Index 
Viták
PDF 2031k
2010. szeptember 20., Hétfő - Strasbourg HL kiadás
1. Az ülésszak folytatása
 2. Megemlékezés
 3. Az elnök közleménye
 4. Az előző ülés jegyzőkönyvének elfogadása
 5. A Parlament tagjai: lásd a jegyzőkönyvet
 6. A rendes jogalkotási eljárás szerint elfogadott jogszabályok aláírása: lásd a jegyzőkönyvet
 7. A bizottságok tagjai: lásd a jegyzőkönyvet
 8. Szóbeli választ igénylő kérdések és írásbeli nyilatkozatok (benyújtás): lásd a jegyzőkönyvet
 9. Tárgytalan írásbeli nyilatkozatok: lásd a jegyzőkönyvet
 10. Petíciók: lásd a jegyzőkönyvet
 11. A Parlament álláspontjaival és állásfoglalásaival kapcsolatos további intézkedések: lásd a jegyzőkönyvet
 12. Megállapodások szövegeinek a Tanács általi továbbítása: lásd a jegyzőkönyvet
 13. Előirányzatok átcsoportosítása: lásd a jegyzőkönyvet
 14. A 2010. május 5-i jegyzőkönyv helyesbítése: lásd a jegyzőkönyvet
 15. Dokumentumok benyújtása: lásd a jegyzőkönyvet
 16. Ügyrend
 17. A polgári légiközlekedési balesetek és repülőesemények vizsgálata és megelőzése (vita)
 18. Az EK és Pakisztán közötti, visszafogadásról szóló megállapodás - Közösségi visszafogadási megállapodások kötése harmadik országokkal (vita)
 19. Kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok Törökországgal (vita)
 20. A biológiai sokféleség megőrzését célzó uniós jogszabályok (vita)
 21. Egyperces felszólalások fontos politikai kérdésekben
 22. Az e-kereskedelmi belső piac kialakítása (rövid ismertetés)
 23. A szellemi tulajdonhoz fűződő jogok belső piaci érvényesítésének megerősítése (rövid ismertetés)
 24. Természeti csapások és ember okozta katasztrófák megelőzése (rövid ismertetés)
 25. A szegénység csökkentése és munkahelyteremtés a fejlődő országokban (rövid ismertetés)
 26. A következő ülésnap napirendje: lásd a jegyzőkönyvet
 27. Az ülés berekesztése


  

ELNÖKÖL: Jerzy BUZEK
elnök

(Az ülést 17.00-kor megnyitják.)

 
1. Az ülésszak folytatása
A felszólalásokról készült videofelvételek
MPphoto
 

  Elnök. – Ezennel újra megnyitom az Európai Parlament 2010. szeptember 9-én, csütörtökön elnapolt ülését.

 

2. Megemlékezés
A felszólalásokról készült videofelvételek
MPphoto
 

  Elnök. – Először is sajnálattal tudatom a Parlamenttel, hogy Egon Klepsch úr, aki 1992–1994-ig az Európai Parlament elnöke volt, elhunyt. Klepsch úr munkássága nagy részében az egyesült Európáért dolgozott. Több mint két évtizeden, vagyis majdnem öt parlamenti cikluson át volt európai parlamenti képviselő. Arra kérném Önöket, hogy egy perces néma csenddel emlékezzünk Klepsch úrra.

(A Ház feláll és egy perces csenddel emlékezik az elhunytra)

Arról is szeretném tájékoztatni Önöket, hogy részvétnyilvánító üzeneteiket beírhatják az e célból nyitott részvétnyilvánító könyvbe.

 

3. Az elnök közleménye
A felszólalásokról készült videofelvételek
MPphoto
 

  Elnök. – Mint tudják, számos francia szakszervezet csütörtökre, azaz 2010. szeptember 23-ére hivatalosan sztrájkot jelentett be. A szeptember 22-én, szerdán este 22.00 órakor kezdődő sztrájkban részt vesznek a tömegközlekedési dolgozók is. Olyan információt is kaptunk, amely szerint a sztrájk akár két órával korábban, 20.00 órakor is kezdődhet. Az Elnökök Értekezlete úgy döntött, hogy a Parlament a rendes munkatervét fogja követni, vagyis az e havi ülés a tervezettnek megfelelően, a csütörtöki szavazást követően ér véget.

A sztrájk a franciaországi légi és vasúti közlekedést is érinteni fogja, csakúgy mint a tömegközlekedést, többek között a buszokat és a villamosokat. Ezért nem biztos, hogy ugyanazok a közlekedési lehetőségek fognak rendelkezésre állni, mint eddig. Mindazonáltal minden intézkedést megtettünk annak érdekében, hogy biztosítsuk Önök számára a hazajutáshoz szükséges közlekedési megoldásokat. A szervezés első lépéseit megtettük, bár ennél bizonyára többre lesz szükség.

Az első lépések a következők: a Thalys charter-vonat a szokott rend szerint közlekedik, és az Európai Parlamentet és a vasútállomást összekötő buszjárat is garantáltan járni fog. Ezt már elintéztük. A Franciaországon kívüli repülőtereket szolgálataink segítségével tudják majd megközelíteni. A Quaestorok Kollégiuma már ki is adott egy közleményt a hivatalos ügyben használt járművekre jelenleg vonatkozó 20 km-es utazási korlátozás feloldását lehetővé tévő kiegészítő források részleteiről, annak érdekében, hogy megkönnyítsük a svájci és németországi repülőterekre való eljutást. A 20 km-es korlátot tehát, amely jelenleg az Európai Parlament hivatalos gépjárműveire vonatkozik, fel fogják oldani, így Önök ennél távolabbra is utazhatnak ezekkel. A strasbourgi városi hatóságok a héten ezzel kapcsolatban bejelentést fognak tenni, és naprakész információval látják el az európai parlamenti képviselőket az alternatív közlekedési lehetőségekkel kapcsolatban is.

Az Európai Parlament Elnöksége ma 18.30-kor összeül. Lépésről lépésre, részleteiben fogjuk megvitatni, hogyan biztosíthatjuk legjobban, hogy képviselőtársaink hazajussanak a strasbourgi Európai Parlamentből. Ezzel kapcsolatban holnap reggel mindannyiukat e-mailben tájékoztatjuk. Ha bármilyen új információ jut a tudomásunkra, arról szerda reggel ismét tájékoztatom Önöket. Az első részletes tájékoztatást holnap délig juttatjuk el Önöknek e-mailben, amelyet szükség esetén szerda reggel még kiegészítünk. Ha bármilyen tájékoztatást kapunk a strasbourgi városi hatóságoktól, azt is azonnal továbbítom Önök felé. Továbbra is követjük a helyzet alakulását, hogy biztosíthassuk az Önök zökkenőmentes hazatérését. Szeretném emlékeztetni Önöket, hogy ez még csupán előzetes információ, további részletekkel holnap és holnapután tudunk szolgálni.

 
  
MPphoto
 

  John Bufton (EFD) . – Elnök úr, köszönjük a mai bejelentését. Az emberek Európa-szerte, de különösen az én hazámban, az Egyesült Királyságban, megdöbbenéssel látják majd, micsoda bajban vagyunk. Havonta egyszer – e hónapban kétszer – idejövünk Strasbourgba ülésezni, ami kész komédia. A szavazást nyugodtan lebonyolíthatnánk Brüsszelben is, amikor ott vagyunk. Ahányszor csak idejövünk, az minden egyes alkalommal több millió eurós pluszköltséggel jár. Most már valóban eljött az ideje, hogy tudatára ébredjünk annak – hogy Önök és hogy ez a Parlament is megértse –, hogy ezen a helyen soha nem is kellene, hogy ülésezzünk.

(Taps)

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – Szeretném felhívni kedves képviselőtársam figyelmét, hogy ez a kérdés semmilyen kapcsolatban nem áll a mai megbeszélés tárgyával. Jelenleg technikai kérdéseket vitatunk meg, nevezetesen azt, hogyan érhetjük el úti céljainkat csütörtökön. Az Ön által felvetett kérdés egy egészen más probléma. Az a szerződésekhez és az Európai Unión belüli megállapodásokhoz kapcsolódik, és semmi köze a mostani témához.

 
  
MPphoto
 

  Francesco Enrico Speroni (EFD) . – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, annyit szeretnék hozzátenni, hogy Strasbourgnak, Brüsszellel ellentétben megvan az az előnye, hogy határos Németországgal, ezért sokkal könnyebb alternatív közlekedési módozatokat találni, mint Brüsszelben.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – Ezzel lezárom ezt a napirendi pontot. Szeretném megismételni, hogy ezzel a témával kapcsolatban kedden és szerdán fogunk még további információval szolgálni.

 

4. Az előző ülés jegyzőkönyvének elfogadása
A felszólalásokról készült videofelvételek
MPphoto
 
 

  Elnök. – Kiosztották a 2010. szeptember 9-i ülés jegyzőkönyvét. Van valakinek hozzáfűznivalója?

 
  
MPphoto
 

  Bruno Gollnisch (NI) . – (FR) Elnök úr, a 172. cikk értelmében szeretnék felszólalni a szeptember 9-i ülés jegyzőkönyvének 5.2 pontjával kapcsolatban, valamint a 145. cikk értelmében tennék egy személyes megjegyzést is – ezt a két dolgot ötvözném felszólalásomban.

Elnök úr, egy nagyon fontos állásfoglalásról szavaztunk, amely elítéli a francia kormánynak a travellerek illegális táborainak lerombolására irányuló fellépését. A szavazás fontossága ellenére azok a csoportok, amelyek kérhették volna a név szerinti szavazást, furcsa módon mégsem tettek így.

Nos, az történt, hogy míg kollégáim és én nyilvánvalóan ahhoz a kisebbséghez tartozunk, amely a francia kormányt elítélő állásfoglalás ellen szavazott – azt a 245 fős kisebbséget gyarapítottuk, akik nem szavazták meg az állásfoglalást –, néhány képviselőtársunk, például Audy úr és Mathieu asszony azt állították, hogy igennel voksoltunk. És ami talán egyszerű hiba volt, hivatalos hazugsággá vált, amikor Pierre Lellouche európai ügyekért felelős államtitkár úr, valamint Jean-François Copé úr, a francia nemzetgyűlés Népi Mozgalom Unió (UMP) képviselőcsoportjának elnöke is elismételte azt.

Mindazonáltal, a vita során elhangzott felszólalásom, a szavazatindokolásom és abbéli szándékom, hogy tiltakozzam Swoboda úr szocialista módosító javaslata ellen, tökéletesen egyértelmű volt. Miért nem volt név szerinti szavazás? A megszokott lépések figyelmen kívül hagyása mellett, ez egyértelműen az http://www.europarl.europa.eu/members/expert/politicalBodies/search.do?group=2952&language=HU" \o "Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselõcsoport" jának volt a kísérlete arra, hogy elrejtse – azonnal befejezem, elnök úr – a saját soraiból érkező, átpártoló szavazatokat, és hiteltelenítse az ellenfelet, akinek szavazataira vágyik. Ez szánalmas politikai manőverezés.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – Úgy veszem észre, hogy megjegyzése a jegyzőkönyvre vonatkozott, de egyben személyes észrevétel is volt. Ekként szándékozom kezelni. Személyes megjegyzésére is utalt. Van még valakinek megjegyzése a jegyzőkönyvvel kapcsolatban?

(Az előző ülés jegyzőkönyvét elfogadták)

 

5. A Parlament tagjai: lásd a jegyzőkönyvet
A felszólalásokról készült videofelvételek

6. A rendes jogalkotási eljárás szerint elfogadott jogszabályok aláírása: lásd a jegyzőkönyvet
A felszólalásokról készült videofelvételek

7. A bizottságok tagjai: lásd a jegyzőkönyvet
A felszólalásokról készült videofelvételek

8. Szóbeli választ igénylő kérdések és írásbeli nyilatkozatok (benyújtás): lásd a jegyzőkönyvet

9. Tárgytalan írásbeli nyilatkozatok: lásd a jegyzőkönyvet

10. Petíciók: lásd a jegyzőkönyvet

11. A Parlament álláspontjaival és állásfoglalásaival kapcsolatos további intézkedések: lásd a jegyzőkönyvet

12. Megállapodások szövegeinek a Tanács általi továbbítása: lásd a jegyzőkönyvet

13. Előirányzatok átcsoportosítása: lásd a jegyzőkönyvet

14. A 2010. május 5-i jegyzőkönyv helyesbítése: lásd a jegyzőkönyvet

15. Dokumentumok benyújtása: lásd a jegyzőkönyvet

16. Ügyrend
A felszólalásokról készült videofelvételek
MPphoto
 

  Elnök. – Kiosztották a napirendtervezet végső változatát, amelyet az Elnökök Értekezlete 2009. szeptember 17-i, pénteki ülésén dolgozott ki az eljárási szabályzat 130. és 131. cikkével összhangban.

Hétfő:

A http://www.europarl.europa.eu/members/expert/politicalBodies/search.do?group=2953&language=HU" \o "Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Európai Parlamenti Képviselõcsoportja" kérte, hogy vegyük le a napirendről a Gallo asszony által kidolgozott, a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok belső piaci érvényesítésének megerősítéséről szóló jelentés rövid ismertetését.

 
  
MPphoto
 

  Martin Schulz az S&D képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, képviselőcsoportunk már múlt héten az Elnökök Értekezletén is rámutatott, hogy a Gallo-jelentést – amely egy saját kezdeményezésű jelentés, és amelyet meglehetősen sok ellentmondás övez itt, a Házban – újra kellene értékelni, tekintve, hogy még jelenleg is vitázunk róla. Az a helyzet, hogy az új eljárási szabályzat értelmében ennek a jelentésnek az ismertetése és szavazása nagyon gyorsan megtörtént. Azonban máris számos alternatív állásfoglalás áll a rendelkezésünkre, amelyekről szintén szavazunk. A helyzet, ahogy ma látjuk, meglehetősen zavaros. Még azt is bátorkodnék megjósolni, hogy a szavazásra kerülő tervezetek közül egyik sem fogja elnyerni a többség szavazatát. Ez volna az első megjegyzésem.

A második az, hogy időközben észrevettük, hogy a következő néhány napban kerülnek ismertetésre a Bizottság szerzői jogokkal kapcsolatos kezdeményezései. A Bizottság a jogalkotási megközelítés mellett döntött, tehát hamarosan irányelvtervezetek születnek. Ez azt jelenti, hogy mialatt jogszabályt alkotunk, egy saját kezdeményezésű jelentésről is szavazunk, amelyhez képest pedig egész biztosan előnyt élvez majd a jogszabály.

Ezért kérjük, hogy ezt a témát vegyük le a napirendről.

 
  
MPphoto
 

  Marielle Gallo előadó. – (FR) Elnök úr, nem tudunk újabb halasztási kérelmet elfogadni az erről a jelentésről szóló szavazással kapcsolatban.

Ami a jelentés tartalmát illeti, nem lehet azt mondani, hogy ne lenne konszenzus, mert ez a jelentés számos kompromisszum eredménye, amelyek több hónapos vita és tárgyalás folyamán születtek.

Ami a formátumot illeti, szeretném emlékeztetni a tisztelt képviselőtársakat, hogy erről június elején a Jogi Bizottságban szavaztunk, és hogy további tárgyalásokra is sok került, amikor megegyeztünk a három halasztásról. Ez alkalommal semmi egyéb oka nincs a szavazás elhalasztásának, mint egyszerűen az, hogy lehetőséget adjunk bizonyos pártoknak, bizonyos képviselőcsoportoknak arra, hogy konszenzusra jussanak. Ez viszont nem az általános érdek.

Az általános érdek pontosan az, hogy állást foglaljunk ezzel a saját kezdeményezésű jelentéssel kapcsolatban, amely soha semmilyen későbbi jogszabálynak nem fog ellentmondani, mivel csupán a meglévő jogszabályszövegek alkalmazására szólít föl, és arra, hogy ne utasítsák el azokat.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – Gallo asszony azt támogatja, hogy továbbra is tartsuk meg ezt a napirendi pontot, de én olyasvalakit kértem, aki Martin Schulz urat és javaslatát támogatná.

 
  
MPphoto
 

  Daniel Cohn-Bendit a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr, Gallo asszony, hölgyeim és uraim, úgy vélem, hogy képviselőtársam, Schulz úr pontosan azt mondta el, amit el kellett mondani, vagyis azt, hogy nincs meg az Önök többsége. Továbbá, a liberálisok képviselőcsoportja nem fogja megszavazni az Ön jelentését. Semmi értelmét nem látom ma, miért kéne bebizonyítanunk, hogy a jelentések egyike sem rendelkezik a szükséges többséggel.

Gyakorlatilag minden képviselőcsoportban egyeztetésekre van szükség. Tudom, hogy az Önök képviselőcsoportján belül egyhangú döntés született – amit ugyan kétlek, de tegyük fel, hogy valóban így van –, de a többi képviselőcsoportban még mindig folynak a megbeszélések, és még nem tette le a voksát egyértelmű többség sem az egyik, sem a másik oldal mellett. Ezért úgy gondolom, hogy Schulz úr most az egyszer különösen ésszerű javaslatot tett, amikor azt javasolta, hogy halasszuk el ezt a kezdeményezést.

 
  
  

(A Parlament elutasítja a kérelmet.)

Csütörtök:

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – Érkezett hozzám egy kérés az http://www.europarl.europa.eu/members/expert/politicalBodies/search.do?group=2977&language=HU" \o "Európai Konzervatívok és Reformerek" képviselőcsoportjától, hogy halasszuk el „az emberi jogok és az igazságszolgáltatás kudarca a Kongói Demokratikus Köztársaságban” című állásfoglalási indítványról szóló szavazást.

 
  
MPphoto
 

  Philip Bradbourn az ECR képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, igen, az Európai Konzervatívok és Reformerek képviselőcsoportja nevében szeretném hivatalosan kérni a csütörtöki szavazás elhalasztását. Szeretném tisztázni azonban, hogy kérelmünk csak a szavazásra vonatkozik, az ügyrend többi részére nem.

Pontosan azért kérjük ezt, mert amint azt az ülés elején Ön is részletesen kifejtette, a képviselők számára csütörtökön gondot okozhat a hazajutás – több képviselőről is tudok, akik úgy tervezik, hogy már szerdán elhagyják Strasbourgot. Ezért tökéletesen indokolt azt kérni, hogy az erről a kérdésről való szavazást halasszuk el mintegy két héttel, és hogy a következő, brüsszeli plenáris ülésen tartsuk meg azt.

 
  
MPphoto
 

  Rebecca Harms a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, bár ez az együttműködés szokatlan formája, képviselőcsoportom már a múlt héten javasolta, hogy csütörtökön egyáltalán ne tartsunk szavazást, mert nem áll szándékunkban aláásni a franciák sztrájkhoz való jogát – ahogy attól Daul úr félt –, és szeretnénk elkerülni, hogy túl sok franciaországi és németországi munkavállalót állítsanak munkába azért, hogy – meglehetősen drágán – biztosítani tudják a közlekedést kifejezetten az Európai Parlament személyzete számára –, ezzel megkerülve a sztrájkot. Ahogyan én látom, az Európai Parlament határozottan támogatja ezt az ésszerű megközelítést. Saját képviselőcsoportom is a szavazás elhalasztása mellett van.

 
  
MPphoto
 

  Francesco Enrico Speroni az EFD képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, nem egy jogalkotási aktusról szóló szavazásról van szó, ezért véleményem szerint ez egy másik fontossági szintet képvisel.

Úgy vélem, hogy ez a sztrájk a Parlamentben jelen lévő összes politikai erőt nagyjából ugyanolyan mértékben fogja érinteni. Nem arról van szó, hogy elsősorban a baloldalt vagy elsősorban a jobboldalt érintené, szóval bármi legyen is, lesz képviselet – még ha kisebb létszámban is –, tehát nyugodtan szavazhatunk.

 
  
  

(A Parlament egyetért a kérelemmel)

(Az ügyrendet így elfogadják)

 
  
MPphoto
 

  Joseph Daul (PPE) . – (FR) Elnök úr, nem egészen értettem a szavazás körüli helyzetet.

Most az Elnökök Értekezletén elfogadott napirend mellett vagy ellen szavaztunk?

Ellene? Akkor csütörtökön nem lesz ülés?

Nem fogunk szavazni? Tehát akkor szeretnének bejelentkezni, és anélkül fizetést kapni, hogy szavaznának? Nagyszerű.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – Daul úr, csupán egy pontot fogadtunk el, nevezetesen azt, hogy egy konkrét kérdésben nem lesz szavazás csütörtökön. Minden más változatlan marad. A Kongói Demokratikus Köztársaságban az emberi jogok és az igazságszolgáltatás kudarcáról szóló szavazás lesz elhalasztva. Az ezzel kapcsolatos vitát megtartjuk, és minden más is változatlan. Kizárólag erre az egy szavazásra nem kerül sor.

 

17. A polgári légiközlekedési balesetek és repülőesemények vizsgálata és megelőzése (vita)
A felszólalásokról készült videofelvételek
MPphoto
 

  Elnök. – A következő napirendi pont de Veyrac asszony jelentése a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság nevében a polgári légiközlekedési balesetek és repülőesemények vizsgálatáról és megelőzéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2009)0611 – C7-0259/2009 – 2009/0170(COD)) (A7-0195/2010).

 
  
MPphoto
 

  Christine de Veyrac előadó. – (FR) Elnök úr! Az EU közlekedéspolitikája nem pusztán gazdasági célkitűzések halmaza, hanem – és ez rendkívül fontos – magában foglalja a lehető legmagasabb szintű utasbiztonsági normák biztosításának szándékát is.

Az elmúlt néhány év során már sikerült közel kerülnünk e cél megvalósításához, ezért folytatnunk kell a repülésbiztonság optimális szintjének biztosítása érdekében tett erőfeszítéseinket. Ma ebben az összefüggésben tárgyaljuk a polgári légiközlekedési balesetek és repülőesemények vizsgálatáról és megelőzéséről szóló rendeletre irányuló javaslatot.

Többhetes nehéz tárgyalássorozatot követően nyárra sikerült a Tanáccsal első olvasatban elfogadtatnunk egy olyan megállapodást, amely tényleges előrelépést biztosít a balesetek vizsgálata és megelőzése, valamint az áldozatok családjának támogatása terén. Ha a szöveget holnap elfogadják, azzal lehetővé válik, hogy a benne meghatározott intézkedések 2010 végén hatályba lépjenek.

(Zajongás a teremben – az elnök csendet kér)

Milyen intézkedések szerepelnek a jelentésben? Először is, a rendelet megerősíti a biztonsági vizsgálatok és az ezeket a vizsgálatokat végző szakemberek függetlenségét. Az utóbbiak garantált hozzáférést kapnak a bizonyítékokhoz, és hozzájutnak minden olyan erőforráshoz, amely a balesetek okainak megállapításához szükséges.

A második fontos pont: a szöveg az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség (EASA) légi balesetek kapcsán betöltött szerepét is tisztázza. Egyértelműen kijelenti, hogy az Ügynökség, mint a tanúsításért felelős testület…

(Még nagyobb zaj a teremben)

Úgy tűnik, senkit nem érdekel, amit mondok. Abba is hagyhatom, ha úgy kívánják. A saját hangomat sem hallom.

(Az elnök felkéri az előadót, hogy folytassa)

Egyértelműen kijelenti, hogy az Ügynökség mint a tanúsításért felelős testület semmilyen körülmények között nem vizsgálhatja ki a baleseteket, mivel nem lehet egyszerre megítélő és megítélt fél is ugyanabban az ügyben. Ugyanakkor hozzá kell férnie a tanúsítási feladatainak elvégzéséhez szükséges információkhoz, és fel kell ajánlania szakmai tudását a biztonsági vizsgálatokhoz. A rendelet ezért köti ki, hogy a Chicagói Egyezmény 13. mellékletének megfelelően az EASA tanácsadóként vesz részt a vizsgálatokban.

A rendeletben foglalt harmadik előrelépés: a repülésbiztonsági vizsgálatokat végző hatóságok hálózatának kialakítása, amely hálózat formális keretekbe önti és megerősíti a tagállamok között már meglévő együttműködést. Ez a hálózat, amellett hogy rugalmas szerkezettel rendelkezik és nincs független jogi státusza, különösen a tagállamok közötti fokozott együttműködés, a bevált gyakorlatok megosztása és vizsgálatot végzők jobb képzése révén segíti a repülésbiztonsági vizsgálatok minőségének javítását.

A rendelet az igazságügyi és a műszaki-biztonsági vizsgálatok közötti kapcsolatokkal is foglalkozik, és ebben a vonatkozásban, a tagállamok jogrendszereinek sokszínűsége ellenére ugyancsak valódi előrelépést jelent, elsősorban amiatt, hogy a biztonsági vizsgálatot végző szakembereknek azonnali és korlátlan hozzáférést biztosít a bizonyítékokhoz, illetve hogy előzetes megállapodásokat határoz meg az igazságügyi hatóságok és a vizsgálatot lefolytató szervek között.

Végezetül, az általam legfontosabbnak tartott aspektus: az áldozatok és az áldozatok családjának védelme. A szöveg kiköti, hogy légi járművek balesetének bejelentését követő két órán belül elérhetővé kell tenni a légi jármű fedélzetén tartózkodó személyek listáját, ami a családok számára csökkenti a fájdalmas várakozás időszakát.

A rendelet egy teljes intézkedéssorozatot is meghatároz az áldozatok családja vonatkozásában. Ezek között szerepel többek között az a lehetőség, hogy a helyfoglalás során meg lehessen nevezni egy baleset esetén értesítendő kapcsolattartó személyt; kötelezettség arra vonatkozóan, hogy a családokat még azelőtt értesítsék a vizsgálat fejleményeiről, hogy azokat nyilvánosságra hozzák; a család kérése esetén titoktartási kötelezettség a légi jármű fedélzetén lévők nevére vonatkozóan; kapcsolattartó kijelölése a teljes vizsgálat idejére a családokkal való kapcsolattartásra; a tagállamok kötelezettsége egy légi balesetek esetére szóló vészhelyzeti terv összeállítására; az európai székhelyű légitársaságok arra irányuló kötelezettsége, hogy egy válsághelyzeti tervet dolgozzanak ki, amelynek egyebek mellett a családoknak nyújtott pszichológiai segítség is része; és végül az Európai Unió területén működő légitársaságok emlékeztetése azon kötelezettségükre, hogy minimális biztosítással kell rendelkezniük az áldozatok családjainak kárpótlása érdekében.

A rendelet utolsó fontos pontja az eseményekről készült jegyzőkönyvek kiadása, ami jelentős előrelépést jelent a balesetek megelőzése terén, mivel a szöveg kiköti, hogy az EASA és a tagállamok illetékes hatóságainak számára hozzáférést kell biztosítani a repülőesemények központi nyilvántartásához. Ezt a nyilvántartást elemzik, hogy annak eredménye alapján megelőző intézkedéseket lehessen foganatosítani, és így baleseteket lehessen megelőzni.

Ezek a kompromisszum fő irányvonalai. Szeretnék köszönetet mondani az árnyékelőadóknak, akikkel kitűnő munkakapcsolatot alakítottunk ki, és akik lehetővé tették ennek az eredménynek az elérését.

 
  
MPphoto
 

  Jörg Leichtfried (S&D) . – (DE) Elnök úr, nem kívántam korábban szólni, hogy ne szakítsam ismét félbe az előadót. Teljes mértékben egyetértek Önnel: felháborító, ami a vita elején történt. A vita légi balesetekről, emberek életéről szól, valamint arról, hogyan tudjuk megvédeni az embereket és megelőzni az ilyen balesteket. Úgy gondolom, hogy ez van olyan fontos kérdés, mint az ügyrendi javaslatokról folytatott viták. Át kellene gondolnunk, hogyan tudjuk a jövőben elejét venni annak, hogy fontos kérdésekről folytatott viták kezdetén ilyen káosz uralkodjon.

(Taps)

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – Magam is ezt szeretném kérni minden képviselőtől. Rendkívül fontos, hogy a lehető leggyorsabban elhagyják a termet, ha meg kívánják vitatni ezt a kérdést. Kint azután megvitathatják, ha van iránta érdeklődés. Leichtfried úr! Maximálisan egyetértek Önnel.

 
  
MPphoto
 

  Cecilia Malmström a Bizottság tagja. – Elnök úr, tisztelt képviselők, szeretném megköszönni az előadó, de Veyrac asszony és az árnyékelőadók munkáját, és a Bizottság jogalkotási javaslatának támogatása iránti folyamatos elkötelezettségüket, ami az európai repülésbiztonság ezen új és rendkívül fontos rendeletéhez vezetett.

Ahogyan az előadó is mondta, nem egy könnyű kérdéskörről van szó. Ellenkezőleg. Olyan kérdésekről, amelyekről eddig nagyon óvatosan és nagy odafigyeléssel kellett tárgyalni a független biztonsági vizsgálatok és az igazságügyi hatóságok előjogai – azaz egyfelől a vizsgálat elvégzésének, másfelől a vizsgálatban érintettek névtelensége megvédésének szükségessége – közötti egyensúly megteremtéséhez.

Mindezt azért tettük meg, mert a megfelelő tanulságokat kívánjuk levonni ebből a munkából, és a végső célunk az, hogy olyan jó és korszerű szabályokat biztosítsunk, amelyek elősegítik a vizsgálatok szakszerű elvégzését, megelőzik a jövőbeni baleseteket és repülőeseményeket, valamint magas szintű repülésbiztonságot garantálnak az európai polgárok számára. Ezért olyan fontos, hogy a Tanács és a Parlament is kész legyen elfogadni a szükséges kompromisszumokat. Szeretném ezt mindannyiuknak megköszönni.

Azt is szeretném kiemelni, hogy a Bizottság osztja az előadó véleményét. Az egyeztetett szöveg jó és megfelelő egyensúlyt teremt az érintettek eltérő érdekei között. Természetesen, végső soron az európai utasok a legnagyobb nyertesek. A Bizottság kiemelt célja a repülésbiztonság és az utasok védelme, és a tárgyalóasztal körül ülők elsődleges célkitűzései is ezek voltak. Ezért büszkék lehetünk.

Kérem az Európai Parlament minden képviselőjét, hogy támogassa az előadó által kialkudott kompromisszumos szöveget.

 
  
MPphoto
 

  Werner Kuhn a PPE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, Malmström asszony, hölgyeim és uraim! Hosszú tárgyalássorozatot követően de Veyrac asszony kitűnő jelentést mutatott be számunkra. Ugyanakkor jogosan hangzott el a korábbi bevezető megjegyzésekben, hogy itt emberi életekről van szó, és komolyan el kell gondolkodnunk azon, hogy a polgári repülés során bekövetkező balesetek vizsgálata és megelőzése jelenleg egy 1994. évi irányelven alapul. Azóta közös légiközlekedési piacot hoztunk létre, és megvalósult az „nyitott európai égbolt”. Az elmúlt 15 évben több mint kétszeresére nőtt az európai légi közlekedés volumene, és az is magától értetődővé vált, hogy közös erőfeszítéseket teszünk a repülésbiztonság folyamatos javítása érdekében. Alapvető fontosságú, hogy minden egyes repülőeseményt és légi balesetet aprólékosan ki- és felülvizsgáljunk, amint ezt az előbb de Veyrac asszony is hangsúlyozta, ideértve az igazságügyi hatóságok és a vizsgálatokat lefolytató független ügynökségek kiegyensúlyozásának kérdését is. Az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség a jövőben döntő szerepet fog játszani ebben, és nekünk is meg kell erősítenünk az ügynökséget ebben a tekintetben.

Ugyanakkor az ezen a területen rendelkezésünkre álló nemzeti kompetenciákat is fel kell használnunk – amint azt Németországban is tesszük a Német Szövetségi Légügyi Hatósággal együttműködésben, és ahogy az más országokban is zajlik – ahhoz, hogy a tanulságok levonására alkalmas, pontos és nagyon részletes vizsgálati eredményeket tudjunk bemutatni, de amelyek révén – mivel olyan alapon is szemrehányást kaptunk, hogy új ügynökségekre pazaroljuk a pénzt – pénzt is meg tudunk takarítani és az együttműködésünket is javítani tudjuk.

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót)

 
  
MPphoto
 

  Brian Simpson az S&D képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, szeretném megköszönni az előadónknak az ebben a fontos témakörben végzett kemény munkáját. A jelentésben szereplő kérdések közül kettővel szeretnék elsősorban foglalkozni: először is azzal, hogyan kellene javítani a légi balesetek kivizsgálását, másodszor pedig az áldozatok és a balesetekben érintettek hozzátartozóit megillető jogok kérdésével.

Tudomásom szerint a Közlekedési Bizottság számos, eredetileg a Bizottság által javasolt rendelkezést megerősített. Ahogyan azt előadónk is megjegyezte, elsősorban az EASA légi balesetek vizsgálata során betöltött szerepét tisztáztuk abból a célból, hogy a balesetek vizsgálata független és külső beavatkozásoktól mentes legyen. Nem engedhetjük meg, hogy a szabályozó szervezet egyben a vizsgálatot végző szervezet is legyen. Ebből adódik az EASA-nak az ICAO 13. mellékletében egyértelműen meghatározott tanácsadói szerepe.

Támogatásunkat a vizsgálatokat végző hatóságok európai hálózatának létrehozására és az egész Európára kiterjedő adatfeldolgozás szükségszerűségére is kiterjesztettük, hogy ezzel is javítsuk a légi balesetek vizsgálatának minőségét szerte Európában.

Egy hatékony esemény-bejelentési rendszer, a repülőeseményekből származó releváns információk megosztása és a megfelelő kompenzáció fizetése iránti igényt is feltétlenül ki kell emelnünk.

Ebben az átdolgozott változatban a Parlament is lehetőséget adott az áldozatok és hozzátartozóik jogvédelmének újragondolására azzal, hogy ragaszkodott a segítség és a tájékoztatás két órán belüli biztosításához.

Végezetül szeretném felhívni a Bizottság figyelmét az események jelentésére vonatkozó irányelv felülvizsgálatának szükségességére, hogy ily módon a két irányelv kiegészítse egymást.

Úgy vélem, hogy kitűnő munkát láttunk, és gratulálok az előadóinknak és az árnyékelőadóknak a teljesítményükhöz.

 
  
MPphoto
 

  Jelko Kacin az ALDE képviselőcsoport nevében. – (SL) Büszke vagyok erre dokumentumra, amely a Tanács és a Bizottság részvételével folytatott sikeres háromoldalú tárgyalások eredménye, és a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoport nevében gratulálni szeretnék a biztos asszonynak az elért eredményhez, a kitartásához és politikai bátorságához.

Olyan keretrendszert alkottunk, amely számos előnyt nyújt az utasok, a légiközlekedési ágazatban dolgozók és a nagyközönség számára, és amely nemzetközi téren is példát mutat. Idén tavasszal, egy építő jellegű vitát követően, a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság készített egy dokumentumtervezetet, amely jó kiindulási alapot adott a Tanács és a Bizottság részvételével zajló sikeres háromoldalú megbeszélésekhez. Szeretném a pilóták és légiforgalmi irányítók szövetsége felé is köszönetemet kifejezni az általuk nyújtott segítségért és együttműködésért.

A végső fázisban a Parlament döntő szerepet játszott a szabályozási keret egymást követő módosításaiban, mert azt megelőzően megakadályoztuk az ún. felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján történő módosítás lehetőségét.

Ha meg kívánjuk előzni a baleseteket, ki kell vizsgálnunk azok okait. Ahhoz, hogy egy ilyen vizsgálat alapos és átlátható legyen, a legfontosabb érintetteket meg kell védenünk az elhamarkodott ítéletekkel szemben. Az igazságügyi vizsgálat szerepének pontos meghatározása alapvető jelentőségű a balesetek vizsgálatakor. A Parlament ragaszkodott ahhoz, hogy a légi balesetek okait kutató vizsgálatok függetlenségének biztosítása érdekében a műszaki vizsgálatot meg kell óvnunk az igazságügyi vizsgálat beavatkozásaival szemben. Minden eseményt be kell jelentenünk és ki kell vizsgálnunk, nem csak azokat, amelyek esetlegesen tragikus következményekhez vezethettek volna. Ugyanakkor a vizsgálatokat csak akkor lehet lefolytatni, ha kiderül, hogy a repülőesemény bekövetkezett.

E rendelet tervezete elkészítésének egy másik eredménye az volt, hogy a Bizottság megerősítette, hogy hamarosan felülvizsgálja a repülőesemények bejelentéséről szóló irányelvet. A vizsgálatokba be kell vonni az Európai Repülésbiztonsági Ügynökséget (EASA), és az Ügynökség szerepét is meghatároztuk. A szabályozó szervezet nem folytat vizsgálatokat, de hozzáféréssel kell rendelkeznie bizonyos információkhoz, és el kell tudnia látni a tanácsadó szerepét.

A tárgyalások során a biztos külön figyelmet szentelt a balesetek áldozatainak jogaira és sikerült megtartania minden alapvető fontosságú elemet.

 
  
MPphoto
 

  Eva Lichtenberger a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, e jelentés fontosságát nem értékelhetjük eléggé, mivel ennek köszönhetően mostantól európai szinten, egységesen lehet elérni az információkat. Bár az információk különböző helyeken eddig is elérhetők voltak, az azok összekapcsolásához szükséges eszközök hiánya korábban nem tette lehetővé egy átfogó kép megalkotását.

A repülés terén tapasztalható óriási verseny közepette ugyancsak rendkívül szükséges és alapvető fontosságú, hogy azok, akik ezeket az információkat továbbítják – különösen a műszaki jellegű hibaforrások tekintetében – szintén védelmet kapjanak a versenytárs légitársaságoktól vagy saját légitársaságuktól eredő nyomással szemben. Ebben a tekintetben mindenképpen biztosítanunk kell, hogy ezek a balesetek megelőzéséhez szükséges információk szinté védelemben részesüljenek, és legyen egy olyan világos folyamat az ilyen esetekben szükséges jogi és a megelőzést szolgáló műszaki jellegű vizsgálatok közötti egyensúly megteremtésére, amely biztosítja, hogy ezek között ne legyenek átfedések.

Legőszintébb köszönetemet szeretném kifejezni az előadónak. Nagyon jól dolgoztunk együtt és nagyon fontos előrelépést értünk el ebben a kérdésben.

 
  
MPphoto
 

  Peter van Dalen az ECR képviselőcsoport nevében. – (NL) Egy ügyrendi javaslat felvetésével szeretném kezdeni. Árnyékelőadónk, Foster asszony, most tájékoztatott arról, hogy nem tud jelen lenni az ülésen. Az este folyamán később fog megérkezni, ezért szeretném az ő felszólalására szánt időt is felhasználni.

Először is, szeretném őszinte köszönetemet kifejezni az előadónak az általa elvégzett kitűnő munkáért. Maga a rendelet és annak minősége is az európai légi közlekedés és a légi közlekedés biztonságának javát fogja szolgálni.

De ha valóban tanulságokat kívánunk levonni a balesetekből, a vizsgálatoknak teljesen mentesnek kell lenniük a külső beavatkozásoktól: a fogyasztói szervezetek és mindenekelőtt az igazságügyi hatóságok részéről a légitársaságokra irányuló beavatkozásoktól. Ha az államigazgatási szervek bele tudnak avatkozni független vizsgálatokba, az a vizsgálatok függetlenségét veszélyezteti. Ez valami olyasmi lenne, mintha a hentes befolyásolhatná az általa eladásra kínált hús vizsgálatát, és ez nem lehet a célunk.

Ezért az lett volna a legjobb megoldás, ha a „kanadai modellt” vezettük volna be. Ez azt jelentette volna, hogy egy teljesen független vizsgáló hatóság működik ezen a területen, amely az igazságügyi hatóságokat objektív feltételek alapján és csak abban az esetben kéri fel a vizsgálatban való közreműködésre, ha bűncselekményt követtek el. Ezt a rendszert használjuk Hollandiában, ahol egy kitűnően működő független vizsgálati tanács végzi ezeket a feladatokat. Ez a vizsgálati tanács még az államigazgatási szerveket is rendszeresen és félreérthetetlenül határozott hangon megfeddi. Ez a legjobb rendszer, és a Tanáccsal most közösen elfogadott szöveg lehetővé teszi az ilyen típusú független vizsgálatok bevezetését.

Mindazonáltal, a csomag egésze tényleges előrelépést jelent. A különösen a balesetet szenvedett utasokra vonatkozó információnyújtás jelentős javulás, és emiatt nem szabad tartózkodnunk holnap a szavazástól, hanem a mellette adott szavazatunkkal kell támogatnunk az előadót.

 
  
MPphoto
 

  Jacky Hénin a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr, a légi közlekedés a legbiztonságosabb közlekedési mód és egyben az a közlekedési forma, amely a leglátványosabb eredményeket érte el a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése terén. Ezért mindent meg kell tenni e folyamat folytatódásának biztosítása érdekében.

A repülésbiztonsági vizsgálatokat végző hatóságok tagállami ó hálózatának létrehozása jó ötlet, feltéve hogy minden egyes hatóság továbbra is nyilvánosan elszámoltatható, és nem esik áldozatul az azonnali maximális nyereségesség romboló koncepciójának. A karbantartási munkák áthelyezése Európai Unión kívüli országokba, a tartalék alkatrészek hamisítása, rosszul fizetett személyzet alkalmazása és a légiforgalom-irányítás magánkézbe adása, amire még mindig van példa, jelentős fenyegetést jelent a biztonság szempontjából.

Az Európai Uniónak be kell avatkoznia és felelősséget kell vállalnia ezen a területen. Nem elégedhet meg annyival, hogy feketelistákat tesz közzé és megszervezi a lezuhant repülőgépek vizsgálatát. Az optimális biztonsági feltételeket nem biztosító légitársaságok tulajdonosait a legérzékenyebb pontjukon kell megfogni. Néhány baleset természetesen emberi hiba miatt következik be, de ezek a hibák időről-időre fényt vetnek egyes légitársaságok munkaszervezésben, munkafeltételekben, ergonómiában, képzésben és képzettségben meglévő hiányosságaira.

 
  
MPphoto
 

  Luis de Grandes Pascual (PPE) . – (ES) Elnök úr, biztos asszony! Szeretnék gratulálni de Veyrac asszonynak a jelentéshez, amely lehetővé tette, hogy már első olvasatban megállapodás szülessen. Ugyanakkor három kritikus észrevételt kell tennem, amelyek azt sugallják, hogy ilyen típusú tárgyalások esetén engedményeket kell tenni.

Először is, az áldozatok egyéni azonosításának kérdését elvetették: ha a DNS lehetővé tesz ilyen jellegű azonosítást, akkor természetes igény a családok részéről, hogy ténylegesen az áldozatul vált hozzátartozójuk testét kapják meg, ne pedig csak „valamelyik” áldozat testét.

Másodszor, az „okok” szót nem cserélték ki „közrejátszó tényezők”-re. Ez peres ügyek forrása lesz, és ezt súlyos hibának tartom – és ha mégsem az, majd idővel kiderül –, mivel a műszaki vizsgálatokat el kell választani a jogi vizsgálatoktól.

Végezetül, rendkívül sajnálatosnak tartjuk, hogy a spanyol delegációnak – bár pozitívan vélekedik a kérdésről – végül esetleg tartózkodnia kell a szavazástól. Ennek egészen egyszerűen az az oka, hogy 1987 óta először említésre került a 2006-ban Cordobában elfogadott miniszteri nyilatkozattal irányított gibraltári repülőtérhez fűződő kapcsolat. A jogszabályalkotás korábban fel volt függesztve, és hivatkozások történtek az Egyesült Királyság és Spanyolország közötti különbségekre; most a jogi eltérésekre vonatkozó három hivatkozáson kívül semmi más nem történt.

Ennek természetes következménye, hogy a szavazáskor tartózkodnunk kell, és ismétlem, erre a jelentésről és de Veyrac asszony munkájáról alkotott kedvező véleményünktől függetlenül kerül sor. Szeretném még egyszer megdicsérni a jó jelentésért, amely alapvetően pozitív hatású lesz.

 
  
MPphoto
 

  Janusz Władysław Zemke (S&D) . – (PL) Úgy gondolom, nagyon világosan kijelentjük, hogy az európai repülésbiztonsági szabványok szerencsére a kezdetektől folyamatosan javulnak. Bár továbbra is történnek légi katasztrófák és repülőesemények, általánosan egészen magas szintű a biztonság. A repülésbiztonság, sajnos, nem olyan dolog, amelyet ha egyszer elértünk, akkor örökre úgy marad. Időnkét történnek repülőesemények és balesetek. Ezeket alaposan, teljesen független és professzionális módon ki kell vizsgálni. Az ilyen lépések megtétele szükséges ahhoz, hogy a fent említett vizsgálatok alapján a lehetőség szerinti legmegfelelőbb ajánlások elkészüljenek, amelyek azután segítenek a későbbi balesetek és repülőesemények megelőzésében.

Az Európai Unió polgári repülési ágazatban alkalmazott légibaleset-vizsgálati rendszere az optimális kapacitási szint alatt működik. Ez az oka annak, hogy véleményem szerint ez a rendelet, a Parlament munkájának eredménye, lehetőséget ad a helyzet javítására. De Veyrac asszony csapata a jelek szerint egy rendkívül jó és megfelelő tervezetet készített. Ugyanakkor egy meglehetősen fontos tényezőre is szeretném felhívni a figyelmüket. A tervezethez több tucatnyi megjegyzés és módosítás érkezett. Tekintettel arra, hogy mindez kompromisszum eredményeként jött létre, úgy gondolom, hogy a Parlament, a Bizottság és a Tanács közös tárgyalásai során meghatározott elképzelések mellett illene szavaznunk. Véleményem szerint a többi javaslatot, amelyek egy-egy különálló nézőpontból akár igazoltaknak is tűnhetnek, el kell vetni.

 
  
MPphoto
 

  Gesine Meissner (ALDE) . – (DE) Elnök úr, biztos asszony, egy olyan témával szeretném kezdeni, amelyre árnyékelőadónk, Kacin úr, idő hiányában nem tudott kitérni, de amelyet ettől függetlenül rendkívül fontosnak tart. Ebben az összefüggésben alapvető fontosságú, hogy ne csak a balesetek okait vizsgálják ki, hanem az áldozatoknak és azok családjainak is védelmet nyújtsanak. Képviselőcsoportom határozottan kiállt a balesetek körülményeire vonatkozó információk legalább a hozzátartozók részére történő gyors biztosítása, valamint az ilyen információk azonos nemű partneri kapcsolat esetén a partnernek történő kiadása mellett.

Általánosságban már megjegyeztük, hogy az előadó által készített jelentés valóban úttörő jellegű. Nem tudjuk eléggé dicsérő szavakkal illetni. Az tény, hogy az előző irányelv 16 éve készült. Az eltelt időben sok műszaki fejlesztés történt és a meglévőnél jobb repülésbiztonságra van szükségünk. Ahhoz, hogy a balesetek kivizsgálhatók legyenek, független módon felmérhető információkra van szükség. Az Egyesült Államoknak hosszú ideig volt egy ilyen típusú független vizsgáló hatósága, és védelmet is garantált arra az esetre, ha valaki olyan bizonyítékot szolgáltatott, amelyet később ellene mint érintett féllel szemben esetleg felhasználhattak. Ezt most elértük. Szeretném a legőszintébb köszönetemet kifejezni de Veyrac asszonynak az általa végzett kitűnő munkáért.

 
  
MPphoto
 

  Marian-Jean Marinescu (PPE) . – (RO) A légi közlekedés folyamatos növekedése szükségessé tette a légi balesetek vizsgálata törvényi kereteinek módosítását.

De Veyrac asszony kitűnő végső kompromisszumot ért el. A nemzeti vizsgálati szervek létrehozása ösztönözni fogja az információcserét, a vizsgálatokat végzők képzését, a bevált gyakorlatok nyilvántartásának létrehozását, valamint segíti egy európai balesetvizsgálati módszertan kidolgozását. Emellett csökkenti a tagállamok közötti egyenlőtlenségeket, javítja az ezekben az országokban működő vizsgálati rendszereket és növeli a repülésbiztonság szintjét.

Létrejött az a jogi keret, amely az EASA biztonsági vizsgálatokban való részvételéhez volt szükséges. Az új jogi keret a vizsgálatot végzők és az igazságügyi hatóságok függetlensége között szükséges egyensúlyt is biztosítja az érzékeny információkhoz való hozzáférés és a vizsgálatok koordinálási módszere vonatkozásában.

Garantálja az áldozatok és családjuk jogait és a részükre nyújtott segítséget. A tagállamoknak kötelessége egy, az áldozatok részére történő segítségnyújtásra vonatkozó nemzeti tervet összeállítaniuk.

A tagállamoknak a hálózatot kell használniuk a polgári repülésben előforduló eseményekre vonatkozó információk továbbítására, az EASA pedig elemezheti és egyértelműsítheti ezeket az információkat annak érdekében, hogy ennek révén növelje a légi közlekedés biztonságát polgáraink számára.

 
  
MPphoto
 

  Jim Higgins (PPE) . – Elnök úr, teljesen egyértelmű, hogy az 1994. évi irányelv elérte a célját, de mostanra teljesen idejétmúlttá vált. Amint azt már többször is hallhattuk, a légi közlekedésben tapasztalt robbanásszerű növekedés azt jelenti, hogy korszerű biztonsági intézkedésekre, magasabb szintű koordinációra, több vizsgálatra és több együttműködésre van szükségünk. Nekem az tetszik ebben a jelentésben, hogy egyértelműen meghatározza az illetékes hatóságok szerepkörét.

Támogatom a Brian Simpson és az előadó által már említett javaslatot, amely szerint az Európai Repülésbiztonsági Ügynökségnek semmilyen körülmények között nem kellene semmilyen szerepet betöltenie a repülésbiztonsági vizsgálatokban. Az Ügynökségnek az a feladata – és ezt kitűnően el is végzi –, hogy tanúsításokat adjon ki a légi járművekről, és nem az, hogy balesetek körülményeit vizsgálja.

A biztonsági tisztviselők hálózatának ötletét ugyancsak üdvözlöm. A képzési tanfolyamok alapvető fontosságúak, mert csökkentenünk kell az egyes tagállamokban érvényes normák közötti különbségeket.

Ami az utaslistát illeti, balesetek esetén rendkívül nagy megrázkódtatást okozhat, hogy az utaslistát csak lassan tudják előteremteni. Különösen üdvözlendő az a tény, hogy most már egy órán belül meg kell lennie a listának. Meglehetősen ijesztő, hogy a repülőjáratra történő helyfoglaláskor meg kell adni valakinek a nevét, de az a tény, hogy mostantól remélhetőleg lehetőség lesz a baleset esetén értesítendő személy nevét megadni, haláleset esetén ugyancsak nagyon fontos, mert a várakozás okozta trauma szinte elviselhetetlen.

Egyetértek a DNS-sel kapcsolatos észrevétellel, de ha a fentiek mellett döntünk – ha megadjuk az értesítendő személy nevét – akkor elég, ha csak később térünk vissza a DNS-re. Számos ésszerű javaslatot született. Nagyra értékelem az előadót és az árnyékelőadókat. Kitűnő munkát végeztek.

 
  
MPphoto
 

  Artur Zasada (PPE) . – (PL) Ma egy olyan dokumentumot vitatunk meg, amely kifejezetten nagy hatással lesz az Európai Unió légterében évente közlekedő több mint 800 millió légi utasra. Jelentős szövegről van szó, tekintve hogy a vonatkozó rendeletek az elmúlt 16 évben nem változtak, és elfogadásuk idején a légi közlekedés mértéke még sokkal alacsonyabb volt. Ennek a 800 millió utasnak a biztonságáról van most szó, és ez a biztonság nem garantálható a pilóták és a repülőszemélyzet önkéntes jelentési rendszere nélkül. Csak akkor tudjuk biztosítani az utasok biztonságát, ha a repülőszemélyzet tagjai és a pilóták is aggályok nélkül mernek írni és jelentést készíteni a balestekről, illetve a fedélzeten történt eseményekről. Ezt a célt nem érjük el, ha a repülőeseményeket és baleseteket vizsgáló intézmények úgy érzik, hogy az ügyészség, az igazságszolgáltatási rendszer és a média nyomást gyakorol rájuk a jelentések azonnali elkészítése végett. Garantálnunk kell az EU polgárainak biztonságát, különösen miután a repülésbiztonság történetét a légiközlekedési balesetek áldozatainak vérével írták. Ez az oka annak, hogy még nagyobb felelősséget érzek az e heti szavazás kapcsán.

 
  
  

ELNÖKÖL: Silvana KOCH-MEHRIN
alelnök

 
  
MPphoto
 

  Gabriel Mato Adrover (PPE) . – (ES) Elnök asszony, két éve és egy hónapja történt a madridi Barajas repülőtéren az a légi baleset, amely 154 halálos áldozatot követelt és számos családot szakított szét, amelyek többsége a Kanári-szigetekre tartott. Minden képviselő osztozik a fájdalmukban.

Sajnálatos módon, ma, két évvel később sincs még lezárva a műszaki vizsgálat. Az áldozatok családjai még mindig nem kaptak választ arra, hogy mi történt.

Ezt az állapotot két meghatározó ok miatt tartom sajnálatosnak: egyrészt azért, mert az áldozatok családjai nem ezt érdemlik, másrészt azért, mert nem derül fény azokra az alapvető információkra, amelyek pedig a repülésbiztonság szempontjából meghatározóak lennének, és létfontosságúak lehetnek további repülőesemények megelőzése szempontjából.

Bízom benne, hogy az a rendelet, amelyet holnap elfogadunk, többek között legalább segít felgyorsítani a műszaki vizsgálat folyamatait és biztosítani azt, hogy az ilyen helyzetek ne ismétlődjenek meg.

Osztom kollégám, de Grandes úr aggodalmait, és gratulálok az előadónak ahhoz, hogy már az első olvasatban sikerült megállapodásra jutnia, de remélem, hogy egyes érdekek kielégítése érdekében nem adtunk fel túl sok mindent: az áldozatok a fontosak ebben a kérdésben, és minden szempontból nekik kell az első helyen szerepelniük.

 
  
MPphoto
 

  Jörg Leichtfried (S&D) . – (DE) Elnök asszony, úgy gondolom, az egyik legrosszabb dolog, ami valakivel történhet az az, hogy valamelyik hozzátartozóját szállító légi járműről azt hallja, hogy a felszállást követően balesetet szenvedett, lezuhant, és semmit nem tud arról, hogy éppen mi történik. Úgy vélem, hogy ez a jelentés – és itt szeretném legőszintébb gratulációimat kifejezni de Veyrac asszonynak, az előadónak – bizonyos mértékben orvosolja ezt a helyzetet. Az a lehetőség, hogy meg lehet adni az értesítendő személy nevét, valamint az, hogy a légitársaságok kötelesek két órán belül kiadni az utaslistát, olyan dolgok, amelyek – meglátásom szerint – rendkívül fontosak ahhoz, hogy feloldjuk ezt a bizonytalanságot, és segítsünk azoknak, akik nem tudják, hogy mi történt.

Másodszor, jó megoldást sikerült találni a belső és a külső vizsgálati rendszerek közötti és mindig nehezen megtalálható egyensúllyal kapcsolatban ahhoz, hogy egyfelől megvédjék azokat, akik bizonyítékokat kívánnak szolgáltatni, és hogy másfelől védelmezzék a nagyközönség a történtek megismerésére vonatkozó érdekeit is. Ezért a jelentés rendkívül jó. Szeretnék még egyszer gratulálni az előadónak. Jó munkát végzett.

 
  
MPphoto
 

  Izaskun Bilbao Barandica (ALDE) . – (ES) Elnök asszony, osztom azt a nézetet, amely szerint e rendelet egyetlen célkitűzése az, hogy a jövőbeli baleseteket elhamarkodott vádaskodás vagy a felelősség elhamarkodott kimondása nélkül előzze meg. Örülök annak, hogy garantálja a vizsgálat függetlenségét, és javítja az általa létrehozott hálózattal történő koordinációt. Különféle intézkedésekkel védi az áldozatokat és családtagokat, valamint a teljes titoktartást igénylő érzékeny információkat, amelyek a vizsgálaton kívüli egyéb célokra nem használhatók fel. Ezek alatt hangfelvételeket és képeket értek. Mindazonáltal, úgy gondolom, hogy a „méltányossági alapú repülésbiztonsági kultúra” („just culture”) elvét is bele kellett volna venni. A szakemberek is ebben reménykedtek, mivel időnként már a vizsgálat megkezdése előtt bepereli őket a média.

Végezetül azt szerettem volna mondani, üdvözlöm azt a tényt, hogy a vállalatoknak kötelező minimális összegű biztosítást kötniük az áldozatok családjai javára, akik – a jelenlegi gyakorlattal szemben – így védettséget kapnak.

 
  
MPphoto
 

  Angelika Werthmann (NI) . – (DE) Elnök asszony, a légi közlekedés mértéke folyamatosan nő. A véleményem szerint a biztonság minden egyéb szemponttal szemben elsőbbséget élvez. Ezért szükség van egy független testületre az esetleges hiányosságok kivizsgálása, a meghozandó korrekciós intézkedések lehetővé tétele, és így a repülésbiztonság általános optimalizálásának elősegítése céljából.

Én is szeretnék gratulálni a jelentéshez.

 
  
MPphoto
 

  José Manuel Fernandes (PPE) . – (PT) Elnök asszony, a légi közlekedés egyre meghatározóbbá válik az emberek mobilitása és az egyre inkább globalizálódó világgazdaság dinamikája szempontjából.

A légiközlekedési balesetek kivizsgálását meghatározó jelenlegi európai jogszabályok nem tartanak lépést az ezen a téren bekövetkezett változásokkal és az olyan új szereplők megjelenésével, mint például az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség.

Ezért össze kell hangolni a tagállamok polgári repülési balesetek kivizsgálására vonatkozó képességét. A legnagyobb hangsúlyt azonban a balesetek megelőzésére kell helyezni, és a vizsgálatokat mindig a megelőzés érdekében kell alkalmazni.

Meg kell jegyezni, hogy a költségcsökkentés iránti nagy nyomás a biztonság terén nagyobb kockázathoz vezet. A pénzügyi megtakarítások azonban lehetnek fontosabbnak az embereknél, és nem engedhetünk meg olyan javaslatokat, mint például a másodpilóta posztjának megszüntetése vagy annak lehetővé tétele, hogy utasok állva utazzanak.

A vizsgálat fontos, de a megelőzésnek és a minőségi szolgáltatásnak nagyobb jelentőséget kell kapnia.

 
  
MPphoto
 

  Silvia-Adriana Ţicău (S&D) . – (RO) Gratulálok az előadónak ahhoz, hogy a polgári légiközlekedési balesetek és repülőesemények vizsgálatáról és megelőzéséről szóló rendelet vonatkozásában az első olvasatban sikerült megállapodást elérnie.

A tagállamok kötelessége annak biztosítása, hogy a területükön bejegyzett összes légitársaság rendelkezzen valamilyen tervvel az áldozatok és családjaik megsegítésére. Azonban úgy vélem, hogy túlságosan is hosszú az a kétórányi idő, ami a légitársaságok rendelkezésére áll az utaslista megszerzésére. Azt is szeretném megemlíteni, hogy üdvözlöm azt a javaslatot, hogy az Európai Unió területén szolgáltatásokat nyújtó légitársaságoknak még abban az esetben is alkalmazniuk kelljen a nemzetközi szállítás egyes szabályainak egységesítéséről szóló Montreali Egyezmény rendelkezéseit, ha a bejegyzési helyük szerinti állam nem ratifikálta az egyezményt.

Végül arra a tényre szeretném felhívni a figyelmet, hogy az Európai Unió szempontjából életbevágóan fontos, hogy a repülőesemények megelőzése és a légi balesetek kivizsgálásának elősegítése érdekében nem uniós államok is aláírják a polgári repülés biztonságáról szóló megállapodást.

 
  
MPphoto
 

  Jelko Kacin (ALDE) . – (SL) Szeretném kiegészíteni a hozzátartozók értesítését egy olyan dologgal, amelyre korábban nem jutott időm.

A hozzátartozókat egyenrangúan kell kezelni, és tilos velük szemben megkülönböztetést alkalmazni. A „család” definíciója jelentős mértékben eltér az egyes tagállamok között. A Parlament örömmel megvédte az azonos nemű párok közötti kapcsolatot is, mivel azt egyes országokban elismerik, más országokban azonban nem. Képviselőcsoportom kompromisszumos megoldást javasolt, amelyet a Tanács és a Bizottság is elfogadott, így most már a családnak az áldozat országában, azaz az áldozat állampolgársága szerinti országban használt meghatározását alkalmazzuk. Ez jelentős eredmény és fontos kompromisszum.

Egy másik dologra is fel szeretném hívni a figyelmet: új intézmények kitalálása helyett olyan nemzeti vizsgáló hatóságok hálózatára támaszkodunk, amelyek műveleteit már korábban összekapcsoltuk.

 
  
MPphoto
 

  Cecilia Malmström a Bizottság tagja. – Elnök asszony, az a tény, hogy ilyen magas szintű konszenzust értünk el plenáris ülésünkön, rendkívül erőteljes üzenetet küld az utasoknak és családjaiknak. Ezt az előadó és az árnyékelőadók által végzett jó munka bizonyítékának kell tekintenünk.

Várakozással tekintek az előttünk álló rendkívül fontos feladat elé, amelyet a polgári légiközlekedés-biztonsági vizsgálatokat végző hatóságok európai hálózatának létrehozása jelent. Ez fontos lépés a biztonsági vizsgálatok javítása, azok függetlenségének megerősítése, valamint a magas szintű vizsgálati módszerek és képzés ösztönzése felé.

Fontos, hogy az új szabályok tükrözzék a biztonság terén az Európai Repülésbiztonsági Ügynökséggel elért előrelépést, mivel ez a szervezet az illetékességi területein meglévő szakértelme és tapasztalatai révén mostantól hozzá tud járulni a biztonsági vizsgálatokhoz. Szeretném kiemelni – ahogyan azt korábban már több felszólaló is megtette –, hogy az Ügynökség csak műszaki tanácsadói minőségben, tapasztalatai megosztásával és az értékelésben fog részt venni a munkában. Az Ügynökség maga nem fogja vizsgálni a baleseteket.

A Bizottság elkötelezett amellett, hogy gyorsan elvégezze az új szabályok javaslatok szerinti kiegészítését, modernizálja a repülőesemények és baleseti események bejelentésére szolgáló rendszert, hogy így végre a legjobb eszközök álljanak rendelkezésünkre munkánk hatékony elvégzéséhez, ami nem más, mint az európai utasok életének védelme.

Nagyon szépen köszönöm a rendkívül építő jellegű vitát.

 
  
MPphoto
 

  Christine de Veyrac előadó. – (FR) Elnök asszony, köszönöm Önöknek mindazt, amivel hozzájárultak a szöveghez, és – mivel korábban nem tettem – ugyancsak szeretném megköszönni a Bizottságnak, amely igazán nagyot lendített előre a megállapodáson.

Szeretném megnyugtatni Zemke urat: holnap mindössze egyetlen módosítás lesz. Egészen egyszerűen ez egy tárgyi hiba, amelynek az az oka, hogy a Tanács a szövegben felejtett egy bekezdést. Ezért ki kellett találnunk, miként tudjuk leghatékonyabban orvosolni a helyzetet. Egy módosítás végrehajtását találtuk ilyen lehetőségnek, de mindössze egyetlen módosításról van szó.

Higgins úr, lehet, hogy nem hallotta, amit az ülés elején mondtam, de akkora volt a zaj, hogy ez megbocsátható, és Malmström asszony megismételte ezt: világosan kijelentettük, hogy az Ügynökség szerepe kizárólag a tanúsítás lesz, és semmilyen körülmények között sem végezhet semmilyen baleseti kivizsgálást, mivel nem lehet egyszerre megítélő és megítélt fél. Ugyanakkor hozzá kell férnie a tanúsítási feladatainak elvégzéséhez szükséges információkhoz, és fel kell ajánlania szakmai tudását a biztonsági vizsgálatokhoz.

Mato Adrover úr! Sajnálom – ha jól értettem –, hogy küldöttségük tartózkodik a szavazáskor, mert a szöveg nagy javulást fog hozni azokon a területeken, amelyet teljes joggal szoktak bírálni: az információhiány és a családok bizonytalansága terén. Ami az első olvasat során általunk feladott álláspontokat illeti, az árnyékelőadók ugyanazt tudják elmondani Önöknek, mint amit én: el kívánom mondani Önöknek, hogy a Parlament semmit sem adott fel, a szövegben szereplő összes kérdésben a Parlament álláspontja lett a meghatározó.

Rendkívül örülök, hogy a szöveggel kapcsolatban – amely, ahogy Kühn úr megfogalmazta, emberi életekről szól – konszenzus jött létre a politikai csoportok között. Ezenkívül remélem, hogy holnap mindez a jelentés mellett leadott nagyarányú igen szavazat formájában jelenik majd meg. Így meg tudjuk majd erősíteni a Parlament polgárok védelme terén betöltött vezető szerepét, és egy védelmet kínáló EU-t hozunk létre.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – A vitát lezárom.

A szavazásra szeptember 21-én, kedden 12:00-kor kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

 
  
MPphoto
 
 

  Debora Serracchiani (S&D) írásban. – (IT) A légi közlekedés volumenének folyamatos növekedés miatt sajnálatos módon jelentős mértékben megnőtt a polgári repülési balesetek áldozatainak száma. Elég annyit mondani, hogy 2005-ben 1 454 áldozat volt, ami 2004-hez képest kb. 90%-os növekedést jelent.

Ezért olyan új jogszabályra van szükségünk, amely csökkenti a tagállamok vizsgálati képességei közötti különbségeket, és amely egy „hálózatot” hoz létre a nemzeti vizsgálati szervek között a képességek, személyi állományok és források racionalizálása érdekében. Ezért támogatom ezt a rendelettervezetet, amely egyfelől biztosítja a balesetek vizsgálatának abszolút függetlenségét, másfelől arra kötelezi a légitársaságokat, hogy baleset esetén garantálják az áldozatok és hozzátartozóik jogait.

 

18. Az EK és Pakisztán közötti, visszafogadásról szóló megállapodás - Közösségi visszafogadási megállapodások kötése harmadik országokkal (vita)
A felszólalásokról készült videofelvételek
MPphoto
 

  Elnök. A következő napirendi pont a következők együttes tárgyalása:

– Sógor Csaba ajánlása az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság nevében az engedély nélkül tartózkodó személyek visszafogadásról szóló megállapodásnak az Európai Unió és a Pakisztáni Iszlám Köztársaság közötti megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2009)0106 – C7-0264/2009 – 2009/0036(NLE)) (A7-0231/2010),

– szóbeli választ igénylő kérdés a Bizottság számára (O-0104/2010) Sylvie Guillaume és Claude Moraes részéről a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Európai Parlamenti Képviselőcsoportja nevében, Hélène Flautre és Judith Sargentini részéről a Zöldek/az Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoportja nevében, Cornelia Ernst, Rui Tavares és Marie-Christine Vergiat részéről az Egységes Európai Baloldal/Északi Zöld Baloldal Képviselőcsoportja nevében, valamint Malika Benarab-Attou részéről a harmadik országokkal kötendő közösségi visszafogadási megállapodásokról (B7-0453/2010), továbbá

– szóbeli választ igénylő kérdés a Bizottság számára (O-0116/2010) Nathalie Griesbeck és Renate Weber részéről a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoport nevében a harmadik országokkal kötendő közösségi visszafogadási megállapodásokról (B7-0461/2010).

 
  
MPphoto
 

  Csaba Sógor előadó. – (HU) A Lisszaboni Szerződés érvénybelépése óta ez az első visszafogadási egyezmény, amelyhez az Európai Parlament is beleegyezését kell adja. 2000. szeptember 18-án a Tanács felhatalmazta az Európai Bizottságot arra, hogy tárgyalásokat folytasson az Európai Közösség és Pakisztán között megkötendő visszafogadási megállapodásokról. Több tárgyalási fordulót követően, közel 10 év után, 2009. október 26-án az Európai Közösség és Pakisztán Brüsszelben aláírta a megállapodást.

A Lisszaboni Szerződés hatálybalépése következtében az Unió az Európai Közösség jogutódja lett, s ez azt jelenti, hogy a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése óta az Európai Parlamentnek is egyetértését kell adni a javasolt megállapodáshoz. A külügyi szakbizottság pozitívan véleményezte, az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság pedig megszavazta az ajánlást.

Ennek a megállapodásnak az a célja, hogy javítsa az együttműködést a megkereső és a megkeresett államok igazgatási szervei között, a visszafogadási eljárás meggyorsítása érdekében. Erre vonatkozóan a megállapodás rögzíti a saját állampolgárok és a harmadik országok állampolgárai és hontalan személyek teljes kölcsönösség alapján történő visszafogadásának kötelességét, valamint a visszafogadási eljáráshoz szükséges technikai rendelkezéseket. A megállapodás célja, hogy fontos eszközként szolgáljon az Európai Unióba irányuló illegális bevándorlás elleni küzdelemben és növelje az Unió területén a polgárok biztonságát. Pakisztán jelentős származási vagy tranzitország olyan bevándorlók esetében, akik nem, illetve már nem felelnek meg valamilyen uniós tagállam területére történő belépés, illetve az ottani jelenlét vagy tartózkodás hatályos feltételeinek.

A Pakisztánnal kötött megállapodás regionális szempontból is fontos, mert támogatni fogja az Uniónak a régió más országaival történő együttműködés fokozására irányuló erőfeszítéseit. A megállapodás érinthetetlenségi záradékot tartalmaz a nemzetközi jogszabályok és az adatvédelmi szabályozás tekintetében. A személyek fizikai visszaszállítása teljes mértékben a tagállami vagy pakisztáni illetékes hatóság feladata marad. Eszerint be kell tartaniuk a nemzetközi jogszabályok előírásait. A megállapodás egy visszafogadási vegyes bizottság felállítását írja elő, amely elfogadhatja eljárási szabályzatát. Tekintettel arra, hogy a visszafogadási vegyes bizottságban az európai intézmények közül csak az Európai Bizottság vesz részt, az Európai Parlament kéri a Bizottságot, hogy rendszeresen tájékoztassa a vegyes bizottság tevékenységéről. A megállapodás azt a napot követő második hónap első napján lép hatályba, amely napon a felek értesítették egymást a megerősítési eljárások befejezéséről.

Meg szeretném köszönni a Bizottság nyilatkozatát, a kollégák kritikai észrevételét, és bízom abban, hogy az elmondottak alapján a Tisztelt Ház megszavazza ezt az egyezményt.

 
  
MPphoto
 

  Claude Moraes szerző. – Elnök asszony, szeretnék köszönetet mondani Sógor úrnak a munkájáért. Azonban az S&D képviselőcsoport a szakbizottsági megállapodás ellen szavazott, méghozzá két alapvető okból – mindkettő az emberi jogok védelmével függ össze.

Véleményünk szerint a megállapodás nem garantálja teljes mértékben a nemzetközi egyezmények tiszteletben tartását. Pakisztán nem írta alá az 1951. évi genfi menekültügyi egyezményt, és ez bizonytalan helyzetet teremt. Számunkra és képviselőcsoportunk számára logikusnak tűnik, hogy a visszafogadási megállapodások megkötésének előfeltételévé kellene tenni ezen alapvető nemzetközi egyezmények aláírását. Az EU a mai napig 11 visszafogadási megállapodást írt alá. Hét másik megállapodásról is tárgyal, ezek közül kettőt (Pakisztánnal és Grúziával) hamarosan megkötnek, és egyet (Törökországgal) a közeljövőben írnak alá.

Tehát ez nem olyasvalami, amit a Parlamentnek csak most, egyetlen alkalommal kell fontolóra vennie. A Parlamentnek egyetértését kell adnia, ezért a Bizottságnak e megállapodások tárgyalása során mérlegelnie kell a Parlament emberi jogokkal kapcsolatos aggályait. Nem várhatják el tőlünk, hogy egyetértésünket adjuk ezekhez a megállapodásokhoz, amikor az alapvető jogok kérdése nincs tisztázva. Tehát képviselőcsoportunk szerint létfontosságú, hogy a Parlament teljes mértékben megismerje a tényeket, mielőtt egyetértését adná ezekhez a megállapodásokhoz. Bár az első, ilyen jellegű megállapodás 2004-ben lépett hatályba, azóta sem készült részletes, minden körülményre kiterjedő értékelés az ilyen eszközök hatékonyságáról és megvalósításuk nyomon követéséről.

Ezért az S&D képviselőcsoport felszólítja a biztos asszonyt egy ilyen értékelés mielőbbi elkészítésére. Mi támogatjuk a visszafogadási megállapodásokat, de azoknak az alapvető emberi jogokon és biztosítékokon kell alapulniuk. Pakisztán azon kevés ország egyike, amelyek még nem írták alá a genfi menekültügyi egyezményt, és szerintünk ez bonyolult helyzetet teremt.

 
  
MPphoto
 

  Hélène Flautre szerző. – (FR) Elnök asszony, nagyon nem tartom bölcs dolognak, hogy az előadó egy nagyon problematikus megállapodás ratifikálására és jóváhagyására kéri az európai parlamenti képviselőket. Először is a megállapodást Pakisztánnal akarják megkötni, ami nem éppen átlagos ország. Pakisztán több menekültet „adott a világnak”, mint a világ bármely más országa. És tulajdonképpen mire akarjuk kérni Pakisztánt? Hogy fogadjon vissza pakisztániakat, de afgánokat is, akik egy olyan háború elől menekülnek Európába, amelyet mi pénzelünk Afganisztánban. Azt hiszem, ez súrolja az ízléstelenség határát.

Tény, hogy Pakisztán nem ratifikálta a genfi egyezményt, és tény az is, hogy az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése azt kéri tőlünk, hogy csak olyan országokkal ratifikáljunk visszafogadási megállapodásokat, amelyek bizonyos garanciákat nyújtanak a menedékjog és a nemzetközi védelem tekintetében, ami Pakisztán esetében nem áll fenn.

Ezenkívül számos további kérdés is felmerül. Ha holnap igennel kellene szavaznom, nem is tudnám, egyáltalán mire szavazok igennel. Ha alaposabban megnézzük ezeket a cikkeket, akkor láthatjuk, hogy nem világos, mi lesz a hatásuk. Miért? Mert senki nem tudja megmondani, mi lesz a következménye mindannak, amit a visszafogadási bizottság eldönt. Ki lesz a felelős annak ellenőrzéséért, hogy egy adott személy a megállapodás ratifikálása után érkezett-e hozzánk?

Ki lesz a felelős annak ellenőrzéséért, hogy egy adott személy közvetlenül Pakisztánból érkezett-e az EU-ba? Mi fog történni akkor, ha a 30 nap lejárta után Pakisztán nem válaszol, és nem adja ki az úti okmányokat? A Bizottság tagjainak javaslatára el fogjuk fogadni ezt a furcsa eszközt, az uniós „igazolványt”?

Nincsenek válaszaim ezekre a kérdésekre, és Önnek sincsenek,  Malmström asszony; tudom, hogy nem fog tudni válaszolni a kérdéseimre. Megkérdeztem a pakisztáni nagykövetet, és ő sem tudott válaszolni. Mindezek az információk a visszafogadási bizottságnál „lesznek eltemetve”.

Nem tudjuk megmondani, mi lesz a valódi következménye ennek a megállapodásnak, ezért ezt a megállapodást nem tudom elfogadni. Minden a kérdéseimre adott válaszokon múlik.

Szerintem holnap nemmel kell szavaznunk.

 
  
MPphoto
 

  Rui Tavares szerző. – (PT) Elnök asszony, véleményem szerint a Pakisztánnal kötendő visszafogadási megállapodással kapcsolatban számos elemzési terület van, amelyeket most mérlegelni kellene.

Először is, a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése óta ez az első ilyen jellegű megállapodás, amelyre a Parlament szavaz, ezért szerintem ez precedenst teremthet. Ezért úgy gondolom, hogy ha egy ilyen jellegű megállapodás kerül a Parlament elé, azt még részletesebb és mélyebb parlamenti ellenőrzésnek kell alávetni.

Ezért véleményem szerint a Parlament részéről okos dolog, ha hangot ad kételyeinek, és sokkal tisztábban kíván látni. Ha a jövőben a jelenlegihez hasonló megállapodások kerülnek a Parlament elé jóváhagyásra, azok remélhetőleg sokkal nagyobb hangsúlyt fognak helyezni a nyomon követésre és a bizonyítási teherre, amelyet a megfelelő személyekre kell hárítani: a hatóságokra, nem pedig a bevándorlókra, a szegényekre vagy menekültekre.

Ezt a megállapodást az a tény is aggályossá teszi, hogy azt Pakisztánnal készülnek megkötni. Először is kétség merül fel azzal kapcsolatban, hogy a megállapodás tulajdonképpen nem is a pakisztániak visszafogadására irányul, hanem inkább az afgánok visszafogadására – kerülő úton. Ahogy azt képviselőtársaim már említették, Pakisztán nem írta alá az 1951. évi genfi menekültügyi egyezményt, és az Európai Unió ebben a kérdésben nem lehet határozatlan. Az általunk aláírt egyezmények szellemében vagy 100%-ig tiszteletben tartjuk az emberi jogokat, vagy – ha olyan embereket képviselünk, akik esetleg nem tartják tiszteletben azokat – az esetek 90% vagy 80%-ában mi magunk sem tartjuk tiszteletben az emberi jogokat.

A pakisztáni nők, a vallási és etnikai kisebbségek számos esetben kitoloncolásnak és üldöztetésnek vannak kitéve, és semmi esetre sem tudunk úgy dolgozni, ha a pakisztáni hatóságok ebben az ügyben nem biztosítják számunkra az átláthatóságot.

Végezetül pedig szeretném emlékeztetni Önöket arra, hogy két hete a pakisztáni áradásokról tartottunk vitát. Az áradások miatt 21 millió embert kellett kitelepíteni, köztük vannak menekültek és sérültek, és több ezren életüket vesztették. Véleményem szerint az Európai Parlament részéről bizonyos közönyösségre utal, hogy két héttel később egy olyan megállapodás elfogadásáról vitázik, amelynek célja tulajdonképpen az, hogy embereket küldjön vissza Pakisztánba, akik egy nagyon súlyos helyzet miatt menekültek el onnan.

 
  
MPphoto
 

  Nathalie Griesbeck szerző. – (FR) Elnök asszony, biztos asszony, mindenekelőtt szeretném biztosítani Önöket arról, hogy a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoport természetesen támogatja a visszafogadási megállapodásokat, mint az illegális bevándorlás elleni küzdelem fontos eszközeit. A visszafogadási megállapodások egyébként sokkal hatékonyabbnak tűnnek, mint a kétoldalú megállapodások tömkelege.

Három dolgot szeretnék kiemelni. Az új jogi keretnek megfelelően a Parlamentnek szisztematikus és rendszeres tájékoztatást kell kapnia e megállapodások tárgyalásairól és végrehajtásáról, hiszen a Parlament is a közös döntéshozók közé tartozik.

Másodszor pedig, eddig 11 megállapodást írtak alá, hét másikról pedig folynak a tárgyalások. Azonban a megállapodásokat még egyáltalán nem értékelték ki, holott én azt gondolnám, hogy a további megállapodások megkötése előtt elengedhetetlen lenne az előző megállapodások kiértékelése.

A harmadik megjegyzésem pedig az emberi jogokra vonatkozik, arra a remek kérdésre, amelyet képviselőtársaim is feltettek: milyen garanciát tud nyújtani a Bizottság azon harmadik országok esetében, amelyek nem írták alá a genfi egyezményt?

Ismétlem: én magam és képviselőcsoportom is amellett vagyunk, hogy jöjjön létre visszafogadási megállapodás Pakisztánnal, azonban még számos tisztázatlan kérdés van, még akkor is, ha  Malmström asszony – akinek szeretnék köszönetet mondani – nyilatkozatában garanciát nyújtott a nyomon követésre és arra, hogy kemény tárgyalásokat fognak folytatni Pakisztánnal annak érdekében, hogy aláírja azokat az alapvető nemzetközi eszközöket, amelyeket még nem írt alá; és még akkor is, ha garanciát nyújtott arra nézve is, hogy a nem kormányzati humanitárius szervezetek részt fognak venni a nyomon követéssel foglalkozó bizottság munkájában.

E garanciák ellenére tény, hogy a megállapodást attól kell függővé tennünk, hogy Pakisztán aláírja-e a genfi egyezményt, mivel meg kell őriznünk a szükséges egyensúlyt közös biztonságunk és az emberi jogok tiszteletben tartása és védelme között, függetlenül attól, hogy a világ melyik részéről van szó. Hiszen ez az EU egyik alapvető értéke.

 
  
MPphoto
 

  Cecilia Malmström a Bizottság tagja. – Elnök asszony, tisztelt képviselők, Pakisztán valóban a figyelem középpontjába került az elmúlt hónapban, és természetesen mindannyian megrendülten hallottunk a halálos áldozatokról és a kitelepített személyekről. Mint tudják, mind a Bizottság, mind pedig a Tanács elkötelezetten próbál javítani a helyzeten a kereskedelem fokozása és az ország újjáépítése lehetőségeinek megteremtésével, valamint a jövőbeli katasztrófák megelőzésének előmozdításával. Ez a Tanács múlt heti ülésén is megvitatásra került.

A mai témára áttérve szeretnék köszönetet mondani az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságnak (LIBE) és az előadónak, Sógor úrnak, konstruktív munkájukért, valamint a vélemény júliusi elfogadásakor a Bizottságnak nyújtott támogatásért.

A visszafogadási megállapodások most már évek óta a migrációs áramlások igazgatásának fontos eszközei, és a Lisszaboni Szerződés is konkrétan említést tesz a visszafogadási megállapodásokról.

Ha az európai polgárok számára hiteles migrációs és menekültügyi politikát akarunk, akkor annak azon az elven kell alapulnia, hogy az EU területén illegálisan tartózkodó személyeket vissza kell küldeni. Itt jönnek a képbe a visszafogadási megállapodások, amelyek lehetővé teszik az illegálisan tartózkodó személyek visszaküldését a származási vagy tranzitországba. A visszafogadási megállapodások az igazgatási szervek között jönnek létre, és meghatározzák az ilyen esetekben követendő eljárást.

Időközben a visszafogadási megállapodások összekapcsolódtak a vízumpolitikával. Számos visszafogadási megállapodásnak nélkülözhetetlen eleme a vízumpolitika a vízumkönnyítési megállapodás tárgyalásakor.

A Bizottság mind jelenlegi, mind jövőbeli mandátumai során el van és el lesz kötelezve e tárgyalások folytatása mellett.

Hadd térjek ki néhány aggályra, amelyeket a felszólalók szóbeli választ igénylő kérdések formájában fogalmaztak meg. A Bizottság a Szerződés 218. cikkében rögzített kötelezettségének megfelelően a közösségi visszafogadási megállapodások tárgyalásának és megkötésének minden szakaszában elkötelezi magát a Parlament azonnali és teljes körű tájékoztatása mellett. Eleget fogunk tenni e kötelezettségünknek, teljes mértékben figyelembe fogjuk venni a Parlamentnek az elfogadási eljárásban betöltött szerepét, vagyis azt a feltételt, hogy a Parlamentnek egyetértését kell adnia a jövőbeli visszafogadási megállapodások megkötéséhez.

A folyamatban lévő tárgyalások titkosságát biztosító intézkedések betartásával, valamint a Parlament és a Bizottság közötti kapcsolatok jövőbeli keretének világos rendelkezéseivel összhangban a Parlament rendelkezésére fogunk bocsátani valamennyi szükséges információt.

Időközben Manservici főigazgató úr a LIBE Bizottsággal július 12-én zárt ajtók mögött folytatott megbeszélésen megadta Önöknek az első általános tájékoztatást a folyamatban lévő tárgyalásokról. Griesbeck asszony is említette a Bizottság nyilatkozatát, amelyhez természetesen teljes mértékben tartani fogjuk magunkat, és erről megfelelően be fogunk számolni Önöknek. Az együttműködés további optimalizálásának lehetőségeit is közösen kell megvizsgálnunk.

Ami a genfi egyezmény aláírói között nem szereplő országokkal való megállapodásokat illeti, mi természetesen azt szeretnénk, hogy Pakisztán írja alá a genfi egyezményt, és keményen dolgozunk azon, hogy meggyőzzük erről Pakisztánt, és hogy a tárgyalások előrehaladjanak, hiszen a Bizottság – akárcsak Önök valamennyien – elkötelezett az emberi jogok és a nemzetközi védelem nemzetközi eszközei által képviselt értékek iránt, és ezen eszközök megfelelő alkalmazása az EU politikájának középpontjában kell, hogy álljon.

Ezért hoztuk létre a nemzetközi védelemre vonatkozó uniós irányelvet – a menekültügyi elismerési és eljárási irányelvet –, amely emberi jogi biztosítékokat is tartalmaz visszatérési politikájában, nevezetesen a visszatérési irányelvben. Ezenkívül minden tagállamnak be kell tartania a menekültek helyzetére vonatkozó genfi egyezményt és az emberi jogok európai egyezményét.

Ezek az egyezmények garantálják, hogy senkit nem szabad eltávolítani egyetlen tagállamból sem, és senkinek az ügyében nem szabad visszafogadási eljárást indítani mindaddig, amíg teljes mértékben fel nem mérték és ki nem zárták annak kockázatát, hogy az adott személy visszatérése után esetlegesen üldöztetésnek, kínzásnak, embertelen vagy megalázó büntetésnek lesz kitéve.

Az EU menekültügyi irányelve minden tagállamot kötelez, hogy minden egyes menedékjog iránti kérelmet egyénileg bíráljon el, valamint hogy garantálja, hogy a kérelmező a tagállam területén maradjon mindaddig, amíg a hatóságok döntést nem hoztak kérelme ügyében, ezután pedig hatékony bírósági vagy törvényszéki jogorvoslatot kell lehetővé tenni a kérelmező számára.

Ezek az előírások alapvető fontosságúak a visszaküldés tilalmának tiszteletben tartásához, és nagyon-nagyon fontos megjegyezni, hogy a visszafogadási megállapodások semmilyen értelemben nem érvénytelenítik azokat.

Valamennyi közösségi visszafogadási megállapodás tartalmaz érinthetetlenségi záradékot, amely határozottan kiköti ezen előírások betartását. Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy ezek a visszafogadási megállapodások fontos szerepet játszhatnak a migráns csempészhálózatok leépítésében. Az ENSZ Kábítószer-ellenőrzési és Bűnmegelőzési Hivatalának (UNODC) ez évi, a bűnözéshez kapcsolható pakisztáni migrációt kiértékelő jelentése szerint ennek az úgynevezett iparágnak 1,25 milliárd dollár a becsült éves bevétele. A jelentés javaslatai között szerepelt többek között, hogy Pakisztán kezdeményezzen együttműködési megállapodásokat kulcspartnerekkel, beleértve a kölcsönös jogsegélyre és kiadatásra vonatkozó általános megállapodásokat.

Ami a vízumkönnyítési megállapodásokat illeti, nincsenek meghatározva az ilyen tárgyalások megkezdésének kötelező kritériumai, de az Európai Unió figyelembe veszi a visszafogadási megállapodások megkötését vagy az azokról való folyamatban lévő tárgyalásokat, a külkapcsolati célkitűzéseket, a fennálló kétoldalú megállapodások végrehajtásának eredményességét, valamint az igazságügyi és belügyi kérdésekben tett előrelépéseket – ideértve az alapvető jogokat is.

Megjegyzendő, hogy minden olyan ország esetében, amellyel az EU vízumkönnyítési megállapodást kötött, a Bizottság tárgyalásimegbízás-tervezetet nyújtott be a Tanácshoz a Tanács következtetéseinek nyomon követésére, amely következtetések az egyének közötti kapcsolatok támogatását tűzték ki célul az érintett ország tekintetében.

A visszafogadási megállapodások nyomon követését a visszafogadási vegyes bizottságok végzik. Minden megállapodás felállít egy visszafogadási vegyes bizottságot. Ezenkívül a hatályos megállapodások végrehajtásával kapcsolatosan minden releváns információt összegyűjtünk. Eddig még az e területen tevékenykedő, nem kormányzati szervezetek sem tettek jelentést komoly problémákról annak ellenére, hogy bizonyos országok – amelyekkel ilyen megállapodásunk van – nagyon problémásnak tűnnek.

Amennyiben visszafogadási megállapodás lép érvénybe egy adott országgal, a megállapodásnak megfelelően semmiképpen nem szabad visszaküldeni egyetlen személyt sem, amennyiben ez az érintett személy üldözésének, kínzásának, embertelen vagy megalázó megbüntetésének kockázatával jár.

Amennyiben ez mégis megtörténne, az nem a visszafogadási megállapodás, hanem az adott tagállam törvénytelen döntésének következménye, amelyet a tagállami bíróságnak felül kell vizsgálnia. Továbbá pedig, ahogy azt a stockholmi programban az Európai Tanács előírja, a Bizottság ez év végére elő fogja terjeszteni a közösségi visszafogadási megállapodások teljes értékelését a Parlamentnek és a Tanácsnak címzett közlemény formájában. A fent említett értékelés keretében a Bizottság mérlegelni fogja az Önök javaslatát, amely szerint a visszafogadott személyek visszailleszkedése támogatásának lehetőségéről konkrét említést kellene tenni. Egyébként már jelenleg is támogatást nyújtunk különböző projekteknek, és a visszatérési alap lehetőségeket kínál a visszatérési országba történő azonnali befogadásra.

Vannak módszerek a visszailleszkedés támogatására: értékeléseket fogunk végezni, és vannak hatályos irányelveink. A Bizottság nagy figyelemmel fogja nyomon követni a helyzetet, és amennyire csak lehetséges, tájékoztatni fogom Önöket a helyzetről, ahogy azt a köztünk létrejött általános megállapodás és a LIBE Bizottságban júliusban elfogadott közlemény is előírja. Remélem, hogy így el tudják fogadni ezt a megállapodást.

 
  
MPphoto
 

  Gabriele Albertini a Külügyi Bizottság véleményének előadója. – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, az Európai Bizottság és Pakisztán között 8 évig tartó tárgyalásokat követően végül megállapodás született az Európai Unióban engedély nélkül tartózkodó személyek visszafogadására vonatkozó eljárásról.

A Külügyi Bizottság engedélyt kért vélemény készítésére erről a nagyon fontos megállapodásról, különösen ami a Pakisztánt körülvevő régió eseményeit és az emberi jogok kérdését illeti.

A bizottságban hosszas vitát folytattunk, és számos aggály merült fel: a bizonytalan helyzet és az emberi jogok állandó megsértése Pakisztánban, valamint az a tény, hogy a Pakisztánnal folytatott tárgyalások nem biztosítják a Pakisztánba visszaküldött személyek jogait és biztonságát. Aggályosnak találtuk azt is, hogy eddig egyetlen értékelés sem készült a már hatályban levő 11 visszafogadási megállapodásról.

Végül a Külügyi Bizottság tagjai úgy döntöttek, hogy a Pakisztánnal a visszafogadások ügyében folytatott együttműködés terén inkább kívánatos egy világos keret, mint az a helyzet, amelyben a tagállamok eseti alapon küldik vissza az illegális pakisztáni bevándorlókat az emberi jogokra vonatkozó uniós felügyelet nélkül.

A 16. cikk biztosítani fogja, hogy az EU e tekintetben felügyeletet gyakoroljon, ezért ismételten hangsúlyozom a Külügyi Bizottságnak az eddig megkötött megállapodások értékelésére vonatkozó kérését, és támogatom e kérés elfogadását.

 
  
MPphoto
 

  Manfred Weber a PPE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony, biztos asszony, hölgyeim és uraim, először Pakisztánról szólnék: ezt a témát egy Pakisztán számára nehéz időszakban folytatjuk, és úgy gondolom, hogy mindannyian teljes mértékben szolidárisak vagyunk a pakisztániakkal, akiket nagy katasztrófa ért.  Sógor úr már beszélt konkrétan erről a megállapodásról. Ezért én általánosságban a harmadik országokkal kötendő közösségi visszafogadási megállapodásokkal kapcsolatos kérdésekről szeretnék néhány megjegyzést tenni.

Először is, ezek a megállapodások ésszerűek és szükségesek, mivel vannak európai törvények a bevándorlás szabályozására. És ha vannak törvényeink a bevándorlás szabályozására, akkor lesznek olyan emberek is, akik illegálisan tartózkodnak nálunk. Ebből logikusan következik, hogy hazatelepítésre is szükségünk van. Az általam most elmondott elvekkel a baloldal – a szocialisták – gyakran egyetértenek, de amikor konkrét döntésekre kerül sor (mint pl. a szóban forgó megállapodás tényleges megkötése), akkor azokhoz már nem adják egyetértésüket. Ennek ellenére nekünk – véleményem szerint – következetesnek kell lennünk.

Másodszor, az emberi jogi normákat tiszteletben kell tartani. Egy ilyen megállapodásnak természetesen nem alternatívája az, hogy jobb emberi jogi normákat hozunk létre. Akik elutasítják ezt a megállapodást, azok elfogadják azt a tényt, hogy az Európai Unióban 27 különböző jogi norma van érvényben, amelyeket nem követnek nyomon olyan szorosan, mint tennék azt európai szinten.

A harmadik és számomra legfontosabb kérdés: hogyan tehetnénk a jövőben vonzóbbá a harmadik országokkal való partnerséget? Arra szeretném kérni a Bizottságot, hogy a jövőben a különböző területeket jobban összekapcsolva dolgozzon. Ha a világkereskedelmi tárgyalások során megnyitjuk az európai piacokat, akkor a harmadik országoknak is meg kell adniuk a lehetőséget nekünk arra, hogy a hazatelepítésről beszéljünk, vagy – ami a legális bevándorlást illeti – a harmadik országok engedményeket tehetnek nekünk a hazatelepítéssel kapcsolatban. Tehát nagyon fontos lenne a különböző területeket jobban összekapcsolva dolgozni.

 
  
MPphoto
 

  Sylvie Guillaume az S&D képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, a pakisztáni katasztrofális humanitárius helyzet miatt az EU és Pakisztán között kötendő visszafogadási megállapodás szavazását két héttel el kellett halasztanunk, de ez őszintén szólva csekély vigasz.

Nagyon fontos, hogyan döntünk most. Hogyan is fogadhatnánk el ezt a megállapodást, amikor olyan sok kérdés maradt megválaszolatlan, és annyi aggály merült fel? Nincs értelme részletesen beszélni a Pakisztánban az emberi jogok terén fennálló szomorú helyzetről, de azért szeretném elismételni, amit már más képviselők is említettek: Pakisztán nem írta alá sem a menekültek helyzetére vonatkozó genfi egyezményt, sem a hontalan személyek helyzetére vonatkozó egyezményt.

A helyzet még aggasztóbb amiatt, hogy a megállapodás elsősorban és nyilvánvalóan az afgánokat fogja érinteni, és mit sem változtatnak a helyzeten a Bizottság nyilatkozatai, amelyek arra korlátozódnak, hogy kérni fogják Pakisztánt a menekültek helyzetére vonatkozó egyezmény aláírására. Ezért határozottan kitartunk korábbi álláspontunk mellett: mindenféle tárgyalás elengedhetetlen előfeltétele a menekültek helyzetére vonatkozó egyezmény és más, az alapvető jogok védelmére vonatkozó szövegek aláírása.

A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy a ma vitára kerülő megállapodás végrehajtásának részletei egyáltalán nincsenek pontosan kidolgozva, vonatkozik ez a hatáskörre, a szerkezetre, a célkitűzésekre és a technikai rendelkezésekre, amelyeket csak homályosnak tudok nevezni – mind konkrétan a visszafogadási eljárás, mind a személyes adatok cseréje tekintetében. Nemcsak jelen megállapodás végrehajtása problémás, hanem az egész tárgyalási folyamat és a visszafogadási megállapodások általánosságban is.

Számos alkalommal kértük a Bizottságot, hogy készítsen értékelést a már megkötött megállapodásokról: ezt nem kaptuk meg, és amit ma Öntől hallottunk, az nem kielégítő. Hogyan fogadhatnánk el jó lelkiismerettel és józan ésszel ezt a megállapodást, amikor még egyetlen értékelést sem láttunk? Hozzátenném, hogy Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság által kért és hozzánk eljuttatott tanulmány is erre a következtetésre jutott. A Parlament nem fog tudni teljes mértékben élni a hatáskörével, ha nem kap megfelelő tájékoztatást a tárgyalási folyamat és a megállapodások végrehajtása során.

Mivel a Parlament most már társjogalkotó, határozottan ki kell állnia álláspontja mellett. Ezért szeretném hangsúlyozni, hogy a holnapi szavazásnak a Parlament szerepe szempontjából szimbolikus jelentősége van. Amikor olyan államokkal folynak tárgyalások partnerségi megállapodásokról, mint pl. Líbia, akkor a mi szerepünk az, hogy elutasítsuk ezt a megállapodást, ezzel demonstrálva a Parlament emberi jogi aggályait és a tárgyalások nagyobb átláthatósága iránti igényét.

 
  
MPphoto
 

  Cecilia Wikström az ALDE képviselőcsoport nevében. – (SV) Elnök asszony, biztos úr, egyetértek azzal, amit már sok képviselőtársam elmondott, hogy az augusztusi szörnyű áradások után ez most nem a legmegfelelőbb időpont az EU és Pakisztán között kötendő visszafogadási megállapodás vitájára. Még jól emlékszünk az áldozatokról látott szörnyű képekre, és osztozunk szenvedésükben.

Azonban ne essünk abba a hibába, hogy összekeverjük a különböző kérdéseket! A visszafogadási megállapodás egyszerű módja az EU és Pakisztán közötti jogi kérdések tisztázásának. Véleményem szerint a megállapodást szélesebb összefüggéseiben kell nézni, azaz ösztönözni kell a legális bevándorlást, ugyanakkor pedig ellenőrizni az illegális bevándorlást. Szeretnék köszönetet mondani a Bizottságnak, hogy garanciákat adott a megállapodás nyomon követésére. A Bizottság azt ígérte, hogy nyomást fognak gyakorolni Pakisztánra a genfi egyezmény aláírása érdekében, valamint elkötelezte magát a Parlament folyamatos tájékoztatása mellett a végrehajtás menetéről.

A Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért képviselőcsoport, amelyet ma én képviselek, támogatja a visszafogadási megállapodást, és szeretnénk felszólítani a Bizottságot, hogy mihamarabb adjon nekünk pozitív választ a visszafogadási megállapodások értékelési mechanizmusának bevezetését illetően. A helyzetet minden bizonnyal bonyolultabbá teszi az a tény, hogy Pakisztán nem írta alá a genfi egyezményt, de ne felejtsük el, hogy az összes tagállamot köti a genfi egyezmény és az EU-szerződések, és ezek súlyos megsértése lenne, ha olyan országokba küldenének vissza embereket, ahol fennáll ellenük az erőszak kockázata. Ez a visszaküldés tilalma, ami attól függetlenül érvényes, hogy Pakisztán aláírta-e a genfi egyezményt vagy sem. Létezik indirekt visszaküldési tilalom is. Csak röviden még annyit szeretnék mondani, hogy ez a megállapodás elengedhetetlen, hiszen Pakisztánnal való együttműködésünket szabályozza.

 
  
MPphoto
 

  Judith Sargentini a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (NL) A menekültügyi politikának a kitoloncolással is foglalkoznia kell. Azoknak a menedékkérőknek, akiknek kérelmét elutasították, máshova kell menniük. Ez azonban nem ugyanaz, mint az emberekkel való zsonglőrködés. Európa valahogy kigondolta, hogy ha egy személyt nem lehet visszatoloncolni a származási országába, akkor egyszerűen küldjük az ahhoz legközelebbi országba vagy abba az országba, amelyen keresztül Európába utazott. Ezt nevezem én az emberekkel való zsonglőrködésnek.

Most már olyan messzire megyünk, hogy megpróbálunk Líbiába küldeni embereket, és mossuk kezeinket, ha Líbia vissza akarja küldeni őket Eritreába. Nyilvánvalóan másra próbáljuk hárítani a felelősséget más országokból érkezett emberek esetében is – jelen esetben például afgánokat akarunk Pakisztánba toloncolni. Az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoport egyik képviselője ezt mondta: „Hogyan tehetnénk a vonzóbbá ezen országok számára a visszafogadási megállapodásokat?” Nekem ez nem tűnik az emberek humánus módon való kezelésének, és nem tűnik a helyes menekültügyi politika felé vezető útnak sem.

Mindannyian jó európai menekültügyi politikát szeretnénk. Ha olyan országoknak adunk ki embereket, mint például Törökország – amelyen keresztül nagyon sok menedékkérő utazik –, az azt jelenti, hogy ezek az emberek nem tudnak új életet kezdeni, mert nem ott vannak, ahol lenni akarnak, és nem is ott, ahol szívesen fogadják őket; és ezen semmiféle pénzösszeg nem változtat.

 
  
MPphoto
 

  Cornelis de Jong a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (NL) Az Egységes Európai Baloldal/az Északi Zöld Baloldal Képviselőcsoportja ellenzi a javasolt visszafogadási megállapodást Pakisztánnal. Ez rosszkor alkalmazott, rossz eszköz.

Az ENSZ szerint Pakisztán infrastruktúráját – az utakat, vasutakat, hidakat stb. – az áradás olyan súlyosan érintette, mintha az évtizedekkel ezelőtti állapot tért volna vissza. Pakisztánban emberek milliói még menekülnek az áradások elől, vagy azok, akik most visszatérnek, azt találják, hogy mindenük odalett. Azt gondolnánk, hogy ilyen körülmények között Európa azon gondolkodik, hogyan segíthetne. Ezért szomorúan látom, hogy éppen most kell döntést hoznunk egy olyan visszafogadási megállapodásról, amely elkerülhetetlenül azt fogja jelenteni, hogy Európának lehetősége lesz visszaküldeni Pakisztánba az illegális menedékkérőket és azokat, akiknek a kérelmét elutasították. Ezek azok az értékek, amelyekre az Európai Unió olyan büszke?

Ezenkívül a megállapodás nem tartalmaz megfelelő emberi jogi biztosítékokat. Pakisztán jelenleg nem stabil ország. Ezért kérdésem a Bizottsághoz és a Tanácshoz is a következő: minek alapján bíznak abban, hogy Pakisztán – amely bár valóban nem írta alá a genfi egyezményt, de rengeteg menekültet befogad – valóban biztosítani fogja a menekültek védelmét a jelen körülmények között?

Azt várnánk, hogy a megállapodás biztosítékokat tartalmaz azon kötelezettségek betartására, amelyeket azok az országok vállalnak magukra, amelyek az adott személyeket egy másik országba toloncolják. Ezzel kapcsolatosan azt az egyetlen dolgot hallottuk, hogy az Európai Bizottságnak biztosítania kell, hogy a tagállamok eleget tegyenek az emberi jogok európai egyezményében és a genfi egyezményben foglalt kötelezettségeiknek.

Kérdésem a biztos asszonyhoz a következő: hogyan szándékozik a Bizottság ezt biztosítani? Tisztviselőket fognak küldeni Pakisztánba, amikor az embereket felteszik a repülőgépre? És mennyi ideig fogják nyomon követni ezeknek az embereknek a sorsát? Vagy egyszerűen csak előterjesztenek majd egy jelentést, amikor ezeknek az embereknek már túl késő lesz? A megállapodás túl kevés biztosítékot tartalmaz, és amúgy sem a megfelelő időben jött. Ezért képviselőcsoportom szerint ezt a megállapodást nem szabad elfogadni.

 
  
MPphoto
 

  Philip Claeys (NI) . – (NL) A Törökországgal kapcsolatos problémára szeretném felhívni a figyelmet. Ahogy azt Önök is tudják, az Európai Bizottság már évek óta erőfeszítéseket tesz, hogy visszafogadási megállapodást kössön Törökországgal, de Törökország szisztematikusan visszautasítja ezeket az erőfeszítéseket.

A helyzet két okból is elfogadhatatlan. Először is, egy tagjelölt országnak visszautasítás helyett együttműködést kellene tanúsítania. Másodszor pedig Törökország nem egyszerűen az Európai Unió egyik szomszédja, hanem nagyon hosszú közös határa van az Unióval. Továbbá pedig Törökország az illegális bevándorlók egyik legnagyobb és legfontosabb származási országa és tranzitországa. Ezzel kapcsolatban szeretnék az Europol, az Eurojust és a Frontex egyik friss jelentésére utalni, amely szerint Törökország az afganisztáni, pakisztáni és balkáni heroinkereskedelem egyik fő tranzitországa. És nemcsak a kábítószer-kereskedelemről van szó, hanem általában a szervezett bűnözésről.

Állítólag most már jobban mennek a tárgyalások Törökországgal a visszafogadási megállapodásról, mint az elmúlt években, ugyanakkor a török kormány most teljesen elfogadhatatlan feltételeket akar ránk erőltetni. Ha az EU „vízumkönnyítésről” beszél, akkor a török kormány már rögtön a határok megnyitásáról és a Törökország felől érkező emberek szabad mozgásáról kezd el beszélni – ami a jelenlegi problémák megoldása helyett természetesen csak súlyosbítja azokat.

 
  
MPphoto
 

  Carlos Coelho (PPE) . – (PT) Elnök asszony, szeretnék gratulálni képviselőtársamnak, Sógor úrnak az előterjesztett jelentéshez. A jelentés és a lefolytatott tárgyalások fontosságát jól mutatja az a tény, hogy 10 év alatt sikerült megállapodásra jutni.

A megállapodás nemcsak Pakisztán szempontjából fontos, hanem a régió más országaihoz fűződő kapcsolataink szempontjából is. Ezek a megállapodások pozitív lépést jelentenek az illegális bevándorlás elleni küzdelemben, de az illegális bevándorlók visszaküldése mindig csak egyedi döntésen alapulhat, és csak a nemzetközi jogszabályok által előírt kötelezettségek és felelősségek teljes mértékű betartásával történhet, különös tekintettel a visszaküldés tilalmára.

Pakisztán minden kétséget kizáróan az illegális bevándorlók jelentős származási vagy tranzitországa. Azonban sajnálatos módon még nem ratifikálta sem a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát, sem az ENSZ kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok elleni egyezményét. Ez komoly kétségekre ad okot a visszaküldések biztonságát illetően, különösen azért, mert a megállapodás nem tartalmaz pontos biztosítékokat és mechanizmusokat az alapvető jogok védelmét illetően.

Azonban mindezen hiányosságok ellenére még mindig pozitív lépés, ha megszüntetjük annak kockázatát, hogy a tagállamok eseti alapon döntsenek a hazatelepítésekről. Az is pozitív, hogy a Pakisztánnal való együttműködésnek világos kerete lesz, amely lehetővé teszi az uniós felügyeletet az emberi jogok tekintetében.

 
  
MPphoto
 

  Monika Flašíková Beňová (S&D) . – (SK) A visszafogadási megállapodásokról beszélünk, és sokunkat aggaszt egy alapvető kérdés: hogyan lehet biztosítani a visszaküldött személyek biztonságát és jogaik védelmét?

A tapasztalat azt mutatja, hogy a visszafogadási megállapodások nem foglalkoznak megfelelően ezzel a kérdéssel. Általában azt feltételezzük, hogy ha két állam megállapodást köt, akkor a megállapodás célkitűzését nyomon fogják követni. Azonban ez nem mindig van így, ezt a visszafogadási megállapodások is jól példázzák. A visszafogadási megállapodásokat az államok gyakran egy szélesebb körű együttműködés keretében kötik meg, amely más és – legalábbis az érintett felek számára – fontosabb területeket is lefed, mint pl. az energiabiztonságot, a terrorizmus elleni küzdelmet, a rendőrségi együttműködést vagy a kereskedelmet. Tehát a visszafogadási megállapodások csak egy kis részét képezik az államok közti kétoldalú kapcsolatoknak.

Hölgyeim és uraim, legyünk őszinték! A fejlettebb országok számára a visszafogadási megállapodások elegánsabb módját jelentik annak, hogy megszabaduljanak az illegális bevándorlóktól, méghozzá a kevésbé fejlett származási országok jóváhagyásával, amelyeket például egy stratégiai kereskedelmi partnerség aláírásával kompenzálnak.

Nézzük meg az alapokat: a kevésbé fejlett származási ország jóváhagyása a legkevésbé sem utal arra, hogy a kevésbé fejlett országban meglenne a politikai akarat vagy a jogi és intézményes források polgárai tömeges visszaáramlásának kezelésére, nem is beszélve emberi jogaikról. Az emberi jogok védelme iránt elkötelezett képviselőknek fel kell ismerniük a visszafogadási megállapodásoknak ezt a rejtett összefüggését, és ragaszkodniuk kell ahhoz, hogy az emberi jogok és az átláthatóság prioritások legyenek a visszafogadási megállapodások megkötésekor.

 
  
MPphoto
 

  Nicole Kiil-Nielsen (Verts/ALE) . – (FR) Elnök asszony, a Bizottság 2005-ben azt írta, hogy a „[tagállamok illetékes hatóságai által hozott] egyedi kiutasítási határozatoknak összhangban kell lenniük az 1951. évi genfi egyezménnyel, az 1967. évi jegyzőkönyvvel és a nemzetközi szerződésekkel. Senkit nem szabad egy olyan államba visszaküldeni, kiutasítani vagy kiadni egy olyan államnak, ahol jelentős kockázat áll fenn arra nézve, hogy az érintett személyt halálbüntetéssel, kínzással vagy más embertelen vagy megalázó bánásmóddal vagy büntetéssel sújtják”.

Tény, hogy Pakisztánban az emberi jogok súlyos megsértésének esetei történnek meg: halálbüntetés, kínzás, halálesetek előzetes letartóztatás közben, erőszakos eltűnések, becsületbeli gyilkosságok. Ahogy az már elhangzott, Pakisztán számos nemzetközi egyezményt nem írt alá. Hogyan lehetnénk biztosak benne, hogy a visszaküldött személyeket és biztonságukat megvédik?

Nincsenek garanciák az etnikai és vallási kisebbségek vagy a nők esetében sem. Nincs említés a megállapodás afgán menekültekre gyakorolt következményeiről, és nincsenek tervek a megállapodás végrehajtásának az EU Alapjogi Ügynöksége általi nyomon követésére. A Parlamentnek az emberi jogok és az emberi méltóság nevében nemet kell mondania erre a megállapodásra.

 
  
MPphoto
 

  Andrew Henry William Brons (NI) . – Elnök asszony, az illegális pakisztáni bevándorlóknak származási országukba való visszaküldését támogató álláspont nyilvánvalóan megalapozott. A fő kérdés inkább az, hogy miért kell egyáltalán megállapodást kötni Pakisztánnal ahhoz, hogy ezek az illegális bevándorlók visszamehessenek saját hazájukba. Ezen csodálkozhatnék is, de mégsem csodálkozom.

Vannak, akik még azt is ellenzik, hogy ezeket a személyeket Pakisztán jóváhagyásával küldjük vissza Pakisztánba. Ellenvetésük az, hogy Pakisztán nem tartja be az idevágó emberi jogi normákat. Ez valóban így van. De ez a harmadik világ országainak többségére is igaz – és néhány európai országra is. Azt akarják talán javasolni, hogy minden illegális bevándorlónak meg kellene engednünk, hogy itt maradjon, ha hazájában nem tartják tiszteletben az emberi jogi normákat? Ha valóban így gondolják, akkor meg kell kérdeznünk, miért viselik el, hogy e veszélyes országok lakosságának többi tagja hazájában maradjon. Nem kellene meghívnunk Pakisztán, Kína, Afganisztán, a Közel-Kelet, Latin-Amerika és Afrika teljes népességét, hogy költözzenek az Európai Unióba? Ha logikusan végiggondoljuk, a megállapodás ellenzőinek álláspontja ezt az abszurditást implikálja.

 
  
MPphoto
 

  Ernst Strasser (PPE) . – (DE) Elnök asszony, biztos asszony, hölgyeim és uraim, ez a megállapodás helyénvaló és szükséges, és a Bizottságnak köszönhető, hogy végre elértük ezt az eredményt. A minimális humanitárius normáknak a származási ország általi betartása természetesen minden visszafogadási megállapodás alapvető része. Ez az ilyen jellegű megállapodások megkötésének egyik előfeltétele.

Nem a menedékkérőkről van szó – ezt tudom mondani a zöldeknek és a baloldalnak. Olvassák el a megállapodást! Nem a védelemre szorulókról, hanem az illegálisan itt tartózkodó személyekről van szó. Ezekről a személyekről van szó. Egy visszafogadási megállapodás nem vonatkozik a menedékkérőkre és a védelemre szoruló személyek kitoloncolására.

Most a kiutasítást elrendelő határozatok végrehajtását kell biztosítanunk – és ezzel kapcsolatban hálás vagyok a állásfoglalásban szereplő adatokért –, mivel a ténylegesen végrehajtott kiutasítások száma lényegesen alacsonyabb, mint a kiutasítást elrendelő határozatoké. 2008-as adatok 609 000 illegálisan tartózkodó személyről, 608 000 kiutasítást elrendelő határozatról és 214 000 ténylegesen végrehajtott kiutasításról számolnak be. Ezen a téren közös európai stratégiára van szükség, de annak végrehajtásához a harmadik országokkal is közös stratégiát kell kialakítanunk.

 
  
MPphoto
 

  Rita Borsellino (S&D) . – (IT) Elnök asszony, biztos asszony, hölgyeim és uraim, a visszafogadási megállapodásokról folytatott mai vitán nem kerülhetjük meg az Európai Unió és Líbia közötti megállapodás kényes témáját.

Tudjuk, hogy a megállapodás egyik része középpontba helyezi az illegális bevándorlás elleni küzdelmet. Aggályosnak találjuk, hogy a Bizottság eddig keveset beszélt erről a témáról azon tény ellenére, hogy a Lisszaboni Szerződés kötelezi a Bizottságot a Parlament megfelelő tájékoztatására.

Ahogyan azt mindannyian tudjuk, Líbia nem írta alá a genfi emberi jogi egyezményt, és eddig nem az derült ki, hogy elfogadná a nemzetközi jogszabályoknak megfelelő magatartási normákat. Eszembe jut a líbiai Brakban embertelen körülmények között élő, eritreai bevándorlók ügye, valamint az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának bezárása. És természetesen eszembe jutnak a múlt heti események, amikor nemzetközi vizeken egy líbiai járőrhajóról tüzet nyitottak a Mazara del Vallo-i olasz flotta egyik halászhajójára azzal a magyarázattal, hogy véleményük szerint annak fedélzetén illegális bevándorlók tartózkodtak. Ez a magyarázat nagyon aggasztó, és emlékezetünkbe idézi a Líbia és Olaszország között aláírt megállapodást. Ez a megállapodás többek között lehetővé teszi a líbiai bevándorlók visszaküldését bármiféle, a menedékkérelemre vagy az egyes esetek egyedi elbírálására vonatkozó rendelkezés nélkül, ezenkívül engedélyezi a lőfegyverhasználatot a bevándorlók feltartóztatása érdekében.

Mivel a megállapodás e része ebben az esetben is titkos, kíváncsi vagyok, hogy a Bizottság tisztában van-e a tartalmával, és hogy a szóban forgó esetben szükségesnek tartja-e, hogy magyarázatot kérjen a líbiai hatóságok azon jogosultságával kapcsolatosan, hogy tüzet nyithatnak egy hajóra, ha gyanújuk szerint az illegális bevándorlókat szállít. Mivel ha ez így lenne…

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót)

 
  
MPphoto
 

  Agustín Díaz de Mera García Consuegra (PPE) . – (ES) Elnök asszony, a menekültügy egy világosan meghatározott jogi fogalom, aminek semmi köze nincsen a visszafogadási megállapodásokhoz.

A Pakisztánnal kötendő megállapodás egy uniós eszköz, amely az illegális bevándorlás elleni küzdelem részét képezi, nem pedig a nemzetközi védelem vagy menekültügy részét.

A megállapodás célja nem kétséges: valamennyi olyan pakisztáni polgár visszafogadása, akik nem, illetve már nem felelnek meg valamely uniós tagállam területére történő belépés, illetve az ottani jelenlét vagy tartózkodás hatályos feltételeinek, továbbá valamennyi olyan harmadik országbeli vagy hontalan személy visszafogadása, akik a pakisztáni hatóságok által kiállított vízummal vagy tartózkodási engedéllyel rendelkeznek, és közvetlenül Pakisztánból érkeztek illegálisan valamely tagállamba.

A hazatelepítés során a nemzetközi jogszabályok – különösen a visszaküldés tilalma és az emberi jogok európai egyezménye – betartásának megkövetelésével garantálni kell az alapvető emberi jogok tiszteletben tartását.

Vagyis a megállapodás intézkedéseit csak az EU-ban illegálisan tartózkodó személyekre szabad alkalmazni, nem pedig azokra a személyekre, akik menedékjogot kaptak, vagy akiknek nemzetközi védelem iránti kérelmük elbírálása folyamatban van.

Ezért véleményem szerint nem lehet és nem is szabad összekevernünk egymással ezeket a teljesen különböző témákat, mivel ez útjába állhat egy, a közös uniós bevándorlási politika létrehozása szempontjából alapvetően fontos megállapodásnak.

Ezért támogatjuk a megállapodást, de garanciákat követelünk Pakisztán részéről.

 
  
MPphoto
 

  Emine Bozkurt (S&D) . – (NL) Pakisztán az elmúlt 80 évben nem élt meg ilyen súlyos áradást, és a természeti katasztrófa még nem ért véget. Az áradás emberek millióit érinti. Sokan váltak hajléktalanná és egyre többen éheznek. Tényleg embereket akarunk visszaküldeni Pakisztánba ugyanazon a repülőgépen, amelyen humanitárius segélyt szoktunk küldeni?

Felelőtlenség lenne megkötni ezt a megállapodást az Európai Unió és a Pakisztáni Iszlám Köztársaság között. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a pakisztáni emberi jogi helyzetet, amely rengeteg kívánnivalót hagy maga után. Pakisztán nem írta alá a menekültek helyzetére vonatkozó genfi egyezményt. Megállapodásokat csak megfelelő feltételek mellett lehet kötni, az egyik ilyen előfeltétel a genfi egyezmény vagy más, az alapvető jogokat biztosító megállapodások aláírása.

Ezért nagyon kíváncsi vagyok a többi megállapodásra is, amelyekről az Európai Unió más országokkal tárgyal. Fontos, hogy ezekhez hozzáférhessünk, és biztosíthassuk, hogy e megállapodások megfelelőek legyenek. Például mi a helyzet a Törökországgal kötendő visszafogadási megállapodással? Állítólag a tárgyalásokat gyakorlatilag lezárták. Néhány tagállamnak vannak még ellenvetései a végleges szöveggel kapcsolatban.

Meg tudná mondani a biztos asszony, hogy miért feneklettek meg a tárgyalások? Mit tesz az Európai Bizottság a kedvező végeredmény érdekében? És ha a megállapodás létrejön, akkor végre meg fogja tenni a Bizottság a következő lépést? A török üzletemberek és diákok végre vízum nélkül utazhatnak majd Európába? Mert végül is felháborító, hogy az Európai Unió a legkülönfélébb országoknak ad vízummentességet, az egyik tagjelölt államnak pedig nem.

 
  
MPphoto
 

  Birgit Sippel (S&D) . – (DE) Elnök asszony, az előadó bevezetőjében azt mondta, hogy a Parlamentnek most támogatnia kell ezt a megállapodást. Talán csak félrefordítás volt, de akkor is tisztázni akarom, hogy nekem nem kell támogatnom ezt a megállapodást, és semmiképpen nem is fogom támogatni.

A Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követő első megállapodás különösen fontos és jelzésértékű lesz. De milyen jelzést közvetítünk az EU-nak és a világnak? A megállapodás támogatóiról legfőképpen egy bibliai mondat jut eszembe: mossuk kezeinket, ártatlanok vagyunk – hiszen van szerződésünk. Pedig fogalmunk sincs róla, mi fog történni ezekkel az emberekkel, ha visszaküldjük őket. Szerettem volna nagyobb érzékenységet tapasztalni e területek, a menekültekkel való bánásmód és az emberi jogok tiszteletben tartása iránt. E megállapodás elfogadása nagymértékben rontani fogja hitelességünket a demokráciára vonatkozó és az emberi jogi kérdések terén. Ezért ismételten azt kérném képviselőtársaimtól, hogy ne támogassák ezt a megállapodást.

 
  
  

ELNÖKÖL: Libor ROUČEK
alelnök

 
  
MPphoto
 

  Andreas Mölzer (NI) . – (DE) Elnök úr, az EU külső határain alkalmazott korlátozó védelmi intézkedések és a visszafogadási megállapodások szigorú végrehajtása együttesen szembeszállhatnak az illegális bevándorlók áradatával. Véleményem szerint Lampedusa példája jól demonstrálja ezt. Míg 2008-ig minden évben tízezrek érkeztek az olasz partokra, most az eddig túlzsúfolt táborok láthatóan kezdenek kiürülni. Ezért a Parlamentnek támogatnia kell a Bizottságot a további megállapodásokra irányuló haladéktalan tárgyalásokban, például Törökországgal.

Azonban határozottan vissza kell utasítani az olyan abszurd követeléseket, mint pl. Kadhafi tábornok, a líbiai államfő követelése, aki szerint az Európai Uniónak minimum évi 5 milliárd EUR-t kellene fizetnie Afrikának az illegális bevándorlás elleni küzdelem érdekében. Ehelyett inkább arra lenne szükség, hogy az EU által fizetett számtalan pénzügyi támogatás – pl. a fejlesztési segély – mellett ezek az államok is mutassanak hajlandóságot az Európai Unióval való tényleges együttműködésre az illegális bevándorlás elleni küzdelem terén. Ezenkívül EU-szerte küzdenünk kell a menekültügyi rendszer kijátszása és a hamis menedékjog iránti kérelmet benyújtók ellen, és valóban hatékonyan kell megerősítenünk a Frontex határvédelmi ügynökséget.

 
  
MPphoto
 

  Georgios Papanikolaou (PPE) . – (EL) Elnök úr, hölgyeim és uraim, az Európai Unió külső határaira érkező illegális bevándorlók kb. 80%-a Görögországba érkezik. 2009-ben megközelítőleg 126 000 illegális bevándorlót tartóztattak le Görögországban. Közülük kb. 5 000 (egészen pontosan 4 852) Pakisztánból, 36 472 pedig Törökországból érkezett.

Ebből azt a következtetést vonom le, hogy a Pakisztánnal kötendő megállapodás nagyon fontos, és valóban nagyon sok időbe, 8 évbe telt a megkötése. A 16. cikk gondoskodik az emberi jogok védelméről, és ettől a megállapodástól sokat várunk.

Szeretném emlékeztetni a Parlamentet arra, hogy az ilyen megállapodásoknak köszönhetően Spanyolországnak, Máltának és Olaszországnak sikerült csökkenteniük az illegális bevándorlók számát. Biztos asszony, bízom benne, hogy a Törökországgal kötendő megállapodáshoz nem kell újabb 8 év. Ön számos alkalommal mondta már nekünk, hogy a tárgyalások a végső szakaszba értek. Azonban mind a mai napig nem jelentették be a tárgyalások lezárását. Bízom benne, hogy nem lesznek további halasztások. Nincs vesztegetnivaló időnk.

 
  
MPphoto
 

  Franziska Keller (Verts/ALE) . – Elnök úr, tisztázni szeretnék valamit, amit eddig nem tisztáztunk. Azok a személyek, akik jelenleg illegálisan tartózkodnak az Európai Unióban, nem feltétlenül illegálisan léptek be az Európai Unió területére. Lehetnek olyan menedékkérők is, akiknek a kérelmét elutasították; érkezhettek turistavízummal, ami időközben lejárt; tehát nem csak olyan emberekről van szó, akik büntetendő cselekményt elkövetve, illegálisan léptek be egy tagállam területére.

Malmström asszony, Ön azt mondta, hogy szeretne eleget tenni az európai polgárok elvárásainak. Polgáraink azt várják el, hogy az Európai Unió kötelezze el magát az emberi jogok mellett, és tartsa tiszteletben az embereket. Tehát ezeknek az elvárásoknak is meg kell felelnünk. Kíváncsi vagyok, hogyan lesz Ön képes nyomon követni a visszaküldött emberek sorsát annak biztosítása érdekében, hogy ne üldözzék és kínozzák őket. Hogyan fogja biztosítani ezt? Hogyan fog ez kinézni a gyakorlatban?

 
  
MPphoto
 

  Franz Obermayr (NI) . – (DE) Elnök úr, a Törökországban a nemrég tartott népszavazás eredményeképpen kialakuló demokratizálódási folyamatot hatalmas eufóriával fogadták, pedig ezt megfelelő perspektívából kellene szemlélni, hiszen Törökországnak eddig nem sikerült együttműködnie az EU-val a menekültek és migránsok visszaküldését illetően. Ebben a tekintetben Törökország nemcsak származási ország, hanem gyakran tranzitország is a Közel-Keletről, Irakból és Iránból érkező menekültek esetében. Pedig létfontosságú lenne az együttműködés a menekültek elleni közös védekezés terén. Habár a Frontex segíteni tud a műszaki jellegű dolgokban, ez természetesen nem jelenti azt, hogy az EU-nak kellene viselnie a török határvédelem minden költségét. Az EU nem lehet Ankara fejőstehene, és az előcsatlakozási támogatás már így is rendkívül nagyvonalú volt. Ezért Törökországnak be kell tartania a menekültek helyzetére vonatkozó genfi egyezményt, és az alapvető jogok terén tapasztalható hiányosságok nem használhatók ürügyként a menekültek visszaküldésének elutasítására. Elfogadhatatlan, hogy Ankara egyrészt szorosabb kapcsolatokra törekszik Brüsszellel, másrészt viszont az eldorádónak képzelt EU-ba irányítja a menekültek nagy tömegeit. Ezért mihamarabb meg kell kötni a visszafogadási megállapodást Törökországgal.

 
  
MPphoto
 

  Elena Băsescu (PPE) . – (RO) A mai vita kapcsán szeretném megemlíteni a harmadik országok egyikének, mégpedig a Moldovai Köztársaságnak az esetét.

2007-ben az Európai Parlament ratifikálta a Moldovai Köztársaság és az Európai Közösség közötti visszafogadási megállapodást. Azonban ennek a politikának vannak bizonyos hiányosságai. Nem végeztek elegendő értékelést a megállapodásnak a Moldovai Köztársaságra gyakorolt hatásáról, ezenkívül a tárgyalási folyamat és végrehajtási eljárások nem voltak megfelelő mértékben átláthatóak. 2001 és 2009 között, amikor a kommunista kormány volt hatalmon, több mint 600 000 ember vándorolt be az EU-ba a Moldovai Köztársaságból. Ennek egyik oka az emberi jogok figyelmen kívül hagyása volt. Ezt az EJEB Moldovát elítélő számos nyilatkozata is jól mutatja.

E problémák megoldása érdekében az EU-nak megfelelő kereskedelempolitikát kell folytatnia, és több támogatást kell nyújtania a fejlesztéshez. Ennek fényében úgy gondolom, hogy folytatni kell a Moldova pénzügyi támogatására irányuló uniós kezdeményezést.

 
  
MPphoto
 

  Harlem Désir (S&D) . – (FR) Elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim, holnap a Parlamentnek első ízben kell döntenie arról, hogy hozzájárulását adja-e egy visszafogadási megállapodáshoz. Ez nagyon nagy felelősség, amelyet véleményem szerint a Parlamentnek igen komolyan kell vennie, hiszen az érintett emberek biztonságáról van szó.

Pakisztán nem írta alá és nem ratifikálta a genfi menekültügyi egyezményt és a hontalan személyek helyzetére vonatkozó egyezményt. Ez a megállapodás nemcsak pakisztáni állampolgárokra lesz kihatással, hanem más országok polgáraira is, akik háborúk és zavargások elől menekülnek el, különösképpen az afgánokra, akik e megállapodás következtében abba a helyzetbe kerülhetnek, hogy visszaküldik őket egy olyan államba, amely semmiféle garanciákat nem nyújt.

Ezért a Parlament legfőbb – és véleményem szerint teljesen jogos – kérése az, hogy kapjuk értékelést a korábbi visszafogadási megállapodásokról, hiszen ráadásul ezt a Bizottság meg is ígérte.

Másodszor pedig, mielőtt bármiféle megállapodás születne, felszólítjuk Pakisztánt a genfi egyezmények aláírására.

Harmadszor pedig azt kérjük – és ez a minimum, amit elvárunk –, hogy a Parlament vehessen részt a visszafogadási vegyes bizottság munkájában; más szóval, hogy nyomon követhesse a jövőbeli megállapodások végrehajtásának körülményeit.

A jelenlegi helyzet alapján úgy gondolom, hogy holnap nem kellene a hozzájárulásunkat adnunk.

 
  
MPphoto
 

  Cecilia Malmström a Bizottság tagja. – Elnök úr, tisztelt képviselők, szívesen megvitatnám Önökkel Törökországot, Líbiát és Moldovát, de kifutunk az időből, ezért maradok a mai vita témájánál. Azonban egy másik alkalommal szívesen visszajönnék megvitatni ezeket a témákat Önökkel.

Ahogy azt néhány felszólaló említette, Pakisztánnal sok éve tárgyalunk a visszafogadási megállapodásról. Úgy gondolom, mindannyian egyetértenek velem abban, hogy sokkal jobb, ha európai megállapodást kötünk Pakisztánnal, mintha számos, többé-kevésbé zavaros, kétoldalú megállapodásunk van az említett országgal. Ha európai megállapodásunk van, azt nyomon tudjuk követni, ellenőrizni tudjuk, az sokkal inkább átlátható, és meg tudjuk vitatni itt, a plenáris ülésen. Ha európai megállapodást kötünk, akkor sokkal nagyobb befolyást tudunk gyakorolni olyan dolgokra, mint pl. az alapvető jogok és az emberi jogok. Egy európai megállapodás nagyobb mértékű jogi egyértelműséget teremt.

Szeretném még egyszer hangsúlyozni, amit már bevezetőmben is elmondtam, hogy az uniós menekültügyi vívmányok megkövetelik a tagállamoktól, hogy a harmadik országok állampolgárainak vagy a hontalan személyeknek nemzetközi védelmet nyújtsanak, amennyiben a menedékjog iránti kérelem egyedi vizsgálata alapján megállapítást nyer, hogy az adott személy valóban nemzetközi védelemre szorul. A menekültügyi elismerési irányelv – mint ahogy tudják, szeretném megerősíteni ezt az irányelvet, és erről már folynak is a tárgyalások – meghatározza ennek feltételeit, és semmiféle visszafogadási megállapodás nem mentesítheti a tagállamokat ettől az alapvető kötelezettségüktől.

Nagyon fontos a Parlament tájékoztatására és a nagyobb átláthatóságra vonatkozó nyilatkozatunk, és a Bizottság teljes mértékben elkötelezi magát ennek betartására. Ahogy mondtam, minden visszafogadási megállapodásról értékelés fog készülni. Ezek az értékelések fogják a jövőbeli megállapodásokra vonatkozó, jövőbeli stratégia alapját képezni, amit örömmel fogok megvitatni Önökkel.

Ami pedig azt a kérdést illeti, hogy hogyan fogjuk ellenőrizni, mi történik ezekkel az emberekkel: a Bizottságnak természetesen nem áll módjában mindezeknek a személyeknek a további sorsát nyomon követni. A tagállamoknak sem kötelessége megtenni ezt. Nem kötelességük erről jelentést tenni a Bizottság felé, de a jövőbeli értékelések fényében meg fogjuk vizsgálni ezt a kérdést, és meglátjuk, hogyan tudunk együttműködni – a tagállamok, a nem kormányzati szervezetek és a helyszínen dolgozók – ezen a téren.

Tehát az értékelések elkészítése nagyon fontos. Ez fogja megalapozni a további visszafogadási politikát. De ez nem tarthat vissza minket attól, hogy előrelépéseket érjünk el a Pakisztánnal kötendő megállapodás terén.

Ez a megállapodás fontos számunkra a bevándorlási politika megfelelő alakítása szempontjából. Biztosítom Önöket, hogy mihamarabb vissza fogok térni a Parlamentbe az értékelésekkel, és sürgetem Önöket, hogy holnap szavazzanak a visszafogadási megállapodás mellett.

 
  
MPphoto
 

  Csaba Sógor előadó. – (HU) Elnök úr! Remélem, hogy nem lesz túl szigorú hozzám, az első négy percemből csak három perc húsz másodpercet használtam fel – ha egy kicsit hosszabb leszek most, akkor megbocsátja nekem.

Mélységesen megindított bennünket mindaz, ami Pakisztánban az árvíz idején történt, és aggodalommal tölt el bennünket mind a mai napig is minden emberjogi sértés, ami Pakisztán területén vagy akár a világban történik, de még nagyobb aggodalommal tölt el bennünket, hogy olyan országokban is sérülnek az emberi jogok, amely országok aláírták a menekültek jogállásáról szóló genfi protokollt. És még nagyobb aggodalommal tölt el bennünket, hogy olyan kollégák is védelmükbe veszik - persze jogosan - a pakisztáni embereket, felszólalnak az emberjogi sértések ellen, akik lehet, hogy a saját uniós országukban nem ismerik el a nemzeti kisebbségeket.

Még egyszer megismétlem, amit a vitában is elmondtam, hogy igenis az emberjogi kérdés fontos, de ez az egyezmény nem az emberjogi kérdésekről szól elsősorban. Nem csak arról szól, hanem arról, hogy biztonságot kérnek tőlünk az uniós polgárok, biztonságot a tagállamok, és engedjék meg, hogy egy olyan példát mondjak el, ami Nagy-Britanniában 2010 májusában történt, amikor is két terrorgyanús pakisztáni diák, Abid Nasser és Ahmad Faraz Khan egyetemista diákokat letartóztatták, és a brit bíróság úgy vélte, a két diák visszaküldése veszélyeztethetné életüket és ezért Nagy-Britanniában maradhatnak. Tehát amikor arról beszélünk, hogy visszaküldés, akkor természetesen jogosan számon kérhetjük Pakisztánon az emberi jogok sérelmét, de elsősorban a tagállamaink bíráiban és bíróságaiban bízzunk meg és megbizonyosodhatunk esetleg arról, hogy nem sérülnek a személy emberi jogai.

Pakisztán sok mértékben alulmarad a követelmények szempontjából, de ne felejtsük el, hogy 2004 óta van kisebbségi minisztériuma, és lehet, hogy pont az Önök kritikus megjegyzéseinek is köszönhetően ebben az esztendőben két olyan nemzetközi egyezményt ratifikált, mint a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát és a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések elleni 1984-es egyezményt. Azt kell mondanom, hogy lehet, hogy ezért változtatták meg, mert Önök kritikusan viszonyultak ehhez az egyezményhez és ratifikálták, de lehet, hogy azt is mondhatom, hogy ha Önök holnap nemmel szavaznak, azt szavazzák meg, hogy nem bíznak meg saját tagállamaik bíróságaiban. Tehát én mindenit arra biztatok, hogy közel tízéves egyezkedés, egyezmény után adjuk meg az esélyt, hogy Pakisztán tovább haladjon ezen az úton, és remélhetőleg a még hiányzó genfi egyezményt is alá fogja írni.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – A vitát lezárom.

A szavazásra holnap, szeptember 21-én, kedden 12:00-kor kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

 
  
MPphoto
 
 

  Krzysztof Lisek (PPE) írásban. – (PL) Hölgyeim és uraim, az „EK és Pakisztán közötti, visszafogadásról szóló megállapodás – Közösségi visszafogadási megállapodások kötése harmadik országokkal” című vita kapcsán szeretném felhívni a figyelmüket az Európai Unió és Grúzia között kötendő, az illegálisan tartózkodó személyek visszafogadásáról szóló megállapodással kapcsolatos munkára vonatkozó kérdésekre. Ebben a munkában alapvetően az EU és Grúzia közötti együttműködés megerősítésének vágya vezérel minket, ami lehetővé tenné az illegális bevándorlás elleni hatékonyabb küzdelmet. Ezért természetesen nagy figyelmet szentelünk a megfelelően gyors, hatékony és a jogi követelményeknek megfelelő eljárások kidolgozásának is, amelyek azon személyek személyazonosságának megállapítását, ill. biztonságos visszaküldésük és átutazásuk biztosítását szolgálják, akik nem, illetve már nem felelnek meg a Grúzia vagy valamely uniós tagállam területére történő belépés, illetve az ottani jelenlét vagy tartózkodás hatályos feltételeinek. Véleményem szerint ennek a megállapodásnak mihamarabb hatályba kell lépnie, mivel itt nem kell olyan ellentmondásos kérdésekkel foglalkoznunk, mint Pakisztán esetében. Épp ellenkezőleg: Grúzia tiszteletben tartja az emberi jogokat, aláírta az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló 1950. november 4-i európai egyezményt, a menekültek helyzetére vonatkozó 1951. július 28-i egyezményt, valamint az ezt módosító, a menekültek helyzetére vonatkozó 1967. január 31-i jegyzőkönyvet. Ezenkívül Grúzia az Európa Tanács tagja is.

 
  
MPphoto
 
 

  Cristian Dan Preda (PPE) írásban. – (RO) Mindenekelőtt szeretném hangsúlyozni ennek a visszafogadási megállapodásnak a szimbolikus jelentőségét – ez az első olyan visszafogadási megállapodás, amelyet az Európai Unió mint egységes entitás ír alá. Ezenkívül Pakisztán az EU fontos partnere, különösképpen a terrorizmus elleni küzdelem terén. Az az általános vélemény, hogy az EU-nak fejlesztenie kell stratégiáját, és szorosabb kapcsolatot kell kialakítania Pakisztánnal. Véleményem szerint a Pakisztánnal való visszafogadási együttműködéshez világos, jól strukturált keretre van szükség. Ha nem kötjük meg ezt a megállapodást, akkor kitesszük magunkat annak a kockázatnak, hogy a tagállamok önállóan lépnek fel, és európai jogi keret nélkül, eseti alapon küldik vissza az illegális bevándorlókat Pakisztánba. Ha így történne, akkor az EU-nak semmibe nem lenne beleszólása, és nem lenne lehetősége garanciákat kérni az alapvető jogokat illetően. Hangsúlyozandó, hogy az EU képviseltetni fogja magát a megállapodás 16. cikkével összhangban felállítandó visszafogadási vegyes bizottságban, és ez lehetővé fogja tenni, hogy az EU a visszafogadás részeként nyomon kövesse az alapvető jogok tiszteletben tartását. Ezenkívül a 15. cikkben szereplő érinthetetlenségi záradék is a pakisztáni emberi jogi helyzettel kapcsolatban felmerülő aggályokra reagál.

 

19. Kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok Törökországgal (vita)
A felszólalásokról készült videofelvételek
MPphoto
 

  Elnök. – A következő napirendi pont Metin Kazak jelentése a Törökországgal fenntartott kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokról (A7-0238/2010).

 
  
MPphoto
 

  Metin Kazak előadó. – (BG) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, a jelentés azért időszerű, mert Törökország az Európai Unió egyik legfontosabb kereskedelmi partnere. Hivatalos statisztikák szerint Törökország a világ tizenhetedik legnagyobb gazdasága, Európában pedig a hatodik legnagyobb gazdaság, valamint az EU hetedik legnagyobb kereskedelmi partnere. 2008-as tetőzésekor az Európai Unió és Törökország közötti kereskedelem elérte az évi 100 milliárd eurót.

Ebben az összefüggésben a következő pontokban összegezhetjük a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság jelentésében megfogalmazott fő hangsúlyokat és cselekvési iránymutatásokat.

Először is, habár az 1996 óta fennálló vámunió vitathatatlanul előremozdította az Európai Unió és Törökország között gazdasági és kereskedelmi integrációt, a nem vámjellegű akadályok, valamint a túlzott mértékű bürokrácia és a bonyolult, bürokratikus eljárások továbbra is fennállnak, és ezeket a problémákat Törökországnak sürgősen kezelnie kellene.

Másodszor, a Bizottságnak fenn kell tartania elkötelezettségét, és folytatnia kell a kereskedelemről szóló párbeszédet Törökországgal, különösen a konzultatív vegyes bizottság, valamint a vámunió vegyes bizottság keretében;. Ezeket a platformokat hatékonyabban kell alkalmazni, ha meg akarjuk oldani a fennálló problémákat.

Törökországnak fel kell számolnia azt a megkülönböztető gyakorlatot a külföldi vállalkozásokkal szemben, hogy a közbeszerzési eljárásokban a török ajánlattevőknek 15%-os árelőnyt biztosít.

Az Európai Uniónak szabadkereskedelmi megállapodásai vannak olyan harmadik országokkal, amelyekkel Törökországnak még nem sikerült ilyen megállapodást kötnie. Ez károsan hat a török gazdaságra, mivel egyoldalú kivételezett hozzáférést tesz lehetővé a török piachoz az Európai Unió e partnerei számára.

Miközben tudomásul vesszük azokat a nehézségeket, amelyekkel Törökország e megállapodások megkötése során szembesül, felhívjuk a Bizottságot és a Tanácsot, hogy biztosítsák Törökország bevonását a harmadik országokkal kötendő jövőbeni szabadkereskedelmi megállapodásokkal kapcsolatos hatásvizsgálati tanulmányokba, és fejlesszék a szabadkereskedelmi megállapodásokra irányuló tárgyalások állására és az EU álláspontjára vonatkozó információk továbbítását.

Ötödször, a hamisított termékek súlyos problémát jelentenek a kétoldalú kereskedelmi kapcsolatokban. Csökkentik Törökország vonzerejét a közvetlen külföldi befektetések szempontjából, ezért Törökországnak hatékonyan végre kell hajtania a szellemi tulajdonhoz fűződő jogokra vonatkozó új jogszabályt.

Hatodszor, Törökország a régióban tekintélyes és befolyásos, és kiemelkedően fontos szerepet játszik a fekete-tengeri, kaukázusi és földközi-tengeri régióban, a Közel-Keleten és Közép-Ázsiában. Az Európai Unió jelentős mértékű előnyhöz juthat e regionális platformoknak köszönhetően, mivel ezek új piacokat nyitnak meg előtte és új lehetőségeket kínálnak, ami hozzá fog járulni az említett régiók és az Európai Unió közötti gazdasági kapcsolatok megerősítéséhez.

Hetedszer, hangsúlyoznunk kell a legfontosabb kihívást, amellyel Törökország munkaerőpiaca szembesül. Ez pedig a nők munkaerő-piaci részvételének alacsony szintje, ugyanis a nőket gyakran a szürkegazdaságban foglalkoztatják. Ezért Törökországnak a nők foglalkoztatásának kérdését gazdasági és szociális politikájának középpontjába kell helyeznie.

A Bizottságnak és a Tanácsnak újra meg kell vizsgálnia a vízumeljárásokat, amelyek akadályozzák a török üzletemberek és tehergépjármű-sofőrök mozgását, és így a kereskedelmet is. Ugyanakkor a Bizottságnak ellenőriznie kell, hogy a tagállamok tiszteletben tartják-e az Európai Bíróság e kérdésre vonatkozó ítéleteit.

Vannak a jelentésnek további aspektusai, amelyekben az Európai Parlament képviselőcsoportjai megállapodására jutottak. Ezenkívül előterjesztettem két módosítást Törökország szegénységre és munkanélküliségre vonatkozó statisztikái frissítésére vonatkozóan, valamint egy rövid megjegyzést az alkotmánymódosításról szóló népszavazásról – ez a reform remélhetőleg elő fogja mozdítani Törökország demokratizálódását, és a szabadpiaci elvek hatékonyabb alkalmazásához fog vezetni.

Hölgyeim és uraim, remélem, hogy a plenáris ülés vitája az együttműködés és konstruktivitás szellemében fog zajlani, amelyet a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottságban lefolytatott viták során is tapasztalhattunk.

 
  
MPphoto
 

  Karel De Gucht a Bizottság tagja. – Elnök úr, tisztelt képviselők, szeretném megköszönni Kazak úrnak ezt a kiegyensúlyozott és korrekt jelentést a Törökországgal fenntartott kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokról. A Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság tagjainak is szeretnék köszönetet mondani a jelentésen végzett értékes munkájukért.

Bár a jelentés fő témája az EU és Törökország közötti vámunió, más témák is felmerülnek – például a közúti szállítás, a kvóták és vízumok –, amelyekről én kereskedelmi biztosként nem kívánok sokat beszélni.

Nem kell emlékeztetnem a Parlamentet arra, hogy Törökország az EU nagyon fontos gazdasági és politikai partnere. Sőt, Törökország az EU hetedik legnagyobb kereskedelmi partnere, az EU pedig Törökország legnagyobb kereskedelmi partnere. Ráadásul Törökország az egyetlen olyan jelentős kereskedelemmel rendelkező ország, amellyel az EU vámunióra lépett. Ezenkívül Törökország tagjelölt ország is. Mindez érthetővé teszi, hogy az EU és Törökország között valóban különleges kétoldalú kapcsolat áll fenn.

Az EU és Törökország közötti kereskedelmi kapcsolatok jogi keretét a vámunió adja. Amint azt a jelentés is tartalmazza, a vámunió hozzájárul kétoldalú kereskedelmi kapcsolataink fejlesztéséhez, ami mindkét fél javát szolgálja. Azonban még mindig számos nehézség áll fenn, amelyek közül sok abból adódik, hogy Törökország nem helyesen és nem teljes mértékben valósítja meg a vámuniót, ami komoly, egyre súlyosbodó és hosszú évek óta megoldatlan problémákat okoz a kereskedelemben. Törökországgal ellentétben az Európai Unió teljes mértékben megvalósította a vámuniót.

Néhány éve a Bizottság felajánlotta Törökországnak a vámunió elmélyítését olyan kiegészítő megállapodásokkal, amelyek többek között a szolgáltatások és a közbeszerzés területét fednék le, de ajánlatunkat Törökország nem tudta elfogadni.

A Bizottság készen áll megtenni a szükséges lépéseket a Törökországgal való kétoldalú kereskedelmi kapcsolatok további erősítésére. Készen állok arra, hogy Törökországgal együtt további megfontolások tárgyává tegyem, hogyan lehetne eloszlatni Törökországnak az EU harmadik országokkal kötött szabadkereskedelmi megállapodásai kapcsán felmerülő aggályait. Technikai szinten jelentős erőfeszítések történnek annak érdekében, hogy a más országokkal kötendő szabadkereskedelmi megállapodásokra irányuló tárgyalások állásáról török partnereinket tájékoztassuk. A szabadkereskedelmi megállapodásokkal kapcsolatos hatásvizsgálati tanulmányokban is figyelembe vesszük az EU és Törökország közötti vámuniót. Folyamatosan arra ösztönözzük Törökországot, hogy időben tájékoztasson bennünket az érzékeny pontokról és aggályairól. Ezenkívül szabadkereskedelmi partnereinket tájékoztatjuk az EU és Törökország közötti vámunióról, és felszólítjuk őket arra, hogy kössenek szabadkereskedelmi megállapodást Törökországgal. A szabadkereskedelmi megállapodások – vagy külön cikkben vagy nyilatkozat formájában – rendszerint tartalmazzák az EU szabadkereskedelmi partnerének erre vonatkozó kötelezettségvállalását.

Igaz, problémákkal kell szembesülnünk néhány tagállam esetében, amelyek vonakodnak elfogadni a szabadkereskedelmi megállapodások e részeit. Ezt a helyzetet sajnálatosnak tartom, de biztosíthatom Önöket, hogy továbbra is minden tőlem telhetőt meg fogok tenni azért, hogy az EU és Törökország közötti vámunió továbbra is jól működjön.

Hadd mondjam el nagyon világosan, hogy Törökország részéről bizonyos ellenállást és vonakodást tapasztalunk a vámunió teljes megvalósítása terén. A jelentés világosan hangsúlyozza ezeket a területeket és Törökország azon lépéseit, amelyek nem állnak összhangban a vámunióval. Bízom benne, hogy ez a jelentés motiválni fogja Törökországot a vámunió teljes megvalósításához szükséges, pozitív lépésekre, valamint olyan kiegészítő megállapodások megtárgyalására, amelyek tovább erősítik kétoldalú kereskedelmi és gazdasági kapcsolatainkat.

Szeretném megragadni az alkalmat, hogy elmondjam Önöknek, hogy én személy szerint el vagyok kötelezve a Törökország és az EU közötti kereskedelmi kapcsolatok megerősítése mellett. Idén júniusban a török külkereskedelmi miniszter felhívott, és megállapodtunk, hogy rendszeresen beszélni fogunk egymással. Nemrég meghívott egy pár hónap múlva tartandó találkozóra Ankarába – meghívását abban a reményben fogom elfogadni, hogy előrelépést sikerül majd tenni a fennálló kereskedelmi problémák gyors, fenntartható és barátságos módon való megoldása terén.

Köszönöm a figyelmet!

 
  
MPphoto
 

  Godelieve Quisthoudt-Rowohl a PPE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, Törökország az Európai Unió fontos kereskedelmi partnere, és ez fordítva is igaz. Habár az elmúlt években Törökország egyre több országgal épített ki kereskedelmi kapcsolatokat, az Európai Unió még mindig Törökország legnagyobb kereskedelmi partnere. Azonban a jó dolgokat mindig lehet még jobbá tenni, és ennek a jelentésnek éppen ez a célja.

