Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2010. szeptember 7., Kedd - Strasbourg

13. A tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatások (vita)

  Elnök. A következő napirendi pont a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról [COM(2010)0193 - C7-0111/2010 - 2010/0115(NLE)] a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság nevében Őry Csaba által készített jelentés (A7-0084/2009).

  Őry Csaba , előadó. – () Köszönöm a szót elnök asszony! Igyekszem akkor ezek szerint rövidnek lenni. Jó lenne valóban, ha be tudnánk fejezni gyorsan a vitát. Viszonylag nehezen indult ez a vita, lévén, hogy nem egyszerűen a szokásos konzultációs eljárásról beszélhetünk, hanem a közös gondolkodásnak, a 2020-as stratégiáról szóló közös gondolkodás részének tekinti a Bizottság és a Tanács is és mi magunk is itt a Parlamentben a foglalkoztatási irányelvek mostani megfogalmazását.

Végül is úgy tűnik, hogy az idő, amely rendelkezésünkre állt, gazdagította a vitát, bár meg kell mondanom, hogy eredetileg is számos hasznos és jó javaslatot találtunk a Bizottság általi javaslatban. Mégis néhány ponton változtattunk.

Mindenekelőtt egy szerkezeti változtatásra szeretném fölhívni a figyelmet. Úgy látjuk, hogy bár nagyon fontos mind az iskolarendszerű, mind az iskolán kívüli képzés, de nem láttuk indokát annak, hogy ezt két különböző irányelvben mondjuk el, különösen akkor, hogyha mindössze négyre csökkentettük a korábban 24 foglalkoztatási irányelvet. Éppen ezért mi ezt összevontuk, viszont beemeltünk egy új elemet.

A kohéziós politikának, mint a foglalkoztatás instrumentális eszközének és környezetének a fontosságát szeretnénk hangsúlyozni, hisz azzal, hogy ha egyes tagországok közötti különbségeket csökkentendő olyan fejlesztésekről döntünk, fejlesztéseket indítunk az Európai Unióban, amelyek közelebb hozzák egymáshoz az egymástól sok tekintetben távol lévő országokat. Ezeket a politikákat össze kell kötnünk a foglalkoztatás szempontjából. Olyan fejlesztéseket támogatunk, amelyek egyben munkahelyeket is hoznak létre, hisz abban nincs vita közöttünk, hogy az elsőszámú prioritás az az új munkahelyek létrehozása.

Ezt különösen indokolja a gazdasági válság, amely, bár vannak bíztató jelek, mégis egészében véve azt gondolom, hogy nem vagyunk túl rajta és az, hogy ez mit jelent a foglalkoztatás szempontjából, ezt még kevésbé érzékeljük. Talán 2008 és 2010 között 16 millióról 23 millióra nőtt a munkanélküliek száma, ami egy óriási szám, és sajnos azt kell mondanom, hogy még rosszabb a helyzet a fiatalok körében, ahol mintegy 20,5%-ra nőtt a munkanélküliség. Azt gondolom, hogy olyan betegségnek, olyan problémáknak a jeleit mutatják ezek a számok, amelyek ki kell, hogy nyissák a szemünket, hogy teendőnk van. Én azt gondolom, hogy azok a javaslatok, amik szerepelnek a Tanács, illetve a Bizottság előterjesztésében, ezek jó részét mi tudjuk támogatni. Tudjuk támogatni a 75%-os célkitűzést, hogy a munkaképes korúak 75%-a munkába kerüljön, bár szeretnénk, hogyha a fiataloknál ez magasabb lenne. Azok, akik 15 és 24 éves kor között, akik vagy iskolába járnak, vagy dolgoznak, ezeknek az aránya legalább 90% legyen. Ne legyenek csellengő fiatalok. Ugyanígy a szegénység kapcsán szeretnénk, hogyha kiemelten foglalkozhatnánk a gyerekszegénységgel, mint egyik kulcselemével és nem akarom most az egész iránymutatást, a 10-es iránymutatást elismételni, de örömmel tölt az el, hogy mind a belga, mind a magyar elnökség prioritásként kezeli ezt. Remélem tehát, hogy megfogadják a Tanács részéről is, hogy különös hangsúlyt adjanak ennek a témának.

  Andor László , a Bizottság tagja. – Elnök asszony, tisztelt képviselőtársaim, mindenekelőtt szeretnék köszönetet mondani az előadónak, Őry úrnak, a foglalkoztatáspolitikai iránymutatásokra vonatkozó bizottsági javaslatról összeállított jelentéséért és építő hozzáállásáért; teljesen egyetértek vele azzal kapcsolatban, hogy az új foglalkoztatáspolitikai iránymutatásokat a válság összefüggésében kell vizsgálnunk.

Még csak két év telt el azóta, hogy 2008-ban a Lehman Brothers bedőlése következtében annus horribilis köszöntött a pénzügyi szektorra; 2009 a példátlan recesszióval a gazdaság számára volt rettenetes év, 2010 pedig az átlagban 10%-os munkanélküliségi rátával, mely a fiatalok körében 20%-ra ugrik fel, az európai foglalkoztatottsági helyzet számára annus horribilis. E kérdéseket tényleg komolyan kell vennünk, s ezért értékelem nagyra azt, ahogyan a Parlamenttel az elmúlt hónapokban – különösen a tavaszi ülésszak idején – az iránymutatásokkal és az EU 2020 stratégiával kapcsolatban dolgoztunk.

A Bizottság igen szorosan nyomon követte a jelentés összeállítását. Kiterjedt és eredményes vita folyt, amely azt is megmutatta, hogy prioritásokat kell felállítani, és kompromisszumra kell jutni. Üdvözlöm a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, valamint a Bizottság között az elmúlt négy hónapban kialakult kiváló együttműködést. Miként már több alkalommal is kiemeltem, a Bizottság számára létfontosságú, hogy valamennyi uniós intézmény, s főként a Parlament hozzátegye a magáét az új Európa 2020 stratégia szükséges politikai támogatásának megteremtése, valamint az Európa 2020 sikerességének szavatolása érdekében.

Biztosíthatom önöket, hogy a Bizottság szorgalmazni fogja a Parlamentnek a stratégia következő évekbeli végrehajtásába történő minél szorosabb bevonását. Örülök, hogy a jelentéstervezetben előterjesztett javaslatok és módosítások nagy részét a Tanács kezdeményezte, s ezek be is kerültek az Európai Tanács júniusi ülése által politikailag jóváhagyott szövegbe. Egy sor kimaradt kérdést a Tanáccsal még meg kell vitatni.

A Bizottság nem támogatna olyan módosításokat, amelyek a jelenlegi iránymutatások szerkezetét újabb iránymutatások hozzáadásával kívánnák megváltoztatni. Ez ugyanis aláásná a bizottsági javaslat világos szerkezetét és koherenciáját. A Bizottság azt a felvetést is ellenzi, hogy a politikai szinten már elfogadott öt kiemelt cél újabbakkal egészüljön ki. A Bizottság az új stratégia megtervezésekor azt az alapelvet követte, hogy az új stratégia nagyobb ütőereje érdekében korlátozza a célok és a célkitűzések számát.

Mindezek leszögezése mellett a Bizottság egyetért azzal, hogy a szövegben szükség lehet egyes kérdések – például a gyermekgondozással, a tisztességes munkával vagy a kkv-kkal összefüggő kérdések – erőteljesebb hangsúlyozására. A Bizottság kész együtt munkálkodni a Parlamenttel és a Tanáccsal egy kölcsönösen megfelelő kompromisszumos szöveg kialakítása céljából.

  Eva-Britt Svensson , a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményének előadója. – (SV) Elnök asszony, nem túlzó az az állítás, hogy a lisszaboni stratégia megbukott. Ezért tanulnunk kell a hibáinkból, és az új stratégiában nem szabad újfent elkövetnünk azokat. A stratégia egyik legfőbb hibája az volt, hogy nem részesítette előnyben a munkahelyi egyenlőséget, nem biztosította a nőknek a lehetőséget és a szükséges feltételeket ahhoz, hogy teljes értékűen részt vehessenek a munkaerőpiacon, és nem részesítette előnyben a férfiak és a nők közötti bérkülönbségek megszüntetését célzó erőfeszítéseket.

Növelnünk kell a nők munkaerő-piaci részesedését, s ezzel egyidejűleg fokoznunk kell a férfiaknak a gyermekgondozásba és a kapcsolódó feladatokba való bevonását. Ezért kérem, hogy támogassák a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság által e stratégia javítására tett javaslatokat. Ezen túlmenően kérem, hogy vegyék ki a szövegből a közszféra jövedelmeinek megkurtítására vonatkozó megfogalmazást. Ma ugyanis sok alulfizetett nő a közszférában dolgozik. Kérem, hogy ne mélyítsék el még jobban a bérkülönbségeket.

  Pascale Gruny , a PPE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök asszony, az európai foglalkoztatottság javítása és a szegénység visszaszorítása érdekében hosszú távú jogi szabályozásra van szükségünk. A munkanélküliség problémájával a fenntartható fejlődés fényében kell foglalkoznunk. Három megjegyzésem lenne.

Először is, a Tanács azt javasolja, hogy a tagállami foglalkoztatáspolitikai iránymutatásokat tízévente határozzák meg. Egyetértek, mert hosszú távú kilátásokra van szükségünk, ehhez azonban még háromévenkénti valódi mérföldkövek is szükségesek ahhoz, hogy biztosak lehessünk: nem veszítjük szem elől a munkaerő-piaci fejleményeket.

Másodsorban előterjesztettem egy módosítást, amelyet nem fogadtak el, és amelyben javasoltam egy, a jövőbeli munkahelyek konkrét elemzésére szakosodott foglalkoztatási megfigyelőközpont létrehozását. Sok olyan fiatal kerül ki az iskolából vagy az egyetemről, akik semmiféle, a munkaerőpiac igényeit kielégítő képzésben sem részesültek. A jövőbeli munkahelyek tekintetében előre kell gondolkodnunk. Fiataljainknak képesnek kell lenniük a továbblépésre és a képzés fejlesztésével történő szakosodásra annak érdekében, hogy lépést tudjanak tartani a munkaerőpiaccal.

Végezetül a munkanélküliség elleni küzdelem nemcsak azt feltételezi, hogy mindent meg kell tenni az európai munkaerő-piaci helyzet javítására, hanem azt is, hogy a szegénység leküzdéséért is mindent meg kell tennünk. A szegénység elleni küzdelemben alapvető fontosságú a tartós munkanélküliek szakmai beilleszkedése. Az Európai Szociális Alap az az eszköz, amely segíthet visszavezetni ezeket az embereket a munkaerőpiacra. Először is munkalehetőségek biztosításával adjuk vissza ezeknek az embereknek a méltóságukat, és kerüljük el azt a csapdát, hogy a társadalmi beilleszkedés esélye nélkül segítjük őket. Én erre szeretném fektetni a hangsúlyt.

  Jutta Steinruck , az S&D képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony, felszólalásomat az eljárás bírálatával kívánom kezdeni. A jelentés késedelmes benyújtása nagymértékben hátráltatta a Parlament munkáját. A Parlament tényleg csak azért tudta ismertetni az álláspontját, mert kivételek is voltak, és a Tanács ezt a kérdést az őszi csúcs előtt most nem fogja tárgyalni.

Végül is működő kompromisszumot sikerült kialakítani. Kiváló volt az előadó és az árnyékelőadók közötti együttműködés. Ez abból is látható, hogy álláspontunk a bizottságban széles többségi támogatást kapott. Szociáldemokratákként számos, számunkra alapvető jelentőségű kérdést be tudtunk illeszteni a szövegbe, bár nem minden ponttal vagyunk elégedettek. Mindemellett hálás vagyok a belga elnökségnek azért, hogy biztosított bennünket arról, hogy támogatni fogja a Parlament álláspontját.

Az eljárást megkönnyítése érdekében négy módosítást terjesztettünk elő, amelyekhez a holnapi szavazáskor kérem a támogatásukat. Fontos volt számunkra, hogy a foglalkoztatáspolitikai iránymutatások szociális összetevőket is tartalmazzanak, más szóval kitérjenek a jó munka meghatározására, tartalmazzanak kikötést arra vonatkozóan, hogy a jó munkát meg is kell fizetni, és ellenőrizhető közbenső célokat is ki kell jelölni. Az iránymutatásokat azonban csak akkor fogják a tagállamok komolyan venni, ha a Bizottság és a Tanács is komolyan veszi azokat. Ezért felkérjük a Bizottságot, gondoskodjon arról, hogy megfelelő intézkedések történjenek, és az eredményeket is kísérjék figyelemmel.

Örülök, hogy a biztos úr biztosított bennünket arról, hogy álláspontjaink bekerülnek a szövegbe, a Parlament ugyanis hozzáfűzött egy, az európai polgárok javát szolgáló, erősen szociálisan orientált és munkavállaló-barát elemet. Az emberek ezt el is várják a Parlamenttől, ami a szociális viszonyok javulását jelenti.

  Siiri Oviir , az ALDE képviselőcsoport nevében. – (ET) Elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim, a foglalkoztatáspolitikai iránymutatásokról a gazdasági válság kellős közepén vitázunk. Ez hosszú évekre kétségkívül erőteljesen kihat majd a munkaerőpiacra. Fontos, hogy uniós szinten megállapodjunk egy olyan hatékony stratégiáról, mely ténylegesen segíthet a problémák megoldásában. A lisszaboni stratégiában lefektetett célkitűzéseket elsősorban a célkitűzések megvalósításával összefüggő problémák miatt nem lehetett megvalósítani, nem pedig azért, mintha a célkitűzések rosszak lettek volna.

Az új stratégia sikere nagymértékben attól függ, hogy tudunk-e tanulni az előző hibákból. Az új stratégia középpontjában továbbra is a munkahelyteremtésnek és a foglalkoztatottság növelésének kell állnia. A minőségi munkahelyek létrehozása tehát kiemelt fontosságú, hiszen ezek számottevő hozzáadott értéket hoznak létre, és hosszabb távú perspektívában gondolkodva van szükség rájuk. A foglalkoztatáspolitikának szavatolnia kell, hogy az átállások mind a gazdasági ágazatok, mind pedig a különböző munkaerő-piaci státusok között a munkavállalók számára a lehető legsimábban következzenek be. Ebből kifolyólag még inkább ki kell terjeszteni a hosszú távú célkitűzéseket, és az üzleti szférában, az oktatásban, valamint a foglalkoztatáspolitikában még jobban az összehangolt fellépésre kell összpontosítanunk.

A szegénység és a kirekesztés elleni küzdelem ma különösen aktuális. Ezért a társadalom minden csoportja számára életkoruktól és nemüktől függetlenül lehetőséget kell teremtenünk a munkaerő-piaci részvételhez vagy a munkaerőpiacra történő visszatéréshez, külön figyelmet fordítva minden szükséget szenvedő csoportra.

A Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoport árnyékelőadójaként örülök, hogy a képviselőkkel együttműködve a jelentésben arra is utalni tudtunk, hogy a nemek egyenlő jogai biztosítva lesznek. Végezetül a jelentés elfogadásával azt várjuk a Bizottságtól és a tagállamoktól, hogy megfelelő időben fogadják el a vonatkozó jogi keretet, és nemcsak ezt, hanem a Bizottság és a Parlament, valamint a tagállamok közötti együttműködést is erőteljesen elvárjuk. Máskülönben ugyanis az egységes piacról szóló uniós beszéd a legenyhébben fogalmazva is csak részben fogja fedni a valóságot. Ezúton szeretnék köszönetet mondani Őry úrnak az erőfeszítéseiért, valamint a magas szintű együttműködéséért.

  Emilie Turunen , a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DA) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, Őry úr, a foglalkoztatáspolitikai iránymutatások kapcsán sok minden elhangzott a tartalomról és a folyamatról. Nincs kétség afelől, hogy a Parlament a benyújtott tervezettel kapcsolatos munkája során jelentősen javított az iránymutatásokon. A Zöldek/ az Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoportja nevében ma két pontot szeretnék kiemelni. Az első az, hogy sikerült támogatást biztosítanunk a különösen kiszolgáltatott helyzetben lévő csoportokat, köztük a fiatalokat megcélzó ambiciózus foglalkoztatási kezdeményezés számára. A Parlament a fiatalok munkanélküliségi arányának felére csökkentésére szólít fel, más szóval arra, hogy a 15 és 25 év közötti korosztályban a jelenlegi több mint 20%-hoz képest a munkanélküliség ne legyen magasabb 10%-nál. Ez ambiciózus, ám szükséges cél, ha a munkaerőt meg akarjuk őrizni a jövő számára, és biztosítani akarjuk a jólétet és a társadalmi kohéziót.

Másrészt a Parlament többsége a szociális Európa iránti fokozottabb elkötelezettségre hív fel. Ez konkrétan azt jelenti, hogy nemcsak egyszerűen a fokozott foglalkoztatottság révén kell küzdenünk a szegénység ellen, hanem a 10. iránymutatásban megköveteljük, hogy a munka tisztességes minőségű legyen, és biztosítsa a megélhetést. A jóléthez és a szociális szolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférés egy másik kulcsfontosságú követelmény. Ma a Parlamentből világos üzenetet küldünk, hogy küzdeni fogunk a „dolgozó szegények” fogalmának megszüntetéséért, és nem vagyunk hajlandóak megengedni, hogy Európában amerikai stílusú munkaerőpiac jöjjön létre. E két aspektus, a fiatalok foglalkoztatása és a szociális iránymutatások olyan számottevő előrelépést jelentenek, melyekről megítélésem szerint a Tanács vagy a Bizottság nem teheti meg, hogy nem vesz tudomást.

  Milan Cabrnoch , az ECR képviselőcsoport nevében. – (CS) Tisztelt képviselőtársaim, az Európai Unió tagállamaiban kritikus a munkanélküliségi helyzet. A munkanélküliség az euró 1999-es bevezetése óta jelenleg a legmagasabb, 10,1%-on áll. Több mint 23 millió ember van munka nélkül, ebből 16 millió az euró övezetben. Itt valószínűleg valamennyien egyetértünk abban, hogy erre a problémára sürgős megoldást kell találni, a beterjesztett jelentés azonban nem kínál kivezető utat a válságból. Nem hisszük, hogy a teljes foglalkoztatottsághoz való jog érvényesítése önmagában megoldás lehet. Mesterséges célokat tűzünk ki még akkor is, ha nem tudjuk, miként érjük el ezeket. Minek a munkaerő-piaci részesedés arányára vonatkozó adminisztratív előírások, a nők vagy a fiatalok fokozott foglalkoztatása és a tanulmányaikat korán abbahagyó diákok arányának leszorítása, mikor nem tudjuk, hogy ezeket a célokat ki fogja mérni és összehasonlítani, és hogyan. Meglátásunk szerint a mély és hatékony egységes piac megvalósítása az EU általános makrogazdasági teljesítménye biztosításának kulcsfontosságú eszköze, a rugalmas munkaerőpiac pedig az új munkahelyek megteremtésének legjobb módja.

  Thomas Händel , a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, a több és jobb munkahely létrehozására irányuló integrált iránymutatásokról szóló bizottsági javaslat a parlamenti munkának köszönhetően sokat javult.

Ugyanakkor a számos jobbítás dacára még mindig távol vagyunk céljaink elérésétől. Nem tagadjuk, hogy a férfiak és a nők egyenlőségének tekintetében jobb lett a szöveg, azonban célszerűbb lett volna egy külön iránymutatást beilleszteni a többi iránymutatás közé. A holnapi plenáris ülésen ezt igen erőteljesen fogjuk szorgalmazni.

Másodsorban fontos, hogy az eredmények értékelése és a jelentési kötelezettségek szilárdan beépülnek a parlamenti hatáskörökbe, és a jelentésben most már a munkaerő-piaci részesedés és az aktív munkaerő-piaci politika tekintetében igényesebb célkitűzések és alcélok vannak. Ugyanakkor fontos lenne, hogy a Parlament holnap megerősítse, hogy a megfelelő és tisztességes munkára, valamint a szegénységi küszöböt lényegesen meghaladó minimálbérre vonatkozó ILO-elveket a jelentés vegye figyelembe.

Mégis az a véleményem, hogy a jelentésben még mindig van egy sor hiányosság. Túlságosan is emlékeztet a régi lisszaboni stratégiára. A kudarcot vallott rugalmas biztonság alapelvét mantraként ismételgeti, és a megfogalmazás az egykori deregulációs politika áporodott levegőjét árasztja.

Másodsorban, ha a jelentés említést tesz olyan alapelvekről, mint a munka és a családi élet összeegyeztethetősége, a társadalmi kohézió, a fenntartható gazdálkodás, a befektetések és az oktatás, de ezt nem követik konkrét intézkedések, ez a jelentés gyengeségéről árulkodik. A több és jobb munkahely megteremtésének érdekében a jelenlegi bizonytalan helyzet javítására kellene összpontosítani, a hangsúlyt az „azonos munkahelyen azonos munkáért azonos bért” elvre kellene helyezni, újra a középpontba kellene állítani a teljes munkaidős foglalkoztatás modelljét, csökkenteni kellene a heti munkaidő-plafont, fontolóra kellene venni a munkaidő csökkentését, s mindenekelőtt a kohézióra figyelemmel kötelező elemként be kellene venni a szociális vívmányokat, és nem szabadna semmilyen visszalépést megengedni.

  Mara Bizzotto , az EFD képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, tehetetlenség és rövidlátás: ez az EU-27-eket ma sújtó kór diagnózisa.

Tehetetlenség, mivel akkor, amikor Olaszországban a fiatalok negyede állástalan, és az euró övezetben 16 millió ember van munka nélkül, az elmúlt hónapok nagy európai hírverését még mindig nem követte semmilyen, az EU által hozott igazán hatékony intézkedés.

Rövidlátás, mivel Európa a válságból való kilábaláshoz nemcsak hogy ugyanazzal az ósdi formulával rukkolt elő, hanem teljességgel szem elől vesztette a gazdasági és társadalmi kohéziós politika valódibb regionális vetületét. Csak a régióknak a politikai cselekvés középpontjába helyezésével, és csak a régiók sajátos kulturális céljainak tiszteletben tartásával válik lehetővé az európai fejlesztési és munkahely-teremtési politikák újraélesztése, melyeket az egyes földrajzi területeken: a körzetekben, a kis- és középvállalkozásokban és a kézművesiparban meglévő természetes energiák éltetnek.

A foglalkoztatottság problémájának megoldására először kicsiben kell gondolkodnunk, a helyi hatóságokba kell invesztálnunk, és a szubszidiaritást kell előtérbe helyeznünk, megőrizve ezzel a nyelvi és kulturális sokféleségből összeálló örökséget.

Ha az európai iránytű az európai politikákat nem a régiók felé irányítja, akkor az európai projekt várhatóan összeomlik.

  Franz Obermayr (NI) . – (DE) Elnök asszony, szeptember 2-án egy osztrák újság arról írt, hogy „a gyakornokok nincsenek kiképezve.” Ez sajnos igaz. Jelenleg több gyakornoki hely van, mint amennyi megfelelő jelölt, és gazdasági vállalkozásaink 30%-a képtelen betölteni a gyakornoki helyeket. A vállalkozások egyre többet panaszkodnak a tanulmányaikat befejező jelöltek gyatra képzettségi szintjére. A gazdasági társaságok egyötöde saját maga lát a gyakornokok általános képzettségi szintjének emeléséhez.

E helyzet orvoslására azonban Európa jól képzett szakmunkásokat akar importálni harmadik országokból. Ez a csodaszer: a még több bevándorlás, mivel fiataljaink az iskolában már nem részesülnek megfelelő oktatásban. Ez egyszerűen elfogadhatatlan, hiszen így voltaképp beismerjük oktatási rendszerünk csődjét, beismerjük Európa csődjét. A képzési ágazatban tehát sürgős paradigmaváltásra van szükség. Jó képesítések hiányában nincs hozzáférés a munkaerőpiachoz, mert fiataljaink, s végső soron Európa jövője is a tét.

  Veronica Lope Fontagné (PPE) . – (ES) Elnök asszony, Európának olyan stratégiára van szüksége, mellyel erősebben lábalhat ki a gazdasági és pénzügyi válságból, és kezelni tudja a rá váró kihívásokat, mint például a lakosság elöregedését.

A következő évtizedre szóló stratégiában, az Európa 2020 stratégiában, a foglalkoztatáspolitikának kiemelt szerepet kell játszania. A célkitűzéseknek a fenntartható fejlődésnek, a munkahelyteremtésnek, valamint az erősebb társadalmi kohézióra való törekvésnek kell lenniük; a szegénység elleni küzdelem pedig olyan új prioritás az Unió számára, amely mellett képviselőcsoportom elkötelezte magát.

A stratégia arról árulkodik, hogy a munkaerőpiacok működési módjának javítása érdekében szerkezeti reformokba kell kezdeni, miközben a versenyképességet és a termelékenységet is fokozni kell. Nem lennénk következetesek, ha csak a jövőbeli munkahelyteremtésre gondolnánk, és hagynánk, hogy a meglévő munkahelyek megszűnjenek, miként ez történik jelenleg egyes szektorokban, most például a szénágazatban, ahol fennáll a veszély, hogy Európa-szerte számos munkahely szűnik meg. A bányászatot stratégiai tartalékként és a megújuló energiaforrások kiegészítőjeként meg kell tartani.

Ha megengedik, hazámról, Spanyolországról, és szűkebb régiómról, Aragóniáról szólnék. Az egyik tartomány, Teruel számára – ahol a népsűrűség mintegy 12 fő négyzetméterenként – mintegy 5 000 munkahely elvesztése az egész terület elnéptelenedését vonná maga után. Ezért egyrészt a jelenleg meglévő munkahelyek megszilárdítására és megtartására kell összpontosítanunk, másrészt hozzá kell fognunk a jelentésben felvázolt reformokhoz.

  Alejandro Cercas (S&D) . – (ES) Elnök asszony, ez a vita igen fontos a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Európai Parlamenti Képviselőcsoportja számára, hiszen nagyon fontos reményt önteni azon több milliónyi európai polgárba, akik elveszítették a munkájukat, attól félnek, hogy elveszítik a munkájukat, vagy akik dolgozni akarnak, de még nem találták meg a munkaerőpiacunkhoz vezető ajtót.

Fontos, hogy a foglalkoztatást az Európa 2020 stratégia középpontjába helyezzük, és valamilyen mértékben azt mondjuk, hogy nem elég korrigálni a gazdasági egyensúlyvesztéseket. Stratégiánkba szociális dimenziót is be kell építenünk, hiszen a puszta, lélek nélküli gazdaság nem fog választ adni a gazdasági problémákra.

Az is fontos, hogy részcélokat tűzzünk ki magunk elé, mert bár igaz, hogy a részcélok kitűzésével még nem biztos, hogy elérjük a célunkat, ám ha azt sem tudjuk, hogy merre megyünk, tényleg sosem fogjuk megvalósítani azt. Köszönet jár tehát Őry úrnak, amiért többséget alakított ki ezen alapelvek köré. Andor biztos úrnak, valamint a spanyol és a belga elnökségnek is köszönetet mondok azért, hogy lehetővé tette a Parlament számára, hogy a Szerződés 148. cikke értelmében hallassa a szavát, nemcsak azért, mert ez jó a Parlamentnek mint testületnek, hanem azért is, mert ezáltal kapcsolat jön létre az európai polgárok, a jövőben pedig a nemzeti parlamentek, valamint a mindenkire háruló közös feladat között.

Nos, hallgatniuk kell ránk, és nemcsak hallgatniuk, hanem végre is kell hajtaniuk valamennyi ajánlásunkat. Mindegy, hogy hogyan hajtják ezeket végre, de mindenekelőtt be kell építeniük a Parlament munkáját, ami igen kedvező lesz a Bizottság, a Tanács, a Parlament, elsősorban pedig az európai polgárok számára.

  Marije Cornelissen (Verts/ALE) . – Elnök asszony, a Parlamentben sokan rendkívül keményen dolgoztak a jelentés összeállításán. Kompromisszumra jutottunk, és széles körű megállapodás jött létre öt, a bizottsági szöveg javítását célzó prioritásról: ezek a jobb kormányzás, a megfelelő munkahely és az azonos munkáért azonos bér, a legkiszolgáltatottabb csoportokra vonatkozó alcélok, a nemek közötti egyenlőség, valamint a kohéziós politika.

Ha viszont a Tanács úgy dönt, hogy ezeket egyszerűen nem veszi figyelembe, az egész kemény munkánk kárba vész. A Tanács megteheti, ha úgy dönt.

Chastel úr, szeretném megkérdezni, hogy ön megtesz-e mindent a prioritásaink érdekében. Azt is tudni szeretném, igaz-e, hogy a prioritásainkat nagyobb eséllyel fogják elfogadni, ha ezek a preambulumbekezdésekben szerepelnek, miként Milquet asszony utalt erre. A holnapi szavazás előtt ezt nagyon fontos lenne tudnunk.

Képviselőtársaimat pedig arra kérem, hogy tartsuk magunkat az általunk kialakított kompromisszumokhoz. Ha megosztottak vagyunk, nem képviselünk kellő súlyt a Tanáccsal szemben. A Zöldek bizonyosan kiállnak kötelezettségvállalásunk mellett, és ebben mindannyiukra számítunk.

  Jacek Olgierd Kurski (ECR) . – (PL) Az egységes piac és a munkavállalók szabad mozgása az európai integráció legnagyobb vívmányainak számítanak. Most az Európa 2020 stratégia értelmében a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról vitázunk, miközben még mindig érezzük az európai gazdaságokat és munkaerőpiacokat sújtó válság hatásait. A munkanélküliség elleni küzdelemnek ezért kell az uniós politika prioritásává válnia, és a közös költségvetésben erre találni kell pénzeszközöket. Ebből a szempontból alapvető, hogy uniós szinten szoros legyen az együttműködés, és egyensúly legyen a válságból következő jelenlegi, valamint a stratégiaibb jellegű célkitűzések között. Európának ugyanis olyan hosszú távú kihívásokkal kell szembenéznie, mint a demográfiai változások és a globalizáció. Európai és tagállami szinten egyaránt oda kell hatnunk, hogy képesek legyünk munkahelyeket létrehozni, és segíteni a munkavállalókat a munkaerőpiacra való kilépésben. E prioritásokat azonban nem lehet a megnövekedett adminisztratív teher és még több jogi szabályozás árán megvalósítani. Olyan területeken, mint például a gazdaság, a foglalkoztatás és a szociális kérdések, ügyelnünk kell a tagállamok által foganatosított intézkedések koherenciájára. Az iránymutatásoknak és a közös célkitűzéseknek azonban semmilyen körülmények között sem szabad aláásniuk a tagállami hatásköröket.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL) . – (PT) A szavak – bármennyire érdekesek legyenek is – nem elégségesek az Európai Unió különböző országaiban kialakult tragikus társadalmi helyzet megváltoztatására. A jelenlegi gazdasági és pénzügyi politikával szakítani kell: véget kell vetni a Stabilitási és Növekedési Paktumnak, amely irracionális kritériumaival valósággal belefojtja az országokat a gazdasági és pénzügyi nehézségekbe; sajnálatos módon itt nem ez történik.

Miközben folyamatosan megsértik a Stabilitási és Növekedési Paktumnak és a rugalmas biztonságnak megfelelő reformterveket, nem fogjuk megúszni az egyes országok, mint például Görögország, Portugália és Spanyolország által bevezetett megszorító intézkedéseket. Ezek az intézkedések tragikus következményekkel járnak, nő a munkanélküliség, mélyül a szegénység és a társadalmi egyenlőtlenség, és fokozódik a munkavállalók közismert tiltakozása.

Ezért szorgalmazzuk az olyan javaslatokat, melyek meg fogják változtatni a meglévő makrogazdasági politikákat, mégpedig a Stabilitási és Növekedési Paktum felfüggesztésével, a privatizációs és liberalizációs folyamat berekesztésével, a jogokat és megélhetést biztosító, valamint a nőket nem diszkrimináló minőségi foglalkoztatás előtérbe helyezésével, végül a foglalkoztatást és a társadalmi előrehaladást valóban előremozdító paktumon keresztül a munka méltóságának az előmozdításával.

  Derek Roland Clark (EFD) . – Elnök asszony, az EU számára az egyetlen iránymutatás az, hogy többé ne avatkozzon be. A munkaidő-irányelv demotivál a munkára. Miért ne lehetne túlórázni hagyni azokat, akik akarnak? Nehogy azt mondják nekem, hogy ez a munkásokat védi a kizsákmányolás ellen, amikor az EU marionettbírósága, az Európai Bíróság, olyan gazdasági társaságoknak adott igazat, amelyek nem kevesebb, mint négy országban a minimálbérnél kevesebbel szúrták ki számos munkavállaló szemét.

Tudatában vannak-e annak, hogy az Egyesült Királyságban a friss diplomás rezidens orvosoknak több mint az ötödét elutasítják, mert a munkaidő-irányelv azt jelenti, hogy nincs tapasztalatuk, és a képzésből még többen esnek ki ugyanezen ok miatt?

A Tisztelt Ház nemrégiben elfogadott egy jelentést a független kamionsofőrökről, aminek eredményeképpen közülük sokan vissza fogják adni az ipart. A mai szavazáson az Európai Parlament képviselői jóváhagytak egy bekezdést a Bové-jelentésben – amely bekezdés súlyos jelentési terheket ró a kkv-kra –, órákkal azután, hogy Barroso elnök arra panaszkodott, hogy a kkv-kat megfojtja a bürokrácia.

Az EU a probléma, nem pedig a válasz – miként ezt az európai emberek is kezdik már felismerni.

  Edit Bauer (PPE) . – () Köszönöm szépen elnök asszony! Szeretném megköszönni a jelentéstevőnek azt az igyekezetet, amivel igyekezett a 2020-as stratégiát és a foglalkoztatáspolitikai iránymutatás összefüggéseit erősíteni. Én azt hiszem, hogy ez rendkívül fontos. Két kérdésre szeretnék röviden kitérni. Az egyik a nők foglalkoztatásának növelése 75%-ra. Ez ugyan úgy tűnik, hogy 60%-ról 75%-ra nem túl nagy távolság, de gyakorlatilag ez negyedével emelné a nők foglalkoztatottságát. Azt szeretném ezzel kapcsolatosan elmondani, hogy amennyiben nem teremtjük meg ennek a hátterét a közérdekű szolgáltatásokban, ezt a célt valószínűleg nem lehet elérni.

A másik téma, amit szeretnék kiemelni, és amit a jelentéstevő is kiemelten kezelt, ez a gyermekszegénység. Én azt hiszem, hogy annak ellenére, hogy a Tanács ezt évekkel ezelőtt prioritásként jelölte meg, igazából nem sok minden történt, és hogyha ezt a kérdést nem fogjuk szigorúan monitorozni, ha nem tudjuk rászedni a tagállamokat, hogy ezzel komolyan foglalkozzanak és komoly célokat is tűzzenek és érjenek el ezen a téren, elvesztegetjük saját jövőnket. A saját erőforrásainkkal ilyen mostohán bánni nem szabad.

  Pervenche Berès (S&D) . – (FR) Elnök asszony, biztos úr, önök tudják, hogy ez az Európai Parlament számára lényeges vita.

Ez az a rendelkezésünkre álló konkrét eszköz, mellyel meg lehet mondani, hogy az EU 2020 stratégiát miképp kell megvalósítani. A stratégiáról szóló bizonytalan vitákat figyelembe véve a foglalkoztatási iránymutatások meghatározása tényleg nagyon lényeges a számunkra; ezért szorgalmaztuk annyira, hogy a Tanács a vita és a holnapi szavazás előtt ne fogadja el ezeket. Már ez is nagyon fontos dolog a számunkra.

Ezen időrendi megállapodáson túlmenően azonban a tartalom tekintetében is hallatni akarjuk a szavunkat. A belga elnökséggel folytatott megbeszélések némi reményre jogosítanak fel, hogy a hasznos javaslatok láttán, az Európai Parlament hozzáadott értéket képviselő álláspontja láttán a Tanács nem fogja megfosztani magát ettől a hozzáadott értéktől, és hajlandó felülvizsgálni az általa elfogadott szöveget, és beleilleszteni ezeket a releváns javaslatokat.

A belga elnökséggel történt megbeszélések után az eszmecserében részt vett valamennyi képviselőcsoport megegyezett, hogy preambulumbekezdések formájában kellene megismételni a szövegtörzsben található egyes elemeket, és ebből a szempontból nagy az egyetértés közöttünk, hogy ez meg kell lépni. Ezért remélem, hogy az ebben az értelemben benyújtott négy módosítás holnap elfogadásra kerülhet.

Az első dolog – és valószínűleg az, amellyel kapcsolatban úgy gondolom, hogy a legnagyobb konszenzus lehet közöttünk – az, hogy a foglalkoztatási iránymutatásoknak ahhoz, hogy hasznosak legyenek, egy manapság igen divatos fordulatnak kell megfelelniük, ez pedig a jó kormányzás. Adott esetben pedig a jó kormányzás azt jelenti, hogy az iránymutatások kidolgozásának és megvalósításának minden szakaszában a nemzeti és európai parlamenti képviselőkkel és a szociális partnerekkel konzultálni kell.

Ami pedig a tartalmat illeti, két olyan módosítás van, melyek számomra politikailag alapvető jelentőségűek. Ezek a tisztességes munka fogalmára való emlékeztetésre vonatkoznak. Az Európai Unió hogyan szavazhatná meg az egyezményeket anélkül, hogy magára is ne alkalmazná a tisztességes munka fogalmát, és végre ne hajtaná az iránymutatásokat, melyek végre a szegénység legyőzése céljából foglalkoznak a legkiszolgáltatottabbak helyzetével, legyen szó konkrétan a legfiatalabbakról, oktatásuk szintjéről vagy a népesség hátrányos helyzetű csoportjairól?

Ezeket a javaslatokat terjesztjük önök elé, és bízunk önökben, hogy ha reményeim szerint holnap a Tisztelt Ház többsége megszavazza azokat, akkor pártját fogják e módosításoknak.

  Timo Soini (EFD) . – (FI) Elnök asszony, kormányzati vagy uniós intézkedések következtében nem nőhetnek a tagállami költségek. Az emberek nem zöld adókat, nem kék adókat és nem piros adókat fizetnek, hanem egyszerűen csak adókat.

A költségek emelkedése végzetes a foglalkoztatásra nézve. Minden költségnövekedés munkahelyeket emészt fel. Az Európai Uniónak és az Európai Központi Banknak jelenleg nincs független kamatpolitikája. Ez megnehezíti a tagállamok számára pénzügyeik kezelését, mivel a tagállamok így képtelenek pénzügyi politikát folytatni.

Ezen sajnálatos tényezők ellenére mégis szükségünk van növekedési és foglalkoztatási politikára. A finn és az európai munkaerő sikere az egyedi termékekben, valamint ezen termékek minőségében rejlik.

A pályáztatási szabályoknak korrekteknek, tisztességeseknek és átláthatóaknak kell lenniük. Számunkra létfontosságú, hogy Finnországban a munkát finn munkaerő végezze, és minden más tagállamban is ugyanez a helyzet. Nemzeti munkaerő kell az exporthoz és mindenki saját hazájának felvirágoztatásához: ez a siker titka.

  Ria Oomen-Ruijten (PPE) . – (NL) Elnök asszony, előadó úr, tisztelt képviselőtársaim, először is köszönetet kell mondanom az előadónak, és gratulálnom kell a most előttünk fekvő jelentéshez. Végre-valahára vannak konkrét célkitűzéseink, melyeket az elkövetkezendő néhány évben igyekeznünk kell megvalósítani. A ránk váró problémák megoldása nem könnyű. Minden erőfeszítésnek a fenntartható fellendülés felé kell mutatnia. És még a demográfiai változásokkal is számolnunk kell. Ahhoz, hogy erősebben kerüljünk ki a válságból, és szilárd európai munkaerőpiacokat hozhassunk létre, új kihívásoknak kell megfelelnünk. Ezért úgy vélem, hogy az oktatásra fordított figyelmünk kiemelt jelentőséggel bír, hiszen ez az egyetlen módja annak, hogy mindenki számára szélesítsük a lehetőségeket.

Elnök asszony, a szegénység, és különösen a gyermekszegénység visszaszorításának hangsúlyozása szintén nagyon fontos. A Foglalkoztatási és Szociális Bizottságon belül erre vonatkozó konkrét ajánlásokat fogalmaztunk meg a jelentésben, és jó konszenzust alakítottunk ki ezzel kapcsolatban, s úgy gondolom, hogy ez nagyon fontos nem utolsósorban azért, mert ezen ajánlások alapján kell egymást értékelnünk. Ami annyit tesz, hogy nemcsak európai szinten kell munkához látnunk, hanem a tagállami kormányoknak is össze kell fogniuk a szociális partnerekkel, és együtt kell munkálkodniuk ezeken a célkitűzéseken.

Egy igen régi felvetésem az volt, hogy el kell kerülnünk azt a helyzetet, amikor a munkaerőpiacra való kilépésükkor a fiatalok nem tudnak állást találni maguknak. Ez egyszerűen elfogadhatatlan. A mostani jelentés egyik jó oldala az, hogy kiáll amellett, miszerint az iskolából kikerült minden fiatalnak négy hónapon belül helyet kell biztosítani valamilyen képzésben, továbbképzésben vagy valamilyen alternatívát kell felkínálni a számára.

  Olle Ludvigsson (S&D) . – (SV) Elnök asszony, szeretnék néhány olyan aspektusra rávilágítani, melyeket iránymutatások megfogalmazásakor különösen fontos kiemelni.

Először is ahhoz, hogy a gazdaság kedvező irányban fejlődjön, a foglalkoztatás szintjének növekednie kell. Hajlamosak vagyunk szemet hunyni a manapság minket fenyegető csillagászati méretű munkanélküliség óriási problémája fölött. A növekedést csak akkor tudjuk ösztönözni, és az államháztartási egyensúlyvesztéseket csak akkor tudjuk korrigálni, ha tevékenyen munkálkodunk a munkanélküliség visszaszorításán.

Másodsorban a foglalkoztatásba való befektetésnek kedvező hatása van a nemzeti költségvetésekre. Az alacsonyabb munkanélküliség adóbevételekkel és kisebb szociális kiadásokkal jár. Tehát kifizetődik a foglalkoztatáspolitikába való befektetés.

Harmadsorban a foglalkoztatáspolitika csak akkor működik, ha maga mögött tudhatja a szociális partnerek támogatását, és ha a tényleges együttműködésnek tere is van. Ezen túlmenően szavainkat tettekre kell váltanunk.

  Raffaele Baldassarre (PPE) . – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, a foglalkoztatást előmozdító új iránymutatások alapvető lépést jelentenek az európai gazdasági fellendülés és növekedés felé.

A visszaesés a munkanélküliség arányának jelentős növekedését eredményezte. 2010-ben ez az arány 9,6%-ot ért el, a fiatal munkanélküliek aránya pedig 20,3% volt; más szóval, jelenleg több millió ember van munka nélkül. A munkanélküliség azonban a problémának csak az egyik része. A feladat ugyanis nemcsak az, hogy új munkahelyeket teremtsünk, hanem a már meglévőkön javítani kell, és meg is kell őrizni azokat.

A jelentésben lefektetett célok elérése érdekében gazdaságszerkezeti átalakulásra is szükségünk van. Az előadó, Őry úr által kifejtett jelentős erőfeszítések dacára a Parlamentnek az általam az imént említett statisztikákra adott válasza ebben a vonatkozásban továbbra is általános és szétfolyó, s ez az európai stratégia ellenében hat. A jelzőszámok és a kulcscélok nem elegendőek. Nem elég pusztán olyan szavakat használni, mint „koordinálás”, „párbeszéd” és „együttműködés”. A generációk közötti szerződés sem elég. Olyan európai politikára van szükségünk, amely megfelel az európai polgárok igényeinek.

A költségvetési politikák által ránk kényszerített korlátokat konkrétabb, fejlődés-orientált állami tervezésnek kell felváltania. Mai fellépéseinket a fiatalok és a jövő nemzedékek segítése felé kell terelnünk; olyan képzési és oktatáspolitikára van szükségünk, melyek lehetővé teszik a humán tőke minőségének javítását és a humán tőkének a munkaerőpiaccal történő összekapcsolását. Olyan döntéseket kell hoznunk, melyek segítik a termelési rendszert. Röviden: kevesebb papírmunkára, több befektetésre és világosabb gazdasági döntésekre van szükségünk.

  Evelyn Regner (S&D) . – (DE) Elnök asszony, biztos úr, számomra különösen fontos kérdés, hogy ne csak régi típusú munkahelyeket hozzunk létre, hanem minőségi, fenntartható és jó munkahelyeket.

Nekem úgy tűnik, hogy a foglalkoztatáspolitikai iránymutatások jelenlegi megfogalmazásában a munka minőségi oldala túl kevés figyelmet kapott. Ha az EU azt a célt tűzi ki maga elé, hogy a 20–64 éves korosztály átlagos európai munkaerő-piaci részesedését 2020-ra 75%-ra növeli, akkor véleményem szerint nagy a veszély, hogy a számok bűvöletében fogunk élni, és egy mérhető mennyiség-alapú, az egykori szovjet időkre emlékeztető ideológia csapdájába esünk. Tehát nem pusztán mennyiségi célokat kell elérni, a munkahelyek minősége ugyanilyen fontos. Ebbe a számításba nem szabad belevenni az összes bizonytalan, rosszul fizetett, nyomorúságos és ideiglenes munkát. A legfőbb célkitűzésnek a biztos munkaszerződéseknek és a tisztességes szerződéses foglalkoztatásnak kell lennie.

  Thomas Mann (PPE) . – (DE) Elnök asszony, a célok tekintetében magasra tettük saját magunknak a mércét. Őry úr kitűnő jelentésében azt a szándékunkat nyilvánítottuk ki, hogy a tagállamok vállalják, hogy az aktív népesség munkaerő-piaci részesedését 2020-ra 75%-ra növelik. Bauer asszony az imént kifejtette, hogy ez mennyire lényeges. A fiatalokra különleges figyelem irányul. Az Európai Ifjúsági Garancia rendeltetése az, hogy képzésük befejezte után négy hónapon belül valamennyi fiatalt hozzásegítse munkahely megtalálásához vagy továbbképzéshez; végül az iskolaelhagyók arányát 10% alá kell szorítani.

2010 a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai éveként szintén tükröződik ezekben az iránymutatásokban. A szegénységi küszöb alatt élők arányát 25%-kal kell csökkenteni. Ez nagyszabású vállalkozás, mivel ez 20 millió ember javát szolgálja. Ezzel egyidejűleg fokozzuk a tartós munkanélküliek kirekesztettsége elleni küzdelmet. Legalább 25 százalékuk igényel aktív munkaerő-piaci intézkedéseket továbbképzés, oktatás és szakmai átképzés formájában.

Egy másik középponti kérdés az új foglalkoztatási formák, például a határozott idejű és ideiglenes foglalkoztatás témája. Ugyanakkor a nem tipikus munkaszerződéseknek nem szabad mindenki számára tipikussá válniuk. E foglalkoztatási formáknak akkor van értelme, ha átmenetet képeznek az állandó, védett és minőségi foglalkoztatás felé, de csak ebben az esetben.

Az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoportjának másik kérése valószínűleg megkapja a többség támogatását: arról van szó, hogy az Európai Szociális Alap erőforrásait teljes mértékben használjuk ki a foglalkoztathatóság és a munkahelyek minőségének a javítására. Ez fontos jelzés uniós tagállamaink felé.

ELNÖKÖL: Edward McMILLAN-SCOTT
alelnök

  Danuta Maria Hübner (PPE) . – Elnök úr, nagy a veszélye a „munkahelyek nélküli fellendülésnek” vagy a „munkahelyek nélküli növekedésnek”, márpedig Európa nem engedheti meg, hogy ez bekövetkezzék.

Foglalkoztatáspolitikánkban először is az Unió komparatív előnyeire kell helyeznünk a hangsúlyt, ezek pedig az oktatás, a kutatás és a zöld technológiák. Másodsorban el kell kerülnünk az innováció és a munkahelyteremtés közötti választást; egy ilyen választást akkor lehet elkerülni, ha az innováció a munkahelyteremtést is magában foglalja.

Harmadsorban fenntartható egyensúlyt kell kialakítanunk a meglévő munkahelyek támogatása és az új munkahelyek létrehozása között. A magasan képzett munkaerőbe való befektetés kéz a kézben fog járni az innovációval. Természetesen lesznek olyan munkák, amelyeket a piacok nem fognak kellően honorálni, s nekünk e helyzet kezelésére politikai eszközökre lesz szükségünk.

Negyedsorban ösztönözni kell mind a munkaerő-keresleti, mind a munkaerő-kínálati politikára vonatkozó intézkedéseket. Számos foglalkoztatáspolitikai eszköz áll rendelkezésre, azonban ezeket egy megfelelő és átfogó politikai keretben össze kell fogni.

Azután a kormányzás valamennyi szintje – az európai, a nemzeti, a regionális és a helyi szint – között sikeresen össze kell hangolnunk az erőfeszítéseket, a felelősségeket és a politikai eszközöket. Végül, de nem utolsósorban a belső piacnak főként az életpálya és az egész életen át tartó tanulás tekintetében lehetővé kell tennie a munkaerő teljes mobilitását, és ezt földrajzi értelemben horizontálisan kell tennie.

  Elisabeth Morin-Chartier (PPE) . – (FR) Elnök úr, először is őszintén szeretnék gratulálni Őry Csabának ehhez a bonyolult feladathoz, melyet egy olyan válságidőszakban teljesített, amikor 2020-ig tartó iránymutatásokat felvázolni egyáltalán nem nyilvánvaló dolog. A Foglalkoztatási és Szociális Bizottságban a bizottsági javaslat kiegészítéseként végzett munka alapvető jelentőségű.

Három dolgot szeretnék kiemelni. Az első az, hogy a fiataloknak a munkába történő bevonásával kapcsolatban határozott politikát kell folytatnunk. Ennek érdekében azon túl, amit Thomas Mann barátom az imént mondott, a képesítés nélküli iskolaelhagyás ellen is harcolnunk kell. A képzési rendszerek képesítés nélküli elhagyása ugyanis a fiatalokat azonnal a szakmai és társadalmi kirekesztettség felé sodorja. A fiatalokat sújtó munkanélküliség elleni küzdelemben mindannyiunkra számottevő feladat hárul.

A második csoportot, melyre erőfeszítéseinknek irányulniuk kell, a nők alkotják. Ebben a vonatkozásban két fronton kell erőfeszítéseket kifejtenünk: egyrészt harcolnunk kell a női munkahelyekért, az egyenlő bérekért, a női és a férfi életpályája egyenlőségéért, másrészt viszont oda kell hatnunk, hogy a családi élet és a szakmai karrier összeegyeztethető legyen, hiszen a nők és a férfiak közötti valódi egyenlőség csak ezen az áron valósulhat meg.

Végezetül nagyon kell ügyelnünk arra, hogy megszakítsuk az előrehozott nyugdíjazások ördögi körét, és oda kell hatnunk, hogy az élettartam meghosszabbodása ne a szakmai élet megrövidülésében csapódjon le, amivel számunkra nélkülözhetetlen szakmai kompetenciáktól fosztjuk meg magunkat.

Számítok a Tanácsra.

  Horst Schnellhardt (PPE) . – (DE) Elnök úr, tisztelt képviselőtársaim, gratulálok az előadónak. Igen alapos jelentést terjesztett elő. Különösen azt tartom dicséretre méltónak, hogy az iránymutatások egyértelműen fel lettek osztva, jó iránytűként szolgálnak majd a Tanács és a Bizottság számára a jövendőbeli jogalkotáshoz. Főként azt üdvözlöm, hogy az iránymutatások és a foglalkoztatás kérdése összekapcsolódott a kohéziós politikával, s így 2014-től a kohéziós politika elsősorban a munkanélküliség visszaszorítását szolgálja majd.

Ugyanakkor némi bírálattal is kell élnem. A 6. preambulumbekezdésből töröltek egy mondatot, és egyszerűen nem értem, hogy miért. Ha azt állapítja meg, hogy „az euró a gazdasági és pénzügyi válság hatásainak kordában tartásában stabilizáló tényező volt”, akkor ez a valóság hű leképezése. Meglátásom szerint kompromisszum céljából nem lehet csak úgy törölni ezt a részt. Úgy vélem, hogy ebben a vonatkozásban hibát követtünk el. Az ez után következő megfogalmazás helyes, de ebben a formában nem támogathatom.

  Sylvana Rapti (S&D) . – (EL) Elnök úr, tényleg gratulálnom kell Őry úrnak a kitűnő jelentéshez. A jelentés megegyezésen alapul, ami sokkal nagyobb nyomatékot kölcsönöz neki, és a Bizottságnak, valamint a Tanácsnak komolyan figyelembe kell venniük.

Mi, szocialisták, felettébb örülünk annak, hogy a jelentésbe bekerült nem alkuképes alapálláspontunk, amely meggyőződésünk szerint meg fogja oldani a munkanélküliség és az emberi méltóság problémáját. Arról van szó, hogy egyazon munkahelyen egyazon munkáért egyforma díjazás jár. Én még a méltóság kérdését is hozzátenném. A munkahelyeknek fenntarthatóaknak kell lenniük, a munkának pedig tisztességesnek kell lennie.

Úgy tűnik, hogy a Tanács hajlandó ezt figyelembe venni, én viszont azt mondanám, hogy nem elég csak a preambulumbekezdésekben figyelembe venni ezt a szempontot, hanem a főszövegbe is be kell illeszteni.

  Danuta Jazłowiecka (PPE) . – (PL) Elnök úr, a foglalkoztatáspolitikáról szóló európai vitákban általában a munkanélküliség elleni küzdelemről és a megfelelő szociális védelemről beszélünk, azonban sajnálatos módon sokkal kevesebb időt szentelünk olyan témáknak, amelyek a munkavállalóknak a munka világába való visszatérésével vagy az új munkahelyteremtő vállalkozások támogatásával kapcsolatosak. Az iránymutatások prioritásként tartalmazzák a munkaerő-piaci részvétel támogatását. Azonban ne feledjük: a prioritások felállítása után rendkívül fontos, hogy ezeket meg is valósítsuk. Megdöbbentő azt olvasni a Bizottság közleményében, hogy a Szociális Alap 70%-a a képzett, valamint a már állásban lévő munkavállalók munkaerő-piaci részesedésének növelésére lett fordítva, miközben csak 30% fordítódott a munkanélküliekre. Remélem, hogy az Európa 2020 stratégia végrehajtása meg fogja fordítani ezeket az arányokat, és a Szociális Alap hatékonyságában valódi javulást fogunk elérni, ugyanakkor hozzájárulunk majd a foglalkoztatottság szintjének emeléséhez, s végre a globális munkaerőpiacon is versenyképesekké válunk.

  Derek Vaughan (S&D) . – Elnök úr, üdvözlöm a jelentést. Sok dicsérnivaló van benne. A kohéziós politika és a strukturális alapok elkötelezett híveként különösen üdvözlöm azon megjegyzéseket, melyek kiemelik, hogy a strukturális alapok milyen sarkalatos szerepet töltenek be a munkavállalóknak a munka világába történő visszatérésében.

Dél-Walesben például megtapasztaltam, hogy az Európai Szociális Alap miként biztosít szakképzési konstrukciókat és számos egyéb konstrukciót a munkavállalóknak a munka világába történő visszatéréséhez. Lehet, hogy Andor úr nem fogja értékelni a szavaimat, de ez az egyik ok, amiért meggyőződésem, hogy az Európai Szociális Alapnak a regionális fejlesztésnél kell maradnia, és nem szabad átkerülnie a foglalkoztatáshoz. Ezt a vitát a jövőben valamikor nyilván le fogjuk folytatni.

Azt szintén üdvözlöm, hogy a jelentés elismeri a szociális partnerek fontosságát. Amikor szociális partnerekről beszélek, akkor természetesen a szakszervezeteket értem ez alatt, de a helyi hatóságokat és a regionális kormányokat is. Ezek nagyszolgáltatók, de nagymunkáltatók is, ezért a foglalkoztatáspolitikákról szóló bármilyen társadalmi párbeszédbe be kell őket vonni.

  Jan Kozłowski (PPE) . – (PL) Mindenekelőtt szeretnék gratulálni képviselőtársamnak, Őry úrnak a kitűnő jelentés összeállításához. Az iránymutatásoknak egyértelműeknek és egyszerűeknek kell lenniük, és számuk csökkentése a helyes irányba tett lépés. A foglalkoztatottsági szintek emelése kulcsfontosságú kihívás. De egyedül a strukturális munkanélküliség csökkentése nem lesz elegendő. Fontos, hogy előre lássuk és megelőzzük a problémákat, valamint műveljük és fejlesszük a vállalkozási kedvet és a rugalmasságot. A felsőoktatásba belépők számának puszta növelése nem elegendő. A felsőoktatásnak a megfelelő szinten kell képeznie, és olyan területeken, ahol szükség van munkaerőre. A szegénységtől való legjobb menekülés a munkavállalás. De gyakran van szükség egyéni támogató programokra is. Az e területen végzett munka hatékonyságát is lényeges ellenőrizni. Az Európa 2020 stratégia sikerének feltétele az, hogy szorosan kapcsolódjon a kohéziós politikához. A strukturális alapok egyszerűsítésének és az ezekkel összefüggő bürokrácia leszorításának a stratégia célkitűzéseit kell szolgálnia.

  Olivier Chastel , a Tanács soros elnöke. – (FR) Elnök úr, biztos úr, előadó úr, tisztelt képviselők, miként önök is tudják, miután a Szerződés értelmében előírt valamennyi vélemény beérkezett, a Tanács általános megközelítése felülvizsgálat tárgyát fogja képezni. A plenáris szavazást követően tehát a Tanács és előkészítő csoportjai meg fogják vizsgálni a parlamenti módosításokat. A szociális kérdésekkel foglalkozó munkacsoport első ülésének tervezett időpontja szeptember 14-e, az ülés célja az, hogy a Foglalkoztatási, Szociálpolitikai, Egészségügyi és Fogyasztásügyi Tanács (EPSCO-Tanács) október 21-i ülésén az iránymutatások elfogadásra kerüljenek.

A mi meglátásunk szerint a lényeget illetően nincsenek nagy eltérések a Tanács általános megközelítése és a Parlament álláspontja között. Az eredeti bizottsági javaslatot egyébként a Tanács már módosította úgy, hogy belevett egyes, a Parlament számára fontos kérdéseket, mint például a nemek közötti egyenlőséget, a fogyatékossággal élők védelmét, az éghajlatváltozás jelentette kihívásokat, a vállalkozási kedv fejlesztését, a munkakereslet ösztönzését, valamint a szegénységben élő munkavállalók védelmét. Ezen túlmenően az összes tagállam a szöveg hatékonyságának javítása érdekében tömör szöveget kíván látni.

A belga elnökség tehát javasolhatná a Tanácsnak, hogy a preambulumbekezdésekben vegye figyelembe a Parlament egyes módosításait, nevezetesen – részben a tagállamok által kitűzött célok meghatározásával összefüggésben – ami az európai foglalkoztatási stratégia irányítását illeti, valamint a munkaminőség és a tisztességes munka, a termelékenységgel és a kkv-k ösztönzésével való összefüggés, s végül a nemek tekintetében.

Azután – konkrétan a belga küldöttség kérésére – a munkacsoporton belül vitára került sor foglalkoztatási alcélkitűzések meghatározásáról, főként egyes célcsoportok vonatkozásában. Miként önök is tudják, a tagállamok végül elvetették ezt a lehetőséget. S minthogy igen nehéz lesz számszerűsített alcélkitűzéseket beilleszteni az iránymutatásokba, a belga elnökség javasolhatná, hogy kössék össze ezt a kérdést a társadalmi-gazdasági kormányzás új kontextusával, az Európa 2020 stratégiával, valamint a gazdasági kormányzással.

Az elnökség tehát javasolhatná a Tanácsnak, hogy biztosítsa az iránymutatások hatékony nyomon követését. A nyomon követés az EPSCO-Tanács által évente és országonként elfogadandó foglalkoztatási ajánlásokat feltételezne; az EPSCO-Tanács ezek után országonként, az egyes országok nemzeti körülményeinek függvényében alcélkitűzésekre tehetne ajánlásokat.

Egyébiránt, miként azt a Foglalkoztatási Bizottság (EMCO) az Európa 2020 stratégiához készített hozzájárulásában már aláhúzta, a tagállamokat ösztönzik arra, hogy a célcsoportok számára nemzeti körülményeikhez igazodó nemzeti alcélkitűzéseket határozzanak meg.

Végezetül szeretném köszönetemet kifejezni a Parlamentnek az iránymutatásokkal kapcsolatban végzett munkájáért, és biztosítani arról, hogy e munka figyelembe lesz véve.

  AndorLászló , a Bizottság tagja. – Elnök úr, tisztelt képviselők, érzem, hogy sürget az idő, ezért megpróbálok viszonylag rövid lenni. Szeretnék néhány dolgot mondani az eljárással, majd a viták lényegével kapcsolatban is, ugyanis a jelenlegi vita az Európai Unió jelene és jövője szempontjából kulcsjelentőségű esemény.

A tavaszi időszak valóban nagy rohanás volt, és köztudott, hogy mivel a Lisszaboni Szerződés ratifikálása számos országban elhúzódott, maga a Bizottság is csak bizonyos késéssel tudott hivatalba lépni. Egyes anyagokat, jelesül az Európa 2020 stratégiát rövid határidőkre kellett elkészíteni. Ez a foglalkoztatási iránymutatások ütemtervére is kihatott, és a gazdasági kormányzással összefüggésben is gyorsan kellett dolgozni.

A kihívások azonban indokolták ezt a rohanást, s én nagyra értékelem, hogy e kihívások közepette jól együtt tudtunk működni az előadóval és általában a Parlamenttel. Most nekem is rohanvást kell válaszolnom, de azért kiemelnék egypár igen lényeges dolgot.

Először is, néhány felszólalásban összehasonlítás történt a lisszaboni menetrenddel. Nekünk most sokkal strukturáltabb célkitűzéseink, a stratégia irányításával kapcsolatban pedig sokkal jobb javaslatunk van, ami arra a reményre jogosít fel, hogy a siker biztosítva lesz, szemben a lisszaboni stratégiával, mely csak részben volt sikeres. Persze jogos bizonyos kritika, azonban az nem igaz, hogy 2008-ig és a pénzügyi válságig a lisszaboni stratégia teljesen eredménytelen lett volna.

Néhány egyéb téma: a foglalkoztatási iránymutatásokkal a munkahelyek mennyiségét és minőségét egyaránt javítani kívánjuk. Mennyiségi tekintetben az Európa 2020-ban is van számszerű cél, s meglátásom szerint ez ambiciózus cél, ha azt vesszük, hogy jelenleg gödörben vagyunk, a munkanélküliségi ráta igen magas, és munkahelyek nélküli fellendülés közben vagyunk. Ez nem a jövő zenéje, hanem a jelen valósága.

Sajnos csak nagyon kevés olyan tagállam van, ahol jelenleg növekszik a foglalkoztatottak száma, a jó hír azonban az, hogy Németország ezek között található. Márpedig ha Németországban nő a foglalkoztatottság, akkor reménykedhetünk abban, hogy ez a tendencia kitart, és más országokra is átterjed. Az, hogy az európai gazdaság középpontjában javuló tendenciát látunk, rávilágít a kohézió jelentőségére.

Én lennék az utolsó, aki tagadná a kohéziós politika fontosságát, azonban szeretném leszögezni, hogy ha a kohéziót az integrált iránymutatásokkal kellene összekötnöm, akkor a foglalkoztatási iránymutatások helyett inkább a gazdasági iránymutatások közé tettem volna, ugyanis Európán belül vannak eltérések, de ezek az eltérések Európa szíve és külső régiói között sokkal nagyobbak a gazdasági teljesítmény tekintetében, mint a munkanélküliség arányát illetően.

Mindazonáltal, mint mindig, örülök, hogy együtt dolgozhatok önökkel kohéziós kérdéseken, valamint a kohéziónak a foglalkoztatáspolitikákkal való kapcsolatán. Nagyra törő célt, a 75%-ot tűztük ki magunk elé, de szeretnék pontosítani: a 75% nem egyénileg minden egyes alcsoportra vonatkozik. Például nem azt jelenti, hogy a nők foglalkoztatottsági arányának is átlagban 75%-nak kellene lennie. Ezt a számot a férfiakra és a nőkre együttesen adtuk meg. Ezt fontos leszögezni akkor, amikor a tagállamok a következő hónapokban hozzálátnak saját foglalkoztatási programjaik kidolgozásához, és csatlakoznak a kiemelt kezdeményezéshez.

Nagyszabású munka vár ránk olyan alcsoportok esetében, mint a fiatalok, s csak szeretném felhívni figyelmüket arra, hogy a jövő héten elindítjuk a „Mozgásban az ifjúság” elnevezésű kiemelt kezdeményezésünket. Ez újfent olyasmi, ami a foglalkoztatásra irányuló átfogó munkánk szerves és erőteljes része. Ha a „Mozgásban az ifjúság” című anyag tartalmát megnézik, látni fogják, hogy 50%-ban oktatásról, a másik 50%-ban pedig foglalkoztatásról van benne szó, hiszen a Bizottság érti, hogy milyen jelentősek a foglalkoztatási kihívások az európai fiatalok számára.

Az idő rövidségére tekintettel még csak néhány sarkalatos megjegyzés. A foglalkoztatottság fenntartását nem minden egyes ágazatban ígérhetjük meg, például az említett széniparban sem. A Bizottság mérlegeli a hanyatló iparágakban meglévő munkahelyek megtartásának a fontosságát. Ezért az elkövetkező néhány évre kiterjesztettük a széniparnak juttatandó kormányzati támogatások lehetőségét, de ez nem mehet vég nélkül.

Készülnünk kell a változásokra, és a jövőben előnyben kell részesítenünk a zöld munkahelyek felé történő elmozdulást. A zöld munkahelyeken azért dolgozunk, hogy megkönnyítsük ezt az átállást, és hogy jobban előre láthassuk, hogy az elkerülhetetlen gazdasági szerkezetváltás milyen munkahelyeket fog magával hozni, és segíthessünk az embereknek abban, hogy az energiatermelésben, energiafelhasználásban, az építőiparban, a gépjárműiparban, a mezőgazdaságban stb. jobban felkészülhessenek egy másfajta szerkezetre.

Teljesen egyetértek azzal, ami a gyermekszegénységgel összefüggésben elhangzott. Nemrégiben egyeztettünk a belga és a magyar elnökséggel arról, hogy az egyik kezdeményezni fog egy ajánlást, a másik pedig ki fogja teljesíteni a munkát a gyermekszegénységre vonatkozó új ajánlással, ami teljes összhangban lesz az európai platform tekintetében végzett munkánkkal.

Azzal is egyetértek, hogy amikor magasra tesszük a lécet, és a foglalkoztatottsági ráta emelésére, végeredményben pedig a teljes foglalkoztatottságra törekszünk, a szűk eszköztárnál – a foglalkoztatáspolitikák eszköztáránál – messzebbre kell tekintenünk. Nem csak a készségeken kell dolgozni, bár a készségfejlesztés központi jelentőségű. Részt kell vennünk a szélesebb makrogazdasági vitákban – például a kilépési stratégiákra vonatkozó vitában –, és meg kell bizonyosodnunk arról, hogy a támogató intézkedésekből való túl korai kilépés nem veszélyezteti az európai talpra állást és a munkahelyteremtéshez való visszatérést.

Ugyanakkor ebben az összefüggésben tartózkodnék minden olyan kezdeményezéstől, amely megkérdőjelezné a gazdasági és monetáris unió szerkezetét, valamint az újonnan felállított gazdasági kormányzás szervezeteit, ugyanis a leckét meg kell tanulnunk. Össze kell fognunk, s ez szorosabb makrogazdasági koordinációt is jelent. Amikor a gazdasági kormányzás új struktúráiban megpróbáljuk kezelni az általános egyensúlyvesztéseket, akkor lényeges, hogy figyelembe vegyük a munkanélküliséget, mint az egyik nagy gazdasági egyensúlyvesztést.

Az Európai Szociális Alap továbbra is a foglalkoztatottság javításának egyik legfontosabb eszköze lesz, főként az állástalanoknak a munka világába történő visszatérése céljából nyújtandó segítség minőségét szolgálja majd, és hozzájárul új, jobb és versenyképesebb munkahelyek kialakításához, esetlegesen az önfoglalkoztatáshoz. Közvetlen kapcsolatban vagyok a walesi hatóságokkal, melyek nagy megelégedéssel fejtették ki, miként működik Walesben az ESZA. Szeretném az Európai Szociális Alapot a kohézió keretében tartani, de az is igaz, hogy a munkanélküliség és a szegénység kihívásaira figyelemmel az ESZÁ-nak nagyobb láthatóságot kell biztosítanunk. Szeretném, ha a Parlament jelentősebb szerepet vállalna, és nagyobb mértékben bekapcsolódna a Szociális Alap jövőjének tervezésébe, és például egy jövőre vonatkozó új rendelet megalkotásába.

Bizonyos vagyok abban, hogy ezen nagyon jól együtt tudunk dolgozni. Számos más témára is reagálhatnék, de kevés az idő, és sok jelenlévővel már találkoztam, és bizottsági szinten kétoldalú tárgyalásokat folytattam velük.

Végül szeretném köszönetemet kifejezni a belga elnökségnek a miniszterelnök-helyettessel, valamint a belga kormány foglalkoztatási kérdésekért és szociális ügyekért felelős tagjaival való együttműködésért.

  Őry Csaba , előadó. – () Elnök úr! Andor úrnak szeretném mondani, hogy nem új célokat, hanem alcélokat fogalmaztunk meg, tehát nem hozzáadni akartunk, hanem pontosítani szerettük volna, és remélem, hogy ez ilyen formában elfogadható. A vita kapcsán azt látom, hogy abban valamennyien egyetértünk, hogy ahhoz, hogy a válságot túléljük, illetve álljuk a versenyt föltörekvő térségeivel a világnak, többet, többen és jobban kell dolgoznunk, és ebben a célkitűzésünkben az idősek, a nők, a fogyatékkal élők, az alacsony képzettségűek nem terhet, nem nyűgöt jelentenek, hanem lehetőséget, tartalékot, és ehhez nyilvánvalóan megfelelő politikákat kell igazítani. Ugyanígy nagy egyetértés mutatkozott abban, és örülök, hogy ezt a belga elnökség képviselői is aláhúzták, hogy a közép- és kisvállalkozásokra és a rájuk vonatkozó fiskális adózási környezetre különös figyelmet kell fordítani, hisz ez az a közeg, ahol új munkahelyek létrejöhetnek, vagy nagy számmal létrejöhetnek, nyilvánvalóan koncentrálnunk kell.

Fontos, hogy szóltunk az új foglalkoztatási formákról. Itt vannak, jelen vannak és sok a félreértés közöttük. Nyilvánvalóan jobb szabályozásra van szükség, figyelembe véve a méltányos munkának a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet által meghatározott leírását, elvárásait és követelményeit. És ugyanígy, különös bizakodással tölt el, amit Chastel úrtól hallottunk, hogy amikor a jó kormányzásra gondolunk, akkor ebbe beleértjük azt is, hogy monitorozni, ellenőrizni, ha úgy tetszik, valamennyiünktől, magunktól is számon kell kérni, hogy amit elvállaltunk, megígértünk, közösen elhatároztunk, azt meg tudjuk-e valósítani.

Én tehát köszönöm szépen mindenkinek az együttműködést. Valóban jól együttműködtünk, mind a Bizottság, mind a Tanács, mind a kollegák az árnyékjelentéstevőkkel, és remélem, hogy végül is ez a közös erőfeszítés visszaköszön majd a Tanács határozatában, döntésében, illetve az ezt követő esetleges konzultációban. Szeretném fölhívni a figyelmet, hogy azt kérjük, hogy amennyiben úgy érzik, hogy sok mindent kell változtatni rajta, akkor még térjünk vissza egy közös konzultáció keretében. Mi a magunk részéről, a Parlament részéről erre természetesen készen állunk. Köszönöm szépen az együttműködést önöknek és remélem, hogy jó munkát sikerült végeznünk.

  Paul Rübig (PPE) . – (DE) Elnök úr, én tulajdonképpen Clark úr felszólalására szerettem volna reagálni, aki azt állította, hogy az Európai Unió Bírósága marionettbíróság. Engedtessék meg, hogy ne értsek egyet ezzel az állítással. Biztos vagyok abban, hogy Clark úr nem marionettképviselő, hanem megválasztották, és meggyőződésem, hogy a Tisztelt Házban egy bizonyos szintű illemet be kellene tartania. Demokráciában élünk, ezért egy bíróságot nem titulálhatunk marionettbíróságnak.

  Elnök. – Köszönöm az észrevételt. Clark úr most nincs itt, de biztos vagyok abban, hogy tudomásul fogja venni az ön megjegyzéseit.

A vitát lezárom.

A szavazásra holnap, 2010. szeptember 8-án, szerdán kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

  Sergio Berlato (PPE), írásban. – (IT) Miként a Nemzetközi Valutaalap félévi jelentésében nemrég hangsúlyozta, a munkanélküliség a fejlett gazdaságokra váró legnagyobb kihívás, és ez a helyzet még évekig nem fog változni.

A munkaerőpiacra először kilépő fiatalok helyzete különösen nehéz: az Eurostat legújabb adatai szerint az állástalan fiatalok száma Európa-szerte nő, aminek az oka részben a közelmúltbeli gazdasági és pénzügyi válság. Áprilisban a Bizottság benyújtotta az „Európa 2020 integrált iránymutatás” című javaslatát, mely meghatározza az új stratégia kereteit, és a tagállamok által kivitelezendő reformokat javasol.

A ma vita tárgyát képező jelentésre utalva, mely különösen az integrált iránymutatások foglalkoztatással kapcsolatos részével foglalkozik, egyetértek azzal a megállapítással, hogy az iránymutatások számát korlátozni kell annak érdekében, hogy a növekvő munkanélküliség problémájának leküzdését célzó európai fellépés nagyobb súllyal essen latba.

Szeretném megragadni ezt a lehetőséget, hogy kiemeljem, mennyire fontos az emberi tőkébe történő befektetés: elő kell mozdítanunk az emberi erőforrásokba való befektetést, előtérbe kell helyeznünk az egész életen át tartó szakképzést, s mindeközben az európai gazdaság húzóerejét alkotó kis- és középvállalkozások szintjén ösztönzőket kell nyújtanunk az innovációhoz.

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D), írásban. – (LT) A gazdasági és pénzügyi válság következtében az elkövetkezendő években az európai munkaerő-piaci helyzet továbbra is igen feszült lesz. Minderre figyelemmel a munkanélküliség elleni küzdelemnek az EU és a tagállamok egyik legfontosabb politikai feladatának kell lennie, ezért a Bizottság által javasolt iránymutatásokban ezt jobban kellene tükröztetni.

Szeretném kiemelni, hogy a foglalkoztatási iránymutatások általánosságban túl kevés figyelmet fordítanak a nemek közötti egyenlőségi politikára és a nők vállalkozási kedvének az előmozdítására. Az európai szegénység által jelentett veszélyek tényleges lecsökkentése érdekében kötelező célokat kell kitűznünk ahhoz, hogy képesek legyünk lebontani a nemekhez kötődő sztereotípiákat, a munkaerőpiacon jelenleg tapasztalható hátrányos megkülönböztetést, valamint azokat a szerkezeti okokat, melyeknek eredményeképpen a nők és a férfiak javadalmazása eltér, valamint képesek legyünk megszüntetni azon akadályokat, melyek meggátolják a nőket egyes foglalkozások gyakorlásában, és behatárolják vállalkozásalapítási lehetőségeiket.

Az iránymutatások szövege az illegális vagy árnyékgazdaságban végzett munka visszaszorítása céljának az előmozdításával is adós marad, hiszen ezekben a nehéz időkben az emberek sok országban illegálisan dolgoznak, mivel egyszerűen képtelenek másként kimászni a jelenlegi helyzetből. Az iránymutatások semmiféle, a szegénység leküzdését szolgáló ambiciózus célkitűzést nem segítenek elő, márpedig a szegénység elleni küzdelemben a mélyszegénységben élő legkiszolgáltatottabb csoportokat – például az egyedülálló anyákat, a kisnyugdíjasokat és a fogyatékkal élőket – megcélzó foglalkoztatási és oktatási intézkedéseket kell foganatosítani.

Felszólítom tehát a tagállamokat és a Bizottságot, hogy törekedjenek az iránymutatásokban lefektetett célok maximális megvalósítására, máskülönben Európa nem fogja felmutatni az iránymutatásokban rögzített eredményeket.

  Martin Kastler (PPE), írásban. – (DE) Üdvözlöm az Őry úr által a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról összeállított jelentést. De miért is? E jelentésben az Európai Parlament teljesen egyértelművé tette, hogy mi, európaiak, az elkövetkező években mit várhatunk a munka és a foglalkoztatás területén. A migráció és a demográfiai változás kérdésein túlmenően az úgynevezett „zöldgazdaság” területén való foglalkoztatásban rejlő potenciál sarkalatos kérdés. E tartalék csak akkor használható ki eredményesen, ha megfelelő számú, képesítést igénylő munkahely áll rendelkezésre. Ez különösen vezetői szinten kínál egyedülálló lehetőségeket a nők számára. A férfiak és a nők egyaránt egyforma lehetőségekkel rendelkeznek ezen a dinamikus és még viszonylag új üzleti területen, márpedig ez más területeken néha nehezebb. Biztosítani kell a munka és a családi élet egyensúlyban tarthatóságát például családbarát munkahelyek létrehozásával és gyermekgondozási infrastruktúrák kialakításával. Főként a vezető beosztásokban dolgozók számára lehetővé kell tenni egyénre szabott munkaidő-modellek kialakítását, valamint a részmunkaidős foglalkoztatást is. Az európai munkaerőpiacon sajnos ez még nem mindenütt lehetséges.

  Tunne Kelam (PPE), írásban. – Ahogy Daul úr ma délelőtt mondotta, több Európára van szükségünk. A több Európa nem a polgáraink vagy tagállamaink tevékenységébe való több beavatkozást jelent. Azt jelenti, hogy az Uniónak hatékonyabbá és profibbá kell válnia. Az integrált iránymutatások nagymértékben ezt az értelmezést szolgálják.

A munkanélküliek aránya tíz év óta a legmagasabb szinteket éri el, s különösen a fiatal álláskeresők aránya riasztó. Ez alááshatja a gazdasági növekedés közeljövőben történő visszaállítására tett kísérleteket.

Ugyanakkor minden lehetséges megoldásnak tartalmaznia kell egy minőségi dimenziót. Barroso elnök ma négy millió üres munkahelyről szólt. Ezen üres munkahelyek többségükben képzett munkaerőt igényelnek. Sürgetem a Bizottságot, hogy késlekedés nélkül vezesse be a javasolt európai munkahely-üresedést figyelő rendszert, amelynek részét képezné az európai készség-útlevél is.

Az azonnali kihívás azonban az, hogy a fiataloknak olyan minőségi képzést kell nyújtani, amely sokkal jobban igazodik a munkaerőpiacok gyakorlati igényeihez. A képzési programokat e célra figyelemmel kell megreformálni, s a tagállamoknak kötelezettséget kell vállalniuk az iskolából kimaradók számának csökkentésére.

Az összeurópai célnak annak kell lennie, hogy kontinensünket képzett munkaerővel lássuk el.

Végül eltökéltségre és bátorságra van szükségünk ahhoz, hogy a kkv-kre nehezedő adminisztratív és nem vámjellegű korlátokat drasztikusan visszavágjuk.

  Ádám Kósa (PPE), írásban. – () Őry Csaba kollégám kiváló munkát végzett, és csak elismerés illetheti tevékenységét. Mint fogyatékossággal élő európai parlamenti képviselő bizton állíthatom, hogy tevékenysége és nyitottsága nélkül a legnagyobb európai politikai erő, az Európai Néppárt nem támogatta volna olyan mértékben a fogyatékos emberek megjelenítését az EP munkájában, mint ahogy ez napjainkban történik. Őry képviselő úr újszerű, valamint az egyszerűsítésre törekvő látásmódja nemcsak a megfelelő témák, hanem azok megfelelő implementálásában is elévülhetetlen eredményeket eredményezhet. Képviselőtársam nemcsak a közvetlen témaválasztásba nyúlt biztos kézzel, hanem szakmai koordinálása révén a látszólagos határterületek finomhangolásán keresztül sokkal szélesebb körben érvényesülhetnek az EP és különösen az Európai Néppárt által vallott célok. Ezek közül az emberbe mint tőkébe történő befektetés a legfontosabb célkitűzés - fenntartható és növekvő számú munkahelyekre van szükség. A minőségi munkahelyek teremtése mellett azonban fontosnak tartom azt is, hogy a fogyatékos emberek foglalkoztatása is alapvető cél, hiszen az ő munkanélküliségi mutatójuk eléri a 60-70, és egyes tagállamokban pedig akár a 90%-ot is. Európának az innováció és a zöld munkahelyek mellett a nehezen képezhető rétegek számára is munkát kell kínálni. Ez pedig a globalizmus újragondolását is eredményezheti az EU-n kívülről jövő, áron alul termelt, szociálisan deprivált munkavállalók kizsákmányolása, illetve az európai fogyatékkal élő munkavállalók növekvő munkanélküliségének a szembeállításával.

  Joanna Katarzyna Skrzydlewska (PPE), írásban. – (PL) Az európai gazdaság a 2008-ban kezdődött válság után lassan magára talál. A legtöbb uniós tagállamban azonban a foglalkoztatási szint még mindig megdöbbentően alacsony – alacsonyabb, mint a válság előtt volt. A fiatalok a társadalom egyik olyan csoportját alkotják, amelyet a gazdasági válság alatt a munkanélküliség növekedésének problémája a legjobban sújtott. 2008 óta drámaian megemelkedett az állástalan fiatalok száma, s jelenleg sok tagállamban a 15-25 év közötti fiatalok munkanélküliségének szintje magasabb az általános szintnél. Ezek az adatok főként az Európai Unió öregedő társadalma jelenségének fényében megrázóak, ami azt jelenti, hogy az aktív korú népesség száma zuhan a nyugdíjasok számához képest. Ezért különösen fontos, hogy segítsünk a fiataloknak az első munkahely és a stabil foglalkoztatottság megtalálásában. Az Európa 2020 foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló jelentés célravezető lépés a fiatalok munkaerő-piaci helyzetének javítása irányában. Ha azonban határozott javulást akarunk látni, a tagállamok szintjén további intézkedésekre van szükség. Különös hangsúlyt kell helyezni a fiatalok első munkahelye megtalálásának támogatására, valamint a diplomások munkanélküliségének leküzdésére. A piac által igényelt készségekkel rendelkező képzett munkaerő biztosítása, valamint a diplomások felkészítése a munkaerőpiacra való kilépésre, csak néhány azon feladatok közül, melyeket az oktatási intézmények szintjén kell kezelni.

  Theodor Dumitru Stolojan (PPE), írásban. – (RO) Az új munkahelyek létrehozása az Európai Unióban a munkaerő-piaci szabályozás teljes feloldásától is függ. Európai parlamenti képviselőkként kötelességünk lépni ebben a vonatkozásban. Hívjuk fel azon tagállamokat, melyek az egyes tagállamokból származó munkaerő szabad mozgását még mindig korlátok közé szorítják, hogy lépjenek ezen a téren. Kérjük fel az összes tagállamot, az Európai Bizottságot és a Tanácsot, hogy foganatosítsák a munkaerőpiac rugalmasabbá tételéhez szükséges intézkedéseket, hiszen a túl sok nemzeti korlátozás miatt a munkaerőpiac még mindig szétaprózott. Nagyobb rugalmasság híján a munkaerőpiacnak a gazdaság ciklikusságához való alkalmazkodása késedelmet szenved és nehézkes, ami az emberek számára sokkal nagyobb veszteségekkel jár.