elég ha a maffiára vagy a triádokra gondolunk.
Az ilyen megállapodások megerősítése és kiterjesztése a magas bűnözési mutatókkal rendelkező országokra csökkenheti a bűnözés kiterjedtségét az Európai Unión belül. Ezért mellette szavaztunk.
Rui Tavares (GUE/NGL), írásban. – (FR) A Nemzetközi Emberi Jogi Szövetség (FIDH) 2008-as jelentése szerint „Japán továbbra is ítél halálra bűnözőket és évtizedekre börtönbe zárja őket, ahol a titoktartás és az elszigetelődés általános jelenség.” A kivégzések aránya nőtt az elmúlt években, különösen 2008-ban. Perújításra 1986 óta nem került sor halálbüntetés esetén. Az a megállapodás, amelynek megkötésére az Unió most készül nem rendelkezik a kiadatási eljárásokról.
A megállapodás a büntetések kiszabása céljából történő felhasználás érdekében azonban lehetővé teszi különféle bizonyítékok beszerzését. E körbe tartozik az őrizetbe vett személyek ideiglenes átadása vallomástétel céljából. A 11. cikk lehetővé teszi az uniós tagállamok számára, hogy bizonyos feltételek mellett megtagadják a jogsegély iránti megkeresést, azonban nem tiltja a megkeresés végrehajtását abban az esetben sem, ha a tárgyalás végeredménye akár halálbüntetés is lehet.
Támogatom a büntetőügyekben folytatott jogi együttműködést, amennyiben tiszteletben tartják a védelemhez való jogot, az eljárási garanciákat és az emberi jogokat. Japán esetében a helyzet zavaros, hogy finoman fogalmazzak. Ezért nem támogatom az új szerződést.
Iva Zanicchi (PPE), írásban. – (IT) A Iacolino úr által benyújtott szöveg mellett szavaztam, mivel igen fontos jogi együttműködési megállapodást és a szervezett bűnözés elleni harc csökkentése céljából a nemzetközi jogrendszer modernizációja irányába tett valódi előrelépést képvisel.
Az európai és japán hatóságoknak gyakran együtt kell működniük a szervezett bűnözés elleni küzdelemben, ez a nemzetközi megállapodás pedig kétséget kizáróan biztosítja az Európai Unió és Japán közötti bűnügyi jogsegélyekkel kapcsolatos harmonizált és összefüggő jogi keretek kialakításának előnyeit.
Szeretnék rámutatni, hogy az Európai Unió és Japán közötti megállapodás magasabb szintű védelmet biztosít a jogi együttműködés terén aláírt hasonló megállapodásokhoz képest.
Zigmantas Balčytis (S&D), írásban. – (LT) Támogattam ezt a jelentést. A cégnyilvántartások összekapcsolása megfelelő módon segíti elő a további gazdasági integrációt az Unióban, és javítja a jogbiztonságot a vállalkozások és a fogyasztók számára. A cégnyilvántartásokat rendszerint nemzeti és regionális szinten vezetik. A határokon átnyúló gazdasági tevékenységek növekedése azonban jogbiztonsági és átláthatósági megfontolások alapján a cégnyilvántartások jobb összekapcsolását teszi szükségessé; emellett időt és pénzt takarítana meg.
A jelenlegi pénzügyi válság kirobbanása ismét megmutatta a pénzügyi piacok átláthatóságának fontosságát. Figyelemmel a pénzügyi helyzet helyreállítására irányuló intézkedésekre, a cégekre vonatkozó legfrissebb hivatalos információk felhasználására vonatkozó lehetőségek növelésével lehetővé válna az európai piacokba vetett bizalom helyreállítása.
A cégnyilvántartások e tekintetben rendkívül fontosak; nyilvántartásba veszik, vizsgálják és tárolják a cégadatokat, például a társaságok jogi formáját, székhelyét, tőkéjét és képviselőit, illetve ezeket az adatokat a nyilvánosság számára elérhetővé teszik. Így létrejönnek a hitelezők, üzleti partnerek és fogyasztók számára szükséges feltételek, hogy hivatalos és megbízható céginformációkat szerezzenek be határokon átnyúló esetekben is, hogy valamennyi uniós piacon biztosítva legyen a szükséges átláthatóság és jogbiztonság.
António Fernando Correia De Campos (S&D), írásban. – (PT) A cégnyilvántartások összekapcsolása alapvető fontosságú, tekintve, hogy a jelenlegi széttöredezettség nem csupán az üzleti világot érinti hátrányosan, hanem a fogyasztói bizalom hiányához is vezet. Különös jelentőséggel bírnak a széttöredezettségből eredő, az európai gazdaság gerincéhez tartozó kis- és középvállalkozások, a munkahelyteremtés, a gazdasági növekedés, valamint az Unió szociális kohéziója és a határokon átnyúló kapcsolatok tekintetében felmerülő problémák; ezek okozzák az Unió egységes piacának nyilvánvaló problémáit.
Teljes mértékben támogatom az egyetlen információs pont létrehozását, amelyet az Unió valamennyi nyelvén megfelelő módon kell elérhetővé tenni az uniós cégnyilvántartásokra vonatkozó kiemelkedő minőségű, megbízható és naprakész információhoz való hozzáférés biztosítása érdekében.
A jelenlegi helyzetben, amikor messzire ható intézkedéseket hozunk a válságból való kilábalás érdekében, ez az eszköz hozzáadott értéket biztosíthat az egységes piacon megjelenő 500 millió európai polgár számára, valamint a határon átnyúló üzleti kapcsolatok terén. Ezért örülök annak, hogy a Parlament szavaz erről a jelentésről.
Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) Amikor a belső piacról beszélünk, meg kell értenünk, hogy annak az egyik következménye a határokon átnyúló kereskedelem növekedése. Ez kívánatos és ösztönzendő, de magával hozza annak szükségességét is, hogy a lakosság hivatalos és megbízható információt kapjon az Unióban tevékenységet folytató cégekkel kapcsolatban. A különböző cégnyilvántartásokban szereplő adatok egységességének hiánya a jogbiztonság hiányát is jelenti. Ez nem jó sem az uniós vállalkozásoknak, sem pedig a fogyasztóknak. Ezért létre kell hozni egy központosított európai portált, amely egységes módon tartalmazza az összes tagállam nyilvántartásaiban rögzített adatokat.
Ez növelni fogja az átláthatóságot, a hatékonyságot és a jogbiztonságot, valamint megerősíti az 500 millió európai fogyasztó bizalmát, ami alapvető fontosságú ahhoz, hogy Európa a válságból talpra álljon. Végül, és szorosan figyelemmel kísérve a Gazdasági és Monetáris Bizottságot, szeretném megismételni annak szükségességét, hogy az új rendszer vagy portál ne váljon az európai vállalkozásokat sújtó további igazgatási teherré. Ennek a rendszernek a piaci szereplők életét kell megkönnyítenie, nem pedig egy újabb, leküzdendő bürokratikus akadályt kell jelentenie.
José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) A határokon átnyúló gazdasági tevékenységek fokozódása jogbiztonsági és átláthatósági okok miatt szükségessé teszi a cégnyilvántartások jobb kölcsönös összekapcsolását. Ez a költségeket is csökkentené és a hatékonyságot is javítaná. A cégnyilvántartások jobb kölcsönös összekapcsolása megfelelő mód az EU-n belüli gazdasági térség további integrációjának előmozdításához, valamint a vállalkozások és a fogyasztók jogbiztonságának javításához.
A nyilvántartásokat országos és regionális szinten kezelik, és csak az adott térségben – országban vagy régióban – nyilvántartásba vett társaságokról tárolnak információkat, amelyért felelősséggel tartoznak. Már ma is léteznek különféle mechanizmusok a cégnyilvántartások kölcsönös összekapcsolására: az Európai Cégnyilvántartás (EBR) kezdeményezés és az Átjárható Cégnyilvántartások Európában (BRITE) projekt. Az EBR kezdeményezésben és a BRITE projektben való részvétel önkéntes, a BRITE pedig csak egy kutatási projekt. Az összes európai társasággal kapcsolatos üzleti információk közös elérési pontjával időt és költségeket takaríthatnánk meg. Ezért az összes tagállam számára kötelezővé kellene tenni a részvételt.
Edvard Kožušník (ECR), írásban. – (CS) Támogatom az Európai Bizottság kezdeményezését a cégnyilvántartások összekapcsolásával kapcsolatban. Úgy gondolom, hogy az információk határokon átnyúló továbbításának lehetősége nem csak a belső piac újraindításának, hanem a belső piacon működő valamennyi érintett fél tekintetében főleg a piac hitelessége fellendítésének és a jogbiztonság erősítésének a módja is. Nem szabad elfelejtenünk továbbá a vállalkozásokra nehezedő adminisztratív terhek csökkentése terén jelentkező jelentős hatást sem. Az Edmund Stoiber által vezetett, az adminisztratív terhek csökkentésével foglalkozó csoport szerint a cégnyilvántartásokhoz való határokon átnyúló elektronikus hozzáférés lehetősége a vállalkozások adminisztratív költségeinek mintegy 160 millió euró mértékű csökkenését jelentené évente.
Sürgetem ugyanakkor a Bizottságot, hogy a terv végrehajtása során fordítson nagyobb figyelmet a teljes megoldás interoperabilitására és műszaki semlegességére. Nem lennék boldog, ha egyrészt 160 millió eurót spórolnánk az adminisztratív terheken, másrészt ugyanekkora összeget költenénk a cégnyilvántartások összekapcsolásának műszaki megoldásaira és végrehajtására.
Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) Nem kétséges, hogy a gazdasági globalizáció szükségessé teszi a cégnyilvántartások összekapcsolását. Jelenleg a vállalkozásokkal kapcsolatos összes információt csak nemzeti és regionális szinten tartják nyilván, így a határokon átnyúló összefüggésekben a társaságokkal kapcsolatos információk elérése iránti növekvő igény szükségessé teszi ezeknek kiterjesztését az összes tagállamra. A cégnyilvántartások összekapcsolása nagyon fontos a gazdasági veszteségek és az összes érdekelt felet érintő problémák megszüntetése érdekében, legyenek azok akár maguk a társaságok, alkalmazottaik, vagy akár a nagyközönség. -
Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) Különösen az üzleti világban elengedhetetlen, hogy bizonyos adatok nyilvánosan hozzáférhetőek legyenek. Ebben a tekintetben van értelme a cégnyilvántartásokat nemzeti és regionális szinten kezelni – egyrészt a jogbiztonság, másrészt a szubszidiaritás elvének való megfelelés biztosítása érdekében – és biztosítani az adatokhoz való határokon átnyúló hozzáférést. Biztosítani kell az interoperabilitást, különösen azon társaságok esetében, amelyek határokon átnyúló tevékenységeket folytatnak, például a cég székhelyének áthelyezése vagy a cégek összeolvadása esetén. A közigazgatási együttműködés semmilyen körülmények között sem eredményezhet bürokratikus akadályokat, továbbá a nyelvvel és minőséggel kapcsolatos problémákat is figyelembe kell venni. E tekintetben a szolgáltatási irányelvnek kellett volna elhárítania az akadályokat. Figyelemmel azonban különösen a szakmai előfeltételekre, a határokon átnyúló együttműködés nem teljesen kielégítő.
Ausztriában például intenzív képzés és vizsgák szükségesek ahhoz, hogy valaki kereskedelmi idegenvezetőként dolgozzon, más országokban azonban nem ez a helyzet. A ilyen jellegű problémák megoldására ígért egyenértékűségek és ellenőrzések egyáltalán nem megfelelőek. Tekintettel Ausztria magas színvonalú szakképzésére, én tartózkodtam a szavazástól.
Alfredo Pallone (PPE), írásban. – (IT) A megvitatott jelentés mellett szavaztam.
A cégnyilvántartások összekapcsolása megfelelő megoldás az Unión belüli gazdasági térség további integrációjának elősegítésére, valamint a jogbiztonság javítására a vállalkozások és a fogyasztók számára. A cégnyilvántartás által biztosított információkat nem lehet összehasonlítani a gazdaságban rendelkezésre álló többi információval. Azok értelmessége és jogi jelentősége az egyes tagállamokban eltérő, és erre kategorikusan fel kell hívni a felhasználók figyelmét az adatokhoz történő hozzáféréskor.
Figyelemmel erre a különleges helyzetre, a nyilvántartások kölcsönös átjárhatóságának és az adatokhoz való hozzáférésnek konkrét, egyszerűen használható és könnyen hozzáférhető összefüggésben kell megvalósulnia. Végül, a projekt valódi sikeréhez szükség van valamennyi tagállam részvételére, amit ezért kötelezővé kell tenni, amint a műszaki szabványokat teljesen mértékben elkészítették.
Evelyn Regner (S&D), írásban. – (DE) A cégnyilvántartások összekapcsolásáról szóló jelentés mellett szavaztam, mert – mint a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Európai Parlamenti Képviselőcsoportjának árnyékelőadója – megfelelő kompromisszumot tudtam elérni az előadóval, Lechner úrral. A fő aggályok a következők –
Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – A Lechner-jelentés egy nem ellentmondásos kezdeményező jelentés, amit nagyon szívesen támogatunk
Oreste Rossi (EFD), írásban. – (IT) Az az elképzelés, hogy az érdekelt felek hozzáférésének biztosítása érdekében össze kell kapcsolni a cégnyilvántartásokat, megfelel a kereskedelmi szervezetek átláthatóságra irányuló kéréseinek.
A globalizáció következtében a vállalkozások folyamatosan mozognak az Európai Unióban és azon kívül is, az a tény pedig, hogy bármely érdekelt fél szabadon hozzáférhet ezekhez a nyilvántartásokhoz, igen örömteli. Névleges vállalkozások túlságosan gyakran követnek el csalásokat pontosan annak a lehetőségnek a kihasználásával, hogy cégként nem lehetséges azokat pontosan azonosítani, ezért csak kedvezően fogadhatjuk ezt a kezdeményezést.
Catherine Soullie (PPE), írásban. – (FR) Szeretnék gratulálni az előadónak ehhez a kiváló szöveghez, amelyet a Parlament nagy többséggel fogadott el. Mint a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság cégjegyzékekkel kapcsolatos véleményének előadója, szeretném hangsúlyozni e jelentés fontosságát. Az Európai Unión belüli kereskedelemmel kapcsolatos adatok kulcsfontosságúak az egységes piac pozitív fejlődése és növekedése számára, és várom a Bizottság jogalkotási javaslatait a témában.
A tagállamok kötelező részvétele egy közös cégjegyzék létrehozásában az egész Unió hasznára válna. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha figyelmet fordítunk arra, hogy ne okozzunk további adminisztratív terheket a vállalkozásainknak, és ha a személyes adatok titokban maradnak a bizalom légkörének fenntartása érdekében.
Angelika Werthmann (NI), írásban. – (DE) A jelentés mellett szavaztam, mert meggyőződésem, hogy a cégnyilvántartások összekapcsolása növelheti a jogi és üzleti tranzakciók átláthatóságát. Az projekt általános célja az volt, hogy megkönnyítse a piaci szereplők információhoz való hozzáférését annak érdekében, hogy bárki megtudhassa, hogy ki áll egy adott cég mögött, függetlenül annak jogi formájától. Ennek megfelelően ez az összekapcsolás a fogyasztók érdekeit és a hitelezők védelmét is szolgálná.
Iva Zanicchi (PPE), írásban. – (IT) Elnök úr, megszavaztam Portas úr jelentését a cégnyilvántartások összekapcsolásáról, mert helyeslem az európai államok cégjegyzékeinek kötelező integrációját annak érdekében, hogy eltávolítsuk a vállalkozások Unión belüli mobilitását jelenleg hátráltató akadályokat.
Egy egységes európai portál bevezetése a cégjegyzékek kapujaként; egy érvényes és hozzáférhető portál a 27 európai tagállamban, amely lehetővé teszi a polgárok számára, hogy hozzáférjenek az európai cégekkel kapcsolatos információkhoz, határozottan jó mód a társaságok Unión belüli fejlődésének megkönnyítésére.
Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) A jelentés mellett szavaztam, mert úgy gondolom, hogy az új, fenntartható gazdaságnak a rendelkezésre álló szakképzett munkaerő foglalkoztatásán kell alapulnia, amely ösztönzi az innovációt azokban az ágazatokban, amelyek stratégiailag előnyösek Európa jövője számára, különös tekintettel az energiára és a kutatásra. Ezen ismeretek nagyobb értéke, az általuk kínált relokációs lehetőségek és azok a módok, ahogyan megjelenhetnek Európa mind központi, mind pedig külső régióiban, óriási lehetőségeket kínálnak az új technológiák és az új környezeti és emberi helyzethez való alkalmazkodási képességük tekintetében.
Az éghajlatváltozás megakadályozását és a hatásainak enyhítését előmozdító ágazatokban való befektetések döntő jelentőségűek. A tengeri régiókra – az Európa egyes régióiban talált természeti erőforrásokat felhasználó alternatív energiatermelési lehetőségekkel együtt – e tekintetben jelentős szerep hárul.
A környezetvédelmi innovációhoz kapcsolódó tudás az új gazdaság jövője, mivel nagy hangsúlyt kell fektetni az ismeretek új gazdasági célokra történő alkalmazására. Ez azt jelenti, hogy a tudás jelenthet hozzáadott értéket, azonban csak a kutatási, gyártási és terjesztési központok közötti szinergiák révén teremthet munkahelyeket a legkülönbözőbb területeken, például a kutatás, a szolgáltatás és a kereskedelem területein.
Liam Aylward (ALDE), írásban. – (GA) A munkahelyek jelenlegi bizonytalansága a munkaerőpiacon jelentős hatással van a fiatalok foglalkoztatási helyzetére az Unióban. Üdvözlöm a jelentésben a munkaerő-piachoz való hozzáférésre, a fiatalok foglalkoztatási lehetőségeinek javítására, valamint az ilyen célú képzési programok javítására helyezett hangsúlyt.
A fiataloknak képesnek kell lenniük arra, hogy élvezzék a munkaerőpiac előnyeit és különösen üdvözlöm a képzési központok, az egyetemek és az üzleti szektor közötti kapcsolatok fejlesztését. Ezek a kapcsolatok segítenek a munkaerő-piacra először bekerülő fiataloknak és munkalehetőségeket teremtenek a diplomások és a képzett fiatalok számára.
Másodsorban, támogatom a jelentés mondanivalóját az európai, nemzeti és regionális finanszírozási rendszerek közötti többszintű koordináció létrehozásáról.
Nem támogatom azonban a rendelkezést a közvetlen támogatási mechanizmusokról a vidékfejlesztésre és a környezeti szempontból fenntartható mezőgazdaság fejlesztésre történő átállással kapcsolatban, mert a közvetlen mechanizmusok jelentik a legjobb módot a mezőgazdasági termelők jövedelmi támogatásának biztosítására..
Zigmantas Balčytis (S&D), írásban. – (LT) Támogattam ezt a jelentést. Az Unió fenntartható gazdaságának kialakítása érdekében biztosítanunk kell a kiegyensúlyozott gazdasági és társadalmi fejlődést. Elengedhetetlen, hogy a gazdasági növekedés kevésbé függjön az erőforrások és az energia felhasználásától, csökkenteni kell az éghajlatváltozást okozó káros kibocsátásokat, és ezzel tennünk kell a globális felmelegedés ellen. Törekednünk kell a környezetbarát munkahelyek létrehozására kínálkozó lehetőségek kihasználására a szolgáltatások és a szociális gazdaság területén. Ennek elérése érdekében a Bizottságnak ki kell dolgoznia egy stratégiát a környezetbarát munkahelyek létrehozására, amelyet a regionális hatóságoknak regionális fejlesztési stratégiáik elfogadásakor követniük kell. E stratégia végrehajtását az uniós, nemzeti és regionális alapokból kell finanszírozni és ezek elosztását körültekintően össze kell hangolni. A támogatást például kutatás és fejlesztés elvégzésére, a megújuló energia területén új technológiák kidolgozására és energiahatékonyságra használnák fel.
Jean-Luc Bennahmias (ALDE), írásban. – (FR) A pénzügyi válság tovább sújtja Európát, és a világ számos régiója stagnál anélkül, hogy a politikusok feltennék maguknak a kérdést, hogy hogyan lehet megoldani a helyzetet. Mi több, sokan közülük még úgy is gondolják, hogy elég egyszerűen kihúzni egy ideig ahhoz, hogy minden visszatérjen a 2008 szeptembere előtti állapotba.
Én nem osztom ezt a nézetet. Ha kivonjuk a környezetet a megbeszéléseinkből, ugyanezek az okok ugyanilyen hatással járnak majd. A környezet jelenti a lehetőséget arra, hogy egy új fejlődési modellt hozzunk létre. Komoly lehetőségek lehetnek új munkahelyek létrehozására, feltéve, hogy felvértezzük magunkat a fenntartható gazdaság folytatásához szükséges eszközökkel.
Vilija Blinkevičiūtė (S&D), írásban. – (LT) Egyetértek ezzel a jelentéssel, mert elősegíti a fenntartható munkahelyek megteremtését, más szóval olyan munkahelyek megteremtését, amelyek figyelembe veszik a jelenlegi generáció szükségleteit oly módon, hogy a következő generációk lehetőségei ne kerüljenek veszélybe. A jelentés azt is hangsúlyozta, hogy ezeknek a munkahelyeknek szociális jólétet kell teremteniük, így szolgálniuk kell az embert és a természetet. A fenntartható gazdaság céljának a közös ökológiai és szociális fenntarthatóság, a versenyképesség növelésére irányuló hosszú távú kilátások, a társadalmi jólét és a jobb környezetvédelem megteremtésének kell lennie. A bizonytalan munkaszerződéseknek az alacsonyabb képzettségűek körében való elterjedésével a foglalkoztatás minősége is különös fontossággal bír, így ez a jelentés a jó munkahelyek létrehozását is elősegíti.
Ezeknek a munkahelyeknek biztosítaniuk kell a stabil és szociálisan orientált munkát, különös figyelmet fordítva a munkavállalók egészségére és biztonságára, a tisztességes munka- és képzettségi követelményekre. Kérem ezért a tagállamokat, hogy ne csak a felső képzettségi tartományban törekedjenek munkahelyek teremtésére, hanem emeljék a közép- és alsó szintű képzettségi tartományokba tartozó munkahelyek státuszát is jó munkakörülmények kialakításával. Egyetértek az egész életen át tartó tanulási stratégiáknak az idősebb munkavállalókhoz való igazítására irányuló kezdeményezéssel annak érdekében, hogy biztosítsák az 55 év feletti munkavállalók körében is a magas részvételi arányt.
Alain Cadec (PPE), írásban. – (FR) Az Unió kohéziós politikája központi szerepet játszik a fenntartható gazdaság munkahely-teremtési potenciáljának javításában, mivel segít a regionális különbségek kiküszöbölésében és a gazdaság fellendítésében. Ebből a szempontból a regionális és helyi szinteknek jobban ki kellene használniuk az Európai Strukturális Alapokat, hogy kezdeményezéseket végezzenek új, fenntartható és tartós munkahelyek létrehozására. Az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) a helyi kutatás, az innováció és az infrastruktúra új technológiák keretében való összefogásával segít a regionális klaszterek létrehozásában.
A regionális és helyi önkormányzatok vannak a legjobb helyzetben ahhoz és a leginkább képesek arra, hogy kialakítsák az ilyen klaszterek növekedéshez szükséges feltételeket, amelyek a helyi gazdasági fejlődés tekintetében döntő ösztönző erőként működhetnek, illetve új munkahelyeket teremthetnek a régióban. A kis- és középvállalkozások is fontos szerepet játszanak az innováció előmozdításában Európában. Ösztönözni kell őket, hogy használják az Európai Szociális Alapot a vállalkozói magatartás és készségek terjesztésének eszközéül.
Ugyanakkor az uniós, nemzeti és regionális finanszírozási rendszerek közötti koordináció hiánya akadályozza e célok elérését. Ezért a különféle közös politikák közötti nagyobb szinergia elérése érdekében jobb többszintű koordinációra van szükség.
Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban. – (PT) Megszavaztam a jelentést, mert elismerem a környezetbarát munkahelyek megteremtésének fontosságát a fenntarthatóságra törekvő gazdaságban. A környezetbarát munkahelynek emellett az energiával és a természeti erőforrásokkal történő takarékoskodáshoz is hozzá kell járulnia azáltal, hogy megújuló energiát használ fel, megőrzi az ökoszisztémákat és csökkenti a hulladéktermelés és a levegőszennyezés hatásait. Ezen ágazatok előmozdításának pozitív mellékhatásai valójában figyelemreméltók, és ezért ezeket fejleszteni kell. Ugyanakkor garantálnunk kell a megfelelő munkakörülményeket, valamint az emberek oktatását és képzését.
Nikolaos Chountis (GUE/NGL), írásban. – (EL) A jelentés mellett szavaztam, mert kritizálja az EU 2020 stratégiát, amely nem tesz semmit annak érdekében, hogy foglalkozzon a munkanélküliséggel és a társadalmi kohézióval, valamint azért, mert a Regionális Fejlesztési Alap és az Európai Szociális Alap változtatására szólít fel annak érdekében, hogy azok valóban előmozdítsák a foglalkoztatást és az igazságos társadalmi integrációt. A jelentés arra is törekszik, hogy a környezetileg és társadalmilag fenntartható növekedés előmozdítása révén vitát kezdjen és konkrét intézkedések elfogadásához vezessen a teljes fizetéssel és társadalombiztosítási támogatással járó minőségi munkahelyek létrehozása terén.
E kereteken belül a jelentés az állami szektor fontos szerepvállalása mellett érvel, környezetvédelmi és társadalmi normáknak megfelelő állami szolgáltatások és infrastruktúrák révén előmozdítva saját fenntartható fejlődését. A jelentés továbbá új ipari, oktatási és képzési politika mellett érvel, amely a nemek egyenlőségének előmozdításával és a munkavállalók képviselőinek erős szerepével életképes gazdaságot hoz létre.
Proinsias De Rossa (S&D), írásban. – Támogatom ezt a jelentést, amely kijelenti, hogy a munkahelyteremtő potenciál optimalizálása mellett kiemelt figyelmet kell fordítani a méltó munkakörülményekre, valamint az alkalmazottak egészségére és biztonságára. A változásokra való felkészülés és a munkanélküliség megelőzése érdekében feltétlenül elő kell mozdítanunk a szociális párbeszédet és a kollektív szerződéseket (amelyek az új ágazatokban gyakran nem léteznek), erősítenünk kell a szociális biztonságot, a jövedelemtámogató rendszereket és a proaktív ágazati képzési kezdeményezéseket, a nemek közötti egyenlőséget és a társadalmi integrációt szolgáló munkaerőpiacot. A jelentés a környezetbarát munkahelyeknek a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) által megfogalmazott meghatározására épít, amely szerint minden olyan munkahely környezetbarát munkahely, amely előmozdítja a fenntartható fejlődést. A társadalmilag igazságos átmenet érdekében a munkavállalóknak partnerként kellene részt venniük a folyamatban. A jelentés felszólít arra, hogy a munkavállalóknak a munkahelyek környezetbarát jellegéért felelős képviselőit – az ILO meghatározása szerint – vonják be munkahelyük, vállalatuk és iparáguk fenntarthatóbbá tételébe. Az egyik támogatott célkitűzést, a fokozott fenntarthatóságot be kell illeszteni a különféle alapok pénzügyi terveibe, a strukturális alapokat és a Kohéziós Alapot is ide számítva. A fenntartható munkahelyek létrehozását az EU napirendjének az élére kell helyezni a környezetbarát munkahelyek felé vezető fokozatos átmenettel és a szükséges beruházásokkal együtt.
Edite Estrela (S&D), írásban. – (PT) „Az új fenntartható gazdaságban rejlő foglalkoztatási potenciál feltárásáról” szóló jelentés mellett szavaztam, mert érvelése szerint a környezetbarát munkahelyek teremtését nem szabad számszerűsítve értékelni. Fontos tudni azt is, hogy hogyan biztosítsunk jó munkakörülményeket és hogy a fenntartható gazdaságra való átállás miként valósítható meg szociálisan méltányos módon
Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) Az e jelentés elkészítésében résztvevő parlamenti bizottságok száma – hat – jól mutatja a foglalkoztatás kérdésének kiemelkedő jelentőségét ma, és azt is, hogy a fenntarthatóság fogalma ma már megkerülhetetlenné vált a politikai diskurzusban. A gazdaság fenntarthatósága és annak munkahely-teremtési potenciálja a munkavállalók, vállalkozók, politikusok, szakemberek és laikusok, környezetvédők és iparosok, és még sok más ember közös problémája. Az egyik legfőbb probléma éppen a fenntarthatóság költsége és annak elosztásának módja.
Még pontosan nem ismert, hogy ez a szükséglet – amely nem mindig észrevehető vagy kielégítően elérhető – milyen mértékben nem érinti hátrányosan a piacok kezdeményezési és szervezési képességét, vagy mennyiben nem jelent további nehézségeket a már így is válság által sújtott és bizonytalan gazdaság számára. Ma egyre nagyobb szükség van arra, hogy a fenntarthatóság több legyen egyfajta gyűjtőfogalomnál, így azt egyre nehezebb megvalósítani. Inkább megvalósíthatónak tűnik a változó emberi tevékenység megváltoztatása a világban – többek között gazdasági szempontból –, hogy azt mindenki élvezhesse, ne csak néhány radikális.
José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) A fejlődés akkor fenntartható, ha a jelenlegi generáció szükségleteinek kielégítése nem fenyegeti a jövő generációk szükségleteinek kielégítését. Olyan megközelítési módra van szükségünk, amely ötvözi a gazdasági, a szociális és az ökológiai érdekek figyelembevételét, az intenzívebb társadalmi párbeszédet, a társaságok nagyobb szociális felelősségvállalását, valamint a megelőzés és „a szennyező fizet” alapelvének elfogadását. Hosszú távon kell gondolkodnunk, a versenyképesség, valamint a szociális, gazdasági, területi és környezetvédelmi kohézió céljainak szem előtt tartásával. Ezért támogatjuk a humán, a társadalmi és a környezeti tőkébe történő beruházásokat, a technológiai innovációt és az új ökológiai szolgálatokat.
Ezzel az elkötelezettséggel veszünk részt az éghajlatváltozás elleni küzdelemben. Az EU elkötelezte magát amellett, hogy 2020-ig legalább 20%-kal csökkenti az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását, energiaszükségletének 20%-át megújuló energiákból fedezi, és hogy 20%-kal javítja az energiahatékonyságot. Egy éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi munkacsoport szerint a globális felmelegedés csak akkor korlátozható 2°C-ra, ha az iparosodott országok 2050-re az 1990-es szint 80-90%-ára csökkentik az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását. Ezért támogatjuk a környezetbarát munkahelyek létrehozását, amelyek hozzájárulnak a társadalmi igazságosságra és az öko-hatékonyságra épülő fenntartható növekedéshez, valamint a vidéki munkahelyek előmozdításához, az elsivatagosodás megelőzése érdekében.
Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) Ez a saját kezdeményezésű jelentés számos területen pozitív megközelítést tartalmaz, és részben átvette az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság azon véleményét, amelyért én voltam a felelős, azonban nem hangsúlyozza annyira, amennyire kellene annak szükségességét, hogy az egyes tagállamok fordítsanak nagyobb figyelmet a sajátosságokra. Szeretnék kiemelni néhány pozitív szempontot:
- Úgy véli, hogy az Európai Unió új fenntartható gazdaságának kiegyensúlyozott gazdasági és társadalmi fejlődést kell biztosítania, kitartva az állami szféra fontossága mellett.
- Ambiciózus fenntartható iparpolitika kialakítására szólít fel, hangsúlyt fektetve az erőforrások hatékonyságára; kiemeli, hogy a környezetbarát gazdaságnak tisztességes, jól fizető munkahelyek kilátásait kell nyújtania, amelyek elkötelezettek az energiahatékonyság mellett, vagy amelyek maguk is hozzájárulnak az ipari diverzifikációhoz.
- rámutat, hogy az új fenntartható gazdaságra történő átállás összetett jelenség, ami miatt különös figyelmet kell fordítani az ipar leépülése által sújtott régiókra, megfelelő pénzügyi támogatás, megfelelő mechanizmusok és integrált fellépések révén, amelyek a fenntartható fejlődést és az innováción alapuló gazdaságot célozzák, amelyek képesek a tisztességes, jól fizető, jogokkal járó munkahelyek megteremtésére, valamint a társadalmi egyenlőtlenségek és a regionális különbségek csökkentésére, konzultálva a szociális partnerekkel, amelyben a kis- és középvállalkozások támogatása különös fontossággal bír.
Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. – Helyénvaló, hogy ma szavazunk erről a jelentésről, azon a napon, amikor a skót kormány bejelentette, hogy Skócia félúton tart az üvegházhatást okozó gázok kibocsátására vonatkozó 2020-as célkitűzései elérése felé. Egy nemrégiben készült jelentés kiemelte, hogy a tengeri szélenergia önmagában mintegy 48 000 munkahelyet képes biztosítani Skóciában, és a skót kormány elkötelezett amellett, hogy élen járjon az Unió új munkahelyek teremtésére irányuló erőfeszítéseiben a fenntartható gazdaságban. Sajnálatos, hogy a kormány Westminsterben büntető hálózati díjak alkalmazása révén továbbra is hátrányosan megkülönbözteti a skót energiaszolgáltatókat, és ezáltal visszafogja az uniós jelentőséggel bíró fejlesztést. Én a jelentésben megfogalmazott felszólítások mellett szavaztam, és arra sürgetem a brit kormányt, hogy járjon el megfelelően.
Jarosław Kalinowski (PPE), írásban. – (PL) A rövid távú és rosszabb foglalkoztatási feltételeket tartalmazó szerződések számának emelkedése ma különösen nyilvánvaló a fiatalok körében. Ez komoly akadály a polgárok stabil élet felé vezető útján, és következésképpen a fenntartható gazdasághoz vezető úton. A fejlesztés és ipari innováció ökológiai tendenciáinak célja, hogy segítsenek elérni a foglalkoztatás növekedését és egyúttal hozzájáruljanak a környezet védelméhez.
A Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Bizottság utal arra, hogy a mezőgazdasági követelményként kirótt környezetbarát technológiák hozzájárulnak majd a foglalkoztatás és a termelők bevételei növekedéshez. Ez egy érdekes felvetés, ami érdemi vitát és mélyebb elemzést igényel. A polgárokat az ökológia fontosságára felhívó tájékoztató kampányok szervezésére irányuló javaslat szintén támogatásra érdemes.
Alan Kelly (S&D), írásban. – Az energia fenntarthatósága azoknak a fő kérdéseknek az egyike, amelyekkel az európai társadalmaknak ma szembe kell nézniük, és azt a lehetőséget is magában rejti, hogy az eljövendő években ez válik a foglalkoztatás egyik legfontosabb forrásává. Támogatom ezt a kezdeményezést, mert előmozdítja a munkahelyteremtést és védelmezi a munkavállalók jogait.
Elisabeth Köstinger (PPE), írásban. – (DE) A lassan elvonuló gazdasági válságnak ösztönöznie kell az Európai Uniót az erőforrások kifinomultabb és versenyképesebb kezelésére. Ez csak fenntartható üzleti megközelítés mellett lehetséges, amely számos pozitív járulékos juttatást hoz magával a környezet és a polgárok számára. Stabil általános feltételeket kell létrehoznunk, amelyek között az uniós környezetbarát gazdaság foglalkoztatási potenciálja fellendülhet, biztosítva a fenntartható fejlődést a vállalkozások számára. A jelentés mellett szavaztam, mert a gazdasági növekedés, a környezetvédelem és a szociális kohézió kéz a kézben járnak és kiegészítik egymást. Nem csak új, fenntartható, környezetbarát munkahelyek megteremtésére kell törekedni, hanem az üzleti szféra és a társadalom egészének arra való ösztönzésére is, hogy vállaljanak szerepet ebben az új üzleti modellben. Teljes körűen hasznosítanunk kell a környezetbarát gazdaság lehetőségeit, ugyanakkor hozzá kell járulnunk Európa globális imázsához, mint egy progresszív, fenntartható és környezettudatos gazdasági unió.
Petru Constantin Luhan (PPE), írásban. – (RO) E válság következtében a gazdasági növekedés és a foglalkoztatás váltak az Európai Unió azonnali prioritásaivá. A jelentés mellett szavaztam, mert úgy vélem, hogy a jól célzott erőfeszítések megtételéhez elengedhetetlen, hogy az aktív öregedés elősegítésére, valamint a fiatalok, a fogyatékkal élők, a legális bevándorlók és más sérülékeny csoportok munkaerőpiaci integrációjára irányuló politikák révén emeljük a foglalkoztatási szintet. Ezeket a politikákat, valamint a jó minőségű oktatást és szakképzést az élethosszig tartó tanulásra és a képesítések tökéletesítésére lehetőségeket nyújtó hatékony ösztönzőkkel kell kiegészíteni.
Egy másik csoport, amelyet nem hagyhatunk figyelmen kívül, a fiatal diplomások csoportja. Elő kell mozdítanunk a tagállamok és a szociális partnerek közötti szoros partnerséget, amely segíthet ezeknek a fiataloknak az első munkahelyük megtalálásában, vagy új lehetőségeket kínálhat a kiegészítő képzésre, ideértve a szakmai gyakorlatot is. Ebben a tekintetben a tagállamoknak mozgósítaniuk kell és teljes mértékben ki kell használniuk az Unióban rendelkezésre álló forrásokat, különösen az Európai Szociális Alapot.
Ramona Nicole Mănescu (ALDE), írásban. – (RO) Új munkahelyek létrehozására irányuló intézkedésekre van szükségünk, különösen most, amikor a tagállamok súlyos gazdasági és szociális válsággal néznek szembe. Ennek fényében az Unió kohéziós politikája a regionális különbségek csökkentése és a teljes társadalmi foglalkoztatottság elérése révén kulcsfontosságú szerepet játszik a munkahely-teremtési potenciál fejlesztésében egy fenntartható gazdaságban. Ösztönöznünk kell a régiókat, hogy használják a strukturális alapokat a nemzeti, helyi és regionális projektek finanszírozására, valamint az Európai Szociális Alapot a jobb oktatási és foglalkoztatási lehetőségek létrehozására.
Az Európai Szociális Alap a több és jobb munkahely létrehozása céljából a készségek fejlesztésébe, a foglalkoztatási és képzési tevékenységekbe, a szakmai átképzésbe és a munkanélküliek számára nyújtott karrier-tanácsadásba befektetni kívánó tagállamok rendelkezésére álló megoldás. A tagállamok közösségeinek és régióinak támogatása érdekében felkértem az Európai Bizottságot, hogy támogasson egy kísérleti projektet, amelynek célja képzés nyújtása és a bevált gyakorlatok cseréjének megkönnyítése az európai alapok helyi és regionális szinten történő irányításában és végrehajtásában közvetlenül résztvevők számára.
Thomas Mann (PPE), írásban. – (DE) Ma megszavaztam Schroedter asszony saját kezdeményezésű jelentését az új fenntartható gazdaságban rejlő foglalkoztatási potenciál feltárásáról. A jelentés középpontjában a környezetbarát munkahelyek állnak. Ezek a munkahelyek szinte minden jelentős, a fenntartható gazdasághoz hozzájáruló ipari és szolgáltatási ágazatban megtalálhatóak. A környezetvédelem a gazdaság hajtóerejévé válhat, ha kellően korai szakaszban kiszámítható, befektetésbarát keretfeltételeket hozunk létre. Számos további beszerzési feltétel bevezetése ellentétes az államadósság azonnali csökkentésére irányuló uniós céllal. Örülök, hogy sikerült megállapodnunk a minimális szociális normák kritériumai növelésének korlátozásával kapcsolatban. Kétségtelen, hogy a legtöbb európai vállalat a sikeres környezetvédelmi politika terén a világon úttörőnek számít. Annak érdekében, hogy tisztességes versenyt biztosítsunk számukra, meg kell akadályozni a termelés áthelyezését az Unióból az alacsony környezetvédelmi előírásokat támasztó harmadik országokba. Az Európai Bizottságnak és a tagállamoknak gyors és erélyes intézkedéseket kell tenniük e tendencia ellen. Az ilyen irányú módosításom ma elnyerte a többség támogatását.
A munkahelyeken támogatni kell a diszkrimináció megszüntetését és az egyenlő bánásmódot. E tekintetben a szankcionálási mechanizmusok és kvóták nem jelentik a helyes irányt. A vállalatok igazgatótanácsának összetételével kapcsolatban a nők kötelező 40%-os aránya irreális követelmény, és ezért ez a javaslat nem kapott támogatást. A nőknek nem kellenek kvóták. Jobb lehetőségek kellenek számukra, hogy karrierjüket követhessék. Ehhez pedig meg kell szüntetni az akadályokat, amelyek gátolják a nők szakmai fejlődését.
Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) Az új fenntartható gazdaságban történő foglalkoztatás elgondolása új paradigmát kezd kialakítani a gazdasági költségvetések tekintetében, amelyet mindeddig a gazdasági fejlődés és a munkahelyteremtés alapjának tekintettek. A fenntartható gazdaság hatalmas változásokat feltételez a foglalkoztatási lehetőségek tekintetében, mivel az energiahatékonyság területén tevékenykedő társaságok alapvető szerepet játszanak majd az új munkahelyek létrehozásában szerte a világon. A német példa ebben a tekintetben nagyon jól szemlélteti az ágazatban dolgozó társaságok sikereit, amelyeket az új munkahelyek létrehozásában elértek. Ezért elengedhetetlen, hogy más európai uniós országok is kövessék Németország példáját, hogy Európa-szerte megsokszorozódjon a foglalkoztatás a fenntartható gazdaságban.
Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) Ismét szép szavakkal találkozhatunk egy uniós jelentésben. Olyanokkal, mint például az új, fenntartható gazdaság optimális munkahely-teremtési potenciálja a férfiak és a nők számára, tisztességes munka, szociálisan igazságos átalakítás és a képesítési követelmények lefedése. Ugyanakkor azonban az Uniónak tisztában kell lennie azzal, hogy – pontosan a keleti bővítés miatt – egyes ágazatokban jelentősen nőtt a munkaerő-piacra gyakorolt nyomás, a javulásnak azonban semmilyen jele sincs. Sőt, különösen az elmúlt években, a bizonytalan munkakörülmények, mint például a munkaerő-kölcsönzés, a részmunkaidő, a „MacJobs” és a színlelt önfoglalkoztatás mértéke jelentősen nőtt. Manapság már a magas színvonalú képzés sem jelent garanciát valamely munkahely megszerzésére.
Amíg a kereskedelem és az ipar olcsó munkaerővel történő ellátása érdekében a harmadik országokból származó munkavállalók zöld kártyájáról szóló vita folytatódik a helybeli munkavállalók megfelelő képesítéssel történő ellátására irányuló törekvés helyett, mindezek valószínűleg továbbra is üres szavak maradnak. A követelmények rendben lévőnek hangzanak, de papíron azt írhatunk le, amit akarunk. Mivel nem feltételezhető, hogy ezeket a végrehajtásra valóban alkalmas megfelelő intézkedések követik, én tartózkodtam a szavazástól.
Alfredo Pallone (PPE), írásban. – (IT) Schroedter asszony jelentése mellett szavaztam, mivel egyetértek annak üzenetével és megközelítésével.
A fenntartható fejlődés oly módon veszi figyelembe a jelen generáció szükségleteit, hogy a jövő nemzedékek igényeik kielégítésére való képességét nem veszélyezteti. A gazdasági és ökológiai érdekek figyelembevétele mellett a Tanács következtetései előírják a humán és szociális tőkébe, valamint az innovációba történő befektetést azzal a céllal, hogy megteremtsék a versenyképességhez, jóléthez és társadalmi kohézióhoz szükséges feltételeket.
A dokumentum egy másik igen fontos része a környezetbarát munkahelyek meghatározásához kapcsolódik. Ezek a munkahelyek nem korlátozódnak a környezetvédelemhez közvetlenül kapcsolódó foglalkoztatási ágazatokra. Közéjük tartozik minden, a fenntartható gazdálkodáshoz hozzájáruló változás, amely segíti az energiatakarékosságot, a megújuló energiaforrások felhasználását és a termelési hulladékok elkerülését.
Rovana Plumb (S&D), írásban. – (RO) Fenntartható növekedésnek társadalmi igazságosságon és ökológiai hatékonyságon kell alapulnia. Az európai gazdaságok ökológiailag hatékony gazdasággá történő átalakulása minden – helyi, nemzeti, regionális és európai – szinten a termelés, az elosztás és a fogyasztás mélyreható változásaihoz fog vezetni. Támogatom a nyilvános tájékoztató és tudatosító kampányok szervezésére irányuló erőfeszítéseket annak kiemelése céljából, hogy a környezetbarát, fenntartható gazdaságra történő átállásra irányuló stratégiánk szociálisan igazságos, és hogy hozzájárul majd a foglalkoztatás növekedéséhez.
Szeretném hangsúlyozni annak szükségességét, hogy az új környezetbarát munkahelyek megteremtésével kapcsolatban különös figyelmet fordítsunk a biológiai sokféleségre Európa-szerte, különösen a Natura 2000 hálózat végrehajtása során. Felszólítom a Bizottságot, hogy 2011-ig tegyen javaslatot olyan jogalkotási és nem jogalkotási intézkedéseket tartalmazó stratégiára, amely valamennyiünk növekedésének és jólétének forrásul szolgáló, környezetbarát munkahelyek létrehozásának előmozdítására irányul.
Arra kérem a Bizottságot és a tagállamokat, hogy valamennyi uniós politikába vegyék fel a munkavállalók környezetbarát munkahelyekre való átképzésére irányuló politikákat.
Robert Rochefort (ALDE), írásban. – (FR) A környezetbarát európai munkahelyek létrehozása létfontosságú. Egyrészt, ezek a munkahelyek lehetővé teszik a fenntartható növekedés támogatását, másrészt szerepet játszanak azoknak a nagyratörő számszerűsített célkitűzéseknek az elérésében, amelyeket az éghajlatváltozás elleni küzdelem terén az Európai Unió maga elé tűzött. Képviselőtársam, Schroedter asszony által készített jelentés mellett szavaztam, amely támogatja az ezek előmozdítását célzó intézkedések végrehajtását. A környezetbarát munkahelyek számának növelése érdekében a vállalkozásokat különösen ösztönözni kell a tiszta technológiákba való befektetésre; gondolok itt különösen a kkv-k számára szóló adókedvezmények végrehajtására. A régiókat is ösztönözni kell az európai strukturális alapok és a Kohéziós Alap igénybevételére az új, fenntartható és tartós munkahelyek létrehozása érdekében. Ugyanakkor biztosítanunk kell, hogy a nemzeti oktatási és képzési rendszerek alkalmasak legyenek a képzett munkavállalók iránti igények kielégítésére, valamint azon személyek átképzésének biztosítására, akiknek a munkahelyét fenyegetik ezek a strukturális gazdasági változások.
Zuzana Roithová (PPE), írásban. – (CS) Tartózkodtam az új fenntartható gazdaságban rejlő foglalkoztatási potenciál feltárásáról szóló jelentéssel kapcsolatos szavazásnál, mert nem osztom az előadó abbéli véleményét, hogy a munkanélküliség problémáját 40 éven belül a kibocsátás 90%-os csökkentése révén oldjuk meg. A jelentés természetesen támogatja az új technológiák bevezetését, de ez nem feltétlenül jelent munkahelyeket az európai polgárok számára. Egy liberalizált globális piac részei vagyunk, ahol a vállalkozások, a közösségek és a fogyasztók számára az Ázsiából származó új technológiák is elérhetőek, amelyek főleg az alacsony árak révén versenyeznek az európai technológiákkal. Ez nem azt jelenti, hogy nem kellene bevezetni szabványokat a környezet javítása érdekében, de ne tegyünk úgy, mintha ez lenne a gyógyír a munkanélküliségre.
Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Nagyon örülök, hogy az Európai Parlament ma elfogadott egy német zöld képviselőtársam, Elisabeth Schroedter által készített jelentést az új fenntartható gazdaságban rejlő foglalkoztatási potenciálról. Mint mondta a szavazás után, a Zöldek már régóta szorgalmazzák, hogy Európa kötelezze el magát egy igazi környezetbarát „New Deal” mellett, amely – mint az egyetlen életképes válasz a jelenlegi gazdasági válságra – felgyorsítja az átmenetet a környezetbarát gazdaságba. Ezért nagyon örvendetes, hogy a különböző politikai csoportokhoz tartozó európai parlamenti képviselők nagy többsége támogatja ezt a jelentést, amely kiemeli a környezetbarát munkahelyek megteremtésével kapcsolatos, valamint az új és a meglévő munkahelyek Európa-szerte környezetbarát munkahelyekké történő átalakítása révén elérhető hatalmas potenciált, és amely e célból ajánlásokat határoz meg.
Oreste Rossi (EFD), írásban. – (IT) Bár támogatunk a jelentésben megjelenő néhány elvet, a jelentés ellen szavaztunk.
A környezetbarát ágazatban új munkahelyek megteremtése, a megújuló energiaforrások alkalmazása, az ökoszisztéma helyreállítása és az energiatakarékosság kívánatos, és azokat támogatni kell. Nem engedhetjük azonban, hogy a fenntartható munkahelyekre történő átállás költségei – különösen ezekben a válságos időkben – a vállalkozásainkra háruljanak.
Finanszírozási forrásokat kell hozzáférhetővé tenni az ökológiailag fenntartható ágazattá történő teljes vagy részleges átállás iránt érdeklődő vállalatok számára. A magas fokú szennyezést kibocsátó rendszerek alacsony környezeti hatással járó rendszerekkel való felváltására vonatkozó eljárásokat is egyszerűsíteni kell, mert – amint az gyakran előfordul Olaszországban – ezeket az emberek ellenezték.
Edward Scicluna (S&D), írásban. – Örömmel támogatom ezt a jelentést. Fontos, hogy a gazdasági és társadalmi válság ne rettentse el a tagállamokat egy fenntartható, alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó, erőforrás-hatékony gazdaság felé történő elmozdulástól. Ez a gazdaságainkat rugalmasabbá, versenyképesebbé és az egyre drágább importtól kevésbé függővé teszi majd. A Bizottságnak különleges hangsúlyt kell helyeznie a környezetbarát munkahelyekre, különösen azért, mert az OECD bebizonyította, hogy a környezetbarát áruk és szolgáltatások ágazatában megvan a lehetőség, hogy munkát biztosítson számos képesség és készség számára, beleértve az alacsony képzettségű munkavállalókat is. Azt is szeretném látni, hogy a tagállamok finanszírozási rendszereket és fiskális ösztönzőket hoznak létre annak érdekében, hogy a kkv-kat a környezetbarát foglalkoztatási politikák felé tereljék. Míg egy új európai foglalkoztatási stratégia tág értelemben fogja meghatározni a környezetbarát munkahelyek fogalmát, megkülönböztetést kell tenni az olyan fogalmak között, mint például a környezetszennyezés ellenőrzése, az újrafeldolgozás, vízgazdálkodás, a természetvédelem, a környezetbarát és megújuló energetikai technológiák előállítása, valamint a környezetvédelmi kutatás és fejlesztés. A környezetbarát gazdaságban megvan a lehetőség a gazdasági növekedés elérésére, valamint az Unióban az elmúlt évtizedekben kialakult és különösen a fiatalokat érintő, növekvő munkahelyi bizonytalanság kezelésére. Ennek elérése érdekében megfelelő képzési és oktatási programokra van szükség. Csak ekkor leszünk képesek egy új, fenntartható gazdaság munkahely-teremtési potenciálját fejleszteni.
Czesław Adam Siekierski (PPE), írásban. – (PL) Az Európai Tanács a fejlődést akkor tekinti fenntarthatónak, ha megfelel a jelen igényeinek anélkül, hogy veszélyeztetné a jövő nemzedékek saját szükségleteinek kielégítésére való képességét. A jelentésben sok szó esik környezetbarát munkahelyek létrehozásáról. Egy rendkívül fontos tény, hogy a megújuló energiaforrások kiemelkedő potenciállal rendelkeznek az új munkahelyek létrehozására. Európában Németország jó példát jelent az ilyen politika felelős gyakorlására. A fenntartható gazdaságra való átállás során figyelmet kell fordítanunk a társadalmi igazságosságra is, mert ez biztosítja, hogy a polgárok elfogadják a változást. E tekintetben fontos továbbá a megfelelő képzés és a munkavállalók képzettségének szisztematikus javítása is. A fenntartható fejlődés e tekintetben nem csak a környezetvédelmi normák, hanem a foglalkoztatásra vonatkozó szabványok betartását is megköveteli.
Bart Staes (Verts/ALE), írásban. – (NL) Az új fenntartható gazdaságban rejlő foglalkoztatási potenciál feltárásáról szóló jelentést teljes mértékben támogatom. Schroedter asszony utal a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) meghatározására, amely kimondja, hogy valamely munkahely akkor környezetbarát, ha hozzájárul a fenntartható gazdálkodáshoz és a szociális Európához, így ez a meghatározás többet jelent, mint csúcstechnológiát képviselő munkahelyeket az energia- és környezetvédelmi gazdálkodási ágazatban, amelyre a Bizottság hivatkozik. Az egyik célkitűzés például egy ambiciózus és fenntartható iparpolitika, amely hangsúlyt helyez az erőforrás-hatékonyságra, valamint a tisztességes, jól fizető munkahelyekre. Javasoljuk az ipar részvételének növelését, a regionális hatóságok ösztönzését a jogi keretfeltételek, a piacgazdaságot ellenőrző eszközök, a támogatások és a közbeszerzések ilyen célú összehangolására, és jobban célzott reagálást nem csak az új ismeretek iránti szükségletekre, hanem a társadalmi párbeszéd kialakítására, illetve az új ágazatokban alkalmazott kollektív munkaügyi megállapodásokra is.
Nagyon nagy a termelékenységre vonatkozó nyomás az új ágazatokban, azonban csekély a hajlandóság a jó munkakörülmények biztosítására. Ennek eredménye, hogy nem könnyű az ipar megváltoztatásáról meggyőzni a hagyományos iparágakban dolgozó munkavállalókat, ahol nagy hagyománya van a szilárd szociális védelemnek. Az Unió kötelessége a globális felmelegedés elleni küzdelem, ezért megfelelő stratégiára van szükség a környezetbarátabb gazdaságra történő, szociálisan igazságos átállásra.
Catherine Stihler (S&D), írásban. – A jelentés mellett szavaztam, amely a fenntartható gazdaságra vonatkozó európai munkaügyi stratégia kidolgozására szólít fel. Felhívja továbbá a Tanácsot a hátrányos környezeti hatással járó támogatások felülvizsgálatára, és hangsúlyozza a tisztességes munka fontosságát.
Silvia-Adriana Ţicău (S&D), írásban. – (RO) Az új fenntartható gazdaságban rejlő foglalkoztatási potenciál feltárásáról szóló jelentés mellett szavaztam, mivel úgy vélem, hogy a tagállamoknak egy versenyképes, alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság felé kell elmozdulniuk. Ezért hívom fel az Uniót arra, hogy dolgozzon ki fenntartható iparpolitikát, és vonja be az ipari szektort az ökoinnovációba annak érdekében, hogy a gazdasági növekedés kevésbé függjön az erőforrások és az energia felhasználásától, valamint csökkentse a szennyező anyagok kibocsátását. Úgy gondolom, hogy ahhoz, hogy képesek legyünk munkahelyeket teremteni egy ökológiailag hatékony gazdaságban, be kell fektetnünk az energiahatékonyságba és a megújuló energiaforrások és környezetbarát technológiák alkalmazásába az épületekben, a közlekedési szektorban és a mezőgazdaságban. Sürgetem egy európai foglalkoztatási stratégia kidolgozását is a fenntartható gazdaság elérése érdekében – amely része az EU 2020 stratégiának –, és kiemelem a regionális hatóságok szerepét e téren.
Felszólítok továbbá a kkv-kat a környezetbarát innovációban és gyártási folyamatokban segítő hatékony finanszírozási rendszerek és a pénzügyi ösztönzők kidolgozására is. Végül, úgy vélem, hogy a foglalkoztatási politika alapvető szerepet játszhat a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemben, így arra kérem a tagállamokat, hogy használják az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapot az ökológiailag hatékony gazdasági fejlődéshez szükséges új képességek előmozdítására.
Viktor Uspaskich (ALDE), írásban. – (LT) Hölgyeim és uraim, a fenntartható gazdaság elérésére irányuló törekvés nem csupán ökológiai szükségszerűség; ez az egyik alapvető pillére a szociális Európára vonatkozó stratégiánknak. Az ilyen változások azonban csak akkor járnak sikerrel, ha szociálisan igazságosak és végső soron növelik a foglalkoztatottságot, javítják a munkakörülményeket és növelik a szociális biztonságot.
Ezért a fenntartható gazdaságnak nem csak a szociális és ökológiai, hanem a technológiai és gazdasági fenntarthatóságra is ki kell terjednie. Ez nem lehet ellentmondás. Még több kreatív intézkedésre van szükségünk.
Vegyük például az energiahatékonyságot. Litvániában az építőipari ágazat volt a gazdasági válság által leginkább sújtott ágazatok egyike. A régi épületek többsége Litvániában nagyon gazdaságtalan – az importált energia felhasználása nem hatékony, amit azt a lakók hatalmas fűtésszámlái is mutatják.
Valószínű, hogy az épületek szigetelésére és az energiahatékonyság növelésére irányuló nemzeti projektek az építőiparban juttatott bérek és beruházások révén pénzt fognak visszajuttatni a piacra. Ez lehetővé teszi ugyanakkor, hogy Litvánia kevésbé függjön az importált energiától.
Ez persze csak egy példa, és nem feltétlenül alkalmazható minden tagállamban. Megmutatja ugyanakkor, hogy – különösen a válság idején – kreatívan kell gondolkodnunk és egyesítenünk kell az erőiket, amikor a fenntartható jövő alapjait kell megvetnünk.
Zuzana Brzobohatá (S&D), írásban. – (CS) Támogattam az EGT–Svájc: akadályok a belső piac teljes körű megvalósítása előtt című jelentést, elsősorban azért, mert rávilágít és ösztönzi az Európai Bizottságot egy egész sor olyan intézkedéssel kapcsolatban, amelyek célja az Európai Unió és Svájc közötti gazdasági együttműködés elmélyítése. A jelentés mindenekelőtt – nagyon helyesen – felhívja a figyelmet Svájc és az Unió között az egyes gazdasági ágazatokban létrejött és feleslegesen bonyolult 120 kétoldalú megállapodásra. A minden tőlünk telhető megtételére és a jogszabályok egyszerűsítésére és közelítésére való bíztatás helyes, különös tekintettel az uniós vállalkozások svájci piachoz történő hozzáférését és az ellenkező irányú hozzáférést hátráltató akadályok megszüntetésére. A jelentés rámutat például a svájci piacra lépő vállalkozásokkal szembeni és pénzügyi garancia biztosítására vonatkozó teljesen felesleges jogi követelményre. Véleményem szerint ez egy felesleges akadály, amelyet el kell távolítani, és amelyet a jelentés igen helyesen megemlít.
Mário David (PPE), írásban. – (PT) A jelentés mellett szavazok, mert a belső piac teljes körű végrehajtása és annak hatékony működése legalább annyira fontos az Unió számára, mint annak kereskedelmi partnerei, különösen az Európai Szabadkereskedelmi Társulás tagállamai számára. Svájc – a forgalom alapján az Unió negyedik legfontosabb kereskedelmi partnere – rendelkezik a kétoldalú ágazati megállapodásokon alapuló, csatlakozás nélküli gazdasági integráció modelljével. Ez a tény további problémákat is okoz számára, mivel – ellentétben az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodással – a kétoldalú megállapodások nem rendelkeznek arról, hogy a megállapodások tartalmát automatikusan hozzá kell igazítani az EU vonatkozó közösségi vívmányainak változásaihoz.
Az uniós tagállamok és Svájc között létrejött, a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodás pozitív fejleményei ellenére még mindig vannak további figyelemre igényt tartó kérdések a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodás végrehajtásával kapcsolatban. Úgy vélem tehát, hogy a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodás végrehajtásának javítását célzó minden lehetőséget meg kell ragadni, nem utolsósorban, jobban összehangolva annak végrehajtását és a nagyobb konvergenciát az uniós jogalkotás és a svájci jogszabályok között a belső piac tekintetében.
Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) Svájc történelmi és sajátosságokkal rendelkezik, amelyek nem csak a saját belső irányításának módjában jelennek meg, hanem a más államokkal való kapcsolatai ápolásában és az ilyen kapcsolatok tekintetében alkalmazott figyelmeztetésekben és fenntartásokban is. Svájc vonakodása a nagy nemzetközi szervezetekbe történő integrálódással, illetve a hazai jogrendjét érintő örök időkre szóló kötelező szerződések kötésével szemben régi keletű, ahogyan a külföldi versenytársakkal szemben a saját polgárai és az országban letelepedett vállalkozások iránti preferenciális elbánásban sincs semmi újdonság, aminek eredményeként a külföldi versenytársak gyakran indokolatlanul szenvednek a jogi vagy közigazgatási akadályok miatt.
Mindazonáltal Svájc az Európai Unió fontos partnere és már több mint száz kétoldalú megállapodást írtak alá a közöttük fennálló kapcsolatok szabályozása érdekében. Bár Svájc döntése, hogy kívül maradt az Európai Gazdasági Térségen, nem segített felgyorsítani és megkönnyíteni az EU gazdasági kapcsolatait ezzel az országgal, e döntés nem akadályozta meg ezek összességében pozitív módon történő elérését. Remélem, hogy ezek a kapcsolatok erősödni és virágozni fognak.
José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) Az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) négy tagállama (Izland, Liechtenstein, Norvégia és Svájc) az Európai Unió fontos kereskedelmi partnere, mert Svájc és Norvégia az EU negyedik, illetve ötödik legfontosabb kereskedelmi partnere az áruk mennyisége szempontjából, és ezek az országok egy közös kulturális térséghez tartoznak az alapvető értékek, valamint a kulturális és történelmi örökség szempontjából.
Annak figyelembevételével, hogy a Lisszaboni Szerződés új rendelkezései a belső piaci jogszabályok lassabb végrehajtásához vezethetnek az Európai Gazdasági Térség (EGT) és az EFTA országaiban, egyetértek azzal, hogy a Bizottságnak intézményesítenie kell az új európai uniós jogszabályokkal, valamint az EGT hatálya alá tartozó jogszabályokkal kapcsolatos tájékoztatási eljárást az új jogszabályok elfogadása és az EGT/EFTA-államok által történő elfogadása közötti időbeli különbség csökkentése érdekében.
Azzal is egyetértek, hogy az EGT/EFTA-államok parlamentjeinek szorosabban be kell kapcsolódniuk az EU jogalkotási eljárásába az EGT kapcsán releváns javaslatok esetében. Ezért javaslom, hogy a Bizottság konzultáció céljából küldje el az EGT/EFTA-államok nemzeti parlamentjeinek azokat a jogalkotási javaslatokat, amelyeket az EU-tagállamok parlamentjeinek is meg kell küldeni.
Pat the Cope Gallagher (ALDE), írásban. – (GA) Mint az Európai Parlament Svájccal és az EGT-vel fennálló kapcsolatokért felelős küldöttségének elnöke jól ismerem az e jelentésben felvetett kérdéseket. Az Európai Szabadkereskedelmi Társulásnak négy tagállama van: Svájc, Izland, Norvégia és Liechtenstein. 1994-ben az EGT-megállapodás aláírásával a négy ország közül három a belső piac részévé vált. Svájc népszavazás útján 49,7% arányú mellette és 50,3% arányú ellene szavazat alapján úgy döntött, hogy nem vesz részt az EGT-ben. Svájc tehát úgy határozott, hogy külön kapcsolatot fog fenntartani Európa többi részével. Svájc körülbelül 120 kétoldalú megállapodást kötött az Európai Unióval.
Ezek a megállapodások a személyek szabad mozgásához, a közúti szállításhoz, a polgári légi közlekedéshez, a tudományos kutatáshoz, a kereskedelem technikai akadályaihoz, közbeszerzési piacokhoz és a mezőgazdasági ügyekhez kapcsolódnak. Svájc az Európai Unió második legfontosabb gazdasági partnere és a svájci vállalatok több mint egymillió munkavállalót foglalkoztatnak az egész Unióban.
Petru Constantin Luhan (PPE), írásban. – (RO) A jelentés mellett szavaztam, mivel üdvözlöm az EU és Svájc közötti határokon átnyúló szolgáltatásnyújtás liberalizációja terén elért fejlődést és különösen a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodás pozitív hatásait. A Svájcban 2005 és 2009 közötti időszakban működő, az Unióból kiküldött munkavállalók és önálló vállalkozó szolgáltatók számának állandó növekedése (a statisztikai adatok szerint megközelítőleg 200 000 határ menti ingázó van az Európai Unióban vagy az EFTA-országokban, akik minden nap Svájcba mennek dolgozni) kölcsönösen előnyösnek bizonyult. Úgy gondolom, hogy az előttünk álló érintett időszakban a svájci kormánynak és a kantonok hatóságainak szükségük van az Európai Unió és az EGT tapasztalataira a szolgáltatási szektornak a szolgáltatási irányelv révén történő deregulációjával kapcsolatban.
Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) Svájc – Izlandhoz, Norvégiához és Liechtensteinhez hasonlóan – az Európai Szabadkereskedelmi Társulás része és az EU fontos kereskedelmi partnere. Izland, Norvégia és Liechtenstein azonban még jobban megerősítette az EU-val fenntartott kereskedelmi kapcsolatait az EGT-megállapodás elfogadásával. Mivel Svájc az áruk mennyisége alapján az EU negyedik legfontosabb kereskedelmi partnere, az EGT-megállapodás elfogadása rendkívül fontos. Ezért szavaztam úgy, ahogyan szavaztam.
Franz Obermayr (NI), írásban. – (DE) Ez a jelentés nem fordít kellő figyelmet Svájc szuverenitására. Ezért a jelentés ellen szavaztam.
Paulo Rangel (PPE), írásban. – (PT) Elengedhetetlen a valódi Európai Gazdasági Térség létrehozása a Portói Szerződésben meghatározottak szerint.
Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Mi, a Zöldek, támogattuk ezt a jelentést, amely számos megjegyzést tartalmaz a belső piaci szabályok Svájc és az EGT-államok általi végrehajtása előtt álló akadályokkal kapcsolatban. A jelentés különösen a következő gondolatokat fogalmazza meg: a Lisszaboni Szerződés hatályba lépését követően az Európai Bizottságnak valamennyi EGT-EFTA-állam nemzeti parlamentje részére meg kell küldenie az uniós tagállamok nemzeti parlamentjei számára konzultációs céllal megküldött jogalkotási javaslatokat. Az EGT-EFTA-államoknak megfelelő forrásokat kell elkülöníteniük a szolgáltatási irányelv végrehajtására, különösen az egyetlen nemzeti kapcsolattartási pont létrehozására, továbbá az EGT-EFTA-államoknak növelniük kell a részvételüket – más javaslatok között például – a fogyasztói jogokról szóló irányelvre vonatkozó megbeszéléseken.
Oreste Rossi (EFD), írásban. – (IT) A jelentés mellett szavaztunk, mert felszámolja az uniós tagállamok és fontos európai kereskedelmi partnereik közötti szabad kereskedelmet gátló akadályokat.
Úgy gondoljuk, hogy – és ebben Olaszország különösen érintett – pozitív hatással lenne vállalatainkra és munkavállalóinkra, ha Svájc a belső piaci szabályokat fokozottabban érvényesítené. Üdvözölnünk kell a döntést, hogy Svájc már vállalta a banktitok jelentősen csökkentését annak érdekében, hogy az Európai Unióban megkívánt átláthatóság iránti igénynek megfeleljen.
Catherine Stihler (S&D), írásban. – A jelentés mellett szavaztam, amely szorosabb együttműködést és a legjobb gyakorlatok megosztását javasolja, valamint a Lisszabon utáni időszakban teendő változtatásokat tanácsol. A jelentés ígéretes olvasmány, beszámolója szerint az átlagos átültetési hiány 0,7%, ami nagyjából megfelel az uniós tagállamok hiányának.
Rafał Trzaskowski (PPE), írásban. – (PL) Nagyon örülök, hogy a Parlament ilyen nagy többséggel fogadta el ezt a jelentést. Remélem, a támogató szavazataik azt is jelentik, hogy – hozzám hasonlóan – támogatják a jelentés két alapvető célkitűzését. Először is, én és a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság fel akartuk venni az Európai Gazdasági Térség Európai Unión kívüli államait és Svájcot a bizottság napirendjére, amely az Unió lényegével, a belső piaccal foglalkozik. Remélem, hogy ezek a partnerek, amelyek végső soron az Unió legnagyobb gazdasági partnerei, tartósan azok is maradnak. A második cél az volt, hogy végre foglalkozzunk az ennek az együttműködésnek az elérését akadályozó egyedi korlátokkal, különösen a Brüsszel és Bern között fennálló korlátokkal. Remélem, hogy a parlamenti szavazás meggyőzi mindkét felet – mind az Európai Bizottságot, mind pedig a Svájci Államszövetség hatóságait – az együttműködésüket jelenleg szabályozó mechanizmusok felülvizsgálatáról.
Sophie Auconie (PPE), írásban. – (FR) A szabadkereskedelmi megállapodások lehetővé teszik az aláíró országok számára a termékek széles választékával történő kereskedés előnyeinek kihasználását és azt, hogy relatív erősségeikre építsenek. Ezért nagyon örülök annak, hogy az Európai Unió hamarosan szabadkereskedelmi megállapodást ír alá Dél-Koreával. Ám mindig rendkívül ébereknek kell lennünk a javasolt kereskedelmi megállapodások feltételeivel kapcsolatban. Ebben az esetben kerülnünk kell azokat a gyors változásokat, amelyek potenciálisan destabilizálhatják a kereskedelmi forgalmat. Ezért szükségünk van védzáradékokra, különös tekintettel gépjárműiparunk védelme érdekében. Gyakorlati szempontok miatt nagyon örülök a jelentés elfogadásának, mivel tartalmazza az európai parlamenti képviselőknek azt a felhívását, hogy valamely tagállam, az Európai Parlament, a Belső Tanácsadó Csoport, egy jogi személy, az Unió iparának nevében fellépő és annak legalább 25%-át képviselő társulás vagy a Bizottság saját kezdeményezése alapján lehetővé kell tenni az import beáramlásának vizsgálatát. Ha úgy tűnik, hogy az európai gyártókat súlyosan érinti valamely adott termék behozatalának drámai megnövekedése, akkor be lehet vezetni védintézkedéseket védővámok formájában.
George Sabin Cutaş (S&D), írásban. – (RO) Az EU–Korea szabadkereskedelmi megállapodás kétoldalú védzáradékának végrehajtásáról szóló jelentés mellett szavaztam. A védzáradék védeni fogja az európai ipart és munkahelyeket a koreai behozatal által okozott károktól. Az exportforgalom szoros nyomon követése és a tisztességes verseny elvének betartásával kapcsolatos bármilyen szabálytalanság gyors kijavítása különösen fontos szempont. Következésképpen úgy gondolom, hogy a Parlamentnek jeleznie kell a Tanács és a Bizottság felé, hogy a lehető leggyorsabban el kívánja elfogadni ezt a rendeletet.
Marielle De Sarnez (ALDE), írásban. – (FR) A Parlament jóváhagyta a Dél-Koreával megkötött szabadkereskedelmi megállapodásba beillesztendő védzáradék módosításait. Ez azonban csak az első szavazás: a záró szavazást elhalasztották az október 18-21-i ülésig, hogy legyen mozgásterünk arra, hogy első olvasatra megállapodásra juthassunk a Tanáccsal. Az Európai Bizottság összes hatásvizsgálata azt mutatja, hogy a kereskedelmi előnyök Dél-Korea számára nagyobbak lesznek, mint az EU számára. Az a legkevesebb, amit a Bizottság megtehet, hogy hiteles védzáradékról gondoskodik a számunkra. Úgy érezzük, hogy a regionális védintézkedésekre vonatkozó igényeink jogosak, mivel az európai uniós piacok dél-koreai termékek előtti megnyitásának hatásai jelentősen eltérhetnek egymástól az egyes tagállamokban. Sokkal egyszerűbb megjósolni azt, hogy az európai export milyen hatást vált majd ki egy 50 millió lakosú országban (ellentétben egy 500 milliós piaccal). Az is létfontosságú, hogy a Parlament és a releváns ipari ágazatok jogosultak legyenek védelmi célú vizsgálatok kezdeményezésére, és hogy a Parlamentnek nagyobb beleszólása legyen a védintézkedések jóváhagyásában vagy elutasításában.
Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) Remélem, hogy az Európai Unió és Dél-Korea közötti szabadkereskedelmi megállapodás kölcsönösen előnyös lesz és a szabad kereskedelemre vonatkozó korlátozások mindkét fél számára minimálisak lesznek. A védelmi intézkedések célja, hogy megbirkózzanak az Unió ipara számára okozott komoly károkkal. A Dél-Koreával idén októberben aláírt megállapodással együtt a kétoldalú védzáradékot részletesebben ki kell dolgozni, hogy különböző aspektusainak végrehajtását megfelelően meghatározzák, és hogy az átlátható folyamatot képviseljen és bevonja a másik felet is.
Mint a szabad kereskedelem akadályai, e kikötéseknek a nagyobb károk elkerüléséhez szükséges mértékre kell korlátozódniuk, valamint megfelelőnek és arányosnak kell lenniük azokban a helyzetekben, amelyekre kidolgozták őket. Remélem, hogy az európai ipar egyre erőteljesebbnek és kreatívabbnak fog bizonyulni, hogy végül ne kelljen erre az eshetőségre támaszkodnunk.
José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) Ez az európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslat alkotja azt a jogi eszközt, amely az EU-Korea szabadkereskedelmi megállapodásban szereplő védzáradék végrehajtásához szükséges. 2009. október 15-én szabadkereskedelmi megállapodás jött létre az EU és a Koreai Köztársaság között. A megállapodás tartalmaz egy kétoldalú védzáradékot, amely lehetővé teszi a legnagyobb kedvezményes vámtétel ismételt bevezetését, ha a kereskedelem liberalizálásának eredményeként az import olyan mértéket ér el és olyan körülmények között zajlik, amelyek súlyos károkat okoznak, illetve okozhatnak a hasonló vagy közvetlenül versenyző terméket gyártó európai uniós iparnak. Annak érdekében, hogy ilyen intézkedések hatályba léphessenek, a védzáradékot be kell illeszteni az európai uniós jogba, mivel ez nemcsak a védintézkedések alkalmazása eljárási aspektusainak, hanem az érdekelt felek jogainak meghatározásához is szükséges.
João Ferreira (GUE/NGL), írásban. – (PT) E védzáradék elfogadása, amely a világkereskedelem liberalizációja és deregulációja tragikus következményeinek elismerését jelenti, nem számolja fel az azzal kapcsolatos veszélyeket és aggodalmakat, hogy az EU és Dél-Korea közötti szabadkereskedelem mit jelent a gazdasági tevékenység különböző ágazatainak jövőjére nézve. Különösen igaz ez azokban a tagállamokban, mint például Portugália, és régiókban, amelyek a legnagyobb mértékben függenek ezektől az ágazatoktól.
Gondoljunk csak a textil- és ruházati iparra, amelyet különösen érint ez a megállapodás; emlékezzünk a Foglalkoztatási Főigazgatóság és az Eurofund tanulmányára, amely ebben a szektorban 2020-ra az uniós munkahelyek 20-25%-os csökkenését előrevetítő forgatókönyvet mutat be, miközben még felvet egy olyan forgatókönyvet is, amely szerint az Európai Unióban jelenleg meglévő munkahelyek 50%-a szűnne meg. Gondoljunk az olyan ágazatokra is, mint az elektronika és a gépjármű-alkatrész iparág.
Az Unió neoliberális fundamentalizmusa továbbra is feláldozza a munkahelyeket és a termelési kapacitást a szabad kereskedelem oltárán a multinacionális vállalatok nyeresége érdekében, továbbra is ront az államháztartási hiányokon, és előmozdítja a külföldi piacoktól való külső függőséget, valamint a krónikus és növekvő kereskedelmi egyensúlyhiányt. Ezen ideológia továbbra is indokolja a munkavállalók jogai ellen irányuló támadásokat, a szociális dömpinget és kistermelők millióinak, valamint számos kis- és középvállalkozás romlását is.
Nathalie Griesbeck (ALDE), írásban. – (FR) Ez a megállapodás a Lisszaboni Szerződést követően létrejött első kereskedelmi megállapodás, az Európai Parlament által jóváhagyandó első megállapodás, ezért fontos, hogy a Parlament hallassa a hangját. A Parlamentnek az Unió kereskedelmi politikájának meghatározására vonatkozó új hatásköre megerősítése érdekében ezért a Parlament Nemzetközi Kereskedelmi Bizottsága által benyújtott módosítások mellett szavaztunk, azonban úgy döntöttünk, hogy nem szavazunk a határozat egészének szövege mellett, hogy így próbáljunk jobb megállapodást elérni a Tanáccsal. Jobb megállapodást, amely esetében számos főbb pontot felül kellene vizsgálni: valódi védzáradékot szeretnénk, egy hatékony záradékot, amely lehetővé teszi a különböző uniós tagállamok közötti regionális torzulások elfedését, és amely mindenekelőtt lehetővé teszi az olyan helyzetek megelőzését, ahol az európai uniós gyártókat érő „súlyos károk” merülhetnek fel. Ezt követően jön a Parlament kezdeményezési jogának kérdése, hogy a védzáradék alapján vizsgálatot indítson.
Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) Az EU és Dél-Korea közötti szabadkereskedelmi megállapodás rendkívül fontos az EU tagállamainak gazdasági fejlődése szempontjából. Annak érdekében azonban, hogy ne legyenek torzulások, és hogy mindkét fél exportja és importja egyensúlyban legyen, kétoldalú védzáradékokra van szükség. Ezek a záradékok lehetővé teszik azoknak a súlyos károknak a megelőzését, amelyeket egyes termékek importjának túlzott fokozódása az EU iparának okozhatna. Ezért a fent említett védzáradékokat be kell építeni az EU joganyagába annak érdekében, hogy ezek az intézkedések hatályba léphessenek.
Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) Más országokkal – amelyekkel az Európai Unió szabadkereskedelmi megállapodásokról tárgyalásokat folytatott vagy ilyen megállapodásokat már meg is megkötött – összehasonlítva az egykori japán gyarmat, Dél-Korea szigorúbb szociális és munkajogi előírásokkal rendelkezik. Fontos, sőt arányos, hogy regionális szinten az egyes uniós tagállamokban korlátozott időszakra védzáradékokat vezethessenek be. Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy – különösen árubehozatal és -kivitel esetében – fontos, hogy be tudjunk avatkozni annak érdekében, hogy a szükséges strukturális kiigazításokat vagy hasonló intézkedéseket meg lehessen hozni.
Az uniós iparágaknak okozott jelentős károk elkerülése érdekében létfontosságú továbbá a kivitel és a behozatal nyomon követése azokon a területeken, ahol azok lehetséges hatása a legnagyobb. A kereskedelmi megállapodások megkötése elvileg segíti a gazdasági növekedést az Unióban, ezért a jelentés mellett szavaztam.
Cristiana Muscardini (PPE), írásban. – (IT) Teljes mértékben támogatom az állásfoglalás szövegét egy rendelet létrehozásáról, amely védzáradék végrehajtására nyújt lehetőséget azokban az esetekben, amikor a szabadkereskedelmi megállapodás alkalmazását követően a dél-koreai behozatal súlyos károkkal fenyegeti az európai gyártókat és a feldolgozóipart.
E záradék regionális alkalmazása nélkülözhetetlen ahhoz, hogy ne csak a tagállamok, hanem az ipar és a Parlament is kezdeményezhessen vizsgálatot az európai export rövid időn belül történő védelme érdekében. A Zalba állásfoglalás mellett történő szavazás lehetővé teszi számunkra, hogy egyértelmű és határozott álláspontot foglaljunk el a Tanáccsal szemben a Parlament szerepének megerősítése érdekében, mivel a Parlament az európai kereskedelmi politikákban érdekelt fél, nem pusztán azok végrehajtója.
Nagyon meglepő számunkra, hogy a belga elnökség a szerződés aláírására és ideiglenes alkalmazására irányuló határozatra vonatkozó javaslatot felvette a következő Külügyi Tanács napirendjére, mielőtt a Parlamentben elkezdődött volna a szerződésről szóló vita és mielőtt megismernénk a védzáradékról szóló parlamenti szavazás eredményét, továbbá hivatalos háromoldalú egyeztetés nélkül, annak ellenére, hogy tisztában van a végleges tartalommal kapcsolatos ismeretlen körülményekkel. Nyilvánvaló tehát annak szükségessége, hogy fel kell hívni az összes intézményt, hogy kölcsönösen tanúsítsanak nagyobb tiszteletet a Lisszaboni Szerződésben meghatározottak szerint.
Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) Az Európai Unió a legnagyobb elvárásokat támasztó produktív terület a világon, és a leginkább átjárható piac a világon. Ez a helyzet rendkívül súlyos problémákat okoz mindenekelőtt termelőink számára, amelyek – mivel számos rájuk nehezedő jogszabálynak meg kell felelniük – időnként magasabb termelési költségekkel kell számolniuk, mint versenytársaiknak a világ más részein. A termelők, feldolgozók, az ipar, illetve a kereskedők számára elviselhetetlen és tisztességtelen versenyt eredményez, ha ezek a versenytársak szabad hozzáférést kapnak piacainkhoz; ez középtávon súlyos károkat okoz az európai társadalom számára.
E tekintetben örömmel fogadom ezt a jelentést az Európai Unió és Dél-Korea közötti kereskedelemről. Mivel a megállapodás nagy mennyiségű behozatal esetére az európai ipart érő jelentős károk megelőzésére szolgáló kétoldalú védzáradékot is tartalmaz, a jelentés felismeri ezt a krónikus problémát és annak minimálisra csökkentése érdekében megfelelő intézkedések meghozatalába kezd .
Aldo Patriciello (PPE), írásban. – (IT) Elnök úr, 2007. április 23-án a Tanács felhatalmazta a Bizottságot, hogy kezdjen tárgyalásokat a Koreai Köztársasággal az EU-Korea szabadkereskedelmi megállapodás megkötése céljából.
A megállapodást 2009. október 15-én írtak alá. A megállapodás kétoldalú védzáradékot tartalmaz, amely lehetővé teszi a legnagyobb kedvezmény elvének megfelelő ráta újbóli bevezetését, amennyiben – a kereskedelmi liberalizáció eredményeképpen – a behozatal növekedése olyan mértékű – abszolút értékben, vagy a hazai termékekhez viszonyítva – és arra kerül olyan feltételek mellett sor, hogy a hasonló vagy közvetlenül versengő termékeket előállító uniós iparágnak súlyos kárt okoz, vagy azzal fenyeget.
Az ilyen intézkedések működésbe lépéséhez a védzáradékot be kell építeni az uniós jogba, nem utolsósorban azért, mert meg kell határozni a védelmi intézkedések bevezetésének eljárási szempontjait, valamint az érdekelt felek jogait. Az előttünk lévő európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslat képezi az EU-Korea szabadkereskedelmi megállapodásban rögzített védzáradék végrehajtásához szükséges jogi aktust.
Marit Paulsen, Olle Schmidt és Cecilia Wikström (ALDE), írásban. – (SV) Az EU-Dél-Korea szabadkereskedelmi megállapodás egy nagyon fontos megállapodás az Unió számára. Mint liberálisok, igen kedvezően tekintünk a szabadkereskedelmi megállapodásokra, és hisszük, hogy pozitív hatást gyakorolnak az európai gazdaságra és a kereskedelemre. Ezért igen szkeptikusak vagyunk a regionális védzáradékokkal kapcsolatban, amelyeket az Európai Parlament a szabad kereskedelem korlátozásának eszközeként fel kíván venni a megállapodásba. Ehelyett szeretnénk hangsúlyozni, hogy mennyire fontos szerepet játszik a szabad kereskedelem az Unió fejlődése szempontjából. Annak érdekében, hogy az Unió versenyképes legyen a globális kereskedelem terén, az Európai Parlamentnek lépéseket kell tennie a világ többi részével korlátozások nélkül folytatott szabadkereskedelmi megállapodások révén történő kereskedelem megkönnyítésére és lehetőségek biztosítására.
Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – A Zöldek nem nyújtottak be módosításokat a jelentéstervezettel kapcsolatban, mivel eltérünk a javaslattól és a közelgő hozzájárulási eljárás során az EU-Korea szabadkereskedelmi megállapodás ellen fogunk szavazni, mivel ellenzünk egy olyan helyzetet, amelyben az Unió ipari helyzetét önkényesen egyetlen szabadkereskedelmi megállapodás határozza meg. Sőt, ellenezzük a szabadkereskedelmi megállapodásban szereplő és az Unió által megtárgyalt kivétel lehetőségét, amely lehetővé teszi a Korea szigorúbb szén-dioxid-kibocsátási határértékeinek és határidőinek nem megfelelő nagy benzinfaló autók Koreába történő kivitelét. Az EU 2020 stratégiát arra irányuló kísérletnek tekintjük továbbá, hogy ösztönözze az uniós szintű iparpolitikát, amelyet az ilyen politikák meghatározásával esetlegesen ellentétes függőben lévő szabadkereskedelmi megállapodásokra vonatkozó átmeneti moratóriummal kell kiegészíteni.
Ugyanakkor támogatjuk ebben a helyzetben szigorú biztosítékok megfogalmazását, és különösen ez a biztosíték jelenti majd a többi szabadkereskedelmi megállapodás mintáját. Abban is támogattuk az előadót, hogy ellenállt az olyan helyzetnek, amelyben a koreai védzáradékot kizárólag az autóipar érdekére dolgozzák ki, továbbá támogattuk a kereskedelmi kapcsolatok teljes köre és a kereskedelmi védelmi mechanizmusok esetleges szükségessége figyelembe vétele biztosításában.
Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) A jelentés mellett szavaztam, amelynek a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Európai Parlamenti Képviselőcsoportja megbízásából én voltam az előadója, mert úgy gondolom, hogy szükség van rá annak érdekében, hogy újra egyensúlyba hozzuk és átláthatóvá tegyük a teljes élelmiszer-ellátási láncban kialakult kapcsolatokat, biztosítva a jó gyakorlatok tisztességes és versenyképes kereteit és egy felügyeleti rendszert, amely biztosítja a lánc zökkenőmentesen működését. Most remélem, hogy a Bizottság figyelembe fogja venni a Parlament által ma elfogadott iránymutatásokat, és hogy ezek tükröződni fognak a jogalkotási javaslatban, amelyet még az év vége előtt benyújt hozzánk.
Charalampos Angourakis (GUE/NGL), írásban. – (EL) A jelentés csupán az élelmiszer-ellátási lánc tragikus, napról napra romló helyzetével kapcsolatos nyilatkozatokra szorítkozik, és kritizálja a Bizottságot a közleménye hiányosságaival kapcsolatban. Elfogadja azonban az élelmiszerek kereskedelmivé tételét és a javított versenyképesség, az átláthatóság és az élelmiszerpiaci információk keretein belül javasol megoldásokat anélkül, hogy érintené a probléma kapitalista termelési módszerben rejlő alapvető okait, amelyek megfosztják a kis- és középvállalkozás méretű gazdaságokat a munkájuk gyümölcsétől, a dolgozó fogyasztókat pedig a jövedelmüktől. Görögországban az EU, valamint a PASOK és Új Demokrácia kormány dolgozóellenes politikája támogatta az élelmiszerpiacon a monopóliumok fenntartását és az élelmiszerek – például tejtermékek és liszt – terén a kartellek létrehozását. Ennek eredményeként a kiskereskedelmi árak az egekbe szöktek, tovább növelve az élelmiszeripar hatalmas nyereségét, a dolgozó és az egyszerű családok pedig egyszerűen nem tudják megfizetni azokat.
Az emberek élelmiszer-szükségletei csak akkor elégülnek ki, ha a dolgozó osztályok, a kis-és közepes méretű gazdaságok tulajdonosai és a helyi osztályok közösen harcolnak a monopóliumok ellen, a küzdelem révén megtörik és megváltoztatják a helyiekkel szembeni politikát és annak ügynökeit, a termelő eszközöket társadalmi tulajdonba vonják és megszervezik a tervezett mezőgazdasági termelést a dolgozó és helyi családok szükségleteinek megfelelően a népgazdaság keretein belül.
Alfredo Antoniozzi (PPE), írásban. – (IT) Elnök úr, a jelentés mellett szavaztam, mert, amint a jelentés 3. pontja találóan megállapítja, valamennyi, a római szerződésekben hivatkozott mezőgazdasági vonatkozású célkitűzés (a termelékenység növelése, megfelelő élelmiszer-ellátás, megfizethető fogyasztói árak, a piac stabilizálása) teljesült, leszámítva a tisztességes mezőgazdasági jövedelmekre vonatkozó célkitűzést. A Bizottságnak ezért ezt kellőképpen figyelembe kell vennie valamennyi költségvetési javaslatában.
Sophie Auconie (PPE), írásban. – (FR) Mezőgazdasági termelőinknek képeseknek kellene lenniük arra, hogy munkájukkal tisztességes jövedelemre tegyenek szert, miközben olyan élelmiszereket állítanak elő, amelyek megfelelnek a szigorú minőségi előírásoknak és a fogyasztók részéről megfizethetők. A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottságban végzett munkának köszönhetően Bové úr jelentése kiegyensúlyozott, és számos megoldást javasol ezekre a kihívásokra. A termelői szervezetek megerősítése, egyes ágazatokban szerződésminták felajánlása, valamint az önszabályozás bátorítása: véleményem szerint ezeket a célhoz vezető utakat érdemes feltárni. Ezért a jelentés mellett szavaztam.
Liam Aylward (ALDE), írásban. – (GA) 2009-ben a gazdálkodók jövedelme átlagosan 12%-kal csökkent, a működési költségek pedig 3,6%-kal nőttek. A dolgok jelenlegi állása szerint a mezőgazdasági termelők már nem sokáig lesznek képesek az élelmiszer-ellátási láncon belül működni – ahol a fogyasztók által fizetett árak 1996 óta évente 3,3%-kal emelkedtek.
Az élelmiszerlánc egy összetett struktúra, amely jelenleg nem működik hatékonyan. A gazdák nem részesülnek megfelelő ellentételezésben a minőségi élelmiszer-előállításba befektetett idejükért és ráfordításaikért. Ha a mezőgazdasági termelőkre akarunk támaszkodni Európa élelmiszer-ellátása biztonsága érdekében, foglalkoznunk kell a piac volatilitásával és az élelmiszer-ellátási lánc torzulásaival. A tisztességes jövedelmet a mezőgazdasági termelők részére biztosítani kell.
Biztosítani kell a tisztességes árakat a gazdálkodók számára, valamint a megfelelő piaci átláthatóságot és a tisztességes kiskereskedelmi árakat a fogyasztók számára. A Bizottságnak meg kell vizsgálnia az élelmiszer-ellátási láncot, én pedig különösen támogatom azokat, akik alaposan meg szeretnék vizsgálni a haszonkulcsok elosztását, hogy az élelmiszerláncban azonosítani lehessen a versenyt hátrányosan érintő torzulás pontos helyét.
Zigmantas Balčytis (S&D), írásban. – (LT) Támogattam ezt a jelentést és azokat az aggályokat, amelyeket az uniós mezőgazdasági termelők helyzetével kapcsolatban megfogalmaz. A globális gazdasági és pénzügyi válság, valamint az élelmiszerek és az árucikkek áringadozása súlyos nehézségek elé állította a mezőgazdasági termelőket, és ezért a fogyasztók szintén nem részesülnek méltányos bánásmódban. Bár az élelmiszerárak 1996 óta évi 3,3%-kal emelkedtek, azok az árak, amelyekben a mezőgazdasági termelők részesülnek, alig 2,1%-kal emelkedtek, miközben a működési költségek éves növekedése 3,6% volt, ami azt bizonyítja, hogy az élelmiszer-ellátási lánc nem megfelelően működik. Továbbá az átlagos mezőgazdasági termelő bevételei 2009-ben több mint 12%-kal csökkentek a 27 tagú EU-ban, ami azt jelenti, hogy a mezőgazdasági termelők már nem képesek kitermelni munkájukkal a szükséges bevételeket. Ennek ellenére azonban a mezőgazdasági termelők és az agrár-élelmiszeripari ágazat továbbra is előállítja azokat az élelmiszertermékeket, amelyek a fogyasztók számára megfizethető áron teljesítik a rendkívül magas követelményeket támasztó minőségi előírásokat. Egyetértek azzal, hogy nagyobb átláthatóságra van szükség a mezőgazdasági ágazatban, és hogy az Európai Bizottságnak vezető szerepet kell betöltenie és javasolnia kell, hogy a vezető európai kereskedők, feldolgozók, nagykereskedők és kiskereskedők évente nyújtsanak be kötelező jelentést piaci részesedésükről.
Jean-Luc Bennahmias (ALDE), írásban. – (FR) Minden mezőgazdasági válság alkalmával a gazdák és a fogyasztók a következő kitartó követeléseket hozzák fel: az árakat és a mezőgazdasági termelők bevételeit egyszer és mindenkorra az egész mezőgazdasági termelési láncban átláthatóvá kell tenni. Ez a jelentés is pontosan e gondolatmenetet követi, ezért minden okunk megvan arra, hogy üdvözöljük. Sajnálom ugyanakkor, hogy – csupán néhány szavazattal, de – elutasítottuk a javaslatot, hogy a közbeszerzési szerződések odaítélésekor kedvezményes elbánást biztosítsunk a szövetkezeteknek, a kkv-knak és a termelői szervezeteknek.
Mara Bizzotto (EFD), írásban. – (IT) Az átláthatóság, a verseny és az ellátás csak néhány azok közül az aspektusok közül, amelyekkel Bové úr foglalkozott, aki felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot arra, hogy avatkozzon be az európai élelmiszer-ellátási lánc működésének javítása érdekében.
Úgy döntöttem, hogy megszavazom a Bové-jelentést, mert szilárd meggyőződésem, hogy az élelmiszer-ellátási lánc hatékonyságához vezető lépések között szerepelnie kell a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok megszüntetésének, az árak ellenőrzésének, valamint a termelők és a fogyasztók fokozott részvételének a minőségi kritériumok kidolgozásában és a helyi gazdaság fejlődésében.
Jan Březina (PPE), írásban. – (CS) A gazdálkodók tisztességes jövedelméről és az élelmiszer-ellátási lánc hatékonyabb európai működéséről szóló jelentés mellett szavaztam, mert úgy gondolom, hogy uniós összefüggéseiben nagyobb figyelmet kell fordítani erre a kérdésre. Nekem is van azonban egy fenntartásom a jelentéssel kapcsolatban. Hibának tartom, hogy nem fordít nagyobb figyelmet a termelők feldolgozókkal szembeni egyenlőtlen alkupozíciójára. Míg az élelmiszer-feldolgozó ipar integrált és gazdaságilag hatékony, a mezőgazdasági termelők gyakran széttöredezettek és elkerülhetetlenül gyengébb helyzetben vannak a kereskedelmi tárgyalások során. A Bizottság azonban támogatni kívánja az élelmiszer-feldolgozó ipar nagyobb integrációját a belső piacon, az európai élelmiszer-láncon belüli verseny fellendítésének keretein belül.
A jelentés szinte semmit nem mond arról, hogy hogyan lehetnének a mezőgazdasági termelők az élelmiszer-ipari és a kereskedelmi láncok egyenlő partnerei. Furdal a kíváncsiság azzal az igénnyel kapcsolatban is, hogy szüntessék meg a származási hely jelölésére szolgáló nemzeti és regionális rendszerek fejlesztését, amelyeket a minőségpolitika alapján földrajzi árujelzők új kereteivel kell felváltani. Véleményem szerint a regionális címkézési rendszerek megfelelő kiegészítői lehetnek az európai címkézési rendszernek, feltéve hogy nem korlátozzák az áruk szabad mozgását a belső piacon.
Alain Cadec (PPE), írásban. – (FR) Ezt az élelmiszerárakról és az európai mezőgazdasági termelők bevételeiről szóló jelentést az Európai Parlament ma, szeptember 7-én elfogadta. Ez a jelentés a valamennyi képviselőcsoport közötti széles körű együttműködés eredménye, amelyhez jelentős mértékben hozzájárult az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoport.
Üdvözlöm az Európai Bizottság részére tett javaslatot, amely arra irányul, hogy a termelők és a forgalmazók között zajló tárgyalásokban erősíteni kell a termelők helyzetét. Csatlakozom az előadóhoz és európai versenyjogi rendelkezések elfogadására szólítok fel az erőfölénnyel való visszaélés megakadályozása érdekében.
Fontosnak tartom a mezőgazdasági termelők méltányos bevételhez jutását lehetővé tevő, a mennyiségre és árra vonatkozó záradékokat tartalmazó szerződésminták létrehozására irányuló javaslatot. Új piaci szabályozásra van szükségünk, amely biztosítja a közös mezőgazdasági politika számára a válságok jobb kezeléséhez szükséges eszközöket.
Akárcsak a halászati és akvakultúra-termékek esetében, nagy jelentőséget tulajdonítok a minőségi termékek és a fenntartható termelés előmozdításának. Ezért a tisztességtelen verseny megelőzése érdekében nagyon fontos, hogy a harmadik országokból importált termékeknek ugyanazoknak a követelményeknek kell megfelelniük, mint az európai termékek.
Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban. – (PT) Mivel az élelmiszer-ellátási lánccal kapcsolatos problémákat Európában és globális szinten egyaránt észlelték, sürgősen megoldásokat kell találnunk. Ez a jelentés javasol néhány megoldást, melyek közül szeretném hangsúlyozni az európai agrár-élelmiszeripari termelés által biztosított hozzáadottérték-növelés előmozdításának szükségességét; a visszaélések elriasztására irányuló intézkedések fontosságát, például büntetések bevezetését és a mulasztó társaságok „megnevezését és megbélyegzését”; valamint az európai termelői árakat és árréseket megfigyelő szolgálat létrehozását. Létfontosságúnak tekintem továbbá az élelmiszer-ellátási lánc racionalizálásának előmozdítását az élelmiszerszállítás környezeti hatásainak csökkentése, a helyi élelmiszerek marketingjének előmozdítása, valamint a vidéki gazdaság fenntartható fejlődése érdekében.
Nikolaos Chountis (GUE/NGL), írásban. – (EL) A Bové-jelentés mellett szavaztam, nem csak azért, mert jó úton halad és nagyon fontos információkat tartalmaz, hanem azért is, mert számos fontos változtatást végzett a Bizottság igen silány eredeti szövegén. A jelentés támogatja a termékek sokféleségét, a mezőgazdaság kulturális örökségét, a kiskereskedelmi egységeket, a gazdálkodók termékeik közvetlen értékesítésére való képességét, valamint foglalkoztatást és finanszírozást a kis-és közepes méretű gazdaságok és szövetkezetek számára olyan módon, amely garantálja az élelmiszer-önellátást és a környezetvédelmet. A jelentés hangsúlyozza, hogy meg kell védeni a gazdálkodók tisztességes jövedelmét, és ezért felhívja a Bizottságot, hogy ezt vegye figyelembe az összes költségvetési javaslatban. A jelentés a minőséget igazoló címkék jogi kereteinek javítására törekszik azok többszöröződésének elkerülése, a fogyasztók számára a nagyobb átláthatóság, a termelők számára pedig a könnyebb piacra jutás biztosítása érdekében.
A jelentés a vételár alatti értékesítés közösségi szintű tilalmát is szükségesnek tartja, és sürgeti a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a jelenleg a versenyellenes magatartások értékelésére használt kritériumokat, mert bár a Herfindahl-index hasznos lehet a monopóliumok kockázatainak értékeléséhez, nem képes az összejátszás vagy oligopolisztikus jellegű versenyellenes gyakorlatok valódi megragadására, hiszen azok láthatóan bekövetkeznek a nagyszabású kiskereskedelemben.
Lara Comi (PPE), írásban. – (IT) A közös agrárpolitika (KAP) elsődleges célja mindig is a tisztességes bevétel biztosítása volt a gazdálkodók számára. A Bizottság által kezdeményezett felülvizsgálatot követően a kiinduló elvtől bizonyos eltérések merültek fel, amelyeket nem hagyhatunk figyelmen kívül. A gazdák meg vannak győződve arról, hogy munkájuk alulértékelt gazdasági szempontból.
Az ellátási lánc első fokáról a fontosabb szereplői helyzetet biztosító fokra történő elmozdulásukat ma már nem tekinthetik meghatározó tényezőnek a fogyasztók által fizetendő végső ár stabilizálására. Ellenőrizni kell a nyersanyagárak ingadozásait, amelyek csak ártanak a fogyasztónak. Hasznosnak tartom annak felülvizsgálatát, hogy a tételek hogyan mozognak az ellátási láncban, hogy megelőzzük az elvégzett munka arányának megfelelő méltányos költségmegosztással össze nem egyeztethető áremelkedéseket.
Fontos annak ellenőrzése, hogy az ellátási lánc első és utolsó szakaszában a termék költségeinek aszimmetriája emelkedik-e, és ezzel kárt okoz-e a fogyasztóknak. Veszélyes lenne a minőség növekedését nem tükröző magasabb árakon forgalomba hozni a termékeket. A fogyasztóknak vezető szerepet kell játszaniuk az ellátási lánc valamennyi szereplője tisztességes bevételeinek biztosítása érdekében.
Vasilica Viorica Dăncilă (S&D), írásban. – (RO) Szem előtt tartva, hogy a mezőgazdaság egyike a gazdasági válság által legsúlyosabban érintett szektoroknak, úgy vélem, hogy az Európai Bizottságnak intézkedéseket kell hoznia, amelyek arra ösztönzik a gazdálkodókat, hogy fenntartható és etikus termelést érjenek el, és amelyek biztosítják a beruházásokért járó kompenzációt. Ez egyensúlyt teremtene és segítené az európai élelmiszer-ellátási lánc működésének javítását.
Mário David (PPE), írásban. – (PT) Az élelmiszerválság, valamint az élelmiszerárak és az alapvető termékek árainak abból eredő bizonytalansága a felszínre hozott már meglévő aggodalmakat azzal a móddal kapcsolatban, ahogyan az élelmiszer-ellátási láncok Európa- és világszerte egyaránt működnek. Ezek az aggodalmak utaltak arra a különbségre is, hogy az élelmiszerárak évente 3,3%-kal növekedtek, míg a mezőgazdasági termelők által kapott árak 2,1%-kal emelkedtek, szemben kiadásaik 3,6%-os növekedésével, ami az árak átláthatóságának hiányát mutatja az egész ellátási láncban. Mivel úgy gondolom, hogy a kiegyensúlyozott kereskedelmi kapcsolatok nem csak az élelmiszer-ellátás jobb működését segítenék, hanem előnyösek lennének a mezőgazdasági termelők számára is, a jelentés tartalma mellett szavaztam.
Ismét elmondom ezért, hogy a közös mezőgazdasági politika alapvető célkitűzésének az európai mezőgazdaság versenyképessége fenntartásának és az uniós mezőgazdálkodás támogatásának kell lennie, így biztosítva a helyi szintű élelmiszer-termelést és a kiegyensúlyozott területi fejlődés. Ezt azonban úgy kell megvalósítani, hogy nem hanyagoljuk el a méltányos jövedelmek biztosításának képességét a mezőgazdasági ágazatban. Ezért csak akkor lehet ösztönözni a fenntartható és etikus termelési rendszereket, ha a gazdákat megfelelő módon kompenzáljuk az e területeken végzett beruházásaikért és kötelezettségvállalásaikért.
Marielle De Sarnez (ALDE), írásban. – (FR) Az Európai Parlament a mezőgazdasági termelők tisztességesebb bevételeire szólított fel az élelmiszerlánc jobb működése kapcsán. Nem elfogadható, hogy a mezőgazdasági termelők bevételei folyamatosan csökkennek, miközben az élelmiszeripar, a multinacionális nagykereskedők és a kiskereskedők bevételei emelkednek. Ezért felszólítjuk az Európai Bizottságot néhány gyakorlati intézkedés bevezetésére (küzdelem a domináns pozíciók, az erőfölénnyel visszaélő kereskedelmi és szerződéskötési gyakorlatok, a késleltetett kifizetések stb.) ellen egy átlátható, hatékony gazdaság létrehozása érdekében, ahol az árukat tisztességes áron értékesítik, és a mezőgazdasági termelők képesek kitermelni megélhetésüket.
Anne Delvaux (PPE), írásban. – (FR) A jelentés mellett szavaztam, mivel az élelmiszerláncon belüli tisztességtelen nyereségmegosztás problémáját érinti, különös tekintettel a gazdák tisztességes jövedelmére.
Az átlagos mezőgazdasági termelő jövedelme 2009-ben a 27 uniós tagállamban több mint 12%-kal csökkent, míg a fogyasztók az általuk vásárolt végtermékek állandó vagy növekvő áraival szembesülnek, ami jól illusztrálja az árak áttekinthetőségének hiányát az élelmiszer-láncban, valamint a nyersanyagárak növekvő árfolyam-ingadozását. Nagyobb átláthatóságra kell tehát törekedni az élelmiszer-láncban, hogy megállítsuk a nagy élelmiszer-áruházak és a feldolgozóipar visszaélésszerű gyakorlatait.
Diane Dodds (NI), írásban. – Elvben támogatom ezt a jelentést, mert úgy gondolom, hogy az élelmiszer-ellátási láncon belüli legfontosabb problémákat érinti. Foglalkoznunk kell azzal a valósággal, hogy jelenleg a rendszeren belül torz hatalommegosztás áll fenn. A kiskereskedők túl nagy hatalommal rendelkeznek, aminek következtében az elsődleges termelők az árakat csupán elfogadják, de nem alakítják azokat. Miközben egyetértek a jelentés elveivel, súlyos fenntartásaim vannak az előadó által előterjesztett megoldásokkal kapcsolatban. Nem hiszek a túlszabályozásban. A még több bürokrácia csak arra szolgál, hogy a jelenlegi rendszeren belül további nyomást és további költségeket idézzen elő. Nem értek egyet továbbá az összes piaci tranzakció nyomon követését végző uniós szintű szerv létrehozásával. Egy ilyen testülettel járó költségek megfizethetetlenek lennének.
Egy tagállami szintű szupermarket ombudsman elvégezheti ezt a feladatot. Miközben egyetértek az Európai Konzervatívok és Reformerek néhány módosításával, attól tartok, hogy egy gyors lépés a szabadabb piac irányába káros lenne választókerületem termelői számára. Az ő vonakodásuk, hogy szembe szálljanak a kiskereskedők ellátási láncon belüli hatalmával, nem fogja semmilyen formában biztosítani a folyamatos élelmiszer-ellátást az elsődleges termelők részéről.
Edite Estrela (S&D), írásban. – (PT) A gazdálkodók tisztességes jövedelméről és az élelmiszer-ellátási lánc hatékonyabb európai működéséről szóló jelentés mellett szavaztam, mert intézkedésekre – különösen az élelmiszerláncon belüli tisztességtelen nyereségmegosztás kijavítására irányuló jogalkotási javaslatokra – van szükség a mezőgazdasági termelők tisztességesebb jövedelmének, a fogyasztói árak jobb átláthatóságának, valamint az élelmiszerlánc jobb működésének biztosításához, és annak érdekében, hogy reagáljunk az árak ingadozására és csökkentsük a gazdák sebezhetőségét.
Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) Mindannyian egyetértünk abban, hogy a mezőgazdasági termelők munkájuk sajátos jellemzői miatt ki vannak téve az árfolyam-ingadozásnak. A jelentés néhány jó ötletet javasol a védelmükre, a többiek azonban csak kétségeket vetnek fel. Először is, a piaci részesedés kötelező bejelentése esetében fennáll annak a kockázata, hogy csupán bürokratikus intézkedés lesz. Van némi kétségem továbbá az élelmiszer-ellátási láncon belüli erőfölénnyel való visszaélés és tisztességtelen gyakorlatok előfordulásának hangsúlyozásával kapcsolatban, mert ha ténylegesen visszaélések és tisztességtelen gyakorlatok merülnének fel, a jelenlegi versenyszabályozást kellene alkalmazni a bűnösök megbüntetésére.
Éppen ezért nem látok semmilyen igazi okot arra, hogy egy új kapcsolatot alakítsunk ki a versenyképességre vonatkozó szabályok és a közös agrárpolitika között. A saját márkák esetében már tudjuk, hogy ezek nagyobb szabadságot biztosítanak a fogyasztók számára, és a tanulmányok azt mutatják, hogy a fogyasztók egyre inkább kedvelik ezeket a termékeket. Így működik a piac. Számos további megfontolásra érdemes felvetés van tehát a jelentésben.
José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) A mezőgazdasági termelőknek tisztességes bevételekhez kell jutniuk. Elfogadhatatlan, hogy azok az árak, amelyeket a mezőgazdasági termelők kapnak, 1996 óta alig 2,1%-kal emelkedtek, míg a működési költségek növekedése 3,6% volt. Az élelmiszerárak azonban évi 3,3%-kal emelkedtek, ami azt jelenti, hogy a mezőgazdasági termelőket büntetik. Figyelemreméltó, hogy a mezőgazdasági termelők átlagos jövedelme a 27 tagú EU-ban 2009-ben több mint 12%-kal csökkent.
A Római Szerződésben említett, a mezőgazdasággal kapcsolatos összes célkitűzést – fokozott termelékenység, megfelelő élelmiszer-ellátás, méltányos fogyasztói árak, a piac stabilizálása – a mezőgazdaságból nyerhető tisztességes jövedelmek célkitűzésének kivételével sikerült elérnünk. Ezért felszólítjuk a Bizottságot, hogy az élelmiszerár-képzés átláthatóságának növelésével kapcsolatos fogyasztói és mezőgazdasági termelői igények kielégítése érdekében tökéletesítse az európai élelmiszerár-megfigyelési eszközt. Ezenkívül felszólítom a Bizottságot, hogy sürgősen hajtsa végre az európai mezőgazdasági termelői árak és haszonkulcsok megfigyelésének kísérleti projektjét, az árakkal, a haszonkulcsokkal és a mennyiségekkel kapcsolatos adatokkal kiegészítve, amelyre vonatkozóan a Parlament és a Tanács a 2010. évi költségvetésben 1,5 millió eurós előirányzatot fogadott el.
João Ferreira (GUE/NGL), írásban. – (PT) A jelentés nem fel meg annak a törekvésnek, amelyet a címe is sugall. A szöveg végül kevés – szinte semmi – konkrét javaslatot tartalmaz arra, hogy hogyan lehet tisztességes bevételeket elérni a mezőgazdasági termelők részére, és megreked a homályos és kétértelmű kifejezések szintjén; a Bizottságra hagyja azon javaslatok előterjesztését, amelyek előterjesztése az Európai Parlament kötelezettsége.
Kezdjük azzal, hogy a mezőgazdasági termelők számára tisztességes bevételek eléréséhez a közös agrárpolitika reformjának részeként elfogadott, a mezőgazdasági piacok liberalizálását szolgáló politikákkal való egyértelmű szakításra, valamint a mezőgazdaságnak a Kereskedelmi Világszervezetből és a „szabadkereskedelmi megállapodásokból” való eltávolítására van szükség, amely folyamatok kedvezőek voltak a láncban részt vevő egyes nagyvállalatok számára, azonban katasztrofálisak voltak a kis-és közepes méretű gazdálkodók számára. Árképzési politikára van szükség, amely figyelembe veszi e tevékenység érzékeny jellegét, és amely – egyéb intézkedések mellett – a mezőgazdasági termelőknek fizetendő minimális méltányos összegeket határoz meg.
A behozatal mennyiségi ellenőrzésére van szükség; az uniós termékek előnyben részesítését az egyes országok saját termelésének és élelmiszer-önrendelkezésének előtérbe helyezésével kell végrehajtani. A szupermarketeket kötelezni kell az egyes országok nemzeti termelésére vonatkozó jelentős mértékű kontingens értékesítésére, különös figyelmet fordítva az agrár-élelmiszeripari függőség szintjeire, valamint kereskedelmi egyensúlyára és agrár-élelmiszeripari egyensúlyára.
Lorenzo Fontana (EFD), írásban. – (IT) Bové úr jelentése az európai élelmiszer-ellátási lánc hatékonyabb működéséről jelenti az első fontos lépést a jövedelmek igazságosabb elosztása és a termelők igazi értékének felismerése felé, akiket az elmúlt években a legkeményebben sújtottak a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok. Úgy gondolom, hogy a termelők alkupozíciója növelését célzó intézkedések bevezetése érdekében szükség van a beavatkozásra az ágazatban. Mint a legtöbb európai termelő esetében, az én régióm termelőit is keményen sújtotta az élelmiszer-ellátási lánc bevételeinek egyensúlyhiánya és a mezőgazdasági termékek árának csökkenése, ami számos terményt és állatállományt érintett. A Venetoban 2005-ben bejegyzett több mint 91 000 társaság 14%-kal csökkent, és a gyakorlatban ez a csökkentés elsősorban a kistermelőket érintette; piacon kevésbé fontos szereplőket. Ezért a saját kezdeményezésű jelentés mellett fogok szavazni, abban a reményben, hogy azt tanácsi javaslat követi majd, amely ugyanennyire érzékeny a számos gyártót érintő vészhelyzet iránt.
Pat the Cope Gallagher (ALDE), írásban. – (GA) Üdvözlöm a ma elfogadott jelentést az élelmiszer-ellátási lánc működésének javításáról.
Nem kétséges, hogy vannak problémák az élelmiszer-ellátási láncban, amelyek miatt a mezőgazdasági termelők szenvednek leginkább. A mezőgazdasági termelők által kapott árakat is egyértelműen és nyíltan kell meghatározni. Kérem az Európai Bizottságot, hogy a jelentés ajánlásait vegye át a 2013 utáni közös agrárpolitikáról szóló közleménybe, amelyet még az idén ki kell adni.
Elisabetta Gardini (PPE), írásban. – (IT) Elnök úr, a probléma réges-régi, a helyzet pedig az ellátási lánc megnövekedett hatalmával és koncentrációjával egyre rosszabbá válik.
A kis-és közepes méretű mezőgazdasági termelők azon fáradoznak, hogy méltó jövedelmet érjenek el, a fogyasztóknak pedig folyamatos áremelkedésekkel kell szembesülniük. Nem lehet kétséges, hogy az ellátási láncok szabályait rendkívül erős alkupozíciójának köszönhetően a nagymértékű kiskereskedelem diktálja. Ezért közvetlen intézkedéseket kell bevezetni a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat elleni küzdelem érdekében, továbbá be kell vezetni az árak átláthatósága céljából az irányelvben meghatározott mechanizmusokat, ami érdekében tiszta szívvel szavaztam. Ez még nem elég azonban annak biztosítására, hogy a mezőgazdasági termelők a KAP által is célul kitűzött tisztességes haszonkulccsal dolgozhassanak.
Tovább kell finomítani az árak ellenőrzési mechanizmusát; ösztönzőket kell nyújtani a termelői szervezetek létrehozására azzal a céllal, hogy fokozzuk az egyéni gazdaságok alkupozícióját és javítsuk az élelmiszer-ellátási lánc szervezetét, figyelembe véve a gazdaságok méretbeli sokféleségét és a különböző piacok sajátosságait.
Összefoglalva, az ellátási lánc valamennyi szemének tisztességes jövedelme biztosítása érdekében – különösen biztosítani kívánjuk a minőséget és a fogyasztók védelmét – hatékonyabban és globális módon kell foglalkoznunk az üggyel.
Bruno Gollnisch (NI), írásban. – (FR) A mezőgazdasági politika céljai nem szorítkozhatnak a fogyasztók számára megfizethető vagy olcsó árak biztosítására. Annak biztosítására is törekednie kell, hogy a gazdálkodók munkájukért tisztességes jövedelmet kapjanak, elő kell mozdítania a rövid ellátási láncok kialakulását, arra kell ösztönöznie a fogyasztókat, termelőket, feldolgozókat és forgalmazókat, hogy gondolkodjanak helyi és szezonális körülmények között – minőségi termékek és így tovább – és meg kell akadályoznia a nagyszabású terjesztési ágazat, illetve a közvetítők által folytatott bizonyos gyakorlatokat.
Mint már többször mondtuk ebben a Házban, a mezőgazdaság, mivel táplálja az embereket, mivel megőrzi a tájat, és mert ez a civilizációk alapja, eltér a többi gazdasági tevékenységtől.
Mint ilyen, nem kellene versenyszabályok hatálya alá tartoznia, és semmiképpen sem a nemzetközi versenyszabályok alá. Botrányos, hogy a mezőgazdasági árukat, amelyeken emberéletek múlnak, úgy kezelik, mint a pénzügyi termékeket egy erősen spekulatív piacon. Bové úr jelentése a megfelelő irányba halad. Kár, hogy a parlamenti Európa-párti többség miatt, még mindig az Európai Unió téves fogalmi keretei közé és annak dogmái közé esik.
Nathalie Griesbeck (ALDE), írásban. – (FR) Határozottan e szöveg mellett szavaztam, amely felszólítja az Európai Bizottságot, hogy tegyen konkrét intézkedéseket annak érdekében, hogy a gazdálkodók is tisztességes jövedelemben részesülhessenek, és hogy az élelmiszer-ellátási lánc működése javuljon Európában. Ez egy fontos szavazás, mert a gazdálkodók nem kapnak méltányos díjazást a termékeikért, és gyakran a visszaélésszerű kereskedelmi gyakorlatok első számú áldozatai. Ez a szöveg előrelépést jelent, mert azt állítja, hogy minden fél tárgyalási pozíciójának kiegyensúlyozottnak kell lennie, és hogy tisztességes versenyt kell létrehozni az egész élelmiszerpiacon annak érdekében, hogy a mezőgazdasági termelők számára tisztességes bevételt, a fogyasztók számára pedig átlátható árakat biztosítson. Ezért üdvözlöm a szöveg elfogadását, amely nagy előrelépést jelent a gazdálkodók és a fogyasztók számára. Ha dinamikus mezőgazdaságot és a fogyasztóknak kedvező minőségi élelmiszer-ellátási láncot akarunk fenntartani Európában, a mezőgazdasági termelőknek többet kell kapniuk a termékeikért.
Françoise Grossetête (PPE), írásban. – (FR) A szöveg mellett szavaztam, mert a vevők által diktált „szerződéses” mezőgazdaság hatásai gyengíthetik a gazdák alkupozícióját.
Új jogalkotásra van tehát szükség, hogy szorosabban integráljuk az elsődleges termelőket a lánc többi szeméhez, és hogy biztosítsuk az árak átláthatóságát a fogyasztók számára.
A mennyiségre és árra vonatkozó záradékokat tartalmazó szerződésminták létrehozására irányuló javaslat lehetővé tenné, hogy a mezőgazdasági termelők megerősítsék tárgyalási pozíciójukat a további felhasználást folytató ágazatokkal szemben. Ezek a szerződésminták eszközként szolgálhatnak olyan gyakorlatok megelőzése érdekében, mint például a szerződéses feltételek megváltoztatása, a kifizetések késleltetése és a veszteséges viszonteladás. Egyes ágazatokban ezeknek a szerződéseknek akár kötelezőnek is kellene lenniük.
Sylvie Guillaume (S&D), írásban. – (FR) Megszavaztam Bové úrnak az élelmiszerárakról készített jelentését, mert stabil bevételekről kell gondoskodnunk a mezőgazdasági termelők számára, ugyanakkor a fogyasztói árakat is védenünk kell. Az élelmiszertermékek, például a tej árának a közelmúltban tapasztalt számos fluktuációja ráirányította a figyelmet arra a szörnyű helyzetre, amellyel jelenleg nagyon sok mezőgazdasági termelőnek szembe kell néznie. Az értékesítési árak csökkennek, és a termelők már nem képesek tisztességes megélhetést kitermelni. A lánc másik végén elhelyezkedő fogyasztók soha nem élvezhetik az árak csökkenésének előnyeit, amikor erre sor kerül. Amikor azonban az árak emelkednek, nem utolsósorban a spekulációk miatt, az áremelkedést a végfelhasználói árakban azonnal áthárítják. A közvetítők, különösen a nagy forgalmazók szerepével kapcsolatban sürgősen fokozott átláthatóságra van szükség.
Alan Kelly (S&D), írásban. – Megszavaztam ezt a jelentést, mivel visszataszító látni, ahogyan a mezőgazdasági termelőket a nagykereskedők többszörösen is kifosztják. A gazdagságot tisztességes módon újra el kell osztani az élelmiszer-ellátási lánc mentén. Remélem, hogy a Bizottság gyorsan lépni fog, és javasol majd egy mechanizmust a felvetett kérdések megoldására. Ez a kezdeményezés, ha betartatják, nagyban hozzájárulna a mezőgazdasági termelői közösség megélhetéséhez Írországban, ezért támogatom.
Elisabeth Köstinger (PPE), írásban. – (DE) Támogatom Bové úrnak az élelmiszer-ellátási lánc jobb működéséről készített jelentését. A jelentés a mezőgazdasági ágazat jövőbeni fejlődésének, és ezért az európai lakosság egészséges, friss élelmiszerrel történő ellátása biztosításának kulcsfontosságú kérdéseivel foglalkozik. A mezőgazdasági termelők legfontosabb aggályai között szerepel az árak átláthatósága, a tisztességes verseny, a felvásárlói erőfölénnyel való visszaélés korlátozása, a szerződések javítása, a termelői csoportok jogállásának emelése és a spekuláció korlátozása a mezőgazdasági nyersanyagok területén. Ez a jelentés a globális gazdasági válság idején a Parlament részéről egyértelmű jelzést küld a mezőgazdasági családi kisvállalkozásoknak. A jelentés az élelmiszerlánc összes olyan szereplője ellen is irányul, amelyek hozzájárulnak az árképzési problémákhoz. Meg kell oldanunk a magas haszonkulcsok problémáját, amely kizárólag az élelmiszerlánc alsóbb szintjein jelentkezik. Nem engedhetjük meg, hogy a mezőgazdasági termelőknek olyan termelői árakat fizessenek, amelyek még a termelési költségek fedezésére sem elegendőek.
Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) Az EU-nak csak akkor lehet önellátást biztosító, erős mezőgazdasági ágazata, ha a mezőgazdasági termelők képesek lesznek tisztességes bevételekre szert tenni, és ha megtermelt áruikat tisztességes áron tudják eladni. A fő élelmiszer-ellátási láncok által gyakorolt hatalmas nyomás azonban a mezőgazdasági termelőknek fizetett árak csökkenéséhez és a termékek fogyasztói árának emelkedéséhez vezetett. A fogyasztói árak emelkedésének vissza kell tükröződniük a mezőgazdasági termelőknek fizetett árak emelkedésében, mivel csak így lehet kiegyensúlyozott kereskedelmi kapcsolatokat felépíteni. Ezért szavaztam úgy, ahogyan szavaztam.
Marine Le Pen (NI), írásban. – (FR) Bár egyfelől üdvözlöm az európai mezőgazdaság katasztrofális helyzetéről szóló jelentésben elért következtetést, másfelől sajnálom, hogy az elénk tárt egyetlen javaslat az, hogy még több Európa legyen, még több európai jog legyen, és még több Európa-párti bürokratikus intervenció legyen.
Figyelemmel a különböző helyi, regionális és nemzeti identitásainkra és hagyományainkra, valamint figyelemmel az uniós gazdák gazdaságilag és szociológiailag jelentősen eltérő gyakorlataira és szükségleteire, az Európa-pártiak tetteit sürgősen meg kell kérdőjelezni. Olyan politikánk van, amely megbukott, és amely súlyosbította a vidék elsivatagosodását, a nagy forgalmazók és vásárlók kvázi-monopóliumát és tisztességtelen gyakorlatait, valamint a gazdáinkat tönkretevő spekuláció különböző formáit.
Míg a mezőgazdasági termelőknek feltétlenül támogatást kell nyújtani, hogy méltányos jövedelemben részesülhessenek egy biztonságos, jobban működő és minőségi élelmiszer-ellátási lánc keretein belül, a józan ész is azt diktálná, hogy ezt nemzeti szinten vigyük végbe. Újra nemzetiesítenünk kell a közös agrárpolitikát, nem pedig súlyt adni az Európai Bizottság liberális, internacionalista érveinek.
Astrid Lulling (PPE), írásban. – (DE) Mivel nem szólalhattam fel a Bové-jelentésről szóló vita során, és nem tudtam kifejteni az okokat, hogy miért nem szavazok a jelentés mellett, szeretném itt még egyszer világossá tenni, hogy – egyelőre – még mindig az Európai Unióban élünk, nem pedig a Szovjetunióban.
Elutasítom ezért Bové úr valamennyi megoldását, amelyek nem felelnek meg a szociális piacgazdaságon alapuló rendszernek.
Egyetértek a súlyos problémák okainak azonosításával – mint például a domináns vevők erőfölénnyel való visszaélése, késedelmes kifizetések, a piacra jutás korlátozása és még sok minden más –, amelyek az élelmiszer-ellátási lánc hibás működése mögött állnak.
Ezért cselekednünk kell, és erre valóban készen is állunk. Biztosítanunk kell a gazdálkodók tisztességes jövedelmét anélkül, hogy becsmérelnénk a feldolgozóipart vagy az üzleti világ egészét. Ezzel szemben a nemzeti hatóságoknak, a feldolgozó iparnak és az üzleti világnak is a reálgazdasággal kell foglalkoznia. Ha azonban a támogatás kifizetése, amelyre a mezőgazdasági termelők jogosultak, és amelyre egyértelműen számítanak, több mint 12 hónapot késik, ez az elítélendő gyakorlat éppen olyan negatív hatással lesz a gazdák jövedelmére, mint a feldolgozó ipar és az üzleti világ által alkalmazott – és felülvizsgálatra váró –bizonyos gyakorlatok.
Ezért nem fogok a jelentés mellett szavazni, ha a rendszerrel ellentétes következetlenségeket nem sikerül teljes mértékben kiküszöbölni.
Marisa Matias és Miguel Portas (GUE/NGL), írásban. – (PT) Az állásfoglalás mellett szavaztunk, mert számos javaslatot tartalmaz az élelmiszer-termelésben és az ellátási láncban résztvevő különböző szereplők közötti egyensúly kiegyensúlyozására. Ma a kis- és közepes méretű gazdálkodók képviselik a gyenge láncszemet ebben a láncban, és tisztességes bevételek nélkül lehetetlen lesz sikeresen harcolni a vidéki területek emberi elsivatagosodása ellen és ezzel egy időben környezeti szempontból átszervezni a kisüzemi mezőgazdaságot és az ahhoz kapcsolódó feldolgozóipart.
Alexander Mirsky (S&D), írásban. – (LV) Egyetértek a Bové úr jelentésében tett valamennyi észrevétellel. Az Európai Bizottság improduktív hozzáállása a mezőgazdasági termelőkhöz, valamint a gyártás és ellátás, értékesítés és tárolás után fizetendő adók emelésére irányuló állandó törekvése olyan helyzethez vezethet, hogy az európai mezőgazdasági termelés 30-50%-kal csökkenhet a mai szinthez képest.
Az európaiak akkor aztán teljes mértékben a Kínából, Indiából, Dél-Amerikából és Oroszországból származó ellátástól függenének, ahol a költségek ebben az ágazatban jelentősen alacsonyabbak. Bové úr jelentése világossá teszi az Európai Bizottság számára, hogy az Európai Parlament képviselői nem fogják engedni Barroso úr és a biztosai számára, hogy nyomást gyakoroljanak a termelőkre és megfosszák őket a bevételeiktől az Unió költségvetésének érdekében. A kezére kell csapnunk mindazoknak, akik a gazdák életét nehezebbé és bonyolultabbá akarják tenni.
Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) Valami nem működik az élelmiszer-ellátási láncban. Például a bolti árak semmilyen kapcsolatban nem állnak azokkal az árakkal, amelyeket a kisebb gazdálkodóknak kemény munkájukért fizetnek. Újra és újra azt látjuk, hogy az erős vásárlók visszaélnek az erőfölényükkel és tisztességtelen gyakorlatokat folytatnak. A forgalmazóknak kell a saját zsebükbe nyúlniuk, ha a szupermarket-láncok évfordulót ünnepelnek vagy például szerkezetátalakítási terveket hajtanak végre. Könyörtelenül kifacsarják a kisvállalkozásokat, a vállalatok pedig a lejárt termékek címkézésével megvetendő csalást folytatnak, amely végül a Gammelfleisch & Co esetéhez vezet.
Ha nem akarjuk, hogy a mezőgazdasági régióinkat továbbra is hanyatlás sújtsa, és hogy a gazdálkodók száma tovább csökkenjen, akkor itt az ideje, hogy leállítsuk a mezőgazdasági támogatások kifizetését a nagy multinacionális mezőgazdasági vállalatoknak és a milliomosoknak, és helyettük a pénzt azoknak adjuk, akiknek a túlélés érdekében van rá szükségük. Ha ez az uniós centralizmus és a brüsszeli felelősségelterelő mechanizmus közepette nem lehetséges, a mezőgazdasági támogatások újraállamosítása marad az egyetlen életképes megoldás. Ez a jelentés nem képes arra, hogy valóban javítson a helyzeten, bár tartalmaz néhány helyes megközelítést. Következésképpen tartózkodtam a szavazástól.
Claudio Morganti (EFD), írásban. – (IT) A jelentés mellett szavaztam, mert úgy gondolom, kedvező az olasz élelmiszeripar számára.
Különösen azt tartom alapvető fontosságúnak, hogy a termelők által közvetlenül irányított rövid ellátási láncok és piacok fejlődését támogató eszközöket fogadjunk el, ezáltal csökkentve a közvetítők számát. Ez előnyös a fogyasztóknak, ugyanis méltányosabb áron vásárolhatnak majd termékeket. Arra is felhívom a Bizottságot, hogy tegyen komoly intézkedéseket a tisztességtelen versennyel szemben, amely negatív hatással van a kistermelőkre.
Radvilė Morkūnaitė-Mikulėnienė (PPE), írásban. – (LT) Szembesülve mind a gazdasági recesszióval, mind pedig az éghajlatváltozással, az európai gazdáknak elkerülhetetlen nehézségekkel kell megküzdeniük. Jelentős problémák merülnek fel az alapvető mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek árainak ingadozásával kapcsolatban is. Az Európai Bizottság közleménye említi az árak átláthatóságát, a verseny és a termékminőség javítását, de néhány fontos elem hiányzik, így óriási jelentőséggel bír az Európai Parlament által ma elfogadott és véleményét kifejező állásfoglalás, amely felhívja a figyelmet a mezőgazdasági termelők nagyon egyenlőtlen alkupozíciójára, amelynek eredményeként a különböző mezőgazdasági piaci résztvevők visszaélnek a jelenlegi helyzettel, torzítják a mezőgazdasági termelők jövedelmét és tisztességtelen szerződéseket és kartell-megállapodásokat kötnek. Az állásfoglalás mellett szavaztam, mert úgy gondolom, hogy biztosítanunk kell az élelmiszer-ellátási lánc jobb működését, és harcolnunk kell a gazdálkodók tisztességes jövedelméért, az árak átláthatóságáért az egész élelmiszer-ellátási láncban, az áringadozás leküzdéséért és a piaci partnerek közötti jobb információcseréért, tekintettel az olyan új kihívásokra, mint az éghajlatváltozás és a biodiverzitás csökkenése.
Rareş-Lucian Niculescu (PPE), írásban. – (RO) Én a Bové-jelentés mellett szavaztam, amely egy igen súlyos jelenlegi problémával foglalkozik és hasznos intézkedéseket javasol annak enyhítésére. Azon cikkek ellen szavaztam azonban, amelyek kizárólag a gazdasági szabadságot és versenyképességet ösztönző intézkedéseket javasolnak. Soha nem szabad elfelejtenünk, hogy a tisztességes gazdaságpolitikának nincs alternatívája. Ezt az elvet, az ágazat sajátos jellegzetességei ellenére, a mezőgazdaság esetében is szem előtt kell tartani. Még egyszer szeretném kifejezni nemtetszésemet, mivel a jelentés nem utal a vidékfejlesztési politikákra. Remélem azonban, hogy a tisztességes, hasznos intézkedések segítenek majd megtalálni azok megérdemelt helyét az Európai Bizottság jövőbeli jogalkotási javaslataiban.
Franz Obermayr (NI), írásban. – (DE) A jelentés tartalmaz néhány nagyon pozitív és fontos elemet, például a mezőgazdasági ágazat monopóliumai elleni küzdelem kísérletét, a mezőgazdasági kistermelők biztos bevételeinek garantálása érdekében. Ellenzem azonban a jelentés megközelítési módját, amely részben további uniós rendeletek bevezetésével oldaná meg a mezőgazdasági ágazat problémáit. Ez az út téves. Átfogó módon vissza kell helyeznünk a jogköröket a nemzeti és a regionális szintre, ahol a megtapasztalt kihívások sokkal közvetlenebb módon jelentkeznek. Ezért tartózkodtam a szavazástól.
Rolandas Paksas (EFD), írásban. – (LT) A termelők tisztességes jövedelméről szóló uniós jelentés mellett szavaztam, mert az Unió közös mezőgazdasági politikájának egyik legfontosabb célkitűzését – a mezőgazdasági termelők megfelelő jövedelmének biztosítását – még el kell érni. Bár az élelmiszerárak az Unióban 1996 óta évi 3,3%-kal emelkedtek, a gazdáknak kínált árak csak 2,1%-kal nőttek, szemben a működési költségek 3,6%-os emelkedésével, ami bizonyítja az agrárvállalkozások, azaz a kereskedők, a beszállító vállalatok, a feldolgozók és a kiskereskedők erőfölényéből eredő egyensúlyhiányt az élelmiszer-ellátási láncon belül. Ezért úgy gondolom, hogy elő kell segíteni a mezőgazdasági termelők szervezeteinek a fejlődését és a szövetkezetek megalakulását, mert ezek növelik a gazdálkodók befolyását és tárgyalási erejét. Egyetértek a jelentésben szereplő, az élelmiszer-ágazati árak jobb átláthatóságának biztosítására, különösen az élelmiszercikkeket érintő világméretű spekuláció leküzdésére, az árfolyam-ingadozás ellenőrzésére, valamint az árakkal és szerződésekkel kapcsolatos információk piaci partnerek közötti áramlásának javítására irányuló javaslatokkal. Az élelmiszerágazatban különösen fontos a vevői erőfölénnyel való visszaélés megakadályozása. Nagyon egyetértek a Mezőgazdasági Bizottság által elfogadott javaslattal, hogy indítsunk programokat a termékek helyi piacokon történő értékesítésének ösztönzésére, és hogy az élelmiszer-ellátási láncot érintő közbeszerzési szerződések odaítélésekor biztosítsunk kedvezményes elbánást a termelői szervezetek, a gazdaszövetkezetek és a kkv-k számára. Sajnálatos, hogy a Parlament elutasította a javaslatot.
Alfredo Pallone (PPE), írásban. – (IT) A jelentés mellett szavaztam az annak címében kifejtett okok miatt: tisztességes jövedelem a gazdálkodók számára. Annak ellenére, hogy ez a közös mezőgazdasági politika egyik célkitűzése, ez más célokhoz, például a nagyobb termelékenységhez és az európai élelmiszeripar globális versenyképességéhez képest mindig is kevesebb figyelmet vonzott. Tisztában vagyok azokkal a tényezőkkel, amelyek befolyásolják az élelmiszer-ellátási lánc megfelelő működését Európában. Ezek az agrár-élelmiszeripari ágazat nyersanyagárainak nagy ingadozásai miatt nyilvánvalóvá váltak .
Ezek a problémák úgy tűnik, szorosan kapcsolódnak a feldolgozóipar, a nagykereskedők, a kiskereskedők és a szupermarket-láncok megnövekedett koncentrációjához, növekvő piaci erejükhöz és az élelmiszer-ellátási láncon belül erőfölényben lévő vásárlók által visszaélésszerűen folytatott különböző gyakorlatokhoz. Egyetértek az előadóval, amikor azt állítja, hogy a verseny fokozása és a volatilitás elleni küzdelem érdekében a válaszadás legjobb módja ezekre a problémákra az árak átláthatóbbá tétele az élelmiszer-ellátási lánc egészében, valamint a keresletre és a kínálatra vonatkozó információk piaci partnerek közötti áramlásának javítása.
Rovana Plumb (S&D), írásban. – (RO) A jelentés mellett szavaztam, mivel konkrét javaslatokat tartalmaz az élelmiszer-ellátási lánc működésének javításával és a gazdálkodók tisztességes jövedelmének biztosításával kapcsolatban.
Az élelmiszer-ellátási láncok működésének javítása körébe kell tartoznia a következő elemeknek: a higiéniai előírások differenciálása és felülvizsgálata; a tanúsítási és ellenőrzési rendszerek decentralizációja és egyszerűsítése; a közvetlen termelő-fogyasztói kapcsolatok és a rövid élelmiszer-ellátási láncok támogatása; az élelmiszer-minőség javítása és a helyi gazdasági fejlődés eszközeként a termelők és a fogyasztók bevonása a minőségi és tisztességes kereskedelem feltételeinek, valamint a környezetvédelmi fenntarthatóság feltételeinek kialakításába a közcélú élelmiszer-beszerzési gyakorlatok tekintetében (vendéglátó-ipari szolgáltatások), egyben csökkentve az „élelmiszer-mérföldeket” és az agrokémiai függőséget; az élelmiszer-lánc hatalmas élelmiszer-veszteségei, amelyek a legtöbb tagállam esetében a termelt és értékesített élelmiszerek akár 30%-át is kiteszik; az európai élelmiszersegély-program fontossága az élelmiszer-ellátási lánc tekintetében, amely 43 millió szegény embert lát el Európában, és amelyet felül kell vizsgálni annak érdekében, hogy szorosabb kapcsolatot hozzunk létre a helyi termelők és a fogyasztók között.
Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Örülök a Bové-jelentés elfogadásának, amely – bár üdvözli a mezőgazdasági termelői szervezetek létrehozásának ösztönzésére irányuló bizottsági javaslatokat – azt is kimondja, hogy a bizottság ennek ellenére hangsúlyozza, hogy a versenyszabályok felülvizsgálatának tükröznie kell a különböző szintű versenyképességet a piacokkal és az ellátási láncokkal kapcsolatban. A független helyi kiskereskedők, piacok, a helyi élelmiszer-láncok és a félig önellátó élelmiszer-ellátási rendszerek méretét ezért figyelembe kell venni. Az európai versenyjognak javítania kell a termelői szervezetek alkupozícióját, lehetővé téve számukra a termelésért fizetett tisztességes ár elérését.
Daciana Octavia Sârbu (S&D), írásban. – (RO) A Bové-jelentés mellett szavaztam, mert nagyobb átláthatóságra van szükség az európai élelmiszerpiacon. Az ellátási lánc valóban nem működik megfelelően, és a spekulánsok azok, akik a legtöbbet profitálnak annak hibájából. Az európai termelőknek tisztességes és biztonságos jövedelemre van szükségük. Ezért kell biztosítanunk, hogy ne mindig veszítsenek az élelmiszer láncon. Ennek sikeres eléréséhez biztosítani kell számukra a tisztességes versenyt.
Christel Schaldemose (S&D), írásban. – (DA) Az Európai Parlamentben helyet foglaló dán szociáldemokraták (Dan Jørgensen, Christel Schaldemose, Britta Thomsen és Ole Christensen) nevében. A dán szociáldemokraták úgy vélik, hogy az Unióban az élelmiszerárak tekintetében egyértelműséget és átláthatóság kell biztosítani. Mi azonban azon a véleményen vagyunk, hogy ennek a jelentésnek más célja van, amely a jelenlegi mezőgazdasági támogatás növekedéséhez és az élelmiszer árak még inkább centralizált ellenőrzéséhez vezethet. Ezért a végleges állásfoglalás ellen szavaztunk, bár támogatjuk az élelmiszerárak tekintetében az átláthatóság, valamint az élelmiszeriparban a jövedelem elosztásának szükségességét.
Olga Sehnalová (S&D), írásban. – (CS) Üdvözlöm ezt a jelentést, mint egy olyan kezdeményezést, amely végre nyíltan beszél arról a kérdésről, hogy valójában mi történik az európai élelmiszerlánc működése terén. A mezőgazdasági termelőknek a mezőgazdasági árak könyörtelen csökkenésével kell szembe nézniük a legtöbb termékcsoport esetében, másrészt a fogyasztóknak akár azonos, vagy még magasabb végfelhasználói árat kell fizetniük a végső termékekért a kiskereskedelmi hálózatban. Kétségtelenül meg kell erősíteni a termelők és a fogyasztók alkupozícióját, és általában fel kell számolni az élelmiszerlánc egyes elemeinek alkuereje közötti egyensúlytalanságot. Az új közös agrárpolitikáról folyó megbeszéléseknek ezekről a kérdésekről is szólniuk kell. A jelentés elfogadása mellett szavaztam.
Bart Staes (Verts/ALE), írásban. – (NL) Lelkes örömmel fogadtam el Bové úrnak a gazdák tisztességes jövedelméről és az élelmiszer-ellátási lánc hatékonyabb európai működéséről szóló jelentését. Óriási különbség van azon ár között, amit a gazdálkodók a termékeikért kapnak, és aközött, amit a fogyasztók végül ezekért a termékekért fizetnek. Az a képzeletünkre van bízva, hogy a különbséggel mi történik. Ezért mind a gazdálkodók, mind pedig a fogyasztók szempontjából előnyös, ha a nagyobb fokú átláthatóságot támogatjuk a tekintetben, hogy miként határozzák meg az élelmiszerárakat. A jelentés felszóltja a Bizottságot, hogy az élelmiszerláncon belüli valamennyi összefüggés nyereségének átláthatósága érdekében határozza meg a mezőgazdasági termelők tényleges termelési költségeit és azt az árat, amit termékeikért kapnak. A mezőgazdasági termelők nem lehetnek egy, a szupermarket-láncok közötti át nem látható árrögzítés áldozatai.
A közvetítőknél és a szupermarket-hálózatoknál egy bizonyos termék után keletkezett nyereség összegével kapcsolatos egyértelműség a gazdálkodóknak erőteljesebb tárgyalási pozíciót biztosít. Ezen túlmenően a rendszer nagyobb fokú átláthatósága lehetővé fogja tenni annak megfékezését, hogy a szupermarket-láncok erőfölényükkel visszaélve határozzák meg az árakat. Az átláthatóság és a tisztességes verseny a fenntarthatóbb élelmiszer-ellátási láncot is elő fogja segíteni. Most azt látjuk, hogy Flandria paradicsomot importál Spanyolországból, Spanyolország pedig paradicsomot importál Flandriából. Az árak és a haszonkulcsok nagyobb átláthatósága lehetővé teszi majd az ilyen nem hatékony és környezetkárosító gyakorlatok megakadályozását.
Marc Tarabella (S&D), írásban. – (FR) Üdvözlöm Bové úr kiváló jelentésének elfogadását, amelyben a mezőgazdasági termelők számára tisztességesebb jövedelmek biztosítására, illetve egy átláthatóbb és jobban működő európai élelmiszer-ellátási lánc kialakítására szólítunk fel. Mindazonáltal sajnálom, hogy a többség az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoport és a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoport álláspontját fogadta el, amely – visszatérve a hónapokkal ezelőtt megtárgyalt kompromisszumos módosításokhoz – elutasította a jelentés egyes alapvető pontjait. Egyes – többek között a közbeszerzési szerződések odaítélésekor a termelői szervezetek, gazdaszövetkezetek és a kkv-k számára kedvezményes elbánás biztosítására felszólító 52. bekezdés – elutasítása nem hagy kétséget; most már egyértelművé vált, hogy a forgalmazási és feldolgozási ágazatok kaptak elsőbbséget a termelők érdekeinek rovására.
Artur Zasada (PPE), írásban. – (PL) Örömmel hallottam a mai szavazás eredményeit. Gazdasági szempontból az önkéntes termelői szövetségek jelentik a mezőgazdasági termelők együttműködésének leghatékonyabb módját. Ezek a szervezetek növelik a gazdálkodók piaci alkupozícióját, kiegyenlítik az esélyeiket az élelmiszer-feldolgozó iparral folytatott tárgyalások során és lehetővé teszik a termelés optimalizálását, anélkül, hogy túlzott mértékű külső segítségre lenne szükségük. A verseny leküzdése érdekében a mezőgazdasági termelőknek nagyobb mértékben kell együttműködniük. A szervezeti együttműködés és koordináció egy sor kezdeményezés megindítását teszi lehetővé, például a regionális termékek előmozdítását és információs kampányok szervezését a fogyasztók számára, biztosítva ugyanakkor a termelés sokféleségét az Unió piacán.
Ezen túlmenően, a csoportok tudják a legjobban meghatározni a szükségleteket a következő területeken: stratégiai tervezés, költségracionalizálás, gazdálkodási hatékonyság javítása és a mezőgazdasági termékek értékesítésének megszervezése. A termelői csoportokra költött pénz jótékony hatással lesz az emberi és befektetési potenciálra, így a gazdaságok bevételeire és piaci helyzetére is.
Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) Szavazatommal támogattam az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) finanszírozásáról és működéséről szóló jelentést, mivel teljes mértékben egyetértek azzal a meglátással, amely szerint az alapot gyorsabban kell mozgósítani. Ez különösen fontos akkor, amikor kezelni kell a gazdasági és pénzügyi válság nyomán egyre növekvő munkanélküliséget, és az EGAA-t rugalmas és állandó támogatási eszközzé kell átalakítani.
Alfredo Antoniozzi (PPE), írásban. – (IT) Elnök úr, az EGAA bebizonyította, hogy hatékony eszköz a pénzügyi válság következményeinek uniós szintű kezeléséhez, különösen a munkanélküliség esetében. Az alap igénybevételére irányuló kérelmek számának növekedése, valamint az igénybevételre vonatkozó és a végrehajtási eljárás alkalmazásának nehézségei az alapra vonatkozó eljárási és költségvetési rendelkezések lehető leghamarabb történő módosítását teszik szükségessé. A javaslat mellett szavaztam abban a reményben, hogy a változásokra gyorsan és haladéktalanul sor kerül.
Sophie Auconie (PPE), írásban. – (FR) Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) célja a dolgozók támogatása, különösen az új, globalizált gazdaság által hátrányos helyzetbe sodort régiókban és ágazatokban. 500 millió euró éves finanszírozásban részesülhet, amelyet az embereknek a munkába történő visszavezetésére kell fordítani. A finanszírozást és az EGAA működését feltétlenül tovább kell fejlesztenünk: le kell egyszerűsítenünk, hogy az EGAA gyorsabban és egyszerűbben mozgósítható legyen. Ez a háttere azoknak a módosításoknak, amelyeket a Gazdasági és Monetáris Bizottságban ehhez a jelentéshez benyújtottam. Az EGAA-t a néha törékeny európai szociálpolitika hatékony eszközévé kell tennünk. Ezért meggyőződésem, hogy meg kell őriznünk, bár egyszerűsített formában, és ezért támogattam Portas úr jelentését.
Liam Aylward (ALDE), írásban. – (GA) Teljes mértékben támogatom azt a jelentésben foglalt véleményt, miszerint le kell rövidíteni az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapból származó pénzügyi támogatások olyan munkavállalók részére történő kifizetésének időtartamát, akik a globalizáció vagy a gazdasági válság miatt veszítették el munkájukat. Az alapból származó támogatás biztosításának gyorsnak és hatékonynak kell lennie ahhoz, hogy e munkavállalók előnyét szolgálja.
Nyilvánvaló, hogy az alap alkalmazásában tapasztalható késedelem jelentősen csökkenthető. A jelentés egyértelműen leírja, hogyan csökkenthető a kérelem benyújtása és a pénz kifizetése közötti időeltolódás, ami javítaná az alap hatékonyságát.
Ezenfelül üdvözlöm az alappal kapcsolatos nemzeti szintű kommunikációs és igazgatási struktúra létrehozására vonatkozó javaslatot, ez ugyanis biztosítaná az érintettek megfelelőbb tájékoztatását a kérelmek állapotáról és eredményéről, valamint a pénz kifizetését követő folyamatról.
Zigmantas Balčytis (S&D), írásban. – (LT) Támogattam ezt a jelentést. Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapot eredetileg kizárólag a globalizáció káros hatásai ellensúlyozásának eszközeként hozták létre, egyes ágazatok legkiszolgáltatottabb és legkevésbé képzett munkavállalói számára, akik a világkereskedelemben bekövetkezett, súlyos gazdasági zavarokat előidéző változások következtében elveszítették munkájukat. 2009. június 1-jén hatókörét kiterjesztették azokra a munkavállalókra is, akik a gazdasági és pénzügyi válság közvetlen következményeként veszítették el munkájukat, az ő esetükben 2009. május 1. és 2011. december 31. között lehet támogatási kérelmeket benyújtani. Bár a közelmúltban emelkedett a kérelmek száma, az EGAA felhasználása továbbra is az EU legszegényebb régióira korlátozódik, ahol a legnagyobb szükség van az elbocsátott dolgozók támogatására. Az EGAA ilyen egyenetlen felhasználása a tagállamok eltérő stratégiáihoz kapcsolódik. Támogatom a dokumentumban lefektetett azon rendelkezéseket, amelyek szerint az EGAA-ból biztosított pénzügyi támogatást a lehető leggyorsabban és leghatékonyabban kell kifizetni, hogy a lehető legtöbb dolgozónak nyújthassunk támogatást. Elő kell készíteni és jóvá kell hagyni új intézkedéseket, hogy a tagállamok már a csoportos létszámleépítés bejelentésekor összeállíthassák az EGAA mozgósítására vonatkozó kérelmeiket, nem pedig azt követően, miután már megtörtént, valamint le kell rövidítenünk az odaítélési eljárás idejét.
Vilija Blinkevičiūtė (S&D), writing. – (LT) A jelentés mellett tettem le voksomat, mivel a gazdasági és pénzügyi válság európai foglalkoztatásra és munkaerőpiacra gyakorolt hatásai továbbra is számottevőek, és számos gazdasági ágazatban folytatódnak a tömeges elbocsátások, így az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapból kapott pénzügyi támogatások iránt kérelmet benyújtó uniós tagállamok száma is drámaian emelkedik. A jelenlegi pénzügyi támogatási eljárások túlságosan bonyolultak és rendkívül hosszú időbe telik a támogatás igénybevétele. Ma egy tagállam az EGAA-ból 12–17 hónap alatt juthat pénzügyi támogatáshoz, ami azt jelenti, hogy a feleslegessé vált munkavállalók nagy része nem kap időben pénzügyi segítséget, ezért a globalizáció és a válság következményeinek áldozataivá válnak. Ennélfogva sürgősen le kell egyszerűsíteni az alappal kapcsolatos eljárásokat, mivel csak így nyílik lehetőség arra, hogy a támogatás igénybevételéhez szükséges időt a felére csökkentsük. Rendkívül fontos továbbá, hogy az uniós intézmények gondoskodjanak a pénzügyi támogatás odaítélésével kapcsolatos határozatok zökkenőmentes és gyors elfogadásáról, mivel az ezekkel kapcsolatos késedelem tovább súlyosbítja a munkavállalók már jelenleg is nehéz helyzetét.
Felszólítom a tagállamokat is a helyes gyakorlatok cseréjére, és különösképpen arra, hogy használják fel a nemzeti EGAA információs hálózatokat már bevezető tagállamok tapasztalatait, helyi szinten bevonva a szociális partnereket és az érdekelt feleket annak érdekében, hogy tömeges elbocsátások esetén megfelelő támogatási rendszer álljon rendelkezésre.
Alain Cadec (PPE), írásban. – (FR) Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) célja a globalizáció negatív következményeinek enyhítése a legsérülékenyebb és legkevésbé képzett munkavállalók körében, akik gazdasági okokból veszítették el állásukat. Erre a jelenlegi gazdasági válsággal összefüggésben még inkább szükség van. Az EGAA által képviselt hozzáadott érték abban rejlik, hogy a munkavállalók munkaerőpiacra történő újbóli beilleszkedését célzó személyre szabott programok esetében jól látható, konkrét és ideiglenes pénzügyi támogatást nyújt.
Elengedhetetlen, hogy a gazdasági és pénzügyi válság miatt munkahelyüket elvesztő munkavállalók támogatása érdekében 2009 júniusában bevezetett eltérést a jelenlegi többéves pénzügyi keret végéig meghosszabbítsák. Az eljárások felgyorsítása és egyszerűsítése érdekében hatékonyabb koordinációra van szükség a Bizottság és az Európai Parlament között azért, hogy a döntéshozatali határidőt le lehessen rövidíteni.
A Bizottságnak ezért figyelembe kell vennie az Európai Parlament naptárát, és időben tájékoztatnia kell az Európai Parlamentet a tagállami kérelmek értékelése során felmerülő nehézségekről. Végül, bízom benne, hogy a Bizottság nagyobb figyelmet fog fordítani az alap felhasználására az Európai Parlamentnek a pénzügyi hozzájárulások tagállamok általi felhasználásáról való rendszeres tájékoztatásával.
Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban. – (PT) Megszavaztam az állásfoglalást, mert egyetértek az Európai Bizottság felé tett azon felszólításával, hogy tegyék hatékonyabbá az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapot (EGAA), ide számítva többek között a megadott hozzájárulások elemzését, amely figyelembe veszi az EGAA kedvezményezettek hálózatára, valamint azokra a létszámleépítési tervek által potenciálisan érintett kis- és középvállalkozásokra gyakorolt hatásait, amelyeknek alkalmazottai profitálhatnának az EGAA-ból. Egyetértek a Bizottság arra irányuló javaslataival is, hogy felére kell csökkenteni az EGAA mozgósításához szükséges időt, és különösen azzal, hogy a tagállamok által benyújtott kérelmek hatékony és gyors feldolgozásához a Bizottságnak rendelkeznie kell a szükséges humán és technikai képességekkel, a költségvetési semlegesség elveinek tiszteletben tartásával.
Françoise Castex (S&D), írásban. – (FR) Az Unió pénzügyi eszközeit érintő félidős felülvizsgálat idején az állásfoglalás mellett szavaztam, mivel a Költségvetési Bizottság jelentést készített az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapról (EGAA), amely alap célja azon munkavállalók átképzésének és a munkaerőpiacra történő újbóli beilleszkedésének elősegítése, akiknek elbocsátása egyértelműen a globalizációval vagy a gazdasági válsággal hozható összefüggésbe.
Nekünk, szocialistáknak a jelentés tanulmányozása rávilágított arra, hogy a jobb- és a baloldal rendkívül másképp látja a dolgokat. A szocialisták szerint elengedhetetlen az alap további alkalmazása, mivel a válságon kívül a globalizáció is kedvezőtlen hatást gyakorol ipari szerkezetünk egészére. Ezzel szemben a jobb oldal úgy gondolja, hogy az alapot csak meghatározott időpontig, 2013-ig kellene használni, mivel úgy véli, hogy a globalizáció a helyreállt gazdasági helyzetben csak jó lehet.
Nikolaos Chountis (GUE/NGL), írásban. – (EL) Támogattam Miguel Portas, az Egységes Európai Baloldal/az Északi Zöld Baloldal Képviselőcsoportja tagjának jelentését, aki helyesen értékelte az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap jelentőségét és szerepét, ezzel egyidejűleg pedig javaslatokat tett annak maximális kihasználásra annak érdekében, hogy támogatást nyújtsunk a neoliberális globalizáció és az európai munkavállalókat különösen sújtó gazdasági válság elbocsátott „áldozatainak”.
Edite Estrela (S&D), írásban. – (PT) Támogattam az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap finanszírozásáról és működéséről szóló jelentést. Az alap igénybevételére irányuló kérelmek számának növekedése, valamint az igénybevétel és a végrehajtási eljárás alkalmazásának nehézségei az alapra vonatkozó eljárási és költségvetési rendelkezések lehető leghamarabb történő módosítását teszik szükségessé. Tekintettel az egyes esetek különbségeire, a Bizottságnak egy, az egyes tagállamokra vonatkozó beavatkozási feltételek terén nagyobb rugalmasságot biztosító javaslatot kell kidolgoznia, elkerülve ezáltal, hogy egyenlőtlenségek alakuljanak ki a tagállamok ezen eszközhöz való hozzáférése tekintetében.
Göran Färm (S&D), írásban. – (SV) Mi, a svéd szociáldemokraták ma úgy döntöttünk, hogy támogatjuk az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap finanszírozásáról és működéséről szóló jelentést. Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap a globalizáció hatásai miatt elbocsátott egyéni munkavállalókat támogatja, és pénzügyi segítséget nyújt átképzésükhöz és továbbképzésükhöz, megkönnyítve ezáltal a munkaerőpiacra történő újbóli beilleszkedésüket.
A jelentés konkrét javaslatokat fogalmaz meg arra vonatkozóan, hogy nemzeti és európai szinten egyaránt a felére csökkentsük a Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevételéhez szükséges időt. Javasolja továbbá a szociális partnerek bevonását mind a kérelmezési folyamat során, mind pedig a támogatott intézkedések végrehajtásához kapcsolódóan. Ezenkívül a jelentés javaslatot tesz azon eltérés érvényességének meghosszabbítására, amely a munkahelyüket a pénzügyi válság miatt elvesztő munkavállalók számára is lehetővé teszi a támogatások igénybevételét. Véleményünk szerint ez az eszköz rendkívül fontos szerepet játszik a pénzügyi válság hatásainak enyhítésében és annak megelőzésében, hogy a munkavállalók tartósan kiszoruljanak a munkaerőpiacról.
A jelentés 16. bekezdése ezenfelül azt is javasolja, hogy a Bizottság vizsgálja meg egy állandó Globalizációs Alkalmazkodási Alap létrehozásának lehetőségét. Hangsúlyozni szeretnénk azonban, hogy a megfogalmazás nem utal a kérdéssel kapcsolatos határozott álláspontra. Csupán kijelenti, hogy a Bizottságnak meg kell vizsgálnia és értékelnie kell egy állandó alap előnyeit. Rámutatnánk továbbá, hogy a munkaerő-piaci politika a tagállamok hatáskörébe tartozik. Így a Globalizációs Alkalmazkodási Alap soha nem válhat a nemzeti szintű intézkedések helyettesítőjévé; sokkal inkább a tagállamokban hozott intézkedések kiegészítéseként kell rá tekinteni.
Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) viszontagságai rávilágítanak az EGAA-kérelmek különbözőségére és viszonylag alacsony számára, valamint arra, hogy az eszköz hiányosságai miatt nem tudja megfelelően támogatni az elbocsátott munkavállalók munkaerőpiacra történő újbóli beilleszkedését. Részletesen meg kell vizsgálni, mi vezetett az alap elégtelen végrehajtásához, valamint meghatározni, hogyan ésszerűsíthetik a tagállamok, különösen a munkanélküliség által leginkább sújtottak, az eszköz igénybevételét.
José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) A globalizáció által a csoportos létszámleépítésekben érintett munkavállalókra gyakorolt káros hatás ellensúlyozására és az említett munkavállalókkal szembeni szolidaritása bizonyítására az Európai Unió létrehozta az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapot (EGAA), hogy az elbocsátott dolgozók munkaerőpiaci visszailleszkedésének elősegítése érdekében pénzügyi támogatást nyújtson személyre szabott programokhoz. Az EGAA maximális éves kerete 500 millió euró.
A gazdasági és társadalmi válság figyelembevételével meglepő, hogy milyen keveset használtak fel az EGAA-ból. Valójában 2007-től 2009 első hat hónapjáig csak 80 millió euró finanszírozást mozgósítottak az alapban rendelkezésre álló összesen 1,5 milliárd euróból, nyolc tagállam által, 24 431 dolgozó nevében benyújtott 18 kérelem alapján. Az EGAA 2009 májusában kezdeményezett változtatásaitól kezdve a benyújtott kérelmek száma 18-ról 46-ra emelkedett, az összes kért hozzájárulás 80 millió euróról 197 millió euróra, a kérelmet benyújtó tagállamok száma pedig 8-ról 18-ra növekedett. 9 tagállam azonban még nem vette igénybe az EGAA-t.
Emellett éppen a legmagasabb bruttó hazai termékkel rendelkező régiók használták ki az EGAA előnyeit. Ki kell értékelni ezeknek a tényeknek az okait ahhoz, hogy az EGAA-t gyorsabban és gyakrabban mozgósíthassák, és hogy azt át lehessen alakítani egy saját kötelezettségekkel és kifizetési előirányzatokkal rendelkező önálló pénzalappá.
Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) Az alap alkalmazása során kiderült, hogy jól tettük, amikor rögtön annak első szakaszában kifogást emeltünk az alappal kapcsolatos szabályozás egyes szempontjai ellen, amelyekre részben visszatértünk a későbbi felülvizsgálat során, amelyre a Bizottság, elismerve az eredeti változatra vonatkozó néhány kritika jogosságát, kénytelen volt javaslatot tenni.
Ezért egyetértünk azzal, hogy a Bizottságot fel kell kérni arra, hogy előrehozza a félidős értékelés benyújtását 2011. június 30-ra és ehhez kapcsolódóan terjesszen elő az alkalmazkodási alapról szóló rendelet felülvizsgálatára irányuló javaslatot az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap „legkirívóbb hiányosságainak” orvoslása érdekében.
Ahogyan azonban az ülésteremben elhangzott beszédemben is mondtam, nem szabad megfeledkeznünk azokról a megelőző intézkedésekről, amelyek révén megakadályozhatjuk a multinacionális vállalatok áthelyezését, leküzdhetjük a munkanélküliséget és növelhetjük a jogokkal járó foglalkoztatás szintjét. Elengedhetetlen továbbá annak biztosítása, hogy az alapot ne használják a vállalati szerkezetátalakítás vagy a multinacionális vállalatok áthelyezése által indokolt elbocsátások álcázásához vagy ezek elősegítésére.
Végül, ragaszkodunk hozzá, hogy az uniós társfinanszírozás mértékét 65 %-ról legalább 80 %-ra növeljék annak érdekében, hogy az alapot a legsúlyosabb pénzügyi nehézségekkel küzdő tagállamok is igénybe vehessék, és ezáltal az arra leginkább rászoruló munkanélküliek gyors és hatékony segítséget kapjanak.
Pat the Cope Gallagher (ALDE), írásban. – (GA) Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) sikeresen teljesíti az írországi és európai tömeges elbocsátások megoldására irányuló törekvéseit. Az EGAA a globalizáció nehézségeire és kihívásaira adott válaszként 2007-ben jött létre.
Ez a kezdeményezés évente 500 millió eurónak felel meg. Támogatást és segítséget nyújt azon régiók számára, ahol a globális körülmények megváltozása miatti vállalatáthelyezések nyomán ezernél több elbocsátásra került sor. Ismétlem, az Európai Unió sikeresen kezeli az írországi munkanélküliség problémáját. E tekintetben az EGAA és az Európai Szociális Alap egyaránt nélkülözhetetlen.
Estelle Grelier (S&D), írásban. – (FR) A Portas-jelentés mellett szavaztam. Támogatom fő célkitűzését, amely az EGAA további alkalmazása, mivel a jelenleg tapasztalható válság mellett a globalizáció hosszú távú kedvezőtlen hatást gyakorol az egyes ágazatokban a munkahelyekre, amit az európai jobb oldal nem hajlandó elismerni. Ezenfelül közreműködtem a szöveg módosításában annak érdekében, hogy az EGAA-támogatások odaítélésénél a kkv-kat és az alvállalkozókat is figyelembe vegyék. Az ő munkavállalóik a multinacionális vállalatoktól való függésük következtében különösen kiszolgáltatottak, ezért létfontosságú, hogy elbocsátás esetén az EGAA valódi szakmai átképzési lehetőségeket biztosítson számukra. Örömömre szolgál az is, hogy elismerték: felméréseket kell végezni az akták elkészítéséért felelős állami szerveknél az EGAA felhasználási arányának optimalizálása érdekében, az alap ugyanis, különösen Franciaországban, gyakran kevéssé ismert és elégtelenül kihasznált. Mivel az európai jobboldal elutasította az EGAA 2013 utáni folytatását, a következő uniós pénzügyi tervről folytatott vitában annak állandó megtartásáért fogok küzdeni.
Nathalie Griesbeck (ALDE), írásban. – (FR) Mivel az állásukat a globalizáció vagy a pénzügyi válság nyomán elvesztő munkavállalóknak nyújtott támogatások igénybevételét fel kell gyorsítani, egy sor olyan ajánlást támogattam, amelyek célja az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) eljárási és költségvetési rendelkezéseinek javítása. Az alapot 2006-ban hozták létre, de kevés kérelem érkezett, részben a beavatkozások és a társfinanszírozási feltételek bonyolult jellege miatt. Ez volt az oka annak, hogy kollégáimmal együtt módosítani kívántuk ezt a mechanizmust. Ez a szöveg ezért számottevő előrelépést jelent, hiszen felszólítja a Bizottságot az eljárás további egyszerűsítésére a legnyilvánvalóbb hiányosságok orvoslása érdekében, valamint a különböző időtartamok csökkentésére hív fel. Ezenfelül az alapot ez idáig különböző költségvetési tételekből finanszírozták. A szöveg javasolja, hogy a 2011. évi költségvetésben erre önálló költségvetési tételt különítsenek el, ami komoly előrelépés. Mindezek miatt üdvözlöm az említett ajánlások elfogadását, amelyek nélkülözhetetlenek egy olyan időszakban, amikor polgártársainkat súlyosan érinti a gazdasági válság.
Alan Kelly (S&D), írásban. – A pénzügyi világban a közelmúltban bekövetkezett felfordulások, valamint az ennek következtében elveszített munkahelyek után a munkaerő átképzése és ismételt beillesztése rendkívül fontossá vált a munkahelyteremtés szempontjából, ezért üdvözlöm az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap uniós szociálpolitikai eszközzé történő átminősítését. Nagyobb rugalmasságra szólítok fel azonban a kérelem űrlapjának kitöltése utáni eljárásban, és több konzultációt szeretnék magukkal a munkavállalókkal az EGAA-tervek kialakítása során. Ami Írországban történt a Dell és a Waterford Crystal dolgozóival kapcsolatban, annak nem szabad megismétlődnie.
Elisabeth Köstinger (PPE), írásban. – (DE) A Globalizációs Alkalmazkodási Alap nem csupán egy fontos eszköz, amely a piacok megnyitásához alkalmazkodni képtelen személyeknek nyújt segítséget. Egyúttal az Európai Unióba vetett bizalom megerősítésének eszköze is, és ezt a szempontot véleményem szerint rendkívül fontos kiemelni. Lehetővé teszi számunkra, hogy bizonyítsuk: a gazdasági válság közepette sem feledkeztünk meg azokról, akik nem tudtak kellően gyorsan hozzáidomulni az új helyzethez. Ugyanakkor fontosnak tartom azt is, hogy a bizalom a kölcsönösség elvén alapuljon. A minden erőfeszítésük ellenére is a piaci változások áldozatául eső személyek számára elkülönített összegeknek valóban el kell jutniuk az eredeti címzettekhez. Fontos, hogy a támogatások odaítélése átlátható és érthető legyen, és ne egyszerűen válogatás nélkül osztogassák azokat. E személyek helyzete határokon átnyúló, régiók szerinti megközelítést kíván, ezért kell gyorsan lebonyolítani az odaítéléseket. Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap csak így teljesítheti feladatát és erősítheti meg az EU iránti bizalmat a gyors támogatásnyújtás révén. Mindezek miatt támogatom a jelentést.
Giovanni La Via (PPE), írásban. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, támogattam az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) finanszírozásáról és működéséről szóló jelentést, mivel úgy gondolom, hogy ez az eszköz hatékony erőforrás a pénzügyi válság nyomán nehéz helyzetbe került munkavállalók támogatásához.
Az alapot azért hozták létre, hogy valódi támogatást nyújtson azoknak a munkavállalóknak, akiket a vállalatuk áthelyezésével kapcsolatos okok miatt vagy a válság eredményeképpen elbocsátottak, elősegítve e munkavállalók visszatérését a munkaerőpiacra. A saját kezdeményezésű jelentés, amelyről ma szavaztunk, feltár néhány, az alap működésével kapcsolatos kritikus területet, valamint javaslatokat intéz a Bizottsághoz és a tagállamokhoz, amelyek célja az alap működésének felülvizsgálata a hozzáférését célzó eljárások ésszerűsítésének és felgyorsításának elősegítése érdekében.
Az egyik alapvető szempont, amelyre fel kívánom hívni a figyelmüket, a 2009-ben bevezetett eltérés 2013 végéig történő meghosszabbítására vonatkozó javaslathoz kapcsolódik, amely lehetővé tette, hogy a gazdasági válságnak a követelmények közé történő felvétele révén kiterjesszék az alap alkalmazási körét.
Iosif Matula (PPE), írásban. – (RO) Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap feladata, hogy támogatást nyújtson az állásukat a világgazdaság szintjén végbemenő átalakulások miatt elvesztő munkavállalóknak. Ezenkívül, 2009 óta az alap a gazdasági válság által súlyosan érintett személyek támogatásában is közreműködik, aminek célja a munkanélküliségi ráta csökkentése. Személy szerint úgy gondolom, helyénvaló, ha az eszközt az álláskeresőknek segítséget nyújtó és a tagállamok szociális politikáit kiegészítő állandó eszközzé alakítjuk át.
Ez az intézkedés az egyes munkavállalókban rejlő lehetőségek kihasználását helyezné középpontba, ellensúlyt biztosítva ezáltal a vállalatok támogatása érdekében végrehajtott intézkedésekkel szemben. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevételével kapcsolatos eljárások és a végrehajtási időszakok tekintetében jelenleg nehézségekkel küzdünk.
Figyelembe véve, hogy az elbocsátott munkavállalók által tapasztalt legfőbb probléma a szakmai átképzés és az ideiglenes segítségnyújtás, a támogatások minél gyorsabb és hatékonyabb igénybevétele érdekében teljességgel nélkülözhetetlenek az alappal kapcsolatos eljárások egyszerűsítését célzó intézkedések.
Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap nagyon fontos eszköz az Európai Unióban élő sok millió munkanélküli ember megsegítésében, akik egyes iparágak más kontinensre történő áthelyezése miatt kerültek ebbe a helyzetbe. Figyelembe véve a jelenleg átélt válságot, valamint a csoportos létszámleépítések megemelkedett számát, egyrészt fejlesztenünk kell ezt az eszközt, másrészt új finanszírozási forrásokat kell találnunk. Ezért szavaztam úgy, ahogyan szavaztam.
Claudio Morganti (EFD), írásban. – (IT) Európában a gazdasági összeomlás és az áthelyezési politikák nyomán a munkanélküliség strukturális növekedését figyelhetjük meg.
Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) hasznos eszköz, amelynek révén az EU támogatást nyújthat az állásukat elveszítő munkavállalóknak, és szolidaritást vállalhat velük. 2009-ig bürokratikus okok miatt csak kevesen vették igénybe az alapot, és úgy vélem, alapvető jelentőségű a Bizottság azon kérése, hogy vezessenek be az alap igénybevételi eljárása hosszának csökkentését célzó intézkedéseket. Jobb rugalmasság és hozzáférhetőség esetén az EGAA létfontosságú eszközzé válhat a tagállamok szociális politikái számára.
Mindezek miatt támogattam a jelentést.
Alfredo Pallone (PPE), írásban. – (IT) Támogatásomról kívánom biztosítani Protas úr jelentését. Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) eszköze nélkülözhetetlen ahhoz, hogy kiegészítő támogatást nyújtsunk a vállalatuk áthelyezése következtében elbocsátott munkavállalók számára. Az eszköz még fontosabbnak bizonyult a munkavállalók számára a tekintetben, hogy a közelmúltbeli válság során segítette őket a munkaerőpiacra való visszatérésben.
Portas úr jelentése létfontosságú lépés, amelynek célja egy, az európai polgárok számára meghatározó forrás tökéletesítése és egyszerűsítése. Emellett kézzelfogható bizonyítéka is annak, hogyan törekszik az EU a kedvezőtlen pénzügyi helyzet kezelésének, a munkanélküliség elleni küzdelemnek és polgárai támogatásának előmozdítására.
Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) Az állásfoglalás mellett szavaztam, mivel egyetértek az Európai Bizottsághoz intézett, az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) ésszerűsítésére vonatkozó kérésekkel. Ezek többek között a megítélt hozzájárulások értékelése, figyelembe véve az újbóli beilleszkedés sikerének arányát és a kedvezményezettek szakmai készségeinek javítását, az alkalmazkodási alap igénybevételével kapcsolatos egyes kérelmek nyomán finanszírozott intézkedések és az újbóli beilleszkedés alapján elért eredmények összehasonlító elemzése, illetve az alkalmazkodási alap hatásai a kedvezményezettek hálózatára, valamint az elbocsátási terv által lehetségesen érintett kis- és középvállalkozásokra, amelyek alkalmazottai részesülhettek az alapból.
Egyetértek továbbá a Bizottsághoz intézett azon kéréssel, hogy biztosítson iránymutatást a tagállamok számára az alkalmazkodási alapból származó támogatásra irányuló kérelmek kidolgozására és benyújtására vonatkozóan. Ezek célja az lenne, hogy a pályázati eljárás gyors legyen, és széles konszenzus alakuljon ki az érintettek között a pályázati lépésekkel kapcsolatos kérdések, valamint a munkavállalóknak a munkaerőpiacra történő hatékony újbóli beilleszkedését illetően bevezetendő intézkedések tekintetében.
Befejezésül, egyetértek a tagállamokhoz intézett azon kéréssel, hogy nemzeti szinten hozzanak létre egy, az alappal kapcsolatos kommunikációs és igazgatási struktúrát, amely kapcsolatban áll minden résztvevő féllel, különösen pedig a szociális partnerekkel, továbbá osszák meg európai szinten a bevált módszereket.
Rovana Plumb (S&D), írásban. – (RO) Az EGAA által nyújtott támogatásnak dinamikusnak és a piacon jelentkező, folyamatosan változó, gyakran váratlan helyzetekhez igazíthatónak kell lennie. Az alap célja, hogy konkrét azonnali támogatást nyújtson és ezáltal megkönnyítse a munkaerőpiacon tapasztalt súlyos gazdasági megrendülés nyomán elbocsátott munkavállalók szakmai átképzését.
Felkérem a tagállamokat, hogy vonják be a szociális partnereket, és az EGAA-ból származó támogatásokra irányuló kérelmek elkészítésekor már a kezdetektől ösztönözzék a szociális partnerekkel és a vállalkozókkal folytatott párbeszédet. Ezzel egyidejűleg sürgetem a tagállamokat, hogy vegyék igénybe az alapot a meglévő munkahelyek környezetbarátabbá tételéhez és az új, zöld munkahelyek teremtéséhez szükséges új készségek előmozdításához, valamint az élethosszig tartó tanulás ösztönzésére, annak érdekében, hogy a munkavállalók számára lehetővé váljon személyes karrierjük fejlesztése, és javuljon az EU versenyképessége a globalizált környezetben.
Támogatom továbbá, hogy az alap 2013 után saját költségvetéssel rendelkező, független alapként működjön. A Bizottságnak és a tagállamoknak szorosan együtt kell működniük a multinacionális vállalatoknak nyújtott támogatás hatékony nyomon követése érdekében, valamint azért, hogy a szociális dömpinget visszaszorítandó, határozottan elkötelezzék magukat a munkavállalók jogait védő munkahelyek megteremtése mellett.
Paulo Rangel (PPE), írásban. – (PT) Megszavaztam az állásfoglalást, mert egyetértek az Európai Bizottság felé tett azon felszólításával, hogy tegyék hatékonyabbá az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapot (EGAA), ide számítva a megadott hozzájárulások elemzését, amely figyelembe veszi a kedvezményezettek visszailleszkedése és a kedvezményezettek körében végzett készségfelújítás felmérése terén elért sikerek arányát. Egyetértek a Bizottság arra irányuló javaslataival is, hogy felére kell csökkenteni az EGAA mozgósításához szükséges időt, és különösen azzal, hogy minden eszközt rendelkezésre kell bocsátani ahhoz, hogy a kommunikáció az érintett tagállamokkal ebben a folyamatban gyors és hatékonyabb legyen.
Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – A témáról folytatott vita egyáltalán nem volt könnyű. Az elmúlt néhány hónap során kérdések merültek fel a következőkkel kapcsolatban: az alap „reakcióképessége” (anélkül, hogy ezzel egy időben nagyobb figyelmet fordítottunk volna arra, hogy a globalizált világban az átfogó innovációs és oktatási stratégiák javításával, valamint az ESZA-nak a tagállamokban és a tagállamok által történő hatékonyabb célzásával és felhasználásával a kiváltó okokat orvosoljuk); a támogatott ágazatok (különösen akkoriban) korlátozott száma, különösképpen a gépjárműipari és a textilipari ágazat (15, illetve 13 kérelem), ahol kérdéseket vethetünk fel például arra vonatkozóan, hogy az elbocsátások oka vajon a „globalizáció” vagy az ágazati innováció hiánya; átveszik/átvették-e az intézkedések a nemzeti támogatások helyét, és ha igen, milyen mértékben; az az ellentmondás, hogy egy részről évente (mindössze) 500 millió eurót bocsátanak az alap rendelkezésére (az EU költségvetésében el nem költött lekötött pénzösszegekből), míg elvben a pályázati kritériumok teljesülése esetén (beérkezési sorrendben) akár korlátlan számú kérelem is támogatható; az a tény, hogy a kkv-k számára nehezebb egy ilyen alap igénybevétele; valamint az állami támogatásokkal/adókkal való kapcsolat. Végül azonban megegyezésen alapuló álláspont született, és a jelentést elfogadták, többek között mi, zöldek is.
Joanna Senyszyn (S&D), írásban. – (PL) Támogattam az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) finanszírozásáról és működéséről szóló állásfoglalást. Létfontosságú az EGAA működését szabályozó előírások javítása annak érdekében, hogy azt hatékonyabban ki lehessen használni. Bízom benne, hogy a Bizottság hasznosítani fogja a Parlament javaslatait, amelyek lehetővé teszik, hogy az odaítélési eljárás időtartamát akár felére csökkentsék. A válság nyomán növekvő munkanélküliség azt jelenti, hogy az EGAA-ból származó pénzügyi források rendkívüli jelentőséget nyertek, mivel egyéni támogatást nyújtanak a munkanélkülivé váltak számára, illetve a munkaerőpiacra történő visszatérésükhöz. A szigorú támogatási kritériumok és a kapcsolódó eljárások hosszadalmas jellege miatt a tagállamok nem élnek maradéktalanul a számukra kínálkozó, EGAA-támogatás elnyerésére irányuló lehetőségekkel. Hazámban, Lengyelországban például csupán három EGAA pénzügyi támogatásra irányuló kérelmet nyújtottak be. E gyér érdeklődés fő oka a kapcsolódó eljárások hosszadalmas volta.
Az alap működését szabályozó előírások javítása mellett fontos, hogy legalább a jelenlegi pénzügyi keret végéig meghosszabbítsuk azon kritérium érvényességét, amely alapján a munkájukat a jelenlegi válság miatt elveszítő munkavállalók támogathatók, valamint hogy megőrizzük a társfinanszírozás 65 %-os arányát. A válság munkaerő-piaci hatásait még hosszú évekig érezhetjük majd, ezért ez a támogatás szükséges, és a jövőben is az lesz. Fel szeretném még hívni a Bizottság és a tagállamok figyelmét a bevált gyakorlatok cseréjének európai szintű összehangolására, ami tömeges elbocsátások esetén lehetővé teszi az EGAA-ból származó gyors és hatékony beavatkozást.
Nuno Teixeira (PPE), írásban. – (PT) A strukturális alapok felbecsülhetetlen értékű eszköznek bizonyulnak az Európán belüli egyenlőtlenségek csökkentése tekintetében, elsősorban azáltal, hogy támogatják a leginkább kiszolgáltatott legkülső régiókat. Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap létrehozása azt tükrözi, hogy az Európai Unió elismeri: a globalizáció jelensége számottevő és nem minden esetben pozitív változásokat hozott, valamint hogy hatása Európán belül egyenlőtlen volt, mivel egyes régióknak előnyére vált, míg mások e változások komoly vesztesei lettek.
Mindazonáltal az alap nem kapta meg a megérdemelt nyilvánosságot, ami véleményem szerint annak tudható be, hogy a tagállami támogatási kérelmek benyújtása és az összegek tényleges folyósítása között rendkívül hosszú idő telik el. Ez a késedelem komoly következményekkel jár az érintett családokra nézve, és az összegek kérelmezési, igénybevételi és végrehajtási folyamatának alapvetően bonyolult jellegével hozható összefüggésbe; éppen ezért sürgős és kiemelt jelentőségű annak egyszerűsítése. Csak így lesz lehetséges az alap céljainak teljesítése azáltal, hogy elősegítjük a nemzetközi kereskedelmi mintákban bekövetkező jelentős változások nyomán elbocsátott munkavállalók munkaerőpiacra történő újbóli beilleszkedését. A mai szavazás tárgyát képező jelentés az egyes képviselőcsoportok közötti kompromisszumot célzó törekvés, ezért mellette szavaztam.
Silvia-Adriana Ţicău (S&D), írásban. – (RO) Közelmúltbeli uniós statisztikák szerint az elmúlt évben a gazdasági és pénzügyi válság nyomán 1,1 millióval nőtt a munkanélküliek száma a 27 tagú EU-ban. Ez megmagyarázza, hogy 2009 májusa és 2010 áprilisa között miért emelkedett 18-ról 46-ra az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevételét célzó kérelmek száma. Ezenfelül, noha immár 8 helyett 18 tagállam pályázik támogatásra, kilenc ország még mindig nem vette igénybe az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapot.
Mindezeket figyelembe véve az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap finanszírozásáról és működéséről szóló európai parlamenti állásfoglalásra irányuló indítvány mellett szavaztam, mivel a gazdasági válság továbbra is hatást gyakorolhat a munkahelyekre. Pontosan ez indokolja, hogy fel kell kérnünk a Bizottságot arra, hogy előrehozza az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap felhasználásával kapcsolatos félidős pénzügyi értékelést és a vonatkozó jogszabály felülvizsgálatát annak érdekében, hogy jelentősen csökkenteni lehessen az alap igénybevételével kapcsolatos eljárás időtartamát.
Fel szeretném hívni továbbá a Bizottság figyelmét a közszférában történt elbocsátásokra, amelyek esetén nem áll rendelkezésre hasonló támogatási eszköz, jóllehet ezek az elbocsátások a jelenlegi gazdasági és pénzügyi válság által indokolt költségvetési megszorítások közvetlen következményei.
Derek Vaughan (S&D), írásban. – Teljes körűen támogatom Portas úr jelentését az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap finanszírozásáról és működéséről. A jelentés számos kérdést tárgyal, többek között a pályázati folyamat hatékonyságának javítását, valamint az alap igénybevételének felgyorsítását a munkájukat elveszítők részére biztosított segítségnyújtás érdekében. Bár az Egyesült Királyság (a kapott visszatérítés miatt) jelenleg nem pályázik pénzre az alapból, tisztában vagyunk vele, milyen hasznos lehet az más tagállamok számára nehéz gazdasági időkben.
Támogatom, hogy 2013 után állandó alapot hozzunk létre azok megsegítésére, akiket a globalizáció nyomán történt változások vagy a pénzügyi és gazdasági válság súlyosan érintettek, és úgy vélem, létfontosságú, hogy a következő (2013–2020) többéves pénzügyi kereten belül a Bizottság megvizsgálja az EGAA mint független, saját kifizetési és kötelezettségvállalási előirányzatokkal rendelkező alap létrehozásának lehetőségét.
Zigmantas Balčytis (S&D), írásban. – (LT) Támogattam ezt a jelentést. A ma megszavazott rendelet alapja a Brüsszeli Egyezmény, az EU joganyagának egyik legsikeresebb darabja, amely lerakta a jog érvényesülésén alapuló európai térség alapjait. Az esetjogra épülő egységes európai szabályok alkalmazása előmozdítja a fokozott jogbiztonságot és az ítéletek kiszámíthatóságát, a párhuzamos eljárások elkerülésével. A jog érvényesülésén alapuló európai térség működésének egyik alapvető feltétele az igazságügyi döntések szabad mozgása. Ezért egyetértek a dokumentumban kifejezett állásponttal, amely szerint felül az igazságügyi döntések hatékony mozgásának garantálása érdekében kell vizsgálni ezt a rendeletet.
Carlos Coelho (PPE), írásban. – (PT) A Brüsszel I. rendelet a polgári és kereskedelmi ügyekben folytatott európai igazságügyi együttműködés alapjául szolgál. Ez az EU egyik legsikeresebb jogi aktusa, amely lerakta a jog érvényesülésén alapuló európai térség alapjait. Bebizonyosodott, hogy igen hatékonyan mozdítja elő a határokon átnyúló peres ügyek megoldását a joghatóságra vonatkozó átfogó előírásokon alapuló igazságügyi együttműködési rendszer révén, valamint a párhuzamos eljárások és az ítéletek mozgásának összehangolását. Egyetértek azzal, hogy javításokra van szükség, például a végrehajthatóvá nyilvánítási eljárás eltörlésére a rendelet által érintett valamennyi területen, ami lehetővé teszi az ítéletek szabad mozgásának felgyorsítását, feltéve, hogy minden szükséges garancia biztosított.
Úgy gondolom továbbá, hogy fontos egy európai igazságügyi kultúra megteremtése olyan képzések és hálózatok alkalmazása révén, mint az európai igazságügyi képzési hálózat, valamint a polgári és kereskedelmi ügyekkel foglalkozó Európai Igazságügyi Hálózat, amelyek elősegítenék a bírók közötti kommunikációt. Nélkülözhetetlen egy olyan jogi keret kialakítása, amely könnyen hozzáférhető, és felépítése következetes, és amellyel kapcsolatban a Bizottságnak felül kell vizsgálnia a joghatóságra, a végrehajtásra és az alkalmazandó jogszabályokra vonatkozó különböző rendeletek közötti kapcsolatokat.
Anna Maria Corazza Bildt, Christofer Fjellner, Gunnar Hökmark, Anna Ibrisagic és Alf Svensson (PPE), írásban. – (SV) Szavazatunkkal támogattuk a bírósági eljárásoknak az egyre többet utazó európai polgárok számára történő megkönnyítését. Ez nem azt jelenti, hogy a Zwiefka-jelentésből hosszú távon esetlegesen fakadó reformok valamennyi részletével egyetértünk és azokat fenntartások nélkül támogatjuk. Továbbra is kritikusan szemléljük például a kollektív jogorvoslat bevezetésére irányuló törekvéseket, és hangsúlyozni kívánjuk azt a kitételt, hogy a jelenleg tárgyalt polgári együttműködés módosításai közül egy sem befolyásolhatja a svédországi sajtószabadságot.
Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) Mivel tisztában vagyok a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló 44/2001/EK tanácsi rendelet jelentőségével, előadóként elismerem, hogy a rendelet felülvizsgálata rendkívül fontos szakmai és jogi kérdéseket vet fel. Hajlok arra, hogy a jelentésben javasoltak szerint egyetértsek a végrehajthatóvá nyilvánítási eljárás eltörlésével, és úgy gondolom, az abban foglalt javaslatok közül több érdekes és gyakorlati jellegű. Ezt a vitát érdemes lesz szorosan figyelemmel kísérni.
José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) Az állásfoglalás a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről szóló, 2000. december 22-i 44/2001/EK tanácsi rendeletnek (Brüsszel I. rendelet) a bizottsági zöld könyv figyelembevételével történő végrehajtásáról szól. Ez a rendelet elődjével, a Brüsszeli Egyezménnyel együtt az EU jogalkotásának egyik legsikeresebb darabja, amely lerakta a jog érvényesülésén alapuló európai térség alapjait, és a polgárok és a vállalkozások érdekeit egyaránt szolgálja. Egységes európai szabályokon keresztül előmozdította a jogbiztonságot és az ítéletek kiszámíthatóságát.
A rendelet azonban frissítésre szorul. Egyetértek az exequatur (végrehajtási záradék) eltörlésével, mivel ez meggyorsítaná az igazságügyi döntések szabad mozgását és kulcsfontosságú mérföldkövet alkotna a jog érvényesülésén alapuló európai térség felépítésében. Ennek a rendelkezésnek az eltörlését azonban megfelelő biztosítékokkal kell ellensúlyozni, amelyek annak a félnek a jogait védik, amelyik ellen a végrehajtást kérték. Meggyőződésem, hogy a Bizottságnak felül kell vizsgálnia a joghatósággal, végrehajtással és a vonatkozó joggal kapcsolatos rendeletek közötti kölcsönös kapcsolatokat, és hogy egy általános keretrendszert kell célul kitűzni, amelynek felépítése következetes és könnyen elérhető.
Lidia Joanna Geringer de Oedenberg (S&D), írásban. – (PL) A Zwiefka-jelentés, amelyről ma szavaztunk, a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről szóló Brüsszel I. rendelet felülvizsgálatáról szóló bizottsági zöld könyvhöz kapcsolódik. A zöld könyvről folytatott vita lehetővé teszi, hogy bizonyos mértékben felkészüljünk a rendelet rövidesen várható tényleges felülvizsgálatára. A rendelet kivételesen összetett szakmai jellege miatt ez hatalmas kihívást jelent majd a Parlament számára. Ezenkívül a Parlament rendes jogalkotási eljárás keretében most először a Tanáccsal közösen hoz majd döntést e nehéz és érzékeny kérdésben. A javasolt módosításokat illetően, például a végrehajthatóvá nyilvánítási eljárás és a munkaszerződésekkel kapcsolatos egyedi joghatóság tekintetében jelenleg számos nézetkülönbség áll fenn a képviselőcsoportok között.
Ennélfogva a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Európai Parlamenti Képviselőcsoportja úgy döntött, hogy jelenlegi formájában nem támogatja a jelentést. Meggyőződésem azonban, hogy a jövőben valamennyi képviselőcsoport építő jellegű együttműködést fog kialakítani ebben a kérdésben, mivel a Brüsszel I. rendelet alapvető jelentőségű a közös piac szempontjából. A Brüsszel I. rendelet hatékony felülvizsgálata során kiderül majd, hogyan él a Parlament új jogköreivel, amelyek elnyerésére végül is oly régóta törekedett.
Nathalie Griesbeck (ALDE), írásban. – (FR) Az Európai Parlament tegnapi ülésén elfogadott jelentés, jóllehet erősen technikai jellegű, rendkívül fontos a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésén alapuló európai térség és ezért az európai belső piac konszolidációjának egyre fokozódó integrációja szempontjából. A Brüsszel I. rendelet jelentős előrehaladást vezetett be az igazságügy területén: meghatározza az illetékes bírói testületeket polgári és kereskedelmi ügyekben, határokon átnyúló vitás kérdések esetén, és meghatározza a bírósági ítéletek elismerését és végrehajtását más tagállamok polgári és kereskedelmi ügyeiben. Most át kell dolgozni ezt a rendeletet, modernizálni kell rendelkezéseit és „tovább kell fejlesztenünk” egyes eljárásokat: a bírók közötti kommunikáció, a hiteles iratok kérdése, a választottbíróság kérdése, és különösen a végrehajthatóvá nyilvánítási eljárás (exequatur) kérdése. Anélkül hogy részletekbe bocsátkoznék ezekben a bonyolult jogi kérdésekben, alig várom ennek a rendeletnek a módosítását, azt a módosítást, amely fokozott jogvédelmet biztosít majd az európai polgároknak: az ítéletek és a jogi határozatok jobb „szabad mozgását”, fokozott „kölcsönös bizalmat” az egyes tagállamok joghatóságai és jogrendszerei között, nevezetesen az európai jogbiztonság és az európai polgárok jogainak megerősítését.
Alan Kelly (S&D), írásban. – Ez a kezdeményezés hozzájárult a polgári és kereskedelmi ügyekre vonatkozó igazságügyi együttműködés megteremtéséhez.
Alfredo Pallone (PPE), írásban. – (IT) Támogattam ezt a jelentést, mert úgy érzem, hogy előrelépést jelent a nemzetközi magánjog területén. Ez a jogintézmény a különféle jogrendek közötti kölcsönös kapcsolatok magasabb szintje miatt frissítésre szorul.
Részletesebben: egyetértek az exequatur eltörlésének gondolatával, ennek ellenére meggyőződésem, hogy ezt a lépést kivételes eljárással kellett volna elindítani, a pervesztes felek megfelelő biztosítékaival összekapcsolva. Ellenzem továbbá a választottbíráskodás kizárásának törlését is a rendelet alkalmazási köréből, de úgy vélem, hogy sokkal alaposabban végig kell gondolni a választottbíráskodási és a jogi eljárások közötti kapcsolatot, és hogy mindaddig, amíg nem kerül sor teljes felülvizsgálatra és átfogó konzultációkra, a tagállamok polgári bíróságai számára a választottbírósági eljárást támogató bírósági eljárásokra vonatkozóan a kizárólagos elsőbbségi joghatóság létrehozására irányuló javaslatot el kell vetnünk.
Abban is egyetértek az előadóval, amikor a fenti kérdésben és a jelentés tervezetében szereplő javaslatokon túl átfogó konzultációkat és politikai vitát követel bármilyen lépés megtétele előtt.
Evelyn Regner (S&D), írásban. – (DE) A Brüsszel I. rendeletről szóló jelentés ellen szavaztam, mivel úgy gondolom, hogy fontos pontok hiányoznak az állásfoglalásból. Véleményem szerint fontos, hogy a rendelet javítása során átfogó megközelítést alkalmazzunk. Ez magában foglalja a gyengébb fél védelmét olyan, a folyamaton belüli hatáskörökre vonatkozó szabályok által, amelyek számukra kedvezőbbek. Ez mind a munkavállalók, mind pedig a fogyasztók esetében érvényes, amint az a rendelet kifejezett szándéka. A gyengébb fél megerősítését célzó módosításaim egyike sem került be a jelentésbe. Úgy vélem, hogy a munkaügyi viták rendezéséhez önálló bíróságot kell létrehozni annak érdekében, hogy a Brüsszel I. és a Róma II. rendelet összhangba kerüljön egymással. A Róma II. rendelet már meghatározza, mely jog alkalmazandó a határokon átnyúló hatású károkra a sztrájkkal összefüggésben. Nem értem, miért nem folytatható eljárás a sztrájk helye szerinti tagállamban. Ez még nem akadályozza meg a „forum shopping”-ot, tehát a legkedvezőbb jog kiválasztását. A célom az, hogy az átfogóbb jogalkotási folyamatban bezárjuk ezt a kiskaput.
Ezenfelül ellenzem a „forum non conveniens” és a „perlési tilalom” bevezetését, mivel ezek az esetjog eszközei, amelyekről már az Európai Bíróság több ítéletében is bebizonyosodott, hogy nem egyeztethetők össze a hatalmi ágak európai megosztásával.
Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – A Zwiefka úr által a Brüsszel I. rendelet végrehajtásáról és felülvizsgálatáról készített jelentést illetően a PSE képviselőcsoport alternatív állásfoglalást nyújtott be, amelyet mi, zöldek, nem támogattunk, mivel a jelentés egy olyan végrehajtási jelentés, amelyet a Jogi Bizottságon belül valamennyi árnyékelőadóval részletesen megvitattunk. Az állásfoglalásra irányuló alternatív indítvány elismerésre méltó szempontokra mutat rá, amelyek mindazonáltal nem kapcsolódnak közvetlenül ehhez a jelentéshez. Éppen ezért ma egyszerűen az állásfoglalás Jogi Bizottság által elfogadott formája mellett szavaztunk.
Oreste Rossi (EFD), írásban. – (IT) Az általunk jóváhagyott rendelet kiegyensúlyozott és célja, hogy bizonyosságot kínáljon például annak meghatározásában, hogy a határokon átnyúló konfliktusok során felmerülő polgári és kereskedelmi vitákban az uniós bíróságon belül mely bíró rendelkezik hatáskörrel.
Az Európai Parlament a rendelet minden további módosításában társjogalkotóként vesz majd részt. A módosításokat tulajdonképpen rendes jogalkotási eljárás keretében fogják elfogadni.
Catherine Stihler (S&D), írásban. – Támogattam a jelentést, amely az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) érvényességének 2013-ig történő meghosszabbítását ajánlja, és határozottan javasolja, hogy azt követően az alap állandóvá váljon. Az EGAA pénzügyi támogatást nyújt az elbocsátások által érintett munkavállalók átképzéséhez. Ez az Európát sújtó mély gazdasági válság miatt ma különösen fontos, és ezért támogattam a jelentést – konzervatív és liberális kollégáimtól eltérően, akik meg akarják szüntetni ezt a támogatást.
Jean-Luc Bennahmias (ALDE), írásban. – (FR) Azáltal, hogy ma, 2010. szeptember 7-én, kedden az etnikai kisebbségi csoportokhoz tartozó nők társadalmi integrációjáról szóló, saját kezdeményezésű jelentésről szavaz, az Európai Parlament a jelenlegi politikai vita lényegét ragadja meg. A kisebbségi csoportok tagállami integrációja létfontosságú kérdés, amely megérdemli az európai intézmények támogatását, annál is inkább, mivel még hátravan néhány hónap a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai évéből. Üdvözlöm ezért a jelentést, amelynek köszönhetően újjáéled az uniós szintű vita, és amelynek erénye, hogy egyesíti a kisebbségek integrációjának kérdéseit, illetve a férfiak és nők közötti egyenlőségért folyó küzdelmet.
Vilija Blinkevičiūtė (S&D), írásban. – (LT) Számos, az Európai Unióban élő etnikai kisebbségi közösség, és közülük is elsősorban az asszonyok és lányok még mindig többszörös hátrányos megkülönböztetés áldozatai, és ezért nagyobb mértékben ki vannak téve a társadalmi kirekesztésnek és a szegénységnek, mint a helyi társadalom nőtagjai. Egy demokratikus társadalomban egy adott etnikai csoport női tagjának lenni nem hátrány. Az Európai Unió ezért arra törekszik, hogy minél több joggal ruházza fel a nőket és minél több innovatív megoldást találjon a nők jogaival kapcsolatos tudatosság növelésére. A Bizottságnak és a tagállamoknak egyaránt biztosítaniuk kell a nemek közötti egyenlőségről szóló és a diszkriminációellenes jogszabályok maradéktalan végrehajtását annak érdekében, hogy az etnikai kisebbségek hozzáférhessenek a támogatási szolgáltatásokhoz, és részt vehessenek a különböző oktatási programokban. Az etnikai kisebbségi csoportokhoz tartozó nők európai uniós társadalmi integrációjával kapcsolatos problémák azonban továbbra is megoldatlanok.
Nem született még a bevándorlók integrációjával kapcsolatos egységes európai uniós politika, ezért felszólítom a Bizottságot, hogy sürgősen fogalmazzon meg uniós iránymutatásokat annak érdekében, hogy segítséget nyújtson a tagállamok számára abban, hogy az etnikai kisebbségekhez tartozó nők hozzáférhessenek az oktatási rendszerhez, a foglalkoztatáshoz, az egészségügyi rendszerhez, a társadalmi juttatásokhoz és a pénzügyi segítségnyújtáshoz. Egyetértek a Parlament azon álláspontjával, amely szerint a nemek közötti egyenlőséget célzó szabályozást az etnikai kisebbségi csoportokon belül is maradéktalanul végre kell hajtani.
Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban. – (PT) Ez a jelentés az európai uniós politika területén a nők társadalmi integrációját elemzi. Elemzi továbbá az etnikai kisebbségekhez tartozó nők szerepét. Ez a tudásbázis nélkülözhetetlen azoknak a nehézségeknek a megértéséhez, amelyekkel ezeknek a nőknek bevándorlókként történő integrációjuk során szembe kell nézniük, ide számítva a letelepedett vagy tradicionális és az újonnan létrejött kisebbségeket is.
Megszavaztam a jelentést, mert úgy gondolom, hogy létfontosságú a kisebbségi csoportokhoz tartozó nők jogszerű törekvéseinek kielégítése szempontjából. Konkrét intézkedéseket kell tenni az EU szintjén, nem utolsósorban a társadalmi integrációra irányuló politikák elfogadása során. Ezenkívül – az előadó érvelése szerint – feltétlenül bátorítani kell ezeknek a nőknek a politikai és társadalmi részvételét olyan területeken mint a politikai vezetés, oktatás és kultúra. Ez hozzá fog járulni a jelenlegi nem megfelelő képviseletük elleni küzdelemhez.
Anne Delvaux (PPE), írásban. – (FR) Támogattam a jelentést, mivel rámutat az etnikai kisebbségi csoportokhoz tartozó nőkre vonatkozó uniós társadalmi integrációs politika vizsgálatának, valamint azon területek meghatározásának fontosságára, ahol ez a politika működik, illetve azokéra, ahol a megoldások kidolgozása problematikus.
Manapság olyan multikulturális társadalmakban élünk, amelyek több különböző kulturális, etnikai és vallási közösségből tevődnek össze. E célból helyénvaló, ha a harmadik országok állampolgáraira irányuló integrációs politikák átfogóbb nemekkel kapcsolatos megközelítést alkalmaznak, ami szükséges annak biztosítása érdekében, hogy figyelembe vegyék az etnikai kisebbségekhez tartozó nők speciális szükségleteit.
A többszörös megkülönböztetés, a sztereotípiák, a megbélyegzés és az etnikai szegregáció elkerülése érdekében az etnikai kisebbségekhez tartozó nők társadalmi integrációjára vonatkozó célzott megközelítésre van szükség.
Edite Estrela (S&D), írásban. – (PT) Szavazatommal támogattam a jelentést, mert úgy gondolom, hogy az etnikai kisebbségi csoportokhoz tartozó nők többféle hátrányos megkülönböztetésben részesülnek. Éppen ezért fontos a nők jogaival kapcsolatos tudatosság növelése, a nők nagyobb fokú bevonása és arra való ösztönzése, hogy vállaljanak vezető szerepet közösségeikben; ez egyúttal az emberi jogok előmozdításának is egy módja. Annak ellenére, hogy a társadalmi integráció a tagállamok kizárólagos hatáskörébe tartozik, az Európai Bizottságnak a társadalmi integrációt célzó politikákra és intézkedésekre vonatkozó döntések során figyelembe kell vennie a nemi szempontokat.
Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) Egy egyre inkább multikulturális társadalomban a kisebbségi csoportok integrációját célzó politikák különösen jól alkalmazhatók a hátrányos megkülönböztetés, a fajgyűlölet, az erőszak, valamint a kisebbségi csoportok kirekesztése és marginalizálása, a társadalom peremére való kitaszítása elleni küzdelem eszközeiként. Tisztában vagyunk azzal, hogy a kisebbségi csoportok megbélyegzése és kirekesztése csak elégedetlenséget és ellenállást szül, amely pedig elveti a jogsértések és az erőszak magvait.
Saját társadalmunknak kell felismernie, hogyan lehetséges az integráció megkülönböztetés nélkül, az elfogadás kirekesztés nélkül. Ez azonban nem jelenti azt, hogy kérdés nélkül el kell fogadnunk az etnikai kisebbségek kultúrájának, hagyományainak vagy meggyőződésének valamennyi elemét. Ez különösen igaz a nőkkel kapcsolatos szokásokra. Éppen ezért határozottan szembe kell szállnunk a nemi alapú hátrányos megkülönböztetésen alapuló valamennyi kulturális gyakorlattal és az egyes etnikai csoportokhoz tartozó nők ellen a mai napig elkövetett erőszak minden formájával. Az integráció egyben védelmet is jelent, ebben az esetben a nők, különösen a gyermeklányok védelmét, akik gyakran az általunk egyszerűen elfogadhatatlan gyakorlatok és hagyományok néma áldozatai.
José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) Ez az állásfoglalás magába foglalja az etnikai kisebbségi csoportokhoz tartozó nők társadalmi beilleszkedésével foglalkozó európai uniós politikákat. Ezen a területen szeretném hangsúlyozni, hogy a társadalmi kirekesztettség és a diszkrimináció megelőzése érdekében ezeknek a nőknek a körében elő kell mozdítani az iskoláztatást, az oktatást és a képzést, és támogatni kell a munkaerőpiachoz való hozzáférésüket.
Kizárólag az integráció útján tudjuk kezelni az etnikai szegregáció által előidézett megbélyegzést és előítéleteket. Figyelemreméltó, hogy a társadalmi integrációról az Európai Unióban nem létezik jogilag kötelező érvényű politika, elsősorban azért, mert az integráció a tagállamok feladatai közé tartozik. Az integrációs politika azonban egyre fontosabbá válik az EU szintjén, és az integráció még ennél is fontosabbá kezd válni, mivel a népesség öregedésének mögöttes gazdasági és szociális aspektusai is egyre fontosabbakká válnak. Az EU szabályait és alapelveit az esetek többségében csak azokra az uniós polgárokra alkalmazzák, akik ezzel párhuzamosan a tagállamok állampolgárai. Azokat a kisebbségekhez tartozó személyeket, akik letelepedtek és állampolgárságot szereztek, az Európai Unió szabályai és alapelvei védelmezik. Ezt a védelmet azonban ki kell terjeszteni azokra a bevándorlókra is, akik még nem szereztek állampolgárságot valamelyik tagállamban.
Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) Az etnikai kisebbségi csoportokhoz tartozó nők társadalmi integrációja fontos kérdés, mivel ezek a nők nagyobb mértékben ki vannak téve a társadalmi kirekesztésnek; jól példázza ezt a jelenlegi helyzet, amelyben Franciaország elfogadhatatlan módon tömegesen utasította ki területéről a romákat.
Elengedhetetlen, hogy a hátrányos megkülönböztetés valamennyi fajtájával – legyen annak alapja akár a nemi hovatartozás, az etnikai származás vagy a bőrszín – szembeni küzdelem álljon a figyelem és az uniós politika középpontjában.
Itt az ideje tehát, hogy szakítsunk a makrogazdasági politikákkal, amelyek tovább súlyosbítják a munkanélküliséget, a társadalmi egyenlőtlenségeket és a hátrányos megkülönböztetést. Ahogyan a jelentés is fogalmaz, küzdeni kell a valódi társadalmi integrációért, elkötelezve magunkat az egyetemes és mindkét nem valamennyi képviselője, többek között a bevándorlók családjai és a gyermekek számára is elérhető minőségi közszolgáltatások mellett, amelyek konkrétan: az oktatás, az egészségügy, a lakhatás és a szociális védelem.
Éppen elég sekélyes nyilatkozatot és üres szót hallottunk már: sürgető szükség van olyan intézkedésekre, amelyek előmozdítják a méltóságot és az egyenlőséget, amelyek egyértelmű választ adnak a társadalmi problémákra, és amelyek nem válnak idegengyűlölő és megkülönböztető jellegű fellépéssé; az ilyenek még inkább elítélendők, ha maga a kormány a szerzőjük.
Bruno Gollnisch (NI), írásban. – (FR) Nem ösztönözhetjük az egyik oldalról „a különböző kultúrák elfogadását” és a kisebbségek női vagy egyéb tagjainak anyanyelvi kommunikációját, és egyidejűleg a másik oldalról nem állíthatjuk, hogy célunk az említett kisebbségek társadalmi integrációjának elérése.
Alapvető ellentmondásról van szó, mivel egy ilyen „integráció” esetében minimumkövetelmény, hogy a befogadottak minimális mértékben osztozzanak a befogadó társadalommal közös alapokban, tehát közös nyelvet beszéljenek és tiszteletben tartsák az „egymás mellett élés” alapvető előírásait, kezdve a fogadó ország társadalmi törvényeivel és gyakorlatával.
A jelentés rendkívül Európa-párti logikája alól egyetlen kivétel, hogy vonakodva, körülményes módon elismeri: az erőszak igazolása céljából nem lehet semmilyen szokással, hagyománnyal vagy vallással kapcsolatos szempontra hivatkozni.
Ébredjenek fel: nem az európaiak felelősek a legerőszakosabb és legmegkülönböztetőbb gyakorlatokért. A többnejűség, a kimetszés, az infibuláció, a nők alacsonyabb rendű lényként való kezelése és így tovább olyan közösségek gyakorlatai, amelyek nem hajlandók tiszteletben tartani törvényeinket és szokásainkat, sőt, amelyek egyenesen ránk kívánják erőltetni saját törvényeiket és szokásaikat. Ez az eredménye annak a tömeges bevándorlási politikának, amelyet évtizedek óta polgártársainkra kényszerítenek. Itt az ideje, hogy mindennek véget vessünk!
Sylvie Guillaume (S&D), írásban. – (FR) Megszavaztam az etnikai kisebbségi csoportokhoz tartozó nők társadalmi beillesztésével foglalkozó Parvanova-jelentést. A diszkrimináció sajnálatos módon összegződő folyamat, és az etnikai kisebbségi csoportokhoz tartozó nőket érinti a legsúlyosabban. A szöveg arra szólít fel, hogy az Unió politikái vegyék tüzetesebb vizsgálat alá a szóban forgó nőkkel szembeni, nemi alapon történő megkülönböztetést. Képeseknek kell lenniük arra, hogy tevékenyen részt vegyenek a társadalom életében, és ennek érdekében hozzá kell férniük az oktatáshoz és a munkaerőpiachoz, mivel ezek alkotják egyenjogúságuk kulcsát.
Lívia Járóka (PPE), írásban. – A jelentés egyik árnyékelőadójaként gratulálni szeretnék Dr. Parvanovának jelentése elfogadásához, amelynek célja, hogy megoldást kínáljon a kisebbségek nőtagjait érő, az etnikai hovatartozás által kiváltott és a nemi alapú struktúrák által megerősített hátrányok csökkentésére. Noha a többségi társadalomban még messze sem beszélhetünk a nemek közötti egyenlőségről, a roma nők körében nem roma társaikkal összehasonlítva még alacsonyabb a várható élettartam, az iskolázottság szintje, jelentősen alacsonyabb a foglalkoztatás aránya és magasabb a szegénység. A teljes integráció eléréséhez nélkülözhetetlen eszközök a nemi alapú statisztikák, mutatók és irányadó értékek, valamint a többek között nemek és etnikai hovatartozás szerint lebontott statisztikai adatok, amelyek a haladás megfelelő méréséhez is szükségesek.
A részletezett adatok gyűjtése előfeltétele az etnikai kisebbségek jogai védelmének és előmozdításának, és az adatoknak meg kell felelniük a személyes adatok védelmére vonatkozó tagállami előírásoknak. Rendkívül szoros kapcsolat van az iskolázottság szintje, a gazdasági tevékenység mértéke és annak valószínűsége között, hogy a szegénység az egész családra nézve elkerülhető. Éppen ezért először is célzott politikai intézkedésekre van szükség a roma nők oktatáshoz és bejelentett foglalkoztatáshoz való hozzáférésének javítása érdekében.
Marisa Matias és Miguel Portas (GUE/NGL), írásban. – (PT) Támogattuk az állásfoglalást, mert többek között úgy gondoljuk, hogy e területen az európai politikák jobban szervezett összehangolására van szükség, amelynek célja az etnikai kisebbségekhez tartozó nők társadalmi integrációjának javítása és annak hangsúlyozása, milyen fontos, hogy a fogadó országot a különböző kultúrák elfogadására neveljük, egyúttal pedig figyelmeztessük a hátrányos megkülönböztetés és az előítéletek következményeire. Azért is a jelentés mellett szavaztunk, mert az sürgeti a nemzeti kisebbségekhez tartozó nők aktív politikai és társadalmi részvételét a társadalom valamennyi területén, beleértve a politikai vezetést, az oktatást és a kultúrát, a jelenlegi alulreprezentáltság leküzdése érdekében.
Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) Európa az integráció térsége, ahol a diszkrimináció semmiféle formája nem létezhet, különösen az etnikai kisebbségi csoportok ellen, és ami a legfontosabb, az említett csoportokhoz tartozó nők ellen. A nemek közötti egyenlőség megvalósítását célzó uniós politika célkitűzése a férfiak és a nők közötti egyenlőség előmozdítása, és ezt egyre inkább sikerül megvalósítani a többségi társadalomban. Az egyes etnikai csoportokhoz tartozó nőknek azonban a diszkrimináció összes fajtáját el kell szenvedniük. Ezért erősebben tudatosítani kell a társadalomban ezeket a gyakorlatokat, hogy az etnikai kisebbségi csoportokhoz tartozó nők teljes mértékben integrálhatók legyenek. Ezért szavaztam úgy, ahogyan szavaztam.
Miroslav Mikolášik (PPE), írásban. – (SK) Elnök úr, hölgyeim és uraim, úgy vélem, hogy az etnikai kisebbségekhez tartozó nők társadalmi integrációja rendkívül fontos és érzékeny kérdéskör, amelyben az Európai Unió valamennyi tagállamának érettségről és az iránti valódi elszántságáról kell tanúbizonyságot tennie, hogy a mindennapi életben is terjeszteni fogja a tolerancia és az egyenlőség értékeit.
Úgy vélem, elfogadhatatlan, hogy az etnikai kisebbségek tagjai hátrányos megkülönböztetésnek, társadalmi kirekesztésnek, megbélyegzésnek vagy akár szegregációnak vannak kitéve. Éppen ezért támogatom a Bizottsághoz és mindenekelőtt a társadalmi integrációval kapcsolatos politikákért teljes körű felelősséggel tartozó tagállamokhoz intézett felszólítást, hogy biztosítsák a nemek közötti egyenlőség és a megkülönböztetés-mentesség terén meglévő jogszabályok teljes körű végrehajtását.
A jogi eszközöket igazgatási intézkedésekkel, valamint a sztereotípiák felszámolását, illetve a társadalmi kirekesztéssel és a szegénységgel szemben alternatívákat biztosító kulturális kampányokkal kell kiegészíteni.
Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) A társadalmi béke szempontjából valamennyi országban döntő jelentőséggel bír, hogy az etnikai kisebbségek beilleszkedjenek a közéletbe. A jelentéssel ellentétben azonban úgy gondolom, hogy a felelősség e tekintetben az integrációt keresőké. Az Európa-szerte nehéz költségvetési helyzetet figyelembe véve nem áll módomban támogatni egy olyan jelentést, amely a jelek szerint költséges és eredménytelen intézkedéseket javasol. Mindezek miatt szavazatommal elutasítottam a jelentést.
Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) A jelentés olyan kérdésre világít rá, amelynek az európai közvélemény is egyre inkább tudatában van, nem csupán az Európai Unión kívül zajló és erkölcsi érzékünket bántó tragikus események miatt, hanem azon felismerés nyomán is, hogy nálunk is előfordulnak ilyen mértékű problémák, és azok politikai és társadalmi beavatkozást igényelnek.
Az etnikai kisebbségi csoportokhoz tartozó nők gyakran ki vannak téve a nagyobb tekintéllyel bíró családtagok által rájuk gyakorolt nyomásnak, akik szeretnék megőrizni a nőket rabszolgasorsba döntő hagyományokat. Ezek a nők gyakran alacsony iskolázottsággal rendelkeznek, és csak korlátozott információik vannak arra vonatkozóan, milyen eszközökkel érvényesíthetnék jogaikat a családi tekintéllyel szemben, illetve abban a társadalomban, amelybe integrálódni kívánnak, és/vagy a befogadó társadalomban. Ezen a szinten akár az idegengyűlölettel is meg kell küzdeniük.
Egy nemek közötti kérdésekről szóló európai politika kidolgozása és végrehajtása végérvényesen visszaszorítaná azon súlyos igazságtalanságok számát, amelyekkel e nőknek a világban és az Európai Unióban szembe kell nézniük.
Rovana Plumb (S&D), írásban. – (RO) Jól ismert tény, hogy a romaellenes hozzáállás igen elterjedt Európában, és a romák rasszista támadások, gyűlöletbeszédek, valamint a helyi és központi hatóságok által végzett törvénytelen kilakoltatások és kiutasítások rendszeres célpontjai. Meg kell említenem különösen a francia hatóságok közelmúltbeli intézkedését, amellyel kiutasították az országból a roma lakosokat.
Tekintve, hogy az EU számos olyan mechanizmussal és eszközzel rendelkezik, amelyek alkalmazásával biztosítható a roma származású európai polgárok alapvető jogainak tiszteletben tartása, a hagyományos oktatási rendszeren belüli minőségi oktatáshoz, valamint a munkahelyekhez, a lakhatáshoz, az egészségügyi szolgáltatásokhoz és a szociális és közszolgáltatásokhoz való hozzáférésük javítása, ezáltal pedig társadalmi integrációjuk erősítése, felszólítom a tagállamokat, hogy:
- számolják fel az olyan roma asszonyokkal és lányokkal szembeni sztereotip hozzáállást és megkülönböztetést, akiket etnikai származásuk és nemük miatt a diszkrimináció számos formája ért, elsősorban az oktatáshoz, a foglalkoztatáshoz és az egészségügyi szolgáltatásokhoz való joguk tekintetében;
- maradéktalanul alkalmazzák a megkülönböztetés elleni küzdelemről és a szabad mozgásról szóló európai uniós irányelveket, valamint olyan intézkedéseket és proaktív programokat valósítsanak meg, amelyek támogatják a roma lakosság társadalmi, politikai, gazdasági és oktatási életbe való bevonását.
Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Nagy örömmel tölt el a jelentés elfogadása, amely felszólítja: a tagállamokat, hogy tartsák tiszteletben az etnikai kisebbségek és a bevándorló nők alapvető jogait, jogi helyzetüktől függetlenül (11. o.); a tagállamokat, hogy hozzanak intézkedéseket a nemi alapú erőszak megakadályozásával vagy a nők ez elleni védelmével kapcsolatos támogatási szolgáltatásokhoz való hozzáférés biztosítására függetlenül jogi helyzetüktől (17. o.); az Alapjogi Ügynökséget, hogy valamennyi vetületbe foglalja be a nemek közti esélyegyenlőség és a nők jogainak horizontális szempontjait, beleértve az etnikai diszkriminációval, valamint a romák alapvető jogaival kapcsolatos tevékenységeket (22. o.); a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetét, hogy módszeresen gyűjtsön nemek és nemzetiség szerint lebontott adatokat; a nemzeti esélyegyenlőségi szerveket, hogy dolgozzanak ki a többszörös diszkrimináció elleni eszközöket és képzéseket; és végül a többszörös megkülönböztetés, a sztereotípiák, a megbélyegzés és az etnikai szegregáció elkerülése érdekében célzott megközelítés kidolgozását kéri.
Oreste Rossi (EFD), írásban. – (IT) Rendkívül értetlenül állunk e jelentés előtt, amelyet ezért elutasítunk, mivel noha helyénvaló, hogy felhívjuk a nem uniós országokból származó nők figyelmét a családjukon belül őket megillető jogokra, ahol gyakran szegregáltan élnek, nem tudjuk elképzelni, hogy az országunkban vendégként tartózkodókat kedvezőbb bánásmódban részesítsük saját polgárainknál, akik mindig is a tagállamokban éltek és ott adót fizettek.
Még ma is, amikor megvizsgáljuk az ingyenes szociális szolgáltatásokat, például egészségügyi, oktatási és lakhatási szolgáltatásokat élvező nem uniós lakosok és európai polgárok arányát, a mérleg egyértelműen az előbbiek javára billen el. Ez azt jelenti, hogy a saját országukban élő és ott adózó polgárok alább helyezkednek el a listán, mint az Európába nemrég érkezettek.
Catherine Stihler (S&D), írásban. – Támogattam a jelentést, amelynek célja az etnikai kisebbségi csoportokhoz tartozó nőkkel kapcsolatos uniós társadalmi integrációs politikák értékelése. Ez lehetővé tenné az etnikai kisebbségeken belüli nemek közötti egyenlőség kérdését célzó konkrét intézkedések meghozatalát és annak biztosítását, hogy a tagállamokban maradéktalanul végrehajtsák a meglévő diszkriminációellenes jogszabályokat.
Angelika Werthmann (NI), írásban. – (DE) Ez a jelentés felveti a kérdést, hogy hiányzó társadalmi integrációjuk miatt kimaradnak-e az etnikai kisebbségi csoportokhoz tartozó nők a nemek közötti egyenlőséget célzó uniós intézkedésekből. Az etnikai kisebbségek nőtagjai sok éven át nagyrészt láthatatlanok voltak, jóllehet többségük kétféleképpen, társadalmi és gazdasági szempontból is hátrányos helyzetű.
Marina Yannakoudakis (ECR), írásban. – Az Európai Konzervatívok és Reformerek Képviselőcsoportja fenntartások nélkül támogatja a mindenkinek járó egyenlő bánásmód elvét, és ez természetesen az etnikai kisebbségi csoportokhoz tartozó nőkre is vonatkozik. A jelentést azonban számos, igen konkrét ok miatt ellenezzük.
Először is, nem támogatjuk a szociális ügyekre fordított uniós támogatások további bővítését. A nemzeti kormányok Európa-szerte megszorításokat hajtanak végre a közszférában, és az ECR képviselőcsoport véleménye szerint az EU-nak ugyanezt kell tennie. Másodszor, alapvetően ellenezzük a közös bevándorlási és menekültügyi politika irányába tett minden elmozdulást, és úgy érezzük, hogy a jelentés egyes részei a bevándorlási és menekültügyi politikához kapcsolódnak, amelyek kidolgozása és végrehajtása tagállami szinten a leghatékonyabb. Harmadszor, az olyan kérdések, mint a gyermekgondozás, az oktatás és az egészségügy, ideértve a szexuális és reproduktív egészségügyi ellátást is, továbbra is a tagállamok, és nem az EU hatáskörébe tartoznak.
Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) A nők idősödő társadalomban betöltött szerepéről szóló jelentés mellett szavaztam, mert úgy gondolom, itt az ideje, hogy felhívjuk a közvélemény figyelmét az idősebb generációkon belüli nemek közötti egyenlőtlenségekre, amelyek főleg az egész életút során felgyülemlett, nemi alapú hátrányokból következnek. Ma mindenki számára egyértelmű, hogy az idős nők jobban ki vannak téve a szegénység kockázatának, mivel alacsonyabb összegű nyugdíjat kapnak, például a nők és férfiak fizetésében mutatkozó eltérés vagy amiatt, hogy mindennemű díjazás és társadalombiztosítási tagság nélkül átmenetileg vagy véglegesen megszakították karrierjüket azért, hogy a családjuknak szentelhessék magukat. A gazdasági válság idején a nőket még inkább fenyegeti az elszegényedés veszélye.
Itt az ideje, hogy intézményeink pozitívabb szemléletet alakítsanak ki az elöregedéssel kapcsolatban. Éppen ezért örömmel üdvözlöm a Bizottság arra irányuló kezdeményezését, hogy 2012-t nevezzék ki az aktív időskor és a nemzedékek közötti szolidaritás európai évének. Az elöregedés és a nemi hovatartozás közötti összefüggéseken alapuló megközelítés elfogadása valamennyi releváns területen (gazdasági és szociális ügyek, közegészségügy, fogyasztói jogok, digitális menetrend, vidék- és városfejlesztés stb.) a politikák kialakításának nélkülözhetetlen eszközévé kell, hogy váljon.
Sophie Auconie (PPE), írásban. – (FR) Ebben a jelentésben Pietikäinen asszony emlékeztet bennünket arra, hogy a nők különféle okok miatt hagyományosan erősebben ki vannak téve a nyomor és a korlátozott nyugdíjak kockázatainak. Ilyen ok például a nemek közötti széles bérszakadék, az a tény, hogy családi kötelezettségek miatt szüneteltetniük kell vagy abba kell hagyniuk a munkát, vagy az a tény, hogy férjük vállalkozásában dolgoztak, főleg az üzleti életben és mezőgazdasági ágazatokban, javadalmazás és szociális biztonsági rendszerhez való csatlakozás nélkül. Csak egyetérthetek ezzel a megfigyeléssel. A Femmes au Centre (Nők a középpontban) Egyesület elnökeként rendszeresen küzdök azért, hogy felhívjam a figyelmet azokra a társadalmi egyenlőtlenségekre, amelyek fölött időnként elsiklik a társadalom figyelme, és véleményem szerint ez a helyzet is ezek közé tartozik. Amikor nyugdíjrendszereink reformjáról vitatkozunk, feltétlenül figyelembe kell vennünk a férfiakkal és a nőkkel szemben tanúsított bánásmód közötti különbségeket.
Vilija Blinkevičiūtė (S&D), írásban. – (LT) A Lisszaboni Szerződés hatálybalépése óta a bármely alapú hátrányos megkülönböztetés tilalma az Európai Unió jogalkotói hatáskörébe tartozik. Éppen ezért fontos, hogy kedvező képet közvetítsünk az öregkorról, és lehetőséget adjunk az idősek számára ahhoz, hogy teljes életet élhessenek.
Örömömre szolgált, hogy a Parlament olyan jelentést mutatott be, amely az idősödő társadalommal kapcsolatos intézkedéseket szorgalmaz. Mindenekelőtt fontos, hogy kiemelt figyelmet fordítsunk a szegénységben élő idős nőkre, akiknek helyzetét gyakran az magyarázza, hogy a nőket is foglalkoztató ágazatokban a nőknek járó alacsonyabb fizetések miatt később rendszerint a nyugdíjuk is alacsonyabb. Ezenkívül az idősek egy jelentős fogyasztói csoportot képviselnek, ezért gyorsan nő az időseket célzó szolgáltatások iránti igény, ami a jövőben is folytatódni fog. Ugyanakkor a könnyen hozzáférhető, minőségi és megfizethető köz- és magánszolgáltatások elérését különböző akadályok nehezítik.
Ennélfogva fontos, hogy a Bizottság intézkedjen a számos alapvető szolgáltatáshoz való hozzáférés szabályozásáról, valamint gondoskodnia kell az idősek megfelelő életminőségéről a fizikai és pszichés bántalmazás, illetve a gazdasági visszaélések elkerülése érdekében. Az idősödő társadalmat gyakran negatív megközelítésből, azaz a munkaerő korösszetételével, illetve a szociális védelem és az egészségügyi ellátás fenntarthatóságával kapcsolatos kihívások szempontjából szemlélik. Az idősek valójában értéket képviselnek és kulcsfontosságú közösségi és családi támogatást nyújtanak, ezért biztosítanunk kell a méltó és önálló élethez való jogukat.
Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban. – (PT) A férfiakkal összehasonlítva a nőknek nagyobb nehézségekkel kell szembenézniük a munka világában. Sürgősen el kell törölnünk azt a diszkriminációt, amelynek ki vannak téve, amikor munkát keresnek, karrierjük előrehaladása közben és a tisztességes javadalmazáshoz fűződő jogaik tekintetében. Az egészségügyi és a szociális szolgáltatásokat is össze kell hangolni a nők speciális szükségleteivel. Mindezek a nehézségek csak súlyosbodnak az életkor előrehaladtával, jól szemléltetve ennek a jelentésnek a fontosságát. Különösen szeretném hangsúlyozni, hogy igénybe kell vennünk az idősebb nők tudását és tapasztalatait. Végül: a jelentésben közölt ellenőrzési mechanizmusok kiérdemelték támogató szavazatomat.
Anna Maria Corazza Bildt, Christofer Fjellner, Gunnar Hökmark, Anna Ibrisagic és Alf Svensson (PPE), írásban. – (SV) Tegnap, 2010. szeptember 7-én a nők szerepe az idősödő társadalomban (2009/2205(INI)) című jelentés (A7-0237/2010) ellen szavaztunk. Ennek fő oka, hogy nem támogatunk egy olyan rendszert, amely valamennyi európai polgár számára biztosítja a jogot egy alapvető jövedelemhez, valamint a jelentésnek a nőket érintő pozitív diszkriminációt célzó intézkedések bevezetésére irányuló felhívását. Ezenkívül egy javaslat arra kérné az Európai Parlamentet, hogy szólítsa fel a tagállamokat, hogy vezessenek be új típusú szabadságolási formákat, amelyek lehetővé teszik, hogy az egyéb gondozási feladatok ellátására a szülői szabadság mellett másfajta fizetett szabadságot is ki lehessen venni. E tekintetben meg kívánjuk őrizni a szubszidiaritás elvét. Ugyanakkor hangsúlyozni kívánjuk, hogy a jelentésnek vannak olyan részei, amelyekkel egyetértünk.
Anne Delvaux (PPE), írásban. – (FR) A jelentés mellett szavaztam, mivel társadalmaink idősödését túlságosan gyakran negatív megközelítésből szemléljük, jóllehet az időskorúak szintén gazdasági erőforrást és létfontosságú tapasztalatokat jelentenek. Ezenkívül az idősek az átlagos lakosságnál jobban ki vannak téve a szegénység kockázatának: a szegénység aránya a 65 éveseknél idősebbek körében a 27 tagú EU-ban 2008-ban elérte a 19%-ot, míg 2000-ben ez a számadat 17% volt.
Egyetértek azzal, hogy átfogó és multidiszciplináris megközelítést kell alkalmazni az elöregedés témájában, valamint lehetőségeket kell teremteni – különösen a termékek és szolgáltatások piacán – az idősebbek, valamint az eltartottak nem hivatásos gondozói igényeinek kielégítésére. Éppen ezért fel kell kérni a Bizottságot, hogy 2011 végére terjesszen elő e különböző intézkedéseket tartalmazó cselekvési tervet.
Robert Dušek (S&D), írásban. – (CS) Sok minden elhangzott már a nők társadalomban elfoglalt egyenlőtlen helyzetéről. Az azonos munkáért járó alacsonyabb fizetések miatt a munkahelyen a nőket rendszeresen hátrányos megkülönböztetés éri, és a körülmények arra kényszerítik őket, hogy megszakítsák karrierjüket vagy a családi otthonhoz közelebb lévő, alacsonyabban fizetett munkát válasszanak. Ennek okai először a gyermekszülés és a gyermeknevelés, majd később az idős szülők vagy a gyengélkedő családtagok gondozása. A legtöbb esetben a nők azok, akik „feláldozzák” magukat a család és a gyermekek ellátásának oltárán, munkájuk és karrierjük kárára. Megjegyzendő, hogy a társadalom ezt többnyire el is várja tőlük. Ennek következménye a partnerektől való anyagi függés, csekély vagy teljesen hiányzó társadalombiztosítással és időskori nyugdíjellátással. Mindezek miatt a nők a szegénység tekintetében idős korban sokkal kiszolgáltatottabbak, mint a férfiak, és ebből a szempontból a legsérülékenyebb társadalmi csoport az övék.
A helyzetet tovább súlyosbítja az a tény, hogy a nők gyakran még idős korukban is gondozzák szüleiket, valamint unokáikat is, amiért nem kapnak fizetést, és amelyre teljes jövedelmüket vagy megtakarításaikat rááldozzák. Az idősekben rejlő lehetőségeket nem használjuk ki. A társasági élet mintái hozzájárulnak ehhez, mivel a fiatalok és az idősek egymástól elkülönülve élnek. A régi „nagycsaládokon” belül mindenkinek megvolt a maga feladata és szerepe, és az idősek nem váltak a kirekesztés és a szegénység áldozataivá. Támogatom Pietikäinen asszony jelentését, és az elfogadása mellett fogok szavazni.
Edite Estrela (S&D), írásban. – (PT) Támogattam a nők idősödő társadalomban betöltött szerepéről szóló jelentést. Az Európai Unióban több mint 17 %-os különbség van a férfiak és nők fizetése között. Részben emiatt, részben pedig azért, mert a nők munkaképes korukban gyakran otthon maradnak és többnyire részmunkaidős állást vállalnak, hogy gyermekeiket neveljék vagy más arra rászoruló családtagjaikat gondozzák, a bérek eme aránytalansága a nyugdíjkorhatár elérésével tovább nő. A tagállamoknak sürgősen intézkedéseket kell elfogadniuk, hogy a nyugdíjrendszerek reformja és a nyugdíjkorhatár kiigazítása során figyelembe vegyék a nemi dimenziót, tekintettel a nők és a férfiak munkavégzési módjai közötti eltérésekre, valamint a munkaerőpiacon a nőkkel szembeni megkülönböztetés nagyobb mértékű kockázatára.
Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) Tekintettel arra, hogy ahogyan a jelentés fogalmaz „a nemi hovatartozás jelentős tényező az idősödés terén, hiszen a nők várható élettartama mintegy hat évvel hosszabb, mint a férfiaké”, valamint hogy Európa társadalma elöregedőben van, az az igazság, hogy társadalmunknak várhatóan egyre több idős nőtagja lesz majd. Gondoskodnunk kell arról, hogy ezek a nők megfelelő életkörülményekkel rendelkezzenek és sok esetben tevékeny életet élhessenek.
Nem szabad elfelejtenünk, ahogyan arra a jelentés is emlékeztet, hogy az idős nők jobban ki vannak téve a szegénység kockázatának, és ezért kiemelt figyelmet érdemelnek. Ugyanakkor a jóléti vagy társadalmi státusz alapú megoldásokon túlmenően véleményem szerint e nőknek aktív társadalmi szerepet kell biztosítanunk. Sokan nagy tapasztalattal rendelkező szakemberek, amely tapasztalatok felhasználása a fiatalok javát szolgálhatja. Mások nagymamák és dédnagymamák, akik kulcsfontosságú szerepet tölthetnek be a családon belül, esélyt adva ezáltal a fiatal anyáknak, hogy hatékonyabban összeegyeztethessék családi és szakmai életüket. Ezek a szerepek felbecsülhetetlen értékkel bírnak, és elősegítik majd, hogy ösztönözzük és megőrizzük őket, létrehozva a nemzedékek közötti valós szolidaritással jellemzett társadalmat.
José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) Ez az állásfoglalás az idősebb nők kiszolgáltatott helyzetével foglalkozik a korosodó uniós népesség jelenségének összefüggésében, amelyet a nemzetgazdaságokat fenyegető jövőbeni tehernek tekintenek, és ahol az idős emberekben rejlő lehetőségeket gyakran figyelmen kívül hagyják, mivel inkább passzív tárgyaknak, nem pedig aktív alanyoknak tekintik őket. Szeretném hangsúlyozni, hogy az idősebb nők különösen ki vannak szolgáltatva a nyomor kockázatának, tehát egyetértek az időskorúak foglalkoztatásához nyújtott ösztönzésekkel, például a munkaadóknak nyújtott kompenzációkkal. Nem értek egyet viszont az időskorú leszbikus, biszexuális és transznemű nőkkel kapcsolatos speciális intézkedésekkel.
Az EU Alapjogi Chartájának hatályba lépésével mindenfajta diszkrimináció tilalma az Európai Unió jogalkotási hatásköre alá került. A Charta 21. cikke értelmében „tilos minden megkülönböztetés, így különösen a nem, faj, szín, etnikai vagy társadalmi származás, genetikai tulajdonság, nyelv, vallás vagy meggyőződés, politikai vagy más vélemény, nemzeti kisebbséghez tartozás, vagyoni helyzet, születés, fogyatékosság, kor vagy szexuális irányultság alapján történő megkülönböztetés”; miközben a 25. cikk leszögezi, hogy „az Unió elismeri, és tiszteletben tartja az idősek jogát a méltó és önálló élethez, a társadalmi és kulturális életben való részvételhez”. Meggyőződésem, hogy ezeknek az irányelveknek a végrehajtása a diszkrimináció összes válfaja elleni küzdelmet szolgálja.
Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) Noha a jelentés általánosságban kedvező, sok területen túlságosan messzire ment, különösen a kettős diszkrimináció okainak elemzése tekintetében, amely az Európai Unióban több millió nőt érint – a migráns nőket, a fogyatékkal élő nőket, a kisebbségekhez tartozó nőket és az alacsony képzettséggel rendelkező nőket –, és amely a kor előrehaladtával egyre súlyosbodik.
Az alacsony bérek és a munkájuk alulértékelése révén hátrányos megkülönböztetés áldozatául eső nők, amihez a legtöbb esetben hozzájárul az anyasággal kapcsolatos diszkrimináció is, alacsonyabb nyugdíjat kapnak és a szegénységi küszöb alatt élnek. Itt az ideje, hogy véget vessünk ennek a helyzetnek azáltal, hogy megváltoztatjuk az európai uniós politikákat és szakítunk a neoliberális politikákkal, valamint elkötelezzük magunkat a munka értékének erősítése, az emberi jogok tiszteletben tartása, a jó minőségű közszolgáltatásokhoz, elsősorban az egészségügyhöz és a szociális védelemhez való hozzáférés garantálása valamint az olyan nyugdíjellátás mellett, amely lehetővé teszi, hogy a nők méltó életet éljenek.
Éppen ezért továbbra is olyan politikákért fogunk küzdeni, amelyek értékelik a nők szerepét és maradéktalanul tiszteletben tartják a jogaikat.
Sylvie Guillaume (S&D), írásban. – (FR) Megszavaztam a Pietikäinen-jelentést, amelynek témája a nők szerepe az idősödő társadalomban, mert miközben a nők várható élettartama magasabb a férfiakénál, a nők jobban ki vannak téve a bizonytalanság kockázatainak, amint idősödnek. Láthatjuk ezt Franciaországban, ahol most vita folyik a nyugdíjakról, a bérszakadékról és arról, hogy a nőknek családi kötelezettségek miatt szüneteltetniük kell vagy abba kell hagyniuk a munkát, ami természetesen csökkenti a nyugdíjukat. A szöveg emlékeztet minket arra, hogy ma nagyobb szükség van egy átfogó diszkrimináció-ellenes irányelvre, mint valaha.
Elisabeth Köstinger (PPE), írásban. – (DE) Az EU Alapjogi Chartája és a Lisszaboni Szerződés 2009. decemberi, illetve 2010. tavaszi hatálybalépésével az Európai Unió vállalta, hogy az EU-n belül megtilt mindennemű hátrányos megkülönböztetést, legyen annak alapja társadalmi osztály, faj, bőrszín vagy akár nemi hovatartozás. Az uniós polgárok, különösen az idős nők azonban továbbra is diszkrimináció áldozatai. Támogatom a jelentést, mert úgy gondolom, rendkívül nagy szükség van arra, hogy korosztálytól függetlenül valamennyi nő számára esélyegyenlőséget biztosítsunk a fiatalokkal szemben. Az idős nők a közélet számos területén hátrányos helyzetben vannak. Ennek egyik súlyos példája a közszolgáltatásoktól való függés, mivel ha e szolgáltatások szervezése elégtelen, az közvetlen hatást gyakorol a nőkre. Ezenfelül a fizetési szintekkel összefüggő alacsony nyugdíjjogosultság további hátrányt jelent, mivel a férfiak jövedelme általában magasabb. Az idősebb nőket nem teherként, hanem a társadalom aktív tagjaiként kellene értékelni, és az Európai Unión belül ekként kell elismerni őket.
Marisa Matias és Miguel Portas (GUE/NGL), írásban. – (PT) Támogattuk az állásfoglalást, mivel egyetértünk az elöregedésre irányuló jogalapú megközelítésével, különösen azzal, hogy az időseket mint teljes jogú egyéneket szemléli. A nők karrierje továbbra is akadályozott, aminek eredményeképpen a férfiak túlreprezentáltak a jobban fizetett állásokban; ez különösen szembetűnő az idősebb nők és férfiak körében. Mindemellett az idős nők leküzdhetetlen akadályokba ütköznek, amikor új állást keresnek, mivel a munkáltatók teljes mértékben alulértékelik őket.
Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) Az EU lakosságának elöregedése és az alacsonyabb demográfiai növekedés aggodalmakat váltott ki a szociális biztonsági és egészségügyi rendszerek fenntarthatóságával kapcsolatban. Ezek az aggodalmak azonban fokozottan vonatkoznak a nőkre, mivel az idősebb nők fokozottan érzik a nemi egyenlőtlenséget. Ez a helyzet azért különösen aggályos, mert a nők nagyon fontos szerepet töltenek be a társadalomban, különösen tekintettel a nélkülözhetetlen közösségi és családi támogatásokra, amelyet az eltartott személyek gondozóiként nyújtanak. Ezért feltétlenül harcolnunk kell az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés ellen, amely a nőket sújtja a legerősebben. Ezért szavaztam úgy, ahogyan szavaztam.
Alexander Mirsky (S&D), írásban. – (LV) Támogattam az állásfoglalást, elsősorban azért, hogy fokozottan felhívjuk a társadalom figyelmét a nőkre. Nyugdíjuk összege rendszerint jelentősen elmarad a férfiakétól. A nők általában hosszabb ideig élnek, mint a férfiak, és idős korukban egyedül maradnak. Nem sok politikus gondol bele, hogy a munkán kívül, amely után nyugdíjellátásra jogosultak, szinte valamennyi nő dolgozik a családon belül is, gyermekeket és unokákat nevelnek, és az élet e területén jóval több munkát végeznek, mint a férfiak.
Figyelembe véve, hogy a nők fizikailag gyengébbek, mint a férfiak, az idős, magányos nőkkel különösen körültekintően kell bánnunk. Kötelességünk, hogy e kérdésben vitát indítsunk annak érdekében, hogy felhívjuk a társadalom figyelmét a „gyengébb nemmel” szembeni méltánytalan és esetenként közömbös hozzáállásra. Támogattam, hogy jobban odafigyeljünk anyáinkra és nagyanyáinkra – azokra a nőkre, akik egész életüket gyermekeiknek és unokáiknak szentelték. Nem hagyhatjuk őket magukra; nem szabad elfelejtenünk őket.
Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) A nők idősödő társadalomban betöltött szerepéről szóló jelentés számos fontos kérdést vet fel, amelyeket véleményem szerint nem szabadna nemi alapon vizsgálni. Ki kell dolgozni a társadalom egészére vonatkozó keretfeltételeket, amelyek lehetővé teszik a munkavállalók számára, hogy igény esetén hosszabb ideig dolgozhassanak, és a lehető legtovább független életet élhessenek. A pozitív diszkrimináció alkalmazásával szemben azonban több mint szkeptikus vagyok. Emiatt tartózkodtam a szavazástól.
Justas Vincas Paleckis (S&D), írásban. – Humanitárius szempontból javítanunk kell a társadalmunk egy igen gyorsan növekvő ágát – az idős nőket – célzó szolgáltatásokat és egészségügyi ellátást, valamint fokozottan meg kell erősítenünk a jogaikat, mivel más európai polgárokhoz hasonlóan nekik is joguk van az egészséges, méltó és önálló élethez. Gazdasági szempontból törekednünk kell a foglalkoztatás szintjének emelésére, valamint az idős nők számára elérhető rugalmas és részmunkaidős lehetőségek biztosítására. A lehetőségek és tapasztalatok e gyakran elhanyagolt forrásának kihasználása előmozdítja a gazdasági növekedést, csökkenti az időskori szegénységet, javítja a nyugdíjasok átfogó életszínvonalát és megerősíti a társadalmi kohéziót. Szavazatommal támogattam az állásfoglalást abban a reményben, hogy e problémák kétirányú megközelítéssel történő kezelése lehetőséget adna az alapvetőbb, ám kevésbé szembeötlő problémák megoldására, úgymint a munkahelyen tapasztalható nemi és életkori aránytalanságok, az alulértékelt és alulfizetett gondozók, és végül az a társadalmunkat eredendően jellemző hozzáállás, hogy a nemi és életkorral kapcsolatos kérdések megoldásában a formát előbbre valónak tartja a tartalomnál. Az életkort, a nemeket és idősödő szeretteinket minden esetben vagyonként, nem pedig teherként kell kezelnünk.
Alfredo Pallone (PPE), írásban. – (IT) Több okból is támogatom Pietikäinen asszony jelentését. Az Európai Unió lakossága egyre öregszik. A statisztikák szerint a nők tovább élnek, mint a férfiak. Az EU jogszabályai tiltják az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetést a munka világában. Az érvényben lévő jogszabályok azonban nem eredményeznek közvetlenül olyan helyzetet, ahol a munkahelyeken már nem létezik életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetést.
Általában véve életpályájukon történő előrehaladásuk során a nőknek továbbra is nehézségekkel kell szembenézniük, ami erős egyensúlytalansághoz vezet, amelyben a férfiak túlképviseltetik magukat a magasabb vezetői beosztásokban, különösen az idősebb nők és férfiak körében. Emellett a nőknek gyakrabban kell nehézségekkel megküzdeniük, amikor új munkahelyet keresnek, és minél idősebb egy nő, általában annál kevesebb értéktöbblettel rendelkezik a munkáltató szemében. A munkahelyi védelem mellett azonban az idősebb nőket az élet minden területén védelmeznünk kell, mivel az életkoron és a nemen alapuló hátrányos megkülönböztetés szöges ellentétben áll az alapvető jogokkal.
Annak a kettős hátrányos megkülönböztetésnek a leküzdése érdekében, amellyel az idősebb nőknek gyakran szembe kell nézniük, fel kell ismernünk a jelentésben megfogalmazott szempontokat és meg kell tennünk a megfelelő lépéseket.
Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) A jelentés olyan kérdést helyez előtérbe, amely egyre fontosabbá válik a nyugati országokban, tekintettel a nők által a társadalomban hagyományosan végzett további tevékenységekre, valamint arra, hogy mindez a fordított demográfiai piramissal összefüggésben tovább súlyosbodhat. E problémákon túl azt is figyelembe kell venni, hogy a nők várható életkora magasabb a férfiakénál, és a jövőben tovább emelkedik majd. Míg ez önmagában kedvező fejlemény, gyakran azt jelenti, hogy idős korában egyre több nőnek kell saját magáról gondoskodnia.
Manapság gyakori, hogy egy felnőtt nő neveli a gyerekeit, gondozza a szüleit és más rokonait; később az unokáival, anyjával és anyósával foglalkozik; majd még később egyedül marad özvegyként, a gyermekei nélkül, akik a jelenkor társadalmait jellemző szélsőséges mobilitás miatt távol élnek tőle, és arról a nőről, aki mindenkiről gondoskodott, most senki sem gondoskodik.
Támogattam a jelentést, mert felhívja a figyelmet erre a kérdésre, mert rámutat a helyzet nyomon követésének eszközeire, és mert szorgalmazza az e területen történő fellépést.
Rovana Plumb (S&D), írásban. – (RO) Az idősödő lakosság a nemzetgazdaságok számára jövőbeli terhet jelent. Az idősekben rejlő lehetőségeket azonban gyakran figyelmen kívül hagyják. Ahogyan a társadalom idősödik, a nők, akik Romániában is tovább élnek, mint a férfiak (2008-ban az átlagos várható élettartam a nők esetében 76 év, a férfiak esetében 69 év volt), kiszolgáltatottabbak, különösen a nagycsaládok jövedelmének csökkenése miatt. A részmunkaidős foglalkoztatás jobb lehetőségei elősegíthetnék az idős nők jövedelmének gyarapodását.
Az idős nők nagyobb mértékben rá vannak utalva a köz- és magánszolgáltatásokra, valamint az egészségügyi ellátórendszerre is. Felszólítom a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki olyan szolgáltatásokat, amelyek megkönnyítik a hosszú távú otthoni gondozást, mivel ez nem csupán a gondozó nőre, de a gondozottakra is kedvező hatást gyakorolna.
Az ellátás minőségét az egészségügyi ágazaton belül megfelelő erőforrások és képzés biztosítása révén lehetne garantálni. Szorgalmazom, hogy a tagállamok olyan közpolitikákat népszerűsítsenek, amelyek különös figyelmet fordítanak ezekre a kérdésekre, és megfelelő forrásokat biztosítanak, amelyek enyhítik a hosszú távú hatásokat. A politikai kezdeményezéseket hatékony programok kidolgozásának és azok végrehajtásának kell követnie.
Robert Rochefort (ALDE), írásban. – (FR) Tekintettel az elöregedő európai társadalomra, a nemzeti nyugdíjrendszerek egyensúlya és az ettől való függésért vállalt felelősség jelentős kihívás az EU számára. Európának gyorsan és határozottan kell cselekednie, ha el akarja kerülni szociális modelljének gyors megrendülését és az idős társadalom fokozott elszegényedését, különösen a nők esetében, mivel a statisztikák szerint a nőket jobban fenyegeti a szegénység veszélye, mint a férfiakat.
Támogatom Pietikäinen asszony jelentését, különösen az életkoron alapuló, elsősorban a nőkkel szembeni hátrányos munkahelyi megkülönböztetés kezelését célzó intézkedésekre irányuló felhívását. Ezenfelül egyetértek a generációk közötti szolidaritás támogatásával, például az unokák gondozását a szülők – munkával összefüggő okok miatti – távollétében ellátó nők támogatására irányuló terveket. Végül, támogatom a társadalombiztosítás – köztük a nyugdíjrendszerek, gondozási szabadságok és részmunkaidős megoldások – területén a koherencia növelésére irányuló elképzelést.
Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Üdvözlöm a jelentés elfogadását, amely konkrét „zöld” javaslatokat is tartalmaz, úgymint: a nyugdíjrendszerek reformja és a nyugdíjkorhatár kiigazítása során a nemi dimenzió figyelembevételét célzó intézkedések; a nők és a férfiak között a fizetés nélküli gondozás egyenlőbb megosztását célzó intézkedések; fokozottabb figyelem az olyan betegségekre, például az ízületi gyulladásra, amelyekre az idős nők különösen hajlamosak, illetve az idősebb migránsok, valamint a leszbikusok, homoszexuálisok, biszexuálisok és transzszexuálisok szempontjainak érvényesítése.
Licia Ronzulli (PPE), írásban. – (IT) Az elfogadott jelentés fontos témát érint, amelyet ennek ellenére gyakran figyelmen kívül hagyunk.
Az európai polgárok egyre hosszabb ideig élnek, és így a „harmadik kor” gyakran sokkal több évvel kitolódik, mint korábban. Ezt az életszakaszt mindazonáltal túlságosan gyakran negatív megközelítésből szemlélik, mivel hozzákapcsolódik a társadalom előítélete, amely nem ismeri fel az idősekben rejlő tapasztalati tőkét és olyan tehernek tekinti az elöregedést, amelynek során az aktív egyének passzív elszenvedőkké válnak.
Ez a veszélyes jelenség főképp a nőket érinti, akik átlagosan tovább élnek, mint a férfiak, és akiket súlyosan érintett a jelenlegi gazdasági válság, amely drasztikusan megtizedelte az őket célzó szolgáltatásokat. Sokakat továbbra is fenyeget az elszegényedés kockázata és nem megfelelő összegű nyugdíjból kénytelenek megélni. Az európai nők, fiatalok és idősek érdekében egyaránt bízom benne, hogy a mai szavazat bizonyos mértékben elősegíti majd, hogy nyilvánvalóbbá váljon, milyen meghatározó szerepet töltenek be a nők a mai társadalomban.
Oreste Rossi (EFD), írásban. – (IT) Noha teljes mértékben támogatom a férfiak és nők közötti egyenlő foglalkoztatást és egyenlő díjazást célzó felhívást, úgy gondolom, nagyobb hangsúlyt kellett volna helyezni a családi szolgáltatásokra, mivel az esetek túlnyomó többségében a nőkre hárul a feladatok nagy része, ha a családban gyermek vagy idős mozgáskorlátozott személy van.
A családok segítését célzó szolgáltatások, gazdasági és strukturális jellegűek egyaránt – például óvodák, hatékony tömegközlekedés, az idősek és betegek otthoni gondozása – sok olyan tehertől megkímélnék a nőket, elsősorban a dolgozó nőket, amelyeket általában viselniük kell. Ellenezzük a jelentést, mivel az olyan cselekvési terv kidolgozására szólít fel, amely kifejezetten magában foglalja a leszbikusokat, a homoszexuálisokat, a biszexuálisokat és a transzszexuálisokat.
Joanna Senyszyn (S&D), írásban. – (PL) Támogatom a Pietikäinen-jelentést, mert új megvilágításba helyezi az idősödő társadalmat. Ezt a folyamatot általában igazságtalanul kizárólag pesszimista módon szemléltetik. A viták a költségekről és a terhekről szólnak. A következmény az idősekkel, különösen a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés, akik tovább élnek, akik jobban ki vannak téve az elszegényedés veszélyének, akik alacsonyabb nyugdíjellátásban részesülnek és akik nehezebben férnek hozzá a köz- és magánszolgáltatásokhoz. A statisztikák szerint az Európai Unió 65 éves vagy idősebb lakosságának aránya a 2008-as 17,1%-ról 2060-ra 30%-ra fog emelkedni, a 80 éves vagy idősebb lakosság aránya pedig 4,4%-ról 12,1%-ra fog nőni ugyanezen időszak alatt. Lengyelországban a Központi Statisztikai Hivatal szerint 2030-ra az idősek teszik majd ki a lakosság 26%-át, ami 10 millió embert jelent.
Itt az ideje, hogy változtassunk az idősekkel szembeni bánásmódon. Jelentős, kihasználatlan lehetőségek rejlenek bennük. Ezek a lehetőségek többek között a hatalmas tapasztalat, az intellektuális tőke, az ismeretek és a társadalmi készségek. Minél hamarabb ébredünk tudatára ezeknek a minőségeknek és kezdjük el használni őket, annál jobb helyzetbe kerülünk mi, gazdaságaink és uniós stratégiáink. Éppen ezért üdvözlöm a Bizottság azon kezdeményezését, hogy 2012-t nevezzék ki az aktív öregkor és a nemzedékek közötti szolidaritás évének. Ösztönözzük az „ezüst gazdaságot”, ruházzunk be az idős emberekbe, vegyük fel a harcot a sztereotípiák ellen. Értékelnünk kell, hogy az idősek dolgozni szeretnének. Egy társadalom általános társadalmi kultúrája és bölcsessége az idősekhez való hozzáállásában mérhető.
Czesław Adam Siekierski (PPE), írásban. – (PL) A gazdasági válság idején a nőké az egyik olyan csoport, amelyet a válság hatásai a legsúlyosabban érintettek. Elsősorban az ő feladatuk, hogy e nehéz helyzetben beosszák a családi költségvetést. A dolgozó lakosság egyre fogy, és az egy nyugdíjasra jutó munkaképes korú személyek száma is egyre alacsonyabb. A családbarát politikáknak kiemelt jelentőséget kell kapniuk az Unió tagállamaiban. A nők számára igen nehéz a gyermeknevelés és a családi élet, valamint a szakmai élet összeegyeztetése. Gyakran hallunk a nőket érő olyan hátrányos megkülönböztetésről, amelynek okai a gyermekneveléssel kapcsolatos kötelességeik – a diszkrimináció e típusa a konkrét állásokhoz kapcsolódó felvételi eljárás során, valamint előléptetési lehetőség alkalmával is előfordul. A vezető pozícióban lévő személyek többsége férfi. Később ez a különbség a nyugdíjkifizetéseket is befolyásolja, amelyek pedig hatással vannak az életminőségre. Egy további fontos kérdés a nyugdíjkorhatár. Mivel rövidebb ideig dolgoznak, a nők automatikusan kevesebb szociális juttatást halmoznak fel, ami tükröződik az életminőségükben és elszegényedéshez vezethet.
A nyugdíjkorhatár különbségei kedvezőtlenül befolyásolják a nők munkaerő-piaci esélyeit – a munkavállalók eltérően ítélik meg az azonos korú nőket és férfiakat, mert nem kívánnak a nyugdíjkorhatárt rövidesen elérő nőket alkalmazni. A nyugdíjellátás különbségeit emellett az eltérő bérszintek is indokolják, amit szintén fel kell számolni.
Catherine Stihler (S&D), írásban. – Támogattam a jelentést, amely az idős nők jogainak védelmére törekszik az EU-n belül. Az idősebb nők alacsonyabb nyugdíjjogosultságaik, valamint a gondozási feladatok ellátása érdekében a munkavégzés nélkül töltött idő miatt jobban ki vannak téve az elszegényedés kockázatának. Éppen ezért támogattam a jelentést.
Angelika Werthmann (NI), írásban. – (DE) Általánosságban az „idősödő társadalom” a nemzeti gazdaságokra nehezedő előre nem látható jövőbeli terhek szinonimája. Ez a vita minden esetben csak a nyugdíj- és ellátórendszerekről szól. Ahogyan a jelentés rámutat, családi kötelezettségeik miatt a nők alacsonyabb nyugdíjjogosultságokkal rendelkeznek, aminek nyomán jobban ki vannak téve az időskori elszegényedés kockázatának. Ez egy olyan ördögi kör, amelyet meg kell szakítani, méghozzá azáltal, hogy elsősorban egy oktatási és munkaerő-piaci politikát magában foglaló, átfogó megközelítés révén megoldást találunk erre a társadalmunkban zajló jelenlegi változásra.
Marina Yannakoudakis (ECR), írásban. – Míg a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentése felhívja a figyelmet az Európa idősödő társadalmát gondozó nők által tapasztalt gyakorlati nehézségekre, az Európai Konzervatívok és Reformerek Képviselőcsoportjának nem áll módjában támogatni a jelentést, mert az véleményünk szerint olyan kérdéseket tárgyal, amelyek nem az EU, hanem a nemzeti parlamentek hatáskörébe tartoznak. Különösen ellenezzük az uniós beavatkozást az egészségügyi, oktatási és képzési, valamint a nyugdíjjal, nyugdíjkorhatárral és az idősotthonokkal kapcsolatos területeken.
Charalampos Angourakis (GUE/NGL), írásban. – (EL) A kapitalista válság elmélyülésekor az Európai Parlament kísérletet tesz arra, hogy manipulálja a munkások tudatát és uniós propagandát szervezzen a magántulajdonú és közszolgálati médiában azzal a céllal, hogy a tőke érdekeivel ellentétes valamennyi hangot elfojtson, és az imperialista tervekkel való egyetértés mesterséges képét közvetítse. A jelentés a közszolgálati média intézményeinek az euroegyesítési propagandának való teljes körű alávetését, illetve a magántulajdonú médiamonopóliumokkal való összekapcsolását ösztönzi. E cél elérése érdekében a javaslatok között találhatjuk a közszolgálati és a magántulajdonú médiának szánt közösségi források növelését, a központi ellenőrzési struktúrák létrehozását és megerősítését, valamint a hírek „szűrését”. A jelentés támogatja az újságírók képzését, hogy majd a tőke érdekeit szolgálják, a tagállami médiatevékenységekbe való beavatkozást az Európai Audiovizuális Megfigyelő Intézet révén, valamint az uniós tervek támogatását azáltal, hogy megerősíti a tájékoztatási – és propaganda- – irodákat, valamint fokozza az EU érdekeit és az erkölcstelen kizsákmányoló rendszer érdekeit szolgáló ideológiai/politikai beavatkozást, ismét bebizonyítva, hogy a média függetlensége, csakúgy, mint pluralizmusa és sokfélesége nyilvánvaló kísérlet a munkások megtévesztésére, amely azonban nem tudja felszámolni a népérdekek érvényesítésének egyetlen útját: a rendszer megdöntését és megtörését célzó küzdelmet, amely biztosítja a mai kisemberek igényeinek teljesülését.
Sophie Auconie (PPE), írásban. – (FR) Véleményem szerint kritikus jelentőségű az európai közszféra létrehozása. Ez semmiképpen sem tekinthető tisztán elméleti vitának, hanem sokkal inkább a demokrácia kérdésének számít, ahol az Európai Unió legitimitása forog kockán. A média, valamint az új közösségi hálózatok kulcsszerepet játszanak egy virágzó európai közszférában: nekünk mint európai parlamenti képviselőknek tájékoztatnunk kell munkánkról az európai nagyközönséget az újságírók, valamint saját weboldalaink, Facebook és Twitter fiókunk stb. útján. Az Európáról folytatott jobb kommunikáció ma elsőbbséget élvez, és teljes szívemből támogatom ezt a jelentést, amely felhívja a figyelmet arra a felelősségre, amelyet a média, valamint az európai intézmények ezen a területen viselnek, amelyeknek minden tőlük telhetőt meg kell tenniük munkájuk elérhetőségének megkönnyítése és a médián keresztül történő terjesztése érdekében.
Liam Aylward (ALDE), írásban. – (GA) A Lisszaboni Szerződés értelmében a Parlament minden korábbinál fontosabb szerepet játszik az európai polgárok mindennapi életében. Éppen ezért létfontosságú a Parlament, az Európai Parlament képviselői, az európai intézmények és az Unió polgárai közötti meglévő kapcsolatok javítása. Több egymást követő Eurobarometer-felmérés szerint az EU polgárai többet szeretnének tudni az uniós ügyekről, és igénylik az Európával kapcsolatos jobb tájékoztatást.
Amint azt a jelentés megfogalmazza, ha az európai polgárokat aktívabban be kívánjuk vonni az európai ügyekbe, a kommunikációs és médiaközpontokon keresztül egyértelmű és tartalmas információkkal kell szolgálnunk számukra. Különösen üdvözlöm, amit a jelentés az „uniós zsargon” és a túlságosan szakmai nyelvezet használatának korlátozásáról mond.
Az intézmények által az uniós polgárok számára nyújtott tájékoztatásnak világosnak, érthetőnek és relevánsnak kell lennie. Éppen ezért támogatom a jelentésben foglalt azon kérést, hogy a Bizottság fenntartsa a jelenlegi „polgárközeli tájékoztatás” megközelítését, amelynek célja, hogy helyi szinten láthatóbbá tegye az EU-t.
Jean-Luc Bennahmias (ALDE), írásban. – (FR) Ahhoz, hogy elmagyarázhassuk Európa működését, fel kell hagynunk azon kedvenc időtöltésünk végtelenül leegyszerűsített és szisztematikus folyamatával, amelynek eredményeképpen folyamatosan azt ismételjük: „Brüsszel hibája”. Ezen a szinten igen hasznosak lesznek a körülmények magyarázatát célzó erőfeszítések. Ebbe be kell vonni a kormányokat, a politikai pártokat, az oktatási létesítményeket és a közszolgálati műsorszolgáltatókat is, hogy fokozottan közreműködjenek az európai ügyeknek a nyilvánosság körében történő megismertetésében. Az új kommunikációs közegek forradalmasíthatják az európai demokráciát. Lássunk munkához!
Sebastian Valentin Bodu (PPE), írásban. – (RO) Az európai ügyek kevéssé jutnak el a nemzeti sajtóba, sokkal inkább a nemzetközi médiában hallhatunk róluk, utóbbit azonban csupán a nagyközönség egy kisszámú csoportja követi. Ez a Brüsszelben és Strasbourgban folyó események iránti közöny az európai választásokon való részvételi arány csökkenésében is megmutatkozott.
Mindez akkor történik, amikor az Európai Unió véleményét senki sem bírálhatja felül. Az európaiak Európai Unió iránti hozzáállása legjobban talán a közömbös szóval jellemezhető. Abban a paradox helyzetben vagyunk, hogy valamennyi brüsszeli és strasbourgi döntés minden európai polgár életét közvetlenül befolyásolja.
A Lisszaboni Szerződés az európai polgárokat helyezte az EU középpontjába, és úgy döntött, hogy bevonja őket az uniós szintű döntéshozatali folyamatba, jóllehet a Parlament, az egyetlen közvetlenül választott szerv jogköreinek kibővítése által. A jogalkotási ülésen megvitatott jelentésben foglalt javaslatokon túl valamennyi európai parlamenti képviselőnek, és ha már itt tartunk, nemzeti politikusnak nyilvánvalóan joga van ahhoz, hogy hazájában világosan érthető módon támogassa az uniós szinten hozott döntéseket, valamint elmagyarázza azok hatásait.
Nikolaos Chountis (GUE/NGL), írásban. – (EL) Támogattam az állásfoglalásra irányuló alternatív indítványt, mert először is elismeri az átláthatóság és a demokrácia hiányát az európai intézményeknél, következésképpen pedig azt is, hogy ki kell dolgozni az online média és újságírás új formáit annak érdekében, hogy a polgárok tájékozottabbak legyenek az EU-val kapcsolatban; illetve másodsorban, elismeri annak fontosságát, hogy garantáljuk a média függetlenségét és a véleménynyilvánítás szabadságát.
Lara Comi (PPE), írásban. – (IT) A Lisszaboni Szerződés elfogadásával az Európai Unió jogkörei, különösen jogalkotási szinten, tovább bővültek.
A nemzeti törvények 80 százaléka az Európai Parlament által hozott döntésekből ered, a polgárok azonban nincsenek tudatában e mindennapi életükre gyakorolt hatásnak. A helyi média semmivel sem könnyíti meg a változást, mivel túlságosan nagy figyelmet fordít a nemzeti eseményekre. Fontos, hogy javítsuk az újságírók közötti európai információcserét, valamint hogy bővítsük a Euronews hírműsorok nyelveinek számát, illetve fokozzuk az európai parlamenti képviselők és a választópolgárok közötti kommunikációt.
Az új technológiák, ha helyesen és okosan használjuk őket, nagyban hozzájárulhatnak a hírek terjesztéséhez. Az internet eddig is segítette a hírek elterjedését, különösen a fiatalok körében, akik ezért a társasági élet szervesebb részének érzik magukat. Sokan közülük az Európai Unióval kapcsolatos blogot, chatszobát vagy webhelyeket hoznak létre, aminek köszönhetően építő jellegű vita indul. A kritika a polgárok joga és kötelessége, feltéve, hogy igazolt tényeken és nem mendemondákon alapul.
Mário David (PPE), írásban. – (PT) Az információk nyilvános elérhetősége, valamint a választók és a politikai döntéshozók közötti kommunikáció fontos tényező bármely demokratikus társadalomban, és alapvető feltétele annak, hogy a polgárok gyakorolhassák a közéletben való részvételi jogukat. Mivel tisztában vagyok az európai közszféra alapjai létrehozásának fontosságával mint „az európai kérdések nagyobb arányú előfordulásával a nemzeti szférában” [a tagállamok közösségi médiájában], egyértelműen megszavazom ezt a jelentést (illetve a képviselőcsoportom és a Parlament más képviselőcsoportjai által javasolt módosításokkal). Átlátható és független „közszféra”, amelyet nem szabad összetéveszteni a „közösségi média manipulálásával” vagy „álcázott megfigyelésével”, ami meggyőződésem szerint újra és újra megtörténik hazámban: szeretném emlékeztetni önöket a „TVI esetre”, amelyet a Parlament elé terjesztettünk.
A jelentésből szeretném kiemelni az állami és magán műsorszórások tartalmának az Európai Audiovizuális Megfigyelő Intézet által a tagállamokban történő megfigyelését és ezt követően a Parlament számára történő jelentését, valamint az EuroParlTV-nek az európai parlamenti internetes kommunikációs stratégiába történő hatékonyabb integrációjára vonatkozó javaslatot. Az elsőt azért, mert a politikai cselekvés kiváló kiegészítése, a másodikat pedig azért, mert a kommunikáció fontos eleme.
Edite Estrela (S&D), írásban. – (PT) Támogattam „Az újságírásról és az új médiáról – az európai nyilvános szféra kialakítása” című jelentést, mivel úgy vélem, elengedhetetlen, hogy olyan stratégiákat dolgozzunk ki, amelyek közelebb hozzák az európai polgárokat az Európai Unió döntéshozóihoz. Javítani kell az európai intézmények közötti kommunikációt a jobb átláthatóság és a politikai vitákban való fokozott polgári közreműködés előmozdítása érdekében, mivel az európai szintű döntések közvetlen hatással vannak a polgárok életére.
Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) Noha általában kedvező és nagy szükség van rá, az európai nyilvános szféra a nemzeti közvélemény részéről közönybe és közérdektelenségbe fulladt, vagyis a jelek szerint nem követte az intézmények tájékoztatási és nyilvánosságot célzó jelentős beruházásait, hanem épp ellenkezőleg, egyre aggasztóbb módon eltávolodik az európai projekttől. Ahogyan az előadó mondja, egy hasonló nyilvános tájékoztatási szférának alulról felfelé kell építkeznie, a valamennyiünk számára közös valóság megteremtése iránti őszinte egyéni és közös elkötelezettség alapján. E meggyőződés ellenére az állásfoglalásnak több figyelmet kellene fordítania az ehhez szükséges eszközök megerősítésére ahelyett, hogy azt próbálja ténylegesen megérteni, mi húzódik a nyilvánosság eme közömbössége és érdektelensége mögött.
José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) Ez a jelentés egy egész sor, az európai lakosság Európai Unióval kapcsolatos ügyekben történő részvételének fokozására vonatkozó javaslatot tartalmaz. Feltétlenül elő kell mozdítani a lakosságnak az európai integráció folyamatában történő részvételét, és a lakossággal folytatott kommunikációra kell törekedni ahelyett, hogy pusztán és egyszerűen csak tájékoztatnánk az embereket. Ha tájékoztatást nyújtunk azáltal, hogy egyszerűen csak elérhetővé teszünk bizonyos tartalmakat, az nem garantálja azt, hogy sikerül felkeltenünk az érdeklődést a tagállamok polgárai körében. Ezért a polgárokkal folytatandó párbeszéd létrehozása érdekében a „forrásnak” feltétlenül követnie kell a kommunikáció alapelveit.
Az EU polgárai számára programok, pénzalapok és támogatások állnak rendelkezésre, amelyek többségéről nem is tudnak. Ezért szeretném hangsúlyozni, hogy garantálni kell a tagállamok szóvivőinek jelenlétét, akik hidat építhetnének a Brüsszelben végzett munka, valamint az elvégzett munkának az országokban és régiókban kifejtett hatásai között. Az EU a saját jogán egy bonyolult entitás, amelyet nem könnyű megmagyarázni. Nem létezik egyetlen, egyszerű megoldás az európai közszféra létrehozására. Ennek ellenére az intézményi és technológiai keretek ma jobbak, mint valaha. A Lisszaboni Szerződés fontos lépés az EU demokratizálásában, és az új közösségi média új lehetőségeket kínál az európai integráció folyamatában történő részvételre.
Sylvie Guillaume (S&D), írásban. – (FR) A legutolsó európai választásokon tapasztalható csökkenő részvételi arány újból megmutatta, mennyire sürgős az EU és polgárai közötti szakadék áthidalására irányuló erőfeszítések megkettőzése. Az a gazdasági válság, amellyel az Unió országainak jelenleg szembe kell nézniük, hasonló módon valódi támogatást és kitartó bizalmat követel a polgároktól az európai intézmények iránt. Mindennek hátterében a Lisszaboni Szerződés – különösen a polgárok kezdeményezéseinek lehetővé tételével – demokratikusabb Uniót bátorít, de ezt nem lehet mérlegelni átfogó kommunikációs politika bevezetése nélkül. Ezért megszavaztam ezt az állásfoglalást, amely támogatja az európai közszféra létrehozását. Ez egyértelműen valamennyiünk felelőssége: európai parlamenti képviselőké, a nemzeti parlamentek képviselőié, politikai pártoké, oktatási szervezeteké és állami műsorszóróké. De figyelmeztetnem kell valamire: a több kommunikáció valójában jobb kommunikációt jelent. Az európai közszféra létrehozását megbízható, tényszerű és független információkra kell építenünk. E mellett a minőségi kritérium mellett pedagógiai megközelítési módot is magunkévá kell tennünk az információk továbbadása során, ha azt akarjuk, hogy az európai intézmények érthetőbben és ennek következtében meggyőzőbben működjenek.
Cătălin Sorin Ivan (S&D), írásban. – (RO) Bár Morten Løkkegaard jelentése csak egy saját kezdeményezésű jelentés, mégis új megvilágításba helyezi az újságírásnak és a tömegtájékoztatási eszközöknek a folyton változó társadalomban betöltött szerepét.
Politikai csoportunk, a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoport, valamint a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Európai Parlamenti Képviselőcsoportja támogatásával alternatív állásfoglalást nyújtott be, amely törölt egyes rendelkezéseket az eredeti jelentésből, ilyen például az új állami és magáncsatornák tartalmának az Európai Audiovizuális Megfigyelő Intézet által történő megfigyelése a tagállamokban, vagy egy „független” újságírócsoport felállítása Brüsszelben. A jelentés végleges verziója, jóllehet kevésbé ambiciózus, mint az eredeti tervezet, realista és kiegyensúlyozott, ezért képviselőtársaimmal együtt támogattam.
Ramona Nicole Mănescu (ALDE), írásban. – (RO) Gratulálni szeretnék Løkkegaard úrnak az eredményes jelentés elkészítéséhez. Az Európai Unión belüli kommunikáció egy integrált európai politika nélkülözhetetlen eleme. Sajnálatos módon azonban ez az európai intézmények számára továbbra is kihívást jelent. Európa polgárainak közvetlenül tisztában kell lenniük az európai intézmények által hozott döntések valódi hatásaival. Ehhez azonban nemzeti, regionális és helyi szinten megfelelő információkat kell kapniuk az európai döntések következményeiről, és ebben a közszolgálati műsorszolgáltatók rendkívül fontos szerepet játszanak.
Ezenfelül az európai intézmények helyi tájékoztatási irodáinak a kommunikáció előmozdítása tekintetében aktívabb és összehangoltabb megközelítést kell elfogadniuk. Éppen ezért úgy gondolom, hogy intézményi szinten az Európai Bizottságnak mindenképpen támogatnia és ösztönöznie kell a nemzeti szinten már meglévő európai kommunikáció formáit. Továbbá az európai kommunikációs stratégia keretében lekötött források hatékonyabb felhasználásának biztosítása érdekében a Bizottságnak szoros kapcsolatot kell kialakítania a közszolgálati műsorszolgáltatókkal. Valamennyien tisztában vagyunk vele, hogy a kommunikáció tagállami hatáskörbe tartozik. Az európai intézmények részéről azonban e tekintetben fokozottabb közreműködésre és koordinációra van szükség.
Iosif Matula (PPE), írásban. – (RO) Az elmúlt évek technológiai fejlődése nyomán a szakemberek számos területen alkalmazkodnak a helyzethez képességeik és készségeik, valamint az általuk végzett munka tekintetében is. A tömegtájékoztatás az egyik olyan terület, ahol a technológiai innováció erőteljesen érezteti a hatását. Ez azt jelenti, hogy az újságírók és olvasóik közötti éles határvonal elmosódik, hiszen szerepeik felcserélhetővé váltak. Pontosan ez az, amiért üdvözlöm az újságírásról és az új médiáról szóló jelentéstervezetet.
Továbbá mindez rámutat az Európai Parlament európai szintű nyilvános szféra létrehozására, valamint a részvételi szellem erősítésére irányuló törekvésére. Szilárd meggyőződésem, hogy ösztönöznünk kell az újságírókat arra, hogy folyamatos tájékoztatást nyújtsanak az uniós intézményekről, és ezzel egyidejűleg rendszeresen meg kell vizsgálnunk, hogyan támogatja az új média az említett európai nyilvános szféra kialakítását. Az új kommunikációs eszközök és technológiák megjelenése miatt ki kell dolgozni egy európai újságírói etikai kódexet is.
Mindeközben az iskolai tantervben nagyobb hangsúlyt kell fektetni az olyan tanórákra, amelyek felkészítenek erre az újfajta újságírásra. Támogatom az új média felvételét az Európai Parlament újságírói díjának kategóriái közé, az Európai Parlament elismerése jeléül.
Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) Az uniós intézmények csak nagyon nehezen tudnak kommunikálni az európai lakossággal, mivel többségük nincs tisztában az EU-t alkotó különféle intézmények hasznosságával. Ezért eljött az ideje olyan módszerek bemutatásának, amelyek fokozzák az európai lakosság részvételét az Unióval kapcsolatos kérdésekben. Olyan kommunikációs módszereket kell találnunk, amelyek képesek elindítani, bátorítani és támogatni az európai vitát és az információáramlást, függetlenül attól, hogy ezt az európai ügyeknek a nemzeti médiában történő fokozott megvitatásával, vagy pedig az európai közszférán keresztül teszik-e. Ezért az európai közszféra létrehozása elengedhetetlen lépés annak érdekében, hogy a tagállamok teljes lakossága jobban megértse az európai eseményeket.
Marek Henryk Migalski (ECR), írásban. – (PL) Véleményem szerint „Az újságírásról és az új médiáról – az európai nyilvános szféra kialakítása” című Løkkegaard-jelentés számos zavaró, a média szabadságjogait korlátozó rendelkezést tartalmaz. Különösen elfogadhatatlannak tartom a 8., 14., 20., 23., 31. és a 39. bekezdést, valamint az N. és O. preambulumbekezdést. A Løkkegaard-jelentés véleményem szerint beavatkozik az újságírói szabadságba. Többek között hangsúlyozza, hogy a közszolgálati műsorszolgáltatóknak kötelességük tájékoztatást nyújtani az Európai Unióról. Fel szeretném hívni továbbá a figyelmet arra, hogy a jelentés új pénzügyi kötelezettségeket ró az Európai Unióra, amikor többek között a Parlament tájékoztatási irodáira vonatkozó költségvetési tételek növelését javasolja.
Az újságírásról és az új médiáról szóló jelentés ezenfelül javasolja, hogy az iskolai tantervekbe építsenek be az EU-ról szóló tantárgyat. Véleményem szerint az uniós intézményeket nem kellene bevonni az iskolai tanterv kidolgozásába, mivel ez szerintem a tagállamok felelőssége. Nem értek egyet az előadóval a média Európai Unióban játszott szerepét illetően, valamint azzal sem, hogy további pénzügyi terheket ró az Unióra és a tagállamokra, amely okok miatt a jelentést szavazatommal nem támogattam.
Alexander Mirsky (S&D), írásban. – (LV) Támogattam az Európai Parlament állásfoglalását, amelynek célja az Európai Unióval kapcsolatos információk hatékonyabb terjesztése a nyilvánosság körében. A lett polgárok nem tudják, mi a különbség az EU Tanácsa, az Európai Bizottság és az Európai Parlament között. A lettek 99 százaléka nincs tisztában az Európai Unió intézményeinek feladataival és jelentőségével. Minden uniós polgárt fel kell világosítanunk az EU tevékenységének céljáról. Ha ezt nem tesszük meg mihamarabb, az európai választásokon való részvétel aránya továbbra is alacsony marad, és a polgárok bizalmatlanná válnak az uniós intézmények által hozott döntésekkel és jogszabályokkal szemben.
Támogattam, hogy nagyobb figyelmet fordítsunk az EU kommunikációs politikájára; ezáltal pedig azt, hogy a lehető legjobban tájékoztassuk az embereket arról, hogyan és milyen célra fordítjuk az uniós költségvetési forrásokat. Ha ebben az irányban megtesszük a lehetséges előrelépést, azzal egyszerűen erősebb bizalmat kelthetünk az emberekben, aminek köszönhetően megfontoltabb hozzáállást tanúsítanak majd az uniós választások iránt. Ha ez sikerülne, az Európai Parlament képviselői állománya jóval hozzáértőbb lenne.
Rolandas Paksas (EFD), írásban. – (LT) Szeptember 7-én támogattam „Az újságírásról és az új médiáról – az európai nyilvános szféra kialakítása” című európai parlamenti állásfoglalás-tervezet elfogadására irányuló javaslatot (A7-0223/2010). Több Eurobarometer-felmérés eredményei szerint a polgárok az európai politikák és ügyek tekintetében nem kellőképpen tájékozottak. Ugyanezek a felmérések azonban arról tanúskodnak, hogy ezek az információk relevánsak a társadalom számára. A megkérdezettek emellett azt állítják, hogy ez az információhiány az egyik fő oka annak, hogy az állampolgárok tartózkodnak a szavazástól, és nem bíznak az uniós intézményekben. Úgy vélem, a hatékonyság érdekében a kommunikációnak világossá kell tennie, hogy az uniós szintű politikai döntések közvetlenül érintik az uniós polgárok mindennapi életét, akik úgy vélik, az EU továbbra is túlságosan távoli, és kevés befolyással van konkrét problémáik megoldására. Továbbá egyetértek azzal, hogy a polgárok uniós ismereteinek javításához arra van szükség, hogy az uniós tanulmányok szerepeljenek a tantervekben.
Justas Vincas Paleckis (S&D), írásban. – (LT) A jelentés mellett szavaztam, mert az EU-szerte lehetőségeket kínál az uniós polgárok és társadalom számára az országos és közéletben való aktívabb részvételre. Ez idáig az uniós polgárok számára nem tisztáztuk kellőképpen, hogy az uniós szintű politikai döntések közvetlenül érintik mindennapi életüket. A tagállami médiából hiányzik az EU-ról szóló, tényekkel alátámasztott és mélyreható tájékoztatás. Egyetértek az előadóval abban, hogy az EU-intézményekben növelni kell az akkreditált újságírók számát. Litvánia például jelenleg egyetlen akkreditált újságíróval sem rendelkezik az EU intézményeiben. További újságírói képzéseket kell szerveznünk és bővítenünk kell az összetett uniós döntéshozatali folyamattal kapcsolatos ismereteiket. A Euronews televízió-csatorna a legtöbb uniós tagállam nyelvén megkezdhetné a műsorszórást, az EU intézményei pedig jelentéseket tehetnének közzé a közösségi oldalakon, amelyek egyre népszerűbbek a fiatalok körében. Különösen támogatom az előadó azon felhívását, hogy tartsuk tiszteletben a média szabadságát, a szerkesztői függetlenséget, valamint különösen a közszolgálati műsorszolgáltatók műsorokra vonatkozó autonómiáját. Egyes uniós tagállamok kormányai azonban korlátozzák a közszolgálati műsorszolgáltatók támogatását, és ezáltal befolyásolni kívánják az alkalmazottak, valamint a műsorok tartalmának kiválasztását.
Alfredo Pallone (PPE), írásban. – (IT) A kommunikáció a politika szerves része. Ha tehát a politikáról nem nyújtunk megfelelő tájékoztatást, problémák adódnak. Az Európai Unió épp ezen a téren szembesül erőt próbáló és komoly kihívással. Itt az ideje, hogy olyan új rendszereket keressünk, amelyek révén az európai polgárokat fokozottabban bevonhatjuk az uniós ügyekbe.
A jelentés megvizsgálja azokat az eszközöket, amelyek révén a kommunikáció megindíthatja és fellendítheti az európai vitát és az információáramlást, akár az európai ügyek nemzeti médiában való fokozott megtárgyalása, akár az európai nyilvános szféra révén. Noha a jelentés szellemével egyetértek, úgy gondolom, hogy egyes szempontok és néhány követelés talán túlzó.
Georgios Papanikolaou (PPE), írásban. – (EL) Az euró bevezetése óta egységes intézkedéscsomagot vezettek be az egységes valuta pénzhamisítással szembeni védelme érdekében, amely jogszabályi kezdeményezéseket, műszaki eszközöket és intézményi változásokat foglal magában, és a nemzeti és európai szinten érintett szervek közötti szoros együttműködésre helyezi a hangsúlyt. A kérdésemre adott közelmúltbeli válaszában (E-0107/10) a Bizottság megjegyzi, hogy a hamis euróérmék száma továbbra is rendkívül alacsony, és mindössze az összes forgalomban lévő érme 0,2 százalékát teszi ki. Ezenfelül az 1338/2001/EK rendelet 3. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy a tagállamokban felfedezett hamis bankjegyekre és hamis érmékre vonatkozó műszaki és statisztikai adatokat a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságok gyűjtik és rendszerezik. Mindezek ellenére ez a rendeletre irányuló jelentés tovább erősíti a pénzhamisítás elleni küzdelmet célzó eszközöket azáltal, hogy tisztázza az euróérmék hiteles voltának megállapítására, valamint a pénzforgalom céljára alkalmatlan érmék kezelésére vonatkozó eljárásokat.
Ezzel egyidejűleg rendelkezik arról, hogy az említett eljárásokra vonatkozó hitelesítési és ellenőrzési mechanizmusok tagállami hatóságok általi létrehozását célzó közös eljárásokat kell alkalmazni. A kérdéses javaslatok megerősítik a pénzhamisítással szembeni fellépést, éppen ezért a vonatkozó rendelkezéseket, csakúgy mint a javaslat egészét, támogattam.
Robert Rochefort (ALDE), írásban. – (FR) Támogattam szavazatommal az újságírásnak és az új médiának a valódi „európai nyilvános szféra” kialakításában játszott szerepéről szóló Løkkegaard-jelentést. Mint azt sokszor elmondjuk, az európai intézmények és a nyilvánosság közötti szakadékot mihamarabb át kell hidalni. Hadd emlékeztessek itt az európai választások kiábrándítóan alacsony részvételi arányára. Azt is megjegyezném, hogy jelenleg az európai integráció iránti európai bizalom szintjének valamennyi mutatója pirosan villog. A legutóbbi Eurobarometer-felmérés e tekintetben különösen sokat mondó, hiszen a megkérdezettek több mint fele kedvezőtlenül értékeli országa európai uniós tagságát. Érdekes, hogy ezzel egyidejűleg magasak az elvárások, hiszen a válaszadók több mint 80 %-a úgy nyilatkozott, hogy az EU a – és hangsúlyozom: „a” – megoldás a meglévő problémáikra.
Európa tevékenységének, illetve e tevékenység módjának és eszközeinek jobb megismertetése, valamint annak érdekében, hogy ezáltal kevesebb csalódást okozzunk, kiemelt jelentőséget kell kapnia az európai hírekkel kapcsolatos jobb tájékoztatásnak és a még több híradásnak. Ugyanakkor fenntartom, ahogyan azt az elfogadott szöveg is hangsúlyozza, hogy ezt a feladatot bizalomteljes légkörben, a szerkesztői függetlenség és az újságírói szabadság tiszteletben tartásával kell végrehajtani.
Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – A Kulturális és Oktatási Bizottság a Zöldek/ESZSZ által előterjesztett módosítások többségét elfogadta; a jelentést 24 igen szavazattal, 3 ellenszavazattal és 1 tartózkodással fogadták el.
A Zöldek/ESZSZ módosításainak többsége helyet kapott a kompromisszumos módosításokban. Ez történt a (33) bekezdés esetében is, amely kimondja, hogy az uniós intézményeknek decentralizálniuk kellene az uniós kommunikációs politikát annak érdekében, hogy az helyi és regionális dimenziót nyerjen, valamint a (36) bekezdés esetében, amely hangsúlyozza, hogy meg kell vizsgálni a nemzeti vagy regionális parlamentek és az Európai Parlament közötti parlamentközi kapcsolatok kiépítését célzó megoldásokat.
Ma a Szocialisták és Demokraták által javasolt és az EPP és az ALDE Képviselőcsoportok által támogatott alternatív állásfoglalásról kellett szavaznunk. A Zöldek/ESZSZ támogatta az általa benyújtott módosításokat, tehát végeredményben támogattuk a jelentést.
Oreste Rossi (EFD), írásban. – (IT) Helyes, ha törekszünk arra, hogy elmagyarázzuk az európai polgároknak, mit tesz és milyen célt szolgál az Európai Unió és annak szervei.
Különösen kitűzött célnak kell lennie a polgárok központi szerepe biztosításának, ami egyben azt is jelenti, hogy megadjuk nekik a lehetőséget saját képviselőik megválasztására. A legfontosabb tisztségeket, például a külügyi főképviselőt, a Bizottság elnökét és a tanácselnököt még ma is a polgárok teljes kihagyásával jelölik ki. A nemzeti médiát ösztönözni kell, hogy adjon hírt az európai képviselők tevékenységéről, akiket az európaiak közvetlenül választottak, és akik ezért őket képviselik.
Catherine Stihler (S&D), írásban. – Támogattam a jelentést, amely lehetőségeket vet fel arra vonatkozóan, hogyan növelhető az uniós politikákkal és döntéshozatallal kapcsolatos polgári tudatosság a különböző rendelkezésre álló médiaeszközök segítségével. Választott képviselőként úgy gondolom, fontos, hogy a nagyközönség tagjai láthassák, hogyan befolyásolja az uniós politika mindennapi életüket, és emiatt támogattam a jelentést.