Ezért felszólítjuk Törökországot a magas vámok csökkentésére, például a mezőgazdasági termékek esetén, valamint az áruk szabad mozgása előtt álló, nem vámjellegű akadályai felszámolására. Az eljárások egyszerűsítése és a bürokrácia csökkentése szintén előmozdítaná a kereskedelmet. Törökország az utóbbi időben természetesen tett előrelépéseket, ahogyan azt a biztos úr is említette. Azonban nagyobb lenne a beáramló külföldi befektetések volumene, ha javítanának a szellemi tulajdonjogi jogszabályon, és ha Törökország e tekintetben is tényleg megfelelne az előírásoknak. Ezeket a jogszabályokat Törökországban nem hajtották végre hatékonyan. Fel kell szólítanunk Törökországot a társulási megállapodás kiegészítő jegyzőkönyvének teljes mértékű végrehajtására. Az áruk szabad mozgásának még mindig vannak akadályai, amelyeket meg kell szüntetni.

A Törökországról szóló parlamenti viták – ideértve a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság vitáit is – gyakran nagyon hevesek. Ezért nagyon köszönöm az előadónak, hogy sikerült ilyen jól együttműködnie az összes árnyékelőadóval e szöveg létrehozásában, méghozzá úgy, hogy az mindannyiunk véleményét tükrözi, ahogy az már a bizottsági szavazáson is nyilvánvalóvá vált. Köszönöm, Kazak úr.

 
  
MPphoto
 

  Francesca Balzani az S&D képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, az Európai Uniónak és Törökországnak szoros kereskedelmi kapcsolatai vannak egymással. A vámunió lehetővé tette, hogy a Törökország és az EU közötti kereskedelem volumene elérje az igen jelentős évi 100 milliárd eurót.

Törökországot mindenekelőtt geopolitikai helyzete teszi fontos kapoccsá a földközi-tengeri térség, a Közel-Kelet, Ázsia, a kaukázusi és fekete-tengeri térség között. Ugyanakkor Törökország demográfiai mutatóit tekintve nagyon különbözik Európától; Törökország társadalma fiatal társadalom. Törökország egyike azoknak az országoknak, amelyek elsőként kezdtek kilábalni a válságból, és amelyek végrehajtották a népességnövekedés miatt szükséges, nehéz reformokat.

Tehát Törökország és az Európai Unió sok szempontból komplementer viszonyban vannak egymással, ezért kölcsönösen jelentős potenciált jelentenek egymásnak, és nekünk erre kell összpontosítanunk. Vigyáznunk kell, hogy ne pazaroljuk el ezeket a lehetőségeket, hanem ragadjuk meg őket gyümölcsöző befektetések formájában.

Igaz, hogy Törökországnak az Európai Unió fontos kereskedelmi partnere, de ugyanakkor egyre inkább Oroszország, Afrika és a Közel-Kelet felé is orientálódik. A vámunió még mindig nem vonatkozik a közbeszerzésekre és a szolgáltatásokra, és még mindig jelentős akadályok nehezítik a nemzetközi kereskedelmet.

Ezért azon kell dolgoznunk, hogy a meglévő lehetőségek útjából eltávolítsuk az akadályokat – és hiszem, hogy a ma vitára és az elkövetkező napokban szavazásra kerülő jelentés egy lépést jelent ebbe az irányba –, mivel vannak olyan területek, ahol valóban növelni kell a potenciált: az energia, a környezet, a szolgáltatások és az infrastruktúra területén. Véleményem szerint ez a jelentés fontos lépés ezen az úton. Szerintem  Kazak úr munkáját támogatni kell, és szeretnék köszönetet mondani neki.

 
  
MPphoto
 

  Niccolò Rinaldi az ALDE képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, üdvözlöm Kazak úr jelentését, amely alapvetően azt üzeni, hogy az Európai Uniónak a birtokában van egy figyelemre méltó eszköz a Törökországgal való kapcsolatai (ideértve a politikai kapcsolatokat is) erősítésére. Ez az eszköz pedig a kereskedelempolitika.

Már említették Törökország döntő geostratégiai helyzetét, hogy kapocs a földközi-tengeri térség, a Közel-Kelet, Közép-Ázsia és a Kaukázus között. Nâzım Hikmet török költőnek van egy gyönyörű verse, amely így szól: ”országunk formája olyan, mint egy kanca feje, amely a távoli Ázsiából vágtázik a Földközi-tenger felé”. Azt szeretnénk, ha ez a Törökország képezné az alapját az említett területekkel való kapcsolatainknak, amely területek egyik középpontja éppen Törökország.

Ehhez azonban stabilizálni kell a politikai és kereskedelmi kapcsolatokat Örményországgal, le kell zárni a ciprusi kérdést, és szeretném hangsúlyozni Kazak úr jelentésének 11. bekezdését is, amely a vámunió megvalósítására vonatkozik Ciprus Törökország által megszállt részére vonatkozóan is. Tehát nem tökéletes minden. Balzani asszony is hangsúlyozta, hogy vannak bizonyos problémák, különösen ami a hamisítást és a szellemi tulajdon védelmét illeti, valamint a vámunió megvalósítását a szolgáltatások és a közbeszerzések területén.

Szeretnék köszönetet mondani Kazak úrnak. A földközi-tengeri térség készen áll a változtatásra, és Törökországgal együtt akarjuk megváltoztatni, ahol a Nemzetközi Valutaalap szerint 2020-ig kb. 37%-os növekedés várható, és ez mindent elmond, amit tudnunk kell.

 
  
MPphoto
 

  Franziska Keller a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, szeretnék gratulálni az előadónak ehhez a nagyon jó jelentéshez, amely azt is megmutatja, milyen fontos kereskedelmi partnere Törökország az EU-nak, ill. fordítva, és hogy milyen fontos a vámunió.

Azonban még mindig számos probléma van, amelyet mindkét félnek, Törökországnak és az EU-nak is kezelnie kell. Törökországban többek között nagy szükség van a munkavállalók jogainak megerősítésére. De vannak olyan problémák is, amelyekkel itt, az Európai Parlamentben kell foglalkoznunk. Az egyik ilyen a vízumliberalizáció: nemcsak az üzletemberek és tehergépjármű-sofőrök számára kell liberalizálnunk a vízumot, hanem a diákok, turisták és mások számára is, hogy az együttműködés ne csak az államok, hanem a polgárok között is megvalósuljon. Ami a szabadkereskedelmi megállapodásokat illeti, Törökországot is teljes mértékben be kell vonnunk a tárgyalásokba, mivel őt is nagymértékben érintik ezek a megállapodások.

Törökországgal való kapcsolatunkat általánosan a becsületesség kell, hogy vezérelje, és ez vonatkozik az EU-nak arra a világos ígéretére és elkötelezettségére is, hogy amennyiben Törökország eleget tesz a koppenhágai kritériumoknak, felvételt nyer az EU-ba.

 
  
MPphoto
 

  Kyriacos Triantaphyllides a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (EL) Elnök úr, az alkotmánymódosításról szóló törökországi népszavazás eredménye pozitív lett, de ez csak egy kis lépés az egyetemes személyes, politikai és szakszervezeti szabadságjogok megvalósításának útján.

A kurdok egy része és mások is tartózkodtak a szavazástól vagy nemmel szavaztak, éppen azért, mert nagyobb változtatásokat és egyértelmű jogokat akarnak. Sajnálatos, hogy még mindig nincsenek a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet előírásainak megfelelő jogszabályok, amelyek biztosítanák a szakszervezeti jogok, a kollektív tárgyalásokhoz és a sztrájkhoz való jog teljes körű tiszteletben tartását.

Képviselőcsoportunk azt szeretné hangsúlyozni, hogy a fejlődést nem lehet pusztán egy ország kereskedelmi és gazdasági kapcsolataival mérni. Üdvözöljük, hogy az Európai Parlament megragadta a lehetőséget, hogy ezzel a jelentéssel is következetes üzenetet közvetítsen Törökországnak. Az EU és Törökország közötti társulási megállapodás kiegészítő jegyzőkönyvét nem teljes mértékben vagy inkább egyáltalán nem hajtották végre. Elfogadhatatlan lenne, ha ennek semmilyen következménye nem lenne a csatlakozási tárgyalásokra.

Ezért, ha Törökország kereskedelmi kapcsolatokat akar a ciprusi török közösség és az EU között, akkor egy – a nemzetközi jog és az ENSZ szerint is – törvénytelen állam indirekt elismerése helyett fogadjuk el a Ciprusi Köztársaság elnökének, Demetris Christofiasnak a javaslatát, és az ENSZ segítségével kapják vissza Famagustát legitim lakosai, a város kikötőjének kereskedelme pedig kerüljön az Európai Unió égisze alá.

E mögött a javaslat mögött nincs semmiféle hátsó szándék, viszont lényegesen hozzájárulhatna a ciprusi török közösség gazdaságának erősödéséhez, ugyanakkor pedig jó kiindulópontja lehetne a szigeten élő két közösség megbékítésére irányuló további erőfeszítéseknek.

 
  
MPphoto
 

  William (The Earl of) Dartmouth az EFD képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, a jelentésben az áll, hogy Törökország Európa hatodik legnagyobb gazdasága. Nos, tény, hogy Törökország teljes területe több mint 300 000 négyzetmérföld, és ennek csak három és fél százaléka – kevesebb mint 10 000 négyzetmérföld – tartozik Európához. Csak az EU gondolhat olyasmit, hogy Törökország európai ország!

Az EU és Törökország között 1995 óta létezik vámunió. Ez nagyon szokatlan dolog. Az EU csak Monacóval és Andorrával áll még vámunióban. Hadd mondjak egy rendkívül fontos dolgot! A vámunió megléte és sikeres működése teljesen feleslegessé teszi Törökország uniós csatlakozását, ami teljes politikai uniót jelentene annak széles körű következményeivel. Erről a közeljövőben Európa számos vitát fog folytatni.

 
  
MPphoto
 

  Laurence J.A.J. Stassen (NI) . – (NL) Elnök úr, előttünk van a Törökországgal fenntartott kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokról szóló jelentés. Az EU és Törökország közötti vámunió 1996-os létrejötte óta a Törökország és az európai országok közötti kereskedelem jelentős növekedést mutat.

A holland Szabadság Párt (PVV) üdvözlendőnek tartja a szabadkereskedelmet, és támogatjuk a kereskedelem technikai és bürokratikus akadályainak felszámolására irányuló javaslatokat. A szabadkereskedelem mind Törökország, mind az európai országok számára előnyökkel jár. Ugyanakkor szeretnénk tisztázni, hogy a Törökországgal való együttműködést a kereskedelmi kapcsolatokra kell korlátozni. A holland Szabadság Párt ellenzi Törökország uniós csatlakozását. Európa az egész világgal folytathat kereskedelmet, például az Egyesült Államokkal, Izraellel és Japánnal, de ez még nem azt jelenti, hogy ezek az országok csatlakoznak az Európai Unióhoz.

A Törökország és az EU közötti szabadkereskedelmet semmiképpen nem szabad Törökország uniós csatlakozása egyik lépésének tekinteni. A holland Szabadság Pártnak nincs semmi kifogása az ellen, hogy Törökország az Európai Unió kereskedelmi partnere, de kategorikusan elutasítja a széles körű európai integrációt és Törökország uniós csatlakozását.

 
  
MPphoto
 

  Ria Oomen-Ruijten (PPE) . – (NL) Mint a Parlament Törökországgal foglalkozó előadója, szeretnék gratulálni a jelentés szerzőjének világos javaslataihoz. Egyetértek a szerzővel: a vámunió nagy előnyökkel jár mind a török, mind az európai vállalkozók számára.

Azonban ahogy a biztos úr is mondta, a vámunió még nem valósult meg teljesen, és számos szempontból még messze van a tökéletestől. A Törökországgal fenntartott kereskedelmi kapcsolatainkban rejlő lehetőségek és az azzal kapcsolatos kihívások nyilvánvalóak. A kereskedelem még mindig fennálló akadályait és a technikai akadályokat haladéktalanul meg kell szüntetni, és a közösségi vívmányok bevezetése is hozzá fog járulni a további harmonizációhoz. Ezenkívül nagyon fontos, hogy fellépjünk a hamisított termékek ellen, mivel ezeket számos európai vállalat nagyon rossz szemmel nézi, és a hamisított termékek, például a játékok, nagyon veszélyesek lehetnek, nem utolsósorban a török polgárokra nézve is.

Számos dolgot el kell mondani a szociális gazdaságról is, különösen a szakszervezeti jogokról. A szociális gazdaság megvalósításához vezető úton legalább egy kis lépést már megtettünk. Ami az energiát illeti, ezen a területen közösek az érdekeink, és ezekre kell fókuszálnunk. Aztán ott van a vízum kérdése. Sokszor láttam, hogy Törökországban a megkülönböztetés miatt az embereknek nehézségekkel kell szembenézniük, és szeretném felhívni a Bizottság figyelmét még egy dologra.

Továbbra is alapvető fontosságú, hogy Törökország maradéktalanul végrehajtsa a társulási megállapodás kiegészítő jegyzőkönyvét. A jegyzőkönyv ratifikálása hatalmas akadályokat távolítana el a további kereskedelmi kapcsolatok útjából, ami mind Törökország, mind Európa számára előnyökkel járna. Jó, hogy megvan ez a jelentés, és a Külügyi Bizottság közelgő jelentésében még egyszer fel kell tennünk és meg kell válaszolnunk minden politikai kérdést.

 
  
MPphoto
 

  Kader Arif (S&D) . – (FR) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, először is engedjenek meg nekem egy általános megjegyzést erről a jelentésről, amely véleményem szerint Törökországgal való kapcsolatunkat tükrözi. Gratulálok az előadónak és az árnyékelőadóknak munkájukhoz, de meg kell mondanom, hogy a jelentés homályos. Vagyis tükrözi az országgal kapcsolatos bizonytalanságunkat.

Amikor a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság sorban szavazott az egyes módosításokról, és elfogadta vagy elutasította azokat, újra és újra felbukkant egy mögöttes – szinte tudatalatti – téma, amely a Törökországgal fenntartott gazdasági és kereskedelmi kapcsolataink területén kívül esik: támogatjuk vagy ellenezzük az ország uniós csatlakozását?

A kérdés bizonytalanságot tükröz, azt, hogy nem gondoltuk át, hogy Törökországot harmadik országként kezeljük-e, amellyel fejleszteni akarjuk kereskedelmi kapcsolatainkat, vagy pedig tagjelölt országként, amelyet bizonyos kötelezettségek terhelnek, ill. mindkét félnek eleget kell tennie bizonyos kötelezettségeknek.

Ma nehéz lenne megmondani, hogy a jelentés pontosan tükrözi-e valós kapcsolatainkat Törökországgal, és még nehezebb lenne eldönteni, hogy valóban megalapoz-e egy erre irányuló uniós stratégiát. Ez attól függ, melyik oldalon állunk: csak megkülönböztetett partnerségi viszonyt akarunk Törökországgal, vagy azt akarjuk, hogy belépjen az EU-ba?

Egyszerűen csak szeretnék mindenkit óvni attól, hogy ellentmondásos jeleket küldjünk. Nem tarthatunk fenn ellentmondásos megközelítést közös sorsunkkal kapcsolatban, miközben pedig aggodalmunknak adunk hangot amiatt, hogy Törökország távolodni tűnik az EU-tól. A partnerséghez őszinteségre és bizalomra van szükség. Őszinteségre van szükség, mert Törökországnak még mindig nagy erőfeszítéseket kell tennie a gyökeres reformok végrehajtásához és kötelezettségei teljesítéséhez. Ugyanakkor bizalomra is szükség van, ez pedig azt kívánja tőlünk, hogy ösztönözzük Törökországot, és pozitív jeleket küldjünk.

Amikor Törökországban néhány napja megreformálták az alkotmányt, azt is megtették, amit az EU kért: fokozatosan harmonizálják jogszabályaikat a mi előírásainkkal, hogy teljes jogú tagállamok lehessenek. Törökországnak még hosszú utat kell megtennie, és számos erőfeszítés vár még rá, de ne hozzunk létre még extra akadályokat, és ne térítsük el kapcsolatunkat a cél - az uniós tagság - felé vezető útról.

(A felszólaló hozzájárul, hogy a 149. cikk (8) bekezdésével összhangban kék kártyás kérdést tegyenek fel számára.)

 
  
MPphoto
 

  William (The Earl of) Dartmouth (EFD) . – Elnök úr, feltűnt az előző felszólalónak, hogy az általa említett megreformált alkotmány jelentős mértékben aláássa az igazságszolgáltatás függetlenségét. Feltűnt neki, hogy ő ezt támogatja?

 
  
MPphoto
 

  Kader Arif (S&D) . – (FR) Elnök úr, én úgy látom, hogy egy ilyen reformból, ami mindig nagyon összetett, csak jó dolgok származnak. A hadsereg hatalma csökkent, a demokratizálódás folyamatban van – szerintem ezek fontos jelek az EU számára.

Mindig lehet kritizálni, és mindig lehet úgy gondolni, hogy bizonyos dolgokat még nem hajtottak végre, de az előre tett lépések mégiscsak előre tett lépések. Természetemnél fogva nem vagyok pesszimista, és szerintem Törökország a helyes irányba tesz lépéseket, ez pedig a csatlakozás vágyát fejezi ki. Ezért próbáljuk meg támogatni Törökországot ebben!

 
  
MPphoto
 

  Anneli Jäätteenmäki (ALDE) . – (FI) Elnök úr, szeretnék gratulálni az előadónak, Kazak úrnak. Ez egy nagyszerű jelentés, és az előző felszólalótól, Arif úrtól eltérően, én nem gondolom úgy, hogy ennek a jelentésnek mindenre választ kellene adnia, hiszen ez a jelentés kifejezetten a kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokról szól. Az egyik probléma az EU-val éppen az, hogy a jelentések minden lehetséges dolgot felsorolnak, de nem mondanak semmiről semmit. Ebben a jelentésben viszont világosan ki vannak dolgozva a fontos dolgok, és ezt szeretném megköszönni Kazak úrnak.

Az EU és Törökország között 1996-ban létrejött vámunió összekapcsolta Törökországot az európai piacokkal, így Törökország valamennyi európai ország és az EU fontos kereskedelmi partnere. Mindazonáltal sajnálatos, hogy a vámunióval kapcsolatban még mindig számos probléma áll fenn. A török hatóságok gyakran engedélyeket, behozatali engedélyeket kérnek az importáruk esetében, ami ellentmond a megállapodásnak. Természetesen tudjuk, hogy ebben az uniós országok is hibásak. A helyzet rendezésére mindkét oldalnak lépéseket kell tennie.

Az előadó említette a hamisított termékeket. Itt még rengeteg munkára lesz szükség. Törökország egyik nagy problémája nyilvánvalóan a szürkegazdaság. A szürkegazdaság teszi ki az ország teljes gazdaságának 50­70%-át, és ez természetesen hatással van a kereskedelemre és a gazdaságra. Ezen Törökországnak dolgoznia kell.

A jövőben különleges figyelmet kell szentelni Törökország és az EU kereskedelmi és gazdasági kapcsolatainak, és a vámuniót minden szinten működőképesebbé kell tenni. Törökországnak szüksége van az EU-ra, de az EU-nak is szüksége van Törökországra.

 
  
MPphoto
 

  Niki Tzavela (EFD) . – (EL) Elnök úr, én is szeretnék gratulálni Kazak úrnak ehhez a tárgyilagos jelentéshez. Azonban hadd tegyek két realisztikus megjegyzést!

Az első az energiaellátásról szóló 26. bekezdésre vonatkozik. Véleményem szerint mind a Bizottság, mind az Európai Parlament túlértékeli Törökország jelentőségét az energiaágazatban. Törökország nem termel energiát. Törökország az energiahálózatok szempontjából különleges. De ez nem oldja meg a problémáinkat; és vannak más energiahálózatok is.

Reálisan kell gondolkodnunk, és látnunk kell, hogy mindaz, amiről az energiaágazat terén beszülünk (a Nabucco és így tovább), csak elmélet, mivel az ország maga nem tud minket ellátni energiával. Épp ellenkezőleg, az országnak jelentős ipara van, amelynek energiára van szüksége, és nekünk ebből a szempontból kellene megvizsgálnunk a kérdést.

Második megjegyzésem a kereskedelmet érinti: nem beszélhetünk a Törökországgal való kereskedelem erősítéséről, amikor Törökországban virágzik az európai áruk hamisítása. Akárhova megyünk, mindenütt európai áruk – egyébként kétségkívül igen jó – hamisítványait látjuk a kirakatokban, a piacokon és a török bazárokban. Ezenkívül Törökország a távol-keleti hamisítványok felvevő országa is. Ha nem oldjuk meg ezeket az európai piac számára ártalmas kereskedelmi problémákat, nem fogunk tudni előrelépni a tárgyalások egyéb területein sem.

 
  
MPphoto
 

  Georgios Papastamkos (PPE) . – (EL) Elnök úr, elismerjük az EU és Törökország közötti kereskedelmi kapcsolatok fontosságát. Az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoport felelősségteljes álláspontot képviselt, ezzel a lehetőségek szerint segítve a most megvitatásra kerülő jelentés eredeti szövegének kiegyensúlyozottabbá tételét.

Felszólítjuk Törökországot az EU és Törökország közötti társulási megállapodás kiegészítő jegyzőkönyvéből eredő kötelezettségei teljes mértékű, haladéktalan és megkülönböztetésmentes teljesítésére, és emlékeztetjük arra, hogy ennek elmaradása a továbbiakban rendkívül hátrányosan érintheti a tárgyalási folyamatot.

Rinaldi úrhoz és Tzavela asszonyhoz csatlakozva szeretném hangsúlyozni azt a tényt, hogy Törökország az elsők között áll azon országok között, ahol az EU-ban lefoglalásra kerülő hamisított árukat gyártják – ismétlem, az elsők között áll –, és azt, hogy Törökország nem alkalmazza hatékonyan a szellemi tulajdon védelmét szolgáló jogszabályokat.

Az EU külső fellépéseinek, beleértve a közös kereskedelempolitikát is, célja a demokratikus elvek védelme és az ENSZ Alapokmányában foglalt elvek, ill. a nemzetközi jog tiszteletben tartásának előmozdítása, valamint a fenti elveket osztó harmadik országokkal való partnerség kiépítése.

A Lisszaboni Szerződés ezen alapelvét szó szerint kell alkalmazni. Soha nem szabad elfelejtenünk, hogy nem az Európai Unió tárgyal Törökországgal; Törökország tárgyal az Európai Unióval az uniós csatlakozásról. A követelményeknek való megfelelést magának Törökországnak kell megoldania. Quod erat demonstrandum.

 
  
MPphoto
 

  George Sabin Cutaş (S&D) . – (RO) Törökország az Európai Unió hetedik legnagyobb kereskedelmi partnere, és az egyetlen olyan tagjelölt ország, amellyel az EU vámuniót hozott létre.

Ennek eredményeképpen Törökország és az Európai Unió között különleges kapcsolat áll fenn, amelyben a kereskedelmi és gazdasági együttműködés fontos szerepet játszik. Ezért a két partnernek együtt kell működnie kereskedelempolitikáik összehangolásában, különös tekintettel a harmadik országokkal való szabadkereskedelmi megállapodások aláírására.

A vámuniót tovább kell erősíteni: egyrészt ki kell terjeszteni a mezőgazdasági termékek, szolgáltatások és közbeszerzések területére, másrészt meg kell oldani az Európai Unió területére belépő török kereskedők vízumügyét.

A gazdasági válság hatásai még mindig érezhetőek, és ez még inkább szükségessé teszi a két regionális erőt képviselő ország még szorosabb gazdasági és kereskedelmi együttműködését. Az Európai Uniónak az európai alapértékek sikeres átadása érdekében világosabb jelet kell küldenie Törökország számára.

 
  
MPphoto
 

  Jaroslav Paška (EFD) . – (SK) Törökország régóta tárgyal az Európai Unióval a csatlakozásról. A tárgyalások hosszadalmasak és bonyolultak, részben azért, mert Törökország kulturális hagyományai valóban nagyon távol állnak a modern Európa civilizált értékrendjétől.

A kereskedelmi partnerség – a kölcsönösen előnyös kereskedelmi kapcsolatok – elősegítheti az együttműködés fejlődését azokon a területeken, ahol a török polgárok és a török társadalom közös alapra tud helyezkedni az európaiakkal. Ezek a jó kapcsolatok jelenthetik a jobb interperszonális kapcsolatok és a kölcsönös bizalom alapját. Ezért nyíltan kell beszélnünk török barátainkkal mindazokról a kérdésekről, amelyek bennünket, európaiakat, mint Törökország szomszédait és kereskedelmi partnereit aggasztanak. Példának okáért világosan meg kell velük értetnünk, hogy aki hamisított árut dob piacra, az közönséges tolvaj, és megrabolja a szerzői jogok, szabadalmak vagy más szellemi tulajdonjogok birtokosait. Azt is meg kell értetnünk velük, hogy egy vámunióban nincs helye a trükköknek és annak, hogy bármiféle technikai vagy vámjellegű akadályt hozzanak kereskedelmi partnerük ellen. Határozottan úgy gondolom, hogy ezekben a kereskedelmi kérdésekben továbbra is türelmesen ösztönöznünk kell török barátainkat a civilizált és helyes magatartásra.

 
  
MPphoto
 

  Jarosław Leszek Wałęsa (PPE) . – (PL) Mindenekelőtt szeretnék köszönetet mondani az előadónak, Kazak úrnak jószándékáért és erőfeszítéséért, hiszen objektív jelentést írt a Törökországgal fenntartott kereskedelmi kapcsolatokról. A jelentés fő érdeme, hogy a legvitatottabb ügyekkel, a kétoldalú kapcsolatok negatív aspektusaival is foglalkozik.

A legfontosabb annak biztosítása, hogy Törökország folytassa gazdasági jogszabályai átdolgozását az Európai Unió előírásainak megfelelően. A külföldi befektetőkkel szemben megkülönböztető az a gyakorlat, hogy a közbeszerzési eljárásokban a török ajánlattevőknek 15%-os árelőnyt biztosítanak. A bonyolult eljárások és formalitások, az áruk szabad mozgását gátló akadályok, a vámjellegű akadályok, ill. a kiegészítő jegyzőkönyv végrehajtásának folytonos késleltetése hátráltatják a párbeszédet. Csak a megállapodások teljes körű végrehajtása fogja előmozdítani a pozitív kereskedelmi kapcsolatok fejlődését, és lehetővé tenni az uniós csatlakozást. Bízom benne, hogy Törökország sikeresen elvégzi ezt a feladatot. Sok sikert kívánok Törökországnak a további reformok végrehajtásában.

 
  
MPphoto
 

  Mara Bizzotto (EFD) . – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, Európa számára gazdasági szempontból jó, ha elmélyíti kereskedelmi kapcsolatait a gyorsan növekvő szomszédos országokkal. Azonban az Európai Unió a harmadik országokkal szembeni kereskedelempolitikájában – legalábbis elméletben – mindig figyelembe veszi a szociális és humanitárius aspektusokat is.

Ezeket a záradékokat Törökország esetében szigorúan kell vennünk. Törökország ismét egyre erőteljesebben iszlamizálódik, a nők helyzete rohamosan romlik, a családon belüli erőszak következtében 2009-ben több mint 1500 nő vesztette életét, a keresztényeknek pedig félelemben kell élniük az iszlám szélsőségesek támadásai miatt. Gondoljanak csak Padovese püspök brutális meggyilkolására.

A jelentésben a Parlament arra ösztönzi Törökországot, hogy vállaljon vezető szerepet a nyílt és tisztességes kereskedelem előmozdításában. Egy dolog világos: aggályosnak tartjuk, hogy Törökország vezető politikai szerepet akar kiharcolni magának az arab világban, és baráti kapcsolatot ápol Iránnal és olyan terrorszervezetekkel, mint például a Hamász.

De ha szükség van kereskedelempolitikára, hát legyen! Azonban a kereskedelempolitika nem lehet trójai faló, amely lehetővé teszi Törökország uniós csatlakozását.

 
  
MPphoto
 

  Elisabeth Köstinger (PPE) . – (DE) Elnök úr, az Európai Unió és Törökország nagyon jó gazdasági kapcsolatokat ápol egymással, és természetesen fontos még tovább erősíteni a Törökországgal való kereskedelmet egyrészt az Európai Unió, másrészt Törökország fenntartható gazdasági növekedése megvalósítása céljából. Ezért üdvözlöm ezt a saját kezdeményezésű jelentést, amely a kereskedelmi kapcsolatok legújabb fejleményeivel foglalkozik, még ha ezek nem is csak pozitív fejlemények. Ebben az összefüggésben szeretném megemlíteni a hamisítás elleni küzdelmet, a gyógyszeripari termékekre vonatkozó importkorlátozásokat, valamint a közbeszerzések terén tapasztalható visszásságokat – ezeket a jelenségeket kritikusan kell szemlélnünk.

Szeretném kiemelni Törökországnak a mezőgazdasági termékek kereskedelme területén hozott protekcionista intézkedéseit, amelyek ellentétesek a vámunió szabályaival. Törökországban a mezőgazdasági ágazatban dolgozik a foglalkoztatottak több mint 26%-a. Ezért érthető, hogy kiemelt jelentőséggel bír a mezőgazdasági ágazat és az abban alkalmazott gazdálkodók. Ez azonban semmilyen körülmények között nem válhat az európai mezőgazdasági üzemek kárára, és nem sértheti meg a vámunió irányelveit. A jelenleg érvényes megállapodás keretében minél hamarabb fel kell számolni a Törökországban fennálló akadályokat és alkalmazott protekcionista intézkedéseket. A kereskedelmet akadályozó, tisztességtelen intézkedések nem akadályozhatják a jó minőségű mezőgazdasági áruk exportját az Európai Unióból. Fontos, hogy ezt ebben az összefüggésben teljesen világossá tegyük.

 
  
MPphoto
 

  Danuta Jazłowiecka (PPE) . – (PL) Az Európai Unió és Törökország kapcsolatai csaknem 50 évre tekintenek vissza, amelynek során voltak hullámhegyek és hullámvölgyek; voltak időszakok, amelyeket a szoros együttműködés, és voltak, amelyeket a válság jellemzett. Törökországot és az Európai Uniót több mint egy évtizede vámunió köti össze, ami a kölcsönös kereskedelmi és gazdasági együttműködés alapját képezi, és amely – ahogy Kazak úr jelentésében is áll – még nem valósult meg teljes mértékben. Mindkét oldalon léteznek még akadályok, és mind Törökországot, mind a tagállamokat fel kell szólítanunk ezek felszámolására.

Törökország lassanként átveszi a vezető szerepet egy kulcsfontosságúnak tartott régióban. Törökország nélkül soha nem lehetnek gyümölcsözőek a gázforrások vagy gázellátás diverzifikálására és a Közel-Kelet stabilitásának megteremtésére irányuló erőfeszítések. A Törökországgal való szoros együttműködés egyre fontosabbá fog válni számunkra. Kína is egyre növekvő érdeklődéssel tekint Törökországra, mint a Közel-Kelet és a Kaukázus kapujára. Ha nem számoljuk fel a kölcsönös kereskedelmi kapcsolatok akadályait, elveszíthetjük Törökországot, ahogyan Afrikát is elveszítettük.

Lassanként kezdjük látni az arra utaló jeleket, hogy az emberek belefáradtak a Törökország csatlakozásáról való döntés folytonos elhalasztásába és a kétértelmű nyilatkozatokba. Friss közvélemény-kutatások szerint a török társadalmat már nem érdekli annyira az uniós csatlakozás. A teljes körű vámunió a szorosabb kapcsolatok megalapozásának eszköze lehetne, és szoros kereskedelmi és gazdasági kötelékeket hozna létre az EU és Törökország között, ami különösen azért fontos, mert nehézségekbe ütközik Törökország uniós csatlakozása időkeretének pontos meghatározása.

 
  
MPphoto
 

  Ioan Mircea Paşcu (S&D) . – Elnök úr, az EU Törökországgal fenntartott kereskedelmi és gazdasági kapcsolatainak politikai vetülete is van. Ezt a tényt felismertük, ennek ellenére egyre inkább az a benyomásunk, hogy az EU farkasszemet néz Törökországgal, és várja, hogy ki pislog előbb. Az EU nem akarja magára vállalni a csatlakozási tárgyalások megszakításának felelősségét, ezért arra vár, hogy belefáradván a hosszadalmas és bonyolult tárgyalásokba Törökország tegye meg ezt helyette.

A jó hír az, hogy a legfrissebb adatok szerint Törökország egyre elégedetlenebb az EU-val, és hogy bár az EU Törökország legnagyobb gazdasági partnere, Törökország többi partnere – pl. Oroszország, Kína, az Egyesült Arab Emírségek, az USA és Irán – gyors ütemben zárkózik fel. Ezért a Törökországgal ápolt kereskedelmi kapcsolataink sikere nem szünteti meg azt a szükségszerűséget, hogy végül mégis döntenünk kell arról, hogy elfogadjuk-e Törökország uniós csatlakozását vagy sem, hiszen ez a döntés befolyással lesz az EU nemzetközi pozíciójára is.

 
  
MPphoto
 

  Oreste Rossi (EFD) . – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, semmiképpen nem támogathatunk olyan intézkedéseket, amelyek tovább liberalizálják az Európai Unió és Törökország közötti kereskedelmet, különösen nem a mezőgazdasági ágazatban.

Törökországban a munkaerő sokkal olcsóbb, mint nálunk, tehát a határok megnyitása a török termékek előtt hátrányt jelentene az európai vállalatok számára; ez tisztességtelen verseny lenne. Téves az a gondolat, hogy Törökország uniós csatlakozásának támogatása érdekében kell egyszerűsíteni a kereskedelmet.

Véleményünk szerint a török politikai, közigazgatási és társadalmi rendszer túlságosan is különbözik a miénktől. A vallásszabadság tiszteletben tartása szempontjából is fényévekre vagyunk egymástól. Törökországban kereszténynek lenni azt jelenti, hogy más vagy. A vallási intolerancia a fővárosban és a nagyvárosokban is jelen van, és egyre inkább uralkodóvá válik a külvárosokban és vidéken. Ezért nem akarjuk saját vállalkozásaink kárára Törökországnak ajándékba adni az országainkkal való egyszerűbb kereskedelmet.

 
  
MPphoto
 

  Andreas Mölzer (NI) . – (DE) Elnök úr, ha a Törökországgal való jó kereskedelmi kapcsolatokról és vámunióról beszélünk a Parlamentben, akkor ezt a kérdést természetesen egyrészt Törökország Európai Unióhoz való közeledési folyamatának részeként kell szemlélnünk, másrészt pedig azon folyamat részeként, amely a Parlament nagy része szerint Törökország uniós csatlakozásához fog vezetni. Tudjuk, hogy akik kritikusan szemlélik ezt a csatlakozást, azok mindig kivételezett partnerségről beszélnek, ami a csatlakozás alternatívája, és azt kell mondanom, hogy Törökország tulajdonképpen már megkülönböztetett partnerséget élvez a vámunió révén; ezt a megkülönböztetett partnerséget más – politikai – szinten is el kell tudnia majd nyerni. Ha figyelembe vesszük, hogy Törökország még mindig nem ismeri el az örmény népirtást, még mindig nem hajlandó megoldani a ciprusi kérdést Európa kedvéért, és még mindig hátrányos megkülönböztetéssel sújtja a kurdokat, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy a kereskedelmi kapcsolatok erősítése önmagában nem elegendő Törökország európaizálásához.

 
  
MPphoto
 

  Elena Băsescu (PPE) . – (RO) Először is szeretném üdvözölni a szeptember 12-én az alkotmány kérdéséről tartott népszavazás eredményét. Ez azt mutatja, hogy a török lakosság elkötelezte magát a demokratikus rendszer mellett, ami Európában az egyetlen elfogadható rendszer.

A jelentés megerősíti, hogy szükség van Törökország és az EU kereskedelempolitikájának harmonizációjára. A vámuniót gátló technikai akadályok megszüntetését célzó hatékony intézkedések végrehajtása előmozdítaná Törökország Európába vezető útját. Ez az ország a gazdasági válság során bebizonyította, hogy nagyon jelentős potenciállal rendelkezik a válságból való kilábalásra. Miközben a globális kereslet csökken, Törökország külkereskedelmi volumene megkétszereződött, gazdasági növekedési rátája pedig becslések szerint a következő években 7% lesz.

Hangsúlyoznom kell, hogy a Románia és Törökország közötti kapcsolatok az elmúlt években jelentősen erősödtek. A két ország a balkáni régió legnagyobb kereskedelmi partnerei, évi kereskedelmi volumenük 7 milliárd USD. Törökország kulcsszerepet játszik az EU egészének energiainfrastruktúra-fejlesztési projektjei, például a Nabucco megvalósításában is.

 
  
MPphoto
 

  Antigoni Papadopoulou (S&D) . – (EL) Elnök úr, Törökország számára előnyös az EU-val hosszú ideje fennálló vámunió. Azonban a vámunió még működőképesebbé tétele érdekében számos rendezetlen kérdést kell késedelem nélkül megoldani.

Törökországnak többet kell tennie kereskedelempolitikája és regionális kereskedelme harmonizációja érdekében: csökkentenie kell a bürokráciát, vissza kell szorítania a hamisítást, valamint a szakszervezetek és kisebbségek emberi jogainak megsértését; foglalkoznia kell a nők munkaerő-piaci részvételének alacsony szintjének kérdésével; és támogatnia kell a fiatalok foglalkoztatását.

De ami a legfontosabb: teljes mértékben végre kell hajtania a társulási megállapodás kiegészítő jegyzőkönyvét, fel kell oldania a ciprusi hajók és légi járművek embargóját, el kell ismernie a Ciprusi Köztársaságot, be kell vezetnie a közösségi vívmányokat, tiszteletben kell tartania a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet szakszervezetekre vonatkozó egyezményeit, a sztrájkhoz és a kollektív tárgyalásokhoz való jogot.

 
  
MPphoto
 

  Georgios Koumoutsakos (PPE) . – (EL) Elnök úr, én is szeretnék gratulálni Kazak úrnak ehhez a nagyon jó és objektív jelentéshez.

Az Európai Unió és Törökország kereskedelmi kapcsolatai valóban kiemelkedően fontosak, ezért nagyon körültekintően kell kezelnünk ezt a témát. Hangsúlyoznunk kell azokat a területeket is, ahol változtatásokra van szükség.

Két ilyen területről szeretnék beszélni. Ismét megvizsgáltuk azt a kérdést, hogy Törökország európai ország-e vagy sem, és erről továbbra is folyik a vita. Mi határozottan azt szeretnénk, ha Törökország európai országgá válna, és egy adott ponton az európai család tagja lehetne. Azonban ami a kalóztermékeket, a hamisított termékeket és a szellemi tulajdon védelmének hiányát illeti, Törökország minden bizonnyal inkább ázsiai, mint európai ország.

Második megjegyzésem a vámuniót érinti: a vámunió az európai projekt, Európa egyesítésének egyik központi eleme. Elfogadhatatlan, hogy egy tagjelölt állam ne hajtsa végre teljes mértékben a vámuniót, és hogy olyasmi fordulhasson elő, hogy bizonyos tagállamokkal szemben Törökország ne alkalmazza a vámuniót, mint ahogy teszi ezt a Ciprusi Köztársaság esetében.

 
  
  

ELNÖKÖL: Stavros LAMBRINIDIS
alelnök

 
  
MPphoto
 

  Karel De Gucht a Bizottság tagja. – Elnök úr, az elmondottakból nyilvánvalóvá válik, hogy ezzel a jelentéssel kapcsolatban nagy az egyetértés. Csak néhány szót szeretnék szólni a következő kérdésekről: a nehézségek, amelyekkel Törökország a szabadkereskedelmi megállapodások Európa partnereivel történő megkötése során szembesül; a vízumkérdés; valamint a szellemi tulajdonjogok érvényesítése.

Ez utóbbi, a szellemi tulajdonjogok érvényesítése és a hamisítás újra és újra felmerült a vita során. Én magam is aggályosnak tartom ezt a jelenséget, és a Bizottság továbbra is nyomást fog gyakorolni ezen a téren. Törökország kétévnyi ismételt felszólítás után most végre felállított egy munkacsoportot a szellemi tulajdonjogi kérdések megvitatására. Ez pozitív lépés, és remélem, hogy a munkacsoport segíteni fogja az előrelépést ezekben a fontos kérdésekben.

Másodszor pedig, ami Törökországnak a szabadkereskedelmi megállapodások megkötése során tapasztalt nehézségeit illeti, Törökország évek óta azt hangoztatja, hogy hátrányok érik, mivel nehézségekbe ütközik a szabadkereskedelmi megállapodások megkötése terén az EU bizonyos szabadkereskedelmi partnereivel. Azonban hangsúlyozni kell, hogy a szabadkereskedelmi megállapodások megkötésével kapcsolatos nehézségek közül csak nagyon kevés mondható kritikusnak. Továbbá pedig a bizottsági szolgálatok ismételt felszólítása ellenére Törökország még mindig nem szolgáltatott releváns adatokat a török gazdaságra gyakorolt állítólagos negatív hatások bizonyítására.

Ezenkívül azt is meg kell jegyezni, hogy a Bizottság teljes mértékben a vámunióról szóló megállapodásnak megfelelően járt és jár el, sőt, még túl is megy a kötelezettségein, mert segít Törökországnak megkezdeni a szabadkereskedelmi partnerekkel a szabadkereskedelmi megállapodások tárgyalásait. Készen állunk rá, hogy továbbra is segítsünk Törökországnak megtalálni a megfelelő módokat ezen aggályai kezelésére; az természetesen már teljesen más kérdés, hogy ez azt fogja-e jelenteni, hogy a török kormányt meghívjuk az Európai Bizottságnak a harmadik országokkal kötendő szabadkereskedelmi megállapodásokról folytatott tárgyalásaira.

Ami a vízumügyeket illeti, a vámunió erre nem vonatkozik. A Bizottság fontolóra veszi, hogy milyen módokon lehetne egyszerűsíteni az emberek mozgását az EU és Törökország között, különös tekintettel az új európai vízumkódex gyors végrehajtására, amely gyakorlati előnyöket fog jelenteni a török vízumkérelmezők számára. A Bizottság hangsúlyozza, hogy elkötelezett egy olyan párbeszéd megkezdése mellett, amely a mobilitás további előmozdításához vezethet, amennyiben a Tanács megadja erre a zöld jelzést. Ennek egyik feltétele azonban az EU-Törökország visszafogadási megállapodás véglegesítése.

 
  
MPphoto
 

  Metin Kazak előadó. – Elnök úr, szeretnék köszönetet mondani valamennyi kollégának, árnyékelőadónak és De Gucht biztos úrnak a nagyon pozitív javaslatokért és véleményekért, amelyekkel előmozdították a Törökországgal fenntartott kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokról szóló jelentés vitáját.

Véleményem szerint a vitából levonhatjuk azt a következtetést, hogy a Törökország és az Európai Unió közötti kapcsolatok valóban fontosak mindkét fél számára, és kétségkívül szükség van e kapcsolatok fejlesztésére. A számos képviselő által felvetett kérdést illetően – hogy ezek a kapcsolatok összefüggnek-e Törökország uniós csatlakozásával – az én álláspontom az, hogy minél mélyebb és sikeresebb kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok épülnek ki, annál sikeresebben fognak alakulni a török csatlakozási tárgyalások.

Törökországnak és az Európai Uniónak nyilvánvalóan még nagyon sokat kell dolgoznia a vámunió rendelkezéseinek valódi és teljes körű végrehajtása és alkalmazása érdekében, de úgy gondolom, hogy a fő követelmény a jó szándék és a tisztesség mind az Európai Unió, mind Törökország részéről.

Még egyszer szeretnék köszönetet mondani a vita résztvevőinek, és hiszem, hogy az itt felvetett témákat a bizottság alaposan fontolóra fogja venni, és a vámunió konzultatív mechanizmusa során valódi ösztönzést, új dimenziót és új szellemiséget fognak adni minden rendezetlen kérdéssel kapcsolatban, lehetővé téve azok rendezését a közeljövőben.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – A vitát lezárom.

A szavazásra holnap, szeptember 21-én, kedden 12:00-kor kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

 
  
MPphoto
 
 

  Ioan Enciu (S&D) írásban. – Teljes mértékben támogatom a Törökországgal fenntartott kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokról szóló jelentést. Az EU és Törökország közötti kereskedelmi és gazdasági kötelékek további erősítése mindkét fél számára nagy előnyöket fog hozni. A törökországi fiatalok foglalkoztatásának súlyos válságát a jelentés is hangsúlyozza. A kereskedelem szükségtelen akadályainak eltávolítása és a bonyolult eljárások eltörlése a kereskedelmi volumen növekedéséhez fog vezetni, ami viszont pozitív hatást fog gyakorolni a foglalkoztatási szintre. A vámunió teljes körű megvalósításához szükséges erőfeszítéseket támogatni kell, különösképpen ami a vámunió elmélyítését illeti a mezőgazdasági termékekre való kiterjesztése révén. Ezek az előrelépések Törökországnak a szükséges reformok végrehajtása iránti elkötelezettségét igazolnák. Az állásfoglalás olyan lépésekre is felszólít, amelyek meghoznák a szükséges dinamizmust az EU és Törökország közötti kapcsolatokba.

 

20. A biológiai sokféleség megőrzését célzó uniós jogszabályok (vita)
A felszólalásokról készült videofelvételek
MPphoto
 

  Elnök. – A következő napirendi pont az Esther de Lange által a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság nevében a biológiai sokféleség megőrzését célzó uniós jogszabályok végrehajtásáról kidolgozott jelentés [2009/2108(INI)] (A7-0241/2010).

 
  
MPphoto
 

  Esther de Lange előadó. – (NL) E saját kezdeményezésű jelentéssel az Európai Parlament megkondítja a biológiai sokféleség: fajaink és ökoszisztémáink gazdagságának vészharangját. A fajok kipusztulásának aránya minden korábbinál magasabb: a kétéltűek 30%-át, az emlősök, madarak, pillangók és hüllők 40%-át, az édesvízi halaknak pedig több mint 50%-át fenyegeti a kihalás veszélye. Ez természetesen elfogadhatatlan, nem csupán tisztán biológiai vagy ökológiai szempontból. Véleményem szerint etikai kötelességünk is, hogy a Földet olyan állapotban hagyjuk itt, hogy gyermekeink és unokáink is élvezhessék annak javait.

Végül, egyben gazdasági érdekünk is a biológiai sokféleségbe való beruházás. Az egészséges ökoszisztémák többek között stabilizálják a CO2 szintjét, tiszta vizet biztosítanak és jobb termést, valamint több nyersanyagot kínálnak. Ezeknek az ökoszisztémáknak a romlása világszerte évi 50 milliárd euróba kerül és ez a szám várhatóan tovább növekszik majd. Mi, az Európai Unió és a tagállamok e területen súlyos kudarcot vallottunk. Célunk, hogy 2010-re megállítsuk a biológiai sokféleség csökkenését, messze nem teljesült.

A legfőbb kérdés most éppen ezért az, hogyan gondoskodhatunk róla, hogy a 2020-ra saját magunk számára felállított új célokat elérjük. Ez először is természetesen politikai akarat kérdése, de a jelentésem számos konkrét javaslatot is tartalmaz. Elsőként fel kell például hagyni a helyi szellemiséggel. A természetpolitika és a költségvetések továbbra is túlságosan szétválnak, amin integrált megközelítés formájában változtatni kell. A biológiai sokféleség nem csupán az európai természetpolitikának kell, hogy részét képezze, hanem más szakpolitikáknak, például a halászatnak, a mezőgazdaságnak vagy a regionális politikának is. Tudom, hogy már megtettük az első lépéseket ebbe az irányba, de tovább kell mennünk. A közös agrárpolitika reformja például lehetőséget kínál erre, mondjuk azáltal, hogy ellentételezést biztosít a társadalmi szolgáltatásokért vagy anyagilag ellensúlyozza a mezőgazdasági termelők által a természetvédelmi területeken vagy azok közelében folytatott fenntartható termelést.

Második észrevételem az, hogy olyan, mindenki számára előnyös helyzetet kell teremteni, amelyben a gazdaság és az ökológia kéz a kézben jár: ez európai zöld munkahelyek teremtésére is lehetőséget nyújt.

További észrevétel, hogy jobb együttműködést és megfelelőbb összeköttetéseket kell kialakítanunk a Natura 2000 természetvédelmi területek között. Jelenleg túlnyomórészt hiányzik a határokon átnyúló megközelítés, jóllehet az állatok és a növények egyáltalán nem veszik figyelembe az országhatárokat. Ezenfelül felhívjuk a Bizottságot, hogy vállaljon határozottabb vezető szerepet és tisztázza a helyzetet. Végeredményben ugyanis például a Natura 2000 program végrehajtásában a tagállamok közötti eltérések rendkívül nagyok.

Mindent egybevéve támogatjuk az Európai Bizottság javaslatait és törekvését a biológiai sokféleség csökkenésének 2020-ig történő megállítása tekintetében; ez a minimálisan szükséges célkitűzés. Mindazonáltal célul kell kitűznünk a biológiai sokféleség helyreállítását is. Emellett természetesen nemzetközi szinten is fokozottabb figyelmet kell szentelni a biológiai sokféleségnek. E célból Európának hangosan és világosan, valamint egységes hangon kell közölnie álláspontját a jövő hónapban megrendezésre kerülő nagoyai konferencián.

Ami az új terveket illeti, a hatástanulmányok mind az ökológiai, mind pedig a társadalmi-gazdasági hatások szempontjából rendkívül fontosak – nem pedig halogatási módszerként, nem kifogásként, hanem a helyzet tisztázása érdekében.

Végül, új szakpolitikákat kérünk az Európai Bizottságtól, például az invazív idegen fajokra vonatkozóan. Egy adott faj védelme végső soron megkívánhatja egy másik faj aktív kezelését. A szürke mókus problémájának megoldását célzó intézkedések nélkül az Egyesült Királyságban őshonos vörös mókus kilátásai nem túl fényesek. Ezenkívül a több ezer vad hörcsög szabadon eresztése Dél-Limburgban csekély eredményt hozott, mivel egyetlen róka évente akár háromszázat is elfogyaszthat közülük. Röviden tehát az elkövetkező néhány évben ambícióra és realitásérzékre lesz szükségünk.

Befejezésképpen köszönetet mondanék az árnyékelőadóknak építő jellegű együttműködésükért, amelynek eredményeképpen a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság egyhangúlag elfogadta a jelentést, valamint köszönet illeti Potočnik biztos urat is, aki nem lehet ma jelen körünkben, mivel a biológiai sokféleséggel kapcsolatos teendői New Yorkba szólították. Bízom benne azonban, hogy De Gucht biztos úr, aki ezt a felszólalást saját anyanyelvén hallgathatta, mindenről hűen beszámol majd kollégájának.

 
  
MPphoto
 

  Karel De Gucht a Bizottság tagja. – Elnök úr, tisztelt képviselők! Vitánkkal egy időben Potočnik biztos úr New Yorkban van, ahol a biológiai sokféleség nemzetközi évéről folyó ENSZ tárgyaláson vesz részt, biztos vagyok tehát benne, hogy megértik, nem lehet ma itt velünk személyesen.

Éppen ezért az én feladatom, hogy a Bizottság nevében köszönetet mondjak de Lange asszonynak a biológiai sokféleség védelméről és az EU természetvédelmi jogszabályainak végrehajtásáról szóló, rendkívül időszerű jelentés elkészítéséért. Kiemelném az „időszerű” jelzőt, mivel az EU a biológiai sokféleséggel és a természetvédelemmel kapcsolatos politikáját tekintve mára politikai válaszúthoz érkezett.

A Bizottságot az európai parlamenti képviselőkhöz hasonlóan komolyan aggasztja a biológiai sokféleség emberi tevékenység által okozott csökkenésének rendkívül gyors üteme. A Bizottság tisztában van a biológiai sokféleség által nyújtott és valamennyiünk túléléséhez nélkülözhetetlen ökoszisztéma-szolgáltatások jelentős pusztulásával, és nagy riadalommal tekint arra.

A 2010-re vonatkozó célok elfogadása óta mi, itt az EU-ban számos olyan dolgot elértünk, amelyekre büszkék lehetünk. Az EU védett területeinek Natura 2000 hálózata mára az Unió területének közel 20%-át foglalja magában, és a szárazföldön és a tengeren egyaránt tovább bővül. Ennek ellenére azonban a biológiai sokféleség csökkenésének 2010-ig történő megállítására irányuló korábbi uniós célt nem sikerült megvalósítanunk. E kudarc és a példa nélküli európai gazdasági válságról folyó nehéz egyeztetések ellenére a tavaszi Európai Tanács a biológiai sokféleséggel kapcsolatos új koncepciókat és célkitűzéseket fogadott el.

Új célunk rendkívüli ambícióról tanúskodik. Felhívja az EU-t, hogy 2020-ig a felére csökkentse a biológiai sokféleség csökkenését és az ökoszisztéma-szolgáltatások pusztulását, és ahol lehetséges, állítsa helyre azokat, valamint fokozza a biológiai sokféleség globális csökkenésének megelőzéséhez való uniós hozzájárulást. Az Unió helyzetéről mondott beszédében Barroso elnök nemrégiben kijelentette, hogy elkötelezett e kérdés iránt, amely rendkívüli jelentőséggel bír, és amelyre sürgős megoldást kell találni.

Tisztában vagyunk vele, mik voltak a célok elérését gátló legfőbb kihívások. Az egyik alapvető probléma magának a biológiai sokféleséggel kapcsolatos politikának a jellege. A biológiai sokféleség összetett és számos területet érint. A probléma iránti felelősség széles körű, és ez az elszórtság hátrányt jelentett, mivel végül is azzal az általános jelenséggel van dolgunk, hogy amikor mindenki bűnös, nincs kit hibáztatni.

Az EU-ban átalakulás megy végbe, és számos, a biológiai sokféleségre jelentős hatást gyakorló szakpolitika felülvizsgálat alatt áll. Ez a helyzet a közös agrárpolitika, a közös halászati politika és a kohéziós politika esetében. Ennélfogva komoly válaszút előtt állunk, ahol elindulhatunk a helyes irányba, ha teljes körűen beillesztjük a biológiai sokféleség szempontját ezekbe a szakpolitikákba, és „biztonságosan megérkezhetünk”, vagy elkövethetjük azt a hibát, hogy másik utat választunk és soha nem érjük el a célunkat – a 2020-ra vonatkozóan elfogadott célokat –, ennélfogva pedig szembesülnünk kell a biológiai sokféleség visszafordíthatatlan csökkenésével és esetlegesen katasztrofális következményeivel.

Az állásfoglalásban sok szó esik a biológiai sokféleség csökkenésének aggasztó európai és világszintű tendenciáiról, a fajokra és az ökoszisztémákra gyakorolt rendkívüli nyomásról, a lehetséges megoldásokról, az ökoszisztéma-szolgáltatások értékéről, valamint a millenniumi fejlesztési célokkal és az éghajlatváltozás elleni küzdelemmel való szoros kapcsolatukról.

Hatalmas feladat áll előttünk, hogy megőrizzük a bolygónkon létező életet, de nem szabad, hogy a kihívás nagysága eltántorítson bennünket. A Bizottság egyáltalán nem veszítette el a hitét, és jelenleg új uniós stratégiát dolgoz ki, amelynek segítségével elérhetők a 2020-ra vonatkozó biológiai sokféleséggel kapcsolatos célok.

A Bizottság ezenkívül közleményt készít a természetvédelmi területek Natura 2000 hálózatának finanszírozásáról. A meglévő támogatások jobb felhasználása egészen biztosan nagyobb előnyökkel jár majd a biológiai sokféleség és a természetvédelem terén.

Teljes mértékben egyetértünk a jelentéssel abban, hogy kiemelt hangsúlyt helyez a természetvédelmi jogszabályok maradéktalan végrehajtásának sürgető szükségére, enélkül ugyanis nem fogjuk tudni megvalósítani új célkitűzéseinket.

Örömmel tekintünk a parlamenti képviselőkkel folytatott vita elé, amelynek célja, hogy közösen dolgozzuk ki azt az intézkedéscsomagot, amelynek segítségével elérhetjük a biológiai sokféleséggel kapcsolatos új célokat. Megragadnám az alkalmat, hogy üdvözöljem a de Lange asszony jelentése által e vitához nyújtott igen értékes hozzájárulást.

 
  
MPphoto
 

  Isabella Lövin a Halászati Bizottság véleményének előadója. – (SV) Elnök úr, köszönetet mondok de Lange asszonynak a jelentésen végzett munkájáért. Nagy örömmel tölt el, hogy a Halászati Bizottság támogatja azt a nézetet, amely hangsúlyozza, hogy mérhetetlen szükség van a különböző szakpolitikák közötti egységességre. 50 éven belül a világ óceánjaiban élő nagy ragadozó halak mintegy 70–90 %-át túl fogják halászni, és ezt az EU-nak igen komolyan kell vennie, mivel károsíthatja tengeri ökoszisztémáink ellenálló képességét, amire jelenleg kétségbeejtő szükségünk van a szén-dioxid befogásához, és ami így az éghajlatváltozás megakadályozását célzó megoldás részét képezi.

Az EU-nak vezető szerepet kell vállalnia ebben a kérdésben az őszi nagoyai konferencián, valamint a közös halászati politika reformja során. A Halászati Bizottság nagy örömmel mutat rá a tengeri területrendezés és az integrált tengerpolitika szükségességére. A továbbiakban nem engedhetjük, hogy az egyes ágazatok egymástól függetlenül működjenek, mintha a természeti világ nem egy összefüggő hálózatot alkotna, és a biológiai sokféleség csökkenésének megfékezése érdekében felállított célokat a halászati politikában is komolyan kell vennünk.

 
  
MPphoto
 

  Richard Seeber a PPE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, gratulálni szeretnék de Lange asszonynak a kiváló jelentéshez, illetve az árnyékelőadóknak a nagyszerű együttműködéshez. A tények és a számok ismertek. A jelentés tartalmazza őket, és egyértelmű, hogy erkölcsi kötelességünk megőrizni a biológiai sokféleséget, ez ugyanakkor környezeti és gazdasági kötelesség is egyben.

Dőreség lenne részünkről, ha a jövőben e téren nem lennénk sikeresebbek. Meglátásom szerint csupán egy probléma akad, ez pedig a széles körű elfogadottság. Amikor konkrétan a Natura 2000 hálózatról beszélünk, láthatjuk, hogy egyes tagállamokban nagy, másokban azonban kevesebb sikerrel járt e hálózatok létrehozása és végrehajtása. A Bizottságnak valóban fokozottabb figyelmet kell fordítania annak biztosítására, hogy ebben az esetben is mindenhol azonos előírásokat alkalmazzanak. Sok polgár elfogadja a biológiai sokféleség védelmét; megértik, hogy erre szükség van. Amit azonban nem értenek, az az, hogy egyes országokban e kérdéssel elnagyoltan foglalkoznak, máshol pedig rendkívül szigorúan veszik. Ha egyenlő feltételeket teremthetnénk, azzal megnyernénk az emberek politikai támogatását, amely elengedhetetlen feltétele e politika hosszú távú sikerének.

Éppen ezért arra kérem a Bizottságot, hogy dolgozzon ki olyan iránymutatásokat, amelyek végre egységes irányelvekkel szolgálnak e területre vonatkozóan. Mindannyiunk közül éppen Ön, elnök úr, jól ismerhet egy olyan országot, ahol a biológiai sokféleség kérdésének bizonyos szempontjait igen gondatlanul kezelik, és Európát újra és újra az a vád éri, hogy nem képes mindenkit azonos feltételek szerint megítélni.

 
  
MPphoto
 

  Jo Leinen az S&D képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Nem fogok ujjal mutogatni egy országra sem, de úgy vélem, ez az ujj visszamutat ránk, mivel az EU 2010-re vonatkozó stratégiája nem működött, és a 2020-ig tartó új évtizedre új megközelítéseket kell mérlegelnünk. Néhány héten belül megrendezésre kerül a Biológiai Sokféleség Egyezmény részes feleinek nagoyai konferenciája, és bízom benne, hogy az nem az ENSZ koppenhágai klímakonferenciájához hasonló csalódással zárul majd. Egy ilyen fontos természetvédelmi világkonferencia egyszerűen nem vallhat ismét kudarcot, és az EU-nak főszerepet kell vállalnia ennek elérésében. Ambiciózus világszintű programot kell szorgalmaznunk a biológiai sokféleség megőrzésére. Szolidaritást kell vállalnunk ezen intézkedések finanszírozása terén, és az EU-nak egységes álláspontot, nem pedig 27 különböző véleményt kell képviselnie.

Említették az ökoszisztémák és a biológiai sokféleség gazdaságtana (TEEB) című tanulmányt. Évente 50 milliárd eurót veszítünk el a fajok pusztulásának eredményeképpen. Ebben az esetben az uniós költségvetés pénzügyi forrásainak természetvédelmi célokra fordított 0,2%-a rendkívül csekély és jelentéktelen. A középtávú pénzügyi programban mindenképpen több pénzt kell biztosítani a fajok védelmére. Az EU által a világ többi részével vállalt szolidaritás tekintetében olyan eszközre is szükség van, amely az eltávolított fajokért, különösen a gyógyhatású növények esetében ellentételezést nyújt. A fejlődő országoknak kártérítésre van szükségük.

Úgy vélem továbbá, a siker kulcsa abban rejlik, hogy a biológiai sokféleséget átfogó tevékenységként értelmezzük. Mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, halászat, tengerhasznosítás – ezek mindegyikét a fajok szempontjából kell vizsgálni. A talajvédelmi irányelv szintén új jelentőséget nyer majd. A talaj megköti a szén-dioxidot, ezért annak változása esetén rendkívül kedvezőtlen forgatókönyvre számíthatunk.

A Parlament kiáll a biológiai sokféleség mellett. Gratulálok az előadónak.

 
  
MPphoto
 

  Gerben-Jan Gerbrandy az ALDE képviselőcsoport nevében. – (NL) Magam is köszönetet szeretnék mondani az előadónak a jelentésen végzett munkáért, amelyet az a szomorú tény tett szükségessé, hogy a biológiai sokféleséggel kapcsolatos európai stratégiánk kudarcot vallott. A 2000-ben indult stratégia a biológiai sokféleség csökkenésének megállítását célozta. Nem is annyira kudarcnak, mint inkább totális bukásnak bizonyult. Végül is még csak a csökkenés ütemét sem sikerült lelassítanunk. Emberi sáskaként folytatjuk bolygónk kizsákmányolását, és éhségünk a jelek szerint csillapíthatatlan.

Hát semmit sem teszünk? Természetesen de, teszünk. A Natura 2000 számos tagállamban sikert aratott. Elértünk eredményeket, de ezek túlságosan elenyészők. Mindez egyértelmű a veszélyeztetett állatfajok egyre növekvő számából. Sok szép nyilatkozatot hallottunk, például az Európai Tanácstól – ezek sorát a holnapi ENSZ Közgyűlés minden bizonnyal tovább gyarapítja majd –, amikor azonban döntésre kerül sor, ugyanazok az emberek másfelé tekintenek. Amikor igazán szorít a cipő és valódi döntéseket kell hozni, a halászokat előbbrevalónak tartják, mint számos halfaj túlélését, egy adott termelő engedélyt kap gazdasága kibővítésére érzékeny természeti területek kárára, vagy a faipar fontosabbnak bizonyul az erdők védelménél.

Befolyásos tanulmányokból tudjuk, hogy hosszú távon ezek a rossz döntések az éves bruttó nemzeti termék 7%-át emésztik fel, amely évente 14 trillió eurót tesz ki – 12 nullával a végén! Nehéz ennél erősebb fenyegetést elképzelni. Az elkövetkező hónapokban lehetőségünk nyílik arra, hogy bizonyítsuk, szándékaink komolyak – és még csak nem is a biológiai sokféleséggel kapcsolatos új stratégia, hanem az új agrárpolitika meghatározása, az új halászati politika és az új kereskedelmi megállapodások révén. A növény- és állatvilág sorsa valójában az egyéb területeken dől el.

Tegyenek hát ugyanezek a miniszterek szépen hangzó nyilatkozatokat, és az említett alkalmakkor szegjék fel fejüket és helyes döntésekkel tanúsítsák bátorságukat. Ellenkező esetben a biológiai sokféleséggel kapcsolatos új stratégia a korábbihoz hasonló papírtigris lesz. Egy dologban biztos vagyok, ez pedig az, hogy az igaziakkal ellentétben a papírtigrisek soha nem halnak ki – az emberiség a kelleténél jóval többet hoz létre belőlük.

 
  
MPphoto
 

  Sandrine Bélier a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim, ahogyan arról már szó esett, ez az év a biológiai sokféleség nemzetközi éve, és idén hármas válság megoldására kell kötelezettséget vállalnunk. A három egymással összefüggő tényező integrált megközelítést kíván, ha megoldást szeretnénk találni rájuk és ki szeretnénk lábalni az ökológiai válságból, amely közvetlen következményekkel jár gazdaságunkra és szociális modellünkre nézve.

Ez a hármas válság az élelmezésbiztonságot, az éghajlatváltozást és a biológiai sokféleséget foglalja magában. Emlékeztetni szeretném Önöket, hogy a biológiai sokféleségnek nincs szabott ára, csökkenése, pusztulása és pusztítása azonban sokba kerül, mivel hozzájárul a szegénység növekedéséhez, valamint gazdasági, jóléti és kulturális szempontból egyenlőtlenségekkel és jelentős veszteségekkel fenyeget.

Ahogyan azt már említették – és ezt biztosan tudjuk –, világgazdaságunk 40%-a közvetlenül függ a természet által nyújtott szolgáltatásoktól, és ezek 60%-a rohamosan pusztul. Európa az elmúlt 40 év során biológiai sokféleségének 30%-át elveszítette. E csökkenés értéke jelenleg az EU GDP-jének 1%-át teszi ki – évi 50 milliárd eurót –, és ha nem teszünk semmit, 2050-re akár 14 000 milliárd euróra emelkedhet, mivel a csökkenés egyre gyorsabb, a korábbi vonatkozó uniós politika kudarcának okai pedig jól ismertek, és azokat a jelentés világosan ismerteti. A jelentés emellett a szükséges intézkedéseket is felsorolja. Éppen ezért arra számítunk, hogy nagy többséggel elfogadjuk majd, és köszönetet szeretnénk mondani de Lange asszonynak az általa végzett munkáért.

A szavakat és szándékokat most tettekre kell váltanunk; a célok helyett az eszközökre kell koncentrálnunk. Nehezen tudom leplezni néhány csalódásomat: a tanácsi és bizottsági intézkedések hiányát a sürgős fellépés szükségessége ellenére; azt, hogy a Tanács továbbra is visszatartja a IV. talajvédelmi irányelvet; hogy a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság mindössze egy szavazattal elutasította, hogy valamennyi közfinanszírozást biológiai feltételekhez kössenek; valamint azt, hogy a biológiai sokféleséggel kapcsolatos kihívásokat nem építették be átfogóbb módon az EU 2020 stratégiába annak érdekében, hogy gazdasági modellünk fokozottabban környezetbaráttá tétele révén biztosítsuk a válságból való fenntartható kilépést.

Következetességre van szükség. Még van idő, hogy megértsük, és elkötelezzük magunkat természeti tőkénk megőrzése és javítása mellett. Ez a jövő szempontjából előnyös beruházás.

 
  
MPphoto
 

  Peter van Dalen az ECR képviselőcsoport nevében. – (NL) Sajnálattal vettük tudomásul, hogy éppen most – 2010-ben, a biológiai sokféleség nemzetközi évében – a célkitűzéseket messze nem értük el. Európa és a világ biológiai sokfélesége rohamos ütemben csökken, ami rendkívül aggasztó. A biológiai sokféleség az isteni teremtés középpontjában áll, és egyben a világ természeti tőkéje. Ez képezi élelmiszereink és az általunk felhasznált nyersanyagok alapját, és garantálja a kiegyensúlyozott éghajlatot.

Éppen ezért itt az ideje, hogy befogjuk a szánkat – többek között itt, a Parlamentben is –, és közösen tényleges, kézzelfogható intézkedésekbe kezdjünk. A Bizottság, a tagállamok és a Parlament egységes álláspontot kell, hogy képviseljen, ha el szeretné érni a 2020-ra vonatkozó ambiciózus célokat, nevezetesen a biológiai sokféleség csökkenésének megállítását, valamint az ökoszisztémák védelmét, elismerését és helyreállítását biztosító globális jövőkép kidolgozását.

 
  
MPphoto
 

  João Ferreira a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (PT) Az európai szintű következetes, fontos és reprezentatív élőhelyeket – köztük számos veszélyeztetetett – magában foglaló ökológiai keret meghatározása lényeges feltétele a biológiai sokféleség garantált védelmének, önmagában azonban nem elegendő.

Kellő támogatást kell rendelkezésre bocsátani a hálózat kezeléséhez, hogy ne csupán a veszélytényezők nyomon követése és a meglévő területek védelme legyen biztosított, hanem az elpusztult területek helyreállítása és újbóli besorolása is. Éppen ezért sajnálatos, hogy a Natura 2000 hálózat létrehozásához nem kapcsolódott célzott, az ahhoz tartozó területek kezelését szolgáló pénzügyi eszköz kidolgozása, ami eddig is és a továbbiakban is jelentősen veszélyezteti a hálózat hatékonyságát. Szintén sajnálatos, hogy a 2010. évi költségvetésben – amely megnövelte a katonai kiadásokat – az EU környezetvédelmi célú pénzügyi eszközét megrövidítették.

A biológiai sokféleség temérdek különböző vonatkozásának hatékony megőrzéséhez azonban fontos ágazati politikák sorára is szükség van, és éppen ezen a területen kell sürgősen és gyökeresen átalakítani az Unió által követett politikákat, a mezőgazdaságtól a kereskedelemig. Élek az alkalommal, hogy a portfólióért felelős biztos jelen van körünkben. Sokat kell tenni és komoly ráfordításokra van szükség az uniós politikák terén a biológiai sokféleség érdekében.

 
  
MPphoto
 

  Anna Rosbach az EFD képviselőcsoport nevében. – (DA) Elnök úr, valóban sajnálatos, hogy olyan jelentés fekszik itt ma előttünk a biológiai sokféleségről, amely kimondja, hogy gondját kell viselnünk a bolygónknak. Ennek magától értetődőnek kellene lennie. Mivel azonban nyilvánvalóan mi magunk nem tudjuk gondját viselni a földnek, a víznek, a hegyeknek, a növényeknek és az állatoknak, most itt egy alapos és átfogó jelentés, amely kritikusan szemléli biológiai sokféleségünk napról napra történő csökkenését. Ezért egyetértek az előadóval a tekintetben, hogy a közös halászati politikának meg kell őriznie a biológiai sokféleséget. Ez módosításokat kíván, amelyek azonban szükségesek.

Ugyanez vonatkozik a mezőgazdaságra is. Semmi értelme tovább járni a növényvédő szerek kitaposott útját. Ide is be kell építeni a biológiai sokféleség megőrzését, hogy az az ágazat szerves részévé váljon.

Az ipar fontos szereplő. Nehéz globális szinten versenyképesnek lenni és közben figyelembe venni a Parlament kívánságait. Az ipar, a mezőgazdaság és a halászat szereplőinek mondanám azonban, hogy ők is e világ lakosai, és gyermekeiknek is lehetőséget kell adni arra, hogy hallhassák a madarak énekét. A legfontosabb azonban az, hogy valamennyi uniós polgár nap mint nap tettekre váltsa ezeket a természet védelméről szóló szép szavakat.

 
  
MPphoto
 

  Cristina Gutiérrez-Cortines (PPE) . – (ES) Elnök úr, úgy gondolom, hogy a biológiai sokféleség nemzetközi évében eleget beszéltünk a jelenleg zajló katasztrófáról, ám igen keveset a megoldásról. Úgy vélem, hogy a társadalomnak megoldásokra és új problémamegközelítési módokra van szüksége.

Először is, Európa biogeográfiai területekre történő felosztását konkrét politika formájában kell megvalósítani, mivel Európa különböző területein a problémák is eltérők. Ezért szükség van egy biológiai sokféleségről szóló mikropolitikára, mivel a biológiai sokféleség helyi ügy.

Másodszor, szörnyű, hogy hátat fordítunk a talajjal és a mezőgazdasági területek elhagyásával kapcsolatos minden intézkedésnek, amikor az állatok trofikus ciklusaihoz mindkét terület részletes elemzésére szükség van. Erre nem került sor. Nem köztudott, hogy sok területen bizonyos fák ültetésével növelni lehetne a madarak, egyes növények telepítésével pedig a rovarok számát. Szakértők elismerik, hogy a rovarok hiánya a biológiai sokféleség elvesztésének súlyos tragédiája, különösen a madarak szempontjából. Nem esik szó a talajjal, a rovarokkal és a talaj szervesanyag-tartalmával kapcsolatos problémákról. Úgy tűnik, Európában bűn a talajról beszélni.

Végül, szeretném elmondani, hogy a földtulajdonosok nélkülözhetetlenek. A bizottságban elutasították az érdekelt felekre vonatkozóan benyújtott módosításomat. Ha azonban vannak madarak és állatok, nincs-e szavuk azoknak a mezőgazdasági termelőknek, akik az ezek táplálékául szolgáló növényeket ültetik? Nincs-e szavuk az élőhelyeik tulajdonosainak? Nincs-e szavuk a gazdáknak? Úgy gondolom, ha javítani kívánjuk a biológiai sokféleséget, Európában véget kell vetni az ideológiai diktatúrák kikényszerítésének.

 
  
MPphoto
 

  Andres Perello Rodriguez (S&D) . – (ES) Elnök úr, de Lange asszony úgy fogalmaz, hogy megkondultak a vészharangok, és igaza van. Egy másik dolog, amelyet például a parlamenti felszólalások is több ízben említenek, a millenniumi fejlesztési célok elérésének kudarca miatti frusztráció.

Az az igazság, hogy ennél jóval több forog kockán. Természeti környezetünk olyan törékeny, hogy ha egy nap a nagy hal úgy döntene, nem eszi meg többé a kis halat, egészségünkben és jólétünkben mért árat kellene érte fizetnünk.

Az Európai Unió ma elsődleges szerepet játszik az éghajlatváltozás elleni küzdelemben, és jó ideje vezető helyen áll az úttörő jellegű intézkedések és a természetvédelem terén. Amint azonban arról a be nem teljesült célok tanúskodnak, úgy tűnik, nem volt elég az akarat, nem csupán a már említett végrehajtáshoz és koordinációhoz, hanem ahhoz sem, hogy túllépjünk rendkívül korlátozott különleges természetvédelmi területeinken.

A biológiai sokféleség természetesen nem múzeumi darab, amelyet gettóba zárhatunk és időről időre ellenőrizhetünk, ahogyan az a jelek szerint néha történik. A biológiai sokféleség élő, és nem ismer határokat, tehát dominóhatás-szerűen lefedi az egész bolygót, ami azt jelenti, hogy az egy dominó eldől, a többi is követi.

Fel szeretném még hívni a figyelmet arra, hogy egy globális és unióközpontúbb akaratra van szükség, különösen a talajhoz kapcsolódóan, mivel a szubszidiaritásnak a talaj vagy az erdők kezelésének egyetlen módszereként való alkalmazása a biológiai sokféleség egyik új, félelmetes ellensége lehet. Ezért hívom fel a figyelmüket a (67) bekezdésre és a szavazás lehetséges eredményére, és arra kérem Önöket, utasítsák el a második részt, mivel meggyőződésem, hogy egy közös talajvédelmi politika elősegítené Európa egész területének megőrzését, amely – szerencsére vagy sajnálatos módon – oly sokoldalú, amellyel kapcsolatban olyannyira hiányzik a tagállamokban a politikai akarat, és amelynek oly nagy szüksége van az európai uniós közreműködésre a szó legtágabb értelmében: a talaj uniójára, egységére is.

 
  
MPphoto
 

  Bas Eickhout (Verts/ALE) . – (NL) Elnök úr, köszönetet szeretnék mondani de Lange képviselőtársamnak az Európa biológiai sokféleségéről készített jelentéséért. Európa végül is nem tudja megállítani a biológiai sokféleség csökkenését. Ez komoly kérdés, amely figyelmet kíván, és de Lange asszony jogosan kéri ezt a figyelmet.

Mi, a Parlament, támogatjuk a Bizottságot azon törekvéseiben, hogy legalább 2020-ra megállítsa a biológiai sokféleség csökkenését. Ez azonban jelent is valamit, hiszen máskülönben 2020-ban ismét meg kellene állapítanunk, hogy a célkitűzés nem valósult meg. Azt jelenti, hogy változtatnunk kell az agrárpolitikán és a halászati politikára fordított kiadások módján; azt jelenti, hogy módosítjuk infrastruktúra-politikánkat, valamint a regionális fejlesztéssel kapcsolatos megközelítést.

Mindezeket a következő időszakra vonatkozó pénzügyi tervben tárgyaljuk majd, és feltételezem, hogy de Lange asszony és van Dalen úr, akik olyan szépen szóltak a biológiai sokféleségről, e pénzügyi tervről folytatott megbeszélések során formába öntik majd ezeket a szavakat. A legfontosabb végeredményben az, hogy mi – európaiak – ténylegesen megerősítsük és védelmezzük a biológiai sokféleséggel kapcsolatos politikánkat. Ellenkező esetben ez is csupán tartalmatlan keret marad.

 
  
MPphoto
 

  James Nicholson (ECR) . – Elnök úr, a jelentés igen helyesen elismeri a mezőgazdasági termelőknek a biológiai sokféleség megőrzésében játszott szerepét és általában a helyes környezeti gyakorlatokhoz való hozzájárulását.

Miközben a közös agrárpolitika közeledő reformjáról tárgyalunk, a vita egyik fő érve az, hogy előtérbe kell helyeznünk a mezőgazdasági termelők e tekintetben vállalt felelősségét és azt, hogyan fizethetjük meg az általuk biztosított környezeti előnyöket és közjót.

Úgy gondolom, változtatnunk kell a kérdéssel kapcsolatos megközelítésen. Szeretném látni, hogy a szigorú keresztmegfelelési szabályok betartatása helyett arra ösztönözzük a mezőgazdasági termelőket, hogy agrár-környezetvédelmi intézkedéseket hozzanak.

E tekintetben inkább a jutalmazást, semmint a büntetést támogatom. De Lange asszony jelentése megemlíti a kiegészítő közvetlen támogatás ötletét, amely véleményem szerint rendkívül érdekes elképzelés, és arra ösztönözné a mezőgazdasági termelőket, hogy fokozottabban védjék a környezetet.

Nem értek egyet azokkal, akik szerint talajvédelmi irányelvre van szükség. Nem hiszem, hogy szükség lenne erre. Már rendelkezésünkre állnak az eszközök. Fel kell vállalnunk a jelenleg ezen a területen előttünk álló kihívásokat, és biztos vagyok benne, hogy a reformok során erre képesek leszünk.

 
  
MPphoto
 

  Elena Oana Antonescu (PPE) . – (RO) Magam is gratulálni szeretnék az előadónak, de Lange asszonynak az akta összeállítását és kezelését célzó valamennyi erőfeszítéséért.

Akár a természetes ökoszisztémák megőrzéséről, az éghajlat szabályozásáról, a vízről és a levegőről, a talaj termékenységéről vagy az élelmiszer-, üzemanyag-, élelmirost- vagy gyógyszergyártásról van szó, minden a biológiai sokféleségtől függ. Az Európai Bizottságnak és különösen a tagállamoknak aktívan el kell köteleződniük a közösségek fenntartható fejlődéséhez szükséges természeti eszközök védelme mellett azáltal, hogy megújuló energiaforrásokat biztosítanak és gondoskodnak a látvány- és szabadidős értékekről, a védelemről, valamint az egészséges környezet fenntartásához szükséges ökológiai egyensúlyról.

Az EU környezetvédelmi célú pénzügyi eszköze számára előirányzott források növelése üdvözlendő fejlemény lenne, még akkor is, ha az továbbra is csak az uniós költségvetés töredékét teszi ki. További beruházási programokra van szükség és új módokat kell találnunk a biológiai sokféleséget erősítő beruházások ösztönzésére, egyúttal pedig az állami és a magánszférában egyaránt vissza kell szorítanunk a biológiai sokféleséget hátrányosan befolyásoló beruházásokat. A projektek hatékonysága és az általuk képviselt hozzáadott érték tekintetében helyes gyakorlatokat kell meghatározni.

Osztom az előadó azon nézetét is, amely szerint felkéri a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a projektek fenntartásával kapcsolatos valamennyi tényezőt, és dolgozza ki a projektek szisztematikus nyomon követését.

 
  
MPphoto
 

  Kathleen Van Brempt (S&D) . – (NL) Elnök úr, képviselőtársaim felszólalásait hallgatva itt a Parlamentben az ügy sürgősségét illetően általános egyetértés bontakozik ki. Ez természetesen helyénvaló, ebben az esetben azonban valóban kellően bátornak kell lennünk ahhoz, hogy a probléma gyökeréig hatoljunk.

Az ENSZ Környezetvédelmi Programjának számításai szerint a biológiai sokféleségbe való beruházás kifizetődő lehet: minden elköltött euró 3–75-szörös mértékben térülhet meg. Ez azt jelenti, hogy a biológiai sokféleséget célzó beruházások jelentős hozzáadott gazdasági értéket is képviselhetnek. Ennélfogva azonban vállalnunk kell, hogy valamennyi ágazatban, köztük a halászat, a mezőgazdaság és a strukturális alapok területén is következetesen alkalmazzuk ezt a megközelítést. Noha a mezőgazdaságban az elmúlt 10–15 évben számottevő előrelépés történt, a végső cél megvalósítása továbbra is igen messze van.

A mezőgazdaság kívánt esetben elősegítheti a biológiai sokféleséget, ahelyett, hogy elpusztítaná azt. Éppen ezért az előttünk álló kihívás EU-szerte az, hogy ne csupán kihasználjuk a környezetvédelmi célú pénzügyi eszközt (LIFE), hanem hogy ezt a megközelítést valamennyi ágazatban következetesen alkalmazzuk.

 
  
MPphoto
 

  Maria Da Graça Carvalho (PPE) . – (PT) Elnök úr, biztos úr, e jelentés fontossága azt tükrözi, hogy fokozni kell a biológiai sokféleséggel kapcsolatos erőfeszítéseinket. Sajnálatos, hogy a 2001-ben Göteborgban elfogadott uniós cél, tehát a biológiai sokféleség csökkenésének 2010-ig történő megállítása nem teljesült. A biológiai sokféleség csökkenésének következményei veszélyeztetik jövőnket és jólétünket, és közvetlen gazdasági következményekkel járnak. A Natura 2000 hálózatra vonatkozó jogszabály helyes alkalmazása meghatározó szerepet játszik a biológiai sokféleséggel kapcsolatos célok megvalósításában.

Ebben az összefüggésben arra buzdítom a tagállamokat, hogy elsőszámú prioritásként kezeljék a Natura 2000 hálózat alkalmazását. Fontos, hogy a Bizottság gondoskodjon a biológiai sokféleség más szakpolitikákba, például a mezőgazdaságba, a halászatba, a regionális politikába, az idegenforgalomba és a fejlesztésbe történő beillesztéséről. A környezetvédelemhez és a biológiai sokféleséghez kapcsolódó tudományos kutatásokra fordított kiadásokat a 8. keretprogramban növelni kell, hogy azok arányban álljanak a kihívásokkal. Mindezen okokból 2020-ra vonatkozóan új központi célt kell kitűzni, a biológiai sokféleség csökkenésének uniós és világszintű megállítása érdekében.

 
  
MPphoto
 

  Seán Kelly (PPE) . – Elnök úr! A dal úgy szól: „Isten összes teremtményének helye van a kórusban, egyesek éneke halkan szól, másoké hangosan, és van, aki csak tapsol”. Sajnálatos módon azt láthatjuk, hogy Isten számos teremtménye kihalófélben van, elsősorban az ember, a homo sapiens tevékenységeinek eredményeképpen. Itt az ideje, hogy ez a kérdés némi értelmet nyerjen.

Teljes mértékben egyetértek de Lange asszonnyal és más felszólalókkal abban, hogy jócskán eljött a cselekvés ideje. A gazdasági érvek megcáfolhatatlanok: jelenleg 50 milliárd euró veszteség, a GDP 1%-a, amely megelőzés hiányában 2050-re 14 trillió euróra emelkedhet.

E helyzetből mindenki nyerhet, ehhez azonban két dologra van szükség. Egyetértek Nicholson úrral: a jutalmazásra – kétségtelenül, a halászok és a mezőgazdasági termelők esetében –, de egyúttal az oktatásra is, a fiatalok körében.

 
  
MPphoto
 

  Bogusław Sonik (PPE) . – (PL) Az ENSZ Közgyűlése 2010-et a biológiai sokféleség nemzetközi évévé nyilvánította. A kapcsolódó ünnepségek lehetőséget nyújtanak egy a társadalom biológiai sokféleséggel kapcsolatos tudatosságának növelését célzó világszintű kampány lebonyolítására. 2010. áprilisi Eurobarometer adatok szerint csupán a megkérdezettek 38%-a ismerte a biológiai sokféleség fogalmának meghatározását. Jobban meg kell ismertetnünk a biológiai sokféleségnek az emberi élet szempontjából való jelentőségét és hangsúlyoznunk kell a természeti erőforrások védelme terén eddig elért eredményeket, valamint ösztönöznünk kell a biológiai sokféleség csökkenése elleni küzdelmet célzó további, fokozottabb erőfeszítéseket.

Az örökségi napok, amelyek általában a történelmi vagy építészeti örökség, francia szóval a „patrimoine” ünnepléséről szólnak, rendkívül sikeresek. Úgy gondolom, a Bizottság végrehajthatna egy hasonló kezdeményezést, és létrehozhatná a természeti örökségről megemlékező napokat azzal a céllal, hogy javítsa a biológiai sokféleség láthatóságát és jelentőségét. Úgy vélem továbbá, és e tekintetben kérelmet szeretnék benyújtani, hogy a Biológiai Sokféleség Egyezmény részes felei közelgő nagoyai konferenciájának fényében létfontosságú, hogy pénzügypolitikája, valamint a tagállamok között a jövőben nemzeti jogrendszerükbe beépítendő intézkedésekre vonatkozóan létrejött konszenzus tekintetében az Európai Unió megfogalmazza a biológiai sokféleséggel kapcsolatos 2020 utáni stratégiára vonatkozó álláspontját.

 
  
MPphoto
 

  Christa Klaß (PPE) . – (DE) Elnök úr, a természet ajándékával fenntartható és felelős módon kell bánnunk. E tekintetben úgy vélem továbbá, hogy a természet védelme gazdálkodás révén megvalósítható. A területgazdálkodás és a biodiverzitás megőrzése nem zárja ki egymást. Éppen ellenkezőleg, az integrált kezelés élőhelyeket teremt.

Ezt jól látjuk például saját hazámban, és a hatások sokszorosak a gazdálkodásból kimaradt területeken, ahol szőlőművelő területek zártak be. Az Apolló-lepke, ez a ritka faj, visszatér ezekre a területekre. A tisztán tartott falakban él, nem pedig a bozótban. Az integrált növényvédelem bevezetése és az egyes károsító szervezeteket célzó növényvédelem lehetősége különösen előnyös a biológiai sokféleség számára. A különleges szolgáltatásokért a mezőgazdaságban is különleges ellentételezésre van szükség. Fontos, hogy gondoskodjunk róla, a jövőben mindezt egy megfelelő közös európai agrárpolitika révén kapják meg.

Már eddig is számos jogalkotási rendeletet kezdeményeztünk. Megjegyezzük továbbá, hogy az európai jogszabályokat nem minden tagállamban hajtják végre azonos módon. E tekintetben szigorúbb megfelelési kötelezettségekre, valamint egységes végrehajtási ellenőrzésre van szükség. A talajvédelmet illetően a tagállamok máris munkához láthatnak. Nem kell egy európai irányelvre várni.

 
  
MPphoto
 

  Csaba Sándor Tabajdi (S&D) . – (HU) Hálás vagyok de Lange asszonynak, mivel a téma kapcsán elmondhatom személyes tapasztalataimat. Az elmúlt évben több magyar mezőgazdálkodó, farmer keresett meg panaszával, hogy a közös agrárpolitika keretében a legelőtámogatást lecsökkentették, ha nem vágták ki az őshonos fákat és bokrokat. Egyértelműen szembe került egymással az agrártámogatás és a biodiverzitás ügye. Egyik kezünkkel fizetünk, hogy a gazdák a madaraknak mesterséges odúkat állítsanak fel, másik kezünkkel a madarak és más élőlények élőhelyének megszüntetésére ösztönzünk. Erre van egy magyar népi mondás: nem tudja a jobb kéz, hogy mit csinál a bal kéz. Ezért nagyon fontos, hogy a Natura 2000 jövő évi felülvizsgálatánál, a KAP reformjánál és az új vízpolitikai szabályozás kialakításakor 2011-12 során a biodiverzitás, a biológiai sokféleség legyen prioritás.

 
  
MPphoto
 

  Rovana Plumb (S&D) . – (RO) Gratulálni szeretnék az előadónak a fontos jelentéshez. Meg kell említenem a biológiai sokféleség és az ökoszisztémák védelmének központi uniós eszközét, a Natura 2000 hálózatot, amely az EU földterületének 18%-át, Románia esetében pedig 17,84%-át fedi le.

A Bizottság pénzügyi becslései szerint a Natura 2000 hálózat kezelésének éves költsége 6,1 milliárd euró, Románia esetében pedig 342 millió euró. Tekintve, hogy el kell érnünk ezt a biológiai sokféleség védelmével kapcsolatos célt, úgy gondolom, a Bizottságnak az új, 2014-ben kezdődő többéves pénzügyi keretben növelnie kell a biológiai sokféleség védelmére elkülönített összegeket, és el kell végeznie a jelenlegi költségvetési keret félidős értékelését, különösen, mivel nem sikerült megvalósítani a biológiai sokféleség csökkenésének 2010-ig történő megállítására vonatkozó célt.

 
  
MPphoto
 

  Barbara Matera (PPE) . – (IT) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! A biológiai sokféleség fontos és aktuális ügy, noha sajnálatos módon sokan alulértékelik.

A 27 tagállam számos polgára nincs tisztában a biológiai sokféleség csökkenésének súlyos kockázatával, sem pedig országaink éghajlatára, környezetére és gazdaságára gyakorolt lehetséges hatásaival.

Biztos vagyok benne, hogy a mi feladatunk a hatályos európai jogszabályok maradéktalan és hatékony végrehajtása, a finanszírozási forrásoknak az európai biológiai sokféleség megőrzését célzó politikákba történő beépítése és a helyi szintű projektek esetén a támogatáshoz való hozzáférés megkönnyítése. Most az Antonescu asszony által említett LIFE programról beszélek.

Ezenfelül a szárazföldi és tengeri élőhelyek védelmének kiemelt helyen kell szerepelnie az európai, egyúttal azonban a tagállami napirendeken is, és utóbbiaknak intézkedéseik összehangolására kell törekedniük. Helyi szinten a biológiai sokféleség védelmét kritériummá kell avatni.

Befejezésképpen rámutatnék, hogy a Parlament felelőssége, hogy határozott jelzést küldjön Európának a saját magunk, de mindenekelőtt a jövő generáció életminőségének javítása tekintetében.

 
  
MPphoto
 

  Rareş-Lucian Niculescu (PPE) . – (RO) A jelentés alapján megszólaltatnám a vészcsengőt egy igen aggasztó helyzettel kapcsolatban. Számos közelmúltbeli tanulmányt követően a Fekete-tengeren a halpusztulás soha nem látott mértékű növekedése tapasztalható. Az e területen a tenger biológiai sokféleségét károsító legnagyobb szennyezők a Dnyeper, a Don, a Dnyeszter és a Duna folyók, amelyek évente 600 000 tonna foszfort és 340 tonna szervetlen nitrogént továbbítanak a Fekete-tengerbe. Egy szakértői csoport becslései szerint a hidrogén-szulfid-szennyezés miatt körülbelül 30 éven belül minden tengeri élet megszűnhet a Fekete-tengerben.

Úgy vélem, e kérdéseknek kiemelt helyet kellene biztosítani az európai napirenden. Éppen ezért üdvözlöm a mai napon itt a Parlamentben tárgyalt jelentést, és gratulálok hozzá az előadónak.

 
  
MPphoto
 

  Janusz Wojciechowski (ECR) . – (PL) Gratulálni szeretnék de Lange asszonynak a kiváló jelentéshez. A biológiai sokféleségről folytatott jelenlegi vita rendkívül fontos, de úgy tűnik, hogy a hozzászólások nem érintettek egy igen jelentős kérdést, mégpedig a géntechnológiával módosított növényekét. Ezek a növények komoly veszélyt jelentenek a biológiai sokféleségre. Európában ma kevés géntechnológiával módosított növényt termesztenek, de nagy nyomás nehezedik ránk, hogy több ilyen növény művelését engedélyezzük. Ezek igen riasztó kilátások. Olyan mezőgazdasági termeléséi, amely súlyosan veszélyezteti a biológiai sokféleséget.

Pontosan a biológiai sokféleség csökkenése az az ár, amelyet a géntechnológiával módosított növények nagyléptékű monokultúráinak engedélyezéséért fizetnünk kellene. Az Európai Uniónak ezért intézkednie kell ennek megelőzéséről. Míg igaz, hogy politikai szempontból – amint az az egyes képviselőcsoportok által elfoglalt álláspontból leszűrhető – jelenleg nincs lehetőség uniós szintű tilalomra, mindenképpen mérlegelnünk kellene az európai uniós támogatások megvonását az olyan területektől, ahol génmódosított növényeket termesztenek, mivel ezeket nem szabadna európai uniós pénzekkel támogatni.

 
  
MPphoto
 

  Angelika Werthmann (NI) . – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a biológiai sokféleség mindannyiunkat érint. Nélkülözhetetlenek az egységes irányelvek, mivel a biológiai sokféleség csökkenése nyomán az ökoszisztémák pusztulásának problémája nem áll meg az országhatároknál. Ennélfogva támogatom a Bizottsághoz és a tagállamokhoz intézett felhívást, hogy tökéletesítsék döntéshozatali struktúráik számos szempontját és a jogszabályoknak való megfelelést.

 
  
MPphoto
 

  Oreste Rossi (EFD) . – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a biológiai sokféleség a bioszférában található állat- és növényfajok változatosságának mértékét jelenti: hosszú evolúciós folyamatok eredménye.

Az evolúció olyan mechanizmus, amely több mint 3 milliárd éve lehetővé teszi, hogy az élet alkalmazkodjon a változó földi körülményekhez, és amelynek továbbra is működnie kell, hogy az a jövőben is támogathassa a különböző életformákat. Nem kizárólag az evolúciós folyamatok eredményeként, hanem olyan tartalékként kell értelmezni, amelyből az evolúció táplálkozik, hogy létrehozhassa mindazokat a genetikai és morfológiai változásokat, amelyek új élő fajok kialakulásához vezetnek.

A biológiai sokféleség bolygónk életbiztosítása, védelmét tehát korlátok nélkül kell biztosítani, mivel olyan egyetemes örökséget képvisel, amely közvetlen előnyökkel szolgál az emberiség számára, úgymint az éghajlati egyensúly fenntartása helyi és világszinten egyaránt, olyan anyagforrás, amelynek tanulmányozása alapvető ismereteket biztosít számunkra az emberéhez hasonló biológiai mechanizmusok megértéséhez, illetve a növény- és állatvilág élelmezési vagy gyógyászati célokra való fenntartható használata.

Helyénvaló tehát, hogy védelme a 2010, a biológiai sokféleség éve utáni európai célkitűzések egyike.

 
  
MPphoto
 

  Karel De Gucht a Bizottság tagja. – Elnök úr, először válaszolni szeretnék egy pár aktuális kérdésre, majd néhány záró gondolattal fejezném be.

Először is, a biológiai sokféleségre vonatkozó közös szabályokat illetően a Bizottság a tagállamokkal és az érdekelt felekkel közösen munkálkodik a természetre hatást gyakorló kulcsfontosságú ágazatokra, például a szélenergiára, a kikötőkre és a folyótorkolatokra vonatkozó iránymutatások kidolgozásán. Emellett a Natura 2000-rel kapcsolatos tájékoztató kampányt tervezünk.

A biológiai sokféleséggel kapcsolatos új stratégia határozottan törekedni fog a biológiai sokféleséget befolyásoló főbb uniós politikákkal, a mezőgazdasággal, a halászattal és a regionális fejlesztéssel való integrációra. Célja mérhető törekvések és elérhető célok megfogalmazása a 2020-ig tartó intézkedések fontossági sorrendjének meghatározása érdekében. Mindezt a Bizottság új cselekvési stratégia keretében ismerteti majd.

A talajvédelemmel kapcsolatban a Bizottság által benyújtott keretirányelv-javaslatot visszatartják. Ez véleményünk szerint az erőforrás-felhasználásra és a fenntarthatóságra vonatkozó politikáink egyik fő hiányossága. Nagyon is osztjuk a talajpusztulással és annak környezeti hatásaival kapcsolatos aggodalmaikat. Biztosak lehetnek benne, hogy keményen dolgozunk azért, hogy e kérdésben előrelépést érjünk el a Tanáccsal.

Végül, megnyugtató látni, hogy a Bizottság és a parlamenti képviselők egyformán ítélik meg a biológiai sokféleség csökkenésének és az ökoszisztéma-szolgáltatások helyreállításának sürgető voltát és jelentőségét. A jelek szerint abban is egyetértünk, hogy sajnálatos módon mely okok vezettek a 2010-re vonatkozó uniós biodiverzitási célok elérésének kudarcához. Az állásfoglalásban foglalt felhívás világos és egyértelmű: nem bukhatunk el ismét. 2020-ban nem nézhetünk úgy az uniós polgárok szemébe, hogy be kelljen vallanunk, az EU nem merített ki minden lehetőséget, hogy megpróbálja megállítani Európa biológiai sokféleségének csökkenését.

Befejezésképpen megosztanám a parlamenti képviselőkkel a biológiai sokféleséggel kapcsolatos – idén, tehát a biológiai sokféleség évében indult – uniós szintű kampányunk jelmondatát, amely úgy hangzik: „Mindannyiunk ügye”. Csak együtt leszünk képesek rá, hogy a tömeges kihalás helyett egy gazdag és a sokszínű életnek otthont adó bolygót teremtsünk.

Észrevételeiket továbbítani fogom az ügyért felelős biztosnak, Potočnik úrnak. Mint azt mindannyian tudják, éppen New Yorkban vesz részt egy témába vágó nagyszabású konferencián.

 
  
MPphoto
 

  Esther de Lange előadó. – (NL) Elnök úr, köszönetet mondanék képviselőtársaimnak számos nézőpontból megfogalmazott felszólalásaikért. Végeredményben e hozzászólások mindegyike kiemelte az integrált megközelítés vagy az integrálás jelentőségét. Üdvözlöm az európai biztos azon kinyilvánított szándékát, hogy figyelembe veszi és stratégiájában kiemelt hangsúly helyez e kérdésre. Éppen ezért bízom benne, hogy ez a stratégia biztosítani fogja azt a tisztánlátást, amelyre például – a Seeber úr által említetteknek megfelelően – a tagállamok közötti jelentős eltérések tekintetében szükség van.

A biológiai sokféleség figyelembevételét tekintve az agrárpolitikával kapcsolatban minden szükséges megjegyzés elhangzott. A vidéki területek több mint 50%-án gazdálkodó ágazatnak mindenképpen ki kell vennie a részét a kihívásra adott megoldás keresésében. Említették még a halászati és a strukturális politikát, és hogy mindjárt válaszoljak is Eickhout úrnak, igen, a szakpolitikákba történő beillesztésnek természetesen finanszírozási vonzata is van, számomra pedig nincs igazán jelentősége, mely alapból származik a támogatás, vagy hogy nevén nevezzük-e a gyereket, csupán az számít, hogy az hatékony-e. Míg korábban egy legyet ütöttünk egy csapásra, tehát egy politikai célkitűzést egy pénzügyi forrásból valósítottunk meg, addig jövőbeli politikánkban több – három – legyet kell ütnünk egy csapásra. Ezen a területen egy kiadási forrásnak nem csupán az adott, hanem egy második és lehetőség szerint egy harmadik ágazat politikai célkitűzéseit is el kell érnie. Mindez az összes fél számára előnyös helyzetekről szól, elsősorban pénzügyi szempontból.

Érintették a nemzetközi megközelítés és a jövő havi nagoyai konferencia sikerének jelentőségét is. Még egy dolgot szeretnék mondani a talajkérdést illetően. Perello Rodriguez úr úgy fogalmazott, hogy nagyon fontos az európai talajvédelmi politikával kapcsolatos egységes megközelítés. Ezt a legkevésbé sem szeretnénk, mivel a talajjellemzők Európa-szerte teljesen eltérőek. Szívesen meghívom, nézzen körül ott, ahol én lakom, három méterrel a tengerszint alatt. Úgy vélem, a talajjal kapcsolatos problémák merőben különböznek az Ibériai-félszigeten tapasztalhatóktól. A jelentés hangsúlyozza a talajpolitika fontosságát, és felhívja a tagállamokat, hogy tegyenek eleget kötelezettségeiknek, de ezen a területen az egységesítés számomra igen veszélyesnek tűnik.

Még egy utolsó megjegyzés: most csupán az állami beavatkozásról, a közhatóságok feladatairól és a közfinanszírozásról esett szó. Nem vetettük fel azonban a vállalati társadalmi felelősségvállalás kérdését, noha azt is bele kell foglalni a vitába. Végül is csak akkor léphetünk előre ebben a vitában, ha a fogyasztók hajlandók lesznek méltányos árat fizetni a fenntartható, méltányos módon termelt árukért.

 
  
  

ELNÖKÖL: Edward McMILLAN-SCOTT
alelnök

 
  
MPphoto
 
 

  Elnök. – A vitát lezárom.

A szavazásra holnap, 2010. szeptember 21-én, kedden kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

 
  
MPphoto
 
 

  János Áder (PPE) írásban. – (HU) Elnök úr! Sajnos mindannyiunk számára tény, hogy a célkitűzést, miszerint 2010-re állítsuk meg a biológiai sokféleség csökkenését, nem sikerült elérnünk. Egyes becslések szerint a sokféleségi ráta mutatója 30 százalékkal esett az elmúlt 40 évben, mialatt a biodiverzitás túlzott mértékű romlásának kiváltó okai nem csökkentek. Mindezek alapján elsődleges feladatunk, hogy a biológiai sokféleség elvesztésének okaira az ágazati politikákban mielőbb megoldást találjunk. A politikus számára ez nagy kihívás, hiszen számos más, fontos gazdasági és szociális érdek van, amely ellentmondásban áll a biológiai sokféleség megőrzésére irányuló erőfeszítésekkel. Tudatában kell lennünk azonban annak, hogy saját jólétünk és gazdasági fejlődésünk fenntartása mellett nem foszthatjuk meg a jövő generációit a biológiai sokszínűség nyújtotta előnyöktől. Fontosnak tartom kiemelni a jelentés azon pontját, amely a genetikai sokféleség és a bennszülött fajok csökkenésének megállítására szólít fel. Mit érne a magyar táj szürke marha, mangalica, magyar tarka vagy kendermagos tyúk nélkül? De említhetnénk a törökbálint almát, a milotai diót vagy a besztercei szilvát is! A mezőgazdasági és állattenyésztési genetikai sokféleség megőrzése számos európai ország elemi érdeke, figyelemmel az őshonos, hazai fajok gazdasági, szociális, környezetvédelmi és nem utolsósorban élelmiszerbiztonsági értékére. Végül a LIFE+ tekintetében javaslom, hogy a Bizottság fontolja meg az uniós társfinanszírozás mértékének növelését, mivel a rendkívül magas önrész miatt alacsony a program kihasználtsága.

 
  
MPphoto
 
 

  Liam Aylward (ALDE) írásban. – (GA) A biológiai sokféleség megőrzése alapvető fontosságú. Becslések szerint a kihalások globális üteme 50–1000-szerese a szokásos természetes aránynak. Az EU-ban az emlősök 42%-át, a madarak 43%-át és az édesvízi halak 52%-át fenyegeti a kihalás veszélye. Becslések arra utalnak, hogy 2050-re a csökkenés mértéke a mainak akár tízszerese is lehet. Gondoskodni kell arról, hogy a biológiai sokféleség romlása ne folytatódjon a jelenlegi rohamos ütemben.

Amint azt a Tanács utolsó ülésén is elmondtam, komoly aggodalomra ad okot, hogy a 2001-ben Göteburgban a biológiai sokféleség csökkenésének 2010-ig történő megállítására vonatkozóan megfogalmazott célt nem sikerült elérni. Ha el szeretnénk kerülni a jelentős környezeti, ökológiai és gazdasági veszteségeket, megfelelő figyelmet kell szentelnünk a biológiai sokféleség alapvető értékének.

Az EU biológiai sokféleségének 2050-ig történő helyreállítását célzó hosszú távú elképzelést javaslok, ehhez azonban a kérdést a mezőgazdaság és a környezet jövőjéről folyó jelenlegi tárgyalások napirendjén kiemelten kell kezelni, és konkrét intézkedéseket kell végrehajtani a konkrét eredmények elérése érdekében.

 
  
MPphoto
 
 

  Vasilica Viorica Dăncilă (S&D) írásban. – (RO) A keresztmegfelelés a közös agrárpolitika része, és számos következménnyel jár a talajvédelemre nézve. Emellett ellenőrzési és szankciós mechanizmust biztosít, amely a bevett, nem csupán környezetvédelmi, de közegészségügyi, növény- és állatvédelmi, valamint állatjóléti előírásoknak való megfelelés elmaradása esetén csökkenti a közvetlen támogatások összegét. A keresztmegfelelés összefüggésben áll a föld jó mezőgazdasági és környezeti állapotának megőrzésére vonatkozó követelménnyel. Úgy gondolom, hogy a keresztmegfelelést a jövedelemcélú közvetlen támogatási kifizetésekre és a vidékfejlesztés részeként odaítélt környezeti kifizetések többségére is alkalmazni kellene. A tagállamoknak be kell vezetniük ezt a gyakorlatot nemzeti és regionális szinten, a meglévő közös uniós kerettel összhangban.

 
  
MPphoto
 
 

  Robert Dušek (S&D) írásban. – (CS) A biológiai sokféleség csökkenése szélsőséges ütemben folytatódik. Egyes fajok kihalásának aránya a természetes szint 50–1000-szerese. Prioritássá kell avatnunk a biológiai sokféleség csökkenésének megállítását, elsőként etikai okokból, hiszen a jövő generációira fenntartható bolygót kell hagynunk, más részről pedig környezeti okokból, mivel az élő szervezetek fajai közötti számtalan kölcsönhatás nélkülözhetetlen bolygónk élhető voltának biztosításához. Harmadszor, a biológiai sokféleség csökkenésének megállítását gazdasági okok is indokolják, mivel a természet és eredeti sokszínűsége biztosítja számunkra az élethez szükséges alapvető erőforrásokat – az élelmet, a vizet, az üzemanyagot és az élelmi rostokat –, valamint pótolja a talaj termelékenységét és gondoskodik a növények beporzásáról. A biológiai sokféleség fenntartása az éghajlatváltozás látható jeleinek és következményeinek enyhítése tekintetében is nélkülözhetetlen számunkra, mivel a szárazföldi és tengeri rendszerek megkötik a szén-dioxidot, és a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás egyedüli természetes mechanizmusai. A környezetvédelmi irányelv lehetővé fogja tenni az intézkedések helyi körülményekhez alkalmazkodó végrehajtását. Ugyanakkor gondoskodni kell arról, hogy a biológiai sokféleség védelme tekintetében a tagállamok között ne legyenek jelentős eltérések. Meg kell határozni azokat a védelmi alapelveket, amelyeknek minden esetben teljesülniük kell. Ezenkívül a biológiai sokféleség védelmét ki kell terjeszteni a halászatra is. A mezőgazdasági termelők kiemelt szerepet játszanak a biológiai sokféleség hatékony védelmében. A népességnövekedést illetően fokozni kell majd a termelést, ezzel egyidejűleg azonban támogatni kell a vidéki életet és a biológiai sokféleség olyan módon történő megőrzését, amely egyensúlyban tartja ezt a három szempontot.

 
  
MPphoto
 
 

  José Manuel Fernandes (PPE) írásban. – (PT) Az ENSZ 2010-et a biológiai sokféleség európai évének nyilvánította. Sajnálatos módon az EU nem fogja teljesíteni a 2010-re előirányzott biodiverzitási célkitűzését. A biológiai sokféleség csökkenése riasztó ütemben folytatódik. Számítások szerint a csökkenés olyan szinten gyorsul, hogy 2050-re a mainál akár tízszer nagyobb is lehet. Az EU-ban az emlősök 42%-át, a madarak 43%-át, a lepkék 45%-át, a kétéltűek 30%-át, a hüllők 45%-át és az édesvízi halak 52%-át fenyegeti a kihalás veszélye. A biológiai sokféleséggel kapcsolatos 2008. évi közösségi cselekvési terv félidős felülvizsgálata során a Bizottság megállapította, hogy azon fajok 50%-a, illetve azon élőhelyek 80%-a, amelyeknek védelme európai érdekű, rossz védelmi állapotban van. A biológiai sokféleség ilyen csökkenése ökológiai és gazdasági szempontból egyaránt elfogadhatatlan, mivel megfosztjuk a jövő generációit az egészséges biológiai sokszínűség nyújtotta előnyöktől. A biológiai sokféleség védelmét célzó európai intézkedéseket össze kell hangolni és integrálni kell más ágazati politikákkal, különösen a mezőgazdasági, erdőgazdálkodási és halászati, valamint a természeti katasztrófák megelőzésével kapcsolatos politikákkal a biológiai sokféleség maximális védelmének biztosítása érdekében.

 
  
MPphoto
 
 

  Véronique Mathieu (PPE) írásban. – (FR) El kell ismerni, hogy a biológiai sokféleség szempontjának az uniós szabályozás hatálya alá tartozó tevékenységekbe történő beillesztése gazdasági értéket képvisel. Azzal kívántam hozzájárulni a jelentéshez, hogy hangsúlyoztam a mezőgazdasági termelők által nyújtott, a biológiai sokféleség megőrzését szolgáló kiegészítő szolgáltatások ellentételezését. Ennek „bónusz” feltételrendszer formájában kell megvalósulnia, amelyben a kötelezettségeken felül végrehajtott intézkedésekért is jutalom jár. Emellett helyesen arra is rámutatunk, hogy egyes régiókban a hagyományos mezőgazdasági fajták használatával elő kell mozdítani a genetikai sokféleséget.

Ez fontos kérdés, és olyan, amelyet nagyon is jól ismerek, mivel szülőrégióm, Vosges egyik hagyományos tejhasznú szarvasmarhafajtája el fog tűnni, ha nem érkezik időben külső támogatás. Szerettem volna arra is felhívni a figyelmet, hogy a Life+ program keretében finanszírozott projekteket a fenntarthatóság szempontját figyelembe véve kell lebonyolítani, mivel, ahogyan azt sajnálattal meg kell állapítanunk, egyes projektek a finanszírozás megszűnése után nem működnek tovább.

Végül, egyetértek azzal a meglátással, hogy az adatgyűjtést nem lehet figyelmen kívül hagyni, és üdvözölni szeretném a franciaországi Nemzeti Vadmegfigyelő Központ felállítását. A megfigyelőközpont a szárazföldön vándorló vándor- és telelő fajokat tanulmányozza, elsősorban vadászok által készített tanulmányok alapján, ami bizonyítja – ha ugyan kell ilyen bizonyíték –, hogy a vadászok aktívan elkötelezték magukat a biológiai sokféleség védelme mellett.

 
  
MPphoto
 
 

  Alajos Mészáros (PPE) írásban. – (HU) A biológiai sokféleség és az ökoszisztémák fenntartása felbecsülhetetlen értékű a társadalomra nézve. Kötelezettségvállalásunk koncepciója szerint úgy kell megőriznünk bolygónkat, hogy az a következő nemzedékek számára is élhető környezetet tudjon biztosítani. Sajnos a jelenlegi helyzet nem bíztató. A biológiai sokféleség drasztikusan csökken. Szerte a világon a fajok kipusztulásának jelenlegi aránya 1000-szer magasabb is lehet, mint az természetes állapotukban. Ha nem teszünk semmit, ez az érték 2050-re a kutatók szerint a tízszeresére is nőhet. Az ökoszisztéma pusztulása jelentős mennyiségű üvegházhatást okozó gáz kibocsátásával is járhat, mely által a globális felmelegedés tovább nőhet, a Föld szén-dioxid-megkötő képessége pedig csökken. A biológiai sokféleség megőrzésének legfontosabb uniós eszköze a Natura 2000 hálózat, amely a tagállamok által kijelölt különleges természetvédelmi területekből (SAC) áll. Legfőbb célja, hogy a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelmével hozzájáruljon a biológiai sokféleséghez. Ahhoz viszont, hogy ez a szerződés eredményesen tudjon működni, egy sürgős jogharmonizációra van szükség, amely egységes és egyértelmű intézkedéseket tartalmaz a tagországok szintjére is lebontva.

 
  
MPphoto
 
 

  Andreas Mölzer (NI) írásban. – (DE) A méhek számának az elmúlt években megfigyelhető jelentős csökkenése, amelyet illetően nem világos, hogy ennek oka a biológiai sokféleség csökkenése vagy a géntechnológiával módosított növények, elsősorban azt szemlélteti, hogy sok mindent továbbra sem látunk tisztán. Nem csupán a biológiai sokféleség által az ökoszisztémák stabilitására gyakorolt hatások ismeretlenek még mindig nagy részben; regionális szinten még azt sem tudjuk, hogy egy adott területen milyen szintű a változatosság. 2010-et, a biológiai sokféleség évét ezért arra kell felhasználnunk, hogy megszerezzük a hiányzó ismereteket és növeljük a tudatosságot – egyrészről annak érdekében, hogy az országok és a helyi hatóságok a fenntartható fejlődés, valamint a lápvidékek és víztestek védelme és a környezet helyreállítása során figyelembe vehessék a biológiai sokféleséget, más részről pedig azért, hogy mindebben az átlagpolgár is részt vehessen. Elég csak az ártéri japánkeserűfűre gondolni, amely kerti dísznövényként indult, ám később elburjánzott és kiszorította az őshonos növényzetet, és amelynek gyökérrendszere súlyos károkat okoz a partot erősítő szerkezetekben. Semmilyen körülmények között nem hozhatjuk a fejünkre a mezőgazdasági vagy erdei monokultúrák átkát. A mezőgazdasági reform segítségével elmozdulhatunk a tömegtermeléstől a fokozottabb fenntarthatóság és a tájvédelem elősegítésének irányába. Ezenkívül stratégiákra van szükség annak érdekében, hogy az energiaültetvények formájában megvalósuló éghajlatvédelem és a biológiai sokféleség ne ugyanazon termőterületekért versengjenek.

 
  
MPphoto
 
 

  Pavel Poc (S&D) írásban. – (CS) Üdvözlöm a jelentést, és úgy gondolom, hogy a helyes irányba tett lépésekre tesz javaslatot. Ugyanakkor úgy érzem, hogy hiányzik belőle egy alapos kritikus megközelítés az e területen zajló jelenlegi tevékenységek iránt és a jövőre vonatkozó ambiciózusabb állásfoglalás. Fel kellene végre ismerni a dolgok jelenlegi állását. Az Európai Unió nem tudta teljesíteni a biológiai sokféleség csökkenésének 2010-ig történő megállítására vonatkozó céljait. A kérdéssel kapcsolatos európai szabályozás és általános megközelítés továbbra is a fajvédelemre összpontosít. El kell mozdulni az ökoszisztémák védelme felé, a bolygószintű ökoszisztémát is beleértve. A jelenlegi sürgető problémák, többek között az üvegházhatású gázok, a talajpusztulás, a tengeri ökoszisztémákat fenyegető veszélyek, az élelmiszerhiány és más gondok egyetlen közös nevező, mégpedig a homo sapiens-től érkező népesedési nyomás keretében foglalhatók össze. Ha nem saját fajunk ökológiájának nézőpontjából vizsgáljuk a probléma egészét, messze túllépve a társadalmi, gazdasági és politikai szférán, 2020-ban ismét ott találjuk majd magunkat, hogy nem teljesítettük a biológiai sokféleség csökkenésének megállítására vonatkozó célt, és ami rosszabb, rá kell majd jönnünk, hogy saját fajunk további fennmaradása szempontjából a bolygó ökoszisztémája tovább csúszott a nem fenntartható állapothoz vezető lejtőn.

 

21. Egyperces felszólalások fontos politikai kérdésekben
MPphoto
 

  Elnök. – A következő napirendi pont az egyperces felszólalások fontos politikai kérdésekben.

 
  
MPphoto
 

  Carlos José Iturgaiz Angulo (PPE) . – (ES) Elnök úr, hölgyeim és uraim, szeretném átadni Önöknek Oswaldo Payá üzenetét, akit a Parlament Szaharov-díjjal tüntetett ki.

„Kedves barátaim! Kuba népe változást akar, békés átmenetet szeretnének életük egy új szakaszába, maguk mögött hagyva mindazt, ami a gyűlölettel, erőszakkal, elnyomással, hazugsággal és félelemmel kapcsolatos, nyitottan fordulva a megbékélés felé, készen arra, hogy minden tekintetben a fejlődés útjára lépjenek.

Ezek a változások, amelyekre most a jog kötelez bennünket, már jelen vannak a kubai nép szívében és lelkében, de tiszteletben kell tartani az emberek polgári és politikai jogait. Szabad, demokratikus választásokat kell tartani, biztosítani kell az utazás, a munka és az ország gazdasági, politikai és kulturális életében való részvétel szabadságát.

A változások jogokat jelentenek, Kubában pedig hiányoznak ezek a jogok, hiszen még mindig sokan szenvednek el üldöztetést a kubai nép jogainak támogatása miatt, és akár be is börtönzik őket ugyanezen okból.

A közös európai álláspont központi eleme a szolidaritás, és ezt az álláspontot fenn kell tartani. Tudniuk kell, hogy bár a kubai kormány nem indítja el azokat a változásokat, amelyekre a Varela-projekt és más polgári kezdeményezések kubai támogatói vágynak, vannak, akik ebben a pillanatban is dolgoznak e békés változások elérésén. Ezek azok a kezdeményezések, amelyeket Önöknek támogatniuk kell, összhangban maradva ugyanakkor a közös állásponttal, hogy ez egyúttal együttes megközelítés is legyen.”

 
  
MPphoto
 

  Monika Flašíková Beňová (S&D) . – (SK) Az emberi jogok védelme, az emberek közötti különbségek tiszteletben tartása és e tisztelet kimutatása a demokratikus társadalomban éppolyan fontos, mint az erősszakkal szembeni fellépés.

Ha egy magas társadalmi pozíciót betöltő személy, valaki, akit az emberek természetszerűleg tisztelnek, nyilvános megszólalásaiban elmulasztja ezen elvek betartását, sőt, akár ki is csúfolja azokat, ezzel bátoríthatja vagy támogathatja az agresszív viselkedést a társadalomban. Ha az Európai Unió egyik tagállamának kormányfője egy nyilvános összejövetelen Hitleren és a kegyetlenkedésein viccelődik, és ezeket pozitív kontextusba helyezi, az ilyen viselkedést ezért nyilvánosan el kell ítélni, mert az elítélésének elmulasztása az ilyen viselkedés általános társadalmi elfogadottságához vezethet. Felszólítom ezért Silvio Berlusconit, hogy gondolja át újra: nemcsak a Hitlerrel kapcsolatos ostoba vicceit, hanem a fiatal nőknek szóló ízléstelen és – azt is hozzátehetném – buta ajánlásait, amelyek talán az ítélőképesség részleges elvesztéséből vagy talán az illemtudás és a nők iránti tisztelet hiányából eredhetnek.

 
  
MPphoto
 

  Sonia Alfano (ALDE) . – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, szombaton az Il fatto quotidiano című olasz napilap közzétett egy dokumentumot Palermo volt polgármesterének, Vito Ciancimino maffiózónak az aláírásával, amelyben azt írja, hogy Marcello Dell’Utrit és Silvio Berlusconit ugyanolyan fából faragták, mint őt; hogy ugyanahhoz a maffia uralta politikai rendszerhez tartoznak.

Ez a hír akkor jut a bírói kar tudomására, amikor kiderül az igazság az 1992-es maffiamészárlásokról, amelyekben Falcone és Borsellino bíró életét vesztette, nevezetesen hogy az állam tárgyalt a maffiával a „bombák évszakának” lezárása érdekében, és úgy tűnik, ez kedvezett a miniszterelnök pártja, a Forza Italia megalapításának, amelyet pedig éppen Dell’Utri segítségével alapítottak, akit a maffiával való szövetkezésért hét évre ítéltek, de még mindig szenátor az olasz parlamentben.

Mindezek fényében, és tekintettel arra, hogy Angelo Vassallo polgármestert nemrég meggyilkolta a camorra, ismételten szeretném hangsúlyozni a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoport kérésének fontosságát, akik az általam gyakorolt folyamatos nyomás hatására ismét felkérték az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságot, hogy készítsen jelentést a szervezett bűnözésről az Európai Unió szintjén.

Európa nem teheti meg tovább, hogy a másik orcáját is odafordítja, mert fél kezelni egy olyan problémát, amely immár nem helyi, hanem globális méretű, és amely pillanatnyilag közelről érinti az egyik tagállam kormányát.

 
  
MPphoto
 

  Michail Tremopoulos (Verts/ALE) . – (EL) Elnök úr, mint tudják, a zöld terek létfontosságúak a városi környezet szempontjából. A szakértők tulajdonképpen ragaszkodnak az egy lakosra jutó 7–10 négyzetméterhez, ami megegyezik az európai átlaggal. A görög nagyvárosok azonban manapság már fulladoznak, mivel ennek a követelménynek csak 25–35%-át érik el, ezért sürgősen sokkal több zöld területre van szükség.

Az egyik kézenfekvő megoldás az lenne, ha legalább a meglévő köztereket zöld területként hasznosítanák. Ezek közé tartozna a sok, városokon belül ragadt katonai laktanya és a korábbi athéni Hellenikon repülőtér.

A görög kormány, a Bizottság és a Nemzetközi Valutaalap közötti memorandum a 28. oldalon rendelkezik annak a lehetőségnek a felülvizsgálatáról, hogy a köztulajdont az államadósság törlesztésére lehessen felhasználni. Ha a korlátozott földtartalékokat végül ilyen célra használják fel, ez drasztikusan felborítja a környezeti egyensúlyt a görög városokban, aminek az árát az elkövetkező generációk fogják megfizetni.

Minden városi környezettel foglalkozó európai politikát hatályon kívül helyez néhány szó egy dokumentumban, amelyet maga a Bizottság kényszerít rá egy tagállamra. Azt kérdezem: az európai intézmények hajlandóak ezt elfogadni?

 
  
MPphoto
 

  Ryszard Czarnecki (ECR) . – (PL) Lengyelországban a közvéleményt foglalkoztatják az április 10-én Szmolenszk közelében lezuhant elnöki repülőgép balesetének vizsgálatában történt késedelmek. Elfogadhatatlan az a helyzet, hogy az orosz fél nem vagy csak nagyon lassan adja át a dokumentumokat, és egyértelműen húzza az időt. Úgy gondolom, a vizsgálatot nemzetközi üggyé kellene minősíteni, hogy az Európai Unió, beleértve az Európai Parlamentet is, befolyását felhasználva felgyorsíthassa a vizsgálatot, és nagyobb nemzetközi nyomást gyakorolhasson Oroszországra. Attól tartok, hogy nemzetközi nyomásgyakorlás nélkül, illetve az Európai Parlament és az Európai Unió nyomása nélkül az ügy soha nem fog tisztázódni. Ezért kérek bizonyos fokú szolidaritást Lengyelországgal ebben az ügyben.

 
  
MPphoto
 

  João Ferreira (GUE/NGL) . – (PT) Az ellenőrizetlen pénzügyi spekuláció okozta katasztrófa után, több havi tétlenség és a pénzügyi piacokon bevezetendő intézkedésekről szóló ígéretek után ezen a héten jutott el hozzánk a megerősítés az Európai Bizottságtól. Lényegében minden úgy megy majd tovább, ahogy eddig. Folytatódni fog a pénzügyi spekuláció, továbbra is megmaradnak a fő eszközei: a származtatott pénzügyi eszközök, a biztosíték nélküli értékesítések, a swapügyletek vagy CDS-ek (hitel-nemteljesítési csereügyletek); nem fognak véget vetni ennek a mérgező szemétnek. Továbbra is megmaradnak az adóparadicsomok, amelyekről a nagy felhajtás és a megszüntetésükre tett üres ígéretek után most halálosan nagy a csend.

Mindezzel szemben ott láthatjuk azt a mélyreható erőszakot, amivel súlyos áldozatokra kényszerítették a munkavállalókat és a lakosságot, akiket felszólítottak a pénzügyi tőke visszaéléseinek támogatására. A válasz arra a tényre, hogy az Európai Uniónak nyilvánvalóan nincs elképzelése arra, mit tegyen a válság következményeivel, amelynek megteremtésében segédkezett, itt van, Portugáliában, Franciaországban, Görögországban, Spanyolországban és Európa minden részén, ahogy az emberek fellázadnak és küzdenek a mélységes szociális regresszió ellen, amelyet az Európai Unió ki akar szabni rájuk.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – A következő felszólaló Batten úr, akinek az a különlegessége, hogy ő az első olyan politikus a történelemben, aki a pártja színeit viseli.

 
  
MPphoto
 

  Gerard Batten (EFD) . – Elnök úr, úgy tűnik, hogy Nick Clegg, az Egyesült Királyság miniszterelnök-helyettese hamarosan be fogja jelenteni a koalíciós kormány határozatát, miszerint eleget tesz az Emberi Jogok Európai Bírósága döntésének, és megadja a szavazati jogot az Őfelsége börtöneiben lakóknak.

David Cameron miniszterelnök egyik szóvivője a beszámolók szerint úgy nyilatkozott, hogy „szerencsétlen” dolog lenne, ha az általános eltiltást teljes mértékben megszüntetnék. A továbbiakban viszont nem magyarázta meg, hogy egy részleges eltiltás miért lehetne erkölcsileg elfogadhatóbb, és egy gengszternek, betörőnek vagy tolvajnak miért van több joga szavazni, mint egy gyilkosnak, erőszaktevőnek vagy pedofilnak.

A törvénytisztelőkre és a bűncselekmények áldozataira nézve sértés, hogy azoknak, akik megszegik a törvényeket, ugyanúgy joguk lesz törvényhozókat választani. Egy dolgot teljes bizonyossággal megmondhatok: mégpedig hogy az egyesült királysági Függetlenség Párt (az UKIP) következő manifesztumában kötelezettséget fog vállalni bármilyen ilyen törvény hatályon kívül helyezésére.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – Attól függően, ki az UKIP vezetője.

 
  
MPphoto
 

  Andreas Mölzer (NI) . – (DE) Elnök úr, a mai napon szeretném újra megemlíteni a Friuli-Venezia Giuliából, Szlovéniából és Karintiából álló közép-európai Alpok–Adria régiót. Ez a régió tükrözi Európa nyelvi és kulturális sokszínűségét, és bemutatja, hogyan lehet leküzdeni a súlyos történelmi különbözőségeket. A Karintiai Konszenzus csoport például már hosszú évek óta dolgozik a Karintiában élő német többségi népesség és szlovén kisebbség békés együttélésének fenntartása érdekében, és munkájáért ez a Parlament az Európai Polgár díjjal is kitüntette.

Ezt a békés együttműködést azonban visszavetette, hogy a Horvátországgal való határmegállapodásról szóló ljubljanai népszavazás előtt Szlovénia azt állította, hogy a szlovén Karintiát, Triesztet és Goríciát elvették, noha a Dél-Karintiában élők 1920-ban, más szóval pontosan 90 évvel ezelőtt egy teljes mértékben demokratikus népszavazáson döntöttek arról, hogy Ausztriához kívánnak tartozni. Ráadásul Szlovénia semmiképpen nem a volt Jugoszlávia jogutódja, és ezáltal az osztrák államszerződés aláíró fele. Legfeljebb Jugoszlávia nyomdokaiba léphet azzal, hogy a nemzetközi joggal szemben fenntartja az AVNOJ-döntéseket, és ez nem jó.

 
  
MPphoto
 

  Rareş-Lucian Niculescu (PPE) . – (RO) Szeretném felhívni a figyelmet egy rendkívül sürgős kérdésre, amely pillanatnyilag Romániában áll fenn, de amely szerintem bizonyos formában az EU valamennyi tagállamában létezik. A kisvállalkozásokat érintő súlyos helyzetről beszélek, és arról, hogy így romba dőlnek a gazdasági válság utáni növekedési és fellendülési esélyeik.

A Kis- és Középvállalkozások Országos Tanácsának becslései szerint az európai támogatásban részesült vállalkozások 10-ből 8 esetben kiesnek a projektekből a társfinanszírozás hiánya miatt. Ez a helyzet az összes, európai támogatással járó program esetében fennáll. Úgy gondolom, hogy ilyen körülmények között egyrészről az EU, másrészről a tagállamok kötelesek új intézkedéseket keresni és végrehajtani a kisvállalkozások támogatása érdekében, szem előtt tartva különösen azt, hogy az EU területén foglalkoztatott munkaerő 70%-a ezeknél a vállalkozásoknál dolgozik.

 
  
MPphoto
 

  Silvia-Adriana Ţicău (S&D) . – (RO) Hamarosan megkezdjük a 2007–2013-ra vonatkozó többéves pénzügyi keret félidős felülvizsgálatát, amelynek intézményközi együttműködésen kell alapulnia, és konkrét megoldásokat kell kínálnia a gazdasági és pénzügyi válság hatásainak enyhítésére. Emellett a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése és az EU 2020 stratégia új nézőpontot nyújt a jelenlegi pénzügyi kilátások félidős értékeléséhez.

Felhívom a Bizottságot, hogy mutatkozzon rugalmasnak és szolgálatkésznek, amikor egy tagállam – az ERFA-rendeletnek megfelelően – kérelmezni kívánja az operatív programok vagy a nemzeti stratégiai referenciakeret felülvizsgálatát.

A jelenlegi gazdasági válság némileg megváltoztathatja a költségvetési prioritásokat, konkrétan azért, hogy a kiemelt területek számára biztosítsa a megfelelő finanszírozást. Ennek fényében szorgalmazom a szolidaritás és a hatékonyság támogatását az energiaforrások területén, továbbá a közlekedési infrastruktúra és a mezőgazdaság, illetve a vidéki térségekben a szélessávú infrastruktúra területén, mivel mindezek a kiemelt területek hozzájárulhatnak a munkahelyteremtéshez.

 
  
MPphoto
 

  Antonyia Parvanova (ALDE) . – Szeretném felhívni a figyelmüket egy bűncselekménnyel vádolt bolgár állampolgár emberi jogainak nagyarányú megsértésére. Mario Abdel Gani el Makusi egy palesztin polgár fia, gyógyszerészhallgató, akit június 7-én szófiai otthonában őrizetbe vettek, majd a helyi rendőrkapitányságra vittek – a rendőrség véleménye szerint – testi sértés miatt.

Két szemtanú szerint Mario az incidens időpontjában otthon volt, illetve vásárolt egy élelmiszerüzletben, amit az üzlet zártláncú biztonsági kamerájának 6 felvétele is alátámaszt. Határozatlan időre szóló szabadságelvonással járó intézkedés alá vonták, amely már 70 napja érvényben van. A rendőrség ez idő alatt nem volt hajlandó megnézni a zártláncú biztonsági kamera felvételeit vagy kihallgatni a tanúkat, akik vele voltak az otthonában, az eset helyszínétől távol.

Véleményem szerint ez az egész ügy a fiatalember és családja ellen példátlan, de az ilyen jellegű incidensek az elmúlt év során Bulgáriában mégis mindennapossá váltak. Szeretném ezért kijelenteni, hogy semmivel nem igazolható, hogy a rendőrség őrizetbe vesz egy embert, aki a bűnösség bebizonyításáig ártatlannak minősül, és cáfolhatatlan bizonyítékok nélkül 70 napig fogva tartja.

Nagyobb átláthatóságra szólítok fel a belügyminisztérium és az államügyészség munkájában.

 
  
MPphoto
 

  Catherine Grèze (Verts/ALE) . – (FR) Elnök úr, 32 mapuche indián fogoly immár 70 napja folytat éhségsztrájkot, amibe akár bele is halhatnak. A mai napon a chilei parlament képviselői is csatlakoztak hozzájuk.

Azért kezdtek éhségsztrájkba, hogy így követeljék a common law, a szokásjog alkalmazását és a földszerzési jogukat. A bennszülötteknek kollektív tulajdonjogot kell kapniuk ősi földjeik felett; a Parlament már kiállt ezen elv mellett, és a vonatkozó nemzetközi egyezmények is rögzítik.

Ez a jog, amelyet Chilében soha nem ismertek el, a népesség 5%-át kitevő mapuche lakosságot aránytalanul kedvezőtlenül érintő intézkedések elburjánzását eredményezte.

Ha meg akarja menteni a mapuche közösséget, amely arra van ítélve, hogy föld, illetve erőforrások nélkül éljen, Chilének össze kell szednie a bátorságát ahhoz, hogy elismerje a közösség jogait és elfogadja követeléseiket.

Számunkra itt az Európai Parlamentben, valamint az ENSZ és az összes többi nemzetközi intézmény számára ugyancsak fontos, hogy küzdjünk az őslakos populációk jogainak tiszteletben tartásáért. Elnök úr, Ön mit szándékozik tenni ebben az ügyben?

 
  
MPphoto
 

  Miguel Portas (GUE/NGL) . – (PT) Két évvel ezelőtt a Lehman Brothers összeomlása váltotta ki a pénzügyi piacokat érő csapást és az ezt követő gazdasági és szociális válságot, amelyet a lakosságunk még ma is tapasztal. A válasznak kiegyensúlyozottnak kell lennie. Az Európai Unió az általa alkalmazott megszorító programokban gyorsnak, könyörtelennek és rendíthetetlennek mutatkozott, ugyanakkor rendkívül lassú, sőt, hanyag volt minden másban, ami igazságosságot hozhatott volna a gazdaságba.

A Parlament csak ezen a héten fogadja el a pénzügyi rendszer felügyeletére vonatkozó első intézkedéseket; a bankrendszer csak az elkövetkező kilenc év folyamán fogja alkalmazni a saját tőkére előírt szabályokat és a lakosság más követeléseit, nevezetesen a spekulációs tőke elleni fellépést, az adóparadicsomok beszüntetését vagy a pénzügyi tranzakciók adóját. Ezeket mind elhalasztották, az európai cselekvés napja szeptember 29-én ezért ennyire fontos és szükséges szerte Európában.

 
  
MPphoto
 

  Krisztina Morvai (NI) . – (HU) Kedves képviselőtársaim! El tudják-e képzelni, hogy van a bűncselekmények áldozatainak olyan csoportja, akik nap mint nap szenvednek el fizikai erőszakot, veréseket, bántalmazásokat, szexuális erőszakot és a lelki bántalmazásnak, fenyegetésnek, terrorizálásnak a legdurvább formáit. A nők elleni erőszak és ezen belül is a családon belüli vagy párkapcsolati erőszak női áldozatairól van szó, akiknek egy bátor és erős csoportja keresett fel a múlt héten, és panaszolta el, hogy Magyarországon ennek az igen nagy csoportnak még mindig nincsen semmiféle támogatása, segítsége. Ha a rendőrségre mennek, azt mondják, hogy ez magánügy, nem avatkozunk bele, ha a gyámhatóságra, gyermekvédelemhez mennek, azt mondják, hogy csináljon valamit asszonyom, mert különben elvesszük Öntől a gyerekét. Szeretném összefogásra felszólítani az összes európai parlamenti képviselőt, és kérni Önöket, hogy rendezzünk egy komoly meghallgatást a nők elleni erőszak áldozatai számára és képviseljük az érdekeiket minden lehetséges fórumon.

 
  
MPphoto
 

  Nuno Teixeira (PPE) . – (PT) Elnök úr, Portugáliában egész nyáron ismét olyan tűzözön tombolt, amely erdőket és gazdasági területeket pusztított el, házakat és magáninfrastruktúrát döntött romba és folyamatos fenyegetettségben tartotta az embereket, akik abban a félelemben éltek, hogy a szűnni nem akaró tüzek egyszer hozzájuk is elérnek.

Csak augusztusban több mint 9000 tűzesetet jegyeztek fel Portugáliában, amire 2006 óta nem volt példa. Tekintettel a helyzet súlyosságára, kulcsfontosságú, hogy ne csak az okokat keressük, hanem a megoldásokat is. Ez utóbbi érdekében nemcsak a szükséges tervezésre és a hatékony anyagi és emberi erőforrások biztosítására utalok a tüzek leküzdéséhez, hanem arra is, hogy sok területet újra kell erdősíteni és támogatni kell a tüzek által érintett embereket.

A madeirai autonóm régióban, ahonnan én származom, a tüzek több települést is érintettek. A tavaly februári természeti csapást követően az augusztusi tüzek tovább súlyosbították a madeiraiak által tapasztalt nehézségeket, akik remélik, hogy az életük helyreállításában – különösen a tavaly átélt megpróbáltatások után – számíthatnak mindenki segítségére és szolidaritására.

 
  
MPphoto
 

  Alan Kelly (S&D) . – Elnök úr, igazán nem tesz boldoggá, hogy tudom, hogy most, amikor itt állok Önök előtt, az EU eközben nagyon gondosan figyeli a hazámban, Írországban zajló gazdasági fejleményeket.

Az ír kötvények kamata ma elérte a 6,5%-ot, és az írországi helyzet komoly kihívásokat rejt. A hitelfelvétel költsége hazám számára valójában még soha nem volt ilyen magas. Az emberek otthon, a választókerületemben azt kérdezik, hogy jutottunk el idáig. Az egyszerű válasz a színtiszta kapzsiság.

Nagyon örültem, amikor a közelmúltban Almunia biztos kitartóan ragaszkodott Írország végső zombibankjának, az Anglo Irish-nek a bezárásához. A Bizottságnak lépnie kellett, mivel ez a bank már hazám jövőjét sodorta veszélybe. Úgy volt, hogy az Anglo 2 milliárd euróba fog nekünk kerülni, aztán 5 milliárdba, aztán 10 milliárdba. A jövő hónapban az fog kiderülni, hogy az Anglo 30 milliárd euróba fog nekünk kerülni?

Az ír nép rugalmas fajta. Túl fogunk jutni ezen, de csak az EKB segítségével és csak a politikai stabilitás révén, amelyen segítene az otthoni vezetés azonnali leváltása.

 
  
MPphoto
 

  Jelko Kacin (ALDE) . – (SL) Ezen a hétvégén Szlovéniára hatalmas eső zúdult, komoly áradásokat és súlyos gazdasági károkat okozva. A folyók szintje sok helyen évszázadok óta nem látott magasságba emelkedett. Az áradás halálos áldozatokat is követelt, bár hozzá kell tennem, hogy az elhunytak kivétel nélkül a volán mögött vesztették életüket, az aluljárókban rekedt autókban. Csak a fővárosban, Ljubljanában még mindig több mint 1200 lakóház van víz alatt. A közlekedési útvonalakat és a közműveket szintén súlyos csapás érte.

Szlovénia kis ország, de ezeknek az áradásoknak a következményeit a nyár elején néhány közép-európai országra lesújtó árvizek katasztrofális következményeihez hasonlíthatnánk. Meg akartam ragadni ezt az alkalmat, hogy tájékoztassam Önöket a hazámban uralkodó helyzetről, mert úgy gondolom, a következmények kezelése érdekében itt a Házban is nagyon sok munka vár még ránk.

 
  
MPphoto
 

  Søren Bo Søndergaard (GUE/NGL) . – (DA) Elnök úr, a legutóbbi találkozásunk óta Törökországban több mint 50 kurd polgármester kapta kézhez végső ítéletét. Mit tettek ezek a polgármesterek? Nos, odáig merészkedtek, hogy nyílt levelet írtak az akkori dán miniszterelnöknek. Ilyen abszurd a helyzet az EU-tagjelölt Törökországban, hogy a polgármestereket megbüntetik, ha levelet írnak egy EU-tagállam államfőjének. De az abszurditások még folytatódnak is. Október 18-án, hétfőn 151 kurd politikus és ügyvéd áll bíróság elé, köztük Diyarbakir polgármestere, Osman Baydemir, valamint Muharrem Erbey, aki Törökország emberi jogi szervezetének, az IHD-nek az alelnöke. A vádak akár életfogytiglani szabadságvesztést is eredményezhetnek. Szeretném felkérni az elnököt, hogy gondoskodjon róla, hogy az Európai Parlament megfigyelőként legyen jelen ezeken a tárgyalásokon.

 
  
MPphoto
 

  Anna Záborská (PPE) . – (SK) A romák kitoloncolása Franciaországból annak a jele, hogy nem tudjuk, mit tegyünk, ugyanúgy, mint például a hajléktalanokat a városközpontokból kiutasító rendeletek.

A romák problémája egy további problémát, a szélsőséges szegénység és társadalmi kirekesztés problémáját leplezi el. A szélsőségesen szegény körülmények között élők rá vannak szorulva a társadalmi szolidaritásra: a gyermekes anyák, az öregek, a betegek, az elszigetelt közösségek; azok az emberek, akik olyan nehéz körülmények közé kerültek, hogy már nem tudnak segíteni magukon. Ez nem pusztán pénz kérdése: el kell kezdeni olyan társadalomként viselkedni, amelyik törődik mindezekkel az emberekkel, az egyes ember javára és mindenki javára. Keressük meg ezért a módját, hogy hogyan lehetne a lehető legtöbb önkéntest bevonni a szociálisan hátrányos helyzetű csoportok megsegítésébe. Találjunk módot arra, hogy az önkéntesek számára könnyebbé és egyszerűbbé tegyük a meglévő pénzügyi források felhasználását. Ha ezt elmulasztjuk, továbbra is csak egy helyben fogunk járni.

 
  
MPphoto
 

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D) . – (LT) Hölgyeim és uraim, amikor hazám parlamentje ismételten elutasította a gyermekekkel szembeni erőszak minden formáját, köztük a testi fenyítést is tiltó törvénymódosításokat, ez csak azt mutatta, hogy korunk társadalmát a legfiatalabb és leggyengébb tagjainak véleményével szembeni intolerancia, a gyermekjogok és az érdekeik fontosságának megértésére való képtelenség és vonakodás uralja. Ez újfent azt bizonyította, hogy sürgősen meg kell vitatnunk a gyermekjogok védelmének kérdését és a velük szembeni erőszak leküzdését.

Hazámban azonban sokan úgy gondolják, hogy a gyerekek verése egyfajta kulturális örökség vagy hatékony nevelési módszer. Én ezzel egyáltalán nem értek egyet, és szeretném hangsúlyozni, hogy az érzelmi kontroll hiánya és az agresszió ebből következő indoklása – amikor ezt nevelésnek nevezik – helytelen és nem igazolható.

Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy az erőszak súlyos veszélyt jelent a gyermekek testi és szellemi egészségére, személyes és szociális fejlődésükre. Mivel a gyermekek alkotják a társadalom legkiszolgáltatottabb csoportját, arra hívom fel a Bizottságot és a Tanácsot, hogy erősítsék meg a gyermekekkel szembeni erőszak leküzdésére irányuló intézkedéseket azzal, hogy valamennyi EU-tagállamban kötelező előírásokat vezetnek be, és aktívabban együttműködnek a tagállamokkal és a nem kormányzati szervezetekkel a gyermekekkel szembeni erőszak megállítása érdekében.

A tagállamokat szintén arra szólítom fel, hogy tegyék meg a szükséges fellépést és a megelőző intézkedéseket, hogy véget vessenek a gyermekekkel szembeni erőszaknak.

 
  
MPphoto
 

  Kyriacos Triantaphyllides (GUE/NGL) . – (EL) Elnök úr, szeretném felhívni a figyelmet egy kezdeményezésre, amelyről Önök közül sokan tudnak, de további támogatást kíván a részünkről: az úgynevezett „Európai Tanács Modellre”. Ez a kezdeményezést és a Strasbourgban tartott virtuális plenáris ülést sok európai fiatal használja, akik szeretnék jobban megismerni az Európai Unió működését.

Az alacsony szavazói részvétel és az általános közöny idején fontos, hogy támogassunk és segítsünk mindenkit, aki érdeklődik és szeretne hozzájárulni az Európai Unió integrációjának folyamatához. Az „Európai Tanács Modellről” szóló idei jelentés fényében ezért arra szólítom fel Önöket, hogy találkozzanak a nemzeti küldöttségeik tagjaival, hogy így valódi ízelítőt kaphassanak abból, hogyan dolgozunk. Minél inkább támogatjuk ezt a kezdeményezést, annál több haszna lesz Európa jövője szempontjából, amelynek az építésén itt dolgozunk.

 
  
MPphoto
 

  Nuno Melo (PPE) . – (PT) Elnök úr, a Tanács közelmúltbeli határozata, amellyel megnyitotta az uniós piacot a Pakisztánból származó ruházati és textiltermékek előtt, hiba volt. Portugáliában a feldolgozóipar 20%-át a ruházati és textiltermékek teszik ki, 200 000 munkavállalóval és 7000 vállalkozással. Hazámban ez az egyik fontos tevékenység, ahogy Olaszországban, Németországban vagy Franciaországban az autóipar.

Ez azt jelenti, hogy ezek a vállalkozások mostantól közvetlen versenybe kerülnek a pakisztáni vállalkozásokkal, amelyeknek nem kell fizetniük a munkavállalóik szociális védelméért, nincsenek környezetvédelmi költségeik, nem kötelesek külön ügyelni bizonyos nyersanyagok felhasználására, és ahol sajnos gyakran még a gyermekmunka is része a valóságnak, mint tudjuk.

Nem azt próbálom ezzel mondani, elnök úr, hogy az európai vállalkozások félnek versenyre kelni a máshonnan érkezőkkel, hanem hogy a rendes piaci feltételek felforgatása mellett nem tudnak működni.

Szeretnék ezért itt hangot adni a tiltakozásomnak, elnök úr. A tiltakozáson túl a helyzetre vonatkozó észrevételeimet is szeretném felkínálni. Fontos, hogy a Parlament az első adandó alkalommal vitassa meg ezt a kérdést, mivel ez az európai ruházati és textilipar számára létfontosságú.

 
  
MPphoto
 

  George Sabin Cutaş (S&D) . – (RO) A szociális Európa olyan kritikus fordulóponthoz érkezett, amikor a megszorító intézkedésekre adott válasz különféle sztrájkok formájában mutatkozik meg.

Franciaországban az oktatási, közlekedési, igazságügyi, közigazgatási és ipari ágazatok munkavállalói sztrájkolnak, Görögországban a közlekedési dolgozók, Romániában a szakszervezeti tagok. Ez a társadalmi elégedetlenség az elkövetkező hónapokban bizonyosan fokozódni fog. Ezért gondolom úgy, hogy kiemelt célunknak a gazdasági növekedést kell tekinteni, szoros összefüggésben azonban a munkahelyteremtéssel és a meglévő munkahelyek védelmével.

Közös a felelősségünk a válságból való kilábalásért. A szolidaritásnak központi helyet kell kapnia az európai gazdaság- és szociálpolitikában. Sőt, a gazdaságélénkítő intézkedések végrehajtásában nehézségekkel szembesülő tagállamoknak fokozott segítségnyújtást kell biztosítani, hogy megelőzzük a tagállamok gazdaságai közötti szakadék kiszélesedését és enyhítsük a fájdalmas társadalmi hatást.

 
  
MPphoto
 

  Tanja Fajon (S&D) . – (SL) Legjobban a keserűség, düh és csalódottság szavakkal tudnám jellemezni, hogy mit éreztek a szlovénok az Európai Unió vezető diplomáciai pozícióira történt első kinevezésekkor. Ez nem pusztán azért van, mert Szlovénia a jelölések első köréből esett ki, hanem főként azért, mert a 29 vezető pozícióból mindössze négy jut majd az újonnan csatlakozott tagállamokból származó képviselőknek.

Nem hiszem, hogy ezekben a tagállamokban ne lenne alkalmas jelölt. Épp ellenkezőleg, szilárd meggyőződésem, hogy a motiváltság, az ambíció az újabb tagállamokban fokozottan jelen van. Az európai intézményekben azonban a legmagasabb pozíciókat összességében véve még mindig a legnagyobb tagállamok képviselői töltik be.

Határozottan ellenzem az ilyenfajta európai politikát, mert nem képes átérezni a fiatalabb, újonnan csatlakozott tagállamok érdekeit. Mindnyájan azért vagyunk részei az Uniónak, hogy a döntéseket együtt hozzuk meg. Legyen ez bírálat és emlékeztető a kormányaink számára. Most nincs itt az ideje az új szakadékok keletkezésének és a bizalomvesztésnek. Az emberek csak akkor fognak hinni nekünk, ha belülről szilárdak és egységesek vagyunk, ha a hangunk 27 tagállam közös hangja, nem csupán egy maroknyi tagállamé.

 
  
MPphoto
 

  Gabriel Mato Adrover (PPE) . – (ES) Elnök úr, ismét tárgyalni fogunk az Európai Unió és harmadik országok közötti szabadkereskedelmi megállapodásokról. Korábban már beszéltem a Kolumbiával és Peruval való megállapodásokról, amelyek a Kanári-szigetek banánipara számára rendkívül ártalmasak, ma pedig Marokkóról szeretnék beszélni.

A Bizottság szeptember 16-án fogadta el a Marokkóval való társulási megállapodás új mezőgazdasági fejezetéről szóló javaslatát: egy olyan fejezetet, amelyik megemeli a paradicsomkvótát, az egész évre való kiterjesztés helyett fenntartja az októbertől májusig tartó időszakot, és nem vizsgálja felül a belépési árak rendszerét, noha ez tisztességtelennek bizonyult, amint azt az Európai Csalás Elleni Hivatal maga is elismerte.

Ez a megállapodás halálos csapás az uniós termelők számára, mindenekelőtt Andalúziában, Murciában, Valenciában és a Kanári-szigeteken, és a Bizottság ezzel tökéletesen tisztában van. A Bizottság nem teheti meg, hogy félrenéz és friss, garanciák nélküli megállapodást javasol, amikor a jelenlegi megállapodást anélkül sértik meg, hogy bármilyen intézkedés történne.

Sürgősen felül kell vizsgálni a belépési árak rendszerét, ezért kérem a Bizottságot, hogy haladéktalanul végezzen felülvizsgálatot. A Bizottságnak kötelessége megvédeni a mezőgazdasági termelőket, úgyhogy védje meg őket!

 
  
MPphoto
 

  Rovana Plumb (S&D) . – (RO) A kérdés, amit fel szeretnék vetni, a jogállamiság és a szakmaiság tiszteletben tartásával kapcsolatos a romániai közigazgatásban.

2009 elején leváltották a prefektusokat és alprefektusokat. A kinevezésükről szóló határozat szövege kimondta, hogy a megfelelő feladataikat ideiglenesen fogják ellátni, amíg az állandó kinevezések érdekében meg nem szervezik a versenyvizsgát. 2009. szeptember végén a végrehajtó hatalom megszervezte ezeket a versenyvizsgákat, és október elején az eredményeket is kihirdették. Úgy volt, hogy a kormány fogja kiadni az elfogadott személyek állandó kinevezéséről szóló határozatokat, de ezt még mindig nem tette meg. Tekintettel erre a helyzetre, szeretném felhívni az Európai Parlament figyelmét a román kormány által elkövetett visszaélésre, és felkérni a román kormányt, hogy tartsa tiszteletben a jogállamiság elvét, és ösztönözze a szakmaiságot a közigazgatásban.

 
  
MPphoto
 

  András Gyürk (PPE) . – (HU) A közös külpolitika kezdeti sikerének könyvelhetjük el, hogy rövidesen megkezdi működését az uniós külügyi szolgálat. Annak azonban már kevésbé örülünk, hogy a vezetők kinevezésénél továbbra sem érvényesül a regionális egyensúly elve. A múlt héten nyilvánosságra hozott névsort tanulmányozva azt látjuk, hogy a majd harminc misszióvezető közül csupán négy érkezik majd az új tagállamokból. Ezt elfogadhatatlannak tarjuk. Nem hisszük ugyanis, hogy a szakmai rátermettség nemzeti hovatartozástól függ. A kinevezéseknél egyszerre kellene érvényesíteni a hozzáértés szempontját és az arányos képviselet elvét. A fentiek miatt arra szólítjuk fel lady Ashtont, hogy a további kinevezéseknél biztosítsa a megfelelő területi arányosságot. A misszióvezetők és a további tisztségviselők esetében egyaránt mindaddig, amíg a földrajzi egyensúly elve nem érvényesül. Az Európai Parlament jóváhagyása nem tekinthető puszta formalitásnak.

 
  
MPphoto
 

  Eduard Kukan (PPE) . – (SK) Az Európai Unió bővítése továbbra is időszerű téma. Izland és Horvátország várható csatlakozása fel fogja bátorítani mindazokat, akik támogatják a bővítési folyamatot, és szeretnék, ha folytatódna.

Bizonyosan ösztönzőleg fog hatni a Nyugat-Balkán országaira, különösen most, amikor a régióban gazdasági válság és növekvő bizonytalanság tapasztalható. A Szerbia és az Európai Unió országai között a közelmúltban elért kompromisszum – a Nemzetközi Bíróságnak a koszovói függetlenségi nyilatkozat ügyében adott tanácsadói véleményéről szóló ENSZ közgyűlési határozat elfogadásáról – megerősítette az EU potenciálját, amikor kényes kérdéseket kell megoldani a régióban.

Az EU vállalta, hogy támogatja a párbeszédet Szerbia és Koszovó között. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy ennek a párbeszédnek a sikerességétől nemcsak a régió hosszú távú stabilitása, de az EU és külpolitikájának hitelessége is függ.

 
  
MPphoto
 

  Jarosław Leszek Wałęsa (PPE) . – (PL) Köszönöm, hogy megadta nekem a szót. Szeretném megragadni ezt a lehetőséget, hogy elítéljem a burmai juntát és az utasításaira eljáró választási bizottságot, amely a múlt héten bejelentette a Nemzeti Liga a Demokráciáért, valamint kilenc másik politikai szervezet feloszlatását. A Nemzeti Liga a Demokráciáért vezetőjét, Aung Szan Szú Csi asszonyt az Európai Parlament Szaharov-díjjal tüntette ki. Támogatja a párbeszédet a junta és az ellenzék között, amint azt 2000-ben bebizonyította, amikor tárgyalt a tábornokokkal a katonaság fokozatos kivonásáról a politikai életből. Sajnos a tárgyalások nem vezettek áttöréshez.

Burmában a novemberben esedékes választás lesz az első választás 1990 óta, amikor a katonai junta nem volt hajlandó elfogadni az ellenzék átütő győzelmét, és házi őrizetbe helyezte Aung Szan Szú Csi asszonyt. Az Európai Parlamentnek világosan jeleznie kellene, hogy ellenezzük a katonai rendszert, az emberi jogok megsértéseit és az alapvető polgári szabadságok tiszteletben tartásának hiányát Burmában.

 
  
MPphoto
 

  Petru Constantin Luhan (PPE) . – (RO) Az EU 2020 célkitűzések egyértelműen kiemelt helyen foglalkoznak az oktatással és a készségfejlesztéssel.

A jelenlegi programozási időszak során a gazdasági, társadalmi és területi kohézió elérése a fő cél, amely megteremti a keretet az oktatás és a készségek fejlesztéséhez, hogy helyi forrásokat lehessen felhasználni.

Minden régió javíthatja a saját profilját azzal, hogy ad egy regionális aspektust az oktatásnak és a szakképzésnek. Vannak olyan mesterségek, amelyeket még mindig csak bizonyos területeken gyakorolnak, és amelyeket az eltűnés fenyeget, egyszerűen azért, mert már nem kapnak esélyt arra, hogy szerepeljenek a nemzeti szakképzési programokban. Ugyanez vonatkozik bizonyos helyi forrásokra, amelyek már csak a szájhagyományban élnek.

Fenntartom, hogy a régióknak alkalmas programok révén pénzügyi segítséget és ösztönzést kell kapniuk az oktatás és a szakképzés regionális aspektusának kialakításához. Itt válhatnak hasznossá az európai alapok, mert máskülönben sok mesterség végleg el fog tűnni.

 
  
MPphoto
 

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE) . – (PT) Elnök úr, az Európai Erdőtűz-információs Rendszer (EFFIS) szerint az EU-n belül az idei évben kiégett területek 70%-a portugál, ahol szeptember 3-áig körülbelül 115 000 hektár égett ki, amelyből 13 000 hektár környezetvédelmi szempontból nagyon értékes védett területen található, a társadalmi-gazdasági hatás pedig 385 millió euróra tehető.

Tudjuk, hogy az erdők pusztítása súlyos társadalmi-gazdasági és környezeti károkat okoz, és hogy a megelőzés fontosabb, mint a gyógyítás, mert a helyreállítás lassú, nehézkes és drága. A tűzesetek kérdése minden évben felbukkan a Parlamentben elhangzó beszédekben, és ha nem Portugáliát érintik, akkor valamelyik másik országot.

Ennek fényében szorgalmazom, hogy az Európai Bizottság gondosan vizsgálja meg a tűzvédelemről és a tűzoltásról a Parlament által 1995 óta kiadott egymást követő állásfoglalásokat, különös tekintettel a tavaly szeptember 16-i állásfoglalásra, valamint a természeti és mesterséges katasztrófák megelőzésére szolgáló mechanizmust, amelynek a Mezőgazdasági Bizottság részéről én lehettem az árnyék-előadója. Ezeket csak részlegesen hajtották végre, ráadásul helyenként egyenetlenül és eredménytelenül. Talán ha ez megtörténik, el tudjuk majd kerülni, hogy 2012 szeptemberében is vissza kelljen térnünk az erdőtüzek kérdésére.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – A napirendi pontot lezárom.

 

22. Az e-kereskedelmi belső piac kialakítása (rövid ismertetés)
A felszólalásokról készült videofelvételek
MPphoto
 

  Elnök. – A következő napirendi pont a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság nevében Pablo Arias Echeverría által az e-kereskedelmi belső piac kialakításáról kidolgozott jelentés (A7-0226/2010).

 
  
MPphoto
 

  Pablo Arias Echeverría előadó. – (ES) Elnök úr, mint mindannyian tudják, az internet és az új technológiák példátlan forradalmat jelentenek, ami annyit tesz, hogy a ránk váró kihívások kezelése érdekében korszerűsítenünk kell a gazdaságunkban az e-kereskedelmet szabályozó mechanizmusokat.

Az interneten zajló kereskedelem új rendszerei és a ma rendelkezésünkre álló új technológiák és lehetőségek még pár évvel ezelőtt sem léteztek. Ma már azonban tények, és nemsokára megkerülhetetlen eszközzé válnak.

Jogalkotókként megfelelően széles látókörűeknek kell lennünk ahhoz, hogy olyan eszközöket hozzunk létre a felhasználók számára, amelyek megoldják a mai problémákat, de előrevetítik a holnapi problémákat is, és képesek azokhoz alkalmazkodni. Olyan elkötelezettség ez, amelyet vállalnunk kell, és olyan felelősség, amelyet kötelességünk felvállalni.

Elő kell készítenünk a terepet az elkövetkezendő eseményekhez és személyekhez, ami annyit jelent, hogy le kell győznünk az e cél elérése előtt tornyosuló akadályokat.

A e-kereskedelem olyan rendelkezésünkre álló eszköz, amelyben hatalmas tartalékok vannak gazdaságunk versenyképességének talpra állításához és javításához, valamint a belső piac erősítéséhez. Olyan eszköz, amely rengeteg hozzáadott értéket képes létrehozni, és ebben a válságos időszakban nagyszerű lehetőségeket kínál az európai emberek és vállalkozások számára.

Létfontosságú, hogy az Európai Unió vezetői bevezessék a szükséges intézkedéseket a határon átnyúló európai e-kereskedelem előtt tornyosuló, meglévő akadályok lebontása érdekében, és az is, hogy bizalmat keltsünk e közeg iránt, egyszerűsítsük azt, és az e-kereskedelmet irányító szabályokat átláthatóvá tegyük.

Csak így biztosíthatjuk, hogy a polgárok és a vállalkozások képesek legyenek az e-kereskedelemben rejlő óriási kincsesbánya kiaknázására. Csak így lehetünk versenyképesek egy olyan globális piacon, amely senkire sem vár. Vagy energikusan, határozottan és felelős vezetőkként meghozzuk a szükséges intézkedéseket, vagy pedig versenytársaink leköröznek bennünket.

A ma általam ismertetett jelentés intézkedéseket javasol a határon átnyúló kereskedelem előtt álló akadályok lebontására. Most lehetőségünk van nemcsak a belső piacnak az e-kereskedelemre való felkészítésére, hanem arra is, hogy az e-kereskedelmen keresztül a belső piacot hozzásegítsük a kiteljesedéshez.

A jelentésben általam javasolt intézkedések célja az internethez való hozzáférés minőségének javítása Európában, a fogyasztói bizalom növelése egy európai minőségi jelzés megalkotása révén, a hálózat ellenőrzésének és felügyeletének fokozása, valamint a felhasználói jogok tudatosítását célzó felvilágosító kampányok lebonyolítása annak érdekében, hogy a felhasználók tudják, probléma esetén hogyan és hová fordulhatnak panasszal. Az intézkedések ezenfelül többek között a felhasználók magántulajdonának és személyes adatainak a védelmét, az online termékforgalmazást ösztönző kezdeményezések fejlődésének előmozdítását, a fizetési rendszerek javítását, valamint az adófizetésre vonatkozó szabályok egyszerűsítését is célozzák.

Végül ebben a tervezetben szükségét éreztem, hogy rávilágítsak az internetet használó kiskorúak fokozott védelmének a szükségességére.

Meggyőződésem, hogy mindezek az intézkedések alapvetően fontosak az e-kereskedelem előmozdításához, valamint az e-kereskedelmet jelenleg irányító szabályoknak egy olyan jövőhöz való igazításához, amelyben már ma is élünk. Kötelességünk a piac számára olyan mechanizmusokat felajánlani, amelyek vállalkozásainkat versenyképesebbé teszik, gazdaságainkat pedig megerősítik. E tervezet kétségkívül olyan platform, amelyre továbbra is mindenféle akadály vagy gát nélkül építhetünk.

Mindezen okok miatt kérném a Tisztelt Házat, támogassa e kezdeményezés továbbvitelét.

 
  
MPphoto
 

  Zuzana Roithová (PPE) . – (CS) Felettébb örülök annak, hogy az előadó a digitális környezetben tapasztalható fogyasztói bizalomról szóló, az Európai Parlament legutóbbi ülésén elfogadott jelentésemből is merített. Bár az online kereskedelem 50%-os növekedési szinteket mutat, a benne rejlő lehetőségeket csak igen kismértékben használják ki az európai gazdaságon belül. Többek között az online kiskereskedők vagy forgalmazók egyharmada nem hajlandó más tagállamokból származó fogyasztókkal kereskedni. Ennek oka egyrészt az, hogy egyes gazdasági társaságok eltérő árak érvényesítése érdekében egymástól elkülönülő nemzeti piacokat kísérelnek meg mesterségesen létrehozni, másrészt az, hogy továbbra is jogszabályi akadályok állnak fenn, amelyeket európai szinten még nem sikerült felszámolni. Üdvözlöm, hogy képviselőtársam a mai jelentésben a gyermekek és a fiatalok nagyobb internetes biztonságára vonatkozó javaslatokat is ismertet, és figyelmeztet a legfőbb veszélyekre, a pornográfiára, az anonim dohány- vagy alkoholvásárlásra, a szerencsejátékokra és az idegenekkel a közösségi hálózatokon keresztül zajló kommunikációra. Remélem, hogy a Bizottság az e-kereskedelem támogatásában most sikeresebb lesz, mint a múltban volt, legalábbis ami a gyermekeknek a veszélyes internetes tartalmaktól való védelmét illeti.

 
  
MPphoto
 

  Silvia-Adriana Ţicău (S&D) . – (RO) Az e-kereskedelem még gyermekcipőben jár, és a tranzakciók biztonságába vetett fogyasztói bizalom erősítése létfontosságú a fejlődéséhez, valamint az e-kereskedelemnek egy jobban működő belső piac megvalósításához való hozzájárulásához.

A jelentés a biztonságos páneurópai e-kormányzati szolgáltatások és a biztonságos e-kereskedelem szavatolása végett hangsúlyozza az elektronikus aláírások, valamint a nyilvános kulcsú infrastruktúra (PKI) fontosságát. Meggyőződésem, hogy tenni kell az európai validálási hatósági kapu létrehozásának felgyorsítása érdekében azért, hogy biztosítani lehessen az elektronikus aláírások határon átnyúló átjárhatóságát. A Bizottságot arra is felhívjuk, hogy álljon elő az e-számla kezdeményezést támogató konkrét intézkedésekkel azért, hogy 2020-ra biztosítani lehessen az elektronikus számlák használatának egész Európában való elterjedését.

Végezetül remélem, hogy a Manchesterben 2005-ben az e-kereskedelemről tartott miniszteri konferencián elfogadott cselekvési tervnek megfelelően 2015-re a közbeszerzési eljárásoknak legalább 50%-a elektronikusan fog bonyolódni.

 
  
MPphoto
 

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL) . – (PT) Elnök úr, az e-kereskedelemről folytatott eme vitában három dologra szeretnék rávilágítani, amelyeket véleményem szerint fontos tisztázni.

Az első a fogyasztói jogok és a szerzői jog kibékítésének szükségességével függ össze. A második a gyermekek jogainak védelmére és a biztonságos e-kereskedelemre vonatkozik. A gyermekek jogait nem szabad veszélybe sodornunk, az e-kereskedelem biztonságát pedig garantálnunk kell. A harmadik kérdés pedig a Bizottság által a szélessáv vonatkozásában meghatározott célkitűzésekkel van kapcsolatban, különösen azzal a céllal, hogy 2013-ra az Európai Unióban mindenkinek legyen alapszintű szélessávú internet-hozzáférése.

Márpedig tudva azt, hogy a családok legalább mintegy 30%-ának még internet-hozzáférése sincs, és hogy az EU lakosságának 20%-a szegénységben él, az Európai Bizottság miként kívánja 2013-ra teljesíteni a szélessávú internet-hozzáférésre vonatkozó célkitűzését?

 
  
MPphoto
 

  Jaroslav Paška (EFD) . – (SK) Az előterjesztett jelentés az elektronikus kereskedelem javításának hivatalos intézkedéseivel foglalkozik, ám az egyes országok egyedi társadalmi és kulturális szokásaira alig fordít figyelmet.

Bizonyos gyógyszeripari termékek egyes országokban szabadon forgalmazhatók, míg más országokban értékesítésük szigorúan szabályozva van. A könnyű drogok vagy különböző erotikus áruk egyes országokban szabadon hozzáférhetőek, míg másokban a hatóságok az efféle termékekhez való hozzájutást szigorú határok közé szorítják. Az elektronikus piac megnyitása liberális megközelítésének tehát ügyelnie kell az egyes országok e sajátos árufajtákra vonatkozó szabályozásának a védelmére is, különösen akkor, amikor a fiatalok védelméről van szó.

 
  
MPphoto
 

  Seán Kelly (PPE) . – Elnök úr, az e-kereskedelem a vállalkozások és a fogyasztók számára egyaránt fantasztikus előnyökkel jár. Van azonban egy vetülete, amellyel nem vagyok megelégedve, és amelyre fel kívánom hívni a figyelmet, ez pedig az elektronikus jegyvásárlás. Ugyanis a főként a nagy koncertekre és sporteseményekre szóló jegyek csillagászati árakon forognak a neten. Ez elfogadhatatlan.

Hazámban e hétvégén zajlottak az All-Ireland futball bajnokság döntői. Amatőr szervezetről van szó, de a legmagasabb jegyár 70 euró volt. Egyetlen klub vagy magára valamit is adó egyén sem árusítaná ezeket a jegyeket ennél többért. Ha jegyüzéreket az utcán elkapnának e jegyek árusítása közben, börtön várna rájuk. Az interneten azonban szabadon lehetett őket árusítani akár 350–500 euróért. Mondhatják erre, hogy ha nem lett volna rájuk kereslet, akkor nem tudták volna őket eladni, de ettől függetlenül úgy vélem, hogy ez helytelen, nem tisztességes és nem célravezető eljárás. A fogyasztók számára alapvetően kedvező e-kereskedelemnek ez az árnyoldala.

 
  
MPphoto
 

  Karel De Gucht a Bizottság tagja. – Elnök úr, először is szeretnék köszönetet mondani az előadónak, Arias Echeverríának, valamint az egész Parlamentnek az európai e-kereskedelem e széles körű értékeléséért.

A jelentés időszerű emlékeztetőként szolgál arra vonatkozóan, hogy az e-kereskedelmi piac sok vállalkozás és fogyasztó számára még nem realitás. Az e-kereskedelem széttöredezett piaca ezen túlmenően a szélesebb belső piacon belüli hiányzó láncszemek aggasztó tünete is. A fogyasztók többsége akkor szerez első kézből tapasztalatot a belső piacról, amikor online vásárol. Ekkor kerülnek kapcsolatba az Európában bárhol működő eladókkal. Számos kereskedő, főként a kkv-k, alig várják, hogy az internet jóvoltából megnyílt lehetőségeknek köszönhetően új piacokat építsenek ki.

Az online világban a polgárokra váró akadályok kezelése még hosszú utat tehet meg, míg az integrált belső piac ígérete valósággá válik. Mit tehetünk tehát a belső piaci rések betömése és az e-kereskedelem jobb működtetése érdekében?

A Bizottság alaposan meg fogja fontolni a jelentésre adandó válaszát. Számos itt felvetett kérdéssel foglalkoznak különböző szakpolitikák, ideértve a digitális menetrendet is. Dióhéjban összefoglalva, a jelentés két olyan utat vázol fel, amelyet fel kell tárnunk. Először is, mind a fogyasztók, mind a vállalkozások életén könnyítenünk és egyszerűsítenünk kell. Ezt például a fogyasztói szerződésekre vonatkozó szabályok harmonizálásával tehetjük meg, és az eljárásokat karcsúsíthatjuk azért, hogy a határon átnyúló ügyleteket bonyolító vállalkozások költségeit lefaragjuk; ide tartoznak például a hulladékkezelési költségek, a szerzői jogdíjakat terhelő illetékek, a héa-bevallással összefüggő kötelezettségek, valamint a számlázás.

A Bizottság ebben az összefüggésben üdvözli, hogy a jelentés támogatja a fogyasztói jogokról szóló irányelvet, amelyet jelenleg vizsgál a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság. Az uniós szabályozás betartatásával megkönnyítjük majd a fogyasztók életét, gondolok itt különösen a szolgáltatási irányelvre, amely megtiltja a fogyasztók földrajzi ismérvek alapján történő hátrányos megkülönböztetését. Ha az e-kereskedelmet fejleszteni akarjuk, a szállítási és fizetési kérdések javítása szintén kulcsfontosságú tényező lesz. Az egyablakos ügyintézés felállításával a polgárok és a gazdasági társaságok számára a nemzeti hatóságokkal való ügyintézést is könnyebbé tehetjük.

A Bizottság létrehozta a biztosoknak kifejezetten a digitális menetrenddel foglalkozó munkacsoportját annak érdekében, hogy a digitális kérdésekkel kapcsolatos politikacsinálás összefogott megközelítése garantálva legyen. A munkacsoport feladata ezenfelül az önszabályozó megoldások ösztönzése azáltal, hogy megvizsgálja, hogy az internetes jogok kódexét kiegészítendő, miként lehetne létrehozni egy uniós e-kereskedelmi bizalmi jegyet.

Másodsorban jobban be kell tartatnunk a szabályokat, és szorosabban kell ellenőriznünk a belső piacot, ugyanis a gyakorlatban be nem tartott szabályok mit sem érnek. A jelentésben említett alternatív vitarendezés az interneten vásárló fogyasztók számára olcsó, egyszerű és gyors jogorvoslati lehetőséget kínálhat. Fel fogjuk tárni, miként lehetne minél jobban javítani az alternatív vitarendezést az Európai Unióban, és 2012-re beterjesztünk egy, az e-kereskedelmi ügyletek során felmerülő jogviták uniós szintű internetes vitarendezési rendszerére irányuló javaslatot.

Azt is biztosítani kívánjuk, hogy az Európai Unióban tömeges követeléssel fellépő fogyasztók kártérítésben részesülhessenek. 2011 végéig az alternatív vitarendezésre és a kollektív jogorvoslatra vonatkozó javaslatok is tervbe vannak véve. A bizalom megteremtésének az alapja az, hogy tudjuk: a hatóságok összefognak és szorosan ügyelik a belső piacot. A fogyasztóvédelmi bizottság munkájának részeként a nemzeti hatóságok rendszeresen együttműködnek az internetes jogsértő gyakorlatok felszámolása céljából.

A Bizottság az e-kereskedelem piacát a fogyasztói piacok éves eredménytábláján keresztül is figyeli. E hónap elején belefogtunk az e-kereskedelem mélyreható tanulmányozásába. 2011 elején közlemény kiadására kerül sor az e-kereskedelemről szóló irányelv alkalmazásának értékeléséről, amely megvizsgálja majd az irányelv jobb végrehajtását.

Végezetül még egyszer köszönetet mondok mindenkinek, aki részt vett ebben az igen hasznos és gondolatébresztő jelentésnek a kidolgozásában. És Dalli úr nevében is hadd kérjek elnézést, amiért személyes okokból nem lehet most jelen.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – Ezzel lezárom a napirendi pontot.

A szavazásra holnap, szeptember 21-én, kedden 12:00-kor kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

 
  
MPphoto
 
 

  António Fernando Correia De Campos (S&D) írásban. – (PT) Elnök úr, miként Monti úr leszögezte, az, ahol az Európai Uniónak a leginkább szüksége van az egységes piacra, éppen az a pont, ahol az egységes piac a legkisebb népszerűségnek örvend. Meg kell találnunk a módját annak, hogyan javíthatnánk és erősíthetnénk, és főként miként biztosíthatnánk, hogy átláthatóan, megbízhatóan és színvonalasan működjék.

Az egyik mód erre az e-kereskedelem. A digitális piac potenciális munkahely- és kereskedelemteremtő, de a határokon túlra való átterjedése, a fogyasztói jogok szavatolása és a közbizalom fokozása érdekében le kell győznie a jogi széttöredezettséget. Ezért egyértelmű szerződésjogi szabályokra, a héa, a szellemi tulajdonjog, a fizetési rendszerek, és a korrekt, versenyképes árakon történő postai szolgáltatások összehangolására, valamint gyors vitarendezési módszerekre van szükségünk. Biztosítanunk kell a szolgáltatási irányelv 20. cikkének betartatását, és azt, hogy ne kerüljön sor a fogyasztó származási helye szerinti diszkriminációra. Az egységes piaci intézkedéscsomag kitűnő lehetőséget kínál a célok meghatározásához. Szeretném köszönetemet tolmácsolni Arias úrnak azért, mert kezdettől fogva nyitottnak mutatkozott egy átfogó és konszenzuson alapuló szöveg kialakítása iránt.

 
  
MPphoto
 
 

  Petru Constantin Luhan (PPE) írásban. – (RO) Az Európai Unió az évek során a kereskedelemnek köszönhetően virágzott fel, hiszen a nyersanyagoktól kezdve a végtermékekig mindent exportál és importál a világ minden tájára és a világ minden tájáról. Annak érdekében, hogy az egységes piacot az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek megvalósítása felé tereljük, hatékonyan működő, jól összekapcsolódó piacokra van szükségünk, amelyek a növekedés és az innováció serkentése céljából lehetővé teszik a versenyt és a fogyasztói hozzáférést. A felmérések is megerősítik, hogy hatalmas eltérések vannak a nemzeti és a határon átnyúló szintű e-kereskedelem között, ami nagyrészt a belső piacon meglévő akadályoknak tudható be. A kifejezetten az online áruházakban elvégzett felmérés eredményei aggasztóak, mivel a határon átnyúló ügyleteknek nagyjából 61%-a különböző okokból meghiúsult. Ennek ismeretében úgy gondolom, hogy haladéktalanul olyan közös európai előírásokat kell kialakítani erre a területre, amelyek kiküszöbölik a tagállamok közötti jogszabályi eltéréseket. Erőfeszítéseinket e kereskedelemtípus szabályozására kell összpontosítanunk, és az Európai Unió globális versenyképességének fokozását célzó nekirugaszkodásunk részeként teljes mértékben ki kell aknáznunk a benne rejlő tartalékokat.

 

23. A szellemi tulajdonhoz fűződő jogok belső piaci érvényesítésének megerősítése (rövid ismertetés)
A felszólalásokról készült videofelvételek
MPphoto
 

  Elnök. – A következő napirendi pont a Marielle Gallo által a Jogi Bizottság nevében kidolgozott jelentés a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok belső piaci érvényesítésének megerősítéséről (COM(2009)0467 - 2009/2178(INI) (A7-0175/2010).

 
  
MPphoto
 

  Marielle Gallo előadó. – (FR) Elnök úr, tisztelt képviselőtársaim, e saját kezdeményezésű jelentésről szóló szavazás kapcsán – amely jelentés nem az én jelentésem, hanem számos kompromisszum eredménye – a Parlamentnek meg kell ragadnia az alkalmat egy nagyszabású vita megindítására. Csaknem tíz éve valamennyi szövegünkben azt hangoztatjuk, hogy az európai gazdaságnak ismeret- és tudásalapú gazdaságnak kell lennie. A digitális korszak berobbanásával fel kell nőnünk ehhez a világméretű vált kihíváshoz.

A kreatív és innovatív ágazatok jelenleg az Európai Unió GDP-jének 7%-át adják, és 14 millió munkahelyet jelentenek. Az ádáz verseny közepette az európai gazdaság legfőbb ütőkártyáját jelentik, és annak is kell maradniuk. Védelmeznünk kell tehát őket, különben eltűnnek.

Milyen eszközzel tudunk védelmet nyújtani számukra? Melyik az az eszköz, amely az alkotókat innovációra serkenti? Melyik az az eszköz, amely biztosítja az európai kulturális sokféleséget és világméretű elterjedését? Melyik az az eszköz, amely lehetővé teszi kutatóink, alkotóink, művészeink, mérnökeink, értelmiségijeink javadalmazását? Melyik az az eszköz, amely lehetővé teszi a kreatív és innovatív ágazatok működését és fejlődését? Mely eszköz hat ösztönzőleg a kkv-kra és a fiatal alkotókra, hogy vállalkozzanak, és 2020 környékére átalakítsák az európai gazdaságot?

A válasz ezekre a kérdésekre egyértelmű: ez az eszköz a szellemi tulajdonjog. A tárgyi javakra vonatkozó szellemi tulajdonjoggal kapcsolatban mindenki egyetért. Az internet megjelenése óta azonban néhányunk kicsit elveszítette a fonalat. Még nem értették meg, hogy a digitális hordozókon terjedő javakat: zenét, filmet, könyvet, videojátékot, szoftvert is védeni kell.

Nem kell félnünk az internettől. Az internet olyan rendkívüli lehetőségeket kínál, amelyeknek csak örülhetünk. Minden európai polgár számára biztosítjuk az internet-hozzáférést, ez ma már jog. Ugyanakkor az internetre a szellemi tulajdont védő jogszabályokat is alkalmaznunk kell, hiszen ez is jog, máskülönben a dzsungelben találjuk magunkat, a dzsungelben pedig az erősebb törvénye uralkodik.

Tényleg ezt akarjuk? Valóban tönkre akarjuk tenni a kreatív és innovatív ágazatokat azzal, hogy feláldozzuk őket az ingyenesség oltárán? Mi, európai jogalkotók, beadjuk-e a derekunkat, engedünk-e a demagógia és a populizmus csábításának, vagy képesek vagyunk-e gondolkodni és felelősségteljesen dönteni?

Azért teszem föl ezt a kérdést, mert a jelentés tárgya: jelzés a Bizottság felé annak érdekében, hogy megfelelő megoldások kialakítása céljából egyesítsük az erőinket. Vetkőzzük le populista reflexeinket! Próbáljunk meg felülemelkedni pártpolitikai csatározásainkon, és a közérdek javára munkálkodni! Ne engedjük át a terepet a Bizottságnak! A kreatív és innovatív ágazatok, valamint az ezektől függő emberek sorsa a mi kezünkben van. Ne bújjunk el a nehézségek elől, a vita még csak most kezdődik!

 
  
MPphoto
 

  Piotr Borys (PPE) . – (PL) Először is köszönetet szeretnék mondani Gallo asszonynak ezért a jó és kiegyensúlyozott jelentésért. A jelentés megerősíti, hogy az Európai Unió támogatja a szellemi tulajdonhoz fűződő jogokat és a szerzői jogot, és védi a legkreatívabb európai ágazatot. Ez a feladat jól kapcsolódik az Európai Bizottságnak az európai digitális menetrendről szóló közleményéhez, amely olyan témákról is szól, mint a gazdátlan vagy a kifogyott művek.

Szeretném leszögezni, hogy a ma tárgyalt jelentés kiegyensúlyozott és alaposan átgondolt szöveg. Nem különösen szigorúan közelíti meg a kalóz és a hamisított termékek problémáját, hiszen elsősorban megelőzés alapú rendszert vezet be annak érdekében, hogy a nem szándékosan törvényt sértő polgárokban tudatosítsa: a szerzői jog alapvető és fontos kérdés. Ma szeretném leszögezni – és itt Echeverría úr jelentésére is utalok –, hogy egy olyan jó üzleti modellre van szükségünk, amely védené a szerzői jogot és a szellemi tulajdonhoz fűződő jogokat, és ezzel egyidejűleg az irodalmi művek vagy filmalkotások méltányos áron való megvásárlását is lehetővé tenné.

Úgy gondolom, hogy a jelentésnek további viták kiindulópontjának kell lennie, és szeretném megköszönni az előadónak, hogy jelentésében felettébb eredményesen hangsúlyozta mind a szerzői jog védelmének, mind a legmagasabb szintű kreativitást fenntartó rendszernek a jelentőségét.

 
  
MPphoto
 

  Ioan Enciu (S&D) . – (RO) Üdvözlöm a jelenlegi vita tárgyát képező jelentést, amely része a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok érvényesítésének erősítését célzó általános európai parlamenti kezdeményezésnek. Igen nagyra értékelem az előadó, Gallo asszony által elvégzett munkát.

Mindazonáltal rávilágítanék pár elvi kérdésre, amelyeknek be kellett volna kerülniük a jelentésbe. Először is világosan különbséget kell tenni a szerzői jog megsértésének lehetséges társadalmi-gazdasági hatásai között. Elfogadhatatlan, hogy a súlyos jogsértések, amelyeknek számottevő kihatása lehet az egyén egészségére és testi épségére, ugyanabba a kategóriába kerüljenek, mint a korlátozott pénzügyi kihatással bíró jogsértések. Végül, de nem utolsósorban, alkotni kell egy olyan rendelkezést, amely kimondja, hogy az internetszolgáltatók nem vonhatók felelősségre ügyfeleik cselekményeiért, és nem kötelezhetők arra, hogy részt vegyenek a saját hálózataikon folyó forgalom figyelésében és szűrésében.

 
  
MPphoto
 

  Toine Manders (ALDE) . – (NL) Szeretnék köszönetet mondani az előadónak kiváló együttműködésünkért. Ugyanis, Gallo asszony, azt történt, hogy a Jogi Bizottságban minden fél összefogott, és kompromisszumot alakított ki. Ez végezetül egy rettenetesen szerteágazó és érzelemdús vitába torkollott, amellyel saját képviselőcsoportomon belül is szembesülnöm kellett. Végül a jelentés támogatói és ellenzői közötti középútként alternatív állásfoglalást terjesztettünk elő.

Remélem, hogy ez az állásfoglalás holnap átmegy, ám szégyen, hogy a vita ennyire elnyúlt, és még mindig keresni kell a megoldást. Valamennyien több innovációt, több e-kereskedelmet és több belső piacot akarunk, mégsem akarjuk védeni a szellemi tulajdonhoz fűződő jogokat, amelyek végső soron innovációnk alapját képezik. Úgy gondolom, hogy ez nagy szégyen, ezért mindenkit felszólítok, hogy holnap helyesen szavazzon – ami, megkockáztatnám, annyit tesz, hogy a http://www.europarl.europa.eu/members/expert/politicalBodies/search.do?group=2966&language=HU" \o "Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselõcsoport" által benyújtott alternatív állásfoglalásra adja a voksát.

Európai megközelítésre van szükség, ezért Barnier biztost fel is kérném, hogy a szellemi tulajdonhoz fűződő jogokat illetően terjesszen elő az uniós jogi keretre vonatkozó javaslatokat, hiszen óriási szükség van például a felhasználási engedélyek területközpontúságára. Ez a mai állapot szerint lehetetlen, ami gátolja a belső piac fejlődését.

 
  
MPphoto
 

  Eva Lichtenberger (Verts/ALE) . – (DE) Elnök úr, tisztelt képviselőtársaim, nem véletlen, hogy nehezen tudunk megállapodásra jutni ebben az ügyben, ugyanis két összeegyeztethetetlen témát vegyítünk. Ha a védjegyoltalomra összpontosítottunk volna, akkor valószínűleg jó megállapodásra juthattunk volna. E kérdésnek az internet témájával való keverése azonban anyagi jogi tévedés is, ugyanis itt az anyagi jogban megkövetelt stratégiáktól eltérő és újabb stratégiákra van szükség. Nem könnyű e stratégiákat az egyikből a másikba átültetni.

Azt is tisztán kell látnunk, hogy minden egyes internetes bűnvádi eljárásért a polgári jogok megsértésével fogunk fizetni, hiszen ezeket a dolgokat automatikusan nem lehet kideríteni.

Harmadsorban az is tökéletesen világos, hogy ha a kultúra internetes élvezetét büntetéssel fenyegetem, minek következtében valahányszor az internetre látogatok, mindannyiszor fennállhat a veszélye, hogy börtönbe kerülök, nos akkor nem leszek képes kihasználni az internet által a művészet, a kultúra és az alkotás területén kínált lehetőségeket. Ezért sürgetem, hogy ebben az ügyben folytassunk további megbeszéléseket. Ez okosabb megközelítés lenne.

 
  
MPphoto
 

  Martin Ehrenhauser (NI) . – (DE) Elnök úr, a hamisított termékek elleni küzdelem természetesen első számú prioritás, még itt, a Tisztelt Házban is. Ugyanakkor be kell vallanom, hogy a képviselőtársam által beterjesztett jelentést szerdán nem tudom támogatni, mivel többek között osztom számtalan fiatal és polgár azon aggályát, hogy itt – például a 22. cikkben – kísérlet történik az internet-blokkolások suttyomban történő visszacsempészésére.

Az is sajnálatos, hogy a Bizottság és a jelentés is szinonimákként használja a kalózkodás és a hamisítás szavakat. Ez újabb jogbizonytalanságot fog szülni. A kalózkodás nem megfelelő szó a nem kereskedelmi célú internetes csereszolgáltatásokra. Ez de facto sok millió polgárt változtatna át bűnözővé, miként erre http://www.europarl.europa.eu/members/expert/politicalBodies/search.do?group=2965&language=HU" \o "a Zöldek/ az Európai Szabad Szövetség Képviselõcsoportja" , valamint a http://www.europarl.europa.eu/members/expert/politicalBodies/search.do?group=2953&language=HU" \o "Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Európai Parlamenti Képviselõcsoportja" által benyújtott alternatív jelentés is nagyon helyesen rámutat.

Határozottan ellenzem egy új hatóság felállítását is. Meggyőződésem, hogy a jelenleg létező szervezetek képesek lesznek igen költséghatékonyan kezelni ezt a kérdést.

 
  
MPphoto
 

  Paul Rübig (PPE) . – (DE) Elnök úr, a tulajdon, legyen szó szellemi vagy fizikai tulajdonról, a piacgazdaság egyik alappillére. Fontos ezért mérlegelnünk, miként szabályozzuk ezt a kérdést magas szintű kölcsönös konszenzussal. Mindenesetre egyablakos ügyintézésre van szükségünk. A fogyasztók, az önfoglalkoztatók, valamint a kis- és középvállalkozások számára ebben a tekintetben meg kell könnyíteni a megfelelő engedélyek beszerzését.

Különösen fontos a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok gyakorlásához szükséges EU-szerte érvényes engedélyek biztosítása. Szükségünk van a szellemi tulajdon belső piacára. S mindenekfelett arra van szükségünk, hogy az eredeti nyelv egész Európában mindenütt rendelkezésre álljon. Minden egyes nyelv fontos kulturális termék, ezért lehetővé kell tenni, hogy az egy nyelvre megadott engedély egész Európában mindenütt alkalmazható legyen, következésképpen minden polgár használhassa. Interoperabilitásra és szakmai semlegességre van szükségünk ahhoz, hogy ezt a szellemi tulajdont ennek megfelelően használhassuk. És főként a versenyt és a kereskedelmi jogot megsértőkkel szembeni szankciókra van szükség.

 
  
MPphoto
 

  Christian Engström (Verts/ALE) . – Elnök úr, ez a jelentés több problémát is felvet, de csak egyetlen alapvető problémára, mégpedig a következetlenségre hívnám fel a figyelmet. A jelentés azzal kezdi, hogy nincsenek meg a jogalkotáshoz szükséges tények és számok, ezért fel kell állítanunk a szellemi tulajdon megfigyelőközpontját, hogy az beszerezze a tényeket és a számokat. Ezután a jelentés a Bizottság bírálatával folytatódik, amelynek felrója, hogy nincs jogalkotási javaslata. Majd nem-jogalkotási intézkedéseket javasol, és így tovább.

Egyetértek azzal, amit a jelentés az elején leszögez: számunkra, politikaformálók számára nem állnak rendelkezésre a tények és a számok; ez az alapvető probléma, és az európai intézmények ezért voltak képtelenek megtalálni a jó politikát ezekre a kérdésekre. Ezért ajánlom a Zöldek/Európai Szabad Szövetség, az Európai Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége és az Egységes Európai Baloldal/az Északi Zöld Baloldal Képviselőcsoportja által javasolt állásfoglalást, amely megállapítja, hogy feltétlenül be kell szereznünk a tényeket és a számokat, majd fontolóra kell vennünk, mit tegyünk, és ezt követően jöhet a jogalkotás.

 
  
MPphoto
 

  Peter Jahr (PPE) . – (DE) Elnök úr, a szellemi tulajdon területén létező tagállami szabályozások megakadályozzák, hogy a szellemi tulajdon mindenütt egyformán magas szintű védelemben részesüljön. Ez kártékony hatással van a belső piac szabadságára, és gátolja az e területbe történő befektetést és innovációt. A szellemi tulajdon megsértése ezen felül egyre gyakrabban összefonódik a szervezett bűnözéssel. Az internet sajnos ezüst tálcán kínálja ehhez a fórumot.

Az egyformán magas szintű védelmet tehát csak az Európai Unió célzott közös megközelítésével lehet megvalósítani. Ezért üdvözlendő a nemzeti szabályozások harmonizálása, amely a belső piac működésének szükséges előfeltétele.

Hálás köszönet jár az előadónak, amiért felvállalta itt ezt a fontos ügyet. Bizonyos vagyok abban, hogy a Tisztelt Házban még számos alkalommal fogunk vitázni erről a témáról.

 
  
MPphoto
 

  Zuzana Roithová (PPE) . – (CS) Az IMCO-bizottság véleményének előadójaként csalódottságomat kell kifejeznem azért, mert képviselőtársam, Gallo asszony, nem ragaszkodott szöveghűen az ajánlásainkhoz. Időközben kérdésemre válaszul az Európai Bizottság természetesen megerősítette, hogy már a jövő évben foglalkozni fog a bejegyzett védjegyek európai védelmének létrehozására irányuló javaslatról. Köszönöm, biztos úr. A hamisítás, és főként az ázsiai eredetű hamisítás ellen a Gallo-jelentés által helytállóan javasolt valamennyi rendelkezésre álló eszközzel harcolnunk kell. Persze sajnálom, hogy a szerzői joggal védett művek internetről való letöltése elleni küzdelemmel összefüggésben a képviselők között ilyen áthidalhatatlan szakadék keletkezett. A szerzői joggal védett művek interneten történő tömeges nyilvánosságra hozatalát szabályozni kell, ám ezt kiegyensúlyozott intézkedések útján kell megtenni, és nem középiskolások bűnözővé nyilvánításával. A szerzői jog nincs rendesen kialakítva Európában, és nem nyújt korszerű szabályokat a szerzők támogatásához, valamint műveiknek a nagyközönség általi széles körű felhasználásához. Épp ellenkezőleg, inkább a szerzői jog jogosultjának és a szerzői jogok közös kezelőinek érdekeit tolja előtérbe a tényleges alkotók és műveik felhasználóinak érdekei rovására. Nyugtalanít, hogy ez a jelentés még azt a célt sem tűzi ki, hogy megfogalmazza a szerzői jognak a digitális világban olyannyira szükséges egyensúlyát.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – Biztos vagyok abban, hogy a Bizottság mindenkinek kielégítő választ tud adni. Barnier úr, Öné a szó.

 
  
MPphoto
 

  Michel Barnier a Bizottság tagja. – (FR) Elnök úr, mindig nagy figyelemmel hallgatom az Európai Parlament képviselőinek felszólalásait. A Bizottságnak, amely nem a mindentudás letéteményese, mindig szüksége van ezekre a diagnózisokra és javaslatokra. Ezért szeretném őszinte köszönetemet kifejezni Marielle Gallónak és az Európai Parlamentnek azért, hogy továbbra is érdeklődéssel kíséri a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok betartásának javítását és erősítését: a jelentés újabb bizonyíték erre.

Tudom, hogy ez a jelentés sok vitát váltott ki, ami egészen természetes. Ugyanakkor azt gondolom, hogy jó egyensúlyt teremt az összes szóba jöhető érdek között. Konkrétan Borys úr és Rübig úr megjegyzéseire reagálásképpen emlékeztetnék arra, hogy a szellemi tulajdon hatékony védelme valóban lehetővé teszi a kreativitás és az innováció ösztönzését, valamint franciaországi munkahelyek megőrzését.

Viszont ha már az alkotás védelme és jogos javadalmazása került szóba, hadd fűzzem hozzá, hogy nem csak a kulturális alkotásról vagy az ipari alkotásról van szó: egyfajta demokrácia-felfogásról is szó van, elég az újságírók munkájára gondolnunk, amely az írott sajtóban szintén védelmet érdemel, és amelyet megfelelően díjazni kell. Azután, azt hiszem, Borys úr utalt az egészségügyi problémákra – azt is tudjuk, hogy általában mi rejtőzik a hamisítványokkal összefüggő veszélyek mögött.

Szeretném aláhúzni, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy a Bizottság a Roithová asszony által épp az előbb említett hamisítás és kalózkodás elleni küzdelem fokozása érdekében elkötelezte magát a Parlament valamennyi képviselőcsoportjával való nagyon szoros együttműködésre a következő hónapokban. A Bizottság egyszerre jogalkotási és nem jogalkotási intézkedések útján tovább folytatja küzdelmét a szellemi tulajdon sérelmére elkövetett jogsértések ellen. Ezenfelül úgy vélem, hogy minden harcnak szükségképpen együtt kell járnia olyan pozitív intézkedésekkel is, mint a legális termékek népszerűsítése és fejlesztése.

Hangsúlyozom, hogy úgy látszik, növelni kell a polgárok tudatosságát, természetesen a fiatalokét, de nem csak a fiatalokét, ezekre a jelenségekre azáltal – és most Engström úr kérésére reagálok –, hogy felhasználjuk a hamisítás és a kalózkodás következményeiről és nagyságáról szóló kétségbevonhatatlan statisztikákat, valamint a lehető legkorrektebben elemezzük a hamisításnak és a kalózkodásnak a társadalomra és a gazdaságra gyakorolt hatásait. Enciu úr az előbb ezt a vetületet említette.

A Bizottság különleges figyelmet fog fordítani a megfigyelőközpont, valamint a 2009. szeptemberi közleményünkben a közigazgatási együttműködés és ágazatközi párbeszéd terén bejelentett egyéb intézkedések fejlesztésére.

Tisztelt képviselők, jövő ősszel a hamisítás minden kérdéséről, a hamisítás és a kalózkodás minden vetületéről cselekvési tervet fogok előterjeszteni, amely kommunikációs, kutatási, és az országaink határellenőrzését célzó személyzeti képzés tekintetében konkrétan a közeljövőben igen hiteles és nagyon konkrét módon felállítandó megfigyelőközpont munkájára és szakértelmére támaszkodik majd.

Különös figyelmet fogunk fordítunk a szellemi tulajdon érvényesítésével kapcsolatos jogszabályi keret, és természetesen egy európai keret – ezt Jahr úrnak címzem – a javítására. A megoldás egy, a polgárok alapjogait tiszteletben tartó, kiegyensúlyozott, arányos megközelítésben keresendő. Most Lichtenberger asszonyhoz fordulok: nem arról van szó, mintha bármilyen tekintetben kriminalizálni akarnánk egyes magatartásokat, konkrétan a fiatalokét, ezt egyébként a parlamenti bizottságok előtt is elmondtam. Nem erről van szó.

A Bizottság őszre jelentést készít a szellemi tulajdonjogok érvényesítéséről szóló 2004/48/EK irányelvről. Ezért szeretném megerősíteni Manders úr felé, aki ezzel kapcsolatban tett fel nekem kérdést, de főként az előadónak, Gallo asszonynak, aki ezt kihangsúlyozta, hogy mi a jelentés alapján fogunk javasolni – mivel azt hiszem, erre szükség lesz – módosításokat a szövegen annak érdekében, hogy Európában javítsuk a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok betartását.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – Köszönöm, biztos úr. Ez nagyon jó fogadtatásra talált.

Ezzel a napirendi pont végére értünk.

A szavazásra holnap, szeptember 21-én, kedden 12:00-kor kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

 
  
MPphoto
 
 

  Proinsias De Rossa (S&D) írásban. – Azért elleneztem a Gallo-jelentést, mert visszalépést jelentő és kivitelezhetetlen javaslat, amely az internet nyitottsága és az alapvető jogok ellenében hat, és számos kérdést hagy a jogi szürkezónában. Nem utolsósorban pedig összekeveri a hamisítást a fájlmegosztással. Az S&D képviselőcsoport alternatív állásfoglalást nyújtott be, amely a művészek és a kreatív ágazati munkavállalók jogai és érdekei védelmének szükségességére összpontosít, és ezzel egyidejűleg hangsúlyozza, hogy az európai fogyasztók számára biztosítani kell a kulturális javakhoz és szolgáltatásokhoz való széles körű hozzáférést. A szellemi tulajdonhoz fűződő jogok érvényesítésének konstruktív és haladó koncepciójáról van szó, amely a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok érdekében mind az alkotók, mind a fogyasztók javát szolgáló, korrekt, kiegyensúlyozott és előremutató európai keret kialakítására törekszik. Fontos pontja az előterjesztésnek, hogy különbséget tesz a kereskedelmi és a nem kereskedelmi célú fájlmegosztás kezelési módja között, és ellenzi ez utóbbi büntethetőségét. Az alternatív állásfoglalás határozott semlegesség biztosítására, a személyes adatok és más alapjogok védelmére, a jogorvoslati lehetőségek szavatolására is törekszik; ellenzi a szerzői jogok nemperes érvényesítését célzó intézkedéseket, elveti a három csapás (Hadopi) törvény európai szintű bevezetését, valamint innovatív üzleti modellek létrehozását javasolja. Megjegyezném, hogy ez nem jogalkotási jelentés. A Bizottságnak rövidesen jogalkotási javaslatokkal kell előállnia.

 
  
MPphoto
 
 

  Adam Gierek (S&D) írásban. – (PL) A szellemi tulajdon olyan széles fogalom, amely kiterjed a szabadalmi jogra, a védjegyekre és logókra, valamint a szerzői jogra is. A jelentés a szerzői jog megsértését jelentő kalózkodás témájára szorítkozik, és szerzői jog alatt általában egy másik fél védjegyét érti. A jelentés a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok érvényesítését a megfigyelőközpont létrehozásával, adminisztratív eljárások bevezetésével, valamint a vonatkozó nemzetközi megállapodások útján kívánja kezelni. A védjegyek a különböző gazdasági szereplők tulajdonát képező javak vagy szolgáltatások megkülönböztetésére szolgálnak. A nem tisztességes üzleti gyakorlatokat folytató szervezetek megkísérelhetik egy bizonyos termék vagy szolgáltatás hírnevének a piacon történő kiaknázását. A kalózkodás elleni harchoz javasolt valamennyi módszer az adófizető polgárok által finanszírozott egyfajta rendvédelmi rendszert feltételez. Valójában viszont a vámhatóságok erősítésére irányuló erőfeszítésekre van szükségünk, főként az olyan veszélyek feltárása javításának érdekében, mint az ártalmas növényvédő szerek, a hamisított gyógyszerek, az ártalmas élelmiszeripari termékek és állati takarmányok. A liberálisok egyik oldalról megkísérlik az olcsó termékeket előállító államok gyengítését, miközben a másik oldalról védőernyőt jelentő monopóliumokba kényszerítik őket. E kérdések megoldását ágazati egyesülésekre lehetne bízni. Az állam egyedüli feladatának a lehetséges jogviták rendezésének kellene lennie. E célból az Európai Uniónak a szabadalmakra, használati mintákra és a máig bejegyzett védjegyekre vonatkozó jogszabályokat, valamint szerzői jogi szabályozást kell megalkotnia és bevezetnie. Ezen túlmenően javítanunk kell az Európai Unió külső határainak ellenőrzését, a harmadik országokból származó, az uniós termékekkel versenyző áruk szélsőséges mértékű beáramlását, valamint a harmadik országokból származó termékek minőségét is.

 
  
MPphoto
 
 

  Jiří Maštálka (GUE/NGL) írásban. – (CS) A szellemi tulajdonhoz fűződő jogok belső piaci érvényesítése (Mario Gallo, A7-0169/2010). Ez a jelentés, jóllehet számos értékes gondolatot és következtetést tartalmaz, sajnálatos módon jellemző példája annak, hogy közösségi szinten a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok terén mennyire hiányzik a tervezés, sőt mekkora a határozatlanság. Erre persze még kirívóbb példa lenne a Bizottságnak a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok belső piaci érvényesítésének megerősítéséről szóló közleménye (COM(2009)467), amelyre a jelentés többek között utal. Különösen riasztónak találom, hogy a Bizottságnak még mindig nem sikerült alaposan elemeznie a szellemi tulajdonjogok érvényesítéséről szóló, 2004. április 29-i 2004/48/EK irányelv hatásait. A közösségi szabadalom folyamatos hiánya az egyik legfőbb akadálya a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok védelmét szolgáló hatékony közösségi rendszer kiépítésének. Az utolsó megjegyzés a hamisítás és a kalózkodás figyelésére szakosodott európai központ létrehozását célzó javaslatra vonatkozik. Nincs szükség újabb szervekre, bürokráciára és költségekre. A Bizottságnak elegendő forrása van azon feladatok ellátásához, melyeket magának a központnak szántak.

 
  
MPphoto
 
 

  Iosif Matula (PPE) írásban. – (RO) Üdvözlöm az állásfoglalás összeállítását, amelynek a rendelkezései főként a kultúra és az oktatás területére vonatkoznak, amely bizottságnak én is tagja vagyok. Széles körben elfogadott, hogy az európai gazdaság versenyképességéhez nemcsak a tudományos és műszaki innováció, hanem a kulturális tevékenységek is sarkalatos módon hozzájárulnak. Az európai oktatási és fejlesztési politikának a tudásátadásra, az információterjesztésre, valamint a lehető legnagyobb közönségnek a technológiai vívmányokhoz és a kulturális tevékenységek termékeihez való hozzáférése megkönnyítésére kell támaszkodnia. Ebből a célból a fogyasztói költségek tekintetében jobb feltételeket kell biztosítani, ideértve különösen az oktatási, kulturális és nem kereskedelmi célú intézményeknek a szolgáltatásokhoz való, korlátlan előfizetés vagy alacsony költség ellenében történő hozzáférését is. Ezért ésszerű különbséget szeretnék tenni az oktatási célú és a kereskedelmi célú felhasználás között, ami nyilván segítené az innováció európai szintű fokozását. Ezzel egy időben fontos fiataljainkat ránevelnünk arra, hogy értsék a szellemi tulajdonnal összefüggő kérdéseket. Egy másik kulcsfontosságú vetület az, hogy védjük a művek alkotóinak a jövedelmét. Ez az intézkedés megköveteli az ilyen termékek vagy szolgáltatások harmadik fél által történő felhasználására vonatkozó szigorú szabályozást. És végül, de nem utolsósorban, a gazdátlan művekre nagyobb figyelmet kell fordítani, ami pedig nem szerepel az állásfoglalás-tervezetben.

 
  
MPphoto
 
 

  Sirpa Pietikäinen (PPE) írásban. – (FI) A lopás mindig lopás marad. Ha valaki egy felvételt az internetről lop el, az ugyanolyan, mintha egy lemezboltból lopná el ugyanezt a tartalmat. Ugyanakkor az internetes kalózkodáshoz való viszonyulás még mindig sokkal lazább, sokkal megengedőbb, mint a bolti tolvajláshoz való hozzáállás. Az internetes kalózkodáshoz szigorúan kell hozzáállnunk. Az információs hálózatok a digitális tartalmak terjesztésének praktikus, hatékony és természetes eszközei, ámde ez nem azt jelenti, hogy kreatív tartalmukhoz mindenkinek ingyenesen, bármiféle fizetés nélkül hozzá kell tudni férnie. Sajnos úgy tűnik, hogy a jelentést ellenzők közül egyesek ennek az ellenkezőjét gondolják. A kreatív ágazat jövője – és ugyanez érvényes bármely más szektorra is – attól függ, hogy az embereket megfizetik-e a munkájukért, avagy sem. Ha a zenészek, művészek vagy filmrendezők tiszteletdíja kalózok karmai közé kerül, az eredmény: kulturális elszegényedés, ugyanis a hivatásos művészek ettől kezdve nem képesek megélni a munkájukból. Tényleg ezt akarjuk? Egy másik lehetőség, melyet a jelentés – és ezt a javára kell írni – javasol, az a szerzői jogot védelmező információs hálózatokat érintő korrekt szabályok kialakítása. Ezek egy régi parancsra épülnének, amelyre időtlen időktől fogva létezett törvény: ne lopj!

 

24. Természeti csapások és ember okozta katasztrófák megelőzése (rövid ismertetés)
A felszólalásokról készült videofelvételek
MPphoto
 

  Elnök. – A következő napirendi pont a João Ferreira által a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság nevében kidolgozott jelentés a természeti csapások és az ember okozta katasztrófák megelőzésére irányuló közösségi koncepcióról szóló bizottsági közleményről (COM(2009)0082 - 2009/2151(INI)) (A7-0227/2010).

 
  
MPphoto
 

  João Ferreira előadó. – (PT) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, az elmúlt évben viharokkal, áradásokkal, hőhullámokkal, tüzekkel és különböző egyéb katasztrófákkal voltak tele az újságok és a híradók, olyan rendkívüli eseményekkel, amelyek súlyos következményekkel jártak a lakosságra, a termőföldekre, a gazdaságra és a környezetre.

De nem ez volt az egyetlen év, amelyről mindez elmondható. Az európai uniós Szolidaritási Alap működésének első hat évében 21 országból 62 pénzügyi segítségre irányuló kérelem érkezett a Bizottsághoz. Ezek körülbelül egyharmada esett a súlyos katasztrófák kategóriájába. Egyéb esetek, amelyekben bár nem kérték az Alap támogatását, szintén jelentősek voltak, és sok esetben hosszú távú hatásuk volt az érintett közösségekre, a környezetre és a gazdaságra.

A katasztrófák mélységesen igazságtalanok. Szinte mindig azokat érintik a leginkább, akik a legkevésbé képesek megvédeni magukat, legyen szó akár emberekről, akár országokról. Ezért ez a jelentés leszögezi, hogy a katasztrófák megelőzésére irányuló közösségi koncepciónak elsősorban a régiók és tagállamok között jelenleg e téren fennálló különbségek csökkentésére kell összpontosítania, különösen azáltal, hogy segíti a megelőzés javítását a magas kockázatú, ám kis gazdasági kapacitással rendelkező régiókban és tagállamokban.

A természeti, sőt, az ember okozta katasztrófák is megelőzhetők, és meg is kell előzni azokat.

A katasztrófákhoz gyakran olyan politikák társulnak, amelyek egyenlőtlen kapcsolatot eredményeznek az emberiség és az őt körülvevő környezet között.

Ez a jelentés elismeri, hogy az EU néhány ágazati politikája, mint amilyen a közös agrárpolitika – csak hogy egy példát említsek – hozzájárult ahhoz, hogy bizonyos régiók és lakosaik most jobban ki vannak téve bizonyos kockázatoknak – a KAP esetében, például, azáltal, hogy a termelés beszüntetésének támogatása elsivatagosodáshoz vezetett.

Ezért fontos tehát, hogy elkezdjük helyrehozni és megváltoztatni a helyzetet. A termőföldek ésszerű használatának elősegítése, valamint a gazdasági és társadalmi fejlődésnek a természettel való egyensúlyban tartása alapvetően fontos tényező a katasztrófamegelőzésben.

Ez a jelentés tele van iránymutatásokkal és ajánlásokkal; ehhez nagyban hozzájárultak a különböző bizottságokban lezajlott viták, az árnyékelőadókkal és az előadókkal folytatott megbeszélések, amelyek tükrözték a különböző álláspontokat, valamint a pártok által a jelentés végleges változatára vonatkozólag benyújtott javaslatok. Szeretném mindenkinek megköszönni a hozzájárulását, és a téma iránt mutatott érdeklődését, valamint az egyeztetések iránti nyitottságát, amelyek végül mélynek és tartalmasnak bizonyultak.

Szeretném röviden ismertetni a jelentésben szereplő ajánlások egy részét: megfelelő pénzügyi keret létrehozása a katasztrófamegelőzés számára, amely megerősíti és összeköti a meglévő pénzügyi eszközöket; olyan fellépés együttes meghatározása, amely a kockázati helyzetek javítása érdekében a tagállamok részéről nyújtott speciális támogatást célozza; a riasztási rendszerek megerősítése a tagállamokban, valamint a különböző riasztási rendszerek közötti kapcsolatok létrehozása és megerősítése; állami mezőgazdasági biztosítás létrehozása; az aszály és a sivatagosodás európai megfigyelőközpontjának létrehozása; valamint az erdőkre és a tüzek megelőzésére vonatkozó különleges kezdeményezés elindítása.

Végül, a megelőzésen túl, és nem elfelejtve a közelmúltbeli katasztrófák tapasztalatát, egyre sürgetőbb, hogy felülvizsgáljuk a Szolidaritási Alap szabályozását, hogy rugalmasabban és gyorsabban lehessen mobilizálni ezt az eszközt.

Elnök úr, biztos úr, a katasztrófák kérdése már több állásfoglalás témája volt itt a Parlamentben, és a mostani jelentés ajánlásai már szerepeltek ezekben a korábbi ajánlásokban. Ez csak még sürgősebbé teszi őket. Fontos ezeknek az ajánlásoknak az utánkövetése, és át kell őket ültetni a gyakorlatba. E téren, sajnos, meglehetősen kevés előrelépés történt, amely késlekedésért a Bizottságot külön felelősség terheli.

Sürgetem a Bizottságot, hogy azt a széleskörű konszenzust, amelyet e jelentés a bizottságbeli egyeztetések és szavazás során kiváltott – és amelyet reményeim szerint a mai itteni szavazás is megerősít majd – tekintse egyértelmű jelzésnek arra vonatkozólag, hogy ezt az állásfoglalást komolyan kell venni, és a benne foglalt intézkedéseket érdemes megvalósítani.

 
  
MPphoto
 

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE) . – (PT) Elnök úr, biztos úr, ez egy igen fontos jelentés, különösen most, amikor a természeti és ember okozta katasztrófák gyakrabban sújtanak le, mint valaha, egyre súlyosabb emberi, társadalmi-gazdasági és környezeti áldozatokat követelve. Ezért rendkívül fontos a mielőbbi és hatékony fellépés, és különösképpen a megelőzés, ami ennek a jelentésnek is központi kérdése.

Rám jutott az a megtisztelő feladat, hogy a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság ebben a témában kifejtett véleményének előadója lehettem, így szeretném megragadni az alkalmat, hogy gratuláljak Ferreira úrnak, aki lehetővé tette, hogy egy olyan hasznos dokumentumot hozzunk létre, amely a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentéseként magában foglalja a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság véleményét is.

A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottságot legfőképp az áradások, az aszályos időszakok és különösen az erdőtüzek mezőgazdasági termelésre és erdőgazdálkodásra gyakorolt hatása aggasztja.

Emlékszünk, milyen csapások sújtották Portugáliát az idén – a Madeirán történ áradások 1,3 milliárd eurós anyagi kárt okoztak, míg a nyári erdőtüzek okozta károk összegét 385 millió euróra becsülik.

Ennek fényében úgy véljük, hogy sürgősen cselekedni kell, és nem csak az ebben a jelentésben felvázolt megelőzési módszerek alkalmazásával, de oly módon is, hogy be kell vezetni egy egységes és kötelező európai biztosítási rendszert, közös mezőgazdasági alapokat kell létrehozni és át kell alakítani az Európai Unió Szolidaritási Alapját.

 
  
MPphoto
 

  Petru Constantin Luhan (PPE) . – (RO) Az Európai Unió sokkal több és súlyosabb természeti katasztrófával szembesült a közelmúltban, mint korábban. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az idén nyári áradások és erdőtüzek. Az elveszett emberi életek mellett ezek a természeti csapások komoly anyagi károkat is okoztak számos tagállamnak, és ugyancsak hatottak az infrastruktúrára, a gazdasági célokra, a termőföldekre, valamint a természeti és kulturális kincsekre is.

Szeretném hangsúlyozni, hogy a kohéziós politika különösen fontos szerepet tölt be a természeti katasztrófák kockázatának megelőzésében. Úgy vélem, igyekeznünk kell csökkenteni az európai régiók között jelenleg fennálló különbségeket, különösen azáltal, hogy segítjük a megelőzés javítását a kockázatnak kitett, ám kevesebb anyagi forrással rendelkező régiókban és tagállamokban. Ezen országok számára az EU támogatása jelenti az egyetlen megoldást, aminek segítségével leküzdhetik a katasztrófák okozta károkat.

 
  
MPphoto
 

  Seán Kelly (PPE) . – Elnök úr, elhangzott már, hogy a természeti és az ember okozta katasztrófák száma exponenciálisan nőtt az elmúlt években, óriási veszteségeket okozva úgy anyagiakban, mint emberéletben. Az én hazámban tavaly soha nem látott méretű áradások voltak; szeretnék köszönetet mondani Barnier biztos úrnak és a Bizottságnak azért a rugalmasságért, amelyet annak kapcsán mutattak, hogy hozzáférjünk a Szolidaritási Alaphoz – 13 millió euróhoz.

Sajnos néhány ír hatóság azonban nem volt ilyen rugalmas. Bandonban például, általános egyetértés van arról, hogy azonnal átmeneti intézkedésekre van szükség, hogy kikotorják a folyót annak biztosítása érdekében, hogy ha idén is hasonló áradás jönne, az ne okozzon ugyanilyen mértékű károkat; a belvízi halászatért felelős hatóság azonban ezt nem engedélyezte, így egy idei árvíz esetén a helybéliek most ugyanolyan veszélynek vannak kitéve, mint tavaly.

Mindezt csak azt támasztja alá, amit az előadó is elmondott, vagyis, hogy a Bizottságnak minden erejét, hatalmát és befolyását latba vetve biztosítania kell a megfelelő intézkedések meghozatalát az efféle katasztrófák esélyének csökkentése érdekében. Reméljük azonban, hogy nem fognak hasonló katasztrófák bekövetkezni.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – Az üzenet tehát: „do not abandon Bandon”, azaz ne hagyjátok cserben Bandont!

 
  
MPphoto
 

  Miroslav Mikolášik (PPE) . – (SK) Az elmúlt év során sok tagállamot sújtott katasztrófák sora, amely nemcsak komoly anyagi károkat okozott, de pénzben ki nem fejezhető emberéletet is követelt.

Tekintettel arra a tényre, hogy a természeti katasztrófák által okozott károk helyreállítása meghaladja az egyes tagállamok képességeit, szeretném hangsúlyozni a szolidaritási alap modernizációjának szükségességét. Egészen pontosan növelni kell az átláthatóságot, alakítani kell a feltételeken és lehetővé kell tenni a forrásokhoz való gyorsabb hozzáférést. A szolidaritási alap forrásainak lehívásához szükséges feltételek felülvizsgálatakor különösen figyelembe kell vennünk a regionális szempontokat, hogy a pénzügyi támogatást ne vonjuk meg – paradox módon – épp a leginkább rászoruló régióktól. Mivel a természeti elemek nem tartják tiszteletben az országhatárokat, azt is szeretném megemlíteni, hogy szükség van a tapasztalatcserére, valamint, hogy javítani kell a koordinációt és az együttműködést, különösen a határ menti régiókban.

 
  
MPphoto
 

  Peter Jahr (PPE) . – (DE) Elnök úr, szeretném hangsúlyozni, hogy az általam említetteket tekintsék az előttem szóló által elmondottak kiegészítéseként. Az áradások okozta károk helyreállításának és a megelőző intézkedések megtételének anyagi feltételein túl saját régiómban – Szászországban –, ahol legutóbb történt árvíz, azt tapasztaltuk, hogy mindenekelőtt a tagállamok közötti együttműködésen kell javítanunk. És ez csupán azon múlik, hogy megegyezzünk a megelőző intézkedések meghozataláról. Semmi haszna, ha a folyó alsó szakaszán minden rendben van, ha a felső szakaszán képtelenség megfelelően végrehajtani az árvízvédelmi intézkedéseket. Továbbá az is lényeges, hogy a kommunikációnk hatékony legyen.

A legfőbb hangsúlyt tehát a határon átnyúló együttműködésre kell helyezni, hiszen a természeti katasztrófák nem állnak meg az országhatárnál. Csak együtt harcolhatunk sikerrel és hatékonyan ezek ellen a katasztrófák ellen.

 
  
MPphoto
 

  Antigoni Papadopoulou (S&D) . – (EL) Elnök úr, az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság előadójaként szeretném kiegészíteni az elhangzottakat a véleményünkben leírtakkal.

A mi kiegészítésünk abban áll, hogy a riasztási rendszerekről, a Szolidaritási Alapról és az operatív együttműködésről elmondottakon túl nagy jelentőséget tulajdonítunk annak, hogy a támogatási intézkedések meghozatalakor alkalmazni kell a megkülönböztetésmentesség elvét.

Más szóval, a szükségletek alapján kell támogatást nyújtani a károsult területeknek, a támogatásban részesülők, vagyis az ember okozta vagy természeti katasztrófa áldozatainak bármilyen faji, bőrszín szerinti, nemi, nyelvi, vallási politikai vagy egyéb véleménybeli, nemzeti vagy társadalmi származás szerinti, vagyoni, születési vagy egyéb státusz szerinti megkülönböztetése nélkül.

Arra is szeretnénk emlékeztetni, hogy katasztrófa és veszélyhelyzet esetén az emberi jogok is veszélybe kerülnek, ezért védelemre szorulnak.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – Köszönjük szépen. És hálásak vagyunk Önöknek a „katasztrófa” szóért is – amely egy görög eredetű szó.

 
  
MPphoto
 

  Michel Barnier a Bizottság tagja. – (FR) Elnök úr, kollégám és barátom, Kristalina Georgieva nevében, aki nem tud jelen lenni ma este, hadd mondjak én köszönetet Ferreira úrnak ezen időszerű jelentés minőségéért és rendkívül átfogó és kiegyensúlyozott voltáért.

Amint azt Önök mindannyian elmondták, és ahogy Mikolášik úr is egy perce említette, emelkedett az Európán kívüli katasztrófák száma – főleg Pakisztánban, de Haitin is – ahogy itthon, Európa területén is, különösen Közép-Európában. Felszólalásaikban említették Madeirát, Írországot, Portugáliát, Jahr úr pedig a szászországi árvizeket. Én azonban nem felejtettem el még a 2002-es árvizeket sem, amelyek kapcsán nekem, mint a regionális politikáért felelős biztosnak kellett sürgősen kigondolnom, és végül Prodi úr támogatásával javasolnom, a Szolidaritási Alap létrehozását, amelyet létrejötte óta rendszeresen használunk is.

Ezek az események mind arra emlékeztetnek, hogy nem válhatunk önelégültté, hanem folyamatosan javítanunk kell eljárásainkat, erősítenünk kell azt a képességünket, hogy miként reagáljunk a katasztrófákra, és elő kell segítenünk a megelőző intézkedéseket is – hiszen jobb félni mint megijedni – annak érdekében, hogy a minimálisra csökkentsük az efféle katasztrófák tragikus következményeit.

A Bizottság elkötelezett az iránt, hogy továbbra is ezt a kiegyensúlyozott megközelítést alkalmazza a megelőzés, a felkészülés és a reagálás három elemének megvalósítása érdekében. Ferreira úr, Ön kiemelte az EU pénzügyi eszközeinek jelentőségét a megelőzést célzó tagállami fellépések támogatása céljából.

Luhan úr a regionális alapokat említette, amelyek szintén támogathatják a nemzeti megelőző intézkedéseket. Itt van továbbá a Szolidaritási Alap, amelynek jelentőségére Kelly úr hívta fel a figyelmet, és amelyet – úgy vélem, kijelenthetem, Papadopoulou asszony, hogy – objektív módon vezetnek, bár a szabályokat valóban csak a gyakorlati kivitelezés minősíti. Ez a Szolidaritási Alap, amely számomra igen ismerős, szintén sürgősségi esetekben nyújt támogatást, kárpótlást nyújtva a lakosság által elszenvedett károkért.

A Bizottság jelenleg értékeli az összes meglévő eszköz hatékonyságát. Egy sor megelőző intézkedésen is dolgozunk, amelyeket a tagállamok uniós finanszírozás esetén alkalmazhatnak. Célunk továbbá, hogy növeljük a támogatások felhasználásának szintjét, amelyre, azt hiszem, Patrão Neves asszony szólított föl.

Fontos befektetni a megelőzésbe, mert ez a javítási és helyreállítási költségek csökkentésének egy másik módja. Amint arra Ön is rámutatott, Ferreira úr, ki kell dolgoznunk a kockázatértékelés módszerét is.

A meglévő nemzeti kezdeményezéseken és a legjobb gyakorlatok átvételén alapuló iránymutatások kialakításán dolgozunk, hogy a konkrét kockázatokra vonatkozólag létrejöhessen egy közös uniós megközelítés. Gondolok itt az elmúlt években Görögországot, Portugáliát és Spanyolországot sújtó erdőtüzekre, valamint a szélsőséges időjárás által okozott katasztrófákra. Mostantól 2012 végéig arra fogjuk ösztönözni a tagállamokat, hogy vezessék be a jó gyakorlatokon alapuló megelőző intézkedéseket.

Az idén elfogadtunk egy zöld könyvet az erdők védelméről, és létrehozunk egy megfigyelőközpontot is az Európai Uniót érintő aszályok elemzése céljából.

Végül, jelenleg is számos kezdeményezés készül a katasztrófákat és azok hatásait illető ismereteink növelése érdekében. Ezért ezt a későbbiekben jobban meg tudjuk majd vitatni.

Mint tudják, a Bizottság – és annak elnöke, aki 2004-ben a cunami és más katasztrófák következményeinek elemzése nyomán és részeként felkért, hogy dolgozzak az európai polgári védelmi erő elképzelésén – Georgieva asszony vezetésével hamarosan javaslatokat fog benyújtani az EU katasztrófák esetén való reakcióképességének erősítése érdekében.

Továbbra is dolgozunk a megelőzés javítására irányuló javaslatokon. Ezért úgy gondolom, hogy amit a Bizottság tenni fog, amit javaslatokként Önök és a tagállamok elé fog tárni, enyhíteni fogja mindazokat az aggodalmakat, amelyekre az Ön jelentése, Ferreira úr, nagyon hasznosan és hatékonyan rávilágít, mindezen katasztrófák kapcsán.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – Ezzel lezárom ezt a napirendi pontot.

A szavazásra holnap, szeptember 21-én, kedden 12:00-kor kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

 
  
MPphoto
 
 

  Luís Paulo Alves (S&D) írásban. – (PT) Támogatom a jelentést, mivel úgy vélem, hogy ez a kérdés elsődleges fontosságú, különösen az olyan országok lakosai számára, amilyen Portugália, vagy az olyan régiók számára, mint Madeira és az Azori-szigetek, ahonnan én magam is származom, ahol gyakran pusztítanak katasztrofális tüzek, viharok és földrengések. Az ilyen régiók lakosai számára óriási előrelépést jelent annak a lehetősége, hogy egy jobb biztosítási rendszer által nagyobb védelmet élvezzenek, hogy egy állandó európai erő révén több segítséget kapjanak, és hogy a Szolidaritási Alap nagyobb rugalmassággal támogassa őket.

A megelőző intézkedéseknek, amelyeket szintén növelni és külön támogatni kell, vonatkozniuk kell az erdőkre, a tengerparti területekre és az elnéptelenedéstől sújtott és természeti katasztrófáknak kitett területeken folytatott mezőgazdasági termelésre. Ezért felszólítom a Bizottságot, hogy nyújtson be jogalkotási kezdeményezéseket az erdővédelemre, az erdőtüzek megelőzésére és a földrengésekre vonatkozólag, valamint, hogy hozzon létre egy, a gazdák számára elérhető, európai mezőgazdasági állami biztosítási rendszert. Ezenkívül felül kell vizsgálni és rugalmasabbá kell tenni az Európai Unó Szolidaritási Alapjára vonatkozó szabályokat a külön nehézségekkel küzdő régiók segítése érdekében, mint amilyenek a legkülső régiók – amint azt Madeira tragikus esete is igazolja.

 
  
MPphoto
 
 

  Edite Estrela (S&D) írásban. – (PT) A természeti és ember okozta katasztrófák megelőzéséről szóló jelentés, amelynek én magam árnyékelőadója voltam, széles körű konszenzust mutat arra vonatkozólag, hogy a természeti katasztrófák megelőzésében érintett számos különböző ágazat és az egyének proaktív és átfogó megközelítésére van szükség. A jelentés ugyancsak szól a legjobb gyakorlatok átvételéről és a szolidaritás elvével összhangban, a jobb együttműködésről. Annak ellenére, hogy a természeti katasztrófák megelőzésének felelőssége elsősorban a tagállamoké, a jelentés felsorakoztat egy sor alapvető intézkedést – amelyek némelyike az én, a Parlament által már korábban elfogadott jelentésemben is szerepelt –, mint például a kockázati térképek készítése, a pénzügyi eszközök megerősítése és világossá tétele, a Szolidaritási Alap szabályainak felülvizsgálata, a riasztási rendszerekkel kapcsolatos kutatás és fejlesztés, valamint az aszály és a sivatagosodás európai megfigyelőközpontjának létrehozása. Szeretném továbbá hangsúlyozni a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Európai Parlamenti Képviselőcsoportja által benyújtott javaslatok fontosságát, amelyekben többek között szerepel egy irányelvtervezet, amely célja a vízhiánnyal, az aszályokkal és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással kapcsolatos uniós politikák elfogadásának ösztönzése, valamint több, az erdők védelmére és a tűzmegelőzésre irányuló jogalkotási javaslat.

 
  
MPphoto
 
 

  Rovana Plumb (S&D) írásban. – (RO) Az elmúlt években az Európai Unió tagállamainak számos katasztrófát kellett elszenvedniük, minek következtében 21 országból 62 esetben nyújtottak be pénzügyi támogatás iránti kérelmet. A kárt szinte minden esetben nehéz megítélni, főként, ha emberéletekről van szó. Elsősorban a tagállamok felelőssége megvédeni állampolgáraikat és lépéseket tenni a katasztrófák megelőzése érdekében. Ezért nagy a létjogosultsága a megelőzés terén folytatott fokozott együttműködésnek csakúgy, mint az erők jobb koordinációjának, a fokozott szolidaritásnak és a kölcsönös segítségnyújtásnak, különösen olyan katasztrófák esetén, amelyek a leginkább rászorultakat sújtják, akiknek nem áll rendelkezésükre elegendő forrás arra, hogy megvédjék magukat, családjaikat és értékeiket.

Támogatom a nemzeti, regionális és helyi hatóságok között létrejövő együttműködést, amely a katasztrófavédelem, a területrendezés, a kockázatok feltérképezése és kezelése, valamint a tapasztalatcserének és a megelőző intézkedéseknek fórumot biztosító hálózat létrehozása terén felvállalt felelősségükön alapul, bevonva ebbe a civil társadalmat is. Ugyanakkor, célszerű és szükséges létrehozni uniós szinten egy megfelelő pénzügyi keretet is a természeti és az ember okozta katasztrófák megelőzésére, amely megszilárdítaná és összekapcsolná a már meglévő, többek közt a kohéziós, regionális és vidékfejlesztési politika területéhez tartozó eszközöket.

 
  
MPphoto
 
 

  Georgios Stavrakakis (S&D) írásban. – (EL) Először is szeretnék gratulálni Ferreira úrnak ehhez a kivételes jelentéshez. Rendkívül lényeges az a sok-sok utalás, amelyet a helyi és regionális hatóságoknak a katasztrófavédelem valamennyi területén betöltött létfontosságú szerepére tesz, mivel hiszen katasztrófa esetén övék a feladatok oroszlánrésze. Üdvözlöm továbbá azt, hogy külön szó esik a hegyvidéki területekről és a szigetekről, valamint annak a szükségességéről, hogy csökkentsük a régióknak a lakosaik megóvására való képességük közti különbségeket. Nem szabad elfelejtenünk, hogy ebben a szektorban tapasztalatokra és kezdeményezésekre is szert tettünk, helyi, regionális, országos és uniós szinten egyaránt. Most arra van szükség, hogy fokozzuk az ügynökségek közötti együttműködést, és koordináljuk a politikákat. E keretek között, amint azt a Regionális Fejlesztési Bizottsághoz benyújtott módosításaimban is leírtam, ha javítani szeretnénk a megelőzést, a következőkre van szükségünk:

- hasznosítanunk kell a Közösség INTERREG kezdeményezése során szerzett értékes tapasztalatokat;

- meg kell erősítenünk az országok közötti, a határokon átnyúló és a régiók között együttműködést, és erre támaszkodnunk kell;

- teljes mértékben ki kell használnunk a „112” hívószámmal elérhető egységes európai segélyvonalat;

- egyszerűsítenünk kell az EU Szolidaritási Alapjának szabályait, és rugalmasabbá kell tennünk az alaphoz való hozzáférést. Mindannyiunknak felelősséget kell vállalnunk azért, hogy e jelentésben foglalt javaslatok a gyakorlatban is megvalósításra kerüljenek.

 
  
MPphoto
 
 

  Dominique Vlasto (PPE) írásban. – (FR) A természeti és az ember okozta katasztrófák az elmúlt néhány évben egyre gyakoribbá és egyre hevesebbé váltak Európa-szerte, jelentős emberi és anyagi károkat okozva. Ezért javítani kell az európai megelőzési rendszert. Különösen fontos, hogy a lehető leghamarabb azonosítsuk, hogy mely területek veszélyeztetettek, hogy tudjuk, hol várható esetleg áradás, hol érhetik károk az embereket, és hogy mekkora lehet az esetleges kár. Ez a megközelítés, amelyet árvizekről szóló irányelv is megfogalmaz, azt fogja jelenteni, hogy hatékonyabban tudunk fellépni a katasztrófavédelem minden területén. A viharok, amelyek 2010. június 15-én Var megyében tomboltak, emlékeztetőül szolgálnak arra, hogy tovább kell erősítenünk az Európai Unió szükséghelyzeti reagálási képességét. Főként a természeti katasztrófák áldozatainak megsegítését célzó eszközre – a Szolidaritási Alapra – gondolok, amely jelenleg rendkívül rugalmatlan és képtelen reagálni. A küszöbérték, amelyet el kell érni ahhoz, hogy aktiválni lehessen, nagyon magas és szigorú, olyannyira, hogy a kárbecslés bizonytalanságban hagyja a károsultakat, vagy akár még az alapvető segélytől is megfosztja őket. A katasztrófák által sújtott lakosság és régiók érdekében tehát alapvetően fontos az európai szolidaritás megvalósítása feltételeinek a mihamarabbi és minél szélesebb körben való megteremtése.

 

25. A szegénység csökkentése és munkahelyteremtés a fejlődő országokban (rövid ismertetés)
A felszólalásokról készült videofelvételek
MPphoto
 

  Elnök. – A következő napirendi pont az Eleni Theocharous által a Fejlesztési Bizottság nevében kidolgozott jelentés, amelynek címe: „a szegénység csökkentéséről és a munkahelyteremtésről a fejlődő országokban: a követendő út” (2009/2171(INI) (A7-0192/2010).

 
  
MPphoto
 

  Eleni Theocharous előadó. – (EL) Elnök úr, mindannyian tudjuk, hogy különösen Afrika és a világ más régiói – amelyeket egyaránt sújt a szegénység és a demokratikus deficit – képezik a nemzetközi rendszer sebezhető pontját.

Egyetértettem azzal, hogy elkészüljön e jelentés – természetesen valamennyi képviselőcsoport segítségével –, mivel meggyőződésem szerint az Európai Unió számos módon, és legfőképpen munkahelyteremtéssel segíthet a szegénység legyőzésében. Az Európai Uniónak természetesen segítenie kell a szegénységi küszöb alatt élő embereket, akik a Föld népességének mintegy felét teszik ki.

Figyelembe véve a fejlődésben elmaradt országok lakosai részéről a fejlett országok irányában mutatkozó bizalmatlanságot és gyanakvást, valamint az európai emberek részéről várható lehetséges reakciót a szegényebb területek finanszírozására folyamatosan elvont források miatt, kezdettől fogva megpróbáltuk tisztázni, hogy a harmadik világ fejlődése minden szempontból jelentős előnyöket biztosít majd magának az Európai Uniónak: így például a munkahelyteremtés hozzájárulhat az ellenőrizetlen migráció kezeléséhez, és egyúttal a szegényebb országok instabilitásának csökkentéséhez.

Természetesen arról sem szabad megfeledkezni, hogy a fejlődés alapvető feltételét jelenti a demokrácia és a demokratikus intézmények létrehozatala, megszilárdítása és fejlesztése, valamint a demokratikus intézmények működése, és természetesen az emberi jogok és a gyermekek jogainak védelme és a civil társadalom tevékenysége és bevonása, amelyeket mi különösen fontos tényezőként építettünk be a jelentésbe.

Különösen fontosnak tartjuk az oktatás javítását és azt, hogy a tudományos szakemberek, valamint más képzett munkavállalók önként dönthessenek amellett, hogy saját országukban maradnak.

Különös figyelmet fordítottunk az AIDS járványra és annak következményeire, mint különös súlyosbító körülményekre, amelyek hozzájárulnak a szegénység ördögi körének fennmaradásához, és ezért meghatároztuk e körülmények kezelésére meghozandó intézkedéseket annak érdekében, hogy az említett tényezők ne lassítsák le a fejlődést és a szegénység elleni fellépést.

Végül figyelembe vettük a globális közösség részéről tett számos sikertelen erőfeszítést, valamint a szegénység kezelése érdekében alkalmazott valamennyi nemzetközi szerződést. 97 módosítást terjesztettek elő, és számos módosítás esetén sikerült javaslatokban megegyeznünk.

Számos inkább ideológiai természetű módosítás maradt, amelyekben nem jutottunk teljes egyezésre, továbbá több, formai követelményekkel kapcsolatos kérdés is van még. Véleményem szerint azonban ezeknek nincs semmilyen gyakorlati jelentőségük, ha valóban kezelni akarjuk a szegénység problémáját.

 
  
MPphoto
 

  Elena Băsescu (PPE) . – (RO) A jelenlegi gazdasági válság közepette, amely az élelmiszerek és az üzemanyag árának emelkedését is eredményezi, emberek milliói kénytelenek szembenézni a szegénységgel. Ez rendkívüli kihívást jelent a fejlődő országok számára. Bár az Európai Unió a világ legnagyobb donorszervezete, a szegénység elleni küzdelem terén meglehetősen lassú marad az előrehaladás. Ezekben az országokban elengedhetetlen a fejlesztési támogatási politikák újragondolása, az innovatív finanszírozási módszerek alkalmazása, valamint az adócsalás elleni küzdelem.

Reményeim szerint a millenniumi fejlesztési célokról jelenleg zajló csúcstalálkozó hatékony mechanizmusokat alakít majd ki a szegénység csökkentési folyamatának felgyorsítására.

Románia az Unió tagállamaként fejlesztési támogatást nyújtó országgá vált. Áprilisban országom 100 millió euró összegű, vissza nem térítendő támogatást nyújtott a Moldovai Köztársaságnak.

 
  
MPphoto
 

  Peter Jahr (PPE) . – (DE) Elnök úr, szeretnék ismertetni egy további nézőpontot, amely mezőgazdasági szempontból közelíti meg ezt a kérdést. A mezőgazdaság rendkívül fontos szerepet játszik a világon a szegénység enyhítésében, valamint a népesség élelmezésében. A fenntartható és szilárd mezőgazdaság kialakítása érdekében azonban a világpiaci mezőgazdasági termékek megfelelő árára van szükség. A megfelelő árak a fejlődő országokban a működőképes mezőgazdaság kialakításának fontos gazdasági előfeltételét képezik. Másodsorban természetesen azért is van szükség erre, hogy szilárd politikai helyzet jöhessen létre és megszűnjön a korrupció ezekben az országokban. Ez lehetőséget teremt az éhezés leküzdésére, a munkahelyteremtésre és a szegénység csökkentésére.

Még egy további megjegyzést szeretnék tenni az exporttámogatásokkal kapcsolatban. Az Európai Unió hibákat követett el e tekintetben a múltban. Azonban felismertük ezeket a hibákat és orvosoltuk azokat. Az uniós agrárpolitika ismételten exporttámogatási szempontú megközelítése egész egyszerűen helytelen.

 
  
MPphoto
 

  Miroslav Mikolášik (PPE) . – (SK) Az egészségügyi ellátásba és az oktatásba való befektetés általában a fejlődő országok polgárai jólétének növekedéséhez vezet, és ez a társadalom valamennyi szintjén történő fenntartható fejlődés előfeltétele. Véleményem szerint sajnálatos, hogy ezen országok nemzeti költségvetései, nem is beszélve az Európai Unió fejlesztési támogatásáról, nem veszik kellően számításba ezt a tényt, és még kiadásaik minimális 20%-át sem fordítják az egészségügyre és az alapfokú oktatásra.

Teljes mértékben támogatom azt a kérést, hogy az alapfokú oktatás és a közegészségügy a fejlesztési politikák sarokköveivé váljanak annak biztosítása érdekében, hogy ne kerüljön sor a hazai kiadások vagy az e területeken nyújtott nemzetközi támogatások csökkenésére. A Bizottságnak biztosítania kell, hogy hatékonyan használják fel a pénzügyi forrásokat e célok elérése érdekében a tervezett célterületeken, valamint hogy azokat a külön meghatározott, leginkább érintett kedvezményezetteknek juttassák.

 
  
MPphoto
 

  João Ferreira (GUE/NGL) . – (PT) Elnök úr, a szegénység csökkentése és a munkahelyteremtés a fejlődő országokban olyan együttműködési és fejlesztési támogatási politikát igényel, amelyet valódi szolidaritás vezérel, és amely hozzájárul ezen országok önálló és független fejlődésének megerősítéséhez.

A millenniumi fejlesztési célok időben történő teljesítésének előrelátható meghiúsulása csak még sürgetőbbé tette az e szinten fennálló gyengeségek és következetlenségek orvoslását.

Az oktatási rendszerek és az általános, ingyenes és jó minőségű egészségügyi ellátás, valamint a mezőgazdasági ágazat fejlesztése, az élelmiszer-önrendelkezés és az élelmezésbiztonság előtérbe helyezése nélkül nem csökkenthető a szegénység. A gazdaság változatosabbá tétele, a helyi termelés támogatása vagy a tisztességes és méltányos – a szabad és szabályozatlan kereskedelem előírásával összeegyeztethetetlen – kereskedelmi kapcsolatok nélkül nem hozhatóak létre fenntartható és hosszú távra szóló, jogokat biztosító munkahelyek.

Felszólalásomat azzal szeretném lezárni, hogy sajnálatos módon továbbra is figyelmen kívül maradnak a kevésbé fejlett országokra nehezedő külső államadósságok és adósságszolgálati terhek. Ezen adósságok eltörlése egyszerű méltányossági kérdés.

 
  
MPphoto
 

  Michel Barnier a Bizottság tagja. – (FR) Elnök úr, továbbra is kollégám, Kristalina Georgieva nevében szeretném megköszönni Eleni Theocharousnak ezt a nagyon átfogó, kiegyensúlyozott és aktualitással bíró tárgyban készült jelentést, hiszen ez egyike azon témáknak, amelyeket jelenleg a világ vezetőinek legmagasabb szintjén vitatnak meg az ENSZ keretében. Munkája pontosan rávilágít nemzetközi együttműködésünk egyik alapvető fontosságú problémás kérdésére: a szegénység csökkentésére és a munkahelyteremtésre. Ez a kérdés egyre sürgetőbbé válik manapság, tekintettel a gazdasági és pénzügyi válságra, valamint az olaj és a nyersanyagok és – amint azt Elena Băsescu is elmondta – egyes élelmiszerek árának rendkívül jelentős növekedésére.

Pénzügyi szolgáltatásokért felelős személyként engem is személyesen érint a nyersanyagokra vonatkozó spekuláció, a túlzott spekuláció. Ma reggel egy brüsszeli vita alkalmával felvetettem ezt a kérdést kollégámmal, Dacian Cioloşsal, és olyan – a származtatott pénzügyi eszközökről szóló irányelvvel kapcsolatban e héten általam már ismertetetteken felüli – eszközök bevezetése mellett köteleztük el magunkat, amelyekkel kezelhető és csökkenthető a nyersanyagokra, és különösen a mezőgazdasági nyersanyagokra vonatkozó spekuláció – amit én személy szerint botrányosnak tartok –, amely olyan országokat hoz nehéz helyzetbe, amelyek a legkevésbé képesek kielégíteni saját élelmiszerszükségleteiket.

A munkahelyteremtés és a szociális védelem hatásos politikáknak bizonyultak a szegénység általános csökkentésében, és különösen a válság társadalomra gyakorolt negatív hatásának leküzdésében. 2009 áprilisában a Bizottság közleményt fogadott el a fejlődő országok válság kezelésében való segítségnyújtása iránti elkötelezettségről, és a Tanács is támogatta ezt a kezdeményezést. Ez is mutatja a foglalkoztatás és a legsérülékenyebb személyek szociális védelmének fokozása iránti elkötelezettségünket. Ugyanakkor nemcsak védekeznünk kell a válság idején, hanem hosszú távra szóló fellépést is ki kell dolgoznunk. Úgy gondolom, Ferreira úr, hogy ez képezi felszólalásának legfontosabb pontját; fel kell lépnünk ezen országok, és köztük is különösen a leggyengébbek hosszú távon történő támogatása érdekében.

Az európai miniszterek a Tanács e héten elfogadott következtetéseiben megerősítették a millenniumi fejlesztési célok iránti elkötelezettségüket is, és amint Önök már tudják, jelenleg egy csúcstalálkozó zajlik New Yorkban. A Miroslav Mikolášik által említett foglalkoztatás-előmozdítási és szociális védelmi politikák a millenniumi fejlesztési célok fontos elemeként jelennek meg a Tanács következtetéseiben. A Bizottság meggyőződése szerint egész egyszerűen lehetetlen leküzdeni a szegénységet, ha nem vesszük figyelembe ezt a két szempontot, valamint, amint arra Theocharous asszony hatásosan rámutatott, a legsérülékenyebbeket kell a fejlesztési erőfeszítéseink középpontjába állítani.

Politikáink természetesen hasztalanok, ha nem hajtjuk azokat végre, és nem jutnak túl a vita szakaszán. Az ad hoc sebezhetőségi FLEX-mechanizmus bevezetése jó például szolgál arra, hogyan tudnak segíteni a donorok a szociális ágazat kiadási szintjének fenntartásában. Megemlíteném továbbá az Unió élelmezésfinanszírozási eszközét, amelyen keresztül a legsérülékenyebbek szociális támogatásban részesülnek. Peter Jahr nagyon helyesen rávilágított a mezőgazdaság termelési kapacitásának szerepére ezen országok regionális szintű önrendelkezésének és függetlenségének – inkább a függetlenség, mint az önellátás kifejezést használom – támogatásában. Kollégám, Andris Piebalgs is aktívan támogatja ezeket az erőfeszítéseket a fejlesztési politikával összefüggésben.

Theocharous asszony, a jelentése helyesen rávilágít az ENSZ tisztességes munkára vonatkozó menetrendje, a Globális Foglalkoztatási Paktum jelentőségére. Mi támogatjuk ezeket a kezdeményezéseket, és teljes mértékben egyetértek Önnel, amikor azt mondom, hogy ki kell alakítanunk egy szociális védelmet célzó látásmódot. A Bizottság e közös látásmód kialakításához vezető előkészítő munkába kezdett. Az első lépésnek az európai fejlesztési jelentés 2010-es kiadását tekinthetjük, amely külön foglalkozik a szociális védelem kérdésével a legkevésbé fejlett országokban.

Ezenkívül innovatív megoldásokat kell találnunk. Véleményem szerint részben éppen a szociális gazdasági szervezetek biztosíthatnák ezeket az innovatív megoldásokat.

Végül szeretném megköszönni, hogy felhívták a figyelmünket a nemek egyenlőségének a szegénység csökkentésében játszott fontos szerepére. A Bizottság és a tagállamok ezen a ponton teljes mértékben egyetértenek Önökkel. Ezenfelül ez az oka annak, hogy június 14-én a Tanács cselekvési tervet fogadott el a nemek közötti egyenlőség európai szinten történő előmozdításáról, amely a millenniumi fejlesztési célokról szóló következtetések mellékletét alkotja.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – Ezzel a napirendi pont végére értünk.

A szavazásra holnap, szeptember 21-én, kedden 12:00-kor kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

 
  
MPphoto
 
 

  Corina Creţu (S&D) írásban. – (RO) A szegénység csökkentéséről és a fejlődő országokban a munkahelyteremtésről szóló jelentésről történő szavazás egybeesett a millenniumi fejlesztési célok elindításának 10. évfordulójával. Az elért eredmények ellenére nyilvánvalóan szükség van a cselekvések ütemének fokozására annak érdekében, hogy 2015-re képesek legyünk sikeresen megfelelni ezeknek a kihívásoknak. A történelemben most először egy milliárd embert érint az éhezés. Csak ebben az évben további 64 millió ember került azok közé, akik rendkívüli módon éheznek. Ez a helyzet arra késztet bennünket, hogy a fejlődő országokban a munkahelyteremtésre összpontosítsunk, mivel ez a leghatékonyabb útja a szegénység és a társadalmi kirekesztettség legyőzésének. Mindezek tudatában következetesebb segítségnyújtásra van szükség az oktatási folyamat támogatása, valamint a jó képesítéssel rendelkező munkavállalók kivándorlásának megállítása érdekében. A közelmúltbeli élelmiszerválság kihangsúlyozta a szegényebb országokban az élelmezésbiztonság hiánya által kiváltott feszültségeket. Ezért nagyobb figyelmet kell fordítani a mezőgazdaságra, amikor ez jelenti az egyetlen megélhetési eszközt a fejlődő országok lakosságának – amelynek 75%-a a vidéki területeken koncentrálódik – többsége számára.

 

26. A következő ülésnap napirendje: lásd a jegyzőkönyvet
A felszólalásokról készült videofelvételek

27. Az ülés berekesztése
A felszólalásokról készült videofelvételek
 

(Az ülést 23.00-kor berekesztik)

 
Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat