Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2010. szeptember 8., Szerda - Strasbourg

15. A munkavállalók szabad mozgása – a román és a bolgár állampolgárokat érintő ideiglenes korlátozások az Európai Unió munkaerőpiacán (vita)

  Elnök. - A következő napirendi pont a Rovana Plumb, Iliana Malinova Iotova, Pervenche Berès, Stephen Hughes, Alejandro Cercas, Gianni Pittella és Jutta Steinruck az Európai Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége képviselőcsoport nevében az Európai Bizottsághoz intézett, a munkavállalók szabad mozgása – a román és bolgár állampolgárokat az Európai Unió munkaerőpiacán érintő ideiglenes korlátozásokról szóló szóbeli választ igénylő kérdéssel kapcsolatos vita (O-0096/2010 - B7-0455/2010).

  Rovana Plumb (S&D). – (RO) Barroso úr, az Európai Bizottság elnöke évértékelő beszédében hangsúlyozta a foglalkoztatottság európai szintű növelésének prioritását.

Valamennyien vállaltuk továbbá az Európai Unió következő 10 évre vonatkozó stratégiájában szereplő, a foglalkoztatottság növelését, a szegénység csökkentését előirányozó célok elérését. A Parlament plenáris ülése ma elfogadta a foglalkoztatási iránymutatásokat, és felkértük a Tanácsot azok figyelembe vételére.

Amennyiben valóban el akarjuk érni a vállalt célokat; ha tényleg azt akarjuk, hogy Európa élen járjon a versenyképességben, és ha tényleg azt akarjuk, hogy egy méltányos Európa gondoskodjon polgárai jólétéről, akkor tiszteletben kell tartanunk a munkavállalók szabad mozgáshoz való jogát.

A munkavállalók szabad mozgása az EU alapvető szabadságainak egyike. Az erős belső piac csak a munkaerőpiac teljes megnyitásával teremthető meg.

A Bizottság 2008. novemberi közleménye szerint a mobilitás jelentős pozitív hatással járt az Európai Unió gazdasági növekedésére. A román és bolgár munkaerő mobilitása jótékonyan hatott a fogadó tagállamok gazdaságára, ugyanakkor nem gyakorolt jelentős hatást a hazai munkavállalók fizetésére és munkahelyére.

A gazdasági válság a továbbiakban már nem használható ürügyként a munkaerő-piaci korlátozások végrehajtására és fenntartására. A korlátozások további fenntartása eltántorítja a román és bolgár munkavállalókat attól, hogy az adott tagállamokban keresőtevékenységet végezzenek. Ez a tényező a munkavállalási engedély megszerzését előíró jogszabályok megkerülésére készteti a munkavállalókat, ezáltal megnöveli az illegális munkavégzés előfordulásának gyakoriságát. Az illegális munka egyenes következménye, hogy megfosztja a munkavállalókat az európai szociális biztonsági rendszerek összehangolásából eredő jogoktól.

Románia és Bulgária szerint a munkavállalók szabad mozgását gátló akadályok európai szintű lebontása a jelenlegi gazdasági környezetben ugrásszerűen javítaná az Európai Unió reakcióképességét az új kihívások terén.

Biztos úr! A következő kérdést azért teszem fel, mert szeretném, ha az Európai Bizottság a szövetségesünk lenne, és teljes körű intézményi támogatást nyújtana számunkra. Milyen intézkedésekkel ösztönzik a jövőben a korlátozásokat továbbra is alkalmazó tagállamokat a munkaerőpiacuk teljes megnyitására?

  John Dalli , a Bizottság tagja. – Elnök úr! A munkavállalók szabad mozgása az EU egyik alapelve. Az áruk, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgásával együtt az egységes piac egyik pillére, és hozzájárult az európai integráció sikeréhez.

Ahogy önök is jól tudják, Bulgária és Románia EU-tagságának első hét évében a bolgár és román munkavállalók nem élhetnek teljes mértékben a munkavállalók szabad mozgáshoz való jogával. Ez a csatlakozási szerződésekben rögzített átmeneti szabályok miatt van így, amelyek lehetővé teszik, hogy a többi tagállam legfeljebb hét évre elhalassza az EU szabad mozgást biztosító jogszabályainak bolgár és román munkavállalókra történő alkalmazását.

Bulgária és Románia 2007-es EU-csatlakozásakor a 25 tagállamból 10 úgy döntött, hogy azonnal megnyitja munkaerőpiacát a bolgár és román munkavállalók előtt. Mára ez a szám tizenötre emelkedett, tehát csak tíz tagállam alkalmaz jelenleg is korlátozásokat. Említést érdemel, hogy a tíz tagállam közül több is enyhébb feltételeket és eljárásokat alkalmaz a bolgár és román EU-csatlakozás előtt érvényben lévőkhöz képest.

Nem szabad szem elől téveszteni azt sem, hogy az átmeneti szabályok alkalmazására, azaz a munkaerőpiacra jutás korlátozására vonatkozó döntés az érintett tagállamok kizárólagos hatáskörébe tartozik. A Bizottságnak nincs semmiféle hivatalos ráhatása a korlátozások feloldására.

A Bizottság azonban elvi alapon támogatja a munkavállalók szabad mozgásának teljes körű alkalmazását. A Bizottság ezen kívül mindig is azon munkálkodott, hogy a korlátozásokat alkalmazó tagállamok a csatlakozási szerződésben rögzített feltételek szerint korlátozzanak.

A Bizottság emellett többször is hangsúlyozta, hogy az átmeneti szabályok definíció szerint ideiglenesek, és hogy a tagállamoknak fokozatosan meg kellene nyitniuk a munkaerőpiacukat ahelyett, hogy a hétéves időszak végéig halogatnák a munkavállalók szabad mozgásának biztosítását.

A Bizottság átmeneti szabályokról szóló 2006-os és 2008-as jelentéséből kiderül, hogy a 2004-es és 2007-es bővítések nyomán megvalósuló munkaerő-mobilitás pozitív gazdasági hatással járt, és megkönnyítette a munkaerő iránti igények kielégítését. Ezek a megállapítások a jelenlegi gazdasági válság közepette is érvényesek. A Bizottság a továbbiakban is arra ösztönzi a tagállamokat, hogy vizsgálják felül a munkaerő-piaci hozzáféréssel kapcsolatos álláspontjukat, hivatkozva többek között a jelentések megállapításaira.

Az EU-hoz nemrég csatlakozó tagállamokból érkező, jogszerűtlenül munkát vállalók számáról, illetve szociális helyzetéről nincsenek részletes információk. Ennek oka éppen az, hogy rejtetten vannak jelen az érintett tagállamokban.

A Bizottság a 2006-os és 2008-as jelentésben hangsúlyozta, hogy a munkavállalók szabad mozgásának korlátozása nem feltétlenül eredményezi a nemzeti munkaerőpiac védelmét, ám késleltetheti a munkaerőpiac alkalmazkodását. Az átmeneti szabályok továbbá növelhetik a be nem jelentett munka előfordulásának gyakoriságát. Kimutatták, hogy a bővítés hozzájárult a feketegazdaságban jelen lévő, az új tagállamokból érkező, azelőtt be nem jelentett munkavállalók láthatóvá válásához.

Emellett meggyőző bizonyítékok vannak arra, hogy az új tagállamokból érkező munkavállalók a „régi” tagállamok munkaerő-piaci korlátozásai miatt dolgoznak be nem jelentett munkahelyeken. Ez egybevág azzal a megállapítással, hogy a mobilitás fő hajtóerői a kereslet-kínálati viszonyokban keresendők, és hogy a munkavállalók szabad mozgásának korlátozása késlelteti a munkaerőpiac alkalmazkodását.

A Bizottság nem kíván konkrét tanulmányt készíteni a Bulgáriából és Romániából érkező jogszerűtlenül munkát vállalók élet- és munkakörülményeiről, sem a hazai munkaerőpiacra gyakorolt hatásukról – ennek fő oka az információhiány, illetve az ilyen jellegű adatgyűjtés nehézségei. A Bizottság azonban egy, a Bulgáriát és Romániát érintő átmeneti szabályok hatásáról szóló esetleges jövőbeni elemzésben lehetőség szerint kitér majd a Bulgáriából és Romániából érkező „jogszerűtlenül munkát vállalók” kérdésére is, amennyiben ezt valamelyik ország az átmeneti rendelkezésekben foglaltak szerint kéri. A Bizottság emellett a tagállamokkal együttműködésben továbbra is elősegíti a be nem jelentett munka elleni küzdelmet szolgáló konkrét tevékenységeket.

A Bizottság tisztában van vele, hogy a bolgár és román munkavállalókat még mindig sújtó korlátozások hátrányos megkülönböztetésnek tekinthetők.

Hangsúlyozni szeretném, hogy az előző bővítési körök többségében is alkalmaztak a munkavállalók szabad mozgását érintő átmeneti rendelkezéseket. Az átmeneti szabályok továbbá nemcsak a bolgár és román munkavállalókra terjednek ki, hanem az EU-hoz 2004-ben csatlakozó tíz tagállamból is érintenek nyolcat.

Érdemes arra is rámutatni, hogy a jelenlegi átmeneti szabályok nagyobb mozgásteret biztosítanak a tagállamok számára, hiszen lehetővé teszik, hogy a munkaerő-piaci helyzetük alapján maguk döntsék el, hogy a hétéves időszakon belül mikortól alkalmazzák a munkavállalók szabad mozgására vonatkozó uniós jogszabályokat (a korábbi átmeneti szabályok egyszerűen valahány évvel kitolták a munkavállalók szabad mozgását biztosító uniós jogszabályok alkalmazását).

A korlátozásokat fenntartó tíz tagállamban szabadon munkát vállalni nem tudó bolgár és román munkavállalók által érzékelt hátrányos megkülönböztetés a szó jogi értelmében véve nem számít hátrányos megkülönböztetésnek. Bár az Európai Unió működéséről szóló szerződés 18. cikke tiltja az állampolgárság alapján történő hátrányos megkülönböztetést, ezt a tilalmat a többi EU-szerződés különös rendelkezéseire figyelemmel tartalmazza. Márpedig a csatlakozási szerződésben rögzített átmeneti szabályokban ilyen rendelkezések szerepelnek.

A bolgár és román munkavállalók munkaerőpiacra jutásának átmeneti szabályok alapján történő korlátozása ennélfogva nem ütközik az uniós jogszabályokba.

  Thomas Mann , a PPE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr! Németország és Ausztria a 2+3+2-es szabályból adódó hétéves átmeneti időszak egészét kihasználja, és csak azt követően biztosítja a 2004-ben csatlakozó tagállamokból érkező munkavállalók teljesen szabad mozgását. Németország Bulgária és Románia esetében is kihasználja a második fázisra engedélyezett, 2009–2011-ig tartó teljes időszakot.

Dalli úr elmondta, hogy a korlátozások jelenleg 10 tagállamra terjednek ki. Ezt a tagállamok eltérő tapasztalatai indokolják. A korlátozások sosem hátrányosan megkülönböztető jellegűek – ön helyesen utalt e tekintetben a 18. cikkre -, továbbá konkrét időkorláthoz kötöttek. A változáshoz való fokozatos alkalmazkodás lehetőségének igénybevétele fontos, sőt alapvető jelentőségű politikai döntés. Tapasztalatunk szerint a munkavállalók szabad mozgásának túl korai biztosítása jelentős veszélynek teszi ki a munkaerőpiacot. Ez különböző célcsoportokat érint, például a tartós munkanélkülieket és az alacsonyan képzett munkavállalókat, továbbá hazám esetében például a kelet-német térségekben élőket sújtja. A különböző területek eltérő tapasztalatai alapján továbbra is szabályoznunk kell a foglalkoztatáshoz való hozzáférést az EU-ban, de ez a közeljövőben természetesen változni fog. Azonban még nem készültünk fel megfelelően a változásokra.

Teljesen elhibázott az az elképzelés, hogy a Bizottság készítsen tanulmányt a bolgár és román illegális munkavállalók úgynevezett pozitív gazdasági hatásáról. Az illegális munkavállalók törvényt szegnek, és ezt nem lehet statisztikákkal elbagatellizálni, bármennyire kedvezőnek is tűnnek az adatok. Továbbra is a szigorú ellenőrzés híve vagyok, így vehetjük fel a harcot az illegális munka ellen. Tartozunk ennyivel a legálisan foglalkoztatott munkavállalóknak.

Van egy másik fontos feladat is, amelyen együtt kell dolgoznunk: részletesen meg kell vizsgálnunk a 2012 utáni teljes mozgásszabadság vonzatait. Ez ugyanis nemcsak lehetőségekkel, hanem veszélyekkel is jár. Csak ha ezeket külön-külön meghatároztuk, ha tények alapján dolgozunk, csak ha tényekkel alátámasztott, részletes vitát tartunk, akkor kerülhetjük el a karosszékből történő politizálást, akkor akadályozhatjuk meg a kirekesztést, és akkor gondoskodhatunk arról, hogy ne egymás ellen, hanem egymással együttműködve dolgozzunk. Ez az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) képviselőcsoport álláspontja.

Én már 2009-ben megkérdeztem a Bizottságtól, hogy van-e használható információ a munkavállalók teljes mozgásszabadságának hatásairól. Az volt a válasz, hogy a munkavállalók szabad mozgása pozitívan hat a gazdaságra, és nem jár negatív mellékhatásokkal a munkaerőpiacra. Elnézést, Dalli úr, ez még nem elég. Ön akkor még nem volt hivatalban, ám annál fontosabb, hogy ön és munkatársai megértsék az emberek félelmeit, és hogy sok-sok tudással gazdagítsák a változással kapcsolatban lefolytatandó vitát, valamint tartalommal töltsék meg a régi és új tagállamokban használt érveket.

  Ivailo Kalfin , az S&D képviselőcsoport nevében. – (BG) Biztos úr! E vita keretében szeretném felkérni a bolgár és román állampolgárokat továbbra is különböző munkaerő-piaci korlátozásokkal sújtó tagállamok kormányait, hogy minél hamarabb oldják fel a korlátozásokat. Ezt többek között az Európai Unió elvei indokolják, amelyek egyike a személyek szabad mozgása.

Gazdasági szempontból a munkaerőpiac megnyitása komoly hozzáadott értéket jelent. Egyrészt azért, mert nagyobb szakemberkínálatot biztosít olyan területeken, ahol a hazai piacról nincs elég jelentkező. Példaként említhetem a bolgár orvosokat és egészségügyi dolgozókat, akik olyan térségekben dolgoznak, ahol a tagállamok egyszerűen nem rendelkeznek saját munkaerővel. Ez gondot okoz Bulgária félreeső területein, de megoldja például az Egyesült Királyság és Franciaország egyes térségeinek gondjait. Alacsonyabb költséggel jobb közszolgáltatásokat biztosít az adófizetőknek. Az új tagállamok munkavállalói vagy magasan képzett, bármely gazdaságban keresett szakemberek, vagy a munkaerő-piaci hiányokat betöltő munkások, akik növelik a versenyképességet, és megakadályozzák, hogy a vállalatok az Európai Unión kívülre települjenek át.

Teljességgel megalapozatlan és populista feltételezés, hogy az Európai Unió új tagállamainak állampolgárai kiszorítják az alacsonyan fizetett hazai munkásokat. Ha egy bolgár állampolgár másik országba megy dolgozni, akkor fizetnie kell a szállásért, el kell tartania a családját, iskoláztatnia kell a gyerekeit, és ez mind pénzbe kerül. Takarékoskodni is próbál, hiszen reményei szerint egyszer majd hazatér. Emellett ott a nyelvi korlát is. Az arról szóló beszámolók, hogy az ilyen állampolgár mennyire alacsony bérért hajlandó dolgozni, csupán hazai fogyasztásra szánt városi legendák. Ezt erősítik az Európai Bizottság adatai is, amelyek szerint az új tagállamokból érkező migráns munkavállalók aránya az Európai Unió bővítését követően a régi tagállamok lakosságának 0,2 százalékáról 0,5 százalékra nőtt. Egyértelműen elmaradt a migrációs hullám. Másrészt éppen az a gond, hogy a harmadik országból érkező bevándorlókhoz képest sokkal kevesebb migráns munkavállaló érkezik a tagállamokból.

A munkaerő-piaci korlátozások nem indokolhatók objektív érvekkel. Az egyenlő piacra jutás sokkal nagyobb átláthatóságot eredményez, gazdasági hozadéka van, továbbá jótékony hatást gyakorol a tagállamok szociális rendszereire. Biztos úr! Azt várjuk a Bizottságtól, hogy szorosan nyomon kövesse a folyamatokat, és tájékoztassa a tagállamokat a piacnyitás előnyeiről.

  Adina-Ioana Vălean , az ALDE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr! Némi elégedettséggel tölt el, hogy Barroso úr keddi bejelentése szerint programja élére helyezte az egységes piac elmélyítését. Huszonnégy évvel az Egységes Európai Okmány után és tizennyolc évvel azután, hogy be kellett volna fejezni a kiépítését, az egységes piac még mindig nem valósult meg teljesen. Barroso urat idézem: „A 20 millió európai kkv-nak mindössze 8%-a végez határon átnyúló kereskedelmi tevékenységet.”

A Monti-jelentés 150, a személyek, az áruk, a tőke és a szolgáltatások szabad mozgását gátló akadályt jelöl meg az Európai Unióban. Ez az úgynevezett „egységes piac” inkább a francia Gruyere sajtra hasonlít!

Barroso úr egy egységes piaci okmány gondolatát igyekszik eladni nekünk, és Delors úr európai eszméjének újraindítására hív fel. Hadd frissítsem fel az európai történelemről szóló emlékeinket: ha ténylegesen a személyek, az áruk, a tőke és a szolgáltatások szabad mozgásának elvére alapuló egységes piacot akarunk létrehozni; ha el akarjuk kerülni a gazdasági válság következményeként kialakuló gazdasági nacionalizmust; és ha a legversenyképesebb gazdasággá akarunk válni, fokozni akarjuk a versenyképességünket, több munkahelyet akarunk teremteni és nagyobb növekedést akarunk elérni, akkor első és legfontosabb prioritásunkká kell emelnünk ezeknek a Románia, Bulgária és a tíz új tagállam munkavállalóinak szabad mozgását korlátozó, indokolhatatlan, alaptalannak bizonyult, irracionális félelmekre alapuló korlátoknak a leépítését.

A Bizottságnak igen szigorúan kell bánnia azokkal a tagállamokkal, amelyek az átmeneti korlátozások fenntartása mellett döntenek. Ezeket megalapozott gazdasági adatokkal kell alátámasztani. A nemzeti munkaerőpiac állítólagos sérülékenységét, illetve komoly zavarait racionális számokkal kell majd bizonyítani, és ezeket a statisztikák, tények alapján kell górcső alá venni.

Ha Barroso úr újra akarja indítani az egységes piacot, akkor ideje, hogy tettekre váltsuk szavainkat. Ideje, hogy lebontsuk a gazdasági protekcionizmus és nacionalizmus szégyenletes falait.

  Rui Tavares , a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (PT) E héten sok vitát hallhattunk a Parlamentben a szabad mozgásról, különösen Románia és Bulgária kapcsán, és nemcsak a munkavállalók, hanem éppen tegnap a roma, illetve cigány kisebbséggel kapcsolatban is. Gyakran elveszünk a kérdés jogi részleteiben, és megfeledkezünk arról, hogy a jogszabályok az Európai Unió szellemiségének csak alapvető keretét rajzolják ki, és hogy a jogszabályok szellemének középpontjában a szabad mozgás áll.

A jogszabályok csak a szabad mozgás minimális szintjét biztosítják. Jelenleg különböző tagállami kormányok éppen az EU alkotmányos szellemisége ellenében használják fel a jogot. Itt, a Parlamentben mi is beleragadunk a jogi elemezgetés mocsarába, elfeledjük, hogy a tisztelt Ház politikai döntéshozó testület, és nem jogi tanácsadó iroda.

Nekünk Európa jövőképét kell hordoznunk, erősebben kell hangsúlyoznunk, hogy az EU kifejezett célja a szabad mozgás biztosítása. Az előbbiek fényében úgy hiszem, a Bizottság messze elmarad ennek az eszmének a kívánalmaitól. A Bizottság szerepe megváltozott az utóbbi időben. A biztos úr azt mondja nekünk, hogy a tagállamoknak jogukban áll korlátozásokat érvényesíteni, és a Bizottságnak ehhez semmi köze. Igenis van köze hozzá! A Bizottság a Szerződések őre, ezért úgy hiszem, sokkal határozottabban és szenvedélyesebben kell kiállnia a szabad mozgás biztosításáért. Tudjuk, hogy a nagy területi egységek, például az USA vagy Brazília, illetve az e két országhoz hasonlóan szabad belső mozgást biztosító versenytársaink hatékonyabban reagálnak a válságokra, mert a munkaerő ott találhat munkát, ahol van. Nekünk Európában kezdettől fogva gondot okoz, hogy gyorsan reagáljunk a válságra.

Amikor a tagállamok a nemzeti önérdek alapján járnak el e téren, akkor megfeledkeznek a közérdekről. Ha ez a tőkepiacon történik, a Bizottság határozottan szót emel; miért nem képes akkor is szólni, amikor a munkavállalók mozgásszabadságával történik ugyanez?

  Gerard Batten , az EFD képviselőcsoport nevében. – Elnök úr! Ez a kérdés egy olyan állítással indít, hogy a munkavállalók szabad mozgása jótékony hatással jár a tagállamok gazdaságára, és nincsenek káros mellékhatásai a munkaerőpiacukra nézve.

George Borjas amerikai közgazdász professzor nem ért ezzel egyet. Azt mondja, „a bevándorlásnak csak akkor van hozadéka, ha a bevándorlás csökkenti a hazai béreket”. Egy, a holland kormány által 2003-ban kiadott tanulmány szerint „nő a GDP, de a növekmény nagyrészt bérek formájában, a migráns munkavállalóknál csapódik le. A lakosság számára megjelenő nettó hozadék valószínűleg kicsi lesz, sőt akár negatív is lehet.” A brit felsőház gazdasági bizottságának 2008-as jelentése szerint „bár ez elméletben lehetséges, nem találtunk rendszerszerű empirikus adatokat arra, hogy a nettó bevándorlás jelentős dinamikus előnyöket nyújtana az Egyesült Királyság lakossága számára”.

Az Egyesült Királyságba irányuló, ellenőrizetlen és korlátlan bevándorlás a hazai munkavállalók béreinek csökkenéséhez, ám a megnövekedett lakásigények miatt a megélhetési költségek növekedéséhez vezetett. A gazdasági rangsor legalján élők ezt a saját bőrükön tapasztalták meg.

A tömeges olcsó munkaerő bevándorlása előnyös lehet egy olyan bővülő, fejlődő gazdasággal rendelkező, hatalmas érintetlen természeti erőforrás-tartalékokkal rendelkező országnak, mint amilyen az Egyesült Államok volt a XIX. században, de éppen ellenkező hatást vált ki egy Nagy-Britanniához hasonló fejlett, posztindusztriális gazdaságban, amint ez be is bizonyosodott.

A kormányoknak elsősorban a saját polgáraik érdekeit kellene védeniük, és csak azután segíthetnék elő ésszerű nemzetközi kereskedelmi politika kialakításával más országok gazdasági fejlődését, ahogy tette ezt Nagy-Britannia is, mielőtt beléptünk volna az Európai Unióba. Ezért Nagy-Britannia számára az egyetlen értelmes politika az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártjának politikája, azaz az Európai Unióból való kilépés.

  Traian Ungureanu (PPE) . – Elnök úr! A jelenlegi gazdasági válság eltökélt, a belső piac tényleges megvalósítására irányuló intézkedéseket kíván. Ha nem vagyunk hajlandók minden európai polgár előtt megnyitni a piacainkat, így a munkaerőpiacot is, azzal többet veszítünk, mint amennyit nyerünk. Az Európai Bizottság közelmúltban készített tanulmányai bebizonyították, hogy előnyökkel jár a munkaerőpiacunk megnyitása, és hogy minden alapot nélkülöznek a migráns munkaerő miatt elvesztett állásokkal kapcsolatos aggodalmak.

A rémhírterjesztők immár sokadszorra tévedtek. Brit szakértők 2006-os becslése szerint Nagy-Britanniát 300 000 román álláskeresőnek kellett volna elárasztania. Azóta is keresik őket. Ugyanis semmi efféle nem következett be. Az igazság az, hogy a román és bolgár munkavállalókkal szembeni munkaerő-piaci korlátok fenntartásának nincs ésszerű indoka. A korábbi tapasztalatok szerint a keleti tagállamokból érkező munkavállalók munkaerő-piaci hiányt töltenek be, elvállalják a mások által nem keresett vagy nem teljesen betöltött munkaköröket.

Továbbá semmiképp sem áll az, hogy a románok és bolgárok azért jönnének Nyugat-Európába, hogy kihasználják annak bőkezű jóléti rendszerét. Mind Romániában, mind Bulgáriában magas a közép- és felsőfokú oktatási intézménybe járók aránya. Mindkét ország magasan képzett, rugalmas munkaerővel rendelkezik. Ha az EU most, a válság idején teljesen ki akarja használni az erőforrásait, akkor megfelelő politikai bizalmat és gazdasági nyitottságot kellene kialakítania a tagállamai között. Barroso elnök két nappal ezelőtti, a tisztelt Házban tartott beszédét idézve: „vagy együtt úszunk, vagy külön-külön süllyedünk el”. Ezt úgy fogalmaznám át, hogy vagy együtt dolgozunk, vagy külön-külön válunk munkanélkülivé.

  Evgeni Kirilov (S&D) . – Elnök úr! A Bizottság jelentése egyértelműen rámutat arra, hogy a munkavállalók mozgásának irányát a munkaerő keresleti és kínálati viszonyai, és nem a munkaerőpiac korlátozásai határozzák meg. Továbbá azt is kimondja, hogy kicsi a jövőbeni, Bulgáriából és Romániából az EU-ba történő bevándorlás valószínűsége.

Ezek a korlátozások a könnyen kizsákmányolható illegális munkavállalók kiszolgáltatottsága miatt a rossz gyakorlat terjedését ösztönzik. Ahogy De Gucht biztos úr fogalmazott, ezeknek az embereknek a mozgása nem változna attól, ha hivatalossá tennék a lehetőséget; csak annyi változna, hogy társadalombiztosítási járulékot és adót fizetnének.

A Bulgáriából és Romániából a bővítés után megindult áramlást az utóbbi időben jelentősen felülmúlta a nem uniós állampolgárok bevándorlása. Természetesen az Európai Unió minden munkavállalójának alapvető joga a megkülönböztetésmentesség és a szabad mozgás, ezért sajnálatos a jelentésben kiemelt tény, hogy egyes EU-tagállamok úgy döntöttek, nem tartják magukat ezekhez az alapelvekhez.

Egy elég fontos dolgot szeretnék hangsúlyozni: a másodrangú uniós állampolgárság eltűrése megkérdőjelezi az Unió egészének integritását.

  Antonyia Parvanova (ALDE) . – (BG) Biztos úr, hölgyeim és uraim! Amikor az egységes Európai Unióról és az egységes európai piacról beszélünk, nem támogathatjuk az azokra az európai uniós polgárokra kényszerített mesterséges korlátozásokat, akik élnek garantált jogukkal, miszerint állampolgárságuk alapján történő hátrányos megkülönböztetéstől mentesen más tagállamban munkát végezzenek, mert ez súlyos munkaerő-piaci jogsértés a bolgár és román állampolgárok ellen. Az Európai Unió Alapjogi Chartájának szellemében meg kell előznünk a külön kategória létrejöttét, ahogy Kirilov úr is említette, mivel nem akarunk az Európai Unió másodrangú állampolgárai lenni. Ennek érdekében fel kell oldani a bolgár és román munkavállalók szabad mozgására érvényben lévő korlátozásokat.

Ezt szem előtt tartva felhívom a Bizottságot arra, hogy olyan konkrét intézkedéseket javasoljon, amelyek jelentős előrelépést hoznak a román és bolgár munkavállalók tagállami munkaerőpiacra jutása terén anélkül, hogy megsértenék az érintett európai államok hazai munkaügyi előírásait.

A két országból érkező, a szabad mozgáshoz való joggal a szebb jövő érdekében élő roma kisebbség mozgásával kapcsolatos legfrissebb európai események egyértelműen rámutatnak: ideje, hogy a Bizottság intézkedjen. Tekintettel a mobilitás az EU bővítését követő, bizonyítottan pozitív hatására, továbbá a belső piac hatékonyabb működésének biztosítása érdekében felhívom a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot egy hiteles intézkedéscsomagra, amely a munkaerő-piaci politikájuk módosítására ösztönzi a tagállamokat, és annak vállalására bírja rá a nemzeti kormányokat, hogy nem terjesztik ki a bolgár és román állampolgárokra jelenleg érvényes korlátozásokat.

Annak hangsúlyozásával szeretném zárni, hogy a munkaügyi kapcsolatok terén a hátrányos megkülönböztetés mindennemű alapját meg kell szüntetni, hogy működésben tartsuk az európai integráció mögött álló legnagyobb hajtóerőt, az európai polgárok támogatását.

  Marie-Christine Vergiat (GUE/NGL) . – (FR) Elnök úr! Franciaország sajnos egyike a román és bolgár munkavállalók szabad mozgása tekintetében korlátozásokat érvényesítő 10 tagállamnak. Amennyiben helyesek az információim, maga Franciaország igényelte, hogy az első nyolc kelet-európai ország csatlakozásakor bevezetett intézkedéseket Romániára és Bulgáriára is terjesszék ki. Meg kell mondanom, hogy az akkori francia kormány nem sokban különbözött a jelenleg hivatalban lévőtől, és különösen bizalmatlan volt e két ország állampolgáraival szemben. Óriási mennyiségű jogszabályt fogadtak el akkoriban, hogy megakadályozzák a két ország állampolgárainak a bejutását, mert – a francia hatóságok szempontjából – a románok és bolgárok mögött ott vannak a romák.

Ahogyan ön is elmondta nekünk, biztos úr, a szabad mozgás az EU egyik alapelve. Itt, ebben a Házban gyakran ejtünk szót a közös értékrendünkről, az emberi jogok iránti elkötelezettségünkről. Akkor miért van az, biztos úr, hogy kevésbé kedvező bánásmódban részesítjük a férfiakat és nőket, mint a tőkét és az árukat?

Azt mondja nekünk, hogy a munkavállalók mobilitása pozitívan hat a gazdaságra, és hogy ez még a jelenlegi gazdasági körülmények között is igaz. Akkor miért van az, biztos úr, hogy a Bizottság nem fordít annyi energiát arra, hogy meggyőzze a tagállamokat a korlátozások feloldásáról, mint amennyi energiát egyéb gazdasági területekre szán?

Végül, biztos úr, azt mondja nekünk: „Nem a tagállamok különböztetik meg hátrányosan a munkavállalókat.” Francia nőként nem igazán tudok ebben egyetérteni önnel.

  Iliana Ivanova (PPE) . – (BG) Hölgyeim és uraim! Az Európai Parlament mindig is hangsúlyozta munkája során, hogy az európai polgárok érdekeinek szószólója. Úgy hiszem, legtöbbünk egyetért, hogy bármilyen alapon történő hátrányos megkülönböztetésnek nincs semmiféle helye abban az Európai Unióban, amilyet szeretnénk, és amelyben szeretnénk, hogy gyermekeink felnőjenek. A bolgár és román munkavállalókra érvényes korlátozások lényegében állampolgárságon alapuló hátrányos megkülönböztetést testesítenek meg, még akkor is, ha jogilag a két ország csatlakozási szerződésén alapulnak. Nem beszélhetünk a romákkal való méltatlan bánásmódról úgy, hogy közben szemet hunyunk afelett, hogy más bánásmódban részesülnek e két teljes jogú EU-tagállam munkavállalói.

Támogatom a képviselőtársaim által elmondottakat. Az Európai Bizottság által végzett kutatás és a megfogalmazott ajánlások valóban azt bizonyítják, hogy a munkaerőpiacok bővítése pozitív hatással járt, és összességében elősegíti az egységes európai belső piac fejlődését. Tény azonban, hogy 10 tagállam 2013-ig érvényben tartja a munkaerő-piaci korlátozásait.

Képviselőtársaim! Európa válaszúthoz ért, döntenünk kell, merre megyünk tovább: a több vagy a kevesebb integráció felé. Nézetem szerint kétségkívül csak egy irány járható: az erős, egyesült Európa felé vezető út. Ehhez azonban mindannyiunknak egyértelműen az alapvető európai értékek betartása mellett kell elköteleződnünk, ez pedig a személyek és munkavállalók szabad mozgását jelenti. Őszintén remélem, hogy a nemzeti szakpolitikák kialakítása során nem a protekcionizmus győzedelmeskedik, mert együtt sokkal erősebbek leszünk a világban, mint megosztottan. Felhívom az Európai Bizottságot – természetesen az Európai Parlament támogatásával –, hogy valóban aktívabban és döntőbb erővel, a mielőbbi feloldás érdekében működjön együtt a korlátozásokat még fenntartó országokkal. Hiszem, hogy ez az európai gazdaság válságból való gyorsabb kilábalását is elősegíti majd, és tiszta lelkiismerettel nézhetünk majd állampolgáraink szemébe; elmondhatjuk nekik, hogy a XXI. század Európai Uniójában nincs hátrányos megkülönböztetés.

  Iliana Malinova Iotova (S&D) . – (BG) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Bulgária és Románia egyértelműen rácáfolt az óriási munkavállalói hullámtól, ezáltal a munkaerőpiac veszélyeztetésétől tartó európai félelmekre. Az Európai Bizottság statisztikái szerint 1%-nál is kevesebb bolgár keres munkát a régi tagállamokban. Ez a tendencia még a súlyos pénzügyi és gazdasági válság és a növekvő munkanélküliségtől való új félelmek közepette sem változott. A munkavállalók egyértelműen oda mennek, ahol munkaerő-kereslet van, de a számok tanúsága szerint a 10 ország némelyikében magasabb a munkanélküliség, mint Bulgáriában és Romániában.

A korlátozások fenntartása az informális gazdaságot és a be nem jelentett munkát ösztönzi. Nem tudom, tisztában vannak-e azzal, hogy csak Hollandiában 8%-kal nőtt a feketepiacon dolgozó bolgárok és románok aránya. Azért tűrik ezt a munkáltatók és a hollandok, mert csökkenti a költségeiket. Nem is szólva a munkaszerződéssel és szociális jogokkal nem rendelkező szezonális munkásokról. A korlátozások nem oldják meg az európai munkanélküliség problémáját.

Bizonyos vagyok abban, biztos úr, hogy az Európai Bizottság megfelelő mechanizmusokkal rendelkezik ahhoz, hogy lobbimunkát végezzen a 10 ország körében a bolgár és román munkavállalókra érvényes korlátozások felülvizsgálata érdekében. Ön nagyon helyesen utalt a Szerződésekre. Ne feledjük azonban, hogy a Szerződéseket más körülmények között írták alá. Most új körülmények uralkodnak, amelyek összefoglaló neve „recesszió”. Legfőbb ideje, hogy a Tanács is új vitát tartson ebben a kérdésben, és ezt önök kezdeményezhetnék. Nemcsak azt várjuk, hogy szövetségeseink legyenek, hanem hogy konkrét intézkedésekre is tegyenek javaslatot. Önök az EU-szerződések őrei, nem tűrhetik el a kettős mérce alkalmazását Bulgáriával és Romániával szemben, bármennyire is léteznek ilyen hajlamok, bármennyire hallhatóan vannak jelen még itt, ebben a Házban is.

  Renate Weber (ALDE) . – Elnök úr! Bevallom, jobb lenne, ha az anyanyelvemen szólalnék fel, de a biztos úr válaszát hallgatva úgy döntöttem, hogy félre teszem az előkészített jegyzeteimet, és angolul szólalok fel. Először is azért teszem ezt, mert szerintem azt akarjuk, hogy a biztos úr közvetlenül, ne a tolmácsokon keresztül értsen minket; másodszor pedig azért, mert feltételezem, hogy máskülönben itt, ebben a Házban, e kései vita során főleg román és bolgár nyelvű felszólalásokat hallanánk.

Biztos úr! Említette, hogy több tanulmány szerint a kelet- és közép-európai országok csatlakozását követően nem azokban az országokban alakultak ki problémák, ahová beengedték a munkavállalókat. Tulajdonképpen pontosan fordítva történt: pozitív hatást gyakoroltak, nőtt a GDP, tehát ezek az országok már nem félnek a munkavállalók áradatától. Az, hogy Románián és Bulgárián kívül más országokat is említett, bennünket egyáltalán nem vigasztal. Épp ellenkezőleg: ez is mutatja, hogy még több uniós állampolgárt érint a hátrányos megkülönböztetés.

Bevallom, meglepett, amikor azt mondta, hogy ezt a tagállamokra bízzák. Ha az egységes piacról nem beszélhetünk a munkaerőpiac említése nélkül, és ha mindannyian elismerjük, hogy ez egy alapvető jog, akkor hogyan lehet mégis a tagállamokra hagyni? Tudjuk, hogy az Európai Unió hatáskörébe tartozik az alapvető jogok biztosítása, tehát erre nem vonatkozik a szubszidiaritás elve.

Őszintén úgy gondolom, hogy a Bizottságnak sokkal többet kéne tennie annak érdekében, hogy meggyőzze a tagállamokat ezeknek az Európai Uniót hiteltelenítő korlátozásoknak a feloldásáról.

  Silvia-Adriana Ţicău (S&D) . – (RO) A személyek szabad mozgása az EU egyik alapelve. A belső piac megteremtésének alapja a munkavállalók szabad mozgása, a munkaerő mobilitása pedig létfontosságú előfeltétel ahhoz, hogy csökkenthessük a munkanélküliséget az EU-ban.

A gazdasági válságot nem szabad ürügyként használni a román és bolgár munkavállalók szabad mozgását korlátozó ideiglenes intézkedések fenntartására.

Azt is szeretném hangsúlyozni, hogy a tagállamoknak előnyben kellene részesíteniük az EU tagállamaiból érkező munkavállalókat az EU-n kívüli munkaerővel szemben.

A jelenlegi akadályok nem teszik lehetővé a román és bolgár munkavállalók szabad mozgását, és be nem jelentett munkához, szociális dömpinghez vezethetnek. Az akadályok megszüntetése mind a migráns, mind a hazai munkavállalók védelmét biztosítja.

Az akadályokat fenntartó országokban is a munkaerőpiac teljes megnyitását kérték az üzleti körök, ez pedig arra utal, hogy a vezetők és a szakszervezetek rájöttek, hogy az akadályok megszüntetése egyet jelent az egyenlő munkáért és szaktudásért egyenlő díjazás elvének érvényesülésével. Ez mindenekelőtt azt jelenti, hogy a munkavállalók nemcsak a költségeket és az adókat fizetik, hanem a társadalombiztosítási járulékokat és egészségügyi rendszer járulékait is.

Az Európai Unió elsősorban az 500 millió európai polgárról és jogaik tiszteletben tartásáról szól. Felhívom a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mutassanak kellő politikai akaratot a munkavállalók szabad mozgása útjában álló akadályok megszüntetésére.

  Cătălin Sorin Ivan (S&D) . – (RO) Ma este olyan kérdésről vitatkozunk, amelynek megoldását és a Bizottság ehhez való hozzáállását nehezen tudom megérteni.

A nyugat-európai munkaerőhiányt és a lakosság elöregedését, ha úgy tetszik, ellensúlyozza a Kelet-Európából érkező munkaerő. Ezek az emberek az Európai Unió polgárai, több ezer kilométert tesznek meg, hogy nyugati országokban dolgozhassanak, még ha csak rövid időre is.

Olyan munkakörökben dolgoznak ezek a munkavállalók, amelyeket a spanyol, olasz vagy francia állampolgárok nem akarnak ellátni. A nyugat-európai problémákat gyakorlatilag a kelet-európai országokból érkező munkavállalók oldják meg. Nehezen érthető viszont a Bizottság hozzáállása, ezeket a kérdéseket ugyanis szabályozni kellene, és tiszteletben kellene tartani a munkavállalók jogait.

Jelen pillanatban senki sem látja át igazán a helyzetet, például, hogy mi lesz a Spanyolországban vagy Olaszországban dolgozó, majd a származási országukba visszatérő munkavállalók által befizetett társadalombiztosítási járulékok sorsa.

  Corina Creţu (S&D) . – (RO) Ahogy már elhangzott itt, ebben a Házban, csaknem négy évvel a csatlakozás után még mindig ez a szakadék tárul elénk; ez kihívás nemcsak az integráció eszméje szempontjából, hanem azzal a realitással is ellenkezik, amelyet az Európai Bizottság éppen két évvel ezelőtti ajánlása foglal össze, kiemelve, hogy Románia és Bulgária csatlakozása pozitívan hatott a munkaerőpiacra.

A munkavállalók szabad mozgása alapelv, és a dolgok jelenlegi állása csak megerősíti, mennyire abszurd a románokra és bolgárokra bevezetett korlátozás. Az európai gazdaság egyes területein máris érezhető a lakosság elöregedése és a munkaerőhiány, ezek megoldása pedig migráns munkavállalók alkalmazását teszi szükségessé.

Ugyanakkor éppen e héten vitattuk meg a franciaországi roma válságot, amely elkerülhető lett volna, ha ezek az európai polgárok munkát találtak volna, és nem tartják őket a társadalom peremén többek között munkavállalási tilalmakkal. Sajnos az okok kezelése helyett egyesek azt képzelik, hogy valamit megold a tüneti kezelés, a rendészeti intézkedés. Ez a realitásérzék hiányára vall, amely kiábrándító módon a kettős mérce képmutató alkalmazásával párosul.

A prostitúció, a koldulás és a bűnözés is a munkalehetőség hiányával súlyosbított szegénység következménye. Az egyetlen életképes megoldás a tisztességes és hátrányos megkülönböztetéstől mentes bánásmód biztosítása az Európai Unió valamennyi állampolgára számára.

  Miroslav Mikolášik (PPE) . – (SK) Sok jelentés és statisztika mutatja ki, hogy a munkavállalók szabad mozgása jótékony hatást gyakorol a gazdaságra, és nincs komoly káros mellékhatása a munkaerőpiacra. Én személy szerint úgy hiszem, hogy az Unió belső határain belül mindenkire érvényes mozgásszabadság lehető legnagyobb mértéke – a más tagállamban történő munkavállalás lehetőségét is ideértve – a belső piac optimális és homogén működésének lényegi előfeltétele.

Az Európai Unió valamennyi állampolgárának egyenlőségét szem előtt tartva támogatom a munkaerőpiacok megnyitását minden tagállam munkavállalói előtt, tehát Románia és Bulgária uniós állampolgárai előtt is, és felhívom a Bizottságot, hogy ne engedje meg az ezekre a munkavállalókra érvényes jelenlegi intézkedések szükségtelen meghosszabbítását. Egy ilyen lépés véleményem szerint nem állna összhangban az Európai Unióról szóló szerződés és az Európai Unió működéséről szóló szerződés szellemiségével és céljaival, sem a jogilag kötelező érvényű Alapjogi Chartával, amelynek 45. cikke egyértelműen kimondja, hogy minden uniós állampolgárnak joga van a tagállamok területén való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz.

  Elena Băsescu (PPE) . – (RO) Őszintén remélem, hogy a román és bolgár munkavállalókat az európai munkaerőpiactól távol tartó korlátozásokat 2011 után már nem tartják érvényben.

Azt gondolom, nem lenne szabad megengednünk, hogy politikai okokból visszaéljenek a gazdaságilag és szociális szempontból teljesen indokolatlan félelmekkel, és hogy erre hivatkozva korlátozzák a munkavállalók szabad mozgását.

Az új tagállamokból érkező migráns munkavállalók lendületet adtak az EU gazdasági növekedésének, ugyanakkor korlátozott hatást gyakoroltak a liberalizált piacok béreire és munkanélküliségére. Továbbá a válság a fogadó országok munkavállalóinál erősebben érintette a mobilis munkavállalókat, mert elsőként őket építették le.

Végezetül, a franciaországi roma problémáról szóló viták fényében szükségesnek érzem, hogy elemzés készüljön az új tagállamokból érkező migráns munkavállalók integrációjának szintjéről. Nyomon kell követni ezeknek a munkavállalóknak a helyi jogszabályokhoz való alkalmazkodását a liberalizált munkaerőpiacokon.

  Vasilica Viorica Dăncilă (S&D) . – (RO) Feltétlenül szükséges, hogy az Európai Unió munkavállalók szabad mozgásával kapcsolatos szakpolitikái figyelembe vegyék az európai polgárok és az EU-hoz nemrég csatlakozók alapvető szociális jogait mind a származási országukban, mind a fogadó országokban.

Az Európai Uniónak haladéktalanul közös normakeretet kell elfogadnia az új tagállamokból érkező munkavállalók munkaerőpiacra bocsátásának szabályozására.

Amíg a szociálpolitika semmiféle garanciát nem kínál e téren, sok állampolgár és munkavállaló EU-szerte nehezen tudja elfogadni a munkavállalók szabad európai mozgását elősegítő jogalkotási javaslatokat.

A Bizottságnak egységesen, mind a régi, mind az új tagállamokban érvényt kell szereznie az európai uniós állampolgárságból fakadó jogoknak és kötelezettségeknek. Ezzel a román és bolgár munkavállalók mozgásszabadságára utalok.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL) . – (PT) A román és bolgár állampolgárok Franciaországban nemrég végrehajtott tömeges kitoloncolása is mutatja, milyen súlyos következményekkel járnak az új tagállamok állampolgárait az Európai Unióban sújtó ideiglenes korlátozások. Eltekintve a roma, vagyis cigány állampolgárokat elfogadhatatlan módon sújtó, állami szintű, súlyos rasszizmustól és idegengyűlölettől, Franciaország és más EU-tagállamok kormánya a munkanélküliséget és szegénységet teremtő neoliberális politika kudarcát igyekszik elrejteni ezekkel az intézkedésekkel.

Az itt a lényeg, hogy meggyőződjünk arról, hogy vajon az Európai Bizottság, a Tanács és a nemzeti kormányok készen állnak-e arra, hogy olyan szakpolitikára összpontosítsanak, amely a jogokkal és társadalmi előrehaladással járó munkahelyek számát növeli, amely minden európai állampolgár jólétét biztosíthatja, és amely véget vethet a hátrányos megkülönböztetésnek. Ezzel a kihívással állunk szemben, biztos úr.

  Seán Kelly (PPE) . – Elnök úr! Ez egy érdekes téma. A szabad mozgás elvben minden európai alapvető joga. Unió-szerte sok munkavállaló élt ezzel a szabadságjoggal, és sok ország látta ennek hasznát.

Saját hazámban, a kelta tigrisnek nevezett évek során óriási előnyöket hozott számunkra az elsősorban a keleti országokból érkező munkaerő beáramlása. Nagy volt a hozzájárulásuk, az ő segítségükkel kapott erőre a kelta tigris; a kelta tigris azonban már halott, és Írországot negatív országnak tekintik. Sokan mennek el az országból, és különösen sok fiatal nem talál munkát.

Hosszú távon nézve csak azzal lehet valóban garantálni a munkavállalók szabad mozgását, hogy az Európai Unió szintjén egységes béreket és szociális ellátásokat vezetünk be. Ez még messze van, és különösen recesszió idején szinte bolondság is szóba hozni. Végső fokon azonban csak így garantálható az elérni kívánt helyzet és szabadság.

  Peter Jahr (PPE) . – (DE) Elnök úr! Igaz, hogy a munkavállalók Európai Unión belüli szabad mozgása az EU belső fejlettségének fontos mutatója. Az is igaz, hogy a közeljövőben adottnak vehetjük majd a munkavállalók szabad mozgását.

Megfelelő átmeneti időszakot kell azonban biztosítanunk ott, ahol a tagállamok jövedelmi szintjei, és különösen a szabályozási rendszerei jelentősen eltérnek egymástól. A lényeg a bizalomépítés. Az átmeneti időszakok célja, hogy az emberek baráti körülmények között kerülhessenek közelebb egymáshoz. Az átmeneti időszakok azonban végesek. Mi támogatjuk az átmeneti intézkedéseket, ám az időszakok meghosszabbításáról már tényekkel alátámasztott vitára van szükség.

  John Dalli , a Bizottság tagja. – Elnök úr! Befejezésül elmondanám, hogy az átmeneti rendelkezések szerepe, hogy segítségükkel a tagállamok az új tagállamok csatlakozását követően elkerülhessék a munkaerő-piaci zavarokat; tehát nem az a szerepük, hogy ezen állampolgárok esetében egyszerűen csak kitolják a munkavállalók szabad mozgásának alkalmazását az átmeneti időszak végéig.

Ahogyan Parvanova asszony mondta, számunkra a legnagyobb értéket polgáraink testesítik meg, és azért kell szorgalmaznunk a mozgásszabadságukat, hogy a munkaerőpiacot eredményesen működő belső piaccá tegyük.

A munkavállalók mozgásának példájaként Kalfin úr az egészségügyi dolgozókat is említette. Ezen a ponton ki kell jelentenem: valójában azt tapasztaljuk, hogy az új tagállamok egészségügyi dolgozóit elorozzák a korlátozásokat fenntartó országok, és ezt néha az új tagállamok kárára teszik. Ennélfogva egyetértek Kalfin úrral, hogy fel kéne kérnünk a tagállamokat a korlátozások mielőbbi feloldására.

A Bizottság a továbbiakban egyrészt nyomon követi, hogy a tagállamok hogyan alkalmazzák az átmeneti rendelkezéseket, másrészt a tagállamokkal együttműködésben továbbra is elősegíti a be nem jelentett munka elleni küzdelmet szolgáló konkrét tevékenységeket.

Még fontosabb, hogy tovább ösztönzi majd a tagállamokat a bolgár és román munkavállalók munkaerőpiacra jutását korlátozó döntéseik felülvizsgálatára, a munkaerő-piaci helyzetük fényében.

  Elnök. – A vitát lezárom.

  Ioan Enciu (S&D), írásban. – (RO) A Bizottság 2008. novemberi jelentése azt jelzi, hogy a 2007-es EU-bővítés nyomán kialakult mobilitás összességében pozitív hatással járt. A belső munkaerő-piaci korlátozásokat jelenleg fenntartó tagállamoknak felül kellene vizsgálniuk az álláspontjukat. Bár a Bulgária és Románia által aláírt csatlakozási szerződésben foglalt átmeneti szabályok szerint a munkavállaláshoz való jog korlátozása nem minősül hátrányos megkülönböztetésnek, most, hogy oly sok idő telt el a csatlakozás óta, nem normális, nem erkölcsös, hogy ilyen korlátozásokat tartsunk fenn a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségben. Ideje, hogy a Bizottság intézkedjen, és meggyőzze a korlátozásokat még fenntartó tagállamokat azok feloldásáról. Hogy magyarázzuk meg az EU román és bolgár állampolgárainak, hogy a tisztelt Házban mi, a választott képviselőik egyfelől egyenlő munkajogokat nyújthatunk minden legális bevándorlónak, másfelől az ő érdekükben nem tehetünk semmit? A Bizottságnak és a tagállamoknak az EU szellemében kell eljárniuk, és a gyakorlatban is biztosítaniuk kell állampolgáraik szabad mozgását.

  Jaromír Kohlíček (GUE/NGL), írásban. – (CS) A munkaerő szabad mozgása folyamatosan kényes kérdés az Európai Unióban. Miért kéne a Bizottságnak piacnyitási intézkedéseket fontolóra vennie konkrétan Bulgária és Románia esetében? A jelenlegi gazdasági válság közepette bizonyára sokkal jobb lenne a munkaerőpiac megnyitását „indokoló” ürügyeket találni.

Közismert tény, hogy az EU úgynevezett új tagállamait mind-mind másodrangú állampolgárok lakják. A következő kérdést kellene inkább a Bizottsághoz intézni: mit szándékoznak tenni ez ellen? Mellesleg az uniós intézmények működtetésének szakmai oldalával foglalkozó személyzet felvétele során továbbra is követelmény, hogy jól beszéljenek két nyelvet az eredeti 15-ök 11 nyelve közül. Vagy mostanra megváltozott volna ez a szabály? Ha egy pillantást vetünk a parlamenti belépőinkre, hölgyeim és uraim, még most is – több, mint hat évvel azután, hogy az EU-bővítés keretében csatlakoztak a közép-európai országok – csak a „régi” 15-ök 11 nyelvét találjuk meg rajtuk. Ez nem az új tagállamok hátrányos megkülönböztetése? Vajon összhangban áll-e mindez a Lisszaboni Szerződéssel és az EU Alapjogi Chartájával?