Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Viták
2010. szeptember 7., Kedd - Strasbourg HL kiadás

12. Humanitárius helyzet a pakisztáni áradásokat követően (vita)
A felszólalásokról készült videofelvételek
PV
MPphoto
 

  Elnök. – A következő pont a Bizottság nyilatkozata a humanitárius helyzetről a pakisztáni áradásokat követően.

 
  
MPphoto
 

  Kristalina Georgieva , a Bizottság tagja. – Tisztelt elnök úr! Szeretnék köszönetet mondani azért, hogy Pakisztánt felvette a napirendre. Még fontosabb, hogy szeretnék köszönetet mondani a Parlamentnek is az eddigi európai uniós fellépéssel kapcsolatos tevékeny hozzájárulásáért, ami annak révén nyilvánult meg, hogy nagyon hasznos találkozókat szervezett szakbizottsági szinten, és azt is szeretném megköszönni, hogy a Parlament a nyáron nagyon gyorsan, gyakorlatilag egyetlen nap alatt gyakorolta az ellenőrzéshez való jogát. Ez lehetővé tette számunkra, hogy a segítség útnak indítása érdekében gyorsan fogadhassuk el a finanszírozásról szóló határozatokat.

Mai felszólalásomban a közelmúltban Pakisztánban tett látogatásom során kialakult benyomásaimról kívánok beszámolni, valamint szeretném meghatározni az erőfeszítéseink további lépéseit, végül pedig az Európai Unió számára levonható tanulságokról szólok.

Hadd kezdjem tehát a Pakisztánnal kapcsolatos benyomásaimmal, amelyeket leginkább az jellemez, hogy egy rendkívül összetett helyzetről van szó: gyakorlatilag két katasztrófa együttes kialakulásáról beszélhetünk.

Fent, északon 3 millió, a saját hazájukban lakhelyüket elhagyni kényszerült személy és menekült él, akiknek a fegyveres konfliktusok elől való elmenekülését követően azt kellett látniuk, hogy táboraikat és újonnan épült házaikat az áradás elmossa, illetve lerombolja. A folyók alsó folyásánál, a dél-pakisztáni termékeny síkságokon élő vidéki közösségek nemcsak otthonaikat veszítették el, hanem megélhetésüket is, továbbá semmivé lett Pakisztán gazdaságának nagy része is, amelyen az ország működése alapult.

Mióta a Fejlesztési Bizottságot tájékoztattam, a katasztrófa hatását jelző számok csak tovább romlottak. Az egész országot sújtó áradások összesen több mint 20 millió pakisztánit érintenek. Több mint 12 millió embernek van szüksége azonnali segítségre.

(Az elnök csendre int néhány képviselőt)

Tudom, hogy az előbb megvitatott kérdések nagyon fontosak az európai értékek szempontjából. Ahogyan az is fontos téma, amellyel most foglalkozom, úgyhogy köszönöm a figyelmüket!

Ami a számokat illeti, egy héttel ezelőtt még arról beszélhettünk, hogy 8 millió embernek volt azonnali segítségre szüksége. Ez a szám növekedett: ma már 12 millió emberről kell beszélnünk. Több mint 1,8 millió ház semmisült vagy rongálódott meg; ez a szám korábban még 1,2 millió volt. Több mint 3,4 millió hektár mezőgazdasági terület került víz alá. A beszámolók szerint felütötte fejét a járványos hasmenés és a kolera. E körülmények között az általunk nyújtott segítség a nyilvánvaló azonnali prioritásokra összpontosul: az élelmiszerek, a tiszta víz, a higiénia, az egészségügyi ellátás, valamint a menedék biztosítására. Az ilyen jelentős léptékű katasztrófa esetében a nemzetközi segítségnyújtásnak is jelentősnek kell lennie. Ezért hadd térjek rá azonnal a következő kérdésre. Mit tett eddig az EU, és mit szándékozunk ezt követően tenni?

Humanitárius intézkedésünk jelentős volt. Az EU, azaz a tagállamok és a Bizottság eddig összesen 231 millió euró összeggel járult hozzá az azonnali segítségnyújtáshoz – 70 millió eurót adott a Bizottság, a fennmaradó 161 millió eurót pedig a tagállamok. Az Unió polgári védelmi mechanizmusán keresztül tizenkét tagállam természetbeni segítséget is mozgósított. Ennek révén mi vagyunk a legjelentősebb adományozók. Hozzájárulásunk az ENSZ 460 millió USD összegre vonatkozó, azonnali segítségnyújtás érdekében tett felhívásával mérhető össze, de hangsúlyoznom kell azt is, hogy a felhívásban szereplő összeg növekedni fog, és valószínűleg egy héten belül újabb felhívást kapunk majd az ENSZ-től.

Segítségünk egyben gyors is volt. Július 30-án nyilvánvalóvá vált, hogy az áradások pusztító erejűek lesznek, és a következő napon, július 31-én már meg is hoztuk a 30 millió euró összegről szóló pénzügyi döntést.

Miután megkaptuk a pakisztáni hatóságok kérését, azonnal, már augusztus 6-án aktiváltuk az európai polgári védelmi mechanizmust, és kiküldtünk egy 18 fős szakértői csoportot, amelynek feladata az általunk nyújtott segítségnek az ENSZ-szel és a pakisztáni hatóságokkal történő összehangolása volt abból a célból, hogy a segítségnyújtás a leghatékonyabb lehessen.

Ez az első olyan alkalom, hogy a tagállamok által adott természetbeni segélyt az EU katonai törzsével összehangoltan, polgári légi szállítási kapacitás alkalmazásával szállítottuk el. Ez lehetővé tette számunkra, hogy biztosíthassuk azokat a víztisztító egységeket, mobilkórházakat, gyógyszereket, menedékhelyeket és sátrakat, amelyekre olyan nagy szükség volt. De nem titkolom el azt a tényt, hogy ezen óriási erőfeszítés mellett is még hatalmas kihívások tornyosulnak előttünk.

Hadd világítsam meg a négy fő kihívást. Először is, a humanitárius krízisnek még távolról sincs vége. Talán még el sem értük a krízis csúcsát. Tudjuk a segélymunkásoktól, hogy a jelenlegi helyzet értelmében szeptemberre várható, hogy sikerül 6 millió embert elérniük abból a 12 millióból, akinek segítségre van szüksége. Azaz tulajdonképpen a krízis gyorsabban mélyül, mint hogy az annak leküzdéséhez szükséges segítség mobilizálható lenne. A helyzet még az előtt súlyosabbá válhat, hogy jobbra fordulhatna, különösen, ami a járványokat illeti.

