Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2010/2842(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :

Előterjesztett szövegek :

RC-B7-0493/2010

Viták :

PV 07/09/2010 - 11
CRE 07/09/2010 - 11

Szavazatok :

PV 09/09/2010 - 5.2
CRE 09/09/2010 - 5.2
A szavazatok indokolása
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2010)0312

Viták
2010. szeptember 7., Kedd - Strasbourg HL kiadás

11. A romák helyzete Európában (vita)
A felszólalásokról készült videofelvételek
PV
MPphoto
 
 

  Elnök. – A következő napirendi pont a Tanács és a Bizottság nyilatkozatai a romák helyzetéről Európában. Hadd üdvözöljem ülésünkön a Tanács soros elnökét, Chastel urat, a Bizottság alelnökét, Reding asszonyt, valamint a foglalkoztatásért, szociális ügyekért és társadalmi összetartásért felelős biztost, Andor urat. Először Chastel úr szólal fel a Tanács nevében.

 
  
MPphoto
 

  Olivier Chastel , a Tanács soros elnöke. – (FR) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Az Európai Unió értékeit és alapelveit világosan meghatározzák a szerződések és az Alapjogi Charta, amely a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésével vált kötelező erejűvé.

Az említett szövegekben egyértelműen szerepel a jogállamiság, az emberi jogok, többek között a kisebbségek jogainak tiszteletben tartása. Következésképpen a Tanács megerősíti az ezen értékek iránti elkötelezettségét.

A Tanács több alkalommal kifejezte, hogy támogatja a romák társadalmi befogadását előmozdító intézkedéseket. Tulajdonképpen az Európai Tanács keretében ülésező állam-, illetve kormányfőink is elismerték, hogy az Unión belül a romák rendkívül sajátos helyzetben vannak, továbbá felhívták a tagállamokat és az EU-t, hogy hatáskörükben tegyenek meg mindent a romák társadalmi befogadásának elősegítése érdekében.

Éppen 10 éve, hogy a Tanács átfogó irányelvet fogadott el, amely számos területen – többek között a foglalkoztatáshoz való hozzáférés feltételei; a szakmai továbbképzés; a szociális védelem, beleértve a szociális biztonságot és az egészségügyi ellátást; az oktatás; valamint az áruk és a szolgáltatások nyújtása, beleértve a lakhatást, vonatkozásában – tiltja a faji, illetve az etnikai származáson alapuló megkülönböztetést. Ez az irányelv valamennyi etnikai csoport – tehát nyilvánvalóan a romák számára is – védelmet nyújt. Végül pedig az irányelv magában foglal egy pozitív intézkedéseket tartalmazó olyan cikket, amely lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy olyan különleges intézkedéseket tartsanak fenn és fogadjanak el, amelyek a faji, illetve etnikai származásból adódó hátrányok kiküszöbölésére és ellensúlyozására irányulnak.

Néhányan önök közül részt vettek a romákról szóló második európai csúcstalálkozón, amely áprilisban Córdobában került megrendezésre. A Tanács nagy örömmel fogadta ezt a fontos eseményt, amelyen a leginkább érdekeltek gyűltek össze. A Tanács a csúcstalálkozót követően, júniusban egyhangúan bizonyos következtetéseket fogadott el A romák társadalmi befogadásának előmozdítása címmel.

A miniszterek egyhangúan elismerték, hogy a romák jelentős hányadának rendkívüli szegénység, megkülönböztetés és kirekesztés jut osztályrészül, amihez alacsony iskolázottság, nem megfelelő lakhatási körülmények, a munkavállalási lehetőségek hiánya és bizonytalan egészség is társul. A roma nőket és lányokat sajátos nehézségek sújtják, beleértve a többszörös megkülönböztetés veszélyét. Az említett körülmények sok esetben határozottan rosszabbodtak az elmúlt években, a cigányellenesség és a romák elleni erőszakos támadások pedig fokozódnak.

Szem előtt kell tartanunk, hogy jóllehet a romák társadalmi és gazdasági integrációjának előmozdításáért elsődlegesen a tagállamok felelősek, az uniós szintű együttműködés jelentős többletértéket teremt. Következésképpen a Tanács felkérte a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a határozatok és az uniós intézmények által előterjesztett ajánlások keretében mozdítsák elő a romák társadalmi és gazdasági integrációját azáltal, hogy biztosítják a meglévő politikák és eszközök hatékonyabb felhasználását.

E területen közös a felelősségünk: minden érintett feladata, hogy saját hatáskörében előmozdítsa a romák befogadását, és ebből a Tanács is kiveszi a részét. A Tanács annak a fontosságát is kihangsúlyozta, hogy biztosítsuk a civil társadalom, a helyi hatóságok és maguknak a romáknak az aktív részvételét.

Azon konkrét intézkedésekre is szeretnék rámutatni, amelyeket az utóbbi időben egyrészt az Európai Parlament, másrészt a Tanács hozott a kevésbé előnyös helyzetben lévő polgárok társadalmi befogadásának elősegítése érdekében. Nemrégiben első olvasatra megállapodásra jutottunk az Európai Regionális Fejlesztési Alap vonatkozásában irányadó rendelkezések módosítása tekintetében. E rendelkezések alapján most már támogathatók lesznek a leginkább marginalizált, sok romát is magukban foglaló európai közösségeken belüli lakás-beruházási intézkedések.

Rendkívül fontos, hogy a két intézmény egyetértett abban, hogy ezen intézkedéseket mindig integrált megközelítés részeként kell alkalmazni. Ez a megközelítés különösen az oktatás, az egészségügy, a szociális ügyek, a foglalkoztatás, a biztonság és a szegregáció megszüntetése terén hozott intézkedéseket foglalja magában.

Végül szeretnék rámutatni, hogy az Európai Szociális Alap keretében lehetőség van általánosságban a megkülönböztetés elleni intézkedések finanszírozására is.

Az EU-nak biztonságos légkört kell biztosítania, ahol a különbségeket tiszteletben tartják, és ahol a leginkább kiszolgáltatottak védelemben részesülnek. Ezt állapítja meg a Stockholmi Program, amelyet az Európai Tanács 2009 decemberében fogadott el. A megkülönböztetés és az idegengyűlölet elleni intézkedések végrehajtására nyomatékosan törekedni kell. A Stockholmi Program direkt módon említi a roma közösséget. A program alapján a tagállamoknak összehangolt erőfeszítést kell tenniük a kiszolgáltatott helyzetben lévő csoportok teljes mértékű integrációja érdekében.

Az összes uniós polgárhoz hasonlóan a romáknak is rendelkezniük kell a mozgás szabadságával és a védelemhez való joggal, továbbá semmilyen megkülönböztetés nem érheti őket.

Egy olyan időszakban, amikor társadalmainkat a gazdasági válság szorongatja, óvakodjunk attól, hogy bűnbakot csináljunk azon embertársainkból, akik a leginkább kirekesztettek. Ezért is fontos, hogy teljesen és igazán megértsük a társadalmi kirekesztés okait, következményeit és a kirekesztésért fizetendő árat. Mit tehet a lakosság azon része, amelyet megfosztanak az oktatás, a lakhatás, az egészségügyi ellátás, sőt ami még rosszabb, a munkavállalás lehetőségétől? A romák integrációjának előmozdítása érdekében ki kell dolgoznunk egy olyan integrált megközelítést, amely összhangban van az európai jogalkotással és értékekkel, valamint amelynek az érdekelt felek is aktív résztvevői.

A romák helyzete szerepel az elnökségi hármas munkaprogramjában, amelyet a Tanács 2009 decemberében fogadott el, és a belga elnökség súlyt helyez arra, hogy több alkalommal is foglalkozzunk a romák integrációjának kérdésével.

Először a gyermekszegénységről szóló, szeptember 2-án megrendezett konferencián; a tervek szerint a november 14–16-án megrendezésre kerülő esélyegyenlőségi csúcstalálkozón, különösen mivel ez a csúcstalálkozó a foglalkoztatáson belüli egyenlőség és sokszínűség kérdését fogja tárgyalni; a hajléktalanságról szóló, december 9–10-re tervezett konferencián; valamint a roma integrációval foglalkozó integrált platform rövidesen, szeptember 7–17-én sorra kerülő ülésén. Végezetül az Európai Unió Tanácsa – amint azt az Általános Ügyek Tanácsa július 26-án közölte – figyelemmel fogja kísérni a roma integráció kérdését.

 
  
MPphoto
 

  Viviane Reding , a Bizottság alelnöke. – Elnök úr! Először is hadd mondjak köszönetet biztostársaimnak, Andor Lászlónak és Cecilia Malmströmnek, hiszen az utóbbi hetekben igen szoros együttműködés alakult ki munkacsoportjaink között a roma kérdésben. Ez lehetővé tette, hogy a nyár folyamán a Bizottság egyértelmű és kiegyensúlyozott álláspontot alakítson ki a témával kapcsolatban, amelyhez a biztosok testülete ma adta meg a teljes támogatást.

Barroso elnök úrnak is szeretnék köszönetet mondani, akivel a nyáron a Franciaországban kialakult helyzettel összefüggésben szoros együttműködést folytattunk ebben a kérdésben. Az elnök úrral teljes egyetértésben augusztus 25-én nyilvános álláspontot alakítottunk ki a franciaországi romák helyzetével, valamint azzal kapcsolatban, hogy be kell tartani az európai jogot, továbbá hogy tiszteletben kell tartani az Alapjogi Chartában megállapított jogokat és alapelveket.

Az elmúlt hetekben következetesen tartottuk magunkat a Bizottság által elfoglalt állásponthoz, amelynek kapcsán tudatában kell lenni azon veszélynek – ahogy azzal, Önök, politikusok is tökéletesen tisztában vannak –, hogy erre az álláspontra a nemzeti pártpolitikai viták is hatást gyakorolnak.

Először is saját területükön a tagállamok felelősek a közrendért és a polgáraik biztonságáért. Ez azt jelenti, hogy annak ellenére, hogy fontos a szabad mozgás joga, a tagállamoknak intézkedéseket kell hozniuk azon uniós polgárokkal szemben, akik megsértik ezt a jogot. A szabad mozgás európai elveire hivatkozva nem biztosítható büntetlenség. A tagállamok bizonyos körülmények között haza is toloncolhatják a jogsértő uniós polgárokat, feltéve, hogy betartják az arányosság elveit és a szabad mozgásról szóló, 2004-es európai uniós irányelvben foglalt eljárási biztosítékokat.

Másodszor az Európai Unióban egyetlen polgár sem válhat megtorló intézkedés célpontjává csupán azért, mert valamely etnikai kisebbséghez vagy nemzetiséghez tartozik. Ezt egyértelműen megállapítja az Európai Unió Alapjogi Chartája, amely tiltja az állampolgárság, illetve etnikai származáson alapuló megkülönböztetést, és amely kifejezetten tiltja a kollektív kiutasítást. Tehát Európában nem alkalmazható a kollektív büntetés, illetve valamely etnikai csoport megbélyegzése sem. Minden embernek megvannak a jogai és kötelezettségei is.

Harmadszor, a romák társadalmi és gazdasági integrációja – és önök mindnyájan tudják, hogy 10–12 millió fővel a romák alkotják a legnagyobb etnikai kisebbséget Európában – kihívást jelent mind a 27 tagállam, a származási országok és a romákat fogadó országok számára is. A szubszidiaritás elve alapján a tagállamok feladata, hogy biztosítsák a lakhatáshoz, az oktatáshoz, az egészségügyi szolgáltatáshoz és a foglalkoztatáshoz való hozzáférést, ugyanakkor az uniós intézmények – most már több mint egy évtizede – stratégiákat és politikákat dolgoznak ki a nemzeti erőfeszítések pénzügyi támogatása céljából, amire különösen az Európai Szociális Alap, az előcsatlakozási eszköz és az Európai Regionális Fejlesztési Alap felhasználásával kerül sor, amely utóbbit nemrég módosítottak annak érdekében, hogy az alap fedezhesse a romák lakhatását.

Rendkívül fontos kihangsúlyozni, hogy a Bizottság számára a romák társadalmi és gazdasági integrációja olyan kérdés, amellyel nem csupán augusztusban kell foglalkozni, hanem minden nap és minden évben. Idén még korábban, április 7-én Andor biztos úrral együtt benyújtottunk a romákkal kapcsolatban egy stratégiai közleményt, amely az első ilyen jellegű közlemény az Európai Unióban. Ennek alapján miniszteri találkozót rendeztünk Córdobában, amelyen a roma szervezetek is részt vettek. Amint azt Barroso úr is elmondta ma délelőtt, az ülésen mindössze három miniszter volt jelen.

A Franciaország által idén nyáron hozott intézkedések révén előidézett jogi és politikai kérdéseket jól összefoglalta az a részletes feljegyzés, amelyet a múlt héten Andor biztos úr, Malmström biztos asszony és jómagam közösen benyújtottunk a biztosok testületének, és amelyet ma hagytak jóvá.

Engedjék meg nekem, hogy tájékoztassam önöket arról, hol is tartunk jelenleg. Mindenekelőtt a Bizottság és a francia hatóságok között az elmúlt hetekben folytatott igen intenzív párbeszédnek köszönhetően jelentős előrelépést látok. Döntő fontosságúnak tartottam, hogy Franciaországban nyilvánvalóvá tették, hogy nem szándékoztak intézkedéseket hozni a roma közösség ellen, mert az ilyen célzott intézkedés összeegyeztethetetlen lett volna az Európai Unió alapját képező alapvető értékekkel és jogokkal.

Ezért volt olyan fontos, hogy Éric Besson miniszter úr a múlt héten Brüsszelbe érkezett annak érdekében, hogy találkozzon Cecilia Malmströmmel és velem. A nyilvánosság előtt biztosított bennünket arról, hogy a francia hatóságok ugyanolyan bánásmódot alkalmaznak minden polgár esetében, hogy nem került sor célzott intézkedésre a romákkal vagy más csoporttal szemben, valamint hogy a francia hatóságok minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy az uniós joggal pontosan összhangban intézkedjenek. Rendkívül kedvező fejleménynek tartom a francia miniszter által nyújtott biztosítékot.

Mindeközben a Bizottság szolgálatai – a Jogérvényesülési Főigazgatóság és a Jogi Szolgálat – múlt péntek óta szakmai szinten folytatják a francia hatóságokkal annak ellenőrzését, hogy a helyszínen az elmondottak tükrözik-e a jogi realitást.

A Bizottság szolgálatai számos olyan területet megjelöltek, amelyekkel kapcsolatban a francia hatóságoknak kiegészítő információkat kell nyújtaniuk, és ahol a Bizottság szolgálatai részéről aktív segítségnyújtásra van szükség annak biztosításához, hogy a francia hatóságok intézkedései jelenleg és a jövőben is teljes mértékben összhangban legyenek az uniós joggal.

2008 óta a Bizottság következetesen ragaszkodik ahhoz, hogy Franciaország teljes körűen hajtsa végre a szabad mozgásról szóló uniós irányelvet, beleértve az irányelvben foglalt eljárási és lényegi biztosítékokat, amelyeket a francia jog nem hajt végre maradéktalanul.

Jóllehet e biztosítékok részben megvalósultak Franciaországban – önök pedig nemrég megtapasztalhatták, hogy a bíróságok az uniós irányelv alapján hoztak határozatot, bár ezt az uniós irányelvet nem hajtották végre a francia jogban –, a bíróságok által alkalmazott ítélkezési gyakorlat miatt egyértelműen közöltük a francia hatóságokkal, hogy a jogszabályi megvalósítás növelni fogja a jogbiztonságot a nyáron kialakultakhoz hasonló helyzetekben.

Ezért a biztosok testületének mai ülését követően levelet küldtem a francia hatóságoknak, amelyben kitartok az említett szempontok mellett. Teljesen természetes, hogy a hasonló helyzetben lévő más tagállamok is hasonló támogatásban részesülnek.

A nyári fejleményekből le kell vonnunk azt a fontos tanulságot, hogy a roma integráció olyan kihívást jelent, amelynek valamennyi tagállam politikai menetrendjében szerepelnie kell. Emiatt Cecilia Malmströmmel és Andor Lászlóval megállapodtunk öt intézkedésben, amelyeket a biztosok testülete éppen most hagyott jóvá.

Először is annak biztosítása érdekében, hogy az összes tagállam által, a romákkal kapcsolatban hozott intézkedések összhangban álljanak a szabad mozgásról és a megkülönböztetés-mentességről szóló uniós joggal, valamint az Alapjogi Chartával, figyelemmel fogjuk kísérni, és értékelni fogjuk az említett kérdésekben elért előrehaladást.

Másodszor, létrehozzuk a romákkal foglalkozó magas szintű munkacsoportot, amely megvizsgálja, hogy a tagállamok milyen intézkedéseket tettek a Bizottság április 7-i, a romákról szóló stratégiai közleménye nyomán. Ez főképp az összes tagállamban a roma integrációra irányuló uniós finanszírozás felhasználását és hatékonyságát racionalizálja, vizsgálja és méri fel, valamint meghatározza a pénzeszközök felhasználásának alapvető hiányosságait. Egyszerűen azért van erre szükség, mert szeretnénk tudomást és bizonyítékot szerezni azon esetekről, amikor e pénzeszközöket (a) nem használják fel, és (b) amennyiben felhasználják, akkor sem megfelelően teszik ezt.

A munkacsoport első megállapításait év vége előtt a biztosok testülete elé terjesztik, én pedig tájékoztatni fogom a Parlamentet és a Tanácsot ezekről.

Harmadszor, felhívom az elnökséget, hogy minél hamarabb tartson bel- és igazságügyekkel, valamint biztonsági és szociális ügyekkel foglalkozó, összevont (jumbo) ülést annak meghatározása érdekében, hogy a romák társadalmi és gazdasági integrációjának előmozdítására szolgáló nemzeti és kiegészítő uniós finanszírozást hogyan lehetne még célirányosabban felhasználni. A tanácsi ülést követően évente miniszteri szintű üléseket kell tartani, mert vannak keserű tapasztalataink bizonyos tagállamokkal kapcsolatban, amelyek saját területükön maguktól nem vállalják a felelősséget a változtatásért. Alkalmat kell teremtenünk arra, hogy találkozzanak – hivatalosan és nyilvánosan –, valamint a helyes irány követésére kell ösztönöznünk őket.

Negyedszer, felhívom a Tanács jövőbeni elnökségeit, hogy tartsák szem előtt a roma integrációval foglalkozó integrált platform által tavaly júniusban elfogadott menetrendben megállapított prioritásokat. Ebben az összefüggésben fokozni kell a roma közösség képviselőivel való párbeszédet. A következő platformra egyébként a magyar elnökség idején kerül majd sor.

Ötödször, a tagállamokat is felhívjuk, hogy a Bizottság segítségével – és szükség esetén az Europollal és az Eurojusttal együtt – vizsgálják meg az emberkereskedelem problémáját, amelynek a romák különösen ki vannak szolgáltatva.

Most pedig átadom a szót Andor Lászlónak, aki az Európai Szociális Alap tekintetében a roma integráció céljára történő felhasználás fontos kérdéseiről fog beszélni.

 
  
MPphoto
 

  László Andor , a Bizottság tagja. – Elnök úr! Amint arra Reding alelnök asszony az előbbiekben felhívta a figyelmet, az Európai Unió alapját alapvető értékek és jogok képezik, a Bizottság pedig teljes mértékben elkötelezett a romák alapvető jogainak védelme, valamint teljes körű társadalmi és gazdasági integrációja iránt.

A másik dolog, amit szeretnék kihangsúlyozni, az az, hogy a romák befogadása az Európai Unió és a tagállamok közös feladata. A romák sikeres társadalmi és gazdasági integrációja kitartó elkötelezettséget tesz szükségessé, amely az összes érintett – a Bizottság, a tagállamok, a helyi önkormányzatok, a nem kormányzati szervezetek és a nemzetközi szervezetek – közötti együttműködésen alapul.

A Bizottság nem arra várt, hogy a legutóbbi, rendkívül szerencsétlen események cselekvésre késztessék. Ez év április 7-én a Bizottság stratégiai és átfogó megközelítést ismertetett a romák társadalmi és gazdasági integrációjáról szóló, Európában első politikai közleményében. E dokumentum meghatározza a Bizottság és a tagállamok intézkedésére vonatkozó prioritásokat számos, a roma integráció szempontjából lényeges területen.

A Bizottság elkötelezett az eszközök és a politikák hatékonyságának mind a tartalom, mind az eljárás tekintetében történő növelése iránt, továbbá hangsúlyozza az uniós, nemzeti és nemzetközi szereplők, valamint a roma közösségek közötti szorosabb együttműködés jelentőségét.

A közlemény újólag megerősíti azt is, hogy a Bizottság elkötelezett aziránt, hogy ösztönzést és segítséget nyújtson a tagállamoknak ahhoz, hogy teljesen kihasználhassák a strukturális alapok által biztosított lehetőségeket a romák társadalmi és gazdasági integrációjának támogatása céljából.

Az EU strukturális alapjai igen hasznos pénzügyi ösztönzőt biztosítanak a romák helyzetének javítására irányuló nemzeti erőfeszítések támogatásához. A 27 tagállamból 12 – beleértve régi és viszonylag új tagállamokat is – rendelkezik támogatási programokkal, amelyek más kiszolgáltatott csoportok mellett a romákra irányulnak – összesen 17,5 milliárd euró összegben –, és amelyből 13,3 milliárd euró az Európai Szociális Alapból származik.

A projektek közé tartoznak például a romák foglalkoztatásának elősegítésére vonatkozó, alulról kezdeményezett beavatkozások, valamint az iskolai cigány tanulmányok új tananyagának kidolgozása.

Ezenkívül, ahogy az alelnök asszony is említette, idén májusban módosult az ERFA, és most már felhasználható lakásfelújításra is azon vidéki térségekben, ahol sok roma él.

A romák befogadása az európai uniós tagság szempontjából is fontos politikai követelmény, az EU pedig ebben a vonatkozásban az előcsatlakozási eszközök révén támogatja a tagjelölt országokat és a potenciális tagjelölteket.

A Bizottság jelenleg 50 millió euró értékben hajt végre, illetve tervez projekteket, amelyek kizárólag vagy részben a romákra vonatkoznak.

A Bizottság magas szintű rendezvényeket hívott össze olyan tagállamokban, ahol nagy létszámú roma kisebbség él, hogy elősegítse a romák integrációjára szolgáló uniós pénzeszközök hatékonyabb felhasználását. A Bizottság támogatása mellett Magyarországon ez párbeszédet indított el a nemzeti hatóságok és a romák között.

A magas szintű rendezvények második sorozatára – amelyen Cioloş biztos úrral együtt én is részt veszek – októberben Romániában kerül sor.

Végül a tisztelt Ház kérésére a Bizottság A romák integrálására irányuló módszerek összeurópai koordinációja címen, a romák integrációjának előmozdítására vonatkozó kísérleti projektet hajt végre. A projekt három összetevőből áll: korai gyermekkori oktatás és gondozás, önfoglalkoztatás és mikrohitel, valamint információs tevékenység és figyelemfelhívás. A kapcsolódó intézkedések végrehajtása 2010 májusában kezdődött el.

Uniós alapok és eszközök állnak rendelkezésre a roma integrációval kapcsolatos, kényes, jogi, emberi és gyakorlati kérdések rendezésének elősegítéséhez is. A Bizottságban készen állunk arra, hogy ezek megoldása érdekében minden tőlünk telhetőt megtegyünk. Határozott meggyőződésem, hogy az Európa 2020 megfelelő keretet biztosít a szegény leküzdéséhez, valamint az európai romák körülményeinek javításához.

Álljunk ki elveink mellett, utasítsuk el a könnyű, de téves megoldásokat, és a szolidaritás szellemében kezeljük ezt a kérdést!

 
  
MPphoto
 

  Lívia Járóka , a PPE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr! Örülök, hogy az uniós intézmények ma fogékonynak tűnnek a romák helyzete iránt. Éppen ezért sajnálatos, hogy a politikai spektrum valamennyi pontján a döntéshozók nyilvánvalóan ellenfeleikkel szembeni fegyverként használják a roma kérdést.

Mindnyájan egyetértünk abban, hogy a mozgás szabadsága a közösségi jog alapelvei közé tartozik, és elfogadjuk, hogy ez a jog nem feltétel nélküli. Ahogy azt a Bizottság megerősítette, minden uniós országnak joga van ahhoz, hogy biztonsági intézkedéseket hozzon a területén tartózkodó külföldiekkel kapcsolatban. Az Európai Unió alapvető értékeit – például a megkülönböztetés-mentességet, a toleranciát és a szolidaritást – teljes mértékben tiszteletben kell tartani, az uniós polgárok kiutasítására pedig csak eseti alapon, megfelelő bírósági határozat alapján, illetve az összes érintett szabad, teljes és tájékoztatás alapján történő beleegyezésével kerülhet sor. És itt ismét a Bizottságot szeretném idézni: „senki sem utasítható ki pusztán azért, mert roma”.

A politikai vélemények és a bírósági ítéletek függetlenek egymástól. Visszataszítónak vagy túlzottnak találhatjuk ezeket a kiutasításokat, és fel kell hívnunk a figyelmet a követendő biztosítékokra és elvekre, ám a Franciaország által hozott intézkedések törvényességének megítélése a Bizottság kizárólagos feladata. A nagyarányú hazatelepítések visszataszítónak tetszhetnek, de még inkább visszataszítóak azért, mert az utóbbi évtizedekben az emberi jogok tekintetében üres színlelés folyik, amikor valójában semmi sem történt a romák körében tapasztalható szörnyű szegénység csökkentése érdekében, kivéve, hogy néhány üres szót kántálnak a megkülönböztetés-ellenességről és a türelemről, ha a politikai légkör éppen alkalmas erre.

Mi, európai romák elutasítjuk, hogy problémáinkat politikai szempontból rossz célra használják fel és félremagyarázzák. A romáknak irányítaniuk kell a róluk szóló eszmecserét a problémák feltárása, valamint a szükséges cselekvések és intézkedések világos meghatározása érdekében. Amint azt a Parlament – konkrétabban az Európai Néppárt – számtalanszor kijelentette, a romák szegénysége és társadalmi kirekesztése európai kérdés, amelyhez önálló stratégia szükséges: közös európai problémához pedig közös európai megoldás szükséges.

Ennek a stratégiának egyaránt foglalkoznia kell a romák és a nem romák társadalmi kirekesztésének gazdasági jellegzetességeivel, például a súlyosan hátrányos helyzetű mikrorégiókon belüli strukturális munkanélküliséggel, alacsony képzettséggel, a lakóhelyekkel, valamint az önfoglalkoztatás akadályaival – tehát mindazon problémákkal, amelyek elől az emberek kivándorláskor menekülnek.

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót)

 
  
MPphoto
 

  Hannes Swoboda , az S&D képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr! Mélységesen csalódott vagyok – ahogy képviselőcsoportom is – a Bizottság által ma elmondottak miatt.

Először is, Barroso úr: Barroso úr kevésbé kritikusan nyilatkozott a megtett intézkedésekről, mint a francia kormány több minisztere. Ez botrányos. Reding asszony, az ön által elmondottak nem adnak egyértelmű választ. Sok európai polgárral együtt szeretném megtudni, hogy jogsértést követett-e el a francia kormány? A megtett intézkedések után pár héttel nem lehet annyival elintézni a dolgot, hogy „majd megvizsgáljuk a helyzetet”. Mondja azt, hogy „igen” vagy „nem”, de kérem, hogy adjon egyértelmű választ.

Ön mindent elhisz, amit a francia miniszterek elmondtak az intézkedést követően. Ők korábban nem jelentek meg előttünk. Először kiutasították az embereket, majd azt mondják: „igazságosak vagyunk és senkivel szemben nem fogunk hátrányos megkülönböztetést alkalmazni”. Szerintem felháborító, hogy ma elénk áll egy biztos és ezt mondja. Ez nincs összhangban a tényleges meggyőződésével, illetve feladatainak eddigi ellátásával. Ezért mélységesen csalódott vagyok, hogy ezt a kérdést illetően olyan megadóan szeretne kiutat találni ebből a helyzetből.

(Taps)

Ön egyáltalán nincs tudatában annak, milyen felelősséget vállal fel, mert néhány héten belül a következő ország – talán Olaszország vagy esetleg Magyarország vagy valamelyik másik ország – kijelenti majd: „Megfosztjuk ezeket az embereket az állampolgárságuktól. Majd ha pedig már hontalanok, akkor táborokban helyezzük el őket valahol”. Ennek előkészítették az utat, és erre a Bizottságnak semmi mondanivalója sincs. Ezt botrányosnak tartom, és képviselőcsoportom számára ez elfogadhatatlan.

(Taps)

 
  
MPphoto
 

  Renate Weber , az ALDE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim! A II. világháborút követően a nemzetközi jog betiltotta a tömeges kiutasítást és kitoloncolást. Az emberi faj már eleget szenvedett az ilyen barbár politikák miatt.

2010-ben Franciaország, az emberi jogok bölcsője trükkhöz folyamodik. Kihasználja a romák, Európa leginkább kiszolgáltatott népességének tudatlanságát, és a felnőtteknek fejenként 300 eurót fizet, a gyerekeknek pedig 100-at, ha elhagyják az országot. A francia kormány azt állítja, hogy ez önkéntes hazatelepülés, és cinikusan humanitárius segítségnyújtásnak állítja be a roma lelkek szégyenteljes megvásárlását.

Senkit sem zavart, hogy a hatóságok ujjlenyomatot vettek a felnőttektől, sőt a gyerekektől is, vagy hogy sokan a következmények teljes ismerete nélkül adták önkéntes hozzájárulásukat – amint azt az ENSZ Faji Megkülönböztetés Kiküszöbölésével Foglalkozó Bizottsága is kimondta –, ami egyértelműen az európai és a nemzetközi jog megsértését jelenti.

Mindemellett Olaszország ugyanezt az eljárást követte két évvel ezelőtt, bár az Európai Bizottság jobbnak látta, ha hallgat az ügyről, és így bizonyos felelősség terheli a romák Európán belüli kitoloncolásának új hulláma miatt.

A Bizottságnak most bizonyítania kell, hogy az Európai Unión belül ez az intézmény valóban az alapelvek és alapvető jogok őre és az Unió jogának védelmezője.

(Taps)

 
  
MPphoto
 

  Hélène Flautre , a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr, Reding asszony! Meg kell mondanom, hogy teljes mértékben osztom Swoboda úr és Weber asszony megdöbbenését. Elég elképesztő, hogy azok után, hogy számos ülésen részt vehetett és kézhez kapta a dokumentumokat, ön még mindig itt tart abban a tekintetben, hogy elismerje, pontosabban szólva, hogy ne ismerje el, hogy a romák kiutasításával a francia kormány egyértelműen jogsértést követett el. És ez nem is új jelenség: egy évvel ezelőtt egy önkéntes szervezetekből álló csoport petíciót nyújtott be önnek a ma ismételten felvetett problémákról, például azzal kapcsolatban, hogy az európai polgárok hazatelepítése előtt nem tartják be a szabad mozgásról szóló irányelvben foglalt, egy hónapos értesítési időt.

Ami a körülmények egyéni elbírálását illeti, úgy gondolom, nincs szüksége újabb szakvéleményekre, hogy levonja azt a következtetést, hogy ha „a határig történő kíséretre” vonatkozó határozatokat tömegesen adják ki egy táborban, valamennyit azonos címzéssel, akkor ez ellentétes az egyedi esetek vizsgálatával. Hatéves gyerekek veszélyt jelentenek a közrendre? Tényleg szüksége van további bizonyítékra, amikor az igazságszolgáltatás és a francia bíróságok már ítélkeztek ebben az ügyben, a francia kormány pedig rendkívül tágan és szabálytalanul értelmezi a közrendet fenyegető veszélyt?

Ha szüksége van bírókra, szakértőkre vagy nem kormányzati szervezetekre, akkor mi segíthetünk ebben önnek. De kérem, hagyja abba a valóság, valamint annak tagadását, hogy nem tudta teljesíteni kötelességeit.

A ma reggeli vita szégyenletes volt. Hallhattuk, hogy az Európai Parlament legnagyobb képviselőcsoportjának vezetője a saját választókerületében történt traktorlopásokkal kapcsolatban beszélt a romákról. Hallhattuk José Manuel Barrosót, az Európai Bizottság elnökét, hogy a romákról szóló vita folyamán az európai polgárok biztonsági szükségleteiről beszélt. Azaz a legfelső szintű európai vezetők körében erősödik fel és uralkodik az a tendencia, hogy a romákat automatikusan kapcsolatba hozzák a bűncselekményekkel.

Ennek során kockára teszik az alapvető jogokat és az európai eszme egészét. Ahogy azt Cohn-Bendit úr említette ma délelőtt, ez próbát jelent önnek, Reding asszony, a Lisszaboni Szerződésnek és az önök alkalmasságának. Képesek lesznek bebizonyítani ebben a helyzetben, hogy az Alapjogi Charta nem csupán ámítás? Ez öntől függ, ez az ön kötelessége, és itt az ideje, hogy ezt kijelentsük.

(Taps balról)

 
  
MPphoto
 

  Timothy Kirkhope , az ECR képviselőcsoport nevében. – Elnök úr! Mint volt brit bevándorlásügyi miniszter képviselőcsoportommal együtt meggyőződéssel támogatom, hogy minden ember számára biztosítsunk egyenlő jogokat és esélyeket. Egyetértek képviselőcsoportom elnökével, Michał Kamińskivel, aki ma délelőtt kimondta, hogy ez a kontinens nem keltheti újra életre a korábbi nacionalizmus szellemét, valamint hogy az EU a szabadság térsége és a tolerancia a legnagyobb eredménye. Erre büszkének kell lennünk, de nem áltathatjuk magunkat azzal, hogy már nincsenek is súlyos problémáink.

Kétségtelen, hogy ez a kérdés vitát, megfontolást és intézkedést tesz szükségessé azzal kapcsolatban, hogy hogyan bánjunk a kisebbségi csoportokkal, hogy hogyan lehet hatékonyabb a romák integrációja, valamint a nemzeti kormányok és az EU jogainak és hatáskörének arányos megoszlásával összefüggésben is. Mindemellett úgy gondolom, az Unió a jogállamiságon alapul.

Jóllehet parlamentáris jog, hogy indokolt aggályokat vessünk fel ebben a vitában, arra is felszólítanék, hogy várjuk meg, amíg a Bizottság, a szerződések őre ténylegesen hivatalos határozatot hoz ebben a kérdésben. Ezt követően hozhatunk megalapozott döntéseket az összes tény alapján, és határozhatunk arról, hogy hogyan helyezhetjük középpontba a romák Európán belüli hatékonyabb integrációját ahelyett, hogy előzetesen elmarasztaljuk valamelyik tagállamot.

 
  
MPphoto
 

  Cornelia Ernst , a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim! A romák – és a Franciaországban kisebbséget alkotó, valójában legnagyobb és legrégebbi európai népcsoport – Franciaországból történő úgynevezett önkéntes kivándorlása a kiutasítás nyilvánvaló esete. Ez ösztönzést jelent a jobboldaliak és a szélsőjobboldaliak számára. Ezt el kell utasítanunk – itt, az Európai Parlamentben is. Ez alapvető fontosságú.

Az Egységes Európai Baloldal/az Északi Zöld Baloldal Képviselőcsoportja ezért követeli a kitoloncolások leállítását. Reding asszony, önt is arra kérem, hogy szólítson fel bennünket arra, hogy mindenekelőtt követeljük a kitoloncolások, majd minden ebből következő dolog leállítását. Sarkozy elnök úr kormánya megsérti az uniós jogot, mert az uniós tagállamokból származó romák tömeges kitoloncolását hajtja végre az egyedi esetek vizsgálata nélkül, amivel érvényteleníti a szabad mozgás elvét, megsérti az Alapjogi Chartát, és az egyenlő bánásmód tekintetében megsérti a Chartát is.

Teljesen komolyan mondom, hogy ideje végre cselekedni. Már számtalanszor megvitattuk ezt a problémát. Most már hasznos intézkedéseket kell hoznunk, amelyek változást idéznek elő.

A romák itthon vannak Európában. Az európai Közösség részét alkotják, és ennek így is kell maradnia. Ezt biztosítanunk kell. Ezért is vagyunk kritikusak a romák Németországból, Ausztriából, Svédországból, Olaszországból, Belgiumból és más, nyugat-balkáni országokból történő kitoloncolásával szemben. Integrált európai stratégiára van szükségünk, olyanra, amely valamennyi romára vonatkozik, nem csupán néhányukra. Küzdenünk kell ezért.

Utolsó megjegyzésem, hogy a szolidaritás és az önrendelkezés európai eszméjének érvényesülnie kell a romákkal való bánásmódunkban, máskülönben ezek az eszmék nem is léteznek.

 
  
MPphoto
 

  Mario Borghezio , az EFD képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Hallgattam a francia kormány elleni támadásokat, ahogy korábban az olasz kormány ellenieket is, továbbá a Bizottság ellen irányuló néhány igen erős támadást is megtapasztalhattam. Ezek a vádak valójában teljesen hiteltelenek.

Nem tettek említést a francia rendőrhatóságok által rendelkezésre bocsátott statisztikákról, amelyek azt bizonyítják, hogy a romák Bulgáriából és Romániából történt tömeges kivándorlását követő 18 hónapban a lopások száma több mint 250%-kal növekedett. Ezzel kapcsolatban talán Romániát és Bulgáriát kellene rávenni, hogy adjanak választ bizonyos kérdésekre, miután rendkívül felelőtlenül engedélyezték az európai Unióba történő belépést anélkül, hogy először megoldották volna a problémát.

Őszintén kell beszélnünk azokkal az emberekkel is, akik más államok vendégeként látogatnak hozzánk. Közölnünk kell velük, hogy tisztelniük kell a fogadó országok polgárait, és hogy ne hatoljanak be otthonaikba illegálisan, és ne kövessenek el vendéghez nem illő tetteket. Tisztelnünk és védelmeznünk kell őket – hogy azok szavait idézzem, akik magasztos elvekről beszélnek –, de az általuk elkövetett bűncselekmények áldozataira is tekintettel kell lennünk. Az Európai Unió többi becsületes polgárára, akik – talán alapos okkal – nem mindig örülnek annak, ha a szomszédaik romák.

Ezek azok a kellemetlen tények, amelyekre a polgárok és az emberek többsége gondol, és amelyeket bizonyos jótét lelkeknek nincs bátorságuk bevallani, mert az az igazság, hogy politikai bátorság is kell ennek kimondásához …

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót)

 
  
MPphoto
 

  Bruno Gollnisch (NI) . – (FR) Elnök úr! Nem védem a francia kormányt. Sarkozy úr és Hortefeux úr is tagja volt az Európai Parlamentnek. Tudniuk kellett volna, hogy az általuk támogatott szerződések – a Maastrichti Szerződés, az Amszterdami Szerződés, a ratifikációs szerződés és a Lisszaboni Szerződés, amellyel kapcsolatban Nicolas Sarkozy azzal büszkélkedik, hogy jelentős szerepet játszott a kialakításában – ténylegesen megnyitják a határokat mindenki előtt, aki hozzánk szeretne utazni, és hazánkban szeretne letelepedni.

Ennek ellenére azonban meg vagyok lepődve és meg vagyok döbbenve először is azért, mert képviselőtársaim tévesen értelmezik a jogi helyzetet, mivel figyelmen kívül hagyták azt, hogy az Európai Unió kelet- és közép-európai polgárai még nem rendelkeznek végleges jogosultsággal arra vonatkozóan, hogy hazánkban letelepedjenek. Ezt a jogosultságot 2013-ig nem szerzik meg.

Másodszor, az emberek egy elnyomott kisebbségről beszélnek. De hölgyeim és uraim, komolyan úgy gondolják, hogy a romák hat évszázadig pusztán azért nem illeszkedtek be azon közép- és kelet-európai országokba, ahol élnek, mert a románok, a bolgárok és a magyarok gonoszok, vagy mert üldözik őket a szlovákok, a csehek, a szlovénok és a szerbek?

Az önök álszent viselkedése valójában a rasszizmus másik formájának minősül, amely a hazai lakosok ellen irányul, akik – sajnálom, de meg kell mondanom – a hazámban lakókhoz hasonlóan nem akarják, hogy 12 millió roma telepedjen le az országukban. Az egyetlen megoldás – ahogy önök is javasolták –, Európa elhagyása.

(Taps)

 
  
MPphoto
 

  Manfred Weber (PPE) . – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Nem volt véletlen, hogy az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták Képviselőcsoportja részéről hozzájárultunk, hogy kollégánk, Járóka asszony – aki a roma kisebbség egyetlen képviselője itt a Parlamentben – szólaljon fel ma először. Ennek az az oka, hogy a PPE képviselőcsoport sokkal inkább az emberek problémáiról szeretne ma beszélni. Nem akarunk politikai színjátékot rendezni – nem foglalkozunk Sarkozy úrral. Azon problémákat szeretnénk megvitatni, amelyekkel szembe kell néznünk a roma kisebbség miatt, valamint azt, hogy hogyan segíthetünk nekik.

Ez a megoldásunk alapja is. Swoboda úr! Ön azt mondta, felháborító, hogy a Bizottság ezt a következtetést vonta le. Mindössze annyit mondhatok, hogy az ön számára nyilvánvalóan botrányos, mert a Bizottság nem vesz részt abban a politikai színjátékban, amit ön szeretne ebből az egészből kialakítani, és komoly észrevételt tett a helyzettel kapcsolatban.

Másodszor, ami a mozgás szabadságát illeti, már mindent elmondtunk. Az Európai Unióban egyértelmű alapszabályaink vannak. A mozgás szabadsága nem korlátlan; egyéni alapon korlátozható, és Franciaország éppen így járt el.

Tulajdonképpen a harmadik észrevételem a fontos. A témával kapcsolatos politikai vitában az a kérdés, hogyan integrálhatjuk az európai kisebbségeket társadalmainkba. Ha mindnyájan elfogadjuk, hogy elfogulatlannak és toleránsnak kell lennünk, akkor közös alapon állunk. Ha következő lépésként mindnyájan elfogadjuk azt is, hogy körülbelül 90% tartozik a társadalom többségéhez, hogy valóban összetartozunk, és komolyan vesszük az integrációt, akkor még is egyetértés van közöttünk. Megosztottak vagyunk abban a kérdésben, hogy hogyan kell kezelnünk a migránsokat – tekintet nélkül arra, milyen migránsokról van szó –, akik egyszerűen nem fogadják el, amit a társadalom többsége felajánl, akik megtagadják az együttműködést, és akik nem fogadják el az alapszabályokat.

A tisztelt Házban a baloldal újra meg újra azzal az érveléssel áll elő, hogy valamit nyújtanunk kell ezeknek az embereknek. Mi, a PPE képviselőcsoport tagjai azt mondjuk, hogy a migránsoknak pedig el kell fogadniuk, amit kínálunk. Ha nem tesszük hozzá ezt a követelményt, és nem kötjük ki határozottan, ha nincs olyan állam, amelyik megköveteli ezt, akkor emiatt a polgárok kevésbé lesznek hajlandóak az emberek befogadására, önök pedig a jobboldal keze alá dolgoznak, ha nem engedélyezik az államok számára ezt a kemény hozzáállást. Ezt is ki lehet mondani.

(Taps)

(A felszólaló hozzájárul ahhoz, hogy az eljárási szabályzat 149. cikkének (8) bekezdésében meghatározott eljárással összhangban válaszoljon egy kék kártyás kérdésre.)

 
  
MPphoto
 

  Rui Tavares (GUE/NGL) . – Elnök úr! Köszönöm kollégámnak, Manfred Webernek, hogy elfogadta ezt a kérdést.

Ön azt mondta, hogy a mozgás szabadsága nem korlátlan Európában – és jogi szempontból igaza is van –, ez a szabadság pedig eseti alapon korlátozható.

Milyen bizonyítékok vannak az ön birtokában arra vonatkozóan, hogy ilyen kitoloncolásra egyéni alapon kerül sor, és hogyan tudja megcáfolni az egyrészt a sajtótól, másrészt az esetet figyelemmel kísérő nem kormányzati szervezetektől származó információnkat, miszerint a kitoloncolás legfőbb, valójában egyetlen kritériuma az etnikai származás?

 
  
MPphoto
 

  Manfred Weber (PPE) . – (DE) Elnök úr! Köszönöm a kérdést. A válasz elég egyszerű. Azt, hogy egy bizonyos jogszabály átültetése megtörtént-e, Európában nem politikusok vagy újságírók döntik el. Az Európai Unióban a bíróságok dolga határozatot hozni. Az Európai Unióban – és Franciaországban is – olyan helyzet alakult ki, hogy az érintett roma csoportokhoz tartozó egyének bírósághoz fordulhatnak és egyéni alapon panaszt nyújthatnak be. Ez már meg is történt.

A biztos úr rámutatott arra, hogy a francia bírók is az európai jogot tekintik alapnak határozataik meghozatalához. Tehát nem az újságírók döntik el, hogy a jogszabályokat végrehajtják-e az Európai Unióban, hanem a bíróságok, és a Bizottság nyilatkozata szerint az Európai Unió többi tagállamához hasonlóan Franciaországban is pontosan így működik a dolog.

 
  
MPphoto
 

  Ioan Enciu (S&D) . – (RO) Idén június 24-én ön egy parlamenti kérdésre adott válaszában megerősítette, hogy az Alapjogi Ügynökség jelentése lehangoló képet nyújt az Európai Unióban élő 12 millió roma vonatkozásában.

Ha a Bizottság nem emeli fel határozottan a hangját a francia hatóságok által végrehajtott etnikai kiutasítások miatt kialakult válság ellen, akkor minden esély megvan arra, hogy a rasszizmus és az idegengyűlölet egyes formái és megnyilvánulásai elleni küzdelemről szóló kerethatározat csak üres szándék marad. Ugyanez vonatkozik a stockholmi program végrehajtásáról szóló cselekvési tervre, amelyet ön is említett a felszólalásában.

Miután azt állították, hogy fokozódott az etnikai bűnözés – amit nem lehet igazolni –, valamint hogy állítólag több százezer roma fenyegeti a nyugati városok békéjét, a francia hatóságok semmilyen érvelést nem terjesztettek elő, csak eltávolítottak néhány száz embert az ideiglenes táborok nyomorúságos környezetéből, és rávették őket arra, hogy fizetség ellenében önkéntesen települjenek haza származási országukba.

El kell fogadnunk, hogy a franciaországi romákon kívül van még néhány százezer roma Romániában, akiket a saját kormányuk semmibe vesz, de akiket nem hagyhat figyelmen kívül egyetlen olyan stratégia sem, amely arra törekszik, hogy egy egységes Európa összefüggésében integrálja őket és javítson helyzetükön.

Mindkét helyzetet sajátos, interdependens megközelítés alkalmazásával kell kezelni. Nem az a kérdés, hogy a romák csak Romániához tartoznak vagy egész Európához, hanem hogy az európai szinten megtett integrációs intézkedések hogyan hozhatók összefüggésbe a romák helyzetének javítására szolgáló nemzeti intézkedésekkel. A Bizottságnak el kell mozdulnia a szavaktól, stratégiáktól és tényektől …

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót)

 
  
MPphoto
 

  Sophia in 't Veld (ALDE) . – Elnök úr! Európában létrejött egy belső piac, ami hatalmas sikernek tekinthető. Ennek egyik fő oka, hogy a Bizottság igencsak hajthatatlan a piaci szabályok érvényesítése terén. Én azonban azt szeretném, hogy a Bizottság ugyanilyen csökönyös legyen, ha az alapvető jogok európai érvényesítéséről van szó.

(Taps)

Biztos úr! Képviselőcsoportom éppen ezért ragaszkodott annyira ahhoz, hogy legyen egy külön biztos, aki az alapvető jogokért felelős. Ezt a feladatot látja el ön. Mi pedig azt várjuk öntől, hogy ne az európai kormányok, hanem az európai polgárok mellett álljon ki, és ha nem tetszik önnek az, amit lát, akkor nem hunyhat szemet az Európában történtek felett, cselekednie kell.

Ebben az ülésteremben nem szavakat akarunk hallani, sem Barroso úr, sem pedig az ön részéről. És nem lenne szükség e vitára, ha biztosak lennénk abban, hogy az Európai Bizottság érvényre juttatja a szabályokat – nem csupán a bevándorlásra és a szabad mozgásra, hanem az alapvető jogokra vonatkozókat is –, mert ez az egyetlen módja annak, hogy az Európai Unió az értékek közösségévé válhasson, amely ugyanolyan sikeres, mint a belső piac.

(Taps)

 
  
MPphoto
 

  Franziska Keller (Verts/ALE) . – Elnök úr! Nagyon jó és nagyon fontos, hogy beszélünk a romák integrációjáról, és kíváncsi vagyok, hogy a Bizottság miért csak most említette meg, hogy bizonyos pénzösszegek elköltésére nem megfelelő módon került sor. Arról is fontos szót ejteni, hogy a tagállamokban tapasztalható valós helyzetet rendbe hozzuk annak érdekében, hogy megfeleljen a romák szükségleteinek, de úgy gondolom, hogy ma nem ez a kérdés van napirenden. Ma a francia hatóságok által a romák ellen végrehajtott tömeges kitoloncolásokról van szó, és még az integráció hiánya sem indokolja a tömeges kitoloncolást.

Teljesen egyértelmű, hogy a franciaországi romák kiutasítására nem egyéni alapon kerül sor – és csodálkozom, hogy önök nem veszik ezt észre. Szörnyű, hogy a Bizottság, a szerződések őre nem meri ezt hangosan kimondani, és hogy nincs mersze megvédeni a szerződéseket és az Alapjogi Chartát. Nem hagyhatjuk annyiban a kollektív büntetés megvalósulását. Arra kérem önöket, hogy határozottan foglaljanak állást és ne hunyjanak szemet a Franciaországban és más tagállamokban élő romákkal szembeni megkülönböztetés felett, mert ez szégyenletes az Európai Unió számára.

(Taps)

 
  
MPphoto
 

  Derk Jan Eppink (ECR) . – (NL) Elnök úr! Amikor tudósítóként dolgoztam Kelet-Európában, magam is tapasztaltam a romákkal kapcsolatos problémát. Óriási társadalmi probléma volt ez, és az akkori szocialista kormányzati rendszerek képtelenek voltak megoldást találni. Most ez a probléma egész Európára kihat. Túlságosan egyszerű a romák helyzetét kizárólag a rasszizmus és az idegengyűlölet szemszögéből vizsgálni, ahogy azt a baloldal jelenleg teszi. Emberek csoportjai utaznak Európán keresztül karavánjaikkal rendszeres jövedelem nélkül, és hosszú távon kellemetlenséget okoznak. Ez elkerülhetetlen, hiszen miből éljenek meg ezek az emberek? Európa biztosítja a személyek szabad mozgását, és ez hatalmas előny. Azoknak azonban, akik élnek ezzel a joggal, kötelezettségeik is vannak, amelyekről túl kevés szó esik a Parlamentben. A kötelezettségek közül az első, hogy tartózkodnak attól, hogy kellemetlenséget okozzanak. A férfiak az utcára küldik a roma nőket koldulni. Mi is a helyzet a nők jogaival a roma közösségben? Láttam gyerekeket tanítási időben kinn az utcán koldulni; hogy is van ez a tankötelezettség kérdésével? A bűncselekményeknek rendszerint a hétköznapi emberek az áldozatai, nem pedig az elefántcsonttoronyban élő baloldali politikai vezetők. Hogy megtapasztalják a problémákat, arra szeretném kérni őket, hogy legyenek vendégszeretők és fogadjanak be egy roma családot a házukba.

 
  
MPphoto
 

  Marie-Christine Vergiat (GUE/NGL) . – (FR) Elnök úr! A romákat rengeteg előítélet övezi. Sok mindenről esett már szó. Osztom néhány képviselőtársam felháborodását, de szeretnék bizonyos háttér-információkkal szolgálni, hogy tisztázzuk a félreértéseket.

Először is egyetlen roma sem volt részese azon eseményeknek, amelyek idén nyáron Franciaországban idegengyűlölettel teli, pánikkeltő polémiát váltottak ki. Ez pusztán elterelő hadművelet volt. Semmi köze nem volt azok hazatelepítéséhez, akik bűncselekményeket követtek el, vagy akiket azzal gyanúsítottak. Azok közül, akiket hazaküldtek, senki sem büntetett előéletű. Mindez arra szolgált, hogy célba vegyenek egy etnikai csoportot, és bűnbakot csináljanak belőlük.

Hogyan mennek végbe ezek a kiutasítások? Szisztematikusan, az ideiglenes táborokban való összegyűjtések segítségével. A rendőrség általában korán reggel megérkezik és igazoltatást végez. Aztán rendszerint egy formanyomtatvány felhasználásával tömegesen készülnek az ország elhagyására vonatkozó határozatok. Azaz nincs eseti vizsgálat. Majd a táborokat lerombolják és az evakuáltaknak nem adnak lehetőséget arra, hogy személyes holmijaikhoz hozzáférjenek. Szemtanúk számolnak be erről.

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót)

 
  
MPphoto
 

  Gerard Batten (EFD) . – Elnök úr! Franciaország úgy döntött, hogy nem akarja, hogy hívatlan romák nagy számban megjelenjenek az országban. De valójában nem is hívatlanok. Ez az egész probléma az uniós polgárok szabad mozgáshoz való jogáról szóló 2004/38/EK irányelv közvetlen következménye.

Minden uniós polgárnak joga van ahhoz, hogy egy másik uniós államban éljen. Sok uniós jogszabályhoz hasonlóan erről is kiderült a gyakorlatban, hogy ostobaság. Nem csupán felsőfokú végzettséggel rendelkező és magasan képzett, hatalmas munkamorállal rendelkezők érkeznek hozzánk más tagállamokból. Vagyis nincs védelem a társadalmi szempontból nemkívánatos és bűnöző elemekkel szemben.

A francia kormányok mindig lelkes támogatói voltak az Európai Uniónak. Most keserves dolog rádöbbenniük, hogy romák nélkül nincs EU. A franciák most szeretnének az olaszokhoz csatlakozni és szeretnék azt mondani: „arrivederci Roma”. De nem lehet. Jobban teszik, ha a brit Függetlenség Párthoz (UKIP) csatlakoznak és azt mondják: „viszlát Európai Unió”.

 
  
MPphoto
 

  Corneliu Vadim Tudor (NI) . – (RO) Ha az európai államoknak van közös nevezőjük, akkor az nem a valuta, nem is a civilizáció, hanem pontosan a cigányok tekinthetők a közös nevezőnek.

Történészként és szociológusként a „cigány” szót fogom használni, amelynek nincsen becsmérlő vagy lekicsinylő felhangja, különösen mivel a „roma” kifejezés mesterkélt és erőltetett. Elvégre pontosan 125 évvel ezelőtt Johann Strauss „Cigánybáró” címmel komponált operettet, nem pedig „Romabárót” címen.

Sajnálatos, hogy nem tesznek különbséget a romák és a románok között. Úgy találtam, hogy ha a cigányokról van szó, az egész világ még mindig tele van faji előítéletekkel, valamint hamis sztereotípiákkal és valótlan állításokkal. Vannak, akik a roma elnevezést használják és gyűlölik őket, míg én cigányoknak nevezem és szeretem őket.

Sem a cigányokat, sem a hazámat, Romániát nem lehet okolni azért, ami most történik. A cigányok Európába történő migrációjának legnagyobb hullámára 1241-ben, a nagy mongol invázió idején került sor. A segédcsapatokban szolgáló, képzett mesteremberekként kerültek Európába.

Az, hogy ilyen hosszú idő után több cigány van Romániában, mint Európa összes többi részén együtt, az a „vén kontinens” legtöbb országában a 500 éven át tartó, egymást követő kiutasítási és üldözési hullámok következménye. Romániát most kipellengérezik, mert túl toleráns és vendégszerető volt.

A cigányok tömeges kiutasítása nem jelent megoldást. Természetesen nem kellemes, ha kényelmes életünket megzavarják, ha azonban bűncselekményeket követnek el, akkor a kollektív szankciók helyett eseti alapon kell érvényt szerezni a jognak.

A párizsi kormányzat miért nem utasítja ki a cigányokat közvetlenül Indiába, a származási országukba?

 
  
MPphoto
 

  Simon Busuttil (PPE) . – (MT) Kétségtelen, hogy Európa számára kínos, hogy a roma közösség nagy része szörnyű helyzetben van. Sokan közülük a szegénység fogságában élnek, ahonnan haladéktalanul ki kell szabadítani őket. Még ennél is kellemetlenebb azonban, hogy azok, akik arcátlan politikai játékot csinálnak ebből a kérdésből, politikai manipulációt és opportunizmust alkalmaznak. Úgy gondolom, hogy Európára nézve ez is botrányos és kínos, mivel az ilyen politikai manipuláció eltorzítja az egész kérdést. A tényleges probléma a roma közösség helyzetével és azzal kapcsolatos, hogy hogyan segítsünk annak érdekében, hogy ez a közösség kiszabaduljon ebből a helyzetből. Éppen ezért az Európai Néppárt teljes gőzzel annak biztosításán fáradozik, hogy ezeknek az embereknek a megsegítésére hatékony stratégiát dolgozzunk ki. Olyat, amely összekapcsolja az intézményeket és a tagállamokat, valamint közvetlenül bevonja a romákat. A szabad mozgásról szóló jogszabályt is figyelembe kell venni, amely jogokat és kötelezettségeket is ruház ránk, és amelyek teljes mértékben alkalmazandók. Következésképpen, ha valaki jogsértést követ el, kitoloncolható. Ha mi, különösen az elismert pártok részéről, nem tudjuk alkalmazni ezt a jogszabályt az emberi jogok tiszteletben tartása révén, akkor az emberek, a választóink a szélsőséges és populista pártokra fognak szavazni, hogy e jogszabályt majd ők alkalmazzák.

 
  
MPphoto
 

  Sylvie Guillaume (S&D) . – (FR) Hölgyeim és uraim! Legmélyebb rosszallásomat fejezem ki a francia kormány viselkedése miatt, amely kihasználta a romák helyzetét arra, hogy bűnbakot csináljon belőlük, ahogy azt korábban az Európai Unióban más kormányok is megtették és most is megteszik.

Embereket az ország elhagyására kényszeríteni, hajnali rajtaütések a táborokban, családok szétválasztása, fenyegetések, az emberek kevéske vagyontárgyainak megsemmisítése és kiutasítások: idén nyáron ezt alkalmazta a francia kormány a romákkal szemben, továbbá megpróbálta őket hibáztatni a biztonságérzet hiánya miatt, miközben az ország gazdasági és társadalmi problémáinak megoldása terén kialakult saját szorult helyzetét akarta leplezni.

Megvetendőek és elítélendőek ezek az állítások és ez a viselkedés. Most már azonban ösztönzést kell adniuk ahhoz, hogy határozottan reagáljanak mindazok, akik úgy tartják, hogy a jogok védelmének kötelessége nem pusztán a nyilatkozatok kérdésében merül ki, hanem hogy ez a jogvédelem olyan sérthetetlen valóság, amely cselekvésre kötelez bennünket.

Ezért amennyiben az Európai Bizottság valóban úgy gondolja, hogy kötelessége határozatot hozni, akkor haladéktalanul, kitérő válaszok nélkül tudatnia kell velünk, hogy a francia kormány megsértette-e az uniós jogot és az Alapjogi Chartát vagy sem. Sejtem a választ.

Az Európai Bizottságnak a roma integrációra vonatkozó cselekvési terv minden vonatkozását végre kell hajtania egy olyan egységes megközelítés részeként, amely különösen az oktatást, a foglalkoztatást, a jólétet és az egészségügyet vizsgálja. Ehhez a Bizottságnak elkötelezettnek kell lennie politikai koordinációja terén. Egyik közös célunk a megkülönböztetés elleni küzdelem és a Bizottságnak határozott politikai szándékról kell tanúbizonyságot tennie ezzel kapcsolatban. Úgy gondolom, hogy ez megfelelő kihívás 2010-re, amely – hadd emlékeztessem önöket – a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai éve.

 
  
MPphoto
 

  Sarah Ludford (ALDE) . – Elnök úr! Engem Reding alelnök asszony nyilvánvalóan meggyőzött arról, hogy komolyan veszi majd ezt a problémát, és hogy kollégáival együtt keményen dolgozik a megoldás érdekében.

Másokhoz hasonlóan azonban én is türelmetlenül várom a Bizottság azzal kapcsolatos véleményét, hogy Franciaország megsértette-e az uniós jogot. Remélem, hamarosan megtudjuk, mi is a Bizottság nézete, és hogy a testület szándékozik-e jogsértési eljárást indítani Franciaország ellen – és tulajdonképpen bármely tagállam ellen, amely rászolgál erre – a szabad mozgásról szóló irányelv megsértése miatt.

Ahogy azt mások is kifejezték, én is elfogadom, hogy a szabad mozgásról szóló irányelv és valójában a sajnálatos, csatlakozásra vonatkozó átmeneti rendelkezések alapján korlátozások vannak érvényben a tartózkodáshoz való joggal kapcsolatban, de pontosan szeretnénk hallani a Bizottságtól, hogy megsértették-e ezeket.

Egy szempontról még nem esett szó máshol – és ez egy igen kényes kérdés, amely lehetővé teszi a francia kormány számára, hogy kibújjon az etnikai alapú megkülönböztetés problémája alól. Azaz arról nem beszéltünk még, hogy Franciaország nem foglalkozik az etnikai vonatkozású adatok gyűjtésével. Tehát amikor Lalouche miniszter úr azt mondta egy találkozón, amelyen én is részt vettem, hogy Franciaországban négy letartóztatott fiatal közül egy román állampolgárságú, annak kimondását kerülte el, hogy romákról van szó.

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót)

 
  
MPphoto
 

  Catherine Grèze (Verts/ALE) . – (FR) Igen, most Franciaországon van a sor, hogy átélje a kiutasítások korát. Etnikai alapon tömeges kiutasításokra kerül sor, ami teljesen ellentétes az uniós joggal. A „szociális sarkozyizmus” korszakában francia polgártársaimban egyetlen kérdés fogalmazódik meg: „Ma a romákon van a sor: ki lesz a következő?” Ha európai módon akarunk gondolkodni, ahogy arra ma délelőtt Barroso úr emlékeztetett bennünket, ideje bebizonyítani, hogy az európai gondolkodás nem csupán a gazdasági szférára korlátozódik.

Európának haladéktalanul szembe kell néznie a múltjával, és be kell ismernie, hogy népirtást követett el a cigányokkal szemben. Kiráz a hideg egyes szélsőjobboldali képviselők hozzászólásaitól. Ezekben az időkben ha biztosítani akarjuk a kisebbségek viszonylatában a Lisszaboni Szerződésben foglalt tisztelettel való bánásmódot, értékeink védelmét és az Alapjogi Charta betartását, akkor az egyetlen lehetőség az, hogy elítéljük Franciaországot.

 
  
MPphoto
 

  Dimitar Stoyanov (NI) . – (BG) Bulgáriában óriási gondot okoz a roma probléma. A cigánybárók szándékosan szegénységben tartják a Bulgáriában élő több százezer romát. E cigánybáróknak módjában áll, hogy a többi roma szenvedése árán hatalmas szervezett bűnbandák vezetőjévé váljanak. Azok a bolgár állampolgárok, akik romák által elkövetett bűncselekmények áldozatává válnak, ezt szenvedik meg.

Bulgária uniós csatlakozását megelőzően sok bírálat érte az országot amiatt, hogy elég szűkösek az integráció vonatkozásában a gyenge gazdaság által biztosított lehetőségeink. Ugyanakkor mit tapasztalunk napjainkban? A hatalmas Franciaország, az EU alapító tagja és vezető gazdasága képtelen megbirkózni néhány száz roma befogadásával, és akkor nem is beszéltünk Bulgária nyomorúságos gazdaságáról, ahol több százezer roma él. A francia kormány intézkedései senkinek sem használnak, különösen nem az Európai Uniónak. A kiutasítások kapcsán előtérbe került, hogy nem csupán a romák, hanem valamennyi bolgár állampolgár vonatkozásában kettős mércét alkalmaznak, ami szintén mélységesen kiábrándító. A bolgárok és az Attack mint konzervatív párt szolidaritást vár e problémák megoldása során. Elengedhetetlen a Barroso úr által bejelentett páneurópai cselekvési terv, mivel már a probléma is páneurópai.

Köszönöm.

 
  
MPphoto
 

  Monica Luisa Macovei (PPE) . – (RO) Tilos a megkülönböztetés és a kollektív kiutasítás. Mindnyájan ezt a szabályt támogatjuk, függetlenül attól, melyik képviselőcsoporthoz tartozunk. A Bizottságnak haladéktalanul – világos és nyilvános formában – elő kell terjesztenie az egyes esetek felülvizsgálatát, valamint közölnie kell, hogy kik a felelősek, és meg kell jelölnie a végrehajtandó intézkedéseket.

A roma etnikai csoport és a bűnözés bármilyen általános jellegű összekapcsolása rasszizmushoz és megkülönböztetéshez vezet. A büntetőjogi felelősség egyéni, továbbá bizonyítékok és eljárások alapján nyer megerősítést.

Ugyanakkor szeretném, ha őszintén kiemelnénk mindenkinek – beleértve a román hatóságokat és minden párt politikusait – a felelősségét mindazért, amit megtett vagy éppenséggel nem tett meg az elmúlt 20 évben ezzel az etnikai kisebbséggel kapcsolatban. Aki esetleg nem tudja, én román állampolgár vagyok.

Most egyesítenünk kell a tagállamok és az európai intézmények erőit, és végre kell hajtanunk a roma stratégiát, függetlenül attól, hol élnek ezek az emberek.

 
  
MPphoto
 

  Claude Moraes (S&D) . – Elnök úr! A Parlament számára a döntő fontosságú kérdések közé tartozik a szegénység és a romák társadalmi kirekesztésének központi problémája, mi pedig komolyan fogjuk venni feladatunkat. Ugyanakkor senkinek nincsenek kétségei afelől, hogy ma azért vagyunk itt az ülésteremben, és hogy a Bizottság a Tanáccsal együtt azért van jelen, hogy kiderüljön, mi a Bizottság – a szerződések őrének – véleménye Franciaország romák elleni kollektív intézkedéséről, ahogy Reding asszony fogalmazott.

Ha most az a helyzet, hogy Reding asszony el akarja ezt odázni, és csak később akarja közölni, hogy minden rendben van. Ugyanakkor nem csupán azért vagyunk itt, biztos asszony, hogy megtudjuk, végre fogja-e hajtani határozatát, hanem azért is, hogy értesüljünk arról, mi is lesz ez a határozat. Ha határozatlan és zavaros az arra vonatkozó válasz, hogy – az ön szavaival élve – kollektív büntetésre került-e sor vagy eseti intézkedésekre, amit a szabad mozgásról szóló uniós irányelv előír, akkor erről is tudnunk kell. Várjuk öntől ezt a választ.

Ha megkapjuk a választ, akkor fel tudjuk fogni azt, hogy más országok nem tekinthetik precedensnek egy etnikai kisebbség – az Európai Unió egyik legnagyobb etnikai csoportjának – kollektív büntetését. Ez ma döntő tényező számunkra, és arra kérem, fogalmazzon konkrétabban, és legyen a szerződések őre. Csak ezt követően térhetünk rá a roma stratégiára, amellyel kapcsolatban nyilvánvaló, hogy e Parlamentben mindenki azt szeretné, hogy létrejöjjön, és amely azon alapvető problémák megoldására szolgál, amelyek a szegénységgel és a társadalmi kirekesztéssel kapcsolatos feladatok egész EU-ra történő kiterjedéséhez vezetnek.

Ma azonban a kiutasításokról beszélünk. Úgy gondoljuk, hogy ezek jogtalanok, valamint úgy véljük, hogy ön határozatlan és zavaros választ adott. Legyen konkrétabb! Legyen a szerződések őre!

 
  
MPphoto
 

  Marielle De Sarnez (ALDE) . – (FR) Úgy gondolom, hogy ez a vita két esetben lehet hasznos: egyrészt akkor, ha a lakosság – azaz a jelenleg rendkívül kiszolgáltatott helyzetben lévő 10 millió roma – életkörülményeinek javulásához vezet, másrészt ha azt idézi elő, hogy mindnyájan vállaljuk saját felelősségünket. Én személy szerint úgy gondolom, hogy – a származási országoktól kezdve – mindnyájunknak rendet kell teremtenünk saját házunk táján. A származási országoknak hatékonyabb integrációs politikát kell végrehajtaniuk, mivel ezen országokban túl gyakori, hogy a romákat elutasítják, és hogy ezek az emberek a társadalom peremére szorulnak. Ezen változtatni kell. Mégpedig a fogadó országokban is – a korábbiak miatt Olaszországra gondolok, illetve a mostani helyzettel kapcsolatban saját hazámra, Franciaországra –, ahol a politikai vezetőknek túl gyakran támad olyan érzése, hogy ujjal mutogassanak egy egész közösségre, hogy megbélyegezzék őket, és hogy a romákat bűnbakként használják fel a félelem és az általános bizalmatlanság esetén. Ez elfogadhatatlan. Az Európai Unió nem tolerálhat semmilyen, hátrányos megkülönböztetésen alapuló politikát – ez pedig az az Európai Unió, amely a bővítés idején nem tudta felbecsülni e probléma mértékét. Az elköltött milliárdok semmit sem javítottak a romák hétköznapi életén. Be kell hoznunk az elvesztegetett időt, és be kell vezetnünk egy olyan átfogó integrációs cselekvési tervet, amelyben a Bizottság, a tagállamok és a helyi hatóságok is részt vesznek, amely utóbbiak túlságosan gyakran vállalják magukra a központi kormányzatnak a romák fogadásával kapcsolatos feladatát. Köszönöm.

 
  
MPphoto
 

  Andrey Kovatchev (PPE) . – (BG) Mindenekelőtt szeretném felhívni képviselőtársaim figyelmét arra, hogy álljanak ellen annak a kísértésnek, hogy a romák helyzete Európában témáról szóló vitát rövid távú politikai célkitűzések elérésére és egy adott európai kormány elleni támadás céljára használják fel. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban helytelen pártpolitikai alapon állást foglalni. Egyetlen konkrét javaslatot sem hallottam, csak támadást a baloldal részéről. E kisebbség integrációjához hosszú távú stratégiára van szükségünk. Természetesen elvárom a tagállamoktól, hogy tartsák tiszteletben az európai jogot és garantálják az uniós polgárok szabad mozgásának teljes körű alkalmazását a valamennyi tagállamban érvényes törvényi rendelkezések és közigazgatási követelmények betartásával. Ez magában foglalja a minden uniós polgárra vonatkozó egyenlő jogokat és kötelezettségeket – hadd hangsúlyozzam ki erőteljesen a „kötelezettségek” szót.

Egyéni megközelítésre van szükség. Nem lehet általános megközelítést alkalmazni, és nem lehet megengedni, hogy egész népeket vagy népcsoportokat elítéljenek és megbélyegezzenek etnikai származásuk vagy egyéb, kisebbségre jellemző sajátosságuk miatt. A roma integráció nem csupán egyetlen tagállamot érint, amelynek a területén ez a kisebbség az évek során letelepedett. Páneurópai kérdésről van szó, amely páneurópai megoldást igényel.

Egy olyan stratégiára van szükségünk, amelyet az európai intézmények és az Európai Unió tagállamai, a roma közösség és a civil társadalom képviselői állítanak össze. Ugyanakkor annak biztosítása érdekében, hogy ez a stratégia ne csak egy darab papíron összegyűjtött szavak halmaza maradjon, eredményes gyakorlati alkalmazásra van szükség, ami mindkét részről – a kisebbség és a többség részéről is – megköveteli, hogy meglegyen a megfelelő szándék. A tolerancia, a szabadság, a biztonság és a szolidaritás közös értékei alapján egységesnek kell lennünk annak érdekében, hogy kiegyensúlyozott választ találhassunk erre az egész kontinenst érintő hatalmas kihívásra.

Végezetül, nem szeretném, hogy a Schengennel való kapcsolódás közvetlenül vagy közvetve bekerüljön ...

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót)

 
  
MPphoto
 

  Kinga Göncz (S&D) . – () A romák kiutasítása Franciaországból felvet alapjogi kérdéseket, alapvető értékek kérdéseit is. Ezekről ma sok szó esett. Politikailag ennél talán még fontosabb az, hogy egy sérülékeny, különösen szegény etnikai csoport megbélyegzése, kriminalizálása történt, amely sérti a diszkriminációmentességhez való jogot, de veszélyes tendenciákat is indíthat el. Sarkozy elnök már talált is követőkre. Magyarországon a szélsőjobboldali párt, a Jobbik, már a magyar romák állampolgárságának megvonását, a romák táborokba zárását hirdeti. A Jobbik európai parlamenti képviselője közrendvédelmi telepekről beszél és erőszakos integrációról.

A Bizottság nyáron lassan, bizonytalanul, erőtlenül lépett. Nekem most néhány kérdésem lenne. Mit kíván a Bizottság tenni a gyűlöletbeszéd terjedése, az etnikai alapú kirekesztés fokozódása ellen, ami egyre inkább mérgezi Európát? Mikor lesz európai átfogó roma stratégia, amely megakadályozza, hogy az országok egymásra tolják a problémát, és mit kíván tenni a Bizottság, hogy monitorozzák az európai források elköltését, hogy valóban hatékonyan segítik-e a romák helyzetét?

 
  
MPphoto
 

  Luigi de Magistris (ALDE) . – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Nagyon súlyosnak tartom Sarkozy elnök úr döntését: a belső politikai problémák leplezésére irányuló erőfeszítés során újból – ahogy az Olaszországban már megtörtént – külföldiek és migránsok kriminalizálása révén próbálja visszaszerezni a támogatást, kihasználva az emberek társadalmi biztonsággal kapcsolatos aggályait.

Mielőtt Európa a piacok Európájává válik, a jogok, a szolidaritás és a befogadás Európájának kell megvalósulnia. Sarkozy elnök úr nyilatkozatát ezért követte azonnal az olasz belügyminiszter igen súlyos bejelentése, aki Sarkozy módszerét szeretné alkalmazni és kiterjesztené ezt az uniós polgárokra, azaz jövedelem és otthon nélkül kiutasítaná őket.

Tehát a társadalmi befogadásra irányuló, a társadalmi egyenlőtlenségeket csökkentő és az emberek között egységet teremtő politikák támogatása helyett ismét az emberek kriminalizálása a cél. Ez nagyon súlyos dolog, mert a migránsok, a külföldiek és a társadalom peremére szorultak akkor hasznos polgárok, ha szükség van rájuk, például illegális munkavégzés esetén – azaz amikor vannak végrehajtandó kötelességeik, de nincsenek jogaik. Ha egy külföldi, egy roma vagy egy migráns követ el bűncselekményt, akkor meg kell büntetni, de ez nem szolgálhat ürügyül a durva kiutasítások megindokolásához.

A Bizottságnak reagálnia kell, ha szolidaritáson, egyenlőségen és szabadságon alapuló Európát szeretnénk.

 
  
MPphoto
 

  Mario Mauro (PPE) . – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Amint azt ma reggel már egy másik vitában elmondtam, azt szeretném, hogy segítsünk egymásnak abban, hogy komolyan vegyük, amit mondunk.

Ha igaz az – ahogy a szocialista és liberális kollégáink állítják –, hogy a francia kormány viselkedése antidemokratikus, és ha igaz az, hogy a Bizottság – Swoboda úr szavait idézve – gyenge, sőt összepaktál ezzel a viselkedéssel, akkor a Bizottság szocialista és liberális párti tagjai miért támogatták Swoboda urat? Továbbá, miért nem mondanak le ezek a biztosok, arra kényszerítve a Bizottságot és a kormányokat, hogy vállalják a felelősséget?

Másrészt, ha mindez propaganda, akkor pedig olyan propagandáról beszélhetünk, amelyet nem a probléma lényegének megoldására irányuló konkrét céllal hajtanak végre, hiszen a probléma és az elsődleges stratégia lényege, hogy mindennek középpontjában az emberek álljanak. A roma etnikai csoporthoz tartozó polgárok emberek, a szegények emberek, mivel a társadalmi befogadással kapcsolatos nehézségek elsősorban a marginális lakónegyedekben jellemzők, és a lakosság legszegényebb rétegeit érintik. Mindezeknek az embereknek szilárd szabályokra van szükségük.

Mire kellene felszólítanunk, mire hívott fel a francia kormány? Arra, hogy alkalmazzuk a Parlamentben megszavazott uniós irányelveket, és hogy szilárd szabályokat hozzunk létre annak érdekében, hogy az embereknek kedvezően alakuljon a jövője.

 
  
MPphoto
 

  Rita Borsellino (S&D) . – (IT) Elnök úr, Chastel úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! A francia kormány arra vonatkozó döntése, hogy több mint ezer romát kiutasít, rendkívül súlyos dolog, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy ezt az intézkedést a propaganda és a populizmus céljából hajtották végre egy olyan időszakban, amikor a francia kormány egyáltalán nem népszerű a lakosság körében. Ez pedig színtiszta politikai manipuláció.

Ez az intézkedés mindenekelőtt az európai polgárság elvét sérti. A szabad mozgásról szóló 2004/38/EK irányelv alapján ez az elv csak meghatározott esetekben korlátozható, a korlátozást pedig egyéni alapon kell megállapítani. Úgy gondolom, hogy jelen esetben ez nem így történt.

A szerződések őreként a Bizottságnak az a feladata, hogy gyorsan közbeavatkozzon, és körültekintően megállapítsa, hogy a tagállamok viselkedése idegengyűlöletből fakad és nincs összhangban az uniós joggal. Arra is szeretném emlékeztetni önöket, hogy a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésével az Alapjogi Charta kötelezővé vált, és tiltja az etnikai származáson, illetve nemzetiségen alapuló megkülönböztetést.

A mai vita alkalmat ad arra, hogy megtudjuk, mi a Bizottság és a Tanács véleménye ezen intézkedésekről, és hogy milyen intézkedést szándékoznak tenni ezzel kapcsolatban, már csak azért is, mert – hogy egészen őszinték legyünk –, úgy gondolom, hogy a Bizottság válasza kissé későn született meg.

Azzal fejezem be, hogy a Bizottságot és a Tanácsot arról kérdezem, hogy mi lett a romákra és az integrációjukra vonatkozó európai stratégia kidolgozására irányuló cselekvési tervből, valamint hogy Franciaország és a többi tagállam hogyan használja fel az etnikai kisebbségek integrációjára elkülönített európai pénzösszegeket.

 
  
  

ELNÖKÖL: László TŐKÉS
alelnök

 
  
MPphoto
 

  Jean-Pierre Audy (PPE) . – (FR) Alelnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim! Meg vagyok döbbenve az elhangzott számos képmutató felszólalás miatt, és szeretném közölni, hogy a jogállamiság továbbra is érvényben van Franciaországban. Nem alkalmazunk hátrányos megkülönböztetésre irányuló politikát; másfelől viszont a kisebbségeket sem ismerjük el. A köztársaság egy és oszthatatlan. Egyedi esetekben bírói ellenőrzés mellett hozunk határozatokat, a határozatok pedig bizonyítják mindezt. Biztos úr! Köszönöm, hogy emlékeztetett bennünket erre. A franciák azonban a biztonságot választották. Franciaország nagylelkűen bánik a területén jogszerűen tartózkodókkal. Azokkal szemben lépünk fel, akik illegálisan tartózkodnak az országban. A franciák viszont nem tolerálják a jogellenes helyzeteket. Természetesen érvényben van a mozgás szabadsága. Nyilvánvaló, hogy ez a szabadság akkor érvényes, ha az egyén nem sérti meg a rendet, és ha a három hónapos időszak lejártát követően elegendő anyagi forrással rendelkezik. A szabadságok azonban – ez az Alapjogi Charta II. fejezetében szerepel – a biztonság hiányában nem értelmezhetők. A szabadság csak a renddel együtt létezhet, mert rend nélkül anarchiához vezet. Ezenkívül ilyen körülmények között minden felelős helyi politikus a rendfenntartó erők beavatkozását kéri. Most az a feladatunk, hogy egy átfogó, egész Európára vonatkozó integrációs programot dolgozzunk ki – valami olyasfélét, amire egyébként Băsescu elnök úr is felszólított – a maffiaszervezetek és az emberkereskedelem elleni küzdelem, az oktatással kapcsolatos problémák megoldása, a jóléti szolgáltatásokhoz való hozzáférés javítása, valamint a romák politikai képviseletének biztosítása céljából. Örömmel fogadnánk a közös megoldást. Sajnálatos lenne, ha nem születne közös megoldás, és ha a közös cselekvés pusztán Franciaország elítélése kapcsán nyilvánulna meg. Így elmulasztunk egy politikai alkalmat, és remélem, hogy legkésőbb csütörtökre rendelkezni fogunk a közös megoldás eléréséhez szükséges eszközökkel.

 
  
MPphoto
 

  Monika Flašíková Beňová (S&D) . – (SK) Miniszter úr, biztos úr! Hálás köszönetet mondok a felszólalásukért, amelyekből azonban világosan kiderül, hogy fogalmuk sincs arról, hogy mi történik a roma településeken az Európai Unión és az uniós tagállamokon belül.

A Franciaországban történtek csak a jéghegy csúcsát jelentik, Sarkozy úr döntése pedig nem az első ilyen döntés, amelyet európai államfő hozott meg. Ilyen döntések meghozatalára más országokban is sor került már korábban. Nagy-Britanniában és Olaszországban, és minden bizonnyal a jövőben is lesz majd erre példa. Elég egyértelmű, hogy a Bizottság nem megfelelően reagált, és nem mi, szocialisták csinálunk ebből politikai kérdést, hanem valójában az ön képviselőcsoportja, amely képtelen elismerni, hogy egy ilyen dolog elfogadhatatlan az Európai Unióban.

Biztos úr. Ha tényleg meg akarjuk oldani a roma kérdést, akkor abba kell hagynunk az üres szavak és szólamok puffogtatását, ami már néhány éve folyik itt. Valóban alapos elemzést kell folytatni és ezt a helyzetet a romákkal együttműködésben kell megoldani. És nem csupán a roma értelmiségiekkel – akiknek gyakran egész eltérő elképzeléseik vannak azzal kapcsolatban, hogyan is élnek igazából a romák –, hanem közvetlenül azon települések képviselőivel, amelyekről beszélek.

 
  
MPphoto
 

  Sergio Paolo Francesco Silvestris (PPE) . – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Milyen sok népszerű tévképzetet hallottunk ma a vizsgálatokról. Azon vizsgálatokról beszélek, amelyek átláthatóbbak, ha a jogokat tekintjük: az ahhoz való jogot, hogy ne telepítsenek haza valakit – amiben mindnyájan egyetértünk –, de a gyerekeknek a méltó környezetben folytatandó élethez és tanuláshoz való jogát is mérlegelni kell.

Ha arra kényszerítettem volna a gyerekemet, hogy napokig egy gyerekkocsiban üljön egy útkereszteződésben, kitéve őt a napnak és az esőnek, valamint hogy a szolgálati autók kipufogógázában egyen, nos, ha ezt tettem volna, a bíróság elvenné tőlem a fiamat. Ha a tagállamok lépnének fel egy hasonló helyzet megoldása érdekében, amelyet etnikai kisebbséghez tartozó közösségek idéznek elő, akkor rögtön felröppenne a rasszizmus vádja.

A 2004/38/EK irányelv 7. cikke kimondja, hogy annak, aki iskolai tanulmányok folytatása céljából beiratkozott, három hónapnál hosszabb tartózkodási időhöz van joga. A gyerekektől azonban nem vehetünk ujjlenyomatot. Azaz nem tudjuk azonosítani őket, ha egyik nap az egyik gyerek jelenik meg az iskolában a névsorolvasáson, a következő nap meg egy másik azt mondja: „Nem, én vagyok az.” Az iskolában a névsorolvasást nem lehet nevekkel elvégezni, hanem hangokkal, mert nem lehet azonosítani őket, vagy máskülönben rasszistának bélyegzik az embert.

Meglehetősen furcsa az a szabály, amelynek révén tiszteletben kell tartanunk a hazatelepítés tilalmát, a méltóságteljes élethez való jogot viszont nem, amelynek garantálására kötelezettséget kellene vállalnunk az EU Európában élő etnikai kisebbségeinek vonatkozásában is.

 
  
MPphoto
 

  Juan Fernando López Aguilar (S&D) . – (ES) Elnök úr! Az Unió helyzetéről szóló ma reggeli vitában előtérbe került az európai intézmények és a nyilvánosság közötti, egyre növekvő távolság. Ez politikai probléma, sőt európai probléma. Éppen ezért ez azt bizonyítja, hogy Európa nem a belső piacra és a közös valutára, hanem a nyilvánosságra, az alapvető jogokra, valamint a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségre épül.

Ez azt jelenti, hogy a valóságban kirekesztett kisebbség társadalmi integrációjának hiánya nem az érintett ország problémája, illetve nem azon országoké, ahol magas szintű a roma népesség társadalmi integrációja. Ezek közé sorolhatjuk például Spanyolországot is.

Európai szintű problémáról van szó, és ezért a jogi választól függetlenül – amely először a Bizottság felelőssége, végső soron pedig a bíróságoké – létezik egy politikai eljárás, amely a Parlament felelőssége. A Parlamentnek először is elég világosan ki kell mondania, hogy az etnikai alapú kiutasítás ellentétes a polgárok előírt európai integrációjával. Másodszor ki kell jelentenie, hogy a populista gesztusok, amelyek a tagállamok kormányai problémáinak megoldását bizonygatják a közvélemény-kutatásokra reagálva a bűnbakkeresés terén, ellentétesek az Európai Unióval és a polgárok előírt európai integrációjával. Végül ki kell mondania, hogy a lekicsinylő gesztus mindig azt az üzenetet közvetíti, hogy vannak olyan kormányok, amelyek nem törődnek azzal, mit mondanak az európai intézmények, mert a közvélemény-kutatásoknak hisznek. E kormányoknak viszont szembe kell nézniük a Parlamenttel, a Bizottsággal és az európai intézmények összességével.

 
  
MPphoto
 

  Jan Mulder (ALDE) . – (NL) Elnök úr! Szinte valamennyi felszólaló beszélt arról, hogy az egész Európai Unióban egyformán kell alkalmazni a jogot, a Bizottság pedig kimondta, hogy Franciaországnak még mindig válaszolnia kell bizonyos kérdésekre a romák kiutasításának ügyében. A következő kérdést szeretném feltenni a Bizottságnak. Szabott-e meg a Bizottság határidőt Franciaország számára a kérdések megválaszolására vonatkozóan; mikor mondja azt a Bizottság, hogy „most már ideje, hogy világos választ adjanak nekünk”? És ebből következően mikor lesz képes a Bizottság egyértelmű álláspontot elfogadni?

Aztán beszélni kell még a roma integrációra fordított hatalmas pénzösszegekről. A foglalkoztatásért, szociális ügyekért és társadalmi összetartásért felelős biztos úr számos példával szolgált, ezek közé tartozik – ha jól értettem – a romákkal Magyarországon folytatott sikeres párbeszéd. Véleményem szerint egy párbeszédhez nem szükséges ilyen sok pénz. Nincs jobb példa a sikeres integrációs projektekre, mint a Magyarországon megkezdett párbeszéd?

 
  
MPphoto
 

  Ulrike Lunacek (Verts/ALE) . – (DE) Elnök úr, Reding biztos asszony! Abban az évben, amikor európai parlamenti képviselő lettem, olyan biztosként kellett megismernem önt, aki sok területen fellép a megkülönböztetés ellen, és mostanáig úgy gondoltam, jó volt, hogy ön volt az alapvető jogokért felelős biztos. Mai felszólalása azonban, az elmúlt néhány hétben elhangzott nyilatkozatai és az a határozatlanság, amivel a Franciaországban történteket – a romák tömeges kitoloncolását – kezeli, óriási csalódást okozott nekem. Ebben a tekintetben egyetértek sokakkal, akik ezt botrányosnak tartják.

Ön egyrészt azt állítja, hogy a francia kormány elmondása szerint nem került sor olyan célzott intézkedésre, amelynek során megsértették az alapvető jogokat, másrészt viszont később kijelenti, hogy meg akar bizonyosodni arról, hogy Franciaország betartja-e az európai jogot is. Ez akkor azt jelenti, hogy Franciaország megsértette az európai jogot e vonatkozásban. Miért nem mondja ki ezt őszintén és világosan?

Azt várom öntől, hogy alkalmazza ugyanazt a világos beszédet, amihez a Bizottság mindig folyamodik a piac szabadságának védelme érdekében – ahogy az már elhangzott –, és védelmezze a letelepedés szabadságát és az összes európai polgár szabad mozgását is, valamint hogy ne adja fel ilyen egyszerűen.

 
  
MPphoto
 

  Jaroslav Paška (EFD) . – (SK) A kelet-európai országokat, amelyekben nagyszámú roma kisebbségek élnek, gyakran éri bírálat azért, hogy nem bánnak megfelelően a romákkal. Ezt az általános kritikát azonban nem követi egyetlen konkrét javaslat sem, amely ismerteti a romák társadalmi többség által, civilizáltan és kulturáltan történő befogadásának lehetséges módjait.

A romák százainak Franciaországból származási országukba történő, jelenlegi kitoloncolása azt bizonyítja, hogy a bevándorló roma családok életmódját, értékrendszerét és a társadalom többségével való kapcsolatát még egy olyan országban sem értik meg, amelynek bőséges tapasztalatai vannak a világ szinte minden tájáról bevándorlók társadalmi befogadása terén.

Nem akarom megítélni a francia kormány döntését. Tudom azonban, hogy ez nem fogja megoldani a romák problémáját. Mindemellett kezdeti mechanizmusul szolgálhat az Európai Unióban és a tagállamokban egy új közös eljáráshoz, amely elvezethet a probléma átfogó és alapos rendezéséhez. Az Európai Uniónak azonban vezető szerepet kell vállalnia ebben, mivel az egyes államok többé-kevésbé bizonyos egoizmussal közelítenek a problémához.

 
  
MPphoto
 

  Franz Obermayr (NI) . – (DE) Elnök úr! Többen kísérletet tesznek arra, hogy Sarkozy elnök urat túlzott politikai aktivitással vádolják, amely a figyelemnek a franciaországi problémákról való elterelésére szolgál, azonban a romák sajnálatos kitoloncolása jelentős problémákról tanúskodik. A romák több száz településen elzártan, egy, a miénkkel párhuzamos világban élnek, és gyakran bűncselekmények elkövetésére vetemednek. Ez természetesen aggodalmat és félelmet ébreszt a környéken élőkben.

Nem feledkezhetünk meg arról az incidensről, amely a jelenlegi helyzet kialakulásához vezetett. Hiszen a kiváltó ok az volt, hogy 50 álarcos roma francia rendőrökre támadt. Az uniós polgárokat megillető szabad mozgás nem alkalmazható kifogásként. Szeretném, ha azt a tényt is figyelembe vennék, hogy Románia különösen nagylelkű honosítási politikát alkalmaz, és főleg a romákat, de a moldovai maffia tagjait is bőségesen ellátják útlevéllel.

Természetesen elfogadhatatlan számunkra, hogy egyrészt korlátlan szabad mozgást szeretnének az EU-n belül – mobilitást, amelyet sokszor követeltek a mai napon –, másrészt hogy bőkezűen osztogatják az útleveleket és az állampolgárságot, és hogy ezáltal elősegítik az Európába történő ellenőrizetlen beáramlást.

 
  
MPphoto
 

  Roberta Angelilli (PPE) . – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Nem ez az első alkalom, hogy vitát rendezünk a romákról. Jó szándékból nincs hiány, de az eredmények egyáltalán nem kielégítőek. Természetesen jórészt mi mindnyájan felelősek vagyunk; ez esetben elmondhatjuk, hogy az vesse az első követ, aki bűntelen, már ami a romák integrációját illeti.

Mindazonáltal szeretnék köszönetet mondani a Bizottságnak a ma ismertetett új politikákért; szerettem volna, ha részletesebb vitára kerül sor ezekkel a témákkal kapcsolatban, de erre nem volt lehetőség. A szokásos színjátéknak lehettünk tanúi, és engem az bosszant a leginkább, hogy a romákat ideológiai zálogként használják politikai célokra, ahogy azt ma a baloldal is teszi. Nemzeti és helyi szinten ugyanez a baloldal kormányzott évekig és hagyta, hogy a romák továbbra is koszos kunyhótelepeken éljenek, ahol a gyerekeket koldulásra kényszerítik, ahol nem járnak iskolába stb.

Tehát, Swoboda úr, amikor a baloldal volt hatalmon, nem volt értelme a felháborodásnak; nem hallottam egyetlen méltatlankodó szót sem, amikor ilyen dolgok történtek. Szeretnék az elnök úrhoz folyamodni azzal kapcsolatban, hogy a következő alkalommal tartsunk valódi vitát a politikákról, a programokról és a tényekről.

 
  
MPphoto
 

  Vasilica Viorica Dăncilă (S&D) . – (RO) Azt tapasztaltam, hogy az intézkedéseket és a nyilatkozatokat egy bizonyos etnikai csoport megbélyegzésére használták fel. Olyan nyilatkozatokat is hallottam, amelyek kedvezőtlen képet alakítanak ki egy államról vagy népről, ez pedig olyan dolog, ami ellentétes az európai szellemmel és alapelvekkel, továbbá populista és idegengyűlölettel teli hozzáállást vált ki, amely sérti az uniós alapelveket.

Nem hagyhatjuk, hogy politikai célokból előítéletet alkalmazzanak a romákkal szemben. Nem fogadhatjuk el, hogy az Európai Unióban első- és másodrendű polgárok legyenek. Az uniós szintű koordinációnak a romák helyzetének javítására kell irányulnia, nem pedig a polgárok jogainak korlátozására.

A 12 millió roma, cigány, utazó vagy román – ahogy a származási országukban nevezik őket – közös problémát jelent számunkra, amely közös megoldásokat igényel. Elfogadhatatlannak tartom, hogy bármilyen összefüggés legyen a roma kérdés, valamint a schengeni vízummal, illetve Romániának és Bulgáriának az övezethez történő csatlakozásával kapcsolatos kérdések között.

 
  
MPphoto
 

  Rui Tavares (GUE/NGL) . – (PT) Ma reggel kissé kínos volt látni, hogy a Bizottság elnöke kibújik a kérdés alól, de meg kell mondanom, délután ez már nevetségessé vált. Az alapvető jogokért felelős biztos ellátogat hozzánk, és az első dolog, amiről beszél, az éppen a bűnözés?! Lulling asszony, az ön területe az alapvető jogok, én pedig lelkesen támogatom ezt a posztot és helyeslem, hogy olyan energikusan vetette bele magát ebbe a feladatba, de most ebben a szerepben nem ismerem fel önt, biztos asszony.

Miközben itt beszélgetünk, az európai polgárok alapvető jogai – a szabad mozgás joga és a megkülönböztetés-mentességhez való jog is – sérülnek. A szerződések szelleme sérül, és az Unió múltjához viszonyulnak tiszteletlenül; nemcsak a II. világháború történelméhez, hanem az 1990-es évekéhez is.

Idézzük csak fel, mit is mondtunk mindnyájan Romániának és Bulgáriának, amikor csatlakozni akartak az Európai Unióhoz! Azt mondtuk, hogy amennyiben nem üldözik a kisebbségeket, ha nem végeznek etnikai tisztogatásokat, ha az emberi jogok tekintetében megfelelően viselkednek, akkor csatlakozhatnak az Európai Unióhoz. Csatlakoztak, csak azért, hogy aztán azt lássák, hogy az Európa Unió kellős közepén a nagyobb országok minden probléma nélkül – anélkül, hogy a Bizottság felfigyelne rá –, olyan dolgokat művelnek, amelyekről azt mondtuk Romániának és Bulgáriának az Európai Unióhoz történő csatlakozás előtt, hogy nem tehetik meg?!

 
  
MPphoto
 

  Viviane Reding , a Bizottság alelnöke. – Elnök úr! Sok mindenről szó esett és sok volt a vita. Nem ugyanilyen stílusban fogok válaszolni, mert le kell csillapodnunk, és tekintetbe kell vennünk, miért is vagyunk itt. Azért vagyunk itt, hogy megoldjuk a problémákat, nem pedig azért, hogy még többet idézzünk elő. Elhangzott a következő konkrét kérdés: ki vett részt a córdobai csúcstalálkozón a romák képviselőivel történő találkozón? Andor László és jómagam, két spanyol miniszter, egy francia államtitkár és egy finn miniszter vesz majd részt. A 27 kormányból mindössze ennyien.

Ha megvizsgálják a dokumentumokat, amelyek rendelkezésre állnak azzal kapcsolatban, hogy ki mennyit költ a roma népességre, megtudhatják, hogy kormányaink általában nem használják ki a pénzeszközöket arra, hogy befektessenek a roma népesség jobb életkörülményeinek megteremtésébe, bár ezt a témát meghagyom kollégámnak, Andor Lászlónak, hogy ő beszéljen róla.

Ki fogok térni Swoboda úr közbeszólására, mert a hangnem megegyezett azzal, amit több európai parlamenti képviselő használt. Ez meglepett, mert ugyanazon értékeket és elveket valljuk, és ha megnézem a szocialista párt állásfoglalását, akkor azt látom, hogy szóról szóra megismétli, amit a Bizottság nevében augusztusban elmondtam. Idézem, hogy is fogalmaztam akkor: „Sajnálom, hogy ... bizonyos tagállamokban olyan retorikát alkalmaztak az elmúlt hetekben, amely nyíltan a hátrányos megkülönböztetést tükrözte, és amely részben lázító volt. A romák helyzete komoly kérdés. Ennek a napirend részét kell képeznie, és nem csupán augusztusban, hanem az egész évben, továbbá a döntéshozóknak körültekintően és felelősen kell foglalkozniuk ezzel a témával. A nemzeti döntéshozóknak fontos szerepe van egyrészt a közrend, másrészt pedig mindazon európai társadalmi befogadásának biztosításában, akik azt választják, hogy az adott tagállam területén szeretnének élni. Mert Európa nem csupán közös piac, hanem egyúttal az értékek és az alapvető jogok közössége is. Az Európai Bizottság figyelemmel fogja ezt követni.”

Tehát ez volt a Bizottság hivatalos nyilatkozata. A Bizottság azonban nem akarja a roma kérdést feketének és fehérnek beállítani, valamint ezt az ügyet pártpolitikai kérdéssé tenni.

Önökhöz hasonlóan nagyon egyértelműen elítélem azt a retorikát, amit nemcsak Franciaországban, hanem több más tagállamban is használtak. Önökhöz hasonlóan úgy gondolom, hogy a mozgás szabadsága az Európai Unió alapvető szabadságai közé tarozik. Ezt az egész Bizottság támogatja.

Nem csupán jogok vannak azonban. Vannak kötelezettségek is, és a Bizottságnak az a kötelessége, hogy egyensúlyt teremtsen azon jogok és a kötelezettségek között, amelyeket nem mi terjesztettünk elő, de amelyekről a Tisztelt Ház 2004-ben határozott a szavazók érdekeit kifejezve. A jogok és kötelezettségek közötti egyensúly gyakorlati megvalósulása érdekében napi kapcsolatban voltunk a francia hatóságokkal. Ezt egyértelművé tettük, és a miniszterek azért látogattak el Brüsszelbe, hogy rendkívül őszinte és nyílt vitát folytassanak a Bizottsággal. Tudattam önökkel, hogy a miniszterek mit mondtak a Bizottságnak.

Ugyanakkor jogi szolgálataink vizsgálják a helyszíni tényeket, mert nem üzenhetünk csak úgy hadat egy tagállamnak. Vannak szabályok a tagállamok intézkedéseinek vizsgálatára vonatkozóan, és elég világosan közöltem önökkel, hogy ez a vizsgálat még nem fejeződött be, és hogy még nem rendelkezünk minden bizonyítékkal annak eldöntéséhez, hogy sor került-e hátrányos megkülönböztetésre vagy sem, illetve hogy alkalmazták-e az eljárási biztosítékokat, eseti vizsgálatot folytattak-e, indokolással ellátott, írásos határozatot hoztak-e és hagytak-e egy hónapos határidőt a távozásra.

Mindezzel kapcsolatban még tart a vizsgálat. Tudjuk – és ezek makacs tények –, hogy Franciaország nem hajtotta végre a szabad mozgásról szóló 2004-es irányelvet az eljárási biztosítékok tekintetében, és éppen azon eljárási biztosítékok vonatkozásában, amelyekről jelenleg szó van, tehát a Bizottság kézbe vette az ügyet. Ezért a mai napon a Bizottság nevében levelet küldtem a hatóságoknak ezzel a konkrét kérdéssel kapcsolatban. Biztosak lehetnek abban, hogy amennyiben van jogi bizonyíték Franciaországot vagy bármely más országot illetően – és önök korábbról tudják, hogy a „nagy” országok ellen is eljárást indítok, és rendszerint megnyerem ezeket az ügyeket a Bíróságon –, akkor cselekedni fogok. De ahhoz, hogy nyerni lehessen a Bíróságon, alapos indítékokra van szükség; nem lehet pusztán pártpolitikai nyilatkozatokat tenni. A Bizottság komoly szervezet, amelynek be kell tartania a szabályokat, és a Bizottság pontosan ezt teszi most is és ezután is.

Egy dolgot sajnálatosnak tartok. Feledkezzünk meg a pártpolitikai felindultságról, mivel ez szokásos dolog a politikában! Sajnálom, hogy valójában nagyon kevés szó esett a romák sorsáról, pedig éppen ezért vagyunk itt.

Elkészült a közlemény és a cselekvési terv. Kialakultak a roma platformok. Minden intézkedés a rendelkezésünkre áll. Miért nem alkalmazzuk ezeket az intézkedéseket? Megoldásra vár a szegénységcsapda és a megkülönböztetés kérdése. Segíteniük kellene a Bizottságnak, hogy rávegye a tagállamokat az intézkedések alkalmazására. A pénz rendelkezésre áll, de azt nem használják fel a probléma megoldásához.

Miért is van ez így? Nos, véleményem szerint az lehet ennek az oka, hogy tagállamainkban nem túl népszerű, hogy az uniós pénzeket a roma közösségekre fordítsák. Remélem, tévedek, és hogy az általam javasolt öt intézkedés következtében a jövőben változik ez a helyzet. Számítok a Parlament segítségére, hogy elindulhassak ebbe az irányba, mert egyedül Andor úr segítségével, nem fogom tudni ezt megtenni.

Szükségem van az önök segítéségre, de nem pártpolitikai viták kellenek. Ahhoz van szükségem a segítségükre, hogy konkrét intézkedéseket tegyünk a problémák megoldása és leküzdése érdekében.

 
  
MPphoto
 

  Anna Záborská (PPE) . – (FR) Elnök úr! Rendkívül fontos témát vitatunk meg éppen most. Ennek ellenére több mint 20 képviselőtársam még nem kapott lehetőséget arra, hogy kifejtse véleményét erről a kérdésről. Ezért azt javaslom, hogy a közeljövőben az elnöknek lehetőséget kell biztosítani, hogy megváltoztathassa az ügyrendet és kiterjeszthesse a vitákat, hogy valamennyi képviselőtársam részt vehessen az ilyen fontos vitákban.

 
  
MPphoto
 

  Hannes Swoboda (S&D) . – Elnök úr! Nagyon röviden szólalok fel. Először is, biztos asszony, néhány hónappal ezelőtt tartottunk egy vitát a romákkal kapcsolatos kérdésekről. A Parlament ösztönözte e vita megrendezését.

Másodszor, nem vagyok teljesen elégedett, de amit az előbbi válaszában elmondott, az sokkal határozottabb és világosabb volt, mint ami a vita elején elhangzott.

 
  
MPphoto
 

  László Andor , a Bizottság tagja. – Elnök úr! A korábbiakhoz hasonlóan, a jövőben is mindig rendelkezésre állok a roma kérdések megvitatásához.

Engedjék meg, hogy válaszomban néhány kulcsfontosságú kérdésre helyezzem a hangsúlyt. Ez év elején, közvetlenül azután, hogy a jelenlegi Bizottság hivatalba lépett, első hivatalos látogatásom Párizsba vezetett, hogy részt vegyek a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai évének nyitó konferenciáján. Igazán nagy hatást gyakorolt rám az ottani légkör, valamint a nem kormányzati szervezetek és kormányzati tisztviselők arra irányuló őszinte szándéka, hogy oldjuk meg a szegénység kérdését és hogy működjünk együtt annak megvalósítása érdekében, amit később az Európa 2020 célkitűzésekként fogalmaztunk meg.

Mondanom sem kell, hogy az elmúlt két hónap eseményei nem tükrözték azt, amit februárban Párizsban elterveztünk és támogattunk. Velem együtt sokaknak jelent ez csalódást, és megértem, hogy a Tisztelt Ház egy része rendkívül kritikus szemmel nézi e fejleményeket.

Még akkor is, ha megértjük e kérdések rendkívüli összetettségét, véleményem szerint figyelmünket arra a sokkal felháborítóbb helyzetre kell fordítanunk, amely a romák származási országaiban kialakult, és akik most igen nehéz helyzetbe kerültek, mivel Franciaország és más országok úgy döntöttek, hogy kiutasítják őket. Körülbelül tízmillió emberről van szó, sokan közülük szörnyű helyzetben élnek.

Nem felel meg a valóságnak, hogy ezek az emberek soha nem épültek be a társadalomba, ahogy az az egyik mai nyilatkozatban elhangzott. Nem igaz, hogy a romák kulturális szempontból – vagy más okokból – képtelenek integrálódni a társadalom nagy részébe. El kell mondanom itt – bár ez szintén egy összetett kérdés –, hogy 1989 előtt a romák többsége rendelkezett munkahellyel. Gyakran nagyon szegények voltak és segédmunkát végeztek, de bizonyos mértékig részét képezték a munkaerőpiacnak és rendelkeztek alapvető kenyérkeresettel.

Világossá kell tennünk, hogy a gazdasági átalakulás egyben törést is jelentett. Egyértelmű, hogy a romák az átmeneti időszak legfőbb áldozatai. Ha nem vagyunk ezzel tisztában, akkor nem érthetjük meg a mostani probléma gyökerét, és nem tudjuk megítélni, milyen hatalmas erőfeszítésekre van szükség. Európai szintű erőfeszítéseket kell tenni, mert az érintett országok nem rendelkeznek elegendő forrásokkal, energiával és elkötelezettséggel ahhoz, hogy egyedül megbirkózzanak a problémákkal.

Szeretném határozottan visszautasítani azt a feltételezést – sőt vádat –, hogy a Bizottság csak most észrevételezte, hogy a pénzösszegek bizonyos része – a Szociális Alap és a strukturális alapok – nem ér célhoz és nem hoz eredményt.

Ezt a kérdést nagyon őszintén megvitattuk Córdobában Soros György részvételével. Megvitattuk azon a parlamenti konferencián, ahol Swoboda úr elnökölt, ezenkívül más találkozók is vannak, amelyek e téma megvitatására szolgálnak. A júniusban megtartott kétnapos ESZA-konferencia is figyelmet szentelt a kérdésnek, ahogy a mostani budapesti konferencia is. A tervek között szerepel, hogy jövőre hasonló konferenciák megrendezésére kerül sor Bulgáriában és Szlovákiában. A legjelentősebbet, amelyen várhatóan Băsescu elnök úr is részt fog venni, októberben Bukarestben rendezik, és ez a konferencia kifejezetten azzal fog foglalkozni, hogy hogyan lehet hatékonyabban felhasználni az európai alapokat az említett problémák megoldására.

A Parlamenttel együtt igen tevékenyen részt vettünk a mikrofinanszírozási hitelkeret létrehozásában. Az volt az egyik legfontosabb érv a mikrofinanszírozási hitelkeret létrehozása mellett, hogy a marginalizált közösségekhez – és különösen a romákhoz – nem jut el a pénzügyi szektor meghatározó része, sőt az európai finanszírozási eszközök sem, és nem nyújtanak segítséget.

Ugyanakkor rendelkeznünk kell hosszú távú stratégiával. Senki ne gondolja, hogy létezik egyetlen megoldás – valamiféle gyors segítség ehhez a problémához –, és hogy pusztán arról van szó, hogy találnunk kell egy gyors megoldást! Hosszú távú stratégiára van szükségünk. Rendelkezünk is hosszú távú stratégiával, azaz az Európa 2020-szal, amely határozott kötelezettséget vállal a szegénység elleni küzdelem és számos célkitűzés megvalósítása tekintetében. A tagállamok pedig dolgoznak saját reformprogramjukon. Egyszerűen elfogadhatatlan lesz, ha azon országokban, ahol nagy számban élnek romák, nem vállalnak határozott kötelezettséget a roma közösségekre vonatkozó szegénységcsökkentési programok keretében a foglalkoztatás és – az ugyanolyan fontos – oktatás vonatkozásában.

A koragyermekkori nevelés kulcsfontosságú. Vassiliou biztos asszony lélekben velünk van ezeken a vitákon, és a Viviane Reding által javasolt munkacsoportban is részt fog venni, ha az megkezdi működését. Az egész dolog a koragyermekkori neveléssel kezdődik és a munkaerő-piaci részvételre való megfelelő felkészítéssel folytatódik. Ez azonban valóban fárasztó küzdelem és sok energiát igényel.

Ugyanakkor egyetértek mindazokkal, akik kihangsúlyozzák, hogy a jelenlegi helyzettel is komolyan kell foglalkoznunk, és hogy ne csupán hosszú távú tervekről beszéljünk a társadalmi befogadással kapcsolatban. Valóban fennáll annak a veszélye, hogy egyre fokozódik a rasszizmus és az idegengyűlölet. Ahogy az elnök úr is kijelentette ma reggeli felszólalásában, ezeknek semmi helye az Európai Unióban.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – Végül hadd jelentsek be egy szubjektív hozzászólást. Mivel én vezetem az ülést, nem tudtam hozzászólni a témához, de beadtam írásban az én hozzászólásomat, annyira fontosnak tartom ezt az ügyet.

 
  
MPphoto
 

  Olivier Chastel , a Tanács soros elnöke. – (FR) Elnök úr! Hadd szóljak gyorsan néhány szót a vita zárásaként, amely mindenképpen rendkívül érdekes volt. Azt szeretném mondani, hogy ennek a vitának akkor lesz haszna, ha a jövőben elősegíti, hogy előrelépést érjünk el a roma integráció kérdésében. Úgy gondolom, hogy mindenekelőtt ezt kell levonnunk ebből a kora délutáni ülésből. Amint azt már említettem, e kérdés rendszeresen szerepel a különböző tanácsi formációkban – többek között a Foglalkoztatási, Szociálpolitikai, Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Tanácsban (EPSCO) – elért következtetésekben; az összes ilyen következtetés a romák tagállami társadalmi integrációjának előmozdítására irányul. A Tanács különböző dokumentumainak végigolvasásával fel lehet mérni, milyen gyakran foglalkozik a Tanács ezzel a kérdéssel és emeli fel a hangját az etnikai csoportok megbélyegzése ellen. Ezenkívül a belga elnökség nemrégiben kihangsúlyozta, hogy az integráció továbbra is az Európai Unió alapelve közé fog tartozni, valamint hogy ez a kérdés érdemes arra, hogy azt megfelelő fórumokon megvitassák. Meg kell hagyni, hogy e vitában minden érintett országnak részt kell vennie, mégpedig higgadtan. Ez alapvető fontosságú. Nyilvánvalóan kellőképpen figyelembe vettük a Bizottság legutóbbi határozatait, valamint az EPSCO, valamint a Bel- és Igazságügyi Tanács közös összehívására irányuló kérést. Ezek után nincs további észrevételem azzal kapcsolatban, hogy megfelelő-e ez a kérés. Pusztán annyit szeretnék elmondani, hogy az EPSCO Tanács egyébként részben számított erre a kérésre, mivel a roma integráció kérdése felkerült a következő ülésének napirendjére, amelyre október 21-én kerül sor.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – Hat állásfoglalásra irányuló indítványt(1) juttattak el hozzám, melyeket az eljárási szabályzat 110. cikkének (2) bekezdésével összhangban nyújtottak be.

A vitát lezárom.

A szavazásra 2010. szeptember 9-én, csütörtökön kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

 
  
MPphoto
 
 

  Elena Băsescu (PPE), írásban. – (RO) Az a határozott véleményem, hogy a romák problémáit nem lehet drasztikus intézkedésekkel megoldani. Felelősségteljes módon kell cselekednünk, bevonva minden európai államot a folyamatba. Nem számít, milyen nehéznek is látszik ez a feladat. A romák európai polgárok, és nekik is élvezniük kell az európai jog által biztosított összes alapvető jogot: a tartózkodási hely létesítéséhez való jogot és a szabad mozgást. Veszélyes precedenst teremt az, hogy Franciaországban megsértették a romák ezen jogait, és hosszabb távon ennek negatív következményei lehetnek. Úgy gondolom, a mi feladatunk az, hogy megakadályozzuk, hogy a bevándorlók egy bizonyos csoportját bűnügyek elkövetésével vádolják, pláne hogy kriminalizálják őket, különösen arra való tekintettel, hogy az önként hazatelepült romák nem voltak büntetett előéletűek. Azt is gondolom, hogy nem az a megoldás, hogy a roma polgárokat Európa egyes részeiből kiutasítjuk egy másikba, főleg nem a kollektív kiutasítás révén. Együttes európai fellépéssel kell integrálni ezt a kisebbséget, és európai romastratégiát kell kidolgoznunk. A képzésnek, az egészségügyi szempontoknak és a munkaerőpiacra történő bejutásnak kell a stratégia kiemelt területeit alkotniuk. Alapvetően fontos a számunkra, hogy közösen találjuk meg a romák társadalmi beilleszkedését segítő konkrét megoldásokat, és semmiképpen ne engedjük meg, hogy e csoport tagjai kirekesztve érezzék magukat.

 
  
MPphoto
 
 

  Cristian Silviu Buşoi (ALDE), írásban. – (RO) Szeretném hangsúlyozni, hogy a romák francia hatóságok által végrehajtott kiutasítása nem szükségszerűen sérti a szerződést. A kérdést egyedi alapon kell kivizsgálni, mert az európai polgárok nem feltételek nélkül rendelkeznek a szabad mozgáshoz való joggal, hanem a 2004/38/EK irányelv rendelkezéseinek megfelelően kell gyakorolniuk ezen jogukat, amely világosan meghatározza a tartózkodás feltételeit. Továbbá az uniós polgárokat ki lehet utasítani a biztonságot, a közrendet, illetve a közegészségügyet érintő okok miatt. Az intézkedések csak akkor lehettek jogszerűtlenek, ha jogszerűen ott tartózkodó romákat utasítottak ki. Másrészről, a többi európai polgárhoz hasonlóan a romáknak ugyanúgy vannak jogaik és kötelességeik is. A megoldás az, hogy egy olyan hatékony, következetes, a romák társadalmi integrációját elősegítő európai stratégiát kell kidolgozni, amely képessé teszi a romákat arra, hogy állampolgári kötelességeiket is teljesíteni tudják. Egy másik kulcsfontosságú szempont, hogy az emberek romákról kialakított felfogásának megváltoztatásával meg kell szüntetni a hátrányos megkülönböztetést. Sem Franciaország, sem más tagállam nem háríthatja egyedül Romániára a romák helyzetével kapcsolatos megoldás felelősségét. Nagyon károsak a francia médiában tapasztalt torzítások, és az arra irányuló kísérlet is, hogy a kiutasításokat választási célokra használják fel. Szolidaritást és felelősségteljes magatartást kell tanúsítanunk ebben az érzékeny kérdésben. Az, hogy képesek leszünk-e erre, valóban próbára teszi azokat az értékeket, amelyeket az elmúlt évek során az EU magáénak vallott.

 
  
MPphoto
 
 

  Corina Creţu (S&D), írásban. – (RO) Teljesen elítélem azt, hogy a francia kormány a romák kollektív kiutasításával megsérti az emberi jogokat. Sajnálatos módon ez a Silvio Berlusconi által támogatott, szélsőségesen populista magatartás egy olyan országban is felütötte a fejét, amely előszeretettel nevezi magát az emberi jogok hazájának. Ugyanakkor fel kell hívnom az Európai Bizottság figyelmét, hogy ő is bűnrészessé válik a legnagyobb európai kisebbséggel szembeni megkülönböztetés fenntartásában és súlyosbításában, ha tétlenül szemléli, hogy Franciaország megsérti a 2004/38/EK irányelv 14., 27. és 30. cikkének rendelkezéseit. A romák helyzete egyre rosszabbodik: egyrészt azért, mert nincs összehangolt európai integrációs politika, másrészt pedig azért, mert egyesek az európai értékeket veszélyeztető szélsőséges nézeteket lovagolnak meg. Ebből következően arra szólítom fel a Bizottságot, hogy határozott módon avatkozzon be, és vessen véget a kollektív kiutasításoknak, élve az egységes szerkezetbe foglalt EU-szerződés 258. cikkében ráruházott hatáskörrel. Máskülönben azt kockáztatjuk, hogy elterjed ez az antidemokratikus és szégyenteljes magatartás, amint arról a finn kormány képviselői is beszámoltak. Ugyanezt erősítették meg a tegnap Párizsban megtartott informális miniszteri találkozón elhangzottak is.

 
  
MPphoto
 
 

  George Sabin Cutaş (S&D), írásban. – (RO) Mindenki számára egyértelmű, hogy az EU-n belüli szabad mozgás az európai polgárok számára biztosított alapvető jog. Egy másik alapvetően fontos jog, hogy neme, faji vagy etnikai származása, társadalmi csoporthoz tartozása, nyelve, vallása, illetve politikai meggyőződése miatt senki se válhasson célponttá. Ezért szeretném kihangsúlyozni, hogy indokolatlan és tisztességtelen dolog kísérletet tenni arra, hogy egyes uniós polgárok integrációját összemossák Románia vagy Bulgária schengeni térséghez történő csatlakozásának folyamatával. A romák társadalmi integrációjának felelősségét nem csak Romániának, Bulgáriának vagy Franciaországnak kell viselnie, ez európai ügy. Ezért gondolom azt, hogy a romák integrációját prioritásként kellene kezelni az EU-ban, és hogy a tagállamoknak az Európai Bizottsággal együtt meg kell határoznia a közös megoldásokat.

 
  
MPphoto
 
 

  Cătălin Sorin Ivan (S&D), írásban.(RO) Az Európai Parlament a romák Franciaországból történő kitoloncolásáról szóló állásfoglalása a jobboldali kormányok által elkövetett visszaélések elleni küzdelem szükséges aktusa. Ezt a határozatot fel fogjuk használni arra, hogy felszólítsunk az Európai Unió polgárai által élvezett egyik alapvető jog, a szabad mozgás jogának és a munkaerőpiachoz való hozzáférés jogának tiszteletben tartására.

Bár a francia hatóságok azt állítják, hogy a romák hazatelepítését önkéntes alapon hajtották végre, számtalan nyilatkozat bizonyítja ennek ellenkezőjét. A francia kormány által meghozott döntések azt szemléltetik, hogy képtelenek kezelni egy ilyen helyzetet. Politikai szempontból a jelenlegi francia kormány bűnbakot kreál, és annak hátán szeretne némi politikai tőkét kovácsolni. Franciaországnak újból át kell gondolnia a bevándorlókkal szemben tanúsított magatartását, nemzetiségüktől vagy etnikai hovatartozásuktól függetlenül.

 
  
MPphoto
 
 

  Petru Constantin Luhan (PPE), írásban. – (RO) Az EU-tagállamokban bűncselekményt elkövető romák helyzetét általánosító előítéletek és sztereotípiák nélkül kell kezelni, és különösen óvakodni kell az olyan elfogadhatatlan szempontoktól, mint például az etnikai származás vagy a kollektív megközelítés elve. Ami a roma közösségek helyzetét illeti, az Európai Bizottságnak fel kell kérnie a tagállamokat, hogy hozzanak a romák problémáinak megoldását segítő konkrét intézkedéseket minden egyes tagállamban a nemzeti sajátosságoknak megfelelően helyi szinten, mégpedig a romák saját képviseleti rendszereivel együttműködve. Továbbá a Bizottság úgy is ösztönözheti az említett megközelítéseket, hogy eddig fel nem használt költségvetési tételekről további forrásokat biztosít e célra. Az uniós polgárok integrációjának nincs semmi köze a schengeni vívmányokhoz, és a kérdés nem is tartozik annak hatálya alá. Schengen a szabad mozgást biztosító közös térségre vonatkozik, Románia pedig megfelel a többek között a rendőrségi együttműködésre, a személyes adatok védelmére, a vízumokra, a tengeri és szárazföldi határellenőrzésekre alkalmazandó közösségi vívmányoknak, és ezt minden egyes szakértői vizsgálat alátámasztja. Következésképpen Románia már bebizonyította, hogy képes hatékonyan kezelni a schengeni térség külső határánál tapasztalható migrációs hullámokat, mindezt pedig a kérdéssel foglalkozó jelenlegi schengeni tagállamok által felügyelt előírásoknak megfelelően képes megtenni.

 
  
MPphoto
 
 

  Marian-Jean Marinescu (PPE), írásban. – (RO) Minden európai polgárnak tiszteletben kell tartania a nemzeti és az európai jogot. A romák európai polgárok. Minden tagállamban be kell tartani a helyi és az európai jogot. Az EU 27 tagállamból áll. A helyzet az, hogy a romák sajátos problémát jelentenek. Ezt pedig nem az őket érő hátrányos megkülönböztetés, hanem a társadalmi körülményeik okozzák. A helyzetet általánosságban a gazdasági körülmények határozzák meg, de különösképpen hatnak erre saját hagyományaik, a nomád életforma, az alacsony iskolázottság, és ebből fakadóan a szakmai képzettségük hiánya. Ha valóban orvosolni akarjuk ezt a konkrét problémát, akkor egy olyan európai politikát kell kidolgoznunk és végrehajtanunk, amelyet minden egyes tagállamban alkalmaznak. A politikát elsősorban az oktatásra kell építeni. A képzés utat nyithat a munkalehetőségek felé, ez pedig jelentősen hozzá fog járulni a romák társadalmi beilleszkedéséhez.

 
  
MPphoto
 
 

  Katarína Neveďalová (S&D), írásban. – (SK) Hölgyeim és uraim! Európában a roma kisebbség valóban válságos helyzetben van. A népcsoporthoz tartozókat gyakran éri támadás, még akár etnikai tisztogatás is megesik esetükben. Én is kritikával szeretném illetni a francia kormány nemrég megtett lépéseit, amely során több száz európai roma polgárt kiutasítottak, és különböző jogsértésekkel fenyegették meg őket. A helyzet azonban az, hogy nem tudunk más olyan esetről, ahol tömeges kiutasításra került volna sor, illetve amikor hasonló jogsértéssel vádoltak meg embereket. Ezért a franciaországi eseményeket etnikai tisztogatásnak lehet tekinteni. Azt kérdezem, kik következnek most? Más kisebbségek tagjai vagy a bevándorlók? Kötélen táncolunk az EU-ban. Toleráltunk a múltban már hasonló cselekedeteket más tagállamokban – konkrétan Nagy-Britanniában és Olaszországban –, erre most ismét megtörtént a dolog. Félreérthetetlen módon el kell határolnunk magunkat az ilyen intézkedésektől, és súlyosan meg kell büntetni azokat az országokat, amelyek ilyen módszereket alkalmaznak. Az ehhez hasonló intézkedésekkel kétféle egyenlőség fog létrejönni, a romák pedig az alsóbb szintre kerülnek. Megoldásokat kell találnunk a jelenlegi helyzetre. Véleményem szerint több pénzt kell fordítanunk e közösség oktatására, mert ez az egyetlen kivezető út. Lehet, hogy késő van már ahhoz, hogy megmentsük a mostani generációt, de a következő generációkat talán még megmenthetjük.

 
  
MPphoto
 
 

  Alfredo Pallone (PPE), írásban. – (IT) Komoly vitát kell elindítanunk abból a célból, hogy európai megoldást találjunk a számos államunkat érintő problémára. A vitát viszont építő módon kell lefolytatni, elkerülve a hatásvadász pózolást, illetve a tömegek tetszésének elnyerését.

Az európai baloldal a romákkal kapcsolatos válsághelyzet idején ismét bebizonyította a vakságát. Nem is akarták megoldani a helyzetet, és nem is tudják, hogyan lehetne azt megoldani. Arra használják a problémát, hogy olajat öntsenek a tűzre, a válsághelyzetet kizárólag propaganda céljára használják fel.

Mindig is támogattam a befogadó és elfogadó társadalom eszméjét, és pontosan ez az az ok, amiért mindenkinek, aki egy adott társadalom vagy nemzet részévé kíván válni, és be akar oda illeszkedni, tiszteletben kell tartania bizonyos szabályokat. A szocialista Tony Blair jelentette ki, hogy a bevándorlás és a kultúrák összeolvadása mindig is gazdagabbá tette a társadalmat, de azok, akik megérkeznek egy másik államba, szembe találják magukat egy adott értékrendszerrel. Ezeket az értékeket pedig mindenkinek tiszteletben kell tartania. A kulturális és vallási különbséget félretéve pont ezért kell mindenkinek tiszteletben tartania a jogállamiságra vonatkozó, a közös örökségünk részét képező alapelveket.

 
  
MPphoto
 
 

  Sirpa Pietikäinen (PPE), írásban. – (FI) Az Európai Unió alapvető értékei közé tartozik az emberi méltóság tiszteletben tartása, a tolerancia és a nyitottság. Továbbá a személyek szabad mozgására vonatkozó jog az EU egyik alappillérének számít. A Lisszaboni Szerződéssel jogilag kötelező erejűvé válik az Alapjogi Charta, nyomatékot adva az Unió emberi jogi vetületének. Az európai romák helyzete bizonyítja, hogy az egyenlőség mindennapi gyakorlata és az alapvető jogok alkalmazása sok kívánnivalót hagy még maga után. Ami az európai szinten rendelkezésre álló jogi eszközöket illeti, a fő probléma minden mástól eltekintve az, hogy az Alapjogi Charta kötelezővé válása ellenére az Európai Bizottság képtelen beavatkozni azokban az esetekben, amelyek – legalábbis egyelőre – nem tartoznak a hatáskörébe. Véleményem szerint a mindennemű diszkriminációt megtiltó Egyenlőségről szóló irányelv – amely tiltja a megkülönböztetést, és amelynek az előrehaladását a Tanács hátráltatja – az egyik legfontosabb olyan eszköz, amellyel fel lehet venni a küzdelmet a romák és sok más európai polgárral szembeni megkülönböztetés ellen. Több más kiszolgáltatott csoport létezik még, közéjük tartoznak az idősek és a szexuális kisebbségek is. Fontos, hogy biztosítsuk, hogy az irányelv horizontálisan lefedje a területet, és megtiltson mindennemű aktív és passzív diszkriminációt, és hogy ne hagyjon kiskapukat vagy kivételeket. Az emberi jogokat és az egyenlőséget tiszteletben tartó, civilizált európai társadalomban nincs helye a hátrányos megkülönböztetésnek, és mindnyájunknak egyenlő eséllyel kell rendelkezni, hogy részt vehessünk benne. Az alapvető jogokat azonnali hatállyal kell érvényre juttatni, nem pedig öt vagy tíz éven belül.

 
  
MPphoto
 
 

  Cristian Dan Preda (PPE), írásban. – (RO) A romák nem csupán a legnagyobb kisebbséget alkotják, hanem ők számítanak a leginkább kirekesztett közösségnek az Európai Unión belül. Nem javul a helyzetük, ha a jobb- és a baloldal közötti vita most nemzeti szintről európai szintre kerül, és ha mindez nagyobb politikai felelősség helyett csak még több társadalmi türelmetlenséget fog szülni. Függetlenül attól, hogy melyik országban is élnek, a romáknak nemzeti szintű befogadó politikára van szüksége, és ha a nemzeti szint már nem elégséges, akkor európai szintről kell beavatkozni, például a bevándorlók esetében. Másrészt pedig bizonyos román, bolgár, francia vagy spanyol nem kormányzati szervezetek szakértelme a legjobb gyakorlatok modelljével szolgálhat a kormányok vagy az uniós ügynökségek számára.

 
  
MPphoto
 
 

  Daciana Octavia Sârbu (S&D), írásban. – (RO) Azok mellett szólnék, akik elítélték a francia kormány által a romákkal szemben hozott, elfogadhatatlan intézkedéseit. A roma lakosság az Európai Unió legnagyobb etnikai kisebbsége. 10–12 millió emberről van szó, ez több mint Belgium lakossága. A romák problémája nem köthető egyetlen országhoz: ez az Európai Unió problémája. Ameddig ezt nem értjük meg, és nem ennek megfelelő módon foglalkozunk a kérdéssel, addig minden egyes elfogadott intézkedés kudarcot fog vallani. A romák integrációjának kérdését nem lehet erőszakos kiutasításokkal, erőszakkal, 300 eurós jutalommal, illetve a kulturális sokszínűségről szóló szimpóziumokkal megoldani. Ha továbbra is ilyen módszereket alkalmazunk, akkor csak az időnket és az erőforrásainkat pazaroljuk, a probléma pedig csak még súlyosabbá fog válni, miközben a roma lakosság egyre inkább elszegényedik, egyre inkább kirekesztetté válik, és egyre inkább a bűnözés felé fog hajlani. Megálljt kell parancsolnunk a brutális módszereknek, alaposan meg kell ismerni a romák viselkedésének kiváltó okait, azt hogy mennyire ingatag a körülmények között élnek, már ami az oktatás és az egészségügy, a munkaerőpiac elől való elzártság, a hátrányos megkülönböztetés és a nem kellően hatékony bűnmegelőzést illeti. A romákat a társadalomba integrálni kívánó világos stratégiában konkrét és hosszú távú eredményekre kell törekedni. Közösen kell meghoznunk ezeket az intézkedéseket, és fel kell hagynunk azzal, hogy vég nélkül csak tologatjuk a felelősséget egyik országtól a másikig.

 
  
MPphoto
 
 

  Bogusław Sonik (PPE), írásban. – (PL) A romák, vagy cigányok – ahogyan korábban hívták őket – ugyanolyan tiszteletre méltó etnikai csoport, mint bármely másik. Olyan nép, amely évszázadok óta jelen van Európában. Az európai kultúrához saját kultúrájuk gazdagságával – költészetükkel, dalaikkal, zenéjükkel, kézműves mesterségükkel, utazó hagyományukkal és a véget nem érő vándorlásukkal – a romák is hozzájárultak, és eszerint kell rájuk tekinteni. Korábban voltak kísérletek arra, hogy kiirtsák őket, mások erőszakkal próbálták őket letelepíteni, arra tanították őket, hogy adják fel a szokásaikat, és tagadják meg hagyományaikat és értékeiket. Ők nem engedtek végül ezeknek az erőknek, a romák pedig itt vannak velünk a mai napig. A világ viszont változik. Ma már drasztikus különbség van a saját világuk, és az őket körülvevő, mindenáron a karriert, a fogyasztást, a gazdagságot és a sikert hajszoló világ között. Ez a helyzet mindnyájunkat, egész Európát kihívások elé állítja. Az Európai Uniónak olyan hatékony programot kell kidolgoznia, amely támogatja az ebbe a népcsoportba tartozó embereket, hogy hagyományaik megőrzése mellett lehetőséget adjunk nekik, hogy kitörjenek az őket jellemző elszigeteltségből és kirekesztettségből. Az Európai Uniót nem csak azért hozták létre, hogy az emberek békében éljenek és meggazdagodjanak. Az Uniónak a legnehezebb kihívásokkal is meg kell tudni birkóznia. Azt sem hiszem el, hogy az EU bármely tagállama ne lenne arra képes, hogy a bűncselekmények valódi elkövetőit igazságszolgáltatás elé állítsa ahelyett, hogy megelégedne pusztán azzal az általános gyanúsítgatással, hogy valamely népcsoport bűnözésre hajlamos.

 
  
MPphoto
 
 

  Michèle Striffler (PPE), írásban. – (FR) A romák európai helyzete olyan probléma, amelyet különösen a szívemen viselek, de nem mint francia európai parlamenti képviselő, hanem mint európai polgár. A romák túlnyomó többsége európai polgár. És mert azok, ezért maximálisan élnek a szabad mozgás és tartózkodás jogával, amelyet a szerződések és a 2004/38/EK irányelv biztosítanak a számukra.

Ez a jog azonban – az összes többi joghoz hasonlóan – kötelezettségekkel jár. Sőt, a jogot minden vonatkozásában, mindenkinek tiszteletben kell tartania. Becslések szerint ma 11 millió roma él Európában. Egyértelmű, hogy egy egész Európát érintő kérdésről van szó, a képviselőcsoportom pedig az egyetlen olyan csoport, amely ismét tanúbizonyságot tett arról, hogy valóban átgondolta a kérdést, és építő módon járult hozzá a mostani vitához.

Meg kell fontolnunk például, hogyan tudjuk az európai pénzalapokat a leghatékonyabban mozgósítani azért, hogy javítsunk azokon a feltételeken, amelyek a romák származási országukban történő integrációjával kapcsolatosak. Valódi, európai szintű romastratégiát kell életbe léptetni, és ennek kidolgozásába, végrehajtásába és figyelemmel kísérésébe be kell vonni a roma közösséget is.

 
  
MPphoto
 
 

  Csaba Sándor Tabajdi (S&D), írásban. – () Az elmúlt hetekben, Franciaországban lejátszódó események rámutatnak egyrészt arra, hogy a probléma leegyszerűsítésével nem érhető el tartós, az érintettek helyzetét előmozdító megoldás. A romák különleges kisebbségi csoportot alkotnak, mivel kettős kisebbségi státussal rendelkeznek. Etnikai közösséget képeznek, és legtöbbjük a társadalom szociálisan hátrányos helyzetű csoportjaiba tartozik. Manapság a romák még mindig diszkrimináció, marginalizáció és szegregáció áldozatai a közélet és a magánélet számos területén. A roma közösség ma sem elismert nemzeti vagy etnikai kisebbségi csoport a tagállamok mindegyikében, és így nem minden érintett országban élvezi az ebből a státusból fakadó jogokat. Ebből fakadóan a közéletben való érdemi részvételük korlátozott és számos esetben csak önkéntes alapon történhet. A többségi társadalom és a romák között aszimmetrikusan oszlik meg a roma közösségek integrációjáért viselt társadalmi felelősség. A többségi társadalomnak a romákat asszimiláció nélkül kell befogadnia, és támogatnia kell őket, mint hátrányos helyzetű társadalmi csoportot. Másrészről azonban a romáknak el kell fogadniuk a társadalom egészét irányító szabályokat, és kezdeményezőbbnek kell lenniük saját problémáik kezelésében. A franciaországi események másik tanulsága, hogy a roma közösségek társadalmi integrációját nem lehet pusztán nemzeti keretek között rendezni. A helyi, regionális és nemzeti szint mellett a tagállamoknak uniós keretek között is együtt kell működniük. Ehhez a feladathoz érdemi forrásokat kellene rendelni az uniós felzárkóztatási alapokból a 2013-at követő költségvetési ciklusban.

 
  
MPphoto
 
 

  László Tőkés (PPE), írásban. – () Nap mint nap éles támadásoknak vagyunk tanúi Franciaországnak a romániai és bulgáriai romákkal szembeni politikájával és szigorú intézkedéseivel kapcsolatosan. Szocialista és liberális oldalról egyesek populistának, idegengyűlölőnek és rasszistának bélyegzik Nicolas Sarkozy államelnököt, saját pártpolitikai céljaikra használva fel a Nyugat-Európába tóduló cigányság szerencsétlenségét. Sajnos, a kiutasított cigányok ügye túlságosan is átpolitizálódott. Az Európai Unión belüli szabad mozgás elvét egyoldalúan túlhangsúlyozva, sokan hajlamosok megfeledkezni arról, hogy a kelet- és közép-európai cigányság helyzetére nem a kivándorlás vagy a kontinentális kiterjedésű „nomadizálás” jelenti a megoldást, hanem sorsukat a tagországok, valamint az EU összefogásával saját szülőhazájukban lehet megnyugtatóan rendezni.

Merő propagandisztikus célból némelyek arról is megfeledkeznek, hogy a szabad helyváltoztatás nem lehet öncél, hanem ezzel éppen ellenkezőleg: a szülőföldön való megmaradás és emberhez méltó élet alapvető egyetemes – és európai – érték, melyhez Európa legnagyobb etnikai és szociális kisebbségének is joga van. Arra kell tehát törekednünk, hogy az Unió minden polgára otthon érezze magát saját országában, és – ennek köszönhetően – ne kényszerüljön idegen országokban keresni boldogulását. A politikai cinizmus határát súroló, áldemokratikus cigányféltőknek talán a Béke Nobel-díjas Elie Wiesel szavaival válaszolhatunk a legtalálóbban: végtére is a cigányokat „nem Auschwitzba, hanem csak Romániába küldik”.

 
  
MPphoto
 
 

  Traian Ungureanu (PPE), írásban. – A romakérdést kétféle módon lehet kezelni. Az egyik, hogy csatlakozunk a szocialista és liberális kollégáinkhoz, és ezt mondjuk velük együtt, hogy mindannyian fajgyűlölők vagyunk. Ez azonban csak a baloldal erkölcsi pózolását szolgálná. Viszont semmi hasznot nem hozna a romáknak.

A másik lehetőség, hogy őszintén foglalkozunk a valós problémával. Be kell ismerni, hogy a biztonsághoz fűződő jog ugyanolyan fontos, mint a szabad mozgáshoz való jog. Továbbá ahelyett, hogy a roma problémát összekapcsoljuk Románia schengeni térséghez való csatlakozásával, meg kell értenünk, hogy Románia sokat tett a romák oktatásának és társadalmi integrációjának elősegítéséért. A román tapasztalatokat – más európai államokkal együttműködve – fel kell használni, mert a romák ügye nem nemzeti szintű probléma, hanem egy egész Európát érintő olyan jelenség, amelyhez páneurópai politikára van szükség.

 
  

(1) Lásd a jegyzőkönyvet!

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat