Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2010. szeptember 20., Hétfő - Strasbourg

20. A biológiai sokféleség megőrzését célzó uniós jogszabályok (vita)

  Elnök. – A következő napirendi pont az Esther de Lange által a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság nevében a biológiai sokféleség megőrzését célzó uniós jogszabályok végrehajtásáról kidolgozott jelentés [2009/2108(INI)] (A7-0241/2010).

  Esther de Lange előadó. – (NL) E saját kezdeményezésű jelentéssel az Európai Parlament megkondítja a biológiai sokféleség: fajaink és ökoszisztémáink gazdagságának vészharangját. A fajok kipusztulásának aránya minden korábbinál magasabb: a kétéltűek 30%-át, az emlősök, madarak, pillangók és hüllők 40%-át, az édesvízi halaknak pedig több mint 50%-át fenyegeti a kihalás veszélye. Ez természetesen elfogadhatatlan, nem csupán tisztán biológiai vagy ökológiai szempontból. Véleményem szerint etikai kötelességünk is, hogy a Földet olyan állapotban hagyjuk itt, hogy gyermekeink és unokáink is élvezhessék annak javait.

Végül, egyben gazdasági érdekünk is a biológiai sokféleségbe való beruházás. Az egészséges ökoszisztémák többek között stabilizálják a CO2 szintjét, tiszta vizet biztosítanak és jobb termést, valamint több nyersanyagot kínálnak. Ezeknek az ökoszisztémáknak a romlása világszerte évi 50 milliárd euróba kerül és ez a szám várhatóan tovább növekszik majd. Mi, az Európai Unió és a tagállamok e területen súlyos kudarcot vallottunk. Célunk, hogy 2010-re megállítsuk a biológiai sokféleség csökkenését, messze nem teljesült.

A legfőbb kérdés most éppen ezért az, hogyan gondoskodhatunk róla, hogy a 2020-ra saját magunk számára felállított új célokat elérjük. Ez először is természetesen politikai akarat kérdése, de a jelentésem számos konkrét javaslatot is tartalmaz. Elsőként fel kell például hagyni a helyi szellemiséggel. A természetpolitika és a költségvetések továbbra is túlságosan szétválnak, amin integrált megközelítés formájában változtatni kell. A biológiai sokféleség nem csupán az európai természetpolitikának kell, hogy részét képezze, hanem más szakpolitikáknak, például a halászatnak, a mezőgazdaságnak vagy a regionális politikának is. Tudom, hogy már megtettük az első lépéseket ebbe az irányba, de tovább kell mennünk. A közös agrárpolitika reformja például lehetőséget kínál erre, mondjuk azáltal, hogy ellentételezést biztosít a társadalmi szolgáltatásokért vagy anyagilag ellensúlyozza a mezőgazdasági termelők által a természetvédelmi területeken vagy azok közelében folytatott fenntartható termelést.

Második észrevételem az, hogy olyan, mindenki számára előnyös helyzetet kell teremteni, amelyben a gazdaság és az ökológia kéz a kézben jár: ez európai zöld munkahelyek teremtésére is lehetőséget nyújt.

További észrevétel, hogy jobb együttműködést és megfelelőbb összeköttetéseket kell kialakítanunk a Natura 2000 természetvédelmi területek között. Jelenleg túlnyomórészt hiányzik a határokon átnyúló megközelítés, jóllehet az állatok és a növények egyáltalán nem veszik figyelembe az országhatárokat. Ezenfelül felhívjuk a Bizottságot, hogy vállaljon határozottabb vezető szerepet és tisztázza a helyzetet. Végeredményben ugyanis például a Natura 2000 program végrehajtásában a tagállamok közötti eltérések rendkívül nagyok.

Mindent egybevéve támogatjuk az Európai Bizottság javaslatait és törekvését a biológiai sokféleség csökkenésének 2020-ig történő megállítása tekintetében; ez a minimálisan szükséges célkitűzés. Mindazonáltal célul kell kitűznünk a biológiai sokféleség helyreállítását is. Emellett természetesen nemzetközi szinten is fokozottabb figyelmet kell szentelni a biológiai sokféleségnek. E célból Európának hangosan és világosan, valamint egységes hangon kell közölnie álláspontját a jövő hónapban megrendezésre kerülő nagoyai konferencián.

Ami az új terveket illeti, a hatástanulmányok mind az ökológiai, mind pedig a társadalmi-gazdasági hatások szempontjából rendkívül fontosak – nem pedig halogatási módszerként, nem kifogásként, hanem a helyzet tisztázása érdekében.

Végül, új szakpolitikákat kérünk az Európai Bizottságtól, például az invazív idegen fajokra vonatkozóan. Egy adott faj védelme végső soron megkívánhatja egy másik faj aktív kezelését. A szürke mókus problémájának megoldását célzó intézkedések nélkül az Egyesült Királyságban őshonos vörös mókus kilátásai nem túl fényesek. Ezenkívül a több ezer vad hörcsög szabadon eresztése Dél-Limburgban csekély eredményt hozott, mivel egyetlen róka évente akár háromszázat is elfogyaszthat közülük. Röviden tehát az elkövetkező néhány évben ambícióra és realitásérzékre lesz szükségünk.

Befejezésképpen köszönetet mondanék az árnyékelőadóknak építő jellegű együttműködésükért, amelynek eredményeképpen a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság egyhangúlag elfogadta a jelentést, valamint köszönet illeti Potočnik biztos urat is, aki nem lehet ma jelen körünkben, mivel a biológiai sokféleséggel kapcsolatos teendői New Yorkba szólították. Bízom benne azonban, hogy De Gucht biztos úr, aki ezt a felszólalást saját anyanyelvén hallgathatta, mindenről hűen beszámol majd kollégájának.

  Karel De Gucht a Bizottság tagja. – Elnök úr, tisztelt képviselők! Vitánkkal egy időben Potočnik biztos úr New Yorkban van, ahol a biológiai sokféleség nemzetközi évéről folyó ENSZ tárgyaláson vesz részt, biztos vagyok tehát benne, hogy megértik, nem lehet ma itt velünk személyesen.

Éppen ezért az én feladatom, hogy a Bizottság nevében köszönetet mondjak de Lange asszonynak a biológiai sokféleség védelméről és az EU természetvédelmi jogszabályainak végrehajtásáról szóló, rendkívül időszerű jelentés elkészítéséért. Kiemelném az „időszerű” jelzőt, mivel az EU a biológiai sokféleséggel és a természetvédelemmel kapcsolatos politikáját tekintve mára politikai válaszúthoz érkezett.

A Bizottságot az európai parlamenti képviselőkhöz hasonlóan komolyan aggasztja a biológiai sokféleség emberi tevékenység által okozott csökkenésének rendkívül gyors üteme. A Bizottság tisztában van a biológiai sokféleség által nyújtott és valamennyiünk túléléséhez nélkülözhetetlen ökoszisztéma-szolgáltatások jelentős pusztulásával, és nagy riadalommal tekint arra.

A 2010-re vonatkozó célok elfogadása óta mi, itt az EU-ban számos olyan dolgot elértünk, amelyekre büszkék lehetünk. Az EU védett területeinek Natura 2000 hálózata mára az Unió területének közel 20%-át foglalja magában, és a szárazföldön és a tengeren egyaránt tovább bővül. Ennek ellenére azonban a biológiai sokféleség csökkenésének 2010-ig történő megállítására irányuló korábbi uniós célt nem sikerült megvalósítanunk. E kudarc és a példa nélküli európai gazdasági válságról folyó nehéz egyeztetések ellenére a tavaszi Európai Tanács a biológiai sokféleséggel kapcsolatos új koncepciókat és célkitűzéseket fogadott el.

Új célunk rendkívüli ambícióról tanúskodik. Felhívja az EU-t, hogy 2020-ig a felére csökkentse a biológiai sokféleség csökkenését és az ökoszisztéma-szolgáltatások pusztulását, és ahol lehetséges, állítsa helyre azokat, valamint fokozza a biológiai sokféleség globális csökkenésének megelőzéséhez való uniós hozzájárulást. Az Unió helyzetéről mondott beszédében Barroso elnök nemrégiben kijelentette, hogy elkötelezett e kérdés iránt, amely rendkívüli jelentőséggel bír, és amelyre sürgős megoldást kell találni.

Tisztában vagyunk vele, mik voltak a célok elérését gátló legfőbb kihívások. Az egyik alapvető probléma magának a biológiai sokféleséggel kapcsolatos politikának a jellege. A biológiai sokféleség összetett és számos területet érint. A probléma iránti felelősség széles körű, és ez az elszórtság hátrányt jelentett, mivel végül is azzal az általános jelenséggel van dolgunk, hogy amikor mindenki bűnös, nincs kit hibáztatni.

Az EU-ban átalakulás megy végbe, és számos, a biológiai sokféleségre jelentős hatást gyakorló szakpolitika felülvizsgálat alatt áll. Ez a helyzet a közös agrárpolitika, a közös halászati politika és a kohéziós politika esetében. Ennélfogva komoly válaszút előtt állunk, ahol elindulhatunk a helyes irányba, ha teljes körűen beillesztjük a biológiai sokféleség szempontját ezekbe a szakpolitikákba, és „biztonságosan megérkezhetünk”, vagy elkövethetjük azt a hibát, hogy másik utat választunk és soha nem érjük el a célunkat – a 2020-ra vonatkozóan elfogadott célokat –, ennélfogva pedig szembesülnünk kell a biológiai sokféleség visszafordíthatatlan csökkenésével és esetlegesen katasztrofális következményeivel.

Az állásfoglalásban sok szó esik a biológiai sokféleség csökkenésének aggasztó európai és világszintű tendenciáiról, a fajokra és az ökoszisztémákra gyakorolt rendkívüli nyomásról, a lehetséges megoldásokról, az ökoszisztéma-szolgáltatások értékéről, valamint a millenniumi fejlesztési célokkal és az éghajlatváltozás elleni küzdelemmel való szoros kapcsolatukról.

Hatalmas feladat áll előttünk, hogy megőrizzük a bolygónkon létező életet, de nem szabad, hogy a kihívás nagysága eltántorítson bennünket. A Bizottság egyáltalán nem veszítette el a hitét, és jelenleg új uniós stratégiát dolgoz ki, amelynek segítségével elérhetők a 2020-ra vonatkozó biológiai sokféleséggel kapcsolatos célok.

A Bizottság ezenkívül közleményt készít a természetvédelmi területek Natura 2000 hálózatának finanszírozásáról. A meglévő támogatások jobb felhasználása egészen biztosan nagyobb előnyökkel jár majd a biológiai sokféleség és a természetvédelem terén.

Teljes mértékben egyetértünk a jelentéssel abban, hogy kiemelt hangsúlyt helyez a természetvédelmi jogszabályok maradéktalan végrehajtásának sürgető szükségére, enélkül ugyanis nem fogjuk tudni megvalósítani új célkitűzéseinket.

Örömmel tekintünk a parlamenti képviselőkkel folytatott vita elé, amelynek célja, hogy közösen dolgozzuk ki azt az intézkedéscsomagot, amelynek segítségével elérhetjük a biológiai sokféleséggel kapcsolatos új célokat. Megragadnám az alkalmat, hogy üdvözöljem a de Lange asszony jelentése által e vitához nyújtott igen értékes hozzájárulást.

  Isabella Lövin a Halászati Bizottság véleményének előadója. – (SV) Elnök úr, köszönetet mondok de Lange asszonynak a jelentésen végzett munkájáért. Nagy örömmel tölt el, hogy a Halászati Bizottság támogatja azt a nézetet, amely hangsúlyozza, hogy mérhetetlen szükség van a különböző szakpolitikák közötti egységességre. 50 éven belül a világ óceánjaiban élő nagy ragadozó halak mintegy 70–90 %-át túl fogják halászni, és ezt az EU-nak igen komolyan kell vennie, mivel károsíthatja tengeri ökoszisztémáink ellenálló képességét, amire jelenleg kétségbeejtő szükségünk van a szén-dioxid befogásához, és ami így az éghajlatváltozás megakadályozását célzó megoldás részét képezi.

Az EU-nak vezető szerepet kell vállalnia ebben a kérdésben az őszi nagoyai konferencián, valamint a közös halászati politika reformja során. A Halászati Bizottság nagy örömmel mutat rá a tengeri területrendezés és az integrált tengerpolitika szükségességére. A továbbiakban nem engedhetjük, hogy az egyes ágazatok egymástól függetlenül működjenek, mintha a természeti világ nem egy összefüggő hálózatot alkotna, és a biológiai sokféleség csökkenésének megfékezése érdekében felállított célokat a halászati politikában is komolyan kell vennünk.

  Richard Seeber a PPE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, gratulálni szeretnék de Lange asszonynak a kiváló jelentéshez, illetve az árnyékelőadóknak a nagyszerű együttműködéshez. A tények és a számok ismertek. A jelentés tartalmazza őket, és egyértelmű, hogy erkölcsi kötelességünk megőrizni a biológiai sokféleséget, ez ugyanakkor környezeti és gazdasági kötelesség is egyben.

Dőreség lenne részünkről, ha a jövőben e téren nem lennénk sikeresebbek. Meglátásom szerint csupán egy probléma akad, ez pedig a széles körű elfogadottság. Amikor konkrétan a Natura 2000 hálózatról beszélünk, láthatjuk, hogy egyes tagállamokban nagy, másokban azonban kevesebb sikerrel járt e hálózatok létrehozása és végrehajtása. A Bizottságnak valóban fokozottabb figyelmet kell fordítania annak biztosítására, hogy ebben az esetben is mindenhol azonos előírásokat alkalmazzanak. Sok polgár elfogadja a biológiai sokféleség védelmét; megértik, hogy erre szükség van. Amit azonban nem értenek, az az, hogy egyes országokban e kérdéssel elnagyoltan foglalkoznak, máshol pedig rendkívül szigorúan veszik. Ha egyenlő feltételeket teremthetnénk, azzal megnyernénk az emberek politikai támogatását, amely elengedhetetlen feltétele e politika hosszú távú sikerének.

Éppen ezért arra kérem a Bizottságot, hogy dolgozzon ki olyan iránymutatásokat, amelyek végre egységes irányelvekkel szolgálnak e területre vonatkozóan. Mindannyiunk közül éppen Ön, elnök úr, jól ismerhet egy olyan országot, ahol a biológiai sokféleség kérdésének bizonyos szempontjait igen gondatlanul kezelik, és Európát újra és újra az a vád éri, hogy nem képes mindenkit azonos feltételek szerint megítélni.

  Jo Leinen az S&D képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Nem fogok ujjal mutogatni egy országra sem, de úgy vélem, ez az ujj visszamutat ránk, mivel az EU 2010-re vonatkozó stratégiája nem működött, és a 2020-ig tartó új évtizedre új megközelítéseket kell mérlegelnünk. Néhány héten belül megrendezésre kerül a Biológiai Sokféleség Egyezmény részes feleinek nagoyai konferenciája, és bízom benne, hogy az nem az ENSZ koppenhágai klímakonferenciájához hasonló csalódással zárul majd. Egy ilyen fontos természetvédelmi világkonferencia egyszerűen nem vallhat ismét kudarcot, és az EU-nak főszerepet kell vállalnia ennek elérésében. Ambiciózus világszintű programot kell szorgalmaznunk a biológiai sokféleség megőrzésére. Szolidaritást kell vállalnunk ezen intézkedések finanszírozása terén, és az EU-nak egységes álláspontot, nem pedig 27 különböző véleményt kell képviselnie.

Említették az ökoszisztémák és a biológiai sokféleség gazdaságtana (TEEB) című tanulmányt. Évente 50 milliárd eurót veszítünk el a fajok pusztulásának eredményeképpen. Ebben az esetben az uniós költségvetés pénzügyi forrásainak természetvédelmi célokra fordított 0,2%-a rendkívül csekély és jelentéktelen. A középtávú pénzügyi programban mindenképpen több pénzt kell biztosítani a fajok védelmére. Az EU által a világ többi részével vállalt szolidaritás tekintetében olyan eszközre is szükség van, amely az eltávolított fajokért, különösen a gyógyhatású növények esetében ellentételezést nyújt. A fejlődő országoknak kártérítésre van szükségük.

Úgy vélem továbbá, a siker kulcsa abban rejlik, hogy a biológiai sokféleséget átfogó tevékenységként értelmezzük. Mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, halászat, tengerhasznosítás – ezek mindegyikét a fajok szempontjából kell vizsgálni. A talajvédelmi irányelv szintén új jelentőséget nyer majd. A talaj megköti a szén-dioxidot, ezért annak változása esetén rendkívül kedvezőtlen forgatókönyvre számíthatunk.

A Parlament kiáll a biológiai sokféleség mellett. Gratulálok az előadónak.

  Gerben-Jan Gerbrandy az ALDE képviselőcsoport nevében. – (NL) Magam is köszönetet szeretnék mondani az előadónak a jelentésen végzett munkáért, amelyet az a szomorú tény tett szükségessé, hogy a biológiai sokféleséggel kapcsolatos európai stratégiánk kudarcot vallott. A 2000-ben indult stratégia a biológiai sokféleség csökkenésének megállítását célozta. Nem is annyira kudarcnak, mint inkább totális bukásnak bizonyult. Végül is még csak a csökkenés ütemét sem sikerült lelassítanunk. Emberi sáskaként folytatjuk bolygónk kizsákmányolását, és éhségünk a jelek szerint csillapíthatatlan.

Hát semmit sem teszünk? Természetesen de, teszünk. A Natura 2000 számos tagállamban sikert aratott. Elértünk eredményeket, de ezek túlságosan elenyészők. Mindez egyértelmű a veszélyeztetett állatfajok egyre növekvő számából. Sok szép nyilatkozatot hallottunk, például az Európai Tanácstól – ezek sorát a holnapi ENSZ Közgyűlés minden bizonnyal tovább gyarapítja majd –, amikor azonban döntésre kerül sor, ugyanazok az emberek másfelé tekintenek. Amikor igazán szorít a cipő és valódi döntéseket kell hozni, a halászokat előbbrevalónak tartják, mint számos halfaj túlélését, egy adott termelő engedélyt kap gazdasága kibővítésére érzékeny természeti területek kárára, vagy a faipar fontosabbnak bizonyul az erdők védelménél.

Befolyásos tanulmányokból tudjuk, hogy hosszú távon ezek a rossz döntések az éves bruttó nemzeti termék 7%-át emésztik fel, amely évente 14 trillió eurót tesz ki – 12 nullával a végén! Nehéz ennél erősebb fenyegetést elképzelni. Az elkövetkező hónapokban lehetőségünk nyílik arra, hogy bizonyítsuk, szándékaink komolyak – és még csak nem is a biológiai sokféleséggel kapcsolatos új stratégia, hanem az új agrárpolitika meghatározása, az új halászati politika és az új kereskedelmi megállapodások révén. A növény- és állatvilág sorsa valójában az egyéb területeken dől el.

Tegyenek hát ugyanezek a miniszterek szépen hangzó nyilatkozatokat, és az említett alkalmakkor szegjék fel fejüket és helyes döntésekkel tanúsítsák bátorságukat. Ellenkező esetben a biológiai sokféleséggel kapcsolatos új stratégia a korábbihoz hasonló papírtigris lesz. Egy dologban biztos vagyok, ez pedig az, hogy az igaziakkal ellentétben a papírtigrisek soha nem halnak ki – az emberiség a kelleténél jóval többet hoz létre belőlük.

  Sandrine Bélier a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim, ahogyan arról már szó esett, ez az év a biológiai sokféleség nemzetközi éve, és idén hármas válság megoldására kell kötelezettséget vállalnunk. A három egymással összefüggő tényező integrált megközelítést kíván, ha megoldást szeretnénk találni rájuk és ki szeretnénk lábalni az ökológiai válságból, amely közvetlen következményekkel jár gazdaságunkra és szociális modellünkre nézve.

Ez a hármas válság az élelmezésbiztonságot, az éghajlatváltozást és a biológiai sokféleséget foglalja magában. Emlékeztetni szeretném Önöket, hogy a biológiai sokféleségnek nincs szabott ára, csökkenése, pusztulása és pusztítása azonban sokba kerül, mivel hozzájárul a szegénység növekedéséhez, valamint gazdasági, jóléti és kulturális szempontból egyenlőtlenségekkel és jelentős veszteségekkel fenyeget.

Ahogyan azt már említették – és ezt biztosan tudjuk –, világgazdaságunk 40%-a közvetlenül függ a természet által nyújtott szolgáltatásoktól, és ezek 60%-a rohamosan pusztul. Európa az elmúlt 40 év során biológiai sokféleségének 30%-át elveszítette. E csökkenés értéke jelenleg az EU GDP-jének 1%-át teszi ki – évi 50 milliárd eurót –, és ha nem teszünk semmit, 2050-re akár 14 000 milliárd euróra emelkedhet, mivel a csökkenés egyre gyorsabb, a korábbi vonatkozó uniós politika kudarcának okai pedig jól ismertek, és azokat a jelentés világosan ismerteti. A jelentés emellett a szükséges intézkedéseket is felsorolja. Éppen ezért arra számítunk, hogy nagy többséggel elfogadjuk majd, és köszönetet szeretnénk mondani de Lange asszonynak az általa végzett munkáért.

A szavakat és szándékokat most tettekre kell váltanunk; a célok helyett az eszközökre kell koncentrálnunk. Nehezen tudom leplezni néhány csalódásomat: a tanácsi és bizottsági intézkedések hiányát a sürgős fellépés szükségessége ellenére; azt, hogy a Tanács továbbra is visszatartja a IV. talajvédelmi irányelvet; hogy a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság mindössze egy szavazattal elutasította, hogy valamennyi közfinanszírozást biológiai feltételekhez kössenek; valamint azt, hogy a biológiai sokféleséggel kapcsolatos kihívásokat nem építették be átfogóbb módon az EU 2020 stratégiába annak érdekében, hogy gazdasági modellünk fokozottabban környezetbaráttá tétele révén biztosítsuk a válságból való fenntartható kilépést.

Következetességre van szükség. Még van idő, hogy megértsük, és elkötelezzük magunkat természeti tőkénk megőrzése és javítása mellett. Ez a jövő szempontjából előnyös beruházás.

  Peter van Dalen az ECR képviselőcsoport nevében. – (NL) Sajnálattal vettük tudomásul, hogy éppen most – 2010-ben, a biológiai sokféleség nemzetközi évében – a célkitűzéseket messze nem értük el. Európa és a világ biológiai sokfélesége rohamos ütemben csökken, ami rendkívül aggasztó. A biológiai sokféleség az isteni teremtés középpontjában áll, és egyben a világ természeti tőkéje. Ez képezi élelmiszereink és az általunk felhasznált nyersanyagok alapját, és garantálja a kiegyensúlyozott éghajlatot.

Éppen ezért itt az ideje, hogy befogjuk a szánkat – többek között itt, a Parlamentben is –, és közösen tényleges, kézzelfogható intézkedésekbe kezdjünk. A Bizottság, a tagállamok és a Parlament egységes álláspontot kell, hogy képviseljen, ha el szeretné érni a 2020-ra vonatkozó ambiciózus célokat, nevezetesen a biológiai sokféleség csökkenésének megállítását, valamint az ökoszisztémák védelmét, elismerését és helyreállítását biztosító globális jövőkép kidolgozását.

  João Ferreira a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (PT) Az európai szintű következetes, fontos és reprezentatív élőhelyeket – köztük számos veszélyeztetetett – magában foglaló ökológiai keret meghatározása lényeges feltétele a biológiai sokféleség garantált védelmének, önmagában azonban nem elegendő.

Kellő támogatást kell rendelkezésre bocsátani a hálózat kezeléséhez, hogy ne csupán a veszélytényezők nyomon követése és a meglévő területek védelme legyen biztosított, hanem az elpusztult területek helyreállítása és újbóli besorolása is. Éppen ezért sajnálatos, hogy a Natura 2000 hálózat létrehozásához nem kapcsolódott célzott, az ahhoz tartozó területek kezelését szolgáló pénzügyi eszköz kidolgozása, ami eddig is és a továbbiakban is jelentősen veszélyezteti a hálózat hatékonyságát. Szintén sajnálatos, hogy a 2010. évi költségvetésben – amely megnövelte a katonai kiadásokat – az EU környezetvédelmi célú pénzügyi eszközét megrövidítették.

A biológiai sokféleség temérdek különböző vonatkozásának hatékony megőrzéséhez azonban fontos ágazati politikák sorára is szükség van, és éppen ezen a területen kell sürgősen és gyökeresen átalakítani az Unió által követett politikákat, a mezőgazdaságtól a kereskedelemig. Élek az alkalommal, hogy a portfólióért felelős biztos jelen van körünkben. Sokat kell tenni és komoly ráfordításokra van szükség az uniós politikák terén a biológiai sokféleség érdekében.

  Anna Rosbach az EFD képviselőcsoport nevében. – (DA) Elnök úr, valóban sajnálatos, hogy olyan jelentés fekszik itt ma előttünk a biológiai sokféleségről, amely kimondja, hogy gondját kell viselnünk a bolygónknak. Ennek magától értetődőnek kellene lennie. Mivel azonban nyilvánvalóan mi magunk nem tudjuk gondját viselni a földnek, a víznek, a hegyeknek, a növényeknek és az állatoknak, most itt egy alapos és átfogó jelentés, amely kritikusan szemléli biológiai sokféleségünk napról napra történő csökkenését. Ezért egyetértek az előadóval a tekintetben, hogy a közös halászati politikának meg kell őriznie a biológiai sokféleséget. Ez módosításokat kíván, amelyek azonban szükségesek.

Ugyanez vonatkozik a mezőgazdaságra is. Semmi értelme tovább járni a növényvédő szerek kitaposott útját. Ide is be kell építeni a biológiai sokféleség megőrzését, hogy az az ágazat szerves részévé váljon.

Az ipar fontos szereplő. Nehéz globális szinten versenyképesnek lenni és közben figyelembe venni a Parlament kívánságait. Az ipar, a mezőgazdaság és a halászat szereplőinek mondanám azonban, hogy ők is e világ lakosai, és gyermekeiknek is lehetőséget kell adni arra, hogy hallhassák a madarak énekét. A legfontosabb azonban az, hogy valamennyi uniós polgár nap mint nap tettekre váltsa ezeket a természet védelméről szóló szép szavakat.

  Cristina Gutiérrez-Cortines (PPE) . – (ES) Elnök úr, úgy gondolom, hogy a biológiai sokféleség nemzetközi évében eleget beszéltünk a jelenleg zajló katasztrófáról, ám igen keveset a megoldásról. Úgy vélem, hogy a társadalomnak megoldásokra és új problémamegközelítési módokra van szüksége.

Először is, Európa biogeográfiai területekre történő felosztását konkrét politika formájában kell megvalósítani, mivel Európa különböző területein a problémák is eltérők. Ezért szükség van egy biológiai sokféleségről szóló mikropolitikára, mivel a biológiai sokféleség helyi ügy.

Másodszor, szörnyű, hogy hátat fordítunk a talajjal és a mezőgazdasági területek elhagyásával kapcsolatos minden intézkedésnek, amikor az állatok trofikus ciklusaihoz mindkét terület részletes elemzésére szükség van. Erre nem került sor. Nem köztudott, hogy sok területen bizonyos fák ültetésével növelni lehetne a madarak, egyes növények telepítésével pedig a rovarok számát. Szakértők elismerik, hogy a rovarok hiánya a biológiai sokféleség elvesztésének súlyos tragédiája, különösen a madarak szempontjából. Nem esik szó a talajjal, a rovarokkal és a talaj szervesanyag-tartalmával kapcsolatos problémákról. Úgy tűnik, Európában bűn a talajról beszélni.

Végül, szeretném elmondani, hogy a földtulajdonosok nélkülözhetetlenek. A bizottságban elutasították az érdekelt felekre vonatkozóan benyújtott módosításomat. Ha azonban vannak madarak és állatok, nincs-e szavuk azoknak a mezőgazdasági termelőknek, akik az ezek táplálékául szolgáló növényeket ültetik? Nincs-e szavuk az élőhelyeik tulajdonosainak? Nincs-e szavuk a gazdáknak? Úgy gondolom, ha javítani kívánjuk a biológiai sokféleséget, Európában véget kell vetni az ideológiai diktatúrák kikényszerítésének.

  Andres Perello Rodriguez (S&D) . – (ES) Elnök úr, de Lange asszony úgy fogalmaz, hogy megkondultak a vészharangok, és igaza van. Egy másik dolog, amelyet például a parlamenti felszólalások is több ízben említenek, a millenniumi fejlesztési célok elérésének kudarca miatti frusztráció.

Az az igazság, hogy ennél jóval több forog kockán. Természeti környezetünk olyan törékeny, hogy ha egy nap a nagy hal úgy döntene, nem eszi meg többé a kis halat, egészségünkben és jólétünkben mért árat kellene érte fizetnünk.

Az Európai Unió ma elsődleges szerepet játszik az éghajlatváltozás elleni küzdelemben, és jó ideje vezető helyen áll az úttörő jellegű intézkedések és a természetvédelem terén. Amint azonban arról a be nem teljesült célok tanúskodnak, úgy tűnik, nem volt elég az akarat, nem csupán a már említett végrehajtáshoz és koordinációhoz, hanem ahhoz sem, hogy túllépjünk rendkívül korlátozott különleges természetvédelmi területeinken.

A biológiai sokféleség természetesen nem múzeumi darab, amelyet gettóba zárhatunk és időről időre ellenőrizhetünk, ahogyan az a jelek szerint néha történik. A biológiai sokféleség élő, és nem ismer határokat, tehát dominóhatás-szerűen lefedi az egész bolygót, ami azt jelenti, hogy az egy dominó eldől, a többi is követi.

Fel szeretném még hívni a figyelmet arra, hogy egy globális és unióközpontúbb akaratra van szükség, különösen a talajhoz kapcsolódóan, mivel a szubszidiaritásnak a talaj vagy az erdők kezelésének egyetlen módszereként való alkalmazása a biológiai sokféleség egyik új, félelmetes ellensége lehet. Ezért hívom fel a figyelmüket a (67) bekezdésre és a szavazás lehetséges eredményére, és arra kérem Önöket, utasítsák el a második részt, mivel meggyőződésem, hogy egy közös talajvédelmi politika elősegítené Európa egész területének megőrzését, amely – szerencsére vagy sajnálatos módon – oly sokoldalú, amellyel kapcsolatban olyannyira hiányzik a tagállamokban a politikai akarat, és amelynek oly nagy szüksége van az európai uniós közreműködésre a szó legtágabb értelmében: a talaj uniójára, egységére is.

  Bas Eickhout (Verts/ALE) . – (NL) Elnök úr, köszönetet szeretnék mondani de Lange képviselőtársamnak az Európa biológiai sokféleségéről készített jelentéséért. Európa végül is nem tudja megállítani a biológiai sokféleség csökkenését. Ez komoly kérdés, amely figyelmet kíván, és de Lange asszony jogosan kéri ezt a figyelmet.

Mi, a Parlament, támogatjuk a Bizottságot azon törekvéseiben, hogy legalább 2020-ra megállítsa a biológiai sokféleség csökkenését. Ez azonban jelent is valamit, hiszen máskülönben 2020-ban ismét meg kellene állapítanunk, hogy a célkitűzés nem valósult meg. Azt jelenti, hogy változtatnunk kell az agrárpolitikán és a halászati politikára fordított kiadások módján; azt jelenti, hogy módosítjuk infrastruktúra-politikánkat, valamint a regionális fejlesztéssel kapcsolatos megközelítést.

Mindezeket a következő időszakra vonatkozó pénzügyi tervben tárgyaljuk majd, és feltételezem, hogy de Lange asszony és van Dalen úr, akik olyan szépen szóltak a biológiai sokféleségről, e pénzügyi tervről folytatott megbeszélések során formába öntik majd ezeket a szavakat. A legfontosabb végeredményben az, hogy mi – európaiak – ténylegesen megerősítsük és védelmezzük a biológiai sokféleséggel kapcsolatos politikánkat. Ellenkező esetben ez is csupán tartalmatlan keret marad.

  James Nicholson (ECR) . – Elnök úr, a jelentés igen helyesen elismeri a mezőgazdasági termelőknek a biológiai sokféleség megőrzésében játszott szerepét és általában a helyes környezeti gyakorlatokhoz való hozzájárulását.

Miközben a közös agrárpolitika közeledő reformjáról tárgyalunk, a vita egyik fő érve az, hogy előtérbe kell helyeznünk a mezőgazdasági termelők e tekintetben vállalt felelősségét és azt, hogyan fizethetjük meg az általuk biztosított környezeti előnyöket és közjót.

Úgy gondolom, változtatnunk kell a kérdéssel kapcsolatos megközelítésen. Szeretném látni, hogy a szigorú keresztmegfelelési szabályok betartatása helyett arra ösztönözzük a mezőgazdasági termelőket, hogy agrár-környezetvédelmi intézkedéseket hozzanak.

E tekintetben inkább a jutalmazást, semmint a büntetést támogatom. De Lange asszony jelentése megemlíti a kiegészítő közvetlen támogatás ötletét, amely véleményem szerint rendkívül érdekes elképzelés, és arra ösztönözné a mezőgazdasági termelőket, hogy fokozottabban védjék a környezetet.

Nem értek egyet azokkal, akik szerint talajvédelmi irányelvre van szükség. Nem hiszem, hogy szükség lenne erre. Már rendelkezésünkre állnak az eszközök. Fel kell vállalnunk a jelenleg ezen a területen előttünk álló kihívásokat, és biztos vagyok benne, hogy a reformok során erre képesek leszünk.

  Elena Oana Antonescu (PPE) . – (RO) Magam is gratulálni szeretnék az előadónak, de Lange asszonynak az akta összeállítását és kezelését célzó valamennyi erőfeszítéséért.

Akár a természetes ökoszisztémák megőrzéséről, az éghajlat szabályozásáról, a vízről és a levegőről, a talaj termékenységéről vagy az élelmiszer-, üzemanyag-, élelmirost- vagy gyógyszergyártásról van szó, minden a biológiai sokféleségtől függ. Az Európai Bizottságnak és különösen a tagállamoknak aktívan el kell köteleződniük a közösségek fenntartható fejlődéséhez szükséges természeti eszközök védelme mellett azáltal, hogy megújuló energiaforrásokat biztosítanak és gondoskodnak a látvány- és szabadidős értékekről, a védelemről, valamint az egészséges környezet fenntartásához szükséges ökológiai egyensúlyról.

Az EU környezetvédelmi célú pénzügyi eszköze számára előirányzott források növelése üdvözlendő fejlemény lenne, még akkor is, ha az továbbra is csak az uniós költségvetés töredékét teszi ki. További beruházási programokra van szükség és új módokat kell találnunk a biológiai sokféleséget erősítő beruházások ösztönzésére, egyúttal pedig az állami és a magánszférában egyaránt vissza kell szorítanunk a biológiai sokféleséget hátrányosan befolyásoló beruházásokat. A projektek hatékonysága és az általuk képviselt hozzáadott érték tekintetében helyes gyakorlatokat kell meghatározni.

Osztom az előadó azon nézetét is, amely szerint felkéri a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a projektek fenntartásával kapcsolatos valamennyi tényezőt, és dolgozza ki a projektek szisztematikus nyomon követését.

  Kathleen Van Brempt (S&D) . – (NL) Elnök úr, képviselőtársaim felszólalásait hallgatva itt a Parlamentben az ügy sürgősségét illetően általános egyetértés bontakozik ki. Ez természetesen helyénvaló, ebben az esetben azonban valóban kellően bátornak kell lennünk ahhoz, hogy a probléma gyökeréig hatoljunk.

Az ENSZ Környezetvédelmi Programjának számításai szerint a biológiai sokféleségbe való beruházás kifizetődő lehet: minden elköltött euró 3–75-szörös mértékben térülhet meg. Ez azt jelenti, hogy a biológiai sokféleséget célzó beruházások jelentős hozzáadott gazdasági értéket is képviselhetnek. Ennélfogva azonban vállalnunk kell, hogy valamennyi ágazatban, köztük a halászat, a mezőgazdaság és a strukturális alapok területén is következetesen alkalmazzuk ezt a megközelítést. Noha a mezőgazdaságban az elmúlt 10–15 évben számottevő előrelépés történt, a végső cél megvalósítása továbbra is igen messze van.

A mezőgazdaság kívánt esetben elősegítheti a biológiai sokféleséget, ahelyett, hogy elpusztítaná azt. Éppen ezért az előttünk álló kihívás EU-szerte az, hogy ne csupán kihasználjuk a környezetvédelmi célú pénzügyi eszközt (LIFE), hanem hogy ezt a megközelítést valamennyi ágazatban következetesen alkalmazzuk.

  Maria Da Graça Carvalho (PPE) . – (PT) Elnök úr, biztos úr, e jelentés fontossága azt tükrözi, hogy fokozni kell a biológiai sokféleséggel kapcsolatos erőfeszítéseinket. Sajnálatos, hogy a 2001-ben Göteborgban elfogadott uniós cél, tehát a biológiai sokféleség csökkenésének 2010-ig történő megállítása nem teljesült. A biológiai sokféleség csökkenésének következményei veszélyeztetik jövőnket és jólétünket, és közvetlen gazdasági következményekkel járnak. A Natura 2000 hálózatra vonatkozó jogszabály helyes alkalmazása meghatározó szerepet játszik a biológiai sokféleséggel kapcsolatos célok megvalósításában.

Ebben az összefüggésben arra buzdítom a tagállamokat, hogy elsőszámú prioritásként kezeljék a Natura 2000 hálózat alkalmazását. Fontos, hogy a Bizottság gondoskodjon a biológiai sokféleség más szakpolitikákba, például a mezőgazdaságba, a halászatba, a regionális politikába, az idegenforgalomba és a fejlesztésbe történő beillesztéséről. A környezetvédelemhez és a biológiai sokféleséghez kapcsolódó tudományos kutatásokra fordított kiadásokat a 8. keretprogramban növelni kell, hogy azok arányban álljanak a kihívásokkal. Mindezen okokból 2020-ra vonatkozóan új központi célt kell kitűzni, a biológiai sokféleség csökkenésének uniós és világszintű megállítása érdekében.

  Seán Kelly (PPE) . – Elnök úr! A dal úgy szól: „Isten összes teremtményének helye van a kórusban, egyesek éneke halkan szól, másoké hangosan, és van, aki csak tapsol”. Sajnálatos módon azt láthatjuk, hogy Isten számos teremtménye kihalófélben van, elsősorban az ember, a homo sapiens tevékenységeinek eredményeképpen. Itt az ideje, hogy ez a kérdés némi értelmet nyerjen.

Teljes mértékben egyetértek de Lange asszonnyal és más felszólalókkal abban, hogy jócskán eljött a cselekvés ideje. A gazdasági érvek megcáfolhatatlanok: jelenleg 50 milliárd euró veszteség, a GDP 1%-a, amely megelőzés hiányában 2050-re 14 trillió euróra emelkedhet.

E helyzetből mindenki nyerhet, ehhez azonban két dologra van szükség. Egyetértek Nicholson úrral: a jutalmazásra – kétségtelenül, a halászok és a mezőgazdasági termelők esetében –, de egyúttal az oktatásra is, a fiatalok körében.

  Bogusław Sonik (PPE) . – (PL) Az ENSZ Közgyűlése 2010-et a biológiai sokféleség nemzetközi évévé nyilvánította. A kapcsolódó ünnepségek lehetőséget nyújtanak egy a társadalom biológiai sokféleséggel kapcsolatos tudatosságának növelését célzó világszintű kampány lebonyolítására. 2010. áprilisi Eurobarometer adatok szerint csupán a megkérdezettek 38%-a ismerte a biológiai sokféleség fogalmának meghatározását. Jobban meg kell ismertetnünk a biológiai sokféleségnek az emberi élet szempontjából való jelentőségét és hangsúlyoznunk kell a természeti erőforrások védelme terén eddig elért eredményeket, valamint ösztönöznünk kell a biológiai sokféleség csökkenése elleni küzdelmet célzó további, fokozottabb erőfeszítéseket.

Az örökségi napok, amelyek általában a történelmi vagy építészeti örökség, francia szóval a „patrimoine” ünnepléséről szólnak, rendkívül sikeresek. Úgy gondolom, a Bizottság végrehajthatna egy hasonló kezdeményezést, és létrehozhatná a természeti örökségről megemlékező napokat azzal a céllal, hogy javítsa a biológiai sokféleség láthatóságát és jelentőségét. Úgy vélem továbbá, és e tekintetben kérelmet szeretnék benyújtani, hogy a Biológiai Sokféleség Egyezmény részes felei közelgő nagoyai konferenciájának fényében létfontosságú, hogy pénzügypolitikája, valamint a tagállamok között a jövőben nemzeti jogrendszerükbe beépítendő intézkedésekre vonatkozóan létrejött konszenzus tekintetében az Európai Unió megfogalmazza a biológiai sokféleséggel kapcsolatos 2020 utáni stratégiára vonatkozó álláspontját.

  Christa Klaß (PPE) . – (DE) Elnök úr, a természet ajándékával fenntartható és felelős módon kell bánnunk. E tekintetben úgy vélem továbbá, hogy a természet védelme gazdálkodás révén megvalósítható. A területgazdálkodás és a biodiverzitás megőrzése nem zárja ki egymást. Éppen ellenkezőleg, az integrált kezelés élőhelyeket teremt.

Ezt jól látjuk például saját hazámban, és a hatások sokszorosak a gazdálkodásból kimaradt területeken, ahol szőlőművelő területek zártak be. Az Apolló-lepke, ez a ritka faj, visszatér ezekre a területekre. A tisztán tartott falakban él, nem pedig a bozótban. Az integrált növényvédelem bevezetése és az egyes károsító szervezeteket célzó növényvédelem lehetősége különösen előnyös a biológiai sokféleség számára. A különleges szolgáltatásokért a mezőgazdaságban is különleges ellentételezésre van szükség. Fontos, hogy gondoskodjunk róla, a jövőben mindezt egy megfelelő közös európai agrárpolitika révén kapják meg.

Már eddig is számos jogalkotási rendeletet kezdeményeztünk. Megjegyezzük továbbá, hogy az európai jogszabályokat nem minden tagállamban hajtják végre azonos módon. E tekintetben szigorúbb megfelelési kötelezettségekre, valamint egységes végrehajtási ellenőrzésre van szükség. A talajvédelmet illetően a tagállamok máris munkához láthatnak. Nem kell egy európai irányelvre várni.

  Csaba Sándor Tabajdi (S&D) . – (HU) Hálás vagyok de Lange asszonynak, mivel a téma kapcsán elmondhatom személyes tapasztalataimat. Az elmúlt évben több magyar mezőgazdálkodó, farmer keresett meg panaszával, hogy a közös agrárpolitika keretében a legelőtámogatást lecsökkentették, ha nem vágták ki az őshonos fákat és bokrokat. Egyértelműen szembe került egymással az agrártámogatás és a biodiverzitás ügye. Egyik kezünkkel fizetünk, hogy a gazdák a madaraknak mesterséges odúkat állítsanak fel, másik kezünkkel a madarak és más élőlények élőhelyének megszüntetésére ösztönzünk. Erre van egy magyar népi mondás: nem tudja a jobb kéz, hogy mit csinál a bal kéz. Ezért nagyon fontos, hogy a Natura 2000 jövő évi felülvizsgálatánál, a KAP reformjánál és az új vízpolitikai szabályozás kialakításakor 2011-12 során a biodiverzitás, a biológiai sokféleség legyen prioritás.

  Rovana Plumb (S&D) . – (RO) Gratulálni szeretnék az előadónak a fontos jelentéshez. Meg kell említenem a biológiai sokféleség és az ökoszisztémák védelmének központi uniós eszközét, a Natura 2000 hálózatot, amely az EU földterületének 18%-át, Románia esetében pedig 17,84%-át fedi le.

A Bizottság pénzügyi becslései szerint a Natura 2000 hálózat kezelésének éves költsége 6,1 milliárd euró, Románia esetében pedig 342 millió euró. Tekintve, hogy el kell érnünk ezt a biológiai sokféleség védelmével kapcsolatos célt, úgy gondolom, a Bizottságnak az új, 2014-ben kezdődő többéves pénzügyi keretben növelnie kell a biológiai sokféleség védelmére elkülönített összegeket, és el kell végeznie a jelenlegi költségvetési keret félidős értékelését, különösen, mivel nem sikerült megvalósítani a biológiai sokféleség csökkenésének 2010-ig történő megállítására vonatkozó célt.

  Barbara Matera (PPE) . – (IT) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! A biológiai sokféleség fontos és aktuális ügy, noha sajnálatos módon sokan alulértékelik.

A 27 tagállam számos polgára nincs tisztában a biológiai sokféleség csökkenésének súlyos kockázatával, sem pedig országaink éghajlatára, környezetére és gazdaságára gyakorolt lehetséges hatásaival.

Biztos vagyok benne, hogy a mi feladatunk a hatályos európai jogszabályok maradéktalan és hatékony végrehajtása, a finanszírozási forrásoknak az európai biológiai sokféleség megőrzését célzó politikákba történő beépítése és a helyi szintű projektek esetén a támogatáshoz való hozzáférés megkönnyítése. Most az Antonescu asszony által említett LIFE programról beszélek.

Ezenfelül a szárazföldi és tengeri élőhelyek védelmének kiemelt helyen kell szerepelnie az európai, egyúttal azonban a tagállami napirendeken is, és utóbbiaknak intézkedéseik összehangolására kell törekedniük. Helyi szinten a biológiai sokféleség védelmét kritériummá kell avatni.

Befejezésképpen rámutatnék, hogy a Parlament felelőssége, hogy határozott jelzést küldjön Európának a saját magunk, de mindenekelőtt a jövő generáció életminőségének javítása tekintetében.

  Rareş-Lucian Niculescu (PPE) . – (RO) A jelentés alapján megszólaltatnám a vészcsengőt egy igen aggasztó helyzettel kapcsolatban. Számos közelmúltbeli tanulmányt követően a Fekete-tengeren a halpusztulás soha nem látott mértékű növekedése tapasztalható. Az e területen a tenger biológiai sokféleségét károsító legnagyobb szennyezők a Dnyeper, a Don, a Dnyeszter és a Duna folyók, amelyek évente 600 000 tonna foszfort és 340 tonna szervetlen nitrogént továbbítanak a Fekete-tengerbe. Egy szakértői csoport becslései szerint a hidrogén-szulfid-szennyezés miatt körülbelül 30 éven belül minden tengeri élet megszűnhet a Fekete-tengerben.

Úgy vélem, e kérdéseknek kiemelt helyet kellene biztosítani az európai napirenden. Éppen ezért üdvözlöm a mai napon itt a Parlamentben tárgyalt jelentést, és gratulálok hozzá az előadónak.

  Janusz Wojciechowski (ECR) . – (PL) Gratulálni szeretnék de Lange asszonynak a kiváló jelentéshez. A biológiai sokféleségről folytatott jelenlegi vita rendkívül fontos, de úgy tűnik, hogy a hozzászólások nem érintettek egy igen jelentős kérdést, mégpedig a géntechnológiával módosított növényekét. Ezek a növények komoly veszélyt jelentenek a biológiai sokféleségre. Európában ma kevés géntechnológiával módosított növényt termesztenek, de nagy nyomás nehezedik ránk, hogy több ilyen növény művelését engedélyezzük. Ezek igen riasztó kilátások. Olyan mezőgazdasági termeléséi, amely súlyosan veszélyezteti a biológiai sokféleséget.

Pontosan a biológiai sokféleség csökkenése az az ár, amelyet a géntechnológiával módosított növények nagyléptékű monokultúráinak engedélyezéséért fizetnünk kellene. Az Európai Uniónak ezért intézkednie kell ennek megelőzéséről. Míg igaz, hogy politikai szempontból – amint az az egyes képviselőcsoportok által elfoglalt álláspontból leszűrhető – jelenleg nincs lehetőség uniós szintű tilalomra, mindenképpen mérlegelnünk kellene az európai uniós támogatások megvonását az olyan területektől, ahol génmódosított növényeket termesztenek, mivel ezeket nem szabadna európai uniós pénzekkel támogatni.

  Angelika Werthmann (NI) . – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a biológiai sokféleség mindannyiunkat érint. Nélkülözhetetlenek az egységes irányelvek, mivel a biológiai sokféleség csökkenése nyomán az ökoszisztémák pusztulásának problémája nem áll meg az országhatároknál. Ennélfogva támogatom a Bizottsághoz és a tagállamokhoz intézett felhívást, hogy tökéletesítsék döntéshozatali struktúráik számos szempontját és a jogszabályoknak való megfelelést.

  Oreste Rossi (EFD) . – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a biológiai sokféleség a bioszférában található állat- és növényfajok változatosságának mértékét jelenti: hosszú evolúciós folyamatok eredménye.

Az evolúció olyan mechanizmus, amely több mint 3 milliárd éve lehetővé teszi, hogy az élet alkalmazkodjon a változó földi körülményekhez, és amelynek továbbra is működnie kell, hogy az a jövőben is támogathassa a különböző életformákat. Nem kizárólag az evolúciós folyamatok eredményeként, hanem olyan tartalékként kell értelmezni, amelyből az evolúció táplálkozik, hogy létrehozhassa mindazokat a genetikai és morfológiai változásokat, amelyek új élő fajok kialakulásához vezetnek.

A biológiai sokféleség bolygónk életbiztosítása, védelmét tehát korlátok nélkül kell biztosítani, mivel olyan egyetemes örökséget képvisel, amely közvetlen előnyökkel szolgál az emberiség számára, úgymint az éghajlati egyensúly fenntartása helyi és világszinten egyaránt, olyan anyagforrás, amelynek tanulmányozása alapvető ismereteket biztosít számunkra az emberéhez hasonló biológiai mechanizmusok megértéséhez, illetve a növény- és állatvilág élelmezési vagy gyógyászati célokra való fenntartható használata.

Helyénvaló tehát, hogy védelme a 2010, a biológiai sokféleség éve utáni európai célkitűzések egyike.

  Karel De Gucht a Bizottság tagja. – Elnök úr, először válaszolni szeretnék egy pár aktuális kérdésre, majd néhány záró gondolattal fejezném be.

Először is, a biológiai sokféleségre vonatkozó közös szabályokat illetően a Bizottság a tagállamokkal és az érdekelt felekkel közösen munkálkodik a természetre hatást gyakorló kulcsfontosságú ágazatokra, például a szélenergiára, a kikötőkre és a folyótorkolatokra vonatkozó iránymutatások kidolgozásán. Emellett a Natura 2000-rel kapcsolatos tájékoztató kampányt tervezünk.

A biológiai sokféleséggel kapcsolatos új stratégia határozottan törekedni fog a biológiai sokféleséget befolyásoló főbb uniós politikákkal, a mezőgazdasággal, a halászattal és a regionális fejlesztéssel való integrációra. Célja mérhető törekvések és elérhető célok megfogalmazása a 2020-ig tartó intézkedések fontossági sorrendjének meghatározása érdekében. Mindezt a Bizottság új cselekvési stratégia keretében ismerteti majd.

A talajvédelemmel kapcsolatban a Bizottság által benyújtott keretirányelv-javaslatot visszatartják. Ez véleményünk szerint az erőforrás-felhasználásra és a fenntarthatóságra vonatkozó politikáink egyik fő hiányossága. Nagyon is osztjuk a talajpusztulással és annak környezeti hatásaival kapcsolatos aggodalmaikat. Biztosak lehetnek benne, hogy keményen dolgozunk azért, hogy e kérdésben előrelépést érjünk el a Tanáccsal.

Végül, megnyugtató látni, hogy a Bizottság és a parlamenti képviselők egyformán ítélik meg a biológiai sokféleség csökkenésének és az ökoszisztéma-szolgáltatások helyreállításának sürgető voltát és jelentőségét. A jelek szerint abban is egyetértünk, hogy sajnálatos módon mely okok vezettek a 2010-re vonatkozó uniós biodiverzitási célok elérésének kudarcához. Az állásfoglalásban foglalt felhívás világos és egyértelmű: nem bukhatunk el ismét. 2020-ban nem nézhetünk úgy az uniós polgárok szemébe, hogy be kelljen vallanunk, az EU nem merített ki minden lehetőséget, hogy megpróbálja megállítani Európa biológiai sokféleségének csökkenését.

Befejezésképpen megosztanám a parlamenti képviselőkkel a biológiai sokféleséggel kapcsolatos – idén, tehát a biológiai sokféleség évében indult – uniós szintű kampányunk jelmondatát, amely úgy hangzik: „Mindannyiunk ügye”. Csak együtt leszünk képesek rá, hogy a tömeges kihalás helyett egy gazdag és a sokszínű életnek otthont adó bolygót teremtsünk.

Észrevételeiket továbbítani fogom az ügyért felelős biztosnak, Potočnik úrnak. Mint azt mindannyian tudják, éppen New Yorkban vesz részt egy témába vágó nagyszabású konferencián.

  Esther de Lange előadó. – (NL) Elnök úr, köszönetet mondanék képviselőtársaimnak számos nézőpontból megfogalmazott felszólalásaikért. Végeredményben e hozzászólások mindegyike kiemelte az integrált megközelítés vagy az integrálás jelentőségét. Üdvözlöm az európai biztos azon kinyilvánított szándékát, hogy figyelembe veszi és stratégiájában kiemelt hangsúly helyez e kérdésre. Éppen ezért bízom benne, hogy ez a stratégia biztosítani fogja azt a tisztánlátást, amelyre például – a Seeber úr által említetteknek megfelelően – a tagállamok közötti jelentős eltérések tekintetében szükség van.

A biológiai sokféleség figyelembevételét tekintve az agrárpolitikával kapcsolatban minden szükséges megjegyzés elhangzott. A vidéki területek több mint 50%-án gazdálkodó ágazatnak mindenképpen ki kell vennie a részét a kihívásra adott megoldás keresésében. Említették még a halászati és a strukturális politikát, és hogy mindjárt válaszoljak is Eickhout úrnak, igen, a szakpolitikákba történő beillesztésnek természetesen finanszírozási vonzata is van, számomra pedig nincs igazán jelentősége, mely alapból származik a támogatás, vagy hogy nevén nevezzük-e a gyereket, csupán az számít, hogy az hatékony-e. Míg korábban egy legyet ütöttünk egy csapásra, tehát egy politikai célkitűzést egy pénzügyi forrásból valósítottunk meg, addig jövőbeli politikánkban több – három – legyet kell ütnünk egy csapásra. Ezen a területen egy kiadási forrásnak nem csupán az adott, hanem egy második és lehetőség szerint egy harmadik ágazat politikai célkitűzéseit is el kell érnie. Mindez az összes fél számára előnyös helyzetekről szól, elsősorban pénzügyi szempontból.

Érintették a nemzetközi megközelítés és a jövő havi nagoyai konferencia sikerének jelentőségét is. Még egy dolgot szeretnék mondani a talajkérdést illetően. Perello Rodriguez úr úgy fogalmazott, hogy nagyon fontos az európai talajvédelmi politikával kapcsolatos egységes megközelítés. Ezt a legkevésbé sem szeretnénk, mivel a talajjellemzők Európa-szerte teljesen eltérőek. Szívesen meghívom, nézzen körül ott, ahol én lakom, három méterrel a tengerszint alatt. Úgy vélem, a talajjal kapcsolatos problémák merőben különböznek az Ibériai-félszigeten tapasztalhatóktól. A jelentés hangsúlyozza a talajpolitika fontosságát, és felhívja a tagállamokat, hogy tegyenek eleget kötelezettségeiknek, de ezen a területen az egységesítés számomra igen veszélyesnek tűnik.

Még egy utolsó megjegyzés: most csupán az állami beavatkozásról, a közhatóságok feladatairól és a közfinanszírozásról esett szó. Nem vetettük fel azonban a vállalati társadalmi felelősségvállalás kérdését, noha azt is bele kell foglalni a vitába. Végül is csak akkor léphetünk előre ebben a vitában, ha a fogyasztók hajlandók lesznek méltányos árat fizetni a fenntartható, méltányos módon termelt árukért.

ELNÖKÖL: Edward McMILLAN-SCOTT
alelnök

  Elnök. – A vitát lezárom.

A szavazásra holnap, 2010. szeptember 21-én, kedden kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

  János Áder (PPE) írásban. – (HU) Elnök úr! Sajnos mindannyiunk számára tény, hogy a célkitűzést, miszerint 2010-re állítsuk meg a biológiai sokféleség csökkenését, nem sikerült elérnünk. Egyes becslések szerint a sokféleségi ráta mutatója 30 százalékkal esett az elmúlt 40 évben, mialatt a biodiverzitás túlzott mértékű romlásának kiváltó okai nem csökkentek. Mindezek alapján elsődleges feladatunk, hogy a biológiai sokféleség elvesztésének okaira az ágazati politikákban mielőbb megoldást találjunk. A politikus számára ez nagy kihívás, hiszen számos más, fontos gazdasági és szociális érdek van, amely ellentmondásban áll a biológiai sokféleség megőrzésére irányuló erőfeszítésekkel. Tudatában kell lennünk azonban annak, hogy saját jólétünk és gazdasági fejlődésünk fenntartása mellett nem foszthatjuk meg a jövő generációit a biológiai sokszínűség nyújtotta előnyöktől. Fontosnak tartom kiemelni a jelentés azon pontját, amely a genetikai sokféleség és a bennszülött fajok csökkenésének megállítására szólít fel. Mit érne a magyar táj szürke marha, mangalica, magyar tarka vagy kendermagos tyúk nélkül? De említhetnénk a törökbálint almát, a milotai diót vagy a besztercei szilvát is! A mezőgazdasági és állattenyésztési genetikai sokféleség megőrzése számos európai ország elemi érdeke, figyelemmel az őshonos, hazai fajok gazdasági, szociális, környezetvédelmi és nem utolsósorban élelmiszerbiztonsági értékére. Végül a LIFE+ tekintetében javaslom, hogy a Bizottság fontolja meg az uniós társfinanszírozás mértékének növelését, mivel a rendkívül magas önrész miatt alacsony a program kihasználtsága.

  Liam Aylward (ALDE) írásban. – (GA) A biológiai sokféleség megőrzése alapvető fontosságú. Becslések szerint a kihalások globális üteme 50–1000-szerese a szokásos természetes aránynak. Az EU-ban az emlősök 42%-át, a madarak 43%-át és az édesvízi halak 52%-át fenyegeti a kihalás veszélye. Becslések arra utalnak, hogy 2050-re a csökkenés mértéke a mainak akár tízszerese is lehet. Gondoskodni kell arról, hogy a biológiai sokféleség romlása ne folytatódjon a jelenlegi rohamos ütemben.

Amint azt a Tanács utolsó ülésén is elmondtam, komoly aggodalomra ad okot, hogy a 2001-ben Göteburgban a biológiai sokféleség csökkenésének 2010-ig történő megállítására vonatkozóan megfogalmazott célt nem sikerült elérni. Ha el szeretnénk kerülni a jelentős környezeti, ökológiai és gazdasági veszteségeket, megfelelő figyelmet kell szentelnünk a biológiai sokféleség alapvető értékének.

Az EU biológiai sokféleségének 2050-ig történő helyreállítását célzó hosszú távú elképzelést javaslok, ehhez azonban a kérdést a mezőgazdaság és a környezet jövőjéről folyó jelenlegi tárgyalások napirendjén kiemelten kell kezelni, és konkrét intézkedéseket kell végrehajtani a konkrét eredmények elérése érdekében.

  Vasilica Viorica Dăncilă (S&D) írásban. – (RO) A keresztmegfelelés a közös agrárpolitika része, és számos következménnyel jár a talajvédelemre nézve. Emellett ellenőrzési és szankciós mechanizmust biztosít, amely a bevett, nem csupán környezetvédelmi, de közegészségügyi, növény- és állatvédelmi, valamint állatjóléti előírásoknak való megfelelés elmaradása esetén csökkenti a közvetlen támogatások összegét. A keresztmegfelelés összefüggésben áll a föld jó mezőgazdasági és környezeti állapotának megőrzésére vonatkozó követelménnyel. Úgy gondolom, hogy a keresztmegfelelést a jövedelemcélú közvetlen támogatási kifizetésekre és a vidékfejlesztés részeként odaítélt környezeti kifizetések többségére is alkalmazni kellene. A tagállamoknak be kell vezetniük ezt a gyakorlatot nemzeti és regionális szinten, a meglévő közös uniós kerettel összhangban.

  Robert Dušek (S&D) írásban. – (CS) A biológiai sokféleség csökkenése szélsőséges ütemben folytatódik. Egyes fajok kihalásának aránya a természetes szint 50–1000-szerese. Prioritássá kell avatnunk a biológiai sokféleség csökkenésének megállítását, elsőként etikai okokból, hiszen a jövő generációira fenntartható bolygót kell hagynunk, más részről pedig környezeti okokból, mivel az élő szervezetek fajai közötti számtalan kölcsönhatás nélkülözhetetlen bolygónk élhető voltának biztosításához. Harmadszor, a biológiai sokféleség csökkenésének megállítását gazdasági okok is indokolják, mivel a természet és eredeti sokszínűsége biztosítja számunkra az élethez szükséges alapvető erőforrásokat – az élelmet, a vizet, az üzemanyagot és az élelmi rostokat –, valamint pótolja a talaj termelékenységét és gondoskodik a növények beporzásáról. A biológiai sokféleség fenntartása az éghajlatváltozás látható jeleinek és következményeinek enyhítése tekintetében is nélkülözhetetlen számunkra, mivel a szárazföldi és tengeri rendszerek megkötik a szén-dioxidot, és a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás egyedüli természetes mechanizmusai. A környezetvédelmi irányelv lehetővé fogja tenni az intézkedések helyi körülményekhez alkalmazkodó végrehajtását. Ugyanakkor gondoskodni kell arról, hogy a biológiai sokféleség védelme tekintetében a tagállamok között ne legyenek jelentős eltérések. Meg kell határozni azokat a védelmi alapelveket, amelyeknek minden esetben teljesülniük kell. Ezenkívül a biológiai sokféleség védelmét ki kell terjeszteni a halászatra is. A mezőgazdasági termelők kiemelt szerepet játszanak a biológiai sokféleség hatékony védelmében. A népességnövekedést illetően fokozni kell majd a termelést, ezzel egyidejűleg azonban támogatni kell a vidéki életet és a biológiai sokféleség olyan módon történő megőrzését, amely egyensúlyban tartja ezt a három szempontot.

  José Manuel Fernandes (PPE) írásban. – (PT) Az ENSZ 2010-et a biológiai sokféleség európai évének nyilvánította. Sajnálatos módon az EU nem fogja teljesíteni a 2010-re előirányzott biodiverzitási célkitűzését. A biológiai sokféleség csökkenése riasztó ütemben folytatódik. Számítások szerint a csökkenés olyan szinten gyorsul, hogy 2050-re a mainál akár tízszer nagyobb is lehet. Az EU-ban az emlősök 42%-át, a madarak 43%-át, a lepkék 45%-át, a kétéltűek 30%-át, a hüllők 45%-át és az édesvízi halak 52%-át fenyegeti a kihalás veszélye. A biológiai sokféleséggel kapcsolatos 2008. évi közösségi cselekvési terv félidős felülvizsgálata során a Bizottság megállapította, hogy azon fajok 50%-a, illetve azon élőhelyek 80%-a, amelyeknek védelme európai érdekű, rossz védelmi állapotban van. A biológiai sokféleség ilyen csökkenése ökológiai és gazdasági szempontból egyaránt elfogadhatatlan, mivel megfosztjuk a jövő generációit az egészséges biológiai sokszínűség nyújtotta előnyöktől. A biológiai sokféleség védelmét célzó európai intézkedéseket össze kell hangolni és integrálni kell más ágazati politikákkal, különösen a mezőgazdasági, erdőgazdálkodási és halászati, valamint a természeti katasztrófák megelőzésével kapcsolatos politikákkal a biológiai sokféleség maximális védelmének biztosítása érdekében.

  Véronique Mathieu (PPE) írásban. – (FR) El kell ismerni, hogy a biológiai sokféleség szempontjának az uniós szabályozás hatálya alá tartozó tevékenységekbe történő beillesztése gazdasági értéket képvisel. Azzal kívántam hozzájárulni a jelentéshez, hogy hangsúlyoztam a mezőgazdasági termelők által nyújtott, a biológiai sokféleség megőrzését szolgáló kiegészítő szolgáltatások ellentételezését. Ennek „bónusz” feltételrendszer formájában kell megvalósulnia, amelyben a kötelezettségeken felül végrehajtott intézkedésekért is jutalom jár. Emellett helyesen arra is rámutatunk, hogy egyes régiókban a hagyományos mezőgazdasági fajták használatával elő kell mozdítani a genetikai sokféleséget.

Ez fontos kérdés, és olyan, amelyet nagyon is jól ismerek, mivel szülőrégióm, Vosges egyik hagyományos tejhasznú szarvasmarhafajtája el fog tűnni, ha nem érkezik időben külső támogatás. Szerettem volna arra is felhívni a figyelmet, hogy a Life+ program keretében finanszírozott projekteket a fenntarthatóság szempontját figyelembe véve kell lebonyolítani, mivel, ahogyan azt sajnálattal meg kell állapítanunk, egyes projektek a finanszírozás megszűnése után nem működnek tovább.

Végül, egyetértek azzal a meglátással, hogy az adatgyűjtést nem lehet figyelmen kívül hagyni, és üdvözölni szeretném a franciaországi Nemzeti Vadmegfigyelő Központ felállítását. A megfigyelőközpont a szárazföldön vándorló vándor- és telelő fajokat tanulmányozza, elsősorban vadászok által készített tanulmányok alapján, ami bizonyítja – ha ugyan kell ilyen bizonyíték –, hogy a vadászok aktívan elkötelezték magukat a biológiai sokféleség védelme mellett.

  Alajos Mészáros (PPE) írásban. – (HU) A biológiai sokféleség és az ökoszisztémák fenntartása felbecsülhetetlen értékű a társadalomra nézve. Kötelezettségvállalásunk koncepciója szerint úgy kell megőriznünk bolygónkat, hogy az a következő nemzedékek számára is élhető környezetet tudjon biztosítani. Sajnos a jelenlegi helyzet nem bíztató. A biológiai sokféleség drasztikusan csökken. Szerte a világon a fajok kipusztulásának jelenlegi aránya 1000-szer magasabb is lehet, mint az természetes állapotukban. Ha nem teszünk semmit, ez az érték 2050-re a kutatók szerint a tízszeresére is nőhet. Az ökoszisztéma pusztulása jelentős mennyiségű üvegházhatást okozó gáz kibocsátásával is járhat, mely által a globális felmelegedés tovább nőhet, a Föld szén-dioxid-megkötő képessége pedig csökken. A biológiai sokféleség megőrzésének legfontosabb uniós eszköze a Natura 2000 hálózat, amely a tagállamok által kijelölt különleges természetvédelmi területekből (SAC) áll. Legfőbb célja, hogy a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelmével hozzájáruljon a biológiai sokféleséghez. Ahhoz viszont, hogy ez a szerződés eredményesen tudjon működni, egy sürgős jogharmonizációra van szükség, amely egységes és egyértelmű intézkedéseket tartalmaz a tagországok szintjére is lebontva.

  Andreas Mölzer (NI) írásban. – (DE) A méhek számának az elmúlt években megfigyelhető jelentős csökkenése, amelyet illetően nem világos, hogy ennek oka a biológiai sokféleség csökkenése vagy a géntechnológiával módosított növények, elsősorban azt szemlélteti, hogy sok mindent továbbra sem látunk tisztán. Nem csupán a biológiai sokféleség által az ökoszisztémák stabilitására gyakorolt hatások ismeretlenek még mindig nagy részben; regionális szinten még azt sem tudjuk, hogy egy adott területen milyen szintű a változatosság. 2010-et, a biológiai sokféleség évét ezért arra kell felhasználnunk, hogy megszerezzük a hiányzó ismereteket és növeljük a tudatosságot – egyrészről annak érdekében, hogy az országok és a helyi hatóságok a fenntartható fejlődés, valamint a lápvidékek és víztestek védelme és a környezet helyreállítása során figyelembe vehessék a biológiai sokféleséget, más részről pedig azért, hogy mindebben az átlagpolgár is részt vehessen. Elég csak az ártéri japánkeserűfűre gondolni, amely kerti dísznövényként indult, ám később elburjánzott és kiszorította az őshonos növényzetet, és amelynek gyökérrendszere súlyos károkat okoz a partot erősítő szerkezetekben. Semmilyen körülmények között nem hozhatjuk a fejünkre a mezőgazdasági vagy erdei monokultúrák átkát. A mezőgazdasági reform segítségével elmozdulhatunk a tömegtermeléstől a fokozottabb fenntarthatóság és a tájvédelem elősegítésének irányába. Ezenkívül stratégiákra van szükség annak érdekében, hogy az energiaültetvények formájában megvalósuló éghajlatvédelem és a biológiai sokféleség ne ugyanazon termőterületekért versengjenek.

  Pavel Poc (S&D) írásban. – (CS) Üdvözlöm a jelentést, és úgy gondolom, hogy a helyes irányba tett lépésekre tesz javaslatot. Ugyanakkor úgy érzem, hogy hiányzik belőle egy alapos kritikus megközelítés az e területen zajló jelenlegi tevékenységek iránt és a jövőre vonatkozó ambiciózusabb állásfoglalás. Fel kellene végre ismerni a dolgok jelenlegi állását. Az Európai Unió nem tudta teljesíteni a biológiai sokféleség csökkenésének 2010-ig történő megállítására vonatkozó céljait. A kérdéssel kapcsolatos európai szabályozás és általános megközelítés továbbra is a fajvédelemre összpontosít. El kell mozdulni az ökoszisztémák védelme felé, a bolygószintű ökoszisztémát is beleértve. A jelenlegi sürgető problémák, többek között az üvegházhatású gázok, a talajpusztulás, a tengeri ökoszisztémákat fenyegető veszélyek, az élelmiszerhiány és más gondok egyetlen közös nevező, mégpedig a homo sapiens-től érkező népesedési nyomás keretében foglalhatók össze. Ha nem saját fajunk ökológiájának nézőpontjából vizsgáljuk a probléma egészét, messze túllépve a társadalmi, gazdasági és politikai szférán, 2020-ban ismét ott találjuk majd magunkat, hogy nem teljesítettük a biológiai sokféleség csökkenésének megállítására vonatkozó célt, és ami rosszabb, rá kell majd jönnünk, hogy saját fajunk további fennmaradása szempontjából a bolygó ökoszisztémája tovább csúszott a nem fenntartható állapothoz vezető lejtőn.