A második, hogy kritikus fontosságú – mivel a lehető legtöbb embert szeretnénk elérni –, hogy azokat vegyük célba, akik a leginkább sérülékenyek. Közéjük tartoznak a szegény közösségek, a nők – különösen a nők által vezetett háztartások –, a gyermekek, az idősek és a fogyatékkal élők, mivel valószínű, hogy ők hátrányt fognak szenvedni, amennyiben az intézkedések nem célzottan rájuk irányulnak. A Bizottság – a 26 partnerével együttműködésben – pedig pont ezt a segítséget kívánja megvalósítani.

A harmadik, hogy a gyors segítségnyújtás nem csupán az emberek túlélésével kapcsolatos kérdés. Ez egyben a jelentős biztonsági kihívásokkal szembesülő ország stabilitásának megőrzésével összefüggő kérdéshez is kapcsolódik. A kétségbeesés könnyen általános elégedetlenséggé alakulhat, ezért teljes mértékben eltökélteknek kell lennünk azzal kapcsolatban, hogy a lehető leggyorsabban és a lehető legnagyobb mértékű segítséget nyújtsuk ezeknek az embereknek.

A negyedik, hogy noha pillanatnyilag az emberi életek megmentése a legfontosabb, már most gondolnunk kell a helyreállításra is. Ami a minél előbbi helyreállítást illeti, két nagyon fontos feladat vár ránk. Annak érdekében, hogy biztosítható legyen a mezőgazdasági termelésnek a víz visszahúzódását követő helyreállása, fel kell készülnünk arra, hogy eszközökkel és vetőmagvakkal láthassuk el a mezőgazdasági termelőket, illetve hogy segítséget nyújthassunk nekik annak érdekében, hogy behozhassák az idei vetési időszakkal kapcsolatos lemaradásukat. Ugyanakkor újjá kell építeni a mezőgazdasági termelőket a piacokkal összekapcsoló, és ugyanakkor számunkra pedig a távoli közösségek elérésé lehetővé tevő alapvető infrastruktúrát.

Hosszú távon természetesen az ország előtt még ott áll az a hatalmas kihívás, amelyet az újjáépítés jelent. Folyamatban van a Világbank és az Ázsiai Fejlesztési Bank által vezetett, továbbá a Bizottság és az UNDP részvételével folyó értékelés, amelynek célja a hosszú távú helyreállítási igények meghatározása. Végig nagyon szorosan együttműködtünk Ashton főképviselővel és alelnökkel, Piebalgs biztossal és De Gucht biztossal annak érdekében, hogy az Európai Unió átfogó jellegű és holisztikus javaslattal állhasson elő azzal kapcsolatban, miként támogathatjuk az ország fejlődését.

Pakisztán a következő Gymnich-találkozó és a Demokratikus Pakisztán Barátai október 14–15-i brüsszeli találkozójának napirendjén is szerepel.

Hadd vonjam le az EU-t érintő tanulságokat. Három tanulságot látok. Az első, hogy a pakisztáni áradások csak egyik jelét jelentik annak, hogy az éghajlatváltozás hatása kézzelfogható. Ha az eredő költségeket nézzük, akkor nagyon fontos, hogy a katasztrófakészültségre, valamint egy katasztrófa sújtotta, rendkívül kiszolgáltatott ország olyan módon történő újjáépítésére összpontosítsunk, amely ellenálló az éghajlatváltozás kockázataival szemben.

Ha óvatosan közelítem meg a kérdést, nem állíthatom, hogy ezeket az áradásokat az éghajlatváltozás okozta. Azonban természetesen tudom azt, hogy a tudomány véleménye szerint a katasztrófák gyakoriságának és intenzitásának növekedése az éghajlatváltozásnak tudható be. Másodsorban egy olyan évben, amikor Haitit földrengés, a Száhel-övezetet szárazság, Szudánt konfliktus, Pakisztán területének jelentős részét pedig áradás sújtotta, a költségvetési helyzetünk is bizonytalan, mivel saját költségvetésünk és a sürgősségi segélyre képzett tartalék már majdnem teljesen kimerült. És még csak szeptember elején járunk.

A katasztrófák számában és intenzitásában megmutatkozó növekvő tendencia miatt egyre nagyobb a humanitárius célokra felhasználható költségvetésünkben megmutatkozó hiány, amit figyelembe kell vennünk a következő pénzügyi keretre való felkészülésünk során annak érdekében, hogy erőforrásaink meg tudjanak felelni a polgáraink által a nélkülözők megsegítése iránt érzett elkötelezettségnek.

A harmadik ezzel kapcsolatos észrevételem pedig az, hogy az EU a krízis kitörése óta a frontvonalban képviseltette magát, ám jelenlétünkről még az első napokban sem számolt be széles körben a média. Ezért nagyon határozottan kell nemcsak az európai uniós katasztrófa-elhárítási eszközök hatékonyságának, hanem azok láthatóságának javítására is összpontosítanunk, ahogyan azt már a Barrosso elnök úrral a délelőtt során tartott ülésen is jelezték. A következő hónapban előterjesztjük javaslatunkat.

Végezetül – állampolgáraink nevében – büszkeséggel jelenthetem ki, hogy Pakisztán esete megmutatta, hogy az EU szolidaritása nem merül ki a szavakban: a szavakat tettek is követik. Erre büszkék lehetünk, mivel munkánk nemcsak az életmentésről szól, hanem azon elvek és értékek képviseletéről is, amelyek az európai projekt lényegét jelentik.

 
  
  

ELNÖKÖL: Rodi KRATSA-TSAGAROPOULOU
alelnök

 
  
MPphoto
 

  Filip Kaczmarek , a PPE képviselőcsoport nevében. – (PL) Tisztelt elnök asszony, Georgieva asszony! A pakisztáni árvíz nagyon súlyos humanitárius katasztrófa, amely emberek tízmillióit érintette. Nem szabad egymásra licitálnunk az áldozatok számának felemlegetésével, illetve az áldozatok szenvedéseinek összehasonlítgatásával, ezért én nem is kívánom ezt a katasztrófát más katasztrófákkal összevetni. A tragédia óriási volt. Szeretnék köszönetet mondani Georgieva asszonynak a Bizottság gyors és megfelelő intézkedéséért. Sajnálatos, hogy a nyári szünet ideje nem sikerült rendkívüli ülésre összehívni a Parlament Fejlesztési Bizottságát. Nem szabad elfelejtenünk, hogy továbbra is emberek millióinak van szüksége segítségre, támogatásra és együttműködésünkre. Az azonnali segítségnyújtáson kívüli prioritásai, Georgieva asszony, azaz a mezőgazdaság és a szállítás, valóban kulcsfontosságúak. Ha nem sikerül talpra állítanunk Pakisztán mezőgazdaságát, akkor jövőre az országot újabb humanitárius csapás éri majd – az éhínség. Paradox módon fennáll annak a lehetősége is, hogy az árvíz bizonyos kedvező hatásokkal is jár. Például ezek a hatások akadályozhatják a szélsőségesek tevékenységét, illetve megkönnyíthetik a menekültprobléma megoldását.

Üdvözlöm azt a tényt, hogy olyan kezdeményezést tervez benyújtani, amely a humanitárius katasztrófákra való reagálásra szolgáló eszközeink hatékonyságát kívánja növelni. Megelégedésemre szolgál az is, hogy a belga elnökség készen áll arra, hogy a kezdeményezést saját elnökségének prioritásaként fogadja el. Az Európai Parlament természetesen támogatni fogja az ilyen kezdeményezéseket.

 
  
MPphoto
 

  Véronique De Keyser , az S&D képviselőcsoport nevében. – (FR) Tisztelt elnök asszony, biztos asszony! Engedje meg, hogy gratuláljak elkötelezettségéhez! Ön a megfelelő ember erre a feladatra.

Az elhangzottakon túl még rengeteg a tennivaló, Pakisztán és a közvélemény pedig mintha eltávolodott volna egymástól. A kép zavaros, az emberek nem kívánnak adakozni, és ez valódi problémát jelent. Nagyon alacsony a mai ülésen való részvétel, és az is megesik, hogy az emberektől azt hallom: „Ó, tudod, semmi gond nincs Pakisztánban, a víz már apad.” Nos, igen, a víz apad, de még meg kell birkóznunk egy hatalmas katasztrófával, amely majdnem olyan súlyos, mint a szökőár.

Két kérdés foglalkoztat. Az első a gyorsreagálási mechanizmusunk fejlesztése. A koordináció stb. tekintetében – a rendelkezésére álló források igénybevételével – ön mindent megtett, ami módjában állt. Ez egyáltalán nem kritika. Ugyanakkor én úgy vélem, hogy Európának elemi érdeke gyorsreagálási mechanizmusának – a belga B-Fast mintájára történő – megerősítése, és felkérem a belga elnökséget, hogy e kérésben működjön együtt a Bizottsággal.

A második kérdést a nők problémája jelenti. Ahogyan azt már említettem önnek, biztos asszony, a konfliktusok és a katasztrófák során gyakran megfeledkeznek a nőkről. Tudjuk, mi a pakisztáni nők sorsa. Tudjuk, hogy ma, ebben a pillanatban 300 000 olyan nő van, aki az elkövetkezendő hetekben fog szülni. Tudjuk, hogy közülük 30 000-nek lesz szüksége sebészi beavatkozásra, és kérem önöket, hogy hozzunk célzott intézkedést e problémával kapcsolatban.

Majdnem valamennyi helyszínen jelen vannak a helyi nem kormányzati szervezetek – például a Családtervezési Társaságok Nemzetközi Szövetségéhez (International Planned Parenthood Federation) kapcsolódó szervek. Kérem, keresse a helyi megállapodásokat és ezekről tájékoztasson bennünket. Nem beszámolókat kérünk öntől, biztos asszony, hanem az ilyen nőkkel kapcsolatos híreket szeretnénk hallani. Remélem, hogy hírekkel fog tudni szolgálni.

 
  
MPphoto
 

  Charles Goerens , az ALDE képviselőcsoport nevében. – (FR) Tisztelt elnök asszony! Hogy az országgal foglalkozó Oxfam-képviselőt idézzem, a világ legnagyobb tava Pakisztánban található.

Tekintettel a rendkívül súlyos árvíz által okozott szenvedésre és nyomorra, úgy érzem, hogy helyénvaló, ha a problémák, a bánat, a szenvedés és a kétségbeesés tengeréről beszélünk.

Közös felelősségünk a cselekvés. Miért?

Először is azért, mivel a katasztrófa 20 millió közvetlen áldozata segítség nélkül nem tud kilábalni a bajból. A következő ok, hogy a mi felelősségünk európai uniós felelősség, de ugyanakkor a tagállamok felelőssége is, amely része az uniós felelősségvállalásnak. A Lisszaboni Szerződés hatálybalépésével eljött az a pillanat, hogy véget vethetünk ennek a mesterséges megkülönböztetésnek, amelynek fennmaradása nem indokolható.

Európa ténylegesen felelősséget vállal, és ön, biztos asszony, ennek a példája. Európa ráadásul példamutató módon vállalja a felelősséget. Talán nem az Európai Unió az, amely általában véve elsőként biztosítja a humanitárius intézkedések finanszírozását? Így mások is késztetést érezhetnek, hogy növeljék a Pakisztánnak nyújtott segélyeik mértékét annak érdekében, hogy az ország kiemelkedhessen a mostani árvíz okozta szenvedésből. Különösen a tehetősebb országokra és a világnak azon a részén található, olajban gazdag hatalmakra gondolok.

Azt jelenti-e ez, hogy mi, európaiak tökéletesek lennénk? Nem. Úgy hiszem, hogy anélkül is többre lehetünk képesek, hogy ehhez többet kellene költenünk. Először is hadd említsem meg a Barnier-jelentést, amely a 27 tagállam által katasztrófahelyzetben igénybe vehető erőforrások és eszközök összefogására szólít fel. Miért kellene tovább várakoznunk, mielőtt végre megvalósítanánk a jelentés következtetéseit?

És ott van az Európai Unió láthatatlanságának kérdése. Természetesen nem ez a legfontosabb szempont, de ennek is helye kell legyen, de nem azért, hogy ezzel dicsekedhessünk, vagy hogy nagylelkűnek tűnhessünk. Ami ebben az esetben számít, az az, hogy az Európai Unió mindent, amire lehetősége van, megtesz annak érdekében, hogy kiemelkedjen abban, amelyhez a leginkább ért, hogy egyértelműen megerősíthesse a világ vezető humanitárius szereplőjeként elért pozícióját, és hogy kitűnhessen abban, ami tényleges elhivatottságaként jelenik meg: hogy valóban a béke egyik jeles követévé váljon.

 
  
MPphoto
 

  Jean Lambert , a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – Tisztelt elnök asszony! Ahogyan az már elhangzott, ami jelenleg Pakisztánban történik, az valóban tragédia, és jó időre hosszú távú elkötelezettséget igényel mind a pakisztáni néptől, mind pedig a pakisztáni nép demokratikusan megválasztott kormányától.

Nagyon örülök a biztos asszony válaszának, az általa felvetett hosszú távú perspektívának, és nem utolsósorban az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodóképességgel összefüggő gondolatoknak. Osztom azokat az aggodalmait, amelyek az ilyen katasztrófák esetében történő finanszírozás kérdéséhez kapcsolódnak. Úgy vélem, valamennyiünknek sürgetnünk kell a nemzetközi közösséget a cselekvés intenzitásának fokozása érdekében. Természetesen örömmel fogadnánk, ha India növelné az ENSZ-alaphoz való hozzájárulását, mivel az fontos politikai üzenetet hordozna magában.

Véleményünk szerint a nemzetközi közösség hozzájárulása nagyobb is lehetne. Pakisztán saját forrásaiból is többet szabadíthatna fel Pakisztán nemzetközi, jórészt a katonai rezsimek ideje alatt felhalmozódott adósságának csökkentésére irányuló lépésekkel. 2008-ban Pakisztán 3 milliárd USD-t költött a hitelek visszafizetésére: a nemzetközi támogatási erőfeszítések eltörpülnek ezen összeg mellett. Franciaország és Németország fontos kétoldalú adományozó. Úgy vélem, némi aggodalommal kell tekintenünk a jelenleg felajánlott hitelek visszafizetési feltételeire.

Szeretném megemlíteni azt is, hogy úgy vélem, fontos, hogy Pakisztánon belülről is hasonló válasz érkezzen. Nem utolsósorban a gazdag földbirtokosoktól, akik – például – csökkenthetnék a szegény mezőgazdasági termelőktől kért bérleti díjat – a bérlők egy ideig még nem fogják tudni kifizetni a bérleti díjat.

 
  
MPphoto
 

  Sajjad Karim , az ECR képviselőcsoport nevében. – Tisztelt elnök asszony! Először szeretném a biztos asszonynak a tegnapi szakbizottságban, illetve a mai ülésen elhangzott megjegyzéseit üdvözölni. Intézkedésünk – amelyet a biztos asszony irányított – valóban dicséretes volt, mind európai uniós szinten, mind pedig a kétoldalúság jegyében fellépő tagállamok szintjén. Az Egyesült Királyság természetesen mindent megtett, amire lehetősége nyílt.

Elkeserítő azonban azt látni, hogy míg a pakisztániak e katasztrófával küzdöttek, addig elnökük a legjavát élvezhette annak, amit Európa csak kínálhat. Míg ő ezzel volt elfoglalva, mi mozgósítani kezdtünk, és vállvetve küzdöttünk Pakisztán népével. Nagyon büszke vagyok arra, hogy ezt megtettük.

Mivel a polgári infrastruktúra összeomlott, a katonaság volt az, amelynek közbe kellett avatkoznia. Az, hogy a szükséges katasztrófa-elhárítás biztosítása érdekében dolgoztunk, nagyon dicséretes. A vészhelyzet azonban a mostani ülésünk pillanatában is fennáll. Amíg vészhelyzet van, addig megtesszük, amit csak lehet, de el kell kezdenünk a beavatkozás közepes és hosszú távra szóló tervezését.

Az áradás példa nélküli léptéke példa nélküli nemzetközi reagálást eredményez. Meg kell kezdenünk Pakisztán újjáépítését, de mindezt olyan módon kell megtennünk, hogy látható legyen, hogy az újjáépítést Pakisztán népe végzi, máskülönben ennek elképzelhetetlen következményei lehetnek. Van egy fejlesztési menetrendünk, de ezt össze kell kötnünk egy kereskedelemmel kapcsolatos menetrenddel annak érdekében, hogy lehetővé tegyük, hogy Pakisztán népe maga is újjáépíthesse az országot.

Tisztelt képviselőtársaim! Azt kérem, hogy legyünk törekvők, és terjesszünk elő egy olyan európai tervet, amely hasonlatos volna az Európa egyes részeinek újjáépítését lehetőveé tevő Marshall-tervhez. Ez az, amire szükség van. Ilyen léptékű kihívásról van szó. Ehhez kell felemelkednünk.

 
  
MPphoto
 

  Michèle Striffler (PPE) . – (FR) Tisztelt elnök asszony, biztos asszony, hölgyeim és uraim! A pakisztáni humanitárius helyzet tragikus – rosszabb az Ázsiára lesújtó szökőárnál.

Nagyra értékelem az árvíz áldozatainak megsegítésére szánt humanitárius segély teljes összegének 70 millió euróra való emeléséről szóló európai bizottsági határozatot, és üdvözlöm Georgieva asszony válaszát, amely – ismételten – azonnali volt.

Az egyik legnagyobb problémát az áldozatok elérése jelenti: mivel az infrastruktúra megsemmisült, az áldozatokat víz veszi körül és a biztonsági helyzet nagyon ingatag. A segély elosztásakor – amely során kizárólag a népesség szükségleteit szabad figyelembe venni – teljes mértékben alapvető fontosságú a pártatlanság, a semlegesség, a függetlenség és az emberiesség humanitárius elveinek tiszteletben tartása.

Még ha jól is működött volna az Európai Unió katasztrófa-elhárítási mechanizmusa, a pakisztáni krízis ismételten annak a szükségességét mutatta, hogy a gyorsaság, a koordináció és a láthatóság tekintetében javítanunk kell hatékonyságunkat. A katasztrófa ismételten rávilágított az európai gyorsreagálási kapacitás létrehozásának szükségességére. Ezért megismétlem, hogy európai polgári védelmi erő létrehozására lenne szükség.

Biztos asszony! Ön novemberben előterjeszti az Európai Unió katasztrófa-elhárítási kapacitásának megerősítéséről szóló dokumentumot, amelyet jogalkotási javaslatok követnek majd. Ezért lehetőségében áll, hogy ambiciózus megoldásokra tegyen javaslatot, és biztos vagyok benne, hogy ön így is fog tenni.

 
  
MPphoto
 

  Thijs Berman (S&D) . – (NL) Tisztelt elnök asszony! Az EU jelentős részt vállalt a segítségnyújtásból, de felajánlását – 230 millió eurót az EU és a tagállamok részéről – most be is kell tartania. Pakisztán nem eshet áldozatául a kimondatlan bizalmatlanságnak. A humanitárius segély olyan kötelezettség, amely független a politikától és mentes a megkülönböztetéstől. Az EU a fő adományozók egyike, ezért alapvető fontosságú, hogy legalább mi hatékonyan koordináljuk az erőfeszítéseinket. Szeretnék ezzel kapcsolatban feltenni egy kérdést Georgieva biztos asszonynak. Ennek a megvalósítása érdekében koordinációs tevékenységünk mely aspektusai javíthatók, és mi szükséges – mit vél ön szükségesnek – ennek megvalósításához?

Az emberek részére folyamatosan elérhetővé kell tenni a tiszta ivóvizet, az orvosi ellátás és élelmiszert. Noha fennáll az újabb áradások kockázata, az érintett régiók újjáépítését problémák sora nehezíti meg. A nemzetközi közösségnek a lehető leghamarabb segítséget kell nyújtania a kormánynak és a pakisztáni népnek a katasztrófa hatásainak hosszú távú enyhítéséhez; és ha ez nagyobb költségvetést igényel, akkor meg kell találnunk annak forrását.

 
  
MPphoto
 

  Louis Michel (ALDE) . – (FR) Tisztelt elnök asszony, biztos asszony! Természetesen gratulálok a biztos asszonynak az elvégzett jelentős munkához!

Önnek köszöngetően az Európai Unió országai 230 millió euró sürgősségi segélyt szabadítottak fel, amelyből 70 millió euró európai uniós pénz. Ahogyan azt már mások is elmondták, ez figyelemreméltó és nagyszerű. Az ön ottani jelenléte annak tanúbizonyságául is szolgál, hogy ön kezdettől fogva odafigyelt a problémára.

Először is, szeretnék csatlakozni ahhoz, amit már elmondtak a nők problémájával, az egészségügyi ellátás problémájával és – mivel fennáll annak a kockázata is, hogy az országot a szélsőségesek karjaiba vezetik – a politikai helyzet problémájával kapcsolatban. Szeretném megismételni, hogy – ezt szintén elmondták már, de sajnos nincs más lehetőség azon kívül, minthogy még egyszer elmondjam – sürgősen létre kell hoznunk az európai polgári védelmi civil kapacitást. Már több különböző alkalommal lehetőségem nyílt ennek elmondására, például a haiti földrengés kapcsán.

A Barnier-jelentés tökéletes kiindulópontot jelent az ilyen mechanizmus megvalósításához szükséges inspiráció tekintetében. Konkrétabban az ezzel a kérdéssel kapcsolatos szándékairól szeretném önt kérdezni.

 
  
MPphoto
 

  Peter van Dalen (ECR) . – (NL) Tisztelt elnök asszony! Hollandiában nem ismeretlen a víz elleni küzdelem, és nagyon mélyen együtt érzek a katasztrofális áradások által sújtott pakisztáni emberekkel. Szeretném felkérni az Európai Uniót, a tagállamokat és a nemzetközi közösséget, hogy álljanak a pakisztáni nép mellé, és ne engedjék, hogy a nép a tálibok kényére-kedvére ki legyen szolgáltatva.

Keresztény emberként pedig a pakisztáni keresztényekkel érzek együtt. Több szervezettől, például az Open Doors Internationaltől és a Compass Direct Newstól is arról értesültem, hogy a keresztényeket több helyen is hátrányos megkülönböztetés éri, ha az élelmiszerek elosztására és az orvosi ellátásra kerül sor. Döbbenetesnek találtam az erről szóló beszámolót, és szeretném arra kérni a biztos asszonyt, fordítson erre is figyelmet. Még súlyosabb az a beszámoló, amely szerint a pakisztáni tálibok állítólag meggyilkolták egy keresztény szervezet három külföldi segélymunkását. Szeretném arra kérni a biztos asszonyt, hogy fordítson erre is különös figyelmet, és támogassa a pakisztáni kormányt is, mivel e kormány feladata a belföldi és a külföldi segélymunkások védelme, a segély pedig soha nem lehet a megkülönböztetés tárgya.

Szeretnék erre is választ kapni a biztos asszonytól.

 
  
MPphoto
 

  Eija-Riitta Korhola (PPE) . – Tisztelt elnök asszony! Először szeretném a pakisztáni nép iránt érzett együttérzésemet kifejezni a tragédia halálos áldozatai miatt. Szeretnék köszönetet mondani Georgieva biztos asszonynak azért, mert odaadón végezte munkáját, Pakisztán pedig kiemelt helyen szerepel a feladatai között.

Eltartott egy ideig, amíg a világ és az EU fel tudta fogni a katasztrófa nagyságát. Most, hogy már jobban értjük, mire van szüksége az érintetteknek, válaszunknak haladéktalannak és a szükségnek megfelelőnek kell lennie. Több pénzügyi és természetbeni támogatást kell nyújtanunk, ugyanakkor biztosítanunk kell, hogy a szükségnek megfelelő segítség mindenkihez, így a kisebbségekhez is eljusson.

Nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy Pakisztán a frontvonalat jelenti a szélsőségek és a terrorizmus ellen folytatott nemzetközi küzdelem szempontjából. Ha nem segítünk, akkor a szegénység és a kétségbeesés a militáns oldal megerősödését hozhatja. Az egyszeri humanitárius segítségnyújtás nem elegendő. A segítségnyújtásnak az ország infrastruktúrájának – az utak, hidak, iskolák stb. – újjáépítésére irányuló segítséggel együtt kell megvalósulnia.

Sürgős intézkedéseket kell hoznunk azért, hogy segítséget nyújthassunk Pakisztánnak a gazdaság és a kereskedelem újraélesztéséhez. A pakisztáni kivitel piaci lehetőségeinek kiszélesítése és az új hitel-megállapodások megfordíthatják az események irányát. Az EU tagállamainak komolyan fontolóra kell venniük azt, hogy a hitellel kapcsolatos kompromisszumos megoldást mint a tragédia miatt nyújtott segítséget alkalmazzák.

 
  
MPphoto
 

  Enrique Guerrero Salom (S&D) (ES) Tisztelt elnök asszony, biztos asszony! A világ közvéleménye körében és a mi magunk körében is az az általános vélekedés, hogy a nemzetközi közösségnek a pakisztáni humanitárius katasztrófára adott válasza lassú és elégtelen volt. Az egyéb hasonló méretű humanitárius katasztrófákhoz képest túl későn és kisebb intenzitással jelentünk csak meg.

A közvélemény szerint némi ellenállás is felfedezhető volt az ENSZ által megállapított szükségletek fedezetének biztosításával szemben. Egyes képviselőtársaim utaltak a társadalmainkban a pakisztáni politikai rendszer jellege, illetve az ott esetlegesen fennálló problémák miatt előforduló ellenállásra is. Mindazonáltal úgy vélem, hogy képviselőként és a társadalmaink szintjén is erőfeszítéseket kell tennünk annak elmagyarázására, hogy valójában bajban lévő embereken – emberi lényeken –, nem pedig egy adott politikai rendszeren segítünk. A humanitárius akciónak a semlegességen, a pártatlanságon és a függetlenségen kell alapulnia, és az szükségeltetik, hogy ezek legyenek a tetteinket irányító értékek.

 
  
MPphoto
 

  Elena Băsescu (PPE) . – (RO) Ha értékelni kívánjuk a pakisztáni árvizet, azt kell mondanunk, példa nélküli katasztrófáról van szó.

Az áradás húszmillió embert érintett. Kétezren vesztették életüket, több mint egymillió otthon dőlt romba, az infrastruktúra egy része és a mezőgazdasági termőterületek nagy része használhatatlanná vált.

Az Európai Unió nem nézhette tétlenül a tragédiát, mivel egyes tagállamai – köztük Románia is – az idén nyáron maguk is megtapasztalhatták az árvizek pusztító erejét.

Üdvözlöm az Európai Bizottság és a tagállamok határozott, 230 millió euró összegű segítségnyújtási pénzeszközt felszabadító kötelezettségvállalását. Ennek köszönhetően az EU lett Pakisztán legnagyobb külső adományozója.

Mindazonáltal a humanitárius helyzet különösen súlyos marad, és hosszú távú kihatásai vannak.

Úgy vélem, hogy a fenntartható újjáépítés kizárólag az ország gazdaságának növekedésén keresztül valósítható meg. Az EU ehhez úgy járulhat hozzá, ha megnyitja piacait Pakisztán előtt.

 
  
MPphoto
 

  Corina Creţu (S&D) . – (RO) Az Európai Unió gyorsan reagált a pakisztáni tragédiára, ez azonban – ahogy ön is mondta – nem mindig volt szembeötlő. Mindazonáltal az árvíz sújtotta területeken tett látogatása megvilágította azt a szolidaritást, amelyet az Európai Unió tanúsít a humanitárius katasztrófát illetően.

A katasztrófa áldozatait – körülbelül 18 millió emberről beszélünk – most a jelentős járványveszély fenyegeti. Az ENSZ sajnos csak egyharmadát kapta meg a kért erőforrásoknak, ami annak tudható be, hogy a tagállamoknak fenntartásai vannak a Pakisztánban széles körben jelen lévő korrupcióval szemben.

Úgy vélem, szükség van egy olyan mechanizmusra, amely garantálni tudja, hogy a humanitárius segítség közvetlenül az árvízkárosultakhoz jusson el, és hogy azt ne a helyi feudális urak sikkasszák el, továbbá amely egyúttal intenzívebbé is teszi a humanitárius missziók munkáját.

És figyelembe véve az iszlámista fenyegetést is. Úgy vélem, hogy a humanitárius tevékenységet végzők érdekében foglalkoznunk kellene a biztonsági intézkedésekkel is.

 
  
MPphoto
 

  Jürgen Creutzmann (ALDE) . – (DE) Tisztelt elnök asszony, biztos asszony! Pakisztánban pusztító volt az árvíz, és segítséget kell nyújtanunk az ország szenvedő, nélkülöző népének. Ezzel kapcsolatban különösen azt a tényt tartom elszomorítónak, hogy Pakisztánnak vannak olyan régiói, ahová a központi kormányzat nem engedi eljuttatni a segélyeket.

A tartós esőzések és ezek következményei súlyosan érintették például a Pakisztán határrégiójában, a Jammu és Kasmír városától északra elterülő Gilgit-Baltisztán régiót. Az általam kapott tájékoztatás szerint csak Gilgit-Baltisztánban 500 ember halt meg, és 50 ezren váltak földönfutóvá. Az áradás négy hidat mosott el, és számos területet vágott el teljesen a külvilágtól. Eddig körülbelül 10 000 eurónak megfelelő segély jutott el Gilgit-Baltisztánba.

Éppen ezért nem elegendő, ha az Európai Unió csupán átadja a segélyt a pakisztáni központi kormánynak, hanem közvetlen támogatást is kell nyújtania azoknak a nem kormányzati szervezeteknek, amelyek a Pakisztán távoli régióinak érdekeivel is foglalkoznak.

 
  
MPphoto
 

  Janusz Władysław Zemke (S&D) . – (PL) Tisztelt elnök asszony! Amikor ez a gigantikus humanitárius katasztrófa lesújtott Pakisztánra, akkor az Európai Unió reagálása minden más, korábbi alkalomhoz képest sokkal hatékonyabb volt. Úgy vélem, valamennyien meglehetősen elégedettek lehetünk, ha az elért előrehaladást összevetjük például a Haitinek nyújtott segítséggel. Két nagyon fontos kérdésre szeretném felhívni a figyelmet. Az első az Európai Uniónak a humanitárius segítség nyújtására való tényleges kapacitásának javítására vonatkozik – és itt „az Európai Unió tényleges kapacitása” kifejezés a hangsúlyos. Például meg kell oldanunk a légi szállítással kapcsolatos kérdéseket. Ha az ilyen szállítási mód nem áll rendelkezésre, akkor nehézségbe ütközik a hatékony segítségnyújtás. A második kérdés a műveletek európai uniós szintű összehangolásának fejlesztéséhez kapcsolódik. Az Unió jelentős erőfeszítéseket tesz, de a helyzet az, hogy az Unió által egyedül, illetve a tagállamok által közösen kifejtett erőfeszítéseket sokkal jobban össze kell hangolni.

 
  
MPphoto
 

  Kristalina Georgieva , a Bizottság tagja. – Tisztelt elnök asszony! Szeretnék köszönetet mondani a képviselőknek a nagyon hasznos észrevételeikért. Válaszomat a kérdések három csoportja köré igyekszem felfűzni. Az első a rövid és a hosszú távú prioritások kérdéscsoportja, és hogy miként vehetjük figyelembe az önök által adott tanácsokat. A második a politikai környezet, és hogy miként tudjuk megóvni a humanitárius munka semlegességét és függetlenségét, valamint a humanitárius munkát végzők biztonságát. A harmadik az EU katasztrófa-elhárítási kapacitása, és hogy mit teszünk jelenleg annak biztosítása érdekében, hogy e kapacitás a jövőben még stabilabb lehessen.

A kérdések első csoportjával kapcsolatban: nagymértékben egyetértek a képviselőtársaimnak azon elhangzott észrevételeivel, hogy azokat helyezzük figyelmünk középpontjába, akiket a kirekesztés kockázata fenyeget. Ez elsősorban Pakisztán konzervatívabb területeire vonatkozik, a nőkre, természetesen, a nők által vezetett háztartásokban élő gyermekekre, akik esetében nagyon nagy a kockázat, és a kisebbségekre, például a vallási kisebbségekre, akikre, illetve amelyekre önök is utaltak.

Bármely országban – ideértve ebben az esetben Pakisztánt is – különösen nagy kockázat fenyegeti azokat a közösségeket, amelyek elérése valójában nehézségekbe ütközik. Vagy a természet erői vagy pedig a konfliktusok zárják el őket. Biztosíthatom önöket arról, hogy nagyon alaposan megvizsgáljuk partnereink javaslatait annak biztosítása érdekében, hogy az általunk nyújtott segély – nagyon nagy részben – célzottan azokhoz kerüljön, akiket a kirekesztés kockázata fenyeget.

Munkatársaimmal részletesebben is nyomon fogjuk követni azt a konkrét kérdést, amelyet a vallási kisebbségekkel szembeni bánásmóddal kapcsolatban tettek fel nekem. Tudom, hogy nagyon alaposan odafigyelünk a kisebbségekre, és biztos vagyok abban, hogy specifikusabb információk is rendelkezésünkre állnak majd éppúgy, mint a kasmíri helyzetre vonatkozóan. Elmondhatom, hogy a nem kormányzati szervezetekhez sorolt partnereinkkel együtt dolgozunk azon, hogy elérhessük az embereket.

Önök határozottan kiemelték, hogy a pakisztáni társadalom és a pakisztáni gazdaság nagy részének a mezőgazdaság jelenti az alapját. Az áradás apadásával a föld termékenyebb is lehet, de ez csak abban az esetben válhat lehetőséggé, ha gyorsan tudunk segítséget nyújtani a gazdáknak a termelési kapacitásuk helyreállításához. Ahogyan a katasztrófák esetében mindig igaz: ha a reagálás megfelelően történik – különösen a hosszú távú rehabilitációt illetően –, akkor az a biztonság tekintetében is javulást hozhat.

Ezzel elérkeztem ahhoz az észrevételhez, amely a pénzalapok mások bevonásával történő megteremtésével kapcsolatos. Másként fogalmazva, morális tekintélyünket kell felhasználnunk arra, hogy a közelben lévő államokat, például a Perzsa-öbölbeli országokat Pakisztán támogatására bírjuk. Ez megtörtént, és igaz az is, hogy az EU – mivel gyorsan és határozottan lépett fel – most rendelkezik azzal a tekintéllyel, amely mások erre való felhívásához szükséges. A Demokratikus Pakisztán Barátainak október 14–15-i, itteni találkozójára készülve folytatjuk ezt az irányt. A találkozót Catherine Ashton főképviselő és alelnök közösen elnökli majd Qureshi pakisztáni külügyminiszterrel, és már megállapodtunk abban, hogy a figyelem felkeltése, a mások erőfeszítéseinek támogatása és a mások hozzájárulásra való ösztönzése érdekében speciális kiterjesztett ülést tartunk.

Ami a tagállamainkat és saját erőforrásainkat illeti, a következőket mondhatom. A Bizottság forrásaiból 70 millió eurót különítettünk el, amelynek nagy részét már folyósítottuk is. A héten Pakisztánban voltam, a helyszínen tevékenykedő nagyon hiteles szervezetekkel és hozzáértő emberekkel támogatott katasztrófa-elhárítási projektekre szánt pénz pedig elfogyott. Munkatársaink már egyértelművé tették, hogy további forrásokat kell majd biztosítanunk.

Ami a tagállamokat illeti, szeretnék köszönetet mondani az Egyesült Királyságnak, Németországnak és Svédországnak. Ők a legnagyobb adományozók. Ők már számos esetben nyújtottak segítséget. A hatáskör e területen megoszlik a Bizottság és a tagállamok között. Természetesen együttműködünk, és szeretnénk azt látni, hogy valamennyi kötelezettségvállalásunk teljes mértékben hasznosul.

Ami pedig a hosszú távú segítségnyújtásunkkal kapcsolatos prioritásokat illeti, nagyon egyértelmű, hogy a Pakisztánra vonatkozó gazdasági előrejelzéseket kedvezőtlen irányba kell módosítani. Másként megfogalmazva, a jövő évre vonatkozó növekedési előrejelzés az árvíz előtti 4,5%-ról körülbelül 1%-ra csökkenhet, illetve akár mínuszba is mehet. Óriási a pusztítás, aminek felmérése még várat magára, de milliárdos nagyságrendről van szó. Ennélfogva a Pakisztánnak nyújtott támogatást holisztikus módon kell mobilizálni. Ez azt jelenti, hogy a segítségnyújtás valamennyi lehetőségét meg kell vizsgálni.

A Bizottságnak természetesen nem áll módjában hitelt nyújtani, ezért az adósságterhek enyhítése nem olyan kérdés, amellyel kapcsolatban állást foglalhatnék a Bizottság lehetőségeinek nézőpontjából, de a lehetséges megoldások között ott szerepel a Pakisztán előtt álló lehetőségek áttekintése is. Gondoskodni fogunk arról, hogy e lehetőségek megvitatásakor figyelembe vegyék az önök véleményét is.

Hasonló kérdések merülnek fel a kereskedelemmel és azzal kapcsolatban, hogy mit lehet tenni. Arról tájékoztathatom önöket, hogy De Gucht biztos úr már nagyon komolyan vizsgálja azt, hogy milyen ajánlataink lehetnek az ország problémáinak holisztikus módon történő rendezése révén.

Hadd tegyek hozzá ehhez még valamit. Együtt kell működnünk Pakisztánnal, hogy támogatást nyújthassunk a kormánynak a gazdaság szilárdabb alapokra helyezése érdekében végrehajtani kívánt reformjához – amelyek kiterjednek a közfinanszírozás és a költségvetés szervezési módjának megreformálására is – annak érdekében, hogy az árvíz ne tántoríthassa el a kormányt attól, hogy saját népének hosszú távú érdekeit szem előtt tartva tegye meg a megfelelő lépéseket. Ez szintén a megbeszéléseink tárgyát képezi.

Természetesen Pakisztán megsegítése egyben a politikai stabilitás kérdéséhez is kapcsolódik egy olyan országban, amely saját régiójában és az egész világ vonatkozásában is fontos szerepet játszik. Ezzel kapcsolatban nagyon reméljük, hogy együttes fellépésünk nemcsak életeket ment majd, hanem megelőzi a káosz kialakulását is ezen a robbanásveszélyes területen. Ennek során a dolog humanitárius részével is foglalkozók számára pedig nagyon fontos, hogy – ahogy én is tettem, amikor Pakisztánban voltam – minden esetben tudatosítsák a hatóságokban: a humanitárius munkát végzők biztonsága alapvető fontosságú.

E kérdésnek a másik oldalát a semlegesség biztosítása jelenti számunkra. A segítségnyújtás nem valósulhat meg a vallás, a nem, illetve a városi vagy vidéki helyszín alapján történő különbségtétel jegyében. A semlegesség és a humanitárius munkát végzők biztonságának kérdése rendkívül fontos. Augusztus 19-e a humanitárius munkát végzők napja volt. Azon a napon sajnálatos módon meg kellett állapítanunk, hogy tavaly több humanitárius munkát végzőt veszítettünk, mint békefenntartót. 102 humanitárius munkát végző személy vesztette életét. Pakisztánnal kapcsolatban minden nap aggodalommal eltelve ébredek fel: vajon nem kell-e még egy életet feláldoznunk a katasztrófa elhárítása során? Szeretném megerősíteni, hogy nagyon komolyan vesszük ezt a kérdést.

Végül az EU katasztrófa-elhárítási kapacitásainak megerősítésével kapcsolatos felvetésre szeretnék válaszolni. Nagyon hálás vagyok azoknak, akik kedvezően nyilatkoztak eddigi tevékenységünkről, és azt jobban szervezettnek és jobban összehangoltnak tartották. Hálás vagyok azoknak is, akik szerint még többet kell tennünk – ezzel én is egyetértek.

Hadd világítsam meg egy példával azt, mit jelent a koordináció Pakisztán esetében. Ahogyan azt már említettem, polgári védelmi koordinációs csoportot küldtünk Pakisztánba. 12 tagállamunk nyújt természetbeni támogatást. Tíz légi járatot – Pakisztánba vezető európai uniós légi hidat – szerveztünk: kettőt Csehország, egyet Finnország finanszírozott, hét pedig a Bizottság társfinanszírozásában valósult meg. Összehangolt módon, több ország nevében nyújtottunk támogatást, majd szintén összehangolt módon gondoskodtunk a segély helyszíni elosztásáról.

Azaz sikerült előrehaladást elérnünk. Azoknak pedig, akik szerint még többre van szükség, azt mondom: így legyen! Remélhetőleg azt láthatják majd, hogy a Bizottság nagyon határozottan és ambiciózus módon közelíti meg az ütőképes európai uniós katasztrófa-elhárítási kapacitás kialakításának kérdését.

Mivel ez olyan vita tárgyát képezi, amelyre a jövőben kerül sor, szeretném a kérdést nagyon röviden négy pontban összefoglalni.

Ami a forgatókönyvek tervezését illeti, sokkal felkészültebbeknek kell lennünk az esetlegesen bekövetkező katasztrófák jellegének figyelembevételét illetően.

A második, hogy előre meghatározott és elkülönített tagállami eszközökre van szükségünk, amelyekre aztán a katasztrófa bekövetkezése esetén hagyatkozni tudunk. Ha valamilyen katasztrófa következik be, és felhívást intézek a segítséggel kapcsolatban, akkor a felhívás megtételének időpontjában még nem tudom, megkapom-e majd, amire szükség van. Szerencsére a tagállamok eddig minden megkereséskor helyt tudtak állni, de sokkal körültekintőbb volna, ha előre meg tudnánk mondani, milyen kötelezettségvállalást tettek a tagállamok, és milyen eszközök állnak rendelkezésünkre.

A harmadik pont a koordináció megerősítésével kapcsolatos. Erről nem kívánok többet mondani. Nyilvánvaló, hogy a huszonhét plusz egy államnak egyként kell cselekednie.

A negyedik, hogy a katasztrófa-elhárítás vonatkozásában a megelőzést, a felkészültséget, a beavatkozást és a rehabilitációra adott visszajelzést magában foglaló holisztikus megközelítést kell alkalmaznunk.

Ez a négy pont képezi a benyújtani kívánt javaslatom alapját.

Tisztelt képviselő asszony, tisztelt képviselők! Köszönöm a nekem és a csapatomnak szóló tanácsaikat!

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – A vitát lezárom.

 
Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat